STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

MAGYARORSZÁG
MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉGE
NAGY ORBÁN

Az elmúlt fél évtizedben a magyar mezőgazdaságban a legnagyobb változást a földtu-

lajdon szerkezetének átalakítása jelentette. A kárpótlási és a szövetkezeti törvények a tu-
lajdonviszonyok szempontjából teljesen új helyzetet teremtettek. Megváltozott a gazda-
ságok mérete, a termelés szerkezete is.
Az agrárágazat változásai nem jelentenek visszatérést a második világháború utáni
vagy az azt megelőző tulajdonosi struktúrához, de a jelenlegi átmeneti állapotában is lát-
ható, hogy nagyon hasonló szerkezet kialakulását eredményezik. A földtulajdon és a
földhasználat nagymértékben eltér egymástól, mert a földtulajdonhoz kapcsolódó üzemi
szerkezet a vélt vagy jogos sérelmek orvoslása mellett nem tudott kialakulni. Az új vál-
lalkozásoknál, a földhöz jutottak nagy részénél hiányzik az eszköz, a hitel, a tőke, az in-
tegráció, az értékesítési biztonság, a jövedelmező gazdálkodáshoz szükséges földterület.
Sok szó esik a mezőgazdaság mindennapi gondjairól, távlatairól, de emellett lényege-
sen kevesebbet tudunk azokról, akik gazdálkodnak, akik fő- vagy mellékfoglalkozásként,
vagy kiegészítő tevékenységként bizonyos területen földet művelnek, és a földhöz való
tradicionális ragaszkodásuk következtében önként vagy esetleg anyagi kényszerűségből
vállalják a gazdálkodás mindennapi gondjait. Ennek a tanulmánynak elsődleges célja,
hogy a népszámlálási típusú összeírások adatai alapján megkísérelje a művelt földterület
alapján vázolni, kik azok, akik ma Magyarországon a föld művelésében tevékenyen részt
vesznek.

A mezőgazdasági népesség, földtulajdon, gazdaságnagyság

A mezőgazdasági népesség fogalma több oldalról közelíthető meg. A különböző tár-

sadalmi–gazdasági kutatások, statisztikák megkülönböztetnek

– az egyéni foglalkozás,
– a gazdasági ág,
– a földtulajdon, földbérlet, illetve bérbe adott terület nagysága,
– a gazdálkodás nagysága, mérete, jövedelmezősége,
– a felsoroltak kombinációi,

szerinti kategorizálásokat.
646 NAGY ORBÁN

Azt, hogy e fogalmak szerinti kategorizálások közül mikor melyiket használták, a

mindenkori gazdasági, társadalmi fejlettség, a történelem és nem utolsósorban a politika
döntötte el.
Száz évvel ezelőtt még őstermelésről, őstermelőkről beszéltek, amelyen a Pallas
nagylexikon megfogalmazása szerint azt a produktív tevékenységet értették, „amely az
ásvány-, növény- és állatország tárgyainak gyűjtésével, eltartásával és szaporításával fog-
lalkozik”. A termelés tárgyát tekintve az őstermelő foglalkozások között megkülönböz-
tették a halászatot, vadászatot, állattenyésztést, növénytermelést és a bányászatot. Napja-
inkra az őstermelő szó kiveszőben, elavulóban van, és ma már csak a települések piacain
a saját termelvényeit árusító személyt nevezik így, megkülönböztetésül az ott árusító ke-
reskedőktől. A század első évtizedében az őstermelésből kivált a bányászat, és a mező-
gazdaság önálló foglalkozási ággá fejlődött.
Az 1920. évi népszámlálás közlései a „földmíveléssel” foglalkozókat

– önálló birtokos, bérlő és részes földmíves,

– gazdasági tisztviselő,
– segítő családtag,
– gazdasági cseléd,
– gazdasági munkás, napszámos

csoportokra bontották. Az önállók csoportján belül megkülönböztettek birtokosokat és

bérlőket, ezeken belül pedig nagybirtokosokat 1000 kat. holdon felüli (körülbelül 576
hektár), középbirtokosokat 100–1000 kat. hold (körülbelül 58–576 hektár), kisbirtokoso-
kat 10–100 kat. hold (körülbelül 6–58 hektár) földterülettel, továbbá 10 kat. holdnál ki-
sebb földterülettel rendelkező kisbirtokosokat, illetve napszámosokat. A bérlőket hason-
lóan csoportosították.
Az 1930. évi népszámlálásnál már a korábbi kategóriákon kívül külön csoportba ke-
rültek összevontan a tehenészet, juhászat, baromfitenyésztés, továbbá a kertészet önállói,
illetve a kertészeti munkások. E csoportok tisztviselőit, illetve segédszemélyzetét tovább-
ra is a gazdasági tisztviselőkhöz, valamint a gazdasági munkásokhoz sorolták. Ebben az
időben a őstermelésen belül már megkülönböztették:

– a mezőgazdaság és kertészet,
– az erdészet és vadászat, szénégetés,
– a méhészet, selyemhernyó- és haltenyésztés,
– a halászat

foglalkozási ágakat.
A mezőgazdasági népesség fogalomköre és számbavétele lényegében az 1945-ös
földreformig változatlanul az egyéni foglalkozás és a foglalkozási ág megnevezésén és a
birtok nagyságán alapult. A kisbirtokrendszer, később a szövetkezeti gazdálkodás kiala-
kulása, majd napjaink újraprivatizálási rendszere, valamint az időközben a kataszteri
holdról a hektárra való áttérés alapjaiban változtatta meg a besorolási kategóriákat, az
adatok időbeli összehasonlíthatóságának lehetőségeit. Természetesen mindehhez hozzá-
járultak a mezőgazdaság nagyarányú fejlődése, a kézi munkaerő felszabadulása, a gépe-
sítés, az ipar és más gazdasági ágak munkaerő-elszívása következtében beállott társadal-
mi–gazdasági változások.
MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG 647

Az 1980-as évek végéig a mezőgazdasági népesség jellemző csoportjai voltak a ter-

melőszövetkezeti tagok és segítő családtagjaik, valamint az alkalmazásban állók, illetve e
csoportokon belül a fizikai és a szellemi dolgozók. Az önállók és segítő családtagjaik,
továbbá ezek földtulajdon szerinti kimutatását csak esetenként használták.
A földtulajdon és elsősorban a gazdaságnagyság szükséges kiegészítője a népesség
foglalkozási ág szerinti vizsgálatának. Az önálló gazdák és segítő családtagjaik esetében
a gazdaságnagyság a foglalkozási ágba sorolás meghatározója. Földtulajdonnal, illetve
gazdasággal nemcsak az önálló gazdák rendelkezhetnek, hanem bármilyen más foglalko-
zású személy is. A kétlakiak esetében külön kiegészítő feldolgozásokat készítenek a föld-
tulajdonukra, illetve gazdaságuk nagyságára vonatkozóan. [12]
A földre vonatkozó adatoknál nem csupán a jogi értelemben vett földtulajdont veszik
számba, hanem a bérbe vett földet, az illetményföldet és a bérbe adott földet is. A gazda-
ság nagyságát ezen adatok mérlegeként határozzák meg.
A statisztikák a földtulajdon nagyságát általában nem személyenként, családtagon-
ként mutatják ki, hanem a család, a háztartás egészére vonatkozóan, együttesen. Ezáltal
elkerülik – az egyébként is nagyrészt közösen művelt földdel kapcsolatosan – a családo-
kon belüli bonyolult telekkönyvi, örökösödési, szerződéskötési ügyleteket, a tulajdon-
jognak, a haszonélvezetnek a családtagokra, kiskorúakra való íratásának problémáit. En-
nek érdekében a család-, a háztartástagok közösen művelt földjeit általában a családfőnél
vagy a háztartás első személyénél mutatják ki, és valamennyi többi tagot ezen összevont
földtulajdon nagysága szerint sorolják be.
A földre vonatkozó adatokat nagyságkategóriák szerint dolgozzák fel. Ezek megálla-
pításánál mindenkor abból kell kiindulni, hogy körülbelül azonos gazdasági helyzetű
földtulajdonosok, illetve gazdasággal rendelkező személyek kerüljenek egy kategóriába.
Ezeket a kategóriákat általában mindig úgy alakították ki, hogy mód nyíljon az egyes tár-
sadalmi osztályok, rétegek nyomon követésére is. Például az 1960. évi népszámlálás so-
rán alapvető követelmény volt, hogy a földkategóriák alapján szétválasztható legyen a
szegényparasztság, a középparasztság és a „kulákok” rétege. Általában a régebbi össze-
írások az 1 kat. holdon aluli (0,58 ha) földtulajdonú gazdasággal rendelkezőket nem te-
kintették önállóknak, hanem inkább napszámosoknak, mert az ilyen kisbirtok nem volt
elegendő a létfenntartáshoz (ismeretlen volt a fóliázás, a mai értelemben vett kisállattar-
tás, gombatermesztés stb.). A földtulajdon kategorizálása során a mezőgazdasági terme-
lőszövetkezeti tagoknak adott háztáji föld területét általában figyelmen kívül hagyták.
Az elmúlt évtizedekben a tulajdonviszonyok alapvető átrendeződése, valamint az Eu-
rópai Unió statisztikai rendszerével való harmonizáció igénye is indokolta a magyar me-
zőgazdasági adatgyűjtési rendszer átalakítását és a két fő termelési erőforrás (földterület,
állatállomány) nagyságcsoportjaihoz való igazodást. Ennek a gyakorlatnak megfelelően:

– nagyméretű a gazdaság, ha termőterülete vagy a 300 hektárt, vagy állatállománya a 30 számosállatot meg-
haladja;
– közepes méretű, ha termőföldje 30,1–300,0 hektár vagy állatállománya 2,6–30,0 számosállat;
– kisméretű, ha egyik termelőkapacitásának mérete sem éri el a közepes szintet.

