JÁKÓB LÁNYA

tut
Balassa Eszter

„A nevem semmit nem jelent számotokra. Az emlékem por.”1

Ezekkel a szavakkal kezdődik Anita Diamant Vörös sátor című könyve, melyben
Jákób lányának, Dinának a történetét meséli el. Dina lesz a főszereplője ennek a
cikknek is, és remélem, hogy meg tudom mutatni, hogy bár Diamant eme beve-
zető mondatai nagyon szépek, mégsem igazak.
Judit könyvét olvasva, Judit imája2 és Dina megerőszakolásának említése3 kel-
tette fel a figyelmemet, azért, mert egészen máshogy értelmezi a történetet, mint
ahogyan az a Teremtés könyvében szerepel. Ezeket a különbségeket fogom meg-
vizsgálni, azt a kérdést téve föl, hogy különböző korokban és körökben a sikhemi
esemény melyik része és aspektusa volt az értelmezés tárgya. Nem foglalkozom
a szöveg feminista exegézisével, csak megjegyzem, hogy az elmúlt években Dina
hallgatása az, ami számos cikk témájává vált.4

Már maga az „eredeti” történet is, ami a Teremtés könyvének 34. fejezetében
olvasható, számos kérdést és problémát vet fel. Mi történt Dinával megerősza-
kolása után? Mi volt Jákób szándéka azzal, hogy a lányáért cserébe azt kérte a
sikhemiektől, hogy metélkedjenek körül?
Miért ölték meg a város összes férfiját? Mi volt a következménye ennek a bos�-
szúnak? A fő kérdés pedig az, hogy mit tanulhatunk ebből a történetből?
A Genezis 34 homályos volta kapcsán egy magyar rabbit idéznék, 5 aki azt
mondta, a Vajishlach parasháról beszélve, hogy az a tény, hogy ez a történet sze-

1
Diamant, A.: The Red Tent, Wyatt Book for St. Martin’s Press, New York, 1997.
2
Judit 9,1-14.
3
Judit 9,2.
4
Scholz, S.: Rape Plots: A Feminist Cultural Study of Genesis 34, New York, Lang, 2000, 19-44.
Blyth, C.: Terrible Silence, Eternal Silence: A Feminist Re-Reading of Dinah’s Voicelessness in
Genesis 34. In: Biblical Interpretation: A Journal of Contemporary Approaches 17, 2009, 483-506.
5
Darvas István: Dina kiment… http://pilpul.net/komoly.shtml/www.pilpul.net/szomagyarazat.
shtml?x=27092

•  39  •
 Balassa Eszter

repel a Bibliában, bizonyíték arra, hogy a Tórát Isten adta, mert egyetlen emberi
szerkesztő sem akarna abban ilyen többértelmű történetet látni.

A Genezis 34, úgy látszik, önálló epizód a pátriárka elbeszélésekben, Jákób és

József történetei között, és belső koherencia hiányára vall.
Először is, Istent az egész fejezetben nem említik. Mindenki saját szakállára
cselekszik, a Dina megerőszakolásáért vett bosszú Simon és Lévi döntése, nem
Isten parancsa. Egy egész város lakóinak kiirtása, úgy tűnik, némiképp vagy
nagyon is eltúlzott reakció, mert csak egyetlen ember, Hámor fia volt az, aki
megbecstelenítette Dinát. Vagy mégsem egyedül tette? A 27. versben azt ol-
vassuk: megerőszakolták Dinát. Így talán mégis valamennyien rászolgáltak a
halálra. De miért is? Az Exodusban6 és a Deuteronomiumban7 megtaláljuk a
nemi erőszak büntetését, ám a törvények szerint csak a házas nő tekinthető
megerőszakoltnak, a szűz nem. A leányok esetében az elkövető apjának meg
kell fizetnie a menyasszony-díjat, és az erőszaktevőnek feleségül kell őt vennie.
(Deut. 22, 28-29) Sikhem ezt akarja és ajánlja föl. A Tórában a leány meggya-
lázása nem főben járó bűn, vagyis a sikhemiek megölése ellentmond a törvény
betűinek. Mivel indokolható akkor e bosszú? Talán idegen voltukkal? Lehet-
séges, de körülmetélés után ölték meg őket; és ez a következő probléma. A kö-
rülmetélést, mely az Istennel való szövetség jele, 8 az ellenfél pozícióját gyengí-
tő csalásként vetették be; Dina fivérei hazugságának részeként, akik azt állítják,
ők hajlandók férjhez adni nővérüket Sikhemhez. Minderről elmondhatjuk, hogy
nem vet jó fényt Simonra és Lévire, és ezúttal Jákób is csak annyit mond, hogy
fél a környező népek bosszújától.9
Később azonban a Genezis 49 áldásában – vagy átkában? – elítéli fiai dü-
hét. Nem kapunk egyértelmű útmutatást, hogy vajon azért-e, ami Sikhemben
történt, az itteni sorok általános értelme mégis erre utal:
„Simeon és Lévi testvérek,
erőszak eszközei a fegyvereik.  
Közösségükbe ne menj, lelkem,
gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem!
Mert embert öltek haragjukban,
kedvtelésükben bikát bénítottak. 
Átkozott haragjuk, mert erőszakos,
és dühöngésük, mert elkeseredett.

