Professional Documents
Culture Documents
A helyszíni vizsgálatokra még ezidáig nem került sor, de a későbbiekben még nagyon fontosnak
tartjuk a MAL üzem gyártásközi ellenőrző pontjainak megvizsgálását, mind a mért paraméterek,
mind az anyagáram és mindezek időbeli alakulásának függvényében is.
Mivel egyes műveletek, az oxidhidrátok gyártása közben, erősen kötődnek a privatizációkor
elszakított Ajkai Erőműhöz is, ezért feltétlen vizsgálandó pont az erőmű fatüzelésre való
átállításának technológiai hatása és az energiafelhasználások időbeli dinamikája, mint ahogyan
drámai változás a gyártástechnológiában a privatizáció utáni időszakban az ún. „precipitációs”
technológiára való áttérés is. Mint ahogyan most, napjainkban is úgy történik az ún. MAL-féle
„száraz” technológiára az átállás, hogy annak nincs korrekt hatásvizsgálata, és nemcsak, hogy a
jövőbeni esetleges katasztrófahelyzetek elhárítására nem tér ki, de nem vizsgálja meg, még a
kubatúra növekmény kihatásait sem.
Mint évtizedes gyártástechnológia irányítási tapasztalatokkal rendelkező műszaki vezető, azt is el
kell, hogy mondjam, hogy a valódi, a gyári műszaki-tudományos szakemberek által végzett
gyártástechnológiai elemzéseket nem pótolhatják sem az akadémikus urak ex katedra kijelentései,
sem az elefántcsont toronyban végzett lexikális fércmunkái, de még a KÖFE önmagában is
ellentmondásos kijelentései sem! Ez utóbbi azért is tragikus, mert a műszaki életben a KÖFE
határozat maga a törvény, de legalábbis annak egy sarkalatos szegmense.
Erre, elsősorban az idő hiányában „egy másik alkalommal” szeretnék kitérni. Most inkább az előző
előadás anyagához is kapcsolódva, a gát feltételezett mozgásával, annak anyagával szeretnék
foglalkozni, rámutatva arra, hogy a MAL döntéshozó műszaki vezetői által elkövetett technológiai
fegyelemsértés szükségszerűen elvezetett a X-es kazetta gátjainak katasztrofális tönkremeneteléhez.
Hogy az űrmegfigyelések fontosságát értékelni tudjuk, először vissza kell utalnom a gátszakadás
utáni első szakmai és kevésbé szakmai média-reakciókra.
Az első, értelmezhető és releváns szakmai meglátás, egy műegyetemi építész szakértőtől jött, aki
szerint ez egy tipikus (hirtelen) dinamikus terhelésre bekövetkezett törés volt, amit konkrétan nem
tudott megindokolni, de úgy próbálta megmagyarázni, hogy több talajtani hatással együtt (úgy, mint
vízáramával, akkor a gátközeli talajnak süllyednie kellett volna a korábbi állapotokhoz képest.
Kérem, hogy ezek függvényében is, vizsgáljuk meg a műholdas mérési eredményeket!
Mint azt a 2. sz. ábrán is láthattuk, az ESA, az Európai Űrügynökség 2003-tól napjainkig végzett
méréseket a kolontári térségben is, amelyeket a katasztrófa miatt utólagosan is értékeltek. Az idő
függvényében nézték az elmozdulást a 2003-as állapothoz képest. A 2. sz. ábrán a zöld pettyek
jelentik a mozdulatlanságot, a vörös pettyek az évi 8-10 mm süllyedést, a lilák pedig az évi 10-12,
illetve a 12-15 mm-es süllyedést.
A 2.a ábrán jól látszik, hogy a mérési pontok a gátkoronán vannak, a magasítás tetején vezető üzemi
úton, de néhány mérés a gát közvetlen közelében is készült (az 1a, 1b, 1c mérések), míg a 3. ábrán a
környező térség (Ajka, Kolontár, Devecser) geológiai stabilitására kapunk információkat.
