A buddhizmus etikája

Az erkölcs helye és szerepe a buddhista gyakorlásban (forrás: Bhikkhu Bodhi: N8Ö)

Az erkölcsi elıírások alapelveinek integrálása valóban visszaszorítja az erkölcstelen cselekedeteket és elısegítik

a helyes viselkedést, végsı céljuk mégsem annyira etikai, mint inkább spirituális jellegő. Ezek az elvek nem
pusztán a cselekedeteket irányító elıírások, hanem elsısorban a tudati megtisztulás elısegítıi. Az etikai
alapelvek az ösvényt irányító célnak vannak alárendelve, ami a dukkhától való végsı megszabadulás.
Ugyanakkor az erkölcs alapozza meg az egész ösvényt, így a többi gyakorlat sikere szempontjából is
lényegbevágó.
Buddha maga is gyakran ösztönözte tanítványait, hogy tartsák be a fegyelmi szabályokat, "veszélyt látva a
legkisebb hibában is". Egyszer, amikor egy tanítvány odamenvén hozzá egy rövid tanítást kért tıle a
gyakorlásról, így válaszolt: "Elıször az üdvös tudatállapotok kiindulópontja tekintetében szilárdítsd meg magad,
vagyis a megtisztított erkölcsi fegyelemben és a helyes szemléletben. Azután, ha az erkölcsi fegyelmed már
tiszta és a szemléleted hiteles, akkor gyakoroljad az éberség négy megalapozását." (Szamjutta Nikája 47.3)

A `síla` mint elıírás vagy alapelv az erkölcsi gyakorlás formai oldalát képviseli, erényként a lelkesítı szellemet,
helyes magatartásként pedig az erény kifejezıdését a valóságos élethelyzetekben. Gyakran negatív
megfogalmazásokban határozzák meg, mint a káros testi és szóbeli cselekedetektıl való tartózkodást. Ám a síla
többet jelent: az alapelveknek két aspektusa van, és a gyakorlás egésze szempontjából ezek egyformán
nélkülözhetetlenek. Az elsı a károstól való tartózkodás, a második az üdvös iránt való elkötelezettség. A
gyakorlás kezdetén Buddha az elkerülés aspektusát hangsúlyozza. Ezt azért teszi, hogy a gyakorlás lépcsıfoakait
megfelelı sorrendben mutassa be. "Tartózkodni minden gonosztól, mővelni a jót, és megtisztítani tudatunkat."
(DhP V.183)

Az 5/8/10 erkölcsi alapelv

A szerzetesi élet szabályai (Mahávagga I.56,60)

• Tartózkodás az élet kioltásától.
• Tartózkodás annak elvételétıl, amit nem adtak.
• Tartózkodás a nemi élettıl.
• Tartózkodás a hazugságtól.
• Tartózkodás a részegítı italoktól, amelyek mámort okoznak.
• Tartózkodás a meg nem engedett idıben evéstıl.
• Tartózkodás tánctól, énektıl, zenétıl, színjátékok nézésétıl.
• Tartózkodás koszorúk, illatszerek, kenetek használatától, ékszerek viselésétıl.
• Tartózkodás a magas és széles ágytól.
• Tartózkodás arany és ezüst elfogadásától.

Egy világi hívı esetében az elsı 5 fogadalom betartása kötelezı, de elvonulása idején már 8, egy szerzetes
esetében mind a 10.

Az erkölcs és a fegyelmi szabályok

Míg az erkölcsi alapelvek begyakorlása a meditáció gyakorlásának és a bölcsesség elérésének megalapozásául

szolgál, addig a fegyelmi elıírások egy adott közösségen belül a mindennapi együttélés során felmerülı konkrét
szituációk esetén szolgálnak útmutatásul.

1
A fegyelmi vétségek fajtái a Vinaja szerint (forrás: Farkas László, 1994)

A hétköznapi életmenetet szabályozó elıírások gyakran valaminek a tiltását fejezik ki, hisz a Tanítás világos volt
és egyszerő: a vágyak és így a tudatlanság megszüntetése, a szenvedélyek kioltása. A rendszabályok pedig az
elhajlásokat nyesegették és a megvilágosodás útját egyengették, a mindig újabb és újabb akadályokat felszínre
hozó körülmények közepette.

Rögtön a felavatás után közölték a szerzetessel a 10 alapelvet, és a négy tilalmat is, amelynek megszegése a
szerzetbıl való kizárást vonta maga után. A négy tilalom a szexuális érintkezésre ("állattal sem"), a lopásra, az
ölésre és a dicsekvésre vonatkozott. Egyéb kizáró tényezık: ellenségeskedés szítása, s ezáltal a Közösségben
szakadás elıidézése, valamint a felavatásnál valótlan állítása.

A szerzetesnek le kellett mondania a birtoklás legszerényebb formáiról is. A tulajdon erısíti az énséget, és
függıségeket von maga után. Az is "lopásnak", a Tan szellemével ellentétesnek számított, ha vkiben felmerült az
"enyém" gondolata. Tiltott a szerzeteseknek olyan munkát végezni, ami vmilyen módon a megélhetést
biztosíthatná. A munkavégzések (takarítás, ételek elkészítése) nem vezethettek olyan világi gondolatok
felbukkanásához, mint a jövırıl való gondoskodás, megélhetés…

Étkezés:
- kezdetben koldulással szerzett élelem, napjában egyszer, megfelelı idıben
- késıbb a kolostorokban engedélyezett volt a fızés és az élelem elraktározása

Öltözködés:
- kétrészes alsóruha, egy felsıruha és köntös
- kezdetben eldobott rongyokból összefércelve
- késıbb világi hívık adományaiból (elcsúfítva)

Vétségek fajtái:
- jóvátehetetlen vétségek (kizárást vontak maguk után)
- rendi győlésen megvitatandó (pl. szándékos magömlés, nı érintése, kerítés, alaptalan vádaskodás)
- kétséges ügyekre vonatkozó
- megvallandó vétség, ami elkobzással jár (pl. valaminek a kisajátítása, amit a közösségnek szántak)
- megvallandó (pl. gorombáskodás, szándékos hazugság, apácák tanítása naplemente után, többszöri étkezés,
vízben lubickolás, ijesztegetés)
- meggyónandó
- életmóddal kapcsolatos elıírások (földre szegezett tekintettel járni a faluban, hangosan nem nevetni, kicsi és
gömbölyő falatokká gyúrni az ételt, evés közben nem beszélni, nem hirdetni a Tant fegyveres vagy papucsos
vagy turbános vagy ágyban fekvı embernek, állva nem üríteni, stb.)

Az ügyek elrendezésére vonatkozó szabályok:

- A feleknek jelen kell lenniük.
- Az esetre pontosan kell emlékezniük.
- Az elkövetınek józan ítélıképességgel kell bírnia.
- Az ítélet legyen egyértelmő.
- Ha az összegyőltek képtelenek határozni, sorsolással kell egy feddhetetlen szerzetest választani, aki eldönti
az ügyet.
- Az elkövetı elıtt világosan fel kell tárni vétkét.
- Úgy kell elrendezni az ügyet, hogy többé ne legyen felıle vita.