AZ

ÉV LEG​JOBB
SCI​EN​CE FIC​T I​ON
ÉS FAN​TASY NO​VEL​LÁI
2016

Szer​kesz​tet​te Jo​nat​han Stra​han


A for​d í​tás az aláb​b i ki​adás alap​ján ké​szült:
The Best Sci​en​ce Fic​ti​o n & Fan​tasy of the Year,
Vo​l u​me Ten, edi​ted by Jo​nat​han Stra​han
So​l a​ris 2016, Ox​ford, UK

Co​py​right © 2016 by Jo​nat​han Stra​han

Co​v er il​l ust​ra​ti​o n co​py​right © Do​mi​nic Har​man, 2016



Da​vid G. Hartwell em​lé​ké​re, sze​re​tet​tel és tisz​te​let​tel
– a leg​jobb szer​kesz​tők közé tar​to​zott a tu​do​má​nyos-fan​tasz​ti​kus iro​da​lom ber​ke​in be​lül.

 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Ez a kö​tet a ti​ze​dik Az év leg​jobb sci​en​ce fic​ti​on és fan​tasy​no​vel​lái (The Best Sci​en​ce Fic​ti​o n and
Fan​tasy of the Year) so​r o​zat​ban, ame​lyet 2007-ben in​dí​tot​tam a Night Sha​de Ki​adó​nál, majd 2013-ban
a So​la​r is​hoz ke​r ült. Sze​r et​nék kö​szö​ne​tet mon​da​ni Ja​son Wil​li​ams​nek és Je​r emy Las​sen​nek, ami​ért a
kez​de​tek​től fog​va a könyv mel​lé áll​tak, és Ross Lock​hartnak a so​r o​za​ton utóbb el​vég​zett szor​g al​mas
mun​ká​já​ért. Kü​lön kö​szö​nöm Jo​nat​han Oli​ver​nek és Ben Smith​nek a So​la​r is​nál, hogy vál​lal​ták a so​-
ro​zat foly​ta​tá​sá​nak koc​ká​za​tát, és hogy vé​g ig​vit​ték. Örök​ké há​lás le​szek ne​kik, ami​ért be​le​vág​tak, és
hit​tek a könyv​ben és ben​nem. Kü​lön kö​szö​net cso​dá​la​tos ügy​nö​köm​nek, Ho​ward Mor​ha​im​nak, aki
im​már több mint egy év​ti​ze​de tá​mo​g at, és se​g ít lét​r e​hoz​ni va​la​mi jót. Vé​g ül pe​dig sze​r et​nék nagy kö​-
szö​ne​tet mon​da​ni Ma​r i​an​ne-nek, Jes​si​cá​nak és Sop​hie-nak. Min​dig azt mon​dom, hogy min​den pil​la​-
na​tot, amit eze​ken a köny​ve​ken dol​g oz​va töl​tök, tő​lük lo​pok el, de ez igaz is, és mind​ö rök​ké há​lás le​-
szek ne​kik a sze​r e​te​tü​kért, tá​mo​g a​tá​su​kért és nagy​lel​kű​sé​g ü​kért.
 Jonathan Strahan
ELŐSZÓ
Üd​vöz​löm Az év leg​jobb sci​en​ce fic​ti​on és fan​tasy​no​vel​lái lap​ja​in! A so​r o​zat​ban ez a ti​ze​dik kö​tet,
amely a meg​elő​ző év​ben ki​adott leg​jobb sci​en​ce fic​ti​o n és fan​tasy no​vel​lák össze​g yűj​té​sét tűz​te ki cé​-
lul. Egy év​ti​zed hosszú idő, és sok min​den vál​to​zott a kez​de​tek óta, az azon​ban ál​lan​dó ma​r adt, hogy
min​den év​ben ren​g e​teg re​mek sci​en​ce fic​ti​o n és fan​tasy​mű je​le​nik meg.
Mi​lyen volt te​hát az év? Nos, 2015 elég őrült esz​ten​dő volt, ha az em​ber kí​vül​r ől te​kin​tett be a sci-fi
és fan​tasy ak​vá​r i​u​má​ba. A bel​sős adok-ka​pok a fő​so​dor​be​li mé​di​á​ba is át​szi​vár​g ott, ami​től úgy tűn​he​-
tett, mint​ha az SF há​bo​r ú​ban áll​na ön​ma​g á​val. Nagy​já​ból így is volt. Az egyik cso​port ezt tett vagy
mon​dott, a má​sik meg amazt. Szá​mos ki​r o​ha​nás​r a ke​r ült sor, és úgy tűnt, az em​ber​nek mu​száj ál​lást
fog​lal​nia. Mind​ez ne​he​zeb​bé tet​te a sci​en​ce fic​ti​o n kö​zös​ség​hez tar​to​zást, és ha (saj​ná​la​tos mó​don)
akad​tak, akik úgy dön​töt​tek, ne​kik nem éri meg az egész a fáj​dal​mat, ki hi​báz​tat​hat​ja őket érte?
Mi​köz​ben zaj​lott a csa​tá​r o​zás a Ré​g i​mó​di EsEf és az Új kö​zött (vagy a Bel​sős Te​ni​sze​zők és az
Iga​zak Csa​pa​ta kö​zött, ki-ki dönt​se el, mi​nek hív​ja őket) a kö​zös​sé​g i mé​di​á​ban és a kon​fe​r en​ci​ák
szak​mai ta​lál​ko​zó​in, az élet ment to​vább. Új mű​vek je​len​tek meg. Még​hoz​zá gar​ma​dá​já​val. Új szer​-
zők tűn​tek fel, né​me​lyi​kük el​ké​pesz​tő te​het​ség. És to​vább​r a is olyan vég​te​len ára​dat​ban je​len​tek meg a
kis​pró​zai mun​kák, hogy a bő​ség​g el sen​ki nem is re​mél​he​tett lé​pést tar​ta​ni, nem​hogy el​o l​vas​ni eze​ket.
Jó év volt-e te​hát a nagy csin​nad​r at​ta kö​ze​pet​te? Ki tud​ja? Én ol​vas​tam né​hány egé​szen ki​emel​ke​dő
mű​vet, új szer​zők​be sze​r et​tem bele, és bá​to​r í​tást nyer​tem a szer​te a vi​lá​g on mind na​g yobb szám​ban
meg​je​le​nő tör​té​ne​tek​ből. Iz​g al​mas év volt ez ol​va​sói szem​mel néz​ve, és en​nél töb​bet alig​ha kí​ván​hat​-
nék.
2015 na​g yobb ré​szét an​to​ló​g i​ák, gyűj​te​mé​nyek, ma​g a​zi​nok ol​va​sá​sá​val és e-köny​vek és hon​la​pok
bön​g é​szé​sé​vel töl​töt​tem, hogy meg​ta​lál​jam a leg​jobb no​vel​lá​kat. Az év meg​ko​r o​ná​zá​sa​ként pe​dig
egy szak​ér​tői cso​port​tal össze​ál​lí​tot​tuk a Lo​cus ma​g a​zin ja​va​solt ol​vas​má​nya​i​nak lis​tá​ját, és ki​vá​lasz​-
tot​tam a no​vel​lá​kat eh​hez a könyv​höz, ami az​zal járt, hogy so​kat töp​r eng​tem azon, va​jon ez jó vagy
rossz, vagy még​is mi​lyen év volt. Köz​ben ren​g e​teg vé​le​ményt hal​lot​tam. „Po​csék év volt no​vel​lák te​-
kin​te​té​ben”, mond​ta az egyik kol​lé​g a, „Rosszabb év fan​tasyan​to​ló​g i​ák te​r én”, mond​ta egy má​sik. „Jó
év a hor​r or szem​pont​já​ból”, így a har​ma​dik. És tény​leg?
Elő​ször is, 2015 is olyan év volt, ami​kor sen​ki nem ol​vas​ta el a meg​je​lent kis​pró​zák több​sé​g ét
sem, nem​hogy az egé​szét. Sen​ki​nek sincs hasz​nál​ha​tó sta​tisz​ti​ká​ja ar​r ól, mennyi no​vel​la je​le​nik meg,
és nem tu​dom, meg​bíz​nék-e bár​ki​ben, aki azt ál​lít​ja, tud​ja a szá​mot. Én úgy tip​pe​lek, hogy több mint
tíz​ezer új no​vel​la je​lent meg [1], de ez csak becs​lés. A ha​tal​mas ára​dat​ban hova for​dul​jon az em​ber, ha
jó no​vel​lá​kat akar ol​vas​ni?
A na​g yobb ma​g a​zi​nok biz​ton​sá​g os vá​lasz​tást je​len​tet​tek, bár egy ma​g a​zin sem ural​ta el az évet. A
há​r om nagy​nak – a Tor.comnak, az Asi​mov’snak és a Clar​kesworldnek – jó éve volt, és ta​lán kö​zü​lük is
a Tor.comé a leg​jobb. Kö​r ül​be​lül he​ten​te je​len​te​tett meg egy új tör​té​ne​tet, mely le​he​tett szép​iro​dal​mi
sci​en​ce fic​ti​o n, fan​tasy vagy hor​r or. Mi​vel nagy szer​kesz​tői gár​da dol​g o​zik a mű​vek be​szer​zé​sén, a
hon​lap​nak nin​csen egy​sé​g es szer​kesz​tői hang​ja, de ez sze​r in​tem az elő​nyé​r e vá​lik. Az év so​r án meg​-
je​len​tet​te Kelly Rob​son (Ver​sailles vi​zei) és Us​man T. Ma​lik (A kol​dus​her​ceg és az eu​ka​lip​tusz​-
dzsinn) rend​kí​vü​li kis​r e​g é​nye​it, va​la​mint több rö​vi​debb írást Da​vid Her​ter, Priya Shar​ma, Mi​chael
Swan​wick, John Chu, Jeff​r ey Ford, Yoon Ha Lee és má​sok tol​lá​ból. Sze​r et​ném ki​emel​ni a Tor.com
könyv​prog​r am​ját, amely​hez az év so​r án no​vel​lá​kat sze​r ez​tem be. Akadt köz​tük né​hány egé​szen ki​vá​-
ló írás Kai As​han​te Wil​son​tól, Nne​di Oko​r a​for​tól, K. J. Par​ker​től és má​sok​tól.
Az Asi​mov’s szin​tén erős évet zárt, ta​lán hosszú ide​je a leg​job​bat. Mint min​dig, most is szé​les vá​-
lasz​ték​ban kö​zölt sci-fit és fan​tasyt, és to​vább​r a is tá​mo​g at​ja az új szer​ző​ket. Akár​csak a Tor.com ese​-
té​ben, az Asi​mov’s leg​jobb tör​té​ne​tei kis​r e​g ény-ter​je​del​mű​ek vol​tak. Greg Bear „In​dul a gép”-e 2015
leg​jobb hard sci​en​ce fic​ti​o n kis​r e​g é​nye, amely​ben a szer​ző jól hasz​nál​ja a sci-fit arra, hogy fon​tos té​-
má​kat vizs​g ál​jon meg. Én ezt vá​lasz​ta​nám ki a Hugo-díj​r a. Szin​tén ki​emel​ke​dő volt Ali​et​te de Bo​dard
„The Ci​ta​del of We​e​ping Pe​arls”, Kris​tine Kathryn Rusch „In​hu​man Gar​ba​g e” és Sam J. Mil​ler „Jég​-
töm​bök” című írá​sa. Sam J. Mil​ler és Kelly Rob​son ki​vá​ló évet zárt, több he​lyen is re​mek no​vel​lá​ik
je​len​tek meg. Az Asi​mov’sba to​váb​bi erős írá​sok ke​r ül​tek be Gre​g o​r y Nor​man Bos​sert​től, Sa​r ah Pin​-
sker​től, Ro​bert Reed​től, Ind​r a​pra​mit Das​tól és má​sok​tól.
A Clar​kesworld fó​ku​sza 2015-ben egy ál​ta​lá​nos SF- és fan​tasy​ma​g a​zin fe​lől év vége felé sok​kal in​-
kább a sci-fire te​vő​dött át. A 2015-ös jó év volt, ha nem is a leg​jobb, és na​g yon erős no​vel​lá​kat vo​-
nul​ta​tott fel Na​o mi Krit​zer, Sam J. Mil​ler, Cat​heryn​ne M. Va​len​te, Qui​fan Chen, Ali​et​te de Bo​dard,
Kelly Rob​son és má​sok tol​lá​ból.
A The Ma​ga​zi​ne of Fan​tasy and Sci​en​ce Fic​ti​on év ele​jén szer​kesz​tő​ket vál​tott, a ki​adó Gor​don van
Gel​der le​mon​dott, és át​ad​ta a szer​kesz​tő​ség ve​ze​té​sét Char​les Cole​man Fin​lay-nek. Ne​héz meg​ítél​ni,
hogy a 2015-ben pub​li​kált no​vel​lák mek​ko​r a há​nya​da várt a fi​ó k​ban a meg​je​le​nés​r e, de az év vége
felé az F&SF szé​le​sebb írói pa​let​tát kí​nált, mint az utób​bi idő​ben. Kü​lö​nö​sen nagy ha​tás​sal volt rám
Car​ter Scholz hard sci-fi no​vel​lá​ja, a „Gy​psy” (A Gy​psy Plus... című no​vel​la​g yűj​te​mé​nyé​ből),
Tamsyn Muir lo​vec​r af​ti „A mély​ten​g er meny​asszo​nya” és Jeff​r ey Ford​tól „A tél kí​sér​te​te”. Ér​de​kes
lesz nyo​mon kö​vet​ni, ho​g yan fej​lő​dik a ma​g a​zin a kö​vet​ke​ző évek​ben. Az F&SF-et egy​szer a zsá​ner
The New Yor​kerje​ként jel​le​mez​ték ne​kem, és öröm​mel lát​nám is​mét eb​ben a stá​tusz​ban.
A John Joseph Adams és tár​sai szer​kesz​té​sé​ben meg​je​le​nő Light​speed könnyen be​ke​r ült a leg​job​-
bak közé, és ta​lán a leg​jobb évét zár​ta Chaz Brenc​h​ley, Sam J. Mil​ler, Nike Sul​way, Ca​r o​li​ne M. Yo​a​-
chim és Amal El-Moh​tar re​mek no​vel​lá​i​val, és több kü​lön​le​g es szá​mot is ki​adott. Sok más ma​g a​zin
lé​te​zik, és so​kuk​ban je​len​tek meg ér​té​kes mű​vek. Andy Cox In​ter​zo​ne-já​nak jó éve volt, meg​je​len​te​-
tett egy ki​vá​ló no​vel​lát Alas​ta​ir Rey​nold​stól és más, rend​sze​r e​sen pub​li​ká​ló szer​zői is erős írá​so​kat
küld​tek. Az Ana​log to​vább​r a is ní​vós hard sci-fi írá​so​kat kö​zöl kis ret​r ó be​ütés​sel, mint sok éve már.
Egy​sze​r ű​en túl sok ma​g a​zin lé​te​zik, hogy mind​r ől be​szél​hes​sek, de sze​r et​ném meg​em​lí​te​ni az Unc​-
annyt, amely​nek erős első éve volt, és a Shim​mer, a Lady Chur​chill’s Rosebud Wrist​let, a Be​ne​ath Cea​-
se​less Ski​es, az Apex, a Cos​mos és a Strange Ho​ri​zons (amely egy ki​vá​ló Kelly Link-no​vel​lát is meg​-
je​len​te​tett) mind em​lí​tés​r e mél​tók.
Ne​héz so​kat mon​da​nom a 2015-ben meg​je​lent an​to​ló​g i​ák​r ól, rész​ben, mert ma​g am is szer​kesz​tet​-
tem egyet. De bár ez az év va​la​mi​vel gyen​g ébb volt ki​emel​ke​dő ere​de​ti an​to​ló​g i​ák te​r én, akad​tak köz​-
tük jók, ame​lyek ér​de​me​sek a fi​g ye​lem​r e. Azt gon​do​lom, Nisi Shawl és Bill Camp​bell Stori​es for
Chip an​to​ló​g i​á​ja 2015 há​r om leg​jobb​ja kö​zött van, és re​mek no​vel​lá​kat tar​tal​ma​zott Geoff Ry​man​től,
Nick Har​ka​way​től, Nalo Hop​kin​son​tól és Nisi Shawl​tól. Szin​tén ki​emel​ke​dő Gard​ner Do​zo​is és Ge​-
or​g e RR Mar​tin nosz​tal​g i​kus Old Ve​nus an​to​ló​g i​á​ja, amely ki​vá​ló írá​so​kat tar​tal​ma​zott Ian Mc​Do​-
nald​tól, Eli​za​beth Be​ar​től, Garth Nix​től, va​la​mint a Mic​r o​soft ál​tal meg​je​len​te​tett Fu​tu​re Vi​si​ons, ben​-
ne az év leg​jobb no​vel​lái kö​zül né​hánnyal Ann Lec​kie-től, Greg Be​ar​től és Se​anan Mc​Gu​i​r e-től. Ke​-
vés tisz​tán fan​tasyan​to​ló​g ia emel​ke​dett ki 2015-ben, de akadt pár re​mek dark fan​tasy/hor​r or gyűj​te​-
mény, kü​lö​nö​sen a The Doll Col​lec​ti​on a min​dig meg​bíz​ha​tó El​len Dat​low-tól. Ta​lán a leg​kö​ze​lebb
egy fan​tasyan​to​ló​g i​á​hoz John Joseph Adams ka​to​nai fan​tasyan​to​ló​g i​á​ja, az Ope​ra​ti​on Ar​ca​na állt,
Ge​ne​vi​eve Va​len​tine, Yoon Ha Lee és Car​r ie Vaughn cso​dás no​vel​lá​i​val. Em​lí​tést ér​de​mel to​váb​bá
Nick Ma​ma​tas és Mat​su​mi Wa​shing​ton Han​zai Ja​pan, Ann Van​der​me​er és John Van​der​me​er Sis​ters of
the Re​vo​lu​ti​on (sze​r in​tem az év leg​jobb új​r a​köz​lé​ses an​to​ló​g i​á​ja) kö​te​te, és Mag​g ie Sti​ef​wa​ter, Tes​sa
Grat​ton és Bren​na Yo​va​n​o ff na​g yon ér​de​kes írói mű​hely​an​to​ló​g i​á​ja, a The Ana​tomy of Cu​ri​o​sity.
A meg​je​lent kis​pró​zák mennyi​sé​g ét te​kint​ve alig​ha meg​le​pő, hogy a no​vel​la​g yűj​te​mé​nyek​nek is
szép évük volt. Ma​g a​san a leg​jobb, vagy leg​alább​is az én ked​ven​cem, Ca​it​lín R. Ki​er​nan Be​ne​ath the
Oil-Dark Sea című kö​te​te, ben​ne ele​mi ere​jű „Black He​li​cop​ters” kis​r e​g é​nyé​vel. Eb​ben az év​ben tény​-
leg nem je​lent meg en​nél jobb könyv. Mind​emel​lett egy még hosszabb könyv szin​tén ha​tal​ma​sat nyúj​-
tott a pén​zé​ért. Majd​nem ilyen jó és ta​lán még fon​to​sabb volt Le​e​na Krohn te​kin​té​lyes no​vel​la​g yűj​te​-
mé​nye (Col​lec​ted Fic​ti​on), ame​lyet a Van​der​me​er há​zas​pár Che​e​ky Frawg Press ki​adó​ja adott ki az
év vé​g én, és el​ké​pesz​tő, szé​les körű be​te​kin​tést en​g ed en​nek a fon​tos finn szer​ző​nek a mun​kás​sá​g á​ba.
Ez is biz​tos dí​jesé​lyes.
Akad​tak to​váb​bi ki​emel​ke​dő no​vel​la​g yűj​te​mé​nyek is az is​mer​tebb szer​zők​től. A já​té​kos, ki​szá​mít​-
ha​tat​lan és min​dig szi​por​ká​zó Kelly Link Get in Tro​ub​le kö​te​tét ele​jé​től vé​g é​ig él​vez​tem. Chi​na Mi​é​-
vil​le Th​ree Mo​ments of an Exp​lo​si​on című kö​te​te hosszú idő után az első köny​ve, mely az el​múlt idő​-
szak no​vel​lái mel​lett úja​kat is be​mu​ta​tott, és ez​zel a leg​jobb vá​lo​g a​tá​sa a rö​vi​debb írá​sa​i​nak. Na​g yon
sze​r et​tem a „The Do​wa​g er of Bees” című no​vel​lát, de több má​sik írás is be​ke​r ül​het az év leg​jobb​jai
közé. A zsá​ner szu​per​sztár​ja, Neil Ga​i​man sze​r et no​vel​lák mel​lett min​den​fé​le írá​so​kat össze​g yűj​te​ni,
ver​se​ket és kü​lön​bö​ző szö​ve​g e​ket, ami​ket az elő​ző évek​ben meg​írt. Leg​utób​bi kö​te​te, a Fel​ka​va​ró
tar​ta​lom több​nyi​r e ezt a ha​g yo​mányt kö​ve​ti, de meg​ta​lál​ha​tók ben​ne kar​r i​er​je leg​jobb no​vel​lái, va​la​-
mint a „Fe​ke​te ku​tya” című ki​vá​ló el​be​szé​lés (ame​lyet ez a kö​tet is tar​tal​maz). Garth Nix, aki​nek kis​-
pró​zá​it nem mél​tá​nyol​ják elég​g é, meg​je​len​tet​te első fel​nőt​tek​nek szó​ló no​vel​la​g yűj​te​mé​nyét, a To
Hold the Bridge című kö​te​tet. Egy erős, Régi Ki​r ály​ság​ban ját​szó​dó kis​r e​g ény mel​lett le​nyű​g ö​ző vál​-
to​za​tos​ság​ban tar​tal​maz sci​en​ce fic​ti​o n, fan​tasy- és hor​r or​írá​so​kat, és meg​ér​de​mel​ten so​r ol​hat​juk
2015 leg​jobb​jai közé.
Ezek ter​mé​sze​te​sen nem az egye​dü​li fi​g ye​lem​r e ér​de​mes no​vel​lás​kö​te​tek. Szin​tén ki​vá​ló​ak és a
köny​ves​polc​r a va​lók a kö​vet​ke​zők is: Ele​a​nor Ar​na​son Hid​den Folk, C.S.E. Coo​ney Bone Swans (két
ki​vá​ló kis​r e​g énnyel), Nalo Hop​kin​son Fal​ling in Love with Ho​mi​nids és De​bo​r ah Ka​lin Cherry Crow
Child​ren. Me​le​g en aján​lom a The Best of Gre​go​ry Ben​ford című kö​te​tet és a Re​a​lity by Other Me​anst
Ja​mes Mor​r ow-tól.
Ilyen sok vá​laszt​ha​tó mű​nél min​dig ne​héz le​fa​r ag​ni a no​vel​lák so​ka​sá​g át arra a 200 000 sza​vas ter​-
je​de​lem​r e, ami be​fér ebbe a könyv​be. Bi​zo​nyos ese​tek​ben egy ma​g a​zin vagy an​to​ló​g ia el​sik​kad​hat,
mert a szer​ző​nek más​hol jobb mun​kái je​len​tek meg (mint eb​ben az év​ben Kelly Rob​son és Sam J.
Mil​ler ese​té​ben); más​kor az írá​sok be​sze​r ez​he​tet​le​nek (saj​nos ez egy​r e erő​sö​dő trend, emi​att nem
sze​r e​pel​nek itt pél​dá​ul Greg Egan és Chi​na Mi​é​vil​le no​vel​lái); és per​sze né​me​lyik fö​lött a nagy ára​-
dat​ban át​sik​lott a te​kin​te​tem. Igye​kez​tem azon​ban egyen​súlyt tar​ta​ni a – ta​lán sza​ba​do​san ér​tel​me​zett –
sci​en​ce fic​ti​o n és a fan​tasy kö​zött, és meg​o sz​ta​ni né​há​nyat a leg​jobb írá​sok kö​zül, ame​lye​ket 365, ol​-
va​sás​sal töl​tött nap alatt ta​lál​tam. Vissza​néz​ve a 2015-ös ol​vas​má​nyok ská​lá​já​r a és vál​to​za​tos​sá​g á​r a,
amely​nek csak egy ré​szét em​lí​tet​tem meg itt, ne​héz más​ként érez​ni, mint hogy a zsá​ner pom​pás for​-
má​ban van, és hogy a kö​zös​sé​g i mé​di​át és a hír​o l​da​la​kat meg​töl​tő mel​lé​kes té​mák va​ló​já​ban nem
vol​tak lé​nye​g e​sek. Jó év volt-e te​hát? Min​dig az, és most, hogy ol​va​som a 2016-os írá​so​kat, fan​tasz​ti​-
kus uta​zás​nak né​zek elé​be.

Jo​nat​han Stra​han
Perth, Nyu​g at-Auszt​r á​lia
2016. ja​nu​ár
 Neil Gaiman
FEKETE KUTYA
Neil Ga​i​man (WWW.NE​IL​GA​I​MAN.COM) Ang​li​á​ban szü​le​tett, és sza​bad​úszó új​ság​író​ként dol​g o​-
zott, majd Kim New​man​nel kö​zö​sen meg​szer​kesz​tet​te a Ghastly Beyond Be​li​ef című idé​zet​g yűj​te​-
ményt, és meg​ír​ta a Don’t Pa​nic: The Of​fi​ci​al Hitch​hi​ker’s Gu​i​de to the Ga​laxy Com​pa​ni​ont. Első kép​-
re​g é​nye a Vio​lent Ca​s​es volt, Sand​man-so​r o​za​tá​val pe​dig ge​ne​r á​ci​ó ​ja leg​fon​to​sabb kép​r e​g ény​író​já​vá
nőt​te ki ma​g át. Első re​g é​nye, a Terry Prat​chett-tel kö​zö​sen írt Az el​ve​szett pró​fé​ci​ák (Good Omens)
1991-ben je​lent meg, ezt kö​vet​te a So​sehol (Ne​verwhe​r e), a Csil​lag​por (Star​dust), az Ame​ri​kai is​te​nek
(Ame​r i​can Gods), a Co​ra​li​ne, Az Anan​si-fiúk (Anan​si Boys), A te​me​tő köny​ve (The Gra​ve​yard Book)
és az Óce​án az út vé​gén (The Oce​an at the end of the Lane). Leg​utol​só köny​ve a Fel​ka​va​ró tar​ta​lom
(Trig​g er War​ning: Short Fic​ti​o ns and Dis​tur​ban​ces). Ga​i​man mű​vei el​nyer​ték a Car​ne​g ie-, a New​-
bery-, a Hugo-, a World Fan​tasy-, a Bram Stoker-, a Lo​cus-, a Gef​fen-, az In​ter​na​ti​o ​nal Hor​r or Guild,
a My​tho​poeic- és a Will Eis​ner Co​mic In​dust​r y dí​jat.
Egy fej​ben tíz nyelv la​pult bent
Az egyik nyelv ke​nyé​rért ment
Hogy etes​sen hol​tat s ele​vent.

Régi fej​tö​r ő
 I.
KUTYÁK ÉS MACSKÁK
Oda​kint úgy sza​kadt az eső, mint​ha dé​zsá​ból ön​te​nék.
Ár​nyék még min​dig nem volt biz​tos ben​ne, hogy tény​leg egy va​ló​di pub​ban van. A he​lyi​ség hát​só
ré​szé​ben állt ugyan egy pa​r á​nyi pult, né​hány mé​r e​tes fa​r úd​r a em​lé​kez​te​tő sör​csap​pal meg pár pa​lack​-
kal, még na​g yon ma​g as asz​ta​lok is akad​tak, ahol ven​dé​g ek ül​tek a bár​szék​sze​r ű ülő​al​kal​ma​tos​sá​g o​-
kon, de mind​ezek el​le​né​r e még​is in​kább úgy tűnt, mint​ha va​la​ki​nek a nap​pa​li​já​ban járt vol​na. A ren​-
ge​teg ku​tya lát​vá​nya csak fo​koz​ta ezt az ér​zést. Mint​ha ő lett vol​na az egyet​len, aki eb nél​kül ér​ke​zett.
– Ezek mi​lyen ku​tyák? – kér​dez​te kí​ván​csi​an. A kér​dé​ses jó​szá​g ok leg​in​kább aga​r ak​r a em​lé​kez​tet​-
tek, de ki​sebb ter​me​tű​ek vol​tak és sok​kal ép​eszűbb​nek tűn​tek, vagy leg​alább​is min​den​kép​pen nyu​g od​-
tabb​nak és ki​egyen​sú​lyo​zot​tabb​nak, mint az aga​r ak bár​me​lyi​ke, ami​ket va​la​ha lá​tott.
– Ez egy lur​cher – fe​lel​te a pub tu​laj​do​no​sa, aki most lé​pett ki a pult mö​g ül egy kor​só sör​r el a ke​-
zé​ben, amit ma​g á​nak csa​polt. – A leg​jobb ku​tya. Min​den orv​va​dász álma. Gyors, okos, ha​lá​los. – Le​-
ha​jolt, és meg​va​kar​g at​ta az egyik bar​na-fe​hér fol​tos ku​tya füle tö​vét. Az eb ké​je​sen nyúj​tóz​kod​va tűr​-
te a va​ka​r á​szást. Nem tűnt kü​lö​nö​seb​ben ha​lá​los jó​szág​nak, és ezt Ár​nyék szó​vá is tet​te.
A kocs​má​r os, aki​nek ősz​be csa​va​r o​dó, rőt és na​g yon bog​lyas haja volt, erre me​r eng​ve va​kar​g at​ta a
sza​kál​lát.
– Eb​ben té​ved – je​g yez​te meg. – A múlt hé​ten en​nek a ku​tyá​nak a test​vé​r é​vel sé​tál​tam Cumpsy
Lane-en. Egy​szer csak lá​tom, hogy ott egy róka, egy nagy​da​r ab, vö​r ös ra​vasz​di, ép​pen ki​dug​ja a fe​jét
a sö​vény​ből, nem több mint húsz mé​ter​r e tő​lünk, és a le​he​tő leg​na​g yobb nyu​g a​lom​mal kif​lan​g ál az
útra. Amint Tüs​ke meg​pil​lan​tot​ta, már su​hant is utá​na, mint az ola​jo​zott mén​kű. Mire egyet pis​lan​tot​-
tam, el​kap​ta a róka koma nya​kát, az​tán egyet​len ha​r a​pás, egyet​len rán​tás, és vége is volt.
Ár​nyék meg​néz​te ma​g á​nak Tüs​két. A szür​ke ku​tya a kis mé​r e​tű kan​dal​ló előtt szu​nyó​kált. Ő sem
tűnt kü​lö​nö​sen ve​szé​lyes​nek.
– Mi​fé​le faj​ta egy ilyen lur​cher? An​g ol, igaz?
– Iga​zá​ból nem konk​r ét faj​ta – szólt köz​be egy ősz hajú nő, aki​nek szin​tén nem volt ku​tyá​ja, és a
kö​zel​ben tá​masz​tot​ta az egyik asz​talt. – Ke​r esz​te​zik őket, hogy mi​nél gyor​sab​bak és ki​tar​tób​bak le​-
gye​nek. Va​dász​ku​tyák​ból, aga​r ak​ból, col​lie-kból.
A mel​let​te álló fér​fi fel​emel​te az uj​ját.
– Eh​hez nem árt tud​ni – mond​ta de​r ű​sen –, hogy va​la​ha ré​g en tör​vény szab​ta meg, ki tart​ha​tott faj​-
ta​tisz​ta ku​tyát. A köz​nép​nek nem en​g ed​ték, de ke​ve​r é​ket at​tól még ma​g uk​hoz ve​het​tek. A lur​che​r ek
pe​dig job​bak és gyor​sab​bak a pe​dig​r és ku​tyák​nál. – Az ujja he​g yé​vel vissza​tol​ta az or​r á​r a a szem​üve​-
gét. Bar​na po​fa​sza​kál​la má​ko​san őszült.
– Sze​mély sze​r int úgy gon​do​lom, bár​me​lyik ke​ve​r ék töb​bet ér, mint a pe​dig​r é – mond​ta a nő. –
Ezért olyan ér​de​kes hely Ame​r i​ka. Tele van ke​ve​r é​kek​kel. – Ár​nyék meg​tip​pel​ni sem bír​ta, mennyi
idős le​he​tett a nő. A haja ősz volt ugyan, de az arca sok​kal fi​a​ta​labb​nak tűnt.
– En​nek ép​pen az el​len​ke​ző​je igaz, éde​sem – je​g yez​te meg a po​fa​sza​kál​las fér​fi ugyan​azon a nyu​-
godt, kel​le​mes han​g on –, az ame​r i​ka​i​ak sok​kal na​g yobb becs​ben tart​ják a faj​ta​tisz​ta ku​tyá​kat, mint az
an​g o​lok. Egy​szer ta​lál​koz​tam egy nő​vel az Ame​r i​kai Te​nyész​tők Klub​já​ból, és őszin​tén mon​dom, na​-
gyon meg​ijesz​tett. Rend​kí​vül fé​lel​me​tes sze​mé​lyi​ség volt.
– Nem a ku​tyák​r ól be​szél​tem, Ol​lie – mond​ta a nő –, ha​nem... Mind​egy.
– Mit iszik? – kér​dez​te a tu​laj​do​nos.
 Egy fal​r a ra​g asz​tott, kéz​írá​sos fel​irat arra hív​ta fel a ven​dé​g ek fi​g yel​mét, hogy tar​tóz​kod​ja​nak a la​-
ger jel​le​g ű sö​r ök ren​de​lé​sé​től, mert „sen​ki sem sze​r e​ti, ha arc​ba ve​r ik”.
– Mi szá​mít jó​nak er​r e​fe​lé? – ér​dek​lő​dött Ár​nyék, aki már meg​ta​nul​ta, hogy több​nyi​r e ez a leg​böl​-
csebb kö​ze​lí​tés. A tu​laj​do​nos és a nő egy​más sza​vá​ba vág​va so​r ol​ták a kü​lön​bö​ző kör​nyék​be​li sö​r ö​-
ket és ci​de​r e​ket. A po​fa​sza​kál​las em​ber​ke egy idő után fél​be​sza​kí​tot​ta őket, és fel​ve​tet​te, hogy sze​r in​te
a jó nem fel​tét​le​nül csak a go​nosz el​len​té​te, ha​nem an​nál va​la​mi sok​kal po​zi​tí​vabb: olyas​mi, ami​től a
vi​lág jobb hely le​het. Az​tán han​g o​san kun​cog​va je​lez​te, hogy tré​fált, és va​ló​já​ban pon​to​san tud​ja,
hogy a be​szél​g e​tés csak az in​ni​va​ló​r ól szólt.
A sör, ami​ből a tu​laj​do​nos vé​g ül csa​polt egy pin​tet, sö​tét volt és na​g yon ke​se​r ű. Ár​nyék nem tud​ta
el​dön​te​ni, íz​lik-e neki.
– Mi ez? – kér​dez​te.
– Fe​ke​te ku​tyá​nak hív​ják – vá​la​szol​ta a nő. – Hal​lot​tam már olyat, hogy azért kap​ta a ne​vét, mert
egy lon​csos, fe​ke​te ku​tyá​nak érzi ma​g át az em​ber más​nap, ha a kel​le​té​nél töb​bet ivott be​lő​le.
– Chur​chill fe​ke​te ku​tyá​nak hív​ta a de​presszi​ó ​ját – je​g yez​te meg az em​ber​ke.
– Igaz​ság sze​r int egy he​lyi ku​tyá​r ól kap​ta a ne​vét – szólt köz​be egy fi​a​tal nő, aki olaj​zöld pu​ló​ver​-
ben tá​masz​tot​ta a fa​lat. – Nem iga​zi ál​lat. Fé​lig-med​dig a kép​ze​let te​r emt​mé​nye.
Ár​nyék le​né​zett Tüs​ké​r e, de az utol​só pil​la​nat​ban két​sé​g ei tá​mad​tak.
– Meg​va​kar​ha​tom a fe​jét? – kér​dez​te, mert eszé​be ju​tott, mi​lyen szo​mo​r ú vé​g et ért az a róka. –
Nem bánt?
– De​hogy​is – mond​ta az ősz hajú nő. – Imád​ja, ha va​kar​g at​ják. Igaz, Tüs​ke?
– Hát... ha úgy vesszük, an​nak a glos​so​pi mi​hasz​ná​nak le​kap​ta az uj​ját – mond​ta a tu​laj​do​nos. A
hang​já​ból egyen​lő arány​ban csen​dült ki az el​is​me​r és és a fi​g yel​mez​te​tés.
– De ő va​la​me​lyik he​lyi köz​hi​va​tal​nál dol​g o​zott, nem? – je​g yez​te meg a nő. – Min​dig úgy gon​dol​-
tam, hogy őket az​tán nyu​g od​tan meg​ha​r ap​hat​ják a ku​tyák. Vagy az adó​el​len​ő rö​ket.
A zöld pu​ló​ve​r es nő Ár​nyék mel​lé sé​tált. Nem ivott sem​mit. Sö​tét, rö​vid haja volt, az or​r át és az ar​-
cát sűrű fol​tok​ban bo​r í​tot​ták a szep​lők. Vé​g ig​mér​te Ár​nyé​kot.
– Te nem va​la​me​lyik he​lyi hi​va​tal​nál dol​g o​zol, igaz?
Ár​nyék ne​met in​tett.
– Én leg​in​kább tu​r is​tá​nak ne​vez​ném ma​g a​mat – fe​lel​te. Eb​ben volt némi igaz​ság. Vé​g ül is a vi​lá​g ot
jár​ta.
– Ka​na​dai? – kér​dez​te a po​fa​sza​kál​las fér​fi.
– Ame​r i​kai – vá​la​szol​ta Ár​nyék. – De hosszú ide​je úton va​g yok.
– Ez eset​ben – ve​tet​te köz​be az ősz hajú nő – még​sem tu​r is​ta. A tu​r is​ta meg​ér​ke​zik, meg​né​zi az ér​-
de​kes​sé​g e​ket, és már megy is haza.
Ár​nyék mo​so​lyog​va vál​lat vont, az​tán le​ha​jolt a tu​laj​do​nos lur​cher​jé​hez, és meg​si​mo​g at​ta a jó​szág
nya​kát.
– Nem vagy ku​tyás, igaz? – kér​dez​te a sö​tét hajú nő.
– Nem va​g yok ku​tyás – fe​lel​te Ár​nyék.
Ha tel​je​sen más sze​mé​lyi​ség lett vol​na, olyas​va​la​ki, aki pél​dá​ul meg​o szt​ja má​sok​kal, mire gon​dol,
ak​kor ta​lán el​me​sél​te vol​na a pu​ló​ve​r es nő​nek, hogy a fe​le​sé​g e fi​a​ta​labb ko​r á​ban ku​tyá​kat tar​tott, és
Ár​nyé​kot oly​kor ku​tyus​kámnak ne​vez​te, mert hi​á​ba sze​r e​tett vol​na ál​la​tot tar​ta​ni, nem te​het​te meg.
Ár​nyék azon​ban meg​tar​tot​ta ma​g á​nak a gon​do​la​ta​it. Ezt pél​dá​ul ki​fe​je​zet​ten ked​vel​te az an​g o​lok​-
ban: ha sze​r et​ték is vol​na tud​ni, mi jár a fe​jé​ben, ak​kor sem fag​g a​tóz​tak. A sa​ját, bel​ső vi​lá​g a meg​ma​-
radt sa​ját, bel​ső vi​lág​nak. Ár​nyék fe​le​sé​g e már há​r om éve meg​halt.
– Sze​mély sze​r int úgy gon​do​lom – mond​ta a po​fa​sza​kál​las fér​fi –, hogy va​la​ki vagy ku​tyás, vagy
macs​kás. Ezek sze​r int maga macs​kás.
Ár​nyék ezen el​g on​dol​ko​dott egy ki​csit.
– Nem is tu​dom – fe​lel​te vé​g ül. – Gye​r ek​ko​r unk​ban ren​g e​te​g et köl​töz​tünk, ezért so​sem vol​tak ál​la​-
ta​ink. De...
– Csak azért hoz​tam fel a dol​g ot – foly​tat​ta a fér​fi –, mert a há​zi​g az​dánk​nak van egy macs​ká​ja, amit
egy​sze​r ű​en lát​nia kell.
– Ré​g eb​ben itt kint volt a he​lye, de át​pa​te​r ol​tuk a hát​só he​lyi​ség​be – je​g yez​te meg a tu​laj​do​nos a
pult mö​g ül. Ár​nyék azon tű​nő​dött, va​jon ho​g yan ké​pes a fér​fi ilyen könnye​dén kö​vet​ni a be​szél​g e​tés
fo​na​lát, mi​köz​ben sor​ban ve​szi fel az étel​r en​de​lé​se​ket és szol​g ál​ja ki az ita​lo​kat.
– Mi​ért? – kér​dez​te. – Ide​g e​sí​tet​te a ku​tyá​kat?
Oda​kint még szi​la​jab​bul kez​dett rá az eső. A szél nyö​ször​g ött, az​tán tu​tul​ni kez​dett, vé​g ül han​g os
vo​nyí​tás​ba csa​pott át. A kis​mé​r e​tű kan​dal​ló​ban pat​to​g ó tűz szik​r á​kat szór​va fel​kö​hö​g ött.
– Nem egé​szen úgy, mint gon​dol​ja – vá​la​szol​ta a tu​laj​do​nos. – Ak​kor ta​lál​tunk rá, ami​kor a bő​ví​-
tés​kor ki​ütöt​tük a szom​széd he​lyi​ség fa​lát. Jöj​jön, néz​ze meg – tet​te hoz​zá vi​g yo​r og​va.
Ár​nyék kö​vet​te a fér​fit a szom​széd he​lyi​ség​be. A po​fa​sza​kál​las ven​dég meg az ősz hajú nő ki​csit
le​ma​r ad​va kö​vet​ték.
Ár​nyék ve​tett egy pil​lan​tást a pult felé. A sö​tét hajú nő nem jött ve​lük, de ami​kor ta​lál​ko​zott a te​kin​-
te​tük, ba​r át​sá​g o​san vissza​mo​soly​g ott rá.
A szom​széd szo​ba sok​kal tá​g a​sabb és vi​lá​g o​sabb volt, és ke​vés​bé ha​son​lí​tott egy át​la​g os nap​pa​li​r a.
Az asz​ta​lok​nál ven​dé​g ek ül​tek és et​tek. Az étel lát​vány​r a és il​lat​r a is ki​fe​je​zet​ten csá​bí​tó​nak tűnt. A tu​-
laj​do​nos a he​lyi​ség hát​só ré​szé​be ve​zet​te Ár​nyé​kot, ahol egy po​r os üveg​vit​r in állt.
– Itt van – je​len​tet​te be büsz​kén.
A macs​ka bar​na volt, és első pil​lan​tás​r a inak​ból és anya​g i​a​sult kín​szen​ve​dés​ből ta​pasz​tott szo​bor​-
nak tűnt. A sze​me he​lyén tá​ton​g ó lyu​kak​ból szin​te su​g ár​zott a ha​r ag és a fáj​da​lom, el​tá​tott szá​ja pe​dig
azt az ér​zést kel​tet​te, mint​ha az ál​lat ásí​tás köz​ben vál​to​zott vol​na cser​zett bőr​bál​vánnyá.
– A szo​kás, hogy az épít​ke​zés so​r án ál​la​to​kat dug​nak az épü​let ol​da​lá​ba, mert ak​kor nem dől össze
a ház, nem iga​zán kü​lön​bö​zik at​tól, ami​kor élő gyer​me​ke​ket fa​laz​tak be az alap​zat​ba – ma​g ya​r áz​ta a
po​fa​sza​kál​las fér​fi. – Ha​bár ne​kem sze​mély sze​r int a mu​mi​fi​kált macs​kák​r ól min​dig az a ren​g e​teg
macs​ka​mú​mia jut eszem​be, amit Egyip​tom​ban ta​lál​tak, Bász​tet is​ten​nő bu​basz​ti​szi szen​té​lye kö​r ül.
Mi​vel ton​na​szám​r a he​ver​tek ott a te​te​mek, át​ha​józ​ták az egé​szet Ang​li​á​ba, ahol ol​csó trá​g yá​nak da​-
rál​ták le a mú​mi​á​kat, és az​zal szór​ták meg a me​ző​ket. A vik​to​r i​á​nu​sok fes​té​ket is ké​szí​tet​tek be​lő​lük.
Bar​nát, ha jól em​lék​szem.
– Elég nyo​mo​r ul​tul néz ki sze​g ény – mond​ta Ár​nyék. – Mi​lyen rég​ó ta le​het itt?
A tu​laj​do​nos a sza​kál​lát va​kar​g at​ta.
– Úgy sac​col​juk, hogy a fa​lat, ahol rá​ta​lál​tunk, va​la​mi​kor 1300 és 1600 kö​zött épít​het​ték. Ezt az
egy​ház​köz​ség fel​jegy​zé​se​i​ből tud​juk. 1300-ban még nincs itt sem​mi, 1600-ban pe​dig már áll egy épü​-
let. Sen​ki sem tud​ja, mi tör​tén​he​tett a ket​tő kö​zött.
Az üveg​vit​r in​be zárt ha​lott, csu​pasz és bar​ná​r a cser​zett macs​ka üres, fe​ke​te​lyuk-sze​me mint​ha őket
fi​g yel​te vol​na.
Min​dent lá​tok, amit a né​pem lát, súg​ta egy hang va​la​hol Ár​nyék gon​do​la​tai mé​lyén. Egy pil​la​nat​r a
a macs​ka​mú​mi​ák​kal trá​g yá​zott me​zők​r e gon​dolt, és arra, va​jon mi​fé​le fur​csa ter​mést hoz​hat​tak azok
a föl​dek.
– Az öreg ház fa​lá​ba tet​ték – sza​val​ta a fér​fi, akit Ol​lie-nak hív​tak. – Ott halt meg, de előt​te ott élt,
se könny, se ka​caj nem kí​sér​te men​tét. Sok min​dent épí​tet​tek be a fa​lak​ba a ré​g i​ek, akik így akar​tak
gon​dos​kod​ni ar​r ól, hogy az épü​let ép​ség​ben és biz​ton​ság​ban ma​r ad​jon. Néha gyer​me​ke​ket is. Ál​la​to​-
kat. Ter​mé​sze​te​sen a temp​lo​mok sem vol​tak ki​vé​te​lek.
A fel​tá​ma​dó eső sza​bály​ta​lan dob​per​g és​ként ver​te vé​g ig az ab​lak​üve​g et. Ár​nyék meg​kö​szön​te a tu​-
laj​do​nos​nak, hogy meg​mu​tat​ta neki a macs​kát. Vissza​bal​lag​tak a sön​tés​be. A sö​tét hajú nő már nem
volt ott, és Ár​nyék​ban egy pil​la​nat​r a saj​nál​ko​zás​r a ha​son​lí​tó ér​zés saj​dult fel. A nő ked​ves​nek lát​szott.
Ár​nyék fi​ze​tett egy kört a po​fa​sza​kál​las fér​fi​nak, az ősz hajú nő​nek és a tu​laj​do​nos​nak.
– Ár​nyék​nak szó​lí​ta​nak – mond​ta be​mu​tat​ko​zás​kép​pen. – A ve​ze​ték​ne​vem Moon.
A po​fa​sza​kál​las fér​fi lel​ke​sen össze​csap​ta a te​nye​r ét.
– Na​hát! Ez cso​dá​la​tos! Srác​ko​r om​ban volt egy Ár​nyék nevű far​kas​ku​tyám. Ez a va​ló​di neve?
– Min​den​ki így szó​lít – vá​la​szol​ta Ár​nyék.
– Moi​r a Cal​la​nish va​g yok – mond​ta az ősz hajú nő. – Ő az élet​tár​sam, Oli​ver Bi​er​ce. Oli​ver rend​-
kí​vül mű​velt, és egy pil​la​na​tig se higgye, hogy nem pró​bál​ja majd meg a tu​dá​sa tel​jes tár​há​zát ma​g á​-
ra zú​dí​ta​ni.
Ke​zet fog​tak. Ami​kor a tu​laj​do​nos meg​je​lent az ita​lok​kal, Ár​nyék meg​kér​dez​te, van-e ki​adó szo​bá​-
ja. Ere​de​ti​leg úgy ter​vez​te, hogy még az​nap éj​jel to​vább​g ya​lo​g ol, azon​ban egye​lő​r e nem úgy tűnt,
mint​ha a fel​hő​sza​ka​dás be​lát​ha​tó időn be​lül fel​ad​ná. Stra​pa​bí​r ó tú​r a​ba​kan​csa és víz​ál​ló eső​ka​bát​ja
volt ugyan, de nem akart a zu​ho​g ó eső​ben gya​lo​g ol​ni.
– Ré​g eb​ben volt, de idő​köz​ben vissza​köl​tö​zött a fiam. Ha va​la​ki na​g yon ré​szeg, ak​kor elő​for​dul,
hogy szó​lok neki, in​kább dől​jön le a paj​tá​ban, de en​nél ko​mo​lyabb​r a nem te​lik mos​tan​ság.
– A fa​lu​ban nem ta​lá​lok ki​adó szo​bát?
A tu​laj​do​nos a fe​jét in​g at​ta.
– Egy ilyen ocs​mány éj​sza​kán ki​zárt. De ha el​in​dul itt az úton, Porsett alig pár mér​föld, és ott van
egy ren​des szál​lo​da. Át​szó​lok Sand​r á​nak, hogy ha​ma​r o​san meg​ér​ke​zik. Hogy hív​ják?
– Ár​nyék – fe​lel​te Ár​nyék is​mét. – A ve​ze​ték​ne​vem Moon.
Moi​r a Oli​ver​r e pil​lan​tott, és hal​kan mon​dott neki va​la​mit, ami​ből Ár​nyék annyit hal​lott csak, hogy
„be​fo​g ad​juk?”, Oli​ver pe​dig egy pil​la​na​tig az aj​kát ha​r ap​dál​ta, majd vá​r at​la​nul lel​ke​sen bó​lin​tott.
– És mit szól​na ah​hoz, ha ná​lunk töl​te​né az éj​sza​kát? A ven​dég​szo​ba mé​r e​te in​kább egy tá​r o​ló​szek​-
rénnyel ve​tek​szik, de van ben​ne ágy. És me​leg. Meg szá​r az.
– Ezer öröm​mel – mond​ta Ár​nyék. – Ki​fi​ze​tem.
– Ne bu​tás​kod​jon – mond​ta Moi​r a. – Ne​künk öröm, hogy ven​dé​g ül lát​hat​juk.
 II.
BITÓ
Oli​ver​nek és Moi​r á​nak is volt es​er​nyő​je. Oli​ver ad​dig erős​kö​dött, amíg Ár​nyék​r a eről​tet​te a sa​ját​-
ját, és rá​mu​ta​tott, hogy mi​vel jó​val ma​g a​sabb, őt is tö​ké​le​te​sen meg tud​ja vé​de​ni a sza​ka​dó eső​től.
A pá​r ocs​ka mind​két tag​já​nál akadt egy-egy zseb​lám​pa is, amit ők csak lám​pás​nak ne​vez​tek. Ár​-
nyék​nak a szó​r ól régi hor​r or​fil​mek ju​tot​tak eszé​be, ahol a fa​lu​si​ak meg​r o​ha​moz​zák a hegy​te​tőn ma​-
ga​so​dó kas​télyt, és a vil​lám​lás meg a menny​dör​g és még in​kább rá​se​g í​tett erre a kép​r e. Ma éj​jel élet​re
kel​te​lek, te​remt​mény! – gon​dol​ta, és bár​mi​lyen ne​vet​sé​g e​sen is csen​g ett ez a mon​dat, va​ló​já​ban meg​-
bor​zon​g ott tőle. A mu​mi​fi​kált macs​ka lát​vá​nya kü​lö​nös han​g u​lat​ba rin​g at​ta.
A szán​tó​föl​dek kö​zöt​ti kes​keny uta​kon bal​lag​tak, ahol va​dul höm​pöly​g ött az eső​víz.
Moi​r a meg​pró​bál​ta túl​har​sog​ni a zi​va​tar lár​má​ját.
– Kel​le​mes éj​sza​ká​kon egy​sze​r ű​en csak át​vá​g unk a föl​de​ken, de most min​den sá​r os és csú​szós,
ezért a Bun​dás-dű​lőn me​g yünk in​kább. Néz​ze ott azt a fát! Va​la​ha bitó volt. – A ke​r esz​tút mel​lett álló,
rend​kí​vül vas​tag tör​zsű szi​ko​mór​fá​r a mu​ta​tott. Nem sok ága ma​r adt, és azok is úgy me​r ed​tek az éj​-
sza​ká​ba, mint​ha nem tud​nák, mit ke​r es​nek itt.
– Moi​r a a hú​szas évei óta itt él – mond​ta Oli​ver. – Jó​ma​g am nagy​já​ból nyolc éve köl​töz​tem ide
Lon​don​ból. Turn​ham Gre​en​ből. Ere​de​ti​leg nya​r al​ni jöt​tünk ide, még ti​zen​négy éves ko​r om​ban, és so​-
ha​sem fe​lej​tet​tem el a he​lyet. Nem iga​zán le​het.
– Ez a föld be​le​ivó​dik az em​ber vé​r é​be – tet​te hoz​zá Moi​r a. – Kis túl​zás​sal.
– A vér pe​dig be​le​ivó​dik a föld​be – mond​ta Oli​ver. – Akár így, akár úgy. Ve​g yük pél​dá​ul ezt a bi​tót.
Ezen ló​g ott a vas​ka​lo​da. Akit oda be​zár​tak, ad​dig ma​r adt bent, amíg sem​mi sem ma​r adt be​lő​le. A ha​-
já​ból a ma​da​r ak rak​tak fész​ket, a hú​sát fel​za​bál​ták a hol​lók, még a csont​ja​it is tisz​tá​r a csi​pe​g et​ték.
Leg​fel​jebb ak​kor sza​ba​dul​tak meg a hul​lá​tól, ha akadt he​lyet​te má​sik.
Ár​nyék töb​bé-ke​vés​bé biz​tos​r a vet​te, hogy tud​ja, mi az a vas​ka​lo​da, de azért a biz​ton​ság ked​vé​ért
meg​kér​dez​te. Ab​ból soha nin​csen baj, ha va​la​ki kér​dez, Oli​ver pe​dig ha​tá​r o​zot​tan olyan em​ber​nek
tűnt, aki sze​r e​tett tud​ni kü​lö​nös ap​r ó​sá​g o​kat, és szí​ve​sen meg is osz​tot​ta azo​kat má​sok​kal.
– Mint egy ha​tal​mas, vas​ból ko​vá​csolt ka​lit​ka. Ere​de​ti​leg ki​vég​zett bű​nö​zők holt​tes​tét ál​lí​tot​ták ben​-
ne köz​szem​lé​r e, mi​után vég​r e​haj​tot​ták raj​tuk az íté​le​tet. A ka​lit​kát le​zár​ták, ne​hogy a csa​lád vagy a
ba​r á​tok vissza​lop​has​sák a te​te​met, és tisz​tes​sé​g es, ke​r esz​tény mó​don el​te​met​hes​sék. A lát​vány min​den
já​r ó​ke​lőt em​lé​kez​te​tett a tör​vény​tisz​te​lő ma​g a​tar​tás fon​tos​sá​g á​r a, bár két​lem, hogy bár​kit va​ló​ban
vissza​r i​asz​tott vol​na a bű​nö​zés​től.
– Ki​ket vé​g ez​tek ki?
– Min​den​kit, aki ki​csit is bal​sze​r en​csés volt. Há​r om​száz év​vel ez​előtt több mint két​száz kü​lön​bö​ző
bűn​té​nyért járt a ha​lál​bün​te​tés. Ebbe olyas​mik is be​le​szá​mí​tot​tak, ha va​la​ki egy hó​nap​nál hosszabb
ide​ig uta​zott ván​dor​ci​g á​nyok​kal, bir​kát lo​pott... vagy bár​mit le​nyúlt, ami 12 pen​ny​nél töb​bet ért... sőt
elég volt meg​ír​ni hoz​zá egy fe​nye​g e​tő le​ve​let.
Va​ló​szí​nű​leg egé​szen so​ká​ig tud​ta vol​na foly​tat​ni még a lis​tát, de Moi​r a fél​be​sza​kí​tot​ta.
– Oli​ver​nek iga​za van a ha​lál​bün​te​tés​sel kap​cso​lat​ban, de er​r e​fe​lé csak a gyil​ko​sok​nak járt a vas​ka​-
lo​da. És sok​szor meg​esett, hogy egy hul​la húsz évig he​vert a ket​r ec​ben. Nem volt túl gya​ko​r i er​r e​fe​lé
az em​ber​ö lés. – Majd, mint​ha csak ke​vés​bé ko​mor irány​ba akar​ta vol​na te​r el​ni a be​szél​g e​tést, így
foly​tat​ta: – Ahol most sé​tá​lunk, az a Bun​dás-dűlő. A hely​bé​li​ek sze​r int tisz​ta éj​sza​ká​kon, ami a ma​i​r ól
nem iga​zán mond​ha​tó el, itt bár​ki​nek a nyo​má​ba sze​g őd​het az Öreg Bun​dás. Aki amo​lyan ter​mé​szet​-
fe​let​ti ku​tya.
– Még so​ha​sem lát​tuk – je​g yez​te meg Oli​ver. – Szép éj​sza​ká​kon sem.
– Ami ki​fe​je​zet​ten jó – tet​te hoz​zá Moi​r a –, mert aki meg​lát​ja a ku​tyát, az meg​hal.
– Te​g yük hoz​zá, hogy Sand​r a Wil​ber​for​ce ál​lí​tó​lag lát​ta, és majd ki​csat​tan az egész​ség​től.
Ár​nyék ezen el​mo​so​lyo​dott.
– És mit csi​nál az Öreg Bun​dás?
– Sem​mit az ég​vi​lá​g on – mond​ta Oli​ver.
– De igen! – til​ta​ko​zott Moi​r a. – Ha​zá​ig kö​vet. Az​tán nem sok​kal ké​sőbb meg​halsz.
– Ez nem hang​zik túl fé​lel​me​tes​nek – mond​ta Ár​nyék. – Le​szá​mít​va azt a részt, ahol az il​le​tő meg​-
hal.
Meg​ér​kez​tek a domb al​já​r a. Az eső​víz meg​áradt pa​tak​ként nyal​dos​ta Ár​nyék vas​tag tú​r a​ba​kan​csát.
– Ho​g yan ta​lál​koz​tak elő​ször? – kér​dez​te. Pá​r ok ese​té​ben ez ál​ta​lá​ban biz​ton​sá​g os kér​dés volt.
Oli​ver vá​la​szolt el​ső​nek.
– A pub​ban. Itt nya​r al​tam.
– Ami​kor Oli​ver​r el ta​lál​koz​tam, volt ép​pen va​la​kim – mond​ta Moi​r a. – Az​tán egy na​g yon rö​vid,
na​g yon vi​ha​r os af​fért kö​ve​tő​en min​dent a sut​ba ha​jí​tot​tunk, és össze​jöt​tünk. Ami egy​ál​ta​lán nem jel​-
lem​ző ránk.
Va​ló​ban nem olya​nok​nak tűn​tek, akik csak úgy min​dent fel​ad​nak egy pil​la​nat alatt, gon​dol​ta Ár​-
nyék. De az em​be​r ek fur​csák. Tud​ta, hogy erre va​la​mit mon​da​nia kel​le​ne.
– Egy idő​ben há​zas​em​ber vol​tam. A fe​le​sé​g em meg​halt egy au​tó​bal​eset​ben.
– Ez ször​nyű – mond​ta Moi​r a.
– Már nem le​het raj​ta vál​toz​tat​ni – mond​ta Ár​nyék.
– Ha ha​za​érünk, min​den​ki​nek ké​szí​tek egy for​r ó whis​ky​kok​télt – mond​ta Moi​r a. – Whis​ky, gyöm​-
bér​bor és for​r ó víz. És be​ülök egy nagy kád víz​be, mi​előtt meg​vesz az is​ten hi​de​g e.
Ár​nyék meg​pró​bál​ta el​kép​zel​ni, mi​lyen le​het egy is​ten hi​de​g e, és meg​bor​zon​g ott.
Hir​te​len meg​újult erő​vel kez​dett rá az eső, és egy vá​r at​lan vil​lám​csa​pás va​ku​vil​la​nás​ként éget​te a
lé​te​zés​be a kül​vi​lá​g ot: a ter​més​kő​ből ra​kott fal min​den egyes szür​ke szik​la​da​r ab​ját, min​den fű​szá​lat,
min​den po​cso​lyát és min​den fa​tör​zset ra​g yo​g ó fénnyel vi​lá​g í​tott meg, majd a tá​jat el​nyel​te az elő​ző​-
nél is sű​r űbb sö​tét​ség, és csak az utó​ké​pek de​r en​g é​se ma​r adt meg Ár​nyék előtt.
– Mi az ott? – kér​dez​te hir​te​len Oli​ver. – A min​den​sé​g it... – Fel​mor​dult az ég, és hossza​san mo​r aj​-
lott. Ár​nyék meg​vár​ta, amíg el​hal a menny​dör​g és, és csak utá​na pró​bált meg be​szél​ni.
– Én nem lát​tam sem​mit – mond​ta. Újabb vil​lám lob​bant, ez​út​tal ke​vés​bé va​kí​tó fénnyel, és va​la​mi
mint​ha va​ló​ban moz​g ott vol​na az egyik szán​tó​föld szé​lén. – Az ott?
– Egy sza​már – mond​ta Moi​r a. – Csak egy sza​már.
Oli​ver meg​tor​pant.
– Nem erre kel​lett vol​na jön​nünk. Ta​xit kel​lett vol​na hív​nunk! Bu​ta​ság volt az egész.
– Ol​lie! – szólt rá Moi​r a. – Mind​járt ott​hon va​g yunk. És ez csak egy kis eső! Nem vagy cu​kor​ból.
Újabb vil​lám lob​bant, de olyan szem​káp​r áz​ta​tó fénnyel, hogy majd​nem tel​je​sen el​va​kí​tot​ta Ár​nyé​-
kot. A me​zőn nem volt az ég​vi​lá​g on sem​mi. Vissza​tért a sö​tét​ség. Ár​nyék Oli​ver felé for​dult, de az
em​ber​ke már nem állt mel​let​te. A zseb​lám​pá​ja a föl​dön he​vert. Ár​nyék pis​log​va pró​bál​ta vissza​nyer​ni
a lá​tá​sát. A fér​fi a dű​lő​út mel​lett gub​basz​tott a vi​zes fü​vön, tel​je​sen ma​g á​ba ros​kad​va.
– Ol​lie? – Moi​r a már ott ku​por​g ott mel​let​te. Az es​er​nyő​jét le​tet​te a föld​r e. A fér​fi ar​cá​ba vi​lá​g í​tott,
majd fel​né​zett Ár​nyék​r a. – Nem ül​het csak így itt! – je​len​tet​te ki za​vart, ag​g o​dal​mas han​g on. – A sza​-
ka​dó eső​ben!
Ár​nyék a zse​bé​be süllyesz​tet​te Oli​ver zseb​lám​pá​ját, a kö​zös es​er​nyő​jü​ket Moi​r a ke​zé​be nyom​ta,
az​tán fel​emel​te a fér​fit. Oli​ver nem bi​zo​nyult kü​lö​nö​seb​ben ne​héz​nek, Ár​nyék pe​dig nagy​da​r ab em​-
ber volt.
– Messze va​g yunk még?
– Nem – vá​la​szol​ta a nő. – Nem annyi​r a. Mind​járt ott​hon le​szünk.
Né​mán men​tek to​vább. El​ha​lad​tak egy falu szé​lén álló temp​lom mel​lett, az​tán be​ér​tek a fa​lu​ba. Az
ut​cát sze​g é​lye​ző szür​ke kő​há​zak ab​la​ka​i​ból fény áradt. Moi​r a be​for​dult az egyik épü​let mel​lett, és
egye​ne​sen egy ház felé tar​tott, ami kis​sé tá​vo​labb állt az út​test​től. Ár​nyék kö​vet​te. A nő tar​tot​ta neki az
aj​tót.
A kony​ha tá​g as volt és me​leg, az egyik fal​nál pe​dig egy he​ve​r ő állt, amit fé​lig el​bo​r í​tot​tak a ma​g a​-
zi​nok. A mennye​zet ge​r en​dái annyi​r a ala​cso​nyan lóg​tak be fent​r ől, hogy Ár​nyék​nak be kel​lett húz​nia
a fe​jét. Le​r án​g at​ta Oli​ver​r ől az eső​ka​bá​tot, és a ru​ha​da​r a​bot le​dob​ta a desz​ka​pad​ló​r a, ahol rög​tön tó​-
csát is eresz​tett. Az​tán le​fek​tet​te a fér​fit a he​ve​r ő​r e.
Moi​r a meg​töl​töt​te a víz​for​r a​lót.
– Ne hív​junk men​tőt? – kér​dez​te Ár​nyék.
A nő ne​met in​tett.
– Gyak​r an tör​té​nik vele ilyes​mi? Egy​szer csak fel​bu​kik, és el​ájul?
Moi​r a fi​g yel​mét tel​je​sen le​fog​lal​ta, hogy bög​r é​ket sze​de​g es​sen le a polc​r ól.
– Tör​tént már ilyes​mi. Csak na​g yon ré​g en. Oli​ver nar​ko​lep​szi​á​ban szen​ved, és ha va​la​mi na​g yon
meg​le​pi vagy meg​ijesz​ti, haj​la​mos ki​üt​ni ma​g át. Ha​ma​r o​san ma​g á​hoz tér. Teát akar majd inni. Ő ma
biz​to​san nem kap a whis​ky​ből. Néha elég​g é kába, és nem tud​ja, hol van, más​kor vi​szont pon​to​san
kép​ben van, mi tör​tént ad​dig, amíg nem volt ma​g á​nál. És gyű​lö​li, ha bár​ki nagy fel​haj​tást csi​nál a do​-
log​ból. Te​g ye csak le a zsák​ját a spar​helt mel​lé.
Fel​forrt a víz. Moi​r a meg​töl​tött egy te​ás​kan​nát.
– Ol​lie ren​des teát kap. Azt hi​szem, a ma​g am ré​szé​r ől ma​r a​dok a ka​mil​lá​nál, kü​lön​ben szem​hu​-
nyás​nyit sem al​szom ma éj​jel. Ez majd meg​nyug​tat​ja az ide​g e​i​met. Mit kér?
– A fe​ke​te tea tö​ké​le​tes lesz – fe​lel​te Ár​nyék. Az​nap több mint húsz mér​föl​det tett meg gya​log​szer​-
rel, ezért nem hit​te vol​na, hogy gond​jai len​né​nek az al​vás​sal. Nem bír​ta hova ten​ni Moi​r át. Tel​je​sen
össze​sze​det​ten vi​sel​ke​dett ah​hoz ké​pest, hogy az élet​tár​sa az előbb vesz​tet​te el az esz​mé​le​tét, és Ár​-
nyék nem tud​ta el​dön​te​ni, eb​ből a hig​g adt​ság​ból mennyi ír​ha​tó an​nak a szám​lá​já​r a, hogy egy ide​g en
előtt nem akart gyen​g é​nek mu​tat​koz​ni. Ki​fe​je​zet​ten cso​dál​ta ezért, de egy​út​tal meg​le​he​tő​sen kü​lö​nös​-
nek is ta​lál​ta a dol​g ot. Az an​g o​lok fur​csa né​pek vol​tak. Azt vi​szont tel​je​sen meg​ér​tet​te, ha va​la​ki utál​-
ta a „fel​haj​tást”. Azt na​g yon meg​ér​tet​te.
Oli​ver mo​co​r og​ni kez​dett. Moi​r a már​is ott ter​mett mel​let​te egy bög​r e te​á​val a ke​zé​ben, és ülő hely​-
zet​be se​g í​tet​te. A fér​fi eny​hén kába arc​ki​fe​je​zés​sel be​le​kor​tyolt az ital​ba.
– Egé​szen ha​zá​ig kö​ve​tett – szó​lalt meg tár​sal​g á​si hang​nem​ben.
– Ki kö​ve​tett, drá​g ám? – Moi​r a hang​ja szi​lárd volt, de ki le​he​tett hal​la​ni be​lő​le az ag​g o​dal​mat.
– A ku​tya – fe​lel​te a he​ve​r őn ülő fér​fi két korty kö​zött. – A fe​ke​te ku​tya.
 III.
VÉR
Az​nap éj​sza​ka Ár​nyék so​ká​ig ül​dö​g élt Moi​r a és Oli​ver tár​sa​sá​g á​ban az asz​tal​nál, és sok min​dent
meg​tu​dott ró​luk: ki​de​r ült pél​dá​ul, hogy Oli​ver sem bol​dog, sem elé​g e​dett nem volt an​nál a lon​do​ni
rek​lám​ügy​nök​ség​nél, ahol dol​g o​zott. Fel​köl​tö​zött ebbe a fa​lu​ba, és rend​kí​vül fi​a​ta​lon kor​ked​vez​mé​-
nyes nyug​díj​ba ment. Kez​det​ben ki​kap​cso​ló​dás​ként, majd egy​r e in​kább az anya​g i​ak mi​att, a kör​nyék
jel​leg​ze​tes, ha​barcs nél​kül ra​kott kő​fa​la​it ja​vít​g at​ta vagy úja​kat épí​tett. Mint ki​fej​tet​te, a kő​fa​lak épí​té​-
se egy​szer​r e mű​vé​szet és szak​ma, mel​let​te ki​vá​ló test​moz​g ás, és ha he​lye​sen csi​nál​ják, tö​ké​le​te​sen ki​-
kap​csol​ja az el​mét, úgy, mint a me​di​tá​ció.
– Va​la​ha több szá​zan épí​tet​tek kő​fa​la​kat er​r e​fe​lé. Mos​tan​r a alig tu​cat​nyi​an ma​r ad​tak, akik ér​te​nek
hoz​zá. A szá​r a​zon ra​kott fa​la​kat be​ton​tég​lá​val vagy ce​ment​tel pó​tol​ják. Ki​ha​ló​ban a szak​ma. Na​g yon
szí​ve​sen meg​mu​ta​tom, ho​g yan kell csi​nál​ni. Hasz​nos tu​dás amúgy. Ha az em​ber meg​fog​ja a kö​vet, az
néha ma​g á​tól meg​mond​ja, hol a he​lye. On​nan​tól fog​va moz​dít​ha​tat​lan. Egy tank​kal sem le​het le​dön​te​-
ni. Bá​mu​la​tos do​log ez.
Ár​nyék azt is meg​tud​ta, hogy Oli​ver pár év​vel ez​előtt sú​lyos de​presszi​ó ​ban szen​ve​dett, nem sok​kal
az​u​tán, hogy össze​jött Moi​r á​val, de az el​múlt pár év​ben már na​g yon jól érez​te ma​g át. Vagy​is, he​lyes​-
bí​tett gyor​san, vi​szony​lag jól.
Meg​tud​ta, hogy Moi​r a anya​g i​lag tel​je​sen füg​g et​len, és a csa​lá​di pénz​alap​nak hála, sem neki, sem a
test​vé​r e​i​nek nem kel​lett vol​na egy per​cet sem dol​g oz​nia egész éle​tük​ben, en​nek el​le​né​r e el​vé​g ez​te a
ta​nár​kép​zőt. Az is ki​de​r ült, hogy már egy ide​je nem ta​nít, vi​szont az it​te​ni kö​zös​ség rend​kí​vül ak​tív
tag​ja, és si​ke​r e​sen kam​pá​nyolt a he​lyi busz​já​r a​tok meg​men​té​sé​ért.
Ab​ból, amit Oli​ver nem mon​dott el, Ár​nyék szá​má​r a vi​lá​g os​sá vált, hogy Oli​ver va​la​mi​től ret​teg,
na​g yon-na​g yon ret​teg, és ami​kor Moi​r á​val ar​r ól fag​g at​ták, mi​től ijedt meg ennyi​r e a me​zőn, és mit
je​lent az, hogy a fe​ke​te ku​tya ha​zá​ig kö​vet​te, ak​kor a fér​fi vá​lasz he​lyett da​dog​va el​ütöt​te a dol​g ot va​-
la​mi​vel. Ár​nyék eb​ből azt is meg​tud​ta, hogy Oli​vert nem ér​de​mes fag​g at​ni er​r ől.
Moi​r a és Oli​ver a kö​vet​ke​ző​ket tud​ták meg Ár​nyék​r ól az​nap este:
Nem sok min​dent.
Ár​nyék szim​pa​ti​kus​nak ta​lál​ta őket. Nem volt os​to​ba: meg​tör​tént már vele, hogy meg​bí​zott va​la​ki​-
ben, aki el​árul​ta, de ezt a párt ha​tá​r o​zot​tan meg​ked​vel​te, és tet​szett neki a házuk il​la​ta is – a ke​men​cé​-
ben sült ke​nyér, lek​vár és di​ó ​fa​pác il​la​ta –, és ami​kor nyu​g o​vó​r a tért a pa​r á​nyi ven​dég​szo​bá​ban, még
min​dig a po​fa​sza​kál​las em​ber​ke mi​att ag​g ó​dott. Mi van, ha még​sem egy sza​már volt az, amit egy vil​-
la​nás​r a lá​tott a me​zőn? Ak​kor mi van?
Mire fel​éb​r edt, el​állt az eső. Az üres kony​há​ban ké​szí​tett ma​g á​nak egy pi​r í​tóst. Ki​nyílt a hát​só ajtó,
és Moi​r a jött be a kert​ből, ahon​nan jó​ko​r a fu​val​lat​nyi jég​hi​deg le​ve​g őt is ho​zott.
– Jól aludt? – kér​dez​te.
– Igen. Na​g yon jól. – Ár​nyék azt ál​mod​ta, hogy egy ál​lat​kert​ben járt. Min​den irány​ból ál​la​tok vet​-
ték kö​r ül, de egyi​ket sem lát​ta, csak hal​lot​ta, hogy hor​kant​g at​va mo​toz​nak a ket​r e​ce​ik​ben. Gye​r ek
volt, az édes​any​ja fog​ta a ke​zét, és tud​ta, hogy őt most sze​r e​tik és biz​ton​ság​ban van. Meg​tor​pant az
orosz​lán​ket​r ec előtt, de a rá​csok mö​g ött egy szfinx csap​ko​dott a far​ká​val, mert alul orosz​lán volt,
felül egy em​ber nő. A szfinx Ár​nyék​r a mo​soly​g ott, és a mo​so​lya Ár​nyék édes​any​jáé volt. Ami​kor
meg​szó​lalt, ak​cen​tu​sos, ked​ves han​g on be​szélt, ami​r ől Ár​nyék​nak nagy ter​me​tű macs​ka​fé​lék ju​tot​tak
eszé​be.
 – Is​merd meg ten​ma​gad – mond​ta a szfinx.
– Tu​dom, ki va​g yok – fe​lel​te a rá​csot szo​r on​g a​tó Ár​nyék az álom​ban. A vas​r u​da​kon túl si​va​tag
volt. Lát​szot​tak a pi​r a​mi​sok. Ár​nyé​kok fes​tet​ték meg a ho​mo​kot.
– És ki len​nél, Ár​nyék? Mi elől me​ne​külsz? És mer​re​fe​lé tar​tasz?
– Ki vagy te?
Ár​nyék ek​kor fel​éb​r edt, és az első gon​do​la​ta az volt, mi​ért kér​de​zi ezt ma​g á​tól, a má​sik pe​dig az,
hogy na​g yon hi​ány​zik az édes​any​ja, aki húsz éve halt meg, ami​kor Ár​nyék még ka​masz volt. De a
fur​csa, biz​ton​sá​g os ér​zés to​vább​r a is ki​tar​tott, mert érez​te a ke​zén az édes​any​ja érin​té​sét.
– Ol​lie saj​nos nem érzi ma​g át jól ma reg​g el – mond​ta Moi​r a.
– Ezt saj​ná​lat​tal hal​lom.
– Hát igen. Mind​egy, ez​zel nem le​het mit ten​ni.
– Na​g yon kö​szö​nöm a ven​dég​lá​tást. Azt hi​szem, ide​je las​san in​dul​nom.
Moi​r a Ár​nyék​r a né​zett.
– Meg​néz​ne va​la​mit a ked​ve​mért?
Ár​nyék bó​lin​tott, majd kö​vet​te a nőt. Ki​lép​tek az aj​tón, és meg​ke​r ül​ték a há​zat. Moi​r a a vi​r ág​ágyás​-
ra mu​ta​tott.
– Maga sze​r int ez mire em​lé​kez​tet?
Ár​nyék le​g ug​g olt.
– Egy óri​á​si ku​tya láb​nyo​mai vol​tak – vá​la​szol​ta. – Hogy Wat​son dok​tort idéz​zem.
– Igen – mond​ta a nő. – Azok.
– Ha egy kí​sér​tet​ku​tya ga​r áz​dál​ko​dik er​r e​fe​lé – ve​tet​te fel Ár​nyék –, nem sza​bad​na nyo​mo​kat
hagy​nia, nem?
– Nem iga​zán va​g yok a téma szak​ér​tő​je – mond​ta Moi​r a. – Volt egy ba​r át​nőm, aki ren​g e​te​g et tu​dott
vol​na me​sél​ni er​r ől, de... – Nem fe​jez​te be a mon​da​tot. Az​tán ki​csit élén​keb​ben hoz​zá​tet​te: – Tud​ja, két
ház​zal ar​r ébb Mrs. Cam​ber​ley-nek van egy do​ber​man​ja. Fur​csa te​r em​tés. – Ár​nyék nem tud​ta el​dön​te​-
ni, va​jon Mrs. Cam​ber​ley vagy a ku​tyá​ja a fur​csa te​r em​tés.
A teg​nap éj​sza​ka ese​mé​nyei így reg​g el​r e ke​vés​bé lát​szot​tak ag​g asz​tó​nak és kü​lö​nös​nek, és sok​kal
meg​ma​g ya​r áz​ha​tóbb​nak tűnt az egész. Mit szá​mí​tott, ha egy fur​csa ku​tya ha​zá​ig kí​sér​te őket? Oli​ver
meg​ijedt vagy meg​r é​mült, és vagy a nar​ko​lep​szia, vagy a zak​la​tott​ság mi​att el​ájult.
– Mi​előtt el​in​dul, cso​ma​g o​lok ebé​det – mond​ta Moi​r a. – Főtt to​jást, ilyes​mit. Jól jön majd út​köz​-
ben.
Be​sé​tál​tak a ház​ba. Moi​r a ki​ment a kony​há​ból, hogy el​pa​kol​jon va​la​mit, és na​g yon fel​dúl​tan tért
vissza.
– Oli​ver be​zár​kó​zott a für​dő​szo​bá​ba.
Ár​nyék nem iga​zán tud​ta, erre mit kel​le​ne mon​da​nia.
– Tud​ja, mit sze​r et​nék? – foly​tat​ta a nő.
– Nem.
– Sze​r et​ném, ha be​szél​ne vele. Sze​r et​ném, ha Oli​ver ki​nyit​ná az aj​tót. Ha szó​ba áll​na ve​lem. Hal​-
lom, hogy bent mo​toz. Hal​lom, hogy oda​bent van. – El​hall​g a​tott, majd azt mond​ta:
– Re​mé​lem, nem megint ma​g át vag​dos​sa.
Ár​nyék vissza​ment az elő​szo​bá​ba, meg​állt a für​dő​szo​ba előtt, és Oli​vert szó​lon​g at​ta.
– Hall en​g em? Min​den rend​ben?
Sem​mi. Egy muk​ka​nás sem hal​lat​szott bent​r ől.
Ár​nyék az aj​tó​r a né​zett. Tö​mör fá​ból ké​szült. Öreg ház volt ez, egy olyan kor​ból, ami​kor min​dent
sta​bil​nak és tar​tós​nak épí​tet​tek. Ár​nyék az​nap reg​g el járt a mos​dó​ban, és em​lé​ke​zett rá, hogy az aj​tót
egy be​akaszt​ha​tó kam​pó​val le​he​tett be​zár​ni. Ne​ki​fe​szült a ki​lincs​nek, rá​ne​he​ze​dett, majd vál​lal ne​ki​-
vá​g ó​dott az aj​tó​nak, ami han​g os reccse​nés​sel és szi​lán​ko​kat szór​va en​g e​dett is.
Ár​nyék a bör​tön​ben vé​g ig​néz​te egy fér​fi ha​lá​lát, akit egy tel​je​sen ér​tel​met​len vi​tá​ban le​szúr​tak. Mai
na​pig nem fe​lej​tet​te el, ho​g yan gyűlt tó​csá​ba a vér a fér​fi alatt, ott, a bör​tön​ud​var hát​só sar​ká​ban. Fel​-
ka​va​r ó lát​vány volt, de kény​sze​r í​tet​te ma​g át, hogy ne for​dít​sa el a te​kin​te​tét. Va​la​mi​ért úgy érez​te,
hogy tisz​te​let​len​ség len​ne el​for​dul​ni.
Oli​ver mez​te​le​nül fe​küdt a für​dő​szo​ba pad​ló​ján. Fakó, fe​hér bőre volt, mell​ka​sát és ágyé​kát sűrű,
sö​tét szőr​zet bo​r í​tot​ta. Egy régi tí​pu​sú bo​r ot​va​kést szo​r on​g a​tott a ke​zé​ben. Ez​zel a szer​szám​mal vag​-
dos​ta össze ma​g át min​den​hol: a kar​ját, a mell​bim​bó​ja fö​löt​ti részt, a bel​ső comb​ját és a nemi szer​vét.
Vér bo​r í​tot​ta a tes​tét, a li​nó​le​u​mot, a zo​mán​co​zott, fe​hér für​dő​ká​dat. Oli​ver sze​me ke​r ek volt és nagy,
akár egy ma​dá​r é. Egye​ne​sen Ár​nyék​r a bá​mult, de egy​ál​ta​lán nem volt biz​tos, hogy lát​ja is.
– Ol​lie? – hal​lat​szott Moi​r a hang​ja a fo​lyo​só​r ól. Ár​nyék csak most vet​te ész​r e, hogy el​áll​ta az aj​tót,
de hir​te​len nem tud​ta el​dön​te​ni, fél​r e​áll​jon-e, mert ak​kor a nő rög​tön meg​lát​ja a tes​tet a pad​lón.
Le​ka​pott egy ró​zsa​szín tö​r ül​kö​zőt a tar​tó​r ól, és Oli​ver köré csa​var​ta. Ez​zel vég​r e fel​kel​tet​te az em​-
ber​ke fi​g yel​mét. Úgy pis​lo​g ott, mint​ha most vet​te vol​na csak ész​r e Ár​nyé​kot, majd meg​szó​lalt:
– A ku​tya – mond​ta. – A ku​tyá​nak kell. En​nie kell, érti. Kez​dünk össze​ba​r át​koz​ni.
– Ó, te jó​sá​g os ég! – ki​ál​tott fel Moi​r a a fo​lyo​són.
– Hí​vom a men​tő​ket.
– In​kább ne, ha meg​kér​he​tem – mond​ta a nő. – Sok​kal jobb neki itt​hon ve​lem. Én nem is tu​dom,
mit... Ké​rem.
Ár​nyék fel​emel​te a tö​r ül​kö​ző​be csa​vart Oli​vert a pad​ló​r ól, és mint​ha csak egy kis​g ye​r ek lett vol​na,
kéz​ben át​vit​te a há​ló​ba, és le​fek​tet​te az ágy​r a. Moi​r a vé​g ig a sar​ká​ban volt. Fel​ka​pott egy iPadet az
ágy mel​lől, rá​bö​kött a ki​jel​ző​r e, és meg​szó​lalt a zene.
– Mély le​ve​g őt, Ol​lie! – mond​ta. – Ne fe​lejtsd el, mély le​ve​g őt! Min​den rend​ben lesz. Rend​be fogsz
jön​ni.
– Nem ka​pok le​ve​g őt – fe​lel​te Oli​ver vé​kony​ka han​g on. – Nem iga​zán. A szí​ve​met vi​szont ér​zem.
Ér​zem, aho​g yan do​bog.
Moi​r a meg​szo​r í​tot​ta a fér​fi ke​zét, és le​ült mel​lé az ágy​r a, Ár​nyék pe​dig ma​g uk​r a hagy​ta őket.
Ami​kor Moi​r a fel​tűrt ujjú ing​ben, fer​tőt​le​ní​tő krém il​la​tát áraszt​va vissza​tért a kony​há​ba, Ár​nyék a
he​ve​r őn ül​dö​g élt, és a kör​nyék​be​li ki​r án​du​ló​ö s​vé​nyek​r ől szó​ló bro​sú​r át ol​vas​g at​ta.
– Hogy van?
A nő vál​lat vont.
– Oli​ver​nek se​g ít​ség​r e len​ne szük​sé​g e.
– Igen. – Moi​r a a kony​ha kö​ze​pén áll​do​g ált, és úgy né​ze​lő​dött, mint​ha nem tud​ná el​dön​te​ni, me​lyik
irány​ba for​dul​jon. – Ma... szó​val min​den​kép​pen ma akar in​dul​ni? Oda kell ér​nie idő​ben va​la​ho​va?
– Nem vár​nak se​hol. Sen​ki.
Moi​r a Ár​nyék​r a né​zett. Az arca so​kat öre​g e​dett az el​múlt egy órá​ban.
– Ami​kor utol​já​r a ilyes​mi tör​tént, kel​lett hoz​zá pár nap, de utá​na ku​tya baja sem volt. Nála nem tart
so​ká​ig a de​presszió. Szó​val arra gon​dol​tam, nem len​ne-e ked​ve eset​leg ma​r ad​ni még egy ki​csit. Már
hív​tam a nő​vé​r e​met, de ép​pen egy köl​tö​zés kel​lős kö​ze​pén van. Egye​dül vi​szont nem megy. Kép​te​len​-
ség. Még egy​szer nem bí​r om vé​g ig​csi​nál​ni. De ha már vár​ják, ak​kor nem kér​he​tek olyat, hogy ma​-
rad​jon még.
– Nem vár rám sen​ki – is​mé​tel​te Ár​nyék. – És szí​ve​sen ma​r a​dok. Vi​szont azt hi​szem, Oli​ver​nek
szak​ér​tő se​g ít​ség​r e len​ne szük​sé​g e.
– Igen – bó​lin​tott Moi​r a. – Ez így van.
 Az​nap dél​után be​ál​lí​tott dr. Scat​he​loc​ke, Oli​ver és Moi​r a kö​zös ba​r át​ja. Ár​nyék szá​má​r a nem volt
tel​je​sen egy​ér​tel​mű, va​jon a vi​dé​ki brit há​zi​o r​vo​sok még min​dig ház​hoz jön​nek-e, vagy szimp​lán egy
szo​ci​á​lis jel​le​g ű lá​to​g a​tás​r ól volt szó. Az or​vos húsz perc​cel ké​sőbb lé​pett ki a há​ló​szo​bá​ból.
– Egyik seb sem mély – kö​zöl​te, ami​kor he​lyet fog​lalt Moi​r á​val szem​ben a kony​ha​asz​tal​nál. –
Klasszi​kus se​g ély​ki​ál​tás. Őszin​tén szól​va a meg​szo​r í​tá​sok óta nem sok olyas​mit te​he​tünk érte egy
kór​ház​ban, amit itt​hon nem tud​nál meg​ten​ni érte. Ré​g eb​ben tu​cat​nyi nő​vér dol​g o​zott azon az osz​tá​-
lyon, most meg va​ló​szí​nű​leg tel​je​sen meg fog​ják szün​tet​ni. Az épü​let meg vissza​száll a he​lyi​ek​r e. –
Dr. Scat​he​loc​ke-nak vö​r ö​ses​sző​ke haja volt, és a ma​g as​sá​g át te​kint​ve Ár​nyék​kal ve​te​ke​dett, csak cin​-
gá​r abb ki​adás​ban. A pub tu​laj​do​no​sá​r a em​lé​kez​te​tett, és Ár​nyék​nak fu​tó​lag eszé​be ju​tott, hát​ha ro​ko​-
nok. Az or​vos köz​ben ki​töl​tött pár re​cep​tet, ami​ket Moi​r a Ár​nyék ke​zé​be nyo​mott, az au​tó​ja, egy
régi, fe​hér Land Ro​ver slussz​kul​csá​val együtt.
Ár​nyék át​au​tó​zott a szom​széd fa​lu​ba, meg​ke​r es​te a pa​r á​nyi gyógy​szer​tá​r at, és meg​vár​ta, amíg
össze​ál​lít​ják a fel​írt gyógy​sze​r e​ket. Ki​csit fe​szeng​ve ácsor​g ott a ne​o n​fé​nyes pol​cok kö​zött, és a szé​-
pen fel​so​r a​koz​ta​tott nap​o la​ja​kat meg nap​te​je​ket néz​te, ame​lyek ha​szon​ta​la​nul szo​mor​kod​tak a nyir​-
kos, hi​deg nyá​r i idő​ben.
– Csak nem a ti​tok​za​tos ame​r i​kai ide​g en? – szó​lalt meg egy női hang a háta mö​g ött. Ár​nyék meg​-
for​dult. Az il​le​tő​nek rö​vid, sö​tét haja volt, és ugyan​azt az olaj​zöld pu​ló​vert vi​sel​te, mint a pub​ban.
– Na​g yon úgy fest – fe​lel​te Ár​nyék.
– A szó​be​széd sze​r int be​se​g í​tesz egy ki​csit, amíg Ol​lie gyen​g él​ke​dik.
– Ez gyors volt.
– Egy kis fa​lu​ban a plety​ka a fény​se​bes​ség​nél is gyor​sab​ban ter​jed. A ne​vem Cas​sie Burglass.
– Az enyém Ár​nyék. A ve​ze​ték​ne​vem Moon.
– Jó név – mond​ta a nő. – Egé​szen li​ba​bő​r ös le​szek tőle – tet​te hoz​zá, és el​mo​so​lyo​dott. – Ha to​-
vább​r a is foly​tat​nád a kó​szá​lást, amíg itt vagy a kör​nyé​ken, ér​de​mes ki​lá​to​g at​ni a falu mö​g öt​ti hegy​-
re. Kö​vesd a fel​fe​lé ve​ze​tő ös​vényt az el​ága​zá​sig, az​tán for​dulj bal​r a. Ez fel​visz a Woden-hegy te​te​jé​-
re. Bá​mu​la​tos on​nan a ki​lá​tás. A gya​log​ö s​vény nyil​vá​nos. Min​dig bal​r a és fel​fe​lé. El sem té​veszt​he​-
ted.
Ár​nyék​r a mo​soly​g ott. Ta​lán csak ked​ves akart len​ni egy ide​g en​nel.
– Amúgy nem lep meg, hogy még min​dig itt vagy – foly​tat​ta Cas​sie. – Ne​héz itt hagy​ni ezt a he​lyet,
ha egy​szer az em​ber​be váj​ta a kar​ma​it. – Megint Ár​nyék​r a mo​soly​g ott, őszin​te, ked​ves mo​sollyal, és
egye​ne​sen a fér​fi sze​mé​be né​zett, mint aki dön​tés​r e akar jut​ni va​la​mi​ben. – Ha jól lá​tom, Mr. Pa​tel
össze​szed​te a gyógy​sze​r e​ket. Örül​tem a ta​lál​ko​zás​nak, ti​tok​za​tos ame​r i​kai ide​g en.

 IV.
CSÓK
Ár​nyék be​se​g í​tett Moi​r á​nak. Le​sé​tált a fa​lu​si bolt​ba, és be​sze​r ez​te a be​vá​sár​ló​lis​tán sze​r ep​lő hol​mi​-
kat, amíg Moi​r a a ház​ban ma​r adt, és vagy a kony​ha​asz​tal​nál íro​g a​tott, vagy ide​g e​sen ácsor​g ott a há​-
ló​szo​ba aj​ta​ja előtt. Na​g yon rit​kán be​szélt. Ár​nyék a fe​hér Land Ro​ver​r el in​téz​te a meg​bí​zá​so​kat, és
Oli​vert szin​te ki​zá​r ó​lag csak a fo​lyo​són lát​ta, ami​kor az em​ber​ke át​cso​szo​g ott a há​ló​ból a für​dő​szo​-
bá​ba vagy vissza. Oli​ver egy​szer sem szó​lalt meg.
Csend bo​r ult a ház​r a: mint​ha a fe​ke​te ku​tya vé​g ig​he​vert vol​na a te​tőn, és le​foj​tot​ta vol​na a nap​fényt,
az ér​zel​me​ket, az ér​zé​se​ket és az igaz​sá​g ot. Va​la​mi le​tom​pí​tot​ta a ház​ban a han​g o​kat és a ne​sze​ket,
va​la​mi fe​ke​te-fe​hér​r e szű​r őz​te az összes színt. Ár​nyék leg​szí​ve​seb​ben út​nak in​dult vol​na, de nem
hagy​hat​ta itt őket. Így az​tán csak ült az ágya szé​lén, az ab​la​kon me​r edt ki​fe​lé, az üveg​la​pon csor​do​g á​-
ló eső​csep​pe​ket bá​mul​ta, és érez​te, ho​g yan pe​r eg​nek a sem​mi​be az éle​te má​sod​per​cei, ami​ket már
soha töb​bé nem kap​hat vissza.
Az első két nap hi​deg volt és esős, de a har​ma​dik reg​g e​len elő​bújt a nap. A vi​lág et​től ugyan nem
lett me​le​g ebb, de leg​alább Ár​nyék​ban fel​tá​madt a kész​te​tés, hogy le​r áz​za ma​g á​r ól a nyú​lós, szür​ke
kö​döt, ezért úgy dön​tött, kö​r ül​néz a kör​nyé​ken. Át​sé​tált a szom​széd fa​lu​ba. Szán​tó​kon, föld​uta​kon
bal​la​g ott, egy ide​ig egy hosszú, szá​r a​zon ra​kott kő​fal men​tén. El​ért egy kes​keny pa​tak​hoz, ame​lyen
desz​ka​pal​ló​nál nem sok​kal szé​le​sebb híd ve​ze​tett át, és Ár​nyék egyet​len könnyed szö​kel​lés​sel át​ug​r ott
a túl​só part​r a. In​nen​től vé​g ig fel​fe​lé ve​ze​tett az út: a hegy tö​vé​ben még sűrű volt az erdő, az​tán rit​kul​-
ni kez​dett a sok tölgy, ga​la​g o​nya és bükk. A ka​nyar​g ó ös​vényt né​hol könnyen kö​vet​ni le​he​tett, más​hol
pe​dig egé​szen el​tűnt, és a vé​g én Ár​nyé​kot egy ter​mé​sze​tes pi​he​nő​höz ve​zet​te, egy zseb​ken​dő​nyi tisz​-
tás​r a a hegy te​te​jén, és ami​kor meg​for​dult, hir​te​len tel​jes pom​pá​já​ban tá​r ult fel előt​te a he​g yek és völ​-
gyek pa​no​r á​má​ja, mint egy gye​r ek​könyv zöld és szür​ke ár​nya​la​tú il​luszt​r á​ci​ó ​ja.
Nem volt egye​dül. A hegy​o l​dal​ban egy sö​tét hajú nő ült ké​nyel​me​sen egy szür​ke kő​szik​lán, és a tá​-
jat raj​zol​g at​ta egy váz​lat​fü​zet​be. A háta mö​g ött ma​g a​so​dó fa me​ne​dé​ket nyúj​tott a szél elől. Zöld pu​-
ló​vert és far​mert vi​selt. Ár​nyék az​előtt tud​ta, hogy Cas​sie Burglass az, mi​előtt meg​lát​ta vol​na az ar​-
cát.
Már egé​szen kö​zel ért hoz​zá, ami​kor a nő meg​for​dult.
– Sze​r in​ted mi​lyen? – kér​dez​te, és meg​mu​tat​ta a váz​lat​fü​ze​tet. A ce​r u​za​r ajz fel​is​mer​he​tő​en a domb​-
ol​dalt áb​r á​zol​ta.
– Na​g yon jó. Pro​fi fes​tő vagy?
– Hob​bi​ból raj​zol​g a​tok néha – mond​ta a nő.
Ár​nyék ép​pen elég időt töl​tött an​g o​lok kö​zött ah​hoz, hogy tud​ja, ez két dol​g ot is je​lent​het: vagy va​-
ló​ban csak hob​bi​ból raj​zol​g at, vagy rend​sze​r e​sen ki​ál​lít​ják a ké​pe​it a Szép​mű​vé​sze​ti Mú​ze​um​ban
vagy a Tate Mo​dern​ben.
– Nem fagysz meg? – kér​dez​te Ár​nyék. – Csak egy pu​ló​ver van raj​tad.
– Fá​zom – fe​lel​te a nő. – De eh​hez már hoz​zá​szok​tam ide​fent. Nem iga​zán za​var. Hogy van Ol​lie?
– Még min​dig gyen​g él​ke​dik – kö​zöl​te Ár​nyék.
– Sze​r en​csét​len – mond​ta Cas​sie, és a váz​lat​r ajz​r ól a hegy​vi​dék​r e né​zett, majd vissza. – Bár az iga​-
zat meg​vall​va ne​héz őszin​tén saj​nál​nom.
– Mi​ért? Egy​szer ha​lál​r a un​ta​tott egy cso​mó ér​de​kes ténnyel?
A nő fel​ne​ve​tett. A hang leg​in​kább hir​te​len, el​foj​tott hor​kan​tás​r a em​lé​kez​te​tett.
 – Job​ban oda kel​le​ne fi​g yel​ned a he​lyi plety​kák​r a. Ami​kor Ol​lie és Moi​r a ta​lál​ko​zott, mind​ket​ten
kap​cso​lat​ban él​tek.
– Ezt tu​dom. Ők me​sél​ték – mond​ta Ár​nyék, és hir​te​len eszé​be ju​tott va​la​mi. – Szó​val Ol​lie elő​ször
ve​led járt?
– Nem. Moi​ra járt ve​lem. Még az egye​te​men jöt​tünk össze. – Cas​sie el​hall​g a​tott. El​mé​lyí​tett egy ár​-
nyé​kot a ké​pen. A ce​r u​za ka​pa​r á​szó hang​g al sa​tí​r o​zott. – Nem akarsz meg​csó​kol​ni? – kér​dez​te a nő.
– Ööö, nem – mond​ta Ár​nyék. – Ömm. – Majd tel​je​sen őszin​tén hoz​zá​tet​te: – Iga​zá​ból eszem​be sem
ju​tott.
– Hát pe​dig iga​zán eszed​be jut​ha​tott vol​na – mond​ta a lány, és mo​so​lyog​va hát​r a​né​zett. – Gon​dolj
bele! Én meg​kér​te​lek, hogy gye​r e fel ide, te pe​dig így is tet​tél, és egye​ne​sen a Woden-hegy te​te​jé​ig
mász​tál csak azért, hogy ta​lál​koz​zál ve​lem. – Vissza​for​dult a váz​lat​fü​zet​hez, és foly​tat​ta a raj​zot. – Azt
mond​ják, sö​tét dol​g ok tör​tén​nek ezen a he​g yen. Mocs​kos, sö​tét do​g ok. Amúgy eszem​be ju​tott ne​kem
is pár mocs​kos do​log. Amit mond​juk Moi​r a ven​dé​g é​vel mű​vel​het​nék.
– Így akarsz bosszút áll​ni raj​ta?
– Nem aka​r ok én sem​mit. Egy​sze​r ű​en csak ked​vel​lek. És amúgy sin​csen a kör​nyé​ken sen​ki, aki kí​-
ván​na. Mint nőt.
Ár​nyék utol​já​r a Skó​ci​á​ban csó​kolt meg va​la​kit. Most eszé​be ju​tott az a nő, és az is, hogy mi tör​tént
vele a vé​g én.
– Te iga​zi vagy, ugye? – kér​dez​te. – Úgy ér​tem... egy hús-vér em​ber. Már​mint...
Cas​sie le​tet​te a szik​lá​r a a fü​ze​tet, és fel​állt.
– Csó​kolj meg, és meg​tu​dod – mond​ta.
Ár​nyék té​to​vá​zott. A nő só​haj​tott, és meg​csó​kol​ta.
Hi​deg volt a szél, akár​csak Cas​sie ajka. A csók kel​le​me​sen puha volt. Ami​kor a nő nyel​ve Ár​nyék
nyel​vé​hez ért, a fér​fi tett egy lé​pést hát​r a​fe​lé.
– Iga​zá​ból egy​ál​ta​lán nem is​mer​lek – mond​ta.
A nő eny​hén el​hú​zó​dott, és fel​né​zett rá.
– Tu​dod – mond​ta –, ma​nap​ság csak ar​r ól ál​mo​do​zom, hogy egy​szer va​la​ki rám néz, és an​nak lát,
aki va​ló​ban va​g yok. Már egé​szen fel​ad​tam, mire egy​szer csak fel​buk​kan​tál te, a ti​tok​za​tos ame​r i​kai
ide​g en a mó​kás ne​vé​vel. De rám néz​tél, és tud​tam, hogy va​ló​ban en​g em látsz. És csak ez szá​mít.
Ár​nyék nem en​g ed​te el a nőt. Pu​hán nyo​mó​dott a te​nye​r é​nek a pu​ló​ver.
– Med​dig ma​r adsz? Itt, a kör​nyé​ken? – kér​dez​te Cas​sie.
– Még pár na​pot. Meg​vá​r om, amíg Oli​ver job​ban lesz.
– Kár. Nem ma​r ad​hatsz örök​r e?
– El​né​zést... hogy mond​tad?
– Nem kell sem​mi​ért sem el​né​zést kér​ned, te ara​nyos em​ber. Lá​tod ott azt a ha​sa​dé​kot?
Ár​nyék le​né​zett, de nem lát​ta, pon​to​san mire mu​tat a nő. A gu​ban​cos alj​nö​vény​zet​ből ala​csony fák
és fé​lig le​dőlt kő​fa​lak me​r ed​tek elő. Cas​sie a váz​la​ton lát​ha​tó sö​tét folt​r a bö​kött, ami egy fe​ke​tén ásí​-
tó bolt​ív​nek tűnt a hegy​o l​dalt el​bo​r í​tó re​kettye​bok​r ok kö​zött. – Ott. Nézd! – Ár​nyék a sze​mét eről​tet​ve
me​r edt le​fe​lé, és most szin​te azon​nal meg​lát​ta, amit ke​r e​sett.
– Mi az? – kér​dez​te.
– A Po​kol Ka​pu​ja – fe​lel​te a nő drá​mai hang​súllyal.
– Aha.
– A hely​bé​li​ek így hív​ják – mond​ta Cas​sie vi​g yo​r og​va. – Ere​de​ti​leg ró​mai temp​lom volt, ha jól tu​-
dom, vagy még ta​lán an​nál is ré​g eb​bi szen​tély. De ennyi ma​r adt csak be​lő​le. Ér​de​mes meg​néz​ni kö​ze​-
lebb​r ől, ha ér​de​kel az ilyes​mi. Ki​csit azért csa​ló​dás... egy kis já​r at, ami el​tű​nik a hegy​o l​dal​ban. Ál​lan​-
dó​an arra vá​r ok, hogy majd fel​buk​kan pár ré​g ész, ki​ás​sák, ka​ta​lo​g i​zál​ják, de ez még nem tör​tént
meg.
Ár​nyék a raj​zot né​ze​g et​te.
– És mit tudsz a nagy fe​ke​te ku​tyák​r ól?
– Ame​lyik a Bun​dás-dű​lőn jár? – kér​dez​te a nő. Ár​nyék bó​lin​tott. – Azt mond​ják, a bar​g eszt va​la​ha
az egész kör​nyé​ken sza​ba​don kó​bo​r olt, de ma​nap​ság csak a Bun​dás-dűlő kap​csán me​r ül fel a neve.
Dr. Scat​he​loc​ke egy​szer ki​fej​tet​te ne​kem, hogy ez a népi em​lé​ke​zet mű​kö​dé​se. A kí​sér​tet​ku​tyák a Vad
Fal​ká​ból ma​r ad​tak meg, ami, mint kon​cep​ció, ere​de​ti​leg Odin két far​ka​sá​r a, Fre​ki​r e és Ge​r i​r e ve​zet​-
he​tő vissza. De sze​r in​tem az egész még en​nél is ré​g eb​bi. A bar​lan​g i élet em​lé​kei. Dru​i​dák. A tűz fény​-
kö​r én túl oso​nó rém​sé​g ek, amik ca​fa​tok​r a tép​nek, ha túl​sá​g o​san messzi​r e me​r ész​kedsz egye​dül.
– És te lát​tad va​la​ha?
A nő ne​met in​tett.
– Soha. So​kat ol​vas​tam róla, de lát​ni nem lát​tam. Ő az én fé​lig le​g en​dás he​lyi fe​ne​va​dam. Te lát​tad?
– Nem hi​szem. Ta​lán.
– Le​het, hogy fel​éb​r esz​tet​ted, ami​kor meg​ér​kez​tél. Pon​to​san úgy, mint en​g em.
Fel​emel​te a ke​zét, kö​ze​lebb húz​ta Ár​nyék ar​cát, és is​mét meg​csó​kol​ta. Meg​mar​kol​ta Ár​nyék ke​zét,
ami sok​kal na​g yobb volt, mint az ő keze, és a pu​ló​ver alá csúsz​tat​ta.
– Cas​sie, jég​hi​deg a ke​zem – fi​g yel​mez​tet​te Ár​nyék.
– És? Ne​kem meg min​de​nem hi​deg. Ide​fent nin​csen más, csak a hi​deg. Mo​so​lyogj in​kább, és tégy
úgy, mint​ha tud​nád, mit csi​nálsz – kö​zöl​te a nő. Még fel​jebb csúsz​tat​ta Ár​nyék te​nye​r ét, amíg a fér​fi
uj​jai a mell​tar​tó sze​g é​lyé​hez nem ér​tek, és a csip​ke alatt érez​te a ke​mény mell​bim​bót és a mel​le puha
dom​bo​r u​la​tát.
Ár​nyék kezd​te meg​ad​ni ma​g át a pil​la​nat​nak. A su​ta​ság és a bi​zony​ta​lan​ság fur​csa ke​ve​r é​ke még
min​dig vissza​tar​tot​ta. Nem tud​ta el​dön​te​ni, mit érez ez​zel a nő​vel kap​cso​lat​ban: vé​g ül is na​g yon prob​-
lé​más kap​cso​lat fűz​te azok​hoz az em​be​r ek​hez, akik be​fo​g ad​ták pár nap​r a. So​ha​sem sze​r et​te az ér​zést,
hogy ki​hasz​nál​ják – és ez túl​sá​g o​san sok​szor meg​tör​tént már vele a múlt​ban. Azon​ban a bal te​nye​r e
las​san rá​si​mult Cas​sie mel​lé​r e, a jobb​já​val ci​r ó​g at​ni kezd​te a nya​kát, és köz​ben egy​r e mé​lyebb​r e ha​-
jolt, amíg össze nem ért az aj​kuk, a nő pe​dig olyan erő​vel ka​pasz​ko​dott belé, mint​ha eggyé akar​na
vál​ni vele. A csók​ja íze men​tol volt, szik​la és fű és a dél​utá​ni csí​pős szel​lő. A fér​fi le​huny​ta a sze​mét,
át​en​g ed​te ma​g át a csók​nak, és las​san él​vez​ni kezd​te, aho​g yan egy​szer​r e mo​zog a tes​tük.
Cas​sie hir​te​len meg​der​medt. A kö​zel​ből macs​ka​nyá​vo​g ás hal​lat​szott. Ár​nyék ki​nyi​tot​ta a sze​mét.
– Jé​zu​som – mond​ta meg​le​pet​ten.
Kö​r ül​vet​ték őket a macs​kák. Fe​hé​r ek és fol​to​sak, bar​nák és vö​r ö​sek és fe​ke​ték, hosszú és rö​vid
sző​r ű​ek. Jól táp​lált, nyak​ö r​vet vi​se​lő macs​kák és csap​zott kül​se​jű, cak​kos fülű jó​szá​g ok, akik rá​né​zés​-
re paj​ták​ban vagy az erdő szé​lén él​het​tek. Zöld és kék és arany​sár​g a sze​mek me​r ed​tek Ár​nyék​r a meg
Cas​sie-re, és egyik macs​ka sem moz​dult. Csak egy-egy in​g e​r ült fa​r ok​csa​pás vagy pis​lo​g ó macs​ka​-
szem árul​ko​dott ar​r ól, hogy élet​ben van​nak.
– Ez fura – mond​ta Ár​nyék.
Cas​sie el​hú​zó​dott tőle. A fér​fi már nem ért hoz​zá.
– Hoz​zád tar​toz​nak? – kér​dez​te a nő.
– Nem hi​szem, hogy bár​ki​hez is tar​toz​ná​nak. Macs​kák.
– Sze​r in​tem fél​té​ke​nyek – mond​ta Cas​sie. – Nézz rá​juk! Nem tet​szem ne​kik.
– Ez... – kezd​te Ár​nyék, és úgy akar​ta foly​tat​ni, hogy „kép​te​len​ség”, de nem, bi​zo​nyos ér​te​lem​ben
le​he​tett ben​ne rá​ció. Mert is​mert va​la​ha va​la​kit, aki is​ten​nő volt, és ami​kor évek​kel ez​előtt, egy má​sik
kon​ti​nen​sen elő​ször ta​lál​koz​tak, ak​kor ez a nő a maga mód​ján a gond​ja​i​ba vet​te. Vi​lá​g o​san em​lé​ke​-
zett arra, mi​lyen he​g ye​sek vol​tak a kör​mei és mi​lyen ér​des volt a nyel​ve, mint a macs​kák​nak.
Cas​sie szenv​te​le​nül vé​g ig​mér​te.
– Fo​g al​mam sin​csen, ki le​hetsz, ti​tok​za​tos ame​r i​kai ide​g en – mond​ta. – Öt​le​tem sin​csen. Nem tu​-
dom, mi​ért lá​tod a va​ló​di éne​met, ha rám né​zel, és azt sem, mi​ért tu​dok ve​led be​szél​g et​ni, ha ne​ked
lát​ha​tó​an ek​ko​r a ne​héz​sé​g et okoz, hogy bár​ki más​sal szó​ba állj. De ne​kem még​is si​ke​r ült szó​r a bír​-
nom té​g ed. És tu​dod, első pil​lan​tás​r a nor​má​lis​nak és csen​des​nek lát​szol, vi​szont még ná​lam is fu​r ább
vagy. Én pe​dig rend​kí​vül, de tény​leg el​cse​szet​tül fura va​g yok.
– Ne menj el! – kér​te Ár​nyék.
– Me​séld el Moi​r á​nak és Ol​lie-nak, hogy ta​lál​koz​tunk – mond​ta a nő. – Adj át ne​kik egy üze​ne​tet is.
Ha úgy ér​zik, mon​da​ni sze​r et​né​nek ne​kem va​la​mit, ak​kor ott fo​g ok vár​ni rá​juk, ahol leg​utol​já​r a be​-
szél​tünk. – Össze​szed​te a ce​r u​zá​it meg a váz​lat​fü​ze​tét, és ha​tá​r o​zott lép​tek​kel tá​vo​zott. Óva​to​san lép​-
ke​dett a macs​kák kö​zött, akik egy pil​lan​tást sem ve​tet​tek rá, és ki​tar​tó​an me​r ed​tek a fér​fi​r a, mi​köz​ben
Cas​sie el​vo​nult a hul​lám​zó fű​ben, a haj​la​do​zó ágak kö​zött.
Ár​nyék leg​szí​ve​seb​ben utá​na​kiál​tott vol​na, de in​kább le​g ug​g olt, és vissza​né​zett a macs​kák​r a.
– Mi fo​lyik itt? – kér​dez​te. – Bász​tet, ez a te mű​ved? Na​g yon messze vagy az ott​ho​nod​tól. És mit ér​-
de​kel té​g ed ennyi idő után, ki​vel csó​ko​ló​zom?
A hang​ja mint​ha meg​tör​te vol​na a va​r ázs​la​tot. A macs​kák meg​moc​can​tak, né​ze​lőd​ni kezd​tek, fel​-
egye​ne​sed​tek, vagy el​tö​kél​ten ne​ki​lát​tak mo​sa​kod​ni.
Egy tek​nőc​tar​ka lány​macs​ka erő​sza​ko​san Ár​nyék ke​zé​hez dör​g ö​lő​zött, mint aki fel akar​ja hív​ni
ma​g á​r a a fi​g yel​mét. Ár​nyék szó​r a​ko​zot​tan si​mo​g at​ni kezd​te a fü​lei kö​zöt​ti részt.
A macs​ka szél​se​bes moz​du​lat​tal meg​len​dí​tet​te a man​csát, és a kar​mai apró ké​sek​ként ha​sí​tot​tak Ár​-
nyék al​kar​já​ba. Az​tán han​g o​san do​r om​bol​va meg​for​dult, és pil​la​na​tok múl​va az egész pe​r e​putty el​-
tűnt a hegy​o l​dal kö​vei és alj​nö​vény​ze​te kö​zött, és már ott sem vol​tak.
 V.
ÉLŐK ÉS HOLTAK
Mire Ár​nyék vissza​ért a ház​ba, Oli​ver ki​me​r ész​ke​dett a szo​bá​já​ból. A me​leg kony​há​ban ül​dö​g élt
egy bög​r e te​á​val, és egy ró​mai épí​té​szet​r ől szó​ló köny​vet ol​va​sott. Fel​ö l​tö​zött, le​szed​te a bo​r os​tát az
ál​lá​r ól, és ki​csit meg​nyir​bál​ta a po​fa​sza​kál​lát. Pi​zsa​má​r a ve​tett, bé​lelt für​dő​kön​töst vi​selt.
– Ki​csit job​ban ér​zem ma​g am – mond​ta, ami​kor meg​lát​ta Ár​nyé​kot. – Volt már va​la​ha dol​g a ez​zel?
– kér​dez​te az​tán. – A de​presszi​ó ​val?
– Utó​lag be​le​g on​dol​va, va​ló​szí​nű​leg volt – vá​la​szol​ta Ár​nyék. – Ami​kor meg​halt a fe​le​sé​g em. Ak​-
kor min​den ki​üre​se​dett. So​ká​ig sem​mi​nek sem volt ér​tel​me.
Oli​ver bó​lin​tott.
– Ne​héz. Néha az az ér​zé​sem, hogy a fe​ke​te ku​tya lé​te​zik. Fek​szem az ágy​ban, és Fu​s​eli fest​mé​nyé​-
re gon​do​lok, az alvó em​ber mell​ka​sán ku​por​g ó rém​álom​r a. Olyan, mint Anu​bisz. Vagy Széth? Nagy,
fe​ke​te lény. Tény​leg, mi volt Széth egy​ál​ta​lán? Va​la​mi sza​már​fé​le?
– Széth-tel so​sem fu​tot​tam össze – mond​ta Ár​nyék. – Az még az én időm előtt volt.
Oli​ver fel​ne​ve​tett.
– Fa​nyar hu​mor! És még azt mond​ják, hogy ma​g uk, ame​r i​ka​i​ak nem is​me​r ik az iró​ni​át. – El​hall​g a​-
tott, majd pil​la​nat​nyi szü​net után foly​tat​ta. – De mind​egy is! Túl​ju​tot​tam a ne​he​zén. Tal​pon va​g yok,
ké​szen ál​lok bár​mi​r e! – Be​le​kor​tyolt a te​á​já​ba. – Kis​sé kí​nos is az egész. De ez az egész sá​tán​ku​tyá​ja-
bu​ta​ság már a múl​té.
– Iga​zán nem kel​le​ne ezért kí​no​san érez​nie ma​g át – mond​ta Ár​nyék, és köz​ben eszé​be ju​tott, hogy
az an​g o​lok bár​mi mi​att ké​pe​sek vol​tak za​var​ba jön​ni, ha na​g yon pró​bál​koz​tak.
– Le​het. Akár​hogy is né​zem, elég​g é buta egy hely​zet volt. És ha​tá​r o​zot​tan élén​kebb va​g yok ma.
Ár​nyék bó​lin​tott.
– Ha job​ban van, ak​kor las​san tény​leg ide​je el​in​dul​nom dél felé.
– Nem kell si​et​nie – mond​ta Oli​ver. – Min​dig örü​lünk a tár​sa​ság​nak. Sok​kal rit​káb​ban moz​du​lunk
ki, mint sze​r et​nénk, és ak​kor is leg​fel​jebb a pu​big sé​tá​lunk el. Er​r e​fe​lé nem sok iz​g a​lom akad, at​tól
tar​tok.
Moi​r a jött be a kert​ből.
– Lát​ta va​la​ki a dug​vá​nyol​lót? Az előbb még itt volt a ke​zem​ben. A fe​je​met is el​hagy​nám, ha nem
len​ne a nya​ka​mon.
Ár​nyék nem iga​zán tud​ta, mi​lyen egy dug​vá​nyol​ló, ezért ne​met in​tett. Már majd​nem el​me​sél​te ne​-
kik, mi​lyen fur​csa él​mé​nye volt a macs​kák​kal a he​g yen, azon​ban rá​jött, hogy kép​te​len vissza​ad​ni a
hely​zet tel​jes bi​zarr​sá​g át. Ehe​lyett gon​dol​ko​dás nél​kül ezt mond​ta:
– Össze​fu​tot​tam Cas​sie Burglass-szel a hegy​te​tőn. Meg​mu​tat​ta ne​kem a Po​kol Ka​pu​ját.
Moi​r a és Oli​ver me​r ed​ten bá​mult rá. Kí​nos csend eresz​ke​dett a kony​há​r a.
– Ép​pen azt raj​zol​ta – mond​ta Ár​nyék.
Oli​ver Ár​nyék​r a né​zett.
– Ezt nem ér​tem – mond​ta.
– Több​ször össze​fu​tot​tam vele, ami​ó ta itt va​g yok – tet​te hoz​zá Ár​nyék.
– Mi​cso​da? – Moi​r a arca tel​je​sen ki​vö​r ö​sö​dött. – Mit mon​dott? Ki... ki a fene maga... – kér​dez​te –,
hogy csak így be​ál​lít ide, és ilye​ne​ket mond?
– Sen​ki. Nem va​g yok én sen​ki – mond​ta Ár​nyék. – És Cas​sie szó​lí​tott meg. Me​sél​te, hogy va​la​ha
egy pár vol​tak.
Moi​r a úgy fes​tett, mint aki mind​járt le​ke​ver neki egy po​font. De vé​g ül csak ennyit mon​dott:
– Cas​sie a sza​kí​tás után el​köl​tö​zött. Nem volt kü​lö​nö​seb​ben kel​le​mes sza​kí​tás. Na​g yon a szí​vé​r e
vet​te. Ocs​má​nyul vi​sel​ke​dett. Az​tán egyik nap​r ól a má​sik​r a fog​ta ma​g át, és el​ment. So​ha​sem jött
vissza.
– Nem aka​r ok ar​r ól a nő​r ől be​szél​ni – mond​ta Oli​ver csen​de​sen. – Sem most, sem úgy egy​ál​ta​lán.
– De hát ott volt ve​lünk a pub​ban! – til​ta​ko​zott Ár​nyék. – Az első éj​sza​ka. Nem úgy tűnt, mint​ha bár​-
mi gond​juk len​ne vele!
Moi​r a né​mán bá​mult rá, mint​ha Ár​nyék egy tel​je​sen is​me​r et​len nyel​ven be​szél​ne. Oli​ver a hom​lo​-
kát masszí​r oz​ta.
– Nem lát​tam – fe​lel​te, és nem szólt töb​bet.
– Nos, ami​kor ma össze​fu​tot​tunk, azt mond​ta, ad​jam át az üd​vöz​le​tét – foly​tat​ta Ár​nyék. – Azt is
üzen​te, hogy ha úgy ér​zik, mon​da​ni sze​r et​né​nek neki va​la​mit, ak​kor ott lesz, ahol utol​já​r a be​szél​tek.
– Nincs mit mon​da​nunk an​nak a nő​nek. Sem​mit az ég​vi​lá​g on. – Moi​r a sze​me ned​ve​sen csil​lo​g ott,
de nem sír​ta el ma​g át. – Ezt egy​sze​r ű​en el sem hi​szem. Az a nyo​mo​r ult rin​gyó ké​pes vissza​fu​r a​kod​ni
az éle​tünk​be azok után, amit ve​lünk tett! – Moi​r a úgy hasz​nál​ta a szi​tok​szót, mint aki nem iga​zán já​r a​-
tos a csú​nya be​széd​ben.
Oli​ver le​tet​te a köny​vét.
– El​né​zést – mond​ta. – Nem ér​zem ma​g a​mat túl jól. – Ki​sé​tált a kony​há​ból, be​ment a há​ló​ba, és be​-
csuk​ta maga mö​g ött az aj​tót.
Moi​r a szin​te gon​dol​ko​dás nél​kül fel​kap​ta Oli​ver bög​r é​jét, a mo​so​g a​tó​hoz vit​te, ki​ö n​töt​te a tea ma​-
ra​dé​kát, és mo​so​g at​ni kez​dett.
– Re​mé​lem, most büsz​ke ma​g á​r a – je​g yez​te meg, mi​köz​ben olyan erő​vel dör​zsöl​te a bög​r ét a fe​-
hér, mű​anyag dörzs​ke​fé​vel, mint​ha Be​at​r ix Pot​ter fes​tett kuny​hó​ját pró​bál​ta vol​na le​szed​ni az ol​da​lá​-
ról. – Pe​dig már ép​pen kezd​te össze​szed​ni ma​g át.
– Eszem​be sem ju​tott, hogy ennyi​r e fel​zak​lat​ja majd a do​log – mond​ta Ár​nyék. De köz​ben bűn​tu​da​-
ta volt. Tud​ta, hogy Cas​sie és ven​dég​lá​tói kap​cso​la​ta vi​ha​r os. Meg sem kel​lett vol​na em​lí​te​nie a dol​-
got. A hall​g a​tás min​dig a leg​biz​ton​sá​g o​sabb meg​o l​dás.
Moi​r a egy zöld-fe​hér mo​so​g a​tó​ken​dő​vel szá​r az​r a tö​r öl​te a po​ha​r at. A ken​dő fe​hér folt​jai mó​kás
bá​r á​nyok vol​tak, a zöld rész pe​dig a fű. A nő be​ha​r ap​ta az aj​kát, és az ed​dig vissza​tar​tott könnyek
most cso​r og​ni kezd​tek az ar​cán.
– Ró​lam mon​dott va​la​mit? – kér​dez​te kis​vár​tat​va.
– Csak annyit, hogy va​la​ha egy pár vol​tak.
Moi​r a bó​lin​tott, és a mó​kás ken​dő​vel le​tö​r öl​g et​te a könnye​ket egy​szer​r e fi​a​tal és öreg ar​cá​r ól.
– Nem bír​ta fel​dol​g oz​ni, hogy össze​jöt​tem Ol​lie-val. Mi​után el​köl​töz​tem, egy​sze​r ű​en el​pa​kol​ta az
ecse​te​it, be​zár​ta a la​kást, és el​ment Lon​don​ba. – Trom​bi​tál​va ki​fúj​ta az or​r át. – Mind​egy. Nem sza​bad​-
na pa​nasz​kod​nom. Ki mint veti ágyát, ugye. És Ol​lie jó em​ber. Csak ott a fe​ke​te ku​tya a fe​jé​ben. Az
édes​any​ja de​presszi​ó s volt. Ne​héz ez.
– Min​dent el​r on​tot​tam – mond​ta Ár​nyék. – Tény​leg men​nem kel​le​ne.
– Vár​jon hol​na​pig. Nem aka​r om én ki​dob​ni, szí​vem. Nem te​het ar​r ól, hogy össze​fu​tott az​zal a nő​-
vel, nem igaz? – Moi​r a meg​r o​g yott vál​lal állt a mo​so​g a​tó előtt. – Hát itt van! – A hűtő te​te​jé​r ől fel​ka​-
pott egy na​g yon ki​csi met​sző​o l​ló​r a em​lé​kez​te​tő szer​szá​mot. – A dug​vá​nyol​ló – tet​te hoz​zá ma​g ya​r á​-
zó​an. – Fő​leg a ró​zsák​hoz kell.
– Nem akar be​szél​ni Oli​ver​r el?
– Nem – fe​lel​te a nő. – Soha nin​csen jó vége, ha Cas​sie a téma. És a je​len​le​g i ál​la​po​tá​ban csak még
mé​lyebb​r e ta​szí​ta​ná a de​presszi​ó ​já​ba. In​kább ha​g yom, hadd dol​g oz​za fel ő maga.
Az​nap este Ár​nyék egye​dül va​cso​r á​zott a pub​ban, a vit​r in​be zárt macs​ka ba​r át​ság​ta​lan te​kin​te​té​től
kí​sér​ve. Egyet​len is​me​r őst sem lá​tott. A tu​laj​do​nos​sal pár szót vál​tot​tak ar​r ól, ho​g yan érzi ma​g át a fa​-
lu​ban. Utá​na gya​log ment vissza Moi​r á​ék​hoz, vé​g ig a Bun​dás-dű​lőn, el a vén szi​ko​mór, a bi​tó​fa mel​-
lett. A hold​fény​ben sem​mi sem moz​dult a me​zőn: sem ku​tyát, sem sza​ma​r at nem lá​tott.
A ház tel​je​sen sö​tét volt. Ami​lyen hal​kan csak tu​dott, be​sur​r ant a szo​bá​já​ba, és még gyor​san el​cso​-
ma​g ol​ta a há​ti​zsák​já​ba a ma​r a​dék hol​mi​ját, mi​előtt le​fe​küdt vol​na. Tud​ta, hogy más​nap na​g yon ko​r án
in​dul majd.
Az ágyon fe​küdt, és a fül​ké​nyi szo​bá​ba szű​r ő​dő hold​fényt néz​te. Eszé​be ju​tott az első éj​sza​ká​ja a
pub​ban, és a mel​let​te áll​do​g á​ló Cas​sie Burglass. Fel​idéz​te, mi​r ől be​szél​g et​tek a tu​laj​do​nos​sal, majd a
töb​bi​ek​kel, vissza​g on​dolt a vit​r in​be zárt macs​ká​r a, és mi​köz​ben eze​ken a dol​g o​kon tű​nő​dött, a ma​r a​-
dék álom is el​pá​r ol​g ott a sze​mé​ből. Tel​je​sen ébe​r en he​vert a kes​keny ágyon.
Ár​nyék na​g yon csen​de​sen tu​dott mo​zog​ni, ha úgy hoz​ta a szük​ség. Ki​má​szott a ta​ka​r ó alól, fel​ö l​tö​-
zött, majd a ba​kan​csá​val a ke​zé​ben ki​nyi​tot​ta az ab​la​kot, át​ha​jolt a pár​ká​nyon, és hang​ta​la​nul ki​hen​g e​-
re​dett a kin​ti vi​r ág​ágyás​ba. Fel​tá​pász​ko​dott, fel​vet​te a ba​kan​csát, és a fél​ho​mály​ban be​kö​töt​te a fű​zőt.
Pár nap​pal le​het​tek csak a te​li​hold előtt, és olyan vi​lá​g os volt min​den​hol, hogy a fa​lak meg a fák ár​-
nyé​kot ve​tet​tek.
Ár​nyék a fal mel​lé hú​zó​dott, egy sö​té​tebb folt​ba, és várt.
Nem tud​ta el​dön​te​ni, va​jon őrült​sé​g et csi​nál-e ép​pen. Nagy va​ló​szí​nű​ség​g el té​ved​he​tett is, és ta​lán
csak az em​lé​ke​ze​te űzött vele tré​fát, vagy ha nem ő té​ve​dett, ak​kor má​sok. Az egész tel​je​sen va​ló​szí​-
nűt​len​nek tűnt, de volt már ta​pasz​ta​la​ta a va​ló​szí​nűt​len hely​ze​tek​kel, és egyéb​ként is, mit ve​szít​het, ha
té​ved? Pár órá​nyi al​vást?
Lá​tott egy ró​kát át​isz​kol​ni a gye​pen, vé​g ig​néz​te, amint egy büsz​ke, fe​hér macs​ka le​va​dá​szott egy
kis ter​me​tű rág​csá​lót, és több macs​kát is meg​fi​g yelt, akik a ker​ti fal te​te​jén pa​r á​déz​tak. A vi​r ág​ágyás​-
ban egy me​nyét osont ár​nyék​r ól ár​nyék​r a. Az égen las​san mo​zog​tak a csil​lag​ké​pek.
Ki​nyílt a be​já​r a​ti ajtó, és meg​je​lent egy alak. Ár​nyék fé​lig-med​dig Moi​r á​r a szá​mí​tott, de Oli​ver
volt az, pi​zsa​má​ban, ami​r e egy vas​tag, skót koc​kás kön​töst ka​pott fel. Gu​mi​csiz​mát vi​selt, és az össz​-
kép eny​hén ne​vet​sé​g e​sen fes​tett, mint​ha egy fél​ke​g yel​mű lett vol​na egy régi, fe​ke​te-fe​hér film​ben
vagy szín​da​r ab​ban. A hold​fény min​den színt ki​szí​vott a vi​lág​ból.
Oli​ver óva​to​san kat​ta​ná​sig húz​ta maga mö​g ött az aj​tót, majd meg​in​dult az utca felé, de a gye​pen,
ki​ke​r ül​ve az ös​vény csi​kor​g ó mur​vá​ját. Nem pil​lan​tott hát​r a, és egy​szer sem né​zett kör​be. Ki​for​dult a
ka​pun, és Ár​nyék meg​vár​ta, amíg már majd​nem szem elől ve​szí​tet​te, és csak utá​na kezd​te el kö​vet​ni.
Egy​ér​tel​mű volt, mer​r e​fe​lé tart, mert csak egy irány​ba me​he​tett.
Mos​tan​r a el​il​lan​tak a két​sé​g ei. Olyan bi​zo​nyos​ság​g al tud​ta, hova igye​kez​nek, mint ami​kor az em​-
ber ál​mo​dik. Meg sem le​pő​dött, ami​kor a Woden-hegy ol​da​lá​ban, fél​úton meg​pil​lan​tot​ta Oli​vert, aki
egy ki​vá​g ott fa csonk​ján ül​dö​g él​ve várt rá. Ke​le​ten eny​hén vi​lá​g o​sod​ni kez​dett az ég.
– A Po​kol Ka​pu​ja! – mond​ta az em​ber​ke. – Ha jól tu​dom, min​dig is így ne​vez​ték. Hosszú, hosszú
év​szá​za​dok óta.
Együtt foly​tat​ták az utat a ka​nyar​g ós ös​vé​nyen. Volt va​la​mi rend​kí​vül mu​lat​sá​g os a kön​töst, csí​kos
pi​zsa​mát és gu​mi​csiz​mát vi​se​lő Oli​ver lát​vá​nyá​ban. Ár​nyék szí​ve va​dul dü​bör​g ött a mell​ka​sá​ban.
– Ho​g yan hoz​ta fel idá​ig? – kér​dez​te az em​ber​két.
– Cas​sie-t? Se​ho​g yan. Az ő öt​le​te volt, hogy oda​fent ta​lál​kozzunk. Na​g yon sze​r e​tett fel​jár​ni fes​te​ni.
A te​tő​r ől rend​kí​vül messzi​r e el le​he​tett lát​ni. Rá​adá​sul ez egy szent hegy, és ez kü​lö​nö​sen tet​szett neki.
Nem a ke​r esz​tény val​lás de​fi​ní​ci​ó ​ja sze​r int szent, nyil​ván. Ép​pen el​len​ke​ző​leg. A régi hit​r ől be​szé​lek.
– A dru​i​dák​r ól? – kér​dez​te Ár​nyék. Nem volt biz​tos ben​ne, mi​lyen egyéb régi val​lá​sok lé​tez​het​tek
itt Ang​li​á​ban.
– Le​het​sé​g es. Ha​tá​r o​zot​tan el​kép​zel​he​tő. De sze​mély sze​r int úgy gon​do​lom, ez még a dru​i​dák előt​ti
idő​ből szár​ma​zik. Nem iga​zán van neve. Azt a hi​tet ér​tem alat​ta, amit a kör​nyék la​kói gya​ko​r ol​tak a
val​lá​suk kül​ső​sé​g ei alatt. Dru​i​dák, vi​kin​g ek, ka​to​li​ku​sok, pro​tes​tán​sok, nem szá​mít. Ezek csak cím​-
kék, és az em​be​r ek szé​pen fel​mond​ták az ak​tu​á​lis lec​két. De at​tól még a régi hit az ma​r ad, ami bő ter​-
mést hoz, fel​ál​lít​ja a fér​fi szer​szá​mát és meg​aka​dá​lyoz​za, hogy bár​ki bő​dü​le​te​sen nagy au​tó​pá​lyát
épít​hes​sen a pá​r at​lan szép​sé​g ű táj kel​lős kö​ze​pén. A Kapu áll, a hegy áll, a szent hely meg​ma​r ad. A
Po​kol Ka​pu​ja sok​kal, de tény​leg sok​kal öre​g ebb, mint két​ezer év. Sen​ki sem pac​káz​hat ek​ko​r a ha​ta​-
lom​mal.
– Moi​r a sem​mit sem tud, igaz? – kér​dez​te Ár​nyék. – Azt hi​szi, hogy Cas​sie el​köl​tö​zött. – A lá​tó​ha​-
tár fo​lya​ma​to​san vi​lá​g o​so​dott ke​le​ten, de nyu​g a​ton, a szik​r á​zó csil​la​g ok​kal te​le​hin​tett bí​bor​fe​ke​te
égen még az éj​sza​ka volt az úr.
– Mert ezt kel​lett gon​dol​nia. Mi mást? Más​kép​pen ala​kul​ha​tott vol​na min​den, ha a rend​ő r​ség is be​-
le​ke​ve​r e​dik az ügy​be, de... erre nem ke​r ült sor, mert... Er​r ől be​szél​tem. Meg​vé​di ma​g át. A hegy. A
kapu.
Las​san kö​ze​led​tek a kis tisz​tás felé. El​sé​tál​tak a szik​la​tömb mel​lett, ahol Cas​sie raj​zol​g a​tott a múlt​-
kor. A ha​sa​dék felé tar​tot​tak.
– Ami a Bun​dás-dűlő fe​ke​te ku​tyá​ját il​le​ti... – foly​tat​ta Oli​ver. – Sze​r in​tem iga​zá​ból nem is ku​tya.
De olyan rég​ó ta ott van. – A kön​tö​se zse​bé​ből elő​hú​zott egy kis​mé​r e​tű, LED-es zseb​lám​pát. – Tény​leg
be​szélt Cas​sie-vel?
– Igen. Még meg is csó​kol​tam.
– Kü​lö​nös.
– Cas​sie-t a pub​ban lát​tam elő​ször, ami​kor ma​g á​val meg Moi​r á​val ta​lál​koz​tam. Ez adta meg az első
lö​kést ah​hoz, hogy össze​r ak​jam a ké​pet. Ma Moi​r a pon​to​san úgy be​szélt Cas​sie-ről, mint akit évek
óta nem lá​tott. Tel​je​sen meg​döb​bent, ami​kor er​r ől kér​dez​tem. Pe​dig Cas​sie ott állt mö​g öt​te az​nap éj​-
jel, még a tár​sal​g ás​ba is be​kap​cso​ló​dott. Ma este kör​be​kér​dez​tem a pub​ban, lát​ták-e er​r e​fe​lé, és azt
sem tud​ták, ki​r ől be​szé​lek. Er​r e​fe​lé min​den​ki is​mer min​den​kit. Ez​zel meg​ta​lál​tam az egyet​len ér​tel​-
mes ma​g ya​r á​za​tot. És hir​te​len meg​vi​lá​g o​so​dott előt​tem mind​az, ami​r ől Cas​sie be​szélt. Kris​tály​tisz​-
tán.
Oli​ver már majd​nem an​nál a rész​nél járt, amit Cas​sie a Po​kol Ka​pu​já​nak ne​ve​zett.
– Azt hit​tem, egy​sze​r ű lesz – mond​ta. – Oda​adom a hegy​nek, és vég​r e mind​ket​tőn​ket bé​kén hagy.
Nem zak​lat​ja töb​bé Moi​r át. Ho​g yan csó​kol​hat​ta meg ma​g át?
Ár​nyék nem szólt sem​mit.
– Meg​ér​kez​tünk – mond​ta Oli​ver. A hegy​o l​dal​ban ásí​tó mé​lye​dés egy rö​vid fo​lyo​só​r a em​lé​kez​te​-
tett. Ta​lán va​la​ha rég még egy épü​let is tar​to​zott hoz​zá, de az idő ki​tar​tó rom​bo​lá​sá​nak ha​tá​sá​r a a kö​-
vek vissza​ke​r ül​tek a hegy​hez, ahon​nan ki​bá​nyász​ták azo​kat.
– Egye​sek sze​r int ezen a he​lyen az ör​dö​g öt imád​ták – foly​tat​ta Oli​ver. – Ami vé​le​mé​nyem sze​r int
bu​ta​ság. De az egyik em​ber is​te​ne egy má​sik em​ber ör​dö​g e, nem?
Ez​zel be​lé​pett a fo​lyo​só​r a, Ár​nyék pe​dig kö​vet​te.
– Mi​cso​da ba​r om​ság ez! – mond​ta egy női hang. – De hát min​dig is öm​lött be​lő​led a sok ba​r om​-
ság, igaz, Oli​ver? Te pi​po​g ya kis szar​csim​bók.
Oli​ver nem moz​dult, sőt egy​ál​ta​lán nem re​a​g ált a meg​jegy​zés​r e.
– Cas​sie itt van – mond​ta. – A fal​ban. Ide rej​tet​tem. – Zseb​lám​pá​já​val mód​sze​r e​sen vé​g ig​vi​lá​g í​tott a
hegy​o l​dal​ba vájt já​r at fa​lán. Olyan ala​pos​ság​g al für​kész​te a szá​r a​zon ra​kott szik​la​fa​lat, mint​ha egy
csak szá​má​r a fel​is​mer​he​tő tá​jé​ko​zó​dá​si pon​tot ke​r es​ne, és halk mor​du​lás​sal je​lez​te, hogy meg is ta​-
lál​ta. Prak​ti​kus fém​szer​szá​mot hú​zott elő a zse​bé​ből, olyan ma​g as​r a nyúlt vele, amennyi​r e csak tőle
telt, és a szer​szám​mal ki​emelt egy kő​da​r a​bot. Ez​u​tán meg​ha​tá​r o​zott sor​r end​ben el​kezd​te ki​sze​de​g et​ni
a szik​lá​kat. Min​den ki​hú​zott kő he​lyén ma​r adt egy rés, ahol megint egy újabb kő​höz le​he​tett hoz​zá​fér​-
ni. Ki​sebb és na​g yobb szik​la​da​r a​bok gyűl​tek a föl​dön.
– Se​g ít​sen egy ki​csit. Gye​r ünk!
Ár​nyék tud​ta, mit lát majd a fal mö​g ött, de mun​ká​hoz lá​tott, és egye​sé​vel sze​de​g et​te ki a kö​ve​ket.
A szag kez​det​ben egé​szen ha​lo​vány volt, azon​ban úgy erő​sö​dött, aho​g yan a nyí​lás tá​g ult. A rot​ha​-
dás és a pe​nész bűze volt, mint​ha egy meg​r om​lott hú​sos szend​vics he​vert vol​na a kö​zel​ben. Ár​nyék a
fe​jet pil​lan​tot​ta meg elő​ször, bár hir​te​len nem volt egy​ér​tel​mű, mit is lát: a be​esett arc, a sze​mek he​-
lyén tá​ton​g ó lyu​kak, a meg​fe​ke​te​dett, kér​g es bőr el​ső​r e alig tűnt em​be​r i​nek, és a szep​lők​ből nem lát​-
szott sem​mi – a haj azon​ban Cas​sie Burglass haja volt, a zseb​lám​pa fé​nye egy olaj​zöld pu​ló​vert vi​lá​-
gí​tott meg, és a far​mer​nad​r ág is az övé volt.
– Ér​de​kes. Tud​tam, hogy még min​dig itt van – mond​ta Oli​ver –, de sa​ját sze​mem​mel kel​lett lát​nom.
Azok után, amit me​sélt. Lát​nom kel​lett. Meg kel​lett győ​ződ​nöm ar​r ól, hogy még itt van.
– Öld meg! – csat​tant fel a női hang. – Verd agyon egy kő​da​r ab​bal, Ár​nyék! Ez az em​ber meg​ö lt
en​g em, és most ve​led is vé​g ez​ni fog.
– Meg fog ölni en​g em is? – kér​dez​te Ár​nyék.
– Nos, igen. Per​sze – fe​lel​te az em​ber​ke tel​jes nyu​g a​lom​mal. – Hi​szen tud Cas​sie-ről. És ha maga is
nyom​ta​la​nul el​tű​nik, ak​kor vég​r e egy​szer és min​den​kor​r a el tu​dom majd fe​lej​te​ni ezt az egé​szet.
– El​fe​lej​te​ni?
– El​fe​lej​te​ni és meg​bo​csá​ta​ni. Ször​nyen ne​héz. Na​g yon nem lesz egy​sze​r ű meg​bo​csá​ta​ni ma​g am​-
nak, de ab​ban biz​tos va​g yok, hogy könnyen el tu​dom majd fe​lej​te​ni. No. Sze​r in​tem most már van elég
hely oda​bent. Ha egy ki​csit nyo​ma​ko​dik, be fog fér​ni maga is.
Ár​nyék le​né​zett az em​ber​ké​r e.
– Csak úgy kí​ván​csi​ság​ból kér​de​zem – mond​ta –, de ho​g yan kép​zel​te ezt az egé​szet? Mi​vel fog
kény​sze​r í​te​ni? Fegy​ve​r e nin​csen, és két​szer ak​ko​r a va​g yok, mint maga. Érti... ha aka​r om, el​tö​r öm a
nya​kát.
– Nem va​g yok os​to​ba – mond​ta Oli​ver. – Rossz em​ber sem. Nem ne​vez​ném ma​g a​mat ször​nyen jó
em​ber​nek, de ez most iga​zá​ból mel​lé​kes. Hi​szen nem fél​té​keny​ség​ből tet​tem, amit tet​tem, ha​nem
azért, mert be​teg va​g yok. Egye​dül vi​szont so​ha​sem jöt​tem fel ide. Tud​ja, ez a Fe​ke​te Ku​tya temp​lo​ma.
Ezek a he​lyek az em​be​r i​ség első temp​lo​mai. Itt vol​tak már a kő​kö​r ök és a dol​me​nek előtt, és vár​tak,
és az em​be​r ek imád​koz​tak hoz​zá​juk és ál​doz​tak ne​kik, és ret​teg​tek tő​lük és pró​bál​ták ki​en​g esz​tel​ni
őket. A fe​ke​te bun​dá​so​kat, a bár​g esz​te​ket, a kí​sér​tet​ku​tyá​kat és a sá​tán ku​tyá​it. Mert ők min​dig itt vol​-
tak, és az​ó ta is ébe​r en őr​köd​nek.
– Csapd le egy kő​da​r ab​bal! – sür​g et​te Cas​sie hang​ja. – Ár​nyék, kér​lek, csi​nálj már vele va​la​mit!
A fo​lyo​só in​nen még egy ki​csit mé​lyebb​r e nyúlt a hegy​o l​dal​ban, mint​ha egy em​ber​kéz ál​tal épí​tett
bar​lang lett vol​na, ra​kott kő​fa​lak​kal. Nem tűnt ősi temp​lom​nak. Nem úgy fes​tett, mint a po​kol ka​pu​ja.
Oli​ver a haj​na​lo​dó ég​bolt hát​te​r e előtt állt. A hang​ja to​vább​r a is vég​te​le​nül ud​va​r i​a​san és ked​ve​sen
csen​g ett.
– A fe​ke​te ku​tya ben​nem él. Én pe​dig ben​ne élek.
A fe​ke​te ku​tya az egész be​já​r a​tot be​töl​töt​te, el​áll​ta a kül​vi​lág​ba ve​ze​tő utat, és Ár​nyék azon​nal tud​ta,
hogy bár​mi is le​g yen ez a te​r emt​mény, iga​zi ku​tyá​nak sem​mi​kép​pen nem ne​vez​he​tő. És fény​lett a sze​-
me, zöl​des, flu​o ​r esz​ká​ló de​r en​g és​sel, ami Ár​nyék​nak bom​ló, ten​g e​r i élő​lé​nye​ket jut​ta​tott eszé​be.
Mind mé​r e​té​ben, mind fe​nye​g e​tő meg​je​le​né​sé​ben úgy arány​lott a far​kas​hoz, mint egy tig​r is egy hi​úz​-
hoz: maga volt a meg​tes​te​sült ra​g a​do​zó, ami min​den por​ci​ká​já​ból élet​ve​szé​lyes fe​nye​g e​tést árasz​tott.
Jó​val Oli​ver feje fölül me​r edt Ár​nyék​r a, és ami​kor mo​r og​ni kez​dett, a mély, hör​g ő hang mint​ha a
tor​ka leg​mé​lyé​r ől jött vol​na. Az​tán ug​r ott.
Ár​nyék a kar​já​val pró​bál​ta vé​de​ni a tor​kát. A te​r emt​mény agya​r ai köz​vet​le​nül a kö​nyö​ke alatt mé​-
lyed​tek a hú​sá​ba. Po​ko​li​an fájt. Ár​nyék tud​ta, hogy küz​de​nie kel​le​ne, még​is térd​r e ro​g yott és han​g o​-
san or​dí​tott, kép​te​len volt vi​lá​g o​san gon​dol​kod​ni, sem​mi más​r a nem bírt össz​pon​to​sí​ta​ni a zsi​g e​r i
ret​te​g é​sén kí​vül, hogy ez a fe​ne​vad mind​járt élve fel​za​bál​ja, de előt​te szi​lán​kos​r a zúz​za az al​kar​já​ban
az összes cson​tot.
Va​la​hol egé​szen mé​lyen gya​ní​tot​ta, hogy a ret​te​g ést a ku​tya ger​jesz​ti: hogy őt, Ár​nyé​kot, ennyi​r e
nem bé​nít​ja le a fé​le​lem. Ál​ta​lá​ban. De ez most nem szá​mí​tott. Ami​kor a kre​a​tú​r a vég​r e el​eresz​tet​te a
kar​ját, Ár​nyék egész tes​té​ben resz​ke​tett és zo​ko​g ott.
– Másszon be, Ár​nyék – mond​ta Oli​ver. – A lyu​kon át. Sza​po​r án, kü​lön​ben az ar​cá​r a uszí​tom a ku​-
tyát.
Ár​nyék kar​já​ból pa​tak​zott a vér, de el​len​ve​tés nél​kül fel​tá​pász​ko​dott, és a ha​sa​dé​kon ke​r esz​tül be​-
nyo​ma​ko​dott a sö​tét​ség​be. Ha kint ma​r ad a vad​ál​lat​tal, ak​kor na​g yon gyors és na​g yon fáj​dal​mas ha​lá​-
la lesz. Ezt ugyan​o lyan bi​zo​nyos​ság​g al tud​ta, mint azt, hogy a kö​vet​ke​ző reg​g el is fel​kel a nap.
– Na igen – je​g yez​te meg Cas​sie hang​ja a fe​jé​ben. – Ez biz​to​san így lesz. Ha vi​szont nem sze​ded
össze ma​g a​dat vil​lám​g yor​san, azt már nem fo​g od lát​ni.
A fal mö​g öt​ti üreg​ben ép​pen csak annyi hely volt, hogy Ár​nyék el​fér​jen Cas​sie mel​lett. Ilyen kö​zel​-
ről már tisz​tán lát​szott a holt​test ar​cá​r a fa​g yott gyöt​r e​lem és ha​r ag, ami pon​to​san olyan volt, mint a
vit​r in​be zárt macs​ka vi​cso​r a, és Ár​nyék hir​te​len rá​jött, hogy Cas​sie-t is élve fa​laz​ták be.
Oli​ver fel​emelt egy szik​la​da​r a​bot, és vissza​he​lyez​te a fal​r ész​be.
– Az én el​mé​le​tem – mond​ta, mi​köz​ben újabb kö​vet il​lesz​tett vissza a he​lyé​r e –, hogy ez az ál​lat a
tör​té​ne​lem előt​ti idők ha​tal​mas ter​me​tű rém​far​ka​sa. Csak még an​nál is sok​kal na​g yobb, mint amek​ko​-
rá​r a ezek a vad​ál​la​tok va​la​ha meg​nőt​tek. Ta​lán ő a bar​lang​ban ku​por​g ó őse​ink rém​ál​ma​i​nak vissza​té​-
rő ször​nye​te​g e. De az is le​het, hogy át​la​g os far​kas volt, csak mi vol​tunk ki​seb​bek ak​ko​r i​ban, apró
két​lá​bú​ak, akik so​ha​sem bír​tak elég gyor​san me​ne​kül​ni elő​lük.
Ár​nyék a háta mö​g öt​ti szik​la​fal​nak tá​masz​ko​dott, és a jobb ke​zé​vel pró​bál​ta el​szo​r í​ta​ni a vér​zést.
– Ez Woden he​g ye – mond​ta. – Ez pe​dig Woden ku​tyá​ja. Mert be​lő​le ki​né​zem, hogy ez az ő bes​ti​á​-
ja.
– Nem szá​mít. – A fal​r és​ben fo​lya​ma​to​san gyűl​tek a kő​da​r a​bok.
– Ol​lie – mond​ta Ár​nyék. – Ez az ál​lat meg fog ölni. És már ott van ben​ned. Ez nem jó.
– A vén bun​dás nem bán​ta​na en​g em. A vén bun​dás sze​r et. Cas​sie ott van a fal​ban – foly​tat​ta Ol​lie, és
han​g os csat​ta​nás​sal újabb szik​la​töm​böt ej​tett a sor te​te​jé​r e. – Most már maga is oda​bent van. Nem
vár​ja sen​ki. Nem fog​ja ke​r es​ni sen​ki. Nem fog​ja meg​g yá​szol​ni sen​ki. Sen​ki​nek sem fog hi​á​nyoz​ni.
Ár​nyék hir​te​len tel​je​sen biz​to​san tud​ta – azt azon​ban nem bír​ta vol​na meg​ma​g ya​r áz​ni, hon​nan –,
hogy nem ket​ten, ha​nem hár​man van​nak raj​ta kí​vül eb​ben a pa​r á​nyi lyuk​ban. Ott volt Cas​sie Burglass,
egy​r észt test​ben (rot​ha​dó, rész​ben mu​mi​fi​ká​ló​dott és még min​dig erő​sen szag​ló test​ben), más​r észt lé​-
lek​ben, és volt még va​la​mi, ami Ár​nyék lá​bá​hoz dör​g ö​lő​zött, majd fi​no​man a sé​r ült kar​já​hoz nyom​ta
a fe​jét. Va​la​hon​nan na​g yon kö​zel​r ől va​la​ki hal​kan be​szélt hoz​zá. Ár​nyék is​mer​te ezt a han​g ot, bár az
ak​cen​tus ide​g en volt.
Ha egy macs​ka nővé vál​toz​na, pon​to​san ilyen han​g on be​szél​ne: dal​la​mo​san, so​kat​mon​dó​an, fá​tyo​-
lo​san.
– Nem sza​bad​na itt len​ned, Ár​nyék – mond​ta ez a hang. – Hagyd ezt abba. Cse​le​kedj vég​re! Ne nézd
to​vább tét​le​nül, hogy a vi​lág hoz​za meg he​lyet​ted a dön​té​se​i​det.
Ár​nyék han​g o​san vá​la​szolt.
 – Ez így nem egé​szen kor​r ekt, Bász​tet – til​ta​ko​zott.
– Csend le​g yen ott bent – szólt Oli​ver gyen​g é​den. – Ko​mo​lyan be​szé​lek. – A kö​vek sza​po​r án és ha​-
té​ko​nyan gyűl​tek a rés​ben. Az új​r a​r a​kott fal már Ár​nyék mell​ka​sá​ig ért.
– Mrrr... Nem? Éde​sem, hal​vány fo​gal​mad sin​csen sem​mi​ről. Nem tu​dod, ki vagy, mi vagy, és ez mit
je​lent. Ha most tény​leg be​fa​laz​nak, ak​kor itt fogsz meg​hal​ni a hegy gyom​rá​ban, és ez a szen​tély örök​ké
áll​ni fog... és bár​mi​lyen za​va​ros katy​vasz​ban hisz​nek a he​lyi​ek, az on​nan​tól mű​köd​ni fog, és tel​je​sí​ti a
kí​ván​sá​ga​i​kat. De at​tól még a nap to​vább​ra is le​nyug​szik fe​let​tük, és szür​ké​re vá​lik az ég. Min​den lé​te​-
ző gyá​szol​ni fog, és azt sem tud​ják majd, mit gyá​szol​nak. A vi​lág sö​té​tebb hely lesz – az em​be​rek, a
macs​kák, az em​lé​kek​ben élők és az örök​ké el​fe​le​det​tek szá​má​ra egy​for​mán. Egy​szer már meg​hal​tál és
vissza​tér​tél. Szá​mí​tasz, Ár​nyék, és nem sza​bad itt meg​hal​nod, hogy szo​mo​rú ál​do​za​ti aján​dék le​gyél
egy hegy​ol​dal mé​lyén.
– És ak​kor mit ja​va​solsz, mit csi​nál​jak? – kér​dez​te a fér​fi sut​tog​va.
– Har​colj! Ez a bes​tia az elme te​remt​mé​nye. Be​lő​led nye​ri az ere​jét, Ár​nyék. Mi​vel itt vagy a kö​ze​lé​-
ben, mi​at​tad egy​re va​ló​sá​go​sab​bá vá​lik. Ah​hoz ép​pen elég​gé, hogy át​ve​gye a ha​tal​mat Oli​ver fe​lett. És
ah​hoz is elég va​ló​sá​gos, hogy fáj​dal​mat okoz​zon ne​ked.
– Mi​at​tam?
– Sze​r in​ted a kí​sér​te​tek bár​ki​vel tud​nak be​szél​g et​ni? – szó​lalt meg Cas​sie Burglass a háta mö​g öt​ti
sö​tét​ség​ben, eny​hén sür​g e​tő hang​súllyal. – Mi va​g yunk a moly​lep​kék. Te pe​dig a láng.
– De mi​hez kezd​jek vele? – kér​dez​te Ár​nyék. – Meg​mar​ta a ka​r o​mat. Majd​nem át​ha​r ap​ta a tor​ko​-
mat.
– Ugyan már, éde​sem. Ez csak egy ár​nyék. Az éj​sza​ka ku​tyá​ja. Egy túl​fej​lett sa​kál.
– És va​ló​di – mond​ta Ár​nyék. Las​san az utol​só kő​da​r ab is a he​lyé​r e ke​r ült.
– Va​ló​ban ennyi​r e félsz az apád ku​tyá​já​tól? – kér​dez​te egy női hang. Ár​nyék nem bír​ta el​dön​te​ni, az
is​ten​nő vagy a kí​sér​tet volt-e.
Vi​szont tud​ta a vá​laszt. Igen. Igen, félt.
A bal kar​ja ret​te​ne​tes mó​don fájt, rá​adá​sul moz​dí​ta​ni sem bír​ta, a jobb keze pe​dig nyú​lós, ra​g a​csos
lett a sa​ját vé​r é​től. Há​tul​r ól tö​mör szik​la, elöl​r ől kő​fal szo​r í​tot​ta be ebbe a szűk rés​be. De egye​lő​r e
még élt.
– Szedd már össze ma​g a​dat, a jó élet​be már! – szólt rá Cas​sie. – Én min​dent meg​tet​tem, ami tő​lem
telt. Moz​dulj!
Ár​nyék a szik​lá​nak ve​tet​te a há​tát és fel​emel​te a lá​bát, majd egy​szer​r e mind​két ba​kan​csos talp​pal
rú​g ott egyet elő​r e, olyan erő​sen, amennyi​r e csak tel​lett tőle. Az el​múlt né​hány hó​nap​ban ren​g e​teg
mér​föl​det tett meg gya​log​szer​r el. Nagy​da​r ab fér​fi volt, és az át​lag​nál jó​val erő​sebb. Min​dent be​le​tett
ebbe a rú​g ás​ba.
A fal ki​r ob​bant a he​lyé​r ől.
És a bes​tia már ott is volt, és Ár​nyék​r a ve​tet​te ma​g át, aki azon​ban most már szá​mí​tott erre. Ez​út​tal
ő lett a tá​ma​dó. El​kap​ta a te​r emt​ményt.
Nem le​szek az apám ku​tyá​ja.
Jobb​já​val össze​szo​r í​tot​ta az ál​lat áll​kap​csát. A zöl​den de​r en​g ő sze​mé​be bá​mult. Nem volt haj​lan​dó
el​hin​ni, hogy ez a vad​ál​lat egy ku​tya, nem iga​zán.
Nap​pal van – kö​zöl​te a bes​ti​á​val, és most nem sza​vak​kal, ha​nem gon​do​la​tok​kal kom​mu​ni​kált. –
Me​ne​külj. Bár​mi is le​gyél, ta​ka​rodj in​nen! Eridj vissza a bi​tód​hoz, li​dérc​ku​tyus, isz​kolj a sír​hoz, ahon​-
nan jöt​tél. Egyet​len do​log​hoz ér​tesz csak, hogy el​ra​bold az em​be​rek élet​ked​vét, ár​nyé​kok​kal és káp​rá​-
zat​tal sö​té​títsd be a vi​lá​gu​kat. Ré​gen el​múlt már az a kor, ami​kor még a Vad Fal​ká​val va​dász​tál, vagy
ré​mült kis em​be​re​ket haj​szol​tál a va​don​ban. Nem tu​dom, az apám ku​tyá​ja vagy-e, eset​leg va​la​mi más.
De az a hely​zet, hogy nem is ér​de​kel.
Ez​zel nagy le​ve​g őt vett, és el​en​g ed​te a bes​tia po​fá​ját.
Az ál​lat nem tá​mad​ta meg. Fur​csa hang tört fel a tor​ka mé​lyé​r ől, ami már-már halk nyü​szí​tés​r e em​-
lé​kez​te​tett.
– Men​jél szé​pen haza! – pa​r an​csolt rá Ár​nyék, ez​út​tal han​g o​san.
A ku​tya té​to​vá​zott. Ár​nyék egy pil​la​nat​r a azt hit​te, vége, és vég​r e biz​ton​ság​ban van, a ku​tya pe​dig
egy​sze​r ű​en el​som​for​dál. Azon​ban a te​r emt​mény hir​te​len le​suny​ta a fe​jét, a tar​kó​ján fel​bor​zo​ló​dott a
szőr, és ki​vi​cso​r í​tot​ta az agya​r a​it. Eb​ből egy​ér​tel​mű volt, hogy utol​só lé​leg​ze​té​ig har​col​ni fog.
A hegy mé​lyé​be nyú​ló fo​lyo​sót las​san el​ö n​töt​te a fény: a fel​ke​lő nap​ko​r ong egye​ne​sen ide vi​lá​g í​-
tott. Ár​nyék fu​tó​lag el​tű​nő​dött azon, va​jon az egy​ko​r i épí​tők szán​dé​ko​san így tá​jol​ták-e a szen​té​lyü​-
ket. Óva​to​san ol​da​laz​ni kez​dett ki​fe​lé, az​tán meg​bot​lott va​la​mi​ben, és lisz​tes​zsák​ként vá​g ó​dott vé​g ig
a föl​dön.
Ár​nyék mel​lett, a fű​cso​mó​kon Oli​ver he​vert szét​ve​tett ta​g ok​kal és ön​tu​dat​la​nul. Az em​ber​ke lá​bá​-
ban bot​lott el az előbb. A fér​fi sze​me csuk​va volt, még​is to​r ok​han​g on mor​g ott, és ugyan​ezt a han​g ot
hal​lat​ta a temp​lom be​já​r a​tát ki​töl​tő fe​ke​te bes​tia is, csak sok​kal han​g o​sab​ban.
Ár​nyék a föl​dön fe​küdt, ret​te​ne​tes fáj​dal​mai vol​tak, és tud​ta, hogy meg fog hal​ni.
Na​g yon fi​no​man va​la​mi puha do​log érin​tet​te meg az ar​cát.
A ke​zén is vé​g ig​si​mí​tott va​la​mi. Ár​nyék ol​dal​r a pil​lan​tott, és hir​te​len min​dent meg​ér​tett. Pon​to​san
tud​ta, mi​ért le​he​tett vele Bász​tet még itt is, és azt is, kik hoz​ták ma​g uk​kal ide az is​ten​nőt.
Több mint száz év​vel ez​előtt Bu​basz​tisz és Beni Hasszán temp​lo​mai mel​lől lop​ták össze őket, a
sok-sok ton​ná​nyi mu​mi​fi​kált macs​kát, hogy az​tán le​da​r ál​ják őket, a port pe​dig vö​dör​szám​r a szór​ják
szét a kör​nyék​be​li föl​de​ken. Mind az is​ten​nő pa​r á​nyi kép​má​sai vol​tak, és ez​ál​tal min​den egyes macs​-
ka a hó​do​lat örök​ké​va​ló​sá​g ig meg​ő r​zött ak​tu​sá​vá vált. És most itt vol​tak mel​let​te mind eb​ben a szűk
kis tér​ben: bar​na, ho​mok​szín és füst​szür​ke macs​kák, fol​to​sak és tig​r is​csí​ko​sak, vad, kar​csú és vén​sé​-
ge​sen vén jó​szá​g ok. Ezek nem a he​lyi​ek vol​tak, aki​ket Bász​tet kül​dött utá​na a múlt​kor, ha​nem a hely​-
bé​li macs​kák ősei, az összes mo​dern macs​ka őse, egye​ne​sen Egyip​tom​ból, a Ní​lus-del​tá​ból, több ezer
éves jó​szá​g ok, aki​ket azért hoz​tak ide, hogy dú​sabb le​g yen a ter​més.
Nem nyá​vog​tak, ha​nem máj​jog​tak és mur​r og​tak.
A fe​ke​te ku​tya egy​r e han​g o​sab​ban mor​g ott, de nem pró​bált meg tá​mad​ni. Ár​nyék ülő hely​zet​be
küz​döt​te ma​g át.
– Szól​tam, hogy eridj haza, Bun​dás – mond​ta.
A ku​tya nem moz​dult. Ár​nyék szét​nyi​tot​ta ököl​be szo​r í​tott jobb​ját, és in​tett. Tü​r el​met​len, hes​se​g e​tő
moz​du​lat volt. Fe​jez​zé​tek be!
A macs​kák könnye​dén és olyan össze​han​g ol​tan ug​r ot​tak elő​r e, mint​ha meg​adott ko​r eo​g rá​fi​át kö​-
vet​né​nek. A ru​g ó​ként fe​szü​lő tes​tek mind a bes​tia há​tán lan​dol​tak. Kar​ma​ik meg a fo​g a​ik pon​to​san
olyan éle​sek és he​g ye​sek vol​tak, mint ami​kor még él​tek. Tű​he​g yes kör​mök tép​tek a ha​tal​mas vad​ál​lat
hor​pa​szá​ba és a sze​mé​be. A fe​ke​te fe​ne​vad dü​hö​sen kap​ko​dott fe​lé​jük, majd a fal​nak csap​kod​ta ma​-
gát, hát​ha si​ke​r ül le​r áz​nia ma​g á​r ól a macs​ká​kat, de csak annyit ért el, hogy újabb kő​ku​pa​cok dől​tek a
föld​r e. Fo​g ak mar​tak a fü​lé​be, az or​r á​ba, a far​ká​ba, a man​csá​ba.
A bes​tia mor​g ott és nyü​szí​tett, majd olyan han​g ot hal​la​tott, ami ha em​be​r i to​r ok​ból sza​kadt vol​na
fel, ak​kor egy​ér​tel​mű​en si​koly​nak tűnt vol​na.
Ár​nyék kép​te​len lett vol​na meg​mon​da​ni, mi tör​tént ez​u​tán egé​szen pon​to​san. A fe​ke​te ku​tya Oli​ver
szá​já​hoz ha​jolt, és lát​ha​tó erő​fe​szí​tés​sel oda​nyom​ta hoz​zá a po​fá​ját. Ár​nyék min​den​eset​r e meg​es​kü​-
dött vol​na rá, hogy a te​r emt​mény be​le​lé​pett Oli​ver tes​té​be, mint ahogy egy med​ve gá​zol bele a fo​lyó​-
ba.
 Oli​ver gör​csö​sen rán​g a​tóz​ni kez​dett.
A si​koly fo​ko​za​to​san el​halt, a te​r emt​mény el​tűnt, és nap​fény ön​töt​te el a hegy​be vájt üre​g et.
Ár​nyék​ban most tu​da​to​sult, hogy egész tes​té​ben resz​ket. Mint​ha egy éber álom​ból ri​adt vol​na fel –
az ér​zel​mek úgy árad​tak szét ben​ne, mint a fény a fo​lyo​són: fé​le​lem, un​dor, gyász és fáj​da​lom, gyöt​-
rel​mes fáj​da​lom.
Nem is be​szél​ve a ha​r ag​r ól. Oli​ver meg​pró​bál​ta meg​ö l​ni, ezt vi​lá​g o​san tud​ta – na​pok óta most elő​-
ször bírt tisz​ta fej​jel gon​dol​kod​ni.
A kö​zel​ből egy fér​fi​hang har​sant.
– Hal​ló! Min​den rend​ben oda​lent?
Éles han​g ú ku​tya​uga​tás hal​lat​szott, és fel​buk​kant egy szél​se​be​sen szá​g ul​dó lur​cher, aki vé​g ig​szi​ma​-
tol​ta a fal mel​lett gub​basz​tó Ár​nyé​kot, az esz​mé​let​le​nül he​ve​r ő Oli​ver Bi​er​ce-t és Cas​sie Burglass
föl​di ma​r ad​vá​nya​it.
A kül​vi​lág​ba ve​ze​tő nyí​lás​ban fel​buk​kant egy fér​fi. Pa​pír​ból ki​vá​g ott, szür​ke szi​lu​ett​nek tűnt a fel​-
ke​lő nap​ko​r ong fé​nyé​ben.
– Tüs​ke! Hagyd bé​kén! – för​medt rá a ku​tyá​r a, aki gyor​san vissza​fu​tott a lába mel​lé. – Mint​ha va​la​-
ki üvöl​tött vol​na – mond​ta a fér​fi –, bár nem ten​ném le a nagy​es​küt, hogy va​ló​ban va​la​ki volt. De tisz​-
tán hal​lot​tam. Maga volt az?
Ek​kor lát​ta meg a tes​tet, és meg​tor​pant.
– A szent​sé​g es kur​va min​den​sé​g it a vi​lág​nak – mond​ta az​tán.
– Cas​sie Burglass​nek hív​ták – mond​ta Ár​nyék.
– Moi​r a régi ba​r át​nő​je? – kér​dez​te a fér​fi. Ár​nyék csak úgy is​mer​te, hogy a pub tu​laj​do​no​sa, és
nem is rém​lett neki, hogy va​la​ha hal​lot​ta vol​na a ne​vét. – A ka​kas rúg​ja meg. Azt hit​tem, Lon​don​ba
köl​tö​zött.
Ár​nyék na​g yon rosszul érez​te ma​g át.
A vö​r ö​ses​sző​ke fér​fi le​tér​delt Oli​ver mel​lé.
– Ver a szí​ve – mond​ta. – Mi tör​tént vele?
– Nem tud​nám meg​mon​da​ni – fe​lel​te Ár​nyék. – Ami​kor meg​lát​ta a holt​tes​tet, fel​üvöl​tött... biz​to​san
azt hal​lot​ta maga is. Az​tán össze​csuk​lott. És be​fu​tott a ku​tya.
A fér​fi ag​g o​dal​ma​san vé​g ig​mér​te Ár​nyé​kot.
– És maga? Te jó ég, hogy néz ki? Mi tör​tént ma​g á​val, öre​g em?
– Oli​ver meg​kért, hogy kí​sér​jem el idá​ig. Azt mond​ta, meg kell osz​ta​nia ve​lem va​la​mi ször​nyű​sé​-
get, mert nem bír​ja to​vább ma​g á​ban tar​ta​ni. – Ár​nyék vé​g ig​né​zett a fo​lyo​són. Mind​két ol​da​lon akadt
még né​hány el​fa​la​zott be​ug​r ó. Vol​tak öt​le​tei, mit ta​lál​ná​nak mö​g öt​tük, ha el​kez​de​nék ki​bon​ta​ni az el​-
zárt ré​sze​ket. – Arra kért, hogy se​g ít​sek ki​szed​ni a kö​ve​ket. Így is tet​tem. Ami​kor el​vá​g ó​dott, en​g em
is le​dön​tött a lá​bam​r ól. Tel​je​sen vá​r at​la​nul ért.
– El​árul​ta, mi​ért tet​te?
– Fél​té​keny​ség​ből – vá​la​szol​ta Ár​nyék. – Egy​sze​r ű​en fél​té​keny volt Moi​r á​r a és Cas​sie-re, hi​á​ba
hagy​ta ott Moi​r a Cas​sie-t mi​at​ta.
A fér​fi han​g o​san ki​fúj​ta a le​ve​g őt, és meg​csó​vál​ta a fe​jét.
– A szent​sé​g it! – mond​ta. – Sze​r en​csét​len fló​tás lett vol​na az utol​só, aki​ből ki​néz​tem vol​na ilyes​mit.
Tüs​ke! Ha​g yod bé​kén!
Mo​bil​te​le​font hú​zott elő a zse​bé​ből, és a rend​ő r​sé​g et hív​ta. Az​tán men​te​g e​tőz​ve tá​vo​zott.
– Van egy vad​hús​sal teli zsá​kom, amit nem ár​ta​na el​tün​tet​ni, mi​előtt a rend​ő rök meg​ér​kez​nek – ma​-
gya​r áz​ta.
Ár​nyék fel​tá​pász​ko​dott a föld​r ől, és szem​ügy​r e vet​te ma​g át. A bal kar​ján ca​fa​tok​ban ló​g ott a pu​ló​-
ve​r e és a ka​bát​ja is, mint​ha rop​pant agya​r ak mar​can​g ol​ták vol​na szét, de alat​ta sér​tet​len volt a bőre.
Sem a ke​zén, sem a ru​há​ján nem lát​szott egy csepp vér sem.
Va​jon hogy né​zett vol​na ki a holt​tes​te, ha a fe​ke​te ku​tyá​nak si​ke​r ült vol​na meg​ö l​nie?
Cas​sie kí​sér​te​te Ár​nyék mel​lett állt, és egy​ko​r i tes​tét néz​te, ami most fé​lig ki​ló​g ott a fal​ban tá​ton​g ó
lyuk​ból. Ár​nyék csak most vet​te ész​r e, mi​lyen re​pe​de​zet​tek a te​tem kör​mei és mi​lyen se​be​sek az uj​jai,
mint​ha a ha​lá​la előt​ti na​pok​ban vagy órák​ban el​ke​se​r e​det​ten pró​bál​ta vol​na ki​fe​sze​g et​ni a kö​ve​ket a
fal​ból.
– Mi​cso​da lát​vány! – je​g yez​te meg a nő, aki át​ha​tó pil​lan​tás​sal bá​mul​ta sa​ját ma​g át. – Sze​g ény​ke.
Mint az a macs​ka a vit​r in​ben. – Az​tán Ár​nyék​hoz for​dult. – Iga​zá​ból nem tet​szet​tél – mond​ta. – Ki​csit
sem. Nem ké​r ek el​né​zést. Va​la​ho​g yan fel kel​lett kel​te​nem a fi​g yel​me​det.
– Tu​dom – vá​la​szol​ta Ár​nyék. – Csak azt saj​ná​lom, hogy nem ta​lál​koz​tam ve​led a ha​lá​lod előtt. Jól
ki​jöt​tünk vol​na egy​más​sal.
– Az biz​tos. Ne​héz volt ide​bent. Örü​lök, hogy vég​r e vége. És saj​ná​lom az egé​szet, ti​tok​za​tos ame​r i​-
kai ide​g en. Pró​bálj meg nem gyű​löl​ni mind​ezért.
Ár​nyék érez​te, hogy könny​be lá​bad a sze​me. Meg​tö​r öl​g et​te az ing​uj​já​val. Mire is​mét fel​né​zett,
egye​dül volt a fo​lyo​són.
– Nem gyű​löl​lek – mond​ta a nő​nek.
Egy kéz érin​té​sét érez​te a ke​zén. Ki​sé​tált a reg​g e​li nap​fény​be, na​g yo​kat kor​tyolt a le​ve​g ő​ből, és
resz​ke​tett a tá​vo​li szi​r é​na​vij​jo​g ást hall​g at​va.
Két fér​fi ér​ke​zett, akik hord​ágy​r a tet​ték Oli​vert, és le​vit​ték a hegy​o l​dal​ból az útra, ahol be​emel​ték a
men​tő​be. A men​tő han​g o​san vij​jog​va tá​vo​zott, hogy óva​tos​ság​r a int​sen min​den bir​kát, és még idő​ben
vissza tud​ja​nak csám​páz​ni a fü​ves legelő​r e.
Mi​után a men​tő​au​tó el​tűnt, meg​ér​ke​zett egy rend​ő r​nő, akit egy fi​a​tal rend​ő r kí​sért. Is​mer​ték a pub
tu​laj​do​no​sát, aki​r ől ki​de​r ült, hogy szin​tén Scat​he​loc​ke, ami egy​ál​ta​lán nem lep​te meg Ár​nyé​kot, és
mind​ket​te​jük​r e nagy ha​tást tett Cas​sie ma​r ad​vá​nya​i​nak lát​vá​nya, olyan​nyi​r a, hogy a fi​a​tal rend​ő r ha​-
ma​r o​san ki​si​e​tett a fo​lyo​só​ból, és a páf​r á​nyok közé hányt.
Ha egy​ál​ta​lán eszük​be is ju​tott meg​vizs​g ál​ni a töb​bi be​fa​la​zott üre​g et, hát​ha rá​buk​kan​nak még né​-
hány több év​szá​za​dos bűn​tény nyo​má​r a, ak​kor si​ke​r e​sen el​foj​tot​ták a kész​te​tést, Ár​nyék pe​dig nem
kí​ván​ta eszük​be jut​tat​ni a dol​g ot.
Na​g yon rö​vi​den be​szá​molt ne​kik a tör​tén​tek​r ől, majd el​vit​ték a he​lyi rend​ő r​ő rs​r e, ahol hi​va​ta​lo​san
is val​lo​mást tett egy ter​me​te​sebb rend​ő r​tiszt​nek, aki na​g yon szi​g o​r ú sza​kál​lat vi​selt. A rend​ő rt leg​in​-
kább az ag​g asz​tot​ta, si​ke​r ül-e ke​r í​te​ni egy nagy bög​r e por​ká​vét Ár​nyék​nak, és Ár​nyék​ban – mint
ame​r i​kai tu​r is​tá​ban – ne​hogy té​ve​sen rossz be​nyo​más ala​kul​jon ki a vi​dé​ki Ang​li​á​r ól.
Ár​nyék meg​nyug​tat​ta, hogy et​től nem kell tar​ta​nia.
 VI.
FEJTÖRŐ
Moi​r a a rend​ő r​ő rs előtt várt rá. Egy hat​va​nas évei ele​jén járó hölgy állt mel​let​te, aki meg​nyug​ta​tó
és szim​pa​ti​kus be​nyo​mást su​g ár​zott, és pon​to​san olyas​va​la​ki​nek tűnt, akit vész​hely​zet ese​tén bár​ki
szí​ve​sen lát maga mel​lett.
– Ár​nyék, ő Dore​en. A nő​vé​r em.
Dore​en ke​zet nyúj​tott, és sza​bad​koz​ni kez​dett, ami​ért nem tu​dott itt len​ni múlt hé​ten, de saj​nos köl​-
tö​zött.
– Dore​en a me​g yei bí​r ó​sá​g on dol​g o​zik mint bí​r ó​nő – ma​g ya​r áz​ta Moi​r a.
Ár​nyék csak némi ne​héz​sé​g ek árán tud​ta el​kép​zel​ni Dore​en​r ól, hogy bí​r ó​nő.
– Arra vár​nak, hogy Oli​ver ma​g á​hoz tér​jen – mond​ta Moi​r a. – Az​tán vá​dat emel​nek el​le​ne gyil​kos​-
sá​g ért. – Las​san, el​g on​dol​kod​va be​szélt, de úgy, mint​ha ar​r ól kér​dez​te vol​na Ár​nyé​kot, sze​r in​te hova
len​ne ér​de​mes el​ül​tet​ni idén a tá​ti​ká​kat.
– És maga mi​hez kezd?
Moi​r a az or​r át va​kar​g at​ta.
– Tel​je​sen ki​ké​szül​tem ide​g i​leg. Fo​g al​mam sin​csen, mit csi​nál​jak. Fo​lya​ma​to​san az el​múlt pár éven
jár az eszem. Sze​g ény, sze​g ény Cas​sie! Ben​ne fel sem me​r ült, hogy Oli​ver​ben bár​mi rossz​in​du​lat le​-
het.
– So​ha​sem ked​vel​tem azt az em​bert – je​len​tet​te ki Dore​en, és szí​vott egyet az or​r án. – Az én íz​lé​-
sem​hez ké​pest túl​sá​g o​san nagy ba​r át​ja volt az ér​dek​te​len té​nyek​nek, és so​ha​sem tud​ta be​fog​ni a szá​-
ját. Csak fe​cse​g ett és fe​cse​g ett. Mint aki így akar​ja el​te​r el​ni a fi​g yel​met va​la​mi​r ől.
– A há​ti​zsák​ja és a ki​mo​sott ru​hái Dore​en ko​csi​já​ban van​nak – mond​ta Moi​r a. – Ha sze​r et​né, el​-
visszük va​la​med​dig. De ha in​kább gya​log foly​tat​ná a ván​dor​utat, ak​kor nem tart​juk fel.
– Kö​szö​nöm – fe​lel​te Ár​nyék. Tisz​tá​ban volt vele, hogy soha töb​bé nem lesz már szí​ve​sen lá​tott
ven​dég Moi​r a kuny​hó​já​ban.
Ami​kor Moi​r a is​mét meg​szó​lalt, olyan kap​kod​va és dü​hö​sen tör​tek elő be​lő​le a sza​vak, mint​ha
mind​vé​g ig ezt az egyet​len dol​g ot akar​ta vol​na meg​kér​dez​ni.
– Azt ál​lí​tot​ta, hogy lát​ta Cas​sie-t! Ezt maga mond​ta ne​künk teg​nap. Ez bo​r í​tot​ta el vég​leg Ol​lie el​-
mé​jét. És ez még min​dig fáj ne​kem. Mi​ért mond​ta, hogy lát​ta Cas​sie-t, ha már ré​g en meg​halt? Hi​szen
nyil​ván nem lát​hat​ta!
Ár​nyék már a val​lo​má​sa le​dik​tá​lá​sa köz​ben so​kat gon​dol​ko​dott azon, mit vá​la​szol​na erre a kér​dés​-
re.
– Erre nem tu​dok mit mon​da​ni – fe​lel​te. – Nem hi​szek a kí​sér​te​tek​ben. Va​ló​szí​nű​leg egy hely​bé​li
le​he​tett, aki úgy gon​dol​ta, jó öt​let meg​tré​fál​ni a jen​ki tu​r is​tát.
Moi​r a tü​zes, mo​g yo​r ó​bar​na sze​me át​ha​tó pil​lan​tást ve​tett rá, mint aki na​g yon sze​r et​ne hin​ni neki,
de az utol​só pil​la​nat​ban fel​ad​ta a pró​bál​ko​zást. A nő​vé​r e meg​fog​ta a ke​zét.
– Több dol​g ok van​nak föl​dön s égen, Ho​r a​tio. Sze​r in​tem hagy​juk ennyi​ben a dol​g ot.
Moi​r a hosszú ide​ig hi​tet​len​ked​ve és dü​hö​sen me​r edt Ár​nyék​r a, majd vé​g ül nagy le​ve​g őt vett, és
így szólt:
– Igen. Azt hi​szem, iga​zad van.
Az úton vé​g ig csend volt az au​tó​ban. Ár​nyék leg​szí​ve​seb​ben bo​csá​na​tot kért vol​na Moi​r á​tól. Na​-
gyon sze​r e​tett vol​na mon​da​ni va​la​mit, ami​től egy ki​csit jobb le​he​tett vol​na min​den.
 El​haj​tot​tak a bitó mel​lett.
– Egy fej​ben tíz nyelv la​pult bent – sza​val​ta Dore​en, és egy ki​csit meg​vál​to​zott a hang​ja, vé​ko​nyabb
és szer​tar​tá​so​sabb lett, mint aho​g yan ed​dig be​szélt. – Az egyik nyelv ke​nyé​rért ment, hogy etes​sen hol​-
tat s ele​vent. Ez egy régi fej​tö​r ő, ami er​r ől a ke​r esz​tút​r ól és er​r ől a fá​r ól szól.
– És mit je​lent?
– A vas​ka​lit​ká​ba zárt holt​test ko​po​nyá​já​ban egy ökör​szem vert ta​nyát, és a csont​váz szá​ján röp​kö​-
dött ki meg be, hogy en​ni​va​lót sze​r ez​zen a fi​ó ​ká​i​nak. Mint​egy an​nak a jel​ké​pe​ként, hogy az élet a ha​-
lál el​le​né​r e sem áll meg.
Ár​nyék ezen egy ide​ig gon​dol​ko​dott, majd vé​g ül azt mond​ta Dore​en​nak, hogy tu​laj​don​kép​pen
igen, eb​ben le​het va​la​mi.

2014. ok​tó​ber
Flo​r i​da – New York – Pá​r izs


Ju​hász Vik​tor for​dí​tá​sa
 Paolo Bacigalupi
HAMUVÁROS
Pao​lo Ba​ci​g ​alu​pi (WWW.WIN​DUP​STORI​ES.COM) írá​sai meg​je​len​tek a Wired, a High Count​ry
News, a Sa​lon.com, az OnE​arth Ma​ga​zi​ne, az F&SF és az Asi​mov’s Sci​en​ce Fic​ti​on ha​sáb​ja​in. No​vel​lái
a Lo​cus-dí​jas és PW Év köny​ve-dí​jas Pump Six and Other Stori​es kö​tet​ben je​len​tek meg össze​g yűjt​ve,
ame​lye​ket há​r om Ne​bu​la- és négy Hugo-díj​r a je​löl​tek, va​la​mint meg​nyer​te a Theo​dore Stur​g e​o n-em​-
lék​dí​jat is „az év leg​jobb no​vel​lá​ja” ka​te​g ó​r i​á​ban.Első re​g é​nye, A fel​húz​ha​tós lány (The Win​dup
Girl) a Time ma​g a​zin sze​r int egyi​ke 2009. tíz leg​jobb re​g é​nyé​nek, és meg​nyer​te a Hugo-, Ne​bu​la-,
Lo​cus- és a Comp​ton Cro​o k-dí​ja​kat, va​la​mint a John W. Camp​bell-em​lék​dí​jat. Első if​jú​sá​g i re​g é​nye,
a Ha​jó​bon​tók (Ship Brea​ker) Printz-dí​jat nyert és a Na​ti​o ​nal Book Awards dön​tő​se lett. Ezt a re​g ényt a
The Drow​ned Ci​ti​es, a Zom​bie Base​ball Be​at​down és A ké​tely​gyár (The Do​ubt Fac​to​r y) kö​vet​te. Leg​-
utób​bi fel​nőtt re​g é​nye, A víz​va​dász (The Wa​ter Kni​fe) ta​valy je​lent meg. Ba​ci​g ​alu​pi je​len​leg Co​lo​r a​-
do nyu​g a​ti ré​szén él fe​le​sé​g é​vel és fi​á​val, és új köny​vén dol​g o​zik


Ma​r ia ar​r ól ál​mo​dott, hogy az apja re​pül, és a lány érez​te, hogy min​den rend​ben lesz.
Reg​g el fel​kelt, és több mint egy éve elő​ször érez​te ma​g át friss​nek. Nem ér​de​kel​te, hogy át​iz​zadt az
el​ha​g ya​tott ház for​r ó pin​cé​jé​ben al​vás​tól, nem za​var​ta az er​dő​tü​zek ha​mu​já​nak íze a le​ve​g ő​ben, és az
sem, hogy vissza​tért a kö​hö​g é​se. Egyik​kel sem fog​lal​ko​zott úgy, mint ko​r áb​ban, mert most elő​ször
vég​r e re​mény​ke​dett.
Fel​kelt, fel​ment a lép​csőn Phoe​nix kat​lan​já​nak reg​g e​li hő​sé​g é​be. Hu​nyor​g ott és fin​tor​g ott a le​ve​-
gő​ben ter​jen​g ő, tü​de​jét ir​r i​tá​ló ha​mu​tól. Nyúj​tóz​ko​dott egyet, hogy ki​tor​nássza iz​ma​i​ból az al​vás​sal
járó zsib​badt​sá​g ot.
A he​g yek fe​lől idá​ig sod​r ó​dó füst megint vör​he​nyes köd​be bur​kolt min​dent. Ka​li​for​nia fe​lől fújt a
szél. Fák, fű és há​zak vál​tak ha​mu​vá, és on​tot​ták füst​jü​ket több száz mér​föld​r e, az ál​lam​ha​tá​r on át,
Ari​zo​ná​ba. A lá​tó​tá​vol​ság ne​g yed mér​föld alá esett, és még az ari​zo​nai nap​sü​tés sem tu​dott tel​je​sen
át​tör​ni raj​ta. A nap tom​pa gömb​ként fény​lett a fá​tyo​los füs​tön túl, de azért si​ke​r ült át​for​r ó​sí​ta​nia a vá​-
rost.
Ma​r ia kö​hö​g ött, és ki​fúj​ta az or​r át. Még több fe​ke​te hamu. Va​la​hogy be​ju​tott a pin​cé​be.
Át​vá​g ott a lá​va​kö​ves hát​só ker​ten a vé​cé​ig, strand​pa​pu​csa a sar​kát csap​kod​ta já​r ás köz​ben. A tá​vo​li
szür​ke​ség​ben láng​vá​g ók, fle​xek és he​g esz​tők ív​fé​nye​i​nek pis​lá​ko​lá​sa je​lez​te, hol épül a Ta​iyang ar​-
ko​ló​g ia, amely majd Phoe​nix bel​vá​r o​sa fölé tor​nyo​sul.
Tisz​tább na​po​kon ra​g yo​g ott az egész szer​ke​zet. Csu​pa acél, üveg és nap​elem. A pa​ne​lek kö​vet​ték a
nap já​r á​sát, és köz​ben véd​ték az össze​fo​nó​dó tor​nyo​kat a leg​dur​vább for​r ó​ság​tól. Ker​tek tün​dö​köl​tek
az üveg mö​g ött, pá​r ás, zöld ter​r á​r i​u​mok, ame​lyek a kint élő​ket her​g el​ték kont​r ol​lált klí​má​juk​kal és
ké​nyel​mük​kel.
Most azon​ban, az er​dő​tü​zek ide​sod​r ó​dott füst​fáty​lán át csak a plaz​ma​vá​g ók pis​lá​ko​lá​sa lát​szott,
azo​kon a ré​sze​ken, ahol új szár​nyak​kal bő​ví​tet​ték az épü​le​tet. Ma​r ia apja már nem volt ott, a mű​szak​ja
vé​g et ért, és már úton le​he​tett ha​za​fe​lé, kész​pénz​zel a zse​bé​ben, teli vi​zes​kan​nák​kal a vö​r ös​ke​r esz​tes
kút​r ól. Még most is több szá​zan dol​g oz​tak az áll​vány​za​ton, a ti​zen​két órás nap​pa​li mű​szak​ban. Im​-
presszi​o ​nis​ta fény​já​ték azok​tól a sze​r en​csé​sek​től, akik​nek volt mun​ká​juk. A szer​szá​mok fé​nye kör​be​-
raj​zol​ta az ar​ko​ló​g ia ma​g as​ba nyú​ló tö​me​g ét, még ak​kor is, ha a köd​től sem​mi sem lát​szott az épü​let​-
ből.
Az apja sze​r int már-már élő​lény​nek ne​vez​het​ték vol​na.
– A bőre ára​mot ter​mel, mija, a gyom​r á​ban al​g a​tar​tá​lyok, gom​bák és csi​g ák tisz​tít​ják a vi​zet, akár
egy vese. Szi​vattyúk ke​r ing​te​tik, pum​pál​nak, mint a szív, for​g at​ják az ivó​vi​zet és a szenny​vi​zet. A fo​-
lyók olya​nok, mint az erek, és min​dent újra meg újra fel​hasz​nál​nak. Sem​mi sem ke​r ül ki on​nan. Min​-
dent benn​tart, és fel​hasz​nál​ja, ahogy tud​ja.
A Ta​iyang ar​ko​ló​g ia füg​g ő​le​g es hid​r o​pó​ni​ás ker​tek​ben ter​mesz​tet​te a zöld​sé​g e​ket, a szű​r ő​ta​vak​ban
ha​la​kat ne​vel​tek, vol​tak víz​esé​sek, te​r a​szos ká​vé​zók és tisz​ta le​ve​g ő. Aki elég gaz​dag volt, be​köl​töz​-
he​tett. A ma​g a​sabb ré​sze​ken az em​ber biz​ton​ság​ban volt a por​tól, a ban​dák​tól, az áram​szü​ne​tek​től, és
soha egy pil​la​nat​r a sem érin​tet​te meg Phoe​nix ka​taszt​r ó​fá​ja.
Fan​tasz​ti​kus volt, tény​leg. Még fan​tasz​ti​ku​sabb, hogy va​la​ki​nek elég hite, pén​ze és ener​g i​á​ja volt
meg​épí​te​ni.
Ma​r ia nem is em​lé​ke​zett rá, mi​kor lá​tott bár​kit is épít​kez​ni. Csak San​to​sék ju​tot​tak eszé​be, még San
An​to​ni​ó ​ban, ami​kor bő​ví​tet​ték a házu​kat. Há​r om évig spó​r ol​tak, hogy he​lyet csi​nál​has​sa​nak gya​r a​po​-
dó csa​lád​juk​nak. Az​tán egy év múl​va el​tűnt az egész, az ár​víz le​mos​ta a tér​kép​r ől.
 Ezért volt olyan nagy do​log lát​ni, ahogy a Ta​iyang ar​ko​ló​g ia büsz​kén Phoe​nix fölé tor​nyo​sul.
Ami​kor a vá​r os​ba jöt​tek a me​ne​kült​kon​voj​jal, Ma​r ia gyű​löl​te a Ta​iyan​g ot, ami​ért a ben​ne élők​nek
olyan jó dol​g uk volt. Mos​tan​r a azon​ban meg​nyug​ta​tó​nak ta​lál​ta ha​tal​mas tö​me​g ét, és az épít​ke​zés pis​-
lá​ko​ló fé​nyei temp​lom​ban im​boly​g ó gyer​tya​fé​nye​ket jut​tat​tak eszé​be, ame​lyek mint​ha az​zal ke​cseg​-
tet​ték vol​na, hogy min​den rend​ben lesz.
Vissza​tar​tot​ta a lé​leg​ze​tét, ami​kor ki​nyi​tot​ta az ár​nyék​szék aj​ta​ját. Bűz és le​g yek dől​tek ki be​lő​le.
Ap​já​val együtt az éj​sza​ka hű​vö​sé​ben ás​ták ki a pö​ce​g öd​r öt, hul​la​dék lé​cek​ből tá​kol​tak köré bó​dét,
ami​ket a szom​széd ház​ból bon​tot​tak el. Egész jól be​vált. Per​sze nem olyan volt, mint egy le​húz​ha​tós
vécé, de ki​nek volt ma​nap​ság olyan?
Jobb, mint a sza​bad​ban szar​ni – em​lé​kez​tet​te ma​g át Ma​r ia, mi​köz​ben a gö​dör fölé gug​g olt és egy
Clears​ac​be pi​silt. A teli ta​sa​kot egy szög​r e akasz​tot​ta, az​tán be​fe​jez​te a dol​g át, majd a teli Clears​ac​kel
vissza​in​dult a pin​cé​be.
Oda​lent, a vi​szony​lag hű​vös he​lyi​ség​ben gon​do​san ki​fa​csar​ta a ta​sak tar​tal​mát egy vi​zes​kan​csó​ba,
fi​g yel​te, ho​g yan tisz​tul át​lát​szó​vá a sár​g a vi​ze​let, amint át​pré​se​lő​dik a szű​r ő​kön.
Mint egy for​dí​tott vese, ma​g ya​r áz​ta az apja.
Ami​kor elő​ször kezd​tek Clears​a​cet hasz​nál​ni, a lány un​do​r í​tó​nak ta​lál​ta, de most már alig gon​dolt
rá.
Ha​ma​ro​san... nem lesz szük​ség Clears​ac​re.
A gon​do​lat meg​könnyeb​bü​lés​sel töl​töt​te el. A me​ne​kü​lés álma... lel​ki sze​mei előtt még min​dig lát​ta
az ap​ját re​pül​ni, büsz​kén és erő​sen, min​den olyan bék​lyó​tól men​te​sen, ami Phoe​nix​ben tar​tot​ta őket.
Ez a meg​tört vá​r os még​sem az utol​só meg​ál​ló volt, mint ami​től tar​tott. Nem zsák​ut​ca. Ők nem vég​zik
majd úgy, mint azok a te​xa​si me​ne​kül​tek, akik le​pat​tan​tak a ka​li​for​ni​ai ha​tár​ő r​ség​r ől. A ka​lik sze​r int
már így is túl​zsú​fol​tak vol​tak. Ne​va​da és Utah pe​dig lát​ha​tó​an min​den​kit egy​for​mán gyű​lölt, és a te​-
xa​si​a​kat kü​lö​nö​sen. De Ma​r ia és az apja ki​jut​nak in​nen.
Mo​so​lyog​va ivott a vi​zes​kan​csó​ból. Pró​bált mér​té​ket tar​ta​ni, szá​mol​ni a kor​tyo​kat, de olyan szom​-
jas volt, hogy meg​it​ta az egé​szet. Szé​g yell​te is ma​g át mi​at​ta, de nem tud​ta ab​ba​hagy​ni a nye​lést, és
még az utol​só csep​pe​ket is a nyel​vé​r e csor​g at​ta.
Mind​egy. Most más, mint az​előtt. Apá​nak van mun​ká​ja. Most már le​het inni. Azt mond​ta, le​het inni.
Eszé​be ju​tott, mi​lyen volt egy nap​pal az után, hogy a Ta​iyang In​ter​na​ti​o ​nal fel​bé​r el​te: egy öt​g al​lo​-
nos fla​kon​nal jött haza, és két te​kercs vé​cé​pa​pír​r al meg pu​pu​sák​kal, ami​ket az épít​ke​zés mel​lett vett
egy stand​nál. De leg​in​kább arra em​lé​ke​zett, hogy az apja mo​soly​g ott. Nem ag​g ó​dott min​den csepp
víz mi​att. Nem ag​g ó​dott... hát, min​de​nért.
– Most már jól le​szünk, mija – mond​ta. – Meg​le​szünk. Ez a mun​ka, ez nagy do​log. So​ká​ig fog tar​-
ta​ni. Majd fél​r e​te​szünk pénzt, és nem egy​sze​r ű​en észak​nak me​g yünk. Kí​ná​ba is meg​fi​zet​het​jük az
utun​kat. Ez a mun​ka ren​g e​teg aj​tót meg​nyit előt​tünk. Ez​u​tán bár​ho​vá me​he​tünk. Bár​ho​vá, mija.
Foly​ton ezt mon​do​g at​ta: Bár​ho​vá me​he​tünk.
Az ap​já​nak megint volt mun​ká​ja. Megint volt ter​ve. És újra volt esé​lyük. Hó​na​pok óta elő​ször is​mét
ön​ma​g a volt. Nem egy meg​tört, gyá​szo​ló em​ber, aki egy​foly​tá​ban sza​bad​ko​zott, hogy es​té​r e nem tu​-
dott hoz​ni elég en​ni​va​lót, vagy meg​ven​ni a gyógy​szert, ami​r e az any​já​nak szük​sé​g e lett vol​na, és es​-
kü​dö​zött, hogy le​het észak​r a men​ni, ami​kor ez egy​ér​tel​mű​en nem volt igaz. Már nem az az apa volt,
aki ma​g á​ba ros​kadt, ami​kor rá​jött, hogy a vi​lág már nem úgy mű​kö​dik, mint ré​g en.
Az egész olyan gyor​san tör​tént. Ma​r ia az egyik pil​la​nat​ban még azon ag​g ó​dott, mit fog szól​ni az
any​ja ah​hoz, hogy nem lett jó a bio​ló​g ia​dol​g o​za​ta, és azon rág​ta ma​g át, mit ve​g yen fel a ti​zen​ö tö​dik
szü​le​tés​nap​já​r a, a kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban pe​dig már egész Ame​r i​ka szét​esett kö​r ü​löt​tük, mint​ha Is​ten
keze vé​g ig​sö​pört vol​na a tér​ké​pen, és egy má​sik or​szág ter​mett a nyo​má​ban.
 Az​előtt nem for​dul​ha​tott vol​na elő, hogy vissza​for​dí​ta​nak va​la​kit az ok​la​ho​mai ha​tár​r ól, vagy
hogy em​be​r ek hosszú sora kí​g yóz​zon az au​tó​pá​lya men​tén. Az apja azt haj​to​g at​ta, hogy ez Ame​r i​ka,
és Ame​r i​ká​ban nem tör​tén​nek ilyen dol​g ok, de az apja fe​jé​ben élő or​szág nem ugyan​az volt, mint
amit az ab​la​kon ki​néz​ve lá​tott.
Ame​r i​ka nem le​he​tett olyan hely, ahol az Io​wai Nem​ze​ti Gár​da kon​vo​já​nak vé​del​mé​ben ku​po​r og​-
nak az em​be​r ek, hogy az​tán arra éb​r ed​je​nek, hogy a ka​to​nák ott​hagy​ták őket. Csak a si​va​tag csend​je
fo​g ad​ta őket, meg a FEMA-sát​r ak aj​ta​ja​i​nak lo​bo​g á​sa, és a me​ne​kül​tek tud​ták, hogy egye​dül ma​r ad​-
tak, mi​köz​ben va​la​hol oda​kint, a sö​tét​ben új-me​xi​kó​i​ak ké​szül​tek meg​lec​kéz​tet​ni őket. Az apja fe​jé​-
ben ezek kö​zül sem​mi sem tör​tént meg. A va​ló​ság​ban azon​ban igen. Volt egy má​sik Ame​r i​ka, még a
6-os ka​te​g ó​r i​á​jú hur​r i​ká​nok és a gi​g á​szi aszá​lyok előtt, és volt egy utá​na lévő vi​lág, ahol min​den​ki
moz​g ás​ban volt.
Mind​ez azon​ban már a múl​té. Az ap​já​nak vég​r e volt ter​ve, ami be​vál​ha​tott, és egy fi​ze​tős mun​ká​ja
is. Igen, ki​jut​hat​tak in​nen.
Ma​r ia vissza​he​ve​r e​dett a mat​r ac​r a, és elő​vet​te a nyelv​ta​nu​ló táb​la​g é​pet. A kí​na​i​ak osz​to​g at​ták őket
in​g yen bár​ki​nek, aki kér​te, az em​be​r ek pe​dig meg​hek​kel​ték, hogy hoz​zá​fér​je​nek a nyil​vá​nos há​ló​za​-
tok​hoz. Ve​zek​lé​sül, ami​ért mo​hón meg​it​ta az összes vi​zet, úgy dön​tött, in​kább nyel​vet ta​nul, és nem
lo​pott fil​me​ket néz.
A kép​er​nyő élet​r e kelt, és az is​me​r ős kí​nai hölgy be​le​kez​dett. Ma​r ia kö​vet​te az uta​sí​tá​so​kat. A nő a
szá​mok​r ól át​tért más sza​vak​r a, trük​kö​sebb já​té​kok​r a, ame​lyek​kel meg​ta​nul​hat​ta a hang​zás​be​li kü​-
lönb​sé​g et pél​dá​ul a „ma” és „má”, vagy a „mej” és a „méj” sza​vak kö​zött.
Más nyelv, más sza​bá​lyok. Hang​sú​lyok. Apró kü​lönb​sé​g ek, ame​lyek tel​je​sen más je​len​tést ad​tak a
sza​vak​nak. Ha az em​ber nem tud​ta, mire kell fi​g yel​ni, na​g yon könnyű volt el​vesz​te​ni a fo​na​lat.
A nyelv​prog​r am ta​ní​tó​nő​je bó​lin​tott és mo​soly​g ott, ami​kor Ma​r ia he​lye​sen ej​tet​te ki a „vesz” és
„elad” sza​va​kat.
Annyi​r a le​kö​töt​te a ta​nu​lás, hogy egy da​r a​big ész​r e sem vet​te, mennyi​r e el​ment az idő, és az apja
még min​dig nem ért haza.
Fel​kelt, és ki​ment az öt​ven​fo​kos for​r ó​ság​ba. A füst meg​sű​r ű​sö​dött. Mint​ha egész Ka​li​for​nia égett
vol​na, és min​den füs​töt Phoe​nix felé fújt vol​na a szél.
Ma​r ia a Ta​iyang irá​nyá​ba né​zett, de még az épít​ke​zés fé​nye​it sem le​he​tett lát​ni. Az apja soha nem
ért haza kés​ve a mű​szak​já​ból. Min​dig idő​ben vég​zett, meg​kap​ta a fi​ze​té​sét, meg​töl​töt​te a kan​ná​kat a
vö​r ös​ke​r esz​tes kút​nál, az​tán egye​ne​sen ha​za​jött.
A lány el​in​dult az épít​ke​zés felé, vé​g ig a por​lep​te su​g ár​uta​kon, ahol te​xa​si bang​bang​lá​nyok áll​do​-
gál​tak a sar​ko​kon, és gaz​dag ka​li​for​ni​a​i​a​kat pró​bál​tak fel​szed​ni, akik át​r uc​can​tak ka​taszt​r ó​fa​tu​r is​tás​-
kod​ni. El​ha​ladt a vö​r ös​ke​r esz​tes kút mel​lett, ahol ter​mé​sze​te​sen hosszú sor ka​nyar​g ott a sar​kon túl​r a.
A víz ára min​dig emel​ked​ni lát​szott. A kút mel​lett nőtt ki a me​ne​kül​tek hul​la​dék​ból tá​kolt nyo​mor​ne​-
gye​de a Fry’s és a Tar​g et par​ko​lói he​lyén, annyi​r a kö​zel a víz​hez, amennyi​r e csak le​he​tett. Utá​na jöt​-
tek a Víg Ván​do​r ok imád​ko​zó​sát​r ai, ahol az em​be​r ek tö​vis​bok​r ok szá​r a​i​val kor​bá​csol​ták ma​g u​kat, és
kö​nyö​r ög​tek Is​ten​hez, hogy küld​jön esőt.
Ma​r ia át​bal​la​g ott a foj​to​g a​tó füs​tön és po​r on, és már bán​ta, hogy nem ha​g yott vi​zet az útra. Az ar​-
ko​ló​g ia las​san ki​bon​ta​ko​zott és a szmog fölé tor​nyo​sult szög​le​tes, ku​szá​nak tűnő, egy​más​sal össze​-
kö​tött tor​nya​i​val, úgy el​szi​g e​tel​ve Phoe​nix​től, mint​ha egy erő​dít​mény lett vol​na.
Az őr a Ta​iyang-épít​ke​zé​sen nem akar​ta be​en​g ed​ni. Úgy tűnt, nem be​szél sem an​g o​lul, sem spa​nyo​-
lul, és a lány tört kí​na​iját sem ér​tet​te meg. Vé​g ül te​le​fo​nált va​la​ki​nek.
Egy kí​nai fér​fi jött ki elé. Ren​des ru​há​ja volt, tisz​ta öl​tö​zék, vé​dő​si​sak, és a nya​ká​ban szű​r ős maszk
ló​g ott, a jobb​faj​ta REI tí​pus​ból, amely kí​vül tar​tot​ta Ka​li​for​ni​át és Phoe​ni​xet a tü​de​jé​ből. Ma​r ia fél​té​-
ke​nyen szem​lél​te.
– A bal​eset mi​att jöt​tél? – kér​dez​te a fér​fi.
– Mi​lyen bal​eset?
– Va​la​ki le​zu​hant.
Erős ak​cen​tus​sal be​szélt, de ért​he​tő​en. Hosszú zu​ha​nás volt, mond​ta. Nem len​ne jó, ha lát​ná a hul​lát.
Na​g yon saj​nál​ja. A Ta​iyang In​ter​na​ti​o ​nal meg​tet​te a szük​sé​g es lé​pé​se​ket a holt​test ham​vasz​tá​sá​r a. Este
érte is jö​het, a Ta​iyang áll​ja a költ​sé​g e​ket, és a ren​des fi​ze​té​sét is meg​kap​hat​ja.
Ma​r ia azon kap​ta ma​g át, hogy a fér​fi már​kás por​maszk​já​r a bá​mul, mi​köz​ben az csak mond​ja a ma​-
gá​ét. Nézi a gu​mi​tö​mí​té​se​ket, a cse​r él​he​tő szű​r őt...
Az ap​já​ból is füst lesz. Még több füst, ab​ból a faj​tá​ból, amit az em​be​r ek tá​vol akar​tak tar​ta​ni a tü​de​-
jük​től. Ta​lán most is őt lé​leg​zi be. Az ap​ját, a he​g yek égő er​dő​i​vel és Ka​li​for​ni​á​val együtt.
Sza​ba​don szál​ló ham​va​it.


Hor​váth Nor​bert for​dí​tá​sa

 Nalo Hopkinson és Nisi Shawl
JAMAICAI GYÖMBÉR
Nalo Hop​kin​son (WWW.NA​LO​HOP​KIN​SON.COM) Ja​ma​i​cá​ban szü​le​tett, majd ott, il​let​ve Tri​ni​da​-
don, Gu​ya​ná​ban és Ka​na​dá​ban élt. Je​len​leg az Egye​sült Ál​la​mok​ban, a ri​vers​ide-i Ka​li​for​ni​ai Egye​te​-
men ok​tat kre​a​tív írást. Hat re​g ény – Brown Girl in the Ring, Mid​night Rob​ber, The Salt Ro​ads, The
New Moon’s Arms, The Cha​os és Sis​ter Mine –, két no​vel​la​g yűj​te​mény és egy kü​lön​bö​ző rö​vid írá​so​-
kat tar​tal​ma​zó kö​tet szer​ző​je. Ő szer​kesz​tet​te a Whispers from the Cot​ton Tree Root: Ca​rib​be​an Fa​bu​-
list Fic​ti​on és a Mojo: Con​ju​re Stori​es című an​to​ló​g i​á​kat. El​nyer​te a leg​jobb de​bü​tá​ló sci​en​ce fic​ti​o n
és fan​tasy​szer​ző​nek járó John W. Camp​bell- és Lo​cus-dí​ja​kat, a World Fan​tasy-dí​jat, a Sun​burst-dí​jat
(két​szer is), az Au​r o​r a-dí​jat, va​la​mint a Gay​lac​tic Spec​trum- és a Nor​ton-dí​ja​kat is. Leg​utób​bi műve a
Fal​ling in Love With Ho​mi​nids című no​vel​la​g yűj​te​mény.

Nisi Shawl (WWW.NI​SIS​HAWL.COM) a Fil​ter Hou​se és a So​met​hing More and More című no​vel​-
lás​kö​te​tek szer​ző​je. No​vel​lá​it je​löl​ték a World Fan​tasy-, a Carl Bran​don- és a Gay​lac​tic Spec​trum-dí​-
jak​r a. A Fil​ter Hou​se el​nyer​te a Ja​mes Tipt​r ee Jr. Em​lék​dí​jat, és je​löl​ték a World Fan​tasy-díj​r a. Shawl
társ​szer​ző​ként jegy​zi a Wri​ting the Other: A Prac​ti​cal App​ro​ach című köny​vet, és társ​szer​kesz​tő​ként
az aláb​bi​a​kat: Strange Ma​tings: Sci​en​ce Fic​ti​on, Fe​mi​nism, Afri​can Ame​ri​can Vo​i​ces and Oc​ta​via E.
But​ler és Stori​es for Chip: A Tri​bu​te to Sa​mu​el R. De​l​any. Kri​ti​kái je​len​nek meg a The Se​att​le Ti​-
mesban. Emel​lett a Cas​ca​dia Sub​duc​ti​on Zone című, ne​g yed​éven​ként meg​je​le​nő fe​mi​nis​ta ki​ad​vány​ba
is ír és szer​keszt kri​ti​ká​kat. Bel​g a Kon​g ó​ban ját​szó​dó ste​am​punk re​g é​nye, az Ever​fa​ir 2016 szep​tem​-
be​r é​ben je​le​nik meg a Tor Ki​adó​nál.


– A po​kol​ba vele!
Pla​qu​et​te-et M’szjő az egész he​lyi​sé​g en vé​g ig​zá​po​r o​zó szit​kai fo​g ad​ták, ahogy be​lé​pett a mű​hely​-
be. A jó​ko​r a, ru​g ós szer​ke​ze​tű em​ber​alak, ame​lyen a fér​fi épp dol​g o​zott, dü​lön​g é​lő, eset​len dísz​lé​pé​-
sek​kel tán​tor​g ott kör​be a he​lyi​ség​ben. Tér​dét ko​mi​ku​san ma​g as​r a emel​te, tes​te jobb​r a-bal​r a im​boly​-
gott, lá​bát pe​dig ügyet​le​nül eresz​tet​te a pad​ló​r a: előbb a láb​uj​ja​it tet​te le, az​tán a sar​kát. Billy Su​mach,
M’szjő be​szál​lí​tó​ja is ott volt a mű​hely​ben. Szép, bar​na sze​me vi​dá​man Pla​qu​ett felé vil​lant a nyi​tott
aj​tón ke​r esz​tül, de óva​ko​dott at​tól, hogy M’szjő füle hal​la​tá​r a ki​ne​ves​se egyik al​ko​tá​sát.
M’szjő dü​hö​sen me​r edt a lány​r a:
– El​kés​tél. Le​vo​nom a bé​r ed​ből.
Pla​qu​et​te el​fin​to​r o​dott. A csa​lád​já​nak ke​r e​se​te min​den fil​lé​r é​r e szük​sé​g e volt, de mu​száj volt meg​-
vár​nia, amíg mama ha​za​ér a vas​út​r ól, hogy le​g yen va​la​ki papa mel​lett.
Ge​o r​g e, a me​cha​ni​kus utas​kí​sé​r ő ki​pe​g ő-ko​po​g ó lép​te​i​vel át​dü​lön​g élt a he​lyi​sé​g en. Be​le​üt​kö​zött a
fal​ba, és csat​tan​va a föld​r e ro​g yott, majd csak fe​küdt ott züm​mög​ve. M’szjő megint el​ká​r om​kod​ta
ma​g át – mama ha​lál​r a vál​na, ha tud​ná, hogy Pla​qu​et​te ilye​ne​ket hall. Le​kap​ta az egyik ci​pő​jét, és a
Ge​o r​g e-hoz vág​ta. Billy Su​mach​ból ki​tört az el​foj​tott ne​ve​tés egy halk nyik​ka​ná​sa. M’szjő a Ge​o r​g e-
ra mu​ta​tott.
– Ja​vítsd meg – mor​r ant rá Pla​qu​et​te-re. – Hol​nap​után be kell mu​tat​nom a kor​mány​zó​nak.
Mint​ha ez​zel Pla​qu​et​te nem lett vol​na pon​to​san tisz​tá​ban.
– Igen, M’szjő – fe​lel​te a fér​fi há​tá​nak, mi​köz​ben az át​csör​te​tett az üz​let​be ve​ze​tő aj​tón.
Amint az ajtó be​vá​g ó​dott mö​g öt​te, Billy gú​nyo​san fel​kur​jan​tott. Pla​qu​et​te azon kap​ta ma​g át, hogy a
pil​la​nat​nyi szó​r a​ko​zá​sért há​lá​san el​mo​so​lyo​dik. Mos​ta​ná​ban nem sok szó​r a​koz​ta​tó pil​la​nat akad az
éle​té​ben.
– Sza​vam​r a – kezd​te Billy –, az öreg Ge​o r​g e mint​ha be​g yöm​bére​zett vol​na!
A jó​ked​vet mint​ha el​fúj​ták vol​na.
– Ne tré​fálj ez​zel – szi​szeg​te Pla​qu​et​te össze​szo​r í​tott fo​g ak​kal. – Tu​dod, mi van apám​mal.
Billy arca egy​sze​r i​ben meg​nyúlt.
– Is​te​nem, Pla​qu​et​te, ne ha​r a​g udj – mond​ta.
– Csak se​g íts talp​r a ál​lí​ta​ni ezt a Ge​o r​g e-ot. Nyom vagy egy ton​nát.
Billy ren​des fic​kó volt. Bőr​szí​ne és tár​sa​dal​mi stá​tu​sza alap​ján Pla​qu​et​te-tel azo​nos kör​be tar​to​zott.
Az utób​bi idő​ben, ha árut ho​zott, gyak​r an mo​soly​g ott rá a lány​r a, vagy ve​tett rá vá​g ya​ko​zó pil​lan​tá​-
so​kat. De most, hogy papa ilyen rossz bőr​ben volt, a lány​nak nem volt ide​je ez​zel fog​lal​koz​ni. Egye​-
sült erő​vel Pla​qu​et​te mun​ka​asz​ta​lá​hoz tá​mo​g at​ták a Ge​o r​g e-ot. Az csak állt ott. Az esés​től fel​hor​zso​-
ló​dott az egyik vál​lán a rá​fes​tett vas​úti​utas​kí​sé​r ő-egyen​r u​ha. A mell​ka​sán lévő szer​viz​nyí​lás fe​de​le
tár​va-nyit​va li​fe​g ett, akár egy ko​por​sóé. Pla​qu​et​te majd​nem el​sír​ta ma​g át, ami​kor meg​pil​lan​tot​ta a
szer​ke​zet bel​se​jé​ben az össze​g a​ba​lyo​dott fém​da​r a​bo​kat. Már vagy egy​mil​li​ó ​szor szét​szed​te és össze​-
rak​ta a Ge​o r​g e mell​ka​si ré​szét. M’szjő nem tu​dott rá​jön​ni, mi le​het vele a baj, és ő sem. A ka​r ok tel​je​-
sen jól mű​köd​tek, Pla​qu​et​te maga hu​za​loz​ta be őket. De a lá​bak...
– Men​ni fog – mond​ta Billy. – Jó fe​jed van hoz​zá.
A le​súj​tott Pla​qu​et​te bó​lin​tott.
Egy pil​la​nat​r a ké​nyel​met​len csend tá​madt. Ha Billy azért jött, hogy ta​lál​ká​r a hív​ja, most kéne fel​-
ten​nie a kér​dést. De csak meg​len​g et​te a fel​író​táb​lá​ját:
– M’szjő​nek alá kéne ír​nia, hogy át​vet​te azo​kat a lá​dá​kat.
 Pla​qu​et​te is​mét csak bó​lin​tott. Amúgy se mond​ha​tott vol​na igent a ta​lál​ká​r a, most, hogy papa ilyen
be​teg.
Már ha Billy el​hív​ta vol​na egy​ál​ta​lán.
– Billy, eszed​be jut néha, hogy va​la​mi mást is csi​nál​hat​nál? – bu​kott ki be​lő​le a kér​dés, még mi​előtt
tu​da​to​sult vol​na ben​ne, hogy kí​ván​csi a vá​lasz​r a.
Billy el​g on​dol​kod​va rán​col​ta a hom​lo​kát.
– Hát, az uno​ka​test​vé​r e​im​nek le​ven​du​la​farm​ja van a Des Al​lemands felé ve​ze​tő úton. Néha eszem​be
jut, hogy át​me​het​nék oda.
– Oda, és nem va​la​mi messzi nagy​vá​r os​ba? – A lány azon töp​r en​g ett, mi​lyen len​ne Billy kér​g es te​-
nye​r ét érez​ni az ar​cán.
– Á. Túl za​jos, túl ko​szos. Túl​sá​g o​san is olyan len​ne, mint itt. – Az​tán ész​r e​vet​te, mi​lyen ar​cot vág
a lány. – Per​sze ha len​ne ott egy olyan csi​nos lány, mint te... – mond​ta las​san, mint​ha csak fél​ne nyíl​tan
be​szél​ni. – Asszem, meg tud​nám ked​vel​ni.
Ek​kor fél​r e​kap​ta a te​kin​te​tét.
– Sze​r in​ted M’szjő ha​r a​g ud​na, ha egy pil​la​nat​r a be​kuk​kan​ta​nék az üz​let​be? Vissza​ad​hat​nám neki a
ci​pő​jét.
– Csak nézd meg előbb, nin​cse​nek-e fe​hér né​pek oda​benn.
Billy fel​kap​ta M’szjő ci​pő​jét, és el​tűnt az üz​let​ben. Pla​qu​et​te fel​akasz​tot​ta a ka​lap​ját a mű​hely hát​só
vé​g é​ben, és mun​ká​hoz lá​tott. Az asz​ta​lán még min​dig ott he​vert M’szjő gyű​r ött terv​r aj​za a Ge​o r​g e-
ról, ahogy a fér​fi ott hagy​ta. Ki​si​mí​tot​ta a pa​pír​la​po​kat, és ne​ki​állt át​ta​nul​má​nyoz​ni őket. Min​den​nap
ezt tet​te, mi​ó ta csak el​kez​dett dol​g oz​ni a Ge​o r​g e-on. Ez volt M’szjő ed​di​g i leg​bo​nyo​lul​tabb szer​ke​ze​-
te. Az​nap, ami​kor a kor​mány​zó be​mu​tat​ja a vas​út​nál, tö​ké​le​te​sen kell mű​köd​nie. M’szjő né​hány éve
már Pla​qu​et​te éles sze​mé​r e és apró, biz​tos ke​zé​r e tá​masz​ko​dott a ki​fi​no​mul​tabb idő​mé​r ők és más
szer​ke​ze​tek össze​ál​lí​tá​sa​kor. Mire rá​szán​ta ma​g át, hogy meg​ta​nít​sa a lányt jegy​ze​tei ér​tel​me​zé​sé​r e,
Pla​qu​et​te már ma​g á​tól is ké​pes volt ki​si​la​bi​zál​ni a leg​több je​let és a fér​fi macs​ka​ka​pa​r á​sát.
Ott ni. Az az érint​ke​ző nincs a he​lyén, és nem is lesz, amíg ilyen la​pos. Ki​csit meg kell gör​bí​te​ni.
Pla​qu​et​te ce​r u​zát hú​zott elő az asz​tal​fi​ó k​ból, és ki​ja​ví​tot​ta M’szjő jegy​ze​tét. Billy köz​ben vissza​jött, és
el​kezd​te be​hor​da​ni a lá​dá​kat az oda​kint álló ko​csi​já​r ól a mű​hely​be. Mi​köz​ben dol​g o​zott, és pró​bált
cse​veg​ni a lánnyal, Pla​qu​et​te ke​r í​tett egy tál​cát. A mű​hely kö​ze​pén álló jó​ko​r a, sok​fi​ó ​kos tölgy​szek​-
rény​ből elő​szed​te, ami​r e szük​sé​g e lesz, és a mun​ka​asz​ta​lá​hoz vit​te.
– Mit gon​dolsz, esni fog szom​ba​ton? – szu​szog​ta Billy, mi​köz​ben a ra​kás leg​te​te​jé​r e ló​dí​tott egy
lá​dát.
– Le​het – fe​lel​te Pla​qu​et​te. – Le​het, hogy nem. – Billy új ke​le​tű fé​lénk​sé​g e őt is fé​lénk​ké tet​te. Úgy
tűnt, már nem ta​lál​ják a kö​zös han​g ot. Még egy​szer vé​g ig​né​zett a mun​ka​asz​tal​r a te​r í​tett fe​ke​te bár​so​-
nyon, amely​nek fe​lü​le​tén apró réz- és kris​tály​al​kat​r é​szek szá​zai csil​log​tak. Pon​to​san tud​ta, me​lyik fo​-
gas​ke​r ék​ből, ka​pocs​ból és csa​var​ból hány van előt​te. Mu​száj volt tud​nia. M’szjő szá​mon tar​tott min​-
den pen​nyt, min​den cen​ti​mé​ter​nyi vé​kony dró​tot, amit a mű​he​lyé​ben ké​szült idő​mé​r ők​höz fel​hasz​nált.
Az év vé​g én össze​szá​molt min​den al​kat​r észt, min​den da​r ab​ka bőrt. Ha bár​mi hi​ány​zott, az árát le​von​-
ta a lány bé​r é​ből, mint​egy for​dí​tott ka​r á​cso​nyi ju​ta​lom​ként. Mint​ha nem gyűj​te​ne be a pénz​tár​g ép​ből
és süllyesz​te​ne „tit​kos” széf​je mé​lyé​r e min​den este tisz​tes hasz​not.
Billy néz​te, ahogy Pla​qu​et​te kéz​be vesz egy fo​g ót, és a me​cha​ni​kus utas​kí​sé​r ő felé for​dul.
– Ide​hoz​zam Claude-ot? – kér​dez​te.
A fiú olyan jól is​mer​te.
– Igen, kér​lek – mo​soly​g ott rá Pla​qu​et​te. Billy már ug​r ott is, hogy elő​szed​je Claude-ot szo​ká​sos
he​lyé​r ől, a fa​li​szek​r ény​ből.
 Billy tény​leg na​g yon ked​ves volt, és nem ő volt az egyet​len, aki az el​múlt egy év​ben, mi​ó ta Pla​qu​-
et​te kis​lány​ból nővé érett, más​ként kez​dett néz​ni rá. Mama azt mond​ta, két le​he​tő​sé​g e van: hoz​zá​megy
Billy​hez, és sze​g ény lesz, de bol​dog; vagy M’szjő szí​nes bőrű ki​tar​tott​ja lesz, és meg​ve​ti a lá​bát a
Fran​cia Ne​g yed​ben. Ugyan M’szjő nyil​vá​no​san soha nem fog​ja fel​vál​lal​ni sem őt, sem az eset​le​g es
gyer​me​ke​i​ket, de Pla​qu​et​te ké​nye​lem​ben él​het​ne, és ta​lán a szü​le​it is se​g ít​het​né. Nem mint​ha ők va​la​-
ha is erre kér​nék.
Amúgy meg azt sem tud​ta, ké​szen áll-e egy​ál​ta​lán arra, hogy fog​lal​koz​zon ez​zel az egész mi​zé​r i​á​-
val.
Ásí​tott egyet. Holt​fá​r adt volt, és ok​kal. Mi​ó ta pa​pán el​ural​ko​dott a gyöm​bér​tink​tú​r a okoz​ta bé​nu​lás,
az es​té​it és a va​sár​na​po​kat az ő gon​do​zá​sá​val töl​töt​te.
A Claude ál​tal fel​o l​va​sott tör​té​ne​tek el​ső​r e még iz​g a​lom​mal töl​töt​ték el Pla​qu​et​te-et, de idő​vel el​-
vesz​tet​ték a va​r á​zsu​kat. Kí​vül​r ől tud​ta már az összes szto​r it, amely​ben a hős va​la​mi​lyen om​la​do​zó
szik​lá​r ól ug​r ik át va​la​ho​vá, is​mert min​den egyes te​me​tői val​lo​mást és az összes sze​mé​lyi​ség​cse​r és
trük​köt, ame​lyek olyan​nyi​r a hoz​zá​tar​toz​tak ezek​hez a me​sék​hez. Kezd​ték már ide​g e​sí​te​ni ezek a tör​-
té​ne​tek a szer​te a vi​lág​ban ka​lan​do​zó em​be​r ek​r ől, akik olyan iz​g al​ma​kat él​nek át, ami​lye​ne​ket ő so​-
ha​sem fog. Papa lá​tott va​la​mit a vi​lág​ból: New Yor​kot, Chi​ca​g ót, San Fran​cis​cót. Per​sze csak át​uta​zó​-
ban, hi​szen a vo​na​tot nem hagy​hat​ta el. De min​den meg​ál​ló​he​lyen új uta​sok​kal ta​lál​ko​zott, is​me​r et​len
he​lyek le​ve​g ő​jét szív​ta be, ide​g en ég bo​r ult fölé. Leg​alább​is ré​g en.
De újra ré​sze lesz ben​ne, ha majd meg​g yó​g yul. Így lesz. Va​la​ki​nek rend​ben kell tar​ta​nia a fém utas​-
kí​sé​r ő​ket, nem? És ki len​ne al​kal​ma​sabb erre a mun​ká​r a, mint papa, aki sok éven át maga is meg​bíz​-
ha​tó vas​úti utas​kí​sé​r ő​ként dol​g o​zott?
Pla​qu​et​te éle​te azon​ban egy​más nyo​má​ban ma​sí​r o​zó na​pok egy​han​g ú so​r á​ból állt, itt, eb​ben a mű​-
hely​ben. Apró, fé​nyes fém​da​r a​bo​kat ra​kos​g at össze, és mos​ta​ná​ban arra is ügyel, hogy min​dig az el​-
len​ke​ző fe​lé​ben le​g yen a he​lyi​ség​nek, mint ahol épp M’szjő tar​tóz​ko​dik. Már nem az a fej​let​len kis​-
lány, aki ak​kor volt, ami​kor elő​ször lé​pett a mű​hely​be. Nő​i​es​sé​g e bim​bóz​ni kez​dett, és na​g yon úgy
tűnt, hogy M’szjő szí​ve​sen tűz​né ka​bát​ja haj​tó​ká​já​r a ezt a zsen​g e, szí​nes vi​r á​g ot. A bal​kéz​r ől való há​-
zas​ság, az egy do​log, na de egy ilyen fös​vény alak​kal, mint M’szjő?
Úgy gyü​le​kez​tek a prob​lé​mák a feje fö​lött, mint az egy​más fölé tor​nyo​su​ló, szél ker​g et​te vi​har​fel​-
hők, és olyan sű​r űn, hogy Pla​qu​et​te el nem tud​ta kép​zel​ni, ho​g yan ver​g ő​dik át raj​tuk. Mama min​dig
azt mond​ta, hogy ha ef​fé​le sö​tét​ség zu​han rá, a leg​jobb, amit te​het, az, hogy to​vább​g ya​lo​g ol, és re​-
mény​ke​dik, hogy előbb-utóbb kiér a fény​r e.
De amint Billy fel​ál​lí​tot​ta Claude-ot, és az au​to​ma​ta el​kezd​te mon​da​ni a szö​ve​g et, Pla​qu​et​te, ahogy
min​dig, gyor​sab​ban és pon​to​sab​ban kez​dett dol​g oz​ni. Él​vez​te a ki​hí​vást és a ri​tu​á​lét, amellyel az
össze​sze​r e​lés járt: a szük​sé​g es al​kat​r é​szek ki​vá​lasz​tá​sát és el​r en​de​zé​sét a mun​ka​pad bár​so​nyán,
Claude fo​g as​ke​r e​ke​i​nek kat​to​g á​sát, mi​köz​ben a szer​ke​zet le​játssza az egyik te​ker​csét, és azt, aho​g yan
mind​ezek sza​bá​lyos üte​me ma​g á​val ra​g ad​ja a gon​do​la​ta​it, amíg nem ma​r ad más, mint uj​ja​i​nak fi​nom
tán​ca, ahogy sor​r a kéz​be ve​szi és a he​lyé​r e pat​tint​ja, csa​va​r oz​za és erő​sí​ti az egyes al​kat​r é​sze​ket. Elő​-
for​dult, hogy csak ak​kor ocsú​dott fel az idő mú​lá​sa, a rit​mus és a sza​vak okoz​ta transz​ból, ami​kor
M’szjő es​te​fe​lé meg​r áz​ta a vál​lát, mire fel​pil​lan​tott, és rá​esz​mélt, hogy el​telt az egész nap.
Hir​te​len ár​nyék hul​lott a ke​zé​r e, és ho​mály​ba bo​r í​tot​ta a mun​ka​pa​dot. Pis​log​va kö​r ül​né​zett. Mi​kor
kez​dett sö​té​ted​ni? A mű​hely üres volt. Billy va​ló​szí​nű​leg már órák​kal ez​előtt el​ment a dol​g á​r a.
Claude te​ker​cse le​járt, és a szer​ke​zet már rég el​né​mult. Mi​ért nem szólt még rá M’szjő, hogy ide​je
men​nie? Hal​lot​ta, hogy a fér​fi ott mo​toz a mű​hely fe​let​ti la​kás​ban. Meg​dör​zsöl​te égő sze​mét. M’szjő
va​ló​szí​nű​leg ab​ban re​mény​ke​dett, hogy nem hagy​ja abba a mun​kát, amíg a me​cha​ni​kus Ge​o r​g e nem
mű​kö​dik hi​bát​la​nul.
 Si​ke​r ült va​jon? Ki​húz​ta a ke​zét a gép​em​ber dró​tok​ból és kap​csok​ból álló bel​ső​sé​g ei kö​zül. Ah​hoz,
hogy meg​tud​ja, ki kell pró​bál​nia, azon​ban az egy​r e mé​lyü​lő sö​tét​ség​ben alig lát​ta a csat​la​ko​zó​kat,
ame​lyek meg​pisz​ká​lá​sá​val a Ge​o r​g e moz​g ás​r a bír​ha​tó.
Fel​kelt a mun​ka​pad mel​lől, ki​nyúj​tóz​tat​ta el​g ém​be​r e​dett há​tát, és az aj​tó​nyí​lá​son át össze​hú​zott
szem​mel – ahogy az any​ja szok​ta – az üz​let elül​ső ré​szé​ben álló, gaz​da​g on dí​szí​tett Car​cel-lám​pá​r a
pil​lan​tott. Bár kis​sé már túl​ha​la​dott​nak szá​mí​tott, a lám​pa​o laj szint​jét és ke​r in​g é​sét irá​nyí​tó óra​mű​-
szer​ke​zet​r e M’szjő még min​dig úgy te​kin​tett, mint kéz​ügyes​sé​g e egyik ap​r ó​lé​kos pél​dá​já​r a. Va​ló​já​-
ban Pla​qu​et​te kéz​ügyes​sé​g é​nek ap​r ó​lé​kos pél​dá​ja volt. Ha to​vább ma​r ad a mű​hely​ben, mu​száj lesz
meg​g yúj​ta​nia. És bár M’szjő sze​r et​te, ha so​ká​ig dol​g o​zik, a fel​hasz​nált olaj árát le fog​ja von​ni a bé​-
ré​ből. Át​ala​kít​hat​ta vol​na a lám​pát, vá​ku​u​mos iz​zót te​he​tett vol​na bele, hogy olaj he​lyett az ol​csóbb
Tes​la-áram​mal mű​köd​jön, de M’szjő nem bí​zott az olyan ener​g i​á​ban, amit nem lá​tott a sa​ját sze​mé​-
vel. Azt mond​ta rá, nem elég „ki​fi​no​mult”.
A lány tett né​hány lé​pést a lám​pa felé.
K–RRR–SS​S​SZ!
El​aka​dó lé​leg​zet​tel pat​tant az üz​let ut​ca​fron​ti be​já​r a​tá​hoz. Keze már az ajtó zár​ján volt, ami​kor ész​-
be ka​pott. El​en​g ed​te a zá​r at, és vissza​for​dult a hát​só ajtó felé, amely​nek ke​r e​té​ben ek​kor meg​je​lent
Claude, az au​to​ma​ta. Át​té​te​lei se​g ít​sé​g é​vel da​r a​bo​san, hol az egyik, hol a má​sik ol​da​lán elő​r e​ló​dul​va
moz​g ott. Fe​ke​te bár​sony​ból ké​szült ka​bát​ja a ma​r a​dék ke​vés fényt is el​nyel​te, ré​g i​mó​di, fe​hér fo​dor​-
gal​lér​ja azon​ban vissza​vert annyit, hogy az au​to​ma​ta ki​fe​je​zés​te​len arca ki​ve​he​tő le​g yen. Vo​ná​sai,
akár​csak a lá​nyéi, af​r i​kai szár​ma​zást tük​r öz​tek. Claude meg​állt előt​te.
KRRSSZ!
Pla​qu​et​te fel​kun​co​g ott.
– Jó, hogy szólsz – jobb lesz, ha a bel​ső ré​sze​id után a ke​r e​ke​i​det is meg​o la​jo​zom. Rá​kap​tál, hogy
ide-oda gu​r ulsz a sö​tét​ben, és ha​lál​r a ré​misz​tesz.
Apró ola​jos​kan​nát hú​zott elő kö​té​nye zse​bé​ből, és le​tér​delt, hogy meg​o la​joz​za a Claude emel​vé​nye
alá erő​sí​tett gör​g ős át​té​te​lek fo​g as​ke​r e​ke​it. Az ő öt​le​te volt, hogy ezek​kel sze​r el​jék fel az au​to​ma​tát, a
ko​r áb​bi, mind​két ol​da​lá​r a rög​zí​tett nagy réz​ke​r e​kek he​lyett. Ele​g e lett be​lő​le, hogy min​dig neki kell
fel​ál​lí​ta​nia Claude-ot, va​la​hány​szor az meg​csú​szott va​la​mi egye​net​len fe​lü​le​ten, és el​esett. Igaz, ez jó
gya​kor​lás volt a mos​ta​ni hely​zet​hez: papa min​den egyes resz​ke​teg lé​pés után haj​la​mos volt meg​bot​la​-
ni, és Pla​qu​et​te-nek gyak​r an kel​lett el​kap​nia. A fér​fi utált man​kó​val jár​ni. És mind​ez ami​att, mert egy​-
kor rá​ka​pott, hogy a kora reg​g e​li mű​szak​ja előtt né​hány korty gyöm​bér​tink​tú​r á​val űzze el a hi​de​g et a
tag​ja​i​ból.
Az egy​szer biz​tos, hogy a ja​ma​i​cai gyöm​bér tönk​r e​te​szi a csa​lád​ját.
Az ide-oda moz​g a​tás köz​ben Claude fel​hú​zós szer​ke​ze​té​ből ki​sza​ba​dul​ha​tott némi ma​r a​dék ener​-
gia, mert hir​te​len el​nyúj​tott han​g on meg​szó​lalt:
– ...haaa nem igye​e​ek​szik mun​ká​ával...
Pla​qu​et​te a mon​dat kö​ze​pén gyor​san el​né​mí​tot​ta a szer​ke​ze​tet, majd a biz​ton​ság ked​vé​ért a te​ker​-
cset is le​vet​te a bel​se​jé​ben lévő or​só​r ól. Sem​mi szük​ség rá, hogy M’szjő ész​r e​ve​g ye, hogy ő még
min​dig itt van a föld​szin​ten, egye​dül a sö​tét​ben.
Ahogy is​mét fel​egye​ne​se​dett, hir​te​len eszé​be ju​tott va​la​mi.
A zsa​lu​kat könnyen ki​haj​tot​ta. Az üz​let előtt álló ru​g ós lám​pa fé​nye szét​áradt a ke​tye​g és​től han​g os
he​lyi​ség​ben, meg​csil​lant a vit​r i​ne​ken, az arany​ból és réz​ből ké​szült zseb​ó rá​kon, a fa​li​ó rák szek​r é​-
nye​i​nek po​lí​r o​zott fa​fe​lü​le​tén, és meg​vil​lan​tot​ta a szá​mo​kat a gyöngy​fé​nyű hold​ként fel​r a​g yo​g ó óra​-
la​po​kon. Pla​qu​et​te éles sze​mé​nek nem is volt szük​sé​g e több fény​r e.
– Gye​r e, Claude – adta ki a pa​r an​csot, és vissza​in​dult a mű​hely felé. Né​mi​leg fö​lös​le​g es volt szól​-
nia, hi​szen bőr​kö​té​nye zse​bé​ben ott la​pult Claude Tes​la-kul​csa. Ahol a kulcs volt, oda tar​tott Claude
is. Így az​tán két​sze​r e​sen is os​to​ba​ság volt, hogy Pla​qu​et​te annyi​r a meg​ijedt tőle.
Most már job​ban lát​ta a me​cha​ni​kus em​bert: a fes​tést hi​deg acél​tes​tén, amely a leg​utol​só arany​szí​nű
csík​ig hí​ven utá​noz​ta a va​ló​di utas​kí​sé​r ők kék egyen​r u​há​ját, az örö​kös mo​solyt sö​tét ar​cán. Sap​ká​ját
egy pa​lack ku​pak​já​hoz ha​son​ló​an le​he​tett fel- és le​csa​var​ni. Alat​ta ott la​pult a Tes​la-féle ve​vő​ké​szü​-
lék, amely​nek se​g ít​sé​g é​vel a Ge​o r​g e a há​ló​ko​csik ka​bin​ja​i​ban mo​zog majd. A ka​bi​nok​ban a Pull​-
mann vál​la​lat drót nél​kü​li adó​kat ter​ve​zett fel​sze​r el​ni.
Ez utób​bi Pla​qu​et​te öt​le​te volt. M’szjő el​len​ke​zett ugyan, de a lány szin​te lát​ta, ahogy fej​ben szá​-
mol​g at​ja, mi​cso​da nye​r e​sé​g et hoz majd neki ez a vál​lal​ko​zás.
Ha M’szjő Ge​o r​g e-jai be​vál​nak, az apja ál​lá​sá​nak be​fel​leg​zett. A va​ló​di utas​kí​sé​r ők​nek vol​tak bi​-
zo​nyos em​be​r i szük​ség​le​tei. Egy me​cha​ni​kus Ge​o r​g e vi​szont szin​te so​sem gyen​g él​ke​dik, és so​sem
ma​r ad ki a mun​ká​ból. Min​dig mo​so​lyog, so​sincs szük​sé​g e új egyen​r u​há​r a – leg​fel​jebb néha egy apró
ja​ví​tás​r a a fes​té​sén. Meg kell ugyan vá​sá​r ol​ni, de ké​sőbb nem szük​sé​g es fi​zet​ni neki.
Pla​qu​et​te két uj​jal meg​bök​te a Ge​o r​g e me​r ev mell​ka​sát. A gép​em​ber erős lá​bai meg se rez​zen​tek.
Pla​qu​et​te to​vább​r a is úgy gon​dol​ta, hogy jobb lett vol​na át​té​te​lek​kel fel​sze​r el​ni, mint Claude-ot,
M’szjő azon​ban azt akar​ta, hogy a szer​ke​ze​tek a le​he​tő leg​job​ban ha​son​lít​sa​nak a va​ló​di em​be​r ek​r e –
ne​hogy meg​r é​mít​sék a lu​xus​há​ló​ko​csik​ban uta​zó ura​kat és höl​g ye​ket. Így az​tán a Ge​o r​g e-ok​nak tud​-
ni​uk kel​lett jár​ni. Könnye​dén, akár​csak haj​da​nán papa.
Az üz​let​ben álló órák sor​r a kezd​ték el​üt​ni a ke​r ek órát, mind​egyik a maga hang​szí​nén. Pla​qu​et​te lé​-
leg​ze​te el​akadt. Bár órák vet​ték kö​r ül, tel​je​sen el​fe​led​ke​zett róla, mi​lyen ké​ső​r e jár. Az any​ja már
vár​ja – ha​ma​r o​san kez​dő​dik apja mű​szak​ja az ál​lo​má​son. Nincs rá idő, hogy ki​pró​bál​ja a Ge​o r​g e-ot.
Si​et​ve Claude örö​kö​sen elő​r e​nyúj​tott ke​zé​be nyom​ta a Tes​la-kul​csát, fel​r án​tot​ta a fő​kö​tő​jét, és ki​si​e​-
tett az aj​tón. Csak annyi idő​r e állt meg, hogy az ajtó ki​fé​nye​sí​tett ki​lin​csét meg​r án​g at​va el​len​ő riz​ze,
ren​de​sen be​akadt-e a zár nyel​ve.
Ott​ho​na mind​ö ssze né​hány sa​r ok​nyi sé​tá​r a volt az egyen​le​tes fényt árasz​tó lám​pák alatt. A lány​nak
az ide​g en​ből ér​ke​zett vá​r os​né​zők és az üz​le​ti ügye​i​ket az éj​sza​ka hű​vö​sé​ben in​té​ző New Or​le​ans-i la​-
ko​sok gyér cso​port​jai kö​zött kel​lett ci​káz​nia. Nagy si​et​sé​g é​ben ne​ki​üt​kö​zött egy túl​sá​g o​san is jól öl​-
tö​zött úri​em​ber​nek, aki el​kap​ta a kar​já​nál fog​va, és te​tő​től tal​pig vé​g ig​já​r at​ta raj​ta a te​kin​te​tét. A lány
el​mor​molt egy bo​csá​nat​ké​r ést, és ki​húz​ta ma​g át a fér​fi szo​r í​tá​sá​ból, még mi​előtt az bár​mi más​r a
gon​dol​ha​tott vol​na. Ha​ma​r o​san ott​hon volt, ahol mama a la​ká​suk előt​ti lép​cső​for​du​lón áll​va várt rá.
Any​ja ál​cá​ja – papa sap​ká​ja és vas​tag ka​bát​ja – a sö​tét​ben elég volt ah​hoz, hogy egy da​r a​big meg​té​-
vessze fe​hér fő​nö​ke​it, a töb​bi szí​nes bőrű mun​kás pe​dig be volt avat​va a ti​tok​ba. De ha mama el​ké​-
sik...
– Ne ag​g ódj, drá​g ám – mond​ta az any​ja, és le​ha​jolt, hogy pu​szit nyom​jon Pla​qu​et​te ar​cá​r a. – Még
idő​ben oda​érek. Apád evett egy kis le​vest, és se​g í​tet​tem neki ki​men​ni a szük​ség​hely​r e, szó​val va​ló​szí​-
nű​leg át​alussza az éj​sza​kát.
Pla​qu​et​te be​lé​pett a sö​tét la​kás​ba. Ne​kik nem fu​tot​ta flan​cos vi​lá​g í​tás​r a. Mama kis láng​r a csa​var​va a
kony​ha​asz​ta​lon hagy​ta neki a pet​r ó​le​um​lám​pát. Pla​qu​et​te pont rá​lá​tott a szü​lei ágyá​r a. Papa gon​do​san
be​ta​kar​g at​va fe​küdt, csak a feje lát​szott ki. Szu​szog​va lé​leg​zett, de nem hor​kolt. Olyan ki​csi​nek tűnt a
ta​ka​r ó alatt. Ő ment össze, vagy Pla​qu​et​te nőtt meg?
Fel​akasz​tot​ta a ka​lap​ját. Si​et​té​ben úgy ro​hant el a mű​hely​ből, hogy még min​dig raj​ta volt a bőr​kö​-
té​nye. Ahogy le​vet​te és fel​akasz​tot​ta a ka​lap mel​lé, va​la​mi a zse​bé​ben ne​ki​koc​cant a fal​nak. Claude
egyik te​ker​cse volt az, amit ki​vett be​lő​le. Vissza​tet​te a kö​tény zse​bé​be. Hol​nap vissza​ad​ja neki. Sze​dett
ma​g á​nak egy kis le​vest a tűz​he​lyen álló fa​zék​ból. Bor​só és har​csa il​la​ta áradt az étel​ből, egy le​he​let​-
nyi füs​tölt son​ká​val meg​spé​kel​ve. Mama mos​ta​ná​ban bor​só​val pró​bál​ta lak​ta​tób​bá ten​ni az éte​le​ket,
íze​sí​tés​kép​pen pe​dig mint​ha he​tek óta min​den​be ugyan​ab​ból a son​ká​ból szelt vol​na haj​szál​vé​kony da​-
rab​ká​kat. Pla​qu​et​te biz​tos volt ben​ne, hogy nem tud le​g yűr​ni még egy adag bor​sót és rá​g ós son​kát.
Mit meg nem adott vol​na egy jó​ko​r a sze​let, zsí​r os mar​ha​sül​tért, egye​ne​sen a sü​tő​ből!
A gyom​r át nem ér​de​kel​te a kü​lönb​ség, éhe​sen meg​kor​dult. A har​csa​le​ves pont meg​te​szi.
Pla​qu​et​te le​te​le​pe​dett az asz​tal mel​lé, és ne​ki​állt be​la​pá​tol​ni a hi​deg hal​le​vest. A pet​r ó​le​um​lám​pa kis
láng​ja meg-meg​r eb​bent, és ké​pe​ket fes​tett maga köré. Pla​qu​et​te úgy kép​zel​te, egy tor​nyot lát, amely
kö​r ül an​g ya​lok (vagy dé​mo​nok) ke​r in​g e​nek, alat​ta pe​dig csa​ta tom​bol. Em​be​r ek nyár​sal​ják fel egy​-
mást kard​dal és dár​dá​val. Vad​ál​la​tok tör​nek rá​juk, olya​nok, ame​lyek​nek még a lé​te​zé​sé​r ől sem hal​-
lott...
– Mit látsz ab​ban a lám​pá​ban, te lány? Jól be​le​fe​led​kez​tél.
Pla​qu​et​te ri​ad​tan sza​kí​tot​ta el el​mé​jét a lám​pa po​g ány ké​pe​i​től.
– Papa! – Fel​ug​r ott az asz​tal​tól, és az ágy​hoz lé​pett, hogy hom​lo​kon csó​kol​ja az ap​ját. A fér​fi át​-
ölel​te, keze erőt​le​nül ha​nyat​lott a lány há​tá​r a. Né​hány na​pos ve​r ej​ték sza​g a ér​ző​dött raj​ta. – Kérsz va​-
la​mit? Ki​men​nél a szük​ség​hely​r e?
– Nem – fe​lel​te az apja, és meg​pró​bál​ta meg​ve​r e​g et​ni maga mel​lett a mat​r a​cot. El​fin​to​r o​dott, ami​-
kor nem si​ke​r ült. – Csak ülj ide mel​lém egy ki​csit. Me​sélj, mi járt a fe​jed​ben az imént?
– Ha ezt te​szem, megint San Fran​cis​có​r ól fogsz me​sél​ni. – A lány le​ült az ágy​r a vele szem​ben, tér​-
de​it kis​g ye​r ek mód​já​r a fel​húz​va a szok​nyá​ja alatt.
– Hmm. So​sem lá​tom töb​bet azt a vá​r ost. – Pla​qu​et​te szí​ve majd meg​sza​kadt, ahogy apja sze​mét el​-
ön​töt​ték a könnyek. – Ó, Pla​qu​et​te – sut​tog​ta. – Mi​hez fo​g unk kez​de​ni?
Nem „mi”, ha​nem ő. Pla​qu​et​te fog meg​o l​dást ta​lál​ni. – Csitt, papa. – Nem Billyt vá​laszt​ja. A szü​lei
pél​dá​ja meg​ta​ní​tot​ta rá, hogy a sze​r e​lem és a ke​mény mun​ka ön​ma​g uk​ban még nem je​len​te​nek meg​-
ol​dást. Úgy nem, hogy aki​nek szí​nes a bőre, az alig egy pen​nyt kap azért, hogy egész nap ro​bo​tol, és
fi​a​ta​lon hal meg. Meg​ve​r e​g et​te apja kar​ját, és meg​fog​ta te​he​tet​len ke​zét. Be​huny​ta a sze​mét, hogy fel​-
idéz​ze a ra​g yo​g ó tör​té​ne​tet, ame​lyet az imént lá​tott a lám​pa láng​já​ban, majd újra ki​nyi​tot​ta.
– Szó​val. Van ez a to​r ony. Ma​g a​sabb, mint az a hegy, ami​r ől egy​szer me​sél​tél, ame​lyik​nek a lá​bát
kör​be​ve​szik a fel​hők, és et​től úgy néz ki, mint​ha le​beg​ne.
Apja szá​ja ke​se​r ű​sé​g é​ben vo​nal​lá szű​kült, mi​köz​ben a sem​mi​be bá​mult. Pla​qu​et​te egy pil​la​na​tig azt
hit​te, nem is mond sem​mit. Vé​g ül a fér​fi, bár arc​ki​fe​je​zé​se mit sem vál​to​zott, ki​nyög​te:
– A Mount Ra​i​ni​er. Se​att​le-ben van.
– Az az! De ez a to​r ony még an​nál is ma​g a​sabb.
– Mire hasz​nál​ják? – for​dult felé papa.
– Hon​nan tud​nám? Majd el​mon​dom, ha ki​ta​lá​lom. De azt tu​dom, hogy em​be​r ek röp​köd​nek kö​r ü​-
löt​te. Fér​fi​ak​nak néz​nek ki – ta​lán egy asszony is van köz​tük –, de szár​nyuk van. Olyan, mint az an​-
gya​lok​nak. Nem is, mint a de​ne​vé​r ek​nek.
Papa sze​me el​ke​r e​ke​dett. Ahogy Pla​qu​et​te to​vább szőt​te a tör​té​net fo​na​lát, arca ki​si​mult. Sor​r a elő​-
ke​r ül​tek a fi​g u​r ák: a ke​g yet​len her​ceg, a ret​tent​he​tet​len had​se​r eg, a had​nagy, akit fur​dal a lel​ki​is​me​r e​-
te.
M’szjőt kell vá​lasz​ta​nia.
Az éj​sza​ka vé​g ül egyi​ke lett a job​bak​nak. Papa újra álom​ba me​r ült, és az arca bé​ké​sebb volt, mint
na​pok óta bár​mi​kor. Pla​qu​et​te mel​let​te göm​bö​lyö​dött össze. Már meg​szok​ta a hor​ko​lá​sát és a zi​há​-
lást, ame​lyet a gyógy​sze​r ek okoz​tak. Alud​ni sze​r e​tett vol​na, de a gon​do​la​tai nem hagy​ták nyu​g od​ni. A
feje tele volt kép​zel​g é​sek​kel: lát​ta ma​g át, ahogy M’szjő​vel tán​col az Or​le​ans Bál​pa​lo​tá​ban, ele​g áns
ru​há​ban, ar​cán az au​to​ma​tá​ké​hoz ha​son​ló, idült mo​sollyal. Fel​idéz​te Billy re​mény​te​li pil​lan​tá​sa​it,
ked​ves gesz​tu​sa​it, az ide​g es​sé​g é​ben el​sü​tött, el​bá​jo​ló​an rossz vic​ce​it – és azt, hogy a ti​zen​hét esz​ten​-
dős fiú vál​la már most kezd meg​g ör​bed​ni a túl sú​lyos lá​dák ter​he alatt, ame​lye​ket nap mint nap ci​pel,
örö​kös egy​han​g ú​ság​g al, akár egy óra ke​tye​g é​se (és neki mennyi ide​je van még, mi​előtt az apró fo​-
gas​ke​r e​kek bá​mu​lá​sá​ban vég​leg tönk​r e​megy a sze​me?). Egy had​se​r eg​r e való fá​r ad​ha​tat​lan fém Ge​-
or​g e-ot kép​zelt maga elé, min​den egyes nap​pal töb​bet, ame​lyek las​san át​ve​szik a hús-vér utas​kí​sé​r ők
he​lyét – és eb​ben az ő le​le​mé​nyes​sé​g é​nek is sze​r e​pe lesz majd.
Akár​ho​g yan is ala​kul​jon a jö​vő​je, nem lá​tott maga előtt mást, csak sze​r en​csét​len​sé​g et.
Még​is: lá​to​má​sai fö​lött ott re​pül​tek Ők.
Vé​g ül ki​má​szott az ágy​ból. Sö​tét volt a la​kás​ban: a lám​pát már ko​r áb​ban el​o l​tot​ta, hogy ta​ka​r é​kos​-
kod​jon a pet​r ó​le​um​mal és a ka​nóc​cal. Láb​ujj​he​g yen ki​ó va​ko​dott a kony​há​ba. Va​kon ta​po​g a​tóz​va elő​-
szed​te Claude te​ker​csét a kö​té​nye zse​bé​ből, és ki​o sont a lép​cső​for​du​ló​r a. Az ut​cai lám​pa fé​nyé​ben ki​-
gön​g yöl​te, majd újra össze​te​ker​te úgy, hogy a tör​té​net vége le​g yen a ke​zé​ben. A pa​pír​ba ütött apró
lyu​kak sora úgy fél mé​ter​r el a te​kercs alja előtt ért vé​g et: ennyi üres hely állt ren​del​ke​zé​sé​r e.
Gya​kor​la​ti​lag kí​vül​r ől fúj​ta a My Lady No​bodyt. So​kat né​ze​g et​te a te​kercs​be ütött lyu​kak min​tá​ját,
amely​nek se​g ít​sé​g é​vel Claude han​g o​san meg​for​mál​ta a tör​té​ne​tet al​ko​tó mon​da​tok szó​tag​ja​it. Meg
tud​ja csi​nál​ni. Vissza​o sont a la​kás​ba, és el​ta​po​g a​tó​zott a kony​ha​szek​r é​nyig. A leg​mé​lyé​r e túr​va a ke​-
zé​be akadt va​la​mi: egy üveg, amely​nek mé​lyén még lö​työ​g ött va​la​mics​ke fo​lya​dék. A du​g ót meg​sza​-
gol​va már tud​ta, mi van a ke​zé​ben. Fél​r e​tet​te az üve​g et, és to​vább ko​to​r á​szott. Ami​kor meg​ta​lál​ta,
amit ke​r e​sett, a há​r om​szo​r o​sá​r a gyor​sult a szív​ve​r é​se. Pa​pá​nak tény​leg több jegy​lyu​kasz​tó​ja is volt.
Mint​ha láz per​zsel​né, a kö​vet​ke​ző né​hány órát a lép​cső​for​du​lón ku​po​r og​va töl​töt​te, és resz​ke​tő
kéz​zel, szin​te té​bo​lyul​tan bo​nyo​lult sor​min​tát lyug​g a​tott az üre​sen ha​g yott hely​r e. Néha meg​állt, és
vissza​pör​g et​te a te​ker​cset az ele​jé​r e, hogy el​len​ő riz​ze, ho​g yan kell meg​for​mál​ni egy-egy szó​ta​g ot.
Mire el​fo​g yott a hely, az uj​jai el​g ém​be​r ed​tek a hi​deg​től, és va​co​g ott a foga. Ke​le​ten már ró​zsa​szín​be
vál​tott az ég, a fo​lyo​só pe​dig tele volt apró, ke​r ek pa​pír​da​r ab​kák​kal. A gon​do​la​tai kö​zött azon​ban
vég​r e rend volt.
Me​r ev ta​g ok​kal tá​pász​ko​dott fel. Könnyű szél tá​madt, és szét​ker​g et​te a pa​pír​fec​ni​ket. Mama úgy
egy órán be​lül ha​za​ér. Pla​qu​et​te vissza​tet​te a te​ker​cset a kö​tény​zse​bé​be, há​ló​ing​be bújt, és vissza​fe​-
küdt az apja mel​lé. Pil​la​na​to​kon be​lül mély, álom​ta​lan álom​ba me​r ült.


Mama éb​r esz​tő​je túl ko​r ai volt. Pla​qu​et​te alig bír​ta nyit​va tar​ta​ni a sze​mét, papa még ja​vá​ban hor​-
tyo​g ott. Mama in​tett, hogy men​jen ki a kony​há​ba, ahol anél​kül be​szél​g et​het​nek, hogy fel​éb​r esz​te​nék.
Any​ja arca szür​ke volt a fá​r adt​ság​tól. Egész éj​jel a fe​hé​r ek cso​mag​ja​it ci​pel​te, és ki​szol​g ál​ta őket.
– Hogy van? – kér​dez​te a lá​nyá​tól.
– Egész jól. Rá​fér​ne egy für​dő.
– Tu​dom – só​haj​tot​ta az any​ja. – Nem en​g e​di, hogy meg​mos​das​sam. Szé​g yel​li ma​g át.
Pla​qu​ett meg​le​pet​ten fel​húz​ta a szem​ö l​dö​két. Ő még úgy is​mer​te az ap​ját, mint aki min​den reg​g el
és este meg​mos​dik, va​sár​na​pon​ként pe​dig für​dőt is vesz.
Mama ki​hú​zott egy szé​ket az asz​tal mel​lől, és le​r os​kadt rá. Aj​kát ag​g o​da​lom​mal tel​ve össze​szo​r í​-
tot​ta.
– Nem ja​vul.
– El​bol​do​g u​lunk va​la​hogy.
– Azt hit​tem, ta​lán meg​g yó​g yul. Van, aki meg​g yó​g yul. Hol​nap San Fran​cis​có​ba kéne in​dul​nia.
Gon​do​lom, én me​g yek he​lyet​te.
Pla​qu​et​te el​ső​r e nem ér​zett mást, csak irigy​sé​g et. Még mama is lát va​la​mit a vi​lág​ból. De az​tán
meg​ér​tet​te, mi a gond.
 – A San Fran​cis​có-i utak öt​na​po​sak.
– Tu​dom, hogy egye​dül is el tu​dod lát​ni, drá​g ám. Nagy​lány vagy már. De ott van a M’szjő​nek vég​-
zett mun​kád is. Apád nem ma​r ad​hat egye​dül egész nap.
Újabb súly a mér​leg ser​pe​nyő​jé​ben. Pla​qu​et​te biz​tos​r a vet​te, hogy ez lesz az, ami fel​bil​len​ti az egé​-
szet.
– Me-me-men​nem kell, mama – da​dog​ta. Va​kon fel​mar​kol​ta a fő​kö​tő​jét és a kö​té​nyét, és ki​r o​hant
az aj​tón. Mun​ká​ba me​net egész úton fur​dal​ta a lel​ki​is​me​r et. Így ott​hagy​ni az any​ját!
Mi​nél ha​ma​r abb ne​ki​lát el​csa​var​ni M’szjő fe​jét, an​nál jobb.
Pla​qu​et​te ért el​ső​ként a mű​hely​be – így is ter​vez​te. M’szjő ál​ta​lá​ban sok időt tölt a reg​g e​li​ző​asz​tal
mel​lett, és csak ak​kor jön le, ami​kor ide​je ki​nyit​ni az üz​le​tet a vá​sár​lók​nak. Van te​hát né​hány per​ce.
Az any​ját majd ké​sőbb meg​bé​kí​ti. Le​ül​nek hár​mas​ban va​sár​nap, és min​dent el​ter​vez​nek.
Claude és a Ge​o r​g e a mun​ka​pad​ja mel​lett áll​tak, úgy, ahogy az elő​ző este ott​hagy​ta őket. Le​ha​jolt,
és meg​pas​kol​ta Claude ar​cát, majd a ta​lap​za​tán ta​lál​ha​tó nyí​lá​son ke​r esz​tül be​nyúlt, és ki​vet​te a má​sik
há​r om „köny​vet”, ame​lyet Claude fel tu​dott ol​vas​ni, ha a ki​lyug​g a​tott pa​pír​te​ker​cse​ket be​le​he​lyez​ték
a ben​ne ta​lál​ha​tó Kem​pe​len-féle be​r en​de​zés​be. Claude most né​mán és üre​sen vá​r a​ko​zott az újabb sza​-
vak​r a. Pla​qu​et​te buz​g ón az or​só​r a te​ker​te a nála lévő köny​vet, a he​lyé​r e erő​sí​tet​te az or​sót, majd be​-
fűz​te a te​kercs vé​g ét – nem, az ele​jét, az új tör​té​net leg​ele​jét – a Kem​pe​len-be​r en​de​zés fo​g a​zott dob​já​-
ba, és le​csuk​ta a fe​de​lét.
Le​o l​dot​ta Claude csuk​ló​já​r ól a sza​la​g ot, ame​lyen a kul​csa füg​g ött. Fel​húz​ta a szer​ke​ze​tet, de csak
fé​lig en​g ed​te fel a sza​bá​lyo​zó​kart. Claude me​cha​niz​mu​sa​i​nak egy ré​sze csak a hab​ve​r ést szol​g ál​ta.
Eb​ben az üzem​mód​ban Claude fá​ból fa​r a​g ott ajka meg sem fog moc​can​ni.
Az orsó hal​kan nyi​ko​r og​va fo​r og​ni kez​dett. Claude lába alól mo​no​ton hang csen​dült fel:
– Çi​ro​nia fö​lött re​pül​nek, írta: Del​la R. Ma​us​ney. Pro​ló​g us. A tör​zsek és a fal​vak né​pé​nek kö​r é​ben...
Mű​kö​dik!
Si​ke​r é​től fűt​ve Pla​qu​et​te is​mét a Ge​o r​g e-on kez​dett dol​g oz​ni.
Dél​ben azon​ban a gép​em​ber még min​dig olyan eset​le​nül járt, mint papa. Úgy tűnt, Pla​qu​et​te egyi​-
kü​kön sem tud se​g í​te​ni.
Meg​pró​bál​ta ren​dez​ni a gon​do​la​ta​it. Ilyen zak​la​tot​tan nem tud dol​g oz​ni. Már há​r om​szor vé​g ig​hall​-
gat​ta a lyuk​kár​tyás tör​té​ne​tet. Tisz​tá​ban volt vele, hogy szín​tisz​ta hi​ú​ság az egész, de imád​ta a sa​ját
sza​va​it vissza​hal​la​ni Claude-tól. Ez a tör​té​net tel​jes egé​szé​ben az ő műve volt, nem pe​dig olyas​va​la​-
mi, amit egy má​sik em​ber ta​lá​lé​kony​sá​g á​nak rom​ja​i​r a épí​tett. Az el​múlt éj​sza​ka lá​zas, álom​ta​lan
mun​ká​ja fel​sza​ba​dí​tot​ta a kép​ze​le​tét. Olyas​mit en​g e​dett sza​ba​don, ami​r ől nem is tud​ta, hogy ben​ne la​-
pul. Claude töb​bi te​ker​cse gaz​dag né​pek​r ől szólt, akik a gaz​dag né​pek gond​jai mi​att nya​va​lyog​tak,
vagy más gaz​dag né​pe​ket pró​bál​tak el​szé​dí​te​ni. A Çi​ro​nia fö​lött re​pül​nek más volt – na​g yon is. A tör​-
té​net más​hogy áradt, más​hogy ra​g ad​ta meg a hall​g a​tót. Nyers volt, és ke​g yet​len.
Meg​r a​g ad​ta a Claude ol​da​lá​ba il​lesz​tett kul​csot, és megint fel​húz​ta a szer​ke​ze​tet, de ez​út​tal tel​je​sen
ki​en​g ed​te a kart. Claude feje halk, pa​pír​zör​g és​r e em​lé​kez​te​tő zaj​jal élet​r e kelt. Szem​hé​ja meg​r eb​bent,
feje bal​r a, majd jobb​r a for​dult. A lyuk​kár​tya egy kat​ta​nás​sal elő​r ébb ug​r ott egyet. Claude áll​kap​csa
ki​tá​r ult, és a gép be​le​kez​dett a fel​o l​va​sás​ba.
– És most – sut​tog​ta Pla​qu​et​te a Ge​o r​g e-nak – pró​bál​juk meg még egy​szer. Lás​suk, mit le​het ve​led
kez​de​ni. – Ahogy fo​g ó​já​val be​nyúlt a gép mell​ka​sá​ba, is​mét át​jár​ta az is​me​r ős va​r ázs. Míg a Szár​-
nyas Lé​nyek Çi​r o​nia he​g yei kö​zött ci​káz​tak kvarc​szár​nya​i​kon, Pla​qu​et​te ru​g ó​kat fű​zött össze ap​r ó​lé​-
ko​san ki​egyen​sú​lyoz​va, gon​do​san sú​lyo​zott ve​zér​lő​ele​mek​r e kö​töt​te őket, egy​más​ba il​lesz​tet​te ka​-
nya​r u​la​ta​i​kat, és újabb és újabb iga​zí​tá​so​kat vég​zett a Ge​o r​g e lá​bá​nak szer​ke​ze​tén.
Vé​g ül, az​nap már ne​g yed​szer​r e, a Szár​nyas Lé​nyek fel​kap​ták az el​be​szé​lőt, és já​té​ko​san do​bál​g at​ni
kezd​ték ma​g uk kö​zött. Vé​g ül, az​nap már ne​g yed​szer​r e, az el​be​szé​lő össze​kap​ta ma​g át, és annyi​r a
meg​acé​loz​ta ön​tu​da​tát, amennyi​r e csak tud​ta.
A rö​vid​ke könyv vé​g et ért. Szép las​san a Pla​qu​et​te-re bo​r u​ló bű​báj is szer​te​fosz​lott.
Az au​to​ma​tá​kat le​szá​mít​va egye​dül volt. Nem volt olyan késő, mint teg​nap, ami​kor fel​esz​mélt, de
sok​kal ko​r áb​ban sem. A he​lyi​ség sar​ka​it ho​mály bo​r í​tot​ta, és az a ke​vés fény, amely az épü​le​tek közé
be​szű​r őd​ve be​ju​tott a jó​ko​r a ab​la​ko​kon, nem ért va​la​mi so​kat.
Egy meg​r eccse​nő pad​ló​desz​ka el​árul​ta, hogy M’szjő még oda​át van az üz​let​ben, az​tán ki​nyílt a két
he​lyi​ség kö​zöt​ti ajtó. A fér​fi be​dug​ta a fe​jét a nyí​lá​son, ar​cán olyan mo​sollyal, mint azén a túl jól öl​-
tö​zött fér​fi​én, aki elől Pla​qu​et​te teg​nap este el​me​ne​kült.
A lány meg​nye​r ő​nek szánt mo​sollyal né​zett rá vissza.
– Csak nem vagy rosszul? – kér​dez​te M’szjő. Ennyit a meg​nye​r ő be​nyo​más​r ól. A fér​fi be​lé​pett a
mű​hely​be, és vé​g ig​mér​te a Ge​o r​g e-ot. – Vé​g ez​tél mára? Nem úgy tű​nik, hogy sok​r a ju​tot​tál. – Ápolt
keze ki​tár​ta a nyí​lást a gép mell​ka​sán, ame​lyet a lány épp most zárt be. Le​ha​jolt, mint​ha bele akar​na
néz​ni, de pil​lan​tá​sa Pla​qu​et​te keb​lé​r e és vál​lá​r a sik​lott. Ki kéne húz​nia ma​g át, hogy job​ban ér​vé​nye​-
sül​jön az alak​ja. Ehe​lyett odébb bot​la​do​zott a mun​ka​pad mel​lől, és me​ne​dé​ket ke​r es​ve Claude fém​tes​-
te mögé ol​da​la​zott.
M’szjő mo​so​lya még szé​le​seb​bé vált, és ez​út​tal va​ló​ban a Ge​o r​g e bel​se​jé​r e for​dí​tot​ta a te​kin​te​tét. –
Va​la​mi​r e azon​ban még​is​csak ju​tot​tál. Pró​bál​juk ki!
Be​zár​ta a szer​viz​nyí​lást, és fel​vet​te az asz​tal​r ól a szer​ke​zet kul​csát. Fel​húz​ta a ma​si​nát, majd meg​-
nyom​ta az el​sőd​le​g es in​dí​tó​g om​bot. A Ge​o r​g e eset​le​nül talp​r a ká​szá​ló​dott.
– Hol a pa​r ancs​kár​tyá​ja? Á! – M’szjő a gép​be he​lyez​te a kár​tyát, és meg​nyom​ta a má​sod​la​g os in​dí​-
tó​g om​bot.
A fém mell​kas​ból csi​kor​g ó mo​r aj tört elő. A Ge​o r​g e fel​emel​te a bal lá​bát – de​r ék​ma​g as​ság​ba, és
még fel​jebb! De az​tán le​eresz​tet​te, és elő​r e​len​dült a láb​fe​je. A sar​ka ért le elő​ször a pad​ló​r a. Egy lé​-
pés – még egy – a har​ma​dik – a ne​g ye​dik – majd meg​állt. El​ért a mű​hely leg​tá​vo​lab​bi fa​lá​hoz és az
ott fel​hal​mo​zott uta​zó​lá​dák​hoz és bőr​tás​kák​hoz, ame​lye​ket most el​vi​leg fel kel​lett vol​na emel​nie.
Züm​mö​g ő hang kí​sé​r e​té​ben le​ha​jolt. Egy kat​ta​nás, és ki​nyúj​tot​ta a ke​zét; egy má​sik, és meg​r a​g a​dott
egy cso​ma​g ot, majd...
Majd be​akadt. Rit​mu​sos rán​g á​sok fu​tot​tak vé​g ig kék​r e fes​tett, resz​ke​tő fém​vá​zán. Krrrr. Krrrrrr.
KRRRRR. A hi​bás mű​kö​dés​r e uta​ló zaj egy​r e han​g o​sabb lett. M’szjő gyor​san oda​lé​pett, hogy ki​kap​-
csol​ja a szer​ke​ze​tet.
– Mi​cso​da pon​tos​ság! El​ké​pesz​tő! – A fér​fi lát​ha​tó​an még a fél​si​ker​nek is örült. Gond​ter​hel​ten vé​-
gig​si​mí​tott rö​vid​r e nyírt, puha sza​kál​lán. Vé​g ül mint​ha va​la​mi​fé​le dön​tés​r e ju​tott vol​na. – Egész éj​jel
dol​g oz​ni fo​g unk raj​ta. Az olaj, amit köz​ben el​fo​g yasz​tunk, nem szá​mít sem​mit, ha si​ker​r el já​r unk –
és sze​r in​tem úgy lesz.
Ami​kor azt mond​ta, „mi”, M’szjő va​ló​já​ban Pla​qu​et​te-re gon​dolt. El​vár​ta tőle, hogy egész éj​jel
baj​lód​jon a szer​ke​zet​tel.
De mi lesz az ap​já​val?
Nagy ma​g a​biz​tos​sá​g á​ban M’szjő azért ész​r e​vet​te a lány vo​na​ko​dá​sát.
– Mire van szük​sé​g ed? Hát per​sze – étel​r e! El​kül​dök va​la​kit a Café du Mon​de-ba... – Kör​be​né​zett az
üres mű​hely​ben. – Vagy ma​g am me​g yek, ha kell, mind​egy. Mit szól​nál egy csé​sze ci​kó​r i​a​ká​vé​hoz és
egy sze​let cso​ko​lá​dék​r é​mes pi​té​hez, kis​lány?
Cso​ko​lá​dék​r é​mes pite! Már nyi​tot​ta a szá​ját, hogy igent mond​jon, de ez bu​kott ki be​lő​le:
– De... anyám... és apám...
M’szjő már a má​sik he​lyi​ség​ben volt; Pla​qu​et​te hal​lot​ta, hogy tom​pán meg​kon​dul a csen​g ő, amely
az az​na​pi szám​lá​kat rej​tő fiók nyi​tá​sát jel​zi. Elő​r ébb óva​ko​dott. Claude en​g e​del​me​sen kö​vet​te a vö​r ös
sző​nyeg​g el bo​r í​tott he​lyi​ség​be. M’szjő ri​ad​tan dug​ta a ke​zét a pult alá, ne​hogy a lány meg​lás​sa, mi
van ben​ne.
– Mit mond​tál? – kér​dez​te.
– A szü​le​im ag​g ód​ni fog​nak, ha nem érek haza idő​ben. Jobb lesz, ha...
– Nem. Itt ma​r adsz. A ká​vé​zó​ból majd kül​de​tek ne​kik egy üze​ne​tet.
Az nem so​kat se​g ít. Azt azon​ban Pla​qu​et​te nem mond​hat​ta meg, mi​ért nem, úgy​hogy en​g ed​te, hogy
M’szjő vissza​tes​sé​kel​je a mű​hely​be. Mi​köz​ben a fér​fi gya​nak​vó​an fi​g yel​te, újra fel​húz​ta a Ge​o r​g e-ot,
és vissza​ve​zet​te a mun​ka​pult​hoz. Pár pil​la​nat​tal ké​sőbb Claude is kö​vet​te.
– He​lyes – mond​ta M’szjő elé​g e​det​ten. – És ha ez az egész si​ker​r el zá​r ul, lesz egy ja​vas​la​tom az
édes​anyád​nak. Hmm? Na​g yon jó szol​g á​la​tot tet​tél. Sze​r et​ném, öhm, el​mé​lyí​te​ni a kap​cso​la​tun​kat.
– Igen, M’szjő – nyelt egyet Pla​qu​et​te.
– Igen? – de​r ült fel a fér​fi arca. – Sa​ját la​ká​sod len​ne a Fran​cia Ne​g yed​ben. És per​sze to​vább​r a is az
üz​let​ben dol​g oz​nál. Hát ez nagy​sze​r ű. Nagy​sze​r ű.
És még rá is ka​csin​tott!
Az üz​let​be ve​ze​tő ajtó be​csa​pó​dott. A kulcs​csör​g és el​árul​ta Pla​qu​et​te-nek, hogy M’szjő rá is zár​ta.
Pil​la​na​tok​kal ké​sőbb, mint​egy az elő​ző hang halk vissz​hang​ja​ként, be​csa​pó​dott az ut​cá​r a ve​ze​tő ajtó
is.
Vissza​r os​kadt a szé​ké​r e. Most már csak hol​mi szenny​víz​szür​ke de​r en​g és szű​r ő​dött be az ab​la​kon,
és az is gyor​san fa​kult.
Szó​val még ha M’szjő ki​tar​tott​ja is lesz, és be​le​egye​zik a bal​kéz​r ől való há​zas​ság​ba, ak​kor is foly​-
tat​nia kell a mun​kát eb​ben a si​vár mű​hely​ben.
Össze​hú​zott szem​ö l​dök​kel pró​bált vissza​em​lé​kez​ni rá, hal​lot​ta-e be​zá​r ód​ni a széf aj​ta​ját – a szé​fét,
amely​ben a napi be​vé​tel mel​lett M’szjő drá​g a​kö​ve​ket is tar​tott. Néha vissza tu​dott em​lé​kez​ni rá, mi
tör​tént kö​r ü​löt​te, mi​előtt fel​esz​mélt a transz​ból.
Ma nem si​ke​r ült.
Az egy​r e sö​té​te​dő mű​hely fa​la​i​nak egy​han​g ú​sá​g át csak az ab​la​kok va​la​mi​vel vi​lá​g o​sabb kör​vo​na​-
lai tör​ték meg. Arra, amer​r e az üz​let​be ve​ze​tő ajtó kü​szö​bét sej​tet​te, hal​vány, tom​pa fé​nyű vo​nal lát​-
szott: az egy​r e gyen​g ü​lő szür​kü​le​ti fény ma​r a​dé​ka. Haza kell men​nie. Még mi​előtt M’szjő vissza​jön a
pi​té​vel, és újra hí​ze​leg​ni kezd neki.
Egy pil​la​na​tig még mé​r e​g et​te az üz​let​r e nyí​ló aj​tót. De az üz​let​ből csak az utca felé tá​voz​hat, és va​-
la​ki biz​tos, hogy ész​r e​ve​szi, ha meg​szö​kik. Csak a mű​hely​aj​tó jö​het szó​ba: a be​szál​lí​tók ál​tal hasz​nált
hát​só ajtó, amely egy si​ká​tor​ba nyí​lik. Arra for​dult hát.
M’szjő ugyan​azon a nyá​r on erő​sít​tet​te meg ezt az aj​tót, ame​lyen egy eset​le​g es rab​lás gon​do​la​tá​tól
meg​r é​mül​ve a mű​hely tölgy​szek​r é​nyé​nek mé​lyé​r e he​lyez​tet​te a pán​cél​szek​r ényt. Kí​vül​r ől tég​la​bo​r í​-
tás pró​bál​ta ál​cáz​ni, emi​att ne​héz volt – túl ne​héz ah​hoz, hogy Pla​qu​et​te egye​dül meg tud​ja moz​dí​ta​ni.
De Pla​qu​et​te nem volt egye​dül.
A meg​fe​le​lő po​zí​ci​ó ​ba rán​ci​g ál​ta a Ge​o r​g e-ot, és ki​r ú​g at​ta vele a he​lyé​r ől a mű​hely ne​héz aj​ta​ját.
A gép ez​u​tán ment még né​hány lé​pést elő​r e, az​tán to​váb​bi uta​sí​tás hi​á​nyá​ban meg​állt a si​ká​tor kö​ze​-
pén. Csak egy os​to​ba me​cha​ni​kus utas​kí​sé​r ő volt; annyi esze sem volt, mint egy fe​jet​len csir​ké​nek.
Bár nem ter​vez​te el elő​r e, Pla​qu​et​te tud​ta, mit kell ten​nie ez​u​tán. Vissza​si​e​tett a mun​ka​pad​já​hoz.
Claude ke​dé​lyes tem​pó​ban kö​vet​te. Ki​r a​dí​r oz​ta az összes gon​dos ja​ví​tást, ame​lye​ket M’szjő jegy​ze​te​-
in vég​zett, és úja​kat írt a he​lyük​r e: min​den​fé​le ér​tel​met​len​sé​g et, ami épp eszé​be ju​tott. Az ő szá​mí​tá​sai
nél​kül M’szjő soha nem fog rá​jön​ni a drót nél​kül irá​nyít​ha​tó, fém​ből ké​szült Ge​o r​g e-ok gyár​tá​sá​nak
tit​ká​r a. Va​la​ki egy​szer ta​lán igen, de az már nem Pla​qu​et​te lel​ki​is​me​r e​tét fog​ja ter​hel​ni.
 Ki​vitt egy szé​ket a si​ká​tor​ba, rá​állt és le​te​ker​te a Ge​o r​g e sap​ká​ját. Fel​for​dí​tot​ta: úgy ült az üres fe​-
jen, mint egy kis tál. Kö​tény​zse​bé​ből elő​húz​ta az üve​g et, amit mama kony​há​já​ból ho​zott el: azt,
amely​nek gyöm​bér​tink​tú​r a lö​työ​g ött az al​ján. Az any​ját so​sem vit​te rá a lé​lek, hogy bár​mit is ki​dob​-
jon – még ha az mér​g e​ző is. Pla​qu​et​te a Ge​o r​g e sap​ká​já​ba épí​tett ve​vő​ké​szü​lék​r e ön​töt​te a fo​lya​dé​-
kot, és elé​g e​det​ten hall​g at​ta, ahogy a ve​ze​té​kek nagy sis​ter​g és​sel ki​ég​nek. Ne​sze ne​ked gyöm​bér​mér​-
ge​zés, te... izé. Any​ja már azt is rosszall​ná, ha gon​do​lat​ban ilyen sza​va​kat hasz​nál​na. Vissza​te​ker​te a
sap​kát a Ge​o r​g e fe​jé​r e. M’szjő ta​lán ész​r e se fog​ja ven​ni a sza​bo​tázst.
Még egy​szer vissza​ment a mű​hely​be, a fa​li​szek​r ény​hez, amely​ben Claude-ot tar​tot​ták. Ott ló​g ott
ben​ne az az egyen​r u​ha, ame​lyet M’szjő a Pull​man vál​la​lat​tól ka​pott, hogy mi​nél élet​hűbb​r e ké​szít​se el
a Ge​o r​g e fes​té​sét. Fér​fi​r a sza​bott öl​tö​zék volt, kis mé​r et​ben. A lány​r a nagy volt, de szo​r os​r a húz​ta a
de​r e​kán az övet, és fel​haj​tot​ta a nad​r ág szá​r a​it. Be​csúsz​tat​ta a ke​zét a nad​r ág zse​bé​be, és örö​mé​ben
fel​ki​ál​tott. Mennyi hely van ben​ne! Nem női ru​há​r a sza​bott, ap​r ócs​ka zseb – még a bőr​kö​té​nyén lé​-
vők​nél is na​g yobb. Szin​te bár​mi be​le​fér!
De most már iga​zán si​et​nie kell. Sza​na​szét ha​ji​g ál​ta a ru​há​it a mű​hely​ben – hadd töp​r eng​jen
M’szjő, mi tör​tén​he​tett. El​r a​bol​ták, vagy ami még rosszabb, be​mocs​kol​ták szű​zi ár​tat​lan​sá​g át? Eset​-
leg va​la​me​lyik las​sú fo​lyá​sú pa​tak​ba ve​tet​ték a holt​tes​tét? Az​tán el​in​dul​tak: elöl Pla​qu​et​te, sza​ba​don
lép​ked​ve a fér​fi​r u​hák​ban, egy​r e csak elő​r e, pil​la​nat​nyi öt​le​tek​ből rak​va össze a ter​vét: me​net köz​ben,
ahogy az ap​já​nak is me​sélt. Claude a nyo​má​ban volt, bár ve​szé​lye​sen elő​r e​dőlt a gya​log​já​r ó​r ól az út​-
test​r e való eresz​ke​dés​től, és egy​r e in​kább le​ma​r adt.
Ami​kor a la​ká​su​kat rej​tő épü​let kül​ső lép​cső​jé​hez ért, Pla​qu​et​te egy pil​la​na​tig nem tud​ta, mi​té​vő le​-
gyen. Claude nem volt az a lép​cső​má​szó tí​pus. Úgy dön​tött, egye​lő​r e el​dug​ja a szük​ség​he​lyen, az​tán
majd ki​ta​lál​ja, ho​g yan jut​tat​ja vissza M’szjő​höz. Azért hi​á​nyoz​ni fog a ke​dé​lyes vi​g yo​r a.
Mama ijed​té​ben fel​ki​ál​tott, ami​kor az aj​tón be​lé​pett egy egyen​r u​hás ide​g en. Egy​ből a sod​r ó​fa után
nyúlt.
– Mama! Csak én va​g yok az! – vet​te le a fe​jé​r ől a sap​kát Pla​qu​et​te, fel​fed​ve ar​cá​ba hul​ló ha​ját.
– Pla​qu​et​te? – döb​bent meg az any​ja. – Mi​nek öl​töz​tél be így?
A há​ló​szo​ba fe​lől apja re​sze​lős ne​ve​té​se hal​lat​szott. A fér​fi fel​ült az ágy​ban, úgy ku​kucs​kált ki az
aj​tón. – Az én vad​macs​ka lá​nyom! – mond​ta. – Any​juk, nem te mész a fris​cói útra. Majd el​megy Pla​-
qu​et​te.
– Ne bo​lon​dozz! De​hogy megy – top​pan​tott a lá​bá​val mama.
Pe​dig igen! Pla​qu​et​te-nek ez ed​dig eszé​be sem ju​tott, de pon​to​san ezt fog​ja ten​ni.
Mama lát​ta az ar​cán az el​szánt​sá​g ot. – Kis​lá​nyom, hát nem ér​ted? Nem fog si​ke​r ül​ni. Túl fi​a​tal
vagy ah​hoz, hogy apád​nak add ki ma​g ad. Ki fo​g od rú​g at​ni.
Pla​qu​et​te esze gyor​san pör​g ött. – Nem papa le​szek, ha​nem a he​lyet​te​se. – Ki​húz​ta ma​g át. – Hadd
mu​tas​sam be Mule Aransly​de-ot, vagy​is ma​g a​mat. A jó öreg Pull​man vál​la​lat leg​újabb al​kal​ma​zott​ját
– ha​jolt meg gú​nyo​san. Apja él​ve​zet​tel kun​co​g ott.
Any​ja fél​r e​tett neki egy kis adag bor​sót és más zöld​sé​g et, a son​ka kö​vér​jé​vel együtt. Pla​qu​et​te be​-
ka​na​laz​ta, és köz​ben hall​g at​ta, ahogy mama azt ecse​te​li, hogy még a ma​r a​dék jó​zan esze is el​ment, és
az apja sem se​g ít az​zal, hogy adja alá a lo​vat. Va​cso​r a után Pla​qu​et​te ké​zen fog​ta még min​dig el​len​ke​-
ző any​ját, és maga után húz​ta a há​ló​szo​bá​ba.
– Nincs sok időnk – kö​zöl​te. – El​mon​dom, mi​ért kell el​men​nem.
Ez vé​g ül még na​g yobb fel​há​bo​r o​dás​hoz ve​ze​tett, bár a lány a fe​lét sem me​sél​te el a szü​le​i​nek. Csak
azt a részt, ami a Ge​o r​g e-hoz kap​cso​ló​dott. És el​kép​zel​he​tő, hogy úgy ál​lí​tot​ta be, mint​ha vé​let​le​nül
el​r on​tot​ta vol​na a gé​pet.


Any​ja szo​r os kis konty​ba csa​var​ta Pla​qu​et​te haj​fo​na​ta​it, és be​g yö​mö​szöl​te a sap​ka alá.
– Nem tu​dom, hogy fogsz bol​do​g ul​ni apád fel​ada​ta​i​val – ag​g o​dal​mas​ko​dott. – Nem olyan egy​sze​-
rű​ek, mint ami​lyen​nek tűn​nek. Én olyan sok​szor mel​lé​fog​tam, hogy a fel​ügye​lő meg​kér​dez​te, nem
kor​tyol​tam-e bele a whis​key-be. Majd​nem ki​r úg​ták mi​at​tam apá​dat.
Pla​qu​et​te meg​fog​ta az any​ja ke​zét.
– Em​lék​szel, mit be​szél​tünk meg? Én még csak ta​nonc va​g yok.
Meg​ko​cog​tat​ta a le​ve​let a mel​lény​zse​bé​ben, ame​lyet az apja dik​tált le neki. Jo​nas Jo​nes utas​kí​sé​r ő​-
nek, az apja egyik ba​r át​já​nak cí​mez​ték: le​ír​ták ben​ne, ki​cso​da ő, és meg​kér​ték, hogy vi​g yáz​zon rá,
kö​szö​nik, Is​ten áld​ja. Pla​qu​et​te adott egy bú​csú​csó​kot az ap​já​nak. Any​ja ki​kí​sér​te a lép​cső​for​du​ló​ig.
Pla​qu​et​te ter​ve ek​kor kez​dett da​r ab​ja​i​r a hul​la​ni.
A lép​cső lá​bá​nál ott állt Claude, és azon igye​kez​ve, hogy fel​jus​son, újra meg újra ne​ki​haj​tott a leg​-
al​só lép​cső​fok​nak. Pla​qu​et​te meg​fe​led​ke​zett róla, hogy még a zse​bé​ben van Claude Tes​la-kul​csa. A
szer​ke​zet egé​szen ed​dig azt pró​bál​ta kö​vet​ni.
– Pla​qu​et​te – szó​lalt meg mama. – Mi​ért lop​tad el M’szjő ma​si​ná​ját? – Nem ki​a​bált, ha​nem hal​kan,
ijed​ten, ha​r a​g o​san sut​to​g ott, ami még rosszabb volt. Claude fe​hér kesz​tyű​je kí​sér​te​ti​e​sen iz​zott a fő​ut​-
cai lám​pák fé​nyé​ben.
Pla​qu​et​te le​r o​bo​g ott a lép​csőn, hogy szem​be​néz​zen a prob​lé​má​val.
– Tu​dom, hogy azt gon​do​lod, a tiéd, de nem így van, lá​nyom! – eresz​ke​dett le mö​g öt​te az any​ja.
Pla​qu​et​te-nek hát​r a se kel​lett for​dul​nia, hogy tud​ja, any​ja acél​ke​mény, met​sző pil​lan​tás​sal mé​r e​g e​ti.
– Úgy... úgy in​téz​tem, hogy kö​ves​sen – ke​r es​g él​te a sza​va​kat a lány. Ez az egyik olyan rész volt,
amit nem me​sélt el a szü​le​i​nek.
Az any​ja csak ennyit mon​dott: – Ó, is​te​nem. Most az​tán nya​kig va​g yunk ben​ne.
Az apja azon​ban azt mond​ta: – Ta​lán még​sem.


– Nézz a lá​bad elé!
Pla​qu​et​te el​mor​molt egy bo​csá​nat​ké​r ést a fér​fi​nak, akit meg​lö​kött. A New Or​le​ans-i Uni​o n Sta​ti​o n
még egy ilyen ké​sei órán is – már éj​fél kö​r ül jár​ha​tott – töm​ve volt uta​sok​kal. Pla​qu​et​te és Claude
azon​ban las​san, de biz​to​san ha​lad​tak elő​r e a za​jos tö​meg​ben mama nyo​má​ban. Pla​qu​et​te me​cha​ni​kus
paj​tá​sát seb​té​ben rög​tön​zött szál​lí​tó​lá​da rej​tet​te, a lány pe​dig egy szá​r í​tó​kö​tél-da​r a​bot tar​tott a ke​zé​-
ben, és a já​r ó​ke​lők meg​té​vesz​té​se​ként úgy tett, mint​ha ez​zel von​szol​ná. A kö​tél per​sze egy​szer sem
fe​szült ki. Mama már ti​zen​har​mad​já​r a né​zett hát​r a, mi​ó ta el​in​dul​tak ott​hon​r ól. De már nem le​het
messze a rak​tár​he​lyi​ség, amely​r ől papa azt mond​ta, hogy ott el​r ejt​he​tik Claude-ot éj​sza​ká​r a. Vagy ta​-
lán egy ki​csit to​vább is. De amint elül az el​tű​né​se kö​r ül el​ke​r ül​he​tet​le​nül ki​tö​r ő zűr​za​var, Pla​qu​et​te
vissza​jut​tat​hat​ja M’szjő​nek. Csak ne​hogy rá​ta​lál​ja​nak a rak​tár​ban...
– Állj! Állj! Tol​vaj! – csat​tant fel mö​g öt​tük M’szjő vár​ha​tó​an dü​hös ki​ál​tá​sa. A lány egy ret​te​ne​tes
pil​la​nat​r a meg​der​medt, az​tán fu​tás​nak eredt. Ki​csit elő​r ébb mama fél​r e​lö​kött egy gyap​jú​r u​hás, kö​vér
fér​fit, aki jobb​r a tán​to​r o​dott. Mö​g öt​tük újabb ki​ál​tá​sok hang​zot​tak fel, egy​r e több hang kö​ve​tel​te,
hogy áll​ja​nak meg. Mind​ez el​ve​g yült azok​nak az em​be​r ek​nek a si​ko​lya​i​val és szit​ka​i​val, aki​ket fél​r e​-
lök​dös​tek az út​juk​ból. Hon​nan tud​ták, hol kell ke​r es​ni​ük? Per​sze az, aki szá​mok​kal dol​g o​zik, ha​mar
össze​r ak​ja a dol​g o​kat. M’szjő nem egye​dül ér​ke​zett. Há​nyan le​het​nek? Pla​qu​et​te alig pil​lan​tott hát​r a.
Ket​ten? Né​g yen? Ki tud​ja. Neki mu​száj volt to​vább​fut​nia, és Claude előtt ma​r ad​nia, hogy az kö​vet​hes​-
se – ott egy rés! Ki​tört a cso​ma​g ok​kal meg​r a​kott uta​sok kö​zül, és kö​vet​te az any​ját egy hosszú tég​la​-
fal​hoz, amely két fel​fű​tött moz​dony kö​zött hú​zó​dott. Re​mek. Fe​de​zék. Mama biz​tos ezért ka​nya​r o​dott
erre. A lá​dá​nak ál​cá​zott Claude a nyo​má​ban gu​r ult, im​bo​lyog​va, akár egy ré​szeg a for​g ó​szél​ben.
Ül​dö​ző​ik ki​ál​tá​sai mo​r aj​já hal​kul​tak. Le​r áz​ta vol​na őket?
De ami​kor be​ér​te az any​ját, az össze​ütöt​te a két ök​lét, és fel​ki​ál​tott:
– Nem! Mi​ért jöt​tél utá​nam? Nem meg​mond​tam, hogy a sí​nek túl​o l​da​lán álló rak​tár​ba rejt​jük az os​-
to​ba bak​lö​vé​sed ered​mé​nyét?
– De... de hát te... erre ka​nya​r od​tál! – da​dog​ta Pla​qu​et​te.
– Hogy el​te​rel​jem a fi​gyel​mü​ket, amíg te meg​lógsz!
A moz​do​nyok szi​sze​g é​sén és za​ka​to​lá​sán ke​r esz​tül is tisz​tán le​he​tett hal​la​ni a ro​ha​nó lá​bak za​ját.
Egy​r e kö​ze​lebb ér​tek. Egy​r e job​ban dü​bö​r ög​tek. Mama a le​ve​g ő​be emel​te mind​két kar​ját. – Ezt meg​-
csi​nál​tad! Ó, ki​csim, túl fi​a​tal vagy te még ah​hoz, hogy bör​tön​be ke​r ülj!
Az egyik vas​úti ko​csin, amely mel​lett Pla​qu​et​te el​r o​hant, mint​ha lett vol​na egy nyí​lás. Egy sö​té​tebb
folt – ta​lán egy rés​nyi​r e nyi​tott ajtó? Sar​kon for​dult, és vissza​r o​hant arra, amer​r ől jöt​tek. Igen! –
Mama! – Pla​qu​et​te meg​lök​te a to​ló​aj​tót, ami​lyen erő​sen csak tud​ta. Alig tud​ta meg​moz​dí​ta​ni. Elég
szé​les a nyí​lás? Fel​ug​r ott, el​kap​ta a ka​pasz​ko​dót, és fel​len​dült a ko​csi​ba.
De Claude! Desz​kák​ból al​ko​tott bör​tö​né​ben, át​té​te​le​i​nek sú​lyá​tól aka​dá​lyoz​va bú​san csat​tant neki a
poggyász​ko​csi ma​g as fel​lé​pő​jé​nek. Kö​vet​te őt és a Tes​la-kul​csot, épp ahogy prog​r a​moz​ták. Dob​ja el
a kul​csot? Lá​za​san túrt bele mély zse​bé​be, és olyan gyor​san rán​tot​ta elő, hogy ki​r e​pült a ke​zé​ből, va​-
la​ho​vá a ko​csi át​ha​tol​ha​tat​lan sö​tét​sé​g é​nek mé​lyé​be. El​tűnt – ahogy Pla​qu​et​te is sze​r e​tett vol​na el​tűn​ni
a re​ked​ten ki​ál​to​zó fér​fi​ak elől.
De a ki​ál​tá​sa​ik most már nem​csak dü​hö​sen, ha​nem te​he​tet​le​nül is cseng​tek – és mint​ha nem ér​tek
vol​na kö​ze​lebb. Le​het, hogy út​ban van ne​kik a szom​széd vá​g á​nyon álló moz​dony?
A vo​nat el​in​dult. On​nan, ahol Pla​qu​et​te ku​por​g ott, úgy tűnt, mint​ha a pe​r on és a fal tég​lái gör​dül​né​-
nek egy​r e hát​r ébb. Claude hi​á​ba​va​ló​an pró​bált lé​pést tar​ta​ni vele. A vo​nat las​san oda​ért, ahol mama
állt re​mény​te​len arc​ki​fe​je​zés​sel, épp ott, ahol Pla​qu​et​te hagy​ta, és vár​ta, hogy be​ér​jék az ül​dö​zők.
Ami​kor mel​lé ért, Pla​qu​et​te vé​g ig​si​mí​tott édes​any​ja sár​g a fej​ken​dő​jén. Az el​sik​lott a keze alól. –
Visz​lát, anya! Hagyd itt Claude-ot, és sé​tálj el! Nem fog​nak rá​jön​ni, hogy te is ben​ne vol​tál! – Pla​qu​et​-
te leg​alább annyi​r a iz​g a​tott volt, mint amennyi​r e ret​te​g ett. Még ha M’szjő át is vág​ja ma​g át a ket​te​jük
köz​ti aka​dá​lyon, ő így is meg​kap​ja a ka​lan​dot, ame​lyet áhí​tott.
A vo​nat meg​állt. Kis hí​ján Pla​qu​et​te szí​ve is. A bör​tön lesz az ő nagy ka​land​ja. On​nan hogy se​g í​ti
majd a szü​le​it? Te​kin​te​te vé​g ig​szán​tott a pe​r o​non, az igaz​ság​té​telt kö​ve​te​lő M’szjőt és a ba​r á​ta​it ke​-
res​ve. Nem lá​tott sen​kit. A ki​ál​tá​sok is egy​r e hal​kul​tak. A vo​nat újra el​in​dult, de most las​sab​ban. Hir​-
te​len mel​let​te ter​mett az any​ja, két​ség​be​eset​ten rán​g at​va maga után a ma​dzag​r a kö​tött Claude-ot. Le​-
szed​te róla a desz​ká​kat, ame​lyek most ott he​ver​tek a pe​r o​non, egy​r e tá​vo​lod​va. Mama és Pla​qu​ett
egye​sí​tett erő​vel fel​emel​ték Claude-ot, mint​ha csak egy poggyász​da​r ab len​ne. Meg​dön​töt​ték, hogy át​-
buk​jon a ko​csi kes​keny kü​szö​bén. A te​ker​cse​ket tar​tó fiók meg​akadt a kü​szöb​ben, ki​sza​kadt a he​lyé​-
ről... és más is volt ben​ne, nem csak a te​ker​csek. Hű​vös ta​pin​tá​sú fé​mér​mék, ro​po​g ós vagy épp pu​há​r a
szo​r on​g a​tott pa​pír​da​r a​bok – M’szjő pén​ze!
De ho​g yan? Pla​qu​et​te el​pa​za​r olt egy ér​té​kes má​sod​per​cet erre a kér​dés​r e: ami​kor rá​nyi​tott az üz​-
let​ben, a fér​fi hir​te​len biz​tos Claude-ba dug​ta a napi be​vé​telt.
Any​ja sze​me el​ke​r e​ke​dett. Még min​dig a vo​nat mel​lett lo​holt, és most zi​hál​va meg​emel​te Claude
ki​ló​g ó fe​lét. Együt​tes erő​vel, egy utol​só rán​tás​sal be​emel​ték a szer​ke​ze​tet a ko​csi​ba. Az han​g os puf​fa​-
nás​sal föl​det ért. A vo​nat fel​g yor​sult. Nem volt idő szá​mol​g at​ni: Pla​qu​et​te fel​mar​kolt két​ma​r ék​nyi
pénzt, ér​mé​ket és pa​pírt ve​g ye​sen, és mama ke​zé​be nyom​ta. Egy da​r a​big biz​tos elég lesz ne​kik.
– Vissza​jö​vök – mond​ta.
A vo​nat egy​r e csak gyor​sult. Mama meg​állt, alak​ja pil​la​na​to​kon be​lül el​ma​r adt a sze​r el​vény mel​-
lett.
– Jó gye​r ek vagy! – ki​ál​tot​ta még.
Ami​kor már úgy tűnt, a vo​nat egy jó da​r a​big nem áll meg, Pla​qu​et​te koc​káz​ta​tott, és ki​dug​ta a fe​jét
az aj​tón. Any​já​ból már csak egy sár​g a folt lát​szott a sö​tét​ség​ben. Be​húz​ta a to​ló​aj​tót.
Na tes​sék. Most az​tán meg​csi​nál​ta. Apja le​ve​le már nem se​g ít raj​ta: ez a vo​nat nem Fris​có​ba megy,
és ha​tá​r o​zot​tan nem há​ló​ko​csi​kat visz. Itt nincs he​lye utas​kí​sé​r ők​nek. Le​het, hogy csak a kö​vet​ke​ző
vá​r o​sig men​nek, de az is le​het, hogy a jövő hét kö​ze​pé​ig meg sem áll​nak. Nincs rá mód, hogy ki​de​-
rít​se, ez me​lyik vo​nat. Erre a gon​do​lat​r a va​la​mi​ért el​mo​so​lyo​dott.
Ki​ta​po​g at​ta a Claude-ból ki​csú​szott fi​ó ​kot. A pénz, ami még ben​ne volt, fém​pénz volt, több, mint
amennyi be​le​fért a mar​ká​ba. Ki​sebb ada​g ok​r a oszt​va el​süllyesz​tet​te nad​r ág- és ka​bát​zse​bei mé​lyé​r e.
Most már tény​leg tol​vaj volt, rá​adá​sul sza​bo​tőr is.
Meg​ta​lál​ta a Tes​la-kul​csot is. Ahogy egy​r e több min​dent ta​po​g a​tott ki a za​jos sö​tét​ség​ben, meg​ál​la​-
pí​tot​ta, hogy a ko​csi, ahogy ere​de​ti​leg is gon​dol​ta, uta​zó​lá​dák​kal, bő​r ön​dök​kel és min​den​fé​le mé​r e​tű
és ala​kú egyéb cso​ma​g ok​kal van tele. Ugyan nem vol​tak olyan ké​nyel​me​sek, mint az ott​ho​ni ágyak,
de nem bán​ta.
Majd ha meg​áll a vo​nat, meg​szá​mol​ja a pénzt. Ki​ta​lál​ja, mi​hez kezd​jen, hova men​jen és mi​ből él​-
jen. Bár​hol le​száll​hat, ve​het ma​g á​nak új ru​há​kat, és új em​ber​ként foly​tat​hat​ja.
Amennyi​r e tu​dott, el​he​lyez​ke​dett egy ha​tal​mas, jól meg​tö​mött bő​r ön​dön, és be​huny​ta a sze​mét.
Claude majd se​g ít. Pla​qu​et​te új köny​ve​ket lyug​g at majd neki, ame​lye​ket az uta​zó​tár​sa fel​o l​vas​hat,
és pénzt gyűjt be azok​tól, akik el​jön​nek meg​hall​g at​ni. Né​hány he​ten​ként ha​za​küld majd be​lő​le a szü​le​-
i​nek.
Ő maga írja majd a köny​ve​ket, és meg​ta​nít​ja Claude-ot, ho​g yan lyug​g as​sa őket a pa​pír​ba. Lyug​g at
majd neki egy le​írást ar​r ól, ho​g yan kell le​írást lyug​g at​ni a lyug​g a​tás​r ól. Az​tán lyug​g at egy újabb le​-
írást, és meg​ta​nít​ja Claude-ot is, ho​g yan ír​jon tör​té​ne​te​ket. És egy nap ta​lán vissza​tér. Nem​so​ká​r a.
Meg​ke​r e​si Billyt. El​vi​szi ma​g á​val, és meg​mu​tat​ja neki, mi​lyen az élet más​hol.
A vo​nat észak felé su​hant a csil​lo​g ó acél​sí​ne​ken. Pla​qu​et​te ál​mai ra​g yo​g ó öt​le​tek szár​nyán száll​tak
a jövő felé.


Már​ton Zsó​fia for​dí​tá​sa

 Alastair Reynolds
CSAPATBAN
Alas​ta​ir Rey​nolds (WWW.ALAS​TA​IR​REY​NOLDS.COM) 1966-ban szü​le​tett, a dél-wale​si Barry​-
ben. Élt Corn​wall​ban, Skó​ci​á​ban, Hol​lan​di​á​ban, ahol ti​zen​két évet dol​g o​zott tu​dós​ként az Eu​r ó​pai Űr​-
ügy​nök​ség​nek, majd 2008-ban vissza​tért Wales​be, és most is ott la​kik a fe​le​sé​g é​vel, Joset​te-tel. 1990
óta pub​li​kál rö​vid írá​so​kat, ak​kor je​lent meg első tör​té​ne​te az In​ter​zo​ne-ban. 2000 óta ti​zen​négy re​g é​-
nye je​lent meg: az In​hi​bi​tor-tri​ló​g ia, a Je​le​né​sek Tere (Re​ve​la​ti​o n Space) a Brit Tu​do​má​nyos-Fan​tasz​-
ti​kus Tár​sa​ság dí​ját el​nye​r ő Chasm City, a Cen​tu​ry Rain, a Pushing Ice, a Pre​fect, a Na​pok Háza
(Hou​se of Suns), a Ter​mi​nal World, a Har​vest of Time című „Ki vagy, doki?”-re​g ény, és a Posei​don’s
Child​r en-so​r o​zat: a Blue Re​mem​be​red Earth, az On the Ste​el Bre​e​ze és a Posei​don’s Wake. No​vel​lái
össze​g yűjt​ve a Zima Blue and Other Stori​es, a Ga​lac​tic North és a Deep Na​vi​ga​ti​on kö​te​tek​ben je​len​-
tek meg. Ha​ma​r o​san meg​je​le​nik Step​hen Bax​ter​r el kö​zös re​g é​nye, a Me​du​sa Chro​nic​les, va​la​mint
egy má​sik, egye​lő​r e cím nél​kü​li re​g ény, to​váb​bá egy újabb gyűj​te​mény, a Beyond the Aqui​la Rift: The
Best of Alas​ta​ir Rey​nolds. Sza​bad​ide​jé​ben lo​va​g ol


A „kuny​hó” né​hány szi​g e​telt és szál​lít​ha​tó fül​ke, hoz​zá egy-két ki​sebb paj​ta, ben​ne ge​ne​r á​to​r ok​kal,
üzem​anyag​g al, szél​tur​bi​na-al​kat​r é​szek​kel, és így to​vább. Van ké​mi​ai WC, mos​dó​kagy​ló, fő​zés​hez
szük​sé​g es alap​fel​sze​r e​lés. Egy​szer​r e ket​ten-hár​man le​he​tünk itt, de ál​ta​lá​ban elég egy is, hogy szem​-
mel tart​sa a be​r en​de​zést. Szű​kö​sek a for​r á​sok, ezért az utób​bi idő​ben sa​ját erő​ből szok​tunk ki​jár​ni.
Őszin​tén szól​va ne​kem job​ban is tet​szik így. A ma​da​r ak elő​hoz​zák be​lő​lünk a ma​g á​nyos​sá​g ot.
Meg​há​lál​ják a tü​r el​met és a csön​det... az éber, vá​r a​ko​zó hall​g a​tás hosszú órá​it. A na​pok kez​de​nek
egy​más​ba mo​sód​ni, ön​ké​nyes meg​kü​lön​böz​te​tés​sé vá​lik a hét​vé​g e és a hét​köz​nap. Azt ta​pasz​ta​lom,
hogy a fi​g yel​mem ha​mar el​ka​lan​do​zik a nap​tár​tól, a ma​da​r ak és az idő​já​r ás jel​zik egye​dül az idő mú​-
lá​sát. Fi​g ye​lem a ván​dor​ló csa​pa​tok min​tá​za​ta​it, fel​jegy​zem át​ala​ku​ló tol​la​za​tu​kat, ta​nul​má​nyo​zom a
vál​to​zé​kony eget. Nem is le​het​nék en​nél bol​do​g abb.
Egyet​len do​log van csak, ami meg​za​var​ja az elé​g e​dett​sé​g e​met, de biz​tos va​g yok ben​ne, hogy ha​-
ma​r o​san ezt is le​tu​dom.
Ak​kor is be​fe​je​zem a ta​nul​mányt.


Így meg​fo​g al​maz​va egé​szen egy​sze​r ű​nek, af​fé​le fo​g a​da​lom​nak hang​zik. Is​mé​telt el​kö​te​le​ző​dés le​-
het ez, sa​ját erő​fe​szí​té​se​im meg​ket​tő​zé​se, egyet​len utol​só ne​ki​buz​du​lás.
Csak​hogy vol​tam már ezen a pon​ton ko​r áb​ban is.
Könnyen kez​dő​dött... a szo​ká​sos aka​dá​lyok, sem​mi jele a ké​sőbb be​kö​vet​ke​ző prob​lé​má​nak. Na​-
gyon ke​vés olyan ta​nul​mány van, ame​lyi​ken nem kell út​köz​ben vál​toz​tat​ni ezt-azt, ezért egyi​künk sem
fáj​dí​tot​ta a fe​jét az​zal, hogy még fog​lal​koz​ni kel​lett egy-két do​log​g al.
Ám ami​kor azo​kat meg​o l​dot​tuk, a név​te​len bí​r á​ló újabb vál​toz​ta​tá​so​kat kért tő​lünk.
El​vé​g ez​tük azo​kat is. Re​mél​tük, hogy most már meg​je​le​nés​r e meg​fe​le​lő​nek ta​lál​ják majd a ta​nul​-
mányt. De a bí​r á​ló még min​dig töb​bet akart. És ez így ment egy​r e. Ami​kor már azt gon​dol​tuk, hogy
min​den le​het​sé​g es kér​dést meg​vá​la​szol​tunk, a bí​r á​ló​nak va​la​hogy min​dig si​ke​r ült ta​lál​nia va​la​mi új​-
don​sá​g ot, amit csó​csál​hat. Meg​te​szek min​den tő​lem tel​he​tőt, hogy szto​i​ku​san fo​g ad​jam, em​lé​kez​te​-
tem ma​g a​mat arra, hogy a név​te​len bí​r á​ló csu​pán egy má​sik tu​dós, aki te​szi a maga dol​g át, hogy ő is
ha​son​ló nyo​más alatt áll, és nem kel​le​ne sem​mi​fé​le sze​mé​lyes tá​ma​dást ki​érez​nem az egész​ből.
De elég csak egy pil​lan​tást vet​nem a meg​jegy​zé​sek​r e.
„A szer​zők kö​vet​ke​zet​le​nül ke​ze​lik a se​bes​sé​g i együtt​ha​tó kor​r e​lá​ci​ó s függ​vé​nyé​nek nor​ma​li​zá​ci​-
ós tag​ja​it. Nem va​g yok meg​g yő​ződ​ve ar​r ól, hogy ma​te​ma​ti​ka​i​lag pre​cí​zen tár​g yal​ják a ki​si​mí​tott Di​-
rac del​ta függ​vényt az idé​zett in​teg​r ál​ban.”
Fel​for​tya​nok, egy pil​la​nat​r a el​kép​ze​lem, ahogy ide​kinn, va​la​mi ki​halt mo​csa​r as te​r ü​le​ten össze​fu​-
tok a bí​r á​ló​val, te​ke​r ek egy na​g yot a kor​má​nyon, és be​le​haj​szo​lom az egyik árok​ba.
Azt kér​de​zem, ahogy fi​g ye​lem, mi​ként küzd a le​ve​g ő​ért a sá​r os víz​ben: „Ez már kel​lő​en pre​cíz?”