A gazdaság minimális mérete termőterület estében 1500 négyzetméter szántó vagy

gyep, vagy 800 négyzetméter kert, gyümölcsös és szőlő együttesen, vagy állatállomány
esetében legalább egy szarvasmarha vagy sertés, vagy 50 felnőtt baromfi stb. tartása.
648 NAGY ORBÁN

A mezőgazdasággal kapcsolatban álló népesség értelmezése

A dolgozatban minden 1994. évi, illetve minden évszám megjelölése nélküli adat a
Központi Statisztikai Hivatal által 1994. szeptember 1-jei eszmei időponttal, mintegy 25
000 lakásban végrehajtott országos reprezentatív felvétel, mikrocenzus (próba-számlálás)
adata. (A mintavételi eljárás leírását és a fogalmak részletes magyarázatát [8] foglalja
össze.) Az adatok összeírása során a háztartás mezőgazdasági földterületének nagysága
mellett minden személytől a szokásos demográfiai, foglalkozási adatok mellett megkér-
dezték azt is, hogy van-e használatában mezőgazdaságilag művelt földterület. (Sajnálato-
san a háztartások állatállományára vonatkozó kérdést ebben a felvételben nem tettek fel,
más mezőgazdasági jellegű összeírással a személyi állomány összekapcsolása pedig
technikai nehézséget jelentett. Ezért a modern, az állatállományt is figyelembe vevő cso-
portosításokra nem volt lehetőség.) A személyek használatában levő mezőgazdaságilag
művelt földterületnél azt kérdezték, hogy a összeírt személy rendelkezik-e az összeírás
eszmei időpontjában bármilyen jogcímen (saját tulajdon, bérelt terület, ingyenes föld-
használat, földcsere stb.) földterülettel, és azt bármilyen céllal (hobbi-kertészkedés, önel-
látás vagy piacra termelés) és bármilyen módon (kézi, igás vagy gépi úton) műveli-e. A
kérdés megválaszolásánál csak a mezőgazdaságilag hasznosított és az összeírt személy
által használt földterületet kellett figyelembe venni, ennek megfelelően, ha az összeírt
személy tulajdonát képező földterületet más használja (például a család másik tagja mű-
veli, bérbe adták), a nemleges választ kellett megjelölni.
Tekintettel arra, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatban álló népességet meg lehet kö-
zelíteni nemzetgazdasági ági, illetve egyéni foglalkozási oldalról is, ezért a táblákba be-
került – foglalkozásától függetlenül – „mezőgazdaságban dolgozó” megjelöléssel minden
olyan aktív kereső, akit a Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere
(TEÁOR) szerint a „mezőgazdaság, vadgazdálkodás és erdőgazdálkodás, halászat” ágba
soroltak be. (Ide számítottam továbbá az önálló állatorvosokat is, akik ágazati szempont-
ból az egészségügyhöz tartoznak.) A más nemzetgazdasági ágakban dolgozó aktív kere-
sők („nem mezőgazdaságban dolgozó”) csak akkor kerültek e kategóriába, ha a korábbi-
akban ismertetettek szerint azt vallották, hogy saját maguk művelnek valamekkora földet.
Ők azok a tipikusan „kétlakiak”, akiknek főfoglalkozása a mezőgazdaságtól teljes mér-
tékben eltérő. Ezzel az utóbbi esettel analóg módon történt a 14 éves és idősebb, gazda-
ságilag nem aktív népesség (munkanélküliek, inaktív keresők, eltartottak) besorolása is.
Tekintettel arra, hogy ez utóbbiaknál sem a korábbi foglalkozást, sem a volt munkáltatót
nem kérdezték, a „kétlakiság” fogalma csak akkor igaz, ha „munka-nélküliségüket”,
„nyugdíjasságukat” stb. főfoglalkozásnak tekintjük.
A mezőgazdaságban dolgozó aktív keresőkön belül külön csoportba kerültek az önál-
ló gazdák és segítő családtagjaik, továbbá az alkalmazásban állók és a társas vállalkozás-
ban dolgozók. Utóbbi a kis létszámú termelőszövetkezeti tagságot, valamint a gazdasági
társasági keretek között dolgozó önállókat foglalja magában.
Az „alkalmazásban álló, illetve a társas vállalkozó és segítő családtagja” csoporton
belül, az egyéni foglalkozás alapján megkülönböztettem a mezőgazdasággal közvetlenül
kapcsolatos és nem kapcsolatos foglalkozásúakat. Az előbbi kategóriába kerültek „fizi-
kai” megjelöléssel a FEOR–93 6-os főcsoportjába tartozó mezőgazdasági és erdőgazdál-
kodási foglalkozású személyek. A „szellemi” kategóriába pedig a FEOR–93 1–3 főcso-
MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG 649

portjába tartozók közül a mezőgazdasággal közvetlenül kapcsolatban álló foglalkozásúak

kerültek (például agronómus, állatorvos, mezőgazdasági mérnök, technikus). A „gépke-
zelő” csoport a kombájnosok mellett a traktorosokat és más mezőgazdasági gépek keze-
lőit tartalmazza. A mezőgazdasági ág mindazon dolgozói, akik az eddig ismertetett cso-
portokba nem kerültek, a „mezőgazdasággal nem kapcsolatos foglalkozású” kategóriá-
ban együttesen szerepelnek (például a gazdaság könyvelője, bérszámfejtője, adminisztrá-
tora). A fogalmi átfedések elkerülése, valamint az egyszerűsítés céljából az utóbbi cso-
port a saját művelésű földterület szerint már nem került megbontásra, habár sokuknak
van kiegészítő gazdasága, és ha a kétlakiságot a klasszikus egyéni foglalkozási alapon
vizsgáljuk, közöttük is számos olyan személy van, aki nem mezőgazdasági főfoglalkozá-
sú, de saját gazdasággal rendelkezik, amelyet kiegészítő vagy mellékfoglalkozásként
művel.
A felvétel során a háztartás tagjainak tulajdonában, illetve használatában lévő összes
földterületet külön-külön, azon belül művelési áganként és terület szerint a háztartás első
tagjánál kellett elszámolni. Sajnálatos tény, hogy a 10 hektárnál nagyobb földterületek
tényleges területének beírására a kérdőíven már nem volt lehetőség, ami a feldolgozás
során a hektár szerinti tényleges nagyság megállapításánál okozott nehézséget. Némileg
menti a kérdőívszerkesztőket a felvételi minta kis mérete.
A háztartástagok által használt földterületeket a következő névleges kategóriákba
csoportosítottam:

– 0,14 hektár és kisebb, ha a művelt szántó, gyep, erdő, halastó, nádas stb. területe közül egyik sem éri az
1500 négyzetmétert, vagy a kert, gyümölcsös, szőlő művelési ágba tartozó földterület együttesen nem éri el a
800 négyzetmétert;
– 0,15–2,99 hektár, ha a művelt föld területe az előbbi kategóriánál nagyobb, de a szántó stb. területe a 3
hektárt, a kert, gyümölcsös, szőlő együttes nagysága pedig az 16 000 négyzetmétert nem éri el;
– 3,00 hektár és nagyobb, ha a művelt föld területe az előbbi két kategóriába tartozó mértéknél nagyobb.

Abban az esetben, ha a háztartás művelési ág szerinti földterülete különböző csopor-

tokba került volna, a névleges besorolásnál mindig a magasabb kategória volt az irány-
adó.

A mezőgazdasági népesség létszáma

A világ országaiban a mezőgazdasági népességnek a gazdasági fejlettségtől és a ter-

mészeti feltételektől függő aránya igen tág határok között mozog. A mezőgazdasági né-
pesség csökkenése az ipari, majd a szolgáltatások terén foglalkoztatott népesség növeke-
désével párhuzamos. Azok az országok, ahol az ipari népesség aránya jelenleg a legma-
gasabb, mintegy másfél-két évszázaddal ezelőtt még döntően mezőgazdasági országok
voltak (például Japán, Egyesült Államok).
a) A nemzetgazdasági ág alapján. Hazánkban a mezőgazdasági ághoz tartozók száma
hosszabb időtávlatban vizsgálható. A század elején az ország lakosságának még több
mint 60 százaléka tartozott a mezőgazdasághoz. Ez az arány a század közepéig fokozato-
san csökkent, 1949-ben a mezőgazdasági népesség már kisebb volt az össznépesség felé-
nél. Ezután rohamos csökkenés következett, és 1960-ban már csak a népesség mintegy
egyharmada tartozott a mezőgazdaság körébe.
650 NAGY ORBÁN

A mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban foglalkoztatott aktív keresők aránya az

elmúlt negyedszázad alatt egynegyedére zsugorodott. Ennek a változásnak jelentős része
az utóbbi évekre esett, és az ágazatban dolgozók összetétele az 1990-es években végbe-
ment fordulat eredményeként mélyreható átalakuláson ment át. A kimutatható arányok
alakulásához jelentősen hozzájárult a termelőszövetkezeti melléküzemágak kiválása,
megszűnése. A mezőgazdasághoz tehát ma már nem tartoznak alapvető feladatától ide-
gen tevékenységek. E tényezőt mérlegelve is megállapítható azonban, hogy a foglalkoz-
tatásban az ágazat nemzetgazdasági súlya mérséklődött.
1. tábla

A mezőgazdaság és erdőgazdálkodási ágban dolgozó aktív keresők foglalkozási viszony szerint

Foglalkozási viszony 1970. 1980. 1990. 1994.
évben

Fő
Önálló gazda és segítő családtagja 82 039 59 874 51 534 44 863
Alkalmazásban álló, szövetkezeti tag stb. 1 149 118 897 587 643 452 269 979
Összesen 1 231 157 957 461 694 986 314 842

Az összes százalékában
Önálló gazda és segítő családtagja 6,7 6,3 7,4 14,2
Alkalmazásban álló, szövetkezeti tag stb. 93,3 93,7 92,6 85,8
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

Az 1970. évi százalékában

Önálló gazda és segítő családtagja 100,0 72,9 62,6 54,7
Alkalmazásban álló, szövetkezeti tag stb. 100,0 78,1 56,0 23,5
Összesen 100,0 77,8 56,4 25,6

Az aktív keresők százalékában

Önálló gazda és segítő családtagja 1,6 1,2 1,1 1,2
Alkalmazásban álló, szövetkezeti tag stb. 23,0 17,7 14,2 7,3
Összesen 24,7 18,9 15,4 8,6

Megjegyzés. Itt és a további táblák adatai a [7]-ből, illetve saját feldolgozás az 1994. szeptember 1-jei összeírás alapján.