Megvizsgálva a térképen vázolt vertikális elmozdulásokat, azt láthatjuk, hogy a térség geológiailag
rendkívül stabil és a talaj mozdulatlan, még milliméteres nagyságrendben is, 2003. év elejétől 2010.
év végégig.
Ez a tározó közvetlen közelében is igaz!
Egyedül a gát fala mozog, és jellemzően süllyed. Ez a süllyedés 8 év alatt 8-10 cm a nyugati és a
déli falon (az északi falat technikai okokból nem tudták mérni). (Meglepő az időben egyenletes
süllyedés szinte teljesen lineáris képe.)
Megnézve és tekintve a gátközeli 1a, 1b, 1c pontok nagyfokú stabilitását, láthatjuk, hogy csak a
gátkorona mozog, csak a gátkorona süllyed. (kb 10 cm-t 8 év alatt). Ha maga a gáttest süllyedne,
maga a gát nyomódna bele az alatta levő agyagba, akkor az agyagnak, a gát alatti talajnak, fel
kellene türemkednie, de látjuk, hogy a gátközeli pontok, szinte mm pontossággal stabilak –
szemben a 10 cm-es süllyedéssel.
Hasonlóan, ha a gát alatt futó, feltételezett vízerek mosták volna ki az agyaglencse anyagát a gáttest
alól, akkor pedig a gát mellett közvetlenül is süllyedést kellett volna mérni, de mint látjuk, és mint
említettük, a gát melletti mérési pontok stabil s állandó jellegű mozdulatlanságot mutatnak.
Nem mellesleg, a gátszakadás közeli, és helyileg a Torna-patakvízfolyásához köthető 4a, 4b, 4c és a
teljesen átellenben levő 3c gátkoronai süllyedés közt a differencia mérési hibán belül van, ami
ellentmond ennek a teóriának teljesen.(Azaz, hogy a gát törésközeli része megsüllyedt volna az
alatta lévő talajban.)
Mivel a gát melletti pontok mozdulatlanok és egyedül a gátkoronán van mért süllyedés, ez a
megfigyelés, illetve ezek a mérések azzal magyarázhatóak, hogy egyszerűen tömörödik,
cementálódik a gát salakbeton anyaga – és ezt a zömítődést mérte ki a műhold, ennek segítségével
rendkívül fontos momentumokra hívták fel a magyar űrkutatók a figyelmünket.
Most tekintsük meg a süllyedés mértékét is!
Ez, mint már elmondtuk, 8 év alatt egy kb 10 cm-es egyenletes zömítődés. Mivel itt egy kb. 25 m
magas, nagyon porózus, sőt, üreges anyagú salakbeton tömörítvényről van szó, a szénerőművi salak
ilyen mértékű zömülése egyáltalán nem meglepő, hiszen ez mindössze 4 ezrelékes
magasságváltozás a 8 év alatt! ( Mintha egy 1 méteres salakdomb 4 mm-t zömült volna 8 év alatt.)
Ha nem lenne az ESA műhold, ezt soha nem tudtuk volna még kimérni sem, viszont így láthatjuk,
hogy nem a geológiai szerkezetre vezethető vissza a katasztrófa, mint ahogy más talajmozgásra
sem.
Mindemellett szükséges néhány szót ejtenünk ezen salakbeton gát anyagáról is!
Abban, hogy a X-es kazetta gátfalának salakanyaga megfelelt az elvárt minőségnek, csak
reménykedni tudunk, de hogy a gátmagasítás garantáltan nem megfelelő anyagból történt, abban
(4.sz. ábra)
Ugyanígy működik a cement, aminek az alapanyaga egy égetett márgás (agyagos mészkő) kőzet,
amihez adalékanyagokat keverhetnek, és a kötésgyorsításra gipszet (CaSo4) tesznek hozzá. Ezen
anyagok őrleményeinek keveréke a cement, ami ha a felhasználás előtt vizet kap, vagy sokat állva
felvesz a levegő nedvességtartalmából, akkor tönkremegy. Ezt hívják „döglött cement”-nek.