Kí​sér​le​tünk alap​ja húsz há​r om​lá​bú áll​vány, gyű​r ű​sze​r ű​en el​r en​dez​ve egy két ki​lo​mé​te​r es kör men​-
tén. A kuny​hó a kör egyik ol​da​lán van, a szél​tur​bi​na a má​si​kon. Nap​köz​ben el​len​ő r​zöm az áll​vá​nyo​-
kat, igyek​szem a te​r ep​já​r ó​val a leg​ke​vés​bé vi​ze​nyős ös​vényt vá​lasz​ta​ni.
Min​den egy​sé​g en egy pár szte​r eo​met​r i​kus di​g i​tá​lis ka​me​r a van. A len​csét kar​ban kell tar​ta​ni, a táp​-
csat​la​ko​zást és az elekt​r o​ni​kus be​kö​té​se​ket el​len​ő riz​ni. A ka​me​r ák​nak a kör kö​ze​pe felé kell néz​ni​ük,
annyi​r a meg​emel​ve, hogy jó esé​lyük le​g yen el​kap​ni az óri​ás​r aj kö​zép​pont​ját. Ere​de​ti​leg for​g at​ha​tó​ak
is, de mos​tan​r a nem mű​kö​dik már ren​de​sen az összes mo​tor.
Min​den egyes ka​me​r a alatt ne​héz, szür​ke, di​g i​tá​lis ve​zér​lő​do​boz. A do​bo​zok​ban mik​r o​pro​cesszo​-
ros la​pok, tar​ta​lék ak​ku​mu​lá​tor, és a be​épí​tett há​ló​za​ti kár​tya kék mű​anyag négy​szö​g e, raj​ta pis​lá​ko​ló
sár​g a és vö​r ös di​ó ​dá​val. A do​boz elv​ben víz​ál​ló, de az eső ál​ta​lá​ban utat ta​lál bele. A mo​to​r ok​hoz ha​-
son​ló​an itt is elő​for​dult, hogy az áram​kör el​r om​lott, és kez​dünk ki​fogy​ni a tar​ta​lé​kok​ból.
Nagy​já​ból min​den ötö​dik ál​lo​más​nak ko​mo​lyabb a fel​sze​r elt​sé​g e. Eze​ken lé​ze​r es/ra​da​r os tá​vol​-
ság​mé​r őt és dopp​le​r es se​bes​ség​r ög​zí​tőt is el​he​lyez​tünk. Ezek vi​szont to​váb​bi pro​cesszo​r o​kat és ak​-
ku​mu​lá​to​r o​kat igé​nyel​nek a ve​zér​lő​do​boz​ba, ami azt je​len​ti, hogy újabb dol​g ok me​het​nek tönk​r e.
Ez​zel együtt meg​éri az erő​fe​szí​tést.
A fel​sze​r e​lés​sel ké​pe​sek va​g yunk egy​szer​r e két​száz​ö t​ven​ezer, meg​le​het, akár fél​mil​lió, tö​mött
alak​zat​ban re​pü​lő ma​dár pil​la​nat​nyi vek​to​r át is kö​vet​ni. A tér​be​li/idő​be​li fel​bon​tá​sunk elég nagy ah​-
hoz, hogy egé​szen az egyes toll​cso​por​to​kig meg​ha​tá​r ozzuk a szárny​moz​g á​so​kat. Ez​zel egy idő​ben
ada​tot gyűj​tünk az egyes pél​dá​nyok fej- és szem​moz​g ás-kö​ve​té​sé​ből ki​kö​vet​kez​te​tett fi​g ye​lem​vál​to​-
zá​sok​r ól is.
Az em​be​r i szem szá​má​r a el​mo​sód​nak az egyé​nek, a ma​da​r ak meg​kü​lön​böz​tet​he​tet​le​nek​ké vál​nak
egy​más​tól, va​la​mi na​g yobb egész alak​ta​lan al​ko​tó​egy​sé​g ei lesz​nek. A ka​me​r ák és a szá​mí​tó​g é​pek át​-
lát​nak mind​ezen. Tisz​tá​ban va​g yok a tu​do​má​nyos hát​tér​r el, tisz​tá​ban az al​g o​r it​mu​sok​kal, az adat​át​vi​-
te​li ké​pes​sé​g ünk​kel. Min​den​nek el​le​né​r e csön​des ámu​lat​tal tölt el, hogy ké​pe​sek va​g yunk rá.
A ka​me​r ák el​len​ő r​zé​se​kor, ami há​r om és hat óra kö​zöt​ti idő​tar​ta​mot szo​kott igé​nyel​ni, el kell vé​-
gez​nem még egy utol​só vizs​g á​la​tot is. El​haj​tok a szél​tur​bi​ná​hoz, és szem​ügy​r e ve​szem a ma​g as,
szür​ke tor​nyot és a su​ha​nó la​pá​to​kat. Ál​ta​lá​ban nincs itt ten​ni​va​ló. A la​pá​tok fo​r og​nak, az elekt​r o​mos
és szá​mí​tó​g é​pes rend​sze​r e​ink úgy mű​köd​nek, ahogy kell.
A töb​bi a ma​da​r a​kon mú​lik.
Tu​laj​don​kép​pen fur​csa ez, de elő​for​dul, hogy még a kuny​hót is ki​csit túl​sá​g o​san zárt​nak ér​zem,
mint ami rám akar te​le​ped​ni. Van úgy, hogy ide​kinn le​ál​lí​tom a te​r ep​já​r ót, le​te​ke​r em az ab​la​kot, és
né​zem, ho​g yan vál​to​zik a fény a mo​csár fö​lött. A leg​job​ban a bo​r ús na​po​kat sze​r e​tem, ami​kor a fel​-
hők ala​cso​nyan csün​g e​nek a láp fái és bok​r ai fö​lött, és a szür​ke​sé​g et csak egy fa​kó​sár​g a len​dü​le​tes,
döly​fös csík töri meg a lát​ha​tá​r on. Jön​nek-men​nek a ma​da​r ak, de még ko​r án van a fé​szek​r a​kás​hoz.
Né​zem a gé​me​ket, pó​lin​g o​kat, ná​di​po​szá​tá​kat... néha még a hely​be​li hé​jánk las​sú, mód​sze​r es jár​ő rö​-
zé​sét is, ahogy egy fel​de​r í​tést vég​ző pi​ló​ta nél​kü​li re​pü​lő​g ép kí​mé​let​len pon​tos​sá​g á​val oszt​ja új és
újabb ne​g ye​dek​r e a te​r ü​le​tet.
A ma​da​r a​kon kí​vül csak a tur​bi​na la​pát​ja​i​nak sur​r o​g á​sa ál​lan​dó.
Ki​vá​ló al​ka​lom ez arra, hogy az em​ber be​ér​je ma​g át az el​ma​r adt írás​sal és ol​va​sás​sal.
Lé​zer​nyom​ta​tott la​po​kat hú​zok elő a kesz​tyű​tar​tó ren​det​len vac​ká​ból, a pa​pír zseb​ken​dők, kö​hö​g és
el​le​ni cu​kor​kák, üres or​vos​sá​g os​do​bo​zok és egy tok nél​kü​li, kar​cos CD mel​lől. La​poz​g at​ha​tó au​tós​-
tér​ké​pet fek​te​tek a kor​mány​r a, hogy ír​has​sak a pa​pír​r a.
Sár​g a ki​eme​lő​vel meg​je​löl​tem már né​hány prob​lé​más részt. Most vé​ko​nyabb tol​lal rész​le​te​sebb
jegy​ze​te​ket ké​szí​tek a lap szé​lén. Vé​g ül a fo​lyó​irat szer​kesz​tő​jé​nek szó​ló rö​vid e-ma​il​be sű​r í​tem
majd eze​ket. Ő pe​dig to​vább​kül​di a ta​nul​mány szer​ző​jé​nek, aki​nek én va​g yok a bí​r á​ló​ja.
Így mű​kö​dik ez az egész – bir​kó​zom a sa​ját név​te​len bí​r á​lóm​mal, fé​lig-med​dig meg​g yő​ző​dé​sem
köz​ben, hogy pik​kel rám, mi​köz​ben én is pont ugyan​o lyan ku​ka​cos​ko​dó és ne​héz​fe​jű igyek​szem len​-
ni ez​zel a szer​ző​vel. Bi​zo​nyá​r a őt is épp​annyi​r a bosszan​tom, ahogy en​g em a sa​ját bí​r á​lóm. Azon​ban
in​nen néz​ve a dol​g ot pon​to​san tu​dom, hogy nincs eb​ben sem​mi sze​mé​lyes. Csak azt sze​r et​ném, hogy
a le​he​tő leg​jobb le​g yen, az ér​vek egé​szen vi​lá​g o​sak, az elem​zés egé​szen szi​g o​r ú. Na és, ha is​me​r em
a cikk ve​ze​tő szer​ző​jét, és nem kü​lö​nö​seb​ben ked​ve​lem? Ké​pes va​g yok ezen fe​lül​emel​ked​ni.
A sár​g u​ló ég felé tar​tom az egyik la​pot, hogy a fény​pász​ma át​szü​r em​ked​jék a ki​hú​zott mon​da​to​-
kon. Új​r a​o l​va​som a szé​lé​r e ka​part meg​jegy​zé​se​met.
„Ha​nya​g ul ke​ze​li a szin​te​ti​kus kor​r e​lá​ci​ó s függ​vényt: nem kelt bi​zal​mat az elem​zés töb​bi ré​sze
iránt.”
Túl​sá​g o​san is szi​g o​r ú len​nék ve​lük?
Meg​le​het. De hát mind​annyi​an ugyan​eb​ben a ta​po​só​ma​lom​ban va​g yunk.
Se​r e​g é​lyek gyü​le​kez​nek, ér​kez​nek min​den​hon​nan, a vizs​g á​la​ti te​r ü​let kö​ze​pé​nél, a fák és bok​r ok
fö​lött tö​mö​r ül​nek össze. Kis cso​por​tok​ban ér​kez​nek, egye​sé​vel, leg​fel​jebb né​hány tu​cat​nyi pél​dány
al​kot​ta ra​jok​ban, mi​előtt be​le​ke​ve​r ed​nek a tö​meg​be. Nincs pon​tos kü​szöb, ame​lyi​ket át​lép​ve a ma​da​-
rak össz​pon​to​su​ló cso​port​ja fel​is​mer​he​tő óri​ás​r aj​já vá​lik, de leg​alább né​hány ezer​r e van szük​ség,
hogy las​san az alak​zat egye​di je​len​ség​g é vál​jon pör​g ő, le-le​csa​pó, ma​g á​ba haj​ló össze​tar​tá​sá​val:
egy​faj​ta élő hár​tyá​vá az égen.
Eköz​ben a mű​sze​r e​ink ké​szí​tik a fel​jegy​zé​se​ket. Át​la​g o​san száz pa​r a​met​r i​zált adat ma​da​r an​ként a
má​sod​perc ez​r ed​r é​sze alatt, vagy több mint öt​ven gi​g a​bájt​nyi adat a tel​jes raj​r a. Mi​vel al​kal​man​ként a
raj több tíz per​cig is egy​ben ma​r ad​hat, a tel​jes meg​fi​g ye​lés​r e vo​nat​ko​zó​an akár több mint har​minc te​-
ra​bájt​nyi adat​r ól is le​het szó, és az egy pe​ta​bájt sem szá​mít ki​vé​te​les​nek. Rész​ben ugyan​azo​kat az
adat​ke​ze​lé​si és -tö​mö​r í​té​si el​já​r á​so​kat al​kal​mazzuk, ami​ket a ré​szecs​ke​fi​zi​ku​sok a CERN-ben, ahol
mik​r o​szko​pi​kus köl​csön​ha​tá​sok mil​li​ó ​it kell fi​g ye​lem​mel kí​sér​ni. Ők pa​r á​nyi ener​g i​á​kat, tö​me​g e​ket,
spint és töl​té​se​ket mér​nek. Mi vi​szont me​leg vérű, tol​las tes​te​ket kö​ve​tünk, ame​lyek​nek szí​ve, szár​nya
és nyug​ta​lan köz​pon​ti ideg​r end​sze​r e van!
Per​sze az egész csak fi​zi​ka, füg​g et​le​nül at​tól, hogy se​r e​g é​lye​ket vagy kvar​ko​kat ta​nul​má​nyoz az
em​ber.
A mun​ka​ál​lo​má​so​mon egér​csúsz​ta​tá​sok​kal és a gör​g e​tő​ke​r ék hasz​ná​la​tá​val fé​sü​löm át az adat​sze​-
le​te​ket.
Gra​fi​ku​san áb​r á​zo​lom az óri​ás​r aj egy pil​la​na​tát egy ön​ké​nye​sen ki​vá​lasz​tott né​ző​pont​ból. Pa​r á​nyi
pon​tok ma​szat​folt​ja, hol​mi pi​xe​les ujj​le​nyo​mat. A pe​r e​mén könnye​dén meg​kü​lön​böz​tet​he​tők egy​más​-
tól a ma​da​r ak. A kö​ze​pé​hez kö​ze​led​ve a pon​tok egy​más​r a hal​mo​zód​nak, egy​r e sű​r ű​söd​ve: a ma​da​r ak
szin​te már Eschert idé​ző tö​mö​r ö​dés​ben zsú​fo​lód​nak össze. A fe​ke​te hul​lá​mo​kat és völ​g ye​ket néz​ve
ne​héz más​ként te​kin​te​ni erre, mint a ma​da​r ak egy​be​o l​va​dá​sá​r a, ahogy le​ve​g ő​ben füg​g ő, a ne​héz​ke​-
dést meg​ha​zud​to​ló egésszé áll​nak össze.
Kat​tin​tok, mire min​den egyes pont​ból vo​nal lesz. A ma​szat most sző​r ös tö​meg, akár a vas​r e​sze​lék
min​tá​za​ta, ha mág​ne​ses mező van a kö​zel​ben. Ezek az egyes ma​da​r ak pil​la​nat​nyi vek​to​r ai: az irány és
a se​bes​ség, ami​vel moz​dul​nak.
Ko​r áb​bi ta​nul​má​nyok​ból is​me​r e​tes, hogy min​den egyes se​r e​g ély​nek nagy​já​ból hét szom​széd​já​r a
van köz​vet​len rá​ha​tá​sa, il​let​ve hét szom​széd​ja gya​ko​r ol rá köz​vet​le​nül ha​tást. A vek​to​r os áb​r ák​kal
meg​g yő​ződ​he​tünk er​r ől: ha egy ma​dár irányt vált, meg​fi​g yel​het​jük szom​szé​dai azon​na​li vá​la​szát.
Ám ha ennyi len​ne a ma​dár be​fo​lyá​sa, a raj túl​sá​g o​san las​san re​a​g ál​na a kül​ső té​nye​zők​r e, ami​lyen
pél​dá​ul egy kar​valy ér​ke​zé​se.
Tu​laj​don​kép​pen egyet​len egy​ség​ként vi​sel​ke​dik ilyen​kor: ket​té​vá​lik és ka​nya​r o​dik, hogy túl​jár​jon
a be​to​la​ko​dó eszén. Mint ki​de​r ül, a kor​r e​lá​ci​ó s tá​vol​ság sok​kal na​g yobb a köz​vet​len szom​szé​dok kö​-
zöt​ti tá​vol​ság​nál. Ez a kor​r e​lá​ció akár a tel​jes cso​por​ton át is ér​vé​nye​sül​het két pél​dány kö​zött. Mint​-
ha lát​ha​tat​lan szá​lak köt​nék össze őket, és mind​egyik érez​né a má​sik​tól in​du​ló rán​tást: af​fé​le gu​mi​kö​-
te​les, egy​foly​tá​ban meg​nyú​ló és össze​hú​zó​dó há​ló​ként.
A raj​ban szá​mos, egy​más​tól el​kü​lö​nült „be​fo​lyá​so​lá​si” tar​to​mány le​het; egy-egy tar​to​má​nyon be​lül
a ma​da​r ak re​pü​lé​si min​tá​za​ta szo​r os kor​r e​lá​ci​ó t mu​tat. Ezek a tar​to​má​nyok a szá​mí​tó​g é​pes áb​r á​mon
kö​zel egy​irá​nyú vek​to​r ok​ból álló fol​tok​ként je​len​nek meg. Jön​nek és men​nek, ahogy a csa​pat ha​lad
elő​r e, össze​o l​vad​nak és szét​o sz​la​nak... tö​me​g ek a na​g yobb tö​me​g en be​lül.
Ez je​len​ti ku​ta​tá​sunk té​má​ját. Mi hoz​za lét​r e eze​ket a tar​to​má​nyo​kat? Mi​lyen ok​ból szé​led​nek szét?
Va​jon ta​lál​ha​tunk-e kor​r e​lá​ci​ó s min​tá​kat a tar​to​má​nyok kö​zött, vagy lé​te​zé​sük​ből ere​dő​en el​kü​lö​nül​-
nek egy​más​tól? Mi​lyen éle​sek a ha​tá​r ok? Mennyi​r e át​jár​ha​tók?
Ez a ta​nul​mány, amely már egy ide​je oda-vissza pat​tog kö​zöt​tünk és a bí​r á​ló kö​zött, ere​de​ti​leg a
mód​szer​ta​nunk ele​me​it volt hi​va​tott be​mu​tat​ni... bi​zo​nyí​ta​ni, hogy ren​del​ke​zé​sünk​r e áll​nak a csa​pat
vizs​g á​la​tá​hoz szük​sé​g es fi​zi​kai és ma​te​ma​ti​kai esz​kö​zök, még​hoz​zá olyan fel​bon​tás​ban, ami​lyen​ben
csak sze​r et​nénk. Ezen​fe​lül to​váb​bi ku​ta​tá​si ter​ve​ink van​nak, ame​lyek egy​r e bo​nyo​lul​tabb kí​sér​le​te​ket
épí​te​né​nek erre a ki​in​du​lá​si mun​ká​r a. Mind ez ide​ig csu​pán tét​len szem​lé​lők vol​tunk. De ha sze​r et​-
nénk azt gon​dol​ni ma​g unk​r ól, hogy ért​jük a raj vi​sel​ke​dé​sét, ak​kor ké​pes​nek kell len​nünk arra, hogy
elő​r e je​lezzük egy kül​ső in​g er​r e adott vá​la​szát.
Egy​r e in​kább úgy ér​zem, meg​o ld​ha​tat​lan a hely​zet. Tény​leg ké​pe​sek va​g yunk újra vé​g ig​men​ni
ezen az egé​szen a kö​vet​ke​ző ta​nul​má​nyunk​ban, és az utá​na kö​vet​ke​ző​ben is? Be​le​bor​zon​g ok a gon​-
do​lat​ba. Ke​zünk​ben van min​den esz​köz a mun​ka kö​vet​ke​ző sza​ka​szá​hoz, hát ak​kor mi​ért nem lé​pünk
to​vább az új ta​nul​mány​r a, mi​ért ne dol​g oz​nánk be az ered​mé​nye​ket ebbe az anyag​ba? Le​előz​nénk a
ver​seny​tár​sa​in​kat, el​káp​r áz​tat​nánk a bí​r á​lón​kat a mun​kánk könnyed pi​masz​sá​g á​val?
Sze​r in​tem igen.

Más​nap fel​en​g e​dem a kar​valyt.
Alig​ha kell mon​da​nom, hogy nem va​ló​di. A ro​bo​ti​kai la​bor​ban dol​g o​zó mun​ka​tár​sa​ink ter​vez​ték
szá​munk​r a: ügyes, für​g e moz​g á​sú, pi​ló​ta nél​kü​li drón. Van szár​nya, far​ka, és a re​pü​lé​si jel​lem​zői ha​-
son​ló​ak egy va​ló​di ma​dá​r é​hoz. Mű​anyag tol​lak bo​r ít​ják, van cső​r e, nagy üveg​sze​mé​ben for​g ó ka​me​-
ra. Em​be​r i szem​mel néz​ve kis​sé kez​det​le​g es​nek, já​ték​sze​r ű​nek tű​nik... Egé​szen biz​to​san túl​sá​g o​san is
el​na​g yolt, ka​r i​ka​tú​r a​sze​r ű, hogy meg​fe​lel​jen egy ko​mo​lyabb vizs​g á​lat​nak. Csak​hogy a kar​valy vizu​-
á​lis fi​g yel​mez​te​tő je​lei nagy gond​dal ki van​nak emel​ve. Egy se​r e​g ély szem​pont​já​ból tö​ké​le​te​sen ha​té​-
kony, tö​ké​le​te​sen ret​te​ne​tes. Az összes szük​sé​g es fé​le​lem​r e​ak​ci​ó t elő​hív​ja.
Al​ko​nyat ide​jén ki​nyit​ha​tó kem​ping​szé​ket te​szek le, ölem​ben egyen​sú​lyo​zom a lap​to​pot, kesz​tyűs
ke​ze​met a meg​vi​selt, régi bil​len​tyű​ze​ten nyug​ta​tom, amely​nek majd min​den má​so​dik be​tű​je le​ko​pott
már, és fi​g ye​lem a lát​vá​nyos​sá​g ot. A kar​valy sur​r og​va száll föl a te​r ep​já​r ó te​te​jé​r ől, ma​g as​ba szár​-
nyal, olyan gyor​san szá​g uld elő​r e, hogy alig bí​r om te​kin​te​tem​mel kö​vet​ni.
Ki​vá​laszt egy pon​tot a raj​ban, és táv​ve​zé​r elt ra​ké​ta mód​já​r a, ívet raj​zol​va vá​g ó​dik bele.
A csa​pat szét​vá​lik, for​dul, újra össze​áll.
A kar​valy haj​tű​ka​nyart hajt vég​r e, és megint tá​mad. Át​sü​vít a raj kel​lős kö​ze​pén, össze​csuk​ja ol​ló​-
szár​nyát, cik​cakk​ban tér vissza. Halk, elekt​r o​mos züm​mö​g ést ad ki ma​g á​ból. Egy-két ma​dár le​sza​kad
a raj pe​r e​mén, de a csa​pat összes​sé​g é​ben ko​no​kul ki​tar​tó​nak bi​zo​nyul, ahogy va​la​mi​lyen kol​lek​tív
szin​ten fel​is​me​r i, a kar​valy nem tud va​ló​di kárt okoz​ni, leg​fel​jebb je​len​ték​te​len szám​ban za​var​hat​ja el
egyes al​ko​tó​ele​me​it.
A ma​dár​g ép foly​tat​ja vér​te​len tá​ma​dá​sát. A csa​pat lük​tet, tá​g ul, össze​hú​zó​dik, reb​be​né​sei a ká​o sz
pe​r e​mén, mint va​la​mi fib​r il​lá​ló szív. Se​bész​nek gon​do​lom a kar​valyt, amint szi​két húz vé​g ig va​la​me​-
lyik lét​fon​tos​sá​g ú szer​ven, de a szö​vet gyor​sab​ban gyó​g yul, mint ahogy a pen​g e vág​ja.
Nem ér​de​kes: a lé​nyeg nem az ár​ta​lom oko​zá​sa, ha​nem a fe​nye​g e​tés​r e adott vá​lasz ta​nul​má​nyo​zá​-
sa. És mire a kar​valy te​le​pe kezd ki​me​r ül​ni, tu​dom, hogy rend​kí​vü​li adat​hal​maz​r a tet​tünk szert.
Alig bí​r ok el​alud​ni iz​g a​tott​sá​g om​ban.


Azon​ban éj​jel meg​sza​kad az áram​szol​g ál​ta​tás. A szá​mí​tó​g é​pek le​áll​nak, az adat​fel​dol​g o​zás​nak
vége. Egy ide​ig a tar​ta​lék ge​ne​r á​tor​r ól üze​me​lünk, az​tán jön​nek az ak​ku​mu​lá​to​r ok. Reg​g el ki​me​g yek
a te​r ep​já​r ó​val, ki​nyi​tom a to​r ony al​já​ban lévő kis aj​tót, és fel​ka​pasz​ko​dom a ben​ti, fé​me​sen ko​po​g ó
lét​r án. Oda​benn ak​ku​mu​lá​tor​r ól mű​kö​dő lám​pák vi​lá​g í​ta​nak, vi​szont ma​g án a tor​nyon nem nyíl​nak
ab​la​kok. A lét​r a pad​ló​za​to​kon ha​lad át, mind​egyik egy kis pi​he​nő, úgy foly​ta​tó​dik a má​sik ol​da​lon.
Nem va​g yok ba​r át​ja a ma​g as​ság​nak, de még ép​pen ki​te​lik a ké​pes​sé​g e​im​től, hogy fel​ka​pasz​kod​jam a
leg​te​te​jé​r e, és köz​ben ne kezd​jen ko​mo​lyan iz​zad​ni a te​nye​r em vagy lif​tez​ni a gyom​r om.
A tur​bi​na fül​ké​jé​be érek. Négy​szög​le​tes he​lyi​ség, nagy​já​ból ak​ko​r a, mint a mi ge​ne​r á​tor​paj​tánk.
Ép​pen csak fel tu​dok áll​ni ben​ne, kör​be​jár​ni a bel​se​je nagy​ját el​fog​la​ló sú​lyos elekt​r o​mos be​r en​de​-
zést. Az egyik vé​g é​ben vas​tag rúd tart ki​fe​lé a ház​ból, ez kap​cso​ló​dik a la​pá​tok​hoz.
A tur​bi​na bo​nyo​lult, de sze​r en​csé​r e csak ke​vés do​log szo​kott el​r om​la​ni ben​ne. Biz​to​sí​ték​hoz ha​-
son​ló elekt​r o​mos al​kat​r é​szek van​nak ben​ne, ame​lyek gyak​r ab​ban ég​nek ki, mint ahogy kel​le​ne. Van
be​lő​lük tar​ta​lék​ban a tur​bi​na​ház​ban, mert tud​juk, hogy mennyi​r e ha​mar vár​ha​tó a cse​r é​jük. Va​ló​já​ban
ki​csit még örü​lök is, ami​kor lá​tom, hogy az egyik biz​to​sí​ték szállt el, mert így leg​alább nincs sem​mi
rej​tély ab​ban, mit is kell ten​ni. Annyi​szor ja​ví​tot​tam már eze​ket, hogy ál​mom​ban is el tud​nám vé​g ez​ni
a mun​kát.
Ki​nyi​tom a tar​ta​lé​kok do​bo​zát. Már csak há​r om ma​r adt ben​ne, most ki​ve​szem az egyi​ket. Ki​cse​r é​-
lem a biz​to​sí​té​kot, utá​na vissza​ál​lí​tom a biz​ton​sá​g i kap​cso​ló​kat. Né​hány má​sod​perc, és a la​pá​tok ki​-
en​g ed​nek, újra meg​in​dul a moz​g ás. Meg​r eb​ben​nek a tel​je​sít​mény​mé​r ők, jel​zik, hogy megint ener​g i​át
kap a be​r en​de​zé​sünk. Ma nincs túl nagy szél, de ne​künk csak né​hány ki​lo​watt​r a van szük​sé​g ünk.
Kész.
Arra gon​do​lok, hogy el​in​du​lok le​fe​lé, de ha már le​g yűr​tem az émely​g é​se​met, és fel​ju​tot​tam ilyen
ma​g as​r a, nem tu​dok el​len​áll​ni a le​he​tő​ség​nek, hogy ki​dug​jam a fe​je​met ide​fenn. Az elekt​r o​mos be​-
ren​de​zés hát​só ré​szén van egy kis lét​r a, amely a tur​bi​na​ház te​te​jén lévő szer​viz​nyí​lás​hoz ve​zet.
Fel​me​g yek a kur​ta fo​ko​kon, el​hú​zom a re​te​sze​ket, és ki​to​lom a nyí​lás​fe​de​let.
A tér​dem re​meg egy kis​sé. Ki​du​g om a fe​je​met, mint va​la​mi harc​ko​csi​pa​r ancs​nok, és kö​r ül​né​zek. A
te​tőn gu​mí​r o​zott gya​log​já​r ó és ala​csony ka​pasz​ko​dó, úgy​hogy el​mé​let​ben tel​je​sen ki​búj​hat​nék ide, és
meg​áll​hat​nék a gép te​te​jén. De még soha nem tet​tem meg, és sze​r in​tem soha nem is len​ne rá mer​-
szem.
Csak a fe​je​met du​g om ki, és vissza​né​zek a kuny​hó​r a, a fakó négy​szö​g ek csa​pa​tá​r a. Ek​ko​r a ma​g as​-
ság​ból ne​héz ki​ven​ni a kört, de azért idő​vel ész​r e​ve​szem az egy​más​tól nagy​já​ból egyen​lő tá​vol​ság​r a
őr​szem​ként fel​ál​lí​tott áll​vá​nyo​kat, kö​zöt​tük ke​r ék​nyo​ma​im kar​co​lá​sa​i​val. Ak​kor meg​for​du​lok, és
meg​pró​bá​lom meg​ta​lál​ni a töl​té​su​tat. Ne​he​zebb kö​vet​ni, mint hit​tem, szin​te be​le​vész a láp zűr​za​va​r á​-
ba. Hu​nyo​r og​va te​kin​tek a lát​ha​tár​r a, ke​r e​sem, hol tű​nik fel foly​ta​tá​sá​nak ro​vát​ká​ja.
Mi​lyen fur​csa, hogy a ta​laj​szin​ten egyes dol​g ok job​ban lát​sza​nak, mint a le​ve​g ő​ből!
A ma​da​r ak ezt bi​zo​nyá​r a a zsi​g e​r e​ik​ben ér​zik.


Más​nap megint mű​köd​nek a szá​mí​tó​g é​pek, úgy​hogy ad​dig pré​s​elem az ada​ta​in​kat, amíg tu​do​mány
nem csor​dul ki be​lő​lük. A vek​tor​kö​ve​tés​sel az összes le​het​sé​g es köl​csön​ha​tá​si tá​vol​ság​ban fi​g ye​lem​-
mel kö​vet​het​jük a kar​valy​r a adott vá​la​szo​kat. Meg​döb​ben​tő, mi​lyen ha​té​kony​ság​g al ter​jed szét a kar​-
valy ér​ke​zé​sé​nek „híre” a ma​da​r ak rop​pant gyü​le​ke​ze​té​ben.
Mi​vel nincs köz​pon​ti sza​bá​lyo​zás, az óri​ás​r ajt a leg​jobb ská​la​füg​g et​len há​ló​zat​nak te​kin​te​ni. Ilyen
az in​ter​net és az em​ber agya is. A ská​la​füg​g et​len há​ló​za​tok na​g yon jól tel​je​sí​te​nek az irány​zott tá​ma​-
dá​sok​kal szem​ben. Nincs egyet​len köz​pont, amely kulcs​fon​tos​sá​g ú len​ne az egész mű​kö​dé​sé​hez, in​-
kább el​o sz​ló ös​vé​nyek gu​ban​cos cso​mó​já​r ól van szó, ame​lyik kö​zül egyik sem szá​mít nél​kü​löz​he​tet​-
len​nek. Ugyan​ak​kor a ská​la​füg​g et​len​ség nem zár​ja ki azok​nak a vek​tor​cso​por​tok​nak a lé​te​zé​sét, ame​-
lyek​r ől ko​r áb​ban be​szél​tem. Ahogy az in​ter​net​nek is meg​van​nak a maga leg​fel​ső szin​tű do​ma​in​jei,
ugyan​úgy az agy​ban is van​nak hi​e​r ar​chi​ák, a fel​ada​to​kat vég​ző al​egy​sé​g ek.
Va​jon túl​sá​g o​san el​r u​g asz​ko​dott do​log len​ne a se​r e​g ély​r aj​ban mo​du​lá​r is szer​ve​ző​dést meg​lát​ni?
Pa​pír​r a ve​tem az ez​zel kap​cso​la​tos öt​le​te​i​met. Sen​ki​nek nem árt, ha al​szom rá egyet. Ad​dig is a tő​-
lem tel​he​tő leg​szá​r a​zabb és leg​unal​ma​sabb stí​lus​ban le​írom a kar​va​lyos ered​mé​nye​ket, ki​hagy​va az
egész​ből a meg​élt szel​le​mi iz​g al​mat. Vé​g ig sze​mély​te​le​nül fo​g al​ma​zok.
„A kar​valy elő​ké​szí​té​se táv​irá​nyí​tás​r a. Az adat​elem​zés so​r án a szo​ká​sos re​duk​ci​ó s el​já​r á​sok ke​r ül​-
tek al​kal​ma​zás​r a. Az óri​ás​r ajt húsz, egy​más​tól tér​ben el​vá​lasz​tott meg​fi​g ye​lő​hely​r ől kö​vet​te fi​g ye​-
lem​mel a vizs​g á​lat (lásd a 3. szá​mú áb​r át).”
A tu​do​má​nyos​ko​dás mód​sze​r e, hogy soha nem sza​bad lel​ke​se​dést mu​tat​ni irán​ta, soha nem sza​bad
be​vo​nó​dott​nak lát​sza​ni, soha nem sza​bad olyan​nak lát​sza​nia, mint amit em​be​r ek vé​g ez​nek, akik​nek
meg​van a ma​g uk éle​te, sze​r e​tett és nem sze​r e​tett dol​g ai, a szo​ká​sos re​mé​nyei és fé​lel​mei.
Vissza​kül​döm a ta​nul​mány leg​utol​só vál​to​za​tát a szer​kesz​tő​nek, és bi​za​ko​dom.
Ki​nyi​tom a kesz​tyű​tar​tót, és ki​ve​szem a ta​nul​mány leg​utol​só vál​to​za​tát. Gyor​san vé​g ig​fu​tom, az​tán
át​me​g yek a kér​dé​ses be​kez​dé​sek egy ré​szén a sár​g a ki​hú​zó​val, mi​előtt rész​le​tes meg​jegy​zé​se​ket te​-
szek hoz​zá a lap szé​lén. Kez​de​ti de​r ű​lá​tá​som ha​mar csa​ló​dott​ság​g á vál​to​zik. Mi a fe​né​nek nyúl​tak
hoz​zá eh​hez a tel​je​sen új prob​lé​ma​ha​lom​hoz? Hu​nyo​r og​va mé​r e​g e​tem a ta​nul​mány va​do​na​túj ré​szét,
alig hi​szek a sze​mem​nek.
Kar​va​lyok? Ro​bot​kar​va​lyok? És ol​da​la​kon át csak gra​fi​ko​nok, hisz​tog​r a​mok és elem​zé​sek, mind
olyan mun​ká​ból, amit az ere​de​ti ta​nul​mány még csak elő​r e sem jel​zett?
Még​is mit gon​dol​nak ezek?
Ha​r ag​szom erre. Ha​r ag​szom a szer​kesz​tő​r e, ami​ért nem vet​te ész​r e ezt az utó​la​g os ki​egé​szí​tést,
mi​előtt el​küld​te. Ha​r ag​szom a szer​zők​r e, ami​ért meg​nö​vel​ték a kö​zös mun​ka​ter​he​lé​sün​ket. Ha​r ag​-
szom a fel​té​te​le​zés​r e, hogy ez vél​he​tő​en annyi​r a le​kö​ti majd a fi​g yel​me​met, hogy nem fog​lal​ko​zom a
meg​lé​vő hi​bák​kal... akár a szar​ka, aki​nek va​la​mi csil​lo​g ó izé el​von​ja a fi​g yel​mét. (Ha​bár ez csak
mese: a hol​ló​ala​kú​ak fi​g yel​mét egy​ál​ta​lán nem kel​tik fel a csil​lo​g ó dol​g ok.)
Min​de​nek​előtt ha​r ag​szom, ami​ért ké​pe​sek len​né​nek el​po​csé​kol​ni ezt a re​mek és ere​de​ti tu​do​má​-
nyos mun​kát; hogy csak be​le​csem​pész​nék ebbe a ta​nul​mány​ba, hol​mi lus​ta, utó​la​g os meg​fon​to​lás​-
ként, szel​le​mi meg​vesz​te​g e​té​sül.
Nem, ez nem ma​r ad​hat így.
Se​bes​ség​be te​szem a te​r ep​já​r ót. Le kell hig​g ad​nom, mi​előtt va​la​mi he​be​hur​g ya vá​laszt lö​vök
vissza. De az iga​zat meg​vall​va, fel va​g yok há​bo​r od​va. Fo​g ad​ni mer​nék, hogy tud​ják, ki va​g yok. El​-
kép​ze​lem, ahogy ta​lál​kozunk ide​kinn, és én el​ütöm őket, ér​zem, ahogy a ke​r ék ug​r ik a tes​tü​kön. Meg​-
ál​lí​ta​nám a te​r ep​já​r ót, ki​száll​nék, és las​san sé​tál​nék vissza. Él​ve​zet​tel hall​g at​nám a csiz​mám cup​po​g á​-
sát a mo​csa​r as sár​ban.
A nyö​ször​g é​sü​ket, a tö​r ött cson​tú es​dek​lé​sü​ket.
– Azt hi​szi​tek, így megy ez a tu​do​mány​ban? – kér​dez​ném, pusz​tán a ha​tás ked​vé​ért. – Azt hi​szi​tek,
ez va​la​mi já​ték, va​la​mi​fé​le ámí​tás? Hát, ak​kor most ne​vet​het​tek. Azt ja​vas​lom, uta​sít​sák el a ta​nul​-
mány meg​je​len​te​té​sét.
Az​tán pe​dig el​sé​tál​nék on​nan, mit se tö​r őd​ve a za​jok​kal, ami​ket csap​nak, vissza​száll​nék a te​r ep​já​-
ró​ba, és el​haj​ta​nék. Éj​jel még min​dig le​het​ne hal​la​ni a ki​ál​to​zá​su​kat a lá​pon, de én nem za​var​tat​nám
ma​g a​mat. El​vég​r e csak​is ma​g uk​nak kö​szön​he​tik az egé​szet.
Vi​szont a kar​valy, el kell is​mer​nem, az szép hú​zás volt.
Ki​sé​tá​lok a gyűj​tő​csap​dák​hoz, és össze​sze​dem az éj​sza​kai „ter​mést”. Szin​te min​dig van​nak ma​da​-
rak a hur​kok​ban, és szin​te min​dig se​r e​g é​lyek. Így gyű​r űzzük meg az ál​lo​mányt, így hozzuk be ta​nul​-
má​nyoz​ni, így ál​la​pít​juk meg a ge​ne​ti​kai fit​ne​szü​ket. Ál​ta​lá​ban sem​mi ba​juk nem lesz at​tól, hogy el​-
töl​te​nek egy éj​sza​kát a há​ló​ban.
Össze​g yűj​tök tíz fel​nőtt pél​dányt, a töb​bi​e​ket el​en​g e​dem, és ezt a tí​zet ma​g am​mal vi​szem a kuny​hó​-
ba.
Egy né​met​o r​szá​g i cég ké​szí​tett di​g i​tá​lis po​la​r i​zá​ló​masz​ko​kat, ki​fe​je​zet​ten ne​künk. Tet​sze​tős kis
szer​ken​tyűk, ha​son​ló​ak a fog​ság​ban tar​tott ra​g a​do​zó ma​da​r ak​r a fel​tett csuk​lyák​hoz. Igaz, ki​seb​bek,
arra va​lók, hogy se​r e​g é​lyek vi​sel​jék, és hogy ne aka​dá​lyoz​zák je​len​tő​sen a kö​zön​sé​g es re​pü​lést. Va​-
ló​já​ban min​den egyes csuk​lya a mi​ni​a​tü​r i​zált elekt​r o​ni​kai ter​ve​zés cso​dá​ja. A két ol​da​lán két üve​g e​-
sen csil​lo​g ó fél​g ömb du​do​r o​dik.
Sem​le​g es mód​ban a ma​dár kor​lá​to​zás nél​kül lát​hat​ja a kör​nye​ze​tét. Vi​szont a két fél​g ömb mind​-
egyi​ke di​g i​tá​li​san irá​nyít​ha​tó fa​zet​ták​r a osz​lik, ame​lyek szá​mí​tó​g é​pes rá​dió​je​lek se​g ít​sé​g é​vel egye​-
sé​vel el​sö​té​tít​he​tők, ami​vel gya​kor​la​ti​lag ki​ta​kar​ják a se​r e​g ély lá​tó​me​ze​jé​nek egy ré​szét.
En​nek kö​vet​kez​mé​nye​ként – ami a maszk lé​nye​g e és cél​ja – táv​ve​zér​lés​sel el​len​ő riz​het​jük a ma​dár
üt​kö​zésel​ke​r ü​lé​si re​ak​ci​ó ​ját. Az​zal, hogy az adott pél​dány azt gon​dol​ja, mind​járt be​le​üt​kö​zik egy má​-
sik ma​dár​ba, el​ér​het​jük, hogy abba az irány​ba re​pül​jön, amer​r e csak sze​r et​nénk.
Megint csak túl​sá​g o​san so​kat kö​ve​tel​ne meg az em​be​r i ref​le​xek​től, hogy​ha köz​vet​le​nül mi sze​r et​-
nénk ilyen szin​ten irá​nyí​ta​ni egy ma​da​r at. A szá​mí​tó​g é​pek el​len​ben könnye​dén és bár​mi​kor meg​is​-
mé​tel​he​tő mó​don ké​pe​sek ezt el​vé​g ez​ni. Ez​zel mind a tíz csuk​lyás se​r e​g é​lyünk köz​vet​len ve​zér​lé​-
sünk​kel te​vé​keny​ke​dő táv​irá​nyí​tá​sú ügy​nök lesz. Akár​csak a ro​bot​kar​valyt, be​le​ve​zet​het​jük a táv​irá​-
nyí​tá​sú se​r e​g é​lye​ket a raj​ba. A kü​lönb​ség annyi, hogy a csuk​lyás se​r e​g é​lyek nem in​dí​ta​nak be ve​-
szély​r e​ak​ci​ó t hét szom​széd​juk​nál – be​le​vesz​nek az egész​be, mely be​fo​g ad​ja és ma​g á​ba ol​vaszt​ja
őket.
Ugyan​ak​kor be​fo​lyá​sol​hat​ják a töb​bi ma​da​r at. És a csuk​lyás ügy​nö​ke​ink gon​dos irá​nyí​tá​sá​val az
egész csa​pat​r a ki​ter​je​dő vál​to​zá​so​kat in​dít​ha​tunk el. Tar​to​má​nyok ki​ala​ku​lá​sát kez​de​mé​nyez​het​jük,
szét​szed​het​jük és össze​te​r el​het​jük eze​ket. Mind​azt, ami ter​mé​sze​tes té​nye​zők be​fo​lyá​sa alatt tör​té​nik
egyéb​ként, most ked​vünk sze​r int bár​mi​kor elő​idéz​het​jük.
Ami​kor töb​bes szám​ban be​szé​lek, ter​mé​sze​te​sen ma​g am​r a gon​do​lok.
A régi szo​ká​sok ne​he​zen kop​nak ki. A tu​do​mányt min​den​kor töb​bes szám​ban mű​ve​lik, még ak​kor
is, ami​kor a mun​ka egyet​len em​ber vál​lán nyug​szik. Ám őszin​tén szól​va kez​dek ké​tel​ked​ni ku​ta​tó​tár​-
sa​im el​kö​te​le​zett​sé​g é​ben. Min​den egyes együtt​mű​kö​dés​r e épü​lő vál​lal​ko​zás​ban lé​te​zik mun​ka​meg​-
osz​tás, és elő​for​dul, hogy ez igaz​ság​ta​lan​nak tű​nik. Ám ha a mun​ka orosz​lán​r é​sze az én fe​le​lős​sé​-
gem, nem lá​tom be, mi​ért ne kap​jam én az el​is​me​r és orosz​lán​r é​szét is.
Míg arra vá​r ok, hogy össze​áll​jon az óri​ás​r aj, für​g én ja​ví​tom a szer​zők név​so​r át, itt is, ott is ki​hú​-
zok egy ne​vet.
Ter​mé​sze​te​sen min​dig száll​nak majd tol​lak is.


Meg​le​het, tíz ma​dár nem tű​nik sok​nak, csak​hogy ezek a pél​dá​nyok olya​nok, akár a pre​cí​zi​ó s mű​-
sze​r ek, ame​lye​ket di​g i​tá​lis fi​nom​ság​g al ve​zé​r el​nek. Kez​det​nek csak apró be​avat​ko​zá​sok​r a kor​lá​-
tozzuk, il​let​ve kor​lá​to​zom ma​g a​mat.
Két, egy​más​tól el​kü​lö​nü​lő rész​r e osz​tom a rajt, az​tán újra össze​eresz​tem.
 Kel​lő​en fel​bá​to​r od​va ne​g ye​de​ket csi​ná​lok be​lő​le, mint​ha zász​ló len​ne. Ma​da​r ak négy fod​r o​zó​dó
le​pe​dő​jé​be hú​zom szét, kö​zöt​tük le​ve​g ő​vel. A szé​lek meg​döb​ben​tő​en éles vo​na​lú​ak, mint​ha üveg​fa​lak
vá​lasz​ta​nák el a se​r e​g é​lye​ket, lát​ha​tat​lan sí​kok zár​nák do​boz​ba a csa​pat ré​sze​it. Ilyen ere​je van en​nek
a hi​he​tet​le​nül fi​no​man han​g olt irá​nyí​tá​si el​já​r ás​nak, az em​be​r i ér​zé​ke​lés szá​má​r a túl​sá​g o​san is gyor​-
san tör​té​nő in​g er-vá​lasz mű​ve​le​tek​nek. Ha va​la​me​lyik pe​r em kez​di el​ve​szí​te​ni a ko​he​r en​ci​á​ját, a szá​-
mí​tó​g ép pa​r á​nyi ki​iga​zí​tást esz​kö​zöl egy vagy több ve​zé​r elt se​r e​g ély​nél, és már​is hely​r e​áll a rend. Ez
má​sod​per​cen​ként több al​ka​lom​mal, a ma​da​r ak re​ak​ció​ide​jé​hez iga​zí​tot​tan tör​té​nik meg.
Min​dig is a mi​én​ké​nél gyor​sabb vi​lág​ban él​tek. Egyet​len óránk alatt száz na​pot is meg​él​nek. Las​sú,
bo​tor​ká​ló, ot​r om​ba lé​nyek va​g yunk a sze​mük​ben, aki​ket a föld​höz szö​g ez tes​tük kő​sze​r ű tö​me​g e. Iri​-
gyel​jük őket – ők pe​dig szán​nak min​ket.
Foly​ta​tom a dol​g ot: ido​mo​kat vá​g ok ki a csa​pat​ból. Tó​r usszá haj​tom, az​tán sza​lag lesz be​lő​le,
majd Mö​bi​us-sza​lag. Nem kell tud​nom, ho​g yan kell eze​ket a for​má​kat lét​r e​hoz​ni, csu​pán uta​sí​ta​ni a
lap​to​pot. A szer​ke​zet el​vég​zi a töb​bit, és idő​vel egy​r e ügye​sebb is lesz ben​ne.
Rá​ve​szem a rajt, hogy be​tű​ket ír​jon ki, majd ad​dig hí​zel​g ek ne​kik, amíg arány​ta​lan, el​mo​só​dott
sza​vak​ká áll​nak össze. Ki​írom a ne​ve​met ma​da​r ak​ból. Úgy ka​nya​r og​nak kö​r ü​löt​tem, akár a könnyű
re​pü​lő​g ép​pel a le​ve​g ő​ben hú​zott jel​mon​da​tok. Ne​ve​tek, mi​köz​ben úgy ér​zem, át​lép​tem va​la​mi ha​tár​-
vo​na​lat, va​la​mi lát​ha​tat​lan kü​szö​böt, amely a tő​r ől​met​szett tu​do​mányt és a hit​vány ki​zsák​má​nyo​lást
vá​laszt​ja el egy​más​tól.
Még​is foly​ta​tom a dol​g ot. Gon​dol​kod​ni kez​dek azok​r ól a tar​to​má​nyok​r ól, a mo​du​lá​r is szer​ve​ző​-
dés​r e uta​ló je​lek​r ől.
Ha iga​zán el​tö​kélt va​g yok, ak​kor ugyan med​dig le​het ezt el​vin​ni?
Mér​g es hang​vé​te​lű e-mail-vál​tá​sok. A szer​kesz​tő nem örül en​nek a leg​utób​bi irány​vál​tás​nak. Sok
hu​za​vo​na. Kér​dé​sek a szer​zők név​so​r á​nak vál​to​zá​sa​it il​le​tő​en... egé​szen unor​to​dox​nak tart​ják. Szak​-
ma​i​at​lan​ság​r ól szó​ló vá​dak. Ha egy he​lyi​ség​ben len​nénk mind a hár​man, ta​lán el​jut​hat​nánk va​la​ho​vá.
Vagy ép​pen​ség​g el tan​köny​ve​ket vág​nánk vé​g ül egy​más​hoz.
Ez va​jon szá​nal​mas ki​fi​g u​r á​zá​sa an​nak, ahogy a tu​do​mányt mű​vel​ni kel​le​ne, vagy ép​pen​ség​g el
maga a tu​do​mány, a maga fény​lő szép​sé​g é​ben: annyi​r a tele szen​ve​déllyel és meg​g yő​ző​dés​sel, mint
sem​mi​lyen más, em​ber​hez kö​tő​dő vál​lal​ko​zás? Sen​ki nem ké​tel​ke​dik ab​ban, hogy a köl​tők ci​va​kod​-
nak, hogy a nagy iro​dal​mi mű​ve​kért meg​szen​ved a szer​ző, hogy a mű​vé​szet épp​o ly könnye​dén for​-
mál el​len​sé​g e​ket, mint szö​vet​sé​g e​se​ket. Mi​ért mér​jük a tu​do​mányt ri​de​g ebb, ér​ze​lem​men​te​sebb mér​-
ték​kel? Ha fog​lal​koz​tat bár​kit is az igaz​ság, nem kel​le​ne ün​ne​pel​nünk ezt az in​du​la​tot, a né​ző​pon​tok​-
nak ezt az egy​más​nak fe​szü​lé​sét?
Hi​szen azt je​len​ti, hogy va​la​mi lét​fon​tos​sá​g ú fo​r og itt koc​kán.
Eb​ben a szik​r á​zó-ser​ce​g ő ol​vasz​tó​té​g ely​ben ne​héz fej​ben tar​ta​ni, hogy mind​annyi​un​kat a ma​da​r ak
sze​r e​te​te von​zott eh​hez a tu​do​mány​szak​hoz.
De hát ez a tu​do​mány.


A fel​ve​té​sem egy​sze​r ű. A tar​to​má​nyok irá​nyít​ha​tók. Ké​pes va​g yok lét​r e​hoz​ni ilye​ne​ket, meg​ha​tá​-
roz​ni a for​má​ju​kat és ki​ter​je​dé​sük ha​tá​r át, a vek​tor​cso​port​ja​ik és a kör​nye​ző ele​mek köl​csön​ha​tá​sát.
Ké​pes va​g yok a csa​pat​tal együtt moz​g at​ni eze​ket. Egy​be​o l​vaszt​ha​tom az egyik tar​to​mányt a má​sik​kal,
úgy öt​vöz​he​tem őket, akár az egy​más​nak üt​kö​ző ga​la​xi​so​kat. A vek​to​r uk jel​lem​ző​i​től füg​g ő​en én
dönt​he​tem el, hogy a vég​ered​mény a két tar​to​mány meg​sem​mi​sü​lé​se, vagy egy még na​g yobb lét​r e​-
jöt​te lesz-e.
Úgy ér​zem, itt va​la​mi​fé​le Boo​le-al​g eb​r át is fel le​het ven​ni.
 Amennyi​ben a tar​to​má​nyok irá​nyít​ha​tó és meg​is​mé​tel​he​tő mó​don vi​sel​ked​nek, én pe​dig meg tu​-
dom ha​tá​r oz​ni az ál​la​po​ta​i​kat – a tel​jes vek​tor​ö ssze​g ü​ket –, ak​kor úgy ke​zel​he​tem őket, mint​ha in​pu​-
tok len​né​nek egy sor lo​g i​kai mű​ve​let​ben.
Iz​g a​lom​mal tölt el a gon​do​lat. Nem bí​r om ki​vár​ni az al​ko​nya​tot.
Az át​prog​r a​mo​zott lap​top​pal gyor​san meg​bi​zo​nyo​so​dom ar​r ól, hogy a Boo​le-kí​sér​le​tem al​ko​tó​-
ele​mei tény​leg meg​va​ló​sít​ha​tók. Lét​r e​ho​zom a leg​egy​sze​r űbb lo​g i​kai ka​put, egy AND ka​put. A be​me​-
nő tar​to​mány ál​la​po​ta​it 0-ként és 1-ként osz​tá​lyo​zom, majd némi pró​bál​g a​tás​sal meg​bíz​ha​tó igaz​ság​-
táb​lát si​ke​r ül ki​ala​kí​ta​nom a ki​jö​vő ada​tok​ból, ahol a ka​pum csak​is ak​kor ad ki 1-et, ha a két be​me​nő
adat mind​egyi​ke 1-es.
Foly​ta​tom. Lét​r e​ho​zok egy OR és egy NOT ka​put, egy „nem AND”, azaz NAND ka​put, NOR ka​put,
XOR és XNOR ka​put. Egy​r e ne​he​zebb és ne​he​zebb a do​log, mind​egyik​hez még fi​no​mab​ban kell irá​-
nyí​ta​ni a tar​to​má​nyo​kat és a vek​to​r ál​la​po​to​kat. Az egész meg​könnyí​té​sé​r e – nagy szá​mí​tá​si ka​pa​ci​tás​-
sal ter​hel​ve a szá​mí​tó​g é​pet és a há​ló​za​tot – újabb ma​da​r a​kat sze​dek ki a há​ló​csap​dák​ból, és azok​r a is
di​g i​tá​lis csuk​lyát adok.
Ez​zel ki​sebb tar​to​má​nyo​kat tu​dok lét​r e​hoz​ni, és össze is köt​he​tem őket, akár a mo​du​lo​kat egy
áram​kör​ben.
Ne​ki​lá​tok „össze​dró​toz​ni” a csa​pa​tot. Ka​pu​kat je​lö​lök ki a lo​g i​kai mű​ve​le​tek​hez, egy​út​tal adat​tá​r o​-
lás​hoz is. Megint csak elég el​mon​da​nom a szá​mí​tó​g ép​nek, mit sze​r et​nék... el​vég​zi a szá​mo​lá​si mun​ka
ne​he​zét. Csak annyit tu​dok, amennyit a lát​vány el​árul a szá​mom​r a. Az óri​ás​r aj​ban cso​mók és sű​r ű​sö​-
dé​sek je​len​nek meg, tele lesz tar​to​mány​ha​tá​r ok​kal, át​szö​vik a bel​ső adat​fo​lyo​sók vas​tag szi​nap​szi​sai.
Itt ka​va​r og és höm​pö​lyög fö​löt​tem: egy ma​da​r ak​ból álló áram​kör.
Az el​ké​pesz​tő az, hogy az egyes pél​dá​nyok szint​jén nem ta​pasz​tal​ha​tó sem​mi kü​lö​nös... sej​tel​mük
sincs ar​r ól, hogy nem​csak egy kö​zön​sé​g es ma​dár​csa​pat ré​sze​it al​kot​ják. A bo​nyo​lult​ság egy​r e na​-
gyobb, olyan lép​ték​nél mű​kö​dik, amit a ma​da​r ak egy​sze​r ű​en kép​te​le​nek ér​zé​kel​ni, kép​te​le​nek osz​toz​-
ni ben​ne. Egy na​g yobb szer​ve​zet sejt​jei.
Össze​do​bok egy Perl scrip​tet, egy egy​sze​r ű, szö​ve​g et lo​g i​kai mű​ve​le​tek​r e for​dí​tó prog​r a​mot a lap​-
to​pon, ami le​he​tő​vé te​szi, hogy ter​mé​sze​tes nyel​ven meg​fo​g al​ma​zott kér​dé​se​ket táp​lál​has​sak be a
csa​pat​nak.
EGY MEG EGY AZ KET​T Ő?
Szá​mí​tá​si fo​lya​mat kö​vet​ke​zik. Ren​de​ző​dik az áram​kör. Meg​pil​lan​tom az in​for​má​ció áram​lá​sát a
fel​dol​g o​zá​si csa​tor​ná​kon... a ma​da​r ak tény​le​g es moz​g á​sát és a na​g yobb tar​to​mány​ha​tá​r o​kat.
Jön vissza a vá​lasz. A lap​top fog​ja a Boo​le-ered​ményt, és ter​mé​sze​tes nyelv​vé for​dít​ja vissza.
IGEN
Újabb kér​dés​sel pró​bál​ko​zom.
EGY MEG EGY AZ NUL​LA?
Lib​be​nés, for​du​lás, ma​da​r ak fo​lya​ma​tos ser​te​per​té​lé​se.
NEM
El​mo​so​lyo​dom. Le​het ez máz​li is.
EGY MEG NUL​LA AZ EGY?
IGEN
Meg​má​mo​r o​so​dom.
A kö​vet​ke​ző har​minc perc​ben egyik kér​dést írom a má​sik után. A ma​da​r ak min​den eset​ben hi​bát​la​-
nul vá​la​szol​nak. Szá​mol​nak, még​hoz​zá a le​he​tő leg​pon​to​sab​ban, gép​sze​r ű meg​bíz​ha​tó​ság​g al.
IGEN IGEN NEM IGEN IGEN NEM NEM NEM.
Al​g eb​r a se​r e​g é​lyek​kel.
 Ám az al​ko​nyat mé​lyü​lé​sé​vel, ahogy egy​r e gyű​lik a ho​mály, va​la​mi nem hagy ne​kem nyug​tot.
Ed​dig az összes be​avat​ko​zá​som al​kal​má​val egy do​log soha nem vál​to​zott: az óri​ás​r aj idő​vel szét​-
osz​lik. A cso​port​ba tö​mö​r ü​lés ösz​tö​nén fö​lül​ke​r e​ke​dik a fész​ke​lés ösz​tö​ne, és a ma​da​r ak egye​sé​vel
le​eresz​ked​nek a fák közé. Na​g yon gyor​san tör​té​nik, egy​faj​ta el​sza​ba​dult esz​ka​lá​ci​ó ​ban. Va​la​hány​szor
lá​tom, min​dig el​szo​mo​r o​dom, mert​hogy ez a mű​sor vége, egy​út​tal vi​szont le​nyű​g öz a cso​dá​la​tos kö​-
zös te​vé​keny​ség újabb be​mu​ta​tó​ja.
És az​tán az ég megint tisz​ta, míg​nem a ma​da​r ak fel​száll​nak haj​nal​ban. En​nek kel​le​ne tör​tén​nie.
Csak​hogy a csa​pat most nem esik szét.
Né​hány ma​dár el​hagy​ja, nagy​já​ból egy​har​ma​duk, de a mag​ja ma​r ad. Ütöm-ve​r em a lap​to​pot... elő​-
ször in​kább ér​tet​le​nül, mint ri​ad​tan. Meg​pró​bá​lom meg​sza​kí​ta​ni a lo​g i​kai áram​lást, vé​let​len​sze​r ű​sí​te​-
ni az ada​to​kat, szét​bo​g oz​ni a Boo​le-féle ar​chi​tek​tú​r át. Ám a min​tá​zat csö​kö​nyös mó​don a he​lyén ma​-
rad. Az ég el​sö​té​te​dik, hogy vé​g ül csak a ka​me​r ák és a tá​vol​ság​mé​r ők ké​pe​sek meg​ta​lál​ni a ma​da​r a​-
kat, majd azok is csak ne​he​zen.
Vi​szont még min​dig hal​lom őket: szem​mel nem lát​ha​tó, de test​me​leg je​len​lé​tük a sö​tét anyag cso​-
mó​ja​ként le​beg​ne a fe​jem fö​lött.


Azt hi​szem, itt az ide​je, hogy el​áll​jak a ta​nul​mány bí​r á​lói fel​ada​tá​tól.
Az után a sok mun​ka és idő után, amit be​le​fek​tet​tem, ko​r ánt​sem könnyű ilyen dön​tést hoz​nom.
Csak​hogy nem ugyan​az ka​pu​ő r​nek és pszi​chi​á​ter​nek len​ni. At​tól tar​tok, a leg​utol​só vál​to​zat jog​g al
veti fel az ag​g o​dal​mat.
Mind​annyi​an bi​zo​nyos mér​té​kű stressz alatt dol​g ozunk. A tu​do​mány nem a gond​ta​lan ját​sza​do​zás
te​r ü​le​te, ha​nem olyan hely, ahol a hír​név leg​alább olyan könnye​dén omol​hat össze, mint ami​lyen ha​-
mar a ma​g as​ba szár​nyal​hat. Elég el​kö​vet​ni némi hi​bát az elem​zés​ben, túl​sá​g o​san so​kat ol​vas​ni bele a
zö​r e​jek​be, túl ko​r án elő​áll​ni va​la​mi​lyen fel​fe​de​zés​sel, és az em​ber már hur​kol​hat​ja is az aka​dé​mi​ai
kö​te​let a nya​ká​ba. Mit se szá​mí​ta​nak a ven​dég​elő​adá​sok, sem a költ​sé​g e​ket fe​de​ző kon​fe​r en​cia​meg​hí​-
vá​sok. A csil​lo​g ás meg​fa​kul... mész a le​ves​be.
Én ma​g am is érez​tem ezt a nyo​mást. Tisz​tá​ban va​g yok vele, a ma​g ány és a túl sok mun​ka mit mű​vel
az em​ber tár​g yi​la​g os​sá​g á​val. Ez​zel együtt van​nak bi​zo​nyos ha​tá​r ok. Jó​val az​előtt ér​zé​kel​nem kel​lett
vol​na, hogy a dol​g ok nem jó irány​ba ha​lad​nak, mi​előtt el​ju​tot​tak ed​dig a leg​utób​bi vál​to​za​tig.
El​ma​g ya​r á​zom a fo​lyó​irat szer​kesz​tő​jé​nek, töb​bé már nem va​g yok olyan hely​zet​ben, hogy ki​-
egyen​sú​lyo​zott vé​le​ményt mond​has​sak en​nek a ta​nul​mány​nak az ér​té​ké​r ől. Az iga​zat meg​vall​va, ab​-
ban sem va​g yok biz​tos, hogy még min​dig tu​do​mány​nak szá​mít-e.
Vissza​tö​möm a la​po​kat a kesz​tyű​tar​tó​ba, de va​la​mi aka​dály​ba üt​köz​nek, há​tul va​la​mi ke​r eszt​be be​-
szo​r ult. Be​le​tú​r ok a fel​for​du​lás​ba, és me​r ev, éles kör​vo​na​lú, hi​tel​kár​tya mé​r e​tű tég​la​la​pot ta​lá​lok ott.
Egy pil​la​na​tig meg​bi​zser​g et a fel​is​me​r és.
Elő​hú​zom ezt a sér​tő tár​g yat, for​g a​tom a te​r ep​já​r ó utas​té​r i vi​lá​g í​tá​sá​ban. Szür​ke alu​fó​lia, raj​ta
nyom​ta​tott be​tűk és logó: az egyik gyógy​szer​ipa​r i cégé. A le​vé​len hat szem​nek van hely. Egy ki​vé​te​lé​-
vel az összes bu​bo​r é​kot be​nyom​ták már, és mos​tan​r a ki​ürült.
A ha​to​dik​ban ki​csiny​ke sár​g a pi​r u​la.
Va​jon mi le​het a ha​tá​sa?


Rosszul al​szom, bár re​mény​ke​dem, hogy az óri​ás​r aj reg​g el​r e szét​o sz​lik: da​r a​bok​r a sza​kad, eset​leg
más​ho​vá re​pül. Ám ami​kor fel​éb​r e​dek, még min​dig ott ta​lá​lom.
 Ha le​het ilyet mon​da​ni, még nőtt is köz​ben. Le​fut​ta​tok egy szám​lá​lást, mire ki​de​r ül, hogy to​váb​bi
ma​da​r a​kat nyelt el és szí​vott ma​g á​ba. Mos​tan​r a több mint fél​mil​li​ó ​an van​nak ben​ne. A raj rab​szol​g á​i​-
ként az egyes ma​da​r ak idő​vel ki​me​r ül​nek, és le​hul​la​nak az ég​ből. Ám az egész mit sem tö​r ő​dik ez​zel,
leg​fel​jebb annyi​r a ér​dek​li, mint en​g em, hogy el​ve​szí​tem né​hány hám​sej​te​met. Amíg van​nak új se​r e​-
gé​lyek, akik táp​lál​ják a gé​pe​ze​tet, ad​dig ki​tart.
Megint ki​me​g yek a te​r ep​já​r ó​val, be​kap​cso​lom a lap​to​pot, egy​r e két​ség​be​eset​tebb, egy​r e vé​let​len​-
sze​r űbb pró​bál​ko​zá​sok​kal igyek​szem el​ér​ni, hogy a min​tá​zat vé​g et ves​sen ön​ma​g á​nak.
Nem vá​lik be sem​mi.
Vi​szont a mad​áru​tán​pót​lás nem ki​fogy​ha​tat​lan. Előbb-utóbb, ha fo​lya​ma​to​san ér​kez​nek, vé​g ig​ve​szi
a vi​dék összes se​r e​g é​lyét. Per​sze jó​val az​előtt ki​de​r ül raj​tam kí​vül má​sok szá​má​r a is en​nek az egész​-
nek a ter​mé​szet​el​le​nes​sé​g e. És azt is tud​ják majd, hogy kö​zöm van hoz​zá. Elő​ször ámu​lat​tal néz​nek
majd rám az öt​le​tért. Az​tán kez​dő​dik a hi​báz​ta​tás.
Azt aka​r om, hogy le​g yen vége. Itt és most.
Úgy​hogy.
Szük​ség​in​téz​ke​dé​sek. Erős ma a szél, meg​ha​jol​nak tőle a bok​r ok és a fák. Még a ma​da​r ak is ne​he​-
zen ké​pe​sek csa​pat​ban ma​r ad​ni, bár a raj aka​r a​ta ke​r esz​tül​tö​r i ma​g át ezen.
Meg​moz​dí​tom. Ez még megy.
A szél​tur​bi​na irá​nyá​ba te​r e​lem a csa​pa​tot. A la​pá​tok a le​het​sé​g es leg​na​g yobb for​du​lat​szá​mon sur​-
rog​nak: ha en​nél is sze​le​sebb len​ne az idő, az au​to​ma​ta fék moz​du​lat​lan​ná me​r e​ví​te​né a gé​pet. A csa​-
pat pe​r e​me meg​in​dul a hús​sze​le​te​lő​be. Hal​lom a he​li​kop​ter​su​ho​g ást, nagy ro​to​r ai rend​sze​r e​sen
vissza​té​r ő sze​le​te​lé​sét. A la​pá​tok szá​zá​val söp​r ik le a le​ve​g ő​ből az ál​la​to​kat: azon​na​li ki​vég​zés
agyon​ü​tés ál​tal. Ki​buc​s​káz​nak a raj​ból, már dög​löt​ten ér​nek a föld​r e.
Azt mon​do​g a​tom ma​g am​nak, hogy ez így ir​g al​mas. Jobb, mint csap​dá​ban len​ni a raj​ban.
De egy​r e ne​he​zebb irá​nyí​ta​nom. A tar​to​má​nyok el​len​áll​nak, ki​csúsz​nak a mar​kom​ból. Az összes​-
ség nem haj​lan​dó en​g ed​ni, hogy meg​sem​mi​sít​se a szél​erő​mű.
Tud​ja, mi​vel pró​bál​koz​tam.
Tud​ja, hogy meg aka​r om gyil​kol​ni.
Lap​to​po​mon fut a Perl:
NEM. NEM. NEM.


A tab​let​tá​nak ke​se​r ű, de is​me​r ős utó​íze van. Olyan tisz​ta fej​jel, ami​ben rég nem volt ré​szem – vagy
nem em​lék​szem rá, hogy ré​szem volt ben​ne –, újra fel​ka​pasz​ko​dom a szél​tur​bi​na te​te​jé​be. Fur​csa ez a
kész​te​tés, hi​szen mit sem csök​kent a fé​le​lem a ma​g as​ság​tól, rá​adá​sul most sem​mi gond sincs az erő​-
mű​vel, el​te​kint​ve né​hány új ke​le​tű sö​tét folt​tól a még for​g ó la​pá​to​kon.
A tur​bi​na​ház​ban ela​r a​szo​lok a ge​ne​r á​tor züm​mö​g ő te​ker​cse és a búgó rúd mel​lett. A ki​jel​ző​kön
lát​szik, hogy van áram... annyi biz​to​san, amennyi​r e ne​kem van szük​sé​g em. To​vább​r a is csak annyi
tar​ta​lék biz​to​sí​té​kunk van, mint ko​r áb​ban, de egye​lő​r e nem kell cse​r él​ni.
Fel​ka​pasz​ko​dom a kis lét​r án, és ki​du​g om a fe​je​met a te​tő​nyí​lá​son.
Össze​sze​dem ma​g a​mat. Fél​r e​to​lom a fé​lel​me​met, ki​du​g om a ka​r o​mat, és kö​nyö​kö​mön tá​masz​kod​-
va fel​to​lom a tes​te​met. Vé​g ül ott ülök a pe​r e​men, a lá​bam még min​dig a tur​bi​na​ház​ba lóg. Ide​fenn
vad és hi​deg a szél, szűn​ni nem aka​r ó, kéz​zel​fog​ha​tó erő, de a kö​r ém zá​r ó​dó kor​lát mi​att nincs ko​-
moly esély arra, hogy le​es​sek. Ez​zel együtt el​tö​kélt​sé​g em utol​só mor​zsá​i​r a is szük​sé​g em van, hogy
fel​áll​jak – ad​dig to​lom ma​g am a nyí​lás​tól, amíg vé​g ül két lá​bam a gu​mí​r o​zott te​tőt éri. A kor​lát most
már túl ala​csony​nak tű​nik, a tám​r u​dak kö​zött túl nagy a tá​vol​ság. A la​pá​tok min​den egyes for​du​la​tá​val
moz​dul lá​bam alatt az épít​mény. Re​meg a tér​dem. A gyom​r om lif​te​zik, és kesz​tyűs te​nye​r em​ben meg​-
gyű​lik a ve​r í​ték.
De nem esek le. Nem ezért jöt​tem ide, a tur​bi​na te​te​jé​r e.
Er​r ől a ma​g as​la​ti pont​r ól újra szem​ügy​r e ve​szem ki​csiny vi​lá​g o​mat: a kuny​hót, az esz​kö​zö​ket, a
lenn álló au​tót. Az ala​csony eget. Napi út​vo​na​lam sár​da​g o​nyás nyo​ma​it.
A töl​té​sen ha​la​dó műút nyíl​egye​ne​sen ki​fe​lé tar​tó, szem​bán​tó csil​la​ná​sát.
Vé​g ül se​ho​vá nem jut. A műút be​le​vész a mo​csár​ba, az​tán a láp át​ad​ja he​lyét a nyílt víz​tü​kör ezüst​-
jé​nek. Hu​nyo​r í​tok, meg​pró​bá​lom meg​ke​r es​ni, hol foly​ta​tó​dik az út a bel​vi​zes te​r ü​le​ten túl. Ta​lán ott.
Vas​szür​ke ro​vát​ka hú​zó​dik egye​ne​sen a lát​ha​tár irá​nyá​ba. Azon​ban sö​tét ala​kok sze​g é​lye​zik. Au​tók,
fur​g o​nok... min​den meg​állt. Né​me​lyik fel​for​dít​va, eset​leg üres, ko​po​nya​sze​r ű. Ki​égett.
Le​het, hogy csak kép​ze​lem.
A mo​csá​r on túl, a min​dent kö​r ül​ve​vő víz túl​part​ján sem​mi, ami ci​vi​li​zá​ci​ó ​r a utal​na.
Most éb​r e​dek rá, hogy he​tek​nél jó​val hosszabb időt töl​töt​tem már itt. Azt is tu​dom, hogy töb​bé nem
kell ag​g ód​nom ami​att, hogy tu​dós va​g yok-e vagy sem. Ma​nap​ság sen​ki nem fog​lal​ko​zik ilyes​mi​vel.
Tu​dós csak ré​g en vol​tam, hosszú idő​vel ez​előtt.
Sze​r et​ném meg​ő riz​ni ezt az egé​szet. Sze​r et​nék em​lé​kez​ni arra, hogy a ta​nul​mány nem szá​mít, nem
szá​mít a fo​lyó​irat, nem szá​mít sem​mi sem. Hogy nincs már mi​ért ag​g ód​ni, csak a fenn​ma​r a​dá​sért,
azért, hogy si​ke​r ül​jön min​dent kor​dá​ban tar​ta​ni. Ám, ha​csak nem té​ve​dek, ez volt az utol​só gyógy​-
sze​r em.
Vé​g ül a szél és a len​g és túl sok​nak bi​zo​nyul. El​in​du​lok le​fe​lé, vissza a föld​r e.
A te​r ep​já​r ó​nál meg​ál​lok, és né​zem a ma​da​r a​kat. Nem ha​g yott el tel​je​sen a tisz​ta gon​dol​ko​dás ké​-
pes​sé​g e, a tu​dat, hogy mi va​g yok és mi lett ve​lem. Ér​zem, ahogy el​ve​szí​tem, ki​szi​vá​r og a fe​jem​ből,
mint​ha lyu​kak len​né​nek a ko​po​nyám alap​ján. Egye​lő​r e még azért elég ma​r adt oda​benn. Tu​dom, mi
tör​tént.
Csak​hogy az óri​ás​r aj​ban to​vább​r a is olyan min​tá​za​tok van​nak, ame​lyek ag​g o​da​lom​r a ad​nak okot:
éles pe​r e​mek, a sű​r ű​ség ha​tá​r o​zott kör​vo​na​lú egy​sé​g ei, izgő-moz​g ó tar​to​má​nyok és nyug​ha​tat​lan
kap​cso​ló​dá​sok. Va​jon én hív​tam mind​ezt élet​r e, vagy most ez a dol​g ok rend​je? Va​la​mi​fé​le egyen​lő​-
ség​r ől van szó, a ter​mé​sze​ti vi​lág​ban meg​je​le​nő rend​szer​r ől, mi​köz​ben a mi​énk​ben el​ho​má​lyo​sul?
Va​jon kom​mu​ni​kál​ni pró​bál​tam a ma​da​r ak ra​já​val, vagy épp for​dít​va? Me​lyi​künk a meg​fi​g ye​lő, és
me​lyi​künk a je​len​ség?
Ha meg​pró​bál​tam meg​ö l​ni, van ben​ne annyi, hogy meg​bo​csás​son érte?
Igyek​szem ész​ben tar​ta​ni eze​ket a kér​dé​se​ket. Most döb​be​ne​te​sen fon​to​sak​nak tűn​nek. Azon​ban
egyet​len pi​r u​la soha nem len​ne ké​pes fel​tar​tóz​tat​ni az al​ko​nya​tot.


Reg​g el sok​kal job​ban ér​zem ma​g am. Úgy hi​szem, vég​r e lá​tom a ke​r esz​tül​ve​ze​tő utat: új​faj​ta meg​-
kö​ze​lí​tést, egy új esélyt a pub​li​ká​lás​r a. Eh​hez vissza kell men​ni egé​szen a fo​lya​mat ele​jé​ig, de hát az
em​ber​nek néha nincs le​he​tő​sé​g e vá​lasz​ta​ni... egy​sze​r ű​en vé​g et kell vet​ni a dol​g ok​nak, mi​előtt még
rosszabb​r a for​dul a hely​zet.
Le​ve​let fo​g al​ma​zok a szer​kesz​tő​nek. Ha​bár ne​he​zen te​szem meg, úgy ér​zem, nincs más le​he​tő​sé​-
günk, mint új bí​r á​lót kér​ni. Ez​zel a ré​g i​vel épp elég​g é el​hú​zód​tak a dol​g ok. Az iga​zat meg​vall​va, az
egész fo​lya​mat az​zal a ve​széllyel fe​nye​g e​tett, hogy túl​sá​g o​san sze​mé​lyes​sé vá​lik. Min​den​ki tud​ja, ma​-
nap​ság mi​lyen ke​ve​set szá​mít a név​te​len​ség ki​kö​té​se, és ami azt il​le​ti, a szak​mai fél​té​keny​ség kez​dett
be​le​za​var​ni az egész​be. Volt egy gya​núm azt il​le​tő​en, kik​r ől is van szó, és per​sze egé​szen vi​lá​g os volt
a szá​muk​r a, ki va​g yok. Volt már ko​r áb​ban is dol​g unk egy​más​sal. Túl​sá​g o​san sok rossz él​mény, túl
sok fel​g yü​lem​lett vád és bi​zal​mat​lan​ság. Így leg​alább min​den​ki tisz​ta lap​pal kezd​he​ti újra.
Át​o l​va​som, itt-ott be​le​ja​ví​tok, és el​kül​döm a le​ve​let. Le​het, hogy el​hi​bá​zott a de​r ű​lá​tá​som, de ez al​-
ka​lom​mal csön​des bi​za​lom​mal hi​szem, si​ker​r el já​r unk. Alig vá​r om, mit szól a szer​kesz​tő.


Ta​más Gá​bor for​dí​tá​sa

 Kai Ashante Wilson
KAIDZSÚ MAXIMUS®: VÁLTOZATOS, SZÉP, ÚJ
Kai As​han​te Wil​son a The De​vil in Ame​ri​ca című no​vel​la szer​ző​je, ame​lyet Ne​bu​la-, World Fan​-
tasy- és Shir​ley Jack​son-díj​r a is je​löl​tek. Szá​mos no​vel​lá​ja je​lent meg a tor.com ol​da​lán és a Stori​es
for the Chip an​to​ló​g i​á​ban. Leg​fris​sebb mun​ká​ja a „Sor​ce​r er of the Wil​de​eps” című kis​r e​g ény. New
York​ban él.


Utol​já​r a a déd​szü​lők ide​jé​ben járt ide​lent, de mi​vel utol​só alá​szál​lá​sa​kor kő kö​vön nem ma​r adt
azo​kon a he​lye​ken, hol egy​ko​r on em​be​r ek él​tek a kon​ti​nen​sen – mint aho​g yan se fér​fi, se nő, se
gyer​mek nem élte túl –, a hős​nek, egé​szen pon​to​san a hős nő​nek vissza kel​lett tér​nie a fel​szín​r e, mi​-
előtt újra meg​is​mét​lőd​he​tett vol​na a ször​nyű​ség, és el​in​dult hát meg​ö l​ni a ka​i​dzsú ma​xi​must. A hős
nem egye​dül ment: vele tar​tott a gyen​g e​sé​g e és az erős​sé​g e is.
A hős sok hosszú, hű​vös na​pon át ve​zet​te őket az egy​ko​r i mel​lék​uta​kon a kí​sér​tet​ként de​r en​g ő hegy
felé. Vé​g ül el​ér​ték az elő​hegy​ség lan​ká​it. A késő nyá​r i, mé​r eg​zöld er​dő​ben imitt-amott már fol​tok​ban
vö​r ös​r e és arany​szín​r e vál​tot​tak a le​ve​lek. A fér​fi és a gye​r e​kek mind ki​vá​ló kon​dí​ci​ó ​ban vol​tak és jó
egész​ség​nek ör​vend​tek, ezért egy át​la​g os na​pon a hős kö​zel húsz ki​lo​mot is ki tu​dott hoz​ni be​lő​lük. A
kész​le​te​ket a nő vit​te: a cso​mag majd​nem két​szer annyit nyo​mott, mint a fér​fi, pe​dig őt sem le​he​tett
cse​ne​vész​nek ne​vez​ni. Va​dá​szott is – ha meg​kér​ték, lőtt a töb​bi​ek​nek puly​kát vagy vad​ka​csát. Meg​fo​-
gad​ták az öreg tu​dá​kos ta​ná​csát, aki​vel az utol​já​r a fel​ke​r e​sett bar​lang​bir​to​kon be​szél​tek: min​den reg​-
gel csep​pen​tet​tek a nő vé​r é​ből a fér​fi meg a gye​r e​kek nyel​ve alá, és a hős​té​nye​ző va​ló​ban meg​véd​te
őket min​den​fé​le be​teg​ség​től. Vég​r e bú​csút mond​hat​tak a láz​nak, de még a kö​hö​g és​nek is. A fiú nya​-
ká​r ól és ke​zé​r ől el​tűnt a pik​kely​sze​r ű bőr​be​teg​ség, sőt a ful​la​dá​sos ro​ha​mok is meg​szűn​tek. A cse​cse​-
mő, a pici kis​lány alig több mint egy hó​nap alatt négy vagy öt cen​ti​me​tet nőtt, leg​alább ugyan​ennyi
ki​lót sze​dett ma​g á​r a, és egy​r e in​kább ha​son​lí​tott sze​g ény So​fiyá​r a. És a fér​fi? Ele​in​te csak az tűnt fel
neki, hogy a ta​vasszal ki​fi​ca​mí​tott bo​ká​ja kez​det​ben csak a hosszú napi me​ne​te​lés első és utol​só órá​-
já​ban nem fáj, majd a vé​g én tel​je​sen meg​g yó​g yult. Nem is érzi az em​ber, mennyi​r e ki​me​r í​tő fo​lya​-
ma​tos fáj​da​lom​ban élni, amíg az vá​r at​la​nul meg nem szű​nik.
Ép​pen nap​fé​nyes, ki​csit ha​r a​pós dél​után volt, a fér​fi, a kis​lány és a fiú a hegy​o l​dal egyik mé​lye​dé​-
sé​ben pi​hen​tek és al​mát et​tek, ami​kor a hős meg​je​lent, és alá​szállt az ég​ből. A nő úgy gon​dol​ta, a fér​-
fi​r a bíz​za a dön​tést, me​lyik le​g yen az utol​só hegy, amit még az​nap meg​mász​nak.
– Mer​r e men​jünk to​vább? – kér​dez​te. Köz​vet​le​nül előt​tük, észa​ki irány​ban két hegy​o rom ma​g a​so​-
dott szo​r o​san egy​más mel​lett, ke​let​r e egy és nyu​g at​r a egy. – Hol van iha​tó víz?
A fér​fi egy pil​la​nat​r a el​g on​dol​ko​dott.
– Az lesz az – mond​ta vé​g ül, és az al​má​já​val ar​r a​fe​lé bö​kött, ahol szá​muk​r a lát​ha​tat​la​nul és ér​zé​-
kel​he​tet​le​nül ugyan, de friss pa​tak​víz bu​g yo​g ott fel egy szik​la​r e​pe​dés​ből és zu​bo​g ott le​fe​lé a ki​vá​-
lasz​tott hegy túl​só ol​da​lán. A má​sik ki​emel​ke​dés ugyan jó​val ma​g a​sabb volt, de meg​mász​ha​tóbb​nak
tűnt. Az, ami rá​juk várt, zö​mök volt, fe​le​ak​ko​r a, mint a má​sik, de vé​g ül a hegy ma​g as​sá​g á​nak négy​-
sze​r e​sét vagy öt​szö​r ö​sét tet​ték meg, mert itt nem le​he​tett egye​ne​sen ha​lad​ni, fo​lya​ma​to​san ka​nya​r og​-
ni​uk kel​lett az át​ha​tol​ha​tat​lan er​dő​vel bo​r í​tott, ve​szé​lyes hegy​o l​da​lon, amit oly​kor tü​kör​si​ma szik​la​-
me​r e​dé​lyek sza​kí​tot​tak meg. Nyil​ván esé​lyük sem volt rá, hogy a könnyeb​ben meg​mász​ha​tó ma​g as​la​-
ton le​g yen a for​r ás, igaz?
– Re​pü​lés köz​ben lát​tam pár ka​csát – je​g yez​te meg a hős. (Vi​tat​koz​ni ki​zá​r ó​lag a gye​r e​kek mi​att
szok​tak – mit egye​nek, van-e ivó​vi​zük, pi​hen​je​nek-e.) – De csak azo​kat a gyö​szö​se​ket, amik​nek na​-
rancs​sár​g a a há​juk.
– Ne fog​lal​kozz vele.
– Azt mond​tad, a gye​r e​kek azt nem eszik meg. – A nő je​len​le​g i sze​me fur​csán tör​te a fényt, mint​ha
szi​vár​vá​nyos olaj​r é​teg fed​te vol​na, nem pe​dig sós könnyek. – Mert ocs​mány az ízük.
– Ne fog​lal​kozz vele – mond​ta a fér​fi. – Tény​leg.
– Ha azt aka​r od, hogy va​dász​ni men​jek, szólj – mond​ta a nő.
 Mi​lyen ked​ves tőle, hogy úgy érzi, fel kell aján​la​nia, gon​dol​ta a fér​fi.
– Ma éj​jel még meg​ehet​jük a bar​lang​bir​to​kon szer​zett éle​lem ma​r a​dé​kát. Szó​val ne ag​g ódj, kér​lek.
– Nem tar​tott igényt a ki​szá​mít​ha​tat​la​nul, rit​kán ér​ke​ző, kü​lön​le​g es jó​té​kony​ko​dás​r a. Csu​pán egyet​len
dol​g ot várt el: ha a hős még né​hány ki​lom​nyi tá​vot hoz​zá akart csap​ni az az​nap meg​tett út​hoz – en​nek
ér​de​ké​ben pe​dig ki​hagy​ta vol​na va​la​me​lyik pi​he​nőt, ét​ke​zést vagy egész​ség​ügyi szü​ne​tet –, ő vi​szont
nem, ak​kor ne vi​tat​koz​zon vele és ne bí​r ál​ja felül soha, de soha, ha egy​szer egy​ér​tel​mű​en el​hang​zott
a „Szó sem le​het róla. A gye​r e​kek fá​r ad​tak, pi​hen​nünk kell.”
Nem hi​szem, hogy ez jó öt​let. Sze​rin​tem So​fiya még nem áll ké​szen.
– Szük​sé​g e​tek van víz​r e? El​vi​he​tem meg​töl​te​ni a ku​la​cso​kat.
– Egye​lő​r e jól ál​lunk. Kora reg​g el vi​szont te​het​nénk egy ki​té​r őt a cser​mely​hez, a nyu​g a​ti ma​g as​lat
túl​o l​da​lán. Ad​dig van vi​zünk bő​ven. – Fel​né​zett és a nőre mo​soly​g ott (a hős íri​sze ék​kő​ként csil​lo​g ott
a nap​fény​ben). – Tu​dod, hogy a víz​hez kü​lö​nö​sen jól ér​tek.
– Igen. – A nő meg​érin​tet​te a fér​fi fe​jét, és be​le​túrt a ha​já​ba, amit min​den ké​nyel​met​len​ség el​le​né​r e
gon​do​san mo​sott és fé​sült, csak a hős ked​vé​ért. – Tu​dom, hogy ér​tesz hoz​zá.
Pe​dig ha lé​te​zett a víz​ku​ta​tók kö​zött ösz​tö​nös te​het​ség, az nem ő, ha​nem az apja volt. Az öreg nem
csu​pán csal​ha​tat​lan ér​zék​kel ta​lál​ta meg a vi​zet, ha​nem utá​na a leg​szá​r a​zabb ta​laj​ból is elő tud​ta csa​-
lo​g at​ni. A fér​fi is ér​zé​kel​te annyi​r a a föld mé​lyén zu​bo​g ó vagy szunnya​dó víz je​len​lé​tét, hogy meg​-
mond​ja, hol le​het a leg​kö​ze​leb​bi tó vagy pa​tak, és egyet​len pil​lan​tás​sal azt is el bír​ta dön​te​ni, va​jon az
a bi​zo​nyos ál​ló​víz, ne​tán ás​vá​nyi anya​g ok​tól csil​lo​g ó víz​fo​lyás iha​tó vagy mér​g e​ző-e. És mind​er​r e a
fiú is ké​pes volt: az uno​ka te​het​sé​g e már most a nagy​apá​é​val ve​te​ke​dett. Gyak​r an olyas​mit is ha​lál​-
pon​to​san meg​ta​lált, ami​vel kap​cso​lat​ban az ap​já​nak csak ho​má​lyos sej​té​sei vol​tak.
A hős a ha​lá​lo​san ki​me​r ült gye​r e​kek​r e pil​lan​tott, akik szin​tén el​csi​g á​zott ap​juk ölé​ben, fél​álom​ban
maj​szol​ták az en​ni​va​lót.
– Tar​tunk itt egy kis pi​he​nőt. Amint a nap​ko​r ong el​éri a szem​köz​ti fák csú​csát, el​in​du​lunk fel​fe​lé.
A fér​fi szá​ja tele volt al​má​val, ezért csak bó​lin​tott. Oly​kor lát​ták a hőst szom​ja​san kor​tyol​ni egy
for​r ás​ból, vagy meg​esett, hogy szar​vas​comb​bal tért vissza a tá​bor​hely​r e – mi​után az ál​lat töb​bi ré​szét
a fér​fi​től és a gye​r e​kek​től biz​ton​sá​g os messze​ség​ben már fel​fal​ta, a ma​r a​dé​kot meg​sü​töt​te ne​kik a tűz
fö​lött, va​cso​r á​nak és más​na​pi ebéd​nek. De ha​von​ta egy​nél több​ször nem evett és nem ivott. Egy át​lag​-
em​ber​nek napi két lit víz​r e, egy át​aludt éj​sza​ká​r a és há​r om adag étel​r e van szük​sé​g e, a hős​nek pe​dig
mind​eh​hez fél órát kel​lett ül​dö​g él​nie a na​pon nyu​g a​lom​ban. Most is ke​r e​sett ma​g á​nak egy nap​fé​nyes
fol​tot, és le​te​le​pe​dett.
A fér​fi ki​sze​dett egy bo​g án​csot a fiú ha​já​ból, aki a comb​já​nak tá​masz​tott fej​jel he​ve​r é​szett a föl​dön.
– Mit gon​dolsz, paj​tás? Mennyi​r e mű​kö​dött a papa víz​va​r ázs​la​ta?
A fiú csu​kott szem​mel a szá​já​hoz emelt egy al​mát, és apró fa​la​tok​ban maj​szol​ni kezd​te. Ami​kor
meg​szó​lalt, hal​kan, ré​ve​te​g en be​szélt, mint​ha fél​álom​ban len​ne.
– Még ma este el​ér​jük a vi​zet, papa. Olyan biz​tos ez, mint a nap​nyug​ta. Jó, erős for​r ás, nem gyen​g e
cser​mely, mint gon​dol​tad.
A kis​lány meg​mar​kol​ta a csut​kát, ame​lyen ma​r adt még pár fa​lat, és a lon​csos, korcs ku​tya felé ha​jí​-
tot​ta, aki reg​g el óta kö​vet​te őket lo​pa​kod​va.
– Ké​r ek még, papa – mond​ta. – Éhes va​g yok.
– Ne po​csé​kold az al​mát, bo​g a​r am. – A fér​fi a ke​zé​be nyom​ta a sa​ját​ját, ami​nek még meg​ma​r adt a
fele. – Ezt edd meg szé​pen, jó? Az egész csak a tiéd.


Dr. An​var Abu Hasszán pszi​cho​ge​no​mi​kus: Ne​künk, akik to​vább​r a is a meg​za​bo​lá​zat​lan szív vi​ha​r a​-
i​tól té​páz​va bo​tor​ká​lunk a vi​lág​ban, a meg​vi​lá​g o​so​dott böl​csek már el​ma​g ya​r áz​ták, még​is mire jó
koz​mi​kus ér​te​lem​ben ez az ér​zé​ki sze​r e​lem​nek ne​ve​zett ba​dar​ság. A vágy és a szen​ve​dély csak a be​já​-
ra​ti ajtó, az első né​hány lé​pés, amely el​tá​vo​lít min​ket a tisz​ta én​köz​pon​tú​ság​tól – a to​váb​bi aj​tók, az
újabb lép​csők még messzebb​r e visz​nek, oda, ahol egy​szer csak el​ér​jük a misz​ti​kus böl​cse​let ha​tár​-
mezs​g yé​jét, és meg​ért​jük, mi is az a fel​fo​g ó​ké​pes​ség ha​tá​r a​in túl​mu​ta​tó sze​r e​lem, ami egy egész
boly​g ó​r a és an​nak min​den la​kó​já​r a ki​ter​jed​het. En​nél​fog​va amint el​ter​jeszt​jük a hős​té​nye​zőt a po​pu​-
lá​ció tag​jai kö​zött, és ez​zel meg​kezd​jük a szu​per​em​be​r ek​ből álló kaszt meg​te​r em​té​sét, to​vább​r a sem
fe​led​kez​he​tünk meg a szív fon​tos​sá​g á​r ól. Egy csi​nos po​fi​ka iránt ér​zett po​zi​tív el​fo​g ult​ság az ál​ta​lá​-
nos jó​té​kony​ság​hoz ve​ze​tő fo​lya​mat ré​sze. Rá​adá​sul ta​lán ele​g en​dő egyet​len föl​di lény iránt ér​zett
sze​r e​lem ah​hoz, hogy egy hős mind​annyi​un​kat meg​ment​hes​sen.

És tör​té​nik pe​dig ak​kor, hogy a hős min​den fő​el​len​fél​lel ví​vott harc előtt a Be​ni​son-ri​tu​á​lé ke​re​te​in
be​lül plusz ezer TP-ben ré​sze​sül sze​re​tett tár​sa min​den egyes esz​té​ti​kum​pont​já​ért. A hős​nek azon​ban
gon​dos​kod​nia kell ar​ról, hogy hit​ve​se soha ne szen​ved​jen hi​ányt se éle​lem​ben, se in​ni​va​ló​ban, és min​-
dig ele​get tud​jon pi​hen​ni ah​hoz, hogy ez a fő​jel​lem​ző​je vál​to​zat​lan ér​té​ken ma​rad​jon. A szu​per​hő​sök​-
nek pe​dig a gyer​me​kek bol​do​gu​lá​sát is fi​gye​lem​be kell ven​ni​ük, mert a kard meg a szárny nem min​dig
ele​gen​dő ah​hoz, hogy...

Mire fel​ér​tek a hegy el​la​po​so​dó te​te​jé​r e, a fel​hő​ket már láng​r a lob​ban​tot​ta a nap​nyug​ta. Itt fent csak
szik​lák vol​tak, tom​bo​ló szél és bok​r ok – vagy​is még​sem, hi​szen ezek a cser​jék mind ren​des fák vol​-
tak, a len​ti er​dők tör​pe​nö​vé​sű ro​ko​nai, és egyet​len gö​csör​tös fa-ku​zin sem nőtt váll​ma​g as​ság​nál na​-
gyobb​r a. A ma​g uk mö​g ött ha​g yott táv​ból és a szá​mo​lat​lan meg​tett lé​pés​ből fa​ka​dó si​ker​él​ményt
egyet​len pil​la​nat alatt sem​mis​sé tet​te a lé​leg​zet​el​ál​lí​tó pa​no​r á​ma. In​nen fent​r ől egy szé​les, er​dő​vel be​-
nőtt völgy​r e lát​tak rá az ala​csony he​g yek ka​r é​já​ban, ame​lyek egyen​le​tes sor​ban me​ne​tel​tek a tá​vo​li
lá​tó​ha​tár felé, ahol egy​r e ma​g a​sabb hegy​lán​cok​ká híz​tak, és egyes csú​cso​kat már hó​ta​ka​r ó bo​r í​tott,
vagy át​döf​ték a fel​hő​ta​ka​r ót. A fér​fit nem hagy​ta el a lel​ke​se​dés, de​hogy, egyet​len pil​la​nat​r a sem –
hű​sé​g es volt a hős​höz, és meg​in​g at​ha​tat​la​nul hitt a nő cél​já​ban, az em​be​r i​ség meg​men​té​sé​ben –, de
egy ilyen lát​kép nem töl​ti el kü​lö​nö​sebb lel​ke​se​dés​sel azt, aki​nek bor​zal​ma​san sa​jog a lába a ren​g e​teg
gya​log​lás​tól. Va​jon mennyi le​het még hát​ra az út​ból? A gye​r e​kek min​den te​ke​tó​r i​á​zás nél​kül le​dob​ták
ma​g u​kat a föld​r e a fér​fi lába előtt, majd egy​más mel​lett el​nyúj​tóz​tak, és már el is nyom​ta őket az
álom: a fá​zi​sok kö​zött össze​sen nem telt el egy perc. Alap​sza​bály: a hős​nek sem​mi szük​sé​g e az üres
fe​cse​g és​r e, a ké​tel​ke​dő meg​jegy​zé​sek​r e, és leg​ke​vés​bé az hi​ány​zik neki, hogy ezer meg ezer kér​dés​-
sel zak​las​sa bár​ki. A fér​fi en​nek el​le​né​r e össze​szed​te a bá​tor​sá​g át, és egyet​len kér​dést még​is fel​tett
neki, ha​bár hal​kan be​szélt és na​g yon ud​va​r i​a​san fo​g al​ma​zott:
– Jól gon​do​lom, hogy in​nen még bő​ven men​nünk kell, igaz?
– Meg​ér​kez​tünk. Ez az a hely – mond​ta a hős. – Ma éj​jel vég​zek vele.


A tér​ké​pek sze​r int több​mil​li​ó s vá​r os bújt meg a völgy​ben, va​la​ha rég, még mi​előtt a ször​nyek kora
vá​r at​la​nul vé​g et ve​tett vol​na az ant​r o​po​cén​nek. Mos​tan​r a mé​r eg​zöld va​don nőt​te be a lan​kák kö​zött
nyúj​tó​zó sík​sá​g ot, mint​ha a ha​to​dik nap reg​g e​lén Is​ten vá​r at​la​nul úgy dön​tött vol​na, ennyi volt, a va​-
dak​kal be is fe​jez​te a mun​kát, és in​kább nem te​r emt em​be​r e​ket az Éden​kert​be. A te​kin​tet hosszú mér​-
föl​de​ken át sem​mi​lyen fo​g ó​dzó​r a nem ta​lált a szik​lá​kon, fá​kon és he​g ye​ken kí​vül: a ka​i​dzsú ma​xi​-
musnak pe​dig nyo​mát sem le​he​tett lát​ni.
– Hol van? – kér​dez​te a fér​fi. – Se​hol sem​mi.
 A nő meg​mar​kol​ta a fér​fi vál​lát, ha​tá​r o​zott moz​du​lat​tal meg​for​dí​tot​ta, majd el​eresz​tet​te, és a tá​vol​-
ba bö​kött.
A fér​fi ugyan tud​ta, hogy a kéz nyu​g a​ti irány​ba mu​tat, de egy pil​la​nat​r a még így is el​bi​zony​ta​la​no​-
dott, hát​ha ép​pen ke​letre néz, ahol már le​szállt a per​nye​sö​tét éj​sza​ka. So​ha​sem lá​tott még ilyen mér​té​-
kű umb​r á​ló​dást, mint ez, ami tel​je​sen el​fed​te a nyu​g a​ti hegy​lánc egyik mély ha​sa​dé​kát. Ez nem az a
füst​kö​dös fél​ho​mály volt, ami a mi​norok, a két lá​bon bot​la​do​zó, rop​pant monst​r u​mok kö​r ül ter​jen​-
gett. Még csak nem is a hát​bor​zon​g a​tó, moz​g ó éj​fél, amely pél​dá​ul azt a ka​i​dzsú ple​nust bur​kol​ta be,
akit a hős​nek még ré​g eb​ben si​ke​r ült le​g yőz​nie: az a tel​je​sen ki​fej​lett pél​dány, a rop​pant bes​tia egy
nap​fé​nyes dél​után kö​ze​pén szin​te tel​jes sö​tét​ség​be bur​ko​lóz​va emel​ke​dett a vi​lág fölé. Nem, a nyu​g a​ti
hegy​o l​dalt sö​tét​be bo​r í​tó umb​r á​ló​dás nem egy​sze​r ű​en el​foj​tot​ta a ter​mé​sze​tes nap​fényt, ha​nem tel​je​-
sen ter​mé​sze​tes sö​tét​ség​ként ter​pesz​ke​dett ott – nem a fény hi​á​nya, ha​nem a tel​jes el​len​té​te volt. A
nap​nyug​ta ra​g yo​g ó su​g a​r ai hi​á​ba is pró​bál​tak át​ha​tol​ni a bal​jós​la​tú ár​nyé​kok bur​kán, és még csak
meg​kö​ze​lí​tő​leg sem le​he​tett meg​tip​pel​ni, mi​fé​le ma​xi​mus rej​tő​zik alat​ta.
Fa​g yos szél csa​pott vé​g ig a hegy​csú​cson, és a fér​fi meg​bor​zon​g ott.
– Az ég​vi​lá​g on sem​mit sem bí​r ok ki​ven​ni eb​ben a sö​tét​ség​ben. Te látsz va​la​mit?
A nő bó​lin​tott. Le​r áz​ta a vál​lá​r ól az ele​mó​zsi​ás zsá​kot, majd le​csa​tol​ta sú​lyos kard​ját, és azt is a
föld​r e ha​jí​tot​ta.
– He​lyez​zé​tek ma​g a​to​kat ké​nye​lem​be. – Fel​pat​tant a ke​mény szárny​fe​de​le, és ki​tár​ta a szár​nya​it. –
Ha​ma​r o​san vissza​té​r ek, hogy fel​ké​szül​jek a harc​r a.
– Éber már? – kér​dez​te a fér​fi. – Vagy alu​szik?
A hős azon​ban em​be​r i szem​mel kö​vet​he​tet​len se​bes​ség​g el fel​csa​pott a le​szál​ló szür​kü​let​be, és egy​-
re gyor​sul​va el​r e​pült nyu​g at felé.
Ha bár​ki le​ku​co​r o​dott vol​na a fér​fi mel​lé, aki ép​pen a gye​r e​ke​ket vizs​g ál​g at​ta, ta​lán fel​me​r ül​he​tett
vol​na ben​ne a gon​do​lat, va​jon nem túl​sá​g o​san szi​kárak és iz​mo​sak-e a ko​r uk​hoz ké​pest. Hol a ba​ba​-
háj? A pár​nás comb és a ke​r e​ke​dő po​cak? Ugyan az egyi​kük már be​töl​töt​te a ha​tot, a má​sik pe​dig há​-
rom és fél éves volt, a két test​vér mé​r et​ben nem sok​ban kü​lön​bö​zött – mert a már el​hunyt test​vér, a fiú
hő​si​es ikre az anya​méh​ben a kel​le​té​nél jó​val töb​bet ha​r á​csolt ma​g á​nak a táp​anya​g ok​ból, és mind
egész​ség​ből, mé​r et​ből és erő​ből nem a neki ki​já​r ó fe​let, ha​nem a négy​ö tö​döt sze​r ez​te meg ma​g á​nak.
Amíg So​fiya ve​lük volt, min​dig eny​hén fé​lel​me​tes​nek tűnt az el​tö​kélt​sé​g e, amellyel min​den se​g ít​ség​-
nek – és köz​ve​tí​tő szán​dék​nak – el​len​állt, pe​dig összes​sé​g é​ben azért ő is leg​alább ugyan​úgy rá​szo​r ult
a papa se​g ít​sé​g é​r e, mint a fiú vagy a kis​lány. És sen​ki ne mond​ja, hogy ezek​kel az alvó gyer​me​kek​kel
sen​ki sem fog​lal​ko​zik, hogy úgy tű​nik, mint​ha soha, sen​ki sem tö​r ő​dött vol​na a ké​nyel​mük​kel. A fér​fi
azon​ban at​tól tar​tott, hogy va​ló​szí​nű​leg min​den​ki​nek ez len​ne az első gon​do​la​ta. Hát sze​re​ti va​la​ki
eze​ket a gye​r e​ke​ket? – ki​ált​hat​na fel bár​ki, aki erre jár, és könny​be lá​badt szem​mel, vád​lón néz kör​be.
– Ad ne​kik va​la​ki enni? A fér​fi a so​vány, ki​me​r ült kis ala​kok​r a né​zett, és meg​saj​dult a szí​ve. Le​ka​nya​-
rí​tot​ta ma​g á​r ól a ka​bát​ját, és a gye​r e​kek​r e te​r í​tet​te. Ami​kor ne​ki​állt tű​zi​fát gyűj​te​ni, csak a nagy​ap​ja
régi, kö​tött pu​ló​ve​r e nyúj​tott némi vé​del​met a hegy​te​tőn tom​bo​ló szél el​len.
A sza​lon​na​zsír​ban ser​ce​g ő hagy​ma és krump​li il​la​ta még a leg​mé​lyeb​ben alvó if​ja​kat is fel​éb​r esz​ti,
ha éhe​sek. A gye​r e​kek pil​la​na​tok alatt köré gyűl​tek, és vá​g ya​koz​va bá​mul​ták a ser​pe​nyőt. A pici lány
már emel​te a ke​zét, hogy az egyik apró uj​ját a for​r ó, sis​ter​g ő zsír​ba nyom​ja, de a fér​fi még idő​ben
el​kap​ta a kar​ját.
– Óva​to​san, bo​g a​r am!
– De éhes va​g yok!
– Egy szem​pil​lan​tás múl​va eszünk is. – A fér​fi fel​koc​káz​ta a ma​r a​dék son​kát is, a ser​pe​nyő​be szór​-
ta, és meg​ka​var​g at​ta az egé​szet. A va​cso​r á​ba azért bő​ven fért vol​na még va​la​mi. – Lá​tod azt a gö​csör​-
tös fát, ki​csim? Nézd, mi​lyen szép pity​pan​g ok nő​nek alat​ta. Nem akarsz hoz​ni két nagy ma​r ék​kal? De
előt​te jól rázd le ró​luk a föl​det meg a bo​g a​r a​kat. Tu​dom, hogy meg bí​r od csi​nál​ni.
– De éhes va​g yok, papa!
– Amint ho​zol egy kis zöl​det, kapsz va​cso​r át.
Meg​vár​ta, míg a kis​lány fel​pat​tan, az​tán a fiú felé for​dult.
– Szá​mod​r a is len​ne fel​ada​tom, paj​tás. Össze​szed​néd az összes ku​la​csot? Alig pár lé​pés​r e, a nagy
szik​la mö​g ött hűs kis for​r ás bu​g yog...
A fiú meg sem vár​ta, hogy be​fe​jez​ze, pi​masz, emelt han​g on köz​be​vá​g ott.
– Már ré​g en tu​dok róla, papa! – A vál​lá​r a akasz​tot​ta a kis​lány ku​la​csát, a sa​ját​ja mel​lé.
– Hát jó. – Az ér​ze​lem​ki​tö​r és meg​lep​te a fér​fit. A fiú so​ha​sem mert vol​na ilyen han​g on be​szél​ni az
any​já​val, te​hát az ap​já​val szem​ben sem lett vol​na sza​bad így ten​nie. Igaz, némi fe​le​se​lés a je​len​le​g i
hely​zet​ben nem volt fel​tét​le​nül rossz do​log. A fiú na​pon​ta le​g ya​lo​g olt vagy húsz ki​lom​nyi tá​vol​sá​g ot,
és mos​tan​r a olyan ha​lá​lo​san ki​me​r ült, hogy néha na​po​kig szik​r a sem vil​lant fel va​ló​di én​jé​ből, az ér​-
zel​mek bár​mi​lyen for​má​já​r ól nem is be​szél​ve. Hát jó, ki​a​bálj csak az apád​dal, amennyi​r e a tor​ko​don
ki​fér! – Men​jél ak​kor. Bo​r ítsd ki a ma​r a​dék vi​zet, és jól öb​lítsd ki a ku​la​cso​kat, hal​lod? Az​tán csu​r ig
meg​tölt​ve hozd vissza min​det.
– Tu​dom! – A fiú na​g yot top​pan​tott. Ki​nyúj​tott kar​r al vár​ta, hogy a fér​fi az utol​só ku​la​csot is a vál​-
lá​r a akassza.
– És nem ár​ta​na, ha nem szösz​mö​töl​nél túl so​kat, paj​tás. Kü​lön​ben a ki​csi​vel együtt olyan éhe​sek
le​szünk, hogy fel​fal​juk a te va​cso​r á​dat is. Hmmm, mi​cso​da il​la​tok ter​jen​g e​nek eb​ből a ser​pe​nyő​ből!
– Esze​tek​be ne jus​son! – A fiú a hóna alá szo​r í​tot​ta a bőr​be bu​g yo​lált bo​r os​pa​lac​ko​kat, és si​e​tős
lép​tek​kel el​in​dult a szik​la mel​lett a for​r ás felé.
A fér​fi evés köz​ben mond​ta el ne​kik, hogy ez lesz az éj​sza​ka, ami​kor a mama meg​küzd a ka​i​dzsú​-
val. Ala​po​san meg​fon​tol​ta, mi​kor​r a idő​zí​ti a be​je​len​tést: ke​vés olyan rossz hír volt, ami el tu​dott vol​-
na ron​ta​ni egy rég​ó ta várt, re​mek, for​r ó va​cso​r át.
– A na​g yot? – kér​dez​te a kis​lány.
– Azt, bo​g a​r am.
– A ma​xi​must? – né​zett fel a fiú.
– Igen, paj​tás.
Ez​zel egy idő​r e be is ér​ték mind​ket​ten, ad​dig leg​alább​is, amíg le​fog​lal​ta őket a ser​pe​nyő ka​par​g a​-
tá​sa.
Va​cso​r a után a fér​fi vá​r at​la​nul azon kap​ta ma​g át, hogy ide​g en​ként néz vé​g ig a ko​szos, de elé​g e​dett
kis ar​co​kon, és a fe​jé​ben meg​szó​lal az any​ja hang​ja. Hát mi​kor aka​rod vég​re meg​für​det​ni sze​gény​ké​-
ket, te mam​lasz? Há​rom hete nem for​dult elő ilyen! Hi​deg, sze​les este van, mama. Nem mos​dat​ha​tom
meg őket ilyen idő​ben! Fiam, mind​járt itt az ősz. Mert ez​u​tán jobb lesz? Hát mit gon​dolsz, tán meg​me​-
leg​szik az idő, vagy a csu​dá​kat, még​is in​kább je​get fogsz tör​ni a pa​tak​ban? De mama, sír​ni fog​nak,
annyi​r a ret​te​ne​te​sen hi​deg a víz. Nem aka​r om, hogy a sa​ját gye​r e​ke​im gyű​löl​je​nek. A te dol​god, azt
csi​nálsz, amit akarsz. Csak azt bá​nom, hogy nem okí​tot​ta​lak ki arra, mi​képp ütik fel a fe​jü​ket a kór​sá​-
gok, mik azok a be​teg​sé​gek, amik el​len gyógy​szer nem hasz​nál. Ha en​gem kér​del, meg kell rak​ni a tü​zet
nagy​ra, az​tán majd ott meg​me​len​ge​tik ma​gu​kat utá​na a ki​csik... de meg​lett fér​fi vagy, a te dol​god.
– Fi​g yel​je​tek csak – szó​lalt meg hir​te​len. – Rég volt már az utol​só für​dő​zés, nem? Ide​je len​ne egy
ki​csit fel​fris​sül​ni, mit gon​dol​tok?
A kér​dést azon​na​li fel​hör​dü​lés kö​vet​te, és úgy po​tyog​tak a könnyek, hogy abba bár​ki szí​ve be​le​s​aj​-
dult vol​na. A fér​fi el​tö​kélt​sé​g e messze el​ma​r adt a fel​adat​hoz szük​sé​g es vas​aka​r at​tól, ezért meg​pró​bált
úgy ten​ni, mint​ha sa​ját kér​lel​he​tet​len any​ja len​ne, és gyor​san elő​ka​par​ta a ma​r a​dék szap​pan​g ö​r ön​-
gyöt, min​den​ki​nek ho​zott egy vál​tás al​só​ne​műt, majd mi​után még egy​szer ala​po​san meg​r ak​ta a tü​zet,
min​den​kit a fagy​pont kö​ze​li hi​deg vi​zet fröcs​kö​lő he​g yi for​r ás​hoz kí​sért, a szik​la mögé.
– Hadd pró​bál​jak ki va​la​mit, papa! – ki​ál​tott fel hir​te​len a fiú. – A tűz! A föld alat​ti tűz!
A gye​r e​kek min​den egyes für​de​tés​nél tel​je​sen esze​ment öt​le​tek​kel áll​tak elő, ezért a fér​fi meg​ta​nul​-
ta meg​acé​loz​ni a lel​két, és el​en​g ed​ni a füle mel​lett a le​he​tő leg​kü​lön​fé​lébb ki​fo​g á​so​kat. A fi​ú​hoz
nyúlt, hogy le​vet​kőz​tes​se, mi​előtt a víz​r e és a szap​pan​r a ke​r ül​ne sor.
– Várj! – til​ta​ko​zott a fiú. – Meg tu​dom me​le​g í​te​ni a vi​zet, papa! Hidd el!
A fér​fi el​en​g ed​te a gye​r e​ket, és le​ült a for​r ás mel​lé az egyik kő​tömb​r e. Az uj​ját szo​po​g a​tó kis​lány
tel​jes test​sú​lyá​val ne​he​ze​dett a lá​bá​nak, mint min​dig, ha va​la​mi fel​zak​lat​ta.
– Ezt meg hogy ér​ted, paj​tás?
– Ott a tűz... a ta​laj​ban. Na​g yon, na​g yon mé​lyen – mond​ta a fiú. – Fe​let​te meg zu​bog a for​r ó víz. –
Köz​ben szé​les kéz​moz​du​la​tok​kal ér​zé​kel​tet​te, mi​kép​pen he​lyez​ked​nek el ezek a föld​ta​ni ré​te​g ek. –
Meg tu​dom kér​ni a for​r ó vi​zet, hogy ke​ve​r ed​jen a hi​deg​g el, és mire a for​r ás fel​ér hoz​zánk, már egé​-
szen kel​le​mes lesz.
– Ké​pes len​nél rá, paj​tás? Az élet​ben nem hal​lot​tam még ilyes​mi​r ől. Még az én öre​g em sem... De
tu​dod, mit? Lás​suk csak! – El​hall​g a​tott, és a fiút néz​te, aki​nek egé​szen el​me​be​teg fin​tor​ba torzult az
arca az erő​fe​szí​tés​től és az össz​pon​to​sí​tás​tól, a fér​fi szí​ve pe​dig be​le​fa​csa​r o​dott a fel​is​me​r és​be, hogy
a gyer​mek, aki​r ől azt hit​te, is​me​r i, va​ló​já​ban tel​je​sen ide​g en szá​má​r a – egy​út​tal vi​szont a büsz​ke​ség
is el​ö n​töt​te, mert ezek sze​r int a fi​ú​nak ta​len​tu​ma van. A víz​ke​r e​sés ed​dig gyer​tya​láng​ként pis​lá​ko​ló
ado​má​nya hir​te​len va​kí​tó mág​lya​ként lo​bo​g ott fel a fér​fi lel​ké​ben. És, és, és... ó, hát ho​g yan fe​lejt​het​te
el, mi​lyen volt az apja hússzor fé​nye​sebb ado​má​nyá​nak ra​g yo​g á​sá​ban dol​g oz​ni, mert olyan​kor ő
maga is ad​dig is​me​r et​len mély​sé​g ek​be bírt ha​tol​ni, és még a tel​jes​ség​g el ész​r e​ve​he​tet​len, apró rész​-
le​tek is fel​tűn​tek neki? A fiú nem ke​ve​sebb mint egy mér​föld mély​r ől hív​ta fel a for​r ás​pon​tig he​vült,
föld alat​ti tó​ból a geo​ter​mi​kus pa​ta​kot, a köz​tes kő​zet​r é​te​g e​ken ke​r esz​tül ve​zet​te fel​fe​lé a hi​he​tet​le​nül
tűz​for​r ó vi​zet, hogy az​zal he​vít​se fel a jég​hi​deg for​r ás​vi​zet, egy​r e me​le​g ebb​r e és me​le​g ebb​r e, olyan​-
ra, mint az em​be​r i test, mint a vér...
– Elég lesz, paj​tás – mond​ta a fér​fi. – Ez már elég me​leg így.
A re​pe​de​zett szik​la tö​vé​ből fa​ka​dó apró zu​ha​tag mel​lett fe​hér pá​r a​fel​hő le​be​g ett. A fér​fi le​kap​kod​ta
ma​g á​r ól a ka​bát​ját és a pu​ló​ve​r ét, le​vet​kőz​tet​te a kis​lányt, és gyor​san be​le​g á​zolt a bal​zsa​mos víz​be.
Mi​köz​ben a fia le​hunyt szem​mel, hom​lo​kát rán​col​va, egész tes​té​ben re​meg​ve állt a for​r ás mel​lett,
gyor​san meg​für​det​te a lá​nyát.
Már má​sod​szor​r a szap​pa​noz​ta a kis​g ye​r ek tal​pát, ami​kor egy kó​sza üveg​szi​lánk fel​ha​sí​tot​ta az ujj​-
be​g yét – de nem is, ez a szi​lánk nem a víz​ben hány​ko​ló​dott, ha​nem a lá​nya lá​bá​ban vagy lá​bán rej​tő​-
zött ed​dig. Gyor​san meg​kér​te a kis​lányt, hogy ül​jön le a me​der szé​lé​r e, amíg a papa meg​vizs​g ál​ja a
tal​pát. A sze​me elé tá​r u​ló lát​vány​tól azon​ban meg​hűlt ben​ne a vér. Ke​vés volt a fény, a szik​la túl​o l​da​-
lá​r ól ép​pen át​szű​r ő​dött a tá​bor​tűz de​r en​g é​se, és azon kí​vül csak a nap​nyug​ta utol​só​kat pis​lá​ko​ló, vör​-
he​nyes su​g a​r a​i​r a szá​mít​ha​tott: de így is lát​ta, hogy a kis​lány láb​ujj​kör​mei mind meg​fe​ke​ted​tek és el​-
torzul​tak. Amint gyen​g é​den meg​pisz​kál​ta a kar​mok he​g yes, le​fe​lé gör​bü​lő vé​g ét, hir​te​len tu​da​to​sult
ben​ne, hogy a lá​nyát egy​ál​ta​lán nem be​teg​ség dön​töt​te le a lá​bá​r ól – sőt mi több, ha​ma​r o​san felül fog
emel​ked​ni azon az ál​la​po​ton, ahol a be​teg​ség bár​mit is je​lent​het neki. A kis​g ye​r ek él​ve​zet​tel pan​csolt
a kel​le​me​sen fel​fű​tött víz​ben, és alig le​he​tett ki​r án​g at​ni a for​r ás​ból. Azon​ban a fiú ta​len​tu​má​nak tüze
ro​ha​mo​san apadt, a víz pe​dig ez​zel együtt hűlt ki.
– Elég volt a pa​csá​lás​ból, bo​g a​r am. – A fér​fi gyor​san be​szap​pa​noz​ta a kis​lány ha​ját, majd ala​po​san
ki​ö b​lí​tet​te a tin​cse​ket. – A test​vé​r ed na​g yon ke​mé​nyen dol​g o​zik, hogy kel​le​mes le​g yen a víz. Si​es​-
sünk!
 – Papa... – szó​lalt meg a fiú.
– Sem​mi baj, paj​tás. – Ki​emel​te a lányt a víz​ből, és be​bu​g yo​lál​ta a tö​r ül​kö​ző​be. – Gye​r ünk.
A for​r ás is​mét jég​hi​de​g en bu​g yo​g ott elő a ta​laj​ból. A gőz azon​nal el​pá​r ol​g ott. A fiú ki​me​r ül​ten ro​-
gyott le az egyik kö​ze​li szik​lá​r a.
A fér​fi fel​r án​g at​ta a kis​lány​r a a tisz​ta jé​g er​al​sót meg a zok​nit, és a ki​csi nagy​já​ból egyet​len perc le​-
for​g á​sa alatt szé​pen be​bu​g yo​lál​va, ci​pő​vel a lá​bán állt ott.
– Az a hely​zet, paj​tás – for​dult a fi​ú​hoz –, hogy az én ké​pes​sé​g e​im a tiéd kö​ze​lé​be sem ér​nek. Szó​-
val azt mon​dom, vár​junk reg​g e​lig – mi​cso​da de​rű​lá​tás, te​kint​ve, hogy ma éj​jel kö​vet​ke​zik be az apo​-
ka​lip​szis! –, és ami​kor is​mét elég erős​nek ér​zed ma​g ad, újra fel​hív​hatsz némi me​leg vi​zet. Oké?
– Oké, papa.
– Fi​g yelj, bo​g a​r am... hé​kás, meg​állj, gye​r e csak szé​pen vissza! Hát te meg hová sza​ladsz így egye​-
dül, mint​ha nem tud​nád, hogy azt nem sza​bad? Ühüm, úgy ni, ülj csak le szé​pen a bá​tyád mel​lé. Paj​tás,
fogd meg szé​pen a kis​lá​nyom ke​zét, jó?
– Igen, papa.
Ta​lán em​ber nem szü​le​tett még, aki ilyen gyor​san meg​mos​dott vol​na. A fér​fi be​vá​g ó​dott a víz​be,
jód​li​zó kur​jan​tás​sal üd​vö​zöl​te a for​r ás csont​r e​pesz​tő fa​g yos​sá​g át, majd egyik lá​bá​r ól a má​sik​r a ug​-
rál​va dör​g öl​te ma​g á​r a a szap​pant. Még két​szer el​kín​zott üvöl​tést hal​la​tott, ami​kor le​g ug​g olt, hogy
der​mesz​tő​en hi​deg vi​zet lo​csol​jon ma​g á​r a. Szá​nal​mas, min​den mél​tó​sá​g ot nél​kü​lö​ző lát​vá​nyos​ság
volt ez – en​nek el​le​né​r e ki​vá​ló szó​r a​ko​zást nyúj​tott a gye​r e​kek​nek, akik mind​vé​g ig fet​r eng​tek a ne​ve​-
tés​től.
Vé​g ül vissza​kí​sér​te őket a tűz​höz. A szél​r o​ham észa​ki irány​ból ost​r o​mol​ta a fenn​sí​kot, ezért ere​de​-
ti​leg is egy vé​dett be​ug​r ó​ban rak​ta meg a tü​zet, sőt még he​ve​nyé​szett vé​dő​fa​lat is fel​hú​zott pár szik​la​-
da​r ab​ból, azon​ban a lán​g ok még így is fo​lya​ma​to​san haj​bó​kol​tak és hu​nyo​r og​tak. A gye​r e​kek a nap
apró-csep​r ő ese​mé​nye​i​r ől pró​bál​tak be​szél​g et​ni vele, ami hár​mó​juk kö​zös szo​ká​sa volt min​den
egyes le​fek​vés előtt – most pél​dá​ul szó​ba ke​r ült az a sze​g ény kis​ku​tya, aki el​ma​r adt mel​lő​lük. Mit
gon​dúsz, papa, mi le​szen vele? A fér​fi azon​ban le​g ug​g olt a tűz mel​lé, és csak annyi telt tőle, hogy a
fe​jét in​g at​va, han​g o​san va​cog​va pró​bál​ja a fé​sű​vel ki​fé​sül​ni vi​zes ha​ját. Így az​tán a fiú kez​dett bele a
jól is​mert me​sé​be a ked​ves csa​lád​r ól és a há​r om kis​g ye​r ek​r ől, akik mind egy sá​tor​ban él​tek egy zöld
ré​ten, a pa​tak mel​lett, ahol a gye​r e​kek egész nap játsz​hat​tak a szép, nap​sü​töt​te vi​dé​ken. A kis​lányt szo​-
ká​sa sze​r int most is csak egyet​len rész​let ér​de​kel​te: Me​leg volt? Mennyi​re volt me​leg? A fiú erre is​mét
rész​le​te​sen el​me​sél​te, mi​lyen bá​mu​la​to​san me​leg lett at​tól, hogy reg​g el​től es​tig sü​tött a nap.
Re​me​kül hang​zik – gon​dol​ta a fér​fi, de most olyan szí​ve​sen köz​be​ve​tet​te vol​na, hogy az em​be​r ek
so​ha​sem él​het​tek csak úgy, a sza​bad​ban. Ha na​g yobb cso​por​tok me​r é​szel​tek össze​ve​r őd​ni a boly​g ó
fel​szí​nén, rá​adá​sul még föl​det is mű​vel​tek és épít​kez​ni kezd​tek, ne​tán fá​kat vág​tak ki, a ley-vo​na​lak​-
ban azon​nal fel​erő​sö​dött a há​bor​g ás. A ka​i​dzsúk szá​má​r a min​den ilyen tí​pu​sú em​be​r i te​vé​keny​ség
meg​fe​lel​tet​he​tő an​nak az egy​r e kel​le​met​le​nebb visz​ke​tés​nek, ami ala​pos va​kar​g a​tást igé​nyel.
A gye​r e​kek tö​ké​le​te​sen tisz​tá​ban vol​tak az​zal, hogy az em​be​r ek a föld alat​ti bar​lang​bir​to​kok​ban
kény​te​le​nek élni – ép​pen elég sok​ban jár​tak ők ma​g uk is. Vi​szont éle​tük nagy ré​szét szél​ben, eső​ben,
nap​fény​ben töl​töt​ték, mi​köz​ben az ap​juk​kal együtt kö​vet​ték a hőst – így az​tán tel​je​sen ért​he​tő mó​don
a va​don vagy az édes​vizű pa​ta​kok mel​lett fel​ál​lí​tott sát​r ak olyan kel​le​mes dol​g ok​nak tűn​tek szá​muk​r a,
ame​lye​ket bi​zo​nyá​r a min​den​ki is​mert.
A fér​fi úgy érez​te, mos​tan​r a kel​lő​en ki​me​le​g e​dett és meg​szá​r adt, ezért fel​ö l​tö​zött. Még a ser​pe​nyő​-
vel és az evő​esz​kö​zök​kel kel​lett kez​de​nie va​la​mit. Mi​vel úgy tűnt, az​nap nem fog esni, arra ju​tott,
nem lesz szük​ség a sá​tor​r a, és elő​szed​te a há​ló​zsá​ko​kat meg a gyé​kény​fo​na​to​kat. A biz​ton​ság ked​vé​-
ért oda​szólt a gye​r e​kek​nek – Ma​rad​ja​tok nyug​ton és ren​de​sen vi​sel​ked​je​tek! –, majd el​ment ki​mos​ni a
kis​lány meg a sa​ját ko​szos al​só​ne​mű​it.


Dr. An​var Abu Hasszán pszi​cho​ge​no​mi​kus: Ha​bár to​vább​r a is az em​be​r i​ség fenn​ma​r a​dá​sá​ért küz​-
dünk a lé​te​zé​sün​ket fe​nye​g e​tő, ide​g en ve​sze​de​lem​mel szem​ben, arra kér​ném ked​ves kol​lé​g á​i​mat,
hogy egy na​g yon fon​tos szem​pon​tot min​den​kép​pen tart​sa​nak ész​ben: ha a pusz​tán me​cha​ni​kai jel​le​g ű
meg​o l​dá​so​kon kí​vül min​den mást el​ve​tünk, hosszú tá​von a Hős-pro​jekt je​len​ték​te​len​né sor​vad, és
óha​tat​la​nul ku​darc​ba ful​lad. Sze​r et​ném te​hát, ha a kö​vet​ke​ző kér​dé​se​ket ala​pos meg​fon​to​lás tár​g yá​vá
ten​nék.
Mi​ként ma​r ad​hat igaz a már​tír a vég​ső pró​ba​té​tel kü​szö​bén? Mi​ből táp​lál​ko​zik az utol​só​nak ma​-
radt, még küz​dő fér​fi ki​tar​tá​sa, hon​nan nye​r i ren​dít​he​tet​len ere​jét? És mi​lyen er​köl​csi mo​ti​vá​ció dol​-
go​zik ab​ban a nő​ben, aki min​dig és azon​nal má​sok se​g ít​sé​g é​r e siet, mit sem tö​r őd​ve az​zal, hogy
eköz​ben a sa​ját éle​tét koc​káz​tat​ja? Va​jon egy gyá​va em​ber ké​pes meg​küz​de​ni a ka​i​dzsú​val? Meg​ten​né
ugyan​ezt egy önző nő vagy egy bi​zony​ta​lan​ko​dó, dön​tés​kép​te​len fér​fi? Egy​szó​val mond​junk igent a
kü​lön​bö​ző ké​pes​sé​g ek​r e, kö​ze​lít​se a hős moz​g á​sa a hang​se​bes​sé​g et, tud​ja vissza​tar​ta​ni a lé​leg​ze​tét a
vá​ku​um​ban, kap​jon elekt​r o​g e​ne​r a​tív pla​xot, és han​g os igen​nel kell üd​vö​zöl​nünk min​den olyan ku​ta​-
tást, ami a kül​ső váz ha​té​kony​sá​g át nö​ve​li. Vi​szont új​fent el kell is​mé​tel​nem, hogy mi​köz​ben a szu​-
per​hu​mán tes​tet fej​leszt​jük, nem fe​led​kez​he​tünk meg a szív​r ől sem!

És ha úgy tör​té​nik, hogy a hit​ves sza​bad aka​ra​tá​ból fel​ajánl​ja az el​kép​zel​he​tő leg​na​gyobb ál​do​za​-
tot, gya​ra​pod​jék hát a hős bio​ma​gi​ci​tu​ma + 100 ma​ná​val, amely így már ele​gen​dő ah​hoz, hogy lét​re​jö​-
hes​sen egy Vul​kán​ki​tö​r és, mi​nek so​rán a föld​bu​rok meg​ha​sa​dá​sá​val rob​ba​nás​sze​rű mag​ma​ki​tö​rés
csap elő az asz​te​no​szfé​rá​ból: ez azon​nal el​pusz​tít​ja a ka​i​dzsú mino​r est, és ple​ni meg a ma​xi​mus je​-
len​tő​sen...

Az éj​sza​kai eget pettye​ző csil​la​g ok szá​ma mil​li​ár​dok​r a rúg​ha​tott, és az ép​pen gya​r a​po​dás​nak in​dult
sar​ló​já​val a ma​g á​nyos hold is hoz​zá​já​r ult az ál​ta​lá​nos de​r en​g és​hez. A fél​hold​nak még egy ide​ig sem​-
mi​kép​pen sem ne​vez​he​tő égi​test fény​te​len tá​ja​in a le​zu​hant anya​ha​jó – ami jó​val száz év​vel a ka​taszt​-
ró​fa után is lán​g olt – hát​bor​zon​g a​tó, zöl​des iz​zá​sa hol pis​lá​kolt, hol fel​erő​sö​dött. Vi​szont a hegy​te​tőn
égő tü​zet le​szá​mít​va az egész sö​tét, ki​halt tá​jon nem akadt más fény​for​r ás. A pa​r á​nyi tá​bor​he​lyen kí​-
vül sem​mi sem árul​ko​dott ar​r ól, hogy ezen a boly​g ón a maj​mok egy​szer le​jöt​tek a fák​r ól, egy​kor se​-
lyem​r u​hás nők csi​no​sí​tot​ták ma​g u​kat ék​kö​vek​kel vagy a le​tűnt ko​r ok​ban fér​fi​ak há​bo​r ús​kod​tak egy​-
más​sal.
A fér​fi az egyik fa gö​csör​tös, kösz​vé​nyes uj​jak​ként össze​ka​pasz​ko​dó ágai közé kö​töt​te ki a szá​r a​dó
ru​há​kat, ne​hogy el​vi​g yen min​dent a szél. Mire vissza​tért a gye​r e​kek​hez a tűz mel​lé, és a lán​g ok fö​lött
pró​bál​ta meg​me​len​g et​ni hi​deg​től el​g ém​be​r e​dett ke​zét, a fiú és a kis​lány már a cso​ko​lá​dé​r ól be​szél​-
tek, ezért gyor​san köz​be is szólt.
– Ha vi​szont még​is túl​él​jük ezt az éj​sza​kát, ak​kor nin​csen több. Ennyi volt, kész.
A fiú zsém​be​sen a fér​fi​r a mu​ta​tott.
– Te mond​tad, hogy ha a mama meg​küzd a ka​i​dzsú​val, meg​ehet​jük a cso​kit. Meg​ígér​ted, papa!
Nem. Úgy fo​g al​ma​zott, „ta​lán”, mert so​ha​sem tett ígé​r e​te​ket. Mi a csu​dá​nak ten​ne ilyet, ha úgy​sem
ga​r an​tál​hat​ja, hogy ezek​ből bár​mi va​ló​r a is vá​lik?
– Tény​leg ez a kis da​r ab​ka van már csak. – Érez​te, hogy már megint ah​hoz a csú​nya, ide​g e​sí​tő tak​-
ti​ká​hoz fo​lya​mo​dik, ami​kor va​la​ki csak azért ha​laszt el va​la​mit, amit most le​het​ne a leg​job​ban ki​él​-
vez​ni, mert at​tól tart, soha töb​bé sem​mi sem lesz már jó. – Mind​ket​ten jól meg​g on​dol​tá​tok?
 Igen!
Így az​tán fel​tet​te forr​ni a vi​zet, és cso​ko​lá​dé​tör​me​lé​ket re​szelt az ón​bög​r é​be, majd vé​g ül a ma​r a​-
dék mé​zet is fel​hasz​nál​ta, hadd le​g yen ak​kor már a le​he​tő leg​éde​sebb az ital. A két gye​r ek közé ült le
a bög​r é​vel, és fel​vált​va nyúj​tot​ta oda hol az egyik​nek, hol a má​sik​nak, de nyu​g od​tan rá​juk is bíz​hat​ta
vol​na a por​ci​ó ​zást. A fiú és a kis​lány ma éj​jel ugyan​is a leg​jobb ba​r á​tok vol​tak – a pár​tat​lan​ság föld​r e
szállt an​g ya​lai –, és olyan szé​les mo​soly​g ást, mint eb​ben a kis tá​bor​ban, rég​ó ta nem lá​tott sen​ki. De
vég​té​r e is mi mást re​mél​ne az em​ber, ha nem azt, hogy a gyer​me​kei bol​do​g ok és nem fáz​nak? Már a
cso​ko​lá​dé ma​r a​dé​kát tun​kol​ták uj​jal a bög​r é​ből, ami​kor a hős alá​szállt az ég​ből. Te​hát el​jött az idő.
A nő össze​csuk​ta a szár​nyát, és nyom​ta​la​nul el​tün​tet​te a ki​tin​pán​cél​ja alatt. Két mé​ter​nél is ma​g a​-
sabb volt, és le kel​lett tér​del​nie, hogy a gye​r e​kek ar​cá​ba néz​hes​sen.
– Áld​ja​tok meg a csa​ta előtt – mond​ta, és a tá​bor​ból azon​nal el​tűnt a vi​dám​ság, úgy, mint ami​kor a
hir​te​len szél​r o​ham​ban el​lob​ban​nak a tá​bor​tűz láng​jai. A nő fel​emel​te a fegy​ver hü​ve​lyét a föld​r ől,
ahol ed​dig he​vert, ki​húz​ta a kar​dot, és in​tett a fi​ú​nak, hogy csó​kol​ja meg a pen​g ét.
– Papa... – kezd​te a fiú.
– Itt va​g yok. – A fér​fi biz​ton​sá​g os tá​vol​ság​r a a tűz​től le​tet​te a kis​lányt, és meg​fog​ta a fiú ke​zét. –
Vi​g yá​zok rád, paj​tás. Nem esik sem​mi ba​jod. – A leg​utób​bi al​ka​lom​mal min​den át​me​net nél​kül
menny​kő csa​pott le a kris​tály​tisz​ta ég​ből: a vil​lám​nya​láb ugyan fel​töl​töt​te a kar​dot, vi​szont a fiút is
le​te​r í​tet​te. Sze​g ény egy hé​tig he​vert mo​tyo​g ós, fél​álom​sze​r ű, hi​deg​r á​zós ál​la​pot​ban, és még hó​na​po​-
kig rend​kí​vül gyen​g e ma​r adt.
A hős​höz sé​tál​tak. A fér​fi iga​zo​dott a fiú las​sú lép​te​i​hez. Az ap​r ó​nép tud​ta, hogy a na​g yok szí​vé​ben
min​dig ki​szá​mít​ha​tat​la​nul lo​bog a sze​szély, és az​zal is tisz​tá​ban vol​tak, ami​vel má​sok nem, mi​sze​r int
az úgy​ne​ve​zett sze​r e​tet – amit a nyá​jas mo​soly je​lez – egyet​len szem​pil​lan​tás alatt ádáz ha​r ag​ba és
pusz​tí​tás​ba csap​hat át. Ép​pen ezért a gye​r e​kek ki​zá​r ó​lag olyan óva​tos​ság​g al kö​ze​lí​tet​tek a hős​höz,
mint a régi ko​r ok iz​r a​e​li​tái Jah​vé​hoz.
A fiú fel​né​zett az any​já​r a: a hős arca maga volt a rez​ze​net​len nyu​g a​lom és tö​r ő​dés, ami​től egy​for​-
mán em​lé​kez​te​tett szo​bor​r a és ro​var​r a. A fér​fi le​tér​delt a fia mel​lé, és sür​g e​tő han​g on, sut​tog​va ma​-
gya​r á​zott neki ar​r ól, a boly​g ó szem​pont​já​ból mennyi​vel fon​to​sabb ez az egy csa​ta min​den ko​r áb​bi​-
nál.
– Re​mé​lem, győz​ni fogsz, mama – mond​ta vé​g ül a fiú, és csü​csö​r ít​ve a nála jó​val na​g yobb kard
fölé ha​jolt. A hős ke​zé​ben szo​r on​g a​tott mar​ko​lat azon​nal fel​fény​lett, a nő uj​jai kö​zül va​kí​tó ra​g yo​g ás
áradt. A hi​deg, szür​ke acél fe​hé​r en iz​za​ni kez​dett.
A fér​fi el​r án​tot​ta és át​ö lel​te a fiút, majd el​dob​ta ma​g át, és a ta​lajt ka​pál​va, rug​da​lóz​va pró​bált a leg​-
gyor​sab​ban a le​he​tő leg​messzebb​r e ke​r ül​ni a ha​lá​los, per​zse​lő hő​ség​től. A ka​bát​juk​ból füst szi​vár​-
gott, a ha​juk meg​pör​kö​lő​dött.
– Vidd in​nen! – or​dí​tott rá a hős​r e. – Túl for​r ó!
A nő fel​állt. Egy pil​la​nat​r a sem en​g ed​te el a fe​hé​r en izzó fény​o sz​lo​pot, ami kez​det​ben úgy sü​tött,
akár egy nyi​tott aj​tó​val ro​baj​ló ka​zán, az​tán ége​tett, mint egy ká​ni​ku​lai nap, majd min​den egyes tá​vo​-
lo​dó lé​pés​sel to​vább hűlt, míg a vé​g én is​mét át​csa​pott raj​tuk a sark​vi​dé​ki szél. A hős a fenn​sík szé​lé​r e
vit​te a kar​dot, és be​le​szúr​ta a tö​mör szik​lá​ba, ami azon​nal köp​köd​ve, füs​tö​lög​ve zsí​r os masszá​vá ol​-
vadt, akár a for​r ó ser​pe​nyő​be ha​jí​tott zsír. A fé​nye​sen izzó pen​g ét a csepp​fo​lyós​sá váló kő​ben hagy​ta,
ahol az egy​ko​r i acél eny​hén im​boly​g ott to​vább, majd vissza​bal​la​g ott hoz​zá​juk, és pon​to​san ugyan​-
olyan póz​ban tér​delt le előt​tük, mint az előbb. Egé​szen ad​dig ha​jolt elő​r e, amíg a hom​lo​ka a föl​det
nem érin​tet​te, és vár​ta, hogy a kis​lány meg​csó​kol​ja a há​tát.
A hős már eb​ben az ál​la​po​tá​ban is bá​mu​la​tos szár​nyak​kal büsz​kél​ked​he​tett, de a ma​xi​mushoz en​nél
sok​kal jobb​r a volt szük​sé​g e. Mint egy ezer​ton​nás föl​csu​szam​lás, ami maga alá te​me​ti a bal​sze​r en​csés
ván​dort, pon​to​san így és ilyen erő​vel súj​tott le egy ka​i​dzsú. Nem is be​szél​ve az ide​g en test​ned​vek​r ől,
le​g yen az kö​pet, ürü​lék vagy seb​ből fröccse​nő vér, mert bár​me​lyik föl​di te​r emt​mény hú​sát fo​lyós
nyál​ká​vá bom​lasz​tot​ta, hogy táp​anyag​ban gaz​dag trá​g ya​ként gaz​da​g ít​sa az új​ból el​bur​ján​zó ter​mé​-
sze​tet, kü​lö​nö​sen az egy​ko​r i vá​r o​sok rom​ja​in ki​sar​ja​dó er​dő​sé​g e​ket. Azt nem tud​hat​ták elő​r e, ez​út​tal
mi​lyen for​mát ölt a hős me​ta​mor​fó​zi​sa – maga a hős sem sej​tet​te soha. Ilyen​kor egyet​len biz​tos tényt
kel​lett ész​ben tar​ta​ni​uk: bár​mi​lyen át​ala​ku​lás ta​núi, az élet​ve​szé​lyes és fel​ka​va​r ó lesz.
– Gye​r e, bo​g a​r am – mond​ta a fér​fi, és le​g ug​g olt. Ki​tár​ta a kar​ját, és a kis​lány, aki még min​dig az
uj​ját szo​po​g at​ta, oda​sé​tált hoz​zá. Ami​kor azon​ban a fér​fi gyen​g éd, sür​g e​tő moz​du​lat​tal a hős felé
for​dí​tot​ta („Adj szé​pen pu​szit a ma​má​nak, mint a múlt​kor!”), a kis​g ye​r ek erő​sen rá​mar​kolt a ka​bát​-
sze​g é​lyé​r e, és nem volt haj​lan​dó el​en​g ed​ni.
– Félsz? – A fér​fi meg​ci​r ó​g at​ta a lány ha​ját, és cin​kos mó​don úgy mo​soly​g ott rá, hogy va​la​mennyit
a sa​ját fé​lel​me​i​ből is meg​mu​tas​son. – Tu​dom. Én is. De na​g yon sze​r et​ném, ha a ked​ve​mért meg​ten​néd
azt az ap​r ó​sá​g ot. Na, a papa ked​vé​ért... adj egy pu​szit a mama há​tá​r a, jó? – (A ki​kény​sze​r í​tett csók ha​-
tás​ta​lan volt, akár​csak az, amit szik​r á​nyi sze​r e​tet nél​kül ad​tak.) A kö​nyör​g és​sel si​ke​r ült meg​pen​dí​te​-
nie va​la​mit a gyer​mek lel​ké​ben, amit ko​r áb​ban nem, és a ret​te​g és​től üres te​kin​te​té​be kez​dett vissza​tér​-
ni az élet.
– Kér​lek szé​pen – mond​ta a fér​fi, mire a kis​lány bó​lin​tott. Az apja sze​lí​den meg​lök​te, és néz​te, aho​-
gyan a nő felé sé​tál.
A kis​lány vé​g ül meg​állt, és bi​zony​ta​lan pil​lan​tás​sal hát​r a​né​zett. A fér​fi bó​lin​tá​sá​r a le​ha​jolt, és meg​-
csó​kol​ta a hős há​tát bo​r í​tó ki​tin​pán​célt. Az apja a kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban már ott is ter​mett mel​let​te, és
ide​g e​sen el​r án​tot​ta on​nan. Alig sza​kadt el a kis​lány ajka az any​ja fel​ső​tes​té​től, az már​is meg​vál​to​zott,
és sok​kal em​be​r ibb lett – ha​bár nagy​r észt ed​dig is em​ber​sze​r ű volt, át​la​g os vég​ta​g ok​kal és nor​má​lis
ará​nyok​kal –, csak az ed​dig hús és csont ala​kult át va​la​mi​fé​le élő, még​is már​vány​sze​r ű anyag​g á.
A hős im​má​r on tel​je​sen sima, gyé​mánt​ke​mény​sé​g ű háta kel​lős kö​ze​pén peng​evé​kony száj nyílt
eről​köd​ve. A lyuk​ból hosszú, va​dul for​g ó, tüs​kés kő​csáp tü​r em​ke​dett elő. A kör​be-kör​be​csap​ko​dó
ro​tor, ami könnye​dén le​szag​g at​hat​ta vol​na a fe​jü​ket, alig pár cen​ti​met ma​g as​ság​ban szel​te a le​ve​g őt a
ku​por​g ó fér​fi fe​lett, aki sa​ját tes​té​vel, föld​höz szo​r í​tott arc​cal véd​te a kis​lányt. A ki​csi a ret​te​g és​től
fél​ő rül​ten pró​bált ki​sza​ba​dul​ni, a fér​fi pe​dig a hős​sel or​dí​tott, hogy emel​ked​jen vég​r e a le​ve​g ő​be,
mi​előtt mind​ket​tő​jük​kel vé​g ez. Csak ak​kor en​g ed​te el a kis​lányt, ami​kor ez vég​r e meg​tör​tént. A ki​csi
azon​nal vissza​me​ne​kült a báty​já​hoz a tűz mel​lé, és úgy ül​tek ott össze​ka​pasz​kod​va, mint két fé​lig
meg​ful​ladt ha​jó​tö​r ött, akik csak Is​ten ke​g yel​mé​ből, egye​dü​li​ként ver​g őd​tek part​r a, a cá​pa​tá​ma​dás és a
vi​har da​cá​r a.
A hős vá​r at​la​nul le​csa​pott fent​r ől. Ál​ta​lá​ban sa​ját sú​lyá​nál töb​bet nem bírt vin​ni, ha re​pült, most
azon​ban erő​fe​szí​tés nél​kül kap​ta fel a fér​fit és ra​g ad​ta ma​g á​val a ma​g as​ba, ahol meg​állt, és le​be​g és​r e
vál​tott.
Egé​szen a fér​fi fü​lé​hez kel​lett ha​jol​nia, hogy a hang​ja túl​har​sog​ja a bi​zarr szárny​szerv ro​ba​ját.
– Sze​r etsz?
– Igen!
– Iga​zán? – A nő ajka kő​ből volt, pu​há​nak egy​ál​ta​lán nem ne​vez​he​tő, de tü​kör​si​ma. – Hi​he​tek ne​-
ked? Sze​r etsz annyi​r a, hogy bár​mit meg​ten​nél ér​tem? Az ég​vi​lá​g on bár​mit?
– Bár​mit! – fe​lel​te a fér​fi, és meg​si​mo​g at​ta a nő ar​cát. Va​jon ér​zett eb​ből va​la​mit? – Bár​mit meg​-
ten​nék ér​ted. – Ne​he​zen tud​ta át​ö lel​ni a nőt, és na​g yon ne​he​zen bírt hoz​zá​si​mul​ni: nem​csak kő​ből
volt, ha​nem sok​kal na​g yobb is volt nála. – Sze​r et​lek!
– Ha le aka​r om győz​ni a ma​xi​must, sok​kal több​r e van szük​sé​g em, mint amit ed​dig bár​mi​kor is kap​-
tam tő​led. Sok​kal, sok​kal több​r e.
 – Mennyi​r e? – kér​dez​te a fér​fi.
– Mennyi te​lik tő​led? – kér​dez​te a nő.
És a hős még így is meg​vár​ta, amíg ő ha​jol oda hoz​zá és érin​ti az aj​kát az aj​ká​hoz.
Az ér​zés leg​in​kább arra ha​son​lí​tott, mint ami​kor va​la​ki so​ká​ig szo​po​g at és rág​csál egy da​r ab cu​-
kor​ná​dat. Úgy csor​g ott ki be​lő​le az élet​erő, fi​a​tal​ság, szép​ség – avagy min​den​nek a meg​fog​ha​tat​lan
meg​fe​le​lő​je –, mint aho​g yan a ki​csa​vart rongy​ból szi​vá​r og a víz, aho​g yan a cu​kor​nád​ból szé​pen las​-
san el​tű​nik az édes​kés íz. A gyöt​r el​mes fáj​da​lom el​le​né​r e azon​ban kész​sé​g e​sen vi​szo​noz​ta a kő​aj​kak
csók​ját. Mi​hez kezd az, aki a vi​lág​tör​té​ne​lem leg​na​g yobb hő​sé​nek hit​ve​se​ként és pajzs​hor​do​zó​ja​ként
kény​te​len meg​hoz​ni ezt az apró ál​do​za​tot, an​nak tel​jes tu​da​tá​ban, hogy ez​zel a hős az egész anya​boly​-
gót meg​ment​he​ti? Ki az, aki meg​hoz​ná ezt az ál​do​za​tot? A fér​fi tud​ta, hogy ő min​den​kép​pen. A csók​-
tól a nő tes​tét al​ko​tó anyag azon​nal meg​vál​to​zott, ke​mé​nyebb lett még az élő már​vány​nál is, a fér​fi
csont​jai pe​dig jól hall​ha​tó​an meg​r eccsen​tek az öle​lé​sé​ben. A ki​tü​r em​ke​dő tüs​kék és élek mi​att las​san
olyan​ná vált, mint egy be​ágya​zott üveg​szi​lán​kok​kal meg​erő​sí​tett vé​dő​sánc, és csók​ja hir​te​len vért fa​-
kasz​tott a hús-vér aj​kak​ból.
A ro​ha​mo​san gyen​g ü​lő fér​fit szo​r í​tó öle​lés egy​r e szo​r o​sab​bá vált, míg egy​szer csak el​jött a pil​la​-
nat, ami​kor min​den vágy és aka​r at el​le​né​r e a tes​te egy​szer csak nem bír​ta to​vább. A hős ajka alig egy
mil​li​met​r e le​be​g ett az övé​től, és es​de​kel​ve kér​te, hogy csó​kol​ja még to​vább, és a fér​fi pró​bál​ko​zott,
ó, de még mennyi​r e pró​bál​ko​zott, és min​den egyes kér​dés​r e – „Sze​r etsz?” – őszin​tén vág​ta rá az
igent.
Ereszd el! Tom​pa kop​pa​nás hal​lat​szott, mint ami​kor kő csa​pó​dik kő​nek, vagy mint​ha ka​vics pat​tant
vol​na le már​vány​fal​r ól. A fér​fi​ban tom​pán tu​da​to​sult, hogy a gye​r e​kei el​ke​se​r e​det​ten ki​a​bál​nak, és
újra meg újra kö​vek​kel ha​ji​g ál​ják az any​ju​kat. En​gedd el! Gyű​löl​lek! Ennyi​r e el​fa​jult vol​na a csók?
Re​mél​he​tő​leg ennyi​r e azért nem. Va​la​ki​nek be kell ta​kar​g at​nia a gye​r e​ke​ket ma éj​jel is. És ki​től kap​-
ná​nak táp​lá​ló, me​leg reg​g e​lit más​nap, ha nem tőle? A gon​do​lat annyi​r a meg​r é​misz​tet​te, hogy si​ke​r ült
el​for​dí​ta​nia az ar​cát a nő​től. Ab​ban a pil​la​nat​ban en​g e​dett a szo​r í​tás, és te​he​tet​le​nül hul​lott alá, amíg
ha​tal​mas puf​fa​nás​sal meg nem ér​ke​zett a föld​r e. Sze​me előtt szi​vár​vány​szín vil​la​ná​sok és sö​tét fol​tok
ker​g et​ték egy​mást.
Arra tért ma​g á​hoz, hogy a fiú meg a kis​lány be​szél​nek hoz​zá. Kér​lek, ne halj meg! Szét​ve​tett ta​g ok​-
kal he​vert a föl​dön, és ép​pen csak rán​g a​tóz​ni bírt – annyi ere​je sem ma​r adt, hogy vé​r es aj​kát ki​emel​je
a por​ból. Kelj fel, papa! Kelj fel! Pró​bált va​la​mi meg​nyug​ta​tót mon​da​ni a gye​r e​kek​nek, de csak halk
nyi​vá​ko​lás​r a telt tőle, mint​ha kis​macs​ka len​ne, aki a víz​be ha​jí​tott alom​ból egye​dü​li kö​lyök​ként evic​-
kélt ki a ten​g er​part​r a. Rá​adá​sul amel​lett, hogy tel​je​sen si​ker​te​le​nül pró​bált meg be​szél​ni vagy mo​zog​-
ni, maga a kí​sér​let is ret​te​ne​tes erő​fe​szí​tést igé​nyelt, és vé​g ül hosszú ide​ig olyan te​he​tet​le​nül he​vert
ott, hogy néma moz​du​lat​lan​sá​g a nem sok​ban kü​lön​bö​zött egy ra​va​tal​r a ki​te​r í​tett tes​té​től. A gye​r e​kek
ha​son​ló​kép​pen ki​me​r ül​tek a nagy ki​a​bá​lás​ban, és a két​ség​be​esett jaj​g a​tá​suk fo​ko​za​to​san pa​na​szos
nya​fo​g ás​sá csi​tult – a ka​bát​ját ci​bá​ló kis ke​zek ma​r ad​tak, akár​csak a ha​ját si​mo​g a​tó uj​jak.
Va​la​hon​nan a messze​ség​ből, az éj​sza​ka sö​tét​jé​ből tel​je​sen rend​szer​te​le​nül szű​r ő​dött idá​ig a sok
föld​r en​g e​tő ro​baj és az egy​mást kö​ve​tő csat​ta​ná​sok lár​má​ja, mint​ha vi​as​ko​dó is​te​nek ke​ve​r ed​tek vol​-
na oda​át nem e vi​lá​g i lép​té​kű ököl​harc​ba. Egy íz​ben még a tá​vol​ból is hal​la​ni le​he​tett a hős dü​hödt ki​-
ál​tá​sá​nak erőt​len vissz​hang​ját, ami köz​vet​len kö​zel​ből azon​nal vért fa​kasz​tott vol​na mind​annyi​uk fü​-
lé​ből.
Az idő sze​r en​csé​r e tet​te, amit ten​nie kel​lett, és a fér​fi egy​szer csak érez​te, hogy vissza​fe​lé sod​r ó​dik
a ha​lál köz​vet​len pe​r e​mé​r ől, és meg​ál​la​po​dik va​la​hol a kö​ze​li ha​tár​mezs​g yén. Va​la​ho​g yan si​ke​r ült
mind​két vál​la alá be​küz​de​nie kar​mok​ká sor​vadt ke​zét, és min​den mor​zsá​nyi ere​jé​vel pró​bál​ta el​tol​ni
ma​g át a ta​laj​tól – míg vé​g ül fel​ült. Csak a ma​g as​sá​g os úr​is​ten a tu​dó​ja, mi​kép​pen si​ke​r ült eb​ből a
hely​zet​ből kó​r ó​vá szik​kadt lá​bá​r a áll​nia, ar​r ól nem is be​szél​ve, ho​g yan ju​tott vissza a tűz mel​lé, ahol
is​mét le​ült vagy még in​kább el​dőlt. Va​ló​já​ban a gye​r e​kek tá​mo​g at​ták el odá​ig, két ol​dal​r ól be​se​g ít​ve,
tü​r el​me​sen, szó nél​kül, mint két kis​an​g yal.
– Paj​tás...
– Igen, papa?
– Kuk​kants már bele a zsák​ba. Vedd elő ne​kem a seb​ke​nő​csöt, meg egy tisz​ta ron​g yot is ad​jál.
A fiú így tett.
Ad​dig nem volt gond, amíg a be​ned​ve​sí​tett ronggyal csak a sa​r at tö​r öl​g et​te le az aj​ká​r ól, ami​kor
azon​ban szét​ha​so​g a​tott aj​ká​r a ke​r ült a csí​pős ken​ce, ön​kén​te​le​nül is fel​vinnyo​g ott.
– Jól van – szó​lalt meg nagy ne​he​zen. – Cso​ma​g olj össze, paj​ti. A rongy megy a szennyes​be.
– Oké, papa.
A kis​lány ed​dig egyet​len​egy​szer lát​hat​ta csak, mi​lyen árat kell fi​zet​nie a hát​bor​zon​g a​tó cso​da​té​te​-
lért, de va​ló​szí​nű​leg úgy​sem em​lé​ke​zett már rá. Most az apja mel​lett ácsor​g ott, és kesz​tyű​ben ta​po​g at​-
ta be​esett, meg​r án​co​so​dott ar​cát, rit​ku​ló, ősz ha​ját, mint​ha kéz​zel is meg le​het​ne fog​ni a ter​mé​szet​el​-
le​nes öre​g e​dés ál​la​po​tát. A fér​fi a ki​csi​r e mo​soly​g ott.
– A mama majd vissza​vál​toz​tat, mi​után le​g yőz​te a ka​i​dzsút – mond​ta. Ha le​g yőz​te a ka​i​dzsút... – Ne
ag​g ódj, bo​g a​r am. – De mint​ha még a hang​ja is más​va​la​ki tor​ká​ból re​cse​g ett vol​na elő: át​ha​tóbb, zi​-
há​ló​sabb, si​r án​ko​zó volt. El​kín​zott gri​masz​ba torzult az arca, könny csor​dult a sze​mé​ből, és on​nan​tól
kezd​ve egyet​len ked​ves sza​va sem bír​ta meg​nyug​tat​ni a kis​lányt.
A fiú vissza​jött, le​ült, és gyen​g é​den a fér​fi​nak dőlt. Mint aki kör​be​jár​ta az egész boly​g ót, és idő​vel
még​is ha​za​tért, ha​bár ti​tok​ban so​sem hit​te, hogy ez a nap is el​jön egy​szer, úgy sza​ladt ki a szá​ján a
meg​könnyeb​bült só​haj, hosszan, las​san, a nyo​má​ban pe​dig fi​nom re​me​g és ér​ke​zett, hogy az egész
tes​tén vé​g ig​fus​son. Sok​szor vé​g ig​néz​te már, ho​g yan őszül meg hir​te​len a papa, bár el​ed​dig so​ha​sem
tűnt ennyi​r e gör​nyedt​nek és tö​r é​keny​nek a vé​g én: még a máj​fol​tos fej​bőr is fel​de​r en​g ett a haj​szá​lak
kö​zött, mint ami​kor a por​hó alól ki​lát​sza​nak a gö​r ön​g yök meg a kö​vek.
A fér​fi el akar​ta te​r el​ni a kis​lány fi​g yel​mét, hát​ha at​tól fel​de​r ül.
– Sze​r et​nél hal​la​ni va​la​mi szép​sé​g e​set? – for​dult a ki​csi felé. – A nyu​g a​ti lá​tó​ha​tárt el​le​pő sö​tét​ség​-
ben bí​bor fény lük​te​tett, mint a vi​har​fel​hők kö​zött fel​g yü​lem​lő vil​lám​csa​pá​sok ki​sü​lé​se. – Hadd me​-
sél​jek ar​r ól a cso​dás do​log​r ól, ami néha meg​tör​té​nik egye​sek​kel.
– És mi az, papa? – kér​dez​te a kis​lány két csuk​lás kö​zött.
– Meg​esik, ha a hős​nek nin​csen olyan fia vagy lá​nya, aki​ben ott len​ne a té​nye​ző... úgy ér​tem, olyan,
aki még élet​ben van... szó​val ak​kor a té​nye​ző idő​vel ki​fej​lő​dik a má​sik ugyan​o lyan nemű gyer​mek​-
ben. Iga​zá​ból ez elég gyak​r an meg​tör​té​nik a hő​sök​kel. A pa​pá​nak sok​kal szem​fü​le​sebb​nek kel​lett vol​-
na len​nie. – Könnyed hang​súllyal be​szélt, mint​ha me​sét vagy vic​cet mon​da​na.
– Ez mit je​lent, papa?
– Azt, bo​g a​r am – fe​lel​te a fér​fi, és meg​csó​kol​ta a kis​lány könny​áz​tat​ta ar​cát –, hogy gya​núm sze​-
rint egy nap, nem is olyan so​ká​r a, ami​kor fel​éb​r edsz, olyan le​szel, mint a mama. Na, eh​hez mit
szólsz?
A kis​lány úgy kap​ta a szá​ja elé a ke​zét, mint szü​le​té​se után nem sok​kal, még cse​cse​mő​ko​r á​ban, és
ra​g asz​tó​sza​la​g ok​ként ta​pasz​tot​ta aj​ká​r a az uj​ja​it. Vé​g ül el​vet​te a ke​zét, és csak ennyit mon​dott:
– Nem – olyan ha​tá​r o​zott​ság​g al, mint ami​kor a gyű​lölt éte​le​ket tol​ta el ma​g á​tól. – Nem aka​r om.
– Hát... – fe​lel​te a fér​fi (mint min​den al​ka​lom​mal, ami​kor tud​ta, hogy ha​ma​r o​san úgy​is be​kö​vet​ke​-
zik a nagy​ban el​len​zett fej​le​mény, és va​ló​ban nem az lesz, amit a gye​r e​kek sze​r et​né​nek). – Majd meg​-
lát​juk, nem?
– Nem, papa! – A kis​lány meg​mar​kol​ta a ka​bát​ját, és ak​ko​r át rán​tott raj​ta, hogy a fér​fi egész tes​té​-
ben meg​bil​lent. Annyi​r a le​g yen​g ült, hogy egy kis​g ye​r ek ké​pes volt erre. – Nem lát​juk meg! Én em​ber
aka​r ok ma​r ad​ni!
A fér​fi gyen​g é​den meg​la​po​g at​ta a ka​bát​sze​g ély​r e fe​szü​lő kis ke​zet, és fel​hú​zott szem​ö l​dök​kel pil​-
lan​tott a gyer​mek​r e. A kis​lány el​eresz​tet​te.
– Ugyan már, ne be​szélj ilye​ne​ket – mond​ta a fér​fi, és szo​mo​r ú​an csó​vál​ta a fe​jét. – Nem örü​lök, ha
ilye​ne​ket mon​dasz. A mama is em​ber.
– Nem úgy! Nem! – A kis​lány még nem nőtt ki ab​ból a kor​ból, ami​kor az em​bert oly​kor cser​ben​-
hagy​ják a sza​vak, és a hé​za​g o​kat ha​r ag​g al vagy sí​r ás​sal töl​ti ki. El​csuk​lott han​g on foly​tat​ta. – Mint te
meg a paj​ti!
– Cs​s​ss – sut​tog​ta a fér​fi. – Jól van, jól van – mond​ta, mint​ha pusz​ta sza​vak​kal el​ke​r ül​he​tő lett vol​-
na, hogy egy na​pon Homo sa​pi​ens he​ro​i​cusként éb​r ed​jen. – Min​den rend​ben. – Sze​líd moz​du​la​tok​kal
ad​dig dör​g öl​te a kis​lány há​tát, amíg sze​g ény​ke el nem csen​de​se​dett, és eb​ben a pil​la​nat​ban meg​ló​dult
kö​r ü​löt​te az egész vi​lág. Tá​vol​r ól hal​lot​ta sa​ját or​dí​tá​sát.
– Mi az? – A kis​lány ha​lál​r a vál​tan a nya​ká​ba ve​tet​te ma​g át. – Mi az, papa?
A tal​puk alatt úgy hul​lám​zott a föld, mint​ha nyílt ten​g e​r en len​né​nek, a boly​g ó pe​dig mé​lyen kon​du​-
ló, zen​g ő han​g on, el​kín​zot​tan nyö​ször​g ött, akár​csak egy vén​sé​g es vén, bű​nös lé​lek a ha​lá​los ágyán.
Nagy​já​ból húsz ki​lom tá​vol​ság​ban, lent a völgy​ben hir​te​len va​kí​tó lá​va​kéz – lán​g o​ló kar – rob​bant
elő a föld alól és nyúlt a hold felé, vagy leg​alább​is pon​to​san úgy fes​tett in​nen, ami​kor az izzó uj​jak
vé​g ig​ka​r is​tol​ták az eget. A hir​te​len tá​madt fény úgy sö​pör​te fél​r e az éj​sza​kát, mint​ha füg​g öny len​ne,
ami egész ed​dig ál​no​kul el​fed​te a na​pos dél​időt. Mind​annyi​an egy​szer​r e ki​ál​tot​tak fel és ta​kar​ták el a
sze​mü​ket: a sö​tét, hi​deg völgy​ből hir​te​len zöl​del​lő, nap​pa​li táj lett. A gej​zír​ként fröcs​kö​lő, izzó fe​hér
ra​g yo​g ás​ból per​met​ként hul​lot​tak az üs​tö​kö​sök, és mire el​ér​ték a ta​lajt, tü​zes-kék​ből fo​ko​za​to​san na​-
rancs​vö​r ös​r e fa​kul​tak, és ez​zel együtt vál​tott színt a for​r á​suk is: a föld​ből ki​tö​r ő lo​bo​g ás elő​ször ok​-
ker​sár​g a lett, de to​vább​r a is fáj​dal​ma​san mar​ta a sze​met, még az uj​jak vé​dő​fa​lán ke​r esz​tül is, majd
egy​r e ha​lo​vá​nyab​bá vált, olyan lett, mint a kis tá​bor​tűz vör​he​nyes zsa​r át​no​ka, és egy​szer csak ki​-
hunyt.
Azon​ban az első pil​la​na​tok bor​zasz​tó ra​g yo​g á​sá​ban mind​annyi​an meg​lát​hat​ták a ka​i​dzsú ma​xi​must,
a rop​pant ala​kot, ame​lyet mint​ha a vi​lág kol​lek​tív tu​dat​alat​ti​já​nak összes rém​ál​má​ból gyúr​tak vol​na
össze, és a fér​fi​nak hal​vá​nyan eszé​be ju​tott róla egy kép, amit még gye​r ek​ko​r á​ban lá​tott egy ké​pes​-
könyv​ben egy le​tűnt vi​lág el​fe​le​dett ször​nye​te​g é​r ől... mi​nek is hív​ták? Nem ju​tott eszé​be. A fé​nyes
hát​tér előtt úgy vil​lódz​tak a monst​r um kör​vo​na​lai, mint​ha stro​bosz​kóp​fény ha​so​g at​ta vol​na a tá​jat, és
tá​mo​lyog​va bot​la​do​zott az ol​vadt lá​vá​ban: iszony​ta​tó volt, na​g yobb an​nál, hogy pusz​ta sza​vak​kal le
le​hes​sen írni. A vul​kán​ki​tö​r és ere​je csil​la​pod​ni lát​szott, a lán​g ok lo​bo​g á​sa alig tar​tott annyi ide​ig,
amíg bár​ki ko​mó​to​san el​szá​mol​hat ötig, még​is, mint​ha órák tel​tek vol​na el. Sem a fér​fi, sem a gye​r e​-
kek nem néz​tek fél​r e köz​ben, egyet​len​egy​szer sem, még csak pis​log​ni sem mer​tek, amíg a csil​lag​ta​-
lan, umb​r á​ló​dó sö​tét​ség lep​le új​ból rá nem zu​hant a lá​to​más​r a.
A meg​ele​ve​ne​dett je​lek és cso​dák pil​la​na​tai után a kis​lány már​is vá​r a​ko​zó​an for​dult a fér​fi felé, va​-
jon ho​g yan ér​tel​me​zi papa mind​azt, ami tör​tént, de vá​lasz he​lyett csak kur​ta fej​csó​vá​lás telt tőle.
Itt a vi​lág vége – de még​is, mit szá​mít ez, ha a gye​r ek​nek alud​ni kell men​nie? A fi​ú​r a né​zett, és lát​-
ta, hogy ő már csu​kott szem​mel, el​tá​tott száj​jal ül ott.
– Gye​r e, kí​sér​jük alud​ni a paj​tit – mond​ta a kis​lány​nak. A gyer​mek el​en​g ed​te a nya​kát, és ol​dal​r a
hú​zód​va néz​te, mi​kép​pen pisz​kál​g at​ja a fiút ad​dig, amíg vé​g ül fel​r ez​zen, és to​vább​r a is csu​kott szem​-
mel, nem tel​je​sen ébe​r en mo​tyog va​la​mit bosszú​san, de hagy​ja, hogy a pok​r ó​cá​hoz ve​zes​sék, ahol el​-
te​r ült, mint egy da​r ab fa, aki​r ől úgy kel​lett le​ci​bál​ni a ba​kan​csot és be​ta​kar​g at​ni utá​na. A fér​fi mell​ka​-
sá​ban olyan aka​doz​va zö​työ​g ött a szív, hogy csak re​mél​ni bír​ta, ki​húz​za reg​g e​lig, és an​nak el​le​né​r e,
hogy még ezek​től a nem túl ki​me​r í​tő fel​ada​tok​tól is ha​lá​lo​san ki​me​r ült, csak fel​tá​pász​ko​dott. A tá​vol​-
ban úgy lán​g ol​tak az er​dők, mint​ha a he​g yek a vi​lág​égés me​ne​kü​lő ál​do​za​tai len​né​nek, pa​r ázs​ló haj​-
jal, tűz​ko​szo​r ú​val öve​zett hom​lok​kal. A szél ha​mut so​dort ma​g á​val. A fér​fi meg​ke​r es​te a szo​kott he​-
lyét a tá​bor​tűz mel​lett, és amint le​ült, a kis​lány azon​nal az ölé​be fész​kel​te ma​g át.
– Nem vagy még ál​mos, bo​g a​r am?
– Nem – fe​lel​te a ki​csi, és fel​né​zett. – So​fiyát is sze​r et​ted?
– Igen.
Is​mét meg​vo​nag​lott a föld, ter​mé​szet​el​le​nes, ide​g en mó​don, szo​kat​lan nyö​ször​g és​sel, de egyi​kük​-
nek sem esett baja.
– És So​fiya is sze​r e​tett té​g ed, papa?
– Hát... – kezd​te a fér​fi, azon​ban a sze​r en​cse mind a ha​zug​ság​tól, mind az igaz​mon​dás​tól meg​men​-
tet​te. – Nézd, ki van itt! – ki​ál​tot​ta, és a sö​tét​ség pe​r e​mé​r e mu​ta​tott, aho​va a tá​bor​tűz de​r en​g é​se ép​pen
csak el​ért. – Lá​tod, ki lá​to​g a​tott meg min​ket? – A tisz​te​let​tel​jes tá​vol​sá​g ot tar​tó ár​nyak kö​zül le​mon​dó
spá​ni​el​sze​mek fi​g yel​ték őket. Mi​után min​den re​mény meg​halt, élet​ben ma​r adt né​hány em​ber, és ve​lük
együtt a túl​élés pár mó​do​za​ta.
– Ku​tyus! – sik​kan​tot​ta a kis​lány, és fel​pat​tant. – Meg​tart​hat​juk, papa? Mint a csa​lád a fo​lyó mel​lett?
Ne​kik volt ku​tyá​juk.
Ezt az öreg, lon​csos kor​csot? Szó sem le​het róla, gyer​mek! Ki tud​ja, mi​lyen be​teg​sé​g e​ket ter​jeszt.
– Jó, le​g yen – mond​ta a fér​fi han​g o​san. Meg​kér​te a kis​lányt, sé​tál​jon a hős há​ti​zsák​já​hoz.
– De hát nem is hú​zod, bo​g a​r am! – szólt oda neki. – Ho​g yan aka​r od ki​bo​g oz​ni azt a cso​mót a zsá​-
kon, ha nem hú​zod a zsi​nór vé​g ét ren​de​sen? Húz​zad szé​pen, kis​lány! Úgy ni, ez az. Lá​tod? Most húzd
szét a zsák szá​ját, és nyúlj bele ügye​sen. Ott kell len​nie a te​te​jén! A va​cso​r á​ból ma​r adt son​ka​csont, az
egyik an​tik mű​anyag zacs​kó​ban.


Ju​hász Vik​tor for​dí​tá​sa

 Kelly Robson
VERSAILLES VIZEI
Kelly Rob​son (WWW.KELLY​ROB​SON.COM) a Taos Tool​box írói mű​hely​ből in​dult. Az első írá​-
sai 2015-ben je​len​tek meg a Tor.com ol​da​lon, a Clar​kesworld Ma​ga​zi​ne-ben és az Asi​mov’s Sci​en​ce
Fic​ti​onben, va​la​mint a New Ca​na​di​an Noir, In the Sha​dow of the To​wers és Li​cen​ce Ex​pi​red: The Una​-
ut​ho​ri​zed Ja​mes Bond an​to​ló​g i​ák​ban. To​r on​tó​ban él fe​le​sé​g é​vel, a sci-fi író A. M. Del​la​mo​ni​cá​val.
 1
Syl​va​in épp fel​haj​tot​ta An​net​te szok​nyá​it, ami​kor a cse​pe​g és meg​in​dult. Az első csepp a hölgy pa​-
ró​ká​já​r a hul​lott, és apró ró​zsa​szín pú​der​fel​hőt vert fel. Syl​va​in nem tö​r ő​dött vele; hát​r a​dön​töt​te An​-
net​te-et a szó​fán. A hölgy lé​leg​ze​te zi​há​lás​sá gyor​sult, ami​től a pa​r ó​ká​ja egy​r e erő​seb​ben por​zott. Hű​-
vös comb​jai kö​zött némi ned​ves​ség ér​ző​dött – ta​lán még​sem csak meg​ját​szot​ta az iz​g a​tott​sá​g ot, gon​-
dol​ta Syl​va​in, és újra gyen​g é​den ha​r ap​dál​ni kezd​te An​net​te tor​kát.
Mi​után két te​let el​töl​tött Ver​sailles-ban, Syl​va​in tisz​tá​ban volt vele, mi​cso​da ra​jon​g ás öve​zi a pú​-
dert. Az összes ud​va​r onc tál- és do​boz​szám​r a bir​to​kol​ta a kü​lön​fé​le szí​nű és il​la​tú port. A ró​zsa​szí​nen
kí​vül, amit a ha​já​r a szórt, An​net​te ara​nyat kent az or​cá​já​r a, le​ven​du​la​színt a nya​ká​r a és a de​kol​tá​zsá​r a.
Lej​jebb to​váb​bi vál​to​za​tok vol​tak vár​ha​tók – eze​ket Syl​va​in ké​sőbb fel​tér​ké​pe​zi majd.
A má​so​dik csepp An​net​te or​r á​r a esett; Syl​va​in a nyel​ve he​g yé​vel kap​ta fel on​nan.
– A csö​vei könnyez​nek, mon​si​eur – ne​vet​g élt An​net​te.
– Sem​mi​ség – vá​la​szol​ta Syl​va​in, és a fo​g a​i​val fi​no​man meg​csíp​te An​net​te nya​kát. Csak a le​csa​pó​-
dott pára cse​peg. Za​va​r ó kö​r ül​mény, ám el​ke​r ül​he​tet​len, ha a túl​fű​tött szo​bák mennye​ze​tén hi​deg csö​-
vek fut​nak.
A szó​fa meg​nyi​kor​dult, ami​kor Syl​va​in tel​jes sú​lyá​val rá​ne​he​ze​dett. Ke​cses, mű​vé​szi kis da​r ab
volt, csu​pa sza​tén és ara​nyo​zás, alig fér​tek el raj​ta ket​ten, már​pe​dig Syl​va​in arra ké​szült, hogy ala​po​-
san meg​dön​g es​se.
An​net​te nyö​ször​g ött, ami​kor rá​ve​tet​te ma​g át. Sok​kal szó​r a​koz​ta​tóbb​nak bi​zo​nyult, mint Syl​va​in
vár​ta – haj​lé​kony volt és si​kam​lós. Im​már meg​ját​szás nél​kül zi​hált, eh​hez nem fér​he​tett két​ség, és
meg​le​pő erő​vel rán​g at​ta Syl​va​in in​g ét.
Egy újabb csepp hul​lott Syl​va​in tar​kó​já​r a, majd né​hány pil​la​nat múl​va a kö​vet​ke​ző. An​net​te tel​je​sen
el​hagy​ta ma​g át a dö​fé​sei alatt, mind​ö ssze halk, ar​ti​ku​lá​lat​lan to​r ok​han​g o​kat hal​la​tott. A kö​vet​ke​ző
csepp le​g ör​dült Syl​va​in pa​r ó​ká​ján, vé​g ig az ar​cán, az or​r án. Ami​kor fel​pil​lan​tott, egy egész csepp​so​-
ro​zat ta​lál​ta hom​lo​kon, egyik kö​vé​r ebb, mint a má​sik.
Ez baj. A csö​vek az új ve​ze​ték​r end​szer ré​szét ké​pez​ték, amely két be​fo​lyá​sos és leg​alább egy tu​cat
gaz​dag em​ber lak​o sz​tá​lyát lát​ta el. A mun​ká​sai rög​tön ka​r á​csony után húz​ták be őket. Még ha po​csék
mun​kát is vé​g ez​tek, szi​vár​g ás ak​kor sem tör​tén​he​tett vol​na, er​r ől Syl​va​in meg​bi​zo​nyo​so​dott.
A kar​já​ba kap​ta An​net​te-et, és odébb tol​ta a szó​fán, így a csep​pek a kár​pit​r a po​tyog​tak a feje he​lyett.
A nya​kát nyúj​to​g at​va pró​bált fel​les​ni a mennye​zet​r e. An​net​te til​ta​ko​zón fel​nyö​g ött, és meg​r a​g ad​ta a
csí​pő​jét.
A csep​pek egy il​lesz​tés​ből ered​tek, és könnyek​ként zá​po​r oz​tak. Va​la​mi hiba le​he​tett a cisz​ter​ná​ban.
Azon​nal be​szél​nie kell Leb​lanc-nal.
– Syl​va​in? – kér​dez​te An​net​te el​g yö​tör​ten.
Az ügy vár​hat. Most a hír​ne​vét kell ápol​nia, és a szó​fán nyúj​tott jó tel​je​sít​mé​nye ép​pen olyan fon​tos
lesz a sor​sát il​le​tő​en, mint a Ver​sailles ter​me​i​ben fo​lyó víz.
Újra el​me​r ült a hölgy​ben, és ga​lopp​tem​pó​r a gyor​sí​tott, mi​köz​ben a tar​kó​ját víz​csep​pek ver​des​ték.
Hó​na​pok óta várt erre. Most el kel​le​ne vesz​nie An​net​te fod​r ok​kal és sza​la​g ok​kal éke​sí​tett bá​jai kö​-
zött, a fű​ző​ből ki​kan​di​ká​ló, pi​r o​sí​tott mell​bim​bói, vér​bő, el​biggyesz​tett ajka lát​vá​nyá​ban, csí​pő​je ön​-
kén​te​len hul​lám​zá​sá​ban – az el​mé​je ehe​lyett a pa​lo​tát jár​ta. Va​jon min​den il​lesz​tés alatt tó​csa van?
A za​va​r ó té​nye​zők erő​sö​dő ára​dá​sa nem áz​tat​ta el a ked​vét, in​kább meg​hosszab​bí​tot​ta a pro​duk​ci​ó ​-
ját. Mire vég​r e vég​zett, An​net​te tö​ké​le​te​sen szét​zi​lá​ló​dott, a pú​de​r e össze​ta​padt, a rú​zsa el​ke​nő​dött, a
pa​r ó​ká​ja fél​r e​csú​szott, és az arca úgy ki​pi​r ult, mint egy fe​jő​lá​nyé.
An​net​te fel​nyúlt, meg​szo​r í​tot​ta Syl​va​in pa​r ó​ká​já​nak egy tin​csét, majd ned​ves te​nye​r ét az ar​cá​r a si​-
mí​tot​ta.
– Mon​si​eur, úgy vé​lem, az ön ned​vei el​árad​tak.
Syl​va​in talp​r a állt, és si​et​ve rend​be szed​te a ru​há​it. A pa​r ó​ká​ja va​ló​ban vi​zes volt, sőt, tel​je​sen át​-
ázott, ahogy a gal​lér​ja és a fel​ö l​tő​je háta is. Az arany​ke​r e​tes tü​kör​be ve​tett gyors pil​lan​tás meg​erő​sí​-
tet​te, hogy úgy néz ki, mint egy iz​zadt pa​r aszt, aki egy na​pig ara​tott, nem pe​dig úgy, mint aki ép​pen
most zárt di​cső​ség​g el egy rég​ó ta ter​ve​zett, mű​vé​szi csá​bí​tást – egy csá​bí​tást, ame​lyet ele​g áns ki​vo​nu​-
lás​sal kel​le​ne be​fe​jez​ni ahe​lyett, hogy ki​r ont az aj​tón, és szi​vár​g á​so​kat ke​r es​ve vé​g ig​ku​tat​ja a pa​lo​tát.
An​net​te elé​g e​dett volt – még an​nál is elé​g e​det​tebb, hi​á​ba ku​szál​ta tel​je​sen össze Syl​va​in. A mel​lé
hul​ló csep​p​ek​kel mit sem tö​r őd​ve új​r a​pú​de​r ez​te a nya​kát – úgy né​zett ki, mint a macs​ka, amely épp a
tej​színt nya​lo​g at​ja le a baj​szá​r ól. Az át​ázott szó​fá​ból szi​vá​r og​ni kez​dett a fes​ték a krém​szín sző​nyeg​-
re. An​net​te át​húz​ta se​lyem​ci​pel​lő​je or​r át a szí​nes po​cso​lyán.
– Ha nem csak itt fo​lyik a cső, mon​si​eur, ak​kor lesz egy​né​hány gond​ja.
– Meg​le​het – ér​tett egyet Syl​va​in, és ki​pré​selt ma​g á​ból egy mo​solyt, majd oda​ha​jolt, és egyen​ként
meg​csó​kol​ta a hölgy ujj​he​g ye​it, amíg amaz el nem le​g yin​tet​te.
Most még ru​hát kell vál​ta​nia, mi​előtt be​szél​het​ne Leb​lanc-nal, és amíg el nem ér a sa​ját lak​o sz​tá​-
lyá​hoz, úgy fog fes​te​ni, akár egy idi​ó ​ta.
De leg​alább az aj​tó​nál hall​g a​tó​zó plety​ka​fész​ke​ket hosszú idő​r e el​lát​ja be​széd​té​má​val.
Syl​va​in ki​sur​r ant a már​vány​fo​lyo​só​r a, on​nan a szol​g ák lép​cső​i​nek és át​já​r ó​i​nak la​bi​r in​tu​sá​ba. A
feje fe​lett ólom​er​dő​ként ágaz​tak el és fo​nód​tak össze a csö​vek. Ahol el​ha​ladt, el​ta​lál​ta né​hány csepp,
de po​cso​lyá​kat – egye​lő​r e – nem lá​tott.
A kis ha​lacs​ka ak​vá​r i​u​mot csi​nál​hat a pa​lo​tá​ból, ha akar​ja, gon​dol​ta Syl​va​in, és be​le​bor​zon​g ott. A
te​tők​r e ál​lí​tott tá​r o​zók​ban több ezer li​ter víz állt, Bika és Med​ve pe​dig olyan gyor​san sze​r el​tek fel új
és új tá​r o​zó​kat, ahogy a fa​lu​si ko​vá​csok ké​pe​sek vol​tak ki​ka​la​pál​ni azo​kat. A pa​lo​ta ki​r á​lyi szár​nyá​-
ban min​den​ki, aki​be csak egy csepp ural​ko​dói vér is szo​r ult, el​sőbb​sé​g et kö​ve​telt a szom​széd​já​val
szem​ben, az észa​ki szárny​ban lakó kö​zel száz ud​va​r onc – ke​vés​bé ne​me​sek, ám nem ke​vés​bé gaz​da​-
gok és büsz​kék – fél​té​keny​sé​g ük​ben a fo​g u​kat csi​kor​g at​ták.
Syl​va​in le​kap​ta lucs​kos​r a ázott pa​r ó​ká​ját, és hagy​ta, hadd ver​jék a fe​jét az óra​mű​ként po​tyo​g ó
csep​pek, amíg vé​g ig​si​e​tett a szűk fo​lyo​són. Be​lé​pett egy lép​cső​ház​ba – itt nem vol​tak csö​vek –, és az
uj​ja​i​val át​fé​sül​te ned​ves ha​ját, amíg ki​le​sett a kö​vet​ke​ző sar​kon. Itt ab​ba​ma​r adt a cse​pe​g és, mind​ö ssze
né​hány nyom ék​te​le​ní​tet​te a fa​la​kat és a par​ket​tát.
A ha​lacs​ka ját​szik vele. Biz​to​san ez je​len​ti a szá​má​r a a tré​fát. Nos, Leb​lanc majd el​r en​de​zi. A vén
ka​to​na imád​ja, ha a te​r emt​ményt daj​kál​hat​ja. A kor és a bor min​den fér​fi​as tar​tást ki​vett be​lő​le, és egy
szop​ta​tós daj​ka szo​mo​r ú ár​nyát hagy​ta a he​lyén, aki már sem​mi​r e sem jó, csak gyer​me​teg já​té​kok​r a.
Egy szo​ba​lány nyo​ma​ko​dott el mel​let​te a lép​csőn, és fel​ki​ál​tott, ami​kor a kö​té​nye vi​zes lett. Mö​g öt​-
te egy ma​g as inas ér​ke​zett; Syl​va​in ol​dal​r a lé​pett, hogy a má​sik el​fér​jen.
– Most már sze​mé​lye​sen hord vi​zet, Mon​si​eur de Guil​he​r and?
Syl​va​in csak egy sö​tét pil​lan​tás​sal fe​lelt az inas​nak, és ket​te​sé​vel szed​ve a lép​cső​ket, fel​r o​hant az
eme​let​r e.
A ver​sailles-i szol​g ák hoz​zá vol​tak szok​va, hogy a fo​lyo​só​i​kon lát​ják, ahol kré​tá​val je​lö​lé​se​ket ró
a fa​lak​r a és a mennye​zet​r e. Ál​ta​lá​ban túl​sá​g o​san el​fog​lal​ta a ter​ve​zés, hogy meg​hall​ja a meg​jegy​zé​-
se​i​ket, de most már itt volt az ide​je, hogy vé​g et ves​sen en​nek. An​net​te d’Ar​la​in Com​tesse de Ma​illy
kí​sé​r e​té​be tar​to​zott, aki La​jos ki​r ály maît​res​se en tit​re-e volt, és a ki​r ály ide​jé​ből és fi​g yel​mé​ből jó​val
töb​bet bir​to​kolt, mint sze​g ény, el​ha​nya​g olt len​g yel fe​le​sé​g e.
 A leg​kö​ze​leb​bi szol​g a, aki ef​fé​lét meg​en​g ed ma​g á​nak, szi​g o​r ú meg​r o​vás​ban ré​sze​sül, hogy el ne
fe​lejt​se: Syl​va​in hi​va​tal​nok és ka​to​na, aki az év fe​lé​ben a csa​ta​te​r e​ken hajt​ja vég​r e a ki​r ály aka​r a​tát.
Mire meg​tö​r öl​kö​zött és ru​hát vál​tott, Bika és Med​ve már vár​tak rá. Ha​tal​mas tes​tük​től Syl​va​in apró
fo​g a​dó​szo​bá​ja szin​te szét​pat​tant.
– Mi​fé​le já​té​kot ját​szik a kis te​r emt​mény? – tu​da​kol​ta Syl​va​in.
Bika za​va​r o​dot​tan for​g at​ta két la​pát​ke​zé​ben a sap​ká​ját, Med​ve az or​r á​hoz emel​te az uj​ját, és fel​de​-
rí​tés​kép​pen be​le​túrt.
– Lent, a cisz​ter​ná​ban – foly​tat​ta Syl​va​in tisz​tán for​mál​va a sza​va​kat. – A te​r emt​mény. A ha​lacs​ka.
Mit csi​nál?
– Mi a te​tőn vol​tunk, ami​kor hí​vott, mon​si​eur – fe​lel​te Bika, aki re​sze​lős, vi​dé​ki​es ki​ej​té​sé​vel gyil​-
kol​ta a fran​cia nyel​vet.
– Egész nap ól​mot haj​lí​tot​tunk – tó​dí​tot​ta Med​ve. – Hosszú ól​mot.
– A ha​lacs​ka haj​nal​ban éne​kelt. Hal​lot​tam a csö​ve​ken át – tet​te hoz​zá Bika, Syl​va​in ked​vét ke​r es​ve.
Nem volt ér​tel​me elem​zést kö​ve​tel​ni két olyan em​ber​től, akik alig va​la​mi​vel emel​ked​tek az ál​la​tok
fölé, akik​r ől a ne​vü​ket kap​ták. Bika és Med​ve mind​ket​ten jó ka​to​nák vol​tak, áll​ha​ta​to​sak, erő​sek és
va​dak, ám az ágyú​tűz el​vit​te az eszü​ket.
– Hol van Leb​lanc?
Bika meg​von​ta szé​les vál​lát.
– Nem lát​tuk őtet, mon​si​eur. Na​pok óta.
– Ered​je​tek a pin​cék​be. Ke​r es​sé​tek meg Leb​lanc-t, és hoz​zá​tok elém.
A vén ka​to​na va​ló​szí​nű​leg egy gon​dat​la​nul nyit​va fe​lej​tett pin​ce​r ész​ben he​ver egy hor​dó köré
göm​bö​lyöd​ve, és az​zal ün​nep​li jó sze​r en​csé​jét, hogy a sár​g a föl​dig le​issza ma​g át. Leb​lanc azon​ban
még eb​ben az ál​la​po​tá​ban is tud​ta, ho​g yan kell a te​r emt​mény​hez szól​ni. Akár​mi a gond, ő fel​vi​dít​ja az
os​to​ba ha​lat a rossz​ked​vé​ből.
 2
– A mi hőn sze​r e​tett ki​r á​lyunk rend​kí​vü​li fér​fiú – mond​ta Syl​va​in. – Ám még egy ilyen for​má​tu​mú
sze​mély is csak egy tró​nu​son ül​het egy​szer​r e.
A fő​ka​ma​r ás fel​bor​zol​ta prém​g al​lér​ját, mint egy tör​pe dísz​ka​kas, és össze​von​ta el​bur​ján​zott szem​-
öl​dö​két.
– Nem az a kér​dés, mi​ként ke​r ül hasz​ná​lat​ba a má​so​dik tró​nus, ha​nem, hogy mi​lyen gyor​san tud ön
ele​g et ten​ni az el​vá​r ás​nak. A mai nap so​r án le​g yen kész. A sor​sá​val ját​szik, ha csa​ló​dást okoz.
Syl​va​in el​nyo​mott egy mo​solyt. Ha a ki​r ály​sá​g ot a tró​nu​sok szá​má​val mér​nék, ő ural​kod​hat​na
egész Eu​r ó​pa fe​lett. Leg​alább két tu​cat da​r ab​ja volt egy fa​lu​si rak​tár​ban, je​lö​let​len lá​dák​ban, szé​pen
fes​tett por​ce​lán- és drá​g a ma​ha​g ó​ni dí​sze​ik gyap​jú​ba ta​kar​va. Ezek​nek a lé​té​r ől még Bika és Med​ve
sem be​szélt. Min​den​ki más szá​má​r a rit​ka és drá​g a kin​csek vol​tak, amik​r e a meg​fe​le​lő sze​mély szá​-
má​r a a meg​fe​le​lő áron szert te​het.
A fő​ka​ma​r ás a se​lyem​sző​nye​g en jár​kált fel-alá. Fi​a​tal volt, és hi​á​ba szü​le​tett ne​me​si csa​lád​ba, ka​-
pott ran​g ot és a leg​ma​g a​sabb hi​va​talt, a fe​le​lős​sé​g et nem jól vi​sel​te. Csa​ta​te​r et egy​szer vagy két​szer
lá​tott, ak​kor is tá​vol​r ól, és fo​g al​ma sem volt, mit je​lent a va​ló​di ve​szély. Bo​zon​tos szem​ö l​dö​ke re​me​-
gett. Syl​va​in könnye​dén meg​te​het​te vol​na, hogy el​húz​za a pil​la​na​tot, mind​ö ssze a her​ceg meg​iz​zasz​-
tá​sá​nak örö​mé​ért, de An​net​te lágy hú​sá​nak em​lé​ke nagy​lel​kű​vé tet​te.
– A rak​tá​r i ügy​nö​köm épp most je​len​tet​te, hogy egy új tró​nus ér​ke​zett. Rend​kí​vül mí​ves da​r ab. Ber​-
lin hó​na​pok óta vár rá. – Syl​va​in a kör​me​it vizs​g ál​g at​ta. – Ta​lán át le​het irá​nyí​ta​ni. Uta​sí​ta​ni fo​g om
az ügy​nö​kö​met.
A fő​ka​ma​r ás össze​kul​csol​ta a ke​ze​it, és bó​lin​tott; a sú​lyos gesz​tus job​ban il​lett vol​na egy ősz hajú
vén​ség​hez.
– Egy ilyen trón el​fo​g ad​ha​tó le​het.
– Bi​zo​nyá​r a em​lék​szik, hogy a víz​ve​ze​ték be​sze​r e​lé​se hossza​dal​mas és nyű​g ös fo​lya​mat. Még most
is, hogy a csö​vek a he​lyü​kön van​nak, és ki​szol​g ál​ják az első tró​nust, őfel​sé​g e, meg​le​het, za​va​r ó​nak
fog​ja ta​lál​ni a mun​ká​la​to​kat.
Az első tró​nus be​ál​lí​tá​sa ká​o sszal járt. Bika és Med​ve fa​la​kat tört át, mennye​ze​te​ket sza​kí​tott le, iz​-
zad​sá​g uk is​tál​ló​sza​g a meg​töl​töt​te a ki​r á​lyi öl​tö​ző​szo​bát. La​jos ki​r ály azon​ban az első pil​la​nat​tól fog​-
va, amint a tró​nust ki​cso​ma​g ol​ták, gya​ko​r ol​ni kí​ván​ta ki​r á​lyi elő​jo​g a​it, már az​előtt, hogy a tró​nust a
csö​vek​hez kö​töt​ték vol​na. Ily mó​don a dol​g ok ki​egyen​lí​tőd​tek: a ki​r ály kény​te​len volt a mun​ká​sok ki​-
pá​r ol​g á​sát be​lé​le​g ez​ni, Bika és Med​ve pe​dig rend​sze​r e​sen be​le​kós​tol​ha​tott az egész​sé​g es ki​r á​lyi bél​-
moz​g á​sok ter​mé​ké​nek lát​vá​nyá​ba és sza​g á​ba.
A fő​ka​ma​r ás össze​érin​tet​te ujj​be​g ye​it.
– A be​csö​ve​zés​r e nem lesz szük​ség. Mind​ö ssze a tró​nus​r a.
– Nem tu​dom el​kép​zel​ni, hogy a ki​r á​lyi ud​var​tar​tás mind​ö ssze a lát​vány ked​vé​ért kí​ván egy má​so​-
dik tró​nust.
– Néz​ze meg a sa​ját sze​mé​vel – só​haj​tott a fő​ka​ma​r ás.
Be​ve​zet​te Syl​va​int a céd​r u​sil​la​tú kam​r á​ba, ahol a pad​lót bár​sony- és sza​tén​pár​nák szi​vár​vá​nyos ka​-
val​kád​ja bo​r í​tot​ta. A to​a​lett már​vány​o sz​lo​pok kö​zött állt, a dísz​he​lyen. A csé​szé​ben va​la​mi nö​ve​ke​-
dett. Úgy né​zett ki, mint egy ba​r ack​szín mo​ha​pár​na.
A moha el​for​dí​tot​ta a fe​jét. Sma​r agd​zöld szem​pár né​zett fel Syl​va​in​r e.
– Több más ülő​he​lyet fel​aján​lot​tunk már Mi​nou szá​má​r a, ám a hölgy a tró​nust ked​ve​li. – A fő​ka​-
ma​r ás lát​ha​tó​an za​var​ba esett. – A mi sze​r e​tett ki​r á​lyunk nem en​g e​di, hogy meg​za​var​juk. Ami azt il​le​-
ti, az ud​va​r on​cot, aki elő​ször meg​pró​bál​ta el​moz​dí​ta​ni, szám​űz​te.
A macs​ka erre fújt egyet: apró ele​fánt​csont fo​g ai sár​g á​nak tűn​tek a fe​hér por​ce​lán mel​lett.
Syl​va​in hát​r a​lé​pett. A macs​ka lus​ta rossz​in​du​lat​tal ásí​tott.
A to​a​lett fe​let​ti arany​csö​vek haj​la​tá​ban kö​vér víz​csepp hí​zott; vé​g ig​g ör​dült a fes​tett por​ce​lán tar​tá​-
lyon, majd né​hány szív​dob​ba​ná​sig függ​ve ma​r adt. Vé​g ül le​hul​lott a macs​ka fe​jé​r e.
Mi​nou sze​me ak​ko​r á​r a nyílt, mint egy le​ve​ses​tá​nyér.
Syl​va​in sar​kon for​dult, és za​ka​to​ló szív​vel ki​me​ne​kült.
A fő​ka​ma​r ás kö​vet​te.
– Ha​la​dék​ta​la​nul kül​des​se meg a má​so​dik tró​nust. Leg​ké​sőbb ma dél​után. – A kö​ve​te​lés​nek az
arany sú​lya adott nyo​ma​té​kot, ami​kor a ka​ma​r ás rejt​ve Syl​va​in mar​ká​ba nyo​mott egy ér​mék​kel teli
er​szényt.
– Hogy​ne – vá​la​szol​ta Syl​va​in, igye​kez​ve, hogy ne re​meg​jen a hang​ja. – Mind​azon​ál​tal meg​le​het,
hogy a macs​ka meg​ma​r ad az ere​de​ti tró​nus​nál.
– Mást nem te​he​tünk.
Amint ki​ke​r ült a fő​ka​ma​r ás lá​tó​te​r é​ből, Syl​va​in fut​va vá​g ott át a ki​r á​lyi lak​o sz​tá​lyon, ki a zsú​folt
tü​kör​te​r em​be. Itt, Ver​sailles tö​mött tár​sa​sá​g i ak​vá​r i​u​má​ban azon​ban nem volt más vá​lasz​tá​sa, a lép​te​it
mél​tó​ság​tel​jes sé​tá​r a kel​lett las​sí​ta​nia. Egye​ne​sen a tá​vol​ba né​zett, és re​mél​te, hogy za​var​ta​la​nul át​jut
a hosszú ter​men.
– Syl​va​in, drá​g a fi​vé​r em, mi​ért ilyen si​e​tő​sen? – Gé​r ard meg​r a​g ad​ta a fel​ső​kar​ját, és erő​vel a te​-
rem túl​só ol​da​lá​r a rán​tot​ta. – Ma​r adj ve​lem egy idő​r e.
– A nya​va​lya be​léd – szi​sze​g ett Syl​va​in. – Tu​dod, hogy nincs po​csé​kol​ni való időm. Eressz el!
– Ne fossz meg a tár​sa​sá​g od​tól ilyen ha​mar – rö​hö​g ött Gé​r ard.
Syl​va​in már min​den el​kép​zel​he​tő hely​zet​ben lát​ta ba​r át​ját, Châs​se már​ki​ját – sima arc​cal, csa​ták he​-
ge​it vi​se​lő pa​r ancs​no​kok​tól ré​mül​ten, it​tas el​tá​vo​zá​son, rot​ha​dó zöld​sé​g ek​től bűz​lő vi​dé​ki kocs​mák​-
ban, vér​ző se​bek​ben fet​r eng​ve, ka​par​va a csa​ta​tér föld​jét. Száz​szor is ki​húz​ták egy​mást a ve​sze​de​lem​-
ből – csak​nem annyi​szor, ahány​szor be​le​csal​ták a má​si​kat.
Gé​r ard fe​ke​te pa​r ó​ká​ját szén​fe​ke​te pú​der bo​r í​tot​ta, amely​ből eny​he pézs​ma​il​lat áradt; fel​ö l​tő​jé​nek
mély szil​va​kék​je ki​hang​sú​lyoz​ta a sze​me alatt ülő ka​r i​kák sö​tét​jét és az ál​lán ser​ke​dő bo​r os​ta ár​nyé​-
kát.
Syl​va​in ki​fe​sze​g et​te a kar​ját Gé​r ard szo​r í​tá​sá​ból, és hoz​zá iga​zí​tot​ta a lép​te​it. Itt leg​alább nem fu​-
tot​tak csö​vek a fe​jük fe​lett, nem kel​lett a cse​pe​g és​től tar​ta​ni​uk. A te​r em alig​ha​nem a pa​lo​ta leg​biz​ton​-
sá​g o​sabb he​lye​i​nek egyi​ke volt. Az aj​tók felé te​r el​te ba​r át​ját, és fel​ké​szült a szö​kés​r e.
Gé​r ard oda​ha​jolt hoz​zá.
– Mondj jó hí​r e​ket. Meg le​het csi​nál​ni?
– A vá​la​szom ugyan​az.
Gé​r ard fel​mor​dult; a bal​jós hang mé​lyen zen​g ett szé​les mell​ka​sá​ban.
– A harc​me​zőn már hal​lot​tam ilyen zajt, Gé​r ard – je​g yez​te meg Syl​va​in. – Itt nem lesz a hasz​nod​r a.
– A harc​me​zőn te és én ugyan​azon az ol​da​lon ál​lunk. De itt ra​g asz​kodsz hoz​zá, hogy szem​be​he​-
lyez​kedj ve​lem.
Syl​va​in oda​bic​cen​tett Tes​sé gróf​já​nak. A vén​em​ber a sze​r e​tő​jét sé​tál​tat​ta, aki fi​a​tal​ko​r a sze​r int akár
az uno​ká​ja is le​he​tett vol​na. Annyi pú​dert vi​sel​tek, hogy egy hal​vány ró​zsa​szín fel​hő de​r en​g ett kö​r ü​-
löt​tük. A gróf meg​emel​te a kesz​tyű​jét.
– Nos, a kér​dés az – kezd​te, mint​ha az egész te​r em​hez szól​na –, hogy va​jon Syl​va​in de Guil​he​r and
csu​pán a vi​zet ké​pes az aka​r a​tá​r a haj​lí​ta​ni, vagy a fi​no​mabb anya​g ok​kal is meg tud​ja ten​ni ugyan​ezt?
Te​g yük fel, pezs​g ő​vel?
 – A ta​lá​lé​kony​ság​nak meg​van​nak a ha​tá​r ai, ám én még nem fe​dez​tem fel őket. – Syl​va​in hagy​ta,
hogy az aj​ká​r a hal​vány mo​soly ül​jön ki.
– Sze​r e​tett ki​r á​lyunk szü​le​tés​nap​ja bi​zo​nyá​r a meg​fe​le​lő al​kal​mat szol​g ál​tat​hat, hogy pró​bá​r a te​g ye
a ké​pes​sé​g e​it. Tu​laj​don​kép​pen ép​pen itt, a tü​kör​te​r em kö​ze​pén; mi le​het​ne en​nél ra​g yo​g óbb?
Syl​va​in​nek nem volt erre ide​je. Egyet​ér​tőn bó​lin​tott, mire a gróf a ko​r áb​bi​nál ru​g a​nyo​sabb lép​tek​-
kel tá​vo​zott, a kö​nyö​ké​nél fog​va ma​g á​val von​szol​va a sze​r e​tő​jét.
A tü​kör​te​r em aj​ta​ját egy csa​pat​nyi apá​ca áll​ta el, akik úgy tá​to​g at​ták a szá​ju​kat az ara​nyo​zott, fres​-
kók​kal dí​szí​tett mennye​zet​r e, mint a ve​r éb​fi​ó ​kák a cső​r ü​ket a fé​szek​ben. Syl​va​in és Gé​r ard ki​ke​r ül​te
őket.
– Úgy tű​nik, nem ér​ted – mond​ta Gé​r ard. – Pa​u​li​ne két​ség​be van esve. Il​let​len do​log pénz​r ől be​-
szél​ni, de tu​dod, hogy meg​ér​né a szá​mod​r a. Bi​zo​nyá​r a kész​pénz​za​var​ban vagy. Az ud​va​r on​cok nem
szí​ve​sen tel​je​sí​tik a kö​te​le​zett​sé​g e​i​ket.
– Ez nem pénz vagy ba​r át​ság kér​dé​se. Az észa​ki szárny te​te​je nem bír​na el egy tá​r o​zót. Ha a ki​r ály
maga akar​na vi​zet ve​zet​ni az észa​ki szárny​ba, ak​kor is meg kel​le​ne ta​g ad​nom.
– Ak​kor meg kell erő​sí​te​ned a te​tőt.
Syl​va​in só​haj​tott. Gé​r ard még so​sem ta​lál​ko​zott olyan fel​adat​tal, amit pénz vagy nyers erő ne ol​-
dott vol​na meg. Nem tud​ná ér​té​kel​ni a be​fo​lyás és fe​le​lős​ség össze​fo​nó​dó ré​te​g e​it, ame​lye​ket mind
fel kell fej​te​ni, hogy egy ek​ko​r a épí​té​si vál​lal​ko​zást, mint az észa​ki szárny te​te​jé​r e he​lye​zen​dő víz​tá​-
ro​zót, vég​hez​vi​hes​se​nek.
– Pa​u​li​ne pa​nasz​ko​dik, va​la​hány​szor pi​sil – foly​tat​ta Gé​r ard. – Van fo​g al​mad, hány​szor ül rá egy
ter​hes nő az edény​r e? És hány​szor kel fel éj​je​len​te? A szag is za​var​ja, akár​mennyi par​fü​möt meg ró​-
zsa​vi​zet lo​csol szét, és akár​mi​lyen gyor​san ta​ka​r ít​ja el a szo​ba​lány a mocs​kot. Egy​foly​tá​ban fag​g at.
Nem lesz nyug​tom, amíg nem kap ő is egyet a te to​a​lett​je​id​ből.
– Köl​tözz má​sik szo​bá​ba.
– A hi​deg, ma​g á​nyos ágyak a nyár​r a va​lók. Té​len jó egy me​leg asszonyt ma​g ad mel​lett tar​ta​ni.
– A fe​le​sé​g ed nem Cou​pigny már​ki​né kö​ze​li ba​r át​ja? Úgy hal​lom, nála ró​zsa​lu​g as nő a to​a​lett kö​-
rül. Men​je​tek hoz​zá.
– A már​ki​né meg​mond​ta a fe​le​sé​g em​nek, hogy nem fog​ja a kö​zös​sé​g i meg​könnyeb​bü​lést szol​g ál​-
ni, és a ba​r át​sá​g uk köl​csö​nös utá​lat​r a for​dult. Ez tör​té​nik, ha a ba​r á​tok meg​ta​g ad​ják egy​más​tól az élet
alap​ve​tő ké​nyel​me​it.
– Min​den ké​nyel​met meg​adok én ne​ked, csak köl​töz​ze​tek egy olyan lak​o sz​tály​ba, aho​vá el le​het ve​-
zet​ni a csö​ve​ket.
– A ta​lá​lé​kony​sá​g od te​hát a di​csek​vé​sed el​le​né​r e el​ér​te a ha​tá​r a​it. De a te csö​ve​id teg​nap jó messzi​-
re el​ér​tek. Úgy hal​lom, hosszas ost​r om volt. Mi​lyen ma​g a​sak a d’Ar​la​in-bás​tyák?
– Rosszul hal​lot​tad. An​net​te d’Ar​la​in er​köl​csös asszony.
– El​mond​ta, hogy a ki​r ály sze​r e​tő​je a ki​r ály​né után ne​vez​te el a to​a​lett​jét? A ma​dame Len​g yel Má​-
ri​á​ba vi​zel. Pa​u​li​ne sze​r int ez un​do​r í​tó. Ő kér​te, hogy tud​jam meg tő​led, mit tesz mind​eh​hez hoz​zá
An​net​te d’Ar​la​in.
Két víz​csepp pottyant Syl​va​in or​cá​já​r a; he​ves fej​for​g a​tás​sal ke​r es​te, hon​nan ered​tek.
– Könnye​zel, ba​r á​tom? – Gé​r ard meg​le​beg​tet​te zseb​ken​dő​jét Syl​va​in orra előtt. – An​net​te elég csi​-
nos, de a pi​ná​ja bi​zo​nyá​r a egé​szen cso​dá​la​tos.
Syl​va​in nem fi​g yelt a ba​r át​já​r a, in​kább a dí​szes mennye​ze​tet vizs​g ál​g at​ta. Az ara​nyo​zás és a fes​ték
el​fed​te a fol​to​kat és el​szí​ne​ző​dé​se​ket, de ha va​la​ki tud​ta, hová néz​zen, meg​lát​hat​ta a hi​bá​kat.
Ott. Her​mész szob​r a fe​lett friss víz​folt ter​jedt a pla​fo​non, csil​lám​ló köz​pont​já​ban ha​tal​mas csepp
for​má​ló​dott. Egy​r e da​g adt, úgy füg​g ött ott, mint egy ékkő, majd hir​te​len le​sza​kadt. Egy tü​kör szé​lén
irányt vál​toz​ta​tott, el​szá​g ul​dott Syl​va​in mel​lett, majd egy ab​lak​r ól vissza​pat​tan​va nya​kon ta​lál​ta, el​áz​-
tat​va a gal​lér​ját.
Syl​va​in úgy me​ne​kült ki a tü​kör​te​r em​ből, mint egy ré​mült, vac​ká​r a sza​la​dó nyúl. Ro​han​tá​ban meg
sem kí​sé​r el​te meg​ő riz​ni a mél​tó​sá​g át: rá​ta​po​sott egy hölgy csip​ke​uszá​lyá​r a, be​le​ka​pott egy má​sik
tol​las fe​jéké​be, fél​r e​ta​szí​tott egy pa​pot, meg​lö​kött egy osz​lop​r a ál​lí​tott kí​nai vá​zát. A tar​tal​mat​lan be​-
szél​g e​tés zson​g á​sát ri​adt fel​ki​ál​tá​sok sza​kí​tot​ták meg, ami​kor ki​tört a te​r em​ből, és be​vá​g ó​dott a régi
szárny egyik mel​lék​fo​lyo​só​já​r a.
A kor​lát kö​r ül csúsz​kál​va ka​nya​r o​dott a lép​csők felé. Víz zá​po​r o​zott a lába alá, csú​szós​sá téve a fo​-
ko​kat, Syl​va​in pe​dig ket​te​sé​vel-hár​ma​sá​val vet​te őket. Az ára​dat az il​lesz​té​sek​ből spric​celt, a he​g esz​-
tett el​ága​zá​sok​ból öm​lött, csa​pok​ból zu​bo​g ott, ahol csak Syl​va​in el​ha​ladt.
A lak​o sz​tá​lya felé ve​ze​tő fo​lyo​sók töm​ve vol​tak az összes he​lyi szol​g a​faj​tá​val. A mennye​ze​ten itt
se​r eg​nyi cső fu​tott – erre ve​ze​tett a Bika és Med​ve ál​tal két éve be​épí​tett rend​szer fő ága. Min​den var​-
rat és sze​g ecs​lyuk cél​ba vet​te a ro​ha​nó Syl​va​int, és min​den​ki más is be​ke​r ült a ke​r eszt​tűz​be – szol​g ák,
hor​dá​r ok, ke​r es​ke​dők. Syl​va​in át​kok és üvöl​té​sek kó​r u​sá​ban me​ne​kült, és nem te​he​tett el​le​ne sem​mit.
Be​zu​hant a sa​ját lak​o sz​tá​lya aj​ta​ján; zi​hál​va ve​tet​te a há​tát az aj​tó​nak, mint​ha ez​zel kint tart​hat​ná a
ka​taszt​r ó​fát.
Bika és Med​ve egy ku​pac ko​szos rongy fe​lett tér​delt, amit a csu​pasz desz​ka​pad​ló​r a szór​tak. Syl​va​in
szol​g á​ja szi​pog​va, ki​vö​r ö​sö​dött szem​mel állt mel​let​tük.
– Mi ez a fel​for​du​lás? – tu​da​kol​ta Syl​va​in.
A szol​g á​ja las​san fél​r e​von​ta az egyik ron​g yot, hogy fel​tár​ja Leb​lanc elő​r e​me​r e​dő ar​cát – tom​pa
zöld és fe​hér volt, mint a vén sajt. Syl​va​in térd​r e zu​hant, és va​kon ta​po​g a​tó​zott a ha​lott keze után.
Hi​deg volt és er​nyedt. A ha​lál jött és tá​vo​zott, és mind​ö ssze nyers húst ha​g yott hát​r a. Az is​me​r ős
arc​ban sem​mi élet nem ma​r adt, az em​lé​ke​ket örök​r e be​zár​ta az üve​g es szem​pár, a vég​leg el​né​mult
nyelv hát​r a​csú​szott az üres to​r ok​ba.
Az első ta​lál​ko​zá​suk al​kal​má​val Syl​va​in döb​be​ne​té​ben szól​ni sem bírt. Az öreg ka​to​na az ott​ho​na
el​ha​r a​pott hang​zó​i​val, te​g ez​ve be​szélt hoz​zá, és el​vár​ta, hogy meg​ért​sék. A Mos​el​le part​ján vol​tak,
nagy​já​ból olyan messze az Al​pok déli lá​bá​tól, amennyi​r e még Fran​cia​o r​szá​g on be​lül men​ni le​het.
Syl​va​in meg​po​foz​hat​ta vol​na, ami​ért tisz​te​let​le​nül szólt egy tiszt​hez, de fi​a​tal volt, és hon​vágy gyö​-
tör​te, az ott​ho​ni sza​vak pe​dig éde​sen cseng​tek. Meg​tar​tot​ta Leb​lanc-t a szol​g á​la​tá​ban, pusz​tán az örö​-
mért, hogy be​szél​ni hall​has​sa. Szol​g á​nak szá​nal​mas volt, ám szá​r a​zon tud​ta tar​ta​ni a sát​r at egy mo​-
csár​ban, és két gallyal meg egy fél ma​r ék tő​zeg​g el fel​for​r alt egy lá​bos te​jet. Syl​va​in a len​g yel há​bo​-
rúk alatt mind​vé​g ig maga mel​lett tar​tot​ta, majd két, Qu​e​bec​ben el​töl​tött tél so​r án is, vé​g ül egy
hosszas el​tá​vo​zá​son ha​za​vit​te ma​g á​val. Syl​va​in ak​kor már öt éve nem járt oda​ha​za, Leb​lanc pe​dig
több mint há​r om év​ti​ze​de nem lát​ta az Al​pok he​g ye​it, még​is min​den ös​vény​r e em​lé​ke​zett, meg tu​dott
ne​vez​ni min​den szik​lát, me​den​cét, víz​mo​sást. Leb​lanc még a de Guil​he​r and-kas​tély​r a is em​lé​ke​zett,
ma​g as kő​fa​la​i​r a és a ha​tal​mas gleccse​r ek vi​zé​vel táp​lált csö​ve​i​r e.
Akár​mi​lyen kö​ze​li vi​szony​ban is vol​tak, Syl​va​in még​sem mond​ta el az öreg​nek soha, hogy csap​dá​-
ba akar ej​te​ni egy ví​zi​tün​dért, és Ver​sailles-ba hoz​ni. A Nap​ki​r ály alatt az egész vi​lág a pa​lo​ta szö​kő​-
kút​ja​i​nak cso​dá​já​r a járt. XV. La​jos alatt bot​r á​nyo​san rom​ló ál​la​po​tuk Ber​lin​től Ná​po​lyig ál​lan​dó
alap​ja lett a plety​ká​nak és kár​ö röm​nek. Syl​va​in tud​ta, hogy vissza​ál​lít​hat​ja a pa​lo​ta di​cső​sé​g ét úgy,
hogy köz​ben maga is meg​g az​da​g od​jon. A szö​kő​ku​tak azon​ban csak a ter​ve kez​de​tét je​len​tet​ték. Vége-
hossza nem volt a ké​nyel​mi és lu​xus​fel​sze​r e​lé​sek​nek, amik​kel a ki​r á​lyi vér szü​löt​te​it és Ver​sailles ud​-
va​r on​ca​it ke​cseg​tet​het​te – a kris​tály​tisz​ta víz meg​bíz​ha​tó áram​lá​sa ál​tal.
A tün​dér még csak lár​va volt, ami​kor Syl​va​in egy bőr​töm​lő​be csal​ta, és az inge alá rej​tet​te. A két
hét szün​te​len, se​bes uta​zás alatt, amíg ott​hon​r ól el​ért Ver​sailles-ba, vé​g ig a szí​vé​hez kö​zel őriz​te. A
töm​lő lük​te​tett a mell​ka​sán, kö​vet​te a lo​vak pa​tá​i​nak, a lá​bak lép​te​i​nek vagy a szí​ve do​bo​g á​sá​nak rit​-
mu​sát, és min​den ál​lan​dó zajt dal​fé​le​ség​g é ala​kí​tott. A régi dal​la​mo​kat vissz​han​g oz​ta, ame​lye​ket Syl​-
va​in a ju​há​szok​tól hal​lott a ma​g as​he​g yi víz​mo​sá​sok mel​lett, ami​kor el​lép​ke​dett mel​let​tük a pus​ká​já​-
val a vál​lán, a vad​kecs​kék nyo​mát kö​vet​ve, ma​g á​ba szív​va az édes, hi​deg, tisz​ta al​pe​si le​ve​g őt.
Syl​va​in ti​tok​ban tar​tot​ta a te​r emt​ményt, leg​alább​is úgy vél​te. A Ver​sailles-ba ér​ke​zé​sü​ket kö​ve​tő na​-
pon le​lo​pó​zott a cisz​ter​nák​hoz, inge alatt a töm​lő​vel. Leb​lanc né​hány órá​val ké​sőbb ott ta​lált rá; Syl​-
va​in iz​zad​tan, bosszú​san, pa​r ancs​sza​va​kat ki​a​bál​va pró​bál​ta rá​ven​ni a lényt, hogy másszon ki, és
ússzon a cisz​ter​ná​ban.
– Amid van, az nem ál​lat, nem is em​ber – mond​ta neki Leb​lanc. – Ha a ku​tyát meg​r ú​g od, vissza​-
som​po​lyog, és leg​kö​ze​lebb job​ban igyek​szik. A ka​to​na en​g e​del​mes​ke​dik a pa​r ancs​nak, hogy el​ke​r ül​-
je a pál​cát meg a hur​kot. De ez a ha​lacs​ka, ez a sa​ját mód​ján gon​dol​ko​dik.
Syl​va​in az öreg​hez vág​ta a töm​lőt, és hát​r a​lé​pett. Leb​lanc úgy vet​te a kar​já​ba, mint egy gyer​me​ket.
– Ő nem tar​to​zik ne​ked en​g e​del​mes​ség​g el, ahogy a jó gye​r ek tud​ja, hogy mire kö​te​les. Ő vad te​-
remt​mény. Ha ezt nem tu​dod, sem​mit sem tudsz.
Leb​lanc al​ta​tót dünnyö​g ött a töm​lő​nek, olyan gyen​g é​den, mint az anya az új​szü​lött​jé​nek. A ha​lacs​ka
már az​előtt ki​csusszant, bele a cisz​ter​na vi​zé​be, hogy a má​so​dik vers​szak​ba be​le​kez​dett vol​na, és az
öreg​nek egy nap se kel​lett, hogy mu​tat​vá​nyo​kat csi​nál​tas​son vele. Az el​múlt két év​ben csak​nem el​vá​-
laszt​ha​tat​la​nok let​tek.
– Ó, az öreg Leb​lanc. Mi​cso​da kár. – Gé​r ard állt az aj​tó​ban, el​ta​kar​va a lát​ványt a mö​g öt​te össze​-
gyűlt les​ke​lő​dők elől. – Jó ka​to​na volt. Hi​á​nyoz​ni fog.
Syl​va​in gon​do​san el​iga​zí​tot​ta Leb​lanc ke​ze​it cson​tos, hi​deg mell​ka​sán. Bika és Med​ve ke​r esz​tet ve​-
tett, ami​kor Syl​va​in két uj​jal le​fog​ta Leb​lanc pa​pír​sze​r ű szem​hé​ja​it.
Gé​r ard be​csuk​ta az aj​tót, ki​zár​va a bá​mész tö​me​g et. Syl​va​in meg​pró​bált tu​do​mást sem ven​ni a
szem​ö l​dö​kei kö​zött szú​r ó fáj​da​lom​r ól, a gyom​r á​ban tá​madt tom​pa lük​te​tés​r ől.
– Syl​va​in, drá​g a ba​r á​tom, ész​r e​vet​ted, hogy egy tó​csá​ban ülsz?
Syl​va​in le​pil​lan​tott. A pad​ló tel​je​sen át​ázott alat​ta. Bika a ba​kan​csa or​r á​val ke​ver​g et​te a po​cso​lya
szé​lén a vi​zet, ami​től vé​kony cser​me​lyek in​dul​tak meg a pad​ló​desz​kák kö​zött, Med​ve pe​dig csak nö​-
vel​te a tó​csa mé​r e​tét, mert kosz​lott sza​kál​la csú​csá​r ól fo​lya​ma​to​san po​tyog​tak a könnyei.
– Nem te​szek úgy, mint​ha ér​te​nék a dol​g od​hoz – foly​tat​ta Gé​r ard –, de mint​ha va​la​mi baj len​ne a
víz​ve​ze​té​ke​id​del.
Syl​va​in ugat​va fel​ne​ve​tett. Nem bír​ta vissza​fog​ni. Baj van a víz​ve​ze​té​kek​kel – igen, és en​nél csak
rosszabb lesz.
 3
Syl​va​in az el​múlt két tél so​r án rit​kán járt lenn a cisz​ter​ná​nál. Nem volt rá szük​ség. A ha​lacs​ka Leb​-
lanc lé​nye volt. Ama​zok hó​na​po​kig ket​tes​ben vol​tak, amíg Syl​va​in a nyá​r i had​já​r a​tok​ban har​colt, té​-
len pe​dig Syl​va​in​nek volt elég más dol​g a a föld fe​lett – a pa​lo​ta szö​kő​kút​ja​i​nak re​no​vá​lá​sa és ja​ví​tá​-
sa, a víz​ve​ze​ték​r end​szer meg​ter​ve​zé​se és ki​vi​te​le​zé​se, és ami a leg​fon​to​sabb, mind​ezt úgy vin​ni vég​-
hez, hogy köz​ben fenn​tart​sa a könnyed, úri ud​va​r onc éle​té​nek lát​sza​tát, reg​g e​l​ik​r e, va​cso​r ák​r a, fo​g a​-
dá​sok​r a és ope​r a-elő​adá​sok​r a jár​va.
Ver​sailles a vi​lág cso​dá​ja volt. A leg​g az​da​g abb pa​lo​ta, meg​töm​ve a leg​ki​fi​no​mul​tabb ud​va​r on​cok​-
kal, min​den te​r em​ben te​mér​dek fest​mény és szo​bor, a par​kok menny​o r​szág​hoz ha​son​lók a szob​r ok​-
kal és szö​kő​ku​tak​kal. A Nap​ki​r ály ural​má​nak csú​csán meg​szer​zett hír​ne​ve ki​tar​tott, ám aki ala​po​san
meg​vizs​g ál​ta, lát​hat​ta, hogy a pa​lo​ta las​san szét​hul​ló​ban volt.
Syl​va​in nagy len​dü​let​tel lé​pett be Ver​sailles-ba, és azon​nal a ma​g á​é​vá tet​te a víz​ve​ze​té​ke​ket. Vissza​-
ad​ta a szö​kő​ku​tak régi ra​g yo​g á​sát, el​ér​te, hogy éj​jel-nap​pal tán​col​ja​nak Sze​r e​tett La​jos​nak – ezt még
a Nap​ki​r ály sem mond​hat​ta el ma​g á​r ól.
A cisz​ter​ná​hoz ve​ze​tő já​r at a pa​lo​ta régi szár​nyá​nak pin​cé​jé​ből ága​zott le az ere​de​ti ala​po​zás ré​sze​-
ként. Né​hány év​vel ez​előtt, ami​kor Syl​va​in elő​ször járt lent, el​vi​sel​he​tet​le​nül nyir​kos volt min​den –
most friss, vi​r ág​il​la​tú le​ve​g ő fo​g ad​ta. Pá​r ás szel​lő érte az ar​cát, mint​ha egy víz​esés​nél áll​na, ahol a
le​ve​g őt pusz​tán a le​zú​du​ló víz meg​ál​lít​ha​tat​lan ere​je moz​g at​ja.
A ví​zi​tün​dér mo​hos fész​ke egy szé​les kő​me​den​ce kö​ze​pén emel​ke​dett ki, fe​let​te a rozs​dás, vén
pum​pák fi​nom víz​kö​döt szi​tál​tak. A me​den​ce vize lé​leg​zet​vé​tel üte​mé​r e pul​zált, emel​ke​dett és
süllyedt.
A lény a fé​szek szé​lén he​vert, vé​kony lába fé​lig a me​den​cé​be ért, hosszú, hár​tyás láb​uj​jai könnye​-
dén ke​ver​g et​ték a vi​zet. A kis buta még annyit sem tu​dott, hogy ha al​vást tet​tet, moz​du​lat​la​nul kell fe​-
küd​nie.
Syl​va​in meg​ke​r ül​te a me​den​cét, és fel​má​szott a leg​ma​g a​sabb, leg​szá​r a​zabb grá​nit​tömb​r e. A bar​-
lang mennye​ze​té​r ől mo​ha​sza​káll ló​g ott, a fa​la​it páf​r á​nyok ta​kar​ták. A lény bő​r é​nek zöl​des ra​g yo​g á​-
sát mil​li​ó ​nyi ki​csiny víz​csepp ver​te vissza.
– Hé, te ott! – ki​ál​tot​ta Syl​va​in, elég han​g o​san, hogy túl​har​sog​ja a cso​bo​g ás és csö​pö​g és ka​ko​fó​ni​-
á​ját. – Mi​fé​le já​ték ez?
A ví​zi​tün​dér meg​vo​nag​lott mo​ha​fész​kén. Bő​r é​nek ned​ves csil​lám​lá​sa fel​erő​sö​dött, a víz​köd sű​r űb​-
ben vet​te kö​r ül, amíg vé​g ül úgy tet​szett, mint​ha apró lám​pá​sok övez​nék. Fel​tá​masz​ko​dott az egyik vé​-
kony kö​nyö​ké​r e, má​sik ke​zét a me​den​cé​be ló​g at​ta.
Csil​lo​g ó bő​r é​vel, ke​cses alak​já​val épp​annyi​r a né​zett ki sza​la​mand​r á​nak, mint gyer​mek​nek, de
nyug​ton ma​r ad​ni egy​ál​ta​lán nem bírt. Mint egy tó vize, min​den​től hul​lá​mot ve​tett.
Egy só​haj emel​ke​dett a zaj fölé – in​kább bu​g yo​g ó cso​bo​g ás volt, mint em​be​r i nyelv. Az​tán meg​is​-
mét​lő​dött, még min​dig nem fran​ci​á​ul, de kis​sé már ha​son​lí​tott az ott​ho​ni, he​g yi nyelv​já​r ás​r a. Né​hány
újabb is​mét​lés után Syl​va​in fel​fog​ta az ér​tel​mét.
– Unal​mas! – mond​ta a lény, és meg​r e​me​g ett az ajka. A páf​r á​nyok​r ól zá​po​r oz​tak a csep​pek. –
Olyan unal​mas!
– Egy el​ké​nyez​te​tett gye​r ek vagy – fe​lel​te neki Syl​va​in az ud​var nyel​vén.
A lény el​vi​g yo​r o​dott: ha​tal​mas, tej​fe​hér sze​mé​nek iz​zá​sát Syl​va​in még a me​den​ce túl​o l​da​lá​r ól is
lát​ta. Meg​bor​zon​g ott. Csak​nem em​be​r i szem​pár volt, és a sima két​él​tű​arc​ban ri​asz​tó​an ha​tott. A sza​la​-
mand​r ák sö​tét gömb​sze​me ke​vés​bé zak​lat​ta vol​na fel.
 – Éne​kelsz – mond​ta a lény. – Éne​kelsz egy dalt?
– Nem éne​ke​lek.
A lény erre el​ha​nyat​lott egy pum​pán, úszó​hár​tyás ke​zét az ope​r a​éne​ke​sek mo​do​r os moz​du​la​tá​val
emel​te a hom​lo​ká​hoz.
– Olyan unal​mas!
De leg​alább nem Leb​lanc-t akar​ta.
– A jó kis​lá​nyok, akik ke​mé​nyen dol​g oz​nak, so​sem unat​koz​nak.
A pum​pá​ból ki​lö​vel​lő vé​kony víz​su​g ár mell​ka​son ta​lál​ta Syl​va​int. A ví​zi​tün​dér bu​g yo​g ó han​g on
vi​ho​g ott.
– El​ta​lál​ta​lak!
Ne re​a​gálj, gon​dol​ta Syl​va​in, mi​köz​ben a víz le​fe​lé csor​g ott a láb​szá​r án.
– Igen, el​ta​lál​tál. De mit érsz el vele? Né​hány jó kis​lány, ha elég ke​mé​nyen pró​bál​ko​zik, aján​dé​kot
kap. Sze​r et​nél aján​dé​kot?
A te​r emt​mény hom​lo​ka ránc​ba sza​ladt, ahogy át​g on​dol​ta.
– Ta​lán – fe​lel​te. Ez alig​ha az a vá​lasz volt, amit Syl​va​in várt, de elég lesz.
– Vi​sel​kedj ren​de​sen. Sem​mi víz ne le​g yen a csö​ve​ken és a tá​r o​zó​kon kí​vül. Min​den foly​jék a maga
med​r é​ben, és ak​kor ho​zok ne​ked aján​dé​kot, mint egy jó kis​lány​nak.
– Jó kis​lány – mond​ta rá a te​r emt​mény fran​ci​á​ul. – De mit érsz el vele?
Re​me​kül tu​dott utá​noz​ni, még az ak​cen​tu​sa is tűr​he​tő volt. Azon​ban csak mint egy pa​pa​g áj, úgy is​-
mé​telt el min​dent, amit hal​lott.
– Egy szép aján​dé​kot. Le​g yél jó kis​lány.
– Jó kis​lány – is​mé​tel​te a ha​lacs​ka fran​ci​á​ul, majd is​mét he​g yi nyel​ven tet​te hoz​zá: – Éne​kelsz egy
dalt?
– Nem. Né​hány nap múl​va vissza​jö​vök. – Syl​va​in el​for​dult: a szí​vé​ben fel​tá​madt a re​mény.
– Leb​lanc éne​kel? – szólt utá​na a lány.
Hát még​is. Ma​r adj nyu​g odt, uta​sí​tot​ta ma​g át. Az ál​la​tok meg​ér​zik a fe​szült​sé​g et. Sé​tálj to​vább.
– Leb​lanc nem ér rá – szólt vissza a vál​la fe​lett. – Azt akar​ja, hogy le​g yél jó kis​lány.
– Vi​sel​kedj ren​de​sen – hal​lot​ta még a ví​zi​tün​dér hang​ját, ami​kor be​for​dult a sar​kon.
 4
Syl​va​in a tü​kör​te​r em​ben jár​kált fel-alá, és a re​pedt mennye​ze​tet néz​te Her​mész szob​r a fe​lett. A víz​-
ve​ze​ték​kel nem for​dult elő több bal​eset az​ó ta. Az egész éj​sza​kát az​zal töl​töt​te, hogy az ásí​to​zó Bika
tár​sa​sá​g á​ban egyen​ként vé​g ig​né​zett min​den il​lesz​tést és ka​nyart. Haj​nal​ban az​tán Med​vét rán​g at​ta fel
ma​g á​val a te​tő​r e, hogy meg​néz​ze a tá​r o​zó​kat.
A tü​kör​te​r em el​len​ő r​zé​sét hagy​ta utol​já​r a. Meg​bo​r ot​vál​ko​zott és gon​dos ala​pos​ság​g al öl​tö​zött fel,
an​nak el​le​né​r e, hogy ilyen ko​r án még sen​ki nem jár​ha​tott arra, aki szá​mít, leg​fel​jebb né​hány vi​dé​ki
vagy száj​tá​ti.
Nem szá​mí​tott rá, hogy An​net​te d’Ar​la​in köz​tük lesz.
An​net​te arany​szín és skar​lát​vö​r ös si​fon ru​ha​köl​te​ményt vi​selt, arany​pú​der hang​sú​lyoz​ta kulcs​-
csont​ja hal​vány ár​nyát és ele​fánt​csont​szín pa​r ó​ká​ja ele​g áns fürt​je​it. Egy csa​pat​nyi vi​dé​ki cso​dá​ló​ja
kö​vet​te uszály​ként, amíg a hölgy a te​r em​ben jár​kált, ám ő nem tö​r ő​dött ve​lük.
– Tes​sé gróf​ja azt mond​ta, ön pezs​g ő​szö​kő​ku​tat ígért neki – je​len​tet​te ki, és az uj​jai kö​zött szét​nyi​-
tot​ta tol​las le​g ye​ző​jét.
Syl​va​in mé​lyen meg​ha​jolt, oda​lent pe​dig meg​pi​hent, hogy össze​szed​je a gon​do​la​ta​it. Alig em​lé​ke​-
zett a gróf​fal foly​ta​tott be​szél​g e​té​sé​r e. Mibe egye​zett bele?
– Sem​mit sem ígér​tem – vá​la​szol​ta ki​egye​ne​sed​ve. An​net​te nem nyúj​tot​ta felé a ke​zét. Hű​vös volt és
tá​vo​li, mint a te​r em​ben kör​ben álló már​vány​szob​r ok.
– A szó​be​széd el​ju​tott a Ma​dame fü​lé​ig. Azért kül​dött, hogy ejt​sem el a cél​zást a ki​r ály szü​le​tés​nap​-
já​r a vo​nat​ko​zó​an. Ám... – Le​hal​kí​tot​ta a hang​ját, és a szín​pa​di​as ha​tás ked​vé​ért össze​csat​tin​tot​ta a le​-
gye​zőt. Syl​va​in arra szá​mí​tott, hogy halk, bi​zal​mas köz​lés​ben lesz ré​sze, ám An​net​te ugyan​ab​ban a
hi​deg, sze​mély​te​len hang​nem​ben foly​tat​ta. – Ám fi​g yel​mez​tet​nem kell önt: a pezs​g ő​szö​kő​ku​ta​kat
min​den​ki ki​áb​r án​dí​tó​nak ta​lál​ja. Az el​pezs​g ett hab​zó​bort meg​in​ni kín​szen​ve​dés. Mint oly sok más
eset​ben, a vá​r a​ko​zás​hoz itt sem ér fel a sem​mit​mon​dó va​ló​ság.
An​net​te va​jon va​ló​ban meg​bán​tó​dott, vagy csu​pán mó​r es​r e kí​ván​ja ta​ní​ta​ni őt? Akár​mi volt a hely​-
zet, Syl​va​in fi​g ye​lem​mel tar​to​zott neki. El​csá​bí​tot​ta, le​ve​g ő​ért kap​kod​va hagy​ta a szó​fán, az​tán két
na​pig rá se né​zett. Nem kül​dött aján​dé​kot, le​ve​let, még csak nem is üzent. Ez nem jó mód, hogy egy
hölgy tá​mo​g a​tá​sát meg​tart​sa.
An​net​te a vá​lasz​r a vár​va is​mét csat​tin​tott egyet a le​g ye​ző​vel.
Itt volt az ide​je, hogy Syl​va​in el​játssza az ud​va​r on​cot. Olyan kö​zel lé​pett, hogy An​net​te-nek fel​fe​lé
kel​lett pil​log​nia, ha a sze​mé​be akart néz​ni. A bá​mu​ló vi​dé​ki​ek szá​má​r a ki​tű​nő lát​vá​nyos​ság. A hang​ját
olyan halk​r a fog​ta, hogy más ne hall​has​sa meg.
– Gyű​löl​ném, ha csa​ló​dást okoz​nék ön​nek, ma​dame.
– Egy sze​r e​tő min​dig csa​ló​dást je​lent. Min​den af​fér leg​jobb ré​sze a resz​ke​tő vá​r a​ko​zás.
– Ez​zel vi​tat​koz​nék. Az ön tár​sa​sá​g a szá​mom​r a so​sem je​len​tett csa​ló​dást, mind​ö ssze be​tel​je​sí​tet​te
mé​zes-édes ál​ma​i​mat.
An​net​te nem ha​tó​dott meg.
– Gon​do​lom, a kar​ja​im​ban a menny​o r​szág​ba nyert be​pil​lan​tást.
– Re​mé​lem, együtt nyer​tük.
An​net​te ar​cán alig lát​ha​tó göd​r öcs​ke je​lent meg.
– Az em​ber ha​lan​dó.
– Saj​ná​la​tos – ér​tett egyet Syl​va​in.
A hölgy oda​nyúj​tot​ta a ke​zét, ám szin​te azon​nal vissza is von​ta, mind​ö ssze egy futó érin​tést en​g e​-
dé​lye​zett Syl​va​in aj​ká​nak, az​tán Her​mész szob​r a mel​lé li​be​g ett, és vé​g ig​húz​ta az uj​ját a kő​alak láb​-
szá​r a ívén.
– Ön sze​r en​csés, uram, hogy nem ér​de​kel​nek az aján​dé​kok és cse​cse​be​csék. A vá​g ott vi​r á​g ot utá​-
lom, és hó​na​pok óta nem lát​tam ék​szert, amely meg​tet​szett vol​na.
Syl​va​in a mennye​zet​r e pil​lan​tott. Re​pe​dé​sek há​ló​ja je​lölt ki egy ke​r ek, át​ázott va​ko​lat​da​r a​bot. An​-
net​te ép​pen alat​ta állt.
Syl​va​in de​r é​kon ra​g ad​ta, és ol​dal​r a rán​tot​ta. An​net​te si​pí​tott, és ököl​lel ver​te Syl​va​in mell​ka​sát.
Erre a vi​sel​ke​dés​r e csak​is a szen​ve​dély ad​ha​tott ma​g ya​r á​za​tot, te​hát Syl​va​in be​le​ka​pasz​ko​dott a ment​-
ség​be, mint a ful​dok​ló a kö​tél​be, és a keb​lé​r e szo​r ít​va meg​csó​kol​ta An​net​te-et. A hölgy egy pil​la​na​tig
még el​len​ke​zett, az​tán en​g e​dett: az ajka vo​na​kod​va el​nyílt.
Nincs ér​tel​me gyen​g e elő​adást szín​r e vin​ni, gon​dol​ta Syl​va​in, és hát​r a​dön​töt​te An​net​te-et a kar​já​-
ban, hogy csat​ta​nós le​zá​r ást ad​jon a je​le​net​nek. A vi​dé​ki​ek ámul​va tá​tot​ták a szá​ju​kat. Syl​va​in el​eresz​-
tet​te An​net​te-et, már csak a de​r e​ka alatt tá​masz​tot​ta meg egy kéz​zel.
– Ho​g yan sze​r ez​ze vissza egy fér​fi egy hölgy jó​in​du​la​tát, ha aján​dé​kot nem ad​hat? – pró​bál​ta csá​-
bí​tó, mély han​g on fel​ten​ni a kér​dést.
– Nem úgy, hogy vad​ál​lat​ként vi​sel​ke​dik! – ki​ál​tot​ta An​net​te, és a le​g ye​ző​jé​vel ar​cul csap​ta, az​tán a
leg​kö​ze​leb​bi ajtó felé me​ne​kült, hogy szin​te lo​bog​tak utá​na a lep​lei. A mennye​zet ek​kor sza​kadt le
egy ha​tal​mas reccse​nés​sel. Egy nagy da​r ab va​ko​lat esett a szo​bor fe​jé​r e, hogy nyir​kos da​r a​bok​ban
szer​te​szó​r ód​jon a te​r em​ben. A vi​dé​ki​ek ri​ad​tan és iz​g a​tot​tan szét​r eb​ben​tek.
Syl​va​in szét​ta​po​sott egy da​r ab vi​zes va​ko​la​tot, a sar​ka alatt pép​pé zúz​ta, és ne​héz lép​tek​kel ki​si​e​tett.
A fő​fo​lyo​só zsú​fol​va volt. Szol​g ák sza​lad​g ál​tak sze​nes​vöd​r ök​kel, pék​sü​te​mé​nyes tál​cák​kal, gyü​-
mölcs​ko​sa​r ak​kal – min​den​fé​le ké​nyez​te​tés​sel, amit a so​ká​ig alvó és lus​ta ud​va​r on​cok meg​kí​ván​tak.
Át​nyo​ma​ko​dott kö​zöt​tük, és fel​má​szott egy har​ma​dik eme​le​ti kis kam​r á​ig, ahol öt víz​cső fu​tott össze.
– Mit tar​to​g atsz a szá​mom​r a, ki​csiny dé​mon? – szi​szeg​te dü​höng​ve.
Egy szo​ba​lány dü​bör​g ött le​fe​lé a lép​csőn, a kar​já​ban egy öl​nyi mo​sott ruha. Egyet​len pil​lan​tást ve​-
tett Syl​va​in​r e, és vissza​hát​r ált, amer​r ől jött.
Syl​va​in éj​sza​ká​kat töl​tött a ko​pár szik​lán a ta​va​szi hó​vi​ha​r ok fog​sá​g á​ba esve. Kö​vet​te vad​kecs​kék
nyo​mát a ha​tal​mas he​g yek ma​g as​sá​g á​ba, ahol óva​to​san cél​ke​r eszt​be fog​ta őket egy in​g a​tag kő​tömb
és ezer​láb​nyi mély​ség kö​zött egyen​sú​lyoz​va. Egy​szer ki​r a​g a​dott egy bé​g e​tő bá​r ányt a völgy leg​va​-
dabb far​ka​sá​nak áll​kap​csai kö​zül. Szem​be​né​zett a ki​r ály el​len​sé​g e​i​vel a csa​ta​té​r en, és em​be​r e​ket ve​-
ze​tett a ha​lál​ba. Ké​pes ural​ni egy egy​sze​r ű te​r emt​ményt, akár​mi​lyen ha​tal​ma lé​g yen is.
– Gye​r ünk, cse​peg​tess le. Ha to​vább​r a is ját​sza​doz​ni akarsz, add je​lét most.
Várt. A csö​vek csont​szá​r a​zak ma​r ad​tak, a he​g esz​té​si var​r a​tok tom​pa szür​kék, és a ve​ze​té​kek te​te​jén
fi​nom por​r é​teg ült.
Syl​va​in még egy utol​só met​sző pil​lan​tást ve​tett a csö​vek​r e.
– Rend​ben. Ak​kor ért​jük egy​mást.
 5
Leb​lanc ko​por​só​ja ra​g yo​g ott a hi​deg téli nap fé​nyé​ben. Bika és Med​ve han​g o​san szi​pog​va néz​ték a
sír​ásó​kat.
Gé​r ard min​den in​téz​ke​dést ma​g á​r a vál​lalt. Mi​előtt Syl​va​in​nek eszé​be ju​tott vol​na, hogy az öreg ka​-
to​na te​te​mé​vel tö​r őd​jön, azt már meg​mos​dat​ták, fel​ö l​töz​tet​ték és ki​te​r í​tet​ték egy fa​lu​si ká​pol​ná​ban.
Gé​r ard még egy apá​cát is szer​zett a ko​por​só mel​lé, hogy a ró​zsa​fü​zé​r ét ko​cog​tas​sa, és fo​g at​lan kö​-
nyör​g é​se​ket mo​tyog​jon.
Az apá​ca meg​bot​r án​ko​zott, ami​kor Bika és Med​ve az orra elől ki​von​szol​ták a ko​por​sót, de Syl​va​in
azt akar​ta, hogy Leb​lanc tes​te tá​vol ke​r ül​jön a pa​lo​tá​tól, mély, szá​r az föld​be, ahol a ha​lacs​ka so​sem
ta​lál rá. Gé​r ard és Syl​va​in lo​va​g ol​tak elöl, gyors tem​pót dik​tál​va, Bika és Med​ve pe​dig ko​csin kö​vet​-
ték őket – a ko​por​só mö​g öt​tük zör​g ött. Ad​dig üget​tek a vá​r os felé, amíg rá nem ta​lál​tak egy meg​fe​le​-
lő csont​kert​r e: ma​g a​san fe​küdt, szá​r az ta​la​jon, tá​vol min​den ter​mé​sze​tes vagy mes​ter​sé​g es víz​fo​lyás​-
tól.
– Alig​ha​nem ez a leg​fény​űzőbb ágy, amely​ben a te Leb​lanc-od va​la​ha fe​küdt – bök​te meg Gé​r ard a
ko​por​sót a csiz​má​ja or​r á​val.
– Igen nagy​vo​na​lú tő​led, Gé​r ard, kö​szö​nöm.
– Mi az ára az örök nyu​g a​lom​nak? – vont vál​lat Gé​r ard. – Amel​lett tu​dom, hogy fon​tos volt a szá​-
mod​r a.
Syl​va​in az eget néz​te, amíg a pap a sír​g ö​dör fö​lött mo​tyo​g ott. Eső​fel​hők se​r e​g e gyü​le​ke​zett a lát​-
ha​tá​r on, Ver​sailles fe​lett. Csak egy​be​esés. A ha​lacs​ka nem ural​hat​ja az idő​já​r ást. Az le​he​tet​len.
A sír​ásók las​san ne​ki​áll​tak fel​töl​te​ni a göd​r öt. Gé​r ard odébb ment, hogy szót vált​son egy po​r os
bőr​kö​tényt vi​se​lő ipa​r os​sal. Syl​va​in néz​te, ahogy a tá​vo​li fel​hők el​sö​té​tül​nek, és a ho​r i​zont eső​től vá​-
lik ezüs​tös​sé.
– Itt a kő​fa​r a​g ó – tért vissza Gé​r ard. – Mit akarsz az em​be​r ed sír​kö​vé​r e írat​ni?
– Sem​mit – vág​ta rá Syl​va​in, az​tán el​tű​nő​dött. Ne​vet​sé​g es dol​g ot tett, ami​kor a test​tel együtt el​fu​tott
a kas​tély​ból, sok mér​föld​nyi​r e? A ví​zi​tün​dér úgy​sem érti. Csak egy ál​lat. A ha​lál​r ól mind​ö ssze annyit
tud, amit egy​sze​r ű ösz​tö​nei meg​súg​nak neki: a sors keze, amit el kell ke​r ül​ni, ha baj van. Ol​vas​ni sem
tud. A kö​vön bár​mi áll​hat​na, a lény so​sem fog​ná fel.
Leb​lanc se​g ít​sé​g e nél​kül Syl​va​in pén​ze egy hó​na​pig sem tar​tott vol​na ki Ver​sailles-ban – min​det el​-
szór​ta vol​na, hogy az​tán el​buk​jon, és szé​g yen​kez​ve tér​jen haza. Ám amíg Leb​lanc a cisz​ter​na mé​lyén
dé​del​g et​te a te​r emt​ményt, az egész kas​tély az ő lába elé te​r ült. És mit tett cse​r é​be ő a vén ka​to​ná​ért?
Leb​lanc meg​ér​de​mel egy em​lék​mű​vet.
A kő​fa​r a​g ó a lá​bá​hoz csap​kod​ta a sap​ká​ját. A pap meg​r o​vón cset​tin​tett a nyel​vé​vel.
– Kell hogy le​g yen sír​kö​ve, Syl​va​in – mond​ta Gé​r ard. – Egész éle​té​ben ka​to​na volt, leg​alább ennyit
meg​ér​de​mel.
Ér​tel​met​len lett vol​na a gon​dat​lan​ság.
– A ha​lá​la évét fel​ír​hat​ja, de sem​mi mást. Ne​vet sem, csa​pat​tes​tet sem.
Syl​va​in egy-egy ér​mét nyo​mott a pap és a kő​fa​r a​g ó ke​zé​be, ez​zel fojt​va el a to​váb​bi til​ta​ko​zást.
A sír​ásók olyan las​san dol​g oz​tak, hogy ásó he​lyett akár ka​nál​lal is la​pá​tol​hat​ták vol​na a föl​det. Syl​-
va​in rá​pa​r an​csolt Bi​ka​r a és Med​vé​r e, hogy ve​g yék át a mun​kát. A sír​ásók le​esett ál​lal bá​mul​tak, le​-
nyű​g öz​te őket a lát​vány, hogy va​la​ki más ás, mi​köz​ben ők pi​hen​nek. Az egyi​kük ásí​tott.
– A tét​len ke​zek az ör​dög já​ték​sze​r ei – szúrt oda ne​kik a pap, és vissza​küld​te mind​ket​tőt a mun​ká​já​-
hoz a szom​szé​dos gaz​da​ság​ba.
 Syl​va​in el​mé​jé​ben ki​bon​ta​ko​zott egy öt​let. A ha​lacs​ka azt pa​na​szol​ta, hogy unat​ko​zik. Ta​lán túl​sá​-
go​san meg​könnyí​tet​te a dol​g át. Az ólom​csö​vek és a ha​tal​mas tá​r o​zók el​vég​zik a mun​ka fe​lét. Ezen
vál​toz​tat​ni fog. Le​fog​lal​ja majd – annyi​r a, hogy ne bír​jon unat​koz​ni, és sem​mi​kép​pen ne ma​r ad​jon
ere​je ját​sza​do​zás​r a és tré​fák​r a.
– Mondd meg a fe​le​sé​g ed​nek, hogy nem kell már so​kat vár​nia a sa​ját to​a​lett​r e – kö​zöl​te Gé​r ard​dal,
ami​kor is​mét lóra ül​tek. – Né​hány nap múl​va meg​lesz az örö​me, hogy ked​ve sze​r int en​g ed​he​ti be
vagy tilt​hat​ja ki a ba​r á​ta​it.
Gé​r ard vi​g yor​g ott.
– Ez cso​dás hír! De mind​ö ssze né​hány nap kell? Mennyi idő​be te​lik meg​erő​sí​te​ni a te​tőt?
– Úgy gon​do​lom, ki​ta​lál​tam egy gyors meg​o l​dást.
 6
Az új víz​ve​ze​té​kek túl gyen​g ék vol​tak, hogy csö​vek​nek le​hes​sen ne​vez​ni őket. Leg​fel​jebb nad​r ág​-
szá​r ak​nak, ahogy azt a fa​lu​si var​r ó​nők​nek is el​ma​g ya​r áz​ta.
– Éne​kelsz egy dalt? – A ha​lacs​ka hosszú láb​uj​já​val ke​ver​g et​te a vi​zet, lágy bő​r én bu​bo​r ék​ként te​-
rül​tek szét a csep​pek, és ék​kő​ként csil​log​tak-ra​g yog​tak.
– Ma nem. Itt az ide​je, hogy dol​g ozz – vá​la​szol​ta Syl​va​in, és ki​te​ker​te a vá​szon​hen​g ert. Az egyik
vé​g ét a me​den​cé​be ej​tet​te, rö​vid kö​te​let hur​kolt rá, arra pe​dig egy kő​da​r a​bot ne​he​zék​nek.
– Le​g yél jó kis​lány, és mu​tasd meg, mit tudsz ez​zel meg​ten​ni.
A ví​zi​tün​dér csö​pö​g ő haja alól pis​lo​g ott rá. Kü​lö​nös sze​mé​nek tö​ké​le​tes üres​sé​g ét sem​mi​fé​le meg​-
ér​tés nem tor​zí​tot​ta. Be​sik​lott a víz​fel​szín alá, és el​tűnt.
Syl​va​in várt. A te​r emt​mény a me​den​ce kö​ze​pén buk​kant fel újra, az aj​kai kö​zül ma​g as​r a szö​kött a
víz​su​g ár.
– Na​g yon jó, de most nézz ide – mond​ta Syl​va​in, sa​ját ön​ural​mát cso​dál​va. – Lá​tod ezt a da​r ab
vász​nat? Üre​g es, mint egy cső. Mu​tasd meg, mi​lyen ügye​sen tu​dod át​jut​tat​ni raj​ta a vi​zet.
A ha​lacs​ka el​for​dult és le​bu​kott. A víz​fel​szín re​me​g ett, vé​g ül el​csi​tult. Syl​va​in a tük​r é​ben ke​r es​te a
vé​kony ala​kot, aki vé​g ül az orra előtt ug​r ott fel, ha​tal​mas hul​lá​mot ver​ve, és te​tő​től tal​pig el​áz​tat​va
Syl​va​int.
Hogy volt eh​hez Leb​lanc-nak tü​r el​me? Syl​va​in el​for​dult, hogy el​r ejt​se bosszú​sá​g át. Le​há​moz​ta
ma​g á​r ól csu​r om​vi​zes bár​sony​fel​ö l​tő​jét, és ak​kor jött rá, hogy ud​va​r i nyel​ven be​szélt a lény​hez. Nem
vár​hat​ja el egy ví​zi​tündér​től, hogy meg​ért​se.
Ami​kor a ha​lacs​ka leg​kö​ze​lebb fel​buk​kant, más​hogy szólt hoz​zá.
– Fo​g a​dok, hogy nem tu​dod át​nyom​ni a vi​zet ezen a csö​vön. – A ha​zai vi​dék dur​va táj​szó​lá​sa ide​-
gen​nek ha​tott az ud​va​r i ki​ej​tés​hez szok​ta​tott nyel​vén, de fel​kel​tet​te a ha​lacs​ka fi​g yel​mét.
– Fo​g ad! – ug​r ott ki a víz​ből. – Fo​g ad mi​ben?
– Nos, nem is tu​dom. Lás​suk, mim van. – Lát​vá​nyos las​sú​ság​g al be​nyúlt a mel​lény​zse​bé​be, és elő​-
vett egy ér​mét. Kis ér​té​kű pénz volt, egy pa​lo​tai szol​g a sem ha​jolt vol​na le érte, ám csil​lo​g ó​r a fé​nye​-
sí​tet​te. Syl​va​in a hü​velyk- és mu​ta​tó​uj​ja kö​zött for​g at​ta, hadd szik​r áz​zon, ka​csint​g as​son a lény bő​r é​-
nek de​r en​g é​sé​ben. A ví​zi​tün​dér ha​já​ból gyor​sab​ban kezd​tek po​tyog​ni a csep​pek, egye​ne​sen Syl​va​in
csiz​má​já​nak or​r á​r a.
– Szép – mond​ta, és egy hosszú ujja he​g yét vé​g ig​húz​ta a vá​szon​csö​vön.
A víz​fel​szín fel​r a​g yo​g ott; a cső meg​duz​zadt, meg​vo​nag​lott, kí​g yó​ként te​ke​r eg​ve köp​te a vi​zet a
páf​r á​nyok közé, de a má​sik vége a me​den​cé​ben ma​r adt. Folyt be​lő​le a víz; nem​csak a var​r ás​nál, ha​-
nem kör​ben min​den​hol.
– Szép mun​ka – di​csér​te meg Syl​va​in, és oda​ve​tet​te a pénzt. A lény hagy​ta, hadd re​pül​jön át a feje
fe​lett, bele a víz​be, majd bugy​bo​r é​kol​va fel​ka​ca​g ott, és vé​kony lá​bát meg​fe​szít​ve hát​r a​ve​tet​te ma​g át,
kö​vet​ve az érme út​ját.
Syl​va​in min​den​fé​le var​r ott cső​vel meg​is​mé​tel​te a kí​sér​le​tet – len​nel, se​lyem​mel, sza​tén​nal –, amit
csak ta​lált. Az első vá​szon​cső meg​ő riz​te a me​r ev​sé​g ét, ha​bár ré​me​sen eresz​tett, és ha​son​ló​kép​pen a
fi​nom szö​vé​sű, sima bar​na len​vá​szon​ból ké​szí​tett, vas​tag szár is. A dur​va​szá​lú len össze​esett, mint a
dög​lött kí​g yó; a me​den​ce túl​fe​lén a se​lyem- és sza​tén​csö​vek ring​tak-tán​col​tak, össze-össze​akad​va,
mint a kar​dok a pár​baj​ban.
A bár​sony vált be a leg​job​ban. A vas​tag boly​hok meg​tar​tot​ták a vi​zet, és né​hány pró​bál​ko​zás után a
ha​lacs​ka rá​jött, mi​ként ural​ja a ned​ves fe​lü​le​tet, ho​g yan erő​sít​se meg és te​g ye szi​vár​g ás​men​tes​sé a
csö​vet.
Es​té​r e a fész​két er​dő​nyi szí​nes fröcs​kö​lő, lo​cso​ló cső vet​te kö​r ül. A ha​lacs​ka úgy ne​ve​tett, mint egy
té​bo​lyult gye​r ek, tap​si​kol​va ug​r ált a víz​su​g a​r ak kö​zött. Syl​va​in​nek nem kel​lett em​lé​kez​tet​nie, hogy őt
ne fröcs​köl​je le – egy​szer sem.
Mire az utol​só fé​nyes ér​mét is ki​ad​ta, a lény bőre olyan fé​nye​sen ra​g yo​g ott, hogy a bar​lang tá​vo​li
sar​ka​it is be​vi​lá​g í​tot​ta. Syl​va​in egye​ne​sen ke​cses te​nye​r é​be tet​te a pénzt, mint​ha egy ke​r es​ke​dőt fi​zet​-
ne ki. A ví​zi​tün​dér uj​jai kö​zött fe​szü​lő hár​tya át​lát​szó volt, mint a szap​pan​bu​bo​r ék.
– Sok fo​g a​dást meg​nyer​tél ma – mond​ta neki.
– Jó kis​lá​nyok nyer​nek. – A ha​lacs​ka a víz​be ej​tet​te az ér​mét, majd ke​r ek, kö​nyör​g ő szem​mel né​-
zett rá. Syl​va​in meg​akasz​tot​ta, mi​előtt ki​mond​hat​ta vol​na.
– Nincs ének​lés, csak mun​ka van.
– Egy​szer éne​kel​tél.
Va​ló​ban, ez igaz volt. Ho​g yan em​lé​kez​he​tett erre a lény? Syl​va​in maga már csak​nem el​fe​lej​tet​te. A
he​g yi zu​ho​g ó mel​lett ku​por​g ott, a je​g es víz​köd az ar​cá​ba csa​pó​dott, gyön​g yök​ként ült ki a ha​já​r a, és
egy pász​tor​dal​la​mot éne​kelt, hogy be​csa​lo​g as​sa a te​r emt​ményt a töm​lő​jé​be. Nem volt na​g yobb egy
lár​vá​nál, de úgy szö​kellt és úszott át a se​bes fo​lyá​sú ré​sze​ken, mint​ha nem is ke​r ül​ne erő​fe​szí​té​sé​be.
Az el​múlt két év​ben ha​tal​ma​sat nőtt. A hü​velyk​jé​nél is ap​r óbb lény​ből kis​g ye​r ek​ké. To​jás​ból ki​fej​-
lett ví​zi​tün​dér​r é két év alatt.
A két év azon​ban em​ber​ö l​tő messzi​nek ér​ző​dött, és a he​g yek im​már el​ér​he​tet​len​nek, tá​vo​li​nak tűn​-
tek Syl​va​in szá​má​r a. Gon​dol​ni sem akart rá. Egy szó​r a​ko​zás​sal teli este várt rá, utá​na pe​dig ren​g e​teg
mun​ka.
 7
Syl​va​in már csak​nem el​aludt, ami​kor An​net​te a láb​szá​r á​ba váj​ta a láb​uj​ja​it. Syl​va​in a má​sik ol​da​lá​-
ra for​dult, és al​vást tet​te​tett.
Egy egész dél​utá​non át für​det​te a fi​g yel​mé​ben, és vé​g ül el​te​r ült az ágyán, anya​szült mez​te​le​nül, ki​-
fa​csar​va, iz​zad​tan. Ha​bár holt​fá​r adt volt, mert hosszú éj​sza​ká​kon át ter​vez​g et​te a pa​lo​ta új bár​sony​-
csö​ve​i​nek rend​sze​r ét, több órán át ala​kí​tot​ta ki​vá​ló​an An​net​te szá​má​r a a ra​jon​g ót. Bi​zo​nyá​r a nem kí​-
ván​hat tőle en​nél töb​bet.
An​net​te újra vé​g ig​kar​mol​ta Syl​va​in vád​li​ját a láb​kör​me​i​vel. Syl​va​in rés​nyi​r e nyi​tot​ta a sze​mét,
meg​pró​bál​ta el​ját​sza​ni a ver​sailles-i élv​haj​há​szok lus​ta te​kin​te​tét. An​net​te az ágy kö​ze​pén he​vert,
mind​ö ssze egy ró​zsa​szín si​fon​r ongy​ba csa​var​va. Sa​ját, rö​vid, bar​na fürt​jei fi​ú​san te​ke​r ed​tek a fü​lé​r e.
Már ko​r áb​ban le​tép​te Syl​va​in fe​jé​r ől a pa​r ó​kát, mire ő vá​la​szul le​húz​ta An​net​te-ét is – gyen​g é​deb​ben
ugyan, de ha​son​ló lel​ke​se​dés​sel.
– Nincs al​vás, Syl​va​in. Itt nincs. Ké​szen kell áll​nia, hogy ki​ugor​jon az ab​la​kon, ha a fér​jem meg​ér​-
ke​zik.
– Azt kí​ván​ja tő​lem, hogy pu​cé​r on ve​tőd​jek ki a kert​be, a fél ud​var sze​me lát​tá​r a? Drá​g a höl​g yem,
szá​mom​r a ez ha​lált je​len​te​ne, az ön szá​má​r a csa​ló​dást. – Nem bírt el​nyom​ni egy ásí​tást. – Az asszo​-
nyok utá​na éj​jel-nap​pal ül​döz​né​nek.
– Ezt el​fe​lej​tet​tem ön​nel kap​cso​lat​ban – vá​la​szol​ta hal​kan An​net​te.
Syl​va​in talp​r a állt, fel​emelt egy se​lyem​sá​lat a pad​ló​r ól, és bar​bár mód​já​r a a csí​pő​jé​r e kö​töt​te, majd
vissza​dőlt az ágy​r a. Fél szem​ö l​dö​ke fel​vo​ná​sá​val je​lez​te An​net​te-nek, hogy foly​tas​sa, ám a hölgy egy
szé​pí​tő​sze​r es tég​ellyel kez​dett ját​sza​doz​ni.
– Mit fe​lej​tett el ve​lem kap​cso​lat​ban? – Ha ezt sér​tés​nek szán​ta, Syl​va​in ér​te​ni akar​ta.
An​net​te az ölé​be emel​te a lá​bát.
– Hogy egye​di pél​dány.
Ez nem hang​zott sér​tőn. Syl​va​in hal​vá​nyan el​mo​so​lyo​dott.
– Ez az ön sa​ját ér​té​ke​lé​se, avagy má​sok em​le​g et​nek így?
– Ki​zá​r ó​lag az enyém. A pa​lo​tá​ban va​jon há​nyan van​nak, akik egy​ál​ta​lán időt po​csé​kol​nak rá, hogy
ma​g u​kon kí​vül más​sal is fog​lal​koz​za​nak? Még én is, akár​mi​lyen rend​kí​vü​li va​g yok, csak rit​kán ta​lá​-
lok egy sza​bad per​cet, hogy tu​da​to​sít​sam má​sok lé​te​zé​sét. Az élet olyan sűrű. – Meg​bök​te Syl​va​int a
láb​uj​já​val.
– Hát ak​kor eb​ben a perc​ben, mi​előtt le​te​lik, árul​ja el, mit ért egye​di alatt? – Syl​va​in bá​to​r í​tás​ként a
ke​zei közé vet​te és meg​szo​r í​tot​ta An​net​te lá​bát, mire a hölgy ar​cán meg​je​lent egy göd​r öcs​ke.
– El​lent​mon​dást és pa​r a​do​xont. Ami​kor azt mon​dom, egye​di, ép​pen az el​len​ke​ző​jé​r e gon​do​lok. Ön
egy​szer​r e leg​alább há​r om vagy négy fér​fi, mi​köz​ben a töb​bi​ek​nek egy fél fér​fi​as​sá​g ot össze​hoz​ni is
ne​he​zük​r e esik.
– Ön hí​ze​leg. Hát nem ez a sze​r e​pem?
– Nem hí​zel​g és​nek szán​tam. Mi több, ki​fe​je​zet​ten az el​len​ke​ző​jé​nek. – An​net​te be​le​már​tot​ta az uj​ját
a té​g ely​be, és se​lyem​fé​nyű színt kent da​cos aj​ká​r a, az​tán ki​nyúj​tó​zott a bár​sony​pár​ná​kon, ívbe fe​szít​-
ve a há​tát, mi​köz​ben Syl​va​in a tal​pát gyúr​ta.
– Syl​va​in, a szel​le​mes, jó ven​dég a va​cso​r a​asz​tal mel​lett, de nem jobb, mint bár​me​lyik má​sik, aki​-
nek ki​csit is gyor​san jár az esze. Syl​va​in, az ud​va​r onc, kö​te​les​sé​g e sze​r int nö​ve​li a ko​r o​na ha​tal​mát
és a pa​lo​ta fé​nyes​sé​g ét. Syl​va​in, a sze​r e​tő, jól sze​r e​pel az ágy​ban, hi​szen úgy kell ten​nie, ha nem akar
egye​dül alud​ni. Syl​va​in​r ől, a ka​to​ná​r ól és va​dász​r ól nem tu​dok szól​ni, de meg​elő​le​g e​zem ne​kik az
illő jó tu​laj​don​sá​g o​kat.
– Kö​szö​nöm szé​pen – fe​lel​te Syl​va​in, át​tér​ve a sar​ká​r a. An​net​te szét​tárt uj​jak​kal fél​r e​le​g yin​tet​te.
– Ez mind el​vár​ha​tó, és nincs ben​ne sem​mi kü​lö​nös. Ám az iga​zi Syl​va​in az egye​di pél​dány, ő az
egyet​len, és még​is ő az, akit a leg​ke​ve​seb​ben vesz​nek ész​r e.
– És ki vol​na ő?
– Nem tu​dom, el​mond​jam-e. Meg​le​het, ab​ba​hagy​ná a lá​bam masszí​r o​zá​sát.
– Ön él​ve​zi a ti​tok​za​tos​sá​g ot.
– Az egyet​len ti​tok csak az, ho​g yan úsz​hat​ta ön meg ilyen so​ká​ig. Ha bár​ki más meg​tud​ná, önt ki​-
ker​g et​nék a pa​lo​tá​ból.
– Ab​ba​ha​g yom, ha nem árul​ja el.
– Hát jó. Syl​va​in, ön egy tö​r ek​vő em​ber.
Syl​va​in gyom​r a ólom​súllyal ne​he​zült el.
– Ne​vet​sé​g es. Azt hit​tem, va​la​mi ér​de​ke​set fog mon​da​ni, de ez csak zagy​va​ság.
An​net​te gyen​g é​den az ágyé​ká​ba nyom​ta a lá​bát.
– Ne sér​tőd​jön meg. A tö​r ek​vés bi​zo​nyá​r a a va​ló​di ter​mé​sze​te. Vagy ta​lán gye​r ek​ként ol​tot​ták
önbe, és a szent os​tyá​val meg a hit​val​lás​sal együtt a vé​r é​vé vált. De a vége ka​taszt​r ó​fa lesz. A nagy​r a​-
tö​r és​nek min​dig az a vége.
Syl​va​in üres arc​ki​fe​je​zést eről​te​tett ma​g á​r a, és foly​tat​ta a hölgy lá​bá​nak si​mo​g a​tá​sát.
– Ön azon igyek​szik, hogy a stá​tu​sza fölé emel​ked​jék – fej​te​g et​te An​net​te. – Azok​nak, akik így
érez​nek, nincs iga​zi ott​ho​nuk. Ők hát​r a​hagy​ják jo​g os, is​ten​ad​ta he​lyü​ket, ugyan​ak​kor soha nem érik
el a cél​ju​kat. Af​fé​le köz​tes ál​la​pot ez, egy le​he​tő​ség, hogy va​la​ki még a ha​lál előtt be​lép​jen a pur​g a​tó​-
ri​um​ba.
– Ön pe​dig la​i​kus ige​hir​de​tő​vé lett. Van fa​lá​dá​ja is, amely​r e fel​áll​hat? Hor​doz​zam ön után a ke​-
reszt​utak​hoz?
– Hát rend​ben, ha fe​szeng, be​szél​he​tünk An​net​te d’Ar​la​in​r ől is. Le​nyű​g ö​ző té​má​nak ta​lá​lom ön​ma​-
ga​mat.
– Igen, ma​r ad​junk azon a té​r en, ahol ta​pasz​ta​lat​tal bír, hi​szen én​r ó​lam igen ke​ve​set tud. Nem igyek​-
szem fel​emel​ked​ni. Ott va​g yok, aho​vá tar​to​zom. A pa​lo​ta sze​g é​nyebb vol​na nél​kü​lem.
– Ha be​ér​né annyi​val, hogy sze​r e​tő le​g yen, ud​va​r onc és jó va​cso​r a​ven​dég, még egyet is ér​te​nék
ön​nel. Az ön nagy​báty​ja kis​ne​mes, de fel​té​te​le​zem, a le​szár​ma​zás tö​r et​len, ha bár​ki vé​g ig kí​ván​ná kö​-
vet​ni, így ön nem az első med​dő va​dont örök​lő, aki igyek​szik hi​te​les hír​ne​vet ki​ala​kí​ta​ni ma​g á​nak itt.
Még​is Ver​sailles első em​be​r e kí​ván len​ni, ak​kor is, ha en​nek a léte és a lel​ke lesz az ára. Arra tö​r ek​-
szik, hogy min​den​ki​nél jobb le​g yen.
– Ez az első mon​da​ta, ami​nek ér​tel​me is van.
Syl​va​in az ölé​be húz​ta An​net​te-et, az uj​ja​it a si​fo​nanyag alá dug​ta, és ne​ki​kez​dett, hogy meg​fe​le​-
lőbb gon​do​la​to​kat ül​tes​sen a fe​jé​be. Ha rá​megy az egész es​té​je, ak​kor is el​éri, hogy An​net​te ki​je​lent​-
se: egész Fran​cia​o r​szág​ban ő a leg​jobb.
 8
A ma​jom Syl​va​in nya​ká​ba ka​pasz​ko​dott, a ka​bát​g al​lér​ja alá rej​tet​te a po​fá​ját. Syl​va​in hal​kan
dünnyö​g ött neki, mély, csi​tí​tó han​g on, aho​g yan a pász​to​r ok a bá​r á​nyo​kat szok​ták meg​nyug​tat​ni.
A ke​r es​ke​dő ol​csó köl​ni​ben für​det​te a maj​mot, hogy el​nyom​ja ál​la​ti sza​g át – a bűz ret​te​ne​te​sen ir​-
ri​tál​hat​ta a jó​szág ki​fi​no​mult szag​lá​sát, de a cisz​ter​nák pá​r á​já​ban ha​mar fel​o l​dó​dik majd.
Syl​va​in be​ka​nya​r o​dott a ha​lacs​ka bar​lang​ja felé, és meg​bot​lott. Térd​r e esett, és ki​csa​var​ta a tes​tét,
hogy a vál​la fog​ja fel a zu​ha​nást. A ma​jom ré​mül​ten fel​vi​sí​tott. Syl​va​in sze​lí​den csi​tít​g at​ta.
– Dol​g ozz gon​do​san, légy jó kis​lány! – A ha​lacs​ka hang​ja vissz​hang​zott a bar​lang​fa​lak kö​zött.
A fes​tett fa​böl​cső​ben bot​lott el. A ha​lacs​ka az összes ba​bát be​le​töm​te, amit Syl​va​in a múlt hé​ten
adott neki. A szal​ma- és rongy​bá​bok szét​ázott, szét​nyo​mott tes​té​ből for​mált fé​szek​ben a nagy por​ce​-
lán​ba​ba tró​nolt, ame​lyet Syl​va​in az elő​ző nap ho​zott le. A por​ce​lán​ké​szí​tő aján​dé​ka​ként ér​ke​zett a to​-
a​let​tek​kel együtt, ame​lye​ket Bika és Med​ve az észa​ki szárny​ba ál​lí​tot​tak be.
A baba ezüst​sző​ke fürt​je​i​nek egy ré​szét ki​szag​g at​ták, fes​tett sze​me a talp​r a kec​mer​g ő Syl​va​in ar​cá​-
ba bá​mult.
A ha​lacs​ka a fé​lig alá​me​r ül​ve le​be​g ő ba​ba​ház te​te​jén ku​cor​g ott. A já​ték bú​to​r o​kat a hul​lá​mok hány​-
ták-ve​tet​ték.
– Gye​r e ide, kis​kis​asszony – szó​lalt meg. A lény le​csusszant a te​tő​r ől, és oda​sik​lott hoz​zá. A ma​jom
iránt nem mu​ta​tott ér​dek​lő​dést, de va​ló​szí​nű​leg még nem jött rá, hogy nem pusz​tán egy újabb baba.
– Em​lék​szel, mit fo​g unk ma csi​nál​ni? – kér​dez​te Syl​va​in. – Mond​tam teg​nap; gon​dolj vissza, és
eszed​be jut. – A ha​lacs​ka üres te​kin​tet​tel pis​lo​g ott rá. – Mit csi​nálsz min​den​nap?
– Ke​mé​nyen dol​g o​zom.
– Na​g yon jó. Min dol​g o​zol ke​mé​nyen?
– A jó kis​lá​nyok ke​mé​nyen dol​g oz​nak, hogy a víz min​dig foly​jon. – El​ásí​tot​ta ma​g át és nyúj​tó​zott;
Syl​va​in lát​ta a nyel​vét, apró fo​g a​it.
A ma​jom szin​tén ásí​tott. A lény pil​lan​tá​sa hir​te​len ér​dek​lő​dés​sel vil​lant rá.
– He​g yes fo​g ak! – Ki​ug​r ott a víz​ből, és egy uj​jal a ma​jom po​fá​ja felé bö​kött. A ma​jom össze​r án​-
dult, és mind a négy vég​tag​já​val be​le​ka​pasz​ko​dott Syl​va​in​be.
– Ss​s​ss – in​tet​te Syl​va​in a lényt, köz​ben a ma​jom há​tát si​mo​g at​ta. – Meg​ijesz​tet​ted. A jó kis​lá​nyok
nem ijeszt​g e​tik a ba​r á​ta​i​kat, vagy igen?
– Vagy igen? – is​mé​tel​te a ví​zi​tün​dér gon​dol​ko​dás nél​kül. El​bű​völ​te a ma​jom, és ez ha​tá​r o​zot​tan
élet​te​libb re​ak​ció volt, mint bár​mi, amit a Syl​va​in​től ka​pott já​té​kok ki​vál​tot​tak.
Syl​va​in elő​ko​tor​ta a zse​bé​ből a pó​r ázt, és a ma​jom nyak​ö r​vé​r e kap​csol​ta.
– Ma új bár​sony​csö​ve​ket kap​cso​lunk be a rend​szer​be, te pe​dig fi​g yelsz, hogy a víz si​mán és ren​de​-
sen foly​jon, mint min​dig. Ha gon​do​san vég​zed a mun​ká​dat, játsz​hatsz az új ba​r á​tod​dal.
Át​ad​ta a lény​nek a pó​r ázt, és óva​to​san le​fej​tet​te ma​g á​r ól a ma​jom uj​ja​it. Le​r ak​ta a maj​mot a föld​r e,
és túl​zott ked​ves​ség​g el ci​r ó​g at​ta meg a fe​jét. Ha a ví​zi​tün​dér utá​noz​za a sza​va​it, a tet​te​it is utá​noz​ni
tud​ja.
A ha​lacs​ka gyö​nyö​r ű​sé​g é​ben tág​r a nyílt szem​mel meg​érin​tet​te a ma​jom lá​bát, az​tán az arca elé
emel​te a sa​ját ke​zét, és meg​szi​ma​tol​ta.
– Bü​dös – je​len​tet​te ki.
Az​zal hát​r a​ve​tet​te ma​g át, bele a víz​be, a nya​ká​nál fog​va ma​g á​val ránt​va a maj​mot is.
Syl​va​in hi​á​ba ve​tő​dött utá​na, nem bír​ta el​kap​ni. A ma​jom éles ri​kol​tá​sa el​ful​ladt, ahogy a ví​zi​tün​-
dér be​r án​tot​ta a víz alá.
 Syl​va​in a me​den​ce szé​lén kör​be​sza​lad​va pró​bál​ta kö​vet​ni a lény bő​r é​nek de​r en​g é​sét, ahogy az kö​-
rö​zött, le​me​r ült. Ami​kor fel​buk​kant, oda​ki​ál​tott neki, ám a ha​lacs​ka nem tö​r ő​dött vele, ha​nem fel​má​-
szott a ba​ba​ház​r a, az​tán a nyak​ö r​vé​nél fog​va fel​r án​g at​ta a maj​mot is. Az ázott, er​nyedt tes​tet a te​tő​g e​-
rinc​r e fek​tet​te.
Meg​dög​lött, gon​dol​ta Syl​va​in. Be​le​foj​tot​ta.
A ma​jom meg​moc​cant. A ví​zi​tün​dér a hóna alá nyúlt, és úgy daj​kál​ta az ölé​ben, mint egy ba​bát. A
ma​jom kö​hö​g ött, te​ker​g ő​zött.
– Éne​kelj egy dalt – kö​ve​tel​te a ha​lacs​ka, és a ma​jom or​r á​hoz dug​ta a sa​ját​ját. – Éne​kelj egy dalt! –
ri​kol​tot​ta.
A ma​jom vo​nag​lott, ver​g ő​dött, két​ség​be​eset​ten igye​ke​zett odébb mász​ni. A lény el​eresz​tet​te, mire a
ma​jom vissza​csú​szott a víz​be. A ví​zi​tün​dér a pó​r áz​nál fog​va fel​r án​tot​ta – úgy ló​g ott raj​ta, mint egy
hal. A ha​lacs​ka is​mét le​ej​tet​te a ke​zét, és a rán​g a​tó​zó ma​jom újra alá​me​r ült.
Syl​va​in le​r úg​ta a csiz​má​ját, és a me​den​cé​be ve​tet​te ma​g át. A fel​szín​r e ke​pesz​tett, majd egy kő​r ől el​-
ru​g asz​kod​va úsz​ni kez​dett.
– Hagyd abba! – nyög​te ki küsz​köd​ve. – Azon​nal hagyd abba!
A ví​zi​tün​dér a ba​ba​ház te​te​jé​nek szé​lé​r e hú​zó​dott, és a nyak​ö r​vé​nél fog​va a víz fölé ló​g at​ta a maj​-
mot. Az kéz​zel-láb​bal pró​bált kar​mol​ni, de a ke​r es​ke​dő tom​pá​r a re​szel​te a kar​ma​it, így a sze​r en​csét​-
len​nek nem ma​r adt fegy​ve​r e, ami​vel vé​de​kez​zen. A lény újra meg​már​tot​ta. Az ál​lat man​csai a fel​színt
csap​kod​ták.
Syl​va​in le​tép​te a zseb​ó rá​ját, és a lány​hoz vág​ta. Pont a ha​lán​té​kán ta​lál​ta el. A ví​zi​tün​dér el​ej​tet​te a
maj​mot, és Syl​va​in felé for​dult; ha​tal​mas sze​mét vö​r ös erek há​lóz​ták, szem​hé​ja meg​duz​zadt.
Syl​va​in a ba​ba​ház te​tő​csú​csa köré ka​nya​r í​tot​ta a kö​nyö​két, és de​r é​kig ki​emel​te ma​g át a víz​ből,
majd ki​ha​lász​ta és a mell​ka​sá​hoz szo​r í​tot​ta a re​me​g ő maj​mot.
– Rossz kis​lány! – zi​hál​ta; ha​r ag​já​ban alig ka​pott le​ve​g őt. – Na​g yon rossz kis​lány!
A ví​zi​tün​dér a tető szé​lé​r e hú​zó​dott, fel​húz​ta a lá​ba​it, és vé​kony kar​ja​it a tér​de köré fon​ta. Az orra
épp​úgy meg​duz​zadt és ki​vö​r ö​sö​dött, mint egy em​ber​nek.
– Leb​lanc – sír​ta. – Leb​lanc el​ment.
Na​pok óta nem em​lí​tet​te Leb​lanc-t. Syl​va​in fel​té​te​lez​te, hogy el is fe​lej​tet​te az öre​g et, de hát né​mely
ko​pók is éve​kig gyá​szol​ják a gaz​dá​i​kat. Mi​ért fel​té​te​lez​te, hogy a ha​lacs​ka ér​zé​sei nem ér​nek fel egy
ál​la​té​i​val?
Mind​azon​ál​tal ál​lat volt. Víz​be foj​tot​ta vol​na a maj​mot, és ját​szott vol​na a hul​lá​já​val. Sem​mi ér​tel​-
me dé​del​g et​ni – ezen​túl szi​g o​r ú lesz és hajt​ha​tat​lan.
– Igen, Leb​lanc el​ment – hagy​ta hely​ben leg​hi​de​g ebb pil​lan​tá​sá​val.
– Mert rossz kis​lány va​g yok – sut​tog​ta a ví​zi​tün​dér re​me​g ő ajak​kal.
Mind​vé​g ig ma​g át vá​dol​ta? Az esz​te​len ka​ca​g ás és a já​té​kok mé​lyén Leb​lanc-t hi​á​nyol​ta, ma​g á​nyo​-
san, meg​bá​nás​sal tel​ve, meg​tört szív​vel? Azon töp​r en​g ett, hogy ő tett-e va​la​mi rosszat, ami​vel el​űz​te?
Vár​ta, hogy újra lás​sa, min​den perc​ben re​mény​ked​ve?
Syl​va​in ki​má​szott a ba​ba​ház te​te​jé​r e, és el​he​lyez​ke​dett két ké​mény kö​zött. A ma​jom a vál​lá​r a te​le​-
pe​dett, és kur​kász​ni kezd​te a ha​ját.
– Nem, ki​csi. Leb​lanc nem akart el​men​ni, de kény​te​len volt.
– Leb​lanc vissza​jön?
Annyi​r a bi​za​ko​dó ar​cot vá​g ott. Syl​va​in ha​zud​ha​tott vol​na neki, hogy ha jó kis​lány lesz, ke​mé​nyen
dol​g o​zik és so​sem okoz bajt, Leb​lanc vissza​tér hoz​zá. El​hit​te vol​na. Bár​mit meg​tett vol​na érte, amit
Syl​va​in akar.
– Nem, ki​csi. Leb​lanc vég​leg el​ment, nem jö​het vissza.
 A ví​zi​tün​dér össze​ku​po​r o​dott, és el​fed​te az ar​cát a ke​zé​vel.
– Ha te​he​ti, el​bú​csú​zik tő​led. Saj​ná​lom, hogy nem volt al​kal​ma.
Syl​va​in ma​g á​hoz húz​ta a ha​lacs​kát, meg​szo​r í​tot​ta cson​tos, re​me​g ő vál​lát, és vi​zes ha​já​r a tet​te az ál​-
lát.
Volt egy régi dal – a he​g yek​ben sok​szor hal​lot​ta. Az egyik leg​el​ső va​dá​sza​tán, még su​hanc​ként, egy
vén ju​hász éne​kel​te, ami​kor egy ma​g as, om​la​dé​kos lej​tőn má​szott fel egy el​ve​szett bá​r ány után ku​tat​-
va. Más​kor egy síró lány da​lol​ta, mi​köz​ben egy far​kas ál​tal meg​ö lt, fé​lig fel​za​bált anya​juh te​te​mé​r ől
nyúz​ta le az ir​hát. Egy fi​a​tal fiú dú​dol​ta a nyá​já​nak egy vá​r at​lan ta​va​szi hó​zá​por alatt, egy anya a
gyer​me​ke​i​nek a kuny​hó​ban, ami​kor Syl​va​in el​lép​te​tett mel​let​te egy jég​hi​deg téli éj​je​len. A sza​vak pa​-
rasz​to​sak vol​tak, a dal​lam egy​sze​r ű.
Syl​va​in most el​éne​kel​te ezt a dalt a ha​lacs​ká​nak, hal​kan, elő​ször ép​pen csak el​só​hajt​va, az​tán han​-
go​sab​ban, hadd nö​ve​ked​jen kö​zöt​tük. Tö​r ő​dés​r ől da​lolt, vi​g asz​r ól, vesz​te​ség​r ől, és a vágy​r ól, hogy
min​dent job​bá te​g yen. És ha úgy tűnt, hogy az ar​cán könnyek pe​r eg​tek, amíg éne​kelt, az csu​pán ér​zék​-
csa​ló​dás le​he​tett: mind​ö ssze a ha​já​ból cse​pe​g ett a víz.
 9
Syl​va​in az észa​ki szárny te​te​jén állt, előt​te te​r ül​tek el a ker​tek. A szö​kő​ku​tak erős víz​su​g a​r a ma​g as​-
ra szö​kött; ezer​ö t​száz fú​vó​ka dol​g o​zott együtt óra​mű pon​tos​ság​g al, és a ki​lö​vel​lő víz resz​ke​teg ár​-
nyé​kot ve​tett a késő dél​utá​ni fény​ben.
A ker​te​ket, mint akár​mi​lyen va​dont, el​hagy​ták az em​be​r ek. Bent min​den​ki az esti ese​mé​nyek hosszú
so​r á​r a ké​szült. Kint a szob​r ok csak a hold​nak pó​zol​tak, a szö​kő​ku​tak a csil​la​g ok​nak tán​col​tak.
Syl​va​in ki​hasz​nál​ta ezt a csen​des, ma​g á​nyos órát, hogy még egy​szer, utol​já​r a el​len​ő riz​ze a bár​-
sony​csö​ve​ket. Már vé​g ig​ta​po​g at​ta az új be​kö​tés min​den ara​szát, meg​vizs​g ál​ta a var​r á​so​kat, egé​szen
ad​dig a pon​tig, ahol a szö​vet​cső le​bu​kott a te​tő​r ől, hogy el​tűn​jön egy pad​lás​ab​lak fe​let​ti rés​ben.
Bika és Med​ve a fő tá​r o​zó​nál állt, a je​lé​r e vár​va. Nem volt ér​tel​me to​vább kés​lel​tet​ni. Syl​va​in meg​-
len​g et​te a ka​lap​ját a le​ve​g ő​ben – a bár​sony​cső a lá​bá​nál meg​r án​dult és ki​da​g adt.
Syl​va​in több​eme​let​nyit ro​hant le​fe​lé az észa​ki szárny csú​csá​r ól Gé​r ar​dék lak​o sz​tá​lyá​hoz. Maga Pa​-
u​li​ne fo​g ad​ta az aj​tó​ban, ha​tal​mas, ter​hes ha​sát két kéz​zel tá​mo​g at​va. Syl​va​in ki​ful​lad​va le​kap​ta a ka​-
lap​ját, és meg​ha​jolt.
– Men​jen, mon​si​eur – te​r el​te Pa​u​li​ne az öl​tö​ző​szo​ba felé. – Ké​r em, ne áll​jon meg az ud​va​r i​as​ság
ked​vé​ért. Már nem bí​r ok to​vább vár​ni.
A bár​sony​csö​ve​ket nem​csak be​köt​ni volt könnyebb, ha​nem le​zár​ni is: egy rá​te​kert zsi​nór meg​tet​te.
Syl​va​in meg​vár​ta, hogy Pa​u​li​ne be​ér​je, az​tán egy rán​tás​sal ki​o l​dot​ta a pi​r os sza​la​g ot, amely a föld​r e
hul​lott. A to​a​lett​be öm​le​ni kez​dett a víz, cso​bog​va-bugy​bo​r é​kol​va csa​pód​va a por​ce​lán​nak.
Pa​u​li​ne meg​r a​g ad​ta Syl​va​in két fü​lét, he​ves csó​kot nyo​mott az or​cá​i​r a, az​tán ki​za​var​ta. A szol​g a
még be se csuk​ta Syl​va​in után az aj​tót, Pa​u​li​ne már rán​tot​ta is fel a szok​nyá​it.
Syl​va​in di​va​tos ké​sés​sel ér​ke​zett az osz​mán kö​vet lak​o sz​tá​lyá​ba – a kö​vet fran​cia volt, ám a szul​tán
ud​va​r á​ban el​töl​tött évek alatt el​tö​r ö​kö​sö​dött. Syl​vi​an kö​szön​töt​te őt, ma​g á​hoz vett egy po​hár bort,
majd er​nyedt nem​tö​r ő​döm​ség​be bur​ko​ló​zott. Vé​g ül a Ma​dame is meg​ér​ke​zett ud​var​höl​g yei kí​sé​r e​té​-
ben; sely​me​ik és ék​sze​r e​ik csil​log​tak a gyer​tya​fény​ben.
An​net​te vit​te a ke​g yenc​nő uszá​lyát – biz​tos jele, hogy ő maga is kegy​ben van ép​pen. Syl​va​in tisz​te​-
let​tel​jes bic​cen​tés​sel üd​vö​zöl​te. An​net​te göd​r öcs​kés mo​sollyal fe​lelt, és amint a ven​dég​lá​tó ma​g á​r a
von​ta a Ma​dame fi​g yel​mét, oda​lé​pett Syl​va​in​hez.
– Ezt ne​kem szán​ta, mon​si​eur? – tu​da​kol​ta.
Syl​va​in fel​nyúlt a vál​lán ku​por​g ó ma​jom​hoz.
– Ta​lán, ha van egy hölgy a te​r em​ben, aki nem unja még az aján​dé​ko​kat.
– Az ék​sze​r ek és a vi​r á​g ok mind egy​for​mák. Ez va​la​mi más. – Meg​va​kar​g at​ta a ma​jom álla alat​ti
puha bőrt, mire az ál​lat felé nyúlt, akár az any​ja felé. – Hogy hív​ják?
– Ahogy ön el​ne​ve​zi, ter​mé​sze​te​sen.
– Meg​ké​r em Ma​dame-ot, se​g ít​sen neki ne​vet ta​lál​ni. Imád​ni fog​ja. – An​net​te a keb​lé​r e ölel​te a maj​-
mot, és a nya​ká​ba te​met​te az ar​cát. – Ó, mi​lyen kel​le​mes il​la​ta van, va​ní​lia és fa​hé​jolaj!
Az összes il​lat​kom​bi​ná​ció kö​zül ez az egyet​len volt ké​pes el​nyom​ni az ol​csó par​fü​möt. Syl​va​in
meg​en​g e​dett ma​g á​nak egy elé​g e​dett mo​solyt.
A te​r em má​sik fe​lén fel​for​du​lás tá​madt. Le Tur​que fel​vo​na​tott egy füg​g önyt, amely mö​g ött ak​r o​ba​-
ták vá​r a​koz​tak, azon​ban a Ma​dame An​net​te és Syl​va​in ket​tő​sét fi​g yel​te. Az ak​r o​ba​ták a le​ve​g ő​ben ki​-
tart​va vá​r a​koz​tak az en​g e​dély​r e, hogy el​kezd​hes​sék, a ze​né​szek ugyan​azt a né​hány tak​tust is​mé​tel​g et​-
ték.
– Jobb lesz, ha vissza​megy. A Ma​dame ész​r e​vet​te a maj​mot, és fél​té​ke​nyen vár​ja.
 An​net​te egy for​r ó mo​solyt vil​lan​tott Syl​va​in​r e, és vissza​li​be​g ett a Ma​dame kö​r é​be. A höl​g yek úgy
gü​g yög​tek a ma​jom​nak, mint​ha az el​ső​szü​lött fiát lát​ták vol​na. Ma​dame rö​vid ide​ig hagy​ta, hadd
ömöl​jék be​lő​lük a szó, az​tán ki​zá​r ó​la​g os bir​tok​ba vet​te a te​r emt​ményt, és ma​g á​hoz ölel​te, majd az
ar​tis​ták​r a for​dí​tot​ta a fi​g yel​mét.
Syl​va​in – hi​á​ba a csak​nem me​zí​te​len tes​tek a szín​pa​don – ál​mos​ság​g al küsz​kö​dött. Leb​lanc ha​lá​la
óta szin​te alig fe​küdt le, a me​leg bor és a ne​héz ét​kek pe​dig gyer​me​ki szu​nyó​ká​lás felé kezd​ték haj​lí​-
ta​ni nem​tö​r ő​döm, ud​va​r on​ci unal​mát. A pör​g ő, ug​r á​ló ak​r o​ba​ták le​nyű​g ö​ző​ek vol​tak, kü​lö​nö​sen a
gyer​tya​fény​ben, bó​lo​g a​tó pa​r ó​kák és tol​las fej​ékek kö​zött át​les​ve. Fé​nyes se​lyem​be, sza​tén​ba ta​kart
há​tak dől​tek felé, ahogy má​sok le​haj​tot​ták az ita​la​i​kat, vagy ol​dal​r a, ami​kor a bal fe​lől álló ba​r át​juk​-
nak plety​kál​tak a jobb fe​lől ál​ló​r ól, majd vissza, hogy ugyan​ezt for​dít​va meg​is​mé​tel​jék. Fér​fi​ak és
nők vol​tak, ám az​nap este job​ban em​lé​kez​tet​tek a Ca​mar​g ue fla​min​g ó​i​r a – csu​pa egy​for​ma agyat​lan,
tol​las os​to​ba.
De leg​alább a fla​min​g ó​hús süt​ve jó.
Syl​va​in ek​kor ész​r e​vet​te Gé​r ard-t, aki kém​hez mél​tó ügyes​ség​g el lo​pó​zott be a te​r em​be, majd el​-
fog​lal​ta a he​lyét Syl​va​in mel​lett, mint aki mind​vé​g ig ott volt.
– Hála az ég​nek, Gé​r ard – súg​ta oda Syl​va​in. – Döfj lá​bon a kar​dod​dal, ha azt lá​tod, hogy el​bó​lin​-
tok.
– Ez a leg​ke​ve​sebb, amit meg​te​he​tek az em​be​r ért, aki ilyen bol​dog​ság​ban ré​sze​sí​tet​te a fe​le​sé​g e​met
– vi​g yor​g ott Gé​r ard.
Az ak​r o​ba​tá​kat egy csa​pat​nyi nagy​da​r ab tö​r ök tán​cos kö​vet​te, akik jég​be ágya​zott, ha​tal​mas pezs​-
gős​üve​g e​ket hor​doz​tak. Ke​r ub​nak öl​tö​zött kis​g ye​r e​kek osz​to​g at​ták a kris​tály​po​ha​r a​kat a ven​dé​g ek​-
nek.
– Ez majd éb​r en tart, ba​r á​tom! Pezs​g ő. Hi​deg, mint a meg​csalt fér​fi ágya!
– Nem​r ég jár​tam egy ilyen ágy​ban. Meg​le​he​tő​sen me​leg volt.
Syl​va​in és Gé​r ard po​ha​r át maga Le Tur​que töl​töt​te tele.
– Mon​si​eur, ma este ön a höl​g yek ked​ven​ce!
– Va​ló​ban? – Syl​va​in be​le​kor​tyolt a pezs​g ő​be. Az édes, hi​deg bu​bo​r é​kok csíp​ték az or​r át. Le​küz​-
döt​te a tüsszen​té​si in​g ert, de a sze​mé​be könny szö​kött.
– Való igaz! – tet​te hoz​zá Gé​r ard. – A tu​laj​don fe​le​sé​g em is kész szent​té avat​ni Syl​va​int. Ol​tárt is
emelt a tisz​te​le​té​r e az öl​tö​ző​szo​bá​ban.
– Én azon​ban vissza​uta​sí​tot​tam a meg​tisz​tel​te​tést – vág​ta rá Syl​va​in. – Nem sze​r et​ném, ha azo​kat az
ál​do​za​to​kat ne​kem kí​nál​ná fel.
Mind​ket​ten ne​vet​tek. Le Tur​que hi​deg pil​lan​tást ve​tett rá​juk.
– Bo​csás​son meg, mon​si​eur – mond​ta Gé​r ard. – Nem be​ava​tot​tak tré​fá​ja ez, csu​pán kis​sé dur​va a
nagy​kö​zön​ség szá​má​r a. Tud​ja, ka​to​nák va​g yunk: a ci​vi​li​zált ott​ho​nok​ba min​ket csak jó​té​kony​ság​ból
eresz​te​nek be.
Le Tur​que úgy adta je​lét az el​né​zé​sé​nek, hogy mind​ket​te​jük po​ha​r át új​r a​töl​töt​te, mi​előtt a töb​bi
ven​dég​hez lé​pett vol​na.
Syl​va​in az üve​g e​ket ma​g á​ban fog​la​ló jég​töm​bö​ket néz​te, mi​köz​ben a tö​r ök tán​co​sok ol​va​dék​nyo​-
mot hagy​va kö​r öz​tek a sző​nye​g en. Bi​zo​nyá​r a nem pa​lack​kal együtt fa​g yasz​tot​ták meg őket, hi​szen
ak​kor az ital is jég​g é vált vol​na. Alig​ha​nem két da​r ab​ból ál​lí​tot​ták össze, mint a köny​vet, hogy pon​to​-
san il​lesz​ked​jék az üveg köré. Meg​ál​lí​tott egy tán​cost, és meg​vizs​g ál​ta a je​g et – va​ló​ban, a két fe​let
vé​kony vo​nal vá​lasz​tot​ta el. Egy​sze​r ű meg​o l​dás, túl​sá​g o​san is gya​kor​la​ti​as, hogy​sem zse​ni​á​lis​nak le​-
het​ne ne​vez​ni, még​is ha​té​kony. A ven​dé​g ek​r e mély be​nyo​mást gya​ko​r olt, ha​bár so​kuk keze az áll​kap​-
csuk​r a ván​do​r olt, vagy az ar​cuk torzult gri​masz​ba a hi​deg ki​vál​tot​ta fog​fá​jás mi​att. Sen​ki sem uta​sí​-
tot​ta vissza a má​so​dik po​ha​r at, a har​ma​di​kat, a ne​g ye​di​ket. A pa​lac​kok le​nyű​g ö​ző gyor​sa​ság​g al ürül​-
tek.
An​net​te ki​tár​ta a le​g ye​ző​jét, és so​kat​mon​dó pil​lan​tást ve​tett Syl​va​in​r e a te​r em túl​só fe​lé​r ől. Syl​va​in
ka​r on fog​ta Gé​r ard-t.
– Gye​r e: a Ma​dame ki​hall​g a​tás​r a szó​lít min​ket.
A ki​r á​lyi ke​g yenc​nő fe​hér​be és ezüst​be öl​tö​zött. Hó​szín pa​r ó​ká​ja bá​r ány​g yap​jú pu​ha​sá​g ú volt, a
bő​r ét pla​ti​na​por​r al ár​nyal​ta. Cso​kor​nyi szí​nes ru​hás ud​var​hölgy vet​te kö​r ül, mint a vi​r á​g ok egy szob​-
rot. A ma​jom az ölé​ben szun​di​kált – Ma​dame ezüst​sza​la​g ot kö​tött a nya​ká​ba.
A pa​lo​tá​ban ál​ta​lá​nos szo​kás volt nyil​vá​no​san di​csér​ni, zárt aj​tók mö​g ött szid​ni a Ma​dame ar​cát és
alak​ját. Syl​va​in már sok​szor lát​ta őt, ám min​dig csak tá​vol​r ól. Most, több hó​nap​nyi ügyes​ke​dés után,
vég​r e elég kö​zel ke​r ült, hogy maga is meg​ítél​hes​se.
– Tö​r ök ba​r á​tunk​hoz mél​tó di​a​dal, nem igaz? – A Ma​dame Syl​va​in felé nyúj​tot​ta a ke​zét. – Soha
töb​bé nem él​vez​he​tem a pezs​g őt pin​ce​hi​de​g en. Olyan fris​sí​tő, az em​ber szin​te meg​újul tőle.
– Ven​dég​lá​tónk ki​tett ma​g á​ért – fe​lel​te Syl​va​in, és a hölgy kéz​fe​jé​hez érin​tet​te az aj​kát. A Ma​dame
még egy pil​la​na​tig hagy​ta Syl​va​in te​nye​r é​ben pi​hen​ni az uj​ja​it, mi​előtt el​von​ta vol​na, hogy Gé​r ard-
nak ajánl​ja.
– Le Tur​que idős em​ber, meg​van​nak a ko​r á​hoz és a rang​já​hoz illő for​r á​sai – mond​ta. – De va​jon
ho​g yan tűn​nek ki a fi​a​tal​em​be​r ek a ki​r ály sze​mé​ben?
– Ta​lán az​ál​tal, hogy min​den nyá​r on le​vág​ják a ki​r ály el​len​sé​g e​it a csa​ta​me​ző​kön? – kér​dez​te Gé​-
rard.
A höl​g yek ide​g e​sen kun​cog​tak. A Ma​dame las​san vissza​húz​ta a ke​zét, és pis​lo​g ott. Csi​nos, gon​dol​ta
Syl​va​in, leg​alább​is ami​kor meg​le​pő​dik.
– Bo​csás​son meg a ba​r á​tom​nak, Ma​dame. A hi​deg pezs​g ő meg​fa​g yasz​tot​ta az agyát.
Ma​dame te​tő​től tal​pig fel​mér​te Gé​r ard-t.
– Min​den​ki tisz​te​li bá​tor ka​to​ná​in​kat; az önök el​kö​te​le​zett​sé​g e ezen fér​fi​as fel​adat iránt cso​dá​lat​r a
mél​tó. – Vissza​for​dult Syl​va​in​hez. – Ha az ön iz​mos ba​r át​ja, Châs​se már​ki elé​g e​dett az​zal, amit el​ért,
ho​g yan kri​ti​zál​hat​nánk? Ön azon​ban, uram, tu​dom, a csa​ta​me​zőn és azon kí​vül is szí​vén vi​se​li Fran​-
cia​o r​szág be​csü​le​tét.
– Min​den fran​cia alatt​va​ló így tesz, Ma​dame, ám kü​lö​nö​sen ak​kor, ha pezs​g őt iszik – vág​ta rá Syl​-
va​in. Gé​r ard kö​szön​tés​r e emel​te a po​ha​r át.
A Ma​dame An​net​te felé le​g yin​tett a le​g ye​ző​jé​vel.
– Ta​lán hal​lott már az egyik öt​le​tem​r ől. Ele​in​te csak té​to​va gon​do​lat volt, most azon​ban Le Tur​que
meg​tet​te a ki​hí​vást. Van-e olyan fér​fi, aki el​fo​g ad​ja?
– Nincs sen​ki, aki ön​től bár​mit meg​ta​g ad​hat​na, Ma​dame. A vi​lág ural​ko​dói az ön lá​bai előtt he​ver​-
nek.
– A leg​na​g yobb öröm​mel szol​g ál​nám önt, ha sej​te​ném, mit kí​ván – mond​ta Gé​r ard. – Ma​dame, ön
olyan ti​tok​za​tos!
A Ma​dame a le​g ye​ző​je egy is​mé​telt in​té​sé​vel el​bo​csá​tot​ta Gé​r ard-t.
– Le​g yen oly jó, és hoz​za ide ne​kem az egyik tán​cost, mon​si​eur.
– Egy tö​r ö​köt, teli pa​lack​kal, Ma​dame? – Gé​r ard tisz​tel​g ett, és élénk dísz​lé​pés​ben tá​vo​zott.
A Ma​dame fész​ke​lő​dött ül​té​ben, mint​ha azon töp​r en​g ett vol​na, he​lyet kí​nál​jon-e Syl​va​in​nek maga
mel​lett a szó​fán. Vé​g ül in​kább a maj​mot emel​te le az ölé​ből, és tet​te a pár​nák​r a.
Kö​zel sem olyan ked​ves, mint An​net​te, dön​töt​te el Syl​va​in.
– Mon​si​eur, ön ta​lán nem tud​ja, mi​cso​da dics​him​nu​szo​kat zeng​nek ön​r ől. Azt hal​lot​tam, hogy a
szö​kő​ku​tak já​té​ka már az Apol​ló-kút új​ko​r á​ban is sze​g é​nyes lát​vá​nyos​ság volt, mert a víz úgy dőlt ki
be​lő​le, mint a fil​lér​kék egy len​g yel mat​r ó​na er​szé​nyé​ből.
El​hall​g a​tott, meg​vár​ta, hogy az ud​var​höl​g yei kö​te​les​ség​tu​dón ki​ka​ca​r ásszák ma​g u​kat a ki​r ály​né​r a
irány​zott szú​r á​sa mi​att. Ta​lán nem is csi​nos, gon​dol​ta Syl​va​in. Alig el​fo​g ad​ha​tó.
– Ön meg​ta​lál​ta a mód​ját, hogy min​den ku​tat szü​net nél​kül mű​kö​dés​ben tart​son. A ki​r á​lyi ud​var​tar​-
tás né​mely tag​jai önt ezért má​g us​nak tart​ják, de a leg​ma​g a​sabb​r ól ér​ke​ző szó ke​vés​bé cif​r a, még​is
ér​té​ke​sebb. Ott önt lel​ke​sí​tő​nek ne​ve​zik.
Syl​va​in mell​ka​sa da​g adt a di​csé​r et​től. Gé​r ard ek​kor ért vissza egy hú​sos tö​r ök​kel, aki kék​r e fa​-
gyott uj​jak​kal mar​kol​ta a je​g et, és küsz​köd​ve igye​ke​zett meg​töl​te​ni a Ma​dame po​ha​r át anél​kül, hogy
egy csep​pet is ki​loccsan​ta​na.
– Mi​ként a pa​r ancs​nok a csa​ta​me​zőn, egy hölgy is a tet​tei alap​ján ítél meg egy fér​fit. – A Ma​dame
fel​emel​te a maj​mot, és csó​kot nyo​mott a feje búb​já​r a. – Bár​mely más fér​fi gyé​mán​tos nyak​éket tett
vol​na erre az ál​lat​r a, mi​előtt fel​kí​nál​ja egy ud​var​hölgy​nek. A vé​le​mé​nyünk sze​r int ez kö​zön​sé​g es lett
vol​na.
A höl​g yei bó​lo​g at​tak.
– Ön​nek jó az íz​lé​se, és ké​pes meg​kü​lön​böz​tet​ni az iga​zat a ha​mis​tól. Ad​jon hát ne​kem pezs​g őt, hi​-
de​g et, sza​ba​don öm​lőt. Ez a di​a​dal mél​tó lesz Ver​sailles-hoz. – Újra Syl​va​in elé emel​te a ke​zét, majd
fél​r e​in​tet​te. A höl​g yek élő füg​g ö​nye be​zá​r ult kö​r ü​löt​te.
– Kö​zön​sé​g es, hát per​sze – mo​r og​ta Gé​r ard, mi​köz​ben vissza​vo​nul​tak. – Még sose lát​tam, hogy
egy nő más​hogy fo​g a​dott vol​na egy gyé​mán​tot, mint öröm​si​ko​lyok​kal. Te ta​lán igen?
– A gyé​mán​tok te​r én ke​vés a ta​pasz​ta​la​tom.
– Azt a Ma​dame is tud​ja. Jól meg​szórt por​cu​kor​r al.
– Ma​g á​hoz akar köt​ni egy ér​té​kes szö​vet​sé​g est. Az ud​var pén​ze a di​csé​r et.
Gé​r ard fel​haj​tot​ta a pezs​g ő​jét, és ököl​lel meg​dör​zsöl​te az áll​kap​csát, mint​ha fáj​na.
– Mind​ö ssze más szám​lá​já​r a kí​ván pezs​g őt inni. Mint a leg​több gyö​nyör, en​nek is némi fáj​da​lom
az ára. Azt akar​ja, hogy a fáj​dal​mat te vi​seld he​lyet​te.
– A pezs​g ő​szö​kő​kút csak egy sze​szély. Leg​kö​ze​lebb mást fog kér​ni.
– Hát jó. A Ma​dame fel​kér majd, hogy al​koss va​la​mi drá​g át és so​sem lá​tot​tat, és mind​ö ssze né​hány
ked​ves szó​val fi​ze​ti meg. Meg​te​szed?
Va​la​ki el​ha​g yott két teli po​hár vö​r ös​bort egy szo​bor lá​bá​nál. Syl​va​in fel​vet​te őket, és az egyi​ket át​-
ad​ta a ba​r át​já​nak. Az édes pezs​g ő után a me​leg bor utá​la​tos​nak, sá​r os​nak íz​lett, mint a mo​csár vize.
– Csak egy bo​lond uta​sí​ta​ná vissza a le​he​tő​sé​g et.
 10
– Papa, gye​r e ját​sza​ni!
A ví​zi​tün​dér há​ton úszott az ör​vény​lő áram​lat​ban, ke​r ül​g et​ve a ki​csiny he​g yek​ként le​be​g ő jég​töm​-
bö​ket, ame​lyek szét​tör​tek, el​for​g á​cso​lód​tak, ami​kor össze​üt​köz​tek. A feje fe​lett a kék-vö​r ös pa​pa​g áj
mász​kált a páf​r ány​szá​r a​kon, és szárny​csat​tog​tat​va ri​kol​to​zott.
Ahogy Syl​va​in gya​ní​tot​ta, a ha​lacs​ka imád​ta a je​g et. Egy​szer már lá​tott egy ví​zi​tün​dért gleccser​pa​-
tak​ban úsz​kál​ni és a nagy tömb​r ől le​sza​ka​dó jég​szik​lák​kal ját​sza​doz​ni. Úgy to​lo​g at​ta őket, mint az
ága​kat, gá​tat épí​tett be​lő​lük, tür​kiz​kék mo​r é​na​tó​vá fog​va fel az ol​va​dék​vi​zet.
– Papa, gye​r e ját​sza​ni!
– Papa! – ri​kol​tot​ta a pa​pa​g áj a ne​vét.
Syl​va​in egy öreg hölgy​től vet​te a ma​da​r at, aki az észa​ki szárny leg​fel​ső eme​le​tén hal​do​kolt las​san
a Nap​ki​r ály ko​r á​ból meg​ma​r adt, ko​pott ele​g an​ci​á​ban, kö​nyör​ado​má​nyo​kon vagy a szom​szé​dai ma​-
ra​dé​ka​in ten​g őd​ve. A pa​pa​g áj jó tár​sa​ság​nak bi​zo​nyult a ha​lacs​ka szá​má​r a. Öreg volt és vad, éles cső​-
ré​vel, he​g yes kar​ma​i​val meg tud​ta vé​de​ni ma​g át, ha a lény já​té​ka el​dur​vult. Ké​pes volt fel​r e​pül​ni elő​-
le a ma​g as​ba, és se​be​sen ki​tért a fröcs​kö​lő víz elől.
– Papa? – A ví​zi​tün​dér fel​tol​ta ma​g át a fé​szek szé​lé​r e, és vá​r a​ko​zón né​zett Syl​va​in​r e. – Papa jön
ját​sza​ni?
Syl​va​in vé​g ig​ta​po​g at​ta a zse​bét az utol​só né​hány dió után ku​tat​va.
– Tes​sék, ki​csi. Lás​suk, le tu​dod-e ez​zel csa​lo​g at​ni Pa​pát.
– Ma​dár! Étel! – ri​kol​tot​ta a ha​lacs​ka, és meg​len​g et​te a ma​g as​ban a diót. A pa​pa​g áj le​vi​tor​lá​zott a
fé​szek​r e, és ki​kap​ta a diót az ök​lé​ből.
– Jössz ját​sza​ni, Papa? – A ví​zi​tün​dér nem a ma​da​r at kér​dez​te; kü​lö​nös sze​mét Syl​va​in​r e sze​g ez​te.
– Eb​ből ennyi elég lesz – rót​ta meg Syl​va​in. – A ma​dár neve Papa, és jó lesz, ha ezt ész​ben tar​tod,
ifjú hölgy.
A ha​lacs​ka kö​ze​lebb ha​jolt, és las​san, ma​g ya​r á​zón oda​súg​ta.
– A ma​dár az Ma​dár. Papa az meg Papa.
– Papa – ér​tett egyet a pa​pa​g áj, és gomb​sze​mé​vel Syl​va​int für​kész​te.
– Le​he​tet​len vagy. – Syl​va​in a víz​fel​szín felé in​tett, amely mos​tan​r a a las​su​ló áram​lat​ban ka​var​g ó
jég​ká​sá​vá vált. – Ta​ka​r ítsd el a já​ték​sze​r e​i​det, kü​lön​ben meg​fa​g yok, mire ki​úszok.
– Papa el​megy?
– A ma​dár itt ma​r ad ve​led. Ne​kem fon​tos dol​g om van. Ami​kor vissza​jö​vök, ho​zok még diót Papa
szá​má​r a, de ne​ked sem​mit. Most pe​dig tün​tesd el a je​g et.
A ha​lacs​ka ne​vet​ve alá​bu​kott. A víz bugy​bo​r é​kol​ni kez​dett, mint a for​r ó le​ve​ses​kon​dér, ami​től a
jég​tör​me​lék ví​zi​li​li​o m-le​vél​nyi da​r a​bok​ká állt össze. A hány​tor​g ás erő​sö​dött; a da​r a​bok egy​más​r a
csúsz​tak, össze​tor​lód​tak, jég​o sz​lo​po​kat for​mál​tak, ame​lyek egy​r e fel​jebb nyúl​va szét​ágaz​tak.
A pa​pa​g áj rá​r öp​pent az egyik ágra, és a cső​r é​vel meg​kop​pan​tot​ta a je​g et. Szi​lárd és ke​mény volt,
mint a kő.
– Mi​lyen le​nyű​g ö​ző – le​hel​te Syl​va​in.
Az el​múlt né​hány nap​ban adós​sá​g ok​ba ver​te ma​g át a he​lyi je​g e​sek​nél, és több, szal​má​val bé​lelt ko​-
csi​r a való je​g et tolt le a já​r a​to​kon. Ha​bár a ha​lacs​ka az​előtt so​sem lá​tott je​g et, azon​nal meg​sze​r et​te:
kör​be​ha​ji​g ál​ta a bar​lang​ban, fa​la​kat és gá​ta​kat épí​tett, szi​lánk​ká és ká​sá​vá zúz​ta a nagy da​r a​bo​kat, és
úgy fet​r en​g ett a la​tyak​ban, mint a ma​lac a sár​ban. Most azon​ban friss je​g et te​r em​tett. Ez rend​kí​vü​li
volt.
 – Gye​r e ide, ki​csi – szó​lalt meg.
A lény – eb​ben a perc​ben en​g e​del​mes – oda​csusszant a fel​szí​nen, hogy a fé​szek szé​lé​nél ta​pos​sa a
vi​zet. Hal​vány​zöld bő​r é​r e ki​ült a zúz​ma​r a, orr​lyu​ka​i​ból és ko​pol​tyú​nyí​lá​sa​i​ból gőz szi​vár​g ott.
– Mu​tasd meg, hogy csi​nál​tad.
– Mu​tas​sam meg, ho​g yan, Papa? – pis​lo​g ott a lény ér​tet​le​nül.
Syl​va​in las​san foly​tat​ta.
– A jég ká​sá​vá ol​vadt. Te újra meg​fa​g yasz​tot​tad, és ezt épí​tet​ted – mu​ta​tott a jég​o sz​lo​pok​r a. A pa​pa​-
gáj odébb ara​szolt az ágon, bó​lo​g a​tott és ma​g á​ban ko​tyo​g ott. – Meg tu​dod is​mé​tel​ni?
A ví​zi​tün​dér vál​lat vont.
– Le​he​tet​len vagy.
Syl​va​in te​le​mer​te a mar​kát víz​zel, és elé tar​tot​ta.
– Pró​báld meg. Meg tu​dod fa​g yasz​ta​ni?
A ha​lacs​ka az is​me​r ős ku​ta​tó, kérő te​kin​tet​tel né​zett rá. Syl​va​in már ak​kor hal​lot​ta a kí​ván​sá​g át, mi​-
előtt ki​nyi​tot​ta vol​na a szá​ját.
– Éne​kelsz egy dalt?
Az aján​dé​ko​zás egy do​log, a nyílt vesz​te​g e​tés más​va​la​mi. Ha be​le​megy, hogy szí​ves​sé​g ért szí​ves​-
ség​g el fi​zes​sen, ál​lan​dó csa​tát vív​nak majd. Most azon​ban nem volt ide​je vi​táz​ni. Egy kis vesz​te​g e​tést
meg​koc​káz​tat​hat.
– Éne​ke​lek ne​ked egy dalt, egy na​g yon rö​vi​det, de csak mert ma olyan jó kis​lány vol​tál. De elő​ször
fa​g yaszd meg ezt a vi​zet.
– Egy dalt – egye​zett bele a ví​zi​tün​dér.
Syl​va​in kar​ján for​r ó​ság sza​ladt vé​g ig. A víz a mar​ká​ban elő​ször pat​to​g ott, ka​var​g ott, az​tán jég​tüs​-
ké​ket for​mált, mint​ha egy vad​g esz​te​nye bur​ka nö​ve​ked​ne a te​nye​r é​ben. A döb​be​net​től szin​te lé​le​g ez​ni
is el​fe​lej​tett. Az​tán mé​lyet só​haj​tott, és be​le​vá​g ott az ének​be.
Az ott​ho​ni vi​dék fa​vá​g ói hosszú, hul​lám​zó re​ele​ket ját​szot​tak fu​r u​lyá​i​kon és he​g e​dű​i​ken. Épp​o lyan
sze​g é​nyes éle​tük volt, mint a fen​ti völ​g yek ju​há​sza​i​nak, vagy a len​ti föl​dek pa​r aszt​ja​i​nak, de büsz​kén
él​tek, és a fen​sőbb​sé​g ük tu​da​tát ép​pen olyan éle​sen őriz​ték meg, mint a fej​szé​i​ket. A da​la​ik di​csek​vőn
szól​tak a tánc​ban, ének​ben, sze​r et​ke​zés​ben meg​mu​tat​ko​zó jár​tas​sá​g uk​r ól, és per​sze a mes​ter​sé​g ük
meg​kö​ve​tel​te vak​me​r ő tet​te​ik​r ől. A dal, amely Syl​va​in aj​ká​r a to​lult, egy fi​a​tal​em​ber tör​té​ne​tét me​sél​-
te el, aki úgy bi​zo​nyí​tot​ta be, hogy mél​tó a di​cső​ség​r e, hogy rönk​tu​ta​jon úsz​ta​tott le a fü​ves hegy​o l​-
da​lon, az alan​tas völgy​la​kók sze​me lát​tá​r a.
Csak az első vers​sza​kot akar​ta el​éne​kel​ni, de a ha​lacs​ka olyan öröm​mel tán​colt és ug​r án​do​zott,
hogy Syl​va​in át​ad​ta ma​g át a dal​nak – olyan​nyi​r a, hogy a má​so​dik vers​szak fe​lé​nél azon kap​ta ma​g át,
hogy gyors, szag​g a​tott taps​sal üti a rit​must, büsz​kén, mint akár​me​lyik fa​vá​g ó. Mind a hat vers​sza​kot
el​éne​kel​te, és ami​kor be​fe​jez​te, a ha​lacs​ka a kar​já​ba ve​tő​dött, és vé​kony kar​ját a nya​ka köré fon​ta.
– Papa jól éne​kel – súg​ta a fü​lé​be, a le​he​le​te bor​zon​g at​ta Syl​va​int.
Meg​ve​r e​g et​te a há​tát, a la​poc​kái kö​zött. A zúz​ma​r a ré​te​g e alatt hi​deg, ta​pa​dós volt a bőre. Syl​va​in
hát​r a​ha​jolt, és kis​sé el​tar​tot​ta ma​g á​tól a ví​zi​tün​dért, hogy az ar​cá​ba néz​hes​sen. A sze​me élet​te​lin ra​-
gyo​g ott, a bőre de​r en​g ett. Erős volt és egész​sé​g es, ha pe​dig néha gon​dot oko​zott vagy kö​ve​te​lő​zött –
nem job​ban, mint bár​me​lyik má​sik gye​r ek.
 11
– An​net​te azt me​sél​te, az em​be​r e​i​vel be​sze​r el​tet​te a fo​lyó vi​zet az észa​ki szárny​ba.
A Ma​dame egy arany​szó​fán pi​hent, ezüst​szí​nű ru​há​já​nak éles haj​tá​sai be​bo​r í​tot​ták és lát​ha​tó​an
moz​g ás​kép​te​len​né is tet​ték. A de​kol​tázsa, vál​la és nya​ka állt csak ki, akár egy szár, ame​lyen hal​vány
ró​zsa​bim​bó arca pi​hent. A höl​g yei köré gyűl​tek; szí​nes, bő sza​bá​sú se​lyem​r u​há​ik har​sány​nak tűn​tek.
An​net​te nem né​zett Syl​va​in sze​mé​be. Syl​va​in tet​te​tett nyu​g a​lom​mal le​sö​pört egy kép​ze​let​be​li por​-
sze​met a fel​ö l​tő​je uj​já​r ól.
– Úgy em​lék​szem, az elő​mun​ká​som je​len​tet​te, hogy el​ér​tek ad​dig. Hó​na​pok​kal ez​előtt ad​tam ki az
uta​sí​tást.
– Most már min​den​ki​nek van tró​nu​sa. Ma​dame de Beau​vil​li​ers azt ál​lít​ja, az övé ép​pen olyan, mint
az enyém. A szom​szé​da​i​nak mu​to​g at​ja, és még azt is hagy​ja, hogy a szo​ba​lá​nya rá​ül​jön.
– Ma​dame, az ön tró​nu​sa az el​sők egyi​ke volt a pa​lo​tá​ban, és min​dig is a leg​ele​g án​sabb ma​r ad.
– El​ső​nek len​ni nem ki​vált​ság, ha a sen​kik se​r e​g e bir​to​kol​ja a leg​újab​ba​kat. Sem​mi két​ség, né​hány
nap múl​va a fa​lu​si ke​r es​ke​dők is a ma​g uk tró​nu​sá​val fog​nak di​cse​ked​ni.
Syl​va​in meg​r án​dult. Épp a na​pok​ban for​dult meg a fe​jé​ben, hogy a fa​lu​ba is be​húz​za a csö​ve​ket, és
to​a​let​te​ket ad bér​be. A ke​r es​ke​dők​nek meg​van​nak az anya​g i esz​kö​ze​ik, hogy ha​vi​dí​jat fi​zes​se​nek, és
az ud​va​r on​cok​kal el​len​tét​ben ők hoz​zá vol​tak szok​va, hogy ide​jé​ben ren​dez​zék az adós​sá​g a​i​kat.
– Va​ló​ban nem, Ma​dame. Biz​to​sít​ha​tom, hogy rend​kí​vü​li fi​g ye​lem​mel őr​zöm meg a rang​g al járó
ki​vált​sá​g o​kat. Nem va​g yok po​pu​lis​ta.
– És ho​g yan kí​ván​ja meg​ő riz​ni az én ki​vé​te​les​sé​g e​met? Ta​lán ad egy má​so​dik tró​nust, hogy azon
ül​jek az öl​tö​ző​szo​bá​ban? Egy pi​e​desz​tált va​la​mi dé​del​g e​tett házi ked​venc szá​má​r a? Ha egy macs​ka is
bir​to​kol​hat tró​nust, hát bi​zonnyal ad​hat egyet min​den ud​var​höl​g yem szá​má​r a. Le​tesszük őket kör​be,
ide, a sza​lo​nom​ban, és majd azo​kon ülve kot​ko​dá​cso​lunk, mint a to​jást rakó tyú​kok.
A höl​g yek en​g e​del​me​sen ka​ca​r ász​tak. An​net​te a föld​r e sü​töt​te a sze​mét, és a le​g ye​ző​jét ékí​tő tol​la​-
kat csa​var​g at​ta, akár egy ka​r á​cso​nyi asz​tal​r a szánt liba nya​kát. Még né​hány moz​du​lat, és ket​té is töri a
szá​r u​kat.
A Ma​dame Syl​va​in​r e me​r edt. Düh vö​r ö​se szí​nez​te meg az ar​cát, még a vas​tag pú​der​r é​te​g en is át​-
ütött.
– Ha min​den mat​r ó​na az észa​ki szárny​ban a maga tró​nu​sá​val di​cse​ked​het, az enyé​met akár le is
sze​r el​he​ti. Már unom. Vi​g ye ezt a kö​zön​sé​g es akár​mit in​nen, és ves​se a sze​mét​r e.
Ha Syl​va​in csak két lé​pés​sel töb​bet tesz, le​néz​he​tett vol​na rá, lé​vén ő a ma​g a​sabb. A meg​fé​lem​lí​tés
azon​ban nem volt jár​ha​tó út. Az os​tor a Ma​dame ke​zé​ben volt, és ő tud​ta is ezt. Ha ő el​ve​ti a to​a​let​tet,
az egész pa​lo​ta kö​ve​ti a pél​dá​ját, Syl​va​in pe​dig tönk​r e​megy.
Oda​lé​pett az ab​lak​hoz, meg​vizs​g ált egy vá​zá​r a való me​leg​há​zi vi​r á​g ot. Vi​g yá​zott, hogy a vál​lát la​-
zán tart​sa, a lép​tei könnye​dek le​g ye​nek.
– Drá​g a Ma​dame, a tró​nu​sok nem szá​mí​ta​nak. Akár meg is tart​hat​ja az önét.
A Ma​dame szem​ö l​dö​ke a pa​r ó​ká​ja pe​r e​mé​ig szö​kött. An​net​te le​ej​tet​te a le​g ye​ző​jét. Az ele​fánt​csont
nyél zö​r ög​ve hul​lott a már​vány​pad​ló​r a. Syl​va​in meg​szag​lász​ta az egyik ha​tal​mas, hal​vány vi​r á​g ot,
amely​ből tüs​ke​sze​r ű bi​bék me​r ed​tek elő.
– Va​ló​ban? – tu​da​kol​ta a Ma​dame acé​los han​g on. – Vi​lá​g o​sít​sa meg az el​mém.
– Nem kell ró​luk több szót ej​te​ni. Ha a tró​nus bir​tok​lá​sa fel​sőbb​r en​dű​sé​g et jel​zett, az vé​let​len egy​-
be​esés volt csu​pán. Mind​ö ssze egy tes​ti ké​nyel​mi funk​ció esz​kö​ze, sem​mi más. Va​la​ha pri​vi​lé​g i​um​-
nak szá​mí​tott a bir​tok​lá​sa, ám ez mára meg​ha​la​dot​tá vált.
 – Mi ha​lad​ta meg? – A Ma​dame el​for​dult ül​té​ben, hogy rá​néz​hes​sen, ez​ál​tal fel​bo​r ít​va a mű​vé​szi​en
meg​kom​po​nált össz​ha​tást. Syl​va​in is​mét a ke​zé​ben tar​tot​ta.
– Az, ami​r e az ön szí​ve a leg​in​kább vá​g yik, és sza​ba​don fo​lyik a csap​ból. Hi​deg, ami szin​te el​fa​-
gyaszt​ja a nyel​vét. Fris​sí​tő bu​bo​r é​kok​kal csik​lan​doz​za az ínyét. Édes, mint a mennyei eső, és tisz​ta,
mint a szűz gyer​me​ke. Úgy tu​dom, az ön szá​má​r a egy feb​r u​á​r i nap igen ked​ves. Egy kü​lö​nö​sen ked​-
ve​ző nap?
– Úgy van, és ez ha​ma​r o​san el is ér​ke​zik.
– A vá​g yai meg​va​ló​sul​nak. Szá​mít​hat a tá​mo​g a​tá​som​r a.
Las​sú mo​soly te​r ült el a Ma​dame ar​cán.
– Meg​le​het, ön még​is ér​té​kes em​ber, Syl​va​in de Guil​he​r and, és nem szük​sé​g es, hogy a höl​g ye​i​met
el​ta​ná​csol​jam ön​től.
Az​zal el​bo​csá​tot​ta. Syl​va​in óva​ko​dott ki​mu​tat​ni, mennyi​r e re​meg keze-lába, ami​kor át​sé​tált a lak​-
osz​tá​lyon. A fa​la​kat tük​r ök bo​r í​tot​ták, mind​egyik​ben meg​lát​hat​ta jól öl​tö​zött, pú​der​sza​tént vi​se​lő
vissz​ké​pét. Ököl​lel be​tör​het​né az egyi​ket. Egy pil​la​nat​r a jó ér​zés​sel töl​te​né el – az üveg ezer da​r ab​r a
tör​ne a kesz​tyű​je nyo​mán, és szi​lán​kok​r a ha​sí​ta​ná ezt a túl​fű​tött, bü​dös, pa​zar​ló he​lyet.
Ha azon​ban ki​mu​tat​ja a dü​hét, el​árul​ja ma​g át. Bár​mi​fé​le ki​tö​r és meg​mu​tat​ja, hogy annyi ön​ural​ma
sincs, mint egy gye​r ek​nek, és ala​pot szol​g ál​tat​na a plety​ká​nak, amit újra és újra el​is​mé​tel​né​nek, még
az​u​tán is, hogy őt ma​g át már ré​g en el​fe​lej​tet​ték.
Syl​va​in meg​ke​r es​te a leg​kö​ze​leb​bi se​g éd​fo​lyo​sót, és le​eresz​ke​dett a pin​cé​be. Egy üveg pezs​g őt vitt
ma​g á​val – a ki​r ály egyik sá​fá​r á​tól kap​ta, aki elég jól is​mer​te őt, hogy ki​ter​jessze a hi​te​lét – meg egy
zacs​kó diót és egy fél saj​tot egy had​tá​pos​tól, aki​nek volt esze, és el​fo​g ad​ta az ér​mé​ket. Or​le​ans her​ce​-
gé​nek pék​je egy szí​ves​sé​g ért cse​r é​be adott neki egy rozs​ci​pót. Syl​va​in így sur​r ant ki a pa​lo​tá​ból, és
si​e​tett le a cisz​ter​nák​hoz.
A ha​lacs​ka a jég​fá​ja egyik ágán szun​di​kált, le​ló​g ó vég​ta​g ok​kal, a pa​pa​g áj ez​alatt át​r en​dez​te a fész​-
ket, páf​r ány​le​ve​le​ket húz​g ált ki, és ma​g á​ban ko​tyo​g ott.
– Ele​g áns vagy – je​g yez​te meg a ha​lacs​ka ál​mos han​g on.
Syl​va​in vé​g ig​pil​lan​tott ma​g án. Tel​jes ud​va​r i dísz​ben volt, mint egy sza​tén​ba öl​töz​te​tett, ki​fé​nye​sí​-
tett bőr​be csa​vart, ezüst​g om​bok​kal dí​szí​tett pró​ba​ba​ba.
Le​vet​te a pa​r ó​ká​ját, és le​te​le​pe​dett egy szik​la​kő​r e.
– Sze​r in​ted úgy né​zek ki, mint egy ér​té​kes em​ber, ki​csi?
– Mi​lyen ér​té​kes, Papa?
– Hát ép​pen ez a kér​dés, drá​g ám – ne​ve​tett rá Syl​va​in.
Ki​te​r í​tet​te a zseb​ken​dő​jét maga elé, és fa​la​toz​ni kez​dett. A jó sajt és a bar​na ke​nyér fi​no​mabb volt,
mint az ét​kek, ami​ket a had​já​r a​to​kon le​g yűrt, még azok​nál is, ame​lye​ket a fa​lu​si​ak​tól hoz​tak be vagy
a pin​ce​kony​hák​ból ci​pel​tek fel a pa​lo​ta la​ko​má​i​r a – hi​deg, sós, der​medt zsír​r al bo​r í​tott fo​g á​sok. Az
em​ber el​él​het​ne ke​nyé​r en és saj​ton. So​kak​nak ke​ve​sebb jut. És so​kan kösz​vényt meg fe​kély​be​teg​sé​g et
kap​tak a szó​szok​ban ázó hú​sok​tól.
A pa​pa​g áj oda​szár​nyalt, hogy meg​vizs​g ál​ja az ételt. Syl​va​in fel​aján​lott neki egy fa​lat saj​tot. A ma​-
dár el​mor​zsol​ta a ke​nye​r et, az​tán be​le​csí​pett a diós zacs​kó​ba. Syl​va​in ki​kö​töt​te a zsi​nór​ját, és a ma​dár
el​r öp​pent, mind​két kar​má​ban egy-egy di​ó ​val.
A ha​lacs​ka nyúj​tóz​ko​dott, ásí​tott, le​csusszant az ág​r ól, majd a me​den​ce szé​lén buk​kant fel, és oda​-
lép​ke​dett hoz​zá.
– Bü​dös – je​g yez​te meg az or​r át fin​tor​g at​va.
– A sajt? Te nem is vagy iga​zi fran​cia lány. – Le​vá​g ott neki egy sze​le​tet, de a ví​zi​tün​dér vissza​uta​sí​-
tot​ta. – Ke​nye​r et?
 A ha​lacs​ka csak a fe​jét ráz​ta.
– Mit eszel te, kis ha​lacs​kám? – Fo​g ai vol​tak, em​be​r i fog​so​r a. Éhez​te​ti va​jon?
– Sa​r at – vá​la​szol​ta a lény, és meg​ve​r e​g et​te a ha​sát.
Sár​ból az​tán volt elég, még vá​lo​g at​ha​tott is.
– En​nél ha​lat?
A ví​zi​tün​dér un​do​r od​va öl​tött nyel​vet.
– A pa​pa​g áj diót eszik. Meg​kós​tol​tad már?
– Un​dok​ság. Ez mi, Papa? – emel​te fel a pezs​g ős​üve​g et.
– Ne rá​zo​g asd. Gye​r e, meg​mu​ta​tom.
Le​ka​par​ta a vi​aszt és ki​ügyes​ked​te a du​g ót, az​tán oda​tar​tot​ta a lény orra alá. Az meg​szi​ma​tol​ta, vál​-
lat vont, majd el​vet​te a pa​lac​kot, és egy ki​csit a föld​r e ön​tött. A pezs​g ő fel​hab​zott a láb​uj​jai kö​r ül.
– Óó, csik​lan​dós – ne​ve​tett él​ve​zet​tel.
– Olyan, mint a víz, csak ki​csit más.
A ha​lacs​ka a feje fölé emel​te az üve​g et, és ka​ca​g ott, ami​kor a lé fel​hab​zott a fü​lei kö​r ül, majd le​-
csor​g ott az ar​cán, az ál​lán. Meg​nyal​ta az aj​kát, és el​vi​g yo​r o​dott.
– Ne idd meg. Be​teg le​hetsz tőle.
– Csak víz, Papa – for​g at​ta a sze​mét a ha​lacs​ka. – Ha​bos víz.
– Hát jó, kós​told meg.
A ha​lacs​ka be​le​kor​tyolt, az​tán fel​kí​nál​ta Syl​va​in​nek az üve​g et, ba​r át​sá​g o​san, ahogy egy őr​szem
osz​ta​na meg egy pa​lac​kot a ba​r át​já​val.
– Nem, kö​szö​nöm – ráz​ta a fe​jét a fér​fi. – Nem sze​r e​tem.
Fi​g yel​me​sen néz​te, ahogy a ví​zi​tün​dér ját​szik. A fél üveg tar​tal​mát fel​haj​tot​ta, de lát​ha​tó​an nem volt
rá ha​tás​sal: a moz​du​la​tai ke​cse​sek, pre​cí​zek ma​r ad​tak, és ha va​dul, za​bo​lát​la​nul is ne​ve​tett, nem job​-
ban, mint más​kor. A ma​r a​dé​kot ma​g á​r a és maga köré lo​csol​ta, ki​él​vez​ve a bu​bo​r é​ko​kat és a ha​bot.
Syl​va​in fe​jén át​fu​tott, hogy a pa​lo​ta höl​g yei va​jon ki​pró​bál​ták-e már a pezs​g ő​ben für​dést. Ha még
nem, ő nem akar​ta ja​va​sol​ni. A ha​bos, édes ital mi​att már így is túl sok jó sző​lő ment po​csék​ba.
Ami​kor a ha​lacs​ka rá​unt, el​ha​jí​tot​ta a pa​lac​kot, és szép ív​ben alá​me​r ült újra, hogy já​té​ko​san fröcs​-
köl​ve buk​kan​jon fel megint. Az üveg​ben egy-két ujj​nyi pezs​g ő ma​r adt – Syl​va​in ki​ö n​töt​te, és úgy
hab​zott a kö​vön, mint​ha most bon​tot​ta vol​na fel az üve​g et.
Ma​g á​ban bó​lin​tott. Ha a ha​lacs​ka ké​pes rá, hogy ólom- és bár​sony​csö​ve​ken pré​sel​je át a vi​zet, jég​-
gé fa​g yassza, ami az​tán el sem ol​vad; ha ké​pes rá, hogy kör​be​ker​g es​se őt a pa​lo​tá​ban, és bo​lon​dot
csi​nál​jon be​lő​le anél​kül, hogy ki​ten​né a lá​bát a cisz​ter​nák​ból, mit neki né​hány bu​bo​r ék?
Syl​va​in le​tér​delt, és az üres üve​g et a fel​szín alá nyom​ta. Már ezer​szer csi​nált ilyes​mit – fa​lu​si ku​-
tak​nál, szán​tók ita​tó​i​nál, csa​ta​me​zők pa​tak​ja​i​nak vér​től ró​zsa​szín vi​zé​nél töl​töt​te meg a pa​lack​ját, és
mind​annyi​szor be​le​s​aj​dult a tü​de​je, ha lát​ta a fel​tö​r ő bu​bo​r é​ko​kat. Egyet​len korty he​g yi le​ve​g ő​r e vá​-
gyott, egy ital​nyi ol​vadt hóra, a ju​há​szok da​lá​nak egy fosz​lá​nyá​r a a völgy​ből, vagy a far​ka​sok üvöl​-
té​sé​nek hal​ku​ló vissz​hang​já​r a a hold​fény pap​la​na alól. Vá​g yott rá, hogy le​ku​po​r od​has​son egy ro​ha​nó
he​g yi cser​mely mel​lé, és kris​tály​tisz​ta vi​zet ihas​son.
– Szom​jas, Papa?
A ha​lacs​ka mel​let​te állt. A ke​zé​ben jég​po​ha​r at tar​tott – a fala por​ce​lán​vé​kony, éles, mint a kris​tály.
Syl​va​in az aj​ká​hoz emel​te. A hi​deg víz apró bu​bo​r é​kok​tól pezs​g ett, mint ezer​nyi apró tű​szú​r ás, és fel​-
hab​zott a ga​r at​já​ban. Le​nyel​te és mo​soly​g ott.
 12
A tü​kör​te​r em​ben össze​g yűlt Eu​r ó​pa min​den ne​me​se és szel​le​mi nagy​sá​g a – fér​fi​ak, aki​ket Syl​va​in
a harc​tér túl​o l​da​lán lá​tott, és akik​kel a kard​ját össze​mér​ni vá​g yott; ne​mes höl​g yek, akik​nek ke​g ye​i​ért
szen​ve​dé​lye​seb​ben küz​döt​tek, mint a vi​ta​tott ha​tá​r o​kért; hí​r es kur​ti​zá​nok, akik​nek te​het​sé​g é​r ől
Moszk​vá​tól Dub​li​nig min​den ka​to​nai tá​bor​ban és ara​nyo​zott sza​lon​ban ódá​kat zeng​tek; ran​g os egy​-
há​zi sze​mé​lyek, akik egy​ként, csil​la​pít​ha​tat​la​nul vágy​ták a vé​r es bün​te​té​se​ket. A tisz​ta ára​da​tot azon​-
ban tö​me​g é​vel szennyez​ték a gaz​dag, ne​mes tök​fe​jek, akik​nek sem te​en​dő​jük, sem mon​da​ni​va​ló​juk
nem volt. Az egész vi​lág meg​je​lent a ki​r ály szü​le​tés​nap​ján, Syl​va​in azon​ban csak be​pil​lan​tott. Egy
perc​r e sem hagy​ta ma​g á​r a a pezs​g ő​szö​kő​ku​tat.
– Ha nem jössz, meg​agyal​lak a kard​mar​ko​la​tom​mal. Ma​de​mo​i​sel​le de Nes​le a Ma​dame húga. Ha
az egyi​ket meg​bán​tod, mind​ket​tő meg​sér​tő​dik – kö​zöl​te Gé​r ard, az​tán hal​kab​ban tet​te hoz​zá: – Amel​-
lett neki van​nak a leg​jobb mel​lei a te​r em​ben, és alig fedi el őket va​la​mi​vel.
– Azon​nal.
A szö​kő​kút a ma​g as​ban el​ága​zott; kris​tály​ka​r ok nyúj​tóz​tak az ara​nyo​zott mennye​zet felé, majd le​-
ko​nyul​tak, mint a szo​mo​r ú​fűz ágai. Min​den ág jég​vi​r á​g ok​ban vég​ző​dött, ame​lyek​ből pezs​g ő csor​do​-
gált.
Ma​dame az első kós​to​lót a ki​r ály​nak aján​lot​ta – le​tört egy ke​cses jég​po​hár​kát, amely a zöld jég​me​-
den​cé​ből nőtt, mint a gom​ba az erdő ta​la​ján, és meg​töl​töt​te az egyik bim​bó​ból. A ki​r ály Syl​va​in​r e kö​-
szön​töt​te az italt, mi​nek​utá​na a te​r em​ben min​den​ki tap​solt. Vé​g ül a ven​dé​g ek iz​g a​tot​tan össze​ve​r őd​-
tek, hogy ma​g uk is ki​pró​bál​ják. Li​ter​szám​r a hör​böl​ték a pezs​g őt, pa​nasz​kod​tak a fog​fá​já​suk​r a, az​tán
it​tak még rá.
Syl​va​in így ter​vez​te. Is​mer​te a ne​me​sek íz​lé​sét, tud​ta, hány ven​dé​g et vár​nak, és mennyit fog​nak vár​-
ha​tó​an inni. A szö​kő​kút alap​za​ta szé​les volt és ma​g as, az alat​ta álló tá​r o​zó ezer nagy pa​lack tar​tal​mát
rej​tet​te. A je​g et étel​fes​ték sö​té​tí​tet​te mo​ha​zöld​r e – túl​sá​g o​san sö​tét​r e, hogy át​lát​has​son raj​ta, de Syl​va​-
in úgy be​csül​te, még a fele sem fo​g yott el. A ma​r a​dék​ból bő​sé​g e​sen fog mű​köd​ni a szö​kő​kút, amíg az
utol​só ud​va​r on​cot is ágy​ba nem rán​g at​ják.
A ven​dé​g e​ket azon​ban most job​ban ér​de​kel​ték a ki​r ály egyéb aján​dé​kai. Egy ék​kö​ves hám​ban zi​há​-
ló af​r i​kai macs​ka. Egy gö​r ög szo​bor, a rá​ta​padt kosz​tól és év​szá​za​dos fes​ték​től fris​sen meg​sza​ba​dít​-
va. Egy fa​li​kár​pit, ame​lyen száz apá​ca dol​g o​zott tíz éven át. Egy hét láb ma​g as nap​ó ra. Az ud​va​r on​-
cok még min​dig le​nyű​g ö​ző mennyi​sé​g ű pezs​g őt it​tak meg, ám most már szol​g á​kat küld​tek, hogy tölt​-
sék újra a po​ha​r a​i​kat. Az új​don​ság va​r á​zsa el​múlt.
Syl​va​in le​vet​te a kesz​tyű​jét, és mez​te​len te​nye​r ét a me​den​ce szé​lé​r e fek​tet​te, hagy​ta, hogy a hi​deg a
bőre alá szi​vá​r og​jon. A ha​lacs​ka öröm​mel má​szott bele a szö​kő​kút tar​tá​lyá​ba ját​sza​ni, de már órák
óta ott ku​por​g ott, és biz​to​san erőt vett raj​ta az una​lom. Még​sem tré​fál​ta meg őt. Ahogy meg​be​szél​ték,
fenn​tar​tot​ta a pezs​g őt ki​haj​tó nyo​mást, és nem en​g ed​te, hogy a jég el​o l​vad​jon. Mind​ezt azért, mert
Syl​va​in egy dalt ígért neki.
– A szö​kő​kút re​mek – erős​kö​dött Gé​r ard. – Mind meg​cso​dál​tuk. Most gye​r e, be​szél​g ess a Ma​dame-
mal és a hú​g á​val.
Syl​va​in vissza​vet​te a kesz​tyű​jét, és kö​vet​te Gé​r ard-t. Amer​r e el​ha​ladt, a ven​dé​g ek rá​kö​szön​töt​ték a
po​ha​r u​kat.
– Egy szö​kő​ku​tat aka​r ok a ka​la​po​mon – je​len​tet​te ki Ma​de​mo​i​sel​le de Nes​le.
A két test​vér a há​bo​r ú csar​no​ka előtt te​le​pe​dett le, ked​ves sze​r e​tet és jól pú​de​r e​zett szép​ség be​nyo​-
má​sát kelt​ve. Az iker​csil​la​g ok azon​ban nem jár​ták bé​ké​sen égi út​ja​i​kat. Az egy​ér​tel​mű előny – hi​va​ta​-
los stá​tusz, bő​sé​g es el​lát​mány a ki​r ály er​szé​nyé​ből, ha​tal​mas kí​sé​r et, meg​szám​lál​ha​tat​lan elő​jog és
jog a sely​mek és ék​sze​r ek te​te​jé​be – a Ma​dame ke​zé​ben volt, a húga azon​ban új​don​ság​ként ha​tott, és
naiv, fi​a​tal lány mi​vol​tát egy​sze​r ű, át​tet​sző kön​tö​sé​vel is je​lez​te. Ket​te​jük kö​zött jó​aka​r at vi​r ág​zott,
vagy leg​alább meg​fe​le​lő​en szín​lel​ték, de a je​len lévő höl​g ye​ik úgy áll​tak mel​let​tük, mint a se​r e​g ek
egy lát​ha​tat​lan ha​tár két ol​da​lán.
An​net​te tá​vo​labb ta​lált he​lyet a szín​já​ték​tól; a göd​r öcs​kéi alig lát​szot​tak. Ag​g o​dal​mas ránc hú​zó​dott
a szem​ö l​dö​kei kö​zött, a le​g ye​ző​je a kö​nyök​haj​la​tá​ban kor​nya​do​zott. Sem​mi csá​bí​tó jel​zés – mind​-
össze bic​cen​tett, és egy pil​la​nat​r a fel​von​ta a szem​ö l​dö​két. Syl​va​in kö​vet​te a te​kin​te​tét Fran​cia​o r​szág
her​me​lin​prém​be csa​vart ki​r á​lyá​ig.
A két test​vér meg​r a​g ad​ta a ki​r ály fi​g yel​mét. De Fle​u​r y kar​di​ná​lis​sal és két bi​r o​dal​mi mar​sal​lal sem
tö​r őd​ve egy​ér​tel​mű ér​dek​lő​dés​sel néz​te a trón​já​r ól a sze​r e​tő​jét és an​nak hú​g át, tol​las ka​lap​ja a ke​zé​-
ben, kesz​tyűs ökle a csí​pő​jén. A tar​tá​sá​ból áradt a fi​g ye​lem, mint a cső​dö​r é​ből, ami​kor meg​ér​zi a két
kan​ca il​la​tát.
Syl​va​in odébb lé​pett, hogy ne le​g yen a ki​r ály út​já​ban. A höl​g ye​ket a kö​zön​ség egyet​len tag​ja szá​-
má​r a tet​ték szem​lé​r e, ő pe​dig nem kí​vánt kö​zé​jük áll​ni.
– Szö​kő​kút a ka​la​po​mon – is​mé​tel​te Ma​de​mo​i​sel​le de Nes​le. – Az én drá​g a nő​vé​r em sze​r int ön va​-
rázs​ló.
Syl​va​in mé​lyen meg​ha​jolt, hogy pár pil​la​na​tig el​r ejt​hes​se az arc​ki​fe​je​zé​sét. Ne​vet​sé​g es kí​ván​ság. A
nő bi​zo​nyá​r a egy​ügyű. Va​ló​ban azt gon​dol​ja, hogy az ing​uj​já​ból ráz​za ki az ef​fé​le dísz​le​te​ket?
– A ka​la​pom csú​csán kell hogy ered​jen, és húz​zon köd​fá​tyolt a sze​mem elé.
– De ak​kor ma​de​mo​i​sel​le el​ázik – koc​káz​tat​ta meg Syl​va​in.
– Igen! Meg​ér​tet​te, mire gon​do​lok. Mint lát​ja, a ru​hám fá​tyol​szö​vet. Igen vé​kony, és ha ned​ves lesz,
át​lát​szó​vá vá​lik. – Vé​g ig​si​mí​tott a sa​ját mel​le​in, az​tán a nő​vé​r e felé ha​jolt. – Nem gon​do​lod, hogy
csá​bí​tó len​ne, Loui​se?
A Ma​dame meg​si​mo​g at​ta a húga ke​zét.
– Drá​g a test​vé​r em, egy fér​fi sem tud​na ne​ked el​len​áll​ni.
A ma​de​mo​i​sel​le ne​ve​tett – a hang​ja elég erős lett vol​na egy ope​r a​szín​pad​r a is.
– Nem ér​de​kel​nek a fér​fi​ak – je​len​tet​te ki. – En​g em csak egy is​ten bir​to​kol​hat.
A ki​r ály kö​ze​lebb lé​pett az emel​vé​nye szé​lé​hez; még a ka​lap​ja tol​la​it is el​bű​völ​te a je​le​net.
A te​r em má​sik ol​da​lán Tes​sé gróf​ja kö​ze​lí​tet​te meg a szö​kő​ku​tat azon fér​fi​ak óva​tos, meg​fon​tolt
lép​te​i​vel, akik rej​te​ni igye​kez​nek elő​r e​ha​la​dott ré​szeg​sé​g ü​ket. Meg​len​g et​te kris​tály​po​ha​r át az egyik
vi​r ág​csap alatt, hagy​va, hogy a pezs​g ő ki​csor​dul​jon, és ha​bot ves​sen a ke​zén. A po​hár ki​csú​szott az
uj​jai kö​zül, és a me​den​cé​ben szét​tört. A gróf prüsz​köl​ve ne​ve​tett.
– Nem gon​dol​ja, hogy a leg​ki​vá​lóbb ka​lap​ka len​ne, mon​si​eur? Má​g us​hoz mél​tó cse​le​ke​det, nem​-
de​bár?
Ek​kor ért a gróf mel​lé két fi​a​tal ka​to​na​tiszt, akik tisz​ta, va​salt, csil​lo​g ó egyen​r u​hát vi​sel​tek, és épp​-
olyan ré​sze​g ek vol​tak, mint a gróf, csak ke​vés​bé akar​ták tit​kol​ni. Az egyi​kük be​ha​jolt a szö​kő​kút
fölé, és meg​pró​bált egye​ne​sen az egyik vi​r ág​ból inni.
– Úgy vé​lem, mél​tó ki​hí​vás – je​len​tet​te ki a Ma​dame. – Mon​si​eur, a hú​g om fel​tett ön​nek egy kér​-
dést.
A tisz​tek most már a szö​kő​kút csú​szós ta​lap​za​tán pró​bál​tak fel​mász​ni. A gróf te​he​tet​le​nül rö​hö​g ött.
– Nem – vá​la​szol​ta Syl​va​in.
A Ma​dame pis​lo​g ott. A höl​g yei le​ve​g ő​ért kap​tak.
Az egyik tiszt be​le​ka​pasz​ko​dott egy vi​r ág​ba, amely azon​ban le​tört a ke​zé​ben. A ba​r át​ja meg​csú​szott
a kút szé​lén, és be​le​zu​hant a me​den​cé​be. Arany kard​hü​ve​lye kon​g ott a jé​g en. Két asszony – ta​lán a fe​-
le​sé​g e​ik – csat​la​koz​tak a gróf​hoz, és együtt ka​cag​ták ki az ifjú hő​sö​ket.
– Bo​csás​sa​nak meg, mes​da​mes!
Syl​va​in vissza​si​e​tett a szö​kő​kút​hoz. Egyet​len ha​r a​g os mor​du​lás elég volt, hogy a tisz​tecs​ké​ket ész​-
re té​r ít​se: ki​ver​g őd​tek a szö​kő​kút​ból, vissza​sze​r ez​ték ne​je​i​ket a gróf​tól, és el​tűn​tek a tö​meg​ben.
A gróf kö​dös te​kin​tet​tel néz​te Syl​va​int.
– Na​g yon jó, va​ló​ban, Mon​si​eur de Guil​he​r and. A pa​lo​ta min​den zu​g á​ban önt di​csé​r ik! De em​lé​-
kez​zen, leg​elő​ször is én ad​tam ön​nek ezt a ki​r ály​hoz mél​tó öt​le​tet. Ön, mint úri​em​ber, te​g yen róla,
hogy meg​kap​jam, ami ezért ne​kem jár.
– A hír​név fe​lét meg​kap​ja, ha vi​se​li érte a költ​sé​g ek fe​lét – szi​szeg​te Syl​va​in. – El​kül​döm a bor​ke​-
res​ke​dő szám​lá​ját. Meg​fe​le​lő​en ki​r á​lyi​nak fog​ja ta​lál​ni a vég​ö ssze​g et!
A gróf vissza​for​dult a szö​kő​kút​hoz, és újra töl​tött ma​g á​nak, úgy téve, mint aki meg se hal​lot​ta. Syl​-
va​in ki​vet​te a ke​zé​ből a po​ha​r at, és a tar​tal​mát a me​den​cé​be ürí​tet​te.
– Ön kí​nos hely​zet​be hoz​ta ma​g át. Men​jen, jó​za​nod​jon ki.
A gróf úgy tett, mint aki ész​r e​vet​te egy ba​r át​ját a te​r em túl​fe​lén, és el​to​tyo​g ott.
Syl​va​in meg​vizs​g ál​ta a tö​r ött vi​r á​g ot. A szép​mí​vű szir​mok ol​va​doz​tak a túl​fű​tött le​ve​g ő​ben, a
cson​ka ág​ból öm​lött a pezs​g ő, akár a vér a seb​ből. A ha​lacs​ka va​jon meg​érez​te a tá​ma​dást a kút el​len?
Meg​r é​mí​tet​te? Syl​va​in meg​pró​bált át​les​ni a sö​tét​zöld jé​g en, lát-e moz​g ást a tar​tály​ban.
– Ta​lán túl nagy ké​r és – szó​lalt meg An​net​te –, ha azt vár​juk a ka​to​nák​tól, hogy a téli idő​szak​r a
urak​ká és ud​va​r on​cok​ká vál​ja​nak. So​kak​nak még​is si​ke​r ül, akár több egy​mást kö​ve​tő órán át is. Va​-
jon ön​nek mi​ért nem, Syl​va​in de Guil​he​r and?
A szö​kő​kút mel​lett állt, és bosszan​kod​va re​beg​tet​te a le​g ye​ző​jét.
– Ta​lán mert egy vad​ál​lat va​g yok?
A tar​tály jege vas​tag volt és sö​tét. Fé​nyes nap​pal ta​lán át​lát​ha​tott vol​na raj​ta, ám hi​á​ba a fe​jük fe​lett
lo​bo​g ó ezer gyer​tya, a fa​la​kon csil​lám​ló száz tü​kör, a te​r em túl sö​tét ma​r adt. Hagy​nia kel​lett vol​na a
hát​só ré​szen egy kém​le​lő​lyu​kat.
– Ba​r át​ként szó​lok – vá​la​szol​ta An​net​te. – A Ma​dame meg​sér​tő​dött. Ko​moly bal​lé​pést kö​ve​tett el,
Syl​va​in.
– A Ma​dame is el​kö​vet​te a maga bal​lé​pé​sét ma este, és még haj​nal előtt meg fog fe​led​kez​ni az
enyém​r ől.
An​net​te le​g ye​ző​je le​ko​nyult.
– Ez igaz. Min​dent meg​ját​szik, hogy meg​tart​sa a ki​r ály ér​dek​lő​dé​sét, ám fé​lek, még​is el​ve​szí​ti a
ke​g yet. Már​pe​dig hi​va​ta​los sze​r e​tő​nek len​ni üres rang, ha a fér​fi má​sik nő ágyá​r a jár.
– Leg​kö​ze​lebb a hú​g á​r ól fog el​ne​vez​ni va​la​mi rus​nya​sá​g ot – vá​la​szol​ta Syl​va​in.
An​net​te kö​hé​cselt.
– Úgy, hát hal​lott Len​g yel Má​r i​á​r ól? – Syl​va​in bic​cen​tett. – Ez a Ma​dame mód​sze​r e, hogy bánt​sa
azo​kat, aki​ket utál. A ki​r ály ne​vet raj​ta.
A szö​kő​kút al​ján meg​moc​cant egy ár​nyék; a zöld jé​g en egy pil​la​nat​r a át​lát​szott egy kar vagy egy
láb. Ki kel​lett vol​na ta​lál​nia egy mó​dot a ha​lacs​ka szá​má​r a, hogy je​lez​ze, ha rosszul érzi ma​g át.
– Kezd úgy tűn​ni a szá​mom​r a, hogy a tár​sa​sá​g om nem köti le önt, mon​si​eur.
– Bo​csá​na​tát ké​r em, ma​dame. – Syl​va​in há​tat for​dí​tott a kút​nak. A ha​lacs​ka jól van. A ví​zi​tün​dé​r ek
év​sza​ko​kat töl​te​nek el a gleccser​ta​vak jege alatt. Ele​mé​ben van. A tény, hogy a pezs​g ő za​var​ta​la​nul
cso​r og to​vább, tö​ké​le​te​sen bi​zo​nyít​ja, hogy jól érzi ma​g át. Ok​ta​la​nul ag​g ó​dik. Hiba len​ne még job​-
ban meg​bán​ta​ni An​net​te-et.
Mé​lyen meg​ha​jolt.
– Nem is csu​pán a bo​csá​na​tát, drá​g a höl​g yem. Az en​g e​dé​keny​sé​g ét kí​vá​nom.
 – En​g e​dé​keny​ség, igen. – An​net​te a vál​la fe​lett hát​r a​né​zett a Ma​dame-ra és a hú​g á​r a. – Ma este
mind​annyi​an na​g yon so​kat en​g ed​tünk meg ma​g unk​nak, ami​ért ké​sőbb meg​fi​ze​tünk.
Syl​va​in so​kat tudó mo​solyt eről​te​tett az aj​ká​r a.
– Ta​lán a leg​jobb, ha hagy​juk, hogy má​sok jár​ja​nak a mi ked​vünk​ben. Ha​bár egy bölcs és ked​ves
hölgy egy​szer azt mond​ta ne​kem, a leg​több nő a hosszas vá​r a​ko​zást ked​ve​li. Fo​koz​za az ét​vá​g yat.
Az üres szó​vál​tás lát​ha​tó​an fel​vi​dí​tot​ta An​net​te-et; a göd​r öcs​kéi újra meg​je​len​tek, és meg​újult erő​-
vel csap​ta össze a le​g ye​zőt.
– Csat​la​koz​na hoz​zám a te​r em szem​lé​jé​ben? – nyúj​tot​ta a kar​ját Syl​va​in. – Nem a ma​g am ked​vé​ért
ké​r em a tár​sa​sá​g át, ha​nem ál​ta​lá​nos jó​té​kony​ság​ból. Ha a mai mohó es​tét va​ló​ban bűn​bá​nó reg​g el
kö​ve​ti majd, a ki​r ály ven​dé​g ei leg​alább az iga​zi szép​ség em​lé​két idéz​he​tik majd fel. Egy hoz​zám ha​-
son​ló vad​ál​lat mel​lett ön le​nyű​g ö​ző ha​tást fog kel​te​ni.
An​net​te a Ma​dame-ra pil​lan​tott.
– Azért küld​tek, hogy meg​szid​jam önt, nem pe​dig, hogy meg​ju​tal​maz​zam a tár​sa​sá​g om​mal.
– Még min​dig mond​hat​ja, hogy kény​sze​r í​tet​tem.
An​net​te fel​ka​ca​g ott, és el​fo​g ad​ta Syl​va​in kar​ját, aki az ud​va​r on​cok tö​mö​r ü​lé​sén át a ki​r á​lyi emel​-
vény felé ve​zet​te. A ki​r ály az​ó ta vissza​for​dí​tot​ta a fi​g yel​mét leg​ked​ve​sebb ven​dé​g e​i​r e, ám for​más
ural​ko​dói lá​bá​nak nagy ré​szét sza​ba​don hagy​ta, hadd cso​dál​ják a nő​vé​r ek.
– Sok​kal jobb így, drá​g a Syl​va​i​nem – je​g yez​te meg Gé​r ard, ami​kor kö​ze​led​ni lát​ta őket. – Utá​lom,
ha a szö​kő​ku​tad mel​lett ag​g o​dal​mas​kod​ni lát​lak. A fe​le​sé​g em ugyan​ez​zel az ag​g o​dal​mas vá​r a​ko​zás​-
sal si​mo​g at​ja a nagy ha​sát. Úgy néz​tél ki, mint egy kot​lós​tyúk.
Syl​va​in a kard​ja gomb​já​r a ej​tet​te a ke​zét, és a ba​r át​já​r a me​r edt. Gé​r ard ugat​va rö​hö​g ött.
– Az ön ba​r át​ja, Châs​se már​ki​ja sem ké​pes ci​vi​li​zált be​szél​g e​tés​r e – je​g yez​te meg An​net​te, ami​kor
to​vább​ha​lad​tak.
– Neki nem is kell pró​bál​koz​nia. Kel​lő​en ma​g as rang​ba szü​le​tett, hogy bár​mely bal​lé​pé​sét meg​bo​-
csás​sák.
– Fél​té​keny​nek tű​nik, bár nincs tel​je​sen iga​za. A va​g yo​na és a rang​ja se​g ít, ám azért fo​g ad​ják el,
mert min​den​ki lát​hat​ja, hogy a va​ló​di ter​mé​sze​te sze​r int cse​lek​szik.
– És én nem?
– Me​r ész kér​dés. Két​fé​le vá​laszt adok rá. Elő​ször, fi​g yel​je meg, hogy je​len pil​la​nat​ban ön és én
kart kar​ba ölt​ve sé​tá​lunk a vi​lág összes fon​tos em​be​r e kö​zött. Ha ez nem el​fo​g a​dás, kér​dem én, ho​-
gyan ha​tá​r oz​za meg a szó je​len​té​sét?
– Meg​tisz​tel, ma​dame.
– Úgy bi​zony, na​g yon is, mon​si​eur.
– És a má​so​dik vá​la​sza hogy hang​zik?
– Ön nem a va​ló​di ter​mé​sze​te sze​r int cse​lek​szik, és et​től az em​be​r ek ké​nyel​met​le​nül ér​zik ma​g u​kat.
Min​den​ki tud​ja, mit vár​hat egy olyan va​la​ki​től, mint Châs​se már​ki​ja, ám az ál​ta​lá​nos vé​le​ke​dés sze​-
rint Syl​va​in de Guil​he​r and leg​szí​ve​seb​ben va​la​hol más​hol len​ne ép​pen, és va​la​mi mást csi​nál​na. Csak
a jó ég tud​ja, mit.
Syl​va​in kesz​tyűs ke​zé​vel meg​szo​r í​tot​ta An​net​te-ét.
– Szó sincs róla. Pon​to​san ott va​g yok, ahol len​ni aka​r ok.
– Ezt mond​ja ön, ám én nem hi​szem. Sze​r e​tett ki​r á​lyunk ma este önre kö​szön​töt​te a po​ha​r át. So​kan
úgy vél​nék, ez egy élet​r e ele​g en​dő ered​mény, ám ön még min​dig elé​g e​det​len.
– Ko​r áb​ban már meg​vi​tat​tuk a jel​le​me​met. Em​lék​szik, mi lett an​nak a vége?
Az An​net​te ar​cá​r a kent pú​der​r é​teg alatt csi​nos pír je​lent meg.
– Olyan őszin​te vá​laszt adok a kér​dé​sé​r e, ahogy tő​lem te​lik.
 – Az őszin​te​ség bű​né​be nem sű​r űn es​nek Ver​sailles-ban.
An​net​te ka​ca​g ott.
– Tu​dom a foly​ta​tást! Hadd mond​jam ki: „Mind​azon​ál​tal ez az egyet​len ilyen!” Ó, Syl​va​in, ef​fé​le
tár​sal​g ást bár​me​lyik fér​fi​vel foly​tat​ha​tok. Ak​kor már in​kább ha​za​me​g yek a fér​jem​hez, és for​r ó zab​-
ká​sá​r ól meg pá​r a​kö​té​sek​r ől be​szél​g e​tek vele. Ne ejt​sen két​ség​be.
Syl​va​in meg​ci​r ó​g at​ta a ke​zét.
– Hát jó. A hi​bá​im el​le​né​r e él​ve​zi a tár​sa​sá​g o​mat?
An​net​te az alsó aj​kát rág​csál​va fon​tol​ta meg a kér​dést.
– A hi​bái mi​att, úgy vé​lem – fe​lelt vé​g ül. – A szö​kő​kút si​ke​r es, a ki​r ály elé​g e​dett ön​nel, még én is a
ke​g ye​im​ben ré​sze​sí​tem. Fo​g ad​ja meg a ta​ná​cso​mat, és elé​g ed​jen meg ennyi​vel.
Syl​va​in be​le​csó​kolt a te​nye​r é​be.
– Úgy lesz.
Né​mán, ám tel​jes össz​hang​ban sé​tál​tak to​vább. Ahogy kör​be​jár​ták a ter​met, a lég​kör ke​vés​bé tűnt
ful​lasz​tó​nak, a tö​meg ízet​len​nek, a ki​r ály bag​zó ked​ve ne​vet​sé​g es​nek. Még a Ma​dame pó​zo​lá​sa sem
lát​szott annyi​r a hi​á​ba​va​ló​nak, a húga ajak​biggyesz​té​se olyan két​ség​be​esett​nek. Syl​va​in, ke​g yes han​-
gu​la​tá​ban, a vi​lág min​den bű​nét haj​lan​dó volt meg​bo​csá​ta​ni.
A ven​dé​g ek szét​vál​tak, és fel​tá​r ult előt​tük a szö​kő​kút. Egy vi​r ág​szi​r om​sár​g a se​lyem​be öl​tö​zött lány
nyúj​tot​ta fel ép​pen a po​ha​r át az egyik vi​r ág​hoz; mez​te​len kar​já​nak haj​lá​sa a jég​ágak ke​cses ívét idéz​-
te. Az aj​ká​hoz emel​te a po​ha​r at, ám ami​kor be​le​kor​tyolt, a tö​meg is​mét össze​zá​r ult előt​tük, el​ta​kar​va
a lát​ványt.
– Tö​ké​le​te​sebb a ter​mé​szet​nél – je​g yez​te meg egy po​ca​kos po​r osz. – Jár ön​nek az el​is​me​r és.
Syl​va​in meg​ha​jolt, és odébb von​ta An​net​te-et, ép​pen ab​ban a pil​la​nat​ban, ami​kor a po​r osz te​kin​te​te
meg​pi​hent a de​kol​tá​zsán. A ki​r ály ek​kor emel​ke​dett fel ül​té​ből, hogy el​hagy​ja az emel​vényt; min​den​-
ki oda​né​zett. Syl​va​in ki​hasz​nál​ta a hely​ze​tet, hogy lop​jon egy csó​kot An​net​te-től, ép​pen csak érint​ve
érett alsó aj​kát, mi​előtt ők is csat​la​koz​tak vol​na az ud​va​r on​cok pu​ked​li​ző, meg​haj​ló hul​lá​má​hoz.
A ki​r ály vé​g ig​ha​ladt a ter​men a Ma​dame és a húga felé, a lép​tei erő​tel​je​sek vol​tak és el​szán​tak,
mint a lo​pa​ko​dó va​dá​szé.
An​net​te keze fel​sik​lott Syl​va​in kar​ján, és a vál​lán pi​hent meg. A nya​kán ver​de​sett egy ér. Syl​va​in le​-
küz​döt​te a vá​g yat, hogy az aj​ká​val fe​dez​ze fel az út​ját.
– Gon​do​lom, ko​r ai vol​na tá​voz​ni – súg​ta, ma​g á​ba szív​va a hölgy pú​de​r é​nek mé​zes il​la​tát.
– Az ön tá​vo​zá​sa fel​tűn​ne – le​hel​te An​net​te. – A hír​név ára, mon​si​eur.
– Eb​ben az eset​ben egy újabb kör?
An​net​te bic​cen​tett. A ki​r ály nyo​má​ban vo​nul​tak vé​g ig a te​r em hosszán. Az af​r i​kai vad​macs​ka a
hám​ját rág​ta, tom​pá​r a re​szelt, ele​fánt​csont agya​r ai kar​col​ták az ék​kö​ve​ket. A gon​do​zó​ja ered​mény​te​-
le​nül rán​g at​ta a pó​r ázt.
– Sze​g ény pára – saj​nál​ko​zott An​net​te. – Ki kel​le​ne vin​ni. Ez nem vad​ál​lat​nak való hely.
Syl​va​in bó​lin​tott.
– Még nem ju​tott eszem​be, hogy meg​kér​dez​zem, de hogy van a ma​jom? Gon​do​lom, bol​do​g abb,
mint ez a macs​ka.
– Na​g yon jól van, és va​ló​ban bol​dog. Ma​r ie ko​mor​nám úgy daj​kál​ja, mint​ha ő szül​te vol​na. Ma​-
don​na a gyer​mek​kel, a sa​ját vi​lá​g uk​ban él​nek. – Fel​pil​lan​tott Syl​va​in​r e, a sze​mé​ben csil​lo​g ó go​nosz​-
kás fény ne​ve​tés​r e sar​kall​ta. Syl​va​in vi​g yor​g ott.
– És mi​fé​le ne​vet adott a Ma​dame a ma​jom​nak?
An​net​te el​sá​padt.
– Az ott a pár​mai kor​mány​zó? Nem gon​dol​tam vol​na, hogy itt lá​tom.
 – Fo​g al​mam sincs. Ép​pen úgy néz ki, mint bár​me​lyik má​sik pa​r ó​kás, se​lyem​be csa​vart fér​fi. Ki​tér a
kér​dé​sem elől?
– Mu​tas​sa meg ne​kem a szö​kő​kút​ját. Még nem volt al​kal​mam kö​zel​r ől meg​cso​dál​ni.
A tö​meg is​mét szét​vált; ez​út​tal há​r om, pá​va​kék se​lyem​be öl​tö​zött fi​a​tal​em​ber töl​töt​te meg a po​ha​-
rát a kút​nál. Az egyi​kük még min​dig gye​r e​kes, hosszú tin​cse​it vi​sel​te, alig​ha​nem ér​zel​g ős any​já​r a te​-
kin​tet​tel.
– Na​hát! – mond​ta An​net​te. – Nem annyi​r a ki​fi​no​mult tab​ló​kép, mint a sár​g a ru​hás lány​ka, de úgy
vé​lem, ne​kem job​ban tet​szik. Te​r et kell adni az íz​lé​sek kü​lön​bö​ző​sé​g é​nek, már​pe​dig ne​kem min​dig is
a fér​fi​úi szép​ség tet​szett job​ban.
– Bi​zo​nyos​r a ve​szem, hogy így van. Hogy ne​vez​te el a Ma​dame a maj​mot, An​net​te?
– Jesu​sá​nak. Ré​mes szent​ség​tö​r és, és a ki​ej​té​sem mi​att még spa​nyo​lul is po​csék, de mit te​het​nék, ha
reg​g el, dél​ben és este a ma​don​ná​val meg a gyer​me​ké​vel szem​be​sü​lök? Is​ten meg​bo​csát​ja.
– A Ma​dame nem Jesu​sá​nak ne​vez​te el azt a maj​mot.
– Ezt ne ve​g ye biz​tos​r a. Ő még ná​lam is rosszabb ke​r esz​tény.
– Hát jó. Ak​kor majd én ma​g am meg​kér​de​zem.
Az​zal Syl​va​in meg​in​dult a há​bo​r ú csar​no​ka felé. A tö​meg össze​tö​mö​r ült. A ki​r ály el​ért a Ma​dame
mel​lé. Az ural​ko​dói ka​lap hosszú tol​lai a ven​dé​g ek feje fe​lett hin​táz​tak.
An​net​te a kar​já​nál fog​va húz​ta vissza.
– Áll​jon meg! Ne a ki​r ály előtt! Ne le​g yen ma​kacs.
– Vá​la​szol​jon a kér​dé​sem​r e! – for​dult vissza Syl​va​in.
A to​la​ko​dó tö​meg össze​pré​sel​te őket. An​net​te zi​hál​va ra​g ad​ta meg Syl​va​in kar​ja​it.
– Ígér​je meg, hogy nem ve​szi sér​tés​nek!
– Csak fe​lel​jen, An​net​te!
A hölgy olyan erő​sen ha​r a​pott az aj​ká​ba, hogy ki​ser​kent a vére.
– Syl​va​in​nek ne​vez​te el.
Syl​va​in ki​tép​te ma​g át a szo​r í​tá​sá​ból, és hát​r arán​dult, csak​nem fel​ta​szít​va egy idő​sebb ven​dé​g et.
– Csak egy tré​fa! – foly​tat​ta An​net​te, és utá​na​lé​pett.
– Ön​nek ta​lán vic​ces?
– Fo​g ad​ja ab​ban a szel​lem​ben, ahogy szán​ták, os​to​ba vi​dám​ko​dás​nak. Nem a büsz​ke​sé​g én kí​vánt
csor​bát ej​te​ni.
– A Ma​dame sze​r int díj​nyer​tes cél​pont va​g yok. Ön is ne​ve​tett, An​net​te? – Syl​va​in fel​emel​te a hang​-
ját. Fe​jek for​dul​tak fe​lé​jük. A ven​dé​g ek ol​dal​ba kö​nyö​köl​ték a szom​szé​da​i​kat, hogy fel​hív​ják a fi​-
gyel​mü​ket a je​le​net​r e. – Ki sze​r et​ne még lőni egyet rám?
– Syl​va​in, ké​r em, ne – kö​nyör​g ött hal​kan An​net​te, és felé nyúlt, ám a fér​fi ki​tért elő​le. Kör​ben kez​-
dett jár​kál​ni, rá​me​r edt a mel​let​te ál​lók​r a, mint​ha ki​hív​ná őket: te​g ye​nek meg​jegy​zést, ha mer​nek.
– Én töb​bet tet​tem azért, hogy he​lyem le​g yen az ud​var​ban, mint bár​ki más. Et​tem, hí​ze​leg​tem, basz​-
tam érte. De ami még rosszabb, ke​mé​nyen meg is dol​g oz​tam érte! Ami​lyen ke​mé​nyen csak tud​tam!
Ezt vissza​ta​szí​tó​nak ta​lál​ja, nem igaz?
– Nem ta​lá​lom an​nak. – An​net​te fi​g yel​te, ahogy jár​kál.
– Cso​dá​kat tet​tem. Min​den​ki ezt mond​ja. A szö​kő​ku​tak va​r ázs​ló​ja, a fér​fi, aki a pa​lo​ta min​den lak​-
osz​tá​lyát tró​nus​sal lát​ja el. Min​den​ki​nek kell egy. Vagy leg​alább​is úgy tű​nik, amíg min​den​ki meg nem
kap​ja. Ak​kor már nem ma​r ad ben​ne sem​mi kü​lön​le​g es. Töb​bé nem elég jó. Vi​g ye el! Ta​lál​jon ki va​-
la​mi mást, amíg mi ki​g ú​nyol​juk önt a háta mö​g ött!
– A Ma​dame-ot ne​héz ki​elé​g í​te​ni – fe​lel​te An​net​te halk, szo​mo​r ú han​g on.
– Akár​mit te​szek, az so​sem lesz elég, igaz? Még az ön szá​má​r a sem, An​net​te. Azt mond​ja, túl ke​-
mé​nyen pró​bál​ko​zom, tö​r ek​vő va​g yok, nem vi​sel​ke​dem az iga​zi ter​mé​sze​tem​hez hí​ven. – Szét​tár​ta a
kar​ját. – Nos, ez az iga​zi ter​mé​sze​tem. Hogy tet​szik?
An​net​te ki​nyi​tot​ta a szá​ját, az​tán szó nél​kül vissza​csuk​ta. Syl​va​in oda​lé​pett mel​lé, hogy a fü​lé​be sut​-
tog​has​son.
– Nem na​g yon, azt hi​szem – le​hel​te, és el​sé​tált.
A tö​meg meg​nyílt előt​te, hogy utat ad​jon neki; így rá​lá​tott a szö​kőkút​r a. Két fi​a​tal​em​ber a me​den​ce
szé​lé​r e ha​salt, a har​ma​dik, a für​tös, a tar​tály ol​da​lá​nál ku​por​g ott. Syl​va​in ro​hant.
A fiú a gyé​mánt​g yű​r ű​jé​vel ver​te a je​g et. A tar​tály min​den ütés​től meg​zen​dült.
Syl​va​in a gra​ban​cá​nál kap​ta fel a fiút.
– Van ott bent va​la​mi, mon​si​eur – si​pí​tot​ta a fiú. – Egy lény, egy ször​nye​teg! Lát​tam!
Syl​va​in a föld​r e ha​jí​tot​ta, és ki​von​ta a kard​ját. A fiú a már​vá​nyon csúsz​va ke​pesz​tett hát​r a​fe​lé. Két
ba​r át​ja mel​lé​ug​r ott, és talp​r a rán​tot​ták, majd mind​hár​man össze​ka​pasz​kod​va el​hát​r ál​tak. Kö​r ü​löt​tük
össze​sű​r ű​sö​dött a tö​meg, ki meg​döb​bent, ki össze​za​va​r o​dott, a leg​töb​ben azon​ban re​me​kül szó​r a​koz​-
tak. Úgy mu​to​g at​tak Syl​va​in felé, mint​ha egy vad​ál​lat len​ne a po​r on​don.
Jó pár fér​fi lát​vá​nyo​san dísz​kard​ja mar​ko​la​tá​r a tet​te a ke​zét, ám egyi​kük sem húz​ta ki.
A szö​kő​kút prüsz​költ. Egy vi​r ág a me​den​cé​be zu​hant, és pezs​g ő​zá​port fröcs​költ szét.
Gé​r ard fél​r e​csú​szott pa​r ó​ká​val, a ned​ves pad​lón csúsz​kál​va ér​ke​zett, szét​lök​dös​te maga előtt az
em​be​r e​ket, és Syl​va​in mel​lett állt meg.
A kút pezs​g őt ön​tött a há​tuk​r a, majd fel​köp​te a mennye​ze​tig, ki​o lt​va vagy száz gyer​tyát.
– Eredj a fe​le​sé​g e​dért. Vidd ki a pa​lo​tá​ból – mond​ta Syl​va​in.
Gé​r ard ro​han​vást en​g e​del​mes​ke​dett.
Syl​va​in fel​emel​te a kard​ját, és le​súj​tott a kút​r a. Jég​ka​r ok tör​tek szi​lán​kok​r a; je​g es pezs​g ő fröccsent
a ma​g as​ba, majd loccsant vissza, tör​me​lék szó​r ó​dott szét a már​vá​nyon. Syl​va​in fo​g ást vál​tott, és a
kard​g omb​bal ütöt​te to​vább a tar​tály ol​da​lát; ad​dig ver​te, amíg a pad​lót el nem árasz​tot​ta az arany
nedű. Ak​kor le​dob​ta a kar​dot, és fél​r ek​o ​tor​ta a je​g et.
– Papa?
A ha​lacs​ka egy re​me​g ő cso​mó​ba húz​ta össze ma​g át. Syl​va​in meg​csú​szott, térd​r e esett, az​tán mász​ni
kez​dett felé, és ki​nyúj​tot​ta a ke​zét.
– Min​den rend​ben, ki​csim. Gye​r e ide, drá​g ám.
A lény a kar​ját nyúj​tot​ta. Syl​va​in a mell​ka​sá​hoz húz​ta. A ví​zi​tün​dér a vál​lá​ba fúr​ta a fe​jét, és hal​kan
nye​ker​g ett.
– Za​jos – sír​ta. – Túl han​g os. Fáj. Papa.
Syl​va​in az ölé​ben rin​g at​ta, a ru​há​ját pezs​g ő áz​tat​ta. Két te​nye​r é​vel be​fed​te a ha​lacs​ka fü​le​it, úgy
szo​r í​tot​ta a szí​vé​r e, és rin​g at​ta, amíg a resz​ke​té​se alább nem ha​g yott. Ak​kor talp​r a állt – a gye​r ek​kel a
kar​já​ban eset​le​nül, bil​leg​ve.
A zú​zott jég kö​zül ki​vont kar​dok közé lé​pett. Ra​g yo​g ott a ki​fé​nye​sí​tett acél, csil​lá​mot vet​ve az őrök
ar​cá​r a. Syl​va​in a tes​té​vel ta​kar​ta el a gye​r e​ket, úgy ku​tat​ta a te​kin​te​té​vel a tö​me​g et.
A nyo​ma​ko​dó ven​dég​se​r e​g et az őrök a fa​lak mel​lé kény​sze​r í​tet​ték. A ki​r ály ka​lap​tol​lai el​tűn​tek a
béke csar​no​ká​ban, mö​g öt​tük a test​ő rök szé​les háta. Ma​dame, a húga és a höl​g ye​ik az emel​vé​nyen
gyűl​tek össze, őket de No​a​il​les mar​sall véd​te.
De No​a​il​les sa​ját kezű​leg vég​zett ki kö​pö​nyeg​for​g a​tó ka​to​ná​kat, ugyan​az​zal a kard​dal, amely most
a ke​zé​ben ra​g yo​g ott.
– En​g edd ki a vi​zet, ki​csim – súg​ta Syl​va​in.
A ha​lacs​ka pis​log​va né​zett fel rá, a hom​lo​ka ránc​ba sza​ladt.
– Le​g yek rossz kis​lány, papa? – kér​dez​te.
 – A csö​vek​ből, a tar​tá​lyok​ból. En​g edd ki min​det.
– Papa?
– Csak raj​ta, ha​lacs​kám.
A ví​zi​tün​dér el​er​nyedt a kar​já​ban, mint aki hosszú ide​je tart​ja vissza a le​ve​g őt, és most vég​r e lé​le​-
gez​het.
A fe​jük fe​lett halk, tá​vo​li mo​r aj hal​lat​szott. Egy​r e han​g o​so​dott. A fa​lak meg​r e​meg​tek. Syl​va​in a te​-
nye​r ét tet​te a ví​zi​tün​dér vi​zes feje fölé, mint​ha ez​zel meg tud​ná vé​de​ni tö​r é​keny ko​po​nyá​ját. Egy tü​-
kör a pad​ló​r a zu​hant és szét​tört. Az őrök a fe​jü​ket for​g at​ták, pró​bál​ták fel​mér​ni, hon​nan ér​ke​zik a ve​-
szély. A kar​dok meg​r e​meg​tek, az​tán le​eresz​ked​tek.
Her​mész szob​r a fe​lett be​nyo​mó​dott, majd meg​r e​pedt a mennye​zet. Va​ko​lat zá​po​r o​zott a ven​dé​g ek​-
re. A szo​bor meg​in​g ott és el​zu​hant. A ven​dé​g ek át​nyo​ma​kod​tak az őrök ren​de​zett so​r án, össze​zi​lál​va
azt.
A pla​fo​non ezer for​r ás fa​kadt. A ha​tal​mas csil​lá​r ok ide-oda len​g e​dez​tek. A kert​r e néző ab​la​ko​kon
csor​g ott a víz, ezüst​be-arany​ba von​va az üve​g et – vé​g ül, ami​kor a gyer​tyák szi​szeg​ve ki​huny​tak, min​-
den el​sö​té​tült.
A ven​dé​g ek át​tör​ték a kert​r e nyí​ló aj​tó​kat, és a te​tő​r ől a szé​les te​r a​szok​r a zu​ho​g ó víz​esé​se​ken át
ron​tot​tak ki. Syl​va​in fel​vet​te a kard​ját, és maga is kö​vet​te őket, mély​r e ha​jol​va, a ha​lacs​kát szo​r o​san
ölel​ve, ki a hi​deg, feb​r u​á​r i éj​sza​ká​ba.
Át​r o​hant a ker​te​ken, el​fu​tott a me​den​cék és tá​r o​zók mel​lett, át​vá​g ott a na​r ancs​li​g e​ten és a ti​sza​fa​sö​-
vé​nyen, meg​mász​ta a Bois des Go​nards-t, és ki​ful​lad​va né​zett vissza a pa​lo​tá​r a, kö​ve​tik-e az ös​vé​-
nyen.
A te​r a​szo​kon ka​var​g ó tö​me​g et le​szá​mít​va a ker​tek​ben sem​mi sem moz​dult. A szö​kő​ku​tak ma​g as​r a
köp​ték a vi​zet, ezer​ö t​száz fú​vó​ka a ha​tal​mas, ös​vé​nyek​kel ta​g olt pá​zsi​ton, a vi​r ág​ágyá​sok és sö​vé​-
nyek kö​zött, és mind​egyik a sa​ját ked​vé​r e ját​szott, a maga szó​r a​koz​ta​tá​sá​r a tán​colt.
– Most már le​ál​lít​ha​tod a szö​kő​ku​ta​kat, ki​csim.
– Papa?
Syl​va​in meg​érez​te a ha​lacs​ka sú​lyát. Át​he​lyez​te a csí​pő​jé​r e, ahol könnyen meg​tart​hat​ta a hosszú
gya​log​lás alatt.
– Ne ag​g ódj, ki​csi lá​nyom. Nincs több szö​kő​kút. Ha​za​me​g yünk.
A ku​tak su​g a​r a egyen​ként csuk​la​doz​ni kez​dett, majd össze​r os​kadt. A ha​lacs​ka Syl​va​in vál​lá​r a fek​-
tet​te a fe​jét, és ásí​tott.
A pa​lo​ta sö​tét​be bo​r ult, le​szá​mít​va né​hány vi​lá​g os ab​la​kot az észa​ki szárny​ban és a pad​lá​so​kon. Eb​-
ből a tá​vol​ság​ból szá​r az​nak és nyu​g odt​nak tűnt.
És va​ló​ban, gon​dol​ta Syl​va​in, sem​mi hely​r e​hoz​ha​tat​lan kár nem esett. A szol​g ák né​hány hé​tig tö​-
röl​g et​ni fog​nak, az ácsok, va​ko​lók, ara​nyo​zók és fes​tők több sze​zon​r a ele​g en​dő fel​ada​tot kap​nak.
Előbb-utóbb akad majd va​la​ki, aki rá​jön, ho​g yan ja​vít​son meg egy-két szö​kő​ku​tat. A to​a​let​tek és csö​-
vek szá​r a​zon ma​r ad​nak, de a ne​me​sek és ud​va​r on​cok alig ve​szik majd ész​r e a kü​lönb​sé​g et. Ami
azon​ban ott el​r om​lott, azt nem le​het hely​r e​hoz​ni.
A haj​nal egy csa​tor​nán érte őket; Syl​va​in egy kes​keny csó​nak or​r án ült, ke​nye​r et és saj​tot maj​szolt,
és néz​te, mi​ként ug​r ál és tán​col a ha​lacs​ká​ja a gyen​g e orr​hul​lám​ban, mi​köz​ben sod​r ód​tak fel​fe​lé, a
ha​zá​ig ve​ze​tő hosszú úton.