A gazdasági szerkezet átalakulásának egyik mutatója az önálló foglalkozásúak ará-

nyának növekedése. A kizárólagosan önálló gazdálkodásból élők száma a mezőgazda-
ságban az utóbbi évtizedekben fokozatosan csökkent. Ennek oka elsősorban a falusi né-
pesség elöregedése, a biztosabb megélhetést nyújtó foglalkozások felé történő elvándor-
lás, a kistermelés integrációjának hiánya stb. Ugyanekkor az önálló gazdák ágazaton be-
lüli aránya a korábbi jelentéktelen 6–7 százalékról napjainkra megkétszereződött.
b) Az egyéni foglalkozás alapján. Az egyéni foglalkozási főcsoport oldaláról nézve
1994-ben 130 433 fő számított mezőgazdasági aktív keresőnek. Ebben az adatban szere-
pelnek a városok parkjainak gondozói, állatkerti, cirkuszi állatápolók is, nem szerepelnek
viszont azok a személyek, akiknek foglalkozása középiskolai vagy magasabb végzettsé-
get igényel. A nemzetközi nómenklatúrákat is figyelembe vevő új FEOR besorolása sze-
MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG 651

rinti adatoknak a múlt adataival való összevetése rendkívül nehézkes és egyedi foglalko-
zási adatokon alapulhatna csak, amelyre egy reprezentatív adatfelvétel nem biztosít elég
megbízható alapot.
c) A művelt földterület alapján. A tulajdonviszonyok reformja következtében a nagy-
üzemi méretű megfelelő mezőgazdasági területek elaprózódtak, és tovább fokozták a ko-
rábban nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan területek és a kiöregedő önálló gazdák tá-
volabbi földjeinek felparcellázásából eredő aprózódást. Felmerül tehát az a kérdés, hogy
mekkora Magyarországon a mezőgazdasági népesség létszáma, beleértve a főfoglal-
kozásúakat és azokat is, akik mellék- vagy részfoglalkozásként végzik a földművelést.
2. tábla

A mezőgazdasággal kapcsolatban álló népesség gazdasági aktivitás, foglalkozás

és saját művelésű földterület kategóriája szerint, 1994
Megnevezés Összesen –0,14 0,15–2,99 3,00–
hektár saját művelésű földterülettel

Mezőgazdaságban dolgozó aktív kereső 314 842 155 469 130 574 28 799
Ebből:
Önálló gazda és segítő családtagja 44 863 5 168 24 405 5 290
Társas vállalkozó és segítő családtagja 2 316 1 409 763 144
Alkalmazásban álló, szövetkezeti tag és
segítő családtagja
mezőgazdasággal kapcsolatos
foglalkozású
fizikai 65 516 35 574 26 627 3 315
szellemi* 13 966 6 913 6 254 799
gépkezelő (traktoros, kombájnos stb.) 22 476 12 084 8 909 1 483
napszámos 11 884 7 801 3 955 128
mezőgazdasággal nem kapcsolatos
foglalkozású 153 821 86 520 59 661 7 640
Aktív keresők együtt 1 562 256 738 680 754 314 69 262
Nem mezőgazdaságban dolgozó aktív kereső 1 247 414 583 211 623 740 40 463
Munkanélküli** 201 132 84 815 107 878 8 439
Inaktív kereső 1 347 683 612 798 682 977 51 908
14 éves és idősebb eltartott 481 329 208 021 248 213 25 095
Összesen 3 592400 1 644 314 1 793 382 154 704

* Gazdasági vezető, illetve legalább középfokú végzettséget igénylő foglalkozású.

** A munkanélküli ellátásban részesülő vagy aktívan munkát kereső személyek száma.

A 2. tábla adataiból kiindulva, a mezőgazdasági kereső népességhez kell számítani

minden olyan aktív keresőt, aki az ágazaton belül főfoglalkozásként valamilyen mező-
gazdasági tevékenységet jelölt meg, szám szerint mintegy 161 ezer főt. Nem szabad fi-
gyelembe venni azokat az aktív keresőket, akik más foglalkozást folytatnak, és emellett
művelnek ugyan valamekkora földet, de a háztartásukban levő földterület nagysága nem
haladja meg a minimál szintet (0,15 hektár). Ezeket figyelmen kívül hagyva, közel 732
ezer aktív kereső művel mellékfoglalkozásként földet. Ha az aktív keresőkhöz hozzá-
számoljuk még – természetesen náluk is figyelmen kívül hagyva a minimál szint alatt
652 NAGY ORBÁN

gazdálkodókat – a saját földet művelő munkanélkülieket, inaktív keresőket és a 14 éves

és idősebb eltartottakat (összesen 1 millió 125 ezer fő), akkor a mezőgazdasági „kere-
sők” száma több mint 2 millióra becsülhető.

1. ábra. A mezőgazdasággal kapcsolatban álló népesség

a saját művelésű földterület kategóriája szerint, 1994

0,14 hektár és kisebb

0,15–2,99 hektár

3,00 hektár és nagyobb

Ezer fő

700

600
Inaktív kereső
500 Nem mezőgazdaságban dolgozó
14-X éves eltartott
Munkanélküli
400
Mezőgazdasággal nem kapcsolatos foglalkozású
Mezőgazdasági napszámos
300
Mezőgazdasági gépkezelő
200 Mezőgazdasággal kapcsolatos „szellemi”
Mezőgazdasággal kapcsolatos „fizikai”
100
Társas vállalkozó és segítő családtagja

0 Önálló gazda és segítő családtagja

Abban az esetben, ha mindehhez hozzászámítjuk még az említett személyek családjá-

ban élő kiskorúakat és a földet nem művelő eltartottakat (például tanulókat), akkor a ha-
gyományos értelemben vett mezőgazdasági és „kétlaki” népesség megközelíti a 2 millió
400 ezer főt, az ország népességének 23 százalékát.
Az összeírások alkalmával módszertanilag nagyon nehéz a segítő családtag fogalmát
meghatározni. Hol van az a határ egy gazdaság esetében, amikor a lakosság által háztar-
tásbelinek tartott személy már nem eltartott, hanem kereső? Próbálkoztak már a gazda-
ságnagyság, a mezőgazdasági munkával eltöltött évi órák, napok számának tudakolásá-
val, de egyik módszert sem kísérte siker.

A mezőgazdasági népesség korösszetétele, családi állapota, termékenysége

A mezőgazdaság nemzetgazdasági ágban dolgozó népesség korösszetételét elsődle-

gesen az ország lakosságának korstruktúrája, másodlagosan a faluhoz kötődés, valamint
a foglalkozás folytatásának életkortól való függetlensége határozza meg. Általánosság-
ban elmondható, hogy az ágazatban munkálkodók – különösen a fizikai területen – min-
dig idősebbek voltak más ágazatok foglalkoztatottainál.
MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG 653

3. tábla

A mezőgazdaság és erdőgazdálkodási ágban dolgozó aktív kereső népesség korcsoport szerint

Ebből:
Év Összesen 14-19 20-29 30-39 40-54 55-59 60-X
éves

Fő
1970 1 231 157 83 919 195524 249 100 388 770 136 463 177 381
1980 957 461 41 188 208 456 224 996 356 403 85 631 40 787
1990 694 986 32 133 130 487 215 578 268 548 43 356 4 884
1994 314 842 10 890 59 036 85 264 140 649 14 410 4 593

Az összes százalékában
1970 100,0 6,8 15,9 20,2 31,6 11,1 14,4
1980 100,0 4,3 21,8 23,5 37,2 8,9 4,3
1990 100,0 4,6 18,8 31,0 38,6 6,2 0,7
1994 100,0 3,5 18,8 27,1 44,7 4,6 1,5

A megfelelő korú aktív keresők százalékában

1970 24,7 18,7 16,0 21,5 25,9 37,4 60,9
1980 18,9 14,6 15,2 16,8 21,0 29,4 44,6
1990 15,4 12,5 13,4 15,2 16,2 23,1 19,6
1994 8,6 6,9 6,6 8,3 9,5 14,8 24,9

Az elmúlt negyedszázadban az ágazatban dolgozó aktív keresőknek általában 22–23

százaléka volt 30 éven aluli. Kivétel csupán az 20–29 évesek 1980. évi magasabb ará-
nya, aminek oka az 1950-es évek elején született nagy létszámú korosztályok munkába
állása volt. Napjainkban a mezőgazdasági aktív keresőknek a fele 40 éven felüli.
Az összes aktív kereső között a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban dol-
gozók aránya 1970 óta valamennyi munkaképes korcsoportban felére-harmadára esett
vissza. Különösen szembetűnő az 1990-es évek elején bekövetkezett nagyarányú csök-
kenés, amely a nagyüzemi gazdálkodás válságba jutásának, a melléküzemágak meg-
szünésének, a dolgozók munkanélkülivé válásának a következménye.
Az ágazaton belül egyéni foglalkozás és foglalkozási viszony alapján vizsgálva a
korösszetételt, megállapítható, hogy a legöregebb az önálló gazdák rétege. Náluk a 40
éves és idősebbek aránya ma ugyanakkora, mint 1970-ben az ugyanilyen korúak aránya
volt az egész mezőgazdaságban. A kárpótlási törvények értelmében ez a korosztály volt
leginkább esélyes arra, hogy akár saját, akár leszármazotti jogon földhöz jusson. A 20–
29 éves gazdák és segítő családtagok aránya a saját művelésű földterület nagyságával
párhuzamosan emelkedik. A 20–29 évesek fiatalságuk következtében könnyebben tud-
nak nagyobb földterületen gazdálkodni, vállalkozóbbak, mint az idősebbek, és ugyanek-
kor ez a korosztály még más pályán nem teremtett magának önálló egzisztenciát.
A mezőgazdasági aktív keresők – a mezőgazdasági gépkezelők és napszámosok kivé-
telével, beleértve a kétlaki gazdálkodást folytatókat is – idősebbek az országos átlag-nál.
A szellemi foglalkozást folytatók között országosan 48 százalék a 40 éves és idősebb,
ugyanez az arány a mezőgazdasággal közvetlen kapcsolatos foglalkozásúaknál, 59,1
százalék.
654 NAGY ORBÁN

A nem a mezőgazdaságban dolgozó, de földet művelő 20–29 évesek aránya – hason-

lóan az önálló gazdákhoz és segítő családtagjaikhoz – a művelt földterület nagyságával
párhuzamosan emelkedik, a 30–39 éveseké pedig csökken. A 20–29 évesek aránya a 3
hektárnál nagyobb kategóriában megközelíti az ilyen nagyságú földet művelők harmadát.
4. tábla

A mezőgazdasággal kapcsolatban álló aktív kereső népesség korcsoport szerint, 1994