6
Ex 22,15-16.
7
Deut 22,28-29.
8
Gen 17,10.
9
Gen 34,30.

•  40  •
 Jákób lánya

Szétosztom őket Jákóbban,

elszélesztem Izráelben.”10

Hogyan válhatott ezek után Lévi pappá? Judit könyve és Dina történetének más,
újrafogalmazott elbeszélései segíthetnek megválaszolni a kérdést, és tisztázni a
fölmerült problémákat.
Judit deuterokanonikus könyve az eseményeket más megvilágításba helyezi.
A 9. fejezet elején a következőket olvassuk, idézem:
„Uram, atyámnak, Simeonnak Istene, akinek kardot adtál kezébe, hogy áll-
jon bosszút az idegeneken, akik fölfedték egy szűznek az ágyékát, hogy be-
mocskolják, lemeztelenítették ágyékát, hogy szégyenbe hozzák, és meggya-
lázták méhét, hogy megalázzák. Mert azt mondtad: ilyen ne történjék meg, s
mégis megtették. Ezért elöljáróikat halálra adtad, ágyukat meg, amelyet leala-
csonyított a hűtlenség, vérfürdővé tetted. Megverted a szolgákat uraikkal és
az urakat szolgáikkal együtt. Asszonyaikat zsákmányul adtad, lányaikat meg
fogságba küldted. Minden vagyonukat szétosztottad kedves fiaid közt, aki-
ket az érted való buzgalom emésztett, undorodtak vérük meggyalázásától, s
téged hívtak segítségül.”11

Következésképp, Isten az, aki fegyvert ad Simeon kezébe, hogy álljon bosszút.
Judit könyvének szerzője így érti a Genezis 34,7 végét, azt hogy „nem szabad így
cselekedni.” Ezek Isten szavai, nem szerkesztői kommentár vagy megjegyzés. Így
a bosszú Isten parancsává és pozitív cselekménnyé válik.
Az újrafogalmazás középpontjában az áll, hogy az idegenek megrontották a
szüzet, beszennyezték a vért, és ez elfogadhatatlan.
Amint látjuk, Judit könyvében a körülmetélést nem említik, bár néhány
fejezettel később egy Achior nevű idegen elvégzi a rítust, azért hogy zsidóvá
lehessen.12

Vessünk egy pillantást a történet egyéb újraformált változataira a II. Templom

korának irodalmában, hogy lehetséges párhuzamokat találjunk Judit könyvé-
nek értelmezésével.
A következőkben – mellőzve a kronológiai sorrendet – fölidézem azokat a leg-
fontosabb műveket, melyek közelebb visznek a témánk megértéséhez.
Josephus Flavius A zsidók története című munkájában,13 Judit könyvéhez

10
Gen 49,5-7.
11
Judit 9,2-4.
12
Judit 14,10.
13
Feldmann, L. H.: Flavius Josephus, Translation and Commentary, Judean Antiquities 1-4, vol 3,

