alberti

| entrada | Llibre del Tigre | sèrieAlfa | varia | Berliner Mauer |

[Attila József (Budapest 1905-Balatonszárszó1937)]

Csak az olvassa
[Solo él lea]
[Je ne veux]
[Only who knows]
A cipõ

Csak az olvassa

Csak az olvassa versemet,

ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

mert álmaiban megjelent

emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.

[Sólo él lea]

Sólo lea mis poemas

quien cierto como el profeta
bogando en la nada viene
y me conoce y me quiere,

porque apareció en mis sueños

tallado en hombre el silencio
y en su corazón discurren
el tigre y la mansedumbre.

[Je ne veux]

Je ne veux qu’un lecteur pour mes poèmes :

Celui qui me connaît – celui qui m’aime –
Et, comme moi dans le vide voguant,
Voit l’avenir inscrit dans le présent.

Car lui seul a pu, toute patience,

Donner une forme humaine au silence ;
Car en lui seul on peut voir comme en moi
S’attarder tigre et gazelle à la fois.

Δ
[Only who knows]
Only who knows and loves me
Should read the poems that I see,
Who’s sailing in the nowhere, that
Becomes future of a wise prophet,
because in his dreams the silence
appeared in a human form, as wild dance,
and in his heart for a while sometimes
the tiger tarries, and a fawn’s brown eyes.

A cipõ

Költõ vett föl, pici lábán

egy ilyen tapos,
két megtörött, szelid orcám
azért bánatos.

Fény deszkázhat, ég füstölhet.

Lekvár lesz a sár?
Neki mindegy. Füzõmbõl meg
kanócot csinál.

Sziszeghetek, ügyet se vet

rám, a marcona.
Kiadhatom a lelkemet, -
ennek nincs hona.

S ha szivemet künn az uccán

elébe teszem,
elpirul ugyan, de aztán
döfköd mérgesen.

Nyelvem néha rája öltöm;

visszanéz csunyán
s õ is, az én morcos költõm
nyelvét ölti rám.

Volt fényes és szép életem.

Hordott egy huszár
s váltogatott, a hûtelen.
Ennek vége már.

Ne tartott vón ilyen árra,

vetett volna ki
Észak homályló havára
dérrel porlani,

vagy Dél izzadt erdejében

tigris tépne szét,
vagy gyik fülelné belõlem
az éj gyors neszét,

vagy egy éjjel hordanának

szét a termeszek, - -
vagy tengeri zöld homálynak,
ahol elleszek

virágállatok közt csendben,

mint cipõ-virág,
mig belepnek puha testtel
iszamos csigák.

Oh, sudarán fa lombjának,

szagolna maki,
vagy csak mocsári gólyának
vetett volna ki!

Az is befüzne kigyóval,
 szállana velem,
lassút lépne s állva tollal
fedné egy felem.

Rab vagyok a költõ lábán,

két éve tapos,
két megtörött, szelid orcám
azért bánatos.
Δ
| entrada | Llibre del Tigre | sèrieAlfa | varia | Berliner Mauer |