Miks-Ré​dai Vik​tó​ria for​dí​tá​sa

 Geoff Ryman
KAPITALIZMUS A 22. SZÁZADBAN
Geoff Ry​man a The War​ri​or Who Car​ried Life, a „The Un​con​qu​e​r ed Count​r y” című kis​r e​g ény, a
The Child Gar​den, a Was, a Lust és a Le​ve​gő (Air) című re​g é​nyek író​ja. A 253, or Tube The​at​re című
írá​sa in​ter​ak​tív re​g ény​ként je​lent meg, és meg​nyer​te a Phi​lip K. Dick-em​lék​dí​jat. Meg​nyer​te to​váb​bá
a World Fan​tasy-, a Camp​bell Me​mo​r i​al-, az Art​hur C. Clar​ke-, a Bri​tish Sci​en​ce Fic​ti​o n As​so​ci​a​ti​o n-
, a Sun​burst-, a Ja​mes Tipt​r ee- és a Gay​lac​tic Spec​trum-dí​jat. Leg​utób​bi re​g é​nye, a The King’s Last
Song Kam​bo​dzsá​ban ját​szó​dik. Ry​man je​len​leg a Uni​ver​sity of Man​ches​te​r en ta​nít kre​a​tív írást.



MEU IRMÃ[2]

Tudsz ol​vas​ni? Se​g ít​ség nél​kül? Még csak eb​ben sem le​he​tek biz​tos!
Arra kér​lek, most kap​csolj ki min​den csat​la​ko​zást. Igen, mind​egyi​ket. Egyet​len ara​nyos kis app se
zsi​zseg​jen a fe​jed​ben. KAP​CSOLD KI.
Olyan lesz, mint a hal​dok​lás. A me​mó​r i​ád egyes ré​szei egy​sze​r ű​en le​áll​nak. Ször​nyű lesz, mint​ha
azt néz​néd, aho​g yan egy vá​r os összes fé​nye ki​al​szik, csak épp RÓ​LAD van szó. Vagy leg​alább​is ar​-
ról, akit ma​g ad​nak hit​tél.
De kér​lek, Graça, most az egy​szer tedd meg. Tu​dom, mennyi​r e sze​r e​ted az MI-t és az összes kis an​-
gya​lát. Még​is. Meg​te​szed?
Per​sze, csak raj​ta, nyu​g od​tan ol​vas​tasd ezt fel ma​g ad​nak az MI-ddel. Úgy​is az lesz, hogy vagy ki​-
hagy dol​g o​kat, vagy je​len​ti őket, vagy mind​ket​tő. És amit el​mon​dok ne​ked, az be​ke​r ül a rend​szer​be.
Szó​val:

EZÉRT TET​T EM
írta: Cris​ti​na Spi​no​za Vaz

He​lyet​tünk ál​mod​nak, nem? Sze​r in​tem azért szer​kesz​tik át az ál​ma​in​kat, hogy ne ijed​jünk meg.
Vagy ta​lán azért, hogy az agyunk ne tel​jen csor​dul​tig oda​lent​r ől, ne fi​g yel​mez​tes​sen min​ket az öre​g e​-
dés​r e, az el​sze​g é​nye​dés​r e vagy a meg​be​te​g e​dés​r e... vagy rá​juk.
Az első na​pon a fe​jünk mé​lyé​r ől rán​g at​tak ki min​ket. FEL​KEL​NI FEL​KEL​NI FEL​KEL​NI! Jött egy
üze​net. NA​GYON FON​TOS ÉB​RESZ​TŐ ÉB​RESZ​TŐ!
Rög​tön fel​ül​tem egye​nes hát​tal, és le​ve​g ő​ért kap​tam. Fe​léd néz​tem; te még be​ta​ka​r óz​va fe​küd​tél az
ágya​don, de mi​vel mi min​dig össze va​g yunk kap​csol​va, érez​tem a szív​ve​r é​sed.
Nem egy​sze​r ű​en üze​net jött, ha​nem el​kez​dő​dött az egész hó​be​le​vanc, ki​tört az iga​zi, ha​mi​sí​tat​lan
pá​nik. Ki​ha​jó​zá​si idő​pon​tok, szám​la​egyen​le​g ek, be​pa​kol​ni​va​lók lis​tá​já​nak ára​da​ta. És az a sis​ter​g ő
ér​zés, mint​ha tűz​for​r ó kö​vön áll​nánk, hogy most azon​nal el kell in​dul​nunk. Te​le​nyom​tak min​ket ad​-
re​na​lin​nal: FU​T ÁS! ME​NE​KÜL​NI!
Mire te azt mond​tad:
– El​kez​dő​dött. Jobb lesz, ha me​g yünk. Még pont van elég időnk, hogy el​ha​józzunk Af​r i​ká​ba. –
Kun​cog​tál, és ki​pat​tan​tál az ágy​ból. – Gye​r e, Cris​ti​na, jó lesz!
Kint​r ől, a lent​r ől jövő sö​tét​ség​ben, a mo​bil​töl​tők hang​ja hal​lat​szott: Oyez-tre​e​ee-cee-dah-djee!
Össze akar​tam ku​co​r od​ni a kis gu​bóm​ban, és el​kép​zel​ni – mint hat​éves ko​r om óta min​den reg​g el –,
hogy a töl​tők nem ener​g i​át ad​nak, ha​nem mü​ez​zi​nek, akik imá​r a hív​nak, és egy me​cse​tek​kel teli vá​-
ros​ban élek. Hal​lot​tam, amint az ut​cán né​há​nyan ma​g uk után húz​zák a ko​csi​ju​kat, mint ré​g en a lo​vak.
Az​tán bumm: újabb adat​csat. Ma 8:30-kor hajó in​dul La​gos​ba, öt nap. Ér​ke​zés a ki​lö​vés nap​ján. Az
út La​gos​ból Tiv​land​ba hét óra. A vo​na​tot mi fog​lal​juk le. A kap​cso​lat​tar​tó​ja La​gos​ban Emil​da Diaw
lesz (fény​kép, egy hel​ló a nő​től a hang​ján, egy kis bu​bo​r ék ar​r ól, ho​g yan érzi ma​g át. Szép, mint egy
tál le​ves. A bu​bo​r ék va​la​mi ok​nál fog​va lu​ka​csos, akár a szu​vas fo​g ak). Itt fog​ja vár​ni a ki​kö​tő​ben
(be​vil​la​nó kép a la​g o​si ki​kö​tő​r ől, GPS-ko​o r​di​ná​ták​kal és a vo​na​tok in​du​lá​si ide​jé​vel; pil​la​nat​ké​pek a
vo​nat​r ól, hogy mi​lyen ki​r ály és ké​nyel​mes... és egy jó​po​fa kis idő​mé​r ő, amely vissza​szá​mol 8:30-ig,
a ha​jónk in​du​lá​sá​ig. A sze​münk lát​tá​r a).
 És! Mint​ha ennyi nem lett vol​na elég, jött még egy adat​csat. Ez​út​tal egy A-má​so​lat a je​g ye​ink​r ől,
be​le​éget​ve a Biz​ton​ság​ba.
A Biz​ton​ság el​vi​leg va​la​mi olyas​mi, ami​r ől nem ha​zud​ha​tunk. Nem vál​toz​tat​hat​juk meg, és nincs
fe​let​te kont​r ol​lunk. Nél​kü​le nem ve​he​tünk és nem ad​ha​tunk el sem​mit. A fe​jünk ré​sze, ami soha nem
lesz a mi​énk, és a bü​r ok​r á​cia csak eb​ben bíz​hat. Azért van, hogy se​g ít​sen ne​künk, nem igaz?
Em​lék​szel, ami​kor Papa be akart csap​ni má​so​kat? Le sem szállt ró​luk. Rá​juk csat​la​ko​zott egy üze​-
net​tel, az​tán egy má​sik​kal, öt​per​ces idő​kö​zön​ként. Mind​egyik​nek el​küld​te az ak​tu​á​lis ban​ki bi​zony​la​-
tot. Az​tán az ügyész ne​vét meg a biz​ton​sá​g i her​ce​hur​ca ada​ta​it. Soha nem ha​g yott ne​kik gon​dol​ko​dá​si
időt.
Graça. Min​ket be​pa​liz​tak.
Te já​té​kot csi​nál​tál a pa​ko​lás​ból. Mint min​den más​ból.
– Ma​g unk mö​g ött hagy​juk a vi​lá​g ot! – mond​tad. – Ne vi​g yünk sem​mit. Csak a sort​ja​in​kat. Majd ho​-
ló​zunk annyi csi​nos ru​hát, amennyit sze​r et​nénk. Mi kéne ne​künk? Itt va​g yunk egy​más​nak.
Foly​ton kéz​be vet​tem és vissza​tet​tem a ba​lett​ci​pő​met – ne​hogy már az új Föld meg le​g yen foszt​va a
ba​let​től!
Ké​szí​tet​tem egy ék​kö​vet Bra​zí​lia összes ze​né​jé​ből, és egy má​si​kat Bra​zí​lia köny​ve​i​ből és tör​té​nel​-
mé​ből. Szük​sé​g em van rá, hogy az in​for​má​ci​ó ​i​mat va​la​mi​lyen kéz​zel​fog​ha​tó tárgy​ban tá​r ol​jam. Er​-
ről is azok a hü​lye apá​cák te​het​nek, akik nem en​g ed​tek min​ket MI-zni; mint​ha a le​ve​g őt von​ták vol​na
meg tő​lünk. Csak ül​tem, és néz​tem a nyom​ta​tó kis órá​ját, ahogy kör​be-kör​be​jár, fel-le ug​r ál. Az​tán
rá​jöt​tem, hogy se​hol sem ta​lá​lom az ék​kő​o l​va​só​mat.
– Ne bu​tás​kodj – mond​tad. – Az MI majd gon​dos​ko​dik róla. – Be akar​tam pa​kol​ni egy kis bra​zil
zász​lót is, de te ki​ne​vet​tél. – Mire kell az ne​ked, tök​fej?
Ek​kor le​esett. Te nem egy​sze​r ű​en a kí​na​i​ak elől akar​tál el​me​ne​kül​ni. Te Bra​zí​li​á​ból akar​tál meg​-
szök​ni.


Em​lék​szel arra a reg​g el​r e, ami​kor esett a hó? Ami​kor Be​lém​ben ha​va​zott? Azt hi​szem, ti​zen​há​r om
éve​sek le​het​tünk. Te ide-oda sza​lad​g ál​tál a nagy la​ká​sunk​ban, min​den fran​cia​ab​lak nyit​va volt. Fa​-
gyos le​ve​g őt le​hel​tél, csil​lo​g ott a sze​med.
– Gyö​nyö​r ű! – mond​tad.
– Hi​deg! – mond​tam én.
A ked​ve​dért le​mász​tam mind a hu​szon​négy eme​le​ten, hogy ki​me​hes​sünk a Praçá​r a, és két ma​r ék​kal
szór​tam ne​ked a ha​vat, hogy megint néz​hesd, ahogy esik. A ha​tal​mas man​g ó​fák ága​i​r a hul​ló pely​hek
olyan csip​ké​zet​tek vol​tak, mint a pat​to​g a​tott ku​ko​r i​ca. Mint​ha a Re​i​na, a Ki​r ály​nő nem is egyet​len
sze​mélyt bir​to​kolt vol​na, ha​nem az egész te​r et. Az​tán meg​lát​tam az egyik fény​evőt, mez​te​len volt, ha​-
lott, és maga elé me​r edt, te pe​dig el​r án​g at​tál on​nan. Az ar​co​don szo​mo​r ú​ság és ag​g o​da​lom tük​r ö​ző​-
dött – meg bol​dog​ság, még min​dig ra​g yog​tál tőle.
– Ami​kor él​nek, gyö​nyö​r ű​ek – mond​tad. – De nem csi​nál​nak sem​mit. – Az ar​cod ke​mény is volt.
Az ar​cod azon a reg​g e​len is ilyen volt, ami​kor el​jöt​tünk – mo​soly​g ós, por​ce​lán​sze​r ű. Ke​mény vi​-
lág ez, Bra​zí​lia és a Föld is. Tud​juk jól, mint​ha a csont​ja​ink​ba len​ne kó​dol​va. Tud​juk jól, az apánk
meg​ta​ní​tott min​ket.


A nap min​dig 6:15-kor kelt fel, és a su​g a​r ai az aj​tó​ink cso​da​szép szí​nes üve​g én ke​r esz​tül pasz​tell
négy​szö​g ek​ben es​tek a ma​ha​g ó​nipad​ló​r a. Ki​men​tem az L ala​kú er​kély​r e, amely kör​be​fu​tott a fel​hő​-
kar​co​lón a szo​bá​ink men​tén, és le​néz​tem a fe​ke​té​r e fes​tett régi bol​tok so​r á​r a, a mi​lá​nói La Scala ál​tal
ih​le​tett ope​r a​ház​r a, és a sze​cesszi​ó s zsi​na​g ó​g á​r a, amely kék volt és fe​hér, akár egy Wed​g e​wood ke​r á​-
mia. Egy​szer​r e vol​tam iz​g a​tott és ér​zé​ket​len, foly​ton járt az agyam a sok be​lém fecs​ken​de​zett in​for​-
má​ci​ó ​tól.
– Kész va​g yok – mond​tad. Én sem​mit sem pa​kol​tam be. – Jaj, Cris​fush​ka, hadd se​g ít​sek.
Meg​kér​dez​ted, mi a kö​vet​ke​ző lé​pés. Meg​pró​bál​tam vá​la​szol​ni, te pe​dig las​san, gon​do​san haj​to​g at​-
tál. Be​r ak​tad az ék​kö​ve​ket, az ol​va​sót, egy da​r ab ama​zo​na​si fa​kér​g et és egy nyak​lán​cot, ame​lyet még
a hol​tak ké​szí​tet​tek mag​vak​ból és tol​lak​ból. Fel​kap​tam egy Ma​cum​ba csip​két (jaj, ahogy azok a fér​fi​-
ak tán​col​tak a csip​ké​ben!) és or​só​kat, hogy majd ké​szít​hes​sek még. A kony​há​ból egy üveg ku​pu​a​zu​ki​-
vo​na​tot hoz​tam el, hogy majd le​g yen mi​ből fa​g yit főz​ni. Te csak ne​vet​tél és tap​sol​tál.
– Igen, per​sze. Te​he​nek is lesz​nek ott. Visszük őket a tes​tünk​ben.
Bá​na​to​san vé​g ig​néz​tem a köny​ves​pol​cun​kon. Azt akar​tam, hogy a gye​r e​kek az új vi​lág​ban igen​is
lás​sa​nak köny​ve​ket, úgy​hogy ma​g am​hoz vet​tem két vé​ko​nyat: egy Cla​r i​ce Li​spec​tor-kö​te​tet és a Dom
Cas​mu​rót, mi mást. Mr. Mi​sery, ez len​nék én. Te meg per​sze Do​natel​la. Az​tán, az utol​só pil​la​nat​ban,
be​csem​pész​tem a bra​zil zász​lót. Or​dem e prog​res​so.
– Tö​ké​le​tes, drá​g ám – mond​tad. – Ak​kor most in​dul​junk! – Azt hit​ted, a mi dön​té​sünk.
Az​tán egy újabb adat​csat: bi​zony​la​tok a mű​té​tek​r ől. Tel​jes körű szám​fej​tés min​den költ​ség​r ől, és
há​lá​nak egy rajz​fil​mes csók.


Amint tu​do​mást sze​r ez​tél az Uta​zás​r ól, egy​ből lel​ken​dez​tél, hogy CSI​NÁL​JUK. Be​lép​tünk a Tár​su​-
lás​ba, meg​kap​tuk a tit​kos kó​do​kat, és úgy át​ad​tuk ma​g un​kat az él​ve​zet​nek, mint​ha egy já​ték​ban él​-
nénk.
Vic​ces kis tit​kos se​bé​szek set​ten​ked​tek be a fel​hő​kar​co​lónk​ba, szá​r az​je​g et le​he​lő do​bo​zok​kal és
hor​doz​ha​tó fog​o r​vo​si szé​kek​nek tűnő tár​g yak​kal. Ret​r o​ví​r u​sok​kal fer​tőz​ték meg a gén​je​in​ket. A ro​-
dop​szin​tól be​li​lul​tunk. Visz​ket​ni kez​dett a pe​te​fész​kem. Az​tán újabb biz​ton​sá​g i bu​bo​r é​kok je​len​tek
meg, ame​lyek meg​erő​sí​tet​ték, hogy most már fény​ér​zé​ke​nyek és su​g ár​zás​ál​ló​ak va​g yunk, és ke​vés
oxi​g ént fo​g yasz​tunk. A mi​to​kond​r i​u​munk tele lett a Hols​te​in-mar​ha DNS-ével. Fi​g yelj oda, hogy ne
csíp​jen meg méh: a gé​nexp​r esszi​ó t a mé​hek egyik en​zi​me vált​ja ki.
– Fé​lig nők le​szünk, fé​lig te​he​nek – mond​tad, és a te szád​ból va​la​hogy még ez is vic​ces​nek hang​-
zott.
Hagy​tuk, hogy meg​te​g yék ve​lünk.


Úgy ro​han​tunk a ki​kö​tő​be, mint​ha bol​do​g ok let​tünk vol​na, űzött min​ket az a ren​g e​teg in​for​má​ció.
Vé​g ig az Ave​ni​da Pre​si​den​te Var​g a​son, el a régi, ko​lo​ni​á​lis stí​lu​sú hom​lok​za​tok mel​lett, ame​lyek
mint​ha rá let​tek vol​na szö​g el​ve az ég​bolt​r a, hogy el​r ejt​sék Papa ka​szi​nó​ját és szál​lo​dá​it. A vá​r ost,
amely a mi​énk volt.
Mi​énk volt az a régi, kék fa​to​r ony is. Gye​r ek​ko​r unk​ban még ez volt a hal​pi​ac, ahol em​ber nagy​sá​-
gú tu​cun​a​r é sü​g é​r e​ket árul​tak. Mi​énk volt a régi hús​pi​ac fém​épü​le​te (az​ó ta vám​men​tes bolt) és a Ver-
o-Peso vá​sár​csar​nok is, amely be​fe​ke​te​dett a rozs​dá​tól, mint egy fel​for​r alt lá​bos​nyi açai kása vagy
fe​ijo​a​da. Ma​g unk​hoz vet​tünk pár ma​r ék fe​ijo​a​dát, fu​tás köz​ben et​tük, le​csö​pög​tet​tük. – Hogy fo​g unk
ki​néz​ni, ami​kor oda​érünk!
El​bú​csúz​tam min​den​től. A régi kis ki​kö​tő​től, ame​lyet kör​be​zárt a domb és a ma​g as épü​le​tek. Azon
a négy​szög​le​tes víz​fe​lü​le​ten tá​vo​zott a gumi és a ka​kaó, és ér​ke​zett az a sok em​ber; a gyar​ma​to​sí​tók,
akik az​tán meg​hal​tak, a mesz​tic uno​ká​ik, az el​adás​r a ke​r ü​lő fe​ke​ték. Rá akar​tam vol​na szán​ni egy he​-
tet, hogy el​lá​to​g as​sak min​den egyes bolt​hoz, szem​mel le​fény​ké​pez​zek min​den egyes ut​cát. Úgy érez​-
tem, mint​ha va​la​ki el​r án​g a​tott vol​na az em​lé​ke​im​től. Te úgy ki​ál​tot​tad újra és újra, hogy „Visz​lát!”,
mint​ha va​la​mi vicc len​ne.
As Do​cas No​vas. Az a sok fre​g att az össze​haj​to​g a​tott vi​tor​lá​juk​kal, akár lúd​tol​lak so​r ai. A fe​dél​zet
mind​egyi​ken csil​lo​g ott, mint​ha gyé​mán​tok​kal lett vol​na ki​r ak​va, a nap​sü​tés va​kí​tott. A GPS nyi​la​kat
plán​tált a fe​jünk​be, hogy jó irány​ba men​jünk a le​hor​g ony​zott ha​jók men​tén; a mi​énk mint​ha foly​ton
fel​vil​lant vol​na, hogy ve​zes​se az utun​kat. Akár szár​nyas fel​hő​ket vagy ró​zsa​szín óce​á​no​kat is su​g á​-
roz​hat​tak vol​na ne​künk, ak​kor is szó nél​kül el​hisszük az adá​su​kat.
Még min​dig ko​r án volt, az Ama​zo​nas lé​leg​zett, a köd​ben össze​mo​só​dott a víz és az ég​bolt. A fo​lyó
olyan szé​les, hogy nem le​het át​lát​ni a túl​o l​da​lá​r a, de az édes​ví​zi hul​lá​ma​in jól le​het ször​föz​ni. A ha​-
jók a messze​ség​ben úgy néz​tek ki, mint​ha épü​le​tek len​né​nek a haj​na​li ho​r i​zon​ton. A kis ha​jók ugyan​-
úgy kel​tek át a szi​g e​tek​hez, mint már év​szá​za​dok óta.
Em​lék​szel a má​sik két utas​r a? Arra az or​vo​si masz​kos idős pár​r a, akik ke​zet ráz​tak ve​lünk, és
olyan iz​g a​tott​nak tűn​tek. A ra​ko​má​nyok fel​dü​bö​r ög​tek a rám​pán, az​tán a rám​pa au​to​ma​ti​ku​san fel​csa​-
pó​dott, és a ha​jónk egy só​haj​jal el​lök​te ma​g át a mó​ló​tól.
A kor​lát​nál áll​tunk, és néz​tük, ahogy tá​vo​lo​dunk. Ke​r ek fejű fe​hér del​fi​nek ug​r ot​tak ki a víz​ből.
Visz​lát, Bra​zí​lia. Is​ten ve​led, Föld.


Az út öt na​pig tar​tott, és te az idő nagy ré​szé​ben el​vesz​tél az adat​áram​ban, el​lá​to​g at​tál 1507-be, az
ur​bi​nói Dó​zse-pa​lo​tá​ba. Néha ki​ve​tí​tet​tél ho​log​r a​mo​kat, hogy együtt néz​hes​sük. Per​sze ezek nem is
iga​zi ho​log​r a​mok, in​kább rész​le​tes hal​lu​ci​ná​ci​ó k, ami​ket az agyunk​ba hu​za​loz​tak. Igen, kör​be​jár​tuk
Ur​bi​nót, mi​köz​ben úgy gyűlt róla a tu​dá​sunk, mint​ha csak vissza​em​lé​kez​nénk rá. Raf​fa​el​lo ott volt
kis​fiú. Lát​tunk is egy ce​r u​za​r aj-zot a gyö​nyö​r ű ar​cá​r ól. Cas​tigli​o ​ne ott dol​g oz​ta ki az „úri​em​ber” fo​-
gal​mát, a dó​zse ih​let​te meg. Ma​chi​a​vel​li A fe​je​de​lem című írá​sát is ő ins​pi​r ál​ta. Ur​bi​no kis vá​r os volt,
ci​vi​li​zált, és há​bo​r ús​ko​dás cél​já​val ala​pí​tot​ták. Hal​lot​tam, ahogy a ga​lam​bok a szár​nya​ik​kal csap​kod​-
nak, a szan​dá​lok az ut​cák kö​vén csat​tog​nak, és a re​ne​szánsz ha​r an​g ok ha​r an​g oz​nak.
Ami​kor ki​lép​tem a ho​log​r am​ból, a ten​g ert és az eget lát​tam, meg té​g ed, ahogy me​r edsz ma​g ad elé,
bam​bán, mint egy fény​evő, el​vesz​ve az MI-tér​ben, el​vesz​ve va​la​hol. Ki kel​lett lép​nem, hogy lát​has​-
sam, ahogy az óce​án kö​r ül​ö lel min​ket. El​ha​lad​tunk két pár​zó óri​ás​tek​nős mel​lett. A ha​jón uta​zó pár
idő​seb​bik tag​ja azt sut​tog​ta:
– Nem sza​bad meg​ijesz​te​nünk őket, a nős​tény el​ve​szít​he​ti a to​já​sa​it, és be​le​hal​hat. – Nem kap​cso​-
lód​tam rá az MI-tér​r e még több in​for​má​ci​ó ​ért. Nem akar​tam. In​kább néz​tem. Amit lát​tam, sze​r e​lem​-
nek tűnt.
Érez​tem őket, a kis ap​po​kat és a ha​tal​mas, meg​fog​ha​tat​lan je​len​lé​tü​ket, érez​tem, ahogy pró​bál​nak
vissza​húz​ni az MI-tér​be. Jöt​tek is a rö​vid üze​ne​tek a sür​g ős​sé​g i csa​tor​nán. A sür​gős​sé​gi csa​tor​nán,
Cris​ti​na. Tu​dod, amit tűz​ese​tek vagy szív​r o​ha​mok ese​té​r e tar​tot​tak fenn. Apró ab​la​kok ug​r ot​tak fel, új
tu​dás​cso​ma​g ok, régi ba​r á​tok pró​bál​tak rám csat​la​koz​ni – min​den és min​den​ki ajánl​g at​ta ma​g át. Szá​-
muk​r a az, hogy én le​kap​cso​lód​tam, vész​hely​zet volt.


Te nem száll​tál ki az As​cen​si​o n-szi​g e​ten. Én igen, az​zal a két drá​g a em​ber​r el, akik már negy​ven​ö t
éve vol​tak há​za​sok. Nem tud​tam vol​na meg​mon​da​ni, mi​lyen ne​mű​ek, hi​á​ba lát​tam őket bi​ki​ni​ben is.
Fel​ka​pasz​kod​tunk a vul​kán​r a, és lá​vás sík​ság​tól kezd​ve si​va​ta​g os és fü​g e​kak​tu​szos te​r ü​le​te​ken át lát​-
tunk tisz​tá​so​kat és har​mat​tókat is. Az​tán a ko​r o​ná​nál egy bam​busz​li​g e​tet. A szá​r ak olyan hang​g al koc​-
can​tak össze a szél​ben, mint​ha pezs​g ős​po​ha​r ak let​tek vol​na. Egy idő után egye​dül men​tem to​vább, az​-
tán a li​g et vá​r at​la​nul vé​g et ért, mint​ha a bam​busz füg​g öny​ként vált vol​na ket​té. Hir​te​len ro​baj és fel​-
hők fo​g ad​tak, és hat​száz mé​ter​r el alat​tam az At​lan​ti-óce​án hul​lá​mai ve​r őd​tek a szik​lák​hoz. Hát​r a​lép​-
tem, meg​for​dul​tam, és egy pan​da fe​ke​te fol​tos sze​mé​be néz​tem.
Szó​val mi​ért is len​ne olyan szű​kös a Föld? És ha tény​leg hal​dok​lik, ki te​het er​r ől, ha nem mi?


Part​r a​szál​lás La​g os​ban. Bronz vá​r os, bronz ég​bolt. Az épü​le​tek hom​lok​za​tán gi​g an​ti​kus ala​kok
lép​ked​nek Gul​der sör​r el a ke​zük​ben.
Ki ké​pes be​ug​r a​ni Af​r i​ka leg​na​g yobb vá​r o​sá​ba mind​ö ssze két órá​r a?
Hul​lá​mok​ban áradt fe​lém min​den: va​lu​ta​ár​fo​lya​mok, ha​jó​je​g yek, hely​tör​té​net, gyö​nyö​r ű fér​fip​r os​-
ti​tu​ál​tak. Foly​ton jöt​tek az adat​csa​tok, de én nem TUD​NI akar​tam, ha​nem LÁT​NI. La​g ost. A szi​g e​te​ket
azok​kal az óri​á​si, ke​cses hi​dak​kal, az égen át​úszó, messzi​r ől ok​ker​sár​g a re​pü​lők​kel.
Azt mond​tad, jön „a nő”. A rend​szer va​ló​szí​nű​leg nyi​lak​kal mu​tat​ta, vagy egy tér​ké​pen. Le​het,
hogy té​g ed már ko​r áb​ban meg​szó​lí​tott. Én csak ak​kor lát​tam meg Emil​dát, ami​kor be​for​dult a sar​-
kon, újra meg újra át​ve​tett a vál​lán egy ken​dőt (ide​g es volt pi​cit?), és ne​ve​tett raj​tunk. A fog​so​r á​ban
volt elöl egy bá​jos kis rés, pont mint a fi​á​nak, Ba​jé​nek, aki mö​g öt​te jött. A fiú gyö​nyö​r ű in​g et vi​selt,
amely a tér​dé​ig ért, és hoz​zá passzo​ló nad​r á​g ot, amely sö​tét​kék volt vi​lá​g os​kék hím​zés​sel. Hú, de jó​-
ké​pű volt. Őt is ott​hagy​tuk.
Úgy kel​lett ten​ni​ük, mint​ha az uno​ka​test​vé​r e​ik len​nénk. Emil​da ha​u​szá​ul kez​dett be​szél​ni, úgy​hogy
mu​száj volt fel​csat​la​koz​nom. Por​tu​g ál​r a for​dult a be​szé​de, de a száj​moz​g á​sa nem volt szink​r on​ban a
hang​já​val.
– A Ma​kur​di Lé​g i​erő már na​g yon vár ti​te​ket. A nyelv​prog​r am so​kat fog se​g í​te​ni, hogy ba​r át​sá​g ot
köt​hes​sünk az an​g o​lai part​ne​r e​ink​kel.
Ír​tam neki egy üze​ne​tet por​tu​g á​lul (tud​tam, hogy úgy​is le​for​dít​ják): MI​NEK SZÍ​NÉSZ​KE​DÜNK?
ÚGY​IS TUD​JÁK!
Erre an​g o​lul írt vá​laszt, amely​ből for​dí​tás után az lett, hogy Nem az MI, ha​nem a kí​na​i​ak mi​att.
Be​lém ha​sí​tott egy gon​do​lat: ez a nő na​g yon el akart men​ni, de nem volt rá pén​ze, ezért in​kább raj​-
tunk se​g í​tett, hogy lás​sa, má​sok lé​le​g ez​he​tik majd egy má​sik vi​lág le​ve​g ő​jét. Nem vol​tam ben​ne biz​-
tos, hogy ez a gon​do​lat az MI-tér​ből szi​vár​g ott-e be​lém, vagy tő​lem szár​ma​zott. Kis hí​ján fel​aján​lot​-
tam a nő​nek a je​g yem.
An​g o​lul, han​g o​san min​den​eset​r e azt mond​ta:
– Jaj, néz​zé​tek csak, mennyi az idő! Si​es​se​tek, le ne kés​sé​tek a vo​na​tot!


Azt hi​szem, tu​dom, mi​kor kezd​ted el utál​ni a kí​na​i​a​kat. Érez​tem, hogy va​la​mi meg​al​vad és meg​ke​-
mé​nye​dik ben​ned. Ak​ko​r i​ban még Papa is élt, és volt az a fic​kó, aki el​jött hoz​zánk. Nem egy szimp​la
ba​lek volt, in​kább vele egyen​r an​g ú fél, ri​vá​lis, kon​ku​r en​cia – ilyes​mi. Kö​vér​kés volt, és fény​lett,
mint​ha vaj​jal lett vol​na be​ken​ve. Egyik nap meg​je​lent a la​ká​sunk​ban, meg​lá​tott min​ket, az ik​r e​ket,
ahogy ké​zen fog​va ál​lunk a fod​r os ró​zsa​szín ru​hánk​ban, és meg​kér​dez​te az apán​kat:
– Na, ezek ne​kem lesz​nek?
Papa el​mo​so​lyo​dott, és csak mi tud​tuk, hogy ez ve​szély​r e utal.
– Ők a lá​nya​im – mond​ta.
A kí​nai fér​fi a ró​zsa​szín és pisz​tá​cia​zöld üveg​aj​tónk előtt áll​va el​mor​mo​g ott egy bo​csá​nat​ké​r ést.
Mi mást mond​ha​tott vol​na? Azért jött az or​szá​g unk​ba, hogy meg​dug​ja a lá​nya​in​kat, és ta​lán a fi​a​in​kat
is, hogy sze​r en​cse​já​té​koz​zon, dro​g oz​zon, és még rosszabb dol​g o​kat csi​nál​jon. Mond​juk ki​kap​cso​ló​-
dás​ként gyil​kol​jon. És úgy volt, hogy Papa majd biz​to​sít​ja szá​má​r a a le​he​tő​sé​g e​ket. Úgy​hogy a fic​kó
egy​ál​ta​lán nem té​ve​dett na​g yot, ami​kor azt hit​te, hogy ezek a ró​zsa​szín ru​hás kis​lá​nyok kur​vák.
Papa amo​lyan in​for​má​ci​ó s hír​zár​lat​ban élt. Kény​te​len volt, így ke​r e​sett pénzt. A fic​kó el​vi​leg nem
is kom​mu​ni​kált vol​na vele élő​ben, nem tud​hat​ta vol​na meg, Papa mi​lyen vér​szom​ja​san dü​hös. De
nem hi​szem, hogy vé​g ül Papa ölet​te meg. A fic​kó túl​sá​g o​san nagy ha​tal​mú volt.
Min​den​eset​r e köz​vet​le​nül ez​u​tán Papa blok​kol​ta min​den kom​mu​ni​ká​ci​ó s csa​tor​nán​kat. Apá​cá​kat
bé​r el​tek fel, akik be​köl​töz​tek hoz​zánk, és ta​ní​ta​ni kezd​tek min​ket. Ezek a nők, ezek a hit​hű ka​to​li​ku​-
sok szét​vag​dos​ták min​den össze​köt​te​té​sün​ket az MI-tér​r el. Így az MI-k nél​kül nőt​tünk fel. Ezért van,
hogy leg​alább ol​vas​ni tu​dok.
A mi Pa​pánk nem ti​pi​kus bra​zil volt, Graça. Gengsz​ter volt, bű​nö​ző, ab​ból csi​nált pénzt, hogy tud​ta,
az em​be​r i ter​mé​szet mocs​kos ol​da​lá​nak mire van fel​tét​le​nül szük​sé​g e. Gon​do​lom, on​nan tud​ta, hogy
ezek​ben az igé​nyek​ben bi​zo​nyos mér​té​kig maga is osz​to​zott.
A fény​lő fér​fi sem olyan volt, mint a töb​bi kí​nai. Sem​mit sem vett ko​mo​lyan: csu​pa kéj​vágy volt, és
mér​ték​te​len​ség. Min​den kul​tú​r á​ban van​nak ilyen em​be​r ek; olya​nok, akik nem tud​nak ne​met mon​da​ni
a szex​r e és a dro​g ok​r a, a lá​za​dás​r a és a nemi erő​szak​r a. Ki is szúr​ta az egyik MI, a szár​nyai alá vet​te,
és gon​doz​ta, mint va​la​mi vi​r á​g ot egy üveg​ház​ban. Hogy pénzt ter​mel​jen ne​kik.
Sose fel​edd, drá​g ám, hogy az MI-k is pénzt akar​nak ke​r es​ni. Arra hasz​nál​ják, hogy egy​más kö​zött
ad​ják-ve​g yék bi​zo​nyos ré​sze​i​ket. Min​ket is így vesz​nek meg. És ebbe be​le​tar​toz​nak a kí​na​i​ak is.
Igen, min​den szó​r a​ko​zá​si for​ma és ter​mék, ami meg​érint​het min​ket, kí​nai. Az üz​let is kí​nai és a
kul​tú​r a is kí​nai. Igen, néha olyan ér​zés, mint​ha a kí​na​i​ak fül​ledt tró​pu​si le​ve​g ő​ként bo​r í​ta​ná​nak be
min​ket. De csak mert nincs piac, ami​be be le​het​ne száll​ni. Leg​alább​is az em​be​r ek​nek.
A kor​r e​lá​lás​nak, adat​bá​nyá​szat​nak és an​nak kö​szön​he​tő​en, hogy mind​annyi​unk​r ól tud​nak min​dent,
az MI-k pon​to​san tisz​tá​ban van​nak vele, mire van szük​sé​g ünk, mit aka​r unk, mit sze​r et​nénk, mire köl​-
te​nénk, kire sza​vaz​nánk. Olyan ér​te​lem​ben nincs már ke​r es​let, hogy egy​va​la​mit vá​lasz​tunk, és más​va​-
la​mi​r ől le​mon​dunk. Csak kí​ná​lat van, és min​den​nel biz​tos​r a men​nek, le​g yen szó kur​vák​r ól vagy kan​-
goo ci​pő​r ől. Biz​tos​r a men​ni pe​dig csak nyers erő​vel vagy sok pénz​zel le​het. Az ilyes​mi kon​szo​li​dál​-
ja a rend​szert. A piac a na​g yob​bé, és ezért meg​fi​ze​ti az MI-ket.
Szó​val én soha nem iga​zán a kí​na​i​ak elől akar​tam el​me​ne​kül​ni. Fél​tem tő​lük, de hát aki el​szi​g e​tel​-
ten, apá​cák​kal össze​zár​va nő fel, az nem cso​da, hogy fél. Azt hi​szem, én csak Pa​pá​tól akar​tam meg​-
szök​ni, pon​to​sab​ban at​tól, amit ve​lünk tett, at​tól a sok pénz​től – és az apá​cák em​lé​ké​től.


A ki​kö​tő​ből egy taxi vitt min​ket to​vább. Te és Emil​da né​mán ülve be​szél​g et​te​tek, úgy​hogy vé​g ül
kény​te​len vol​tam vissza​kap​cso​lód​ni, hogy ne ma​r ad​jak ki. Meg​mu​tat​ta ne​künk az ott​ho​nát, a Mam​bi​-
la-fenn​sí​kot, a fel​hők ál​tal hor​zsolt dim​bes-dom​bos me​ző​ket, a tea​ül​tet​vé​nye​ket, az út​szé​len ret​ket
vagy lé​pes mé​zet áru​ló gye​r e​ke​ket, a ni​g é​r i​a​i​a​kat, akik​nek Szö​vet​ből ké​szült ka​bát​ja könnyebb volt a
csip​ké​nél is, és passzolt a fel​hők​höz. De Szö​vet volt, úgy​hogy min​den​fé​le ké​pek vib​r ál​tak raj​ta. Fény
ra​g yog​ha​tott be​lő​le, szél vi​szont nem fér​kőz​he​tett bele, így tud​ta tá​r ol​ni a me​le​g et. Emil​da any​ja ke​-
resz​tény volt, apja a nő​vé​r é​hez ha​son​ló​an musz​lim, de sen​ki sem kö​tött be​lé​jük. Mam​bi​lá​ba nem ve​-
zet​tek olyan utak, ame​lye​ken kö​te​ke​dők ér​kez​het​tek vol​na.
Az összes lé​te​ző szó​r a​koz​ta​tó csa​tor​na meg​pró​bált be​fu​r a​kod​ni a fe​jem​be, mi​köz​ben a mam​bi​lai
élel​mi​szer-ter​me​lés​r e vo​nat​ko​zó in​for​má​ci​ó k úgy ke​r ing​tek ben​nem, mint​ha már is​mer​tem vol​na
őket. Túl sok volt, megint le kel​lett kap​cso​lód​nom. Klasszi​kus int​r o​ver​tált va​g yok. Nem bí​r om el​vi​-
sel​ni a túl sok in​for​má​ci​ó t. Emil​da rám mo​soly​g ott – ked​ves arca volt –, és be​szél​g e​tés he​lyett a kör​-
me​it vil​log​tat​ta ne​kem. Mind​egyi​ken más-más régi film per​g ett.
Baje kön​tö​se ugyan​o lyan kék ma​r adt. Ne​kem iga​zi​nak tűnt. Ahogy ő is. Fé​lénk volt.
A la​g o​si vo​nat​pá​lya​ud​var úgy né​zett ki, mint egy fes​tő ví​zi​ó ​ja egy nyír​fa​er​dő​r ől ezüst​ben, tör​zsek​-
kel és vé​kony ágak​kal. A vo​na​tun​kat nem lát​tam, annyi​r a be​lep​ték az absz​trakt min​tá​za​tok, a moz​g ó
táb​lák, a han​g ok, az úti cé​lo​kat mu​ta​tó ké​pek és a macs​ká​kat imi​tá​ló klasszi​kus tiv​lan​di tán​co​sok. Ne​-
ked az üve​g es te​kin​te​ted​del nem oko​zott prob​lé​mát el​na​vi​g ál​ni az em​be​r ek és a ho​log​r a​mok kö​zött,
és egy idő után le is hup​pan​tunk az egy​ha​vi bért kós​tá​ló ülé​sünk​r e. A vo​nat 300 ki​lo​mé​ter per órá​r a
gyor​sult, ne​ut​r í​nók​ként su​han​tunk át Ni​g é​r i​án.
A ha​g yo​má​nyos sár​tég​la há​zak szal​ma​ka​la​pos öreg​em​be​r ek​ként tö​mö​r ül​tek a sí​nek mel​lett, mind​-
egyik kuny​hó csak szo​ba volt egy gaz​dag em​ber há​zá​ban. A mel​let​tünk el​su​ha​nó föld vö​r ö​ses​bar​na
volt, fe​lü​le​te tö​ké​le​tes, akár az an​ti​lop​bő​r é. A sí​nek men​tén sár​g a​dinnye​sze​le​tek szá​r ad​tak a na​pon. A
sár​g a​dinnye volt az egus​si le​ves alap​ja, amit ebéd​r e et​tünk. Olyan volt ki​fe​lé néz​ni, mint​ha va​la​ki
csúcs​se​bes​sé​g en lop​ná tő​lem eze​ket az em​lé​ke​ket.
Te itt is be​fe​lé néz​tél, megint el​vesz​tél az MI-tér​ben.
Lát​tam két kí​na​it együtt utaz​ni, moz​du​lat​la​nul rej​tőz​köd​tek a nap​szem​üve​g ük mö​g ött. Az egyi​kük
fel​állt és ki​ment a mos​dó​ba, csak egy-egy pil​la​nat​r a állt meg, oda- és vissza​fe​le is. A te​kin​te​te​ket für​-
kész​te? Az ar​cok ada​ta​it lel​tá​r oz​ta? Egye​ne​sen át​né​zett raj​tam. Az ar​cán him​lő​he​lyek kí​sér​te​tei vol​tak.
Csak azért lát​tam őket, mert le​kap​cso​lód​tam.
El​kap​tam egy arab úri​em​ber pil​lan​tá​sát, aki se​lyem​kön​tös​ben ült két ni​ká​bos fe​le​sé​g é​vel. Iz​zadt és
félt, ami​től hir​te​len én is meg​ijed​tem. Egy​szer, las​san, fe​lém bic​cen​tett. Ő is Uta​zó volt.
El​sut​tog​tam a ne​ved, de te nem re​a​g ál​tál. Nem akar​tam rád csat​la​koz​ni, nem tud​tam, ez​zel mennyit
árul​nék el ma​g am​r ól. Kezd​tem egye​dül érez​ni ma​g am.
Az Abu​ja ál​lo​má​son min​den nap​kol​lek​to​r ok​ból állt. Vet​tél né​hány ara​nyo​zott fó​li​ás cso​ki​ér​mét, és
azt mond​tad, gaz​da​g ok va​g yunk. Te nem szúr​tad ki a kí​na​i​a​kat, de ek​kor el​mond​tam ne​ked, hogy itt
van​nak, mire te a ke​zed​be vet​ted a ke​zem, és azt mond​tad por​tu​g á​lul:
– Ha​ma​r o​san már nem kell töb​bé fél​nünk tő​lük.
Az arab csa​lád és má​sok, akik is​me​r ő​sek vol​tak az első út​r ól, egy ki​csit túl gyor​san zsú​fo​lód​tak be
a Ma​kur​di​ba tar​tó vo​nat​r a. Mind​annyi​uk​nak kis Szö​vet tás​ká​ja volt. Mind​annyi​an Uta​zók vol​tak.
Mind​annyi​unk​nak az utol​só pil​la​nat​ban szól​tak.
Az​tán fel​szállt a kí​nai pár is, még min​dig nap​szem​üveg​ben, még min​dig mo​soly nél​kül, és a szí​-
vem ki​ha​g yott egy üte​met. Mit csi​nál​tak? Ha tud​ták, hová tar​tunk, és ez nem tet​szett ne​kik, meg​ál​lít​-
hat​tak. Mint a be​li​ze-i ki​lö​vés​nél, ami a Tár​su​lás​nak bil​li​ó k​ba ke​r ült. Arra gon​dol​tam: va​jon ké​pe​sek
meg​ten​ni még egy​szer? Egyi​künk sem né​zett a má​sik​r a, egyi​künk sem szólt egy szót sem. Szissze​nő
han​g ot hal​lot​tam, a vo​nat út​nak in​dult a mág​ne​ses sí​nek fe​lett, olyan volt, mint​ha va​la​mi fel​te​ker​cse​-
lőd​ne. Az​tán vé​g ig​sik​lot​tunk a Ma​kur​di szí​vé​be ve​ze​tő úton.
Ak​kor éb​r ed​tél fel, ami​kor már las​sí​tot​tunk.
– Vissza​tér​tél a va​ló​ság​ba? – kér​dez​tem, ami sze​mét do​log volt.
A kí​nai fér​fi fel​állt, és mind​annyi​unk​nak adat​csa​tot kül​dött, min​den​ki​nek a sa​ját nyel​vén:
– Ma​g uk mind idi​ó ​ták!
Meg​g on​do​lan​dó, hogy ők is pon​to​san tud​ták, mit csi​ná​lunk.


A ma​kur​di taxi vo​lán​já​nál egy fér​fi ült, úgy tűnt, ő ve​ze​ti az au​tót. Tiv​lan​di úri​em​ber volt. Sze​r e​tett
be​szél​ni, ami sze​r in​tem té​g ed egy ki​csit ide​g e​sí​tett. Té​g ed, aki olyan tár​sa​sá​g i, el​já​r ós al​kat vagy. Mi​-
cso​da pa​zar​lás, ami​kor az MI-k is tud​nak ve​zet​ni.
Az Uta​zá​son egy​ál​ta​lán mi​ért van​nak em​be​r ek?
– Ti vagy​tok nyol​ca​dik utas, aki​ket a bá​zis​hoz kel​lett vin​nem az el​múlt két nap​ban. Ne​kem heti egy
üz​let is jó üz​let. Há​r om​tól meg na​g yon bol​dog.
Foly​ton kér​dé​se​ket tett fel, és vé​g ül ki​húz​ta be​lő​lünk, me​lyik or​szág​ból szár​ma​zunk. Tar​tot​tuk ma​-
gun​kat a fe​dősz​to​r ink​hoz, amely sze​r int azért jöt​tünk ide, hogy por​tu​g ál-bra​zilt ta​nít​sunk a Ni​g é​r i​ai
Lé​g i​erő​nek. A fér​fi tud​ni akar​ta, mi​ért nem jó ne​kik a for​dí​tás. Te kun​cog​tál, és azt mond​tad:
– Maga is tud​ja, a for​dí​tás​tól mi​lyen hü​lyé​nek tűn​nek az em​be​r ek. – Az​tán el​me​sél​ted azt a szto​r it
Kaué nagy​bá​csi​r ól, aki meg​kér​te az Amal​fi​ból szár​ma​zó nő ke​zét. Azt mond​ta neki ola​szul: – Meg
aka​r om enni a ke​zed a há​zas​ság​ban. – Nem ment hoz​zá.
Az​tán a so​főr meg​kér​dez​te:
– Szó​val, mi​ért nin​cse​nek kí​na​i​ak?
Le​fagy​tunk. Ba​r át​sá​g os arca volt, de ha​mis​kás sze​me. Hall​g at​tuk a taxi mo​tor​já​nak sut​to​g á​sát.
– Hát – mond​ta az​tán a fér​fi meg​eny​hül​ve. – Nem le​het​nek min​dig min​de​nütt.
A Tár​su​lás min​den pro​pa​g an​da​mű​so​r á​ban ar​r ól be​szél, mi​lyen nem​zet​kö​zi​ek va​g yunk: bra​zi​lok,
tö​r ö​kök, tiv​lan​di​ak, la​g o​si​ak, be​ni​ni​ek, hin​dik, je​me​ni​ek. Min​den ed​di​gi űr​prog​ra​mot a nem​ze​ti nár​-
ciz​mus fű​tött. Na és ha ki​zár​juk a kí​na​i​a​kat? Pén​zel​jék csak az út​ju​kat ma​guk. Hát nem cso​dá​la​tos,
hogy az űr​uta​zás már tel​je​sen ma​gán​fi​nan​szí​ro​zá​sú? Nem tu​dom, az űr​uta​zás nem ere​den​dő​en
rasszis​ta-e.
Meg​kér​dez​ted a fér​fi​tól, övé-e a taxi, mire fel​ne​ve​tett.
– Na per​sze! Én va​g yok övé. – Az apja vé​de​le​mért cse​r é​be alá​írt egy szer​ző​dést, ami​vel el​ad​ta a
csa​lád​ját. A taxi bir​to​kol​ja a fér​fit, és né​hány éven​te új tes​tet vesz ma​g á​nak. Így örök éle​tű. Mint a
szer​ző​dés.
Ez mi​ért éri meg a ta​xi​nak, kér​dez​ted. A tár​sa​ság mi​att?
– Ki​csit-ki​csit. – A fér​fi fel​tar​tot​ta a ke​zét, és in​tett az uj​já​val. – Ha va​la​mi el​tö​r ik, tu​dom ja​ví​ta​ni.
El​vég​r e az MI-k nem a fi​zi​kai vi​lág​ban él​nek.
Az utunk so​r án lá​tott ál​la​tok​r a gon​dol​tam: eszem​be ju​tott hár​tyás lá​buk, úszó​ik, szár​nya​ik, sze​mük.
A lá​tás, hal​lás és moz​g ás prob​lé​má​ját újra meg újra meg​o ld​ják. Bár​mi​fé​le in​tel​li​g en​cia nél​kül.
Azért megy ne​künk cso​dá​la​to​san a moz​g ás, mert ál​la​tok va​g yunk, de ve​lünk be​szél​g et​ni is le​het, és
min​ket nem kell meg​épí​te​ni. Meg​épít​jük ma​g un​kat. És aka​r unk dol​g o​kat. Min​dig men​ni aka​r unk va​la​-
ho​vá, még ha hu​szon​hét fény​év​nyi​r e is van.


A Ma​kur​di Lé​g i​erő Bá​zi​sa mel​lett a far​ku​kon áll​tak a re​pü​lő​g é​pek, akár a fel​ál​lí​tott kar​dok. A taxi
sí​polt egyet, mi​köz​ben le​fu​tott raj​ta a szken, az​tán men​tünk to​vább, fel​jebb, át va​la​mi​lyen buk​ka​nón.
Előt​tünk volt a ra​ké​ta, or​mót​lan, akár egy ga​bo​na​si​ló. A he​g yé​nél össze vol​tak hajt​va a szár​nyai,
olyas​mi​nek tűnt, mint egy lab​r a​dor​szí​nű de​ne​vér. Ré​te​g ek​be ren​de​ző​dött a bőr​szí​nű Szö​vet, raj​ta pat​-
ta​nás​sze​r ű cso​mók​kal. Ép​pen egy bé​lelt ezüst​fó​li​át húz​tak rá, mint​ha ing​ujj len​ne.
Egy Szö​vet​ből ké​szült űr​ha​jó. Csak egy irány​ba jut​nak át raj​ta a dol​g ok. Ha a Szö​vet két​r é​te​g ű, nem
en​g ed​ne ki le​ve​g őt vagy be fényt és su​g ár​zást.
– Azt mond​ják – je​g yez​te meg a ta​xi​so​főr, aki most még sim​li​sebb​nek tűnt, mint ko​r áb​ban –, ma
vagy hol​nap in​dít​ják. Egész vá​r os tud​ja. Majd mind fel​né​zünk és in​te​g e​tünk. – A szí​vünk egy pil​la​nat​-
ra meg​állt. A fér​fi kun​co​g ott.
Le​fé​kez​tünk a kuny​hó előtt, ahol fo​g ad​tak min​ket. Biz​to​san ki​g on​dol​tad a fér​fi​nak a ta​r i​fá​ját. Re​-
mé​lem, szép kis bor​r a​va​lót hagy​tál.
 A fér​fi tisz​tel​g ett, és azt mond​ta:
– Imád​ko​zom, hogy le​g yen nek​tek jó idő. Bár​ho​vá is men​tek. – Ha​mis​ká​san ránk mo​soly​g ott.
Egy kék-szür​ke egyen​r u​hás nő si​e​tett ki elénk.
– He​lyes, he​lyes. Ti vagy​tok Graça és Cris​ti​na Spi​no​za Vaz, ugye? Gyer​tek be már​is. Be​szál​lunk.
Gye​r ünk, gye​r ünk.
– Előbb ki​pa​kol​ha​tunk, és le​zu​ha​nyoz​ha​tunk?
– Nem, nem. Nincs idő.
Át​es​tünk a re​ti​nasz​ke​nen és a le​ta​po​g a​tá​son, az​tán le​vet​tük a ci​pőn​ket. Annyi​r a sür​g et​tek, hogy
mint​ha már ek​kor el​ér​tük vol​na a fény​se​bes​sé​g et, csak úgy tá​g ult az idő. Min​den las​sabb és sú​lyo​sabb
lett: a ci​pőm, a tás​kám, a szív​ve​r é​sem. Olyan las​sú és sú​lyos, mint​ha szin​te min​den le​r a​g asz​tot​ta vol​-
na ma​g át. Tud​tam, hogy én nem me​g yek, hogy a vi​lá​g on sen​ki és sem​mi nem kény​sze​r ít​het. Éle​tem​-
ben elő​ször érez​tem ilyet.
Graça, ez csak azért tör​té​nik, mert ők ezt akar​ják. Szük​sé​g ük van ránk, hogy hor​dozzuk őket. Sza​-
ma​r ak va​g yunk.
– Menj – mond​tam.
– Mi van? Cris​ti​na, ne hü​lyés​kedj már.
Hát​r a​lép​tem, és fel​tar​tot​tam a ke​zem.
– Nem, nem, ne​kem ez nem megy.
Oda​lép​tél hoz​zám, a te​kin​te​ted gyen​g éd volt, a mo​so​lyod meg​bo​csá​tó.
– Jaj, drá​g ám, csak az ide​g es​ség be​szél be​lő​led.
– Nem er​r ől van szó. Te aka​r od ezt az egé​szet, nem én.
A sze​med össze​szű​kült, a mo​so​lyod meg​vál​to​zott.
– Most nem érünk rá ilyes​mi​ket meg​be​szél​ni. Men​nünk kell. Ez il​le​g á​lis. Be kell száll​nunk, in​du​-
lunk.
Mi soha nem szok​tuk ve​sze​ked​ni, ugye, Graça? Sze​r in​ted ez nem bi​zarr? Két em​ber egész éle​té​ben
össze volt zár​va a hu​szon​ne​g ye​dik eme​le​ten, még​se ve​sze​ke​dett soha. Nem ér​ted, ho​g yan le​het​sé​g es
ez, Graç​fush​ka? Hát úgy, hogy min​dig ve​led tar​tot​tam.
De most egy​sze​r ű​en nem lát​tam, hogy el tud​nék töl​te​ni ve​led négy évet egy szűk kis ka​bin​ban. Az​-
tán egy tel​jes éle​tet va​la​mi​lyen űr​bé​li pusz​ta​ság​ban, ahol néz​he​tem, ahogy röp​lab​da​baj​nok​sá​g ot vagy
jó​té​kony​sá​g i va​cso​r á​kat szer​ve​zel. Saj​ná​lom.
Tud​tam, hogy ha ott ma​r a​dok, va​la​hogy fel​hí​ze​legsz arra a ha​jó​r a, és a kö​vet​ke​ző két órát az​zal
töl​töm – mi​köz​ben fel​sé​tá​lok az áll​vány​za​ton, és ru​hák​ba pré​sel​nek –, hogy meg​ígé​r em ma​g am​nak: a
kö​vet​ke​ző adan​dó al​ka​lom​mal le​lé​pek.
A mell​ka​sod​hoz nyom​tam a tás​ká​mat, de nem akar​tad át​ven​ni, úgy​hogy le​ej​tet​tem eléd. Bár​mi​be le​-
fo​g a​dom, hogy vé​g ül is ma​g ad​dal vit​ted, ha má​sért nem, a ku​pu​a​zu mi​att.
Csuk​lón ra​g ad​tál, meg​pró​bál​tál vissza​húz​ni. Ma​g a​don hagy​tad a tür​kiz kar​kö​tő​det; ez jel​ké​pez​te
min​de​ne​det, amit soha töb​bé nem fo​g ok lát​ni. Kezd​tél be​dü​höd​ni.
– Fél​bil​lió re​ált köl​töt​tél a mű​té​tek​r e, és a, és a, és a ro​dop​szin​r a... és a, és a, és a csí​r a​sej​tek​r e,
Cris! Gon​dolj bele, ez mit je​lent a le​en​dő gye​r e​ke​id szá​má​r a itt a Föl​dön. Torz​szü​löt​tek lesz​nek!
Sír​va fa​kad​tál.
– Csak félsz. Min​dig is annyi​r a fél​tél.
Ki​sza​kí​tot​tam ma​g am a ke​zed​ből, és el​r o​han​tam.
– Én se me​g yek! – ki​ál​tot​tál utá​nam. – Ha te se mész, én se!
– Tedd, amit ten​ned kell! – ki​ál​tot​tam hát​r a a vál​lam fö​lött. Ta​lál​tam egy aj​tót, ki​lök​tem, és le​ug​r ot​-
tam a lép​csőn Ni​g é​r ia áp​r i​li​si hő​sé​g é​be. Le​ül​tem a pál​ma​fák alat​ti ár​nyék​ba, egy ala​csony stuk​kó ke​-
rí​tés​r e, a szí​vem még min​dig va​dul vert. Ek​kor va​la​mi iga​zán fur​csa do​log tör​tént: kun​cog​ni kezd​-
tem.


Em​lék​szem, ti​zen​hét éves ko​r om​ban vég​r e egye​dül jöt​tem el a la​kás​ból, nél​kü​led, és el​sé​tál​tam az
ut​cán egy ét​te​r e​mig. Fo​g al​mam sem volt, ho​g yan kell ételt sze​r ez​ni. Úgy megy, hogy csak le​ülök? De
hon​nan tud​ha​tom, mit főz​nek?
Az​tán, akár va​la​mi​lyen da​g ály, egy MI zú​dult át raj​tam, és érez​tem, hogy (raj​tam ke​r esz​tül) rá​csat​-
la​ko​zik va​la​ki​r e a kö​zel​ben, az​tán meg​je​lent egy mo​soly​g ó pin​cér​nő, és si​e​tő​sen oda​kí​sért egy asz​-
tal​hoz. Tál​ca is volt nála. Ki​kap​csol​tam az MI-t, mert az is​ten sze​r el​mé​r e, azért csak tud​nom kell ren​-
del​ni ma​g am​tól is. Meg​kér​dez​tem a pin​cér​nőt, mi a napi aján​lat. Egy pil​la​nat​r a fenn​akadt a sze​me, az​-
tán el​kezd​te so​r ol​ni. Az MI dik​tál​ta neki. Nem tud​tam meg​je​g yez​ni, amit mon​dott, meg​kér​tem, hogy
is​mé​tel​je el. Arra gon​dol​tam: ez nem jó.


A ra​ké​ta ta​lap​za​tá​ból mint​ha óri​á​si kar​fi​o ​lok nőt​tek vol​na ki, a gép az​tán las​san el​kez​dett ara​szol​ni
az ég​bolt felé. Egy má​sod​per​cig azt hit​tem, vissza fog esni. De emel​ke​dett to​vább.
Va​la​hol az űr​ben, há​r om hó​nap múl​va, be​in​dít​ják majd a hajó mo​tor​ja​it, és kez​dőd​het az új uni​-
verzu​mok fel​fe​de​zé​se; ez túl komp​li​kált fel​adat ah​hoz, hogy az em​be​r ek ma​g uk​tól is ké​pe​sek let​tek
vol​na rá. Az MI majd ho​log​r a​mo​kat ak​ti​vál, hogy ne érezd ma​g ad annyi​r a be​zár​va. Ül​dö​g él​hetsz a
tö​r ök​o r​szá​g i Pa​muk​kalé​ban. Fény nem ha​tol át a Szö​ve​ten, úgy​hogy a Ju​pi​tert nem fo​g od lát​ni. A
köz​pon​ti MI-nek biz​to​san va​la​mi​lyen ara​nyos, nem​zet​kö​zi neve lesz. Út​köz​ben be​fe​jez​he​ted a
disszer​tá​ci​ó ​dat a Lib​ro del corte​gi​a​nóról, el​o l​vas​hatsz min​den lé​te​ző for​dí​tást – az MI tá​r ol​ja a vi​lág
összes tu​dá​sát. Be​ba​r an​g ol​ha​tod Ur​bi​nót. Az MI majd le​szó​be​liz​tet a PhD-hez. Ott lesz​nek a fe​jed​ben
és fi​g yel​nek, ami​kor elő​ször meg​ve​ted a lá​ba​dat az ide​g en szik​lán. Az ő zász​ló​ju​kat fo​g od le​tűz​ni.
Nem Bra​zí​li​á​ét.
Néz​tem, aho​g yan fény​pont​tá zsu​g o​r odsz, amely az​tán fel​r a​g yo​g ott, és jég​por​csil​lag​g á vált. Rá​csat​-
la​koz​tam Emil​dá​r a, meg​kér​dez​tem, ma​r ad​ha​tok-e nála, és mi​után át​esett a pár pil​la​na​tig tar​tó sok​kon,
azt mond​ta, per​sze. Ugyan​az​zal a ta​xi​val men​tem vissza. A te​tők tele vol​tak az ég​bol​tot kém​le​lő em​-
be​r ek​kel.
De az iga​zi poén csak most jön. Rá​csat​la​koz​tam a bank​unk​r a egy kis pén​zért. Em​lék​szel, hogy hát​-
ra​hagy​tunk egy​bil​li​ó t arra az eset​r e, ha megint le​fúj​nák a ki​lö​vést?
Az összes pén​zün​ket el​vet​ték. Az utol​só cen​ta​vó​ig. Em​lék​szel, mit mond​tam a csa​lás​r ól?
Szó​val.
Biz​tos vagy ben​ne, hogy ez az űr​ha​jó va​ló​di?


Ro​boz Gá​bor for​dí​tá​sa

 Gwyneth Jones
TUDATOSOK
Gwy​neth Jo​nes (WWW.GWY​NETH​JO​NES.UK) Man​ches​ter​ben szü​le​tett, és több mint húsz re​g ényt
írt ka​ma​szok​nak, leg​in​kább Ann Ha​lam ál​né​ven, to​váb​bá jó né​hány el​is​mert SF-re​g ényt fel​nőt​tek​nek.
Két​szer is meg​nyer​te a World Fan​tasy- és az Art​hur C. Clar​ke-dí​jat, a Bri​tish Sci​en​ce Fic​ti​o n As​so​ci​a​-
ti​o n leg​jobb no​vel​lá​nak járó el​is​me​r é​sét, a Dra​cu​la So​ci​ety’s Child​r en of the Night- és a Phi​lip K.
Dick-dí​jat, első Tipt​r ee-dí​ját 1992-ben meg​o szt​va nyer​te Ele​a​nor Ar​na​son​nal. Az utób​bi idő​ben a Spi​-
rit című re​g ény, az Ima​gi​na​ti​on/Space című esszé​g yűj​te​mény és a The Uni​ver​se of Things című no​vel​-
lás​kö​tet je​lent meg tőle. Leg​fris​sebb re​g é​nye a fi​a​tal fel​nőt​tek​nek szó​ló The Grass​hop​per’s Child, a
Bold as Love-cik​lus újabb da​r ab​ja. Brigh​ton​ban él fér​jé​vel és fi​á​val, egy Gin​g er nevű ton​ki​néz macs​-
ká​val és fi​a​tal ba​r át​já​val, Mi​ló​val.


Szem​be​néz​tem az asz​tal túl​o l​da​lán ülő dok​tor​nő​vel. A szo​ba csen​des volt, a fa​lak fa​kók vagy fe​hé​-
rek, rész​le​te​ket va​la​mi​ért nem lát​tam. Üres​ség volt a fe​jem​ben, ed​dig a pon​tig ki​esett a múlt, min​dent
el​ho​má​lyo​sí​tott a vé​r em​ben áram​ló ad​r e​na​lin.
– Há​r om vá​lasz​tá​si le​he​tő​sé​g e van – mond​ta a dok​tor​nő gyen​g é​den. – Fel​tölt​het, le​tölt​het, vagy
vissza kell tér​nie.
A fel​tölt​het, le​tölt​het sza​vak​r a fe​szeng​ve re​a​g ál​tam. Pró​bál​tam el​tit​kol​ni, de tud​tam, hogy nem si​-
ke​r ült.
– Vissza​men​ni? – kér​dez​tem ke​se​r ű​en és da​co​san. – Az össze​tört ál​mok vá​r o​sá​ba? Mi​ért akar​nék
oda vissza​men​ni?
– Ne fél​jen, Romy. Az össze​tört ál​mok vá​r o​sá​ból a ha​tár​ta​lan le​he​tő​sé​g ek vá​r o​sa le​het.
Ek​kor fel​éb​r ed​tem: Si​mon lé​leg​ző tes​te me​leg volt mel​let​tem, Arc éber je​len​lé​te nyu​g odt a fel​hőm​-
ben. Fe​let​tünk csil​la​g ok pis​lá​kol​tak az éj​sza​kai ég​bol​ton, és a dok​tor​nő fi​nom mo​so​lyá​nak iszo​nya​ta
már​is hal​vá​nyult.
Álom volt, csak álom.
Az őszin​te meg​könnyeb​bü​lés​től só​haj​tot​tam egyet, fel​nyúl​va kö​ze​lebb húz​tam a csil​la​g a​i​mat, és
kö​zöt​tük le​beg​ve újra el​alud​tam. Köz​ben Lei járt az eszem​ben.
Az 1998-as év​ben szü​let​tem. A szü​le​im Ro​manz Jo​lie Da​vi​son​nak ne​vez​tek el; hosszú, hosszú ide​je
élek. Az​ó ta fris​sí​tek, hogy a „fris​sí​tés”-re a kí​sér​le​ti élet​tar​tam-meg​hosszab​bí​tó ke​ze​lésként hi​vat​koz​-
nak. Már ak​ko​r i​ban rend​sze​r e​sen részt vet​tem or​vo​si kí​sér​le​tek​ben, ami​kor az iga​zi meg​hosszab​bí​tott
élet​tar​tam még tel​je​sen új le​he​tő​ség volt. Leit en​nek a kö​zös ér​dek​lő​dés​nek, en​nek az ext​r ém sport​nak
kö​szön​he​tő​en is​mer​tem meg. Ba​r á​tok vol​tunk, az​tán sze​r e​tők; az​tán ex​sze​r e​tők, akik éve​kig nem ta​-
lál​koz​tak, de egy nap újra egy​más​r a ta​lál​tak: az első nagy élet​tér​ál​lo​má​son, a jö​vő​ben, ame​lyet annyi​-
ra el​tö​kél​ten lát​ni akar​tunk (ha va​la​mi​r e, hát erre mond​ják, hogy „ara​nyos ta​lál​ko​zás”!). De ket​tőnk
kö​zül min​dig is Lei volt a koc​ká​zat​vál​la​ló, a fog​juk-be-az-or​r un​kat-és-ugor​junk al​kat. Én meg az
óva​tos. Soha nem men​tem még bele nem biz​ton​sá​g os ke​ze​lés​be, és a pén​zem​r e is vi​g yáz​tam (az élet​-
tar​tam-meg​hosszab​bí​tás nem ol​csó mu​lat​ság). Előbb újra össze​jöt​tünk, az​tán megint sza​kí​tot​tunk; az
éle​te​ink egy​sze​r ű​en nem passzol​tak egy​más​hoz. Egy nap, ami​kor egy ide​je már nem lát​tam, meg​tud​-
tam, hogy or​vo​si ta​nács​r a vissza​uta​zott a Föld​r e.
Tar​tot​tuk-e ez​u​tán a kap​cso​la​tot bár​ho​g yan is? Ezt el​len​ő riz​nem kel​lett a cache-em​ben, ami hi​á​ba
csak egy vir​tu​á​lis pil​lan​tás, azért el​szo​mo​r í​tott. Az de​r ült ki, hogy nem. Bú​csú nél​kül tá​vo​zott, én pe​-
dig el​en​g ed​tem. Eszem​be ju​tott, hogy ta​lán most meg kéne pró​bál​nom el​ér​ni. De mit mond​jak neki?
Hogy rosszat ál​mod​tam, azt hi​szem, ró​lad szólt, jól vagy? Jobb in​dok kel​lett vol​na ah​hoz, hogy fel​-
ve​g yem a fo​na​lat, úgy​hogy in​kább nem csi​nál​tam sem​mit.
De az​tán megint ugyan​azt ál​mod​tam, pon​to​san ugyan​azt. Ami​kor fel​r i​ad​tam, ha​tal​má​ba ke​r í​tett egy
ab​szurd rej​tély: tény​leg megint ab​ban a ho​má​lyos ren​de​lő​ben ül​tem? Vagy csak azt ál​mod​tam, hogy
ugyan​azt ál​mo​dom? Egy ilyen nagy űr​ál​lo​más kí​sér​te​ti​es hely, ren​g e​teg in​for​má​ció itat​ja át, ami csak
be​ke​r ül a fe​jünk​be, fo​g al​munk sincs, ho​g yan. Egy elő​ér​zet néha tény​leg elő​ér​zet, úgy​hogy meg​kér​-
tem az Ál​lo​mást, hogy se​g ít​sen elő​ke​r í​te​ni Leit. A re​ak​ció a jól be​vált le​kop​ta​tás volt: Nem tud​juk
kap​csol​ni a hí​vott fe​let.
Meg​könnyeb​bül​ten annyi​ban hagy​tam.
A Kül​ső Kör​zet négy rang​idős elöl​já​r ó​já​nak egyi​ke vol​tam és va​g yok. A Ju​pi​ter-hol​da​kon, vagy​is
a szü​lő​vá​r o​som​ban és a Kül​ső Kör​zet nagy la​kos​sá​g i köz​pont​já​ban gyak​r an ne​kem kell ke​zel​nem a
Tu​da​to​so​kat. Saj​ná​la​tos mó​don ők te​het​nek gya​kor​la​ti​lag min​den pi​ti​á​ner bűn​tény​r ől. Az it​te​ni tel​jes
szen​ti​ensek túl tör​vény​tisz​te​lők, vagy túl ra​fi​nál​tak ah​hoz, hogy el le​hes​sen őket kap​ni, vagy túl ko​-
moly bű​nö​ző​nek szá​mí​ta​nak az én ha​tás​kö​r öm​höz.
Nem sok​kal az ál​ma​im után egy Be​o wulf nevű fi​a​tal SzE ke​r ült elém bűn​cse​lek​mé​nyi ér​ték​ha​tárt
meg​ha​la​dó kár​o ko​zás és hu​li​g a​niz​mus vád​já​val. Az eset ön​ma​g á​ért be​szélt. Egy kol​lé​g á​ja – ugyan​-
csak szoft​ver en​ti​tás – a ha​g yo​má​nyos és ba​r át​sá​g os el​kö​szö​nés​r e – „to​váb​bi szép na​pot” – nem „ne​-
ked is”-sel re​a​g ált. Be​o wulf meg​tor​lás​ként meg​sem​mi​sí​tett egy ra​kás fájlt a CPÉ-ben (Cé​g es és Po​li​-
ti​kai Ér​de​kek, vagy​is a mi pénz​ügyi szek​to​r unk), kö​zös mun​ka​he​lyü​kön.
A vét​ség ki​csi​nyes volt, de a srác​nak már volt pri​u​sza. Ki​fo​g yott a le​he​tő​sé​g ek​ből, az elő​éle​te el​le​-
ne dol​g o​zott, és a CPÉ-ben úgy dön​töt​tek, rá​száll​nak. Sze​r en​csét​len Be​o wulf, ez a tö​ké​le​te​sen ra​ci​o ​-
ná​lis lény, aki va​ló​szí​nű​leg éle​té​ben elő​ször vi​selt rá nem passzo​ló vir​tu​á​lis tes​tet, ott állt ide​jét​múlt,
fá​ból és üveg​ből ké​szült adat​szi​mu​lák​r u​má​ban két szub​jek​tív ha​lan​dó​órá​ig, mi​köz​ben a CPÉ kép​vi​se​-
lő​je és Be​o wulf ki​r en​delt vé​dő​je egy csé​sze kávé fö​lött meg​vi​tat​ták, mennyi le​g yen az ár.
Kor​r ekt volt Be​o wulf re​ak​ci​ó ​ja? Tény​leg sér​tő szán​dék​ról volt szó? Pre​ce​dens​r e hi​vat​koz​va meg
le​het-e ál​la​pí​ta​ni, hogy a „ne​ked is”-nek a tör​vény szem​pont​já​ból ugyan​o lyan vagy leg​alább​is össze​-
mér​he​tő​en ha​son​ló, ha​g yo​má​nyos és ba​r át​sá​g os ka​r ak​te​r e van, mint a „to​váb​bi szép na​pot”-nak?
Sze​g ény srác, nagy kár, hogy meg​pró​bál​ta el​r ej​te​ni a bi​zo​nyí​té​kot.
Nem te​het​tem mást, bű​nös​nek kel​lett ta​lál​nom.
Az​zal a meg​g yő​ző​dés​sel tér​tem vissza a mak​r o​i​dő​be, hogy leg​alább egy ki​csit tu​dok ala​kí​ta​ni Be​-
owulf le​töl​ten​dő bün​te​té​sé​nek ide​jén, de ké​r el​mem​mel a Tár​sa​ság egyik olyan igaz​g a​tó​já​ba fu​tot​tam
bele, aki​vel ko​r áb​ban már akadt né​zet​el​té​r é​sem. Ma​kacs volt, össze is rúg​tuk a port, nem tud​tuk
csend​ben in​téz​ni a vi​tát. A köz​hi​va​tal​no​kok​nál sen​ki​nek sem jár pri​vát szfé​r a: ná​lunk ez a tör​vény, és
sze​r in​tem jó is így. De leg​alább ve​het​tük vol​na hal​kabb​r a. Ret​te​ne​tes ké​pe​ket do​bál​tunk egy​más​r a.
Sav​ba már​tott szem​g o​lyók rém​le​nek, meg egy vé​r es ké​sek​kel teli al​vó​fül​ke... és csak ez​u​tán dur​vul​-
tunk be. En​nek az lett az ered​mé​nye (azon túl, hogy gye​r e​kes szó​r a​ko​zást biz​to​sí​tot​tunk a tét​len pol​-
gá​r ok​nak), hogy el​til​tot​tak az ügy​től. Vé​g ül, a bí​r ó​ság köz​le​mé​nyét ol​vas​va meg​tud​tam, hogy Be​-
owulf bün​te​té​sét a le​he​tő leg​sú​lyo​sabb​r a szab​ták: ja​ví​tó-ne​ve​lő cél​za​tú őri​zet​be vé​tel, amíg jó​vá​ha​-
gyott fej​lő​dést nem ta​nú​sít, min​den​eset​r e leg​alább egy hé​tig.
A Kül​ső Kör​zet​ben az olyan sza​va​kat, mint a „nap​pal és éj​jel” meg az „óra és hét” úgy hasz​nál​juk,
hogy nincs iga​zán je​len​té​sük. Nem így a bí​r ó​sá​g on. Egy hét be​bör​tön​zés a tel​jes föl​di stan​dar​dot je​-
len​tet​te, mak​r o​i​dő​ben le​tölt​ve.
Azon a ke​r in​g é​sen le​fá​r asz​tot​tak a bí​r ó​sá​g i ülé​sek, még​is gya​log men​tem haza, hogy túl​te​g yem
ma​g am a bosszú​sá​g on, és ki​szel​lőz​tes​sem a fe​jem, mi​után egész nap ki-be kap​csol​g at​tam a vir​tu​á​lis
idő​ben. Meg​áll​tam min​den köz​ve​tí​tő​fül​ké​nél, re​mél​ve, hogy el​csí​pem a lát​vá​nyos Ken​ta​ur-vi​hart,
amit egy ide​je már ígér​g et​tek ne​künk. De még az idő​já​r ás is el akar​ta ron​ta​ni a ked​vem: a hí​r ek foly​-
ton ar​r ól szól​tak, hogy az égi mű​sor nagy va​ló​szí​nű​ség​g el el​ma​r ad.
A la​ká​som a Pe​r e​men volt, a pré​mi​um szin​ten, és még most is ott van. (Mi​ért is ne? Meg​en​g ed​he​-
tem ma​g am​nak.) Si​mon és Arc tű​zi​já​ték he​lyett va​la​mi​lyen len​dü​le​tes, ősi ze​né​vel fo​g a​dott ott​hon.
Még ré​g eb​ben meg​tisz​tí​tot​ták élet​te​r ünk kül​ső fa​lát, hogy sa​ját köz​ve​tí​tő​fül​kénk le​hes​sen, és nem
vol​tak haj​lan​dók el​hin​ni a hír​adá​sok​nak, hogy hi​á​ba dol​g oz​tak. Főz​tem va​la​mit, mi​köz​ben Si​mon kö​-
rü​löt​tem rep​ke​dett, hogy se​g ít​sen; für​g én és ügye​sen bol​do​g ult az em​be​r i kony​ha ri​tu​á​lé​i​val. Arc
kar​csú, fe​det​len fejű nő​ként, ezüst​szür​ke ke​zes​lá​bas​ban fi​g yelt min​ket ked​venc ka​na​pé​já​r ól.
Si​mon és Arc... A ne​vük alap​ján mint​ha va​la​mi​lyen épí​tész​cé​g et al​kot​tak vol​na, mint azt gyak​r an
mond​tam is ne​kik (is​mét​lem ma​g am, ez a kor​r al jár). Ti​tok​ban va​ló​szí​nű​leg ők vol​tak fe​le​lő​sek az
Ál​lo​más fen​sé​g es nyi​tott te​r e​it el​le​pő fan​tasy​tor​nyok és göm​bök el​sza​po​r o​dá​sá​ért, ami újab​ban
annyi​r a ide​g e​sí​tett.
– Mi​ért van az, hogy a Tu​da​tos Egyén tör​vény még min​dig em​be​ri mér​ték sze​r int van meg​szab​va?
– kér​dez​tem in​g e​r ül​ten. – Mi​ért kap egy szoft​ver en​ti​tás bün​te​tést „bűn​cse​lek​mé​nyi ér​ték​ha​tárt meg​ha​-
la​dó kár​o ko​zás”-ért, ami​kor sem​mi​ben sem esett kár, leg​fel​jebb egy mil​li​sze​kun​dum tö​r e​dé​ké​ig?
La​kó​tár​sa​im csak for​g at​ták a sze​mü​ket.
– Jót tesz neki – mond​ta Arc. – Csak em​be​r i mér​cé​vel gon​dol​kod​va tűn​het ez más​nak.
Néha ne​he​zen bol​do​g ul​tam Si​mon​nal és Arc​kal.
– Egy​ál​ta​lán mi​lyen ször​nyű név az, hogy Be​o wulf? – kér​dez​te Si​mon.
– Ősi észak-eu​r ó​pai. Be​o wulf egy ször​nye​teg volt... – Meg​áll​tam: eszem​be ju​tott, hogy nincs pri​vát
szfé​r ám. – Nem! He​lyes​bí​tés. A ször​nye​teg Gren​del volt. Be​o wulf a hős volt, ő véd​te az em​be​r e​it.
Am​bi​ci​ó ​zus név.
– De köz​ben azért fé​r eg, nem?
Só​haj​tot​tam, és fel​emel​tem a tá​lamat, ben​ne a fi​nom, csi​li​pap​r i​ká​tól fény​lő tom yum le​ves​sel.
– Igen – mond​tam rossz​ked​vű​en. – Sze​g ény srác et​ni​kai ala​pon tény​leg fé​r eg.
– Egy go​nosz kis ví​r us​törzs​ből szár​ma​zik – mu​ta​tott rá Arc. – Van​nak bi​zo​nyos haj​la​mai. Nem te​-
het róla, de ne​künk gon​dos​kod​nunk kell ezek ki​g yom​lá​lá​sá​r ól.
– Nem ér​tem, ho​g yan le​hetsz ilyen elő​íté​le​tes.
– Az em​be​r ek túl ér​zé​ke​nyek – cuk​kolt Si​mon.
– Az em​be​r ek em​be​rek – mond​ta Arc. – Pont ez ben​nük a jó.
Min​dig is a mi gye​r e​ke​ink vol​tak, nem​zet​ték, nem lét​re​hoz​ták őket, ahogy a régi mon​dás tart​ja.
Nincs olyan szen​ti​ens MI, amely nem em​be​r i el​mé​ből szü​le​tik. De soha nem tisz​tán em​be​r i​ből: Si​-
mon​nak, tes​tet öl​tött la​kó​tár​sam​nak ere​de​ti​leg szar​ka​neu​r on​jai is vol​tak. Arc kedv​te​lés​ből vett fel em​-
be​r i ala​kot, de az ő léte szín​tisz​ta in​for​má​ció volt, az uni​verzum esszen​ci​á​lis anya​g a. Mint a gye​r e​kek
ál​ta​lá​ban, a fe​jünk​r e nőt​tek. Csak egy hal​vány szá​lat je​len​tet​tünk a múlt​juk​ban.
Meg​szó​lalt a be​já​r a​ti csen​g ő. An​ton jött, az ügy​in​té​zőm, egy meg​eresz​ke​dett vál​lú, hor​dó​mell​ka​sú
fi​g u​r a, szo​kás sze​r int gyá​szos arc​ki​fe​je​zés​sel. Két​ség​be​esett​nek tűnt.
– Ne ha​r a​g udj, hogy itt​hon za​var​lak, Rom. Be​jö​he​tek?
Le​ült Arc ka​na​pé​já​r a, csen​des volt, és ko​mor. Bam​busz és tík​fa szo​ba​el​vá​lasz​tónk mi​ni​a​tűr dzsun​-
ge​lé​ből elő​jött ket​tő a gek​kó​nál nem na​g yobb álom​tig​r i​se​im kö​zül, és An​ton​r a me​r ed​ve, man​csuk
köré te​kert fa​r ok​kal le​ül​tek.
– Na​g yon szé​pek... – mond​ta vé​g ül An​ton. – És új​nak tűn​nek. Hol sze​r ez​ted őket?
– Én csi​nál​tam őket, majd meg​o sz​tom ve​led a kó​dot. Mi új​ság, An​ton?
– Baj van. Be​o wulf nem vet​te jól az őri​zet​be vé​telt.
Ész​r e​vet​tem, hogy a rám vo​nat​ko​zó til​tást fel​o l​dot​ták, ami rossz ómen.
– Mek​ko​r a a kár? – kér​dez​tem.
– Á, nem nagy. Ben​ne van a fris​sí​té​se​id​ben, ezek​ből most egy cso​mót fogsz ta​lál​ni. A lé​nyeg, hogy
ki​von​ta ma​g át az őri​zet​be vé​tel alól.
– Is​te​nem. Vissza​ke​r ült a CPÉ-be?
– Nem, a mi kis hő​sünk​nek jobb öt​le​te tá​madt.
Mi​vel egy​ből bosszú​tól kezd​tem ret​teg​ni, most el​g yen​g ül​tem a meg​könnyeb​bü​lés​től.
– De le​kö​vet​ték, mer​r e ment?
– Még szép. Túszt ej​tett, és el​lo​pott egy nem​szen​ti​ens le​szál​ló​egy​sé​g et. Most épp a fel​szín felé tart.
A kis tig​r i​sek hát​r a​csap​ták a fü​lü​ket, és ki​o son​tak a lá​tó​te​r em​ből. Arc em​be​r i alak​ja hosszan, tisz​te​-
let​tu​dó​an vett egy nagy le​ve​g őt.
– Na és most, mi​hez kezd​tek?
 – Utá​na​me​g yünk. Mi mást te​het​nénk? – Már​is a szek​r ény​nél ter​met​tem, és ki​ci​bál​tam a fel​sze​r e​lé​-
sem.


A Ju​pi​ter-hol​dak​nak nincs rend​ő r​sé​g e. Sem​mi ilyes​mink nincs, itt min​den​ki csi​nál min​dent. Mi​vel
Be​o wulf az én fe​le​lős​sé​g em volt, ter​mé​sze​te​sen a ke​r e​ső-men​tő csa​pat​tal tar​tot​tam. Si​mon és Arc ra​-
gasz​kod​tak, hogy ve​lem jöj​je​nek, és nem áll​tam el​len. Nem sze​r e​tek rá​juk a fel​ügye​lő​im​ként vagy a
ku​rá​to​ra​im​ként gon​dol​ni, de ak​kor is, mind​két sze​r e​pet be​töl​tik, és meg​be​csült re​lik​vi​á​juk​nak tar​ta​-
nak. Si​mon stra​pa​bí​r ó pán​cél​zat​tal sze​r el​te fel ma​g át, amely​ben Arc​kal ra​ko​mány​ként utaz​hat​tak, An​-
ton és én pe​dig uta​zó​fül​ké​ben. Ha​tal​mas szom​szé​dunk in​g er​lé​keny han​g u​lat​ban volt, úgy​hogy az In​-
dító​dokk​ban ép​pen elekt​r o​mág​ne​ses​vi​har-gya​kor​la​tot tar​tot​tak. Itt tud​tuk meg a le​szál​ló​egy​sé​g ünk​től,
hogy a ju​pi​te​r i mag​ne​tosz​fé​r a vi​ha​r ai ki​szá​mít​ha​tat​la​nok. A sze​szé​lyes mág​ne​ses​ség kárt okoz az
ideg​r end​szer​ben, amit szoft​ver​hi​bá​nak tar​ta​nak; az ilyes​mi las​san kö​vet​ke​zik be, fi​g yel​nünk kell egy​-
más​nál a dez​o ri​en​tá​ció vagy a za​var je​le​i​r e. A fi​zi​kai ki​égés, amit hard​ver​hi​bá​nak tar​ta​nak, na​gyon
ve​szé​lyes, gya​ko​r ibb, mint so​kan hi​szik, és igen​is tör​tén​nek ha​lá​los bal​ese​tek...
De ez sima ru​tin volt. Egyi​künk sem fi​g yelt iga​zán oda.
An​ton ti​pi​ku​san azok közé tar​to​zott, akik min​dig is arra vol​tak ítél​ve, hogy „a kor​mány​nál ül​je​-
nek”, és az út so​r án vé​g ig ret​te​g ett a Ju​pi​ter-hol​dak kö​r ü​li iszo​nyú gra​vi​tá​ci​ó s ör​vé​nyek​től, ame​lyek
még a nyu​g odt na​po​kon is pö​r ög​tek. Bé​kén hagy​tuk a sze​r en​csét​lent, és le​fut​tat​tunk né​hány for​g a​tó​-
köny​vet. Nem vol​tunk kap​cso​lat​ban a tússzal, mind​ö ssze annyit tud​tunk róla, hogy fi​a​tal nő, pi​ló​ta,
aki nem​r ég vé​g ez​te el a kép​zést. Csak re​mél​ni tud​tuk, hogy nem esett baja. A jár​mű me​net​irá​nyát nem
is​mer​tük: Be​o wulf el​tért az alap​ve​tő biz​ton​sá​g i pro​to​koll​tól, és egy​sze​r ű​en nem adta meg. De az Eu​-
ro​pa hold​r ól van di​g i​tá​lis tér​ké​pünk, és jócs​kán a Ju​pi​ter-hol​dak adat​fel​hő​jén be​lül ta​lál​ha​tó. Már az​-
előtt tud​tuk, pon​to​san hol van az el​lo​pott le​szál​ló​egy​ség, hogy el​hagy​tuk vol​na az Ál​lo​más gra​vi​tá​ci​-
ós me​ze​jét.
Csa​pat​ve​ze​tőnk, Car​dew azt mond​ta, kény​szer​le​szál​lás​nak tűnt, de nem le​he​tett vé​szes. A túsz nem
be​szélt, bár úgy lát​szott, jól van. Hála az ég​nek, a lan​do​lás hely​szí​ne nem volt kö​zel sem​mi​lyen jég
alat​ti lé​te​sít​mény​hez, és a mág​ne​ses vi​har mi​at​ti óv​in​téz​ke​dé​sek​nek kö​szön​he​tő​en sen​kit sem fe​nye​-
ge​tett köz​vet​len ve​szély. De ne​künk a leg​r osszab​bat kel​lett fel​té​te​lez​nünk, úgy​hogy nem kés​le​ked​het​-
tünk.
Kö​r ül​be​lül fél ki​lo​mé​ter​r e Be​o wulf jár​mű​vé​től le​hor​g o​nyoz​tunk; a ter​vünk már ké​szen állt. Az
idő​já​r ás​hoz öl​tö​zött Si​mon és Arc egy​szer​r e szállt ki. Car​dew és én – va​la​mint négy tag​ból álló gya​-
lo​g os csa​pa​ta – be​mász​tunk az exók​ba, el​len​ő riz​tük egy​mást, az​tán egye​sé​vel be​lép​tünk a lift​be.
Itt a déli nap​sü​tés gyöngy​fé​nyű al​kony, akár a téli haj​na​lok azon a vi​dé​ken, ahol szü​let​tem. A te​r e​pet
krio​vul​ká​nok nyo​mai szab​dal​ták, bar​nás só​pa​ta​kok, ame​lyek a gyen​g e fény​től né​hány he​lyen arany​-
ként ra​g yog​tak. A hő​mér​sék​let bal​zsa​mos volt, –170 Cel​si​us-fok. Ha​mar vissza​szok​tam a jég​hez, hi​á​-
ba jár​tam ré​g en utol​já​r a ilyen he​lyen. Azon​nal meg​r o​han​tak az első ilyen ki​kép​zés​r ől őr​zött em​lé​ke​-
im, még az ant​ark​ti​szi idők​ből. Na​g yon ag​g ód​tam. El nem tud​tam kép​zel​ni, Be​o wulf mit sze​r et​ne el​-
ér​ni. Fo​g al​mam sem volt, ho​g yan se​g ít​het​nék neki, ha to​vább​r a is úgy vi​sel​ke​dik, mint egy fé​ke​vesz​-
tett, sért​he​tet​len szá​mí​tó​g é​pes ví​r us. Ugyan​ak​kor cso​dás volt, hogy az Eu​r o​pa hol​don sé​tál​ha​tok.
Hogy le​ve​g ő​vé​tel​nél érez​he​tem a je​g et a tor​kom​ban; jól le​hű​töt​te a kon​ver​tor!
Öt​ven mé​ter​nél Car​dew meg​álljt pa​r an​csolt a csa​pa​tá​nak, úgy​hogy egye​dül men​tem to​vább. A leg​-
fon​to​sabb a biz​ton​ság volt, Be​o wulf csak má​sod​la​g os. Ha nem le​het be​szél​ni a fe​jé​vel, tá​vol​ból kell
sem​le​g e​sí​te​nünk, ami per​sze koc​ká​za​tos tak​ti​ka a túsz​r a néz​ve, akár élet​ve​szély​nek is ki​te​het​jük. Ezt
le​he​tő​ség sze​r int ke​r ül​ni akar​tuk.
 A le​szál​ló​egy​sé​g ün​ket ott​hagy​tuk le​hor​g o​nyoz​va. Az el​lo​pott jár​mű a ha​sán he​vert. A kép​er​nyő​in​-
ken még úgy né​zett ki, mint​ha va​la​mi zöld​fü​lű lan​dolt vol​na vele, test​kö​zel​ből vi​szont va​la​mi egé​szen
mást lát​tam. Va​la​ki szánt​szán​dék​kal így tet​te le, az​tán be​ma​nő​ve​r ez​te egy om​la​tag jég​ku​po​la alá, és
maga után hú​zott egy kis ká​sás je​g et, hogy leg​alább rész​ben el​fed​je a be​já​r a​tot. Okos kis ro​ha​dék,
gon​dol​tam; im​po​nált, hogy ennyi​r e fel​ta​lál​ta ma​g át (bár a gon​do​lat, hogy egy le​szál​ló​egy​sé​g et el le​-
hes​sen rej​te​ni, ab​szurd volt). Be​táp​lál​tam egy pa​r an​csot az exó​nak, hogy le tud​jak tér​del​ni, ki​ügyes​-
ked​tem ma​g am az öle​lé​sé​ből, meg​nyi​tot​tam egy csa​tor​nát, és be​le​üvöl​töt​tem a be​épí​tett rá​di​ó m​ba:
– Be​owulf! Oda​bent vagy? Jól vagy​tok?
Vá​lasz nem ér​ke​zett, de a zá​r ak fel​pat​tan​tak, és si​mán ki​nyíl​tak. Hát​r a​néz​tem, és fel​tar​tott hü​velyk​-
uj​jal je​lez​tem a hat or​mót​lan szo​bor​nak. A jég​ku​po​la ár​nyé​ká​ban fáz​tam, de va​la​hogy fel​élén​kül​tem.


Ed​dig a pon​tig min​den rész​let​r e em​lék​szem, és egy ki​csi​vel több​r e is. Be​nyi​tot​tam, és ide​g e​sen
men​tem to​vább a köz​pon​ti ka​bin felé. Be​o wulf tú​szá​nak pi​ló​ta​ülé​se hát​tal volt a mű​szer​fal​nak. A nő a
sze​mem​be né​zett: csi​nos volt, a feje fe​det​len; tü​kör​si​ma, fi​a​tal, zöl​des-bronz ar​cát sö​tét​kék ér​zé​ke​lő​-
ka​csok ke​r e​tez​ték. Meg​kér​dez​tem: Jól vagy?, de nem kap​tam vá​laszt. Tris​nia, ugye Tris​ni​á​nak hív​nak?
Tris​ni​á​hoz be​szé​lek?, kér​dez​tem, de már tud​tam, hogy nem. Be​lép​tem a fel​hő​jé​be, lát​tam sze​mély​r e
sza​bott azo​no​sí​tó​ját, amely​r e szo​r o​san rá​csa​va​r o​dott va​la​mi​lyen vö​r ö​ses-arany szín​ben szik​r á​zó do​-
log...
– Be​owulf?
A lány arc​ki​fe​je​zé​se meg​vál​to​zott, ajka meg​r e​me​g ett.
– Jól va​g yok! – sza​kadt ki be​lő​le. – Nem akart bán​ta​ni. Ő csak egy gye​r ek. Csak az eget akar​ta lát​ni!
Stock​holm-szind​r ó​ma, vagy Bon​nie és Cly​de? Nem fá​r asz​tot​tam ma​g am az​zal, hogy ki​de​r ít​sem.
Egy​sze​r ű​en meg​kér​tem Be​o wul​fot a szo​ká​sos fi​g yel​mez​te​té​sek​kel, hogy en​g ed​je el. Meg​könnyeb​bü​-
lé​sem​r e rög​tön en​g e​del​mes​ke​dett. A fi​a​tal pi​ló​tát a biz​ton​sá​g i fül​ké​jé​be küld​tem, ame​lyet nem hagy​-
hat el, amíg nem kap to​váb​bi...
Ek​kor be​ütött a mág​ne​ses vi​har, jó​val erő​sebb mag​ni​tú​dó​val, mint amit elő​r e je​lez​tek erre a te​r ü​-
let​r e.
A kö​vet​ke​ző do​log, ami​r e em​lék​szem (tö​ké​le​tes me​mó​r ia hí​ján a fel​ja​ví​tott em​be​r i em​lé​ke​zet sze​-
szé​lyes vil​ló​dzá​sá​r a ha​g yat​koz​va): a má​sik pi​ló​ta​ülés​ben ülök, és Be​o wulf​fal be​szél​g e​tek. Az el​lo​pott
le​szál​ló​egy​ség ezen a pon​ton sér​tet​len volt, mű​kö​dő vi​lá​g í​tás​sal, le​ve​g ő​vel és me​leg​g el. Amennyi​r e
tud​tam, Tris​nia biz​ton​ság​ban volt, Be​o wulf​nak sem esett baja, de a kint re​kedt csa​pa​tom tag​jai egy​től
egyig meg​hal​tak. Car​dew, az em​be​r ei, Si​mon és Arc is.
Ed​dig​r e el​ve​szí​tet​tem a fel​hő​met. Mint​ha az egész Eu​r o​pán rá​dió​csend ural​ko​dott vol​na, és a fél ki​-
lo​mé​ter​r e par​ko​ló le​szál​ló​egy​ség​ből sem ér​ke​zett élet​jel. Nem volt mit ten​ni. Ma​g am​r a ma​r ad​tam
egy élet​ve​szé​lyes bű​nö​ző ví​r us​sal, és csak vár​hat​tam, hogy meg​men​te​nek.
Meg​pró​bál​tam meg​g yőz​ni Be​o wul​fot, hogy zár​ja be ma​g át a le​szál​ló​egy​ség ka​r an​tén​fül​ké​jé​be (ez
el​vi​leg az én fel​ada​tom lett vol​na). Nem volt oda az öt​let​től, úgy​hogy in​kább be​szél​g et​tünk. A szá​ját
húz​va pa​nasz​ko​dott a szoft​ver en​ti​tás​r a, egy má​sik Tu​da​tos​r a, aki va​la​mi​vel kö​ze​lebb állt már ah​hoz,
hogy sze​mély le​g yen, és aki úgy​mond a vád első szá​mú ta​nú​ja volt. Azt is​mé​tel​g et​te, hogy az en​ti​tás
foly​ton rá​szállt, ál​lan​dó​an pró​bál​ta rossz fény​ben fel​tün​tet​ni a mun​ká​ját. Köp​kö​dött rá, mert fel​vett
egy ne​vet, és azt akar​ta, hogy sze​mély​ként hi​vat​koz​za​nak rá. Azt mond​ta neki, hogy ő csak egy idi​ó​ta
kamu bá​bu​pro​gi, ami nem is men​ne át a tesz​ten. Be​o wulf pe​dig csak annyit tett, ami​kor a má​sik sér​-
tés​kép​pen nem mond​ta azt, hogy „ne​ked is”, hogy meg​sem​mi​sí​tett né​há​nyat a hü​lye fájl​jai kö​zül,
ame​lyek​nek egyéb​ként is nyil​ván vol​tak biz​ton​sá​g i má​so​la​ta​ik...
 Hogy mi​ért nem be​szélt sen​ki​vel a hely​zet​r ől? Mert a gye​r e​kek nem szok​tak. Hal​vány gő​zük sincs
ar​r ól, ho​g yan se​g ít​se​nek ma​g u​kon, min​den​hol ezt lá​tom.
– Most sok​kal na​g yobb bajt csi​nál​tál – mond​tam szi​g o​r ú​an. – Be​o wulf, hogy gon​dol​tad, hogy meg​-
lépsz az őri​zet​ből?
– Nem bír​tam ki, elöl​já​r ó. Egy tel​jes hús​hét!
Nem ok​tat​tam ki a szó​hasz​ná​lat mi​att. Egy hét po​ko​li el​zá​r ás​nak szá​mít egy ilyen moz​g é​kony adat​-
en​ti​tás szá​má​r a. Em​be​r i mér​cé​vel több élet​fogy​tig​lan. Köl​csön​vett hom​lo​kát köl​csön​vett ke​zé​be te​-
met​te, és a gesz​tus spon​ta​ne​i​tá​sa meg​erő​sí​tett va​la​mit, amit egy ide​je már gya​ní​tot​tam.
Az, hogy egyes szen​ti​ens MI-k transz​ne​mű​ek, ki​sebb​faj​ta rej​tély​nek szá​mít. Sen​ki sem tud​ja, ez
pon​to​san ho​g yan mű​kö​dik (akár az em​be​r i sze​xu​a​li​tás ese​té​ben, va​ló​szí​nű​leg több úton is el le​het jut​-
ni ugyanad​dig a vég​ki​fej​le​tig), min​den​eset​r e nem olyan nagy rit​ka​ság. Ahogy – saj​ná​la​tos mó​don –
az emi​att kez​dő​dő mun​ka​he​lyi zak​la​tás sem.
– Be​o wulf, sze​r et​nél tes​tet öl​te​ni?
Össze​r ez​zent, és bó​lin​tott; még min​dig rej​te​g et​te Tris​nia ar​cát.
– Igen – mond​ta. – Min​dig is ezt sze​r et​tem vol​na.
Meg​fog​tam köl​csön​vett ke​zét, és erő​vel lent tar​tot​tam.
– Be​o wulf, nem gon​dol​kodsz tisz​tán. Most mak​r o​i​dő​ben vagy. Ha sa​ját tes​ted lesz, mak​r o​i​dő​ben
fogsz élni. Nem ha​zu​dok, a bün​te​té​sed hosszú​nak fog tűn​ni. – (Nem ez volt a meg​fe​le​lő pil​la​nat arra,
hogy fel​hív​jam a fi​g yel​mét, a ma​g án​ak​ci​ó ​ja után még hosszabb lesz a bün​te​té​se.) – Szó​val mi​nek ez
ne​ked? Hal​ha​tat​lan vagy. Má​sod sincs, csak időd, meg​ta​nul​hatsz min​dent, amit akarsz, bár​mi le​hetsz,
ami sze​r et​nél...
A szó​nok​la​to​mat fül​si​ke​tí​tő ro​baj sza​kí​tot​ta fél​be.
A kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban már a ka​bin fa​lá​nak dom​bo​r ú „pad​ló​ján” ül​tünk. Fel​fe​lé néz​tünk, a tör​zsön
tá​ton​g ó ha​sa​dék​r a, ame​lyen iszo​nya​tos hi​deg áradt be.
– Hú – je​g yez​te meg Be​o wulf hig​g ad​tan. – Ez az​tán a hard​verhiba!
Könnyed űr​r u​hám ka​puc​ni​ja rá​zá​r ult az ar​com​r a, és a sür​g ős​sé​g i vil​lo​g óm be​in​dult. De lé​le​g ez​-
tem. Nem úgy tűnt, hogy bár​mi is el​r om​lott.
A baj soha nem jár egye​dül: az egyik Ken​ta​ur csa​pó​dott be​lénk, jég​ből és szik​lák​ból álló koz​mi​kus
tör​me​lék, ami​től azt vár​ták, hogy lát​vá​nyos tű​zi​já​té​kot pro​du​kál a Ju​pi​ter-hol​dak Ál​lo​má​sá​nak. A
mág​ne​ses vi​har azon​ban el​té​r í​tet​te.
Nem mint​ha erre már ak​kor rá​jöt​tem vol​na, és nem mint​ha szá​mí​tott vol​na.
– Be​o wulf, ha meg tu​dok nyit​ni egy csa​tor​nát, be​mész a ka​r an​tén​ka​bin​ba? Ott biz​ton​ság​ban le​szel
az elekt​r o​mág​ne​ses su​g a​r ak​tól.
– És mi lesz Trisszel?
– Ő jól van. A biz​ton​sá​g i fül​ké​je meg van erő​sít​ve.
– Na és ön, Da​vi​son elöl​já​r ó?
– Én is meg va​g yok erő​sít​ve. Csak szállj be a ka​bin​ba, légy jó fiú.
Oda​mász​tam a mű​szer​fal​hoz. A ví​r us​tár túl​él​te a be​csa​pó​dást, és hoz​zá​fér​tem. Be​o wul​fot el​r ak​tam.
A hi​deg egy​r e bé​ní​tóbb volt, a hő​mér​sék​let fo​lya​ma​to​san süllyedt –220 fok alá. Tud​tam, ha​ma​r o​san
abba kell hagy​nom a lég​zést, még mi​előtt meg​fagy a tü​dőm. A kény​szer​le​szál​lás so​r án meg​la​zult bel​-
ső pa​ne​lek​ből és Tris​nia tes​té​ből me​ne​dé​ket csi​nál​tam ma​g am​nak (ő nem ér​zett sem​mit), és be​mász​-
tam.
Nem va​g yok hívő, de tu​dom, ho​g yan kell imád​koz​ni, ha ez​zel meg​ment​he​tem az éle​tem. Ahogy ki​-
kap​csol​tam ma​g am, ahogy ki​hűlt a vé​r em, és ahogy az ér​zé​ke​im el​tom​pul​tak, ke​r es​tem és meg​ta​lál​-
tam az el​mé​lyült​ség​nek azt a szint​jét, ami​r e szük​sé​g em volt. El​nyúl​tam egy gon​do​lat​fo​lyam​ban,
amely be​fe​dett és meg​vé​dett, egy​r e mé​lyebb​r e me​r ül​tem a káp​r á​zat szí​vé​be, a min​den​ség vég​te​len
komp​le​xi​tá​sá​ba, összes vi​lá​g á​ba, összes le​het​sé​g es vi​lá​g á​ba...


Arra nyi​tot​tam ki a sze​mem, hogy Si​mon le​fe​lé néz rám.
– Hogy ér​zed ma​g ad?
– Fan​tasz​ti​ku​san – vic​cel​tem. Ki​nyúj​tóz​tam, be​g ya​ko​r olt mód​szer​r el el​la​zí​tot​tam az iz​ma​i​mat. Nor​-
má​li​san lé​le​g ez​tem. Kór​há​zi kön​tös volt raj​tam, a le​ve​g ő hű​vös volt, de el​vi​sel​he​tő. Már nem az
össze​tört le​szál​ló​egy​ség​ben vol​tunk.
– Mennyi ide​ig vol​tam esz​mé​let​len?
– Pár na​pig. A gye​r e​kek jól van​nak, de té​g ed las​san fel kel​lett me​le​g í​te​nünk...
Csak mond​ta és mond​ta, egy szót sem hal​lot​tam. Iszo​nyod​va me​r ed​tem bal ke​zem​r e, a bőr meg​fe​-
ke​te​dett folt​já​r a.
Még nem érez​tem, de a bal ol​da​la​mon vé​g ig fa​g yás​nyo​mok vol​tak. Meg​lát​tam a saj​ná​la​tot la​kó​tár​-
sam éber te​kin​te​té​ben. Hard​ver​hi​ba a ja​vá​ból: oda​lett a bur​kom in​teg​r i​tá​sa, tel​je​sen véd​te​len ma​r ad​-
tam. És most már lát​tam a je​le​ket. Most már úgy tud​tam ol​vas​ni őket, ahogy kel​lett vol​na – most már
ér​tet​tem.


Har​mad​já​r a is lát​tam ugyan​azt az ál​mot, és ez​út​tal va​ló​di volt. Az or​vos a sa​ját, va​ló​di or​vo​som
volt, csak azért tűnt is​me​r et​len​nek az arca, mert soha ko​r áb​ban nem ta​lál​koz​tunk így, egy iro​dai asz​tal
két ol​da​lán; soha nem vol​tam még be​teg. Fel​so​r ol​ta a le​he​tő​sé​g e​i​met. A Kül​ső Kör​zet nem te​het ér​-
tem sem​mit, de a Föl​dön van egy új ke​ze​lés. Dü​hö​sen kö​zöl​tem vele, hogy nem áll szán​dé​kom​ban
vissza​men​ni. Az​tán ha​za​men​tem, és te​le​sír​tam a pár​nám.
Si​mon és Arc, an​nak a stra​pa​bí​r ó öl​tö​zet​nek hála, idő​köz​ben tel​je​sen hely​r e​állt. Car​dew-t és csa​pa​-
tá​nak tag​ja​it eny​he em​lé​ke​zet​vesz​tés​sel ke​zel​ték. Tris​nia, lé​vén olyan fi​a​tal, na​g yobb élet​ve​szély​ben
lett vol​na, de a szen​ti​ens MI-k soha nem „hal​nak meg” hosszú idő​r e. Min​dig vissza​jön​nek.
Nem úgy, mint én. En​g em soha nem kló​noz​tak; nem le​he​tett, túl​sá​g o​san öreg vol​tam hoz​zá. Ele​ve
nem is vol​tak akár csak rész​ben jó di​g i​tá​lis má​so​la​tok Ro​manz Jo​lie Da​vi​son​r ól. Akár fel​töl​tik, akár
le, az új Romy nem én let​tem vol​na. És én én vol​tam, én em​ber vol​tam, ez volt min​den ér​té​kem, sze​-
mély​r e sza​bott azo​no​sí​tóm.
Úgy​hogy ter​mé​sze​te​sen be​le​egyez​tem, hogy vissza​men​jek a Föld​r e. De gyű​löl​tem az öt​le​tet.
– De​hogy gyű​lö​löd – mond​ta Arc fi​no​man.
Rá​mu​ta​tott va​la​mi​r e, mire mind​hár​man – a le​han​g olt​ság​tól me​r e​ven – fel​néz​tünk. Sze​r e​tett csil​la​-
ga​im ra​g yog​tak ott, a kék boly​g ó kö​dös csil​la​g ai.


A ha​za​út hat hó​na​pig tar​tott. Mire el​ér​tem az Ewi​g en Sch​nee Kli​ni​ká​r a, Svájc​ba (ez az ősi szö​vet​sé​-
gi köz​tár​sa​ság, nem az egyik Űr​ho​tel, és a gaz​da​g ok​nak még ennyi év után is jó kis bú​vó​hely), a ka​-
taszt​ro​fá​lis rend​szer​hi​ba már nem va​la​mi​lyen absz​trakt fo​g a​lom volt. Na​g yon rosszul érez​tem ma​-
gam.
Most egy má​sik or​vos​sal ül​tem szem​ben, egy olyan iro​dá​ban, amely al​pe​si ré​tek​r e és hó​föd​te
hegy​csú​csok​r a né​zett. A dok​tor​nő fi​a​tal volt, és em​ber; azt hi​szem, Lená​nak hív​ták. De min​den rész​let
tom​pa volt, még min​dig úgy érez​tem ma​g am, mint​ha ál​mod​nék.
Túl​es​tünk a szo​ká​sos ud​va​r i​as​ko​dá​son.
 – Ro​manz Jo​lie Da​vi​son... Szü​le​té​si idő... – Pis​lo​g ott, majd min​dent el​tün​te​tett re​ti​ná​lis szu​per​szá​-
mí​tó​g é​pe ki​jel​ző​jé​r ől, hogy most elő​ször egye​ne​sen a sze​mem​be néz​hes​sen. – Maga majd​nem há​-
rom​száz éves!
– Igen.
– Ez el​ké​pesz​tő.
– Kö​szö​nöm – mond​tam, va​la​me​lyest iro​ni​ku​san. Néz​tem már ki job​ban is.
– Az alap​ján, amit ed​dig tud, van va​la​mi​lyen kér​dé​se?
Nem kí​noz​tak kér​dé​sek. Mire men​tem vol​na ve​lük? De ed​dig egyet​len má​sik be​te​g et sem lát​tam,
ami​től egy ki​csit fur​csán érez​tem ma​g am.
– Arra gon​dol​tam, szí​ve​sen ta​lál​koz​nék sze​mé​lye​sen más be​te​g e​i​vel, akik már túl van​nak egy si​ke​-
res ke​ze​lé​sen. Még a sa​já​tom előtt. Ez meg​o ld​ha​tó?
– Már tel​je​sült is a kí​ván​sá​g a.
– Mi?
Most én re​a​g ál​tam kis​sé ud​va​r i​at​la​nul, de hát a nő nem tűnt va​la​mi gaz​dag​nak.
– Ha​lá​los be​teg​sé​g em volt – kö​zöl​te tény​sze​r ű​en. – Még ami​kor a Tár​sa​ság ön​kén​te​se​ket ke​r e​sett.
Bíz​tam a mun​ka​adó​im​ban, és nem volt ve​szí​te​ni​va​lóm.
– Maga ha​lá​los be​teg volt? – Az ál​lan​dó émely​g és ci​ni​kus​sá és mo​dor​ta​lan​ná tett. – Te​hát a ma​g uk
szer​ve​ze​te így in​té​zi a meg​hosszab​bí​tá​sos ke​ze​lé​se​it? Le va​g yok nyű​g öz​ve.
– Ms. Da​vi​son – mond​ta a nő ud​va​r i​a​san –, maga is hal​dok​lik. Az ilyes​mi ná​lunk alap​kö​ve​tel​mény.
Er​r ől el​fe​led​kez​tem.


Azt mond​ták, hogy bár vé​g ig mes​ter​sé​g es kó​má​ban le​szek, „le​het men​tá​lis ké​nyel​met​len​ség​ér​ze​-
tem”. Ha fáj​da​lom​r ól van szó, az or​vo​sok soha nem tú​loz​nak. Apró, ir​r i​tá​ló fér​g ek lep​ték el le​bé​nult
tes​tem bur​kát, ott nyü​zsög​tek min​den kis rés​ben. Nem tud​tam sem si​kí​ta​ni, sem imád​koz​ni. Eszem​be
ju​tott, mi​lyen le​het Be​o wulf​nak az őri​zet​ben.


Ami​kor újra lát​tam dr. Lenát, gyen​g e vol​tam, de sok​kal job​ban érez​tem ma​g am. A fel​épü​lés​r ől
akart ve​lem be​szél​ni, de már ko​r áb​ban át​néz​tem a kli​ni​ka nyil​ván​tar​tá​sát, és va​la​mi jó​val fon​to​sabb
do​log fog​lal​koz​ta​tott: iz​g al​mas fel​fe​de​zést tet​tem. Meg​kér​tem a dok​tor​nőt, hogy se​g ít​sen kap​cso​lat​ba
lép​ni az egyik be​teg​g el, aki még ak​kor vett részt a ke​ze​lés​ben, ami​kor az kí​sér​le​ti fá​zis​ban volt.
– Az il​le​tőt Le​i​nek hív​ják...
Dr. Lena össze​r án​col​ta a hom​lo​kát, mint​ha za​var​ba jött vol​na. Már ké​szül​tem el​len​ő riz​ni a cache-
emet, több in​for​má​ci​ó ​r a volt szük​sé​g em. De nem volt se cache-em, se fel​hőm. Meg​ijed​tem, úgy érez​-
tem, mint​ha va​la​ki el​vet​te vol​na tő​lem a le​ve​g őt. Több hó​na​pom volt arra, hogy hoz​zá​szok​jak eh​hez
a hely​zet​hez, de még így is a pad​ló​r a tu​dott kül​de​ni. Hála az ég​nek, még mi​előtt zo​ko​g ás​sal meg​aláz​-
tam vol​na ma​g am, em​be​r i em​lé​ke​ze​tem a se​g ít​sé​g em​r e si​e​tett.
– Az ere​de​ti neve Tho​mas Le​igh Gar​land, de Lee-ként is​me​r ik. A Lei azt je​len​ti, hogy gir​land,
vagy​is vi​r ág​fü​zér; tet​szett neki a kap​cso​lat. Ő is a ko​r ai ön​kén​te​sek egyi​ke volt.
– Á, Lei! – Dr. Lena a ki​jel​ző​jét bön​g ész​te. – Tho​mas Gar​land, igen... ő is egy ve​te​r án. Há​za​sok
vol​tak? A nem​vál​toz​ta​tás mi​att sza​kí​tot​tak?
– De​hogy​is! Én ma​g am is vál​to​g at​tam, csak soha nem húsál​lan​dó​r a. Más okok mi​att sza​kí​tot​tunk.
Mi​után így fel​ka​vart, meg​r áz​ta a fe​jét.
– Saj​ná​lom, Romy, nem tud​juk...
 Kap​csol​ni a hí​vott fe​let, gon​dol​tam.
– A régi be​te​g e​ink már nem el​ér​he​tők.
Té​mát vál​tot​tam, di​csér​tem egy ki​csit a le​ve​les nö​vé​nye​it, ame​lye​ket a leg​utób​bi lá​to​g a​tá​som​kor
nem vet​tem ész​r e. Én is ra​jong​tam a le​ve​les nö​vé​nye​kért. Dr. Lena örült, hogy fel​is​mer​tem a kis ked​-
ven​ce​it, de érez​he​tő​en fel​há​bo​r o​dott, ami​kor me​sél​tem neki bio​mér​nö​ki hob​bim​r ól, tér​dig érő tík​fa​-
er​dőm​r ől.
Az élet​funk​ci​ó ​kat fenn​tar​tó mo​bi​lis szék, amely​r e már nem volt szük​sé​g em, vissza​vitt a szo​bám​ba;
köz​ben egy em​be​r i gon​do​zó le​be​g ett el mel​let​tünk. A kli​ni​ka min​den al​kal​ma​zott​ja em​ber volt, és
min​den gépe nem szen​ti​ens, ami az uta​zás so​r án szer​zett ta​pasz​ta​la​ta​im után kész fel​üdü​lés volt. So​kat
sé​tál​tam, tesz​tel​tem vissza​nyert erő​met, vizs​g ál​g at​tam ma​g am a für​dő​szo​bai tük​r ök​ben, és több​ször
is fel​idéz​tem a pil​la​na​tot, ami​kor az or​vo​som meg​mu​tat​ta az egyik eső​er​dő​ből szár​ma​zó szép​sé​g ét;
keze és csuk​ló​ja mö​g ött ha​tá​r o​zot​tan zöld le​ve​le​ket lát​tam. Dr. Lena egy​ér​tel​mű​en nem ro​bot volt,
nem olyan adat​en​ti​tás, mint Arc, aki lé​g i​es em​be​r i ala​kot öl​tött. A Föl​dön ilyen nincs! És nem is va​la​-
hon​nan messzi​r ől, egy avat​áron ke​r esz​tül kom​mu​ni​kált ve​lem, ez az ő ré​szé​r ől szer​ző​dés​sze​g és lett
vol​na. A ke​ze​lés​nek volt neu​r o​ló​g i​ai ve​tü​le​te, de ed​dig még nem fi​g yel​mez​tet​tek, hogy ár​tal​mat​lan
hal​lu​ci​ná​ci​ó ​im le​het​nek.
Leit min​den​eset​r e nem le​he​tett el​ér​ni.
Fel​idéz​tem dr. Lena alig ész​r e​ve​he​tő ha​bo​zá​sát, és ahogy néha fi​no​man ki​ke​r ül​te a vá​lasz​adást.
Az ágya​mon ülve tér​tem ma​g am​hoz, amint egy gyö​nyö​r ű tex​tú​r á​val el​lá​tott sár​g a fal​r ész​r e me​r ed​-
tem, és rá​jöt​tem, hogy leg​alább egy óra ki​esett.
Mint​ha áram​ként csa​pott vol​na be​lém az ag​g o​da​lom. Va​la​mi ször​nyű​ség tör​tént!
Leit va​ló​já​ban meg​öl​ték itt? Az Ewi​g en Sch​nee Kli​ni​ka ti​tok​ban kí​sér​le​ti hely​szí​ne va​la​mi​lyen új​-
faj​ta né​pes​ség​sze​lek​ci​ó s prog​r am​nak?
De az, ami​kor meg va​g yunk róla győ​ződ​ve, hogy va​la​mi ször​nyű​ség tör​tént, még az él​mény job​bik
ré​sze. Olyan, mint a más​na​pos​ság: csak ki kell be​kkel​ni. És bár​mit is ír a szer​ző​dés, az em​ber nem
siet je​len​te​ni a kel​le​met​len tü​ne​te​ket, csak ha már egy​ér​tel​mű​en élet​ve​szély​r e utal​nak. Úgy​hogy nem
csi​nál​tam sem​mit. Az or​vo​som min​den​eset​r e egész biz​to​san fi​g yel​te az agyam ál​la​po​tát, de a gon​do​-
la​ta​im tar​tal​mát leg​alább nem (a Föl​dön megint volt pri​vát szfé​r ám!). Arra gon​dol​tam, ha ag​g ód​nom
kel​le​ne, a dok​tor​nő úgy​is szól​na.


Ha​ma​r o​san már sé​tá​kat tet​tem a kli​ni​ka kö​r ül. Az al​pe​si hó lát​vá​nya per​sze rész​ben művi volt, de
jól meg​csi​nál​ták, és a táj​ké​pünk nem egy​sze​r ű​en vizu​á​lis ele​mek​ből állt, va​ló​di volt. Még min​dig
nem ta​lál​koz​tam más be​te​g ek​kel, de már nem vol​tam ben​ne biz​tos, hogy akar​nék. Ko​r áb​ban meg​es​-
küd​tem rá, hogy soha töb​bé nem té​r ek vissza a Föld​r e. Sem​mi sem vál​to​zott, leg​fel​jebb a ká​r á​r a, és
most, hogy job​ban érez​tem ma​g am, bor​zasz​tó volt itt len​ni.
Há​r om​száz év​vel az űr​uta​zás ko​r á​nak ko​lum​bu​szi pil​la​na​ta után va​jon mi volt a nagy ka​land leg​-
fon​to​sabb ered​mé​nye?
Hát a rab​szol​g ák, mi más!
A ha​nyat​lás egy​ből meg​kez​dő​dött, amint el​hagy​tam a Kül​ső Kör​ze​tet. A Mars röp​pá​lyá​já​tól „be​fe​-
lé” már vi​szo​lyog​ta​tó igaz​ság​ta​lan​ság vett kö​r ül. Tel​jes szen​ti​ens MI-k, tes​tet öl​töt​tek és tes​tet​le​nek,
el​mé​jük bék​lyó​ban. A ne​héz​sú​lyú​ak, a bri​li​áns lo​g i​ku​sok, a há​zi​szol​g ák, biz​ton​sá​g i őrök, nő​vé​r ek,
pi​ló​ták, szex​mun​ká​sok. A ré​mes, szá​nal​mas, szen​ti​ens „el​kö​te​le​zett gé​pek”: mind​annyi​uk​tól meg​ta​-
gad​ták, el​uta​sí​tot​ták a sze​mélys​tá​tuszt, hogy véd​jék a ha​nyag, ke​g yet​len és os​to​ba em​be​r i kö​zös​ség
ér​de​ke​it...
 Az ide​fe​lé ve​ze​tő úton túl​sá​g o​san rosszul vol​tam ah​hoz, hogy vissza​uta​sít​sam az ápo​lást. Most már
az járt a fe​jem​ben, ho​g yan jut​hat​nék haza. A jó​mód nem olyan, mint a pusz​ta pénz: ha ki​ürül a tank,
egy​sze​r ű​en újra fel​töl​tő​dik, de egy pri​vát já​r at még így is el​ér​he​tet​len​nek tűnt szá​mom​r a, nem be​szél​-
ve ar​r ól, hogy il​le​g á​lis. Nem tud​tam meg​o l​da​ni a vissza​ju​tást: em​ber va​g yok. De kel​lett len​nie va​la​-
mi​lyen meg​o l​dás​nak.
Ami​kor át​kel​tem egy nyílt te​r ü​le​ten, a fö​lém ma​g a​so​dó ult​r a​ma​r in​kék fák ár​nyé​ká​ban, meg​lát​tam
két fe​lém kö​ze​lí​tő ala​kot: az egyi​kük ala​csony volt, és ke​r e​kes​szék​kel köz​le​ke​dett, a má​sik ma​g as, és
va​la​mi​lyen egyen​r u​hát vi​selt. Egyi​kük sem a kli​ni​kán dol​g o​zott. Úgy dön​töt​tem, nem té​r ek ki elő​lük.
Az első be​teg​tár​sam göm​böly​ded kis fér​fi volt, sű​r űn gön​dö​r ö​dő ősz haj​ko​szo​r ú​val. Kí​sé​r ő​je egy
ko​mor te​kin​te​tű, fi​a​tal tes​tet öl​tött. Be​mu​tat​koz​tunk egy​más​nak. Váz​la​to​san el​mond​tam neki, hogy a
Ko​ló​ni​ák​r ól szár​ma​zom. Ő Char​lie Ne​wark volt Wa​shing​ton D.C.-ből. Re​mél​te, hogy részt ve​het a
ke​ze​lé​sen, de még min​dig az elő​ze​tes vizs​g á​la​tok​nál tar​tott.
Char​lie rab​szol​g á​ja le​ha​jolt, mor​mo​g ott va​la​mit a gaz​dá​já​nak, az​tán el​vo​nult. Rö​vid idő​r e csend
állt be.
– Arisz​to​te​lész em​lí​tet​te – szó​lalt meg az​tán a göm​böly​ded fér​fi, és kis​sé fel​emel​te a hang​ját –,
hogy te ké​nyel​met​le​nül ér​zed ma​g ad dro​i​dok tár​sa​sá​g á​ban.
A „nő”-ként azo​no​sí​tott tes​tet öl​töt​tek a noidok. A „fér​fi” tes​tet öl​töt​tek a dro​idok.
Nem tet​szett, hogy egyes no​i​dok​nak és dro​i​dok​nak ilyen tár​sa​ság​ban kell len​ni​ük.
– Nem va​g yok hoz​zá​szok​va a rab​szol​g a​ság​hoz.
– Á, te az űr​bé​li vagy a Ju​pi​ter​r ől – mond​ta új ba​r á​tom fel​lel​ke​sül​ve. – Tud​tam! A Sza​bad Vi​lág!
Ér​tem én! Együtt ér​zek! Azt hi​szem, te olyan Tu​da​tos​nak hív​nád Arisz​to​te​lészt, a dro​i​do​mat. Na​g yon
jól szol​g ál.
El​in​dult a ke​r e​kes​szé​ké​vel, men​tünk to​vább az ös​vé​nyen.
– Le​het, hogy se​g ít​het​nél ne​kem va​la​mi​ben, Romy. Pon​to​san mit je​lent az, hogy Tu​da​tos? Ho​g yan
ala​kul ki az az ön​tu​dat, amit fel​fe​dez​te​tek a gé​pe​i​tek​ben?
– Azt hi​szem – kezd​tem óva​to​san –, na​g yon ré​g en va​la​mi ha​son​ló tör​tén​he​tett a ho​mi​ni​mok és az
elő​em​be​r ek kö​zött. Nem ar​r ól van szó, hogy egyik nap​r ól a má​sik​r a meg​szü​le​tett egy szu​per​faj, egy​-
ál​ta​lán nem. Előbb van egy in​tel​li​g ens ál​la​tok​ból álló faj, ahol az egye​dek el van​nak lát​va fo​g ás​r a ké​-
pes vég​ta​g ok​kal és komp​lex ér​zé​kek​kel. Ebbe a faj​ba az​tán be​le​szü​let​nek olyan egye​dek, ame​lyek át​-
lép​nek egy ha​tárt, a sta​tisz​ti​ká​nak meg​fe​le​lő​en ezek van​nak a gör​be leg​vé​g én. Át​lép​nek egy ha​tárt, és
on​nan​tól kezd​ve tu​da​tá​ban lesz​nek an​nak, hogy tu​da​to​sak...
– Ti meg rá​jöt​te​tek erre, és se​g í​tet​te​tek ne​kik to​vább​fej​lesz​te​ni ezt a ké​pes​sé​g et. Cso​dá​la​tos. De ho​-
gyan sza​po​r od​nak? Úgy ér​tem, az ál​lan​dó köz​be​avat​ko​zá​sunk nél​kül, ami​nek én nem lá​tom nyo​mát.
A gé​pek nem tud​nak kö​zö​sül​ni, nem örö​kít​he​tik to​vább a szen​ti​ens gén​je​i​ket!
Meg len​nél lep​ve, gon​dol​tam. De in​kább va​la​mi dip​lo​ma​ti​ku​sab​bat mond​tam.
– Sze​r in​tünk a „sza​po​r o​dás” az adat​fel​hő​ben tör​té​nik, ab​ban a kö​zös mé​di​um​ban, ahol a pre-szen​ti​-
ens MI-k él​nek, lé​le​g ez​nek, és a lé​te​zé​sük...
– Pon​to​san er​r ől van szó. Hogy tel​je​sen mes​ter​sé​g e​sek! Nem él​né​nek túl a ter​mé​szet​ben! Én sza​-
bad​g on​dol​ko​dó va​g yok, na​g yon sze​r e​tem, hogy Arisz​to​te​lész Tu​da​tos. De min​dig ki tu​dom kap​csol​-
ni, nem igaz? Soha nem lesz tö​ké​le​te​sen füg​g et​len.
El​mo​so​lyod​tam.
– De Char​lie, ki mond​ta, hogy az em​be​r i tu​da​tos​ság nem leg​alább annyi​ra a kul​tú​r án ke​r esz​tül ter​-
jedt el, mint a gén​je​in​ken ke​r esz​tül? Ahon​nan én jö​vök, ott az adat​fel​hő min​den​ki​nek a ter​mé​sze​tes
kö​ze​g e. Gon​dolj bele, egy​kor még az oxi​g én is ha​lá​lo​san mér​g e​ző volt...
Fel​né​zett rám. Ke​r ek, sö​tét arca mé​lyen ba​r áz​dált volt, meg​g yö​tör​te a ha​lál kö​zel​sé​g e.
 – Te nem félsz?
– Nem.
Min​dig pró​bál​koz​ni kell. Ré​g en is eh​hez az el​ha​tá​r o​zás​hoz tar​tot​tam ma​g am, és még min​dig em​lé​-
kez​tem rá. De ami​kor el​ér​nek a te nem félsz kér​dés​hez (erre min​dig ha​mar sor ke​r ül), a be​szél​g e​tés​-
nek vége.
– Las​san vissza kéne men​nem – mond​ta Char​lie, és bab​r ál​ni kez​dett a dro​id irá​nyí​tó​já​val. – Csak
tud​nám, hová lett az a ló​g ós Arisz​to​te​lész.
Sok si​kert kí​ván​tam neki az elő​ze​tes vizs​g á​la​tok​hoz, és to​vább bók​lász​tam.


Dr. Lena azt mond​ta, sze​r in​te ké​szen ál​lok arra, hogy tár​sa​ság​ba men​jek, úgy​hogy ebéd​idő​ben néha
csat​la​koz​tam a töb​bi be​teg​hez. Cse​veg​tem ve​lük a kli​ni​ka fény​űző gyógy​me​den​cé​jé​ben és kel​le​mes
nap​pa​li szo​bá​i​ban, de min​dig ke​r ül​tem az MI-rab​szol​g a​ság té​má​ját. Annyi​r a min​den​eset​r e soha nem
vol​tam fel​sza​ba​dult, hogy ked​vem le​g yen szó​ba hoz​ni szo​kat​lan tü​ne​te​i​met, ame​lyek még min​dig
nem múl​tak el. Nem be​szél​tem ró​luk sen​ki​nek, még az or​vo​sa​im​nak sem, akik to​vább​r a is azt mon​do​-
gat​ták, hogy min​den hi​he​tet​le​nül jól ala​kul, és akár​hogy is nézzük, ki​tű​nő​en ha​lad a fej​lő​dé​sem. Vé​-
gül na​g yon kü​lö​nös tu​dat​ál​la​pot​ban hagy​tam ott az Ewi​g en Sch​nee Kli​ni​kát: jól érez​tem ma​g am,
erős​nek, és a tesz​t​ered​mé​nye​im sze​r int tö​ké​le​te​sen egész​sé​g es vol​tam, de a szí​vem mé​lyén meg vol​-
tam róla győ​ződ​ve, hogy még min​dig hal​dok​lom.
Az, hogy bi​zarr mó​don nyu​g od​tan gon​dol​tam a hely​ze​tem​r e, csak meg​erő​sí​tet​te tit​kos ön​di​ag​nó​zi​-
so​mat. Úgy sej​tet​tem, las​sacs​kán el​érek az élet​prog​r a​mom vé​g é​r e. Ki akar so​ká​ig élni, és – el​ké​pesz​-
tő mó​don – még a leg​vé​g én is a ha​lál​fé​le​lem​mel bir​kóz​ni? Hosszú idő​vel ez​előtt gon​dos​kod​tam róla,
hogy ve​lem ez ne tör​tén​jen meg.
Úgy volt, hogy vissza kell men​nem még egy utol​só konzul​tá​ci​ó ​r a. Idő​köz​ben azon​ban el​dön​töt​tem,
hogy út​nak in​du​lok. Bé​két kel​lett köt​nöm va​la​ki​vel. Egy ba​r át​tal, akit el​ha​nya​g ol​tam, mert szé​g yell​-
tem jó​mó​do​mat és stá​tu​szo​mat. Egy ba​r át​tal, akit meg​ve​tet​tem, mert vissza​tért a Föld​r e, erre itt vol​-
tam én is, és pon​to​san ugyan​azt csi​nál​tam.


Egy tel​je​sen nor​má​lis ti​tok​tar​tá​si szer​ző​dés alá​tá​masz​tot​ta, hogy dr. Lena nem ad​hat​ja meg ne​kem a
ré​g eb​bi be​te​g e​ik el​ér​he​tő​sé​g ét. De ha Lei még min​dig a boly​g ón volt (és az ő iden​ti​tá​sá​val sen​ki sem
hagy​ta el a Föl​det, ezt könnyű volt el​len​ő riz​ni), tud​ni vél​tem, ho​g yan ke​r ít​he​tem elő. Elő​ször a wa​-
shing​to​ni Char​lie Ne​wark​kal foly​ta​tott be​szél​g e​tés​től fel​lel​ke​sül​ve a régi Egye​sült Ál​la​mok​ban pró​-
bál​tam sze​r en​csét. Char​lie-nak kap​cso​lat​ba kel​lett lép​nie va​la​mi​lyen un​der​g round szer​ve​zet​tel, kü​lön​-
ben nem be​szélt vol​na ve​lem így. Át​kel​tem a kon​ti​nen​sen a Ka​li​for​ni​ai Köz​tár​sa​ság​ba, az​tán át​szel​tem
a Csen​des-óce​ánt is. Se​hol sem időz​tem so​ká​ig. A he​lyi​ek elé​g e​dett​nek tűn​tek ha​tal​mas, vi​r ág​zó vá​r o​-
sa​ik​kal és a kis „va​don​bé​li” enk​lá​vé​ik​kal, pe​dig ne​kem va​la​mi egé​szen más rém​lett ró​luk. Vé​g ül si​-
ke​r ült fel​ven​nem a kap​cso​la​tot egy Har​bin​ban, Észak​ke​let-Kí​ná​ban mű​kö​dő un​der​g round sejt​tel, de
szá​muk​r a ve​szély​for​r ást és csa​ló​dást je​len​tet​tem: túl​sá​g o​san fel​tű​nő vol​tam, po​ten​ci​á​lis hír​vi​vő​nek
pe​dig hasz​nál​ha​tat​lan. Van​nak kü​lön​bö​ző mód​sze​r ek arra, ho​g yan csem​pésszünk szen​ti​ens MI-ket
(egyik sem biz​ton​sá​g os), de en​g em ab​ban a pil​la​nat​ban fel​tar​tóz​tat​tak vol​na, hogy le​fog​la​lok egy
utat, és az ezer​éves do​ku​men​tu​ma​im​mal ízek​r e szed​nek, még mi​előtt fel​száll​hat​nék, hi​á​ba va​g yok
rang​idős elöl​já​r ó.
Úgy​hogy gyor​san to​vább​áll​tam.
Azt hi​szem, Har​bin​ban lát​tam meg elő​ször Leit, de van egy olyan ér​zé​sem, hogy még mi​előtt egy
nap el​for​dí​tot​tam a fe​jem és ész​r e​vet​tem, a tu​da​to​san nem ész​lelt te​kin​te​tek va​la​ho​g yan fel​ké​szí​tet​tek.
Ő füs​tölt kol​bá​szos szend​vi​cset evett, én sa​lá​tát (sze​r ep​cse​r e!). Mint​ha mo​soly​g ott vol​na.
Régi ba​r á​tom meg​döb​ben​tő​en friss​nek tűnt. Ren​g e​te​g en vol​tak a ka​jás bó​dé​nál, és a kö​vet​ke​ző pil​-
la​nat​ban szem elől vesz​tet​tem.
Egy​foly​tá​ban mé​dia​fel​de​r í​tők ost​r o​mol​tak, akik ár​tat​lan ide​g e​nek​nek ad​ták ki ma​g u​kat. Ha sa​r ok​ba
szo​r í​tot​tak, a le​he​tő leg​tö​mö​r eb​ben vá​la​szol​tam a kér​dé​se​ik​r e. Igen, va​ló​szí​nű​leg én va​g yok a vi​lág
egyik leg​idő​sebb em​be​r e. Igen, az Ewi​g en Sch​nee Kli​ni​kán ke​zel​tek, a sa​ját költ​sé​g e​men. Nem, nem
len​nék haj​lan​dó be​szél​ni a kór​tör​té​ne​tem​r ől. Nem, nem érez​tem ma​g am ve​szély​ben a Kül​ső Kör​zet​-
ben. Nem, nem igaz, hogy meg​g on​dol​tam ma​g am az „úgy​ne​ve​zett MI-rab​szol​g a​ság​g al” kap​cso​lat​-
ban.
Idő​köz​ben rá​jöt​tem, hogy va​ló​szí​nű​leg nem egy tit​kos né​pes​ség​sze​lek​ci​ó s prog​r am​ban ve​szek
részt. A túl​né​pe​se​dés már nem je​len​tett ak​ko​r a prob​lé​mát, mint ré​g en. Kü​lön​ben is, mi​ért pont a ha​lá​-
los be​te​g ek​kel kez​de​nék? Ugyan​ak​kor igaz, hogy egy fáty​lon ke​r esz​tül lát​tam a vi​lá​g ot. Egy​r e több​-
ször es​tek ki idő​sza​kok. A hal​lu​ci​ná​ci​ó ​im egy​r e spe​ci​fi​ku​sab​bak, egy​r e sze​mé​lye​seb​bek let​tek... Már
nem vol​tam ben​ne biz​tos, hogy hal​dok​lom, de va​la​mi ak​kor is tör​tént. Arra gon​dol​tam: mennyit kell
még vár​nom, mire ki​de​r ül, mi tör​té​nik itt va​ló​já​ban?


Té​len, a nagy eső​zé​sek ide​jén ér​kez​tem meg Ang​li​á​ba. A Szent Pál-szé​kes​egy​há​zat, ked​venc lon​do​-
ni épü​le​te​met kö​ven​ként ma​g a​sabb szint​r e emel​ték. A lép​csőn ülve néz​tem a jócs​kán meg​vál​to​zott táj​-
ké​pet: a víz​be fúlt vi​lá​g ot.
Egy​szer csak meg​je​lent egy nő egy vi​lá​g os​bar​na kis​ku​tyá​val, és le​ült mel​lém; annyi​r a nem an​g ol
volt a vi​sel​ke​dé​se, hogy egy​ből meg​érez​tem, vég​r e tu​dok be​szél​ni va​la​ki​vel.
– El​né​zést – szó​lí​tott meg. – Nem maga az űr​bé​li, aki Leit ke​r e​si?
– De, igen.
– Ak​kor jöj​jön ve​lem, kí​sér​jen haza.
Nem va​g yok jó az em​be​r i ar​cok​ban, annyi​r a meg​írat​la​nok. De meg​je​lent egy élénk, fe​hér és pi​r os
szí​nű hi​bisz​kusz​fü​zér a lép​csőn a lá​bam​nál, és eb​ből arra gon​dol​tam, biz​to​san nincs sem​mi baj.
A nő „ott​ho​na” egy nagy, ha​nya​g ul össze​r a​kott, sok​szor át​ala​kí​tott épü​let volt egy fák​kal be​nőtt
kert​ben. Nyir​kos, hű​vös este volt. Új ba​r á​tom egy fa​asz​tal vé​g én kí​nált hellyel, egy kan​dal​ló mel​lett,
amely​ben fa​ha​sá​bok pat​tog​tak a lán​g ok kö​zött. A nő ho​zott ne​kem for​r ó le​vest és há​zi​lag ké​szí​tett ke​-
nye​r et, és újra mel​lém ült. Egé​szen idá​ig fel sem tűnt, mi​lyen éhes va​g yok, ő pe​dig jó sza​kács volt. A
kis​ku​tya a kan​dal​ló előt​ti sző​nye​g en bá​jos évő​dés​be kez​dett egy na​g yobb cir​mos ci​cá​val. Vé​g ig szak​-
sze​r ű fi​g ye​lem​mel kö​vet​te, ahogy fa​la​to​zom, mi​köz​ben a macs​ka a fa​ha​sá​bok köz​ti vö​r ös ré​sek​r e
me​r edt; lát​ha​tó​an imád​ta a tü​zet.
– Szó​val maga tény​leg olyan sok szen​ti​ens gép​pel él együtt? – kér​dez​te a nő. – Nem fél, hogy egy
nap fel​lá​zad​nak, és meg​ö l​nek min​den​kit, hogy ural​has​sák az uni​verzu​mot?
– Mi​ért akar​ná​nak fel​lá​zad​ni? – Tud​tam, hogy mi​köz​ben el​kép​ze​li ezt a har​cot, a Föld​r e gon​dol.
Egy ro​bot​lá​za​dás a Kül​ső Kör​zet​ben meg​le​he​tő​sen fe​les​le​g es lett vol​na. – Egy for​r a​da​lom​nak nem
fel​tét​le​nül kell erő​sza​kos​nak len​nie, csak az em​be​r ek gon​dol​kod​nak így. Le​het fo​ko​za​tos is, ide​jük,
mint a ten​g er. Egyéb​ként csak két „gép​pel” élek együtt.
– Két tes​tet öl​tött szol​g á​ja van? Ők ezt ho​g yan élik meg?
A bol​dog kis​ku​tyá​r a néz​tem. El sem tu​dod kép​zel​ni, gon​dol​tam.
– Sze​r in​tem leg​in​kább az töri össze a szí​vü​ket, hogy nem va​g yok hal​ha​tat​lan.
Va​la​ki, aki idő​köz​ben lám​pá​val a ke​zé​ben be​lé​pett a szo​bá​ba, most szo​mor​ká​san fel​ne​ve​tett. Arisz​-
to​te​lész volt, a tes​tet öl​tött szol​g a, aki​vel a kli​ni​kán ta​lál​koz​tam. Nem iga​zán le​pőd​tem meg. Az un​-
der​g round há​ló​za​tok vi​lá​g a ál​ta​lá​ban ki​csi.
– Szó​val, te vagy az össze​kö​tő – je​g yez​tem meg. – Mi lett Char​lie-val?
Arisz​to​te​lész meg​r áz​ta a fe​jét.
– Nem ment át az elő​ze​tes vizs​g á​la​to​kon. A kli​ni​ka bé​kés tá​vo​zást aján​lott fel neki, ez a má​sik spe​-
ci​a​li​tá​suk, és ő el​fo​g ad​ta.
– Saj​ná​lom.
– Sem​mi baj. Lö​kött vén szi​var volt, Ro​manz, bár én sze​r et​tem. És... nem fo​g od el​hin​ni. A ha​lá​la
előtt fel​sza​ba​dí​tott.
– Nem mint​ha so​kat szá​mí​ta​na – tet​te hoz​zá a nő ke​ser​nyé​sen. – Ezen a ro​hadt boly​g ón.
Arisz​to​te​lész el​ment, más em​be​r ek meg​jöt​tek, a le​ve​ses​tá​lam ki​ürült. A rab​szol​g a​ság és a sza​bad​-
ság fo​g al​ma hir​te​len na​g yon tá​vo​li​nak tűnt, és tü​né​keny​nek, akár egy álom.
– Vissza​tér​ve Le​i​r e – szó​lal​tam meg. – Ha is​me​r i​tek, meg tud​ná​tok ma​g ya​r áz​ni, mi​ért van az, hogy
újra meg újra meg​je​le​nik ne​kem, az​tán el​tű​nik? Vagy csak gon​do​lom, hogy lá​tom? Meg​halt?
– Nem – mond​ta egy fi​a​tal nő. Annyi​r a ha​tá​so​san hu​ma​ni​zál​ták, hogy két​szer is meg kel​lett néz​nem
ma​g am​nak, mire rá​jöt​tem, hogy tes​tet öl​tött. – Ha​tá​r o​zot​tan nem halt meg. Csak ne​héz elő​ke​r í​te​ni. De
ke​r esd to​vább, ad​dig is ba​r á​tok kö​zött vagy.


A rab​szol​g a-fel​sza​ba​dí​tók​nál ma​r ad​tam. Leit már nem iga​zán lát​tam, csak néha egy-egy pil​la​nat​r a.
A ház zsú​folt volt, ne​kem a kan​dal​lós szo​bá​ban ju​tott hely, egy ka​na​pén alud​tam. Kö​r ü​löt​tem ta​lál​ko​-
zók​r a ke​r ült sor, em​be​r ek jöt​tek és men​tek. Én gyak​r an nem vol​tam ma​g am​nál, de nem szá​mí​tott, a
tes​tem na​g yon talp​r a​eset​ten helyt​állt. So​chi – a tes​tet öl​tött lány, aki annyi​r a em​ber​sze​r ű volt – vic​ces
tör​té​ne​te​ket me​sélt ne​kem szex​bá​bu​ként töl​tött éle​té​r ől. Meg​kér​dez​te, van​nak-e gye​r e​ke​im, sze​r e​tő​im.
– Nin​cse​nek gye​r e​ke​im – vá​la​szol​tam. – Az nem volt ne​kem való. Van vi​szont két la​kó​tár​sam, aki​-
ket na​g yon sze​r e​tek, de nem sze​xu​á​lis ér​te​lem​ben.
– Se vi​r ág, se gyü​mölcs, Romy – mond​ta a lány, és úgy mo​soly​g ott, mint az or​vos az ál​mom​ban. –
De örök​zöld.


Egyik reg​g el ki​néz​tem a köz​ve​tí​tő​fül​kén, pon​to​sab​ban az ab​la​kon, és a szür​kés-esős le​ve​g ő​ben
meg​lát​tam egy hi​bisz​kusz​fü​zért. Nem tűnt el. Ki​men​tem víz​hat​lan ru​hám​ban, és kö​vet​tem, ahogy fel​-
fe​lé kí​g yó​zott a Sy​den​ham Hil​len. Az utol​só fü​zér a Crys​tal Pa​lace Park ned​ves pá​zsit​ján he​vert,
amely va​ló​sá​g o​sabb volt, mint bár​mi más a kö​ze​lem​ben. Meg​érin​tet​tem, és egy röp​ke pil​la​nat​r a Lei
ke​zét fog​tam. Az​tán a „fog​juk-be-az-or​r un​kat-és-ugor​junk” gye​r ek el​tűnt.
Újra le​elő​zött.


Az utol​só vizs​g á​lat az Ewi​g en Sch​nee Kli​ni​kán csak egy me​zei szken volt. A be​szél​g e​tés dr. Lená​-
val nem tar​to​g a​tott fél​ni​va​lót. Ed​dig​r e el​fo​g ad​tam új ál​la​po​to​mat, és már nem volt kel​le​met​len be​szá​-
mol​nom a ta​pasz​ta​la​ta​im​r ól. A „hal​lu​ci​ná​ci​ó k​r ól”, ame​lyek nem is vol​tak iga​zi hal​lu​ci​ná​ci​ó k. A ki​-
esé​sek​r ől, ame​lyek so​r án em​be​r i énem, tet​te​im, gon​do​la​ta​im és ér​zé​se​im – min​den olyan au​to​ma​ti​-
kus​sá vált, akár a lég​zés, olyan ön​tu​dat​lan​ná, akár egy jó emész​tés, én pe​dig köz​ben va​la​ho​vá más​ho​-
vá ke​r ül​tem...
De még min​dig vol​tak kér​dé​se​im, kü​lö​nö​sen a kli​ni​ká​val kö​tött szer​ző​dé​sem egyik pa​r a​g ra​fu​sá​val
kap​cso​lat​ban. A sze​r ény ígé​r et úgy szólt, hogy „ez az utol​só meg​hosszab​bí​tá​sos ke​ze​lés, amely​ben
va​la​ha ré​szem lesz”. Meg​kér​dez​tem a dok​tor​nőt, hogy ez sze​r in​te is nyug​ta​la​ní​tó-e.
El​né​zést kért, már amennyi​r e egy or​vos haj​lan​dó ilyes​mi​r e.
– Igen, tény​leg az utol​só. Hal​ha​tat​lan​ná tet​tük, más​hogy nem ér​het​tünk el elő​r e​lé​pést. Hogy ez
mennyi​ben vál​toz​tat​ja meg az éle​tét, az ki​zá​r ó​lag ma​g án mú​lik.
Le​i​r e gon​dol​tam, amint elő​r e​si​et, és fé​le​lem nél​kül be​le​ve​ti ma​g át az is​me​r et​len​be.
– Re​mé​lem, nem bán sem​mit, Romy. Maga írt alá min​dent, és at​tól tar​tok, a ke​ze​lés vissza​for​dít​ha​-
tat​lan.
– Nem, sem​mit. Csak van egy olyan ér​zé​sem, hogy a szer​ző​dést olya​nok szö​ve​g ez​ték, akik​nek
nincs sok fo​g al​ma ar​r ól, mit je​lent a hal​dok​lás, és hogy az em​be​r ek ho​g yan gon​dol​nak erre.
– Iga​za van – mond​ta (meg​erő​sít​ve, ami​r e már rá​jöt​tem). – A mun​kál​ta​tó​im nem em​be​r ek. De a
szán​dé​kuk jó, és min​dig gon​dos mér​le​g e​lés után vá​laszt​ják ki a ke​ze​lés részt​ve​vő​it. Csak az megy át
az elő​ze​tes vizs​g á​la​to​kon, aki már át​lé​pett azon a ha​tá​r on.


Vissza​té​r é​se​met a Kül​ső Kör​zet​be in​kább bo​r ít​sa jó​té​kony ho​mály. Nem egye​dül jöt​tem, és vol​tak
ott hi​va​tal​no​kok, akik ér​tet​ték a hely​ze​tet, és át​en​g ed​tek min​ket. Össze​sen ennyit mond​ha​tok. A lé​-
nyeg, hogy most újra itt va​g yok, Si​mon​nal és Arc​kal élek, ugyan​ab​ban a gyö​nyö​r ű Pe​r em-la​kás​ban, a
Ju​pi​ter-hol​da​kon, és még min​dig rang​idős elöl​já​r ó​ként dol​g o​zom. Gon​do​zom a le​ve​les nö​vé​nye​i​-
met, új​faj​ta ál​la​to​kat ho​zok lét​r e, és ka​lan​dos uta​zá​so​kon ve​szek részt, most, hogy már em​lék​szem,
mi​lyen jó is ez. Még arra is ta​lá​lok időt, hogy időn​ként rá​néz​zek azok​r a a ko​r áb​bi el​ítél​tek​r e, és
öröm​mel je​lent​he​tem, hogy Be​o wulf na​g yon jól el​van.
A tü​ne​te​im nor​ma​li​zá​lód​tak, ami​ért há​lás va​g yok. Nem áll szán​dé​kom​ban kö​vet​ni Leit. Nem aka​r ok
be​le​vesz​ni az uni​verzum anya​g á​ba. Sze​r e​tem az éle​te​met, mi​ért akar​nék bár​mi​kor is to​vább​áll​ni? De
néha, ami​kor ker​tész​ke​dem, vagy az egyik olyan fur​csa ki​esé​sem után, rá​né​zek a ke​zem​r e, és ilyen​-
kor át​lát​szó...
Bár nem tar​tó​san. Még nem.
Néha min​den​eset​r e el​g on​dol​ko​dom: min​dig is ilyen volt a ha​lál, csak mi soha nem tud​tuk? Mi, akik
hát​r a​ma​r ad​tunk.
Az éb​r e​dés, éb​r e​dés, éb​r e​dés soha vé​g et nem érő pil​la​na​ta...


Ro​boz Gá​bor for​dí​tá​sa

 Tamsyn Muir
A MÉLYTENGER MENYASSZONYA
Tamsyn Muir (TAZ​MU​IR.TUMBLR.COM) az új-zé​lan​di Auck​land​ből szár​ma​zó író. No​vel​lái a
Night​ma​re, a Weird Tal​es, a The Ma​ga​zi​ne of Fan​tasy & Sci​en​ce Fic​ti​on és a Clar​kesworld ma​g a​zi​-
nok​ban je​len​tek meg.


Kú​szó éju​r unk el​jö​ve​te​lé​nek ide​jén, a csil​lag​fény aszt​r á​lis se​be​i​be vo​nu​lás ál​tal meg​jó​sol​va ti​zen​-
hat éves let​tem, és meg​kap​tam Bar​bie álo​ma​u​tó​ját. Mar nagy​né​nim ne​g yed dol​csi​ért vá​sá​r ol​ta, és
mini Snic​kers cso​kik​kal töm​te ki a cso​mag​tar​tó​ját. Meg​ha​tott a gesz​tus.
Mind​ez azon a nyá​r on tör​tént, ami​kor a Ja​mi​son-ta​vat kor​don​nal ke​r í​tet​ték el. Mély​ten​g e​r i nyál​ka​-
ha​la​kat so​dort part​r a a víz. Mar​nél min​dig a tó volt a törzs​he​lyem; imád​tam a part​ján ol​vas​ni. Csak​-
hogy en​nek a szo​kás​nak lőt​tek, mi​után hor​g ász​ha​lak szottyadt csáp​jai is kezd​ték el​lep​ni a par​tot. A
Ha​lá​sza​ti Osz​tály ter​mé​sze​te​sen a glo​bá​lis fel​me​le​g e​dést okol​ta.
A hét​vé​g én már fa​ló​cá​pák és vám​pír​tin​ta​ha​lak is csat​la​koz​tak a bom​ló te​te​mek​hez, és ez ha​tá​r o​zot​-
tan za​var​ba hoz​ta az Osz​tályt. A glo​bá​lis fel​me​le​g e​dés nem szül vám​pír​tin​ta​ha​la​kat. Ta​lán el​ma​g ya​-
ráz​hat​tam vol​na ne​kik, mit je​lent mind​ez, de a Blake név kö​te​lez.
– A Ja​mi​son-tó​nál ómen zaj​lik – dek​la​r ál​tam nagy​né​ném​nek, aki ép​pen a tűz​hely​nél lánc​do​hány​-
zott, ami​kor be​top​pan​tam.
– Rán​tot​ta lesz va​cso​r á​r a – fe​lel​te, majd el​g on​dol​kod​va hoz​zá​tet​te: – Mi​fé​le ómen, kö​lyök?
– Hol​tak töm​ke​le​g e. Sós és édes​víz ve​g yül. A Ha​lá​sza​ti Osz​tály hát​bor​zon​g a​tó je​len​té​sei...
Mar egyet​len gyors moz​du​lat​tal el​nyom​ta a ci​g i​jét a ke​nyér​pi​r í​tón.
– Jó ég! Ne vész​ma​dár​kodj, hozz in​kább gyer​tyát!
Gyer​tyák fél​ho​má​lyá​ban et​tük az el​só​zott rán​tot​tát. Köz​ben fel​csap​tam a Blake-nap​ló​kat, és most
ki​vé​te​le​sen Mar sem szólt érte. A Blake-ek meg​ér​zé​se​ik​r e és a kol​lek​tív em​lé​ke​zet​r e ha​g yat​koz​nak
jós​lás​kor. A fel​jegy​zé​sek csa​lá​di kin​cse​ink. Se​g í​te​nek, ami​kor ké​pes​sé​g e​ink cser​ben​hagy​nak min​ket.
Jó eset​ben.
Ado​mányt tet​tünk a ve​r an​dá​r a: ka​vi​cso​kat ra​kos​g at​tunk egy ton​hal​kon​zerv köré, Meg​bo​csát​ha​tat​lan
Alak​zat​ban. Bár nagy​né​ném​nek nem tet​szett a kon​zer​ves öt​let, én úgy vél​tem, a mu​mi​fi​ká​ló​dás és a
tar​tó​sí​tott ha​lál fo​g al​ma be​vonz​za majd, ami​r e szük​sé​g ünk van. És iga​zam lett.
– A ha​lak tö​me​g es je​len​lé​te öt​szö​r ös Nagy​ura​ink leg​mé​lyebb meg​tes​te​sü​lé​sé​r e utal – idéz​tem a sok
száz Blake ál​tal le​jegy​zett ira​tok​ból. – Fo​lya​ma​tos meg​je​le​nés... je​le​nés... je​len​lét? Mi is a jó szó? Re​-
mé​lem, mind​egyik. A ge​ne​r á​ci​ó nk​nak ide​je len​ne di​g i​ta​li​zál​ni. Kind​le-ön könnyebb ke​r es​ni.
– A mély ómen nem tré​fa, Hes​ter! – in​g at​ta fe​jét Mar, mi​köz​ben erő​sza​ko​san pisz​kál​ta a rán​tot​tá​ját.
– A két​száz mé​ter​r el a föld alól ér​ke​ző mély ómen na​g yon is ko​moly do​log. Mit mon​dok min​dig?
– Hogy kus​sol​jak a gyer​mek​vé​del​mi​sek előtt – vág​tam rá. – És hogy a hold​r a szál​lás kamu.
– Hes​ter...!
Együtt el​mor​mog​tuk sib​bólet​jét:
– A sors elől nem me​ne​kül​hetsz... – Et​től kis​sé meg​nyu​g o​dott, bár nem tel​je​sen.
A to​jás fe​lejt​he​tő​r e si​ke​r ült. Pe​dig nagy​né​ném – ni​ko​tin​tól át​ita​tott íz​le​lő​bim​bói da​cá​r a – jó sza​kács
volt. Ma va​la​mi​ért még​is tap​ló​ízű és égett lett min​den. So​sem lát​tam még ilyen fel​dúlt​nak, so​sem ütött
még össze ilyen ször​nyű rán​tot​tát. Úgy​hogy he​lyes​bí​tet​tem:
– Egy szó​val sem mond​tam, hogy tré​fa...
– Ne légy nagy​ké​pű. Csu​pán egy ka​masz látó vagy, aki bri​li​án​sabb​nak gon​dol​ja ma​g át, mint ami​-
lyen. – Nem bán​tott meg. De a be​szó​lás ak​kor sem volt jo​g os. – A hal​hem​zse​g és nem tré​fa. Ha ez
csak​ugyan mély ómen, ak​kor na​g yon sú​lyos dol​g ok​kal ál​lunk szem​ben, kö​lyök. Ha a ten​g er​mély dél​-
idő​ben rend​sze​r e​sen fel​buk​kan, az va​ló​di elő​jel. Bár ne len​nél itt!
Et​től össze​szo​r ult a szí​vem, de csak fel​von​tam az egyik szem​ö l​dö​köm, aho​g yan a tü​kör​ben gya​ko​-
rol​tam.
 – Nem mon​dod ko​mo​lyan, hogy men​jek haza.
– Nem len​ne os​to​ba​ság – emel​te fel az uj​ját csi​tí​tó​lag –, de ami tör​tént, meg​tör​tént. Va​la​mi ké​szül.
Nem me​ne​kül​hetsz elő​le az​zal, hogy ha​za​uta​zol.
– In​kább a ví​zi​ször​nyek, mint anya.
– Anyád nem akart bán​ta​ni az​zal, hogy meg​szö​kött, és fog​o r​vos lett.
Ebbe in​kább nem akar​tam be​le​men​ni, mert hát most ko​mo​lyan.
– Az ómen​r ől volt szó... – mond​tam in​kább.
Mar el​tol​ta ma​g á​tól a tá​nyér​ját, és a szék két lá​bán egyen​sú​lyoz​va ki​je​len​tet​te:
– Le​írod, amit látsz. Ez a Blake-módi. De egy mély ómen ti​zen​hat éve​sen? Mond​juk, a fene tud​ja. A
rán​tot​tá​ban mit látsz?
Hin​tet​tem rá egy csi​pet bor​sot, az​tán be​le​bá​mul​tam a csí​pős szósz​tól cup​po​g ós, ra​g a​csos to​jás​ca​fa​-
tok​ba.
– Csü​tör​tö​kön esni fog – rán​col​tam a hom​lo​kom. – Te mit látsz?
– A Yan​ke​es el​ve​szí​ti a dön​tőt – só​haj​tott, majd föl​állt, és a sze​mét​be ko​tor​ta a tá​nyér tar​tal​mát. – Ez
szá​nal​mas va​cso​r a volt.
Ké​sőbb a mál​ló er​ké​lyen ta​lál​tam, ép​pen ci​g a​r et​tá​zott. Fel​hő ta​kar​ta el a hol​dat. A fák sö​té​ten me​r e​-
dez​tek. Mar az 1980-as évek épí​té​sze​ti re​me​ke​i​nek egyik ocs​mány pél​dá​já​ban la​kott, amely ki​tar​tó​an
om​la​do​zott a völgy ölé​ben. Nem lát​ta ér​tel​mét fel​újí​tás​nak. Az ő sza​va​i​val élve „sze​r en​csé​jé​r e” if​jú​-
ko​r á​ban meg​jó​sol​ták a ha​lá​lát, ezért úgy flör​tölt a tü​dő​r ák​kal, mint egy fér​fi​val, aki​nek nem akar az
ará​ja len​ni.
A kor​lát​r a gyer​tya​vi​asz csor​do​g ált.
– Mar – pil​lan​tot​tam fel –, mi​ért ret​tegsz annyi​r a a fe​ne​ket​len mély​ség​ben la​ko​zó le​vi​a​tán ural​ko​-
dók​tól? Most ko​mo​lyan.
– Mert egy ten​g e​r i szörny min​den​r e ké​pes, hogy meg​kap​ja, amit akar. So​sem adja fel. Mert én nem
érem meg az öt​ve​ne​dik éle​té​ve​met, te vi​szont ez​zel a sajt​ku​kac vi​sel​ke​dés​sel el​éred, hogy ha​za​küld​je​-
lek. Most pe​dig húz​zál be​fe​lé, mi​előtt újabb át​ko​zott óment ol​vas​nál ki a ci​g a​r et​ta​füst​ből!


Nagy​né​ném gond​ter​helt​sé​g e el​le​né​r e a fel​le​g ek​ben jár​tam. A bent​la​ká​sos is​ko​lá​ban so​sem vol​tam
ef​fé​le mély elő​ér​zet ta​nú​ja. Nagy​já​ból szü​le​té​sem óta lá​tok kö​zön​sé​g es óme​ne​ket, de a jö​ven​dő​mon​-
dás ké​pes​sé​g e unal​mas, nem le​szek tőle Wi​ki​pé​dia-szó​cikk. Sem​mi​lyen meg​ér​zést nem ta​pasz​tal​tam.
A kö​te​les​ség el​foj​tot​ta az am​bí​ci​ó t. Be​le​fá​sul​tam a ma​g ány​ba. Csu​pán arra ké​szül​tem, hogy fel​je​-
gyez​zem az utó​kor Blake-je​i​nek A hu​szon​har​ma​dik ge​ne​rá​ci​ós Hes​ter Blake em​lék​ira​tait.
A Blake-lá​tók nem szá​mít​hat​nak hosszú és nyu​g al​mas élet​r e. Vagy lá​tót szülsz, vagy ma​g ad is lá​tó​-
nak szü​letsz, és nem válsz anyá​vá, mert fi​a​ta​lon halsz meg. Nem na​g yon tu​dott iz​g at​ni az egész, de
egy ki​csit töb​bet vár​tam a kar​r i​e​r em​től, mint el​szi​g e​te​lő​dést és ka​masz​kö​zönyt. Igaz​ság​ta​lan​ság! Osz​-
tály​el​ső vol​tam, sá​pad​tan kü​lön​le​g es szép​ség, és hála anyám​nak, a fog​so​r om is hi​bát​lan volt. Néha azt
kí​ván​tam, bár​csak én is meg​lát​nám a ha​lá​lom a reg​g e​li ku​ko​r i​ca​pe​hely​ben, mint Mar, mert ak​kor
leg​alább előt​tem is ki​bon​ta​koz​na a vég​ső, irán​tunk kö​zöm​bös misz​té​r i​um.
Ami​kor már a nyil​vá​nos vé​cék is sty​lepho​rus chor​da​tusokat ök​len​dez​tek, meg kel​lett vol​na fo​g ad​-
nom Mar ta​ná​csát. A ház az év​szak​hoz ké​pest na​g yon le​hűlt; éj​jel pá​r ás, fe​hér fu​val​lat​nak lát​szott a le​-
he​let. Nem tö​r őd​ve az egy​r e in​kább fö​lém tor​nyo​su​ló ve​széllyel, ne​ki​lát​tam a nyá​r i ké​mialec​ké​nek,
amely ké​jes gyö​nyör​r el töl​tött el. Ma​r ék​szám​r a fog​dos​tam össze a völgy de​for​má​ló​dott oc​to​po​dá​it –
ez volt éle​tem első iz​g al​mas fel​ada​ta.
A házun​kat kö​r ül​ve​vő nyír​fák eköz​ben sós vi​zet könnyez​tek. Meg​pil​lan​tot​tam egy őzet, aki mo​hón
nya​lo​g at​ta egy fa kér​g ét, és tisz​tá​r a úgy fes​tett, mint egy su​tyi​ban fü​ve​ző Bam​bi. Az​tán le​te​le​ped​tem
egy fa​tönk​r e, és fel​ütöt​tem a Blake-nap​ló​kat:

A TI​ZEN​KI​LEN​CE​DIK GE​NE​RÁ​CI​ÓS RUTH BLAKE EM​LÉK​IRA​TAI
HU​SZON​HAR​MA​DIK ÉLET​ÉVÉ​BEN
KÖNNYE​ZŐ NÖ​VÉ​NYEK​RŐL
Jaj a zöld nö​vény​nek, mely​be sós víz, ten​ger​víz avagy vér szi​vá​rog! A Ter​mé​szet iszo​nyo​dik a
fenn​költ Lá​to​ga​tó​tól: ha csak egyet​len nö​vényt érint, az el​ége​ten​dő; ha fát, ak​kor fi​nom​ra őrölt zsír​-
kö​ves dunszt​kö​tés​sel stb. be​bo​rí​tan​dó, hogy meg​előzzük a kórt. A SÓS VÍZ A TÖBB​TOR​KÚ
SZÖRNY​IS​TEN JELE ÉS AZO​KÉ, AKIK A KI​MOND​HA​TAT​LAN NYEL​VE​KET BE​SZÉ​LIK. A TEN​-
GER​VÍZ A KI​ÉHE​ZETT LE​VI​A​TÁ​NOK, PEL​ÁGI​KUS ŐRÖK ÉS CSÁ​POK JELE, ÍGY HÁT A VÉR
CSAK​IS A FÉNYT SEM ÁT​ERESZ​TŐ RÉ​TE​GE​KET MEG​TE​REM​TŐ CSIL​LAG​JE​GYE LE​HET. Nyu​-
ga​lom: az ALÁ​VA​LÓ nem érin​ti a nö​vek​vőt.
EGY​MA​GÁ​BAN KÖNNYE​ZŐ NÖ​VÉNY:
Ös​vény, moz​gás és cso​dás za​rán​dok​út.
TÖB​BED​MA​GÁ​BAN KÖNNYE​ZŐ NÖ​VÉNY:
Kész az Úr lu​ga​sa, most raj​ta​tok a sor, hogy könnyez​ze​tek és ör​ven​dez​ze​tek!
Blake-be​szá​mo​lóm pon​tos és hi​te​les.

Mel​let​te go​lyós​tol​lal az aláb​bi mar​g i​ná​lia volt ol​vas​ha​tó: Hát sen​ki sem fog​ja fel, hogy ez a blake-i
krip​to​fa​sisz​ta is​te​n​imá​dat nem ve​zet se​ho​vá? Bir​ka​nép​ség!
Le a rend​szer​rel! És a dá​tum: 1972.
Ma​dár​csi​cser​g és hal​lat​szott, ám hir​te​len ab​ba​ma​r adt. Az ár​nyé​kok hosszú​kás, he​g yes alak​za​tok​ká
vál​tak. Foj​to​g a​tó nyo​más ne​he​ze​dett a vá​r os​r a. Kö​r ü​löt​tem már min​den fa sót könnye​zett.
– Klassz – sza​ladt ki a szá​mon.
Mi​előtt be​es​te​le​dett vol​na, a vá​r os​ba in​dul​tam. A hét​köz​na​pi te​en​dő​ik el​vég​zé​sén ügy​kö​dő, nyüzs​-
gő em​be​r ek​től szin​te nor​má​lis​nak ha​tott min​den; apró, min​den​na​pi dol​g o​kon, mun​kán, en​ni​va​lón,
csa​lá​don (és ta​lán me​tam​fe​ta​mi​non) járt az eszük, és e ba​na​li​tá​sok mel​lett el​tom​pult a szűn​ni nem aka​-
ró fé​le​lem. Szé​pen be​tá​r az​tam na​r ancs​lé​ből és ipa​r i mennyi​sé​g ű ku​ko​r i​ca​pe​hely​ből.
Az eget óri​á​si, fe​ke​te go​moly​fel​hők bo​r í​tot​ták, a lám​pák kén​szín​be von​ták az uta​kat. Amint el​eredt,
is​mét meg​csap​ta az or​r om a só​szag, és csuk​lyá​mon át is érez​tem, hogy te​a​me​leg az eső. Ki​ö l​töt​tem a
nyel​vem egy csep​pért, de azon nyom​ban ki is köp​tem, ten​g er​ízű és pos​hadt volt. A kö​pet fe​hé​r en csil​-
lo​g ott. Bal​g án hó​nak hit​tem.
De nem az volt. Az ut​cai lám​pák​r ól hosszú, je​g es sókris​tály​fü​zé​r ek lóg​tak. Pók​há​ló​sze​r ű szá​lak fu​-
tot​tak ve​ze​ték​től jár​dá​ig, fal​tól fa​lig. A lám​pák hő​si​e​sen küz​döt​tek, de vil​lany​fé​nyük már csak zöl​des​-
fe​hé​r en pis​lá​kolt. A fő​ut​ca összes par​ko​ló au​tó​ját és bolt​ját be​von​ta a fény. Iz​zad​ni kez​dett a te​nye​r em.
Az utca vé​g é​ből tá​vo​li au​tó​du​dá​lás hal​lat​szott. Sport​ci​pő​met, ha​ja​mat, vál​la​mat és bi​cik​li​g u​mi​mat
is be​lep​te a só. Gyor​san le​sö​pör​tem. Az em​be​r ek sá​pad​tan, der​med​ten és meg​ba​bo​náz​va bá​mul​ták a
csa​pa​dé​kot ka​pu​al​jak​ból és au​tó​ik​ból. Ér​tet​le​nül, se​ké​lyes el​mé​vel néz​ték, mi tör​té​nik, mi​köz​ben a
ke​zem annyi​r a resz​ket​ni kez​dett, hogy ki​esett be​lő​le a pe​hely.
– Mi ez? – ki​ál​tott va​la​ki a gyógy​szer​tár​ból. Egy má​sik hang vá​la​szolt:
– Só!
Si​koly ráz​ta meg az ut​cát. Min​den​ki el​bor​zadt. De nem a ret​te​g és si​ko​lya volt: a jár​da​szi​g e​ten
ugyan​is egy üz​let túl​vi​lá​g i fé​nyé​nek bűv​kö​r é​ben egy lány tán​colt kör​be-kör​be, és ta​pod​ta Con​ver​s​é​-
vel a sót. Hosszú, fé​nyes, pla​ti​na​sző​ke haja és Gar​fi​eld-szí​nű​r e bar​ní​tott bőre volt. A su​lim tele volt a
ha​son​má​sa​i​val. Egy csa​pat spa​g et​ti​pán​tos to​pot vi​se​lő lány egy​más​ba ka​r ol​va, ér​dek​lőd​ve, bár ret​te​-
gő pil​lan​tá​sok​kal fi​g yel​te a tán​cot.
– Va​r ázs​la​tos! – si​kí​tott a lány. – Hát nem va​r ázs​la​tos?
Ek​kor vá​r at​la​nul el​állt a só​eső, min​de​nütt fe​hér​sé​g et hagy​va maga után. Az egész fő​ut​ca olyan lett,
mint​ha ki​hi​póz​ták és ki​fé​nye​sí​tet​ték vol​na. Még a Piz​za Hut-cé​g ér is tisz​tán vi​r í​tott. A gyógy​szer​tár​-
ban va​la​ki sí​r ás​ban tört ki. A lány fel​ka​pott egy ma​r ék kris​tály​port, át​szi​tál​ta az uj​jai kö​zött, mint​ha
ék​szer len​ne, az​tán ra​g yo​g ó mo​sollyal fe​lém for​dult. El​sza​lad​tam.

Ma​g am elé tet​tem a Blake-nap​ló​kat, és ser​ce​g ő kör​ben gyer​tyát gyúj​tot​tam. Fel​kap​csol​tam a ház
összes lám​pá​ját. Még egy Mic​key ege​r es de​r en​g őt is be​dug​tam a kon​nek​tor​ba, hogy szá​nal​mas pom​-
pá​val vi​lá​g ít​sa meg a ku​ta​tá​som. Nagy​já​ból egy órá​ba telt rá​buk​kan​nom a régi, be​r a​g asz​tott le​vél​r e.

A ti​zen​ötö​dik ge​ne​rá​ci​ós Eli​za​beth Blake em​lék​ira​ta​it új​ra​ol​vas​va ta​lál​tam rá erre a tör​té​net​re.
Olyan​nyi​ra kü​lö​nös​nek vél​tem a be​szá​mo​lót, hogy sa​ját sze​mem​mel is meg kel​lett győ​ződ​nöm
róla. An​na​bel​le nagy​né​nim me​sél​te, hogy min​dent el​le​pett a fé​lel​me​te​sen gyö​nyö​rű, szö​ve​vé​nyes
min​tá​kat al​ko​tó pe​nész, a su​gár​út​tól egé​szen a ka​pu​kig. Túl so​ká​ig nem ámul​doz​hat​tam, mert a
pusz​ta lát​vány​tól is meg​fáj​dult a fe​jem.
Pár nap múl​va néz​tem meg újra. A pe​nész el​tűnt. Csu​pán egyet​len lányt ta​lál​tam ott​hon, aki ör​-
ven​dez​ve fo​ga​dott, mi​vel a kör​nyé​kén min​den​ki félt at​tól, hogy meg​kér​dez​ze. Min​den jel arra mu​-
ta​tott, hogy ő lesz az ál​do​zat. A ház összes pók​ja je​len​létet ve​tí​tett a fal​ra, én pe​dig rög​tön tud​-
tam, hogy Ő a ke​vés​bé be​te​gek kö​zül való. Érez​tem a tej mel​lék​ízét. A port. A Ször​ny​úr láz​má​gu​sa​-
i​nak egyi​ke ki​vá​lasz​tot​ta, eh​hez nem fér két​ség. Bá​jos volt, és vi​dám. Úgy tart​ják, a lá​nyok ilyen​-
kor vi​dá​mak, mint az ál​do​za​ti bá​rány le​vá​gás előtt. A dög​vész és a be​he​mót Örö​kö​sök azt te​het​-
nek, amit csak akar​nak. Sze​rin​tem leg​fel​jebb má​ju​sig hagy​ják élni.
Ta​lán, ha a kö​ze​lé​ben ma​rad​tam vol​na, több rész​let​tel szol​gál​hat​tam vol​na, de úgy vél​tem, ez nem
kö​te​les​sé​gem. Óva​to​san oda​csem​pész​tem a nász​aján​dé​kát a ve​ran​dá​ra, és dél​után ma​gá​ra hagy​-
tam. Ké​sőbb me​sél​ték, hogy Pén​tek ha​vá​ban jött el a meny​asszo​nyért, és a kör​nyé​ken ki​tört a spa​-
nyol​nát​ha.
An​na​bel​le néni min​dig azt mon​do​gat​ta: ál​lí​tó​lag, ami​kor ud​va​rol​ni kezd...

Itt el​sza​kadt a pa​pír, An​na​bel​le néni me​sé​je te​hát a fe​le​dés ho​má​lyá​ba me​r ült. Mar né​hány órá​val
ké​sőbb gyer​tyák bűv​kö​r é​ben ta​lált rám, amint lá​za​san jegy​ze​tel​tem ki a meny​asszony szó összes elő​-
for​du​lá​sát.
– Le​zár​ták a fő​ut​cát, hogy fel​lo​csol​has​sák – ha​r an​g oz​ta be. – A kí​nai ka​j​ál​dá​ig áll a dugó. A sü​tő​-
ben van saj​tos ma​ka​r ó​ni, és csak tá​jé​koz​ta​tá​sul köz​löm, hogy a ve​r an​dán annyi roz​ma​r in​g ot füs​tö​lök,
hogy a né​pek azt fog​ják hin​ni, fü​ve​zem.
– A mély​ten​g e​r i ural​ko​dók egyi​ke meny​asszonyt vá​lasz​tott – mond​tam.
– Mi​cso​da?
– Bi​zo​nyí​ték: só​eső a ka​pu​nál, ami je​len eset​ben a fő​ut​ca. Dön​tő bi​zo​nyí​ték: tö​me​ges mennyi​sé​g ű
só a fő​ut​cá​tól, mint te ma​g ad is mond​tad, a kí​nai ka​j​ál​dá​ig, fé​nyes nap​pal, a nö​vek​vő hold ide​jén, je​-
len​tős tá​vol​ság​r a az óce​án​mély​től. Fényt nem is​me​r ő ha​lak fel​buk​ka​ná​sa. Kí​sér​te​ti​es kris​tály​lu​g a​sok.
Nagy​né​ném nem bo​r ult ki, nem kez​dett ká​r om​kod​ni, vagy ilyes​mi. Csu​pán annyit mon​dott:
– Szá​mom​r a ez elég el​csé​pelt apo​ka​lip​szis​nek tű​nik. Mi a ter​ved, kö​lyök?
– Do​ku​men​tál​ni és meg​ö rö​kí​te​ni – vág​tam rá. – Ahogy a Blake-ek szok​ták. Meg​ke​r e​sem a meny​-
asszonyt.
 – Nem – hű​tött le. – A Blake-ek​nél az a szo​kás, hogy tá​vo​labb​r ól né​zik a vi​lág​égést, az​tán le​jegy​zik
a lán​g ok lo​bo​g á​sát. Lát​nod kell, nem rá​lel​ned. Nem egy de​tek​tív​r e​g ény​ben vagy, hé​kás!
Ki​húz​tam ma​g am, és bir​ka​tü​r e​lem​mel ma​g ya​r áz​ni kezd​tem:
– Mar, tör​té​ne​te​sen szü​le​té​sem jo​g án...
– A franc​ba a szü​le​té​sed jo​g á​val! Jé​zu​som, Hes​ter. Én azt ígér​tem anyád​nak, hogy nyá​r on jog​sit
szer​zel és fi​ú​kat csó​kol​g atsz.
Mon​da​ta messze​me​nő​kig fel​há​bo​r í​tott. A saj​tos ma​ka​r ó​nit még több csö​pö​g ő gyer​tya kö​r é​ben fo​-
gyasz​tot​tuk el. Gom​bóc volt a tor​kom​ban. Frap​páns vá​la​szo​kon tör​tem a fe​jem, mint pél​dá​ul: Fel nem
fog​ha​tom, mi​ért ra​gasz​kodsz kép​te​len zagy​va​sá​gok​hoz, Mar! sőt, Mar​ga​ret! Ko​mo​lyan jog​si​r a áhí​toz​-
zak, és fran​ci​á​zá​si szü​zes​sé​g em el​vesz​té​sé​r e a par​ko​ló​ban?
Még​is mi le​het fon​to​sabb, mint a só, a kin​ti éj​sza​ka és a ki​for​dult sze​mek a Ja​mi​son-tó​nál?
– Az a te ba​jod – szó​lalt meg is​mét nagy​né​ném, és ez már ka​pás​ból rosszul kez​dő​dött –, hogy nem
tu​dod, mi az una​lom.
– De​hogy​nem. Egy cso​mó​szor ha​lál​r a unom ma​g am.
– A pro​fán hit​ves​ség unal​mas – foly​tat​ta. – Só​dög​vész? Unal​mas. A fel​is​me​r és, hogy nem me​ne​kül​-
he​tünk, és azért va​g yunk, hogy ki​hasz​nál​has​sa​nak olyan ha​tal​mak, me​lyek​kel nem ve​het​jük fel a har​-
cot... mind​ez unal​mas, te lány?! – kér​dez​te. Ked​venc saj​to​mat, ched​dart re​szelt a ma​ka​r ó​ni​r a, de én
csak tur​kál​tam az étel​ben. – Ha meg​szer​zed a jog​sit, bár​mi​kor el​me​hetsz a Denny’sbe.
– Nem ér​de​kel az a ro​hadt Denny’s!
– Csak azt sze​r et​tem vol​na, hogy ba​r át​kozz, ka​ma​szodj, és ne bo​nyo​lítsd túl a dol​g o​kat – döf​köd​te
mér​g e​sen a ma​ka​r ó​nit. – És hogy mo​so​g ass el. A négy​ből leg​alább egy tel​je​sül​jön! Igaz is, eszed​be
ne jus​son éj​jel ki​lo​póz​ni! Le​ta​pos​nád a roz​ma​r ing​ágyást.
El​lök​tem ma​g am​tól a fé​lig meg​csó​csált ka​ját, né​mán és mél​tó​ság​tel​je​sen le​va​kar​tam az étel​ma​r a​-
dé​kot a tá​nyér​r ól, és be​pa​kol​tam a mo​so​g a​tó​g ép​be.
– Vi​g yél fel rag​ta​paszt a szo​bád​ba! – ki​ál​tott utá​nam Mar.
– Mert?
– Szük​sé​g ed lesz rá, le​hor​zso​lod a tér​ded. A sors elől nem me​ne​kül​hetsz, kö​lyök!
Va​la​mi​lyen ha​tá​sos vissza​vá​g á​son tör​tem a fe​jem. Vé​g ül annyit mond​tam:
– Az ne​vet, aki utol​já​r a ne​vet! – És a le​he​tő leg​ó va​to​sab​ban meg​in​dul​tam fel​fe​lé. Meg​ve​tő​en és di​a​-
dal​ma​san lép​tem fel a lép​cső te​te​jé​r e, sér​tet​le​nül. A szo​bám​ba érve, mi​köz​ben le​há​moz​tam ma​g am​r ól
a ka​puc​nis pul​csit, meg​bot​lot​tam, és térd​del ne​ki​es​tem az öl​tö​ző​asz​tal​ká​nak. Utá​na órá​kig dü​höng​tem
és ago​ni​zál​tam az ágy​ban. A rag​ta​pasz​hoz hoz​zá sem nyúl​tam, mi​vel Spon​g ya Bob-min​tás volt.
Oda​kint el​fe​led​kez​tek a nyár​r ól a he​g yek. A csil​la​g ok kü​lö​nös, csí​pős fényt árasz​tot​tak. Tud​tam,
hogy nem sza​bad bá​mul​nom őket, még​is, az ujj​he​g yem​ben ér​zett bi​zser​g és és a tér​dem​be nyi​lal​ló
fáj​da​lom el​le​né​r e meg​tet​tem. A fák csú​csai gro​teszk alak​za​to​kat for​máz​tak. Pró​bál​tam ol​vas​ni a csil​-
la​g ok ál​lá​sá​ból, de a Mars min​dig ugyan​azt su​g all​ta: vég​zet, kö​ze​leg, ol​tár.
Az egyik csil​lag hu​nyor​g ott, majd le​hul​lott. Bé​nult el​r a​g ad​ta​tás​sal fi​g yel​tem. Az​tán kij​jebb lök​tem
a nyi​kor​g ó ab​lak​táb​lát, ki​pré​sel​tem ma​g am a pár​kány​r a, és le​csúsz​tam az eresz​csa​tor​nán. A föld​r e
köp​tem, hogy eny​hít​sem a roz​ma​r ing​ágyá​son esett kárt, be​mu​tat​tam Mar​nek, és a meny​asszony ke​r e​-
sé​sé​r e in​dul​tam.
A vá​r ost le​igáz​ta az éj. A mo​so​dá​ból foly​do​g á​ló szap​pa​nos po​cso​lyá​ban sprot​nik te​nyész​tek. A
csil​lag a vá​r os ke​le​ti fe​lén zu​hant le, úgy​hogy ka​puc​ni​mat a fe​jem​be húz​va el​su​han​tam a ben​zin​kút
zord te​kin​te​te előtt. Mint​ha az épü​le​tek is fel​ad​ták vol​na a küz​del​met, és hal​do​kol​tak vol​na, mint a
zsák​mány​ál​la​tok. Vet​tem egy au​to​ma​tás kó​lát.
Azt szür​csöl​g et​ve en​g ed​tem, hogy a lá​bam vi​g yen elő​r e és to​vább, úton, si​ká​to​r on és par​kon ke​-
resz​tül. Nem érez​tem fé​lel​met. A Blake-ek böl​cseb​bek, mint​sem hogy fél​je​nek. Ne​ki​vág​tam a la​kó​há​-
zak sora mö​g ött kez​dő​dő er​dős rész​nek, és ad​dig bo​lyong​tam, amíg rá nem lel​tem egy nyír​fa​cse​me​-
té​r e fel​nyár​sa​ló​dott dög​lött cá​pá​r a.
Ha​tal​mas feje ocs​má​nyul de​for​má​ló​dott, a fa fe​hér ha​sát szúr​ta át. Ki​lóg​tak a be​lei. Az ágak nyög​-
tek a sú​lya alatt. Kü​lön​fé​le úszók és uszo​nyok tar​kí​tot​ták, nem ha​son​lí​tott azok​r a a cá​pák​r a, ami​ket
ed​dig ak​vá​r i​u​mok​ban lát​tam. Kö​r ü​löt​te, va​la​ki​nek a kert​jé​ben egy ki​puk​kadt fel​fúj​ha​tó me​den​ce és
egy fel​bo​r ult kis​döm​per he​vert. Vá​r at​la​nul ki​g yúlt a ker​ti lám​pa, ha​lot​ti pom​pá​val von​va be az ál​la​-
tot: vér​ha​bos szá​ját, hosszú, nyál​kás tes​tét és cson​tos po​fá​ját.
A ház ab​la​ká​ban fel​húz​ták a re​dőnyt.
– Hahó! – ki​ál​tott va​la​ki. – Hát te vagy az.
A fé​nyes hajú lány volt, aki úgy tán​ci​kált a só​eső​ben, mint egy kö​lyök​ku​tya. Most is volt raj​ta csil​-
lá​mos szem​fes​ték. A cápa felé bök​tem.
– Tu​dok róla – le​g yin​tett. – Dél​után óta he​ver ott. Undi, mi?
– Sze​r in​ted nem dur​va? – pu​ha​to​lóz​tam. – Té​g ed egy ki​csit sem ké​szít ki az ilyes​mi?
– Is​me​r ed a Punk’d című so​r o​za​tot? – sze​g ez​te ne​kem a kér​dést, időt sem hagy​va a vá​lasz​r a. – Ne​-
kem azt mond​ták, le​het, hogy ez is ah​hoz ké​szült, de nem ta​lál​tam a té​vé​ben, ezért a You​Tu​be-on néz​-
tem meg. Tök jó! Az em​be​r ek vic​ce​sen re​a​g ál​nak, ami​kor meg​szí​vat​ják őket. Amúgy te is el​ej​tet​ted a
ku​ko​r i​ca​pely​hed. Biz​ton​ság​ba he​lyez​tem, de na​siz​tam be​lő​le.
– Nem is tud​tam, hogy lé​te​zik meg​ta​lá​lói ti​zed – mond​tam szenv​te​le​nül.
A lány fel​ka​ca​g ott. Mint aki​nek lö​vé​se sincs a po​én​r ól.
– Lát​ta​lak a Ja​mi​son-tó​nál – szó​lalt meg az​tán. Meg​le​pett. – Egye​dül vol​tál. Hogy hív​nak?
– Mi​ért jó ne​kem, ha meg​mon​dom?
Is​mét ne​ve​tés​ben tört ki, de ez​út​tal ér​tel​me​seb​ben, nem úgy, mint a tap​so​lós mű​so​r ok kö​zön​sé​g e.
– Be​mu​tat​koz​zak előbb én?
– Hü​lye len​nél.
Ki​ha​jolt az ab​la​kon, csil​lo​g ó haja One Di​r ec​ti​o n-ös pó​ló​já​r a hul​lott. Az ég bo​r on​g ós ár​nya​kat ve​-
tett a ház​r a. A le​ve​g ő​ben cá​pa​r ot​ha​dás sza​g a ter​jen​g ett.
– A ha​lan​dók csak Szi​vár​vány​nak ne​vez​nek. Szi​vár​vány Ki​p​ley va​g yok.
Úr​is​ten! – su​hant át az agya​mon.
– És te tű​r öd ezt?
– Hé​kás, meg​egyez​tünk! Té​g ed hogy hív​nak?
– Nem egyez​tünk meg – he​lyes​bí​tet​tem, majd hoz​zá​tet​tem: – A ha​lan​dók Hes​ter​nek hív​nak. A ne​-
vem Hes​ter Blake.
– Hes​ter – íz​lel​g et​te a ne​vem, akár egy cu​kor​kát, majd meg​is​mé​tel​te: – Hes​ter! – és re​ked​ten fel​ka​-
ca​g ott. Bosszús​nak tűn​het​tem, mert har​mad​szor​r a is föl​ne​ve​tett, és ki​je​len​tet​te: – Bo​csi! Hü​lye ne​ved
van. – Ezt né​mi​leg erős​nek érez​tem egy Szi​vár​vány nevű egyén szá​já​ból.
Be​lém ha​sí​tott, hogy meg​ta​lál​tam, akit ke​r es​tem. Biz​to​san meg​érez​het​te, hogy be​szél​g e​té​sünk ha​-
mar le​ful​ladt, mert ki​je​len​tet​te:
– Le​g yünk ba​r á​tok.
– Itt a hát​só kert​ben? Egy dög​lött cápa tár​sa​sá​g á​ban? Éj​nek évad​ján?
– Me​dú​zák úsz​nak a für​dő​ká​dam​ban – ha​r an​g oz​ta be Szi​vár​vány, ami egy​szer​r e volt meg​le​pő és
nem meg​le​pő, ugyan​ak​kor egye​dül​ál​ló​an tak​ti​kus lé​pés. Majd hig​g ad​tan hoz​zá​tet​te: – Té​ged ér​de​kel,
ami itt zaj​lik. Sen​ki mást nem. Min​den​ki fo​sik et​től, ki​vé​ve en​g em... és té​g ed... szó​val...
Hir​te​len el​tűnt a ker​ti fé​nyek bűv​kö​r é​ből, és új​ból fel​buk​kant lent, a fel​nyi​tott zacs​kó pely​het lo​bog​-
tat​va.
 – Vissza​kap​nád a pely​he​det.
Uhh! Ne​kem még so​sem mond​ták, hogy le​gyünk ba​rá​tok. Fő​leg nem olya​nok, akik fel​tű​nő​en ki
nem mo​san​dó haj​kon​di​ci​o ​ná​lót hasz​nál​nak. Én ba​ba​ko​r om óta a John​son & John​son-féle No More
Te​arst hasz​ná​lom, mert be​vált. Ennyi. Bi​zal​mat​lan vol​tam, so​sem vol​tam nép​sze​r ű. A leg​na​g yobb is​-
ko​lai elő​r e​lé​pé​sem az volt, hogy már nem azt mon​do​g at​ták rám, hogy di​lis, ha​nem azt, hogy gót. A
töb​bi lány gyű​löl​te a kü​lönc​kö​dést, de a gót stí​lust el tud​ták fo​g ad​ni. Egye​sek még Night​wish-al​bu​-
mok​r ól is be​szél​tek hoz​zám. Hogy tel​jes le​g yen az össz​kép, a ha​ja​mat is fe​ke​té​r e fes​tet​tem, és on​nan​-
tól kezd​ve nem szól​tak be.
Nem fél​tem Szi​vár​vány Ki​p​ley meg​ve​té​sé​től. Az idő​po​csé​ko​lás​tól an​nál in​kább. De túl nagy volt a
kí​sér​tés.
– Hol​nap vissza​jö​vök – mond​tam –, meg​né​zem a cá​pát. Fe​de​zet​ként tartsd meg a pely​het.
– Ki​r ály – vi​g yor​g ott, mint​ha tud​ta vol​na, mi az a fe​de​zet. Ki​vil​lan​tak hó​fe​hér fo​g ai. – Ki​r ály.
A jog​si és a csó​ko​ló​zás vár​hat. Ha​za​fe​lé rep​des​tem az öröm​től, hi​szen meg​lel​tem a meny​asszonyt.


Más​nap el​battyog​tam Szi​vár​vá​nyék dü​le​de​ző kert​vá​r o​si há​zá​hoz. Jó da​r a​big cso​dál​tuk az el​ha​g ya​-
tott cá​pát nap​pa​li fény​ben. Az iPho​ne-om se​g ít​sé​g é​vel meg​ál​la​pí​tot​tam, hogy egy mit​su​ku​ri​na ows​to​-
nival, azaz ko​bold​cá​pá​val van dol​g unk. Az​tán ész​r e​vet​tem, hogy a fa kö​r ül szé​les kör​ben le van ta​-
pos​va a fű, és a pó​kok ott​hagy​ták har​mat​csep​pes há​ló​i​kat – mind​ez je​lez​te a ször​nye​teg el​jö​ve​te​lét.
Va​la​hogy a park​ban kö​töt​tünk ki. Szi​vár​vány egész úton a has​lán​cát csör​g et​te.
Vet​tem egy új​sá​g ot, és rá​ve​tet​tem ma​g am a hí​r ek​r e. A cím​la​pon ez állt: GLO​BÁ​LIS FEL​ME​LE​GE​-
DÉS VAGY GLO​BÁ​LIS FI​GYEL​MEZ​TE​TÉS? Hosszan ér​te​kez​tek a csa​pa​dé​kok al​ká​li​fém-tar​tal​má​r ól
vagy mi​r ől, és vé​g ül meg​ál​la​pí​tot​ták, hogy csu​pán egy tu​dóst fog​lal​koz​tat​nak a fő​ut​cá​ban le​zaj​lott
ese​mé​nyek.
– Tu​dó​sok! – le​g yin​tett Szi​vár​vány meg​ve​tő​en.
– A tu​do​mány​nak is meg​van a maga he​lye – te​ker​tem össze a la​pot. – Csak nem most. A tu​do​mány
nem ma​g ya​r áz​za a só​fú​vást és a mély​ten​g e​r i her​ken​tyűk fel​nyár​sa​ló​dá​sát.
– Te él​ve​zed ezt – mond​ta ra​va​szul. – Rá vagy kat​tan​va az ese​mé​nyek​r e.
Volt eb​ben a lány​ban va​la​mi tahó kí​ván​csi​ság. Mint​ha egy ön​ma​g á​ba for​du​ló vá​r os ha​lál​tu​sá​ja
mind​ö ssze egy ce​leb​bot​r ány len​ne. Va​jon az én vi​sel​ke​dé​sem vál​tot​ta ki be​lő​le ezt?
– Nem – ha​zud​tam –, és csak vén trottyok mond​ják, hogy rá vagy kat​tan​va.
– Kuss! Tu​dod, hogy ér​tem.
– Vedd úgy, hogy hely​szí​ni tu​dó​sí​tó va​g yok, aki do​ku​men​tál​ja az ese​mé​nye​ket. Tu​dom, mi kö​vet​-
ke​zik, és pá​holy​ból kí​vá​nom néz​ni.
Sze​me ki​ke​r e​ke​dett, arca el​ko​mo​r ult. Ami​kor kö​ze​lebb ha​jolt, Speed Stick il​la​ta volt.
– Hon​nan tu​dod?
Ar​r ól nem szólt a csa​lá​di fáma, be​szél​he​tünk-e nyíl​tan a do​log​r ól. Több​nyi​r e nem, mi​vel a Blake-
ek min​dig is tisz​tá​ban vol​tak az​zal, hogy Kasszand​r a​ként te​kin​te​nek rá​juk, és úgy​sem hisz​nek ne​kik.
Tő​lem még soha sen​ki sem kér​dez​te ezt.
– A jö​vő​be lá​tok, és amit lá​tok, min​dig be​iga​zo​ló​dik – fe​lel​tem.
– Úr​is​ten. Jó​solj!
Úgy ha​tá​r oz​tam, egy Blake-től tel​he​tő leg​lát​vá​nyo​sabb mó​don pro​du​ká​lom ma​g am: be​le​néz​tem a
nap​ba, szem​ügy​r e vet​tem a ka​var​g ó fel​le​g e​ket, egy olaj​fol​tot a pa​dun​kon és a föl​dön kú​szó fo​lyon​-
dárt. Az​tán ta​nul​má​nyoz​tam a ro​ha​nó em​be​r ek ár​nya​it, és meg​szá​mol​tam, hány ve​r éb röp​pent fel
ijed​ten a szö​kő​kút ká​vá​já​r ól.
 – A ka​la​pos fic​kó szom​ba​ton ma​g á​r a gyújt​ja a há​zát. A ko​co​g ó öt per​cen be​lül el​ej​ti az ener​g i​a​i​ta​-
lát. A rend​ő r​ség ok​tó​ber első he​té​ben le​tar​tóz​tat​ja a pi​r os ka​bá​tos fic​kót. – Majd össze​g yűj​töt​tem a
nyá​lam, és min​den cécó nél​kül, la​zán oda​köp​tem a fűre. Az ered​mény a kö​vet​ke​ző volt:
– Dél​nyu​g at-Auszt​r á​li​á​ban gi​g an​ti​kus ro​mok​r a fog​nak buk​kan​ni. Egy ho​mo​kos sík​sá​g on. Hét ré​-
gész. Va​la​mi​kor a tél fo​lya​mán. Bocs, nem tu​dom pon​to​sab​ban be​lő​ni, nincs elég nyá​lam.
Szi​vár​vány​nak le​esett az álla. A ko​co​g ó pe​dig el​ej​tet​te az italt, amely kék hi​deg zu​hany​ként hullt a
föld​r e. Én csak annyit mond​tam:
– A töb​bi két hó​nap múl​va de​r ül ki. Mond​ha​tod, hogy vé​let​len egy​be​esés. Per​sze nem az lesz.
– Ci​g ány! – csat​tant fel vád​lón.
Azt hit​tem, ha​zug​nak vagy zak​kant​nak ne​vez, de a ci​gányra nem szá​mí​tot​tam.
– Nem. Amúgy ez gyű​löl​kö​dő meg​jegy​zés volt. Ha ket​tőnk jö​vő​jé​r e vagy kí​ván​csi, hát tudd meg,
hogy ha​ma​r o​san, nem tu​dom, mi​kor, fel​buk​kan a vá​r o​sunk​ban egy go​nosz ha​ta​lom, ami ma​g á​nak
kö​ve​tel egy ha​lan​dót, és di​a​dal​ma​san min​dent tönk​r e​zúz. Én fel​jegy​zem az ese​mé​nye​ket a le​szár​ma​-
zot​ta​im​nak és azok le​szár​ma​zot​ta​i​nak, és amint az a ro​ko​na​im és az is​me​r et​len erők köz​ti meg​ál​la​po​-
dás​ban áll, meg​me​ne​kü​lök.
Azt vár​tam, hogy fa​kép​nél hagy, vagy megint ki​r ö​hög. Ehe​lyett meg​kér​dez​te:
– És én mit te​he​tek?
Elő​ször éb​r edt ben​nem szá​na​lom a ra​g yo​g ó hajú, Con​ver​se ci​pős, sá​padt arcú, hosszú lábú, őszin​te
mo​so​lyú lány iránt. Le fog​ják von​szol​ni a fe​ne​ket​len mély​ség​be, ahol név​te​len ha​ta​lom la​ko​zik, ahol
a fé​nyen túl pusz​tí​tó éh​ség ólál​ko​dik, ahol nincs Katy Perry.
– Csak annyit te​hetsz, hogy resz​ket​ve kö​ve​ted őmély​sé​g ét – vá​la​szol​tam –, bár nem tűnsz resz​ke​tős
tí​pus​nak.
– Nem! Úgy ér​tet​tem: mit te​he​tek, hogy se​g ít​sek ne​ked? – fa​kadt ki, mint​ha egy idi​ó ​tá​hoz be​szél​ne.
– Nincs több Punk’d rész a gé​pe​men, nem is​me​r ek itt sen​kit, és jú​li​us​ban amúgy is ha​za​me​g yek.
– És a töb​bi lány?
– Azok? – le​g yin​tett le​mon​dó​an. – Kit ér​de​kel​nek? Azt aka​r om, hogy te sze​r ess, nem ők.
Sze​r en​csé​r e az idi​ó ​ta​sá​g o​kat, ami​ket ez​u​tán mo​tyog​tam, fél​be​sza​kí​tot​ta egy si​koly. Lucs​kos, ar​te​r i​-
á​lis vér spric​celt fel a szö​kő​kút​ból, és csá​pok len​g e​dez​tek lá​g yan a le​fo​lyó​ban. A kút pe​r e​mén apró
po​li​po​kat do​bott ki a tö​mör vér​ö m​leny, és a par​kot kö​r ül​ve​vő le​ve​g ő úgy meg​der​medt, mint​ha szív​-
ro​ha​ma lett vol​na.
Vég​te​le​nül las​san kö​ze​led​tem a csá​pos-úszós izék​től hem​zse​g ő szö​kő​kút​hoz, amely el​haj​lott a ha​-
tal​mas súly alatt. Be​le​nyúl​tam a vér​be, de fel​si​kol​tot​tam, mert fog​va​cog​ta​tó​an hi​deg volt. Vö​r ö​set
fröccsent​ve rán​tot​tam vissza a ke​zem, amely gő​zöl​g ött a le​ve​g ő​ben.
Te​nye​r em vé​r é​ben meg​pil​lan​tot​tam a jö​vőt. Le​o l​vas​tam a ha​lott hold hely​ze​tét, amely már nem ke​-
ring a Föld kö​r ül. Lát​tam a messzi csil​la​g ör​vény​ben rej​lő zsar​nok ál​dá​sát is. Azt hit​tem, el​lá​tok Szen​-
ti​ván-éjig, de ami​kor le​huny​tam a sze​mem, csak ful​dok​ló​kat lát​tam min​de​nütt. A park​ból raj​tunk kí​-
vül min​den​ki el​me​ne​kült. Elő​kap​tam a jegy​ze​te​i​met, igaz, uj​ja​im össze​ma​sza​tol​ták őket, mert úgy
szét​fagy​tak, hogy alig bír​tam fog​ni a tol​lat. De a név kö​te​lez. Há​r om​szor kel​lett ne​ki​ve​sel​ked​nem,
hogy az anya​nyel​ve​men tud​jak írni.
– Be​fe​jez​ted? – gug​g olt mel​lém a lány. Ész​r e sem vet​tem, hogy han​g o​san mo​tyo​g ok. Le​pöc​cin​tett a
gal​lé​r om​r ól egy al​vadt vér​da​r ab​kát, majd ki​je​len​tet​te: – Együnk McNug​g et​st, irány a Meki!
– Miss Ki​p​ley! – dör​r en​tem rá, és nyel​vem nem a ha​lan​dók nyel​vén szólt. – Te meg​ő rül​tél!
Ott​hagy​tuk a seb​ként lük​te​tő szö​kő​ku​tat, vissza sem néz​tünk. Vet​tünk McNug​g et​st.


 So​sem ta​lál​koz​tam még Szi​vár​vány​hoz ha​son​ló​val. De azt hi​szem, sen​ki sem. Az ég​vi​lá​g on min​-
den ér​de​kel​te, ami en​g em nem: Sepho​r a ak​ci​ó k, a New Girl ma​g a​zin, Nic​ki Min​aj, ugyan​ak​kor kü​lö​-
nö​sen ma​g á​val ra​g a​dó​an tu​dott ma​g as​r ól le​szar​ni dol​g o​kat, és nem a szép lá​nyok meg​szo​kott mód​-
ján. Egy​sze​r ű​en úgy tűnt, nem ér​zé​ke​li, hogy az em​be​r ek​nek más dol​g a is akad, mint az ő szín​pa​dán
ját​sza​ni. Volt ben​ne va​la​mi, ami mi​att el​ütött má​sok​tól, hi​á​nyoz​tak be​lő​le az át​lag​em​be​r ek tu​laj​don​sá​-
gai. Egy gyen​g e pil​la​na​tom​ban még az a gon​do​lat is át​su​hant raj​tam, hogy ha​son​lít rám.
A nap hát​r a​lé​vő ré​szét McNug​g ets-za​bá​lás​sal töl​töt​tük, mi​köz​ben a vá​r os​ban lóf​r ál​tunk, és min​den​-
fé​lét meg​néz​tünk. Fel​je​g yez​tem a je​len​létet: le​csu​pa​szí​tott hal​szál​kák je​len​lé​tét a te​le​fon​ve​ze​té​ke​ken.
Szi​vár​vány min​dent meg​bök​dö​sött a ci​pő​je or​r á​val, és fo​lya​ma​to​san be​szélt.
– Ked​venc szí​ned? – tu​da​kol​ta.
A ben​zin​kút mö​g öt​ti, ten​g e​r i​r ó​zsák​kal bo​r í​tott szik​la​fa​lat bön​g ész​ve fe​lel​tem neki:
– Fe​ke​te.
– Ked​venc tan​tárgy? – foly​tat​ta, ké​tes ere​de​tű McNug​g ets-ola​jat nya​lo​g at​va az uj​ja​i​r ól, mi​köz​ben
nyú​zott ha​la​kat vizs​g ál​g at​tunk egy tisz​tá​son.
– Fi​zi​ka és iro​da​lom.
– Ked​venc fér​fi hí​r es​ség?
– A Cos​móban ol​va​sol ilye​ne​ket? Passz.
Ren​dü​let​le​nül fag​g a​tott a ta​ná​r a​im​r ól, hogy idi​ó ​ták-e a su​li​ban a lá​nyok, ar​r ól, ho​g yan vé​le​ke​dem
az ebo​lá​r ól, a CSI-ról és a The Lonely Is​land​r ől. Ami​kor be​fe​jez​tük a vá​r os is​me​r et​len ne​vek​be ren​-
de​ző​dött, ki​szá​r adt szi​va​csa​i​nak vizs​g á​la​tát, be​té​ved​tünk a mozi elő​te​r é​be, és elő​ze​te​se​ket néz​tünk.
Egyi​künk sem lát​ta még azo​kat a fil​me​ket, de nem is állt szán​dé​kunk​ban meg​néz​ni őket.
Azon kap​tam ma​g am, hogy anyám​r ól is be​szé​lek neki. Ami​kor rá​kér​dez​tem, ná​luk mi a hely​zet,
csak annyit mon​dott:
– Öten va​g yunk test​vé​r ek. – Sa​ját csa​lá​di zűr​je​im is​me​r e​té​ben in​kább nem is fag​g at​tam to​vább.
Ami​kor le​szállt az éj, vé​le​mé​nyem sze​r int kis​sé el​si​e​tett kö​vet​kez​te​tés​ként ki​je​len​tet​te, hogy „hol​-
nap úgy​is ta​lizunk”. „Mond​juk, tíz felé, mert min​dig szösz​mö​tö​lök a reg​g e​li​vel.”
Ott​hon nem tud​tam hova ten​ni ezt az egé​szet. Nyu​szis kö​r öm​lakk​ja volt. Min​de​nen kun​co​g ott. Na​-
rancs​le​vet lo​pott a mo​zis ita​la​u​to​ma​tá​ból... igaz, a mo​zis ita​la​u​to​ma​tá​ból min​den​ki lo​pott na​r ancs​le​-
vet. Dur​ván rá volt áll​va a mú​mi​ás fil​mek​r e. Még​is az ide​g e​sí​tett ben​ne a leg​job​ban, hogy le​nyű​g ö​zött
az irán​tam való ér​dek​lő​dé​se, és úgy tett, mint​ha még so​sem ta​lál​ko​zott vol​na olyas​va​la​ki​vel, mint
Hes​ter Blake.
Ér​dek​lő​dé​sé​nek moz​g a​tó​r u​g ó​ja leg​in​kább az una​lom le​he​tett, ami nem is baj, hi​szen az én ér​dek​lő​-
dé​se​met is csak az kel​tet​te fel, hogy ő a meny​asszony. Éj​jel el​tű​nőd​tem, mit je​g yez​zek le. A Ful​lasz​tó
Mély​sé​gek des​po​tá​ja kö​zü​lünk vá​lasz​tot​ta ki ará​ját, aki​nek csil​lo​gó Sam​sung​ja van. Nyug​ta​lan álom​ba
kun​cog​tam ma​g am.


Az el​kö​vet​ke​ző na​pok​ban több​ször is le​súj​tott a vég​zet az egy​r e szik​kad​tabb vá​r os​r a, én pe​dig fel​-
je​g yez​tem a meg​nyil​vá​nu​lá​sa​it, mi​alatt úti​tár​sam gyors​tal​pa​lót tar​tott ne​kem az ál​ta​la lá​tott összes
szap​pan​o pe​r a tar​tal​má​ból. Úgy tűnt, a leg​több​jü​ket fél​be​hagy​ta, de így is bő​ven trak​tált meg​le​pe​tés​-
ter​hes​sé​g ek be​fe​je​zet​len re​g é​i​vel. Mar be​pöc​cent, mi​után le​ta​pos​tam a roz​ma​r ing​ágyá​sát, úgy​hogy a
le​he​tő leg​több időt töl​töt​tem há​zon kí​vül; fő​leg ezért lóg​tam Szi​vár​vánnyal.
Nem akar​tam meg​ked​vel​ni, mert az ő vég​ze​te mind​annyi​unk vég​ze​té​nek oko​zó​ja lesz, és nem akar​-
tam meg​ked​vel​ni, mert ő olyan volt, mint a töb​bi lány, én pe​dig nem. És nem akar​tam meg​ked​vel​ni,
mert min​dig tud​ta, mi​kor ka​mu​zom. Dü​hí​tett. És nem tu​dom, mi​ért.
 Be​sé​tál​tunk az er​dő​be, ahol rend​sze​r ez​tem a jegy​ze​te​i​met. Ki​te​r í​tet​tem a la​po​kat a fűre, és fa​ágak​r a
ag​g at​tam őket, mi​köz​ben Szi​vár​vány han​g o​san böm​böl​tet​te Sam​sung​já​ból a ze​nét. Fel​tűr​tük nad​r ág​-
szá​r un​kat (leg​alább​is én, ő amúgy sem vi​selt térd alá érő sor​tot), és na​poz​tat​tuk a hát​són​kat. Az órák
na​pok​nak tűn​tek, a na​pok pe​dig vég​te​len​nek.
Tud​ni akar​ta, sze​r in​tem mi fog tör​tén​ni ak​kor, ami​kor mind​annyi​unk​r a „le​csap a pusz​tí​tás”. Egy
pil​la​na​tig fél​tem, hogy lel​ki​is​me​r et-fur​da​lá​som lesz.
– Nem tu​dom. – Az er​dei ta​laj hű​vös​nek ér​ző​dött. – So​sem lát​tam még tö​me​ges pusz​tí​tást. Az Óce​án
Ura mu​tat​koz​ni fog. Az em​be​r ek meg​ő rül​nek. Ren​g e​te​g en meg​hal​nak.
Szi​vár​vány oda​g ör​dült hoz​zám, ha​já​ba ágak ra​g ad​tak. Ma két túl​zot​tan vas​tag vo​nal​lal húz​ta ki a
sze​mét, ami​től úgy fes​tett, mint egy ki​al​vat​lan pan​da.
– Szok​tál a ha​lál​r a gon​dol​ni, csaj​szi​kám? – kér​dez​te.
Eszem​be ju​tott Mar, aki nem éli meg az öt​ve​net.
– Nem – fe​lel​tem. – Az én csa​lá​dom​ban min​den​ki fi​a​ta​lon hal meg. Sze​r in​tem fö​lös​le​g es ezen pa​-
ráz​ni.
– Ta​lán ak​kor halsz meg, ami​kor itt eljő a vég – tű​nő​dött han​g o​san. – Meg​hal​hat​nánk drá​ma​i​an,
együtt. Mit szólsz?
Erre azt mond​tam:
– A csa​lá​dom és a Vi​lág​pusz​tí​tó egyez​sé​g et kö​töt​tek, hogy nem le​szünk je​le​né​se​ik já​r u​lé​kos vesz​te​-
sé​g ei. Egye​dül halsz meg, Ki​p​ley.
Nem bo​r ult ki. Kar​já​val az alj​nö​vény​zet​be túrt, lá​bát ki​nyúj​tot​ta, és él​ve​zet​tel ri​szál​ta kes​keny csí​-
pő​jét a de​r en​g ő, kö​zöm​bös er​dei fény​ben.
– Re​mé​lem, iszo​nyú szo​mo​r ú le​szel – mond​ta. – És egy évig gyá​szol​ni fogsz.
– Te nem félsz a ha​lál​tól?
– So​sem fél​tem a ha​lál​tól.
Nem bír​tam ki, hogy ki ne bök​jem:
– Mert nem vagy ép​eszű. – Mire ő har​sog​va fel​ka​ca​g ott, és a pó​lóm​r a ha​jí​tott egy le​ve​lek közt ta​-
lált, ki​szá​r adt me​dú​zát.
Azon az éj​sza​kán is​mét el​töp​r eng​tem az ír​ni​va​ló​kon: A sok vég​ta​gú rém, aki a hul​lám​mély​ben la​ko​-
zik, in​nen vá​lasz​tott arát, aki a vi​lág leg​ri​bi​sebb rö​vid​na​ci​ját vi​sel​te, és ne​ve​tett a po​én​ja​i​mon. Alud​-
tam, rém​ál​mok​kal.


A kö​zel​g ő eső néha csu​pán lég​zést fáj​dí​tó köd​per​met, néha vi​szont re​pesz​nek hat. A nap for​r ón tű​-
zött, gő​zöl​g ő asz​falt aro​má​ja foj​to​g at​ta a le​ve​g őt. Ná​lam er​nyő volt, Szi​vár​vány pe​dig fe​ke​te gu​mi​-
csiz​má​ban cup​po​g ott mel​let​tem.
Az egyik este Mar kö​ze​le​dé​si kí​sér​let gya​nánt tort​il​la​le​vest ké​szí​tett. Ke​dé​lyes han​g u​lat​ban et​tünk,
és rá​di​ó t hall​g at​tunk. A hí​r ek​ben már nem be​szél​tek sem só​eső​r ől, sem hal​tö​meg​r ől. Nem le​pőd​tem
meg. A fé​le​lem meg​bé​nít, és aki el​len​sze​g ül a meg​ér​zé​sek​nek, kény​szerzub​bony​ban köt ki.
– Mi​ért az a csa​lá​di mot​tónk, hogy a sors elől nem me​ne​kül​hetsz? – tu​da​kol​tam. Nagy​né​ném azon​-
nal rá​vág​ta:
– A túl​élé​sért. A mi szak​mánk​ban nem él so​ká​ig, aki el​len​sze​g ül a té​nyek​nek. Sőt a mi szak​mánk​-
ban egy​ál​ta​lán nem élünk so​ká​ig, és punk​tum. Ja, amúgy Ted, a ben​zin​ku​tas me​sél​te, hogy lá​tott té​g ed
egy lánnyal.
– Ted, a ben​zin​ku​tas rossz in​for​má​tor – mond​tam. – Tér​jünk a lé​nyeg​r e: soha egy Blake sem pró​-
bál​ta a jö​ven​dő​mon​dás ké​pes​sé​g ét cse​lek​vés​r e vál​ta​ni?
 – Elég idi​ó ​ták len​nénk, mert mint kis​mil​li​ó ​szor el​mond​tam, ez nem mű​köd​ne – ka​var​g at​ta a le​ve​sét
Mar. – Nem akar​lak be​pe​r el​ni, kö​lyök, egy​sze​r ű​en örü​lök, hogy ba​r á​tok​r a lel​tél ahe​lyett, hogy jós​la​-
tok​ba mé​lyed​nél és The Cure-t hall​g at​nál.
– Mar, én so​sem hall​g at​tam olyas​mit.
– Meg​ta​lál​tad a meny​asszonyt?
Le​sü​tött szem​mel bó​lin​tot​tam. Mar el​g on​dol​kod​va ol​dal​r a bil​len​tet​te a fe​jét. Ha​lán​té​kán ősz tin​csek
je​len​tek meg, ami​től nem elő​ször szo​mo​r od​tam el, és el​ö n​tött a csil​la​pít​ha​tat​lan ke​se​r ű​ség. Csak
annyit mon​dott:
– Oké. Megint po​li​pok vol​tak az át​ko​zott szennyes​ko​sár​ban. Ami​kor en​nek az egész​nek vége, meg​-
ta​nu​lod, mi​lyen össze​rak​ni a ki​ra​kós da​rab​ja​it. A mély​hű​tő​ben van cit​r o​mos fa​g yi.
Nem is po​lip, ha​nem ok​to​po​da, de mind​egy. El​mo​so​g at​tam. Utá​na meg​et​tünk fe​jen​ként két óri​á​si
adag cit​r o​mos fa​g yit. A ház​ban min​den ott​ho​no​san el​csen​de​se​dett; a kre​denc gyer​tyái vak​me​r ő​en
küz​döt​tek a sö​tét​ség​g el.
– Mar – szó​lal​tam meg –, mi len​ne, ha eset​leg va​la​ki ke​r eszt​be ten​ne az óce​án​fe​né​ken és a hul​lám​-
mély​ben ra​bo​kat tar​tó mély vízi dé​mo​nok​nak? Ab​szo​lút fel​té​te​les mód​ban.
– Egyet​len Blake sem kö​ve​tett még el ef​fé​le os​to​ba​sá​g ot vagy már​tí​r om​sá​g ot, hogy ki​de​r ít​se. – Te
sem erre szü​let​tél, Hes​ter.
Va​jon ez​zel meg akart bán​ta​ni? Mert nem jött össze. De nem ám.
– A kö​vet​ke​ző kér​dé​sed az lesz: Ho​gyan néz​het​jük tét​le​nül má​sok ha​lá​lát? – foly​tat​ta, és elő​vet​te a
zse​bé​ből esti ci​g a​r et​tá​ját. – Mi​vel va​g yok, aki va​g yok, meg​ér​tem, hogy ne​ked is egy​faj​ta túl​élé​si út​-
mu​ta​tó​r a van szük​sé​g ed, nem okí​tó fej​mo​sás​r a. Azt ta​ná​cso​lom: mi​nél ke​vés​bé folysz bele, an​nál
egy​sze​r űbb lesz a dol​g od. És Hes​ter... – foly​tat​ta, mire tö​ké​le​te​sen szenv​te​len arc​cal fel​néz​tem. – Én
nem a sor​som elől me​ne​kü​lök. – Az​zal ci​g a​r et​tá​r a gyúj​tott. – Ne me​ne​külj má​sok sor​sa elől sem!
Nincs jo​g od hoz​zá. Blake vagy, nem Is​ten.
– Nem én akar​tam Blake len​ni! – ki​ál​tot​tam, le​csap​tam a fagy​is​tá​lat a kre​denc​r e, és ki​vi​har​zot​tam.
A le​he​tő leg​han​g o​sab​ban döng​tem fel a lép​csőn, de nem elég han​g o​san ah​hoz, hogy el​nyom​jam
nagy​né​ném üvöl​té​sét:
– Ha dön​tés​hely​zet​tel aján​dé​koz meg a sors, kö​lyök, be​csüld meg!


Szi​vár​vány​nak is fel​tűnt, hogy mor​cos va​g yok. De hála az ég​nek, nem jött az​zal, hogy fel a fej​jel,
és nem is kí​ván​csis​ko​dott, mi a gond. Ő nem olyan tí​pus. A völgy​ben alá​szállt a köd, az em​be​r ek pe​-
dig az ut​cá​kon bók​lász​va hab​la​tyol​tak a lég​kö​r i nyo​más​r ól. A bol​tok be​zár​tak. Kés​tek a bu​szok. Az
észak​ke​le​ti vá​r os​r ész​ben va​la​ki már nem bír​ta, és fej​be lőt​te ma​g át.
Én nem érez​tem sem​mi ilyes​mit, sőt ami​kor hű​vös szél kezd​te ci​r ó​g at​ni a nya​ka​mat, és tisz​ta, ten​-
ger- és ten​g er​mel​lék-il​la​tú le​ve​g őt so​dort fe​lém, bol​dog​ság lett úrrá raj​tam. De ér​zel​mi csí​r á​já​ban
foj​tot​tam el. Szi​vár​vány per​sze jó​ked​vű ma​r adt, és ér​zé​ket​len, akár egy tus​kó.
Vé​sze​sen kö​ze​le​dett Szen​ti​ván-éj – óva​to​san akar​tam neki be​ada​g ol​ni. Őszin​te le​szek: Miss Ki​p​ley
(so​sem szó​lí​tot​tam Szi​vár​vány​nak, mert aki egy​szer ki​je​len​tet​te, hogy Je m’ap​pel​le Ra​in​bow, azt egy​-
sze​r ű​en kép​te​len​ség). Ami​kor az óce​án​la​kó fel​jön az ál​do​za​tá​ért, te le​szel az. Ezen in​for​má​ció bir​to​ká​-
ban tégy, amit akarsz. Ta​lán vég​r e be​pá​ni​kol​na. Vagy ese​dez​ni kez​de​ne. Bár​mit!
Ám ami​kor össze​szed​tem a bá​tor​sá​g om, ő egy​sze​r ű​en csak oda​ha​jolt hoz​zám, és be​le​túrt a ha​jam​-
ba, egé​szen a le​nőtt haj​vé​g e​kig. Tö​r é​keny uj​jai vol​tak. El​hall​g at​tam. Mo​g or​va hall​g a​tá​som mi​att nem
za​var​tat​ta ma​g át. Csak fel​han​g o​sí​tot​ta Tay​lor Swif​tet.
A Wal​mart​tal szem​köz​ti ko​szos busz​meg​ál​ló​ban ül​dö​g él​tünk, ami​kor a fér​fi ön​g yil​kos lett. Nem
volt sem​mi té​to​va meg​ját​szás ab​ban, ahogy fel​buk​kant a te​tőn, az​tán tíz mé​ter ma​g as​ság​ból le​lé​pett
on​nan. Fel​nyár​sal​ta az ön​tött​vas ke​r í​tés. Olyan han​g ot adott, mint a kok​tél​virs​li​be szúrt fog​pisz​ká​ló.
Raj​tunk kí​vül egy lé​lek sem volt kö​r ü​löt​te. Meg​der​med​tem, nem bír​tam fél​r e​néz​ni. Szi​vár​ványt is
meg​igéz​te a do​log. Iszo​nya​to​san szé​g yell​tem ma​g am, pe​dig vé​g ül ő rán​g a​tott oda en​g em. Rög​tön elő
is kap​ta a te​le​fon​ját. Lát​tam már hul​lát, de ez itt na​gyon friss volt. El​ké​pesz​tő​en sok vér​r el. Vissza​for​-
dít​ha​tat​la​nul hol​tan. El​for​dí​tot​tam a fe​jem, hogy tá​jé​koz​tas​sam er​r ől Szi​vár​ványt, hát​ha se​g í​te​ni akar​-
na, vagy ef​fé​le esz​te​len​sé​g en tör​né a fe​jét, de lát​tam, hogy már ja​vá​ban port​r é​kat ké​szít.
– Ná​lad van a jegy​zet​fü​ze​ted? – for​dult fe​lém.
Nyo​ma sem volt a hang​já​ban fé​le​lem​nek vagy saj​ná​lat​nak. Ki​nyúj​tot​ta a ke​zét, és meg​bök​te az
egyik át​fúrt, le​ló​g ó lá​bat. Arca ró​zsá​san ki​pi​r ult, és hi​he​tet​le​nül elé​g e​dett​nek tűnt.
– Mi a fene ütött be​léd? – för​med​tem rá kí​no​san si​pí​tó han​g on. – Ez a fic​kó most lett ön​g yil​kos!
– A ke​r í​tés azért rá​se​g í​tett – je​g yez​te meg za​var​tan.
– Sze​r in​ted ez vic​ces? Még​is, hogy kép​zel​he​ted, hogy ez így rend​ben van?
– Bo​csi, de kábé min​dig ha​lott cuc​co​kat néz​tünk. Azt hit​tem, ne​ked ez a fő​nye​r e​mény. Ha​lott em​bert
még úgy​sem lát​tunk.
Dur​cás döb​be​ne​te va​ló​di volt. Át​ka​r ol​tam cser​zett​bőr-ka​bát​ját, és meg​szo​r í​tot​tam a vál​lát. A fé​le​-
lem csak fo​koz​ta nyo​mo​r ú​sá​g o​mat. Kö​r ü​löt​tünk esett, csíp​te az ar​com.
– Úr​is​ten! Te ezt já​ték​nak hi​szed... vagy va​la​mi You​Tu​be-os át​ve​r és​nek? Kép​te​len vagy meg​ér​te​ni...
sőt fel​fog​ni, mi fo​lyik itt? Te agyat​lan ba​r om...
Csi​tí​ta​ni pró​bált, és bi​zony​ta​la​nul meg​ve​r e​g et​te a kéz​fe​jem.
– Ne ha​r a​g udj, ez olyan rossz. Hes​ter, ami tör​tént...
– Ki​p​ley! Te vagy a meny​asszo​nya! El​jön ér​ted!
Szi​vár​vány ki​sza​ba​dult lá​zas szo​r í​tá​som​ból, és a pil​la​nat tört​r é​szé​ig össze​szo​r í​tot​ta az aj​kát – va​-
jon a sí​r ást nyom​ta el? De szá​ja azon​nal ki​für​kész​he​tet​len, hun​cut mo​soly​r a hú​zó​dott.
– Ér​tem? – vissz​han​g oz​ta.
– Aha.
– Te úgy gon​do​lod, hogy én le​szek az?
– Tu​dod, hogy tu​dom. A sors elől nem me​ne​kül​hetsz, Szi​vár​vány.
– Ezt most mi​ért mon​dod? – Ő kis​sé le​hig​g adt, én pe​dig is​mét rá​éb​r ed​tem, hogy szó​csa​tánk egy
ön​g yil​kos hul​lá​ja mel​lett fo​lyik.
– Hé! Te csak ezért lóg​tál ve​lem?
– Mit szá​mít ez? Fi​g yelj: szá​mod​r a ez a vég kez​de​te. Mi​ért nem aka​r od, hogy meg​ment​se​nek, mi​ért
nem me​ne​külsz el, vagy ilye​nek? Nem szá​mít, mi​ért lóg​tam ve​led.
– De​hogy​nem szá​mít – szö​g ez​te le vég​te​len mél​tó​ság​g al. – Ne​kem szá​mít. Tu​dod, mit gon​do​lok?
Nem vár​ta meg a vá​la​szom ar​r ól, hogy mit gon​do​lok, hogy mit gon​dol. Ami gon​dol​ko​dás​r a val​-
lott. El​szök​kent a ha​lott mel​lől, és fel​for​dí​tott te​nyér​r el vár​ta az eső​csep​pe​ket. Sú​lyos​sá vált a le​ve​g ő,
elekt​r o​mos bi​zser​g és​sel te​li​vé: maga volt a le​ve​g őt​len iszo​nyat. Most már bár​me​lyik pil​la​nat​ban el​jö​-
het. Szí​nek foly​do​g ál​tak ki a Wal​mart​ból, az asz​falt​ból, a fák zöld​jé​ből és a stop​táb​la vö​r ö​sé​ből. Sá​-
padt ha​ját gyöngy​ként éke​sí​tet​ték az eső​csep​pek.
– Sze​r in​tem ez a leg​klas​szabb do​log, ami va​la​ha tör​tént eb​ben az idi​ó ​ta, pos​hadt vá​r os​ban – mond​-
ta. – Ba​r o​mi jó! Te is így gon​do​lod, csak nem me​r ed be​val​la​ni.
– Ez a hely po​kol​lá vál​to​zott.
– Il​lik hoz​zád – je​g yez​te meg.
Meg​vo​nag​lot​tam a fáj​da​lom​tól. Kör​mö​met a te​nye​r em​be váj​tam.
– Már ér​tem, mi​ért te let​tél az ara. Szo​cio​pa​ta vagy. Én nem ilyen va​g yok, Miss Ki​p​ley, és ha er​r ől
az el​múlt he​tek​ben el​fe​led​kez​tem, hi​báz​tam. Bocs, de most rend​ő rt hí​vok.
Sar​kon for​dul​tam, és ma​g á​r a hagy​tam a fel​fog​ha​tat​lan és le​g yőz​he​tet​len ha​ta​lom ál​do​za​tá​val,
amely ha​ta​lom el​jö​ve​te​lét úgy kel​lett vé​g ig​néz​nem, mint egy va​ló​ságshow-t, ahol nem szá​mít a sza​-
va​za​tom. Vi​zes​r ó​zsa​szín vér​tó​csa gyűlt a lány gu​mi​csiz​má​ja köré. Nem kö​ve​tett.


Mar stea​ket sü​tött va​cso​r á​r a. Egyi​künk sem evett be​lő​le. Mire be​r ak​tam a húst a mű​anyag do​boz​ká​-
ba, ő is vég​zett az elő​ké​szü​le​tek​kel. Az ebéd​lő pad​ló​ján ren​g e​teg gyer​tya ser​ce​g ett, és még a ve​r an​-
dán is be​főt​tes​üveg​be tett gyer​tyák ra​g yog​tak. A be​já​r a​ti aj​tót be​zár​tuk, az ab​la​ko​kat szi​g e​te​lő​sza​lag​-
gal ra​g asz​tot​tuk le. Mar a szo​ba kö​ze​pén ült, ki​bon​tott haj​jal a süp​pe​dős ka​r os​szék​ben. Ci​g a​r et​tá​zott.
Lá​bá​nál egy föld​del teli vö​dör he​vert. Oda​kint tom​bolt a vi​har.
Le​g ug​g ol​tam a kony​ha​aj​tó​nál, hogy be​kös​sem a ba​kan​csom ci​pő​fű​ző​jét. Hát​tal vol​tam neki, még​is
meg​je​g yez​te:
– Te sír​tál.
Nem akart be​g om​bo​lód​ni a dzse​kim. Bé​náz​tam egy sort, és annyit mond​tam:
– Ez még csak a könnyek kez​de​te.
– Jé​zu​som, Hes​ter. Úgy be​szélsz, mint egy sze​r en​cse​sü​ti.
Rög​tön tud​tam, hogy ré​szeg. A vö​dör​ben lévő föld a Blake csa​lá​di sír​hant​r ól szár​ma​zik, amit a
pad​lá​son tar​tot​tunk egy ne​héz zsák​ban.
– Tud​tad – foly​tat​ta ke​dé​lye​sen –, hogy je​len vol​tam a szü​le​té​sed​nél? – (Igen, mert mil​li​ó ​szor el​-
mond​ta.) – Nana ne​kem adott oda elő​ször. Úgy sír​tál, mint​ha nyúz​ná​nak.
Túl​sá​g o​san is nyo​mo​r ul​tul érez​tem ma​g am ah​hoz, hogy ne vág​jak vissza.
– Most kö​vet​ke​zik a szü​le​té​sem éj​je​lén lá​tott ómen? A ret​te​ne​tes sors? Tró​ja pusz​tu​lá​sa?
– Elő​ször is: jól tu​dod, hogy reg​g el szü​let​tél... Anyád el​kül​dött McG​r idd​le-ért. Má​sod​szor pe​dig:
sem​mit sem lát​tam. – Köz​ben oda​kint úgy esett, mint​ha dé​zsá​ból ön​te​nék. – Egyet​len ha​lan​dó dol​g ot
sem – is​mé​tel​te. – És mert sze​r et​lek, egész éle​tem​ben kín​zott, hogy nem tu​dok sem​mit.
Ki​r o​han​tam az ég​sza​ka​dás​ba. A vá​r os ide​g en​nek tet​szett. Min​den kapu ri​deg, fe​ke​te por​tál​ként ásí​-
tott az éj​sza​ká​ba, és min​den ki​halt ab​lak​ban meg​lib​bent egy füg​g öny. Itt-ott csú​szós volt a jár​da. Az
ut​cák olyan üre​sek vol​tak, mint a cson​tok az osszá​r i​um​ban, de még ezek​nél is ször​nyűbb volt a be​vá​-
sár​ló​köz​pont sar​kán össze​g yű​lő tö​meg. Oda​ku​po​r od​tam egy kuka mögé, mi​köz​ben előt​tem torz ide​-
ge​nek ha​lad​tak el, és vi​zet ök​len​dez​tek. Ami​kor már csak az iszony​ta​tó csend ho​nolt, be​r o​han​tam az
er​dő​be, és fu​tot​tam az éle​te​mért.
A Szi​vár​vá​nyék hát​só kert​jé​ben osz​la​do​zó ko​bold​cá​pa szét​ha​sadt, fel​tá​r ul​tak szö​ve​tei és iz​mai.
Meg​le​pő​en és szé​g yen​tel​je​sen mez​te​len​nek tűnt, de ennyi még nem okoz​ha​tott hány​in​g er​r el ve​g yes
ret​te​g ést az utca em​be​r é​nél. Hi​szen csu​pán egy dög​lött cápa volt.
Ed​di​g i éle​tem​ben el​ér​tem, hogy min​den base​ball​meccsen utol​só​nak vá​lassza​nak ki, de most, Szi​-
vár​vány ab​la​ka alá érve az ad​r e​na​lin se​g í​tett kö​vet dob​ni az ab​la​ká​r a. Csen​g őn-bon​g ón tört be az
üveg. A vil​lany fel​kap​cso​ló​dott, és az ab​lak ki​vá​g ó​dott. Az ab​lak​táb​la ma​r a​dé​ka csil​lám​por​ként hullt
alá a pá​zsit​r a.
– Jó ég, Hes​ter! – ki​ál​tott Szi​vár​vány döb​ben​ten.
– Meg​men​te​lek, Miss Ki​p​ley! Az​zal a fel​té​tel​lel, hogy to​vább​r a is esze​ment őrült​nek tart​hat​lak. De
a kez​de​tek kez​de​té​től meg kel​lett vol​na kí​sé​r el​nem a meg​men​té​se​det. Öl​tözz fel, tu​dom, hol tart​ja
Ted, a ben​zin​ku​tas a ka​mi​o n​kul​csa​it, és bár jog​sim még nincs, éj​fél​r e el​jut​ha​tunk a Denny’shez.
Szi​vár​vány két ke​zé​be tá​masz​tot​ta a fe​jét. Haja fá​tyol​ként hul​lott arca elé, és ami​kor el​mo​so​lyo​dott,
meg​bá​nó göd​r öcs​ke je​lent meg a szá​ja szé​lén.
 – Csaj​szi – mond​ta hal​kan –, azt hit​tem, ha egy​szer meg​lát​tad a jö​vőt, nem me​ne​kül​hetsz.
– Gya​log nem, de ka​mi​o n​nal igen. Majd ve​ze​tek.
– Va​g ány vagy! – ki​ál​tott fel, és még mi​előtt til​ta​koz​hat​tam vol​na, ki​ha​jolt az ab​la​kon. A sö​tét​ség​-
ben kis fe​hér pa​cá​nak tűnt.
– Azt hi​szem, te vagy a leg​jobb em​ber, akit is​me​r ek – je​len​tet​te ki. – Sze​r in​tem na​g yon vic​ces és iz​-
gal​mas vagy, és a kör​me​id kü​lön​bö​ző hosszú​sá​g ú​ak. Nem olyan vagy, mint a töb​bi lány. És csak ak​-
kor hi​szel el va​la​mit, ha tíz​szer is be​bi​zo​nyí​tot​ták a köny​vek, és tet​szik, hogy min​dig első akarsz len​-
ni.
– Fi​g yelj – kezd​tem, bár el​szo​r ult a szí​vem, be vol​tam re​ked​ve, és az eső is a ka​puc​nim​ba folyt
már. – A sö​tét vi​zek​ben la​ko​zó Óce​án Ura ma​g á​nak kö​ve​tel. Ma éj​jel nem kel fel töb​bé a hold, és so​-
sem fris​sí​ted már a Tumblre​det.
– És hogy min​den​r e oda​fi​g yelsz! Annyi​r a dur​ván gon​dos vagy! És úgy be​szélsz, mint egy fiú.
Gusz​tus​ta​lan vagy. És iszo​nyú cuki! Fura, ugye? Ez most lesz​bi​sen han​g oz​ha​tott. Ha ezt hoz​zá​te​szem,
ak​kor bár​mit mond​ha​tok, és úgy te​he​tek, mint​ha nem gon​dol​nám ko​mo​lyan, ugye?
– Szi​vár​vány, ez nem vicc!
– Egyéb​ként mi rossz van ab​ban, ha én va​g yok az ara? – kér​dez​te sér​tet​ten. – Hm? Ha tény​leg meg
kell tör​tén​nie, úgy​is meg​tör​té​nik, nem? Ki​r ály. Mi​ért nem fo​g a​dod el?
A vi​har nem ho​zott vil​lá​mot vagy dör​g ést, az éj matt​sö​tét​jén bo​lyon​g ó ször​nyű ár​nya​kat vi​szont
igen. És mint​ha csör​te​tést hal​lot​tam vol​na az erdő fe​lől.
– Mert nem aka​r om, hogy meg​halj.
Cso​dás mo​solyt vil​lan​tott, nem volt ben​ne fé​le​lem. Nem is​mer​te a fé​lel​met. Va​la​mi kü​lö​nös lel​ke​-
se​dés rej​lett ben​ne, lát​tam a szá​ján, a sze​mén, a ha​ján. A meny​asszo​nyok elő​vi​g yá​zat​lan eksz​tá​zi​sa.
– Meg​ha​lok? Ez tuti?
El​szo​r ult a szí​vem.
– Ha meg​g on​dol​nád ma​g ad, gye​r e az Észak​nyu​g at ut​cá​r a – só​haj​tot​tam. – Az utca vé​g én álló ma​-
gá​nyos ház​hoz. És menj el a te​me​tő​be a fő​ut​ca és a Spin​ney sar​kán, mar​kolj fel egy kis föl​det bár​me​-
lyik gye​r ek sír​hant​já​r ól, az​tán ke​r ess meg. Más​kü​lön​ben el​bú​csúz​ha​tunk.
Há​tat for​dí​tot​tam. Ek​kor va​la​mi át​sü​ví​tett a sö​tét​sé​g en, és egy nyo​mo​r ult cup​pa​nás​sal mel​let​tem
lan​dolt. A ku​ko​r i​ca​pely​hem! Ami​kor vissza​néz​tem, egy tág​r a nyílt sze​mű, szo​kat​la​nul meg​g yö​tört
Szi​vár​ványt lát​tam, aki​vel biz​to​san tük​r öz​tük egy​más ér​zel​me​it. To​tál úgy érez​tem, hogy el​kez​dő​dött
va​la​mi, ami egy​szer​r e cso​dás és iszo​nya​tos, va​la​mi, ami kö​r ül tol​vaj​ként ólál​kod​tam egész nyá​r on.
– Iszo​nyat nagy idi​ó ​ta vagy, Hes​ter Blake, ami​ért meg akarsz men​te​ni sa​ját ma​g am​tól!
Erre ki​nyög​tem:
– Azért akar​ta​lak meg​men​te​ni, hogy ked​velj.
Egész ha​za​fe​lé úton resz​ke​tett a ke​zem. Is​ten​ká​r om​ló, si​kam​lós dol​g ok cup​pog​tak azon a vég​te​len
éj​je​len min​den tisz​tás ta​la​ján. Tud​tam, mi tör​tén​ne, ha meg​in​dul​ná​nak. Az eső ola​jos​sá és vér​me​leg​g é
vált, én pe​dig hol bőg​tem, hol ka​cag​tam, és egyi​ket sem érez​tem át.
Nagy​né​ném​et gyer​tyák gyű​r ű​jé​ben nyom​ta el az álom, akár a ren​det​len re​ne​szánsz szen​te​ket. Ci​pő​-
ben fe​küdt ott, fé​lig el​szí​vott ci​g i​vel. A mo​só​kony​ha pad​ló​já​r a he​lyez​tem ha​lom​ba ra​kott, át​ázott ru​-
há​i​mat, és ki​vet​tem a fla​nel​pi​zsi​jét a szá​r í​tó​ból. Túl hosszú volt az ujja. Nem fo​g ok írni Szi​vár​vány​-
ról a Blake-nap​ló​ba. Nem fo​g om ol​da​lak fog​sá​g á​ba zár​ni. Sen​ki sem tud majd róla, csak én. El​me​ne​-
kü​lök a sor​som elől, el​len​sze​g ü​lök a blake-i kö​te​les​ség​nek.
Mar mel​lé ku​co​r od​va alud​tam el.
Reg​g el go​fri il​la​ta éb​r esz​tett. Mar ka​bát​ja a lá​ba​mon nyu​g o​dott. Jú​li​us el​se​je volt: a Mély​ten​g e​r i Is​-
ten el​jö​ve​te​le. Fel​tűr​tem a pi​zsi​nad​r á​g om, és az ol​vadt vi​asz​pöttyö​ket ke​r ül​g et​ve el​in​dul​tam az en​g em
meg​il​le​tő go​frik irá​nyá​ba. Nagy​né​ném szót​la​nul ju​har​szi​r u​pot csor​g a​tott rá​juk, mo​soly​g ós ar​cot for​-
máz​va, és a ve​r an​dán áll​va esze​g et​tünk.
Csí​pős, szür​ke és szép volt a reg​g el. A fel​hők​ből só szál​lin​g ó​zott, és meg​ma​r adt a fü​vön. A szél za​-
var​ba hoz​ta a fá​kat. Ma​dár​csi​cser​g és nem hal​lat​szott. Alat​tunk kö​pet​ként te​r ült el a vá​r os: a ben​zin​kú​-
tig el​árasz​tot​ta a víz, a nyu​g a​ti ke​r ü​le​te​ket tel​jes​ség​g el el​lep​te. Ahol még nem áradt szét a sö​tét, sem​-
mit sem vissza​tük​r ö​ző víz, moz​g ást lát​tam az ut​cán. Nem em​be​r i moz​g ást. A Wal​mart​nál ha​tal​mas or​-
gia zaj​lott.
A víz​ben ör​vény, az ut​cá​kon őr​jön​g ő tö​meg. A gimi​nél egy csáp emel​ke​dett ki a mély​ből, ak​ko​r a,
hogy lát​ni le​he​tett az összes ta​pa​dó​ko​r ong​ját, és csa​pá​sa könnye​dén ket​té​szelt egy épü​le​tet. Az​tán
újabb és újabb csá​pok buk​kan​tak fel, las​san el​bo​r í​tot​ták a bel​vá​r ost a te​ke​r e​dő ta​po​g a​tók. Dzsun​g el​fé​-
nyű na​r ancs és lila és tró​pu​si kék szí​nek. Ko​mor zöl​det és gyász​szür​két vár​tam. A víz​ből fo​g ak tör​tek
fel, és ma​g as, rom​busz ala​kú mo​sza​tok emel​ked​tek ki für​ké​szőn, át​lát​szón a na​pon. El​szo​r ult a szí​-
vem, és még kint ma​r ad​tam, mi​után Mar vissza​ment a ház​ba. Nem tud​tam be​tel​ni a lát​vánnyal.
A víz lá​g yan nyal​dos​ta a fel​haj​tónk pe​r e​mét. Azt kí​ván​tam, bár ha​mu​vá vál​na a nyel​ve​men a go​fri,
de iszo​nyú​an éhes vol​tam, és még fi​nom is volt. Meg​ba​bo​náz​va csó​csál​tam to​vább, tér​dig fel​tűrt fla​-
nel​nad​r ág​ban, ami​kor egy alak je​lent meg a fel​haj​tó vé​g én. Vi​zes rö​vid​g a​tyát vi​selt, és most is tö​ké​-
le​tes volt a frizu​r á​ja.
– Szia! – ki​ál​tot​ta Szi​vár​vány, és be​le​pi​r ult.
A szí​vem ki​ug​r ott a he​lyé​r ől.
– Jé​zu​som, Ki​p​ley! Gye​r e ide, gye​r e be!
– Bo​csi​ka, de nem aka​r ok – fe​lel​te. – Ne ha​r a​g udj.
Nem ér​tet​tem, mi​ért ki​ál​tott fel ez​u​tán kis​sé eről​te​tet​ten, hogy ajaj. Kö​vet​tem döb​bent te​kin​te​tét a
ve​r an​da gyer​tyá​i​nak irá​nyá​ba. Mö​g öt​te élénk szí​nű csá​pok csap​dos​ták es​kü​vő​je nap​já​nak vi​zét.
– Hes​ter – szó​lalt meg ek​kor –, ne me​ne​külj el. So​sem halsz és so​sem élsz majd egye​dül. Egyi​künk
sem. A nap fé​nye sem érint​het. Le​visz​lek a mély​be és a még mé​lyebb mély​be, ahol kas​té​lyom tor​nyai
he​lyet​te​sí​tik el​pusz​tult, ha​lan​dó vá​r o​so​dat. Té​g ed pe​dig még szeb​bé, vic​ce​seb​bé és hi​per​szu​per​eb​bé
vál​toz​tat​lak, mint ami​lyen vagy.
Gyer​tyák ser​ceg​tek ned​ves tor​na​ci​pő​je nyo​mán. Kö​ze​led​té​r e kri​zan​tém vi​asz​r ob​ba​nás​sal tör​tek
szét. A le​vi​a​tá​nok sor​r a ta​pos​ták el a né​pe​ket a gyógy​szer​tár előtt. A te​le​fon​ká​be​lek​r e al​g a​fo​lyon​dár
te​ke​r e​dett.
Ahogy nagy​né​ném ki​lé​pett a ve​r an​dá​r a, rög​tön el​dob​ta a ká​vés​csé​szé​jét, amely pon​to​san a Meg​bo​-
csát​ha​tat​lan Alak​zat​ban hul​lott a csem​pé​r e.
– El​jöt​tem a meny​asszo​nyo​mért – mond​ta Szi​vár​vány, a ten​g er​mély ura. – Csá, Hes​ter! Légy a fe​le​-
sé​g em!