•  41  •
 Balassa Eszter

hasonlóan, nem mond semmit a sikhemiek körülmetéléséről, ami nem megle-

pő, hiszen igyekszik kihagyni minden olyan részt, ami görög és római olvasói
szemében rossz fényben tüntetné föl a zsidókat.
Azt azonban megjegyzi, hogy törvénytelen dolog zsidónak nem-zsidóval
házasodnia.14 Ugyanez a szemlélet jellemzi Pszeudo-Philón Liber Antiquitatum
Biblicarum című művét is,15 ahol alig pár sor szól erről a történetről,16 a körül-
metélés említése nélkül.
Témánk szempontjából érdekesebb a Jubileumok Könyve17 és Lévi Testamen-
tuma.18 Az előbbinek egyértelmű papi háttere van, így nem meglepő, hogy Lévi
szerepét állítja középpontba. A történet a 30. fejezetben található, legfontosabb
részeit idézem:
„És Simon és Lévi váratlanul Sikhembe mentek és ítéletet hajtottak végre
Sikhem összes férfiján és megöltek minden férfit akit találtak és nem hagytak
egyet sem életben, mindegyiket megkínozva végezték ki, mert megbecstelenítet-
ték Dinát, a húgukat. Onnantól kezdve soha többé ne történjen meg, hogy Izrael
egy lányát meggyalázzák, mert ítélet hozatott a mennyben ellenük, hogy el kell
pusztítaniuk kard által az összes sikhemi férfit, mert szégyent hoztak Izraelre.
És az Úr átadta őket Jákob fiainak kezébe… És ha bárki Izraelben a lányát vagy
lánytestvérét olyanhoz akarja adni, aki a pogányokhoz tartozik, annak meg kell
halnia, kövezzék agyon, mert szégyent hoz Izraelre… Ne legyen házasságtörés
és tisztátalanság Izraelben a föld nemzedékeinek napjaiban, mert Izrael szent az
Úrnak és mindenkinek, aki beszennyezi, meg kell halnia. Így rendeltetett és íra-
tott föl az égi táblákra… Tégy róla tanúbizonyságot Izraelnek: nézd, hogy jártak a
Sikhemiek és fiaik, hogy adattak át Jákób két fiának kezébe, akik kínzások között
ölték meg őket és igaz tettként tudatott be ez nekik. És Lévi magja kiválasztatott
a papságra, és hogy léviták legyenek, hogy az Úr előtt szolgáljanak, mint mi, fo-
lyamatosan, és Lévi és fiai áldottak mindörökre, mert buzgó volt és igazságossá-
got és ítéletet és bosszút hajtott végre mindazokon, akik felkeltek Izrael ellen.”19

Ebből kitűnik, hogy a kard által vett elégtételt a mennyben rendelték el, mert a
sikhemiek Dina megrontásával szégyent hoztak Izraelre. Nem más, mint Isten

Leiden, Brill, 2000.

14
Ant 1.21.
15
Cazeaus, J., C. Perrot, P.-M Bogaert, Pseudo-Philon, Les Antiquités Bibliques. SC 229–230,
Paris, 1976.
16
LAB VIII, 7.
17
VanderKam, J. C.: The Book of Jubilees. CSCO 510-511, Leuven, Peeters, 1989.
18
De Jonge, M. et al.: The Testaments of the Twelve Patriarchs: A Critical Edition of the Greek Text,
Leiden, E. J. Brill, 1978.
19
Jub 30,4-19. (saját fordítás)

•  42  •
 Jákób lánya

adta Simon és Lévi kezébe a fegyvert, akárcsak Judit könyvében. A másik föllel-
hető párhuzam az, hogy a körülmetélés itt sem szerepel. Vélhetően azért nem,
mert a Jubileumok könyve szerint ez a rítus olyan fontos és szent aktus, hogy
még az angyalok is körül vannak metélve.20 Következésképpen, nem alkalmaz-
ható fegyverként senkivel szemben. Így tehát joggal merül föl a kérdés, hogy a
sikhemiek körülmetélése és a rajtuk elkövetett bosszú szorosan összekapcsoló-
dó, vagy egymástól független események-e. Az eddig fölsorolt művekben – Judit
könyvében, Josephus Flavius munkájában, Pszeudo-Philón LAB című művében
és a Jubileumok könyvében – úgy tűnik, hogy a bosszúállás körülmetélés nélkül
is megtörténhet, annak nem feltétele.
A Jubileumok könyvében Lévi a buzgósága miatt lett kiválasztott, azért mert
megbosszulta az Izrael ellen elkövetett bűnt.
Lévi Testamentumában Lévi beszámol a fiainak egy látomásáról, amelyben
megnyíltak a mennyek kapui, és Isten angyala így szólt hozzá: „Lépj be és nézz
körül!” A látomás vagy égi utazás során látta a szent templomot és a trónon ülő
dicsőséges, felséges Istent. Az 5. fejezet szavaival: „És azt mondta nekem (Isten):
Lévi, neked adtam a papság áldásait, míg el nem jövök, hogy Izrael közepén la-
kozzam. Ekkor egy angyal visszahozott a földre és adott nekem egy pajzsot és
egy kardot és azt mondta nekem: Hajts végre bosszút Sikhemen Dina, a testvé-
red miatt és veled leszek, mert az Úr küldött engem. És akkor elpusztítottam
Hámor fiait, mint ahogyan az meg van írva az égi táblákon.” 21

