Professional Documents
Culture Documents
Edgar Rice Burroughs - Tarzan És Az idegenlégió-olvasOM
Edgar Rice Burroughs - Tarzan És Az idegenlégió-olvasOM
E R BURROUGHS
TARZAN
ÉS AZ IDEGENLÉGIÓ
1.
2.
3.
5.
6.
7.
- És annyira szereted?
- Nem szeretem. Csak sértette a büszkeségemet. Utálják a
férfiak, ha lerázzák őket.
- Lerázzák? Az meg mit jelent? -Otthagyott... egy
republikánus 4-F-esért.
- És az olyan szörnyű ember lenne? Ilyenről még nem is
hallottam.
Jerry nevetett.
-Igazából nem. De ha mérges vagy, szeretsz csúfo-lódni,
és most más nem jutott eszembe. A pasassal valójában
semmi bajom: Igazán kezdem megkedvelni.
- Úgy érted, azért, mert jobb megtudni még házasság
előtt, mint utána, hogy a nő szeszélyes-e.
* - így van, maradjunk ennyiben, egyelőre. Csak azt
tudom, hogy már nem szeretném, ha most belém lenne
szerelmes.
Corrie elgondolkodott ezen. Bármit is következtetett
belőle, nem árulta el. Amikor néhány perccel később a
táborhoz értek, egy vidám kis dalt dúdolgatott.
Miután Corrie bement a barlangba, Bubonovitch így szólt
Jerryhez:
- Hogy van a mi kis nőgyűlölőnk ma délután?
- Fogd be a szád - mondta Jerry.
Miután Tarzan kikérdezte Corrie-t elrablói felől,
megállapította, hogy úgy tizen lehetnek, s hogy krisszel
és paranggal vannak felfegyverkezve. Nem volt náluk
lőfegyver, mivel a japánok minden fegyvert elkoboztak,
amit találtak.
Mind az öten összegyűltek a barlang bejáratánál, hogy
megvitassák terveiket a jövőre, s szó esett arról is, mit
csináljanak, ha a bennszülöttek visszatérnek és
megtámadják őket. Mindenkinek azonos szavazata volt ezen
a
72
megbeszélésen, de amióta elhagyták a gépet, ahol Jerry
volt a parancsnok, azóta hallgatólagosan Tarzan lett az
elsőszámú vezető. Jerry mindezt elfogadta és
természetesnek tartotta. Sohasem volt számára kétséges,
mint ahogy a többiek számára sem, hogy az angol
bármelyiküknél jobban ismeri a dzsungelt, és kiváló
felismerőképességgel és fizikai képességekkel rendelkezik
ahhoz, hogy vezesse és megvédje őket. Tökmagnak is el
kellett mindezt ismernie, még akkor is, ha ez eleinte
nehezére esett. Mostanra már az angolok leglelkesebb
támogatója lenne, amennyiben nézeteltérésre kerülne sor.
- Corrie azt mondja - kezdte Tarzan -, hogy tizen
lehetnek a bandában. Úgy látta, legtöbbjüknél hosszú
egyenes krisz van, nem a -hullámos élű tőr, amit mi
ismerünk. Mindegyiknél van parang, egyfajta bozótvágókés,
amit inkább szerszámnak szoktak használni, mint
fegyvernek. Lőfegyver nincs náluk.
- Ha jönnek, meg kell állítanunk őket, mielőtt túl közel
kerülnének a szálláshelyünkhöz. Corrie lesz a tolmácsunk.
Bár kétszer annyian vannak, mint mi, azért tudjuk
magunkat tartani. Négy íjunk van...
- Öt - javította ki Corrie. Tarzan mosolygott.
- Öt íjunk van, és mindnyájan jó lövők vagyunk. Meg kell
majd győznünk őket, hogy jobb, ha elmennek és békén
hagynak bennünket. Addig nem fogunk lőni, amíg nem
szükséges.
- Frászt! - hördült föl Tökmag. - Adjunk nekik, amiért
ellopták a gyereket!
Corrie meglepetéssel és hitetlenkedve nézett rá. Jerry és
Bubonovitch vigyorgott. Tökmag elvörösödött.
73
8.
9.
10.
11.
12.
- Most! - kiáltott-Jerry.
A két íjhúr egyszerre pendült meg. Corrie áldozata
nyílvesszővel a szívében előrebukott. Jerry nem célzott
olyan jól. Áldozata megragadta a torkából kiálló
nyílvessző végét.