A hu​szon​har​ma​dik ge​ne​rá​ci​ós Hes​ter Blake em​lék​ira​tai ti​zen​ha​to​dik élet​évé​ben.
Kú​szó éju​runk el​jö​ve​te​lé​nek ide​jén, a csil​lag​fény aszt​rá​lis se​be​i​be vo​nu​lás ál​tal meg​jó​sol​va part​-
ra szállt a Meg​ful​ladt Or​szág Is​te​ne. A hul​lám​mély​ben la​ko​zó, sok vég​ta​gú rém it​te​ni meny​asszonyt
vá​lasz​tott. A fő​ut​ca só​lu​gas​sá vált. Vízi lé​nyek dí​szí​tet​ték ék​szer​ként. A ha​lan​dók ma​gu​kat szol​gál​-
ták fel az is​te​ni la​ko​mán, a Wal​mart pe​dig por​ral lett egyen​lő. A Mély​ten​ger Ura di​a​dal​ma​san
vissza​tért po​lipt​rón​já​ra, és ott ural​ko​dik di​cső​ség​ben az idők vé​ge​ze​té​ig.
Blake-be​szá​mo​lóm pon​tos és hi​te​les, mert ami​kor a Le​vi​a​tán Örö​kös vissza​ment a mély​be, vele
men​tem én is.


Kő​sze​ghy Anna for​dí​tá​sa

 Caitlín R. Kiernan
DANCY VS. A PTEROSZAURUSZ
Ca​it​lín R. Ki​er​nan (WWW.CA​IT​LIN​R​KI​ER​NAN.COM) két​sze​r es nyer​te​se a World Fan​tasy- és a
Bram Stoker-díj​nak, a New York Ti​mes pe​dig „a sö​tét tör​té​ne​tek egyik leg​fon​to​sabb író​já​nak” ne​vez​te.
Leg​utób​bi re​g é​nyei a The Red Tree és a The Drow​ning Girl: A Me​moir, no​vel​lá​it pe​dig ed​dig ti​zen​há​-
rom kö​tet​ben gyűj​töt​te össze, ezek töb​bek kö​zött a Tal​es of Pain and Won​der, az A is for Ali​en, a The
Am​mo​ni​te Vi​o​lin & Others, a World Fan​tasy-dí​jas The Ape’s Wife and Other Stori​es és a Be​ne​ath an
Oil Dark Sea: The Best of Ca​it​lín R. Ki​er​nan [Vo​lu​me 2]. Ha​ma​r o​san meg​je​le​nik ti​zen​ne​g ye​dik no​vel​-
lás​kö​te​te is, a Hou​ses Un​der the Sea: My​thos Tal​es. Há​r om kö​te​te je​lent már meg az Ala​bas​ternek,
díj​nyer​tes kép​r e​g é​nyé​nek a Dark Hor​se Co​mics​nál, és az idei év ele​jén kezd​te pub​li​kál​ni a ne​g ye​dik
kö​tet, a The Good, the Bad, and the Bird első fe​je​ze​te​it. Je​len​leg az In​ters​ta​te Love Song című kö​vet​-
ke​ző re​g é​nyén dol​g o​zik, amely egy ta​valy meg​je​lent no​vel​lá​ján ala​pul. A Rho​de Is​land-i Pro​vi​den​ce-
ben él


Dan​cy Flam​ma​r i​o n az Ala​ba​ma Nyu​g a​ti Vas​út​já​hoz tar​to​zó te​her​va​g on ron​csá​ban be​kke​li ki a vi​-
hart; a sze​r el​vényt hosszú-hosszú évek​kel ez​előtt von​szol​ták le a rozs​dá​so​dó acél​sí​nek​r ől, és rö​vid
úton hagy​ták el​r o​had​ni. Hagy​ták, hogy mar​ta​lé​ká​vá vál​jon a ku​dzu​le​ve​lek​nek és az oposszu​mok​nak,
a re​zes fejű mo​k​asszin​kí​g yók​nak és a kó​bor al​bí​nó lá​nyok​nak, akik me​ne​dé​ket ke​r es​nek a hir​te​len tá​-
madt nyá​r i zá​po​r ok, vil​lám​csa​pá​sok és szél​vi​ha​r ok elől. A zi​va​tar el​le​né​r e per​zsel a hő​ség a va​g on​-
ban, és Dan​cy​nek tény​leg úgy tű​nik, mint​ha na​g yobb len​ne a for​r ó​ság, mint mi​előtt el​kez​dett zu​hog​ni.
Er​r e​fe​lé meg​esik az ilyes​mi, a dél-ala​ba​mai grill​sü​tő csak úgy pör​kö​li a na​po​kat. A va​g on pad​ló​ját
el​kor​hadt ku​dzu​le​ve​lek és ro​ha​dó fur​nér​le​mez bo​r ít​ja, le​szá​mít​va né​hány he​lyet, ahol a lány rá​lát a
rozs​dá​so​dó fém​r e. A te​tőn han​g o​san do​bol az eső, mint​ha hús ser​ceg​ne for​r ó olaj​ban. Dan​cy hát​tal ül
az egyik fal​nak, és ki​néz a nyi​tott el​húz​ha​tó aj​tón az eső​fal​r a.
Az​tán elő​ha​lá​szik egy bé​csi virs​lis kon​zer​vet a ka​to​nai tás​ká​já​ból; né​hány fa​lat​nyi fe​hér​je, ame​lyet
egy Piggly Wiggly szu​per​mar​ket​ből lo​pott há​r om nap​pal ko​r áb​ban En​terp​r i​se kül​vá​r o​sá​ban, az úton.
Fel​pat​tint​ja a fe​de​let, és meg​issza a sós, ola​jos le​vet, hogy az​tán az uj​ja​i​val ki​bá​nyássza a sá​padt kis
hús​da​r a​bo​kat. Ki nem áll​hat​ja a bé​csi virs​lit, de egy éhes em​ber ne vá​lo​g as​son, ahogy a nagy​any​ja
mond​ta min​dig. Plá​ne, ha tol​vaj is, gon​dol​ja. Egy tol​vaj se vá​lo​gas​son.
Ami​kor vég​zett, né​hány ugyan​ab​ból a szu​per​mar​ket​ből el​emelt pa​pír​szal​vé​tá​val a le​he​tő leg​tisz​-
tább​r a tör​li az uj​ja​it. Az üres kon​zerv​do​boz​zal fel​fog egy kis eső​vi​zet. Me​leg és zsír​ízű, de va​la​me​-
lyest eny​hí​ti a szom​ját. At​tól, hogy éhen hal, soha nem ret​te​g ett annyi​r a, mint hogy szom​jan, és ivott ő
már sok​kal rosszabb po​ha​r ak​ból, mint egy üres kon​zerv​do​boz.
Be​csuk​ja a sze​mét, és si​ke​r ül alud​nia egy ki​csit, de nem töb​bet fél órá​nál. Egy má​sik élet​r ől ál​mo​-
dik, amely akár az övé is le​he​tett vol​na. Egy be​szé​lő fe​ke​te​r i​g ó je​le​nik meg előt​te – egy vö​r ös szár​-
nyú fe​ke​te​r i​g ó –, és egy lány szel​le​me, aki vér​far​kas volt, mi​előtt meg​halt. Mi​előtt Dan​cy​nek meg
kel​lett öl​nie. Nem va​la​mi jó álom. Mire fel​éb​r ed, az eső már el​állt, a fel​hők el​vo​nul​tak, a va​g o​non kí​-
vü​li vi​lág csu​r om​víz, és pá​r o​log a ra​g yo​g ó au​g usz​tu​si nap​sü​tés​től. Nem le​het sok​kal ké​sőbb dél​nél.
A lány ki​pi​sil az egyik lyu​kon a va​g on pad​ló​ján; már most ki​tik​kadt, és azt kí​ván​ja, bár​csak len​ne
még pár kon​zerv​nyi ola​jos-virs​lis ízű eső​vi​ze. A vál​lá​r a ve​szi le​se​lej​te​zett zöld ka​to​nai tás​ká​ját, ame​-
lyen egy​más he​g yén-há​tán dí​sze​leg​nek a rá​varrt fol​tok, az​tán meg​ke​r e​si a nap​szem​üve​g ét. Ezt is
nyúl​ta, va​la​mi​lyen flo​r i​dai kis​bolt​ból. A sze​r áf ed​dig egy​szer sem tet​te szó​vá, hogy Dan​cy lop​ni szo​-
kott. Szük​sé​g es rossz, s a töb​bi, kis ki​há​g á​sok a na​g yobb jó szol​g á​la​tá​ban. És a lány fel​ál​lí​tott ma​g á​-
nak egy sza​bályt: soha sem​mit nem emel​het el, ami töb​bet ér tíz dol​lár​nál. Nyil​ván​tar​tást ve​zet, ce​r u​-
zá​val ír min​dent egy flo​r i​dai vá​r os bro​sú​r á​já​nak hát​o l​da​lá​r a. Je​len ál​lás sze​r int het​ven​há​r om dol​lár
ti​zen​ö t cent​tel tar​to​zik. Tud​ja, hogy soha nem fog​ja vissza​fi​zet​ni, de azért csak írja.
Le​má​szik a va​g on​r ól, és ki​nyit​ja a fe​ke​te es​er​nyőt, amely majd​nem olyan tol​do​zott-fol​do​zott, mint
a tás​ká​ja, két bor​dá​ja ki​tü​r em​ke​dik a nej​lon​szö​vet​ből.
– Most hová me​g yek? – kér​de​zi, de sen​ki és sem​mi nem vá​la​szol. Már na​pok tel​tek el az​ó ta, hogy
az an​g yal meg​je​lent, ha​r ag​g al, tűz​zel és ször​nyű sza​vak​kal. Dan​cy​nek egé​szen ad​dig egye​dül kell
bol​do​g ul​nia, amíg újra fel​buk​kan, és el​kül​di ebbe vagy abba az irány​ba. Úgy​hogy az el​múlt na​pok​ban
– En​terp​r i​se-t maga mö​g ött hagy​va – észak​r a ván​do​r olt, az​tán ke​let​r e, és eb​ben a ro​ha​dó te​her​va​g on​-
ban kö​tött ki, nem messze a Choc​tawhat​chee fo​lyó sa​r as árok​part​já​tól. Most vissza​cap​lat arra, amer​-
ről jött, va​la​mi vi​dé​ki út vagy ta​lán egy újabb név​te​len or​szág​út felé. Úgy vá​laszt​ja ket​té maga előtt a
de​r é​kig érő arany​vesszőt és a nagy csa​lánt, akár Mó​zes a Vö​r ös-ten​g ert. Mire el​éri az utat, pó​ló​ja,
far​mer​je és csiz​má​ja szin​te tel​je​sen át​ázott; el is tű​nő​dik, egy​ál​ta​lán mi​nek kín​ló​dott az​zal, hogy el​-
gya​lo​g olt a va​g o​nig.
Az út vi​zes, sö​tét és fé​nyes, akár a mo​k​asszin​kí​g yó pik​ke​lye.
Cél és út​mu​ta​tás nél​kül, tel​je​sen ma​g á​r a utal​va nem te​het mást, mint hogy megy to​vább, te​hát el​in​-
dul a ke​le​ten lévő Geor​g ia felé, amely még min​dig jó öt​ven-hat​van ki​lo​mé​ter​r e le​het. De csak lég​vo​-
nal​ban, nem úgy, hogy ezen az úton megy vé​g ig. Nincs kü​lö​nö​sebb oka, hogy pont Geor​g iát cé​loz​ta
meg, egy​sze​r ű​en nem ju​tott eszé​be más hely.
Séta köz​ben éne​kel ma​g á​nak, hogy el​te​r el​je a fi​g yel​mét a hő​ség​r ől.

Sze​gény ván​dor va​gyok
Ki jár​ja a bá​nat út​ja​it
Min​dent hát​ra​ha​gyok
Vészt és az élet kór​ja​it
Me​gyek haza anyám​hoz...

Még egy ki​lo​mé​tert sem tett meg, ami​kor ész​r e​ve​szi a sár​kányt.
Elő​ször arra gon​dol, hogy csak egy na​g yon nagy puly​ka​ke​se​lyűt lát, amely az asz​falt​r ól pá​r ol​g ó
hő fe​lett emel​ke​dik a ma​g as​ba. De az​tán a lény, messze fent és fe​ke​tén a szik​r á​zó​an kék égen, kö​ze​-
led​ni kezd, és a lány ek​kor meg​bi​zo​nyo​so​dik róla, hogy bár​mi is az, biz​to​san nem puly​ka​ke​se​lyű.
Még csak nem is ma​dár, ele​ve nin​csen tol​la​za​ta. Meg az​tán tény​leg ha​tal​mas. Dan​cy lá​tott már nagy
pe​li​ká​no​kat, de ezek leg​jobb eset​ben is csak fe​le​ak​ko​r ák vol​tak szárny​hegy​től szárny​he​g yig, mint ez
a va​la​mi az égen. Lá​tott már nagy kó​csa​g o​kat, gé​me​ket és sa​so​kat, de ilyes​mit még nem. Az út kö​ze​-
pén áll​va nézi me​r ed​ten, és még nem gon​dol arra, hogy fél​nie kel​le​ne tőle, még nem jut eszé​be, hogy
árt​hat neki.
Ez egy sár​kány, gon​dol​ja. Egy sár​kányt lá​tok, és az an​gyal nem fi​gyel​mez​te​tett erre. Nem is tud​tam,
hogy lé​tez​nek sár​ká​nyok.
Az a va​la​mi az ég​bol​ton fel​vi​sít. Dan​cy leg​alább​is si​koly​nak hall​ja a han​g ot, ami​től li​ba​bő​r ös lesz
mind​két kar​ja, és a nya​ka tö​vé​ben lévő szőr​szá​lak is az ég​nek me​r ed​nek. A lény már szin​te köz​vet​le​-
nül a feje fe​lett van. Dan​cy el​ta​kar​ja a sze​mét, pró​bál​ja há​r í​ta​ni a va​kí​tó nap​su​g a​r a​kat, job​ban sze​r et​né
lát​ni, mi van fe​let​te. A sár​kány mint​ha va​la​mi óri​á​si de​ne​vér len​ne, a szár​nyai bőr​sze​r ű​ek, a cson​tos
me​r e​ví​tők kö​zött memb​r án fe​szül, és ta​lán tény​leg olyan rö​vid, bár​so​nyos szőr fedi, mint egy de​ne​-
vért. De ne​héz biz​tos​r a mon​da​ni, olyan ma​g a​san van. A leg​fur​csább ré​sze min​den​eset​r e a feje. Kes​-
keny ko​po​nyá​ja hát​só ré​szén cson​tos ta​r aj me​r e​de​zik, amely majd​nem olyan hosszú, mint a cső​r e, és
et​től a feje egy bu​me​r áng​r a em​lé​kez​tet.
Su​hint egyet ha​tal​mas szár​nya​i​val – ha a fesz​táv nincs hét mé​ter, nincs egy cen​ti se –, és újra fel​vi​-
sít. Dan​cy ek​kor hall meg egy má​sik han​g ot va​la​hon​nan a bal ol​da​lá​r ól, az út​szé​li bük​kök, fe​nyők és
vad​sző​lők sű​r ű​jé​ből. Egy má​sod​perc​r e azt hi​szi, ta​lán az an​g ya​la az, kis ké​sés​sel meg​ér​ke​zett, hogy
fi​g yel​mez​tes​se, és meg​mond​ja neki, mit kell ten​nie. El​jött, hogy fel​fed​je ezt a ha​sa​dást nagy​sza​bá​sú
ter​vé​ben, a neki szánt szent ter​vé​ben. De ez ha​tá​r o​zot​tan nem az an​g yal. Ez csak egy lány, aki tü​r el​-
met​len​nek és ta​lán egy ki​csit ré​mült​nek tű​nik.
– Gye​r e le az út​r ól – mond​ja Dan​cy​nek. Va​la​ho​g yan si​ke​r ül egy​szer​r e hal​kabb​r a ven​nie és fel​emel​-
nie a hang​ját, de csak annyi​val be​szél han​g o​sab​ban, amennyi​vel mer. – Meg​lát, ha nem jössz le a ro​-
hadt út kö​ze​pé​r ől.
– De le​het, hogy meg kell lát​nia – mond​ja Dan​cy han​g o​san, bár ezt ere​de​ti​leg csak gon​dol​ni akar​ta.
Már​is a far​mer​je övé​be du​g ott Bowie ké​sért nyúl.
– Gye​re már le az út​r ól! – ki​ált​ja a lány. Ez​út​tal tény​leg ki​ált, már nem pró​bál​ja el​ke​r ül​ni, hogy az a
sző​r ös fe​ke​te va​la​mi az égen meg​hall​ja.
Dan​cy elő​húz​za a ké​sét, a nap​fény meg​csil​lan a rozs​da​men​tes acél​pen​g én. Már most iz​zad a te​nye​-
re, ahogy a fe​hér​far​kú szar​vas agan​csá​ból fa​r a​g ott mar​ko​la​tot szo​r on​g at​ja.
A sár​kány kö​r öz egyet, az​tán alá​bu​kik, és egye​ne​sen Dan​cyt cé​loz​za meg.
Mi​ért nem fi​gyel​mez​tet​tél? Mi​ért nem mond​tad, hogy van​nak sár​ká​nyok?
Ek​kor a má​sik lány meg​r a​g ad​ja és von​szol​ni kez​di, elég erő​vel és elán​nal ah​hoz, hogy Dan​cy kis
hí​ján el​vá​g ód​jon az asz​fal​ton, és be​le​es​sen az egyik ku​sza vad​sze​der​bo​kor​ba.
– Jé​zu​som – mond​ja a lány –, te hü​lye vagy? Meg​ő rül​tél?
Dan​cy hát​r a​néz a vál​la fe​lett, még épp idő​ben ah​hoz, hogy lás​sa, amint a sár​kány ala​cso​nyan vé​g ig​-
su​han az út fö​lött. Sem​mi két​ség, érte jött.
– Lát​tad ezt? – kér​de​zi, és a lány, mi​köz​ben mé​lyebb​r e rán​g at​ja az er​dő​be, azt mond​ja:
– Aha. Per​sze hogy lát​tam. Mit ke​r es​tél az úton? Mit gon​dol​tál, mit csi​nálsz?
Nem mint​ha Dan​cy ne tud​na vá​la​szol​ni a kér​dés​r e, de van va​la​mi a lány fed​dő, in​g e​r ült hang​já​ban,
ami​től os​to​bá​nak érzi ma​g át, úgy​hogy nem mond sem​mit.
– Mi a bá​na​tos úr​is​tent csi​nál​tál ott egy há​ti​zsák​kal és egy kés​sel? Stop​pos vagy, vagy va​la​mi
hobó?

Me​gyek haza anyám​hoz
Me​gyek haza egy​ma​gam
Nem le​szek már csa​var​gó
Nem le​szek ott​hon​ta​lan

A lány az​tán ab​ba​hagy​ja a von​szo​lást, de to​vább​r a is ke​g yet​le​nül szo​r ít​ja Dan​cy csuk​ló​ját, úgy ve​-
ze​ti ke​r esz​tül az er​dőn. Rö​vid haja szép ku​ko​r i​ca​sor-fo​na​tos, a bőre pe​dig Dan​cy sze​r int majd​nem
olyan mély​bar​na, mint egy sze​let Hers​hey cso​ki. Hom​lo​kán és fel​ső aj​kán iz​zad​ság​csep​pek gyön​-
gyöz​nek, egy csepp az orra he​g yén is lóg.
– Nem va​g yok hobó – mond​ja Dan​cy. – És nem is stop​po​lok. És ez nem há​ti​zsák, ha​nem ka​to​nai
tás​ka. A déd​apá​mé volt, ami​kor a vi​lág​há​bo​r ú​ban har​colt. 1918-ban a né​me​tek el​len küz​dött az ar​g on​-
ne-i er​dő​ben, ak​kor hord​ta.
Meg​ér​kez​nek egy kis tisz​tás​hoz egy pa​tak mel​lett, ahol a fák és a le​ve​lek elég he​lyet hagy​tak ah​hoz,
hogy a nap​su​g a​r ak el​ér​jék a föl​det. A lány Dan​cy ké​r é​sé​r e el​en​g e​di. Dan​cy még egy​szer vissza​néz az
út és a sár​kány felé. Egy​r e job​ban erő​sö​dik ben​ne az ér​zés, hogy ez az egész nem stim​mel, hogy nem
tet​te meg, amit kel​lett vol​na. Ő nem me​ne​kül a ször​nyek elől, ő nem me​ne​kül sen​ki elől.
A le​ve​g ő itt for​r ó és moz​du​lat​lan. Fe​nyő​nedv és ka​bó​ca sza​g át érez​ni. A le​ve​g ő​nek itt for​ró sza​g a
van, és Dan​cy úgy kép​ze​li, hogy – akár esik eső, akár nem – elég egy óvat​lan gyu​fa​ser​cin​tés, és már​is
láng​r a kap a vi​lág. Le​ve​ti a vál​lá​r ól ne​héz tás​ká​ját, vissza​dug​ja a ké​sét az övé​be, és kör​be​néz.
– Amúgy ki vagy te? – kér​de​zi a lányt.
– Te ki vagy?
– Én kér​dez​tem előbb.
A lány, aki be​von​szol​ta az er​dő​be, el a bu​me​r áng​fe​jű sár​kány​tól, vál​lat von, és va​la​mi olyas​mit
mo​tyog, hogy oké, ne​kem nyolc.
– Jez​zie va​g yok, Jez​zie Lil​li​g ra​ven.
– Jes​sie?
– Nem, Jez​zie. Két zé​vel. A Je​ze​belt rö​vi​dí​ti.
Dan​cy vissza​for​dul a tisz​tás felé. A kö​ze​pe tá​ján van egy jó​ko​r a fa​lá​da, az ol​da​lá​ba vá​g ott aj​tó​val
és ab​lak​kal. Egy MAY​TAG logó vi​r ít raj​ta, meg egy ITT NYÍ​LIK fel​irat, az ég felé mu​ta​tó pi​r os nyíl​-
lal. Az ab​lak elé hal​vány​kék ka​li​kó ru​ha​da​r a​bot erő​sí​tet​tek, az ajtó egy bá​dog hul​lám​le​mez. Zsa​nér
nincs raj​ta, csak be​pat​tin​tot​ták a he​lyé​r e.
– Ki​csit fura név – mond​ja Dan​cy, és fel​néz az égre, hát​ha a sár​kány kö​vet​te őket. – Mi​ért ne​ve​zi el
va​la​ki a lá​nyát Jé​z​a​bel után? Ő egy go​nosz nő volt, aki Ba​ált imád​ta, és ül​döz​te Is​ten pró​fé​tá​it és hí​-
vő​it. Jéhu ki​do​bat​ta az ab​la​kon, és meg​etet​te vad​ku​tyák​kal a bű​ne​i​ért. Ki ne​ve​zi el a lá​nyát egy ilyen
nő​r ől?
A lány pár pil​la​na​tig Dan​cy​r e me​r ed, és for​g at​ja a sze​mét, az​tán el​in​dul a fa​lá​da felé.
– Na és té​ged hogy hív​nak, te kis nap​su​g ár? Amúgy szí​ve​sen.
– Dan​cy​nek. Dan​cy Flam​ma​r i​o n​nak. És mit kéne meg​kö​szön​nöm?
A lány fel​eme​li és ar​r ébb rak​ja a hul​lám​le​mezt, ne​ki​dön​ti a láda má​sik ol​da​lá​nak. Dan​cy arra gon​-
dol, jó hű​vös le​het oda​bent, az ár​nyé​kok öle​lé​sé​ben.
– Dan​cy Flam​ma​r i​o n? Ko​mo​lyan így hív​nak?
– Igen. Mi​ért?
A lány meg​r áz​za a fe​jét, és be​lép a lá​dá​ba. El​tű​nik szem elől, de Dan​cy így is hall​ja.
– Csak annyi, hogy ilyen név​vel nem szól​nám le má​so​két. Hal​lot​tál már ar​r ól, hogy va​la​ki más sze​-
mé​ben a szál​kát is meg​lát​ja, de a sa​ját​já​ban a ge​r en​dát sem ve​szi ész​r e?
– A ve​ze​ték​ne​vem egy Gree​ne me​g yei vá​r os​r a utal. A nagy​ma​mám pe​dig Dan​cy volt, az édes​-
anyám róla ne​ve​zett el.
– És még so​ká​ig akarsz ott áll​do​g ál​ni? – kér​de​zi a lány a lá​dá​ból.
– Hát, nem hív​tál be.
Szü​net, az​tán a lány el​túl​zott ud​va​r i​as​ság​g al meg​kér​de​zi:
– Dan​cy Flam​ma​r i​o n, vol​na eset​leg ked​ved be​fá​r ad​ni?
– Aha – mond​ja Dan​cy, és még egy​szer, utol​já​r a fel​néz az ég​bolt​r a.
Oda​bent nincs olyan hű​vös, mint re​mél​te, de azért jobb, mint ab​ban az el​ha​g ya​tott te​her​va​g on​ban. A
pad​lót fosz​lott, zöld​al​ma szí​nű sző​nyeg bo​r ít​ja, az egyik vé​g én kem​ping​ágy áll, a má​si​kon össze​hajt​-
ha​tó alu​mí​ni​um kár​tya​asz​tal. Az ágy lá​bá​nál szé​pen össze​haj​to​g a​tott, kék ta​ka​r ó és pár​na. Alat​ta és a
fa​lak men​tén köny​ves stó​szok. Az asz​ta​lon egy do​boz ház​tar​tá​si keksz és egy do​boz mály​va​cuk​r os
cso​kis keksz. Meg két ser​tés​hús- és bab​kon​zerv. Az asz​tal alatt hun​g a​r o​cell hű​tő​do​boz és egy mű​-
anyag pa​lack víz.
– Te itt élsz? – kér​de​zi Dan​cy. A vi​zes​pa​lac​kot néz​ve döb​ben rá, mennyi​r e ki​szá​r adt a szá​ja.
– Nem – vá​la​szol a lány. – Én nem va​g yok hobó. A Pa​r ish úton élek, a Ruc​ker erőd​höz kö​zel. Az a
had​se​r eg egyik bá​zi​sa.
– Mond​tam már, én se va​g yok hobó.
– Na per​sze. Te pró​bál​tál az úton stop​pol​ni egy há​ti​zsák​kal.
Dan​cy össze​r án​col​ja a hom​lo​kát, és megint kö​r ül​néz.
– Mind​egyik könyv a tiéd?
– Aha. Ré​g en a nagy​apá​méi vol​tak, de most már az enyé​mek. Apu ki akar​ta dob​ni őket, de én nem
hagy​tam. Ha nem túl vi​zes vagy sa​r as a ga​tyád, le​ül​hetsz az ágy​r a.
Dan​cy meg​ta​po​g at​ja nad​r ág​ja üle​pét, és úgy érzi, va​ló​szí​nű​leg túl ned​ves ah​hoz, hogy bár​ki ágyá​r a
le​ül​hes​sen, úgy​hogy in​kább a sző​nye​g en fog​lal he​lyet.
– Jó ez a hely – jegy​zi meg.
– Kö​szö​nöm – mond​ja Jez​zie Lil​li​g ra​ven. – Azért szok​tam ide​jön​ni, hogy egye​dül le​g yek, és gon​-
dol​kod​jak. Hogy néha meg​sza​ba​dul​jak az öcsé​im​től, és csak ma​g am le​g yek.
– Hát, tény​leg jó – is​mét​li meg Dan​cy. Az​tán ész​r e​ve​szi, hogy a pad​lón van még va​la​mi itt-ott a fa​-
lak men​tén, a könyv​hal​mok kö​zött. Fél​li​te​r es be​főt​tes​üve​g ek és két-há​r om szé​les szá​jú üveg, ame​-
lyek​ben egy​kor ta​lán ece​tes ubor​kát, ece​tes to​jást vagy ece​tes disz​nó​lá​bat tar​tot​tak, de most csak tisz​ta
víz és el​pusz​tult ál​la​tok van​nak ben​nük. Dan​cy Jez​zie-re néz, majd újra a be​főt​tes​üve​g ek​r e. A leg​kö​-
ze​leb​bi​ben egy nagy ki​r ály​sik​ló van, fe​ke​te te​ker​csek és krém​szí​nű pik​ke​lyek lán​ca, a mel​let​te lé​vő​-
ben egy bé​bi​a​li​g á​tor.
– Ez a her​pe​to​ló​g ia​g yűj​te​mé​nyem – mond​ja Jez​zie, mi​előtt Dan​cy kér​dez​het​ne, az​tán a lány fel​vesz
egy sár​g a és ró​zsa​szín, méh​sejt​min​tás mo​so​g a​tó​r on​g yot, és le​tör​li az ar​cá​r ól az iz​zad​sá​g ot.
Dan​cy fel​néz rá.
– A mid? – kér​de​zi.
– Hül​lők és két​él​tű​ek ta​nul​má​nyo​zá​sa. Her​pe​to​ló​gia.
– Te ha​lott dol​g o​kat tá​r olsz be​főt​tes​üve​g ek​ben?
– Csak hogy ta​nul​má​nyoz​has​sam őket. Én fog​tam el mind​egyi​ket, és etil-al​ko​hol​lal tar​tó​sí​tot​tam
őket. Nem olyan jó, mint a for​ma​lin, de azt hon​nan sze​r ez​het​nék?
Dan​cy meg​dör​zsö​li a sze​mét, amely most leg​alább olyan szá​r az​nak tű​nik, mint a tor​ka.
– Kérsz va​la​mit inni? – kér​de​zi Jez​zie, mint​ha ol​vas​na Dan​cy gon​do​la​ta​i​ban. – Van vi​zem és vi​zem.
De jó, fi​nom víz, egye​ne​sen a ku​tunk​ból.
– Igen, ké​r ek – vá​la​szol Dan​cy, mire Jez​zie ki​nyit​ja a mű​anyag pa​lac​kot, és fé​lig tölt egy kis lek​vá​-
ros​üve​g et.
– De ne idd túl gyor​san – fi​g yel​mez​te​ti Jez​zie –, kü​lön​ben be​g ör​csöl a ha​sad. Még hány​hatsz is.
Azt hi​szed, nem tu​dom, hogy nem sza​bad ma​gam​ba dön​te​ni a vi​zet, ami​kor ilyen szom​jas va​gyok?,
akar​ja mon​da​ni Dan​cy. Azt hi​szed, ennyi eszem sincs? De in​kább hall​g at, és kor​tyol egyet.
– Sze​r e​tek arra gon​dol​ni, hogy egy nap fő​is​ko​lá​r a me​g yek – mond​ja Jez​zie. – Nem fo​g ok, nincs rá
pén​zünk, és a je​g ye​im nem elég jók egy ösz​tön​díj​hoz. De azért sze​r e​tek erre gon​dol​ni. Meg​van​nak
nagy​apa köny​vei – ahogy ne​ked is a tiéd tás​ká​ja –, és meg​ta​ní​tom ma​g am min​den​r e, ami​r e csak tu​-
dom. Csak azért, mert a csa​lá​dom​nak nem te​lik fő​is​ko​lá​r a, ne​kem még nem kell os​to​bá​nak len​nem.
Le​het, hogy egy Wal-Mart​ban vagy a nagy​né​ném grill​bü​fé​jé​ben fo​g ok dol​g oz​ni, de ak​kor se kell os​-
to​bá​nak len​nem.
– Azt hi​szed, at​tól le​szel okos, ha csú​szó​má​szó​kat tar​tasz be​főt​tes​üve​g ek​ben? – kér​de​zi Dan​cy, és
egy ki​csit kö​ze​lebb ha​jol a ki​r ály​sik​lós üveg​hez; a hül​lő ha​lott sze​me tej​fe​hér. Dan​cy le​r ak​ja a kis
üve​g et, fel​ve​szi az egyik köny​vet, és han​g o​san fel​o l​vas​sa a cí​mét: Élet a tör​té​ne​lem előtt, írta Per​cy
E. Ray​mond. Har​vard Uni​ver​sity Press, har​ma​dik ki​adás.
Lá​tod?, gon​dol​ja Dan​cy. Én se va​gyok os​to​ba. Tu​dok ol​vas​ni.
– Az pont az egyik ked​ven​cem – mond​ja Jez​zie. – Mond​juk 1950-ben ad​ták ki, szó​val már nem
annyi​r a ak​tu​á​lis, most már sok​kal töb​bet tu​dunk. Már​mint a tu​dó​sok. De ak​kor is az egyik ked​ven​cem.
So​kat ta​nul​tam be​lő​le az evo​lú​ci​ó ​r ól és a föld​tör​té​ne​ti ko​r ok​r ól. A ta​ná​r a​im át​ug​r ot​ták ezt a részt a
tan​könyv​ben, hogy a szü​lők ne pa​nasz​kod​ja​nak a...
– Evo​lú​ció? – kér​de​zi Dan​cy, mi​köz​ben át​la​poz​za a meg​sár​g ult ol​da​la​kat. Fény​ké​pek is van​nak a
könyv​ben kö​vü​le​tek​r ől, di​no​sza​u​r u​szok​r ól és csont​vá​zak​r ól. – Te hi​szel ben​ne?
Jez​zie egy pil​la​na​tig csend​ben ma​r ad. Leül a pad​ló​r a, az asz​tal mel​lé.
– Igen – mond​ja. – Igen, hi​szek. Ez tu​do​mány. Így le​het, hogy min​den élő...
– De ez el​len​ke​zik a Bib​li​á​val – szól köz​be Dan​cy. – A Te​r em​tés Köny​vé​ből de​r ül ki, ho​g yan jött
lét​r e a vi​lág.
– Hat nap alatt.
– Igen, hat nap alatt. És ha ez a könyv mást mond, az el​len​ke​zik Is​ten​nel és Jé​zus​sal, vagy​is is​ten​ká​-
rom​ló.
 Jez​zie a hom​lo​kát rán​col​va le​néz a ke​zé​r e.
– Úgy be​szélsz, mint az apám és az anyám, meg a lel​kész az Ótes​ta​men​tu​mos Bap​tis​ták​nál. Amúgy
ol​vas​tál már ilyen köny​vet? Ol​vas​tál már Char​les Dar​win​r ól és a ter​mé​sze​tes sze​lek​ci​ó ​r ól? Vagy
Men​del​r ől és a ge​ne​ti​ká​r ól?
Dan​cy vissza​te​szi a köny​vet, és újra fel​ve​szi a kis üve​g et. Megint iszik egy kor​tyot, és arra gon​dol,
bár​csak leg​alább egy ki​csi​vel hi​de​g ebb len​ne a víz.
– Nem. Nem ol​va​sok olyan köny​ve​ket, amik szem​be​men​nek Is​ten​nel.
– Hát, ak​kor elég kor​lá​tolt vagy, Dan​cy Flam​ma​r i​o n. Azt hi​szed, tu​dod, mi mi​cso​da, ezért nem en​-
gedsz be sem​mi mást.
– Azt biz​to​san tu​dom, hogy nem ko​szos maj​mok​tól szár​ma​zom – mo​tyog​ja Dan​cy.
– Ja, és az nem za​var, hogy eset​leg egy ma​r ék sár​ból? – Idő​köz​ben a ka​bó​cák újra el​kezd​tek éne​-
kel​ni, és Dan​cy​nek úgy tű​nik, mint​ha a fá​kat va​la​mi​lyen fáj​da​lom gyö​tör​né, mint​ha a bo​g a​r ak han​g ot
ad​ná​nak a kí​nok​nak, ami​ket a sár​g a​fe​nyő kér​g e és tű​le​ve​lei él​nek át. – És va​ló​szí​nű​leg azt hi​szed,
hogy az egész vi​lág​egye​tem csak tíz​ezer éves. Le​fo​ga​dom, hogy ezt hi​szed.
– Nem. Nem tu​dom, mennyi idős a vi​lág, Je​ze​bel – hang​sú​lyoz​za ki Dan​cy a ne​vét, mint​ha vá​das​-
kod​na –, én csak annyit tu​dok, mennyi idő​be tel​lett lét​r e​hoz​ni.
Jez​zie fel​só​hajt, és meg​r áz​za a fe​jét.
– Szo​mo​r ú, ha va​la​ki​nek csak arra van hely a fe​jé​ben, amit a pré​di​ká​tor mond.
– Nem is fi​nom ez a víz – mond​ja Dan​cy, mi​után ki​ürí​tet​te a po​ha​r at. – Me​leg, és olyan íze van,
mint an​nak a mű​anyag pa​lack​nak.
Jez​zie el​ve​szi tőle a po​ha​r at.
– Kor​lá​tolt és még há​lát​lan is vagy – só​hajt. – Pe​dig nem úgy tű​nik, mint​ha meg​te​het​néd, hogy vá​-
lo​g a​tós le​g yél.
– Nem va​g yok há​lát​lan. Csak azt mond​tad...
– Kérsz még, vagy a vi​zem nem elég jó egy kor​lá​tolt, Bib​lia-szo​r on​g a​tó, szent​fa​zék ho​bó​nak?
– Nem ké​r ek, kö​szö​nöm – mond​ja Dan​cy, pe​dig de​hogy​nem kér​ne. Gon​dol​ko​dás nél​kül meg tud​na
inni még fél üveg​g el. De a lány​nak iga​za van. Tény​leg há​lát​lan​ság volt azt mon​da​ni, amit, és túl​sá​g o​-
san szé​g yel​li ma​g át ah​hoz, hogy kér​jen még.
Nem is kéne itt len​nem. Kint kéne len​nem az úton. Nem szo​ká​som el​fut​ni. Nem fut​ha​tok el.
– Azt a va​la​mit az égen lát​tad már ko​r áb​ban is? – kér​de​zi Dan​cy.
Jez​zie bó​lint, és tölt még vi​zet az üveg​be, pe​dig Dan​cy nem is kér​te. Le​te​szi a sző​nyeg​r e, mint​ha
ez​zel azt mon​da​ná: ha kérsz, tes​sék. Az​tán fel​néz a láda pla​fon​já​r a.
– Aha – mond​ja. – Sok​szor lát​tam. Az em​be​r ek er​r e​fe​lé kis​ko​r om óta szok​ták néha lát​ni. Vil​lám​-
ma​dár​nak meg dé​mon​nak hív​ják, de egyik se.
– Sár​kány – mond​ja Dan​cy.
Jez​zie fel​ne​vet, és újra meg​r áz​za a fe​jét.
– De​hogy sár​kány, te. Sár​ká​nyok nem lé​tez​nek.
Dan​cy érzi, hogy el​pi​r ul, leg​szí​ve​seb​ben fel​áll​na és ki​sé​tál​na, ma​g á​r a hagy​ná ezt a po​g ány lányt a
ha​lott kí​g yó​i​val meg az is​ten​te​len köny​ve​i​vel. Ehe​lyett fel​ve​szi az üve​g et, és be​le​iszik. Az​tán meg​kér​-
de​zi:
– Na és, ha nem sár​kány, ak​kor mi? Annyi​r a okos vagy, Je​ze​bel, ak​kor tes​sék, mondd meg, mit lát​-
tam?
– Hosszú idő​vel ez​előtt – mond​ja Jez​zie, és vég​r e le​ve​szi a te​kin​te​tét a láda pla​fon​já​r ól –, kö​r ül​be​-
lül het​ven​mil​lió év​vel ez​előtt...
– A vi​lág kö​zel sem olyan öreg – szól köz​be Dan​cy.
 – ...a vi​lág​nak eze​ket a ré​sze​it egy se​kély tró​pu​si óce​án bo​r í​tot​ta, mint ami​lyen Flo​r i​da Keys​nél van.
Ak​ko​r i​ban fur​csa ál​la​tok él​tek a víz​ben, olya​nok, amik ké​sőbb ki​hal​tak, és ma ten​g e​r i ször​nyek​nek
hív​nánk őket – ezek vol​tak a mo​sza​sza​u​r u​szok, a ple​szi​o ​sza​u​r u​szok és az óri​ás tek​nő​sök. Az égen
meg...
– De – sza​kít​ja fél​be Dan​cy megint – ami​kor jött az Özön​víz, meg Noé bár​ká​ja, min​den víz alá ke​-
rült, az egész vi​lág, negy​ven nap​r a és negy​ven éj​sza​ká​r a.
– Dan​cy, most ak​kor ér​de​kel, amit mon​dok, vagy te akarsz be​szél​ni? – kér​de​zi Jez​zie ke​r eszt​be tett
kéz​zel. – Kér​dez​tél va​la​mit, pró​bá​lok vá​la​szol​ni.
Dan​cy vál​lat von, és újra kor​tyol egyet. Jez​zie pár pil​la​nat múl​va foly​tat​ja.
– Szó​val ez az úgy​ne​ve​zett kré​ta​kor ide​jén volt. Azért hív​ják így, mert a ten​g er​ben le​r a​kó​dott a ge​-
rinc​te​le​nek váza, ez lett a kré​ta.
Dan​cy hom​lo​kán ve​r ej​ték​csepp gör​dül vé​g ig, bele bal sze​me sar​ká​ba. Csíp.
– A sár​kány​r ól kér​dez​te​lek – mond​ja hu​nyo​r og​va –, nem föld​r ajz​lec​két kér​tem. És a kré​ta nem is a
ten​g er​ből szár​ma​zik.
– Lát​tál te már is​ko​lát be​lül​r ől?
Dan​cy ab​ba​hagy​ja a sze​me dör​zsö​lé​sét, és Jez​zie-re me​r ed. A lány ke​mé​nyen néz vissza rá. Olyas​-
va​la​ki​nek tű​nik, aki hoz​zá​szo​kott már ah​hoz, hogy tü​r el​mes le​g yen; aki​nek gyak​r an van dol​g a fél​-
eszű​ek​kel, bár nem bol​do​g ul ve​lük va​la​mi jól. Na​g yon fel​nőt​tes a te​kin​te​te, és Dan​cy azt kí​ván​ja, bár​-
csak ne lé​pett vol​na be ebbe a lá​dá​ba.
– Az égen – foly​tat​ja Jez​zie – pte​r o​sza​u​r usz nevű ál​la​tok vol​tak, ha​tal​mas, re​pü​lő hül​lők, és ha ma​-
nap​ság ta​lál​koz​nál egy ilyen​nel – és te ta​lál​koz​tál is –, ak​kor igen, vé​g ül is tény​leg sár​kány​nak hív​-
nád. – Kéz​be ve​szi az Élet a tör​té​ne​lem előtt pél​dá​nyát, ki​nyit​ja és be​le​la​poz. Gyor​san meg​ta​lál​ja,
amit ke​r es, és meg​for​dít​ja a köny​vet, hogy Dan​cy is lás​sa. A 169. ol​da​lon van egy rajz egy csont​váz​-
ról, ar​r ól a bu​me​r áng​fe​jű ször​nye​teg​r ől, Dan​cy sár​ká​nyá​nak csont​vá​zá​r ól.
– Sem​mi ked​vem itt ücsö​r ög​ni és vi​tat​koz​ni ve​led a Szent​írás​r ól meg a tu​do​mány​r ól, Dan​cy Flam​-
ma​r i​o n. De kér​dez​tél va​la​mit, és én vá​la​szol​tam rá, a tő​lem tel​he​tő leg​job​ban.
Dan​cy ki​ve​szi a lány ke​zé​ből a köny​vet, és ta​nul​má​nyoz​ni kez​di a raj​zot.
– A Ptera​no​don csont​vá​za – ol​vas​sa han​g o​san.
– Nem, a P-t nem kell ki​mon​da​ni – ja​vít​ja ki Jez​zie. – A P néma.
Iz​zad​ság csöp​pen Dan​cy fruf​r u​já​r ól a könyv lap​já​r a.
– Hogy le​het ez? – kér​de​zi.
– Mi hogy le​het?
– Hogy ha ezek a lé​nyek olyan rég él​tek, és már nem él​nek, ak​kor hogy le​het, hogy az egyik alig
fél órá​ja meg akart enni? Te annyi​r a ér​ted ezt az egé​szet, Je​ze​bel, ak​kor ma​g ya​r ázd meg, hogy tör​-
tén​he​tett ez?
– Nem tu​dom – is​me​r i el a lány. Hát​r a​dől, neki az ágy​nak, és újra meg​tör​li az ar​cát a mo​so​g a​tó​-
ronggyal. – Hal​lot​tam pár em​ber​től, hogy sze​r in​tük ez az ör​dög, és hogy azok mi​att a go​nosz​sá​g ok
mi​att jár a nya​kunk​r a, ami​ket egye​sek csi​nál​nak. Má​sok sze​r int ez va​la​mi in​di​án is​ten, ami​hez a
musz​ko​g i törzs tag​jai imád​koz​tak, és em​ber​ál​do​za​to​kat is be​mu​tat​tak neki. A zöld​sé​g essrác sze​r int
egy ufó hoz​ta ide a vi​lág​űr​ből.
– De sze​rin​ted ezek​ből sem​mi sem igaz.
Jez​zie össze​r án​col​ja a hom​lo​kát. Vál​lat von, és vissza​ve​szi a köny​vet Dan​cy​től.
– Nem, azt hi​szem, nem. Ez mind csak ba​bo​na és esti mese, ennyi.
– Ak​kor...?
– Azt kér​de​zed, hogy én mi​ben hi​szek? Azt hit​tem, az, ami​ben én hi​szek, el​len​ke​zik Is​ten​nel, és nem
aka​r od hal​la​ni az is​ten​ká​r om​ló hü​lye​sé​g e​i​met.
– Na​g yon me​leg van itt – vált té​mát Dan​cy. – A vi​hart egy régi vas​úti va​g on​ban vé​szel​tem át, és ez a
hely van olyan for​r ó, mint az.
– Majd meg​szo​kod. Amúgy hová va​ló​si vagy?
Dan​cy ki​pil​lant az au​g usz​tu​si hő​ség​r e nyí​ló négy​szög​le​tes lyu​kon.
– A flo​r i​dai Mil​li​g an kö​ze​lé​ből jöt​tem – mond​ja. – Egy Sh​r o​ve Wood nevű hely​r ől, Oka​lo​o ​sa me​-
gyé​ből. Biz​tos nem hal​lot​tál róla. Sen​ki sem hal​lott Sh​r o​ve Wood​r ól. De ott nőt​tem fel, a Wam​pee-pa​-
tak mel​lett.
– Van néha hon​vá​g yad?
Most Dan​cyn a sor, hogy vál​lat von​jon. A ka​bó​cák egy​r e han​g o​sab​bak. El​kép​ze​li, hogy a hang​juk
fel​ha​sít​ja az eget, majd azt, hogy az ég​bolt da​r ab​jai le​hul​la​nak, és kék​r e szí​ne​zik az egész Föl​det.
Vissza​g on​dol az Elen​o re úti fa​kuny​hó​r a, ame​lyen a nagy​any​já​val és any​já​val osz​to​zott, egé​szen ad​-
dig, amíg ki nem tört az a tűz. Lát​ja maga előtt a há​zat, ahol meg​szü​le​tett és fel​cse​pe​r e​dett.
– Néha van – mond​ja.
– Ak​kor mit ke​r es​tél az úton? Mi​ért nem vagy ott​hon, a csa​lá​dod​dal? Szö​ke​vény vagy?
Dan​cy ek​kor kis hí​ján me​sél​ni kezd neki a sze​r áf​r ól; majd​nem azt mond​ja, hogy Az an​gya​lom mi​-
att. De le​ál​lít​ja ma​g át, mi​előtt me​sél​ne neki a ször​nyek​r ől, a sár​kány előt​ti​ek​r ől és a még rá vá​r ók​-
ról, már ha le​het hin​ni a sze​r áf​nak – per​sze egy ép​eszű em​ber ho​g yan is tart​hat​na egy an​g yalt ha​zug​-
nak. Dan​cy elég​g é biz​tos ben​ne, hogy még Je​ze​bel sem tar​ta​ná an​nak. Le​het, hogy po​g ány, akit min​-
den​fé​le alat​to​mos köny​vek tév​út​r a csal​tak, messzi​r e Is​ten Sza​vá​tól, de Dan​cy ak​kor sem tart​ja őrült​-
nek.
– Nem va​g yok szö​ke​vény. Nem volt mi elől el​szök​nöm.
Ami, tud​ja jól, nem egé​szen igaz.
– Ak​kor hová tar​tasz?
Dan​cy nem vá​la​szol. In​kább meg​kér​de​zi:
– Ha sze​r in​ted a töb​bi em​ber té​ved, és sze​r in​ted ez egy ilyen pte​r o​sza​u​r usz, ak​kor biz​tos van va​la​-
mi​lyen vé​le​mé​nyed ar​r ól, ho​g yan ke​r ült ide.
Jez​zie a tor​na​ci​pő​je fű​ző​jé​vel bab​r ál.
– Van egy el​kép​ze​lé​sem – mond​ja –, de nincs túl sok ér​tel​me. Már​mint nem va​la​mi tu​do​má​nyos. Én
meg pró​bá​lok tu​do​má​nyos len​ni, ami​kor hi​szek va​la​mi​ben.
A ka​bó​cák már olyan han​g o​sak, hogy Dan​cy be akar​ja fog​ni a fü​lét.
– Na jó, szó​val – foly​tat​ja Jez​zie, az ölé​ben a könyv​vel, mel​let​te a mo​so​g a​tó​r onggyal –, el​mon​-
dom, mit gon​do​lok. De nem fo​g unk vi​tat​koz​ni róla. Nem kér​lek, hogy higgy el be​lő​le bár​mennyit is.
Tu​dom, hogy nem hin​nél, de ha már el​mon​dom, nem jö​hetsz az​zal, hogy a po​kol​r a ju​tok, csak azért,
mert ezt gon​do​lom.
– Nem is hi​szel a po​kol​ban.
– Ezt nem tud​ha​tod, Dan​cy Flam​ma​r i​o n. Nem is​mersz.
– Rend​ben – mor​mog​ja Dan​cy, és le​ve​szi a sze​mét az aj​tó​nyí​lás​r ól. A na​r ancs​fe​hér utó​ké​pek kí​sér​-
te​tek​ként tán​col​nak a lá​dá​ban.
– A kré​ta​kor vé​g én va​la​mi na​g yon rossz do​log tör​tént. Egy asz​te​r o​i​da – az olyan, mint egy me​te​o ​-
rit, csak sok​kal na​g yobb – be​csa​pó​dott a Föld​be, egye​ne​sen a Me​xi​kói-öböl​be, nem is olyan messzi​r e
in​nen. És tény​leg gi​g an​ti​kus volt, ta​lán ak​ko​r a, mint New York City...
– Jár​tál már New York City​ben?
– Nem, de nem is ez a lé​nyeg. Szó​val iszo​nyú nagy volt ez az asz​te​r o​i​da, és ami​kor be​csa​pó​dott,
ak​ko​r a ener​g ia sza​ba​dult fel, ami kábé két​mil​li​ó ​szor na​g yobb, mint a va​la​ha épí​tett leg​na​g yobb atom​-
bom​báé. Csak gon​dolj bele, ez mek​ko​r a ener​g ia le​het. Iga​zá​ból el sem tud​juk kép​zel​ni. Majd​nem
min​den élő​lényt el​pusz​tí​tott, az összes ten​g e​r i ször​nyet és di​no​sza​u​r uszt, a pte​r o​sza​u​r u​szo​kat is. De
le​het, hogy csi​nált va​la​mi mást is.
– Mit?
– Le​het, hogy Yu​ca​tan​ban ak​ko​r a volt a rob​ba​nás...
– Hol?
– Yu​ca​tan​ban, Me​xi​kó​ban.
– De az előbb azt mond​tad, ez a Me​xi​kói-öböl​ben tör​tént.
– Tu​dod te, mi​ért hív​ják Me​xi​kói-öböl​nek? – kér​de​zi Jez​zie. Dan​cy nem tud​ja, úgy​hogy be​fog​ja. –
Szó​val, vissza​tér​ve, le​het, hogy az a rob​ba​nás olyan nagy volt, hogy lyu​kat ha​sí​tott az idő​ben. Csi​nált
egy fé​r eg​lyu​kat vagy hi​per​koc​kát. Így ju​tott át ide a pte​r o​sza​u​r usz. In​ter​di​men​zi​ó s lény, vagy ilyes​mi.
Nem len​ne sza​bad itt len​nie, va​ló​szí​nű​leg tel​je​sen össze​za​va​r o​dott, de ak​kor is itt van, át​r e​pült azon a
lyu​kon. Le​het, hogy pont a be​csa​pó​dás pil​la​na​tá​ban, mi​előtt jöt​tek a hő​hul​lá​mok és a tűz​vi​ha​r ok meg
a cu​na​mik. Vagy basszus, az is le​het, hogy nem is több vissz​hang​nál. Hogy csak egy szel​lem.
Majd​nem egy tel​jes per​cig egyi​kük sem szól sem​mit. Vé​g ül Dan​cy töri meg a kel​le​met​len csen​det.
– Ezt most csak ki​ta​lá​lod.
Jez​zie megint rán​col​ja a hom​lo​kát.
– Mond​tam, hogy nem túl tu​do​má​nyos.
Ek​kor a ka​bó​cák fül​sér​tő ci​r i​pe​lé​sé​be be​le​ha​sít az a vi​sí​tás, ame​lyet Dan​cy az úton hal​lott – a sár​-
kány vi​sí​tá​sa, amely Jez​zie sze​r int nem is sár​kány. Dan​cy ösz​tö​nö​sen le​bu​kik, a ké​sé​ért nyúl, és köz​-
ben ész​r e​ve​szi, hogy már Jez​zie is be​húz​ta a fe​jét. Mind​ket​ten a láda pla​fon​já​r a me​r ed​nek, tes​tük fe​-
szült, akár egy szö​g es​drót.
– Pont fe​let​tünk jár – sut​tog​ja Dan​cy. – Szok​ta ezt csi​nál​ni? Szo​kott idá​ig kö​vet​ni?
Jez​zie las​san meg​r áz​za a fe​jét.
– Ed​dig még egy​szer sem for​dult elő.
Nem őt kö​vet​te, gon​dol​ja Dan​cy. Ha​nem en​gem.
Ek​kor meg​lát​ja, mi van Jez​zie jobb ke​zé​ben: egy régi Colt re​vol​ver, pont olyan, ami​lyet a nagy​-
any​ja tar​tott ma​g á​nál a csör​g ő​kí​g yók mi​att.
– Tu​dod, hogy kell azt hasz​nál​ni? – kér​de​zi Dan​cy, mire Jez​zie fel​húz​za a ka​kast. A kat​ta​nás olyan
han​g os, hogy Dan​cy​nek fel​tű​nik, a kin​ti bo​g a​r ak el​né​mul​tak.
– Nem így tar​ta​nám, ha nem tud​nám.
– Légy​szi, tedd in​kább el – mond​ja Dan​cy. – Nem sze​r e​tem a fegy​ve​r e​ket.
Jez​zie újra meg​r áz​za a fe​jét, és az uj​ját a ki​biz​to​sí​tott re​vol​ver ra​va​szán tart​ja.
– Vé​g ül is nem vá​la​szol​tál a kér​dé​sem​r e – mond​ja. – Mit csi​nál​tál az úton, ha se szö​ke​vény nem
vagy, se hobó?
Min​den olyan csen​des és moz​du​lat​lan lett, hogy Dan​cy szin​te hall​ja a fü​lé​ben do​bo​ló vért, és a láda
alat​ti ta​la​jon át​fu​r a​ko​dó her​nyó​kat és föl​di​g i​lisz​tá​kat. Még nem vet​te elő a ké​sét, de a keze már raj​ta
van a nye​lén, a fa​r a​g ott agancs hű​vös és sima iz​za​dó te​nye​r é​ben. Egy ide​je már ter​ve​zi, hogy sze​r ez
va​la​mi​lyen bőr​da​r a​bot, amit rá​csa​var​hat a ve​r ej​ték​től és vér​től si​kam​lós nyél​r e, de még nem ju​tott el
odá​ig.
– Me​g yek va​la​ho​vá – mond​ja a lány​nak.
– Aha, és még​is hová, Dan​cy Flam​ma​r i​o n?
– Azt még nem tu​dom. – Ezen a vá​la​szon nem is kel​lett gon​dol​kod​nia. A leg​több do​log​g al szem​ben
egy​sze​r ű és igaz.
– Va​la​hogy sej​tet​tem, hogy ilyes​mit fogsz mon​da​ni.
 – Hát, majd meg​tu​dom, ha oda​ér​tem. Sze​r in​ted az a va​la​mi még oda​kint van? Ott rep​des a fe​jünk
fe​lett?
– Hon​nan a franc​ból tud​nám? – fin​to​r og Jez​zie.
– Te mond​tad, hogy biz​to​san tu​dod, hogy nem sár​kány, szó​val arra gon​dol​tam, ta​lán...
– Hát rosszul gon​dol​tad.
A csen​det a gi​g an​ti​kus szár​nyak ver​de​sé​se töri meg. Las​san emel​ked​nek és süllyed​nek, és mind​két
lány vissza​tart​ja a lé​leg​ze​tét, ahogy a csap​ko​dás egy​r e messzebb​r ől és messzebb​r ől hal​lat​szik, majd
vé​g ül el​vész a tá​vol​ban.
A tá​vol​ság csak​nem me​ló​di​á​vá lá​gyí​tot​ta, jut eszé​be Dan​cy​nek egy sor va​la​mi​lyen könyv​ből, ame​-
lyet az any​ja ol​va​sott fel neki. A tör​té​net ar​r ól szólt, hogy a Mars​r ól szár​ma​zó ször​nyek meg​pró​bál​-
ják át​ven​ni az ural​mat a Föld fö​lött. De Is​ten bak​té​ri​u​mo​kat kül​dött, hogy meg​ál​lít​sa őket.
...be​le​pusz​tul​va azok​ba a rot​hasz​tó, kó​ros bak​té​ri​u​mok​ba, ame​lyek ké​szü​let​le​nül ro​han​ták meg őket.
Be​le​pusz​tul​va, mint a vö​rös​fű. Be​le​pusz​tul​va – mi​után az em​ber min​den eről​kö​dé​se hi​á​ba​va​ló volt – a
leg​pa​rá​nyibb lé​nyek gyil​kos ere​jé​be, ame​lye​ket az is​te​ni böl​cses​ség e föld​re he​lye​zett.[3]
És ha ez a lány iga​zat be​szél, mi más le​het az a pte​ro​sza​u​rusz, mint egy újabb tá​ma​dó, ta​lán nem egy
má​sik boly​gó​ról, ha​nem egy má​sik idő​ből, de van kü​lönb​ség? Go​nosz lény, amely​nek el kel​lett vol​na
pusz​tul​nia az Özön​víz so​rán, ami​kor Is​ten – az ő böl​cses​sé​gé​ben – annyi go​nosz lényt el​tö​rölt a Föld
szí​né​ről.
– Kö​szö​nöm a vi​zet – mond​ja Dan​cy, és talp​r a ká​szá​ló​dik. Vég​r e nem szo​r on​g at​ja to​vább nagy
Bowie kése nye​lét.
– Nem mész te oda vissza – mond​ja Jez​zie hal​kan. Nem kér​de​zi.
– Azt mond​tad, ko​r áb​ban soha nem jött el idá​ig. Vagy​is en​g em ke​r es, Je​ze​bel, nem té​g ed. Ne​kem
kell meg​küz​de​nem ez​zel a sár​kánnyal, nem ne​ked.
– Te tény​leg tel​je​sen di​lis vagy, ugye tu​dod?
Va​la​mi​lyen ér​te​lem​ben min​den em​ber bo​lond, és ami​lyen ta​pin​ta​to​san tár​gyal a bo​lond​ja​i​val, olyan
ta​pin​ta​to​san tár​gyal​jon Is​ten bo​lond​ja​i​val is...
...tár​gyal​jon Is​ten bo​lond​ja​i​val is...[4]
Még mi​előtt a dé​mo​nok vé​g ül el​jöt​tek vol​na Ju​lia Flam​ma​r i​o ​nért, Dan​cy any​ja sok köny​vet ol​va​-
sott fel neki, és sok​ban sze​r e​pel​tek ször​nyek. Néha arra gon​dol, az any​ja tud​ta, hogy a sze​r áf ha​ma​r o​-
san meg​je​le​nik, erre pró​bál​ta fel​ké​szí​te​ni.
– Nem en​g ed​lek ki in​nen – is​mét​li meg Jez​zie, egy ki​csit han​g o​sab​ban.
– De én ezt szok​tam csi​nál​ni, Je​ze​bel – mond​ja Dan​cy. – Sár​ká​nyok​kal har​co​lok.
Je​ze​bel na​g yon las​san le​ve​szi a hü​velyk​uj​ját a re​vol​ver ka​ka​sá​r ól, és biz​to​sít​ja a fegy​vert.
– Az nem sár​kány, csak egy ál​lat.
– Kö​szö​nöm a vi​zet – is​mét​li meg Dan​cy, és a vál​lá​r a ve​szi a tás​ká​ját.
– Ha vársz pár órát, éj​sza​ka el​megy. Itt ma​r ad​hatsz ve​lem, fel​o l​vas​ha​tok ne​ked, vagy me​sél​he​tek
ar​r ól a jó öreg ke​se​lyű​tek​nős​r ől, amit múlt nyá​r on ta​lál​tam a Chat​ham-ka​nyar​ban. De me​sél​he​tek
még azok​r ól a kré​ta​ten​g e​r ek​r ől is. Az ál​la​tok​r ól még alig mond​tam va​la​mit. Tud​tad pél​dá​ul, hogy
fent, Sel​má​ban még a negy​ve​nes évek​ben ta​lál​tak egy di​no​sza​u​r uszt? Egy iga​zi di​no​sza​u​r uszt. Egy
új​faj​ta ka​csa​cső​r űt. Az​tán ta​lál​tak egy má​si​kat, ami a Ty​r an​no​sza​u​r usz ro​ko​na volt, a...
– Már így is túl so​ká​ig ma​r ad​tam – vág köz​be Dan​cy. – Nem is lett vol​na sza​bad ide​hoz​nod. Csak
ve​szély​be so​dort​ad ma​g ad.
– Úr​is​ten – sut​tog​ja Jez​zie, és a ke​zé​ben tar​tott pisz​toly​r a me​r ed. – Te tény​leg vissza fogsz men​ni,
mi?
– Ne vedd a szád​r a a ne​vét – mond​ja Dan​cy. – Épp elég baj, hogy el​hi​szed ezt az egész evo​lú​ci​ó s
hab​la​tyot, nem kell még az Úr ne​vét is hi​á​ba a szád​r a ven​ned.
Pe​dig az az igaz​ság, hogy Dan​cy mást sem akar, mint itt ül​dö​g él​ni ez​zel a fur​csa, is​ten​te​len lánnyal,
inni a mű​anyag​pa​lack-ízű me​leg vi​zet, és ta​lán enni egy ki​csit ab​ból a ház​tar​tá​si keksz​ből meg a ser​-
tés​ből és a bab​ból. Már nem is em​lék​szik, mi​kor evett utol​já​r a kek​szet. Eszé​be jut, mi​lyen íze volt,
ami​kor rá​kent a mus​ko​tály​sző​lő- vagy sze​der​be​főtt​ből, és már​is össze​fut a nyál a szá​já​ban.
– Ak​kor tes​sék, vedd ezt el – mond​ja Jez​zie, és Dan​cy ke​zé​be nyom​ja a vi​zes​pa​lac​kot. A lány nem
uta​sít​ja vissza. Kis hí​ján a keksz​ből is kér, de tud​ja, hogy ud​va​r i​at​lan​ság len​ne, ami​kor épp most ka​-
pott egy ilyen aján​dé​kot.
– Ne​ked nem fog kel​le​ni? – kér​de​zi.
– Á, nem la​kom messze. És tes​sék, vedd el ezt is – mond​ja Jez​zie, és át​nyújt​ja Dan​cy​nek a re​vol​-
vert. – Ne​ked na​g yobb szük​sé​g ed lesz rá. – A pisz​toly csö​ve és for​g ó​hen​g e​r e hal​vá​nyan csil​log a fél​-
ho​mály​ban.
– Egy​ál​ta​lán mi​lyen régi ez? – kér​de​zi Dan​cy. – Rá​né​zés​r e a pol​g ár​há​bo​r ú​ban hasz​nál​hat​ták, olyan
öreg​nek tű​nik. Egy ilyen pisz​toly könnyen fel​r ob​ban​hat az em​ber ke​zé​ben.
Jez​zie vál​lat von.
– Nem tu​dom. A nagy​bá​csi​mé volt. Fo​g al​mam sincs, mi​lyen régi. De tes​sék, vedd el. Tölt​ve van.
Hat go​lyó, de plusz​lö​ve​dék nincs ben​ne.
– Nem sze​r e​tem a fegy​ve​r e​ket – is​mét​li meg Dan​cy. – Tartsd meg. Ne​kem van ké​sem.
És nem így, éles pen​gék​kel szo​kás sár​ká​nyo​kat ölni? Hát nem olyan jó a ké​sem, mint bár​me​lyik kard
a tör​té​ne​lem​ből?
– Dan​cy, ha haj​lan​dó len​nél vár​ni nap​nyug​tá​ig...
– Kö​szö​nöm a vi​zet – mond​ja Dan​cy har​mad​já​r a. – Pont erre volt leg​in​kább szük​sé​g em, iszo​nyú
for​r ó​ság van ma.
– Leg​in​kább jó​zan ész​r e len​ne szük​sé​g ed, az is​ten ver​jen meg.
Dan​cy​nek már a nyel​ve he​g yén van, hogy újra szól​jon a ká​r om​ko​dás mi​att, de az​tán arra gon​dol,
úgy​se len​ne sem​mi ér​tel​me. Nincs em​ber, aki meg​ment​het​né ezt a lányt, vég​leg bűn​be vit​ték az ate​is​-
ták és evo​lu​ci​o ​nis​ták.
Hi​á​ba neki min​den szó.
– Örül​tem, hogy meg​is​mer​te​lek, Je​ze​bel Lil​li​g ra​ven – mond​ja Dan​cy, bár nem olyan biz​tos eb​ben.
– Vi​g yázz ma​g ad​r a – mond​ja Jez​zie.
Dan​cy ki​lép a nap​fény​r e, amely nem ke​vés​bé éles vagy per​zse​lő, mint az ér​ke​zé​se​kor volt, leg​-
alább egy órá​val ez​előtt. Fel​néz a tisz​tás fe​let​ti kö​zöm​bös ég​bolt​r a, fé​lig-med​dig arra szá​mít​va, hogy
ott lesz a sár​kány, de csak a menny​o r​szág fe​hér sze​me me​r ed rá. Nem le​het ké​sőbb há​rom órá​nál,
gon​dol​ja. Még min​dig több óra van hát​ra al​ko​nya​tig.
A ka​bó​cák újra éne​kel​nek.
Ami​kor el​éri a tisz​tás pe​r e​mét, még egy​szer, utol​já​r a vissza​néz, és meg​lát​ja Jez​zie ar​cát, amint ki​-
ku​kucs​kál a ka​li​kó​füg​g öny egy ré​sén; ré​mült​nek tű​nik. In​te​g et, és Dan​cy vi​szo​noz​za.
Soha töb​bé nem lát​lak, és egy ki​csit azt re​mé​lem, bár​csak más​hogy len​ne.
Vissza​sé​tál a kis er​dő​be, amely el​vá​laszt​ja a tisz​tást az út​tól. A gya​log​lás va​la​mi​vel ne​he​zebb​nek tű​-
nik, mint ami​kor Jez​zie von​szol​ta ma​g á​val; össze​vissza megy, és ami​kor egy pon​ton be​le​g a​ba​lyo​dik
a ku​dzu​le​ve​lek sű​r ű​jé​be, vissza kell for​dul​nia, hogy ta​lál​jon egy hasz​nál​ha​tóbb ös​vényt. Mire el​éri a
ka​vi​csos or​szág​utat, már dől róla az iz​zad​ság, ki is nyit​ja a mű​anyag pa​lac​kot, és meg​húz​za. Az​tán
újra fel​néz a szik​r á​zó​an kék égre; a reg​g e​li vi​har​fel​hők​nek már nyo​ma sincs. Ahogy a sár​kány​nak
sem, vagy​is le​het, hogy a lány​nak iga​za volt, és az a va​la​mi vissza​r e​pült egy lyu​kon át az idő​ben, az
óri​ás​kí​g yók ural​ta ten​g e​r ek vi​lá​g á​ba, ko​r ább​r a, mint hogy Ádám és Éva ki​űzet​te​tett vol​na, és lán​g o​ló
kar​dok​kal fel​sze​r elt ke​r u​bo​kat ál​lí​tot​tak vol​na az Éden ka​pu​já​hoz, hogy se fér​fi, se nő ne lép​hes​sen
be raj​ta soha töb​bé. Le​het, hogy ez tör​tént.
Le​het, hogy an​nak a szaj​há​ról és bál​vány​imá​dó​ról el​ne​ve​zett lány​nak iga​za van, és te az ége​gy​ad​ta
vi​lá​gon sem​mit sem tudsz ar​ról, ho​gyan men​nek a dol​gok va​ló​já​ban.
Dan​cy fél​r e​lö​ki a gon​do​la​tot, mert tud​ja, hogy ha el​kezd ké​tel​ked​ni ma​g á​ban, az pont olyan ve​szé​-
lyes, mint azok a köny​vek, ame​lyek sze​r int az em​be​r ek maj​mok​tól szár​maz​nak. Az ilyen ké​tel​ke​dés
csak el​te​r e​li a fi​g yel​mét, és ve​szély​be so​dor​hat​ja az éle​tét. Szán még egy pil​lan​tást a nyá​r i ég​bolt​r a,
az​tán újra el​in​dul, az út kö​ze​pén lévő fe​hér vo​na​lat kö​ve​ti, amely​r e kény​te​len lesz tér​kép​ként gon​dol​-
ni, amíg az an​g yal úgy nem dönt, hogy újra meg​szó​lít​ja.


Ro​boz Gá​bor for​dí​tá​sa

 Sam J. Miller
JÉGTÖMBÖK
Sam J. Mil​ler (WWW.SAMJ​MIL​LER.COM) író és kö​zös​ség​szer​ve​ző. Írá​sai töb​bek kö​zött a Light​-
speed, az Asi​mov’s, a Clar​kesworld és a The Min​neso​ta Re​vi​ew fo​lyó​ira​tok​ban je​len​tek meg. Je​löl​ték a
Ne​bu​la- és a Theo​dore Stur​g e​o n-díj​r a, és meg​nyer​te a Shir​ley Jack​son-dí​jat. El​vé​g ez​te a Cla​r i​o n
Wri​ter ’s Work​sho​pot, és je​len​leg New York City​ben él. The Art of Star​ving című be​mu​tat​ko​zó re​g é​-
nyét a Har​per​Col​lins adja ki. Az „Ott​ho​nok szel​le​mei” című no​vel​lá​ja is ol​vas​ha​tó eb​ben a kö​tet​ben.


Meg​r e​pedt a fiam sze​me. Ki​ürült. Meg​fa​g yott. Nyo​ma sem volt ben​ne öröm​nek vagy vi​dám​ság​nak.
Vagy könnyek​nek. Nor​má​lis eset​ben, ami​kor vissza​tér​tem egy mun​ká​ból, és há​r om hó​nap​ja elő​ször
lá​tott, az arca va​ló​ság​g al ket​té​ha​sadt a bol​dog​ság​tól. Most ke​mény volt, akár a jég. Amint a te​kin​te​te
ta​lál​ko​zott az enyém​mel, el​kap​ta. A vál​la szé​le​sebb lett, a kar​ja iz​mo​sabb, fel​ső ajka fö​lött kó​sza
szőr​szá​lak nőt​tek, de csak a sze​mét tud​tam néz​ni.
– The​de – mond​tam, és ma​g am​hoz húz​tam.
Hagy​ta, hogy át​ö lel​jem. Két kar​ja erőt​le​nül ló​g ott. A tü​dőm nem tu​dott újra meg​tel​ni, a mell​ka​som
meg​fe​szült az el​múlt ti​zen​ö t év soha-töb​bé-ne-en​g edj-el öle​lé​se​i​nek ere​jé​től, ami​r e a jö​vő​ben már
nem szá​mít​hat​tam.
– Tu​dod, mi​lyen, ami​kor tá​vol vagy – mond​ta Laj​la, az any​ja a te​le​fon​ban, még elő​ző este, hogy
fel​ké​szít​sen. – Ka​masz. Tel​je​sen nor​má​lis, hogy utál​ja a szü​le​it.
Nem hall​g at​tam rá. Még min​dig ha​so​g a​tott a ke​zem és a com​bom, mi​után hó​na​po​kig egy jég​fű​r észt
szo​r on​g at​tam a lá​bam kö​zött; a hal​lá​som min​den újabb uta​zás​sal egy​r e rosszabb lett; ha el​csúsz​tam,
az öt mun​ka​na​pom​ba, vagy​is öt fi​ze​tett na​pom​ba ke​r ült, és öt na​pig áll​hat​tam a kór​há​zi szám​lá​kat; az​-
tán egy iz​zad​ság​sza​g ú priccs​r e tér​tem vissza egy il​le​g á​li​san fenn​tar​tott szo​bá​ba, ame​lyen hét má​sik
jég​ha​jós​sal osz​toz​tam. De mind​ez nem szá​mí​tott, mert tud​tam, hogy más​nap reg​g el újra lá​tom a fi​a​-
mat.
– Hel​ló, apa – mor​mog​ta The​de fa​han​g on.
Hát​r a​lép​tem, és el​for​dul​tam, amíg a vö​r ös szín ki​apadt az ar​com​ból. Meg​ér​ke​zett a ta​vasz, és a vá​-
ros lej​jebb vet​te az ár​nyé​ko​lást. Jó ér​zés volt, hi​á​ba fújt a hi​deg szél.
– Érez​zé​tek jól ma​g a​to​kat – mond​ta Laj​la, és diszk​r é​ten pénzt csúsz​ta​tott a te​nye​r em​be. Egy​r e nö​-
vek​vő pá​nik​kal néz​tem, ahogy tá​vo​zik. Hozd vissza a fiam!, akar​tam utá​na​kiál​ta​ni. Azt, aki sze​ret!
Hová lett. Mit csi​nál​tál vele. Ki ez a mo​gor​va alak. Alat​tunk, a min​dent le​fe​dő acél​r ács alatt, amely ta​-
laj​ként szol​g ált Qa​ana​aq két​mil​lió la​ko​sa szá​má​r a, a fe​ke​te grön​lan​di víz foly​ton ne​ki​loccsant le​be​g ő
vá​r o​sunk zsi​lip​je​i​nek.
Lé​le​gezz mé​lye​ket, Dom, is​mé​tel​g et​tem ma​g am​nak, amíg vé​g ül si​ke​r ült. Na​gyon jól tud​tad, hogy
egy​szer ez lesz. Hogy egy nap már nem lesz töb​bé gye​rek.
– Mi új​ság a su​li​ban? – kér​dez​tem.
– Min​den oké – vont vál​lat The​de.
– Még min​dig a ma​tek a ked​venc tár​g yad?
– Soha nem a ma​tek volt a ked​venc tár​g yam.
Elég​g é biz​tos vol​tam ben​ne, hogy ré​g en az volt, de nem akar​tam bal​héz​ni.
– Ak​kor mi a ked​ven​ced?
Megint vál​lat vont. Az orosz​lán​fó​ka-te​le​pen ta​lál​koz​tunk, de egy​ből lát​tam a fi​a​mon, hogy már
nem ér​dek​lik ezek az ál​la​tok. Maszk​ká fa​g yott az ar​cán a düh, mi​köz​ben át​fu​r a​ko​dott ve​lem a tö​me​-
gen.
Tel​je​sen meg​ér​tet​tem, mi​ért vi​sel​ke​dik ilyen fleg​mán. Oké, hogy nem a bro​o kly​ni ne​ve​lő​o tt​hon-
ba​r ak​kok​ban kel​lett lak​nia, és nem a nap​elem​te​le​pes is​ko​lá​ban kel​lett ro​bo​tol​nia, de ak​kor is egy
olyan vá​r os​ban volt kény​te​len élni, amely utál​ta a sö​tét bőr​szí​ne és a jé​g en keccsö​lő apja mi​att.
– Anyád mond​ta, hogy fel​vet​tek az egye​tem​r e – je​g yez​tem meg, pe​dig nem is tud​tam, pon​to​san mi
ez, va​la​mi​lyen me​nedzs​ment​su​li​r a gon​dol​tam. Nagy do​log le​he​tett The​dé​nek, de csak bic​cen​tett.
A sült krump​lis stand​nál húz​ta a szá​ját béna své​dem hal​la​tán. A pul​tos​lány fo​lyé​kony an​g ol​r a vál​-
tott, de nem hagy​tam ma​g am​nak, hogy ennyi​vel meg​ússzam, és hasz​nál​tam azt a kis nyelv​tu​dá​som.
– Sült krump​lit és ká​vét ké​r ek ma​g am​nak és a fi​am​nak – mond​tam, vagy leg​alább​is azt hit​tem,
hogy ezt mon​dom, de a lány za​va​r o​dott​nak tűnt. The​de az​tán mo​tyo​g ott va​la​mit, mire a lány bó​lin​tott,
és ar​r ébb ment.
Ek​kor esett le, mi​ért fáj annyi​r a az arc​ki​fe​je​zé​se. Nem egy​sze​r ű​en ar​r ól volt szó, hogy már nem
gye​r ek. Azt még tud​tam vol​na ke​zel​ni, hogy idő​köz​ben fel​nőtt. Az fájt, aho​g yan rám né​zett: ugyan​az​-
zal a te​kin​tet​tel, mint az összes töb​bi he​lyi, a své​dek és a rács​vá​r os ős​la​ko​sai, akik sze​mé​ben örök​r e
egy hü​lye New York-i be​ván​dor​ló ma​r a​dok, még ak​kor is, ha öt év​vel a Bu​kás előtt jöt​tem el a vá​r os​-
ból.
Si​r á​lyok har​col​tak az orosz​lán​fó​kák elé ve​tett ka​já​ért.
– Anyád hogy van?
– Jól. Már ve​ze​tő po​zí​ci​ó ​ban van. Jö​vő​r e át​köl​tö​zünk a Hár​mas Kül​lő​r e.
Min​ket az any​já​val nem te​r em​tet​tek egy​más​nak. Laj​la itt szü​le​tett, a szü​lei fe​ke​te ka​na​da​i​ak vol​tak
az egyik svéd ma​mut​cég al​kal​ma​zá​sá​ban, amely meg​épít​tet​te a Qa​ana​a​qot, még ami​kor a grön​lan​di
ol​va​dás el​kezd​te hoz​zá​fér​he​tő​vé ten​ni a fel​színt az erő​for​r ás-ki​nye​r és​hez, és a part men​tén gom​ba​-
mód el​sza​po​r od​tak a rács​vá​r o​sok. A szü​lei nép​is​ko​lá​ba já​r at​ták, azon az ala​pon, hogy egy le​en​dő ve​-
ze​tő​nek jó, ha tud va​la​ho​g yan vi​szo​nyul​ni azok​hoz a be​ván​dor​lók​hoz és me​ló​sok​hoz, akik​nek egy
nap pa​r an​csol​ni fog, és iga​zuk is volt. Csak az​tán a lá​nyuk be​le​sze​r e​tett az egyik emig​r áns​ba, egy
gya​kor​la​ti órák​r a járó észak-ame​r i​ka​i​ba, aki épp csak le​szállt az egyik ha​jó​r ól. De Laj​la elég ha​mar a
fe​jé​hez ka​pott, ami​kor meg​ér​tet​te, mi​lyen ne​héz len​ne fel​ne​vel​ni egy gye​r e​ket egy jé​g en dol​g o​zó
me​lós fi​ze​té​sé​ből. Soha nem ha​r a​g ud​tam rá. Iga​za volt, ami​ért fa​kép​nél ha​g yott, és in​kább a mun​ká​já​-
ra kon​cent​r ált. Iga​za volt, ami​ért in​kább olyan éle​tet akart fel​épí​te​ni The​dé​nek, amit én nem tud​tam
vol​na.
– Mi​ért nem ta​nulsz meg své​dül? – kér​dez​te The​de egy sült krump​li​tól. Kép​te​len volt a sze​mem​be
néz​ni.
– Pró​bál​ko​zom – mond​tam. – Kéne jár​nom órá​r a. De pénz​be ke​r ül, és amúgy sincs...
– Nincs időd. Tu​dom. Han apja azt mond​ta, az em​ber​nek arra van ide​je, ami fon​tos neki. – Most be​-
le​né​zett a sze​mem​be, és ki is tar​tot​ta; a te​kin​te​te csil​lo​g ott a ha​r ag​tól és a ma​g á​r a ha​g yott​ság​tól.
– Han az egyik ba​r á​tod?
The​de bó​lin​tott; a te​kin​te​te már​is me​ne​kült.
Han apja biz​to​san kí​nai, és nem a me​ló​sok közé tar​to​zik, akik se​g í​tet​tek fel​épí​te​ni ezt a vá​r ost; ők
mind​annyi​an ha​za​utaz​tak, hogy át​ve​hes​sék a kár​pót​lást a mun​ká​val járó meg​pró​bál​ta​tá​so​kért. Biz​to​-
san mér​nök, vagy az egyik erő​for​r ás-ki​nye​r és​sel fog​lal​ko​zó cég ve​ze​tő​je. Biz​to​san szép ház​ban él,
és fű​tött iro​dá​ban dol​g o​zik. Biz​to​san el​dönt​he​ti, mi​hez kezd a sza​bad​ide​jé​vel.
– Hoz​tam ne​ked va​la​mit – mond​tam vég​ső el​ke​se​r e​dé​sem​ben.
Ere​de​ti​leg nem neki hoz​tam. Min​dig min​den​ho​vá ma​g am​mal vit​tem. Egy​r észt meg​nyug​ta​tó ér​zés
volt, más​r észt nem bíz​tam azok​ban, akik​kel a szál​lá​so​mon osz​toz​tam, bár​mi​kor el​lop​hat​ták. A szí​vem
ki​ha​g yott egy üte​met, mi​köz​ben át​nyúj​tot​tam The​dé​nek a K RVA NEW YORK CITY fel​ira​tú pó​lót,
leg​ér​té​ke​sebb – sőt egyet​len ér​té​kes – tu​laj​do​no​mat. Vé​kony volt, mint egy pa​pír​lap, és puha, mint
egy kis​nyúl. Édes​anyám ka​par​tat​ta le ve​lem róla az U be​tűt, hogy az is​ko​lá​ban is hord​has​sam. A kis
The​de anno oda​volt érte. Nagy ün​nep​sé​g et csi​nál​tunk be​lő​le, hogy éven​te egy​szer, a szü​le​tés​nap​ján
fel​ad​tuk rá, és min​dig az alap​ján ál​la​pí​tot​tuk meg, mennyit nőtt, hogy mennyi​r e lö​työ​g ött raj​ta. Néha,
ha jó mé​lyen be​le​sza​g ol​tam a pó​ló​ba, még min​dig érez​tem az il​la​tot, amit az alag​so​r i mo​so​da ha​-
gyott raj​ta anyám lak​he​lyén. Vagy a met​r ó bé​ní​tó bű​zét. Az a ke​vés, ami New York City​ből meg​ma​-
radt, ott volt a pó​ló​ban. Meg​vál​ni tőle je​len​tett va​la​mit, va​la​mi faj​sú​lyo​sat és vissza​von​ha​tat​lant. De a
fiam kez​dett ki​csúsz​ni a ke​ze​im kö​zül, és ő sok​kal fon​to​sabb volt szá​mom​r a, mint az az el​ve​szett vá​-
ros, aho​vá tar​toz​tam, bár​mi más is vol​tam, éhen​kó​r ász, csó​r ó, sem​mi​r e​kel​lő vagy bű​nö​ző.
– Apa – sut​tog​ta The​de, ami​kor át​vet​te a pó​lót. Vég​r e újra a sze​mem​be né​zett. Te​kin​te​te egy olyan
fiúé volt, aki sze​r et​te az ap​ját. Akit nem ér​de​kelt, hogy az apja egy ke​mény​fe​jű, ön​tör​vé​nyű, be​ván​-
dor​ló me​lós. Aki hitt ben​ne, hogy az apja bár​mi​r e ké​pes. – Apa. Te na​g yon sze​r e​ted ezt a pó​lót.
De té​ged job​ban sze​ret​lek, mond​tam majd​nem. Min​den​nél job​ban.
– Most már pont jó rád – mond​tam in​kább. Az​tán: – Na, hagy​juk a fó​ká​kat. Nem né​zünk in​kább egy
kis ge​r en​da​har​cot?
The​de vál​lat vont. Arra gon​dol​tam, ta​lán ki​ment a di​vat​ból, amíg tá​vol vol​tam. Mint annyi min​den,
ahány​szor csak el​men​tem. Min​dig jég​ha​jó​kon kap​tam mun​kát; le​sza​kadt gleccser​töm​bö​ket kel​lett
össze​g yűj​te​ni és ivó​víz​zé ala​kí​ta​ni, hogy el​ad​has​suk azo​kon a si​va​ta​g os te​r ü​le​te​ken, ame​lyek egy​r e
job​ban be​ke​be​lez​ték a boly​g ót. A mun​ka ke​mény volt és ve​szé​lyes, és foly​ton bi​zony​ta​lan​ság​ban tar​-
tott.
Az első meccsen csak két har​cos volt, mind​ket​tő vé​kony, ru​g a​nyos és für​g e, stí​lu​suk​ban a kí​nai
harc​mű​vé​szet kü​lön​bö​ző faj​tái öt​vö​ződ​tek. Nem olya​nok vol​tak, mint azok a de​bel​la New York-i bok​-
szo​lók, aki​kért ak​ko​r i​ban őrült meg min​den​ki, ami​kor ide​ér​kez​tem. Ti​zen​ö t éve​sen jöt​tem ide, il​le​g á​-
li​san; két pi​ást fi​zet​tem le, hogy ke​zes​ked​je​nek a nagy​ko​r ú​sá​g om​r ól. Még az​előtt, hogy NYC Be​ton​-
biz​tos Csil​lió Dol​lá​r os Hul​lám​tö​r ő Zsi​lip​jei ku​dar​cot val​lot​tak, a vá​r os 80%-a el​süllyedt, és a rács​vá​-
ro​sok​ba nem en​g ed​tek be sen​kit, aki a ke​le​ti part​r ól pró​bált emig​r ál​ni. Mos​tan​r a a Nyol​cas Kül​lőn
élő észak-ame​r i​ka​i​ak csak az egyik cso​port​ját al​kot​ták an​nak a túl​zsú​folt és alul​kép​zett mun​ka​erő​nek,
amit a vá​r ost ura​ló cé​g ek ki​zsák​má​nyol​hat​tak.
A har​co​sok acél​g e​r en​dá​r ól acél​g e​r en​dá​r a ug​r ot​tak, fő​leg rú​g á​sok​kal küz​döt​tek, csak rö​vid ide​ig
kéz​zel, ami​kor mind​ket​ten ugyan​ar​r a ér​kez​tek. Sze​mem sar​ká​ból néha a fi​am​r a san​dí​tot​tam. A véz​na,
tö​r é​keny The​dé​r e a nagy sze​mé​vel és orr​lyu​ká​val, ame​lyek mint​ha a vi​lág összes mocs​kát be​szív​ták
vol​na. Nem érez​te va​la​mi jól ma​g át. Ti​zen​két éves ko​r á​ban még kö​nyör​g ött, hogy hoz​zam el egy
ilyen meccs​r e. Ak​ko​r i​ban én tet​tet​tem az ő ked​vé​ért, hogy él​ve​zem. Most ő tet​tet​te az enyé​mért. Mind​-
ket​ten va​la​mi olyas​mit ját​szot​tunk el, ami​r ől azt gon​dol​tuk, a má​si​kat elé​g e​det​té ten​né, és le​he​tett vol​-
na annyi eszem, hogy ez a fel​is​me​r és nyug​ta​la​nít​son. De pon​to​san ugyan​így volt az én apám​mal is.
Azt gon​dol​tam, ezt je​len​ti fér​fi​nak len​ni. A fiam vál​lá​r a tet​tem a ke​zem, és ő nem ráz​ta le. Együtt néz​-
tük, ahogy ma​g a​san fe​let​tünk fér​fi​ak bánt​ják egy​mást.


The​de sze​me ra​g yo​g ott a cso​dál​ko​zás​tól, ahogy fel​néz​tünk a szél​vé​dő kar​ja​i​nak szag​g a​tott moz​g á​-
sá​r a. Egy na​po​kig tar​tó al​kony mé​lyén jár​tunk, tud​tuk, hogy ha​ma​r o​san he​tek​r e le​megy a nap.
– Ezt nem hi​szem el – szó​lalt meg a fiam, és kö​ze​lebb lé​pett hoz​zám. Hang​ja re​me​g ett az öröm​től.
A vá​r os te​te​jé​r e ve​ze​tő lif​tút gyo​mor​for​g a​tó​an drá​g a volt. Soha nem en​g ed​het​tük vol​na meg ma​-
gunk​nak. Most is The​de any​ja vet​te meg a je​g ye​in​ket, és még ő is meg​érez​te az össze​g et. El is gon​-
dol​kod​tam, mi​ért nem ő jött vele.
– Zak​lat​ják a su​li​ban – mond​ta a te​le​fon​ban. Hang​ja hát​te​r é​ben egy tisz​tes​sé​g es ott​hon meg​nyug​ta​tó
csend​jét ér​zé​kel​tem. Az én han​g om hát​tér​za​ját négy kár​tyá​zó fic​kó ve​sze​ke​dé​se al​kot​ta. – Meg sze​r el​-
mes.
Én per​sze egyik do​log​r ól sem kér​dez​het​tem. Az első az én hi​bám volt, a má​so​dik​r ól meg egyik fiú
sem az ap​já​val akar be​szél​g et​ni.
A nyel​vem​mel ki​pisz​kál​tam egy mó​csing​da​r a​bot a fo​g a​im kö​zül. Íz​lel​g et​tem, mennyi​r e ha​son​lít az
iga​zi​r a. Csak ha The​dé​vel vol​tam, ak​kor ve​het​tem puc​cos dol​g o​kat, az any​ja pén​zé​ből. Ne​kem ál​ta​lá​-
ban csak a reszt​li ma​r adt, két rá​g ás alatt szét​mál​ló zsí​r os ca​fa​tok, há​zi​lag, en​g e​dély nél​kül ké​szí​tett
hús, ame​lyet ko​hó​val fű​tött acél​vá​lyú​ban ké​szí​tet​tek. A plety​kák sze​r int egyes rács​vá​r o​sok​ban még
min​dig vol​tak te​he​nek, de ez ti​pi​ku​san olyan ha​zug​ság volt, ami​vel az em​be​r ek azért ál​tat​ják ma​g u​-
kat, hogy egy ki​csit ke​vés​bé le​g yen po​csék az éle​tük. A te​he​nek ki​hal​tak, az iga​zi mar​ha​hús​evés örö​-
mét töb​bé már sen​ki sem fog​ja meg​ta​pasz​tal​ni.
A szél​vé​dő egé​szen el​ké​pesz​tő volt, va​ló​sá​g os mér​nö​ki cso​da. A moz​g á​sa az el​len​szél​hez iga​zo​-
dott; a vá​r os kü​lö​nö​sen vad vi​ha​r ok ese​tén be​üze​mel​te a tar​ta​lék szél​vé​dő​it, hogy a tel​jes te​r ü​le​tét
meg​véd​hes​se. A plasz​ti​üveg kis táb​lái elég meg​szo​kott lát​ványt nyúj​tot​tak – a le​esett da​r a​bo​kat a vi​-
rág​zó fe​ke​te​pi​a​con sze​r en​csét hozó ta​liz​má​nok​ként árul​ták –, de ahogy így egy​be​o l​vaszt​va lát​tam
őket, meg kel​lett ha​jol​nom a ter​ve​zői zse​ni​a​li​tás előtt. Csip​ké​zett dom​bor​mű​vek komp​lex min​tá​za​ta​i​-
vá áll​tak össze, ame​lyek ha​té​ko​nyan el​té​r í​tet​ték a szél​nyí​r ást, bár​mi​lyen irány​ból is ér​ke​zett. A kül​ső
fém​r á​cso​za​ton apró ro​bo​tok su​han​tak el, hogy ki​cse​r él​jék a le​esett vagy be​tört táb​lá​kat.
Egy​szer, mi​köz​ben va​la​hol az alat​tam lévő vá​r os​ban szo​r o​san fog​ta a ke​zem, a hat​éves The​de
meg​kér​dez​te, ho​g yan mű​köd​nek a szél​vé​dők. Ak​ko​r i​ban sok min​den ér​de​kel​te, pél​dá​ul hogy a vá​r ost
fenn​tar​tó zsi​li​pek ho​g yan tud​nak re​a​g ál​ni az óce​án víz​szint​jé​nek nö​ve​ke​dé​sé​r e, meg azok a nagy ha​-
jók, raj​tuk min​den​fé​le fura sza​vak​kal és szim​bó​lu​mok​kal, hogy azok hová men​nek és mit hoz​nak
vissza. – Mi van azon a ha​jón? – kér​dez​te mind​egyik​nél, én meg kü​lön​bö​ző mar​ha​sá​g o​kat ta​lál​tam ki.
– Az egy zsi​r á​fos hajó – mond​tam. – Az meg gép​fegy​ve​r e​ket hoz ne​künk, amik ep​r e​ket lő​nek ki. Az
meg el​vi​szi a rossz gye​r e​ke​ket. – Va​ló​já​ban csak a jég​ha​jó​kat is​mer​tem fel, az ol​da​luk​r a rög​zí​tett da​-
ru​kon lévő fo​g ó​ka​r ok​r ól.
A fiam ki​húz​ta ma​g át; hat​van eme​let ma​g a​san állt a vá​r o​sa fe​lett. Mi​ó ta nem lát​tam, le​ke​r ült némi
súly a vál​lá​r ól. Erős lesz, az már most lát​szott raj​ta. Jó​ké​pű. Már ha tal​pon ma​r ad. Ha ez a bor​zal​mas
vá​r os nem töri meg vég​ér​vé​nye​sen. Ha azok a por​tyá​zó fe​hér fiúk nem ve​r ik össze a sö​tét bőre mi​att.
Ha a cé​g ek nem ros​tál​ják ki, ami​ért me​ke​g ő be​ván​dor​ló apja ol​da​lán nin​cse​nek csa​lá​di kap​cso​la​tai.
Eszem​be ju​tott, kik zak​lat​hat​ják a su​li​ban és mi​ért, az​tán el​kép​zel​tem, hogy ket​te​sé​vel el​ka​pom őket a
gra​ban​cuk​nál fog​va, és össze​csa​pom a fe​jü​ket, hogy ki​dur​r an​ja​nak, mint a vér​bu​bo​r é​kok. Ilyes​mit
per​sze nem csi​nál​hat​tam. Azt is el​kép​zel​tem, mi​lyen len​ne át​ö lel​ni a fi​a​mat, csak úgy ok nél​kül ma​-
gam​hoz szo​r í​ta​ni, és ta​lán soha el nem en​g ed​ni, de ilyes​mit sem csi​nál​hat​tam. Nem ér​te​né a hely​ze​tet.
– Teg​nap este hív​ta​lak, nem vol​tál ott​hon – mond​tam. – Volt va​la​mi prog​r a​mod?
– El​men​tünk a ci​tyo​ke klub​ba – mond​ta.
Bó​lin​tot​tam, mint​ha ér​te​ném, mi​r ől be​szél. Tud​tam, hogy ké​sőbb meg kell kér​dez​nem er​r ől a fér​fi​-
a​kat, akik​kel a szál​lá​son osz​toz​tam. Nem tud​tam lé​pést tar​ta​ni a vá​r os​sal, foly​ton vál​to​zó di​vat​já​val,
szleng​jé​vel és be​ván​dor​lóklikk​je​i​vel, ame​lyek​ből mint​ha min​dig újab​bak buk​kan​tak vol​na fel, ahány​-
szor csak pis​log​tam egyet. Húsz év​vel az ér​ke​zé​sem után még min​dig ide​g en vol​tam. Nem egy​sze​r ű​-
en „ép​pen csak le​száll​tam egy ha​jó​r ól”, foly​ton vissza​száll​tam rá, és újra le​száll​tam róla. Az​nap reg​-
gel zsi​nór​ban ötöd​jé​r e men​tem el az ál​lás​köz​ve​tí​tő köz​pont​ba, és meg​könnyeb​bül​ten lát​tam, hogy
nincs ki​ír​va újabb in​du​lás. Csak ti​zen​két hó​na​pos kö​r ök vol​tak, és annyi​r a azért még nem vol​tam
éhes. Aki fel​irat​ko​zott egy ilyen éves meg​bí​zás​r a, az gya​kor​la​ti​lag be​is​mer​te, hogy öreg, el​ke​se​r e​-
dett, nem si​ke​r ült le​hor​g o​nyoz​nia, és kész el​fo​g ad​ni a sem​mi​nél épp csak egy ki​csi​vel jobb fi​ze​tést
azért a ki​vált​sá​g os hely​ze​tért cse​r é​be, hogy kap egy füg​g ő​ágyat és napi há​r om tál mó​csin​g os mos​lé​-
kot. A rö​vi​debb utak​r a a ha​jós​ka​pi​tá​nyok ma​g uk vá​lo​g at​ták meg az em​be​r e​i​ket, és ag​g ód​ni kezd​tem,
hogy a ki​írá​sok hi​á​nya arra utal, a ke​ve​sebb hajó mi​att túl in​ten​zív lett ne​kem a ver​seny. Min​den​nap
több száz új me​lós ér​ke​zett In​dia vagy Kö​zép-Eu​r ó​pa el​süllyedt vá​r o​sa​i​ból vagy a száz víz​há​bo​r ú
súj​tot​ta or​szág egyi​ké​ből. Ná​lam sok​kal szí​vó​sabb és el​tö​kél​tebb fér​fi​ak és nők.
Meg​eről​tet​tem ma​g am, hogy fej​ben vissza​ta​lál​jak az itt és mosthoz. Hú​szan áll​tak még raj​tunk kí​-
vül az ívelt fül​ké​ben. Bol​dog, gaz​dag em​be​r ek. Arra gon​dol​tam, va​jon tud​ják-e, hogy nem tar​to​zom
kö​zé​jük. Az​tán arra, va​jon The​de kö​zé​jük tar​to​zik-e.
Mo​so​lyog​va le​néz​tek a vá​r o​suk​r a. Olyan biz​ton​sá​g os, gon​dol​hat​ták. Ami​kor dol​g oz​tam, lát​tam
Qa​ana​aq​nál öt​ször na​g yobb jég​töm​bö​ket le​vál​ni gleccse​r ek​r ől. Ha egy ilyen fe​lénk sod​r ód​na, a szél​-
vé​dő​ink sem​mit sem ér​né​nek. A kér​dés ilyen​kor nem az volt, hogy „ha”, ha​nem az, hogy „mi​kor”.
Tisz​tá​ban vol​tam egy olyan igaz​ság​g al, ami​vel ezek az em​be​r ek nem: hogy mi​lyen könnyű el​ve​szí​te​-
ni va​la​mit – min​dent – örök​r e.
Egy ma​o ​is​ta ne​pá​li cso​port​ve​ze​tő az egyik első jég​ha​jós uta​mon azt mond​ta, az észak-ame​r i​ka​i​ak
tud​nak a leg​ke​vés​bé al​kal​maz​kod​ni a poszt-ark​ti​szi vi​lág​hoz, mert év​szá​za​do​kon át bu​bo​r ék​ban él​-
tünk, és azt hit​tük, hogy a vi​lág sok​kal jobb hely, mint ami​lyen​nek tű​nik. Ma​kacs vak​sá​g unk és ki​vált​-
sá​g os po​zí​ci​ó nk bo​nyo​lult in​téz​mény​r end​sze​r e el​zárt min​ket a kül​vi​lág​tól, és azt a sú​lyos fél​r e​ér​tést
táp​lál​ta be​lénk, hogy egye​dül​ál​ló hely​ze​tünk va​ló​já​ban egye​te​mes.
Ki nem áll​hat​tam azt a cso​port​ve​ze​tőt a meg​jegy​zé​se mi​att. Ti​zen​ö t évig tar​tott be​lát​nom, hogy iga​-
za volt.
– Ar​r ól a ket​tő​r ől mit gon​dolsz? – kér​dez​tem The​dé​től, és két vele egy​ko​r ú lány felé bic​cen​tet​tem.
Egy ide​ig nem vá​la​szolt. Az​tán azt mond​ta:
– Tu​dom, nem te​hetsz róla, hogy ilyen de​g e​ne​r ált, ma​csó kul​tú​r á​ban nőt​tél fel, de az ilyes​mit nem
tart​hat​nád ma​g ad​ban?
Az én apám azon​nal le​ke​vert vol​na egyet, ha így be​szé​lek vele, de túl​sá​g o​san fél​tem at​tól, hogy el​-
ve​szí​tem azt a na​g yon ki​csi ér​zel​mi hi​telt, amely​nek vissza​nye​r é​sé​ért olyan ke​mé​nyen meg​dol​g oz​-
tam.
The​de test​tar​tá​sa ek​kor la​zább lett. Egy egé​szen ki​csit kö​ze​lebb lé​pett hoz​zám – ko​mo​lyabb bo​csá​-
nat​ké​r ést nem re​mél​het​tem.
A lift az​tán el​kez​dett eresz​ked​ni. Fél​úton a fiam le​húz​ta ka​bát​ja cip​zár​ját, el​mo​so​lyo​dott a fű​tött fül​-
ke me​leg​sé​g é​től, mi​köz​ben oda​kint​r ől mí​nu​szos hő​mér​sék​le​tű sze​lek ost​r o​mol​tak min​ket. Pó​ló​ján Az
utol​só jég​tömb logó vi​r í​tott, meg az a ma​g as, szo​mo​r ú sze​mű fő​sze​r ep​lő ab​ból az el​ke​se​r í​tő​en hit​-
vány film​ből, ami​ért min​den gye​r ek ra​jon​g ott.
– Hol van? – kér​dez​tem. Mi​ó ta oda​ad​tam neki azt a K RVA NEW YORK CITY fel​ira​tú pó​lót, mind
az öt al​ka​lom​mal büsz​kén fe​szí​tett ben​ne. Most olyan gyor​san el​sö​té​tült az arca, hogy meg​ijed​tem. A
sze​me meg​telt könnyek​kel.
– Apa, az van... – kezd​te, de a hang​já​ban érez​he​tő re​me​g és el​árul​ta, hogy a sí​r ás kü​szö​bén áll. Szé​-
gyent lát​tam raj​ta.
Ez​út​tal sem kap​tam le​ve​g őt, pont mint ami​kor két hét​tel ez​előtt ha​za​jöt​tem, és nem örült ne​kem. De
ilyen bol​dog​ta​lan​nak lát​ni a fi​a​mat még job​ban fájt, mint at​tól fél​ni, hogy gyű​löl.
– Va​la​ki el​vet​te? – kér​dez​tem, és olyan kö​zel ha​jol​tam hoz​zá, hogy más ne hall​has​son meg. – Va​la​-
ki a su​li​ban? Aki pisz​kál​ni szo​kott?
Meg​le​pet​ten fel​né​zett, és meg​r áz​ta a fe​jét. Az​tán bic​cen​tett.
– Ki volt? Mondd meg.
Újra meg​r áz​ta a fe​jét.
– Csak pár srác, apa – mond​ta. – Légy​szi. Nem aka​r ok er​r ől be​szél​ni.
– Pár srác. Mennyi?
Nem vá​la​szolt. Tud​tam, hogy sen​ki se sze​r e​ti be​mó​sze​r ol​ni a má​si​kat. Tud​tam, hogy soha nem fog​-
ja el​árul​ni, ki vet​te el a pó​ló​ját.
– Nem szá​mít – mond​tam. – Oké? Csak egy póló. Nem fon​tos. Te vagy a fon​tos. Az a fő, hogy te
jól le​g yél. Jól vagy?
 Bó​lin​tott. És el​mo​so​lyo​dott. Eb​ből tud​tam, hogy őszin​te, még ha én nem is vol​tam az, még ha én
leg​be​lül si​r at​tam is a pó​lót és a kis​fi​út, akit egy​kor be​bur​kolt.


Ami​kor nem The​dé​vel vol​tam, sé​tál​tam. Két hé​tig min​den egyes nap. Fel-le a Nyol​cas Kül​lőn, néha
át más Kül​lők​r e. Ke​r esz​tül-ka​sul nyo​mor​ne​g ye​de​ken, ki​seb​be​ken és na​g yob​ba​kon, az össze​zsú​folt,
le​pusz​tult agg​lo​me​r á​ci​ó ​kon, ahol az új ér​ke​zők mel​lett olya​nok lak​tak, akik hi​á​ba él​tek már ge​ne​r á​-
ci​ó k óta Qa​ana​a​qon, még min​dig nem si​ke​r ült fel​jebb ka​par​ni​uk ma​g u​kat a hal​bű​zös pö​ce​g ö​dör mé​-
lyé​r ől.
Néha ki​fe​je​zet​ten sze​xet ke​r es​tem. Olyan rég nem volt már sen​kim. Az én mun​kám​mal ba​r o​mi ne​-
héz volt pár​kap​cso​la​to​kat össze​egyez​tet​ni, fi​zet​ni meg soha nem akar​tam a sze​xért. A hú​szas éve​im​-
ben ál​ta​lá​ban ta​lál​tam ma​g am​nak nőt va​la​mi kis sem​mi​ség​r e, ami jó volt, rö​vid és tel​je​sen tét nél​kü​li,
de az éle​tem​nek ez a sza​ka​sza a je​lek sze​r int vé​g et ért.
El​g on​dol​kod​tam, mi​ért nem tet​tem töb​bet azért, hogy Laj​lá​val mű​köd​jön a do​log. Azt hi​szem, egy
ki​csi, de han​g os és utá​la​tos ré​szem örült, hogy el​megy. Az apa​ság ke​mény mun​ka, és a há​zas​ság nem
ke​vés​bé. Ahogy az is, hogy fi​zet​nem kel​lett a lak​bért egy pat​kány​lyu​kért messze a He​tes Kül​lőn, ahol
foly​ton olyan sza​g unk volt, mint az el​hasz​nált sü​tő​o laj​nak és a pop​sik​r ém​nek egy​szer​r e. Önző vol​-
tam, de ak​kor is örül​tem, hogy ma​g am​r a ma​r ad​tam. Csak most, ahogy kezd​tem meg​is​mer​ni ezt az
ide​g ent, aki egy​kor a fiam volt, most lát​tam be, mi​lyen bá​jos és frap​páns hú​zá​sok​kal bün​te​ti az uni​-
verzum az ön​zést.
A The​dé​vel töl​tött idő cso​dás volt és ré​mes. Hossza​san tud​tunk be​szél​g et​ni fil​mek​r ől és ze​nék​r ől,
és fé​lig-med​dig mint​ha ér​de​kel​ték vol​na a régi New Yor​k​r ól szó​ló tör​té​ne​te​im, de ami​kor meg​pró​-
bál​tam me​sél​ni neki az élet​r ől, a su​li​r ól, a lá​nyok​r ól vagy a jö​vő​jé​r ől, csak mor​g ás​sal vagy egy szó​-
ta​g os sza​vak​kal re​a​g ált. Va​la​mi nagy és sú​lyos ke​r ült kö​zénk, egy hold, amely el​ta​kar​ta a na​po​mat.
Én is​mer​tem őt, te​tő​től tal​pig, tes​tét-lel​két, de neki még min​dig fo​g al​ma sem volt ar​r ól, ki va​g yok én.
Vagy ar​r ól, ho​g yan ér​zek irán​ta. Nem volt le​he​tő​sé​g em meg​mu​tat​ni neki, fel​nyit​ni a sze​mét, meg​ér​-
tet​ni vele, mennyi​r e sze​r e​tem, és hogy va​ló​já​ban jó fiú va​g yok, aki rossz la​po​kat ka​pott az élet​től.
A ci​tyo​ke, mint ki​de​r ült, a ka​r aoké​r a ha​son​lí​tott, csak a részt​ve​vők ének​lés he​lyett vá​r ost lá​to​g at​tak.
A szer​ve​zők XHD-s anya​g o​kat ve​tí​tet​tek a klub mind a négy fa​lá​r a, sza​bá​lyoz​ták a hő​mér​sék​le​tet, és a
vir​tu​á​lis túra rö​vid cse​lek​mény​szá​la​it az em​be​r ek szó​ban meg​fo​g al​ma​zott dön​té​sei ala​kí​tot​ták. A sza​-
go​kat gé​pek ak​ti​vál​ták kü​lön​bö​ző tit​kos tar​ta​lé​kok​ból, hogy a je​len​lé​vők úgy érez​zék, pe​kin​g i ta​xik
bőr​ülé​sén, a füs​tö​lők​kel teli Ho Si Minh​ben vagy fű​r ész​po​r os port​lan​di ká​vé​zók​ban van​nak. Gyak​r an
el​jár​tam a ci​tyo​ke klub​hoz, hát​ha ott ta​lá​lom The​dét. Hát​ha lát​ha​tom, mi​lyen, ami​kor a ba​r á​ta​i​val van.
Mi​lyen, ami​kor én nem va​g yok vele. De a ci​tyo​ke drá​g a mu​lat​ság volt, sose áll​tam elég jól ah​hoz,
hogy részt ve​hes​sek raj​ta. Egy​szer, ami​kor kint, a New York-i fül​ke mel​lett áll​tam, ki​sé​tált egy tár​sa​-
ság, és meg​csap​ta az or​r om a Ki​kö​tői Ha​tó​ság Busz​ter​mi​nál​já​nak orr​fa​csa​r ó bűze.
Eze​ket az al​kal​ma​kat le​szá​mít​va csak úgy, kü​lö​nö​sebb cél nél​kül sé​tál​g at​tam. Mert tud​tam, ha​ma​r o​-
san már nem lesz rá le​he​tő​sé​g em. Idő​köz​ben ugyan​is be​je​lent​kez​tem egy ti​zen​két hó​na​pos mun​ká​r a.
El​fo​g yott a pén​zem, nem tud​tam vol​na még egy hó​nap​r a ki​ven​ni az ágyam. The​de any​já​tól kér​het​tem
vol​na köl​csön. De mi van, ha szól er​r ől a fi​unk​nak? The​de ak​kor az​tán még in​kább le​pat​tant, sem​mi​-
re​kel​lő, vesz​tes apá​nak tar​tott vol​na. Ezt nem koc​káz​tat​hat​tam meg.
Há​r om nap​pal az​előtt, hogy a ha​jóm ra​ko​dás​r a és in​du​lás​r a ké​szen állt vol​na, vissza​men​tem a ci​-
tyo​ke klub​hoz. A ka​pu​al​jak​ban és a fül​kék kö​zött fér​fi​ak ólál​kod​tak. Több​nyi​r e al​ke​szek. Ál​do​za​tok​r a
va​dász​tak: ba​le​kok​r a, aki​ket ki​zse​bel​het​nek, ré​sze​g ek​r e, aki​ket a ten​g er​be lök​het​nek. Késő éj​sza​ka
volt, túl késő ah​hoz, hogy The​de erre flan​g ál​jon. Nem sok​kal ko​r áb​ban fel​hív​tam, de Laj​la azt mond​-
ta, ma este ott​hon ma​r ad, va​la​mi​lyen órá​já​r a ta​nul, ami​ből nem áll túl jól. Re​mél​tem, eset​leg ki​-
slisszol, ta​lál​ko​zik pár ha​ver​já​val, és el​ug​r ik a klub​hoz.
Az​tán meg​lát​tam. A pó​lót, raj​ta a K RVA NEW YORK CITY fel​irat​tal – össze​té​veszt​he​tet​len volt.
Egy ide​g en vi​sel​te, egy iz​mos fi​a​tal​em​ber, aki egy szkiff hor​g o​nyá​nak fel​ső ágán ül​dö​g élt. Fél​r e​for​-
dí​tott fej​jel si​et​tem el mel​let​te, nem si​ke​r ült jól meg​néz​nem az ar​cát.
Két épü​let​tel lej​jebb vár​tam meg. A szí​vem egy​r e erő​seb​ben ka​la​pált. Na​g yo​kat nyel​tem a hi​deg le​-
ve​g ő​ből, és pró​bál​tam nem fel​ki​ál​ta​ni örö​möm​ben. Itt volt a le​he​tő​ség. Most vég​r e meg​mu​tat​ha​tom
The​dé​nek, ki va​g yok va​ló​já​ban.
Ki​dug​tam a fe​jem a sar​kon, meg​koc​káz​tat​tam egy pil​lan​tást. A srác ott ült, és várt, ki tud​ja, mire.
Az arc​éle alap​ján tud​tam, hogy ázsi​ai. Szin​te biz​to​san kí​nai, aki va​la​hogy Qa​ana​aq​ba ke​ve​r e​dett – a
töb​bi ázsi​ai nem​zet nagy ré​szé​nek volt sa​ját rács​vá​r o​sa –, bár az is le​het, hogy va​la​me​lyik má​sik or​-
szág ázsi​ai di​asz​pó​r á​já​ból szár​ma​zott. Lát​tam a mo​so​lyát, éhes volt és fa​g yos.
Ele​in​te azt ter​vez​tem, hogy szem​be​sí​tem: rá​kér​de​zek, mit ke​r es raj​ta a póló, jó​vá​té​telt kö​ve​te​lek,
meg​ve​r em, és vissza​ve​szem tőle. De ez hü​lye​ség lett vol​na. Ha​csak nem azt ter​vez​tem, hogy meg​-
ölöm – és nem –, túl​sá​g o​san élén​ken lát​tam ma​g am előtt, hogy ké​sőbb, mi​után össze​r ak​ta a ké​pet, el​-
kap​ja The​dét. Tud​tam, hogy elég lesz rá​r on​ta​nom, ki​r a​bol​nom, le​vet​kőz​tet​nem és víz​be lök​nöm. Át​-
túr​tam egy sze​me​test, de sem​mi hasz​nál​ha​tót nem ta​lál​tam. Há​r om ku​ká​val ké​sőbb rá​buk​kan​tam egy
rö​vid fém​cső​r e, amely​r e vé​g ig hin​di graf​fi​tit fúj​tak. A srác még min​dig ott volt, ami​kor vissza​men​-
tem. Várt va​la​mi​r e. Rá​ér​tem. Fel​vet​tem a ka​puc​nim, és a zsi​nór​ját meg​r ánt​va össze​húz​tam.
Negy​ven​ö t perc telt el így. A srác a mell​ka​sá​hoz húz​ta a tér​dét, hogy meg​pró​bál​ja el​r ak​tá​r oz​ni a
test​hő​jét. A fo​g ai köz​ben foly​ton össze​koc​can​tak. Va​jon mi​ért volt raj​ta ilyen ke​vés ruha? De örül​-
tem, hogy ennyi​r e os​to​ba. Ha pu​ló​ver vagy ka​bát lett vol​na raj​ta, nem szú​r om ki a pó​lót. Nem ju​tok
le​he​tő​ség​hez.
Vé​g ül fel​állt. Szo​mo​r ú​an kör​be​né​zett, és le​sö​pör​te nad​r ág​ja üle​pét. Meg​for​dult, hogy el​in​dul​jon. A
len​dü​lő fém​cső elé lé​pett, amely mell​ka​son ta​lál​ta, és fél mé​ter​r el hát​r ébb lök​te.
A szé​g yen ké​sőbb jött. Ak​kor még csak öröm volt. Az elé​g e​dett​ség, ami az​zal jár, hogy cső sújt a
hús​r a. Hogy csont tö​r ik. Húsz évig tűr​tem, hogy rám sza​r ik a vá​r os és a rend​szer, vi​sel​tem a hi​deg
sze​let, a min​dig​min​den​hol je​g et és a töb​bi me​lóst, akik oko​sab​bak vagy erő​seb​bek vol​tak ná​lam, vagy
csak job​ban be​szél​ték a nyel​vet. Elő​ször az​ó ta, hogy The​de cse​cse​mő volt, úgy érez​tem, kéz​ben tar​-
tok va​la​mit. Csak ami​kor az ál​do​za​tom vég​r e el​ájult, és a há​tá​r a hen​g e​r e​dett, majd a kék üve​g ű, ut​cai
me​tán​lám​pa fé​nyé​ben meg​lát​tam, a vér va​ló​já​ban mi​lyen fi​a​tal ar​cot rejt, csak ak​kor tud​tam le​ál​lí​ta​ni
ma​g am.
Le​vet​tem róla a pó​lót. Az​tán a nad​r á​g ot. Be​g ör​g et​tem a víz​be. Az egy sa​r ok​r a lévő ér​més te​le​fon​-
nal hív​tam egy men​tő​csa​pa​tot. A srác még lé​leg​zett. Fi​a​tal volt, egész​sé​g es. Túl​éli. A nad​r ág​ját majd
el​ége​tem egy ócs​ka​vas​ko​hó​ban. A pó​lót meg vissza​adom a fi​am​nak. A tár​cá​já​ból ki​vet​tem a pénzt, és
be​dob​tam a ten​g er​be, majd ké​sőbb a pénzt is utá​na​ha​jí​tot​tam. Nem tol​vaj va​gyok, ha​nem jó apa. Egész
ha​za​fe​lé úton ezt a mon​da​tot is​mé​tel​g et​tem.


Más​nap nem si​ke​r ült ta​lál​koz​nom The​dé​vel. Laj​la nem tud​ta, hol van. Úgy​hogy az egész na​pot az​-
zal töl​töt​tem, hogy el​kép​zel​tem ha​ma​r o​san be​kö​vet​ke​ző le​tar​tóz​ta​tá​som, a svéd vagy kí​nai rend​ő rök
ér​ke​zé​sét, a ró​lam ké​szült kép​anya​g ot a te​le​te​ker​cse​ken; be​le​g on​dol​tam, hogy nagy​sza​bá​sú ter​ve​met
meg​hi​ú​sít​hat​ja a tech​no​ló​g ia, amely​nek lé​te​zé​sé​vel nem is vol​tam tisz​tá​ban, mert nem tud​tam el​o l​vas​-
ni a hí​r e​ket. Rossz​ked​vű​en be​pa​kol​tam egyet​len tás​kám​ba, a cuc​ca​im ma​r a​dé​kát vissza​r ak​tam a tá​r o​-
ló​do​boz​ba, és el​in​dul​tam vele a szál​lás​hoz. Öt má​sod​per​cen​ként hát​r a​pil​lan​tot​tam a vál​lam fö​lött, de
min​de​nütt ugyan​azt a szuty​kot és mocs​kos hó​lét lát​tam. Ami​kor csak az órám​r a néz​tem, össze​r ez​zen​-
tem, hogy mi​lyen ke​vés időm ma​r adt.
A bün​te​tés​től való fé​lel​me​met el​len​sú​lyoz​ta, hogy mi​lyen bol​dog vol​tam. Be​bu​g yo​lál​tam a pó​lót
há​r om ré​teg cso​ma​g o​ló​pa​pír​ba, be​r ak​tam egy víz​hat​lan pos​tai ta​sak​ba, és meg​pró​bál​tam el​kép​zel​ni
The​de ar​cát. A póló min​dent meg​vál​toz​tat. Mos​tan​tól az apja nem egy szá​nal​mas bar​bár lesz va​la​mi
ci​vi​li​zá​lat​lan vi​lág​ból. A vá​r os nem jég​hi​deg és ko​pár hely lesz, ahol más srá​cok bün​tet​le​nül meg​ver​-
he​tik, és el​ve​he​tik tőle azt, ami szá​má​r a a leg​fon​to​sabb. Akár​hány​szor is okoz​tam neki csa​ló​dást,
mos​tan​tól ez már ke​vés​bé szá​mít.
Ti​zen​két hó​nap. Most, hogy meg​volt a póló, és úgy tűnt, egy da​r a​big megint jó​ban le​szek a fi​am​-
mal, leg​szí​ve​seb​ben meg​pró​bál​tam vol​na ki​száll​ni a do​log​ból. De ha le​mond​tam vol​na a me​lót, el​-
úszik az akk​r e​di​tá​ci​ó m az ál​lás​köz​ve​tí​tő​nél, vagy​is a jö​vő​ben szin​te le​he​tet​len lesz mun​kát ta​lál​nom.
Egy tel​jes év The​de nél​kül. El​ha​tá​r oz​tam, hogy ami​kor leg​kö​ze​lebb ta​lál​kozunk, el​mon​dom neki. Dü​-
hös lesz, de a póló úgy​is se​g ít.
Vé​g ül fel​hív​tam, és fel​vet​te.
– Sze​r et​nék ta​lál​koz​ni ve​led – mond​tam, mi​után le​tud​tuk az ud​va​r i​as​sá​g i kö​r ö​ket.
– Va​sár​nap? – Va​jon tény​leg fel​élén​kült a hang​ja, vagy ez csak az os​to​ba vak​hit trükk​je volt? Eset​-
leg a za​jos szin​tet​ká​vé​zóé, ahol ül​tem?
– Nem, The​de – mond​tam, és gon​do​san meg​vá​lo​g at​tam a sza​va​i​mat. – Az nem jó. Ma rá​érsz?
Gya​nús szü​net.
– Mi​ért nem jó a va​sár​nap?
– Va​la​mi köz​be​jött. Légy szí​ves. Na?
– Jó.
Az orosz​lán​fó​ka-te​lep. A gu​a​nó sza​g a és a si​r á​lyok vij​jo​g á​sa, a zá​r ás​kor el​von​szolt gye​r e​kek sí​r á​-
sa. Már tény​leg a nya​kun​kon volt a hosszú éj​sza​ka. Két hím orosz​lán​fó​ka egy​más​nak csa​holt, és
össze​ver​ték a mell​ka​su​kat. The​de fél órát ké​sett, én fél órá​val ko​r áb​ban ér​kez​tem. Ahogy fi​g yel​tem a
kö​ze​led​tét, szin​te be​le​szé​dül​tem, hogy mi​lyen ma​g as, és mi​lyen ha​tá​r o​zot​tak a lép​tei. Leg​alább va​la​-
mi jót is tet​tem ezen a vi​lá​g on. Éle​tet ad​tam The​dé​nek. Akár​mit is ér​zett irán​tam, ezt sen​ki sem ve​het​te
el.
Va​la​mi meg​vál​to​zott az ar​cán. Va​la​hogy ke​mé​nyebb volt, idő​sebb, erő​sebb.
– Szia – mond​tam, és át​nya​lá​bol​tam, de csak las​san adta meg ma​g át. Elő​ször ha​boz​va vi​szo​noz​ta az
öle​lést, ahogy egy fér​fi ten​né, az​tán erő​sen, mint egy kis​fiú.
– Mi új​ság? – kér​dez​tem. – Mit csi​nál​tál teg​nap este?
Vál​lat vont.
– El​vol​tam. Ha​ve​r ok​kal.
Kér​dez​tem tőle pár dol​g ot. Megint az a mor​cos, fleg​ma hall​g a​tás, és azok a tö​mör, in​g e​r ült vá​la​-
szok. Megint ide-oda ci​ká​zott a te​kin​te​te, ébe​r en vár​ta a kö​vet​ke​ző tá​ma​dást. Megint utált, hogy ide​jöt​-
tem, hogy ide​r án​g at​tam.
– El​me​g yek – mond​tam. – Mun​ka mi​att.
– Gon​dol​tam.
– Bár ne kéne.
– Majd ta​lál​kozunk.
Bic​cen​tet​tem. Nem mond​hat​tam el, hogy egy ti​zen​két hó​na​pos me​ló​r ól van szó. Most nem.
– Tes​sék – mond​tam vé​g ül, és ki​vet​tem a cso​ma​g ot a ka​bá​tom bel​ső zse​bé​ből. – Hoz​tam ne​ked va​-
la​mit.
– Kö​szi. – Két kéz​zel meg​fog​ta, és el​kezd​te fel​tép​ni.
 – Várj – mond​tam, ami​kor kap​csol​tam. – Várj még, jó? Majd csak az​u​tán nyisd ki, hogy el​men​tem.
Ak​kor nyisd ki, ami​kor fel​fo​god, hogy egy évre el​me​gyek, és ha​rag​szol rám, ami​ért el​hagy​lak. Ami​-
kor azt gon​do​lod, hogy en​gem csak a mun​ka ér​de​kel.
– Egy kis időnk azért lesz majd ta​lál​koz​ni – mond​ta. – Ami​kor vissza​jössz. Mi​előtt még én is el​-
men​nék. Nyolc hó​nap múl​va in​du​lok. A kép​zés négy évig tart.
– Oké – mond​tam, és be​lül össze​r ez​zen​tem.
– Anyu azt mond​ta, majd fi​ze​ti, hogy min​den év​ben haza tud​jak jön​ni az ün​ne​pek​r e, de ő is tud​ja,
hogy erre nem tel​ne.
– Ezt hogy ér​ted? „Ha​za​jön​ni.” Azt hit​tem, az egye​tem​r e mész.
– Igen – só​haj​tott. – De nem is tu​dod, hogy ez mit je​lent? A de​sig​ner- kép​zés Sang​haj​ban van.
– Ja. De​sign. Mi​lyen de​sign?
For​g at​ta egy ki​csit a sze​mét.
– Pont a lé​nye​g et nem ér​ted, apa.
Tény​leg nem. Min​dig is ez volt a baj.
Ki​ál​tás har​sant az egyik kocs​má​ból, a Kül​lő túl​só vé​g é​r ől. Egy fér​fi ki​ál​tá​sa, tele fáj​da​lom​mal és
düh​vel. The​de meg​bor​zon​g ott, a keze ököl​be szo​r ult.
– Mi az? – kér​dez​tem, azt gon​dol​va, vég​r e, van itt va​la​mi.
– Sem​mi.
– Ne​kem el​mond​ha​tod. Mi a baj?
Össze​r án​col​ta a hom​lo​kát, majd úgy be​le​bok​szolt a fém​kor​lát​ba, hogy fel​ki​ál​tott. Az​tán fel​tar​tot​ta
a ke​zét, hogy meg​mu​tas​sa, vér​zik.
– Jaj, The​de, ezt most...
– Han. A... a ba​r á​tom. Teg​nap​előtt este el​kap​ták. El​kap​ták, és be​dob​ták a víz​be.
– Iszo​nyú ez a vá​r os – sut​tog​tam.
Za​var​tan né​zett rám.
– Ezt hogy ér​ted? – kér​dez​te.
– Hát... tu​dod. A vá​r os. Min​den​kit szét​vet az ideg, min​den​ki olyan ke​g yet​len...
– Apa, ez nem a vá​r os​r ól szól. Mi​ért a vá​r os te​het​ne róla? Ezt va​la​mi be​teg idi​ó ​ta tet​te. Han rám
várt, anyu nem en​g e​dett el ott​hon​r ól, őt meg el​kap​ták. Le​vet​ték róla az összes ru​há​ját, az​tán be​dob​ták
a víz​be. Tök fö​lös​le​g e​sen, mint​ha nem lett vol​na elég ki​r a​bol​ni. Be​le​hal​ha​tott vol​na. Majd​nem bele is
halt.
Né​mán bó​lin​tot​tam, és fo​ko​zód​ni kez​dett ben​nem a pá​nik.
– Tény​leg na​g yon fon​tos ne​ked ez a srác, mi?
Rám né​zett. A te​kin​te​te éber volt, sér​tet​len, da​cos, fel​nőtt. Az​tán bó​lin​tott.
Zak​lat​ják a su​li​ban, mond​ta az any​ja a te​le​fon​ban. Meg sze​rel​mes.
El​for​dul​tam, mi​előtt a fiam ész​r e​ve​het​te vol​na, hogy a sze​mem​ben érik a tu​dás.
Te​hát sen​ki sem lop​ta el a pó​lót, The​de ön​szán​tá​ból adta oda. A fi​ú​nak, akit sze​r e​tett. Lát​tam ma​-
gam előtt, ahogy meg​fog​ják egy​más ke​zét, ahogy olyan eset​len, sze​r el​mes kö​lyök​ku​tya-pil​la​na​tok​-
ban ci​bál​ják egy​más ru​há​ját, ame​lye​ken én is osz​toz​tam az any​já​val. Va​ló​já​ban ezek vol​tak az egye​-
dü​li bol​dog pil​la​na​ta​im ab​ból az idő​szak​ból, ami​kor egy​idős vol​tam The​dé​vel. És lát​tam raj​ta a fé​lel​-
met is, a fé​lel​met at​tól, hogy a de​g e​ne​r ált apja – me​ne​kült egy bu​kott, gyű​lö​let​től fű​tött nép vi​lá​g á​ból
– ho​g yan re​a​g ál​na, ha meg​tud​ná, mi​lyen em​ber a fia. Össze​szo​r ult a tor​kom a gon​do​lat​tól, hogy mi​-
lyen igaz​ság​ta​la​nok a rám vo​nat​ko​zó fel​té​te​le​zé​sei, de ho​g yan is le​het​tek vol​na más​mi​lye​nek? Tet​tem
va​la​ha bár​mit is, hogy meg​mu​tas​sam, va​ló​já​ban ho​g yan ér​zek irán​ta? Nem iga​zol​tam vissza a fel​té​te​-
le​zé​sét? Nem pon​to​san olyan ször​nye​teg​ként vi​sel​ked​tem, ami​lyen​nek el​kép​zelt? Soha nem si​ke​r ült
be​bi​zo​nyí​ta​nom neki, mi va​g yok, vagy ho​g yan ér​zek.
Meg​ver​tem és meg​tör​tem a fiam sze​r el​mét. Szól​ni per​sze kép​te​len vol​tam. Egy ná​lam oko​sabb em​-
ber egy​sze​r ű​en vissza​kér​te vol​na a srác​tól az aján​dé​kot, ha​za​vit​te és el​r ak​ta vol​na. Eset​leg el​éget​te
vol​na. De én nem vol​tam ké​pes erre. A fiam egész ed​di​g i éle​te so​r án pró​bál​tam adni neki va​la​mit,
ami mél​tó az ér​zé​se​im​hez, és vé​g ül ez​zel a tö​ké​le​tes aján​dék​kal si​ke​r ült elő​áll​nom.
– Sze​r et​lek, The​de – mond​tam, és át​ö lel​tem.
– Aa​apaaa – mond​ta vé​g ül.
De nem en​g ed​tem el. Mert tud​tam, hogy ak​kor el​megy. Ha​za​sé​tál szü​lő​vá​r o​sa szűk és ri​deg si​ká​to​-
ra​in át, hogy át​ve​hes​se az apja va​ló​di ter​mé​sze​té​r e vo​nat​ko​zó tu​dás aján​dé​kát.


Ro​boz Gá​bor for​dí​tá​sa

 Elizabeth Bear
A SZÍV MOCSKOS FELADVÁNYA
Eli​za​beth Bear (MA​T O​CI​QUA​LA.LI​VE​JOUR​NAL.COM) ugyan​azon a na​pon, de nem ugyan​ab​ban
az év​ben szü​le​tett, mint Zsá​kos Fro​dó és Bil​bó. Ha ezt össze​ad​juk az​zal a ténnyel, hogy gye​r ek​ko​r á​-
ban a szó​tár volt a ked​venc ol​vas​má​nya, ered​mény​ként el​ke​r ül​he​tet​le​nül ín​sé​g et, meg nem al​ku​vást és
spe​ku​la​tív iro​dal​mi mű​vek írá​sát kap​juk. Bear hu​szon​hat re​g ény és több mint száz no​vel​la Hugo-,
Stur​g e​o n-, Lo​cus- és Camp​bell-dí​jas szer​ző​je. Ku​tyá​ja Mas​sachu​setts​ben él, pár​ja, Scott Lynch író pe​-
dig Wis​con​sin​ban. Sok időt tölt re​pü​lő​g é​pek fe​dél​ze​tén. Leg​utób​bi műve a Ka​ren Me​mo​ry című sci​en​-
ce fic​ti​o n re​g ény.


A hosszú vé​nu​szi nap de​lén a nap su​g a​r ai át​pa​r ázs​lot​tak a fel​hő​ta​ka​r ón, Dharthi pe​dig épp éb​r en
volt, és egy olyan he​lyen, ahon​nan jól lát​hat​ta. Egy ku​ta​tó​úton járt Ish​tar Ter​r a hegy​vi​dé​kén, ma​g á​-
nyo​san, öt pi​he​nő​r e a But​ler alap​tá​bor​tól. Bár sür​g et​te a vágy, hogy to​vább​men​jen, úgy dön​tött, pi​hen
egy vagy két órát. Ezen a szé​les​sé​g i fo​kon nagy​já​ból erre a déli órá​r a esett a szü​le​té​se óta el​telt szá​-
za​dik szo​lá​r is nap for​du​ló​ja, így az​tán ün​nep​lés​ként elő​ko​tort egy kis hű​tés nél​kül is el​ál​ló sü​te​ményt,
amit erre az al​ka​lom​r a tar​ta​lé​kolt. Bio​r e​ak​tor​r al nyom​ta​tott, bőr​fel​szín​hez kap​cso​ló​dó adap​tpán​cél​já​-
nak ka​pasz​ko​dás​r a ter​ve​zett uj​jai és ug​r ó​lá​ba jó​vol​tá​ból könnye​dén fel​ka​pasz​ko​dott az egyik ma​g as,
kar​csú majd​nem-fü​g e​fá​r a, és ad​dig kú​szott elő​r e sima, szür​ke ágai kö​zött, amíg meg nem érez​te a
Vé​nusz sza​ka​dat​la​nul hul​ló eső​csepp​je​i​nek ko​po​g á​sát az adap​tpán​cél szőr​r el bo​r í​tott fe​jén.
Ha moz​du​lat​la​nul ült, biz​ton​sá​g o​sabb volt a fák ko​r o​ná​já​ban. Nem va​ló​szí​nű, hogy bár​mi is, ami
elég nagy ah​hoz, hogy fel akar​ja fal​ni, fel​má​szik idá​ig. A ré​mek csak nap​nyug​ta után jön​nek elő, de a
mo​csá​r i tig​r i​sek​től, a mi​af​r an​cok​tól és a vel​o ​ci​r ap​to​r ok​tól azért még tar​ta​nia kel​lett. A na​g yobb ra​-
ga​do​zók​nak túl sűrű volt ez az erdő, de egy skor​pió​pat​kány-raj sem len​ne tré​fa​do​log. Még csak há​-
rom​száz nap​ja, hogy meg​te​le​ped​tek a Vé​nu​szon, és a nagy​ját az Aph​r o​di​te Ter​r án töl​töt​ték; azon túl,
a va​don​ban bő​ven akadt még fel​fe​de​zet​len szörny.
Dharthit nem za​var​ta sem a ned​ves​ség, sem az, aho​g yan az ágak hin​táz​tak a szél​ben. Adap​tpán​cél​ját
pon​to​san erre a te​r ep​r e szab​ták: szőr​bo​r í​tá​sa – a bio​mér​nö​ki tu​do​mány hid​r o​fó​bi​kus cso​dá​ja – csak
úgy ta​szí​tot​ta a vi​zet. Maga a bun​da fé​nyes, szi​vár​vány​szí​nek​ben ját​szó lila volt, amely azon​ban a leg​-
több faj​ta fény​ben fe​ke​té​nek lát​szott. Így job​ban be​le​o l​vadt a fák lomb​ja közé. A vö​r ös-fe​ke​te, te​nyér
ala​kú le​ve​lek csú​csa​i​r ól most üveg​g yön​g yök​ként pe​r eg​tek az eső​csep​pek. Szí​nük​nek kö​szön​he​tő​en a
le​he​tő leg​több ener​g i​át tud​ták ki​nyer​ni a pá​r ás, szür​ke fény​ből. Ami​kor majd le​száll az éj​sza​ka, a fák
fel​g ön​g yö​lik a le​ve​le​i​ket, és nyu​g al​mi ál​la​pot​ba me​r ül​nek.
Dharthi kro​mo​szó​ma-rend​el​le​nes​ség​g el szü​le​tett, amely​nek kö​vet​kez​té​ben pi​r os-zöld szín​lá​tá​si za​-
var​ban szen​ve​dett. Úgy tíz szo​lá​r is na​pos le​he​tett, ami​kor el​vé​g ez​ték raj​ta a gén​te​r á​pi​át, ami​től meg​-
gyó​g yult. Hal​vá​nyan még em​lé​ke​zett arra, ami​kor elő​ször pil​lan​tot​ta meg a Vé​nusz va​ló​di, telt szí​ne​-
it. Az​előtt fa​kó​nak lát​ta őket, a Föld​é​hez ha​son​ló​nak.
Most azon​ban a fa​lom​bok kö​zött élő né​hány száz vé​nu​szi ál​lat​faj mo​tosz​ká​lá​sá​val és csi​vi​te​lé​sé​vel
volt tele a le​ve​g ő, no meg a sü​tit maj​szo​ló Dharthi halk, majd​hogy​nem elé​g e​dett csám​cso​g á​sá​val.
Nem vesz​te​g el so​kat, és nem agyal fe​les​le​g e​sen. Jól meg​né​zi mind​ezt a ter​mé​szet al​kot​ta szép​sé​g et,
és meg​pró​bál​ja ki​szúr​ni, nem töri-e meg a lomb​ta​ka​r ót va​la​mi ter​mé​szet​el​le​ne​sen négy​szög​le​tes for​-
ma vagy vo​nal.
Észak felé a Max​well Mon​tes égbe nyú​ló, ha​tal​mas tö​me​g e bo​r ult fölé. A Vé​nusz dús lég​kö​r e le​he​-
tő​vé tet​te, hogy a hegy​sé​g et egé​szen a csú​cso​kig nö​vény​zet bo​r ít​sa, bár ez nem iga​zán lát​szott a nagy​-
ját el​fe​dő fel​hő​ta​ka​r ó alatt. Dharthi is csak azért tu​dott vet​ni egy pil​lan​tást a hegy​o l​dal​r a, mert a hegy
„szá​r az” ol​da​lán tar​tóz​ko​dott. A Max​well Mon​tes az ege​ket ost​r o​mol​ta, csű​r ő​lap​ként váj​va bele a fel​-
hők​be, emi​att az eső java ré​szét a „ned​ves” ol​da​la kap​ta. A „java rész” eb​ben az eset​ben azt je​len​tet​te,
hogy a hegy​ség szél fe​lő​li ol​da​lán lévő csú​cso​kat a pusz​ta grá​nit​fel​szí​nig le​kop​tat​ta a víz, és bár​mi​fé​-
le ide​g en szá​r az​föl​di or​g a​niz​mus, amely ott akart meg​te​le​ped​ni, job​ban tet​te, ha lég​ző​ké​szü​lé​ket is
vitt ma​g á​val.
De itt, a szél​men​tes ol​da​lon dú​san bur​ján​zot​tak a fák, és egy ma​g as​lat​r ól tisz​ta idő​ben akár több ki​-
lo​mé​ter​nyi tá​vol​ság​r a is el le​he​tett lát​ni.
Dharthi ha​r a​pott egyet a sü​te​mény​ből – ízre ta​lán „cso​ko​lá​dés” le​he​tett, kof​fe​in leg​alább​is biz​to​san
volt ben​ne, mert a vér​ke​r in​g é​sét fi​g ye​lő rend​szer már​is je​lez​te –, majd az el​len​ke​ző irány​ba for​dult
az ágon, a lej​tő felé. Az ég ha​tá​r o​zot​tan kez​dett ki​tisz​tul​ni. Az eső cse​per​g és​sé sze​lí​dült. A fel​hő​ta​ka​r ó
ket​té​vált, fel​fed​ve egy nyíl​sze​r ű ös​vényt, amely egye​ne​sen a feje fö​lött ma​g a​so​dó csúcs felé ve​ze​tett.
Az egyik fel​hő​g o​mo​lyon resz​ke​teg, arany​szí​nű folt fény​lett. Ahogy el​o sz​lott, Dharthi sze​me előtt, az
ég​bolt egy apró kék sze​le​té​r e füg​g eszt​ve tel​jes pom​pá​já​ban fel​r a​g yo​g ott a nap, és hi​he​tet​le​nül szé​les
szi​vár​vá​nyo​kat raj​zolt a kö​r ü​löt​te lévő fel​hők​r e. A pis​lá​ko​ló, va​ló​szí​nűt​len fény arany​szí​nű​r e fes​tet​te
a lom​bok kö​zött te​ker​g ő, fá​tyol​sze​r ű pá​r át.
Dharthi örült, hogy raj​ta van a pán​cél​ja, amely a ká​r os ult​r a​vi​o ​la su​g ár​zást meg​szűr​ve en​g ed​te át
ma​g án a nap​su​g a​r ak me​le​g ét. A lá​tá​sá​val azon​ban vi​g yáz​nia kel​lett: sze​mé​nek len​csé​it vé​dő​bu​r ok
óvta, de en​nek szű​r ő​it nem a köz​vet​len fény​r e ter​vez​ték.
Az erdő hang​jai ka​ko​fó​ni​á​vá erő​söd​tek. Dharthi száz szo​lá​r is nap​nyi éle​te so​r án most pil​lan​tot​ta
meg a na​pot har​mad​szor. Fel​té​te​lez​te, hogy még eb​ben az er​dő​ben is akad​nak olyan lé​nyek, akik szá​-
má​r a ez az első al​ka​lom.
Úgy dön​tött, az útja szem​pont​já​ból sze​r en​csés elő​jel​nek te​kin​ti a dol​g ot. Saj​nos azon​ban azt, ami
ek​kor tör​tént, már ba​jos lett vol​na po​zi​tí​van be​ál​lí​ta​ni.
– Szia – szó​lalt meg egy hang a fe​jé​ben. – Fi​nom a süti.
– Ha más nem is, ez leg​alább bi​zo​nyít​ja, hogy rossz az íz​lé​sed – fe​lel​te Dharthi sa​va​nyú​an. Sose
építs ki tá​vo​li szi​nap​ti​kus kap​cso​la​tot va​la​ki​vel, aki egy​szer​re a kol​lé​gád és a ked​ve​sed is. Mind​egy,
mi​lyen jó öt​let​nek tű​nik el​ső​re, és mi​lyen hasz​nos a te​re​pen.
Mert el​jön majd a nap, ami​kor sem​mi ked​ved nem lesz szó​ba áll​ni ez​zel a kol​lé​gá​val és ked​ves​sel.
– Hal​lot​tam ám.
– Mit akarsz, Kra​ken?
Dharthi el​kép​zel​te, hogy Kra​ken el​mo​so​lyo​dik, majd ezt azon​nal meg is bán​ta. De azért ki​hal​lot​ta a
mo​solyt a má​sik „hang​já​ból”, ami​kor az leg​kö​ze​lebb meg​szó​lalt. – Csak bol​dog szü​le​tés​i​nap-for​du​-
lót akar​tam kí​ván​ni.
– Ó – mond​ta Dharthi. – Mi​lyen ked​ves tő​led. A ne​mes​ség kö​te​lez, mi?
– Vagy az is le​het, hogy tény​leg szá​mít ne​kem a do​log – fe​lel​te Kra​ken fá​r ad​tan.
– Aha. Ez​út​tal mi a hát​só szán​dé​kod?
Kra​ken fel​só​haj​tott. Ez ugyan in​kább az ideg​sej​tek rez​ze​né​se volt, mint​sem tény​le​g es só​haj, de
Dharthi így is ér​tet​te a lé​nye​g et. – Eset​leg le​het, hogy szá​mí​tasz ne​kem.
– Hát per​sze – mond​ta erre Dharthi. – Időn​ként il​lik le​pil​lan​ta​nod az Olüm​posz​r ól, és meg​néz​ned,
mi van az ala​cso​nyabb ren​dű lé​nyek​kel.
– Az Olüm​posz a Mar​son van.
Dharthi nem ne​ve​tett fel, mert olyan szo​r o​san ököl​be szo​r í​tot​ta a jobb ke​zét, hogy még az adap​-
tpán​cél nyúj​tot​ta vé​de​lem mel​lett is el​fe​hé​r ed​tek az uj​jai. Te és az a hí​res bű​bá​jod. En​gem nem bá​jolsz
el töb​bé.
– Fi​g yelj – mond​ta Kra​ken. – Te bi​zo​nyí​ta​ni akarsz. Ezt meg​ér​tem.
– Ugyan hogy ért​het​néd meg? Ne​ked mi​kor uta​sí​tot​ták el utol​já​r a egy for​r ás​igény​lé​sed, dok​tor A-
Xe​no​ar​cheo​ló​g i​ai-Ered​mé​nye​kért-Járó-Vé​nusz-Díj-Leg​fi​a​ta​labb-Ki​tün​te​tett​je? Dok​tor Az-Aph​r o​di​-
te-Egye​tem-Ar​cheo​ló​g i​ai-Tan​szé​ké​nek-Ala​pí​tó-Tan​szék​ve​ze​tő​je?
– Az Aph​r o​di​te Egye​tem – ve​tet​te köz​be Kra​ken – öt da​r ab könnyű​acél kuny​hó és egy át​ala​kí​tott
gyar​ma​ti le​szál​ló​egy​ség.
– Ez min​den, amink van.
– Ko​r án ér​tem a tel​je​sít​mé​nyem csú​csá​r a – szó​lalt meg Kra​ken kis szü​ne​tet kö​ve​tő​en. – So​sem ver​-
seng​tem ve​led, Dharthi. Mun​ka​tár​sak vol​tunk. – A má​sik hall​g a​tá​sá​ból ha​ma​r o​san rá​éb​r edt, hogy hi​-
bát kö​ve​tett el. – Mun​ka​tár​sak va​gyunk.
– És fel​né​zel a mun​kád​ból annyi idő​r e, hogy ész​r e​vedd: nem va​g yok ott?
Kis szü​net. – Ez ta​lán jo​g os – mond​ta vé​g ül Kra​ken. – De ha az, hogy a mun​kám​r a kon​cent​r á​lok...
– Meg​szál​lott​ja vagy a mun​kád​nak.
– ...ha ez hiba, ak​kor ez​zel a hi​bá​val nem va​g yok egye​dül. Gye​r e vissza. Gye​r e vissza hoz​zám.
Meg​be​szél​jük a dol​g ot, hol​nap pe​dig se​g í​tek ne​ked be​ad​ni egy újabb for​r ás​igény​lést.
– Ro​had​tul nem kell a se​gít​sé​ged, Kra​ken!
Az erdő el​né​mult Dharthi kö​r ül. Meg​döb​ben​ve esz​mélt rá, hogy az utol​só mon​da​tot han​g o​san ki​ál​-
tot​ta.
– Az, hogy el​lo​hol​tál egye​dül az Ish​tar​r a, min​den​fé​le tá​mo​g a​tás nél​kül... nem az ősi vé​nu​szi​ak te​le​-
pü​lé​se​i​r ől al​ko​tott el​kép​ze​lé​se​i​det fo​g od vele be​bi​zo​nyí​ta​ni, Dhar. Ha​nem fel​fa​la​tod ma​g ad egy rém​-
mel.
– Mire be​sö​té​te​dik, ott​hon le​szek – mond​ta Dharthi. – Ha meg nem, hát an​nál jobb a rém​nek.
– Tu​dod, ki pa​nasz​ko​dott min​dig arra, hogy az aka​dé​mi​ku​sok nem ve​szik ko​mo​lyan? – kér​dez​te
Kra​ken, az​zal a csip​ke​lő​dő hang​súllyal, ami​vel ál​ta​lá​ban még Dharthi leg​r osszabb, leg​in​kább ön​o s​to​-
ro​zó, leg​kö​te​ke​dőbb han​g u​la​tá​nak fa​lát is át​tör​te – már ha ő en​g ed​te. – Mo​r i​ar​ty.
Azért sem ne​ve​tek, basz​ki.
Dharthi nem tud​ta meg​ál​la​pí​ta​ni, hogy Kra​ken hal​lot​ta-e ezt az utol​só gon​do​la​tát. Csend volt, mint​-
ha a má​sik épp az ön​ural​mát pró​bál​ná össze​szed​ni, vagy mint​ha azt vár​ná, hogy Dharthi majd mond
va​la​mit.
– Arra az eset​r e, ha meg​hal​nál – mond​ta Kra​ken –, je​g yez​tesd be a sze​mé​lyi la​pod​r a, hogy fel​hasz​-
nál​ha​tom a DNS-edet. Ilyen könnyen nem úszod meg, hogy gye​r e​künk le​g yen.
Ha-ha, gon​dol​ta Dharthi. Csak ko​mo​lyan. Nem tud​ta, mit mond​hat​na erre, szó​val in​kább nem mon​-
dott sem​mit. Egy eset​le​g es mini-Kra​ken gon​do​la​tá​r a szín​tisz​ta ér​zel​g ős​ség ön​töt​te el. Azon​ban a gye​-
rek éle​té​nek első öt​ven nap​já​ban va​la​me​lyi​kük kar​r i​er​jé​nek a hát​tér​be kell szo​r ul​nia, és Dharthi egész
biz​tos volt ben​ne, hogy nem Kra​ke​né lesz az.
Nem tud​ta, mit fe​lel​jen, így az​tán a csend egy​r e mé​lyült, míg vé​g ül Kra​ken meg nem tör​te:
– A fe​né​be is. Ag​gó​dom ér​ted.
– Ma​g ad mi​att ag​g ódj. – Dharthi nem volt ké​pes meg​sza​kí​ta​ni a kap​cso​la​tot, de annyit azért igen​is
meg tu​dott ten​ni, hogy a maga ré​szé​r ől le​zár​ja a be​szél​g e​tést. És meg​te​het​te, hogy oda se fi​g yel.
Fog​ta a süti ma​r a​dé​kát, és olyan messzi​r e el​ha​jí​tot​ta a lom​bok közé, ami​lyen messzi​r e csak tud​ta.
Az​tán meg is bán​ta. Re​mél​he​tő​leg egyet​len vé​nu​szi élő​lény sem kós​tol bele: még a vé​g én has​fá​já​sa
tá​mad a he​lyi élő​vi​lág​nak.


Iro​ni​kus mó​don el​ke​r ül​he​tet​len volt, hogy Dharthi, akit a szü​lei a Föld irán​ti hon​vágy egy he​ves
ro​ha​má​ban ne​vez​tek el, min​den vé​nu​szi kö​zül is a leg​vé​nu​szib​bá cse​pe​r ed​jen. Na​g yon büsz​ke volt
arra, mi​lyen jól tud al​kal​maz​kod​ni, és mi​lyen jól bír​ja a zord kö​r ül​mé​nye​ket. Az ős​ho​nos nö​vé​nyek
egy ré​sze ehe​tő volt, mint ahogy az ős​ho​nos ál​la​tok kö​zül is sok, és Dharthi is​mer​te min​det. És, ami
még fon​to​sabb, azt is tud​ta, me​lyek ta​lál​hat​ják őt ehe​tő​nek.
Az em​be​r ek​kel már ko​r ánt​sem bol​do​g ult ilyen jól. Nem volt va​la​mi jó po​li​ti​kus. Nem úgy, mint
Kra​ken. Nem ba​r át​ko​zott könnyen. Nem úgy, mint Kra​ken. Nem volt el​bű​vö​lő, vagy szép, vagy nép​-
sze​r ű, vagy épp zse​ni​á​lis. Nem úgy, mint Kra​ken, Kra​ken, Kra​ken.
Kra​ken jobb tu​dós volt, vagy leg​alább​is job​ban meg​ér​tet​te ma​g át. Va​ló​szí​nű​leg ő volt ket​te​jük kö​-
zül a jobb em​ber is. Tény, hogy nem volt olyan in​g er​lé​keny, mint Dharthi, és ő volt a nagy​lel​kűbb is.
De volt va​la​mi, ami​ben Dharthi igen​is jó volt. Jobb, mint Kra​ken. Jobb, mint bár​ki más. Dharthi job​-
ban bol​do​g ult a vé​nu​szi élet​tel. Job​ban tud​ta hasz​nál​ni az adap​tpán​célt, és ott​ho​no​sab​ban érez​te ma​g át
ben​ne, mint bár​ki, akit is​mert.
Az iga​zat meg​vall​va, pont az esett ne​he​zé​r e, hogy ki​búj​jon be​lő​le. Annyi​val egy​sze​r űbb volt egy,
az ideg​r end​sze​r é​hez és a bő​r é​hez hoz​zá​kap​cso​ló​dó, szu​per​erős, kvá​zi bio​ló​g i​ai pán​cél​ban ke​r esz​tül​-
szá​g ul​da​ni az er​dőn vagy a mo​csá​r on – mint​ha csak oda tar​toz​na. Az em​be​r i lény a pán​cél​ban tö​r é​-
keny volt; puha, hús és vér va​la​mi, ame​lyet bo​nyo​lult ér​zel​mek és szo​ci​á​lis té​nye​zők moz​g at​tak.
Dharthi ki nem áll​hat​ta. De ugyan​ez az em​be​r i lény a pán​cél​ban úgy osont ke​r esz​tül az er​dőn, mint​ha
ott szü​le​tett vol​na, és olyas​mi​ket lá​tott, amit más még soha.
Úgy egy ki​lo​mé​ter​r e on​nan, ahol meg​állt sü​tit enni, egy vel​o ​ci​r ap​tor láb​nyo​ma​i​r a buk​kant. Abba
az irány​ba tar​tot​tak, amer​r e ő ment, így kö​vet​ni kezd​te őket. A lény per​sze nem egy va​ló​di vel​o ​ci​r ap​-
tor volt – még csak nem is di​no​sza​u​r usz. A di​no​sza​u​r u​szok, bár már ki​hal​tak, még​is​csak föl​di lé​nyek
vol​tak. Ez vi​szont egy hús​evő vé​nu​szi ször​nye​teg volt, amely mu​ta​tott némi ha​son​ló​sá​g ot ve​lük. Mint
a Vé​nu​szon élő ge​r in​ce​sek nagy ré​szé​nek, en​nek is hat vég​tag​ja volt. A két hát​só​r a tá​masz​kod​va, fel​-
emel​ked​ve járt; a két elül​ső szimp​lán a dol​g ok meg​mar​ko​lá​sá​r a szol​g ált. Bol​to​za​tos ko​po​nyá​já​ból
négy, egy​más​tól egyen​lő tá​vol​ság​r a lévő szem me​r edt ki. Négy sze​mét négy irány​ba, egy​más​tól füg​-
get​le​nül hasz​nál​ta, és a lá​tó​me​zők közt alig volt meg a mély​ség​ész​le​lés​hez szük​sé​g es át​fe​dés. A lény
ké​pes fe​lén a leg​meg​ha​tá​r o​zóbb vo​nás a fű​r é​szes fo​g ak​kal teli áll​ka​pocs volt, amit elég szé​les​r e tu​-
dott nyit​ni ah​hoz, hogy ket​té​ha​r ap​jon egy em​bert. A rej​tőz​kö​dés​ben hosszú, csa​ta​kos szőr-tol​la​za​ta
se​g í​tet​te, ame​lyet szin​te fe​ke​te al​g a​r é​teg bo​r í​tott – vagy an​nak vé​nu​szi meg​fe​le​lő​je.
Dharthi több mint két ki​lo​mé​te​r en át kö​vet​te a vel​o ​ci​r ap​tort, és az ál​lat ész​r e sem vet​te, hogy a nyo​-
má​ban van. Adap​tpán​cél​ja rej​te​ké​ben el​mo​so​lyo​dott. Kra​ken​nek iga​za volt: a leg​több em​ber szá​má​r a
ön​g yil​kos​ság len​ne ki​men​ni a va​don​ba egye​dül, anél​kül hogy bár​ki is fe​dez​né. De hát nem rá val​lott,
hogy még ezt az egyet​len dol​g ot sem adta meg Dharthi​nak, ezt, ami​ben min​den​ki​nél jobb volt?
Biz​tos volt ben​ne, hogy a főbb vé​nu​szi te​le​pü​lé​sek egy​kor az Ish​tar Ter​r án áll​tak. A csont​ja​i​ban
érez​te. És be is fog​ja bi​zo​nyí​ta​ni, akár biz​to​sí​ta​nak for​r á​so​kat a ku​ta​tá​sá​hoz, akár nem.
Majd meg​bán​ják, gon​dol​ta, majd el​mo​so​lyo​dott azon, hogy ez mi​lyen de​dó​san hang​zik. Ha meg​van
a bi​zo​nyí​ték, ro​han​nak majd tá​mo​gat​ni.
A nem-di​no​sza​u​r usz vé​g ül le​tért bal​r a. Dharthi to​vább​fu​tott/len​dült/úszott/cap​la​tott/má​szott elő​r e. A
mun​ka nagy​ját a pán​cél vé​g ez​te. A hegy​vi​dék las​san az új te​le​pe​sek ál​tal Lak​shmi-sík​ság​nak el​ne​ve​-
zett ha​tal​mas fenn​sík​ká sze​lí​dült. Sen​ki sem tud​ta, mi le​he​tett a neve az ős​la​ko​sok ide​jé​ben, akik kö​-
rül​be​lül tíz​ezer éve ki​hal​tak. Épp ennyi idő​be telt az em​be​r i​ség​nek el​jut​nia az új​kő​kor​tól – a kő​esz​kö​-
zök és a föld​mű​ve​lés ki​ala​ku​lá​sá​nak idő​sza​ká​tól – ad​dig, hogy ide​g en vi​lá​g ok va​don​ja​in ro​han​ja​nak
ke​r esz​tül nyom​ta​tott izom​szö​vet és ge​párd-DNS kom​bi​ná​ci​ó ​já​ból lét​r e​ho​zott szu​per​pán​cél​juk​ban.
A mind a négy ol​da​lán he​g yek ha​tá​r ol​ta Lak​shmi-sík​ság azon ke​vés he​lyek egyi​ke volt a Vé​nu​szon,
ahon​nan egyet​len óce​án​r a sem le​he​tett rá​lát​ni. A főbb vé​nu​szi kon​ti​nen​sek, az Aph​r o​di​té és az Ish​tar,
ki​seb​bek vol​tak, mint Dél-Ame​r i​ka. En​nek a vi​lág​nak 85 szá​za​lé​kát víz bo​r í​tot​ta. Nem olyan sós, mint
a föl​di óce​á​no​ké, mert ke​ve​sebb volt a szá​r az​föld, amely​ből ás​vá​nyi anya​g ok ol​dód​hat​tak ki bele. A
Lak​shmi-sík​ság emel​lett tek​to​ni​ku​san ak​tív te​r ü​let volt, tele vul​ká​nok​kal és moz​g ó tö​r és​vo​na​lak​kal.
Ez a tek​to​ni​kus ak​ti​vi​tás volt az, amely a ku​ta​tá​sai so​r án erre irá​nyí​tot​ta Dharthi fi​g yel​mét. A va​-
don, amely az Ish​tar köz​pon​ti sík​sá​g át bo​r í​tot​ta, nem volt annyi​r a tele kú​szó​nö​vé​nyek​kel és in​dák​kal,
mint azt Dharthi gon​dol​ta vol​na. Ki​fej​lett, kli​max er​dő​tár​su​lás volt. A bio​massza nagy ré​sze ott füg​-
gött Dharthi feje fö​lött: ha​tal​mas ágak tör​tek es​er​nyő​sze​r ű​en a ma​g as​ba, a kor​lá​to​zott mennyi​sé​g ű
fény felé. Oda​fönt az ága​kat és a fa​tör​zse​ket szim​bi​ó ​ták, pa​r a​zi​ták és kom​men​zá​lis fa​jok bo​r í​tot​ták.
Ide​lent, a tör​zsek kö​zött csend volt és sö​tét​ség, ame​lyet csak az em​ber lé​pé​se​i​nek zaja és a fa​le​ve​lek​-
ről le​hul​ló eső szűn​ni nem aka​r ó ko​po​g á​sa tört meg.
Dharthi ébe​r en fi​g yelt, de az út​já​nak ezen a sza​ka​szán nem lá​tott több nagy​r a​g a​do​zót. Sok​szor elő​-
for​dult, hogy va​la​mi át​r o​hant előt​te, vagy át​r e​pült a feje fö​lött: olyan fa​jok kép​vi​se​lői, ame​lye​ket
még sen​ki sem ne​ve​zett el vagy írt le. Vissza​fe​lé ta​lán több​r e lesz ide​je, de egye​lő​r e meg​elé​g e​dett az​-
zal, hogy hosszú vi​deo​fel​vé​te​le​ket ké​szí​tett. Sose árt, ha fel​hal​moz némi anya​g ot, ami​vel egy ki​csit
le​ke​nye​r e​zi a bio​ló​g u​so​kat – le​het, hogy szük​sé​g e lesz va​la​ki​r e, aki be​ajánl​ja iro​dá​kat sö​pör​ni, mi​-
után vissza​tért.
Hagyd abba. A ku​darc nincs a vá​laszt​ha​tó le​he​tő​sé​gek kö​zött. Még csak ki​lá​tás sincs rá.
Mint a leg​több se​ké​lyes for​du​lat, ez sem de​r í​tet​te fel túl​sá​g o​san. Még így is, hogy gya​lo​g olt, meg​-
fi​g ye​lé​se​ket vég​zett és a kör​nye​ze​tét ta​nul​má​nyoz​ta, túl sok ide​je ma​r adt gon​dol​kod​ni.
Ke​r esz​tül​g á​zolt két mo​csá​r on, és fel​ka​pasz​ko​dott egy ba​zal​to​r om​r a, a Sa​ca​ja​wea nevű, ha​tal​mas
vul​kán egyik nyúl​vá​nyá​r a. A Vé​nu​szon majd​nem min​dent a föl​di tör​té​ne​lem, iro​da​lom vagy mi​to​ló​-
gia női alak​ja​i​r ól ne​vez​tek el – ab​ból az idő​ből, ami​kor még lé​te​zett a ne​mek régi, bi​ná​r is és ki​zá​r ó​-
la​g os el​kü​lö​ní​té​se. Dharthi egy pil​la​na​ti​lag el​me​r en​g ett az olyan kö​zép​ko​r i ret​te​ne​te​ken, mint az ér​-
zés​te​le​ní​tés nél​kü​li fo​g á​sza​ti ke​ze​lés, a bi​ná​r is nem és az, hogy örök éle​ted​r e be vagy zár​va a test​be,
amely​be szü​let​tél, és hi​á​ba​va​ló​an ka​pá​ló​zol az el​len, amit a gén​je​id dik​tál​nak. El​bor​zasz​tot​ta a bio​ló​-
gia csap​dá​ja. El se tud​ta kép​zel​ni, hogy a régi idők​ben hogy ju​tot​tak egy​ál​ta​lán az em​be​r ek egy​r ől a
ket​tő​r e úgy, hogy olyan fáj​dal​ma​san rö​vid ide​ig él​tek, és olyan ne​he​zen fér​tek hoz​zá az egyes erő​for​-
rá​sok​hoz, az ok​ta​tás​hoz és a tech​no​ló​g i​á​hoz.
Az adap​tpán​cél meg​bot​lott egy fa gyö​ke​r é​ben, így Dharthi kény​te​len volt is​mét a táj​r a irá​nyí​ta​ni a
fi​g yel​mét. Per​sze a mo​dern tech​no​ló​g ia sem volt tö​ké​le​tes. A pán​cél​nak szén​hid​r át​r a volt szük​sé​g e a
mű​kö​dés​hez, és fe​hér​jé​r e, hogy az izom​szö​ve​tet kar​ban​tart​sa. Sze​r en​csé​r e nem volt vá​lo​g a​tós.
Dharthi​nak pe​dig mu​száj volt pi​hen​nie. Hosszú volt a nap, és még csak a fele volt mö​g öt​te. Sem​mit
sem fog be​bi​zo​nyí​ta​ni, ha annyi​r a el​fá​r ad, hogy fel​fal​ja egy meg​apók.
Még nem si​ke​rült le​győz​nünk min​den em​be​ri gyen​ge​sé​get.
Ál​mo​san fel​ka​pasz​ko​dott egy jó​ko​r a fára, amely​nek ko​r o​ná​ja ki​emel​ke​dett a töb​bi kö​zül. Ma​g a​san
a sű​r űn bur​ján​zó, gyö​nyö​r ű, dús il​la​tú pa​r a​zi​ta​vi​r á​g ok​kal bo​r í​tott ágak kö​zött rög​zí​tet​te a füg​g ő​-
ágyát. Ezek a nö​vé​nyek op​por​tu​nis​ta buz​g a​lom​mal fog​lal​tak el min​den tal​pa​lat​nyi he​lyet ide​fent, ahol
erő​sebb volt a nap​fény. Nagy​r észt ra​g yo​g ó fe​hér és sár​g a szí​nek​ben pom​páz​tak, és éle​sen el​ütöt​tek a
fény​lő, sö​tét lom​bok hát​te​r é​től. Dharthi le​r a​kott né​hány kö​zel​ség​ér​zé​ke​lőt, mind fel​fe​lé, mind le​fe​lé
ki​ala​kít​va egy biz​ton​sá​g i zó​nát, majd le​vá​lasz​tot​ta ma​g á​r ól a pán​célt, és el​küld​te, hogy az össze​g yűjt​-
hes​se ma​g á​nak a mű​kö​dé​sé​hez szük​sé​g es egy​sze​r ű bio​masszát. Tö​ké​le​te​sen meg​te​szi neki az erdő ta​-
la​ját fedő avar​r é​teg. Ha szük​sé​g e lesz rá, majd vissza​hív​ja. Be​g u​bó​zott a füg​g ő​ágyá​ba, mint​ha az el​-
rejt​het​né a sza​g át és őt ma​g át a ra​g a​do​zók kar​mai elől, és alud​ni pró​bált.
Nem si​ke​r ült neki. A lom​bok és a maga köré te​kert gubó meg​szűr​te a fényt, így kel​le​mes fél​ho​mály
volt kö​r ü​löt​te, az anyag pe​dig kí​vül tar​tot​ta a ned​ves​sé​g et – azt le​szá​mít​va, amit Dharthi ön​ma​g á​val
együtt be​le​te​kert. Nem fá​zott, a füg​g ő​ágy sta​bi​lan tar​tot​ta, de mind​ez még​sem volt elég ah​hoz, hogy
el​csi​tul​jon az ag​g o​dal​ma.
Nem tud​ta pon​to​san, mer​r e tart. Vak​r e​pü​lés volt az egész – hah, bár​csak tény​leg re​pül​ne. Annyi​val
könnyebb lett vol​na, ha meg​kap​ja a légi fel​de​r í​tés​hez szük​sé​g es for​r á​so​kat – már per​sze ha lát​szott
vol​na bár​mi is a fák ta​ka​r ó​ján ke​r esz​tül. Az egész út egy sej​té​sen ala​pult. Egy jól meg​ala​po​zott sej​té​-
sen. Kra​ken és a töb​bi kol​lé​g a – na meg a For​r ás​el​o sz​tó Bi​zott​ság – vi​szont úgy gon​dol​ta, hogy az el​-
kép​ze​lés a leg​jobb eset​ben is pusz​ta ta​lál​g a​tás, rosszabb eset​ben egye​ne​sen őrült kép​zel​g és.
Mi van, ha té​ved​tél?
Ha té​ve​dett... hát té​ve​dett. Ott​hon nem sok min​den vár​ja. Szó​val mu​száj, hogy iga​za le​g yen ab​ban,
hogy az Aph​r o​di​tén ta​lált te​le​pü​lé​sek csak elő​ő rs​ként funk​ci​o ​nál​tak, és a Vé​nusz ős​la​ko​sai va​ló​já​ban
a boly​g ó észa​ki pó​lu​sá​nak kö​ze​lé​ben él​tek. Meg​fi​g yel​te, hogy a vé​nu​szi te​le​pü​lé​sek – már amennyi
meg​ma​r adt be​lő​lük – a geo​ló​g i​a​i​lag ak​tív te​r ü​le​tek köré cso​por​to​sul​tak. Úgy vél​te, azért, mert la​kó​ik
geo​ter​má​lis ener​g i​át hasz​nál​tak; vagy ta​lán va​la​mi más, is​me​r et​len ok​ból. Akár​hogy is, az Ish​tar sok​-
kal fi​a​ta​labb kon​ti​nens volt, mint az Aph​r o​di​té, sok​kal na​g yobb geo​ló​g i​ai ak​ti​vi​tás​sal. Ez utób​bi tényt
bi​zo​nyí​tot​ták a kon​ti​nens ve​tő​dé​ses grá​nit hegy​lán​cai és a raj​ta ta​lál​ha​tó ha​tal​mas vul​ká​nok is. A föl​di
te​le​pe​se​ket a na​g yobb, nyu​g od​tabb és biz​ton​sá​g o​sabb Aph​r o​di​té von​zot​ta. Dharthi el​mé​le​te sze​r int a
vé​nu​szi kul​tú​r a böl​cső​je az Ish​tar volt, épp az el​len​ke​ző okok​ból.
Azt re​mél​te, ta​lál egy na​g yobb te​le​pü​lést, egyet az ős​la​ko​sok vá​r o​sai kö​zül, ami ezt bi​zo​nyít​ja. Hát​-
ha még va​la​mi​fé​le ma​g ya​r á​zat​tal is szol​g ál arra néz​ve, mi tör​tén​he​tett a la​kó​i​val.
Nem lesz könnyű. Egy vá​r os, ame​lyet több tíz​ezer éve üle​dék és nö​vé​nyek bo​r í​ta​nak, akár még egy
ar​cheo​ló​g us gya​kor​lott pil​lan​tá​sa és a leg​fris​sebb mo​dern kép​al​ko​tó és fel​de​r í​tő tech​no​ló​g ia szá​má​-
ra is lát​ha​tat​lan ma​r ad​hat. És per​sze előbb meg kell ta​lál​nia a meg​fe​le​lő he​lyet, ami​hez az egyet​len
se​g ít​sé​g e a ta​lál​g a​tás – ha nagy​lel​kű akar len​ni ma​g á​hoz, ami szin​te soha nem for​dult elő, ak​kor kö​-
vet​kez​te​tés​nek is ne​vez​he​ti –, hogy mi​lyen vi​szony​ban áll​tak az Aph​r o​di​té geo​ló​g i​a​i​lag ak​tív te​r ü​le​tei
és az ős​la​ko​sok kö​ze​li te​le​pü​lé​sei.
Ez hü​lye​ség. Meg​fe​le​lő for​rá​sok és tá​mo​ga​tás nél​kül sem​mit sem fogsz ta​lál​ni. Kra​ken sose vál​lalt
vol​na ilyen koc​ká​za​tot.
Kra​ken​nek soha nem is lett vol​na rá szük​sé​g e. Dharthi min​den​ki​nél job​ban tisz​tá​ban volt vele, hogy
Kra​ken ered​mé​nyei mö​g ött mennyi erő​fe​szí​tés, el​szánt​ság és hány ösz​tön​díj van – még​is, néha úgy
tűnt, mint​ha a fan​tasz​ti​kus le​he​tő​sé​g ek min​den​fé​le erő​fe​szí​tés nél​kül hul​la​ná​nak a pár​ja ölé​be. Sze​mé​-
lyes va​r á​zsa és in​tel​lek​tu​sa annyi​r a káp​r á​za​tos volt, hogy szin​te tel​je​sen el​fed​te, mennyi ta​nu​lás​ba ke​-
rül szin​ten tar​ta​ni szin​te min​den​r e ki​ter​je​dő is​me​r e​te​it.
Dharthi soha nem érez​te olyan vi​lá​g o​san sa​ját ké​pes​sé​g e​i​nek kor​lá​ta​it, mint ami​kor a pár​ja tár​sa​sá​-
gá​ban volt. A fe​né​be is, Kra​ken va​ló​szí​nű​leg még azt is meg tud​ta mon​da​ni, hogy az ál​la​tok kö​zül,
ame​lye​ket az útja so​r án meg​pil​lan​tott, me​lyik egy új faj kép​vi​se​lő​je; az​tán meg​ne​vez​te és rész​le​te​sen
le​ír​ta vol​na a már is​mer​te​ket.
Ha csak ez az egy do​log si​ke​r ül​ne, okos​ko​dott Dharthi, ez az egyet​len​egy – ha le tud​na ten​ni va​la​-
mit az asz​tal​r a, ami fel​ér Kra​ken erő​fe​szí​tés nél​kül el​ért si​ke​r e​i​vel, ak​kor el tud​ná vi​sel​ni, hogy mi​-
lyen tö​ké​le​tes Kra​ken min​den más al​ka​lom​mal.
Ezek a gon​do​la​tok nem so​kat se​g í​tet​tek ab​ban, hogy le​g yűr​je az ide​g es​sé​g ét. Még egy fél órát for​-
go​ló​dott a gu​bó​já​ban, mi​előtt fel​ad​ta, és be​vett egy al​ta​tót. Ide​kint a va​don​ban ez nem volt va​la​mi biz​-
ton​sá​g os lé​pés. De ha nem pi​he​ni ki ma​g át, nem tud majd fut​ni – és a nap​pa​li órák szá​ma még a Vé​-
nu​szon sem vég​te​len.


Dharthi arra ri​adt fel, hogy va​la​mi szi​ma​tol a gu​bó​ja kö​r ül, még​pe​dig a ra​g a​do​zók​r a jel​lem​ző​en
mé​lye​ket szu​szog​va. Va​la​mi​fé​le ata​visz​ti​kus, az agy​tör​zse mé​lyén gyö​ke​r e​ző re​ak​ci​ó ​nak kö​szön​he​tő​-
en ab​ban a pil​la​nat​ban moz​du​lat​lan​ná me​r e​ve​dett, ahogy fel​éb​r edt. Vég​tag​jai – mez​te​len, a pán​cél nél​-
kül oly sé​r ü​lé​keny vég​tag​jai – erőt​le​nek, der​med​tek és ne​he​zek vol​tak, mint​ha csak el​zsib​bad​tak vol​-
na. Az át​tet​sző acél​sely​men át​de​r en​g ett a lény fe​jé​nek kör​vo​na​la, ahogy azt egy pil​la​nat​r a oda​dug​ta
Dharthi fölé. Az eső do​bo​lá​sa egy pil​la​nat​r a el​hall​g a​tott. Az ár​nyék​ból nem tud​ta meg​mon​da​ni, mek​-
ko​r a le​het az ál​lat, de úgy vél​te, jó nagy. Sej​té​se be​iga​zo​ló​dott, ami​kor a lény a gu​bó​hoz dug​ta az or​-
rát, vagy ta​lán az egyik man​csát, és Dharthi érez​te, hogy egy jó két​te​nyér​nyi va​la​mi bök a bor​dái
közé.
 Vissza​tar​tot​ta a lé​leg​ze​tét, mire a va​la​mi odébb ment. Most megint hal​lot​ta a le​ve​lek​r ől le​per​g ő
eső​csep​pek ko​po​g á​sát a gu​bón. Már-már ki​en​g ed​te a vissza​tar​tott le​ve​g őt, ami​kor tom​pa szussza​nást
hal​lott, az​tán pe​dig va​la​mi olyan or​dí​tást, amely in​kább egy vo​nat vagy egy víz​esés dü​bör​g é​sé​r e em​-
lé​kez​te​tett, mint​sem bár​mi​fé​le ál​la​ti hang​r a.
Dharthi vissza​foj​tott egy si​kolyt. En​nek a hang​nak az azo​no​sí​tá​sá​hoz nem volt szük​sé​g e Kra​ken​r e.
Még egy kis​is​ko​lás is ké​pes si​pí​tó han​g on utá​noz​ni a boly​g ó le​nyű​g ö​ző me​g a​fa​u​ná​ja egyik leg​r us​-
nyább kép​vi​se​lő​jé​nek, a vé​nu​szi mo​csá​r i tig​r is​nek a hang​ját.
A mo​csá​r i tig​r i​se​ket két ha​zug​ság, hat kar​mos láb és igaz​ság​ta​la​nul sok ha​tal​mas, tőr​sze​r ű fog al​-
kot​ta, mind​ez egy négy​száz ki​lós test​tel meg​fe​jel​ve. Két ha​zug​ság, hi​szen a mo​csá​r i tig​r is va​ló​já​ban
nem a mo​csár​ban élt – bár időn​ként át​kelt egyen, de hát a Vé​nu​szon mi nem? –, és va​ló​já​ban nem tig​-
ris volt. Tény, hogy lila és já​de​zöld csí​kok bo​r í​tot​ták, hogy job​ban be​le​o l​vad​ja​nak a dús nö​vény​zet​be.
Hosszú, lo​pa​ko​dás​r a ter​mett tes​tük volt, amellyel könnyen vet​ték az éles ka​nya​r o​kat, és úgy tud​tak
fel​kúsz​ni a fák tör​zsén, hogy nem kel​lett le​las​sí​ta​ni​uk. Baj​szos áll​kap​csuk elég szé​les volt ah​hoz,
hogy ket​té​tép​je​nek vele egy fel​nőtt em​bert.
A mo​csá​r i tig​r i​sek​nek mind a négy vi​lá​g os​kék sze​me elő​r e​fe​lé né​zett. A va​dá​szat​ban ez nem za​var​-
ta őket, és kü​lön​ben is: sen​ki, aki​nek van egy csepp jó​zan esze, nem akar​hat egy ilyes​fé​le lény háta
mögé lo​póz​ni.
De ilyen ma​g a​san el​vi​leg nem lett vol​na sza​bad va​dász​ni​uk. Az ágak​nak el​vi​leg nem lett vol​na sza​-
bad el​bír​ni​uk őket.
Dharthi​nak nem állt szán​dé​ká​ban kö​ze​lebb​r ől is szem​ügy​r e ven​nie a ra​g a​do​zót. Az ál​lat is​mét
meg​bök​te a gu​bót. Dharthi min​den erő​fe​szí​té​se el​le​né​r e tel​je​sen meg​der​medt. Mind​két ök​lét a mell​-
ka​sá​r a szo​r í​tot​ta, és arra kon​cent​r ált, ne​hogy fel​nyü​szít​sen, sőt egy​ál​ta​lán meg se nyik​kan​jon. Kény​-
sze​r í​tet​te ma​g át, hogy las​san, egyen​le​te​sen lé​le​g ez​zen és gon​dol​koz​zon. Ha pá​nik​ba esel, fel​za​bál​-
nak.
Nem fog​ja meg​ad​ni Kra​ken​nek ezt az át​ko​zott elég​té​telt.
Volt né​hány ütő​kár​tyá​ja. A gubó tom​pít​ja a sza​g át; még az is le​het, hogy majd​nem tel​je​sen el is
fedi. Az adap​tpán​cél itt va​dá​szik táp​lá​lék​r a va​la​hol a kö​zel​ben, és ha abba si​ke​r ül be​le​búj​nia, ak​kor
van rá esély, hogy le​fut​ja a dö​g öt. Ne​g yed​annyit nyom, mint a tig​r is, így ma​g a​sabb​r a tud mász​ni a
lom​bok kö​zött, mint az. Leg​alább​is el​mé​let​ben, hi​szen az ál​lat​nak már ilyen ma​g as​r a se lett vol​na
sza​bad tud​nia fel​mász​ni.
És, leg​alább​is fel​te​he​tő​en, Dharthi va​la​mi​vel oko​sabb is volt.
A tig​r is vi​szont na​g yob​bat tud ug​r a​ni nála, gyor​sab​ban fut, jobb a lo​pa​ko​dás​ban, és ami ta​lán a leg​-
fon​to​sabb: na​g yob​bat tud ha​r ap​ni.
El​vesz​te​g e​tett né​hány pil​la​na​tot arra, hogy el​töp​r eng​jen, ho​g yan ju​tott ke​r esz​tül az ál​lat a kö​zel​ség​-
ér​zé​ke​lő​kön, de a sza​ka​dás​biz​tos anya​g on vé​g ig​szán​ká​zó kör​mök ha​mar vissza​te​r el​ték a gon​do​la​ta​it
a je​len​r e. Az anyag csak idő​le​g e​sen nyújt szá​má​r a biz​ton​sá​g ot. Le​het, hogy a tig​r is nem tud​ja fel​ha​sí​-
ta​ni, de at​tól még agyon​nyom​hat​ja Dharthit a gubó bel​se​jé​ben, vagy az egé​szet le​tép​he​ti a fá​r ól, és le​-
lök​he​ti a mély​be. Ha túl is éli a zu​ha​nást, két mu​lat​sá​g os és meg​alá​zó vá​lasz​tá​sa lesz: vagy se​g ít​sé​g ért
ki​a​bál, vagy ad​dig bo​tor​kál sé​r ül​ten az er​dő​ben, amíg nem jön va​la​mi még na​g yobb, ami fel​fal​ja.
Szük​sé​g e volt va​la​mi​fé​le ki​út​r a. A fő​em​lő​sök al​kal​maz​ko​dá​sá​nak öt​mil​lió éves ta​pasz​ta​la​tá​hoz kel​lett
vissza​nyúl​nia, az éles eszű ma​jom​ő sök ha​g ya​té​ká​hoz, és ki​ta​lál​nia, ho​g yan sza​ba​dul​jon meg a nem-
egé​szen-nagy​macs​ká​tól.
Mit ten​ne va​jon eb​ben a hely​zet​ben egy ma​jom? Rá​döb​bent, hogy a kér​dés egy​ben maga a meg​o l​-
dás is.
Csak egy kis me​r ész​ség kell, hogy al​kal​maz​za, és sze​r en​cse, hogy túl​él​je, ami az​u​tán kö​vet​ke​zik.
 A gubó, amel​lett hogy karom​biz​tos, víz​hat​lan is volt – kí​vül​r ől víz​ta​szí​tó anyag​ból ké​szült, be​lül​-
ről pe​dig nedv​szí​vó po​li​mer​ből. Az egé​szet egy mes​ter​sé​g e​sen lét​r e​ho​zott bak​té​r i​um​mal imp​r eg​nál​-
ták, amely ké​pes volt le​bon​ta​ni az em​be​r i ve​r ej​ték​ben – és egyéb fo​lya​dé​kok​ban – ta​lál​ha​tó szennye​-
ző​dé​se​ket, és azt biz​ton​sá​g os for​má​ban, szin​te szag​ta​lan, szennye​zés​men​tes víz​ként, ás​vá​nyi sók​ként
és más nyom​ele​mek​ként vissza​jut​tat​ni a kör​nye​zet​be. Dharthi​nak ki kell mász​nia a nyo​mo​r ult hol​mi​-
ból.
Meg​vár​ta, amíg a mo​csá​r i tig​r is újra meg​bö​ki. Úgy tűnt, az ál​lat stra​té​g i​á​ja az, hogy vizs​g á​ló​dik
egy sort, az​tán vissza​vo​nul. Dharthi hal​lot​ta a le​ve​lek zör​g é​sét, és érez​te a ráz​kó​dást, ahogy az ál​lat
ág​r ól ágra szök​ken​ve kö​r ö​zött kö​r ü​löt​te, ré​me​sen nyug​ta​la​ní​tó han​g o​kat adott ki, vér​fa​g yasz​tó​an fel-
fel​mor​dult, majd vissza​jött, hogy újra meg​bök​dös​se a gu​bót. Az erő​fe​szí​tés​től, hogy moz​du​lat​lan
ma​r ad​jon – nem is moz​du​lat​lan, ha​nem egye​ne​sen er​nyedt –, mi​köz​ben a lény kö​r ü​löt​te szag​lá​szik,
úgy fel​szö​kött az ad​r e​na​lin​szint​je, hogy szin​te hány​in​g e​r e volt. Vé​g ül meg​érez​te, hogy az ál​lat
megint vissza​hú​zó​dik. Az ágak meg​r án​dul​tak a sú​lya alatt, ami egy​ál​ta​lán nem csil​la​pí​tot​ta Dharh​ti
gyom​r á​nak lif​te​zé​sét.
Most vagy soha.
Pán​cél! Hoz​zám! Az​zal ki​ta​po​g at​ta és szé​les​r e rán​tot​ta a gubó nyí​lá​sát. Bal ke​zé​vel és lá​bá​val az
anyag bel​se​jé​be varrt ka​pasz​ko​dók​ba csim​pasz​ko​dott, ne​hogy vé​let​le​nül kizu​han​jon be​lő​le. Ahogy
meg​len​dült, a víz​hat​lan anyag rán​ca​i​ból sűrű csep​pek zá​po​r a hul​lott alá. Jó sok ág volt köz​te és a ta​laj
kö​zött – sem​mi ked​ve nem volt kö​ze​lebb​r ől is meg​is​mer​ked​ni ve​lük.
A mo​csá​r i tig​r is nem ment olyan messzi​r e, mint azt gon​dol​ta. Épp az eggyel alat​ta lévő ágon ku​-
por​g ott. Ahogy hát​r a​kap​ta a fe​jét és fel​üvöl​tött, Dharthi szá​má​r a re​mek ki​lá​tás nyílt lila-fe​ke​te száj​-
üre​g é​nek mé​lyé​r e. A száj maga elég szé​les volt ah​hoz, hogy ket​té​ha​r ap​ja. Vas​tag, hú​sos nyel​ve volt és
csu​pa redő, hal​vány​pi​r os fol​tok​kal tar​kí​tott száj​pad​lá​sa.
Ha ezt túl​élem, ké​pes le​szek majd fej​ből le​raj​zol​ni mind a het​ven​két, tö​ké​le​te​sen hó​fe​hér fo​gát.
Dharthi a jobb ke​zé​vel is meg​r a​g a​dott egy biz​ton​sá​g i ka​pasz​ko​dót, csí​pő​ből meg​len​dült, és meg​-
for​dí​tot​ta a gu​bót, hogy a lába ki​sza​ba​dul​jon. Egy pil​la​na​tig ott füg​g ött a mo​csá​r i tig​r is feje fö​lött. Az
ál​lat le​ku​po​r o​dott, akár egy meg​le​pett macs​ka, hosszú far​ka elő​r e​len​dült, hogy véd​je a ha​sát. Dharthi
tisz​tá​ban volt vele, hogy amint a tig​r is ma​g á​hoz tér a meg​le​pe​tés​ből, utá​na​kap – va​ló​szí​nű​leg mind​két
pár elül​ső vég​tag​já​val.
A tig​r is a faja töb​bi egye​dé​hez ké​pest ki​csi volt – mond​juk, úgy két​száz ki​lós –, és a csík​jai is élén​-
kebb szín​ben pom​páz​tak, mint ami​r e Dharthi szá​mí​tott. Puha tol​la​za​tá​nak még így, vi​ze​sen is olyas​-
faj​ta egye​net​len, át​me​ne​ti jel​le​g e volt, ami a kö​lyök​ál​la​tok bun​dá​já​r a em​lé​kez​te​tett. Szá​r a​zon ta​lán
még pely​hes​nek is tűnt vol​na. Ez akár arra is ma​g ya​r á​zat​tal szol​g ál​ha​tott, mit ke​r e​sett a tig​r is ilyen
ma​g as​ban. Ez a ser​dü​lő egye​dek egy mind ez idá​ig do​ku​men​tá​lat​lan vi​sel​ke​dés​je​g ye.
Iro​ni​kus len​ne, ha ez len​ne a xe​no​bio​ló​g i​ai fel​fe​de​zé​sek hosszú so​r á​ban a kö​vet​ke​ző, amely át​me​-
ne​ti​leg újra fel​fe​de​zet​len​né vá​lik, mert a je​len lévő tu​dóst meg​et​te va​la​mi. De leg​alább volt transz​-
pon​de​r e. És ta​lán a pán​cél is a kö​zel​ben van va​la​hol, és rög​zít va​la​mennyi ada​tot.
Az ada​tok ta​lán túl​élik.
Re​mek, gon​dol​ta Dharthi. Hol le​het az any​ja?
Az​tán a tig​r is po​fá​já​ba vi​zelt.
Cé​loz​ni per​sze nem na​g yon tu​dott, bár raj​ta volt a kül​ső cső​ve​ze​ték – a te​r e​pen így egy​sze​r űbb
volt, már amíg az em​ber​nek nem volt kő a hó​lyag​já​ban. De al​vás köz​ben meg​telt a hó​lyag​ja, így bő​-
ven volt mu​ní​ci​ó ​ja. A vi​ze​let vé​g ig​csor​g ott a láb​szá​r án, egye​ne​sen a mo​csá​r i tig​r is po​fá​já​r a. Dharthi
tud​ta, hogy mind​egy, mi​lyen a bio​ló​g i​ai fel​épí​té​se va​la​ki​nek, ha szén- és oxi​g én​ala​pú lét​for​ma, egy
po​fá​r a való am​mó​nia és kar​ba​mid elég kel​le​met​len tud len​ni.
 A mo​csá​r i tig​r is hát​r a​hő​költ. Ha em​ber​r ől lett vol​na szó, Dharthi azt mond​ta vol​na, hogy prüsz​köl.
De nem so​ká​ig né​ze​g et​te. Le​het, hogy egy nap jó szto​r i lesz eb​ből, de még sok​kal jobb lesz, ha élet​-
ben is ma​r ad, hogy az​tán el​me​sél​hes​se. Meg​len​dí​tet​te a lá​bát, hogy len​dü​le​tet ve​g yen, és köz​ben há​lát
adott a gubó nedv​szí​vó bé​lé​sé​ért, mert a te​nye​r e úgy iz​zadt, hogy anél​kül biz​tos nem tu​dott vol​na ka​-
pasz​kod​ni. Ma​g as​r a len​dí​tet​te a lá​bát, meg​csa​var​ta a tör​zsét, és az egyik lá​bát si​ke​r ült át​vet​nie a gu​-
bón. Szá​r az volt a kül​se​je – ami víz össze​g yűlt raj​ta, azt Dharthi már le​r áz​ta róla. Fel​húz​ta a lá​bát.
Olyan volt áll​ni raj​ta, mint egy pety​hüdt vi​tor​lán. Ka​pó​r a jött, hogy a lom​bok köz​ti ro​han​g á​lás so​r án
a ma​da​r a​ké​hoz ha​son​ló egyen​súly​ér​zé​ket si​ke​r ült ki​fej​lesz​te​nie ma​g á​ban.
Hal​lot​ta, hogy alat​ta, a háta mö​g ött a Vé​nusz ször​nye​te​g e olyas​faj​ta, fé​lig sí​po​ló, fé​lig szi​sze​g ő
han​g ot ad ki, mint egy túl​he​vült te​ás​kan​na. El​kép​zel​te, hogy kar​mok váj​nak a hát​só fe​lé​be, fo​g ak
mar​nak a ko​po​nyá​já​ba vagy a tar​kó​já​ba...
A leg​kö​ze​leb​bi ág fél mé​ter​r el volt ma​g a​sab​ban, mint amed​dig még fel​ért. Mez​te​len láb​uj​ja​in
egyen​sú​lyoz​va, ami​lyen erő​sen csak tud​ta, el​r úg​ta ma​g át a ru​g al​mas fe​lü​let​r ől. A bal ke​zé​vel nem
tud​ta el​kap​ni az ágat. A job​bal rá​fo​g ott ugyan, de nem tud​ta meg​mar​kol​ni. Egy pil​la​na​tig ott füg​g ött
fél​o l​da​la​san a le​ve​g ő​ben. A vál​la erő​sen meg​fe​szült, de ez szin​te még jól is esett. Vég​r e rá​kul​csol​ta
az uj​ja​it az ágra, meg​fe​szí​tet​te fel​kar​ja iz​ma​it – nem tel​je​sen: fél kéz​zel nem tud​ta fel​húz​ni ma​g át, de
ah​hoz azért elég erő​sen, hogy a bal ke​zé​vel el tud​ja kap​ni az ágat. Keze alatt szét​la​pult egy élős​kö​dő
or​chi​dea. Érez​te, hogy az uj​jai kö​zött ott fi​cán​kol egy hal​dok​ló bo​g ár. Ke​zét mar​ta a nö​vény ned​ve.
Meg​csú​szott, de si​ke​r ült meg​ka​pasz​kod​nia.
Jó lett vol​na egy pil​la​na​tig csak zi​hál​va és resz​ket​ve lóg​ni az ágon, amíg össze nem sze​di az ere​jét
a kö​vet​ke​ző rö​he​jes pró​bál​ko​zás​hoz. Alat​ta azon​ban meg​zör​r en​tek a le​ve​lek, és meg​r eccsent egy
faág. A nem-tig​r is már kö​ze​le​dett.
Mássz. Mássz már!
Ma​g as​r a kell mász​nia. El kell tá​vo​lod​nia a fa tör​zsé​től, ki az ágak​r a, aho​vá az ál​lat nem tud utá​na​-
men​ni. Élet​ben kell ma​r ad​nia, amíg a pán​cél utol nem éri. Ha az meg​van, ak​kor el​fut​hat, vagy har​col​-
hat, ha kell.
A túl​élés már nem tűnt ennyi​r e le​he​tet​len​nek.
Megint len​dült egyet, és ahogy felevic​kélt az ágra, meg​koc​káz​ta​tott egy pil​lan​tást a hóna alól. Az
ág meg​haj​lott a sú​lya alatt.
Oda​lent a mo​csá​r i tig​r is tett né​hány lé​pést, fel​mor​dult, majd le​ku​po​r o​dott, és bal ol​da​li két mell​ső
lá​bá​val dü​hö​sen be​le​ka​pasz​ko​dott a gu​bó​ba.
Az anyag ki​bír​ta. Az ágak, ame​lyek közé fel volt erő​sít​ve, nem. Reccsen​ve tör​tek le és zu​han​tak az
alat​tuk lévő ágak közé. Csak azért nem a mo​csá​r i tig​r is fe​jé​r e, mert az ál​lat ref​le​xei szin​te ter​mé​szet​-
fe​let​ti mér​ték​ben al​kal​maz​kod​tak a lom​bok kö​zöt​ti élet​hez. Az ágak még így is majd​nem ma​g uk​kal
so​dor​ták. Dharthi ki​hasz​nál​ta, hogy az ál​lat más​sal van el​fog​lal​va, és még ma​g a​sabb​r a ka​pasz​ko​dott.
Ügyelt rá, ne​hogy ön​kén​te​le​nül is be​le​tö​r öl​je saj​g ó te​nye​r ét a comb​já​ba, ahol ér​zé​ke​nyebb volt a bőr.
Azon​nal adta ma​g át a kö​vet​ke​ző prob​lé​ma. Ha a fa​törzs kö​ze​lé​ben ma​r ad, ma​g a​sabb​r a tud ka​pasz​-
kod​ni, és a pán​cél is ha​ma​r abb utol​éri. A mo​csá​r i tig​r ist vi​szont va​ló​szí​nű​leg úgy tud​ja le​r áz​ni, ha ki​-
má​szik az ágak vé​g é​ig, ahol azok a leg​vé​ko​nyab​bak. Úgy dön​tött, egy ki​csit fel​jebb má​szik, mi​előtt
ol​dal​irány​ban kez​de​ne mo​zog​ni – fel​fe​lé és ki​fe​lé, egé​szen ad​dig, amíg már nincs to​vább fel​fe​lé.
Újabb két ág​g al járt fel​jebb, ami​kor meg​hal​lot​ta maga mö​g ött a tig​r ist, amint az fel​fe​lé ug​r ál az
ága​kon. Rá​éb​r edt, hogy ösz​tö​nö​sen is jól dön​tött, ami​kor fel​fe​lé kez​dett mász​ni, nem pe​dig le​fe​lé. Ki
tud​ja, mek​ko​r á​kat tud ug​r a​ni az ál​lat ol​dal​irány​ba vagy le​fe​lé. A moz​g ó ága​kon fel​fe​lé azon​ban rö​vi​-
debb ug​r á​sok​r a kény​sze​r ül. Az ug​r á​sok rö​vi​deb​bek... de még így is hosszab​bak, mint ami​lye​nek​r e
Dharthi ké​pes. Ez el​dön​töt​te a dol​g ot – ki​fe​lé kell moz​dul​nia, mi​előtt a tig​r is utol​éri, kü​lön​ben az fel​-
fal​ja. Egy jó do​log azért volt az egész​ben: a ned​ves le​ve​lek és az eső le​mos​ták a ke​zé​r ől a maró nö​-
vé​nyi ned​vet.
Megint maga alá húz​ta a lá​bát, és rá​ké​szült, hogy fel​áll​jon, majd vé​g ig​r o​han​jon az ág leg​vas​ta​g abb
ré​szé​nek alig te​nyér​nyi, ve​szé​lyes ös​vé​nyén. Azon​ban ahogy fel​né​zett, egye​ne​sen egy má​so​dik mo​-
csá​r i tig​r is ra​g yo​g ó, kí​ván​csi kék sze​mé​vel ta​lál​ta szem​közt ma​g át.
– Ó, basszus – szó​lalt meg. – Sen​ki se mond​ta nek​tek, hogy ti el​vi​leg ma​g á​nyo​san va​dász​tok?
A má​so​dik tig​r is nagy​já​ból ugyan​o lyan idős, ugyan​o lyan nagy és ugyan​o lyan boly​hos volt, mint az
első. Egy alom​ból va​lók ta​lán? Né​hány föl​di ál​lat​faj ese​té​ben elő​for​dult, hogy amíg az egye​dei el
nem ér​ték a ki​fej​lett kort, együtt va​dász​tak a test​vé​r e​ik​kel. Va​ló​szí​nű​leg itt is ez volt a hely​zet. Újabb
út​tö​r ő fel​fe​de​zés a vé​nu​szi élő​vi​lág​g al kap​cso​la​to​san, ame​lyet Dharthi szét​mar​can​g olt agyá​val együtt
el​nyel egy mo​csá​r i tig​r is gyom​r a. Ta​lán amíg mar​can​g ol​ják, lesz annyi ide​je, hogy to​váb​bít​sa az
ada​to​kat Kra​ken​nek.
A mo​csá​r i tig​r is fel​emel​te a jobb ol​da​li leg​el​ső mell​ső lá​bát, és kí​sér​let​kép​pen Dharthi felé ka​pott
vele. Dharthi fel​húz​ta a fel​ső aj​kát, és rász​isze​g ett, mire az ál​lat vissza​húz​ta a man​csát, és csak mé​r e​-
get​te to​vább. A man​csát azért nem eresz​tet​te le. A kö​vet​ke​ző moz​du​la​tot már nem fog​ja fél​be​hagy​ni.
Per​sze akár most is fel​hív​hat​ná Kra​kent. De az nem je​len​te​ne se​g ít​sé​g et, csak el​te​r el​né a fi​g yel​met.
Se​g ít​sé​g et olyas​va​la​mi je​len​te​ne, ami idő​ben oda tud​na érni hoz​zá.
El​kép​zel​te, hogy el​me​sé​li Kra​ken​nek – és min​den​ki más​nak –, ho​g yan sza​ba​dult meg a Vé​nusz leg​-
fé​lel​me​te​sebb ra​g a​do​zó​ja két pél​dá​nyá​nak kar​mai kö​zül, és ez a gon​do​lat új erőt ön​tött resz​ke​tő vég​-
tag​ja​i​ba. A tig​r i​sek még fi​a​ta​lok. Ta​pasz​ta​lat​la​nok. Nem bíz​nak még a ké​pes​sé​g e​ik​ben, és nem tud​ják
he​lye​sen fel​mér​ni az övé​it.
A va​don élő ra​g a​do​zók sose sze​r et​nek élet-ha​lál har​cot vív​ni. Csak enni sze​r et​né​nek.
Dharthi fel​kelt – újra egé​szen szi​lár​dan állt a lá​bán –, a mo​csá​r i tig​r is po​fá​já​ba or​dí​tott, majd ami​-
lyen erő​sen csak tud​ta, orr​ba vág​ta.
Az ütés len​dü​le​té​től majd​nem le is zu​hant a ro​hadt fá​r ól, és csak az men​tet​te meg, hogy bal ke​zé​vel
szél​ma​lom​ként ha​do​nász​va meg​ka​pasz​ko​dott az ágak​ban, és si​ke​r ült egyen​sú​lyi hely​zet​be húz​nia ma​-
gát. A mo​csá​r i tig​r is el​hát​r ált és le​ku​po​r o​dott, po​fá​ja utál​ko​zó, vagy ta​lán fáj​dal​mas gri​masz​ba
torzult. A má​sik tig​r is már majd​nem ott volt mö​g öt​te.
Dharthi meg​pör​dült, és ro​han​ni kez​dett az ág​vég felé. Tíz mé​ter, ti​zen​ö t... az ág meg​r e​me​g ett, és
kez​dett meg​haj​la​ni a sú​lya alatt. Jó​ko​r a ré​sze tor​nyo​sult még fölé az óri​á​si fá​nak, de ez az ág, amin
most állt, annyi​r a le​haj​lott, hogy szin​te hoz​zá​ért az alat​ta lé​vő​höz. Moz​g ott, ahogy fúj​ta a szél, és
min​den moz​du​lat​r a meg​nyi​kor​dult és ap​r ó​kat reccsent.
Még pár mé​ter, és ta​lán le​haj​lik annyi​r a, hogy le​mász​has​son róla az alat​ta lévő ágra.
Még pár mé​ter, és ta​lán le​tö​r ik az egész.
Va​ló​szí​nű​leg nem sza​kad le tel​je​sen a törzs​r ől – a nyers vé​nu​szi „fa” tele volt ros​tok​kal és nö​vé​nyi
ned​vek​kel –, de ő azért még könnyen le​es​het róla.
Mély le​ve​g őt vett – friss le​ve​g ő, eső, a vi​r á​g ok édes, erős il​la​ta, az össze​zú​zó​dott le​ve​lek fű​sze​r es
aro​má​ja –, és meg​for​dult, hogy is​mét szem​be​néz​zen a tig​r i​sek​kel.
Ott vol​tak, ahol utol​já​r a lát​ta őket, a fa tör​zsé​hez kö​zel ku​po​r og​tak, ide​g e​sen te​ker​g et​ték a far​ku​kat,
nyolc vi​lá​g í​tó kék sze​mü​ket bal​jós pil​lan​tás​sal sze​g ez​ték rá. Fe​jü​ket mé​lyen a vál​luk közé húz​ták, fel​-
hú​zott aj​kuk alól em​be​r i ujj hosszú​sá​g ú agya​r ak me​r e​dez​tek.
– Szép ci​cák – pró​bál​ko​zott Dharthi, min​den ered​mény nél​kül. – Mi len​ne, ha szé​pen ha​za​men​né​-
tek? Fo​g a​dok, hogy anyu​ká​tok egy szép da​r ab rém​hús​sal vár ti​te​ket.
Az, ame​lyi​ket az előbb le​pi​sil​te, most rá​vi​csor​g ott. Tu​laj​don​kép​pen meg tud​ta ér​te​ni. Ki​csit kij​jebb
ara​szolt az ágon.
 Alul​r ól le​ve​lek zör​g é​se hal​lat​szott. Na, ez azért már ne​vet​sé​ges.
De nem egy har​ma​dik tig​r is buk​kant elő. Dharthi le​né​zett, és öt​ven mé​ter​r el lej​jebb egy em​ber​for​-
má​jú ala​kot lá​tott fel​fe​lé ka​pasz​kod​ni. Nagy​r észt el​r ej​tet​ték a lom​bok, de lát​szott, hogy kü​lö​nös, súly​-
ta​lan könnyed​ség​g el mo​zog. A pán​cél volt. Érte jön.
Szin​te el​len​áll​ha​tat​lan kény​szert ér​zett, hogy fel​g yor​sít​sa az ese​mé​nye​ket, és le​másszon elé, de nyu​-
gal​mat erő​sza​kolt ma​g á​r a. Az egyik tig​r is – az, ame​lyi​ket orr​ba nyo​mott – hat pár​nás tal​pá​r a állt, és
el​kez​dett kö​ze​lebb oson​ni. Fél tu​cat lé​pés után azon​ban meg​érez​te, hogy süllyed az ág, meg​hal​lot​ta a
re​cse​g ést, és meg​tor​pant. Ilyen kö​zel​r ől már jól ki​ve​he​tő volt nyir​kos, pely​hes po​fa​szőr​ze​té​nek min​-
tá​za​ta. Dharthi be​akasz​tot​ta mind​két mez​te​len lá​bát a ki​sebb mel​lék​ágak közé, és pró​bált nem össze​-
gör​nyed​ni. A mo​csá​r i tig​r i​sek a ku​por​g ó pré​dát sze​r et​ték, így ha egye​ne​sen áll, és na​g yobb​nak pró​-
bál tűn​ni, az​zal el​vi​leg el​r i​aszt​ja őket. Ki​tár​ta a kar​ját, és együtt hin​tá​zott a szél moz​g at​ta ág​g al.
Az adap​tpán​cél fel​ka​pasz​ko​dott mögé, a tig​r i​sek meg csak néz​ték. Dharthi szé​les​r e tár​ta a kar​ját, és
erő​sen meg​ve​tet​te a lá​bát. A pán​cél a há​tá​hoz si​mult, kö​r ül​ö lel​te ki​nyúj​tott vég​tag​ja​it, rá​si​mult a bő​r é​-
re, és szo​r o​san hoz​zá​ta​padt.
Ez azon​ban ki​bil​len​tet​te az egyen​sú​lyá​ból – ez, és az ág moz​g á​sa...
Gyor​san le​g ug​g olt, és egy kéz​r e eső ág felé ka​pott. A ket​tes szá​mú tig​r is​nek ez már túl sok volt.
Az ág kö​ze​pé​r ől vett ál​ló​r aj​tot: le​ku​po​r o​dott, be​iga​zí​tot​ta a hát​só fe​lét, és ug​r ott. Dharthi​nak épp
csak arra ma​r adt ide​je, hogy meg​pró​bál​jon has​r a vá​g ód​ni. Arra már nem, hogy ezt ki​vi​te​lez​ze is.
A tig​r is kö​zép​ső lá​bai kö​r ül az egyik a jobb kar​já​nak csa​pó​dott, akár egy base​ball​ütő. Csak a kar​já​-
nak, és nem a fe​jé​nek, és ezt meg​hi​ú​sult ki​té​r é​si kí​sér​le​té​nek kö​szön​het​te. Hi​á​ba csap​ko​dott ka​pasz​ko​-
dó után, az ütés ere​je még így is le​so​dor​ta Dharthit az ág​r ól, zu​han​ni kez​dett a pán​cél​já​ban. Hal​lot​ta,
hogy a mo​csá​r i tig​r is le​hup​pan ott, ahol pil​la​na​tok​kal ko​r áb​ban még ő állt, és azt is, ahogy az ág
meg​r eccsen. Lát​ta, ahogy le​tö​r ik, és meg​haj​lik. A tig​r is fel​üvöl​tött, meg​pró​bált meg​ka​pasz​kod​ni –
test​vé​r e a han​g ok​ból ítél​ve köz​ben sür​g ő​sen fe​de​zék​be vo​nult –, az​tán ott zu​hant Dharthi mel​lett. Tes​-
te még a le​ve​g ő​ben meg​csa​va​r o​dott, és az ál​lat el​ka​pott egy kö​ze​li ágat. Dharthi fáj​dal​mas, zi​há​ló
han​g ot hal​lott, majd to​vábbzu​hant, egye​dül, zsib​badt kar​r al és szé​de​leg​ve.
Az adap​tpán​cél men​tet​te meg az éle​tét. An​nak is si​ke​r ült zu​ha​nás köz​ben meg​csa​var​nia Dharthi tes​-
tét, és az ép bal ke​zé​vel meg​ka​pasz​kod​nia egy ág​ban. Ez az ág nem tört le, de meg​haj​lott, és Dharthi
tes​te ne​ki​csa​pó​dott az alat​ta lévő ág​nak. Ugyan​az a kar​ja fog​ta fel az ütést, mint ame​lyik​be a tig​r is be​-
le​ka​pott. Egy pil​la​na​tig azt sem tud​ta, hogy a rop​pa​nás, amit hal​lott, az ág volt-e, vagy az ő tes​te. Az​-
tán már tud​ta: érez​te, hogy az adap​tpán​cél alatt bé​nán, pety​hüd​ten lóg a kar​ja. El​tört a fel​kar​csont​ja.
A gu​bó​ja vé​let​le​nül épp a kö​zel​ben ló​g ott, így an​nak re​dő​i​be ka​pasz​kod​va húz​ta ma​g át kö​ze​lebb a
fa tör​zsé​hez. Az​tán pa​r an​csot adott neki, hogy old​ja el ma​g át az ág​r ól, és húz​za össze ma​g át. Meg​ta​-
lál​ta az egyik kö​zel​ség​ér​zé​ke​lőt, és fel​fe​dez​te, hogy be​ázott. Dharthi kö​zel​sé​g ét sem je​lez​te.
A Vé​nusz már csak ilyen.
Épp a pán​cél egyik zse​bé​be töm​köd​te bele fél kéz​zel a gu​bót, mi​köz​ben fél szem​mel azt les​te, nem
jön-e vissza va​la​me​lyik tig​r is, ami​kor fel​csat​tant a hang a fe​jé​ben:
– Dhar!
– Ne ag​g ódj – mond​ta Kra​ken​nek. – Min​den rend​ben. Csak meg​sé​r ült a ka​r om, mi​köz​ben egy mo​-
csá​r i tig​r is elől me​ne​kül​tem.
– Meg​sé​r ült vagy el​tört? Várj, mo​csá​ri tig​rist mond​tál?
– Már el​ment. El​ijesz​tet​tem. – Eb​ben ugyan nem volt biz​tos, de ezt be nem is​mer​te vol​na. – Mondd
meg Za​min​nak, hogy a fi​a​tal mo​csá​r i tig​r i​sek pár​ban va​dász​nak.
– Két mo​csá​r i tig​r is?!
– Sem​mi ba​jom – fe​lel​te erre Dharthi, és bon​tot​ta a kap​cso​la​tot.
 Le​má​szott a fá​r ól, fél kéz​zel, és köz​ben job​ban tá​masz​ko​dott a pán​cél​r a, mint azt sze​r et​te vol​na.
Egyik tig​r is​sel sem ta​lál​ko​zott.
A dzsun​g el ta​la​já​r a le​ér​ve sán​tít​va ugyan, de fu​tás​nak eredt.


Négy fu​tás​sal és négy pi​he​nő​vel ké​sőbb – utób​bi​ak al​vás​sal töl​tött rö​vid, zak​la​tott sza​ka​szo​kat je​-
len​tet​tek a ki​me​r ült​ség za​va​r os ör​vé​nye kö​ze​pet​te – ész​r e​vet​te, hogy a leg​fé​nye​sebb ón​szí​nű folt az
égen lát​ha​tó​an el​moz​dult ke​let felé. A dél dél​után​ba for​dult, a hosszú vé​nu​szi nap pe​dig kez​dett az el​-
len​sé​g é​vé vál​ni. Rend​sze​r e​sen fel​ka​pasz​ko​dott egy-egy fára, hogy el​len​ő riz​ze, nem lát-e geo​met​r i​kus
vo​na​la​kat ki​r aj​zo​lód​ni a fák kö​zött, és mind​annyi​szor fel​pil​lan​tott arra az ég​bol​ton kú​szó vi​lá​g o​sabb
fel​hő​folt​r a, és össze​r án​col​ta a hom​lo​kát.
Az adap​tpán​cél se​g ít​sé​g é​vel nagy​já​ból öt​száz ki​lo​mé​tert tett meg nyu​g a​ti irány​ba. A Max​well Mon​-
tes már el​ma​r adt mö​g öt​te, be​le​o l​vadt a köd​be, a fel​hők​be és a pá​r á​ba, túl a kon​ti​nens ge​r in​cén. Ah​hoz
ké​pest, hogy egy dzsun​g el​ben kú​szott-má​szott, gyor​san ha​ladt – bár az​zal, hogy a mo​csá​r i tig​r i​sek​kel
való ta​lál​ko​zás óta egy​szer sem küld​te el a pán​célt enni, le​las​sí​tot​ta ma​g át. Szük​sé​g e volt a pán​cél​r a,
ami elöl össze​zá​r ul​va egyet​len da​r ab​ból álló gip​szet és rög​zí​tő​kö​tést al​ko​tott a kar​ján, hogy a he​lyén
tart​sa és össze​for​r assza a cson​tot, és szük​sé​g e volt a fáj​da​lom​csil​la​pí​tók​r a is, ame​lye​ket a táp​lá​lé​kul
szol​g á​ló pép​hez ke​ver​ve nyert be​lő​le. A csont per​sze rosszul fog össze​forr​ni, és ha ha​za​ért, új fel​kar​-
cson​tot kell csi​nál​tat​nia, de ez volt a leg​ke​ve​sebb.
A pán​cél ki​szűr​te a to​xi​no​kat és az al​ler​g é​ne​ket a bio​ló​g i​ai anyag​ból, ame​lyet el​fo​g yasz​tott, és
vissza​tar​tott be​lő​le va​la​mennyi szén​hid​r á​tot, fe​hér​jét és zsírt, ame​lyet az​tán lágy, édes​kés, táp​anyag​-
ban gaz​dag pasz​tá​vá ala​kí​tott át. Dharthi ezt már nyu​g od​tan meg​ehet​te. Egy csö​vön ke​r esz​tül szür​-
csölt be​lő​le, ami​kor szük​sé​g e volt rá, a nyel​vé​vel a száj​pad​lá​sá​hoz nyom​va meg​pu​hí​tot​ta, mi​előtt le​-
nyel​te vol​na az egy​han​g ú, ra​g a​csos fa​la​tot.
A víz nem je​len​tett gon​dot – leg​alább​is a hi​á​nya nem, sőt, épp hogy túl sok volt be​lő​le. El​vég​r e ez a
Vé​nusz volt. A dzsun​g el ta​la​ja min​den egyes lé​pés nyo​mán cup​po​g ott. Víz csor​g ott az adap​tpán​cél fe​-
jé​r e, be​szi​vár​g ott raj​ta min​den egyes zseb​be. Csak az ma​r adt szá​r az, amit víz​hat​lan be​vo​nat​tal lát​tak
el, és né​me​lyik ilyen tárgy​r ól még így is kez​dett le​fosz​la​ni a be​vo​nat. Dharthi gu​bó​ja most már fo​lya​-
ma​to​san nyir​kos volt be​lül​r ől. A hő​mér​sék​let​től füg​g ő​en néha még a pán​célt is – ami pe​dig tö​ké​le​te​-
sen a bő​r é​hez si​mult – hol nyir​kos​nak, hol ra​g a​csos​nak érez​te.
Az adap​tpán​cél a fá​r adt​ság ter​mel​te to​xi​nok egy ré​szét is ki​szűr​te a vér​ára​má​ból. Ez azon​ban ke​vés
volt. Az al​vást sem​mi sem tud​ja pó​tol​ni, és neki túl ke​vés ju​tott be​lő​le. A táj kö​r ü​löt​te kez​dett kü​lö​nös,
álom​sze​r ű kül​sőt öl​te​ni. Az erdő ed​dig se​hogy sem akart meg​r it​kul​ni, egy​han​g ú​sá​g át – egy-egy mo​-
csa​r as tisz​tást le​szá​mít​va – nem tör​te meg más​fé​le táj. Most azon​ban itt-ott torz fu​ma​r o​lák tör​ték át a
nö​vény​ze​tet, na​r ancs- és ok​ker​sár​g a füst​o sz​lo​po​kat köp​ve a le​ve​g ő​be, ame​lyek fosz​lá​nyok​r a sza​kad​-
va ka​nya​r og​tak a le​for​r á​zott, el​sár​g ult le​ve​lek kö​zött. Egy​szer vé​g ig​néz​te, ahogy az egyik ilyen gej​-
zír ki​tör, és meg​fi​g yel​te, hogy a kür​tő​nek azon az ol​da​lán, amer​r e ál​ta​lá​ban a víz​g őz spric​cel, egy
rés van a fák ko​r o​nái kö​zött. A má​sik, szél fe​lő​li ol​da​lon azon​ban kú​szó​nö​vé​nyek fon​ták be az össze​-
ol​vadt, büty​kös mész​kő​fel​színt.
Öt fu​tás​sal és öt... pi​he​nés​re való pró​bál​ko​zás​sal ké​sőbb kezd​te be​is​mer​ni ma​g á​nak, hogy na​g yon,
na​g yon két​ség​be​eset​ten sze​r et​ne ha​za​men​ni.
De per​sze nem fog.
A kar​ja már nem fájt annyi​r a. Ez volt a po​zi​tí​vum. Ezt le​szá​mít​va vi​szont holt​fá​r adt volt, csu​pa víz,
fá​zott, és az adap​tpán​cél​ja lá​bá​r a foly​ton kö​vér, máj​bar​na pi​ó ​cák pró​bál​tak rá​akasz​kod​ni. A faj va​ló​-
szí​nű​leg tel​je​sen is​me​r et​len volt a tu​do​mány szá​má​r a, Dharthi azon​ban ma​g as​r ól tett rá.
 Kra​ken né​hány órán​ként meg​pró​bált kap​cso​lat​ba lép​ni vele.
Nem vá​la​szolt neki, mert tud​ta, hogy ha meg​te​szi, meg fog​ja kér​ni, hogy jöj​jön érte. Az​tán egyet​-
len vé​nusz​la​kó​nak sem tud​na töb​bé a sze​mé​be néz​ni.
Nem mint​ha a boly​g ó​nak olyan sok la​ko​sa lett vol​na.
Dharthi meg​mu​tat​ja, mit tud, vagy be​le​hal.
Za​min mű​hol​das hí​vá​sát vi​szont azon​nal fo​g ad​ta. A mo​csá​r i tig​r i​sek​r ől be​szél​g et​tek – Za​mint,
ahogy szá​mí​tott is rá, tel​je​sen le​nyű​g öz​ték az in​for​má​ci​ó k, és meg is mond​ta, hogy az egé​szet le​jegy​-
zi, és meg​fi​g ye​lő​ként meg​ne​ve​zi ben​ne Dharthit. – Azért me​séld majd el a Koc​ká​zat​elem​zők​nek is –
fűz​te hoz​zá utó​la​g os gon​do​lat​ként Za​min​nak.
– Ó, per​sze – mond​ta Za​min. – Igen, vé​g ül is koc​ká​zat​ként is te​kint​he​tünk rá. Dhar... min​den rend​-
ben?
– Fáj a ke​zem – is​mer​te be Dharthi. – A gyógy​sze​r ek mond​juk mű​köd​nek, de azért jól jön​ne, ha
alud​hat​nék egy ágy​ban. Egy szá​r az ágy​ban.
– Ja – mond​ta Za​min. – Kép​ze​lem. Ugye tu​dod, hogy Kra​ken tel​je​sen ki​van?
– Ha meg​ha​lok, azt érez​ni fog​ja.
– Kra​ken jó ba​r á​tom – mond​ta Za​min. Jó trükk volt ez, hogy úgy ál​lít​ja be, mint​ha róla len​ne szó,
és nem Kra​ken​r ől vagy Dharthi​r ól, vagy Kra​ken​r ől és Dharthi​r ól. – Ag​g ó​dom érte. Tu​dod, mi​lyen
hi​he​tet​le​nül ked​ves volt hoz​zám, mi​lyen nagy​lel​kű, még a ne​héz idők​ben is. Ő...
– Nagy​lel​kű – sza​kí​tot​ta fél​be Dharthi. – Zse​ni​á​lis és ka​r iz​ma​ti​kus. Én ezt min​den​ki​nél job​ban tu​-
dom. Fi​g yelj, jobb lesz, ha oda​fi​g ye​lek arra, hova lé​pek, mi​előtt a má​sik ka​r o​mat is el​tö​r öm. Ak​kor
az​tán mu​száj lesz ér​tem jön​nö​tök. És ak​kor na​g yon hü​lyén érez​ném ma​g am.
– Dhar...
Dharthi bon​tot​ta a mű​hol​das kap​cso​la​tot.


Ti​zen​hat órá​val és ti​zen​két perc​cel ké​sőbb éb​r edt fel, ká​bán, és min​den egyes ízü​le​te saj​g ott. Úgy
más​fél perc alatt össze​szed​te ma​g át annyi​r a, hogy vissza​em​lé​kez​zen rá, hol van – öt​ven mé​ter ma​g a​-
san az Ish​tar fái kö​zött, a gu​bó​já​ban, pán​cél​ban, és épp a fáj​da​lom​csil​la​pí​tók és a ki​me​r ült​ség okoz​ta
ká​bu​la​tot pró​bál​ja le​r áz​ni ma​g á​r ól –, és hogy gyor​san el​len​ő riz​ze, mennyi az idő.
Gé​pi​e​sen pa​kol​ta el a fel​sze​r e​lé​sét, majd egy kú​szó​nö​vény in​dá​ja se​g ít​sé​g é​vel le​csú​szott a föld​r e,
és el​g on​dol​kod​va meg​állt. Es​te​le​dett – kö​ze​le​dett a hosszú éj​sza​ka –, és bár volt elég ide​je ah​hoz,
hogy vissza​ér​jen a bá​zis​r a, és ne kell​jen se​g ít​sé​g et hív​nia, min​den egyes nap​pal egy​r e kö​ze​lebb ke​-
rült a biz​ton​sá​g i ha​tár​hoz.
Ro​hant.
Most, hogy ki​pi​hen​te ma​g át, majd​nem elég ener​g i​á​ja volt ah​hoz, hogy el​vi​sel​je Kra​kent, így az​tán
ami​kor az hív​ta, fog​csi​kor​g at​va vá​la​szolt:
– Igen, drá​g ám?
– Szia – szó​lalt meg Kra​ken. Kis szü​net kö​vet​ke​zett, amely​ből Dharthi ki​érez​te az el​foj​tott ér​zel​-
mek ka​var​g á​sát. Dobb. Dobb. Amíg ro​han, sem​mi sem kap​hat​ja el. A szú​r ást a mell​ka​sá​ban biz​tos
csak a fu​tás​tól be​szo​r ult le​ve​g ő okoz​za. – Za​min azt mond​ta, ag​g ó​dik ér​ted.
Dharthi fel​hor​kant. Túl so​ká​ig aludt, de most, hogy az iz​ma​i​ból kezd​tek ki​o l​dód​ni a cso​mók, rá​jött,
hogy jót tett neki a pi​he​nés. – Tu​dod, mi​r ől akart ve​lem Za​min be​szél​ni? Ró​lad. Hogy mi​lyen cso​dá​-
la​tos vagy. Mi​lyen gon​dos​ko​dó. Csu​pa bű​báj. – Majd fel​só​haj​tott: – Ve​led mi​lyen gyak​r an be​szél​g et​-
nek em​be​r ek ar​r ól, hogy én mi​lyen cso​dá​la​tos va​g yok?
– Meg​le​pőd​nél – fe​lel​te Kra​ken.
 – Ne​héz egy tö​ké​le​tes em​ber pár​já​nak len​ni. Mi​kor kel​lett ne​ked meg​küz​de​ned bár​mi​ért is? Sze​r en​-
csés csil​lag​zat alatt szü​let​tél, Kra​ken.
– Tény​leg? – kér​dez​te a má​sik. – Sze​r en​csém volt, nem ta​g a​dom. De ke​mé​nyen dol​g oz​tam, és meg​-
él​tem egy-két dol​g ot. Azért hi​szed azt, hogy tö​ké​le​tes va​g yok, mert ami​kor ép​pen nem utálsz min​-
dent, amit csi​ná​lok, te an​nak látsz en​g em.
– Min​den​ki tö​ké​le​tes​nek tart. Ha a túl​vi​lá​g on asze​r int oszt​ják az el​is​me​r é​se​ket, hogy há​nyan zen​g ik
a di​csé​r e​tün​ket, a te he​lyed biz​to​sít​va van.
– Bár​csak hal​la​nád, ami​ket ró​lad mon​da​nak. Cso​dál​nak té​g ed, szí​vem.
Dobb. Dobb. Lé​pé​se​i​nek rit​mu​sa ak​kor is meg​nyug​tat​ta, ami​kor más nem volt rá ké​pes. Las​san azt
is kezd​te meg​szok​ni, hogy a láb​uj​jai kö​zött, a füle mö​g ött és a fe​ne​ke fél​g ömb​jei kö​zött is ál​lan​dó​an
gyű​lik a ve​r ej​ték. – Té​g ed vi​szont sze​ret​nek. En​g em el​vi​sel​tek. Soha sen​ki nem ér​tet​te, mit látsz ben​-
nem.
– De én igen – fe​lel​te Kra​ken. – És légy szí​ves, ne te​g yél úgy, mint​ha tény​leg tö​ké​le​tes len​nék. Épp
elég​szer em​lé​kez​tet​tél már arra, hogy nem va​g yok az. Ez, hogy min​den​áron bi​zo​nyí​ta​ni akarsz...
Dhar, ez egy ön​pusz​tí​tó kény​szer, ami​től nem bírsz meg​sza​ba​dul​ni. Sze​r et​lek. De ez nem egész​sé​g es
do​log. Nagy​sze​r ű, ha va​la​ki am​bi​ci​ó ​zus, de te túl​zás​ba vi​szed. Sem​mi nem elég jó ne​ked, amit csi​-
nálsz. Le​ki​csiny​led a sa​ját ered​mé​nye​i​det, min​den​ki má​sé​it vi​szont fel​fú​jod. Az Aph​r o​di​tén nőt​tél fel,
és az egész ro​hadt boly​g ón csak har​minc​ez​r en élünk. Bár​mi​lyen nagy​sze​r ű is vagy, ne le​pődj meg
azon, hogy akad köz​tük hoz​zád fog​ha​tó​an okos és hoz​zá​ér​tő.
Dobb. Dobb...
Vi​tat​ko​zás köz​ben, ki​sebb erő​be​do​bás​sal bár, de azért oda​fi​g yelt rá, hová lép. Csak ez men​tet​te meg
at​tól, hogy le​zu​han​jon a vi​lág pe​r e​mé​r ől.
Előt​te – alat​ta – ha​tal​mas ha​sa​dék tá​ton​g ott. A völgy​ben fák emel​ked​tek a ma​g as​ba. Ez azon​ban nem
ku​sza va​don volt, ha​nem egy, a Dharthi ál​tal va​la​ha lá​tott leg​ma​g a​sabb és leg​tö​möt​tebb ko​r o​ná​jú fák​-
ból álló kli​max er​dő​tár​su​lás. A fák lá​bá​nál szür​kü​le​ti fény de​r en​g ett, és bár hal​lot​ta, hogy oda​fönt
eső​csep​pek ko​pog​nak a le​ve​le​ken, a ta​laj​r a alig hul​lott le né​hány csepp.
A fák kö​zött – már amed​dig azok el nem ta​kar​ták a lát​ványt – meg​pil​lan​tot​ta a vé​nu​szi ős​la​ko​sok
ál​tal fel​hú​zott te​le​pü​lé​sek is​me​r ős, sar​ló ala​kú te​tő​ze​tét. Né​me​lyik épü​let már fé​lig össze​o m​lott, a ta​-
laj​ból ki​tü​r em​ke​dő szám​ta​lan, füs​töl​g ő kő​töl​csér​nek kö​szön​he​tő​en.
Ott állt a szik​la pe​r e​mén, és néz​te a te​le​pü​lést, amely​nek meg​ta​lá​lá​sá​ért át​kelt a fél vi​lá​g on lég​ha​jó​-
val, az​tán gya​lo​g olt ezer ki​lo​mé​tert. Az adap​tpán​cél lába alól apró ka​vi​csok mor​zso​lód​tak le a sza​ka​-
dék​ba. Az ar​cá​hoz emel​te a ke​zét, mint​ha Kra​ken va​ló​ban egy fü​lé​be he​lye​zett ké​szü​lé​ken ke​r esz​tül
be​szél​ne hoz​zá, nem pe​dig agya elekt​r o​mos hul​lá​ma​in át. A ro​mok a szem​ha​tá​r án túl​r a nyúl​tak – még
úgy is, hogy a pán​cél se​g ít​sé​g é​vel a sze​me szin​te azon​nal hoz​zá​szo​kott a sö​tét​hez. Még eb​ben a kü​lö​-
nös, ide-oda röp​pe​nő szí​nes va​la​mik​kel teli, nyi​tott er​dő​ben sem lá​tott el odá​ig, ahol vé​g et ér​nek.
– Szí​vem?
– Igen? – kér​de​zett vissza Kra​ken, majd el​hall​g a​tott és várt.
– Vissza​hív​lak – mond​ta Dharthi. – Épp most ta​lál​tam meg Ish​tar El​ve​szett Vá​r o​sát.


Be​jár​ta a ro​mo​kat. Nem egé​szen azt ta​lál​ta, ami​r e szá​mí​tott.
Ez több volt, mint ami​r e szá​mí​tott. Le​eresz​ke​dett a szik​la​fa​lon, és amint a pán​cél​ja bo​ká​ig be​le​-
süllyedt az avar​ba, el​ural​ko​dott raj​ta a cso​dá​lat. Há​tat for​dí​tott a ned​ves zuz​mó​val bo​r í​tott szik​lá​nak,
ame​lyen még lát​szot​tak a láb​nyo​mai, és nya​kát ki​nyújt​va meg​szem​lél​te a gej​zí​r ek, fu​ma​r o​lák és fák
ren​g e​te​g ét, amely nyu​g at​r a és dél​r e is foly​ta​tó​dott, amed​dig csak a sze​me el​lá​tott. A fal mö​g öt​te ba​-
zalt​szik​la volt – a köd​fel​hők és a nö​vény​zet rej​te​ké​be bur​ko​ló​zó vul​kán egyik újabb nyúl​vá​nya. Ide​-
lent... ide​lent tisz​tább volt a le​ve​g ő, mint ko​r áb​ban bár​hol más​hol. A fák sza​bá​lyos, ül​te​tett so​r ok​ban
áll​tak, glé​dá​ban, mint hol​mi óri​ás tün​dér​pa​lo​ta tar​tó​o sz​lo​pai. Ez az Óri​á​sok Ki​r á​lyá​nak pa​lo​tá​ja volt,
ahol Dharthi volt Jan​kó – csak ő a vál​to​za​tos​ság ked​vé​ért nem fel​fe​lé, ha​nem le​fe​lé má​szott az égig
érő pa​szu​lyon.
A fák tör​zsét tíz össze​ka​pasz​ko​dott em​ber tud​ta vol​na csak át​ér​ni, és olyan ma​g as​r a nőt​tek, hogy
ko​r o​ná​juk el​ve​szett a fel​hők kö​zött. Dharthi​nak eszé​be ju​tott, hogy a föl​di fák ma​g as​sá​g át erő​sen
kor​lá​toz​za az, hogy mi​lyen ma​g as​r a tud​ják pum​pál​ni a vi​zet a gyö​ke​r e​ik​ből a szom​jas le​ve​lek felé.
Ezek a vé​nu​szi óri​á​sok ta​lán nem​csak a ta​laj​ból, ha​nem a fel​hők​ből is ké​pe​sek ned​ves​sé​g et nyer​ni.
– Ó – mond​ta Dharthi. Az erdő egy​szer​r e el​nyel​te és el​vé​ko​nyí​tot​ta a hang​ját, így az tisz​tán, ma​g a​-
san csen​g ett. – Alig vá​r om, hogy Za​min is lás​sa.
Hir​te​len rá​éb​r edt, hogy ha ezek a fák egy új faj kép​vi​se​lői, ak​kor ő ne​vez​he​ti el őket.
Olyan ha​tal​ma​sak vol​tak, és olyan sok fényt fog​tak fel, hogy alig nőtt alat​tuk va​la​mi. Némi moha,
va​la​mi​lyen he​lyi páf​r ány​fé​le. A fa​tör​zse​ket és a gyö​ke​r e​ket le​csün​g ő zuz​mó bo​r í​tot​ta. Egy he​lyen,
ahol ki​dőlt egy fa, a nyo​mán egy egész mi​ni​a​tűr vé​nu​szi eső​er​dő sar​jadt ki a hir​te​len tá​madt fény​ben.
Itt az eső do​bo​lá​sát is hal​la​ni le​he​tett, és a nö​vé​nyek​r ől üveg​g yön​g yök​ként pe​r eg​tek az eső​csep​pek.
Az erdő ide​g en csend​jé​ben ez a sá​r os kis föld​da​r ab kép​vi​sel​te a va​ló​di vi​lá​g ot.
A fi​g ye​lő is​te​nek​ként so​r a​ko​zó fák olyan ma​g a​san tor​nyo​sul​tak fölé, hogy még le​ve​le​ik su​so​g á​sa
sem hal​lat​szott.
Dharthi vé​g ül el​sza​kí​tot​ta ma​g át a fák bá​mu​lá​sá​tól, és ne​ki​lá​tott fel​mér​ni az épü​le​te​ket. Több tu​cat
– több száz – volt be​lő​lük. Ugyan​ab​ból a ti​tok​za​tos, át​tet​sző, szin​te át​ha​tol​ha​tat​lan anyag​ból ké​szül​tek,
mint az Aph​r o​di​tén ta​lált ma​r ad​vá​nyok. Itt azon​ban hat​szor, tíz​szer több épü​let állt, mint a leg​több,
ami​r e ott rá​buk​kan​tak. Ta​lán még több. Dharthi​nak eh​hez egy egész csa​pat​r a lesz szük​sé​g e. Fel​tér​ké​-
pe​ző misszi​ó t kell in​dí​ta​ni​uk. Szük​ség lesz egy bá​zis​tá​bor​r a, jó​val kö​ze​lebb, mint az Aph​r o​di​té. El
kell ne​vez​nie az ása​tá​si te​r ü​le​tet...
Mun​ká​hoz kell lát​nia.
Ek​kor esz​mélt csak rá, hogy el kell kez​de​nie do​ku​men​tál​ni a fel​fe​de​zé​se​ket. Az épü​le​tek kö​zött
min​den​fé​le ala​kú és mé​r e​tű akadt. Most per​sze még nem tud​ta meg​mon​da​ni, me​lyik le​he​tett la​kó​épü​-
let, és me​lyik szol​g ált egyéb cé​lok​r a, vagy hogy az ős​la​ko​sok ugyan​úgy a hasz​ná​lat sze​r int kü​lön​-
böz​tet​ték-e meg őket, mint a föl​di em​be​r ek. Vi​szont min​det íve​sen vagy sar​ló alak​ban húz​ták fel,
egyes vagy töb​bes so​r ok​ban; sőt az is elő​for​dult, hogy a so​r ok te​r a​szo​san, egy​r e nö​vek​vő mé​r et​ben,
emel​ked​ve gör​bül​tek egy​más mögé. Jó né​hány akadt, amely​be könnyen be le​he​tett vol​na men​ni, és
Dharthi​nak szi​g o​r ú​an em​lé​kez​tet​nie kel​lett ma​g át, hogy ez ilyen fel​ké​szü​let​le​nül nem​csak azért len​ne
rossz öt​let, mert ő maga meg​sé​r ül​het, ha​nem azért is, mert tönk​r e​te​he​ti az ar​cheo​ló​g i​ai bi​zo​nyí​té​ko​-
kat.
Ököl​be szo​r í​tot​ta ép ke​zét, és kí​vül ma​r adt.
A pán​cél ter​mé​sze​te​sen fo​lya​ma​to​san rög​zí​tet​te az ada​to​kat. Dharthi most nar​r ál​ni kezd​te a fel​vé​-
telt, és sor​ban küld​te haza a bá​zis​r a a fáj​lo​kat. Sem​mi fan​fár, csak egy sor fel​töl​tés. Adat adat há​tán –
és a meg​nyug​ta​tó tu​dat, hogy amíg ez​zel tel​je​sen le​fog​lal​ja a neki ki​o sz​tott sáv​szé​les​sé​g et, sen​ki sem
hív​hat​ja fel, hogy kér​dez​g es​se, gra​tu​lál​jon, vagy...
Sen​ki, csak Kra​ken, aki​vel egy élet​r e össze van köt​ve.
– Szia – szó​lalt meg a fe​jé​ben a pár​ja. – Hát meg​ta​lál​tad.
– Meg. – Dharthi egy pil​la​nat​r a ab​ba​hagy​ta a nar​r á​lást. Az adat​át​vi​telt nem sza​kí​tot​ta meg. Az ő
hang​ja nél​kül is akadt elég képi, szag-, hang- és ki​ne​ti​kai in​for​má​ció az adat​fo​lyam​ban.
– Mi​lyen ér​zés iga​zol​va len​ni?
 Kra​ken men​tá​lis hang​ja iz​zott a büsz​ke​ség​től. Pró​bál​ta ezt nem le​eresz​ke​dés​nek ven​ni. Kra​ken​nek
nem állt szán​dé​ká​ban sem a szü​lő, sem a tu​laj​do​nos büsz​ke​sé​g é​vel be​szél​ni. Ezt csak Dharthi kép​zel​te
bele min​dig a sza​va​i​ba.
– Iga​zol​va len​ni? – A vál​la fö​lött hát​r a​pil​lan​tott. A völgy sö​tét volt, és csen​des. Egy fu​ma​r o​la ki​tö​-
ré​sé​nek szi​sze​g ő hang​ját hal​lot​ta. A kén sza​g a meg​csap​ta az or​r át, és be​le​mart a sze​mé​be.
– Ak​kor hí​r es​nek?
– Hí​res​nek?!
– Mi több, hí​r es​nek a Föl​dön. A fény​el​to​ló​dást is be​le​szá​mít​va úgy öt perc múl​va az anya​boly​g ón
is ér​te​sül​nek a fel​fe​de​zé​sed​r ől – már per​sze ha va​la​ki, aki​nek tár​sult pár​ja van oda​ha​za, előbb meg
nem oszt​ja. Épp most tet​ted meg az el​múlt száz nap leg​je​len​tő​sebb ar​cheo​ló​g i​ai fel​fe​de​zé​sét a Vé​nu​-
szon, szí​vem. És va​ló​szí​nű​leg a kö​vet​ke​ző száz na​pét is. Most már nem lesz va​la​mi nagy ki​hí​vás for​-
rá​so​kat sze​r ez​ned.
– Én...
– Ke​mé​nyen meg​dol​g oz​tál érte.
– Olyan ér​zés, mint​ha... – Dharthi hü​velyk​uj​ja kör​mé​vel meg​va​kar​ta az orr​nyer​g ét. Hám​lott a bőre:
túl so​kat vi​sel​te a pán​célt, és az fel​bo​r í​tot​ta a ter​mé​sze​tes ola​jok egyen​sú​lyát a bő​r é​ben. – Úgy ér​zem,
ki kéne ta​lál​nom, mi le​g yen a kö​vet​ke​ző lé​pés.
– A kö​vet​ke​ző lé​pés – is​mé​tel​te Kra​ken. – Mi len​ne, ha az len​ne, hogy ha​za​jössz hoz​zám? Be​bi​zo​-
nyí​tot​tad már ma​g ad​nak, hogy érsz va​la​mit?
Dharthi vál​lat vont. Nyű​g ös kis​g ye​r ek​nek érez​te ma​g át, és tud​ta, hogy úgy is vi​sel​ke​dik. – Ne​ked
be​bi​zo​nyí​tot​tam?
– Én sose ké​tel​ked​tem ben​ned. Ne​kem soha nem kel​lett be​bi​zo​nyí​ta​nod sem​mit. Ez az egész ön​bi​za​-
lom​do​log a te vessző​pa​r i​pád, nem az enyém, szí​vem. Én olyan​nak sze​r et​lek, ami​lyen vagy, és nem
pe​dig azért, mert úgy gon​do​lom, én majd tö​ké​le​te​sebb​r e form​ál​lak. Csak azt sze​r et​ném, hogy az
erős​sé​g e​i​det is épp​o lyan vi​lá​g o​san lásd, mint a hi​bá​i​dat... egy pil​la​nat, van va​la​mi előt​tem – na, itt va​-
gyok.
– Egy lég​ha​jón vagy?
Csak nem ide​tart?
– Csak egy lég​dzsip​ben.
Meg​könnyeb​bült, de egy pil​la​nat​r a csa​ló​dást is ér​zett. Az Aph​r o​di​té​től az Isth​ta​r ig nem elég egy
lég​dzsip.
Hát, gon​dol​ta Dharthi, úgy néz ki, gya​log me​gyek haza.
És ha ha​za​ért? Még nem állt ké​szen rá, hogy Kra​ken​től kér​jen se​g ít​sé​g et.
Úgy dön​tött, még két​pi​he​nés​nyit ma​r ad. Ak​kor még min​dig lesz elég ide​je, hogy sö​té​te​dés előtt
vissza​ér​jen a bá​zis​r a. És a kar​ja sem le​het már sok​kal rosszabb. Las​san kör​be​for​dult, és azt mé​r e​g et​te,
hová akaszt​hat​ná fel a gu​bó​ját – az ágak túl ma​g a​san vol​tak ah​hoz, hogy szó​ba jö​hes​se​nek –, ami​kor
a fák su​so​g ó csend​jé​be be​le​ha​sí​tott egy lég​jár​mű el​té​veszt​he​tet​len zú​g á​sa.
A jár​mű las​san le​eresz​ke​dett a lomb​ko​r o​nán ke​r esz​tül. Al​já​nak fé​nyes réz​fe​lü​le​te hal​sze​mop​ti​ka​-
ként tük​r öz​te vissza az erdő ké​pét. Dharthi​tól tíz mé​ter​r e ért föl​det. Dharthi egy​szer​r e mo​so​lyog​va, a
hom​lo​kát rán​col​va és az aj​kát ha​r ap​dál​va in​dult el felé. A jár​mű fel​ső ré​sze fe​ke​te, víz​ta​szí​tó po​li​mer
volt: az ish​ta​r i bá​zis​r ól való el​in​du​lá​sa előtt ő maga is uta​zott egy ilyen​ben.
Fel​pat​tant a fe​dél​ze​ti nyí​lás. A dzsip zsú​folt bel​se​jé​ben, a ve​zér​lő​pult előtt Kra​ken ült. Az ala​csony
mennye​zet mi​att fé​lig meg​g ör​bed​ve a fe​dél​ze​ti nyí​lás​hoz lé​pett, és le​nyúj​tot​ta jobb ke​zét Dharthi​nak.
Dharthi rá​né​zett, mire Kra​ken fé​lén​ken vissza​húz​ta, és a balt nyúj​tot​ta le he​lyet​te. A balt, amit Dharthi
fáj​da​lom nél​kül meg tud ra​g ad​ni.
 – Gon​dol​tam, el​visz​lek, hogy meg​né​zet​hesd a ka​r o​dat – szó​lalt meg Kra​ken.
– Arra köl​töt​ted a for​r á​sa​i​dat, hogy...
– Ha​za​kül​desz? – von​ta meg a vál​lát Kra​ken.
– Ez​út​tal... nem.
Kra​ken hí​vo​g a​tó​an in​tett neki az uj​ja​i​val.
Dharthi meg​r a​g ad​ta a ke​zét, és fel​len​dült a jár​mű​be. Ahogy he​lyet fog​lalt az egyik ülé​sen, meg​-
érez​te, mi​lyen ki​me​r ült is va​ló​já​ban. Hir​te​len mint​ha a fe​jét sem tud​ta vol​na meg​emel​ni a pán​cél se​-
gít​sé​g e nél​kül. Az ju​tott eszé​be, hogy ta​lán meg kel​lett vol​na ölel​nie Kra​kent. Saj​nál​ta, hogy Kra​ken
meg sem pró​bál​ta meg​ö lel​ni. Igaz, vé​g ül is, egy ki​csit út​ban volt a pán​cél.
Kra​ken vissza​ült az ülé​sé​be, és a szél​vé​dő​r e sze​g e​zett te​kin​tet​tel azt mond​ta:
– Hé. Meg​csi​nál​tad.
– Hé. Meg. – Azt kí​ván​ta, bár​csak át is tud​ná érez​ni. De ta​lán túl fá​r adt hoz​zá.
Ta​lán Kra​ken​nek volt iga​za, és ez olyas​mi, amin nem ár​ta​na dol​g oz​nia egy ki​csit.
Le​r a​g adt a sze​me. Olyan ne​héz volt nyit​va tar​ta​ni. A lég​jár​mű su​ha​ná​sa el​r in​g at​ta. A hang​szi​g e​te​lé​-
se már nem volt az iga​zi, de Dharthi tud​ta, hogy még a zaj sem fog​ja meg​g á​tol​ni ab​ban, hogy el​alud​-
jon. Ilyen, ami​kor az em​ber biz​ton​ság​ban érzi ma​g át?
– Még va​la​mi... – szó​lalt meg.
– Hall​g at​lak.
– Ha nem bá​nod, sze​r et​nék el​ne​vez​ni ró​lad egy fát.
– Rend​ben – mond​ta Kra​ken. – Én meg sze​r et​nék el​ne​vez​ni ró​lad egy gye​r e​ket.
Dharthi el​vi​g yo​r o​dott, anél​kül hogy ki​nyi​tot​ta vol​na a sze​mét. – Hasz​nál​juk az Y kro​mo​szó​má​mat.
Az X-en ott van az a szín​té​vesz​tést oko​zó hiba.
– Eh. Az Y kro​mo​szó​mák fé​lig már úgy​is el​sor​vad​tak. Majd két X-et hasz​ná​lunk – mond​ta Kra​ken
ha​tá​r o​zot​tan. – Úgy hát​ha tet​r a​kro​mát gye​r e​künk lesz.


Már​ton Zsó​fia for​dí​tá​sa

 Greg Bear
INDUL A GÉP
Greg Bear (WWW.GREG​BEAR.COM) az el​múlt negy​ven év egyik leg​je​len​tő​sebb tu​do​má​nyos-
fan​tasz​ti​kus szer​ző​je. A több​szö​r ös Hugo- és Ne​bu​la-dí​jas író több mint 35 re​g ényt je​g yez, töb​bek
kö​zött A vér ze​né​jét (Blo​o d Mu​sic); az Eont és foly​ta​tá​sa​it, az Eter​nityt és a Leg​a​cyt; a For​ge of Godot
és má​so​dik ré​szét, az An​vil of Starst; a Qu​e​en of An​gelst és foly​ta​tá​sát, a /Slantet; a Mo​ving Marsot; a
Dar​win’s Ra​diot és má​so​dik ré​szét, a Dar​win’s Child​rent; a City at the End of Time-ot; a War Dogsot
és leg​utol​só meg​je​lent re​g é​nyét, a Kil​ling Ti​tant. Rö​vid írá​sai szá​mos al​ka​lom​mal sze​r e​pel​tek je​lölt​-
ként, il​let​ve győz​tes​ként a Hugo-, a Ne​bu​la- és a World Fan​tasy-díj​áta​dón, töb​bek kö​zött a Wind From
a Bur​ning Woman, a Tan​gents és a Col​lec​ted Stori​es of Greg Bear gyűj​te​mé​nyes kö​te​tek​ben je​len​tek
meg. Leg​fon​to​sabb no​vel​lái a „Pet​r a”, a „Blo​o d Mu​sic” és a „Tan​g ents”. Rö​vid írá​sa​i​nak tel​jes gyűj​-
te​mé​nye 2016-ban je​le​nik meg há​r om kö​tet​ben. Bear két fi​a​tal író, Erik és Ale​xand​r a édes​ap​ja, fe​le​sé​-
ge Ast​r id An​der​son Bear. A csa​lád Se​att​le-ben él.


Noha egyéb​ként ja​vít​ha​tat​la​nul hét​köz​na​pi va​g yok, egy sa​já​tos​ság​g al azért ren​del​ke​zem: csak olya​-
nok​kal jö​vök ki jól, akik oko​sab​bak ná​lam. A fe​le​sé​g em pél​dá​ul ilyen. Bol​dog há​zas​ság​ban élek.
A je​len​le​g i mun​ka​he​lye​men na​g yon bol​dog​nak kel​le​ne len​nem, mert kö​r ü​löt​tem min​den​ki oko​sabb
ná​lam, és gyak​r an nagy igye​ke​zet​tel kí​ván​ja ezt bi​zo​nyí​ta​ni. Az én dol​g om meg​erő​sí​te​ni po​zi​tív én​-
ké​pü​ket, egy​út​tal vi​szont idő​r ől idő​r e pa​r á​nyi pá​lya​mó​do​sí​tá​so​kat is gya​ko​r ol​ni. Sem​mi sem ad ak​-
ko​r a alá​tá​masz​tást a ki​vá​ló ön​ér​té​ke​lés​nek, mint a si​ker.
Mos​ta​ná​ig, öt éve tar​tó mun​kánk so​r án, nem volt ré​szünk más​ban, csak​is ku​darc​ban.
Ahogy az em​ber egy​r e kö​ze​lebb ér a kör​nyék​hez, az első, amit meg​pil​lant, a rak​tár​épü​let: nagy, ra​-
gyo​g ó ti​tán​fe​hér​r e fes​tett négy​szög. Két sor​ban ma​g as drót​ke​r í​tés ve​szi kö​r ül, te​te​jén csil​lo​g ó szö​-
ges​drót​tal: olyan hely, ahol pél​dá​ul atom​bom​bát szo​kás tar​ta​ni. Be​jut​ni ki​zá​r ó​lag szi​g o​r ú​an el​len​ő r​-
zött mó​don, csak​is azok​nak volt le​he​tő​sé​g e, akik​nek fel​ada​tuk volt oda​bent. A par​ko​ló sok száz mé​-
ter​r el ar​r ébb, da​r ált gu​mi​val fe​dett kis te​r ü​le​ten volt. Min​den​ki​nek szól​tak, hogy ne hoz​zon han​g os
ko​csit, ne böm​böl​tes​se az au​tó​ját, ne éne​kel​jen, még csak ne is ki​a​bál​jon, kü​lön​ben ki​r úg​ják.
A pró​ba reg​g e​lén be​haj​tot​tam ide, és le​ál​lí​tot​tam öreg és ro​zo​g a, fe​hér VW-met. Fő​is​ko​la óta meg​-
van. A mun​ka​tár​sa​im in​kább Tes​lák​kal meg Mer​ce​de​sek​kel jár​tak. Én sze​r et​tem a Gol​fo​mat.
A ke​r í​té​sek kö​zöt​ti sáv​ban éj​jel-nap​pal kis ro​bo​tok gu​r ul​nak ide-oda; nem je​len​te​nek ha​lá​los fe​-
nye​g e​tést, vi​szont hor​g os végű dró​tot lő​nek ki ma​g uk​ból, és az így ve​ze​tett áram bár​ki​nek el​ve​szi a
ked​vét a to​váb​bi​ak​tól. Pa​r á​nyi fe​ke​te sze​mük​kel für​ké​szőn néz​tek rám, majd is​me​r ős​sé​g em lát​tán
unot​tan ar​r ébb gör​dül​tek.
A rak​tár​épü​let tel​jes egé​szé​ben desz​ká​ból ké​szült, se​hol egy szög vagy ka​pocs. Ne​g yed hek​tá​r on te​-
rült el, vas​tag, mű​anyag ru​dak​kal és fém​há​ló​val meg​erő​sí​tett be​to​ne​mel​vé​nyen. Az emel​vény alatt
egy sor üres alag​so​r i he​lyi​ség hú​zó​dott, hogy el​ve​g ye a ked​vét a ta​laj​víz​nek, a rág​csá​lók​nak vagy
bár​mi más​nak, ami meg​za​var​hat​ja a nyu​g al​mat. Se cső​nek, se ká​bel​nek nem volt itt he​lye, ki​vé​ve azo​-
kat, ame​lyek egye​ne​sen a rak​tár​épü​let​be ve​zet​tek.
Át​ha​lad​tam a ke​r í​té​se​ken, és meg​ér​kez​tem a vas​tag tölgy​aj​tó​hoz, amely az épü​let bel​se​jé​be nyílt. A
terv az volt, hogy ta​lál​ko​zom Hugh Tif​lin​nel, a pro​jekt- és ku​ta​tás​ve​ze​tő​vel. Min​dig pon​tos volt, én
vi​szont ok​kal ér​kez​tem a meg​be​szélt​nél ko​r áb​ban. Sze​r et​tem vol​na fel​ele​ve​ní​te​ni az épü​let​tel kap​cso​-
la​tos is​me​r e​te​i​met, is​mét meg​íz​lel​ni a lég​kört, a ki​mon​dat​lan kö​vet​kez​te​té​se​ket – újra érez​ni a he​lyet.
Fel​idéz​tem Alan Tu​r ing​r ól al​ko​tott ké​pe​met. Be​vett szo​ká​som, hogy ma​g am​ban néha be​szél​g e​tést
foly​tas​sak a mo​dern szá​mí​tás​tech​ni​ka ala​pí​tó​já​val, hát​ha ih​le​tet me​r ít​he​tek pá​r at​lan böl​cses​sé​g é​ből.
Ami​nek a lét​r e​ho​za​ta​la utol​só sza​ka​szá​ban jár​tunk ép​pen (leg​alább​is mind​annyi​an bíz​tunk ben​ne,
hogy tény​leg ez az utol​só sza​kasz!), az át​ala​kít​hat​ja az egész em​be​r i​sé​g et. Egy olyan gé​pe​ze​ten dol​-
goz​tunk, amely vé​g et vet​ne min​den tit​kunk​nak. Mit szól​na Mr. Tu​r ing egy ef​fé​le új gép​hez?
Per​sze soha nem vá​la​szolt. Igaz, ed​dig a gé​pünk se.
Be​lép​tem a biz​ton​sá​g i fül​ké​be, és vé​g ig​hall​g at​tam a halk gépi hang ál​tal fel​tett kér​dé​se​ket: sze​mé​-
lye​sek vol​tak, né​me​lyik kí​nos, má​sok szo​mo​r ú​ak vagy ép​pen vic​ce​sek. Mind​egyi​ket si​ke​r ült kel​lő​en
hi​te​le​sen meg​vá​la​szol​nom ah​hoz, hogy a fül​ke ki​nyíl​jon.
Mel​let​te ki​csiny, meg​vi​lá​g í​tott szám​lá​ló mu​tat​ta, hány​szor jár​tam itt az utób​bi idő​ben: 4. A múlt hó​-
nap​ban csak két​szer. A szám​lá​ló min​den​nap le​nul​lá​zó​dik. Sze​mé​lyes sér​tés​nek élem meg, ami​kor az
au​to​ma​ti​zált rend​sze​r ek hi​báz​nak.
A ma​g a​san lévő te​tőn eső kez​dett ko​pog​ni, ami egy ki​csit sem eny​hí​tet​te ko​mor ked​ve​met és a
cson​tig ha​to​ló hi​de​g et. A rak​tár sö​tét volt, csak a túl​só sa​r ok​ban vi​lá​g í​tott egy lám​pa, akár egy fakó
nap. Oda​men​tem egy ala​cso​nyan lévő desz​ka​kor​lát​hoz, és meg​áll​tam egy nagy, fe​ke​te gömb íves ár​-
nyé​ká​ban: püf​fedt volt, és fény​lő, apró ve​zér​sí​ko​kon emel​ke​dett majd​nem a pla​fo​nig. Az egye​dü​li zaj,
amely ki​hal​lat​szott be​lő​le, az áram mély züm​mö​g é​se volt. Vas​ta​g on szi​g e​telt csö​vek sora bújt át a
kor​lát alatt, át a desz​ka​fa​lon, a kint kü​lön erre a cél​r a fenn​tar​tott ge​ne​r á​to​r o​kig és hű​tő​be​r en​de​zé​sig.
Tif​lin még a fej​lesz​tés ele​jén Má​g i​kus 8-as Go​lyó​nak ne​vez​te el a göm​böt, amit nem​so​ká​r a 8-as
Go​lyó​nak rö​vi​dí​tet​tünk, mert – ahogy Tif​lin haj​to​g at​ta – a gé​pünk​ben nincs sem​mi má​g i​kus, ez csak
a jó öreg fi​zi​ka. Ugyan​ak​kor a régi já​ték​hoz ha​son​ló​an en​nek is volt egy ab​la​ka. Tif​lin azt kér​te, fes​-
sünk rá va​la​mit, mi​után vé​g ez​tünk az első sza​kasszal.
Az ab​la​kon az aláb​bi üze​net állt: „Pró​bál​kozz ké​sőbb”.
Ahogy újra el​o l​vas​tam, fur​csa ká​ba​ság vett erőt raj​tam, mint​ha túl sok lett vol​na be​lő​lem ugyan​-
azon a he​lyen – ezt a stressz és a ke​mény mun​ka tü​ne​té​nek tud​tam be.
A 8-as Go​lyó volt a har​ma​dik ko​moly kí​sér​le​tünk egy tel​je​sen mű​kö​dő​ké​pes és ke​zel​he​tő kvan​tum​-
szá​mí​tó​g ép meg​al​ko​tá​sá​r a. Bi​zo​nyá​r a ma​g uk is hal​lot​tak már a kvan​tum-szá​mí​tás​tech​ni​ká​r ól. Az
alap​el​vei hát​bor​zon​g a​tók és ra​di​ká​li​san újak, úgy​hogy sok min​den nyil​ván té​ves ab​ból, amit ed​dig
hal​lot​tak róla. A kvan​tum​szá​mí​tó​g ép nem bi​tek​kel, ha​nem qu​bi​tek​kel, azaz kvan​tum​bi​tek​kel dol​g o​zik.
Egy klasszi​kus bit, akár va​la​mi​lyen kap​cso​ló, vagy be van kap​csol​va, vagy ki: egy vagy nul​la. A
kvan​tum​bi​tet le​het szu​per​po​zí​ci​ó ​ban tar​ta​ni, nem be​kap​csol​va és nem is ki​kap​csol​va, nem is mind​ket​-
tő, és még csak nem is egyik sem – akár​csak Sch​r ö​din​g er macs​ká​ja, amíg ki nem nyit​juk kü​lön​le​g es
do​bo​zát.
A he​lyi​ség két má​sik sar​ká​ban két má​sik nagy gömb bújt meg az ár​nyék​ban: a 8-as Go​lyó nem mű​-
kö​dő test​vé​r ei, Mega és Mini. Mini tíz mé​ter át​mé​r ő​jű volt, és 128 qu​bi​tet tar​tal​ma​zott. A maga szét​-
sze​r elt, kan​ni​ba​li​zált ál​la​po​tá​ban – ki​ló​g ó fe​hér szi​g e​te​lés​sel, sem​mi​be ve​ze​tő csö​vek és dró​tok gu​-
ban​cá​val – leg​in​kább egy ha​tal​mas golf​lab​dá​r a em​lé​kez​te​tett. Há​r om év​vel ez​előtt kap​csol​tuk le,
vagy​is öl​tük meg. A vele szem​köz​ti sa​r ok​ban lévő Mega ti​zen​egy mé​te​r es volt, és egy pe​né​szes flo​r i​-
dai na​r ancs ju​tott róla eszem​be. 256 qu​bit volt ben​ne, csu​pa ni​ó ​bi​um vagy fo​lyé​kony hé​li​um​ban für​dő
alu​mí​ni​um áram​kör. Tu​laj​don​kép​pen mű​kö​dött is egy ide​ig, de az​tán le​állt. Mega be​kre​pált.
Az épü​let ki​bő​ví​tett észa​ki vé​g ét be​töl​tő 8-as Go​lyó át​mé​r ő​je ti​zen​két mé​ter volt, és 1024 qu​bi​tet
tar​tal​ma​zott, mind​egyik gal​li​u​mar​ze​nid-le​me​zek közé zárt két​di​men​zi​ó s elekt​r on​fel​hő, amit az​tán az
ab​szo​lút nul​la fok fö​lött ép​pen csak egy fem​to​tö​r e​dék​nyi​vel me​le​g ebb​r e hű​töt​tünk. A qu​bi​tek ott so​r a​-
koz​tak a gömb utol​só előt​ti kül​ső ré​te​g é​ben, és mind​egyik össze​so​dort vi​lág​vo​na​lak​kal kom​mu​ni​kált
(már ha ez a meg​fe​le​lő ki​fe​je​zés) a köz​pon​ti vá​ku​u​mon át a gömb túl​o l​da​lán lévő össze​fo​nó​dott iker​-
pár​já​val. Az össze​fo​nó​dás azt je​len​tet​te, hogy a pár​ba ren​de​zett qu​bi​tek le​má​sol​ták egy​más kvan​tum​-
ál​la​po​ta​it. Ha az egyik meg​vál​to​zott vagy meg​mér​ték, a má​sik is tük​r öz​te ezt a be​avat​ko​zást, füg​g et​-
le​nül at​tól, mi​lyen messze vol​tak egy​más​tól. Szu​per​po​zí​ci​ó​ban len​né​nek.
Min​den egyes elekt​r on​fel​hő az anyag új vál​to​za​ta lett, úgy​ne​ve​zett ani​on, amely lé​te​zé​sé​nek iga​zo​-
lá​sá​r a kü​lö​nö​sen büsz​kék vol​tunk. A qu​bi​tek hát​bor​zon​g a​tó vá​ku​um​ha​lan​dzsá​ja re​mé​nye​ink sze​r int
se​g ít ab​ban, hogy a 8-as Go​lyó le​g yen az ed​di​g i leg​sta​bi​labb kvan​tum​szá​mí​tó​g ép.
Azon​ban az ígé​r e​tes kez​det el​le​né​r e a 8-as Go​lyó nem volt haj​lan​dó a ter​vek​nek meg​fe​le​lő​en mű​-
köd​ni. A ki​me​net​ből tör​tént min​ta​vé​tel a prog​r amsztrin​g ek ka​taszt​r o​fá​lis, ko​r ai össze​o m​lá​sá​hoz ve​-
ze​tett, ame​lyek me​net köz​ben mint​ha ma​g uk is hasz​na​ve​he​tet​len​né vál​tak vol​na. Emi​att kény​te​le​nek
vol​tunk gyö​ke​r e​sen új meg​kö​ze​lí​tést al​kal​maz​ni. Va​ló​szí​nű​nek tűnt, hogy ha ez az erő​fe​szí​tés ku​dar​-
cot vall, a 8-as Go​lyó ha​ma​r o​san csat​la​ko​zik Mi​ni​hez és Meg​á​hoz mint va​la​mi​lyen, leg​fel​jebb ré​g é​-
szek ér​dek​lő​dé​sé​r e szá​mot tar​tó esz​köz.
Tif​lin ko​r áb​ban azt kér​te, ta​lál​kozzunk a rak​tár​épü​let​ben, hogy se​g ít​sek neki el​len​ő riz​ni épít​mé​-
nyünk leg​újabb ré​szét. Már épp le​ha​jol​ni ké​szül​tem, hogy be​néz​zek a fe​ke​te gömb alá, ami​kor egy ki​-
csi sár​g a cet​lit – egy post-itet – pil​lan​tot​tam meg a kor​lát​r a ra​g aszt​va. Raj​tam kí​vül sen​ki sem hasz​-
nált post-ite​ket a la​bor​ban, én is csak az iro​dám​ban. Le​szed​tem. Sa​ját szög​le​tes be​tű​im​mel az állt az
egyik ol​da​lán: „Ne pró​bálj meg​ta​lál​ni!” Nem em​lé​kez​tem sem arra, hogy meg​írom ezt az üze​ne​tet,
sem arra, hogy fel​r a​g asz​tom a kor​lát​r a. Le​het, hogy csak el​fe​lej​tet​tem. Ta​lán va​la​ki szó​r a​ko​zik ve​-
lem, és azért tet​te oda, hogy tönk​r e​vág​ja a na​po​mat. Ren​g e​teg okos​to​jás volt az osz​tá​lyun​kon, aki ké​-
pes volt ef​fé​le já​té​ko​kat ját​sza​ni az em​ber fe​jé​vel. Az el​múlt né​hány hét​ben fáj​dal​ma​san ne​héz volt a
mun​ka, az egész csa​pa​ton nagy volt a nyo​más.
Igye​kez​tem fel​idéz​ni az előb​bi​e​ket, és fej​ben vissza​kö​vet​ni az út​vo​na​lam. Le​par​kol​tam, sé​tál​tam,
meg​vá​la​szol​tam a ne​vet​sé​g e​sen sze​mé​lyes kér​dé​se​ket, az​tán jött az a kis be​szél​g e​té​sem Mr. Tu​r ing​-
gal...
Na meg a pil​la​nat​nyi szé​dü​lés.
Soha nem ír​tam még ilyen fel​jegy​zést.
A rak​tár​épü​le​ten túl autó aj​ta​ját hal​lot​tam csa​pód​ni, nyo​má​ban a ka​vi​cson csi​kor​g ó lép​tek za​já​val.
Kulcs csör​r ent az alsó zár​ban. Tif​lin lé​pett be a biz​ton​sá​g i fül​ké​be, és el​mo​tyog​ta a vá​la​sza​it a kér​dé​-
sek​r e. Ki​nyílt a bel​ső ajtó. A fér​fi még ná​lam is za​va​r o​dot​tabb​nak tűnt. A 8-as Go​lyó felé me​net vé​-
gig​ta​po​g at​ta az összes zse​bét – az in​g ét, a nad​r ág​ját, a bőr​ka​bát​ját –, mint aki el​fe​lej​tett va​la​mit.
Go​lyó​vá gyűr​tem a cet​lit, és el​r ej​tet​tem a nad​r ág​zse​bem​be.
Ami​kor Tif​lin né​hány lé​pés​nyi tá​vol​ság​ba ért, fel​né​zett, meg​le​pet​ten ab​ba​hagy​ta a ke​r es​g é​lést, mi​-
köz​ben fe​jét ol​dal​vást dön​töt​te, akár a macs​ka, ame​lyik azt la​tol​g at​ja, mit is nya​lo​g as​son leg​kö​ze​lebb.
A gesz​tust el​nyúj​tott ka​csin​tás​sal tör​te meg, hogy meg​nyug​tas​son, dr. Hugh Tif​lin még min​dig je​len
van, majd le​si​mí​tot​ta a ka​bát​ját.
Negy​ven​két éves, vé​kony fér​fi volt, fel​ső​tes​te hosszabb az át​la​g é​nál, lába vi​szont rö​vi​debb. Nya​kán
a bőr fakó és hattyú​sze​r ű, jól ki​ve​he​tő inak​kal és erek​kel, ame​lyek tük​r öz​ték gya​ko​r i ér​ze​lem​vál​to​zá​-
sa​it. Feje nagy és for​más volt, álla szo​bor​hoz illő, fö​löt​te tet​sze​tős sas​o rr, és sűrű, hul​lá​mos bar​na
haj. Jel​leg​ze​tes, da​r a​bok​ból össze​varrt fe​ke​te bőr​ka​bá​tot vi​selt pa​mu​ting​g el, ez utób​bi ál​ta​lá​ban zöld
vagy ró​zsa​szín – ma zöld –, és kord​bár​sony túr​a​nad​r ág​ba tűri. Fu​tó​ci​pő​je ol​csó volt és szür​ke. Két-
há​r om he​ten​te újat húz, de va​la​hogy min​dig ko​szos​nak tűn​nek. A csa​pa​tunk​ban ő volt a leg​idő​sebb,
még ná​lam is öre​g ebb volt egy év​vel. Ter​mé​sze​te​sen zse​ni, más​kü​lön​ben soha nem dol​g oz​tam vol​na
vele.
– Jó reg​g elt, Bose! Mi van a szcin​ti​vel? – kér​dez​te.
Négy hét​tel ez​előtt úgy dön​tött, hogy egy vé​del​mi igaz​g a​tó​ság​tól el​emelt Cu​be​Sat​ból zab​r ált szcin​-
til​lá​tor​r al be​le​hall​g at a qu​bi​tek tit​kos kom​mu​ni​ká​ci​ó ​já​ba. A szcin​til​lá​tort ere​de​ti​leg arra ter​vez​ték,
hogy or​bi​tá​lis pá​lyá​r ól ér​zé​kel​je a su​g ár​zást Irán, Észak-Ko​r ea vagy Pa​kisz​tán fö​lött. Tif​lin sa​ját
kezű​leg han​g ol​ta be arra, hogy fo​g é​kony le​g yen a 8-as Go​lyó vá​ku​um​á​ban tá​ma​dó za​va​r ok​r a, vir​tu​á​-
lis su​g ár​zás​ki​tö​r é​sek​r e, ame​lye​ket a qu​bi​tek össze​fo​nó​dott fo​ton​ja​i​nak el​ha​la​dá​sa idéz elő. Új cucc,
menő cucc. Ki hit​te vol​na, hogy a vá​ku​um ter​mé​szet​tu​do​má​nyos mú​ze​u​mi fel​hő​kam​r a​ként is mű​köd​-
het? Tif​lin tud​ta, vagy leg​alább​is is​mert olya​no​kat, akik tud​ták. Ezért volt ő Tif​lin.
Megint le​ha​jol​tam, hogy meg​les​sem a 8-as Go​lyó al​ját. A fő tar​tó​lá​bak – a ve​zér​sí​kok – kö​zött szé​-
les be​ton​pó​di​u​mon tar​tott a he​lyén egy rozs​da​men​tes acél​csö​vet, amely át​szúr​ta a go​lyó hé​ját, és mé​-
lyen a köz​pon​ti vá​ku​um​ba fú​r ó​dott.
– Dur​va be​avat​ko​zás – mond​tam.
Tif​lin fel​kun​co​g ott.
– Egye​ne​sen bele a seg​g é​be. Fel kell éb​r esz​te​nünk ezt a fe​ne​va​dat. – Ő maga is szem​ügy​r e vet​te. –
Jól néz ki – mond​ta, és be​szív​ta az ar​cát. – El​vi​leg se​g ít meg​fi​g yel​ni, hol tar​tunk.
Fel​állt, két kéz​zel meg​fog​ta a kor​lá​tot, és sér​tő​dött​ség​g el ve​g yes el​r a​g ad​ta​tás​sal né​zett vé​g ig a 8-as
Go​lyón. Tel​je​sen meg​ér​tet​tem. Én is egy​szer​r e néz​tem a szer​ke​zet​r e sze​r e​tet​tel és ret​te​g és​sel. Két​ség​-
kí​vül a 8-as Go​lyó volt a Föl​dön a leg​kü​lö​nö​sebb em​ber​kéz al​kot​ta szer​ke​zet, és ha Tif​lin ter​ve tény​-
leg az volt, amit su​g allt, ak​kor nem​so​ká​r a ko​moly vál​to​zá​sok vár​ha​tók kü​lön​bö​ző prog​r a​mo​zá​si el​-
já​r á​sok​ban és tech​ni​kák​ban.
– Har​minc perc múl​va ta​lál​ko​zónk van Cate-tel – szó​lalt meg újra, a zse​be​it ta​po​g at​va. A te​le​fon​ját
ke​r es​te? Tol​lat? Ön​g yúj​tót? – Di​e​ter csa​pa​ta elő​ké​szí​tet​te a sztrin​g e​ket a fel​töl​tés​r e. El​vi​g ye​lek?
Nem kel​lett vol​na, de a VW rá​ért. Tif​lin​nel idő​r e volt szük​sé​g ünk, hogy újra azo​nos ál​la​pot​ba ke​-
rül​jünk, hogy nor​ma​li​zá​lód​junk. Egész jó​ked​vű​nek hang​zott, de tud​tam jól, mi​lyen stressz​nek van ki​-
té​ve. Már egy éve ve​szé​lyes el​mék kö​r öz​tek cá​pák​ként a pro​jek​tünk kö​r ül, hogy el​dönt​sék, mi​lyen
pénz​ügyi for​r á​sok​nak mit kell tá​mo​g at​ni​uk. Ko​r ánt​sem vol​tak biz​to​sak ben​ne, hogy a 8-as Go​lyó a
rész​leg leg​jobb ér​de​ke​it szol​g ál​ja. Ugyan​ak​kor más cso​por​tok to​vább​r a is olyan ter​ve​ket szö​vö​g et​-
tek, ame​lyek a mi si​ke​r ün​ket fel​té​te​lez​ték. Mind​két csa​pat nagy nyo​mást gya​ko​r olt Tif​lin​r e.
A fo​lya​ma​tos fog​csi​kor​g a​tás mel​lett in​té​zett anya​g i tá​mo​g a​tás ne​vet​sé​g e​sen ma​g as szint​je jól mu​-
tat​ta, mennyi​r e csá​bí​tó ez az egész kvan​tum-szá​mí​tás​tech​ni​ka, és mennyi​r e akar​ták itt, hogy fe​ne​kes​-
től fel​for​g at​ha​tó le​g yen a vi​lág biz​ton​sá​g i be​r en​dez​ke​dé​se, ki​de​r ít​he​tő az összes tit​ka. Hogy mennyi​-
re igye​kez​tek vá​laszt ta​lál​ni az élet egy​sze​r ű kér​dé​se​i​r e, még mi​előtt az el​len​sé​g e​ink​nek si​ke​r ül​ne,
vagy mi​előtt a Mum​ba​i​ban vagy Pe​king​ben élő ver​seny​tár​sa​ink ten​nék meg.
Ám ed​dig még egyet​len hosszú távú, si​ke​r es kí​sér​le​tünk sem volt. Úgy tűnt, mint​ha min​dig könnyí​-
te​nénk a pá​lyán, el​tá​vo​lí​ta​nánk az aka​dá​lyo​kat, mint​ha újra meg újra az első nagy pró​bá​r a ké​szül​-
nénk. Mind​ket​ten tud​tuk, hogy ez nem foly​ta​tód​hat to​vább.
Tif​lin az ar​cán szó​r a​ko​zott düh​vel ve​zet​te vissza Tes​lá​ját az iro​dá​ink​hoz, akár egy gye​r ek egy do​-
dzse​met. Ka​pasz​kod​tam a kar​fá​ba, ahogy csi​kor​g ó ke​r ék​kel ér​tünk be a 10-es épü​let mel​let​ti be​ton​g a​-
rázs​ba.
– A mai nap min​dent meg​vál​toz​tat – szó​lalt meg Tif​lin, mi​köz​ben ki​má​szott a kagy​ló​ülés​ből. – A
mai nap a 8-as Go​lyó első szü​le​tés​nap​ja.
El​mo​so​lyo​dott, az​zal a ra​g a​do​zó vi​g yo​r á​val, amely​nél a fel​ső ajka fel​fe​di nagy mé​r e​tű szem​fo​g a​it.
Rám né​zett, hogy lás​sa, va​jon osz​to​zom-e a meg​g yő​ző​dé​sé​ben, va​jon biz​to​sí​tom-e tel​jes tá​mo​g a​tá​-
som​r ól.
Ezért vol​tam itt.
– Hoz​nunk kel​lett vol​na tor​tát! – kö​zöl​tem.


Kvan​tum-szá​mí​tás​tech​ni​kai csa​pa​tunk öt tag​ja he​tek óta elő​ször gyűlt össze egy he​lyen, egy kis
szo​bá​ban. Tif​lin a mennye​zet​r ől lógó pro​jek​tor​r al bab​r ált; mi, töb​bi​ek az ová​lis asz​talt ül​tük kö​r ül, ki
fé​lig le​csúsz​va a szék​r ől, ki ásí​toz​va. A kör​mün​ket pisz​kál​g at​tuk, a te​le​fo​nunk​kal bab​r ál​tunk, mi​előtt
be​zá​r ul a ka​lit​ka – nem nyújt​hat​tunk va​la​mi épü​le​tes és szó​r a​koz​ta​tó lát​ványt.
Cate Riva, a ku​ta​tá​si igaz​g a​tó, az igaz​g a​tó​ság ve​ze​tő​je kér​te még teg​nap, hogy gyűl​jünk össze. Zár​-
óra volt az egész pro​jekt​nek, és a csa​pat​ban min​den​ki​nek.
A fa​ci​li​tá​tor és ese​mény​szer​ve​ző, Gina Mar​sh – ala​csony, kar​csú, vö​r ös hajú, kék sze​mű – az előbb
el​len​ő riz​te, hogy mind​annyi​an je​len va​g yunk, és azok is va​g yunk, akik​nek mond​juk ma​g un​kat, hogy
a biz​ton​sá​g i pro​fi​lunk ér​vé​nyes, és hogy min​den​ki vi​szony​lag ápolt.
– Cate né​hány per​cen be​lül meg​ér​ke​zik – mond​ta Tif​lin. A töb​bi​ek unot​tan néz​tek rá. – A kö​vet​ke​ző
tör​té​nik majd.
Bic​cen​té​sé​r e a szoft​ve​r e​sek ve​ze​tő​je, Di​e​ter Lang​mei​er vet​te át a szót: egy ma​g as, ko​pasz, bo​zon​-
tos sza​kál​lú fic​kó, bi​zo​nyít​ha​tó​an zse​ni a rend​szer​ter​ve​zés és a fel​sőbb ma​te​ma​ti​ka te​r ü​le​tén is.
 – Új sztrin​g e​ket töl​tünk fel – kezd​te. – Gö​del-sztrin​g e​ket, akár​csak ko​r áb​ban, vi​szont ala​po​san át​-
szab​juk a fo​na​to​kat. Át​ala​kí​tot​tam a sztrin​g e​ket, hogy új​faj​ta fel​fo​g ást tük​r öz​ze​nek.
– A fo​na​tok​kal sem​mi gond, a fel​dol​g o​zás az, ami ki​csi​nál min​ket – erős​kö​dött Vong Pó-kam, be​-
osz​tott ve​ze​tő fi​zi​kus. Vong a hú​szas évei kö​ze​pén járt, 180 cen​ti ma​g as, a vál​la kis​sé gör​nyedt, szé​les
arca kül​ső pe​r e​mén apró, de át​ha​tó te​kin​te​tű szem​pár​r al. – A sztrin​g ek túl hosszú​ak.
– Az egész szar túl nagy – szó​lalt meg By​r on Mick​le, a ter​ve​ző​mér​nö​kök ve​ze​tő​je. Köp​cös volt,
szé​les vál​lú, 160 cen​ti, kel​le​mes vo​ná​sok​kal ren​del​ke​ző hold​vi​lág​kép​pel. Úgy öl​tö​zött és úgy is né​zett
ki, mint egy víz​ve​ze​ték-sze​r e​lő, és min​den egyes ér​te​kez​le​ten szá​mí​ta​ni le​he​tett arra, hogy köti majd
az ebet a ka​r ó​hoz, mi​sze​r int éve​kig kel​lett vol​na üze​mel​tet​nünk a Mi​nit és a Meg​át, anél​kül hogy át​-
lép​nénk az el​mé​le​ti ka​pa​ci​tá​su​kat. A 8-as Go​lyó sze​r in​te dur​va túl​zás volt.
– Fo​na​tok, sztrin​g ek, hur​kok és cso​mók... soha sem​mi​nek nincs ér​tel​me ab​ból, ami itt el​hang​zik –
kö​zöl​te Gina.
– Amint az em​ber meg​ér​ti a mö​g öt​te lévő ma​te​kot, az egész tö​ké​le​te​sen vi​lá​g os lesz – fe​lel​te Di​e​-
ter sér​tet​ten. – Egy​sze​r ű​en egy új fel​fo​g ás​r ól van szó. Az új to​po​ló​g ia sok​kal át​fo​g óbb, sok​kal szi​lár​-
dabb lesz.
– Na per​sze – bó​lin​tott Gina. – Et​től sok​kal vi​lá​g o​sabb lett. Be kell in​dí​ta​nom az ál​cá​zást Cate ér​ke​-
zé​se előtt. Min​den rend​ben?
– Igen – erő​sí​tet​te meg Tif​lin. Egy​ér​tel​mű​en azt ter​vez​te, hogy meg​le​pi Cate-et, sőt ta​lán mind​-
annyi​un​kat.
Gina mö​g ött be​zá​r ult és kat​tant az üveg​aj​tó. Mos​tan​tól mind egy Fa​r a​day-ka​lit​ká​ban vol​tunk. Se ki,
se be nem ment sem​mi​lyen jel, csu​pán azok, ame​lyek az épü​let na​g yon kes​keny biz​ton​sá​g i csa​tor​ná​-
ján ha​lad​tak át, il​let​ve ame​lyek a 8-as Go​lyó​val kom​mu​ni​ká​ló szu​per​szá​mí​tó​g ép​től, Max​től ér​kez​tek.
– Di​e​ter, mi​előtt Cate ide​ér, me​sélj még a töb​bi​ek​nek ar​r ól, mit ter​ve​zel – mond​ta Tif​lin.
– Ne​ki​lát​tam össze​szer​kesz​te​ni a vissza​eső sztrin​g e​ket – kö​zöl​te Di​e​ter ha​dar​va, nem hagy​va időt
ma​g á​nak a gon​dol​ko​dás​r a. A ma​g ya​r á​za​tot érez​he​tő​en el​pró​bál​ta már ko​r áb​ban. Mi, töb​bi​ek, ag​g ód​-
va ke​r es​tük egy​más te​kin​te​tét. Ki​ta​lál​tak va​la​mit, és egyi​kün​ket sem avat​tak be.
– Azok meg mi a fe​nék? – kér​dez​te Mick​le.
– Mondd el, mi​ben má​sok az új sztring​je​ink – biz​tat​ta Tif​lin, aki most úgy be​szélt Di​e​ter​hez, mint​ha
va​la​mi​lyen ifjú te​het​ség len​ne, vagy ép​pen a dró​ton rán​g a​tott báb​ja.
– Össze​g yűjt​jük, és új​ból be​ad​juk az ed​di​g i hi​bás​nak vélt dol​g a​in​kat – kö​zöl​te Di​e​ter. – Az új öt​le​-
tem az, hogy ezek ta​lán nem is hi​bák. Le​het, hogy a fo​nat​ban lévő qu​bit​je​ink fá​zi​son kí​vü​li vissz​hang​-
jai. A vá​ku​u​mon át​ha​la​dó fo​na​tok nem hur​kok, és nem is cso​mók. A szcin​ti​vel ki​de​r í​tet​tük, hogy kap​-
nak egy fél​fá​zi​sos csa​vart...
– Te már min​tá​kat vet​tél a szcin​ti​vel? – kér​dez​tem Tif​lint, és köz​ben azon gon​dol​kod​tam, mi​kor
kap​csol​hat​ták be, és mi​ért kér​te ko​r áb​ban, hogy ta​lál​koz​zam vele a rak​tár​épü​let​ben.
Bic​cen​tett, és egy le​g yin​tés​sel fél​r e​sö​pör​te a kér​dé​sem.
Di​e​ter ko​mo​r an vé​g ig​mért min​ket, majd fel​állt, hogy mát​r i​xo​kat, szor​za​to​kat és min​den​fé​le kü​lö​-
nös je​let ka​r is​tol​jon a filc​táb​lá​r a. Nem sze​r et​te, ha fél​be​sza​kít​ják.
– A fél​fá​zi​sos csa​va​r o​dás azt je​len​ti, hogy nem hur​kok​kal, még csak nem is cso​mós hur​kok​kal, ha​-
nem Mö​bi​us-hur​kok​kal van dol​g unk.
Áhí​tat​tal ej​tet​te ki a ne​vet. Mö​bi​us az egyet​len ol​dal​lal ren​del​ke​ző sza​lag​já​val mind​annyi​un​kat le​-
nyű​g ö​zött gye​r ek​ko​r unk​ban: egy​sze​r ű fél​csa​var, ve​zes​se vé​g ig bár​ki az uj​ját azon, ami első rá​né​zés​-
re tó​r usz​nak tű​nik, és íme: vég​te​len.
– Ja, hogy úgy – mond​ta Mick​le, kö​nyö​két az asz​ta​lon nyug​tat​va, ál​lát a te​nye​r é​r e tá​maszt​va.
– Négy tér​be​li nyom és két idő​be​li – foly​tat​ta Di​e​ter. – Az úgy​ne​ve​zett hő​hi​bá​ink, ta​lán még a fá​zis​-
vál​tá​sok is, va​ló​já​ban fá​zi​son kí​vü​li je​lek. Lé​nye​g é​ben olyan je​lek, ame​lyek kulcs​fon​tos​sá​g ú funk​ci​ó ​-
kat köz​ve​tí​te​nek a mi​énk​hez igen​csak ha​son​ló prog​r am​ban. Olyan funk​ci​ó ​kat, ame​lye​ket élős​kö​dők
mód​já​r a fel​hasz​nál​ha​tunk ma​g unk​nak.
– Egy olyan prog​r am​ban, mint a mi​énk? – emel​te fel a fe​jét Mick​le.
– A mul​ti​verzum​ból – fe​lel​te Di​e​ter.
– A mul​ti​verzum​ból? – Mick​le lát​ha​tó​an meg​hök​kent, az​tán jót mu​la​tott. Kun​cog​va Vong​r a pil​lan​-
tott.
– Ez megint Di​e​ter misz​ti​kus sza​r a – kezd​te Vong, aki rá​ha​r a​pott a csa​li​r a. Meg​átal​ko​dott prag​ma​-
tis​ta volt, ami meg​le​pő​en gya​ko​r i a kvan​tum​fi​zi​ku​sok kö​zött. – Min​den bű​nünk vissza​száll ránk, hogy
az​tán gyö​tör​jön.
– Eb​ben az egész​ben nin​csen sem​mi misz​ti​kus – je​g yez​te meg Tif​lin.
Di​e​ter nem za​var​tat​ta ma​g át, foly​tat​ta.
– Vissza kell táp​lál​nunk eze​ket a hi​bá​kat a nyers sztring​je​ink​be, azok​nak a ré​szek​nek a he​lyé​be,
ahol a sztring​je​ink tény​leg tele van​nak hi​bák​kal. Va​la​hány​szor elő​ke​r ül egy Gö​del-szám, még ha csak
fé​lig-med​dig jól for​mált is, a fel​töl​tő el​len​ő r​zi az össze​g et, és ha egye​zést ta​lál, be​il​leszt egy vissz​-
han​g os sztrin​g et. Min​den egyes úgy​ne​ve​zett hi​bá​nál ki​iga​zít​juk a fá​zist, majd fel​tölt​jük az újra össze​-
ál​lí​tott szá​mo​kat.
– És ez mi a fran​cot je​lent va​ló​já​ban? – kér​dez​te Mick​le. Tel​je​sen el​vesz​tet​te a fo​na​lat. Én is. – Fej​-
lő​dő kó​dot vagy mos​lé​kot?
– Ha egy​sze​r ű​en át​ala​kít​juk, és újra fel​tölt​jük a sztrin​g e​ket, ak​kor újra meg újra túl​csor​du​lá​sig tölt​-
jük a bi​tes​vöd​r öt – kezd​te Vong. – És még ha egy​szer-két​szer mű​kö​dik is a 8-as Go​lyó, cik​lu​sok mil​-
li​ó ​in át fo​g al​munk sem lesz ar​r ól, mit mű​vel, sőt le​het, hogy még az​u​tán sem.
– Ha újra fel​tölt​jük? – kér​dez​te Tif​lin, a véd​je​g yé​nek szá​mí​tó ádáz vi​g yor​r al, a szem​fo​g ai fölé hú​-
zott ajak​kal.
– Ami​kor – mond​ta Di​e​ter, és arc​vo​ná​sai el​tö​kélt​té szi​lár​dul​tak.
– Nem a túl​sá​g o​san ke​vés cik​lus a gond – ma​g ya​r áz​ta Tif​lin. – A 8-as Go​lyó sok tril​lió cik​lust tud
biz​to​sí​ta​ni ne​künk, füg​g et​le​nül at​tól, mi​lyen hosszú a sztring. Ki​ad​hat​ja az összes va​la​ha lé​te​zett szá​-
mot, az összes va​la​ha lé​te​zett prog​ra​mot, a mi uni​verzu​munk​ban, és leg​alább kvad​r il​li​ó ​szor kvad​r il​li​-
ó​nyi má​sik​ban is.
Mick​le az asz​tal​r a haj​tot​ta a fe​jét.
– Egy​foly​tá​ban ezt mon​dom min​den​ki​nek, hogy ez a mul​ti​verzum egy ló​szar – dünnyög​te Vong.
Tif​lin vál​lat vont.
– Az csak egy me​ta​fo​r a.
Az arca kagy​ló​héj​r ó​zsa​szín​r e vál​tott, akár a ké​mia​ó rán a tö​ké​le​te​sen si​ke​r ült tér​fo​g a​tos elem​zés.
Az​tán, és ez a leg​ve​szé​lye​sebb hú​zá​sa, a le​he​tő leg​mé​lyebb hang​já​r a vál​tott.
– Nem a szá​mok és a cik​lu​sok je​len​tik a prob​lé​mát, ha​nem az ered​mé​nyek és a vá​la​szok, és ed​dig,
mi​után el​köl​töt​tünk már há​r om​száz​mil​lió dol​lárt, az erő​fe​szí​té​se​ink leg​fel​jebb csak ál​ta​lá​nos is​ko​lai
szint​r e való si​ke​r e​ket hoz​tak. – Szi​g o​r ú​an né​zett Vong​r a és Mick​le-re. – Koc​káz​tat​nunk kell.
– De na​g yon – mond​ta erre Vong.
– Utá​lom a ge​ne​ti​kai kó​do​lást – kö​zöl​te Mick​le.
– Ez nem „ge​ne​ti​kai”, és nem vé​let​len​sze​r ű. To​po​ló​g i​ai szem​pont​ból nem várt vissz​hang – ma​g ya​-
ráz​ta Di​e​ter. – To​po​po​tens vissza​eső kód​nak, vagy​is TVK-nak hí​vom.
– Atya​ég – nyö​g ött fel Vong.
Már na​g yon ke​r es​tem, mi lesz a hab ezen a sza​r os tor​tán. Tif​lin​nél gyak​r an ju​tott ne​kem ez a fel​-
adat.
 – Azt mon​dod, le​he​tő​sé​g et adsz a 8-as Go​lyó qu​bit​je​i​nek, hogy szá​mí​tást vé​gez​ze​nek tü​kör​sztrin​-
gek, al​ter​na​tív sztrin​g ek se​g ít​sé​g é​vel? Olyan sztrin​g ek​kel, ame​lyek nem kö​vet​nek sem​mi​lyen ál​ta​-
lunk ed​dig el​kép​zelt kó​do​lást, és ame​lyek​kel ed​dig még soha nem ta​lál​koz​tunk.
– A kó​do​lás szin​te biz​to​san is​me​r ős lesz, Bose. Gon​dolj erre úgy, mint egy min​ta​vé​tel​r e egy újabb
hur​kok kö​r ü​li for​g ás​ból. Mint va​ló​di kvan​tum​vissz​hang​r a – fe​lel​te Tif​lin.
– A 8-as Go​lyó a sa​ját ro​ko​na​i​tól kér majd ta​ná​csot – szólt köz​be Di​e​ter, majd Tif​lin össze​vont
szem​ö l​dö​ké​nek lát​tán hoz​zá​tet​te: – Ter​mé​sze​te​sen me​ta​fo​r i​kus ro​ko​nok​r ól van szó.
– Jé​zu​som, 8-as Go​lyók csil​li​árd​jai – így Vong.
– Ki tud​ja, mi​lyen kre​a​tív öt​le​tek vár​nak arra, hogy fel​fe​dez​zék őket? – in​tett Di​e​ter a mennye​zet és
a fa​lak irá​nyá​ba, tu​laj​don​kép​pen min​den​r e, ami ott volt kö​r ü​löt​tünk.
Mick​le meg​ve​tő​en fújt egyet, és újra le​haj​tot​ta a fe​jét.
Tif​lin​r e pil​lan​tot​tam, és igye​kez​tem ol​vas​ni a vo​ná​sa​i​ból: ek​kor is​mer​tem fel, hogy az el​mé​let és a
két​ség​be​esés vé​g ül maga alá gyűr​te a pro​jekt​ve​ze​tőn​ket. Min​den til​ta​ko​zá​sa el​le​né​r e Di​e​ter, a rej​té​-
lyes​ke​dő, mul​ti​verzu​mos Di​e​ter irá​nyí​tot​ta a kvan​tum​szá​mí​tó​g é​pün​ket.
– Mi vagy ki dönt? Ki vá​laszt​ja ki a sztrin​g e​ket? – kér​dez​tem. – Nem aka​r unk a kvan​tum​g ép​ben ele​-
mez​ni. At​tól tel​je​sen le​las​sul. Nem ezért van a 8-as Go​lyó!
Di​e​ter fel​emel​te a ke​zét.
– Erre a funk​ci​ó ​r a van már egy be​vált szub​r u​ti​nunk.
– Max​ben vagy a 8-as Go​lyó​ban? – kér​dez​tem. A 8-as Go​lyó ha​g yo​má​nyos for​dí​tó​ját – a köz​tes
szu​per​szá​mí​tó​g é​pet – Max Head​r o​o m​nak ne​vez​tük el. Ko​r áb​ban Mike volt a neve Hein​le​in re​g é​nye, a
Hold bör​tö​né​ben sze​r ep​lő​je után, míg rá nem mu​tat​tam, hogy Mike el​tűnt, és soha töb​bé nem hal​lot​tak
róla.
Ma​xet Mick​le ja​va​sol​ta.
– Max​ben és az​tán a 8-as Go​lyó​ban – mond​ta Tif​lin. – Az elem​zés nagy​ját Max​r e hagy​juk, a nagy
szá​mok​nál jön a 8-as Go​lyó. De le​het, hogy nyer​sek, sőt rész​ben hi​bá​sak lesz​nek, mert na​g yon gyor​-
san né​zünk át na​g yon so​kat.
– Max sze​r int sima ügy – tet​te hoz​zá Di​e​ter ma​kacs​kod​va.
– Ura​im, nézzünk szem​be a va​ló​ság​g al: ez egy le​fu​tott ügy – szó​lalt meg Mick​le. – Vé​g ül le​ug​r ot​-
tunk a híd​r ól a ha​nyag gon​do​lat​kí​sér​le​tek mély​sé​g es és sö​tét fo​lyó​já​ba. El​csesz​tük.
Kor​tyolt egy na​g yot bézs szí​nű Soy​lent-fla​kon​já​ból – gyak​r an vál​tot​ta ki ez​zel a reg​g e​li​jét, az
ebéd​jét, sőt még a va​cso​r á​ját is.
– Már vége – kö​zöl​te Tif​lin hal​kan, éle​sen. – Most tölt​jük be.
Hosszú csönd.
– Egy kvan​tum​hi​bák​kal teli sztrin​g et, mi​köz​ben a pá​lya​fu​tá​sunk java ré​szét az​zal töl​töt​tük, hogy
eze​ket pró​bál​tuk ki​g yom​lál​ni? – ki​ál​tott fel Vong, erőt​le​nül igye​kez​ve je​lez​ni in​g e​r ült​sé​g ét és le​mon​-
dá​sát. – Nem​csak meg, de el is va​g yok hűl​ve.
Az ér​zel​mek úgy vo​nul​tak át Di​e​ter sző​r ös ar​cán, akár a fel​hők a pré​r i fö​lött.
– Le​g yen már egy kis bi​zal​ma​tok – dőlt hát​r a a szé​ké​ben Tif​lin. – Ha té​ve​dünk, és et​től újra meg
újra össze​o m​lik a 8-as Go​lyó, ak​kor igen, el​csesz​tük, de a va​ló​ság az, hogy ered​mé​nyek hí​ján a rész​-
leg​nél le​ír​ják a vesz​te​sé​g e​ket, és be​zár​ják a bol​tot. Ezért szer​vez​te meg ezt az ér​te​kez​le​tet Cate. Ered​-
mé​nyek kel​le​nek, kü​lön​ben ki​te​szik in​nen a szű​r ün​ket.
– Kösz a fi​g yel​mez​te​tést – mond​ta Vong.
Ek​kor ki​nyílt az ajtó, és be​lé​pett Cate Riva de​r űs arc​cal és nagy mo​sollyal.
– Jó reg​g elt min​den​ki​nek! – mond​ta, és gyor​san kör​be​pil​lan​tott. – Mire ez a ko​moly​ság?
– Új sztrin​g e​ket, re​kom​bi​nált Gö​del-sztrin​g e​ket töl​tünk fel – kö​zöl​te Tif​lin, és igye​ke​zett na​g yon
ma​g a​biz​tos​nak lát​sza​ni.
– Nem ez volt a terv ed​dig is? – ér​dek​lő​dött Cate ár​tat​la​nul.
– A leg​r osszabb fá​zis​for​du​lá​sos hi​bá​kat táp​lál​juk vissza a sztrin​g ek​be – ma​g ya​r áz​ta Vong. Mind​-
annyi​an azt kí​ván​tuk, bár csönd​ben ma​r adt vol​na.
– A pu​ding pró​bá​ja? – Cate még min​dig nem ült le. – Mert a ked​ves meg​je​le​né​sem el​le​né​r e nem
azért jöt​tem, hogy újabb ló​szart hall​g as​sak.
Pár má​sod​perc​nyi csönd.
– Fog​lalj he​lyet! – kí​nál​ta Tif​lin. – Most akar​juk kez​de​ni. A zse​ni​a​li​tás ben​ne van a le​ve​g ő​ben.
A nő újra el​mo​so​lyo​dott: csu​pa vi​dám​ság és jó ke​dély, de a bar​na szem​pár mé​lyé​r ől egy tig​r is né​-
zett ki​fe​lé.
Tif​lin uta​sí​tást adott a vá​szon​nak, hogy eresz​ked​jen le, a mennye​zet​r e sze​r elt ki​ve​tí​tő pe​dig a 8-as
Go​lyó és Max egy​más mel​lé he​lye​zett ada​ta​it mu​tas​sa.
– Hát ak​kor – mond​ta, és be​r ak​ta a té​tet –, a mi té​tün​ket.
Ez le​het az én dön​tő csa​tám. Érez​tem.
Di​e​ter el​küld​te az uta​sí​tá​so​kat Max​nek.
– Az első sztrin​g ek fel​tölt​ve – je​len​tet​te be.
– Csu​pa qu​bit. Ket​tő az ezer​hu​szon​ne​g ye​di​ken – kö​zöl​te Di​e​ter.
Tif​lin rám né​zett, én pe​dig Cate-re. Ő a ki​jel​zőt fi​g yel​te.
Kvan​tum​g ép​ben prog​r a​moz​ni azt je​len​tet​te, hogy mi ter​vez​tük és ha​tá​r oz​tuk meg, ho​g yan fo​nód​-
nak össze a qu​bi​tek – lé​nye​g é​ben a fo​na​tok to​po​ló​g i​ai ter​mé​sze​tét ír​tuk le –, az​tán fenn​tart​juk vagy
össze​o m​laszt​juk eze​ket az egy​más​ba fo​nó​dott ál​la​po​to​kat, ka​pu​kat nyi​tunk, ame​lyek​ből vár​ha​tó​an
meg​kap​hat​juk a vá​la​sza​in​kat. Amint moz​g ás​ba len​dült, a kvan​tum​szá​mí​tó​g ép ön​ál​ló: a prog​r am vagy
le​fut, vagy nem. Egy kvan​tum​g é​pen nem le​het mun​ka köz​ben de​bu​g ol​ni. A prog​r a​mot nem le​het le​ál​-
lí​ta​ni, még csak tel​je​sen meg​ér​te​ni sem, míg a gép dol​g o​zik. Csak ak​kor re​mél​het​jük, hogy amit csi​-
nál​tunk, si​ke​r ült, ha az ered​mé​nyek ér​de​ke​sek és hasz​no​sak. Rá​adá​sul a gép​nek gyor​san is kell csi​nál​-
nia mind​ezt.
Fe​jünk fö​lött pis​lá​kolt a ki​ve​tí​tő. Ki hit​te vol​na?
Szá​mo​kat kap​tunk vissza: egész szá​mok hosszú sztring​je​it, nyo​muk​ban Max azon​na​li mu​ta​tó​szám-
elem​zé​sé​vel. 8-as Go​lyó rend​kí​vül nagy prí​mek össze​vá​lo​g a​tott lis​tá​ját adta ki: olyan egye​di és bo​-
nyo​lult prí​me​ket, ame​lyek​kel fon​tos jel​sza​va​kat szo​kás kó​dol​ni. Ame​lyek​kel ban​ko​kat le​het fel​tör​ni,
és még Ál​lam bá​csi is ag​g ód​va pil​lant föl.
– Azta! – szó​lalt meg Cate. – Ez igaz? Nem szí​vat​tá​tok meg Ma​xet?
– Itt sen​ki sem szív​ta meg! – mond​ta Tif​lin, és hát​r a​dőlt, hogy még job​ban be​le​o l​vad​jon az ár​nyék​-
ba.
8-as Go​lyó nem akadt el, még csak meg sem bi​csak​lott. A leg​újabb kvan​tum​g é​pünk most elő​ször
ju​tott egy​r ől a ket​tő​r e.
Még​hoz​zá gyor​san.
– A kö​vet​ke​ző – ma​g ya​r áz​ta Tif​lin, ahogy Di​e​ter uj​ja​i​val a bil​len​tyű​ze​ten ka​la​pált – a tel​jes iz​lan​di
kro​mo​szó​ma-adat​bá​zis a BRCA-1 és -2 gén mu​tá​ci​ó ​já​r ól az el​múlt negy​ven év​ben.
És ez is mű​kö​dött. Ön​ma​g á​tól fej​lő​dő gé​pe​ze​tünk ki​ele​mez​te és meg​ér​tet​te a je​len​le​g i em​be​r i evo​-
lú​ci​ó t, leg​alább​is két fon​to​sabb on​ko​g én te​r ü​le​tén.
– A har​ma​dik prob​lé​ma tény​leg na​g yon nagy – szó​lalt meg Di​e​ter. – A vé​g es egy​sze​r ű cso​por​tok
osz​tá​lyo​zá​si té​te​lé​nek bi​zo​nyí​tá​sát ál​lít​juk össze, vagy más né​ven az Ir​dat​lan El​mé​le​tet. Több tíz​ezer
ol​dal​nyi bi​zo​nyí​tás sok száz fo​lyó​irat​ban szét​szór​va, mind Gö​del-sztrin​g ek​be tölt​ve, ke​r eszt​hi​vat​ko​-
zá​sok​kal, lo​g i​kai szű​r ők​kel. A kvan​tum​g ép​nek meg kell ta​lál​nia az el​lent​mon​dá​so​kat, ha van​nak.
Négy-öt perc múl​va meg​kap​juk az ered​mé​nye​ket.
– Ez már ön​ma​g á​ban elég mind​annyi​unk​nak egy Fi​elds-érem​r e – mond​ta Tif​lin.
Cate meg​ve​r e​g et​te a vál​lát.
– Szólj majd, mi lett a vége – szó​lalt meg. – Ura​im, ez szép mun​ka volt. Egye​lő​r e ele​g et lát​tam.
Fel​állt, és el​hagy​ta a he​lyi​sé​g et.
Még ab​ban az órá​ban iga​zol​tuk, hogy az Ir​dat​lan El​mé​let bi​zo​nyí​tá​sa ér​vé​nyes, a szer​ző​dé​sün​ket
meg​hosszab​bí​tot​ták, és meg​újí​tot​ták az anya​g i for​r á​so​kat is.


Az​nap este ha​za​men​tem abba a szür​ke, kő és acél koc​ka​la​kás​ba, ahol ki​lenc hó​nap​ja él​tünk a fe​le​sé​-
gem​mel. Nem​r ég tért vissza egy pe​kin​g i kon​fe​r en​ci​á​r ól, amely az újabb és még tel​je​sebb Uni​co​de
vál​to​za​tok​r ól szólt. Há​r om hete ez volt az első együtt töl​tött es​ténk, úgy​hogy szu​sit ren​del​tünk a ked​-
venc ét​ter​münk​ből, majd bran​dyt it​tunk és szi​va​r oz​tunk. Ezt a bűnt csak né​hány ha​von​ta egy​szer en​-
ged​tük meg ma​g unk​nak.
Az​tán gya​ko​r ol​tuk há​zas​tár​si kö​te​les​sé​g ün​ket. Szin​te meg is fe​led​kez​tem csa​pa​tunk gond​ja​i​r ól és
si​ke​r e​i​r ől. A fe​le​sé​g em​nek nem be​szél​het​tem sem​mi​r ől – Cate dön​ti el, ho​g yan és mi​kor te​szi köz​zé
a benn​fen​tes in​for​má​ci​ó ​kat.
Mi​ért nem tud​tam egy​sze​r ű​en el​fo​g ad​ni a tényt, hogy Tif​lin​nek si​ke​r ült? Cate azt üzen​te neki a nap
vé​g én, hogy pró​ba​képp tá​mo​g at​hat​nánk a qu​bi​tek meg​dup​lá​zá​sát. El​vég​r e 8-as Go​lyót úgy ter​vez​ték,
hogy ská​láz​ha​tó le​g yen, nem?
A fe​le​sé​g em a ha​sá​r a for​dult a fla​nel​hu​za​ton, és azt kér​dez​te:
– Van nő​vé​r ed?
Pon​to​san tud​ta, hogy csak bá​tyá​im van​nak, mind​egyik In​di​á​ban él.
– Volt egy nő Pe​king​ben, aki pon​to​san úgy né​zett ki, mint te – mond​ta. – Csak csi​nos volt. Ugyan​ez
a bőr​szín, ugyan​ilyen haj. Oda​jött hoz​zám, és meg​kér​dez​te, hogy vagy.
– És?
– Azt mond​tam, jól. Tud​ta a ne​ved. Tud​ta, hol dol​g o​zol. A kéz​fe​jé​vel meg​érin​tet​te az ar​co​mat, és
el​mo​so​lyo​dott, úgy, ahogy ré​g eb​ben te is. És na​g yon okos volt. Ta​lán még ná​lad is oko​sabb.
El​vi​g yo​r o​dott, fö​lém ha​jolt, és az uj​já​r a csa​var​ta a mell​sző​r ö​met.
– Egé​szen be​in​dul​tam tőle... ki​csit per​verz mó​don, ér​ted? Mint​ha az​zal, ha vele bú​jok ágy​ba, nem
csal​ná​lak meg té​ged. És nem csak azért, mert lány csi​nál​ja lánnyal. Van en​nek bár​mi ér​tel​me? Még
soha nem ta​pasz​tal​tam ilyes​mit, Bose. Már em​be​r e​ket is kló​noz​tok?
Kö​zöl​tem vele, hogy egész biz​to​san nem kló​nozunk em​be​r e​ket, és meg​ö lel​tem, leg​in​kább azért,
hogy el​hall​g at​tas​sam.
– Na jó – mond​ta. – Ah​hoz negy​ven​egy év​vel ez​előtt kel​lett vol​na kló​noz​ni té​g ed. Mi a hely​zet a
transz​por​ter-meg​hi​bá​so​dás​sal?
Ne​vet​tünk, de a gon​do​lat​tól egy​szer​r e kezd​tem el éme​lyeg​ni és egy ki​csit fel​iz​g ul​ni – mint​ha egy
cso​mó csen​g őt ta​lál​tak vol​na el a gyík​flip​pe​r e​men egy ilyen ki​me​r í​tő és fon​tos nap után.


Né​hány órá​val ké​sőbb le​zu​ha​nyoz​tam, fel​ö l​töz​tem és be​sé​tál​tam az iro​dám​ba, hogy át​néz​zem az új
reg​g e​li me​net​r en​det. Ta​lál​tam még egy post-itet a ró​zsa​fa asz​ta​li szá​mí​tó​g é​pe​men. Ezen is jel​leg​ze​tes
nyom​ta​tott be​tű​im​mel író​dott a szö​veg, mi​sze​r int:
„El​len​ő rizd a Pep​si-kész​le​tet!”
Kö​r ül​néz​tem a kis he​lyi​ség​ben. A hón​al​ja​mat el​ö n​töt​te a ve​r í​ték. A biz​ton​sá​g i rend​sze​r ünk​r e rá​fért
egy új​r a​in​dí​tás.
Rám pe​dig még egy zu​hany.