Itt is szerepel az Isten által adott kard, csak éppen Lévi kapja és nem pedig
Simon, mint Judit könyvében. Más írásokkal ellentétben itt megjelenik 22 a
körülmetélés, ráadásul ez a fontos hely két, egymásnak ellentmondó szöveg-
változatban maradt ránk. Egy görög kéziratban a következő olvasható: „Ezután
tanácskoztam apámmal és Ruben bátyámmal, hogy rábeszéljük Hámor fiait a
körülmetélésre.” A másik ellentétes tartalmú: „Ezután tanácskoztam apámmal
és Ruben bátyámmal, hogy ne beszéljük rá Hámor fiait a körülmetélésre.” James
Kugel az utóbbit fogadja el, és ebben véli megtalálni a bizonyítékot arra, hogy a
körülmetélés és a bosszú egymástól független cselekmények.23 Lévi Testamen-
tumának ezen soraiból a következőket tudjuk meg: Lévi nem akart Dináért cse-
rébe körülmetélést ajánlani a sikhemieknek, mert meg akarta őket bosszulni.
Talán azért sem ajánlotta, mert nem kívánta helytelenül, gonosz célokra

20
Jub 15,27.
21
TLev 6,3.
22
Kugel, J.: The Story of Dinah in the Testament of Levi. In: Harvard Theological Review 85, 1992,
1-34.
23
TLev 6, 6-8. (saját fordítás)

•  43  •
 Balassa Eszter

használni a szövetség jelét – noha a szöveg erre nem tér ki. Úgy tűnik, Jákób
és a többi fia hajlottak arra, hogy Dinát feleségül adják Sikhemhez, ami Kugel
szerint a Tizenkét Pátriárka Testamentuma keresztény kiadásának vagy szer-
kesztésének az „eredménye” lehet. Jákób csupán amiatt gerjedt haragra, mert
fiai akarata ellen cselekedtek. A szöveg szerint:
„És atyám hallotta ezeket a dolgokat és mérges volt és bánkódott amiatt, hogy
megkapták a körülmetélést és utána ölettek meg, és az áldásában ezt felrótta ne-
künk. Mert vétkeztünk, mert akarata ellenére cselekedtünk és beteg volt azon
a napon.”24

Ez a szöveg választ ad arra a kérdésre is, hogy „Miért ölték meg valamennyi
sikhemi férfit, ha csak egy gyalázta meg Dinát?” Mégpedig ekképpen:
„És láttam, hogy Isten halálos ítéletet hozott Sikhemmel kapcsolatban, mert
ugyanazt akarták tenni Sárával és Rebekával, amit húgunkkal Dinával cseleked-
tek, de az Úr megvédte őket. És üldözték Ábrahámot, amikor idegen volt… és
így tesznek minden idegennel, erővel elveszik feleségeiket, őket pedig száműzik.
De az Úr haragja ellenük fordult emiatt.”25

