A GERINCESEK TÖRZSE

A gerinces állatok közé a törzsfejlôdés során kialakult legbonyolultabb

felépítésû, legfejlettebb szervezetek tartoznak. Ez az elméleti és gazdasági
szempontokból is kiemelkedôen fontos állatcsoport meglehetôsen heterogén,
ezért nehéz olyan általános jellemzést adni róluk, amely mindegyik osztályra
egyaránt érvényes. Legfôbb közös jellemzôiket az alábbiakban foglaljuk össze.
Névadó jellegzetességük a gerincoszlop megléte. Testük fejre, törzsre és
farokra tagolódik. Valamennyi gerinces állat teste bilateralisan szimmetrikus,
alapfelépítését tekintve szelvényezett, belsejében fejlett másodlagos testüreg
alakult ki.
Köztakarójuk az izomzattól jól elválasztható, jellemzô szerkezetû együttes,
azaz bôr. Izomzatuk alapszabását tekintve szelvényes. Vázrendszerük
legfontosabb jellemzôje, hogy a gerinchúr körül, az embrionális fejlôdés során
egy ugyancsak szelvényes szerkezetû, porc-, ill. csontszövetbõl álló
gerincoszlop jön létre. A gerincoszlophoz a gerincesek döntô többségében egy
fejváz, azaz koponya és a végtagvázak csatlakoznak.
Emésztôkészülékükben a garat garatívekkel áttört, igaz azonban, hogy ez a
jellegzetesség számos gerincesben csak az embrionális periódusban figyelhetô
meg, minthogy a garat másodlagos átépülésével eltûnik.
Keringési rendszerük zárt, a vért a ventralis helyzetû szív keringteti.
Érrendszerük alapszabása, elsôsorban az embrionális periódusban, ugyancsak
sok egyezést mutat.
Központi idegrendszerük a dorsalis helyzetû, ún. csôidegrendszer, melynek
elülsô része aggyá alakul. Érzékszerveik fejlettek, szemük mindig az embrionális
agyvelõkezdeménybôl indul fejlôdésnek.
A kifejlett állatok szervezetében megfigyelhetô azonosságokat és
testfelépítésük elvi hasonlóságait közös törzsfejlôdéstani eredetük és – ebbõl
következõen – embrionális fejlôdésük sok vonatkozásban azonos morfogenetikai
folyamatai magyarázzák. Bár az egyes osztályokban különbözô módon, de
valamennyi gerinces állat egyedfejlôdésének meghatározott periódusában
kialakul egy olyan állapot, mikor a három csíralemez megjelenik. Ebben a közös
alaphelyzetben a testet kívülrôl az ectodermalis eredetû egyrétegû felhám
borítja. A test belsejében a szintén ectodermalis eredetû velôcsõ helyezkedik el,
amely alatt a mesodermalis eredetû gerinchúr látható. A könnyebb érthetôség
kedvéért a fejlõdô bélcsô entodermával bélelt falát egyszerû csôként ábrázoltuk
(210. ábra).
Az ecto- és entoderma közti elsôdleges testüreget ebben a stádiumban a
mesodermazsákok már teljesen kitöltik. A mesodermazsákok jellegzetes
verticalis tagozódást mutatnak. Felsô részük, az ôsszelvény vagy õscsigolya
(somita) a velôcsövet és a gerinchúrt öleli körül. Nevükbõl következôen
szelvényesen helyezkednek el. Az ôscsigolyák állománya három részre különül
(210., 212. ábra).
A sclerotomban levô sejtekbôl fejlôdik a tengelyváz, a myotomból
atörzsizomzat, a dermatomból a bõr kötôszövetes rétegei. Az elkeskenyedô,
középsô helyzetû ôscsigolyanyél (gononephrotom) a somitákhoz hasonlóan
szelvényezett. Belôle alakulnak ki az ivarmirigyek és a kiválasztószervek. A

1
legalsó, szelvényezetlen terület képezi az ún. oldallemezeket, melyek a fejlôdô
bélcsövet veszik körül és annak kötôszövetes és izomrétegét képezik, de az
oldallemezek származékai a testfalizomzat és a savós hártyák (pl. hashártya) is.
(Megjegyzendô, hogy a középsô csíralemeznek van egy kötôszövetes –
mesenchymalis része is, amely szintén több szervrendszer kötõszövetes és
izomelemeinek alkotásában vesz részt.)