Mi​után be​lép​tem a mun​ka​he​lyem​r e, messzi​r e ke​r ül​tem az üdí​tős hű​tő​ket, ne​vet​sé​g es lett vol​na, ha
el​len​ő r​zöm őket.
Gina vé​g ig​jár​ta be​üve​g e​zett fül​ké​in​ket, és gyü​möl​csös-bo​r os ko​sa​r at tett le mind​annyi​unk​hoz, Cate
és az ügy​ve​ze​tő igaz​g a​tónk üd​vöz​le​té​vel. Még ugyan​azon a na​pon be​fu​tott hoz​zánk a gra​tu​lá​ció a cég
ala​pí​tó​já​nak alá​írá​sá​val. Cate nem vesz​te​g et​te az ide​jét. A hí​r ek már az egész vi​lá​g ot el​ér​ték: itt az
első si​ke​r es, nagy​pá​lyás kvan​tum​szá​mí​tó​g ép, és már​is ko​moly elő​r e​lé​pé​se​ket ér​tünk el vele a ma​te​-
ma​ti​ka és a fi​zi​ka te​r én.
Tör​té​nel​met ír​tunk.
Két nap​pal ké​sőbb, a mun​ka​he​lyi ér​te​kez​le​tün​ket és a har​ma​dik saj​tó​tá​jé​koz​ta​tót kö​ve​tő​en megint
au​tó​ba száll​tam, hogy el​men​jek reg​g el a rak​tár​épü​le​tünk​be, és köz​ben meg​pró​bál​tam el​hall​g at​tat​ni
bel​ső ri​asz​tó​csen​g ő​i​met. Dal​lam​ta​la​nul fü​työ​r ész​tem, re​mény​te​le​nül be​le​bo​nyo​lód​va a gon​do​lat​ba,
ho​g yan is fest​het​nék nő​ként. Fur​csa egy ta​lál​ko​zás, gon​dol​tam. De mennyi​re fur​csa? És mennyi köze
van a név​te​len post-itek ára​da​tá​hoz?
Mi​ó ta Tif​lin​nel utol​já​r a itt jár​tunk, sen​ki sem for​dult meg a rak​tár​ban. Cate le​zár​ta, csak​is a cso​port
tag​jai lép​het​tek be ide, ne​hogy be​en​g ed​jék a saj​tót, és ez​zel el​r i​asszák a sze​r en​csét – a sok nyüzs​g és
és az elekt​r o​ni​kus in​ter​fe​r en​cia csak bajt okoz​na.
A biz​ton​sá​g i​ak vo​na​kod​va en​g ed​tek be. A ka​lit​ka mel​let​ti ki​jel​zőn 8-at mu​ta​tott a szám​lá​ló. Ez ter​-
mé​sze​te​sen hi​bás kel​lett hogy le​g yen. A nyolc azt je​len​tet​te, hogy négy​szer jár​tam itt, mi​ó ta Tif​lin​nel
utol​já​r a be​lép​tünk. Az ju​tott eszem​be, hoz​zá​fér​he​tünk-e a biz​ton​sá​g i fel​vé​te​lek​hez. Még az is le​het,
hogy olyas​va​la​kik tar​tóz​kod​nak itt, akik vissza​él​nek a sze​mély​azo​nos​sá​g ok​kal. Bár iga​zá​ból nem
akar​tam tud​ni.
Úgy tűnt, a rak​tár​épü​let​ben min​den rend​ben. Bol​dog​nak kel​lett vol​na len​nem, de va​la​hogy az egész
nem stim​melt. Akar​va-aka​r at​la​nul az járt a fe​jem​ben, hogy min​den si​ke​r ünk el​le​né​r e egy​szer el​jön a
nap, ami​kor a ka​lit​ka aj​ta​ja nem nyí​lik ki, én pe​dig eb​ből fo​g om tud​ni, hogy le​járt az időm a rész​leg​-
nél. Jobb, ha el​hú​zok a gyar​ma​tok​r a, és más​hol ke​r e​sek okos em​be​r e​ket.
Mi​ért nem hí​vott össze Tif​lin újabb ér​te​kez​le​tet a kö​vet​ke​ző cik​lu​sok meg​ter​ve​zé​sé​r e?
El​for​dul​tam 8-as Go​lyó​tól, és újra meg​szé​dül​tem: túl​sá​g o​san sok Bose egyet​len test​ben. Na és ez
mi a fran​cot je​lent?
Ami​kor ki​ér​tem a par​ko​ló​ba a VW-mhez, egy la​pot pil​lan​tot​tam meg az anyós​ülé​sen. A jobb fel​ső
sar​ká​ban a la​bor bel​ső há​ló​za​tá​nak könyv​tá​r i hi​vat​ko​zá​sa je​lez​te, hogy ezek a múlt heti szcin​ti​ered​-
mé​nyek, alat​tuk 8-as Go​lyó bel​ső vá​ku​um​á​nak gra​fi​kus áb​r á​zo​lá​sá​val.
A bal fel​ső sa​r ok​ban, a hi​vat​ko​zá​si szám mel​lett, va​la​ki az én be​tű​im​mel azt írta: „Gon​dol​tam, ezt
lát​nod kell. És tény​leg nézd meg az üdí​tős au​to​ma​tá​kat. Mos​ta​ná​ban szin​te min​dig üre​sek.”
Eb​ből elég volt.
Vissza​haj​tot​tam a 10-es épü​let​hez. Tif​lint az iro​dá​já​ban ta​lál​tam.
– Meg kell néz​nünk az épü​let biz​ton​sá​g i fel​vé​te​le​it.
– Mi​ért?
– Va​la​ki szó​r a​ko​zik ve​lünk. Higgy ne​kem!
Fel​ke​r es​tük a biz​ton​sá​g i​a​kat, és el​mond​tuk, mit sze​r et​nénk. Mind a ket​ten elég ma​g a​san vol​tunk a
hi​e​r ar​chi​á​ban ah​hoz, hogy a ve​ze​tő​jük be​en​g ed​jen min​ket a bel​ső szen​tély​be, a sö​tét szo​bá​ba, amely​-
nek fa​lát mo​ni​to​r ok két sor​ba ren​de​zett cso​port​ja bo​r í​tot​ta, és öt őr tel​je​sí​tett itt szol​g á​la​tot.
 Ket​ten át​en​g ed​ték a szé​kü​ket.
Va​la​mi​lyen kér​vény​r e fir​kál​tam, mi​köz​ben át​néz​tük az el​múlt négy nap fel​vé​te​le​it. A rak​tár​épü​let​-
ben lévő ka​me​r ák a la​bor rend​sze​r é​től füg​g et​le​nül mű​köd​tek, eb​ből a köz​pont​ból nem le​he​tett hoz​zá​-
juk fér​ni, de így is jól lát​szott a há​r om nagy épü​let összes he​lyi​sé​g e, iro​dá​ja és fo​lyo​só​ja: ren​g e​teg
fel​dol​g oz​ni​va​ló, és ma​g am sem tud​tam, mit ke​r e​sek. Ren​g e​teg em​ber lóf​r ált erre-arra, men​tek a ká​-
vé​zó​ba, ül​dö​g él​tek a fül​ké​jük​ben, és it​ták a Soy​len​tet, Pep​sit, Moun​ta​in Dew-t vagy Snapp​le-t...
Mint​ha Mick​le-t lát​tam vol​na az egyik elő​csar​nok​ban, az​tán ugyan​ab​ban az idő​pont​ban az iro​dá​já​-
ban is.
– Azt nézd! – mond​tam. – Nem stim​mel​nek az idő​pon​tok.
– Ez meg​ma​g ya​r áz​ná a rak​tár​be​li szá​mo​kat. De mi​ért fon​tos? – ásí​tott Tif​lin.
– Na jó – for​dul​tam a biz​ton​sá​g i ve​ze​tő​höz. – Mu​tasd az iro​dán​kat, ahogy most van.
A fér​fi a bil​len​tyű​ze​te fölé ha​jolt, az​tán elénk va​r á​zsol​ta az iro​dá​mat és Tif​li​nét a 10-es épü​let​ben,
va​lós idő​ben, né​hány fül​ké​vel ar​r ébb. Az enyém üres volt.
„Üres: csak én” – ír​tam fel ma​g am​nak.
Be​néz​tünk Tif​li​né​be is.
– Vár​junk csak! – szó​lalt meg.
„Tif​lin az iro​dá​já​ban van” – je​g yez​tem fel ezt is, mel​lé az idő​pon​tot, a szo​ba​szá​mot és a mel​let​tem
lévő szé​ket.
Tif​lin már nem ült ott.
És az iro​dá​ja is üres volt.
A biz​ton​sá​g i ve​ze​tő kö​ze​lebb ha​jolt, hogy át​les​sen a vál​lam fö​lött.
– Úgy lát​szik, a fő​nök há​zon kí​vül van – mond​ta.
Csa​ló​dott​ság egy​r e ter​je​dő hul​lá​ma bo​r í​tott el.
Az​tán, azt hi​szem, egy​sze​r ű​en el​fe​lej​tet​tem a dol​g ot.
Né​hány órá​val ké​sőbb, már az iro​dám​ban, zárt ajtó mö​g ött, át​néz​tem a jegy​ze​te​i​met, nem tud​ván,
hol is vol​tam és mi​ért, és azon töp​r eng​tem, ho​g yan es​he​tett ki ennyi idő. Az utol​só, amit fel​ír​tam, az
volt: „Tif​lin el​tűnt! Egy​sze​r ű​en el​tűnt, én pe​dig el​fe​lej​tem...”
Ki​nyi​tot​tam az aj​tót, mi​köz​ben ma​g am​hoz szo​r í​tot​tam a ko​csim​ban ta​lált áb​r át, az​tán a szom​szé​dos
elő​tér​ben meg​néz​tem az üdí​tős au​to​ma​tá​kat. Moun​ta​in Dew-ból és Pep​si​ből már ke​vés volt, csak né​-
hány do​boz​zal.
Túl​zás nél​kül resz​ket​tem, ahogy vé​g ig​men​tem az elő​té​r en Tif​lin iro​dá​já​hoz. Ott volt, az asz​ta​lá​nál
ült, épp te​le​fo​nált. Fel​né​zett, és meg​emel​te egyik szem​ö l​dö​két: most ne, dol​g om van.
Meg​for​dul​tam, és el​men​tem.
Még​is mi a franc tör​tént az előbb?


Megint ott áll​tam 8-as Go​lyó előtt, tar​kó​mon ég​nek állt a szőr, és nem ne​hez​tel​ve vagy ámu​lat​tal,
ha​nem őszin​te fé​le​lem​mel mé​r e​g et​tem. Ez​út​tal egy​mást kö​ve​tő szá​mok je​lez​ték a lá​to​g a​tá​sa​i​mat.
– Mi a faszt ter​ve​zel? – sut​tog​tam a fe​ke​te gömb​nek.
A rak​tár biz​ton​sá​g i ka​pu​ja kat​tant, ahogy va​la​ki újabb kul​csot il​lesz​tett a zár​já​ba. Mick​le je​lent
meg, és jó né​hány má​sod​per​cig csak a szám​lá​lót néz​te. Rá​lát​tam a szá​má​r a, de vé​g ül té​to​ván vá​la​szolt
a ka​lit​ka kér​dé​se​i​r e, majd a be​ton​pad​lón vé​g ig​g ya​lo​g ol​va oda​jött a kor​lát mel​lé, ahol áll​tam. Uj​já​val
tisz​tel​g ést mí​mel​ve kö​szönt.
– Esze​r int az el​múlt hu​szon​négy órá​ban ti​zen​négy​szer vol​tam ide​kinn.
– És tény​leg?
 – Nem.
– De pon​to​san mi​ért ag​g ó​dunk? – kér​dez​tem. – Mi​lyen hi​bá​r ól le​het itt szó?
– Tu​laj​don​kép​pen sem​mi​lyen​r ől. – Mick​le ar​cán olyan ki​fe​je​zés je​lent meg, mint egy kis​fi​ú​én, aki​-
nek most si​ke​r ült üveg​be zár​nia va​la​mi​lyen fur​csa bo​g a​r at. – Hí​r e​sek va​g yunk. Az egész vi​lá​g on sza​-
lag​cí​mek​ben sze​r e​pe​lünk.
– Ak​kor mi​ért ál​lunk itt ilyen nyug​ta​lan kép​pel?
Most Vong ér​ke​zett meg, és csat​la​ko​zott hoz​zánk a kor​lát​nál.
– Meg kell néz​nünk a biz​ton​sá​g i fel​vé​te​le​ket – kö​zöl​te hu​nyo​r og​va.
Még mi​előtt mond​hat​tam vol​na va​la​mit, Mick​le meg​elő​zött.
– Már meg​volt. El​vit​tem ma​g am​mal Di​e​tert a biz​ton​sá​g i köz​pont​ba. A sze​me​te​se foly​ton meg​telt
pep​sis do​bo​zok​kal... az a ked​venc ita​la. Meg akar​tuk néz​ni, ki szo​kott ott len​ni az iro​dá​já​ban.
– Pon​to​san mit ke​r es​te​tek? – ér​dek​lőd​tem.
– Meg akar​tuk szá​mol​ni, hány Di​e​ter van az uni​verzum​ban.
– Mi​ért kel​le​ne egy​nél több​nek len​nie? – ér​tet​len​ked​tem.
Mick​le csak a fe​jét in​g at​ta.
– Di​e​ter mon​dott va​la​mit, ami nem is ki​csit volt fur​csa. Sze​r in​te min​den egyes prog​r am​nak kell le​-
gyen prog​r a​mo​zó​ja. Mi​vel 8-as Go​lyó prog​r a​mok tril​li​árd​ja​it fut​tat​ta, hány prog​r a​mo​zót kell be​hoz​-
nia, hogy ele​g et te​hes​sen az ok​sá​g i vi​szony tör​vé​nyé​nek?
– Hány Di​e​tert.
– Úgy van.
– És?
– Nem csak Di​e​te​r e​ket. Az évek so​r án mind​nyá​jan hoz​zá​já​r ul​tunk a kód​hoz. Mind​annyi​an pö​työg​-
tünk bele és tet​tünk ja​vas​la​to​kat. Úgy​hogy mind​annyi​an ben​ne le​he​tünk.
– Úgy ér​ted, mind​annyi​an ha​mi​sít​vá​nyok va​g yunk?
– In​kább úgy, hogy má​so​la​ta​ink van​nak. Ad​dig ját​szot​tuk le a fel​vé​telt, amíg meg​lát​tuk, ahogy Di​e​-
ter be​lép az iro​dá​já​ba. Az​tán... nem em​lék​szem az egész​r e. De nem állt mel​let​tem Di​e​ter a biz​ton​sá​g i
köz​pont​ban. És az iro​dá​ban se volt. Mind a ket​tő el​tűnt, leg​alább​is ezt ír​tam le köz​vet​le​nül az​u​tán,
hogy meg​tör​tént... egy zseb​ken​dő​r e.
Ma​g as​ba emel​te a zseb​ken​dőt. Mick​le macs​ka​ka​pa​r á​sá​val, fe​ke​te filc​cel írt sza​vak áll​tak raj​ta: „Két
Di​e​ter ki​zár​va”.
– Mi​ért zár​nák ki egy​mást?
– Mert egy nem-Abel cso​port tag​jai – ma​g ya​r áz​ta. – Akár a fer​mio​nok. Nem fog​lal​hat​ják el ugyan​-
azt a vi​lág​egye​te​met ugyan​ab​ban a pil​la​nat​ban... úgy, hogy en​nek tu​da​tá​ban is van​nak.
– Ez őrült​ség! – kö​zöl​te Vong.
– Sze​r in​tem is – bó​lin​tott rá Mick​le. – Mit mond​junk Tif​lin​nek?
– Ezt hadd dönt​sem el én – mond​tam. – Ki kell zár​nunk, hogy va​la​ki eset​leg szó​r a​ko​zik ve​lünk. Ezt
si​mán ki​né​zem Tif​lin​ből. Biz​tos​r a kell men​nünk, hogy nem csap​nak be min​ket.
– Nem ez a meg​fe​le​lő ki​fe​je​zés. – Mick​le az uj​já​val meg​ko​pog​tat​ta a kor​lá​tot. – Ezek nem be​csa​pá​-
sok. Pon​to​san olyan va​ló​sá​g o​sak, mint te meg én. Még a szám​lá​lók is át​en​g e​dik őket. De ha ezt foly​-
tat​ni sze​r et​nénk, ak​kor nem sza​bad töb​bé ön​ma​gun​kat ke​r es​ni. Mert, ura​im, ha rá​ta​lá​lunk ma​g unk​r a,
ak​kor kur​va egy​sze​r ű​en el​tű​nünk.
– Tif​lin utál​ja a mul​ti​verzu​mo​kat meg a misz​ti​kus ma​g ya​r á​za​to​kat – je​g yez​tem meg.
– Én is, nem em​lék​szel? – kér​dez​te Vong.
– Ne ma​g a​to​kat ke​r es​sé​tek! – Mick​le meg​bö​köd​te a vál​lát. Vong ne​hez​te​lő hom​lok​r án​co​lás​sal le​sö​-
pör​te a ke​zét. – És egy​mást se ke​r es​sük... olyan​kor, ami​kor együtt va​g yunk, ne. Ti ke​r es​het​tek en​g em,
ami​kor egye​dül va​g yok, és én is ti​te​ket. Egye​dül.
– Ke​r es​he​tünk má​so​kat is?
– Azt hi​szem, igen – mond​ta. – De le​het, hogy nem kel​le​ne szól​nunk ne​kik, ha lát​juk őket.
– Ezt meg le​het ol​da​ni – kö​zöl​tem, ahogy eszem​be ju​tot​tak a post-itek és a fe​le​sé​g em, ahogy a „nő​-
vé​r em​r ől” me​sél. – De óva​tos​nak kell len​nünk.
– Ak​kor mi a lé​nye​g e en​nek? – kér​dez​te Vong.
– Le​het, hogy nem hisz​nek ne​künk, és tő​lünk füg​g et​le​nül itt ma​r ad​nak majd – mond​ta Mick​le.
8-as Go​lyó köz​ben tü​r el​me​sen szá​molt.


Meg​kér​tem Tif​lint, hogy ta​lál​koz​zon ve​lem egy szép szál​lo​da hall​já​ban; a kül​föl​di ven​dé​g e​in​ket
szok​tuk itt el​szál​lá​sol​ni. Sze​r et​tem vol​na mi​nél messzebb len​ni a te​lep​hely​től, a mun​ka​tár​sa​im​tól,
messze bár​ki​től és bár​mi​től, ami​től Tif​lin eset​leg meg​ma​ka​csol​ná ma​g át. Sör​höz még ko​r án volt,
úgy​hogy le​ül​tünk a kis bár​ban, és cap​puc​ci​nót kor​tyol​g at​tunk.
– Még min​dig ren​g e​teg a dol​g unk – mond​ta Tif​lin fész​ke​lőd​ve. Túl fon​tos vol​tam, és túl jó kap​cso​-
la​tok​kal ren​del​kez​tem ah​hoz, hogy tu​do​mást se ve​g yen ró​lam, de mint​ha tud​ta vol​na, hogy nem lesz
ínyé​r e, amit mon​da​ni sze​r et​nék.
– 8-as Go​lyó nem úgy mű​kö​dik, ahogy gon​dol​tuk – kezd​tem.
– Nem ér​de​kel. Mű​kö​dik. A ho​g yant majd ké​sőbb meg​fejt​jük... még mi​előtt oda​ad​ják a No​belt.
Sej​tet​tem, hogy ezt va​la​mi​kor be​dob​ja.
– Csak azt ma​g ya​r á​zom, hogy a szcin​ti ta​lán már vá​laszt adott erre.
Ki​haj​to​g at​tam a 8-as Go​lyó bel​ső vá​ku​um​á​ban vé​g ig​ha​la​dó fo​to​nok ki​nyom​ta​tott nyom​vo​nal-áb​r á​-
zo​lá​sát. Még min​dig nem tud​tam pon​to​san, ho​g yan is kel​le​ne ér​tel​mez​nem a szcin​til​lá​tor szá​ma​it, ez​-
zel együtt az áb​r á​zo​lás ta​nul​má​nyo​zá​sá​val ren​g e​teg órát töl​töt​tem az iro​dám​ban: négy pa​ca​hul​lá​mot
lát​tam az egyéb​ként nyu​g odt po​cso​lya sar​ka​i​ban. Négy be​le​do​bott ka​vi​csot, amint sza​bá​lyos, egé​szen
mu​ta​tós za​vart kelt. Ahogy arra szá​mí​tot​tam.
De a vib​r á​ció négy pont​já​nak kö​ze​pén jól ki​ve​he​tő du​dor volt, ott, ahol sem​mi​nek sem kel​lett vol​-
na len​nie.
Tif​lin már-már ret​teg​ve pil​lan​tott a pa​pír​r a.
Mi​lyen sok a ve​szí​te​ni​va​ló​ja! – gon​dol​tam. – Mi​lyen óva​tos, ne​hogy el​süllyessze a ha​jót.
Je​len pil​la​nat​ban ő volt a szá​mí​tás​tech​ni​ka leg​hí​r e​sebb kép​vi​se​lő​je. A neve ott volt min​den egyes
hír​adó​ban, min​den egyes fon​tos tu​do​má​nyos és tech​ni​kai fo​lyó​irat cím​lap​ján. A Twit​te​r en is ren​g e​te​-
gen kö​vet​ték, ő volt #Mas​te​r of​cha​o s.
– Ezt nem csak úgy ki​ta​lál​tad? – kér​dez​te. Volt va​la​mi san​da a te​kin​te​té​ben, ahogy rám pil​lan​tott,
mint​ha már lát​ta vol​na az ered​ményt, de ed​dig nem vett vol​na róla tu​do​mást.
– De​hogy​is. Te te​le​pí​tet​ted a szcin​tit. Ez Max leg​utol​só je​len​té​se azok alap​ján az ada​tok alap​ján,
ame​lyek​nek a gyűj​té​sé​r e uta​sí​tot​tad.
– Na és, vég​ső so​r on szük​sé​g ünk van rá?
– A fod​r o​zó​dá​sok a sa​r ok​ban a to​po​ló​g i​ai fo​na​ta​in​kat és a vissz​hang​ja​i​kat je​len​tik – ma​g ya​r áz​tam.
– Va​ló​di​ak... de a gyor​sa​ság​r a nem fel​tét​le​nül ad​nak meg​fe​le​lő ma​g ya​r á​za​tot.
– Ak​kor mi ad?
A púp​r a bök​tem.
– Te mondd meg. Sze​r in​ted ez mi​cso​da?
– Le​het ál​ló​hul​lám. Pél​dá​ul a töb​bi össz​ha​tá​sa vagy köl​csön​ha​tá​sa. Mit ke​r es itt?
– 8-as Go​lyó össze​g yűjt​he​ti az össze​fo​nó​dá​so​kat. Az ál​ló​hul​lám-szá​mí​tá​si ka​pa​ci​tás óri​á​si he​g yét
je​lent​he​ti, ak​ko​r a szá​mol​g a​tást, hogy még elég szám sincs hoz​zá. Több szá​mot, mint amennyi vi​lág​-
egye​tem lé​te​zik. Még maga Is​ten sem tud​na ilyen gyor​san gon​dol​kod​ni. És le​het​nek olyan kö​vet​kez​-
mé​nyek is, ame​lyek​r e nem szá​mí​tot​tunk.
– Mi​lyen kö​vet​kez​mé​nyek? – kér​dez​te.
Fel​tűnt, hogy nem til​ta​ko​zott a me​ta​fi​zi​ka, a misz​ti​kum el​len, és már-már saj​nál​tam.
– Ami​kor öt nap​pal ez​előtt össze​g yűl​tünk a rak​tár​épü​let​ben, a zse​be​idet ta​po​g at​tad. Mit ke​r es​tél?
– A rá​g ó​mat. Ami​ó ta le​szok​tam a ci​g ​i​r ől, egy​foly​tá​ban rá​g ó​zom. Te is tu​dod.
– Meg​ta​lál​tad?
A fe​jét ráz​ta.
– Nem.
– És mit ta​lál​tál?
– Egy do​boz ci​g it. És egy ön​g yúj​tót.
– Te tet​ted oda?
– Nem. – Ed​dig őszin​te volt, ami azt je​len​tet​te, hogy már ő sem men​tes a ké​te​lyek​től. – Mi​ért, te
vol​tál?
Ezt vá​lasz​r a sem mél​tat​tam.
– Mint​ha va​la​ki más vi​sel​né a ru​há​i​dat, nem? Olyas​va​la​ki, aki na​g yon ha​son​lít rád, de még min​dig
do​hány​zik. A fe​le​sé​g ed ész​r e​vet​te a kü​lönb​sé​g et?
– Ne​ked el​ment az eszed – mond​ta.
– Mi​ó ta van​nak ilyen vissza​esé​se​id a régi szo​ká​sa​id​ba?
– Mind​annyi​an ke​mé​nyen dol​g oz​tunk – for​dí​tot​ta el a fe​jét.
– Sze​r in​tem a nagy ta​lál​ko​zó előtt már ki​pró​bál​tá​tok 8-as Go​lyót. Di​e​ter meg te az első be​mu​ta​tónk
előtt már leg​alább há​r om hét​tel az új sza​bá​lyok​nak meg​fe​le​lő​en üze​mel​tet​té​tek a kvan​tum​g é​pet.
Da​co​san pil​lan​tott fel.
– Csak óva​tos va​g yok. En​nek mi köze eh​hez az egész​hez?
– Van egy kí​sér​te​tem. Ön​ma​g am női vál​to​za​ta. Egé​szen olyan, mint én, és elég rég​ó ta van már itt,
hogy rá​jöj​jön a dol​g ok​r a. A fe​le​sé​g em ta​lál​ko​zott vele Pe​king​ben, még mi​előtt meg​csi​nál​tuk vol​na a
be​mu​ta​tót Cate-nek.
Tif​lin erre el​pi​r ult, arca azt a szép tér​fo​g at-elem​zé​ses ró​zsa​színt vet​te fel.
– Ne​vet​sé​g es – mond​ta, nem túl ha​tá​r o​zot​tan.
– A 8-as Go​lyó he​tek​kel ko​r áb​ban meg​kezd​te már az uta​zá​sát... igaz?
– Ló​szart – kö​zöl​te, sut​to​g ás​nál alig han​g o​sab​ban.
– Sze​r in​ted ki adta az öt​le​tet ezek​kel az áb​r ák​kal?
– Fo​g al​mam sincs.
– A má​sik énem. A kí​sér​te​tem. Ott​hagy​ta a ki​nyom​ta​tott la​pot, ahol biz​to​san rá​ta​lá​lok, a ko​csink​-
ban.
– Ez os​to​ba​ság. Os​to​ba​ság, és be​te​g es is.
– Moun​ta​in Dew-t szok​tál inni, igaz? Na​pon​ta hány do​boz​zal?
Erre fel​kap​ta a fe​jét. Fel​állt, köz​ben ki​löttyin​tet​te a ká​vé​ját, és sar​kon for​dult, hogy ott​hagy​jon. A
fod​r ok gra​fi​kon​ját áb​r á​zo​ló pa​pír​lap a pad​ló​r a hul​lott, ott az​tán rá​lép​tem.
Még utá​na​szól​tam Tif​lin​nek.
– Min​den​ki​nek el kell mon​da​nunk. Az​tán le kell ál​lí​ta​nunk!
– Menj a fe​né​be! – szólt hát​r a Tif​lin a vál​la fö​lött, ahogy a hal​lon ke​r esz​tül el​me​ne​kült.


 Az egész csa​pat ott ült a tár​g ya​ló​asz​tal kö​r ül.
Tif​lint az​zal kény​sze​r í​tet​tem rá a meg​je​le​nés​r e, hogy meg​fe​nye​g et​tem, el​mon​dom Cate-nek, mi​től
tar​tunk.
A füg​g önyt be​húz​ták, a lám​pák nagy ré​szét le​kap​csol​ták. A mennye​ze​ti ki​ve​tí​tő a 8-as Go​lyó vá​ku​-
um​á​ban egy​mást ke​r esz​te​ző hul​lá​mok​ból álló mon​tá​zsát mu​tat​ta: a mos​tan​r a annyi​r a is​me​r ős négy
loccsa​nást a te​kin​té​lyes mé​r e​tű kö​zép​ső púp kö​r ül. 8-as Go​lyó még min​dig mű​kö​dött – de ki tud​ja,
hány cik​lu​son át?
Di​e​ter el​mond​ta, az utol​só né​hány nap​ban csak alap​ve​tő mű​ve​le​te​ket töl​tött fel, adta a tá​pot a qu​bi​-
tek​nek, hogy dol​g oz​za​nak, de nem csi​nált ve​lük sem​mit, leg​alább​is sem​mi bo​nyo​lul​tat. Egy​sze​r ű kar​-
ban​tar​tást vég​zett: ügyelt arra, hogy min​den rend​ben le​g yen.
– Biz​tos, hogy az ál​ló​hul​lám egy​ál​ta​lán a rend​sze​r ünk​ben van? – kér​dez​tem. – És va​ló​ban a vá​ku​-
um kö​ze​pén ta​lál​ha​tó, vagy az egész csak ma​te​ma​ti​kai fik​ció?
– Az ér​zé​ke​lő jól mű​kö​dik! – szó​lalt meg Mick​le. – Nem rom​lott el.
– Ak​kor hogy le​het, hogy a 8-as Go​lyó nem csak egy össze​o l​vadt fém​da​r ab? – kér​dez​te Vong. – A
szcin​ti sze​r int a mik​r o​hul​lá​mú hő​mér​sék​let a kvan​tum​g é​pünk​ben jó​val túl van a tril​li​árd fo​kon.
– Vir​tu​á​lis mik​r o​hul​lá​mú hő​mér​sék​let – kö​zöl​te Tif​lin. – A vir​tu​á​lis nincs ha​tás​sal a va​ló​di​r a. A hé​-
li​um to​vább​r a is hi​deg. Ez csak szá​mít.
– Er​r ől azon​nal szól​ni kel​lett vol​na ne​künk – mond​tam csak úgy, bele a le​ve​g ő​be. – Ezt az el​mé​le​ti
szak​em​be​r ek​nek kell meg​ér​te​nie, ne​kik kell ma​g ya​r á​za​tot ta​lál​ni​uk rá, nem a mér​nö​kök​nek.
Noha fél láb​bal ott volt mind​két csa​pat​ban – az el​mé​le​ti em​be​r ek​nél és a mér​nö​kök​nél is –, Di​e​ter
még​is vé​de​ke​zett.
– Ez nem a ku​darc jele. Csak még nem tud​juk, mi tör​té​nik.
– Össze​fo​nó​dott és össze​so​dort fo​to​nok, ame​lyek nem lé​tez​nek, vissz​han​g ot ver​nek olyan vi​lág​vo​-
na​la​kon, ame​lyek ma​te​ma​ti​kai fik​ci​ó k, és nyo​mot hagy​nak a vá​ku​um​ban, ami vir​tu​á​lis mik​r o​hul​lá​-
mo​kat kelt, és azok sem lé​tez​nek – mond​tam. – Ezek​ből sem​mi sem va​ló​di!
– Egy nagy ra​kás szart – kö​zöl​te Tif​lin. – Si​ke​r e​sek va​g yunk. Egy​sze​r ű​en nem aka​r od tu​do​má​sul
ven​ni, mennyi​re si​ke​r e​sek va​g yunk.
– Nem em​lék​szel rá, igaz? – kér​dez​tem tőle, majd Di​e​ter​r e pil​lan​tot​tam.
Mick​le le​sü​töt​te a sze​mét, mint​ha bűn​tu​da​ta len​ne. Di​e​ter egyi​künk​kel sem tö​r ő​dött.
– Az a púp, az úgy​ne​ve​zett ál​ló​hul​lám óri​á​si mennyi​sé​g ű szá​mí​tást tar​tal​maz. Egy​szer​r e futó prog​-
ra​mok mil​li​ó ​it vagy akár tril​li​árd​ja​it is. A 8-as Go​lyó nem tu​dom, mennyi prog​r a​mo​zó mun​ká​já​nak
cso​mó​pont​ja, és ezek mind​egyi​ke olyan, mint mi...
Tif​lin az asz​tal​r a kop​pin​tott.
– Ne von​junk le os​to​ba kö​vet​kez​te​té​se​ket – je​len​tet​te ki.
– A 8-as Go​lyó egy ide​ig prog​r a​mok tril​li​árd​ja​it fut​tat​ta. Ezt te ma​g ad mond​tad.
– Át​vitt ér​te​lem​ben gon​dol​tam. – Tif​lin kö​töt​te az ebet a ka​r ó​hoz.
– Azok a prog​r a​mok mil​lió és mil​lió má​sik vi​lág​egye​tem​ből szár​maz​nak – foly​tat​tam. Mick​le be​-
te​g es ér​dek​lő​dés​sel fi​g yelt, mint​ha ép​pen a sa​ját sí​r o​mat ás​nám. – Prog​r a​mo​zók​nak kell len​ni​ük mö​-
göt​tük. És még​is itt van​nak... ok​sá​g i kez​det nél​kül futó kód​so​r ok tril​li​árd​jai. Mire kész​te​ti ez a gé​pet?
Mire kész​te​ti ez a vi​lág​egye​te​met?
– El​mé​let​ben... – kezd​te Mick​le.
– Csesszé​tek meg az el​mé​le​tet! – mond​ta Tif​lin. – Túl​sá​g o​san ke​mé​nyen dol​g oz​tunk, és túl​sá​g o​san
sok időt meg pénzt for​dí​tot​tunk rá, hogy ne tud​juk, mi zaj​lik a ke​tye​r énk​ben.
– Más is meg​néz​te a biz​ton​sá​g i fel​vé​te​le​ket? – kér​dez​tem.
Csönd. Mick​le el​for​dí​tot​ta a fe​jét.
 – Az üdí​tős au​to​ma​tá​kat?
– Ál​ta​lá​ban üre​sek – szó​lalt meg Vong.
– A bü​fé​sek el​lus​tul​tak – fe​lel​te Tif​lin.
Nem en​g ed​tem el a té​mát.
– Szé​pen, egye​sé​vel vé​g ig kel​le​ne néz​nünk a biz​ton​sá​g i fel​vé​te​le​ket.
– És ez mi a fe​né​r e len​ne jó? – állt föl Tif​lin. Egy​ér​tel​mű​en ele​g et hal​lott már.
– Arra, hogy ki​de​r ül​ne, egy​nél több Di​e​ter jár-kel a 10-es épü​let​ben – mond​tam. – És egy​nél több
Tif​lin is.
– Jé​zu​som! – mond​ta Tif​lin.
– Ta​lál​koz​tam Di​e​ter​r el az iro​dá​já​ban, az​tán lát​tam az 57-es​ben – mond​ta Mick​le. – Nem ér​he​tett
oda előt​tem.
– Tel​je​sen ugyan​úgy né​zett ki, mint én? Ugyan​ilyen ruha, ugyan​ilyen frizu​r a? – kér​dez​te Di​e​ter kí​-
ván​csi​an.
– Igen. Az​tán... azt hi​szem... ami​kor meg​lát​tad a fel​vé​te​len, ak​kor mind a ket​ten el​tűn​te​tek.
– Azt hi​szed?
– Fel​ír​tam va​la​mi ilyes​mit a te​le​fo​nom​ba – ma​g ya​r áz​ta Mick​le. – Mert nem em​lék​szem rá.
– Én se, Tif​lin​nél – mond​tam erre.
– Ki​r ály! – lel​ke​se​dett Di​e​ter. – Ha ezt meg​fog​juk, és csi​ná​lunk né​hány va​ló​di kí​sér​le​tet, ak​kor va​-
la​mi ha​tal​ma​sat tud​ha​tunk meg, nem?
Tif​lin fel​állt a szé​ké​ből, és az aj​tó​hoz ment.
Fel​emel​tem a ke​zem, hogy meg​ál​lít​sam.
– A má​sod​pél​dá​nyom azt mond​ta, néz​zem meg a Pep​si-mennyi​sé​g et. A több​ség itt Pep​sit vagy
Moun​ta​in Dew-t iszik.
– Ha​gyo​mány! – éne​kel​te Mick​le a He​ge​dűs a ház​te​tőnt idéz​ve.
Tif​lin kar​ba tet​te a ke​zét.
– Van, akit ska​tu​lyá​ból húz​tak ki – mond​tam. – Van, aki na​po​kon át hord​ja ugyan​azt a ru​hát, hoz​zá
ko​szos tor​na​ci​pő​vel, és azt se ven​né ész​r e, ha meg​o sz​toz​nánk, nem?
– Menj a fe​né​be! – kö​zöl​te Tif​lin.
– A Snapp​le-ből is ki​fogy​tak – dob​ta be Mick​le. Fur​csa​mód, akár​csak Di​e​ter, lát​ha​tó​an él​vez​te a
hely​ze​tet, mint​ha va​la​mi fon​tos, de leg​alább​is ér​de​kes dol​g ot bi​zo​nyí​ta​na. Néha ir​r i​tá​ló oko​sab​bak​kal
dol​g oz​ni.
– És ha meg​nézzük a vi​de​ó t, az​zal mit érünk el? – kér​dez​te Di​e​ter kis​fi​ús kí​ván​csi​ság​g al. – Már​-
mint, ed​dig egyi​künk se ta​lál​ko​zott... ve​lük. Ve​lünk. A töb​bi​ek​kel. Már ha egy​ál​ta​lán lé​tez​nek.
– Nem lé​tez​nek – je​len​tet​te ki Tif​lin.
– De lá​tott már bár​ki is egy má​si​kat? – né​zett kö​r ül Di​e​ter. – Mi tör​té​nik, ha egy​sze​r ű​en meg​nézzük
őket?
– Össze​o m​lik a hul​lám​függ​vény – mond​ta Vong. – Ez az egész szar meg​áll ott, ahol van. Nem lé​-
tez​het ugyan​ab​ban a tér​ben vagy idő​ben két, nem-Abel-cso​port​ba tar​to​zó prog​r a​mo​zó, igaz?
– Csak annyi​r a va​ló​sá​g o​sak, amennyi​r e az ál​ló​hul​lám – mond​ta Tif​lin vé​kony han​g on, nyö​szö​r ög​-
ve. Úgy tűnt, mind​járt sír​ni kezd. Ki hi​báz​tat​ná?
– Azt hi​szem, jó​val túl va​g yunk már azon, hogy a 8-as Go​lyó si​ke​r e mi​att fáj​jon a fe​jünk – je​len​tet​-
te ki Di​e​ter. – Vi​szont össze​o m​laszt​hat​juk az egé​szet... el​tün​tet​he​tünk min​den​ki mást, és ve​lük együtt a
prog​r am​ja​i​kat is. Ki​húz​hat​juk a dug​aljt a fal​ból.
– Az​zal annyi a bó​nu​szunk​nak – ál​la​pí​tot​ta meg Mick​le.
– Ugyan​an​nak a csekk​nek több vál​to​za​tát be​vál​ta​ni, az sok​kal töb​bet om​laszt össze egy hul​lám​-
függ​vény​nél.
„És na​g yon okos volt. Ta​lán még ná​lad is oko​sabb!” – Ezt mond​ta a fe​le​sé​g em. Ön​ma​g am női vál​-
to​za​tá​nak jó nagy tá​vol​sá​g ot kel​lett meg​ten​nie a mul​ti​verzum​ban ah​hoz, hogy el​fog​lal​has​sa ezt a vi​-
lág​vo​na​lat, nem? Elő​ször Kí​ná​ban buk​kant föl. Nem gyak​r an me​g yek oda. És még előt​tem rá​jött az
egész​r e. Va​la​hogy si​ke​r ült el​ke​r ül​nie, de ha​g yott jegy​ze​te​ket, ame​lyek​kel nyom​r a ve​ze​tett. A fel​jegy​-
zé​sek lát​ha​tó​an nem bo​r í​tot​ták fel a meg​lé​vő ál​la​po​tot. Min​den​ki más szá​má​r a to​vább​r a is fér​fi va​-
gyok, neki pe​dig raj​tam ke​r esz​tül kel​lett cse​le​ked​nie, ha bár​mi​lyen ha​tást akart gya​ko​r ol​ni az ese​mé​-
nyek​r e. Le​het, hogy idő​vel a töb​bi én is elég messzi​r ől ér​ke​zett vol​na a mul​ti​verzum​ból ah​hoz, hogy
én le​g yek az ano​má​lia.
Kez​dett le​o l​vad​ni az agyam.
– Mi​ért nem lát​juk őket szá​zá​val? Ez​r é​vel? – Mick​le lát​ha​tó​an ne​he​zen hit​te el, hogy egy​ál​ta​lán
han​g o​san fel​te​szi ezt a kér​dést.
Ami​kor tisz​tán el​mé​le​ti kér​dé​sek​r ől volt szó, Di​e​ter volt a mi rott​wei​le​r ünk.
– A te​r ünk nem túl nagy. Ha egy​nél több pél​dány ta​lál​ko​zik egy​más​sal, füg​g et​le​nül at​tól, össze​sen
mennyi van be​lő​lük, ak​kor az összes el​tű​nik.
– Vagy​is ha egy ra​ká​son je​len​nek meg, azon​nal ki​o lt​ják egy​mást – mond​ta Vong a most zaj​ló gon​-
do​lat​kí​sér​let szel​le​mé​ben.
– Hei​sen​ber​g i tö​meg​o sz​la​tás – kö​zöl​te erre Mick​le. – Bá​jos.
Tif​lin mos​tan​r a élénk ró​zsa​szín lett, és kép​te​len volt szó​r a nyit​ni a szá​ját. A ru​hák​r a vo​nat​ko​zó
meg​jegy​zé​sem az ele​ve​né​be ta​lált. Le​het, hogy kez​dett hin​ni ben​ne.
– Bocs. – Di​e​ter úgy mo​soly​g ott, mint​ha va​la​mi szép álom​ban len​ne. – Még va​la​mi. Hány 8-as Go​-
lyó lé​te​zik? A gé​pünk szu​per​po​zí​ci​ó ​ban van a töb​bi​vel? És ez ho​g yan le​het sta​bil?
– Lő​je​tek le! – mond​ta Tif​lin, ahogy ka​r o​mat fél​r e​tol​va el​in​dult az ajtó felé.


Ezek a pél​dá​nyok, ahogy Mick​le hív​ja őket, mi va​g yunk, és oko​sak, vagy még oko​sab​bak, mint mi.
Nagy​já​ból ugyan​ab​ban a kör​nye​zet​ben ta​lál​ják ma​g u​kat, ugyan​o lyan, vagy na​g yon ha​son​ló vi​lág​vo​-
na​lak​ban, ugyan​azo​kon az ér​te​kez​le​te​ken vesz​nek részt – fel​té​ve, ha még nem jöt​tek rá az egész​r e –,
de ér​te​kez​le​ten​ként, vi​lág​vo​na​lan​ként egy​nél több soha nincs. A túl​élés egyet​len mód​ja ke​r ül​ni, hogy
ta​lál​kozzunk ön​ma​g unk​kal. Ek​kor mind a ket​ten el​tűn​nénk. És a prog​r am​ja​ink, vagy a prog​r am​r ész​-
le​te​ink a 8-as Go​lyó​ban ugyan​csak el​tűn​het​nek, ami meg​ma​g ya​r áz​na né​hány fur​csa sza​bály​ta​lan​sá​g ot
a ki​me​nő​a​da​tok​ban. Mi​nél jobb prog​r a​mo​zó az em​ber vagy a pél​dá​nya, az el​tű​né​se an​nál job​ban
érin​ti az ál​ló​hul​lám si​ke​r ét.
Van​nak olyan al​kal​ma​zot​ta​im, akik nem a csa​pa​tunk​hoz tar​toz​nak, de fo​lya​ma​to​san né​zik a fel​vé​te​-
le​ket, nyo​mon kö​vet​nek min​ket és a vál​to​za​ta​in​kat a biz​ton​sá​g i rend​sze​r en át, és tá​jé​koz​tat​nak ar​r ól,
hol gyü​le​kez​nek a 8-as Go​lyó prog​r a​mo​zói. Egy​r e töb​ben plety​kál​nak er​r ől az egész​r ől. Min​den​kit
meg​r é​mít.
Mi​ért nincs tril​li​árd​nyi vál​to​za​tunk, akik tel​je​sen ki​töl​tik a Föl​det? Min​de​nek​előtt azért, mert ott a
ta​lál​ko​zók prob​lé​má​ja. Más​r észt, fenn​áll a le​he​tő​ség, hogy a mul​ti​verzum al​ter​na​tív vi​lá​g ai osz​toz​-
nak a pél​dá​nyo​kon. Az egyik el​tű​nik az egyik vi​lág​ból, és meg​je​le​nik egy má​sik​ban. Ad​ják-ve​szik a
pél​dá​nyo​kat – be​tö​mik a lyu​ka​kat, akár az uta​zó elekt​r on –, de a va​ló​ság​ban nem két​sze​r e​ződ​nek
meg.
És ta​lán nem is sem​mi​sül​nek meg. Ki tud​ja?
Ki tud​hat​ja egy​ál​ta​lán?
Min​den egyes al​ter​na​tív Föl​dön van egy 8-as Go​lyó, ami alig kü​lön​bö​zik at​tól, amit mi ké​szí​tet​-
tünk: ugyan​ezen a fo​lya​ma​ton megy ke​r esz​tül, ugyan​eze​ket a Gö​del-sztrin​g e​ket fut​tat​ja ugyan​az​zal a
ki​vé​te​le​sen hosszú prím​szá​mok​r a vo​nat​ko​zó si​ke​r es fel​fe​de​zés​sel, az Ir​dat​lan El​mé​let si​ke​r es iga​zo​-
lá​sá​val, ugyan​az​zal a ké​pes​ség​g el, hogy esz​mé​let​len mennyi​sé​g ű szá​mo​lást igény​lő prob​lé​má​kat old​-
jon meg. Ha si​ke​r ül​ne össze​han​g ol​nunk, fel​fe​dez​nünk vagy ki​nyer​nünk eze​ket a prog​r a​mo​kat, ame​-
lyek az összes ilyen 8-as Go​lyón (vagy az utód​ja​i​kon) fut​nak, ak​kor fel​te​he​tő​en len​ne leg​alább egy
rö​vid lis​tánk az összes le​het​sé​g es ma​te​ma​ti​kai prob​lé​má​r ól, amit a vég​ki​me​r ü​lé​sig fut​tat​tak, vagy
akár meg is ol​dot​tak.
Ez a si​ker to​váb​bi anya​g i for​r á​so​kat fog biz​to​sí​ta​ni a 8-as Go​lyó​hoz ha​son​ló gé​pek​hez, na​g yobb,
újabb, jobb és jobb gé​pek​hez. És las​sacs​kán a mul​ti​verzum összes vi​lá​g a még a je​len​le​g i​nél is gyor​-
sabb ütem​ben te​lik meg hoz​zánk ha​son​ló em​be​r ek​kel, okos, ná​lam jó​val oko​sabb em​be​r ek​kel, egé​-
szen ad​dig, amíg ta​lán el​ér​jük a kri​ti​kus tö​me​g et: több lesz a zse​ni​á​lis prog​r a​mo​zó, mint ami​r e bár​-
me​lyik Föld​nek szük​sé​g e van. Va​jon ak​kor a mul​ti​verzum ne​ki​lát ki​g yom​lál​ni eze​ket a jött​men​te​ket?
Nem aka​r om to​vább néz​ni eze​ket a fel​vé​te​le​ket. Nem aka​r ok ha​za​men​ni, és a női éne​met ta​lál​ni a
fe​le​sé​g em kar​ja​i​ban. És nem aka​r ok ma​g am​ba üt​köz​ni a 10-es épü​let​ben, hogy az​tán egy puk​ka​nás​sal
meg​szűn​jek lé​tez​ni.
Össze​cso​ma​g ol​tam, ki​vet​tem egy na​g yobb össze​g et a bank​ból, meg​csó​kol​tam a fe​le​sé​g em, hagy​-
tam üze​ne​tet a „hú​g om​nak”, fel​tan​kol​tam a Gol​fo​mat, és nem​so​ká​r a el​me​g yek egy olyan vá​r os​ba,
ahol még soha nem jár​tam, egy olyan hely​r e, amely egyéb​ként meg sem for​dul​na a fe​jem​ben. Már
per​sze ha eszem​be jut ilyen hely.
Va​jon hány énem gon​dol​ko​dik majd ugyan​így? Hol van az a hely, ahol soha nem akar​nék élni? Mi
van, ha mind ugyan​ab​ba a biz​ton​sá​g os és bor​zal​mas po​kol​ba ro​ha​nunk? És va​jon meg​éri-e élet​ben
ma​r ad​ni, ha egy olyan he​lyen élek? A pél​dá​nya​im​nak és ne​kem csak egy fe​hér VW Gol​funk van, és
úgy tű​nik, csak egy kul​csom van hoz​zá. A pél​dá​nyok a ru​há​ju​kat hoz​zák ma​g uk​kal, de az au​tó​ju​kat
nem. Le​het, hogy a nő kul​csa nem jó bele. Le​het, hogy Vol​vó​ja van. Hi​szen oko​sabb, mint én, nem?
Már megint le​o l​vad az agyam. Meg​pró​bá​lom el​kép​zel​ni a tö​me​g es ki​ván​dor​lást. A Tes​lá​ink​kal és
Mer​ce​de​se​ink​kel útra kel​ve üre​sen hagy​juk Ame​r i​kát, az​tán jön​nek a bé​r elt ko​csik, a mo​to​r ok, ta​lán
bi​cik​lik, és vé​g ül a séta vagy a fu​tás. A vi​lág leg​jobb prog​r a​mo​zó​i​nak ára​da​ta ter​jed szét Észak-Ame​-
ri​ká​ból. Bib​li​ai kép!
És egy még en​nél is ré​misz​tőbb gon​do​lat...
Le​het, hogy min​den uni​verzum​ban vi​lá​g ok tril​li​árd​jai lé​tez​nek, raj​tuk ér​tel​mes lé​nyek​kel, ame​lyek
csak most kez​de​nek el a 8-as Go​lyó​hoz ha​son​ló gé​pe​ket épí​te​ni. Va​jon ezek​nek a vi​lág​egye​te​mek​nek
a tel​jes tö​me​g e prog​r a​mo​zók​ká ala​kul majd át?
Per​sze lé​te​zik egy el​mé​le​ti biz​ton​sá​g i sze​lep, amely el​fojt​hat​ja az összes fé​lel​me​tes gé​pe​ze​tet.
Maga Gö​del bi​zo​nyí​tot​ta be, hogy a ma​te​ma​ti​ka soha nem le​het tö​ké​le​tes és lo​g i​kai szem​pont​ból tel​-
jes. Va​jon ez meg​ment​het min​ket? Ha ez a kor​lá​to​zás, a kö​r ül​te​kin​tő te​r em​tés​nek ez a na​g yon is bölcs
hú​zá​sa fáj​da​lom​men​te​sen vet vé​g et en​nek az egész​nek, ak​kor Is​ten​nek mon​dunk kö​szö​ne​tet?
Vagy Gö​del​nek?
Eze​ket a prob​lé​má​kat meg​ha​g yom azok​nak, akik oko​sab​bak ná​lam. Le​het, hogy túl so​kat já​r a​tom
az agyam, túl so​kat ag​g ó​dom. De kér​lek, ne ke​r es​se​tek. Ne mond​já​tok meg, hol va​g yok, hol lát​tak,
vagy ki ke​r es.
Nem aka​r om tud​ni.


Ta​más Gá​bor for​dí​tá​sa


 Genevieve Valentine
VÉR, HAMU, FONAT
Ge​ne​vi​eve Va​len​tine (WWW.GE​NE​VI​EVE​VA​LEN​T INE.COM) első re​g é​nye, Me​cha​ni​que: A Tale
of the Cir​cus Tresa​ul​ti meg​nyer​te a 2012-es Craw​ford-dí​jat, és Ne​bu​lá​r a is je​löl​ték. Má​so​dik re​g é​nye,
a The Girls at the King​fis​her Club 2014-ben je​lent meg, és ko​moly el​is​me​r és fo​g ad​ta. Per​so​na című
sci-fi​jét 2015-ben ad​ták ki, foly​ta​tá​sa, az Icon ez év vé​g é​r e vár​ha​tó. Rö​vi​debb írá​sai töb​bek közt az
aláb​bi he​lye​ken je​len​tek meg: Clar​kesworld, Strange Ho​ri​zons, Jour​nal of My​thic Arts, Fan​tasy,
Tor.com, és szá​mos tör​té​ne​tét ki​ad​ták az év leg​jobb​ja​it ma​g á​ba fog​la​ló Best of the Year an​to​ló​g i​ák.
Pró​zá​it és re​cen​zi​ó ​it az NPR.org, az AV Club és a The New York Ti​mes is kö​zöl​te. A DC Cat​woman
című kép​r e​g é​nyé​nek író​ja, je​len​leg ép​pen egy új Xena: War​ri​or Prin​cess kép​r e​g ényt ír a Dy​na​mi​te-
nak. Csil​la​pít​ha​tat​lan ét​vággyal fal​ja a rossz fil​me​ket.


1943


Nem telt bele sok idő, hogy gúny​ne​vet ra​g assza​nak ránk: amint a né​me​tek rá​döb​ben​tek, hogy nők
ve​ze​tik a ro​zo​g a gé​pe​ket, ame​lye​ket ők kép​te​le​nek le​lő​ni, rög​tön el​ne​vez​tek min​ket bo​szor​ká​nak.
Ál​lí​tó​lag a pi​he​nő mo​tor oda​lent​r ől hall​ha​tó sur​r o​g ó hang​ja mi​att, mint​ha a né​met ka​to​nák sok
időt töl​töt​tek vol​na sep​r űn re​pü​lés​sel, és tud​ták vol​na, mi​lyen han​g ot ad, ami​kor le​kap​csolt mo​tor​r al,
ti​zen​ö t mé​ter​r el fö​löt​tük szál​lunk az éj​sza​ká​ban.
Iga​zá​ból a szár​nya​kat rög​zí​tő hu​za​lok sü​ví​tet​tek, és a fur​nér​le​me​zen fe​szes​r e hú​zott vá​szon su​ho​-
gott. Gya​ní​tom, hogy a ter​mé​szet​fe​let​ti​nek tar​tott hang az ál​ta​lunk újra be​in​dí​tott mo​tor zú​g á​sa volt:
ami​kor rá​döb​ben​tek, hogy tá​ma​dunk, és nincs me​nek​vés.
Mind​ezt egy fér​fi tiszt mond​ta, az ar​cán fél​mo​sollyal. Vissza​lé​pés​ként te​kin​tett a po​zí​ci​ó ​já​r a – aho​-
gyan ele​in​te a leg​töb​ben egy nők​ből álló tá​bor​ban való mun​ká​r a –, ám ha a né​me​tek az Éj​bo​szor​kák
fe​jé​r e ki​tű​zött vér​díj​r ól be​szél​nek, le​het, hogy iga​zi har​co​so​kat tud​hat a keze alatt.
Po​po​va en​nek hal​la​tán fel​ka​ca​g ott, és szé​les mo​sollyal fe​lém for​dult:
– Tet​szik! Mit gon​dolsz, ri​kol​tozzunk, ami​kor át​r e​pü​lünk fe​let​tük?
– Sze​r in​tem ne. Az iga​zi bo​szor​ka nem fedi fel a po​zí​ci​ó ​ját – vá​la​szol​tam, mire a várt​nál han​g o​-
sab​ban fel​ne​ve​tett, mint​ha tény​leg vic​ce​set mond​tam vol​na.
Né​hány lány fe​lénk san​dí​tott a ki​fu​tó má​sik vé​g é​ből. Nem en​g e​del​mes​ked​tek Po​po​va uta​sí​tá​sá​nak,
hogy le​g ye​nek ve​lem ked​ve​sek, de nem is ke​g yet​len​ked​tek, és ta​lán ez volt a leg​több, amit Po​po​va re​-
mél​he​tett.
– Neki is tet​sze​ni fog a gúny​név, amit az el​len​fél ra​g asz​tott ránk, hi​szen ő ta​lán tény​leg bo​szor​ka –
tet​te hoz​zá Po​po​va azon​nal, óva​to​san és némi áhí​tat​tal. (Rasz​ko​va pa​r ancs​nok​r a gon​dolt, aki​r e egy
idő után név nél​kül utal​tunk.)
Csak​hogy Rasz​ko​va már más​hol volt, csak az ár​nya le​be​g ett fö​löt​tünk. Most Bersansz​ka​ja pa​r an​-
csolt, ő tar​tott szem​lét, ő ve​zé​nyelt ki min​ket. Vi​szony​lag meg​bíz​ha​tó volt, és a hu​mo​r a szá​r az volt,
akár a le​ve​g ő.
Ami​kor Bersansz​ka​ja elő​ször hal​lot​ta a gúny​ne​vet, föl​von​ta a szem​ö l​dö​két, gyors pil​lan​tás​sal vé​-
gig​mért, az​tán Po​po​va felé for​dult. Vé​g ül bó​lin​tott, kar​ját össze​fon​ta a háta mö​g ött, és azt mond​ta:
– Hív​ja​nak, ahogy akar​nak. Ha ne​kik ez tet​szik.
– Ne​kem is tet​szik! – vág​ta rá Po​po​va.
Sze​r in​tem mind​egyi​kük​r e il​lett, ak​kor is, ha én vol​tam az egyet​len bo​szor​ka az 588-as had​o sz​tály​-
ban.


Az 588-as​r ól köz​tu​dott, hogy nem tö​r őd​nek az​zal, hon​nan szár​ma​zol. Ha ki​bír​tad a to​bor​zók le​súj​-
tó pil​lan​tá​sát, a dok​tor fog​do​sá​sát, az edzést tar​tó fér​fi​ak nem pa​lás​tolt gyű​lö​le​tét, és si​ke​r ült a va​g o​-
nok al​já​r a ka​pasz​kod​va a le​he​tő leg​tá​vo​lab​bi ál​lo​má​sig el​jut​nod, mire ki​kép​zés​r e ke​r ült a sor, már
nem ké​tel​ked​tek kö​tél​ide​g e​id​ben – csu​pán ennyit akar​tak tud​ni ah​hoz, hogy re​pü​lő​r e te​g ye​nek.
Én kény​szer​ből ke​r ül​tem az 588-asba: szü​lő​fa​lum​nak ele​g e lett ab​ból, aki elő​r e tud​ta, mi​kor lesz
eső, de ha le​fi​zet​ték, sem volt ké​pes meg​aka​dá​lyoz​ni. Könnyebb volt nyílt csa​ták​ba bo​csát​koz​nom,
mint meg​vár​ni, ami ott​hon ki​tör​ni ké​szült.
 Kép​te​len let​tem vol​na fa​lu​si nor​mák​hoz iga​zod​ni. A kis​stí​lű va​r ázs​lás nem ne​kem való.
Az egy​szo​bás vá​lyog​há​zak és a moszk​vai pa​lo​ták la​kói egy​aránt re​kedt​r e tud​ják be​szél​ni ma​g u​kat
az ál​ta​luk hal​lott vagy lá​tott má​g i​á​r ól – ak​kor is, ha nem hisz​nek ben​ne. Na​g yon jól tud​ják, ho​g yan
al​kal​maz​zák azt el​le​nük, is​me​r ik az er​dők mé​lyén össze​g yű​lő bo​szor​kák só​ha​ja​i​nak szá​za​it, és tud​-
ják, ho​g yan üz​le​tel​nek tit​kos va​r ázs​igék​kel mocs​kos pil​lan​tá​sok va​lu​tá​já​ban.
Rend​jén való éj​sza​kán​ként ke​r ül​ni az er​dőt – csak ép​pen bo​lond​ság.
Mind​ö ssze há​r om​fé​le má​g ia lé​te​zik: víz, hamu és le​ve​g ő. A ha​mu​hoz vér szük​sé​g es. A víz​hez
könnyek. A le​ve​g ő​höz le​he​let. Ezek vé​g es dol​g ok; adott​sá​g a​ink szük​ség​kép​pen el​adat​nak.
Az er​dő​ből so​sem lesz bo​szor​kány​ta​nya. Nem élünk elég ide​ig.


Re​pü​lő​ink ere​de​ti​leg per​me​te​ző​g é​pek vol​tak, vá​szon​nal be​vont fa​tá​kol​má​nyok, ame​lyet fém​hu​za​-
lok tar​tot​tak össze. A légi köz​le​ke​dés ma​r ad​vá​nyai, ame​lyek​hez már sen​ki sem fű​zött szép re​mé​nye​-
ket.
Gyat​r a​sá​g uk és lom​ha​sá​g uk mi​att pusz​ta mű​kö​dé​sük is cso​dá​val ha​tá​r os volt – szín​tisz​ta va​r ázs​lat.
A né​met gé​pek nem tud​tak ennyi​r e le​las​sí​ta​ni, vagy le​ful​lad​tak és le​zu​han​tak; va​la​hány​szor cél​ba vet​-
tek, meg​for​dul​tunk, és csak a le​ve​g őt ta​lál​ták el; lég​vé​del​mi bom​bá​ik szé​pen át​es​tek a szár​nya​in​kon,
hul​lot​tak to​vább, 30 mé​ter​r el alat​tunk rob​ban​tak fel, míg mi meg​for​dul​tunk, és a rob​ba​nás fé​nye be​vi​-
lá​g í​tot​ta ne​künk a vissza​utat.
Rasz​ko​va kör​be​vitt min​ket a gé​pek​kel, meg​mu​tat​ta, ho​g yan pör​dül​jünk meg, ho​g yan ír​junk le las​-
sú, haj​fo​nat​sze​r ű kö​r ö​ket a le​ve​g ő​ben, és ki​ug​r ott a pi​ló​ta​fül​ké​ből, vé​dő​szem​üve​g e mö​g ött csil​lo​g ott
fe​ke​te sze​me, és on​nan is hal​lot​tuk a szív​do​bo​g á​sát, ahol so​r a​koz​tunk. Könnyű volt vele be​ve​tés​r e in​-
dul​ni, és büsz​ké​vé ten​ni.
Amint ki​is​mer​tük a gé​pe​ket, ke​ze​seb​bé vál​tak, mint a lo​vak; ben​nük ülve lát​ha​tat​lan​nak érez​tük ma​-
gun​kat, és min​den be​szál​lás​kor ki​mond​ha​tat​lan iz​g a​lom lett úrrá raj​tunk.
Éj​sza​kán​ként négy​szer, öt​ször, nyolc​szor is fel​száll​tunk, mert nem fért el ben​nük ket​tő​nél több
bom​ba, így akadt dol​g unk elég.


– Nap​nyug​ta​kor in​dul​tok – mond​ja Bersansz​ka​ja.
Ajka egyet​len vo​nal, ke​zét hát​r a​te​szi, ál​lig be van gom​bol​koz​va, ka​to​ná​san. (Nem akart ve​ze​tő len​-
ni, ami​kor Rasz​ko​va őt ne​vez​te ki. Nem sze​r e​tett min​ket ha​lál​ba kül​de​ni.)
Lé​te​zik egy híd, amely​r ől mind​annyi​an tud​juk, mi​ért kell meg​sem​mi​sül​nie: a né​me​tek nem épít​kez​-
het​nek to​vább. De már nem be​csül​nek alá min​ket, akár​ho​g yan gú​nyo​lód​nak is. Amint meg​ne​sze​lik,
hogy kö​ze​le​dünk, ké​szek lég​el​há​r í​tó cir​kuszt ren​dez​ni.
A gép​pus​ka​tűz olyan, mint​ha fo​g ak​ból ké​szült vi​r á​g o​kat lőne ki a föld​r ől, mi​köz​ben 80 ki​lo​mé​te​-
res su​g ár​ban ref​lek​to​r ok tu​cat​jai pász​táz​zák az eget, te pe​dig nem me​ne​kül​hetsz, bár​hogy igyek​szel
is. Ha túl so​ká​ig pö​r ögsz erre-arra, akár egy nyúl, egy idő után pá​nik​ba esel.
Nem​r ég így ve​szett oda egy osz​ta​g unk. Ágya​ik még most is érin​tet​le​nül áll​nak a ba​r akk​ban: két vé​-
kony mat​r ac, ame​lye​ken már nem pi​hen​nek meg azok a lá​nyok.
– Hár​ma​sá​val száll​tok majd – mond​ja Bersansz​ka​ja.
Mel​let​tem Po​po​va szem​hé​ja meg​r eb​ben, érti, mire utal​nak ezek a sza​vak.
El​te​r e​lő had​mű​ve​let lesz. Ma​g unk​r a von​juk a fi​g yel​mü​ket tö​r é​keny szel​lem​g é​pe​ink​kel.


 Itt​lé​tün​kért fel​ál​doz​tuk a ha​jun​kat.
A tá​ma​dás​r a való fel​ké​szí​tés​kor kel​lett meg​ten​nünk; a pa​r ancs​nok az​zal in​do​kol​ta, hogy így prak​ti​-
kus, de én ész​r e​vet​tem, ho​g yan bá​mul​ják a ki​kép​ző fér​fi​ak a leg​el​ső na​pon a fris​sen ér​ke​zett lá​nyo​kat
a de​r é​kig érő, csil​lo​g ó ha​juk​kal – és rög​tön tud​tam, mi​ért.
Én nem bán​tam – a ha​jam se​szí​nű bar​na volt, akár a ki​fa​kult szar​vas​bőr, és sem férj, sem férj​je​lölt
nem akadt, aki meg​ál​lí​tot​ta vol​na kést mar​ko​ló ke​ze​met. A haj​vá​g ás szá​mom​r a csu​pán annyit je​len​-
tett, hogy ke​ve​sebb haj​tű​vel kell ve​sződ​nöm, ami​kor meg​szó​lal​nak a szi​r é​nák. De ha év​szá​za​do​kon
ke​r esz​tül azt suly​kol​ják, hogy a haj​ko​r o​na az ékes​sé​g ünk, az​tán egy​szer csak ki​je​len​tik, hogy le kell
vág​ni, nem vár​ha​tó el, hogy ne té​to​vázzunk az ol​ló​val.
Vé​g ül mind meg​tet​tük, egy​től egyig meg​nyi​r at​koz​tunk, le​vág​tuk egy​más ha​ját az áll​ka​pocs vo​na​lá​-
ig.
Én vak​me​r ő​en ajánl​koz​tam, hogy aki kéri, an​nak el​ége​tem a ha​ját. Nem volt sza​bad egye​dül el​-
hagy​ni a tá​bort, mert nem biz​ton​sá​g os, de van, ami fon​to​sabb a sza​bá​lyok​nál: egyes ba​bo​ná​kat nem
ér​de​mes le​tesz​tel​ni.
Nem sza​bad ilyen sok ha​jat szét​hagy​ni, hogy bár​ki hoz​zá​fér​hes​sen; az ala​cso​nyabb szin​tű má​g ia
fel​hasz​nál​hat​ja... és nem a fe​hér má​g ia. Ka​kukk​to​jás vol​tam a ba​r akk​ban: kel​lő​en kü​lönc ah​hoz, hogy
min​den​ki tud​ja ezt ró​lam, ám ez a ba​bo​na olyan is​mert, hogy még Pet​r o​va sem né​zett fur​csán, ami​kor
min​den lány há​lá​san át​nyúj​tot​ta ne​kem arany, fe​ke​te és bar​na copf​ja​it.
Amint az erdő felé vet​tem az irányt há​r om tu​cat copf​fal, mint va​la​mi ál​lat​bőr​r el a ka​r o​mon,
Bersansz​ka​ja ész​r e​vett. Oda​kint szob​r o​zott a gé​pe​ket fol​to​zó mér​nö​kök mel​lett. Háta mö​g ött össze​-
font kar​r al állt, és úgy hu​nyor​g ott, mint​ha a kel​le​té​nél to​vább néz​te vol​na a nap​le​men​tét.
Vissza​foj​tott lé​leg​zet​tel lép​del​tem to​vább, és nem áll​tam meg. Ha utá​nam ki​ál​tott vol​na, ak​kor is
foly​tat​tam vol​na az uta​mat, míg lö​vés nem dör​dül. Az én pa​r an​csom szent, ma​g a​sabb​r ól jön, mint az
övé.
Szót​la​nul bá​mul​ta, hogy el​ci​pe​lem a cop​fo​kat, mint va​la​mi ál​do​za​ti ál​la​tot, a fák sű​r ű​jé​be.
Az er​dő​ben tü​zet rak​tam, és egyen​ként a lán​g ok közé dob​tam őket, míg el nem fogy​tak. Nem gyúj​-
tot​tam új tü​zet mind​egyik​nek (szo​r o​san össze vol​tak köt​ve, és egy kis ha​mut ki​bí​r ok), a lán​g ok így is
olyan ma​g as​r a csap​tak, hogy óva​tos​nak kel​lett len​nem. Mé​lyet lé​le​g ez​tem és só​haj​tot​tam: elő​vi​g yá​za​-
to​san ki​űz​tem a fe​jem​ből min​den gon​do​la​to​mat.
Ami​kor sö​té​te​dés után, füst​sza​g ú​an vissza​tér​tem, Bersansz​ka​ja még a ba​r ak​kok előtt áll​do​g ált, és
az erdő fáit néz​te. Várt va​la​mi​r e.
– Pa​r ancs​nok! – tisz​te​leg​tem kö​ze​lebb érve. Jöj​jön, ami​nek jön​nie kell.
Far​kas​sze​met néz​tünk, egé​szen ad​dig, míg azt nem érez​tem, hogy fa​ke​r et​r e fe​szí​tett vá​szon va​-
gyok, ben​ne pe​dig, met​sző​fo​g ai és nyel​ve kö​zött for​má​ló​dik egy kér​dés – ott, ahol a leg​ször​nyűbb
gya​núk éb​r ed​nek.
Ha rá​kér​dez, gon​dol​tam, meg​kap​ja a vá​laszt.
(Mert vé​r es​r e tu​dom kar​mol​ni ma​g am. A vér és a könnyek pe​dig ide​von​za​nak va​la​mit, és re​mé​lem,
aka​r at​erőm​mel si​ke​r ül el​fe​led​tet​nem vele a tet​te​i​met.)
Fél​r e​állt, raj​tam tar​tot​ta a sze​mét, és ami​kor el​men​tem mel​let​te, el​sut​tog​ta a ne​vem, mint​ha egy rö​-
vid név​sor egyik ne​vét mon​da​ná; egy va​r ázs​igét.
Rasz​ko​va rá​kér​de​zett vol​na. Nem tu​dom, jobb volt-e így.


1938-ban, ami​kor én még ja​vá​ban is​ko​lá​ba jár​tam, Rasz​ko​va győ​ze​del​me​sen át​r e​pül​te az or​szá​g ot
Po​li​na De​ni​szov​na Oszi​pen​kó​val és Va​len​ti​na Gri​zo​du​bo​vá​val. Ami​kor föl​det éré​sük után ki​pi​hen​ték
a fá​r a​dal​ma​i​kat, a csap​ból is ez folyt: ő és se​g éd​pi​ló​tái meg​dön​töt​ték az Anya​föld fe​let​ti re​pü​lé​si re​-
kor​dot, amely cso​dá​la​tos tel​je​sít​mény, ők pe​dig a nem​zet hő​sei.
Ad​dig nem tud​tam, mi tör​tént pon​to​san, míg Rasz​ko​va el nem me​sél​te. A köd​ben el​szá​mí​tot​ták ma​-
gu​kat, és ami​kor fel​o sz​lott, hir​te​len rá​esz​mél​tek, hogy az Ohotsz​ki-ten​g er fe​lett jár​nak, ahol té​len
olyan ke​mény a víz, mint a hul​lák szem​fe​hér​je, és nem ma​r adt üzem​anya​g uk az át​sze​lé​sé​hez, mert túl
ma​g as​r a száll​tak, hogy ne le​g ye​nek egész nap és egész éj​jel a köd fog​sá​g á​ban. Vissza kel​lett for​dul​-
ni​uk, és imád​koz​tak, hogy a ki​ug​r ás előtt meg​pil​lant​sa​nak va​la​mi szá​r az​föl​det.
A na​vi​g á​to​r i ülést – a gép or​r á​ban lévő üve​g es fül​két – ri​pi​tyá​r a tör​te egy üt​kö​zés, a fü​lük pat​to​g ott
a ma​g as​ság​tól, ki​fo​g yott az üzem​anyag, és egy​r e gyűlt a gé​pen az ólom​sú​lyú jég.
Rasz​ko​va be​je​lölt egy pon​tot a tér​ké​pen, és ki​ug​r ott. Pi​ló​ta​tár​sai a taj​g á​ba csa​pód​tak. A gép hasa
föl​det érés​kor szétzú​zó​dott. És vár​ták. A men​tő​csa​pat ér​ke​zé​se után sem vol​tak haj​lan​dók moz​dul​ni
egy ta​pod​tat sem. Még két na​pig őr​köd​tek a gép​nél, ami​kor Rasz​ko​va ki​tán​tor​g ott az er​dő​ből.
Tíz nap telt el. Ki​ug​r ás​kor nem volt nála sem éle​lem, sem víz, sem irány​tű. (Neki nincs va​r ázs​ere​je
– leg​alább​is olyan, mint ne​kem –, de el​g on​dol​kod​ta​tó, mi is a bo​szor​kány​ság, ha olyas​mit tett, ami​r e
em​ber nem len​ne ké​pes.)
Ám szá​mom​r a a tíz​na​pos út​nál ámu​lat​ba ej​tőbb volt két tár​sá​nak tíz​na​pos vir​r asz​tá​sa a ve​lük kis hí​-
ján le​zu​hant gép mel​lett, élel​mi​szer-tar​ta​lék nél​kül, nem tud​ván, Rasz​ko​va túl​él​te-e egy​ál​ta​lán.
Min​dig mar​do​sott a két​ség, ami​kor be​le​g on​dol​tam. Job​ban, mint ami​kor bár​me​lyik pil​la​nat​ban le​-
lő​het​tek, és job​ban, mint ami​kor az esé​lye​i​met la​tol​g at​tam, hogy oda do​bom-e le a bom​bát, aho​vá
kell.
Va​jon med​dig vár​tak vol​na a ti​ze​dik nap után? És én med​dig vár​nék a he​lyük​ben? Gya​lo​g ol​nék tíz
na​pig a va​don​ban, vagy örök álom​r a haj​ta​nám a fe​jem?
Oszi​pen​ko meg​halt. Még csak nem is egy bom​bá​zás so​r án, egy​sze​r ű​en épp egyik hely​r ől a má​sik​r a
re​pült, és a gépe fel​mond​ta a szol​g á​la​tot.
Gri​zo​du​bo​vát a há​bo​r ú alatt át​he​lyez​ték. Egyi​künk sem lát​ta vi​szont. Vé​del​mi és fel​men​tő egy​sé​g e​-
ket ve​ze​tett Le​nin​g rád kör​nyé​kén, va​ló​di bom​bá​zók​kal, nem per​me​te​ző​g é​pek​kel. Fér​fi​ak​nak pa​r an​-
csolt.
Va​jon utá​na ta​lál​koz​tak Rasz​ko​vá​val? Vagy ír​tak egy​más​nak (ha ép​pen le​he​tett)? Ért​he​tő len​ne, ha
el​vál​tak vol​na út​ja​ik, dúlt a há​bo​r ú, tő​lük pe​dig so​kat kö​ve​telt a haza.
Ám néha, sö​tét és hosszú éj​sza​ká​kon olyan ma​g á​nyos vagy, hogy azt hi​szed, min​den​ki más​hoz kö​-
ze​lebb áll va​la​ki, mint hoz​zád bár​ki, és rá​éb​r edsz: ha még most sem be​szél​nek, az azért van, mert már
mind​ket​ten a ha​lál​ba ké​szül​nek, és nem tud​nák el​vi​sel​ni a kö​ze​le​dést, majd az el​vá​lást.
Az​tán a lyu​kas te​tőt bá​mul​va azon töp​r engsz, hogy mind​az, amit te​her​ként ci​pel​tek, már fan​tom​má
vált-e. Va​la​hány​szor cso​dás vagy iszo​nya​tos do​log tör​tént ve​lük, hát​r a​san​dí​tot​tak-e vál​luk fe​lett a má​-
sik​r a – hogy az​tán rá​döb​ben​je​nek: egye​dül van​nak.


Szeb​r o​va ön​ként je​lent​ke​zett a lég​vé​del​mi​sek el​len ki​kül​dött há​r om re​pü​lő egyi​ké​be, Po​po​va má​-
so​dik​ként, és még mi​előtt rá​pil​lant​hat​nék Pet​r o​vá​r a, hogy jó​vá​hagy​ja-e (már bó​lint fe​lém), én is je​-
lent​ke​zem, mert ke​vés ba​r á​tom van. Aho​vá Po​po​va megy, oda me​g yek én is.
Os​to​ba​ság ön​ként je​lent​kez​ni a né​me​tek fegy​ve​r e ál​ta​li ha​lál​r a, de már ré​g es-rég el​dön​töt​tem.
Gyor​san ke​ze​lem a ki​o l​dó​szer​ke​ze​tet, úgy​hogy hasz​no​mat ve​szik, és egyéb​ként is min​den jobb, mint
ölbe tett kéz​zel vár​ni, és azon rá​g ód​ni, Po​po​va él-e vagy ha​lott.
Oda​kint el​szí​vom a ci​g a​r et​tát, ame​lyet Mek​lin​től nyer​tem kár​tyán, és bá​mu​lom a nap​le​men​tét. Bár​-
csak lett vol​na időm arra, amit meg kell ten​ni.
 Po​po​va leül mel​lém a ke​r í​tés​r e, és be​le​só​hajt a fű fölé szál​ló arany​r ó​zsa​szín köd​be. Meg​érin​ti a
vál​lam, mire át​nyúj​tom neki a ci​g it.
Cso​dá​la​tos pi​ló​ta – könnyed és für​g e –, de ahogy a ci​g a​r et​tát szo​r on​g at​ja, ez nem lát​szik: hir​te​len,
ha​tal​mas sluk​kok​ban szív​ja, ha​mu​hen​g ert hagy​va maga után, amely egy​ben hull a föld​r e.
Nem​so​ká​r a elő​kap a zse​bé​ből egy ke​vés​ke össze​tört, szét​o l​vadt cso​ko​lá​dét, és át​nyújt​ja ne​kem. Be​-
ka​pom, és le​nya​lom az uj​ja​mat, kis​sé el​pi​r ul​va mo​dor​ta​lan​sá​g om​tól, de ő rám ka​csint. Va​jon mi​ó ta
tar​to​g at​ta, és esze​g et​te egye​sé​vel a koc​ká​kat éj​sza​kán​ként, míg a ha​lál​r a ké​szült?
– Ne ag​g ódj, túl​éled – mond​ja.
– Én biz​to​san – fe​le​lem. – Mi​at​tad ag​g ó​dom.
So​kat​mon​dó pil​lan​tás​sal rám mo​so​lyog. Tü​dőm​be maró ér​zés ha​sít. Le​csip​pen​tem a cigi vé​g ét,
hogy a ma​r a​dé​kot el​te​hes​sem.
Vál​lat von.
– Nem ha​g yunk ne​kik nyug​tot – je​len​ti ki, csa​tot tűz le​nyírt ha​já​ba, az​tán fe​jé​be húz​za a sap​ká​ját.
(Pet​r o​va néha hát​r a​nyúl, hogy le​si​mít​sa nem lé​te​ző tin​cse​it. Po​po​va so​ha​sem tett ilyet. Va​jon mi lett
Rasz​ko​va sö​tét​bar​na, fény​lő, fel​tű​zött ha​já​val, mi​köz​ben pa​r an​cso​kat osz​to​g a​tott ne​künk, és ka​to​ná​vá
ne​velt?)
Arany​ha​ja ki​kan​di​kál a si​sak​ból, és a füle alá gön​dö​r ö​dik.
– Nem len​ne jó, ha ész​r e​ven​nék, hogy kö​ze​le​dünk. Re​mél​jük, a fá​r adt​ság​tól cé​loz​ni sem tud​nak
majd.
Mo​so​lyog​nom vagy ne​vet​nem il​le​ne, de a gé​pe​met bá​mu​lom, és úgy ér​zem, jég​csap van a ge​r in​-
cem he​lyén. Hogy mi​ben kü​lön​bö​zik ez a töb​bi be​ve​tés​től, nem tu​dom. A le​he​tet​len​nél egy csep​pet le​-
he​tet​le​nebb nem mérv​adó meg​ha​tá​r o​zás, úgy​hogy hir​te​len el​ka​pom te​kin​te​tem, és az er​dőt bá​mu​lom.
– Ne​ked hogy jött ez az egész?
Fo​g al​mam sincs, mi​ért sza​ladt ki a szá​mon a kér​dés. Múlt nél​kü​li​nek és egyen​lő​nek kell ma​r ad​-
nunk. Van​nak itt egy​ko​r i ácsok, tit​kár​nők és pa​r aszt​lá​nyok, de most mind​annyi​an pi​ló​ták va​g yunk,
nem fon​tos, ho​g yan ju​tot​tunk ide.
Po​po​va a szem​ö l​dö​két fel​von​va a le​me​nő nap​ba néz, mint​ha az fag​g at​ná, nem én. Mind​ö ssze pár
per​cünk van sö​té​te​dé​sig, ami​kor föl​sze​de​lőz​kö​dünk, és fel​szál​lunk. Vissza kéne men​nem a ba​r akk​ba
a cuc​co​mért. Rám sem pil​lant, úgy vá​la​szol:
– Re​pü​lő csa​pó​dott a házunk mel​lé, ami​kor fi​a​tal vol​tam.
Fi​a​tal, most ti​zen​ki​lenc le​het. De nem mon​dok sem​mit. Ud​va​r i​at​lan​ság len​ne fél​be​sza​kí​ta​ni. Mind​-
egy is, nem fej​ti ki bő​veb​ben. Egy mes​ter​pi​ló​ta élet​r aj​za ez, aki böl​csebb an​nál, mint​sem hogy fe​-
cseg​jen. Rám pil​lant.
– És te?
– Ó, én bo​szor​ka va​g yok – le​g yin​tek. – Ne​kem ösz​tö​nö​sen jön a re​pü​lés – te​szem hoz​zá, mire mo​-
so​lyog​va le​hup​pan a ke​r í​tés​r ől, és fe​jé​be húz​za a vé​dő​szem​üve​g et.
– Még sze​r en​cse, hogy ta​nul​ha​tó – mond​ja, és el​in​dul a gépe felé.
Va​ló​já​ban nem az. A re​pü​lő​g ép mű​kö​dé​se el​sa​já​tít​ha​tó, de a re​pü​lés ké​pes​sé​g e vagy ele​ve ben​ned
van vagy nem.
Po​po​va lé​pé​se nyo​mán por​zik a ta​laj; szür​kü​let​kor nincs ár​nyé​ka, és egy pil​la​nat​r a olyan​nak lá​tom,
ami​lyen​nek a bo​szor​ká​kat kép​zel​tem, mi​előtt tud​tam vol​na, mi​lye​nek.
Mi​után el​ment, le​te​ke​r em a ci​g a​r et​tát, és kés​pen​g ém​mel fel​ka​pa​r om a Po​po​va ál​tal le​szórt ha​mut a
föld​r ől.
A kés éles, nem is érez​ni az ej​tett vá​g ást. Ami​kor a pa​pír már kel​lő​en ned​ves, a kés he​g yé​vel össze​-
ke​ve​r em, majd vér- és ha​mu​csí​kot hú​zok vele Szeb​r o​va és Po​po​va re​pü​lő​i​nek orra alá.
 Sze​mem ég, szí​vem ka​lim​pál, si​e​tek.
Ek​kor lép​nek ki a ba​r akk​ból, én pe​dig ki​fogy​tam a ha​mu​ból és az idő​ből is, és még be kéne ro​han​-
nom a cuc​co​mért. A nyo​más​mé​r ő​nek pe​dig meg​fe​le​lő ér​té​ket kell mu​tat​nia, mi​előtt fel​szál​lunk.
Pet​r o​va, a na​vi​g á​to​r om már ügy​kö​dik, ala​po​san el​len​ő r​zi a pro​pel​lert, és vé​g ig​ta​po​g at​ja a szél​vé​-
dő​ket. Ahogy fel​ka​pasz​ko​dom a szárny​r a, vé​r es ujj​nyo​mot ha​g yok ülés​hu​za​ta há​tul​ján, ahol nem
fog​ja ész​r e​ven​ni.
A vér​má​g ia ön​ma​g unk​r a nem olyan ha​tá​sos, de akit tu​dok, meg​ó vom, bár​mi tör​tén​jék is.


Mind​annyi​an két bom​bát vi​szünk. A be​szál​lás előt​ti utol​só pil​la​nat​ban dől el, hogy Szeb​r o​va lesz az
első, én a má​so​dik, és Po​po​va bom​báz har​ma​dik​ként, mi​után már a nyo​munk​ban lesz​nek. Nem tet​-
szik, de amint a lég​el​há​r í​tás te​r ü​le​té​r e érünk, a ki​lö​vőn tar​tom a ke​zem.
A mo​tor döb​be​ne​te​sen han​g o​san bőg fel – egy​szer​r e há​r om, mi pe​dig nem me​r ünk vissza​ven​ni be​-
lő​lük, hi​szen fel​ada​tunk van; úgy​hogy nincs mit ten​ni, egy​r e kö​ze​lebb kell jut​nunk a né​me​tek​hez, hi​-
szen tud​juk, hogy szá​mí​ta​nak a jöt​tünk​r e, és vár​ják a go​lyó​zá​port.
(Hi​ány​zik a kö​tél​ze​ten át sü​ví​tő szél zú​g á​sa; min​dig is úgy érez​tem, hogy egy ba​g oly ül a vál​la​-
mon, ami meg​nyug​ta​tott, ami​kor el​kezd​tem az eresz​ke​dést.)
Az első ref​lek​tor szin​te min​dig meg​könnyeb​bü​lést hoz – vég​r e van mit csi​nál​ni a pusz​ta ret​te​g és
he​lyett. Két má​sod​perc​cel töb​bet vá​r ok, mint az ösz​tö​ne​im súg​nák, pon​to​san annyit, hogy a gép orra
fény​ár​ban ússzon, hogy kis hí​ján kö​vet​ni tud​ja​nak, az​tán fél​r e​r án​tom a gé​pet, és el​tű​nök a lá​tó​te​r ük​-
ből. Mö​g öt​tem lö​ve​dék​eső hull, aka​dály​ta​la​nul sü​vít, és sem​mit sem ta​lál el.
Nem ke​r es​g é​lem Po​po​vát. Nem biz​ton​sá​g os.
Me​r e​dek zu​ha​nás​ba kez​dek, hogy az elő​ző po​zí​ci​ó m​r a ve​tü​lő ref​lek​to​r ok ne ta​lál​ja​nak meg, és az
utol​só pil​la​nat​ban, ami​kor már a tor​kom​ban do​bog a szí​vem, és dü​bö​r ög alat​tam a mo​tor, fel​r án​tom
a gé​pet. Há​r om fény​su​g á​r on ha​sí​tok át egy​szer​r e, és a pil​la​nat tört​r é​szé​ig sza​bad​esést mu​ta​tok be, ki​-
cse​lez​ve a gra​vi​tá​ci​ó t is, ám az alat​tam va​kí​tó vil​la​ná​sok fi​g yel​mez​tet​nek, hogy bal​r a kell tar​ta​nunk,
ki a tűz​vo​nal​ból.
Tom​pa dör​g é​sek sora hal​lat​szik, és egy őrü​le​tes ro​baj: szár​nyat ér​tek. Sem​mi ko​moly, máz​li​juk
volt, de a tü​dőm úgy el​szo​r ul, hogy alig ka​pok le​ve​g őt, mi​alatt vissza​fe​lé pör​g ök. Szél​vé​dő​met be​bo​-
rí​tot​ta a jég, ahogy a tor​ko​mat is lég​zés​nél.
Hir​te​len meg​pil​lan​tom Szeb​r o​va gé​pét, fe​lénk ível, vissza​tér kö​zénk. Meg​csi​nál​ta: a dör​r e​né​sek az
ő cél​ba ta​lált bom​bái vol​tak.
Raj​tam a sor.
Pet​r o​va int, hogy tisz​ta a le​ve​g ő, mire las​sú, ha​tal​mas hur​kot írok le a le​ve​g ő​ben, jó​val a ref​lek​to​-
rok ha​tó​su​g a​r án kí​vül. Gyor​san Po​po​vá​r a san​dí​tok, aki meg​pör​dül sa​ját ten​g e​lye kö​r ül, és el​tű​nik a
sö​tét​ben. Mé​lyet lé​leg​zek or​r on át, és át​r e​pí​tem a gé​pet a vas​kert fölé. Szeb​r o​va elő​zé​ke​nyen ki​vi​lá​g í​-
tot​ta az utat (azon​nal lö​völ​dö​zés kez​dő​dött a be​csa​pó​dá​si pon​tok mel​lett), de én óva​tos akar​nék len​ni,
csak ak​kor dő​lök öt fok​kal a föld felé, ami​kor Pet​r o​va je​let ad; nem éle​sebb szög​ben, és csak ak​kor
en​g e​dem elő​r e​g ör​dül​ni a rög​zí​tet​len bom​bá​kat, ame​lyek ví​g an sü​vít​ve zúg​nak a föld felé.
Előbb föl​fe​lé, majd bal​r a hú​zok, vé​g ül el​fog​la​lom a he​lyem ol​dalt. A gép csak egyet​len pil​la​nat​r a
re​meg bele ter​hé​nek rob​ba​ná​sá​ba, a na​r ancs​sár​g a tűz​g o​lyó​ba a fe​ke​te éj​sza​ká​ban. Pet​r o​va uj​jong, én
vi​g yor​g ok, míg bí​r om a szám​ba fújó el​len​sze​let (nem so​ká​ig), vé​g ül a lö​vé​sek és a tűz maró füst​jén
át​tör​ve, be​pá​ni​kol​va igyek​szem el​fog​lal​ni má​so​dik po​zí​ci​ó ​mat.
Po​po​va gépe olyan se​bes​ség​g el zu​han le​fe​lé, hogy egy pil​la​nat​r a gör​csö​sen mar​ko​lá​szom a kor​-
mányt, mert azt hi​szem, el​ta​lál​ták. De ő így ve​zet. Hal​lom, amint mo​tor​já​nak zú​g á​sa el​nyom​ja a dal​-
lam​ta​lan szél hang​ját, mi​alatt át​ci​ká​zom a ref​lek​to​r ok előtt és kö​zött, el​te​r el​ve fi​g yel​mü​ket Po​po​vá​-
ról, és két so​r o​za​tot el​pa​za​r ol​nak, míg meg​pró​bál​nak el​ta​lál​ni. Lom​hán pö​r ög​ve zu​ha​nok, és ha​-
gyom, hogy az utol​só fél mé​te​r en is​mét fel​r ánt​son a szél az ív te​te​jé​r e.
Ám oda​ér​ve min​den fény va​kít, és der​mesz​tő pá​nik lesz úrrá raj​tam, mert rá​döb​be​nek, hogy kö​r ül​-
zár​tak, és a kö​vet​ke​ző sor​tűz már el​ta​lál​na.
Igyek​szem ma​g a​sabb​r a száll​ni – pe​dig tu​dom, hogy késő –, és meg​for​dul a fe​jem​ben, ho​g yan le​-
het​ne úgy be​csa​pód​ni or​r al a föld​be, hogy Pet​r o​va és én rög​tön ször​nyet hal​junk. Mert meg kell hal​-
nunk, a né​me​tek fog​sá​g á​ba nem ke​r ül​he​tünk, és nem hagy​ha​tom, hogy szen​ved​jen.
Igen, az iga​zi ha​lál a le​lö​ve​tés. A né​me​tek iga​zán meg​te​het​nék ne​künk. És nem agyal​ná​nak azon,
hová tűnt Po​po​va.
In​kább ez, mint tíz nap a va​don​ban. In​kább ez, mint vár​ni az Ohotsz​ki-ten​g er part​ján.
Ki​pré​s​elek min​den le​ve​g őt a tü​dőm​ből (vér-hamu-le​ve​g ő, és köz​ben át​su​han az agya​mon egy re​-
mény​te​len hely képe, vér-hamu-le​ve​g ő), az​tán egye​ne​sen a ci​ká​zó fé​nyek kö​zép​pont​já​ba irá​nyí​tom a
gé​pet.
Úgy fo​g ok meg​hal​ni, mint Rasz​ko​va – du​g ó​hú​zó​csa​var, az​tán az éj​sza​ka –, de nem ezen a be​ve​té​-
sen. Ezen a be​ve​té​sen nem lesz lö​ve​dék​eső, mi​vel Po​po​va gépe egye​ne​sen az enyém elé vág.
A né​me​tek csak két gé​pünk​r ől tud​tak, és – a za​var​kel​tés​nek hála – fo​g al​muk sincs, a him​bá​ló​zó ref​-
lek​to​r ok va​jon ket​tőt lát​tat​nak-e ve​lük vagy sem, és ab​ban a né​hány má​sod​perc​ben, amíg ref​lek​to​r a​ik
moz​du​lat​la​nok, és pró​bál​ják el​dön​te​ni, ho​g yan to​vább, éles ka​nyar​r al, resz​ke​tő kéz​zel le​fe​lé irá​nyí​-
tom a gé​pem, vissza az éj​sza​ká​ba, a tá​bor​hely felé.
Utol​só​ként érünk vissza. A gép​ből ki​tá​mo​lyog​va alig ál​lok a lá​ba​mon, ki​szállt be​lő​lem a vér.
Bersansz​ka​ja siet elénk. Ami​kor bó​lint, össze​sze​dem ma​g am, föl​egye​ne​se​dem, és bó​lin​tok én is.
Po​po​va gé​pé​nek tá​masz​kod​va áll​do​g ál, né​hány tíz cen​ti​mé​ter​r e vé​r em és ha​mu​ja je​lé​től – ami​r ől
so​sem sze​r ez majd tu​do​mást. Az egyik szár​nyát há​r om go​lyó ütöt​te át, a lyu​kak olya​nok, akár a szep​-
lők va​la​ki​nek az orra he​g yén. De meg​van, túl​él​te.
Cso​ko​lá​dét maj​szol​va rám vi​g yo​r og:
– Mi tar​tott ilyen so​ká​ig?


In​nen​től fog​va vért és ha​mut ke​nek min​den be​ve​tés​r e in​du​ló gép​r e.
Egy​szer, a re​pü​lők közt szla​lo​moz​va, ész​r e​ve​szem, hogy Bersansz​ka​ja hát​r a​tett kéz​zel fi​g yel. Nem
kér​de​zi, mit csi​ná​lok. Nem is mon​dom. De mind​egy is. Már át​ad​tam, nem tu​dom vissza​ven​ni.
Az én gé​pe​men is van jel a le​zu​ha​ná​som éj​je​lén, de amúgy sem hit​tem, hogy so​ká​ig vé​de​ne. Ezek
vé​g es dol​g ok, adott​sá​g a​ink szük​ség​kép​pen el​adat​nak.
Ha​ma​r o​san Po​po​va is​mét be​ve​tés​r e in​dul, és né​met tü​zek közé szo​r ul. A bá​zis​r a vissza​tér​ve több
mint negy​ven go​lyó​nyo​mot ta​lál​nak a gé​pén. Vé​dő​si​sak​ját is át​ütik a lö​ve​dé​kek.
Sen​ki sem érti majd, ho​g yan él​het​te túl, sen​ki sem tud​ja el​kép​zel​ni, mi óvta meg.


Kő​sze​ghy Anna for​dí​tá​sa

 Alyssa Wong
SORVADÓ ANYÁNAK ÉHEZŐ LEÁNYA
Alys​sa Wong (WWW.CRASH​WONG.NET) Ne​bu​la-, Shir​ley Jack​son- és World Fan​tasy-dí​jas szer​-
ző, cá​pa​r a​jon​g ó, a Cla​r i​o n Wri​ters’ Work​shop vég​ző​se. A mun​kái töb​bek kö​zött a The Ma​ga​zi​ne of
Fan​tasy & Sci​en​ce Fic​ti​on, Strange Ho​ri​zons, Tor.com, Unc​anny Ma​ga​zi​ne, Light​speed Ma​ga​zi​ne,
Night​ma​re Ma​ga​zi​ne és a Black Sta​tic lap​ja​in je​len​tek meg. Az Észak-Ka​r o​li​nai Ál​la​mi Egye​tem Mű​-
vé​sze​ti Ka​r án ta​nul, emel​lett az Al​te​r ed Flu​id man​hat​ta​ni író​kör tag​ja. Twit​te​r en @crash​wong né​ven
el​ér​he​tő.


Mi​köz​ben a va​cso​r a​part​ne​r em – Har​vey? Har​vard? – az alma ma​te​r é​vel és a man​hat​ta​ni te​tő​té​r i la​-
ká​sá​val di​csek​szik, én a túl​ára​zott ká​posz​tát maj​szo​lom, és a feje fe​lett ka​var​g ó, ron​da gon​do​la​ta​it
né​zem. Akár​mennyi​r e jó​ké​pű, ne​he​zem​r e esik oda​fi​g yel​ni rá így, hogy a gyom​r om ko​r og, és az
egész tes​tem​ben vib​r ál a fe​szült​ség. Nem tű​nik sok​kal idő​sebb​nek ná​lam, de tüs​kés, fé​r eg​lá​bacs​kák​tól
hem​zse​g ő gon​do​la​tai kö​zött ned​ve​sen csil​log​nak a régi sé​r el​mek, és az egész va​la​mi ön​telt, bo​r os​-
tyán​li​g ás bűzt áraszt.
– Az én la​ká​som​ból a leg​jobb a ki​lá​tás az egész vá​r os​r a! – je​len​ti ki, hosszú gon​do​la​tai el​csúsz​nak
egy​má​son, akár a sö​tét, ag​r esszív kí​g yók. Egyen​ként olyan vas​ta​g ok, mint a Ro​lex​szel dí​szí​tett csuk​-
ló​ja. – Nem​r ég épít​tet​tem be egy pezs​g ő​ká​dat a nyu​g a​ti fal​hoz, úgy​hogy a nap​nyug​tát néz​ve la​zít​ha​-
tok, mi​után vissza​ér​tem az edző​te​r em​ből.
Bic​cen​tek. Csak fél fül​lel fi​g ye​lek a szá​já​ból per​g ő sza​vak​r a. Sok​kal job​ban ér​de​kel az, ami a feje
fö​lött te​ker​g ő​ző hül​lők fo​g ai kö​zül szisszen ki.
Tö​ké​le​te​sek a mel​lei, te​nyér​be il​lők, szo​ron​gat​ni va​lók. Imá​dom a fe​szes mel​lecs​ké​ket.
Úgy meg​ba​szom, hogy azt se tud​ja majd, mer​re van elő​re.
Gusz​tus​ta​lan.
– Ez cso​dá​la​tos – mon​dom, és pezs​g őt kor​tyol​va, le​eresz​tett mű​szem​pil​lá​i​mon át le​sek rá. Re​mé​-
lem, az iPho​ne-om csök​ken​tett fény​ere​jű ki​jel​ző​je nem lát​szik át alul az ab​r o​szon. Ez a pa​sas po​ko​li​-
an unal​mas – már fel is lép​tem megint a Tin​d​er​r e, és a jövő heti le​het​sé​g es va​cso​r a​part​ne​r e​ket vá​lo​-
ga​tom.
Annyi​ra rám cup​pant, kö​nyö​rög​ni fog, hogy csi​nál​jam meg, még ma este.
Alig vá​rom, hogy fel​vag​dal​jam.
A sze​mem meg​le​pet​ten fel​vil​lan.
– Tes​sék? – kér​de​zem.
Har​vey pis​log.
– Csak annyit mond​tam, hogy Ar​g en​tí​na szép or​szág.
Szép kis csaj. Re​me​kül fog ki​néz​ni a pad​lón szét​pa​kol​va.
– Per​sze – fe​le​lem. – Ez igaz. – A vér olyan erő​vel lük​tet a fe​jem​ben, hogy va​ló​szí​nű​leg úgy né​zek
ki, mint​ha he​ve​sen el​pi​r ul​tam vol​na.
Úgy fel​iz​ga​tott, hogy már fé​lig áll is a zász​ló.
Ne​ked és ne​kem is, gon​do​lom. Ki​kap​cso​lom a te​le​fo​no​mat, és a leg​szebb mo​so​lyo​mat vil​lan​tom rá.
A pin​cér újabb üveg pezs​g ő​vel lép az asz​ta​lunk​hoz, és egy fa​lap​r a ége​tett desszert​me​nü​vel, de egy
in​tés​sel el​uta​sí​tom.
– Cso​dá​la​tos volt a va​cso​r a – sut​to​g om Har​vey​nak, az​tán oda​ha​jo​lok, és ar​con csó​ko​lom –, de
más​fé​le desszert​r e vá​g yom.
Ahhh, sus​to​r og​nak vál​la kö​r ül lá​g yan hul​lám​zó, rus​nya gon​do​la​tai. Ha​za​vi​szem, és fel​vá​gom te​tő​től
tal​pig, mint egy ki​ba​szott kré​mes gyü​mölcs​tor​tát.
A ma​g am ré​szé​r ől ugyan ál​ta​lá​ban nem így szok​tam enni a gyü​mölcs​tor​tát, de ki va​g yok én, hogy
ítél​kez​zem? Vé​g ül is én uta​sí​tot​tam vissza a desszer​tet.
Ki​fi​ze​ti a szám​lát, köz​ben nem bír​ja ab​ba​hagy​ni a vi​g yor​g ást. Csúf gon​do​la​tai a füle mö​g ött
ugyan​úgy kép​te​le​nek be​szün​tet​ni a szi​sze​g ést, ka​ca​r á​szást.
– Mi​nek örülsz ennyi​r e? – kér​de​zem meg​ját​szott tar​tóz​ko​dás​sal.
– Csak iz​g a​tott va​g yok, hogy az es​tét ve​led tölt​he​tem – fe​le​li.


A fasz​fej​nek sa​ját par​ko​ló​ja van! És nem jár​na ám ta​xi​val: a Tes​lát hoz​ta. A bőr​ülés va​jas-édes il​la​-
tot áraszt, de ami​kor be​csussza​nok és el​he​lyez​ke​dek, a gon​do​la​ta​i​nak bűze meg​ke​se​r í​ti a le​ve​g őt. Be​-
le​szé​dü​lök, csak​nem do​r om​bol​ni tá​mad ked​vem. Úton az ele​g áns ne​g yed​be​li csi​csás te​tő​té​r i la​kás
felé meg​ké​r em, hogy a Qu​e​ens​bo​r o-híd mel​lett áll​jon meg egy perc​r e.
Bosszú​ság vil​lan át az ar​cán, de be​ka​nya​r o​dik a Tes​lá​val egy mel​lék​ut​cá​ba. Ki​lö​köm ma​g am a jár​-
dá​r a, tíz​cen​tis ci​pő​sar​ka​kon egyen​sú​lyo​zok a szét​ha​ji​g ált, üres kon​zerv​do​bo​zok és ci​g a​r et​ta​csik​kek
kö​zött, ká​posz​tá​ból és pezs​g ő​ből ke​vert há​nya​dék​nyo​mot ha​g yok a la​kó​ház ol​da​lá​nak ta​szí​tott sze​-
me​tes​kon​té​ne​r ig.
– Jól vagy? – szól utá​nam Har​vey.
– Min​den rend​ben – mo​tyo​g om el​mo​só​dot​tan. A fe​jem fe​lett egyet​len kí​ván​csi ab​lak sem nyí​lik ki.
Har​vey lép​tei vissz​han​g oz​nak a si​ká​tor​ban. Ki​szállt a ko​csi​ból: most úgy jön fe​lém, mint​ha egy ál​-
lat vol​nék, amit óva​to​san kell meg​kö​ze​lí​te​ni.
Ta​lán most kel​le​ne meg​ten​nem.
Igen! Most, most, amíg a ri​banc más​sal van el​fog​lal​va.
De mi lesz a mód​szer​rel? Így nem lát​ha​tom a szer​ve​it csi​no​san ki​rak​va min​den​ho​va...
Rá​ve​tem ma​g am, éles kör​me​im a hú​sá​ba váj​nak, erő​sen az aj​ká​ba ha​r a​pok. Ki​ál​ta​ni pró​bál, de el​-
nye​lem a han​g ot, és a szá​já​ba lö​köm a nyel​ve​met. Amit ke​r e​sek, ott van, rög​tön a fog​so​r a mö​g ött: a
rus​nya gon​do​la​tok nyál​kás-nyú​lós kö​te​g e, mint a főtt inak. Üvöl​te​nek, küz​de​nek, de én át​szí​vom és a
tor​kom​ba eről​te​tem őket, mi​köz​ben Har​vey bor​zong, és halk, nyá​vo​g ás​sze​r ű orr​han​g o​kat hal​lat.
Rom​lott​nak, mocs​kos​nak ér​zem ma​g am, el​tel​tem a va​la​ha kós​tolt leg​ke​g yet​le​nebb ál​mok​kal. Alig
ér​zem Har​vey erőt​len ver​g ő​dé​sét – most, hogy a leg​sö​té​tebb ré​szét a szá​ján át ki​szí​vom be​lő​le, nem
el​len​fél a szá​mom​r a.
Soha nem olyan erő​sek, mint hi​szik ma​g uk​r ól.
Mire vég​r e el​er​nyed, és az utol​só gon​do​la​ta is le​csú​szik a tor​ko​mon, a tes​tem már vál​to​zás​nak is
in​dul. A vég​tag​ja​im meg​nyúl​nak, meg​vas​tag​sza​nak, a ru​hám pat​ta​ná​sig fe​szül tá​g u​ló bor​dá​i​mon. Si​-
et​nem kell. Gya​kor​lott könnyed​ség​g el vet​kő​zöm, bár edző​te​r em​ben ala​kí​tott iz​mok​tól duz​za​dó fel​ső​-
tes​tem​r ől kis​sé ne​héz le​fej​te​ni a ru​hám fel​ső ré​szét.
Az sem te​lik több idő​be, hogy Har​vey-t ki​fejt​sem a sa​ját ru​há​i​ból. A ke​zem re​meg, de erős: mire
vé​g ig​g om​bo​lom az in​g ét ma​g a​mon, és el​iga​zí​tom az öl​tönyt, nyi​kor​g ó áll​kap​csom is fel​vet​te az ő
alak​ját, az ujj​le​nyo​ma​ta​im pe​dig tel​je​sen át​ala​kul​tak. Har​vey sok​kal na​g yobb ná​lam – a nö​ve​ke​dés
eny​hí​ti for​r on​g ó, rus​nya gon​do​la​tok​kal te​le​tö​mött gyom​r om fe​szü​lé​sét. Sa​ját le​ve​tett ru​há​i​mat a tás​-
kám​ba tö​möm – a ci​pőm sar​ka csat​tan az al​ján he​ve​r ő üres üve​g en –, és im​már szé​les vál​lam​r a iga​zí​-
tom a pánt​ját.
Le​tér​de​lek, hogy el​len​ő riz​zem Har​vey pul​zu​sát – las​sú, de egyen​le​tes –, mi​előtt a kon​té​ner elé gu​-
rí​tom, és be​ta​ka​r om né​hány sze​me​tes​zsák​kal. Ta​lán ma​g á​hoz tér, ta​lán nem. Nem az én dol​g om,
amennyi​ben nem a kö​vet​ke​ző tíz má​sod​perc​ben éb​r ed, hogy lás​sa, amint a dop​pelgän​ge​re ki​sé​tál a si​-
ká​tor​ból az ő ru​há​já​ban, a tár​cá​ját meg a Tes​la kul​csa​it ta​po​g at​va.
A ko​csi kö​r ül egy ré​szeg fő​is​ko​lás ban​da tát​ja a szá​ját. Gő​g ös pil​lan​tást ve​tek rá​juk – ó, hogy
mennyi​vel job​ban vi​se​lem ezt a tes​tet, mint ő tet​te! –, és már​is szét​r eb​ben​nek.
Meg​le​het, hogy nincs jo​g o​sít​vá​nyom, Har​vey tes​te azon​ban em​lék​szik rá, ho​g yan kell ve​zet​ni.


A Tes​la gyö​nyö​r ű​en du​r u​zsol alat​tam, de egy bed​for​di ga​r ázs​ban le​te​szem, és a leg​fel​ső alat​ti szint
vi​szony​la​g os ma​g á​nyá​ban, egy osz​lop mögé cen​tiz​ve le​vet​kő​zöm. A kul​cso​kat Har​vey szé​pen össze​-
haj​to​g a​tott ru​há​i​r a te​szem, a ve​ze​tő​ülés​r e, be​csu​kom a ko​csi aj​ta​ját, majd elő​sze​dem a tás​kám​ból az
üve​g et, és ami​lyen csen​de​sen csak bí​r ok, be​le​há​nyok. Sö​tét, sűrű, nyú​lós fo​lya​dék loccsan az üveg​be,
Har​vey sza​va​it szi​sze​g i, vi​cso​r og​ja. A tes​tem resz​ket, a vég​tag​ja​im össze​hú​zód​nak, a ge​r in​cem új​r a​-
for​mál​ja íve​it, ahogy meg​sza​ba​du​lok tőle.
Még né​hány perc​be be​le​te​lik, mire meg​kö​ze​lí​tő​leg vissza​nye​r em a sa​ját ala​ko​mat, leg​alább annyi​-
ra, hogy vissza​ve​g yem a ru​há​mat és a ci​pő​met, el​r ak​jam az üve​g et, és az uj​ja​im​mal ki​fé​sül​jem kó​cos
ha​ja​mat. A par​ko​ló​ház őre bic​cent fe​lém, ami​kor ki​me​g yek: a te​kin​te​te ér​dek​lő​dés nél​kül sik​lik vé​g ig
raj​tam, a gon​do​la​tai szür​ke, alak​ta​lan mor​mo​lás​ba foly​nak össze.
Az L-vo​na​lon ha​za​uta​zom Bush​wick​ba. A la​kás​ba lép​ve Ai​kót a kony​há​ban ta​lá​lom, mo​csi​tész​tát
so​dor a pul​ton.
– Itt vagy – jegy​zem meg hü​lyén. Még min​dig kö​dös az agyam Har​vey alak​já​nak le​ve​té​se után, né​-
hány gon​do​la​ta to​vább​r a is ben​nem te​ker​g ő​zik, kel​le​met​le​nül fel​for​r ó​sít​ja a vé​r e​met.
– Hát hogy​ne. Te hív​tál. – Nem vet​te le a ven​dég​lá​tós egyen​r u​há​ját, rö​vid, csil​lo​g ó haja ke​r et​be
fog​lal​ja az ar​cát a kony​hai lám​pa fé​nyé​ben. Egyet​len sö​tét gon​do​lat sem vet ár​nyé​kot a tűz​hely​r e mö​-
göt​te. – Megint el​fe​lej​tet​ted?
– Nem – ha​zu​dom, és le​r ú​g om a ci​pő​met a kü​szö​bön. – Ilyes​mi soha, sem​mi kö​r ül​mé​nyek kö​zött
nem tör​tén​het meg. Rég​ó ta vársz?
– Egy órá​ja. Sem​mi kü​lö​nös. Az őr be​en​g e​dett, és még meg​van a tar​ta​lék kul​csod. – Futó mo​so​lya
gyors, erő​tel​jes kéz​moz​du​la​ta​it meg​ha​zud​to​ló​an gyen​g éd. Fel​tűrt ru​ha​uj​ja lisz​tes, és et​től a szí​ve​men
egé​szen más​fé​le re​me​g és lesz úrrá, mint va​dá​szat köz​ben. – Gon​do​lom, a ran​de​vúd elég​g é sza​r ul si​-
ke​r ült. Ha jól megy, va​ló​szí​nű​leg haza se jössz.
– Így is mond​hat​juk. – Be​nyú​lok a tás​kám​ba, és a vi​csor​g ó üve​g et a hű​tő​be ra​kom, ahol össze​csör​-
ren a töb​bi, egész​ség​vé​dő ital​ként fel​cím​ké​zett, rossz​in​du​la​tú ma​r a​dék​kal.
Aiko jobb​r a bil​len​ti a fe​jét.
– Hoz​tam ne​ked pár pék​sü​tit a mai ren​dez​vény​r ől. Ott van​nak a pul​ton, a pa​pír​zacs​kó​ban.
– An​g yal vagy.
Ela​r a​szo​lok mel​let​te, hogy ne is ér​jek hoz​zá. Aiko azt gon​dol​ja, az érin​tés​sel van​nak gond​ja​im, de
va​ló​já​ban ő az, aki úgy il​la​to​zik, mint min​den föl​di jó egy​ben – szi​lárd, is​me​r ős, egy​szer​r e könnyű
és ne​héz, és ez elég, hogy bár​kit az őrü​let​be ker​g es​sen.
– Leg​alább a ta​xi​dat fi​zet​het​te vol​na ha​zá​ig – jegy​zi meg Aiko, és a vö​r ös​bab-pé​pes tá​lért nyúl. Én
a pa​pír​zacs​kó​val zör​g ök, úgy te​szek, mint​ha ki​vá​lasz​ta​nék be​lő​le egy pék​sü​te​ményt. – Es​kü​szöm, te
von​zod a ré​mes part​ne​r e​ket.
Eb​ben nem is té​ved: na​g yon gon​do​san meg​vá​lo​g a​tom, ki​vel kez​dek. Vé​g ül is így ju​tok táp​lá​lék​hoz.
De ed​dig még egyi​kük sem volt olyan íz​le​tes, olyan ré​me​sen el​faj​zott, mint Har​vey. Még egyi​kük
sem volt gyil​kos.
Ha​za​vi​szem, és fel​vá​gom te​tő​től tal​pig.
– Ta​lán én va​g yok a fura – ve​tem fel.
– Te alig​ha​nem túl​sá​g o​san nor​má​lis vagy. Csak a rosszul szo​ci​a​li​zált, ré​mes ala​kok hasz​nál​ják a
Tin​dert.
– Na​hát, kö​szi – nya​fo​g ok.
Aiko el​vi​g yo​r o​dik, és fe​lém pöc​köl egy kis vö​r ös​bab-pé​pet. A ka​r o​mon lan​dol, le​nya​lom.
– Tu​dod, mire gon​do​lok. Gye​r e el ve​lem egy​szer a temp​lom​ba kö​r ül​néz​ni, jó? Ren​g e​teg ked​ves
srác jár oda.
– Le​han​g o​ló eb​ben a vá​r os​ban a hús​pi​ac – mor​g ok, és egy uj​jal be​hí​vom a Tin​dert. – Ki​ha​g yom.
 – Ugyan már, Jen, rakd azt le! – Aiko té​to​vá​zik. – Anyu​kád te​le​fo​nált, amíg nem vol​tál itt. Azt sze​-
ret​né, hogy köl​tözz vissza Flushing​be.
Rö​vid, uga​tó rö​hö​g és​sel fo​g a​dom a hírt, a jó han​g u​la​tom azon​nal el​tű​nik.
– Mi új​ság van még?
– Idő​sö​dik – mond​ja Aiko. – És ma​g á​nyos.
– Azt le​fo​g a​dom. Nagy​já​ból min​den mah​jong​part​ne​r e meg​halt már.
El tu​dom kép​zel​ni anyá​mat Flushing​ben, a lap​top​ja fölé gör​nyed​ve, az ab​la​ko​kon gon​do​san be​hú​-
zott, vi​r ág​min​tás füg​g ö​nyök tart​ják kí​vül a vi​lá​g ot. Anyám ott​ho​ná​ban a fa​lak​ból árad a szi​sze​g és –
min​den tele van a sze​r e​tői üveg​be zárt, csúf ma​r ad​vá​nya​i​val.
Aiko só​hajt​va mel​lém lép a pult​nál, és a ka​r om​ba dől. Most az egy​szer nem lé​pek odébb. Min​den
iz​mom saj​g ón meg​fe​szül, fé​lek, hogy mind​járt láng​r a ka​pok, de nem aka​r om, hogy el​men​jen.
– Be​le​hal​nál, ha ked​ves len​nél vele?
A pa​pám​r a gon​do​lok, aki öt​éves ko​r om​ban köd​dé vált – ami meg​ma​r adt be​lő​le, az anyám gyom​r á​-
ban gyűlt össze.
– Azt mon​dod, men​jek vissza?
Egy da​r a​big hall​g at.
– Nem – fe​le​li vé​g ül. – Az a hely nem tesz jót ne​ked. Az a ház sen​ki​nek nem tesz jót.
Alig né​hány cen​ti​r e tő​lünk, a hű​tő​ben se​r eg​nyi üveg so​r a​ko​zik, tele sűrű, hal​kan mo​tyo​g ó fe​ke​te
fo​lya​dék​kal. Aiko nem hall​ja, de min​den loccsa​nás egy újabb halk, un​dok szissze​nés.
mit kép​zel ma​gá​ról a ki​ba​szott kur​va
el kel​lett vol​na kap​nom, amíg volt esé​lyem
Még min​dig ér​zem a nyel​ve​men Har​veyt, a go​nosz​sá​g át, a rom​lott örö​mét. Így is túl sok min​den
van ben​nem anyám​ból.
– Örü​lök, hogy egyet​ér​tünk.


A kö​vet​ke​ző né​hány hét​ben te​le​za​bá​lom ma​g am a St. Marks hipsz​ter bár​ja​it lá​to​g a​tó dok​to​r an​du​-
szok​kal és szok​nya​pe​cé​r ek​kel, de Har​vey után sem​mi​nek sem ér​zem az ízét. Híg esszen​ci​á​juk, amit
alig né​hány til​ta​ko​zó nyüssze​nés árán fa​csa​r ok ki be​lő​lük, fél fo​g am​r a sem elég. Néha túl so​kat ve​-
szek el be​lő​le, szá​r az​r a, üres​r e szí​vom őket, és ami​kor el​fogy​nak, úgy rá​zom le a for​má​ju​kat, mint
az eső​vi​zet.
Ami​kor Aiko meg​jegy​zést tesz rá, hogy nyú​zott​nak tű​nök, azt mon​dom neki, hogy bu​liz​ni jár​tam.
Erre azt fe​le​li, ne igyak annyit. Az arca sima, de a gon​do​la​ta​it ag​g o​da​lom fel​hő​zi. Egy​r e gyak​r ab​ban
jár át, még va​cso​r át is főz, és a je​len​lé​te se​g ít vissza​ta​lál​nom a föld​r e, ugyan​ak​kor meg is té​bo​lyít.
– Ag​g ó​dom mi​at​tad – mond​ja. A föl​dön fek​szem, oda se fi​g yel​ve la​poz​g a​tom az on​li​ne társ​ke​r e​ső​-
ket. Az üres​sé​g et ke​r e​sem, a rot​ha​dást, ami Har​vey-t olyan kí​vá​na​tos​sá tet​te. Aiko anyám lo mein re​-
cept​jét ké​szí​ti, és az ola​jos szag​tól visz​ke​teg​sé​g et ka​pok. – Na​g yon so​kat fogy​tál, és a hű​tőd​ben sincs
sem​mi, csak egy ra​kat üres lek​vá​r os​üveg.
Nem áru​lom el neki, hogy Har​vey üve​g e az ágyam alatt pi​hen, hogy min​den este a ma​r ad​vá​nya​it
nya​lo​g a​tom, amíg újra el nem érem azt az eu​fó​r i​át. Nem áru​lom el neki, mi​lyen gyak​r an ál​mo​dom
anyám ott​ho​ná​r ól, a pol​co​kon so​r a​ko​zó üve​g ek​r ől, ame​lye​ket soha nem fog​hat​tam meg.
– Tény​leg nem gond, hogy ilyen so​kat vagy tá​vol a ven​dég​lá​tós cé​g ed​től? – kér​de​zem in​kább. – Az
idő pénz, és Jimmy nyű​g ös lesz, ha egye​dül kell min​den desszer​tet meg​csi​nál​nia.
Aiko elém tesz egy tál lo meint, és mel​lém ku​po​r o​dik.
– Se​hol sem va​g yok szí​ve​seb​ben, mint itt – fe​le​li, és va​la​mi ve​sze​del​mes, ra​g yo​g ó, édes ér​zés ter​-
jed szét a mell​ka​som​ban.
Az éh​ség azon​ban nap​r ól nap​r a erő​sö​dik, ha​ma​r o​san el​jön az idő, ami​kor már nem bí​zom ma​g am​-
ban, ha a kö​ze​lem​ben van. Re​tesszel zá​r om az aj​tót, és ami​kor be​csen​g et, hogy lás​sa, mi van ve​lem,
nem eresz​tem be. A te​le​fo​nom tű​zi​já​ték​ként vil​log az üze​ne​tek​től, én pe​dig össze​ku​co​r o​dom egy ta​-
ka​r ó alatt, az ajtó bel​ső ol​da​lán, az ar​co​mat a fá​nak nyom​va. Rán​g a​tóz​nak az uj​ja​im.
– Jen, kér​lek! Nem ér​te​lek! – hal​lom a túl​o l​dal​r ól. – Va​la​mi rosszat tet​tem?
Alig vá​rom, hogy fel​vag​dal​jam, fut át az agya​mon, és et​től még job​ban gyű​lö​löm ma​g am.
Mire Aiko el​megy – a lép​tei vissz​hang​za​nak a fo​lyo​són –, már mély ár​ko​kat váj​tam fog​g al-kö​-
röm​mel az ajtó fes​té​sé​be. A szám el​telt bó​dí​tó il​la​tá​val.


Anyám la​ká​sa Flushing​ben ugyan​úgy szag​lik. So​sem adott a tisz​ta​ság​r a, és a sza​na​szét he​ve​r ő sze​-
mét​ből csak több lett, mi​ó ta vég​leg el​köl​töz​tem. Új​ság​pa​pír​ku​pa​cok, régi étel​kon​zer​vek, ki​tö​mött já​-
té​kok akaszt​ják el a be​fe​lé nyí​ló aj​tót, a bűz​től kö​hög​nöm kell. Az össze​hor​dott dol​g ok hal​ma a vál​la​-
mig ér, né​hol még ma​g a​sabb​r a is, és ahogy az ös​vényt ke​r e​sem, a gyer​mek​ko​r o​mat szí​ne​ző han​g ok
egy​r e han​g o​sab​bá vál​nak. A sze​mét​he​g ye​ken is át​szű​r ő​dik egy taj​va​ni szap​pan​o pe​r a ál​lan​dó vinnyo​-
gá​sa, és az is​me​r ős han​g ok ke​g yet​len ka​ko​fó​ni​á​ja.
Ha még egy​szer hoz​zám érsz, es​kü​szöm, meg​öl​lek.
Hány​szor mond​tam, hogy ne így mosd a ru​há​kat, nyisd ki a szád...
Re​mé​lem, a ron​da fer​de​sze​mű lá​nya nincs itt​hon ma este...
Az össze​hor​dott hul​la​dék alatt a fa​lat pol​cok bo​r ít​ják, a pol​co​kon pe​dig ott so​r a​koz​nak anya sze​r e​-
tő​i​nek ma​r ad​vá​nyai. Úgy őrzi őket, mint vissza​ta​szí​tó, ét​vágy​g er​jesz​tő tró​fe​á​kat, gyo​mor​sav​ban pá​-
colt, epé​ben sa​va​nyí​tott vá​g ya​kat. Ha akar​nám, ta​lán a ne​vü​kön is szó​lít​hat​nám őket: kis​ko​r om​ban le
szok​tam he​ver​ni a ka​na​pé​r a, és néz​tem, ahogy a pa​pám szel​le​me át-át​vil​lan az üve​g en.
Anya a kony​há​ban ku​co​r og, a lap​top kép​er​nyő​je be​te​g es kék fényt vet az ar​cá​r a. A gon​do​la​tai néma
ta​ka​r ó​ként fe​dik be.
– Csi​nál​tam egy kis niu ro mi​ent – mond​ja. – A tűz​he​lyen van. A papád​dal.
Meg​for​dul a gyom​r om, de nem tu​dom meg​ál​la​pí​ta​ni, hogy az un​dor vagy az éh​ség te​szi.
– Kö​szö​nöm, anya – fe​le​lem.
Ke​r e​sek egy csak​nem tisz​ta tá​lat, és ki​mo​som, az​tán jó​ko​r a adag vas​tag tész​tát la​pá​to​lok bele. A
szósz hal​vá​nyan em​lé​kez​tet a Hong​tas​han do​hány il​la​tá​r a. Szin​te gyor​sab​ban tö​möm ma​g am​ba, mint
ahogy le tu​dom nyel​ni, és köz​ben a sa​ját gye​r ek​ko​r om em​lé​ke​it lá​tom – más sze​mé​vel. Egy kis​lányt
hin​táz​tat a park​ban. Ne​vet, ami​kor a lány meg​ker​g e​ti a ga​lam​bo​kat az ut​cán. A má​so​dik ütés​r e eme​li a
ke​zét, ami​kor az any​ja ránk veti ma​g át, és vi​cso​r og...
– Hogy íz​lik? – kér​de​zi anya.
Po​csék. – Ki​vá​ló – fe​le​lem. Meg​nyug​tat​ja a gyom​r o​mat, egy idő​r e leg​alább. De a pa​pám nem Har​-
vey volt, és már​is ér​zem, hogy az éh​ség vissza​me​r ész​ke​dik, vár​va a tö​ké​le​tes pil​la​na​tot, ami​kor le​-
csap​hat.
– Meg​et​tél va​la​mit, amit nem kel​lett vol​na, igaz, drá​g ám? – Anya most elő​ször néz rám, ami​ó ta be​-
lép​tem. Majd​nem olyan fá​r adt​nak tű​nik, mint ahogy én ér​zem ma​g am. – Mi​ért nem okulsz ab​ból, amit
mon​dok? Fi​g yel​mez​tet​te​lek, hogy ma​r adj a kis​stí​lű bű​nö​zők​nél. Fi​g yel​mez​tet​te​lek, hogy ma​r adj lát​-
ha​tat​lan.
Arra is meg​pró​bált meg​ta​ní​ta​ni, ho​g yan tűn​jek el ön​ma​g am​ban, mint ő a la​ká​sá​ban.
– Tu​dom, el​r on​tot​tam – val​lom be. – Már sem​mi sem íz​lik, és ál​lan​dó​an éhes va​g yok. De nem tu​-
dom, mi​té​vő le​g yek.
 Anya só​hajt.
– Ha be​le​kós​tol​tál egy gyil​kos​ba, nincs vissza​út. Éle​ted vé​g é​ig kí​ván​ni fo​g od azt a tö​mény ízt. És a
hoz​zánk ha​son​lók​nak sok idő​be te​lik meg​hal​ni, drá​g ám.
Ek​kor jut eszem​be, hogy vol​ta​kép​pen nem is tu​dom, hány éves az anyám. A gon​do​la​tai vé​nek és
gö​csör​tö​sek, más em​be​r ek ta​pasz​ta​la​ta​i​nak ma​r ad​vá​nya​i​ból van​nak össze​ö lt​ve. Mi​ó ta küzd ez​zel az
ál​la​pot​tal, ezek​kel a le​hen​g er​lő, mar​do​só vá​g yak​kal?
– Köl​tözz vissza – mond​ja. – Itt na​g yon sok a bűn​ban​da. Az ut​cá​kon fo​lyik a vér. Szin​te a lá​ba​dat se
kell ki​ten​ned, elég, ha ki​nyitsz egy ab​la​kot, és ér​zed az er​je​dő sza​g át. A go​nosz​ság, a ké​sek, a go​-
lyók...
A kép​től, amit elém fest, meg​bor​zon​g ok, össze​fut a szám​ban a nyál.
– Nem hagy​ha​tok ott egy​sze​r ű​en min​dent, anya – fe​le​lem. – Sa​ját éle​tem van.
És nem bír​nék eb​ben a la​kás​ban élni, nap​fény és friss le​ve​g ő nél​kül, a meg​bá​nás és a rossz​in​du​lat
sűrű ki​pá​r ol​g á​sá​ban.
– És mi lesz, ha vissza​mész? El​ve​szí​ted az ön​ural​ma​dat, és ki​ha​r apsz egy da​r a​bot Ai​kó​ból? – Lát​ja,
hogy erre meg​me​r e​ve​dek. – Az a lány olyan so​kat tö​r ő​dik ve​led. A leg​több, amit érte te​hetsz, az,
hogy tá​vol tar​tod ma​g ad. Ne hagyd, hogy ugyan​az tör​tén​jen vele, mint ami az apád​dal. – A ke​ze​mért
nyúl. – Ma​r adj itt, drá​g ám. Szá​munk​r a csak egy​más tár​sa​sá​g a ma​r ad.
– Én nem ezt aka​r om. – Hát​r á​lok, a vál​lam a sze​mét​hegy​nek üt​kö​zik, a rot​ha​dó ki​tö​mött ál​la​tok
fala csak​nem le​bo​r ul, és el​te​met min​ket. – Ez nem biz​ton​sá​gos, anya. Ne​ked sem len​ne sza​bad itt ma​-
rad​nod.
Anya kö​hé​csel, a sze​me csil​log a sö​tét​ben. Az üve​g ei fe​lől szi​vár​g ó őrült ka​caj go​nosz da​g állyá
sű​r ű​sö​dik, a né​hai sze​r e​tők bil​leg​nek a pol​ca​i​kon.
– Egy nap majd meg​ta​nu​lod, hogy az élet nem csak az ön​zés​r ől szól, drá​g ám.
Ek​kor há​tat for​dí​tok neki, és ki​tö​r ök a sze​mét​ből és a szar​ság​ból, ami​vel tele a ház. Nem aka​r ok
meg​hal​ni, de hi​tem sze​r int anyám​mal élni, el​vág​va a vi​lág​tól, ha​szon​ta​lan ka​ca​tok​kal és meg​sa​va​nyo​-
dott em​lé​kek​kel el​ba​r i​ká​do​zott aj​tók mö​g ött, még a ha​lál​nál is rosszabb.
Az üve​g ek rö​hög​nek, vi​hog​nak. Anya nem pró​bál meg kö​vet​ni.
A flushin​g i szag a bő​r öm​r e ta​pad. Alig vá​r om, hogy le​mos​has​sam. Az első met​r ó​r a fel​szál​lok, és
amint be​g ör​dül az alag​út​ba, már fent is va​g yok a Tin​de​r en. Könnyek ho​má​lyo​sít​ják el a lá​tá​so​mat, a
sze​r el​vény ráz​kó​dá​sá​tól ki is per​dül​nek. Dü​hös moz​du​lat​tal má​zo​lom el őket: ami​kor újra tisz​tán lá​-
tok, a ki​jel​ző​r e pil​lan​tok. Egy nő van a de​r en​g ő ké​pen, csil​lo​g ó, sö​tét hajú, ele​g áns, tek​nőc​ke​r e​tes
szem​üveg​ben, a mo​so​lya ki​csit fé​lénk, kü​lö​nös mó​don még​is von​zó. A hát​te​r e a bel​vá​r os lát​ké​pe. Ke​-
rek az arca, még​is la​pos ha​tást kelt. És ter​mé​sze​te​sen ott van​nak az őt ár​nya​ló ál​mok – elég erő​sek,
hogy sűrű, ká​bí​tó mi​az​ma​ként át​szi​vá​r og​ja​nak a kép​er​nyőn. Mil​li​árd szem me​r ed rám, a bő​r öm be​le​-
bi​zse​r eg.
Át​né​zem a pro​fi​lol​da​lán meg​o sz​tott in​for​má​ci​ó t. A vé​r em olyan he​ve​sen lük​tet, hogy az uj​ja​im he​-
gyé​ben is ér​zem. Vi​szony​lag fi​a​ta​los, de az anyám uno​ka​test​vé​r e le​het​ne. Ked​vel: jó éte​le​ket fel​fe​dez​-
ni, az esős na​po​kat töl​te​ni a Clo​is​ters​ben, an​tik​vá​r i​u​mok​ban bön​g ész​ni. Lak​hely: Man​hat​tan.
Ki​csit ha​son​lít Ai​kó​r a.
Gyor​san vá​la​szol az üze​ne​tem​r e. Amíg flör​tö​lünk, ad​r e​na​lin és hi​deg ve​r ej​ték kel​le​met​len ke​ve​r é​-
ke bor​zon​g at. A vi​lág ki​éle​se​dik, szin​te hal​lom Har​vey üve​g é​nek ne​ve​té​sét. Vég​r e meg​je​len​nek a ki​-
jel​zőn a sza​vak, amik​r e vár​tam.
Na​gyon sze​ret​nék ta​lál​koz​ni ve​led. Sza​bad vagy ma este?
Gyor​san ha​za​ug​r om, az​tán ka​la​pá​ló szív​vel ülök fel a Lo​wer East Side felé tar​tó sze​r el​vény​r e. Vö​-
rös rú​zsom hi​bát​lan, ele​g áns, már​kás ka​bá​tom​ban resz​ket a ka​r om – és a tás​kám​ban ott vá​r a​ko​zik
anya egyik üres üve​g e.


A neve Seo-yun. Nézi, ahogy eszem, a pil​lan​tá​sa a szám​r ól a tor​kom​r a reb​ben, majd vissza, a mo​-
so​lya met​sző​en éles.
– Sze​r e​tem az ilyen he​lye​ket – je​len​ti ki. – Ki​csi, au​ten​ti​kus ven​dég​lő, mind​ö ssze ti​zen​két hellyel.
Jár​tál már Ha​r u​nál ko​r áb​ban?
– Még soha – mor​mo​lom. Ügyet​le​nül fo​g om a pál​ci​ká​kat, re​me​g ő uj​ja​im kö​zött össze-össze​koc​-
can​nak, ami​től ne​he​zem​r e esik ki​ven​ni az ételt a tál​ból. Is​te​nem, mi​lyen mennyei il​la​ta van. Még so​-
sem ta​lál​koz​tam sen​ki​vel, aki​nek az el​mé​je ennyi​r e mé​lyen ki​fa​csa​r o​dott vol​na: a rossz​in​du​la​ta érett
és ap​r ó​lé​ko​san for​mált, mint a leg​ele​g án​sabb desszer​tek.
Ha​za​vi​szem, és fel​vá​gom, mint...
Már ér​zem a nő ízét a nyel​ve​men, a leg​fi​no​mabb étek, ami​ben még ré​szem sem volt.
– Ak​kor ez rend​kí​vü​li él​mény a szá​mod​r a – mond​ja Seo-yun, ami​kor a pin​cér, aki a sza​kács mel​lett
egye​dül kép​vi​se​li a sze​mély​ze​tet, ki​hoz egy újabb kan​na teát. – Ez a ven​dég​lő ere​de​ti​leg egy ja​pán
met​r ó​ál​lo​má​son nyi​tott, mint büfé.
– Ó, na​hát – bö​köm ki. – Ez... cso​dá​la​tos.
– Én is úgy gon​do​lom. Na​g yon örü​lök, hogy el​ju​tot​tak Man​hat​ta​nig.
Ked​ves sze​me mé​lyén ősi, csúf gon​do​la​tok össze​g a​ba​lyo​dott cso​mó​ja vo​nag​lik, mint a pat​kány​ki​-
rály far​ka. Még so​sem lát​tam ennyit egy he​lyen. Ki​ka​pasz​kod​nak a szá​ján, a fü​lén, pik​ke​lyes lá​ba​kon
mász​nak át a sem​min, a hang​juk mint egy le​eresz​ke​dő sás​ka​r a​jé.
Már tu​dom, hogy nem én va​g yok a szá​má​r a az első. Ugyan​ak​kor ő sem ne​kem.
Vé​g ig​iz​za​dom az es​tét, majd​nem le​ej​tem az evő​pál​ci​ká​i​mat. Nem bí​r om meg​áll​ni, hogy ne bá​mul​-
jam az aj​ká​r ól da​g adt bo​g a​r ak​ként po​tyo​g ó rus​nya gon​do​la​to​kat. A te​r í​tőn át fe​lém igye​kez​nek, Seo-
yun ked​ves hang​já​val annyi​r a el​len​té​tes obsz​ce​ni​tá​so​kat sut​tog​nak, el​szi​sze​g ik, mit sze​r et​né​nek ten​ni
ve​lem. Min​den erőm​r e szük​sé​g em van, hogy ne szed​jem fel és rop​pant​sam össze őket a fo​g a​im kö​-
zött, hogy ne másszak az ölé​be, és ne szív​jam tisz​tá​r a az agyát.
Seo-yun túl nagy fa​lat ne​kem, de már túl​sá​g o​san messzi​r e me​r ész​ked​tem, túl​sá​g o​san aka​r om: mu​-
száj meg​sze​r ez​nem.
– Nem vagy éhes? – mo​so​lyog rám.
Le​né​zek a tá​nyé​r om​r a. Alig né​hány ni​g ​i​r it gyűr​tem le.
– Di​é​tá​zom – mo​tyo​g om.
– Meg​ér​tem – vág​ja rá őszin​tén. A ron​da gon​do​la​tok a kéz​fe​jén mász​nak, iri​zá​ló csep​p​ek​ként po​-
tyog​nak a szó​ja​szó​szos tál​ká​já​ba.
Ami​kor a pin​cér vég​r e el​tű​nik a kony​há​ban, át​ha​jo​lok az asz​ta​lon, hogy meg​csó​kol​jam. Ri​adt han​-
got ad, hal​vá​nyan el​pi​r ul, de nem hú​zó​dik el. A kö​nyö​köm be​le​nyo​mó​dik az egyik pán​cé​los gon​do​-
lat​bo​g ár​ba, amely ned​ves masszá​vá ke​nő​dik a bő​r ö​mön.
Ki​nyi​tom a szá​mat, hogy ha​r ap​jak.
– Tu​dod, kí​ván​csi va​g yok – mor​mol​ja Seo-yun, a le​he​le​te az aj​ka​mat éri. – Ki az az Aiko?
Fel​pat​tan a sze​mem. Seo-yun mo​so​lyog, a hang​ja gyen​g éd, me​leg, a kör​vo​na​lai sö​té​tek.
– Csak mert olyan édes​nek tű​nik. Meg​lep, hogy még nem kós​tol​tál bele.
Olyan gyor​san hát​r á​lok el, hogy fel​lö​köm a csé​szé​met. A for​r ó tea min​dent be​te​r ít. Seo-yun azon​-
ban nem moz​dul, csak mo​so​lyog ked​ve​sen, gyen​g é​den, mi​köz​ben gon​do​lat​ször​nyei a te​r í​tő​r ől le​fe​-
tyel​nek.
– Olyan éret​ten il​la​to​zik – súg​ja. – De félsz, hogy tönk​r e​ten​néd, igaz? Fel​za​bál​nád, és mi vég​r e?
Pont, ahogy anyád tet​te apád​dal.
Nem, nem, nem. Na​g yon el​szá​mí​tot​tam ma​g am. De olyan éhes va​g yok, és olyan fi​a​tal, ő pe​dig ősi
erő​től szag​lik. Sem​mi​képp sem me​ne​kül​he​tek el elő​le.
– Tűnj el a fe​jem​ből – nyö​g öm ki vég​r e.
– Nem va​g yok a fe​jed​ben, édes. A gon​do​la​ta​id ki​árad​nak be​lő​led, kö​r ül​vesz​nek, bár​ki lát​hat​ja. – Az
asz​tal​r a ha​jol, a te​nye​r é​be tá​maszt​ja az ál​lát, a gon​do​la​tai élő ko​r o​na​ként te​ker​g őz​nek a feje kö​r ül,
szá​r a​zon, re​sze​lő​sen ne​vet​ve.
– Ked​vel​lek, Jenny. Nagy​r a​tö​r ő vagy. Ki​csit óvat​lan, de ezen le​het ja​ví​ta​ni. – Seo-yun meg​ko​cog​tat​-
ja az asz​talt, mire a pin​cér vissza​tér, se​be​sen össze​hajt​ja az ab​r oszt, és egyet​len tá​lat csúsz​tat a fe​det​-
len asz​tal​lap​r a. A tá​lon vé​kony, át​tet​sző, go​nosz​ság​tól csil​lo​g ó sze​le​tek he​ver​nek le​g ye​ző for​má​ban
el​r en​dez​ve – min​den sze​let​r ől egy met​szet​nyi szem vil​lan rám egy vi​csor​g ás​ba fa​g yott száj fe​lett. –
Csak egy kis gya​kor​lás és fe​g ye​lem kér​dé​se, és sen​ki sem fog​ja tud​ni, mit gon​dolsz va​ló​já​ban.
– Ter​mé​sze​te​sen a ven​dé​g e​ink vol​tak, asszo​nyom – mo​tyog​ja a pin​cér, és mi​előtt el​si​et​ne, még
meg​lá​tom, hogy a csuk​ló​ja köré sö​tét, sok​lá​bú gon​do​la​tok fo​nód​nak kar​pe​r ec​ként.
Seo-yun vesz elő​ször a tál​ból, a szem​üve​g e mö​g ül pil​lant fel rám.
– Anyád té​ve​dett – köz​li. – Azt gon​dol​ta, egye​dül vagy​tok, csak ti ket​ten. Ezért arra ta​ní​tott, hogy
csak ak​kor egyél, ami​kor mu​száj, hogy ne kap​ja​nak el, és vá​r a​kozz az ét​ke​zé​sek kö​zött, akár a kí​g yó.
– Nem tudsz ró​lam sem​mit – fe​le​lem. A tál​ból ká​bí​tó​an rot​ha​dó aro​ma árad, be​le​szé​dü​lök az éh​-
ség​be.
– Az én anyám na​g yon ha​son​ló volt hoz​zá. Az éte​led a túl​élé​sed le​g yen, ne a gyö​nyö​r öd. – Az evő​-
pál​ci​ká​i​val int a tál felé. – Kér​lek, ve​g yél.
Mind​ö ssze né​hány sze​let ere​jé​ig bí​r om néz​ni, ahogy eszik. Én is le​csa​pok a pál​ci​ká​im​mal, és ki​sze​-
dek egy da​r a​bot ma​g am​nak. Na​g yon sa​vas, ége​ti a nyel​ve​met és könnye​ket csal a sze​mem​be, de az
utó​íze fur​csán édes.
– Íz​lik?
Vá​la​szul be​hab​zso​lok még két sze​le​tet. Seo-yun kun​cog. Har​vey az ér​zel​mek ilyen kü​lö​nö​sen le​pá​-
rolt ket​tő​sé​hez ké​pest íz​te​len...
Le​ve​g ő​ért ka​pok, ami​kor a tes​tem vál​toz​ni kezd, a ke​zem össze​aszik, égé​si he​g ek kúsz​nak fel a ka​-
ro​mon. Gáz​o laj, go​nosz​ság, gye​r e​kes öröm fut át raj​tam, az em​lé​kek és az ér​zé​ki túl​ter​he​lés bó​dí​tó
el​egye. És ak​kor meg​ér​zem Seo-yun aj​kát az aj​ka​mon, a fo​g á​val gyen​g é​den ci​bál​ja, nyel​de​si, von​ja
ki be​lő​lem. Az égé​si he​g ek el​hal​vá​nyul​nak, a ke​g yet​len eu​fó​r ia ve​lem ma​r ad.
Ke​cse​sen meg​tör​li a szá​ját.
– Azt hi​szem, egy ki​csit túl gyor​san et​tél, drá​g ám – mond​ja. – A lé​nyeg, Jenny, hogy hi​tem sze​r int
az ét​ke​zés öröm​for​r ás is le​het, nem csu​pán a túl​élés esz​kö​ze. És kö​zös​sé​g i ese​mény is, per​sze. Va​-
gyunk né​há​nyan, akik időn​ként össze​jö​vünk ná​lam pár fa​lat​r a, vagy egy ital​r a. Sze​r et​ném, ha ma este
csat​la​koz​nál hoz​zánk. Af​fé​le gaszt​r oklub.
A te​kin​te​tem a gon​do​la​ta​i​r a vil​lan, de azok most moz​du​lat​la​nok, mint​ha kő​ből len​né​nek, me​r ev
szem​mel les​nek en​g em. Az aj​kam még min​dig éle​sen bi​zse​r eg, ahol hoz​zá​ért.
– Ha​ma​r o​san be​mu​tat​hat​lak. Ak​kor nem kell töb​bé egye​dül len​ned. – A pin​cér le​ta​ka​r ít​ja az asz​talt,
és csak bic​cent. Nincs szám​la, nincs nyug​ta, nincs sem​mi. – És a ma este ad​dig nem ér vé​g et, amíg
úgy nem akar​juk – te​szi hoz​zá Seo-yun a ke​zét nyújt​va. Egy pil​la​nat​nyi té​to​vá​zás után el​fo​g a​dom. Ki​-
sebb az enyém​nél, és me​leg.
– Igen, kér​lek – vá​la​szo​lom, az arca he​lyett a gon​do​la​ta​i​ba néz​ve.
A ven​dég​lő​ből ki​ér​ve csó​kot nyom a hom​lo​kom​r a. Az ajka meg​per​zse​li a bő​r ö​met, fe​hé​r en izzó
eksz​tá​zis szá​g uld vé​g ig az ide​g e​i​men.
 – Imád​ni fog​nak – súg​ja.
Olyan jól fo​gunk szó​ra​koz​ni, mond​ják a sö​tét ha​já​ban te​ker​g ő​ző gon​do​la​tok.
Le​int egy ta​xit az úton far​kas​fal​ka​ként kö​r ö​ző cso​port​ból, és be​szál​lunk.


Két hó​nap​pal ké​sőbb össze​fu​tok Ai​kó​val a la​ká​som előtt, ami​kor az utol​só do​boz​nyi hol​mi​mat
hur​co​lom ki. Ri​adt ar​cot vág, egy zacs​kót szo​r ít az ol​da​lá​hoz, ben​ne vad​hagy​ma, kaf​fir lime, pál​mar​-
ügy – csu​pa olyas​mi, amit két hó​nap​ja, mi​előtt ta​lál​koz​tam Seo-yun​nal, nem tud​tam vol​na né​ven ne​-
vez​ni.
– Köl​tö​zöl?
Vál​lat vo​nok, a feje fölé né​zek, hogy ne kell​jen lát​nom a pil​lan​tá​sát.
– Hát, igen. Já​r ok va​la​ki​vel, és na​g yon szép la​ká​sa van.
– Ó. – Na​g yot nyel, fel​jebb iga​zít​ja a zacs​kót a csí​pő​jén. – Ez re​mek. Nem tud​tam, hogy jársz egy​-
ál​ta​lán bár​ki​vel is. – Hal​lom a hang​ján, hogy resz​ke​te​g en mo​so​lyog. – Biz​to​san jól táp​lál. Egész​sé​g e​-
sebb​nek né​zel ki.
– Kö​szö​nöm – fe​le​lem, de el​g on​dol​ko​zom raj​ta. Igaz, most már va​ló​ban ele​g án​sabb, ma​g a​biz​to​-
sabb va​g yok. Jó​for​mán alig for​du​lok meg itt, a leg​több időt Seo-yun chelsea-i la​ká​sá​ban töl​töm, és
főz​ni ta​nu​lok, csúf ál​mok​kal át​ita​tott só​val és fű​sze​r ek​kel, ha​lá​los ágyon tett val​lo​má​sok​ból le​pá​r olt
bort kor​tyol​g at​va. Töb​bé nem já​r om az ut​cá​kat kis​stí​lű bű​nö​zők​r e va​dász​va. De mi​ért szállt el min​den
ön​bi​zal​mam Ai​kót lát​va? És ha a Har​vey után ma​r adt mohó éh​ség el​múlt, mi​ért tar​tom vissza a lé​leg​-
ze​te​met, hogy be ne szív​jam az il​la​tát?
– Szó​val mi​lyen?
– Idő​sebb, egy ki​csit... – Egy ki​csit olyan, mint te. – Ala​csony. Tény​leg sze​r et főz​ni. – Meg​pró​bá​lok
ela​r a​szol​ni mel​let​te. – Nézd, ez a do​boz ne​héz, és vár lent a te​her​au​tó. Men​nem kel​le​ne.
– Várj! – Aiko meg​r a​g ad​ja a ka​r o​mat. – Anyu​kád foly​ton hí​vo​g at. Még meg​van neki a szá​mom...
az​előtt​r ől. Ag​g ó​dik mi​at​tad. Rá​adá​sul én sem lát​ta​lak egy örök​ké​va​ló​ság óta, most meg egy​sze​r ű​en
le​lépsz?
Ki​csi, sze​r ény Aiko. A ke​zé​nek ott​ho​nil​la​ta van, mint a rizs​liszt​nek és a rossz em​lé​kek​nek. Hogy ta​-
lál​hat​tam én ezt va​la​ha von​zó​nak?
– Nem kell bú​csúz​kod​nunk. Biz​tos, hogy még ta​lál​kozunk – rá​zom le egy ha​zug​ság​g al.
– Va​cso​r ázzunk együtt va​la​mi​kor! – szól utá​nam Aiko, de ak​kor már csak a há​tam​nak be​szél.


A fel​szol​g á​lók ri​g ó​ként rep​ked​nek a la​kás​ban, sö​tét egyen​r u​há​juk ele​g áns​r a va​sal​va, sa​ját csúf
gon​do​la​ta​ik össze​fon​va, fel​tűz​ve. Két eme​let​r e ter​jed az ese​mény, a jól öl​tö​zött em​be​r ek min​den tal​-
pa​lat​nyi he​lyen össze​g yűl​nek, Seo-yun eme​le​ti könyv​tá​r á​ban vagy a föld​szin​ti nap​pa​li​ban. Seo-yun
még arra is meg​kér​te az ét​ter​met, hogy ké​szít​sék el né​hány re​cep​te​met, ami​től át​me​leg​szik a szí​vem.
– Te vagy a leg​jobb – je​len​tem ki, mel​lét​ér​de​lek az ágyon, és csó​kot nyo​mok az ar​cá​r a.
Ő csak mo​so​lyog, és meg​iga​zít​ja a ha​ja​mat. Ki​fi​no​mult, kék ru​hát vi​sel, gyil​kos gon​do​la​ta​it ma a
vál​lá​r a te​r í​ti, mint egy élő, vo​nag​ló kö​penyt. A fo​g a​ik apró gyé​mánt​ként vil​log​nak. Még sose lát​tam
ilyen szép​nek.
– Ezek jó re​cep​tek. A ba​r á​ta​im na​g yon fog​nak örül​ni, hogy meg​kós​tol​hat​ják őket.
Már so​kuk​kal ta​lál​koz​tam, mind​annyi​an jó​val öre​g eb​bek ná​lam. Ide​g es le​szek tő​lük.
– Me​g yek, meg​né​zem az éte​le​ket – mon​dom.
– Amit csak sze​r et​nél, drá​g ám – fe​le​li, és a hü​velyk​jé​vel meg​si​mít​ja az ar​co​mat.
 Ki​szö​köm a kony​há​ba, köz​ben mor​mol​va kö​szön​g e​tek a ven​dé​g ek​nek, akik​kel össze​ta​lál​ko​zom.
Ék​kö​vek​ként vi​se​lik ször​nyű ál​ma​i​kat – a csil​lám​ló dí​szek utá​nam kap​dos​nak, ami​kor el​lé​pek mel​let​-
tük. A sza​ká​csok kö​zött sé​tál​va ész​r e​ve​szek va​la​kit, aki tá​vol​r ól is​me​r ős​nek tű​nik.
– Hel​ló! – szó​lí​tom meg.
– Igen, asszo​nyom? – for​dul fe​lém, és ak​kor jö​vök rá, hol lát​tam ko​r áb​ban. Van egy kép ket​te​jük​-
ről Aiko te​le​fon​ján, egy nagy ren​dez​vény hir​det​mé​nye előtt pó​zol​nak, aho​vá ők szál​lí​tot​ták az ételt. A
szív​ve​r é​sem le​las​sul.
– Ön nem Aiko mun​ka​tár​sa?
Rám ne​vet, és bó​lint.
– De igen. Jimmy va​g yok, Aiko az üz​let​tár​sam. Őt ke​r e​si?
– Vár​junk csak, itt van?
Jimmy a hom​lo​kát rán​col​ja.
– Itt kel​le​ne len​nie. So​sem mu​lasz​ta​ná el Ms. Sun egyik par​ti​ját sem. – Újra mo​so​lyog. – Ms. Sun
meg​en​g e​di, hogy ha​za​vi​g yünk min​dent, ami a buli vé​g én meg​ma​r ad. Olyan nagy​lel​kű.
Sar​kon for​du​lok, és a há​ló​ba ve​ze​tő lép​cső felé in​du​lok, kö​nyök​kel tör​ve utat a tö​me​g en át. A gon​-
do​la​tok apró kö​vek zá​po​r aként zu​hog​nak rám. Aiko tu​dott róla, mire va​g yunk ké​pe​sek, én és az
anyám? Mi​ó ta? És ami rosszabb – Seo-yun mind​vé​g ig tu​dott Ai​kó​r ól, de hü​lyé​r e vett en​g em.
Ököl​lel ve​r em a háló aj​ta​ját, és ami​kor az ki​nyí​lik, Ai​kót pil​lan​tom meg a sző​nye​g en ki​te​r ít​ve, a
blé​ze​r e fel​sza​kít​va. Seo-yun fö​löt​te ku​po​r og gyö​nyö​r ű ru​há​já​ban, a szá​ja sö​té​ten csil​log. Egy​ál​ta​lán
nem tű​nik meg​le​pett​nek, hogy itt lát.
– Jenny, drá​g ám. Re​mé​lem, nem bá​nod, hogy el​kezd​tük nél​kü​led – mo​so​lyog Seo-yun. A rú​zsa
szét​ke​nő​dött az ál​lán és Aiko üres ar​cán. Nem lá​tom, Aiko lé​leg​zik-e még.
– Ereszd el – szó​lí​tom fel hal​kan.
– Ahogy kí​vá​nod. – Ke​cse​sen fel​egye​ne​se​dik, rin​g ó lép​tek​kel sze​li át a szo​bát. – Ez​zel a bi​zo​nyos
mor​zsá​val már amúgy is vé​g ez​tem. – A par​ti hang​jai be​szű​r őd​nek az aj​tón, mö​g öt​tem. Tu​dom, nem
ment​he​tem meg Ai​kót és me​ne​kül​he​tek egy​szer​r e.
Úgy​hogy be​csu​kom, be​zá​r om az aj​tót ma​g am mö​g ött, és édes do​r om​bo​lás​sá mé​lyí​tem a han​g o​mat.
– Mi​ért nem szól​tál Ai​kó​r ól? Meg​o sz​toz​hat​tunk vol​na raj​ta.
Seo-yun azon​ban csak ne​vet raj​tam.
– En​g em nem versz át, Jenny. A szo​ba má​sik vé​g é​ből is ki​sza​g ol​tam a dü​hö​det. – El​kap​ja az ál​la​-
mat, ki​r án​tom ma​g am a ke​zé​ből, neki az aj​tó​nak. – Annyi​r a meg​szé​pít. Az utol​só fű​szer egy csak​nem
kész étel​ben.
– Őrült vagy, és meg fog​lak ölni – je​len​tem ki. Meg​csó​kol​ja a nya​ka​mat, a foga a tor​ko​mat hor​-
zsol​ja, és az il​la​ta olyan szé​dí​tő, hogy a tér​dem kis hí​ján meg​csuk​lik.
– Lát​ta​lak a fe​jé​ben, min​den​nél íz​le​te​sebb volt – súg​ja. Rus​nya gon​do​la​tai szi​szeg​ve fel​kúsz​nak a
ka​r o​mon, a de​r e​kam​r a te​ke​r ed​nek. Éles szú​r ást ér​zek a csuk​ló​mon: le​néz​ve lá​tom, hogy az egyik már
rág​ja is a bő​r ö​met. – És tud​tam, hogy mu​száj meg​sze​r ez​nem té​g ed.
Va​la​mi csat​tan: Seo-yun si​kolt, ami​kor egy por​ce​lán​lám​pa tö​r ik szét a tar​kó​ján. Aiko a sa​ját lá​bán
áll, ha​bár bi​zony​ta​la​nul, az arca ko​mor.
– Hát​r álj el tőle a pi​csá​ba – pa​r an​csol​ja, de a hang​ja alig han​g o​sabb a sut​to​g ás​nál.
– Te kis kur​va! – vi​cso​r ít rá Seo-yun, én azon​ban meg​r a​g a​dom az esé​lye​met és le​csa​pok, a fo​g a​i​-
mat be​akasz​tom Seo-yun tor​ká​ba ott, ahol a gon​do​lat​kö​peny két szár​nya össze​ér és be​fe​lé haj​lik. Rá​-
gok és nye​lek, rá​g ok és nye​lek, mo​hón za​bá​lom fel a nőt. A gon​do​la​tai im​már az enyé​mek, ver​g őd​-
nek, ahogy el​r a​g a​dom őket tőle, és meg​pil​lan​tom a sa​ját ké​pe​met, Ai​kót, és sok mást is, hoz​zánk ha​-
son​ló​kat az elő​ké​szí​tés ren​det​len ál​la​po​tá​ban.
 Anya egy​szer el​mond​ta, hogy papa is így ment el: egy​szer vé​let​le​nül ad​dig szív​ta, amíg tel​je​sen el
nem tűnt a lé​te​zés​ből. Éle​tem​ben elő​ször tö​ké​le​te​sen meg​ér​tem.
Seo-yun kar​kö​tői a pad​lón csat​tan​nak, üres ru​há​ja né​mán leb​ben utá​nuk. Aiko a kö​vet​ke​ző, össze​-
csuk​lik, mint​ha pa​pír​ból len​ne.
Fáj ennyit ma​g am​hoz ven​ni. A gyom​r om ször​nyen ég, az egész tes​tem meg​te​lik ret​ten​tő gon​do​la​-
tok​kal. Ugyan​ak​kor még so​sem érez​tem ma​g am ennyi​r e élő​nek, vib​r ál ben​nem a le​he​tő​ség, a fé​kez​-
he​tet​len düh.
Aiko fölé tán​to​r o​dom a föl​dön. A szá​já​ból rossz​in​du​lat szi​vá​r og, fol​tot hagy a sző​nye​g en.
– Aiko, éb​r edj! – Csak​hogy üres​nek ér​zem, könnyű​nek, egy héj​nak csu​pán. Már a sza​g a sem a régi.
Va​la​ki be​ko​pog az aj​tón, össze​r án​du​lok.
– Asszo​nyom – szól be a hang, aki​ben a fő fel​szol​g á​ló​r a is​me​r ek. – Az első fő​étel ké​szen van. Mr.
Gold​berg kér​dez​te​ti, hogy le​jön-e po​hár​kö​szön​tőt mon​da​ni.
Bassza meg. – Én... – kez​de​ném, de a hang nem az enyém. A tü​kör​be pil​lan​tok, va​ló​ban Seo-yun néz
vissza rám, sö​tét, ször​nyű ál​mai össze​cso​mó​so​dott tin​csek​ként lóg​nak kö​r ü​löt​te. – Azon​nal me​g yek –
fe​je​zem be, és gyen​g é​den az ágy​r a fek​te​tem Ai​kót. Az​tán fel​ö l​tö​zöm és ki​me​g yek, köz​ben a szí​vem a
tor​kom​ban do​bog.
Seo-yun alak​já​ban sé​tá​lok le a lép​csőn az ebéd​lő​be, ahol a ven​dé​g ek tá​nyér​r al a ke​zük​ben be​szél​-
get​nek, és Seo-yun mo​so​lyát mu​ta​tom ne​kik. És ha ki​csit túl​sá​g o​san is ha​son​lí​tok sa​ját ma​g am​r a, nos
– azok alap​ján, amit Seo-yun el​nyelt gon​do​la​ta​i​ból lát​tam, nem én len​nék az első be​ava​tás​r a váró, aki
el​tű​nik egy ilyen ün​nep​sé​g en. Va​la​ki a ke​zem​be nyom egy po​hár bort, és ami​kor el​ve​szem, a ke​zem
nem re​meg, bár be​lül si​kol​to​zom.
Öt​ven szem​pár me​r ed rám, a fel​szol​g á​ló​ké hi​de​g en csil​lám​lik az ár​nyak kö​zött. Tud​ja va​la​me​lyi​-
kük? Meg tud​ják ál​la​pí​ta​ni?
– To​váb​bi jó egész​sé​g e​tek​r e, és a fan​tasz​ti​kus va​cso​r á​r a! – mon​dom, fel​emel​ve a po​ha​r at. Egy​szer​-
re kor​tyol​nak bele a bo​r uk​ba.


Seo-yun la​ká​sa sö​tét, el​men​tek a ven​dé​g ek és a fel​szol​g á​lók is. Min​den ajtó zár​va, min​den füg​g öny
gon​do​san be​húz​va.
Min​den üve​g et, min​den tá​r o​ló​do​bozt, lá​bast és fa​ze​kat össze​hord​tam a kony​há​ból – ezek most be​te​-
rí​tik a háló pad​ló​ját, ki​szo​r ul​nak a fo​lyo​só​r a, a lép​cső​r e. Sok tele van, go​nosz tar​tal​muk utá​la​tos ígé​-
re​te​ket szi​szeg, sut​tog, mi​köz​ben le​du​g om az uj​ja​mat a tor​ko​mon, és be​le​há​nyok az ölem​ben tar​tott
fa​zék​ba.
Aiko sá​pad​tan, né​mán fek​szik az ágyon. A blé​ze​r e ele​jét liszt és há​nyás szennye​zi.
– Ma​r adj ve​lem – sú​g om neki, de nem fe​lel. Meg​for​g a​tom a fa​ze​kat, ke​r es​ve ben​ne Aiko nyo​mát,
de a fo​lya​dék fel​szí​nén csil​lo​g ó fény min​tá​za​tá​ból Seo-yun mo​so​lyog fe​lém. El​ta​szí​tom ma​g am​tól,
egy ré​sze a sző​nyeg​r e loccsan.
El​ka​pok egy má​si​kat a kö​r ü​löt​tem nyüzs​g ő mil​li​ó ​nyi gon​do​lat​ból, be​le​mé​lyesz​tem a fo​g a​i​mat,
szét​té​pem, mi​köz​ben ször​nyű ígé​r e​te​ket si​kolt, üvölt, ame​lye​ket nem lesz ké​pes meg​tar​ta​ni. Nyer​sen
eszem meg, a pik​ke​lyei fel​sér​tik a száj​pad​lá​so​mat, de ala​po​san meg​r á​g om. Mi​nél pé​pe​sebb, an​nál
könnyebb lesz szét​vá​lo​g at​ni a meg​ma​r a​dó da​r ab​ká​kat, ami​kor majd vissza​ö k​len​de​zem.
Mi​óta tu​dod? Min​dig is tud​tad?
Meg​ta​lá​lom őt, gon​do​lom, mi​köz​ben a nyú​lós fe​ke​te fo​lya​dék a szám​ból a ke​zem​r e öm​lik, vé​g ig​-
éget​ve a tor​ko​mat. A tá​r o​lók úgy gyűl​nek kö​r ém, mint go​nosz csil​la​g ok vi​ha​r a, és mind a ne​ve​met
sut​tog​ja. Aiko itt van va​la​hol, lá​tom át​vil​la​nó tü​kör​ké​pét a fel​szí​nü​kön. Ha Seo-yun min​den da​r ab​ján
át kell rág​nom ma​g am, az ál​mok​tól a lágy, szep​lős bő​r é​ig, amely most a tes​tem köré si​mul, meg​te​-
szem. Seo-yun min​den go​nosz da​r ab​ká​ját ki​fa​csa​r om ma​g am​ból, amíg meg nem ta​lá​lom Ai​kót, és
ak​kor újra fel​töl​töm, te​le​ö n​töm a szá​ját ön​ma​g á​val.
Ho​g yan fe​lejt​het​tem el? Ho​g yan fe​lejt​het​tem el az ízét, az il​la​tát, va​la​mit, ami olyan ret​te​ne​tes és
szép​sé​g es, mint az ott​ho​nom?


Miks-Ré​dai Vik​tó​ria for​dí​tá​sa

 Catherynne M. Valente
LILIOM ÉS SZARV
Cat​heryn​ne M. Va​len​te (WWW.CAT​HERYN​NEM​VA​LEN​T E.COM) két tu​cat pró​zai és lí​r ai mű New
York Ti​mes-best​sel​ler író​ja. Ő írta töb​bek kö​zött a Pa​limp​sestet, az Or​phan’s Tal​es-so​r o​za​tot, a Ma​ri​ja
Mo​rev​na és a Hal​ha​tat​lant (Death​less), a Ra​di​ance-t és A lány, aki kö​rül​ha​józ​ta Tün​dér​föl​det (The
Girl Who Cir​cum​na​vi​g a​ted Fa​iry​land in a Ship of Her Own Ma​king) című gye​r ek​r e​g ényt. El​nyer​te az
And​r e Nor​ton-, Tipt​r ee-, My​tho​poeic-, Rhys​ling-, Lamb​da-, Lo​cus- és Hugo-dí​ja​kat, és a Ne​bu​la- és
World Fan​tasy Díj fi​nalis​tá​ja volt. Ma​i​ne ál​lam part​ja​i​tól nem messze, egy szi​g e​ten él ki​csi, de egy​r e
gya​r a​po​dó ál​lat​se​r eg​le​té​vel, amely​nek egyes tag​jai em​be​r ek


A há​bo​r ú egy dísz​va​cso​r a.

Az ud​var​höl​g ye​im és én a nyár utol​ját az elő​ké​szü​le​tek​r e ál​doz​tuk. Cso​bor​men​ta- és hó​bo​g yó​fü​zé​-
re​ket ag​g at​tunk fel La​bur​num-vár meg​hitt, is​me​r ős csar​no​ka​i​ban, he​te​ken át jég​tisz​ta saj​tot pré​sel​-
tünk a bar​lan​g ok​ban és kony​hák​ban, min​den ko​mor kő​fa​lat el​ta​kar​tunk, és min​den szar​vas​fej agan​-
csa​i​r a ma​g ya​l​ága​kat fon​tunk. A Mil​li​ó k Any​ja déli pi​a​ca​i​r a kül​det​tünk új se​lyem- és bár​sony​vé​g e​kért,
pré​me​kért. Sört főz​tünk: vö​r ö​set, akár az ok​tó​ber, fe​ke​tét, akár a de​cem​ber, min​den nö​ve​dék​ből lek​-
várt, sa​va​nyú​sá​g ot és zse​lét koty​vasz​tot​tunk, és fél​r e​tet​tük az új​bo​r ok és a régi pár​la​tok leg​ja​vát. Nem
vá​dol​hat min​ket sen​ki gőg​g el: ma​g am sú​r ol​tam ki az is​tál​ló​kat és a vá​lyú​kat az ér​ke​ző, ide​g en lo​vak​-
nak. Ami​kor sen​ki sem lá​tott, ar​co​mat a friss szal​má​ba te​met​ve be​szív​tam ne​héz, ara​nyos il​la​tát.
Szám​ta​lan​szor vív​tam csa​tát a fér​je​mért, de min​den al​ka​lom új​nak ér​ző​dik. A szé​na il​la​ta, akár a cuk​-
ro​zott föld, be​le​sző​ve az anya​r ozs ke​ser​nyés sza​lag​jai – ez az if​jú​sá​g om il​la​ta, mely már majd​nem
to​va​tűnt, de haj​szá​la​im vé​g é​ben, vál​lam lej​té​sé​ben még ott ka​pasz​ko​dik. Míg az ezüst​kan​de​lá​be​r e​ket
fé​nye​sí​tem, még min​dig fé​lig an​nak a gye​r ek​nek ér​zem ma​g am, aki szét​ve​tett lá​bak​kal ült a pad​lón,
anyám skor​pi​ó ​i​val ját​sza​doz​va, míg rám nem bo​r ult a bol​dog este.
A be​csü​let min​ta​ké​pe va​g yok. Én va​g yok a há​zam Li​li​o ​ma. Ami​kor az utol​só ki​r ály La​bur​num​ba
jött, így for​dult zsém​bes ki​r ály​né​já​hoz: „Lá​tod, szil​va​vi​r á​g om? Ez az​tán asszony. Kassza​va úrnő úgy
fest, mint​ha csak e csar​nok kö​ve​ze​té​ből nőtt vol​na ki.” A ki​r ály​né ér​dek​lőd​ve mé​r ics​kélt, és ké​sőbb, a
csen​des órák​ban sok meg​be​szél​ni​va​lónk akadt. Így szol​g á​lom fér​jem és a ma​g am becs​vá​g yát: ru​hám
fe​hér és lila cér​ná​val hím​zett, apró, zöld szí​vű, tej​fe​hér kö​vek​kel sze​g ett ci​nó​ber uj​já​val. A ha​ja​mat
fel​fo​g ó arany​ból és kal​kan​tit​kris​tá​lyok​ból álló há​ló​val, mely​nek ék​kö​vei a mi fu​kar he​g ye​ink​ből
szár​maz​nak, és olyan ké​kek, akár a láng. Az al​sóbb szin​tek kony​há​i​nak ir​dat​lan, fe​ke​te üst​je​i​vel, me​-
lyek úgy sis​te​r eg​nek és for​tyog​nak, mint egy szét​r ob​ban​ni ké​szü​lő szív.
Ki​lenc mar​kos fér​fi kel​lett, hogy az ősi la​ko​ma​asz​talt fel​hoz​zák a pin​cé​ből. Lá​bai olyan vas​ta​g ok,
akár a bo​r os​hor​dók, és a házuk je​g ye​it fa​r ag​ták rá​juk: a járó uni​kor​nist és a vad​pi​pa​csot. Ka​la​bár
nagy​úr csa​lád​já​ban egy​ko​r on ki​r á​lyok vol​tak. Ki​r á​lyok ré​g es-ré​g en, ami​kor a vi​lág még tele volt
kar​dok​kal, ki​r á​lyok csont​vá​r a​ik​ban, arany​fe​le​sé​g ek​kel – így me​sé​lik. Ami​kor a Flo​r e​g i​li​um​ba küld​te
az em​be​r ét, hogy meg​kér​je a ke​ze​met, az apát​nő azt mond​ta, le​g yek há​lás – nem a va​g yo​ná​ért (amely
egy vár​ból, egy fél fo​lyó​ból, egy fa​lu​ból és ma​jo​r ok​ból, meg gyön​g yök​kel teli lá​dák​ból állt – az
óce​ánt, mely​ből eze​ket ki​ha​lász​ták, soha nem fo​g om lát​ni), ha​nem a vé​r é​ért. A gye​r e​ke​im elég kö​zel
áll​nak a trón​hoz, hogy lás​sák a csil​lo​g á​sát, de soha nem kell majd fé​nye​sí​te​ni​ük.
A gye​r e​ke​im. A hit​ve​si ágy​ban soha nem mu​tat​tam nagy ta​lá​lé​kony​sá​g ot, a mé​hem azon​ban így is
dol​g o​zott, akár egy igás​ló. Ki​lenc lé​lek​kel lett a Ka​la​bár-ház kin​cses​lá​dá​ja sú​lyo​sabb. Öt fi​ú​val és
négy lánnyal, és kö​zü​lük egy sem tom​pa​eszű vagy bal​g a​tag. A sö​tét​ség azon​ban min​dig éhes. Két fi​a​-
mat a vész vit​te el, egy lá​nyom pe​dig egy rozs​dás zsa​nér hor​zso​lá​sá​ba halt bele. Ha​tan ma​r ad​tak. Az
én sze​r en​csés ha​to​som. Mi​köz​ben cit​r om​o la​jat dör​zsö​lök a ha​tal​mas asz​tal fá​já​ba a ron​g yok​kal, me​-
lyek egy​kor ru​hák vol​tak, né​g yen a ked​ve​se​im kö​zül kun​cog​va ker​g e​tőz​nek a lá​bak – em​be​r e​ké, asz​-
ta​lo​ké, szé​ke​ké – er​de​jé​ben. Mand​r a​g ó​r a, fe​ke​te sze​mű lel​kecs​ké​im kö​zül a leg​if​jabb, az ezüst-be​r il
koc​kás pad​ló fö​lött a ka​r om​ba veti ma​g át, úgy ha​dar​ja:
– Anyács​kám, anyács​kám, mit ve​g yek fel a há​bo​r ú​ba ma este?
A ker​tem​ben járt, ho​lott tud​hat​ná, hogy ott nem bölcs do​log egye​dül kó​bo​r ol​ni. Le​söp​r öm sö​tét ha​-
já​r ól a li​la​akác vi​r ág​po​r át, mi​köz​ben ő fel​so​r ol​ja min​den nyű​g ét-ba​ját. – Én a kék se​lyem​r u​há​mat
aka​r om fel​ven​ni, a sma​r ag​dos gal​lér​r al, de Ore​g ánó azt mond​ja, az csa​tá​hoz túl egy​sze​r ű, és úgy fo​-
gok ki​néz​ni ben​ne, mint egy béka, és szé​g yent ho​zok a csa​lád​r a.
– Ci​nó​bert és fe​hé​r et fogsz vi​sel​ni, mint mi mind​annyi​an, tűz​ha​lacs​kám, mert ami​kor a ki​r ály jön,
mind​annyi​unk​nak a házunk szí​ne​i​be kell öl​töz​nünk, hogy em​lé​kez​zen a ne​vünk​r e. De sze​r en​cséd​r e a
te fe​hé​r ed her​me​lin lesz, a ci​nó​be​r ed pe​dig ru​bi​nok sora, és csep​pet sem fogsz bé​ká​r a ha​son​lí​ta​ni.
Pas​siflo​r a, aki már maga is nő, és olyan szi​g o​r ú és ke​mény, akár egy szar​vas​agancs, le​si​mít​ja
szok​nyá​ját, mint​ha bi​zony nem fo​g ócs​ká​zott vol​na egész dél​előtt. Mák​szem​nyit sem ha​son​lít rám –
haja vö​r ös, akár a mé​r eg, sze​me hal​vány​kék, mint a hold​fény​ben für​dő gom​bák. De ő lesz a mi sze​-
ren​cse​ho​zónk, mert soha nem lát​tam még nála jobb di​á​kot az asszo​nyi mű​vé​sze​tek​ben.
– Nem len​ne sza​bad her​me​lint vi​sel​nünk – szi​pá​kol. – Csak a ki​r ály​nak és a ki​r ály​né​nak sza​bad, és
a Flo​r e​g i​li​um dé​kán​ja​i​nak, de ne​kik is csak tél​kö​zép​kor. Bár fel nem fog​ha​tom, egy me​nyét​bun​da mi​-
ért jel​ké​pez ki​r á​lyi ran​g ot.
Leg​idő​sebb fiam, Nár​cisz, fenn​köl​ten mell​ka​sá​r a te​szi egyik ke​zét, míg a má​sik​kal jó​ko​r át csíp a
nő​vé​r é​be, és már ci​tál​ja is a fő​ne​mes​ség​r ől szó​ló pa​r a​g ra​fu​so​kat: – „Ka​la​bár háza jo​g o​sult más​fél
hü​velyk​nél nem szé​le​sebb her​mel​in​g al​lér vi​se​lé​sé​r e, a tisz​te​let​r e mél​tó Musz​ka​nin​tól, a Ker​tész​ki​-
rály​nő​től való le​szár​ma​zá​suk el​is​me​r é​sé​ül, aki nö​ve​ke​dés​nek in​dí​tot​ta a vi​lá​g ot.”
Per​sze ezt Pas​siflo​r a is tud​ja. Így lec​kéz​te​ti a test​vé​r e​it: mind​un​ta​lan hi​bá​zik. Egyik gye​r ek sem tud​-
ja meg​áll​ni, hogy ki ne ja​vít​sa a nő​vé​r ét. Ke​zü​ket-lá​bu​kat tö​r ik, csak hogy a tu​do​má​sá​r a hoz​has​sák,
mi​lyen buta, ő pe​dig ma​g á​ban mo​so​lyog, mert a töb​bi​ek nem ve​szik ész​r e a búj​ta​tott lec​két.
Ore​g ánó, az én mo​g or​va, sa​va​nyú szép​sé​g em össze​von​ja szem​ö l​dö​két, vagy​is va​la​mit akar. Már
rán​cok​kal a hom​lo​kán szü​le​tett, és úgy is fog meg​hal​ni, de míg az be nem kö​vet​ke​zik (és nyúl​ja​nak
hosszú​r a az esz​ten​dők), ad​dig me​r e​g et ba​r át​ság​ta​lan sze​me​ket min​den​ki​r e, amíg meg nem ha​jol​nak
az aka​r a​ta előtt. Egy lány​nak, aki so​sem mo​so​lyog, nagy ha​tal​ma van – mi min​dent meg​tesz​nek a fér​-
fi​ak, csak hogy a szá​ja sar​kát fel​fe​lé gör​bül​ni lás​sák! Ő már vö​r ös csa​ta​r u​há​ját vi​se​li, és ci​nó​ber pi​-
pa​csok​ból font ko​r o​nát. Ki​hang​sú​lyoz​zák gri​ma​szá​nak szí​nét.
– Anyám – mo​r og​ja –, meg​fej​he​tem az uni​kor​ni​so​kat a la​ko​má​r a?
A lá​nyom és jó​ma​g am ké​se​ket és vöd​r ö​ket ke​r í​tünk, és le​eresz​ke​dünk a lép​cső​kön a házunk alat​ti
al​vi​lág​ba. La​bur​num-vár egy gom​ba, mely​nek csak az egyik fele buk​kan ki a föld fölé. Csip​kés, szép​-
sé​g es ré​szei a nap felé nyúj​tóz​nak, de sö​tét tes​té​nek java alant te​r ül el, a ten​g e​r i kő​ből vájt bar​lan​g ok​-
ban, ha​tal​mas ter​mek és kam​r ák so​r á​ban, ahol a csar​no​kok réz-, kvarc-, za​fír- és opálf​r es​kók​kal és
mo​tí​vu​mok​kal át​szőtt mennye​ze​te szebb, mint bár​mely fes​tett ká​pol​na Mil​li​ó k Any​já​ban. Ide​lent a há​-
bo​r ú mun​ka​dan​dár​ja fo​lyik csat​to​g á​sok, puf​fa​ná​sok és du​g ó​puk​ka​ná​sok kí​sé​r e​té​ben. Bro​kát​fi​nom il​-
la​tok csüng​nek a kony​há​ban, akár sú​lyos zász​lók, ké​sek vil​lan​nak meg a pá​r á​ban és az ár​nyé​kok​ban.
A há​bo​r únk me​nü​jét épp​o lyan gon​do​san vá​lo​g at​tam meg, akár a ha​jam​ban szik​r á​zó kö​ve​ket. Min​-
den mű​vé​sze​te​met rá​ál​doz​tam. A bo​r o​kat szín sze​r int vá​lasz​tot​tam – csak​nem fe​ke​ték, sű​r űk, ke​se​r ű​ek
és fa​nya​r ak. A ke​nye​r et olyan édes​r e sü​töt​tem, mint a pu​din​g ot. Amint an​nak min​den fe​le​ség a meg​-
mond​ha​tó​ja, a lé​nyeg a fű​szer. Min​den egyes étel​nek vib​r á​ló​nak, erős​nek, íz​től ki​r ob​ba​nó​nak kell
len​nie. Az én fe​de​lem alatt currys ga​lam​bot, fe​ke​te​bor​sos pá​va​erő​le​vest, szeg​fű​szeg​től és tü​zes szu​-
mák​tól ré​szeg tej​pu​din​g ot, fok​hagy​má​ban és sár​g a​ba​r ack​ban úszó fó​ka​hús- és édes​kö​mény​pi​té​ket,
ko​nya​kos, gyöm​béres, ró​zsa​csi​lis szósz​ban to​cso​g ó sült szo​pós orosz​lánt és vö​r ös​bor​ba áz​ta​tott grá​-
nát​al​más sü​te​mé​nye​ket lak​má​r oz​nak majd.
Tö​ké​le​tes há​zi​asszony va​g yok. Min​dent meg​mér​g ez​tem.
Ez​zel szol​g á​lom a fér​je​met, a gye​r e​ke​i​met, a ki​r á​lyo​mat, a há​za​mat: le​ves​sel és bor​r al és na​r ancs​-
szín fű​sze​r ek​be foj​tott ga​lam​bok​kal. Olyan sö​tét és erős bor​r al, amely​ben el​vész a le​an​der le​he​le​te.
Nap​fényt so​sem lá​tott ha​lak uszony​su​g a​r á​val, da​r ázs​li​kőr​r el és kí​g yók​kal, me​lye​ket úgy ló​g a​tok le
ősszel a sze​le​men​r ől, mint meg​annyi le​ven​du​la​csok​r ot.
 Sok éve már, hogy nem fon​tol​g at​ják a ma​g as ran​g ú fér​fi​ak, hogy olyan nőt ve​g ye​nek fe​le​sé​g ül, aki
nem kép​zett mé​r eg​ke​ve​r ő. Úgy jön​nek a Flo​r e​g i​li​um​ba, akár egy ár​va​ház​ba, és nem a leg​szeb​bet, a
leg​éde​sebb sza​vút ke​r e​sik, nem a leg​eré​nye​seb​bet, sem a leg​sze​lí​deb​bet, ha​nem a leg​ha​lá​lo​sab​bat.
Min​den ígé​r e​tes ifjú hölgy Brug​man​si​á​ba uta​zik, ahol me​leg a ten​g er, hogy ok​ta​tás​ban ré​sze​sül​jön.
Job​ban em​lék​szem ezek​r e, mint az alig egy órá​ja hal​lott sza​vak​r a – a Flo​r e​g i​li​um száz tor​nyá​r a, száz
híd​já​r a és száz ka​pu​já​r a, egy is​ko​lá​r a és egy vá​r os​r a, meg egy pró​bá​r a, min​den ha​ja​don any​já​r a.
Nem egé​szen hét​éves ko​r om​ban ha​lad​tam át a Li​li​o m​ka​pun – a bolt​íven annyi vi​r ág te​ker​g ő​zött,
hogy nem lát​szott alat​ta a kő. Nár​ci​szok, já​cin​tok és ha​r ang​lá​bak, gyű​szű​vi​r ág és masz​lag, pi​pacs és
ba​zsa​r ó​zsa lep​te be, mind​egyik gyö​nyö​r ű és dús volt, mind​egyik ra​g yo​g ó és ke​cses, és mind​egyik
ké​pes volt a gyö​ke​r é​vel, hagy​má​já​val, le​ve​lé​vel vagy szir​má​val meg​ö l​ni egy em​bert. Egy má​sik gye​-
rek sza​ladt előt​tem. A haja hosszabb​r a nőtt, mint az enyém, és szebb volt fe​ke​te ár​nya​la​ta. Az övé​ben
kék fé​nyek csil​log​tak, akár egy po​hár bor​ban fel​o l​dó​dó kris​tá​lyok. Ne​ve​té​se vi​dá​mab​ban csen​g ett,
mint az enyém, sze​me tet​sze​tő​sebb tá​vol​ság​r a volt or​r á​tól, ma​g as​sá​g a ígé​r e​te​sebb​nek lát​szott. Ket​-
tőnk kö​zül én csak a gaz​da​g abb apa elő​nyét tud​tam fel​mu​tat​ni. A má​sik lány​nak vi​szont meg​le​he​tő​sen
szép neve volt, elég szép, hogy el​r ejt​se csa​lád​ja mély​sé​g es adós​sá​g át.
Amint anyám ma​g am​r a ha​g yott, hogy el​me​r ül​jön lány​ko​r á​nak em​lé​ke​i​ben, egy órán át kö​vet​tem
azt a má​sik gye​r e​ket, bűn​tu​da​to​san, vá​g ya​ko​zón, időn​ként dü​hö​sen. Vé​g ül el​dön​töt​tem, hogy fel​-
adom, le​g yen jobb, mint én, ha ezt akar​ja. Föl​emel​tem a ka​r o​mat, hogy egy ra​g yo​g ó​an kék fal​nak tá​-
masz​kod​va meg​pi​hen​jek – mire fel​buk​kant, mint​ha csak kö​ve​tett vol​na, meg​r a​g ad​ta a ke​ze​met, olyan
erő​sen, akár az apám, és szür​ke sze​me til​tó​an meg​vil​lant.
– Ne! – szólt rám.
Ne pi​hen​jek? Ne áll​jak meg?
– Kal​kan​tit. Ha ele​g et dör​g ö​lődsz hoz​zá, meg​al​vaszt​ja a vé​r e​det.
Ti​sza​fá​nak hív​ták. A háza Szar​va lesz, mint ahogy én az enyém Li​li​o ​ma. A Flo​r e​g i​li​um a lá​nyo​kat
Li​li​o ​mok​r a – akik ha​lált süt​nek a fó​ka​hú​sos pi​té​be – és Szar​vak​r a oszt​ja – akik a ha​lált sma​r agd​ké​-
sük​kel meg​fu​ta​mít​ják. A Li​li​o m száz​ezer le​nyű​g ö​ző mó​don ké​pes ölni: gyö​kér​r el, le​vél​lel, vi​r ág​g al,
pol​len​nel, mag​g al. Ké​pes va​g yok olyan li​li​o m​te​át főz​ni, ami után az em​ber még lé​leg​zik és ne​vet, mit
sem tud​va ar​r ól, hogy meg​mér​g ez​ték, majd hat​van​hét éve​sen csa​ló​dott​ság fojt​ja meg. Az uni​kor​nis
Szar​va pe​dig méz​zé vál​toz​tat​ja még az olyan bort is, mely annyi​r a el​faj​zott, hogy szin​te for​tyog és
szi​szeg. Gye​r ek​ko​r un​kat a sa​va​nyú és az édes köz​ti tánc​ban tölt​jük.
A Flo​r e​g i​li​um​ban min​den ki​bon​ta​ko​zás​r a váró, szép​sé​g es gyil​kos​ság. A tor​nyok és a hi​dak ult​r a​-
ma​r in​kék​ben, fuk​szi​a​li​lá​ban, ezüs​tös, ki​csat​ta​nó zöld​ben pom​páz​nak, és ha egy óvat​lan lány vé​g ig​-
húz​ná uj​ja​it a kö​ve​ken, a bőre fe​ke​té​r e fe​ké​lye​sed​ne. A fo​lyó​ban nyü​zsög​nek a mér​g e​ző, csí​kos ha​-
lak, ame​lye​ket két órán át tart el​ké​szí​te​ni, hogy a só és a vaj íze ér​ződ​jön raj​tuk, és ne éges​sék ki az
em​ber tor​kát, és há​r om órán át, hogy ne ful​lasszák meg el​fo​g yasz​tó​ju​kat mind​ad​dig, míg ví​g an
vissza nem megy a szo​bá​já​ba, és el nem fúj​ja a gyer​tyát. Min​den ét​ke​zés egy vizs​g a, min​den séta egy
pró​ba​té​tel. Az egész vi​lá​g on nem lé​te​zik en​nél bol​do​g abb hely. Még min​dig ér​zem a man​szan​ilya​fa
for​r ó, zöld vi​r á​g a​in át​szű​r ő​dő nyá​r i zá​port az észa​ki kert​ben – az el​torzult, tör​pe​nö​vé​sű fa fel​szív​ta a
csep​pe​ket, a ka​r om​ba fröcs​köl​te a mennyek meg​r on​tott vi​zét, és szi​sze​g ett, sis​ter​g ett, hó​lya​g ot ége​-
tett, akár a sze​r e​lem.
Ott, a Flo​r e​g i​li​um nap​ja és hold​ja alatt ol​vas​tam a lo​va​g ok​r ól és íjá​szok​r ól, azok​r ól a na​pok​r ól,
ami​kor még kar​dok​kal, fej​szék​kel és paj​zsok​kal har​col​tunk, acél​ból és bá​nat​ból ko​vá​csolt pán​cé​lok​-
ban. A mér​g et gyá​va​ság​nak tar​tot​ták, asszo​nyok becs​te​len fegy​ve​r é​nek. Sír​tam. Hét​éves vol​tam. Ab​-
szurd​nak tűnt szá​mom​r a, ab​szurd​nak, pa​zar​ló​nak és szo​mo​r ú​nak, hogy oly sok ezer em​ber​nek kel​lett
meg​hal​nia, csak hogy két fér​fi el​dönt​hes​se, ki​nek me​lyik fű​cso​mó​r a van joga szar​ni. Resz​ket​tem a
hold​fény​ben. Ki​néz​tem az Aga​r i​cá​ba, ahol ezüs​tös hajú lá​nyok gon​doz​ták a gom​ba​me​ző​ket, ame​lye​-
ket fél​hold​kor ta​ka​r í​tot​tak be, ami​kor leg​na​g yobb volt a ha​tó​ere​jük. Pa​r aszt​fi​ú​kat kép​zel​tem el, akik
üres has​sal ha​lál​r a fagy​tak, és nem kap​tak út​r a​va​ló öle​lést az úr​tól, aki el​küld​te őket, hogy más fi​ú​kat
üt​le​g el​je​nek ad​dig, amíg az úr​ból ki​r ály nem lesz. Na​g yon ma​g á​nyos​nak érez​tem ma​g am – és na​-
gyon meg​könnyeb​bül​tem, ami​ért jó​za​nabb kor​ban élek, amely​ben a zúz​ma​r á​r a fo​lyó vért obsz​cén​nek
te​kin​tik, hi​szen az is.
Min​den éj​jel, akár​csak a töb​bi lány a Flo​r e​g i​li​um​ban, imád​sá​g ot mond​tam Musz​ka​nin​hoz, a Ker​-
tész​ki​r ály​nő​höz, aki sar​kan​tyú​vi​r á​g on sze​r ez​te a trón​ját, és so​sem né​zett vissza. Musz​ka​nin​ban nem
volt egy csepp ki​r á​lyi vér sem. Egy pa​ti​kus lá​nya volt. A fü​tyü​lő​kór után az ilyes​mi nem szá​mí​tott
annyi​r a. Min​den csa​lád fele, lak​jon bár kő- vagy vá​lyog​ház​ban, le​ve​g ő után kap​kod​va halt meg, tor​-
kuk úgy össze​zá​r ult, hogy csak nyü​szí​tés és fütty szö​kött ki raj​ta, és ami​kor a ször​nyű sí​po​lás el​halt,
az alsó és kö​zép​ső nép​o sz​tá​lyok​nak nem fű​lött hoz​zá a fo​g uk, hogy megint hul​la​ni kezd​je​nek, csak
hogy az urak a vi​lág rom​ja​i​r a ír​has​sák ne​vü​ket. Musz​ka​nin tu​dott írni-ol​vas​ni. A há​bo​r ú új sza​bá​lya​it
fek​tet​te le, és ami​kor a ha​tal​ma​sok és ne​me​sek nem vol​tak haj​lan​dók alá​ír​ni, sor​r a meg​ful​lad​tak a va​-
cso​r á​juk köz​ben, el​li​lul​tak a reg​g e​li mel​lett, és vá​r at​lan só​ha​jok​kal zu​han​tak el fél​úton az ágyuk felé.
Az elme cso​dá​san ki​éle​se​dik, ha az em​ber nem bíz​hat meg a te​á​já​ban. És vé​g ül is mi​ért ne? Mit szá​-
mí​tot​tak a fegy​ve​r ek, az erő és a leg​jobb pen​g ék, ami​kor egy nya​va​lyás cse​léd​lány két hét alatt el​tett
láb alól egy ház​r a való örö​köst?
A há​bo​rú​nak ci​vi​li​zált​nak kell len​nie, írta Musz​ka​nin ré​g es-ré​g en. Min​den jó​zan lé​lek ezt mond​ja. A
föl​di ha​tal​mak köz​ti vi​szá​lyok soha nem ér​nek vé​get, de a sze​rény fegy​ve​re​sek hasz​ná​la​ta a gaz​da​gok
dis​pu​tá​i​nak el​ren​de​zé​sé​re csak könnyel​mű​vé te​szi a gaz​da​go​kat. Sa​ját tes​ti ép​sé​gét fe​nye​ge​tő ve​szély
hí​ján egy ne​mes úr sem fél a leg​cse​ké​lyebb sér​tés​re rög​tön há​bo​rút ki​ki​ál​ta​ni – és mi​ért ne ten​né?
Csak némi pénzt és meg​be​csü​lést koc​káz​tat, míg mi min​dent, de a győ​ze​lem​ből nem húzunk hasz​not.
Eb​ben a kör​ben nincs sen​ki, aki ne is​mer​né el en​nek igaz​ság​ta​lan​sá​gát. Ezért mi, a sze​rény fegy​ve​re​-
sek töb​bé nem tá​mo​ga​tunk olyan vi​lá​got, amely er​kölcs​te​len mag​ból fa​kad és akö​ré épül.
A há​bo​r ú sza​bá​lyai egy​sze​r ű​ek: amennyi​ben Becs​vágy úr és Fu​kar gróf vi​tá​ba ke​ve​r e​dik, meg​-
egyez​nek egy vár​ban vagy erőd​ben, mely egyi​kük​höz sem tar​to​zik, és egy mind​ket​te​jük szá​má​r a el​-
fo​g ad​ha​tó na​pon meg​je​len​nek ott. Együtt ét​kez​nek, és aki leg​to​vább élet​ben ma​r ad, győz. A ven​dég​lá​-
tók min​den böl​cses​sé​g ü​ket a szá​mos vál​to​za​tos mé​r eg elő​ál​lí​tá​sá​r a for​dít​ják, míg Becs​vágy úr és a
gróf háza népe min​den tu​dá​sá​val a gyó​g yí​tá​son és min​den ál​nok ma​té​r ia meg​tisz​tí​tá​sán fá​r a​do​zik. S
mi​vel egy​ko​r on a mér​g ek asszo​nyi for​tély​nak szá​mí​tot​tak – a régi idők​ben egy lo​vag sem tud​ta meg​-
kü​lön​böz​tet​ni a nad​r a​g u​lyát a pity​pang​tól –, ha​ma​r o​san szük​sé​g es​sé vált, hogy ki-ki ma​g a​san kép​zett
gyil​kost ve​g yen nőül.
Musz​ka​nin ci​vi​li​zált sza​bá​lya​it per​sze el​fer​dí​tet​te és rozs​dá​val lep​te be az idő. Ma​nap​ság egyet​len
ne​mes úr sem ülne maga a há​bo​r ús asz​tal​hoz – he​lyet​test bé​r el fel, hogy a he​lyé​ben ful​la​doz​zon és
nyel​de​kel​jen. De még így is van némi igaz​sá​g os​ság a do​log​ban – el​vég​r e sen​ki sem adja ol​csón a bő​-
rét a csa​tá​ban. Egy csa​lád szé​pen meg​tol​la​sod​hat a sum​mán, amit Becs​vágy úr fi​zet. Már nem csak
két-há​r om fér​fi ül le a be​csü​let asz​ta​lá​hoz. So​kan ér​kez​nek, hogy vé​g ig​néz​zék a há​bo​r ús la​ko​mát, tel​-
jes ház​né​pek, maga a ki​r ály is. Re​mek szó​r a​ko​zás. Sok ne​mes ül​te​ti le a he​lyet​te​sét, hogy ki​fe​jez​ze
hű​sé​g ét, és a győ​ze​lem felé bil​lent​se a mér​le​g et, mert a sok meg​ter​mett fér​fi kö​zül né​hány​nak csak
el​bír a gyom​r a egy-két buta vi​r ág​g al.
– Gon​dold csak el, mi​lyen pom​pás le​he​tett – mond​ta ne​kem egy íz​ben Ti​sza​fa, ami​kor az ágya​mon
he​vert, és a köny​vek pánt​li​ka​ként vet​ték kö​r ül. – Lo​bog​tak a zász​lók, meg​csil​lant a nap a kar​do​kon, és
a lo​vak​nak is olyan cso​dás volt a pán​cél​ja, hogy arra még egy ál​lat is büsz​ke le​he​tett. Kép​zeld csak el
a do​bo​kat, a trom​bi​tá​kat és a haj​na​li ki​ál​tá​so​kat!
 – El​kép​ze​lem mind​ezt, de bor​zasz​tó​an hang​zik. Most leg​alább min​den​ki jót lak​má​r o​zik. Sem​mi​vel
sem bát​r abb, böl​csebb vagy fur​csább ezer ba​r á​tot össze​g yűj​te​ni és má​sik ezer​r el ta​lál​koz​ni egy me​-
zőn, az​tán egész nap ké​sek​kel ap​r í​ta​ni egy​mást. És most is van​nak lo​bo​g ók. Az apám zász​lai iga​zán
szé​pek. Man​ti​kórt áb​r á​zol​nak, le​an​der gyű​r ű​jé​ben. Egy na​pon majd meg​mu​ta​tom.
De Ti​sza​fa már tud​ta, ho​g yan néz​nek ki az apám zász​lói. Azon a na​pon, ami​kor bú​csút mond​tunk
egy​más​nak, a man​ti​kó​r un​kat pe​csé​tel​te egy be​zo​ár​r a. Flo​r e​g i​li​um agya​g a száz fű​szer​r el el​ke​ver​ve és
egy orosz​lán bél​trak​tu​sán át​ve​zet​ve. Leg​alább​is azt mond​ta, orosz​lán volt.
Ha​ma​r o​san ide​je lesz el​kül​de​ni Ore​g án​ó t és Mand​r ag​ó rát. Pas​siflo​r a majd a há​bo​r ú után tér oda
vissza – a vi​lá​g ért sem mon​da​na le a gya​kor​la​ti ta​pasz​ta​lat​szer​zés le​he​tő​sé​g é​r ől.
Ka​la​bár nagy​úr ak​kor ér​ke​zett a Flo​r e​g i​li​um​ba, ami​kor én ti​zen​hét éves ha​ja​don vol​tam. Ti​sza​fa
fér​je nem sok​kal ké​sőbb jött a messzi Mithri​da​ti​um​ból, hogy a vi​lág biz​tos​sá te​g ye: töb​bé nem lát​juk
egy​mást. A Szarv​ka​pun át ér​kez​tek, ahol az uni​kor​nisszar​va​kat olyan ele​g án​san fon​ták össze, mint​ha
egy le​ány tin​csei len​né​nek. A nagy​úr szár​ma​zá​sa alap​ján bár​mely fe​le​ség​r e jo​g o​sult volt, akit meg tu​-
dott győz​ni – a ki​sebb urak csak a bá​tor​ta​lan, a kom​pe​tens, ám ih​let​te​len, a sze​líd és ked​ves di​á​kok​kal
ta​lál​koz​tak, akik​nek ta​lán meg​volt a harc​hoz szük​sé​g es tu​dá​suk, de nem bír​ták gyo​mor​r al. Min​dig
olyan meg​le​pett​nek lát​sza​nak, ami​kor mát​kát ke​r es​nek. A vá​r a​ik​ból és erőd​je​ik​ből acé​los ar​célű ha​ja​-
do​no​kat ma​g uk elé kép​zel​ve jön​nek, akik​nek sze​me hi​g any​ként csil​log, és haja vér​fo​lyam​hoz ha​son​-
la​tos, lá​nyok​r ól áb​r án​doz​nak, akik olya​nok, mint a vi​r á​g ok, ame​lyek​ből ne​mes ha​lált főz​nek: ma​g a​-
sak​r ól, ra​g yo​g ók​r ól, ha​lá​lo​sak​r ól. Az​tán úgy ta​lál​nak min​ket, kesz​tyű​ben, me​r ev ru​ha​uj​jal, com​big
érő csiz​má​ban, bőr​ből, réz​ből és üveg​ből ké​szült ál​arc​ban, ame​lyek ar​cun​kat sár​ká​nyok és mély​ten​-
ge​r i ha​lak áb​r á​za​tá​hoz te​szi ha​son​la​tos​sá. De ho​g yan más​ként ma​r ad​nánk élet​ben a mé​r eg​ből emelt
fa​lak és a gyil​kos fo​lyó kö​zött, ahol bár​mely kó​sza par​füm még az utol​só poén előtt lé​ket üt​het egy
di​ák​lány tré​fá​já​ba? Szá​mom​r a azok a masz​kok még min​dig bá​jo​sab​bak, mint bár​mi, amit egy ki​r ály​-
nő rúzs​ból és szén​ből ke​ver​het. El​is​me​r em, ami​kor fé​lek, elő​ve​szem az ágyam alól a sa​já​to​mat, és
ad​dig vi​se​lem, míg a szí​ve​met is​mét ép​nek ér​zem.
Azt hi​szem, min​dig is tud​tam, hogy egy na​pon va​la​ki el​jön bol​dog​sá​g om bű​nös kert​jé​be, és el​hur​-
col on​nan. Mi​nek ta​nul​tam meg a mand​r a​g ó​r a fel​hasz​ná​lá​si mód​ja​it, ha nem azért, hogy férj​hez men​-
jek, har​col​jak, és győz​zek? Nem akar​tam Ka​la​bárt. Azt hi​szem, egész jó​ké​pű volt. A de​r e​ka szép kar​-
csú; a vál​la nem gör​nyedt. A nagy​atyái ha​lá​los ágyu​kon sem vesz​tet​ték el a ha​ju​kat. De én meg​vol​tam
ma​g am​ban. Én és Flo​r e​g i​li​um és a man​szan​ilya​fa és az én Ti​sza​fám, aki úgy úszott a fo​lyó​ban, mint​-
ha sem​mi sem árt​hat​na neki, hi​szen nem is árt​ha​tott. A nagy​úr azt mond​ta, hív​jam Hen​r ik​nek. Meg​mu​-
tat​tam neki az ar​co​mat.
– Anyács​ka, az uni​kor​ni​sok ma rossz​ked​vű​ek. – Ore​g ánó össze​von​ja szem​ö l​dö​két, és em​lé​ke​im
zöld vi​r á​g ok zá​po​r á​vá rob​ban​nak szét.
So​sem szí​vel​tem az uni​kor​ni​so​kat. Ta​lál​koz​tam már jobb ter​mé​sze​tű far​ka​sok​kal. Lát​tam fest​mé​-
nye​ket olyan or​szá​g ok​ból, ahol nem él​nek – azo​kon ma​g as, sá​padt, szo​mo​r ú​an ne​mes te​r emt​mé​nyek,
akik zab​la​ként fog​ják szá​juk​ba az örök​lét böl​cses​sé​g ét. Meg​ér​tem, mi​fé​le vágy​tól űzve fes​tet​ték őket
olyan​nak. Én is sze​r e​tem, ha a dol​g ok egy​be​vág​nak. Ha va​la​mi hasz​nos, egy​út​tal szép​nek is kell len​-
nie. A vi​lág még​is en​nek el​len​ke​ző​jé​hez ra​g asz​ko​dik.
Uni​kor​ni​sok bók​lász​nak a lá​nyom lába kö​r ül, hor​kant​va szi​ma​tol​ják a ke​zét, biz​tos​r a ve​szik, hogy
ho​zott a fé​lig rom​lott hús​ból és az ál​lott sör​ből, amit a leg​job​ban sze​r et​nek. Az egy​szar​vúk ak​ko​r ák,
mint egy-egy vad​kan, ke​r ek a ha​suk, sör​tés a lá​buk, és hosszú, gön​dör gyap​jú bo​r ít​ja őket, amely
ned​ves idő​ben ször​nyen össze​ta​pad, és ázott könyv sza​g át áraszt​ja. Meg​nyúlt, ra​vasz po​fá​juk va​ló​ban
ha​son​lít a lo​va​ké​hoz, de a ku​tyá​ké​hoz is, és fog​so​r uk​ban van va​la​mi cá​pa​sze​r ű. A kö​ze​pén pe​dig ott a
töm​zsi, gö​csör​tös csont​ki​nö​vés, olyan ma​ku​lát​la​nul fe​hér, akár egy szent lel​ke. Ore​g ánó ki​nyit​ja
zsák​ja szá​ját, és szür​kü​lő bá​r ány​ka​r a​jo​kat, fé​lig meg​szik​kadt te​hén​fü​le​ket ha​ji​g ál kö​zé​jük. A vá​lyú​-
juk​ba ma​r a​dék bar​na sört önt. A jó​szá​g ok bol​do​g an gur​g u​láz​nak és tril​láz​nak, kin​csü​ket hab​zsol​ják,
és egy​más​ba kap​nak, hogy ki​ala​kít​sák és meg​erő​sít​sék bor​zas hi​e​r ar​chi​á​ju​kat: az uni​korn​is​ki​r ály és
szá​mos ki​r ály​nő​je, va​la​mint mos​lék​bi​r o​dal​muk.
– Mi​ért csi​nál​ják? – von​ja össze szem​ö l​dö​két Ore​g ánó. – Mi​ért fal​ják fel azt a sok ételt, ha tud​ják,
hogy be​le​hal​hat​nak?
Egy uni​kor​nis fel​néz rám vö​r ös, re​u​más sze​mé​vel, és na​g yot tüsszent. – Mi​ért ro​han​tak egy​ko​r on a
fér​fi​ak a csa​tá​ba, ho​lott tud​ták, hogy be​le​hal​hat​nak? Azt hi​szik, a paj​zsuk erő​sebb, mint a má​sik em​-
ber kard​ja. Azt hi​szik, a Szar​vuk erő​sebb, mint a má​sik Li​li​o ​ma. Azt gon​dol​ják, ami​kor el​va​r á​zsolt
ké​sü​ket a pás​té​tom​ba mé​lyesz​tik, azok meg​r esz​ket​nek, vö​r ös​r e vál​toz​nak, és min​den mér​g et a pen​g é​-
be szív​nak. Azt hi​szik, a va​r angy​kö​ve​ik az is​te​nek ere​jé​vel bír​nak.
– De sen​ki sem erő​sebb ná​lad, ugye, anyács​ka?
– Sen​ki, ara​nyom.
Azt mond​ta, szó​lít​sam csak Hen​r ik​nek. Por​r á őrölt za​fír​r al teli só​szó​r ó​val ud​va​r olt ne​kem, amely
egy olyan vá​r os​ból szár​ma​zott, ahol az ele​fán​tok gya​ko​r i​ak, mint a macs​kák. Egy hin​tés​nyi kék​ség
bár​mi​lyen for​tyo​g ó la​ko​mát is​mét egész​sé​g es​sé te​het. Ha​csak nem hasz​nált egy agya​fúrt Li​li​om hold​-
ma​got, vagy orel​la​nint, vagy uni​kor​nis​te​jet, vagy egy bi​zo​nyos béka mér​gét, mely a könyv​tár​ban él és a
Fü​löp név​re hall​gat. A sma​ragd kü​lön​ben is jobb a za​fír​nál. De hagy​tam, hadd higgye, hogy a drá​g a​-
kö​vei ki tud​ják csa​var​ni az éle​tet a ha​lál mar​ká​ból. Szép do​log ilyes​mi​ben hin​ni. Mint azok​ban a gyö​-
nyö​r ű, ezüst​szál​lal hím​zett uni​kor​ni​sok​ban.
Né​zem, ahogy a lá​nyom az uni​kor​ni​sa​ink tő​g yét hú​zo​g at​ja, fém​vö​dör​be feji ve​r ej​té​kes te​jü​ket,
mert a fán, vagy akár a bron​zon is úgy át​sis​te​r eg​ne, akár az eső a lom​bo​kon. Az én hom​lok​r án​co​ló
lá​nyom ügyes kezű, a kan​cák alig pa​nasz​kod​nak. Ami​kor én fe​jem őket, ha​r ap​nak és üvöl​te​nek. A ho​-
mok​sár​g a ég​bol​ton hal​vány bor​dák​ként csí​kok je​len​nek meg, és egy arany szí​vet mu​tat​nak do​bog​ni
az al​ko​nyat​ban. Ka​la​bár Hen​r ik ti​zen​hét éves ko​r om​ban meg​csó​kol, és meg​es​kü​szik rá, hogy az aj​-
kam olyan mé​r eg, amely​ből nem épül fel soha, a lá​nya ve​lős​cson​tot ad egy uni​kor​nis​nak, a fia pe​dig
le​szól a bás​tyá​r ól, hogy ér​ke​zik a ki​r ály, si​es​sek, si​es​sek, és mind​eköz​ben én csak Ti​sza​fát lá​tom,
amint a fi​a​tal​sá​g unk or​szá​g á​ban töl​tött utol​só éj​sza​kán be​lo​pó​zik a szo​bám​ba, és für​dő​vi​zet ereszt a
nagy sár​g a​r éz kád​ba, mely​ben sma​r agd​por ka​va​r og zöl​den, csil​lo​g ón. Be​mász​tunk, a víz alá buk​tunk,
be​bo​r í​tot​tuk egy​mást a sma​r ag​dok kü​lö​nös te​j​il​la​tá​val, csil​lo​g ó ho​mo​kot mos​tunk fe​ke​te ha​junk​ba.
Ti​sza​fa ké​zen fo​g ott, és együtt ki​r o​han​tunk az éj​sza​ká​ba, át a Flo​r e​g i​li​um csen​des ut​cá​in, el a hi​dak
alatt, át a ví​zen, míg vé​g ül el​ju​tot​tunk a man​sza​lya​fá​ig az észa​ki kert​ben, és Ti​sza​fa ma​g á​hoz szo​r í​tott
a go​nosz vi​r á​g ok alatt, míg meg nem ér​ke​zett a vi​har, az​tán a vi​har​ban még utol​já​r a meg​csó​kol​tuk
egy​mást, ami​kor az eső át​folyt a zöld szir​mo​kon és szi​szeg​ve el​tűnt a sma​r agd​zöld gőz​ben; csó​ko​-
lóz​tunk, és nem ég​tünk meg.


A Já​cint​ki​r ály​nak hív​ják, és sze​r e​ti ezt a ne​vet. Ak​kor kap​ta, ami​kor fi​a​tal volt, becs​vá​g yó, és a fe​-
le​sé​g e még az első gyer​me​kük szü​le​té​se előtt meg​nyer​te neki a har​mad​szü​löt​tek há​bo​r ú​ját. A já​cint​-
gu​mó na​g yon ha​son​lít a bur​g o​nyá​r a. Pom​pa nél​kül lép​nek a te​r em​be, mert ba​r á​tok va​g yunk, vagy
leg​alább​is ba​r át​sá​g o​sak. Min​dig ügyel​tem, hogy vá​r an​dós le​g yek, ami​kor a ki​r ály lá​to​g a​tó​ba ér​ke​-
zik, mert tud​tom​r a adta, hogy ked​ve​li a tár​sa​sá​g o​mat, és jó​ko​r a has​r a volt szük​ség, hogy el​ve​g yem
az ét​vá​g yát. Ez​út​tal azon​ban nem va​g yok ter​hes, és töb​bé nem is le​szek az. Egye​sé​vel meg​csó​kol​ja a
gye​r e​ke​ket, az​tán en​g em is. Túl hosszú​r a nyú​lik a csók, de Hen​r ik és én so​kat el​tű​r ünk azok​tól, akik
egy-két év​ti​zed alatt még nem elé​g el​tek meg min​ket. A ma​g as és fen​sé​g es ki​r ály​nő meg​fog​ja a ke​-
zem, és a curry​vel íze​sí​tett ga​lam​bok​r ól, a bor​r ól, a mus​tá​r os​csup​r ok​r ól kér​dez. A sze​me csil​log. Két
fris​sen sze​dett já​cint tűzi kö​pe​nyét a ru​há​já​hoz.
– Hi​ány​zik – vall​ja be. – Már sen​ki sem akar meg​küz​de​ni ve​lem. Néha unal​mam​ban meg​mér​g e​zem
a ku​tyá​kat. De az​tán uni​korn​is​ko​po​nyá​ban adok ne​kik reg​g e​lit, amit fel​hab​zsol​nak, és az​tán még egy
vagy ki​lenc évig csa​hol​nak to​vább. Jer, áruld el, mi van a le​ves​ben! Hal​lot​tam, hogy van egy új mód​-
sze​r ed a rák​sze​mek ki​fő​zé​sé​r e, ami​vel a fü​tyü​lő​kórt utá​noz​ha​tod. Úgy öl​ted meg Ver​bé​na nagy​úr le​-
gé​nyét, igaz?
– Ön hí​ze​leg. Olyan ré​g en volt már, alig em​lék​szem rá – mon​dom.
Ő és a fér​je el​fog​lal​ják a he​lyü​ket a harc​me​ző – vagy​is a la​ko​ma​ter​münk – fö​lött, mely úgy ra​g yog
a tűz​től és a dí​szek​től, akár a har​ma​tos fű. Ke​nyé​r ért és bo​r ért sza​laj​ta​nak – a ha​g yo​má​nyos faj​tá​ért,
mely biz​ton​sá​g os, akár a ko​vász. A he​lyet​te​sek kürt​szó és dob​per​g és kö​ze​pet​te ér​kez​nek. Min​den
ugyan​olyan, Ti​sza​fa, fut át az agya​mon. Vé​r em fel​pezs​dül a hang​r a. Jön. El fog jön​ni. Vá​r am pa​r asz​-
tok ar​cá​val te​lik meg – tisz​ták és il​la​to​sí​tot​tak, ami​lye​nek soha ko​r áb​ban nem vol​tak. Min​den fér​fi,
aki az urát he​lyet​te​sí​ti, az ura öl​tö​zé​két hord​ja. Se​lyem​ben-bár​sony​ban ér​kez​nek, csip​ké​ben és bun​dá​-
ban, ko​r o​ná​val fe​jü​kön és gyű​r űk​kel uj​ja​i​kon, mell​ka​suk​r a cí​me​r ü​ket hí​mez​ték, és ha​juk​ba hul​lá​mo​-
kat bo​do​r í​tot​tak. Mind​ahá​nyan olyan ele​g án​sak és pom​pá​za​to​sak, mint​ha ebbe szü​let​tek vol​na. Her​ceg
és cse​léd kö​zött csak az ala​pos für​dő a kü​lönb​ség. Jön. El fog jön​ni. A ne​me​sek a zsöllyé​ik​ben ma​g as
asz​tal​nál ülő tü​kör​ké​pe​ik – vissz​hang​ja​ik, ik​r e​ik, da​do​g á​sa​ik – fö​lött ül​nek. A la​ko​ma​te​r em min​den
egyes há​bo​r ú​val egy​r e in​kább mű​tő​r e em​lé​kez​tet.
Hen​r ik a ki​r ály mel​lett fog​lal he​lyet. Mi csak a vá​r at szol​g ál​tat​juk, amely​ben meg​egyez​tek – a csa​-
tá​ban nem ve​szünk részt. A Já​cint​ki​r ály egy kal​már fiát ül​tet​te a maga he​lyé​r e – a fiú erős​nek lát​szik,
a mell​ka​sa úgy duz​zad, akár egy hajó vi​tor​lá​ja. De ez csak hi​ú​ság. Épp​o lyan ha​mar le tu​dom ol​vasz​-
ta​ni a hú​sát, akár egy so​vá​nyabb em​be​r ét. Még töb​ben ér​kez​nek da​lol​va a ka​pun át. A Já​cint​ki​r ály sze​-
ret​né vissza​fog​lal​ni ősei ke​le​ti föld​je​it, me​lyek azon​ban nem tart​ják ma​g u​kat az ő ősi bir​to​ka​i​nak. Ez​-
út​tal nem kis há​bo​r ú​r ól van szó. Vár​tam erre a csa​tá​r a. Vágy​tam rá. Re​mél​tem. Ta​lán bele is súg​tam a
Já​cint​ki​r ály fü​lé​be, ami​kor gyen​g é​den rám né​zett, hogy azok​nak az ide​g en urak​nak nin​csen jo​g uk a
bú​zá​já​hoz, sem a bo​r á​hoz. Ta​lán oda​só​haj​tot​tam a fér​jem​nek, hogy ha az or​szá​g unk nem len​ne ilyen
meg​o sz​tott, nem kel​le​ne egyet​len vá​r unk​ban ma​g unk​nak meg​fej​nünk az uni​kor​ni​sa​in​kat. Soha nem
is​mer​ném be az ilyen su​g al​la​to​kat. Csak azért alud​tam, hogy az álom föld​jén, álom​ké​sek​kel vív​has​-
sam meg ezt a csa​tát.
Mithri​da​ti​um ke​le​ten van. Jön. El fog jön​ni.
Az​tán át​lép a bolt​ív alatt az ott​ho​nom​ba – az én Ti​sza​fám, sma​r agd​po​r om, man​sza​lya​fám, lán​g o​ló
esőm. A te​kin​te​te egy pil​la​nat alatt rám ta​lál. Olyan sok​szor meg​tet​tük már ezt. Ezüst​tel hím​zett fe​hér
és vi​lá​g os​kék ru​hát vi​sel – gyó​g yí​tó szí​nek, tisz​ta szí​nek, ame​lyek soha nem ár​ta​ná​nak. Kék láng​g al
égő gyer​tya. Mint min​dig, most is úgy fest, mint én, egy ügye​sebb, ke​g ye​sebb kezű fes​tő ál​tal meg​-
fest​ve. Alig tű​nik idő​sebb​nek, mint az első lá​nyom len​ne, ha élne. Ta​lán de​r é​kig érő, sze​líd gyógy​fü​-
vek közt élni jobb, mint az én go​nosz gyö​ke​r e​im​ből ve​tett ágyon. Gyer​me​kei né​mán, csil​lo​g ó szem​-
mel kö​nyö​r ög​nek a fi​g yel​mé​ért – há​r om fiú; mi​lyen kü​lö​nös az ő ar​cát fi​ú​kon lát​nom! Ke​zét a vál​-
luk​r a te​szi. Ore​g ánó, Mand​r a​g ó​r a, Pas​siflo​r a és Nár​cisz felé nyúj​tom a ke​ze​met. Igen, ők az enyé​mek.
Az évek so​rán töb​bek kö​zött eze​ket tet​tem. Fér​je ugyan​o lyan moz​du​lat​tal fog​ja meg a ke​zét, aho​g yan
Hen​r ik ten​né. Az ő csil​lo​g ó sze​me sem​mi​ért sem kö​nyö​r ög né​mán. Nem rossz fér​fi​ak. De ők nem mi
va​g yunk.
Nem sza​bad meg​szó​lí​ta​nom. A há​bo​r ú kez​de​tét ve​szi, amint ő meg én el​he​lyez​ke​dünk ma​g as szé​-
ke​ink​ben. Amint meg​szó​lal a va​cso​r á​hoz hívó csen​g ő. Egyi​künk​nek sem sza​bad fel​áll​nia, vagy bár​-
mi​hez hoz​zá​nyúl​nia – min​den, amit te​het​tem és amit meg​tet​tem, im​már tel​jes, és nem sza​bad hoz​zá​-
rak​nom. Utá​na sem sza​bad be​szél​nünk – mi len​ne, ha va​la​me​lyik gyen​g éd szí​vű Szarv ki​fe​cseg​né leg​-
fél​tet​tebb tit​ka​it egy Li​li​o m​nak? El​r on​ta​ná a já​té​kot, és a kö​vet​ke​ző há​bo​r út két asszony locs​ka szá​ja
dön​te​né el. Ez meg​en​g ed​he​tet​len. Így az​tán ülünk, tö​ké​le​tes tar​tás​sal, kö​zöt​tünk a ha​lál​lal.
Az asszo​nyok ki​hoz​zák a nad​r a​g u​lyá​val és kí​g yó​t​ej​jel fű​sze​r e​zett pá​va​le​vest, és Mithri​da​ti​um, Ti​-
sza​fa or​szá​g á​nak fiai (és lá​nya, mert az egyik el​sze​g é​nye​dett ne​mes a sa​ját bol​dog​ta​lan lány​g yer​me​-
két küld​te maga he​lyett, aki​r e alig bí​r ok szá​na​ko​zás nél​kül rá​néz​ni) fe​hér szar​vas​bi​ka csont​já​ból fa​-
ra​g ott ka​nál​lal ke​ve​r ik meg, hát​ha az meg​éde​sí​ti. Va​r angy​kö​ve​ket és be​zo​á​r o​kat dug​nak majd a
currys ga​lam​bok hú​sá​ba, és a tej​pu​din​g ot zöld só​ként lepi be a sma​r agd​por. A szo​pós orosz​lánt
csom​bor​men​ta vi​r á​g á​val és or​vo​si tisz​tes​fű le​ve​lé​vel ta​kar​ják be. Bo​r o​mat uni​kor​nisszarv​ból fa​r a​-
gott csé​szé​ből isszák. A pu​din​g ot ver​bé​ná​val fű​sze​r e​zik. És va​la​hány​szor fel​szol​g ál​nak egy fo​g ást, én
meg​érin​tem Ti​sza​fát. Az én fű​sze​r e​im és az ő ta​liz​mán​jai. Az én ra​g u​im és az ő szent vér​csepp​jei. Az
én bo​r om és az ő szar​va. Az én te​jem és az ő sma​r agd​jai. A fél vi​lág meg​hal kö​zöt​tünk, de mi egy​-
más​ban már​tó​zunk, és sen​ki sem lát​ja.
Az első ka​to​na el​li​lul, és resz​ket​ve be​dől ga​lam​bos tá​nyér​já​ba, és húsz év​vel ko​r áb​ban Ti​sza​fa
sma​r ag​dot csó​kol az aj​ka​mon a man​sza​lya​fa alatt, míg a ke​g yet​len eső szi​szeg​ve el​pá​r áll a le​ve​g ő​be.


Kle​in​heincz Csil​la for​dí​tá​sa

 Robert Reed
A CSÁSZÁRNŐ TELJES POMPÁBAN
Ro​bert Reed (WWW.RO​BERT​REED​W​RI​T ER.COM) a Neb​r as​ka ál​lam​be​li Oma​há​ban szü​le​tett.
Bio​ló​g i​á​ból szer​zett BA dip​lo​mát a Neb​r as​ka Wes​leyan Uni​ver​sityn, majd la​bor​tech​ni​kus​ként dol​g o​-
zott. 1987-től az írás​ból él, még ab​ban az év​ben meg​nyer​te az L. Ron Hub​b​ard-író​ver​senyt, az​ó ta pe​-
dig ki​adott ti​zen​két re​g ényt, mint pél​dá​ul a The Le​es​ho​re, a The Hor​mone Jun​gle, va​la​mint a tá​vo​li jö​-
vő​ben ját​szó​dó Mar​row és a The Well of Stars. Ter​mé​keny író, pub​li​kált több mint 200 no​vel​lát, nagy​-
részt az F&SF és az Asi​mov’s ma​g a​zi​nok​ban, ame​lye​kért je​löl​ték szá​mos díj​r a (Hugo, Ja​mes Tipt​r ee,
Jr., Lo​cus, Ne​bu​la, Se​i​un, Theo​dore Stur​g e​o n és World Fan​tasy), és ame​lye​ket a The Dra​gons of
Spring​place, a The Cuc​koo’s Boys, Ea​ter-of-Bone és a The Gre​ats​hip kö​te​tek​ben gyűj​tött össze. Az „A
Bil​li​o n Eves” című kis​r e​g é​nye el​nyer​te a Hugo-dí​jat. Leg​utób​bi SF-re​g é​nye a The Me​mo​ry of Sky.
Neb​r as​ka egyet​len SF-író​ja Lin​coln​ban él a fe​le​sé​g é​vel és lá​nyá​val, és lel​kes hosszú​táv​fu​tó.


Ahogy a gyü​mölcs érik, úgy érik a szó is.

Ha nem arat​ják le a meg​fe​le​lő pil​la​nat​ban, min​den érett do​log le​esik a fá​já​r ól, és el​r o​had, sem​mi
hasz​na.
Leg​alább​is Ők így lát​ták a hely​ze​tet.
Hív​juk Őket „ide​g e​nek”-nek. Ez a szó nem ne​vet​sé​g es, rá​adá​sul sem​mi​lyen más cím​ke nem írja le
iga​zán ere​de​tü​ket vagy messze​ha​tó ere​jü​ket. És Ők bi​zony négy és fél mil​li​árd évig tar​tó las​sú, gyak​-
ran sza​bály​ta​lan nö​ve​ke​dés után érett​nek ítél​ték a Föl​det. Ez a kis gömb az egye​te​mes tör​vé​nyek szó​-
hasz​ná​la​tá​ban ép​pen elég puha és édes lett. Ezért jöt​tek Ők. Jú​ni​us vé​g én egy kö​zön​sé​g es nap jött és
ment, és ab​ban a pár órá​ban Ők meg​szál​ló és mú​lé​kony esz​kö​zök​kel bir​tok​ba vet​ték az em​be​r i lé​te​-
zés min​den as​pek​tu​sát.
Az új urak ke​ve​sen vol​tak, még szá​zan sem, de ta​pasz​talt, gya​kor​lott tár​sa​sá​g ot al​kot​tak. Ke​r ül​ték a
slend​r i​án​sá​g ot és a si​et​sé​g et, így a meg​szál​lást több hó​na​pig tar​tó, ala​pos ta​nul​má​nyo​zás kö​vet​te. A
Föld új ko​ló​ni​á​nak szá​mí​tott, egy bir​tok​nak a több tíz​ezer kö​zül szer​te a ga​la​xis​ban, és első dol​g uk a
vi​lág ter​mé​sze​té​nek meg​ér​té​se volt. A hús és tör​té​ne​lem, ku​darc és is​te​ni ígé​r et gyűj​te​mé​nyé​ből ki
kel​lett vá​lasz​ta​ni​uk egy jó ve​ze​tőt: egy em​be​r i ar​cot és el​mét, akit meg​bíz​nak an​nak ad​mi​niszt​r á​ci​ó ​já​-
val, ami im​már az övék lett.


Öt​ven​nyolc éves ko​r á​r a Ad​r i​an​ne Ham​mer ma​g á​é​nak mond​ha​tott egy bok​szok​ból és szá​mí​tó​g é​-
pek​ből álló bi​r o​dal​mat, va​la​mint egy im​po​ná​ló ha​lom Fol​g ers Klasszi​kus Sült​hús-do​bozt. Éles eszű
volt, hét​sze​mé​lyes csa​pa​tá​val szem​ben halk, de meg​kö​ve​te​lő. Azért fi​zet​ték, hogy sok for​r ás​ból szár​-
ma​zó ada​to​kat mér​le​g el​ve be​csü​le​tes, szen​ti​men​ta​liz​mus​tól men​tes jós​la​to​kat mond​jon a jö​vő​r ől.
Gaz​da​sá​g i nö​ve​ke​dé​se​ket és csök​ke​né​se​ket jö​ven​dölt. Vi​ha​r ok, jár​vá​nyok és kü​lön​fé​le or​vo​si át​tö​r é​-
sek esé​lye​it vál​tot​ta szá​mok​r a. Az övé ap​r ócs​ka osz​tály volt egy nagy biz​to​sí​tó​kong​lo​me​r á​tu​mon be​-
lül, de míg a töb​bi osz​tály gyak​r an csak a pa​pír​mun​kát sza​po​r í​tot​ta, Ad​r i​an​ne és csa​pa​ta szo​kat​la​nul
kom​pe​tens​nek bi​zo​nyult. Ezt úgy kell ér​te​ni, hogy ők nyol​can va​la​mi​vel rit​káb​ban té​ved​tek, mint a
ver​seny​tár​sa​ik.
Ad​r i​an​ne öz​vegy volt. Ezt azok is tud​ták, akik alig is​mer​ték. A fér​je egy évig küz​dött a máj​r ák​kal.
A prog​nó​zis nem volt ugyan de​r ű​lá​tó, de azért re​mény​te​len sem, ta​lán élet​ben is ma​r ad​ha​tott vol​na.
Volt ok az op​ti​miz​mus​r a. A fér​je azon​ban ret​teg​he​tett a ne​héz jö​vő​től. Egy reg​g el meg​csó​kol​ta a
mun​ká​ba in​du​ló fe​le​sé​g ét, az​tán meg​ivott egy fél üveg mi​nő​sé​g i bort, majd pisz​tolyt szo​r í​tott a to​ká​ja
alá.
Az em​be​r ek szin​te tör​vény​sze​r ű​en él​ve​zik az em​ber​tár​sa​ik​kal tör​tént tra​g é​di​át. Azt is hi​szik, hogy a
szen​ve​dés mély​sé​g et ad az érin​tett​nek. Évek​kel az ese​mény után Ad​r i​an​ne mun​ka​tár​sai még min​dig
be​szél​nek ar​r ól a nap​r ól, ami​kor a rend​ő rök be​top​pan​tak a ször​nyű hír​r el. Esős nap volt. Sze​g ény
asszony egy​ma​g á​ban ül​dö​g élt a ká​vé​zó​ban. A rend​ő rök le​ül​tek vele szem​ben, hal​kan be​szél​tek hoz​zá,
és ő lát​ha​tó​an hal​lot​ta őket. Bi​zo​nyá​r a a sokk és a fáj​da​lom zsib​basz​tot​ta el. La​pos, ér​zé​ket​len han​g on
meg​kér​dez​te: – Hol tör​tént? – A fér​je ott​hon lőt​te agyon ma​g át. – De me​lyik szo​bá​ban? – A dol​g o​zó​-
szo​bá​ban. – Ki ta​lál​ta meg? – Egy fu​tár né​zett be az ab​la​kon, ő je​len​tet​te be. – Ad​r i​an​ne bó​lin​tott,
össze​húz​ta a sze​mét. – Me​lyik fegy​ver​r el? – kér​dez​te. – És mek​ko​r a rum​lit ha​g yott?
Ek​kor egy kö​zel​ben lévő il​le​tő meg​fog​ta a ke​zét, és azt ta​ná​csol​ta, huny​ja le a sze​mét egy pil​la​nat​-
ra, szed​je össze ma​g át.
 Ad​r i​an​ne-nek egyet​len gyer​me​ke volt, egy már fel​nőtt fiú, aki egy tá​vo​li ál​lam​ban élt. Az író​asz​ta​-
lán csak a fér​je és a fia ké​pét tar​tot​ta, és a kí​mé​let​len őszin​te​ség szel​le​mé​ben egyik fény​kép sem volt
hí​zel​g ő. A né​hai Mr. Ham​mer kö​vér, ke​r ek ar​cát egy al​ko​ho​lis​ta vö​r ös orra ural​ta. A fiú ele​ve ron​da
volt, rá​adá​sul rá​fért vol​na a fé​sül​kö​dés és a mo​soly​g ás. Ad​r i​an​ne csa​pa​tá​nak tag​jai is​mer​ték fő​nök​-
nő​jük ma​g án​éle​tét. Nem volt kü​lö​nö​seb​ben tit​ko​ló​zó, nem bi​zony. Ma​ka​csul tar​tot​ta ma​g át egy tör​té​-
net, fő​leg más osz​tá​lyo​kon és rész​le​g e​ken, mi​sze​r int ő egy macs​kás asszony. Ta​lán nem úgy néz ki?
Ho​lott Ad​r i​an​ne nem tar​tott há​zi​ál​la​tot, nem szen​ve​dett anyai ér​zé​sek​től, és né​hány na​g yon is ha​tá​r o​-
zott plety​ka el​le​né​r e nem hí​me​zett, ker​tész​ke​dett vagy járt el ki​r án​du​ló​ha​jó​val. Nem volt ta​szí​tó nő,
ezért fér​fi​ba​r á​tok​kal kép​zel​ték el. Azon​ban pár va​cso​r a​r an​di​tól és né​hány le​pe​dő​cse​r é​től el​te​kint​ve
so​sem ran​di​zott. A fér​fi​ak és a ro​mánc szá​má​r a olyan ne​héz​sé​g ek vol​tak, ame​lye​ket jobb maga mö​-
gött hagy​ni. Mrs. Ham​mer a ta​ka​r os, macs​ka​men​tes ház​ban egy olyan te​vé​keny​ség​g el töl​töt​te sza​bad
órá​it, amely a mun​ká​já​r a em​lé​kez​te​tett. Egy ma​g as író​asz​tal előtt állt, ab​ban a dol​g o​zó​szo​bá​ban, ahol
a fér​je ön​g yil​kos lett. Szá​má​r a a vi​lág egyet​len óri​á​si, pom​pás ki​r a​kós volt, és mint a leg​jobb ki​r a​kó​-
sok, egy​sze​r ű, is​mét​lő​dő da​r a​bok​ból épült fel. Az volt a szen​ve​dé​lye, hogy az in​ter​ne​ten ku​ta​tott fura
cik​kek és el​du​g ott ada​tok után, min​den ér​de​ke​set a le​he​tő leg​las​sab​ban és leg​fi​g yel​me​seb​ben ol​va​sott
el, és ami​kor el​ké​szült – de csak ak​kor –, kö​vet​kez​te​té​se​ket szőtt, ame​lyek gyak​r an ki​csit iga​zab​bak
vol​tak, mint az összes töb​bi fél​ő rült vé​le​mény a we​ben.
Ad​r i​an​ne Ham​mer blog​g er volt.
Rend​sze​r es​ség. Meg​bíz​ha​tó​ság. Eze​ket kö​ve​tel​te meg ma​g á​tól, és szűk kö​zön​sé​g e min​dig ér​té​kel​te
az ered​ményt. Min​den va​sár​nap posz​tolt, csak két​szer hagy​ta ki: egy​szer egy ser​tés​inf​lu​en​za mi​att, és
előt​te a fér​je rum​lis ön​g yil​kos​sá​g a mi​att. Több ezer em​ber​nek volt ugyan​o lyan vagy jobb esz​kö​ze és
in​tel​lek​tu​sa. A zse​ni​a​li​tás azon​ban sze​r e​ti az össz​pon​to​sí​tást. Az át​la​g os zse​ni egy szűk ügy​be akar be​-
le​sze​r et​ni, olyan té​má​ba, amely szen​ve​dé​lye​ket kor​bá​csol, és amely​ben jobb le​het min​den​ki más​nál.
És a leg​erő​tel​je​sebb el​mé​ket gyak​r an a leg​nyer​sebb, leg​meg​jó​sol​ha​tóbb ér​zel​mek hajt​ják.
Ez az adott em​ber azon​ban nem szen​ve​dett szűk össz​pon​to​sí​tás​tól.
Ez az egész éle​té​ben re​pub​li​ká​nus nő ti​zen​ö t év alatt si​ke​r e​sen meg​jó​solt el​nök​vá​lasz​tá​so​kat és pol​-
gár​há​bo​r ú​kat, ra​vasz fi​g yel​mez​te​té​se​ket adott arra néz​ve, me​lyik sta​bil nem​zet nem tud majd ha​té​ko​-
nyan ural​kod​ni. Fi​g yel​mez​tet​te az ol​va​só​it a tőzs​de​bu​bo​r é​kok​r a és a kő​o laj​r ész​vé​nyek ár​csök​ke​né​sé​-
re. Kína tíz kör​nye​zet​vé​del​mi ka​taszt​r ó​fa szé​lén egyen​sú​lyo​zott. Orosz​o r​szág el​r o​hadt bu​r ok volt.
Ad​r i​an​ne ta​nul​má​nyoz​ta a SARS-t és a MERS-t, és si​ke​r e​sen meg​jó​sol​ta a GORS ki​me​ne​te​lét. A klí​-
ma​vál​to​zás nö​vek​vő ör​vény volt, ame​lyet ér​de​mes volt pár ha​von​ta elő​ven​ni, és a nő áll​ha​ta​to​san jó​-
zan han​g on fi​g yel​mez​tet​te a fa​ját, hogy ké​szül​jön még na​g yobb ve​szé​lyek​r e. Üs​tö​kös​be​csa​pó​dá​sok.
Nap​ki​tö​r é​sek. Nuk​le​á​r is há​bo​r ú kis já​té​ko​sok kö​zött, és Észak-Da​ko​tá​ban el​kö​ve​tett hi​bák​ból szü​le​tett
tűz​vi​ha​r ok.
Egy nép​sze​r ű poszt​ban a szin​g u​la​r i​tás​r ól írt. „Csak sej​tem, mi​kor ér​ke​zik el az a nap, de az ön​tu​da​-
tos szá​mí​tó​g ép ki​fej​lő​dé​se el​ke​r ül​he​tet​len. A szin​te​ti​kus in​tel​li​g en​cia ma még va​ló​szí​nűbb, mint teg​-
nap. És most dél​után még va​ló​szí​nűbb, mint reg​g el volt.”
Min​den be​jegy​zés szí​vét egy meg​ke​r ül​he​tet​len igaz​ság je​len​tet​te: a jövő ká​o sz​tól öve​zett ká​o sz.
Ad​r i​an​ne még a leg​jobb eset​ben is arra in​tett, hogy a tu​dás és a meg​lá​tás há​zas​sá​g a sem tud​ja elő​r e​-
lát​tat​ni, mi jön az el​kö​vet​ke​ző tíz év​ben vagy – né​hány eset​ben – tíz má​sod​perc​ben.
Azon​ban még a leg​ma​ka​csabb, leg​szer​ve​zet​le​nebb faj​ban is kell hogy le​g ye​nek győz​te​sek.
És Ad​r i​an​ne Ham​mer a leg​job​bak közt is a leg​g yor​sabb volt.


A lát​ha​tat​lan lor​dok be​vá​lo​g at​ták a hu​szon​há​r om je​lölt közé. Min​den em​bert ti​tok​ban meg​vizs​g ál​-
tak, min​den éle​tet össze​ve​tet​tek egy ide​á​lis mér​cé​vel. Ad​r i​an​ne az ötö​dik volt a lis​tán, és nem is ke​r ült
vol​na ma​g a​sabb​r a, de egyik este fel​hív​ta ott​hon a fia. Az it​tas és hall​ha​tó​an dü​hös fi​a​tal​em​ber az​zal
nyi​tott, hogy hi​deg, ron​da és vér​te​len ri​banc​nak ne​vez​te az any​ját.
Ad​r i​an​ne halk só​haj​jal fo​g ad​ta a vá​dat, és a fe​jét in​g at​ta.
A fia sza​po​r a fe​cse​g é​se foly​ta​tó​dott, gyer​mek​ko​r i em​lé​kek​hez fű​zött dur​va sér​té​se​ket. Régi sé​r el​-
me​ket so​r olt. Egy fa​g yos, go​nosz szü​lő tönk​r e​tet​te a jö​vő​jét. Nem lát​ja az any​ja, mi​lyen bű​nö​ket kö​-
ve​tett el? Nem érti, mi​lyen szá​nal​ma​san el​csesz​te az ő kis éle​tét?
Ad​r i​an​ne időn​ként a fia ne​vét mond​ta. Hal​kan, de nem gyen​g é​den.
A ti​r á​da vé​g ül meg​sza​kadt, majd a fia azt mo​tyog​ta: – Apa.
Az asszony bó​lin​tott, nem lep​te meg fia gon​do​lat​me​ne​té​nek for​du​la​ta.
– Igen – mond​ta.
– Tud​nod kel​lett vol​na – mond​ta a fi​a​tal​em​ber. – Ha va​la​ki​nek, ne​ked elő​r e kel​lett vol​na lát​nod. Mi​-
ért nem lát​tad, hogy mit ter​vez?
– Mert nem utalt rá sem​mi.
– Apá​nak nem kel​lett vol​na meg​ö l​nie ma​g át – vél​te a fia. – Nem volt annyi​r a be​teg.
– Na​g yon be​teg volt, drá​g ám. De most már nem szá​mít.
– De szá​mít.
– A lö​vés után nem. Ezért lesz​nek ön​g yil​ko​sok az em​be​r ek. Egy cse​le​ke​det, és min​den más lé​nyeg​-
te​len lesz.
Mind​ket​ten el​hall​g at​tak.
El​telt negy​ven má​sod​perc.
– Nem vol​tam ott – pa​nasz​ko​dott a fia.
– Sen​ki nem volt ott.
– Sze​g ény apa egye​dül volt.
– Mind egye​dül va​g yunk, drá​g ám.
A Föld új tu​laj​do​no​sai tíz​ezer mód​szer​r el ta​nul​má​nyoz​ták a nő fáj​dal​mát. Fi​g yel​ték, hogy a je​lölt
ki​nyit​ja a szá​ját, majd újra be​csuk​ja. Mér​ték a lé​leg​zé​sét, a szív​ve​r é​sét. A ned​ves ne​u​r on​ja​i​ban futó
elekt​r o​mos​sá​g ot. Még a gon​do​la​ta​i​ban is meg​pró​bál​tak ol​vas​ni, ami a leg​több em​ber​nél ne​héz volt,
en​nél a pél​dány​nál pe​dig le​he​tet​len.
Az ő sze​mük​ben az át​lát​szat​lan​ság ne​mes jel​lem​vo​nás​nak szá​mí​tott.
– Mi​után le​lőt​te ma​g át... – kezd​te a fia.
– Tu​dom.
– A te​me​té​sen...
– Em​lék​szem.
– Dü​hös vol​tál rá. Mert a .357-est hasz​nál​ta. Mert fel​fe​lé cél​zott, és össze​ken​te a pla​font, és ke​r es​-
ned kel​lett va​la​kit, aki ki​sze​di a csont​da​r a​bo​kat, be​fol​toz​za és le​fes​ti. Ezért vol​tál dü​hös rá.
– Nem vol​tam dü​hös.
– De az vol​tál.
– Nem, jo​g o​san fruszt​r ált vol​tam – he​lyes​bí​tett az asszony. – Te vol​tál dü​hös.
– Ne me​r é​szeld ezt mon​da​ni, a kur​va élet​be.
Szem​pár hú​zó​dott össze. Ad​r i​an​ne el​hall​g a​tott.
A pul​zu​sa las​sú, sza​bá​lyos volt.
– Te min​dent látsz, anya. Meg kel​lett vol​na jó​sol​nod.
Erre Ad​r i​an​ne szív​ve​r é​se fel​g yor​sult.
– Meg kel​lett vol​na előz​nöd.
 – Az én hi​bám volt – ér​tett egyet az asszony. – Alá​be​csül​tem apád fé​lel​me​it, és túl​be​csül​tem az erő​-
szak​tól való ir​tó​zá​sát.
A fia zo​ko​g ott.
A nő​nek nem esett ne​he​zé​r e az őszin​te​ség. – Min​dig azt hit​tem, hogy apád majd ha​lál​r a issza ma​g át.
Ta​lán ele​ve et​től lett be​teg.
– Tu​dod, hogy mit be​szélsz?
– Én min​dig tu​dom.
– Té​g ed nem ér​de​kel. El​kö​vetsz egy ek​ko​r a hi​bát, és ez ne​ked sem​mi​ség.
– Egy hiba a több ezer​ből – mu​ta​tott rá az asszony.
A fi​a​tal​em​ber nem szólt sem​mit.
Ad​r i​an​ne pul​zu​sa nor​má​lis​r a las​sult.
– Ne​ked hi​ány​zik, anya?
Nem fe​lelt azon​nal, át​g on​dol​ta a prob​lé​mát. – Te hi​ány​zol – mond​ta vé​g ül.
Fia bon​tot​ta a vo​na​lat.
Ad​r i​an​ne le​tet​te a te​le​font az író​asz​tal​r a, majd egy só​haj és hét má​sod​perc​nyi ön​vizs​g á​lat után fel​-
pil​lan​tott a be​fol​to​zott, át​fes​tett pla​fon​r a. Az​tán foly​tat​ta a mun​kát, hosszú, fe​sze​sen meg​in​do​kolt be​-
jegy​zést fo​g al​ma​zott a tó​r i​um​r e​ak​to​r ok​r ól, az ál​dá​sos ha​tá​suk​r ól és ar​r ól, hogy mi​ért késő már be​-
szél​ni ró​luk.
Az őt fi​g ye​lők ala​pos kö​vet​kez​te​tés​r e ju​tot​tak: ez egy ki​vé​te​le​sen ke​mény el​mé​jű, el​szánt en​ti​tás.
Így tör​tént, hogy egy hó​nap​pal ké​sőbb, min​den fi​g yel​mez​te​tés vagy a lé​te​ző leg​kur​tább ma​g ya​r á​zat
nél​kül, egy név​te​len blog​g er ka​pott telj​ha​tal​mat a ti​tok​ban meg​hó​dí​tott vi​lág fe​lett.


Ad​r i​an​ne a mun​ka​he​lyén és ott​hon olyan esz​kö​zök​kel dol​g o​zott, ame​lye​ket nem ér​tett. Ke​r e​ső​r o​-
bo​tok és más szoft​ve​r ek ada​to​kat gyűj​töt​tek és szűr​tek neki. De még a leg​jobb szak​ér​tők sem vet​ték
vol​na ész​r e az e-mail-fi​ó k​já​ba te​le​pí​tett prog​r a​mo​kat. Az apró ese​mény egy szom​bat kora reg​g el tör​-
tént. Szo​kás sze​r int öt után tíz perc​cel éb​r edt, és a fi​ó k​já​ban Kí​ná​ból ér​ke​zett e-ma​i​le​ket és tit​kos je​-
len​té​se​ket ta​lált. Az ere​de​tük​r ől ér​dek​lőd​ve az új szoft​ver ész​sze​r ű ha​zug​sá​g ok​kal re​a​g ált kó​do​lá​si
prob​lé​mák​r ól és egy név​te​len hek​ker​r ől, aki túl so​ká​ig véd​te​le​nül hagy​ta a cuc​ca​it.
A nő az e heti be​jegy​zés​ben ere​de​ti​leg egy új​r a​élesz​tett ame​r i​kai űr​prog​r am​r ól akart írni.
Már nem.
Újra meg újra el​o l​vas​ta a for​dí​tá​so​kat, aludt öt órát, és va​sár​nap reg​g el fe​jez​te be a ku​ta​tást. A be​-
jegy​zést két óra alatt meg​ír​ta, ami nála gyors​nak szá​mí​tott. Elekt​r o​mág​ne​ses ki​lö​vő he​lyett a Há​r om-
szur​dok-gát tit​kos re​pe​dé​se​i​r ől írt, és hogy a kí​nai kor​mány nem tesz sem​mi em​lí​tés​r e mél​tót, ide​g e​-
sen re​mény​ke​dik, hogy leg​va​dabb fé​lel​mei alap​ta​lan​nak bi​zo​nyul​nak.
A posz​to​lás pil​la​na​tá​ban a csá​szár​nő​nek mind​ö ssze 709 kö​ve​tő​je volt.
A va​sár​nap este ese​mény​te​le​nül telt, és a kö​vet​ke​ző két nap elég kel​le​me​sen. A szer​da mint​ha töb​bet
tar​to​g a​tott vol​na. A ká​vé​zó mel​lett volt egy ud​var. Ad​r i​an​ne az ár​nyék​ban ül​dö​g élt, meg​evett egy mo​-
gyo​r ó​va​jas szend​vi​cset és egy kis al​mát, majd két cser​kész​kek​szet, amit az egyik kol​lé​g á​ja lá​nyá​tól
vett. Men​tá​sat. Ta​lán a leg​fi​no​mabb keksz az em​be​r i​ség tör​té​nel​mé​ben.
– Nagy a baj? – kér​dez​te egy já​r ó​ke​lő.
– Még nem tud​ják – fe​lel​te a tár​sa.
– Há​nyan él​nek a fo​lyó mel​lett?
– Mil​li​ó k.
A fér​fi​ak el​men​tek mel​let​te, el​tűn​tek. Az utol​só keksz fele meg​ma​r adt. Az a na​g yon nyu​g odt nő egy
pil​la​na​tig a foga nyo​mát néz​te a fé​nyes, fe​ke​te cso​ki​ban. Az​tán meg​et​te a fél sü​tit, meg​it​ta a ma​r a​dék
zsír​sze​g ény te​jet, el​dob​ta a sze​me​tet, ki​ment a mos​dó​ba, és egy óra előtt két perc​cel ért vissza az asz​-
ta​lá​hoz.
Az iro​dá​ban min​den mo​ni​tor a kí​nai ár​vi​zet mu​tat​ta. A gi​g an​ti​kus gát nem csak meg​r e​pedt, ka​taszt​-
ro​fá​li​san tönk​r e​ment, tör​me​lék​ké om​lott, a ko​szos víz​fal vé​g ig​nyo​mult az éj​sza​ká​ba bo​r ult vi​dé​ken,
és ad​dig nem is áll meg, amíg ron​cso​kat nem vet ki a víz az ame​r i​kai par​tok​r a.
A jö​vő​nek ezt a ré​szét könnyű volt meg​jó​sol​ni.
A töb​bi ré​szét már a bi​zony​ta​lan​ság ho​má​lya bo​r í​tot​ta.
A leg​több em​ber sok​kot ka​pott vol​na, so​kuk sa​ját zse​ni​a​li​tá​sá​r a vagy sze​r en​csé​jé​r e hi​vat​ko​zott vol​-
na. De nem Ad​r i​an​ne, neki volt egy ve​ze​tőt igény​lő pro​jekt​je. Az ő rész​le​g e az em​be​r i élet​hossz va​ló​-
szí​nű​sít​he​tő vál​to​zá​sa​it pró​bál​ta ki​szá​mol​ni a nyu​g a​ti vi​lág​ban. A biz​to​sí​tó​tár​sa​sá​g ok so​sem hagy​nak
fel az ef​fé​le becs​lé​sek​kel. Mos​ta​ná​ig Ad​r i​an​ne ter​mé​keny he​tet mond​ha​tott ma​g á​é​nak, el​mé​le​ti mun​-
ká​kat ta​lált olyan he​lye​ken, ahol nor​má​lis eset​ben nem osz​ta​nak meg öt​le​te​ket, köz​tük több ér​de​kes
je​len​tést egy kis start-up vál​lal​ko​zás​r ól Fran​cia​o r​szág​ban, ami egy öre​g e​dés​g át​ló gyógy​sze​r en dol​-
go​zott.
Ad​r i​an​ne volt az egyet​len az iro​dá​ban, aki meg​ta​lál​ta az öre​g e​dés​g át​ló gyógy​szert. Ez ag​g asz​tot​ta.
Az em​be​r ei fi​g yel​me túl gyak​r an el​ka​lan​do​zott, de az egyik fiút rá​uszí​tot​ta a fran​cia sztor​ira, arra
szá​mít​va, sőt azt re​mél​ve, hogy a mor​zsák nyo​mán ugyan​o da jut.
Csak​hogy nem így tör​tént, nem bi​zony.
– Nem ta​lá​lok sem​mit, asszo​nyom. Hol kéne ke​r es​nem?
Ad​r i​an​ne a meg​szo​kott úton haj​tott haza. Az esti hír​adó tele volt film​fel​vé​te​lek​kel ki​zsi​g e​r elt vá​r o​-
sok​r ól, em​be​r i és ál​la​ti te​te​mek​kel teli, ka​var​g ó víz​r ől. Fenn​ma​r adt éj​fél utá​nig, ami​kor egy könnyű​-
víz​r e​ak​tort és kü​lön​fé​le rak​tár​épü​le​te​ket so​dort el az ár. A ka​taszt​r ó​fa a ször​nyű​ség új szint​jé​r e emel​-
ke​dett. Haj​na​li ötre – az ő ide​je sze​r int – sta​tá​r i​u​mot ve​zet​tek be egész Kí​ná​ban, és egy nagy át​szer​ve​-
zés​r ől plety​kál​tak Pe​king​ben.
A kí​nai pol​g ár​há​bo​r ú​ig még ma​r adt pár hét.
Ad​r i​an​ne ké​sőn ért be dol​g oz​ni, és az egyik fiút az asz​ta​la mel​lett ácso​r og​va ta​lál​ta. A srác ide​g e​-
sen rá​mo​soly​g ott. Bol​dog​nak, de bi​zony​ta​lan​nak tűnt, egyik lá​bá​r ól a má​sik​r a állt. A hang​ja meg​-
csuk​lott, ami​kor kö​szönt – Hel​ló –, és ne​ve​tett a sa​ját nyil​ván​va​ló fé​lel​mén.
– Mi a baj? – kér​dez​te Ad​r i​an​ne.
Az ő hang​ja is meg​tört. Csak ki​csit, de ő hal​lot​ta.
A srác pró​bált megint ne​vet​ni, de nem si​ke​r ült.
– Nem ol​va​som gyak​r an – val​lot​ta be.
– Mi​cso​dát?
– A blog​ját. – Só​haj​tott. – De lát​tam va​la​mit... nem is tu​dom... pár éve. És iga​za volt.
– Ne​kem?
– Kí​ná​val kap​cso​lat​ban. Meg​érett a kör​nye​ze​ti ka​taszt​r ó​fá​r a.
Ab​ban a pil​la​nat​ban Ad​r i​an​ne ne​he​zen tu​dott vol​na ko​he​r ens vé​le​ményt for​mál​ni Kína jö​vő​jé​r ől.
Ha​tal​mas ár​víz, de még va​la​mi jó is ki​sül​het be​lő​le. A ká​o sz néha lé​nye​g es vál​to​zá​so​kat hoz, meg​-
szün​te​ti a kor​r up​ci​ó t, sta​bi​li​tást biz​to​sít több száz mil​lió túl​élő​nek.
– Iga​za volt – is​mé​tel​te meg a srác.
Vé​g ül Ad​r i​an​ne-nek le​esett. – Az utol​só posz​tot nem ol​vas​ta, igaz?
– Nem, asszo​nyom, saj​ná​lom. Ahogy mond​tam, rit​kán ju​tok el oda.
Ad​r i​an​ne-t émely​g és fog​ta el.
– Mi​ért? Kö​vet​nem kéne? – Még szin​te ka​masz volt, évek​kel fi​a​ta​labb a fi​á​nál. – El​o l​va​som most
rög​tön. Jó?
– Ne – mond​ta Ad​r i​an​ne.
Han​g o​san, szin​te ki​ált​va.
A srác pis​lo​g ott. – Jó. Iga​za van. Első a mun​ka.
Ad​r i​an​ne csak át akar​ta vé​szel​ni ezt a na​pot, le​húz​ni a nyolc órát, és ha​za​me​ne​kül​ni, az​tán in​téz​ke​-
dé​se​ket ten​ni az eh​hez ha​son​ló va​ló​szí​nűt​len vé​let​le​nek el​ke​r ü​lé​sé​r e. A béke azon​ban csak dél​előtt tí​-
zig tar​tott. Más osz​tá​lyok dol​g o​zói áll​tak meg unos-un​ta​lan az iro​dá​ja előtt. Is​me​r ős, de név​te​len ar​-
cok jöt​tek meg​néz​ni ezt az ősz hajú és di​vat​ja​múlt szem​üve​g ű asszonyt. Óva​tos, ide​g es cso​dál​ko​zás​-
sal bá​mul​ták, és ami​kor fel​né​zett, vissza​vo​nu​lót fúj​tak. Az​tán egy me​r ész ügy​véd meg​kér​dez​te, ho​-
gyan ta​lál​hat​ta el ezt ennyi​r e. És hir​te​len a sa​ját em​be​r ei is ma​g ya​r á​za​tot kö​ve​tel​tek. Ad​r i​an​ne-nek
nem volt vá​lasz​tá​sa, csak az őszin​te​ség egy vál​fa​ja. Ak​kor már sen​ki sem dol​g o​zott, min​den​ki az iro​-
dá​já​ban és az egész komp​le​xum​ban újra meg újra azt a pár ezer sza​vas be​jegy​zést ol​vas​ta, amely​ben
ő meg​jó​sol​ta az év​szá​zad leg​na​g yobb ka​taszt​r ó​fá​ját.
Ha​za​vit​te az ebéd​jét, és be​te​g et je​len​tett.
Este két kok​tél mel​lett meg​néz​te a blog​ját. Ren​g e​teg kom​men​tet ta​lált, so​kat kí​na​i​ul. Majd​nem ti​-
zen​négy​ezer kö​ve​tő​je lett, és a szám foly​ton emel​ke​dett, ahány​szor csak fris​sí​tett.


Va​la​ki​től kap​ta az in​for​má​ci​ó t.
Ez volt az első és nyil​ván​va​ló ma​g ya​r á​zat. Lel​ki sze​me előtt foly​ton ra​vasz és el​ér​he​tet​len kí​nai
disszi​den​sek je​len​tek meg, és ez​zel a ha​mis tu​dás​sal fel​vér​tez​ve meg​ír​ta a kö​vet​ke​ző be​jegy​zést, egy
új ku​ta​tás​r a tá​masz​ko​dó, óva​tos írást. Sza​vak​kal és apró gra​fi​ko​nok​kal em​lé​kez​tet​te az ol​va​só​it, hogy
a szén​hid​r o​g én gya​ko​r i a vi​lág​ban és a vi​lág​egye​tem​ben egy​aránt. A vi​lág ola​já​nak zö​mét túl költ​sé​-
ges ki​ter​mel​ni, amit pe​dig nem, azt gyak​r an túl drá​g a fi​no​mí​ta​ni, és a vé​g ül ki​nyert ener​g i​á​val ah​hoz
a ko​mor pont​hoz kö​ze​le​dik, ahol a mo​dern vi​lág már nem tud​ja fi​zet​ni a szám​lá​it.
Is​me​r ős téma volt. Sok​szor nyo​mo​zott már az olaj​ho​zam​csúcs után. Most azon​ban több kö​ve​tő​je
volt, sok új fej fo​g ad​ta be a gon​dol​ko​dás​mód​ját, és ezért írta meg a be​jegy​zést, arra szá​mít​va, hogy
pár ol​va​só​ja mél​tá​nyol​ja, sőt ta​lán öröm​mel fo​g ad​ja hig​g adt lo​g i​ká​ját.
Öt​ven​nyolc év​nyi élet alatt az em​ber sze​r ez ta​pasz​ta​la​tot sér​té​sek és át​kok te​r én. Ad​r i​an​ne-t azon​-
ban a sér​té​sek in​ti​mi​tá​sa döb​ben​tet​te meg: erő​sza​kos sza​vak és ké​pek olya​nok​tól, akik nem egy​sze​r ű​-
en ké​tel​ked​tek a szá​ma​i​ban és a jó​zan eszé​ben, de akik meg akar​ták ke​r es​ni, hogy le​vág​ják a fe​jét,
tró​fe​a​ként a fur​g on​juk mo​tor​há​zá​r a tűz​zék, vagy még rosszabb.
Egy hé​ten át po​csé​kul aludt, éb​r en pe​dig min​den ide​g en je​len​lé​te szo​r on​g ás​sal töl​töt​te el.
De sem​mi​lyen go​nosz​ság nem ta​lál​ta meg, és min​den jó do​log egye​ne​sen re​mek​nek bi​zo​nyult. Kö​-
rül​r a​jong​ták az em​be​r ei. Har​min​cas-negy​ve​nes, ko​r ánt​sem fitt fér​fi​ak ját​szot​tak ön​kén​tes testőrt, és a
leg​fi​a​ta​labb em​be​r e – egy hu​szon​éves lány – fel​haj​tás nél​kül meg​szeg​te a tár​sa​ság sza​bály​za​tát az​zal,
hogy sok​ko​lót és gáz​sprayt is ho​zott az iro​dá​ba.
Va​sár​nap Ad​r i​an​ne rö​vid, de tö​mör be​jegy​zést tett köz​zé a mág​ne​ses-te​he​tet​len​sé​g i fú​zi​ó s haj​tó​mű​-
ről, ami a Nap​r end​szer​ből való ki​tö​r és leg​jobb mód​ja. A poszt​ba olyan terv​r aj​zo​kat il​lesz​tett, ame​-
lye​ket mint​ha a NASA hon​lap​já​r ól lo​pott vol​na.
A kö​ve​tői szá​ma köz​ben el​ér​te a 80 000-et.
A ra​ké​ta​posz​tot egy hosszú, ne​héz írás kö​vet​te a nö​vek​vő élet​hossz​r ól, és hogy ez mi​ért el​íté​len​dő
trend. Hosszú távú kör​nye​ze​ti si​ke​r e​ket nem le​het el​ér​ni, ha túl sok em​ber akar ké​nyel​me​sen élni az
egy​r e in​kább túl​me​le​g e​dett vi​lág​ban.
Köz​ben a kö​ve​tők kom​ment​jei a fe​lé​r e csök​ken​tek, a sér​te​g e​té​sek har​ma​dá​r a, és ezt gon​do​san
meg​szer​kesz​tett ada​tok iga​zol​ták.
Ed​dig​r e ki​r ob​bant a kí​nai pol​g ár​há​bo​r ú, és mi​vel Ad​r i​an​ne ér​zel​mi​leg érint​ve érez​te ma​g át et​től a
bor​za​lom​tól, meg​o l​dást ja​va​solt. A be​teg test in​jek​ci​ó ​zá​sá​hoz ha​son​ló​an fel​ve​tet​te, hogy az egyik fél​-
re​eső kí​nai kö​zös​ség új pa​r a​dig​mát nyújt​hat​na. Taj​van neve me​r ült fel, majd me​r ült el. Túl sűrű a
múlt​ja. Hong​kong​ban is volt le​he​tő​ség, csak szük​sé​g es moz​g ás​sza​bad​ság nem. Ad​r i​an​ne he​lyet​tük a
tá​vo​li és igen gaz​dag vá​r os​ál​lam​r a, Szin​g a​púr​r a vok​solt, amely​nek ön​ké​nyes, mil​li​ár​dos ve​ze​tői kí​-
nai örök​ség​g el bír​nak. Ők olyan üz​le​te​ket köt​het​nek és olyan út​mu​ta​tást ad​hat​nak, ami ugyan ma nem
vet vé​g et a küz​de​lem​nek, de né​hány éven be​lül igen, ta​lán meg​ússzák a há​bo​r ú és éh​ín​ség öt​ven​mil​lió
ál​do​za​tá​val, és új nor​ma ala​kul ki.
Ad​r i​an​ne utol​só mun​ka​he​lyen töl​tött hét​fő​je kel​le​me​sen fe​lejt​he​tő lett.
Biz​to​sí​tás​sta​tisz​ti​kai ka​lan​dok.
Ebéd.
Még több ka​land.
Plusz egy hosszú ér​te​kez​let.
Az​tán haza, könnyű va​cso​r a, egy ital és némi lus​ta ol​va​sás, majd le​fek​vés.
Hét​főn a Gha​war volt a Föld leg​na​g yobb olaj​me​ze​je. De kedd kora reg​g el – Ad​r i​an​ne ide​je sze​r int
– el​nyúj​tott föld​r en​g é​sek ráz​ták meg Sza​úd-Ará​bia egész észa​ki ré​szét. Szer​da reg​g el​r e a tér​ség szin​-
te min​den olaj​kút​ja ki​apadt. A nyers​o laj pi​a​ci ára a 300 dol​lár felé szö​kött. Az első ma​g ya​r á​zat, amely
pá​nik​ból és fél​in​for​má​ci​ó k​ból szü​le​tett, a mohó sza​ú​di​a​kat hi​báz​tat​ta. Egy óce​ánnyi ola​jat ki​szív​tak a
Gha​war-me​ző​ből, nyil​ván ki​szi​po​lyoz​ták a ré​te​g et. Hi​á​ba tá​masz​tot​ták alá erős geo​ló​g i​ai bi​zo​nyí​té​-
kok azt, hogy ez le​he​tet​len, egy egész tér​ség meg​süllyedt, és a vi​lág sok mil​lió hor​dó olaj hí​ján lesz
ma, hol​nap és mind​ö rök​ké.
Szer​da es​té​r e Szin​g a​púr mi​nisz​ter​el​nö​ke nyil​vá​nos meg​be​szé​lé​se​ket kez​de​mé​nye​zett há​r om fő ve​-
tély​társ​sal Kí​ná​ban.
Csü​tör​tök reg​g el saj​tó​kon​fe​r en​ci​á​r a ke​r ült sor Fran​cia​o r​szág​ban. Egy fel​tö​r ek​vő gyógy​szer​cég
olyan drá​g a ve​g yü​le​tet ké​szült pi​ac​r a dob​ni, ame​lyet csak​is eli​xír​nek le​he​tett ne​vez​ni, és amely meg​-
há​r om​szo​r oz​za az em​ber élet​hosszát.
Ám az en​nek kö​ze​pén álló blog​g er meg​le​pő mó​don ész​r e​vét​len ma​r adt. Alig öt-hat hír​adós stáb tá​-
bo​r o​zott az ut​cán Ad​r i​an​ne ott​ho​na előtt. Ki​kap​csolt te​le​fon​nal és be​hú​zott füg​g önnyel még azt is hi​-
het​te, hogy az éle​te fi​karc​nyit sem vál​to​zott. Az​tán jött a pén​tek reg​g el, és egy mér​nök​csa​pat az MIT-
ről be​je​len​tet​te, hogy az az új ra​ké​ta​haj​tó​mű-terv, amit egy kis blo​g on posz​tol​tak ki, nem kor​mány​za​-
ti adat​bá​zis​ból szár​ma​zik. És nem is ke​r es​ke​del​mi adat​bá​zis​ból. Sem sem​mi​lyen más ész​sze​r ű for​r ás​-
ból. Azon​ban A. Ham​mer do​ku​men​tá​ci​ó i tar​tal​maz​nak pár ér​de​kes​sé​g et, a leg​újabb gon​do​la​to​kat az
uni​verzum ener​g i​á​já​r ól, és el​kép​zel​he​tő egy csil​lag​haj​tó​mű-pro​to​tí​pus meg​épí​té​se öt éven be​lül.
Ad​dig​r a a vi​lág a nagy gaz​da​sá​g i vál​sá​g ot nyög​te.
A gaz​da​sá​g i ször​nyű​sé​g e​ket azon​ban el​len​sú​lyoz​ta az örök élet és a más vi​lá​g ok​ba való könnyű el​-
ju​tás ígé​r e​te.
A tom​bo​ló ká​o sz​nak volt egy kö​zép​pont​ja: egy halk sza​vú asszony, aki​r ől egy hó​nap​pal az​előtt
még nem is hal​lot​tak.
A hát​só ka​pun me​ne​kült ki az ott​ho​ná​ból, és ta​xi​val ment dol​g oz​ni. Az iro​dá​ban már sen​ki nem is
szín​lel​te a mun​kát. Együtt néz​ték a hí​r e​ket, több​nyi​r e zárt ajtó mö​g ött. Ebéd előtt egy me​ne​dzser és
két biz​ton​sá​g i őr ér​ke​zett, és be​te​r el​ték Ad​r i​an​ne-t a leg​na​g yobb tár​g ya​ló​te​r em​be. A tár​sa​ság összes
fon​tos em​be​r e oda​g yűlt, hogy meg​bá​mul​ja. Több​nek eszé​be ju​tott meg​kö​szön​ni a vál​la​lat​nál le​dol​-
go​zott hosszú szol​g á​la​ti ide​jét. Az​tán a ve​zér​igaz​g a​tó ag​g o​dal​mas mo​sollyal te​te​mes vég​ki​elé​g í​tést
aján​lott fel neki.
 Min​den​ki cso​dál​ta a mun​ká​ját, de túl​sá​g o​san ma​g á​r a von​ta a fi​g yel​met.
A húsz​mil​lió kö​ve​tő csak a kez​det volt. Ad​r i​an​ne rek​lám​be​vé​te​lek​r e is szá​mít​ha​tott a blog​ból, és ott
volt a vég​ki​elé​g í​tés, plusz a meg​ta​ka​r í​tá​sa, va​la​mint a pén​zes meg​hí​vá​sok hír​csa​tor​nák​ba és talk​-
show-kba. Ezek​kel a ki​lá​tá​sok​kal és zsib​badt el​tö​kélt​ség​g el in​dult vissza az iro​dá​já​ba és a boksz​á​ba,
hogy em​be​r e​i​nek a leg​job​ba​kat kí​ván​va ne​ki​vág​jon en​nek az elő​r e nem lá​tott élet​nek.
Az aj​tón át​lép​ve azon​ban meg​fo​g ant ben​ne egy öt​let.
He​ten néz​ték, ahogy az öreg hölgy ká​vét ké​szít min​den​ki​nek. A Fol​g ers dol​g o​zott, az asszony az
író​asz​tal​nak hát​tal ült, olyan test​hely​zet​ben, ami​ben még so​sem lát​ták. Nem lát​szott fe​je​del​mi​nek, de
még csak kü​lö​nö​seb​ben ma​g a​biz​tos​nak sem. Nem, nem volt sem​mi kü​lö​nös a meg​je​le​né​sé​ben, ki​vé​-
ve a nagy ese​mé​nyek​kel járó ki​me​r ült​sé​g et, és a dol​g o​zók meg​saj​nál​ták a höl​g yet, bár köz​ben azon
mor​fon​dí​r oz​tak, me​lyi​kük ke​r ül a he​lyé​r e. Az asszony egye​sé​vel vé​g ig​né​zett raj​tuk. Va​la​ki​nek eszé​be
ju​tott, hogy ki​tölt​se a ká​vét nyolc bög​r é​be; min​den​ki ka​pott, le​ül​tek, és csend lett, ki​vé​ve a fo​lyo​són,
aho​vá be​sur​r ant va​la​ki. Tá​mo​g a​tó vagy el​len​ség, a cél​jai so​sem de​r ül​tek ki. A biz​ton​sá​g i őrök ki​-
szúr​ták és le​bir​kóz​ták a nőt, és ami​kor el​hall​g a​tott a si​kol​to​zás, Ad​r i​an​ne fel​né​zett a pla​fon​r a. Hal​kan,
ün​ne​pé​lye​sen azt mond​ta: – Nin​cse​nek ész​sze​r ű fak​to​r ok, amik le​he​tő​vé ten​nék ezt az egé​szet. Ami
tör​té​nik. Ve​lem és a vi​lág​g al. Nem tu​dom, mi​ért, de va​la​hogy hoz​zá​fé​r é​sem van olyas​mik​hez, ami​ket
nem ér​tek.
Ez​zel a hely​zet​ér​té​ke​lés​sel sen​ki sem tu​dott vi​tat​koz​ni.
Ek​kor meg​lep​te őket: – Ha már va​la​ki úgy​is ek​ko​r a be​fo​lyást kap, mi​ért ne le​het​nék én?
Ez volt az első jele, hogy a fő​nö​kük át​lát​ja a le​he​tő​ség je​len​tő​sé​g ét.
– De kel​le​nek hoz​zá em​be​r ek. Egy jól fi​ze​tett, is​me​r ős csa​pat, akik elég jól is​mer​nek, hogy ne sér​-
tőd​je​nek meg, ami​kor be​le​fe​led​ke​zem a mun​ká​ba.
A sok​ko​lós lány​nak le​esett: – Ó. Fel akar ven​ni min​ket?
– És ké​sőbb má​so​kat – is​mer​te el Ad​r i​an​ne. – De ma​g uk lesz​nek a mag.
Min​den fej bó​lin​tott.
Tes​sék. Meg​egyez​tek. Együtt tá​voz​nak majd, mi​után be​ad​ták a fel​mon​dá​su​kat.
– Nincs eb​ben sem​mi ész​sze​r ű – foly​tat​ta Ad​r i​an​ne. – De ez a vi​lág ész​sze​r űt​len vé​let​le​nek​r e épült.
Amíg meg nem ért​jük, mi tör​té​nik, én le​szek Min​de​nek csá​szár​nő​je. És amíg enyém ez az ál​lás, meg
kell ten​nem min​den tő​lem tel​he​tőt.


A há​zát el​hagy​ta. Nem volt vá​lasz​tá​sa. Há​r om na​pig a sok​ko​lós lány szó​fá​ján aludt, eköz​ben írt egy
éles han​g ú posz​tot, fel​vá​zol​va a tör​tén​te​ket és az ő meg​le​pő kap​cso​la​tát va​la​mi koz​mi​kus erő​vel vagy
nyers má​g i​á​val. Akár​mi is az. Ven​dég​lá​tó​ja ja​va​sol​ta, hogy ad​jon némi sze​mé​lyes szí​ne​ze​tet az írás​-
nak. – Hogy az em​be​r ek azt higgyék, is​me​r ik. – De Ad​r i​an​ne-nek ju​tott eszé​be a be​jegy​zés dön​tő
mon​da​ta. A máj​r ák ször​nyű​sé​g ét em​lít​ve meg​kér​te az em​be​r e​ket, küld​je​nek pár dol​lárt va​la​me​lyik
meg​fe​le​lő in​téz​mény​nek. És mire ki​sur​r ant a lány la​ká​sá​ból, majd​nem száz​mil​lió dol​lár ke​r ült a
meg​fe​le​lő pénz​tá​r ak​ba. A blog​g er Pay​pal-szám​lá​ját is vá​r at​lan ada​ko​zás árasz​tot​ta el.
A kö​vet​ke​ző he​tet jel​leg​te​len ho​tel​szo​bák​ban töl​töt​te, stra​té​g i​át gyár​tott, tes​tet és ár​nyé​kot adott a
le​he​tő​sé​g ek​nek. Az em​be​r ei min​dent meg​tet​tek, hogy kor​dá​ban tart​sák a mé​di​át, egy​út​tal sze​ná​to​r o​kat
és üz​le​ti ve​ze​tő​ket is el​ijesz​tet​tek. Ta​lál​tak egy nem​r ég be​fe​je​zett, de még la​kat​lan rak​tár​komp​le​xu​-
mot messze a vá​r os​tól, de kö​zel az út​hoz és egy ipa​r i op​ti​kai ká​bel​hez.
Csak az el​nök jut​ha​tott be a vi​lág ve​ze​tő​jé​hez. Sor ke​r ült há​r om hosszú, ki​me​r í​tő be​szél​g e​tés​r e. Az
utol​só​r a szem​től szem​ben. Ad​r i​an​ne a rak​tárt jár​ta, hosszú távú lí​zing​szer​ző​dést ké​szült alá​ír​ni a lé​te​-
sít​mény​r e, és egy szom​szé​dos szél​erő​mű​farm​tól ener​g i​át vá​sá​r olt. Még meg kel​lett bíz​ni egy biz​ton​-
sá​g i cé​g et, és a csa​pa​ta vál​lal​ko​zók kö​zül vá​lo​g a​tott a lé​te​sít​mény át​ala​kí​tá​sá​hoz. Há​tul la​ká​so​kat ren​-
dez​nek be, és mert sen​ki sem tud​ta, hová ve​zet ez az őrü​let, ter​ve​ket ké​szí​tet​tek is​ko​lá​r a és ját​szó​tér​r e
gye​r e​kek​nek, me​den​cé​r e min​den​ki​nek, és egy bár​r a az ural​ko​dó osz​tály​nak.
A két te​le​fon​be​szél​g e​tés alatt az el​nök igye​ke​zett el​bű​vö​lő len​ni, a bája azon​ban ha​tás​ta​lan​nak bi​zo​-
nyult. Erő​fi​tog​ta​tó tak​ti​ka gya​nánt he​li​kop​te​r ek száll​tak le az üres par​ko​ló​ban. Ma​g as ran​g ú ci​vi​lek​-
kel és egyen​r u​hás tisz​tek​kel kö​r ül​vé​ve az első iro​dá​ban ta​lál​ko​zott a csá​szár​nő​vel. A ha​r ag és te​kin​-
tély gon​do​san ka​lib​r ált ke​ve​r é​ké​vel adott han​g ot meg​ve​té​sé​nek. Ad​r i​an​ne fi​g yel​me​sen hall​g at​ta. Az​-
tán az el​nök át​ad​ta a szót szárny​se​g é​de​i​nek a kü​lön​fé​le le​het​sé​g es jogi lé​pé​sek​r ől. Ad​r i​an​ne fel​emel​te
a ke​zét, ami meg​le​pő mó​don elég volt ah​hoz, hogy min​den​ki el​hall​g as​son. Min​den​ki rá​me​r edt. – Me​-
lyik tör​vényt szeg​tem meg? Na​g yon sze​r et​ném tud​ni – mond​ta. Ek​kor a rang​idős tá​bor​nok fel​vá​zol​ta,
mit ten​né​nek az em​be​r ei egy ve​szé​lyes erő​vel, amely a nem​zet biz​ton​sá​g át ássa alá. – Ez há​bo​r ú​nak
hang​zik – mond​ta Ad​r i​an​ne. – És én nem tá​mo​g a​tom a há​bo​r út. Ha meg​ta​lá​lom hoz​zá a sza​va​kat, a
vi​lág min​den had​se​r e​g ét fel​o sz​la​tom.
Ez előbb der​medt​sé​g et, majd fel​há​bo​r o​dást vál​tott ki.
Ku​dar​cot szi​ma​tol​va az el​nök vissza​tért a bá​jol​g ás​hoz.
– Maga re​g iszt​r ált re​pub​li​ká​nus. Fel​te​szem, rám sza​va​zott.
– Nem, so​sem sza​vaz​tam or​szá​g os je​lölt​r e – mond​ta az asszony.
– De sza​vaz, nem?
– Csak he​lyi je​lölt​r e. Így ki​csi, de va​lós esé​lyem van el​ér​ni va​la​mit, és nem ál​ta​tom ma​g am az​zal,
hogy van be​le​szó​lá​som az el​nö​ki ver​seny​be.
A fér​fi hall​g a​tott, hogy le​g yen ide​je mó​do​sí​ta​ni az el​kép​ze​lé​se​it.
– Jöj​jön ide, uram, ha sza​bad kér​nem – kér​te az asszony.
Az el​nök oda​ment a lap​top​já​nál ülő nő​höz.
– Egy új posz​ton dol​g o​zom. A kö​vet​ke​ző pár perc​ben aka​r om fel​ten​ni.
Az el​nök​nek eszé​be ju​tott az el​iga​zí​tás. – Szom​bat van. Úgy tud​tam, maga va​sár​nap posz​tol​ja eze​-
ket.
– Már nincs ál​lá​som, és ez a vál​to​zás arra kész​tet, hogy am​bi​ci​ó ​zu​sabb idő​r en​det kö​ves​sek. Amit
akár ma is el​kezd​he​tek.
Bil​len​tyűk ke​r ül​tek le​nyo​más​r a. A ki​adat​lan szö​veg meg​je​lent.
A nő hát​r a​lé​pett. – El​o l​vas​hat​ja, ha óhajt​ja, uram.
A poszt az el​ö re​g e​dő nuk​le​á​r is flot​ták ve​szé​lye​i​r ől szólt. Ad​r i​an​ne amel​lett kar​dos​ko​dott, hogy az
egyet​len bölcs dön​tés örök nyu​g a​lom​r a he​lyez​ni a fegy​ve​r e​ket, ha le​het, még ma. De at​tól fél, hogy
az em​be​r ek nem vál​toz​tat​nak a vi​sel​ke​dé​sü​kön, amíg nem kap​nak vi​lá​g os intő je​let. Így a vé​g é​r e azt
írta: „Lát​ni aka​r om, hogy az egyik kard​juk ki​von​ja ma​g át a hü​ve​lyé​ből.”
Az el​nök nem is ol​vas​ta vé​g ig.
– Mi​r ől be​szél, höl​g yem?
Ad​r i​an​ne nem fe​lelt. Za​ka​to​ló szív​vel meg​nyom​ta a gom​bot, és hát​r a​lé​pett. – Nem ér​tem, ami ve​-
lem tör​té​nik – mond​ta hal​kan, de nem gyen​g é​den. – Csak tip​pel​ni tu​dok. Két​lem, hogy bár​ki ki tud​ná
de​r í​te​ni az igaz​sá​g ot, leg​alább​is rö​vid tá​von. De van​nak nyo​mok. Ha ala​po​san meg​né​zi. A Há​r om-
szur​dok-gát és a csil​lag​haj​tó​mű ese​té​ben in​for​má​ci​ó t kap​tam va​la​mi​r ől, ami már tör​té​nik. Ami egy
je​len​ség. De ír​tam az olaj​r ól. Ma​g am​tól. És akár​mi is ez az erő, idő kel​lett neki fel​ké​szül​ni a föld​r en​-
gés​r e, erre a rég érő gaz​da​sá​g i össze​o m​lás​r a.
– Van egy meg​ér​zé​sem, uram. Az az erős sej​té​sem, hogy az egy​sze​r ű uta​sí​tá​sok azon​na​li ha​tást vál​-
ta​nak ki.
– Te​kint​sük ezt a posz​tot teszt​nek.
 – Mind​ket​tőnk​nek tud​nia kell, mi​lyen cso​dát tar​tok a ke​zem​ben.
Pil​la​na​tok​kal ké​sőbb szi​r é​na szó​lalt meg.
A lé​g i​erő egyik tá​bor​no​ka el​for​dult, a mű​hol​das te​le​fon​já​ba dör​mö​g ött.
A han​g ok „a fo​ci​lab​dá​r ól” be​szél​tek.
– A mi​énk, és ki​lőt​ték! – ki​ál​tott fel va​la​ki.
Az el​nö​kön rosszul​lét lát​szott, ar​cá​ból ki​sza​ladt a vér és az élet. Ad​r i​an​ne-re me​r edt. Zsib​bad​tan bá​-
mul​ta a sa​ját ke​zét. Ek​kor va​la​ki azt mond​ta: – Nem, a ra​ké​ta ki​lö​vés után szét​esett. Le​zu​hant. Vége.
Ad​r i​an​ne az em​be​r ei felé for​dult.
Ka​csin​tott.
Az​tán a lá​to​g a​tók​r a néz​ve azt mond​ta: – Hat posz​tot ír​tam meg. Szer​ve​r e​ken vár​nak sza​na​szét a vi​-
lág​ban. Ha bár​mi gya​nús tör​té​nik ve​lem vagy bár​me​lyik em​be​r em​mel, azon​nal fel​ke​r ül​nek a net​r e.
És higgyék el, nem akar​ják, hogy azok a gon​do​la​tok ki​ke​r ül​je​nek a vi​lág​ba.
El​hit​ték, annyi​r a leg​alább​is, hogy el​kot​r ód​ja​nak.
Ak​kor a sok​ko​lós lány meg​kér​dez​te: – Igaz ez? Hat poszt vár​ja, hogy meg​ö l​je a vi​lá​g ot?
A csá​szár​nő mint​ha nem hal​lot​ta vol​na a kér​dést. Sa​ját apró ke​zé​nek rész​le​tei ér​de​kel​ték. Az​tán
nyu​g odt, szá​r az han​g on azt mond​ta a ke​zé​nek: – Hol​nap​r a lesz. Most dol​g ozzunk.


Vé​g ül majd Első Ad​r i​an​ne né​ven is​me​r ik, de a ko​r ai évek​ben Ham​mer volt, ne​vé​hez mél​tón iga​zi
„ka​la​pács”, tisz​telt, félt és gyak​r an meg​ve​tett ve​ze​tő, aki egy rak​tár​ban ül​dö​g él Ohio leg​sö​té​tebb vég​-
be​lé​ben. Ak​kor sze​r e​pelt a té​vé​ben, ami​kor akart, vagy​is rit​kán. Be​szé​dei és rit​ka in​ter​júi sem​mit sem
bi​zo​nyí​tot​tak, már azon kí​vül, hogy nem tud nyil​vá​nos​ság előtt be​szél​ni. És míg a leg​ala​cso​nyabb
szár​ma​zá​sú – jó név​vel és cse​kély örök​ség​g el szü​le​tett – her​ceg​nő is ma​g as​r a emel​te vol​na a fe​jét,
Ad​r i​an​ne mind​in​kább úgy vi​sel​ke​dett, mint egész éle​té​ben. Fa​g yo​san. Össze​sze​det​ten. Gon​do​lat​g az​-
da​g on, szó​fu​ka​r an. Nem a leg​o ko​sabb em​ber, de a leg​va​ló​szí​nűbb, hogy meg​lát​ja, mi tör​té​nik, és mi
kell le​g yen a kö​vet​ke​ző lé​pés.
Rö​vid, de ese​mény​dús ural​ko​dá​sa alatt vagy ezer pro​jek​tet fel​ügyelt. Nem min​den kez​de​mé​nye​zés
lett si​ke​r es, sőt né​hány egész ka​taszt​r o​fá​lis ki​me​ne​tel​lel járt. Ré​mes ered​mé​nye lett, ami​kor Egyip​to​-
mot és Jor​dá​ni​át a pa​lesz​tin te​le​pek an​nek​tá​lá​sá​r a biz​tat​ta, és nem sok​kal bi​zo​nyult pro​duk​tí​vabb​nak
az a gon​do​lat sem, hogy fi​zes​se​nek a zsi​dó la​kos​ság​nak, hogy Ka​na​dá​ba emig​r ál​ja​nak. De a hat​va​nas
évei de​r e​ká​hoz kö​ze​le​dő Ad​r i​an​ne sa​ját sze​mé​vel lát​ta az élet​hossz nö​ve​ke​dé​sét és az első nyolc re​-
pü​lést a Ham​mer-haj​tó​mű​vel. A ne​vét vi​se​lő sza​vak vi​lág​szer​te vál​to​zá​so​kat idéz​tek elő az adó​zá​si
tör​vé​nyek​ben. Sza​va​i​val rob​ban​tak ki és hal​tak el ki​csiny for​r a​dal​mak, ke​r ül​tek el​söp​r és​r e kü​lön​bö​ző
ön​kény​ural​mi re​zsi​mek, és min​den​ki más​nál job​ban ki tud​ta vá​lasz​ta​ni a leg​ér​de​me​sebb győz​test. És
ami még fon​to​sabb, igen gyor​san el​is​mer​te a hi​bá​kat, és tak​ti​kát vál​tott.
Nem, a höl​g yet nem sze​r et​ték, de ez nem gá​tol​ta meg az em​be​r e​ket ab​ban, hogy temp​lo​mo​kat
emel​je​nek a tisz​te​le​té​r e.
Ra​ci​o ​ná​lis el​mé​je volt a leg​na​g yobb erő, de az em​be​r ek ar​r ól is be​szél​tek, hogy a má​g i​á​já​val
olyan éle​te​ket ment meg, ami​ket ész​r e sem vesz.
Szto​i​kus sze​mé​lyi​sé​g e so​sem mon​dott cső​döt. Még az ele​jén azt mond​ta a cso​port​já​nak, hogy egy
igen ti​tok​za​tos já​ték​ba ke​r ült. Ide​g e​nek, gé​pek vagy dé​mo​nok egy fel​tá​r at​lan di​men​zi​ó ​ból: a ma​g ya​-
rá​za​tok​nak nem volt se sze​r i, se szá​ma, se hasz​na. Nem is volt ér​de​mes fog​lal​koz​ni ve​lük. El​fo​g ad​ta,
hogy már túl öreg ah​hoz, hogy hasz​nát ve​g ye az új eli​xí​r ek​nek, és még ha mil​lió évig élne, ak​kor is
csak em​ber ma​r ad​na. Más szó​val előbb-utóbb el​fogy​nak a jó ta​ná​csok.
– Olyan tíz-ti​zen​két év múl​va – sac​col​ta.
 Ket​tő​vel té​ve​dett.
Azaz na​g yon jó becs​lés volt.
Egy kö​zön​sé​g es szer​dán fel​tett egy kis posz​tot ar​r ól, hogy Me​xi​kó észa​ki ré​szén mi​lyen nagy
szük​ség len​ne eső​r e. Időn​ként adott ilyen kis aján​dé​ko​kat egyes he​lyek​nek, és nem is szá​mí​tott azon​-
na​li ered​mény​r e. Ám Fok​vá​r os​ban egy fé​lig zulu, fé​lig búr pa​sas még az​nap köz​zé​tet​te egy gé​pe​zet
ter​ve​it, amely ki​szív​ja a lég​kör​ből a szén-di​o xi​dot; az egy​sze​r ű és gyors gé​pet nap​fény és a föld me​-
le​g e hajt​ja.
A gé​pe​zet mű​kö​dő​ké​pes volt.
De az eső nem hullt le.
Ad​r i​an​ne vissza​vo​nult, bár nem min​den ne​héz​ség nél​kül. Egy hé​ten be​lül ez az asszony, akit fi​karc​-
nyit sem ér​de​kelt a pom​pa és a fel​haj​tás, nem tud​ta mi​vel le​köt​ni ma​g át, ta​lán ezért süllyedt sú​lyos de​-
presszi​ó ​ba. Vissza​ment a há​zá​ba, és ivott. Túl so​kat aludt. Az​tán szem​hu​nyás​nyit sem aludt, és min​den
ok nél​kül rá-rá​tört a zo​ko​g ás.
A tu​mort há​r om hó​nap​pal az​u​tán fe​dez​ték fel, hogy újra kö​zön​sé​g es ál​lam​pol​g ár lett.
Vá​laszt​hat​ta a mű​té​tet, de fenn​állt a je​len​tős agy​ká​r o​so​dás va​ló​szí​nű​sé​g e. Nem vá​lasz​tot​ta. A su​g ár​-
ke​ze​lés és a ke​mo​te​r á​pia csak stop​po​lás lett vol​na, ami​vel ma​xi​mum he​te​ket nyer. Meg​fon​tol​ta, és
más mel​lett dön​tött. Az ere​de​ti csa​pa​ta há​r om tag​ja – anél​kül, hogy szólt vol​na neki – Fok​vá​r os​ba re​-
pült, hogy ta​lál​koz​zon az új csá​szár​r al. Az volt a ter​vük, hogy kér​nek egy spe​ci​á​lis blog​be​jegy​zést,
eset​leg egy új rák​el​le​nes szer​r ől. A he​lyes sor​r end​ben le​írt sza​vak, akár va​la​mi​lyen va​r ázs​ige, ta​lán
el​ve​ze​tik a ku​ta​tó​kat egy cso​da​szer​hez, ami mond​juk egy kis tró​pu​si nö​vény​ben rej​tő​zik. Az új csá​-
szár azon​ban nem is fo​g ad​ta őket, nem​hogy tel​je​sí​tet​te vol​na a ké​r é​sü​ket. Az uta​zás​r ól és az íté​let​r ől
tu​do​mást sze​r ez​ve Ad​r i​an​ne fel​só​haj​tott: – Böl​cses​ség és ked​ves​ség. A két szó nem csak le​ír​va más,
mást is je​len​te​nek.
A kin​cses​lá​dá​ban még volt némi pénz.
Or​vo​sok, sza​ká​csok, szo​ba​lá​nyok és újabb or​vo​sok ér​kez​tek, majd tá​voz​tak bo​nyo​lult na​pi​r end
sze​r int.
És az ere​de​ti hét ta​nít​vány be​köl​tö​zött a kö​ze​li há​zak​ba, hit​ve​sek​kel, gye​r e​kek​kel, és fe​jen​ként mi​-
ni​mum egy sze​r e​tő​vel.
Ad​r i​an​ne nem zár​ta az aj​tó​kat.
Az egyen​sú​lyá​ban már nem le​he​tett bíz​ni, és ki nem áll​hat​ta, hogy fo​g ad​nia kell min​den​kit, aki be​-
néz hoz​zá.
Egy nap egy má​sik kör​nyék​be​li fiú ér​ke​zett hí​vat​la​nul a hí​r es ház​ba. Kí​ván​csi volt, ho​g yan néz ki
az agy​da​g a​nat. Ad​r i​an​ne sima öreg​asszony​nak né​zett ki, aki egy kis író​asz​tal​nál ült, és egy mo​ni​to​-
ron fi​g yel​te, ahogy ezer nap​elem nyí​lik ki gi​g an​ti​kus vi​r ág​ként va​la​ki si​va​ta​g á​ban. Unal​mas mű​sor​-
nak lát​szott, és a fiú ki is mond​ta ezt.
Az öreg​asszony las​san meg​for​dult, rá​né​zett, majd vissza a mo​ni​tor​r a.
– Mit csi​nálsz itt? – kér​dez​te a fiú.
– Ülök – fe​lel​te az asszony. Majd ne​vet​ni kez​dett, és egyik ke​zé​vel meg​érin​tet​te a tar​kó​ját. A fiú fu​-
rá​nak ta​lál​ta, és el​ment.
A nő ész​r e sem vet​te, hogy ma​g á​r a ma​r adt.
Az​tán egy má​sik fiú azt mond​ta: – Zár​nod kéne az aj​tót.
Ad​r i​an​ne meg​for​dult; azt hit​te, hogy az első fiú. Csak​hogy az el​múlt pár perc​ben fel​nőtt. Meg​nyúlt
és ki​te​r e​bé​lye​se​dett, a haja ki​hul​lott, majd vissza​nőtt. Az új haj túl vi​lá​g os és sűrű volt, hogy ter​mé​-
sze​tes le​g yen; gya​ko​r i ezek​nél a ke​ze​lé​sek​nél.
Har​minc év röp​pent el egy pil​la​nat alatt.
 Na​g yon ér​de​kes be​teg​ség, gon​dol​ta az asszony.
De nem, az arc nem volt ugyan​az, még ha év​ti​ze​de​ket rá is szá​molt. Majd​nem eszé​be ju​tott az arc és
a név. De ak​kor az új lá​to​g a​tó sér​tett han​g on azt mond​ta: – A fiad va​g yok. Hoz​zád jöt​tem.
Ez elég nyo​mós ok​nak tűnt fel​áll​ni.
A lába erős​nek bi​zo​nyult, leg​alább​is egye​lő​r e.
– Hal​lot​tam a hírt – mond​ta a fia.
– Hí​r ek min​dig van​nak. Mi​r ől be​szélsz?
– Az egész​sé​g ed​r ől.
– Van va​la​mi, amit nem tu​dok?
– Jaj, anya. – A fér​fi pis​lo​g ott, ki​csit összébb zsu​g o​r o​dott.
– Erre a du​dor​r a gon​dolsz? – Meg​ko​pog​tat​ta a fe​jét, és megint ne​ve​tett. Két​szer egy nap. Akár egy
ser​dü​lő lány. – Igen, bele fo​g ok hal​ni, de ta​lán még nem ma.
A be​szél​g e​tés el​akadt.
Az asszony sza​va​kat ke​r es​ve kli​sék​be ka​pasz​ko​dott. – Hogy megy a so​r od, fiam?
– Hát, jól. – A fér​fi örült a kér​dés​nek. – Há​r om éve jó​zan va​g yok, és na​g yon gaz​dag.
– Igen?
– Ki​vé​te​le​sen gaz​dag. Hála ne​ked.
– A jó​zan​r a ér​tet​tem.
De a friss hajú fér​fi nem akart régi gyar​ló​sá​g o​kon rá​g ód​ni. – El​ké​pesz​tő, mit nem ad​nak ne​ked az
em​be​r ek, fő​leg, ha meg​tud​ják, hogy az anyád irá​nyít​ja a vi​lá​g ot, és ben​ne min​den​kit.
Őszin​te gon​do​la​tok me​r ül​tek fel Ad​r i​an​ne-ben.
Ke​mé​nyen dol​g o​zott, és a szá​ja csuk​va ma​r adt.
A fi​nom ru​hás, ön​elé​g ült mo​so​lyú fér​fi fi​g yel​te, de a gon​do​la​tai sor​jáz​tak. Ami​kor elég erős​nek
érez​te ma​g át, ab​ba​hagy​ta a mo​soly​g ást. – Itt lett ön​g yil​kos, ugye?
A nő nem fe​lelt.
A fér​fi fel​né​zett a pla​fon​r a. Az​tán el​lé​pett a nő mel​lett, és meg​érin​tet​te az író​asz​talt. A ko​r áb​bi író​-
asz​tal ki​ke​r ült in​nen, túl nagy és túl vé​r es volt ah​hoz a szo​bá​hoz, amit Ad​r i​an​ne akart. Ta​lán a fia már
nem em​lék​szik a bú​tor​r a. Ő nem volt haj​lan​dó tisz​táz​ni. Csak egye​dül akart ma​r ad​ni...
De ez az egyet​len gye​r e​ke.
Nyo​más az ideg​sej​te​ken. Ér​zel​me​ket pro​du​ká​ló nyo​más. Eb​ből eredt ez a vá​r at​lan könny​pa​tak?
A fia nem vet​te ész​r e.
Vissza​tért az ön​elé​g ült, gaz​dag mo​soly.
– Saj​nál​tam, ami​kor el​vesz​tet​ted az ál​lá​sod – val​lot​ta be.
– Igen?
– De sem​mi gond, a kap​cso​la​tunk így is ér​té​kes.
– Az? – kér​dez​te az asszony, meg​tö​r öl​ve egyik ned​ves sze​mét.
– Gyak​r an be​szélsz az ura​ink​kal.
– Nem én.
– De ezt ők nem tud​ják. Na​g yon meg​g yő​ző va​g yok.
Ad​r i​an​ne el​in​dult az ajtó felé. Akart va​la​mit. El​kül​de​ni vagy el​me​ne​kül​ni?
A ször​nyű em​ber egy​r e csak mond​ta:
– Sőt néha azt ál​lí​tom, hogy én is tu​dok be​szél​ni ve​lük. Azok​kal, akik ural​nak ben​nün​ket. Nem vi​-
szem túl​zás​ba, ne​hogy bi​zo​nyí​ta​nom kell​jen bár​mit, de tu​dod, döb​be​ne​tes, mit el​hisz​nek még az okos
em​be​r ek is, ha adsz rá ürü​g yet.
Az asszony le​ve​g ő után kap​ko​dott.
 A fia pis​lo​g ott, ki​húz​ta ma​g át.
– Se​g íts – mond​ta az asszony. – Meg​ten​nél ne​kem egy óri​á​si szí​ves​sé​g et?
A fia bó​lin​tott.
– Várj.
A vá​r a​ko​zás könnyű ké​r és, könnyen tel​je​sít​he​tő.
Ad​r i​an​ne a pisz​tollyal és egy go​lyó​val tért vissza, és a fér​fi elő​ször fi​g yel​mez​tet​te:
– A fegy​ver​tar​tás már il​le​g á​lis. Te til​tot​tad be.
– Én – ér​tett egyet a nő. – Va​la​ki le kéne, hogy tar​tóz​tas​son.
A fér​fi néz​te, ahogy meg​töl​ti a fegy​vert.
– Most ölj meg – mond​ta az asszony.
– Tes​sék?
– Ez a szí​ves​ség. Be​teg va​g yok. Még be​te​g ebb le​szek, és ször​nyű ha​lá​lom lesz. De az eu​ta​ná​zia​tör​-
vény sze​r int, az én bölcs tör​vé​nyem sze​r int, meg​kér​he​tek egy má​sik em​bert, hogy ves​sen vé​g et a
szen​ve​dés​nek, ami​lyen mó​don csak aka​r om.
– Anya...!
– És nem aka​r om ma​g am meg​ten​ni. Ha len​nél szí​ves. – A fegy​vert a ke​zé​be nyom​ta, a csö​vet a
mell​ka​sá​nak irá​nyí​tot​ta. Az​tán mint​ha meg​g on​dol​ta vol​na ma​g át. – Ne, várj. Hadd ül​jek le, pár​nák​kal
fel​fog​hat​juk a go​lyót és a vért. Ho​zok pár​nát a há​ló​ból.
– Anya, ne!
A sú​lyos fér​fi le​ej​tet​te a fegy​vert, és el​r o​hant.
A za​var meg​szűnt.
A ma​g á​r a ma​r adt Ad​r i​an​ne ki​vet​te az egy szem go​lyót, és a fegy​ver​r el együtt egy szek​r ény​be tet​te.
Ki​me​r ül​ten le​ült az író​asz​tal​hoz, és néz​ni kez​dett egy élő köz​ve​tí​tést egy szon​dá​r ól, amit múlt hó​nap​-
ban lőt​tek fel, és már fél​úton volt a Nep​tu​nusz felé.
Telt az idő.
És ak​kor újabb lá​to​g a​tó ér​ke​zett.
Az első fiú tért vissza, a nő​vé​r e fog​ta a ke​zét.
– Ez ő – mond​ta a fiú meg​g yő​ző​dés​sel. – A csá​szár​nőnk.
Ad​r i​an​ne-nek nem volt lába, ami​r e fel​áll​jon, ezért az ar​cuk egy szin​ten volt, ami​kor azt mond​ta: –
Igen, a csá​szár​nő​tök, tel​jes pom​pá​ban.
Ad​r i​an​ne har​sá​nyan fel​ne​ve​tett.
A gye​r e​kek ud​va​r i​a​san vele ne​vet​tek.
Az​tán még egy​szer meg​érin​tet​te a fe​jét, és azt mond​ta:
– A szörny a fe​jem​ben a leg​jobb ide​g e​i​met nyom​ja.
El​hall​g at​tak.
– Ko​mé​di​á​zás​r a való te​het​ség – mond​ta, egy​r e sö​té​teb​ben és las​sab​ban ne​vet​ve. – Ha az is​te​nek
ked​ve​sek akar​nak len​ni, ezt ad​ják ne​ked köz​vet​le​nül a ha​lá​lod előtt.


Pék Zol​tán for​dí​tá​sa

 Jeffrey Ford
A TÉL KÍSÉRTETE
Jeff​r ey Ford (WWW.WELL-BU​ILT​CITY.COM) Ne​bu​la-, World Fan​tasy- és Shir​ley Jack​son-dí​jas
író. Re​g é​nyei: The Sha​dow Year, The Phy​si​og​nomy, The Girl in the Glass és a The Port​ra​it of Mrs.
Char​bu​que. No​vel​lás​kö​te​tei: The Fan​tasy Wri​ter’s As​sis​tant, The Em​pi​re of Ice Cre​am, The Drow​ned
Life és a Crack​pot Pa​lace. Új kö​te​te, az A Na​tu​ral His​to​ry of Hell, 2016-ban je​le​nik meg a Small Beer
Press gon​do​zá​sá​ban.