Tehát már egyéb bűnöket is elkövettek, amivel „kiérdemelték” a súlyos ítéletet,

illetve a gyilkos bosszút.
Az esemény után Lévinek volt egy újabb látomása, melyben papi ornátus-
ba öltözik,26 miként azt a Jubileumok könyvében is tette. A két textusban Lévit
harcos papként ábrázolják, és a Numeriben azt olvassuk, hogy Pinhász nevű fia
ugyancsak hajlandó volt ölni Isten nevében és ott is egy zsidó és nem zsidó kö-
zötti szexuális aktus miatt, és ez igaz cselekedetként tudatik be neki. A törté-
net a következő: „Éppen akkor jött egy izráeli ember, aki egy midjáni nőt hozott
testvéreihez Mózes szeme láttára, meg Izráel egész közösségének a szeme lát-
tára. Azok pedig sírtak a kijelentés sátrának a bejárata előtt. Amikor meglátta
ezt Fineás, Áron főpap fiának, Eleázárnak a fia, kilépett a közösség közül, dárdát
fogott a kezébe,  bement az izráeli ember után a sátor belsejébe, és hason szúrta
mindkettőjüket, az izráeli embert és azt a nőt is. Ezzel elhárult a csapás Izráel
fiairól. Huszonnégyezer halottja lett a csapásnak. Azután így beszélt az ÚR Mó-
zeshez: Fineás, Áron főpap fiának, Eleázárnak a fia elfordította haragomat Izráel
fiairól, amikor felindulásomnak megfelelően bánt velük. Ezért nem semmisítem
meg Izráel fiait felindulásomban.  Mondd meg tehát: Íme, én békességem szövet-

24
TLev 6, 8-10. (saját fordítás)
25
TLev 8, 1-4, Jub 30,18.
26
Num 25,6-14.

•  44  •
 Jákób lánya

ségével ajándékozom meg.  Övé és utódaié lesz a papság szövetsége örökre, mi-
vel haragra indult Istenéért, és engesztelést végzett Izráel fiaiért.”27
Rendelkezésünkre áll Simon Testamentuma is, de annak a szövege egyáltalán
nem szól Dina megrontásáról. Ellenben magyarázattal szolgál arra, miért csak
Lévi kapott „jutalmat” azért a gyilkosságért, amit együtt követtek el, és miért
nem találjuk sem az ő, sem törzsének nevét Mózes áldásában a Deuteronomium
végén. 28 Azt mondja fiainak: „Mert láttam Hénoch írásaiban, hogy fiaitok
paráználkodni fognak és karddal fogják bántani Lévi fiait. De nem lesznek képesek
ellenállni Lévinek, mert ő Isten háborúját fogja vívni és legyőz minden ellen-
séget. És kevesen lesznek és szét lesznek szórva Léviben és Judában és nem lesz
hatalmuk, mint ahogyan azt atyánk is megmondta áldásában.” 29
Simon Testamentuma tehát úgy tárja elénk Jákób áldásának a végét, mint
ami csak Simonra vonatkozik. Az későbbiekben megmutatom Jákób Simeont
és Lévit érintő áldásának vagy átkának egy másik értelmezését is, de előbb még
föl kell tennünk a kérdést, vajon miért éppen Simon kap különös hangsúlyt
Judit könyvében.

Összegezve a II. Templom időszakában keletkezett szövegek tanulságait,

elmondhatjuk, először is, hogy - miként Judit könyvében - ezek az írások a bos�-
szú aktusával foglalkoznak, amit igazságosnak minősítenek, mert isteni parancs-
ra történt, hiszen még a végrehajtás eszköze, a kard is az Úrtól származik. A fő
indok a szégyenteljes vegyes házasság, mely kerülendő, mert beszennyezi a nép
tisztaságát, és ha megtörténik, föltétlenül bosszúért kiált. Más részről némely
szövegek – Judit könyve nem, – összekötik az eseményeket Lévi és fiainak a papi
rendbe emelésével.

Ha a Genesis 34 rabbinikus értelmezéseit nézzük, akkor egy másfajta hozzáállás-

sal találkozunk. A Genesis Rabba a 80. fejezetében beszél erről. Először egy szép
párhuzamot olvashatunk Dina történetével a 2 Királyok 14,9-ből: „Jóás, Izráel
királya ezt a választ küldte Amacjának, Júda királyának: A libánoni bogáncskóró
ezt az üzenetet küldte a libánoni cédrusfának: Add feleségül leányodat a fiam-
hoz! De arra szaladt egy libánoni vadállat, és eltaposta a bogáncskórót.”
Majd a midrás többször is felteszi a kérdést, hogy ki volt a felelős mind-
azért, ami Sikhemben történt. A válasz mindig ugyanaz. Az a tény, hogy „Dina
kiment”. 30 Rabbi Berekiah mondja rabbi Levi nevében: azzal hasonlíthatjuk ös�-