A mészköves, cementes kötés analógiájára működne a salakbeton is.
Konkrétan az ajkai esetben, jellemzően a dudari bánya szenének égetése után, a kiégett szén
salakjának az összetétele tömegszázalékban: SiO2 12, Al2O3 18, Fe2O3 6, CaO 34, MgO 34, Na2O
0,5, K2O 0,5, egyéb (itt vannak ugye a
nehézfémek...) 1%.
A KÖFE dokumentumokban ez még szebb: SiO2
11, Al2O3 8, Fe2O3 2, CaO 59!
A lényeg, hogy a salakbeton az oltatlan mésztől, a
kalcium oxidtól lesz „beton”.
Ha az esőn, a párán, netán a csurgalékvízben áll,
akkor inkább döglött cementnek kéne hívni.
Ezt azért mondtuk el, mert a kazetta gátjának
erőművi salak anyagát „termelő” ajkai erőmű már
2002-ben megkezdte a fatüzelésre való átállást és
2004-re már teljes egészében áttért a biomassza
égetésre. Ennek a salakja, amit inkább fahamunak
neveznék, már teljesen alkalmatlan gátépítésre,
(5. sz. ábra)
mert nem tartalmaz elegendő cementálódó, karbonátosodó kalcium-oxidot, hanem inkább a kálium-
oxidnak tudható be, hogy belőle az üveggyártásban, a régebbi hutákban használt, jellegzetes
hamuzsír képződik.
Ehhez képest a KÖFE 2009. augusztus 26-i környezethasználati engedélyt módosító határozata
engedélyt ad a már minimum 5 éve lerakott salak felszedéséhez, és az abból való gátépítéshez.
Tehát a gátmagasítás feltétlen „döglött” salakból kellett, hogy történjen. Ezáltal a „régi” gát és a
magasított rész között egy minőségi határ húzódik, arról nem is beszélve, hogy minimum a
magasított gátrész semmiképp nem felelhet meg az elvárásnak. Ezt már tetézi az a tény, hogy a
MAL még ezt a hibás előírást sem tartotta be, mert a széttört gát darabjain világosan látszanak a
jellegzetes hamuzsír kiválások, ezért bizonyos, hogy az építési anyagba még fahamu is keveredett!
(7. sz. ábra)
Ezt nem lehet a csapadékkal magyarázni, több okból sem. Egyrészt a néhány száz milliméter
csapadék nem összemérhető a több ezer milliméteres lúgmagassággal. Másrészt a kiömlött lúg pH-
ja nem utalt arra, hogy az egy közel desztillált víz minőségű csapadék hígítmánya lenne.
Nem mond az alig nedvesre elvárt tározó felületnek az sem ellent, hogy időközben megváltozott a
technológia és egyrészt a híg iszapszerű szenny is odavezethető (ld. KÖFE 10897-05.
környezethasználati engedélyt), másrészt hogy csővezetéken kerül odaszállításra a híg vörösiszap.
Azért nem mond ellent, mert ugyanez az engedély előírja a felgyülemlett lúgos folyadék
visszajáratását is a rendszerbe, a tározó felületének leszivattyúzását! Tehát ott nem gyűlhetett volna
fel a lúg, az előírások betartása mellett! Semmiképp! (A két KÖFE előírás viszont egymásnak ellent
mond, mert vagy 45%, vagy csővezeték, de ez a lúg illegális ottlétét tekintve indifferens.)
másrészt vegyük észre, hogy a lapátolható sűrűségű, az előírt 45% nedvességtartalmú iszap
gyakorlatilag ki sem jött a kazettából, sőt, még a rommá tört gátfalak közül sem!