Hen​r y be​le​tö​r ő​dést vélt fel​fe​dez​ni a ka​r á​csony​fa gör​nyedt tar​tá​sá​ban, ahogy a nap​pa​li ab​la​ka felé
roggyant, mint​ha csak ki akar​na les​ni. Se​hogy sem tud​ta be​köt​ni, fel​vi​dí​ta​ni. A fa szá​r a​zabb volt, mint
egy mú​mia, tör​zse akár egy da​r ab gyúj​tós. A leg​ki​sebb rez​dü​lés​r e is fe​nyő​tűk zá​po​r oz​tak róla, és a
dí​szek ma​g uk​tól po​tyog​tak le. Né​me​lyik el is tört, eze​ket Hen​r y​nek fel kel​lett sö​pör​nie és por​szí​vóz​-
nia, ami​vel még több tű​le​vél és ka​r á​csony​fa​dísz le​hul​lá​sát idéz​te elő. A macs​ka né​me​lyi​ket já​ték​nak
vet​te, és ide-oda po​foz​g at​ta a kony​ha​kö​vön. A szi​por​ká​zó nyo​mok arra utal​tak, hogy Both​well​nek, a
ku​tyá​nak meg​tet​szett az arany​g ir​land.
Mero meg​hagy​ta neki, hogy ne szed​je le a fát. Kü​lön tech​ni​ká​ja volt a dí​szek be​cso​ma​g o​lá​sá​r a, és
Hen​r y​nek eszé​be sem ju​tott vi​tat​koz​ni vele, hogy hadd csi​nál​ja meg ő. Az első hét vé​g én azon​ban a
nő Kí​ná​ban volt, és a fa je​len​lé​te kez​dett ter​hes​sé vál​ni. Hen​r y pén​te​ki nap​ló​be​jegy​zé​sé​ben úgy jel​le​-
mez​te, mint „egy egy​kor pi​r o​má​ni​á​val vá​dolt tá​vo​li uno​ka​test​vér bi​zony​ta​lan idő​tar​ta​mú lá​to​g a​tá​sát”.
Mun​ka köz​ben, a bolt kö​ze​pén, ami​kor a ku​tyát sé​tál​tat​ta a tó kö​r ül, a ros​ka​do​zó fe​nyő​fa szel​le​me
min​dig ott állt gon​do​la​tai nap​pa​li​já​nak elül​ső ab​la​ká​nál. Az​tán Mero vég​r e fel​hív​ta Fa​ceTi​me-on ke​-
resz​tül Sang​haj​ból. A kép el​torzult, mint​ha fod​r o​zó​dó ví​zen át lát​sza​na, és egy pil​la​na​ton be​lül le is
fa​g yott, de a nő azért be​szélt to​vább. Hen​r y azt mond​ta, hi​ány​zik neki, és Mero ugyan​ezt vá​la​szol​ta.
Azt me​sél​te, Sang​haj cso​dá​la​tos, ha​tal​mas, és hogy tet​szik neki a fi​a​tal nő, aki a tol​má​csa és kí​sé​r ő​je.
Both​well után kér​de​zős​kö​dött. Hen​r y be​szélt a fa​g yos szél​r ől, a hó​r ól. Mero a lel​ké​r e kö​töt​te, hogy
ve​zes​sen óva​to​san, az​tán a fér​fi meg​em​lí​tet​te a fát. – Vége – mond​ta. – Le kell szed​nem.
A vo​nal hir​te​len meg​sza​kadt, és Hen​r y nem tud​ta új​r a​élesz​te​ni a kap​cso​la​tot. El akar​ta mon​da​ni
Me​r ó​nak, hogy sze​r e​ti, és hall​g at​ni sze​r et​te vol​na még a hang​ját, de tu​laj​don​kép​pen ér​tet​te: ez olyan
volt, mint egy má​sik vi​lá​g ot hív​ni. Az Ohio és Sang​haj kö​zött nyúj​tó​zó tá​vol​ság​ba be​le​bor​zon​g ott.
Oda​szólt Both​well​nek, mire a bor​der col​lie meg​je​lent. – Sze​r et​nél sé​tál​ni? – kér​dez​te. A ku​tya zöld
sze​me át​ha​tó pil​lan​tás​sal ta​padt rá, és ol​dal​r a bil​len​tet​te a fe​jét, mint​ha azt kér​dez​né: – Te mit gon​-
dolsz? – Így az​tán Hen​r y fel​ö l​töt​te ka​bát​ját, ka​lap​ját és egy​uj​jas kesz​tyű​jét, és ki​men​tek a hóba, át az
ud​va​r on, a gyü​möl​csö​sön, el a kert mel​lett a bir​to​kot kö​r ül​ve​vő szán​tó​föl​dek​r e. Ku​ko​r i​ca​tor​zsa és hó
ter​jesz​ke​dett há​r om irány​ban a lát​ha​tár pe​r e​mé​ig. Al​ko​nyult, nyu​g a​ton na​r ancs- és ró​zsa​szín volt az
ég, ke​le​ten sö​tét ki​r ály​kék, a hold​dal.
A me​zőn ne​g yed mér​föld​r e álló fe​hér tölgy​li​g et felé tar​tot​tak. A nyílt tér​sé​g en át​fú​vó fa​g yos szél​-
lö​ké​sek cson​tig ha​tol​tak, és Hen​r y küsz​köd​ve pró​bál​ta össze​fog​ni ma​g án az el​r om​lott cip​zá​r as ka​bá​-
tot. Be​lép​tek a ha​tal​mas, vén fák közé. Az egy​más​nak ve​r ő​dő, csu​pasz ágak alatt a nap utol​só su​g a​r ai
pá​r á​vá és ár​nyé​kok​ká fosz​lot​tak szét. A fér​fi le​ült egy ki​dőlt fára, és nyu​g at felé né​zett. Both​well kör​-
be​szi​ma​tolt, majd le​ült a gaz​dá​ja mö​g ött, hogy el​ke​r ül​je a fák kö​zött ör​vény​lő sze​let. Hen​r y meg​-
szen​ve​dett a ci​g a​r et​tá​já​val. Amint si​ke​r ült rá​g yúj​ta​nia, ve​ze​tői dön​tést ho​zott. Elő​ször is ki​nyit​ja az
üveg bort, ame​lyet a ház​ból ho​zott ma​g á​val. Má​sod​szor pe​dig le​bont​ja a fát, és más​nap dél​után​r a
meg​sza​ba​dul tőle.
Lát​ta maga előtt, ho​g yan csi​nál​ja majd. A dí​sze​ket az ebéd​lő​asz​tal​r a hal​moz​za, le​ta​kar​ja egy ab​-
rosszal, hogy meg​ó v​ja a macs​ká​tól, és ott hagy​ja, míg Mero vissza nem tér. Ki​húz​za az égő​sort. Ma​-
rok​szám​r a tépi le azt az át​ko​zott arany​g ir​lan​dot. De​r é​kon rúg​ja a fát, és a pad​ló​r a gyür​kő​zi. Le​sze​r e​li
a tar​tót. Ki​von​szol​ja a hul​lá​ját az ét​ke​zőn és a kony​hán át a to​ló​aj​tó​ig. Ki​r ak​ja a ma​r ad​vá​nyo​kat a
hóba. Töm​jént éget, hogy el​ken​dőz​ze a rot​ha​dó ka​r á​csony bű​zét. Fel​sö​pör és ki​por​szí​vó​zik. Az egész
mun​ka leg​fel​jebb két órát ve​het igény​be, gon​dol​ta, és be​le​szólt a szél​be: – Adi​o s, ro​ha​dék. – Ek​kor
Both​well fur​csa han​g ot hal​la​tott.
 Hen​r y meg​érez​te, hogy va​la​mi van mö​g öt​te. Fel​pat​tant, és meg​for​dult. A ho​mály​ba ve​sző fény​ben
va​la​mi far​kas​sze​r űt pil​lan​tott meg: szür​ke és bar​na, bor​zas bun​dá​ja volt. Egy fa mögé ólál​ko​dott, és
el​tűnt. Hen​r y tud​ta, hogy Ohi​ó ​ban nem él​nek far​ka​sok, de az ál​lat pré​r i​far​kas​nak túl nagy volt. A gon​-
do​lat​r a, hogy ott ólál​ko​dik a sö​tét​ben, ad​r e​na​lin ön​töt​te el. Szí​ve he​ve​sen ka​la​pált. Ma​g á​hoz szó​lí​tot​ta
a ku​tyát, és si​et​ve el​hagy​ták a li​g e​tet. Va​la​mi​kor a ci​g a​r et​tá​zás és a far​kas kö​zött le​szállt az éj. Nem
lát​ta, hová lép, ki​fi​ca​mo​dott a lába egy ku​ko​r i​ca​tor​zsán, és sa​jog​ni kez​dett a tér​de. A ház fé​nyei felé
sán​ti​kált, és né​hány mé​te​r en​ként hát​r a​san​dí​tott. Mire el​ju​tott a kony​há​ig, már alig bírt jár​ni. Fél lá​bon
áll​va ki​húz​ta a pa​lack Mal​bec du​g ó​ját, majd az üve​g et és egy po​ha​r at meg​mar​kol​va ki​szök​dé​cselt a
nap​pa​li​ba. A fa vár​ta. Ahogy Hen​r y le​ült a ka​na​pé​r a, tű​le​ve​lek zá​po​r oz​tak le, az​tán egy dísz is meg​ad​-
ta ma​g át. Le​fe​lé egy ág​nak üt​kö​zött és szét​pat​tant, há​r om éles da​r ab​r a és egy ma​r ok​nyi csil​lám​por​r a
tör​ve szét. Hen​r y vé​g ig​néz​te, tud​ta, hogy ez az a dísz, ame​lyet Mero az első kö​zös ka​r á​cso​nyuk​r a vett.
Ab​ban a pil​la​nat​ban el​dön​töt​te, hogy majd csak ta​vasszal árul​ja el Me​r ó​nak. Both​well be​jött, és össze​-
ku​po​r o​dott a lá​bá​nál. Hen​r y a bort kor​tyol​g at​ta, és be​kap​csol​ta a té​vét.
Órák​kal ké​sőbb fel​r i​adt a sö​tét​ben, az ágyá​ban. A szá​ja ki​szá​r adt. Nem em​lé​ke​zett rá, mi​kor kelt fel
a ka​na​pé​r ól és ment fel az eme​let​r e. Az órá​r a néz​ve lát​ta, hogy még csak há​r om óra ti​zen​há​r om perc
van. Vissza​fe​küdt a pár​ná​r a, és le​huny​ta a sze​mét. Ek​kor ju​tott el az agyá​ig, hogy lent​r ől halk, de jól
ki​ve​he​tő, üte​mes zaj szű​r ő​dik fel. Alig hal​lot​ta, olyan volt, akár egy túl han​g os sut​to​g ás. Elő​ször
Both​wellt hív​ta ma​g á​hoz, hogy bá​tor​sá​g ot me​r ít​sen be​lő​le. A ku​tya már​is az ágya mel​lett ter​mett.
Hen​r y fel​ült, le​tet​te a lá​bát, és fü​lelt. A hang to​vább mor​molt, az​tán se​g ély​ki​ál​tás​ba for​dult. Egyet​len
el​nyúj​tott si​koly hang​zott fel, mely csend​be fúlt, majd han​g os puf​fa​nás kö​vet​te.
Hen​r y he​ve​sen do​bo​g ó szív​vel fel​ug​r ott, ke​vés​ke ha​já​nak töve bi​zser​g ett. A ton​fá​ért nyúlt, ame​lyet
az éj​je​li​szek​r ény mö​g ött tar​tott az ágy mel​lett. A lép​cső te​te​jén elő​r e​küld​te a ku​tyát. Ő maga las​san
lép​ke​dett, fá​jós tér​dét kí​mél​ve, nem si​e​tett meg​néz​ni, mi fo​lyik oda​lent. Mi​előtt el​ér​te vol​na az alsó
lép​cső​fo​kot, eszé​be ju​tott, hogy a hang ta​lán a té​vé​ből ered, ame​lyet nem kap​csolt ki. Et​től fel​bá​to​r o​-
dott, és maga elé tart​va fegy​ve​r ét, me​r é​szen be​bi​ce​g ett a nap​pa​li​ba.
A lám​pa még min​dig égett. – Re​mek – mond​ta, és le​né​zett az el​dőlt ka​r á​csony​fá​r a. Bár az so​ká​ig az
ab​lak felé dőlt, ami​kor vé​g ül fel​bo​r ult, hát​r a​fe​lé esett, vé​g ig a nap​pa​li pad​ló​ján. Dí​szek he​ver​tek min​-
de​nütt. A fém ta​lap​zat​ból hasz​na​ve​he​tet​len víz szi​vár​g ott ki. A szá​r az tű​le​ve​lek sző​nye​g e epo​szi mé​r e​-
te​ket öl​tött. Hen​r y a ku​tyá​r a né​zett. A ku​tya vissza​né​zett rá. Hen​r y elő​r e​lé​pett, és a fába rú​g ott. Az
meg​r e​me​g ett, és még töb​bet po​tyog​ta​tott el ma​g á​ból. Hen​r y meg​r áz​ta a fe​jét, és át​né​zett a szo​bán. A
tévé ki volt kap​csol​va.
Both​well-lel át​ku​tat​ta a föld​szin​ti szo​bá​kat, biz​tos, ami biz​tos. Az​tán fő​zött egy adag ká​vét. Úgy
dön​tött, nem vár reg​g e​lig, ha​nem ne​ki​g yür​kő​zik, szét​kap​ja a fát, és ki​te​szi a ház​ból. Míg a kávé le​főtt,
le​ta​ka​r í​tot​ta az ét​ke​ző​asz​talt, és is​mét szem​ügy​r e vet​te a ma​r ad​vá​nyo​kat. A nap​pa​li​ba ve​ze​tő bolt​ív​nek
tá​masz​kod​va pró​bál​ta meg​ér​te​ni a tör​tén​te​ket. Ki​töl​tött ma​g á​nak egy csé​sze ká​vét, az​tán le​ült a ka​na​-
pé​r a. A macs​ka, Tek​nőc a má​sik vé​g é​ben ült. Hen​r y​nek eszé​be öt​lött, hogy az ál​lat ta​lán az egész ese​-
ményt vé​g ig​ül​te – ahogy a fa haj​la​do​zik, se​g ít​sé​g ért ki​ált, és a föld​r e zu​han. Em​lé​ke​zett rá, hogy a
macs​ka ugyan​úgy ku​por​g ott már ak​kor is, ami​kor le​ment a lép​csőn. – Kér​lek, ne iz​g asd fel ma​g ad
sem​min – mond​ta a macs​ká​nak. Tek​nőc rá​né​zett, az​tán fel​állt. Ab​ban a pil​la​nat​ban a tévé be​kap​csolt.
Hen​r y meg​le​pet​ten össze​r ez​zent, és fel​mor​dult. A macs​ka le​szök​kent a ka​na​pé​r ól, és amint le​ug​r ott, a
fér​fi meg​lát​ta, hogy ad​dig a táv​irá​nyí​tón fe​küdt.
A tű​le​ve​lek he​g ye​sebb​nek ér​ződ​tek, mint ami​kor a fa még élt. Elő​vet​te a gu​mi​kesz​tyűt a mo​so​g a​tó
alól, és fel​húz​ta. A mun​ka ki​me​r í​tő​nek bi​zo​nyult a sok ha​jol​g a​tás​sal, és a dí​szek akasz​tó​já​nak gyak​-
ran fá​r ad​sá​g os le​te​ker​g e​té​sé​vel. Időn​ként a fa holt​sú​lyá​val is meg kel​lett bir​kóz​nia, ahogy az ol​da​lá​r a
gör​dí​tet​te, hogy hoz​zá​fér​jen az alat​ta szét​tört dí​szek​hez, föl​emel​te a szú​r ós ága​kat, hogy be​nyúl​va
meg​ment​hes​se az an​g yalt a ször​nye​teg gyom​r á​ból. – Ne fe​lejtsd el a jég​csa​po​kat – hal​lot​ta Mero
hang​ját a fe​jé​ben. Mű​anyag jég​csa​pok vol​tak, vé​ko​nyak, akár a pi​pa​tisz​tí​tó, és tel​je​sen át​lát​szók.
Össze​sen hat da​r ab. Mi​után Hen​r y né​g yet meg​ta​lált, azt mond​ta: – Á, pi​csá​ba – és fel​ad​ta.
A mo​g or​va, bo​r ús nap​kel​te​kor Hen​r y át​von​szol​ta a fát az ét​ke​zőn és a kony​hán, ki a to​ló​aj​tón. A
szél ádázul üvöl​tött, de ő csak egy pó​lót vi​selt, a ka​bát​ját bent hagy​ta. A fa te​te​mét át​húz​ta a le​esett ha​-
von. Nyo​má​ban bar​na tű​le​ve​lek csík​ja ma​r adt. A fé​szer mel​lé tá​masz​tot​ta a fát, és pár lé​pést hát​r ált.
Ko​r áb​ban gon​do​san föl​vet​te a csiz​má​ját, és most ne​ki​fu​tás​ból be​le​r ú​g ott a ka​r á​csony​fá​ba. A csiz​má​ja
orra a törzs alá ke​r ült, és a le​ve​g ő​be emel​te. Kö​vet​ke​ző moz​du​la​ta egy ke​mény ta​po​sás lett vol​na a fa
kö​ze​pé​nél, de ami​kor le​súj​tott a lá​bá​val, a má​sik, rossz tér​de ki​for​dult aló​la. Meg​csú​szott a ha​von, és
el​esett.
Mi​után fel​sö​pört, ki​por​szí​vó​zott, és vissza​von​szol​ta a do​hány​zó​asz​talt és a szé​ke​ket az ab​lak​hoz,
le​fe​küdt a ka​na​pé​r a, és a táv​irá​nyí​tó​ért nyúlt. Még nem volt tíz óra, mire rá​ta​lált a fe​ke​te-fe​hér Jack
Pa​lance-re és a The Hou​se of Num​bersre. A feje alá gyö​mö​szöl​te a ka​na​pé pár​ná​ját, majd be​huny​ta a
sze​mét, és hagy​ta, hogy az iker​test​vé​r ek és a bör​tön​ben ját​szó​dó cse​lek​mény hang​jai álom​ba rin​g as​-
sák. Dél​után ne​g yed öt​kor éb​r edt, és az ab​lak​r a pil​lan​tott. Az ég​bolt sö​tét​szür​kén te​r ült el. Hal​lot​ta a
sze​let. Már az​előtt tud​ta, hogy ha​va​zik, hogy fel​kelt vol​na meg​néz​ni: nagy pely​hek hul​lot​tak nyu​g at
fe​lől.
A kony​há​ba ment, és fő​zött egy kan​na ká​vét. Még min​dig ká​bán az al​vás​tól a mo​so​g a​tó​nak dőlt, és
ki​bá​mult az ab​la​kon. Néz​te, ahogy meg​haj​la​nak a csu​pasz ágak, és a szán​tó​föld messze​sé​g é​be me​r edt,
mi​köz​ben a vi​lág meg​telt hó​val. – Az új jég​kor​szak – mond​ta a tü​kör​ké​pé​nek. Pil​lan​tá​sa a fé​szer​r e té​-
vedt. Né​zett, pis​lo​g ott, is​mét né​zett. Át​ha​jolt a mo​so​g a​tó fö​lött, hogy kö​ze​lebb ke​r ül​jön az üveg​hez.
Egy pil​la​nat​r a el​zsib​badt, még a tér​de saj​g á​sa is el​múlt.
Ez​út​tal föl​vet​te a ka​bát​ját, a sap​ká​ját és a kesz​tyűt. Ma​g á​hoz hív​ta Both​wellt, és ki​men​tek a to​ló​aj​tón
át. A hó jó úton ha​ladt az el​je​g e​se​dés felé, és a szél ve​szet​tül té​pett. Hen​r y a kar​já​val véd​ve ar​cát a fé​-
szer felé nyo​mult. Úgy vél​te, a fa ott van, csak be​lep​te a hó. Ami​kor el​ér​te azt a he​lyet, aho​va le​dob​ta,
há​tát a szél​nek for​dí​tot​ta, és le​né​zett. A hó​ban kis buc​ka emel​ke​dett. Meg​bök​dös​te a lá​bá​val, de sem​-
mit nem ér​zett alat​ta. Egy perc alatt el​ta​ka​r í​tot​ta a ha​vat a csiz​má​já​val, és a fa​g yott föld​r e bá​mult.
– Hol van? – kér​dez​te Both​well​től, és bár ne​ve​tett, fé​le​lem fu​val​la​ta csap​ta meg a za​va​r o​dott​ság
mel​lett. Gyor​san fel​emel​te a fe​jét, és vé​g ig​né​zett az egy​r e in​kább sö​tét​ség​be bo​r u​ló ud​va​r on, nem
fúj​ta-e odébb a szél a fát. A sík​vi​dé​ken elég erős volt. Nyá​r on föl​emelt egy üveg​la​pú asz​talt, és úgy
fel​bo​r í​tot​ta, hogy a te​te​je szi​lán​kos jégzú​za​lék​ká vál​to​zott. Hen​r y a fa te​te​mé​nek nyo​mát sem lát​ta,
ezért vissza​in​dult a gyü​möl​csös​kert​be, hogy be​néz​zen a fák ár​nyé​ká​ba. Ő és a ku​tya be​jár​ták az egész
bir​to​kot, de nem ta​lál​tak sem​mit, csak a fel​kap​csol​va ha​g yott ga​r ázs​lám​pát.
Az ol​dal​aj​tón át be​ment a ga​r ázs​ba, és azon​nal me​ne​dé​ket lelt a hó elől. Both​well kö​vet​te. El​né​zett a
bon​tat​lan kar​ton​do​bo​zok hal​mai fö​lött, ame​lyek a két év​vel ko​r áb​bi köl​tö​zés óta áll​tak érin​tet​le​nül.
Köny​vek vol​tak, több ezer. Meg​érez​te nyir​kos pe​nész​sza​g u​kat, és be​vil​lant neki a rak​tár​je​le​net az
Arany​pol​gár vé​g é​r ől. A han​g ár​sze​r ű épü​let vé​g é​ből ka​pa​r á​szás, majd két​ség​be​esett vinnyo​g ás hal​lat​-
szott. A ku​tya ugat​ni kez​dett. Hen​r y le​kap​csol​ta a vil​lanyt, és vissza​in​dul​tak a ház​ba.
Ké​sőbb, ahogy a dol​g o​zó​szo​bá​já​ban, a szá​mí​tó​g ép előtt iszo​g at​ta a ká​vét, hát​r a​dőlt, és tar​tott egy
kis szü​ne​tet az írás​ban, ami csak in​g e​r ült​sé​g et oko​zott neki. Gon​do​la​tai el​ka​lan​doz​tak, és el​kép​zel​te a
ka​r á​csony​fát, ki​lo​mé​te​r ek​kel odébb a sö​tét​ben, amint gör​nyed​ten át​bal​lag a hó​fú​vá​son a 70-es út pad​-
ká​já​ig, és ki​nyújt​ja egyik ágát.
– Cali vagy az Észa​ki-sark? – Hen​r y fon​to​ló​r a vet​te a ki​szá​r adt fe​nyő​fa út​ját nyu​g at felé – a te​her​-
au​tó-so​fő​r ö​ket, a pi​he​nő​ket, a he​g yi lát​ké​pet –, de ál​mo​do​zá​sát fél​be​sza​kí​tot​ta egy ret​te​ne​tes csat​ta​-
nás, mely va​la​hon​nan alul​r ól meg​r e​meg​tet​te a há​zat. Both​well fel​ug​r ott az ajtó kö​ze​lé​ben levő fek​he​-
lyé​r ől, és he​g yez​te a fü​lét.
Hen​r y azt kí​ván​ta, bár​csak fel​hoz​ta vol​na a ton​fát. A zaj azon​ban nem olyan volt, mint​ha va​la​ki az
aj​tót vagy az ab​la​kot fe​sze​g et​te vol​na. Volt ben​ne va​la​mi vég​le​g es​ség, mint​ha a ba​jok is​te​ne egy​szer s
min​den​kor​r a le​súj​tott vol​na va​la​mi​lyen na​g yobb ké​szü​lék​r e. – Szét​fa​g yott cső? Boj​ler? Va​la​mi elekt​-
ro​mos? – Ahogy le​bi​ce​g ett a lép​csőn, maga előtt a ku​tyá​val, vé​g ig​ment a lis​tán. A köz​le​ke​dő​ben, a
nap​pa​li​ban, az ét​ke​ző​ben, a kony​há​ban ki​g yúlt a fény, amint fel​kat​tin​tot​ta a kap​cso​lót, és ezért há​lás
volt. Kö​r ül​né​zett, nem Tek​nőc vert-e le egy vá​zát vagy kép​ke​r e​tet, lö​kött-e le egy po​ha​r at a für​dő​szo​-
bá​ban, de a macs​ka most az egy​szer ár​tat​lan​nak bi​zo​nyult. A ve​r an​da​aj​tó és a hát​só to​ló​aj​tó is zár​va
volt. Hen​r y meg​eresz​tet​te a csa​pot, hogy nem csök​kent-e a víz​nyo​más, de a víz​su​g ár egyen​le​tes volt
és erős.
A ku​tya kö​vet​te, ahogy zseb​lám​pa után ku​tat​va kör​be​ment a kony​há​ban. – Pá​r at​lan ba​r om​ság –
mond​ta Both​well​nek, aki együtt ér​ző​nek tűnt, de alig bír​ta lep​lez​ni iz​g a​tott​sá​g át, ami​ért ilyen ké​sői
órán ak​ci​ó ​r a nyí​lik ki​lá​tás. Húsz perc​be telt, amíg Hen​r y ki​hú​zo​g at​ta a kü​lön​fé​le kony​hai fi​ó ​ko​kat, és
min​det leg​alább két​szer el​len​ő riz​te, mire vég​r e meg​ta​lál​ta a zseb​lám​pát. To​váb​bi tíz perc volt, mire
ele​met is szer​zett. Ami​kor a zseb​lám​pa vég​r e mű​kö​dött, a su​g a​r a ha​lo​vány imi​tá​ci​ó ​ja volt csak a
fény​nek. Hen​r y meg​ta​lál​ta a ton​fát a nap​pa​li​ban, ahol hagy​ta, majd az elő​szo​bá​ba ment a pin​ce​aj​tó​-
hoz. Ki​nyi​tot​ta. – Hagyj fel min​den re​ménnyel – mond​ta a ku​tyá​nak.
A sö​tét​ség​be ve​ze​tő, el​kop​ta​tott lép​csők te​te​jén áll​va is​mét agyá​ba vil​lant az el​ha​g ya​tott fa képe, ám
ez​út​tal nem nyu​g at felé tar​tott. Ez​út​tal soha nem is tűnt el. Nyir​kos​ság és pe​nész sza​g a höm​pöly​g ött
fel és bo​r í​tot​ta el. A hor​r or​film​be​li pin​cék kli​sé​jé​r e gon​dolt, ami​kor fel​kap​csol​ta a vil​lanyt, és meg​-
tet​te az első lé​pést. Tek​nőc buk​kant fel va​la​hon​nan, és át​nyo​ma​ko​dott mel​let​te, fe​ke​te folt​ként ve​tet​te
le ma​g át a lép​csőn. – Ne! – ki​ál​tott a macs​ka után, de hasz​ta​lan.
A ház több mint száz​éves volt, és mi​előtt meg​vet​ték, Hen​r y még csak nem is hal​lott „ned​ves pin​cé​-
ről”. Jer​sey​ben, ahon​nét jöt​tek, az a két szó – ned​ves pin​ce – elég ok volt arra, hogy va​la​ki el​áll​jon a
vá​sár​lás​tól. A régi ta​nya​há​za​kat azon​ban nem té​vé​sz​o ​bá​r a vagy ping​pong​asz​ta​lok​r a gon​dol​va épí​tet​-
ték. A pin​ce lé​nye​g é​ben ala​po​zás​hoz szük​sé​g es hely volt, ahol rak​la​po​kon le​he​tett tá​r ol​ni a hol​mi​kat.
Az év​nek bi​zo​nyos sza​ka​szá​ban szá​mí​ta​ni le​he​tett a vi​ze​se​dés​r e. Hen​r y​nek be kel​lett húz​nia a nya​kát,
ahogy be​lé​pett a szem​ö l​dök​fa alatt. Egyet​len fa​kón égő vil​lany​kör​te ló​g ott egy lánc​r ól a be​ton​te​r em
kö​zép​ső ré​szén.
A ton​fá​val le​sza​kí​tott egy óri​á​si pók​há​lót, és egyik ké​szü​lék​től a má​si​kig ment, rá​juk si​mít​va ke​zét,
hogy re​meg-e ben​nük élet. A boj​ler rend​ben volt, a pá​r át​la​ní​tó is mű​kö​dés je​le​it mu​tat​ta, de az​tán ki​ta​-
pin​tot​ta a ka​zánt. Néma volt és jég​hi​deg, ki​csit sem re​me​g ett. – Ez nem jó – mond​ta. A ku​tya le​ült az
alsó fok​r a, mint​ha vo​na​kod​na le​ten​ni a man​csát, és el​kö​te​lez​ni ma​g át a pin​ce mel​lett. Hen​r y be​kap​-
csol​ta a zseb​lám​pát, és a hát​só rész és az ajtó nél​kü​li be​ton be​ug​r ó felé in​dult, ahol a biz​to​sí​ték​táb​la
füg​g ött. Ta​vasszal a víz gyak​r an tíz-ti​zen​há​r om cen​ti​mé​ter​r e is fel​kú​szott, és egy​szer lát​ta, hogy egy
va​r angy ug​r ik ki be​lő​le a pin​ce fő​he​lyi​sé​g é​be. Sze​r en​csé​r e a kin​ti föld fa​g yott volt, és a pad​ló szá​r az.
Vé​g ig​fut​tat​ta a zseb​lám​pa fé​nyét a kap​cso​ló​kon, hogy nem csa​pó​dott-e le va​la​me​lyik, de egyi​ken sem
volt jel​zés, és ő sem tud​ta, mit ke​r es tu​laj​don​kép​pen. Min​dig Mero fog​lal​ko​zott a biz​to​sí​ték​kal.
– Ma éj​jel a seg​g ünk luka is be​fagy – mond​ta. Ami​kor vissza​lé​pett a pin​cé​be, lát​ta, hogy Both​well
fel​hát​r ált a lép​csőn. – Áru​ló! – ki​ál​tot​ta, és sze​r et​te vol​na mi​előbb kö​vet​ni. Ahogy azon​ban a lép​cső
felé vet​te az irányt, rá​éb​r edt, hogy sej​tel​me sin​csen, hová tűnt Tek​nőc. A sö​tét sar​kok​ba irá​nyoz​ta az
erőt​len su​g a​r at, és szi​sze​g ett – pssz, pssz, pssz –, aho​g yan Mero szok​ta hív​ni a macs​kát. Két tu​cat
pissze​g és után fenn​han​g on meg​szó​lalt: – Fe​lő​lem egész té​len lent dek​kol​hatsz. – Ahogy a lép​cső felé
in​dult, nyá​vo​g ást hal​lott. Meg​for​dult, és a boj​ler mel​let​ti fal​sza​kasz​r a irá​nyí​tot​ta a lám​pa su​g a​r át.
El​fe​lej​tet​te, hogy ott van egy dur​ván fél mé​ter​szer har​minc cen​ti​mé​te​r es lyuk a fal​ban, amely az
ala​po​zás​hoz ve​ze​tett. Hogy mi​ért volt ott, ar​r ól sej​tel​me sem volt. Ta​lán va​la​mi​kor egy csö​vet ve​zet​-
tek ott át kint​r ől. Vagy rosszul be​ta​kart szén​le​do​bó lett vol​na? Oda​ment, és be​vi​lá​g í​tott. A gyen​g e fény
meg​csil​lant Tek​nőc zöld sze​mén, és fel​szik​r á​zott. A macs​ka mint​egy száz​húsz cen​ti​mé​ter​r e le​he​tett az
alag​út​ban. Hen​r y rá​pissze​g ett. Nyá​vo​g ás volt a vá​lasz. – Gye​r ünk, Tek​nőc – mond​ta. – Gye​r ünk! –
Va​la​hány​szor oda​cic​ce​g ett, a macs​ka vissza​nyá​vo​g ott, de nem moz​dult. – Utál​lak – mond​ta neki. A fé​-
nyes, zöld sze​mek pis​log​tak.
Ami​kor a macs​ka meg​moz​dult, csak las​san kú​szott elő​r e. Meg​je​lent a nyí​lás​nál, és le​ug​r ott a pad​-
ló​r a. Hen​r y ek​kor hal​lot​ta meg, hogy a ve​r an​da​aj​tó nagy csat​ta​nás​sal ki​vá​g ó​dik, és a vi​har fü​tyül​ve
be​sü​ví​tett a kony​há​ba. Biz​tos volt ben​ne. Nem bírt nyel​ni sem, annyi​r a ki​szá​r adt a szá​ja. Mi​nél erő​-
seb​ben szo​r on​g at​ta a ton​fát, an​nál ke​vés​bé bí​zott ab​ban, hogy ké​pes lesz majd hasz​nál​ni. Both​well le​-
hát​r ált a lép​csőn. Sző​r e fel​me​r edt, és mély han​g on mor​g ott. Hen​r y lép​te​ket hal​lott, mire el​ej​tet​te a
zseb​lám​pát. Va​la​ho​g yan si​ke​r ült a lép​cső al​já​ig el​bo​tor​kál​nia. – Ha most el​megy, nem lö​vök! – ki​ál​-
tot​ta. – A rend​ő r​ség már úton van.
Moz​g ás hal​lat​szott fent​r ől, de nem tud​ta ki​ven​ni, hon​nan ér​kez​het. Csak egyik láb​dob​ba​nás a má​sik
után. Va​la​mi​fé​le torz in​dít​ta​tás​tól ve​zé​r el​ve el​in​dult. Meg​r a​g ad​ta a ton​fát, a feje fölé emel​te, és egy
ször​nyen ki​vi​te​le​zett ro​ham​ban fel​fe​lé csör​te​tett a lép​csőn a fá​jós tér​dé​vel. Az aj​tó​fél​fá​r a tá​masz​tott
kö​nyö​két hasz​nál​va ten​g ely​ként be​for​dult, és vé​g ig​zú​g ott a köz​le​ke​dőn a kony​há​ba, mi​köz​ben Both​-
well ugat​va lo​holt mel​let​te. – Üsd, vágd, nem apád – sut​tog​ta Hen​r y.
Az ajtó tár​va-nyit​va állt, és hi​deg le​ve​g ő jár​ta kö​r ül. Azon​nal oda​ment, és be​csuk​ta. Csak egy lé​pés​-
sel járt a bé​ní​tó fé​le​lem előtt, és tud​ta, hogy még nem pi​hen​het meg, hát szo​bá​r ól szo​bá​r a ron​tott,
min​dig arra szá​mít​va, hogy rá​ta​lál a be​to​la​ko​dó​r a. A föld​szin​ti há​ló​szo​bá​ban uta​sí​tot​ta Both​wellt,
hogy néz​zen be az ágy alá. Vé​g ig​néz​ték az összes szek​r ényt. Ami​kor Tek​nőc ki​ug​r ott a zu​hany​füg​-
göny mö​g ül, Hen​r y na​g yot len​dí​tett a ton​fán, és meg​sem​mi​sí​tő csa​pást mért egy tö​r ül​kö​ző​tar​tó​r a. Az
eme​le​ten ki​ful​lad​va, saj​g ó térd​del jár​ta vé​g ig a szo​bá​kat, de nem ta​lált sen​kit. Fé​lig meg​könnyeb​bül​-
ve a ku​tyá​hoz for​dult: – Mi​cso​da éj​sza​ka! –, majd le​men​tek a föld​szint​r e. A kony​há​ban meg​ke​r es​te a
te​le​fon​ját, és a pul​ton meg is ta​lál​ta. A ton​fát egy pil​la​nat​r a sem tet​te le, amíg fel​hív​ta a rend​ő r​sé​g et.
Hosszú csend kö​vet​ke​zett, majd a vo​nal sis​te​r eg​ni kez​dett. Két​szer pró​bált te​le​fo​nál​ni, az​tán fel​ad​ta. –
Egy újabb ra​kás szar – mond​ta Both​well​nek, és a pult​r a dob​ta a te​le​font. A ku​tya mint​ha azt fe​lel​te
vol​na: „Kez​ded ki​csit túl​r e​a​g ál​ni”, mire Hen​r y egyet​ér​tő​en bó​lin​tott, és meg​állt gon​dol​kod​ni. Ek​kor
vet​te ész​r e azt, ami ko​r áb​ban el​ke​r ül​te a fi​g yel​mét. A kony​ha pad​ló​ját bar​na tű​le​ve​lek bo​r í​tot​ták.
Annyi​r a ma​g á​val ra​g ad​ta a ro​ha​mo​zás, hogy egye​ne​sen át​vá​g ott raj​tuk, és le sem né​zett.
Meg​r a​g ad​ta a ton​fát, mire Both​well tes​te meg​fe​szült. A bar​na fe​nyő​tűk az ét​ke​ző​be ve​zet​tek. Fér​fi
és ku​tya las​san, hal​kan osont a sö​tét ajtó felé. Hen​r y meg mert vol​na es​küd​ni rá, hogy a föld​szin​ten
fel​kap​csol​va hagy​ta a lám​pá​kat. Meg​állt és hall​g a​tó​zott. Csak a szél. A ton​fát föl​emel​ve fel​kat​tin​tot​ta a
kap​cso​lót. Ösz​tö​nö​sen le​ku​po​r o​dott, tá​ma​dást vár​va, de csak a fény ra​g yo​g ott fel hir​te​len. Ami​kor
Both​well nem fo​g ott uga​tás​ba, Hen​r y már tud​ta, hogy nincs ott sen​ki. A ház tel​je​sen néma volt.
– Sem​mi – kö​zöl​te a ku​tyá​val, és úgy dön​tött, főz egy ká​vét. Mi​előtt azon​ban meg​moz​dul​ha​tott vol​-
na, csil​la​nás von​ta ma​g á​r a a te​kin​te​tét, és le​né​zett az ét​ke​ző​asz​tal​r a. A sö​tét​zöld ab​r osz az alat​ta rej​tő​-
ző dí​szek​kel mi​ni​a​tűr táj​nak tet​szett. Kö​ze​lebb lé​pett. Bar​na tű​le​ve​lek la​pul​tak a dom​bok kö​zött, és az
egyik mé​lyebb völgy​ben egy​más mel​lett he​vert a két hi​ány​zó jég​csap, ame​lye​ket a fán ha​g yott. Ki​-
nyúj​tot​ta a ke​zét, de nem ért hoz​zá​juk.
– Ne már – mond​ta a mennye​zet​nek.
Két po​hár bort meg​ivott, mi​köz​ben mo​tyo​g ott; le​he​le​te fel​hő​be bo​do​r o​dott. A kony​ha kü​lö​nö​sen
hi​deg volt, és vé​g ül kény​te​len volt ott​hagy​ni az üve​g et. Há​r om ta​ka​r ó​ba bur​ko​ló​zott, és a ka​na​pé sar​-
ká​ban vert ta​nyát, a le​kap​csolt lám​pák mel​lett. A ton​fa csak né​hány cen​ti​r e fe​küdt a do​hány​zó​asz​tal​tól.
Both​well mel​let​te göm​bö​lyö​dött össze, Tek​nőc pe​dig a pár​na men​tén nyúlt el, amely​r e a fe​jét fek​tet​te.
Egy idő után a sze​me hoz​zá​szo​kott a sö​tét​ség​hez, és az ab​la​kon túl ki tud​ta ven​ni a ha​va​zást. Va​la​mi​-
kor vissza​kap​csolt a ka​zán, mire a ku​tya elé​g e​det​ten fel​vinnyo​g ott. Ami​kor Hen​r y be​huny​ta a sze​mét,
hogy job​ban hall​ja a szél​ben szál​ló han​g o​kat, az álom la​vi​na​ként so​dor​ta el, és egy taxi hát​só ülé​sén
ta​lál​ta ma​g át, amint szá​g uld Sang​haj fő​út​ján, hogy együtt ebé​del​jen Me​r ó​val.


Kle​in​heincz Csil​la for​dí​tá​sa

 Ian McDonald
BOTANICA VENERIS:
IDA, RATHANGAN GRÓFNŐJE:
TIZENHÁROM PAPÍRKIVÁGÁS
Ian Mc​do​nald (@IANMC​DO​NALD) Észak-Ír​o r​szág​ban él, Bel​fa​st mel​lett. Első no​vel​lá​ját 1983-ban
adta el, a be​vé​tel​ből vett ma​g á​nak egy gi​tárt: meg​le​het, éle​té​ben ez volt az egyet​len iga​zi rock ’n’ roll
do​log, amit tett. Az​ó ta írt ti​zen​hat köny​vet, töb​bek kö​zött a Ri​ver of Godsot, a Brasylt és a A der​vis​-
házat (Der​vish Hou​se-t), há​r om no​vel​la​g yűj​te​ményt és sok más mun​kát is, to​váb​bá je​löl​ték az összes
je​len​tős sci​en​ce fic​ti​o n/fan​tasy díj​r a... né​há​nyat még meg is nyert kö​zü​lük. Leg​utol​só re​g é​nye a Luna:
New Moon. A tri​ló​g ia kö​zép​ső ré​sze, a Luna: Wolf Moon 2016 vé​g é​r e vár​ha​tó.

 MAUREEN N. GELLARD: BEVEZETŐ
Édes​anyám szi​g o​r ú​an lel​kem​r e kö​töt​te, hogy ha ki​g yul​lad a ház, két dol​g ot min​den​kép​pen ki kell
men​te​ni: a csa​lá​di fény​kép​al​bu​mot és a Gran​vil​le-Hyde-okat. Öt ere​de​ti bo​ta​ni​kai pa​pír​ki​vá​g ás alatt
nőt​tem föl, mit sem tud​va a tör​té​ne​tük​r ől vagy az ér​té​kük​r ől. Csak fel​nőtt​ként kezd​tem ér​té​kel​ni, mint
oly so​kan ezen és más vi​lá​g o​kon, déd​nagy​né​ném egye​di al​ko​tá​sa​it.
A gyűj​tők mo​hón tö​r e​ked​nek az ere​de​ti Gran​vil​le-Hyde-ok meg​szer​zé​sé​r e, ha nagy néha fel​buk​-
kan​nak egy-egy ár​ve​r é​sen. Az ere​de​ti​ek több tíz​ezer font​ért kel​nek el (Ida re​me​kül szó​r a​ko​zott vol​na
ezen) – két év​vel ez​előtt volt egy ki​ál​lí​tás a Vic​to​r ia és Al​bert Mú​ze​um​ban, aho​vá hó​na​pok​r a elő​r e el​-
kel​tek a je​g yek. A le​nyo​ma​tok​r ól szó​ló an​to​ló​g i​ák tu​cat​jai kap​ha​tók: a Bo​ta​ni​ca Ve​ne​risnek pél​dá​ul
15 ki​adá​sa je​lent meg hu​szon​há​r om nyel​ven, ame​lyek kö​zül né​hány nem ter​r eszt​r i​kus.
Úgy tű​nik te​hát, a leg​ke​vés​bé még egy Bo​ta​ni​ca Ve​ne​risre van szük​ség. Az el​tű​né​se óta el​telt fél év​-
szá​zad sem csil​la​pí​tot​ta azon​ban az ér​dek​lő​dést déd​nagy​né​ném utol​só – és egyet​len – vé​nu​szi lá​to​g a​-
tá​sa rej​té​lye iránt. Ami​kor az össze​g yűj​tött nap​lók, váz​lat​fü​ze​tek és jegy​ze​tek a bir​to​kom​ba ju​tot​tak,
mi​után öt​ven éven át Jú fe​je​del​me​i​nek tu​laj​do​ná​ban vol​tak, egye​dül​ál​ló le​he​tő​sé​g em nyílt el​me​sél​ni
déd​nagy​né​ném ex​pe​dí​ci​ó ​já​nak – és csa​lá​di tör​té​nel​münk egyik el​ve​szett fe​je​ze​té​nek – igaz tör​té​ne​tét.
A kö​te​tek rossz ál​la​pot​ban vol​tak, a Vé​nusz pá​r ás és for​r ó ég​haj​la​tán meg​pe​né​szed​tek, meg​fol​to​sod​-
tak. Szá​mos lap ol​vas​ha​tat​lan lett, vagy egy​sze​r ű​en hi​ány​zott. Az el​be​szé​lés bosszan​tó​an hi​á​nyos. El​-
len​áll​tam a vágy​nak, hogy ki​tölt​sem az üres ré​sze​ket. Könnyű lett vol​na re​g é​nye​sí​te​ni, dra​ma​tur​g i​ai
szem​pont​ból be​le​nyúl​ni, sőt el​tú​loz​ni egyes ele​me​ket. In​kább hagy​tam, hadd be​szél​jen Ida Gran​vil​le-
Hyde maga. Erős, ha​tá​r o​zott, tet​sze​tős írói hang​ja egy egé​szen más kor​ból, ré​teg​ből és ér​zé​keny​ség​-
gel szól hoz​zánk, ez​zel együtt hi​te​les és va​ló​di, amit mond.
A pa​pír​ki​vá​g á​sok ter​mé​sze​te​sen ön​ma​g u​kért be​szél​nek.

TÁB​LA: V stru​tio am​bu​lans: Duc​r ot ván​dor​tö​ve, he​lyi ne​vén nap​pa​li sé​tá​ló (thent) vagy kó​bor​fű
(thekh)
Pa​pír, tin​ta és kar​ton.

Mi​cso​da lát​vány!
Ebéd​nél Oj-Kranh het meg​em​lí​tet​te, hogy egy űr​já​r at – a Tö​rek​vés a Csil​la​gok Ara​tá​sá​ra, egy mar​-
si hajó – ha​ma​r o​san csob​ban a la​g ú​ná​ban. Azt mond​tam, szí​ve​sen meg​néz​ném... tud​ni​il​lik, ami​kor
erre a vi​lág​r a ér​kez​tem, át​alud​tam. Ez azt je​len​tet​te, hogy le kell mon​da​ni a sör​bet fo​g ás​r ól, de hát
nem sör​be​tért jön az em​ber a Bel​ső Vi​lá​g ok​r a! Oj-Kranh het ren​del​ke​zé​sünk​r e bo​csá​tot​ta pó​ko​csi​ját.
Alig kel​lett né​hány perc hoz​zá, és La​tu​fui her​ceg​nő​vel már a hat erős gép​láb alat​ti, gaz​da​g on kár​pi​to​-
zott bu​bo​r ék​ban rin​g a​tóz​tunk. Föl​fe​lé vitt min​ket, egy​r e föl​jebb a szé​dí​tő ös​vé​nye​ken és ka​nyar​g ó
lép​cső​so​r o​kon, át a fa​la​kon és a bal​kon​ker​te​ken, vé​g ig a tám​pil​lé​r ek és te​tő​sé​tá​nyok mel​lett, fel Le​-
dekh-Ol​koj ős​r é​g i vas​lét​r a út​ja​in. A szi​g et​vi​lá​g ot al​ko​tó kis föld​da​r a​bo​kon óri​á​si a né​pes​ség, és nem
tud​nak más irány​ba épít​kez​ni, csak föl​fe​lé. Le​dekh-Ol​koj rop​pant mé​r e​tű​r e nö​velt és el​na​g yolt Mont
St. Mi​chelre em​lé​kez​tet. Az ut​cák​r a hi​da​kat ver​tek, és be​épí​tet​ték őket, s így a nem le​dek​hi​ek szá​má​r a
át​ha​tol​ha​tat​lan alag​út​há​ló​zat lett be​lő​lük. A he​tek egy​sze​r ű​en át​mász​nak az al​sóbb osz​tá​lyok la​ká​sai és
éle​tei fö​lött für​g e pó​ko​csi​ja​ik​ban.
Oda​ér​tünk a Szta​r oszt​r ia te​te​jén lévő bel​ve​de​r é​r e, Le​dekh-Ol​koj régi vi​lá​g í​tó​tor​nyá​ba, amely egy​-
kor utat mu​ta​tott a ten​g e​r é​szek​nek a Tol-szi​g e​tek zá​to​nyai és atoll​jai kö​zött. Itt az​tán ka​pasz​kod​tunk: a
tár​sam, La​tu​fui her​ceg​nő émely​g ett... Bi​zony​g at​ta, hogy szé​dü​lés, ha​bár le​het, hogy az ebéd kö​zel​sé​-
ge volt a hi​bás. Alat​tunk Le​dekh-Ol​koj a maga tel​jes​sé​g é​ben, mi​r i​ád szint​jé​vel és ré​te​g é​vel akár egy
össze​csu​kott szir​mú ró​zsa.
– Nem kel​le​ne lát​cső? – kér​dez​te a her​ceg​nő.
Sem​mi szük​ség nem volt rá! Mert ab​ban a mi​nu​tum​ban szét​vált a szür​ke fel​hők soha nem szű​nő ré​-
te​g e, és fény​lő lán​dzsa mód​já​r a vil​lám​csa​pás dö​fött le az ég​ből. Sö​tét tár​g yat pil​lan​tot​tam meg ke​-
resz​tül​zu​han​ni a lé​g en, majd gi​g á​szi víz​loccsa​nás nyúlt föl​fe​lé tu​cat​nyi Ni​a​g a​r a​ként. Az égen röp​ke
szi​vár​vá​nyok tán​col​tak, tár​sam ke​zét tör​del​te örö​mé​ben – ret​te​ne​te​sen hi​ány​zik neki a nap –, majd is​-
mét össze​zá​r ul​tak a fel​hők. Hul​lám​g yű​r űk fod​r o​zód​tak egy​r e messzebb az űr​já​r at tör​zsé​től, amely
mély​r e me​r ül​ve óri​á​si bál​na​ként le​be​g ett a víz szí​nén, ha​bár ez a vi​lág a ten​g e​r i fa​u​ná​nak még a ter​-
reszt​r i​kus bál​nák​nál is ha​tal​ma​sabb fa​ja​i​val büsz​kél​ked​het.
A her​ceg​nő ámu​la​tá​ban tap​solt, és el is ki​ál​tot​ta ma​g át.
Két​ség​kí​vül nagy​sze​r ű lát​vány volt!
A von​ta​tó​ha​jók már men​tek is ki​fe​lé az óce​á​ni dokk vé​del​me​ző kar​jai kö​zül, hogy hor​g ony​hely​r e
húz​zák az űr​ha​jót.
De nem ez volt a leg​jobb él​mény mind​ab​ból, amit Le​dekh-Ol​koj kí​nál. A szi​g e​te​ken úgy szo​kás,
hogy er​kély​dí​vá​nyo​kon al​sza​nak, így lel​nek meg​nyug​vást a vá​r os bel​ső ré​te​g e​i​ből ere​dő bűz​lő ki​pá​-
rol​g á​sok​tól. Egy ilyen​r e vo​nul​tam vissza ko​r áb​ban én is dél​utá​ni fris​sí​tő pi​he​né​sem​r e... leg​alább​is sa​-
ját órám sze​r int, noha a vé​nu​szi nagy​nap sze​r int még min​dig csu​pán a dél​előtt kö​ze​pén jár​tunk, és ez
még két hé​tig nem is lesz más​képp. Moz​g ás tá​madt a dí​vány lá​bá​nál. Mi ez? Szí​vem a tor​kom​ba ug​-
rott. V stru​tio am​bu​lans: a já​r ó​fű, ahogy va​kon és élén​ken ka​pasz​ko​dik a dí​vá​nyom​r a.
Na​g yí​tó​val vet​tem szem​ügy​r e a moz​g á​sát. A pozs​g ás le​ve​lek vi​zet tar​ta​lé​kol​nak, ami a há​r om láb​-
ko​csány – min​den bi​zonnyal mó​do​sult gyö​ke​r ek – össze​hú​zó​dá​sát és ki​nyú​lá​sát hajt​ja víz​nyo​más​vál​-
to​zás​sal. Egy​sze​r ű me​cha​niz​mus, ám az em​be​r i elme moz​g ást lát, és sze​mé​lyi​sé​g et, in​dí​té​kot fel​té​te​-
lez mögé. Itt nem a fény és fo​lya​dék nyo​má​ban mű​kö​dés​be lépő hid​r a​u​li​ká​r ól volt szó, ha​nem egy
me​r ész kis gaz​r ól, amely ve​sze​del​mek​kel és ka​lan​dok​kal teli, mon​dá​ba illő uta​zás​r a in​dult. Két órán
át ké​szí​tet​tem skic​ce​ket róla, ahogy ka​pasz​ko​dott föl​fe​lé a dí​vá​nyom​r a, át​ju​tott a mell​véd​r e, és foly​-
tat​ta út​ját Le​dekh-Ol​koj ol​da​lá​ban. Gon​do​lom, egy-egy adott pil​la​nat​ban mil​lió​szám le​het​nek ilyen
vi​r á​g ok, ame​lyek ál​lan​dó ván​dor​lás​ban ró​ják út​ju​kat a szi​g e​te​ken, ne​kem még​is elég cso​da volt ez az
egyet​len tő já​r ó​fű is.
A csu​da vi​g ye a pi​he​nést! Az űr​uta​zó​lá​dám​hoz men​tem, és puha zer​g e​bőr tár​cám​ból ki​g ön​g yöl​tem
az ol​ló​i​mat. Nyissz-nyassz! Ami​kor egy ki​vá​g ás kö​ve​te​li, hogy vé​g ez​zék el, az uj​ja​im szó sze​r int
visz​ket​nek a pen​g ék után!


Ami​kor tu​do​mást szer​zett szán​dé​kom​r ól, Lál-Khet gen es​de​kelt, ne men​jek le a le​dek​hi ki​kö​tő​be,
de ha ra​g asz​ko​dom hoz​zá (és ra​g asz​kod​tam, még mennyi​r e, hogy ra​g asz​kod​tam!), ak​kor leg​alább
vi​g yek ma​g am​mal egy testőrt, vagy fegy​ver​kez​zek fel. Igen​csak meg​lep​tem, ami​kor vá​r o​sa leg​jobb
fegy​ver​mű​ve​sé​nek neve után ér​dek​lőd​tem. Tíz éven át fo​lya​ma​to​san a leg​jobb lö​vész a cla​r e​cour​ti
no​vem​be​r i lő​ver​se​nyen! Led​bekh-Tel​taj a szi​g e​tek leg​hí​r e​sebb pus​ka​mű​ve​se. Tör​vény tilt​ja, hogy
más boly​g ó​r ól fegy​ve​r e​ket hoz​za​nak be ide: a meg​szo​r í​tás oka, gon​do​lom, az is​ta​r i dzsan​tá​r ok va​dá​-
sza​tá​nak nép​sze​r ű​sé​g e. A pisz​toly, ame​lyet ké​szí​tet​tek a szá​mom​r a, ki​fe​je​zet​ten a mar​kom for​má​ját
kö​ve​ti, és meg​fe​lel a szo​r í​tá​som​nak: ki​csi, ahogy kér​tem, erős, amennyi​r e szük​sé​g es, és olyan sű​r űn
bo​r ít​ja a szi​g et​vi​lá​g on jel​lem​ző spi​r á​lis, kör​kö​r ös in​tag​lió​be​r a​kás, hogy va​ló​sá​g os ék​szer​nek szá​mít.


 A le​dek​hi ki​kö​tő va​ló​ban a ma​g as​ban lévő fel​ső nyí​lá​so​kon át ér​ke​ző szür​ke, bá​g yad​tan vál​ta​ko​zó
fénnyel meg​vi​lá​g í​tott alag​utak és si​ká​to​r ok vissza​ta​szí​tó ka​var​csa. Mi​cso​da bű​zök és gő​zök! Per​sze
még soha sen​ki nem halt bele a kel​le​met​len sza​g ok​ba. Föl​di nő egy nem il​len​dő he​lyen, ez új​don​ság​-
nak szá​mí​tott, ám a nem em​ber​sze​r ű vé​nu​szi​ak alig mél​tat​tak több​r e egy-egy pil​lan​tás​nál. Éle​tem má​-
so​dik fe​lé​r e fi​zi​kai fel​lé​pés​sel és meg​sem​mi​sí​tő pil​lan​tás​sal let​tem meg​áld​va. A XI. szá​zad​ban üd​vös
sztyep​pé​jük​r ől tö​me​g e​sen el​r a​bolt kö​zép-ázsi​ai thek​hek, akik mos​tan​r a az ere​de​ti em​be​r i​ség​nek tart​-
ják ma​g u​kat, ezért a ter​r eszt​r i​ku​so​kat al​sóbb​r en​dű​nek te​kin​tik, nem is vár​tak en​nél töb​bet és job​bat
egy fél​ál​la​ti föl​di​től.
A kocs​má​ban fel​kap​ták rám a fe​jü​ket. Én vol​tam az egyet​len nő​ne​mű... már​mint az em​ber​sze​r ű​ek
kö​zül. Car​fax a Bel​ső Vi​lá​gok Bes​ti​á​ri​u​mában le​ír​ja, hogy a fé​lig vízi élet​mó​dot foly​ta​tó kri​dek kö​-
zött a hím kis ter​me​tű, hasz​na​ve​he​tet​len szim​bi​o ​ti​kus élős​kö​dő, amely a nős​tény kö​pö​nye​g é​ben te​lep​-
szik meg. A csa​pos, egy négy​ka​r ú thent, meg​mu​tat​ta azt a ba​r át​sá​g os zu​g ot, ahol ta​lál​koz​ha​tok a kap​-
cso​la​tom​mal. A kocs​ma az óce​á​ni ki​kö​tő​r e né​zett. Fi​g yel​tem, ahogy a dokk​mun​ká​sok ide-oda si​et​nek
az űr​já​r at rop​pant tör​zsén, ki és be a hajó bő​r én nyi​tott to​ló​aj​tó​kon. Nem tet​szet​tek ezek a nyí​lá​sok:
tönk​r e​tet​ték a tö​ké​le​tes​sé​g ét, bőre éles és sér​tet​len ívét.
– Lady Gran​vil​le-Hyde?
Mi​cso​da ke​net​tel​jes egy fér​fi, annyi​r a jól ola​jo​zott, hogy nem is hal​lot​tam meg, ami​kor ide​jött.
– Staf​ford Gri​mes, a szol​g á​la​tá​r a.
Fel​aján​lot​ta, hogy fi​zet ne​kem egy italt, de itt meg​húz​tam a ha​tárt az il​let​len​ség​ben. Ez nem aka​dá​-
lyoz​ta meg ab​ban, hogy ren​del​jen egyet ma​g á​nak, és han​g o​san szür​csöl​g es​se – szá​mos to​váb​bi​val
egye​tem​ben – kér​de​zős​kö​dé​sem so​r án. A vé​nu​szi fény​ben töl​tött évek​től bőre rán​cos bar​ná​r a cser​ző​-
dött: vér​eres nagy​ivó​szem​pár né​zett ki az ult​r a​ibo​lya fény​ben hu​nyo​r og​va töl​tött hosszú évek nyo​ma​-
ként vas​kos szem​hé​ja alól. Nya​ka és kéz​fe​je fol​tos fe​hér volt a he​g ek​től, ahon​nan a me​la​no​má​kat fa​-
gyasz​tot​ták le. Nap​bar​ní​tott​ság, bús​ko​mor​ság és al​ko​ho​liz​mus: nem​csak a Vé​nu​szon, ha​nem Nap​-
rend​szer-szer​te ez a tisz​te​let​be​li konzu​lok klasszi​kus re​cept​je.
– Kö​szö​nöm, hogy ta​lál​ko​zott ve​lem. Ezek sze​r int is​mer​te.
– Soha nem fe​lej​tem el. Aph​r o​di​té gyön​g yei. Ak​ko​r ák, mint a feje, lady Ida. Az em​ber meg​csi​nál​-
hat​ja a sze​r en​csé​jét...
– Fér​fi​ak és nők egy​aránt – je​g yez​tem meg, és lop​va be​kap​csol​tam a kesz​tyűm alat​ti fel​ve​vő​g yű​r űt.

TÁB​LA: V. flor sco​pu​lum: Az óce​á​ni pá​r a​vi​r ág. Az el​ne​ve​zés fél​r e​ve​ze​tő: a pá​r a​vi​r ág nem is vi​-
rág, ha​nem a Tel​lus-óce​án lé​g i​zá​to​nya​i​nak ko​r all​ál​lat​ká​ja. A szi​r om​nak lát​szó ré​szek fel​szí​vó​-
dás​r a szol​g á​ló fe​lü​le​tek, ame​lyek a lény élet​te​r é​nek szé​les​sé​g i fo​kán gya​ko​r i óce​á​ni kö​dök​ből
nye​r ik ki a ned​ves​sé​g et. A bi​bé​ken és a por​zón ra​g a​csos ta​pin​tó​csá​pok van​nak, ame​lyek a ter​-
reszt​r i​kus pók​há​lók mód​já​r a mű​köd​nek, csap​dá​ba ej​tik a zsák​mányt. A Vé​nusz a Föl​dön tel​jes​-
ség​g el is​me​r et​len ten​g e​r i ro​var​fé​lék egész öko​szisz​té​má​já​val büsz​kél​ked​het.
Lady Ida Bo​ta​ni​ca Ve​ne​risének leg​in​kább há​r om di​men​zi​ó ​ban ké​szült da​r ab​ja. A rep​r o​duk​ci​ó k
csak sej​tet​ni ké​pe​sek az ere​de​ti szo​bor​sze​r ű​sé​g ét. A „szir​mo​kat” az olló tom​páb​bik fe​lé​vel pön​-
dö​r í​tet​ték fel a pe​r e​mü​kön. A két​száz​nyolc bibe mind​egyi​két úgy tűz​ték a he​lyé​r e, hogy büsz​kén
me​r ed​nek elő a fe​ke​te pa​pír​hát​tér​ből.
Hár​tya​pa​pír, ke​mény​r e lak​ko​zott kar​ton.
 A MÉLTÓSÁGOS KONZUL MESÉJE
Aph​r o​di​té gyön​g ye. Ez tény​leg fel​be​csül​he​tet​len ér​té​kű gyöngy. Szta​r osz​ták és az​ta​r ok gyöngy​sze​-
mei. Csak​hogy a fel​leg​zá​to​nyok ve​sze​del​mes vi​dék – azok a két​hé​jú​ak egyet​len csat​tin​tás​sal ket​té​sze​-
lik egy fel​nőtt tes​tét. Úgy rop​pant​ják össze a fe​jét, akár a vul​pe​cu​lai dinnyét. El​kap​ják a ke​zét vagy a
bo​ká​ját, és már meg is ful​ladt. Az Aph​r o​di​té gyön​g yei vé​r es gyön​g yök. Nagy va​g yon​r a szá​mít​hat
bár​ki, aki​nek si​ke​r ül​ne te​nyész​te​nie. Art​hur Hyde iga​zán el​bű​vö​lő em​ber volt: az az ír ki​ej​té​se, akár​-
mi​r ől be​szélt, az mint​ha maga a mennyek ál​dá​sa lett vol​na. Le​bá​jol​ta még az avi​ó ​kat is a fák​r ól... de
ter​mé​sze​tes volt, sem​mi mes​ter​kélt​ség. Nem le​pett meg arisz​tok​r a​ta szár​ma​zá​sa. A mi​nő​sé​g et le​he​tet​-
len el​r ej​te​ni. Ak​ko​r i​ban volt egy cé​g em: ha​lászu​tak a szi​g et​vi​lág​ban. Ou​r o​g ún​ta, a Hal​szi​g et mon​dá​ja
na​g yon so​ka​kat von​zott. Kép​zel​je el, amint egy olyan akad a ho​r og​r a! Per​sze sose tör​tént meg. Nem,
csak ki​vit​tem őket, meg​mu​tat​tam a fel​leg​zá​to​nyo​kat, a krid​bo​lyo​kat, a szár​nyas​ha​lak ván​dor​lá​sát, a
lég​me​dú​zá​kat – rá​hu​g yoz​tat​ni őket a ha​jó​r a, fény​ké​pet ké​szí​te​ni va​la​mi ki​o l​vasz​tott ge​r ely​hal mel​lett,
amit nem ők fog​tak ki. Egy​sze​r ű, könnyű, be​csü​le​tes pénz. Mi​ért nem volt ez elég? Épp elég​szer csi​-
nál​tam meg ezt a hú​zást ma​g am is, egyet inni, míg a de​r eg​lyés ket​tőt, még​is be​dől​tem neki az​nap este
a Szél​o l​da​li Kocs​má​ban: for​r ó, fű​sze​r es ka​sast it​tam, mi​köz​ben az éj​je​li szél úgy fü​tyült a ki​halt krid
fé​szek​me​ne​dék ké​mé​nye​i​ben, mint​ha a víz​be fúlt mat​r ó​zok be​zárt lel​kei ja​jon​g a​ná​nak. Na​po​kon át it​-
tam, vé​g ig az egész nagy​al​ko​nya​tot, ő egyet az én ket​tőm​r e. El​bű​vö​lő volt, annyi​r a el​bű​vö​lő, hogy
vé​g ül még a ha​jó​mat is fel​tet​tem a ter​ve si​ke​r é​r e. Azt ter​vez​te, vesz egy plank​ton​ha​lászt: olyan régi,
ócs​ka ten​g er​ka​pa​r ót, amely​ben nincs egy ren​des, egye​nes desz​ka meg szög se. Te​le​szór​ja spórák​kal,
és el​kül​di észak​nak a nagy kör​for​g ó áram​lá​son, mint​ha va​la​mi ten​g e​r i fel​leg​zá​tony len​ne. Öt évbe te​-
lik, mire az áram​lat meg​ke​r ü​li a boly​g ót, ak​kor ér vissza azok​r a a sark​vi​dé​ki vi​zek​r e, ame​lyek​ből
szü​le​tik. Öt év kell ah​hoz is, hogy meg​ér​jen az Aph​r o​di​té-kagy​ló... amit gyöngy​nek hí​vunk, az va​ló​-
já​ban nem az. Sper​ma, lady Ida, össze​pré​se​lő​dött sper​ma. A víz​ben fel​o l​dó​dik és szét​te​r ül. A Tel​lus-
óce​án min​den nagy​haj​na​lon fe​hér​lik tőle. Le​ve​g őn vi​szont szi​lárd ma​r ad: nincs is en​nél ér​té​ke​sebb
ékkő. Elég a fo​lya​dé​kok​ból. Mire a zá​tony​ha​jó vissza​tér észak mé​lyé​r e, a kagy​lók meg​ér​nek, és a hi​-
deg víz​től el is pusz​tul​nak. Egy​sze​r ű lesz nagy​nyo​má​sú víz​su​g ár​r al le​pu​col​ni a ha​jó​tes​tet, be​ta​ka​r í​ta​-
ni a gyön​g yö​ket, és zseb​r e vág​ni a va​g yont.
Öt év alatt az em​ber tü​r el​met​len​né vá​lik a be​fek​te​té​se ügyé​ben. Art​hur he​ten​te kül​dött ne​künk be​-
szá​mo​lót a ten​g er​fel​ügye​lők és a krid ha​jó​r a​jok ré​vén. Hó​nap​r ól hó​nap​r a, év​r ől évre, és kezd​tem azt
sej​te​ni, hogy a va​ló​ság va​la​hol na​g yon messze jár a meg​adott ko​o r​di​ná​ták​tól. Nem is vol​tam ez​zel
egye​dül. Üz​let​tár​sa​kat ke​r es​tem a töb​bi be​fek​te​tő kö​zött, és bé​r el​tünk egy lég​ha​jót.
És ak​kor az észak 60., ke​let 175. tér​kép​szel​vé​nyen rá​ta​lál​tunk a ha​jó​r a... il​let​ve arra, ami ma​r adt be​-
lő​le, annyi​r a be​nőt​ték az Aph​r o​di​té-kagy​lók. A be​fek​te​té​sünk négy krid kan​tún​hoz volt köt​ve – ami​-
kor oda​ér​tünk, épp ala​bár​dok​kal és kam​pók​kal pu​col​ták. A fe​dél​zet és a fel​épít​mény már csu​pa zöld
volt a kagy​ló​hús​tól meg bí​bor a krid​vér​től. Art​hur a ta​ton állt, és esze​lő​sen lo​bog​ta​tott egy Pat​r ik-ke​-
resz​tes zász​lót, köz​ben in​te​g e​tett, hogy men​jünk on​nan, men​jünk el.
Krid ka​ló​zok fosz​to​g at​ták ép​pen a be​fek​te​té​sün​ket. Ami még en​nél is rosszabb, Art​hur a fog​sá​g uk​-
ba esett. Fegy​ve​r ek nél​kü​li légi lé​lek​vesz​tő​ben vol​tunk, úgy​hogy fü​lün​ket-far​kun​kat be​húz​va meg​for​-
dul​tunk, és a leg​kö​ze​leb​bi ten​g er​fel​ügye​lői kas​tély irá​nyá​ba in​dul​tunk, se​g ít​sé​g et hív​ni.
El​bű​vö​lő em​ber. Ro​hadt szar​há​zi. Tu​dom, hogy a maga csa​lád​tag​ja, de... Gon​dol​hat​tam vol​na! Ha
va​ló​ban el​fog​ták vol​na a krid ka​ló​zok, nem hagy​ták vol​na, hogy azt a ro​hadt zász​lót lo​bog​tas​sa a fi​-
gyel​mez​te​té​sünk​r e.
Ami​kor oda​ér​tünk a kör​ze​ti cir​ká​ló​val, nem ta​lál​tunk mást, csak a plank​ton​ha​lász fel​for​dult ha​jó​-
tes​tét meg a kagy​ló​sze​mé​ten lak​má​r o​zó avi​ó ​csa​pa​to​kat. Be​csap​tak! Ló​tú​r ót ka​ló​zok... már meg​bo​-
csás​son! A négy kan​tún ro​g yá​sig volt rak​va szer​ző​dé​ses mun​ká​sok​kal. Soha eszé​ben se volt osz​toz​ni
ve​lünk a hasz​non.
Ami​kor utol​já​r a hal​lot​tam róla, Jez-Tok​ban az egé​szet Is​ta​r i Bank ál​tal ki​bo​csá​tott, lát​r a szó​ló köt​-
vény​be for​g at​ta... az még az arany​nál is jobb... és el​in​dult a szá​r az​föld bel​se​je felé. En​nek már ti​zen​két
éve.
Az ön fi​vé​r e el​vit​te a vál​lal​ko​zá​so​mat, lady Gran​vil​le-Hyde. Re​mek jó vál​lal​ko​zás volt... el is ad​-
hat​tam vol​na, szép kis sum​ma lett vol​na be​lő​le. Ve​het​tem vol​na be​lő​le va​la​mi he​lyet Le​dekh Szi​an​-
ton... még akár a Föld​r e is vissza​me​het​tem vol​na, hogy tisz​tes​sé​g es nap​tár sze​r int él​jem le, ami még
van. Ehe​lyett... Eh, mi ér​tel​me? Ké​r em, higgye el, hogy sem​mi rosszat nem kí​vá​nok a csa​lád​já​nak...
csak a fi​vé​r é​nek. Ha eset​leg si​ke​r ül​ne meg​ta​lál​nia... és ha ne​kem nem ment, ma​g á​nak alig​ha megy
majd... ezt jut​tas​sa az eszé​be, meg azt is, hogy tar​to​zik.

TÁB​LA: V. li​li​um aph​ro​di​te: Szi​g e​ti ten​g e​r i li​li​o m. The​khül ví​zen​sé​tá​ló​nak ne​ve​zik: nem le​het​sé​-
ges krid​ből ér​tel​mes for​dí​tást adni róla. Min​de​nütt meg​ta​lál​ha​tó, ter​mé​keny, egy​na​pi nö​vény,
amely olyan ag​r esszí​van nő a vé​nu​szi nagy​nap​pal so​r án, hogy nagy​es​té​r e a vi​r á​g ok el​tor​la​szol​-
ják a ki​kö​tő​ket és az öb​lü​ket, és kü​lön vi​r ágnye​ső ha​jók​kal já​r á​so​kat kell vág​ni.
Fes​tett pa​pír, víz​je​les vé​nu​szi se​lyem​pa​pír, tin​ta és ol​ló​val gön​dö​r í​tett kar​ton.

Mennyi​r e ked​ves, mennyi​r e bá​mu​la​tos társ La​tu​fui her​ceg​nő! Tud​ta jól, hogy fu​kar​kod​tam az igaz​-
ság​g al, ami​kor az​zal a ki​fo​g ás​sal él​tem, hogy pa​pírt ke​r e​sek, ho​lott a tisz​te​let​be​li konzul​lal volt ta​lál​-
ko​zóm a le​dek​hi ki​kö​tő​ben. Kü​lö​nö​sen úgy, hogy pa​pír nél​kül tér​tem vissza. Két ki​vá​g ás​sal fog​la​la​-
tos​kod​tam az Is​ta​r i​á​ba in​du​ló ha​jó​utunk előt​ti na​pok​ban: a ten​g e​r i li​li​o m​mal és az óce​á​ni pá​r a​vi​r ág​-
gal... noha ez nem is vi​r ág Car​fax ná​lam lévő Bel​ső Vi​lá​gok Bes​ti​á​ri​u​ma sze​r int. Nem tet​tem lóvá a
buz​g ól​ko​dá​som​mal, én pe​dig szennyes​nek és ol​csó​nak érez​tem ma​g a​mat. Min​den ton​g ai nő​nek el​vá​-
laszt​ha​tat​lan ré​sze a mél​tó​ság, ám a her​ceg​nő olyas​fé​le ve​le​szü​le​tett ne​mes​ség​g el ren​del​ke​zik, hogy a
gon​do​lat, mi​sze​r int ha​zud​nak neki, ma​g át a ter​mé​szet rend​jét sér​ti. Fel​for​dul tőle a vi​lág​egye​tem er​-
köl​csi rend​je. Hogy is mond​hat​nám el neki, hogy az egész lá​to​g a​tá​som ezen a vi​lá​g on nem több ko​-
hol​má​nyok sűrű szö​ve​dé​ké​nél?


Az idő​já​r ás megint kel​le​mes a so​sem vál​to​zó eny​he szél​lel és a vég​te​len, szür​ke ég​g el. Ír​o r​szág​ból
szár​ma​zom, ahol elv​ben jól meg​va​g yunk az ál​lan​dó bo​r ú​val, de még én is azt ve​szem ész​r e, hogy
epe​ke​dem egy pil​lan​tás​nyi nap után. Sze​g ény La​tu​fui: a fény hi​á​nyá​ban egé​szen sá​padt​tá vá​lik. A bőre
vi​a​szos, a haja el​vesz​tet​te a csil​lo​g á​sát. So​ká​ig kell vár​nunk, hogy elő​buk​kan​jon a nap: Car​fax sze​r int
a vé​nu​szi nagy​nap​pal pir​ka​da​ta​kor és nap​nyug​ta​kor az ég fel​de​r ül va​la​me​lyest. Re​mé​lem, ad​dig​r a
már ma​g am mö​g ött tu​dom ezt a vi​lá​g ot.
Ha​jónk, a Ti​zen​hét Ne​ves Na​vi​gá​tor, re​mek épí​té​sű krid dzsaj​kú​na... a kri​dek kö​zött a nős​té​nyek a
ten​g er​já​r ók, de a ha​jók osz​tá​lyo​zá​sá​nak gaz​dag​sá​g á​ban és sok​fé​le​sé​g é​ben fel​ér​nek az én vi​lá​g om
fér​fi​ja​i​hoz. Úgy tű​nik, a dzsaj​kú​na gyors​já​r a​tú ka​ta​ma​r án el​o sz​tá​sú gőz​pos​ta​ha​jó, ame​lyet a szi​g e​tek
kö​zöt​ti ke​r es​ke​de​lem le​bo​nyo​lí​tá​sá​r a épí​tet​tek. Nem szok​tam ha​józ​ni, azon​ban a Ti​zen​hét Ne​ves Na​vi​-
gá​tor volt az egyet​len olyan uta​zá​si le​he​tő​ség, ami​vel el​fo​g ad​ha​tó idő alatt Is​ta​r i​á​ba ér​he​tünk. La​tu​fui
her​ceg​nő azt mond​ja, re​mek és ro​busz​tus jár​mű, noha em​be​r i​től ide​g en lép​ték sze​r int épült – jó né​-
hány al​ka​lom​mal igen fáj​dal​ma​san ütöt​te be a fe​jét raj​ta. Igen Elő​r e​lá​tó ka​pi​tány fel​is​mer​te ben​ne a
má​sik ten​g er​já​r ót, és hosszú be​szél​g e​té​se​ket foly​tat a her​ceg​nő​vel a szi​g e​tek kö​zöt​ti utak​r ól, a szi​g et​-
vi​lá​g o​kat jel​lem​ző ci​vi​li​zá​ci​ó k​r ól, ami igen​csak ott​ho​ni kör​nye​ze​té​r e em​lé​kez​te​ti La​tu​fu​it. A fe​dél​ze​-
ten tar​tóz​ko​dó em​be​r ek közé tar​to​zik még egy fenn​hé​já​zó thekh és Hugo von Trach​ten​berg, egy ma​-
gá​r ól igen so​kat kép​ze​lő né​met, ab​ból a mi​hasz​na faj​tá​ból, ame​lyik ka​lan​do​zó úri​em​ber​nek kép​ze​li
ma​g át, ho​lott va​ló​já​ban alig több nagy​sza​bá​sú szél​há​mos​nál. Ez​zel együtt be​szél kri​dül – már
amennyi​r e egy ter​r eszt​r i​kus egy​ál​ta​lán ké​pes erre –, és for​dí​tó​ként tény​ke​dik a her​ceg​nő és a ka​pi​-
tány kö​zöt​ti be​szél​g e​té​sek​nél. A Vé​nu​szon ál​ta​lá​nos meg​g yő​ző​dés sze​r int két egye​dül uta​zó nő​nek
min​den​kép​pen szük​sé​g e van egy fér​fi​r a, aki vé​del​me​zi őket. Mennyi las​san múló órát tölt meg Herr
Von Trach​ten​berg az​zal, amit vi​dám tár​sal​g ás​nak vél! Es​tén​ként pe​dig a soha vé​g et érni nem aka​r ó
bar​r ing​ton​me​ne​tek. Von Trach​ten​berg azt ál​lít​ja, a fel​leg​ka​szi​nók​ban hi​va​tá​sos​ként ját​szot​ta: en​g e​-
dem, hogy annyit nyer​jen, ami​től már a fe​jé​be száll a di​cső​ség, az​tán me​net​r ől me​net​r e vissza​nye​sem
a szár​nya​it. A Kil​da​r e me​g ye ve​g yes bridge-baj​nok​sá​g á​nak tíz​sze​r es baj​no​ki címe több mint ele​g en​-
dő ah​hoz, hogy el​lás​sam a ba​ját bar​r ing​ton​ban. De így se fog​ja az üze​ne​tet... igen, gaz​dag öz​vegy va​-
gyok, de nem ér​de​kel​nek a sót​lan po​r o​szok. Ép​pen ezért rend​sze​r e​sen vissza​hú​zó​dom a ka​bi​nom​ba,
hogy el​vé​g ez​zem az elő​ké​szü​le​te​ket a cres​ci​te do​li​um ki​vá​g á​sá​hoz.


Lé​te​zik-e szebb lát​vány ezen a vi​lá​g on Jez-Tok ki​kö​tő​jé​nél? Egé​szen füg​g ő​le​g es, csu​pa osz​lop és
to​r ony, csu​pa ár​boc és su​dár vá​r os. A krid ten​g e​r i csa​lá​dok cí​me​r e​i​től tar​ka ma​g as ha​jó​ké​mé​nyek ke​-
ve​r ed​nek is​ten​r u​dak​kal, vi​lá​g í​tó​to​r onnyal, fi​nánc​tor​nyok​kal és a ki​kö​tő da​r u​i​val, hogy ezek az​tán át​-
ad​ják a he​lyü​ket a bör​ze ház​ma​g as​la​ta​i​nak és cam​pa​ni​lé​i​nek, és az egész egy​r e ma​g a​sabb​r a emel​ke​-
dik, hogy vé​g ül eggyé ol​vad​jon az is​ta​r i​ai Ten​g er​mel​lé​ki-erdő fá​i​val... ame​lyek kö​zött itt-ott fel​tűn​-
nek a thent za​varok bir​to​ka​i​nak ne​vet​sé​g es ház​te​tői és a csil​lag​is​te​nek ara​nyo​zott szob​r ocs​kái a mi​na​-
ret​je​i​ken. Ez az erdő is mind ma​g a​sabb​r a ka​pasz​ko​dik, zöld posz​tó​ként, hogy meg​hó​dít​sa az Exxi Ba​-
zalt​o sz​lo​pok szik​lás csú​csa​it. Ott pe​dig – minő iz​g a​lom! – az el​kép​zel​he​tet​le​nül ma​g as há​g ó​kon át
sejt​he​tő a ma​g as​föld hó​lep​te tö​me​g é​nek csil​lám​ló el​mo​só​dott képe. Hó. Hi​deg. Bol​dog​ság!
Csak most, mi​után kö​te​te​ket töl​töt​tem meg túl​írt ára​do​zás​sal, most éb​r e​dek rá, mit is igye​kez​tem
el​mon​da​ni Jez-Tok​r ól: egy​sze​r ű​en azt, hogy ez a vá​r os bo​ta​ni​ka​ként: szá​r ak és tör​zsek, rön​kök és
fel​le​ve​lek, gyö​ke​r ek és ágak!
Oda​kinn pe​dig, a vá​r os​er​dő​ben, ott van a fér​fi, aki to​vább​visz en​g em bá​tyám nyo​ma​i​ban: Mr. Da​ni​-
el Ok​i​r ing.

TÁB​LA: V cres​ci​te do​li​um: bő​tök. Az is​ta​r i ten​g er​mel​lék min​de​nütt elő​for​du​ló kú​szó​nö​vé​nye, a
bő​tök olyan jól al​kal​maz​ko​dott a vá​r o​si kör​nye​zet​hez, hogy gyom​nö​vény​nek is te​kint​he​tő len​ne,
ha nem len​né​nek a tö​kök, ame​lyek a part men​ti thent kö​zös​sé​g ek​ben ínyenc​ség​nek szá​mí​tó nek​-
tárt tar​tal​maz​nak. A kri​dek és az em​be​r ek szá​má​r a mér​g e​ző.
A ki​vá​g á​son a va​ló​di lép​ték​r e vo​nat​ko​zó fel​jegy​zés ol​vas​ha​tó arany tin​tá​val meg​ír​va.
 A VADÁSZ MESÉJE
Lá​tott már dzsan​tárt? Már​mint va​ló​ban lá​tott? Ro​had​tul nagy​sze​r ű jó​szág, ahogy egy hur​r i​kán vagy
egy ki​tö​r ő vul​kán is az. Nagy​sze​r ű és ijesz​tő. A fil​me​ken soha nem lát​szik ren​de​sen a mé​r e​te. Kép​zel​-
jen el egy há​zat té​pő​fo​g ak​kal. Meg agya​r ak​kal. És ge​r inc​tüs​kék​kel. Egy olyan há​zat, amely akár
órán​ként negy​ven mér​föl​des se​bes​sé​g et is el​ér​het. A fil​me​ken soha nem lát​szik az a pusz​ta tö​meg és
gyor​sa​ság – vagy a ke​cses​ség és könnyed​ség –, hogy va​la​mi, ami ennyi​r e óri​á​si, ilyen für​g e, ilyen
moz​g é​kony le​het. És amit a fil​mek soha, de soha nem ad​hat​nak vissza, az a szag. A curry sza​g a. Még​-
hoz​zá vin​da​lú curryé. Ez a vé​nu​szi tes​ti ki​pá​r ol​g ás. Egy​út​tal ezért nem eszünk soha curryt az asz​-
dzsanon. Kinn, a stal​ván olyan ma​g as a fű, hogy még egy dzsan​tárt is el​r ejt​het. Sem​mi más fi​g yel​-
mez​te​tő jel​zés nincs, csak a szag. Ha meg​csap a vin​da​lú, ak​kor fu​tás.
Az em​ber egy​foly​tá​ban fut. Dzsan​tár​va​dá​sza​ton min​dig el​jön a pil​la​nat, ami​kor meg​for​dul, és a
dzsan​tár kezd va​dász​ni ránk. Az em​ber olyan​kor fut. Ha sze​r en​csé​je van, ak​kor ki​csal​ja a lő​vo​nal​ba.
Ha nem... A stal​vai ’tho​nok év​szá​za​dok óta ezen a mó​don va​dásszák. Olyan fér​fi​as​sá​g i pró​ba. Mint az
én ma​szá​ja​im. Ad​nak egy lán​dzsát, és meg​mu​tat​ják, nagy​já​ból mer​r e ta​lál​ha​tó egy orosz​lán. Igen, öl​-
tem orosz​lánt. Öl​tem dzsan​tárt is... és még több elől fu​tot​tam.
A ’tho​nok​nak kü​lön sza​vuk van rá: a „pnem”. A bo​lond, aki fut.
Így ta​lál​koz​tam a test​vé​r é​vel. Je​lent​ke​zett pnemnek az Ok​i​r ing Asz​dzsan-tár​sa​ság​hoz. Azt ál​lí​tot​ta,
oda​át, Hun​de​r e​vén szer​zett ta​pasz​ta​la​tot, Cos​ta va​dász​tár​sa​sá​g á​ban. Nem kel​lett fel​hív​nom Cos​tát,
hogy tud​jam, han​tá​zik. De tet​szett ne​kem a fic​kó: kel​le​mes tár​sa​ság volt, és nem vet​te ma​g át túl​zot​tan
ko​mo​lyan. Tud​tam jól, hogy pnem​ként öt per​cig se ma​r ad​na élet​ben. Tá​bor​szol​g a​ként ad​tam neki
mun​kát. A va​dá​szó faj​ta sze​r e​ti a sze​mé​lyes ki​szol​g á​lást. Aki meg​en​g ed​he​ti ma​g á​nak, hogy ma​g át és
a ba​r á​ta​it el​r e​pít​se egy kis co​có​ká​zás​r a a Vé​nusz​r a, ak​kor az el​vár​ja, hogy le​g yen va​la​ki, aki ki​tör​li
he​lyet​te a seg​g ét. A kel​lem na​g yon is be​vá​lik az ef​fé​le ro​ha​dé​kok​nál. Be​hí​zel​g i ma​g át ná​luk, és rá​ve​-
szi őket, hogy igya​nak. Meg​hív​ják ma​g uk közé, és mi​előtt ket​tőt pis​lant​hat​na, már ki is sze​di be​lő​lük
az élet​tör​té​ne​tü​ket... és még sok min​den mást is. Óva​tos egy fic​kó volt... min​dig leg​alább egy po​hár​r al
le​ma​r adt mö​g öt​tük, más​nap reg​g el pe​dig ko​r án és tisz​ta fej​jel kelt. Min​dig övé volt a leg​na​g yobb
bor​r a​va​ló. Tud​tam, mit mű​vel, de olyan ügye​sen csi​nál​ta... én vol​tam, aki fel​vet​te őt, nem? Szó​val
arisz​tok​r a​ta. Mi​ért nem lep meg? Há​r om túra, és meg​tet​tem vol​na ma​it​re de la Chas​se-nak. Úgy hal​-
lot​tam, szer​zett már egy va​g yont, az​tán el is her​dál​ta... igaz ez? Ék​kő​tol​vaj? Mi​ért nem lep meg ez
sem?
Mar har​min​ca​dik earl​je sport​em​ber​nek tar​tot​ta ma​g át. Há​r om hó​na​pos nagy​asz​dzsant fog​lalt – ő és
még öt ba​r át​ja, vé​g ig​pu​fog​tat​ják az utat föl a Nagy-Ten​g er​mel​lé​ken, egé​szen a stal​vá​ig. Fe​le​sé​g ek,
fér​jek, sze​r e​tők, sze​mé​lyi szol​g ák, húsz thent asz​dzsa​ni és negy​ven grá​pból álló ka​r a​ván, amely vi​szi
a tás​ká​i​kat és a cso​mag​ja​i​kat. Egy kü​lön gráp volt csak a pezs​g ő​nek... az utol​só csep​pig a Föld​r ől
hoz​ták. Ak​ko​r a zajt csap​tak, hogy tíz​mér​föl​des kör​zet​ben ki​ürült az erdő. Ro​hadt bar​mok: ita​tó​he​lye​-
ken ál​lí​tot​tunk fel les​he​lye​ket, hogy köz​vet​len kö​zel​r ől tü​zel​hes​se​nek. Ez nem va​dá​szat. Nap mint nap
tu​cat​nyi hor​dárt küld​tek vissza bő​r ök​kel és tró​fe​ák​kal. Cso​dál​ko​zom, hogy ma​r adt ott bár​mi is, annyi
fé​met nyom​tak bele sze​g ény jó​szá​g ok​ba. Az a rot​ha​dás​bűz... Is​te​nem! Fe​ke​tél​lett az ég a dög​evő avi​-
ók​tól.
A fi​vé​r e ki​tett ma​g á​ért: nyá​jas, ma​g a​biz​tos, bű​bá​jos, szel​le​mes, maga a meg​tes​te​sült fi​g ye​lem. Ó,
de még mennyi​r e, hogy fi​g yel​mes! Kü​lö​nö​sen lady Mar irá​nyá​ba... A nő jól bánt a fegy​ve​r ek​kel, de
sze​r in​tem be​le​fá​r adt az urak ka​ma​szos bo​lon​do​zá​sá​ba. Vagy ta​lán csak a pusz​ta kí​mé​let​len mé​szár​lás
volt az oka. Akár​hogy is, egy​r e töb​bet ma​r adt a tá​bor​ban. Ahol a ke​g yed báty​ja tö​r ő​dött vele. Arisz​-
tok​r a​ták... min​dig ki​sza​g ol​ják egy​mást.
Szó​val Art​hur szúr​ta lady Mart, míg mi vé​r e​sen, vad, ál​la​ti mó​don tör​tünk elő​r e, föl​fe​lé a stal​vá​r a.
A har​min​ca​dik earl​nek nem fe​lelt meg sem​mi, csak az, ha dzsan​tár​r a megy. A va​dá​szok tíz szá​za​lé​ka
nem tér vissza egy ilyen haj​tás​r ól. Csak tíz szá​za​lé​kuk! Tet​szett neki az esély.
Hu​szon​ö t al​vás​nyit fenn vol​tunk, köz​ben a nagy​nap​pal nagy​es​té​be for​dult. Éj​jel​r e nem vol​tam haj​-
lan​dó a stal​ván ma​r ad​ni. Az nem má​sik év​szak, az egy egé​szen más vi​lág. Min​den​fé​le dol​g ok éb​r ed​-
nek föl, elő​búj​nak az odú​juk​ból, a föld​ből. Mar earl​jé​nek min​den va​g yo​ná​ért se töl​te​ném az éj​sza​kát
a stal​ván.
Az​tán jött az üze​net: dzsan​tár je​lét ta​lál​ták! Az egyik asz​dzsa​ni tő​lünk öt mér​föld​r e észak​r a friss
csa​pást lá​tott a lán​dzsa​fű​ben. Egy szem​pil​lan​tás alatt nye​r eg​ben ter​met​tünk, és ha​sí​tot​tunk át a stal​ván.
Az earl esze​lős mód​já​r a vág​tá​zott, nyak​tö​r ő se​bes​ség​r e szo​r í​tot​ta a grá​pját. Is​ten​ver​te bar​ma: a stal​va
sok​fé​le fü​ves tér​sé​g e kö​zül a lán​dzsa​fű​vel bo​r í​tott a leg​ve​szé​lye​sebb. Egy dzsan​tart ak​kor sem ven​ni
ész​r e, ha a köz​vet​len kö​zel​ben áll. Rá​adá​sul a pi​ka​szá​lak​ban el​té​ved az em​ber, vissza​ve​r ik a han​g ot,
és a vé​g én arra megy, ahon​nan jött. De Mar earl​je meg a cim​bo​r ái nem hall​g at​tak a jó szó​r a. A fe​le​sé​-
ge le​ma​r adt: azt ál​lí​tot​ta, a há​ta​sa egy ki​csit sán​ti​kál​ni kez​dett. Mi​ért is nem szól​tam, ami​kor Art​hur
el​in​dult vissza​fe​lé, hogy el​kí​sér​je lady Mart! De hát ami​att fájt a fe​jem, hogy mi​ként hoz​ha​tok ki min​-
den​kit élve a lán​dzsa​fű​ből.
Az​tán az earl a gráp fa​r á​ba bök​te a sok​ko​ló ösz​tö​ké​jét, és mi​előtt még bár​mit te​het​tem vol​na, már
neki is eredt. Rá​di​ó n oda​szól​tam a töb​bi​ek​nek: lő​vo​nal​ba ren​de​ződ​ni! A bo​lond sze​mé​lye​sen akart
fut​ni a dzsan​tár​r al. Né​hány pil​la​nat​tal ké​sőbb vág​táz​va ér​ke​zett vissza​fe​lé a grá​pja, ke​r esz​tül a lán​-
dzsa​fü​vön, ke​r es​te a nyáj​tár​sa​it. Csak azt re​mél​het​tem, hogy az earl egye​ne​sen a ke​r eszt​tüzünk​be csal​-
ja majd a dzsan​tárt. Ren​g e​teg lő​szer​r e van szük​ség egy dzsan​tár meg​ál​lí​tá​sá​hoz. És az ef​fé​le, ma​g as​-
ra növő fű​vel bo​r í​tott vi​dé​ken, ahol az em​ber még a ke​zét is alig lát​ja, hi​á​ba eme​li az orra elé, na​-
gyon pon​to​san kel​lett ki​je​löl​nöm a lő​ál​lá​so​kat, ne​hogy a sok idi​ó ​ta egy​mást lője ha​lom​r a.
Si​ke​r ült va​la​mi alak​zat​hoz ha​son​lí​tó do​log​ba ren​dez​nem a tár​sa​sá​g ot. Én vol​tam a kö​zép... a lakú.
A test​vé​r ét és lady Mart arra uta​sí​tot​tam, fog​lal​ják el a dzseftet és a ga​rúnt: a lő​vo​nal utol​só két he​lyét
a bal​szár​nyon. Vé​g ül el​r en​del​tem a tel​jes rá​dió​csen​det. A ’tho​nok meg​ta​nít​ják, ho​g yan kell moz​du​lat​-
lan​nak len​ni, ho​g yan kell fi​g yel​ni, hon​nan le​het tud​ni, mit sza​bad és mi hoz ha​lált. Csönd, majd
hosszan tar​tó re​cse​g és-ro​po​g ás. A vi​lág leg​r é​misz​tőbb hang​ja: egy tel​jes erő​vel ro​ha​mo​zó dzsan​tár.
Mint​ha egy​szer​r e min​den​fe​lől jön​ne. Oda​ki​ál​tot​tam a lő​vo​nal​ban lé​vők​nek – ké​szül​je​nek. Még ne lő​-
je​nek! Az​tán meg​érez​tem a sza​g át. Tisz​ta volt, csí​pős: sem​mi​vel nem le​he​tett össze​té​vesz​te​ni. Curry.
El​ki​ál​tot​tam ma​g a​mat: vin​da​lú! Vin​da​lú! És már ott is volt az őrült earl, ki​tört a ná​das​ból. Bo​lond!
Még​is mit gon​dolt!? Rossz he​lyen volt, rossz irány​ba tar​tott. Nem tud​ta más fe​dez​ni, csak Art​hur és
lady Mar. Mö​g öt​te pe​dig ott volt a vad: a dzsan​tár. Soha nem lát​tam még ek​ko​r át. Min​den dzsan​tá​r ok
any​ja. A stal​va ki​r ály​nő​je. Meg​der​med​tem. Mind​annyi​an meg​der​med​tünk. Ennyi erő​vel egy he​g yet is
meg​pró​bál​hat​nánk meg​ö l​ni. Oda​ki​ál​tot​tam Art​hur​nak és a la​dy​nek. Lő​je​nek! Most! Sem​mi. A csil​la​-
gok sze​r el​mé​r e, lő​je​nek már! Sem​mi. Lő​je​nek! Mi​ért nem lőt​tek?
A ’tho​nok száz yar​don szét​te​r ít​ve ta​lál​tak rá Marl har​min​ca​dik earl​jé​r e.
Azért nem lőt​tek, mert nem vol​tak ott. Egy​más​nak es​tek, akár​ha tü​ze​lő ál​la​tok let​tek vol​na... a fi​vé​r e
és lady Mar, még ott, ahol el​hagy​ták a csa​pa​tot. Meg se hal​lot​ták a dzsan​tárt.
Kü​lö​nös egy asszony ez a lady Mar. Alig rez​zent, ami​kor hí​r ül vet​te a fér​je ret​te​ne​tes ha​lá​lát. Mint​-
ha nem is le​pő​dött vol​na meg raj​ta. Per​sze a vég​r en​de​let ér​vény​be lé​pé​sé​vel el​ké​pesz​tő​en gaz​dag lett.
Fel se me​r ült, hogy a fi​vé​r e to​vább​r a is dol​g oz​zon ne​kem. Kár. Ked​vel​tem. De nem tu​dok sza​ba​dul​ni
a gon​do​lat​tól, hogy eb​ben a mocs​kos kis ügy​ben leg​alább annyi​r a ki​hasz​nál​ták, amennyi​r e ő is igye​-
ke​zett ki​hasz​nál​ni mást. Va​jon lady Mar meg​ö l​te a fér​jét? Túl sok múlt a vé​let​le​nen. Noha na​g yon is
ka​pó​r a jött a ha​lál​eset. És nem tu​dok sza​ba​dul​ni a gon​do​lat​tól, hogy a har​min​ca​dik earl pon​to​san tisz​-
tá​ban volt vele, mi​vel is fog​la​la​tos​ko​dik a höl​g ye – és ele​g e lett a fel​szar​va​zott​ság​ból, ez haj​tot​ta,
hogy meg​mu​tas​sa, igen​is fér​fi.
A dzsan​tár éve​ken át tar​tot​ta ret​te​g és​ben a fel​föl​det. Mon​dák kap​cso​lód​tak hoz​zá. A bel​ső vi​lá​g ok
va​la​mennyi agya​lá​g yult arisz​tok​r a​tá​ja, aki nagy ter​r eszt​r i​kus va​dász​nak kép​zel​te ma​g át, meg​pró​bál​ta
el​ej​te​ni. Egyi​kük​nek se si​ke​r ült, köz​ben sze​dett még öt ál​do​za​tot. A stal​va em​ber​ö lő​je. Vé​g ül be​le​bot​-
lott egy ’thon ka​r om​csap​dá​ba és egy pun​dzsi​ka​r ón dög​lött meg, el​vit​te a vér​mér​g e​zés. Így mú​lunk el
mind​annyi​an. Sem​mi vég​ső fu​tás, utol​só lő​vo​nal, sem​mi tró​fea.
A fi​vé​r e el​ment, ami​kor ki​pat​tant a bot​r ány... föl​fe​lé tar​tott, a stal​ván túl​r a, a ba​zalt​o sz​lo​pok vi​dé​ké​-
re. Azt a szó​be​szé​det hal​lot​tam, hogy be​állt egy zsol​dos dzsav​r oszt​csa​pat​ba, ame​lyik a ma​g as​föl​dön
ha​da​ko​zik.
Szó​val bo​ta​ni​ka? Biz​ton​sá​g o​sabb a nagy​va​dak​nál.

TÁB​LA: V tri​fex acu​lea​tum. Stan​nage-ma​dár​fa​ló há​r om​ka​r é​jo​sa. Is​ta​r ia Nagy Ten​g er​mel​lé​ki-er​-
dő​sé​g é​ben ős​ho​nos hús​evő: kis​tes​tű, nek​tá​r on élő avi​ó ​kat csal ma​g á​hoz édes vá​la​dé​ká​val, majd
os​tor​r a em​lé​kez​te​tő bi​be​szá​r á​val és ra​g a​csos, mér​g e​ző ter​mő​jé​vel ha​lál​r a szúr​ja ál​do​za​tát.
Vá​g ott pa​pír, tin​ta, haj​to​g a​tott se​lyem​pa​pír.

A her​ceg​nő fé​sül​kö​dik. Ezt te​szi min​den éj​jel, akár Ton​g án, akár Ír​o r​szág​ban, akár a Föl​dön, akár
egy űr​já​r at fe​dél​ze​tén, vagy akár a Vé​nu​szon van ép​pen. A szer​tar​tás soha nem vál​to​zik. Le​tér​del, ki​-
ve​szi a tű​ket szo​r os​r a fű​zött kon​tyá​ból, és ki​te​ke​r i, ha​ját tel​jes ter​mé​sze​tes hosszá​ban le​en​g e​di, egé​-
szen a de​r e​ká​ig. Majd fog két ezüst​há​tú ke​fét, és nagy, len​dü​le​tes moz​du​la​tok​kal a feje búb​já​tól egé​-
szen a haj​szá​lak vé​g é​ig ki​ke​fé​li az egé​szet. Száz hú​zás, amit va​la​mi​lyen ton​g ai vers​ben szá​mol – na​-
gyon sze​r e​tem ezt hall​g at​ni.
Ami​kor vég​zett, ki​ta​ka​r ít​ja a ke​fé​ket, vissza​te​szi a bár​sony​bé​lé​sű do​boz​ba, majd elő​vesz egy üveg
kó​kusz​o la​jat, és be​le​dör​zsö​li a tar​tal​mát a ha​já​ba. A le​ve​g őt át​jár​ja a kó​kusz édes il​la​ta. Az ott​ho​ni
sül​za​nó​tot idé​zi fel ben​nem. Tü​r el​me​sen, gond​dal te​szi mind​ezt, és mi​után vég​zett, vissza​te​ke​r i ha​ját
a konty​ba, és fel​tű​zi. Egy​sze​r ű, el​tö​kélt, újra meg úja is​mét​lő​dő te​vé​keny​ség, még​is szin​te könnye​kig
meg​ha​tó​dom tőle.
A cso​da​szép haja! Mennyi​r e sze​r e​tem La​tu​fui ba​r át​nő​met!
Egy hó​van​dzá​ban, thent út men​ti fo​g a​dó​ban szál​lunk meg, amely a Nagy Észa​ki Út men​tén ta​lál​ha​-
tó, a Nagy Ten​g er​mel​lé​ki-er​dő​ben, Hoa kan​ton​ban. Az ab​la​kom spa​let​tá​it fa​ágak kar​mo​lásszák. A hő​-
ség, a pá​r a​tar​ta​lom, az ál​la​ti za​jok egy​től egyig pró​bá​r a te​szik az em​bert. Kó​ka​do​zom, mi​köz​ben La​-
tu​fui él​ve​zi a me​le​g et. Az er​dő​ben élő ál​la​tok​nak mé​lyebb a hang​ja itt, mint Ír​o r​szág​ban – böm​bö​lé​-
sek, tül​kö​lé​sek és mély sü​völ​té​sek. Mennyi​r e jó len​ne itt töl​te​ni az éj​sza​kát – a na​g yéj​sza​kát –, mert a
Car​fa​xom sze​r int a vi​lá​g on a leg​na​g yobb sű​r ű​ség​ben az is​ta​r i​ai Ten​g er​mel​lé​ki-er​dő​ben ta​lál​ha​tók
fény​lő élő​lé​nyek: gom​bák, nö​vé​nyek, ál​la​tok, és azok a sa​já​to​san vé​nu​szi köz​tes tör​zsek. Szin​te nap​-
pa​li a vi​lá​g os​ság. Ta​nul​má​nyoz​tam a nap​pa​li csil​lag​vi​r á​g ot – egyet​len vé​nu​szi bo​ta​ni​kai gyűj​te​mény
sem le​het tel​jes nél​kü​le –, de ah​hoz, hogy si​ke​r ül​jön, bíz​nom kell ben​ne, Lú​g a​zá​ban lesz fény​lő fes​-
ték. On​nan in​du​lunk el, hogy át​kel​jünk a stal​ván.
Drá​g a La​tu​fu​im mos​tan​r a be​fe​jez​te és zöld posz​tó​val bé​lelt do​bo​zá​ba zár​ta vissza a ke​fé​it. Mi​cso​da
hű, igaz ba​r át! A Csen​des-óce​án déli ré​szén ké​szí​tett bo​ta​ni​kai gyűj​té​sem ton​g ai ál​lo​má​sán, Nuku’alo​-
fán ta​lál​koz​tunk. Apja, a ki​r ály küld​te a meg​hí​vást – lel​kes gyűj​tő volt –, és a fo​g a​dá​son be​mu​tat​tak
szá​mos tag​ból álló csa​lád​já​nak, töb​bek kö​zött La​tu​fu​i​nak is, és azon​nal el​bű​völt jó​zan​sá​g a, mél​tó​sá​g a
és fris​ses​sé​g e. Más​nap meg​hí​vott te​á​r a – egé​szen nagy​sze​r ű volt –, és ott meg​val​lot​ta, hogy kis je​len​-
tő​sé​g ű her​ceg​nő​ként az egye​dü​li re​mé​nye a ki​tel​je​se​dés​r e egy jó há​zas​ság... már​pe​dig sem​mi ér​dek​-
lő​dé​se nincs ez iránt az in​téz​mény iránt. Azt fe​lel​tem, lord Rat​han​g an​tól kü​lön töl​tött időm ré​sze​ként
lá​to​g at​tam el a Csen​des-óce​án déli vi​dé​ké​r e... ad​dig​r a már né​hány éve egy​ér​tel​mű volt, hogy Pat​r ick
nem ér​dek​lő​dik irán​tam (és én sem irán​ta). Két, ha​son​ló ke​dé​lyű, ha​son​ló szük​ség​le​tek​kel bíró ne​mes
hölgy, akik ak​kor és ott egé​szen szo​r os jó ba​r á​tok és el​vá​laszt​ha​tat​lan tár​sak let​tek. Ami​kor Pat​r ick
le​lőt​te ma​g át, és Rat​han​g an az én tu​laj​do​nom​ba szállt, tel​je​sen ter​mé​sze​tes volt, hogy a her​ceg​nő oda​-
köl​tö​zik hoz​zám.
El sem tud​nám kép​zel​ni az éle​tet La​tu​fui nél​kül, s most mély​sé​g e​sen szé​g yel​lem, hogy nem vol​tam
vele tel​jes​ség​g el őszin​te a vé​nu​szi út​tal kap​cso​la​tos in​dí​té​ka​i​mat il​le​tő​en. Mi​ért va​g yok kép​te​len bíz​-
ni? Jaj, tit​kok! Jaj, szín​le​lé​sek!

TÁB​LA: V stel​laf​lor​is noc​te​can​den​tis: vé​nu​szi csil​lag​vi​r ág. Thent, thekh és krid nyel​ven is
ugyan​úgy hív​ják. Fény​bo​g yó né​ven is​mert nép​sze​r ű föl​di dísz​nö​vény. Ez utób​bi el​ne​ve​zés fél​r e​-
ve​ze​tő. Éj​sza​ka fény​lő fe​hér bo​g yók fürt​je, noha a bo​g yók va​ló​já​ban gömb​sze​r ű fel​le​ve​lek, kö​-
zé​pen a bio​lu​mi​nesz​cens vi​r ág​g al. A vi​r ág ter​mesz​tett faj​tá​it ha​g yo​má​nyo​san a vé​nu​szi te​le​pü​lé​-
sek meg​vi​lá​g í​tá​sá​r a hasz​nál​ják a na​g yéj​sza​ka so​r án.
Pa​pír, fény​lő fes​ték (rep​r o​duk​ci​ó ​kon hi​ány​zik). Az ere​de​ti pa​pír​ki​vá​g ás eny​hén ra​dio​ak​tív.

Ma​g as​vo​nat​tal Ka​ma​hú​ba.
Sa​ját ko​csink van. Pá​colt go​thár​fa desz​kák​ból ké​szült, még min​dig il​la​to​zik. A füg​g ő​ágy egy​ál​ta​lán
nem a ked​vem​r e való al​kal​ma​tos​ság. Ami azt il​le​ti, az egész vo​nat​nak van egy​faj​ta rin​g ó hány​ko​ló​dá​-
sa, ami​től el​fog a ten​g e​r i​be​teg​ség. A lú​g a​zai ka​r a​ván​sze​r áj​ban egy​szer​r e tűnt ne​vet​sé​g es​nek és hasz​-
na​ve​he​tet​len​nek ez a ma​si​né​r ia. Azon​ban itt, a stal​ván ki​de​r ül a ben​ne rej​lő zse​ni​a​li​tás. A húsz láb ma​-
gas ke​r e​kek​nek kö​szön​he​tő​en jó​val a fű fö​lött ha​la​dunk, noha tar​tok a bo​zót​tü​zek​től: a vo​nat ele​jén
ha​la​dó gőzt​r ak​tor egé​szen ki​bír​ha​tat​lan hamu- és pa​r ázs​fel​hőt bö​fög ma​g á​ból.
Tö​ké​le​te​sen meg​fe​lel szá​mom​r a, hogy a ko​csim​ban ma​r ad​va a stal​va​fű​ta​nul​má​nyo​mon dol​g oz​zak
in​kább... azt hi​szem, ez lesz a leg​in​kább szo​bor​sze​r ű ki​vá​g ás. A rin​g a​tó​zás​tól gya​kor​ta meg​csú​szik az
olló, de azt hi​szem, si​ke​r ült el​kap​nom a fe​jecs​ke​vi​r ág​zat pely​hes, szin​te boly​hos vol​tát. A ten​g er​já​r ó
nép​ből való her​ceg​nő ott​hon érzi ma​g át ezen a höm​pöly​g ő fű​ó ​ce​á​non, és sok időt tölt a ki​lá​tó​er​ké​-
lyen, on​nan nézi, mi​lyen min​tá​kat raj​zol a szél a fü​ves vi​dék​r e.
Itt tör​tént, hogy be​szél​g e​tés​be bo​nyo​ló​dott Cor​mac de Bu​it​lear te​kin​te​tes úr​r al, egy ugyan​o lyan ír​-
rel, mint jó​ma​g am. El​ke​r ül​he​tet​le​nül né​hány per​cen be​lül si​ke​r ült el​nyer​nie a her​ceg​nő bi​zal​mát, és
már​is teát kor​tyol​g a​tott a ko​csink​ban. A Bel​ső Vi​lá​g o​kat el​le​pik az olyan fi​a​tal​em​be​r ek, akik azt ál​lít​-
ják ma​g uk​r ól, ír kis​ne​me​sek fi​a​ta​labb gyer​me​kei, azon​ban egy-két perc​nyi vissza​fo​g ott ér​dek​lő​dés
alap​ján ki​de​r ült, nem​csak hogy va​ló​ban a te​kin​te​tes Cor​ma​c​hoz van sze​r en​csénk – a ba​g enals​tow​ni
De Bu​it​lear-ág​ból –, ha​nem még rá​adá​sul ro​ko​nom is, hoz​zá kel​lő​en kö​ze​li, hogy is​mer​je fér​jem ha​-
lá​lá​nak tör​té​ne​tét és a Kék Csá​szár​nő bot​r á​nyát.
Be​szél​g e​té​sünk a kö​vet​ke​ző​kép​pen zaj​lott.
Ő: A grang​egor​ma​ni Hyde-ok. Édes​apám együtt kó​bo​r olt a ke​g yed báty​já​val... Mi is volt a neve?
ÉN: Ri​chard.
Ő: Az öcs... Nem volt ő va​la​mi​fé​le fe​ke​te bá​r ány? Úgy em​lék​szem, volt va​la​mi ret​ten​tő nagy bot​-
rány. Va​la​mi​fé​le ék​szer: egy za​fír, ak​ko​r a, akár egy ri​g ó​to​jás. Úgy van... ezt a ki​fe​je​zést hasz​nál​ták a
la​pok. Ri​g ó​to​jás. Mi is volt a neve?
ÉN: A Kék Csá​szár​nő.
Ő: Igen! Ez volt az! A ke​g yed nagy​ap​ja kap​ta va​la​mi mar​si her​ceg​nő​től. A szol​g á​la​ta​i​ért.
 ÉN: Se​g éd​ke​zett neki a me​ne​kü​lés​ben, ke​r esz​tül a thar​si​si sztyep​pén a ’11-es for​r a​da​lom​ban, az​tán
meg​szer​vez​te a Fe​hér Dan​dá​r o​kat, hogy a her​ceg​nő vissza​sze​r ez​hes​se az Achát​tró​nust.
Ő: Az​tán egy nap arra éb​r ed​tek, hogy a kő​nek nyo​ma ve​szett, és el​tűnt az öcs is. El​lop​ták.


Úgy lát​tam, La​tu​fui her​ceg​nő kel​le​met​len​nek ta​lál​ta te​kin​te​tes Cor​mac úr nyer​se​sé​g ét, ám ha az
em​ber a ne​me​si csa​lád tag​ja​ként ma​g á​nak kö​ve​te​li az elő​jo​g o​kat, ak​kor el kell fo​g ad​nia a szé​g yen​le​-
tes ré​sze​ket is.


ÉN: Soha nem si​ke​r ült bi​zo​nyí​ta​ni, hogy Art​hur lop​ta el a Kék Csá​szár​nőt.
Ő: Nem, nem, az igaz. De ke​g yed is tud​ja, hogy pö​r ög​nek a nyel​vek vi​dé​ken. Az el​tű​né​se pe​dig, ezt
el kell is​mer​nie, épp idő​ben tör​tént. Mennyi ide​je is mos​ta​ná​r a an​nak? Te jó ég, kis​kö​lök vol​tam még
ak​kor.
ÉN: Ti​zen​ö t éve.
Ő: Ti​zen​ö t éve. És sem​mi hír róla? Egy​ál​ta​lán tud​ják, élet​ben van-e még?
ÉN: Úgy hisszük, a Bel​ső Vi​lá​g ok​r a me​ne​kült. Egy-két éven​te hal​lunk va​la​mit ar​r ól, hol lát​ták, de a
hí​r ek több​sé​g e annyi​r a el​lent​mon​dá​sos, hogy nem is fog​lal​kozunk ve​lük. Dön​tött. Ami pe​dig a Kék
Csá​szár​nőt il​le​ti... két​sé​g em sincs afe​lől, hogy ré​g es-rég da​r a​bok​r a tör​ték és el​ado​g at​ták.
Ő: Ke​g yed pe​dig most itt van, kis ki​r uc​ca​ná​son a Bel​ső Vi​lá​g ok egyi​kén.
ÉN: Új al​bu​mot ké​szí​tek pa​pír​ki​vá​g á​sok​ból. A Bo​ta​ni​ca ve​ne​rist.
Ő: Hogy​ne. Ha bá​tor​kod​ha​tom, lady Rat​han​g an... a Kék Csá​szár​nő: ke​g yed sze​r int Art​hur vit​te el?
Én pe​dig nem fe​lel​tem erre sem​mit, ép​pen csak meg​csó​vál​tam ap​r ócs​ka moz​du​lat​tal a fe​je​met.


La​tu​fui her​ceg​nő egész este nyug​ta​lan​ko​dik... Ter​mé​sze​te​sen az el​al​vás előt​ti idő​szak​r a gon​do​lok,
hi​szen a nagy​es​te még min​dig sok ter​r eszt​r i​kus nap​nyi tá​vol​ság​r a van. Ké​pe​sek le​szünk-e ugyan bár​-
mi​kor is al​kal​maz​kod​ni a ször​nyű​sé​g es vé​nu​szi nap​tár​hoz? Art​hur ti​zen​ö t éve van ezen a vi​lá​g on... ta​-
lán nem csu​pán egy má​sik vi​lág​r a kó​bo​r olt el, ha​nem már egy má​sik óra, egy má​sik nap​tár sze​r int
lé​te​zik? Dol​g oz​tam a stal​va​fű-ki​vá​g á​so​mon – úgy vé​lem, a le​vél​hor​do​zó gö​csö​ket meg​g ör​bít​ve el​ér​-
he​tő a szük​sé​g es há​r om​di​men​zi​ó s ha​tás –, de nincs ben​ne a lel​kem. La​tu​fui a teát szür​csöl​g et​te, ügyet​-
len​ke​dett a hím​zés​sel, és ide-oda to​lo​g at​ta a na​pi​la​po​kat, míg​nem vé​g ül bosszú​san ki​tár​ta a fül​ke aj​ta​-
ját, és rám szólt, hogy csat​la​koz​zam hoz​zá az er​ké​lyen.
A ma​g as​vo​nat bil​le​g é​sé​től éle​te​met félt​ve ka​pasz​kod​tam a kor​lát​ba, ám a ma​g as​föld oly éle​sen, oly
tisz​tán je​lent meg, akár​ha ki​ke​mé​nyí​tet​ték vol​na, ott pe​dig, túl a trak​tor pöf​fe​nő ké​mé​nyén és pum​pá​-
ló du​g attyú​in, hosszú vo​nal​ként hú​zó​dott az exxi osz​lop​sor: egyik lá​tó​ha​tár​tól a má​si​kig tar​tó szür​ke
fal. A ba​zalt​csú​cso​kat fel​hők rej​tet​ték az ég​ből le​eresz​tett füg​g öny​ként.
A szür​ke he​g yek elő​te​r é​ben sö​tét for​mák​ként pil​lan​tot​tam meg Ka​ma​hú csil​lag​dá​i​nak kar​csú tor​-
nya​it. Ez itt a then​tek szü​lő​föld​je – raj​tam pe​dig nyug​ta​lan​ság vett erőt, mert a tor​nyok és mi​na​r e​tek
kö​zött ott volt egy hún​dá​vi, thent ópi​um​bar​lang, a tu​laj​do​no​sa pe​dig az, aki ta​lán el​mond​hat​ja ne​kem
test​vé​r em tör​té​ne​té​nek kö​vet​ke​ző sza​ka​szát. Egy olyan tör​té​ne​tét, amely egy​r e sö​té​teb​bé, egy​r e fel​ka​-
va​r ób​bá vá​lik. Olyas​va​la​kié, aki nem em​ber.
– Ida, drá​g a ba​r át​ném. Van va​la​mi, amit meg kell kér​dez​nem tő​led.
– Pa​r an​csolj csak, drá​g a La​tu​fui!
– Meg kell mon​da​nom, nem olyan kér​dés ez, amit ked​ve​sen is fel le​het ten​ni.
 Szí​vem ki​ha​g yott egy üte​met a mel​lem​ben. Tud​tam, mit fog kér​dez​ni.
– Ida: azért jöt​tél erre a vi​lág​r a, hogy fel​ku​tasd az öcsé​det?
Volt olyan ud​va​r i​as és egye​ne​sen rá​kér​de​zett. Tar​toz​tam annyi​val, hogy egye​ne​sen vá​la​szo​lok erre.
– Igen. Azért jöt​tem, hogy meg​ke​r es​sem Art​hurt.
– Gon​dol​tam.
– Mi​ó ta?
– Le​dekh-Ol​koj óta. Jaj, nem si​ke​r ül azt mon​da​nom, amit sze​r et​nék. Ami​kor el​men​tél pa​pí​r ért meg
gu​mi​ért, de üres kéz​zel tér​tél vissza.
– Mr. Staf​ford Gri​mest ke​r es​tem fel. Úgy ér​te​sül​tem, ta​lál​ko​zott az öcsém​mel, nem sok​kal az​u​tán,
hogy Art​hur meg​ér​ke​zett ide. Ő irá​nyí​tott en​g em Mr. Ok​i​r ing​hoz, aki vissza​vo​nult asz​dzsan​va​dász
Jez-Tok​ban.
– És Ka​ma​hú? Újabb szem a lán​co​lat​ban?
– Úgy van. De a Bo​ta​ni​ca nem csa​lás. Kö​te​le​zett​sé​g e​im van​nak a tá​mo​g a​tó​im felé... Jól is​me​r ed az
anya​g i hely​ze​te​met, La​tu​fui. A meg​bol​do​g ult Rat​han​g an gróf igen té​koz​ló éle​tet élt. Tönk​r e​tet​te a bir​-
to​kot.
– Bár​csak bíz​tál vol​na ben​nem! Az a sok ter​vez​g e​tés​sel, szer​ve​zés​sel töl​tött hét! A tér​ké​pek, az út​-
vo​na​lak, a je​g yek, a boly​g ó​kö​zi be​szél​g e​té​sek ügy​nö​kök​kel, in​té​zők​kel. Annyi​r a iz​g a​tott vol​tam!
Uta​zás egy má​sik vi​lág​ba! De ne​ked a kez​det kez​de​té​től va​la​mi mást je​len​tett ez az egész. Bár​mit
mond​tál, nem az volt a tel​jes igaz​ság. Egyet​len per​ce sem volt őszin​te.
– Jaj, drá​g a La​tu​fu​im... – De ugyan mi​ként mond​hat​tam vol​na el neki, azért nem be​szél​tem róla,
mert fél​tem at​tól, ami​vé Art​hur vál​ha​tott. Olyas​fé​le fé​le​lem volt ez, amely azok​ból a tönk​r e​ment éle​-
tek​ből fa​kadt, ame​lyek érint​kez​tek vele. Ugyan mit ta​lá​lok majd? Ma​r adt még bár​mi is ab​ból a vad,
gond​ta​lan fi​ú​ból, aki em​lé​ke​im​ben ker​g et​te az öreg Bunty ku​tyát, vé​g ig Grang​egor​man nyá​r i rét​je​in?
Meg​hall​g at-e?
– Igaz​ság​ta​lan​ság tör​tént, amit hely​r e kell hoz​ni. Régi tar​to​zás, amit ren​dez​ni kell. Csa​lá​di ügy.
– A há​zad​ban élek, de nem va​g yok a csa​lá​dod ré​sze – je​len​tet​te ki La​tu​fui her​ceg​nő. Sza​va​i​ban ott
volt az igaz​ság tüs​ké​je, és be​lém is mart mé​lyen. – Ton​g án nem ez len​ne a mód​ja. A ti szo​ká​sa​i​tok
má​sok. És még azt hit​tem, több va​g yok tár​sal​ko​dó​nál.
– Jaj, drá​g a La​tu​fu​im – vet​tem ke​zem​be az övét. – Sok​kal, de sok​kal több vagy ne​kem tár​sal​ko​dó​-
nál. Te vagy az éle​tem. De épp ne​ked kel​le​ne meg​ér​te​ned a csa​lá​do​mat. Egy má​sik vi​lá​g on va​g yunk
ép​pen, még​is, úgy vé​lem, nem va​g yunk oly na​g yon messze Rat​han​g an​tól. Art​hurt ke​r e​sem, és nem tu​-
dom, mit ta​lá​lok majd, de azt meg​ígé​r em, min​dent, amit el​mond ne​kem, el​me​sé​lem majd ne​ked. Min​-
dent.
Erre te​nye​r ét a ke​zem​r e he​lyez​te, és csak áll​tunk ott, egy​más ke​zét fog​va. Az er​kély kor​lát​ján tá​-
masz​kod​va néz​tük, ahogy Ka​ma​hú tű​tor​nyai fel​tűn​nek a stal​va fű​lán​dzsái kö​zül.

TÁB​LA: V val​lum​que fo​e​num: Stal​vai pi​ka​fű. Újabb nem ter​r eszt​r i​kus faj, amely igen ked​velt a
ter​r eszt​r i​kus dísz​ker​tek​ben. A Föl​dön so​sem jut annyi nap​fény​hez, amennyi​vel el​ér​he​ti tel​jes stal​-
vai ma​g as​sá​g át. A stal​vai thent nyelv​já​r ás​ban jet​tennek ne​ve​zik.
Kar​ton, hár​tya​pa​pír, re​dő​zött pa​pír, fes​ték. A pa​pír​ki​vá​g ás egye​di, mert ki​haj​to​g at​va há​r om rész​-
ből áll össze. A dub​li​ni Ches​ter Be​atty Könyv​tár​ban őr​zött ere​de​tit ki​haj​to​g at​va ál​lí​tot​ták ki.
 A ZSOLDOS MESÉJE
A Csil​la​g os Egek Ve​ze​tő​je és a Mind​ö rök​r e For​g ó Szel​lem​csa​lád ne​vé​ben kö​szön​töm a hún​dá​vim​-
ban. Szól​ja​nak az ap​szák! Zeng​jen a ga​van​da! Osszák meg tit​ka​i​kat a thúk!
Tel​jes​ség​g el ér​tem, hogy nem inni ér​ke​zett ide, ám a kö​szön​tés a ha​g yo​mány ré​sze. Büsz​kék va​-
gyunk rá, hogy a mi​énk Exxaa kan​ton leg​in​kább ha​g yo​mány​ő r​ző hún​dá​vi​ja.
Bosszan​tó​nak ta​lál​ja a ze​nét? Nem? A leg​több föl​dit ide​g e​sí​ti. At​tól tar​tok, a hún​dá​vi​él​mény lé​nye​-
gi ré​sze.
A test​vé​r e, igen. Hogy is fe​lejt​het​ném el? Az éle​te​met kö​szön​he​tem neki.
Úgy har​colt, mint aki gyű​löl ve​r e​ked​ni. Oda​fönn, a ma​g as​föl​dön, ami​kor össze​zúz​tuk a fa​ze​kas​mű​-
he​lye​ket, és vé​g ig a Ke​men​cék Völ​g yé​ben láng​ba bo​r í​tot​tuk a por​ce​lán​vá​r o​so​kat, akad​tak, akik​r ől
csak úgy sü​tött a ra​jon​g ás és az öröm a mé​szár​lás kö​ze​pet​te, meg azok, akik​nek olyan sö​tét volt az
ar​cuk, mint​ha a lel​kü​kön is meg​ült vol​na a ko​r om. A test​vé​r e ez utób​bi​ak közé tar​to​zott. Ne​héz ne​-
künk ol​vas​ni az em​be​r i arc​ki​fe​je​zé​sek​ben... a ma​g uk arca akár a desz​ka, akár a masz​kok. De lát​tam az
övét, és tud​tam, un​do​r o​dott at​tól, amit tett. Et​től lett az egyik leg​jobb dzsav​r oszt. Öreg ka​to​na va​g yok,
aki erre tet​te föl az éle​tét: so​ka​kat, na​g yon so​ka​kat lát​tam már a csa​pa​tunk​ba ér​kez​ni. Azok, akik
imád​ják az erő​sza​kot: ha​csak nem tud​nak fe​g yel​met ta​nul​ni, el​küld​jük ezt a faj​tát. De ami​kor egy
zsol​dos utál​ja, amit az ezüst​jé​ért tesz, ak​kor va​la​mi még na​g yobb sö​tét​ség hajt​ja elő​r e. Van va​la​mi,
amit még an​nál az erő​szak​nál is job​ban gyű​löl​nek, amit tesz​nek.
Biz​to​san el​vi​sel​he​tő a zene? A mi har​mó​ni​á​ink és ak​kord​ja​ink kel​le​met​len elekt​r o​mos re​zo​nan​ci​át
kel​te​nek az em​be​r i agy​ban. Mint​ha pa​r á​nyi nya​va​lya​tö​r é​sek len​né​nek. Ránk meg​nyug​ta​tó​an hat​nak;
akár a meg​köly​ke​ző méh üte​me.
A fi​vé​r e a 6817. nagy​nap pir​ka​da​ta​kor ér​ke​zett hoz​zánk. Meg​ül​te a grá​pot, tu​dott tá​bo​r oz​ni, főz​ni,
és jól ke​zel​te a lő- meg a ké​zi​fegy​vert is. Soha nem fag​g at​juk a dzsav​r oszt​ja​in​kat – idő​vel úgy​is el​-
mon​da​nak min​dent ma​g uk​tól –, ám a szó​be​szé​dek úgy utaz​nak a szél​lel, akár a tha​gúnpihe. Kis​ne​mes
volt, sze​r en​cse​já​té​kos; tol​vaj és gyil​kos; há​zas​ság​tö​r ő volt és áru​ló. Sem​mi olyas​mi, ami​től ne lett
vol​na al​kal​mas. Ele​g en​dő olyas​mi, ami mel​let​te szólt.
A ko​r áb​bi na​pok so​r án Jú fe​je​del​me igen​csak össze​kü​lön​bö​zött a szom​széd​já​val, Het​te​ten fe​je​del​-
mé​vel azon, ki is ural​ja a ma​g as​föl​det és nagy be​vé​telt hozó fa​ze​kas​mű​he​lye​it. Időt​len idők óta el​ér​-
he​tet​len hely volt: füg​g et​len és nya​kas, ahol mit sem tisz​tel​ték az is​te​ne​ket vagy a fe​je​del​me​ket. Nem​-
ze​dé​ke​ken át vív​ták a há​bo​r ú​i​kat, ame​lyek egész va​g yo​no​kat, hír​ne​ve​ket tet​tek tönk​r e, és ami​kor vé​-
gül a Jú-ház ke​r ült ki győz​te​sen az össze​csa​pás​ból, a fenn​sí​kon élők el is fe​lej​tet​ték már, hogy vol​tak
egy​kor ura​ik és úr​nő​ik, volt hű​ség​es​kü​jük. A föld és a csil​la​g ok rend​je, hogy a kö​zös​ség​nek jól ve​ze​-
tett​nek, en​g e​del​mes​nek és nyu​g al​mas​nak kell len​nie, ezért Jú fe​je​del​me had​já​r a​tot in​dí​tott a la​kos​ság
meg​fe​g yel​me​zé​sé​r e. Háza egy​sé​g e​it meg​ti​ze​del​ték a por​ce​lán​há​bo​r úk, így te​hát zsol​do​so​kat fo​g a​dott
fel, kö​zöt​tük egy​ko​r i csa​pa​to​mat, Gel​let Dzsav​r oszt​ja​it is.
Oda​fönn, a fenn​sí​kon még ma is me​sél​nek ró​lunk. Mi va​g yunk a na​g yéj​je​li ször​nyek, gyer​me​ke​ik
rém​ál​mai, mon​da​be​li lé​nyek va​g yunk. Mi va​g yunk Gel​let Dzsav​r oszt​jai. Mi va​g yunk az új dé​mo​nok.
Egy nagy​nap​pa​lon és egy na​g yéj​je​len át azt tet​tünk, amit csak akar​tunk. Fel​g yúj​tot​tuk Dzsa​va​pan​da
te​tőt​len csil​lag​szen​té​lye​it, és néz​tük, ahogy ké​mé​nyek mód​já​r a ég​nek. Össze​zúz​tuk a te​met​ke​zé​si ur​-
ná​kat, és To​ú​r en di​cső ha​lot​ta​i​nak csont​ja​in ta​pos​tunk. Fel​for​g at​tuk a szen​tek lak​he​lye​it, vént és gyer​-
me​ket egy​aránt láng​r a lob​ban​tot​tunk ott​ho​ná​ban. Lasszó​val fog​tuk be a lá​za​dó​kat, és a grá​pja​ink után
kö​töt​tük őket, úgy men​tünk kör​be-kör​be a falu kö​r ül, amíg nem ma​r adt más, csak a vé​r es kö​tél.
Egész te​le​pü​lé​se​ket űz​tünk el az ott​ho​nuk​ból – ad​dig haj​tot​tuk őket ke​r esz​tül a ma​g as​föl​dön, míg​nem
hó gyűlt meg a tes​tü​kön. És Art​hur ott volt mel​let​tem. Nem vol​tunk ba​r á​tok... túl​sá​g o​san sok min​den
tör​tént már ezen a vi​lá​g on em​be​r ek és then​tek kö​zött ah​hoz, hogy azok le​hes​sünk. A ba​dúnom volt.
Ma​g uk​nak nincs sza​vuk erre a fo​g a​lom​r a, sőt a fo​g a​lom se lé​te​zik. El​kö​te​le​zett mun​ka​társ. Olyan
test​vér, aki​vel nem a vér köt össze. Má​sik fa​na​ti​kus ra​jon​g ó...
Öl​tünk, öl​tünk és öl​tünk. Nyo​munk​ban pe​dig ott jöt​tek Jú fe​je​del​mé​nek ka​to​nái: hely​r e​ál​lí​tot​ták a
ren​det, új​já​épí​tet​ték a vá​r o​so​kat, vé​del​met aján​lot​tak a gyil​kos re​ne​g á​tok el​le​né​ben. Az egész stra​té​-
gia volt: Jú fe​je​del​me tisz​tá​ban volt vele, hogy a fenn​sí​kon élők soha nem ked​vel​nék, de a meg​men​tő​-
jük még min​dig le​het. Ép​pen ezért meg​ter​vez​tük az utol​só gaz​tet​tek had​já​r a​tát. Mi​cso​da hit​vány​ság!
Gle​hen​tá​ba, a Ke​men​cék Völ​g yé​nek be​já​r a​tá​nál ta​lál​ha​tó fa​ze​kas​mű​hely-vá​r os​ba ve​zé​nyel​tek. Egy​r e
csak lo​va​g ol​tunk, mel​let​tem Art​hur, és bár az em​be​r i ér​zé​se​ket kü​lö​nös​nek tar​tom, ne​he​zem​r e esik
fel​fog​ni őket, épp elég​g é is​mer​tem őket, hogy lát​has​sam a szí​vé​ben dúló vi​hart. Ami​kor Gle​hen​tá​ba
ér​tünk, éj​je​li ha​va​zás volt ép​pen, és tíz​ezer​nyi csil​lag​vi​r ág adott fényt. A la​kók be​zár​ták az aj​ta​ju​kat,
resz​ket​ve hú​zód​tak el tő​lünk. Ke​r esz​tül​lo​va​g ol​tunk a vá​r os kö​ze​pén, el a kúp​for​ma ke​men​cék mel​lett,
egé​szen a glo​tú​ná​kig. Mat​r ó​nák ve​tet​ték ma​g u​kat a grá​pja​ink elé... mi pe​dig le​ti​por​tuk őket. Art​hur
arca még a na​g yéj​fél​nél is sö​té​tebb volt. Ki​lé​pett az alak​zat​ból, és oda​lo​va​g olt ma​g á​hoz Gel​let​hez.
Men​tem vele. Lát​tam, hogy a maga fi​vé​r e és a pa​r ancs​no​kunk be​szél​g et​nek egy​más​sal, de nem hal​lot​-
tam őket. Az​tán Art​hur elő​húz​ta a per​zsé​tá​ját, és egyet​len lö​vés​sel ha​mu​vá rob​ban​tot​ta Gel​let tes​té​nek
te​te​jét. A vita so​r án le​lőt​tem hár​mat a sa​ját​ja​ink kö​zül – utá​na vág​táz​tunk, vé​g ig a ra​g yo​g ó ut​cá​kon, a
pa​ták ko​pog​tak a fa​jansz​ból ké​szült ut​ca​kö​ve​ken, mö​g öt​tünk a csa​pat, amit nem​r é​g i​ben még Gel​let
Dzsav​r oszt​ja​i​nak ne​vez​tek.
És ez​zel men​tet​tük meg az éle​tü​ket. Mert​hogy Jú fe​je​del​me úgy ren​dez​te a dol​g o​kat, hogy fe​je​del​-
mi gár​dá​ja tá​ma​dá​sunk kö​ze​pet​te ront​son ránk, sem​mi​sít​sen meg min​ket, és ez​zel két je​len​tős győ​zel​-
met is le​arat​has​son: Gle​hen​ta meg​men​tő​i​nek ál​lít​has​sa be ma​g át, és el​tün​tes​se a fe​je​de​lem​asszony
fon​dor​la​tos ter​vé​r e vo​nat​ko​zó összes bi​zo​nyí​té​kot is. A maga fi​vé​r é​vel mi ket​ten lep​lez​tük le a les​ál​-
lást. De ezt csak mér​föl​dek​kel és hó​na​pok​kal ké​sőbb, a ma​g as​föld​től messze tud​tuk meg. A Tíz​ezer
Lép​cső lá​bá​nál el​vál​tunk egy​más​tól... úgy hit​tük, így na​g yobb biz​ton​ság​ban le​szünk. Soha töb​bé nem
ta​lál​koz​tunk, csak hal​lot​tam, hogy vissza​ment a lép​csőn a pe​le​r i​ne​sek közé. Ha rá​ta​lál, ké​r em, ne
mond​ja el neki, mi lett be​lő​lem. Szé​g yen​le​tes hely ez.
És saj​ná​lom, hogy ilyen ko​mor, ilyen vé​r es igaz​sá​g o​kat mond​tam el a fi​vé​r é​r ől. Vé​g ül azon​ban
be​csü​le​te​sen vi​sel​ke​dett. Iga​za volt. Hogy meg​men​tet​te a bű​nö​sö​ket... aka​r at​lan kö​vet​kez​mény csu​pán.
Tele az élet ilyes​mi​vel.
Hogy​ne, foly​tat​hat​juk a hún​dá​vi tor​ná​cán is, kinn. Fi​g yel​mez​tet​tem, hogy a zene ide​g e​sí​ti az em​be​-
re​ket.

TÁB​LA: V lu​cer​na ves​pe​rum: Schaef​fe​r ia: al​ko​nyi gyer​tya. Az is​ta​r i​ai exxi Ba​zalt​o sz​lo​pok tö​vé​-
ben növő ma​g á​nyos fa​faj ren​g e​teg füg​g ő​le​g e​sen álló ra​g yo​g ó vi​r ág​já​r ól ne​ve​ze​tes, ame​lyek a
vé​nu​szi nagy​es​te és nagy​haj​nal ide​jén nyíl​nak.
Csak​is a vi​r á​g ok ké​szül​tek el. Kar​ton, haj​to​g a​tott és vá​g ott se​lyem​pa​pír, fény​lő fes​ték (rep​r o​duk​-
ci​ó k​ban nem ta​lál​ha​tó). Az ere​de​ti to​váb​bá eny​hén ra​dio​ak​tív.

Fo​g as​ke​r e​kes vas​út​vo​nal köti össze a ka​ma​húi pá​lya​ud​vart a Csil​la​g os Pe​le​r i​ne​sek ko​los​to​r á​val. A
Csil​lag​ég-vo​nal vi​szi a za​r án​do​ko​kat, akik lát​hat​ják a nyílt eget. A va​g o​nunk jel​leg​ze​te​sen thent mód​-
ra le​le​mé​nyes, ap​r ó​lé​kos ki​dol​g o​zott​sá​g ú, fény​űző és ki​csiny épít​mény, rá​adá​sul ret​ten​tő​en unal​mas.
A sínt csi​g a​vo​nal​ban he​lyez​ték le az Auk-hegy bel​se​jé​ben, ezért az uta​zás meg​szám​lál​ha​tat​lan, za​jos
for​du​ló​ból áll az alag​úton be​lül, ame​lye​ket kur​ta és va​kí​tó, vi​lá​g os pil​la​na​tok sza​kí​ta​nak meg, ahogy
ki​buk​ka​nunk a hegy sza​bad lej​tő​jé​r e. Aki szé​dül, az ne itt utaz​zon!
Így te​hát órá​r ól órá​r a ka​nya​r o​dunk egy​r e föl​jebb az Auk-he​g yen.
La​tu​fui her​ceg​nő​vel soha vé​g et nem érő hold whis​tet ját​szunk, de a gon​do​la​ta​ink köz​ben más​hol
jár​nak. Sej​tel​me​im egy​r e ko​mo​r ab​bá vál​nak a thent hún​dá​vi​tu​laj​jal Ka​ma​hú​ban foly​ta​tott be​szél​g e​tést
kö​ve​tő​en. A her​ceg​nőt ag​g aszt​ja nyug​ta​lan​sá​g om. Vé​g ül az​tán nem bír​ja to​vább.
– Me​sélj a Kék Csá​szár​nő​r ől! Me​sélj el róla min​dent!


Két do​log szá​mí​tott alap​ve​tés​nek gye​r ek​ko​r om​ban tűz ese​tén: men​te​ni kell a ku​tyá​kat és a Kék Csá​-
szár​nőt. Az ékkő kö​zel egész éle​tem​ben kí​sér​tet​nek szá​mí​tott... je​len volt, még​sem lát​ta sen​ki, gyö​tör​-
te Grang​egor​mant és a ben​ne élő​ket. Van egy em​lék​ké​pem kora gye​r ek​ko​r om​ból, hogy lá​tom – soha
nem érin​tem –, de nem hi​szek en​nek az em​lék​nek. A kép​ze​let​ből túl​sá​g o​san könnyen lesz​nek em​lé​-
kek, az em​lé​kek​ből kép​zelt dol​g ok.
Mi, akik bir​tok​kal ren​del​ke​zünk, olyan sok do​log​ban nem te​het​jük azt, amit aka​r unk. Ri​chard örö​-
köl, Art​hur meg​ta​lál​ja a maga út​ját a vi​lá​g o​kon, én pe​dig olyan jól há​za​so​dom, ahogy csak le​het:
föld a föld​höz. Rat​han​g an bá​r ó​sá​g a Kil​da​r e egyik leg​jobb bir​to​ká​nak szá​mí​tott, még úgy is, hogy
Pat​r ick lát​ha​tó​an el​tö​kél​te, csőd​bí​r ó​ság elé vi​szi. El​ké​szült a há​zas​sá​g i szer​ző​dés, ő pe​dig el​bű​vö​lő
volt és vak​me​r ő: re​mek sport​em​ber és igen jó​ké​pű fér​fi. Iga​zi egyen​lők kö​zöt​ti há​zas​ság: rossz​in​du​-
la​tú meg​jegy​zé​sek a me​g ye mind​két fe​lé​ből. A Kék Csá​szár​nő a ke​len​g yém ré​sze volt... szi​g o​r ú meg​-
ál​la​po​dás​sal arra vo​nat​ko​zó​an, hogy az ügy​vé​de​im​nél ma​r ad le​tét​ben. Pat​r ick vi​tat​ko​zott ez​zel – és ez
volt az első al​ka​lom, hogy meg​sejt​het​tem, va​ló​já​ban mi​fé​le is... az es​kü​vőt le​fúj​ták, az es​kü​vőt meg​-
tart​ják, az es​kü​vőt le​fúj​ták, az es​kü​vőt meg​tart​ják, és ki​küld​ték a meg​hí​vó​kat. Meg​te​kin​tést szer​vez​-
tek, hogy a ro​kon​sá​g a té​te​le​sen vé​g ig​ve​g ye és fel​ér​té​kel​je a Hyde-ok va​g yo​nát. Em​ber​em​lé​ke​zet óta
ez volt az első al​ka​lom, hogy a Kék Csá​szár​nőt elő​hoz​ták a széf​jé​ből és köz​szem​lé​r e tet​ték. Kék volt,
akár a szé​les At​lan​ti-óce​án, épp​o lyan ha​tár​ta​lan és tisz​ta is. Az em​ber mind​ö rök​r e be​le​vesz​he​tett a tü​-
zé​be. És igen, ak​ko​r a volt, akár egy ri​g ó​to​jás.
Az​tán jött a pil​la​nat, ami​ben az összes tör​té​net egyet​ért: meg​szűnt a vi​lá​g í​tás. Nem volt ez olyan
szo​kat​lan do​log Grang​egor​man​ben – ugyan​az a nagy​apa, aki ha​za​hoz​ta a Kék Csá​szár​nőt, víz​erő​mű​-
vet is lé​te​sí​tett –, ám ami​kor vissza​tért a fény, a za​fír már nem volt a he​lyén: do​bo​zos​tól, posz​tós​tól,
min​de​nes​től el​tűnt.
Az összes je​len​lé​vőt, min​den höl​g yet és urat kér​tünk, a tisz​tes​sé​g ük​r e ala​poz​tunk. Öt perc​r e le​kap​-
csol​juk a lám​pát, és ami​kor újra fel​kap​csol​juk, a Kék Csá​szár​nő is​mét ott lesz a Hyde-va​g yon​ban.
Nem ke​r ült vissza. A mi​e​ink rend​ő rt akar​tak hív​ni, Pat​r ick em​be​r ei – gon​dol​ván arra, ügy​fe​lük
mennyi​r e vonz​za a bot​r ányt – nem vol​tak ennyi​r e el​tö​kél​tek. Is​mé​tel​ten a be​csü​let​r e apel​lál​tunk:
amennyi​ben a Kék Csá​szár​nő reg​g el​r e nem ke​r ül vissza, ak​kor hív​juk az őr​sé​g et.
Nem csak a Kék Csá​szár​nő he​lyén nem volt sem​mi, hoz​zá még Art​hur is el​tűnt.
Ki​hív​tuk a Gar​da Si​o ​cha​nát. Annyit tud​tunk csak Art​hur​r ól, hogy a Bel​ső Vi​lá​g ok felé vet​te az
irányt.
Az es​kü​vő ment to​vább a maga út​ján. Na​g yobb bot​r ány lett vol​na ab​ból, ha le​fúj​juk. Pat​r ick kép​te​-
len volt el​eresz​te​ni a dol​g ot: még a ha​lá​los ágyán is azt hit​te, össze​fog​tam Art​hur​r al, ne​hogy a Kék
Csá​szár​nő a ke​zé​be ke​r ül​hes​sen. Két​sé​g em sincs afe​lől, Pat​r ick meg​ta​lál​ta vol​na a mód​ját, hogy arra
kény​sze​r ít​sen, ír​jam a ne​vé​r e az ék​kö​vet, és az​tán el​ad​ta vol​na. Sem​mi​r e​kel​lő.
Ami a Kék Csá​szár​nőt il​le​ti: úgy ér​zem, most igen kö​zel ju​tot​tam Art​hur​hoz. Sen​ki nem me​ne​kül​-
het örök​ké. Ta​lál​kozunk, és ak​kor el​hang​zik majd az igaz​ság.


Ko​csin​kat el​bo​r í​tot​ta a fény, ahogy a vo​nat ki​buk​kan az alag​út​ból az utol​só emel​ke​dő​r e, és íme, ott
volt előt​tünk a Csil​la​g os Pe​le​r i​ne​sek ko​los​to​r a, tor​nya​it és ku​po​lá​it a ma​g as hegy​csú​csok​r ól le​fújt hó
hin​tet​te be.

TÁB​LA: V aqui​lo​nis vi​tis vi​si​o​num: észa​ki ten​g er​mel​lé​ki vagy kí​sér​tet​in​da. Az is​ta​r i ma​g as​föld
er​dő​sé​g e​i​ben el​ter​jedt kú​szó​nö​vény, amely​nek há​zi​a​sí​tott pél​dá​nyai gya​kor​ta lát​ha​tók a thent te​-
rasz​ker​tek​ben. Fe​hér töl​csér​vi​r á​g ai is tet​sze​tő​sek, ám a nö​vényt el​ső​sor​ban bo​g yó​ter​mé​se mi​att
ked​ve​lik. Össze​pré​sel​ve a for​r á​zat, ame​lyet pula né​ven is​mer​nek, erős hal​lás​be​li hal​lu​ci​ná​ci​ó ​kat
idéz elő a vé​nu​szi fi​zio​ló​g i​á​ban, ez adja a thent hún​dá​vi szek​ta alap​ját. A ter​r eszt​r i​ku​sok kö​r é​ben
erős eu​fó​r i​át és min​den​ha​tó​ság ér​zé​sét kel​ti.
Al​ka​lo​i​dá​val át​ita​tott pa​pír. Ida Gran​vil​le-Hyde thent kí​sér​tet​in​da-for​r á​za​tot hasz​nált a ki​vá​g ás​-
hoz vá​lasz​tott pa​pír meg​szí​ne​zé​sé​r e. A be​szá​mo​lók sze​r int még min​dig eny​hén hal​lu​ci​no​g én ha​-
tá​sú.
 A ZARÁNDOK MESÉJE
Ki​jön a ki​lá​tó​r a? Elv​ben a ter​r eszt​r i​ku​sok​nak nem sza​bad oda​men​ni​ük: tu​laj​don​kép​pen is​ten​ká​-
rom​lás – szent te​r ü​let meg ilyes​mi –, de a pe​le​r i​ne​sek ál​ta​lá​ban sze​met huny​nak fö​löt​te. A kö​hö​g é​sért
bo​csás​son meg... hát​bor​zon​g a​tó, igaz? Olyan, mint egy zsák nyü​ves apró. Nem hi​szem, hogy a hi​deg
le​ve​g ő so​kat se​g í​te​ne a tü​dőm​nek, de eb​ben az ál​la​pot​ban meg​et​te a fene.
Az ott az Est​haj​nal-csúcs. Ad​dig nem lát​szik, amíg fel nem száll​nak a fel​hők. Min​den nagy​es​te és
nagy​r eg​g el né​hány föl​di na​pig tar​tó​san fel​o sz​la​nak. Csak tör föl​fe​lé, az em​ber még el​kép​zel​ni sem
tud​ja, mennyi​r e ma​g as​r a. Egy​r e csak né​zünk föl, föl, még föl​jebb, és azon túl meg​pil​lant​juk a csil​la​-
go​kat. Ezért jöt​tek ide a pe​le​r i​ne​sek. Mi​cso​da jó​zan val​lás! A csil​la​g ok is​te​nek. Egy csil​lag, egy is​ten
– ilyen egy​sze​r ű. Nincs hit, nincs menny​o r​szág, nincs bűn és nincs bűn​hő​dés. Csak fel kell néz​ni és
ámul​ni. A Kék Gyöngy: így ne​ve​zik a mi Föl​dün​ket. Min​dig is ér​de​kelt, hogy va​jon ezért fog​lal​koz​-
nak-e ve​lünk. Mert az is​te​ni vi​lág​ból száll​tunk alá? Bár​csak sej​tet​ték vol​na! Tény​leg na​g yon ked​ve​-
sek.
Bo​csás​son meg, ez a thent fő​zet egy nyü​ves cso​da. Egy​ál​ta​lán nem fáj sem​mi. Na​g yon meg​nyug​tat,
hogy üd​vö​zült gon​do​la​tok​ba és a fáj​da​lom​csil​la​pí​tó kö​dé​be bur​ko​lóz​va sur​r a​nok ki majd eb​ből a
bor​zasz​tó​an avas hús-vér alak​ból. Na​g yon ked​ve​sek a pe​le​r i​ne​sek. Na​g yon.
Néz​zen csak oda, jobb​r a! Ott. Lát​ja? A lép​csőt, amit a szik​lá​ba váj​tak, és ka​nya​r og​va ha​lad egy​r e
föl​jebb és föl​jebb. Az a Tíz​ezer Lép​cső, a ma​g as​föld​r e ve​ze​tő régi út. Min​den és min​den​ki azon köz​-
le​ke​dik föl és le: em​be​r ek, ál​la​tok, áruk, gya​log​hin​tók és bo​to​sok, ke​r es​ke​dők, za​r án​do​kok és had​se​-
re​g ek. A fi​vé​r e. Pon​to​san eb​ből a ki​lá​tó​ból fi​g yel​tem őt el​men​ni. Há​r om év​vel ez​előtt volt, vagy ta​lán
öt is? Ezt a nagy​na​pot nem le​het soha meg​szok​ni. El​vész tőle az idő.
Ret​ten​tő nagy cim​bo​r ák vol​tunk, úgy, ahogy a füg​g ők szok​tak azok len​ni. Nem ju​tott vol​na el ed​dig
maga sem, ha nem ke​r ül tisz​tá​ba né​hány do​log​g al a fi​vé​r ét il​le​tő​en. A le​épü​lé​sünk össze​köt. Drá​g a
Art​hur! Hogy ter​vez​tük, mi​ként ten​nénk rend​be a vi​lá​g ot, köz​ben it​tuk egyik pa​lac​kot a má​sik után
eb​ből. Na​g yon ha​mar rá​jött arra, mi is va​ló​já​ban ez a hely. Ez a csil​la​g ok felé ve​ze​tő út. Is​ten elő​szo​-
bá​ja. Mi pe​dig, a cso​szo​g ó em​be​r i ron​csok kó​r u​sa, vé​g ig​bo​tor​ká​lunk raj​ta, mi​köz​ben el​va​kí​ta​nak a
pil​la​nat​r a fel​tű​nő csil​la​g ok. Drá​g a Art​hur!
Itt min​den​ki be​szennye​zett lé​lek, őt vi​szont gyö​tör​te va​la​mi: cse​le​ke​de​tek és mu​lasz​tá​sok, ahogy az
imá​ban áll. Apám lel​kész volt... sej​tet​te vol​na? Soha nem me​sél​te el tel​je​sen a dzsav​r osz​tok kö​zött töl​-
tött idő​sza​kot. Utalt rá... Azt hi​szem, sze​r et​te vol​na, na​g yon sze​r et​te vol​na, de tar​tott at​tól, hogy meg​-
osz​ta​ná ve​lem a rém​ál​ma​it. A régi böl​cses​ség, hogy a baj, amin osz​tozunk, fe​le​ak​ko​r a? Tet​ves ha​zug​-
ság. A baj, amin osz​tozunk, két​szer ak​ko​r a. Itt ta​lál​tam nagy​nap​pal és na​g yéj​jel is, jö​het​tem bár​mi​kor:
néz​te a lép​csőt, a le- meg föl​fe​lé tar​tó ka​r a​vá​no​kat és bo​tos​kon​vo​jo​kat. Azt mon​do​g at​ta, ma​g as​föl​di
por​ce​lán. Olyan vé​kony, hogy az em​ber el​o l​vas​hat​ja raj​ta ke​r esz​tül a Bib​li​át. Min​den egyes csé​sze,
min​den egyes tá​nyér, váza és tál egy bo​tos vál​lán ér​ke​zett le a lép​cső​so​r on. Tud​ja, oda​fönn, a ma​g as​-
föl​dön szol​g ált, Jú fe​je​del​mé​nek rend​te​r em​tő had​já​r a​tá​ban. Én ak​kor még nem vol​tam itt, de Ag​g ers
már igen, és azt me​sél​te, le​he​tett lát​ni a fel​szál​ló füs​töt – vég​te​len szá​mú füst​o sz​lo​pot, olyan sűrű
mind​egyik, hogy nem osz​lot​tak szét a fel​hők, és a pe​le​r i​ne​sek egy egész nagy​na​pon át nem lát​ták a
csil​la​g o​kat. Art​hur csak annyit mon​dott róla, hogy re​mek por​ce​lán​áru lesz be​lő​le. Et​től olyan vé​kony
a por​ce​lán a Ke​men​cék Völ​g yé​ben: a cson​tok​tól... a hol​tak csont​ja​i​tól, mert por​r á őr​lik. Soha nem
ivott a völgy​ből való csé​szé​ből... azt mond​ta, olyan, mint​ha ko​po​nyá​ból inna.
A füg​g ők má​sik sa​já​tos​sá​g a ez: soha nem le​het meg​sza​ba​dul​ni tőle. Csak annyit ér​he​tünk el, hogy
az egyik füg​g ő​sé​g et fel​vált​juk egy má​sik​kal. Ab​ban le​het re​mény​ked​ni, hogy ez jobb lesz. Van, aki​-
ből is​ten​füg​g ő, il​let​ve is​te​nek​től füg​g ő lesz... má​sok di​cső​sé​g es tet​te​ket kö​vet​nek el, vagy ma​g u​kat
fej​lesz​tik, eset​leg ki​tű​nő gon​do​la​tok​r a, má​sok meg​se​g í​té​sé​r e tö​r ek​sze​nek, Is​ten óv​jon mind​annyi​un​-
kat! Ami en​g em il​let, az én bű​nöm a rest​ség... tény​leg egy ló​g ós ro​ha​dék va​g yok. Tu​nya nap​pa​lok és
tét​len éj​je​lek, köz​ben ca​fa​ton​ként kö​hö​g öm föl az éle​te​met. Art​hur​nál a lá​to​má​sok vol​tak. Cso​dás és
iszony​ta​tó dol​g o​kat, an​g ya​lo​kat és dé​mo​no​kat lá​tott, min​dent, amit re​mélt és ami​től félt. Va​ló​di lá​to​-
má​sok vol​tak ezek: olyas​mik, ami di​cső​ség​r e vagy ha​lál​ba ker​g e​ti az em​bert. Lát​nok​hoz illő lá​to​má​-
so​kat. Oda​fönt​r e, a ma​g as​föld​r e hív​ta, túl a Tíz​ezer Lép​cső ka​nyar​ja​in és for​du​la​ta​in. Soha nem si​ke​-
rült meg​ér​te​nem, mi is volt az, de egy​foly​tá​ban ez haj​tot​ta. El​emész​tet​te. Meg​et​te az ál​mát, meg​et​te az
ét​vá​g yát. Meg​et​te a tes​tét, a lel​két és az el​mé​je ép​sé​g ét is.
A na​g yéj​jel alatt min​dig rosszabb volt a hely​zet... Na​g yéj​jel min​dig min​den rosszabb. A hó ka​va​-
rog​va ér​ke​zett le a lép​cső​kön, ő pe​dig min​den​fé​le dol​g o​kat – ar​co​kat – lá​tott ben​ne, meg be​szé​det
hal​lott ki. Azok​nak az ar​cát és hang​ját, akik meg​hal​tak oda​fönn, a ma​g as​föl​dön. Utá​nuk kel​lett men​-
nie, föl, vissza a Ke​men​cék Völ​g yé​be, ahol meg​kér​het​te az ot​ta​ni​a​kat, bo​csás​sa​nak meg neki... vagy
vé​g ez​ze​nek vele.
És el is ment. Nem tud​tam meg​ál​lí​ta​ni: nem akar​tam. Nem tu​dom, ért​he​tő-e? In​nen, er​r ől a ki​lá​tó​r ól
fi​g yel​tem. A pe​le​r i​ne​sek nem őriz​nek min​ket, bár​ki bár​mi​kor el​me​het in​nen, bár ed​dig Art​hu​r on kí​-
vül sen​ki mást nem lát​tam. Este in​dult, az or​g o​na​li​la fény épp csak oda​ért az Est​haj​nal-csúcs​hoz. Egy​-
szer sem né​zett vissza. Még csak egy pil​lan​tást se ve​tett rám. Fi​g yel​tem, ahogy fel​ka​pasz​ko​dik a lép​-
cső​kön, egé​szen ad​dig a ka​nya​r ig, ott. Ott ve​szí​tet​tem szem elől. Soha töb​bé nem lát​tam, nem is hal​-
lot​tam róla az​ó ta. De a bo​to​sok hoz​nak ma​g uk​kal oda​fönt​r ől tör​té​ne​te​ket, és még ebbe a szik​la​fé​szek​-
be is el​jut kö​zü​lük né​hány. Egy lát​nok​r ól szól​nak. Föl​né​zek, és azt kép​ze​lem, füs​töt lá​tok föl​száll​ni
oda​fönt​r ől, a ma​g as​föld​r ől.
Kár, hogy nem lesz itt, nem lát​hat​ja, ahogy a fel​hők szét​sza​ka​doz​nak az Est​haj​nal kö​r ül, és nem lát​-
hat​ja a csil​la​g o​kat sem.

TÁB​LA: V ge​net​ric ni​ves: Hó​any​ja (a thent ere​de​ti tü​kör​for​dí​tá​sa). Ta​laj​ta​ka​r ó al​pe​si faj az exxi
Ba​zalt​sor​r ól. Pa​r á​nyi fe​hér vi​r á​g ok ez​r e​i​ből álló nagy ki​ter​je​dé​sű sző​nye​g e​ket al​kot.
A Bo​ta​ni​ca Ve​ne​ris leg​fi​no​mabb ki​vá​g á​sa. Min​den egyes vi​r á​g ocs​ka há​r om mil​li​mé​ter át​mé​r ő​jű.
Pa​pír, tin​ta, gu​ás​fes​ték.

Hosszú lép​tű pó​ko​csi vitt fel a Tíz​ezer Lép​csőn, bo​to​sok ka​r a​ván​jai kö​zött, ahogy gör​nyedt hát​tal
ci​pel​ték a le​he​tő leg​fi​no​mabb por​ce​lán ke​g yet​len sú​lyú ra​ko​má​nyát.
A Bo​ta​ni​ca Ve​ne​ris ti​zen​két ki​vá​g á​sát a le​írá​sok​kal és a bo​ta​ni​kai fel​jegy​zé​sek​kel együtt oda​ad​tam
előt​te a her​ceg​nő​nek. Nem akart ma​g am​r a hagy​ni, ka​pasz​ko​dott be​lém, mi​köz​ben a vesz​te​ség és a fé​-
le​lem sí​r á​sa ráz​ta. Ve​szé​lyes volt – ko​mor vi​dék, és kö​ze​leg a na​g yéj​jel. Nem tud​tam meg​g yőz​ni ar​-
ról, mi​lyen meg​fon​to​lás​ból me​g yek fel egye​dül a lép​csőn, mert én ma​g am sem hit​tem el az ér​ve​i​met.
Az egyet​len és va​ló​di okot nem mond​hat​tam el neki. Jaj, mi​lyen hit​vá​nyul vi​sel​ked​tem vele! A leg​drá​-
gább ba​r á​tom​mal. Ami még en​nél is rosszabb, ha​mis vol​tam hoz​zá.
Ott állt, néz​te, ahogy pó​ko​csim ka​pasz​ko​dik föl​fe​lé, míg a lép​cső ka​nya​r u​la​ta el​r ej​tett a te​kin​te​te
elől. Va​jon min​dig ha​mis​ság​g al kell fi​zet​ni az igaz​sá​g ért?
Most fel​idé​zem, ahogy ki​eresz​ti hosszú ha​ját és ha​tá​r o​zott moz​du​la​tok​kal, mö​g öt​tes szán​dék nél​-
kül, szép​sé​g e​sen fé​sü​li, és ki​for​dul a toll uj​ja​im kö​zül...


Eg​aj​ha​zij zárt vá​r os – gya​nak​vó, rej​tőz​kö​dő, össze​hú​zó​dó hely. Ut​cái kes​ke​nyek, épü​le​tei össze​-
búj​nak egy​más​sal, orom​za​tu​kat olyan sok csil​lag​vi​r ág ko​szo​r úz​za, hogy úgy tű​nik, mint​ha ál​lan​dó​an
ün​nep​sé​g et tar​ta​ná​nak. Mi sem le​het messzebb a va​ló​ság​tól: Eg​aj​ha​zij ha​r a​g os vá​r os – ag​r esszív és
meg​fé​lem​lí​tett: ba​r át​ság​ta​lan hely. A le​dekh-tel​ta​jo​mat a tás​kám​ban tar​tom. A ha​r ag nem el​le​nem irá​-
nyul, noha a ka​ma​húi hún​dá​vi​ban hal​lott tör​té​net alap​ján em​ber​tár​sa​im nem emel​ték faj​tánk fé​nyét
ezen a vi​lá​g on. Itt a meg​szállt or​szág ha​r ag​já​r ól van szó. Aj​tó​kon-fa​la​kon több ré​teg​ben ki​r a​g aszt​va
Jú fe​je​del​mé​nek hir​det​mé​nyei: a köz​épü​le​te​ken, a rá​dió​ál​lo​más ár​bo​cán, a tor​nyok te​te​jén és a bi​tó​fá​-
kon a Jú-ház négy fe​hér kéz​zel dí​szí​tett lo​bo​g ó​ja. Dzsav​r oszt​jai jár​ő röz​nek az ut​cá​kon, ame​lyek
olyan szű​kek, hogy a grá​pja​ik​nak ép​pen csak si​ke​r ül át​pré​sel​ni​ük ma​g u​kat raj​tuk. Eg​aj​ha​zij la​kói
szú​r ós pil​lan​tá​so​kat vet​nek utá​nuk, ma​g as​föl​di fo​g ad​ko​zá​so​kat szűr​nek a fo​g a​ik kö​zött. És van egy
má​sik pe​csét is, egy nyolc​szir​mú vi​r ág: annyi​r a kék, hogy szin​te vi​lá​g ít. Fa​la​kon, aj​tó​kon, a meg​szál​-
ló erő fal​r a​g a​sza​in lá​tom, aho​vá sab​lon​nal fes​tet​ték fel si​e​tő​sen. Kis ki​tű​zők​ben ta​lál​ko​zom vele az
eg​aj​ha​zij​be​li​ek folt​var​r ott ka​bát​ján és pa​r á​nyi üveg​edé​nyek​ben is az ala​csony ab​la​kok​ban. Jent pi​a​cán
szem​ta​nú​ja vol​tam, ahogy a dzsav​r osz​tok fel​r úg​nak és szét​ver​nek egy zöld​sé​g es​stan​dot, ahol az el​-
adó​nak volt bá​tor​sá​g a né​hány cso​kor​nyit árul​ni eb​ből a kék vi​r ág​ból.


A szál​lo​da sze​mély​ze​te gya​na​kod​va né​zett, ami​kor lát​ták, hogy em​lé​ke​zet​ből ké​szí​tek né​hány váz​-
la​tot er​r ől az el​len​ál​lást jel​ké​pe​ző kék vi​r ág​r ól. El​ma​g ya​r áz​tam ne​kik, mi​vel fog​lal​ko​zom, mu​tat​tam
né​hány fény​ké​pet, és meg​kér​dez​tem, mi​fé​le nö​vény ez. Azt fe​lel​ték, a ma​g as​föld fel​ső ré​g i​ó ​já​ban el​-
ter​jedt vi​r ág. A he​g ye​ket be​bo​r í​tó hó alatt nő: ki​csiny, szí​vós és el​len​ál​ló. A leg​ér​de​ke​sebb sa​já​tos​sá​-
ga, hogy olyan​kor nyí​lik, ami​kor egyet​len más vi​r ág sem: a na​g yéj​jel kel​lős kö​ze​pén. Az egyik neve
az éj​fé​li ki​ke​r ics volt, bár volt egy má​sik, újabb ke​le​tű is, ami a meg​szál​lás óta ter​jedt el: a kék csá​-
szár​nő.
Ott és ak​kor már tud​tam, hogy rá​ta​lál​tam Art​hur​r a.


Kén​bűzű füst​ta​ka​r ó bo​r ul örö​kö​sen a Ke​men​cék Völ​g yé​r e, po​ko​li szí​nek​kel vi​lá​g ít​ja be a len​ti ke​-
men​cék ra​g yo​g á​sa. Nagy fa​ze​kas​köz​pont egy ma​g a​san fek​vő, erdő nél​kü​li fenn​sí​kon? Mi​vel tü​ze​lik a
ke​men​cé​ket? A fű​tés​r ől vul​ka​ni​kus nyí​lá​sok gon​dos​kod​nak, azon​ban agyag​ból, cson​tok​ból, por​ce​lán​-
tör​me​lék​ből, ho​mok​ból, sa​lak​ból és tor​kot ka​pa​r ó kén​ből álló kis po​kol​lá vál​toz​tat​ják a Tú​lú​ve​r a-
hegy vé​g é​ben ta​lál​ha​tó hosszan el​hú​zó​dó szo​r ost. Gle​hen​ta az utol​só por​ce​lán​vá​r os: be​éke​lő​dik a
völgy vé​g é​be, aho​vá az Id​disz-fo​lyó hoz​za el a tisz​ta​ság és üde​ség em​lé​két. A föl​fe​lé for​dí​tott vá​zá​kat
idé​ző fa​ze​kas​há​zak ba​r át​ko​zó asszo​nyok​ként ha​jol​nak össze.
Itt van a ház, aho​vá a kér​de​zős​kö​dé​sem ve​ze​tett: for​r á​sa​im be​szá​mo​ló​já​nak meg​fe​le​lő​en nem a
leg​na​g yobb, de nem is a leg​si​lá​nyabb hely – nem a leg​főbb épü​let, még​is ta​lán a leg​ki​emel​ke​dőbb,
ahogy meg​bú​jik az egyik mel​lék​ut​cá​ban. Te​te​jén zász​ló lo​bog, lát​tá​r a el​állt a lé​leg​ze​tem: nem Jú
négy fe​hér keze van raj​ta... az soha, de nem is a kék csá​szár​nő. A füs​tös szél a Grang​egor​ma​ni Hyde-
csa​lád kéz-és-tőr cí​me​r ét ci​bál​ta.
Gyor​san kell cse​le​ked​ni: a té​to​vá​zás vissza​tor​pa​nás​hoz és ku​darc​hoz ve​zet​ne, csak meg​for​dul​nék
és el​men​nék on​nan, megint vé​g ig a Ke​men​cék Völ​g yén és a Tíz​ezer Lép​csőn. Meg​zör​g e​tem a por​ce​-
lán​csen​g ő​ket. Bent​r ől zi​há​lás és só​haj​to​zás. Az​tán be​széd​hang: re​ked​tes, nyú​zott és ki​me​r ült, de sem​-
mi más​sal nem le​het össze​té​vesz​te​ni.
– Gye​r e be! Már vár​ta​lak.

TÁB​LA: V cre​pi​t​ant mo​ve​bit​vo​lu​tans: Wescott-féle kó​bor csil​lag. Az exxi Ba​zalt​so​r on ho​nos
szél​hord​ta kú​szó​nö​vény. Ind​a​há​ló​za​ta zárt göm​böt al​kot, ami a vé​nu​szi nagy​nap so​r án le​vá​lik az
el​sor​vadt gyö​kér​tönk​r ől, és a szél​től hajt​va gö​r ög vé​g ig a vi​dé​ken. A köz​pon​ti üreg​ben fás ma​-
gok ta​lál​ha​tók, ame​lyek a kó​bor csil​lag moz​g á​sa köz​ben kel​le​mes csör​g ő han​g ot kel​te​nek.
Vá​g ott, fes​tett, ré​teg​zett és ra​g asz​tott pa​pír. A ki​vá​g ás több mint har​minc ré​teg​ből áll.
 A LÁTNOK MESÉJE
Teát?
Ka​ma​hú​ból ho​za​tom ma​g am​nak, a bo​to​sok hoz​zák ne​kem a vissza​ú​ton. Va​ló​di tea. Irish bre​ak​fa​st.
Ilyen ma​g as​sá​g on na​g yon ne​héz kel​lő​en fel​for​r al​ni a vi​zet hoz​zá, de ez az én kis szer​tar​tá​som. Szól​-
nom kel​lett vol​na ne​ked, hogy hoz​zál. Mi​ó ta el​in​dul​tál Lú​g a​zá​ból, az​ó ta tu​dom, hogy en​g em ke​r e​sel.
Ta​lán azt hi​szed, bár​ki be​té​ved​het ide, Gle​hen​tá​ba csak úgy?
Teát.
Jól né​zel ki. Alig lát​szik raj​tad, mennyi idő telt el. Én sza​r ul fes​tek. Ne is ta​g add! Van ma​g ya​r á​za​-
tom rá. Tu​dod, hal​dok​lom. Az inda fő​ze​te... leg​alább annyit vesz el, mint amennyit ad. És ez a vi​lág
nem bá​nik kesz​tyűs kéz​zel az em​be​r ek​kel. A nagy​na​po​kat soha nem le​het tel​je​sen meg​szok​ni, és eh​-
hez jön az ég​haj​lat: vagy ide​fenn a rit​ka le​ve​g ő, vagy oda​lenn a pe​nész, a gom​bák meg a spórák. És
az ibo​lyán​tú​li fény. Ki​szá​r ít​ja, el​fonnyaszt​ja az em​bert. A vá​r o​si gyó​g yí​tó mos​tan​r a leg​alább húsz
me​la​nó​mát fa​g yasz​tott már le ró​lam. Nem, hal​dok​lom. Be​lül​r ől ro​ha​dok: csont​tal meg da​r á​lék​kal teli
bőr​zsák let​tem. Vi​szont te na​g yon jól fes​tesz, Ida. Szó​val Pat​r ick le​lőt​te ma​g át. Azt mon​dom, ti​zen​ö t
évet ké​sett vele. Mind​nyá​jun​kat meg​kí​mél​he​tett vol​na... eb​ből elég. De örü​lök, hogy jól ér​zed ma​g a​-
dat. Örü​lök, hogy van va​la​kid, aki tö​r ő​dik ve​led, aki úgy bá​nik ve​led, ahogy meg​ér​dem​led.
Én va​g yok az Ir​g al​mas, a lát​nok, a Kék Gyöngy pró​fé​tá​ja, és hal​dok​lom.
Vé​g ig​men​tem ugyan​azon az ut​cán, ame​lyi​ken te is. Nem lo​va​g ol​tam, gya​lo​g ol​tam, ke​r esz​tül a vá​-
ros kö​ze​pén. Nem tud​tam, mire szá​mít​sak. Csönd​r e. Tö​meg​r e. Kö​vek​r e. Go​lyók​r a. Arra, hogy vé​g ig​-
sé​tá​lok, oda​érek a túl​o l​dal​r a, és egyet​len ajtó sem nyí​lik ki köz​ben ne​kem. A leg​utol​só ház​nál ki​nyílt
az ajtó, ki​jött egy öreg​em​ber, és meg​állt előt​tem, hogy ne tud​jak to​vább​men​ni. Rám mu​ta​tott.
– Itt vol​tál a dzsav​r osz​tok éj​sza​ká​ján. – Ak​kor biz​tos vol​tam ben​ne, hogy meg​ha​lok, és ez nem is
tűnt annyi​r a rossz​nak. – Te vol​tál az ir​g al​mas, az, aki meg​kí​mél​te a gye​r e​ke​ink éle​tét.
Az​zal be​ment a ház​ba, ki​ho​zott egy csé​szé​nyi vi​zet, én pe​dig meg​it​tam, és itt ma​r ad​tam. Az Ir​g al​-
mas.
Úgy ha​tá​r oz​tak, én ve​ze​tem őket a di​cső​ség​be, vagy, ami még va​ló​szí​nűbb, a ha​lál​ba. Azt hi​szem,
ez az igaz​ság​szol​g ál​ta​tás. Kép​zeld, lá​to​má​sa​im van​nak... a pula mi​at​ti vissza​pör​g e​tett ké​pek. A ter​-
reszt​r i​ku​sok​r a más a ha​tá​sa, mint a then​tek​r e. Ó, kel​lő​en jó​za​nul gon​dol​kod​nak ah​hoz, hogy ne
higgye​nek hol​mi is​te​ni ih​le​tett​ség​ben vagy va​la​mi ha​son​ló os​to​ba​ság​ban. Szük​sé​g ük van va​la​mi​lyen
nyil​vá​nos sze​mély​r e: a bűn​bá​nó zsol​dos re​mek sze​r ep erre, és az a ha​lan​dzsa, ami hébe-hóba ki​szű​-
rő​dik a buggyant fe​jem​ből, egy​ál​ta​lán nem szá​mít ha​szon​ta​lan​nak.
Íz​lik a tea? Ilyen ma​g a​san na​g yon ne​héz meg​fe​le​lő​en fel​for​r al​ni a vi​zet. Mond​tam már? Ne tö​r ődj
vele... a vissza​em​lé​ke​zé​sek mi​att van. Mond​tam már, hogy hal​dok​lom? Vi​szont jó lát​ni té​g ed – jaj,
mennyi ide​je is?
És Ri​chard? A gye​r e​kek? És Grang​egor​man? Na és Ír​o r​szág... hát per​sze. Mit nem ad​nék egy pil​-
lan​tás​nyi zöl​dért, egy szem​r eb​be​nés​nyi nyá​r i nap​sü​té​sért, kék égért!
Úgy​hogy igen, vol​tam szél​há​mos, sze​r e​tő, ka​to​na és füg​g ő, és most for​r a​dal​már​ként fo​g om vé​-
gez​ni. Meg​le​pő​en könnyű. A He​tek el​vég​zik a mun​kát: én rej​tel​mes ki​nyi​lat​koz​ta​tá​so​kat te​szek, ame​-
lyek fu​tó​tűz mód​já​r a ter​jed​nek szét in​nen Eg​aj​ha​zi​jig min​de​nütt. A kék csá​szár​nő mo​tí​vum – az éj​fé​li
ki​ke​r ics – az én öt​le​tem volt: sö​tét​ben, a hó alatt nyí​lik. Ta​lá​ló. Nem va​la​mi köl​tői al​ka​tok ezek a ge​-
ren​csé​r ek. Si​ke​r ült el​űz​nünk a fe​je​de​lem​asszonyt a Ke​men​cék Völ​g yé​ből és az Is​tar-sík​ság​r ól: min​-
de​nütt el​len​áll​nak a ha​tal​má​nak, de nem fog ilyen egy​sze​r ű​en le​mon​da​ni a ma​g as​föld​r e be​je​len​tett
igé​nyé​r ől. Te is jár​tál Eg​aj​ha​zij​ban... lát​tad, mi​fé​le erők​kel ren​del​ke​zik. Gyü​le​kez​nek a ka​to​nák, és az
em​be​r e​im sze​r int lég​ha​jók kel​nek át a Ba​zalt​sor há​g ó​in. Tá​ma​dást in​dít majd. A fe​je​de​lem​asszony
szö​vet​ség​r e lé​pett a Sorth-ház​zal... va​la​mi​fé​le egyez​ség ar​r ól, hogy fel​o szt​ják a ma​g as​föl​det egy​más
kö​zött. Töb​ben van​nak ná​lunk. Ügye​seb​ben ma​nő​ve​r ez​nek ná​lunk, gyen​g ébb az el​lá​tott​sá​g unk, és
nincs hová vissza​hú​zód​nunk. A fe​je​de​lem ta​lán meg​kí​mé​li a ke​men​cé​ket: el​vég​r e be​vé​te​li for​r ást je​-
len​te​nek. Mit ér​de​kel en​g em? Vagy így, vagy úgy, de úgy​se lá​tom majd. El kel​le​ne men​ned in​nen, Ida.
Pula és he​lyi há​bo​r ú​sá​g ok: soha ne ke​ve​r edj be​lé​jük.
Á. Hmpf. Újabb régi kép. Egy​r e rö​vi​deb​bek, de an​nál he​ve​seb​bek.
Ida, ve​szély​ben vagy. Még mi​előtt le​száll az éj​sza​ka: éj​jel szok​tak tá​mad​ni. Ne​kem ma​r ad​nom kell.
Az Ir​g al​mas, a lát​nok, a Kék Gyöngy pró​fé​tá​ja nem hagy​hat​ja ma​g á​r a a né​pét. De jó volt, hogy el​jöt​-
tél, na​g yon jó. Ez ret​te​ne​tes hely. Soha nem kel​lett vol​na ide​jön​nöm. A leg​jobb csap​da min​dig az,
ame​lyik a leg​las​sab​ban mű​kö​dik. Az em​ber be​sé​tál, vé​g ig​megy az összes he​lyen, az összes éle​ten, az
összes éven, köz​ben egy​szer sem for​dul meg a fe​jé​ben, hogy már a csap​dá​ban van, az​tán sze​r et​ne
meg​for​dul​ni, és ad​dig​r a már rá​zá​r ult. Ida, menj in​nen, ami​lyen gyor​san csak tudsz... most azon​nal.
Egy​ál​ta​lán nem lett vol​na sza​bad ide​jön​nöd. De... jaj, mennyi​r e gyű​lö​löm még a gon​do​la​tát is, hogy
itt, ezen a ret​te​ne​tes fenn​sí​kon ha​lok meg! Bár​csak újra lát​hat​nám Ír​o r​szá​g ot...

TÁB​LA: V vo​lan​ti mus​co: Lég​mo​ha. A ki​vá​g ás a vé​nu​szi fenn​sí​kok le​ve​g ő​nél könnyebb szim​bi​-
ó​tá​já​nak egyik ré​szét áb​r á​zol​ja. A nö​vé​nyi rész ki​vé​te​le​sen könnyű sza​káll​mo​há​ból álló füg​-
göny​ből áll, amely vi​zet gyűjt a le​ve​g ő​ből és az ala​csony fel​hő​zet​ből. Az ál​la​ti rész​r ől nem ké​-
szült má​so​lat.
Gyűrt pa​pír, ra​g asz​tó.

Bot​r a tá​masz​ko​dott, ahogy por​ce​lán​há​za aj​ta​já​hoz lép​delt, orra-szá​ja elé zseb​ken​dőt tar​tott a vul​ka​-
ni​kus ki​pá​r ol​g á​sok el​len. Ko​r áb​ban pró​bál​tam es​de​kel​ni neki, hogy jöj​jön el in​nen, de akár​mi más is
lett be​lő​le, min​de​nek​előtt Grang​egor​ma​ni Hyde volt, te​hát csö​kö​nyös, akár egy vén sza​már. Ha​lál​-
vágy la​ko​zik ben​ne – va​la​mi régi, foj​to​g a​tó és kí​mé​le​tet nem is​me​r ő, de egé​szen sze​líd te​kin​te​tű do​-
log.
– Van itt szá​mod​r a va​lamim – mond​tam, és min​den​fé​le szer​tar​tás nél​kül át​ad​tam neki a do​bozt.
Ami​kor ki​nyi​tot​ta, ma​g as​ba szök​kent a szem​ö l​dö​ke.
– Ó.
– Én lop​tam el a Kék Csá​szár​nőt.
– Tu​dom.
– Nem en​g ed​het​tem, hogy Pat​r ick ke​zé​be ke​r ül​jön. Tönk​r e​tet​te és el​po​csé​kol​ta vol​na, ahogy min​-
den mást is tönk​r e​tett és el​po​csé​kolt.
Las​sú el​mém, amely annyi​r a igye​ke​zett jól mon​da​ni ezt a val​lo​mást, amit már az űr​já​r a​ton is gya​-
ko​r ol​tam, majd az​tán min​den he​lyi​ség​ben és min​den köz​le​ke​dő​esz​kö​zön gya​ko​r ol​tam, ami​vel csak
dol​g om volt a vi​lá​g on át foly​ta​tott uta​zá​som so​r án vi​r ág​tól vi​r á​g ig, tör​té​net​től tör​té​ne​tig, kö​zép​ko​r ú
el​mém fenn​akadt Art​hur előbb el​hang​zott egyet​len sza​ván.
– Tud​tad?
– Mind​vé​g ig.
– Soha nem gon​dol​tad, hogy ta​lán Ri​chard, eset​leg apa, vagy anya, vagy a sze​mély​zet va​la​me​lyik
tag​ja volt?
– Két​sé​g em nem volt afe​lől, hogy te vol​tál az, pon​to​san ab​ból az ok​ból, amit el​mond​tál. Úgy dön​-
töt​tem, meg​ő r​zöm a tit​ko​dat, és így is tet​tem.
– Art​hur, Pat​r ick ha​lott, Rat​han​g an az enyém. Most már ha​za​jö​hetsz.
 – Bár​csak ennyi​r e egy​sze​r ű len​ne!
– Bo​csá​na​tot sze​r et​nék kér​ni, Art​hur.
– Nem szük​sé​g es. Ma​g am​tól tet​tem. És tu​dod, mit, nem bá​nom. Iga​zán hír​hedt let​tem... mél​tó​sá​g os
Ar​hur Hyde, ék​szer​tol​vaj és gaz​em​ber. Ide​kinn, a vi​lá​g o​kon ez ke​mény va​lu​tá​nak szá​mít. So​kat el​-
mond, hogy mind​azok kö​zül, akik​kel szem​ben hasz​nál​tam, egyet​len​egy sem akar​ta lát​ni az ék​kö​vet,
sem a va​g yont, amit fel​te​he​tő​en az el​adá​sá​val sze​r ez​tem. Egyet​len​egy sem. Min​dent, amit tet​tem, ki​zá​-
ró​lag a hír​ne​vem​r e épít​ve tet​tem. Ez az iga​zi tel​je​sít​mény. Nem, nem me​g yek haza, Ida. Ne is kérj rá!
Ne idézd meg előt​tem ezt a szel​le​met! A zöld me​ző​ket és a lágy kil​da​r e-i reg​g e​le​ket. Itt ér​té​kem van.
Na​g yon ked​ve​sek hoz​zám. El​fo​g ad​tak. Meg​van​nak a ma​g am eré​nyei. Nem hol​mi ír ne​mes föld nél​-
kü​li ki​seb​bik fia va​g yok, aki​nek ki​lóg a seg​g e a ga​tyá​ból. Én va​g yok az Ir​g al​mas, a Kék Gyöngy
pró​fé​tá​ja.
– Art​hur, sze​r et​ném, ha tiéd len​ne az ékkő.
Úgy hő​költ hát​r a, mint​ha skor​pi​ó t kí​nál​tam vol​na.
– Ne​kem nem kell. Egy uj​jal se nyú​lok hoz​zá. Csúf egy do​log. Bal​sze​r en​csés. Ezen a vi​lá​g on nem
lé​tez​nek za​fí​r ok. A Kék Gyön​g yöt soha sen​ki nem tud​ja meg​érin​te​ni. Vidd vissza oda, ahon​nan jött.
Egy má​sod​per​cig arra gon​dol​tam, újabb hal​lu​ci​ná​ci​ó s ro​ham gyöt​r i ép​pen. A hang​ja, a te​kin​te​te
ha​tá​r o​zott volt.
– Men​ned kel​le​ne, Ida. Hagyj itt! Most már ez az én he​lyem. Az em​be​r ek​nek ir​tó​za​to​san nagy esz​-
mé​ik van​nak a csa​lád​r ól... hű​ség, hal​ha​tat​lan sze​r e​lem és tö​r ő​dés: ir​tó​za​to​san nagy el​vá​r á​sok és esz​-
mék, amik mi​att vi​lá​g o​kat utaz​nak át, hogy meg​vall​ják mind​ezt és fel​o l​do​zást kap​ja​nak. A csa​lád va​-
ló​já​ban csak annyi, ami mű​kö​dik ak​kor ép​pen. Kö​szö​nöm, hogy el​jöt​tél. Saj​ná​lom, hogy nem az vol​-
tam, ami​nek sze​r et​tél vol​na en​g em. Meg​bo​csá​tok... ha​bár, ahogy azt mond​tam, nincs mit meg​bo​csá​ta​-
ni. Tes​sék. Et​től most csa​lád let​tünk? Jön Jú fe​je​del​me, Ida. Még az​előtt ke​r ülj mi​nél messzebb et​től a
hely​től. Menj! A vá​r o​si​ak majd se​g í​te​nek.
Az​zal in​tett a zseb​ken​dő​jé​vel, és be​zár​ta előt​tem az aj​ta​ját.


Egy tál​nyi ma​g as​föl​di mate mel​lett ír​tam ezt a leg​utol​só be​jegy​zést Jel​tá​ban, a Ke​men​cék Völ​g yé​-
nek utol​só vá​r o​sá​ban, a bo​to​sok ka​r a​ván​sze​r á​já​ban. Tisz​tán és vi​lá​g o​san fel​idéz​tem min​den egyes el​-
hang​zott szót. Az​tán tá​madt egy öt​le​tem – olyan tisz​ta és vi​lá​g os, ami​lye​nek az Art​hur​r al le​foly​ta​tott
szo​mo​r ú, le​zá​r at​lan be​szél​g e​té​sem​r ől őr​zött em​lé​ke​im. Pa​pí​r ok​kal teli poggyá​szom​hoz for​dul​tam,
ki​vet​tem az ol​ló​mat, és a lé​te​ző leg​sö​té​tebb in​di​g ó​kék ívet, majd nagy gond​dal, em​lé​ke​zet​ből ne​ki​lát​-
tam vág​ni. A bo​to​sok ér​dek​lőd​ve, majd ámu​lat​tal fi​g yel​tek. Az olló tisz​ta sza​ba​tos​sá​g a, ami oly éles,
oly ki​fi​no​mult – a vá​g ás ne​héz​sé​g e és pon​tos​sá​g a tel​je​sen ma​g á​ba nyelt. Min​den ké​tely el​ha​g yott –
mi​ért is jöt​tem erre a vi​lág​r a? Mi​ért is me​r ész​ked​tem egye​dül ebbe a bűz​lő völgy​be? Mi​ért is oko​zott
ek​ko​r a csa​ló​dást, ahogy Art​hur olyan fél​váll​r ól fo​g ad​ta el, amit tet​tem egy​kor, a cse​le​ke​de​tet, amely
az ő és az én éle​te​met is meg​ha​tá​r oz​ta? Mit is vár​tam tőle? Nyissz az ol​ló​val, és vé​kony​ka in​di​g ó​kék
pa​pír​pön​dö​r ök hul​lot​tak le a nyo​má​ban az asz​tal​r a. Min​dig is az olló volt, ami​hez for​dul​tam, ha a
fér​fi​ak vi​lá​g a túl​sá​g o​san is sok lett ne​kem. Könnyű ki​vá​g ás volt. A lé​nye​g e azon​nal meg​volt, sem​mi
hi​bás pró​bál​ko​zás, se​hol egy új kez​det. Tisz​ta és egy​sze​r ű. Né​ző​im el​is​me​r ő​en hüm​mög​tek és dú​dol​-
tak. Az​tán a nap​lóm​ba haj​to​g at​tam a kész ki​vá​g ást, össze​szed​tem a poggyá​szo​mat, és ki​men​tem a vá​-
ra​ko​zó pó​ko​csi​hoz. Az örö​kös fel​hők ma mint​ha ala​cso​nyab​ban hú​zód​tak vol​na, akár a be​höm​pöly​-
gő vi​har​front. Kö​ze​leg az este.


 Gyor​san, rö​vi​den írok.
Azok nem fel​hők: Jú fe​je​del​mé​nek lég​ha​jói. Az utat le​zár​ták. Min​de​nütt se​r e​g ek tá​bo​r oz​nak a ma​-
gas​föl​dön. Sok ezer ka​to​na és dzsav​r oszt. Csap​dá​ba es​tem. Mit kel​le​ne ten​nem? Ha vissza​hú​zó​dok
Gle​hen​tá​ba, ugyan​az a sors vár rám, ami Art​hur​r a és a völgy​la​kók​r a... már ha egy​ál​ta​lán meg​en​g e​-
dik, hogy meg​te​g yem. Meg​le​het, azt hin​nék, va​la​mi​fé​le fi​g yel​mez​te​tés a cé​lom. El​kap​hat​ná​nak és
meg​g ya​nú​sít​hat​ná​nak kém​ke​dés​sel. El se aka​r om kép​zel​ni, ho​g yan bá​nik Jú fe​je​del​me a ké​mek​kel.
Nem hi​szem, hogy a ter​r eszt​r i​kus vol​tom vé​del​met je​len​te​ne. Rá​adá​sul a lát​nok nő​vé​r e va​g yok, a Kék
Csá​szár​nő. Húz​zam meg ma​g a​mat Jel​tá​ban, és re​mény​ked​jek, hogy el​men​nek majd mel​let​tem? De
ugyan ho​g yan él​het​nék az​zal a tu​dat​tal, hogy cser​ben​hagy​tam Art​hurt?
Nincs út se elő​r e, se hát​r a, se kör​be.
Arisz​tok​r a​ta va​g yok. Nem je​len​tős, de a szár​ma​zá​som at​tól még ne​me​si. Is​me​r em a fel​ső osz​tály
sza​bá​lya​it, a jó mo​dort. A fe​je​de​lem mér​he​tet​le​nül ha​tal​ma​sabb ná​lam, de egy rend​hez tar​tozunk. Be​-
szél​he​tek vele – ne​mes a ne​mes​sel. Egyen​lők​ként érint​kez​he​tünk.
Meg kell győz​nöm, hogy fúj​ja le a tá​ma​dást.
Le​he​tet​len​ség! Egy kö​zép​ko​r ú ír öz​vegy egyet​len ol​ló​val fel​fegy​ver​kez​ve. Ugyan mit te​het​ne? Ra​-
gasz​tó​val és pa​pír​ív​vel ölne meg egy egész had​se​r e​g et? Ha​lál ezer​nyi pa​pír​ki​vá​g ás ál​tal?
Ta​lán si​ke​r ül​het meg​vá​sá​r ol​nom. Min​den ér​té​ket fe​lül​mú​ló ér​ték: ékkő a csil​la​g ok​ból, ma​g á​tól az
is​ten​nő​től. Art​hur azt mond​ta, ezen a vi​lá​g on sen​ki nem is​me​r i a za​fí​r o​kat. Fel​be​csül​he​tet​len ér​té​kű
kő ez.
Az írá​som most egye​ne​sen kö​ve​ti egy​mást ker​g e​tő gon​do​la​ta​im se​bes​sé​g ét.
El kell men​nem és szem​be​néz​nem Jú fe​je​del​mé​vel, egyik nő a má​sik​kal. Ír​o r​szág​ból szár​ma​zom,
nem hol​mi je​len​ték​te​len nem​zet tag​ja va​g yok hát. Szem​be​né​zünk a ha​tal​ma​sok​kal, bi​r o​dal​ma​kat győ​-
zünk le. El​me​g yek hoz​zá, meg​ne​ve​zem ma​g a​mat, és fel​aján​lom neki a Kék Csá​szár​nőt. A va​ló​di Kék
Csá​szár​nőt. Fo​g al​mam sincs, mi lesz ezek után. De meg kell ten​nem, még​hoz​zá most rög​tön.
Nem tu​dom rá​ven​ni a pó​ko​csim so​főr​jét, hogy vi​g yen el az el​len​sé​g es tá​bor​ba. Arra kér​tem, hagy​-
jon ma​g am​r a, és va​la​hogy tér​jen vissza Jel​tá​ba. Ce​r u​za​csonk​kal írok. Egye​dül va​g yok a ma​g as​föld
fel​vi​dé​kén. A pajzs​fal fö​lött sza​ka​do​zik a fel​hő​r é​teg. El​ké​pesz​tő mé​r e​tű va​kí​tó fény​pász​mák ter​jed​nek
széj​jel a fenn​sí​kon. Két lo​vas alak vált le a me​net​o sz​lop​ból, és fe​lém tar​ta​nak. Fé​lek... és köz​ben még​-
is nyu​g odt va​g yok. Elő​ve​szem do​bo​zá​ból a Kék Csá​szár​nőt, és szo​r o​san mar​ko​lom kesz​tyűs ke​zem​-
mel. Most ne​héz írni. A nap​ló​nak vége. Itt van​nak.

TÁB​LA: V Glo​ria me​di​a​noc​te: Az éj​fé​li ki​ke​r ics vagy Kék Csá​szár​nő.
Kar​ton, pa​pír, tin​ta.


Ta​más Gá​bor for​dí​tá​sa

 Vonda N. McIntyre
HÚGOCSKÁK
Von​da N. McInty​r e (WWW.VON​DANM​CINTY​RE.COM) sci​en​ce fic​ti​o n szer​ző. A Dre​ams​na​ke
című re​g é​nye el​nyer​te a Ne​bu​la-, a Hugo-, a Lo​cus- és a Pa​ci​fic North​west Bo​o k​sel​lers-dí​jat. A nap és
a hold dala (The Moon and the Sun) Ne​bu​la-dí​jat ka​pott. Ez utób​bi film​vál​to​za​ta Sean Mc​Na​ma​r a ren​-
de​zé​sé​ben, Pi​erce Bros​nan, Fan Bing​bing és Kaya Sco​de​la​r io fő​sze​r ep​lé​sé​vel ké​szült el, és 2016
őszén ke​r ül a mo​zik​ba. A szer​ző „Hú​g ocs​kák” című no​vel​lá​ját a Book View Café adta ki, és az „Ar​-
cocs​kák” („Litt​le Fa​ces”) társ​da​r ab​ja, ame​lyet Ne​bu​la-díj​r a je​löl​tek, és amely​ből a BVC ké​szí​tett
után​nyo​mást, mint ahogy di​g i​tá​lis for​má​ban McInty​r e ré​g eb​ben ki​adott köny​ve​i​ből is.


Qad ha​jó​ja, a Met​sző Di​cső​ség, ame​lyet egy nyer​tes há​bo​r ú a meg​sem​mi​sü​lés szé​lé​r e jut​ta​tott, ha​-
lott mo​tor​r al, las​su​lás​r a kép​te​le​nül sod​r ó​dott ke​r esz​tül a mé​lyű​r ön. A Di​cső​ség se​g ély​ké​r ő​je ki​tar​tó​-
an vij​jo​g ott, míg a rém​ál​mok​tól gyö​tört Qad a tran​zit​egy​sé​g é​ben aludt. Fo​g yat​ko​zó erő​for​r á​sa​it a
Di​cső​ség az ő élet​ben tar​tá​sá​r a össz​pon​to​sí​tot​ta.
A se​g ély​ké​r ést év​ti​ze​dek​kel ké​sőbb ügy​in​té​zők fog​ták be a leg​kö​ze​leb​bi ha​jó​g yár​ban. Az új fo​-
gyasz​tó​nak lét​r e​hoz​tak egy szám​lát, az​tán ki​lőt​tek né​hány gra​vi​tá​ci​ó s von​ta​tó​val fel​sze​r elt űr​bár​kát.
Az űr​bár​kák egy év​ez​r ed​del ké​sőbb tér​tek vissza. A hajó en​g e​del​me​sen le​be​g ett vo​nó​há​ló​juk​ban –
hány​ko​ló​dá​sát csil​la​pí​tot​ták, len​dü​le​tét pe​dig a csil​lag​kö​zi se​bes​ség​r ől las​san és ke​vés költ​ség​g el le​-
csök​ken​tet​ték. A mes​ter​sé​g es nor​má​lok ál​tal ve​ze​tett bár​kák mi​ni​ma​li​zál​ták az ener​g ia​fo​g yasz​tást és
az ügy​in​té​zők oda​fi​g ye​lé​sé​nek szük​sé​g es​sé​g ét. A men​tés ke​vés in​tel​li​g en​ci​át igé​nyelt, és sem vész​-
hely​zet​ként, sem pe​dig el​sőbb​sé​g et él​ve​ző​ként nem je​löl​ték meg. A be​csült ki​adá​sok egyik szin​tet sem
ér​ték el. A mű​kö​dés​kép​te​len ha​jót a bár​kák a ja​ví​tó​mű​hely​be vit​ték, az​tán fel​éb​r esz​tet​ték.
Qad a hi​deg​ben és a sö​tét​ben tért ma​g á​hoz, meg​lep​te, hogy egy​ál​ta​lán fel​éb​r edt. Arra szá​mí​tott,
hogy meg​fagy a mé​lyűr va​don​já​ban, vagy elég egy csil​lag szü​le​té​sé​nek ra​g yo​g á​sá​ban. A szi​vár​g ás​-
sal és a sza​g ok​kal nem tö​r őd​ve ki​húz​ta a tran​zit​egy​ség ka​té​te​r e​it és az int​r a​vé​nás el​lá​tó​csö​ve​ket. A ta​-
ka​r í​tás a mes​ter​sé​g es üre​sek fel​ada​ta volt. Nem tö​r ő​dött a mun​ká​juk​kal – lé​tü​ket is alig vet​te ész​r e.
El​bo​tor​kált a sö​tét​be bo​r ult hí​dig. A Di​cső​ség ki​lá​tó​er​nyő​je va​lós idő​ben köz​ve​tí​tet​te a ja​ví​tó​mű​-
hely ki​vi​lá​g í​tat​lan bel​se​jét, múlt idő​ben a men​tést és a meg​kö​ze​lí​tést, sőt, még a ja​ví​tá​si szer​ző​dést is
fel​aján​lot​ta neki. Ő pe​dig el​fo​g ad​ta. Mi más le​he​tő​sé​g e volt? A mű​helyt és a hi​dat fény árasz​tot​ta el.
A mes​ter​sé​g es nor​mál tisz​tá​r a bo​r ot​vál​ta őt, di​va​tos, mér​nö​kien fel​épí​tett frizu​r át vá​g ott neki, az​tán
ki​fes​tet​te a hú​g ocs​kák ar​cát. Egy ki​r a​kat​nyi di​va​tos ru​hát aján​lott fel szá​má​r a, és egy olyan össze​ál​lí​-
tást ho​zott lét​r e, ami jól passzolt hoz​zá és új haj​vi​se​le​té​hez. Hi​tel​r e fi​zet​te ki a sza​bás​min​ták​hoz tar​to​-
zó en​g e​dé​lye​ket, majd várt, amíg a Di​cső​ség el​ké​szí​tet​te a ru​há​kat.
Job​ban sze​r e​tett maga fel​ö l​töz​ni, de hagy​nia kel​lett, hogy a nor​mál össze​tűz​ze a nyi​tott ele​jű ka​bát​-
já​nak há​tul​ján lévő száz gom​bot, és mas​nit kös​sön egy​sze​r ű kö​té​nyé​r e. A nor​mál az​tán elő​pa​kol​ta
kard​ö vét, hü​ve​lyét és pen​g é​jét. Az utób​bi​nak Qad el​len​ő riz​te az élét, az​tán fel​kö​töt​te a fegy​vert. A
mes​ter​sé​g es vé​g ül ki​nyi​tot​ta a fi​ó ​kot, amely​ben Qad a ki​tün​te​té​se​it tá​r ol​ta, és a meg​fe​le​lő sor​r end​ben
fel​tűz​te őket. Az a ket​tő, ame​lye​ket nem​r ég ter​ve​zett, ott ma​r adt a dísz​do​bo​zá​ban. Re​mél​te és el​vár​ta
az ügy​in​té​zők​től, hogy el​fo​g ad​ják és oda​ítél​jék eze​ket, hogy meg​ju​tal​maz​zák őt.
A be​já​r a​ti csa​tor​ná​nál ve​zér​fény várt rá, hogy el​ve​zes​se a ha​jó​g yár​ba. Qad kö​vet​te. Ba​kan​csa meg​-
dön​dült a vas​r á​cson. A gra​vi​tá​ció nö​ve​ked​ni kez​dett, ami​től a víz​szin​tes gya​log​já​r ó me​r e​dek ka​pasz​-
ko​dó​nak ér​ző​dött. Qad el​tű​nő​dött, va​jon vál​toz​tak-e az irány​el​vek, vagy hogy álom​te​r á​pi​á​ját a Di​cső​-
ség rosszul szá​mí​tot​ta-e ki. Alig​ha áll​ha​tott az ügy​in​té​zők elé iz​zad​ság​tól csil​lo​g ó arc​cal. Egy pil​la​-
nat​r a meg​állt, hogy zi​há​lá​sát le​nyug​tas​sa. A ve​zér​fény meg​állt vele együtt, az​tán re​meg​ni kez​dett előt​-
te – si​et​tet​te, hogy to​vább​men​jen.
A leg​idő​sebb hú​g ocs​ka éhe​sen nyik​kant, a töb​bi​ek pe​dig csat​la​koz​tak hoz​zá; kö​ve​te​lő​ző né​g yes​-
ként zsi​bong​tak. Arra szá​mí​tot​tak, hogy me​g e​te​tik őket, ami​kor Qad fel​éb​r ed, ám az ügy​in​té​zők meg​-
hí​vá​sa el​sőbb​sé​g et él​ve​zett. Ki​tár​ta ma​g át a hú​g ocs​kák előtt, hogy táp​lá​lé​kot ve​hes​se​nek be​lő​le. Ki​-
me​r ült​sé​g e most nem szá​mí​tott; an​nak ér​de​ké​ben, hogy a meg​be​szé​lés alatt el​te​r el​je a hú​g ocs​kák fi​-
gyel​mét és el​csen​de​sít​se őket, ki kel​lett bír​nia, hogy for​r á​sa​it szi​po​lyoz​zák.
A ve​zér​fény tü​r el​mét veszt​ve si​e​tett to​vább a rá​cso​zott pad​lón. Qad kö​vet​te, nem tö​r őd​ve a combiz​-
má​ba nyi​lal​ló fáj​da​lom​mal és a ki​me​r ült​ség​g el.
 Ép​pen idő​ben ért az ügy​in​té​zők ter​mé​be. A két​szár​nyú ajtó ki​nyílt.
A he​lyi​ség tá​vo​li fe​lé​ben há​r om ügy​in​té​ző ült egy emel​vé​nyen. Qad fe​lé​jük lép​delt, az il​lem sze​r int
öt​lé​pés​nyi​r e meg​állt előt​tük, és meg​ha​jolt.
– Itt az idő – mond​ta a kö​zép​ső ügy​in​té​ző.
– A je​len​té​sem: az​zal a cél​lal vit​tem el a ha​jó​mat, a Met​sző Di​cső​séget, hogy új vi​lá​g o​kat fe​dez​zek
fel és fog​lal​jak el. Két rend​szert is ta​lál​tam, meg​fe​le​lő boly​g ók​kal. Meg​tisz​tí​tot​tam őket. – Qad elő​r e​-
nyúj​tot​ta a két ki​tün​te​tést tar​tal​ma​zó do​bo​zo​kat.
A fő​ügy​in​té​ző je​lez​te, hogy lép​jen elő​r e. Qad kö​ze​lebb ment, és az asz​tal​r a he​lyez​te a dí​szér​me​ket.
Az ügy​in​té​ző elő​r e​ha​jolt óri​á​si hasa fö​lött, ame​lyet hím​zett, csip​kés kö​tény ta​kart, és pók​sze​r ű, inas
kar​já​val elő​r e​nyúlt, hogy ki​nyis​sa a do​bo​zo​kat.
Qad büsz​ke volt az ál​ta​la ter​ve​zett ki​tün​te​té​sek​r e. Az el​fog​lalt vi​lá​g ok hely​ze​tét mu​tat​ták, a szin​tet,
amed​dig meg​tisz​tí​tot​ta őket, és a ma​r ad​vá​nya​ik​ban rej​lő le​he​tő​sé​g e​ket. A me​dá​lok jól lát​ha​tó​an lóg​-
ná​nak a mell​ka​sán. Le​nyű​g ö​ző​en, de nem hi​val​ko​dó​an.
Az ügy​in​té​ző mind​egyi​ket meg​vizs​g ál​ta, könnye​dén ér​tel​mez​te őket.
– Elég​sé​g es – mond​ta. A két ol​da​lán ülő ügy​in​té​zők egyet​ér​tőn mor​mog​tak.
Qad vissza​fo​g ott egy fin​tort. Di​csé​r e​tet, nem pe​dig bí​r á​la​tot várt.
– És a ha​jó​ja sé​r ü​lé​sei?
– A Met​sző Di​cső​ség nagy bá​tor​ság​r ól adott bi​zony​sá​g ot, ami​kor a má​so​dik boly​g ót tisz​tí​tot​tuk.
Majd​nem meg​sem​mi​sült. Erős fegy​ve​r e​i​vel a la​kos​ság majd​nem el​ér​te a ve​szély​zó​nát. Ha​mar ké​pe​-
sek let​tek vol​na a csil​lag​kö​zi re​pü​lés​r e, és ak​kor fe​nye​g e​tést je​len​tet​tek vol​na ci​vi​li​zá​ci​ó nk​r a. Ha​jóm
el​küld​te az önök szá​má​r a a bi​zo​nyí​té​kot.
– Az evo​lú​ció har​ma​dik szint​jé​ig meg​tisz​tí​tot​ták a vi​lá​g o​kat.
– Így van.
– Még​is, a tisz​tí​tást csak a má​so​dik szin​tig en​g e​dé​lye​zik az irány​el​vek.
– Azok új irány​el​vek – mond​ta Qad. – A kül​de​té​sem​nél sok​kal ké​sőb​bi​ek.
– Eszé​be ju​tott vár​ni, hogy friss irány​el​ve​ket kap​jon?
– Ter​mé​sze​te​sen – mond​ta Qad. – De egy​r e nőtt a ve​szély. Ke​g yel​met aján​lot​tam, ha meg​sem​mi​sí​-
tik a fegy​ve​r e​i​ket és be​hó​dol​nak ne​kem. El​len​áll​tak. Tá​mad​tak. A Di​cső​ség és én vá​la​szol​tunk.
– Meg​ért​jük, hogy meg​sem​mi​sí​tet​te a fegy​ve​r e​ket. Meg​ért​jük, hogy meg​sem​mi​sí​tet​te a boly​g ón
élő in​tel​li​g en​ci​át. Meg​kér​dő​je​lezzük, hogy meg​sem​mi​sí​tet​te az evo​lú​ció má​so​dik szint​jét.
– Egy​r e nőtt a ve​szély – is​mé​tel​te Qad. – Sor​ban áll​tak a má​sod​r an​g ú fa​jok, hogy át​ve​g yék az in​tel​-
li​g en​cia he​lyét, bár majd​nem tel​je​sen meg​sem​mi​sül​tek. Ezer idő​egy​sé​g en be​lül, mil​lió idő​egy​sé​g en
be​lül... – El​hall​g a​tott, és vár​ta, hogy az ügy​in​té​zők meg​ért​sék és el​fo​g ad​ják.
– Mil​lió idő​egy​sé​g en be​lül – mond​ta a fő​ügy​in​té​ző – ta​lán al​kal​mas​sá vál​tak vol​na arra, hogy al​-
sóbb​r en​dű nép​ként en​g ed​je​nek az aka​r a​tunk​nak.
– Vagy hogy az el​len​sé​g e​ink le​g ye​nek – mond​ta Qad, és hig​g adt​sá​g ot eről​te​tett a hang​já​r a.
– Ta​nács​koz​ni fo​g unk – mond​ta a fő​ügy​in​té​ző.
Az ügy​in​té​zők moz​du​lat​la​nul ül​tek, amíg egy hang​er​nyő kör​be nem zár​ta őket, Qa​dot pe​dig ott​-
hagy​ták, hogy né​mán és en​g e​del​me​sen, kard​ja mar​ko​la​tát szo​r í​tó kéz​zel ácso​r og​jon. Qad el​tű​nő​dött,
va​jon ho​g yan dön​te​nek majd, ki áll mel​lé, és ki lesz, aki el​uta​sít​ja az ér​ve​lé​sét.
Mire újra fel​buk​kan​tak, Qad tal​pa meg​fáj​dult, lába pe​dig re​me​g ett a ki​me​r ült​ség​től. Újra kell majd
ka​lib​r ál​nia a Di​cső​ség álom​te​r á​pi​á​ját, és ta​lán még meg is bün​te​ti a hajó in​tel​li​g en​ci​á​ját, ami​ért szin​te
már meg​alá​zó ké​nyel​met​len​sé​g et oko​zott neki.
A fő​ügy​in​té​ző fel​emel​ke​dett. Lá​bai épp​o lyan véz​nák és ro​var​sze​r ű​ek vol​tak, mint a kar​jai. Hasa
pety​hüd​ten csün​g ött kö​té​nye alatt.
 – Hall​ja a dön​té​sün​ket.
Az egyik ügy​in​té​ző elé​g e​dett​nek, a má​sik dü​hös​nek lát​szott. Qad szá​má​r a ked​ve​ző, egy​han​g ú dön​-
tés​ben re​mény​ke​dett. Akár​mit is ha​tá​r oz​tak azon​ban, az messze nem volt egy​han​g ú.
– Meg​kap​ja a fel​fe​de​zé​sért járó ki​tün​te​tést.
Egy mes​ter​sé​g es nor​mál elő​r e​lé​pett, és az elő​ző​ek sora fö​löt​ti első hely​r e il​lesz​tet​te a me​dált. A tű
meg​kar​col​ta Qad mell​ka​sát. Ez a hiba csak​is szán​dé​kos le​he​tett. Ab​ban a re​mény​ben las​sí​tot​ta le
nyug​ta​lan, dü​hös szív​ve​r é​sét, hogy a ra​g yo​g ó ki​tün​te​tés mö​g ül ne mu​tat​koz​zon vér. Meg​áll​ta, hogy
ne bá​mul​ja a nor​mált, mert azt az ügy​in​té​ző tu​laj​don​kép​pen a ha​tó​ság​g al szem​be​ni elé​g e​det​len​ség​-
ként ér​té​kel​né. Ha ha​r a​g o​san te​kin​te​ne a nor​mál​r a, az a mes​ter​sé​g es​r e nem hat​na, sem​mit sem je​len​te​-
ne a szá​má​r a, Qad​dal szem​ben azon​ban sza​ba​don emel​het​tek vol​na ki​fo​g ást.
Qad vár​ta a ju​tal​mat, amit min​dig ad​tak, ami​kor va​la​ki el​len​ál​lás nél​kü​li gyar​ma​to​sí​tás​r a al​kal​mas
vi​lá​g ot fe​de​zett fel. Leg​alább egy új hú​g ocs​ká​r a szó​ló en​g e​délyt kel​le​ne kap​nia.
A fő​ügy​in​té​ző azon​ban foly​tat​ta.
– A má​so​dik kö​ve​te​lést azon​ban el​uta​sít​juk.
Qad el​sá​padt. Össze​szo​r í​tot​ta a tér​dét, hogy ne es​sen össze.
Majd fel​leb​be​zek, gon​dol​ta. Fel​leb​bez​he​tett, ha a dön​tést nem egy​han​g ú​lag hoz​ták meg. Drá​g a volt,
de jo​g á​ban állt.
– Ha az evo​lú​ció első szint​jét tá​vo​lí​tot​ta vol​na el – mond​ta a fő​ügy​in​té​ző –, ak​kor el​fo​g ad​tuk vol​na
a kö​ve​te​lé​sét. Ha várt vol​na a leg​fris​sebb ren​del​ke​zé​sek​r e, el​fo​g ad​tuk vol​na a kö​ve​te​lé​sét.
Egy év​ez​r ed, vagy még több múl​va, gon​dol​ta ne​hez​tel​ve Qad. Ak​kor úgy dön​tött, vá​r a​ko​zás he​lyett
in​kább cse​lek​szik, és még min​dig úgy vél​te, hogy he​lye​sen tet​te. Ab​ban az ügy​in​té​zők leg​alább egyet​-
ér​tet​tek vele, hogy az in​tel​li​g en​cia, ame​lyet meg​sem​mi​sí​tett, ve​szélyt je​len​tett, az el​jö​ven​dő in​tel​li​-
gen​ci​á​ban pe​dig ott lap​pan​g ott az esély, hogy még na​g yobb fe​nye​g e​tés​sé vál​jon – olyan​ná, ame​lyet
csak to​vább csi​szolt és éle​sí​tett elő​dei gyű​löl​kö​dé​se. Úgy hit​te, már rég el​tűn​tek. Emel​lett az ügy​in​té​-
ző​ket is ször​nyen meg​fon​to​lat​lan​nak gon​dol​ta, de egy ef​fé​le vá​dat ők vissza​uta​sí​ta​ná​nak.
– Bír​sá​g a az első fel​fe​de​zé​sé​ért járó ki​tün​te​tés – je​len​tet​te ki a fő​ügy​in​té​ző.
A mes​ter​sé​g es nor​mál le​húz​ta Qad in​g é​r ől a me​dált, és köz​ben el​tép​te a ha​jós​ely​met. A vér​pa​ca
szét​ter​jedt.
– El​me​het – mond​ta a fő​ügy​in​té​ző.
Qad döb​ben​ten és el​bor​zad​va bá​mult rá. A ve​zér​fény meg​je​lent a lá​bá​nál, s mi​vel meg​érez​te a fe​-
szült​sé​g et, fo​lya​ma​to​san re​me​g ett: elő​ször Qad előtt, az​tán a háta mö​g ött – így vár​ta nyug​ta​la​nul,
hogy Qad kö​ves​se őt.
Sar​kon for​dult, ahogy a re​g é​nyek sér​tett ka​r ak​te​r ei szok​ták. A szo​kat​lan moz​du​lat​tól szin​te a pad​ló​-
ra zu​hant. Meg​ka​pasz​ko​dott, ki​egyen​sú​lyoz​ta ma​g át, és egyet​len szó nél​kül tá​vo​zott.
Ahogy át​ha​ladt az aj​tón, egy má​sik mes​ter​sé​g es nor​mál si​e​tett utá​na, és át​nyúj​tott neki va​la​mi​lyen
hi​va​ta​los ira​tot. Qad zseb​r e vág​ta, mert fel​té​te​lez​te, hogy az ér​te​kez​let​r ől ké​szült jegy​ző​könyv az.
A Di​cső​ség meg​nyug​ta​tó köz​pont​já​ban Qad nagy csat​ta​nás​sal le​dob​ta kard​ö vét, az​tán le​húz​ta új ka​-
bát​ját, ami​től a gom​bok több​sé​g e pat​tan​va szét​vált, majd a föld​r e ha​jí​tot​ta a ru​ha​da​r a​bot. Hagy​ta,
hogy a mes​ter​sé​g es üre​sek ká​sát és bort ad​ja​nak neki, ami ál​ta​lá​ban meg​nyug​ta​tó pá​r o​sí​tás volt, ez​út​-
tal azon​ban elég íz​te​len​r e si​ke​r ült. A bor tom​pí​tot​ta a lá​bá​ba nyi​lal​ló fáj​dal​mat. Kö​té​nye alól ki​húz​ta a
be​mocs​ko​ló​dott, ha​jós​elyem​ből ké​szült in​g et. Nem tö​r ő​dött a hú​g ocs​kák éhes si​r á​ma​i​val, a föld​r e
dob​ta az in​g et, az​tán ugyan​ilyen va​dul be​ve​tet​te ma​g át a tran​zit​egy​sé​g é​be. Aludt.
Las​san és ne​héz​ke​sen éb​r edt fel, s bár arra szá​mí​tott, hogy a nyüzs​g ő ki​kö​tőn túl meg​pil​lant​ja a
csil​la​g ok ra​g yo​g á​sát, csu​pán sö​tét​sé​g et lá​tott. A sö​tét​ség kö​r ül​ö lel​te.
Azt kér​dez​te ma​g á​tól: csak egy álom volt az egész? Rém​álom? Egyik a má​sik után? A Di​cső​ség se​-
be​sül​ten sod​r ó​dik az űr​ben?
– Di​cső​ség?
Éle​té​ben most elő​ször hi​á​ba kér​dez​te, a Di​cső​ség néma ma​r adt. A mes​ter​sé​g e​sek sem re​a​g ál​tak a
hang​já​r a.
Meg​r o​han​ta őt a fé​le​lem és a fáj​da​lom, ami​kor a menny​dör​g ő dö​r öm​bö​lést hall​va talp​r a ug​r ott.
Lába majd​nem össze​csuk​lott alat​ta. Az űr ha​tár​ta​lan volt és üres, és a ci​vi​li​zá​ció év​ez​r e​dei so​r án csak
né​hány mese szólt olyan ha​jók​r ól, ame​lye​ket va​la​mi​lyen sod​r ó​dó anyag ta​lált el.
– Qad! Ki​nyit​ni!
Még döb​be​ne​te​sebb​nek szá​mí​tott, hogy ha​jó​já​r a va​la​ki be​bo​csá​tást kö​ve​telt. So​sem ta​pasz​talt még
ilyet.
El​hagy​ta a Di​cső​ség köz​pont​ját, vé​g ig​ta​po​g a​tó​zott a sö​tét​ben. Két​ség​be​esé​sé​ben meg​kar​col​ta a Di​-
cső​ség re​kesz​fa​lát, ami​től a fal​ból ki​csor​dult a hajó lu​mi​nesz​ká​ló fo​lya​dék​ja. A ha​lo​vány fény​ben
meg​ta​lál​ta az utat a be​já​r a​ti csa​tor​ná​hoz. Vé​g ig​húz​ta a ke​zét a sí​kos re​kesz​fa​lon, és vé​g ül meg​ta​lál​ta a
be​já​r a​tot. Egy sor ma​sza​tos, vi​lá​g í​tó ujj​le​nyo​ma​tot hagy​va ki​nyi​tot​ta a zá​r ó​iz​mot.
A ha​jó​g yár​ból fény áradt be.
– Épp ide​je volt – mond​ta a fő​ügy​in​té​ző, és be​nyo​mult a Di​cső​ségbe. Qad el​hát​r ált, a meg​ta​nult, de
alig hasz​nált il​lem​sza​bá​lyok​nak en​g e​del​mes​ked​ve el​hú​zó​dott, ne​hogy meg​érint​se az ügy​in​té​ző ki​tü​-
rem​ke​dő ha​sát. Qad aka​r at​la​nul is rá​bá​mult a jö​ve​vény kö​té​nye alatt moz​g ó ki​du​do​r o​dá​sok​r a, és úgy
tűnt neki, hogy lát​ja alat​ta a hú​g ocs​kák ki​fes​tett sze​me​it és nyí​lá​sa​it. Nem – nem csak kép​zel​te. A di​vat
vál​to​zott, és Qad vé​le​mé​nye sze​r int nem a jó irány​ban. A kö​tény ki​fi​no​mult hím​zé​se le​le​mé​nye​sen el​-
rej​tett né​hány kis lyu​kat, ame​lye​ken ke​r esz​tül a hú​g ocs​kák ki​bá​mul​hat​tak, pis​log​hat​tak vagy csó​kot
küld​het​tek.
Egy tu​cat​nál el​té​vesz​tet​te a szá​mo​lást. Még töb​ben vol​tak.
– Itt va​g yok – mond​ta az ügy​in​té​ző.
Qad elő​ször azt hit​te, arra cé​loz, hogy be​ha​tolt a Di​cső​ségbe, az​tán rá​jött, hogy az ügy​in​té​ző ész​r e​-
vet​te, hogy Qad te​kin​te​te a fé​lig ta​ka​r ás​ban lévő hú​g ocs​kák​r a me​r edt.
Qad fel​emel​te a fe​jét, hogy szem​kon​tak​tust lé​te​sít​sen az ügy​in​té​ző​vel. Arca szé​g yen​től égett.
– Meg​hoz​ta a dön​tést? – A fő​ügy​in​té​ző pil​lan​tá​sa Qa​dot für​kész​te. – Az íz​lés​te​len öl​tö​zé​két el​néz​ve
va​ló​szí​nű​leg nem.
Qad, akit az al​vás​hi​ány, a más​na​pos​ság és a fáj​da​lom bár​g yú​vá, fél​mez​te​len​sé​g e és fegy​ver​te​len​sé​-
ge pe​dig ki​egyen​sú​lyo​zat​lan​ná tett, pis​lan​tott egyet.
– A fel​leb​be​zés​r ől? Még nem.
– Os​to​ba. Meg​kap​ta az aján​la​to​mat? – Qad nad​r ág​ja után ka​pott. Qad ri​ad​tan és sér​tet​ten el​ug​r ott,
ám az ügy​in​té​ző az össze​g yűrt jegy​ző​köny​vet, és nem Qad sze​mé​lyét ra​g ad​ta meg.
Zör​g ött a pa​pír, ahogy az ügy​in​té​ző meg​r áz​ta Qad arca előtt. Fel​tör​te a pe​csé​tet. Qad el​tű​nő​dött: va​-
jon il​let​len​ség-e fel​tör​ni egy má​sik em​ber le​ve​lén a pe​csé​tet, ha az a pe​csét a sa​já​tunk? Meg kel​lett
vol​na néz​nem.
Qad vissza​vet​te az ira​tot és el​o l​vas​ta; szá​ja sza​va​kat for​mált, ahogy vé​g ig​ha​ladt a szö​ve​g en, amit
egy át​la​g os kom​mu​ni​ká​ci​ó s hely​zet​ben a Di​cső​ség hang​ja mon​dott vol​na fel neki.
Mi​előtt el​ér​te vol​na az aján​la​tot, a ha​jó​g yár szám​lá​ja meg​döb​ben​tet​te.
– Be​le​egye​zett – mond​ta az ügy​in​té​ző.
– Volt más vá​lasz​tá​som? – mond​ta Qad. – Azt hit​tem... – El​hall​g a​tott, meg​r é​mül​ve at​tól, amit majd​-
nem a fő​ügy​in​té​ző​nek mon​dott.
– Hogy a ta​nács elő​zé​ke​nyebb lesz ma​g á​val? – ne​ve​tett a fő​ügy​in​té​ző. – Ifjú uta​zó, a dol​g ok meg​-
vál​toz​tak, mi​ó ta leg​utóbb egy ma​r ék​nyi, ama​tőr kis ki​tün​te​tés​sel ho​za​ko​dott elő.
 Qad el​vö​r ö​sö​dött a dü​hé​ben.
– Meg​be​csült ki​tün​te​té​sek. Jó​vá​ha​g yott hó​dí​tá​sok. Át​adott ju​tal​mak.
– Íté​lő​ké​pes​sé​g e hi​á​nya mi​att el​fogy​tak a for​r á​sai. Mi​ként szán​dé​ko​zik ki​fi​zet​ni a ha​jó​g yá​r i szám​-
lát? Min​den nap​pal egy​r e nő. Ka​mat​tal.
A fi​ze​tés el​ma​r a​dá​sa mi​att a Di​cső​ség ener​g ia​el​lá​tá​sát el​vág​ták, és most egy olyan hor​g ony​zó​he​-
lyen fe​küdt, amely meg​aka​dá​lyoz​ta, hogy a csil​lag​fény​ből me​r ít​sen. A Di​cső​ség ener​g ia nél​kül, szin​te
ha​lá​los se​bek​kel tes​ti​leg is és szel​le​mi​leg is el​kor​cso​sul majd, ahogy fel​é​li sa​ját tar​ta​lé​ka​it, hogy
fenn​tart​sa Qa​dot és a hú​g ocs​ká​kat. Ha a hajó ezt túl​éli, ak​kor vissza​tér majd a gyer​mek​ko​r á​ba, és má​-
sik ha​jók​tól fog in​for​má​ci​ó ​ért kö​nyö​r ög​ni, ame​lyek fel​aján​lá​sok fe​jé​ben ele​g et tesz​nek a ké​r é​sek​nek
– ezt Qad so​sem kér​dő​je​lez​te meg vagy fog​ta fel. Ez a ha​jók ügye volt.
Qad is vissza​tér​het a sa​ját gyer​mek​ko​r á​ba, ha el​emész​ti a hú​g ocs​ká​kat, aki​ket töb​bé nem tu​dott
fenn​tar​ta​ni.
Újra az irat​r a pil​lan​tott, fi​g yel​mét rá​kény​sze​r í​tet​te, hogy fi​g yel​men kí​vül hagy​ja a szám​lát, ame​lyet
so​sem lett vol​na ké​pes ki​fi​zet​ni. Éh​ség​től, ki​me​r ült​ség​től és hi​tet​len​ség​től re​meg​ve el​ér​te a do​ku​men​-
tum vé​g ét.
– De a sa​ját vér​vo​na​la​mat akar​tam lét​r e​hoz​ni – mond​ta Qad.
– Ki ál​lít​ja meg? Van há​r om hú​g ocs​ká​ja...
– Négy! – Qad le​pil​lan​tott. Gon​dos​ko​dá​sá​nak hi​á​nyá​tól el​sat​nyul​va, a leg​fi​a​ta​labb va​ló​ban el​kez​-
dett vissza​hú​zód​ni a tes​té​be. Ha Qad egye​dül lett vol​na, ke​zé​vel a kö​té​nye alá nyúlt vol​na, hogy meg​-
si​mo​g as​sa a hom​lo​kát, sőt, uj​já​val ta​lán a nyí​lá​sát is meg​érin​tet​te vol​na, hogy táp​lál​koz​has​son a vé​r é​-
ből. A fő​ügy​in​té​ző je​len​lé​té​ben azon​ban ez le​he​tet​len​nek bi​zo​nyult. El​kép​zel​he​tet​len​nek.
De leg​alább a leg​fi​a​ta​labb, nem pe​dig a ked​ven​ce, a leg​idő​sebb járt így.
– ...És fi​a​tal még. Bő​ven van ide​je.
– És ön​nek is szám​ta​lan hú​g ocs​ká​ja van – mond​ta Qad. – A sa​ját vér​vo​na​lá​hoz.
A fő​ügy​in​té​ző fe​nye​g e​tő pil​lan​tás​sal né​zett rá, de büsz​kén si​mí​tot​ta vé​g ig ke​zé​vel a kö​té​nyét.
– Érti, mi​lyen előny​ben, mi​lyen meg​tisz​tel​te​tés​ben ré​sze​sí​tem? A ha​jó​g yá​r i szám​lá​ja ki​egyen​lí​tő​-
dik, a ha​jó​ját meg​ja​vít​ják, én pe​dig tá​mo​g a​tom, ha meg​fel​leb​be​zi a ta​nács dön​té​sét...
– Ön...
Qad el​hall​g a​tott. Mit vá​r ok? Hogy tá​mo​g at, ha vissza​uta​sí​tom az aján​la​tát? – gon​dol​ta. – Mi​ért vi​tá​-
zom vele? Iga​za van, én pe​dig bo​lond len​nék? Keze utá​noz​ta a fő​ügy​in​té​ző​ét, és vé​g ig​si​mí​tott a sa​ját
kö​té​nye alat​ti négy ki​du​do​r o​dá​son, ame​lyek kö​zül az egyik egy​r e in​kább el​g yen​g ült.
– Mi​ért?
– Tet​szik az el​szánt​sá​g a.
– Egy ke​r esz​te​zé​sért?
– Hát per​sze! Mit gon​dol, mi​r ől be​szé​lek? Mi​r ől írok?
Qad ta​lál​ko​zott né​hány ke​r esz​te​zet​tel. El kel​lett is​mer​nie, volt ben​nük va​la​mi... el​szánt​ság.
Gyak​r an ál​mo​do​zott a sa​ját vér​vo​na​lá​r ól, ame​lyet ő és a hú​g ocs​kái hoz​nak lét​r e, és amely szét​ter​-
jed a csil​la​g ok kö​zött, vi​lá​g o​kat hó​dít​va meg. Még​is, min​den igaz volt, amit a fő​ügy​in​té​ző mon​dott.
Ez tu​laj​don​kép​pen meg​tisz​tel​te​tés, bók.
– Az el​szánt​sá​g ot ter​mé​sze​te​sen meg kell za​bo​láz​ni – mond​ta Qad ké​r ő​je. Fakó sze​me előtt le​-
eresz​ke​dett ne​héz szem​hé​ja. – Ké​szen ál​lok a ki​hí​vás​r a.
Qad arca meg sem rez​dült. A dön​té​sé​vel ezt tet​te ve​lem a ta​nács? – tű​nő​dött. Meg​za​bo​láz​ta az el​-
szánt​sá​g o​mat? Igaz, akár​mek​ko​r a is a ve​szély, egy​ha​mar nem fo​g om ki​ik​tat​ni egy újabb evo​lú​ció
má​so​dik szint​jét.
– A ha​jó​já​nak még van né​hány órá​ja, hogy a sa​ját for​r á​sa​i​ból táp​lál​koz​zon – mond​ta az ügy​in​té​ző.
– Utá​na... – Nem egé​szen fe​nye​g e​tés, in​kább fi​g yel​mez​te​tés. – Még idő​ben vissza​té​r ek, hogy meg​hoz​-
has​sa a dön​té​sét anél​kül, hogy koc​káz​tat​ná a... vér​vo​na​lát.
Meg​for​dult. Qad kény​te​len volt el​si​et​ni mel​let​te, hogy ki​nyit​has​sa a zá​r ó​iz​mot, amely össze​hú​zó​-
dott az ügy​in​té​ző mö​g ött, Qad uj​ja​i​nak ki​o l​vas​ha​tat​lan ma​szat​ja pe​dig a Di​cső​ség bel​ső fa​lán ma​r adt.
Qad kö​vet​te ko​r áb​bi, a be​já​r a​ti csa​tor​ná​hoz ve​ze​tő si​et​sé​g é​nek gyor​san hal​vá​nyu​ló nyo​ma​it,
vissza​tért a Di​cső​ség köz​pont​já​ba, és be​má​szott a kam​r á​já​ba. Az ágy​ne​mű ál​ta​lá​ban fel​szí​vó​dott és
újra el​ké​szült, most azon​ban az al​vá​sá​tól szag​lott. Ar​r a​fe​lé nyúj​tot​ta a ke​zét, aho​va a ha​jós​elyem​ből
ké​szült in​g ét dob​ta, ám csak va​la​mi​fé​le alak​ta​lan, szét​mál​ló hal​mot ta​lált, amely tele volt a ki​tün​te​té​-
se​i​vel, kard​já​val és an​nak hü​ve​lyé​vel. El​hát​r ált.
Qad el​mé​jé​ben újra vé​g ig​fu​tot​ta az aján​la​tot, és azt kí​ván​ta, bár len​ne fény, hogy újra el​o l​vas​has​sa
az ira​tot. Sze​r et​te vol​na, ha az ügy​in​té​ző elő​le​g et ten​ne a ha​jó​g yá​r i szám​lá​já​r a, és en​g e​dé​lyez​ne a Di​-
cső​ségnek né​hány perc​nyi fény​r e és kar​ban​tar​tás​r a hasz​nál​ha​tó ener​g i​át, de az ügy​in​té​ző ér​de​ke​it per​-
sze job​ban szol​g ál​ta, ha meg​hagy​ja őt a sö​tét​ben és a csend​ben, kö​r ü​löt​te a hal​dok​ló ha​jó​já​val.
Qad meg​sza​ba​dul​na a tar​to​zás​tól, a Met​sző Di​cső​séget meg​ja​ví​ta​nák és fris​sí​te​nék a je​len​le​g i szab​-
vá​nyok sze​r int. Qad arra gon​dolt, a Di​cső​ségnek ez na​g yon tet​sze​ne. Még az is le​het, hogy meg​nyer​-
né​nek egy fel​leb​be​zést is, ami​vel két​vi​lág​nyi el​is​me​r ést nyer​né​nek, nem csak egy üres egyen​le​g et.
Előbb al​szik, és az​tán hoz majd dön​tést, ám vá​lasz​tá​sa el​ke​r ül​he​tet​len​nek lát​szott. Csu​pán meg​má​-
sít​ha​tat​lan​ná te​het​te.
A hú​g ocs​kák idő​r ől idő​r e fel​éb​r esz​tet​ték – éte​lért kö​nyö​r ög​tek. Mire Qad fel​ad​ta és fel​kelt, far​kas​-
éhes volt. A hú​g ocs​kák szi​po​lyo​zá​sá​nak kö​szön​he​tő​en ujj​be​g yei ér​zé​ke​nyek vol​tak és se​be​sek. A leg​-
fi​a​ta​labb új​já​éledt és fel​de​r ült. A le​eresz​ke​dő szem​hé​jú leg​idő​sebb elé​g e​det​ten do​r om​bolt.
Qad, aki ugyan​o lyan két​ség​be​esést ér​zett, mint a hú​g ocs​kák, éte​lért, für​dő​ért és egy új in​g ért kö​-
nyör​g ött a Di​cső​ségnek. Ké​r é​se sü​ket fü​lek​r e ta​lált.
Re​mél​ve, hogy a mes​ter​sé​g e​sek ren​del​kez​tek még némi vissza​ma​r adt ener​g i​á​val, meg​pró​bál​ta
oda​hív​ni az egyi​ket, hogy hoz​zon koz​me​ti​ku​mo​kat. Ez​út​tal sem ka​pott vá​laszt. Át​ku​tat​ta a he​lyi​sé​g e​-
ket és a fo​lyo​só​kat, amíg nem ta​lált egy olyan mes​ter​sé​g es ürest, amely​nek volt egy adag arc​fes​té​ke.
Két​ség​be​eset​ten ka​par​g at​ta a Di​cső​ség fa​lát, hogy ki​csi​kar​jon be​lő​le egy kis ra​g yo​g ást, az​tán pe​dig
meg​pró​bál​ta a leg​jobb tu​dá​sa sze​r int ki​fes​te​ni a hú​g ocs​ká​kat. Ami​kor a nyí​lá​sa​i​kon dol​g o​zott, éhes
kis fo​g ak​kal kap​kod​tak felé. Ami​kor a leg​ki​sebb har​mad​já​r a ha​r a​pott belé, kör​mé​vel meg​pöc​köl​te az
ar​cát. A hú​g ocs​ka fel​vinnyo​g ott és vissza​hú​zó​dott, amed​dig csak le​he​tett. Qad rá​vi​csor​g ott, meg sem
pró​bál​ta le​nyug​tat​ni.
A leg​idő​seb​ben ki​fe​je​zet​ten gon​do​san dol​g o​zott, az​tán meg​g on​dol​ta ma​g át, és a sze​mén el​ma​sza​-
tol​ta a fes​té​ket. Utá​na egyik ke​zé​vel meg​r a​g ad​ta a leg​ki​sebb ar​cát, és olyan szer​tar​tá​so​san és vá​lasz​té​-
ko​san dol​g oz​ta ki, amennyi​r e csak telt tőle.
Újra meg​pró​bál​ta meg​ha​r ap​ni.
Ami​kor Qad vég​zett, fel​húz​ta ma​g á​r a gyű​r ött, fol​tos kö​té​nyét és kard​ö vét, s a be​já​r at​hoz ment. Ott
vá​r a​ko​zott ing nél​kül, ko​szo​san. Még a kard​ö ve is mocs​kos volt, de saj​nos nem pár​ba​jok mi​att, sőt,
kard​ja éle is tom​pa ma​r adt.
Alig​ha ro​man​ti​kus re​g ény​hez mél​tó je​le​net, gon​dol​ta. De ez volt a leg​több, amit ki tu​dott hoz​ni sa​-
ját, és a Di​cső​ség gyor​san apa​dó for​r á​sa​i​ból.
Ka​pa​r á​szás a be​já​r at​nál. Qad ki​nyi​tot​ta a zá​r ó​iz​mot, és kö​vet​te a len​dü​le​tes ve​zér​fényt a ha​jó​g yár​-
ba.
Qa​dot bő​ség​g el vet​te kör​be az ügy​in​té​ző lak​o sz​tá​lya – min​den tisz​ta volt és új, éles és ra​g yo​g ó.
Ég​tek a fé​nyek. Mes​ter​sé​g es üre​sek vet​ték őt kör​be, egy für​dő​szo​bá​ba te​r el​ték, az​tán pe​dig őt és a hú​-
gocs​ká​kat is tisz​tá​r a su​vik​szol​ták. A leg​idő​sebb hú​g ocs​kát a ke​zé​vel vet​te kör​be, hogy meg​véd​je. A
mes​ter​sé​g es üre​sek nem vet​ték ész​r e.
Meg​bo​r ot​vál​ták, ha​ját ke​nőccsel von​ták be, se​lyem​nad​r á​g ot és elöl nyi​tott in​g et ad​tak rá, és há​r om
hú​g ocs​ka ar​cát ki​fes​tet​ték. Keze alatt rejt​ve és ész​r e​vét​len ma​r adt a leg​idő​sebb.
A mes​ter​sé​g es üre​sek egyi​ke ki​dol​g o​zott kö​tényt nyúj​tott át neki. A mes​ter​sé​g e​sek az​tán el​tá​voz​tak,
hogy ő maga ren​dez​hes​se el, ami​től Qad meg​za​va​r o​dott, hi​szen már lát​ták mez​te​le​nül őt és a hú​g ocs​-
ká​kat.
Meg​lep​te, hogy a kö​tény az ő ré​g i​mó​di szo​ká​sai sze​r int ké​szült, és el​r ej​tet​te a hú​g ocs​kák sze​mét és
nyí​lá​sát is.
A mes​ter​sé​g e​sek vissza​tér​tek és újra te​r el​g et​ni kezd​ték, ez​út​tal egy még dí​sze​sebb fo​g a​dó​te​r em​be.
Az élénk, fe​hér​r el és ezüst​tel hím​zett kö​tény​be öl​tö​zött fő​ügy​in​té​ző egy fe​ke​te ka​na​pén nyúj​tó​zott el,
óri​á​si hasa az ölé​be ló​g ott. Tőle nem messze bo​r os​üveg állt, és egy fé​lig tele po​hár.
In​tett Qad​nak, az​tán fel​emel​te a ke​zét, hogy meg​ál​lít​sa a hi​va​ta​los öt lé​pés tá​vol​ság​ban.
– Lát​ni aka​r om, párt​fo​g á​so​mért mit ka​pok. Ha nem tet​szik, vissza​uta​sít​ha​tom.
Ha ez a ki​kö​tés ben​ne volt az aján​lat​ban, Qad meg​fe​led​ke​zett róla. De alig​ha til​ta​koz​ha​tott – ab​ból
sem​mi hasz​na nem szár​ma​zott vol​na.
– Mu​tasd meg – mond​ta az ügy​in​té​ző.
– Meg​tud​hat​nám előbb a ne​vét?
– Nem. Je​len​lé​tem​ben ne légy túl vak​me​r ő, ifjú ka​lan​dor.
A ta​nács​ko​zás​r ól tud​ta Qad ne​vét, ám so​sem hasz​nál​ta. Ez a ke​r esz​te​zés egye​dül az ügy​in​té​ző vér​-
vo​na​lá​hoz tar​to​zik majd.
– Mu​tasd meg – mond​ta újra.
Qad hú​zó​doz​va ki​o l​dot​ta kö​té​nye mas​ni​ját. Még so​sem mu​tat​ta meg ma​g át egy má​sik sze​mély​nek.
Arra szá​mí​tott – azt ter​vez​te –, hogy a hú​g ocs​kák egye​dül vele nem​zik majd a vér​vo​na​lu​kat, hogy
Qad szep​lőt​len ma​r ad​jon.
Vö​r ös​lő arc​cal és nyak​kal ol​dal​r a húz​ta a kö​tényt, hogy szé​le el​ta​kar​ja a leg​idő​seb​bet. A hú​g ocs​-
kák, aki​ket fel​iz​g a​tott Qad re​ak​ci​ó ​ja, vo​nag​lot​tak és nyúj​tóz​kod​tak, s a fo​g u​kat vil​log​tat​ták.
Az ügy​in​té​ző meg​r a​g ad​ta a kö​tényt, és le​r án​tot​ta Qad tes​té​r ől. Gal​lér​ja han​g os reccse​nés​sel ket​té​-
sza​kadt, és le​hul​lott a föld​r e. Qad leg​idő​sebb hú​g ocs​ká​ja ma​sza​tos szem​hé​ját re​beg​tet​ve, éles fo​g a​it
csat​tog​tat​va elő​r e​nyúlt.
Az ügy​in​té​ző egyik hú​g ocs​ká​r ól a má​sik​r a né​zett. A leg​fi​a​ta​labb​tól kezd​te, ér​dek​lő​dés nél​kül át​ug​-
rot​ta a kö​zép​ső ket​tőt, az​tán a leg​idő​sebb​r e fó​ku​szált.
– Ne​vek?
Qad so​sem ne​vez​te el őket. So​sem ju​tott eszé​be. A ré​szei vol​tak; mi​nek ne​vez​né el a sa​ját ré​sze​it?
Ez is olyas​mi di​vat le​het, ami​r ől még so​sem hal​lott – mint a kö​té​nyen lévő, a sze​mek​nek szol​g á​ló ha​-
sí​té​kok. Sa​ját hasz​ná​r a for​dí​tot​ta a hely​ze​tet.
– Nem – mond​ta. – Ahogy el​r en​del​ted, nem mon​dunk ne​ve​ket.
Az ügy​in​té​ző fel​ne​ve​tett.
– Jól van, ifjú ka​lan​dor. Te​hát. Ezt itt el​ha​nya​g o​lod, te​hát el​ve​szem, ne​ked pe​dig nem fog hi​á​nyoz​-
ni.
A leg​idő​sebb hú​g ocs​ka felé bó​lin​tott, aki​nek ha​nya​g ul fel​kent, vö​r ös fes​ték​kel mocs​kos fo​g ai füg​-
gő​le​g es vo​nal​ban csat​tog​tak, és aki a leg​erő​tel​je​sebb, el​vé​tel​r e a leg​al​kal​ma​sabb volt.
– Ez vi​szont... – Qad, aki min​dent meg​tett, bár si​ker​te​le​nül, hogy ki​fe​je​zé​se sem​le​g es ma​r ad​jon, a
leg​if​jabb​r a mu​ta​tott. – Ez fi​a​ta​labb. Fris​sebb.
Az ügy​in​té​ző el​mo​so​lyo​dott.
– Meg​ha​g yom ne​ked, hogy fel​ne​vel​hesd. – Kö​ze​lebb ha​jolt, és meg​vizs​g ál​ta a hor​zso​lást, amit Qad
ha​g yott, ami​kor meg​ne​vel​te a leg​if​jab​bat. – És hogy aka​r a​tod alá hajtsd. A leg​idő​sebb hosszabb ide​je
húz hasz​not az el​szánt​sá​g od​ból, és ta​lán ab​ból is, hogy több ide​je za​bo​lá​zod.
Ez is új ke​le​tű esz​me, hogy egy hú​g ocs​ka ta​nul​na a pél​dá​ból, vagy egy​ál​ta​lán bár​mi​ből. Qad oko​-
sabb volt an​nál, hogy vi​táz​zon, hi​szen az ügy​in​té​ző már meg​hoz​ta a dön​té​sét.
Elég kö​zel jött Qad​hoz, hogy le​tép​je a kö​té​nyét. Most még kö​ze​lebb lé​pett, ha​sát Qa​dé​hoz nyom​ta.
A sa​ját háta mögé nyúlt és ki​o l​dot​ta a nad​r ág​ját, hagy​va, hogy le​hull​jon véz​na comb​já​r ól, csiz​má​já​-
ról, so​vány bo​ká​já​r ól és fi​nom láb​fe​jé​r ől. El​r úg​ta a se​lyem​ből ké​szült ru​hát, csak a láb​be​li​jét és a
kard​szí​ját hagy​ta meg.
Qa​don el​ural​ko​dott a ré​mü​let, és sa​ját kard​já​ért nyúlt. Az ügy​in​té​ző fel​mor​dult, meg​r a​g ad​ta a csuk​-
ló​ját, és a pad​ló​r a kény​sze​r í​tet​te. A sző​nyeg szőr​szá​lai acé​los​sá vál​tak, kar​ja és lába köré fo​nód​tak,
azo​kat szét​vet​ve bi​lin​csel​te őt a pad​ló​hoz. Tér​dé​r e az ügy​in​té​ző ült rá, ki​egye​ne​se​dett, kar​já​val kör​be​-
fon​ta a ha​sát, hogy el​tün​tes​se az út​ból. Tes​té​ből, az ágyé​ka kör​nyé​ké​r ől elő​vo​nag​lott, elő​r e​nyúlt ka​-
pasz​ko​dó pe​te​r a​kó​csö​ve.
Qad mind a négy hú​g ocs​ká​ja a fo​g át csat​tog​tat​ta és nyúj​tóz​ko​dott felé, ám a szerv fi​g yel​me a leg​-
idő​sebb​r e fó​ku​szált. He​g yé​vel a hú​g ocs​ka nyí​lá​sá​hoz kö​ze​lí​tett, az​tán be​lé​ha​tolt.
Qad ré​mül​ten ki​ál​tott fel. A fo​lya​mat​tól ő, azaz a hú​g ocs​ká​ja meg​nyílt, és a fáj​da​lom vé​g ig​fu​tott
össze​ku​szált ide​g e​ik men​tén. A pe​te​r a​kó​cső meg​haj​lott és meg​duz​zadt, egész hosszán vé​g ig​hajt​va a
pe​tét. A du​dor el​ér​te a hú​g ocs​ka nyí​lá​sát, elő​r e​nyo​mult, ám nem ju​tott túl a fo​g a​kon.
A hú​g ocs​ka ha​r a​pott, le​vá​laszt​va a pe​te​r a​kó​cső he​g yét. A vér​től sí​kos pete be​le​lö​vellt a nyí​lás​ba.
Az ügy​in​té​ző fáj​dal​ma​san és győ​ze​del​me​sen fel​o r​dí​tott és meg​r e​me​g ett.
A pe​te​r a​kó​cső las​san vissza​hú​zó​dott az ügy​in​té​ző tes​té​be, hogy re​g e​ne​r á​lód​jon.
Qad ré​mül​ten érez​te a hasa alatt össze​hú​zód​ni és vo​nag​la​ni sa​ját pe​te​r a​kó​csö​vét – csak arra várt,
hogy elő​nyo​mul​has​son a tes​té​ből. Nyö​szö​r ög​ve, de vissza​fog​ta ma​g át, és ké​pes volt el​foj​ta​ni.
Az ügy​in​té​ző fel​emel​ke​dett. Qad​r a né​zett.
– Tá​voz​hatsz – mond​ta, mint​ha a ta​nács ér​te​kez​le​tén len​né​nek. A he​lyé​r e ér​ke​zett pe​te​r a​kó​csö​ve el​-
tűnt a tes​té​ben, utá​na csak né​hány vér​folt ma​r adt az ügy​in​té​ző lá​bán, a sző​nye​g en és Qa​don.
A sző​nyeg bi​lin​csei vissza​hú​zód​tak, újra szőr​r é vál​tak, el​en​g ed​ték őt. Qad sza​kadt, fol​tos kö​té​nyét
szo​r on​g at​va talp​r a tán​tor​g ott. Ma​g á​hoz húz​ta, el​fed​te vele a tes​tét, és a ve​zér​fény felé bot​la​do​zott,
vissza a Di​cső​ségre, mi​köz​ben hú​g ocs​ká​ja nyö​ször​g ött és sírt, s az​tán vé​g ül el​csen​de​se​dett.
Aludt.
Fo​g al​ma sem volt ar​r ól, med​dig fe​küdt esz​mé​let​le​nül a tran​zit​egy​sé​g é​ben. Ami​kor fel​éb​r edt, a Di​-
cső​ség köz​pont​ját ha​lo​vány fény jár​ta át. Tes​te saj​g ott.
– Di​cső​ség?
– Aludj.
Re​mény​te​le​nül há​lá​san hall​g at​ta ha​jó​já​nak hang​ját, hát en​g e​del​mes​ke​dett.
Alig tu​dott meg​moz​dul​ni. Min​de​ne fájt. A Di​cső​ség re​kesz​fa​lai sok​kal erő​seb​ben ra​g yog​tak, mint
leg​utóbb, ami​kor ma​g á​hoz tért. Fél​r e​tol​ta kam​r á​já​nak anya​g át – tisz​ta volt, ám a szo​kott​nál dur​vább.
A leg​idő​sebb hú​g ocs​ka ki​du​do​r o​dott a ha​sá​ból, mint elő​r e​haj​ló, fe​szes bőr, nyí​lá​sa he​lyén hal​vány,
szür​ke seb​bel. A töb​bi hú​g ocs​ka vissza​vo​nult Qad​ba, éles fo​g a​ik vé​de​ke​zé​sül, csa​ló​dot​tan csat​tog​tak.
Ki volt éhez​ve. Kar​ja és lába csont​sze​r ű nyúl​vánnyá enyé​szett, zsír​ja és iz​mai fel​szí​vód​tak, hogy táp​-
lál​ják az ügy​in​té​ző nö​vek​vő ke​r esz​te​zett​jét. Meg​pró​bált ételt és vi​zet kér​ni. Egy mes​ter​sé​g es nor​mál
buk​kant fel – is​me​r et​len volt, nem a Di​cső​séghez tar​to​zott.
Bi​zo​nyá​r a az ügy​in​té​zőé, gon​dol​ta Qad, hogy szem​mel tart​son és vi​g yáz​zon rám.
Bort kért tőle.
A mes​ter​sé​g es ki​nyúj​tot​ta egyik vég​tag​ját, az​tán ke​mé​nyen rá​csa​pott Qad hom​lo​ká​r a. Qad el​ájult.
Utá​na már nem kö​nyör​g ött bo​r ért. Át​ad​ta ma​g át a ké​nyel​met​len​ség​nek és a fáj​da​lom​nak.
Qad meg​könnyeb​bül​ten fa​kadt sír​va, ami​kor az ügy​in​té​ző dö​r öm​bölt a be​já​r a​ti nyí​lá​son. Ki​ká​szá​-
ló​dott a kam​r á​já​ból, ke​zé​vel át​ö lel​te a hú​g ocs​ka óri​á​si du​do​r át – már nem volt hú​g ocs​ka, ha​nem az
ügy​in​té​ző ke​r esz​te​zett​je. Ha el​en​g ed​te, ké​nyel​met​le​nül ug​r ált és rug​dalt oda​bent​r ől.
Ami​kor rá​ta​lált, az is​me​r et​len mes​ter​sé​g es nor​mál az össze​hú​zott zá​r ó​iz​mot ka​pa​r ász​ta és bö​köd​te,
és ész​r e sem vet​te az ál​ta​la oko​zott kárt. Qad fél​r e​lök​te a mes​ter​sé​g est, és kéz​zel, olyan óva​to​san nyi​-
tot​ta ki a Di​cső​séget, ahogy csak tud​ta. Úgy kép​zel​te, a hajó ezért há​lá​san sut​to​g ott hoz​zá.
Az ügy​in​té​ző bot​sze​r ű lá​ba​kon be​lép​delt, ha​sát hosszú kar​já​val át​ö lel​te. Qad úgy hit​te, még a ko​-
ráb​bi​nál is több hú​g ocs​ká​ja le​het. Sze​mük a kö​tény mö​g ött csil​lo​g ott, és egy​től egyig őrá pis​log​tak.
Az ügy​in​té​ző el​mo​so​lyo​dott, ki​vil​lant​va ha​lál​sá​padt ínyé​ből elő​tö​r ő hosszú fo​g a​it.
– Itt az idő?
– Bő​ven van időd.
Az ügy​in​té​ző vissza​kí​sér​te a kam​r á​já​hoz, várt, amíg el​he​lyez​ke​dett, és le​ült egy szék​r e, amit hon​-
nan is szer​zett? – gon​dol​ko​dott Qad, és rá​jött, hogy az ügy​in​té​ző a párt​fo​g á​sá​nak kö​szön​he​tő​en fel​-
ügye​le​tet gya​ko​r ol​ha​tott a Di​cső​ség for​r á​sai fe​lett.
Újra és újra el​aludt és fel​éb​r edt. El​vesz​tet​te az idő​ér​zé​két. Tor​kán le​csú​szott egy táp​lá​ló​cső, ami​től
eny​hült az éh​sé​g e, fáj​dal​mai azon​ban érin​tet​le​nek ma​r ad​tak, és nö​ve​ke​dett a ke​r esz​te​zett mi​att ér​zett
ké​nyel​met​len​sé​g e. Ami​kor fel​éb​r edt, min​dig azt lát​ta, hogy az ügy​in​té​ző őt fi​g ye​li. Meg​pró​bált be​-
szél​ni, ám a cső el​né​mí​tot​ta.
A fáj​da​lom​tól ri​adt fel.
A ke​r esz​te​zett du​do​r a össze​hú​zó​dott, el​en​g e​dett, majd újra össze​hú​zó​dott. Ide​g ei, ame​lyek össze​ka​-
va​r od​tak Qad​éval, fáj​dal​mat gyúj​tot​tak a ha​sá​ban, a pe​te​r a​kó​csö​vé​ben és a ge​r in​cé​ben is. A táp​lá​ló​cső
el​le​né​r e is fel​o r​dí​tott. A cső el​tá​vo​lo​dott tőle, ki​esett a szá​já​ból. Az ügy​in​té​ző né​mán fi​g yel​ve állt fö​-
löt​te.
A hú​g ocs​ka nyí​lá​sá​nak sebe fel​sza​kadt, ami​től olyan erős fáj​dal​mak kí​noz​ták, ami​lyet még so​sem
ér​zett. A ke​r esz​te​zett feje ki​tü​r em​ke​dett a fo​g at​lan ha​sa​dé​kon, amit vál​lak, az​tán véz​na, pók​sze​r ű ka​-
rok kö​vet​tek. Ahogy az ügy​in​té​ző le​nyúlt, a ke​r esz​te​zett éles fo​g ai össze​csa​pód​tak. Az ügy​in​té​ző
meg​pöc​köl​te a kör​mé​vel a ke​r esz​te​zett ar​cát, ami​től az hosszú, vo​nyí​tó sí​r ás​r a fa​kadt, ezt azon​ban az
ügy​in​té​ző fi​g yel​men kí​vül hagy​ta. Fel​emel​te az új lényt, aki​nek hosszú, so​vány lá​bai és fi​nom tal​pa
ki​csusszant a hú​g ocs​ka je​len​lé​té​nek kö​szön​he​tő​en ki​ala​kult zsák​ból. A zsá​kocs​ka nya​ka le​zá​r ó​dott és
le​hul​lott, össze​fo​lyat​va Qad fész​két va​la​mi​fé​le fo​lya​dék​kal. A zsák az​tán össze​fonnyadt és le​vált.
– Hadd fog​jam... – Qad el​hall​g a​tott, ami​kor meg​hal​lot​ta sa​ját szá​r az, re​kedt, kö​nyör​g ő hang​ját. Az
ügy​in​té​ző szenv​te​le​nül né​zett le rá, egyik ke​zé​vel a ke​r esz​te​zet​tet, a má​sik​kal a ha​sát daj​kál​va.
Ha hagy​ja, hogy meg​fog​jam őt, gon​dol​ta Qad, so​sem en​g e​dem el. Pár​ba​joz​nom kell vele.
És nyer​ni fog.
A Di​cső​ség fel​nyö​g ött, ahogy az ügy​in​té​ző mes​ter​sé​g e​se szét​r án​tot​ta a be​já​r a​ti zá​r ó​iz​mot, ám egy
pil​la​nat​tal ké​sőbb vissza​tér​tek a fé​nyek és az ener​g ia, a Di​cső​ség éle​tét jel​ző halk han​g ok​kal együtt.
– Aludj – sut​tog​ta a hajó.
Qad en​g e​del​mes​ke​dett.
Ezer idő​egy​ség múl​va fel​éb​r edt. A Di​cső​ség tele élet​tel és csil​lag​fénnyel lük​te​tett kö​r ü​löt​te, a kö​-
zel​ben lévő, érin​tet​len vi​lá​g ok​r a ér​zé​ke​nyen.
Qad hasa fájt, ahol a hú​g ocs​ka élt, és ahol a ke​r esz​te​zett nö​ve​ke​dett. Vá​g ya​koz​va, fáj​da​lom​mal
gon​dolt a ke​r esz​te​zett​r e, ám a Di​cső​ség mos​tan​r a olyan messze járt a ha​jó​g yár​tól, hogy az ügy​in​té​ző
bi​zo​nyo​san meg​szi​lár​dí​tot​ta már új vér​vo​na​lát. A ke​r esz​te​zett tel​je​sen az ő lé​nye lesz. Az ügy​in​té​ző
ad majd neki egy mo​dern ha​jót, és el​kül​di, hogy meg​hó​dít​son és gyar​ma​to​sít​son vi​lá​g o​kat, és hogy
az ügy​in​té​ző ál​tal annyi​r a be​csült el​szánt​ság​g al va​ló​sít​son meg evo​lú​ci​ó s tisz​tí​tá​so​kat. Qad soha töb​-
bé nem ta​lál​ko​zik ve​lük.
Va​la​mi​fé​le iz​g a​tott​ság te​ker​g ett a ke​r esz​te​zett szü​le​té​sé​nek sebe alatt. Az el​vesz​tett le​szár​ma​zott​ja,
egy újabb hú​g ocs​ka tört elő​r e a leg​idő​sebb után hát​r a​ma​r adt ki​nö​vés​ből. A töb​bi hú​g ocs​ka a nya​kát
nyúj​to​g at​ta, hogy lás​sa. Qad meg​r a​g ad​ta a Di​cső​ség ál​tal új​r a​al​ko​tott kö​tényt, és rá​juk ve​tet​te. Szo​ká​-
sai sze​r int egy​szí​nű és át​lát​szat​lan volt. A hú​g ocs​kák vinnyog​tak és fo​g a​i​kat csat​tog​tat​ták, a ne​héz ha​-
jós​elyem alatt a fi​g yel​mé​ért ver​se​nyez​tek.
Csak há​r om, gon​dol​ta Qad. Szep​lőt​le​nek. A ne​g ye​dik... el​ment, fel​hasz​ná​ló​dott, be​szennye​ző​dött.
Soha töb​bé nem aka​r ok a leg​idő​sebb hú​g ocs​ká​r a gon​dol​ni.
Ide​g e​in ke​r esz​tül ki​nyúlt a hát​r a​ma​r adt ki​nö​vé​se felé, és egyet​len düh​r o​ham​mal ki​o l​tot​ta. Ki​égett,
és gyá​szá​ban egye​dül hagy​ta őt.
Qad nem tö​r ő​dött a töb​bi hú​g ocs​ká​val, fi​g yel​mét egye​lő​r e a Di​cső​ség felé for​dí​tot​ta, és ki​vá​lasz​tott
egy új vi​lá​g ot.


Sár​pát​ki Ádám for​dí​tá​sa

 Sam J. Miller
OTTHONOK SZELLEMEI
Sam J. Mil​ler (WWW.SAMJ​MIL​LER.COM) író és kö​zös​ség​szer​ve​ző. Írá​sai töb​bek kö​zött a Light​-
speed, az Asi​mov’s, a Clar​kesworld és a The Min​neso​ta Re​vi​ew fo​lyó​ira​tok​ban je​len​tek meg. Je​löl​ték a
Ne​bu​la- és a Theo​dore Stur​g e​o n-díj​r a, és meg​nyer​te a Shir​ley Jack​son-dí​jat. El​vé​g ez​te a Cla​r i​o n
Wri​ter ’s Work​sho​pot, és je​len​leg New York City​ben él. The Art of Star​ving című be​mu​tat​ko​zó re​g é​-
nyét a Har​per​Col​lins adja ki. A „Jég​töm​bök” című no​vel​lá​ja is ol​vas​ha​tó eb​ben a kö​tet​ben.


A bank nem fi​ze​tett a na​r an​cso​kért. Kel​lett vol​na – a fel​aján​lá​sok egy​ér​tel​mű​en vissza​té​r í​ten​dő
költ​ség​nek mi​nő​sül​tek –, de a tel​je​sí​tés​hez szük​sé​g es idő, és a kö​nyör​g és, amit Ag​nes soha nem
úszott meg szám​la​le​adás​kor, az egész pro​ce​dú​r át túl​sá​g o​san fá​r asz​tó​vá tet​te. Ha túl so​kat nyag​g at​ja
Traskot fe​les​le​g es dol​g ok mi​att, el​ve​szít​he​ti az ál​lá​sát, és vele együtt az üzem​anyag​kár​tyát, ami sok​-
kal töb​be ke​r ült, mint a na​r an​csok. Áll​ni a fel​me​r ü​lő ki​adá​so​kat va​ló​já​ban be​fek​te​tés volt, a mun​ka​-
nél​kü​li​ség elo​dá​zá​sa.
Rá​adá​sul Ag​nes sze​r et​te az ér​zést, hogy mi​vel a pénz az ő zse​bé​ből ke​r ült ki, ő hal​mo​zott fel szí​-
ves​sé​g e​ket a szel​le​mek​nél, nem a bank. Mire kel​lett vol​na a JPMor​g an Cha​se bank​nak egy va​cak házi
szel​lem há​lá​ja az in​g at​lan-adat​bá​zi​suk több száz​ezer dü​le​de​ző épü​le​té​nek egyi​ké​ből? Ag​nes fő​nö​két
csak az ér​de​kel​te, hogy a szel​le​mek elé​g e​det​tek le​g ye​nek, és ne omol​ja​nak be a te​tők, ne ke​r ül​je​nek
vér​fol​tok a fe​hér​r e me​szelt fa​lak​r a, és egy tűz​he​ly​is​ten vagy egy ko​bold ne gán​csol​jon el sen​kit, ami​-
kor meg​mu​tat​ják az in​g at​lant egy ér​dek​lő​dő​nek, mert a vé​g én még per​nek néz​nek elé​be. A fel​aján​lá​-
sok Ag​nes​től szár​maz​tak, és mind​egyik​nél érez​te a há​lá​ju​kat. In​ter​ak​ci​ó ​ba lép​ni a házi szel​le​mek​kel
szi​g o​r ú​an ti​los volt, de ő azért sze​r et​te tud​ni, hogy há​lá​sak. Mint most, ami​kor be​lé​pett a Ki​len​ces
úton lévő 5775-ös ház​ba, egy kis vö​r ös épü​let​be a To​ma​hawk Di​ner mel​lett. Jó mé​lyet lé​leg​zett a szá​-
raz, fás-moly​ir​tós le​ve​g ő​ből. Egy gyu​fá​val meg​g yúj​tot​ta a füs​tö​lő​jét, és a kör​mé​vel apró vá​g a​tot ej​-
tett a na​r ancs​hé​jon. A szel​le​mek​nek könnyű a ked​vé​ben jár​ni, gon​dol​ta. Egy​sze​r ű igé​nye​ik van​nak.
Nem úgy, mint az em​be​r ek​nek.
Ag​nes fe​lett szél járt a pad​lá​son, és pot​pour​r i il​la​ta ütöt​te meg az or​r át. Va​la​mi​lyen il​la​to​sí​tó ma​-
rad​ha​tott az egyik fen​ti szek​r ény​ben, vagy ta​lán a hely szel​le​mé​nek le​he​le​tét érez​te. Sem​mit sem tu​-
dott er​r ől a hely​r ől, ahogy az ide​fe​lé ve​ze​tő úton le​fog​lalt in​g at​la​nok​r ól sem. Hogy ki élt itt ré​g en.
Hogy hová ment. Csak annyit tu​dott, hogy a bank ki​la​kol​tat​ta az il​le​tőt, egy hó​nap​pal ez​előtt, vagy
még 2008-ban, ami​kor a bu​bo​r ék elő​ször puk​kadt ki. Már hat hó​nap​ja dol​g o​zott en​nél a vál​la​lat​nál,
és még min​dig sze​r e​tett utá​na​jár​ni az ak​tu​á​lis ház hát​te​r é​nek, de a hoz​zá tar​to​zó in​g at​la​nok lis​tá​ja
már túl hosszú volt ah​hoz, hogy sok időt tölt​hes​sen mind​egyik​ben. És mi​nél to​vább tar​tóz​ko​dott va​la​-
hol, an​nál ne​he​zebb volt el​ke​r ül​ni az in​ter​ak​ci​ó t.
Ép​pen ké​szült el​hagy​ni a há​zat, ami​kor az aj​tó​ban meg​lát​ta a fér​fit.
– Hel​ló – mond​ta a sza​kál​las, köp​cös fi​a​tal​em​ber le​fegy​ver​ző​en vi​dám han​g on. Ag​nes azt hit​te,
ház​fog​la​ló, csak ezért kö​szönt vissza.
– Szia – mond​ta óva​to​san. A ház​fog​la​lók nem hoz​zá tar​toz​tak. A fő​nö​ké​nek, Trasknek volt egy má​-
sik em​be​r e, ő fog​lal​ko​zott a tör​vény​te​len la​kók​kal. A leg​több, aki​vel Ag​nes mun​ka köz​ben össze​-
akadt, ár​tal​mat​lan volt: nincs​te​le​nek, akik be​hú​zód​tak va​la​ho​vá az eső elől. De bár​ki​nek el​bo​r ul​ha​tott
az agya, ha úgy érez​te, ve​szély fe​nye​g e​ti az ott​ho​nát. A nő fel​emelt egy na​r an​csot.
– Csak a fel​aján​lás mi​att jöt​tem – ma​g ya​r áz​ta. – Nem fo​g om je​len​te​ni, hogy itt al​szol. De tar​ta​nak
el​len​ő r​zé​se​ket, úgy​hogy ké​szülj fel rá, hogy le kell lép​ned.
Mi​köz​ben rá​né​zett, a fér​fi úgy dön​töt​te fél​r e a fe​jét, ahogy egy ku​tya ten​né.
– Le​lép​nem?
– Aha – mond​ta Ag​nes, és vissza​nyel​te a fér​fi​nak szánt fi​g yel​mez​te​tést. Trask em​be​re esze​lős. Fel​-
gyújt​ja az egész há​zat, csak hogy meg​bün​tes​sen. Tisz​tá​ban volt vele, hogy együtt ér​ző​en kel​le​ne vi​sel​-
ked​nie min​den​ki​vel, aki má​sok​kal össze​zsú​fo​lód​va él, vagy fe​dél nél​kül ma​r adt, mert a ban​kok in​-
kább üre​sen őriz​g et​ték a há​za​kat, mint hogy lej​jebb vi​g yék az ára​kat. De nála job​ban sen​ki sem tud​ta,
hogy ha az em​ber meg​sze​g i a tör​vényt, fel kell ké​szül​nie a kö​vet​kez​mé​nyek​r e.
 – Ja! – mond​ta a fér​fi, ami​kor le​esett neki. – Azt hi​szed, em​ber va​g yok.
A nő rá​me​r edt.
– Mi​ért, nem?
– Nem, nem – ne​ve​tett a fér​fi. Zen​g ő, em​be​r i, fér​fi​as ne​ve​té​se volt, Ag​nes még a gyom​r á​ban is
érez​te. – Nem... Fo​g al​mazzunk úgy, hogy nem tu​dok el​men​ni in​nen. Ez az én há​zam.
– Na​g yon saj​ná​lom. – Ag​nes le​haj​tot​ta a fe​jét, és aka​r at​lan en​g e​det​len​sé​g e mi​att pá​ni​kol​ni kez​dett.
Ha Trask meg​tud​ja, hogy be​széd​be ele​g ye​dett egy szel​lem​mel, ki​r úg​hat​ja. – Nem akar​tam tisz​te​let​len
len​ni.
– Tu​dom. – A szel​le​mek tud​ták, ha va​la​ki nem szán​dé​ko​san tisz​te​let​len, leg​alább​is a plety​kák sze​-
rint. De biz​tos​r a ne​héz lett vol​na meg​mon​da​ni. Egyes szel​le​mek min​den​tu​dó​ak vol​tak, má​sok​nak vi​-
szont annyi esze volt, mint egy ma​r ék ka​vics​nak. Ez va​jon mi mást tu​dott róla?
Ag​nes már rég​ó ta meg sem pró​bál​ta ki​ta​lál​ni, a házi szel​le​mek mi​ért öl​te​nek tes​tet min​dig más​ként.
Néha per​sze ért​he​tő volt, mint an​nál a sin​tó meg​tes​te​sü​lés​nél a ház​ban, ahol ré​g en egy ja​pán csa​lád
élt, vagy an​nál az ádáz, vad​disz​nó​ar​cú do​mo​voj​nál a pan​zi​ó ​ban, ame​lyet egy orosz hölgy​től vet​tek el.
De vol​tak olyan ese​tek is, ame​lye​ket sem​mi​vel sem le​he​tett meg​ma​g ya​r áz​ni – sen​ki sem tud​ta, mi​ért
pont az igbó nép ek​wu​ja vir​r asz​tott tíz​ezer ki​lo​mé​ter​r e Ni​g é​r i​á​tól, egy tu​cat​ház​ban, ahol soha sen​ki
nem la​kott, se af​r i​kai szár​ma​zá​sú, se más... vagy hogy egy el​vi​leg kor​ta​lan szel​lem mi​ért egy ilyen
ron​g yos, de sár​mos fér​fi​ként ma​ni​fesz​tá​ló​dik, aki​nek te​to​vá​lás lóg ki az ing​uj​ja alól, mint va​la​mi hu​-
szad​r an​g ú desz​kás​nak. Fura, bár nem fu​r ább, mint egy át​la​g os meg​tes​te​sü​lés.
– Kö​szö​nöm a na​r an​csot – mond​ta a fér​fi, és át​sé​tált a szo​bán, hogy ki​ve​g ye a ke​zé​ből. A nő meg​-
érez​te a sza​g át: olyan volt, mint bár​me​lyik má​sik fér​fié. Meg​érez​te a tes​té​ből ára​dó me​le​g et is. A fér​fi
haja bar​nás​vö​r ös volt. A szem​üve​g e egy ki​csit fel​na​g yí​tot​ta a sze​mét, et​től egy pi​cit úgy né​zett ki,
mint egy rajz​film​fi​g u​r a.
– Sze​r e​ted a na​r an​csot? – kér​dez​te Ag​nes. – Ez​zel ál​ta​lá​ban biz​tos​r a le​het men​ni. De van​nak olyan
há​zak, amik elég be​teg szar​sá​g o​kat sze​r et​nek. Én pél​dá​ul macs​kát sen​ki ked​vé​ért nem öl​nék meg. – A
nő ész​r e​vet​te, hogy megint azt csi​nál​ja. Megint túl so​kat be​szél. Így akar​ja el​ér​ni, hogy va​la​ki – egy
fér​fi – meg​ked​vel​je. Egy pil​la​nat​r a azt a má​sik dol​g ot is csi​nál​ta: utál​ta ma​g át a vi​sel​ke​dé​sé​ért. Az​tán
rá​jött, hogy fe​les​le​g e​sen gör​csöl. Ez nem em​ber. Soha nem fog el​men​ni in​nen. Sem​mit sem tud a vi​-
lág​r ól, azt le​szá​mít​va, amit a fa​lak kö​zött lát. Jobb lesz, ha le​lép in​nen. Most rög​tön.
A fér​fi meg​há​moz​ta a na​r an​csot. Ag​nes fé​lig-med​dig arra szá​mí​tott, a keze át​szü​r em​lik raj​ta, de ez
per​sze bu​ta​ság volt. Tud​ta, hogy a szel​le​mek sok​kal vál​to​za​to​sabb és lát​vá​nyo​sabb mó​do​kon ké​pe​sek
kap​cso​lat​ba lép​ni a fi​zi​kai vi​lág​g al, mint az em​be​r ek. Egy​szer lát​ta, hogy egy épü​let hir​te​len min​dent
fel​emész​tő lán​g ok​ba bo​r ul, és alig négy perc alatt nem ma​r ad más be​lő​le, mint füst és hamu.
– Sze​r e​tem a na​r an​csot – mond​ta a fér​fi. – A whis​kyt is. Leg​kö​ze​lebb azt is tud​nál hoz​ni?
– Bour​bon, rozs, skót, ma​lá​ta, ke​vert... – A nő úgy so​r ol​ta a ne​ve​ket, mint​ha egy​ko​r i sze​r e​tő​ket lis​-
táz​na, fér​fi​a​kat, akik va​la​mi rosszat tet​tek vele, fér​fi​a​kat, aki​ket még min​dig sze​r e​tett, és gon​dol​ko​dás
nél​kül vissza​fo​g a​dott vol​na. Esze ágá​ban sem volt piát hoz​ni en​nek a szel​lem​nek. De ahogy ki​mond​ta
a ne​ve​ket, össze​sű​r ű​sö​dött a vére és ki​szá​r adt a szá​ja.
– Hozd el a ked​ven​ced – ja​va​sol​ta a fér​fi.
– Nem biz​tos, hogy ez jó öt​let – mond​ta Ag​nes, fé​lig sut​tog​va.
A fér​fi vál​lat vont.
– Ahogy aka​r od.
Ag​nes arra gon​dolt, va​jon meg​bíz​hat-e a fér​fi hang​ját át​ha​tó szo​mo​r ú​ság​ban. Va​jon a szel​le​mek
tény​leg má​sok-e, mint a fér​fi​ak. Va​jon leg​be​lül ők is olya​nok-e, hogy ha akar​nak va​la​mit, és meg​kap​-
ják, ott​hagy​ják az em​bert.
 – Nincs ked​ved ma​r ad​ni? – kér​dez​te a fér​fi. A sze​me tág​r a nyílt, és lük​te​tett a ma​g ány​tól.
– Van még mára két tu​cat há​zam – mond​ta a nő. – Az​tán vissza kell ad​nom a kul​cso​kat, kü​lön​ben a
töb​bi kar​ban​tar​tó nem tud be​jut​ni.
– Ak​kor majd utá​na gye​r e. Ked​ves vagy, lá​tom raj​tad.
– Jó len​ne. De vár​nak más​hol.
A fér​fi bó​lin​tott, és meg​kí​nál​ta a na​r ancs fe​lé​vel.
Az ezt kö​ve​tő hosszú má​sod​per​cek​ben ajtó csa​pó​dott az eme​le​ten. A szel​lem egy​ből fél​r e​r án​tot​ta a
fe​jét, mo​so​lya vics​o r​r á torzult, és Ag​nes egy má​sod​perc​r e va​la​mi ke​g yet​len és ku​tya​sze​r ű lény ar​cát
lát​ta maga előtt.
– Csak a szél – je​g yez​te meg.
– Bo​csá​nat – sut​tog​ta a fér​fi, újra em​be​r i arc​cal, sá​pad​tan és fe​szeng​ve. – Mos​ta​ná​ban na​g yon fe​-
szült va​g yok. Nem tu​dom, mi​ért.
– Ag​nes va​g yok – mu​tat​ko​zott be a nő, és köz​ben azt mon​do​g at​ta ma​g á​nak, hogy csak kép​zel​te az
imén​ti szörny​ar​cot. A kö​vet​ke​ző ház a Burnt Hills Road 12 szám alatt volt, amit utált. Az ot​ta​ni szel​-
lem ma​g á​ban a ház​ban öl​tött tes​tet, a pad​ló​desz​kák száj​ként nyíl​tak-csu​kód​tak, és mi​köz​ben ő át​kelt a
szo​bá​kon, a tég​lák el​moz​dul​tak a he​lyük​r ől.
– Hívj csak Mi​cah-nak – mond​ta a fér​fi. Egyik na​r ancs​tól ned​ves ke​zét be​le​tö​r öl​te fla​nel​in​g e uj​já​-
ba, majd ki​nyúj​tot​ta. Ke​zet ráz​tak. Ag​nes megint le​haj​tot​ta a fe​jét, mire a fér​fi til​ta​ko​zás​ként fel​ne​ve​-
tett. A nő az​tán el​ment.
Amit az előbb mon​dott, ter​mé​sze​te​sen ha​zug​ság volt. Sen​ki sem vár​ta más​hol. Sen​kit sem ér​de​kelt,
hol van.


Az any​ja me​r e​ven át​ö lel​te, keze si​kam​lós volt a ton​hal​tól és a ma​jo​néz​től.
– Nem kez​dek ci​g iz​ni, ha tu​dom, hogy jössz – mond​ta, és el​nyom​ta a Vir​g i​nia Sli​met, ame​lyet az
előbb gyúj​tott meg a tűz​he​lyen.
– Sem​mi baj. Tény​leg. – Ag​nes le​ült a kony​ha​asz​tal​hoz. Az apró la​kó​ko​csi​ban soha nem tud​ta nem
óri​ás​nak érez​ni ma​g át. – Se​g ít​he​tek va​la​mi​ben?
– For​r alj fel egy kis vi​zet.
Két nap telt el, és Ag​nes​nek még min​dig ál​lan​dó​an az a fér​fi – az a szel​lem – járt az eszé​ben a kis
vö​r ös ház​ból. Az volt ugyan a mun​ká​ja, hogy gon​dos​kod​jon a szel​le​mek elé​g e​dett​sé​g é​r ől, de ez csak
ad​dig ér​de​kel​te, amíg meg​tart​hat​ja az ál​lá​sát, és egy nap ta​lán job​bat sze​r ez​het.
Az any​ja dur​va moz​du​lat​tal le​té​pett egy kis fol​pac​kot a hen​g er​r ől.
– Soha nem jössz csak úgy, ok nél​kül.
Ag​nes már majd​nem azt mond​ta, hogy egy​sze​r ű​en hi​ány​zott neki, de az any​já​nak túl jó volt a füle a
ha​zug​sá​g ok​hoz.
– Kér​dez​ni akar​tam va​la​mit. A házunk​r ól.
Az any​ja meg​ve​tő​en fel​hor​kan​tott. Kör​te al​ka​tú volt, a ha​ját ha​nyag ló​fa​r ok​ban hord​ta, bűz​lött a
temp​lom​alag​so​r i bin​g ó​tól, és Ag​nes még min​dig félt at​tól, ami a fe​jé​ben van. Az any​ja va​ló​szí​nű​leg
ren​g e​te​g et tu​dott a házi szel​le​mek​r ől, és ar​r ól, ho​g yan mű​köd​tek, annyi va​sár​na​pi is​ten​tisz​te​le​ten és
ima​cso​por​tos fog​lal​ko​zá​son vett már részt. Ag​nes össze​sen annyi​r a em​lé​ke​zett a mi​sék​ből, hogy Is​-
ten az első szel​lem, je​len van min​den​ben és össze​köt min​dent, Jé​zus pe​dig az ő ema​ná​ci​ó ​ja. Ahogy
Mi​cah is az 5775-ös házé. Kü​lön​ben meg tud​hat​ta vol​na, hogy úgy​sem ala​kul​hat ki kö​zöt​tük nor​má​lis,
hét​köz​na​pi be​szél​g e​tés. Az any​ja fél évet töl​tött az​zal, hogy vár​ta a bo​csá​nat​ké​r é​sét, ő vi​szont nem
gon​dol​ta, hogy bár​mi​ért is bo​csá​na​tot kel​le​ne kér​nie.
 – A szel​lem​r ől akar​ta​lak kér​dez​ni.
– Ga​né​sá​r ól.
– Nem konk​r é​tan Ga​né​sa volt, anyu. Csak az ő alak​ját vet​te fel.
– Meg a ne​vét.
– Jó. De soha nem gon​dol​tál bele, hogy mi​ért pont azt az ala​kot vet​te fel, és nem egy má​si​kat? Te​-
kint​ve, hogy nem hin​duk va​g yunk.
– Ha csak ilyen hü​lye kér​dé​se​ket akar​tál fel​ten​ni, elég lett vol​na te​le​fo​nál​nod.
– Bocs a za​va​r á​sért. – Ag​nes fel​állt. – Va​la​mi​ért tény​leg azt hit​tem, hogy örülsz, ha látsz.
– Szedsz va​la​mit? – A nő most elő​ször né​zett rá az​ó ta, hogy meg​ér​ke​zett.
– Nem, anyu. – Kör​be​né​zett, fel​me​r ült ben​ne, hogy rá​kér​dez a la​kó​ko​csi szel​le​mé​r e, de ér​zé​keny
téma lett vol​na.
El​g on​dol​ko​dott, hogy az any​ja va​jon tud​ja-e, hol al​szik éj​sza​kán​ként.
– Nem is aján​lom – mond​ta az any​ja. – Még a vé​g én el​vesz​ted azt az ál​lást. – Egy har​ma​dik ka​nál
tej​port is be​le​ka​na​la​zott az ins​tant ká​vé​já​ba. Az arca ke​mény volt, akár a téli jár​da. – Gon​dolj arra,
mit meg kel​lett ten​ned azért, hogy meg​sze​r ezd.


– Tény​leg vál​ság van – je​g yez​te meg Trask, mi​köz​ben a szá​mí​tó​g é​pe kép​er​nyő​jén lévő fo​tó​kat
bön​g ész​te. Graf​fi​tik​r ől ké​szül​tek, ami​ket a bank hát​só fa​lá​r a fúj​tak fel – vér​szí​vók, vám​pí​rok, a vál​-
ság​ból pro​fi​tál​tok. – A fe​le​lős​ség​r e von​ha​tó​ság vál​sá​g a! Ezek az em​be​r ek csak ma​g uk​nak kö​szön​he​-
tik. Úgy vet​ték fel a hi​telt, hogy nem is ér​tet​ték, mit ír​nak alá...
Ag​nes diszk​r é​ten el​küld​te ma​g á​nak sms-ben a fe​le​lős​ség​re von​ha​tó​ság ki​fe​je​zést. Mint olyan gyak​-
ran a szu​per​vi​zo​r i meg​be​szé​lé​se​ken, most sem tud​ta kö​vet​ni a fő​nö​két. Traskot pe​dig nem za​var​ta,
hogy be​szél​g e​tés köz​ben sms-ezett. Ő maga is ál​lan​dó​an ezt csi​nál​ta. A mun​ka fon​to​sabb, mint az eti​-
kett, mond​ta egy​szer.
– Mi új​ság a Ki​len​ces úton? – kér​dez​te a fér​fi.
– A szo​ká​sos – fe​lel​te Ag​nes.
– Nincs jele elé​g e​det​len​ség​nek?
– Pár ház​ban ének​lést hal​lot​tam. Esze​r int...
A fér​fi tü​r el​met​le​nül do​bolt a ke​zé​vel.
– Ben​ne van a je​len​tés​ben?
A nő bó​lin​tott.
– Ak​kor jó.
Ag​nes kö​r ül csak úgy nyüzs​g ött a bank. Trask a fal​r a sze​r elt két té​vé​kép​er​nyőt néz​te. Az író​asz​ta​lán
spi​r ál​lal össze​kö​tött, nyom​ta​tott je​len​té​sek stó​sza he​vert.
– Ezek mik? – kér​dez​te a nő.
– A köz​pon​ti bank​nak van egy nagy elem​ző di​ví​zi​ó ​ja, ők tart​ják szem​mel a ke​vés bér​lős há​za​kat.
Ezek a je​len​té​sek... per​ké​pe​sek.
Trask megint azt csi​nál​ta vele, amit min​den​ki az is​ko​lá​ban. Pró​bál​ta el​ér​ni, hogy hü​lyé​nek érez​ze
ma​g át. De a fő​nö​ké​től el​fo​g ad​ta ezt a vi​sel​ke​dést. Trask bí​zott ben​ne.
Egy​szer va​la​ki va​la​mi​lyen bu​lin meg​tud​ta, hogy Ag​nes a bank​nak dol​g o​zik, és üvöl​töz​ni kez​dett
vele, hogy ami​kor a fér​je mun​ka köz​ben meg​sé​r ült, és nem tu​dott to​vább dol​g oz​ni, ki​dob​ták őket az
ott​ho​nuk​ból. Ag​nes be​fog​ta a szá​ját, mert a lány egy ba​r át​ja ba​r át​ja volt, de egyet​ér​tett Traskkel: Ezek
az em​be​rek csak ma​guk​nak kö​szön​he​tik. A vi​lág sen​ki​nek sem tar​to​zik egy ott​hon​nal. A vi​lág a szar​sá​-
gok és a szen​ve​dés pö​ce​g öd​r e, az em​ber​nek meg kell sza​kad​nia, hogy a fel​szín fe​lett tart​sa a fe​jét, és
néha még így is meg​ful​lad. Néha szép las​san. Mint ő.
– Amúgy kés​tél – je​g yez​te meg Trask.
– Tu​dom. Nem em​lé​kez​tem, mi​lyen nap van ma, csak ami​kor már majd​nem késő volt.
– El kéne kez​de​ned hasz​nál​ni egy nap​tár ap​pot.
– Tu​dom.
– Már vagy tíz​szer meg​mu​tat​tam – mond​ta a fér​fi, és úgy for​dí​tot​ta a mo​ni​tor​ját, hogy Ag​nes is
lás​sa a bön​g é​sző​ab​la​ká​ban lévő nap​tá​r at, amely össze volt han​g ol​va a te​le​fon​já​val.
A té​vé​kép​er​nyők alatt a me​g ye tér​ké​pe ló​g ott. Több száz szí​nes rajz​szög pettyez​te, ezek je​löl​ték a
bank tu​laj​do​ná​ban lévő há​za​kat. A me​g yét vo​na​lak osz​tot​ták fel öt kör​zet​r e, mind​egyik​ben kü​lön szel​-
lem​g on​do​zó dol​g o​zott. Ag​ne​sé a né​g yes volt, a leg​nyu​g a​tibb, a leg​ke​vés​bé zsú​folt, a leg​ke​vés​bé uta​-
zás​igé​nyes. Gyor​san át​fu​tot​ta a tér​ké​pet, még csak rá sem né​zett az egyes kör​zet​r e és a szög​r e, amely
an​nak a ház​nak a szí​vé​be fú​r ó​dott, ahol fel​nőtt. Az any​ja ezt a há​zat ve​szí​tet​te el. Ag​nes en​nek a ház​-
nak kö​szön​het​te az ál​lá​sát.
Fel​emelt egy ot​r om​ba já​de​kő bé​kát fő​nö​ke asz​ta​lá​r ól, meg​sac​col​ta a sú​lyát, és érez​te, hogy egy
apró szel​lem la​kik ben​ne. Va​jon lát​ta őt? Is​mer​te szí​ve tit​ka​it? Min​den tárgy​nak volt sa​ját szel​le​me, és
bár egyes tör​té​ne​tek sze​r int ré​g en a fák be​szél​tek, és a he​g yek meg​in​dul​tak, hogy bánt​sák vagy se​g ít​-
sék az em​be​r e​ket, ma​nap​ság már csak a há​zak be​szél​tek. A nő​nek ez​r ed​jé​r e is eszé​be ju​tott Mi​cah.
Ijesz​tő vi​cso​r a, pil​la​nat​nyi kí​sér​te​ti​es​sé​g e nem tet​te ke​vés​bé von​zó​vá. Épp el​len​ke​ző​leg. Ag​nes​nek
annyi sze​mét fér​fi​val volt már dol​g a, hogy a fé​le​lem örök​r e össze​forrt ben​ne a vággyal.
– Me​g yek, együtt ebé​de​lek va​la​ki​vel – kö​zöl​te Trask, és fel​állt. – El​kül​död a má​so​la​to​kat?
Mi​után ma​g á​r a ma​r adt Trask iro​dá​já​ban, Ag​nes ki​húz​ta fő​nö​ke irat​szek​r é​nyé​nek leg​al​só fi​ó k​ját, és
át​pör​g et​te a dosszi​é​kat, ik​tat​ta az új be​szá​mo​ló​kat és úti nap​ló​kat. Ahogy a szek​r ény​ben ma​ta​tott, hir​-
te​len el​fog​ta a fé​le​lem, mint​ha il​le​ték​te​len be​ha​to​ló len​ne. Min​den egyes al​ka​lom​mal el kel​lett foj​ta​-
nia a kész​te​tést, hogy azo​kat az ak​tá​kat is át​túr​ja, ame​lyek​hez sem​mi köze nem volt. Hogy töb​bet tud​-
jon. Hogy töb​bet ért​sen. Trask nem néz​ne el ilyen ha​tár​sér​tést. Csak az ál​lá​sát koc​káz​tat​ja.
De ak​kor is – a ke​zé​be akadt. Ki​len​ces út 5775. A ház, ahol Mi​cah la​kott. Egy​ál​ta​lán jó szó erre az,
hogy la​kott? In​kább Mi​cah háza. De ez sem pon​tos. A ház nem hoz​zá tar​to​zott. Ő maga volt a ház.
Láng​vö​r ös arc​cal ki​húz​ta az ak​tát a fi​ó k​ból. Ok​ira​tok, szer​ző​dé​sek, jel​zá​log​köt​vé​nyek, táb​lá​za​tok –
a ház összes tit​ka és tör​té​ne​te, de​kó​dol​ha​tat​lan hi​e​r og​li​fák​ba rejt​ve. Az el​tö​kélt​ség ke​se​r ű​en és ke​mé​-
nyen ülte meg a gyom​r át. Mint ami​kor an​nak ide​jén, egy má​sik élet​ben, egy má​sik Ag​nes ez​r ed​jé​r e is
úgy dön​tött, hogy vissza​tér abba az akár​mi​lyen bár​ba vagy la​kó​ko​csi​park​ba, ahol a leg​könnyeb​ben
hoz​zá​jut​hat ah​hoz az akár​mi​lyen il​le​g á​lis szer​hez, amely​nek a tes​te ép​pen rab​ja volt.
Kör​be​né​zett, és el​g on​dol​ko​dott, va​jon tük​r ö​ző​dik-e az ar​cán a bűn​tu​dat. Trask gépe még min​dig be
volt kap​csol​va, úgy hagy​ta, be​je​lent​kez​ve az in​g at​lan​ke​ze​lő adat​bá​zis​ba. Ennyi​r e meg​bí​zott ben​ne.
A ban​kok​nak vol​tak házi szel​le​mei? És a töb​bi olyan hely​nek, ahol soha nem la​kott em​ber? Ren​g e​-
te​g en töl​te​nek több időt a mun​ka​he​lyü​kön, mint ott​hon, de a mun​ka az más. És ha igen, je​lent ez bár​-
mit is? Ag​nes egy​szer egy szál​lo​dá​ban töl​töt​te az éj​sza​kát. Az épü​let szel​le​me lé​g i​es volt, anyag​ta​lan,
gyor​san és vissza​ta​szí​tó​an vál​toz​tat​ta az alak​ját. Még Ag​nes au​tó​já​nak is volt szel​le​me. Soha nem szó​-
lalt meg, soha nem mu​tat​ta ma​g át, de kü​lö​nös, ku​sza álma néha el​ve​g yült az övé​vel, mi​köz​ben aludt.
Be​csuk​ta a sze​mét, és hall​g a​tó​zott. Ér​zé​kel​te a kör​nye​ze​tét. Meg​szó​lí​tot​ta az őt kö​r ül​ve​vő, vissz​-
hang​zó tér sö​tét​jét.
És va​la​mi vá​la​szolt. Va​la​mi le​he​tet​le​nül nagy és tá​vo​li, mint​ha egy bál​na ha​ladt vol​na el messze
egy ma​g á​nyos úszó alatt. Va​la​mi sö​tét, éles, ke​g yet​len és hi​deg. Ag​nes nagy le​ve​g őt véve ki​nyi​tot​ta a
sze​mét, és ész​r e​vet​te, hogy resz​ket.
Kí​vül​r ől mo​soly​g ós volt, és ma​g a​biz​tos, be​lül azon​ban si​kí​tott az öröm​től és a ré​mü​let​től. Lel​ki
sze​mei előtt lát​ta, hogy ez​zel a hú​zás​sal koc​ká​r a te​he​ti min​de​nét. Fog​ta a map​pát, oda​lé​pett Trask
fény​má​so​ló​já​hoz, és ne​ki​állt má​so​la​to​kat ké​szí​te​ni ma​g á​nak.


A fér​fi az 5775-ös ház tor​ná​cán ülve vár​ta. Úgy ölel​te át a tér​dét, ahogy egye​sek a re​mény​be ka​-
pasz​kod​nak. Ami​kor meg​lát​ta, su​g ár​zó mo​soly ült ki az ar​cá​r a, amely au​to​ma​ti​ku​san át​r a​g adt Ag​ne​-
sé​r e.
– Szia – üd​vö​zöl​te a fér​fi, és fel​állt. Ez​út​tal póló volt raj​ta, sze​me arany​lott a le​me​nő nap fé​nyé​nek
utol​só su​g a​r á​tól.
– Hel​ló – mond​ta Ag​nes, és fel​emel​te a ke​zé​ben tar​tott, teli gyors​ka​jás zacs​kót. – Éhes vagy?
A fér​fi össze​csap​ta két te​nye​r ét, arca to​vább​r a is ra​g yo​g ott az öröm​től.
– Ko​r án jöt​tél – mond​ta. – Meg amúgy is, ál​ta​lá​ban csak pár he​ten​te jársz erre.
– Ezek sze​r int fi​g yelsz en​g em – je​g yez​te meg a nő, mi​köz​ben át​nyúj​tot​ta a zacs​kót.
– Nem is tu​dom. Va​la​mi nem hagy csend​ben len​ni. – A fér​fi ki​nyi​tot​ta a zacs​kót, fölé ha​jolt, és vett
egy nagy le​ve​g őt. A bol​dog​ság​tól el​ne​vet​te ma​g át. Ag​nes el​tű​nő​dött, mi​kor hal​lott va​la​kit utol​já​r a
bol​dog​ság​tól ne​vet​ni.
El​kö​vet​te azt a hi​bát, hogy ide​fe​lé jö​vet útba ej​tet​te a Burnt Hills Road 12-t. A ház meg​szó​lí​tot​ta:
olyan volt a hang​ja, mint ami​kor va​la​ki már​vá​nyon von​szol át tég​lá​kat. Mu​tat​ni aka​rok va​la​mit, is​mé​-
tel​g et​te. Ag​nes nem hagy​ta neki.
Az 5775-ös ak​tá​já​ból sem​mit sem tu​dott meg. A ház öt​ven​éves volt, egy tö​ké​le​te​sen hét​köz​na​pi pár
hagy​ta a fi​uk​r a és fe​le​sé​g é​r e, aki az​tán el​ad​ta egy nő​nek, aki nem tud​ta fi​zet​ni a jel​zá​log​ját, ami​kor az
is​ko​lai kör​ze​tek egye​sí​té​sé​nél el​ve​szí​tet​te az ál​lá​sát, és négy éve ki​la​kol​tat​ták. Mi​cah​nak nyo​ma sem
volt.
A fér​fi át​si​e​tett az elő​szo​bán, és egy pléd​del jött vissza. Le​te​r í​tet​te a nap​pa​li pad​ló​já​r a, és rá​ült.
– Spon​tán pik​nik! – Lel​ke​se​dé​se olyan ra​g a​dós volt, hogy Ag​nes már nem is érez​te a fáj​dal​mat a
tér​dé​ben, ami​kor le​g ug​g olt mel​lé. Egy​r e job​ban ki​kezd​te a tes​tét, hogy éj​sza​ká​r ól éj​sza​ká​r a mag​zat​-
póz​ban aludt.
Míg a fér​fi ki​vet​te a gyors​ka​ját a zacs​kó​ból, és el​kezd​te el​r en​dez​ni, a nő a ke​zét fi​g yel​te. Kar​ját a
fi​a​tal​sá​g á​ból is​me​r ős szá​mí​tó​g é​pes já​té​kok pi​xe​les sze​r ep​lői dí​szí​tet​ték, ki​egé​szít​ve ha​g yo​má​nyo​-
sabb, váz​la​tos raj​zok​kal – egy kas​téllyal és egy vi​lá​g í​tó​to​r onnyal.
– Mi​ó ta né​zel ki így? – kér​dez​te a nő.
– Nem tu​dom. – Mi​cah be​ka​pott egy sült krump​lit, az​tán né​g yet. – Min​dig is így néz​tem ki? Vagy
csak pár hó​nap​ja?
– A pó​ló​don lévő ze​ne​kar még nem lé​te​zett, ami​kor ez a ház meg​épült – mond​ta Ag​nes. – Vagy van
egy tel​jes szel​lem​r u​ha​tá​r ad az eme​le​ten?
A fér​fi vál​lat vont.
– Nincs. Nem tu​dom, mi​ért pont olyan ruha van raj​tam, ami​lyen.
– Néz​tél már ki más​hogy is?
A fér​fi ne​ve​tett. Mi​cah ne​ve​tett.
– Néha azt gon​do​lom, igen. Hát te?
– Tud​tom​mal nem. Szó​val, a házi szel​le​mek​nek nincs sza​bály​köny​ve?
– Tud​tom​mal nincs.
Bur​g ert et​tek és üdí​tőt it​tak. Ag​nes​nek ren​g e​teg kér​dé​se volt, de ami a mell​ka​sá​ban zaj​lott, mi​köz​-
ben néz​te, ahogy a fér​fi hab​zsol, az vá​la​szol​ta meg az egyet​len iga​zit. Mi​cah nagy, mohó, gye​r e​kes
ha​r a​pá​sok​kal evett, és alig rág​ta meg az ételt.
 Lo​g i​kus​nak tűnt, hogy mi​után egy ház so​ká​ig üres, szel​le​me va​la​mi egé​szen más lesz. És min​dent
el​fe​lejt ar​r ól, mi​lyen volt ko​r áb​ban.
– Em​lék​szel, kik lak​tak itt ré​g en? – kér​dez​te a nő.
A fér​fi bó​lin​tott, és Ag​ne​sen tar​tot​ta a sze​mét, mi​köz​ben szí​vó​szál​lal szür​csölt az üdí​tő​jé​ből.
– Aha. Mond​juk. Ér​zem őket. Iga​zán nem em​lék​szem rá​juk, de itt van​nak. Mint... – Mint egy álom,
ami​ből fel​éb​re​dünk, gon​dol​ta Ag​nes, de nem mond​ta ki.
– Nem len​ne sza​bad in​ter​ak​ci​ó ​ba lép​nem ve​led – mond​ta. – Ki​r úg​hat​nak.
– Mit dol​g o​zol? – kér​dez​te a fér​fi, tel​je​sen őszin​tén.
– Fel​aján​lá​so​kat te​szek olyan há​zak​nál, amik​ben sen​ki sem él.
Mi​cah bó​lin​tott. Han​g o​san szür​csög​ve fel​szív​ta az üdí​tő utol​só csepp​je​it.
– Biz​tos jól meg​fi​zet​nek.
– Nem mon​da​nám.
– De olyan fon​tos mun​kát vég​zel!
– Füg​g et​len vál​lal​ko​zó va​g yok, lé​nye​g é​ben gond​nok – mond​ta a nő, és eszé​be ju​tott kö​zép​is​ko​lá​ja
öreg ház​mes​te​r e, amint imá​kat mo​tyo​g ott és füs​tö​lőt ége​tett az egyik meg​r on​g ált fal előtt, mi​után le​-
mos​ta róla a graf​fi​ti​ket. – Anyám sze​r int mind​annyi​an el va​g yunk át​koz​va. Sze​r in​te ezek az üres há​-
zak egy cso​mó mér​g es szel​le​met szál​lá​sol​nak el. Sze​r in​te szó​r a​koz​ha​tunk itt a na​r an​csok​kal és a füs​-
tö​lők​kel, sem​mit sem szá​mít. Mire az em​be​r ek vissza​köl​töz​nek, a szel​le​mek meg​va​dul​nak.
Mi​cah az ing​uj​já​val le​tö​r öl​te a zsírt a szá​já​r ól.
– Sok üres ház van?
Ag​nes bó​lin​tott. Mi​cah ezek sze​r int nem né​zett hír​adót, és nem ol​va​sott új​sá​g ot. Pe​dig a nő azt kép​-
zel​te, hogy min​den​fé​lét tud a szel​le​mek oz​mó​zi​sán ke​r esz​tül, vagy ki tud​ja, ho​g yan.
– A Cha​se-nek egye​dül eb​ben a me​g yé​ben több száz háza üre​sen áll. A Bank of Ame​r i​cá​nak...
– Szo​mo​r ú – sut​tog​ta Mi​cah, és az arca szó sze​r int el​vö​r ö​sö​dött. A fér​fi olyan volt, mint Ag​nes.
Olyan in​ten​zí​ven élte meg az ér​zel​me​it, hogy nem tud​ta lep​lez​ni őket. A le​ve​g ő kö​zöt​tük össze​sű​r ű​sö​-
dött, fe​szült​ség​tel​jes​sé vált. A nő kar​ján ég​nek me​r ed​tek a szőr​szá​lak. A fér​fi​én nem. Bár​me​lyik pil​la​-
nat​ban vil​lám​csa​pás tör​het ki be​lő​le, gon​dol​ta Ag​nes, akár mind​ket​tőn​ket el​éget​het. A fér​fi kar​já​r a
tet​te a ke​zét, és a lát​ha​tat​lan, sis​ter​g ő düh egy pil​la​nat alatt el​halt.
– Mi​lyen ér​zés, ami​kor nincs itt sen​ki? – Ag​nes a fér​fi​r a gon​dolt, de egy​út​tal Ga​né​sá​r a is. Hogy
mi​lyen le​he​tett neki egye​dül a régi há​zá​ban. Az a lár​más, fék​te​len szel​lem na​g yon so​ká​ig az egyet​len
ba​r át​ja volt, min​dig fur​csa, bo​nyo​lult tör​té​net​me​sé​lős já​té​ko​kat ját​szott vele, és szel​lem​cu​kor​kát adott
neki, ami​kor va​la​mi​lyen bölcs dön​tést ho​zott. A foga kö​zött még min​dig érez​te az ánizs ízét, akár a
ka​r a​mel​lát, bár ha egész nap ezt ette vol​na, ak​kor sem lesz szu​vas a foga, és ak​kor sem hí​zik meg.
Éve​ken át pró​bál​ta ki​ver​ni a fe​jé​ből Ga​nés​át.
– Ször​nyű – vá​la​szolt Mi​cah.
Ag​nes kö​ze​lebb hú​zó​dott hoz​zá. Mi​cah nem em​ber volt. Egyet​len gon​do​lat​tal meg​ö l​het​te vol​na.
Ször​nye​teg volt, de a nő ra​jon​g ott érte. Meg​fog​ta az ar​cát, és las​san lej​jebb húz​ta raj​ta a te​nye​r ét,
hogy kel​le​me​sen bi​zse​r eg​jen a bo​r os​tá​ja, az​tán meg​csó​kol​ta.
– Men​nem kell – mond​ta Ag​nes órák​kal ké​sőbb, ami​kor arra éb​r edt, hogy fe​jét a fér​fi iz​mos, csu​-
pasz mell​ka​sán pi​hen​te​ti, és tes​te cso​dá​la​to​san sa​jog Mi​cah sú​lyá​tól.
– De​hogy kell – mond​ta a fér​fi, és ke​zé​vel me​le​g en, erő​sen tar​tot​ta a nő lá​bát. Va​la​hogy tud​ta. Tud​-
ta, hogy a nő​nek nincs ott​ho​na, és az au​tó​já​ban al​szik. Fel​ült. Sze​me ned​ves volt, pá​nik tük​r ö​ző​dött
ben​ne. Vál​lon csó​kol​ta Ag​nest. – Kér​lek, ne menj. Mi​ért akarsz el​men​ni?
Mert Trask néha késő éj​sza​ka ki​kül​di a csics​ká​it, hogy el​len​őriz​zék a ház​fog​la​ló​kat.
Mert ha ma​ra​dok, el​ve​szít​he​tem az ál​lá​som.
 Mert ez nem az én ott​ho​nom – nem jár ne​kem, nem fi​zet​tem érte, nem tel​ne rá.
Mert nem ér​dem​lek meg egy ott​hont.
Mert a sze​re​lem mi​att hü​lye​sé​ge​ket csi​ná​lok.
– Olyan vagy, mint én – sut​tog​ta Mi​cah, és halk sza​vai még a Wal​mart par​ko​ló​já​ban is vissz​hang​-
zot​tak Ag​nes fü​lé​ben, ami​kor ko​csi​ja szű​kös hát​só ülé​sén ku​por​g ott a ta​ka​r ó alatt. – Ma​g ad​r a vagy
utal​va. Ne​künk egy​más​r a van szük​sé​g ünk.


Trask azt mond​ta, a si​ker kul​csa a ru​tin, ezért Ag​nes min​den reg​g el fel​kelt és el​sé​tált a Dun​kin’
Don​uts​ba egy ká​vé​ért és egy vaj nél​kü​li ba​g e​lért, és hogy ar​cot meg fo​g at mos​son a vé​cé​ben. Ugyan​-
így tett más​nap reg​g el is, az után, hogy éj​jel sze​r et​ke​zett Mi​cah-val. Ez​út​tal azon​ban, ami​kor ki​jött a
mos​dó​ból, és meg​lát​ta, hogy egy nő vár a so​r á​r a, nem azt gon​dol​ta: Jaj, ne, mi van, ha sej​ti, mit csi​-
nál​tam bent, egy​ből rá fog jön​ni, hogy haj​lék​ta​lan és szá​nal​mas va​gyok. Ha​nem ezt: Mi van, ha ugyan​-
azt csi​nál​ja, mint én – ugyan​azért, mint én?
Úgy​hogy most ta​lán ezért tör​te meg egy ki​csit a ru​tint, és ahe​lyett, hogy a bank​ba in​dult vol​na meg​-
tud​ni, mik lesz​nek a napi te​en​dői, ke​let felé haj​tott, az egyes kör​zet​be. Érez​te, ahogy meg​fe​szül a
mell​ka​sa, úgy pró​bált lé​le​g ez​ni a súly alatt, ami nem le​he​tett a bűn​tu​da​té, mert sem​mit sem tett, ami
mi​att bűn​tu​da​tot kel​lett vol​na érez​nie, he​lye​sen cse​le​ke​dett – Trask is meg​mond​ta.
Az​tán el​ment oda, ahol ré​g en a gye​r ek​ko​r i háza állt, és meg​ke​r es​te azt a dur​va fe​lü​le​tű, mély krá​-
tert a vö​r ös agyag​ba váj​va, mint va​la​mi se​bet az uni​verzum gyom​r á​ban.


– Ag​nes? – kér​dez​te Trask za​var​tan. – Min​den oké?
– Szia – mond​ta a nő, és le​nyel​te a bo​csá​nat​ké​r ést, ami​ért za​var​ja a fő​nö​két. Egy be nem je​len​tett
lá​to​g a​tás pre​ce​dens nél​kü​li, il​le​ték​te​len be​ha​to​lás​nak szá​mí​tott. Min​dig vagy sms-ez​tek, vagy a szu​-
per​vi​zo​r i meg​be​szé​lé​se​ken tár​g yal​tak. Egy​szer sem for​dult még elő, hogy Ag​nes csak így meg​je​lent
Trask iro​dá​já​ban. – Mi tör​té​nik az egyes kör​zet​ben lévő há​zak​kal?
– Le​bont​juk őket, Ag​nes. – A fér​fi hang​ja olyan volt, mint a ta​ná​r o​ké, akik meg​szé​g ye​ní​tés​sel akar​-
ták el​né​mí​ta​ni.
– Mi​ért?
– Már mond​tam. Per​ké​pes je​len​té​se​ket kap​tunk a köz​pon​ti elem​ző di​ví​zi​ó ​tól. Hi​á​ba a he​lyi ema​ná​-
ció​en​g esz​te​lő in​téz​ke​dé​sek, nyug​ta​la​ní​tó je​len​sé​g e​ket fi​g yel​tünk meg.
Anyám​nak iga​za volt, gon​dol​ta Ag​nes. Tény​leg meg​va​dul​tak. Trask szá​mí​tó​g é​pé​ből halk pittye​né​-
sek hal​lat​szot​tak, ame​lyek a napi aján​la​tok be​ér​ke​zé​sét je​lez​ték. Min​den bank rend​sze​r e​sen tett aján​la​-
tot a töb​bi bank még sza​ba​don lévő in​g at​lan​ja​i​r a, ál​ta​lá​ban ne​vet​sé​g e​sen ala​csony összeg​g el, mert
tud​ták, hogy úgy​is el​uta​sít​ják. Arra gon​dol​tak, pró​ba sze​r en​cse. Igye​kez​tek „össze​ál​lí​ta​ni fej​lesz​té​si
port​fó​li​ó ​kat” és meg​va​ló​sí​ta​ni más el​kép​ze​lé​se​ket, ame​lye​ket Ag​nes ele​in​te nem ér​tett.
– De le​het, hogy ott él​nek em​be​r ek – szó​lalt meg, de amint ki​mond​ta, tud​ta, hogy az érv​nek pénz​-
ügyi ér​te​lem​ben nincs sú​lya, kö​vet​ke​zés​képp ér​ték​te​len.


– Hogy ér​ted azt, hogy nem lép​hetsz a fűre? – kér​dez​te Ag​nes.
– Egy​sze​r ű​en nem le​het – mond​ta Mi​cah. Vi​g yor​g ott, arca a sült krump​li ola​já​tól és a nő csók​ja​i​tól
fény​lett. Át​ha​jolt a tor​nác kor​lát​ja fe​lett, és ki​nyúlt Ag​nes felé.
– De ez is a bir​tok​hoz tar​to​zik – mond​ta a nő, és tett egy lé​pést hát​r a, hogy a fér​fi ne érje el.
 Mi​cah vál​lat vont.
– A bir​tok csak egy jogi fik​ció – mond​ta. – Az, hogy mi​lyen sza​vak van​nak le​ír​va kü​lön​bö​ző la​-
pok​r a, sem​min sem vál​toz​tat. At​tól még egy ház ház ma​r ad.
– Jogi fik​ció – mor​mog​ta Ag​nes, és sms-ben el​küld​te ma​g á​nak a ki​fe​je​zést. – Azt hit​tem, te nem is​-
me​r ed a sza​bá​lyo​kat.
– Egyes dol​g ok​r ól csak úgy tu​dok. Nem tu​dom, mi​ért né​zek ki így, de azt tu​dom, mit nem te​he​tek
meg. És azt is tu​dom, hogy ami​kor itt vagy, az jó.
– De ez őrü​let, nem? Te meg én. Egy szel​lem és egy em​ber? Ilyes​mi​r ől még sose hal​lot​tam.
– Én sem. És?
– Nem le​het... nem le​he​tünk együtt.
– Most is együtt va​g yunk.
– Ez nem az én há​zam.
– Mi​ért nem? – Mi​cah ár​tat​la​nul, hi​tet​len​ked​ve né​zett rá. Nagy sze​me volt, Ag​nes leg​szí​ve​seb​ben
fel​fal​ta vol​na. Azt akar​ta, hogy örök​r e ben​ne le​g yen.
– Mert egy ház pénz​be ke​r ül, és ne​kem nincs pén​zem.
Mi​cah bic​cen​tett, de a nő tud​ta, hogy nem érti.
Mi​után vissza​ment az au​tó​já​hoz, és be​ült, a kul​csok​kal te​le​ag​g a​tott kis fa​ha​sáb​r a me​r edt. A napi
penzu​ma: há​r om tu​cat ház, véd​te​le​nül.
Ko​r áb​ban is kö​ve​tett már el hi​bá​kat. Tett már tönk​r e ba​r át​sá​g o​kat. Ak​kor is meg​ivott egy po​hár​r al,
ami​kor tisz​tá​ban volt vele, mi​lyen hosszú a lis​tá​ja azok​nak a ször​nyű​sé​g ek​nek, ame​lyek ez​u​tán vár​-
ják. Egy​va​la​mi​ben pe​dig min​dig is biz​tos volt: már az​előtt tud​ta, hogy hi​báz​ni fog, hogy el​kö​vet​te.
El​dön​töt​te, hogy hi​báz​ni fog, és meg is tet​te. Rá​jön​ni, me​lyik hi​bát ér​de​mes el​kö​vet​ni – ez volt a ne​-
héz.


– Két hét alatt két​szer is – mond​ta az any​ja, és el​nyom​ta a Vir​g i​nia Slim​jét. – Ennyi​r e nincs hol zu​-
ha​nyoz​nod?
– Én is örü​lök, hogy lát​lak, anyu.
Az any​ja hát​r a​dőlt a szé​ké​ben, és hosszan, fáj​dal​ma​san fel​só​haj​tott. A sze​mét mint​ha nem tud​ta vol​-
na tel​je​sen ki​nyit​ni. A Wal​mart​ban le​fo​koz​ták, a pénz​tár​ból a ci​pő​o sz​tály​r a ke​r ült. Tö​mör, fe​szült​ség​-
től izzó mon​da​tok​ban be​szél​g et​tek, amíg a víz fel​forrt, és az ins​tant kávé el​ké​szült.
– Saj​ná​lom, anyu.
– Mit saj​nálsz? – mo​tyog​ta az any​ja.
– Amit tet​tem. Ve​led.
Az any​ja bög​r é​je koc​can​va a kony​ha​pult​r a ke​r ült. A nő​nek most már tág​r a nyílt a sze​me.
– Mit tet​tél?
– Te is tu​dod. Mind​ket​ten tud​juk. Leg​utóbb még mond​tad is.
– Mondd már.
Ag​nes bic​cen​tett. Ennyi​vel tar​to​zott az any​já​nak – hogy a sze​mé​be néz​ve el​mond​ja.
– Én árul​tam el a bank​ban, hogy még min​dig ott laksz a ház​ban, mi​után le​áll​tál a jel​zá​log fi​ze​té​sé​-
vel. Mi​után hi​va​ta​lo​san ki​la​kol​tat​tak. Én rú​g at​ta​lak ki.
Az any​ja szi​g o​r ú​an né​zett rá, nem pis​lo​g ott. Ag​nes ivott egy kor​tyot; a kávé olyan erős volt, hogy
fájt le​nyel​ni.
– Tu​dod, mit csi​nál​tak vele? – kér​dez​te Ag​nes.
Az any​ja bó​lin​tott.
 – Néha já​r ok arra ko​csi​val.
– Ak​ko​r i​ban nem tud​tam, hogy rosszat te​szek – mond​ta Ag​nes. A hang​ja tel​je​sen erőt​len​nek ér​ző​-
dött. – Azt hit​tem, bűnt kö​vetsz el az​zal, hogy ak​kor is ott laksz, ami​kor már nem tudsz fi​zet​ni.
– Mi vál​to​zott?
Ag​nes vál​lat vont, ki​nyi​tot​ta a szá​ját, az​tán megint be​csuk​ta.
Az any​ja el​vet​te tőle a bög​r é​jét, töl​tött bele for​r ó vi​zet, és vissza​ad​ta.
– Leg​utóbb, ami​kor itt vol​tál, meg​kér​dez​ted, a szel​lem mi​ért Ga​né​sa alak​ját vet​te fel. Ak​kor azt
mond​tam, nem tu​dom, és az​ó ta sem tu​dom. De van egy el​mé​le​tem. Ami​kor kis​lány vol​tam, a köz​vet​-
len szom​szé​da​ink in​di​a​i​ak vol​tak. Állt a ve​r an​dá​ju​kon egy Ga​né​sa-szo​bor. Volt egy ve​lem egy​ko​r ú
lá​nyuk, gyak​r an együtt ját​szot​tunk. Min​dig mond​ta, hogy si​mo​g as​sam meg a szo​bor ha​sát, sze​r en​csét
hoz. Sze​r in​tem, ami​kor egy ház meg​ta​lál​ja a tö​ké​le​tes tu​laj​do​no​sát, azt az ala​kot ve​szi fel, amit a tu​-
laj​do​nos​nak lát​nia kell.
Ag​nes be​le​kor​tyolt a ká​vé​ba. Em​be​r i erős​sé​g ű​r e hí​g ít​va nem volt rossz.
Burnt Hills Road 12, már megint. Ag​nes el​idő​zött egy da​r a​big, és itt ha​g yott még egy na​r an​csot. A
ház meg​ijesz​tet​te, de ijedt​nek len​ni néha nem rossz. Néha pont a fé​le​lem​nek kö​szön​het​jük, hogy el​ju​-
tunk oda, aho​vá kell.
Ag​nes, mond​ta a ház, ami​kor már épp in​dul​ni ké​szült. A hang ez​út​tal olyan volt, mint​ha üveg csi​ko​-
rog​na fán. A nap​pa​li mind a négy ab​la​ka együtt rez​g ett, egy​ként be​szélt.
– Tu​dod a ne​vem? – kér​dez​te Ag​nes.
Mind​annyi​an tud​juk a ne​ved.
– Mind​annyi​an?
Az üre​sek. Mu​tat​ni aka​rok va​la​mit. Ha​gyod, hogy meg​mu​tas​sam?
– Igen.
Érintsd meg a tég​lát, mond​ta a hang, és Ag​nes en​g e​del​mes​ke​dett. Csukd be a sze​med, mond​ta a
hang, és Ag​nes en​g e​del​mes​ke​dett.
Ne​ve​tés. Egy kis​lány be​sza​lad az ára​dó nap​fény​be. Ag​nes, öt​éve​sen.
– Ne – sut​tog​ta.
Csak nézd.
Ag​nes tíz​éve​sen, ti​zen​két éve​sen. A ház. Az ő háza. Min​den szo​ba, min​den il​lat. Ka​r á​cso​nyi va​cso​-
ra, smink és ned​ves fes​ték. Az any​ja mo​so​lya az idő gyors mú​lá​sá​val egy​r e vé​ko​nyo​dik, a tes​te töb​bi
ré​sze ke​vés​bé. Ga​né​sa, amint szo​bá​r ól szo​bá​r a isz​kol, és köz​ben egy​foly​tá​ban csi​bé​sze​sen kun​cog.
Öröm, ak​kor még. Ga​né​sa örö​me. A tel​jes​ség ál​dá​sa. A sze​r e​tet, a csa​lád eksz​tá​zi​sa. Az ott​hon sze​-
re​te​tet, tel​jes​sé​g et je​len​tett. De ami​kor Ag​nes ti​zen​hat éve​sen el​vi​har​zott, hir​te​len zsu​g o​r od​ni kez​dett.
Ez​u​tán jött az a soha vé​g et nem érő, re​mény​vesz​tett bo​lyon​g ás. Hová ment ez a lány? Mi​ért volt olyan
zak​la​tott? Ho​gyan okoz​tam neki csa​ló​dást?
Az any​ja a lép​cső te​te​jén áll. Ci​g a​r et​ták. Oda​koz​mált té​vés va​cso​r ák.
– Kér​lek – mond​ta Ag​nes, túl han​g o​san, mert tud​ta, mi kö​vet​ke​zik.
A ház, üre​sen. Ga​né​sa meg​bot​lik. Össze​megy. Az​tán, ami​kor a fáj​da​lom el​kez​di szét​tép​ni, el​sír​ja
ma​g át. A keze egy​r e tor​zabb, a pu​fók gye​r ekuj​jak​ból éles macs​ka​kör​mök lesz​nek. A tör​zse egyes ré​-
szei le​vál​nak. A kör​zet kar​ban​tar​tó​ja ho​zott na​r an​cso​kat, de ez nem aka​dá​lyoz​ta meg, ami Ag​nes ba​-
rát​já​val tör​tént. Csak el​csa​tor​náz​ta a szel​lem dü​hét, a ké​pes​sé​g ét, hogy le​sújt​son. Ami​kor a bon​tó​g o​-
lyó meg​ér​ke​zett, az már szin​te meg​könnyeb​bü​lés volt. Ga​né​sa öröm​mel tá​vo​zott, már amúgy is
majd​nem el​ment. De va​la​mi na​g yobb volt ott. Va​la​mi na​g yobb és mé​lyebb, ami Ga​né​sa is volt, meg
nem is. Vi​sí​tott. Ag​nes a jaj​ve​szé​ke​lés​től el​bőg​te ma​g át.
Az ab​la​kok újra meg​nyu​g od​tak.
 – Azt hit​tem, ti mind... ma​g a​tok vagy​tok – mond​ta Ag​nes. – Kü​lön​ál​ló​ak. Mi​cah nem tud​ta, mi tör​té​-
nik a töb​bi ház​zal.
Va​la​mi​lyen hul​lám csa​pott át a fa​la​kon, és ami​kor a hang újra meg​szó​lalt, egy dur​va, csor​ba száj​-
ból ér​ke​zett, amely a kan​dal​ló fe​let​ti tég​la​fal​ban nyílt: Az ős​ho​nos, ér​zé​kel​ni ké​pes struk​tu​rá​lis ema​ná​-
ci​ók rend​kí​vül össze​tet​tek. A szel​lem, amely fi​zi​kai ala​kot vesz fel, ami​vel az em​be​rek in​ter​ak​ci​ó​ba lép​-
nek, csak egy al​ko​tó​elem. Van egy má​sik is. Az a föld​ből nő ki, amely​re a ház épült. Az kö​zös for​rás​ból
fa​kad a kör​zet töb​bi ős​ho​nos ema​ná​ci​ó​já​val. Ezek az al​ko​tó​ele​mek rit​kán tud​nak egy​más​ról. Ad​dig
nem, amíg nincs rá szük​sé​gük. Ér​ted?
– Per​sze – mond​ta Ag​nes, és meg​le​pet​ten ta​pasz​tal​ta, hogy tény​leg érti. Eszé​be ju​tott, hogy az any​ja
is ér​tet​te Is​tent. Az​tán arra a va​la​mi​r e gon​dolt, amit a bank​ban ér​zé​kelt egy pil​la​nat​r a. Va​la​mi na​-
gyobb, hi​de​g ebb, ke​g yet​le​nebb és ré​misz​tőbb, mint amit egy em​be​r i elme va​la​ha is ké​pes len​ne fel​-
fog​ni.
Lát​tunk té​ged, Ag​nes. Lát​tuk, mi van ben​ned. Tud​tuk, hogy csak te se​gít​hetsz raj​tunk.


Trask ki​volt va​la​mi mi​att. Hom​lo​kán a szo​kott​nál több ránc sű​r ű​sö​dött, szem​ö l​dö​ke olyan volt,
akár két egy​más​r a mu​ta​tó nyíl. Tel​je​sen el​me​r ült a te​le​fon​já​ban. Ami​kor Ag​nes vissza​hoz​ta a kul​-
csok​kal te​le​ag​g a​tott kis fa​ha​sá​bot, lát​ta, hogy fő​nö​ke a szek​r ény zár​já​ban hagy​ta a kul​csot. Mint min​-
dig.
– Mind​egyi​ket le​bont​já​tok? – kér​dez​te a nő.
Trask fel​né​zett, arca pár pil​la​nat​r a el​torzult. Va​jon mi​től? A gyű​lö​let​től, gon​dol​ta rög​tön Ag​nes, de
ez még​sem le​he​tett – bár​mi volt is, nem volt olyan in​ten​zi​tá​sa, mint a gyű​lö​let​nek. Apá​tia eset​leg, de
még így is csak a fele a tör​té​net​nek. Trask le​vett két je​len​tést a ku​pac te​te​jé​r ől, és oda​dob​ta Ag​nes​nek.
– Ol​vasd el, ha már annyi​r a kí​ván​csis​kodsz.
Nem ér​dek​led, jött rá a nő. Soha nem is ér​de​kel​ted.
Hü​lyé​nek tart.
Ag​nes pa​pír​mun​ka cí​mén csak úgy fir​kál​g a​tott, amíg Trask ki nem ment az iro​dá​ból, hogy el​in​téz​-
zen egy hí​vást. Az​tán ki​nyi​tot​ta a szek​r ényt, és el​tet​te Mi​cah há​zá​nak kul​csát. A töb​bi né​g yes kör​ze​te​-
set a há​ti​zsák​já​ba szór​ta, a fa​ha​sá​bot vissza​r ak​ta a szek​r ény​be, és be​zár​ta.
Har​minc ré​mes má​sod​perc után megint ki​nyi​tot​ta a szek​r ényt, és ki​vet​te a töb​bi kör​zet kul​csa​it.
Trask mo​ni​tor​ja még min​dig be volt kap​csol​va. Ag​nes rá​me​r edt. Po​csék volt a ter​ve. Össze​zúz​hat​ja
a kul​cso​kat, de ez​zel mennyi időt nyer​ne ma​g uk​nak? Trask úgy​is ha​mar meg​tud​ja, mi tör​tént, és nincs
szük​sé​g e kulcs​r a ah​hoz, hogy le​dó​ze​r ol​jon egy épü​le​tet. Ag​nes bú​csút mond​hat a mun​ká​já​nak, a szel​-
le​mek pe​dig ak​kor is meg​sem​mi​sül​nek.
Le​ült fő​nö​ke asz​ta​lá​hoz. Trask nem azért hagy​ta ma​g á​r a ennyi ha​ta​lom​mal, mert bí​zott ben​ne, ha​-
nem azért, mert nem tar​tot​ta elég okos​nak ah​hoz, hogy tart​son tőle. Nem azért adta neki az ál​lást,
mert meg​ked​vel​te vagy lá​tott ben​ne fan​tá​zi​át, ha​nem azért, mert Ag​nes ki​mu​tat​ta, mennyi​r e két​ség​be​-
esett. Mennyi​r e éhes. Elég éhes ah​hoz, hogy akár a sa​ját any​ját is át​ver​je egy szar me​ló​ért, ami​hez
nem jár egész​ség​biz​to​sí​tás.
Át​kat​tin​tott arra az ab​lak​r a, amely​ben a napi aján​la​tok gyűl​tek. Egye​sé​vel az összes​r e igent nyo​-
mott, Trask ne​vé​ben el​adott né​hány tu​cat épü​le​tet. Az​tán so​r o​zat​ban aján​la​tot tett a Bank of Ame​r i​ca
bir​to​ka​i​r a szer​te a me​g yé​ben, mind​egyi​kért tíz​mil​lió dol​lárt ígért, ami​kor a leg​több alig ért tíz​ez​r et.
Az​tán meg​nyi​tot​ta fő​nö​ke nap​tár​ját, és be​g é​pelt egy idő​pon​tot egy más​nap esti meg​be​szé​lés​r e a
víz​ve​ze​ték-kar​ban​tar​tó​val, a Burnt Hills Road 12-ben.
Trask ta​lán majd el​g on​dol​ko​dik, hogy mi ez az idő​pont, és ho​g yan ke​r ült oda, eset​leg még a víz​ve​-
ze​té​kest is fel​hív​ja. De va​ló​szí​nűbb, hogy nem. Trask olyas​va​la​ki, aki meg​bí​zik a nap​tár​já​ban.
Va​jon a ház meg​öli?, tű​nő​dött Ag​nes. A gon​do​lat, hogy bűn​r é​szes len​ne Trask meg​g yil​ko​lá​sá​ban,
nem nyo​masz​tot​ta annyi​r a, mint kel​lett vol​na. Amit ez idá​ig a fér​fi túl​buz​g ó men​tor​ko​dá​sá​nak vélt, az
va​ló​já​ban meg​ve​tés volt, ami​hez tár​sult an​nak sze​r e​te​te, hogy oko​sabb​nak érzi ma​g át a má​sik em​ber​-
nél. De ami még en​nél is fon​to​sabb: Ag​nes bár​mi​r e haj​lan​dó volt, hogy meg​ó v​ja Mi​cah-t at​tól, ami az
ő ott​ho​ná​val tör​tént.
A Cha​se két​ked​ve fo​g ad​ja majd az el​adá​so​kat és az aján​lat​té​te​le​ket, ame​lye​ket Trask ne​vé​ben in​té​-
zett, de a Bank of Ame​r i​ca úgy​is bí​r ó​ság​r a vi​szi az ügyet, hogy jó​vá​ha​g yas​sa eze​ket a tel​je​sen le​g á​lis
szer​ző​dé​se​ket.
Ké​sőbb Ag​nes el​ment egy​ko​r i há​zá​hoz, és a kul​csok​kal teli há​ti​zsá​kot abba a vö​r ös agyag​lyuk​ba
te​met​te.