27
Deut 33.
28
TSim 5,4-6. (saját fordítás)
29
GenR 80, 1.
30
GenR 57, 4.

•  45  •
 Balassa Eszter

sze Dina történetét, mint amikor valaki egy darab húst tart a kezében és amint
kinyújtja a kezét, egy madár azonnal lecsap és elrabolja a húst. 31

Ebből a párhuzamból és annak ismételgetéséből, hogy „Dina kiment”, azt

látjuk, hogy a rabbinikus irodalom Dinát bűnösnek és felelősnek tekinti a saját
megerőszakolásáért. Másrészről viszont a rabbikat érdekelte Dina további élete.
Különböző történetek szólnak erről, a Genesis Rabbában32 is legalább két „férj-
jelölt”-ről olvasunk. Az első a bátyja Simon, aki megesküdött, hogy feleségül
veszi őt. Ez a megoldás a Genesis 46, 10 értelmezéséből következik, ahol az áll,
Simonnak volt egy Saul nevű fia egy kánaánita nőtől; és mivel Dinát egy kánaá-
ni erőszakolta meg, így csak ő lehet az a nő.
A másik férj, Pszeudo-Philón, 33 a Jób testamentuma 34 és a Baba Bathra
traktátus35 szerint Jób volt. Ha Jób egyáltalán élt, akkor Dina korában, mond-
ja a Talmud.
De a legérdekesebb történetet Dina későbbi életével kapcsolatban a Pszeudo-
Jonatán targumban találjuk, mely azt mondja, hogy József felesége, Aszenet Dina
lánya volt, aki Sikhemtől fogant. 36 A József és Aszenet novella37 is megpróbál
Aszenetből zsidót „faragni”, de ott Aszenet betér a zsidóságba, míg itt ez feles-
leges, hiszen József rokona. Míg a Genesis 34-ben Dinát egy idegen becstele-
níti meg és családja visszautasítja a vegyes házasságot, addig itt Dina lesz az,
aki megoldja azt a problémát, hogy hogyan lehetséges az, hogy Jákób egyik fia,
ráadásul a kedvence, József, egy idegen nőt vesz feleségül.

A Tizenkét pátriárka testamentumának jelenlegi keresztény formája vagy re-

dakciója miatt, úgy gondolom, érdemes megnézni Dina történetének néhány
patrisztikus kommentárját is. Ahogyan azt feltételezzük, a keresztény szerzőket
nem érdekli Lévi szerepe, tehát a lévita papság eredete. Sokkal több figyelmet
szentelnek Dina szüzességének kérdésére és arra, hogy miért veszítette azt el.
De mielőtt Dináról beszélnék, Tertullianust idézem, aki az Adversus Judaeos
című művében Jákób áldását így értelmezi:

31
TJob 1, 5-6.
32
Targum Pseudo-Jonathan: Genesis 41.
33
Tertullian, Adversus Judaeos. Ante-Nicean Fathers, Vol III, X. 1317-1321. (saját fordítás)
34
Jerome, Letters and select works. NPNF2-06, Letter LXXIX to Salvina, 10.
35
Bernard of Clairvaux: On the steps of humility and pride. Selected writings, Paulist Press, New
Jersey, 1987, X. 29-30.
36
Targum Pseudo-Jonathan: Genesis 41.
37
Burchard, C. „Joseph and Aseneth. A New Translation and Introduction.” In: J. H. Charlesworth,
ed.: The Old Testament Pseudepigrapha, vol. 2. Garden City, NY, 1985, 177-247. Magyarul:
Bolyki János (ford.) József és Aszenet, Koinónia, Kolozsvár, 2005.

•  46  •
 Jákób lánya

„Ő (vagyis Krisztus) ismét a bika, mint ahogyan máshol is a szentírásban.