Jerry az ösvényre ugrott, és a sebesült japán megpróbálta
leakasztani a puskáját válláról. Már majdnem sikerült
neki, amikor Jerry egy hatalmasat behúzott neki. A katona
összeesett, és a pilóta kivont késsel ráugrott. Kétszer
is átszúrta a férfi szívét. Az rángatózott, majd
mozdulatlanná dermedt. Jerry Corrie-ra nézett, aki éppen
a másik japánról próbálta leakasztani a puskát. Úgy állt
az áldozata holtteste fölött, mint a bosszúállás
istennője. Háromszor átdöfte a szuronyt a katona
mellkasán. Az amerikai figyelte a lányt. Nem torzította
el sem düh, sem utálat, sem bosszú. Isteni áhitat
világította meg arcát.
Jerry felé fordult.
- Ugyanezt csinálták az apámmal. Most már jobban érzem
magam. Bárcsak élne még.
- Csodálatos vagy - mondta Jerry.
Magukhoz vették a másik puskát is, az öveket és a
töltényeket. Aztán Jerry bevonszolta a holttesteket a
bokrok közé. Corrie segített neki.
- Húzhatsz egy rovátkát a lövőmasinádra, asszony -mondta
Jerry vigyorogva. - Megölted az emberedet.
- Én nem egy embert öltem meg - vágott vissza Corrie. -
Hanem egy jappot.
-Büszke Juno nem szűnő gyűlölete - idézett Jerry.
- Szerinted egy nőnek nem szabad gyűlölnie - mondta
Corrie. - Te sohasem tudnál kedvelni egy nőt, aki tüd
gyűlölni.
114
- De én kedvellek - mondta Jerry, gyöngéden és
ünnepélyesen.
- Én is kedvellek, Jerry. Olyan rendesek voltatok
mindnyájan. Köztetek nem éreztem úgy magam, mint egy
lány, hanem mint... egy férfi a férfiak közt.
- Isten őrizz! - kiáltott fel Jerry, és nevettek.
- Jerry, miattad abbahagyom a gyűlölködést, miután a
világ összes jappját megöltem.
Jerry visszamosolygott rá.
- Egy eredeti Bosszúálló Angyal - mondta Jerry. - Lássuk
csak... kik is voltak a Bosszúálló Angyalok?
- Nem tudom - mondta Corrie. - Nem találkoztam még
angyalokkal.
- Most már emlékszem - mondta Jerry. - Nagyon régen volt
a mormonoknak egy egyesülete, a Danite. Őket hívták a
Bosszúálló Angyaloknak.
- A mormonoknak van sok féleségük, ugye? Te mormon vagy?
- Távol álljon tőlem. Annyira nem vagyok bátor. De a
jelenlegi mormonok sem. Képzeld csak el, ha egy WAC
őrmester, egy hegesztő, meg egy gőzkazánszerelő lenne a
társad!
- Vagy egy Bosszúálló Angyal? - nevetett Corrie. Jerry
nem válaszolt. Csak nézte, és Corrie azt gondolta,
bárcsak ne mondta volna. Vagy tényleg ezt gondolta?
Tarzan az ösvény melletti fákon haladt, majd hirtelen
megállt és mozdulatlanná vált. Maga előtt egy férfit \á-
tott, aki egy fára épített emelvényen guggolt, ahonnan
jól belátta a Tarzan irányába vezető ösvényt. A férfinak
erős szukái la volt és számos fegyvere. Fehér ember volt.
116
Nyilvánvaló, hogy őr, aki az ösvényt figyeli, ahonnan az
ellenség várható.
Tarzan óvatosan eltávolodott az ösvénytől. Ha nem ismerte
volna a civilizált ember képességeit, akkor igencsak
elcsodálkozott volna azon, hogy a férfi nem vette észre
közeledését. A legostobább vadállat is meghallotta,
megérezte vagy meglátta volna.
Megkerülte az őrt, és néhány perccel később egy kis hegyi
tisztás széléhez ért, ahonnan rálátott egy koszos és
rendetlen táborra. Mintegy húsz ember feküdt a fák
árnyékában. Egy palack vándorolt köztük kézről kézre,
vagyis szájról szájra. Néhány nő is együtt ivott velük.
Valamennyien eurázsiainak tűntek. Egy kivételével
mindegyik férfi erős szakállt viselt. Ez egy fiatal férfi
volt, aki köztük ült, és időnként meghúzta a palackot. A
férfiaknál pisztolyok és kések voltak, s mind a keze
ügyében tartotta a puskáját. Nem volt valami kellemes
társaság.
Ó
Tarzan úgy gondolta, jobb, ha minél kevesebb dolga lesz
ezzel a társasággal. Aztán az a gally, amelyen ült,
hirtelen letört, és Tarzan a földre zuhant, úgy harminc
méterre tőlük. A feje,valami keménynek ütődött, és
elveszítette az eszméletét.
Amikor magához tért, egy fa alatt feküdt, csuklóját és
lábait összekötözték. Férfiak és nők ültek vagy álltak
körülötte. Amikor észrevették, hogy magához tér, az egyik
férfi hollandul szólt hozzá. Tarzan értette, amit
mondott, de megrázta fejét, mintha mégsem értené.