(18-19-20. sz. ábrák)
Ilyenkor ugyan felmerül a kérdés, hogy miért is kellett súlyos milliárdokért egy új gátrendszert
kiépíteni úgy, hogy előtte semmilyen hatástanulmányt nem készítettünk, nem analizáltuk a
Nem találtunk körültekintő hatásvizsgálatot arra vonatkozólag sem, hogy hogyan és miért történt a
precipitációnak nevezett technológiára való áttérés 2003-ban, ami időben erősen egybeesik a
korábbi technológia bepárlási hőjét is biztosító Ajkai Erőművek a fatüzelésre való átállásával.
Hasonlóan problematikusnak tartjuk, hogy a 10897/05 sz. 2006 februári KÖFE környezethasználati
engedély előtt nem vizsgálták annak hatását, hogy ha nem 45% nedvességtartalmú iszap, hanem
egy híg zagy megy a tározóba, akkor annak milyen kihatásai lesznek.
Itt elsősorban arra gondolunk, hogy a bauxit egy agyagásvány, és ezzel együtt a vörösiszapnak is 20
mikrométer alattiak az egyes szemcse méretei (sőt, ennél jóval kisebbek, a talajmechanikában a 2
mikrométer alattiakat tekintik agyagnak, a 20 mikrométeres határ csak azért lett meghúzva, mert itt
már olyan kicsik az egyes szemcsék közti rések, hogy az bakteriálisan már átjárhatatlan).
Ilyen finom szemcseméretnél a nagy fajlagos felületen akkora adhéziós erők lépnek fel, hogy azok
kötik az idegen anyagokat, s emiatt nem alakulhatnak ki víz vagy más folyadék áramlások az
agyagban. Ezért egy 45% nedvességtartalmú vörösiszapban nem alakulhat ki olyan áramlás, ami a
gát salakbeton anyagával kölcsönhatásba tudna lépni.
Ezzel szemben, ha csak átmenetileg is, egy lúgos folyadékréteg található (az egyébként 45%
nedves) vörösiszap agyagszemcsék fölött – mint arra a KÖFE környezethasználati engedélye
lehetőséget adott – akkor ez a lúgos oldat kémiai kölcsönhatásba léphet magával a gátfal anyagával
is. Annál inkább, mert az egy nagyon porózus test.
A kazetta tározóterében a nem egyenletesen elhelyezkedő iszapot tekintve, illetve a nem homogén
folyadékszint magassága miatt, még arra is gondolnunk kell, hogy a gátfalról visszaverődő
hullámok interferálódhattak is, és így kialakulhattak olyan ütésszerű, a gátra ható, dinamikus
terhelések is, amelyeknek ez a rideg salakbeton-tömörítmény már nem tudott ellenállni, és eltört. A
kitört hely felé áramló millió tonna lúg a gátfalat a kitörési pont körül felőrölte és magával sodorta,
majd az iszap tetejéről lefolyó tömény vörös lúg elárasztotta a környéket.
Tehát a technológiai fegyelemsértés miatt a tározó felületére került lúgmennyiség okozta mind a
gátfal áttörését, mind a térség elárasztását. Ezért a katasztrófa közvetlen kiváltó oka az a
technológiai fegyelemsértés, ami a lúg odakerülését lehetővé tette.
A jelenlegi időkeretben már nem tudunk kitérni olyan fontos kérdésekre, mint a nehézfém-
koncentrációk elemzése.
Feltétlen szükségesnek látnánk annak a KÖFE-bürokráciának az elemzését is, amely kiminősítette a
veszélyes hulladékok köréből a vörösiszapot, s emiatt nem kellett a tározót már 2009-ben bezárni...
(!)
Érthetetlenek az egymásnak ellentmondó KÖFE engedélyek és határozatok is, de valószínű, hogy
az új környezethasználati engedély is pontosításra szorul.
Elemezni célszerű a hatósági ellenőrzések funkcióit és hatékonyságát is.
Feltétlen elemzésre szorul a gyár belső technológiai rendszere is, hogy kijelölhetőek legyenek a
műveletsorban azok a valóban releváns gyártásköri ellenőrzőpontok is, ahol az anyagáram mind
minőségben, mind mennyiségben kontrollálható.