Professional Documents
Culture Documents
Dán 3 Krisztus A Tűzben
Dán 3 Krisztus A Tűzben
Krisztus a tűzben
Alapige: Dán 3
Nebukadneccar király, amikor beletekintett a tűzbe, döbbenten konstatálta a követ-
kezőket:
1. A három férfi a tűzben él és járkál. Pedig, akik bedobták őket a kemencébe,
a kemence nyílásánál megégtek, annyira befűttette a király mérgében.
2. Nem három férfit lát a kemencében, hanem négyet, holott hármat dobtak
bele.
3. A negyedik férfialak szemmel láthatóan olyan volt, mint valami Isten.
Nem gondolom, hogy sokat kellene találgatni, hogy kiről van itt szó. A testet öltés
előtti, még dicsőségében lévő Krisztust látja itt Nebukadneccar, amint a tűzben
megtartja és megmenti hűséges hitvallóit. Ebben az esetben a Krisztus nemcsak
megmenti őket, hanem megmentőként meg is mutatja magát egy pillanatra.
Nagy vigasztalás ez Isten mindenkori népének: Krisztus ott van velünk a tűzben,
megmentőként, szabadítóként számíthatunk rá.
Isten népének nem egyszer kell tűzben járni és akkor ott van az ígéret nekünk is, és
ez az ígéret már élt akkor is, amikor a három hitvalló nem volt hajlandó feladni az
Isten melletti kiállását: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém
vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha
tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” 1 Ennek az ézsaiási ígéret-
nek a szó szerinti megvalósulását látjuk ebben az esetben.
Meglepő-e, hogy ide jutunk? A történetből számomra úgy tűnik ezek a férfiak nem
lepődtek meg rajta. Viszont Isten mai népét hányszor éri meglepetésként a megpró-
báltatás tüze, és esik kétségbe, és kezd el zúgolódni és értetlenkedni – holott ekkor
sem más a feladat: ragaszkodni Krisztushoz, sőt sokkal inkább ragaszkodni hozzá.
Péter írja is a keresztyéneknek:
Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közötte-
tek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt ameny-
nyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicső-
ségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.
Nem tudom, hogy amikor ezt Péter írta gondolt-e a Dán 3-ra, de nagy a kísértés,
hogy azt gondoljam: igen, ott volt előtte ennek a három hitvallónak a példája és a
Szentlélek rámutat ezekre a férfiakra vigasztalásként és bátorításként. Hogy itt Is-
ten különleges beavatkozását látjuk és nem egy legendát, egy szép mesét, amit jól
elő lehet adni a gyerekeknek.
Sadrak, Mésak és Abédnegó nyilván nem élvezték a helyzetet, semmi örömet nem
találtak benne, de bámulatos az a nyugalom, ahogy a leírás szerint szembenéznek a
helyzetükkel: nem lepődnek meg rajta, még kevésbé háborognak, mintha valami
meglepő dolog történt volna velük.
Most nézzük meg, hogy hogyan jutott idáig a történet – hogyan tapasztalták meg
Krisztus szabadítását a tűzben; hogyan bátorít minket abban, hogy a tűzben járva
nem perzselődünk meg, mert Krisztus van ott velünk a tűzben.
1 Ézs 43:1-2
2. Az ellenállás és a vád
És mégis olvasunk a történetben három férfiról, akinek megy. Sadrak, Mésak és
Abédnegó nem hódol az aranyszobor előtt. Nem állnak ki, hogy márpedig mi nem
hódolunk; nem protestálnak, nem tiltakoznak, nem vonulnak transzparensekkel az
utcára; egyszerűen teszik azt, amit az Isten iránti szeretetük, a hitükhöz való ra-
gaszkodásuk, a lelkiismeretük diktál; illetve nem teszik azt, amit az Isten Igéjéhez
kötött lelkiismeretük nem enged.
Nem is kell nagy hangon tiltakozni, mert lesznek azért olyanok, akik tájékoztatni
fogják az uralkodót.