A férfi azt kérdezte tőle, hogy ki ő és miért kémkedett
utánuk. Egy másik férfi franciául próbálkozott, ami az
első civilizált nyelv volt, amit Tarzan megtanult, de még
mindig rázta a fejér. A fiatal férfi az angollal is
próbál-
117
13.
-Tak! -
-Corrie!
- Drágám! - kiáltott Corrie, és átölelte az ifjú
hollandot.
Jerty ezt nem tudta értékelni.
Aztán bemutatkoztak egymásnak, majd rövidén beszámoltak a
különböző kalandjaikról. Míg a többiek beszélgettek,
Tarzan a kampongot figyelte. A japánok szemmel láthatóan
megzavarodtak. Elvesztették tisztjüket és á
tiszthelyettesüket. Nélkülük egy közlegény túlságosan
ostoba volt ahhoz, hogy maga gondolkozzon vagy tervezzen.
Tarzan Jerryhcz fordult.
. -Azt hiszem, bevehetjük a falut és kisöpörhetjük a
maradék japánt, ha most lerohanjuk őket, amíg
szétziláltak és nincs vezetőjük. Öt puskánk van, és nem
maradhatott több, mint egy tucatnyi japán, aki' harcra
képes.
Jerry a többiekhez fordult.
-Na, mit szóltok? - kérdezte. ,-Gyerünk! - mondta
Bubonovitch. - Mire várunk?
I
14.
15.
16.
17.
18.
19.
20.
21.
Másnap reggelinél a szakítás jelei ismét kiütköztek. A
hollandok Tarzantól és az amerikaiaktól egy kicsit
távolabb készítették és fogyasztották el reggelijüket. Az
angol tudta, hogy ez nagyon rossz és buta dolog, s ha ez
tovább folytatódik, akkor ez a dolog a társaság
hangulatára rányomja bélyegét. Ugyanakkor nem állhatta
meg, hogy ne élvezze a helyzetet. Számára teljesen
nyilvánvalónak tűnt, hogy a két főszereplő fülig
szerelmes egymásba. Talán egyedül ők nem voltak ennek
tudatában. Abból jött rá, hogy szerelmesek, mert csak
azok az emberek bánnak ilyen utálatosan egymással, akik
fülig szerelmesek.
?
Miután megreggeliztek, Tarzan és az amerikaiak bementek
az erdőbe, hogy ellenőrizzék a hollandok által vágott
ösvényt. Úgy találták, hogy kitűnő búvóhelyet biztosít a
fő ösvény mellett. Tarzan azonban úgy gondolta, hogy az
őrszem nincs eléggé közel az ösvény végéhez.
|
Van Prins kapitány négy embert állított oda, azzal a
paranccsal, hogy ha jönnek a japánok, tartsák föl őket,
amíg lehet, majd vonuljanak lassan vissza. Ily módon
elegendő ideje lenne a gerillák fő-erejének arra, hogy
elhagyja a falut és felkészüljön a rajtaütésre.
- Úgy gondolom, egy embert sokkal előbbre kellene
állítani - mondta Tarzan Jerrynek -, és legalább a csapat
felét állandóan ezen az új ösvényen kellene állomásoz-
tatni. Fel kell készülni a meglepetésekre, és figyelembe
kell venni a japánok ravaszságát is.
194
- A jappok jóval előre küldik egy emberüket - mondta
Jerry. - Jól lesz álcázva, és úgy mozog majd a
dzsungelben, mint egy kígyó. Meglátja a fiúkat ezen a
helyen, aztán visszamegy és jelenti. Utána nemsokára még
többen visszakúsznak, és ránk dobnak néhány gránátot. így
végeznek az őrökkel, a jappok pedig hamarabb lerohanják a
falut, minthogy van Prins és emberei ide jönnének, hogy
lesből megtámadják őket.
- Menjünk vissza és beszéljünk vele - ajánlotta Tarzan.
Röviddel reggeli után'Lara megkereste Corrie-t.
- Most vettem észre - mondta Lara -, hogy Amat tegnap
este nem tért vissza a faluba. Tegnap elment. Ismerem őt.
Rossz ember. Biztos vagyok benne, hogy elment a nagy
japán táborba, és elmondott mindent, ami itt történt.
Corrie éppen Amatról számolt be van Prinsnek, amikor
Tarzan és Jerry visszatért. A holland odahívta őket, s
ahogy ők közeledtek, Corrie elment. Van Prins elmondta
nekik, amire Lara figyelmeztetett, Tarzan pedig előadta
azt a tervet, amit Jerryvel együtt kigondolt.