Saját művelésű Összesen Ebből:
földterület kategóriája (fő) 14–19 20–29 30–39 40–54 55–59 60–X
(hektár), foglalkozás éves (százalék)

Mezőgazdaságban dolgozó önálló gazda és segítő családtagja

–0,14 5 168 . 5,8 45,3 39,7 . 9,1
0,15–2,99 24 405 3,5 11,1 26,2 43,3 9,0 6,9
3,00– 15 290 3,8 13,2 24,4 47,6 6,8 4,2
Együtt 44 863 3,2 11,2 27,8 44,3 7,2 6,2

Mezőgazdaságban dolgozó alkalmazásban álló, társas vállalkozó és segítő családtagja

Mezőgazdasággal kap-
csolatos foglalkozású
fizikai 67 832 6,3 24,2 21,2 45,5 1,3 1,5
szellemi* 13 966 . 10,8 30,0 54,9 4,2 .
gépkezelő 22 476 1,9 19,3 35,1 38,5 5,3 .
napszámos 11 884 9,1 23,1 27,9 32,5 6,5 0,9
Mezőgazdasággal nem
kapcsolatos foglal-
kozású 153 821 2,4 18,8 28,0 45,3 5,0 0,4

Nem mezőgazdaságban dolgozó

–0,14 583 211 5,4 21,0 29,4 41,3 2,8 0,1
0,15–2,99 623 740 5,3 23,7 25,8 42,3 2,5 0,4
3,00– 40 463 4,8 32,9 18,1 41,5 2,7 .
Együtt 1 247 414 5,3 22,8 27,2 41,8 2,6 0,2
Összesen 1 562 256 4,9 26,9 27,2 42,4 3,0 0,5

* Gazdasági vezető, illetve legalább középfokú végzettséget igénylő foglalkozású.

Abban az esetben, ha a mezőgazdasági ágazatban dolgozó főfoglalkozásúakhoz hoz-

zászámítjuk azokat, akik mellékfoglalkozásként bármilyen nagyságú földet művelnek, az
aktív keresőknek 42,5 százaléka kerül kapcsolatba a földműveléssel. Ugyanezt korcso-
portonként is vizsgálva a 15–19 éveseknek majdnem fele, a 20–29 éveseknek 47,1, az
55–59 éveseknek pedig 48,5 százaléka kerül szorosabb kapcsolatba a mezőgazdasággal.
Az ország munkanélküli lakosságának egyharmada művel valamekkora földet.
Korösszetétel szempontjából általában megfelelnek a vidéki lakosság életkorának. A
földterületi csoportokon belül a 20 éven aluliak és a 40 éves és idősebbek aránya a ház-
tartás által művelt földterület nagyságával párhuzamosan emelkedik. Az előző korcso-
portba tartozó vidékiek még, az utóbbiak pedig már nem tudnak elhelyezkedni.
MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG 655

5. tábla

A 14 éves és idősebb földet művelő nem aktív kereső népesség korcsoport szerint, 1994
Saját művelésű Összesen Ebből:
földterület (fő) 14–19 20–29 30–39 40–54 55–59 60–X
(hektár) éves (százalék)

Munkanélküli*
–0,14 84 815 9,8 25,0 26,3 36,9 2,0 –
0,15–2,99 107 878 10,7 26,8 24,6 35,1 2,8 –
3,00– 8 439 18,5 13,8 22,2 42,0 3,4 –
Együtt 201 132 10,7 25,5 25,2 36,2 2,5 –

Inaktív kereső
–0,14 612 798 0,2 4,8 4,7 12,7 14,9 62,6
0,15–2,99 682 977 0,5 7,1 4,6 14,5 16,1 57,2
3,00– 51 908 0,7 8,7 4,4 13,9 16,9 55,4
Együtt 1 347 683 0,4 6,1 4,7 13,7 15,6 59,6

Eltartott
–0,14 208 021 59,9 12,7 7,5 9,1 1,6 9,2
0,15–2,99 248 213 57,7 10,3 6,7 12,0 2,6 10,7
3,00– 25 095 55,2 12,1 7,3 12,8 3,9 8,7
Együtt 481 329 58,5 11,4 7,1 10,8 2,2 10,0
Összesen 2 030 144 15,2 9,3 7,3 15,2 11,1 41,9

* A munkanélküli ellátásban részesülő vagy aktívan munkát kereső személyek száma.

A 20–29 éves inaktív keresők közül a különféle gyermeknevelési támogatásokat a

gazdaság nagyságával párhuzamosan többen veszik igénybe. Ez két dologra enged
következtetni: egyrészt arra, hogy jómódúbbak, tehát inkább megengedhetik maguknak
az otthonmaradást, mint a kisebb földet művelők, másrészt pedig arra, hogy a nagyobb
gazdaságban jobban elkel az otthoni munkaerő.
A földet művelő eltartottak több mint kétharmadát a 30 éven aluliak alkotják, ezen
belül is mintegy 60 százalékot a 14–19 évesek. Az iskolapadból kikerülő falusi fiatalok
életpályájájukat már eleve „munkanélküliként” kezdik, és mivel elhelyezkedési lehető-
ségeik nincsenek, tovább nem tanulnak, és ezért a háztartás földjének művelésében
hasznosítják magukat. A föld nagyságával párhuzamosan ugyan arányuk valamelyest
csökken, valószínű, hogy a nagyobb gazdasággal rendelkezők inkább tanítattják gyerme-
keiket, mint azok, akik kisebb földterületen gazdálkodnak.
Az eltartottakon belül a művelt föld nagyságával együtt emelkedik a 40–59 évesek
aránya, ami a segítő családtagok már említett összeírási problémáival függ össze.
Századunkban a népesség – különösen a mezőgazdasági népesség – családi állapot
szerinti összetétele nagy változásokon ment keresztül. A házasodási kor kitolódásával
jelentősen megnőtt a házasodni, férjhez menni nem tudó vagy nem akaró egyedül élők
száma, csökkentve ezáltal a házasok arányát, amihez – a háborúk, illetve a jelenlegi
jelentős fiatalabb kori férfi halandóság következményeként – hozzájárult még az özve-
656 NAGY ORBÁN

gyek emelkedő hányada. A házasságkötések számának csökkenése mellett emelkedett a

válások száma.
Az ágazat aktív keresőinek családi állapot szerinti összetételét a nők munkába állása,
illetve tanulmányi idejük kitolódása változtatta meg nagymértékben. Míg 1930-ban a
kereső férfiak 31,0 százaléka, a nőknek 48,1 százaléka volt nőtlen, hajadon, addig nap-
jainkra ugyanezek az arányok 23,8, illetve 10,9 százalékra változtak. Ezzel párhuzamo-
san a házas férfiak aránya 64,5-ről 70,2 százalékra, a házas nőké pedig 19,8-ről 76,9
százalékra alakult. Fél évszázaddal ezelőtt a nők általában házasságkötésükig vállaltak
munkát, ezután háztartásbelikké váltak. Az utóbbi évtizedekben a hajadonok elsősorban
tanulnak, majd nagyjából a férjhezmenetellel egy időben vállalnak munkát. Az ágazat
özvegy családi állapotú keresőinek adatai alig hasonlíthatók össze napjaink adataival. A
női keresők körében 1930-ban 30,9 százalék volt az özvegyek aránya. Az első
világháború okozta férfi halandóság és az újraházasodási esélyek minimális lehetősége
miatt a családfenntartás az özvegy nőkre hárult. A férfi keresőknél az elváltak aránya
0,4-ről 4,5 százalékra, a nőknél ugyanez 1,3-ről 5,2 százalékra nőtt.
A mezőgazdasági ágazat keresőin belül az önálló gazdák és segítő családtagjaik
körében alacsonyabb a nőtlenek, illetve hajadonok aránya, és mindkét nemnél magasabb
a házasoké, amelyre magyarázatot az önállók idősebb korstruktúrája ad. Különösen ma-
gas, mintegy 8,1 százalék az özvegy nők aránya, ami valószínűleg annak a következmé-
nye, hogy a kárpótlás alkalmával sokan szerezték vissza elhunyt házastársuk földtulaj-
donát.
A földművelési munkamegosztás szempontjából érdekes képet mutat a tényleges
családi állapot szerinti összetétel. Általánosságban elmondható, hogy a férfiak nagyobb
arányban művelnek földet házastárs vagy élettárs nélkül, mint a nők; habár a segítő
családtag szerepkörét elsősorban a társ tölti be. A férfi mezőgazdasági napszámosoknak
és a földet művelő munkanélkülieknek mintegy fele társ nélküli. A férfi eltartottak szinte
teljesen társ nélküliek, ezzel szemben az eltartott nőknek csak mintegy fele él házas-, il-
letve élettárs nélkül. Ez utóbbi a „burkolt” segítő családtagság bevallására utal.
A mezőgazdasági női népesség termékenységi jellemzői évtizdeken keresztül kedvelt
témája volt a kutatásoknak. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen Magyarország mezőgaz-
dasági ország volt, és a népességszaporulat nagy részét a földműves lakosság adta. Az
1930. évi adatok szerint országosan száz házas nőnek 327, ugyanekkor a mezőgazdasági
népességhez tartozó házas nőknek 378, a százezernél is többet számláló gazdasági
cselédeknek pedig 420 gyermeke született. A gazdaságok tisztviselőinek átlagosan két
gyermeke született. Ezzel szemben ismert volt az ún. „egykézés” is, ami az egyetlen
gyermek születését tette szokássá a föld elaprózódásának és ezáltal a megélhetés veszé-
lyeztetésének megakadályozása céljából.
Napjainkban a termékenység aggasztó képet mutat. Az önálló gazdák és segítő
családtagjaik körében száz házas nőre 185 élve született gyermek jut, az országos
aránnyal egyezően, a mezőgazdasági ágazat egészében pedig 190. Napjainkban is ma-
gasabb az országos átlagnál az élveszületési arány a mezőgazdasági dolgozók nagy részét
kitevő növénytermesztő, állattenyésztő stb. foglalkozást folytató házas nők körében. Száz
nem mezőgazdaságban dolgozó, de saját földet művelő házas nőre 181, az eltartottakra
pedig 222 élveszületett gyermek jut. Mindkét csoportnál a gyermekszám fordítottan
arányos a háztartás által művelt föld nagyságával.
MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG 657

Az elmondottakból kitűnik, hogy az újonnan kialakult önálló gazdaságok a jövőben

feltehetően nem fognak apáról fiúra szállni, mert természetes úton nem tudják saját
létszámukat reprodukálni.