Ekkor azonban káldeus férfiak álltak elő, és bevádolták a zsidókat. 9 Így be-
széltek Nebukadneccar királyhoz: Király, örökké élj! 10Te, ó király, megparan-
csoltad, hogy minden ember, aki meghallja a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda
és mindenféle hangszer hangját, boruljon le, és hódoljon az aranyszobor előtt;
11
ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt dobják be az izzó tüzes
kemencébe. 12Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és Abédnegó, akiket Ba-
bilon városában állítottál szolgálatba, ezek a férfiak semmibe sem vesznek té-
ged, ó király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az aranyszobor előtt,
amelyet felállíttattál.
Igen vannak, akik sietnek tájékoztatást adni arról, hogy drága és imádott kirá-
lyunk, van aki nem hódol és tisztel téged eléggé. Nem számít, hogy tisztességesen
ellátták a feladatukat. Nem számít, hogy a megfelelő tiszteletet megadták, nem szá-
mít, hogy egyáltalán nem szítanak lázadást, csak élnek csendben, végzik a dolgukat
és ellátják a becsülettel a kötelességüket.
Nem tudjuk, hogy mi volt a konkrét oka annak, hogy bevádolták őket – és ez azt su -
gallja, hogy tulajdonképpen mindegy. Egyszerűen azért, mert a só és világosság, a
Krisztus népe világossága és tisztasága bántja a sötétség fiait, csípi és marja Krisz-
tus gyermekeinek tisztasága a sötétség fiainak szemét. Sadrakot, Mésakot és Abéd-
negót bevádolják a királynál.
És most álljunk meg egy picit. A vádak, amelyekkel vádaskodnak nem is koholt vá-
dak. A vádjuk igaz, bár egy kicsit ráerősítenek. „Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak,
Mésak és Abédnegó, akiket Babilon városában állítottál szolgálatba, ezek a férfiak
semmibe sem vesznek téged, ó király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az
aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál.” Mi az igaz a vádban? „Nem tisztelik istenei-
det és nem hódolnak az aranyszobor előtt.” Teljesen igaz – és ezt előzi meg egy kis
érzelmi rásegítés: „semmibe sem vesznek téged, ó király”.
És hamar kiderül, hogy igaz a vád, hiszen amikor a király rákérdez a három hitval-
lónál, akkor ők bizony vállalják azt, hogy ki az ő istenük, és hogy ezt az Istent ta-
gadnák meg azzal, ha leborulnának a szobor előtt és nem hajlandók.
Szóval a vád igaz – de a vádaskodók szíve mégis gonosz. Igaz vád és gonosz szív –
borzalmas egyveleg. És tudják, hogy van keresnivalójuk a királynál. De egyvalamit
mégis leszűrhetünk belőle: ahol a hitbeli lelkiismeretet éri támadás, ahol a lelki
meggyőződést éri támadás és vád, minden tartalmi igazsága ellenére gonosz és sötét
szívből táplálkozik. Mert a világosság soha sem támad a világosságra. A világosság
sohasem támad a világosságra.
De ez az út – a vádaskodók útja vezet el a nyílt ellenálláshoz, a hit nyílt megvallásá-
hoz és végül a tüzes kemencéhez és azon keresztül a Krisztus szabadításához.
Ki merik mondani, hogy Isten ki tudja őket szabadítani. De azt is ki merik monda-
ni: hogy Istent annak ellenére is szeretik és szeretni is fogják, ha ezt nem teszi meg.
Utolsó leheletükig szeretik Istent, mert ő mindennek ellenére jó Isten. Sőt! Ha nem
tenné meg, hogy kiszabadítja őket, nekik annál jobb, mert olyan reménységgel ren-
delkeznek, ami csak Isten gyermekeinek van meg: a tűzön túl még jobb élet várja
őket.
Három egyszerű és erős meggyőződés:
1. Isten az egyetlen, ezért csak őt imádjuk.
2. Isten hatalmas és semmilyen körülmények között nem félünk az ő nevét
megvallani, mert még a tűzből is ki tud menteni.
3. Isten jó, még ha meg is engedi a szenvedés tüzét az életünkben.
Minél erősebb ez a három meggyőződés, annál tisztább és bátrabb lesz a bizonyság-
tételünk a pogánysággal, az istentelenséggel, a vallási és szellemi zűrzavarral szem-
ben. És annál inkább látjuk meg Krisztust is a tűzben. De ha nem tenné is, ez sem-
mit sem változtat a meggyőződésünkön, mert még a tűzön is túl látunk hit által.
amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő
dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.