210. ábra. Egy gerinces embrió keresztmetszete sematikusan. A – somita; B – gononephrotom;

C – ldallemez. (PORTMANN, 1948., könyvébõl.)

Az embrió fent említett részeibôl származtathatók a kifejlett állat szervei,

szervrendszerei, amelyek felépítésében gyakran több csíralemez is részt vesz.
Amikor tehát azt mondjuk, hogy pl. a gerincesek tüdeje entodermalis eredetû
szerv, ezt úgy kell érteni, hogy a tüdô funkcióját elsõdlegesen meghatározó
szövetféleség, a légzôhám, valóban entodermalis eredetû, de a tüdô
felépítésében még természetesen részt vesznek mesodermalis eredetû erek,
kötôszöveti elemek, ectodermalis erdetû idegek stb.

A vázrendszer

A gerincesek vázrendszere a mozgás passzív szerve, elemeiben – mint

köztudomású – elmozdulás, erô nem keletkezik, viszont az izmok a vázelemeket
megmozdítva képesek létrehozni egy egy testrész, ill. az egész szervezet
mozgását. A gerincesek névadó jellegzetessége a belsô, az állattal együtt
növekedô, statikailag optimális helyen kialakult tengelyváz, a gerincoszlop. A

2
tengelyvázat a filogenezis során elôször a gerinchúr (212. ábra) körüli
kötôszövetes állományban létrejövô porcos, majd a fejlettebb gerincesekben
csontszövetbôl felépülô csigolyák alkotják (211. ábra).
A fejlettebb gerincesekben a gerinchúr már a csigolyák közötti területre szorul
vissza. A csigolyák kialakulásával kezdetét veszi a koponya szervezôdése is. A
legprimitívebb gerincesek fejében kialakult vázelemek még csak a szájnyílás
környékét és az elôbelet támasztják. A halaktól kezdve egy olyan fejváz alakul
ki, amely egyrészt védi és beburkolja az agyvelôt és a feji érzékszerveket
(agykoponya), másrészt támasztja a szájnyílást, az elôbelet és a szájfenék
izomzatát. Ez utóbbi vázelemek együttese képezi az arckoponyát (211. ábra).
A halakként összegzett gerincesek végtagjainak (úszóinak) váza sugarasan
elhelyezkedô, pálcikaszerû elemekbôl (úszósugarakból) áll, melyek – mivel az
úszók mechanikai terhelése viszonylag csekély – a gerincoszlophoz nem
kapcsolódó függesztôövekrôl erednek. A szárazföldi életmódra való áttérésnél a
vázrendszer szerepe megváltozik. Egyrészt a mozgást biztosítandó, a testet fel
kell emelni a talajtól. A halak páros úszóiból vezethetôk le a négylábú
gerincesek, többnyire erôs csontokkal támasztott végtagjai. Megerôsödnek a
nagyobb igénybevételnek kitett függesztõövek is. A hátulsó, fokozottan terhelt
függesztôöv közvetlenül a gerincoszlophoz kapcsolódik. A szárazföldi gerincesek
vázrendszere a számos variáció ellenére, alapszabását tekintve, egyforma.

211. ábra. A gerincesek koponyájának általánosított vázlata. A porcban elõképzett koponya

(chondrocranium) körül bõrben keletkezett koponyacsontok is vannak (dermatocranium). Az
agykoponyában a három szaggatott, ill. folyamatos vonallal határolt terület az orrgödörnek, a
szemgödörnek, ill. a belsõ fül üregrendszerének felel meg. A tarkótájék eredendõen szelvényes
és csigolya eredetû. A fekete területek a lágyrészeket jelzik. (PORTMANN, 1948., könyvébõl.)

3
212. ábra. Általánosított gerinces embrió hossz-metszete. (Több forrás-munka alapján.)