A mezőgazdasági népesség iskolai végzettsége, képzettsége

A népesség iskolázottsági szintjének alakulása során hosszabb ideje növekszik az

alapfokúnál magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők népességen belüli aránya;
ugyanakkor egyre kisebb azoknak a hányada, akiknek az általános iskola 8. osztályánál
alacsonyabb a végzettsége. A mezőgazdaság nemzetgazdasági ágban dolgozók iskolá-
zottsági szintje is az országoshoz hasonlóan alakult.
6. tábla

A mezőgazdasággal kapcsolatban álló aktív kereső népesség iskolai végzettség szerint, 1994
15–X 18–X 15–X 18–X
25–X évesből 25–X évesből
évesből legalább befejezett fel- évesből legalább
Saját művelésű földterület befejezett fel-
általános isko- befejezett sőfokú iskola általános isko- befejezett sőfokú iskola
(hektár), foglalkozás
la 8. osztály középiskola la 8. osztály középiskola
fő a megfelelő korúak százalékában

Mezőgazdaságban dolgozó önálló gazda és segítő családtagja

–0,14 4 841 1 677 222 93,7 32,4 4,3
0,15–2,99 22 430 6 024 617 91,9 24,7 2,8
3,00– 14 282 3 626 83 93,4 24,1 0,6
Együtt 41 553 11 327 922 92,6 25,4 2,2

Mezőgazdaságban dolgozó alkalmazásban álló, társas vállalkozó és segítő család-

tagja
Mezőgazdasággal kapcso-
latos foglalkozású
fizikai 61 914 6 370 315 91,3 9,6 0,6
szellemi* 13 550 12 994 7 747 97,0 93,0 55,8
gépkezelő 22 391 1 346 209 99,6 6,0 1,0
napszámos 10 268 903 – 86,4 8,2 –
Mezőgazdasággal nem
kapcsolatos foglalkozású 148 053 39 409 8 734 96,3 25,7 6,4

Nem mezőgazdaságban dolgozó

–0,14 574 457 236 521 59 363 98,5 41,0 12,4
0,15–2,99 617 400 236 822 58 879 99,0 38,4 11,6
3,00– 40 085 18 940 3 479 99,1 47,1 11,0
Együtt 1 231 942 492 283 121 721 98,8 39,9 12,0
Összesen 1 529 671 564 632 139 648 97,9 36,6 10,8

* Gazdasági vezető, illetve legalább középfokú végzettséget igénylő foglalkozású.

A kötelező nyolcosztályos általános iskola bevezetése előtt a mezőgazdaságban a hat-

osztályos elemi iskola vagy sok esetben még annál is alacsonyabb iskolai végzettség volt
a mindennapos. Az 1930. évi adatok szerint a keresőknek alig több mint fele tett eleget a
658 NAGY ORBÁN

kötelező 6 elemi elvégzésének. Több mint egytizedük analfabéta volt. A mintegy har-
madannyi 7 éves és idősebb kereső nő iskolázottsági szintje alacsonyabb volt férfi társai-
kénál. A 7–14 éves korosztályból a fiúknál 14, a leányoknál 8 százalék volt már kereső
mint segítő családtag, gazdasági cseléd vagy mint munkás. A férfiaknak 0,3 százaléka
végzett csupán főiskolát, akik fele-fele részben gazdasági tisztviselőként, illetve birto-
kosként dolgoztak a mezőgazdaságban.
7. tábla

A 15 éves és idősebb földet művelő nem aktív kereső népesség iskolai végzettség szerint, 1994
15–X 18–X 25–X évesből 15–X 18–X 25–X évesből
Saját művelésű évesből legalább befejezett évesből legalább befejezett
földterület (hektár) általános isko- befejezett felsőfokú általános isko- befejezett felsőfokú
la 8. osztály középiskola iskola la 8. osztály középiskola iskola
fő a megfelelő korúak százalékában

Munkanélküli*
–0,14 77 541 14 897 702 91,4 18,1 1,1
0,15–2,99 102 219 20 381 1 588 94,8 19,7 1,9
3,00– 8 005 2 769 430 94,9 34,8 6,7
Együtt 187 765 38 047 2 720 93,4 19,7 1,7

Inaktív kereső
–0,14 341 357 80 296 21 175 55,7 13,1 3,5
0,15–2,99 402 950 85 471 21 367 59,0 12,5 3,3
3,00– 30 410 5 235 810 58,6 10,1 1,6
Együtt 774 717 171 002 43 352 57,5 12,7 3,3

Eltartott
–0,14 152 573 28 947 747 83,5 26,7 1,2
0,15–2,99 183 444 26 646 1 943 83,8 19,9 2,3
3,00– 19 407 4 106 . 84,5 29,6 .
Együtt 355 424 59 699 2 690 83,7 23,3 1,7
Összesen 1 317 906 268 748 48 762 66,8 15,0 3,0

* A munkanélküli ellátásban részesülő vagy aktívan munkát kereső személyek száma.

A földműveléssel foglalkozók az elmúlt fél évszázad alatt nagy utat tettek meg az is-
kolázottság terén. Az általános iskola 8. osztályánál alacsonyabb végzettségűek 1970. évi
kétharmados aránya napjainkig 5,4 százalékra csökkent. Az utóbbi negyedszázad alatt az
érettségizettek aránya 5,5-ről 22,8 százalékra nőtt.
A mezőgazdaságban dolgozók iskolai végzettségi szintje más gazdasági ágak dolgo-
zóihoz viszonyítva viszonylag lassabban emelkedik. Régebben sokkal nagyobb mértékű
volt az elmaradás, de még napjainkban is ebben az ágban a legalacsonyabb az iskolázott-
ság. Kivételt képez a szakmunkásképző iskolát, szakiskolát végzettek aránya, amely a 15
éves és idősebb népesség országos 18,7 százalékával szemben 20,5 százalék. Az aktív
keresőknél ugyanez az arány 30,4, illetve 32,8 százalék. Az aktív keresőkön belül legala-
csonyabb a napszámosok rétegének iskolázottsága. A „kétlakiak” iskolázottsága jóval
MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG 659

meghaladja az országos átlagot. Mintegy háromnegyed részük szakmunkás vagy maga-

sabb végzettségű.
Az iskolázottságot a művelt földterület nagysága szerint vizsgálva az önálló gazdák
és segítő családtagjaik kilenctizede elvégezte az általános iskola 8. osztályát, a művelt
földterület nagyságával párhuzamosan csökken a legalább érettségizettek, illetve a 25
éves és idősebb népességen belül a diplomások aránya. Ez utóbbi arra enged következ-
tetni, hogy a kvalifikáltabb gazdák nagyobb szellemi tőkéjükkel kisebb területen is bizto-
sítani tudják megélhetésüket (például üvegházi kertészet), de az sem lehet kizárt, hogy a
kárpótlás során a magasabb végzettségűek jutottak a nagyobb termőértékű földekhez,
vagy az alacsonyabb végzettségű régi gazdák és azok leszármazottai jutottak nagyobb
földterületekhez.
A munkanélküliek adata azt jelzi, hogy elsősorban a szakképzetlenek kerültek erre a
sorsra: közel felüknek az általános iskola 8. osztálya vagy annál alacsonyabb végzettsége
van. Érdekes viszont az, hogy körükben a művelt földterület nagyságának növekedésével
párhuzamosan emelkedik az érettségizettek, illetve a diplomások aránya.
Az inaktív keresők iskolázottsági szintjét elsősorban a nyugdíjasok tömege határozza
meg, magán viselve a múltat. A csoporton belül a szakmunkások aránya a művelt föld
nagyságával párhuzamosan emelkedik, az érettségizetteké és a diplomásoké viszont ép-
pen fordítottan alakul.
A saját művelésű földterületen dolgozó eltartottak szakképzetlenségére fokozottan
érvényesek a munkanélkülieknél már elmondottak. Nagy valószínűséggel nagy részük
azért eltartott, és azért dolgozik a ház körüli gazdaságban, mert mindössze alig negyedük
rendelkezik szakmunkás- vagy magasabb végzettséggel.
A földet művelő munkanélkülieknek közel egyötöde, az eltartottaknak mintegy ne-
gyede legalább érettségizett, ami a magasabb végzettségűek vidéki elhelyezkedési gond-
jaira utal.
A mezőgazdasági és erdőgazdálkodási szakmai képzés régi múltra tekint vissza, de az
iskolai végzettségek közé befogadott szakmunkásképzésként csupán háromévtizedes. Tu-
lajdonképpen ennek következtében évtizedről évtizedre újabb évjáratok belépésével
megkétszereződik – sőt a féfiaknál még ennél is nagyobb arányban emelkedik – a közép-
fokú szakmunkásképző iskolai végzettségűek létszáma. A szakmunkás-bizonyítványt
szerzett férfiaknak 7 százaléka, a nőknek mintegy 5 százaléka ilyen végzettségű.
A mezőgazdaságában dolgozó aktív keresők képesítése napjainkban a legváltozato-
sabb képet mutatja. A mezőgazdasági gépkezelők kivételével valamennyi foglalkozási
csoportban és művelt földterületi kategóriában az ipari és építőipari szakmával rendelke-
zők vannak túlsúlyban. A középfoknak megfelelő szakmai végzettséggel rendelkező
önálló gazdák mindössze 12,9 százalékának van mezőgazdasági szakmája. Ők teszik ki a
gazdalétszámnak a 3,6 százalékát. A kétlakiak körében hasonló arány figyelhető meg.
A közvetlen mezőgazdasági munkát végzők egytizedének nincs szakmája, pedig a
növénytermesztő és az állattenyésztő foglalkozások a szakmunkás végzettséget kívánnák
meg. Ezzel szemben a munkanélküliek több mint egyharmadának mezőgazdasági szak-
mája van. Valószínűsíthető, hogy egy részük korábban a szakmán kívül, a városban dol-
gozott és így vált munkanélkülivé, más részük pedig a nagyüzemi gazdálkodás leépülé-
sével került ebbe a kategóriába, és elképzelhető, hogy a jövőben majd önállóként dolgo-
zik tovább, de átmenetileg ezt a jövedelemforrást is megragadja.
660 NAGY ORBÁN

8. tábla

A mezőgazdasági és erdőgazdálkodási jellegű középfokú

iskolai végzettségű népesség nemek szerint
Év Összesen Férfi Nő Összesen Férfi Nő
fő a megfelelő nemű és végzettségű százalékában

Középfokú szakmunkásképző iskola

1980 41 437 26 334 15 103 4,6 4,0 6,4
1990* 77 650 60 000 17 650 7,0 7.5 5,7
1994 97 023 76 536 20 487 6,4 7,2 4,6

Középiskola
1949 3 719 3 288 431 5,2 6,7 2,6
1960 15 207 11 106 4 101 3,5 4,6 2,1
1970 46 106 32 631 13 475 5,3 7,6 3,0
1980 70 346 49 331 21 015 5,1 7,8 2,8
1990* 80 300 56 650 23 650 4,9 8,1 2,5
1994 80 289 55 276 25 013 4,5 7,5 2,4

* Az 1990. évi népszámlálás 2 százalékos képviseleti mintája alapján.

Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási középiskolai végzettség, érettségi mintegy fél

évszázada szerezhető, de ennek a végzettségnek sohasem volt olyan súlya, amilyet az
ágazat fontossága megkívánt volna. A fiatalok általában akkor érettségiztek ilyen jellegű
iskolákban nagyobb számmal, amikor a nagyüzemi gazdálkodás fellendült, és ez közép-
szinten megfelelő álláslehetőségeket biztosított.
Az érettségizett önálló gazdák és segítő családtagjaik egynegyedének van a foglalko-
zásának megfelelő középiskolai végzettsége. (A 18 éves és idősebbeknél ez az arány csu-
pán 6,5 százalék.) A közvetlenül a mezőgazdasággal kapcsolatos szellemi foglalkozásúak
csak alig harmada rendelkezik mezőgazdasági érettségivel.
A gazdaságilag nem aktív érettségizett népesség körében az általános gimnáziumi
érettségi dominál, hiszen nagy részük éppen a szakmai képzetlenségük miatt jutott a tár-
sadalom e csoportjába.
A felsőfokú mezőgazdasági és erdőgazdálkodási végzettségűek száma 1930 és 1949
között mindössze 7–8 ezer fő volt. Arányuk a felsőfokú végzettségűek körében a 10 szá-
zalékot is alig érte el, ugyanakkor például 1941-ben a mezőgazdasági népesség aránya 52
százalék volt. A diplomások jellegenkénti sorrendjében a mezőgazdászok létszáma csak
a közgazdászokét, majd a későbbiekben felsőfokra emelt művészeti végzettségűekét ha-
ladta meg.
Az 1970-es évtizedben, amikor a felsőfokú végzettségűek száma 64 százalékkal nőtt,
a mezőgazdászok száma csupán alig több mint feleannyival. Arányuk ugyanekkor az
összes diplomás körében csökkent, mivel több más szakirányban a második világháború
után a képzés szervezése jóval erőteljesebb volt.
A mezőgazdászok körében különösen érvényesül az az általános – felsőfokú végzett-
ségűekre jellemző – tendencia, hogy a számbeli növekedés a nőknél jóval erőteljesebb,
mint a férfiaknál. A női mezőgazdászok képzése öt évtizedre tekint csak vissza. Míg
közvetlenül a második világháborút követően a mezőgazdászok között a nők aránya csak
MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG 661

4 százalék volt, addig 1960-ban már minden tizedik, jelenleg már minden ötödik mező-
gazdász nő. A többi diplomáshoz viszonyítva még így is a mezőgazdászok körében leg-
alacsonyabb a nők aránya.

9. tábla

A mezőgazdasági és erdőgazdálkodási jellegű felsőfokú iskolai végzettségű népesség nemek szerint

Év Összesen Férfi Nő Összesen Férfi Nő
fő a megfelelő nemű felsőfokú végzettségű százalékában

1930 8 658 8 658 – 10,0 11,0 –

1941 7 728 7 623 105 8,4 9,6 0,9
1949 8 625 8 262 363 8,9 10,3 2,3
1960 14 296 12 891 1 405 8,4 9,9 3,6
1970 33 391 28 898 4 493 11,1 14,0 4,8
1980 44 294 36 720 7 574 9,1 12,6 3,9
1990* 50 450 40 000 10 450 7,6 10,9 3,5
1994 55 419 45 460 9 959 7,8 12,0 3,0

* Az 1990. évi népszámlálás 2 százalékos képviseleti mintája alapján.

Az önálló gazdák és a mezőgazdasággal közvetlen kapcsolatban álló alkalmazottak

körében a diplomások aránya olyan csekély, hogy a mintavételi eljárás nem is reprezen-
tálja őket. Említést csupán az ágazatban dolgozó mezőgazdasággal nem kapcsolatos fog-
lalkozásúak adatai érdemelnek. A nem mezőgazdaságban dolgozó diplomások közel fele
pedagógus. Nyilván fizetésük kiegészítéseként vállalkoznak nagyobb arányú földterület
művelésére. A 3 és több hektáros gazdaságban dolgozó diplomások közel kétharmada
pedagógus, illetve művész végzettségű. Ugyanezt az inaktív kereső diplomások körében
is megfigyelhetjük.
A földet művelő munkanélküli diplomások több mint fele mezőgazdász, különösen
magas az arányuk a megélhetést biztosító földterületi kategóriákban.

A foglalkozás és a végzettség, képzettség összefüggései, kongruencia

Amikor valaki elvégez egy iskolát, megszerez valamilyen szakképzettséget, mindig

felmerül kérdés, hogy vajon élete, pályája során az ott tanultakat mennyiben fogja, meny-
nyiben tudja hasznosítani. Természetesen általában minden tanulmányából hasznosít va-
lamit az ember, de mégsem közömbös, hogy valaki képzettségének, szakmájának megfe-
lelő foglalkozást folytat-e vagy nem. Ennek felderítését szolgálja a kongruencia-
vizsgálat, amely lehet szubjektív, amikor az egyén saját maga ítéli meg a hasznosítás fo-
kát, vagy objektív, amikor a foglalkozás és a képzettség összehasonlítása alapján hatá-
rozzák meg a megfelelést vagy a meg nem felelést.
Utoljára az 1980. évi népszámlálásnál nyílt lehetőség az objektív jellegű vizsgálat tel-
jes körű elvégzésére. [4] A végzettség jellege és az egyéni foglalkozás összevetéséből
kiderült, hogy az aktív kereső mezőgazdászok kétharmada képzettségének megfelelő
munkakörben dolgozott, 6 százalékuk a részben megfelelő, 29 százalékuk az in-
kongruens foglalkozásúak csoportjába került. A nőknél lényegesen alacsonyabb (50%)
662 NAGY ORBÁN

volt a kongruencia szintje (69%). Ez arra utal, hogy a nők, ha meg is szerzik a mezőgaz-
dászi végzettséget, főleg olyan munkaterületeken helyezkednek el, ahol képzettségüket
csak részben vagy egyáltalán nem tudják hasznosítani.
A jelenlegi ágazati és művelt földterületi feldolgozás alapján megállapítható, hogy
napjainkban minél alacsonyabb fokú a szakmai képesítés, annál nagyobb arányban van
az egyén kapcsolatban, gazdasági aktivitástól függetlenül a földműveléssel. A szakmun-
kás-bizonyítványt szerzetteknek 71,3, az érettségizetteknek 61,4, a diplomásoknak 58,9
százaléka dolgozik a mezőgazdaságban vagy művel valamekkora földterületet. A nők
körében ezek az arányok jóval alacsonyabbak (58,1, 56,3, 46,0 százalék). Természetesen
ez nem zárja ki – különösen diplomások estében – a mezőgazdasági végzettségnek pél-
dául akár az oktatásban, akár a mezőgazdaság irányításában való hasznosítását.

A mezőgazdasággal kapcsolatban álló népesség gazdasági aktivitás, foglalkozás szerint

Az 1990-es években a népesség gazdasági aktivitásában korábban is megmutatkozó

csökkenés erősen felgyorsult. Az aktív keresők egy része munkanélkülivé vált. A mun-
kanélküliek mellett a gazdaságilag inaktív személyek aránya – a népesség öregedése kö-
vetkeztében – szintén lényeges mértékben növekedett. Ebben fontos szerep jutott a kor-
határ előtti nyugdíjazás különböző formáinak (rokkantsági nyugdíj, korengedményes
nyugdíj, előnyugdíj).
A mezőgazdasági ágban aktív keresőként dolgozók vagy valamekkora földterületen
mezőgazdasági munkát végzők táborán belül „munkajogilag” 43,5 százalék az aktív ke-
reső, 5,6 százalék a munkanélküli, 37,5 százalék az inaktív kereső és 13,4 százalék az el-
tartott. Velük közös háztartásban, mintegy 836 ezer olyan személy él, akik semmilyen
formában nem foglalkoznak mezőgazdasággal. Ezek között aktív kereső 5,2, munkanél-
küli 0,9, inaktív kereső 5,1 és – jobbára kiskorú – eltartott 88,8 százalék. A háztartások-
ban élő eltartottak kétötöde foglalkozik mezőgazdasággal, a többiek pedig nem.
Az aktivitási adatoknak a művelt földterület nagysága alapján történő értékelése so-
rán különös ellentmondásnak lehetünk tanúi. A bevallástól függően a 2–3 hektáron mun-
kálkodó önálló gazda egyik esetben aktív kereső, másik esetben pedig munkanélküli
vagy eltartott az a személy, aki ugyanekkora földterületen végez mezőgazdasági munkát.
Feltételezhetően a földterületek elaprózódásával olyan, a gazdaságos méreten aluli kis-
birtokok jöttek létre, amelyek nem biztosítják a háztartás megélhetését, és így a felnőtt
tagok egy részének vagy éppen magának a gazdának más megélhetési forrás után is kell
néznie. Természetesen mindez megfordítva is igaz, mert a nem mezőgazdasági munkahe-
lyek alacsony jövedelmezőségének ellensúlyozására az alacsony keresetű rétegek a me-
zőgazdaságban keresnek és találnak kiegészítő, semmiféle engedélyhez nem kötött kere-
seti forrást. A harmadik csoportot azok alkotják, akik szórakozásból, tartanak fenn ki-
sebb-nagyobb gazdaságot. Ők azok, akik talán a legnagyobb ráfizetéssel dolgoznak, de
„tevékenységük” nemzetgazdasági szempontból mégsem becsülhető le, ha figyelembe
vesszük az aktív pihenés és az önmegvalósítás más területeken megmutatkozó hasznát.
A mezőgazdasággal kapcsolatban álló aktív keresőknek alig több mint egytizede
(161 021 fő) folytat főfoglalkozásként mezőgazdasággal kapcsolatos foglalkozást. Ezek-
nek több mint egynegyede önálló gazda vagy segítő családtagja, a többiek pedig növény-
ápolók, állattenyésztők, a gazdaság „szellemi” szakemberei (gazdasági vezetők, terme-
MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG 663

lésirányítók, mezőgazdasági mérnökök, erdőmérnökök, technikusok, a gazdaságok állat-

orvosai), traktorosok, kombájnosok stb. Az aktív keresők körében majdnem ugyanekkora
arányt képviselnek azok, akik az ágazatban dolgoznak, de foglalkozásuk csak közvetve
áll kapcsolatban a mezőgazdasággal. Köztük 30,6 százalékkal az ipari, építőipari foglal-
kozásúak képezik a legnagyobb hányadot. A gépkezelők, -összeszerelők, járművezetők,
továbbá a szakképzettséget nem igénylő foglalkozásúak aránya egyaránt mintegy 19–19
százalék. Az irodai és ügyviteli jellegű foglalkozásúak aránya pedig 10,7 százalék. Ebbe
a kategóriába az olyan foglalkozású személyek kerültek, akik egy működő gazdaságban a
segítő funkciókat látják el akár az adminisztráció, akár pedig a melléküzemágak, kiegé-
szítő tevékenységek vonalán.