-Azt hiszem, az embereim többséget odaküldöm -mondta van
Prins. - Itt csak egy fogadóbizottságot hagyok, ha
esetleg néhányan bejutnának a faluba.
-Nem lenne rossz ötlet, ha valamennyi őrszemet
visszahívnád - javasolta Jerry. - így a jappok mindenféle
figyelmeztetés nélkül besétálnának a csapdába.
- Nem tudom - mondta van Prins. - Azért egy kicsivel
előre én is szeretném tudni, mi fog történni, mert a
végén még minket érhet meglepetés.
Tarzan nem értett vele egyet, de azt mondta:
195
-Rám gondoltál?
- Rád, Jerryre és magamra.
- Fütyülhetsz, ha akarsz, de törődj a magad dolgával. Tak
megcirógatta Corrie állat és mosolygott; aztán elment van
Prins-szel az erdőbe.
Jerry nem volt éppen elragadtatva, hogy van der Bos
mellette van. Az általa ismert emberek közül van der Bos
volt az utolsó, akivel haverkodni akart. Remélte, hogy a
fickó nem akar beszélgetést kezdeményezni vele.
- Hát, úgy látom, elég sokáig kell még várnunk -mondta
van der Bos.
Jerry nyögött egyet.
- És tilos a dohányzás - tette hozzá van der Bos., Jerry
még egyet nyögött. ?;'
Mivel Jerry nem nézett rá, van der Bos megengedhette
magának, hogy vigyorogjon. *
- Corrie ki aka/t jönni harcolni - mondta -, de van Prins
és én leszavaztuk az ötletet.
- Nagyon helyes - mondta Jerry.
- Corrie nagyszerű kislány - folytatta van der Bos. -
Születésünk óta ismerjük egymást. Ő és a feleségem már
emlékezetük óta a legjobb barátnők. Corrie olyan, mintha
a testvérünk lenne.
Csend volt. Van der Bos nagyon élvezte a helyzetet. Jerry
nem. Végre megszólalt.
- Nem is tudtam, hogy nős vagy.
- Nekem is csak pár perccel ezelőtt jutott eszembe -
mondta van der Bos.
Jerry a kezét nyújtotta.
- Kösz - mondta. - Átkozott bolond vagyok.
- Nagyon helyes - mondta van der Bos.
- A feleségednek sikerült megszöknie?
198
- Igen. Próbáltuk rávenni az öreg van der Meert, hogy
küldje el a szigetről Corrie-t és édesanyját is, de a vén
makacs bolond nem tette. Istenem! És hogy megfizetett
érte! Annak a férfinak a makacssága közismert volt az
egész szigeten. Neki meg nagyon tetszett ez. Ettől
eltekintve nagyszerű ember volt.
- Szerinted Corrie örökölt valamennyit apja
makacsságából? - kérdezte Jerry óvatosan.
- Nem lepődnék meg.
Van der Bos még életében nem szórakozott ilyen jól.
Kedvelte ezt az amerikait, de érezte, hogy még vár rá egy
kis megpróbáltatás.
Bubonovitch és Rosetti egyre növekvő érdeklődéssel
figyelte a Jerry és van der Bos között kialakult nagy
barátságot. Ahogy telt a nap, azt is észrevették, hogy
"az öreg" Jerry kezdett úgy viselkedni, mint régen.
Ezt sem hagyták szó nélkül.
- Kezd egészen emberi lenni - suttogta Rosetti. - Bármi
is emésztette eddig, már a múlté.
- Biztos egy gyomorrontás végzett vele - mondta
Bubonovitch. - Már elég régóta ismerjük "az öreget", de
még sosem láttuk őt úgy viselkedni, mint az elmúlt
napokban.
- Még sose láttuk egy csajjal a környezetében. Én mondom
neked...
- Nekem nem kell mondanod. Már kívülről tudonv A csaj az
rossz orvosság. Csak bajt hoz rád. Az agyamra mész! Az a
baj veled, hogy te még sosem találkoztál tisztességes
lánnyal. Legalábbis addig, amíg Corrie-t meg nem
ismerted. És még a feleségemmel sem találkoztál. Teljesen
más nótát fújnál, ha beleszeretnél egy
199
22.
23.
24.
- Mabel.
Ezután egy ideig nyugodtan feküdt. Rosetti előrejött, és
a hordágy mellett haladt. Úgy látta, hogy Corrie-nak és
az orvosnak segítségre van szüksége. Szemében aggodalom
és félelem tükröződött.
Jerry megszólalt:
- Lucas hívja Melrose-t! Lucas hívja Melrose-t!
Rosetti visszafojtotta könnyeit. Melrose volt a
faroklövész, aki meghalt... és Jerry hozzá beszélt!
Említése megrémisztetté Rosettit, de nem veszítette el a
fejét.
- Melrose hívja Lucast - mondta. - A nyugati fronton a
helyzet változatlan, kapitány.
