v román–magyar megbékélési törekvésekről a legteljesebb képet I. TÓTH Z.

idézett művei
adják. A magyarországi fejlemények egészébe ágyazva vizsgálja őket: ARATÓ E., Egykorú
demokratikus nézetek az 1848–1849. évi magyarországi forradalomról és ellenforradalomról
(Bp. 1971) és SPIRA GY. idézett összefoglalása (A nemzetiségi kérdés). Ezek mellett: J. C.
CAMPBELL, The Transylvanian Question in 1849. (Journal of Central European Affairs
1942. 1); S. RETEGAN, Espatriatul – ziar militant pentru înfrăţirea popoarelor (AIIACN
1964); A. STAN–C. VLĂDUŢ, Gh. Magheru (Bucureşti 1969); D. KÁROLYI, Activitatea
revolutionară a lui Bălcescu din vara anului 1849 în sursele meghiare (AIIACN 1973); B. C.
FRYER, Bălcescu and the National Question in 1849 (East European Quarterly 1978.2);
MISKOLCZY A., Epizód az 1849 júliusi román–magyar megbékélési törekvések
történetéből (Magyar–román filológiai tanulmányok. Szerk. NAGY B. Bp. 1984).

A magyar „nemzetiségi törvényre”: I. TÓTH Z., A Szemere-kormány nemzetiségi politikája

(I. TÓTH Z., MR); ARATÓ E., Az 1849. évi júliusi nemzetiségi törvény és helye Európában
(Kortárs, 1975. 7).

A hadi események irodalmát l. a 6. fejezet irodalmánál. Bem optimizmusára: HAJNAL I., A

Kossuth-emigráció Törökországban (Bp. 1927. 26). A magyar forradalom végnapjairól:
PÁSZTOR E., Kazinczy Lajos zsibói fegyverletétele 1849-ben (Korunk, 1982. 2). Iancu
gesztusára: MISKOLCZY A., i. m. (AUSB 1981). A Bemről és Iancuról szóló román énekről
tudósít MIHALOVITS LÁZÁR (Radna, 1850. január 17) jelentése: Hadtörténelmi Levéltár
Budapest, Abszolutizmuskori iratok, Militär Distrikts-Commando Grosswardein, Res. 59.,
179. cs.

A források egyoldalúsága miatt 1848–49. emberi áldozatairól nem tudunk pontos képet
alkotni. Az osztrák katonai kormányzat csak „a magyar terrorizmus áldozatait” íratta össze. A
községenkénti gondos felmérés 6112 személyt mutatott ki. A magyar rögtönítélő bíróságok
elítéltjeinek száma: 449. Tiszti parancsra formális ítélet nélkül kivégeztek 769-et. Egyes
helységek elfoglalásakor felakasztottak 31 személyt, lelőttek 709-et, egyéb módon életét
vesztette: 2871. A polgári lakosságból a katonai összecsapások folyamán életét vesztette:
1283. Ugyanez a 6112 személy más csoportosításban: 5680 férfi, 363 nő, 69 gyerek.
Nemzetiségi megoszlásban: 5405 román, 310 szász, 304 magyar, 93 egyéb.
Propagandájukban a román kortársak mintegy 40 ezer román áldozatot tartottak számon. Ezt
elfogadva 100 ezer magyar áldozatról írt: I. STERCA ŞULUŢIU, Din istoria munţilor
apuseni (Gazeta Transilvaniei, 1891. 18). A fenti osztrák felmérés és a kor demográfiai
viszonyainak az ismeretében mintegy 18 ezer főre {1806.} becsülte az 1848–49-i
„rendkívüli” emberveszteséget, az erőszakos halálnemek áldozataihoz számítva a háborús
viszonyok miatt fejét felütő tífusz áldozatait is: E. A. BIELZ, Handbuch. 149. A fizikai
pusztulásnál és pusztításnál talán súlyosabb következményekkel jártak a lelki károsodások és
megrázkódtatások.