10. tábla

A nem mezőgazdaságban dolgozó aktív keresők foglalkozási főcsoport szerint, 1994

(százalék)

Foglalkozási főcsoport Összesen –0,14 0,15–2,99 3,00–

hektár saját művelésű földterület

Törvényhozók, igazgatási, érdekképviseleti

vezetők, gazdasági vezetők 5,0 5,4 4,7 5,2
Egyetemi, főiskolai képzettség önálló alkal-
mazását igénylő foglalkozásúak 8,0 8,3 7,5 10,0
Egyéb felsőfokú vagy középfokú képzettsé-
get igénylő foglalkozásúak 11,6 12,4 10,9 10,2
Irodai és ügyviteli (ügyfélforgalmi) jellegű
foglalkozásúak 6,6 6,9 6,2 8,3
Szolgáltatási jellegű foglalkozásúak 15,3 15,9 14,6 15,7
Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglal-
kozásúak 0,5 0,4 0,6 0,3
Ipari és építőipari foglalkozásúak 28,0 26,9 29,0 28,4
Gépkezelők, -összeszerelők, járművezetők 12,7 12,1 13,2 13,8
Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű)
foglalkozásúak 11,1 10,4 12,1 7,4
Fegyveres erők, fegyveres testületek foglal-
kozásaiban dolgozók 1,3 1,4 1,3 0,7
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

A mezőgazdasággal kapcsolatban álló aktív keresők nagy többsége „kétlaki”

(79,8%). Az ebbe a csoportba tartozó közel 1 millió 250 ezer aktív kereső a nemzetgaz-
daság más területén, más ágazatban folytatja főfoglalkozását, és a kiegészítő tevékeny-
ségként, mellékfoglalkozásként végzett földművelés, növénytermesztés, állattenyésztés
stb. köti őket a mezőgazdasághoz.
A kétlakiak között a fizikai foglalkozásúak vannak többségben, hányaduk meghaladja
a kétharmadot, ami kissé magasabb az aktív keresők egészét jellemző megfelelő mutató-
nál. Általánosságban is elmondható, hogy többnyire a fizikai foglalkozásúak választják
mellékfoglalkozásként a földművelő tevékenységet.
A nem mezőgazdaságban dolgozó vezetők, termelésirányítók 33,5, a felsőfokú isko-
lai végzettséghez nem kötött munkakörökben dolgozó szellemi foglalkozásúak 32,2, az
664 NAGY ORBÁN

irodai, ügyviteli dolgozók 33,7 százaléka művel melléktevékenységként földterületet. A

fizikai jellegű munkakörökben mindenütt magasabb ennél a mezőgazdasági tevékenysé-
get is folytatók aránya, a szolgáltatási jellegű foglalkozásúaknál 35,5, az ipari, építőipari
foglalkozásúaknál 40,4, a gépkezelőknél, -összeszerelőknél, járművezetőknél 43,5, a se-
gédmunka jellegű fizikai foglalkozást végzőknél 41,9 százalék. Ez megfelel annak, hogy
a szellemi munkakörök betöltése erőteljesebben kapcsolódik a városi életformához,
ahonnan viszont a földművelő tevékenység folytatása körülményesebb. Szerepe lehet az
arányok kialakulásában annak is, hogy a szellemi foglalkozásúak elsősorban feltehetően
a képzettségüknek megfelelő szellemi területeken keresnek kiegészítő jövedelemforrást,
míg a fizikai tevékenységek területén egyre kevesebb a lehetőség mellékmunka, másod-
állás vállalására.
Az a körülmény, hogy a „kétlakiak” csoportjába tartozó aktív keresők csupán mellék-
foglalkozásként végeznek mezőgazdasági tevékenységet, az általuk művelt földterület
nagyságában is megmutatkozik. Az átlagosnál többen művelnek közülük 0,14 hektárnál
kisebb, illetve 0,15–2,99 hektár földterületet (46,8, illetve 50,0 százalék), és az átlagos-
nál több mint egy százalékponttal alacsonyabb (3,2%) a 3 hektáron vagy ennél nagyobb
birtokon gazdálkodók aránya. A művelt földterület nagysága bizonyos összefüggéseket
mutat a főtevékenységben folytatott foglalkozással. Elsősorban az egyetemi, főiskolai
képzettséghez kötött munkakörökben dolgozók (ide tartoznak a mérnökök, orvosok, pe-
dagógusok, gazdasági, jogi, kulturális és vallási foglalkozásúak), valamint az irodai,
ügyviteli foglalkozásúak azok, akik a „kétlakiakra” jellemzőnél nagyobb arányban mű-
velnek olyan nagyságú földterületet, amely a legnagyobb kategóriába tartozik. Ennek ré-
szint az lehet az oka, hogy a viszonylag magas jövedelmű orvos, ügyvéd stb. rétegeknek
volt leginkább módja – esetleg befektetésként is – nagyobb földterületet szerezni, az iro-
dai, ügyviteli foglalkozásúaknál viszont szerepet játszhat, hogy ők általában kevésbé le-
kötöttek a törvényes munkaidőn túl, így más foglalkozásúakhoz képest inkább képesek
nagyobb földterületeken a fizikai erőkifejtést is igénylő mezőgazdasági tevékenységre. A
szellemi foglalkozásúak „aktív pihenés”, fizikai munkavégzés iránti igénye megmutatko-
zik abban is, hogy közülük igen sokan „gazdálkodnak” a minimális szint alatt lévő föld-
területeken, hétvégi pihenő telkeken.

A mezőgazdasággal kapcsolatban álló népesség háztartási, családi viszonyai

Magyarországon az 1994-ben számbavett 3 millió 836 ezer háztartás 41,5 százaléka

valamilyen formában kapcsolatban áll a mezőgazdasági termeléssel. Ugyanakkor az or-
szág háztartásainak mindössze 0,6 százaléka tekinti az aktív kereset kizárólagos megél-
hetési forrásának a mezőgazdasági ágazatot, nagyrészt úgy, mint önálló gazdálkodó vagy
kisebb részben mint valamely gazdaság tagja, illetve alkalmazottja.
A háztartások közel egyötödének (18%) aktív keresői más gazdasági ágakban tevé-
kenykednek, de e főtevékenységük mellett saját művelésű földterületen is „gazdálkod-
nak”, hozzávetőleg fele-fele arányban a minimális szint alatt, illetve nagyobb méretek-
ben. Az országban mintegy 23 százalék azoknak a háztartásoknak az aránya, amelyekben
az aktív keresők egy része a mezőgazdaságban, más része pedig valamilyen más ágazat-
ban folytat főtevékenységet. Ez utóbbi csoportba kerültek azok a háztartások is, ame-
lyekben nem él aktív kereső.
MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG 665

2. ábra. Magyarország háztartásai a saját művelésű földterület nagysága szerint, 1994

(százalék)

20
Földterület:

0,14 hektár és kisebb*

0,15-2,99 hektár
3 hektár és nagyobb
nem művel földet

58 20

* A földet nem művelő, de a mezőgazdaságban dolgozó háztartásokkal együtt.

A mai értelemben vett háztartás- és a családstatisztika mintegy három évtizedes múlt-

ra tekint vissza. Kezdetben kizárólag a háztartás „fejének” társadalmi–gazdasági csoport-
ja szerint sorolták be a háztartásokat a mezőgazdaságiak vagy a nem mezőgazdaságiak
közé. Ilyen módon számolva 1960-ban az ország háztartásainak egyharmadában volt a
háztartásfő önálló gazda vagy más mezőgazdasági fizikai foglalkozású. A kizárólag me-
zőgazdasági fizikai keresővel rendelkező családok akkori aránya 30 százalék körül volt,
szemben a jelenlegi 1 százalék alatti aránnyal. Ezzel szemben a „vegyesen” előforduló
mezőgazdasági és nem mezőgazdasági, illetve szellemi keresős családok aránya a három
évtizeddel ezelőtti alig 10 százalékkal napjainkra 20 százalék fölé emelkedett. Tehát
megállapítható, hogy az elmúlt három évtized alatt jelentősen csökkent a tisztán a mező-
gazdaságból élő háztartások aránya és a háztartások szemszögéből nézve a gazdálkodás
erősen a „kétlaki” irányba tolódott el.
A kizárólagosan csak mezőgazdaságban dolgozó aktív keresővel rendelkező háztartá-
soknak több mint 90 százaléka önálló gazdaság. Számuk alig több mint 20 ezer.
A mezőgazdasággal kapcsolatban álló háztartások kétharmada olyan egycsaládos
háztartás, amelyben házaspár él (gyermekkel vagy gyermek nélkül, rokonnal vagy rokon
nélkül). Ez kissé magasabb, mint az ilyen típusú háztartások hányada az ország összes
háztartása között. Ennek oka, hogy a mezőgazdaság elsősorban vidékhez kötött, ahol –
társadalmi okok és nem utolsósorban a mezőgazdasági munkák hagyományos szervezett-
sége miatt – a hagyományos családformához való kötődés erősebb.
A mezőgazdasággal kapcsolatban álló alig több mint másfél millió háztartás felének
névleges földterülete nem éri el az 1500 négyzetmétert sem, ami e kategóriában a hobbi-
kertek, valamint a kárpótlási jegyekért kapott számtalan apró földdarab nagy számára
utal. A 3 hektár és annál nagyobb névleges földterületen gazdálkodó háztartások száma
megközelíti a 60 ezret, ez mintegy 4 százaléka a mezőgazdasággal kapcsolatban álló ház-
tartásoknak és másfél százaléka az ország összes háztartásának.
Magyarország népességének 43,2 százaléka él olyan háztartásban, amely kapcsolat-
ban áll a mezőgazdasági termeléssel. Ezek a háztartások népesebbek az országos átlag-
nál. Száz háztartásra országosan 262 fő jut, szemben a mezőgazdasághoz kapcsolódó
háztartások 278 fős átlagával. Az önálló gazdák és segítő családtagjaik háztartásainak át-
666 NAGY ORBÁN