Jerry megnyugodott, és azt mondta:
- Értettem.
Corrie megveregette Rosetti vállát.
- Aranyos vagy - mondta.
Tökmag elvörösödött.
- Ki az a Melrose? - kérdezte Corrie.
- A faroklövészünk. Megölték, mielőtt lezuhant a Lor vely
Lady. És hozzá beszélt! Jézusom!
Jerry forgolódott és dobálta magát. Szükség volt
mindhármójukra, hogy a hor.dágyon tartsák.
- Azt hiszem le kell kötöznünk - mondta az orvos. Rosetti
megrázta a fejét.
- Hívjátok ide Bubonovitchot, majd mi vigyázunk rá. A
kapitány nem szeretné, ha lekötöznék.
Továbbadták az üzenetet az oszlop végén haladó Bu-
bonovitchnak. Éppen akkor érkezett, amikor Jerry próbált
leszállni a hordágyról. Négyük együttes erejére volt
szükség, hogy visszatartsák. Bubonovitch halkan
káromkodott a bajsza alatt. . - Átkozott jappok! A rohadt
sárgák!
224
Rosettihez fordult.
- Mi a francért nem szóltatok eddig nekem? - kérdezte. -
Miért nem szólt nekem senki, hogy ilyen állapotban van?
- Csigavér, Hobó - mondta Rosetti. -Azonnal hívtalak,
amikor úgy láttam, hogy szüksége van rád.
- Csak most lett ilyen - mondta Corrie Bubonovitch-nak.
i. Ó
- Bocsánat - mondta az utóbbi. - Megijedtem, amikor
megláttam ilyen állapotban. Tudod, mi nagyon szeretjük
ezt a pasast. Ó
" Corrje szeme könnybe lábadt.
- Azt hiszem, mindnyájan így vagyunk vele + mondta.
?
- Nagyon súlyos, doktor? - kérdezte Bubonovitch.
- Igen magas láza van - válaszolta Reyd. - De még nem
olyan magas, hogy veszélyes legyen... egyelőre.,
Kiértek az erdőből, le a völgybe, ahol készültek tábort
verni. Most, hogy elhagyták a szűk ösvényt, Sarina a
hordágy mellé jött. Ekkor Jerry felkiáltott:
-Egek! Nem bírom tartani a magasságot. Srácok, ugorjatok!
Csipkedjétek magatokat! - Megpróbált leugrani a
hordágyról. Sarina segített leszorítani.
Corrie a férfi homlokát simogatta és nyugtatgatta: ' - -
Minden rendben van, Jerry. Csak ne mozogj, és próbálj
pihenni.
Jerry megfogta a lány kezét. > 'Ó ?
-
- Mabel - mondta, és sóhajtott.
Aztán elaludt. Rosetti és Bubonovitch a tekintetével
igyekezett elkerülni Corrie-t. Reyd sóhajtott.
- Ez a legjobb gyógyszer, amit kaphat - mondta.
225
-Lehet.
Jcrry összevont szemöldökkel Corrie után nézett. Most meg
mi a franc van? - gondolta. Sarina, aki Cor-rie-hoz és az
amerikaiakhoz csatlakozott, éppen reggelit készített a
közelben. Reyd doktor, aki a sebesülteket vizsgálta
sorra, éppen Jerryhez ért.
- Mi újság ma reggel?
- Nagyszerűen érzem magam - mondta neki Jerry. -Most már
nem keü hogy cipeljenek.
-Azt csak hiszed - mondta Reyd vigyorogva. Van Prins
kapitány és Tak van der Bos is odament.
- Kibírsz még egy napot? - kérdezte a kapitány Jerrytől.
- Hát persze.
- Remek! Minél hamarabb indulni akarok. Ez a hely túl
veszélyes.
-Tegnap aggódtunk miattad, Jerry - mondta van der Bos.
- Jó orvosom van - mondta Jerry.
- Ha most civilizált körülmények között lettünk volna -
mondta Reyd -, akkor adtam volna tegnap egy tablettát, és
mára mindent elfelejtettünk volna, csak annyit mondtam
volna, hogy milyen5' közéi jártál tegnap a halálhoz.
Corrie előjött a fa mögül és visszament hozzájuk-Jerry
látta, hogy a szeme kivörösödött, és nyomban tudta, hogy
miért futott el.
- Még csak most keltél fel,, lustaság? - kérdezte Tak
Corrie-tól.
- Kinn voltam, egy tehenet kerestem.
- Egy tehenet! Miért?
- Jerry azt kért reggelire.
228
- Akkor is rizst fogsz enni - mondta van Prins
vigyorogva.
- Ha egyszer végre itt hagyom a gyönyörű szigetedet -
mondta Jerry -, és valakitől azt a szót hallom, hogy
rizs, az csak vicc lehet.