Amikor Jákób elmondta áldását Simonról és Léviről, akkor a farizeusokról és
írástudókról prófétált, mert az utóbbiak tőlük származnak. Tehát áldását spiri-
tuálisan így értelmezhetjük:

„Közösségükbe ne menj, lelkem, gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem! Mert

embert öltek haragjukban” - ez a prófétákat jelenti - „kedvtelésükben bikát bé-
nítottak”, azaz Krisztust, akit a próféták lemészárlása után megöltek és azzal te-
tézték vadságukat, hogy inait szögekkel szúrták át.”38

Jeromos is beszél Dináról, de előbb lássuk, hogyan allegorizálja Juditot a 79.,

Salvinához címzett levelében:
„Vannak olyan özvegyek, akik példaként szolgálhatnak számotokra. Judit a
héber történetből ismert, Anna, Fanuél lánya pedig az evangéliumból. Mind-
ketten éjjel-nappal a templomban éltek és megőrizték szüzességüket ima és böjt
által. Az első az Egyház példája, mely levágja a gonosz fejét.”39

Az Eustochiumhoz írt levelében Jeromos Dina megerőszakolását az Énekek Éne-

ke bizonyos verseivel kombinálja: „Ne menjetek el otthonról és ne látogassátok
meg az idegenek lányait, noha a pátriárkák a testvéreitek és Izrael az atyátok.
Dina kiment és elcsábították. Ne keressétek a vőlegényt (vagyis Krisztust) az
utcákon, ne járjátok a város tereit. Mert mondhatjátok: „Fölkelek azért, és
bejárom a várost, az utcákat és a tereket; megkeresem, akit lelkemből szeretek”
és kérdezhetitek az őrzőktől: „Nem láttátok, akit lelkemből szeretek?”, senki sem
fog válaszra méltatni titeket. A Vőlegényt nem lehet az utcákon megtalálni: „szo-
ros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz.” (Mt, 17.4)40

Jeromos értelmezése és üzenete tehát majdnem ugyanaz, mint amit a rabbinikus

forrásokban láttunk, minden amiatt történt, hogy Dina kiment.
Később, a középkorban ez az értelmezés virágzott, főképp az apácák viselke-
désével kapcsolatos írásokban, ahol Dina története szentírási hivatkozást nyúj-
tott arra, hogy miért tartják őket kolostorokba zárva, néha oly módon, hogy még
az utcára nyíló ablakuk sincsen. A legfontosabb ilyen szöveg Clairvauxi Bernát
De gradibus humilitatae et superbiae című írása, melyben Dinát Évával hason-
lítja össze, mindketten kísértésbe estek és kíváncsiságuk tragédiához vezetett.

38
Tertullian, Adversus Judaeos. Ante-Nicean Fathers, Vol III, X. 1317-1321. (saját fordítás)
39
Jerome, Letters and select works. NPNF2-06, Letter LXXIX to Salvina, 10.
40
Uo. Letter XXIII to Eustochium, 25.

•  47  •
 Balassa Eszter

Éva ránézett a Tudás fájára, Dina kiment, hogy megnézze a városban táncoló
lányokat. Ez az a mód, ahogyan a gonosz kísért, a látás által.41
De ki ez a gonosz? A kígyó az Édenkertben és Sikhem Dina történetében. Tud-
juk, hogy Sikhem a hivvita Hamor fia volt. De később, a Genesis 48, 22-ben azt
olvassuk róla, hogy amorita. Akkor miért nevezik hivvitának? Azért, mert az
arámi „hivaa/hivja” szó kígyót jelent és Sikhem kígyó módjára, ravaszul viselke-
dett Dinával. Ez az a pont, ahol a középkorban a keresztény írások és a luriánus
kabbala találkoznak, Dina történetéből kiindulva.

Konklúzió visszatérve a Vörös sátorba:

Dina neve jelent valamit számunkra és sokkal többet jelentett a II. Templom
korában élő zsidónak. Akkor is, ha nevét nem említik, ő volt a szűz, akit idegenek
gyaláztak meg, Izrael és a Templom szimbóluma, mint Judit könyvében. Alak-
ja a vegyes házasság elleni hivatkozási alap volt, és az idegenek elleni Isten által
sugalmazott harag oka. Az ő története a háttere és kezdete Lévi és fiai papságá-
nak is. Bár idővel szerepe megváltozott, Dina emléke sosem volt por.

Bernard of Clairvaux: On the steps of humility and pride. Selected writings, Paulist Press, New
41

Jersey, 1987, X. 29-30.

•  48  •