lagos létszáma – 1960 óta változatlanul – 3 fő, de az egészen kis földterülettel rendelke-
zőké még ennél is nagyobb.
Országosan a háztartások több mint felében, 53,0 százalékában egy vagy két személy
él, a mezőgazdasági önállóknál ugyanez az arány csak 41,8 százalék. Általános tendencia
volt az elmúlt évtizedekben a nagy létszámú háztartások számának csökkenése. Napja-
inkban a 4 és több tagot számláló háztartások aránya 27 százalék, szemben az 1960. évi
40 százalékkal. A mezőgazdasági önállóknál, a háztartások számának 1960 óta történő
jelentős csökkenése mellett, a 4 és több tagú háztartások aránya változatlanul egyharmad,
sőt az 5 és több tagú háztartások aránya is alig, 5 százalékponttal mérséklődött, szemben
az általánosan jellemző közel 12 százalékpontos csökkenéssel, arányuk jelenleg 12,1
százalék, míg országosan 8,4 százalék.
Azokban a háztartásokban, ahol az aktív keresők közül főfoglalkozását tekintve senki
sem dolgozik a mezőgazdaságban, az átlagos létszám nagyobb, és nagysága a művelt
földterület méretével arányosan nő.
A mezőgazdasági háztartásokban általában minden harmadik személy aktív kereső,
közel ugyanannyi az inaktív, illetve az eltartott, beleértve a munkanélkülieket is.
A „kétlaki” életformát folytató háztartásokban a tagok fele aktív kereső. A művelt
földterület méretének növekedésével csökken az aktív keresők aránya és fokozatosan
emelkedik az inaktívaké. Ugyanakkor ebben a kategóriában a legalacsonyabb a támoga-
tásban részesülő munkanélküliek aránya. Valószínű, hogy az utóbbi évek nagyarányú
munkahely-leépítései következtében a nyugdíjkorhatárt elérő, korábban a közeli üze-
mekbe ingázók, esetleg termelőszövetkezeti tagok inaktív keresőkké váltak, és a kárpót-
lás során földhöz jutva gazdálkodni kezdtek. E háztartások fiatalabb tagjai mintegy meg-
élhetési „biztosítékként” továbbra is a mezőgazdaságon kívül keresik kenyerüket.
A kizárólag önálló gazdálkodásból élő háztartások több mint kétharmadában egy ak-
tív kereső van, 26,8 százalékukban pedig kettő. A három és több aktív keresővel élők
aránya nem éri el a 3 százalékot sem.
Az aktív kereső nélküli háztartások között 1994 második felében országosan 168 ezer
olyan volt, amelyben legalább egy munkanélküli támogatásban részesülő személy élt. E
háztartások kétötöde saját művelésű földterülete alapján kapcsolatban állt a mezőgazda-
sággal. A közel 70 ezer ilyen típusú háztartás több mint felének 1500 négyzetméter és 3
hektár közötti névleges földterülete van. Az 1500 négyzetméter alatti földterülettel ren-
delkezők aránya 44,1 százalék, 5 százalék pedig 3 hektárnál nagyobb területen gazdálko-
dik.
A mezőgazdasággal kapcsolatban álló háztartások több mint egyharmadában – az or-
szágos aránnyal egyezően – csak inaktív kereső van. Az ország ilyen típusú háztartásai-
nak kétötöde művel valamekkora földterületet, fele részük csak 1500 négyzetméternél ki-
sebb „gazdaság” jövedelmével egészíti ki nyugdíját, járadékát. Mindössze 4,6 százalékuk
gazdálkodik 3 hektárnál nagyobb területen.

Napjainkban a magyarországi népesség közel egynegyedének a mezőgazdasági ter-

melés biztosítja – kizárólagosan vagy kiegészítésképpen – a megélhetést. A mezőgazda-
ság, vadgazdálkodás és erdőgazdálkodás, valamint a halászat az aktív kereső férfiak 12,
MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG 667

az aktív kereső nők 5 százalékát foglalkoztatják. A nemzetgazdaság más területein, más

ágazataiban dolgozó aktív keresők közül pedig egy és egynegyed millióan kiegészítő te-
vékenységként, mellékfoglalkozásként foglalkoznak földműveléssel, növénytermesztés-
sel, állattenyésztéssel. Emellett a saját vagy bérelt földön végzett mezőgazdasági munka
sok esetben jelent kiegészítő jövedelemforrást a munkanélküliek táborába tartozóknak,
illetve a nyugdíjasoknak is.
A mezőgazdasági keresők korösszetételében, családi állapot szerinti megoszlásában,
a női mezőgazdasági népesség termékenységében jelenleg is továbbélnek a falusi élet-
formák hagyományos jellemezői. A kárpótlás következtében mintegy 400 ezerrel nőtt a
mezőgazdasági tulajdonosok száma, de alig egytizedük vállalkozott önálló gazdálkodás-
ra. A mezőgazdasági munkát végzők közül napjainkban legöregebbek azok, akik önálló-
an gazdálkodnak.
Legnagyobb fejlődés a mezőgazdasági népesség iskolázottságában, képzettségében kö-
vetkezett be. A legutóbbi negyedszázad alatt az általános iskola 8. osztályánál alacsonyabb
végzettségűek aránya kétharmadról egyötödre csökkent, az érettségizettek aránya 5,5-ről
22,8 százalékra emelkedett. Ennek ellenére megállapítható, hogy a mezőgazdaságban dol-
gozók iskolai végzettsége más gazdasági ágakhoz képest lassabban növekszik, még napja-
inkban is ebben az ágban a legalacsonyabb az iskolázottság. A kétévszázados, európai hírű
magyar mezőgazdasági szakoktatás dacára, úgy látszik, hogy a mezőgazdaságban jelenleg
is inkább akad munkalehetőség a szakképzetlen réteg számára, mint más területeken.
A mezőgazdasággal kapcsolatban álló aktív keresők négyötöde kétlaki. Közöttük
azok vannak többségben, akik főfoglalkozásban valamilyen fizikai tevékenységet végez-
nek. A főfoglalkozású mezőgazdasági aktív keresők több mint negyede önálló gazda
vagy önálló gazda segítő családtagja. A szellemi foglalkozású aktív keresők inkább csak
hobbiszinten, hétvégi telkükön „gazdálkodnak”.
Az ország háztartásainak csupán 0,6 százaléka tekinti kizárólagos megélhetési forrá-
sának a mezőgazdasági termelést. Ezzel szemben a háztartások közel egyötöde a más
ágazatban folytatott főtevékenység mellett saját művelésű földterületen is „gazdálkodik”.
A mintegy másfél millió mezőgazdasággal kapcsolatban álló háztartás felében a mű-
velt földterület nem éri el az 1500 négyzetmétert sem. A három hektárnál nagyobb föld-
területen gazdálkodó háztartások száma mintegy 60 ezer, az ország összes háztartásainak
másfél százaléka.

IRODALOM

[1] Balogh Ádám –Szajkó Pál: A tulajdonváltással kialakuló új birtokstruktúrát meghatározó fontosabb tényezők. Agrár-
gazdasági Kutató és Informatikai Intézet. Budapest. 1993.
[2] Guba Mária – Ráki Zoltán: A mezőgazdasági tulajdoni, üzemi és termelési struktúra összefüggésének néhány dilem-
mája a jelenlegi időszakban. Budapest. 1993. 76 old.
[3] Kiss Albert.: Az agrárnépességi viszonyok területi alakulása Magyarországon, 1880–1960. Demográfia. 1960. évi 3.
sz. 50–90. old.
[4] A felsőfokú mezőgazdasági végzettségűek demográfiai és foglalkozási jellemzői. Központi Statisztikai Hivatal. Buda-
pest. 1982. 87 old.
[5] 1980. évi népszámlálás. A középfokú végzettségűek adatai. (Munkaanyag.) Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.
1986. 513 old.
[6] 1990. évi népszámlálás 2. Részletes adatok. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.1991. 334 old.
[7] 1990. évi népszámlálás 3. Összefoglaló adatok. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1992. 300 old.
[8] A népesség és a lakások száma és összetétele 1995. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1995. 133 old.
[9] Magda Sándor: A magyar mezőgazdaság jelen és jövőbeni üzemi formái. Gyöngyös. 1996. 16 old.
668 NAGY: MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG

[10] Az 1930. évi népszámlálás IV. rész. A népesség foglalkozása a főbb demográfiai adatokkal egybevetve, s a népesség
ház- és földbirtokviszonyai. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 96. köt. Budapest. 1936. 377 old.
[11] Pálfalvi Zsoltné: Kevés a kert, a gyümölcs és a szőlő. Dél-Magyarország. 1995. augusztus 30.
[12] Bevezetés a demográfiába. Szerk.: dr. Szabady Egon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1963. 610 old.
[13] Útmutató Gazdasági Tudósítók számára. M. kir. földművelésügyi minister. Budapest. 1902. 602 old.

TÁRGYSZÓ: Mezőgazdasági népesség.

SUMMARY

The study reviews of what proportion of Hungary’s population has been engaged in agriculture as main,
ancillary or supplementary activity.
The author used as a basis the data of a sample survey carried out in 1994.
Having delineated the population group in question, demographic characteristics of those living and work-
ing in agriculture, their land ownership, size of holding, characteristic activities are analysed.