A többiek visszatértek teendőikhez, így Corrie egyedül
maradt Jerry vei.
-Tegnap biztos teljesen ki voltam ütve - mondta Jerry. -
Néhány órát mentünk az ösvényen, aztán már semmirevsem
emlékszem.
- Nagyon beteg voltál... csak úgy égtél a láztól.
Állandóan le akartál ugrani a hordágyról. Négyünknek kel:
lett lefognunk. Az orvos a hordágyhoz akart kötözni, de
az az édes kis őrmester hallani sem akart róla. Azt
mondta: "A. kapitány nem szeretné, ha lekötöznék", ezért
ő, Bubonovitch, Sarina rneg én a hordágy mellett mentünk.
.
-Tökmag nagyon jószívű emberke - mondta Jerry.
- Azok a fiúk nagyon szeretnek téged, Jcrry.
- Ez fordítva is igaz - mondta Jerry. - Egy harci egység
tagjainak muszáj szeretniük egymást. Nem bízol olyan
emberben, akit nem szeretsz, és így is elég gondunk van,
amikor repülünk, nemhogy még egy olyan pasassal
törődjünk, akiben nem bízunk. Sajnálom, hogy ekkora nyűg
voltam tegnap.
- Nem voltál nyűg. Csak nagyon féltünk, mert azt hittük,
nagyon súlyos a baj. És az, hogy magadon kívül voltál,
csak nehezítette a helyzetet.
Egy kis szünet után megkérdezte:
- Ki az a Mabel?
- Mabel? Mit tudsz Mabelről?
Semmit. Csak mindig őt emlegetted.
229
Jerry nevetett.
. -Apa így szólította anyukámat. Nem ez a neve, de már
házasságuk előtt is így szólította. A nevet egy
"KedvesMabel" levélsorozatból vette, ami igen népszerű
volt az első világháború alatt, és mi, gyerekek mókásnak
tartottuk, hogy mi is Mabelnek szólíthatunk valakit.
- Mindnyájan azon tűnődtünk, hogy ki is az a Mabel -
mondta Corrie szégyenkezve.
-Gondolom, Tökmag, Bubonovitch, Sarina és az orvos
különösen aggódott miattam - mondta Jerry.
- Ez nem vicc, és cseppet sem vagy jópoía - mondta
Corrie. Ó
. ? .
25.
26.
- Az bizony.
- Hol van a kapu?
- Ott előtted, de le van lakatolva.
Amikor van Prins meghallotta a lövéseket, azt hitte, hogy
Tarzanra lőnek, ezért berohant .embereivel a faluba.
Szétszóródtak, és egyik háztól a másikig lopakodtak.
Tarzan a kapu elé lépett. Két vékonyabb ág támasztotta.
Douglas és Davjs kijöttek a kunyhóból és a kapuhoz
siettek.
Tarzan megragadta az oszlopokat, mindegyiket a végénél.
- Ti nyomjátok az oszlopokat - mondta -, én meg húzom.
Eközben teljes súlyával és erejével hátrafelé húzta, s az
oszlopok kitörtek, még mielőtt a foglyok segítettek
volna. A szögesdrótot az oszlopokkal a földre szorította,
Douglas és Davis pedig átsétáltak és szabadok voltak.
Tarzan embereket hallott közeledni van Prins irányából.
Kiáltott van Prinsnck, aki válaszolt.
-A foglyok velem vannak - mondta Tarzan. - Jobb lesz, ha
összegyűjtőd embereidet és eltűnünk innen.
Aztán elvette a puskát és lqszert a halott japán őrtől,
és Davisnek adta.
Ahogy a csapat kivonult a faluból, hallották a japánok
fecsegését és kiáltozását a falu túlsó végén. Nem tudták,
mi okozhatta a zűrzavart, ami nagy segítséget jelentett a
két férfi kiszabadításában, így neiri volt vesztességük,
bár sokan sajnálták, hogy egyetlen puskalövés nélkül
kellett otthagyni a falut.
Bubonovitch és Rosetti két megtalált barát számtalan
kérdésére válaszolt, és maguk is sokat kérdeztek. Davis
elsőként Tarzan felől kérdezősködött.
252
- Ki az a meztelen pasas, aki megmentett? - kérdezte. -
Emlékszel arra az angol hercegre, aki a fedélzetre
jött, mielőtt felszálltunk? - kérdezte Rosetti. - Hát ő
az, és nagyszerű fickó. Szerintetek ő ki?
- Most mondtad, az angol Királyi Légierő ezredese.
- Ő Tarzan, a majmok ura.
- Velünk ne szórakozzál!
.- Komolyan - mondta Bubonovitch. - Ő aztán tényleg
Tarzan.
-'-Nincs itt az Öreg - mondta Douglas. - Csak nem...