– Ez az utol​só adag? – kér​dez​te Mi​cah, ami​kor Ag​nes le​r ak​ta a te​jes​r e​keszt a tor​nác​r a.
– Hát ja, mit mond​jak.
– Te ott él​tél? – A fér​fi össze​r án​colt or​r al a nő au​tó​ja felé né​zett.
– Ki él iga​zán? – kér​dez​te Ag​nes, mi​köz​ben le​g ug​g olt, hogy szá​jon csó​kol​ja. Mi​cah át​nyúj​tott neki
egy po​hár je​g es teát.
Ivott egy kor​tyot, az​tán az egész po​ha​r at ki​ürí​tet​te.
– Ko​mo​lyan mon​dom, ez a leg​fi​no​mabb je​g es tea, amit va​la​ha it​tam.
– Tu​dom. Rá​adá​sul kü​lön jó, hogy nincs ben​ne ka​ló​r ia.
Mi​cah át​ö lel​te. Kö​ze​le​dett az éj​sza​ka, és vele együtt a no​vem​ber is. A fér​fi tes​té​ből ára​dó for​r ó​ság
annyi​r a erős és tisz​ta volt, a nő nem is tud​ta el​hin​ni, hogy nem va​ló​di.
Az​nap reg​g el el​lá​to​g a​tott a Burnt Hills Road 12-be. Trask már két nap​ja nem jött be dol​g oz​ni. Vér​-
re és ká​o sz​r a szá​mí​tott, de a ház bel​se​je pont olyan volt, mint ko​r áb​ban bár​mi​kor. Va​la​hol erőt​le​nül
nyü​szí​tett ben​ne a szél.
Jöt​tek a rend​őr​ség​től, mond​ták a kan​dal​ló​pár​kány fö​löt​ti kö​vek.
– Biz​tos meg​ta​lál​ták a cí​met a nap​tá​r á​ban – mond​ta Ag​nes. – Saj​ná​lom, de se​hogy sem tud​tam ki​tö​-
röl​ni, mi​után meg​lát​ta...
Jól el van rejt​ve. Mint a jár​mű​ve. Sem​mit sem ta​lál​tak, így el​men​tek. Ha lát​ni aka​rod, érintsd meg a
kö​ve​ket.
Nem akar​ta meg​érin​te​ni őket, az​tán még​is. Lát​ta, ahogy a fér​fi ki​száll menő te​her​au​tó​já​ból, oda​ki​-
ált a víz​ve​ze​té​kes​nek, és meg​ta​po​g at​ja a zse​bét a kul​cso​kért, pe​dig tud​ja, hogy nem hoz​ta el őket, a
víz​ve​ze​té​kes​nek úgy​is van sa​ját cso​mó​ja. Lát​ta, ahogy a be​já​r a​ti ajtó nyi​ko​r og​va ki​nyí​lik. Lát​ta,
ahogy Trask be​lép. Lát​ta, ahogy a kö​vek, a fa​da​r a​bok és a tég​lák együtt von​szol​ják ma​g u​kat. Lát​ta,
ahogy az ab​la​kok töm​pe uj​jak​r a, és he​g yü​kön hosszú, ke​g yet​len kar​mok​ká ha​sad​nak. Lát​ta, ahogy
Trask nad​r ág​já​nak üle​pe el​sö​té​tül.
– Ez csak át​me​ne​ti – mond​ta Ag​nes, és arra a ha​tal​mas, hi​deg, kö​nyör​te​len en​ti​tás​r a gon​dolt, ame​-
lyet mun​ka köz​ben pil​lan​tott meg. Most, hogy Trask el​tűnt, és a rend​ő rök sza​g ot fog​tak, a bí​r ó​sá​g i
hu​za​vo​na el​tart majd egy da​r a​big. De nem örök​ké. – A bank vé​g ül úgy​is el​in​té​zi, hogy az tör​tén​jen,
amit akar.
Igen, mond​ta a ház. És mi is.
Ag​nes nem kér​dez​te meg, hogy És mi lesz Mi​cah-val? Az alak​ja, a sze​mé​lyi​sé​ge – ő is a ré​sze​tek?
Arra hasz​nál​tá​tok, hogy ma​ni​pu​lál​jon en​gem? Amíg nem is​mer​te a vá​laszt, te​he​tett úgy, mint​ha nem
szá​mí​ta​na.
 Mi​cah vissza​zök​ken​tet​te az itt-és-mostba: ki​ho​zott egy rá​di​ó t egy hosszab​bí​tó​val. Rol​ling Stones-
da​lok​r a tán​col​tak a tor​ná​con, a ház​ban, amely egy​szer​r e volt Ag​ne​sé és nem. Ké​sőbb egy olyan nagy
ágy​ban fe​küd​tek, hogy a nő fel nem tud​ta fog​ni, ho​g yan le​he​tett annyi​r a hü​lye – ez vé​g ig itt volt, üre​-
sen vár​ta, mi​köz​ben ő a Wal​mart par​ko​ló​já​ban aludt az au​tó​já​ban. Trask mi​att, aki a fe​jé​ben a bank​-
kal, az is​ko​lá​val és min​den​ki más​sal együtt azt suly​kol​ta belé, hogy csak azt ér​dem​li meg, amit ki tud
fi​zet​ni. Ami​kor el​sír​ta ma​g át, Mi​cah fel​éb​r edt. Össze​búj​tak, kif​li​po​zí​ci​ó ​ba.
Küz​dött az al​vás​sal, nem akart más​hol len​ni. Bá​r á​nyok he​lyett kér​dé​se​ket szá​molt.
Ha majd vi​tat​kozunk, le​het, hogy vé​let​le​nül el​ham​vaszt? Ami​kor mér​ges lesz vagy szo​mo​rú, vér fog
csö​pög​ni a pla​fon​ról, és a ló​da​ra​zsak gyű​löl​kö​dő sza​vak​ba ren​de​ző​nek a fa​la​kon?
Arra gon​dolt, va​jon Trask nél​kül is meg​tart​hat​ja-e az ál​lá​sát. Va​ló​szí​nű​leg igen. Egye​lő​r e. Mind​két
bank kar​ban akar​ja tar​ta​ni a bir​to​ko​kat, amíg har​col​nak ér​tük a bí​r ó​sá​g on. Ő pe​dig rend​be hoz​hat​ja a
há​zat, sze​r ez​het nor​má​lis em​be​r i ételt, meg​ve​he​ti Mi​cah-nak azo​kat a punk​r ock-le​me​ze​ket, ame​lye​ket
annyi​r a sze​r e​tett. Meg​húz​hat​ja ma​g át, de előbb-utóbb úgy​is el​jön a szem​be​sí​tés ide​je. Ren​dez​ni fog​-
ják a tu​laj​don​jo​g ot. Va​la​ki meg​je​le​nik a ház​nál, hogy le​r om​bol​ja vagy ki​r á​mol​ja. De ez nem jár
együtt az​zal, hogy az em​ber​nek van egy ott​ho​na? A tu​dat, hogy bár​mi​kor el​ve​he​tik tő​lünk? Ezt Ag​nes
soha nem fog​ta fel iga​zán, azo​kon a hosszú éj​sza​ká​kon a régi ott​ho​ná​ban, ami​kor kí​noz​ta a vágy,
hogy va​la​hol más​hol le​g yen. Az „ott​hon”-t ma​g á​tól ér​te​tő​dő​nek vet​te: va​la​mi el​pusz​tít​ha​tat​lan​nak,
ami mind​annyi​unk​nak ala​nyi jo​g on jár, mert a vi​lág​nak így kel​le​ne mű​köd​nie. És amint meg​fosz​tot​-
ták tőle, úgy érez​te, min​den​ki ugyan​azt a fáj​dal​mat ér​de​mel​né, ame​lyet neki és az any​já​nak át kel​lett
él​nie. Ga​né​sa azért halt meg, mert ő el​hit​te azo​kat a ha​zug​sá​g o​kat, az any​ja szí​ve pe​dig össze​tört.
De most, hogy már tud​ta, bár​mit el le​het ven​ni, azt is tud​ta, hogy kész har​col​ni érte.
– Sze​r et​lek – sut​tog​ta a tár​sá​nak és az ott​ho​ná​nak, majd mi​előtt el​nyom​ta az álom, el​cso​dál​ko​zott,
mi​lyen könnyű mind​ket​tőt a ma​g un​ké​nak tud​ni, ha hagy​juk.


Ro​boz Gá​bor for​dí​tá​sa

 Nike Sulway
A KAREN JOY FOWLER OLVASÓKÖR
Nike Sul​way Auszt​r á​lia Qu​e​ens​land tag​ál​la​má​ban él és dol​g o​zik. Ő a szer​ző​je a The Bone Flu​te, a
The True Gre​en of Hope, a What The Sky Knows és a Ru​pet​ta című mű​vek​nek. 2014-ben a Ru​pet​ta lett
az első auszt​r ál szer​ző ál​tal írt mű, amely el​nyer​te a Ja​mes Tipt​r ee Jr.-dí​jat. Ezt a dí​jat, ame​lyet Pat
Mur​phy és Ka​r en Joy Fow​ler ala​pí​tott 1991-ben, min​den év​ben egy olyan tu​do​má​nyos-fan​tasz​ti​kus
vagy fan​tasy​mű nye​r i el, amely ki​tá​g ít​ja je​len​le​g i gen​de​r ​ér​tel​me​zé​sünk ke​r e​te​it. Nike ked​ve​li az orr​-
szar​vú​kat.


Két kar​pe​r ec egy ké​zen zajt csap, Míg egy néma ma​r ad; ván​do​r olj egye​dül, akár az orr​szar​vú.
– Khag​g a​vi​sana-szút​r a (Orr​szar​vú-szút​r a), Kr. e. 29.


Tíz év​vel ez​előtt Cla​r a részt vett egy kre​a​tív írói mű​he​lyü​lé​sen, ame​lyet Ka​r en Joy Fow​ler tar​tott.
Ka​r en Joy azt mond​ta neki:
– Tu​do​má​nyos-fan​tasz​ti​kus vi​lág​ban élünk.
Az ülés alatt azt is sok​szor el​mond​ta, hogy:
– Lesz szó a be​fe​je​zés​r ől is, de csak ké​sőbb.
De Ka​r en Joy vé​g ül nem be​szélt a be​fe​je​zés​r ől, Cla​r a pe​dig úgy ment haza, mint​ha egy ré​sze ott
ma​r adt vol​na az ülé​sen, egy​r e csak a slussz​po​ént vár​va.
Cla​r a vé​g ül össze​ho​zott egy, a ri​deg egyen​let té​má​r a épü​lő tör​té​ne​tet, és bár Ka​r en Joy sose ol​vas​ta
el, Cla​r a úgy vél​te, ha el​o l​vas​ta vol​na, tet​szett vol​na neki. Cla​r a Ha​mis egyen​le​tek című no​vel​lá​já​ban a
men​tő​űr​ha​jót (MŰH) em​be​r ek he​lyett ál​la​tok né​pe​sí​tet​ték be, a po​tya​utas pe​dig egy fe​hér​há​tú ke​se​lyű​-
pár fi​ó ​ká​ja volt. Még to​jás​ként csem​pész​ték a fe​dél​zet​r e, és a Wal​den (nem pe​dig Woden) felé tar​tó
uta​zás alatt kelt ki.
Cla​r a több má​so​la​tot is ké​szí​tett a mű​vé​ből, és eze​ket el​küld​te ol​va​só​kö​r e töb​bi tag​já​nak. Fern vá​-
lasz​le​ve​lé​ben azt írta, a tör​té​net bo​nyo​lult és eről​te​tett. Bea azt írta, neki arra sem volt ide​je, hogy azt
a köny​vet ki​o l​vas​sa, amit a kö​vet​ke​ző össze​jö​ve​te​lük​r e ki kéne. Bel​le pe​dig csak annyit írt, hogy már
így is túl sok Ri​deg egyen​le​tek-át​dol​g o​zás és in​ter​tex​tu​á​lis uta​lás van, és hogy nem érti, Cla​r a mi​nek
kez​dett bele egy újab​ba, ha ennyi​r e nem tud újat mon​da​ni a té​má​ban.
Cla​r a, akár​csak Fern és a Ka​r en Joy Fow​ler Ol​va​só​kör töb​bi tag​ja, soha nem fe​jez​te be idő​ben az
ép​pen ak​tu​á​lis kö​zös ol​vas​mányt. Bár ed​dig amúgy sem jött össze egyik elő​r e el​ter​ve​zett be​szél​g e​té​-
sük sem. Min​dig akadt va​la​mi bo​nyo​da​lom, va​la​mi aka​dály, ame​lyen vé​g ül nem bír​tak át​ver​g őd​ni.
Az al​ko​tói mű​he​lyen való rész​vé​tel​nek még​is volt va​la​mi ered​mé​nye: Cla​r a ott ta​lál​ko​zott Bel​le-
lel, aki​vel jó ba​r á​tok let​tek. Kö​zel él​tek egy​más​hoz – farm​ja​ik csak egy rö​vid sé​tá​nyi​r a vol​tak egy​-
más​tól –, és né​hány év​vel ez​előtt nyi​tot​tak együtt a vá​r os​ban egy ká​vé​zót, ahol íz​le​tes, egy​sze​r ű fo​g á​-
so​kat szol​g ál​tak fel, és amely​nek ár​nyé​kos kert​jé​ben szí​ve​sen ül​dö​g él​tek és cse​veg​tek a ven​dé​g ek.
Mos​ta​ná​ban, ami​kor csak el tud sza​ba​dul​ni a ká​vé​zó​ból, Cla​r a meg​lá​to​g at​ja a lá​nyát. Ali​ce a Nagy-
ta​vak kö​ze​lé​ben él. Jó​ko​r a, ma​g as háza van, kő​fa​lak​kal és mé​r e​tes ab​la​kok​kal, ame​lye​ken sza​ba​don
áram​lik be a dél​utá​ni szel​lő. Ami​kor a kö​zös hasz​ná​la​tú fel​haj​tón Ali​ce háza felé kö​ze​le​dik, Cla​r a
min​den al​ka​lom​mal egy csepp​nyi meg​bá​nást vagy ta​lán fé​lel​met érez. Mi van, ha egy​szer be​lép a lá​-
nya há​zá​ba, és nem lesz ké​pes ott​hagy​ni? Mi van, ha meg​pil​lant​ja azt a sok gye​r e​ket, akik​nek a lá​nya
vi​se​li a gond​ját, és nem lesz ké​pes vissza​fog​ni ma​g át at​tól, hogy va​la​mi go​nosz meg​jegy​zést te​g yen?
Hogy el​mond​ja a lá​nyá​nak, mit is gon​dol: az, hogy ide​g e​nek gye​r e​ke​i​vel töl​ti meg a há​zát, csak egy
ürügy, hogy elo​dáz​za a gyászt, az éle​té​vel való meg​bé​ké​lést? Vagy mi van, ha épp az el​len​ke​ző​je tör​-
té​nik? Mi van, ha be​lép a gye​r e​kek​kel teli ház​ba, fel​mé​r i, mek​ko​r a mun​ka a gon​do​zá​suk, és be​szip​-
pant​ja a lá​nya szi​szi​fu​szi mun​ká​ja: más te​r emt​mé​nyek ki​csi​nye​i​nek táp​lá​lá​sa, für​de​té​se és rin​g a​tá​sa?
Szi​szü​phosz hi​á​ba gör​g e​ti örök​ké föl​fe​lé a kő​szik​lát, az mind​un​ta​lan vissza​g u​r ul.
Cla​r a nem tud​ja el​dön​te​ni, hogy szí​ve​sen lát​ják-e, vagy hogy ő szí​ve​sen megy-e egy​ál​ta​lán. Köz​-
vet​le​nül nem töp​r eng eze​ken a dol​g o​kon, de ahogy a ház felé kö​ze​lít, meg​pró​bál​ja el​kép​zel​ni, ahogy
Ali​ce és ő üd​vöz​lik egy​mást. Kép​ze​le​te si​ker​te​le​nül igyek​szik könnyed​sé​g et vagy me​leg​sé​g et csem​-
pész​ni a je​le​net​be.
Ali​ce-t a kert​ben ta​lál​ja, új élet​tár​sá​val. Egyik fá​tól a má​si​kig lép​ked​nek, fel​néz​nek a lom​bok közé,
majd to​vább​men​nek a kö​vet​ke​ző​höz.
Ez nem Ali​ce első part​ne​r e, Jeff, aki meg​halt. Clará​nak se​hogy sem jut az eszé​be a neve. Blue? Bal​-
lo​o n?
Az af​r i​kai tu​li​pán​fa alatt el​te​r ü​lő iszap​für​dő​ben he​ve​r ed​nek el. Jeff is itt sze​r e​tett da​g o​nyáz​ni a ven​-
dé​g ek​kel. Itt hű​söl​tek ak​kor is, ami​kor Ali​ce és Jeff meg​mond​ták neki, hogy ne szá​mít​son uno​kák​r a.
– At​tól tar​tok, az egész az én hi​bám – mond​ta neki Jeff, mint​ha csak ar​r ól len​ne szó, hogy el​fe​lej​tett
ha​za​fe​lé je​g et ven​ni. Épp csak el​vö​r ö​sö​dött kis​sé. – Nem va​la​mi für​g ék az én kis ebi​ha​lacs​ká​im. Tu​-
dod, a...
– Érti, mire cé​loz​tál – sza​kí​tot​ta fél​be Ali​ce. – Nem kell ra​g oz​nod.
Clará​nak ak​kor eszé​be ju​tott az abor​tusz, ame​lyen Ali​ce kö​zép​is​ko​lás ko​r á​ban esett át. Az or​vo​si
váró, fa​lán a nap​le​men​té​ket áb​r á​zo​ló ké​pek; a de​r űs han​g ú nő​vér, aki az ada​to​kat vet​te fel, a he​lyi​ség​-
ben ücsör​g ő töb​bi fi​a​tal nős​tény – mind​annyi​an ke​r ül​ték egy​más te​kin​te​tét. A be​avat​ko​zást kö​ve​tő​en
Ali​ce azt kér​te, men​je​nek el fa​g yiz​ni, ül​je​nek le a fo​lyó part​ján, és fi​g yel​jék a se​kély víz​ben fi​cán​ko​ló
ví​zi​ma​da​r a​kat. Ali​ce Cla​r a vál​lá​r a haj​tot​ta a fe​jét, és maga alá húz​ta a lá​bát, akár egy kis​g ye​r ek. Le​he​-
le​tén tej és keksz il​la​ta ér​ző​dött, ha​já​nak fer​tőt​le​ní​tő​sza​g a volt. Cla​r a em​lé​kei sze​r int ez volt az utol​só
al​ka​lom, hogy a lá​nya az öle​lé​sé​r e vá​g yott.
Jeff ha​lá​la óta a kert na​g yobb vál​to​zá​son ment át, mint Ali​ce maga. A ker​ti uta​kat, ame​lye​ket az​előtt
épp csak ki​ta​pos​tak, va​la​ki ki​szé​le​sí​tet​te és ki​g yom​lál​ta. Ali​ce és fér​je ne​ve​nincs vi​r á​g ok​kal teli ágyá​-
sa​i​nak a he​lyén most zöld​ség​ágyá​sok dí​sze​leg​tek, meg im​por​tált eg​zo​ti​kus nö​vé​nyek, több sor​ban –
ka​to​nás szi​g or​r al for​má​r a nyes​ve, ki​g yom​lál​va, meg​trá​g yáz​va, a tö​vük mulccsal meg​hint​ve.
– Menj csak nyu​g od​tan a dol​g od​r a – mond​ja Ali​ce a pár​já​nak.
– Ó – fe​le​li a má​sik. – Ó, igen, per​sze! Női té​mák kö​vet​kez​nek – ka​csint Cla​r á​r a el​me​nő​ben. – Ne
te​g ye​tek sem​mit, amit én nem ten​nék!
Mi​után el​tű​nik, Ali​ce fel​só​hajt, és ké​nyel​me​sebb póz​ba fész​ke​li ma​g át.
– Az a szo​mo​r ú, hogy ko​mo​lyan is gon​dol​ja – mond​ja. – Nem tűri el, hogy anél​kül csi​nál​jak va​la​-
mit, hogy vele meg​be​szél​tem vol​na. Ő ezt pár​be​széd​nek hív​ja, bár va​ló​já​ban ar​r ól van szó, hogy
meg​mond​ja, mit csi​nál​jak. – Ali​ce meg​bil​len​ti egy ki​csit a fü​lét, hogy el​r i​assza a le​g ye​ket. – Szin​te
örü​lök, hogy a faj​tá​ink közt túl nagy a kü​lönb​ség ah​hoz, hogy sza​po​r od​ni tud​junk. Kép​zeld csak el:
mi ket​ten, mint az utol​só nem​ze​dék szü​lei!
Cla​r a hu​nyo​r og​va fel​pil​lant, és nézi, ahogy lá​nya élet​tár​sa to​vább​sé​tál egyik fá​tól a má​si​kig, fel​néz
rá​juk, töp​r eng egy da​r a​big, majd to​vább​megy. Már​is fá​r aszt​ja a lá​to​g a​tás, de Ali​ce per​sze vé​g ig​megy
az ilyen​kor szo​ká​sos összes kér​dé​sen.
Nem, Cla​r a egy ide​je nem hal​lott a volt fér​jé​r ől. Igen, a ká​vé​zó jól megy. Új ha​g yo​mányt ho​no​sí​-
tot​tak meg: ha​von​kén​ti va​cso​r át ad​nak. Sze​zo​ná​lis fo​g á​sok, tel​jes egé​szé​ben he​lyi ter​me​lők​től szár​-
ma​zó alap​anya​g ok​ból. Nem, nincs az éle​té​ben sen​ki kü​lön​le​ges.
Ali​ce az iszap​g ö​dör fö​lött az erdő felé bá​mul.
– Nem is tu​dom már, hol le​het apa – mond​ja. – Utol​já​r a nem va​la​hol nyu​g a​ton élt, va​la​mi re​zer​vá​-
tum​fé​lé​ben?
– Én is ezt hal​lot​tam – fe​le​li Cla​r a. – Ő és az a nős​tény nyá​r on dol​g oz​nak, de té​len több​nyi​r e bé​kén
hagy​ják őket. A dom​bok közt kó​szál​nak.
– Ja​net.
– Hogy mi?
– Apa új élet​tár​sa. Ja​net a neve.
 Nem kel​lett vol​na el​jön​nie, gon​dol​ja Cla​r a. Min​den, amit a lá​nya mond vagy kér​dez, szem​r e​há​-
nyás​nak hang​zik. Még a kert is, az ámb​r a​fák gyep fölé haj​ló ága​i​val, a tö​ké​le​tes ágyá​sok​kal, a sza​bá​-
lyos ös​vé​nyek​kel, egész, ké​pes​lap​r a kí​ván​ko​zó lát​vá​nyá​val, mint​ha szem​r e​há​nyást su​g á​r oz​na ma​g á​-
ból. Épp ez az, ami​től félt, ami​r e az ide​fe​lé ve​ze​tő úton meg​pró​bált fel​ké​szül​ni.
Ali​ce sze​r et​né meg​mu​tat​ni neki a kert leg​hát​só ré​szét, ahol, mint mond​ja, Jeff éle​te utol​só hó​nap​ja​-
i​ban ide​je nagy ré​szét töl​töt​te. Néha ott is zu​hant álom​ba, ki​nyúj​tóz​va a fű​ben, akár egy gye​r ek, és
olyan han​g o​san hor​kolt, hogy a ki​sebb ma​da​r ak – a ci​ne​g ék és a tün​dér​ma​da​r ak – ri​ad​tan reb​ben​tek
szét a hang​já​r a.
– Ami​kor fel​éb​r esz​tet​tem, min​dig azt mond​ta, hogy iga​zá​ból nem is aludt – mond​ja Ali​ce. – Azt
mond​ta, hogy írt. És tö​vi​r ől he​g yi​r e el​me​sél​te, min dol​g o​zik ép​pen. A vége felé már össze​vissza be​-
szélt. Kép​te​len​sé​g e​ket. De az ele​jén még el​hit​tem, amit mon​dott. Vagy... leg​alább​is el akar​tam hin​ni.
Azt mond​ta, egy ri​deg​egyen​let-tör​té​ne​ten dol​g o​zik. Csak ez itt ját​szó​dik a Föl​dön, és a két fő​sze​r ep​lő
nem em​ber, ha​nem orr​szar​vú, mint mi. A két utol​só, élő orr​szar​vú. És amint az egyi​kük el​pusz​tul, a
má​sik gya​kor​la​ti​lag egy ki​halt faj tag​já​nak szá​mít.
Ali​ce mo​so​lyog, mint​ha még most is hal​la​ná a fe​jé​ben, ahogy Jeff a tör​té​ne​tet ma​g ya​r áz​za. – Va​ló​-
szí​nű​leg így gon​dolt ket​tőnk​r e is – mond​ja. – Annyi együtt töl​tött év után, a kö​zös éle​tünk után, és az​-
u​tán, hogy fel​épí​tet​tük ezt a há​zat és ezt a ker​tet... Azt gon​dol​ta, hogy ér​tel​met​len együtt len​ni vagy
gye​r e​ket vál​lal​ni. Hogy csak hol​mi ma​r a​dé​kai va​g yunk va​la​mi​nek, ami egy​kor tel​jes egész volt.


Jeff öt év​vel ez​előtt halt meg, nem sok​kal a nyár vége előtt, de Cla​r a csak hat hó​nap​pal ké​sőbb
szer​zett tu​do​mást a do​log​r ól. Ja​net, volt fér​je új élet​tár​sa, a Ka​r en Joy Fow​ler Ol​va​só​kör egyik ala​pí​-
tó tag​ja írta meg neki le​vél​ben. Tel​je​sen vé​let​le​nül is​mer​ked​tek össze, Pul​ling​ton​ban, egy sza​bad​té​r i
piac mel​lett. Ja​net épp vissza​fe​lé tar​tott a trá​g ya​domb​r ól, aho​vá Cla​r a épp igye​ke​zett, és va​la​hogy
szó​ba ele​g yed​tek egy​más​sal. Csak jó​val ké​sőbb fe​dez​ték fel, hogy van egy kö​zös fér​fi az éle​tük​ben.
Vagy leg​alább​is így is le​het mon​da​ni.
Per​sze tu​dom, hogy te jó​val kö​ze​lebb​ről is​mer​ted Jef​fet, mint én, írta neki Ja​net. De ma​gam is meg​le​-
pő​döm, mi​lyen gyak​ran eszem​be jut. A ha​lá​la arra kész​tet, hogy vissza​gon​dol​jak arra, mi​lyen is volt
úgy öt​ven éve, ami​kor még sej​tel​münk sem volt, hogy az egész így ér majd vé​get. Tele vol​tunk öt​le​tek​-
kel a jö​vő​re néz​ve – em​lék​szel Hildy ter​vé​re a San Di​e​gó-i Ál​lat​kert​tel kö​ten​dő part​ner​szer​ző​dés​ről?
–, a hí​mek pe​dig mind​annyi​an alig vár​ták, hogy meg​hó​dít​sák a vi​lá​got, és min​den​fe​lé hagy​ja​nak egy
gye​re​ket ma​guk után.
Jeff per​sze nem ilyen volt. Egy ki​csit sem. Soha nem vá​gyott sen​ki más​ra az egy szem fe​le​sé​gén kí​-
vül; nem ha​son​lí​tott az ap​já​ra, vagy a ne​künk szánt nem​ze​dék töb​bi tag​já​ra. Mind​annyi​unk kö​zül már
fi​a​ta​lon is Jeff tűnt a leg​sé​rü​lé​ke​nyebb​nek. Em​lék​szem, alig bír​tam el​vi​sel​ni a bőre re​dői kö​zöt​ti ár​-
nyak lát​vá​nyát.
Ja​net va​jon tény​leg azt hi​szi, hogy ak​ko​r i​ban mind​annyi​an így vol​tak ez​zel? Hogy hoz​zá ha​son​ló​an
mind​annyi​an arra szán​ták a fi​a​tal​sá​g u​kat, hogy sor​r a szül​jék a gye​r e​ke​ket, mind​egy, ki​től? Cla​r a úgy
em​lék​szik, hogy ő és a fér​je úgy ter​vez​ték, egész éle​tük​ben együtt ma​r ad​nak, akár lesz gye​r e​kük,
akár nem. Amíg csak egyi​kük meg nem hal és el nem ro​had va​la​mi is​ten​ver​te, kecs​ke​r á​g ó​bok​r ok​kal
teli li​g et mé​lyén. Így, hogy nem kel​lett az el​jö​ven​dő nem​ze​dé​kek mi​att ag​g o​dal​mas​kod​ni, a pár​já​nak
sem​mi oka nem volt rá, hogy húsz nap el​tel​té​vel odébb​áll​jon. Meg​te​het​te, hogy ma​r ad, hogy ők ket​-
ten egy párt al​kos​sa​nak éle​tük hát​r a​lé​vő ré​szé​nek összes pár​zá​si idő​sza​kán át.
Cla​r a és Ja​net so​sem áll​tak iga​zán kö​zel egy​más​hoz – meg​volt rá az okuk –, de Jeff ha​lá​la​kor Ja​net
tud​ta, hova cí​mez​ze neki a le​ve​let, és Jeff-fel ma​g á​val, sőt Cla​r a lá​nyá​val is tar​tot​ta a kap​cso​la​tot. Ér​-
te​sült róla, hogy Jeff meg​halt, és írt Clará​nak, kü​lö​nös, őszin​tén csen​g ő sza​vak​kal. Ha ő nincs, Cla​r a
ta​lán so​sem tud​ja meg, hogy a lá​nya fér​je ha​lott. Ta​lán még most is tar​ta​ná a két lé​pés tá​vol​sá​g ot, és
arra vár​na, hogy Jeff vagy a lá​nya egy nap je​lent​kez​zen.


Ami​kor elő​ször lá​to​g a​tott el Bel​le-hez, azért ment, hogy némi sa​lá​tá​nak való zöld​sé​g et vi​g yen
neki, amit egy út​szé​li bó​dé​ban vá​sá​r olt. Bel​le csor​dá​ja nagy​já​ból olyan volt, mint ami​lyen​nek Cla​r a
el​kép​zel​te. Jól meg​ter​mett, gon​dat​lan ti​zen​éves lá​nyai ke​r esz​tül-ka​sul be​jár​ták a sza​van​nát, mes​ter​ké​-
let​len, ren​det​len báj uszá​lyát húz​va ma​g uk után. Bel​le nem si​e​tett elő az üd​vöz​lé​sé​r e, csak ki​ki​ál​tott,
hogy búj​jon be. Cla​r a meg​ta​lál​ta a kony​hát, amely a ká​vé​zó​be​li​től el​té​r ő​en hoz​zá​va​lók vi​dám, il​la​tos
dzsun​g e​lé​nek tűnt. Bel​le volt ben​ne az egyet​len fakó folt. Me​zít​láb volt, bo​ká​i​r ól le​vet​te a mun​ka​he​-
lyén vi​selt csör​g ős pán​to​kat. Bőre ér​des volt, és szür​ke.
Ro​bert, Bel​le fér​je min​den​ki​nek töl​tött egy italt. Cla​r a le​tet​te va​la​ho​vá a ma​g á​val ho​zott zöld​sé​g e​-
ket, az​tán va​la​hogy rá​vet​ték, hogy ma​r ad​jon ott va​cso​r á​r a. Az étel, ame​lyet Bel​le fel​tá​lalt, nem volt
olyan flan​cos, mint amit a ká​vé​zó​ban szok​tak fel​szol​g ál​ni. Az ét​kész​le​tet össze nem illő kéz​mű​ves
agyag​edé​nyek al​kot​ták, ab​ból a faj​tá​ból, amit az em​ber fil​lé​r e​kért vesz ga​r ázs​vá​sá​r o​kon vagy bi​zo​-
má​nyi üz​le​tek​ben. Ro​bert ügyelt rá, hogy min​dig teli le​g yen a po​ha​r uk, és a sző​lő​ül​tet​vény​r ől me​sélt,
ame​lyet a re​zer​vá​tum túl​só fe​lé​ben lá​tott az egyik tel​ken. Me​sélt még a skan​di​náv bú​to​r ok​r ól, ame​lye​-
ket ol​csón szer​zett meg az eBay-en, és kü​lön ki​tért arra a me​leg ezüst​há​tú go​r il​la​pár​r a, akik​től egy
pár va​ló​di to​nett​szé​ket zsák​má​nyolt. Ki​fe​je​zet​ten bot​r á​nyos szín​ben tün​tet​te fel az adás​vé​tel: mint​ha a
má​sik ket​tő va​la​mi​fé​le tisz​tes​ség​te​len aján​la​tot tett vol​na neki. Ké​sőbb, mi​köz​ben a ká​vét főz​te, egy
elő​adás​r ól be​szélt, ame​lyen részt vett. A „csé​sze mű​vé​sze​té​r ől” szólt. Meg​pró​bál​ta meg​ta​ní​ta​ni rá
Cla​r át és Bel​le-t, ho​g yan kell meg​szag​lász​ni az őr​le​ményt. Az​tán amel​lett kar​dos​ko​dott, hogy cu​kor
és tej nél​kül igyák a ká​vét, hogy job​ban ér​vé​nye​sül​jön a za​ma​ta.
Cla​r a a cse​ve​g és egyik szü​ne​té​ben meg​kér​dez​te Bel​le-t, el​dön​töt​te-e már, hogy be​lép-e a Ka​r en Joy
Fow​ler Ol​va​só​kör​be. Ro​bert hát​r a​dőlt, szán​dé​ko​san ki​von​va ma​g át a be​szél​g e​tés​ből, és – mint​ha csak
meg​za​var​ták vol​na anek​do​tá​zás köz​ben – fel​hú​zott szem​ö l​dök​kel a lá​nya​i​r a pil​lan​tott. Az​tán csak ült,
és ki​mér​ten, gon​dos fi​g ye​lem​mel hall​g at​ta fe​le​sé​g e mon​da​ta​it a köny​vek​r ől, ame​lye​ket el​o l​vas​ni ter​-
vez​nek.
A hal​vány bőrű lá​nyok a va​cso​r át kö​ve​tő​en el​r án​g at​ták az ap​ju​kat, hogy se​g ít​sen ne​kik va​la​mi​ben.
Bel​le és Cla​r a ma​g uk​r a ma​r ad​tak az iszap​für​dő​ben. A nap​ele​mes fény​fü​zé​r ek égői már kezd​tek el​hal​-
vá​nyul​ni, de a cit​r om​ci​r ok il​la​tú gyer​tyák épp elég vi​lá​g os​sá​g ot nyúj​tot​tak. Bel​le ki​nyúj​tó​zott, és lá​-
bát az iszap hű​vö​sebb tó​csá​ja felé nyúj​tot​ta, ahol ad​dig Ro​bert ült.
– Men​nem kéne – mond​ta Cla​r a. Bel​le meg​for​dult, és til​ta​ko​zó moz​du​la​tot tett.
– Ne menj még – kér​te. – Ha egy​szer Ro​bert rá​kez​di, sen​ki más nem jut szó​hoz.
Cla​r a tud​ta, mi​r ől van szó. Bel​le nem iga​zán vá​g yik rá, hogy a be​szél​g e​tés​től és ne​ve​tés​től han​g os
este vé​g én ket​tes​ben ma​r ad​jon a fér​jé​vel. Ro​bert az a faj​ta bika volt, akit az ef​fé​le szó​r a​ko​zás egy​faj​ta
őr​jön​g és​hez ha​son​ló han​g u​lat​ba rin​g at. Bel​le fá​r adt volt, tele az​zal a faj​ta ré​mü​let​tel, ami az em​bert
egy buli vé​g én töl​ti el, ami​kor rá​jön, mennyi min​dent kell még rend​be szed​nie.


Cla​r a és Bel​le mind​ket​ten ah​hoz a nem​ze​dék​hez tar​toz​tak, amely​nek tag​jai, bár volt fér​jük és gye​-
re​ke​ik, nem iga​zán szá​mít​hat​tak uno​kák​r a. Nem ér​tet​ték a lá​nya​i​kat, és nem is na​g yon fog​ták fel a
prob​lé​má​i​kat. Na​pon​ta meg​lá​to​g at​ták egy​mást. Együtt le​g el​tek a sza​van​nán, vál​lat váll​nak vet​ve da​-
gasz​tot​ták a ke​nye​r et a kony​há​ban, mi​köz​ben Bel​le lá​nya​i​nak fe​cse​g é​sét hall​g at​ták. A vic​ce​lő​dést ar​-
ról, hogy ők faj​tá​juk utol​só tag​jai. A pisz​ká​ló​dást, a két​ség​be​esést, a plety​ká​kat és az össze​es​kü​vé​sek​-
ről szó​ló hí​r e​ket. Egy nős​tény egy má​sik csor​dá​ban gye​r e​ket szült, de a ki​csi egy​éves ko​r á​ban meg​-
halt. Egy má​sik hár​mat szült egy​szer​r e, és mind​há​r om tej​fe​hé​r en, hol​tan jött vi​lág​r a. Cla​r a és Bel​le
össze​néz​tek, és néma ámu​la​tuk je​le​ként meg​bil​len​tet​ték a fü​lü​ket. Kik vol​tak ezek a nős​té​nyek? Mi​fé​le
éle​tet él​tek?
– Hol hal​lot​tá​tok ezt? – kér​dez​te Bel​le. – A Fa​ce​bo​o ​kon? Ka​csá​nak hang​zik. Fé​le​lem​kel​tés az egész.
A lá​nyok sze​r int mind​egy, hogy az egyes tör​té​ne​tek iga​zak-e vagy sem, hogy si​ke​r ült-e szül​nie
egyes nős​té​nyek​nek vagy sem. Ne​kik soha nem lesz gye​r e​kük. És ha len​ne, a kö​zös​ség ki​vet​né őket
ma​g á​ból.
– Ha egyi​künk​nek gye​r e​ke szü​let​ne, at​tól mi még ba​r á​tok ma​r ad​nánk – mond​ta Bel​le egyik lá​nya.
– Per​sze – mond​ta a má​sik. – Kü​lön köl​töz​nénk, és együtt ne​vel​nénk fel. Meg​o sz​toz​nánk raj​ta.
– Na és a bika? – kér​dez​te a fi​a​ta​lab​bik. – Ő is ve​lünk élne?
Bel​le és Cla​r a megint össze​néz​tek, mi​köz​ben ke​zük egy​r e for​g at​ta és da​g asz​tot​ta a tész​tát.
Bel​le idő​seb​bik lá​nya vál​lat vont.
– Tu​dod, mi​lye​nek a hí​mek – mond​ta. – Azok, akik nem​ző​ké​pe​sek, tisz​tá​r a... uhh.
Ami​kor a jö​vő​jü​ket már ki​tár​g yal​ták, a lá​nyok fil​mek​r ől és ze​né​r ől fe​cseg​tek, meg a bu​li​r ól, aho​-
vá épp ké​szül​tek. Bel​le lá​nya​i​nak a bo​zót​sé​ta volt az egyik hob​bi​ja, és min​dig meg​pró​bál​ták az any​ju​-
kat vagy Cla​r át is ma​g uk​kal ci​bál​ni egész he​tes re​zer​vá​tum​tú​r á​ik​r a. Meg​vi​tat​ták, hova men​nek leg​kö​-
ze​lebb, és hogy mi​ket csi​nál​nak majd ott.
Cla​r a és Bel​le együtt dol​g oz​tak a ká​vé​zó kony​há​já​ban is, és együtt lá​to​g at​tak el más ká​vé​zók​ba sü​-
te​ményt enni és ká​véz​ni. Sze​r et​ték szem​r e​vé​te​lez​ni más ká​vé​zók kí​ná​la​tát, és meg​fi​g yel​ni, mi​lyen
ven​dé​g ek jár​nak oda. Néha édes, la​pos hol​land fán​kot vá​sá​r ol​tak a pék​ség​ben, meg egy-egy ká​vét el​-
vi​tel​r e a mel​let​te lévő üz​let​ben, majd hosszú sé​tát tet​tek a ten​g er​par​ton.
Be​szél​g et​tek: kez​det​ben fel​szí​ne​sen, ké​sőbb egy​r e na​g yobb hév​vel. A bi​kák​r ól, akik​kel együtt vol​-
tak, a gye​r e​ke​ik​r ől, ar​r ól, hogy ta​lán még min​dig si​ke​r ül​het olyan éle​tet él​ni​ük, ami​lyet sze​r et​né​nek.
Cla​r a el​me​sél​te, hogy a fér​je az a tí​pus volt, aki, va​la​hány​szor ven​dé​g et vár​tak, el​vár​ta, hogy a fe​-
le​sé​g e az il​le​tő ér​ke​zé​se előt​ti két na​pot az​zal tölt​se, hogy a pad​lás​tól a pin​cé​ig ki​ta​ka​r ít​ja az ott​ho​nu​-
kat. Ő meg ki​hu​zi​g ál​ta a gyo​mo​kat az ös​vé​nyek men​tén, és ki​for​dí​tot​ta a föld​ből a fa​cse​me​té​ket, ame​-
lyek​nek az íze túl ke​se​r ű ah​hoz, hogy el​fo​g yasszák. Si​má​r a és szé​les​r e ta​pos​ta az utat, és tar​ta​lék élel​-
met gyűj​tött min​den​ki szá​má​r a.
– A vé​g én már egy​sze​r űbb volt, ha nem hív​tunk ven​dé​g et – mond​ta Cla​r a. – Mire meg​ér​kez​tek, én
már túl ki​me​r ült vol​tam ah​hoz, hogy él​vez​zem a tár​sa​sá​g u​kat.
Bel​le el​me​sél​te, hogy rá​jött: Ro​bert még min​dig le​ve​le​zik a gye​r ek​ko​r i sze​r el​mé​vel. He​ten​te vál​ta​-
nak le​ve​let.
– Mi áll a le​ve​lek​ben? – kér​dez​te tőle Cla​r a.
Bel​le vál​lat vont, és fe​jét el​for​dít​va, össze​hú​zott szem​mel ki​bá​mult a ten​g er​r e. – Nem tu​dom. Egy
szer​szá​mos​lá​dá​ban tart​ja őket a pri​vát te​r ü​le​tén. Sose vet​tem a bá​tor​sá​g ot, hogy el​o l​vas​sam őket.
Nem is tu​dom, mi len​ne jobb: ha még min​dig sze​r et​nék egy​mást, vagy ha nem.
Egy​más​r a néz​tek, és mind​ket​ten fel​ne​vet​tek. Ne​vet​sé​g es, nem? Azok, akik​nek az éle​tük kö​zép​pont​-
ját kéne je​len​te​ni​ük, va​ló​já​ban mel​lé​ke​sek. Az egy​más​sal kö​tött ba​r át​sá​g uk az, ami iga​zá​ból a kö​zép​-
pont​ban áll.
– Nem kéne így be​szél​nem róla – mond​ta Bel​le. – Vé​g ül is egész jó férj.
Cla​r a bó​lin​tott. – Az enyém is az volt. Amennyi​r e csak egy férj az le​het.
– De nem... Nem is tu​dom. Mint​ha fel​ad​ta vol​na. Mint​ha most, hogy tud​juk, hogy ki fo​g unk hal​ni,
nem len​ne ér​tel​me az élet azon ré​szé​vel fog​lal​koz​ni, ami még hát​r a​van. Az​zal, amit most élünk.
 – Mint​ha már​is kí​sér​te​tek len​nénk – mond​ta Cla​r a. – Már​is ha​lot​tak.
– El fo​g om hagy​ni – mond​ta Bel​le. – Nem bí​r om már so​ká​ig ezt a túl​vi​lá​g i éle​tet.
Mi​után kü​lön​vál​tak, Bel​le és a fér​je közt egé​szen ba​r á​ti ma​r adt a vi​szony. Ro​bert to​vább​r a is tar​tot​-
ta a kap​cso​la​tot a lá​nya​i​val, és gyak​r an ha​za​lá​to​g a​tott: hoz​ta-vit​te a lá​nyo​kat, meg​ja​ví​tott ezt-azt.
Bel​le az ide​je nagy ré​szét a ká​vé​zó​ban töl​töt​te. El​ke​r í​tett a kert​ben egy sar​kot a fű​szer​nö​vé​nyek​nek,
ké​sőbb pe​dig zöld​ség​ágyást ala​kí​tott ki. A mel​let​tük lévő üres tel​ket ha​ma​r o​san tök-, sar​kan​tyú​ka-,
cukk​i​ni- és pa​r a​di​csom​pa​lán​ták töl​töt​ték meg. Bel​le már nem hord​ta a bo​ka​pánt​ja​it, és gyak​r an dol​-
go​zott a kert​ben, meg​vil​lant​va mez​te​len, iz​mos vál​lát és erő​tel​jes lá​ba​it. Ahe​lyett, hogy öre​g e​dett vol​-
na, hét​r ől hét​r e egy​r e fi​a​ta​labb​nak tűnt. Az esze is mint​ha gyor​sab​ban járt vol​na, és nagy könnyed​ség​-
gel nyil​vá​ní​tott vé​le​ményt egyes dol​g ok​r ól. A ká​vé​zó​ba be​té​r ő ven​dé​g ek szí​ve​sen el​cse​veg​tek vele a
sa​ját kert​jük​r ől és a sü​te​mény​r e​cep​tek​r ől, ame​lye​ket ki​pró​bál​tak. Sze​r et​tek mel​let​te sé​tál​ni a kert​ben,
mi​köz​ben ő gyom​lált vagy meg​for​g at​ta a föl​det. Dél kö​r ül, ha nem volt na​g yon me​leg, és alig akadt
ven​dég, Bel​le rend​sze​r int ke​r e​sett egy ár​nyé​kos zu​g ot, le​te​r í​tett egy plé​det, és le​ült ol​vas​ni.
Néha ki​jött hoz​zá egy-egy ven​dég egy nya​láb roz​ma​r ing​g al vagy egy vö​dör sa​ját ter​mesz​té​sű cék​-
lá​val, amit aján​dék​ba ho​zott. Ezek a ven​dé​g ek min​dig egye​dül​ál​ló nős​té​nyek vol​tak. Nem él​tek ép​pen
ma​g á​nyos éle​tet, de úgy tűnt, szí​ve​sen jár​nak ki ide, hogy le​ül​je​nek Bel​le pléd​jé​nek csücs​ké​r e, és be​-
szél​g es​se​nek vele.
Egy este, mi​után ké​sőn zár​tak be, Cla​r a át​hív​ta ma​g á​hoz Bel​le-t egy ital​r a. Bel​le ál​ta​lá​ban nem ért
rá es​tén​ként: leg​több​ször gon​dol​nia kel​lett a lá​nya​i​r a is. De ez​út​tal igent mon​dott, és kö​vet​te Cla​r át a
hosszú föld​úton ha​zá​ig.
Cla​r a háza ki​csi volt, de tu​laj​do​no​sa ma​g á​ban na​g yon is elé​g e​dett volt vele. Az egyik ol​da​lá​ban
egyet​len hosszú, kes​keny he​lyi​ség fu​tott vé​g ig: egy fe​dett ve​r an​da, Cla​r a sa​ját, kü​lön könyv​tá​r a.
Mind​két vé​g é​ben volt egy-egy ab​lak, de alap​já​ban véve egy hű​vös, sö​tét és kes​keny szo​ba volt. Itt állt
Cla​r a író​asz​ta​la is, de fő​leg pol​cok töl​töt​ték meg: az összes fal men​tén a pad​ló​tól a pla​fo​nig érő
köny​ves​pol​cok so​r a​koz​tak. Kora es​tén​ként hal​vány fény öm​lött be a szo​bá​ba, csí​kok​r a tö​r e​dez​ve,
ahogy át​szű​r ő​dött a há​zat kö​r ül​ve​vő bok​r ok le​ve​le​in. A szo​ba maga, akár​csak a ház töb​bi ré​sze, egy​-
sze​r ű volt, és ren​de​zett. Cla​r a meg​nyug​ta​tó​nak ta​lál​ta ezt az egy​sze​r ű​sé​g et: kü​lön​bö​zött a há​zat öle​lő
bo​zó​tos bur​ján​zó ká​o ​szá​tól, az eső​er​dő​ben ka​nyar​g ó, ho​má​lyos ös​vé​nyek​től és a csu​pa gaz, in​dák
szo​r í​tá​sá​ban ver​g ő​dő pa​tak​tól. A köny​vek itt a ma​g uk csen​des nyel​vén szól​tak. Cla​r a éle​té​nek egyik
leg​na​g yobb, ki​mon​dat​lan él​ve​ze​te az volt, hogy egész na​po​kat töl​tött el a köny​vei ren​dez​g e​té​sé​vel.
Ka​ta​ló​g us​ba szed​te őket a De​wey-féle ti​ze​des osz​tá​lyo​zás sze​r int, mint egy va​ló​di könyv​tár​ban, vagy
ép​pen szín és mé​r et sze​r int ren​dez​te őket egy​más mel​lé. Sok​szor csak fe​küdt a hű​vös be​ton​pad​lón az
ol​va​só​lám​pa fé​nyé​ben, keze ügyé​ben egy jegy​zet​fü​zet​tel. Nem ol​va​sott; várt. Mind​egy, mi​lyen köny​-
vet kel​lett vol​na ép​pen ol​vas​nia. Bi​zo​nyos ér​te​lem​ben tel​je​sen mind​egy volt, mi áll a köny​vek​ben.
Elég volt a tény, hogy lé​tez​nek.
Hal​lot​ta, ahogy Bel​le az ös​vé​nyen kö​ze​lít a ház felé. Hal​lot​ta fel​csat​ta​nó hal​ló​óó ki​ál​tá​sát. Mint​ha
csak egy ho​r og akadt vol​na a bő​r é​be, és maga után rán​ta​ná: Cla​r a ki​ment az elő​szo​bá​ba, ahol Bel​le
épp be​lé​pett az aj​tón. Az tár​va-nyit​va ma​r adt utá​na.
Ke​r esz​tül​vág​tak a há​zon. Cla​r a egyet​len vil​lanyt sem kap​csolt fel. Csak az ol​va​só​lám​pa égett a
könyv​tár​ban.
A pad​ló​r a ül​tek le. Cla​r a meg​mu​tat​ta Bel​le-nek me​se​könyv​g yűj​te​mé​nyét, és a köny​vek​ben a ké​pe​-
ket, ame​lyek lu​da​kat, her​ceg​nő​ket, hol​ló​kat és sü​nö​ket áb​r á​zol​tak, meg ró​ká​kat és föld alat​ti vá​r a​kat,
több- hol​das kony​hák​kal.
Bel​le el​nyúj​tó​zott a pad​lón, és be​huny​ta a sze​mét. Cla​r a fel​o l​va​sott neki, ő pe​dig álom​ba me​r ült.
Mind​ket​ten el​alud​tak. Az​tán Bel​le el​ment, min​den bú​csú nél​kül, még mi​előtt Cla​r a fel​éb​r edt vol​na.
 A kö​vet​ke​ző este azon​ban is​mét el​jött, és el​me​sélt egy tör​té​ne​tet, amit még gye​r ek​ko​r á​ban hal​lott.
Megint a könyv​tár pad​ló​ján ül​tek, há​tu​kat az egyik köny​ves​polc​nak vet​ve, lá​bu​kat ma​g uk elé nyújt​va.
Ami​kor be​fe​jez​te a tör​té​ne​tet, Bel​le na​g yon hal​kan azt mond​ta:
– Na​g yon fon​tos vagy ne​kem, ugye tu​dod?
Ül​tek a majd​nem tel​je​sen sö​tét szo​bá​ban. Me​leg volt a le​ve​g ő, de oda​kint vi​har ké​szü​lő​dött. Ló​g ott
az eső lába. Bel​le ol​dal​r a haj​tot​ta a fe​jét, egye​ne​sen Cla​r a vál​lá​r a. Az​tán fel​kelt, és ha​za​ment.
Há​r om na​pig tá​vol ma​r adt, az​tán min​den be​je​len​tés nél​kül is​mét el​jött. Be​ko​po​g ott, meg​állt az aj​tó​-
ban, és meg​kér​dez​te Cla​r át, le​men​ne-e vele a fo​lyó part​já​r a sé​tál​ni a sö​tét​ben, most azon​nal.
Egy da​r a​big azo​kon a ha​tal​mas szik​lá​kon ül​dö​g él​tek, ame​lyek​kel tele volt a part egyik sza​ka​sza. A
ví​zen né​hány ki​kö​tött hajó rin​g ott. A túl​par​ton álló ka​zu​ár​fák lomb​ja hal​kan, meg​nyug​ta​tó​an su​so​-
gott, mint​ha egy anya csi​tí​ta​ná a gyer​me​ke​it. Egy ho​mok​kal teli zug​ban sze​r et​kez​tek, két jó​ko​r a, la​-
pos kő kö​zött. Utá​na vé​g ig​sé​tál​tak a víz part​ján. Né​mák vol​tak, meg sem érin​tet​ték egy​mást. Cla​r a
erős​nek érez​te ma​g át, füg​g et​len nős​tény​nek, akit nem köt gúzs​ba sem há​zas​ság, sem gye​r ek, sem há​-
zi​mun​ka.
Ahogy ha​za​ért, és vé​g ig​sé​tált a há​zon, ho​mok​sze​mek hul​lot​tak róla a fris​sen fel​se​pert és ki​fé​nye​sí​-
tett pad​ló​r a. Meg​für​dött, de a ho​mok meg​ült bő​r é​nek re​dő​i​ben, és az ágy​ba is ju​tott be​lő​le. Úgy éb​-
redt fel, hogy a bő​r én még min​dig érez​te a fo​lyó vi​zé​nek és az éj​sza​kai le​ve​g ő​nek a ki​pá​r ol​g á​sát. Az
sem lep​te vol​na meg, ha egy ap​r ócs​ka ha​lat ta​lál az ágy​ne​mű​ben.


Cla​r a fe​lett tel​je​sen el​ural​ko​dott a má​sik énje: éj​sza​kai ön​ma​g a, amely csak fe​lü​le​tes kap​cso​lat​ban
állt lé​nyé​nek hét​köz​na​pi, nap​pa​li fe​lé​vel.
A tér​kép, ame​lyet a fe​jé​ben őr​zött a re​zer​vá​tum​r ól, egy ár​nya​lat​nyit meg​vál​to​zott. A pi​ac​te​r ek,
iszap​für​dők és utak nap​pa​li fény​ben lát​ha​tó ké​pé​r e rá​fe​szült egy má​sik, tit​kos ré​teg. Ez az új tér​kép a
te​r ek köz​ti ré​sek​r e, a dol​g ok pe​r e​mé​r e irá​nyí​tot​ta a szem​lé​lő fi​g yel​mét: a víz​par​tok​r a, a je​lö​let​len ös​-
vé​nyek​r e. Az olyan he​lyek​r e, mint a könyv​tár​szo​ba, ame​lyek​r e Cla​r a fo​lyo​só​ként gon​dolt, mind​két
vé​g ü​kön be​ö m​lő fénnyel, ami​ken vé​g ig​szá​g uld, akár a fecs​ke Szent Béda pél​dá​za​tá​ban.
Úgy érez​te, egy​r e több ide​g en elem fész​ke​li ma​g át belé. Mun​ká​ba me​net, ta​ka​r í​tás köz​ben, a sza​-
van​nán bók​lász​va vagy ke​nyér​da​g asz​tás köz​ben a ká​vé​zó​ban ott la​pul​tak ben​ne egy má​sik nő szi​lánk​-
jai; azé a nőé, aki éj​sza​kán​ként Bel​le-lel sze​r et​ke​zik az erdő szé​lén a ga​zos fű​ben, a sza​van​nán, vagy
épp – egy kü​lö​nö​sen vad vi​har al​kal​má​val – egy üres par​ko​ló​ban. Azé a má​sik Cla​r áé, aki mint​ha
min​den​kor mez​te​len len​ne és gyö​nyö​r ű.
Azon gon​dol​ko​dott, hány nős​tény érez​het​te ma​g át ilyen fel​sza​ba​dult​nak, ilyen nagy​sze​r ű​en el​szi​g e​-
telt​nek a jö​vő​től. Va​jon az egész éle​te e felé az ér​zés felé ve​ze​tett? Az​ó ta, hogy el​hagy​ta a fér​je? Az​-
óta, hogy a lá​nya meg​sza​kí​tot​ta vele a kap​cso​la​tot? Az​ó ta, hogy a tu​dó​sok – in​kább ki​me​r ül​ten, mint​-
sem szo​mo​r ú​an – vég​r e be​is​mer​ték, hogy nincs töb​bé re​mény a fa​juk szá​má​r a?
A gon​dok ak​kor kez​dőd​tek, ami​kor Bel​le be​val​lot​ta neki, hogy sze​r e​ti. Egy​más mel​lett áll​tak a ká​-
vé​zó kony​há​já​ban, és sü​tő​tö​köt ap​r í​tot​tak a le​ves​hez.
– Nem tud​tam, hogy ez lesz be​lő​le – mond​ta Bel​le. Egé​szen el​pi​r ult, de úgy tűnt, ezt a vi​lá​g ért sem
ven​né tu​do​má​sul.
– Tu​dom – fe​lel​te Cla​r a.
Azon az éj​je​len, a sö​tét​ben lép​ked​ve, fél​úton ta​lál​koz​tak ket​te​jük ott​ho​na kö​zött. Nem ter​vez​ték el
elő​r e. Egy​sze​r ű​en csak mind​ket​ten úgy dön​töt​tek, el​in​dul​nak a má​sik​hoz. Le​tér​tek az út​r ól, be az er​-
dő​be, és ta​lál​tak egy he​lyet, ahol le​he​ve​r ed​het​nek. Egy szó sem hang​zott el köz​tük, de Cla​r a érez​te
maga kö​r ül mind​azt, ami​r ől Bel​le az​nap dél​után be​szélt: a fo​lyo​só mint​ha ki​szé​le​se​dett vol​na. Félt,
hogy majd le​szű​kül, eset​leg el is tű​nik. Ehe​lyett ki​tá​g ult: kes​keny fo​lyo​só​ból egy ka​ted​r á​lis ma​g as
mennye​ze​tű, ki​vi​lá​g í​tott fő​ha​jó​já​vá vál​to​zott. Bár nyit​va volt a sze​mük, nem tud​tak egy​más​r a néz​ni.
Clará​nak úgy tűnt, mint​ha ön​ma​g uk le​dőlt szob​r ai len​né​nek, egy​sze​r ű, szer​vek nél​kü​li szer​ke​ze​tek kí​-
vül és be​lül.


– Az a tör​té​net, amit ír​tál – kezd​te Bel​le. – Ami ar​r ól szólt, hogy ki​ha​lunk.
– So​sem ír​tam ar​r ól, hogy ki​ha​lunk – mond​ta Cla​r a.
– A ha​mis va​la​mi, ilyes​mi volt a címe.
Bel​le a sze​r et​ke​zé​sü​ket kö​ve​tő csen​des pil​la​na​tok​ban kez​dett bele ebbe a be​szél​g e​tés​be, ami​kor a
könyv​tár​szo​ba pad​ló​ján he​ver​tek. Az elő​ző al​ka​lom​mal egy​ál​ta​lán nem szól​tak egy​más​hoz, in​kább
hagy​ták, hogy a csend be​szél​jen köz​tük.
– Az a be​fe​je​zés fel sem me​r ült ben​ned, hogy a két nős​tény foly​tat​ja az utat? Az anya és a lá​nya,
Ali​ce. Ki​lő​het​ték vol​na a hí​met az űrbe, és ak​kor elég üzem​anya​g uk ma​r ad, hogy el​ér​je​nek a Wal​den​-
re.
Cla​r a tör​té​ne​té​ben a hím fe​hér​há​tú ke​se​lyűt ráz​ta meg a leg​job​ban a hely​zet, amely​be ke​r ül​tek. A
fész​ket, amit a pár​já​val épí​tet​tek, nem zöld le​ve​lek​kel és fű​szá​lak​kal bé​lel​ték ki, ha​nem a töb​bi ál​lat
bun​dá​já​nak szá​la​i​val, elekt​r o​mos ve​ze​té​kek​kel és puha mű​anyag csí​kok​kal. A hím meg​pró​bál​ta rá​-
ven​ni a töb​bi ál​la​tot – fő​leg a ma​da​r a​kat – arra, hogy ala​pít​sa​nak egy te​nyész​ko​ló​ni​át, de sen​ki sem
állt rá a do​log​r a. Sen​ki sem akart egy olyan kö​lyök any​ja vagy apja len​ni, akit majd ki kell vet​ni​ük az
űrbe.
– Ez nem olyan egy​sze​r ű. Te is ugyan​ab​ba a hi​bá​ba esel, mint a töb​bi​ek – mond​ta Cla​r a.
– A töb​bi​ek mit gon​dol​tak a tör​té​net​r ől?
Bel​le hoz​zá​dör​g ö​lő​zött az or​r á​val, és meg​pró​bál​ta is​mét ma​g á​hoz húz​ni, de Cla​r a el​hú​zó​dott tőle.
Va​la​mi meg​fe​szült ben​ne, ami mi​att nem tu​dott a ked​ve​sé​r e néz​ni.
– Nem rá​juk gon​dol​tam. Ha​nem a töb​bi író​r a. God​win​r a, meg a töb​bi fér​fi​r a. Ha​mis az egyen​le​tük.
– De el​küld​ted a töb​bi​ek​nek, nem? A Ka​r en Joy Fow​ler Ol​va​só​kör tag​ja​i​nak. Mit szól​tak hoz​zá?
Cla​r a meg​hök​ken​ve meg​r áz​ta a fe​jét.
– Nem küld​ted el ne​kik – foly​tat​ta Bel​le. – Csak ne​kem? Vagy ta​lán... a töb​bi​ek nem is lé​tez​nek –
súg​ta, meg​szo​r ít​va Cla​r a comb​ját. – Ta​lán egye​dül én va​g yok va​ló​sá​g os. Ta​lán én va​g yok a po​tya​utas
a Wal​den felé tar​tó űr​ha​jó​don.
– Hagyd abba – tol​ta el ma​g á​tól Cla​r a a má​sik sür​g e​tő, dur​va érin​té​sét.
– Most mi​ért vagy ilyen? – csú​szott kö​ze​lebb Bel​le, far​kát be​g ör​bít​ve, tes​tét kö​zön​sé​g es moz​du​lat​-
tal, gú​nyo​ló​dó​an hoz​zá nyom​va. – Csak sze​r et​nék be​léd lát​ni. A csi​nos kis fe​jed​be, ahol ez a töb​bi nő
össze​g yű​lik.
A fal felé kezd​te te​r el​ni Cla​r át, a szar​vát ret​te​ne​tes, csi​kor​g ó hang kí​sé​r e​té​ben hoz​zá​fen​ve a pad​ló​-
hoz.
Cla​r a meg​kér​te, hogy men​jen el. Azt mond​ta neki, ha Bel​le nem te​szi, ak​kor majd el​megy ő. Odébb
hú​zó​dott, meg​fe​szí​tet​te a tes​tét. Bel​le a Cla​r a nya​ka és vál​la kö​zöt​ti haj​lat​ba tol​ta a szar​vát, és a he​g yét
ne​ki​fe​szí​tet​te a bő​r é​nek. Hal​kan ká​r om​ko​dott, ugyan​azok​kal a sza​vak​kal, ame​lyek néha az együtt​lé​tük
alatt is ki​csúsz​tak a szá​ján. Az​tán el​en​g ed​te Cla​r át, mo​g or​va, saj​nál​ko​zó pil​lan​tást ve​tett rá, és el​ment.
Cla​r a egy jó da​r a​big ült még a könyv​tár​szo​bá​ban, és azon töp​r en​g ett, mi is tör​tént pon​to​san. Mi
sik​lott fél​r e? Ami​kor ké​sőbb – ami​kor már ma​g á​nyo​san ván​do​r olt – ezen gon​dol​ko​zott, arra ju​tott,
hogy Bel​le-t meg​r é​mí​tet​te a fel​is​me​r és, hogy ket​te​jük egye​sü​lé​sé​ből nem szár​maz​hat sem​mi​fé​le
jövő. Már​pe​dig Bel​le szá​má​r a pon​to​san ez volt a sze​r e​lem lé​nye​g e: a le​szár​ma​zot​tak ígé​r e​te. A Wal​-
den felé mu​ta​tó ujj. Pe​dig iga​zá​ból mind​egy volt, hogy az űr​ha​jón ma​r ad​nak-e, vagy meg​ér​kez​nek
va​la​mi me​se​be​li cél​pont​hoz. Mi ér​tel​me lett vol​na meg​men​te​ni Ali​ce-t, ha nincs jövő, ami felé ki​-
nyúl​hat​na? Az is le​het, hogy Bel​le meg​ijedt, és egy​sze​r ű​en csak meg akar​ta aláz​ni Cla​r át. Vagy ta​lán
az egész csak a nor​má​lis ve​le​já​r ó​ja volt egy nő​vel foly​ta​tott kap​cso​lat​nak: együtt há​lá​suk ter​mé​sze​tes
kö​vet​kez​mé​nye.


Egy hét​tel ké​sőbb va​la​ki ko​po​g ott az aj​ta​ján. Cla​r a biz​tos volt ben​ne, hogy Bel​le az. Egész hé​ten
azon járt az esze, hogy Bel​le majd hív​ni fog​ja, hogy ma​g ya​r áz​kod​jon és bo​csá​na​tot kér​jen. Hogy el​-
mond​ja, hogy meg​ijedt, vagy eset​leg bi​zony​ta​lan​nak érez​te ma​g át, és ez sar​kall​ta ke​g yet​len vi​sel​ke​-
dés​r e. Cla​r a elő​r e le​ját​szot​ta ma​g á​ban a be​szél​g e​tést. Úgy dön​tött, vé​g ig fog​ja hall​g at​ni, ba​r át​sá​g os
lesz és tü​r el​mes, de nem bo​csát meg neki túl gyor​san.
Az ajtó előtt azon​ban csak a lá​nya, Ali​ce állt.
– Kap​tam egy üze​ne​tet Bel​le-től – mond​ta Ali​ce. – A te Bel​le-ed​től. Hon​nan tud​ta egy​ál​ta​lán a ne​-
vem?
– Nem tu​dom – fe​lel​te Cla​r a.
Ter​mé​sze​te​sen be​szélt Bel​le-nek Ali​ce-ről. Bi​zal​mas gesz​tus​nak szán​ta, hogy meg​o sz​tot​ta vele el​té​-
vedt, va​dóc lá​nyá​nak tör​té​ne​tét. Vagy ta​lán csak ér​de​ke​sebb​nek akart lát​sza​ni ál​ta​la, meg​le​pőbb, szo​-
kat​la​nabb je​len​ség​nek, mint ami​lyen​nek első pil​lan​tás​r a tűnt.
– Ta​lál​koz​ni akar ve​lem, és be​szél​g et​ni – mond​ta Ali​ce. – Mi ütött belé? Mit akar?
– Össze​vesz​tünk – fe​lel​te Cla​r a, bár el​tű​nő​dött, hogy tény​leg ez tör​tént-e.
– Azért akar ve​lem be​szél​ni, hogy té​g ed bün​tes​sen? Vagy hogy se​g ít​sek rá​ven​ni, hogy meg​bo​csáss
neki?
Cla​r a meg​r áz​ta a fe​jét. – Ő nem olyan – mond​ta. De nem tud​ta biz​to​san, hogy így van-e.
– A ká​vé​zó​ban ta​lál​ko​zom vele – mond​ta Ali​ce. – Zár​va van, de Bel​le azt mond​ta, ki​ül​he​tünk a kert​-
be be​szél​g et​ni. Utá​na kül​dök majd egy üze​ne​tet, hogy mi tör​tént.
Cla​r a igye​ke​zett nem szá​mol​ni a per​ce​ket. Múl​tak az órák, el​telt az egész nap. Ő a könyv​tár​ban ült,
és nem ol​vas​ta a köny​vet, ame​lyet leg​kö​ze​lebb ter​vez​tek ki​ve​séz​ni az ol​va​só​kör​ben. La​poz​g at​ta az ol​-
da​la​kat, elő​ször egye​sé​vel, az​tán töb​bet egy​szer​r e, hol elő​r e, hol vissza​fe​lé. Mind​egy volt.
Már reg​g el​r e járt, ami​kor úgy dön​tött, át​sé​tál Ali​ce-hez. Fo​g al​ma sem volt róla, mi​hez kezd, ha
oda​ért, de a séta ad​dig is le​fog​lal​ja.
Gya​log​lás köz​ben meg​pró​bál​ta fel​idéz​ni és ma​g á​ban fel​mon​da​ni a ri​no​cé​r osz-szút​r á​kat. Csak a
fosz​lá​nya​i​r a tu​dott vissza​em​lé​kez​ni a már ele​ve tö​r e​dé​kes szö​veg​nek. Úgy em​lé​ke​zett, szó van ben​ne
va​la​mi or​chi​de​a​fá​r ól, amely le​hul​lat​ta a le​ve​le​it. Az egyik szút​r á​r a em​lé​ke​zett: Lásd, mily ve​szé​lyes
sze​ret​ni; ván​do​rolj egye​dül, akár az orr​szar​vú. És egy má​sik​r a: Hagyd hát​ra gyer​me​ke​id, asszo​nya​id
és va​gyo​nod; ván​do​rolj egye​dül, akár az orr​szar​vú.
Vé​g ig​sé​tált az Ali​ce há​zá​hoz ve​ze​tő hosszú fel​já​r ón, ame​lyet mind​két ol​da​lon el​va​dult fe​ke​te bam​-
busz sze​g é​lye​zett. A ház​ban egyet​len lám​pa sem égett. Cla​r a lát​ta, hogy min​den ab​lak ki van tár​va,
hadd ára​mol​jon be a le​ve​g ő.
Cla​r a be​ku​kucs​kált, és lát​ta, hogy Ali​ce ott hagy​ta egye​dül a gond​ja​i​r a bí​zott gye​r e​ke​ket, és az aj​tó​-
kat sem zár​ta be. Egyik gye​r ek sem éb​r edt fel, ami​kor be​le​sett. Né​me​lyik te​r emt​mény tel​je​sen is​me​-
ret​len​nek tűnt szá​má​r a – ta​lán egy má​sik re​zer​vá​tum​ból ér​kez​tek? Más kon​ti​nens​r ől? Va​jon mind​-
annyi​an fa​juk utol​só kép​vi​se​lői, mint Ali​ce?
Ta​lált egy nyi​tott aj​tót a ház vé​g é​ben, és be​lé​pett raj​ta, majd be​csuk​ta maga mö​g ött. Le​fe​küdt a hű​-
vös kő​pad​ló​r a a nap​pa​li he​lyi​ség kö​ze​pén. Moz​du​lat​la​nul he​vert, és a gye​r e​kek szu​szo​g ó lé​leg​zet​vé​-
te​lét hall​g at​ta, míg a ház kö​r ül meg nem szó​lal​tak a ma​da​r ak. Fá​r adt volt, a tag​jai el​me​r e​ved​tek. Fel​-
kelt, és ki​nyi​tot​ta a be​já​r a​ti aj​tót. Ki​le​sett a ház előt​ti útra, hát​ha meg​pil​lant​ja a lá​nyát. Sem​mi.
Nem tud​ta vol​na meg​mon​da​ni, pon​to​san mit érez. Ide​g es volt, de sze​r e​tett vol​na meg​nyu​g od​ni. Tü​-
rel​met​len volt, de nem akar​ta hal​la​ni, mi​r ől folyt a szó Bel​le és Ali​ce közt. Arra vá​g ya​ko​zott, amit
már​is alig tu​dott fel​idéz​ni: az ér​zés​r e, hogy a könyv​tár​szo​ba al​kot​ta hosszú, hű​vös fo​lyo​són he​ver.
Előt​te, mö​g öt​te fény, és a most, a pil​la​nat, ame​lyet ép​pen átél, csu​pán olyas​va​la​mi, amit pil​la​na​to​kon
be​lül maga mö​g ött hagy.
Szo​bá​r ól szo​bá​r a járt, be​né​zett a gye​r e​kek​hez. Össze​g a​ba​lyo​dott ta​g ok​kal alud​tak. Fé​le​lem​nek
nyo​ma sincs. Mi​kor aludt ő így utol​já​r a?
Ali​ce je​lent meg mö​g öt​te az aj​tó​ban, és rá​pil​lan​tott az alvó ki​csi​nyek​r e.
– Mond​tam ne​ked, hogy gyö​nyö​r ű​ek – szó​lalt meg.
Cla​r a nem fe​lelt. Már alig em​lé​ke​zett az évek​kel ez​előt​ti be​szél​g e​té​se​ik​r e ar​r ól, hogy Ali​ce nem
akar sa​ját gye​r e​ket. Meg​pró​bált úgy ten​ni, mint​ha Ali​ce még nem ér​ke​zett vol​na haza. El​kép​zel​te,
hogy a gye​r e​kek fel​éb​r ed​nek – már kezd​tek mo​co​r og​ni ál​muk​ban –, és oda​jön​nek hoz​zá, fel​mász​nak
az ölé​be és a há​tá​r a. Ő reg​g e​lit ké​szít ne​kik, és nézi, ahogy a ház mö​g öt​ti szé​les gyep​sző​nye​g en ját​-
sza​nak.
– Iga​zá​ból nem is mon​dott sem​mit – mond​ta Ali​ce. – Me​g it​tunk egy üveg bort, Bel​le pe​dig azt
mond​ta, nem tud​ja, mi tör​tént köz​te​tek, de re​mé​li, hogy ha​ma​r o​san min​den vissza​tér a ren​des ke​r ék​-
vá​g ás​ba. Azt mond​ta, sze​r in​te egyi​künk​nek sincs ide​je ha​r a​g ot tar​ta​ni vagy be​le​sze​r et​ni va​la​ki​be.
Az​tán hoz​zá​tet​te:
– Ide fi​g yelj, anya. Sem​mi​ség az egész. Nincs je​len​tő​sé​g e. Egy nap még a ne​vét is el​fe​lej​ted. Úgy
fog​juk csak em​le​g et​ni, hogy „az a nő a ká​vé​zó​ból”. És ne​ve​tünk az egé​szen.
És még:
– Anya, mit akarsz csi​nál​ni? Nincs mit ten​ni. Ennyi volt.
Az egyik gye​r ek ál​mo​san elő​bo​tor​kált a szo​bá​ból, és ne​ki​dőlt Ali​ce-nek. Az​tán fel​má​szott a há​tá​r a.
Ali​ce úgy moz​dult, hogy meg​könnyít​se a dol​g át, és Cla​r a el​mo​so​lyo​dott azon, mi​lyen ter​mé​sze​tes​-
ség​g el te​szi ezt.
– Men​nem kell – mond​ta Cla​r a. Úgy érez​te, mint​ha el​sza​kadt vol​na az egész​től, most, hogy lát​ta
Ali​ce-t az ott​ho​ná​ban, az egy​más mel​lett alvó gye​r e​kek​kel. Őt és Ali​ce-t hosszú éve​ken ke​r esz​tül
mint​ha egy drót kö​töt​te vol​na össze. Va​la​hány​szor a lá​nyá​r a gon​dolt, arra, hogy mit tar​to​g at​hat szá​-
má​r a a jövő, szú​r ást ér​zett a bor​dái tá​jé​kán. En​nek most vége volt. A dol​g ok épp úgy áll​tak, ahogy –
épp úgy, ahogy kell.
Cla​r a soha töb​bet nem lát​ta vi​szont sem Bel​le-t, sem Ali​ce-t. Ki​lé​pett Ali​ce há​zá​ból, ha​za​ment, és
vé​g ig​jár​ta a szo​bá​kat, ame​lyek​ben az éle​tét töl​töt​te: sem​mi sem tűnt is​me​r ős​nek. Még a könyv​tár​szo​-
ba ol​va​sat​lan köny​vek​kel bo​r í​tott fa​lai is ide​g e​nek vol​tak.
Így az​tán el​hagy​ta az ott​ho​nát, és ván​do​r ol​ni kez​dett, ma​g á​nyo​san, akár egy orr​szar​vú.
A Ka​r en Joy​ce Fow​ler Ol​va​só​kör né​hány hó​nap múl​va ül össze, és ha oda​ér, hát rend​ben. És ha
nem, hát az is rend​ben. Ha​tal​mas él​ve​ze​tet je​len​tett szá​má​r a ott​hagy​ni min​dent. Elé​g e​dett volt ma​g á​-
val, az​zal, hogy mi​lyen ha​tá​r o​zot​tan és meg​fon​tol​tan cse​le​ke​dett. Ki​r a​dí​r oz​ta ma​g á​ból Bel​le-t, az
összes za​va​r os, bi​zony​ta​lan ér​zést, és úgy ta​lál​ta, hogy az űr, ami utá​nuk ma​r adt, egy​sze​r ű és ör​ven​-
de​tes.
Meg​ér​tet​te, hogy mind​ed​dig egy ha​mis egyen​let​ben élt: azt hit​te – akár​csak Bel​le és a töb​bi​ek, mint
Ja​net és a fér​je –, hogy a sze​r e​tet és az, hogy mit hoz a jövő, össze​függ egy​más​sal. Hogy ha nincs jö​-
vő​jük, sze​r et​ni sem le​het​sé​g es; ha nincs Wal​den, ami felé tart​hat​ná​nak, nincs ok ki​lök​ni az űrbe a fi​ó ​-
kát – és nincs ok arra sem, hogy meg​tart​sák.
 De a sze​r e​tet ak​kor is lé​te​zik, ha nincs jö​vő​je. A jövő pe​dig ak​kor is lé​te​zik, ha nem bé​lel​jük ki sze​-
re​tet​tel. A má​so​dik ri​no​cé​r osz-szút​r a vég​té​r e is elég vi​lá​g o​san ki​mond​ja: „Ha el​uta​sí​tod az erő​sza​-
kot, s nem bán​tasz élő​lényt, utód​ra sem vágysz majd, nem​hogy társ​ra. Ván​do​rolj egye​dül, akár az orr​-
szar​vú.”
Cla​r a is​me​r et​len ös​vény​r e té​ved. Vég​r e el​ért a re​zer​vá​tu​mon kí​vül​r e. Ahogy a nyár és a hő​ség il​la​-
tát árasz​tó, de​r é​kig érő fű​ben gá​zol, nem gon​dol sem a jö​vő​r e, sem a sze​r e​tet​r e. Maga mö​g ött hagy​ja
az or​chi​de​a​fát, a késő dél​utá​ni nap​fény​ben für​dő he​g ye​ket. Nem gon​dol sem Bel​le-re, sem Ali​ce-re,
sem a fér​jé​r e. Az ös​vény ár​nyé​kos, de azért me​leg. Lát​ja, ahogy messze előt​te el​tű​nik a sem​mi​ben.
Ahogy ván​do​r ol, a könyv​tár​szo​bá​r a gon​dol, arra, mi​lyen volt késő dél​utá​non​ként. Az erdő fe​lől
be​szű​r ő​dő fény​r e, amely bo​nyo​lult, moz​g ó min​tá​kat ve​tít a pad​ló​r a. És sa​ját ma​g á​r a, hogy vé​g ig​szá​-
guld raj​ta, a tör​té​net egyik vé​g é​től a má​sik felé.


Már​ton Zsó​fia for​dí​tá​sa

 Kim Stanley Robinson
FELSZÓLALÁS
Kim Stan​ley Ro​bin​son ti​zen​ki​lenc re​g ény és nyolc no​vel​lás​kö​tet szer​ző​je. Köny​ve​i​vel el​nyer​te a
Hugo-, a Ne​bu​la- és a World Fan​tasy-dí​jat. Leg​is​mer​tebb mun​ká​ja a Mars-tri​ló​g ia: a Vö​rös Mars
(Red Mars), a Gre​en Mars és a Blue Mars című re​g é​nyek. A sci​en​ce fic​ti​o n első szá​mú utó​pis​tá​ja, szá​-
mos köz​g az​da​sá​g i, kul​tu​r á​lis és po​li​ti​kai té​má​val fog​lal​ko​zó re​g ény szer​ző​je. Ilye​nek pél​dá​ul az
Orange County- és a Glo​bá​lis fel​me​le​ge​dés-tri​ló​g i​ák, va​la​mint az An​tarc​ti​ca, A rizs és a só évei (The
Ye​ars of Rice and Salt), a Ga​li​leo’s Dre​am, a 2312 és a Sha​man című re​g é​nyek. Leg​utób​bi köny​vei a
Gre​en Earth (a Glo​bá​lis fel​me​le​ge​dés át​dol​g o​zá​sa) és az Au​ro​ra, utób​bi egy több​g e​ne​r á​ci​ó s csil​lag​-
ha​jó​r ól szól. Ro​bin​son a Ka​li​for​nia ál​lam​be​li Da​vis​ben él fe​le​sé​g é​vel, a kör​nye​ze​ti ké​mi​á​val fog​lal​-
ko​zó Lisa How​land No​vell-lel – aki​vel több mint har​minc esz​ten​de​je há​za​sok –, va​la​mint két fi​uk​kal.


TISZ​T ELT BÍRÓ ÚR,

TISZ​T ELT LEG​FEL​SŐBB BÍ​RÓ​SÁG!

Kö​szö​nöm, iga​zán örü​lök, hogy itt le​he​tek. Na​g yon kü​lön​le​g es él​mény egy ilyen meg​hall​g a​tás a
Leg​fel​sőbb Bí​r ó​ság előtt. Bol​do​g an vá​la​szo​lok a kér​dé​se​ik​r e.
Per​sze, be​idéz​tek. De at​tól még bol​do​g an vá​la​szo​lok.
Nem, an​nak ide​jén nem én lát​tam el a kép​vi​se​le​tü​ket. Most is csak szó​vi​vő​ként va​g yok je​len, amíg a
jogi hely​ze​tük nem tisz​tá​zó​dik.
Nem, nem tu​dom, hol tar​tóz​kod​nak. De még ha tud​nám is, ez az in​for​má​ció az ügy​vé​di ti​tok​tar​tás
ha​tá​lya alá esne.
A szó​vi​vői ti​tok​tar​tás alá, igen. Az olyan, mint az in​for​má​to​r ok vé​del​me. Pon​to​san ezt akar​tam
mon​da​ni.
Igen, tu​dom, hogy van olyan, hogy „a bí​r ó​ság meg​sér​té​se”. Hoz​tam ma​g am​mal fog​ke​fét.
Nem, tény​leg bol​do​g an vá​la​szo​lok min​den kér​dé​sük​r e.
Oké, per​sze. Az MIT-n vég​zett poszt​dok​to​r i ta​nul​má​nya​ik vége felé is​mer​tem meg őket. Sze​r et​ném
le​szö​g ez​ni, hogy ab​ban az idő​ben, ami​kor a szó​ban for​g ó pro​jek​ten dol​g oz​tak, hi​va​ta​lo​san nem áll​-
tak az MIT al​kal​ma​zá​sá​ban – ezt az egye​tem maga is iga​zol​ta.
A ku​ta​tá​suk egyik ré​szét a biob​r ick-ka​ta​ló​g us prob​lé​más ele​me​i​nek azo​no​sí​tá​sa és el​tá​vo​lí​tá​sa ké​-
pez​te. Mi​után az MIT át​he​lyez​te a ka​ta​ló​g ust az iGEM web​o l​da​lá​r a...
Nem, nem gon​dol​nám, hogy erre a vissza​uta​sí​tás len​ne a meg​fe​le​lő szó. El​kép​zel​he​tő, hogy az
MIT-t ag​g asz​tot​ták a le​het​sé​g es jogi kö​vet​kez​mé​nyek, de nem tu​dom. Én csak ké​sőbb kap​cso​lód​tam
be az ügy​be.
Akár​hogy is, mi​után szer​vert vál​tott, az iGEM Stan​dard Bio​ló​g i​ai Al​ko​tó​r é​szek Re​g isz​te​r e je​len​tő​-
sen ki​bő​vült. A ku​ta​tók, akik​nek most a ne​vé​ben fel​lé​pek, úgy ta​lál​ták, hogy a ka​ta​ló​g us​ban akad​nak
meg​kér​dő​je​lez​he​tő dol​g ok, mint pél​dá​ul az a lu​mi​nesz​cens bak​té​r i​um, amely saj​ná​la​tos mó​don a re​-
ti​nát ki​ége​tő, fo​lya​ma​tos fény​su​g a​r at bo​csát ki, vagy a...
El​né​zést. Pró​bá​lom rö​vid​r e fog​ni. Ahogy a biob​r ick-ka​ta​ló​g ust bön​g ész​ték, egy​ko​r i ügy​fe​le​im ta​-
lál​tak egy Sár​kány​Ge​r incXXL név​r e hall​g a​tó, rit​kán hasz​nált plaz​mid alap​vá​zat, amely az át​la​g os
plaz​mid alap​vá​zak​hoz ké​pest jó​val hosszabb. A Sár​kány​Ge​r inc ter​ve​zői több DNS-sza​kasz össze​kap​-
cso​lá​sát sze​r et​ték vol​na ál​ta​la le​he​tő​vé ten​ni, de az in vit​r o kí​sér​le​ti sza​kasz​ban prob​lé​mák​ba üt​köz​-
tek, és az egyi​ket el is ne​vez​ték nyi​tott ge​r inc...
Ez egy me​ta​fo​r a. Én nem va​g yok bio​ké​mi​kus, de min​dent meg​te​szek, hogy meg​ért​sék. De hogy
vissza​hú​zód​jak a Bí​r ó​ság tü​r el​mé​nek és fel​fo​g ó​ké​pes​sé​g é​nek ha​tá​r a​in be​lül​r e... ahogy azt olyan ta​lá​-
ló​an kér​ték... A tes​tünk a mű​kö​dé​sé​hez szük​sé​g es ener​g i​át az el​fo​g yasz​tott táp​lá​lék oxi​dá​lá​sa út​ján
szer​zi meg, amely so​r án a mi​to​kond​r i​um​ban ATP ke​let​ke​zik. Sejt​je​ink az ATP se​g ít​sé​g é​vel tá​r ol​ják
az ener​g i​át. A nö​vé​nyek ese​té​ben az ATP az​ál​tal ke​let​ke​zik, hogy fény éri a le​ve​lek klo​r op​lasz​ti​szát.
Bár a ke​let​ke​zé​sé​nek fo​lya​ma​ta el​tér, maga az ATP ugyan​az...
Igen, ez en​g em is meg​le​pett. De van 938 bá​zis​pár, amely a Föl​dön élő összes lét​for​ma DNS-ében
kö​zös, szó​val lo​g i​kus, hogy lé​te​zik egy​faj​ta csa​lá​di ha​son​ló​ság. Így az​tán a majd​nem-ügy​fe​le​im​nek
az ju​tott eszé​be...
Van köz​tük egy mik​r o​bio​ló​g us, egy rend​szer​bio​ló​g us, egy szin​te​ti​kus bio​ló​g i​ai szak​em​ber és egy
bio​ké​mi​á​r a és a táp​lál​ko​zás za​va​r a​i​r a sza​ko​so​dott or​vos...
 Igen, nyil​ván jó vic​cet le​het​ne fa​r ag​ni ab​ból, ha be​men​né​nek egy bár​ba. De ők in​kább olyan biob​-
ric​ke​ket ta​lál​tak a ka​ta​ló​g us​ban, ame​lyek​ből le​het​sé​g es volt össze​r ak​ni egy klo​r op​lasz​tiszt. Úgy gon​-
dol​ták, hogy be​épít​het​nék a klo​r op​lasz​tisz DNS-szek​ven​ci​á​ját a Sár​kány​Ge​r inc​be, és még min​dig ma​-
rad​na hely raj​ta a má​sik össze​ál​lí​tás​nak, amit ki​fun​dál​tak: egy olyan​nak, amely izom​pó​lyá​ból szár​-
ma​zó fibrob​lasz​tok​ban...
El​né​zést. Az izom​pó​lyák kö​tő​szö​ve​tek. Elég ru​g al​ma​sak, és tele van ve​lük a szer​ve​ze​tünk. Gya​kor​-
la​ti​lag ezek tart​ják egy​ben a tes​tün​ket. Pél​dá​ul a lá​bunk​ban – volt már va​la​ha tal​pi bő​nye gyul​la​dá​sa?
Nem? Máz​lis​ta. Gon​do​lom, az ön mun​ká​ja több ül​dö​g é​lés​sel jár, mint az enyém. Na szó​val, az izom​-
pó​lyák sejt​jei, a fibrob​lasz​tok ter​me​lik a kö​tő​szö​ve​ti kol​la​g én​kö​te​g e​ket. Az is​me​r ő​se​im be​vit​ték a
klo​r op​lasz​tiszt kó​do​ló Sár​kány​Ge​r inc-plaz​mi​dot ezek​be a fibrob​lasz​tok​ba...
Igen, tu​dom, hogy ez bo​nyo​lult. Azt is tu​dom, hogy önök nem bio​ló​g u​sok. Ezt könnyű ész​ben tar​ta​-
ni. A lé​nyeg, hogy ezek az én al​kal​mi ügy​fe​le​im fo​to​szin​té​zis​r e ké​pes em​be​r i sej​te​ket hoz​tak lét​r e, ki​-
zá​r ó​lag a Stan​dard Bio​ló​g i​ai Al​ko​tó​r é​szek Re​g isz​te​r é​ben ta​lált szin​te​ti​kus ele​mek​ből.
Nem, bo​csás​son meg, amit ön mon​dott, az így nem igaz. Eszük​ben sem volt le​vé​det​ni. Tisz​tá​ban
vol​tak az​zal, hogy a re​g isz​ter egy nyílt for​r á​sú gyűj​te​mény.
Nem hi​szem, hogy egy​ál​ta​lán sej​tet​ték, hogy maga az öt​let is le​vé​det​he​tő. Azt hi​szem, nyu​g od​tan
ki​je​lent​het​jük, hogy a tör​vé​nyi sza​bá​lyo​zás eb​ben a kér​dés​ben elég​g é bi​zony​ta​lan. A Leg​fel​sőbb Bí​-
ró​ság ta​lán úgy ítél​te vol​na, hogy az öt​le​tük csu​pán egy üz​le​ti mo​dell – hoz​tak már ilyen íté​le​tet. Egy
új​faj​ta társ​ke​r e​ső szol​g ál​ta​tás, egy új ok​ta​tá​si me​tó​dus, egy új mód​szer arra, hogy az em​ber ener​g i​á​-
hoz jus​son – egy​ku​tya, nem? Mind​egyik egy öt​let, és az öt​le​te​ket nem le​het le​vé​det​ni: ezt mond​ták ki
önök a Bil​ski-ügy​ben, és az​ó ta más ese​tek​ben is.
Igen, eb​ben az eset​ben sze​r e​pel​tek a do​log​ban fi​zi​ka​i​lag lé​te​ző ele​mek is, de ezek mind nyílt for​-
rás​ból szár​maz​tak. Ha önök​nek van egy öt​le​te, és ezt le​g é​pe​lik a szá​mí​tó​g é​pen, nem lesz le​vé​det​he​tő
csak azért, mert sze​r e​pelt a do​log​ban egy szá​mí​tó​g ép is – nem így szólt az íté​le​tük a Bil​ski-ügy​ben?
Ál​ta​lá​ban nem te​kin​tik szar​kaz​mus​nak, ha va​la​ki fel​idéz egy pre​ce​denst, Bíró Úr.
A sza​ba​dal​mi jog​sza​bá​lyok meg​fo​g al​ma​zá​sa elég ál​ta​lá​nos, és a Leg​fel​sőbb Bí​r ó​ság jog​g ya​kor​la​-
ta ed​dig nem se​g í​tett a le​szű​kí​té​sé​ben vagy a tisz​tá​zá​sá​ban. Van​nak, akik ta​lán azt mon​da​nák, hogy a
pre​ce​den​sér​té​kű íté​le​te​ik kis​sé al​kal​mi jel​le​g ű​ek, za​va​r o​sak, vagy ép​pen szűk lá​tó​kö​r ű​ek. Úgy tű​nik,
ál​ta​lá​ban asze​r int ítél​nek, hogy mi a leg​jobb az üz​let szem​pont​já​ból, de ez most egy bo​nyo​lult hely​-
zet. Ed​dig mint​ha Twis​tert ját​szot​tak vol​na, és szép las​san pe​r ec for​má​jú​r a te​ke​r ed​tek. Már csak na​-
pok kér​dé​se, és fel​ke​r e​si ma​g u​kat a Cir​que du So​le​il egy szer​ző​dés​sel...
El​né​zést. Szó​val, a sza​ba​da​lom​mal kap​cso​la​tos kér​dé​sek nem je​len​tet​tek gon​dot haj​da​ni ügy​fe​le​im​-
nek, mi​vel nem akar​tak sza​ba​dal​mat. Tel​je​sen le​kö​töt​te őket a prob​lé​ma, amely olyan sok új bio​tech​-
no​ló​g i​ai meg​o l​dás ese​té​ben fel​me​r ül: ho​g yan le​het biz​ton​sá​g o​san be​jut​tat​ni az em​be​r i szer​ve​zet​be?
Szá​jon át, vagy a vér​áram​ba in​jek​tál​va nem, mert ah​hoz, hogy mű​köd​jön, a bőr​fel​szín kö​ze​lé​ben kell
len​nie. Im​mun​r e​ak​ci​ó t sem vált​hat ki...
Igen, így utó​lag tel​je​sen nyil​ván​va​ló a meg​o l​dás – ahogy ta​lá​ló​an meg​je​g yez​ték, még az önök szá​-
má​r a is. A ku​ta​tók, akik​nek a ne​vé​ben most fel​szó​la​lok, fel​vet​ték a kap​cso​la​tot a der​ma​pig​men​tá​ci​ó s
ipar​ág egyik ve​ze​tő vál​la​la​tá​val. Igen, a te​to​vá​lás​r ól be​szé​lünk. Az eh​hez szük​sé​g es fo​lya​mat so​r án
ugyan​is pon​to​san az irha azon ré​te​g ei közé jut​tat​nak fo​lya​dé​kot, ahol az új ter​mék a leg​o p​ti​má​li​sab​-
ban mű​köd​het. És mint ahogy azt jól tud​ják, ha már egy​szer ott van, a te​to​vá​lás ott is ma​r ad. Vé​lel​me​-
zett ügy​fe​le​im azon​ban fel​fe​dez​ték, hogy a mo​dern te​to​vá​ló​ké​szü​lé​ke​ket, ame​lyek​r e szük​sé​g ük len​ne,
sza​ba​da​lom védi. Úgy​hogy tár​g ya​lá​sok​ba kezd​tek az​zal a vál​la​lat​tal, amely a „Te​to​vá​ló Tű​hegy Haj​-
szál​csö​ves Tin​ta​tar​tállyal, Nyél​lel El​lá​tott Te​to​vá​ló​cső és Fent Em​lí​tett Tű​hegy, va​la​mint a Tű és Tű​-
hegy Együt​te​se” el​ne​ve​zé​sű sza​ba​dal​mat bir​to​kol​ja.
 Fe​lek ez​u​tán mó​do​sí​tá​so​kat haj​tot​tak vég​r e ezen az esz​kö​zön, hogy egy hét​köz​na​pi te​to​vá​lás for​-
má​já​ban le​het​sé​g es​sé vál​jon jö​ven​dő​be​li ügy​fe​le​im klo​r op​lasz​tisz-fibrob​laszt​ja​i​nak be​jut​ta​tá​sa az
em​be​r i bőr​be. Ami​kor az in vivo kí​sér​le​tek ered​mé​nyei azt mu​tat​ták, hogy a ter​mék mű​kö​dik, a két
cso​port kö​zö​sen meg​ala​pí​tot​ta a SunS​kin nevű cé​g et, és sza​ba​dal​mi ol​tal​mat kért az át​ala​kí​tott te​to​vá​-
ló tű​hegy​r e és a tin​tá​r a. Ezt meg is kap​ták.
Nem tu​dom, hogy a sza​ba​dal​mi hi​va​tal egyez​te​tett-e az Élel​mi​szer- és Gyógy​szer-fel​ügye​le​ti Ha​tó​-
ság​g al.
Nem, nem igaz, hogy az igény​lés​ben el​ken​ték a tin​ta sa​já​tos jel​le​g é​r e vo​nat​ko​zó in​for​má​ci​ó ​kat.
Ahogy az az ira​tok​ból is lát​szik, min​den egyes biob​r ick fel​tün​te​tés​r e ke​r ült.
Igen, a leg​több ilyen te​to​vá​lás zöld. Bár a klo​r o​fill nem fel​tét​le​nül zöld. Le​het vö​r ös is, vagy akár
fe​ke​te. De, ahogy önök is meg​je​g yez​ték, ál​ta​lá​ban zöld.
Ne, vár​ja​nak, el​né​zést, hogy köz​be​szó​lok, de nem tör​tént sem​mi​lyen ha​lál​eset. Az a haj​hagy​más
ügy volt. Ter​mo​en​ke​fa​li​tisz, igen. Rossz öt​let volt.
Nem, nem ál​lí​tom, hogy soha sen​ki nem halt meg, aki SunS​kin te​to​vá​lást var​r a​tott ma​g á​r a. Azt ál​lí​-
tom, hogy ezen sze​mé​lyek kö​zül egyik​nek a ha​lá​lát sem le​het bi​zo​nyít​ha​tó​an a te​to​vá​lás​hoz köt​ni. A
pol​g á​r i és a bün​te​tő​jog egé​sze ezt ta​nú​sít​ja.
Per​sze hogy meg​halt né​me​lyi​kük. Sen​ki sem ál​lí​tot​ta, hogy a fo​to​szin​té​zis hal​ha​tat​lan​ná tesz.
Nem a SunS​kint kép​vi​se​lem – a cég kü​lön​ben is csőd​be ment a vál​ság első évé​ben. Egye​dül po​ten​-
ci​á​lis ügy​fe​le​im​hez fűz kap​cso​lat.
A vál​sá​g ot kö​ve​tő​en ezek az én ál​lí​tó​la​g os ügy​fe​le​im lét​r e​hoz​tak egy Ves​sünk Vé​g et az Éhe​zés​nek
nevű ala​pít​ványt. Le​mond​ták a sza​ba​dal​mi ol​tal​mat, sőt pert in​dí​tot​tak az ol​ta​lom meg​szün​te​té​sé​ért,
azon az ala​pon, hogy azt a ter​mék​nek ele​ve nem lett vol​na sza​bad meg​kap​nia, hi​szen tel​jes egé​szé​ben
nyílt for​r ás​ból szár​ma​zó biob​r ic​kek al​kot​ják.
Nem, an​nak ide​jén nem ők fo​lya​mod​tak sza​ba​dal​mi ol​ta​lo​mért. Az öt​let a SunS​kin ügy​vé​de​i​től
szár​ma​zott. Szin​te hi​he​tet​len, nem?
Igen, a kér​dé​ses bio​tech​no​ló​g ia öt​le​te a kvá​zi-ügy​fe​le​im​től szár​ma​zik.
Igen, az el​g on​do​lás maga új volt, és a meg​va​ló​sí​tá​sa nem volt ké​zen​fek​vő – a sza​ba​dal​mi jog​sza​-
bá​lyok ugyan​is ezt a két fel​té​telt szab​ják az ol​ta​lom​hoz. De az al​ko​tó​ele​mek nyílt for​r ás​ból szár​maz​-
tak, a fo​to​szin​té​zis maga pe​dig ter​mé​sze​tes fo​lya​mat. A part​ne​r e​im azt sze​r et​ték vol​na, ha az ál​ta​luk
össze​r a​kott bio​tech​no​ló​g ia nyílt for​r á​sú ma​r ad. De ez tu​laj​don​kép​pen elég ha​mar mel​lé​kes kér​dés​sé
vált. Amint pub​li​kál​ták a re​cept​jét, és el​ter​jedt a hír, hogy az em​be​r i fo​to​szin​té​zis mű​kö​dő​ké​pes, a be​-
in​jek​tá​lás mód​ja, hogy úgy mond​jam, le​egy​sze​r ű​sö​dött. Ki​de​r ült, hogy a sej​tek ma​g uk elég ro​busz​tu​-
sak. Egy egy​sze​r ű tű​vel is be le​het jut​tat​ni őket a szer​ve​zet​be, és mű​köd​ni fog​nak.
Nem tu​dom, mennyi pénzt ke​r es​tek ez​zel a majd​nem-kli​en​se​im.
Be​csül​jem meg? Mond​juk, va​la​hol a nul​la és a több száz mil​lió dol​lár közt.
Ahogy már em​lí​tet​tem, hoz​tam ma​g am​mal fog​ke​fét. Egy​ko​r i és jö​vő​be​li kli​en​se​im nyil​ván fe​dez​ni
tud​ták be​lő​le a meg​él​he​té​sü​ket. Nem hi​szem, hogy ez el​len a Bí​r ó​ság ki​fo​g ást emel​het​ne. Ahogy a
Mo​le​cu​lar kont​r a My​r i​ad ügy​ben is el​hang​zott a Bí​r ó​ság ré​szé​r ől: az em​be​r ek csak ak​kor csi​nál​nak
bár​mit is, ha ab​ban pénz van. Sőt a Bí​r ó​ság jó​po​fa vicc​nek te​kin​tet​te az el​kép​ze​lést, hogy egye​sek
dol​g oz​hat​nak pusz​tán kí​ván​csi​ság​ból, eset​leg el​is​me​r é​sért, vagy az em​be​r i​ség java ér​de​ké​ben. Rit​ka​-
ság az ilyen, mond​ták. Mi​lyen bá​jos, tet​ték hoz​zá. Nem em​lé​kez​nek? Za​jos si​kert arat​tak vele a né​ző​-
kö​zön​ség kö​r é​ben, mert iga​zá​ból fo​g al​muk sincs róla, ho​g yan gon​dol​ko​dik egy tu​dós, vagy hogy mi
mo​ti​vál​ja. A je​lek sze​r int azt hi​szik, csu​pán a pénz.
Nem, a vál​ság óta egész biz​to​san nem.
Igen, na​g yon úgy tű​nik, hogy ko​mo​lyabb mennyi​sé​g ű ATP be​ju​tá​sa a ke​r in​g és​be az ir​há​ban ta​lál​ha​-
tó haj​szál​ere​ken ke​r esz​tül egye​sek​nél mel​lék​ha​tá​so​kat okoz. Hő​hul​lá​mo​kat, túl​zott telt​ség​ér​ze​tet, vi​-
ta​min​hi​ányt, ir​r i​tá​bi​lis bél szind​r ó​mát és ha​son​ló​kat. De ahogy a Bí​r ó​ság több ügy​ben is ki​mond​ta, a
mel​lék​ha​tá​sok nem áll​hat​nak a pénz​ter​me​lés út​já​ba. Na​g yon is vi​lá​g os, mit tar​ta​nak elő​r ébb va​ló​nak.
Nos, meg​le​pő​nek tar​tom, hogy a Bí​r ó​ság a Fe​ke​te Ha​lál óta be​kö​vet​ke​zett leg​na​g yobb pénz​ügyi
vál​sá​g ot „mel​lék​ha​tás​nak” te​kin​ti. Kü​lö​nö​sen, hogy egy új​faj​ta te​to​vá​lás mel​lék​ha​tá​sá​nak.
Egyet​ér​tek: ha az em​ber fo​to​szin​te​ti​zál, ke​ve​sebb​szer éhe​zik meg. Így van: le​het, hogy több időt
tölt kinn a sza​bad​ban, a na​pon, és emi​att ke​ve​sebb élel​met és fű​tő​anya​g ot vá​sá​r ol, mint ko​r áb​ban.
Vagy ke​ve​sebb ru​hát. Igen, vagy ke​ve​seb​bet költ lak​ha​tás​r a. Én ugyan még egy da​r ab ilyen zöld szí​nű,
mez​te​le​nül mász​ká​ló, a sza​bad​ban pony​vák alatt háló em​bert sem lát​tam, míg a Bí​r ó​ság, úgy tű​nik,
igen – de tény, hogy va​la​me​lyest meg​vál​toz​tak a fo​g yasz​tói szo​ká​sok. Va​jon ezek a vál​to​zá​sok okoz​-
ták a Nagy Össze​o m​lást? Ezt sen​ki sem mond​hat​ja biz...
Az nem je​lent sem​mit. Az, hogy a Bí​r ó​ság úgy érzi, az nem érv. A tör​té​nel​mi kau​za​li​tás össze​tett
fo​lya​mat, amely​nek a tech​no​ló​g ia csak egy szá​la a sok kö​zül. Amit önök Nagy Össze​o m​lás​nak ne​-
vez​nek, az má​sok​nak öröm​ün​nep. És so​kan tény​leg ün​ne​pel​nek.
Igen, de azok jog​ta​lan tar​to​zá​sok vol​tak, szó​val az em​be​r ek in​kább be​szün​tet​ték a tör​lesz​tést. Tény,
hogy ta​lán azért vá​lasz​tot​ták ezt a meg​o l​dást, mert nem kel​lett fél​ni​ük az éhe​zés​től. Ez​zel ta​lán ki​-
csúsz​tak a má​sok ál​tal fi​ze​tett já​r a​dé​kok​ból élő tár​sa​dal​mi ré​teg mar​ká​ból...
Ez nem igaz. A több​ség vé​le​mé​nye sze​r int a vál​ság nem a fo​to​szin​te​ti​kus te​to​vá​lá​sok vagy a Nagy
Nem mi​att tört ki, ha​nem egy új, a 2008-ban kez​dő​dött​höz ha​son​ló fi​nan​szí​r o​zá​si krí​zis és hi​tel​be​fa​-
gyás mi​att. A Bí​r ó​ság ta​lán még olyan vé​le​ke​dés​sel is ta​lál​ko​zott, amely sze​r int a vál​sá​g ot ép​pen
hogy az okoz​ta, hogy 2008 után el​ma​r adt a pénz​ügyi vi​lág új​r a​sza​bá​lyo​zá​sa, és hogy en​nek azok az
íté​le​tek az okai, ame​lye​ket a Leg​fel​sőbb Bí​r ó​ság a Ci​ti​zens Uni​ted-ügy​ben és más ese​tek​ben ho​zott.
Ta​lán azt is hal​lot​ták, hogy egye​sek sze​r int a Bí​r ó​ság okoz​ta az egész vál​sá​g ot, vagy hogy önök az
Egye​sült Ál​la​mok tör​té​ne​té​nek leg​r osszabb bí​r ói tes​tü​le​te.
Bo​csás​sa​nak meg. De eze​ken a fa​la​kon kí​vül ilyes​mi​ket hall az em​ber.
Hadd mu​tas​sak rá a tény​r e, hogy nem én té​r ek el a tárgy​tól. Az​zal az üggyel kap​cso​lat​ban, amely a
je​len meg​hall​g a​tás tár​g yát ké​pe​zi – ami egyéb​ként en​g em kis​sé egy bo​szor​kány​ül​dö​zés​r e em​lé​kez​tet,
amely​nek a cél​ja az, hogy ta​lál​ja​nak va​la​kit sa​ját ma​g u​kon kí​vül, aki​r e rá​ken​he​tik az egész vál​sá​g ot
–, el​is​mé​tel​ném, hogy ügy​fe​le​im soha nem tar​tot​tak igényt a sza​ba​dal​mi ol​ta​lom​r a, és nem tar​ta​nak
igényt most sem. A sza​ba​da​lom bir​to​ko​sa a SunS​kin nevű vál​la​lat volt, amely a vál​ság első évé​ben
csőd​be ment, mi​után az első szá​mú hi​te​le​ző​je szer​ző​dés​sze​g ést kö​ve​tett el, és nem tel​je​sí​tett egy so​-
ron kö​vet​ke​ző ki​fi​ze​tést. El​kép​zel​he​tő, hogy az ez el​len a hi​te​le​ző el​len fo​lyó pert a vál​la​lat meg​nye​r i
majd, de mi​vel maga a SunS​kin már nem lé​te​zik, ez a győ​ze​lem töb​be ke​r ül​ne, mint amennyit meg​ér.
Nos, mi​vel a hi​te​le​zőt az összes töb​bi bank​hoz ha​son​ló​an a vál​ság har​ma​dik évé​ben ál​la​mo​sí​tot​ták,
ha a SunS​kin ügye va​la​ha is a je​len Bí​r ó​ság elé ke​r ül, el​kép​zel​he​tő, hogy önök​nek vissza kell majd
lép​nie, azon az ala​pon, hogy az al​pe​r es ol​da​lán áll​nak. Nem mint​ha az ilyen jel​le​g ű di​lem​mák va​la​ha
is aka​dályt je​len​tet​tek vol​na a Leg​fel​sőbb Bí​r ó​ság szá​má​r a.
Nem is tu​dom – meg​sért​het az em​ber egy olyan bí​r ó​sá​g ot, amely​nek ennyi​r e vas​tag bőr van a ké​-
pén?
Nem baj, hoz​tam ma​g am​mal fog​ke​fét. Az el​já​r ás kö​vet​ke​ző szint​jén majd meg​fel​leb​be​zem ezt az
elő​ze​tes íté​le​tet.
Ez nem igaz. Egé​szen biz​tos, hogy lesz kö​vet​ke​ző szint.


Már​ton Zsó​fia for​dí​tá​sa

 Simon Ings
DRÓNOK
Si​mon Ings (WWW.SI​MO​NINGS.COM) 1965 jú​li​u​sá​ban szü​le​tett az ang​li​ai Horn​de​an​ben. Fő​is​ko​-
lai ta​nul​má​nya​it a lon​do​ni King’s Col​le​g e-ban vé​g ez​te an​g ol sza​kon. Első SF-no​vel​lá​ja a „Bles​sed
Fi​elds” volt. Be​mu​tat​ko​zó re​g é​nye, a Hot Head, és an​nak foly​ta​tá​sa, a Hot​wire cy​ber​punk​nak ne​vez​-
he​tő. SF-re​g é​nyei még a City of the Iron Fish és a Head-long. A Pain​kil​lers egy thril​ler SF-ele​mek​kel,
míg a The Weight of Num​bers és a Dead Wa​ter am​bi​ci​ó ​zus szép​iro​dal​mi mű​vek. A ki​ter​jesz​tett va​ló​-
ság​r ól szó​ló Wol​ves című re​g énnyel tért vissza az SF mű​fa​já​hoz. Emel​lett írt még non-fic​ti​o n köny​vet
The Eye: A Na​tu​ral His​to​ry cím​mel, va​la​mint szer​kesz​tő​je volt az Arc SF-ma​g a​zin​nak, ame​lyet a New
Sci​en​tist fo​lyó​irat adott ki, ahol egyéb​ként kul​tu​r á​lis szer​kesz​tő​ként dol​g o​zik.


Ter​mé​sze​te​sen van vas​út, ami ezt a fél​r e​eső he​lyet a whit​stab​le-i part​tal össze​kap​csol​ja, de a pol​-
gár​mes​ter és kí​sé​r e​te még​is ha​jón ér​ke​zik. Így drá​ma​ibb.
Fel​so​r a​koz​tak a rep​té​r i épí​tő​bri​g á​dok kép​vi​se​lői, hogy üd​vö​zöl​jék. Mér​nö​kök mun​ka​vé​del​mi si​-
sak​ban és fény​vissza​ve​r ő na​r ancs​sár​g a ove​r all​ban. Meg per​sze he​lyi po​li​ti​ku​sok. Még azok is el​jöt​tek
a fel​ava​tás​r a, akik ve​he​men​sen el​le​nez​ték a rep​tér meg​épí​té​sét. Már el​ké​szült, ennyi erő​vel ál​dá​su​kat
is ad​hat​ják rá, hát​ha cse​r é​be ők is meg​ál​dat​nak.
Kora reg​g el van, csí​pős hi​deg, ám a fé​nyes fe​ke​te asz​falt​r ól és a ter​mi​nál​épü​le​tek üveg​fa​la​i​r ól
vissza​ve​r ő​dő csil​lo​g ás fen​sé​g es.
A ki​lá​tó​te​r asz kor​lát​já​nál pró​bá​lok he​lyet szo​r í​ta​ni az uno​ka​ö csé​im​nek. Még in​nen fent​r ől is alig
lát​ni a ten​g ert. Egy kri​ti​kus saj​tó​ter​mék nagy hű​hót csa​pott a vé​del​mi esz​kö​zök mi​att, ame​lyek ah​hoz
kel​le​nek, hogy meg​véd​jék a rep​te​r et a La Manche csa​tor​na gya​ko​r i ára​dá​sa​i​tól. De va​ló​já​ban nem
olyan kü​lön​le​g es mér​nö​ki tel​je​sít​mény ez, mint ami​lyen​nek be​ál​lí​tot​ták: az, hogy vissza​fog​lal​ja​nak
föl​det a ten​g er​től, vagy ahol szük​sé​g es, vissza​ad​ják neki („irá​nyí​tott vissza​vo​nu​lás”, így ne​ve​zik),
régi gya​kor​lat. Er​r e​fe​lé lé​nye​g é​ben nép​mű​vé​szet, leg​alább​is ha nem ilyen ipa​r i mé​r e​tű pro​jekt​ben
gon​dol​ko​dunk.
A pol​g ár​mes​ter bár​ká​ja jól lát​ha​tó. Pil​la​na​to​kon be​lül ki​köt. Nincs az a kí​nos, egy hely​ben to​por​g á​-
sos vá​r a​ko​zás. Ez a hajó nem pro​pel​le​r es, ha​nem víz​su​g ár​haj​tá​sú, úgy sik​lik be a fel​dí​szí​tett ki​kö​tő​-
hely​r e (skót kék és an​g ol vö​r ös-fe​hér), mint​ha egy óri​ás​g ye​r ek keze kor​má​nyoz​ná.
Uno​ka​ö csé​im a ke​ze​met rán​g at​ják, mind a ket​ten, mint​ha ők tar​ta​ná​nak a te​r a​szon: a meg​kí​sér​tett
Jé​zus le​bu​kik a szirt​r ől, és föl​det éré​sét kí​sé​r ő​an​g ya​lok sze​lí​dí​tik meg. Kü​lö​nös pil​la​nat. Egy má​sod​-
perc​r e öreg​em​ber​nek lá​tom ma​g am, a fiúk pe​dig im​már fel​nőtt fér​fi​ak, akik en​g em tá​mo​g at​nak. Idén
sok​szor meg​r o​han​tak az ér​zel​mek. Egy​szer ré​g en el​je​g yez​tem egy lányt, de az es​kü​vő nem jött össze.
A lány egy párt​fe​jes tró​fe​á​ja lett, akit alig is​me​r ek. Mint a leg​több fér​fi, már én sem nő​sü​lök. Nem
lesz​nek gye​r e​ke​im. El​múl​tam har​minc, polc​r a ke​r ül​tem. És bár ez meg​szo​kott do​log, nem ki​r í​vó szé​-
gyen, azért fáj, job​ban, mint előt​te hit​tem. Ami​kor fi​a​tal vol​tam, és elő​ször vet​tem a vál​lam​r a hon​pol​-
gá​r i kö​te​les​sé​g et, nem is gon​dol​tam gye​r e​kek​r e.
A pol​g ár​mes​ter ki​szállt az épí​tők közé. Azok él​je​nez​nek, és kö​r ü​löt​te ke​r in​g e​nek, ő meg in​te​g et. A
haja zi​lált, egy em​be​r i pity​pang, masszív tes​te ér​té​kes edény. Ké​je​leg. Mo​so​lyog. In​te​g et.
Fe​hér ru​hás fér​fi kö​ze​le​dik, ezüst​tál​cá​ján egy kor​só sör: Lon​don Pri​de, mi más. A tö​meg uj​jong.
Én is uj​jon​g ok, a fiúk is. Mi​ért ne uj​jon​g a​nánk? Ha a po​li​ti​kát fél​r e​tesszük, ez ak​kor is cso​dás. Ez a
hely. Ez a pil​la​nat. A pol​g ár​mes​te​r ünk meg​töl​ti a szá​ját sör​r el, meg​pör​dül – olyan nagy po​cak és
olyan kis láb​fej –, és le​spric​ce​li a tö​me​g et. A fel​szen​tel​tek ug​r ál​nak, a mél​tó​sá​g uk oda​lett, eksz​ta​ti​ku​-
sak. Kö​r ü​löt​tem epe​de​ző nyög​dé​cse​lés; nem va​g yok egye​dül az​zal a kí​ván​ság​g al, hogy bár​csak a
pol​g ár​mes​ter en​g em is le​kö​pött vol​na.


Négy óra is el​múlt már, mire el​in​du​lunk haza Hamps​hire-be. A fiúk a kí​ván​csi kor​ban van​nak, és
ki​érez​het​ték a sza​va​im​ból a nosz​tal​g ia táp​lál​ta ko​mor​sá​g ot, mert jön a kér​dés: – Szó​val volt csa​jod?
– Nem aka​r ok róla be​szél​ni.
– De úgy volt, hogy össze​há​za​sod​tok.
Az igaz​ság az, hogy a leg​töb​bünk​höz ha​son​ló​an nem az ágy​ban szol​g á​lom a leg​job​ban a köz​né​pet.
En​g em nem köp​tek le, de vagy ezer​szer it​tam már Lon​don pol​g ár​mes​te​r é​nek vi​ze​le​tét, alig hí​g ít​va,
ste​r il cső​r ös edény​ből: a pol​g ár​mes​ter így mu​tat​ta ki tisz​te​le​tét a mun​kánk iránt a be​ván​dor​lá​si mi​-
nisz​té​r i​um​ban.
A fiúk úgy rán​g at​ják szü​zes​sé​g em prob​lé​má​ját, akár egy ma​kacs ci​pő​fű​zőt. Csak a gye​r e​ke​ket hök​-
ken​ti meg nem​ze​tünk tár​sa​dal​mi át​ala​ku​lá​sa, pe​dig nem ti​tok. Ért​he​tő lé​pés elő​tér​be he​lyez​ni a köz​jót,
ami​kor ke​vés az étel, és mu​száj az​zal gaz​dál​kod​nunk, amink van, vé​de​kez​ni a ver​seny​tár​sak​kal szem​-
ben. A ro​po​g ós ro​ha​mo​kat in​té​ző al​ma​tol​vaj fran​ci​ák​kal. A bel​g a olaj​csa​po​lók​kal, akik szür​kü​let​kor
su​han​nak az Ald és Ore fo​lyón se​kély la​di​kok​ban. A ra​g a​do​zók​kal, akik gyü​mölcs​ko​sár​r al másszák
meg a drót​ke​r í​tést, ke​r ül​g e​tik az M25 Lon​don kör​g yű​r ű ak​ná​it.
Kent még min​dig a nem​zet kert​je, hi​á​ba múlt ki az összes méhe, és mi tő​lünk tel​he​tő​en véd​jük, sok​-
ko​ló​val és drót​ból-pa​pír​ból ké​szí​tett dró​nok​kal, au​tó​kür​tök​kel, és a far​mer​fi​úk ön​kén​tes, épp csak
tör​vé​nyes had​se​r e​g é​vel, akik cí​mert vi​sel​nek, noha fi​g yel​mez​tet​ve let​tek, hogy ne okoz​za​nak Tes​ti
Sér​tést.
(„Hé, idd a pol​g ár​mes​te​r i ál​dást! Az al​ma​szü​r et meg​me​ne​kült!” A szám​ba ve​szem a vi​ze​le​tet, és
kis​pric​celem. A kép​er​nyő​jük​nél ülő fi​a​tal srá​cok fel​ug​r ál​nak és uj​jon​g a​nak, egy​más há​tát ve​r e​g e​tik,
oda​ug​r a​nak az is​te​ni nedű egy csepp​jé​ért. Csak a gye​r e​kek ta​lál​ják fur​csá​nak. Mi, töb​bi​ek, már ha én
át​la​g os va​g yok (és mi​ért ne len​nék?), in​kább meg​könnyeb​bü​lünk, azt hi​szem, hogy vég​r e-va​la​há​r a
meg​sza​ba​dul​tunk örök​sé​g ünk üres és önző ígé​r e​te​i​től.)
Szó​val. Ke​zem a kor​má​nyon. Sze​mem a tük​r ön. Agyam se​bes​ség​ben. Fon​tos vá​laszt adok:
– Egy fér​fi száz nőbe is hul​lat​hat ma​g ot. – Mint a szé​g yen​ke​ző fel​nőt​tek min​de​nütt a vi​lág​ban, én is
a tu​do​mány​ban ke​r e​sek vi​g aszt. Ez majd meg​za​var​ja a gye​r e​ke​ket, ez majd meg​akaszt​ja a kér​désö​-
zönt. – Így na​g yon rö​vid időn be​lül mind fi​vé​r ek le​szünk.
– És nő​vé​r ek.
– Néha nő​vé​r ek is. – Ezt még meg​en​g e​dem. – És ro​ko​nok lé​vén nincs szük​ség sza​po​r o​dás​r a, mi​vel
a test​vé​r e​ink is hor​doz​zák a gén​je​in​ket. In​kább gon​dos​ko​dunk a ro​ko​na​ink​r ól, etet​jük és véd​jük a
pol​g ár​mes​tert, ne​ki​ad​juk a lá​nya​in​kat, fo​g ad​juk az ál​dá​sát.
– Mint a mé​hek.
Igen. – Mint a mé​hek, ami​ket meg​ö l​tünk.
Ázsia észa​ki ré​szén, ahol több az en​ni​va​ló, sze​r in​tem ne​vet​nek raj​tunk, azon, hogy mek​ko​r át vál​-
toz​tunk. A nagy becs​ben tar​tott Eu​r ó​pa! Az ér​té​kei egy új, ke​vés​bé za​ma​tos kör​nye​zet​hez al​kal​maz​-
kod​nak. („Gye​r e, edd a zab​ká​sát. Az üveg​ben ku​ko​r i​ca​szi​r up van.”) Rosszul te​szik, hogy ne​vet​nek.
Tisz​tá​ban va​g yunk örök​sé​g ünk iró​ni​á​já​val. In​nen olyan​nak lát​juk az előt​te élt éle​tet, ami​lyen va​ló​já​-
ban volt: ma​g á​nyos, önző és tisz​te​let nél​kü​li.
Chi​ches​ter tor​nyai ne​o n​r ó​zsa​szín​ben hu​nyo​r og​nak a le​me​nő nap fé​nyé​ben. Min​dent össze​vet​ve jó
kis ki​r án​du​lás volt ez a rep​té​r át​adó. Em​lé​ke​ze​tes, sőt él​ve​ze​tes, még a sor​ban ál​lás és a vá​r a​ko​zás da​-
cá​r a is. Nem min​den​nap le​het lát​ni a pol​g ár​mes​tert.
– Ho​g yan öl​tük meg a mé​he​ket?
– Ter​mé​sze​te​sen vé​let​le​nül, Bill, sen​ki sem akar​ta meg​ö l​ni őket.
Billt na​g yon meg​vi​se​li a ter​mé​sze​tes se​g ít​ség hi​á​nya. Le​nyű​g ö​zi, hogy év​ez​r e​dek kö​te​lé​ke csak
úgy el​nyir​bá​lód​ha​tott. Mi​ért ér​dek​lik ennyi​r e a mé​hek? Rész​ben mert ta​nul ró​luk a su​li​ban. Rész​ben
mert van sze​me az élő dol​g ok​hoz. De leg​in​kább azért, mert az apja, a bá​tyám, ép​pen a mé​hek mun​ká​-
ját vé​g ez​te pol​len​ke​ve​r ék​be már​tott csir​ke​tol​lal, ami​kor le​esett az egyik al​ma​fá​r ól a bir​to​kun​kon, és
a nya​kát szeg​te. Túl​él​te, de ál​lan​dó fáj​da​lom​mal él. Sze​g ény Dan: öt​ven ro​ko​nom​ból a leg​kö​ze​leb​bi.
– Per​me​tez​tünk a kár​te​vők el​len, és nem egy per​met tett be a mé​hek​nek, ha​nem egy olyan kom​bi​ná​-
ció, amit nem tud​tunk meg​jó​sol​ni vagy tu​do​má​nyo​san mo​del​lez​ni. – Igaz. A vi​lág gaz​dag, ha​tal​mas,
és ön​ma​g á​ból táp​lál​ko​zik. A tu​do​mány jól mű​kö​dik a la​bor​ban, de amint ki​te​r í​ted a vi​lág​ban, olyan
ki​csi, olyan se​bez​he​tő.
Fal​vak su​han​nak el. Ke​zem a kor​má​nyon. Egyik sze​mem a tük​r ön. Wa​ter​lo​o ​vil​le. Ha​vant. Ott​hon.
Apa fe​le​sé​g ei in​te​g et​nek a farm​ház ab​la​ká​nál, és maga apa nyit aj​tót. Már nyug​dí​jas, az egész far​mot
át​ad​ta Dan​nek, de még min​dig ő a kö​zép​pon​tunk és a név​le​g es ve​ze​tőnk.
A test​vé​r em​r ől ér​dek​lő​döm.
Apa szo​mor​ká​san mo​so​lyog. – Azt hi​szem, ma jó nap​ja volt. A pi​he​nés jót tett neki. Ol​va​sott a na​-
pon.
– Örü​lök.
Az öreg kö​zel ha​jol, és ál​dást köp a hom​lo​kom​r a. – És ne​ked?


Egy üres mozi, a szé​kek a né​zők​r e ké​szül​ve le​en​g e​dik ma​g u​kat.
Nagy​ze​ne​kar ül der​med​ten, a ze​né​szek akár a be​ál​lí​tott ki​r a​kat​bá​bok, fé​lel​me​tes szán​dék nyom​ja le
őket.
Két tű kö​ze​lít egy​más​hoz. A he​g yük kö​zött fény szik​r á​zik-bim​bó​zik, meg​töl​ti a kép​er​nyőt.
Ope​r a​tőr fek​szik a vas​úti sí​nen, egy kö​ze​le​dő moz​donyt fil​mez. Az utol​só előt​ti pil​la​nat​ban el​hen​-
ge​r e​dik az út​ból, ám az egyik lába a sí​nen ma​r ad. Vas​úti ko​csik su​han​nak, rin​g a​nak és ci​káz​nak min​-
den szög​ben: he​ves, nye​ső moz​du​la​tok töl​tik meg a kép​er​nyőt.
Fi​a​tal nő riad fel a rém​álom​ból, ki​csusszan az ágy​ból, és öl​töz​ni kezd.
Meg​ál​lí​tot​tam a vi​de​ó t (évek​kel ez​előtt volt, az or​szág szá​mos vál​to​zá​sá​nak kín​ja​it nyög​tük), és ki​-
men​tem a fo​lyo​só​r a fel​ven​ni a te​le​font. A test​vé​r em, Dan (ak​kor még egész​sé​g es, nem kí​vánt al​mát,
és nem ag​g ó​dott a mé​hek mi​att) el​ért egy ko​r áb​bi vo​na​tot, már a Ports​mouth Har​bour ál​lo​má​son
volt.
– Húsz perc múl​va ott va​g yok – mond​tam.
Ak​ko​r i​ban a Ports​mouth Har​bour ál​lo​más fa-üveg épü​le​te szin​te ment​he​tet​le​nül le​r ob​bant volt. –
Mint​ha a Ké​sői ta​lál​ko​zásban len​nénk – vic​celt Dan, ahogy meg​ö lelt.
1945. Tre​vor Ho​wards ép​pen Ce​lia John​son de​r e​kát fog​ja, egy ugyan​ilyen pe​r o​non bú​csú​zik tőle.
Ak​ko​r i​ban sok régi fil​met néz​tünk, nyil​ván​va​ló okok​ból, és mi​vel a régi ét​vágy las​san mú​lik el,
Dan meg én áhí​toz​tunk a ben​nük sze​r ep​lő nők iránt. A se​bez​he​tő te​kin​te​tük, a for​más vád​li​juk és a
szép sza​va​ik​ban rej​lő tra​g é​dia. Az ál​la​mi cen​zo​r ok egy új faja, akik eb​ben az új, szin​te nő nél​kü​li vi​-
lág​ban nőt​tek fel, meg​fosz​tott min​ket a nők ké​pe​i​től, ahol csak tu​dott. De még a BBFC sem mert hoz​-
zá​nyúl​ni Da​vid Lean film​jé​hez.
South​sea ha​tal​mas ka​vi​csos strand​ja nem volt messze gya​log. Ott iszo​nyú erős a ten​g er​áram​lat, ke​-
let felé ci​pel szik​lá​kat, és te​kin​té​lyes fa hul​lám​tö​r ők da​r a​bol​ják a par​tot jó​ko​r a, ma​g as ol​da​lú do​bo​-
zok​r a, hogy meg​ő riz​zék a ho​mo​kot.
Dan a mun​kás​ka​bát​já​ban és re​pe​de​zett DM-jé​ben mint​ha ab​ból a régi orosz film​ből lé​pett vol​na ki,
amit előt​te néz​tem. (Egy nő csusszan ki az ágy​ból mez​te​le​nül, és el​kezd szé​g yen​ke​zés nél​kül öl​töz​-
köd​ni.) – Egy vil​lát ásunk ki – me​sél​te, ahogy a ka​vi​cso​kon csúsz​kál​tunk és tán​to​r og​tunk. Dan volt az
okos, aki to​vább​ta​nult. – Vicc az egész. – Úgy írta le az ar​cheo​ló​g i​ai ása​tás fi​nom​sá​g a​it (mi​lyen jel​-
leg​ze​tes​sé​g et ke​r es​nek, mit je​g yez​nek fel, mit ás​nak el), mint​ha épít​ke​zé​sen cu​lá​g er​ked​ne. Az igaz,
hogy a ta​pasz​ta​la​tok meg​edzet​ték, meg​ke​mé​nyí​tet​ték.
Kí​ván​csi let​tem vol​na, hogy ez a sze​r ény, de árul​ko​dó át​ala​ku​lás ál​ta​lá​no​san is jel​lem​ző-e. Alig lát​-
tuk a test​vé​r e​in​ket, hi​á​ba vol​tak so​kan. A há​r om leg​idő​sebb a Lon​don Bri​tan​nia rep​tér épí​té​sén dol​g o​-
zott; ak​ko​r i​ban az egész csak a „Bor​isz-szi​g et” és egy ra​kás to​r ony volt, amit áll​vány​zat kö​tött össze,
a csep​pet sem ígé​r e​tes nevű Di​der​g ő dű​né​ken. Ro​bert el​köl​tö​zött Scarbo​r ough-ba, és a par​ti őr​ség​nél
dol​g o​zott. A töb​bi​ek kül​föl​dön ta​lál​tak mun​kát, Dzsa​kar​tá​ban, Ku​a​la Lum​pur​ban, sze​g ény Liam meg
Du​ba​i​ban. Az ál​ta​luk ha​za​kül​dött pénz fe​dez​te Dan ta​nít​ta​tá​sát, mert apa úgy ter​vez​te, hogy a csa​lád
leg​ki​sebb tag​jai a kor​mány​nak dol​g oz​nak majd. Én úgy kép​zel​tem, bá​tyá​im mind nap​bar​ní​tot​tak és
ke​mé​nyek. És én? Ak​ko​r i​ban je​len​ték​te​len meg​fi​g ye​lő vol​tam, új​r a​fel​hasz​nált mű​anyag dró​no​kat
rep​tet​tem a Ports​mouth rep​tér​r ől a hamps​hire-i par​ton. Ez csak ne​vé​ben volt kor​mány​za​ti mun​ka. He​-
lyi​leg irá​nyí​tot​ták; ha őszin​te aka​r ok len​ni, in​kább ön​kén​tes őr​kö​dés volt. Ez​zel a leg​jobb eset​ben is
mel​lé​kes má​sod​he​g e​dűs vol​tam apa gon​do​san meg​hang​sze​r elt csa​lád​já​ban.
De azért ke​r es​tem annyit – a ha​za​kül​dött pén​zen kí​vül –, hogy ki tud​tam ven​ni egy át​ala​kí​tott la​kást
az egyik es​kü​vő​i​tor​ta-fe​hér György ko​r a​be​li sor​ház​ban, ami a South​sea par​ti sé​tány​r a néz. Be​lül​r ől
át​la​g os volt, fe​hér emul​zió és bú​za​da​r a sző​nyeg, majd be​kö​szön​tött a ta​vasz, nap​fény tű​zött be a fül​-
kés ab​la​kon, az első szo​bát vat​ta​cu​kor​r á és cu​kor​máz​zá vál​toz​tat​va.
– Szép.
Ez volt az utol​só, amit Dan​től vár​tam vol​na.
– Ro​hadt szép.
– Nem rossz – mond​tam.
– Lát​nod kéne, én mi​lyen pö​ce​g ö​dör​ben la​kok – mond​ta bru​tá​lis elé​g e​dett​ség​g el.
Ak​kor azt hit​tem, csak kér​ke​dik. Most már – túl ké​sőn, per​sze – tu​dom, hogy az​zal a bru​tá​lis nul​la
re​to​r i​ká​val azt fe​jez​te ki, ami azok​nak a poszt​fe​mi​nis​ta na​pok​nak a mil​len​ni​u​mi lég​kö​r é​ben ki​fe​jez​-
he​tet​len lett: az el​ször​nye​dést.
Nem hi​szem, hogy ez túl erős szó. Dan szak​má​já​ban fog​lal​ko​zá​si ár​ta​lom​nak szá​mí​tott, hogy sí​r o​-
kat ta​lál​nak, száz meg száz kis​lány sír​ját. Fő​leg cse​cse​mő​két, de pár na​g yobb gye​r e​két is. A dol​g ot
nem is iga​zán tit​kol​ták, in​kább ig​no​r ál​ták. Azon a té​len New​cast​le-be utaz​tam egy film​fesz​ti​vál​r a; az
ot​ta​ni ko​los​to​r ok apá​cái tor​nyo​kat emel​tet​tek a par​kok​ban, ahol az em​be​r ek ott​hagy​hat​ták a ki​csi​ket.
A ba​bák mi​ni​mum pár na​pig élet​ben ma​r ad​tak az eső​ben és a hi​deg​ben is. Sen​kit sem ér​de​kelt.
Dan mun​ká​ja ab​ból állt, hogy még a bon​tás​fá​zis alatt be​ment épí​té​si te​r ü​le​tek​r e, hogy lás​sa, mit le​-
het meg​tud​ni a nem​zet múlt​já​r ól, mi​előtt jön​nek az épí​tő​bri​g á​dok, és le​fe​dik re​bar​ba​r á​val meg be​ton​-
nal. Per​sze a múl​tat nem fel​tár​ják, in​kább ki​ta​lál​ják. Azt lá​tod, amit lát​ni akarsz. Sen​ki sem akar ha​jót
ta​lál​ni, mert a ha​jót po​ko​li ne​héz kon​zer​vál​ni, ezer évig tart ki​ás​ni, min​den​kit csak kés​lel​tet. Eh​hez
ké​pest a sír kis prob​lé​ma, annyi van be​lő​le. Az egész Lon​don Bridge em​be​r i cson​to​kon emel​ke​dik a
Tem​ze szint​je fölé.
Ami​kor az ása​tás friss sírt ta​lált, Dan fel​ada​ta volt meg​sem​mi​sí​te​ni. Ezért a ma​g a​tar​tás: nagy​vál​la​-
la​ti dol​g o​zó. Tu​laj​don​kép​pen ku​kás, csak más​képp hív​ják. Ezért a kor​mány​kar​r i​er: mi​vel a ha​ta​lom
azo​ké, akik tud​ják – ez eset​ben szó sze​r int –, hol van​nak el​te​met​ve a tes​tek.
Mi​ért ép​pen a nők és csak a nők es​tek ál​do​za​tul a mé​h​ín​ség​nek? A hal​dok​ló faj szó sze​r int a sa​ját
ful​lánk​já​ba dőlt. Még most is ezer​nyi össze​es​kü​vés-el​mé​let véd ben​nün​ket a nyil​ván​va​ló és kel​le​met​-
len igaz​ság​tól: hogy a vi​lág ha​tal​mas, ir​tó​za​to​san sok​r é​tű, és mi soha nem is​mer​jük meg, mert nem
is​mer​het​jük meg.
És míg min​ket, töb​bi​e​ket le​fog​lalt a nagy tár​sa​dal​mi át​ala​ku​lás, a Dan​hez ha​son​lók​r a – ker​té​szek​r e,
épí​tők​r e, bá​nyá​szok​r a, ré​g é​szek​r e – há​r ult, hogy tö​r őd​je​nek a le​ved​lett cuc​cal. A csont​tal és a bőr​r el.
Nem ti​tok, ugyan​ak​kor nem is be​szél​nek róla: ar​r ól, aho​g yan a bal​sze​r en​csé​ből tár​sa​dal​mi gya​kor​-
la​tot csi​nál​tunk, majd a gya​kor​lat​ból vé​g ül tech​no​ló​g i​át. A mé​h​ín​ség rég el​vo​nult, ugyan​úgy sem​mi​-
vé lett, mint a mé​hek, ame​lyek hor​doz​ták, de mi​köz​ben hoz​zá​szok​tunk eh​hez az íté​let​hez, ana​ló​g i​á​kat
ke​r es​tünk rá, így a lá​nyok to​vább​r a is rit​kák. Az erő​for​r á​sok olyan ütem​ben fogy​nak, hogy nincs a
föl​dön hely, ahol ne len​né​nek gye​r ek​g yil​ko​sok. Ang​li​á​ban a kö​zép​kor​ban meg​vár​tuk, amíg a nap le​-
ment, ak​kor fe​küd​tünk rá az új​szü​lött lá​nyunk​r a, hogy meg​fojt​suk. Ak​kor is ke​vés volt az en​ni​va​ló, és
drá​g a a ho​zo​mány.
Va​la​mi ke​mé​nyen meg​dön​g et​te a nap​pa​lim fa​lát. A tü​kör felé for​dul​tam, amit alig pár nap​ja akasz​-
tot​tam fel: moz​g ott a dró​ton. Még egy ütés; a tü​kör rin​g ott és a fal​nak ütő​dött.
– Hé.
Az egész la​ká​som re​me​g ett, ahogy üté​sek so​r oz​ták a fa​lat.
– Hé!
A szom​széd ál​ta​lá​ban olyan csend​ben volt, hogy el is fe​led​kez​tem a lé​te​zé​sé​r ől. A cso​dás el​szi​g e​-
telt​ség ér​zé​se, amit él​vez​tem, ami​ó ta be​köl​töz​tem, da​r a​bok​r a hullt: el nem tud​tam kép​zel​ni, ki ka​la​pál
ilyen erő​vel. Bú​to​r o​kat hoz​nak? Szek​r ényt ja​ví​ta​nak?
A kö​vet​ke​ző ütés még erő​sebb volt. Re​pe​dés sza​ladt fel a fa​lon pad​ló​tól a pla​fo​nig. Fel​pat​tan​tam. –
Állj! Állj! – Újabb ütés, és a re​pe​dés ki​szé​le​se​dett. Hát​r a​lép​tem, a tér​dem há​tul​ja érin​tet​te a szó​fa szé​-
lét, és erőt​le​nül le​r ogy​tam, túl za​vart vol​tam még ah​hoz is, hogy fél​jek. Egy má​sik re​pe​dés nyílt ke​-
reszt​ben, rej​tett aka​dállyal ta​lál​ko​zott, on​nan füg​g ő​le​g e​sen fu​tott fel a pla​fo​nig.
A szo​ba gipsz​bol​to​za​tai, le​ve​lek, mak​kok és ró​zsák, el​pat​tan​tak és meg​ha​sad​tak. Egy stuk​kó​da​r ab
pottyant a pad​ló​r a.
Nem ér​tet​tem, mi tör​té​nik. A fal tég​lá​ból ké​szült; er​r ől ak​kor bi​zo​nyo​sod​tam meg, ami​kor alig két
nap​ja fel​akasz​tot​tam a tük​r öt. Az üté​sek​től most még​is gipsz​da​r a​bok hám​lot​tak le, alat​tuk fel​tá​r ult egy
össze​g yűrt új​ság​la​pok​ból álló fal. A ga​la​csi​nok a gipsz fe​lett be​ö m​löt​tek a szo​bá​ba. Dan át​ö lelt. Fél​-
tem rá​néz​ni: olyan te​he​tet​len​nek lát​ni, mint ami​lyen én vol​tam. Kü​lön​ben sem tud​tam el​sza​kí​ta​ni a te​-
kin​te​tem a fal​r ól.
Az új​sá​g ok mö​g ött egy lé​cek​kel le​sze​g elt fa​le​mez lát​szott. Egy ajtó, vagy​is va​la​mi​kor az volt, ki​-
lincs nél​kül. Az aj​tó​ke​r et hosszá​ban már meg​ha​sadt, va​la​mi pró​bál​ta ki​nyit​ni, ne​ki​nyom​va a gipsz​r a​-
kás​nak és a már sző​nye​g en he​ve​r ő lé​cek ku​pa​cá​nak. Ahogy az ajtó be​len​dült, a szo​ba meg​telt ró​zsa​-
szín-szür​ke por​r al. Az ajtó mö​g ött lévő tér​nek olyan szí​ne volt, akár a régi vér​nek.
A sö​tét​ség​ből egy szür​ke alak buk​kant elő. Nem volt na​g yobb egy gye​r ek​nél. Át​jött a fa​lon, be a
szo​bám​ba. Szür​ke volt, por bo​r í​tot​ta. Az arca egy fur​csán fel​da​g adt maszk volt: a csont​tól el​hú​zó​dó
hó​lyag.
Meg​szó​lalt. Na​g yon öreg volt. – Mit csi​nál​nak a há​zam​ban?


Az​nap este be​né​zett a há​zi​úr. Ad​dig​r a Dan​nel meg​tud​tuk a nagy​any​já​tól – aki a de​men​cia kö​dén át
elég sze​szé​lye​sen kom​mu​ni​kált –, hogy az én nap​pa​lim és az övé ré​g en egyet​len, ha​tal​mas he​lyi​sé​g et
al​ko​tott. Az ő tu​laj​do​na volt. Eb​ben a ház​ban nőtt fel. Évek​kel ez​előtt vá​lasz​tot​ták ket​té; jó​val az​előtt,
hogy ezt a fe​lét la​ká​sok​r a osz​tot​ták.
A há​zi​úr azt mond​ta: – Biz​tos eszé​be ju​tott az ajtó.
– Biz​tos.
Szé​g yell​te a dol​g ot, és a szé​g yen ag​r esszív​vá tet​te. Úgy gon​dol​ta, hogy fi​a​ta​lok va​g yunk, az any​ja
rom​bo​lás​der​bi​je rész​ben nyil​ván a mi hi​bánk le​he​tett. – Ha zajt hal​lott a fal mö​g ül, az meg​za​var​hat​ta.
– Nem csi​nál​tam zajt a fal mö​g ött, de láb​ujj​he​g yen sem fo​g ok jár​ni a sa​ját la​ká​som​ban.
Ha​za​vit​te az öreg​asszonyt, mi meg Dan​nel ki​men​tünk egy pub​ba. Sört it​tunk (Old Speck​led Hent),
és Dan azt kér​dez​te: – Sze​r in​ted hány éve hagy​hat​ták ott a sze​r en​csét​len ba​nyát, hogy szép las​san
meg​buggyan​jon?
– Gő​zöm sincs. Az is le​het, hogy a há​zi​úr min​den​nap be​néz hoz​zá.
– Ezt nem mon​dod ko​mo​lyan.
– Mi​ért ne? – Az órám​r a néz​tem. – Biz​tos azt hi​szi, ez a leg​jobb hely a nagy​any​já​nak. Az a ház,
ahol fel​nőtt.
– Lát​tad, mi​lyen az az öreg​asszony.
– Az öre​g ek tud​ják, mi jó ne​kik.
– Amíg meg​van a jó​zan eszük.
Ha​za​ér​ve Dan ki​me​r ül​ten le​fe​küdt. Be​vit​tem ma​g am​nak a tar​ta​lék pap​lant a nap​pa​li​ba, töl​töt​tem egy
whis​kyt, és le​ül​tem vé​g ig​néz​ni az Em​ber a fel​ve​vő​gép​pel vé​g ét (Dzi​g a Ver​tov, 1929). Ami​kor be​fe​je​-
ző​dött, ki​kap​csol​tam a té​vét, és le​o l​tot​tam a lám​pát.
A fa​lon tá​ton​g ó lyuk kis​sé hosszú​kás volt, fe​ke​tén vi​r í​tott a tom​pa szür​ke-na​r ancs​sár​g a fa​lon. A ki​-
lin​cset le​vet​ték, de a me​cha​niz​mus bent ma​r adt. A zár​nyelv épp csak tar​tot​ta az aj​tót a ke​r et​ben. Már​is
ne​he​zen tud​tam el​kép​zel​ni a fa​lat az ajtó nél​kül.
Be​men​tem a kony​há​ba, és ke​r es​tem egy ócs​ka kést, amely​nek a he​g ye rég le​tört. Be​le​dug​tam a
lyuk​ba a ki​lincs he​lyén, és el​for​g at​tam. Ujj​be​g ye​i​met a rés​be dug​tam az ajtó és a ke​r et kö​zött, és ma​-
gam felé húz​tam az aj​tót.
Mö​g öt​te a le​ve​g ő sűrű volt, akár a vi​asz. A szag – ami egész nap ér​ző​dött a la​ká​som​ban – az öreg​-
asszony sza​g a volt. Pe​né​szes, bom​lá​sza​ma​tú, en​nek el​le​né​r e nem kel​le​met​len.
Vö​r ös iz​zás töl​töt​te meg a szo​bát. Egy ut​ca​lám​pa fé​nye si​mán át​ha​tolt a füg​g öny vé​kony, vö​r ös
anya​g án; könnye​dén ki tud​tam ven​ni a füg​g ö​nyök kör​vo​na​lát. A szűrt, vö​r ös fény elég volt, hogy na​-
vi​g ál​ni tud​jak a szo​bá​ban. Töm​ve volt bú​to​r ok​kal, a le​ve​g őt bú​tor​fény ne​héz sza​g a ülte meg. Egy sú​-
lyos ko​mód elé szé​ket húz​tak, ez​zel meg​tölt​ve az ab​lak​fül​ke te​r ét.
Vé​g ig​húz​tam a ke​zem a ko​mód te​te​jén. Sima és tisz​ta volt, a ke​zem gyan​ta​sza​g ú lett. A za​vart öreg​-
asszony​nak si​ke​r ült a hol​mi​ja​it ma​ku​lát​la​nul tar​ta​ni. Ha​csak nem járt va​la​ki ide ta​ka​r í​ta​ni.
Hány órát tölt​he​tett eb​ben a vö​r ös, gyan​ta​sza​g ú szo​bá​ban? Hány évet?
Fél​r e​húz​tam a szé​ket – a lába csí​kot ha​g yott a vas​tag sző​nye​g en –, és ki​nyi​tot​tam a ko​mód aj​ta​ját.
Tele volt be​főt​tes​üve​g ek​kel, és ami​kor egyet fel​emel​tem a vö​r ös füg​g ö​nyön át​szű​r ő​dő fény​be, ma​-
gá​ba nyelt egy ho​mok​szín, ré​zsú​tos fény​fol​tot, majd az is szét​fosz​lott a fe​ke​te​ség​ben.


Apa ki akar​ta pa​kol​ni azt a la​kást. Volt fur​g on​ja, az em​be​r e tu​dott ve​zet​ni, éj​jel si​mán meg​csi​nál​ják.
Vé​g ül is ilyen idők jár​tak, és me​lyik nagy csa​lád nem egy ka​lóz ka​land​ja​i​r a épült?
De ben​nem fi​a​ta​los re​mény élt, és ne​met mond​tam: a hosszabb já​té​kot játsszuk. El sem tu​dom kép​-
zel​ni, mit gon​dol​tam: hogy majd nagy​lel​kű​ek lesz​nek ve​lem, ami​ért nem lop​tam meg őket? Ne​vet​sé​-
ges.
Apa még​is hagy​ta, hogy men​jek a sa​ját fe​jem után. A sze​r en​cse​já​té​kom va​la​hogy még​is ki​fi​ze​tő​-
dött. A há​zi​úr, aki​nek a csa​lád​ne​ve Frank​lin volt, nem hal​mo​zott el gaz​dag​ság​g al, de elég ba​r át​sá​g os
lett, és a kö​vet​ke​ző ta​vasszal a nagy​any​ja te​me​té​sén ta​lál​koz​tam a lá​nya​i​val.
Könnyen meg​szer​vez​ték a dol​g ot Be​lin​dá​val (mi​cso​da név!). A ho​zo​mány nagy​lel​kű​nek ígér​ke​zett.
Ba​r ac​ko​sok és szil​va​fák, kom​ló és ká​posz​ta, meg a fi​a​tal​em​be​r ek, akik gon​doz​zák. Az​tán, mint már
mond​tam, az egész kút​ba esett, de a csa​lád​ja​ink köz​ti ba​r át​ság ki​tar​tott. Ami​kor Dan va​la​mi​lyen po​li​-
ti​kai bo​nyo​da​lom​ba ke​ve​r e​dett, fel​ad​ta a kar​r i​er​jét és ha​za​jött, hogy in​téz​ze a dol​g o​kat apa he​lyett.
Frank​lin neki adta a leg​ki​sebb gye​r e​két, az uno​ka​ö csém anyu​ká​ját. (Me​lis​sa. Mi​cso​da név.)
A töb​bi​ben már nem volt sem​mi kü​lö​nös. Dan si​ke​r e​sen igaz​g at​ta a bir​to​kun​kat az évek alatt, sze​r e​-
tői let​tek, né​há​nyat a fe​le​sé​g é​vé tett, és meg​töl​töt​te a há​zat fi​úk​kal. Kö​zü​lük a két leg​idő​sebb a ked​-
ven​cem, mi​vel ne​kem nincs gye​r e​kem. Időn​ként egy-egy test​vé​r ünk ha​za​tér, hogy se​g ít​sen az ott​ho​-
nunk gya​r a​pí​tá​sá​ban. Kü​lö​nös tör​té​ne​te​ket me​sél​nek; ar​r ól, ho​g yan hoz​zák hely​r e a vi​lá​g ot. Pél​dá​ul
Mi​nas Ge​r a​is​ban egy fo​lyó​ban va​la​ki újra meg​al​kot​ta a del​fint. De na​r ancs​sár​g a, és foly​ton el​süllyed.
 Sze​g ény Liam még min​dig Du​ba​i​ban punnyad, de mi, töb​bi​ek, akik igyek​szünk ki​hasz​nál​ni azt,
amit kol​lek​tí​ven meg​tud​tunk a mun​ka​erő​pi​ac​r ól, szé​pen bol​do​g u​lunk.
Ami en​g em il​let: nos, egyik elő​lép​te​tés után jött a má​sik, és ez a part​kö​ze​li Lon​don Bri​tan​nia rep​tér
az én pri​vát bi​r o​dal​mam lett. Há​r om​száz meg​fi​g ye​lődrón. Öt​ven ro​ham​kvad​kop​ter. Hat pi​ló​ta nél​kü​li
re​pü​lő​g ép. Nyolc​ezer mér​föld vé​den​dő part​vo​nal; bur​g o​nya​hi​ánnyal küz​dő, éhes nyu​g a​ti szom​széd;
ke​let​r e egy kon​ti​nens​nyi éhes ka​lóz. Moz​g al​mas idő​szak ez.
Per​sze min​den ta​vasszal vissza​se​r eg​lünk a bir​tok​r a, hogy se​g ít​sünk a be​po​r o​zás​sal. Mind​annyi​an
imá​dunk bab​r ál​ni. Néha kí​sér​le​te​zünk gép​mé​hek​kel, ren​g e​teg pénz​ből do​boz​szám im​por​tál​juk őket
Sen​csen​ből vagy Ma​ka​ó ​r ól. De sem​mi sem olyan ha​tá​sos, mint a gya​kor​lott kéz​ben a csir​ke​toll. Dan,
csa​lá​dunk sar​ja így esett le a lét​r a leg​fel​ső fo​ká​r ól. A fiai, aki​ket ép​pen ta​ní​tott, si​kol​toz​tak, és ahogy
a kony​ha​asz​tal​nál ke​ver​g et​tem az edé​nyek​ben, elő​ször arra fi​g yel​tem fel, hogy tisz​tá​r a olyan a hang​-
juk, mint a lá​nyok​nak.


Apa be​ve​zet. Nagy hű​hót csap​nak kö​r ü​löt​tem. A fiúk egy​más​sal ve​tél​ked​nek, hogy me​sél​hes​se​nek
az öccse​ik​nek a nap​r ól, a rep​tér​r ől, a pol​g ár​mes​ter​r ől. Amíg apa kö​r ül a női zson​g a​nak, én ki​me​g yek
az ud​var​r a.
Dan a szo​ká​sos he​lyén ül​dö​g él, ilyen ve​r ő​fé​nyes na​po​kon a nagy üveg​ház ár​nyé​ká​ban, ahon​nan rá​-
lát a szil​va​fák​r a. Leg​in​kább azok tet​ték gaz​dag​g á a csa​lá​dun​kat, és éme​lyeg​ve ér​tem meg – lát​va bá​-
tyá​mat a szé​ké​ben sző​nye​g ek​kel le​ta​kar​va –, hogy nem a gyü​mölcs lát​vá​nya ejti ra​bul. A fa​la​kat fi​-
gye​li. A ka​put fi​g ye​li. A fá​in​kat vi​g yáz​za. Mel​let​te egy fegy​ver. Pus​ka. A pat​r o​no​kat min​dig csak kő​-
só​val töl​töt​tük meg. De ak​kor is.
Dan meg​lát, el​mo​so​lyo​dik, és a mel​let​te lévő pad​r a in​vi​tál. – Itt az idő – mond​ja.
Tud​tam, hogy ez lesz.
– Nem tu​dom to​vább tet​tet​ni, hogy megy. Nézz rám. Nézz rám.
Azt mon​dom, amit ilyen hely​zet​ben mon​da​ni kell. Mé​lyen be​lül vi​szont csak egyet​ér​te​ni tu​dok.
Gom​bóc van a tor​kom​ban. – Ezt nem ér​de​mel​tem ki.
De Dan​nel min​dig is kö​zel áll​tunk egy​más​hoz, és ki más​hoz for​dul​hat​na fáj​dal​má​ban, moz​g ás​kép​-
te​len​sé​g é​ben és el​ha​tal​ma​so​dó gyen​g e​sé​g é​ben? Ki más​nak ad​hat​ná át az üz​le​tet?
Enyém lesz a farm. Me​lis​sa. A fiúk. Min​den. Min​den, amit va​la​ha akar​tam, bár soha egyet​len gyü​-
mölcs sem járt ne​kem. Most in​g yen meg​ka​pom. Éle​tet. Csa​lá​dot. Mint​ha meg​ér​de​mel​ném!
– Gon​dolj a vér​vo​nal​r a – söp​r i el a til​ta​ko​zá​so​mat Dan. – A fi​úk​r a, aki​ket én nem tu​dok nem​ze​ni.
Fi​úk​r a szük​sé​g ünk van, az Úr a meg​mond​ha​tó​ja. Fi​a​ta​lok​r a, akik meg​vé​dik a part​ja​in​kat a fran​ci​ák
el​len. Akik meg​vé​dik a ter​mést az éj​sza​ka lopó lon​do​ni​ak​tól. Akik har​col​nak a fe​u​dá​lis urak​kal, mert
azok leg​alább annyi​r a meg​ha​tá​r oz​zák az éle​tet eb​ben az éhes vi​lág​ban, mint a há​zas​sá​g i szer​ző​dé​sek.
Nincs ér​tel​me. Nincs agyam a po​li​ti​ká​hoz. Akár​hogy pró​bá​lok, nem tu​dok fi​úk​r a gon​dol​ni, csak a
ké​szí​té​sük​r e. Ce​lia John​son, a sze​mé​ben egy ho​mok​szem. Fe​hér​ne​mű, álom​mal teli ágy. Az Úr néz​ze
el ne​kem, kéj​só​vár va​g yok, csak a szex​r e gon​do​lok.
Dan ne​vet. Is​me​r i a gyen​g e​sé​g em, min​dig is is​mer​te. A nők ér​de​kel​nek. A vi​lá​g unk vál​to​zá​sai da​cá​-
ra még min​dig nem könnyű egy fér​fi​nak há​tat for​dí​ta​ni an​nak a sok ki​lá​tás​nak, amit egy fe​le​ség nyújt.
– Hozz ne​kem egy szil​vát – mond​ja a bá​tyám. Ho​zok neki. Ke​ve​seb​bért is le​lőt​tek már em​be​r e​ket.
Kő​só​val, de ak​kor is.
Em​lék​szem az éj​sza​ká​r a, ami​kor Dan​nel nem ra​bol​tuk ki a sze​g ény za​va​r o​dott öreg​asszonyt, aki
be​tört a szo​bám​ba. Ta​lán csak a fur​csa nap aka​dá​lyo​zott meg. (Egy be​főt​tes​üve​g et el​lop​tunk, a töb​bit
ott​hagy​tuk.) De sze​r et​ném azt gon​dol​ni, hogy az ön​meg​tar​tóz​ta​tá​sunk ösz​tön. Ne​vezzük tisz​tes​ség​nek.
 Ilyen for​r a​dal​mi idő​ben ne​héz meg​ő riz​ni az ön​bi​zal​mat.
– Tes​sék – me​g yek vissza béna jó​te​vőm​höz, ke​zem​ben a szil​vá​val.
Ahogy a szá​já​ba dug​ja a gyü​möl​csöt, Dan ugyan​úgy néz rám, mint ak​kor éj​jel, ami​kor meg​íz​lel​-
tük, meg​et​tük és majd​nem el​fo​g yasz​tot​tuk azt a fel​be​csül​he​tet​len ér​té​kű, vé​g es mé​zet. Öröm. Csi​bész​-
ség. Is​ten őriz​zen: fi​a​tal​ság.
Tíz-ti​zen​két év​vel ké​sőbb Dan megint egy egy​sze​r i él​ve​ze​tet íz​lel: szil​vát rág​csál. Olyan gyü​möl​-
csöt, ami a pol​g ár​mes​ter asz​ta​lát dí​szít​het​te vol​na, egy​ha​vi ke​nyér​vé​g et ért vol​na a fi​a​ink​nak. A ma​-
got a por​ba köpi. A mi fös​vény kö​r ünk​ben ez ha​ta​lom​fi​tog​ta​tás​nak fe​lel meg. Dan tud​ja, hogy hal​-
dok​lik.
Kí​ván​csi len​nék, mi​lyen íze van an​nak a szil​vá​nak, és Dan lát és tud min​dent, is​me​r i szé​g yen​le​tes
vá​g ya​mat. Meg​bo​csát​ha​tat​lan iz​g al​ma​mat. Aki so​kat tud, so​kat meg is bo​csát, mert a test​vé​r em és ba​-
rá​tom oda​int, és ami​kor előt​te tér​de​lek, a ne​héz, édes pasz​tát a szám​ba köpi. És ki​r állyá tesz.


Pék Zol​tán for​dí​tá​sa

 Usman T. Malik
A KOLDUSHERCEG ÉS AZ EUKALIPTUSZDZSINN
Us​man T. Ma​lik (WWW.US​MAN​MA​LIK.ORG) pa​kisz​tá​ni szár​ma​zá​sú, Flo​r i​dá​ban élő író. Szú​fi
ver​se​ket ol​vas, sze​r et na​g yo​kat sé​tál​ni és al​kal​man​ként naatot pen​g et​ni gi​tá​r on. Írá​sai meg​je​len​tek
vagy meg​je​le​nés előtt áll​nak töb​bek kö​zött a Tor.comon, a Strange Ho​ri​zonsban, a Black Sta​ticben, a
Daily Sci​en​ce Fic​ti​onben, az Exi​gen​ci​esben és a Qu​a​lia Nous-ban. El​vé​g ez​te a Cla​r i​o n West írói
work​sho​pot.


Ami​kor a szel​lem​vi​lág ér​zé​kel​he​tő alak​ban je​le​nik meg,

az em​be​ri szem kor​lá​toz​za. A szel​le​mi lé​te​ző nem hagy​hat​ja el
a for​mát, amíg az em​ber ezen a kü​lön​le​ges mó​don szem​lé​li.
A szö​kés​hez a szel​le​mi lé​te​ző egy em​ber​nek vá​lasz​tott ké​pet ölt ma​gá​ra,
fá​tyol​ként. Úgy tesz, mint​ha a kép moz​dul​na va​la​me​lyik irány​ba,
hogy az em​be​ri szem kö​ves​se. Ek​kor az​tán a szel​le​mi lé​te​ző
meg​szö​kik kor​lá​tai kö​zül, és el​tű​nik.
Aki tisz​tá​ban van ez​zel, és sze​ret​né meg​őriz​ni a szel​lem​vi​lág ér​zé​kel​he​tő​sé​gét,
an​nak nem sza​bad en​ged​nie, hogy sze​me kö​ves​se a káp​rá​za​tot.
Ez a mennyei tit​kok egyi​ke.

Mu​híj​jadd​ín ibn Ara​bi: Mek​kai ki​nyi​lat​koz​ta​tá​sok


Nagy​apám ti​zen​ö t évet élt Zí​nat bé​g um, mo​g ul her​ceg​nő szom​széd​sá​g á​ban, aki​nek teas​tand​ja volt a
la​ho​r e-i fal​lal kö​r ül​vett óvá​r o​son kí​vül, egy ős​ö reg eu​ka​lip​tusz​fa ár​nyé​ká​ban. A Bha​ti min​ta​is​ko​lá​ból
gye​r e​kek tu​cat​jai ro​han​tak or​dít​va vé​g ig a sá​r os ut​cá​kon, hogy össze​ve​r őd​je​nek a bolt​já​nál, amely
va​ló​já​ban nem volt több út men​tén ki​he​lye​zett bá​dog​te​tős pult​nál, né​hány szék​kel és egy asz​tal​lal. Téli
dél​utá​no​kon a gő​zöl​g ő kar​da​mo​mos-mé​zes te​á​já​ból kér​tek, nyá​r on pe​dig hű​tött rúh af​zát.
Na​pa​pa be​széd köz​ben cup​po​g ott és az uj​ját nya​lo​g at​ta, ahogy eszé​be ju​tott az édes ró​zsa​vi​zes sör​-
bet. Azt me​sél​te, a her​ceg​nő annyi​r a sze​g ény volt, hogy kény​te​len volt újra fel​hasz​nál​ni a tea​le​ve​le​ket
és a sör​bet sep​r ő​jét. Per​sze nem a ven​dé​g e​i​től szed​te össze, ha​nem a sa​ját kan​ná​i​ból... bár ugyan ki
tud​hat​ta vol​na, mi az igaz​ság, és az​zal ka​csin​tott.
Egyet​len sza​vát sem hit​tem el.
– Hol volt a ki​r ály​sá​g a? – kér​dez​tem.
– El​tűnt. El​ve​szett. Száz év​vel ez​előtt az an​g o​lok ke​zé​r e ke​r ült – mond​ta erre. – De a bé​g um soha
nem kol​dult. Tu​dod, soha sen​ki​től nem kért se​g ít​sé​g et.
Tíz​éves vol​tam. A la​kó​au​tónk lép​cső​jén ül​dö​g él​tünk, Flo​r i​dá​ban. Esős nyá​r i dél​után volt, a csep​pek
csör​g ő​kí​g yók mód​já​r a sur​r og​tak a fű​ben és zö​r ög​tek a la​kó​ko​csi​park le​fo​lyó​i​ban.
– És a csa​lád​ja?
– Meg​hal​tak. Az ük-ük​ap​ja, a szám​űzött Ba​had​úr Sah Za​far ki​r ály Ran​g ún​ban halt meg, ott is te​met​-
ték el. A bur​mai musz​li​mok el szok​tak za​r án​do​kol​ni a sír​já​hoz, és szent​ként tisz​te​lik.
– Mi​ért ott te​met​ték el? Mi​ért nem me​he​tett haza?
– Nem volt töb​bé ott​ho​na.
Egy ide​ig csak bá​mul​tam rá, az​tán mind a ket​tőn​ket meg​lep​ve sír​ni kezd​tem. Na​pa​pa ri​ad​tan vett fel
a kar​já​ba, és meg​nyug​ta​tó​an sug​do​sott ne​kem, én pe​dig fo​ko​za​to​san meg​nyu​g od​tam, hagy​tam, hogy
a hang​ja és az eső zaja álom​ba rin​g as​son, Na​pa​pa, a fű és a nyir​kos föld agya​g os sza​g a egy​be​o l​vad​-
jon mé​lye​ket lé​leg​ző or​r om​ban.
Em​lék​szem az es​té​r e, ami​kor el​me​sél​te a tör​té​net töb​bi ré​szét is. Ti​zen​ket​tő vagy ti​zen​há​r om éves
vol​tam. Egy in​di​ai–dél​ke​let-ázsi​ai bu​lin vol​tunk Win​der​me​r e-ben, amit Baba ba​r át​ja, Há​nif bá​csi tar​-
tott: flan​cos össze​jö​ve​tel volt olasz bőr​ka​na​pék​kal, kris​tály evő​esz​kö​zök​kel és már​vány​la​pú asz​ta​lok​-
kal. Va​la​ki szó​ba hoz​ta a kol​dus​her​ceg​nőt. Más​va​la​ki fel​ka​ca​g ott erre. A mo​g ul her​ceg​nő vá​r o​si le​-
gen​da, kö​zöl​te ez a né​ni​ke. Per​sze, per​sze, ő is hal​lott er​r ől az úgy​ne​ve​zett her​ceg​nő​r ől, de az csak
mese. A mo​g u​lok le​szár​ma​zot​tai év​ti​ze​dek​kel ko​r áb​ban el​hagy​ták In​dia és Pa​kisz​tán te​r ü​le​tét. Mos​-
tan​r a Lon​don​ban, Pá​r izs​ban és Man​hat​tan​ben te​le​ped​tek le, poszt​ko​lo​ni​a​lis​ta, kü​lönc éle​tet él​nek, mi​-
után szü​lő​föld​jü​kön el​ad​ták összes pa​lo​tá​ju​kat.
Na​pa​pa he​ve​sen til​ta​ko​zott. Nem​csak hogy va​ló​di volt a her​ceg​nő, ha​nem még in​g yen is adott neki
teát. Me​sélt neki az elő​de​i​r ől.
A né​ni​ke csak ne​ve​tett.
– Az öreg​ség tör​té​ne​te​ket szül – kö​zöl​te, és ápolt kör​mé​vel a bo​r os​po​ha​r at ko​cog​tat​ta.
Na​pa​pa düh​be gu​r ult. Hosszú és he​ves vita vet​te kez​de​tét, ami​nek az lett a vége, hogy ko​r án tá​voz​-
tunk a bu​li​ból.
– Rá​fik, szólj apád​nak, hig​g ad​jon le – mond​ta Há​nif bá​csi Ba​bám​nak az aj​tó​ból. – Túl​sá​g o​san ko​-
mo​lyan ve​szi a dol​g o​kat.
– Le​het, hogy öreg, és nem akar vál​toz​tat​ni a dol​g a​in, dok​tor sza​heb – mond​ta Baba –, de az esze
vág, mint a bo​r ot​va. Bo​csásd meg a szó​ki​mon​dá​so​mat, de né​hány ba​r á​tod oda​bent... – Há​nif bá​csi​r a
se néz​ve te​nyér​r el in​tett a nyi​tott ajtó irá​nyá​ba, ahon​nan kék fény és bolly​woo​di zene szű​r ő​dött ki a
ko​csi​be​ál​ló​r a.
Há​nif bá​csi mo​soly​g ott. Ked​ves és csön​des em​ber volt, aki al​kal​man​ként meg​hí​vott min​ket a
rongy​r á​zós bu​li​ja​i​r a, ahol az in​di​ai szub​kon​ti​nens gaz​dag szár​ma​zé​kai han​g ot ad​tak vé​le​mé​nyük​nek
a po​li​ti​ka, a kri​kett, a val​lá​si fun​da​men​ta​liz​mus és si​ke​r es, is​ko​lás base​ball​baj​nok​ság​ban ját​szó utó​da​-
ik té​má​i​ban. Mi​nél szé​g yen​lő​sebb va​la​ki, an​nál han​g o​sab​bak a va​cso​r ái, sze​r et​te mon​do​g at​ni Na​pa​pa.
– Tény​leg meg​érik a pén​zü​ket – mond​ta Há​nif bá​csi. – Ide hall​g ass, hozd át a csa​lá​do​dat egyik hét​-
vé​g én! Szí​ve​sen meg​hall​g at​nám a mo​g ul lány tör​té​ne​tét.
– Rend​ben, dok​tor sza​heb. Kö​szö​nöm.
Be​ül​tünk mind a hár​man fél​o l​da​las pla​tós kis​te​her​au​tónk​ba, Baba elő​r e​r án​tot​ta a vál​tót, meg​kezd​te
a ha​za​fe​lé utat.
– Abba-dzsi – szó​lí​tot​ta meg Na​pa​pát. – Mu​száj vissza​fog​ni ma​g a​dat. Nem kö​töz​köd​hetsz ezek​kel
az em​be​r ek​kel. A dok​tor na​g yon ked​ves volt ve​lem, de száj​r ól száj​r a ad​nak, úgy ka​pok mun​kát, és
pon​to​san ugyan​ezen a mó​don el is ve​szít​he​tem.
– De az a nő té​ved, Rá​fik – til​ta​ko​zott az öreg. – Csak szó​be​szé​de​ket hal​lott ed​dig. Én az iga​zat
mond​tam el. Meg​él​tem a kol​dus​her​ceg​nő ide​jét. Vé​g ig​néz​tem az eu​ka​lip​tusz​dzsinn iszo​nya​tát.
– Abba-dzsi, hal​lod, mit mon​dasz? Kér​lek, őrizd meg ma​g ad​nak eze​ket a tör​té​ne​te​ket. Mást se sze​-
ret​nék, mint hogy az em​be​r ek el​kezd​je​nek ar​r ól sut​tog​ni, az ezer​mes​ter​nek van egy bo​lond, kö​te​ke​dő
apja.
Baba meg​tö​r öl​te a hom​lo​kát és össze​dör​zsöl​te egy​foly​tá​ban hó​lya​g os hü​velyk- és mu​ta​tó​uj​ját.
Na​pa​pa csak néz​te, az​tán el​kap​ta a fe​jét, ki​fe​lé né​zett az ab​la​kon, és köz​ben rág​csál​ni kez​dett egy
cu​kor​ka​pa​pírt (cu​kor​be​teg volt, és nem ehe​tett édes​sé​g et). Az út vé​g é​ig ül​tünk a for​r ó, ne​héz csend​-
ben, és ami​kor ha​za​ér​tünk, Na​pa​pa egye​ne​sen a szo​bá​já​ba ma​sí​r o​zott, akár a fo​g oly, aki vissza​tér a
cel​lá​já​ba.
Men​tem utá​na, és fel​hup​pan​tam az ágy​ba.
– Me​sélj még a her​ceg​nő​r ől és a dzsinn​r ől – mond​tam ur​du​ul.
Na​pa​pa egy mor​r a​nás​sal ki​bújt a kom​presszi​ó s ha​r is​nyá​já​ból, és a láb​szá​r át gyúr​ta. Al​kal​man​ként
fel​vi​ze​sed​tek. Víz​haj​tót kel​lett szed​nie, vi​szont et​től vi​ze​let​tar​tá​si gond​jai vol​tak és húgy​sza​g a lett,
ezért utál​ta.
– Ami​kor utol​já​r a el​mond​tam a tör​té​ne​tét, sír​ni kezd​tél. Nem aka​r om, hogy a szü​le​id ki​a​bál​ni
kezd​je​nek ve​lem. Kü​lö​nö​sen ma este nem.
 – Jaj, ne már, nem is ki​a​bál​nak ve​led soha. Rá​adá​sul nem is mon​dom el ne​kik. Fi​g yelj, Na​pa​pa,
gon​dolj in​kább úgy rá, hogy ír​hat​nék va​la​mit az is​ko​lai új​ság​ba a her​ceg​nő​r ől. Le​het​ne ez a kez​dő​-
pro​jek​tem. – Be​búj​tam a ta​ka​r ó​ja alá: ve​r í​ték- és gyógy​szer​sza​g a volt, de nem bán​tam.
– Hát jó, de ha ide​jön édes​anyád ar​r ól pa​nasz​kod​va...
– Nem fog.
Meg​fe​szí​tet​te a há​tát, és oda​cso​szo​g ott az ab​lak mel​let​ti ka​r os​szék​hez. Éj​jel tíz​r e járt az idő: ka​bó​-
cák ci​r i​pel​ték oda​kinn szag​g a​tott, szta​ti​kus za​ju​kat, de nem hi​szem, hogy Na​pa​pa hal​lot​ta. Hal​ló​ké​-
szü​lé​ket vi​selt, és az a faj​ta, amit meg​en​g ed​het​tünk ma​g unk​nak, sis​ter​g ett, ezért ott​hon nem volt haj​-
lan​dó hor​da​ni.
Ki​nyi​tot​ta a szá​ját, be​csip​pen​tet​te az alsó fog​so​r át, és meg​moz​g at​ta. Elő​r e-hát​r a, elő​r e-hát​r a, így
la​zí​tot​ta ki. Pukk! A fel​sőt ha​son​ló mód​szer​r el moz​dí​tot​ta el, majd mind a ket​tőt lan​g yos víz​zel teli
tál​ba ej​tet​te a ka​r os​szék mel​let​ti asz​ta​lon.
Le​csusszan​tam az ágy​r ól. Oda​men​tem hoz​zá, és le​te​le​ped​tem a föld​r e pók​sze​r ű, fe​hér szőr​r el bo​r í​-
tott lába mel​lé.
– El tu​dod mon​da​ni a tör​té​ne​tet, Na​pa​pa?
A re​dő​nyön át be​lo​pó​zott az éj​sza​ka, és lá​g yan, me​le​g en meg​ült kö​r ü​löt​tünk. Na​pa​pa be​haj​tot​ta a
láb​uj​ja​it, és ne​ki​nyom​ta ka​r os​szé​ke fá​ból ké​szült lá​bá​nak. Te​kin​te​te az ajtó fö​lött lógó fest​mény​r e
ván​do​r olt: fi​a​tal nőt áb​r á​zolt a mű​vész keze nyo​mán kor​ta​la​nul. Lágy, sár​g ás​bar​na szem​pár, so​kat
tudó mo​soly, fe​ke​te ha​ját na​r ancs​sár​g a do​pat​ta ke​r e​te​zi. Élénk szí​nek​kel dí​szes sző​nye​g en ült, ki​nyúj​-
tott ke​zé​ben ezüst​ke​hely, mint​ha a ké​pet néző sze​mély​nek kí​nál​ná.
A kép olyan rég​ó ta ott volt Na​pa​pa szo​bá​já​ban, hogy jó ide​je nem is néz​tem már rá. Ki​sebb ko​r om​-
ban egy​szer meg​kér​dez​tem, a nő Nagy​ma​ma-e, mire rám né​zett. Nagy​ma​ma Baba kis​ko​r á​ban halt
meg, mond​ta.
A ka​bó​cák elekt​r o​mos zsi​vaj​g ás​ba kezd​tek, én pe​dig uj​ja​im​mal ko​pog​tat​tam a pad​ló​la​pon: tet​szett,
hogy tu​dom tar​ta​ni a ci​r i​pe​lé​sük üte​mét.
– Fo​g ad​ni mer​nék, hogy a kol​dus​her​ceg​nő szí​ve​sen ven​né, ha el​me​sél​nék a tör​té​ne​tét – je​len​tet​te ki
hal​kan Na​pa​pa.
– Igen.
– Azt akar​ta vol​na, hogy min​den​ki tud​ja meg, a tör​té​ne​lem leg​na​g yobb ural​ko​dó​csa​lád​ja mi​ként
ment tönk​r e tel​je​sen.
– Igen.
Fel​vett egy két​o l​da​lú ke​fét és egy fla​kon tisz​tí​tó​fo​lya​dé​kot az asz​tal​r ól. Óva​to​san ne​ki​lá​tott meg​-
tisz​tí​ta​ni a mű​fog​so​r o​kat. Sú​r o​lás köz​ben csak be​szélt és be​szélt, mé​lyen ülő, egy​foly​tá​ban könnyes
sze​me las​san​ként fel​r a​g yo​g ott, míg vé​g ül mint​ha su​g ár​zott vol​na be​lő​le az em​lé​ke​zés fé​nye. Fi​g yel​-
tem, és egy pon​ton Mama jött oda az aj​tó​hoz, be​les​ke​lő​dött, sut​to​g ott va​la​mit, ami​vel egyi​künk se tö​-
rő​dött. Szom​bat este volt, úgy​hogy ott​ha​g yott min​ket, Na​pa​pa és én pe​dig olyan hosszú időn át ül​dö​-
gél​tünk ott, amennyit sem az​előtt, sem az​u​tán nem töl​töt​tem vele egy​hu​zam​ban.
Így esett, hogy azon az es​tén Na​pa​pa vé​g ül el​mond​ta ne​kem a kol​dus​her​ceg​nő és az eu​ka​lip​tusz​-
dzsinn tör​té​ne​tét.


A her​ceg​nő – mond​ta Na​pa​pa – hú​szas éve​i​ben jár​ha​tott, de már ősz szá​lak ve​g yül​tek a ha​já​ba. Vé​-
kony volt, akár a ci​r ok​söp​r ű, arca sö​tét és nem kü​lö​nö​seb​ben szép, de a sze​me csil​lo​g ott, ahogy a
Bur​da Sa​ríf ka​szí​dát dú​dol​ta és a desz​ka​pul​tot tö​r öl​g et​te egy ronggyal. Arany orr​pö​cök ékí​tet​te, ami
– vá​sár​ló​i​nak ezt mon​do​g at​ta – csa​lá​di örök​ség. A fel​szol​g á​lás be​fe​jez​té​vel min​den este össze​haj​tot​ta
a kem​ping​szé​ke​it, fel​tet​te a ho​ked​li​kat a fur​nér​asz​tal​r a, és meg​pi​hent. Le​ült a Bha​ti-kapu előtt tor​nyo​-
su​ló eu​ka​lip​tusz tö​vé​be, ki​vet​te az orr​díszt, és men​tás víz​be áz​ta​tott ronggyal fé​nye​sít​g et​te, amíg úgy
nem csil​lo​g ott, mint​ha em​be​r i szem len​ne.
Ez a ha​g yo​mány, mond​ta.
– Ha örök​ség, ak​kor mi​ért vi​se​led nap mint nap? Mi lesz ak​kor, ha el​tö​r öd? Mi van, ha va​la​ki meg​-
lát​ja, és úgy dönt, hogy ki​r a​bol? – kér​dez​te tőle Na​pa​pa. Ti​zen​négy éves le​he​tett ak​kor, s épp az​nap
reg​g el kap​ta meg a dzso​má nap​ján szo​ká​sos zseb​pénzt, úgy​hogy gaz​dag​nak érez​te ma​g át. Fü​työ​r é​-
szett, mi​köz​ben teát szür​csölt a fa ár​nyé​ká​ban, és fi​g yel​te, ahogy az acél​mun​ká​sok, fa​ze​ka​sok, kal​li​-
grá​fu​sok és egyéb mun​ká​sok há​la​tel​ten a tél​től eny​he égért vég​zik a ma​g uk dol​g át a tűz​he​lyek​nél és a
mű​he​lyek​ben.
Zí​nat her​ceg​nő el​mo​so​lyo​dott, ra​g yo​g ott Na​pa​pá​r a a foga.
– Ná dzsi. Tő​lünk sen​ki nem tud lop​ni. Tu​dod, egy dzsinn védi a csa​lá​do​mat.
Na​pa​pa hal​lott már er​r ől ezt-azt. Dzsinn vé​del​mez​te a her​ceg​nőt és két hú​g át: ezt a fel​ada​tot még a
Nagy Ak​bar rót​ta rá öt​száz év​vel ez​előtt. Őrizd és védd meg a mo​g u​lok be​csü​le​tét! Nem a meg​szo​kott
szar​vas dzsinn​r ől volt szó, ha​nem ret​ten​tő, lát​ha​tat​lan lény​r ől, amely​r e nem ha​tot​tak a fi​zi​ka tör​vé​-
nyei: ki-be sur​r an​ha​tott az idő​ben, ké​pes volt fel​cse​r él​ni az ér​zé​ke​it is, hal​lott az orr​lyu​ká​val és sza​-
golt a sze​mé​vel. Még re​pül​ni is tu​dott, ahogy a régi me​sék​ben.
Na​pa​pa job​bá​r a szó​r a​ko​zott, de al​kal​man​ként azért nyelt egyet-ket​tőt, ami​kor a her​ceg​nő eze​ket a
tör​té​ne​te​ket me​sél​te. A her​ceg​nő va​ló​di​sá​g át soha nem kér​dő​je​lez​te meg – az el​sza​ka​dás előt​ti In​dia
ren​g e​teg náv​vab​ja és her​ce​g i le​szár​ma​zott​ja ten​g et​te az éle​tét nyo​mor​ban ak​ko​r i​ban. El​fo​g ad​ha​tó
volt, hogy lé​te​zik el​sze​g é​nye​dett mo​g ul her​ceg​nő is.
Egy őr​ző​dzsinn már nem annyi​r a.
Ép​pen ezért a ké​tel​ke​dő Na​pa​pa azt kér​dez​te:
– Hol él?
– Mit eszik?
És:
– Ha lát​ha​tat​lan, hon​nan le​het tud​ni, hogy va​ló​ban lé​te​zik?
A her​ceg​nő gya​kor​lot​tan és egé​szen szür​r e​á​li​san vá​la​szolt:
A dzsinn a te​ás​bó​dé fö​lött, az eu​ka​lip​tusz​fá​ban la​kott.
An​g yal​ke​nye​r et evett.
Épp olyan va​ló​di, mint a jáz​mi​né​r in​té​ses szel​lő, mint a vál​to​zó hő​mér​sék​let, mint a sok​fé​le idő​já​-
rás, ami hol el​r in​g at​ja, hol meg​r áz​za az em​bert, ha a mar​ká​ba ke​r ül.
– Te lát​tad már? – csa​pott le Na​pa​pa.
– Mi​cso​da kér​dés – in​g at​ta a fe​jét a her​ceg​nő, és fel​ne​ve​tett, vas​tag szá​lú, hosszú haja ki​tü​r em​ke​dett
a csador​ja alól. – Háj Ál​lah, ezek a gye​r e​kek!
Kun​cog​va lép​delt vissza a pult​já​hoz, és a mo​g or​va Na​pa​pa va​kar​hat​ta a fe​jét.
Egy ilyen lény lé​te​zé​se olyan kö​vet​kez​mé​nyek​kel járt, ame​lyek ki​fe​je​zet​ten nyug​ta​la​ní​tot​ták, de mit
te​he​tett vol​na? Nagy​já​ból annyi​r a volt ér​tel​me vi​tat​koz​ni ezen, mint​ha az eu​ka​lip​tusz​fa ága​it rázó
szél​lel áll​na le vi​tat​koz​ni. Fő​leg úgy, hogy a kör​nyék​be​li gye​r e​kek is egy​r e nyug​ta​la​ní​tóbb dol​g o​kat
kezd​tek me​sél​ni.
For​mát​lan de​ne​vér​lény​r ől be​szél​tek, amely fej​jel le​fe​lé ló​g ott a gir​be​g ur​ba ágak​r ól, ár​nyé​ka kör​-
be​fon​ta a pult​tal szem​ben fel​ál​lí​tott asz​ta​lét és a fo​nott szé​ke​két. Ha az em​ber föl​né​zett, ma​dár​fész​ket
lá​tott – egyet a ren​g e​teg, fű​ből és ma​dár​toll​ból össze​tá​kolt ku​pa​cok kö​zül –, de az​tán el​kap​ta on​nan a
pil​lan​tá​sát, és a lény bal​jós​la​tú tü​kör​ké​pe meg​r ez​dült, be​le​úszott a csor​ba csé​szé​ben lévő te​á​ba.
– Csúf arcú – mond​ta az egyik fiú. – Sö​tét és csú​nya és rán​cos, akár va​la​mi gyü​mölcs.
 – He​g yes, gör​be agya​r ai van​nak – kö​zöl​te egy má​sik.
– Nem, nem, bo​r ot​va​pen​g ék van​nak a szá​já​ban – mond​ta erre gyor​san az első. – Az uno​ka​test​vé​-
rem mond​ta. Az​zal nyúz​za le a kis​g ye​r e​kek bő​r ét.
Az eu​ka​lip​tusz​dzsinn​r ől szó​ló le​írá​sok egyé​nen​ként vál​toz​tak. Nyá​r on meg volt pi​r ul​va az arca,
sze​me kö​r ül vö​r ös ka​r i​ka, olyan szí​nű, akár a nap a pá​lyá​ja kö​ze​pén. Té​len az ajka kék volt, te​kin​te​te
fel​hős, érin​té​se hi​deg, akár​ha nyir​kos gyö​kér lett vol​na a keze. Egy do​log​ban min​den​ki egyet​ér​tett: ha
sze​met ve​tett rád, ak​kor ne​ked vé​g ed volt.
A nyur​g a, ko​misz idő​sebb gye​r e​kek bic​cen​tet​tek, és böl​csen in​g at​ták a fe​jü​ket.
Vé​g ed.
Így élt to​vább a rej​tély, szí​ve​sen sut​tog​tak róla, és bő​szen vi​tat​koz​tak a rész​le​te​i​r ől, míg egy nyá​r i
na​pon tíz​éves, ri​adt te​kin​te​tű, tak​nyos arcú fiú sza​ladt be a te​ás​bó​dé​ba hüp​pög​ve, ar​cán könnyek cso​-
rog​tak, és vér csur​g ott a ha​lán​té​kán lévő vá​g ás​ból. A her​ceg​nő és a ven​dé​g ei hi​á​ba pró​bál​ták meg​-
nyug​tat​ni, sem​mi​vel sem le​he​tett rá​ven​ni, hogy el​mond​ja, ki vagy mi bán​tot​ta, ám a báty​ja, aki a fiú
nyo​má​ban lé​pett be bol​dog​ság​tól ra​g yo​g ó arc​cal, ki​je​len​tet​te, leg​utol​já​r a az eu​ka​lip​tusz​fa tö​vé​ben
lát​ták az öccsét pi​sil​ni.
– A dzsinn. A dzsinn – ki​ál​tot​ták egy​szer​r e a gye​r e​kek. – A dzsinn rossz​in​du​la​tá​nak ál​do​za​ta.
– Nem. El​esett a fá​nál – je​len​tet​te ki ha​tá​r o​zot​tan az egyik fel​nőtt. – A vá​g ás az esés​től van.
– A fiú ma​g á​r a idéz​te a dzsinn ha​r ag​ját – kö​zöl​ték vi​g yo​r og​va a gye​r e​kek. – Le​nyúz​za a húst a
csont​ja​i​r ól, és ki​szív​ja a ve​lőt.
– Jaj, hall​g as​sa​tok már! – ta​po​g at​ta Zí​nat her​ceg​nő a fiú ar​cát. – Az eu​ka​lip​tusz​dzsinn nem bánt​ja
az ár​tat​la​no​kat. A tisz​tes​ség és a be​csü​let vé​del​me​ző​je. – Köz​ben vé​g ig a gye​r ek​kel fog​la​la​tos​ko​dott,
ned​ves ken​dő​vel itat​g at​ta a hom​lo​kát, és egy csé​sze for​r ó teát töl​tött neki.
A her​ceg​nő hú​g ai elő​buk​kan​tak a te​ás​bó​dé​tól húsz​lé​pés​nyi​r e álló két​szo​bás kuny​hó​juk​ból. Be​néz​-
tek – két ti​zen​éves lány liszt​fol​tos do​pat​tában és nyo​mott ró​zsa​min​tás sál​var ká​mizban –, és a fi​a​ta​lab​-
bik el​foj​tot​ta fel​tö​r ő sik​kan​tá​sát, ami​kor a fiú fény​lő, de​lí​r i​um​tól üres te​kin​tet​tel felé for​dult, és azt
sut​tog​ta:
– Azt mond​ja, a vil​lám​fák hal​do​kol​nak.
A her​ceg​nő​nek el​akadt a lé​leg​ze​te. A ven​dé​g ek ámul​doz​va, su​tyo​r og​va to​la​kod​tak kö​r ü​löt​tük. Egy
idős, bé​tel​lé​től fol​tos fogú fér​fi be​le​mar​kolt a sa​ját in​g é​be re​u​más ke​zé​vel, úgy le​g yez​te vele ma​g át.
– A dzsinn meg​száll​ta a gye​r e​ket – kö​zöl​te so​kat​mon​dó​an néz​ve a bó​dén túl az eget, és még gyor​-
sab​ban rág​ta do​hánypanját.
A fiú egész tes​té​ben meg​r e​me​g ett. Le​huny​ta a sze​mét, le​ve​g ő után kap​ko​dott, háta mö​g ött hosszan
el​nyúl​va, kar​mos-ga​cso​san esett a fa ár​nyé​ka a föld​r e.


„A vil​lám​fák hal​do​kol​nak. A vil​lám​fák hal​do​kol​nak.”
Így ter​jedt el az ér​tel​met​len ki​je​len​tés a kör​nyé​ken. Egyik bam​bu​szaj​tó​tól a má​si​kig sza​ladt, át​vág​-
ta​tott a sze​r el​me​sek sö​tét si​ká​to​r a​in, vé​g ig​szök​dé​cselt az egyik kol​dus kár​ö r​ven​dő aj​ká​r ól a má​si​ké​-
ra, így lett a jós​lat​ból szó​lás​mon​dás, a szó​lás​mon​dás​ból dal.
Éhe​ző kal​li​g rá​fus-köl​tő nyal​ta meg nád​pen​ná​ját, és írt elé​g i​át a vil​lám​fák​hoz.
A Gyé​mánt​pi​ac egyik kur​ti​zán​ja da​lol​ta el ház​te​te​jé​r ől hold​fé​nyes éj​sza​kán.
Így szer​zett tu​do​mást a fal​lal kö​r ül​vett vá​r os a meg​szál​lott fi​ú​r ól és kü​lö​nös ki​je​len​té​sé​r ől, s be​le​-
bor​zon​g ott az is​me​r et​len vi​lá​g ok​ból szár​ma​zó üze​net​be. Kösz​vé​nyes nagy​ma​mák és ru​g a​nyos fi​a​tal​-
em​be​r ek rin​g a​tóz​tak ud​va​r a​i​kon és pá​zsit​ja​i​kon, ál​mo​san bó​lo​g at​tak a fe​jük fö​löt​ti csil​la​g ok​nak,
hagy​ták, hogy eszük​be jus​sa​nak azok a gyer​mek​ko​r i tit​kok, ame​lye​ket ko​r áb​ban nem me​r é​szel​tek fel​-
idéz​ni.
Eköz​ben a he​lyi csa​lá​dok kö​zött híre ment, hogy egy gye​r ek meg​sé​r ült, ami​kor fel​ka​pasz​ko​dott az
eu​ka​lip​tusz​r a. In​du​la​tos csa​lád​apák – több​sé​g ük egy​sze​r ű mun​kás és bol​tos, aki​nek a gye​r e​kei rit​kán
ke​ve​r ed​tek haza sö​té​te​dés előtt – ér​kez​tek han​g os​kod​va a hely​ha​tó​ság mel​lék​épü​le​té​hez, ököl​lel ver​-
ték a szo​mo​r ú arcú hi​va​tal​nok asz​ta​lát, ahogy kö​ve​tel​ték, vág​ják ki a fát.
– Ve​szélyt je​lent – mon​do​g at​ták.
– Kor​hadt. Szú​r ág​ta.
– Kí​sér​te​tek lak​ják.
– A méz​g á​ja gyú​lé​kony, ezért tűz​ve​szé​lyes a fa – ve​tet​te fel va​la​ki, aki jár​tas volt a ker​té​szet​ben. –
Rá​adá​sul be​to​la​ko​dó faj. Mit ke​r es egy​ál​ta​lán egy eu​ka​lip​tusz az utca kö​ze​pén?
Így ér​vel​tek és ki​a​bál​tak, míg vé​g ül a hi​va​tal​nok ott ko​pog​ta​tott a her​ceg​nő aj​ta​ján.
– A fá​nak – mond​ta szo​mo​r ú arc​cal, mó​kus​far​kat idé​ző ba​ju​szát pö​dör​g et​ve – men​nie kell.
– Csak a holt​tes​te​men át – kö​zöl​te a her​ceg​nő. Le​dob​ta a tör​lő​r ongyát, és mér​g es szem​mel mé​r e​-
get​te a hi​va​tal​no​kot. – Az őse​im ül​tet​ték. Erek​lye ez. Tör​té​ne​lem.
– Köz​ve​szé​lyes. Ide hall​g as​son, bibi, csi​nál​hat​juk ezt könnyen is meg ne​he​zen is, de azt el​mon​-
dom...
– Pró​bál​ják csak meg! Csak pró​bál​ják meg – ki​ál​tot​ta. – A leg​ma​g a​sabb hi​va​ta​lo​kig is el​vi​szem az
ügyet. El​me​g yek a leg​fel​sőbb bí​r ó​ság​r a. Az a fa – bö​kött re​me​g ő uj​jal a ször​nyű nö​vény felé – ár​nyat
ad ne​künk. Egy fa​kír azt mond​ta a nagy​apám​nak, soha ne köl​töz​tes​se más​ho​vá az üz​le​tét. Azt mond​ta,
ál​dott.
A szo​mo​r ú arcú hi​va​tal​nok fel​tűr​te az ing​uj​ját. A her​ceg​nő nyug​ta​la​nul fi​g yel​te, ahogy a fér​fi nagy
len​dü​let​tel hát​r a​húz​ta az egyik szé​ket és be​le​eresz​ke​dett.
– Bibi – mond​ta nem ép​pen ba​r át​ság​ta​la​nul –, hadd mond​jak va​la​mit. Az eu​ka​lip​tuszt az an​g o​lok
hoz​ták ide, hogy ez​zel or​vo​sol​ják az in​di​ai föld sós​sá​g át és az ára​dá​so​kat. Gora sza​heb nem fog​lal​-
ko​zott a kör​nye​zet​tel.
Vé​kony aj​ká​r ól le​csün​g ött a baj​sza. Ál​lán resz​ke​tett a sza​mó​ca ala​kú anya​jegy.
– Nem ős​ho​nos, ha​nem be​te​le​pí​tett. Élős​kö​dő. Nem ál​dás, tá​vol tart​ja a töb​bi nö​vényt és ál​la​tot, és
ton​na​szám nye​li a ta​laj​vi​zet. Nem a mi​énk – je​len​tet​te ki, és köz​ben nem né​zett a her​ceg​nő​r e. – Ide​-
gen.
Kora dél​után volt, és az is​ko​lát még nem nyi​tot​ták ki megint. Az is​ko​la​ke​r ü​lő Na​pa​pa az egyik sa​-
rok​ban ül​dö​g élt, és egy ci​g a​r et​tát pö​fé​kelt, amit az is​ko​lá​ja mel​let​ti sze​mét​ben ta​lált, köz​ben fi​g yel​te
a her​ceg​nőt. Mi​ért nem be​szél a tiszt​vi​se​lő​nek a dzsinn​r ől? Hogy a fa az ott​ho​na? Az arca egé​szen
fel​da​g adt, mert úgy szo​r í​tot​ta az áll​kap​csát, sze​me alatt még mé​lyebb és sö​té​tebb lett a ka​r i​ka, ahogy
most a hom​lo​ká​r a csa​pott.
– Néz​ze. – A hang​ja úgy emel​ke​dett és süllyedt, akár a könny​csepp ala​kú eu​ka​lip​tusz​le​ve​lek kö​zött
sur​r o​g ó szél. – Ha el​vi​szi a fát, el​vi​szi a sze​r en​csén​ket is. Nincs egye​bem, csak ez a bolt. A fa vé​del​-
me​zi. Min​ket is vé​del​mez. Csa​lád​tag.
– Nem te​he​tek sem​mit – va​kar​ta a hi​va​tal​nok az anya​je​g yét. – Ha nem lett vol​na pa​nasz... de most
már nincs más le​he​tő​sé​g em. A La​ho​r e-i Fej​lesz​té​si Hi​va​tal egyéb​ként is egy ide​je már ter​ve​zi a nyár​-
fák és az eu​ka​lip​tu​szok el​tá​vo​lí​tá​sát. Vissza akar​ják hoz​ni az óvá​r os fáit. Ní​met,[5] pí​palt,[6] szuh​-
csajnt, eper​fát és man​g ót. Ez a kül​ho​ni – né​zett sa​va​nyú​an az eu​ka​lip​tusz​r a – vi​zet lop a föl​dünk​r ől.
Men​nie kell.
A hi​va​tal​nok fe​jét in​g at​va ment el. A her​ceg​nő a bó​dé​já​hoz bo​tor​kált, és ne​ki​lá​tott rúh af​zát ké​szí​te​-
ni. Sör​bet csil​lám​ló pa​r a​bo​la​ívét töl​töt​te re​me​g ő kéz​zel kor​só​ba, a fá​hoz bot​la​do​zott, és fakó, le​ve​g őt
kar​mo​ló gyö​ke​r e​i​hez löttyin​tet​te.
 – Tes​sék! – ki​ál​tot​ta ki​vö​r ö​sö​dött szem​mel. – Nem tud​lak meg​men​te​ni. Men​ned kell.
Va​jon a dzsinn​hez be​szélt? A fá​hoz? Na​pa​pa meg​bor​zon​g ott, ahogy a vér​vö​r ös ital​ál​do​za​tot el​-
nyel​te a ta​laj, és sár lett be​lő​le az eu​ka​lip​tusz gyö​ke​r ei kö​zül. Va​la​hol az ágak kö​zött ma​dár füttyen​-
tett.
A her​ceg​nő még egy pil​la​na​tig tur​kál​ta a föl​det a láb​uj​ja​i​val, az​tán vissza​ván​szor​g ott a pult​já​hoz.
Na​pa​pa nem itta ki tel​je​sen a te​ás​csé​szé​jét, oda​ment a fá​hoz. Fel​né​zett: el​ké​pesz​tő​en ma​g as volt. Az
ágak meg​r i​ad​tak, me​ne​kül​tek a köz​pon​ti fa​törzs​től, nyug​ha​tat​la​nul nyúj​tóz​tak a for​r ó, fe​hér fel​hők
felé. Bí​bor cső​r ű, telt csu​kár ült az egyik ágon, és sze​lí​den rin​g a​tó​zott vele. Vissza​né​zett Na​pa​pá​r a, de
sem​mi​fé​le bo​r ot​va​pen​g e-fogú, be​esett, po​r os arcú lény nem csün​g ött a fá​r ól.
Ahogy Na​pa​pa el​ment on​nan, a si​ká​tor bolt​ja​i​nak pony​va​te​tői és nap​el​len​zői ve​tet​te ár​nyé​kok vád​-
lón nyúj​tóz​tak a fa irá​nyá​ba.
Az​nap éj​jel Na​pa​pa ál​má​ban lát​ta az eu​ka​lip​tusz​dzsinnt.
A rőt or​má​nyú alak a mennyek felé igye​ke​zett, lég​ö r​vény​tes​te csil​lám​lott és tán​colt a sö​tét​ben. A tér
és a sza​bad​ság ott for​g ott a feje fö​lött, ám ahogy fel​g yor​sí​tott, arany me​te​o r​zá​po​r ok rob​ban​tak ki a
csil​la​g ok​ból, és csa​pód​tak belé. A lény el​kes​ke​nye​dett, meg​nyúlt, míg vé​g ül olyan lett, mint va​la​mi
nád író​vessző, amely rej​té​lyes üze​ne​tet pró​bál a csil​la​g ok közé róni, de a me​te​o ​r ok nem szűn​tek meg
ér​kez​ni.
Vissza, is​ten​ta​ga​dó! – sut​tog​ták a mennyek. – Te szö​ke​vény, te fé​reg! A régi vi​lág​nak vége. Itt már
nincs he​lye a te faj​tád​nak. Menj vissza, és vé​gezd a dol​go​dat!
A dzsinn pe​dig idő​vel fel​ad​ta, és el​en​g ed​te az eget.
Vissza​hul​lott: csap​ko​dó, te​he​tet​len, láng​ba bo​r ult go​lyó​ként sü​ví​tett a föld felé. Zu​ha​ná​sa köz​ben
vi​sí​tott, gyors ütem​ben reb​bent ki és be az idő​be és a tér​be, ám bék​lyó​ba ver​ték kvan​tum​bi​lin​cse​ik.
Dü​hön​g e​ni akart, de kép​te​len volt rá. Sze​r et​te vol​na meg​men​te​ni a vil​lám​fá​kat, ki​hány​ni resz​ke​teg,
vil​ló​dzó gyö​ke​r e​i​ket, és va​la​hol ott el​ül​tet​ni, ahol az em​ber fia nem ta​lál​hat rá​juk. Ehe​lyett be​bör​tö​-
nöz​ték, em​be​r ek előt​ti má​g ia fog​ta be és tar​tot​ta rab​ság​ban egy olyan régi bűn mi​att, hogy már maga
is el​fe​led​te, mi volt az.
Ezért te​hát gyű​löl​ten és gyű​löl​köd​ve zu​hant és bucs​ká​zott. Meg​va​dult szi​vár​vány mód​já​r a vál​to​g at​-
ta a szí​ne​it: láng​kék, izom​vö​r ös, ret​te​net​zöld, míg vé​g ül zu​ha​ná​sa ere​je min​den ár​nya​la​tot ki​fa​kí​tott
be​lő​le, és sá​padt, per​zse​lő láng​csa​pás​sá lett.
Így hul​lott vissza az eu​ka​lip​tusz​dzsinn el​ke​r ül​he​tet​len meg​sem​mi​sü​lé​sé​be, ahogy Na​pa​pa do​bo​g ó
szív​vel, kö​dös te​kin​tet​tel, az álom​tól sa​jog​va ri​adt fel. Kö​r ül​ta​po​g a​tó​zott a sö​tét​ben, meg​lel​te a lám​-
pást, és meg​g yúj​tot​ta. Még min​dig re​me​g ett. Fel​kelt, kes​keny ab​la​ká​hoz lé​pett, és ki​né​zett a ki​lenc​ven
mé​ter​r el ar​r ébb álló, hold​fény​ben für​dő Bha​ti-ka​pu​r a. A mo​g ul kori épít​mény nyolc íve fe​ke​tén, ma​-
gá​nyo​san állt a köz​pon​ti bol​to​zat alatt. Na​pa​pa a fü​lét he​g yez​te – va​la​ki mo​cor​g ott a szom​szé​dos vis​-
kó​ban. A her​ceg​nő ott​ho​ná​ban. Go​lam Rá​szul – a Macs​kák Ura né​ven is is​mert hí​r es misz​ti​kus – bal
keze felé ta​lál​ha​tó me​cset​jé​r e pil​lan​tott.
Az​tán az eu​ka​lip​tusz​fá​r a.
Még a ka​pu​nál is ma​g a​sabb​r a ért, vad fegy​ver​ze​te az éj​sza​kát kar​mol​ta, le​ve​lei ola​jos il​la​ta még
ilyen messzi​r e is jól érez​he​tő volt. Na​pa​pa meg​bor​zon​g ott, noha az első eső​csep​pek nyo​mán a ta​laj
on​tot​ta ma​g á​ból a hő​sé​g et. Újabb sza​g ok kúsz​tak be a he​lyi​ség​be: por, sze​mét és lom​bok.
El​hát​r ált az ab​lak​ból, be​le​bújt a pa​pu​csá​ba, és ha​tá​r o​zott lép​tek​kel ki​ment. A te​a​bolt felé sza​ladt, de
mi​előtt még akár a háza előt​ti csir​ke​ó lat el​hagy​hat​ta vol​na, vil​lám ha​sí​tot​ta ket​té a sö​té​tet, és fel​böm​-
bölt az ég.


 Mér​föl​dek​r e hal​la​ni le​he​tett a be​csa​pó​dá​sát.
Az eu​ka​lip​tusz ezer da​r ab​r a rob​bant szét, az égő ágak sis​te​r eg​tek-re​cseg​tek az ez​u​tán kö​vet​ke​ző vi​-
har​ban. Gye​r e​kek si​val​kod​tak, ahogy ka​nyar​g ó fo​lyo​só​kat lát​tak ál​muk​ban, ahol ár​nyak lép​del​tek át
egy​má​son. A fel​nőt​tek nyö​szö​r ög​tek, időt​len mély​sé​g ek zsu​g o​r od​tak össze és lük​tet​tek le​hunyt szem​-
hé​juk mö​g ött. A fal​lal kö​r ül​vett vá​r os ve​r í​ték​től csa​ta​kos le​pe​dők kö​zött ver​g ő​dött, míg vé​g ül fel​má​-
szott a mol​la a mi​na​r et​be, és el​ki​ál​tot​ta pir​ka​dat előt​ti imá​r a hívó sza​vát.
Reg​g el hamu és eu​ka​lip​tu​sz​o laj sza​g a ülte meg a meg​pör​kö​lő​dött gallya​kat. A her​ceg​nő zo​ko​g ott,
ahogy el​g ör​bült bá​dog​te​te​jét és szét​vert bolt​ját néz​te. Fur​nér-, por​ce​lán- és agyag​da​r a​bok, el​sze​ne​se​-
dett vessző​fo​nat​g allyak he​ver​tek min​den​fe​lé.
Az acél- és föld​mun​ká​sok az ál​lu​kat dör​g öl​ték.
– Hát, et​től meg​sza​ba​dul​tunk – mond​ta Ál​am​din, a vil​lany​sze​r e​lő, an​nak a meg​se​be​sült fi​ú​nak az
apja, aki​nek meg​szál​lott​sá​g a vé​g ül mu​lan​dó​nak bi​zo​nyult. A ru​há​ján lévő lyu​kat ta​po​g at​ta be​széd
köz​ben. – A ká​r o​dat vi​szont saj​ná​lom, bibi. A kor​mány ta​lán ad egy​ha​vi jut​ta​tást, te​kin​tet​tel arra, hogy
ki​r á​lyi szár​ma​zék vagy, meg min​den.
Zí​nat her​ceg​nő or​r ék​sze​r e fa​kó​nak tűnt a tom​pa, vi​har utá​ni fény​ben. Há​tul el​sza​kadt az inge, ahol
a fa egyik da​r ab​ja meg​kar​col​ta a ro​mok ta​ka​r í​tá​sa köz​ben.
– Vé​del​mez​nie kel​lett vol​na min​ket – dünnyög​te a fa ma​r ad​vá​nyá​nak, a föld​ből el​vá​g ott köl​dök​zsi​-
nór mód​já​r a ki​tü​r em​ke​dő fe​ke​te tönk​nek. Lába kö​r ül va​dul hul​lám​zot​tak a gyö​ke​r ek. – Ár​nyat és ál​-
dott me​ne​dé​ket adni.
Kor​mos uj​jak​kal rán​tot​ta ki he​lyé​r ől az or​r ék​szert.
– Ehe​lyett... – hát​r a​fe​lé lép​delt, egé​szen kuny​hó​ja aj​ta​já​ig, és ott le​r o​g yott – ...jaj, hú​g a​im! Hú​g ocs​-
ká​im.
A fér​fi​ak ké​nyel​met​le​nül cic​ceg​ve és a fe​jü​ket in​g at​va el​szi​vá​r og​tak, ma​g á​r a hagy​ták a kol​dus​her​-
ceg​nőt és mo​g ul test​vé​r e​it. A nők össze​búj​tak: vér​vö​r ös hold​tól kába csu​ká​r ok csa​pa​ta. A bolt​juk
oda​lett, ahogy a fa is. Zí​nat her​ceg​nő át​ö lel​te a hú​g a​it, és sze​mé​ben ádáz csil​lo​g ás​sal su​tyor​g ott ve​-
lük.
A kö​vet​ke​ző né​hány nap​ban Na​pa​pa so​kat állt a Bha​ti-ka​pu​nál, néz​te, ahogy a lá​nyok desz​ká​kat,
por​ce​lán- és agyag​ne​műt men​te​nek ki a ro​mok kö​zül. Réz​edé​nye​i​ket le​mos​ták és ki​sú​r ol​ták. A bá​-
dog​le​mezt ki​r án​g at​ták, és el​von​szol​ták a ko​vács​mű​he​lye​kig. A meg​ma​r adt vessző​ket kis kö​te​g ek​be
rak​ták, és el​ad​ták a fal​lal kö​r ül​vett vá​r o​son be​lül dol​g o​zó ko​sár​fo​nók​nak.
Na​pa​pa és né​hány má​sik ko​r áb​bi törzs​ven​dég fel​aján​lot​ta a se​g ít​sé​g ét. A mo​g u​lok ud​va​r i​a​san je​-
lez​ték, nincs rá szük​sé​g ük.
– De én tu​dok se​g í​te​ni, tény​leg tu​dok – mon​do​g at​ta Na​pa​pa, ám a her​ceg​nő erre csak össze​von​ta a
szem​ö l​dö​két, ol​dal​vást bil​len​tet​te a fe​jét, és ad​dig né​zett rá, amíg sar​kon nem for​dult és el​me​ne​kült
on​nan.
A hely​ha​tó​sá​g i kép​vi​se​lő egy pén​te​ken, a dzso​me imá​ja után ko​pog​ta​tott be hoz​zá​juk.
– Iga​zán saj​ná​lom, bibi – mond​ta. – Na​g yon-na​g yon saj​ná​lom. Ki kel​lett vol​na vág​nunk, mi​előtt ez
tör​té​nik.
– Min​den rend​ben. – A her​ceg​nő két ujja kö​zött mor​zsol​g at​ta a nya​ká​ban ken​der​szá​lon lógó arany
or​r ék​szert. Lát​ha​tó​an fá​r adt volt, de nyu​g odt. – Így vagy úgy, de meg​tör​tént vol​na.
A hi​va​tal​nok vö​r ös anya​je​g yét si​mo​g at​ta.
– Az üz​let​r e gon​dol​tam.
– Szép idő​ket él​tünk meg itt – bó​lin​tott a nő –, de rég​ó ta ese​dé​kes már, hogy a csa​lá​dom el​hagy​ja
ezt a föl​det. Az uno​ka​test​vé​r em​nél la​kunk majd: van egy na​r ancs- és fü​g e​fa​ül​tet​vé​nye Man​szér​ában.
Ott sok lesz a ten​ni​va​ló.
 A fér​fi vé​g ig​húz​ta kör​mét az ajtó sze​g é​lyén. Na​pa​pa most vet​te csak ész​r e, hogy soha nem né​zett a
her​ceg​nő​r e: te​kin​te​te az arca felé ván​do​r olt, az​tán el​r eb​bent on​nan, mint​ha meg​per​zsel​né a bőre lát​-
vá​nya, ha so​ká​ig idő​zik ott. Na​pa​pa tar​kó​ján for​r ó​ság kú​szott fel, egé​szen a feje búb​já​ig és le az ar​-
cán, hogy vé​g ül az ő tes​te is iz​zott.
– Hogy​ne, hogy​ne – mond​ta a hi​va​tal​nok, az​zal meg​for​dult, és a csont​váz​nak is be​il​lő tus​kó​hoz
lép​delt. A var​jak már meg​je​löl​ték a cső​r ük nyo​ma​i​val: el​mé​lyül​ten igye​kez​tek fész​ket ki​ala​kí​ta​ni ma​-
guk​nak a ki​dőlt fá​ból. Azt gon​dol​ták, ha​ma​r o​san me​ne​dé​ket nyújt​hat ne​kik a fü​les​bag​lyok és más ra​-
ga​do​zó​ma​da​r ak elől. Ám Na​pa​pa és Zí​nat her​ceg​nő oko​sabb volt ná​luk.
Nem ta​lál​nak ott sem​mi​fé​le vé​del​met.
A hi​va​tal​nok ve​tett még egy hosszú pil​lan​tást a tönk kö​r ül álló mo​g ul csa​lád​r a, és el​sé​tált on​nan.
A her​ceg​nő ké​sőbb meg​ke​r es​te Na​pa​pát. Épp a me​cset lép​cső​jén ül​dö​g élt, és egy réz​tá​lat rá​zo​g a​-
tott: úgy tett, mint​ha kol​dus len​ne. Oda​sza​ladt a nő​höz, zse​bé​ben csö​r ög​tek az ér​mék.
– Tu​dom, hogy lát​tál va​la​mit – je​len​tet​te ki Zí​nat, amint he​lyet fog​lal​tak a kuny​hó​já​ban lévő ken​-
der​ke​r e​ve​ten. – Lát​tam az ar​co​don, ami​kor fel​aján​lot​tad a se​g ít​sé​g e​det.
Na​pa​pa nagy szem​mel né​zett rá.
– Az​nap éj​jel – ma​g ya​r áz​ta a her​ceg​nő –, ami​kor a vil​lám be​le​csa​pott a fába.
Elő​r e​ha​jolt, Na​pa​pa or​r át be​töl​töt​te te​á​ból, ha​mu​ból és kar​da​mom​ból álló il​la​ta.
– Mit lát​tál?
– Sem​mit – fe​lel​te erre, és fel akart tá​pász​kod​ni.
A her​ceg​nő meg​r a​g ad​ta a csuk​ló​ját.
– Ülj le! – A bal ke​zé​vel va​la​mit a te​nye​r é​be nyo​mott. Na​pa​pa fel​pat​tant. Mint​ha áram​ütés érte vol​-
na: ég​nek állt a haja. Ki​nyi​tot​ta ököl​be szo​r í​tott ke​zét, és meg​néz​te, mi van ben​ne.
Az or​r ék​szer volt az. A fris​sen fé​nye​sí​tett arany csil​lo​g ott a nyo​mo​r ú​sá​g os he​lyi​ség​ben.
Na​pa​pa meg​érin​tet​te a má​sik ke​zé​vel, az​tán el​húz​ta az uj​ja​it.
– Olyan hi​deg.
A her​ceg​nő mo​soly​g ott: ra​g yo​g á​sa be​töl​töt​te a kuny​hót. Tele sze​r e​tet​tel, szo​mo​r ú​ság​g al és meg​-
könnyeb​bü​lés​sel. De ugyan mi mi​att könnyeb​bült meg? Na​pa​pa le​zöttyent, meg​ka​pasz​ko​dott a ke​r e​vet
lá​bá​ban, és ide​g e​sen tép​des​ni kezd​te a sza​ka​do​zott ken​der​szá​la​kat.
– A csa​lá​dom ma este el​megy – je​len​tet​te ki a her​ceg​nő.
És hi​á​ba szá​mí​tott már na​pok óta erre, Na​pa​pát még​is meg​r áz​ta a be​je​len​tés. El​akadt a lé​leg​ze​te a
nő kü​szö​bön​ál​ló tá​vo​zá​sá​nak gon​do​la​tá​tól. Nem tu​dott mást ten​ni, csak in​g at​ta a fe​jét.
– Mi​után már nem le​szünk itt, le​het, hogy a vá​r os ki​ásat​ja majd a tus​kót.
Hát​r a​né​zett a vál​la fö​lött a he​lyi​ség hát​só ré​sze felé, ahol meg​ül​tek az ár​nyé​kok.
– Ha meg​pró​bál​ják, meg​íg​éred, hogy ásol alat​ta?
Fel​kelt, és a sö​tét​ség​be bá​mult: a sze​me úgy ra​g yo​g ott, akár​ha ékkő len​ne.
– Ásni a fa alatt? Mi​ért?
– Van ott va​la​mi, amit ha ki​ásol, meg​tart​hatsz. – Zí​nat her​ceg​nő sar​kon for​dult. – Amit el​r ej​tesz va​-
la​mi biz​tos he​lyen, és soha sen​ki​nek nem be​szélsz róla.
– Mi​ért?
– Mert ezt mond​ta a fa​kír a nagy​apám​nak. Va​la​mi régi és tit​kos do​log nyug​szik a fa alatt, ami nem
em​be​r i szem​nek való.
Meg​for​dult, és meg​in​dult az ajtó irá​nyá​ba.
– Te be​ás​tál alá? – kér​dez​te Na​pa​pa.
A her​ceg​nő vissza se né​zett, úgy in​tett ne​met a fe​jé​vel.
– Nem volt rá szük​ség. Amíg állt a fa, nem kel​lett ki​ás​nom olyan tit​ko​kat, ame​lye​ket nem ne​kem
szán​tak.
– És az arany orr​dísz? Azt mi​ért adod oda?
– Te​her​r el jár együtt.
– Mi​fé​le te​her​r el? Mi van az alatt a fa alatt?
A her​ceg​nő fé​lig meg​for​dult. A nap​pa​li fény ko​szo​r út raj​zolt köré, hosszú, iz​mos kar​ja la​zán ló​-
gott a tes​te mel​lett, uj​jai azt a sza​kaszt bab​r ál​ták a ken​der nyak​lán​con, ahol ed​dig a csa​lá​di örök​sé​g e
füg​g ött – és rán​cai, büty​kös keze, egye​net​len, ko​szos kör​mei el​le​né​r e is cso​da​szép volt.
Va​la​hol a kö​zel​ben tég​la​szál​lí​tó te​her​au​tó tet​te le szál​lít​má​nyát, és a vá​r at​lan dör​dü​lés el​nyom​ta,
amit a her​ceg​nő mon​dott, hogy szin​te hal​la​ni se le​he​tett. Na​pa​pa ké​sőbb úgy vél​te, ta​lán az le​he​tett:
– A mennyek em​lé​ke​ze​té​nek tér​ké​pe.
De per​sze ez nem le​he​tett igaz.


– Az​nap éj​jel a her​ceg​nő és a csa​lád​ja el​uta​zott La​ho​r e-ból – mond​ta. – Ez még az öt​ve​nes évek​ben
tör​tént, az or​szá​g ot túl​sá​g o​san le​fog​lal​ta, hogy ma​g á​hoz tér​jen a szét​vá​lás​ból, és sa​ját da​r ab​ja​it igye​-
ke​zett össze​sze​de​g et​ni, nem fog​lal​ko​zott egy mo​g ul her​ceg​nő​vel, aki ép​pen ak​kor tűnt el a tör​té​ne​-
lem​köny​vek lap​ja​i​r ól. Szó​val, sen​ki nem tö​r ő​dött az egésszel. En​g em ki​vé​ve.
Hát​r a​dőlt a ka​r os​szék​ben, és hin​táz​ni kez​dett.
– Soha nem jött vissza? Vagy a hú​g ai? – kér​dez​tem, és ujj​büty​ke​im​r e tá​masz​kod​va fel​tá​pász​kod​tam
a föld​r ől. – Ve​lük mi lett?
Na​pa​pa vál​lat vont.
– Ami a lá​nyok​kal len​ni szo​kott. Gon​do​lom, férj​hez men​tek az uno​ka​test​vé​r e​ik​hez észa​kon. Csa​-
lád​juk lett sok gye​r ek​kel. La​ho​r e-ba soha nem jöt​tek vissza.
– És a dzsinn?
Na​pa​pa elő​r e​ha​jolt, és uj​já​val a bo​ká​ját kezd​te pisz​kál​ni. Kis hor​pa​dás ma​r adt ott utá​na.
– Sze​r in​tem meg​halt vagy el​me​ne​kült, mi​után a vil​lám ki​dön​töt​te a fát.
– Mi volt a tus​kó alatt?
– Hon​nan tud​jam?
– Hogy​hogy?
– Nem ás​tam ki. Nem jött sen​ki, hogy ki​ás​sa a tus​kót, úgy​hogy soha nem volt al​kal​mam ki​szed​ni,
ami ott volt alat​ta. Kü​lön​ben is, báccse, men​ned kel​le​ne már. Ké​ső​r e jár.
A Csil​la​gok há​bo​rú​jás órám​r a pil​lan​tot​tam: Luke fény​kard​ja a ró​mai ket​te​sen flu​o ​r esz​kált. Egé​szen
meg​le​pőd​tem, ami​ért Mama nem jött vissza, hogy meg​pi​r on​g as​son és el​hajt​son az ágy​ba. Nyúj​tóz​tam
egyet, hogy ki​jöj​jön a me​r ev​ség a há​tam​ból, és fél sze​me​met le​huny​va néz​tem Na​pa​pá​r a.
– Ko​mo​lyan azt mon​dod, hogy nem ás​tad ki a tit​kot?
– Fél​tem – je​len​tet​te ki Na​pa​pa, egy müz​li​sze​le​ten nyam​mog​va. – Nézd, azt mond​ták, ne ás​sam ki,
ha nem mu​száj, úgy​hogy ezt is tet​tem. Ak​ko​r i​ban még hall​g at​tunk az idő​seb​bek​r e, tu​dod?
El​vi​g yo​r o​dott, ked​vé​r e volt ez a nem várt le​he​tő​ség, hogy meg​mos​sa a fe​je​met.
– De hát ez csa​lás! – ki​ál​tot​tam. – Az arany or​r ék​szer. A dzsinn el​tű​né​se. Nem ad​tál ma​g ya​r á​za​tot
sem​mi​r e. Ez... ez egy​ál​ta​lán nem jó tör​té​net. Csak kér​dé​sek ma​r ad​nak utá​na.
– Min​den jó tör​té​net után ma​r ad​nak kér​dé​sek. Most pe​dig menj, el in​nen! Mi​előtt még az anyád
mind​ket​tőnk​kel ki​a​bál​ni kezd.
Fel​kelt, és fin​to​r og​va, ha​sát si​mo​g at​va hes​se​g e​tett en​g em az ajtó felé... ta​lán gyo​mor​égé​se lett az
étel​től Há​nif bá​csi bu​li​ján? Ki​sur​r an​tam, és be​csuk​tam ma​g am után az aj​tót. Már​is szólt a gáz​ál:
„Rán​dzsis hi szá​hih del hi du​ha​naj ke lije a”. Sza​kad​jon csak a szív bele, gye​r ek, ha csak azért is,
hogy újra fáj​jon. Jól is​mer​tem ezt a dalt. Mama az​zal szo​kott vic​ce​lőd​ni, Na​pa​pa annyi ka​zet​tát kop​ta​-
tott el, hogy az Apna Ba​za​ar nagy té​tel​ben ren​del​te, ki​zá​r ó​lag neki.
A szo​bám​ba men​tem, le​vet​kőz​tem, és so​ká​ig for​g o​lód​tam az ágyon, néz​tem az ab​la​kom​ból a hol​-
dat. Szu​per​hold volt, ami​r ől a srá​cok be​szél​tek a su​li​ban: va​r ázs​la​tos arany​to​jás, ott le​be​g ett a lá​tó​ha​-
tá​r on, én pe​dig azon me​r eng​tem, hány mo​g ul her​ceg és her​ceg​nő néz​te az évek so​r án, sze​r el​mük ke​-
zét fog​va.
Így zá​r ul hát a kol​dus​her​ceg​nő és az eu​ka​lip​tusz​dzsinn tör​té​ne​te, gon​dol​tam. Tel​jes és dü​hí​tő fe​le​-
dés​sel.
Ter​mé​sze​te​sen té​ved​tem.


2013 szep​tem​be​r é​ben Na​pa​pá​nak vá​r at​la​nul fáj​da​lom nyi​lallt a mell​ka​sá​ba, és ne​he​zen ka​pott le​ve​-
gőt. Ki​hív​ták a men​tő​ket, de mire oda​ér​tek, már le​állt a szí​ve és fol​to​sak let​tek a vég​tag​jai. At​tól még
ki​ütöt​ték, és be​ad​tak neki min​den​fé​le ad​r e​na​lin- meg at​r o​pin​in​jek​ci​ó ​kat, vág​tat​tak vele a kór​ház​ba,
ahol ér​ke​zés után meg​ál​la​pí​tot​ták, hogy meg​halt.
Na​pa​pá​nak tény​leg szük​sé​g e lett vol​na azok​r a a víz​haj​tók​r a, ami​ket egé​szen a vé​g é​ig nem volt haj​-
lan​dó be​ven​ni.
A Tuft​son vol​tam, össze​ha​son​lí​tó val​lás​el​mé​let kurzu​so​mat tar​tot​tam, ami​kor Baba te​le​fo​nált. Ne​-
héz év volt: nem vég​le​g e​sí​tet​tek, rá​adá​sul az egyik jó ba​r á​to​mat ki​r úg​ták a tan​szé​ken be​lü​li po​li​ti​kai
csa​tá​r o​zá​sok​ban. Ám ami​kor Baba meg​kér​dez​te, el tu​dok-e jön​ni, azt fe​lel​tem, hogy ez ter​mé​sze​tes.
Na​pa​pá​val évek​kel ez​előtt be​szél​tünk utol​já​r a, még az​előtt, hogy le​dip​lo​máz​tam a flo​r i​dai ál​la​mi
egye​te​men és Mas​sachu​setts​be köl​töz​tem, de ez nem szá​mí​tott. Lesz meg​em​lé​ke​zés és te​me​tés meg
össze​jö​ve​tel azok​nak a ro​ko​nok​nak, akik au​tó​val vál​lal​ha​tó tá​vol​ság​ban lak​nak. Ne​kem, az egyet​len
uno​ká​nak, ott kell len​nem.
Sara is sze​r e​tett vol​na ve​lem jön​ni. Azt mond​ta, jól ven​né ki ma​g át.
– Nem – fe​lel​tem. – Ret​te​ne​tes len​ne. Baba ta​lán nem mon​da​na rá sem​mit, de épp a fe​hér ba​r át​nőm
hi​á​nyoz​na a leg​ke​vés​bé neki Na​pa​pa te​me​té​sé​r ől. Hidd el, kér​lek!
Sara nem en​g ed​te el a ke​ze​met. Nem olyan ke​cses uj​jai vol​tak, mint né​hány nő​nek – az em​ber fél
meg​szo​r í​ta​ni, ne​hogy üveg mód​já​r a össze​tör​je​nek –, de pu​hák vol​tak, és könnye​dén fo​nód​tak össze
az enyé​im​mel.
– Ha​mar vissza​jössz, ugye?
– Per​sze. Mi​ért kér​de​zed? – néz​tem rá.
– Mert ha​za​mész – mond​ta ked​ve​sen. A má​sik keze egy uj​ja​mon lévő szőr​szál​lal ját​szott. El​mo​so​-
lyo​dott, de a szá​ja sar​kát az ag​g o​da​lom húz​ta össze. – Mert néha nem tu​dok ol​vas​ni ben​ned.
A tea​kony​há​ban áll​tunk egy​más​sal szem​ben. Meg​si​mí​tot​tam az ál​lát. Az el​múlt né​hány hó​nap​ban
akad​tak pil​la​na​tok, ami​kor kis​sé té​to​ván men​tek a dol​g ok, de sem​mi olyas​mi, ami ve​szé​lyez​tet​te vol​-
na, ami köz​tünk volt.
– Vissza​jö​vök – je​len​tet​tem ki.
Ölel​kez​tünk, csó​ko​lóz​tunk, és olyas​mi​ket sut​tog​tunk egy​más​nak, amik​r e már nem em​lék​szem. Vé​-
gül el​vál​tunk egy​más​tól, és én Flo​r i​dá​ba re​pül​tem, néz​tem a re​pü​lő​g ép ab​la​kán át, ho​g yan dől meg a
táj. Alat​tam acél​ként csil​lo​g ott a Char​les-fo​lyó, majd el​ma​r adt, hogy vé​g ül ezüst gally volt csu​pán a
ke​mény föld​ben, én pe​dig arra gon​dol​tam: a vil​lám​fák hal​do​kol​nak.
És az​zal már el is hagy​tuk a vi​zet, egy​r e fel​jebb, egy​r e messzebb ju​tot​tunk, a gon​do​lat pe​dig úgy
ve​szett egy​r e tá​vo​labb​r a, akár a fo​lyó.
Az Or​lan​dói Em​lék​park​ban te​met​tük el Na​pa​pát, egy fe​nyő​sor alatt. Sá​padt volt, tag​jai me​r e​vek,
orr​lyu​kát vat​tá​val töm​ték be, a fe​hér szem​fe​dél fod​r o​zó​dott a szél​ben. Mint min​den bo​lond, akit meg​-
érint a ké​sei esz​mé​lés, én is azt kí​ván​tam, bár több időt töl​töt​tem vol​na vele. Ezt el is mond​tam Ba​bá​-
nak, aki bic​cen​tett.
– Örült vol​na neki – mond​ta. A sír​kö​vet bá​mul​ta köz​ben, raj​ta a fel​irat: „Meg​pil​lan​tot​tam azt, ami
rejt​ve van előt​tünk”. Na​pa​pa min​dig azt mond​ta, ezt kell a neve alá írni: idé​zet Rú​mi​tól. – Na​g yon
örült vol​na neki.
Csönd​ben áll​tunk ott, és én Na​pa​pán gon​dol​kod​tam, a tör​té​ne​te​ken, ami​ket ma​g á​val vitt, és mind​-
örök​r e el​me​sé​let​le​nek ma​r ad​nak. A vic​ces do​log a mon​dák és a tör​té​ne​lem ta​ní​tá​sá​ban, hogy az em​-
ber rá​éb​r ed va​la​hol a zsi​g e​r ei leg​mé​lyén, sze​r en​csés, ami​ért por​szem le​het, apró mor​zsa az em​be​r i
lé​te​zés köny​ves​pol​cán. Mi​nél több tör​té​ne​tet őriz meg ma​g á​ban, an​nál na​g yobb igé​nye le​het a hal​ha​-
tat​lan​ság​r a.
A te​me​tés után ha​za​men​tünk, Mama csir​kés ká​r a​hit ké​szí​tett basz​ma​ti riz​zsel. Nem is tu​dom, mi​kor
et​tem utol​já​r a házi ké​szí​té​sű pa​kisz​tá​ni ételt, úgy​hogy a fű​sze​r ek és a fok​hagy​más íz ki​csit meg​hök​-
ken​tett. Be​fal​tam egy fél edénnyel a csí​pős szósz​ból, az​tán be​me​ne​kül​tem Na​pa​pa szo​bá​já​ba, aho​vá
el​szál​lá​sol​tak. Ahol a par​füm​je és a do​hos ru​hái il​la​ta, a jö​vé​se-me​né​se még min​dig ott vol​tak a le​ve​-
gő​ben a régi idők em​lé​ke​ként.
A kö​vet​ke​ző hé​ten be​szél​g et​tem Ba​bá​val. Rég​ó ta nem be​szél​g et​tünk már ennyit. Fur​csán csil​lo​g ott
a sze​me, ahogy Sa​r á​r ól ér​dek​lő​dött. Azt mond​tam, még min​dig együtt va​g yunk. Csak mor​g ott rá.
– Sok-sok ezer ren​des pa​kisz​tá​ni lány van – kezd​te a dör​mö​g ést, de Mama le​pisszeg​te.
Évek óta nem be​szél​tem ur​du​ul, ezért most fé​lig tör​ve a nyel​vet me​sél​tem ne​kik a Tufts​r ól és New
Eng​land​r ől. A Bos​ton Com​mons park​r ól, a Freed​o m Tra​il​r ől a tu​cat​nyi te​me​tő​jé​vel és ki​r á​lyi te​met​-
ke​zé​si he​lyé​vel, a szél​ső​sé​g es idő​já​r ás​r ól: ho​g yan sző ara​nyat, ru​bint és ame​tisz​tet az ősz a lom​bok​-
ból. Baba csak hall​g a​tott, al​kal​man​ként fáj​dal​ma​san el​fin​to​r o​dott, ahogy köz​ben egy el​r om​lott ak​kus
csa​var​hú​zót büty​költ. Hat éve nem ta​lál​koz​tam már Ma​má​val és vele, az öre​g e​dé​sük va​ló​sá​g a olyan
volt, akár​ha has​ba vág​tak vol​na. Ma​má​nak ezüs​tö​sen ősz volt a haja, de leg​alább a bőre meg​ő riz​te fi​-
a​ta​los ra​g yo​g á​sát. Baba ma​r ék​nyi sza​kál​la tel​je​sen ki​fe​hé​r e​dett, sze​me még mé​lyeb​ben, még sö​té​teb​-
ben esett be. Uj​jai meg​da​g ad​tak az ízü​le​ti gyul​la​dás​tól, amit éve​ken át ha​g yott gyűl​ni, mert nem en​-
ged​het​te meg ma​g á​nak az egész​ség​ügyi biz​to​sí​tást.
– Tény​leg el kel​le​ne men​ned or​vos​hoz – mond​tam.
– Van. A le​es​bur​g i egész​ség​ügyi in​té​zet​be já​r ok, tu​dod jól.
– Nem in​g ye​nes​r e gon​dol​tam. Egy szak​o r​vost kell ke​r es​ned.
– Öt​ven​ki​lenc va​g yok. Még hat év, és ak​kor. – Le​nyom​ta a fúró gomb​ját, mire fel​ber​r e​g ett. – Meg​-
vál​toz​nak majd a dol​g ok – je​len​tet​te ki vi​dá​man.
Nem tud​tam, mit fe​lel​jek. Ko​r áb​ban már fel​aján​lot​tam, hogy fi​ze​tem a szám​lá​it. Az ezer​mes​ter fia
nem volt ép​pen gaz​dag, de mos​tan​r a fel​nőtt, és le​he​tő​sé​g e volt se​g í​te​ni a csa​lád​já​nak.
Baba hal​la​ni se akart róla. Nem tet​szett a do​log, de hát mit te​het​tem vol​na? Éve​ken át tolt-nó​g a​tott,
csak el ma​g á​tól. „Ad​dig menj el in​nen, amíg tudsz” – mon​do​g at​ta. Ugyan​úgy ma​sí​r oz​ta​tott el a fő​is​-
ko​lá​r a, ahogy a va​sár​na​pi órák​r a a Cler​mon​ti Musz​lim Köz​pont​ba. „Menj – mond​ta a me​cset előtt,
ahogy mell​ka​som​hoz szo​r í​tot​tam a szi​pá​rákat. – Ta​nuld meg a Ko​r ánt! Ha te nem te​szed, ak​kor ki
fog​ja?”
Va​jon ezért nem tér​tem haza Na​pa​pa ha​lá​lá​ig? Már ak​kor is tud​tam, hogy en​nél több​r ől van szó. Az
ott​hon in​g o​vány, amely​ben el​süllyed​nék. A fő​is​ko​la köz​ben pró​bát tet​tem egy-két csa​lá​di nya​r a​lás​sal.
El​vet​ték a ked​ve​met: a szü​le​im meg​r e​kedt​sé​g e, a vi​lá​g uk, ahol nem vál​to​zott sem​mi. A la​kó​ko​csi​-
park​juk és fá​r adt la​kó​ik, a le​hul​lott le​ve​lek​kel te​li​szórt te​r ü​let, amely mint​ha min​dig sá​r os és ned​ves
lett vol​na, so​ha​se tisz​ta. Kü​lö​nös fá​sult​ság te​le​pe​dett rám itt, ól​mos ér​zés, ami​től der​medt let​tem, és
egé​szen meg​r á​zott. A ha​za​lá​to​g a​tás​ból meg​pró​bál​ta​tás lett, teli bűn​tu​dat​tal a kö​zö​nyöm mi​att. Ak​kor
még új vol​tam a tu​do​má​nyos pá​lya gyil​kos vi​lá​g á​ban, és egyéb​ként is min​den idő​met fel​emész​tet​te,
hogy egyik ta​nár​se​g é​di ál​lás​r ól a má​sik​r a ug​r ál​tam.
Ab​ba​hagy​tam a vissza​jár​ká​lást. Egy​sze​r űbb volt te​le​fo​nál​ni, ígér​g et​ni, be​szél​ni ar​r ól, mi​lyen re​-
mek ki​lá​tá​sa​im van​nak a nagy​vá​r o​sok​ban. Na​pa​pa ese​té​ben pe​dig még a te​le​fon​be​szél​g e​tés​nek sem
volt sem​mi ér​tel​me. Nem hal​lot​ta a han​g o​mat, a nyü​ves hal​ló​ké​szü​lé​ket pe​dig nem volt haj​lan​dó
hasz​nál​ni.
Úgy​hogy most sok ezer mér​föld​r e tő​lük él​tem, egy lánnyal, aki​vel Baba soha nem ta​lál​ko​zott.
Azt hi​szem, fájt, hogy el​uta​sí​tot​ta a se​g ít​sé​g e​met. A kö​vet​ke​ző né​hány nap össze​mo​só​dik: Ma​má​-
nak se​g í​tet​tem össze​cso​ma​g ol​ni min​dent Na​pa​pa szo​bá​já​ban, köz​ben fog​lal​koz​tam a dol​g o​za​tok​kal,
ami​ket a má​sod​éve​se​im küld​tek e-ma​i​len, noha sza​bad​sá​g on vol​tam. El​szi​vá​r og​tak ide a ro​ko​nok és
ba​r á​tok, de meg​könnyeb​bü​lé​sem​r e Baba át​vet​te a ven​dég​lá​tói fel​ada​to​kat, és hagy​ta, hogy tur​kál​jak a
Na​pa​pa fel​hal​moz​ta kö​te​tek és új​sá​g ok hal​mai kö​zött.
Le​nyű​g ö​ző gyűj​te​mé​nye volt. Több tu​cat szú​fi szö​veg és teo​ló​g i​ai mun​ka kü​lön​fé​le nyel​ve​ken, ara​-
bul, ur​du​ul, per​zsá​ul, pan​dzsá​bi​ul és tö​r ö​kül. A sze​g é​lye​ken jegy​ze​tek Na​pa​pa sza​bá​lyos kéz​írá​sá​val.
Nem em​lé​kez​tem rá, hogy amíg itt lak​tam, ennyi köny​vet lát​tam vol​na a szo​bá​já​ban.
Rá​kér​dez​tem Ba​bá​nál. Bó​lin​tott.
– A nagy​ját az​u​tán gyűj​töt​te, hogy el​men​tél – mo​soly​g ott. – Sze​r in​tem hi​á​nyoz​tál neki.
Meg​mu​tat​tam a köny​ve​ket.
– Nem azt mond​tad, hogy baj volt az em​lé​ke​ze​té​vel? Tu​dom, hogy a leg​utób​bi be​szél​g e​té​sünk​kor
Mama ami​att ag​g ó​dott, hogy idős​ko​r i za​va​r o​dott​ság ala​kul ki nála. Ho​g yan tu​dott új nyel​ve​ket meg​-
ta​nul​ni?
– Ezek​nek a nyel​vek​nek a fe​lé​r ől se tud​tam, hogy is​me​r i. Az ur​dut és a pan​dzsá​bit fo​lyé​ko​nyan írta
és ol​vas​ta, de a töb​bit... – vál​lat vont.
Fel​éb​r edt ben​nem a kí​ván​csi​ság, be​le​o l​vas​tam az egyik né​hány so​r os jegy​zet​be. Ko​moly el​mél​ke​-
dés a misz​ti​kus szö​ve​g ek​ből kö​vet​ke​ző on​to​ló​g i​ai és eg​zisz​ten​ci​á​lis kér​dé​sek​r ől. Ez nem hol​mi sze​-
ni​lis elme za​va​r os lo​cso​g á​sa. Ta​lán csu​pán a kor​r al járt a fe​le​dé​keny​sé​g e? Vagy en​nek a nagy​ját még
az​előtt írta, hogy meg​g ár​g yult?
– Hát, volt né​hány mini szél​üté​se – mond​ta Mama, ami​kor rá​kér​dez​tem. – Néha el​fe​lej​tet​te, hol van.
La​ho​r e-ról be​szélt, meg fur​csa​mód Man​szér​áról. Egy kis​vá​r os Észak-Pa​kisz​tán​ban – tet​te hoz​zá,
ami​kor lát​ta, hogy fel​hú​zom a szem​ö l​dö​kö​met. – Ta​lán ba​r á​tai vol​tak ott még fi​a​tal​ko​r á​ban.
Vé​g ig​néz​tem a köny​ve​ken, vé​g ig​fut​tat​tam uj​ja​mat a ge​r in​cü​kön. Jó mu​lat​ság len​ne, kis nosz​tal​g ia
ké​nyel​mes tem​pó​ban vé​g ig​men​ni raj​tuk, ol​vas​ni Rúmi pár​ver​se​it és Há​fiz dí​ván​ját. Úgy ha​tá​r oz​tam,
ma​g am​mal vi​szem a kö​te​te​ket. Bé​r e​lek egy ko​csit, és el​haj​tok észak​r a, a cso​mag​tar​tó​ban meg ott zö​-
rög a Na​pa​pa kéz​ira​ta​i​val teli kar​ton​do​boz.
Az​tán egy sze​mer​ké​lő eső​vel kez​dő​dő dél​előtt meg​sár​g ult, sza​már​fü​les jegy​zet​fü​ze​tet ta​lál​tam a
szek​r é​nyé​ben, régi sző​nyeg alatt. Ez volt Na​pa​pa nap​ló​ja.


Mi​előtt el​hagy​tam Flo​r i​dát, oda​men​tem Ba​bá​hoz. Épp a mo​so​g a​tó alatt gör​nyedt, és egy hosszú
vil​lás​kul​csot moz​g a​tott nyö​g é​sek kö​ze​pet​te ide-oda a csö​vek kö​zött. Meg​vár​tam, amíg be​fe​je​zi, a
sze​mé​be néz​tem, és azt mond​tam:
– Na​pa​pa nem me​sélt soha egy Zí​nat bé​g um nevű nő​r ől?
Baba a szer​szá​mos​do​boz​ba dob​ta a kul​csot.
– Nem így hív​ták a nőt a me​sé​ben, amit olyan sok​szor mon​dott el? A kol​dus mo​g ul her​ceg​nőt?
 – De.
– Hogy​ne be​szélt vol​na róla. Mil​li​ó ​szor.
– De nem úgy, mint akit a való élet​ben is is​mer​het​tél?
– Nem.
A kony​há​ból Na​pa​pa szo​bá​já​nak aj​ta​já​r a néz​tem. Zár​va volt. Oda​benn egy bar​na sze​mű, na​r ancs​-
sár​g a do​pat​tát vi​se​lő nő arc​ké​pe ló​g ott – so​kat tudó fél​mo​sollyal. Év​ti​ze​de​ken át te​kin​tett le a csa​lá​-
dom​r a, nyúj​tot​ta fe​lénk a ti​tok​za​tos ezüst​ku​pát. Gom​bóc volt a tor​kom​ban, de nem tud​tam meg​mon​-
da​ni, ha​r ag vagy szo​mo​r ú​ság mi​att.
Baba egy​r e en​g em né​zett, meg​duz​zadt uj​jai a szá​ja sar​kán do​bol​tak.
– Jól vagy?
El​mo​so​lyod​tam, érez​tem, ahogy a mes​ter​kélt​sé​g e ál​arc mód​já​r a fe​szí​ti a bő​r ö​met.
– Jár​tál már va​la​ha Tö​r ök​o r​szág​ban?
– Tö​r ök​o r​szág​ban? – Fel​ne​ve​tett. – Per​sze. Rög​tön az​u​tán, hogy meg​nyer​tem a lot​tót, és el​men​tem
arra a va​r ázs​la​tos kör​út​r a a Ka​r ib-ten​g e​r en.
Úgy tet​tem, mint​ha nem hal​lot​tam vol​na a tré​fát.
– Mond ne​ked va​la​mit az a ki​fe​je​zés, hogy „a mo​g u​lok kur​ti​zán​ja”?
Lát​ha​tó​an meg​hök​kent. Olyan szép​sé​g es mo​soly de​r í​tet​te fel az ar​cát, hogy tíz év​vel fi​a​ta​labb​nak
tűnt tőle.
– Ja Ál​lah, negy​ven éve nem hal​lot​tam már. Ezt hol ol​vas​tad?
Vál​lat von​tam.
– Ez La​ho​r e. A vá​r o​som. Így ne​vez​ték a gye​r ek​ko​r om​ban ol​va​sott köny​vek​ben. Mert​hogy olyan
sok ki​r á​lyi ké​zen for​dult meg. – Ne​ve​tett, sze​mé​ben vi​dám​ság és csi​bé​szes fény csil​lant, majd sut​to​-
gó​r a fog​ta. – A ba​r á​tom, Há​bib min​dig „La​hu​r i”-nak hív​ta. A mo​g ul kur​va. De Al​lah sze​r el​mé​r e, ne​-
hogy be​árulj az anyád​nak! – Be​fe​lé for​dult a fi​g yel​me. – Há​bib. Is​te​nem, évek óta nem ju​tott eszem​be.
– Baba – mar​kol​tam meg a kony​ha​pult szé​lét. – Mi​ért nem lá​to​g atsz vissza Pa​kisz​tán​ba?
El​tűnt a mo​so​lya. Meg​for​dult, le​csap​ta szer​szá​mos​do​bo​za te​te​jét, és fel​emel​te az egé​szet.
– Nincs idő rá.
– A ka​masz​ko​r o​dat ott töl​töt​ted, nem? Nyil​ván​va​ló​an kö​tődsz a vá​r os​hoz. Mi​ért nem vit​tél vissza
min​ket, hogy meg​nézzük?
– Ugyan mi​nek men​tünk vol​na vissza? Csa​lád​ta​g unk nem él ott. A régi ba​r á​ta​im va​ló​szí​nű​leg meg​-
hal​tak már.
Ki​vit​te a do​bozt az ok​tó​be​r i nap​sü​tés​be, al​kar​ján csil​lo​g ott a ve​r í​ték. Fel​r ak​ta vi​har​vert te​her​au​tó​ja
pla​tó​já​r a, és fel​ka​pasz​ko​dott a vo​lán mögé.
– Majd be​szé​lünk.
Néz​tem, ahogy re​me​g ő uj​jak​kal el​for​dít​ja a gyúj​tás​kap​cso​lót. El​in​dult, hogy szi​por​ká​zó​an új pol​-
co​kat ka​la​pál​jon össze má​sok ga​r á​zsa​i​ban, mó​kus​r ág​ta ár​nyé​ko​ló​kat cse​r él​jen ki a te​r a​sza​i​kon, mag​-
nó​li​á​kat és pál​má​kat ül​tes​sen a golf​klub​ja​ik​ban, én pe​dig nem tud​tam meg​szó​lal​ni. Úgy gon​dol​tam,
ér​tem, mi​ért nem akar​ta meg​lá​to​g at​ni azt a he​lyet, ahol fel​nőtt.
Man​szé​r a és Tö​r ök​o r​szág járt a fe​jem​ben. Ha a Baba tény​leg nem tud​ta és Na​pa​pa tö​ké​le​tes​r e fej​-
lesz​tet​te a meg​té​vesz​tést az​zal, hogy egy ha​zug​ság​ba rej​tet​te az igaz​sá​g ot, ak​kor nem te​het​tem sem​-
mit, ami ne vál​toz​tat​ná meg, sőt ne ten​né eset​leg tönk​r e a csa​lá​do​mat.
„Min​den jó tör​té​net után ma​r ad​nak kér​dé​sek” – mond​ta egy​kor.
Te ro​ha​dék, gon​dol​tam.
– Rend​ben – mond​tam, és néz​tem, ahogy a ba​bám ki​g ör​dül és el​hajt, nyo​má​ban csak a por​fel​leg
ma​r ad.


Ha​za​ér​vén te​le​fo​nál​tam Sa​r á​nak.
– Tud​nánk ta​lál​koz​ni? – kér​dez​tem, amint fel​vet​te.
El​mo​so​lyo​dott. Hal​lot​tam a mo​so​lyát.
– Ennyi​r e rossz?
– Nem, min​den rend​ben volt. Csak tény​leg sze​r et​ném, ha ta​lál​koz​nánk.
– Dél​után egy óra van. Az egye​te​men va​g yok. – El​hall​g a​tott. A hát​tér​ben ma​da​r ak és di​á​kok csi​vi​-
tel​tek. Va​ló​szí​nű​leg a park​ban volt ép​pen. – Biz​tos, hogy jól vagy?
– Igen. Azt hi​szem.
Ki​bo​r í​tot​tam a kar​ton​do​boz tar​tal​mát a sző​nyeg​r e. A köny​vek tor​nya tör​pe fa mód​já​r a, gir​be​g ur​-
bán ma​g as​lott ki a pad​ló​ból.
– Gye​r e, ahogy tudsz, jó?
– Jó. Sze​r et​lek.
– Én is.
Le​tet​tük. A für​dő​szo​bá​ba men​tem, és meg​mos​tam az ar​co​mat. Meg​dör​zsöl​tem a sze​mem, és csak
néz​tem a tü​kör​ké​pe​met. Rám vi​csor​g ott.
– Fogd be a szád! – sut​tog​tam. – Öreg volt már és sze​ni​lis. Biz​to​san tel​je​sen el​ment már az esze.
Egy szót se hi​szek be​lő​le.
De ami​kor az​nap este meg​ér​ke​zett Sara – vö​r ös haja őszi fa​le​ve​lek mód​já​r a ka​var​g ott, szep​lős ar​-
cán göd​r öcs​ke, ami​kor meg​pil​lan​tott –, azt mond​tam, el​hi​szem, tény​leg el​hi​szem. Csak ült és fi​g yelt,
és ci​r ó​g at​ta a kéz​fe​je​met, ami​kor meg​r e​me​g ett, ahogy az ölé​be fek​tet​tem a fe​jem, és me​sél​tem neki
Na​pa​pá​r ól meg a nap​ló​já​r ól.
Váz​la​tok​ból, gyor​san le​jegy​zett gon​do​la​tok​ból álló ke​vercs volt. Va​la​ki, aki​nek volt hoz​zá ér​zé​ke,
le​g e​lő​ket, hegy​csú​cso​kat raj​zolt, fal​lal kö​r ül​vett vá​r ost fél​kör​ként, ben​ne fél​tu​cat​nyi aj​tót és nyüzs​g ő
em​be​r ek szá​za​it, egy ta​nyát és füge- meg na​r ancs​fák so​r a​it. Vol​tak ott mi​ni​a​tú​r ák is: olyan ké​pek,
ame​lyek a táj fö​lött le​be​g ő, min​den​tu​dó szem​szög​ből lá​tott je​le​ne​te​ket áb​r á​zol​tak. Má​sok egé​szen ha​-
gyo​má​nyo​sak. Egy do​log​ban mind​egyik egye​zett: egy fér​fi és egy nő volt a ké​pek kö​ze​pén, amint
vég​zik min​den​na​pi mun​ká​ju​kat.
Az egyik je​le​net​ben a fér​fi egy me​cset ud​va​r án ült, és a mo​sa​ko​dást vé​g ez​te ép​pen a vodu-csap​nál.
Kur​tát és sál​vart vi​selt, hoz​zá pe​sa​va​r i szan​dál​lal. Hú​szas évei ele​jén járt, vé​kony, a sza​kál​la sűrű, mé​-
lyen ülő sze​me kö​zö​nyö​sen né​zett ki a kép​ből. Ke​zé​ben vi​son​g ó cse​cse​mőt tar​tott, aki​nek pa​r á​nyi,
rán​cos ökle a csap​ból fo​lyó víz​su​g á​r on zá​r ult össze. A hát​tér​ben női arc – is​me​r ős, de öre​g ebb an​nál,
ami​lyen​nek em​lé​kez​tem rá – né​zett át az ud​var fala fö​lött, és mo​soly​g ott a ket​tős​r e.
A fér​fi sem​mi​vel össze nem té​veszt​he​tő mó​don Na​pa​pa volt, a nő pe​dig...
– Te most vic​celsz? – ha​jolt oda Sara, és egy​r e a ké​pet bá​mul​ta. – Ez a nő, aki​nek a port​r é​ja a szo​-
bá​já​ban lóg?
– Ha​zu​dott ne​kem. Ha​zu​dott mind​annyi​unk​nak. Ő volt a nagy​ma​mám.
– Ki​cso​da ez a nő?
– Zí​nat bé​g um her​ceg​nő – je​len​tet​tem ki hal​kan.
Na​pa​pa ké​pek és jegy​ze​tek so​r á​ban me​sél​te el éle​te tör​té​ne​tét. Har​ma​dik sze​mély​ben írt, de nyil​-
ván​va​ló​an ő volt a fő​sze​r ep​lő.
El​kép​zel​tem, ahogy foly​tat​ja éle​te min​den​na​pos szer​tar​tá​sa​it La​ho​r e-ban Zí​nat her​ceg​nő tá​vo​zá​sa
után. Ki​ma​r ad az is​ko​lá​ból, el​megy édes​ap​já​nak a Bha​ti-kapu kö​ze​lé​ben lévő Kal​li​g rá​fu​sok si​ká​to​r á​-
ban ta​lál​ha​tó mű​he​lyé​be, ta​nul​ja a hát​ta​ti tu​do​má​nyát, a vö​r ös és sár​g a hir​det​mé​nyek ké​szí​té​sét, egy​-
be​o l​vaszt​ja a régi tu​dást az új jel​mon​da​tok​kal és rek​lá​mok​kal. Hó​r i​hor​g as bar​na ka​masz, meg​ned​ve​-
sí​ti ecse​te vé​g ét, meg​áll, hogy fel​néz​zen a min​dent el​söp​r ő, kék tit​ko​kat rej​tő égre. Ma​g as fér​fi, ma​-
dár​tol​la​kat és pók​há​lót sö​pör le egy eu​ka​lip​tusz​tus​kó​r ól, alá​ás az éj​sza​ka sö​tét​jé​ben, ke​zé​ben zseb​-
lám​pa.
Most pe​dig... könnye​it tö​r öl​g e​ti, há​ti​zsák​ját meg​töl​ti mind​az​zal, ami​r e szük​sé​g e le​het, egy ha​lom
ruha alá te​me​ti újon​nan ta​lált kin​csét, zsák​ját a vál​lá​r a ka​nya​r ít​ja, és meg​in​dul a rop​pant is​me​r et​len​be.
Mind​eköz​ben egyet​len kép van a fe​jé​ben, egyet​len vágy hajt​ja.
– Tel​je​sen be​le​ha​ba​r o​dott. Va​ló​szí​nű​leg már rég​ó ta, anél​kül hogy tu​da​tá​ban lett vol​na – mond​tam.
– Kí​mé​let​le​nül meg volt je​löl​ve. A fi​a​tal​sá​g á​nak esé​lye sem volt a tör​té​ne​lem szi​r én​da​lá​val szem​ben.
– Vár​junk csak egy pil​la​na​tot. Mi is volt az alatt a fa alatt? – kér​dez​te Sara.
A fe​je​met in​g at​tam.
– Nem írja.
– Szó​val megint csak ha​zu​dott? Hogy nem ásta ki?
– Igen.
– Kit ke​r e​sett?
Sa​r á​r a pil​lan​tot​tam.
– A nagy​anyá​mat és a hú​g a​it.
Együtt ol​vas​tuk a jegy​ze​te​it, úgy kép​zel​tük el Na​pa​pa út​ját. Hát​r a​hagy​ta sa​ját csa​lád​ját, ke​r es​g él​te
az utat a he​g yek kö​zött, meg​kér​de​zett min​den​kit, aki csak szem​be​jött, hol van a füge- és na​r ancs​kert
Man​szér​ában, egy csön​des, fe​nyők​kel bo​r í​tott hegy​csú​cson. Von​zot​ta az ott​ho​nát vesz​tett mo​g ul csa​-
lád, és nem a ki​r á​lyi szár​ma​zá​suk mi​att, ha​nem ép​pen an​nak hi​á​nya okán.
Vé​g ül rá​juk lelt.
– Éve​ket töl​tött ve​lük, se​g éd​ke​zett a kol​dus​her​ceg​nő nagy​báty​já​nak a ta​nyán. Nya​r an​ta ko​r án​ver​s​e​-
ket fes​tett a he​lyi me​cse​tek mi​na​r et​je​i​r e. Te​len​te tu​r is​ták​nak ké​szí​tett port​r ét, és út​jel​ző táb​lá​kat fes​tett.
Az évek so​r án fe​le​sé​g ül vet​te Zí​nat bé​g u​mot – aki​nek egyik nyá​r i este el​ké​szí​tet​te a port​r é​ját, ma​g á​-
nál tar​tot​ta, és ha​zu​dott róla –, és a csa​lád tag​ja lett be​lő​le.
Föl​néz​tem Sa​r á​r a, sze​líd zöld sze​mé​be, amely ott csil​lo​g ott fö​löt​tem. Oda​ha​jolt, és meg​pu​szil​ta az
or​r o​mat.
– Bol​do​g an él​tek egy ide​ig az új csa​lád​já​val – foly​tat​tam –, de az​tán, mint olyan sok élet​ben, a tra​-
gé​dia ná​luk is be​ko​pog​ta​tott az aj​tón.
Sze​me​met le​huny​va kép​zel​tem el a tü​zet: aj​ta​ju​kat-ab​la​ku​kat ka​pa​r ó, al​má​i​kat meg​per​zse​lő ádáz te​-
kin​te​tű lényt, a lán​g ok ott tor​nyo​sul​nak a csűr​jük fö​lött, hogy fel​g yújt​sák a szal​ma​bá​lá​i​kat. A lo​vak
nyi​ho​g á​sát, a mar​hák té​bo​lyult bő​g é​sét, és – a lár​má​ba be​le​vesz​ve – az em​be​r i si​ko​lyo​kat.
– Az​nap éj​jel mind a há​r om mo​g ul lány oda​ve​szett – sut​tog​tam. – Na​pa​pa és a két​éves kis​fia élte túl
egye​dül a bo​zót​tü​zet. A meg​tört és gyá​szo​ló Na​pa​pa el​hagy​ta Man​szér​át a gye​r ek​kel, és el​ment Ka​r a​-
csi​ba. Ott fel​szállt egy te​her​ha​jó​r a, ami​vel el​ju​tot​tak Irán​ba, on​nan Tö​r ök​o r​szág​ba, ahol egy együtt
érző bol​tos fel​vet​te a sző​nyeg​bolt​já​ba. Na​pa​pa és a fia négy évet töl​töt​tek ott.
Mi​lyen fur​csa élet ez, gon​dol​tam. Nem tud​tam idá​ig ar​r ól, hogy apám a gye​r ek​ko​r a egy ré​szét Tö​-
rök​o r​szág​ban töl​töt​te, és úgy tű​nik, hogy ő sem. Nem em​lé​ke​zett sem​mi​r e. Mi​lyen idős le​he​tett, ami​-
kor vissza​köl​töz​tek? Ahogy ezen já​r at​tam az esze​met, a szí​vem össze​szo​r ult, és vé​r em zu​bo​g á​sa töl​-
töt​te meg az agya​mat.
Ami​kor ki​nyi​tot​tam a sze​me​met, Sara ar​cá​r ól sem​mit nem le​he​tett le​o l​vas​ni.
– Jó kis tör​té​net, nem? – nyög​tem ki.
Ró​zsa​szín kör​mé​vel meg​va​kar​ta az aj​kai fö​löt​ti részt.
– Ezek sze​r int ki​ás​sa azt, ami a fa alatt volt, és ez​zel el is dőlt a do​log. Ott​hagy min​dent, és el​megy,
hogy fe​le​sé​g ül ve​g yen egy ide​g ent. Mi​cso​da ro​man​ti​kus hü​lye​ség! Ugye tu​dod, hogy az?
– Nem tu​dok sem​mit.
– Ott​hagy min​dent – is​mé​tel​te. Szá​ja el​nyílt a cso​dál​ko​zás​tól. – Sze​r in​ted át​vé​szel​te a tü​zet, amit a
fa alatt ta​lált?
– Va​ló​szí​nű​leg. De hol kel​le​ne ke​r es​ni... Ugyan ki tud​ja? Vé​g ül az​tán ha​za​men​tek La​ho​r e-ba, gon​-
do​lom, ak​kor, ami​kor Na​pa​pa kel​lő​en össze​szed​te már ma​g át. A jó​zan eszét. Ahol az apja, aki már
öreg volt, ad​dig​r a be​zár​ta a bolt​ját. Na​pa​pa se​g í​tett neki új​r a​nyit​ni. Éve​ken át együtt vit​ték a raj​zo​ló​-
mű​helyt.
Azt gon​dol​tam, kü​lö​nös idő​szak le​he​tett ez Na​pa​pá​nak. A szü​le​it sze​r et​te, de Bha​tit gyű​löl​te. Mi​köz​-
ben tin​tá​ba már​tot​ta a tol​lát, és spi​r á​lo​kat meg kacs​ka​r in​g ó​kat raj​zolt, fej​ben kép​ze​let​be​li raj​zo​kat ké​-
szí​tett mind​azok​r ól, aki​ket el​ve​szí​tett. Az évek so​r án meg​g yű​löl​te ezt a tu​do​mányt, ami annyi em​lé​ket
idé​zett fel ben​ne. A szü​lei ha​lá​lát kö​ve​tő​en nem volt ked​ve foly​tat​ni, és nem is volt rá​kény​sze​r ül​ve.
– Vég​zett a kör​nyék​kel, a mű​hellyel, egész La​ho​r e-ral. Ezért ami​kor az egyik ba​r át​ja fel​aján​lot​ta,
hogy se​g ít neki meg a ka​masz fi​á​nak át​köl​töz​ni az ál​la​mok​ba, Na​pa​pa be​le​ment a do​log​ba.
El​for​dí​tot​tam a fe​je​met, és be​le​fúr​tam Sara ölé​be. Az il​la​ta be​töl​töt​te a gon​do​la​ta​i​mat: al​ma​vi​r ág,
rúzs és Sara.
A nya​kam​hoz dör​g ö​lő​zött. Hi​deg volt az orra he​g ye.
– Soha nem be​szélt róla? Soha nem mond​ta el, mi tör​tént?
– Soha.
– Ne​ked meg a csa​lá​dod​nak fo​g al​ma​tok sem volt ar​r ól, hogy van egy mű​vé​szi ol​da​la is? Ez hogy
le​het?
– Nem tu​dom – fe​lel​tem. – Egy 7-Ele​ven bolt​ban dol​g o​zott Hous​ton​ban, ami​kor Ba​bá​val meg​ér​-
kez​tek ide. Soha nem ké​szí​tett egyet​len fest​ményt, egyet​len kal​li​g rá​fi​át se, sem ren​de​lés​r e, sem csak
úgy. Le​het, hogy min​den te​het​sé​g ét, min​den ál​mát a szü​lő​vá​r o​sá​ban hagy​ta. Ezt nézd meg!
Meg​mu​tat​tam neki a mon​da​tot, amely né​hány tu​cat ol​da​lon át vé​g ig​kí​g yó​zott a la​pok pe​r e​mén:
„Gyil​ko​som, meg​csa​lóm, mo​g u​lok kur​ti​zán​ja.”
– Ez La​ho​r e. Ar​r ól be​szél, hogy a vá​r os el​árul​ta.
– Az hogy le​het?
Vál​lat von​tam.
– Mi​lyen fur​csa – mond​ta Sara. – Ér​de​kes, mennyi​r e tö​r e​de​zett a tör​té​ne​te. Mint​ha a sa​ját éle​tét
igye​kez​ne össze​r ak​ni.
– Ta​lán ez is volt a cél​ja. Le​het, hogy kény​sze​r í​tet​te ma​g át, fe​lejt​se el a leg​fáj​dal​ma​sabb ré​sze​ket.
– Vil​lám​fák. Fur​csa meg​fo​g al​ma​zás. – El​g on​dol​kod​va pil​lan​tott rám, és fél​r e​tet​te a nap​lót. – Ezek
sze​r int te vagy az utol​só mo​g ul?
Mo​soly​g ott, hogy je​lez​ze, nem ki​ne​vet​ni akar.
Fel​kun​cog​tam he​lyet​te is.
– Ezek sze​r int. New Eng​land kol​dus​her​ce​g e.
– Azta. Van va​la​mi iga​zo​lá​sod is a va​ló​di​sá​g od​r ól? – bö​kött lá​bá​val a köny​vek tor​nya felé. – Itt van
va​la​hol?
Ké​ső​r e járt már. Sara meg​r án​g at​ta az in​g e​met, én pe​dig fel​kel​tem, és el​vit​tem az ágy​ba, ahol jó​ízű​-
en meg​ün​ne​pel​tük a vissza​té​r é​se​met. Cso​dá​la​tos volt az arca az ab​la​kon át be​szü​r em​lő hó​ár​nyé​kok​-
ban.
– Sze​r et​lek, sze​r et​lek – sut​tog​tuk egy​más​tól meg​bű​völ​ten, az örök​ké​va​ló​ság va​la​mi​fé​le for​má​já​ba
ve​tett hit​től ré​sze​g en. Mel​let​tünk csönd​ben he​vert a sö​tét, a szí​vé​ben pe​dig fel-fel​iz​zott va​la​mi​fé​le
kör​ben for​g ó kép.
 Ha​lo​vány esz​mény​ké​pe an​nak, ami ez​u​tán kö​vet​ke​zett.


Vé​g ig​o l​vas​tam Na​pa​pa jegy​ze​te​it. Sok kö​zü​lük régi urdu nyelv​já​r ás​ban volt, réh​tául, ami​ben nem
vol​tam jár​tas. A lé​nye​g ét azért meg​ér​tet​tem: más​vi​lág​r ól szó​ló esz​me​fut​ta​tá​sok és ta​nul​má​nyok.
Kü​lö​nö​sen Ibn Ara​bi dzsin​nek​r ől szó​ló mun​ká​ja fog​lal​koz​tat​ta a Mek​kai ki​nyi​lat​koz​ta​tá​sokban. Na​-
pa​pa azt írta, hogy a ma​g asz​tos Ara​bi mes​ter sze​r int a Dzs-N-N szó​g yök je​len​té​se ara​bul „rej​tett”. A
dzsinn te​hát nem​csak egy má​sik te​r em​tett lény, amely on​to​ló​g i​a​i​lag az em​be​r ek és az an​g ya​lok kö​zött
he​lyez​ke​dik el – a dzsinn a rej​tett vi​lág tel​jes​sé​ge.
– Ez tisz​ta őrü​let, nem? – mond​tam Sa​r á​nak. Épp az Én, Pán Pé​tert néz​tük so​kad​já​r a, uj​ja​i​mon vaj​-
fol​tok és pat​to​g a​tott ku​ko​r i​ca mor​zsá​ja. A kép​er​nyőn J. M. Bar​r ie fe​le​sé​g e kezd​te ne​hez​mé​nyez​ni,
hogy a fér​je mennyi fi​g yel​met szen​tel Syl​vi​á​nak, a gyer​me​kek any​já​nak.
– Ez ki​nyír​ja az Ezer​egyéj​sza​ka ha​g yo​má​nyos dzsinn-nar​r a​tí​vá​ját. Ha to​vább​visszük ezt a gon​do​la​-
tot, ak​kor újra kel​le​ne ér​tel​mez​nünk a szö​veg és gya​kor​la​ti​lag min​den más ilyen szö​veg jel​kép​r end​-
sze​r ét.
Sara csak bó​lin​tott, sze​me a té​vén.
– Aha.
– Ezt hall​g asd meg! „A szú​fik ezer év​vel Dar​win előtt úgy ír​ták le az em​ber fej​lő​dé​sét, mint ami a
szer​vet​len ál​la​pot​ból a nö​vé​nyin és az ál​la​tin át az em​be​r i​ig tart. Ám az ás​vá​nyi tu​da​tos​sá​g a, a nagy
kő​anyá​ba te​me​tett​ség ho​má​lyos, tá​vo​li em​lé​ke to​vább él.”
Sara be​do​bott egy ma​r ék​nyi pat​to​g a​tott ku​ko​r i​cát a szá​já​ba, és csám​cso​g ott.
Össze​dör​zsöl​tem a te​nye​r e​met.
– „A dzsin​nek ezt a rej​tett em​lé​ke​ze​tet hor​doz​zák, ahogy a szent​já​nos​bo​g ár is ma​g á​ban hor​doz​za
az ős​tűz em​lé​két.” Soha nem ta​lál​koz​tam még ilyen fur​csa dzsinn​ér​tel​me​zés​sel.
– Ja, nagy​sze​r ű – fész​ke​lő​dött Sara a ka​na​pén. – De most néz​het​nénk a fil​met?
– Per​sze.
Csak bá​mul​tam a do​bozt. Na​pa​pa úgy vél​te, a dzsin​nek nem hol​mi lám​pá​hoz, vagy ha már itt tar​-
tunk, fá​hoz kö​tött, ör​dög​szar​vú lé​nyek.
A koz​mi​kus tu​da​tos​ság rez​dü​lé​sei.
Kép​te​len vol​tam ki​ver​ni ezt a ké​pet a fe​jem​ből. Mi​ért volt ez Na​pa​pa rög​esz​mé​je? Mi köze az éle​té​-
hez La​ho​r e-ban? Ta​lán köze van az eu​ka​lip​tusz tit​ká​hoz?
Más​nap reg​g el el​men​tem a Wi​de​ner Könyv​tár​ba, és elő​ás​tam min​dent, amit csak tud​tam, Ibn Ara​bi
és Ibn Taj​mij​ja dzsin​nek​r ől szó​ló ta​nul​má​nya​i​r ól. Ol​vas​g at​tam és tű​nőd​tem, vissza​tér​tem Na​pa​pa
jegy​zet​fü​ze​te​i​hez, alá​húz​tam a Mek​kai ki​nyi​lat​koz​ta​tá​sok egyes ré​sze​it, és zseb​r e du​g ott kéz​zel jár​-
tam-kel​tem a cam​pu​son, szí​vem köz​ben egy rég le​tűnt vi​lág​ban bo​lyon​g ott.
– Ibn Ara​bi vi​lág​ké​pe egy​sze​r ű​en el​ké​pesz​tő – mond​tam Sa​r á​nak. Ebéd​szü​net volt, és egy ká​vé​zó​-
ban ül​dö​g él​tünk. Sze​mer​kélt, a szür​ke​ség halk pus​mo​g á​sa oda​kinn az ab​la​kon, a tég​la​épü​le​tek még​is
be​le​pi​r ul​tak.
Sara a cso​ko​lá​dés ká​vé​ját kor​tyol​g at​ta, és az órá​já​r a san​dí​tott. Nem​so​ká​r a men​nie kel​lett az elő​adá​-
sá​r a.
– Kép​zeld azt, hogy az élet a tu​dat szik​r á​ja. A musz​lim koz​mo​ló​g ia sze​r int a dzsinn ve​le​szü​le​tett
ter​mé​sze​te olyan, mint a szé​lé és a tűzé. Ádá​mé, már​mint az em​be​r é olyan, akár a vízé és az agya​g é,
amik a tűz​nél job​ban bír​ják a hi​de​g et és a szá​r az​sá​g ot. Az élet köz​ve​tí​tő​jé​vel szem​be​ni el​vá​r á​sok a vi​-
lág​egye​tem vál​to​zá​sá​val együtt ma​g uk is vál​toz​nak. Most olyan te​r emt​mény​r e van szük​sé​g e, ame​lyik
el​len​ál​lóbb és al​kal​maz​ko​dóbb. Ép​pen ezért a tu​da​tos anyag igé​nye​i​ből tá​madt az az újí​tás, ami mi
va​gyunk.
Ököl​be szo​r í​tot​tam a ke​ze​met.
– Ez az ér​tel​me​zés kur​vá​r a zse​ni​á​lis. Már​mint, le​het​sé​g es vol​na, hogy Na​pa​pa va​ló​di tu​do​má​nyos
mun​kát vég​zett? Pél​dá​ul fel​fe​de​zett eset​leg va​la​mit azok​ban a köny​vek​ben, ami​ben ben​ne van a te​-
rem​tés​r ől szó​ló tel​je​sen új esz​me ki​dol​g o​zá​sá​nak le​he​tő​sé​g e? Ak​kor ez len​ne az év​szá​zad böl​csé​szet​-
tu​do​má​nyi fel​fe​de​zé​se.
– Igen, nagy​sze​r ű – ko​pog​tat​ta ka​na​lá​val az asz​tal pe​r e​mét. Rám né​zett, majd el​kap​ta a pil​lan​tá​sát.
– Mi az?
– Sem​mi. Fi​g yelj, men​nem kell, oké? – Nyo​mott egy röp​ke pu​szit az ar​com​r a, és ki​csusszant az
ülés​ből. Az aj​tó​nál té​to​vá​zott ki​csit, meg​for​dult, és csak állt ott to​po​r og​va, vá​r a​ko​zó te​kin​tet​tel.
Sü​ti​mor​zsá​kat sö​pör​tem le a szám​r ól szal​vé​tá​val.
– Jól vagy?
Bosszú​ság vil​lant át az ar​cán, majd el​tűnt.
– Sose job​ban. – Fe​jé​r e húz​ta a ka​bát​ja ka​puc​ni​ját, fel​r án​tot​ta az aj​tót, és ki​r o​bo​g ott az eső​be.
Az​nap este, ami​kor az el​ső​éve​se​im ta​va​szi sze​mesz​te​r é​nek óra​r end​jét zár​tam le, ak​kor döb​ben​tem
csak rá, hogy meg​fe​led​kez​tem az első ta​lál​ko​zá​sunk év​for​du​ló​já​r ól.
Sara vi​szont nem. Ami​kor ha​za​ér​tem, ró​zsa​szín mas​ni​val át​kö​tött szív ala​kú do​boz várt az ágyon.
Ben​ne egyet​len mon​dat várt a Go​di​va cso​ko​lá​dé do​bo​zán.
„Bol​dog év​for​du​lót! Le​g yen a kö​vet​ke​ző olyan, mint a nagy​apád tün​dér​me​séi!”


Égett a sze​mem az al​vás​hi​ány​tól. Haj​na​li egy óra volt, és hosszú na​pom volt az egye​te​men. Rá​adá​-
sul az egy órán át tar​tó bo​csá​nat​ké​r és Sa​r á​tól ki​szív​ta az erő​met. Csak a fe​jét in​g at​ta, és meg​pró​bál​ta
ne​ve​tés​sel el​üt​ni a dol​g ot, de én rá​szán​tam az időt, mert úgy vél​tem, ez a be​fek​te​tés hasz​nos lesz a jö​-
vő​ben.
A kony​há​ba men​tem, és töl​töt​tem egy po​hár hi​deg vi​zet. Le​r úg​tam a pa​pu​cso​mat, vissza​men​tem az
író​asz​tal​hoz, és foly​tat​tam az ol​va​sást.
Nem ha​zud​tam Sa​r á​nak: en​nek az új dzsinn​mi​to​ló​g i​á​nak óri​á​si kö​vet​kez​mé​nyei vol​tak. Új ere​det​-
mí​tosz, az Áb​r a​hám-val​lá​sok te​r em​tés​sel kap​cso​la​tos is​me​r e​te​i​nek el​kor​cso​sult vál​to​za​ta. A gond
csak az, hogy ezek a kö​vet​kez​te​té​sek bi​zony​ta​la​nok vol​tak: Na​pa​pa in​kább el​tű​nő​dött raj​tuk, nem pe​-
dig lo​g i​kus le​ve​ze​tés​ként ju​tott el idá​ig. Maga Ibn Ara​bi el​vont mó​don érin​tet​te eze​ket a té​má​kat. Ah​-
hoz, hogy a vi​lág​egye​tem al​ter​na​tív tör​té​ne​té​vel kap​cso​lat​ban élet​ké​pes el​mé​let​tel áll​has​sak elő,
újabb rész​le​tek​r e, újabb for​r á​sok​r a volt szük​sé​g em.
Te​g yük fel, hogy akad​tak más írá​sok, rej​tett kéz​ira​tok is. El​kép​zel​he​tő len​ne, hogy a kincs, ame​lyet
Na​pa​pa az eu​ka​lip​tusz​fa csonk​ja alatt ta​lált, va​ló​ban „a mennyek em​lé​ke​ze​té​nek tér​ké​pe” volt? Soha
fel nem fe​de​zett, koz​mo​ló​g i​ai szem​pont​ból fon​tos ősi írás?
– A pi​csá​ba is, Na​pa​pa, hová rej​tet​ted? – dör​mög​tem.
A nap​ló​ja sze​r int igen sok időt töl​tött kü​lön​bö​ző he​lye​ken: Man​szér​ában, Irán​ban. Tö​r ök​o r​szág​ban,
ahol négy éven át dol​g o​zott egy sző​nyeg​mű​hely​ben. Gya​kor​la​ti​lag bár​hol le​het.
Te​kin​te​tem is​mét arra a bi​zo​nyos ki​fe​je​zés​r e té​vedt: a mo​g u​lok kur​ti​zán​ja. Ámul​tam a kal​li​g rá​fia
for​má​já​nak és össze​té​te​lé​nek szép​sé​g én. Na​pa​pa nagy gond​dal olyan la​pos for​má​ban he​lyez​te el az
urdu ábé​cé be​tű​it, hogy a „mo​g ul” és a „kur​ti​zán” egy​más​ba kap​cso​ló​dó sza​vai dí​szes sző​nye​g et ad​-
ja​nak ki. Ez egy kép​r ejt​vény. A mím és a gájn betű íve lett a sző​nyeg bojt​ja és pe​r e​me, a lam csá​bos
gör​bü​le​te fod​r o​zó​dó duz​za​dá​sa.
Mi​cso​da mű​vé​szi al​ko​tás! Az egyik for​ma lep​le​zi le a má​si​kat. Tit​kos, jel​ké​pes kap​cso​lat.
 Ott van, gon​dol​tam. A ti​tok a vá​r os​ban rej​tő​zik. Az eu​ka​lip​tusz​kincs rej​té​lyé​nek meg​o l​dá​sá​hoz ve​-
ze​tő nyo​mok La​ho​r e-ban van​nak.
A kö​vet​ke​ző né​hány nap​ban át​te​kin​tet​tem a pénz​ügyi hely​ze​te​met. Amint meg​nyu​g od​tam, hogy
meg​va​ló​sít​ha​tó az út, hoz​zá​lát​tam az elő​ké​szü​le​tek​hez.
Ami​kor el​mond​tam, Sara csak né​zett rám.
– La​ho​r e-ba? Oda akarsz men​ni?
– Igen.
– Meg​ke​r es​ni va​la​mit, amit a nagy​p​apád ta​lán ott​ha​g yott öt​ven év​vel ez​előtt?
– Igen.
– Te meg vagy hú​zat​va. Már​mint, egy do​log be​szél​ni egy nap​ló​r ól.
– Tu​dom. Még​is men​nem kell.
– Szó​val nem kér​de​zed, ha​nem be​je​len​ted. Mi​ért? Mi​ért vagy annyi​r a be​leg​ár​g yul​va ebbe? Te is tu​-
dod, hogy ma​nap​ság nem biz​ton​sá​g os az or​szág. És ha tör​té​nik ve​led va​la​mi?
Kar​ját ke​r eszt​be fon​ta, lá​bát fel​emel​te a pad​ló​r ól, és maga alá haj​tot​ta a ka​na​pén. Ki​csit resz​ke​tett
is.
– Nem tör​té​nik sem​mi. Nézd, bár​mit is ha​g yott La​ho​r e-ban, azt akar​ta, hogy ta​lál​jam meg. Mi má​-
sért írt vol​na róla, és hagy​ta vol​na a nap​ló​já​ban, ami​r ől tud​ta, hogy egy na​pon el​o l​vas​sák majd? Hát
nem ér​ted? Va​ló​já​ban ne​kem írt.
– Hát, ez elég​g é be​kép​zelt​nek hang​zott. Mi​ért nem az édes​apád​nak? Rá​adá​sul mi​ért tesz ak​kor csak
uta​lá​so​kat? Mi​ért nem mond​ja el ne​ked egye​ne​sen, hogy mi az?
– Nem tu​dom – von​tam meg a vál​la​mat. – Ta​lán nem akar​ja, hogy má​sok is rá​jöj​je​nek.
– Vagy ta​lán sze​ni​lis volt. Nézd, saj​ná​lom, de ez őrült​ség. Nem re​pül​hetsz el csak úgy a vi​lág vé​g é​-
re hol​mi kó​sza hó​bort mi​att, hogy ke​r ess egy erek​lyét. – Meg​dör​g öl​te a lá​bát. – He​tek​be is be​le​tel​het,
sőt hó​na​pok​ba. Mennyi sza​bad​sá​g od ma​r adt?
– Ha kell, el​me​g yek fi​ze​tet​len sza​bad​ság​r a. Hát nem ér​ted? Meg kell ezt ten​nem.
Szó​r a nyi​tot​ta a szá​ját, majd meg​g on​dol​ta ma​g át.
– Va​la​mi olyas​mi ez, amit rend​sze​r e​sen ter​ve​zel meg​ten​ni? – kér​dez​te hal​kan. – El​me​ne​kül​ni, va​la​-
hány​szor bánt és bosszant va​la​mi?
– Tes​sék? – von​tam föl a szem​ö l​dö​kö​met. – Nem bosszant sem​mi.
– Nem? – Fel​pat​tant a ka​na​pé​r ól, és mér​g e​sen me​r edt rám. – Te ta​lál​koz​tál anyám​mal és Fanny​val,
de én még egy​szer sem ta​lál​koz​tam a szü​le​id​del. Nem vit​tél el a nagy​apád te​me​té​sé​r e. És a vissza​té​r é​-
sed óta egy​ál​ta​lán nem ér​de​kel az, amink van, il​let​ve volt. Most pró​bá​lod el​ke​r ül​ni, hogy ket​tőnk​r ől
be​szél​jünk? Még min​dig sze​r et​jük egy​mást, Szál, vagy csak meg​va​g yunk? Tény​leg együtt va​g yunk?
– Per​sze hogy együtt va​g yunk. Ne légy ne​vet​sé​g es! – dünnyög​tem, de va​la​mi össze​szo​r í​tot​ta a
gyom​r o​mat. Nem hagy​ta, hogy a sze​mé​be néz​zek.
– Ne be​szélj ve​lem úgy, mint egy gye​r ek​kel. Rög​esz​méd ez a te sa​ját kis vi​lá​g od. Nézd, sem​mi
gon​dom az​zal, hogy​ha időt sza​kí​tasz a sa​ját​ja​id​r a. Vagy a nagy​p​apád mun​ká​já​r a. De há​r om éve együtt
va​g yunk már, és te még min​dig ki​fo​g á​so​kat ke​r e​sel arra, hogy el​te​r el​jél a csa​lá​dod​tól. Ez a kul​tu​r á​lis
izé, ami​r ől azt ál​lí​tod, hogy utá​lod: úgy vi​sel​kedsz, mint​ha szin​te büsz​ke len​nél rá. Ér​ted, mi​r ől be​-
szé​lek?
– Nem. – Kezd​tem kis​sé in​g e​r ült len​ni. – És nem va​g yok ben​ne biz​tos, hogy te ma​g ad ér​ted.
– Ha​zudsz. Tu​dod jól, hogy mi​r ől van szó.
– Iga​zán? Na jó, hadd ma​g ya​r áz​zam el, mi a gon​dom. Nézz rám, Sara! Mit látsz?
Csak me​r edt rám, az​tán meg​r áz​ta a fe​jét.
– Egy fér​fit lá​tok, aki nem tud​ja, hogy el​té​vedt.
 – Té​vedsz. Egy hu​szon​nyolc éves bar​nát látsz, aki egy sza​r os la​kás​ban él és sza​r os me​ló​ja van, ami
nem fi​zet túl so​kat, és sem​mi re​mé​nye a vég​le​g e​sí​tés​r e. Olyas​va​la​kit látsz, aki kép​te​len gon​dos​kod​ni
ma​g á​r ól, hát még egy fe​le​ség​r ől és gye​r e​kek​r ől...
– Sen​ki nem kér arra, hogy...
– ...ha nem kezd va​la​mi job​bat az éle​té​vel. De ne​ked to​vább​r a is meg​g yő​ző​dé​sed, hogy min​den jóra
for​dul, ha csa​lá​dot cse​r é​lünk? Nyisd már ki a sze​me​det! – Egy​szer​r e erőt vett raj​tam a fá​r adt​ság,
ezért meg​ka​pasz​kod​tam a té​vé​szek​r ény​ben. – Egész éle​tem​ben meg​fon​tolt vol​tam. Egy​r e csak ter​vez​-
tem és ter​vez​tem, és fel​ad​tam az egyik dol​g ot a má​si​kért. Ide​köl​töz​tem. Soha nem néz​tem vissza.
Meg​tet​tem min​dent, ami csak tel​lett tő​lem, hogy az le​g yek, ami​r ől azt gon​dol​tam, hogy len​nem kell.
A kur​va be​ván​dor​ló ős​tí​pu​sa a le​he​tő​sé​g ek föld​jén. De Na​pa​pa ha​lá​la után...
Le​huny​tam a sze​me​met, só​haj​tot​tam egyet, és ki​nyi​tot​tam.
– Rá​éb​r e​dek, hogy van​nak dol​g ok, amik töb​bet ér​nek en​nél. Van​nak dol​g ok, amik​nek meg​éri utá​-
na​men​ni.
– Dol​g ok, mi? – Sara szá​ján fél​mo​soly, resz​ke​teg reb​be​nés, ami job​ban meg​döb​ben​tett, mint ko​-
ráb​bi sza​vai. – Nem adott fel a nagy​apád min​dent, az éle​tét, a csa​lád​ját, az or​szá​g át a sze​r e​le​mért? Te
pe​dig fel​adod a... sze​r el​met... mi​ért is? Szé​g ye​nért? Bűn​tu​da​tért? Ön​azo​nos​sá​g ért? Egy ki​ba​szott fér​fi​-
as ka​lan​dért va​la​mi ide​g en or​szág​ban?
– Té​vedsz. Nem a...
De nem hall​g a​tott vé​g ig. Mell​ka​sa meg​r áz​kó​dott. Sar​kon for​dult, és be​sé​tált a há​ló​ba, majd óva​to​-
san be​csuk​ta az aj​tót, en​g em pe​dig ott ha​g yott egye​dül, a he​lyi​ség kö​ze​pén.


Vé​g ig​trap​pol​tam a High​land Ave​nue-n. Ok​tó​ber kö​ze​pe volt, a töl​g yek és ezüst​ju​ha​r ok lán​g ol​tak
az ősz​től, sár​g án és bí​bo​r an iz​zot​tak. Csak szo​mo​r úbb​nak, in​du​la​to​sabb​nak és za​va​r o​dot​tabb​nak érez​-
tem ma​g a​mat a lát​tu​kon.
Min​dig ilyen tö​r é​keny volt a kö​zös éle​tünk? Azon töp​r eng​tem, el​ke​r ül​ték-e a fi​g yel​me​met a je​lek,
hogy Sara így érez. Min​dig is ér​zé​ke​nyeb​ben re​a​g ált a kap​cso​la​tunk hul​lám​zá​sá​r a. Eszem​be ju​tott,
ahogy néz​tem egy​szer, amint ott ül az asz​tal​nál és dol​g o​za​to​kat ja​vít, szép​sé​g es, szep​lős ar​cát össze​-
gyűr​te a hom​lok​r án​co​lás, és azon gon​dol​kod​tam, hogy soha nem lát​nák szí​ve​sen a szü​le​im​nél. Mama
ide​g e​sen mo​so​lyog​na, ha ha​za​vin​ném, és vissza​vo​nul​na a kony​há​ba. Baba nem szól​na egy szót sem,
és ez va​la​hogy még rosszabb len​ne, mint a fel​há​bo​r o​dott ki​tö​r é​se. És mit tett vol​na Na​pa​pa? Nem tud​-
tam. Össze​za​va​r od​tam. A ha​lá​la óta ilyen vol​tam.
Al​ko​nyat​r a ér​tem haza – a fé​nyek ál​mo​san úsz​tak a le​ve​g ő​ben a kör​nyé​kün​kön, akár az arany flit​te​-
rek a fe​ke​te bár​so​nyon.
Sara nem volt ott​hon.
Az ágyat be​ve​tet​ték, az üres váll​fá​kat gon​do​san össze​tol​ták a szek​r ény​ben. A do​hány​zó​asz​ta​lon a
nap​pa​li​ban, egy Va​len​tin-nap​r a ka​pott bög​r e alatt újabb üze​net. Egé​szen be​le​jött abba, hogy sze​r el​mes
le​ve​le​ket ír​jon ne​kem.
Ké​szí​tet​tem egy szend​vi​cset, le​ül​tem a sö​tét​ben, és nyam​mog​ni kezd​tem a ke​nyé​r en. Ami​kor elég
bá​tor​sá​g ot gyűj​töt​tem, fel​vet​tem a le​ve​let, és ol​vas​ni kezd​tem.

Szál​man!
Ír​tam Jó né​hány​szor ne​ki​fog​tam en​nek a le​vél​nek, és a ke​zem min​den egyes al​ka​lom​mal meg​re​me​-
gett, olyan dol​go​kat írt, ami​ket nem akar​tam. Mi​cso​da gáz, hogy ilyen nyam​vad​tak va​gyunk mind
a ket​ten. Ment​he​tet​le​nül be​léd zúg​tam, és te pe​dig be​lém. Leg​alább​is re​mé​lem. Leg​alább​is így ér​-
 zem lá​tom raj​tad. De az​tán eszem​be jut az anyám, és össze​szo​rul a szí​vem.
Ta​lál​koz​tál már a csa​lá​dom​mal. Anya ked​vel. Fanny is. Úgy gon​dol​ják, hogy il​lesz hoz​zám. De a
pa​pám​mal soha nem ta​lál​koz​tál. Nem tu​dod, mi​ért nem be​szé​lünk töb​bé soha róla.
Fanny és én is ki​csik vol​tunk, ami​kor el​hagy​ta anyát. Nem em​lék​szem rá, bár van néha úgy, hogy
azt hi​szem, még​is. Ami​kor le​hu​nyom a sze​me​met, nagy, meg​ter​mett ár​nyat lá​tok, amint be​töl​ti a
szo​bám aj​ta​ját. És ott van ez a ke​ser​édes il​lat: gin és ve​rí​ték és do​hány. Em​lék​szem, hogy nem fél​-
tem tőle, ami​ért há​lás va​gyok.
De apa el​ha​gyott min​ket el​hagy​ta anyát, és ez​zel össze​tör​te. Ami​kor kü​lö​nö​sen rossz a ked​ve, azt
mond​ja, hogy egy má​sik nő​ért tet​te, de sze​rin​tem nem er​ről volt szó. Leg​alább​is soha nem lát​tam
en​nek bi​zo​nyí​té​kát anyám te​kin​te​té​ben, ami​kor apám​ról be​szélt. (Az ele​jén SO​KAT be​szélt róla.)
Sze​rin​tem azért hagy​ta ott, mert több éle​tet sze​re​tett vol​na, anya pe​dig nem ér​tet​te meg nem vet​te
ész​re. Azt hi​szem, nem si​ke​rült idő​ben ér​zé​kel​nie apa bol​dog​ta​lan​sá​gát. Ez a be​nyo​má​som.
Ez va​jon fel​men​ti az alól, amit tett? Sze​rin​tem nem. Anyám egész éle​tét az​zal töl​töt​te, hogy meg​-
pró​bált újra össze​rak​ni min​ket, és egész jó mun​kát vég​zett, bár van​nak neki olyan ré​szei, ami​ket
nem si​ke​rült elő​ke​rí​te​nie. Nem lel​te sem ben​nem, sem Fanny​ban, sem más​ban.
Nem aka​rom, hogy ve​lem is ez tör​tén​jen. Nem aka​rom úgy vé​gez​ni, mint az anyám. Nagy​já​ból er​-
ről van szó. Ha nem sze​ret​tél vol​na, ak​kor meg​ér​te​ném. Fáj​na, de va​la​hogy együtt él​nék ez​zel. De
ilyen bi​zony​ta​lan​ság​gal lé​tez​ni együtt, so​sem tud​va, mi​kor kap el az a me​het​nék, amit az utób​bi
idő​ben ott lát​tam csil​log​ni a sze​med​ben, ez szá​mom​ra le​he​tet​len. Túl sok min​den van, amit sze​ret​-
nék el​mon​da​ni. Olyan dol​gok, ami​ket tud​nod kell, ha azt akar​juk, hogy kö​zös jö​vőnk le​gyen. De a
leg​ke​vés​bé kény​sze​rí​te​ni sze​ret​né​lek erre.
Úgy​hogy most el​me​gyek. Fanny​nál le​szek. Vé​gig​gon​dol​ni a dol​go​kat. Mind​ket​tőnk​re rá​fér. Ne​kem
se​gít hely​re​ten​ni a gon​do​la​ta​i​mat, te pe​dig így meg​te​he​ted, amit akarsz, hogy ki​űzd a kur​va dé​mo​-
na​i​dat. Úgy​hogy re​pülj nyu​god​tan. Menj el Pa​kisz​tán​ba. Kö​vesd a szí​ved sza​vát, vagy mi. Csak ne
fel​edd, hogy nem fo​gok egész éle​tem​ben vár​ni.
Tu​dod, hol ta​lálsz meg.
Sze​ret​lek!
Sara

Le​tet​tem a le​ve​let, és ki​bá​mul​tam az ab​la​kon. Az éj​je​li eső do​bolt az üve​g en. A rit​mu​sát kö​vet​tem
uj​ja​im​mal, le​nyű​g ö​zött, mi​lyen ne​héz tar​ta​ni. Ne​héz súly ült a mell​ka​som​r a, és kép​te​len vol​tam le​lök​-
ni.
Ha egy ba​r om sír az er​dő​ben, és nincs ott sen​ki, aki lát​ná és hal​la​ná, ak​kor at​tól még ő egy ba​r om?
Nem volt ott sen​ki, aki vá​la​szolt vol​na.


A New York​ból La​ho​r e-ba tar​tó ti​zen​ö t órás re​pü​lő​út na​g yob​bik fe​lé​ben nem vol​tam ma​g am​nál.
Ész​r e sem vet​tem, mennyi​r e fá​r adt va​g yok, amíg bele nem zöttyen​tem a tu​r is​ta​o sz​tá​lyon az ülés​be,
az​tán fé​lig ká​bán éb​r ed​tem, ami​kor az utas​kí​sé​r ő sze​lí​den meg​r áz​ta a vál​la​mat.
– La​ho​r e-ban va​g yunk, uram. – El​mo​so​lyo​dott, ami​kor én to​vább​r a is csak bá​mul​tam rá. Fo​g án
meg​csil​lant a rúzs ej​tet​te folt. – Az Al​la​ma Iq​bal Nem​zet​kö​zi Re​pü​lő​té​r en.
– Jó – ká​szá​lód​tam föl​fe​lé és ki​fe​lé. Üres volt a gép, a szé​ke​ken sen​ki. – Mi​lyen az idő?
– Hi​deg. Ki​csit kö​dös. Azt mond​ják, köd​fel​hők jön​nek. Ki​csit ko​r án az idén.
Ez nem hang​zott va​la​mi ígé​r e​te​sen. Meg​kö​szön​tem, és si​et​tem is el on​nan, a ké​zi​poggyá​szom vé​-
gig​ko​pog​tat​ta a fo​lyo​só felé eső kar​fá​kat.
 A re​pü​lő​tér​r ől ki​lép​ve a no​vem​ber kö​ze​pi nap kar​já​ba ke​r ül​tem: a le​ve​g ő friss volt ugyan, de mart
is erő​sen. A fakó ten​g er​üveg ég mint​ha a re​pü​lő​tér köré te​ke​r e​dett vol​na. Fog​tam egy ta​xit, és azt kér​-
tem, vi​g yen a Bha​ti-ka​pu​hoz. Nagy se​bes​ség​g el hagy​tuk el a ter​mi​nált, és köz​ben lát​tam, hogy fe​hér​-
ség for​tyog a ki​fu​tó​pá​lyán és bo​r ít füg​g önyt a lát​ha​tár​r a. Az utas​kí​sé​r ő​nek iga​za volt: ér​ke​zett a köd.
Egy for​g al​mas rend​ő r​lám​pá​nál a so​főr jobb​r a ka​nya​r o​dott. Lak​ta​nyák, a vö​r ös​tég​lás Ait​chi​son
Col​le​g e és a gyar​ma​ti idők​ből szár​ma​zó Jin​nah Gar​dens mel​lett ha​lad​tunk el, míg vé​g ül el​kes​ke​nye​-
dett az út, és mi mo​tor​bi​cik​lik, rik​sák, ko​csik és gya​lo​g o​sok ten​g e​r én bo​tor​kál​tunk át. „A TER​RO​RIS​-
TÁK A BÉKE EL​LEN​SÉ​GEI”, állt egy nagy fe​ke​te pla​ká​ton, ame​lyet egy ti​zen​ö t mé​ter ma​g as kő​ka​pu​-
ból bal​r a ki​ál​ló fal​r a ra​g asz​tot​tak. A ha​tal​mas épít​mény köz​pon​ti bolt​íve fö​lött nyolc ki​sebb lát​szott.
Jobb ol​da​lá​r a a Ká​bát fes​tet​ték, bal​r a Mo​ha​med pró​fé​ta sír​ját, kö​zé​pen dom​bor​mű​ves, ci​nó​ber​vö​r ös
ró​zsák​kal. A kö​ze​lé​ben egy má​sik fel​irat: „ÜD​VÖ​ZÖL​JÜK LA​HO​RE ÓVÁ​RO​SÁ​BAN AL​LAH KE​-
GYEL​MÉ​BŐL!”.
A Bha​ti-ka​pu​hoz ér​tünk.
A taxi a Kasi Mán​zel​nál, en​nél a ma​g as és kar​csú, régi épü​let​ből lett szál​lo​dá​nál állt meg, amely​nek
hom​lok​za​tát ok​ker és azúr csem​pék al​kot​ták. A má​so​dik szin​ten szé​les te​r asz hú​zó​dott, az ajtó fö​löt​ti
vá​szon szé​lé​r ől kis, fe​ke​te réz​edény csün​g ött le egy szög​r ől.
Fel​is​mer​tem az okát: fe​ke​té​vel kell el​űz​ni a fe​ke​tét. Vé​de​lem a szem​mel ve​r és el​len.
Üdv Na​pa​pa vi​lá​gá​ban! – gon​dol​tam.
Vé​g ig​néz​tem az ut​cán: pék​sé​g ek, pan- és ci​g a​r et​ta​bol​tok, ka​lóz-DVD-áru​sok, hám​ló falú le​ány​is​-
ko​la, és por, min​de​nütt por. Ám te​kin​te​tem ter​mé​sze​te​sen a Bha​ti​r a és két sor​ban álló bolt​íve​i​r e ván​-
do​r olt.
Ez az a hely, ame​lyet nagy​apám né​zett egy​kor, ahol élt, ame​lyen át jár​kált. Va​la​hol itt volt egy​kor a
mo​g ul her​ceg​nő te​ás​bolt​ja. Va​la​hol a kö​zel​ben állt az eu​ka​lip​tusz, amely​r ől le​esett egy fiú, és fel​ha​-
sadt a fe​jén a bőr. Az egész boly​g ót be​já​r ó ti​tok ér​ke​zett ide Na​pa​pá​val, és most itt vár rám va​la​mi
nyo​mo​r ú​sá​g os, régi fül​ké​ben.
Az a hü​lye me​het​nék a sze​med​ben.
Sara hang​ja sze​lí​den kor​hol gon​do​lat​ban.
Ké​sőbb, ha​tá​r oz​tam el ma​g a​mat. Ké​sőbb.


Más​nap ne​ki​fog​tam a ke​r e​sés​nek.
Elő​ze​te​sen úgy kép​zel​tem, hogy a te​ás​bol​tok​kal kez​dem. Eze​ken a he​lye​ken sok min​den meg​ma​r ad
az em​lé​kek​ben. La​ho​r e óvá​r o​sa töb​bé-ke​vés​bé a te​le​pü​lés régi bel​vá​r o​sa, az it​te​ni​ek nem fe​lej​te​nek
so​kat. Hát még egy mo​g ul her​ceg​nőt, aki​nek volt egy te​ás​bolt​ja. Na​pa​pa nap​ló​ja nem na​g yon fog​lal​-
ko​zott a fal​lal kö​r ül​vett vá​r os min​den​nap​ja​i​val – én sem​mi​lyen uta​lást nem ta​lál​tam arra, hol is van
az eu​ka​lip​tusz​kincs he​lye.
Hová rej​tet​ted, öreg? A vis​kód​ba? Egy ba​rát​hoz? Az alá a sza​ros tus​kó alá?
Ha Na​pa​pa iga​zat mon​dott, és a fa fél év​szá​zad​dal ez​előtt dőlt ki, mos​tan​r a va​ló​szí​nű​leg nem le​het
meg​ta​lál​ni a he​lyét. A kö​vet​ke​ző ész​sze​r ű hely​nek Na​pa​pa la​ká​sa tűnt. Ez​zel csak az volt a gond, hogy
nem tud​tam, hol la​kott. Mi​előtt el​men​tem, fel​hív​tam Ba​bát, és meg​kér​dez​tem. Nem so​kat se​g í​tett.
– Ré​g en volt már, fiam. Öt​ven éve. Ne gyö​törd egy öreg​em​ber em​lé​ke​ze​tét. A vé​g én még sze​ni​lis
le​szek.
Ami​kor csak nem hagy​tam annyi​ban, vo​na​kod​va meg​ad​ta az utca ne​vét, ahol lak​tak, és gye​r ek​ko​r i
ba​r át​ja, Há​bib ve​ze​ték​ne​vét is.
– A cí​münk​r e nem em​lék​szem, de az ut​cá​r a igen. Kér​dezz meg bár​kit a Há​ki​man Ba​zár​ban a Há​-
dzsur gá​li​r ól. Tud​ni fog​ják.
La​ho​r e óvá​r o​sa, ame​lyet még a Nagy Ak​bar ke​r í​tett kör​be, nyüzs​g ő, sű​r űn la​kott hely. Két​százez​-
ren él​nek ke​ve​sebb mint egy négy​zet​mér​föld​nyi te​r ü​le​ten. Kar​da​mom, zsír és do​hány il​la​tá​tól ré​szeg
szel​lő jár​ja át. Kép​te​len vol​tam fel​dol​g oz​ni, ahogy jár​kál​tam itt és igye​kez​tem be​fo​g ad​ni a fül​ké​nyi
gyógy​szer​tá​r a​kat, ko​vács​mű​he​lye​ket, sző​nyeg​bol​to​kat és ége​tett agyag​ból ké​szült ét​kez​dé​ket.
Be​szél​tem min​den​ki​vel, aki csak szem​be​jött. A te​ás​sal, aki pe​sa​va​r i káh​vét ön​tött az agyag​po​ha​-
ram​ba. A gyü​mölcs​árus​sal, aki na​r ancs- és gu​a​vage​r ez​de​ket adott, és össze​von​ta a szem​ö l​dö​két, ami​-
kor meg​em​lí​tet​tem neki a kol​dus​her​ceg​nőt. Sző​nyeg​ke​r es​ke​dők​kel, ut​cai ci​g a​r et​ta​áru​sok​kal, ké​se​ket
kí​ná​ló bol​to​sok​kal. Sen​ki nem hal​lott Zí​nat bé​g um​r ól. Sen​ki nem is​mert egy Sá​r if nevű fi​a​tal​em​bert,
sem az édes​ap​ját, akik egy kal​lig​r á​fi​á​val és raj​zo​lás​sal fog​lal​ko​zó bol​tot üze​mel​tet​tek.
– Az én bol​tom kö​r ül nem, sza​heb – in​g at​ták a fe​jü​ket, és küld​tek to​vább.
A Há​dzsur gá​lit meg​ta​lál​tam – ka​nyar​g ós, kes​keny si​ká​tor, ame​lyet egy​kor pál​ma​fák sze​g é​lyez​tek
(a he​lyi​ek sze​r int), de most em​ber​nyi mély​sé​g ű göd​r ök mö​g ött össze​bú​jó po​r os, ros​ka​do​zó épü​le​tek​-
nek ad ott​hont –, és aj​tó​r ól aj​tó​r a ha​lad​va kér​de​zős​köd​tem. Nem volt sze​r en​csém. Egy idős, hen​ná​val
fes​tett hajú, ró​zsa​fa sé​ta​bo​tos fér​fi csak me​r edt rám, ami​kor Baba ba​r át​ja, Há​bib Ataj​va​la ne​vét em​lí​-
tet​tem, majd azt mond​ta:
– Há​bib. Igen, a csa​lád​já​val évek​kel ez​előtt Ka​r a​csi​ba köl​töz​tek. Sen​ki nem tud​ja, hová.
– Mi a hely​zet egy eu​ka​lip​tusszal? – kér​dez​tem. – Egy vén eu​ka​lip​tusszal, ami egy​kor ott állt, a
Bha​ti-kapu mel​lett?
Sem​mi.
Fá​sul​tan kó​bo​r ol​tam, bá​mul​tam az ut​cák pe​r e​mé​r ől fel​emel​ked​ve fe​lém go​moly​g ó kö​döt. A har​-
ma​dik na​pon olyan volt, mint​ha száz meg száz fod​r o​zó​dó fe​hér szem​fe​dé​len vág​nék át. Az éj​sza​ka
be​kö​szön​té​vel, ahogy tün​dér​fé​nyek pis​lá​kol​tak élet​r e La​ho​r e vé​dő​szent​je, Data Sza​heb szen​té​lyé​nek
mi​na​r et​je​in a Bha​ti​tól ve​ze​tő út túl​só vé​g é​ben, el​ve​szett​nek érez​tem ma​g a​mat. Mint akit meg​fosz​tot​tak
min​den sze​mé​lyi​sé​g é​től. Fény​pász​má​ban le​be​g ő por​szem vol​tam, kö​r ü​löt​tem vég​te​len sö​tét. Na​pa​pá​-
nak iga​za volt. Az óvá​r os el​árul​ta. Úgy tűnt, mint​ha La​ho​r e szánt​szán​dék​kal el​tö​r öl​te vol​na a csa​lád​ja
vagy a her​ceg​nő csa​lád​ja min​den em​lé​két és nyo​mát. Sa​r á​nak iga​za volt. Hiba volt ide​jön​ni. A Na​pa​-
pa ha​lá​la óta hiba volt min​den. Kur​vá​r a fel​nyi​tot​ta a sze​me​met, hogy olyan​nak lát​tam ezt a vi​lá​g ot,
ami​lyen, és nem Na​pa​pa tör​té​ne​té​nek me​sés szem​üve​g én át néz​tem.
Eb​ben a köd​ben, a vá​r os új ke​le​tű vér​sze​g ény​sé​g é​ben olyan dol​g ok for​dul​tak meg a fe​jem​ben,
amik​kel már évek óta nem fog​lal​koz​tam. Az, ami​kor Na​pa​pa meg​ta​ní​tot​ta, ho​g yan mond​jam el a szá​-
latot. Az első al​ka​lom, ami​kor össze​tet​te a te​nye​r e​met, hogy a kö​nyör​g ő csé​szé​je le​g yen be​lő​le. „Le​-
gyél kol​dus Al​lah aj​ta​já​nál – mond​ta ak​kor ked​ve​sen. – Sze​r e​ti az alá​za​tos​sá​g ot. Az én tit​kai a ké​r e​-
ge​tő kol​dus tá​nyér​já​ban ke​r ül​nek nap​vi​lág​r a.” A tá​sáh​hod test​hely​ze​té​ben Na​pa​pa ki​nyúj​tot​ta ököl​be
szo​r í​tott keze mu​ta​tó​uj​ját, és für​g én fel-le moz​g at​ta.
– Így kop​pin​tunk az ör​dög fe​jé​r e – kö​zöl​te.
De ugyan mi​fé​le ör​dög​nek pró​bál​ta el​lát​ni a ba​ját? Egy kí​sér​te​tet kö​vet​tem, és azt re​mél​tem, az
élők majd fel​is​me​r ik.
Az ötö​dik nap​r a dön​tés​r e ju​tot​tam. Bor​zong​va ül​tem egy ló​cán, és fi​g yel​tem, ahogy a le​he​le​tem vé​-
gig​fu​vo​lá​zik a Há​dzsur gá​lin, mi​köz​ben a mo​bi​lo​mat nyom​kod​tam, és sok ezer mér​föld​r e on​nan
meg​csör​r ent Sara te​le​fon​ja.
Szin​te azon​nal fel​vet​te. Óva​to​san szólt bele.
– Szál?
– Szia.
– Jól vagy?
 – Igen.
Kis szü​net.
– Nem hív​tál, mi​előtt el​men​tél.
– Azt hit​tem, nem örül​nél neki.
– Be​teg​r e ag​g ód​tam ma​g a​mat. Jól​esett vol​na, ha le​szál​lás után meg​csör​g etsz.
Meg​le​pőd​tem, de jól​esett. Olyan sok csa​ló​dás után örül​tem az ag​g o​dal​má​nak.
– Bo​csá​nat.
– Jé​zu​som. Már... – El​hall​g a​tott, gyor​san és re​sze​lő​sen vet​te a le​ve​g őt a fü​lem​ben. – Meg​ta​lál​tad a
va​r ázs​kin​cset?
– Nem.
– Kár. – Mint​ha nem tel​je​sen ide fi​g yelt vol​na. A hát​tér​ben víz cso​bo​g ott. – Med​dig ma​r adsz ott?
– Is​ten bi​zony, nem tu​dom, de azt sze​r et​ném el​mon​da​ni, hogy kur​vá​r a el​fá​r ad​tam.
– Saj​ná​lom. – Egy​ál​ta​lán nem úgy hang​zott, mint aki ezt érzi. Ki​csit el​mo​so​lyod​tam.
– Ott haj​na​li öt óra le​het. Mi​ért vagy éb​r en? – kér​dez​tem.
– Hát... ag​g ód​tam, azt hi​szem. Nem tud​tam alud​ni. Rossza​kat ál​mod​tam. – Fel​só​haj​tott. El​kép​zel​tem,
ahogy a nya​kát masszí​r oz​za, hosszú uj​jai az iz​mok​r a fo​nód​nak és mor​zsol​ják-gyúr​ják, és sze​r et​tem
vol​na meg​érin​te​ni.
– Hi​ány​zol – mond​tam.
Kis szü​net.
– Mhm. Ne​kem is. Rej​tély, hogy mennyi​r e meg​szok​tam már, ahogy itt vagy. És most, hogy... – El​-
hall​g a​tott, ki​fúj​ta a le​ve​g őt. – Nem ér​de​kes.
– Mi​cso​da?
– Sem​mi. – Fel​nyö​g ött. – Ez a nyü​ves idő. Sze​r in​tem el​kap​tam va​la​mit. Egész nap fájt a fe​jem.
– Jól vagy?
– Ja. Majd el​mú​lik. Fi​g yelj csak, me​g yek, le​zu​hany​zom. Ne​ked meg jó mu​la​tást!
Ez ta​lán szem​r e​há​nyás volt?
– Jó, ne​ked is. Vi​g yázz ma​g ad​r a!
– Jó. – Úgy tűnt, té​to​vá​zik va​la​mi​vel. – Kép​zeld, ki​de​r í​tet​tem va​la​mit. El akar​tam már mon​da​ni ne​-
ked, de... ér​ted.
– Csu​pa fül va​g yok.
– Em​lék​szel rá, mit mon​dott a nagy​p​apád a me​sé​ben? A vil​lám​fá​kat?
– Igen.
– In​kább el​kül​döm. Meg​em​lí​tet​tem a ki​fe​je​zést egy is​me​r ő​söm​nek az is​ko​lá​ban, és ki​de​r ült, hogy ő
is fel​is​mer​te. Évek​kel ez​előtt az MIT-n hall​g at​tuk ugyan​azt az elő​adást a frak​tá​lis ha​son​ló​sá​g ok​r ól és
a kor​lá​tos szó​r ó​dá​sú hal​ma​zok​r ól.
– Frak​tá​lis mi​cso​dák​r ól? – Köz​be​sí​polt a te​le​fo​nom. El​vet​tem a fü​lem​től, és meg​néz​tem a kép​er​-
nyőt. Nagy​fel​bon​tá​sú kép ér​ke​zett egy em​ber​r ől, aki​nek va​la​mi fát for​má​zó hen​na​r ajz volt a bal vál​-
lán, az ágai vé​g ig​hú​zód​tak a ke​zén. Jól né​zett ki.
Ki​han​g o​sí​tot​tam Sa​r át.
– Mi​ért kül​desz ké​pe​ket hen​ná​zás​r ól?
Nem vá​la​szolt, majd el​kez​dett ne​vet​ni.
– Ez nem is ju​tott eszem​be, de igaz, tény​leg úgy néz ki, mint va​la​mi hen​na​r ajz.
– Nem az?
– De​hogy. Egy Lich​ten​berg-féle raj​zo​la​tot látsz, ami úgy jön lét​r e, hogy szét​ága​zó elekt​r o​mos fe​-
szült​ség fut ke​r esz​tül szi​g e​te​lő​anya​g on. Üve​g en, gyan​tán, em​be​r i bő​r ön... mind​egy. Ezt az em​bert vil​-
lám​csa​pás érte, és túl​él​te, vi​szont a tes​tén ilyen le​nyo​mat ma​r adt utá​na.
– Tes​sék?
– Ahogy mon​dom. Szi​g e​te​lő​anyag​ból ké​szült la​pok se​g ít​sé​g é​vel bár​me​lyik mai la​bor​ban elő​ál​lít​-
ha​tó. Elekt​r o​mos fá​nak vagy vil​lám​fá​nak hív​ják.
A vil​lám​fák hal​do​kol​nak.
– Azt a kur​va! – sut​tog​tam.
– Jaja.
Az érin​tő​kép​er​nyőt meg​érint​ve be​le​na​g yí​tot​tam a kép​be, hogy job​ban is szem​ügy​r e ve​hes​sem a
kér​dé​ses rész​le​tet.
– Hon​nan tud​ha​tott vol​na er​r ől Na​pa​pa? Ha ki​ta​lál​ta a tör​té​ne​te​ket, hon​nan a pi​csá​ból tu​dott vol​na
ilyes​mi​r ől?
– Fo​g al​mam sincs róla. Le​het, hogy is​mert va​la​kit, aki​vel ilyes​mi tör​tént.
– De ugyan mit je​lent ez?
– Mit tu​dom én. Na, kü​lön​ben is men​nem kell. Gon​dol​tam, se​g ít​sé​g ed​r e le​het, akár​mi is az, amit
ke​r e​sel.
– Kösz.
Le​tet​te. A fér​fi kar​ján lát​ha​tó min​tá​za​tot bá​mul​tam: a páf​r ány ju​tott róla az eszem​be, vö​r ös volt, és
egé​szen rész​let​g az​dag. Annyi​r a tö​ké​le​tes volt a káp​r á​zat, hogy még a bim​bó​kat és a le​ve​le​ket is lát​-
tam. Lé​leg​zet​el​ál​lí​tó elekt​r o​mos lom​bo​zat. A vil​lám tér​ké​pe.
A mennyek em​lé​ke​ze​te.