- Nem. Jól van. Megsebesült, és nem engedték, hogy most
velünk jöjjön, de amúgy jól van.
A négy férfi szinte végigbeszélgette a gerillatáborba
vezető utat. Sok harci akcióban vettek már együtt részt.
Vérségi köteléknél erősebb szálak kapcsolták egymáshoz
őket. Volt közöttük valami, amit szavakkal nem lehetett
kifejezni és meg sem próbálták. Talán Rosettinek majdnem
sikerült, amikor Davist hátba vágta és azt mondta:
-Te vén kurafi!
27.
28.
29.
- Barát - válaszolt.
- A barátok nem lopnak tőlünk - mondta a nő.
- Csak kölcsönveszem ezt a sarongot. Vissza fogom hozni.
Nem szólsz a japánnak erről? Nekem is az ellenségem.
- Nem mondom el neki. Mi nem mondunk nekik el semmit.
- Akkor jó - mondta Tarzán. - A sarongot holnap
visszajuttatom.
Tarzan elrohant, majd eltűnt az árnyékban. A nő megrázta
a fejét, és felmászott a házába vezető létrán. Elmesélte
családjának, micsoda kalandban volt része.
- Soha nem fogod viszontlátni azt a sarongot - mondta az
egyik családtag.
- A sarong- miatt nem izgulok - válaszolt. - Nem az enyém
volt. De azt a vadembert viszont szeretném látni.
Gyönyörű volt.
Másnap reggel Sarina bement a faluba. Az első hő, akivel
találkozott megismerte, és hamarosan régi barátok vették
körül. Figyelmeztette őket, hogy ne jöjjenek közelebb,
mivel attól félt, hogy japánok lehetnek a faluban, akik
az üdvözlésekből felismerhetnék és a jövevényt minden
valószínűség szerint kihallgatnák. Sarina nem akarta,
hogy a japánok kihallgassák. A falubeliek megértették, és
visszatértek mindennapi teendőikhez. Azután Sarina
megkereste Alauddin Shaht, a falu vezetőjét. Látszólag
nagyon örült Sarinának, és rengeteg kérdést tett fel
neki, de a lány óvatosságból sokra nem válaszolt, amíg ki
nem derül, hogy a főnök milyen kapcsolatban van a
japánokkal.
Hamarosan megtudta, hogy gyűlöli őket. Alauddin Shah
büszke öregember volt, akinek ősei is törzsfőnö-
274
kök voltak. A japánok felpofozták, megrugdosták és arra
kényszerítették, hogy még a közlegények előtt is mélyen
meghajoljon. Miután Sarina megnyugodott, elmondta
történetét, és elmagyarázta, hogy neki és társainak mire
van szüksége, és a főnök segítségét kérte.
- Veszélyes utazás lesz - mondta a főnök. - Rengeteg
ellenséges hajó van ezeken a vizeken, és Ausztrália
nagyon messze van. De ha te és a barátaid
megkockáztatjátok, akkor segítek nektek. Egy nagyobb
méretű praót elrejtettünk a falutól néhány kilométerre a
folyón. Előkészítjük nektek, de ahhoz idő kell. Nem
figyelnek bennünket állandóan, mivel a japánoknak eddig
nem volt gondjuk velünk, de ki-be járkálnak majdnem
mindennap a kampongba. Egyik tiszt minden éjjel itt
alszik. Mindent a legnagyobb óvatossággal kell
csinálnunk.
- Ha a kampong szélén levő házban hagytok élelmet, éjjel
eljövünk és elvisszük azt a hajóhoz - mondta neki Sarina.
- így nem hibáztathatnak benneteket, ha felfedeznének.
Amikor észreveszitek, hogy az éjjel valaki bejött a
kampongba, és élelmet lopott, nagyon lepődjetek meg.
Alauddin Shah mosolygott.
- Te aztán tényleg Nagy Jon lánya vagy - mondta.
Egy hónap eltelt, egy hónap állandó menekülés, üldözőkkel
a sarkukban, egy hónap állandó idegfeszültség; de végül a
hajó indulásra készen állt. Most már csak egy holdtalan
éjszakára és kedvező szélre vártak. A kis folyó
bejáratánál elhelyezett .szögesdróthoz addig nem nyúltak,
amíg a prao készen nem állt. Most már el kellett
távolítani az akadályt, ami krokodilokkal hemzsegő vízben
veszélyes feladat volt. De végül még az is sikerült.
275
30.
- Gyönyörű lövés! - mondta Bubonovitch. - A szerencsétlen
nem is tudja fegyverének hatótávolságát.
- Biztosan remeg a keze - mosdta Douglas.
- Kétlem, hogy a kis admirálisok a legjobb
tüzértisztjeiket raknák a kis kereskedelmi hajókra -
mondta Jerry.