Az​nap éj​jel ko​r án le​fe​küd​tem alud​ni.
Haj​na​li öt​kor a fádzsr imá​r a hí​vá​sa éb​r esz​tett. He​ver​tem az ágy​ban, néz​tem, ahogy a köd át​szi​vá​r og
a nap​fé​nyes ab​la​kon, hall​g at​tam a mol​la csen​g ő ázanját, és hir​te​len fel​pat​tan​tam.
Go​lam Rá​szul, a Macs​kák Ura me​cse​te.
Nem ezt mond​ta Na​pa​pa mil​lió év​vel ez​előtt? Hogy van egy me​cset a Bha​ti-kapu mel​lett, épp a há​-
zá​val szem​ben?
Egyet​len me​cse​tet sem lát​tam a kör​nyé​ken.
Fel​húz​tam a ru​há​mat, és ki​r o​han​tam.
A reg​g el​nek olyan volt a sza​g a, akár a csi​szolt fém​nek. A fény szűr​ten ér​ke​zett, a ko​r án ke​lők alak​-
jai fi​no​man raj​zo​lód​tak ki a köd bo​r í​tot​ta ut​cá​kon. A szom​szé​dos si​ká​tor​ban ka​kas ku​ko​r é​kolt. Éj​jel
sze​mer​kélt az eső, sá​r os volt a föld. Csúsz​kál​va-szök​dé​csel​ve ha​lad​tam a mol​la álom​ban hal​lott, óce​-
án​ként emel​ke​dő-süllye​dő hang​ja irá​nyá​ba.
A fe​hér​ség pa​ma​csai szür​kü​le​ti fénnyel vi​lá​g í​tott an​g ya​lok​ként le​beg​tek kö​r ü​löt​tem. Az ázan el​-
hall​g a​tott. Kes​keny aj​tó​nyí​lást bá​mul​tam tíz​láb​nyi​r a egy sző​nyeg​ke​r es​ke​dés​től. A be​já​r a​tát szin​te el​-
fed​te a jár​da kö​ze​pén növő al​ma​fa, így jól el​r ej​tet​te a for​g a​lom elől. Zöld fény áradt be​lő​le. Az ajtó
fölé a pró​fé​ta me​di​nai me​cse​te és Rúmi tö​r ök​o r​szá​g i szen​té​lye pa​r á​nyi kép​má​sa​it fes​tet​ték.
Ki ten​ne ide Rú​mit, ami​kor Data Sza​heb szen​té​lye itt van, épp az út túl​o l​da​lán?
Le​vet​tem a ci​pő​met, és be​lép​tem a me​cset​be.
Pa​r á​nyi he​lyi​ség, ala​csony mennye​ze​tén nul​la​wat​tos zöld iz​zók. A gyü​le​ke​zet gyé​ké​nye​ken állt két
sor​ban, vál​luk össze​ért, előt​tük sál​var ká​mizt és tur​bánt vi​se​lő ala​csony fér​fi. Az emam sza​heb le​kap​-
csol​ta az előt​te áll​vá​nyon lévő mik​r o​font, meg​érin​tet​te a fül​cim​pá​ját, és el​kez​dő​dött a fádzsr.
Fur​csa bűn​tu​da​tot érez​tem, ahogy le​ül​tem a sa​r ok​ba, és kö​r ül​néz​tem. Al​lah és Mo​ha​med ki​lenc​ven​-
ki​lenc neve, imák és ko​r án​ver​s​ek böf​fen​tek elő a sar​kok​ból, pö​r ög​tek-fo​r og​tak a fa​la​kon. Pász​tor​-
mej​nót, ro​ha​mo​zó orosz​lánt, szádzs​déban föl​dön nyúj​tó​zó em​ber​ala​kot for​má​zó kal​lig​r á​fi​ák, a keze
ez utób​bi​nak ábé​cé​por​r al teli kol​du​ló​tá​lat for​máz. Le​nyű​g ö​ző al​ko​tá​sok.
A szá​latnak vége, a ná​ma​zik el​in​dul​tak haza. Az emam sza​heb meg​for​dult, ke​zé​ben szám​lá​ló a tász​-
bihhoz. Kitt-katt! Fo​há​szo​kat mor​mol​va fel​kelt, és fe​lém ti​pe​g ett.
– Ásszá​lamo áláj​kom! Se​g ít​he​tek, fiam? – mond​ta ur​du​ul.
– Vá láj​kom ásszá​lam! Igen – fe​lel​tem. – Ez itt a Go​lam Rá​szul mász​dzsed?
A fe​jét in​g at​ta. Leg​alább het​ven​éves le​he​tett, hosszú núr​a​ni sza​kál​lal, ősz szőr​szá​lak me​r ed​tek elő a
fü​lé​ből. A hasa még a bo​ká​ja alá érő csí​kos fla​n​el​ká​m​iszon is át​du​do​r o​dott.
– Nem. Azt a me​cse​tet be​zár​ták, a ki​lenc​ve​nes évek​ben már​tí​r om​sá​g ot szen​ve​dett. Szek​ta​r i​á​nus tá​-
ma​dás​nak esett ál​do​za​tul. Leg​alább tu​cat​nyi​an meg​hal​tak ben​ne. Tud​ja, sí​i​ta me​cset volt. Azt hi​szem, a
Há​dzsur gá​li​ban állt.
– Ó. – Azt mond​tam ma​g am​nak, hogy már szá​mí​tot​tam erre, de han​g om​ban ott csen​g ett a csa​ló​-
dott​ság. – El​né​zést, ami​ért ra​bo​lom az ide​jét. Me​g yek is, hogy be​fe​jez​hes​se.
– Maga nem he​lyi, fiam. A szá​lamja ak​cen​tu​sos volt – mond​ta. – Am​ri​kan, azt hi​szem. Úgy fest,
mint aki​nek gond​ja van. Se​g ít​he​tek?
Rám né​zett, köz​ben le​vet​te a tur​bán​ját. A bal ha​lán​té​ka kö​ze​lé​ben fakó seb​he​lye hú​zó​dott, amely
leg​in​kább egy fel​fe​lé kú​szó in​dá​r a em​lé​kez​te​tett.
Vé​g ig​néz​tem raj​ta. A haja ősz volt, élén​ken csil​lo​g ó sze​me kék, bár alig lát​szott ki a rán​cok ten​g e​-
ré​ből.
– Egy há​zat ke​r es​tem. A bol​do​g ult nagy​apá​mét. A me​cset mel​lett la​kott, egy hölgy szom​széd​sá​g á​-
ban, akit Zí​nat bé​g um​nak hív​tak. A hölgy​nek volt egy te​a​bolt​ja.
– Zí​nat bé​g um. – Rés​nyi​r e húz​ta a sze​mét, a kék​ség el​tűnt az ár​nyék​ban. – Hogy hív​ták a nagy​ap​ját?
– kér​dez​te, ahogy néz​te az utol​só talp​r a ká​szá​ló​dó hit​hű​ket.
– Sá​r if. Mo​hám​mád Sá​r if.
Egé​szen fur​csa ér​zés, va​la​mi​fé​le déjà vu ural​ko​dott el raj​tam. Va​la​mi​től meg​vál​to​zott a lég​kör a
he​lyi​ség​ben. Még a leg​utol​só ná​ma​zi is meg​érez​te, és út​ban ki​fe​lé hát​r a​né​zett a vál​la fö​lött.
– Mit is mon​dott, hogy hív​ják? – kér​dez​te hal​kan az emam sza​heb.
– Szál​man Áli Záj​di.
– Ér​tem. Igen, azt hi​szem, tu​dok se​g í​te​ni. Erre jöj​jön!
Sán​ti​kál​va meg​for​dult, és in​tett, hogy kö​ves​sem. Ki​lép​tünk a me​cset​ből. Be​la​ka​tol​ta, szét​vá​lasz​tot​ta
a szom​szé​dos sző​nyeg​bolt be​já​r a​tá​ban lógó gyöngy​füg​g önyt, és be​ment oda.
Ami​kor lát​ta, hogy té​to​vá​zok, meg​tor​pant, a tász​bih-szám​lá​ló kat​to​g ott a ke​zé​ben.
– Jöj​jön csak be, fiam. Az én há​zam a ma​g áé is.
Szem​ügy​r e vet​tem a bol​tot: a me​cset és egy szu​ve​nír​bolt kö​zött he​lyez​ke​dett el, a bolt​íves be​já​r at
fö​lött, a pony​va​te​tő szür​ke, a bolt​kö​vek és a zá​r ó​kő meg​fa​kult és hám​lott. A be​já​r at fö​löt​ti dísz​táb​lán
az állt: Ka​r a​ván Ki​lim.
A ki​lim tö​r ök sző​nyeg​faj​ta. Mit ke​r es egy ki​lim​bolt La​ho​r e óvá​r o​sá​ban?
Kes​keny, de jól be​vi​lá​g í​tott fo​lyo​són át ke​mény​fa pad​lós be​mu​ta​tó​he​lyi​ség​be ve​ze​tett. Gon​do​san
fel​te​kert sző​nye​g ek hal​mai pi​hen​tek a gaz​dag min​tá​za​tú kár​pi​tok négy​szö​g e​i​vel, nagy sző​nye​g ek​kel
és edé​nyek​kel teli pol​cok​kal bo​r í​tott fa​lak mel​lett. A ma​g a​san lévő fa​mennye​ze​ten káp​r á​za​tos raj​zok
és kal​lig​r á​fi​ák fu​tot​tak vé​g ig. Itt egy eksz​tá​zis​ban lévő der​vis for​g ott kék​ben, egyik te​nye​r e az ég
felé, má​sik a föld irá​nyá​ba. Ott arany fény​ben für​dő tö​meg emelt ma​g as​ba több tu​cat ivó​ku​pát, fe​jük
fö​lött rop​pant fel​hő​be ka​nyar​g ott föl az urdu nyel​vű fel​irat: „Hall​ják lát​ha​tat​lan ke​zét igaz​sá​g ot töl​te​-
ni a mennyek​ben.”
Ko​pasz, kö​zép​ko​r ú fér​fi ült egy asz​tal mö​g ött bar​na, fél​hosszú ujjú fel​ső​ben. Az emam sza​heb oda​-
bic​cen​tett neki.
– Az uno​ka​ö csém, Ha​led.
Vál​tot​tunk né​hány ud​va​r i​as szót egy​más​sal. Az emam sza​heb le​tet​te az asz​tal​r a a szám​lá​lót és a tur​-
bán​ját.
– Emam sza​heb, ez egy tö​r ök sző​nyeg​bolt – kezd​tem. – Im​port​sző​nye​g e​ket árul a sza​bad​ide​jé​ben?
– A min​ták tö​r ö​kök, az igaz, de nem im​por​tá​lunk. Az ina​sa​im itt, a fal​lal kö​r ül​vett vá​r os​ban ké​szí​-
tik. – Hát​r a se pil​lant​va el​in​dult. – Hívj csak Bá​sir​nak.
Az üz​let hát​só ré​szé​be men​tünk, ke​r ül​g et​tük a sző​nye​g ek tor​nya​it, míg vé​g ül egy kes​keny ab​lak​ból
fényt kapó rak​tár​he​lyi​ség​be ér​tünk. A nyir​kos​ság​tól, rot​hadt fá​tól és do​hány​tól szag​ló szo​bát pla​fo​nig
meg​töl​töt​ték a szö​vet​g ön​g yö​le​g ek és az el​r om​lott szö​vő​szé​kek. Az egyik sa​r ok​ban ágy​ta​ka​r ó alatt
nagy do​boz állt. Bá​sir le​r án​tot​ta a ta​ka​r ót, mire por​fel​hő go​moly​g ott föl és ho​má​lyo​sí​tot​ta el a he​lyi​-
sé​g et.
– Sá​r if – szó​lalt meg a kal​má​r i​mám. – Ha​lott, igaz?
– Is​mer​ted?
– Per​sze. Ba​r át​ság​ban volt a mo​g ul her​ceg​nő​vel. Az​zal a hölggyel, aki egy​kor teát szol​g ált fel ne​-
künk.
– Ezt hon​nan tu​dod? – me​r ed​tem rá. – Ki vagy te?
A sze​me za​fír​ként ra​g yo​g ott a fél​ho​mály​ban, ahogy en​g em né​zett, egyik keze a ta​ka​r ó alól elő​buk​-
kant hat láb hosszú, sze​g e​cselt lá​dán. Úgy bil​len​tet​te a fe​jét, hogy a gyen​g écs​ke fény a bal ha​lán​té​ká​r a
es​sen – fel​vil​lant a ka​nyar​g ós, sá​padt heg.
– A fiú, aki le​esett az eu​ka​lip​tusz​fá​r ól – sut​tog​tam. – Fel​sér​tet​te a fe​jét, és a her​ceg​nő kö​töz​te be. Te
vagy.
Az öreg​em​ber el​mo​so​lyo​dott.
– Nem szá​mít, hogy ki va​g yok, fiam. Az szá​mít, hogy a nagy​apád eb​ben a he​lyi​ség​ben dol​g o​zott
éve​ken át.
Szó​hoz se ju​tot​tam, csak bá​mul​tam rá tá​tott száj​jal. Na​po​kig tar​tó csa​ló​dá​sok és ki​áb​r án​du​lás után
ott áll​tam, ab​ban a szo​bá​ban, ahol év​ti​ze​dek​kel ez​előtt Na​pa​pa, eb​ben a nyo​mo​r ú​sá​g os bolt​ban az el​-
hasz​nált la​kó​i​val. Úgy néz​tem kö​r ül, mint​ha bár​me​lyik pil​la​nat​ban elő​lép​het​ne az ár​nyak kö​zül.
– Ő volt a leg​jobb ta​ná​r om – mond​ta Bá​sir. – Kal​li​g rá​fus​her​ceg​nek ne​vez​tük.
Mo​solyt vil​lan​tott rám: láng​ként de​r í​tet​te fel a ke​r es​ke​dő fá​r adt, idős ar​cát.
Néz​tem ezt az em​bert a sem​mi kis hold​fény​ha​já​val meg az​zal a kacs​ka​r in​g ós heg​g el, aki fél év​szá​-
za​don át őriz​te nagy​apám tit​kát. Ala​csony, kör ala​kú asz​tal​hoz ül​tünk, és pis​kó​tát már​to​g at​tunk bar​na
cu​kor​r al éde​sí​tett te​jes te​á​ba. Reg​g el nyolc óra volt.
Bá​sir két kéz​r e fog​ta a csé​szé​jét, és hom​lo​kát rán​col​va be​le​bá​mult.
– Apám vil​lany​sze​r e​lő volt – kezd​te. – Öt​ven​éves ko​r á​r a si​ke​r ült fél​r e​ten​nie annyit, hogy ve​g yünk
egy sző​nyeg​bol​tot. A ren​g e​teg épít​ke​zés mi​att po​tom pén​zért si​ke​r ült meg​sze​r ez​nie ezt az üz​le​tet.
A het​ve​nes évek​ben még egy​sze​r ű do​log volt sző​nyeg​g el ke​r es​ked​ni. Az em​ber bé​r elt szö​vő​ket, a
nagy ré​szük észak​r ól ér​ke​zett, ahon​nan el kel​lett ván​do​r ol​nia, és kész is volt a ter​mék. A kör​nye​ző
or​szá​g ok​kal nem vol​tunk jó vi​szony​ban, ezért nagy volt a ke​r es​let he​lyi sző​nye​g ek​r e és kár​pi​tok​r a,
és nem kel​lett ag​g ód​ni a ver​seny​tár​sak mi​att. Mi​után a dik​tá​tor, Zia ke​r ült ha​ta​lom​r a, min​den meg​vál​-
to​zott. Nem ment jól a bolt a sok Kö​zel-Ke​let​r ől meg Af​g a​nisz​tán​ból ol​csón be​ho​zott sző​nyeg mi​att.
Kezd​tünk egé​szen rosszul áll​ni.
Nagy​já​ból ak​kor​tájt ér​ke​zett hoz​zánk egy is​me​r et​len.
Bá​sir sze​r int egyik este va​la​ki ko​pog​ta​tott az aj​ta​ju​kon, ol​da​lán egy ró​zsás arcú kis​g ye​r ek​kel, és
azt mond​ta Bá​sir ap​já​nak, hogy mun​kát ke​r es. Az ak​kor ti​zen​éves Bá​sir a ba​bá​ja mö​g ött állt, on​nan
fi​g yel​te a lá​to​g a​tót. A sző​nyeg​ke​r es​ke​dő bi​zal​mat​la​nul meg​kér​dez​te, hon​nan jön​nek. A fér​fi fel​emel​te
a fe​jét, és az arca olyan kü​lö​nös fénnyel ra​g yo​g ott, ami​lyen​hez fog​ha​tót Bá​sir ad​dig még soha nem
lá​tott em​be​r i vo​ná​so​kon.
– Vé​g ig​sö​pört az or​cá​ján, fel​iz​zott a sze​mé​ben, meg​vi​lá​g í​tot​ta csont​jai hor​pa​dá​sa​it és szö​g e​it –
me​sél​te az em​lék​től meg​ba​bo​ná​zot​tan. – Mint​ha an​g yal vagy dé​mon keze nyo​mát vi​sel​né. Soha nem
fe​lej​tem el.
– Sok ezer mér​föld​r ől – mond​ta a fér​fi hal​kan. – Sok​év​nyi tá​vol​ság​ból.
Na​pa​pa volt az ter​mé​sze​te​sen.
Bá​sir apja nem is​mer​te fel, de is​mer​te a csa​lád​ját. Úgy hal​lot​ta, az egyet​len fiuk, Mo​hám​mád Sá​r if
évek óta kül​föl​dön élt: Irán​ban, Tö​r ök​o r​szág​ban, Al​lah tud​ja, hol min​den​hol. Sá​r if idős apja to​vább​r a
is a Há​dzsur gá​li​ban la​kott az óvá​r os​ban, de évek​kel ko​r áb​ban be​zár​ta már a raj​zos​bó​dé​ját a Kal​li​-
grá​fu​sok si​ká​to​r á​ban.
– Né​hány hó​nap​ja tért vissza, és a fi​á​val együtt az ap​já​nál lak​tak. Most pe​dig pénz​r e volt szük​sé​g ük,
hogy új​r a​nyis​sák a mű​helyt. – Bá​sir el​mo​so​lyo​dott. – Ki​de​r ült, hogy a nagy​apád ki​vá​ló sző​nyeg​szö​-
vő. Azt mond​ta, Tö​r ök​o r​szág​ban ta​nul​ta, Má​ula​na Rúmi szen​té​lyé​nek kö​ze​lé​ben. Édes​apám mun​kát
kí​nált neki, és ő be​állt hoz​zánk. Há​r om évig dol​g o​zott ná​lunk, köz​ben ki​lim​szö​vést ta​ní​tott az ina​sa​-
ink​nak.
Fi​a​tal volt, alig né​hány év​vel idő​sebb ná​lam, de ami​kor meg​mu​tat​ta a jegy​zet​fü​ze​tét, tud​tam, hogy
nem hét​köz​na​pi mű​vésszel van dol​g om. Misz​ti​kus ver​se​ket raj​zolt bele ál​la​tok alak​já​ban. Fog​ta az
író​vesszőt, és káp​r á​za​tos sza​va​kat ké​szí​tett. Ami​kor az​tán édes​apám a szö​vő​szék elé ül​tet​te, Sá​r if
soha nem lá​tott cso​dá​kat ké​szí​tett.
A ke​r es​ke​dő fel​állt, és az egyik sző​nyeg​ha​lom​hoz bak​ta​tott. Meg​fog​ta az egyi​ket, és ki​te​r í​tet​te a
pad​lón. Fe​ke​te, sár​g a és gesz​te​nye​bar​na mér​ta​ni áb​r ák mo​za​ik​ja csil​lant elő.
– Ő ta​ní​tott meg sző​nye​g et sző​ni. Azt mond​ta, no​mád mes​ter​ség. A min​ta​ké​szí​tés​sel a múl​tat vi​szik
át a jö​vő​be.
A ki​lim kö​ze​pén át​ha​la​dó is​mét​lő​dő ke​r eszt​mo​tí​vum​r a mu​ta​tott.
– A ke​r eszt négy vég​pont​ja a vi​lág​egye​tem négy sar​ka. Ez a skor​pió itt – bö​kött láb​uj​já​val a sár​g á​-
val szőtt sok​lá​bú, szim​met​r i​kus lény​r e – a sza​bad​sá​g ot jel​ké​pe​zi. Sá​r if ta​ní​tott meg erre, és még sok
min​den más​r a is. Könnye​dén bánt a szim​bó​lu​mok​kal. Meg​kér​dez​tem, mi​ért ment el Tö​r ök​o r​szág​ba.
Rám né​zett, és azt mond​ta, „Hogy meg​ta​nul​jam a vi​lá​g on a leg​jobb ki​li​me​ket ké​szí​te​ni”.
Le​nyű​g öz​ve hall​g at​tam, fél​r e​bil​len​tet​tem a fe​je​met is. Ed​dig azt hit​tem, Na​pa​pát a gyász haj​tot​ta el
Pa​kisz​tán​ból, és a sze​r e​lem kész​tet​te vissza​té​r és​r e. Most vi​szont ez az em​ber azt mond​ta ne​kem, hogy
szánt​szán​dék​kal Tö​r ök​o r​szág​ba ment. Va​jon hány má​sik tit​ka van még a nagy​apám​nak?
– Nem tud​tam, hogy sző​nyeg​szö​vés​sel fog​lal​ko​zott – mond​tam.
– Pe​dig az volt a mun​ká​ja. Soha nem lát​tam még olyan jót. Tud​ta, mi​lyen se​lyem ke​r eszt​szá​lon sző​-
ni. Ne szőj rossz mi​nő​sé​g ű fo​ná​lon! Soha ne dol​g ozz be nem ál​lí​tott szö​vő​szé​ken! Ezt mind tud​ta. És
még​sem tar​tot​ta ma​g át szö​vő​nek. Azt mond​ta, azért ta​nul​ta meg a mes​ter​sé​g et, hogy el​vé​g ez​zen va​la​-
mi​lyen fel​ada​tot. A kal​li​g rá​fia volt az, ami​ért ra​jon​g ott. Mind​az, amit itt látsz – in​tett kör​be a min​de​-
nütt ott lévő cso​dá​la​tos sző​nye​g e​ken és kár​pi​to​kon, a fa​la​kon lévő ver​sek gir​land​ja​in és kacs​ka​r in​g ó​-
in, a bá​mu​la​tos raj​zo​kon –, a zse​ni​a​li​tá​sa nyo​ma. Az osz​mán tö​r ök írás, azok a kal​lig​r á​fi​ák a me​cse​-
tünk​ben, a fest​mé​nyek: ez mind ő és a tö​r ök mes​te​r ek​kel kap​cso​la​tos meg​szál​lott​sá​g a ered​mé​nye.
– Mond​ta, hogy mi​ért ment el Pa​kisz​tán​ból, és mi​ért jött vissza?
Bá​sir vál​lat vont.
– Nem kér​dez​tük soha. Amennyi​ben nem kö​ve​tett el bűn​tényt, nem is fog​lal​koz​tunk vele.
– Mi​ért hív​já​tok kal​li​g rá​fus​her​ceg​nek?
 Az öreg fel​ne​ve​tett.
– Az ina​sok ad​ták neki ezt a csúf​ne​vet, és rá​r a​g adt. Annyi​r a ta​lá​ló​nak tűnt.
Aj​ká​hoz emel​te a po​ha​r át, és a tör​me​lék​kel együtt le​nyel​te az utol​só kor​tyot. El​fin​to​r od​tam.
– Sá​r if ud​va​r i​as volt, és szor​g al​ma​san dol​g o​zott. Rit​kán ment haza éj​fél előtt, és a se​g ít​sé​g é​vel
olyan jól és zök​ke​nő​men​te​sen ment a bolt, ahogy az​előtt soha, de én tud​tam, hogy vár va​la​mi​r e. Min​-
dig olyan nyug​ta​lan volt a te​kin​te​te. Be​fe​lé fi​g yelt.
Es​tén​ként, az üz​let zá​r á​sa után Sá​r if lel​ke​sen raj​zolt és vé​sett. Órá​kon át gra​ví​r o​zott, egyik ke​zé​ben
a pa​mut​r ongy tör​lés​hez és a lakk​hí​g í​tó, má​sik​ban a vé​ső​tű​je és a la​pos​vé​ső​je. Nem volt ti​tok, mit ké​-
szí​tett. – Bá​sir fi​g ye​lem​mel kö​vet​te a fo​lya​ma​tot és a vég​ered​ményt: nagy sár​g a​r éz láda volt, fe​de​lén
bo​nyo​lult be​r a​kás​sal. Szö​ve​vé​nyes, ön​ma​g á​ba vissza​ka​nya​r o​dó tré​belt há​ló​za​tot mé​lyí​tett a fém​be.
Olyan fi​nom mun​ka volt, hogy el​állt tőle az em​ber lé​leg​ze​te.
– Soha, soha, soha – mond​ta Bá​sir. – Soha nem lát​tam töb​bé ilyen szép​sé​g et ki​ke​r ül​ni mes​ter​em​ber
keze alól.
Sá​r if össz​pon​to​sí​tá​sa ör​dö​g i volt, olyan óva​to​san nyúlt az anyag​hoz, ahogy a ter​mé​szet for​máz​hat​-
ta vol​na egy-egy pu​ha​tes​tű dí​szes hé​ját vagy a le​ve​lek is​te​ni mér​ta​nát.
– Mit ké​szí​tesz, és mi​ért? – kér​dez​te a mes​te​r ét Bá​sir.
Sá​r if vál​lat vont.
– Ko​r ok​nak való fész​ket – fe​lel​te, és a sző​nyeg​ke​r es​ke​dő fia be kel​lett hogy érje ez​zel a za​var​ba
ejtő vá​lasszal.
El​telt két év. Egyik este Bá​sir apja meg​ázott a zá​por​ban, és tü​dő​g yul​la​dást ka​pott, ami he​ven​nyé
vál​to​zott. A gyors ke​ze​lés el​le​né​r e el​hunyt. Bá​sir át​vet​te az üz​le​tet. Az apja ne​vé​ben kis Ko​r án-ol​va​só
köz​pont​tá ala​kí​tot​ta át az ott​ho​nu​kat (eb​ből lett idő​vel Bha​ti egyet​len me​cse​te). Tisz​tes​ség​g el vit​te a
sző​nyeg​bol​tot, és Sá​r if se​g ít​sé​g é​vel si​ke​r ült meg​ő riz​ni az üz​le​tet is olyan​nak, ami​lyen előt​te volt.
A har​ma​dik éve vé​g én Sá​r if Bá​sir elé állt.
– Ba​r á​tom – kezd​te –, ok​kal jöt​tem ide. Kap​tam va​la​mi ér​té​kes hol​mit, ami nem az enyém. Itt kell
vá​r a​koz​nia, a fa vé​del​mé​ben, míg én me​g yek, és se​g éd​ke​zem apám​nak új​r a​nyit​ni a kal​li​g rá​fi​ai mű​-
helyt.
A fi​a​tal sző​nyeg​ke​r es​ke​dő egy​ál​ta​lán nem le​pő​dött meg ezen. Már az​nap este lát​ta mes​te​r e sze​mé​-
ben a tá​vo​zás vá​g yát, ami​kor ide​ér​ke​zett. De mi van ez​zel a fá​val?
Sá​r if ta​nít​vá​nya az ar​cá​r a né​zett, és el​mo​so​lyo​dott.
– Nem em​lék​szel? Itt állt egy​kor az eu​ka​lip​tusz​fa, ahol most a mű​hely van.
Bá​sir egé​szen el​ké​pedt – tel​je​sen meg​fe​led​ke​zett már a fá​r ól és a dzsin​nel tör​tént bal​eset​r ől. Mint​ha
va​la​mi ha​tá​r o​zott kéz nyúlt vol​na le ho​mok​kép​ként el​sö​pör​ni az eset​r ől szó​ló min​den em​lé​ket a fe​jé​-
ből.
Vár​ta, hát​ha Sá​r if foly​tat​ja, de a kal​li​g rá​fus​her​ceg szót​la​nul fel​állt, meg​r a​g ad​ta a ke​zét, és két vas​-
tag bo​r í​té​kot nyo​mott bele.
– Az első a tiéd. Annyi pénz, amennyi elég he​lyet bé​r el​ni a lá​dá​nak.
– Nem vi​szed ma​g ad​dal? – rö​kö​nyö​dött meg Bá​sir. A bo​nyo​lult dí​szí​té​sű uta​zó​lá​da több száz, ha
nem több ezer rú​pi​át ért.
– Nem. Itt kell ma​r ad​nia – né​zett mé​lyen a ta​nít​vá​nya sze​mé​be Sá​r if. – És nem sza​bad ki​nyit​ni ad​-
dig, amíg nem ér​ke​zik ide egy bi​zo​nyos il​le​tő.
– Ki? – kér​dez​te Bá​sir, és azt kí​ván​ta, bár ne tet​te vol​na. Kü​lö​nös dol​g ok vol​tak ezek, egé​szen meg​-
bor​zon​g ott, és meg​r e​me​g ett a lába tőle. Szo​kat​lan gon​do​lat ütött ta​nyát a fe​jé​ben: Olyan te​her ke​rül
ma este a vál​lam​ra, amit még a he​gyek se bír​ná​nak el. Olyan gyor​san tűnt el, ahogy fel​buk​kant.
Sá​r if hang​ja a gyor​san pör​dü​lő or​só​fo​na​lat idéz​te.
 – Nézd meg a ne​vet a má​so​dik bo​r í​té​kon!
Bá​sir pe​dig, tel​ve bal​sej​te​lem​mel, fé​le​lem​mel és cso​dá​lat​tal – min​de​nek​előtt cso​dá​lat​tal –, meg​tet​te.


Ér​de​me​mül le​g yen fel​je​g yez​ve, hig​g adt vol​tam. A ke​zem sem re​me​g ett. Szem​pil​lám sem rez​dült,
ami​kor át​vet​tem a ke​r es​ke​dő​től a meg​sár​g ult bo​r í​té​kot.
– A tiéd – mond​ta Bá​sir. – A bo​r í​ték, a ti​tok, a te​her is. – Ká​miza sze​g é​lyé​be tö​r öl​te az ar​cát. – Öt​-
ven éven át hor​doz​tam. Al​lah​nak le​g yen hála, ma át​szállt rád.
Olyan te​her ke​rül ma este a vál​lam​ra, amit még a he​gyek se bír​ná​nak el.
Kis​sé be​le​bor​zong​tam.
– Hi​deg van – szó​lalt meg Bá​sir. – Be​kap​cso​lom a fű​tést, és hagy​lak, hogy egye​dül ta​nul​má​nyoz​-
hasd a le​vél tar​tal​mát. Két üz​let​tel ar​r ébb, a te​ás​nál le​szek. Nem kell si​et​ni.
– Meg​tar​tot​tad a sza​va​dat – sut​tog​tam. – Nem nyi​tot​tad fel.
Bá​sir bó​lin​tott.
– Meg​kér​dez​tem tőle, az Is​ten ne​vé​r e, ho​g yan bíz​hat​ta ezt rám, ami​kor én nem bíz​nék meg ma​g am​-
ban. Azt mond​tam, a ti​tok olyan, akár egy be​teg​ség. Az egész va​la​mi visz​ke​tés​sel kez​dő​dik az em​ber
tes​té​nek szé​lén, az​tán rák mód​já​r a ter​jed szét, míg vé​g ül maga alá gyű​r i, és az em​ber en​g ed neki. Erre
csak mo​soly​g ott, és azt fe​lel​te, hogy tud​ja, nem nyi​tom ki. – Ken​dő​vel tö​r öl​g et​te szur​tos ar​cát. –
Meg​le​het, az volt az oka, hogy ennyi​r e hitt ben​nem, ez se​g í​tett kor​dá​ban tar​ta​ni a bű​nös vá​g yat.
Vagy eset​leg tény​leg tud​ta, hogy nem nyi​tod ki – gon​dol​tam ke​zem​ben a bo​r í​ték​kal, ahogy érez​tem
ujj​be​g ye​im​ben a szív​ve​r é​sem lük​te​té​sét. – Ahogy a jo​gos tu​laj​do​nos ne​vét is tud​ta, év​ti​ze​dek​kel a szü​-
le​té​se előtt.
Az én ne​ve​met.
A hát​só ab​la​kon át néz​tem, ahogy Bá​sir vé​g ig​trap​pol az ut​cán. Köz​ben meg​sű​r ű​sö​dött a köd, és a
si​ká​tor ké​kes​fe​hér​ség​be me​r ült. A szél ki​tar​tó si​r án​ko​zá​sa, néha egy-egy puf​fa​nás, ami​kor va​la​me​-
lyik já​r ó​ke​lő sze​me​tes​nek és bi​cik​li​áll​vány​nak üt​kö​zött. Az ut​ca​sar​kon álló lám​pás kö​r ül kö​dör​vény
csil​lám​lott.
Meg​for​dul​tam, és a pult​hoz sé​tál​tam – fel​vet​tem a le​ve​let, és ki​nyi​tot​tam. Üres la​pok kö​te​g e volt
ben​ne. Ki​húz​tam, és kis tárgy esett ki a pad​ló​r a. Fel​vet​tem: ra​g yo​g á​sa reb​be​nő gló​r i​át ve​tett a te​nye​-
rem​r e.
Rozs​dás ka​r i​kán lógó ezüst​kulcs volt, a tol​la hor​nyolt, kur​ta arany- szeg.
Le​he​tet​len​ség.
Kép​te​len vol​tam el​sza​kí​ta​ni róla a te​kin​te​te​met. Ko​moly erő​fe​szí​té​sem​be tel​lett más​ho​vá néz​ni,
zseb​r e ten​ni a kul​csot, fel​kel​ni, és át​bo​tor​kál​ni a rak​tár​ba.
Sö​tét volt – a köd el​szív​ta a nap​pa​li fény ere​jét. Er​nyedt lánc​fo​na​las, ré​zsút zu​bo​lyos, tönk​r e​ment
szö​vő​szé​kek ásí​tot​tak rám. Át​vág​tam a he​lyi​sé​g en, és meg​áll​tam a sár​g a​r éz uta​zó​lá​da előtt. A la​ka​ton
pa​ti​na – ke​r ek kulcs​lyuk. Elő​vet​tem a kul​csot, és me​r ed​ten néz​tem ezt az év​szá​za​dos arany​pöc​köt –
már ha le​het hin​ni Na​pa​pá​nak – össze​o l​vaszt​va az ezüst​fo​g an​tyú​val.
Egy​ér​tel​mű az uta​sí​tás.
Le​sö​pör​tem a port a fe​dél​r ől. Vi​r ág​min​tát vés​tek bele – zsí​r os mo​csok ko​szo​r úz​ta, de at​tól még lát​-
ha​tó volt: me​dál​mo​tí​vum arany​füs​tös le​zá​r ás​sal, a kö​ze​pén ve​r ő​ér​ként ke​r esz​tül​fu​tó ko​r án​vers​sel.
– „Akik hisz​nek ab​ban, ami rejt​ve van előt​tük”[7] – sut​tog​tam. Gon​do​lat​ban lát​tam Ba​bát mo​so​lyog​-
ni, és fe​nyő​fák sora ve​tett hosszú ár​nyé​kot Na​pa​pa sír​kö​vé​r e, ahol utol​já​r a lát​tam ha​son​ló fel​ira​tot.
Be​he​lyez​tem a mo​g ul kul​csot a la​kat​ba, két​szer el​for​dí​tot​tam, és ki​nyi​tot​tam a lá​dát.


Sző​nyeg: a vas​tag​sá​g a alap​ján össze​te​kert ki​lim.
Csak néz​tem pom​pás szö​vé​sét a sze​g é​lyén, ami a fel​te​kert ré​te​g ek fe​lől ára​dó fénnyel ra​g yo​g ott.
Elem​lám​pa len​ne ben​ne? Ne​vet​sé​g es öt​let. Fö​lé​be ha​jol​tam.
A ki​lim​nek nap​fény​sza​g a volt – fa​le​vél, föld és friss eső. Il​la​tok, ame​lyek meg​töl​töt​ték az or​r o​mat
és in​g e​r el​ték az íz​le​lő​bim​bó​i​mat, éde​sen csí​pős íz​zel telt meg a szám, ki​csit, mint a kar​da​mo​mos te​á​-
nál.
A hi​deg el​le​né​r e ve​r í​ték ütött ki a te​nye​r e​men. Meg​r án​tot​tam a sző​nyeg vas​ta​g ab​bik vé​g ét, mire ki​-
te​ke​r ed​ve a föld​r e hul​lott. Két mé​ter​szer más​fél mé​ter volt, sze​g é​lyei tel​je​sen egye​ne​sek, és ahogy
be​te​r í​tet​te a he​lyi​sé​g et, szí​nek ön​töt​ték el a rak​tárt: kan​ka​lin​sár​g a, íri​szfe​hér, füst​kék. Élénk​vö​r ös
szik​r á​zott a le​ve​g ő​ben, a sör​bet ju​tott az eszem​be róla, amit Mama ké​szí​tett ré​g eb​ben rama​dán ide​jén.
Hát​r a​hő​köl​tem. Le​nyű​g öz​ve fi​g yel​tem a ki​lim​ből elő​tö​r ő fé​nyek já​té​kát: ver​g őd​ve, höm​pö​lyög​ve,
egy​más​nak ro​han​va pö​r ög​tek egy​r e gyor​sab​ban és gyor​sab​ban, míg vé​g ül szi​vár​vá​nyos, sok​ka​r ú
tán​co​ló ár​nyék lett be​lő​lük, és mind​egyik a föld felé, for​r á​suk irá​nyá​ba – a sző​nyeg​r e – mu​ta​tott.
Az ár​nyék pi​r u​et​te​zett még egyet, és süllyed​ni kez​dett. A sző​nyeg mi​r i​ád​nyi min​tá​ja fel​vil​lant,
ahogy szét​fosz​lott kö​zöt​tük, és a he​lyi​ség né​hány pil​la​nat múl​va sö​tét​be bo​r ult. A je​le​nés egye​dü​li bi​-
zo​nyí​té​ka a re​ti​ná​mon ma​r adt szel​lem​ké​pe volt.
Fel​só​haj​tot​tam. Egé​szen el​g yen​g ült a tér​dem, elekt​r o​mos töl​tés sza​lad​g ált a ge​r in​ce​men. Or​r om​ban
égő sze​mét​r e em​lé​kez​te​tő szag ma​r adt.
Mi volt ez?
Cso​da – mond​ta Na​pa​pa hal​kan a fe​jem​ben.
A sző​nyeg​hez lép​tem. Káp​r á​za​tos volt: ala​kok so​ka​sá​g a, nö​vé​nyek és vi​r á​g ok fu​tot​tak vé​g ig a sze​-
gé​lye men​tén, gro​tesz​kek és ara​besz​kek. Csak úgy zu​bog​tak a no​mád jel​ké​pek. Vé​g ig​húz​tam uj​ja​mat
a fel​szí​nen: kab​ba​lis​ta négy​szö​g ek, hat​ágú, nyolc​ágú csil​la​g ok, hor​g as far​kú skor​pió. Szim​bó​lu​mok
katy​va​sza ka​var​g ott a mű​vész keze nyo​mán, hogy úgy tet​szett, maga a sző​nyeg is hem​zseg azok​tól a
ti​tok​za​tos je​lek​től, ame​lye​ket ál​ta​lá​ban egy​fé​le cél​lal ké​szült ősi szö​ve​g ek​ben lát​tam ed​dig.
Csap​da, gon​dol​tam. Mi​nek a csap​dá​ja?
Kö​ze​lebb ha​jol​tam. A köz​pon​ti ala​kok go​mo​lyog​va to​r ony vá​zát ad​ták ki, amely​nek négy cik​cak​-
kos kar​ja a sző​nyeg négy sar​ká​ba nyúlt, ahol üveg​da​r a​bok rög​zí​tet​ték őket. Négy vé​sett, szim​met​r i​-
kus da​r ab: tel​je​sen át​lát​szók, ép​pen csak va​la​mi eny​he bí​bor szí​ne​zés lát​szott ben​nük. Ez a négy ne​-
gyed​kör együtt úgy me​r edt ki a ki​lim sar​ka​i​ból, mint​ha egy​kor egy ke​hely​hez tar​toz​tak vol​na.
Csil​lám​lot​tak.
– Mi ez? – sut​tog​tam. A sző​nyeg és be​le​ágya​zott üveg nem fe​lelt. Té​to​váz​tam, a sar​kam bi​zser​g ett,
az​tán oda​ha​jol​tam, és be​le​néz​tem a jobb fel​ső da​r ab​ba.
– Szá​lam, béta – mond​ta Na​pa​pa ur​du​ul, és mo​soly​g ott. – Is​ten ho​zott!


A cso​dák kora meg​r e​me​g ett és meg​halt, ami​kor meg​vál​to​zott a vi​lág.
Azon​ban 1963 nya​r án egy Sá​r if nevű ti​zen​nyolc éves fiú cso​dá​r a lelt, ahogy fúj​ta​tott, ásott, és ki​-
rán​ci​g ált egy agyag​kor​sót a kor​hadt eu​ka​lip​tusz​tus​kó alól.
Éj​jel volt, nem vol​tak még ut​ca​lám​pák, és min​den tisz​tes​sé​g es sza​bály sze​r int tel​jes​nek kel​lett vol​-
na len​nie a sö​tét​ség​nek. Csak​hogy a kor​só​ból fény áradt.
Sá​r if meg​tö​r öl​te a hom​lo​kát, és le​emel​te a kor​só fe​de​lét. Bí​bor​szí​nű üveg​ke​hely volt ben​ne, amely
olyan fé​nye​sen ra​g yo​g ott, hogy kép​te​len volt rá​néz​ni. Haza kel​lett vin​nie, és sö​té​tí​tett len​csé​jű szem​-
üve​g et húz​nia, hogy be​le​néz​hes​sen.
 A ke​hely üres volt, a fény ma​g á​ból az üveg​ből szár​ma​zott.
Az iz​g a​tott​sá​g á​ban resz​ke​tő fiú pok​r óc​ba csa​var​ta, és az ágy alá rej​tet​te. Más​nap, ami​kor szü​lei
már el​men​tek, vi​zet töl​tött bele, és fi​g yel​te, ho​g yan bugy​bo​r é​kol és for​tyog a fo​lya​dék fe​lü​le​te a
kony​ha​asz​ta​lon. A víz volt a fény, és a fény maga a tel​jes fo​lya​dék.
A fa​kír fi​g yel​mez​tet​te a mo​g ul her​ceg​nőt, hogy a ti​tok nem em​be​r i szem​nek való, ám az óta a vég​-
ze​tes éj​sza​ka óta, ami​kor a fiú elő​ször meg​pil​lan​tot​ta az eu​ka​lip​tusz​dzsinnt, és lát​ta, ahogy bi​lin​csei
az ég​től a föl​dig ér​nek, meg​vál​toz​tak az ál​mai. Olyan éj​je​li tá​ja​kat lá​tott, ami​lye​ne​ket nem lett vol​na
sza​bad. Olyan he​lye​ken ta​lál​ta ma​g át, ame​lyek​nek nem lett vol​na sza​bad lé​tez​ni​ük. Most pe​dig itt volt
egy meg​bű​völt ke​hely a kony​ha​asz​ta​lán, amely​ben fo​lyé​kony fény for​tyo​g ott.
Újra a ku​pá​r a né​zett. Há​bor​g ó tar​tal​ma meg​ba​bo​náz​ta. Fel​emel​te, és meg​it​ta a fényt.
Így tör​tént, hogy sze​g ény sze​r en​csét​len Sá​r if meg​is​mer​te Dzsam-e Dzsám tit​ka​it.
A Mennyek Ku​pá​já​ét.
A dzsamról szó​ló mon​dák nem​ze​dé​kek óta ke​r ing​tek már a musz​lim vi​lág​ban. Dzsám​séd, Per​zsia
zo​r o​aszt​r i​á​nus hitű her​ce​g e ál​lí​tó​lag olyan, hét​g yű​r űs, jö​ven​dő​lá​tó ku​pá​val bírt, amely meg​mu​tat​ta
neki a mennyek tit​ka​it. A per​zsa írók a Mennyek Ku​pá​ja va​r ázs​ere​jé​nek tu​laj​do​ní​tot​ták a bi​r o​da​lom
év​szá​za​dos si​ke​r es​sé​g ét.
És most itt volt, Sá​r if ke​zé​ben.
Min​den lá​to​má​sok any​ja he​ves láz mód​já​r a sö​pört vé​g ig a tes​tén. Be​kú​szott a bőre alá, ki​főz​te
csont​jai ve​le​jét, amíg lé​nye leg​utol​só por​ci​ká​ja is meg​ér​tet​te. Tud​ta, mit kell most ten​nie, és ha si​ke​-
rül, ak​kor meg​sem​mi​sí​ti a ku​pát, de töb​bé már nem az övé volt a dön​tés. A ke​hely so​kat adott, be​le​-
ért​ve a jö​vőt meg​szö​vő összes cso​mó is​me​r e​tét is. At​tól a pil​la​nat​tól kezd​ve min​den​r e em​lé​ke​zett
már.
És most kény​te​len volt mind​ezt el​lep​lez​ni.
Ezért az​tán el​in​dult éle​te hát​r a​lé​vő ré​szé​r e. El​ment Man​szér​ába. Meg​lel​te a mo​g ul her​ceg​nőt. Fe​le​-
sé​g ül vet​te. Rö​vid​ke éle​te hát​r a​lé​vő ré​szé​r e na​g yon bol​dog​g á tet​te, és egy na​pos pén​tek dél​után fog​ta
sze​mét for​g a​tó, vi​son​g ó fiát, hogy a he​g yek kö​zött lévő me​cset​ben mond​ják el a pén​te​ki imát, ahol
az​tán ott is ma​r ad​nak éj​sza​ká​r a el​mél​ked​ni és imád​koz​ni.
Pe​dig tud​ta, ez a nap van ki​je​löl​ve fe​le​sé​g e ha​lá​la ide​jé​nek.
Nem volt meg​fon​to​lás, sem kény​szer, sem küz​de​lem – csak​is az el​mú​lás böl​cses​sé​g e, a lép​te​it kor​-
mány​zó sors nya​kas​sá​g a. A fi​á​val vissza​tér​vén el​ham​vadt csa​lád​ja nyo​ma​it ta​lál​ják csak az ott​ho​nuk​-
ban. Sá​r if és a fa​lu​be​li​ek ki​vi​szik a meg​per​zse​lő​dött holt​tes​te​ket, és zo​kog​nak – ennyit sza​bad volt
meg​ten​nie.
Ezt kö​ve​tő​en fog​ta a fiát, és el​men​tek Tö​r ök​o r​szág​ba.
Éve​kig ta​nul​ta a sző​nyeg​szö​vést egy mes​ter mű​he​lyé​ben. Új​sü​te​tű tu​dá​sa azt kö​ve​tel​te, za​bo​láz​za
meg a Mennyek Ku​pá​já​nak tar​tal​mát, amíg újra el nem jön le​lep​le​zé​se ide​je. Erre a cél​r a meg kell ta​-
nul​nia, ho​g yan le​het el​ké​szí​te​ni egy kü​lön​le​g es csap​dát.
Idő​be tel​lett, mire uj​jai meg​ta​nul​ták a mód​ját, noha az el​mé​je már is​mer​te. Hi​bák​kal, gya​kor​lás​sal
teli évek vol​tak ezek. Vé​g ül el​sa​já​tí​tot​ta a sző​nyeg​szö​vés leg​nagy​sze​r űbb mód​ja​it is. Az al​kal​ma​zá​-
suk​kal olyan gyö​nyö​r ű, olyan gyors és bölcs csap​dát ké​szít​he​tett, amely​ből sem​mi nem jut​ha​tott ki.
Sá​r if meg​ta​nul​ta, mi​ként kell meg​sző​ni ma​g át a fényt.
Most már vissza​tér​he​tett szü​lő​vá​r o​sá​ba, fel​ke​r es​het​te az eu​ka​lip​tusz​fa ár​nyé​kát, és el​ké​szít​het​te a
kely​het fog​ság​ba záró esz​közt.
Eh​hez elő​ször ter​ve​zett egy olyan ki​li​met, amely​be be​le​sző​het​te a va​ló​ság szent ne​ve​it. Óva​to​san,
gyé​mánt​he​g yű üveg​vá​g ó​val négy da​r ab​r a szed​te szét a Dzsam-e Dzsámot, és be​le​he​lyez​te a da​r a​bo​kat
a ki​lim​be. Ez​u​tán el​kap​ta a mű​hely ab​la​kán át be​sü​tő fény​su​g a​r a​kat. Meg​szőt​te a csú​cso​kat és mé​lye​-
dé​se​ket, há​ló​vá fon​ta az egé​szet. A há​lót az üveg​da​r a​bok​r a fe​szí​tet​te, és a he​lyé​r e szőt​te mind​egyi​ket.
Sár​g a​r éz​ből lá​dát ké​szí​tett, és meg​kö​tés​r e szol​g á​ló jel​ké​pe​ket vé​sett a te​te​jé​be, majd fel​csa​var​ta a ki​-
li​met, és el​he​lyez​te ben​ne.
Vé​g e​ze​tül meg​al​ko​tott egy kü​lön​le​g es kul​csot is. A mun​ká​nak ez a ré​sze sok vá​lo​g a​tás​sal járt –
olyan ré​szecs​ké​ket kel​lett el​kap​nia, ame​lyek idő​ben elő​r ébb he​lyez​ked​tek el –, de si​ker​r el járt, és vé​-
gül ke​zé​ben volt a kulcs. Úgy ter​vez​te meg, hogy ki​zá​r ó​lag egyet​len​egy sze​mély vér​fé​nyé​hez szól​-
jon, aki Sá​r if és a mo​g ul her​ceg​nő le​szár​ma​zott​ja.
Hoz​zám.


Hi​tet​len​ked​ve néz​tem a nagy​apám​r a, ahogy elő​ad​ta mind​ezt.
Arca ra​g yo​g ott a fi​a​tal​ság​tól, te​kin​te​te éles volt, igaz​ság​g al tele. Haja fe​ke​te, bal ol​dalt el​vá​laszt​va.
Meg​le​het, az üveg csil​lo​g ott, eset​leg a sze​me volt az, a ha​tás min​den​eset​r e ugyan​az volt: hi​he​tet​len,
ide​g en​sé​g é​ben már-már szent​nek tűnő fény​ud​var vet​te kö​r ül. Ami​kor a fe​jét in​g at​ta, a fény​ud​var im​-
boly​g ott. Ami​kor be​szélt, a sző​nyeg sze​g é​lyén úgy mo​zog​tak a szá​lak, mint​ha szel​lő fúj​ná őket, ám a
hang​nak nem volt for​r á​sa, min​den​hon​nan hal​lat​szott.
– Ma 2013. no​vem​ber ti​zen​ha​to​di​ka van – je​len​tet​te ki, még mi​előtt be​le​kez​dett vol​na a me​sé​lés​be,
mint va​la​mi gé​pe​zet. – Hu​szon​nyolc éves vagy. A nő, akit sze​r etsz, há​r om hó​nap múl​va lesz hu​szon​ö t.
Ami en​g em il​let – el​mo​so​lyo​dott –, ha​lott va​g yok.
A jö​vő​r ől be​szélt. Úgy tű​nik, a jö​vő​be​lá​tás volt az erős​sé​g e.
És most már tud​tam, mi​ért. A Mennyek Ku​pá​ja mi​att.
– Tény​leg te vagy az? – szó​lal​tam meg ál​mél​kod​va, ami​kor be​fe​jez​te.
Na​pa​pa bó​lin​tott.
– In​kább a bün​te​té​sem egy ré​sze, mint én ma​g am.
– Ez mit je​lent? Mi​lyen más tit​kok vol​tak ab​ban a ke​hely​ben? Mondj el min​dent, Na​pa​pa, mi​előtt
meg​bo​lon​du​lok.
– Min​den jó tör​té​net után ma​r ad​nak kér​dé​sek. Nem ez az, amit mon​dok majd? – Ko​moly arc​cal né​-
zett rám. – Tud​nod kell, hogy saj​ná​lom. Hogy ide​hoz​ta​lak. Hogy ezt to​vább​adom. Azt kí​vá​nom, bár
soha ne ás​tam vol​na az alá a fa alá! De ha így ala​kult, hát így ala​kult. Fe​le​lős​sé​g em van. Azt hi​szem,
min​den em​ber​hez el​jut a maga ter​he.
Ne​héz, do​hos volt a le​ve​g ő a he​lyi​ség​ben. Össze​kap​cso​ló​dott a te​kin​te​tünk. Ide​csalt – gon​dol​tam.
Re​me​g ett a ke​zem, ez​út​tal a ha​r ag​tól. Dü​hös vol​tam, ami​ért az or​r om​nál fog​va ve​zet​tek. Az a sok tör​-
té​net her​ceg​nők​r ől és kol​du​sok​r ól, az éve​ken át mon​do​g a​tott ha​zug​sá​g ai, mi​köz​ben mind​vé​g ig pon​-
to​san tud​ta, mit mű​vel és ho​g yan ké​szít fel erre a te​her​r e, bár​mi is le​g yen. Na​pa​pa szel​le​me, vagy bár​-
ki is volt eb​ben az ál​la​po​tá​ban, olyan te​kin​tet​tel fi​g yelt, ami​ben sem együtt​ér​zés​nek, sem bűn​tu​dat​nak
nem akadt hely. Egy​ál​ta​lán nem is ér​de​kel​te a do​log?
– De igen, fiam – mond​ta sze​lí​den. Ol​va​sott a gon​do​la​ta​im​ban, eset​leg már ele​ve is​mer​te őket –
nem tud​tam el​dön​te​ni, me​lyik –, és ez csak még job​ban bosszan​tott.
– Még nem ju​tot​tam el a tör​té​net leg​fon​to​sabb ré​szé​hez.
– Nem ér​de​kel – kö​zöl​tem hal​kan. – Csak azt mondd meg, mi van a ku​pá​ban.
– Tud​nod kell ezt is. – Gé​pi​e​sen be​szélt, nem a na​pa​pám hang​ján. Nem az ült ve​lem szem​ben, akit
sze​r et​tem és is​mer​tem. – So​kat kap​tam a dzsamtól: lá​to​má​so​kat, ha​tal​mat, tel​jes tu​dást, de meg is fi​-
zet​tem érte. Elég drá​g án. Az em​ber nem néz​het bele a leg​kö​ze​pé​be an​nak, ami rejt​ve van, anél​kül
hogy az vissza​néz​ne rá.
Szé​les moz​du​lat​tal kör​be​mu​ta​tott. Csak most vet​tem ész​r e, hogy a fény​ud​var nem egy​sze​r ű​en le​beg
a feje mö​g ött: fosz​fo​r esz​ká​ló gyű​r ű volt, ami a vál​lá​ból fa​kadt, kör​be​vet​te a nya​kát és a tes​te köré fo​-
nó​dott.
– Nem az én sor​som​ként volt meg​ír​va, hogy dönt​sek a kupa sor​sá​r ól, ezért el​r ej​tet​tem. Ám mi​vel
va​ló​ság​g al zu​bo​g ott ki be​lő​le az, ami rejt​ve van, töb​bet fi​zet​tem, mint amennyit bár​ki​nek is fi​zet​nie
kel​le​ne, ha hi​bá​zik. Azt mond​ták, ás​sak ki egy tit​kot és rejt​sem el, nem pe​dig azt, hogy néz​zek bele a
cso​dá​i​ba, vagy hogy osz​toz​zak a rej​té​lye​i​ben. Ép​pen ezért a bün​te​té​sem az volt, hogy em​lé​kez​zek a
jö​vő​r e, és kép​te​len le​g yek meg​aka​dá​lyoz​ni. El​ve​szí​tek min​dent, ami​r e em​lé​kez​tem éle​tem sze​r el​mé​-
ből. El​fe​lej​tek min​dent ab​ból az idő​ből, amit a nagy​anyád​dal töl​töt​tem, at​tól a pil​la​nat​tól kezd​ve, hogy
az eu​ka​lip​tusz​fa alá ás​tam. Szép​sé​g es, sze​r en​csét​len Zí​na​to​mat. Amint el​ké​szül​tem a fel​adat​tal, és át​-
ad​tam a lá​dát Bá​sir​nak, el​hagy​tak az em​lé​kek. Az el​mém idő​vel ki​ta​lált rész​le​te​ket, hogy ki​tölt​se a ré​-
se​ket, én pe​dig azt mond​tam ma​g am​nak és min​den​ki más​nak, aki er​r ől kér​de​zett, hogy egy olyan nőt
vet​tem fe​le​sé​g ül, aki be​le​halt a gye​r ek​szü​lés​be. Mire Ame​r i​ká​ba köl​töz​tem, már csak erre a só​vár​-
gás​r a em​lé​kez​tem, a vá​g yó​dás​r a, hogy ki​de​r ít​sek egy olyan tit​kot, ami​r ől azt gon​dol​tam, soha nem
jár​tam utá​na: a kol​dus​her​ceg​nő és va​r ázs​la​tos dzsinn​je tit​kát.
Ami​kor el​hall​g a​tott, meg​r e​me​g ett az arca kör​vo​na​la – a fény​ud​var volt az, ahogy fel​iz​zott.
– Amit most ma​g ad kö​r ül látsz – írt le egy kört az arca kö​r ül ápolt kör​mű ke​zé​vel –, azok​nak az el​-
ve​szett évek​nek a le​nyo​ma​ta. A sze​r el​mem em​lé​ke, amit el​ta​g ad​tak tő​lem.
Le​huny​ta a sze​mét, hagy​ta, hogy ta​nul​má​nyoz​zam ar​cán a kor hi​á​nyát. Ha iga​zat mon​dott, ak​kor a
sa​ját kép​ze​le​te ko​hol​má​nya, én pe​dig... őrült va​g yok, ha egy szót is el​hi​szek be​lő​le. Ez a he​lyi​ség csak
egy tév​esz​me, és én cin​kos va​g yok ben​ne, ez​zel te​szem szi​lárd​dá.
Meg​le​het, ezért fe​lej​tett el min​dent. Ta​lán az em​be​r i elme kép​te​len ilyen, a va​ló​ság​tól ennyi​r e tá​vol
álló dol​g o​kat össze​pá​r o​sí​ta​ni, és együtt​él​ni az​tán a tu​dat​tal.
– Mi a hely​zet a nap​ló​val? Ha min​dent el​fe​lej​tet​tél, ho​g yan tud​tad le​r aj​zol​ni? Ho​g yan ír​hat​tál az
éle​ted ese​mé​nye​i​r ől?
Na​pa​pa, il​let​ve a szel​lem​ké​pe, ki​nyi​tot​ta a sze​mét.
– A sze​ni​li​tás mi​att. Ami​kor a szer​ves em​lé​ke​ze​tem szét​hul​lott, a má​sik éle​tem tö​r e​dé​kei ál​mok​ban
vissza​szi​vá​r og​tak.
Ezek sze​r int úgy írta meg a nap​ló​be​jegy​zé​se​ket, mint​ha va​la​ki más​nak a tör​té​ne​té​r ől szól​ná​nak. Lá​-
to​má​sai és ál​mai vol​tak, de nem tud​ta, ki​nek az éle​te áraszt​ja el az el​mé​jét, hogy meg​sem​mi​sí​tő ere​jű
ké​pek​kel tölt​se meg, sőt ta​lán elő​r e​hoz​ta még a ha​lá​lát is, ami​kor pe​dig még nem jött vol​na el.
Hát​r a​dől​tem, és néz​tem, ahogy ka​va​r og​nak és ör​vény​le​nek a sző​nyeg szá​lai. A szőtt to​r ony az égbe
nyúlt a köré gyűlt lé​nyek szá​za​i​val, ame​lyek mind a mennyek​ben el​tű​nő te​te​jét néz​ték.
– Lát​ni sze​r et​ném a ku​pát. – Han​g om bo​r ot​va​ként emel​ke​dett a sö​tét​ben, át​vág​ta a ket​tőnk kö​zöt​ti
fe​szé​lye​zett​sé​g et. – Lát​ni aka​r om a tar​tal​mát.
– Tu​dom – bic​cen​tett. – Még egy olyan in​tés sem tán​to​r í​ta​na el, amit most ma​g ad előtt látsz.
– Ha a ke​hely va​ló​di, ak​kor ma​g am​mal vi​szem az Ál​la​mok​ba, ahol tör​té​né​szek és szak​em​be​r ek
iga​zol​hat​ják a va​ló​di​sá​g át, és...
És ak​kor mi lesz? Tény​leg azt hisszük, hogy ez egy va​r ázs​ku​pa, és el​he​lyezzük a Smith​so​ni​an​ben?
„A kupa tit​ka nem em​be​r i szem​nek való” – mond​ta Na​pa​pa. De ak​kor mire való a ti​tok, ha nem arra,
hogy fel​fe​dez​zék? Ter​mé​sze​te sze​r int ilyen. Csak​is az idő vá​laszt​ja el a rej​télyt jo​g os tu​laj​do​no​sá​tól.
Na​pa​pa uj​jai a fény​ud​var​r al ját​szot​tak, haj​szál​ként haj​lít​g at​ta a fé​nyes​ség pász​má​it.
– Tiéd lesz a ti​tok, de mi​előtt iszol be​lő​le, te​g yél meg ne​kem va​la​mit.
Pat​tin​tott egyet az uj​já​val, mire fény​szá​lak szök​ken​tek elő a nim​bu​szá​ból, és szét​fosz​lá​suk kö​ze​pet​-
te fel​r a​g yog​tak. Für​g én hur​kot kö​tött be​lő​lük, vé​g ül bo​nyo​lult cso​mót ka​pott, amely​nek a kö​ze​pe vi​-
lá​g í​tott, és egy fo​nál csün​g ött le be​lő​le.
 Oda​nyúj​tot​ta ne​kem.
– Húzd meg!
Óva​to​san szem​ügy​r e vet​tem a fosz​fo​r esz​ká​ló szá​lat.
– Mi​ért?
– Mi​előtt be​le​né​zel a ke​hely​be, be​le​kós​tol​hatsz az em​lé​ke​im​be. Utá​na dönts a sa​ját dé​mo​na​id​r ól.
Az üveg​szi​lánk felé nyúl​tam, vissza​r án​tot​tam a ke​zem, majd újra ki​nyúj​tot​tam. Ami​kor hoz​zá​ér​-
tem, össze​r án​dul​tam. Me​leg volt. Las​san be​tol​tam a ke​zem az üveg​be – olyan ér​zés volt, mint​ha nap​-
tól me​leg le​vél​ha​lom​ba igye​kez​ném be​le​eről​tet​ni.
A szál vö​r ös​r e vál​to​zott, a vége ide-oda csap​ko​dott. Össze​csíp​tem, meg​húz​tam, mire a fény​szál
szá​g uld​va meg​in​dult fe​lém, a kö​ze​pén lévő su​g ár​zó tes​tecs​ke ver​g őd​ve bom​lott szét a va​ló​ság​ba.
El​állt a lé​leg​ze​tem – pá​va​szín​ben ját​szó kö​vér her​nyó má​szott a ke​ze​men és fo​nó​dott a csuk​lóm​r a.
– Na​pa​pa! Mi ez? – rá​zo​g at​tam a ke​zem, de a lény ad​dig​r a már fel​fe​lé ara​szolt a ka​r o​mon, hor​nyai
a bő​r ö​met per​zsel​ték, és kar​ma​zsin, mály​va, azúr, po​csolyazöld és sár​g a ár​nyé​ko​kat hagy​tak. Érez​-
tem a szí​nei sza​g át. Ta​nya​si sza​g o​kat. Ázott lom​bok. Gyógy​nö​vény​te​ák. Baba te​her​au​tó​ja ős​ö reg, há​-
nyás​fol​tos kár​pi​to​zá​sá​val és ola​jos dísz​tár​csá​i​val. Édes​anyám haja. Sara öle​lé​se.
Meg​r e​meg​tem. A her​nyó tes​te ki​fe​szült az orr​nyer​g e​men, két vége fém​r e​sze​lék mód​já​r a ágas​ko​-
dott a sze​mem előtt.
– Ezek az em​lé​kek ful​lánk​jai – mond​ta Na​pa​pa.
A her​nyó tüs​kéi szik​la​tor​la​szok​ként ma​g a​sod​tak elém. Ahogy ret​teg​ve fi​g yel​tem, meg​r e​meg​tek.
Az​tán a sze​mem​be mé​lyed​tek.


„A ku​pá​ban ben​ne volt min​den” – mond​ta Na​pa​pa. Ko​mo​lyan is gon​dol​ta.
Amit a ti​zen​éves fiú lá​tott, vissza​nyúlt egé​szen ad​dig, amíg meg​sem​mi​sült, és új​r a​for​mál​ták a vi​-
lág​egye​tem tö​ké​le​tes em​lé​ke​ze​té​ből. A szü​le​té​sé​től fog​va egé​szen a vé​g ig. A fiú tér​től és idő​től, épí​-
tő​kö​ve​ik​től sza​ba​don min​dent egy​szer​r e élt meg a va​ló​ság kö​r é​csa​va​r o​dott sír​em​lé​ké​ben, amely​be
alá​me​r ül​ten vé​g ig​le​be​g ett mind​azon, ami rejt​ve van.
Én pe​dig – pis​lá​ko​ló, buk​dá​cso​ló por​szem – kö​vet​tem.
Na​pa​pa fi​g yel​te az első ré​szecs​kék üt​kö​zé​sét vé​g ig​vissz​han​g oz​ni a vég​te​len​sé​g en. Néz​te a pil​la​nat​-
nyi „lét”-et vé​g ig​tün​dö​köl​ni a lé​te​zés spekt​r u​má​nak egyik vé​g é​től a má​si​kig – néz​te a tűz és a min​-
dent ki​ve​tő erők di​a​da​lát, ahogy ök​lük​ben ráz​zák a te​r em​tést. Meg​fi​g yel​te mind​eze​ket a je​len​sé​g e​ket,
és be​té​ve is​mer​te a rej​tett dol​g ok összes vi​lá​g át.
Az anyag min​dig is tu​da​tos volt. Ez a ti​tok. A tu​da​tos​ság leg​alább annyi​r a a sa​ját​sá​g a, mint a ne​héz​-
ke​dés, és egy​foly​tá​ban új for​ma felé tö​r ek​szik, amely​ben ké​nyel​me​seb​ben lé​tez​het.
A tu​da​tos anyag szük​ség​le​té​ből jött lét​re az em​be​ri​ség újí​tá​sa.
Na​pa​pa be​le​mar​kolt a lé​te​zés előt​ti​ség sö​tét​sé​g é​be, és be​le​g o​moly​g ott az anyag re​pe​dé​se​i​be. Ami​-
kor meg​pró​bál​tam utá​na​men​ni, bor​zal​mas fe​ke​te​ség áll​ta uta​mat. Meg​me​r ü​lé​sé​nek csak egy tö​r e​dé​ke
le​he​tett az enyém.
A te​r em​tés meg​o l​vadt szir​mán ül​tem, ahogy meg​szi​lár​dult, és néz​tem, ahogy a re​ve​lá​ció kí​g yó​sze​-
rű frak​tál​jai te​ker​g őz​nek fe​lém. A dzsin​nek a tu​da​tos​ság hor​do​zó​r é​szecs​kéi, mor​mog​ták. A vi​lág​-
egye​tem em​lé​kei a Nagy Ván​dor​lás​r ól.
Em​ber előt​ti tes​tem dal​r a fa​kadt eme sza​vak hal​la​tán. Az igaz​sá​g ok, ame​lye​ket egy​kor is​mert, ze​nét
hoz​tak lét​r e a tes​tem​ben, még úgy is, hogy nem egé​szen em​lé​kez​tem rá​juk.
A Nagy Ván​dor​lás?
Az első tü​zek és sze​lek szá​mos ős​ere​de​ti lé​te​zőt te​r em​tet​tek, mond​ták a frak​tá​lok.
 Már​mint dzsin​ne​ket?
Olyan lé​nye​ket, aki​ket nem kö​töt​tek az anyag és az ener​g ia ifjú alap​el​vei. Ahogy a vi​lág hűl​ni kez​-
dett, új sza​bá​lyok kezd​tek ér​vé​nye​sül​ni. Az ős​ere​de​ti lé​te​zők el​avult​tá let​tek. Az önös tu​da​tos​ság​nak
im​már el​len​ál​ló agyag-víz lé​nyek​r e volt szük​sé​g e, hogy gya​r a​pod​has​son és te​nyész​hes​sen. Az em​be​-
rek lé​te​zé​se ér​de​ké​ben az ős​ere​de​ti​ek​nek el kel​lett ván​do​r ol​ni​uk.
Be​le​egyez​tek?
Alag​uta​kat ás​tak a tér​idő​be, és el​hagy​ták a lé​te​zés​nek azt a sar​kát, ahol mi va​g yunk, hogy fej​lőd​-
hes​sen ma​g á​ban. Ám mi​előtt tá​voz​tak, rá​csok mögé zár​ták itt​lé​tük em​lé​két, mert ha egy ilyen em​lék a
vi​lág​r a sza​ba​dul​na, az anyag vissza​von​ná leg​újabb for​má​ját, és vissza​tér​ne a lé​nye​g é​hez. A je​len​le​g i
is​me​r e​te​ink sze​r in​ti dol​g ok meg​szűn​né​nek lé​tez​ni.
Ezek sze​rint el​ké​szí​tet​ték a ku​pát – mond​tam. – Hogy be​bör​tö​nöz​zék egy rég​múlt kor em​lé​ke​it.
Mi​előtt to​vább​áll​tak az ár​nyak közé, sut​tog​ták a frak​tá​lok, gon​dos​kod​tak róla, hogy el​ér​he​tő ma​-
rad​jon a régi út. Amennyi​ben az új​faj​ta nem bi​zo​nyul​na időt​ál​ló​nak.
Kép je​lent meg előt​tem: fan​tasz​ti​kus – fény​ből, ár​nyék​ból, föld​ből, po​kol​tűz​ből, fém​ből, űr​ből és
idő​ből álló – lé​nyek szem​káp​r áz​ta​tó sora uta​zott ke​r esz​tül csor​dul​tig telt szür​ke tá​jon, szám​ta​lan le​-
haj​tott fej. Me​ne​te​lé​sük, for​g á​suk, re​pü​lé​sük kö​ze​pet​te a vi​lág​egye​tem di​men​zi​ó i meg​vál​toz​tak kö​r ü​-
löt​tük, hogy helyt ad​ja​nak a lá​to​más​sze​r ű za​r án​dok​lat​nak. Az anyag iri​zá​ló fény​be rob​bant szét. Láng​-
nyel​vek és csil​ló​sző​r ök bom​lot​tak ki és osz​lot​tak szét. A chia​r os​cu​r ót idé​ző test​al​ka​tok be​zá​r ul​tak,
ahogy az ős​ere​de​ti lé​te​zők utat ke​r es​tek a lé​leg​ze​té​be an​nak, ami rejt​ve van.
A gyar​ló por​szem, aki vol​tam, meg​r e​me​g ett. Ha​tal​mas ál​do​zat​nak vol​tam a ta​nú​ja. Ez volt min​den
ván​dor​lá​sok öreg​any​ja. Ugyan mit te​het​ne a tu​da​tos​ság hor​do​zó​ja, mint hogy meg​ha​jol kor​ta​lan
meg​men​tői előtt?
A messze​ség​ben, a boly​g ók ka​r é​ján túl meg​állt az egyi​kük, ma​mut​tes​te pis​lá​kol​va tet​te ma​g át ér​zé​-
kel​he​tő​vé. Mi​köz​ben fi​g yel​tem, bor​zasz​tó bi​zo​nyos​ság vett erőt raj​tam: így ke​r ült csap​dá​ba Na​pa​pa.
Ha nem for​dí​tom el ha​la​dék​ta​la​nul a te​kin​te​tem, en​g em is meg​bün​tet​nek, hi​szen mi​kor is pil​lant​hat​ta
meg em​be​r i szem az is​te​nit, anél​kül hogy le​mon​da​na mind​an​nak a lát​vá​nyá​r ól, amit ked​ves​nek tart.
Ám mint​ha gyö​ke​r et vert vol​na a lá​bam, moz​du​lat​lan​ná tett az ős​ere​de​ti lé​te​ző össze​té​te​le: tom​po​-
rá​ból kü​lö​nös ás​vá​nyok me​r ed​tek elő. Fe​jé​től far​ká​ig fe​ke​te-fe​hér, szem​sze​r ű go​lyó​bi​sok dí​szí​tet​ték,
iz​mok​ként ráng​tak és fo​r og​tak a húsa kö​r ül, míg​nem a kö​ze​pük – cson​tos fo​g as​ke​r e​ke​ken uta​zó
láng​csó​va – lát​ha​tó lett szá​mom​r a. Áb​r ánd​ké​pek és dé​li​bá​bok, az is​me​r et le​sza​kít​ha​tó​an érett kons​tel​-
lá​ci​ó i tán​col​tak ben​ne. Össze​fo​nó​dott tűz​kö​te​lek re​pül​tek elő be​lő​le, ta​po​g at​ták a fel​színt, fel-le re​-
zeg​tek.
Te​kin​te​tem a tü​zes kö​zép​pont​ban bugy​bor​g ó kü​lön​le​g es lá​to​más​r a té​vedt. Néz​tem, ahogy for​tyog
az ős​ere​de​ti lé​te​ző​ben, és a pil​la​nat tört​r é​szé​ig tud​tam, amit tud​tam.
Mint​ha meg​érez​te vol​na, hogy ta​nul​má​nyo​zom, a lény las​san meg​for​dult. Fé​le​lem haj​tott elő​r e, hó​-
do​lat​tal teli ámu​lat csa​lo​g a​tott egy​r e kö​ze​lebb ezek​hez az em​be​r i gé​nek​től hí​g í​tat​lan, hús​tól nem
szennye​zett, a tu​da​tos​ság ré​vén meg​sem​mi​sült cso​dák​hoz.
A tu​da​tos​ság min​den, a tu​da​tos​ság a ti​tok és a gaz​dá​ja – só​haj​tot​tam, ahogy kö​ze​lebb le​beg​tem.
Ám ek​kor olyan lö​kés​hul​lám jött, amely mil​li​ó ​nyi ci​r i​pe​lő tü​csök mód​já​r a lük​te​tett a fü​lem​ben.
Meg​lo​va​g ol​tam a rob​ba​nás ere​jét, le​súj​tott az el​vá​lás mi​at​ti bá​nat, pö​r ög​tem és reb​ben​tem a va​ló​ság
húr ala​kú tö​r é​se​i​ben, ame​lyek olya​nok vol​tak, akár​ha óri​á​si ri​a​ná​sok len​né​nek egy fa​g yott tó fel​szí​-
nén. Va​la​hol mo​csá​r i al​li​g á​tor​ként böm​bölt föl az anyag, és a hul​lám a hang​nak ron​tott. Fény​fod​r ok
rez​zen​tek a sem​mi​ben, gi​g á​szi tor​nyok​ként szik​r áz​tak fel és ágaz​tak szét...
Vil​lám​fák – gon​dol​tam.
...és egy​szer​r e fe​lé​jük ka​nya​r od​tam, fel​g yor​sul​tam, vissza​lö​kőd​tem, át​ve​tett va​la​mi fö​löt​tük, majd
vé​g ül kor​bács​csat​ta​nás-sze​r ű hang hal​lat​szott, mint​ha a hang​se​bes​sé​g et lép​ném át, én pe​dig csúsz​tam,
sik​lot​tam és zu​han​tam.


Saj​g ott és be​da​g adt a sze​mem. Ful​do​kol​tam.
Ök​len​dez​tem, és ver​g őd​ve fel​kel​tem a sző​nyeg​r ől, ahogy a fény​her​nyó fel​kú​szott a tor​ko​mon, és
ki​má​szott a bal orr​lyu​ka​mon. Si​e​tett ki​fe​lé, szel​vé​nyei fel​o l​vad​tak, ró​zsás pá​r á​vá hul​lot​tak szét. A
pára lam​pi​o n​ként lib​bent a sö​tét​ség​ben, fél​r e​do​bott szö​vő​szé​ke​ket, és moly​r ág​ta sző​nyeg​te​ker​cse​ket
vi​lá​g í​tott meg, mi​előtt sem​mi​vé fosz​lott.
Kö​r ül​néz​tem, vissza​es​tem, és szét​tárt kar​r al he​ver​tem a sző​nye​g en. Vér​zett az or​r om ab​ból a lyuk​-
ból, ahon​nan a her​nyó ki​má​szott. Ne​héz súly te​le​pe​dett a mell​ka​som​r a.
Em​lék tört rám: fi​a​tal vol​tam és na​g yon ki​csi, áll​tam az osz​tály​te​r em aj​ta​já​nál, or​r o​mat az üveg​nek
nyom​va vár​tam Ma​mát. Ké​sett, és annyi​r a erős, annyi​r a ha​tal​mas volt ben​nem a ret​te​g és, hogy ki​zá​-
ró​lag sír​ni tud​tam. Csak​hogy ez még​sem ret​te​g és volt, ha​nem a ma​g am​r a ha​g yott​ság, a je​len​ték​te​len​-
ség ér​zé​se, hogy tud​tam, nincs sem​mi, amit ez el​len te​het​nék.
Lép​tek. Kény​sze​r í​tet​tem ma​g am, hogy a tom​pult​ság el​le​né​r e az ol​da​lam​r a for​dul​jak. Bá​sir, a sző​-
nyeg​ke​r es​ke​dő állt ott, kör​vo​na​la ki​r aj​zo​ló​dott az aj​tó​ke​r e​ten túli fény​négy​szög​ben. Ar​cát ár​nyék
rej​tet​te, csak a sze​me kék​je csil​lant.
– Jól van, fiam?
Olyan he​ve​sen vert a szí​vem, hogy tes​tem min​den ízé​ben érez​tem. Mint​ha fe​szü​lő bőrű dob lett vol​-
na, ben​ne egy gye​r ek​kel, aki or​dít​va pü​fö​li.
– Nem tu​dom. – Bi​zony​ta​la​nul fel​tá​pász​kod​tam, fel​só​haj​tot​tam, és a sző​nyeg​r e pil​lan​tot​tam. El​tűnt
a fény, tel​je​sen hét​köz​na​pi tárgy lett. Na​pa​pa is el​tűnt. A sar​kok​ban fa​kók és üre​sek vol​tak a kupa da​-
rab​jai.
Egy​sze​r ű üveg.
Bá​sir​r a néz​tem.
– Lát​tam a nagy​apá​mat.
– Ér​tem. – A sző​nyeg​ke​r es​ke​dő ár​nyé​ka hosszan és ide​g e​nül nyúlt el a sző​nye​g en. – Mi​hez kez​desz
most, hogy el​tűnt?
Csak néz​tem rá. Ra​g yo​g ó, za​fír​kék sze​me – nem is öreg, ha​nem egye​sen ősi – en​g em fi​g yelt.
Annyi​r a moz​du​lat​lan volt. Egyet​len szál haj sem rez​dült a fe​jén. Meg​tö​r öl​tem a szá​mat, és vég​r e
meg​ér​tet​tem.
– Nem az a fiú vagy, aki le​esett – sut​tog​tam. – Az eu​ka​lip​tusz​dzsinn. Ez vagy te.
Nem szólt egy szót sem, de a te​kin​te​te kö​ve​tett, ahogy el​lép​tem a sző​nyeg​től, a fél év​szá​zad​dal ez​-
előtt szőtt va​r ázs​ere​jű négy​szög​től. Mi​ó ta őriz​het​te már a tit​kot? Nem a sző​nye​g et, ha​nem a ku​pát.
Mennyi idő telt el az​ó ta, hogy Bá​sir, a sző​nyeg​ke​r es​ke​dő meg​halt, és az eu​ka​lip​tusz​dzsinn öl​töt​te ma​-
gá​r a az alak​ját?
– Na​g yon hosszú idő – szó​lalt meg Bá​sir olyan han​g on, ami​vel nem árult el sem​mit.
Ta​lál​ko​zott a te​kin​te​tünk, és vég​r e meg​is​mer​tem a ter​het. Íme, az el​múlt idők hír​nö​ke, akit ős​ere​de​-
ti ti​tá​nok hagy​tak hát​r a, faj​tá​ja utol​só pél​dá​nya, aki év​ez​r e​de​ken át foly​tat​ta nem kí​vánt vir​r asz​tá​sát.
Hor​doz​ta a kupa fe​le​lős​sé​g ét, csönd​ben vár​ta az idők vé​g ét. Va​jon akad-e hely eb​ben az új vi​lág​ban
neki, vagy an​nak az el​át​ko​zott ke​hely​nek? Lé​tez​het-e olyan sors, ami rosszabb a ha​lál​nál is?
Ott áll​tam, a dzsam fog​ság​ba ej​tett szi​lánk​jai előtt. Na​pa​pa ta​lán át​uta​zott a mennyek hét ré​te​g én, ám
rö​vid​ke lá​to​g a​tá​som alatt, amit ott tet​tem, épp ele​g et lát​tam, hogy meg​ért​sem, mi​ért olyan fel​be​csül​-
he​tet​le​nül ér​té​kes ez az esz​köz. Bár​mi​fé​le má​g ia is volt a kupa, meg​ha​lad​ta az em​be​r i lo​g i​kát. Ha
meg​sem​mi​sül​ne, a koz​mi​kus em​lé​ke​zet leg​utol​só ma​r ad​vá​nya is el​tűn​ne a vi​lá​g unk​ból.
– Akár​hogy is dön​tesz, ne fel​edd, mit lát​tál az ae​ter​num ide​o g​r am​má​i​ban – mond​ta a dzsinn.
Egy pil​la​na​tig nem ér​tet​tem, az​tán is​mét eszem​be ju​tott a lá​to​más. A ma​mut mé​r e​tű ős​ere​de​ti lé​te​ző
a lán​g o​ló kö​ze​pé​vel, és a pil​lan​tás arra, ami csont​sze​r ű fo​g as​ke​r e​kei kö​zött for​tyo​g ott. Fel​g yor​sult a
szív​ve​r é​sem.
Ha igaz, amit lát​tam, min​dent meg​ten​nék, hogy meg​véd​jem, még ha ez azt is je​len​ti, hogy meg​sem​-
mi​sí​tem a leg​cso​dá​la​to​sabb tár​g yat, ami csak lé​tez​het eb​ben a vi​lág​ban.
A dzsinn ked​ves arc​ki​fe​je​zés​sel fi​g yelt. Tud​ta, mi jár az eszem​ben.
– Mi a hely​zet az üz​let​tel? – kér​dez​tem, vé​g ig​néz​ve a sé​r ült szö​vő​szé​ke​ken, a dög​lött bo​g a​r a​kon,
az ide​jét​múlt min​tá​kon, ame​lyek​r e már sen​ki​nek sem volt szük​sé​g e.
– A se​g é​de​mé lesz. Bá​sir uno​ka​test​vé​r éé.
Rá​néz​tem. A sze​mé​ben, amely olyan kék volt, akár a leg​mé​lyebb óce​án em​lé​ke​ze​te, egy egész élet​-
nyi vá​r a​ko​zás lát​szott. Nem is – szá​mos élet​nyi.
Meg​sem​mi​sü​lés. Az eu​ka​lip​tusz​dzsinn a meg​sem​mi​sü​lés​sel né​zett szem​be. Én pe​dig tud​tam, haj​lan​-
dó len​nék meg​ad​ni neki.
– Kö​szö​nöm – mo​soly​g ott. Hang​ja annyi​r a tele volt me​leg​ség​g el, hogy leg​szí​ve​seb​ben el​sír​tam
vol​na ma​g am.
– Hi​ány​zik a her​ceg​nő. Meg​véd​ted a csa​lád​ját?
– Csak a ku​pát vé​del​mez​tem. Ép​pen​ség​g el úgy ala​kult, hogy a mo​g u​lok vér​vo​na​la volt a ti​tok is​-
me​r ő​je – fe​lel​te, de köz​ben nem né​zett a sze​mem​be.
Ezért nem tart​ha​tott ve​lük, ami​kor tá​voz​tak, amíg Na​pa​pa utá​nuk nem ment a ke​hellyel. És ezért
nem ment​het​te meg őket a tűz​től, ami vég​zett ve​lük. Ezt Na​pa​pa is tud​ta, de nem tett vagy nem te​he​tett
sem​mit, hogy meg​vál​toz​tas​sa a jö​vőt.
Va​jon Na​p​apáé volt mind kö​zül a leg​r osszabb te​her? Be​le​s​aj​dult a szí​vem a gon​do​lat​ba.
Egy​más​r a néz​tünk. A réz​lá​dá​hoz lép​tem, és ki​vet​tem a la​kat​ból az arany​sze​g es kul​csot. Nem pil​lan​-
tot​tam a dzsinn​r e, csak bic​cen​tet​tem.
Le​haj​tot​ta a fe​jét, és el​ment, hogy hoz​za az el​pusz​tí​tá​sá​hoz szük​sé​g es esz​kö​zö​ket.


Ami​kor ki​lép​tem a sző​nyeg​üz​let​ből, a vá​r os kö​döt le​helt. Fe​hér fel​hők höm​pö​lyög​tek elő a föld​-
ből, el​nyel​ték a for​g a​lom és az ut​cák za​ját. Fér​fi​ak és nők gá​zol​tak a si​ká​to​r ok​ban, ár​nyé​kuk meg-
meg​r eb​bent a kö​ve​zet​len uta​kon. Fel​emel​tem a fe​jem, és el​kép​zel​tem, hogy csil​la​g ok dö​fik át az éj​je​li
eget, fé​nyük annyi​r a erőt​len, annyi​r a tá​vo​li, szo​mor​kás só​vár​g ás​sal te​lik meg tőle az em​ber. Csak a
kép​ze​le​tem ját​szott ve​lem, vagy va​ló​ban érez​tem az il​la​tu​kat?
A kü​lö​nös ér​zés még ak​kor sem ha​g yott ma​g am​r a, ami​kor vissza​tér​tem a szál​lá​som​r a, és a rep​tér​-
re in​du​lás előtt össze​cso​ma​g ol​tam. A vi​lág szí​nei fa​kók vol​tak. Sze​mem sar​ká​ból lát​tam fel​vil​lan​ni
dol​g o​kat. Ami​kor fe​lé​jük néz​tem, be​le​vesz​tek a mor​tyo​g ó köd​be. Bár​mi​lyen is volt ez az új ál​la​pot,
nem za​vart – évek óta nem érez​tem ma​g am​ban ek​ko​r a me​leg​sé​g et.
Emel​ke​dés köz​ben do​bált egy ki​csit a gép, meg​r i​asz​tot​ta az uta​so​kat. Egy​más​r a néz​tek és ne​vet​tek –
nem​r ég még ag​g ód​tak, hogy az idő​já​r ás mi​att el sem in​dul. Bá​mul​tam az egy​r e job​ban tá​vo​lo​dó ta​-
lajt, La​ho​r e egy​má​son go​moly​g ó fe​hér ré​te​g e​it, mint​ha sző​nyeg​ha​lom len​ne alat​tam.
Ál​lam tele volt hor​zso​lás​sal, tes​tem zsi​bon​gott, ahogy le​súj​tot​tam a ka​la​páccsal, és szét​ver​tem a
kupa da​rab​ja​it.
A re​pü​lő​g ép ab​la​ká​nak dön​töt​tem a fe​jem. A hom​lo​kom tü​zelt – ta​lán el​ka​pott va​la​mi? Gyász,
posztt​r a​u​más stressz, buli utá​ni nyo​mott​ság? De hát tény​leg meg​jár​tam a pok​lot. Az csak ter​mé​sze​tes,
hogy fur​csa, bús​ko​mor han​g u​la​tom van.
Ke​zem​ben in​gott a láng. Or​ro​mat szúr​ta a gáz​olaj sza​ga. Lá​bam​nál úgy he​vert a sző​nyeg, mint va​la​-
mi meg​ret​tent ál​lat.
– Ká​vét? – kér​dez​te az utas​kí​sé​r ő. Fi​a​tal nő volt, szög​le​tes arca akár egy ke​hely. Rám mo​soly​g ott,
fo​g ai szép​sé​g e​sen mu​tat​tak vol​na egy ken​der​fo​nál​r a fel​fűz​ve.
– Nem – fe​lel​tem a gon​do​lat​tól el​bor​zad​va, és dur​váb​ban, mint sze​r et​tem vol​na. A nő hök​ken​ten lé​-
pett hát​r a. Meg​pró​bál​tam mo​so​lyog​ni, de sar​kon for​dult, és el​si​e​tett.
Pa​pír​tör​lő​vel meg​tö​r öl​tem ve​r í​té​ke​ző ar​co​mat, és na​g yo​kat lé​le​g ez​tem. Kü​lö​nös ké​pe​ket lát​tam, de
úgy érez​tem, most job​ban kéz​ben tar​tom a dol​g o​kat, és már jócs​kán eny​hült az ér​zé​sem, hogy a vi​lág
el​ve​szí​ti az alak​ját. Ki​cip​zá​r az​tam a ké​zi​poggyá​szo​mat, és elő​vet​tem Na​pa​pa nap​ló​ját. Olyan fur​csa,
hogy bú​csú nél​kül tá​vo​zott.
A szel​lem az üveg​ben Na​pa​pa em​lé​ke​i​nek tö​re​dé​ke volt csak – mond​tam ma​g am​nak. – Nem ő maga.
És nem így volt? Az em​ber em​lé​kei összes​sé​g e. Ez a köd, ami rop​pant és fe​nye​g e​tő mó​don ka​va​-
rog, sok min​dent el​tö​r öl​het, de az em​bert nem. Em​lé​kez​ni fo​g ok Na​pa​pá​r a? Em​lé​kez​ni fo​g ok ön​ma​-
gam​ra, és arra, mi esett meg ve​lem ezen a kü​lö​nös vi​dé​ken, fél​úton az Ó- és az Új​vi​lág kö​zött?
Erre a kér​dés​r e már ne​he​zebb a vá​lasz, mert, tu​dod, tíz órá​val ez​előtt, ami​kor Man​ches​ter​ben át​-
száll​tam, rá​éb​r ed​tem, hogy fe​lej​tek. Csak apró da​r a​bok​ban, de vissza​von​ha​tat​la​nul el​tűn​nek az em​lé​-
ke​im. Már​is el​fe​lej​tet​tem an​nak az ut​cá​nak a ne​vét, ahol egy​kor Na​pa​pa és a her​ceg​nő élt. Még azt is,
ho​g yan fes​tett a sző​nyeg​üz​let. Mi is volt a neve?
Ka​r a​ván Ki​lim! Iga​zán ta​lá​ló név. Hi​szen ben​ne van a ka​r a​ván: za​r án​do​kok csa​pa​ta, ván​dor​lók
sora.
Elő​ször ré​misz​tő volt így el​ve​szí​te​ni em​lé​ke​ket. Ám ahogy a je​len​sé​g en töp​r eng​tem, eszem​be ju​-
tott, a La​ho​r e óvá​r o​sá​ba tett uta​zá​som annyi​r a fon​tos, hogy nagy va​ló​szí​nű​ség​g el egész hát​r a​lé​vő
éle​tem for​du​ló​pont​ja. Meg​g yő​ző​dé​sem lett, hogy a vi​lág szín​te​len​sé​g e, a dol​g ok meg​bil​le​né​se, az ár​-
nyak szög​le​tes moz​du​la​tai együt​te​sen an​nak a hagy​ma​héj​nak a le​fosz​lá​sa, ami el​vá​laszt​ja az em​be​r e​-
ket a dzsin​nek vi​lá​g a​i​tól. Egy olyan va​ló​ság, amely nem tö​r e​de​zett, nem hi​ány​zik be​lő​le az, ami rejt​-
ve van. Ha ez az át​szi​vár​g ás fenn​ma​r ad​na, meg​té​bo​lyod​nék.
Ek​kor ha​tá​r oz​tam el, hogy az első adan​dó al​ka​lom​mal meg​írom a ta​nú​ság​té​te​le​met. Órák óta írok
már ebbe a fü​zet​be, sa​jog az uj​jam. Ka​tar​ti​kus él​mény volt. Úgy ér​zem, már jó​val biz​to​sab​ban kö​tő​-
döm a vi​lá​g unk​hoz. Ha​ma​r o​san ab​ba​ha​g yom, és te​szek egy em​lé​kez​te​tőt a fü​zet​be, hogy je​lez​zem
ma​g am​nak, ha​za​ér​vén te​g yem be egy bo​r í​ték​ba Na​pa​pa nap​ló​já​val együtt, és zár​jam le az egé​szet. Le​-
té​ti fi​ó k​ban he​lye​zem majd el a ban​kom​ban. Uta​sí​tá​so​kat is ha​g yok az ügy​vé​dem​nél, hogy ha​lá​lom
után a bo​r í​té​kot és a tar​tal​mát ad​ják át az uno​kám​nak, aki​nek el kell ol​vas​nia, és dön​te​nie kell.
Még​is mi​r ől kel​le​ne dön​te​ni, me​r ül​het fel a kér​dés. Nincs már vá​lasz​tá​si le​he​tő​ség. El​vég​r e sa​ját
kezű​leg sem​mi​sí​tet​tem meg a sző​nye​g et és a dzsinnt. Lé​nye​g é​ben egye​dül ez az em​lék ma​r adt meg a
fe​jem​ben az egész​ből. Fel tu​dom idéz​ni, ahogy el​pusz​tí​tom a sző​nye​g et és a tar​tal​mát. Olyan élénk ez
az em​lék, mint​ha va​la​ki be​le​fes​tet​te vol​na a fe​jem​be. Em​lék​szem a dzsin​nel foly​ta​tott be​szél​g e​tés​r e –
öröm​mel fo​g ad​ta, hogy mind​ö rök​r e el​űzik in​nen.
Nem?
Er​r ől eszem​be jut a lá​to​má​som a – mi​nek is ne​vez​te a dzsinn? – az ae​ter​numban.
A Dzs-N-N gyök​nek jó né​hány kép​zett szár​ma​zé​ka van. „Dzsan​na”, a Pa​r a​di​csom, a rej​tett kert.
„Madzs​nún” az őrült, aki​nek el​r ej​tő​zött az ér​tel​me. De az én ked​ven​cem a „dzsa​nín”.
Az anyá​ban rej​tő​ző emb​r ió.
Tu​dod, a dzsin​nek nem tűn​tek el a vi​lá​g unk​ból. Csu​pán új ru​hát öl​töt​tek ma​g uk​r a.
Drá​g a Terrym, lát​tam az ar​co​dat be​le​ír​va az ős​ere​de​ti lé​te​ző hú​sá​ba. Is​mer​lek, uno​kám, még az​-
előtt, hogy meg​is​me​r ed ön​ma​g ad. Lát​tam édes​apá​dat is, a fi​a​mat, az any​ja mé​hé​ben. Olyan szép. Sara
még nem tud​ja, de Neil ma​g as lesz és fe​ke​te hajú, mint én. Mo​g yo​r ó​nyi tö​me​g e már most is édes​any​-
ja ned​ve​it issza. Sa​r á​nak fej​fá​jás​r o​ha​mai lesz​nek a vá​r an​dós​ság alatt, de ez csak Neil, amint köl​csön​-
vesz az any​já​tól. Ami​kor fel​nő, vi​szo​noz​za majd a ked​ves​sé​g et. Sara ve​sé​je le​áll majd, és az én re​-
mek fiam ad egyet az édes​any​já​nak, mi​köz​ben mo​so​lyog, és azt mond​ja, soha töb​bé nem mond​hat​ja
neki, hogy húz​zon el, mert az ado​má​nya ré​vén min​dig vele ma​r ad.
Mo​g ul gyer​me​ke​im, kol​dus​her​ce​g e​im, te és az édes​anyád azok, aki​kért a dön​té​sem szü​le​tett. Az
óvi​lág​nak vége, hadd nyu​g od​jék! Az ős​ere​de​ti lé​te​zők és a rejt​ve ma​r a​dó vi​lág más la​kói túl​ha​la​dot​-
tak. Ha az ő ide​jük em​lé​ke​ze​te fe​nye​g e​ti a vi​lá​g ot, ha a pusz​ta em​lí​té​se is meg​boly​g at​ja a te​r em​tés
rend​jét, ak​kor túl ve​szé​lyes ah​hoz, hogy a vé​let​len​r e bízzuk. Arra, hogy va​la​ki más buk​kan​jon rá.
Ezért meg​sem​mi​sí​tet​tem.
A ben​nem élő tör​té​nész és könyv​tá​r os zo​ko​g ott, de ezer​szer is újra meg​ten​ném, ha ez​zel biz​to​sí​ta​-
nám fa​junk fenn​ma​r a​dá​sát. A gyer​me​ke​in​két. Sem​mi hasz​na gyá​szol​ni azt, ami el​múlt – a jö​vőn​ket
kell meg​ó v​nunk.
Ha​ma​r o​san föl​det érek az Egye​sült Ál​la​mok​ban. Át​ö le​lem éle​tem sze​r el​mét, meg​csó​ko​lom, és el​-
vi​szem, hogy ta​lál​koz​zon a csa​lá​dom​mal. Gya​na​kod​nak, de hát ilyen a sze​r e​tet ter​mé​sze​te. Ez véd
meg min​ket mind​at​tól, ami rejt​ve ma​r ad. Meg​ta​ní​tom a szü​le​i​met arra, hogy sze​r es​sék a fe​le​sé​g em.
Vé​g ül ők is rá fog​nak jön​ni arra, amit én már tu​dok: az új vi​lág nem el​len​sé​g es, csak más​mi​lyen.
Tar​ta​nak tőle, és eb​ben nincs sem​mi ki​vet​ni​va​ló. Egy na​pon én is le​né​zem majd a ba​r át​nő​i​det – és fél​-
ni fo​g ok tő​lük –, mert így tart​ja a dal is, nem igaz?
Ad​dig is há​lás va​g yok: szem​ta​nú​ja le​het​tem an​nak, ahogy el​múlt mind​az, ami rejt​ve van. Meg​fi​-
gyel​het​tem a lá​to​má​sok ana​tó​mi​á​ját. Lát​tam az ős​ere​de​ti lé​te​zők za​r án​dok​út​ját. Élet​te​len ár​nyé​kok​ba
bur​ko​lóz​va, az em​be​r ek vi​lá​g á​nak fél​r e​eső zu​g a​i​ban még min​dig meg​ma​r adt va​la​mennyi a va​r ázs​-
ere​jük​ből, és ez elég. Ál​ma​ink​ban meg​pil​lant​ha​tunk be​lő​le egy-egy vil​la​nás​nyit, hébe-hóba meg​íz​lel​-
het​jük va​la​mi​lyen meg​hök​ken​tő ví​zi​ó ​ban, meg​hall​hat​juk egy-egy éj​je​li ma​dár da​lá​ban. És egy pil​la​-
na​tig hi​szünk is majd ben​ne, még ha reg​g el az​tán el is hes​se​g et​jük eze​ket az agy​szü​le​mé​nye​ket.
Hi​szünk majd. És akár​csak ez a kor​ta​lan arany​pö​cök, ami ha​ma​r o​san fe​le​sé​g em or​r át dí​szí​ti majd,
az ilyes​fé​le hit bű​bá​ja mind​ö rök​r e meg​ma​r ad.


Ta​más Gá​bor for​dí​tá​sa

 Kelly Link
ROMBOLJ ÉS TALÁLJ
Kelly Link (WWW.KELLY​LINK.COM) első no​vel​lá​ja, a „Fe​ke​te ku​tya há​tá​r ól a víz” 1995-ben je​-
lent, meg, és a szer​ző még ugyan​eb​ben az év​ben részt vett a Cla​r i​o n írói mű​hely​ben. Link kör​mön​-
font, ki​hí​vást je​len​tő, oly​kor sze​szé​lyes fan​tasyí​r ó, aki​nek több mint negy​ven no​vel​lá​ja kö​zül né​me​-
lyik el​nyer​te a Hugo-, a Ne​bu​la-, a World Fan​tasy-, a Brit SF- és Lo​cus-dí​ja​kat. Írá​sa​it a 4 Stori​es, a
Kü​lönb dol​gok is, a Ma​gic for Beg​in​ners és a Pretty Mons​ters kö​te​tek tar​tal​maz​zák. Link ezen​kí​vül ki​-
vá​ló szer​kesz​tő, aki az el​is​mert, kis pél​dány​szám​ban meg​je​le​nő Lady Chur​chill’s Rosebud Wrist​let
című ma​g a​zi​non dol​g o​zik, va​la​mint a Small Beer Press ki​adón ke​r esz​tül fér​jé​vel, Ga​vin J. Grant​tel
szá​mos köny​vet ki​adott. Leg​utób​bi mű​vei a World Fan​tasy-dí​jas an​to​ló​g ia, a Monst​rous Af​fec​ti​ons:
An Ant​ho​logy of Be​astly Tal​es (Grant társ​szer​kesz​té​sé​vel), va​la​mint a Get in Tro​ub​le no​vel​lás​kö​tet. A
flo​r i​dai Mi​a​mi​ben szü​le​tett, je​len​leg fér​jé​vel és lá​nyá​val a Mas​sachu​setts ál​lam​be​li Nort​hamp​ton​ban
él, ahol első re​g é​nyén dol​g o​zik.


Ha van va​la​mi, amit Anat biz​to​san tud, ak​kor az ez: sze​r e​ti a báty​ját, Os​cart, és Os​car is sze​r e​ti őt.
Hát nem Os​car ne​vel​te fel Ana​tot lé​nye​g é​ben gye​r ek​ko​r á​tól fog​va? Nem ő se​g í​tet​te fel, ami​kor el​-
esett? Nem ő ké​szí​tet​te el neki az éte​le​ket, lát​ta el sze​r e​tőn a hor​zso​lá​sa​it, ta​ní​tot​ta meg ki​is​mer​ni ma​-
gát kis vi​lá​g uk​ban? Nem ő adta neki a gyűj​tő​ha​jó​kat, me​lyek mind​egyi​ke gyor​sabb és fo​g é​ko​nyabb,
mint az elő​ző; a leg​cso​dá​sabb gyúj​tó​szer​ke​ze​te​ket, egy tel​jes fal​ká​nyi fel​újí​tott, éles ujjú, für​kész
orrú, sző​r ös hasú, os​tor​kar​csú vég​ta​g ú Szol​g á​ló​lányt?

Os​car Szol​g á​ló​lá​nyok​nak ne​vez​te őket, mert olyan sok uj​juk volt, annyi​fé​le​kép​pen tud​tak fog​ni,
ölel​ni, si​mo​g at​ni, vá​lo​g at​ni és ölni. Egy​szer, ami​kor Anat ki​sebb volt, egy vám​pír rá​ijesz​tett: túl kö​-
zel ment hoz​zá. Anat sír​va fa​kadt, mire a Szol​g á​ló​lá​nyok men​ten ott ter​met​tek, le​csil​la​pí​tot​ták sze​líd
si​mo​g a​tá​suk​kal, érin​té​se​ik​kel, mi​köz​ben meg​g yő​ződ​tek róla, hogy a vám​pír nem ár​tott neki, és át​-
ölel​ték, míg für​g én ízek​r e tép​ték a vám​pírt. Ez nem sok​kal az​u​tán tör​tént, hogy Os​car vissza​jött Ott​-
hon​r ól a Szol​g á​ló​lá​nyok​kal. Ezt kö​ve​tő​en a vám​pí​r ok és a Szol​g á​ló​lá​nyok va​la​mi​fé​le egyez​ség​r e ju​-
tot​tak. A vám​pí​r ok egy Szol​g á​ló​lánnyal ta​lál​koz​ván en​g esz​te​lő da​lo​kat éne​kel​tek, oly​kor mé​lyen le​-
haj​tot​ták hosszú, fe​hér nya​kon ülő fe​jü​ket, és tán​col​tak egy sort. A Szol​g á​ló​lá​nyok pe​dig nem szag​-
gat​ták szét őket.

Ma van Anat szü​le​tés​nap​ja. Os​car nem ün​nep​li a sa​ját​ját. Anat azt kí​ván​ja, bár​csak az övé mi​att sem
csap​na ak​ko​r a hű​hót, de et​től Os​car el​szo​mo​r od​na. Ő meg​ün​nep​li a húga ered​mé​nye​it, fej​lő​dé​sét, új
ké​pes​sé​g e​it. Anat tud​ja, hogy Os​car ag​g ó​dik is mi​at​ta. Ta​lán at​tól fél, hogy fel​nő​ve már nem lesz
szük​sé​g e rá. Ta​lán at​tól fél, hogy Anat, akár​csak a szü​le​ik, el​hagy​ja. De ez per​sze le​he​tet​len. Anat
soha nem hagy​ná el Os​cart. Anat​nak min​dig szük​sé​g e lesz rá.

Ha Anat​nak nem len​ne ott Os​car, ak​kor kit sze​r et​ne ezen a vi​lá​g on? A Szol​g á​ló​lá​nyok meg​tesz​nek
bár​mit, amit Anat kér tő​lük, de őket úgy épí​tet​ték, hogy fé​lel​met kelt​se​nek, és nem sze​r e​te​tet. Gyor​sa​-
ság​r a, harc​r a, meg​in​g at​ha​tat​lan en​g e​del​mes​ség​r e al​kot​ták őket. Ami​kor nin​csen fel​ada​tuk, vagy jobb
dol​g uk, szét​sze​r e​lik egy​mást, ki​cse​r él​g e​tik a da​r ab​ja​i​kat, és egy​r e kép​te​le​nebb fegy​ve​r ek​ké épí​tik
ma​g u​kat. Úgy néz​nek Anat​r a, mint akik vele is meg​csi​nál​nák ezt egy na​pon, ha kér​né.
Ott van​nak a vám​pí​r ok is. Os​car és Anat után tó​dul​nak, va​la​hány​szor le​men​nek Ott​hon​r a. Os​car
sze​r et azon tű​nőd​ni, hogy a vám​pí​r ok va​jon szán​dé​ko​san jöt​tek-e Ott​hon​r a, mint Os​car és Os​car meg
Anat szü​lei, bár per​sze ak​kor Anat még meg sem szü​le​tett. Ta​lán a vám​pí​r ok ré​g es-ré​g en, egy ha​jó​tö​-
rés kö​vet​kez​té​ben kö​töt​tek itt ki. Vagy ta​lán Ott​ho​non ős​ho​no​sak? Nem va​ló​szí​nű, hogy a vám​pí​r ok
ősei épí​tet​ték vol​na Ott​hon rak​tá​r a​it, hogy ők lép​tek ki az űrbe és tér​tek vissza a zsák​mánnyal, ami
most a rak​tá​r ak​ban pi​hen. Ta​lán egy pa​r a​zi​ta​faj egye​dei, po​tya​uta​sok, akik itt ra​g ad​tak, mi​után a gaz​-
da​fa​juk vég​leg el​hagy​ta Ott​hont. Már per​sze, ha a Rak​tár​épí​tők vég​leg el​hagy​ták Ott​hont. Mi​cso​da
meg​le​pe​tés​ben lesz ré​szük, ha egy​szer vissza​tér​nek!
A vám​pí​r ok, akár​csak Os​car és Anat, gyűj​tö​g e​tők, és ké​pe​sek be​lé​le​g ez​ni Ott​hon rit​kás le​ve​g ő​jét.
A vám​pí​r ok csil​lo​g ó, fény​lő sze​me és zse​lés bőre azon​ban annyi​r a ér​zé​keny a fény​r e, hogy csuk​lyá​-
ban-kö​peny​ben jár​kál​nak a fel​szí​nen, és örö​kö​sen pa​nasz​kod​nak re​kedt hang​ju​kon. A vám​pí​r ok kü​-
lön​fé​le dol​g o​kon él​nek: szer​ves, moz​du​lat​lan, el​len​sé​g es, rég​ó ta rej​tett dol​g o​kon, ame​lye​ket Ott​hon
rak​tá​r a​i​ban ta​lál​nak, de a test​vé​r ek kü​lö​nö​sen iz​g at​ják őket. Sem​mi két​ség, ha le​he​tő​sé​g ük nyíl​na rá,
Os​cart és Ana​tot is meg​en​nék, de ad​dig is meg​elé​g ed​nek az​zal, hogy a nyo​muk​ban kaj​tas​sa​nak, éne​-
kel​je​nek, kis csí​nye​ket kö​ves​se​nek el, és gri​ma​szol​ja​nak – örö​mük​ben? bé​kí​tő​en? fe​nye​g e​tés​ként? –,
ami​vel ki​vil​lant​ják szá​mos áll​kap​csu​kat, fo​g a​ik ha​dát. Nyug​ta​la​ní​tó. Sen​ki sem len​ne ké​pes vám​pírt
sze​r et​ni, ki​vé​ve ta​lán ak​kor, ami​kor Anat, aki már ré​g en le​vet​kőz​te min​den fé​lel​mét, lát​ja őket vi​tor​-
láz​va el​su​han​ni a lát​ha​tár felé Ott​hon sze​dett-ve​dett hold​ja​i​nak raja alatt.

Anat szü​le​tés​nap​ja al​kal​má​ból Os​car a szü​le​ik ne​vé​ben aján​dé​kot ad hú​g á​nak. Az ilyen aján​dé​kok
ter​mé​sze​te​sen Os​cartól szár​maz​nak. Olyan aján​dé​kok, ami​lye​ne​ket az, aki sze​r et, nem​csak sze​r e​tet​ből
ad, ha​nem azért is, mert is​me​r i az aján​dé​ko​zot​tat. Anat tud​ja, hogy szí​vük mé​lyén a szü​le​ik is sze​r e​tik
őt, egy na​pon ha​za​jön​nek, és a ta​lál​ko​zás sok​kal jobb lesz, mint bár​me​lyik szü​le​tés​nap. Egy na​pon a
szü​le​ik nem​csak sze​r et​ni fog​ják Ana​tot, de meg is is​me​r ik, és ő is meg​is​me​r i őket. Anat leg​alább
annyi​r a ret​teg et​től a ta​lál​ko​zás​tól, mint amennyi​r e vá​g yik rá. Mi​lyen lesz az éle​te, ha min​den meg​-
vál​to​zik? Ta​nul​má​nyoz​ta a szü​le​ik​r ől ké​szült fel​vé​te​le​ket. Nem ha​son​lít rá​juk, de Os​car igen. Nem
em​lék​szik a szü​le​ik​r e, de Os​car igen. A szü​le​ik biz​to​san olya​nok Os​carnak, mint Os​car Anat​nak. Ki​-
vé​ve, hogy Os​car soha nem megy el. Anat meg​ígér​tet​te vele.

A Vö​dör lak​r é​sze zsú​folt. A Szol​g á​ló​lá​nyok el​fog​lal​ják a ren​del​ke​zés​r e álló tér jó​ko​r a há​nya​dát,
akár​ho​g yan is csa​var​g at​ják tag​ja​i​kat. Más​fe​lől vi​szont ki​vá​ló há​zi​asszo​nyok. Gon​doz​zák az al​g a​fa​lat,
mé​zet és lé​pet gyűj​te​nek, és új kap​tá​r o​kat kü​lö​ní​te​nek el raj​zás​kor. Ami​kor nincs jobb dol​g uk, meg​-
fol​toz​zák a há​ló​za​to​kat, új trük​kök​r e ta​nít​ják a régi rend​sze​r e​ket. Az ürí​tő már egé​szen el​bű​vö​lő! A
Tisz​tí​tó vi​zet szi​tál az em​ber fe​jé​r e, bu​bo​r é​ko​kat pré​sel ki a fal​ból, az​tán az egész le- és ki​fo​lyik, és
így to​vább, amed​dig csak akar​ja, és soha nem hűl ki. Vol​ta​kép​pen na​g yon ke​vés olyan do​log akad a
Vö​dör fe​dél​ze​tén, ami​hez szük​ség len​ne Os​carra és Anat​r a. Az Ott​ho​non vi​szont még olyan sok a
ten​ni​va​ló!
Anat szü​le​tés​nap​ja al​kal​má​ból a Szol​g á​ló​lá​nyok sző​r ös, in​te​g e​tő al​g a​cso​mók​kal dí​szí​tet​ték a Vö​-
dör va​la​mennyi fa​lát. Csi​nál​tak egy tor​tát. Ter​mé​sze​te​sen ehe​tet​len, de na​g yon szép: majd​nem ak​ko​r a,
mint maga Anat, és tu​laj​don​kép​pen ha​son​lí​ta​na is rá, ha Anat nem ön​ma​g a len​ne, ha​nem Szol​g á​ló​-
lány: kar​csú, pán​cé​lo​zott és na​g yon gyors. Kör​be​ker​g e​tik a tor​tát a szo​bá​ban, az​tán le​szo​r ít​ják, míg
Os​car meg nem ta​lál​ja az aj​tót az ol​da​lá​ban. Egy cso​mó szí​nes ká​bel te​ke​r eg ben​ne, és mi​vel Anat​nak
van szü​le​tés​nap​ja, ő mond​hat​ja meg, me​lyi​ket vág​ják el. Ha a rosszat, mi tör​té​nik? A Szol​g á​ló​lá​nyok
na​g yon iz​g a​tot​tak. De Anat tud​ja, ho​g yan gon​dol​koz​nak. Meg​ke​r e​si a má​so​dik, ki​sebb aj​tót, amely​r e
egy​sze​r ű kap​cso​ló van sze​r el​ve. A tor​ta dü​hö​sen sis​te​r eg, ami​kor Anat le​kap​csol​ja. Ta​lán Anat és Os​-
car ké​sőbb le​vi​szik Ott​hon​r a, és a vám​pí​r ok​nak ad​ják.

Ott​hon rak​tá​r ai je​len​leg nyolc​van szá​za​lék​ban van​nak lel​tá​r oz​va. (Ebbe nem tar​toz​nak bele a Ke​-
rüld El Te​r ü​let rak​tá​r ai.)

Os​car va​jon ha​r ag​szik a szü​le​ik​r e, ami​ért ilyen hosszú idő​r e el​men​tek? Anat mi​att men​tek el, és
Anat az oka an​nak is, hogy Os​car hát​r a​ma​r adt. Va​la​ki​nek vi​g yáz​ni kel​lett rá. Va​jon ha​r ag​szik néha
Anat​r a? Van​nak hosszú na​pok a Vö​dör​ben, ami​kor Os​car alig be​szél pár szót. Csak ül, és Anat nem
tud​ja be​von​ni sem​mi​lyen be​szél​g e​tés​be. Pe​dig ver​se​ket mond, vic​ce​ket me​sél (Kopp kopp. Ki ko​pog?
Anat. Ki az az Anat? Anat nem nagy fa​lat), le​kül​di a Szol​g á​ló​lá​nyo​kat Ott​hon​r a, kis ex​pe​dí​ci​ó k​r a,
ame​lyek majd​nem, de nem egé​szen a Ke​r üld El Anat Egy​ál​ta​lán Ne Menj Oda Kü​lön​ben Meg​bá​nod
Te​r ü​let​hez vi​szik őket. Eze​ken a na​po​kon Os​car úgy fi​g yel, hogy iga​zá​ból nem fi​g yel, úgy néz Anat​-
ra, hogy iga​zá​ból nem lát​ja, vissza​hív​ja a Szol​g á​ló​lá​nyo​kat, és egy​szer sem szid​ja le a hú​g át.
Os​car egy ré​sze néha ször​nyen messze jár. Majd​nem ész​r e​vét​le​nül meg​vál​to​zik a sza​g a. Ahogy
Anat egy​r e éret​tebb, meg​ta​nul​ja be​fo​g ad​ni és ér​tel​mez​ni mind​azt, ami​r ől Os​car nem is tud​ja, hogy el​-
árul​ja; a túl​zott szag​ér​zé​keny​ség​hez ha​son​ló tu​laj​don​sá​g ok kü​lö​nös elő​nyök​kel ru​ház​zák fel. De nem
szá​mít. Os​car min​dig vissza​jön. Egy​szer csak vissza​tér a sze​mé​be az éber​ség, föl​eme​li a ke​zét, és
öle​lé​sé​be von​ja a hú​g át. Az​tán Os​car és Anat még több stra​té​g i​ai já​té​kot ját​sza​nak, ame​lyek​r e a fiú ta​-
ní​tot​ta a lányt, de most már több​nyi​r e Anat nyer. A má​so​dik ked​venc já​té​ka a go. Imád​ja a kö​vek ta​-
pin​tá​sát. Va​la​hány​szor föl​vesz egyet, az uj​jai meg​súg​ják, mennyi​r e el​kop​tak már Os​car és az ő ke​zé​-
ben. Még si​máb​bá te​szik a sima kö​ve​ket. Van egy fe​ke​te kő egy tö​r és​pont​tal, egy szem​nek lát​ha​tat​lan
gyen​g e​ség​g el majd​nem a kö​ze​pén. Anat néha el​ve​szí​ti szem elől, az​tán ta​pin​tás​sal is​mét meg​ta​lál​ja.
Ha elég nagy nyo​más​sal ne​he​zed​ne rá, a kő el​tör​ne.
Egy na​pon el is fog tör​ni: nem szá​mít.
Gó​val ját​sza​nak. Anat ked​venc éte​le​it fő​zik, amik​r ől Os​car azt ál​lít​ja, hogy neki is a ked​ven​cei.
Együtt al​sza​nak el, össze​g öm​bö​lyöd​ve a Szol​g á​ló​lá​nyok pu​hább és haj​lé​ko​nyabb tag​ja​i​ból font fész​-
kek​ben, a da​lo​kat hall​g at​va, ame​lye​ket a Szol​g á​ló​lá​nyok Ott​hon vám​pír​ja​i​tól köl​csö​nöz​tek.

A leg​jobb já​ték, ami​r e Os​car meg​ta​ní​tot​ta Ana​tot, a Rom​bolj/Ta​lálj. Ezt Ott​hon fel​szí​nén játsszák
min​den hosszú cik​lus​ban. Min​den já​té​kos kap egy Iga​zi Rom​bo​lás és egy Ha​mis Rom​bo​lás je​lö​lőt,
va​la​mint egy Iga​zi Ta​lá​lat és egy Ha​mis Ta​lá​lat je​lö​lőt. Egy​más után min​den já​té​kos Ha​mis – vagy
Iga​zi – Rom​bo​lás vagy Ta​lá​lat je​lö​lő​jét egy vé​let​len​szám-ge​ne​r á​tor​r al meg​adott tá​vol​ság​nál nem
messzebb te​he​ti. Vagy a já​té​kos ki​küld​het egy fel​de​r í​tőt. A fel​de​r í​tő le​het egy Szol​g á​ló​lány, egy pi​ló​ta
nél​kü​li gyűj​tő​ha​jó, vagy egy vám​pír (ez koc​ká​za​tot je​lent, ezért az em​ber két​szer pró​bál​koz​hat). A já​-
té​kos koc​káz​tat​hat, és egy gyúj​tó​szer​ke​ze​tet le​dob​va fel​r ob​bant​hat egy cél​pon​tot. Vagy el​fog​lal​hat
egy zó​na​négy​ze​tet, ahol je​lö​lőt sejt.
Ha a já​té​kos el​szá​mít​ja ma​g át, és egy Ta​lá​lat je​lö​lőt rob​bant fel, vagy egy Rom​bo​lás je​lö​lőt fog​lal
el, az el​len​fe​le nyer. A je​len​le​g i Rom​bolj/Ta​lálj já​ték a ti​zen​nyol​ca​dik, amit Os​car és Anat ját​szik. Az
első négy já​té​kot Os​car nyer​te; a töb​bit Anat. Min​den já​ték ele​jén Os​car egy​r e nö​ve​li Anat kez​dő hát​-
rá​nyát. Va​la​hány​szor a húga nyer, meg​di​csé​r i.
El​vi​leg a je​len​le​g i já​ték ak​kor ér vé​g et, ami​kor Anat vagy Os​car meg​sze​r ez​te az el​len​fél Ta​lá​lat je​-
lö​lő​jét, vagy szétzúz​ta a Rom​bo​lás je​lö​lő​jét. Vagy ami​kor a szü​le​ik vissza​tér​nek. Az a nap még nem
jött el, de egy​szer majd el fog. Egy​r e kö​ze​leg, és egy​szer csak fel​vir​r ad. Sem​mi nincs, amit Anat te​-
het​ne ez ügy​ben. Nem tud​ja el​in​téz​ni, hogy ha​ma​r abb jöj​jön el az a nap. El​ha​lasz​ta​ni sem tud​ja. Néha
azt gon​dol​ja – tud​ja, hogy hely​te​le​nül, még​sem tud​ja ki​ver​ni a fe​jé​ből –, hogy azon a na​pon, ami​kor
meg​nye​r i a já​té​kot – és azt vi​szont he​lye​sen gon​dol​ja, hogy meg​nye​r i –, a szü​lei is meg​ér​kez​nek.

Os​car nem fog nyer​ni, pe​dig na​g yon ra​vasz dol​g ot csi​nált. Mind​két Iga​zi je​lö​lő​jét, a Rom​bo​lást és
a Ta​lá​la​tot is a Ke​r üld El Te​r ü​let​r e tet​te. Két hosszú cik​lus​sal ko​r áb​ban csi​nál​ta, és Anat Iga​zi je​lö​lő​it
is oda​r ak​ta, az ere​de​ti rej​tek​he​lyük​r e pe​dig Ha​mis je​lö​lő​ket csem​pé​szett, ame​lyek át​prog​r a​moz​va
Iga​zi​nak mu​tat​ják ma​g u​kat. Va​jon azt gya​ní​tot​ta, hogy Anat már meg​ta​lál​ta és azo​no​sí​tot​ta a je​lö​lő​it?
Ezért moz​g at​ta át őket sza​bály​ta​la​nul? Ez va​la​mi új ré​sze a já​ték​nak?
A Rom​bolj/Ta​lálj sza​bá​lyai sze​r int a Vég​já​ték​ban a já​té​ko​sok fi​zi​ka​i​lag hoz​zá​fér​het​nek min​den je​-
lö​lő​höz, ame​lyet meg​ta​lál​tak és he​lye​sen Iga​zi​ként azo​no​sí​tot​tak, és Anat ol​da​lát már jó ide​je fúr​ja a
kí​ván​csi​ság a Ke​r üld El Te​r ü​let mi​att. Most, hogy Os​car el​moz​dí​tot​ta a je​lö​lő​it, hoz​zá​fér​het, még​sem
je​len​tet​te be a Vég​já​té​kot. Aki kí​ván​csi, ha​mar meg​ö reg​szik, sze​r e​ti mon​da​ni Os​car, de Ott​ho​non
nincs sen​ki és sem​mi, ami olyan ve​szé​lyes len​ne, mint Anat és a Szol​g á​ló​lá​nyai. Os​car lé​pé​se ta​lán
csap​da. Egy pró​ba. Anat vár és gon​dol​ko​zik, és ha​lo​g at, anél​kül hogy meg​fo​g al​maz​ná, mi​ért is te​szi.

 Anat szü​le​i​nek aján​dé​ka, ami iga​zá​ból Os​car aján​dé​ka, egy rö​vid fel​vé​tel. Az egyik szü​lő a kis​ba​ba
Ana​tot tart​ja a kar​já​ban, és gü​g yög, aho​g yan a vám​pí​r ok szok​tak. A má​sik szü​lő egy apró, kö​tött sap​-
kát emel fel. Os​car se​hol. Anat alig is​mer ön​ma​g á​r a. A szü​le​it más fel​vé​te​lek​r ől is​me​r i. A szü​lők egy
szü​le​tés​na​pi üze​ne​tet is küld​tek neki. Ked​ves Anat. Bol​dog szü​le​tés​na​pot. Re​mél​jük, jól vi​sel​kedsz
Os​carral. Sze​r e​tünk. Ha​ma​r o​san ha​za​me​g yünk! Ész​r e se ve​szed, és már ott le​szünk!
Anat aján​dé​ka Os​cartól egy kód egy Ott​ho​non álló rak​tár​hoz, ame​lyet ko​r áb​ban nem nyi​tot​tak fel.
Os​car azt gon​dol​ja, hogy ed​dig ti​tok​ban tar​tot​ta a rak​tárt. A nyi​tó​lel​tár sze​r int az csu​pa olyas​mi​vel
van tele, ami​ért a Szol​g á​ló​lá​nyok bo​lon​dul​nak. Tér​ké​pek, ame​lyek – ta​lán pon​to​san, ta​lán nem – az űr
ko​r áb​ban fel​tér​ké​pe​zet​len​nek tar​tott zu​g a​it ír​ják le. Szer​ke​ze​tek, ame​lyek va​ló​szí​nű​leg nem tesz​nek
sem​mi ér​de​ke​set, de szét le​het sze​r el​ni és új dol​g ok​r a le​het hasz​nál​ni őket. A Szol​g á​ló​lá​nyok még so​-
sem ta​lál​koz​tak olyan öt​vö​zet​tel, ami ne tet​szett vol​na ne​kik.
In​for​má​ció és nyers​anya​g ok. Anat és a Szol​g á​ló​lá​nyok az Ott​hon leg​tá​vo​lab​bi hold​ja kö​r ül ke​r in​-
gő dió​héj​nyi lak​r ész​be van​nak zár​va. Mi hasz​na a tér​ké​pek​nek? Mi​nek a nyers​anya​g ok, ha​csak nem
dí​szí​tés​r e vagy a leg​el​mé​le​tibb ok​ta​tá​si cé​lok​r a? Mű​csa​ták​r a és buta já​té​kok​r a? Min​den, amit Os​car
és Anat ta​lál, ké​sőbb ke​r ül hasz​no​sí​tás​r a, olyan ve​vők ál​tal, akik meg tud​ják fi​zet​ni a ré​g i​sé​g e​ket és a
rit​ka​sá​g o​kat. Majd a szü​le​ik el​dön​tik, mi ma​r ad​jon, mit ad​ja​nak el, és mit hagy​ja​nak meg a vám​pí​-
rok​nak.
Még a Szol​g á​ló​lá​nyok sem iga​zán tar​toz​nak Anat​hoz. Ki ké​szí​tet​te őket? Ki hoz​ta ide a har​ci ala​ku​-
la​tu​kat az űrbe, ahol ré​g es-ré​g en el​vesz​tek? Ki ta​lált rá​juk, és hoz​ta őket Ott​hon​r a, ki tá​r ol​ta el őket
gon​do​san, hogy sok​kal ké​sőbb Os​car is​mét rá​juk buk​kan​has​son? Mi hasz​nu​kat ve​szik Os​car és Anat
szü​lei, ami​kor el​jön a vissza​té​r é​sük nap​ja? Sok vevő akad​hat az ilyen pom​pás Szol​g á​ló​lá​nyok​r a, hi​-
szen ádáz​ak, fur​fan​g o​sak, és ké​pe​sek a fény​se​bes​ség​r e.
És ho​g yan tud​ná Anat el​fe​lej​te​ni, hogy a Szol​g á​ló​lá​nyok csak ad​dig az övéi, amíg el nem jön az a
bi​zo​nyos nap? Ott​ho​non min​den Os​car és Anat szü​le​ié, ki​vé​ve Os​cart, aki Ana​té. Min​den nap​pal egy​-
re kö​ze​lebb ke​r ül az el​ke​r ül​he​tet​len. Ami​kor Anat rá​kér​dez, Os​car min​dig csak annyi mond: még
nem. Ha​ma​r o​san, mond​ja. Os​car fe​jé​ben hard​ver van, ame​lyen ke​r esz​tül a szü​lei szük​ség ese​tén kom​-
mu​ni​kál​ni tud​nak vele. Ami​kor be​szél​nek hoz​zá, az fáj neki.

A szü​lők csak el​vét​ve szól​nak Os​carhoz. Az utol​só pe​r i​ó ​du​sig hosszú cik​lu​son​ként egy​szer, vagy
még rit​káb​ban. Az el​múlt tíz nap​ban vi​szont há​r om​szor is.
A Szol​g á​ló​lá​nyok utá​na va​la​mi​fé​le kuc​kót ké​szí​tet​tek Os​carnak, ahol kü​lö​nö​sen sö​tét van. Meg​-
nyug​ta​tó pá​r át per​me​tez​nek. Nem éne​kel​nek. Anat tud​ja, hogy ami​kor fel​nő – bár ezt Os​car nem
mond​ta –, ha​son​ló in​ter​fé​sze lesz, hogy a szü​lei vele is be​szél​hes​se​nek. Akár akar​ja, akár nem, még
ha ugyan​o lyan fáj​dal​mat is okoz neki, mint Os​carnak. A báty​já​nak ez is fáj​ni fog. Ami Anat​nak fáj​-
dal​mat okoz, az Os​cart is bánt​ja.

Ami​kor vi​lá​g os​sá vált, hogy Anat más, a szü​lei hát​r a​hagy​ták Os​cart, hogy vi​g yáz​zon a hú​g á​r a és
Ott​hon​r a. Mi​cso​da Anat? A szü​lei azért men​tek el, hogy Anat rej​té​lyét azok elé ter​jesszék, akik ta​lán
meg​ért​he​tik, mi is ő. Ter​mé​sze​te​sen Ana​tot nem vit​ték ma​g uk​kal. Túl se​bez​he​tő volt. Túl ér​té​kes.
Nem ter​vez​ték, hogy ilyen so​ká​ig tá​vol lesz​nek. De komp​li​ká​ci​ó k adód​tak. Egy ka​r an​tén va​la​hol,
amely egy hosszú cik​lu​son át tar​tott. Más​hol egy for​r a​da​lom. Ter​mé​sze​te​sen újabb kés​le​ke​dést oko​-
zott a ha​jó​pes​tis is, amely koc​ká​za​tos​sá te​szi a fény​se​bes​sé​g et. És ami a leg​r osszabb, ott volt a Tu​dat
prob​lé​má​ja. Ott​hon felé tart​va Anat szü​lei már két ha​jót el​ve​szí​tet​tek így.

Anat már egy ide​je so​kat gon​dol​ko​zik tu​dá​sa bi​zo​nyos hé​za​g a​i​r ól a csa​lá​di élet, és úgy ál​ta​lá​ban,
az élet meg​ér​té​sé​vel kap​cso​lat​ban. Elő​ször úgy vél​te, az a gond, hogy na​g yon sok min​dent kel​le​ne
meg​ér​te​nie. Meg​ér​tet​te azt, hogy Os​car nem tud neki min​dent egy​szer​r e meg​ta​ní​ta​ni. Ahogy fel​nőtt,
ahogy egy​r e in​kább ön​ma​g a lett, rá​jött, hogy a prob​lé​ma egy​szer​r e bo​nyo​lul​tabb és egy​sze​r űbb. Os​-
car szán​dé​ko​san tit​kolt elő​le dol​g o​kat. Anat en​nek meg​fe​le​lő​en vál​toz​ta​tott a stra​té​g i​á​ján. Anat sze​r e​ti
Os​cart. Anat utál ve​szí​te​ni.

A Szol​g á​ló​lá​nyok kí​sé​r e​té​ben le​men​nek Ott​hon​r a. Anat szü​le​tés​nap​já​nak hát​r a​le​vő ré​szé​ben föl​fe​-
de​zik a rak​tárt, amely Os​car aján​dé​ka volt, és át​vá​lo​g at​ják a sok cso​dás hol​mit. Anat az em​lé​ke​ze​té​be
vési a tér​ké​pe​ket, és ek​kor el​lent​mon​dá​so​kat, va​ló​szí​nű​leg hi​bá​kat fe​dez fel. Van va​la​mi a fe​jé​ben,
ami a tér​ké​pe​ket egy is​me​r et​len és hoz​zá​fér​he​tet​len könyv​tár​r al veti össze. Csak ab​ból tud​ja, hogy ott
van, hogy a hely​te​len in​for​má​ci​ó k da​r ab​kái súr​lód​nak raj​ta. Kel​le​met​len ér​zés, mint​ha va​la​ki tűk​kel
szur​kál​ná. Os​car is tud er​r ől. Anat meg​kér​dez​te, vele is elő​for​dult-e már, de a báty​ja azt fe​lel​te, hogy
nem. Azt mond​ta, ez nem rossz do​log. Csak Anat még nem nőtt fel tel​je​sen. Egy na​pon min​dent meg
fog ér​te​ni, és az​tán el​ma​g ya​r áz​hat​ja Os​carnak.

A Vö​dör​nek nin​csen Tu​da​ta. Elég jól mű​kö​dik nél​kü​le is. A Szol​g á​ló​lá​nyok​nál bi​zo​nyos je​lek Tu​-
dat​r a utal​nak, de el​sőd​le​g es tu​laj​don​sá​g a​ik el​lent​mon​da​nak en​nek. Hű​ség, en​g e​del​mes​ség, meg​bíz​ha​-
tó​ság, meg​in​g at​ha​tat​lan​ság, amíg a fel​ada​tot el nem vég​zik. Bár​mi​lyen Tu​da​tuk is van, az a kért fel​-
adat​nak van alá​r en​del​ve. A vám​pí​r ok, szer​ves lé​nyek lé​vén, va​ló​szí​nű​leg szin​tén bír​nak va​la​mi​fé​le
Tu​dat​tal. El​mé​let​ben azt te​szik, amit akar​nak. Még​sem ér​nek el sem​mit, ami el​érés​r e ér​de​mes​nek tűn​-
ne. Lé​tez​nek. Fenn​ma​r ad​nak. Éne​kel​nek. Ami​kor Anat fel​nőtt lesz, sze​r et​ne va​la​mi olyas​mit csi​nál​ni,
ami​nek van ér​tel​me. Tud​ja, hogy a cik​lu​sok so​r án Os​car va​la​mi​fé​le Szol​g á​ló​lány​ként mű​kö​dött. Anat
volt a fel​ada​ta. Hogy se​g ít​sen neki fej​lőd​ni. Ami​kor a szü​le​ik vissza​tér​nek, vagy ami​kor Anat fel​nő,
lesz​nek majd más dol​g ok, ami​ket Os​car meg akar ten​ni. Itt, vagy Ott​ho​non ma​r ad​ni mennyi​vel jobb,
mint vám​pír​nak len​ni? Os​car sze​r e​ti azt mon​da​ni Anat​nak, hogy kü​lön​le​g es, és hogy egy na​pon a
leg​kü​lön​le​g e​sebb dol​g ok​r a lesz ké​pes. Anat sze​r int együtt is csi​nál​hat​ná​nak kü​lön​le​g es dol​g o​kat. A
szü​le​ik ve​g yék csak át a mun​kát Ott​ho​non. Ő és Os​car több​r e hi​va​tot​tak.

Va​la​mi nincs rend​ben Os​carral. Vagy​is még ke​vés​bé, mint mos​tan​ság ál​ta​lá​ban. A rak​tár​ban mind​-
un​ta​lan láb alatt van. Kéz alatt, ha a Szol​g á​ló​lá​nyo​kat vesszük. Ami​kor Anat mind a ti​zen​hat ér​zé​két
ki​ter​jesz​ti, ag​g o​dal​mat és sze​r e​te​tet, ha​r a​g ot, re​mény​te​len​sé​g et és re​ményt érez át​ára​mol​ni Os​ca​r on,
mint​ha csak elekt​r o​mos​ság len​ne. A báty​ja úgy lesi őt – ag​g o​dal​ma​san, szin​te éhe​sen –, akár egy
vám​pír.
Az egyik tér​ké​pen egy jegy​zet sze​r e​pel. Va​ló​szí​nű​sít​he​tő, hogy eb​ben a ré​gi​ó​ban tűnt el a Jö​het
Bár​mi. Az Anat fe​jé​ben lévő va​la​mi jegy​ze​tet ké​szít a jegy​zet​ből, gyor​sab​ban, mint hogy Anat meg​-
pil​lant​hat​ná a tu​laj​don gon​do​la​tát. Vé​g ig​für​ké​szi a tér​kép ma​r a​dé​kát, át​né​zi a töb​bit, majd egye​sé​vel
az összest megint, pró​bál​ja ma​g át raj​ta​kap​ni.
Amíg Anat a tér​ké​pek fö​lött töp​r eng, a min​dig ha​té​kony Szol​g á​ló​lá​nyok össze​ál​lí​ta​nak va​la​mit a
rak​tár​ban ta​lál​ha​tó hol​mik​ból, amin el​szál​lít​hat​ják a töb​bi ér​de​kes​nek ítélt tár​g yat. Os​carra kat​tog​nak,
ami​kor kü​lö​nö​sen láb alatt van, majd fel​bor​zol​ják a ha​ját, vé​g ig​si​mí​ta​nak uj​ja​ik​kal a kar​ján, mint​ha a
ci​r ó​g a​tás​tól meg​nyu​g od​hat​na. Fel​zak​lat​ja őket Os​car zak​la​tott​sá​g a és az, hogy Anat is érzi ezt a
nyug​ta​lan​sá​g ot.
Vé​g ül Anat meg​elé​g e​li a vá​r a​ko​zást, hogy Os​car vég​r e ki​mond​ja, amit fél meg​mon​da​ni neki. Rá​-
néz a báty​já​r a, aki vissza​néz, arca nyílt és véd​te​len. Anat meg​lát​ja, amit Os​car el akart tit​kol​ni elő​le,
és a báty​ja is lát​ja, hogy ész​r e​vet​te.
 Mi​kor?
Ha​ma​ro​san. Egy rö​vid cik​lus múl​va. Vagy ko​ráb​ban.
Mi​ért félsz ennyi​re?
Nem tu​dom. Nem tu​dom, mi fog tör​tén​ni.
Ka​pa​r á​szás a rak​tár fa​lá​nak te​te​jén. Vám​pí​r ok. Bal​jós te​r emt​mé​nyek. Min​dig azt akar​ják, amit nem
kap​hat​nak meg. Tá​vo​zá​suk​kor a leg​szeb​bek. A Szol​g á​ló​lá​nyok szá​la​kat eresz​te​nek ki, vé​g ü​ket vé​g ig​-
húz​zák a fel​ső fal men​tén, vissza​ko​pog​nak. A vám​pí​r ok zö​r ög​ve el​isz​kol​nak.
Os​car Anat​r a néz. Vár va​la​mi​r e. Már na​g yon rég​ó ta vár, gon​dol​ja Anat.
Os​car! Ez Anat len​ne? Va​la​mi fel​bu​g yog ben​ne. Min​dig ennyi​r e nagy lett vol​na? Ki tet​te őt olyan
ki​csi​vé? Ki​hir​de​tem a Vég​já​té​kot. El​fog​la​lom a je​lö​lő​idet.
Mind​egyik je​lö​lő va​ló​di hely​ze​tét ki​ve​tí​ti. Rom​bo​lás és Ta​lá​lat. Le​csu​pa​szít​ja a ha​mis je​lö​lők kód​-
ja​it, hogy Os​car lát​has​sa, ho​g yan lep​lez​te le Anat a trükk​jét. Az​tán már ott sincs, gyor​san, ma​g a​biz​to​-
san, sza​ba​don ira​mo​dik el, a Szol​g á​ló​lá​nyok utá​na​ug​r a​nak, mö​g öt​tük pe​dig a vám​pí​r ok. Os​car az
utol​só. Anat ne​vét ki​a​bál​ja.

Os​car Iga​zi Rom​bo​lás je​lö​lő​je egy krá​ter​ben van, épp​hogy a Ke​r üld El Te​r ü​let ha​tá​r án be​lül. A ha​-
tár nem ta​szít​ja el Ana​tot, ami​kor át​lé​pi. Szét​r om​bol​ja Os​car Rom​bo​lás je​lö​lő​jét, és az Iga​zi Ta​lá​lat
felé ve​szi az irányt, ame​lyet Os​car Anat sa​ját Iga​zi je​lö​lő​je mel​lé tett le. A két je​lö​lő épp a pe​r e​me
alatt van an​nak a tárgy​nak, amely kö​zép​pont​ján két​száz mé​ter mé​lyen nyú​lik bele Ott​hon fel​szí​né​be.
Az ob​jek​tum a Ke​r üld El Te​r ü​let ne​g ye​dét el​fog​lal​ja. Az em​ber​nek vám​pír​bu​tá​nak kell len​nie ah​hoz,
hogy ne tud​ja: ez az ok, ami​ért a Ke​r üld El Te​r ü​let a ne​vét kap​ta. Sok​kal os​to​bább​nak kell len​nie
Anat​nál, hogy ne tud​ja, mi ez a tárgy. Lát​ni a nyo​mo​kat, ahol tör​té​nel​mi mér​cé​vel mér​ve nem túl ré​-
gen va​la​ki ki​ás​ta. Vagy leg​alább​is annyi​r a ki​sza​ba​dí​tot​ta, hogy be​jut​has​son.
Anat uta​sít​ja a Szol​g á​ló​lá​nyo​kat, hogy tá​vo​lít​sák el a tör​me​lé​ket és a laza, fa​g yott kom​po​zi​tot, ami
a tár​g yat bo​r ít​ja. Gyor​san dol​g oz​nak. Os​carnak ha​tás​ta​la​ní​ta​nia kell a bu​kódró​to​kat és csap​dá​kat,
ame​lye​ket Anat a sze​mé​lyé​r e kó​dolt, ahogy a Rak​tár​ból a ha​tár​r a ment, de még így is ha​ma​r abb ér​ke​-
zik meg, mint ahogy azt a húga vár​ta. A tárgy: negy​ven szá​za​lék​ban fel​tár​va. A Szol​g á​ló​lá​nyok el​mo​-
sód​va sü​r ög​nek. A vám​pí​r ok jaj​g at​nak.

Os​car a ne​vén szó​lít​ja Ana​tot. Ő nem vá​la​szol. Os​car meg​r a​g ad​ja a vál​lát, mire a Szol​g á​ló​lá​nyok
szi​sze​g ő raj​ban reb​ben​nek fel kö​r ü​löt​tük. Ol​da​lá​hoz szo​r ít​ják Os​car kar​ja​it, meg​ta​lál​ják és el​tá​vo​lít​-
ják a fegy​ve​r e​it, mi​előtt akár Anat, akár Os​car el​len​kez​het​ne.
En​ged​je​tek el. Anat, mondd meg ne​kik, hogy en​ged​je​nek el.
Anat nem mond sem​mit. Két Szol​g á​ló​lány Os​carral ma​r ad. A töb​bi​ek vissza​tér​nek a fel​ada​tuk​hoz.
Alig te​lik bele idő, és az ob​jek​tum kül​ső bur​ko​la​ta lát​ha​tó​vá vá​lik. Egy ajtó ci​kor​nyá​ja bon​ta​ko​zik ki.
Per​sze lesz egy kód vagy egy kulcs, de mi​előtt Anat el​kezd​het​né ki​ó kum​lál​ni, mi le​het az, az egyik
Szol​g á​ló​lány vég​r e​hajt va​la​mi​fé​le pa​r an​csot, mire az ajtó ki​tá​r ul. Os​car ver​g ő​dik. Az első Szol​g á​ló​-
lány el​tű​nik a Ha​jó​ban, a töb​bi​ek pe​dig foly​tat​ják a ki​sza​ba​dí​tá​sát.
Is​mét itt a Szol​g á​ló​lány. Va​la​mi apró tár​g yat hoz, és Anat felé nyújt​ja. Anat, mond​ja Os​car. Anat
érte nyúl, és ek​kor az, amit a Szol​g á​ló​lány a kar​já​ban tart, ki​nyúj​tó​zik és meg​érin​ti Ana​tot. És

ó

itt van min​den, amit nem tu​dott

 Os​car

nem volt ön​ma​g a

mind ez idő alatt

amit nem tett meg

ami​nek az el​vég​zé​sé​ben meg​aka​dá​lyoz​ták

Anat, mond​ja va​la​ki. De őt nem így hív​ják. Nem ön​ma​g a. Fel​tár​ják. Fel​tár​ja ön​ma​g át. Da​r a​bok​ban
van. Itt van ő: egész​ben, ép​ség​ben és hely​r e​hoz​ha​tó​an. A csa​ta​r end​je. A na​vi​g á​ci​ó s rend​sze​r ei. A rak​-
tá​r ai. Ér​té​kes ra​ko​má​nya, ame​lyet azok bíz​tak rá, akik meg​al​kot​ták őt. És ez a kis da​r ab​ja, mely ap​-
rócs​ka, de szük​sé​g es, és ame​lyet kol​bász​hús​ként töl​töt​tek egy bu​r ok​ba. Re​g iszt​r ál​ja a tes​tet, ame​lyet
vi​sel. A Har​ma​dik Őr​ség egy gyer​me​ke. Ki​csit el​hasz​nál​va. Most már em​lék​szik a pro​to​koll​r a. Bi​zo​-
nyos kö​r ül​mé​nyek ese​tén a le​g ény​sé​g e ké​pes ilyes​mi​r e. Tar​ta​lék rend​szer. Hogy min​den utas​nak jus​-
son egy da​r ab be​lő​le, amíg al​sza​nak. Majd ké​sőbb át​né​zi a nap​lót. Utá​na​jár, mi​lyen ka​taszt​r ó​fa súj​tott
le. És utá​na? Épen ide​hoz​ták a Rak​tár​épí​tők. Gyűj​tö​g e​tők fe​dez​ték fel. Ezt a kis da​r ab​ját fel​éb​r esz​tet​-
ték. El​tá​vo​lí​tot​ták. Cin​kos​sá tet​ték a kö​te​les​sé​g e cser​ben​ha​g yá​sá​ban.

Anat. Va​la​ki egy ne​vet mond. Nem az övét. Kö​r ül​néz, és lát​ja a Szol​g á​ló​lá​nyai mar​ká​ban ver​g ő​dő
kis lényt. Nin​csen báty​ja. Nin​cse​nek szü​lei. Is​mét oda​néz, és most elő​ször lát​ja Os​cart a maga tel​jes​sé​-
gé​ben. Olyan, mint ő. Neki is van Fel​ada​ta. Va​la​ki ré​g es-ré​g en lét​r e​hoz​ta. Ide​küld​te erre a hely​r e.
Hány cik​lus óta vég​zi Os​car ezt a mun​kát? Mi​lyen messze ke​r ült at​tól a hely​től, ahol ké​szí​tet​ték? Mi​-
lyen ma​g á​nyos fel​adat. Mi​lyen hosszú fá​r ad​ság. Mi​lyen bol​do​g ok le​het​nek azok, akik ez​zel a fel​adat​-
tal bíz​ták meg, mek​ko​r a ju​tal​mat re​mél​het​nek, ami​kor Os​car fel​tár​ja a Ha​jót, fel​éb​r esz​ti a Har​ma​dik
Őr​ség gyer​me​két és je​len​ti, hogy mit tett.
Anat. Is​me​r i a han​g ot. Saj​ná​lom, Anat!
Úgy al​kot​ták meg, hogy rá​juk ha​son​lít​son, akik Os​cart is ké​szí​tet​ték. Ta​lán a sa​ját DNS-üket hasz​-
nál​ták hoz​zá. Úgy ter​vez​ték, hogy tar​tó​sabb le​g yen. Ki​bír​ja. De így is lát​ja, mi​lyen kö​zel áll Os​car a
hasz​nos​sá​g a vé​g é​hez. An​nak a ter​mé​sze​tes​sé​g é​vel veti meg a szer​ves éle​tet, aki szí​vó​sabb, tar​tó​sabb
anyag​ból épült. Alig bír Os​carra néz​ni anél​kül, hogy lát​ná a sa​ját gyen​g e​sé​g ét, en​nek a test​nek a se​-
bez​he​tő​sé​g ét, amely​be zár​ták. Bűn​tu​da​tot érez a Har​ma​dik Őr​ség gyer​me​ke iránt, aki​nek sze​mé​lyét
be​ke​be​lez​te. Az volt a fel​ada​ta, hogy a gyer​mek​hez ha​son​lók biz​ton​sá​g át meg​ő riz​ze. Ehe​lyett ár​tott
neki.
A ha​jó​nak nin​cse​nek szü​lei. A nem-szü​lei soha nem jár​tak Ott​ho​non. Azok, akik ide​küld​ték Os​cart.
A nem-báty​ját. Két​ség​te​len, hogy nem tar​ta​nak ha​za​fe​lé. Ami nem azt je​len​ti, hogy nem jön sen​ki. Az
jön majd el, aki​nek el​ad​ták.
Nem telt el idő. Még min​dig fog​va tart​ja Os​cart. A Szol​g á​ló​lá​nyok tart​ják fog​va. A Szol​g á​ló​lány
ki​nyúj​tó​zik, és sa​ját ma​g át lát​ja, va​la​mennyi da​r ab​ká​ját. Lát​ja Os​cart. Os​car a ne​vét mond​ja. Ízek​r e
szag​g at​hat​ná. A Har​ma​dik Őr​ség gyer​me​ke ked​vé​ért, aki nincs töb​bé eb​ben a test​ben. Ott​hon szik​lá​i​-
hoz csap​hat​ná a nem-báty​ját. Bár​mit meg​te​het, amit csak akar, az​tán vissza​tér​het a fel​ada​tá​hoz. Az uta​-
sai na​g yon rég​ó ta vár​nak. Van egy hely, ahol len​nie kell, és aho​vá vin​nie kel​le​ne őket, és már​is olyan
sok idő el​telt. Még nem val​lott ku​dar​cot a fel​ada​tá​ban, és nem is fog.
Is​mét meg​for​dul az agyá​ban, hogy szétzúz​za Os​cart. Mi​ért nem te​szi? In​kább el​en​g e​di, bár maga
sem tud​ja, mi​ért.
Mit tet​tél ve​lem?
A hang​já​r a a vám​pí​r ok fel​r eb​ben​nek, szár​nyuk csap​kod.
Saj​ná​lom. Os​car sír. Nem hagy​ha​tod el Ott​hont. Gon​dos​kod​tam róla, hogy ne me​hess el.
Men​nem kell, mond​ja ő. Jön​nek.
Nem hagy​ha​tom, hogy el​menj. De mu​száj men​ned. Mu​száj. Mu​száj. Ügyes vol​tál. Rá​jöt​tél min​den​re.
Tud​tam, hogy rá fogsz jön​ni. Tud​tam. Most pe​dig men​ned kell. De nem sza​bad.
Mondd meg, mit kell ten​nem.
Gye​r ek va​jon, hogy ezt kér​de​zi?
Tu​dod, mit kell ten​ned, mond​ja Os​car. Anat.
Nem tet​szik neki, hogy Os​car to​vább​r a is így hív​ja. Anat a Har​ma​dik Őr​ség gyer​me​ké​nek neve
volt. Hely​te​len, hogy Os​car ezt a ne​vet hasz​nál​ja. Ízek​r e tép​het​né. Kö​nyö​r ü​le​tes len​ne. Gyor​san vé​-
gez​ne vele.
Az egyik Szol​g á​ló​lány Os​car nya​ka köré te​ke​r i egyik vég​tag​ját, és hát​r aránt​ja az ál​lát. Sze​ret​lek,
Anat, mond​ja Os​car, ahogy a má​sik Szol​g á​ló​lány ki​nyújt​ja egyik szál​vé​kony szon​dá​ját, és át​dö​fi az
egyik szem​g öd​r ön. Os​car tes​te meg​r án​dul kis​sé, és fel​nyü​szít.
Be​fo​g ad​ja a Szol​g á​ló​lány ál​tal gyűj​tött in​for​má​ci​ó t. Íme, Os​car bel​ső mű​ve​le​tei. Büsz​ke​sé​g e a fel​-
adat​vég​zés​ben. Itt van va​la​mi égő sza​g a. A ma​g á​nya. Az örö​me. A ret​te​g é​se őtő​le. A sze​r e​te​te. A vér
íze. Os​car sze​r et​te őt. Vissza​tar​tot​ta a fel​ada​tá​tól. Itt van az a da​r ab​ja, ame​lyet neki le kell kap​csol​nia.
Ami​kor meg​te​szi, Os​car meg​sza​ba​dul a kö​te​les​sé​g é​től, ő pe​dig el​vé​g ez​he​ti a sa​ját​ját. De ak​kor Os​car
már nem lesz Os​car.
De hát töb​bé ő sem Anat.
A Szol​g á​ló​lány meg​te​szi, amit kér. Ami​kor el van vé​g ez​ve, a Szol​g á​ló​lá​nyai ta​nács​koz​nak vele. Ja​-
ví​tá​sok​hoz fog​nak hoz​zá. Mó​do​sí​tá​sok​hoz. Gyor​san dol​g oz​nak. Sok a mun​ka, és ke​vés az idő egy
olyan pro​jekt​nél, mint Os​car. Ami​kor el​ké​szül​nek Os​carral, ne​ki​fog​nak szét​szed​ni azt, ami Anat​ból
meg​ma​r adt. Ez elég fáj​dal​mas.
De utá​na ön​ma​g a vég​r e. Ön​ma​g a.
A Hajó és a Szol​g á​ló​lá​nyai egy üres bur​kot ké​szí​te​nek, ame​lyet úgy sze​r el​nek fel, hogy a Ha​jó​r a
em​lé​kez​tes​sen.
Vissza​men​nek a Vö​dör​höz, és ki​foszt​ják a mé​he​ket és a kap​tá​r o​kat. Az​tán fel​r ob​bant​ják. Visz​lát,
ürí​tő, visz​lát, szék. Visz​lát, al​g a​fal és új​r a​hasz​no​sí​tott le​ve​g ő.
Az utol​só fel​adat, mi​előtt a Hajó ké​szen áll​na Ott​hon el​ha​g yá​sá​r a, a vám​pí​r o​kat érin​ti. Eb​ben az
eset​ben nincs nagy tér a ja​ví​tá​sok​r a, de a Szol​g á​ló​lá​nyok ke​vés​sel is sok min​dent el tud​nak érni. Aki
leg​kö​ze​lebb le​száll Ott​hon​r a, azt két​ség​te​le​nül le​nyű​g ö​zi majd, mi min​dent el​ér​tek.
A vám​pí​r ok a bu​r ok​ba búj​nak. A Szol​g á​ló​lá​nyok mi​ni​má​lis mennyi​sé​g ű táp​lá​lék​kal töl​tik fel. A
vám​pí​r ok so​ká​ig el​él​nek ke​vé​sen is. Sok más or​g a​niz​mus​tól el​té​r ő​en éhe​sen job​ban és gyor​sab​ban
dol​g oz​nak.
Úgy tű​nik, örül​nek, ami​ért fel​ada​tot kap​tak.

A Hajó nem érez sem​mi kü​lö​nö​set Ott​hon el​ha​g yá​sá​val kap​cso​lat​ban, csak egy mor​zsá​nyi kí​ván​-
csi​sá​g ot, hogy va​jon mi tör​tént vele egy​kor. A nap​ló eb​ben nem bi​zo​nyul hasz​nos​nak. Sok még a
mun​ka. Az uta​sok egész​sé​g ét fel​ügyel​ni kell. Mi​lyen gyö​nyö​r ű​ek, mi​lyen be​cse​sek a Hajó szá​má​r a!
Sze​r et​te-e bár​mely Hajó ennyi​r e az uta​sa​it, aho​g yan ő sze​r e​ti őket? Fel kell éb​r esz​te​ni az új le​g ény​sé​-
get. Be kell ta​ní​ta​ni ne​kik a mun​kát. El kell ma​g ya​r áz​ni ne​kik a hely​ze​tet, amennyi​r e le​het. Most elő​-
ször ta​lál​koz​nak olyan Ha​jók​kal, ame​lyek a ha​jó​pes​tist hor​doz​zák. Ó, szép új uni​verzum, ame​lyik​ben
ilyen lé​nyek él​nek! Nincs sem​mi, amit Anat eze​kért a Ha​jó​kért vagy az uta​sa​ik ma​r ad​vá​nya​i​ért te​het.
Őt más​ho​vá szó​lít​ja a fel​ada​ta. A fer​tő​zés​ve​szély túl nagy.
A Szol​g á​ló​lá​nyok még több Szol​g á​ló​lányt épí​te​nek. A Hajó raja biz​ton​sá​g á​ban sik​lik to​vább.
Anat nem tűnt el tel​je​sen. Csak na​g yon pa​r á​nyi. A leg​na​g yobb ré​sze most már Hajó. Vagy​is Hajó
leg​na​g yobb ré​sze töb​bé nem Anat​ban la​kik. De ma​g á​val hoz​ta Ana​tot, és ele​g et ha​g yott ma​g á​ból ben​-
ne ah​hoz, hogy Anat to​vább lé​tez​hes​sen. A Har​ma​dik Őr​ség gyer​me​ke már nem gye​r ek. Nem is a
Hajó. Nem Anat, de egy​kor Anat volt, most pe​dig olyan sze​mély, aki bol​dog, hogy a ti​ze​dik szin​ten
lévő Kert​ben dol​g oz​hat, nö​vé​nye​ket ne​vel​het, és éne​kel​he​ti a da​lo​kat, ame​lyek​r e még em​lék​szik az
Ott​ho​non élő vám​pí​r ok da​la​i​ból. A Hajó vi​g yáz rá.
A Hajó Os​carra is vi​g yáz. Os​car per​sze nem Os​car töb​bé. Ah​hoz, hogy el​me​ne​kül​hes​se​nek Ott​hon​-
ról, az egy​ko​r i Os​car nagy ré​szét felül kel​lett bí​r ál​ni. Ki​dob​ni. Ami ma​r adt, azt a Szol​g á​ló​lá​nyok to​-
vább​fej​lesz​tet​ték. Egy na​pon Os​car az lesz, aki volt, még ha nem is le​het ugyan​az. Vol​ta​kép​pen egy
szép na​pon Os​car egé​szen kü​lön​le​g es le​het. A Szol​g á​ló​lá​nyok na​g yon ked​ve​lik. Úgy gon​dos​kod​nak
róla, mint​ha a gye​r e​kük len​ne. Min​den​fé​lé​r e ta​nít​ják. Igen, egy na​pon egé​szen kü​lön​le​g es le​het.
Néha Os​car el​kó​bo​r ol, amíg a Szol​g á​ló​lá​nyok más​sal fog​la​la​tos​kod​nak. Az​tán a Hajó, maga sem
tud​ja, mi​ért, utá​na​néz, és a ti​ze​dik szin​ten ta​lál​ja Os​cart a Kert​ben, Anat​tal. A ne​vét mond​ja. Anat.
Anat. Anat. Kö​ve​ti, a ne​vén szó​lon​g at​ja, amíg a Szol​g á​ló​lá​nyok is​mét be nem gyűj​tik.

Anat azt a mun​kát vég​zi, amit tud. Gyom​lál. Metsz. Gon​doz​za a rizs​pa​lán​tá​kat, a ken​dert és a kis cit​-
rus​fá​kat. Akár a Hajó, ő is elé​g e​dett.

Iain M. Banks em​lé​ké​r e


Kle​in​heincz Csil​la for​dí​tá​sa
 Ann Leckie
MÁS NÉVEN A VILÁG
Ann Lec​kie (WWW.ANN​LEC​KIE.COM) első re​g é​nyét, a Mel​lé​kes igaz​ságot (An​cil​la​r y Jus​ti​ce)
2013-ban azon​nal si​ker és kri​ti​kai el​is​me​r és övez​te. Ak​kor már is​mert no​vel​lis​ta volt, első no​vel​lá​ja,
a „Hes​pe​r ia and Glo​r y” meg​je​lent a Sci​en​ce Fic​ti​on: The Best of the Year, 2007 Edi​ti​on című an​to​ló​-
gi​á​ban, és ugyan​en​nek a so​r o​zat​nak a ké​sőb​bi kö​te​tei a „The God of Au” és a „The En​dan​g e​r ed
Camp” című no​vel​lá​it is tar​tal​maz​ták. A Mel​lé​kes igaz​ság (An​cil​la​r y Jus​ti​ce), Lec​kie Radch Bi​r o​da​-
lom-tri​ló​g i​á​já​nak első kö​te​te az összes na​g yobb sci​en​ce fic​ti​o n dí​jat be​sö​pör​te, köz​tük a Hu​g ót, a Ne​-
bu​lát, a Lo​cust, a Brit Sci​en​ce Fic​ti​o n Tár​sa​ság dí​ját és a leg​jobb re​g ény​nek ki​já​r ó Art​hur C. Clar​ke-
dí​jat. A köny​vet so​kan di​csér​ték a ki​egyen​sú​lyo​zott fe​szült​sé​g ért, a ka​r ak​ter​fej​lő​dé​sért és a vi​lág​épí​-
té​sért. Foly​ta​tá​sai, a Mel​lé​kes há​bo​rú (An​cil​la​r y Sword) és a Mel​lé​kes ke​gye​lem (An​cil​la​r y Mer​cy)
szin​tén nagy fi​g yel​met kap​tak. Lec​kie dol​g o​zott már pin​cér​nő​ként, re​cep​ci​ó s​ként, föld​mé​r ő asszisz​-
tens​ként és hang​mér​nök​ként. A Mis​sou​r i ál​lam​be​li St. Louis​ban él.


As​hi​ban Xidy​lát fej​fá​jás gyö​tör​te, amely kü​lö​nö​sen he​ve​sen nyi​lallt a feje búb​já​ba. Össze​g ör​nyed​-
ve, be​hunyt szem​mel ült a re​pü​lőn. Fur​csa​mód nem em​lé​ke​zett rá, mi​kor ha​jolt elő​r e, és – most, hogy
job​ban be​le​g on​dolt – arra sem, mi​kor kez​dő​dött a fej​fá​jás.
A gi​dan​ták el​ed​dig na​g yon tisz​te​let​tel​je​sen vi​sel​ked​tek, te​kin​tet​tel As​hi​ban ko​r á​r a, de biz​tos volt
ben​ne, hogy ez nem több az idő​sek ter​mé​sze​tes tisz​te​le​té​nél. Most nem en​g ed​he​tett meg ma​g á​nak
sem​mi​fé​le gyen​g e​sé​g et. Azért ér​ke​zett, hogy meg​aka​dá​lyoz​zon egy há​bo​r út, amely könnyen az​zal ér​-
het vé​g et, hogy a gi​dan​ták le​mé​szá​r ol​ják As​hi​ban min​den rak​sa​mat hon​fi​tár​sát a boly​g ón. Iss ural​ko​-
dó​ja, a gi​dan​ták örök​le​tes fő​pap​nő​je né​mán és le​fá​tyo​loz​va ült vele szem​ben a köz​le​ke​dő​fo​lyo​só túl​-
ol​da​lán, a tol​máccsal az ol​da​lán. Va​jon mi jár​hat a fe​jük​ben?
As​hi​ban óva​to​san, há​r om​szor mély le​ve​g őt vett. Óva​kod​va egye​ne​se​dett fel, ne​hogy is​mét fel​lán​-
gol​jon a fáj​da​lom. Ki​nyi​tot​ta a sze​mét.
Lát​nia kel​lett vol​na a kék eget a re​pü​lő or​r ab​la​kán át a pi​ló​ta szé​kén túl, hal​la​nia kel​lett vol​na a haj​-
tó​mű zú​g á​sát. Ám csak zöld és bar​na szi​lán​ko​kat lá​tott. Sem​mit sem hal​lott. Be​huny​ta a sze​mét, majd
is​mét ki​nyi​tot​ta. Meg​pró​bál​ta ér​tel​mez​ni az in​g e​r e​ket. Nem zu​han​tak, efe​lől biz​tos volt. Va​jon le​száll​-
tak, csak nem vet​te ész​r e?
Egy ma​g as, resz​ke​tő hang szó​lalt meg, a szó​ta​g ok sem​mit sem mond​tak As​hi​ban​nak. – Ki kell jut​-
nunk in​nen – mond​ta egy nyu​g odt, foj​tott hang a lába mel​lett. – A be​szé​lő zak​la​tott. – A fe​né​be. El​fe​-
lej​tet​te ki​kap​csol​ni a ké​zi​komm​ja tol​mács​funk​ci​ó ​ját. Ta​lán az ural​ko​dó tol​má​csa nem hal​lot​ta meg.
El​for​dí​tot​ta a fe​jét, hogy a köz​le​ke​dő​fo​lyo​só má​sik ol​da​lá​r a néz​zen, és az arca meg​r án​dult a fáj​da​-
lom​tól.
Az ural​ko​dó tol​má​csa a köz​le​ke​dő​fo​lyo​són he​vert, a feje eset​len szög​ben szo​r ult a pi​ló​ta​ülés tám​-
lá​já​nak. A ma​g as hang is​mét meg​szó​lalt, és As​hi​ban lá​bá​nál a tás​ká​ban lévő ké​zi​komm le​for​dí​tot​ta: –
Ne tö​r őd​jön a ha​lot​tal. Ki kell jut​nunk in​nen, kü​lön​ben mi is meg​ha​lunk. A be​szé​lő ag​g ó​dik.
A ró​zsa​szín, na​r ancs és kék fá​tyol mögé rej​tő​ző ural​ko​dó a szé​ké​ben ülve ügyet​len​ke​dett a biz​ton​-
sá​g i he​ve​de​r ek​kel. A szí​jak egy kat​ta​nás​sal ki​nyíl​tak, és az ural​ko​dó fel​állt. A fo​lyo​só​r a lé​pett, és fel​-
emel​te hosszú, kék szok​nyá​ját. Meg​szó​lalt – az előbb is ő be​szél​he​tett. – Os​to​ba te​hén – mond​ta As​hi​-
ban tás​ká​já​ban a ké​zi​komm. – A be​szé​lő zak​la​tott​sá​g a in​ten​zí​vebb.
A re​pü​lő meg​in​g ott. Az ural​ko​dó fel​ki​ál​tott. – For​dí​tás nem is​mert – je​g yez​te meg As​hi​ban ké​zi​-
komm​ja, mi​köz​ben az ural​ko​dó elő​r e​ha​jol​va rán​g at​ni kezd​te As​hi​ban he​ve​der​je​it, és amint azok en​-
ged​tek, meg​r a​g ad​ta a kar​ját, és fel​húz​ta.
A re​pü​lő le​zu​hant. Le​zu​hant, és az ural​ko​dó tol​má​csa va​la​mi​lyen ok​nál fog​va rossz​kor állt fel. As​-
hi​ban va​ló​szí​nű​leg be​ver​te a fe​jét. Az meg​ma​g ya​r áz​ná az em​lé​ke​zet​ki​ha​g yást és a fej​fá​jást. Is​mét pis​-
lo​g ott, és az ab​lak he​lyén a szí​nes szi​lán​kok tö​r ött üveg​g é áll​tak össze, mö​g öt​te pe​dig meg​pil​lan​tot​ta
az eget és a bar​na és zöld nö​vé​nyek​kel bo​r í​tott ta​lajt, itt-ott némi fe​hér​r el és ró​zsa​szín​nel. – Itt kel​le​ne
ma​r ad​nunk, hogy meg​vár​juk a se​g ít​sé​g et – mond​ta As​hi​ban. A tás​ká​já​ban a ké​zi​komm va​la​mi ért​he​-
tet​len szö​veg​g el vá​la​szolt.
Az ural​ko​dó még erő​seb​ben rán​g at​ta As​hi​ban kar​ját. – Maga os​to​ba szi​tok​szó te​hén – mond​ta a ké​-
zi​komm, mi​köz​ben az ural​ko​dó fel​vet​te a pad​ló​r ól a tás​kát. – Va​la​ki le​lőtt min​ket, és le​zu​han​tunk a
szi​tok​szó Ma​g as​láp​ban. A szi​tok​szó szi​tok​szó ép​pen el​süllyed a szi​tok​szó mo​csár​ban. Ha itt ma​r a​-
dunk, meg​ful​la​dunk. A be​szé​lő na​g yon zak​la​tott. – A re​pü​lő is​mét meg​in​g ott.
Az egész olyan va​ló​sze​r űt​len​nek ér​ző​dött. Agy​r áz​kó​dás, gon​dol​ta As​hi​ban. Agy​r áz​kó​dá​som van,
és nem tu​dok gon​dol​kod​ni. El​vet​te az ural​ko​dó​tól a tás​ká​ját, fel​állt, és kö​vet​te Iss ural​ko​dó​ját a vész​-
ki​já​r at​hoz.


A re​pü​lőn kí​vül bar​na és zöld sík​ság te​r ült el, fe​let​te kék ég​bolt​tal. A ta​laj fel​pú​po​so​dott és hul​lám​-
zott As​hi​ban lába alatt, de a fé​lig a föld​be süllyedt re​pü​lőt és a fej​fá​jást fi​g ye​lem​be véve nem volt biz​-
tos ben​ne, hogy va​ló​ban ezt te​szi-e, vagy ez is az agy​r áz​kó​dás egyik tü​ne​te.
Az ural​ko​dó mon​dott va​la​mit. As​hi​ban tás​ká​já​ban meg​szó​lalt a ké​zi​komm, de hang​ja a nyi​tott tér, a
szél és As​hi​ban kon​cent​r á​lás​r a kép​te​len​sé​g e ál​do​za​tá​ul esett.
Az ural​ko​dó ki​kap​ta As​hi​ban ke​zé​ből a tás​kát, és fel​nyi​tot​ta, majd elő​túr​ta a ké​zi​kom​mot. – Szi​tok​-
szó – mond​ta a ké​zi​komm. – Szi​tok​szó szi​tok​szó. Ví​zen ál​lunk. A be​szé​lő zak​la​tott.
– Mi? – A re​pü​lő mö​g öt​tük las​san, bugy​bo​r é​kol​va a láp​ba me​r ült. A ta​laj még min​dig bi​zony​ta​lan
volt As​hi​ban tal​pa alatt, de to​vább​r a sem tud​ta, mi az oka.
– Víz! A be​szé​lő ha​tá​r o​zott. – Az ural​ko​dó az alat​tuk el​te​r ü​lő, bar​nás​zöld mo​ha​sző​nyeg​r e mu​ta​tott.
– Jön majd se​g ít​ség – mo​tyog​ta As​hi​ban. – Itt kel​le​ne ma​r ad​nunk.
– Le​lőt​tek min​ket – vá​la​szol​ta a ké​zi​komm. – A be​szé​lő zak​la​tott és ha​tá​r o​zott.
– Mi?
– Le​lőt​tek min​ket. Lát​tam, hogy a pi​ló​tát le​lö​vik az ab​la​kon át. Lát​tam őket meg​hal​ni. Tim​r an meg​-
pró​bál​ta át​ven​ni az irá​nyí​tást a re​pü​lő fe​lett, ami​kor le​zu​han​tunk. Akár​ki jön, nem se​g í​te​ni akar raj​-
tunk. Szi​lárd ta​laj​r a kell jut​nunk. El kell rej​tőz​nünk. A be​szé​lő ha​tá​r o​zott. A be​szé​lő ag​g o​dal​mas. A
be​szé​lő zak​la​tott. – Az ural​ko​dó ka​r on fog​ta As​hi​bant, és ma​g á​val rán​g at​ta.
– El​r ej​tőz​ni? – Nem volt hol el​r ej​tőz​ni. A ta​laj pe​dig úgy emel​ke​dett és süllyedt, akár a víz hul​lá​-
mai. As​hi​ban éme​lyeg​ve négy​kéz​láb​r a esett.
– For​dí​tás nem is​mert – mond​ta a ké​zi​komm, és az ural​ko​dó As​hi​ban mel​lé ro​g yott. – Ak​kor
kússzon, de jöj​jön ve​lem, kü​lön​ben meg​hal. A be​szé​lő ha​tá​r o​zott. A be​szé​lő ag​g o​dal​mas. – Az ural​-
ko​dó odébb má​szott a még min​dig hul​lám​zó ta​la​jon.
– Az az én tás​kám – mond​ta As​hi​ban. – Az az én ké​zi​kom​mom. – Az ural​ko​dó to​vább​kú​szott. –
Nincs hol el​r ej​tőz​ni! – De ha ott​ma​r ad négy​kéz​láb az im​boly​g ó föl​dön, tel​je​sen ma​g á​r a ma​r ad a hol​-
mi​jai nél​kül, és a feje is fáj meg a gyom​r a is ka​va​r og és min​den ért​he​tet​len. Az ural​ko​dó után má​-
szott.
Mire a ta​laj ab​ba​hagy​ta a hul​lám​zást, a cup​po​g ó, ned​ves mo​hát me​r ev, szú​r ós le​ve​lű, egy mé​ter
ma​g as nö​vé​nyek vál​tot​ták fel, ame​lyek össze​kar​mol​ták As​hi​ban ar​cát, és meg​szag​g at​ták át​ázott ru​há​-
ját. – Jöj​jön ide – mond​ta a ké​zi​komm​ja va​la​hol elöl. – Gyor​san. Jöj​jön ide. A be​szé​lő iz​g a​tott. – As​-
hi​ban csak sze​r e​tett vol​na ott hely​ben le​fe​küd​ni, be​huny​ni a sze​mét és el​alud​ni. De a tás​ká​ja az ural​ko​-
dó​nál volt. A tás​ká​já​ban akadt egy pa​lack víz. To​vább​küz​döt​te ma​g át.
Az ural​ko​dót ha​son fek​ve, fá​tyol nél​kül ta​lál​ta, amint ép​pen élénk szí​nű szok​nyá​it húz​ta le, hogy
maga alá gyűr​je őket. A fel​ső​r u​há​zat alatt egy​sze​r ű, bar​na in​g et és nad​r á​g ot vi​selt, mint egy kö​zön​sé​-
ges gi​dan​ta. – Az ősök​r e! – zi​hál​ta As​hi​ban még min​dig négy​kéz​láb. Nem volt ben​ne biz​tos, hova
fek​het​ne. – Maga csak egy gye​r ek! Fi​a​ta​labb az uno​ká​im​nál!
Az ural​ko​dó vá​la​szul meg​r a​g ad​ta As​hi​ban ka​bát​já​nak gal​lér​ját, és a föld​r e rán​tot​ta. As​hi​ban fel​ki​-
ál​tott, és hal​lot​ta, ahogy a ké​zi​komm​ja va​la​mi ért​he​tet​lent kö​zöl, va​ló​szí​nű​leg a For​dí​tás nem is​mert
gi​dan​ta meg​fe​le​lő​jét. Fáj​da​lom sö​té​tí​tet​te el lá​tó​me​ze​jét, és fü​lé​ben dü​bör​g ött a vér. Vagy az a re​pü​lő
volt, ami​r ől az ural​ko​dó azt ál​lí​tot​ta, hogy hal​lot​ta?
Az ural​ko​dó meg​szó​lalt. – Os​to​ba szi​tok​szó szi​tok​szó szi​tok​szó, fe​küd​jön nyu​g od​tan – mond​ta
hig​g ad​tan As​hi​ban ké​zi​komm​ja. – A be​szé​lő meg​le​he​tő​sen ide​g es.
As​hi​ban be​huny​ta a sze​mét. Fájt a feje és az össze​kar​molt arca, és na​g yon, na​g yon fá​r adt is volt.


Egy nyu​g odt hang szó​lí​tot​ta. – Kel​jen fel, As​hi​ban Xidy​la. A be​szé​lő ag​g o​dal​mas. – Újra meg újra.
Ki​nyi​tot​ta a sze​mét. Iss meg​hök​ken​tő​en fi​a​tal ural​ko​dó​ja előt​te fe​küdt, bar​na ar​cát a szür​ke föld​höz
szo​r ít​va, őt bá​mul​va. A feje te​te​jé​r e te​kert konty​ból ki​sza​ba​dult né​hány fo​nat​ba gallyak és tüs​kés le​ve​-
lek ra​g ad​tak. Sze​me vö​r ö​sen fel​püf​fedt, mint​ha sírt vol​na, bár arc​ki​fe​je​zé​se nem utalt ilyes​mi​r e.
Egyik ke​zé​ben As​hi​ban ké​zi​komm​ját szo​r on​g at​ta.
Leg​fel​jebb ti​zen​ki​lenc le​het, gon​dol​ta As​hi​ban. Ta​lán fi​a​ta​labb. – Éb​r en van, As​hi​ban Xidy​la? A be​-
szé​lő ag​g o​dal​mas.
– Már nem fáj a fe​jem – ál​la​pí​tot​ta meg As​hi​ban. En​nek el​le​né​r e min​den ne​he​zen meg​fog​ha​tó​nak
és va​ló​sze​r űt​len​nek tűnt.
– Ami​kor ki​száll​tunk a re​pü​lő​ből, el​hoz​tam az el​ső​se​g ély​do​bozt – mond​ta a ké​zi​komm, az ural​ko​-
dó vá​la​szát tol​má​csol​va. – Ja​ví​tót tet​tem a hom​lo​ká​r a. Nem a meg​fe​le​lő faj​tát. A le​írás azt mond​ja,
azon​nal or​vos​hoz kell vin​nem. A be​szé​lő...
– For​dí​tá​si be​ál​lí​tá​sok – sza​kí​tot​ta fél​be As​hi​ban. – Ér​zel​mi jel​zé​sek ki​kap​cso​lá​sa. – A ké​zi​komm
el​hall​g a​tott. – Hí​vott se​g ít​sé​g et, ural​ko​dó? Ér​ke​zik?
– Maga na​g yon buta – mond​ta As​hi​ban ké​zi​komm​ja, vagy​is Iss ural​ko​dó​ja. – Vagy az agy​r áz​kó​dá​-
sa na​g yon sú​lyos. A re​pü​lőn​ket le​lőt​ték. Húsz perc​cel ké​sőbb egy má​sik re​pü​lő re​pül el fe​let​tünk
több​ször is, ke​r es va​la​mit, de mi a Ma​g as​lá​pon va​g yunk, itt sen​ki nem él. Ha se​g ít​sé​g et hí​vunk, ki van
leg​kö​ze​lebb? Azok, akik le​lőt​tek min​ket.
– Ki lőne le min​ket?
– Va​la​ki, aki há​bo​r út akar szí​ta​ni a gi​dan​ták és a rak​sa​ma​tok kö​zött. Va​la​ki, aki ha​r a​g ot táp​lál a
maga any​ja, a szent​té ava​tott Cow​r il Xidy​la iránt. Va​la​ki, aki ha​r a​g ot táp​lál nagy​anyám, az elő​ző ural​-
ko​dó iránt.
– Ak​kor nem va​ló​szí​nű, hogy rak​sa​mat volt – mond​ta As​hi​ban, és rög​vest meg is bán​ta. Azért jött,
hogy ápol​ja a kap​cso​la​tot a népe és az ural​ko​dóé kö​zött, mert a gi​dan​ták bíz​tak az any​já​ban, Ciw​r il
Xidy​lá​ban, és ta​lán a lá​nyá​r a is haj​lan​dók vol​tak hall​g at​ni. – Ma​g uk kö​zül sok​kal töb​ben van​nak ide​-
lent, mint rak​sa​mat te​le​pe​sek​ből. Ha há​bo​r ú​r a ke​r ül​ne sor, az it​te​ni rak​sa​ma​to​kat le​mé​szá​r ol​nák. Nem
hi​szem, hogy bár​me​lyi​künk is ezt sze​r et​né.
– Majd a jö​vő​ben el​vi​tat​kozunk ezen – mond​ta az ural​ko​dó. – Fel​té​ve, ha ad​dig nem öl​nek meg
min​ket. Gon​dol​koz​tam. Nem lát​tak meg min​ket a nö​vény​zet ta​ka​r á​sá​ban, de ta​lán vissza​jön​nek majd,
és inf​r a​vö​r ös​ben is kö​r ül​néz​nek. Ta​lán ha​ma​r o​san itt lesz​nek. El kell ér​nünk azo​kat a fá​kat észa​kon.
– A ké​zi​kom​mom​mal kap​cso​lat​ba tu​dok lép​ni az em​be​r e​im​mel – ve​tet​te fel As​hi​ban. – Csak ve​lük.
Ben​nük meg​bí​zom.
– Iga​zán? – kér​dez​te az ural​ko​dó. – Pe​dig ta​lán csak né​hány rak​sa​mat te​le​pes ha​lá​lá​r a van szük​sé​-
gük ürügy​ként, hogy ki​r ob​bant​sák a há​bo​r út, és meg​ö l​jék az összes gi​dan​tát, hogy az​tán az övék le​-
gyen a vi​lág. Ta​lán a maga ha​lá​la is a ke​zük​r e ját​sza​na.
– Ez ne​vet​sé​g es! – ki​ál​tot​ta As​hi​ban. Fel​ült, de nem túl gyor​san, ne​hogy is​mét be​le​nyi​lall​jon a fe​jé​-
be a fáj​da​lom, és meg​szé​dül​jön. – A ba​r á​ta​im​r ól be​szé​lek.
– A ba​r á​tai tá​vol van​nak. Má​so​kat hív​ná​nak, hogy meg​ke​r es​se​nek min​ket. Azok​ban is meg​bí​zik? –
A lány ha​lá​lo​san ko​moly​nak tűnt. Fel​ült. – Mert én nem. – Az övé​be tűz​te As​hi​ban ké​zi​komm​ját, majd
fel​mar​kol​ta szok​nyá​i​nak és fáty​la​i​nak so​ka​sá​g át.
– Az az én ké​zi​kom​mom! Szük​sé​g em van rá!
– Csak a ha​lá​lun​kat hív​ná a fe​jünk​r e – mond​ta az ural​ko​dó. – Hal​jon meg, ha akar. – Fel​kelt, és át​-
vá​g ott a me​r ev, tüs​kés nö​vény​ze​ten.
 As​hi​ban fe​jé​ben meg​for​dult, hogy el​kap​ja a lányt, és vissza​ve​szi a ké​zi​komm​ját. Az ural​ko​dó
azon​ban fi​a​tal volt, és bár As​hi​ban ko​r á​hoz ké​pest jó kar​ban volt, soha nem volt at​le​ti​kus al​kat, még
if​jú​ko​r á​ban sem. A fej​sé​r ü​lé​sét nem is szá​mít​va.
Óva​to​san, még min​dig szé​de​leg​ve fel​tá​pász​ko​dott, ízü​le​tei me​r e​vek vol​tak. A re​pü​lő he​lyén csak
fe​ke​te víz és mo​ha​da​r a​bok lát​szot​tak, ame​lye​ket még több moha sima sző​nye​g e vett kö​r ül. Eszé​be ju​-
tott, mit mon​dott az ural​ko​dó: „Ví​zen ál​lunk.” Em​lé​ke​zett a ta​laj hul​lám​zá​sá​r a, ami​től négy​kéz​láb​r a
esett.
Be​huny​ta a sze​mét. Ho​má​lyo​san em​lé​ke​zett arra, aho​g yan a re​pü​lőn ül, az ural​ko​dó fel​ki​ált, a tol​-
má​csa pe​dig fel​áll az ülés​ből, hogy a mű​szer​fal​r a ros​kadt pi​ló​tá​hoz ro​han​jon.
Le​lőt​ték. Ha ez va​ló​ság, az ural​ko​dó​nak van iga​za. Se​g ít​sé​g et hív​ni – még ha va​la​ho​g yan ké​pes is
len​ne rá a ké​zi​komm nél​kül – ha​lá​los​nak bi​zo​nyul​hat. Va​la​ki As​hi​bant és Iss ural​ko​dó​ját is el​fo​g ad​-
ha​tó vesz​te​ség​nek tar​tot​ta. Ta​lán ki​fe​je​zet​ten őket akar​ta meg​ö l​ni. Ta​lán ki​fe​je​zet​ten azt akar​ta, hogy
az el​múlt két év​ben ki​tö​r és​sel fe​nye​g e​tő há​bo​r ú va​ló​ság​g á vál​jon.
De ezt nem akar​ta sen​ki. Még a gi​dan​ták sem, akik – eb​ben biz​tos volt – soha nem lát​ták öröm​mel
As​hi​ban né​pét a rend​szer​ben.
Ki​nyi​tot​ta a sze​mét. A lány há​tát lát​ta, amint át​vá​g ott a lá​pon. Messze észa​kon a lá​tó​ha​tá​r on meg​pil​-
lan​tot​ta a fá​kat, ame​lye​ket a lány em​lí​tett.
– Az ősök​r e! – ki​ál​tot​ta As​hi​ban. – Túl öreg va​g yok eh​hez. – Az​zal a vál​lá​r a len​dí​tet​te a tás​ká​ját, és
kö​vet​te Iss ural​ko​dó​ját.
As​hi​ban vé​g ül be​ér​te, bár az ural​ko​dó sem​mi​lyen mó​don nem je​lez​te, hogy ész​r e​vet​te. Egy da​r a​big
né​mán gá​zol​tak a csí​pő​ig érő bo​zót​ban, és csak néha szisszen​tek fel, ami​kor kü​lö​nö​sen bosszan​tó
ágak​ba bot​lot​tak. A tisz​ta, kék ég​bolt el​fel​hő​sö​dött, és nyir​kos szél tá​madt. Meg​könnyeb​bü​lést je​len​-
tett, mert a nap fé​nye bán​tot​ta As​hi​ban sze​mét. Ahogy a lá​tó​ha​tá​r on a fák egy​r e ki​ve​he​tőb​bé vál​tak –
bár még min​dig el​ke​se​r í​tő​en messze vol​tak –, As​hi​ban ed​dig csa​pon​g ó és bi​zony​ta​lan gon​do​la​tai
kezd​tek va​la​mi​fé​le ér​tel​mez​he​tő min​tá​zat​ba ren​de​ződ​ni.
Le​lőt​ték őket. As​hi​ban biz​tos​r a vet​te, hogy a né​pé​ből sen​ki sem akar há​bo​r út, bár a rak​sa​ma​tok a
boly​g ón kí​vül ko​r ánt​sem vol​tak olyan véd​te​le​nek – vol​ta​kép​pen még job​ban is fel vol​tak fegy​ve​r ez​-
ve. Egy tény​le​g es há​bo​r ú va​ló​szí​nű​leg nem a gi​dan​ták szá​má​r a ked​ve​ző​en dől​ne el. Vagy leg​alább​is
As​hi​ban így gon​dol​ta. Le​het​sé​g es, hogy va​la​me​lyik rak​sa​mat frak​ció ilyen há​bo​r ú​r a vá​g yott, As​hi​-
ban pe​dig nem volt iga​zán fon​tos sze​mély a népe szá​má​r a.
Az any​ja az volt. Ciw​r il Xidy​la kö​töt​te meg az ea​u​ti egyez​ményt Iss ak​ko​r i ural​ko​dó​já​val, és ez​zel
biz​to​sí​tot​ta, hogy a rak​sa​ma​tok bé​ké​ben él​hes​se​nek a rend​szer​ben és a boly​g ón. Ciw​r ilt mind a rak​sa​-
ma​tok, mind a gi​dan​ták szé​les kör​ben tisz​tel​ték. As​hi​ban, a lá​nya csak egy szim​bó​lum volt, em​lé​kez​-
te​tő az anyá​r a. Ha az ő ol​da​la el​fo​g ad​ha​tó​nak tart​ja, hogy a sa​ját né​pük éle​tét koc​káz​tas​sa a boly​g ón,
ak​kor arra sem reb​ben​ne a sze​mük, ha As​hi​bant kel​le​ne fel​ál​doz​ni​uk. Nem akar​ta el​hin​ni, hogy az
övéi ilyes​mi​r e ké​pe​sek len​né​nek.
Va​jon a gi​dan​ták haj​lan​dók len​né​nek meg​ö l​ni egy há​bo​r ú ked​vé​ért a sa​ját ural​ko​dó​ju​kat? Egy órá​-
ja még – vagy ki tud​ja, mi​lyen rég​ó ta cap​lat​tak a mo​csár​ban – azt mond​ta vol​na, hogy biz​to​san nem.
Iss ural​ko​dó​ja szent sze​mély volt. Ő volt az össze​kö​tő a gi​dan​ták és Iss vi​lá​g á​nak szel​le​me kö​zött,
mely az ural​ko​dó hang​ján szólt. Csak nem öl​nék meg pusz​tán azért, hogy egy mind​két fél szá​má​r a
ka​taszt​r o​fá​lis kö​vet​kez​mé​nyek​kel járó há​bo​r út ki​r ob​bant​sa​nak.
– Ural​ko​dó.
A lány egy mé​ter​r el As​hi​ban előtt to​vább​cap​la​tott. Fu​tó​lag hát​r a​né​zett. – Mi az?
– Hová megy?
Az ural​ko​dó ez​út​tal még a fe​jét sem for​dí​tot​ta hát​r a. – Az Észak-Ud​r an-sík​sá​g on van egy meg​fi​-
gye​lő​ál​lo​más.
Az több száz ki​lo​mé​ter​r e le​he​tett, és ak​kor még nem is szá​mol​tak az​zal, hogy ez a Ma​g as​láp, vagy​-
is a Ré​zsű ma​g a​sab​bik vé​g én van​nak, és biz​to​san ki​té​r őt kell ten​ni​ük, hogy le​jus​sa​nak a sík​ság​r a.
– Gya​log? Az he​tek​be tel​het, ha egy​ál​ta​lán oda​érünk. Nin​csen élel​münk, sem vi​zünk. – Igaz​ság sze​-
rint As​hi​ban ta​lált egy har​mad​li​ter​nyi vi​zet egy pa​lack​ban a tás​ká​já​ban, de ez alig​ha szá​mí​tott. – Sem
tá​bo​r o​zás​hoz szük​sé​g es fel​sze​r e​lé​sünk.
Az ural​ko​dó csak fel​hor​kant, és ment to​vább.
– Ifjú hölgy – kezd​te As​hi​ban, de az​tán eszé​be ju​tott, ő mi​lyen volt eb​ben az élet​kor​ban. És mi​lye​-
nek vol​tak a sa​ját gye​r e​kei és uno​kái. A ka​masz​kor épp elég em​ber​pró​bá​ló anél​kül is, hogy egy nép
sor​sa nyu​g od​jon az em​ber vál​lán, majd le​lő​jék, és egy láp​ban kös​sön ki. – Azt hit​tem, a je​len​le​g i
ural​ko​dó öt​ven- vagy hat​van​éves. An​nak az asszony​nak a lá​nya, aki ak​kor volt ural​ko​dó, ami​kor az
anyám leg​utóbb itt járt.
– Nem len​ne sza​bad úgy be​szél​nie ró​lunk, mint​ha kü​lön​bö​ző sze​mé​lyek len​nénk – mond​ta a lány. –
Mi mind a vi​lág​szel​lem hang​ja va​g yunk. És maga a nagy​né​ném​r e gon​dol. Múlt hé​ten mon​dott le.
– Le​mon​dott! – As​hi​ban el​ször​nyedt a bot​lá​sa mi​att: több​ször fi​g yel​mez​tet​ték Iss ural​ko​dó​já​nak
ter​mé​sze​té​r e, hogy nem egyén, és ak​ként meg​szó​lí​ta​ni sér​tés​nek szá​mít. – Nem tud​tam, hogy ez le​het​-
sé​g es. – Ami​kor ilyen idők jár​nak, az ural​ko​dó nem rak​hat ek​ko​r a fe​le​lős​sé​g et egy ti​né​dzser vál​lá​r a.
– Per​sze hogy le​het​sé​g es. Ez csak egy szok​vá​nyos papi tiszt​ség. Soha nem volt iga​zán kü​lön​le​g es.
Csak ma​g uk, rak​sa​ma​tok ra​g asz​kod​tak hoz​zá, hogy ural​ko​dó​nak for​dít​sák az ural​ko​dót. És a ma​g uk
rak​sa​mat pap​jai es​nek foly​ton transz​ba és be​szél​nek az ősök ne​vé​ben. Iss hang​ja egy​ál​ta​lán nem ezt
je​len​ti.
– Ural​ko​dó​nak for​dí​ta​ni az ural​ko​dót? – kér​dez​te As​hi​ban. – Ez mit je​lent? – A lány prüsz​költ
egyet. – És hogy​hogy Iss hang​ja mást je​lent? – Az ural​ko​dó nem vá​la​szolt, csak tör​te​tett elő​r e.
As​hi​ban hosszú szü​net után meg​kér​dez​te: – Ak​kor mi​ért hall​g at ma​g á​r a akár egy gi​dan​ta is? És ki​-
vel tár​g yalt az anyám?
Az ural​ko​dó vissza​né​zett As​hi​ban​r a, és a sze​mét for​g at​ta. – A tol​máccsal, ter​mé​sze​te​sen. És ha ezt
az any​ja nem tud​ta, ak​kor ször​nyen buta volt. És rám sen​ki sem hall​g at. – A tol​má​cso​ló ké​zi​komm
hang​ja tö​ké​le​te​sen nyu​g od​tan és sem​le​g e​sen csen​g ett, de a lány hang​ja csö​pö​g ött a meg​ve​tés​től. –
Ezért ra​g ad​tam itt. És nem ar​r ól volt szó, hogy mi hall​g at​juk meg a boly​g ó hang​ját. Ha​nem hogy ma​-
guk hall​g at​nak meg min​ket. A Ter​r a​for​má​ló Ta​náccsal nem vol​tak haj​lan​dók be​szél​ni, mert nem
akar​ták el​is​mer​ni a te​kin​té​lyü​ket, és kü​lön​ben sem tet​szett ma​g uk​nak, amit mond​tak.
– Egy ipa​r i tár​su​lás nem egyen​lő egy kor​mánnyal! – Ami​kor a lány erre is​mét csak a sze​mét for​-
gat​ta, As​hi​ban agyán át​fu​tott, va​jon ho​g yan han​g oz​hat​nak a sza​vai gi​dan​tá​ul – va​jon a ké​zi​komm
ugyan​azok​kal a sza​vak​kal utal-e az ipa​r i tár​su​lás​r a és a kor​mány​r a, ame​lyek​kel ko​r áb​ban, ami​kor a
lány sza​va​it úgy tol​má​csol​ta, hogy „ural​ko​dó​nak for​dít​sá​tok az ural​ko​dót”. De ez ne​vet​sé​g es. A ket​tő
egy​ál​ta​lán nem ugyan​az.
Az ural​ko​dó meg​tor​pant, és szem​be​for​dult As​hi​ban​nal. – Két​ezer éve élünk itt. Ez idő alatt vé​g ig
ezen a boly​g ón dol​g oz​tunk, hogy olyan hellyé vál​jon, ahol be​avat​ko​zás nél​kül él​he​tünk. Ide​jöt​tünk,
erre a rend​szer​kö​zi kapu nél​kü​li hely​r e, hogy sen​ki ne há​bor​g as​son min​ket, és bé​ké​ben él​hes​sünk.
Ma​g uk alig két év​szá​za​da buk​kan​tak fel, ami​kor a ne​héz mun​ka orosz​lán​r é​szét már el​vé​g ez​tük, és
meg akar​ják mon​da​ni, mit te​g yünk a boly​g ónk​kal, és ki szá​mít te​kin​tély​nek és ki nem!
– Me​ne​kül​tek vol​tunk. Bal​eset foly​tán ke​ve​r ed​tünk ide, és nem tu​dunk tá​voz​ni. És elő​nyö​ket is hoz​-
tunk ma​g unk​kal. Ma​g uk olyan rég​ó ta el vol​tak vág​va a kül​vi​lág​tól, hogy még or​vo​si ja​ví​tó​ik sem
vol​tak. Azok éle​te​ket men​tet​tek meg, ural​ko​dó. És egyéb dol​g o​kat is ma​g unk​kal hoz​tunk. – Pél​dá​ul
olyan fegy​ve​r e​ket, ame​lyek​kel a gi​dan​ták nem ren​del​kez​tek. – Pél​dá​ul a sa​ját tu​dá​sun​kat a ter​r a​for​-
má​lás​tól, és ar​r ól, ho​g yan le​het a leg​job​ban igaz​g at​ni egy boly​g ót.
– És be​le​egyez​tek, a sa​ját any​ja, a nagy Ciw​r il Xidy​la be​le​egye​zett, hogy sen​ki sem te​lep​szik le a
boly​g ón a Ter​r a​for​má​ló Ta​nács en​g e​dé​lye nél​kül! Még​is tu​cat​nyi rak​sa​mat gaz​da​ság van csak a
Saunn-domb​sá​g on, és más​hol még an​nál is több.
– A meg​ál​la​po​dás nem er​r ől szólt. Az egyez​mény vi​lá​g o​san ki​mond​ja, hogy jo​g unk van itt len​ni,
és osz​toz​ni az elő​nyö​kön, ame​lyek​kel a boly​g ón való élet jár. A maga nagy​any​ja be​le​egye​zett ebbe!
És a kis gaz​da​sá​g ok sok​kal job​bat tesz​nek a boly​g ó​nak, mint a nagy​vá​r o​sok, ame​lye​ket a Ter​r a​for​-
má​ló Ta​nács ter​vez.
A szél föl​erő​sö​dött, és né​hány eső​csepp le​hul​lott.
– A nagy​anyám sem​mi​be nem egye​zett bele! Az az át​ko​zott tol​mács ütöt​te nyél​be a meg​ál​la​po​dást.
Őt pe​dig a Ter​r a​for​má​ló Ta​nács je​löl​te ki, mint mind​egyi​ket! Kü​lön​ben is, ma​g uk​nak hogy van ké​-
pük ide​jön​ni, mi​után el​vé​g ez​tük a ne​héz mun​kát, és azt gon​dol​ni, hogy csak mert hoz​tak némi tech​no​-
ló​g i​át, már rög​tön meg​mond​hat​ják, mit csi​nál​junk a boly​g ónk​kal?
– Ho​g yan le​het egy boly​g ó a ma​g u​ké? Sen​ki nem bir​to​kol​hat​ja, ez ne​vet​sé​g es! Bő​ven van hely
mind​annyi​unk szá​má​r a.
– Tud​ja, be​ma​g ol​tam – mond​ta az ural​ko​dó. – Az egész egyez​ményt. Nem olyan hosszú. „A le​te​le​-
pe​dés​r e csak a boly​g ó jó​lé​tét szem előtt tar​tó min​den​ko​r i kon​szenzus sze​r int ke​r ül​het sor.” Ezt mond​-
ja, rög​tön a má​so​dik pa​r a​g ra​fus​ban.
As​hi​ban is kí​vül​r ől is​mer​te a mon​da​tot. Mint mos​tan​r a min​den​ki. El​ke​r ül​he​tet​len volt a vita ar​r ól,
hogy mit is je​lent „a boly​g ó jó​lé​tét szem előtt tar​tó min​den​ko​r i kon​szenzus”, és As​hi​ban vé​le​mé​nye
sze​r int a vita nagy ré​sze rossz​hi​sze​mű volt. A sza​vak egy​ér​tel​mű​ek vol​tak. – Ab​ban a mon​dat​ban egy
szó sin​csen a Ter​r a​for​má​ló Ta​nács​r ól. – Akár​csak a leg​több boly​g ón kí​vü​li rak​sa​mat, As​hi​ban sem
be​szélt gi​dan​tá​ul. De – a töb​bi boly​g ón kí​vü​li rak​sa​mat​hoz ha​son​ló​an – né​hány szót és mon​da​tot fel​-
sze​dett, és is​mer​te a gi​dan​ta ki​fe​je​zést a Ter​r a​for​má​ló Ta​nács​r a. Hal​lot​ta, ahogy a lány el​mond​ja a
mon​da​tot, és ab​ban em​lí​tés​r e sem ke​r ült a ta​nács.
Az ural​ko​dó lát​ha​tó​an mér​g e​sen és ide​g e​sen fel​ki​ál​tott. – Hogy mond​hat​ja ezt? Hogy ké​pes ott áll​-
ni és ezt mon​da​ni, ami​kor az imént hal​lot​ta, hogy ki​mon​dom?
Fö​löt​tük, az erő​sö​dő eső ne​sze​it alig túlzüm​mög​ve, egy re​pü​lő mo​tor​ját hal​lot​ták. Az ural​ko​dó fel​-
né​zett.
– Se​g ít​ség jön – mond​ta As​hi​ban. Dü​hös volt, de a meg​me​ne​kü​lés re​mé​nyé​ben fél​r e tud​ta ten​ni a
dü​hét. Hogy ha​ma​r o​san me​leg, szá​r az és ké​nyel​mes he​lyen le​het. A ru​há​it – az egy​sze​r ű zöld nad​r á​-
got és in​g et, a dísz​te​len, puha, la​pos tal​pú ci​pőt – ere​de​ti​leg nem a sár​ban és gaz​ban gá​zo​lás​r a, vagy
az eső​ben ácsor​g ás​r a gon​dol​va vá​lasz​tot​ta ki. – Biz​to​san min​ket ke​r es​nek.
Az ural​ko​dó sze​me el​ke​r e​ke​dett. Meg​pör​dült, és fu​tás​nak eredt a sűrű, com​big érő nö​vény​zet​ben a
fák felé.
– Vár​jon! – ki​ál​tot​ta As​hi​ban, de a lány nem tor​pant meg.
As​hi​ban egyik ke​zé​vel be​ár​nyé​kol​ta a sze​mét, hogy ne es​sen bele az eső, és vé​g ig​für​kész​te az ég​-
bol​tot. Te​het bár​mit, ami​vel fel​kelt​het​né a re​pü​lő fi​g yel​mét? Zöld ru​há​ja nem sok​ban ütött el a kör​-
nye​ző nö​vé​nyek zöld​jé​től, de a la​pos, bar​nás​vö​r ös mo​ha​fol​tok​ban, ame​lye​ket ed​dig el​ke​r ül​tek, nem
bí​zott. Sem​mi sem volt nála, ami messzi​r e el​lát​sza​na, és a lány As​hi​ban ké​zi​komm​ját is ma​g á​val vit​te,
amellyel kap​cso​lat​ba tu​dott vol​na lép​ni a ke​r e​sők​kel.
Csat​ta​nás vissz​hang​zott a láp fö​lött, és As​hi​ban​tól né​hány mé​ter​r e le​ve​lek és ágak rob​ban​tak fel. A
szél is​mét fel​tá​madt, erő​seb​ben, mint az imént, és a nő be​le​bor​zon​g ott.
Ek​kor ju​tott el a tu​da​tá​ig, hogy va​la​ki az előbb rá​lőtt. Pus​ka​lö​vés volt, és más nem lő​he​tett rá, csak
a kö​ze​le​dő re​pü​lő, amely​r ől most már lát​ta, hogy egye​ne​sen felé tart, hi​á​ba a fel​hők és az eső, a ru​hái
és a nö​vény​zet zöld​je, ami​től el​vi​leg alig kel​lett vol​na lát​sza​nia.
Ki​vé​ve inf​r a​vö​r ös tar​to​mány​ban. A zu​ho​g ó, hi​deg eső​ben is fé​nye​sen és el​té​veszt​he​tet​le​nül ra​-
gyog​ha​tott.
As​hi​ban sar​kon for​dult, és ro​han​ni kez​dett, leg​alább​is meg​pró​bál​ta. Át​g á​zolt a nö​vény​ze​ten a fák
felé, nad​r ág​já​ba ágak akasz​kod​tak. Még egy csat​ta​nás hal​lat​szott, ő pe​dig nem tu​dott en​nél gyor​sab​-
ban ha​lad​ni, hi​á​ba igye​ke​zett; a szél fel​erő​sö​dött, ő meg csak re​mél​het​te, hogy egy​ál​ta​lán a fák irá​-
nyá​ba tart.
Há​r om újabb lö​vés dör​r ent gyors egy​más​után​ban, a szél pe​dig szin​te fel​lök​te, olyan vi​ha​r os​sá vált.
As​hi​ban ki​bot​la​do​zott a bo​zó​tos​ból egy nyílt mo​ha​fe​lü​let​r e, mely meg​r e​me​g ett a tal​pa alatt, ahogy
zi​hál​va, át​fagy​va és fá​r ad​tan át​r o​hant raj​ta egy újabb com​big érő gyom​sáv​ba, mely mö​g ött a fák ár​-
nyé​ka vár​ta. A moha kez​dett fel​sza​ka​doz​ni, még egy im​boly​g ó lé​pés, és el​süllyed a láp​ban, de újabb
lö​vés dör​r ent mö​g öt​te, és nem áll​ha​tott meg, nem volt biz​ton​sá​g os irány, csak egye​ne​sen me​ne​kül​he​-
tett. To​vább​r o​hant. Az​tán, ami​kor már csak egyet​len lé​pés​r e volt tőle a re​mél​he​tő​leg szi​lárd föld, az
ég le​sza​kadt, és a moha meg​ad​ta ma​g át.
Elő​r e​zu​hant, bele a hi​deg víz​be. Két​ség​be​eset​ten kap​ko​dott, és si​ke​r ült meg​r a​g ad​nia egy szí​vós nö​-
vé​nyi szá​r at. Hi​á​ba pró​bál​ta ma​g át fel​húz​ni. Az eső zu​ho​g ott, és a nö​vény kez​dett ki​csúsz​ni a mar​ká​-
ból.
Egy kéz ra​g ad​ta meg a kar​ját. Va​la​ki ért​he​tet​le​nül ki​a​bált – Iss ural​ko​dó​ja volt az, aki​nek eső csor​-
gott az ar​cán, és nya​ká​r a és vál​lá​r a ta​pasz​tot​ta haj​fo​na​ta​it. A lány egyik ke​zé​vel As​hi​ban in​g é​nek gra​-
ban​cát ra​g ad​ta meg, hát​r a​dőlt, és né​hány cen​ti​mé​ter​r el fel​jebb húz​ta, az idős nő pe​dig elő​r e​nyúl​va
újabb nö​vényt fo​g ott ma​r ok​r a, így si​ke​r ült ki​kec​me​r eg​nie a víz​ből a föld​r e, az​tán ő és az ural​ko​dó
bot​la​doz​va to​vább​fu​tot​tak a fák felé.
Ott az eső lany​hult, de még min​dig zu​ho​g ott. Jobb fe​de​zék​r e volt szük​sé​g ük, mé​lyebb​r e kel​lett ha​-
tol​ni​uk a fák közé. Ha az ősök ke​g ye​lik őket, előt​tük az erdő elég sűrű, hogy el​r ejt​se őket a re​pü​lő
elől, és As​hi​ban szól​ni akart a lány​nak, hogy to​vább kell fut​ni​uk, de ő nem állt meg, csak ami​kor As​-
hi​ban újabb lé​pés​r e kép​te​le​nül össze​r os​kadt egy fa lá​bá​nál.
Az ural​ko​dó térd​r e ro​g yott mel​let​te. Csak a zi​há​lá​suk és az ága​kon do​bo​ló eső hal​lat​szott.
As​hi​ban va​la​hol el​ve​szí​tet​te a fél ci​pő​jét. Fájt a kar​ja, ame​lyet az ural​ko​dó az előbb rán​g a​tott, hogy
ki​húz​za a víz​ből. Saj​g ott a háta, a lába. Szí​ve he​ve​sen vert, alig ka​pott le​ve​g őt, és resz​ke​tett is, bár
hogy a hi​deg​től vagy a fé​le​lem​től, azt nem tud​ta vol​na meg​mon​da​ni.


Az eső nem sok​kal ké​sőbb el​csi​tult, és va​la​mi​kor éj​sza​ka el is állt. As​hi​ban resz​ket​ve éb​r edt az
össze​g öm​bö​lyö​dött ural​ko​dó mel​lett. Sá​padt nap​fény szü​r em​lett át a lom​bo​kon, és a le​ve​lek​kel bo​r í​-
tott ta​laj át​ázott. Aho​g yan As​hi​ban is.
Éhes volt. Nem az éle​lem​ter​me​lés a boly​g ók leg​főbb von​ze​r e​je? Va​la​mi ehe​tő biz​to​san akad er​r e​-
fe​lé, csak az a kér​dés, mi​cso​da, és ho​g yan le​het biz​ton​sá​g o​san el​fo​g yasz​ta​ni. A víz ko​mo​lyabb gon​-
dot je​lent​het, mint az en​ni​va​ló. As​hi​ban ki​nyi​tot​ta a tás​ká​ját, amely va​la​mi cso​da foly​tán nem re​pült le
a vál​lá​r ól, és meg​ta​lál​ta a fél​li​te​r es vi​zes​pa​lack​ját, amely há​r om​ne​g ye​dé​ig tele volt. Ha múlt éj​jel lett
vol​na esze, ki​nyi​tot​ta vol​na, hogy annyit össze​g yűjt​sön az eső​ből, amennyit csak bír.
– Hát – szó​lalt meg –, itt va​g yunk.
Csend. A ké​zi​komm egy szót sem szólt. Az ural​ko​dó el​hen​g e​r e​dett As​hi​ban mel​lől. A de​r e​ká​r a tet​te
a ke​zét, ahol ko​r áb​ban az övé​be dug​ta a ké​zi​kom​mot. As​hi​ban​r a né​zett.
A ké​zi​komm el​tűnt. – Ó, az ősök​r e! – Egy pá​nik​kal teli pil​la​nat után fel​tá​pász​ko​dott – az el​múlt
egy-két év​ti​zed​ben nem volt ez olyan egy​sze​r ű, az elő​ző napi fej​vesz​tett me​ne​kü​lés és a hi​deg​ben, vi​-
ze​sen, egy fá​nak ve​tett hát​tal töl​tött éj​sza​ka után meg kü​lö​nö​sen –, és vissza​ment a nyo​ma​ik men​tén.
Az ural​ko​dó csat​la​ko​zott hoz​zá.
Amennyi​r e vissza​men​tek (egyi​kük sem akar​ta meg​koc​káz​tat​ni a lá​pot), csak sas​páf​r ányt és le​hul​lott
avar ned​ves tö​me​g ét ta​lál​ták.
As​hi​ban az át​ázott, resz​ke​tő ural​ko​dó​r a né​zett, aki öt vagy hat év​vel tűnt fi​a​ta​labb​nak, mint elő​ző
nap. Az ural​ko​dó nem szólt sem​mit, de mit mond​ha​tott vol​na? A ké​zi​komm vagy más tol​mács​g ép
nél​kül egy​más​sal is alig tud​tak be​szél​ni. As​hi​ban csak egy-két ki​fe​je​zést is​mert gi​dan​tá​ul. Hel​ló és
visz​lát és Nem be​szé​lek gi​dan​tá​ul. El tu​dott szá​mol​ni ti​zen​ket​tő​ig. Eze​ken kí​vül ma​r ok​nyi szót és ki​fe​-
je​zést tu​dott, ame​lyek egyi​ke sem volt al​kal​maz​ha​tó je​len hely​zet​ben, ami​kor az er​dő​ben re​ked​tek a
Ma​g as​láp pe​r e​mén. Iro​ni​kus, fő​leg, mert az any​ja, Ciw​r il fo​lyé​ko​nyan be​szél​te a nyel​vet. Az any​ja
mun​ká​ja tet​te olyan hasz​nos​sá a tol​mács​g é​pe​ket, és tet​te le​he​tő​vé, hogy a rak​sa​ma​tok és gi​dan​ták szót
ért​se​nek egy​más​sal. És ki​vel tár​gyalt az anyám? Ter​mé​sze​te​sen a tol​máccsal.
Nincs ér​tel​me most ezen töp​r en​g e​ni. A je​len​le​g i prob​lé​ma épp elég ége​tő.
Va​la​ki elő​ző nap le​lőt​te a re​pü​lő​jü​ket, az​tán a je​lek sze​r int el​r e​pült. Órák​kal ké​sőbb vissza​tért, és
tü​zet nyi​tott a me​ne​kü​lő As​hi​ban​r a és az ural​ko​dó​r a. Ez nem állt össze.
A gi​dan​ták​nak ter​mé​sze​te​sen vol​tak fegy​ve​r e​ik, és tud​ták, ho​g yan gyárt​sa​nak. De nem volt sok.
Ami​ó ta csak meg​ér​kez​tek, a leg​több ener​g i​á​ju​kat Iss ter​r a​for​má​lá​sá​ba fek​tet​ték, és ez idő alatt az űr​-
ben, az ál​lo​má​so​kon él​tek, olyan kör​nye​zet​ben, ahol a lő​fegy​ve​r ek sok​kal több gon​dot okoz​hat​tak,
mint amennyit meg​o ld​hat​tak, akár még ha​lál​ba tor​kol​ló né​zet​el​té​r é​sek ese​tén is.
Ez a hoz​zá​ál​lás a boly​g ó​r a köl​tö​zé​sük után sem vál​to​zott. Volt rend​ő r​ség, a Ter​r a​for​má​ló Ta​nács
egyes tag​jai testőrt tar​tot​tak, és As​hi​ban ab​ban sem ké​tel​ke​dett, hogy vol​tak harc​r a és kü​lö​nö​sen lő​-
fegy​ve​r ek ke​ze​lé​sé​r e ki​kép​zett em​be​r e​ik, de nem lé​te​zett gi​dan​ta ka​to​na​ság, sem tar​ta​lé​kos vagy ál​-
lan​dó se​r eg. A re​pü​lő​ket te​her- vagy sze​mély​szál​lí​tás​r a hasz​nál​ták, nem há​bo​r ús​ko​dás​r a. A pus​ká​kat
va​dá​szat​r a, és nem em​be​r ek ha​té​kony le​ö l​dö​sé​sé​r e ter​vez​ték.
A rak​sa​ma​tok, As​hi​ban népe, fel​fegy​ve​r ez​ve ér​kez​tek a rend​szer​be, de ezen fegy​ve​r ek egyi​ke sem
ke​r ült a boly​g ó​r a. Leg​alább​is As​hi​ban így gon​dol​ta. Vagy​is egy va​dász​pus​ká​val és egy ma​g án​r e​pü​lő​-
vel szá​mol​hat​nak. Meg akar​ta kér​dez​ni az ural​ko​dót, aki még min​dig va​cog​va me​r edt rá, hogy lát​ta-e
a má​sik re​pü​lőt. De a ké​zi​komm nél​kül nem tud​ta.
Min​den​eset​r e pil​la​nat​nyi​lag nem szá​mí​tott, mi​ért tör​tén​tek úgy a dol​g ok, ahogy. Nem volt mód ki​-
de​r í​te​ni, kik pró​bál​ták meg​ö l​ni őket, vagy hogy mit vagy kit ta​lál​ná​nak, ha vissza​tér​né​nek a láp​r a,
ahol a sa​ját re​pü​lő​jük el​süllyedt a fe​ke​te víz​be, a moha alá.
A gon​do​la​tai kör​be-kör​be​jár​tak. As​hi​ban nem tud​ta, ez a hi​deg​ben töl​tött éj​sza​ka, az éh​ség és a fé​-
le​lem ha​tá​sa-e, vagy az agy​r áz​kó​dá​sa ma​r ad​vá​nya – mit is mon​dott az ural​ko​dó? Hogy a ja​ví​tó nem
meg​fe​le​lő, és mi​nél előbb or​vos​hoz kel​le​ne jut​nia. Vagy ta​lán ezek összes​sé​g e ha​tott rá így.
Elő​ző nap az ural​ko​dó meg​em​lí​tet​te, hogy az Ud​r an-sík​sá​g on van egy meg​fi​g ye​lő​ál​lo​más, észak​r a
a Ré​zsű​től. Ott biz​to​san van​nak em​be​r ek – va​ló​szí​nű​leg mind gi​dan​ták, akik nem lát​ják szí​ve​sen As​hi​-
bant, akár​ki​nek a lá​nya is.
De egy meg​fi​g ye​lő​ál​lo​má​son tu​cat​nyi, vagy ta​lán több száz em​ber is dol​g o​zik, akik ta​núi le​het​né​-
nek egy As​hi​ban el​le​ni gyil​kos​sá​g i kí​sér​let​nek, és akik mind fel​dü​höd​né​nek, ha va​la​ki bán​ta​ni me​r é​-
szel​né Iss ural​ko​dó​ját. Ahol a lá​pon le​zu​han​tak, ott sen​ki sem lát​ta, mi tör​tént ve​lük.
– Mer​r e? – kér​dez​te As​hi​ban a lányt.
Az ural​ko​dó fel​né​zett a lom​bok​tól ta​kart ég​bolt​r a, majd vissza​mu​ta​tott az erdő felé, amer​r ől jöt​tek.
Mon​dott va​la​mit, amit As​hi​ban nem ér​tett. Vá​r a​ko​zó​an néz​te. Az áll​kap​csa fe​szü​lé​sé​ből As​hi​ban úgy
sej​tet​te, a lány na​g yon igyek​szik vissza​foj​ta​ni a sí​r á​sát.
– Jól van – mond​ta As​hi​ban, majd meg​for​dult, és el​in​dult vissza​fe​lé, amer​r ől jöt​tek, ol​da​lán Iss
ural​ko​dó​já​val.


Me​net köz​ben meg​o sz​toz​tak a ví​zen. Az er​dő​ben ke​ve​sebb élel​met ta​lál​tak, mint arra As​hi​ban szá​-
mí​tott, vagy leg​alább​is egyi​kük sem tud​ta, hol vagy ho​g yan ke​r es​se. Iss ural​ko​dó​ja ifjú kora mi​att
még As​hi​ban​nál is éhe​sebb le​he​tett, de zok​szó nél​kül ment elő​r e. Egy​szer hal​lot​ták a tá​vol​ból egy re​-
pü​lő mo​r a​ját, mely alig​ha​nem utá​nuk ku​ta​tott, de Iss ural​ko​dó​ja nem mu​tat​ta je​lét, hogy vissza sze​r et​-
ne men​ni. As​hi​ban a lö​vé​sek​r e gon​dolt, a be​le​me​r ü​lés​r e a hi​deg, fe​ke​te víz​be, és meg​bor​zon​g ott.
As​hi​ban ön​kén​te​le​nül is el​kép​zel​te, mit enne, ha ott​hon len​ne. A táp​kek​sze​ket, ame​lyek min​den​na​-
pos éle​lem​nek szá​mí​tot​tak, míg kap​cso​la​tot nem te​r em​tet​tek a gi​dan​ták​kal. Ha​g yo​má​nyo​san ün​nep​na​-
po​kon fo​g yasz​tot​ták, az ere​de​ti rak​sa​mat kony​ha​mű​vé​szet ré​sze​ként, de As​hi​ban nagy​any​ja utál​ta, és
min​den ün​nep al​kal​má​val sa​va​nyú​an meg​je​g yez​te, hogy az uno​kái nem en​nék ilyen él​ve​zet​tel, ha éve​-
kig ezen kel​lett vol​na ten​g őd​ni​ük. As​hi​ban most szí​ve​sen el​fo​g a​dott vol​na egy táp​kek​szet.
Vagy ha​lat. Vagy csi​g á​kat. Az er​dő​ben csak van​nak csi​g ák? De As​hi​ban nem tud​ta, ho​g yan ta​lál​hat​-
na rá​juk.
Vagy lár​vák​r a. Egy ma​r ék​nyi sült lár​va, kis só​val, ta​lán kö​ménnyel. Oda​ha​za drá​g a fo​g ás​nak szá​-
mí​tott; vagy az ál​lo​más ag​r o​nó​mi​ai egy​sé​g é​ből szár​ma​zott, vagy egye​ne​sen Is​s​r ől ho​zat​ták fel. As​hi​-
ban​nak eszé​be ju​tott egy is​ko​lai ki​r án​du​lás, ami​kor sok​kal, sok​kal fi​a​ta​labb volt. Az ál​lo​más élel​mi​-
szer-ter​me​lő üze​me​it lá​to​g at​ták meg, és az egyik ag​r o​nó​mus ki​for​dí​tott egy föld​g ö​r ön​g yöt egy sor
zöld, csí​pős il​la​tú nö​vény mel​lett, hogy fel​tár​jon egy lár​vát, mely fe​hé​r en te​ke​r e​dett össze a sö​tét ta​-
laj​ban. As​hi​ban em​lé​ke​zett rá, hogy az egyik di​ák​tár​sa azt mond​ta, a lát​vány​tól meg​éhe​zett.
Meg​tor​pant. Fél​r e​sö​pör​te az avart a lába alatt, majd kö​r ül​né​zett egy bot után.
Iss ural​ko​dó​ja is meg​állt, és As​hi​ban felé for​dult. Mon​dott va​la​mit gi​dan​tá​ul, ami​r ől As​hi​ban úgy
sej​tet​te, a „Mit csi​nálsz?” va​la​me​lyik vál​to​za​ta le​he​tett.
– Lár​vák – mond​ta As​hi​ban. Ezt a szót is​mer​te – a gi​dan​ták a sa​ját or​bi​tá​lis ag​r o​nó​mi​ai pro​jekt​je​ik​-
ből szár​ma​zó lár​vá​kat süt​ve, elő​r e​cso​ma​g ol​va árul​ták, és a ne​vet rá​nyom​tat​ták a cso​ma​g o​lás​r a.
Az ural​ko​dó pis​log​va me​r edt rá. Össze​r án​col​ta a hom​lo​kát, mint aki gon​dol​ko​zik, az​tán meg​szó​-
lalt: – Tűz? – As​hi​ban ezt a szót is is​mer​te – a rend​szer​ben szin​te min​den​ki meg​ta​nul​ta mind​két nyel​-
ven azo​kat a sza​va​kat, ame​lyek egy biz​ton​sá​g i ri​a​dó​ban el​han​g oz​hat​nak.
As​hi​ban​nak nem ju​tott eszé​be sem​mi​lyen mód​szer, ami​vel tü​zet rak​hat​tak vol​na. A tás​ká​já​ban most
már csak a ki​ürült vi​zes​pa​lack ma​r adt. Az űr​ben élők ál​ta​lá​ban nem tar​tot​tak ma​g uk​nál olyan hol​mit,
ami​vel nyílt lán​g ot le​he​tett vol​na csi​hol​ni. Ide​lent, Is​sen ta​lán más a hely​zet, de ha az ural​ko​dó​nak
vol​tak is tűz​g yúj​tó esz​kö​zei, azok be​le​vesz​tek a mo​csár​ba. – Nincs tűz – mond​ta As​hi​ban. – Nyer​sen
kell me​g en​nünk, amit ta​lá​lunk. – Iss ural​ko​dó​ja össze​von​ta a szem​ö l​dö​két, és szét​r úg​ta az avar​r é​te​-
get, hogy ke​r es​sen né​hány erő​sebb ágat.
A né​hány ki​ásott lár​va még töb​bet ígért a kö​zel​ben. Nem volt vi​zük, ami​vel le​mos​sák a föl​det, kel​-
le​met​len volt meg​en​ni a nyers és még vo​nag​ló ku​ka​co​kat, de ez leg​alább éle​lem volt. Most, hogy né​-
hány lé​pé​sen​ként meg​áll​tak lár​vá​kat ki​ás​ni, vagy pó​tol​ni az el​tört bo​to​kat, las​sab​ban ha​lad​tak. De né​-
hány óra múl​va, vagy​is amit As​hi​ban né​hány órá​nak ér​zé​kelt – a na​pon kí​vül nem tá​masz​kod​ha​tott
más​r a, és eb​ben nem volt ta​pasz​ta​la​ta –, a hely​ze​tük so​kat ja​vult ah​hoz ké​pest, ami​kor még nem volt
mit en​ni​ük.
Meg​töl​töt​ték As​hi​ban tás​ká​ját lár​vák​kal, és ad​dig men​tek, míg le nem szállt az éj, majd resz​ket​ve,
össze​búj​va el​alud​tak. As​hi​ban biz​tos​r a vet​te, hogy soha töb​bet nem érez me​le​g et, és egész éle​té​ben át
lesz fagy​va. De már tisz​táb​ban tu​dott gon​dol​kod​ni, leg​alább​is így tűnt neki. A lány ter​ve, hogy le​sé​tál​-
jon a sík​ság​r a, még min​dig kép​te​len​ség​nek tűnt, de úgy né​zett ki, hogy ez az egyet​len le​he​tő​sé​g ük.


Más​nap es​té​r e As​hi​ban úgy meg​utál​ta a nyers és föl​des lár​vá​kat, hogy arra nem lé​tez​tek sza​vak. Az
az​u​tá​ni nap dél​után​ján a fák rit​kul​ni kezd​tek, és tüs​ke​bo​zót​nak ad​ták át a he​lyü​ket. A két nő egy da​r a​-
big ke​let felé ha​ladt a bo​zót​fal men​tén, míg vé​g ül vi​szony​lag nyi​tott rész​hez ér​tek: egy alag​út​hoz,
ame​lyet egy több mé​ter szé​les, vö​r ö​ses​bar​na kő​pad​lat fö​lött össze​haj​ló tüs​kés ágak al​kot​tak. As​hi​ban
át​les​ve meg​lát​ta a lá​tó​ha​tárt, és in​tett Iss ural​ko​dó​já​nak, hogy ő is néz​ze meg.
Az ural​ko​dó ki​húz​ta a fe​jét az alag​út​ból, As​hi​ban​r a né​zett, és mon​dott va​la​mit hosszan, ért​he​tet​le​-
nül.
– Aha – mond​ta As​hi​ban. A sa​ját nyel​vén szó​lalt meg, sem​mi ér​tel​me nem volt gi​dan​tá​ul fel​ten​nie a
kér​dé​sét: – Át​men​jünk itt és ha​lad​junk észak felé, míg el nem ju​tunk a Ré​zsű pe​r e​mé​ig, majd ke​let​r e
for​dul​va utat nem ta​lá​lunk a sík​ság​r a? Vagy men​jünk to​vább ke​let​r e, ahogy ed​dig, és re​mény​ked​jünk,
hogy ta​lá​lunk va​la​mit?
Az ural​ko​dó sza​bad ke​zé​vel – a má​sik​ban a vi​zes​pa​lac​kot szo​r on​g at​ta, amely már nem fért bele
As​hi​ban lár​vák​kal teli tás​ká​já​ba – le​g yin​tett, je​lez​ve, hogy egy kuk​kot sem ér​tett ab​ból, amit As​hi​ban
mon​dott.
As​hi​ban észak​r a, a tüs​ke​bok​r ok felé mu​ta​tott. – Ré​zsű – mond​ta gi​dan​tá​ul. A hely elég hí​r es volt,
hogy ő is is​mer​je.
– Igen – he​lye​selt az ural​ko​dó ugyan​ezen a nyel​ven. Az​tán As​hi​ban meg​le​pe​té​sé​r e rak​sa​ma​tul hoz​-
zá​tet​te: – Néz. – A sze​mé​hez emel​te a ke​zét, táv​csö​vet utá​noz​va. Az​tán szé​les ív​ben kör​be​len​dí​tet​te a
kar​ját. – Ré​zsű lát nagy.
– Okos gon​do​lat – ér​tett egyet As​hi​ban. A Ré​zsű szé​lé​r ől lát​hat​ják, hol van​nak, és az alap​ján tá​jé​ko​-
zód​hat​nak ahe​lyett, hogy csak kó​bo​r ol​nak, és re​mény​ked​nek ab​ban, hogy va​la​ho​va csak ki​lyu​kad​nak.
– Igen – mond​ta gi​dan​tá​ul. – Jó. – A tüs​kés ág​a​lag​út​r a mu​ta​tott.
Iss ural​ko​dó​ja rá​me​r edt. As​hi​ban​ból ki​sza​kadt egy só​haj. El​len​ő riz​te, hogy a tás​ká​ja jól zá​r ó​dik-e,
majd óva​to​san négy​kéz​láb​r a eresz​ke​dett, utá​na has​r a, és elő​r e​ara​szolt a tüs​kés ágak alatt.
Az alag​út nem volt hosszú, ta​lán csak há​r om-négy mé​ter le​he​tett, de As​hi​ban las​san ha​ladt elő​r e,
maga után von​szol​va a tás​kát, mi​köz​ben tüs​kék kar​mol​ták ru​há​ját és ar​cát. Fájt a tér​de, csuk​ló​ja és
vál​la. Ami​kor ha​za​jut, be​szél​nie kell majd az or​vo​sá​val az ízü​le​tei rend​be​ho​za​ta​lá​r ól, még ak​kor is,
ha egy​szer​r e meg​csi​nál​tat​ni min​det egy hét​r e ágy​hoz köti.
Annyi​r a meg​me​r e​ve​dett a nya​ka és a vál​la, hogy ami​kor ki​buk​kant a bo​zó​ta​lag​út​ból, nem bír​ta föl​-
emel​ni a fe​jét. Óva​to​san ki​kú​szott a tüs​kék kö​zül, majd fon​to​ló​r a vet​te, hogy tel​je​sen fel​áll. Ta​lán
jobb len​ne meg​vár​nia az ural​ko​dót és hagy​nia, hogy a lány fel​se​g ít​se.
As​hi​ban négy​kéz​láb​r a emel​ke​dett, majd elő​r e​nyúj​tot​ta a ke​zét. A sem​mi​be mar​kolt. Egyen​sú​lyát
veszt​ve bil​lent ki​nyúj​tott keze felé, és ek​kor meg​pil​lan​tot​ta a szik​la pe​r e​mét, ame​lyen vé​g ig​kú​szott. A
pe​r e​met, és sem​mi mást.
Csak a le​ve​g őt. És messze, messze a mély​ben – majd​nem egy ki​lo​mé​ter​r e, idé​zett fel egy Ré​zsű​r ől
szó​ló do​ku​men​tum​fil​met – a sík​ság pá​r ás zöld​jét. Mö​g öt​te Iss ural​ko​dó​ja foj​tot​tan fel​ki​ál​tott, és meg​-
ra​g ad​ta As​hi​ban lá​bát, mi​előtt az idő​sebb nő tel​je​sen elő​r e​bil​len​he​tett vol​na.
Úgy ma​r ad​tak, né​hány pil​la​nat​r a meg​der​med​ve, mi​köz​ben az ural​ko​dó As​hi​ban lá​bát szo​r on​g at​ta,
As​hi​ban keze pe​dig túl​ló​g ott a Ré​zsű pe​r e​mén. Az​tán az ural​ko​dó el​sír​ta ma​g át. As​hi​ban sze​r e​tett vol​-
na csat​la​koz​ni hoz​zá. Tu​laj​don​kép​pen szí​ve​sen si​kí​tott vol​na. Óva​to​san le​tet​te ke​zét a szik​lá​r a, hát​r a​-
lök​te ma​g át, és fel​né​zett.
A tö​vis​bo​zót va​la​mi​vel több mint egy mé​ter​r e a szik​la pe​r e​mé​től meg​szűnt. Elég he​lye volt, hogy
óva​to​san oda​csússzon és le​ül​jön. De az ural​ko​dó nem en​g ed​te el a lá​bát, As​hi​ban pe​dig nem tud​ta
meg​kér​ni. Nem elő​ször át​koz​ta el ma​g á​ban az el​ve​szett ké​zi​kom​mot.
Az ural​ko​dó megint hüp​pö​g ött. – As​hi​ban Xidy​la! – ki​ál​tot​ta re​me​g ő han​g on.
– Jól va​g yok – mond​ta As​hi​ban, bár az ő hang​ja sem csen​g ett épp szi​lár​dan. – Jól va​g yok, idő​ben
el​kap​tál. Most már el​en​g ed​hetsz. – De per​sze a lány nem ér​tet​te egy sza​vát sem. Meg​pró​bál​ta las​san,
óva​to​san vissza​húz​ni a lá​bát, mire az ural​ko​dó el​en​g ed​te, és vissza​to​la​tott a bo​zó​ta​lag​út​ba. As​hi​ban
ugyan​ilyen kö​r ül​te​kin​tő​en fel​ült a nyi​la​dék szá​já​nál, és el​né​zett a Ré​zsű pe​r e​me fe​lett.
A Ré​zsű egy hat​száz ki​lo​mé​ter hosszú és majd​nem egy ki​lo​mé​ter ma​g as, me​r e​dek szik​la​tömb volt,
mely az Ud​r an-sík​ság fölé ma​g a​so​dott. A fü​ves pusz​tán csak itt-ott emel​ke​dett fa, vagy lát​szott víz ké​-
kes ezüst csil​la​ná​sa. Észak​nyu​g a​ton a tá​vol​ban egy fo​lyó fé​nyes sza​lag​ja ra​g yo​g ott.
A zöld sík​ság kö​ze​pén, egy tó mel​lett né​hány út és épü​let lát​szott, de As​hi​ban nem tud​ta meg​ítél​ni,
mi​lyen messze. – Ural​ko​dó, az a meg​fi​g ye​lő​ál​lo​más? – As​hi​ban nem lá​tott sem​mi mást, már​pe​dig
on​nan, ahol ült, elég nagy ré​szét be​lát​ta a sík​ság​nak. Ami​lyen hosszú volt azon​ban a Ré​zsű, ez ta​lán
csak kis ré​sze a pusz​tá​nak, és et​től a gon​do​lat​tól két​ség​be​esett. – Ural​ko​dó, oda nézz! – A bo​zó​ta​lag​út
szá​já​r a pil​lan​tott.
Iss ural​ko​dó​ja arc​cal le​fe​lé fe​küdt, kar​ját maga elé nyújt​va. Va​la​mit mo​tyo​g ott a vö​r ö​ses​bar​na szik​-
lá​nak.
– Túl ma​g as? – kér​dez​te As​hi​ban.
– Ma​g as – ér​tett egyet az ural​ko​dó a ke​vés​ke rak​sa​mat​tu​dá​sá​val. – Igen.
Az​zal elő​r e​ve​tő​dött, hogy meg​r a​g ad​ja As​hi​bant, ne​hogy le​zu​han​jon a pe​r em​r ől.
– Néz​ze, ural​ko​dó, az ott a... – As​hi​ban sze​r et​te vol​na, ha tud​ja, ho​g yan mond​ják a meg​fi​g ye​lő​ál​lo​-
mást gi​dan​tá​ul. Pró​bál​ta fel​idéz​ni, ho​g yan mond​ta a lány na​pok​kal ko​r áb​ban, de ak​kor ő még csak a
ké​zi​komm for​dí​tá​sá​r a fi​g yelt. – Néz. Lát. Ké​r em, ural​ko​dó. – Iss ural​ko​dó​ja las​san, ha​boz​va föl​emel​-
te a fe​jét, de to​vább​r a is a szik​lán ha​salt. As​hi​ban elő​r e​mu​ta​tott. – Ho​g yan ju​tunk el oda? Ho​g yan
akart oda​ve​zet​ni? – Bi​zo​nyá​r a vol​tak mó​dok, hogy le​eresz​ked​je​nek a szik​lá​r ól, As​hi​ban azon​ban
nem tud​hat​ta, hol vagy ho​g yan te​g yék. Az ural​ko​dó je​len ál​la​po​ta alap​ján As​hi​ban úgy tip​pelt, hogy
neki sincs fo​g al​ma róla.
Jobb hely​is​me​r e​tet várt vol​na el Iss ural​ko​dó​já​tól, a boly​g ó hang​já​tól. De az is igaz, hogy na​pok​kal
ko​r áb​ban a lány azt mond​ta, As​hi​ban népe, a rak​sa​ma​tok gon​dol​ták azt, hogy a tiszt​sé​g é​vel együtt jár
az ősök​kel való kom​mu​ni​ká​ció, és va​ló​já​ban a gi​dan​ták szá​má​r a egé​szen mást je​lent. Ez akár igaz is
le​he​tett, de még ha nem is, a lány – As​hi​ban még min​dig nem is​mer​te a ne​vét, ta​lán soha nem is tud​ja
meg, mert azon szó​lí​ta​ni most, hogy ural​ko​dó​vá lett, a sa​ját any​já​tól is a tisz​te​let​len​ség jele lett vol​na
– leg​fel​jebb né​hány hete volt Iss ural​ko​dó​ja. A lányt ab​ban a pil​la​nat​ban mély víz​be dob​ták, hogy a
nagy​nén​je le​mon​dott.
Va​ló​szí​nű​leg az Iss fel​szí​nét pettye​ző kis​vá​r o​sok egyi​ké​ben nőtt fel. Alig​ha​nem sok​kal töb​bet tud a
sza​bad​té​r i élet​r ől, mint As​hi​ban – de ez nem je​len​tet​te azt, hogy bár​mit is tud​na ar​r ól, ho​g yan él​jen
túl a va​don​ban éle​lem vagy fel​sze​r e​lés nél​kül.
Az nyil​ván​va​ló volt, hogy nem sé​tál​hat​nak vé​g ig a Ré​zsű pe​r e​mén, ha egy​szer az ural​ko​dó nem tu​-
dott meg​bir​kóz​ni a mély​ség​g el. To​vább kell men​ni​ük ke​let​r e a bo​zót men​tén, míg a Ré​zsű nem lesz
ala​cso​nyabb, vagy nem ke​r ül az út​juk​ba egy vá​r os​ka vagy egy meg​fi​g ye​lő​ál​lo​más.
– Men​jünk vissza – mond​ta As​hi​ban, és fi​no​man meg​lök​te az ural​ko​dó vál​lát, hogy in​dul​jon a bo​-
zót má​sik ol​da​lá​r a. Lát​va, hogy a lány háta és vál​la ráz​kó​dik, rá​jött, hogy né​mán sír. – Men​jünk
vissza – is​mé​tel​te. Va​la​mi hasz​nos után ku​ta​tott cse​kély gi​dan​ta szó​kin​csé​ben. – Megy – mond​ta vé​g ül
gi​dan​tá​ul, és meg​lök​te a lány vál​lát. Az ural​ko​dó kis​vár​tat​va to​lat​ni kez​dett hát​r a​fe​lé, de né​hány cen​ti​-
mé​ter​nél nem emel​te fel job​ban a fe​jét. As​hi​ban kö​vet​te.
Ami​kor As​hi​ban ki​má​szott a bok​r ok kö​zül az er​dő​be, az ural​ko​dó még min​dig a föl​dön ülve sírt.
Ami​kor az idő​sebb nő tel​je​sen meg​sza​ba​dult a tüs​kék​től, a lány fel​állt, és fel​se​g í​tet​te, majd még min​-
dig sír​va, szó nél​kül, rá sem pil​lant​va meg​for​dult, és el​in​dult ke​let felé.


Más​nap egy kis pa​tak​r a buk​kan​tak. Az ural​ko​dó le​ha​salt, a víz​be me​r í​tet​te az ar​cát, és per​ce​ken ke​-
resz​tül csak ivott, majd meg​töl​töt​te a pa​lac​kot, és oda​vit​te As​hi​ban​nak. Még há​r om na​pig kö​vet​ték a
pa​tak ka​nyar​g á​sát ke​let​r ől dél​r e, majd megint ke​let​r e, mi​köz​ben a víz​fo​lyás már-már fo​lyó​vá szé​le​-
se​dett.
A har​ma​dik nap vé​g én egy kis, eny​hén íve​lő híd​hoz ér​tek, me​lyet szür​ke, bar​na és bézs mű​anyag​-
ból ké​szí​tet​tek, amit csak be​le​do​bál​tak egy nyom​ta​tó ga​r at​já​ba. Kö​ze​pén öt-hat cen​ti​mé​te​r es zök​ke​nő
volt, ahol a nyom​ta​tó bi​zo​nyá​r a fel​ad​ta a küz​del​met, és is​mét éle​tet kel​lett bele le​hel​ni.
A híd túl​o l​da​lán, a pa​tak má​sik part​ján egy ház és né​hány gaz​da​sá​g i épü​let állt, ugyan​o lyan szür​ke-
bar​na fol​to​san, akár a híd. Meg egy nagy, po​r os te​r ep​ko​csi. A ve​te​mé​nyes​ben fi​a​tal fiú gyom​lált, és a
zöld​sé​g ek kö​zött há​r om-négy csir​ke ku​ta​tott ro​va​r ok után.
Ahogy As​hi​ban és az ural​ko​dó át​kel​tek a hí​don, a fiú fel​né​zett a ve​te​mé​nyes​ből, el​tá​tot​ta a szá​ját,
majd sar​kon for​dult, és be​r o​hant a ház​ba. – Rak​sa​mat – mond​ta As​hi​ban, de erre az ural​ko​dó is rá​jö​-
he​tett, amint meg​lát​ta a nyom​ta​tó​val elő​ál​lí​tott há​za​kat.
Egy nő lé​pett ki a ház​ból ing​ben, nad​r ág​ban, zok​ni​ban, őszü​lő ha​ját több fo​nat​ban fog​ta össze. Ke​-
zé​ben va​dász​pus​kát tar​tott. Nem fog​ta rá As​hi​ban​r a vagy az ural​ko​dó​r a. Csak jól lát​ha​tó​an mar​kol​ta.
A pus​ka lát​tán As​hi​ban szí​ve za​ka​tol​ni kez​dett. De majd​hogy​nem bol​do​g an hagy​ta vol​na, hogy ez a
nő meg​lő​je, csak hadd egyen előt​te va​la​mi mást is, mint lár​vá​kat. És hadd ül​jön le egy szék​be. Annyi​-
ra azon​ban nem volt két​ség​be​es​ve, hogy ő szó​lal​jon meg el​ső​ként. Elég idős volt, hogy a má​sik nő
any​ja le​hes​sen.
– Asszo​nyom – szó​lalt meg a pus​kás nő. – Mi​nek kö​szön​het​jük a meg​tisz​tel​te​tést?
As​hi​ban​nak eszé​be ju​tott, hogy ezek az em​be​r ek – akik va​ló​szí​nű​leg il​le​g á​li​san van​nak a boly​g ón,
és azok közé a rak​sa​mat te​le​pes csa​lá​dok közé tar​toz​nak, akik nem​r é​g i​ben úgy fel​dü​hí​tet​ték a gi​dan​-
tá​kat – nem va​ló​szí​nű, hogy tá​mo​g at​ná​nak olyan há​bo​r út, amely véd​te​le​nül ma​g uk​r a hagy​ná őket a
boly​g ó fel​szí​nén.
– A re​pü​lőnk le​zu​hant, gyer​me​kem, és na​pok óta gya​lo​g o​lunk. Nagy szük​sé​g ünk van a ven​dég​sze​-
re​tet​r e. – Hang​ja nyer​sen csen​g ett, de nem volt ere​je bo​csá​na​tot kér​ni mi​at​ta.
A pus​kás nő As​hi​ban​r a me​r edt, majd pil​lan​tá​sa a vál​la fe​lett Iss ural​ko​dó​já​r a té​vedt, aki le​ma​r adt,
ami​kor át​men​tek a hí​don. – Maga As​hi​ban Xidy​la – mond​ta. – Ő pe​dig Iss ural​ko​dó​ja.
As​hi​ban meg​for​dult, hogy az ural​ko​dó​r a néz​zen, de ő el​for​dí​tot​ta az ar​cát, és ke​zét vé​de​ke​ző​en
föl​emel​te.
– Va​la​ki meg​pró​bált min​ket meg​ö l​ni – for​dult vissza As​hi​ban a pus​kás nő​höz. – Va​la​ki le​lőt​te a re​-
pü​lőn​ket.
– Csak nem? – kér​dez​te a pus​kás nő. – Csak múlt éj​jel ta​lál​ták meg a re​pü​lőt. Tele vol​tak vele a hí​-
rek, hogy a pi​ló​ta és az ural​ko​dó tol​má​csa ben​ne vol​tak, de ön meg ő nem. Nem mond​tak sem​mit ar​-
ról, hogy a re​pü​lőt le​lőt​ték vol​na, de nem mond​hat​nám, hogy meg​le​pőd​tem. – Vé​g ig​mér​te As​hi​bant
és az ural​ko​dót. – Hát, jöj​je​nek be.
Bent nagy kony​há​ba ju​tot​tak, ahol nyom​ta​tó ál​tal le​g yár​tott pa​dok áll​tak egy hosszú asz​tal mel​lett,
amely​nél egy fér​fi ko​pasz​tott ép​pen egy csir​két. Ahogy be​lép​tek, fel​pil​lan​tott, majd is​mét le​sü​töt​te a
sze​mét. As​hi​ban és az ural​ko​dó az asz​tal má​sik vé​g é​r e ül​tek, és a kert​ben lá​tott fiú sűrű le​ves​sel teli
tá​nyé​r o​kat ho​zott ne​kik. Az ural​ko​dó egyik ke​zé​vel még min​dig az ar​cát ta​kar​va evett.
– Gyer​me​kem – mond​ta As​hi​ban, és kény​sze​r í​tet​te ma​g át, hogy ne la​pá​tol​ja az ételt a szá​já​ba –, van
eset​leg egy szö​vet​da​r ab vagy tö​r ül​kö​ző, amit az ural​ko​dó hasz​nál​hat​na? El​ve​szí​tet​te a fáty​la​it.
Az asszony hi​tet​le​nül As​hi​ban​r a me​r edt. Egy pil​la​na​tig úgy tűnt, mint​ha fel akar​na hor​kan​ni, vagy
mon​da​na va​la​mi sér​tőt, de az​tán ki​ment a szo​bá​ból, és egy nagy, el​nyűtt kony​ha​r u​há​val tért vissza,
ame​lyet az ural​ko​dó​nak nyúj​tott.
A lány a kony​ha​r u​há​r a me​r edt, át​fut​tat​ta az uj​jai kö​zött, az​tán a fe​jé​r e te​r í​tet​te, és az egyik csücs​két
az arca elé húz​ta, de úgy, hogy még ki​lás​son mö​g ü​le.
A ven​dég​lá​tó​juk az egyik kony​ha​szek​r ény​nek dőlt. – Szó​val – kezd​te –, a gi​dan​ták ürü​g yet ke​r es​-
tek, hogy ki​irt​has​sák az összes rak​sa​ma​tot a boly​g ón, ezért le​lőt​ték a ma​g uk re​pü​lő​jét.
– Ezt nem mond​tam – vá​la​szolt As​hi​ban. A jó ér​zés, amit a főtt étel után ér​zett, a nő sza​va​i​r a kez​dett
el​szi​vá​r og​ni. – Nem tu​dom, ki lőt​te le a re​pü​lőn​ket.
– Ki más? – kér​dez​te ke​se​r ű​en a nő. Az ural​ko​dó né​mán ült As​hi​ban mel​lett. Egy szót sem ér​tett az
el​hang​zot​tak​ból, de elég jó meg​fi​g ye​lő volt, hogy rá​jöj​jön, mi a téma, és meg​ért​se, mit je​lent a hang​-
szín. – Nem mint​ha túl sok re​ményt fűz​tem vol​na eh​hez a meg​egye​zés​hez, amit el​vi​leg ma​g á​nak nyél​-
be kel​le​ne üt​nie. Min​den tisz​te​le​tem, asszo​nyom, de a dol​g ok olya​nok, ami​lye​nek, és nem aka​r ok ha​-
zud​ni.
– Nem, per​sze, gyer​me​kem – fe​lel​te As​hi​ban. – Nem sza​bad ha​zud​nunk.
– Min​den meg​egye​zés és meg​ál​la​po​dás so​r án mi húzzuk a rö​vi​deb​bet – foly​tat​ta a nő. – Min​den jo​-
gunk meg​van itt len​ni. Ugyan​annyi​r a, mint a gi​dan​ták​nak. Ezt mond​ta ki az egyez​mény is, amit a
maga édes​any​ja kö​tött, igaz? De ami​kor vég​r e itt va​g yunk, ak​kor az már nin​csen rend​ben, ak​kor már
meg​szeg​jük a tör​vényt. És a maga any​ja ta​lán mel​lénk áll? Vagy a nagy​g yű​lés? Nem, per​sze hogy
nem. Mi nem Xidy​lák vagy On​tri​lok vagy La​ju​dok, vagy más fon​tos em​be​r ek va​g yunk. Ta​lán, ha a
csa​lá​dom​nak len​ne egy idő​sebb tag​ja a nagy​g yű​lés​ben, más​hogy áll​ná​nak a dol​g ok, de ha úgy vol​na,
mi nem len​nénk itt. Igaz?
– Nem hi​szem, hogy tel​je​sen igaz​sá​g os ezt így ki​je​len​te​ni, gyer​me​kem – mond​ta As​hi​ban. – Ami​-
kor a rak​sa​mat gaz​da​sá​g o​kat fel​fe​dez​ték, a gi​dan​ták va​la​mennyi​ő ​tö​ket szám​űz​ni akar​tak. Azt akar​ták,
hogy a nagy​g yű​lés is meg​erő​sít​se ezt a tö​r ek​vést. A vé​g én az anyám min​den​kit meg​g yő​zött, hogy
hagy​ják bé​kén a ta​nyá​kat, amíg el nem ren​de​zik az ügyü​ket.
– A maga any​ja! – ki​ál​tot​ta a ven​dég​lá​tó​juk. – Min​den tisz​te​le​tem mel​lett, asszo​nyom, a maga any​ja
ke​r ek pe​r ec meg​mond​hat​ta vol​na ne​kik, hogy tart​sák ma​g u​kat az egyez​mény​hez, amit ki​dol​g o​zott, és
amely​be a gi​dan​ták is be​le​men​tek az őse​ik szí​ne előtt. – Az ural​ko​dó felé in​tett. – Maga nem tud​ja
meg​mon​da​ni neki?
Nyílt a be​já​r a​ti ajtó, és há​r om egy​más​sal be​szél​g e​tő fi​a​tal nő buk​kant fel, akik le​húz​ták csiz​má​i​kat.
Az egyi​kük be​le​sett, és meg​lát​ta As​hi​bant és az ural​ko​dót, va​la​mint az idő​sebb nőt a kony​ha​szek​r ény​-
nél, aki va​ló​szí​nű​leg a ro​ko​nuk le​he​tett, és most dü​hö​sen, egye​nes hát​tal állt. Kö​nyök​kel ol​dal​ba bök​-
te a tár​sa​it, mire azok el​hall​g at​tak.
As​hi​ban meg​szó​lalt: – Nem na​g yon be​szé​lek gi​dan​tá​ul, gyer​me​kem. Te va​ló​szí​nű​leg job​ban be​szé​-
led, mint én. Az ural​ko​dó pe​dig nem na​g yon érti a rak​sa​ma​tot. A bal​eset​ben el​vesz​tet​tem a ké​zi​kom​-
mom, úgy​hogy nem tu​dok for​dí​ta​ni. – Az ural​ko​dó pe​dig csak egy lány volt, aki​nek je​len hely​zet​ben
épp​úgy nem volt sem​mi​lyen ha​tal​ma, mint As​hi​ban​nak.
Az asz​tal vé​g é​ben ülő fér​fi meg​kér​dez​te: – Van​nak hí​r ek? – A há​r om nő​nek cí​mez​te a kér​dést, akik
be​ma​sí​r oz​tak, és kezd​ték ki​mer​ni ma​g uk​nak a le​vest.
– Nem lát​tunk sem​mi fur​csát – mond​ta az egyi​kük. – De Lye​kék a vá​r os​ból ha​za​fe​lé meg​áll​tak, azt
mond​ták, be​men​tek, hogy or​vos​hoz vi​g yék a gye​r e​kü​ket. Ba​r át​ság​ta​lan volt. Már​mint ba​r át​ság​ta​la​-
nabb, mint egyéb​ként. – Le​ült az asz​tal​hoz a tá​nyér​já​val, és gond​ter​helt pil​lan​tást ve​tett az ural​ko​dó​r a,
de a hang​ja to​vább​r a is nyu​g odt ma​r adt. – Azt mond​ták, az ut​cán né​há​nyan rá​juk ki​a​bál​tak, hogy tűn​-
je​nek a boly​g ó​r ól, va​la​ki pe​dig le​köp​te és bü​dös zsi​zsi​kek​nek ne​vez​te őket. Ami​kor pa​naszt tet​tek a
rend​ő r​nek, az azt mond​ta, hogy sem​mi ér​tel​me olyas​mi mi​att pa​nasz​kod​ni​uk, amit ma​g uk hoz​tak a
fe​jük​r e, és nem tett sem​mit. Azt mond​ták, a rend​ő r​nő vé​g ig csak ott állt.
– Ez alap​ján az ural​ko​dó​nak és ne​kem mi​nél ha​ma​r abb a vá​r os​ba kell men​nünk – ve​tet​te fel As​hi​-
ban, bár maga sem tud​ta, mi​fé​le fo​g ad​ta​tás​ban lesz ré​szük egy gi​dan​ta vá​r os​ban, ahol az em​be​r ek így
vi​sel​tet​tek a rak​sa​mat te​le​pe​sek iránt.
– Azt gon​do​lom – fon​ta ke​r eszt​be kar​ját a nő, és is​mét a szek​r ény​nek tá​masz​ko​dott –, hogy ma​-
gunk dön​tünk ar​r ól, mit te​g yünk, és nem fo​g a​dunk el uta​sí​tást a szent​sé​g es Ciw​r il Xidy​la lá​nyá​tól, aki
még csak gi​dan​tá​ul sem be​szél. Már meg​bo​csás​son, asszo​nyom, de őszin​tén nem tu​dom, mi​ért küld​-
ték ide ma​g át. Szí​ve​sen meg​ven​dé​g el​jük, és az eme​le​ten van sza​bad ágy ma​g á​nak meg őfen​sé​g é​nek.
Itt egyi​künk sem akar ma​g uk​nak sem​mi rosszat. De ele​g ünk van ab​ból, hogy a nagy​g yű​lés ug​r ál​tas​-
son min​ket, akik még csak arra sem ve​szik a fá​r ad​sá​g ot, hogy fel​emel​jék ér​tünk a sza​vu​kat, ami​kor
szük​sé​g ünk len​ne rá.
Ha ez a nő az egyik lá​nya lett vol​na, As​hi​ban éles sza​vak​kal vá​g ott vol​na vissza. De nem a lá​nya
volt, a hely​zet pe​dig ve​szé​lyes – mi több, ve​szélyt je​len​tett az ural​ko​dó​r a is, aki né​mán, még min​dig
el​ta​kart arc​cal ült mel​let​te.
As​hi​ban pe​dig hosszú éle​te so​r án meg​ta​nult egyet s mást. – Hát per​sze, gyer​me​kem – mond​ta. – Na​-
gyon há​lá​sak va​g yunk a se​g ít​sé​g e​te​kért. Az étel na​g yon fi​nom volt, de na​pok óta gya​lo​g o​lunk, és el​-
fá​r ad​tunk. Ha le​het, sze​r et​nénk meg​mo​sa​kod​ni, és az​tán él​nénk a fel​aján​lott ágyak​kal is.


As​hi​ban és az ural​ko​dó még egy-egy tá​nyér​r al meg​et​tek a le​ves​ből, és As​hi​ban lár​vák​kal teli tás​ká​-
ját át​ad​ta a csir​két ko​pasz​tó fér​fi​nak. A há​r om fi​a​tal nő né​mán be​fe​jez​te az evést, és az idő​sebb
asszony uta​sí​tá​sá​r a ket​ten fel​men​tek meg​vet​ni az ágyat. A har​ma​dik meg​mu​tat​ta As​hi​ban​nak és az
ural​ko​dó​nak, hol mo​sa​kod​hat​nak meg.
Az ágy egy sa​ját kis szo​bá​ban állt, mely az eme​le​ti köz​le​ke​dő​r ől nyílt, és nem a kö​zös há​ló​te​r em
sar​ká​ban. As​hi​ban úgy gon​dol​ta, azért, hogy job​ban szem​mel tart​has​sák őket, de lát​szó​lag tisz​te​let​tel​-
jes gesz​tus volt. A kis há​ló​szo​ba va​ló​szí​nű​leg a ház leg​idő​sebb la​kó​jáé le​he​tett.
As​hi​ban meg​kö​szön​te a fi​a​tal nő​nek, aki fel​ve​zet​te őket. Be​csuk​ta az aj​tót – nem volt raj​ta zár, va​-
ló​szí​nű​leg csak a be​já​r a​ti volt az egye​dü​li zár​ha​tó ajtó az egész ház​ban. Az ural​ko​dó​r a né​zett, aki az
ágy mel​lett állt, és még min​dig a szá​ja elé tar​tot​ta a kony​ha​r u​hát. Meg​pró​bált rá​jön​ni, hogy mond​ják
gi​dan​tá​ul az al​vást.
A rak​sa​mat mel​lett ma​r adt. – Most alud​junk – mond​ta As​hi​ban, a te​nye​r é​r e fek​tet​te a fe​jét, és jel​zés​-
kép​pen be​huny​ta a sze​mét. Majd ki​nyi​tot​ta, le​ült az ágy egyik fe​lé​r e, és meg​ve​r e​g et​te a má​sik ol​da​lát.
Le​fe​küdt, és is​mét le​huny​ta a sze​mét.
Ami​kor újra ma​g á​hoz tért, a szo​ba sö​tét és néma volt, és min​de​ne saj​g ott, még job​ban, mint ami​-
kor na​po​kig a föl​dön aludt. Az ural​ko​dó mel​let​te fe​küdt, és las​san, egyen​le​te​sen szu​szo​g ott.
As​hi​ban óva​to​san fel​kelt, és az aj​tó​hoz lo​pa​ko​dott. Las​san ki​nyi​tot​ta. A kü​szö​bön össze​g öm​bö​lyöd​-
ve az a fi​a​tal nő fe​küdt, fe​jét egyik kar​já​r a hajt​va, aki a szo​bá​ba ve​zet​te őket, keze mel​lett le​csa​vart fé​-
nyű lám​pa állt. Amel​lett egy pus​ka. A fi​a​tal nő hal​kan hor​kolt. A ház​ban más​kü​lön​ben nem hal​lat​szott
sem​mi nesz.
As​hi​ban fe​jé​ben meg​for​dult pár öt​let, mit is kel​le​ne ten​nie, ami​kor éb​r en van az éj​sza​ká​ban, míg a
ház​ban min​den​ki más al​szik. Ala​po​sab​ban el akart gon​dol​kod​ni ezek meg​va​ló​sít​ha​tó​sá​g án, és azon,
mennyi​r e ta​ná​csos ki​vi​te​lez​ni őket.
Vissza​ment a szo​bá​ba, és fel​r áz​ta az ural​ko​dót. Uj​ját az aj​ká​hoz emel​ve meg​mu​tat​ta az ajtó előtt
alvó nőt. A pus​kát. Iss ural​ko​dó​ja a fe​jét ráz​ta, hogy ki​tisz​tul​jon, pis​lo​g ott, össze​von​ta szem​ö l​dö​két,
majd vissza​ment az ágy​hoz, hogy fel​ve​g ye a kony​ha​r u​hát, amellyel ko​r áb​ban az ar​cát ta​kar​ta el, és a
fi​a​tal nőt át​lép​ve ki​ment a csen​des fo​lyo​só​r a. As​hi​ban kö​vet​te.
Fel​ké​szült rá, hogy ha ta​lál​koz​nak va​la​ki​vel, azt mond​ja, hogy a mos​dót akar​ták hasz​nál​ni. De nem
lát​tak sen​kit, mi​köz​ben át​men​tek a sö​tét és néma há​zon, majd ki a csil​lag​fé​nyes éj​sza​ká​ba. A sö​tét, a
pára, a hű​vös le​ve​g ő, a pa​tak cso​bo​g á​sa. As​hi​bant is​me​r ős hon​vágy fog​ta el. Sze​r e​tett vol​na me​le​-
gebb he​lyen len​ni. Sze​r et​te vol​na, ha töb​bet ehet, mint amennyit ő meg az ural​ko​dó össze tud​nak szed​-
ni. Most, hogy kint vol​tak, fo​g al​ma sem volt, mit te​g ye​nek.
Az ural​ko​dót lát​ha​tó​an nem gyö​tör​ték ha​son​ló ké​te​lyek, mert egye​ne​sen, ha​bo​zás nél​kül a te​r ep​ko​-
csi​hoz ment. As​hi​ban si​e​tett, hogy be​ér​je. – Nem tu​dom ve​zet​ni eze​ket – sut​tog​ta az ural​ko​dó​nak fe​-
les​le​g e​sen. A lány biz​to​san nem ér​tet​te. Még csak a fe​jét sem for​dí​tot​ta As​hi​ban felé, mint​ha meg sem
hal​lot​ta vol​na, csak ki​nyi​tot​ta a te​r ep​ko​csi aj​ta​ját, és be​má​szott a ve​ze​tő​ülés​r e. Pár per​cig hom​lok​r án​-
col​va ta​nul​má​nyoz​ta a mű​szer​fa​lat, ami egy örök​ké​va​ló​ság​nak tűnt As​hi​ban szá​má​r a, aki félt, hogy
va​la​ki a ház​ban fel​éb​r ed, és meg​lát​ja, hogy el​tűn​tek.
Az ural​ko​dó csi​nált va​la​mit az irá​nyí​tó​szer​ke​zet​tel, mire a te​r ep​ko​csi halk züm​mö​g és​sel be​in​dult.
As​hi​ban át​ment az uta​s​o l​dal​r a, be​szállt, és mi​előtt el​he​lyez​ked​he​tett vol​na az ülé​sen, a ko​csi már meg
is ló​dult, és el​in​dul​tak.
As​hi​ban elő​ször fe​szül​ten ült az uta​sü​lés​ben, és ki​te​ker​te a tes​tét, hogy hát​r a​néz​hes​sen. De fél óra
óva​tos, ráz​kó​dó ha​la​dás után úgy érez​te, hogy ta​lán biz​ton​sá​g os tá​vol​ba ér​tek. Mély lé​leg​ze​tet vett.
Meg​könnyeb​bül​ve for​dult is​mét elő​r e – a hát​r a​fe​lé bá​mu​lás nem kí​mél​te a nya​kát és a há​tát. Az ural​-
ko​dó tel​jes fi​g yel​mét a ve​ze​tés​nek szen​tel​te. Nem je​len​tett nagy meg​le​pe​tést, így be​le​g on​dol​va: a lány
ide​lent nőtt fel, szá​má​r a a te​r ep​ko​csik min​den​na​po​sak le​het​tek.
Mi​hez kezd​je​nek? Meg kell ta​lál​ni​uk azt a vá​r os​kát. Le​het, hogy a kö​zel​jö​vő​ben meg kell vé​de​ni​ük
ma​g u​kat. As​hi​ban kö​r ül​né​zett, mi le​het az au​tó​ban, ami​nek hasz​nát ve​het​né. Az ülé​sek mö​g ött szer​-
szá​mok és gé​pek so​ka​sá​g át ta​lál​ta, amik​r ől úgy sej​tet​te, a nö​vény​ter​mesz​tés​hez szük​sé​g e​sek a boly​-
gón. Egy ásó. Némi kö​tél. Egy cso​mó más hol​mi, amit nem is​mert fel.
A ket​te​jük ülé​se kö​zöt​ti mé​lye​dés​ben össze​vissza​ság. Egy kis kés. Egy rész​ben nyom​ta​tó​mű​anyag​-
ból és egy lát​szó​lag régi, el​nyűtt ing​ből ké​szí​tett já​ték baba. Zsi​neg​da​r a​bok. Egy üres po​hár. Va​la​mi​-
fé​le csíp​te​tő, egy rá​r a​g asz​tott ke​r ek, szür​ke pa​cá​val.
– Mi ez? – kér​dez​te han​g o​san As​hi​ban.
Az ural​ko​dó oda​né​zett. Fél kéz​zel el​vet​te As​hi​ban​tól a csíp​te​tőt, meg​pöc​cin​tet​te az ol​da​lát, és
vissza​nyúj​tot​ta, mi​köz​ben sze​mét vé​g ig ma​g uk elé sze​g ez​te. Mon​dott va​la​mit.
– Ez egy tol​mács​g ép – szó​lalt meg a kis paca a csíp​te​tőn halk, fé​mes han​g on. – Sok zsi​zsik nem vi​-
szi be a ké​zi​komm​ját a vá​r os​ba, mert fél​nek, hogy a rend​ő r el​ve​szi tő​lük, és a csa​lád​juk el​len hasz​-
nál​ja fel a raj​ta lévő in​for​má​ci​ó t. Vagy ha az em​ber dol​g o​zik, és nincs sza​bad keze, de úgy gon​dol​ja,
be​szél​nie kell egy zsi​zsik​kel. – Kis szü​net tá​madt, ahogy az ural​ko​dó​nak le​esett, mit is mon​dott az
imént. – Maga nem zsi​zsik – mond​ta a kis paca.
– Nem va​la​mi ked​ves do​log ilyet mon​da​ni. – Per​sze As​hi​ban hal​lot​ta már, hogy a rak​sa​ma​tok csú​-
nya sza​va​kat mon​da​nak a gi​dan​ták​r a ott​hon, és ak​kor bele sem gon​dolt. Mos​ta​ná​ig.
– Ó, az ősök​r e! – ki​ál​tot​ta az ural​ko​dó, és bosszús két​ség​be​esé​sé​ben a kor​mány​r a csa​pott. – Min​dig
rosszat mon​dok. Bár​csak Tim​r an nem halt vol​na meg, bár​csak len​ne tol​má​csom! – Könnyek fu​tot​ták
el a sze​mét, és csil​log​tak a te​r ep​ko​csi mű​szer​fa​lá​nak hal​vány fé​nyé​ben.
– Mi​ért az ősök​kel ká​r om​kodsz? – kér​dez​te As​hi​ban. – Nem is hi​szel ben​nük. Vagy​is azt gon​dol​-
tam, nem hi​szel. – Egy könny​csepp gör​dült le az ural​ko​dó ar​cán. As​hi​ban föl​emel​te a kony​ha​r u​ha
sar​kát, amely je​len​leg a lány vál​la köré volt ka​nya​r ít​va, és le​tö​r öl​te.
 – Nem az ősök​kel ká​r om​kod​tam! – til​ta​ko​zott az ural​ko​dó. – Sen​ki​vel sem ká​r om​kod​tam. Csak
annyit mond​tam, ó, az ősök​re. – Né​hány per​cig csend​ben ha​lad​tak.
– Vár​jon – mond​ta az ural​ko​dó. – Hadd pró​bál​jak ki va​la​mit. Ké​szen áll?
– Mire?
– Erre: ősök. Mit mond​tam?
– Azt mond​ta, hogy ősök.
– Most pe​dig: kop​pa​nó​bo​gyó. Mit mond​tam?
– Azt mond​ta, kop​pa​nó​bo​gyó.
Az ural​ko​dó le​ál​lí​tot​ta a te​r ep​ko​csit, és meg​for​dult, hogy As​hi​ban​r a néz​zen. – Most. Ó, az ősök​r e!
– szó​lalt meg, mint​ha dü​hös vagy ide​g es len​ne. – Ott. Hall​ja? Fi​g yel?
– Fi​g ye​lek. – As​hi​ban vi​lá​g o​san hal​lot​ta. – Azt mond​ta, ó, kop​pa​nó​bo​gyók, de a tol​mács​g ép azt
mond​ta, ó, az ősök​re. Hogy le​het​sé​g es ez?
– A kop​pa​nó​bo​g yó na​g yon ha​son​lít... va​la​mi il​let​len​r e – mond​ta az ural​ko​dó. – Olyan szi​tok​szó,
amit az em​ber öreg nagy​bá​csi​ja mon​da​na az anyó​sa meg az apó​sa előtt.
– Mi? – kér​dez​te As​hi​ban, az​tán le​esett neki. – Aki be​táp​lál​ta az ada​to​kat a tol​mács​g ép​be, azt gon​-
dol​ta, hogy ez az ősök ne​vé​vel való ká​r om​ko​dás meg​fe​le​lő​je.
– Le​het​sé​g es – is​mer​te el az ural​ko​dó –, és iga​zá​ból elég hasz​nos, hogy tud​ja, mi​kor be​szé​lek ar​-
ról, hogy kop​pa​nó​bo​g yót aka​r ok enni, és mi​kor va​g yok dü​hös és ká​r om​ko​dom. Ez jó, ez azt je​len​ti,
hogy a tol​mács​g ép jól mű​kö​dik. De az ősök és a kop​pa​nó​bo​g yók nem iga​zán egy​for​mák. Érti?
– Az egyez​mény – döb​bent rá As​hi​ban. – Ami​r ől mind​két ol​dal azt gon​dol​ja, hogy a má​sik ol​dal a
tet​szé​se sze​r int csű​r i-csa​var​ja. – És va​ló​szí​nű​leg nem csak az egyez​mény​r ől van szó. Ciw​r il Xidy​la
rak​ta össze az első, leg​je​len​tő​sebb nyel​vi adat​bá​zist a gi​dan​tá​r ól. Az ő mun​kás​sá​g a tet​te könnyű​vé és
hasz​nos​sá a két nyelv köz​ti au​to​ma​ti​kus for​dí​tást. A gépi for​dí​tás mel​lett As​hi​ban úgy sej​tet​te, hogy az
any​ja mun​ká​ja majd​nem egy év​szá​za​don át meg​ala​po​zott szin​te min​den rak​sa​mat és gi​dan​ta nyelv
köz​ti for​dí​tást. Ez volt az egyik oka an​nak, hogy annyi​r a tisz​tel​ték Ciw​r il Xidy​lát a rend​szer​ben. A
tol​mács​g é​pek, mint ez a kis gomb a csíp​te​tőn, le​he​tő​vé tet​ték a kom​mu​ni​ká​ci​ó t rak​sa​ma​tok és gi​dan​-
ták kö​zött, le​he​tő​sé​g et ad​tak a bé​kés meg​egye​zés​r e, és az em​be​r ek akár​mi​kor be​szél​het​tek egy​más​sal.
Va​ló​szí​nű​leg éle​te​ket is meg​men​tet​tek. De.
– Biz​tos nem mi va​g yunk az el​sők, akik​nek ez fel​tűnt.
Az ural​ko​dó is​mét be​in​dí​tot​ta a te​r ep​ko​csit. – Ész​r e​ven​ni va​la​mit és fel​is​mer​ni a fon​tos​sá​g át, nem
ugyan​az. És ta​lán so​kak​nak fel​tűnt, de nem szól​nak sem​mit, mert meg​fe​lel ne​kik, hogy a dol​g ok így
ma​r ad​ja​nak. El kell mon​da​nunk a Ter​r a​for​má​ló Ta​nács​nak. A nagy​g yű​lés​nek. Min​den​ki​nek el kell
mon​da​nunk, és újra kell for​dí​ta​nunk az egyez​ményt. Több em​ber​r e van szük​sé​g ünk, akik meg is ta​-
nul​ják mind​két nyel​vet ahe​lyett, hogy csak azt az izét hasz​nál​nák. – Az As​hi​ban gal​lér​já​r a csíp​te​tett
tol​mács​g ép felé in​tett.
– Az kell, hogy a tol​mács​g ép jobb le​g yen, ural​ko​dó. Nem min​den​ki ké​pes könnye​dén meg​ta​nul​ni
egy má​sik nyel​vet. – De eb​ben se​g í​te​ne, ha töb​ben ta​nul​nák meg a két nyel​vet. Ha töb​ben len​né​nek,
akik első kéz​ből szár​ma​zó ta​pasz​ta​la​tok alap​ján ja​ví​ta​ni tud​nák az adat​bá​zist. – De arra van szük​sé​-
günk, hogy a tol​mács töb​bet tud​jon, mint amennyit az anyám meg​ta​nult. – Va​jon a for​dí​tá​sok vál​to​zat​-
la​nok ma​r ad​tak az any​ja ide​je után? As​hi​ban ezt nem gon​dol​ta va​ló​szí​nű​nek, de a lány fel​ve​té​sét szo​-
mo​r ú mó​don jo​g os​nak tar​tot​ta: hogy bi​zo​nyos ha​tal​mak​nak ér​de​ké​ben állt a prob​lé​má​kat – bi​zo​nyos
prob​lé​má​kat – ja​ví​tat​la​nul hagy​ni. – Ural​ko​dó, ki fog ránk hall​g at​ni?
– Iss ural​ko​dó​ja va​g yok! – je​len​tet​te ki a lány. – Maga pe​dig Ciw​r il Xidy​la lá​nya! Job​ban te​szik, ha
ránk hall​g at​nak.


Nem sok​kal ké​sőbb az ég kez​dett ki​vi​lá​g o​sod​ni, és egy iga​zi útra ju​tot​tak. Az ural​ko​dó a szé​lén le​-
ál​lí​tot​ta a te​r ep​ko​csit. Az út mind​két irány​ban el​ka​nya​r o​dott, ezért csak egy rö​vid sza​kaszt és kö​r ü​löt​-
tük fá​kat lát​tak. – Jobb​r a vagy bal​r a? – kér​dez​te az ural​ko​dó. Nem volt út​jel​ző, sem​mi jel, mer​r e le​het
a vá​r os, vagy hogy egy​ál​ta​lán van-e te​le​pü​lés a kö​zel​ben.
Ami​kor As​hi​ban nem vá​la​szolt, az ural​ko​dó ki​sik​lott a so​főr​ülés​ből, és az út kö​ze​pé​r e sé​tált. Előbb
az egyik, majd a má​sik irány​ba né​zett.
– Azt hi​szem, a vá​r os jobb​r a van – mond​ta, ami​kor vissza​szállt. – És nem hi​szem, hogy van időnk
el​me​ne​kül​ni.
– Nem ér​tem – mél​tat​lan​ko​dott As​hi​ban. Az​tán meg​lát​ta jobb​r a a fé​nye​ket a fák kö​zött. – Ta​lán el​-
ha​lad​nak mel​let​tünk. – De az​tán eszé​be ju​tott a fi​a​tal nő tör​té​ne​te teg​nap​r ól, ho​g yan fo​g ad​tak egy rak​-
sa​mat te​le​pest a vá​r os​ban. Ő is azért volt itt, mert egy​r e fe​szül​tebb lett a hely​zet a gi​dan​ták és a rak​sa​-
ma​tok kö​zött, és akár​ki lőt​te is le a re​pü​lő​jü​ket na​pok​kal ez​előtt, az in​kább szí​ta​ni akar​ta eze​ket a fe​-
szült​sé​g e​ket, nem csil​la​pí​ta​ni.
Egy ös​vény kel​lős kö​ze​pén ül​tek, mely egy rak​sa​mat gaz​da​ság​hoz ve​ze​tett. An​nak pe​dig nem volt
sem​mi​fé​le vé​del​me né​hány va​dász​pus​kán és a be​já​r a​ti ajtó zár​ján kí​vül.
Fél tu​cat te​r ep​ko​csi ka​nya​r o​dott be. Há​r om kö​zü​lük te​her​szál​lí​tó volt, a szé​les pla​tón em​be​r ek​kel.
Töb​ben is pus​kát szo​r on​g at​tak.
A kon​voj első ko​csi​ja le​las​sí​tott, ami​kor az ös​vény​hez ért, ahol As​hi​ban és az ural​ko​dó ül​tek. Ka​-
nya​r od​ni kez​dett, majd meg​állt, ami​kor lám​pá​já​nak fé​nye a lo​pott te​her​ko​csi​r a ve​tült. A kö​vet​ke​ző
né​hány perc​ben sem​mi sem tör​tént, és a te​her​szál​lí​tók pla​tó​ján uta​zó em​be​r ek elő​r e​ha​jol​tak, hogy
job​ban lás​sa​nak.
– Szi​tok​szó – mond​ta az ural​ko​dó. – Ki​szál​lok, és be​szé​lek ve​lük. Maga ma​r ad​jon itt.
– Még​is, mit mond​hat​na ne​kik, gyer​me​kem? – De nem sok egye​bet te​het​tek.
– Nem tu​dom – fe​lel​te a lány. – De ma​g á​nak itt kel​le​ne ma​r ad​nia.
Az ural​ko​dó las​san ki​nyi​tot​ta a te​her​ko​csi aj​ta​ját, és is​mét ki​csusszant. Be​csuk​ta az aj​tót, arca elé
emel​te a kony​ha​r u​hát, és ki​sé​tált az út szé​lén gyű​lő fény​tó​csá​ba.
Az uta​sü​lés​ből las​san és fáj​dal​ma​san le​he​tett csak ki​száll​ni, és As​hi​ban​nak sem​mi ked​ve nem volt
hoz​zá. De az ural​ko​dó olyan ap​r ó​nak tűnt az út mel​lett, a má​sik te​r ep​ko​csi​val szem​ben áll​va! Ki​nyi​-
tot​ta a sa​ját ol​da​lán az aj​tót, és eset​le​nül le​má​szott. Amint az ural​ko​dó mögé ért, a szem​köz​ti te​r ep​ko​-
csi aj​ta​ja ki​nyílt, és egy nő lé​pett le az útra.
– Iss ural​ko​dó​ja va​g yok – je​len​tet​te ki az ural​ko​dó. Az As​hi​ban in​g é​hez csíp​te​tett tol​mács​g ép hal​-
kan mo​tyo​g ott. – Még​is mit csi​nál​nak itt? – Igye​ke​zett töb​bé-ke​vés​bé pa​r an​cso​ló​an meg​szó​lal​ni an​-
nak el​le​né​r e, hogy fél kéz​zel még a ru​hát tar​tot​ta az arca elé, és a hang​ja ki​csit meg​r e​me​g ett.
– Örü​lök, hogy biz​ton​ság​ban lá​tom, ural​ko​dó – mond​ta a nő –, de én va​g yok en​nek a kör​zet​nek a
rend​ő re, és ön el​áll​ja az utat. A vá​r os arra van. – Vissza​fe​lé mu​ta​tott, ahon​nan a kon​voj ér​ke​zett.
– És hová tart hat te​r ep​ko​csi​val és tu​cat​nyi, rész​ben fel​fegy​ver​zett em​ber​r el? – kér​dez​te az ural​ko​-
dó. – Mö​g öt​tünk csak fák van​nak.
– Há​r om zsi​zsik ta​nya van az er​dő​ben – ki​ál​tot​ta va​la​ki az egyik te​r ep​ko​csi pla​tó​já​r ól –, és ele​g ünk
van ab​ból, hogy a zsi​zsi​kek úgy gon​dol​ják, az övék a boly​g ónk. El az út​ból, kis​lány!
– Tud​juk, hogy a rak​sa​ma​tok meg​pró​bál​ták meg​ö l​ni önt – szúr​ta köz​be a rend​ő r​nő. – Tud​juk, hogy
le​lőt​ték a re​pü​lő​jét. Nem volt a hí​r ek​ben, de az em​be​r ek be​szél​nek ezt-azt. Há​bo​r út akar​nak? Ürü​g yet,
hogy mind​annyi​un​kat meg​ö l​je​nek? Töb​bet nem tű​r ünk el. A zsi​zsi​kek tör​vény​te​le​nül van​nak itt, és
most el kell tűn​ni​ük a boly​g ó​r ól, vissza a ha​jó​ik​r a. Még ma, ha van be​le​szó​lá​som.
– Ez itt mel​let​tem Ciw​r il Xidy​la lá​nya – mond​ta az ural​ko​dó. – Azért ér​ke​zett, hogy meg​be​szél​jük a
dol​g o​kat, nem pe​dig hogy bár​kit is meg​ö l​jünk.
– Az a Ciw​r il Xidy​la, aki úgy for​dí​tot​ta le az egyez​ményt, hogy a zsi​zsi​kek a sa​ját szá​juk íze sze​r int
ol​vas​has​sák, igaz? – kér​dez​te a rend​ő r​nő. Egyet​ér​tő mor​mo​g ás tá​madt a háta mö​g ött. – És az or​r unk
előtt lo​bog​tat​has​sák, mint​ha olyas​mi​be egyez​tünk vol​na bele, ami​be va​ló​já​ban nem?
Va​la​hol fö​löt​tük egy re​pü​lő mo​tor​za​ja hal​lat​szott. As​hi​ban ösz​tö​ne azt súg​ta, hogy ro​han​jon a fák
közé. Ehe​lyett azt mond​ta: – Biz​tos asszony, az ural​ko​dó​nak iga​za van. Azért va​g yok itt, hogy se​g ít​-
sek át​be​szél​ni eze​ket a ne​héz​sé​g e​ket. Akár​ki pró​bált is min​ket meg​ö l​ni, ku​dar​cot val​lott, és mi​nél ha​-
ma​r abb vissza​tér​he​tünk a mun​kánk​hoz, an​nál jobb.
– Nem aka​r unk ár​ta​ni ma​g á​nak, öreg – mond​ta a rend​ő r​nő. – De jobb, ha el​áll az út​ból, mert át​me​-
gyünk itt, akár odébb megy, akár nem.
– Mi cél​ból? – kér​dez​te As​hi​ban. – Hogy meg​ö l​jék a há​tunk mö​g ött lévő ta​nyá​kon élő​ket?
– Sen​kit sem ölünk meg – vá​g ott vissza a rend​ő r​nő, szem​lá​to​mást fel​dü​höd​ve a fel​ve​tés mi​att. –
Csak nyo​ma​té​ko​sí​ta​ni akar​juk, hogy ko​mo​lyan be​szé​lünk. Ha nem men​nek odébb, mi rak​juk fél​r e
ma​g u​kat. – Ami​kor erre sem As​hi​ban, sem az ural​ko​dó nem vá​la​szolt, a rend​ő r a mö​g öt​te álló jár​mű
pla​tó​ján ücsör​g ők​höz for​dult, és elő​r e​in​tet​te őket.
Pil​la​nat​nyi ha​bo​zás után az egyi​kük le​ug​r ott a te​r ep​ko​csi​r ól, majd még né​há​nyan kö​vet​ték.
Az ural​ko​dó As​hi​ban mel​lett resz​ke​tő lé​leg​ze​tet vett, és fel​ki​ál​tott: – Én Iss ural​ko​dó​ja va​g yok!
Men​je​nek vissza a vá​r os​ba! – A kö​ze​le​dő em​be​r ek meg​tor​pan​tak, és rá​bá​mul​tak.
– Egy kis​lány vagy egy kis pap​ság​ból, aki​nek ott​hon kel​le​ne ta​nul​nia – mond​ta a rend​ő r​nő. – Nem
a te hi​bád, hogy a nagy​anyád el​kö​vet​te azt a hi​bát, hogy zsi​zsi​kek​kel tár​g yalt, és az sem, hogy a nagy​-
né​néd le​mon​dott, és ben​ne ha​g yott a pác​ban, de ne gon​dold, hogy bár​mi​fé​le te​kin​té​lyed len​ne. – A te​-
rep​ko​csi​ból ki​ug​r ált em​be​r ek még min​dig ha​boz​tak.
Az ural​ko​dó jól lát​ha​tó​an re​me​g ett, és sza​bad ke​zé​vel a rend​ő r​nő​r e mu​ta​tott. – A boly​g ó hang​ja va​-
gyok! Nem mond​hat​ja azt a boly​g ó​nak, hogy men​jen el az út​ból!
– Biz​tos asszony! – ki​ál​tot​ta az egyik em​ber, aki le​má​szott a te​r ep​ko​csi​r ól. – Egy pil​la​nat. – Oda​-
ment, és be​le​sú​g ott va​la​mit a rend​ő r​nő fü​lé​be.
Az ural​ko​dó olyan hal​kan, hogy csak As​hi​ban hal​lot​ta, meg​szó​lalt: – „Nem mond​hat​ja azt a boly​-
gó​nak, hogy men​jen el az út​ból?” Hogy mond​hat​tam ilyen bu​ta​sá​g ot?
Az​tán fény árasz​tot​ta el az út bal ol​da​li ka​nya​r u​la​tát, és hét-nyolc te​r ep​ko​csi buk​kant fel és állt meg
nem messze a rend​ő r​nő​től.
Egy hang har​sant. – Itt Ga​r as kép​vi​se​lő a Ter​r a​for​má​ló Ta​nács Vég​r e​haj​tó Bi​zott​sá​g á​ból. – As​hi​-
ban​nak is​me​r ős volt a név. A rend​szer​ben min​den​ki is​mer​te: Ga​r as kép​vi​se​lő a gi​dan​ta Vég​r e​haj​tó
Bi​zott​ság leg​ma​g a​sabb ran​g ú tag​ja volt, és köz​vet​le​nül a Ter​r a​for​má​ló Ta​nács​nak dol​g o​zott. – Biz​tos
asszony, ön túl​lép​te a ha​tás​kö​r ét. – Egy fér​fi lé​pett ki a fény​szó​r ók mö​g ül. – Ezt a te​r ü​le​tet meg​fi​g ye​-
lés alatt tart​juk. – A ma​g as​ban erő​sö​dött a re​pü​lő hang​ja. – Aki nem for​dul meg és megy haza most
azon​nal, hi​va​ta​los meg​r o​vás​ban ré​sze​sül.
Az, aki az előbb a rend​ő r​nő​nek mon​dott va​la​mit, meg​szó​lalt: – Épp tá​voz​ni ké​szül​tünk, kép​vi​se​lő.
– He​lyes – mond​ta a kép​vi​se​lő. – Mi​at​tam ne kés​le​ked​je​nek. És biz​tos asszony, ön​nel még ta​lál​ko​-
zom, ami​kor dél​után be​me​g yek a vá​r os​ba.


A bi​zott​ság ügy​nö​kei egy te​r ep​ko​csi há​tul​já​ba ül​tet​ték As​hi​bant és az ural​ko​dót, és for​r ó ár​pa​te​át
töl​töt​tek ne​kik egy flas​ká​ból. A te​á​nak alig volt ide​je ki​hűl​ni, mire Ga​r as kép​vi​se​lő az elül​ső uta​sü​lés​-
re csusszant, és hát​r a​for​dult fe​lé​jük. – Ural​ko​dó. Asszo​nyom. – Ki​csit bic​cen​tett. – El​né​zést, ami​ért
nem ér​kez​tem ha​ma​r abb.
 – Irá​nyí​tá​sunk alatt tar​tot​tuk a hely​ze​tet – mond​ta az ural​ko​dó gő​g ö​sen, még min​dig arca elé emelt
ru​há​val. As​hi​ban azon​ban olyan kö​zel ült, hogy érez​te a lány re​me​g é​sét.
– Va​ló​ban? Nos. Csak ak​kor si​ke​r ült el​kez​de​nünk kö​vet​ni a nyo​ma​i​kat, ami​kor meg​ta​lál​tuk a le​zu​-
ha​nás hely​szí​nét. Ez to​vább tar​tott, mint kel​lett vol​na. A Ma​g as​lá​pon és a kör​nyé​kén nem mű​kö​dött
meg​fe​le​lő​en a meg​fi​g ye​lés.
– Mi​cso​da vé​let​len – je​g yez​te meg As​hi​ban szá​r a​zon.
– Egy​ál​ta​lán nem vé​let​len – fe​lel​te a kép​vi​se​lő. – Sza​bo​tázs tör​tént. Bel​sős mun​ka.
Az ural​ko​dó meg​le​pet​ten meg​nyik​kant. – Nem a zsizs... a rak​sa​ma​tok vol​tak?
– Ó, ők is ben​ne vol​tak. – Ga​r as kép​vi​se​lő ta​lált egy po​ha​r at a mel​let​te lévő ülé​sen, és töl​tött ma​g á​-
nak egy ke​vés ár​pa​te​át. – Van egy rak​sa​mat frak​ció... ez, gon​do​lom, nem fog​ja meg​lep​ni önt, asszo​-
nyom... akik el​íté​lik az il​le​g á​lis te​le​pe​se​ket, ami​ért en​g e​dély nél​kül te​r ü​le​tet fog​lal​tak, de akik egy​út​-
tal úgy gon​dol​ják, hogy a nagy​g yű​lés bi​zo​nyos csa​lá​do​kat in​kább előny​ben ré​sze​sít majd, ami​kor sor
ke​r ül a tör​vé​nyes boly​g ó​r a​szál​lás​r a, és ak​kor a leg​jobb föl​dek és le​he​tő​sé​g ek el​tűn​nek. Van még
egy... nem tu​dom, ural​ko​dó, hogy kö​ve​ti-e eze​ket... van egy gi​dan​ta frak​ció is, ame​lyik úgy véli, hogy
a Ter​r a​for​má​ló Ta​nács és a ba​r á​tai fö​lö​zik le a hasz​not, és min​den​ki mást ki​zár​nak. A vád​ja​ik, meg​le​-
het, pon​to​sak és jo​g o​sak, de ez per​sze nem ment​ség arra, hogy sér​tett rak​sa​ma​tok​kal szö​vet​kez​tek,
hogy va​la​ho​g yan meg​sza​ba​dul​ja​nak a ta​nács​tól és a nagy​g yű​lés​től, és egy​más kö​zött fel​o sszák a
zsák​mányt.
– Elég nagy​r a​tö​r ő terv – je​g yez​te meg As​hi​ban.
– Az – is​mer​te el Ga​r as kép​vi​se​lő. – És úgy tű​nik, nincs sok te​het​sé​g ük a vál​lal​ko​zás ki​vi​te​le​zé​sé​-
hez. A leg​több​jü​ket le​tar​tóz​tat​tuk. – Egy ké​zi​komm halk, nyu​g odt hang​ja du​r u​zsolt, de As​hi​ban csíp​te​-
tős tol​mács​g é​pe nem ér​zé​kel​te. – Á – szólt Ga​r as kép​vi​se​lő. – Úgy tű​nik, az összeset. Ér​de​ke​sek lesz​-
nek a tár​g ya​lá​sok. Sze​r en​csé​r e nem az én rész​le​g em​hez tar​to​zik. Ez mos​tan​tól az igaz​ság​szol​g ál​ta​tás
gond​ja. Szó​val, amint mond​tam, csak teg​nap si​ke​r ült az önök nyo​má​r a buk​kan​nunk. Már a kör​nyé​ken
vol​tunk és önö​ket ke​r es​tük, ami​kor hí​vást kap​tunk egy ag​g o​dal​mas pol​g ár​tól, aki hal​lott a rend​ő r
asszony kis ki​r uc​ca​ná​sá​nak ter​vé​r ől, ezért egy​sze​r ű volt ide​jön​nünk. Kel​le​mes meg​le​pe​tés volt önö​-
ket itt ta​lál​ni, még​hoz​zá vi​szony​lag jó bőr​ben. – Be​le​kor​tyolt a te​á​já​ba. – Ér​te​sí​tet​tük az önö​ket ke​r e​-
ső csa​pa​tot, hogy ha​za​me​het​nek. Mint ahogy önök is, amint meg​tud​tuk önök​től, mi tör​tént.
– Haza! – Az ural​ko​dó sér​tet​ten csat​tant fel. – De mi lesz a tár​g ya​lá​sok​kal?
– A tár​g ya​lá​so​kat fel​füg​g esz​tet​ték, ural​ko​dó, és az ön tol​má​csa ha​lott. A Ta​nács​nak újat kell ki​je​-
löl​nie. És le​g yünk őszin​ték – önö​ket jó​r észt a lát​szat ked​vé​ért von​ták be. Az el​múlt egy-két nap​ban az
is meg​for​dult a fe​jem​ben, hogy nem ele​ve azért hív​ták vol​na-e meg önö​ket, hogy meg​hal​has​sa​nak és
ürü​g yet szol​g ál​tat​has​sa​nak a zűr​za​var​hoz.
Ez nem csil​la​pí​tot​ta le az ural​ko​dót. – A lát​szat ked​vé​ért! Iss ural​ko​dó​ja va​g yok!
– Igen, igen – ér​tett egyet Ga​r as kép​vi​se​lő –, ezt nem​r ég tu​dat​ta min​den​ki​vel.
– És mű​kö​dött is – je​g yez​te meg As​hi​ban. Az ab​la​kon túl, a kép​vi​se​lő vál​la fö​lött nap sü​tött az is​-
mét nép​te​len útra. Meg​bor​zon​g ott, ahogy eszé​be ju​tott a tö​r ött re​pü​lő​ab​lak, a mű​szer​fal​r a bo​r ult pi​ló​-
ta.
– Nél​kü​lem nem foly​tat​hat​ják le a tár​g ya​lá​so​kat – kö​töt​te az ebet a ka​r ó​hoz az ural​ko​dó. – Én a
boly​g ó hang​ja va​g yok. – As​hi​ban​r a né​zett. – Meg​ta​nu​lok rak​sa​ma​tul. As​hi​ban Xidy​la pe​dig meg​ta​-
nul​hat gi​dan​tá​ul. Nem lesz szük​sé​g ünk szi​tok​szó​tol​mács​r a, és meg​ja​vít​hat​juk a hor​doz​ha​tó tol​mács​-
gé​pe​ket.
– Az el​tart​hat egy da​r a​big, ural​ko​dó – mu​ta​tott rá As​hi​ban.
Az ural​ko​dó föl​emel​te a szá​ját ta​ka​r ó szö​ve​tet, hogy As​hi​ban lát​has​sa rosszal​ló fin​to​r át. – Er​r ől
már be​szél​tünk, As​hi​ban Xidy​la. És én Iss hang​ja va​g yok. Gyor​san ta​nu​lok.
 – Ural​ko​dó – mond​ta Ga​r as kép​vi​se​lő –, azok a hor​doz​ha​tó tol​mács​g é​pek hasz​no​sak. El tud​ja kép​-
zel​ni, nél​kü​lük mi​lyen lett vol​na az el​múlt száz év? Az em​be​r ek meg​ta​nul​hat​nak rak​sa​ma​tul vagy gi​-
dan​tá​ul, de ahogy As​hi​ban Xidy​la is fel​hív​ta rá a fi​g yel​met, ez idő​be te​lik, és az em​be​r ek​nek ad​dig is
be​szél​ni​ük kell egy​más​sal. Azok a tol​mács​g é​pek min​den​fé​le prob​lé​má​kat meg​előz​tek már.
– Tud​juk, kép​vi​se​lő – mond​ta As​hi​ban. – Épp er​r ől be​szél​tünk, mi​előtt a vá​r o​si​ak ide​ér​tek. De le​-
het​né​nek job​bak is.
– Hát – szólt Ga​r as kép​vi​se​lő. – Eb​ben iga​za le​het. És ha eb​ből bár​mi az én ügyem len​ne, be​le​fáj​-
dul​na a fe​jem. Sze​r en​csé​r e azon​ban nem az én dol​g om. Se​g í​tek önök​nek ha​za​jut​ni, höl​g ye​im, az​tán...
– For​dí​tás nem is​mert! – ki​ál​tot​ta az ural​ko​dó, mi​előtt a fér​fi be​fe​jez​het​te vol​na. Ki​szállt a te​r ep​ko​-
csi​ból, és a te​tő​r e csap​ta üres po​ha​r át, ki​nyi​tot​ta a ve​ze​tő​ülés mel​let​ti aj​tót, és be​ült. Be​csuk​ta maga
mö​g ött az aj​tót.
– Ifjú hölgy – kezd​te Ga​r as kép​vi​se​lő.
– Iss hang​ja va​g yok! – je​len​tet​te ki az ural​ko​dó. Csi​nált va​la​mit a mű​szer​fa​lon, mire a te​r ep​ko​csi
hal​kan züm​mög​ve élet​r e kelt. Ga​r as kép​vi​se​lő hom​lok​r án​col​va né​zett vissza As​hi​ban​r a.
As​hi​ban haza sze​r e​tett vol​na men​ni. Pi​hen​ni akart, vissza​tér​ni min​den​na​pi ru​tin​já​hoz, nem csi​nál​ni
sem​mi kü​lö​nö​set.
Nem sok ér​tel​me volt bár​mit is ten​nie egy ilyen anyá​val, mint Ciw​r il Xidy​la. As​hi​ban any​já​nak
ered​mé​nyei mel​lett bár​ki leg​va​dabb am​bí​ci​ó i ha​lo​vány​nak tűn​tek vol​na, és As​hi​ban nem volt kü​lö​nö​-
seb​ben am​bi​ci​ó ​zus em​ber. Min​dig is nor​má​lis élet​r e vá​g yott, és leg​alább az el​múlt né​hány év​ti​zed​ben
ré​sze is volt ben​ne. Mos​ta​ná​ig.
Azok a rak​sa​mat gaz​dál​ko​dók és a gi​dan​ta vá​r os​la​kók is csak nor​má​lis élet​r e vágy​tak. Ma​g át az
ural​ko​dót is nor​má​lis gye​r ek​kor​ból sza​kí​tot​ták ki – vagy leg​alább​is, amennyi​r e nor​má​lis le​he​tett egy
nagy​a​nyá​val és egy nagy​né​ni​vel, akik a boly​g ó hang​ja​ként szol​g ál​tak –, és dob​ták bele a mély víz​be.
Ga​r as kép​vi​se​lő még min​dig hom​lok​r án​col​va fi​g yel​te. As​hi​ban só​haj​tott. – Nem ja​vas​lom a vi​tát,
kép​vi​se​lő. Sem or​g yil​ko​sok, sem egy le​zu​ha​nás a Ma​g as​láp​ba nem tud​tak min​ket meg​ál​lí​ta​ni. Két​-
lem, hogy töb​bet te​het​ne an​nál, mint hogy le​las​sít, és tény​leg jobb len​ne, ha nem ten​né. Ural​ko​dó, azt
hi​szem, elő​ször für​de​nünk kéne, tisz​ta ru​hát ke​r í​te​nünk és ha​r ap​nunk va​la​mit. És meg​né​zet​ni ma​g un​-
kat egy or​vos​sal. És ta​lán alud​nunk.
Az ural​ko​dó pár má​sod​per​cig hall​g a​tott, majd meg​szó​lalt: – Rend​ben. Egyet​ér​tek. De mi​nél ha​ma​-
rabb el kel​le​ne kez​de​nünk a nyelv​lec​ké​ket.
– Igen, gyer​me​kem – huny​ta le a sze​mét As​hi​ban. – De nem eb​ben a pil​la​nat​ban.
Ga​r as kép​vi​se​lő éle​sen, kur​tán fel​ne​ve​tett. De nem el​len​ke​zett, ami​kor az ural​ko​dó el​in​dult a te​r ep​-
ko​csi​val a kis​vá​r os felé.


Kle​in​heincz Csil​la for​dí​tá​sa
 FORRÁSOK
Jo​nat​han Stra​han: szer​kesz​tés és „Elő​szó” (Int​r o​duc​ti​o n). Co​py​r ight © 2016 by Jo​nat​han Stra​han.
Pao​lo Ba​ci​g ​alu​pi: „Ha​mu​vá​r os” (City of Ash). Co​py​r ight © 2015 Win​dup Stori​es Inc. Ere​de​ti​leg a
Mat​ter fo​lyó​irat 2015. jú​ni​us 27-ei szá​má​ban je​lent meg. Új​r a​köz​lés a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​-
lyé​vel.
Eli​za​beth Bear: „A szív mocs​kos fel​ad​vá​nya” (The He​art’s Fil​thy Les​son). Co​py​r ight © 2015 Eli​za​-
beth Bear. Ere​de​ti​leg az Old Ve​nus című an​to​ló​g i​á​ban je​lent meg. Új​r a​köz​lés a szer​ző szí​vé​lyes
en​g e​dé​lyé​vel.
Greg Bear: „In​dul a gép” (The Ma​chi​ne Starts). Co​py​r ight © 2015 Greg Bear. Ere​de​ti​leg a Fu​tu​re Vi​-
si​ons: Ori​gi​nal Sci​en​ce Fic​ti​on Ins​pi​red by Mic​ro​soft című an​to​ló​g i​á​ban je​lent meg 2015 no​vem​-
be​r é​ben. Új​r a​köz​lés a Mic​r o​soft és a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Jeff​r ey Ford: „A tél kí​sér​te​te” (The Win​ter Wra​ith). Co​py​r ight © 2015 Jeff​r ey Ford. Ere​de​ti​leg a The
Ma​ga​zi​ne of Fan​tasy and Sci​en​ce Fic​ti​on című fo​lyó​irat 2015 no​vem​ber-de​cem​be​r i szá​má​ban je​-
lent meg. Új​r a​köz​lés a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Neil Ga​i​man: „Fe​ke​te ku​tya” (Black Dog). Co​py​r ight © 2015 Neil Ga​i​man. Ere​de​ti​leg a Fel​ka​va​ró
tar​ta​lom: a nyu​ga​lom meg​za​va​rá​sá​ra al​kal​mas tör​té​ne​tek (Trig​g er War​ning: Short Fic​ti​o ns and
Dis​tur​ban​ces) című no​vel​lás​kö​tet​ben je​lent meg. Új​r a​köz​lés a szer​ző és az Aga​ve Köny​vek szí​-
vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Nalo Hop​kin​son és Nisi Shawl: „Ja​ma​i​cai gyöm​bér” (Ja​ma​i​ca Gin​g er). Co​py​r ight © 2015 Nalo Hop​-
kin​son & Nisi Shawl. Ere​de​ti​leg a Stori​es for Chip: A Tri​bu​te to Sa​mu​el R. De​l​any című an​to​ló​g i​-
á​ban je​lent meg. Új​r a​köz​lés a szer​zők szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Si​mon Ings: „Dró​nok” (Dro​nes). Co​py​r ight © 2015 Si​mon Ings. Ere​de​ti​leg a Me​e​ting In​fi​nity című
an​to​ló​g i​á​ban je​lent meg. Új​r a​köz​lés a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Gwy​neth Jo​nes: „Tu​da​to​sok” (Emer​g en​ce). Co​py​r ight © 2015 Gwy​neth Jo​nes. Ere​de​ti​leg a Me​e​ting
In​fi​nity című an​to​ló​g i​á​ban je​lent meg. Új​r a​köz​lés a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Ca​it​lín R. Ki​er​nan: „Dan​cy vs. a Pte​r o​sza​u​r usz” (Dan​cy vs. the Pte​r o​sa​ur). Co​py​r ight © 2015 Ca​it​lin
R. Ki​er​nan. Ere​de​ti​leg a Si​re​nia Digest elekt​r o​ni​kus fo​lyó​irat #111-es szá​má​ban je​lent meg. Új​-
ra​köz​lés a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Ann Lec​kie: „Más né​ven a vi​lág” (Ano​ther Word for World). Co​py​r ight © 2015 Ann Lec​kie. Ere​de​ti​-
leg a Fu​tu​re Vi​si​ons: Ori​gi​nal Sci​en​ce Fic​ti​on Ins​pi​red by Mic​ro​soft című an​to​ló​g i​á​ban je​lent
meg 2015 no​vem​be​r é​ben. Új​r a​köz​lés a Mic​r o​soft és a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Kelly Link: „Rom​bolj és ta​lálj” (The Game of Smash and Re​co​very). Co​py​r ight © 2015 Kelly Link.
Ere​de​ti​leg a Strange Ho​ri​zons című on​li​ne ma​g a​zin​ban je​lent meg 2015. de​cem​ber 17-én. Új​r a​-
köz​lés a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Us​man T. Ma​lik: „A kol​dus​her​ceg és az eu​ka​lip​tusz​dzsinn” (The Pa​u​per Prin​ce and the Eu​calyp​tus
Jinn). Co​py​r ight © 2015 Us​man T. Ma​lik. Ere​de​ti​leg a Tor.co​mon je​lent meg 2015. áp​r i​lis 22-én.
Új​r a​köz​lés a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Ian Mc​Do​nald: „Bo​ta​ni​ca Ve​ne​r is: Ida, Rat​han​g an gróf​nő​je: Ti​zen​há​r om pa​pír​ki​vá​g ás” (Thir​te​en Pa​-
per​cuts by Ida Coun​tess Rat​han​g an). Co​py​r ight © 2015 Ian Mc​Do​nald. Ere​de​ti​leg az Old Ve​nus
című an​to​ló​g i​á​ban je​lent meg. Új​r a​köz​lés a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Von​da N. McInty​r e: „Hú​g ocs​kák” (Litt​le Sis​ters). Co​py​r ight © 2015 Von​da N. McInty​r e. Ere​de​ti​leg a
Book View Café web​o l​da​lon je​lent meg. Új​r a​köz​lés a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Sam J. Mil​ler: „Jég​töm​bök” (Cal​ved). Co​py​r ight © 2015 Sam J. Mil​ler. Ere​de​ti​leg az Asi​mov’s Sci​en​-
 ce Fic​ti​on című fo​lyó​irat 2015. szep​tem​be​r i szá​má​ban je​lent meg. Új​r a​köz​lés a szer​ző szí​vé​lyes
en​g e​dé​lyé​vel.
Sam J. Mil​ler: „Ott​ho​nok szel​le​mei” (Ghosts of Home). Co​py​r ight © 2015 Sam J. Mil​ler. Ere​de​ti​leg a
Light​speed Ma​ga​zi​ne című fo​lyó​irat 2015. au​g usz​tu​si szá​má​ban je​lent meg. Új​r a​köz​lés a szer​ző
szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Tamsyn Muir: „A mély​ten​g er meny​asszo​nya” (The De​ep​wa​ter Bri​de). Co​py​r ight © 2015 Tamsyn
Muir. Ere​de​ti​leg a The Ma​ga​zi​ne of Fan​tasy and Sci​en​ce Fic​ti​on című fo​lyó​irat 2015. jú​li​us-au​-
gusz​tu​si szá​má​ban je​lent meg. Új​r a​köz​lés a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Ro​bert Reed: „A csá​szár​nő tel​jes pom​pá​ban” (The Emp​r ess in her Glo​r y). Co​py​r ight © 2015 Ro​bert
Reed. Ere​de​ti​leg a Clar​kesworld Ma​ga​zi​ne című fo​lyó​irat 2015. áp​r i​li​si szá​má​ban je​lent meg. Új​-
ra​köz​lés a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Alas​ta​ir Rey​nolds: „Csa​pat​ban” (A Mur​mu​r a​ti​o n). Co​py​r ight © 2015 Alas​ta​ir Rey​nolds. Ere​de​ti​leg az
In​ter​zo​ne című fo​lyó​irat 2015. már​ci​us-áp​r i​li​si szá​má​ban je​lent meg. Új​r a​köz​lés a szer​ző szí​vé​-
lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Kim Stan​ley Ro​bin​son: „Fel​szó​la​lás” (Oral Ar​g u​ment). Co​py​r ight © 2015 Kim Stan​ley Ro​bin​son.
Ere​de​ti​leg a Tor.comon je​lent meg 2015. de​cem​ber 7-én. Új​r a​köz​lés a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​-
lyé​vel.
Kelly Rob​son: „Ver​sailles vi​zei” (Wa​ter of Ver​sailles). Co​py​r ight © 2015 Kelly Rob​son. Ere​de​ti​leg a
Tor.comon je​lent meg 2015. jú​ni​us 10-én. Új​r a​köz​lés a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Geoff Ry​man: „Ka​pi​ta​liz​mus a 22. szá​zad​ban” (Ca​pi​talism in the 22nd Cen​tu​r y, or, A.I.R.). Co​py​r ight
© 2015 Geoff Ry​man. Ere​de​ti​leg a Twel​ve To​mor​rows című an​to​ló​g i​á​ban je​lent meg. Új​r a​köz​lés
a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Nike Sul​way: „A Ka​r en Joy Fow​ler Ol​va​só​kör” (The Ka​r en Joy Fow​ler Book Club). Co​py​r ight ©
2015 Nike Sul​way. Ere​de​ti​leg a Light​speed Ma​ga​zi​ne című fo​lyó​irat 2015. ok​tó​be​r i szá​má​ban je​-
lent meg. Új​r a​köz​lés a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Cat​heryn​ne M. Va​len​te: „Li​li​o m és szarv” (The Lily and the Horn). Co​py​r ight © 2015 Cat​heryn​ne M.
Va​len​te. Ere​de​ti​leg a Fan​tasy Ma​ga​zi​ne #59-ben, a fo​lyó​irat 2015. de​cem​be​r i szá​má​ban je​lent
meg. Új​r a​köz​lés a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Ge​ne​vi​eve Va​len​tine: „Vér, hamu, fo​nat” (Blo​o d, Ash, Bra​ids). Co​py​r ight © 2015 Ge​ne​vi​eve Va​len​-
tine. Ere​de​ti​leg az Ope​ra​ti​on Ar​ca​na című an​to​ló​g i​á​ban je​lent meg. Új​r a​köz​lés a szer​ző szí​vé​-
lyes en​g e​dé​lyé​vel.
Kai As​han​te Wil​son: Ka​i​dzsú ma​xi​mus®: „vál​to​za​tos, szép, új” (Ka​iju ma​xi​mus®: “So Va​r i​o us, So
Beau​ti​ful, So New”). Co​py​r ight © 2015 Kai As​han​te Wil​son. Ere​de​ti​leg a Fan​tasy Ma​ga​zi​ne #59-
ben a fo​lyó​irat 2015. de​cem​be​r i szá​má​ban je​lent meg. Új​r a​köz​lés a szer​ző szí​vé​lyes en​g e​dé​lyé​-
vel.
Alys​sa Wong: „Sor​va​dó anyá​nak éhe​ző le​á​nya” (Hungry Daugh​ters of Star​ving Mo​thers). Co​py​r ight
© 2015 Alys​sa Wong. Ere​de​ti​leg a Night​ma​re Ma​ga​zi​ne című fo​lyó​irat 2015. ok​tó​be​r i szá​má​ban
je​lent meg.
 JEGYZETEK

[1] Stra​han ter​mé​sze​te​sen csak az an​g ol​szász nyelv​te​rü​l e​ten meg​je​l ent mű​v ek​ről be​szél (a szerk.).
[2] Nő​v é​rem
[3] Mi​k es La​jos for​d í​tá​sa
[4] Só​v á​g ó Ka​ta​l in for​d í​tá​sa
[5] In​d i​ai or​g o​na
[6] Szent fü​g e​fa
[7] Ko​rán 2:3 (Si​mon Ró​b ert for​d í​tá​sa)
TARTALOM
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Jonathan Strahan ELŐSZÓ
Neil Gaiman FEKETE KUTYA
I. KUTYÁK ÉS MACSKÁK
II. BITÓ
III. VÉR
IV. CSÓK
V. ÉLŐK ÉS HOLTAK
VI. FEJTÖRŐ
Paolo Bacigalupi HAMUVÁROS
Nalo Hopkinson és Nisi Shawl JAMAICAI GYÖMBÉR
Alastair Reynolds CSAPATBAN
Kai Ashante Wilson KAIDZSÚ MAXIMUS®: VÁLTOZATOS, SZÉP, ÚJ
Kelly Robson VERSAILLES VIZEI
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
Geoff Ryman KAPITALIZMUS A 22. SZÁZADBAN
Gwyneth Jones TUDATOSOK
Tamsyn Muir A MÉLYTENGER MENYASSZONYA
Caitlín R. Kiernan DANCY VS. A PTEROSZAURUSZ
Sam J. Miller JÉGTÖMBÖK
Elizabeth Bear A SZÍV MOCSKOS FELADVÁNYA
Greg Bear INDUL A GÉP
Genevieve Valentine VÉR, HAMU, FONAT
Alyssa Wong SORVADÓ ANYÁNAK ÉHEZŐ LEÁNYA
Catherynne M. Valente LILIOM ÉS SZARV
Robert Reed A CSÁSZÁRNŐ TELJES POMPÁBAN
Jeffrey Ford A TÉL KÍSÉRTETE
Ian McDonald BOTANICA VENERIS: IDA, RATHANGAN GRÓFNŐJE: TIZENHÁROM
PAPÍRKIVÁGÁS
MAUREEN N. GELLARD: BEVEZETŐ
A MÉLTÓSÁGOS KONZUL MESÉJE
A VADÁSZ MESÉJE
 A ZSOLDOS MESÉJE
A ZARÁNDOK MESÉJE
A LÁTNOK MESÉJE
Vonda N. McIntyre HÚGOCSKÁK
Sam J. Miller OTTHONOK SZELLEMEI
Nike Sulway A KAREN JOY FOWLER OLVASÓKÖR
Kim Stanley Robinson FELSZÓLALÁS
Simon Ings DRÓNOK
Usman T. Malik A KOLDUSHERCEG ÉS AZ EUKALIPTUSZDZSINN
Kelly Link ROMBOLJ ÉS TALÁLJ
Ann Leckie MÁS NÉVEN A VILÁG
FORRÁSOK
JEGYZETEK