- Talán kitart mellettünk a szerencse.
A hajó már alig haladt előre, inkább le és fel táncolt. A
közeledő hajó orra szántotta a mélykék óceán vízét, amely
fehéren tajtékzott, mint ahogy az ekevas megforgatja az
agyagos földet.
Megint tüzeltek. Ez sem talált, de már közelebb csapódott
be S lövedék. Jerry és Corrie szorosan egymás mellé
ültek, Jerry egyik keze Corrie-én nyugodott.
282
- Azt hiszem, van Prinsnek igaza volt - mondta Jerry. -
Szerinte őrinteV. vagyunk.. "Nem ktt vo\na szabad, Yiogy
magammal hozzalak.
- Máshogy nem is akarnám - mondta Corrie. - Nem
töltöttünk volna ilyen sok időt egymással, ha nem jövök
veled. Még nem volt alkalmam mondani, hogy "jóban,
rosszban", de mindig is így éreztem a szívemben.
Jerry közelebb hajolt a lányhoz.
- Elfogadod, Corrie, ezt a férfit férjedül?
- Igen - mondta Corrie nagyon halkan. - Elfogadod, Jerry,
ezt a nőt hites feleségednek, hogy szeresd, amíg a halál
el nem választ benneteket? ?
- Igen - mondta Jerry, az érzelmektől elfojtott hangon.
Lehúzta ujjáról az érettségi gyűrűjét, és rácsúsztatta
Corrie gyűrűsujjára.
- Ezzel a gyűrűvel feleségül veszlek, és ami az
enyém, a tiéd is ezentúl.
Aztán megcsókolta.
- Azt hiszem - mondta Corrie -, ami a szertartást illeti,
elég hiányos a memóriánk, de legalább a lényegre
emlékeztünk. És nagyon is a feleségednek érzem magam,
drágám. t
A közvetlen közelükbe becsapódó lövedék beterítette őket
vízzel. De mintha észre sem vették volna.
- A feleségem - mondta Jerry. - Olyan fiatal és olyan
gyönyörű.
- Feleség! - ismételte Corrie. '
- Egyre közelebb jön - mondta Rosetti.
Egy cápa úszott el a prao és a japán hajó között. A kis
Keta figyelte, de szerencsére nem tudta, mi az. Tar-zan
célzott, majd lövöldözni kezdett a japán hajó korlátjánál
álló alakokra. A többiek követték példáját, és már
283
tíz puska okádta a tüzet. Ha mást nem is értek el, a
korlátnál álldogálókat leszedték, és óriási kavarodást
okoztak a kereskedelmi hajó fedélzetén. Igen, még egy
dolgot elértek: a légelhárító löveg kezelői őrült
tüzelésbe kezdtek. Lövedékek szántották fel az óceán
vízét.
- Ha kitart a lőszerük - mondta Rosetti -, akkor még
véletlenül eltalálnak. Jézusom! Micsoda pocsék lövések!
Végül bekövetkezett, amit tudtak, hogy előbb-utóbb be fog
következni: egy telitalálat. Jerry látta Sing Tai fél
testét tizenöt méter magasba repülni. Tak van der Bos
jobb lába leszakadt. Az egész társaság az óceánba repült;
és a japán hajó közelebb jött, majd elkezdte géppuskázni
őket, ahogy úsztak vagy a hajó roncsaiba kapaszkodtak. A
lövészek szánalmasan céloztak, de tudták, hogy ez a vége
az Idegénlégiónak, mivel a süvítő golyók százai közül
végül is mindnyájuknak jutni fog
egy-
Bubonovitch és Douglas a víz felszínén tartotta van der
Bőst, aki elájult. Jerry megpróbált Corrie és a géppuskák
közé kerülni. Valami hirtelen lerántotta van der Bőst.
Bubonovitch egyik lábával belerúgott egy mozgó testbe a
víz alatt. ?V
- Istenem! - kiáltott. - Egy cápa elkapta Takot.
Körülöttük mindenhol golyók cikáztak.
Tarzan, akit a lövedék robbanása elég távolra elrepített,
éppen Bubonovitch és Douglas felé úszott, amikor
meghallotta a figyelmeztetést. Gyorsan a víz alá merült,
és előhúzta kését. Néhány gyors, erős karcsapás után a
cápa közelébe ért. Egy erőteljes csapással felmetszette a
hatalmas hal gyomrát. A cápa elengedfe van der Bos lábát
és Tarzanra támadt, de a férfi kikerülte az állkapcsokat,
és ismét belédöfte kését.
284
A víz vöröslött a vértől; egy másik cápa odaúszott és
sebesült társára támadt. Az első cápa lomhán elúszott,
miközben a másik tépte-harapdálta. Pillanatnyilag a
túlélők megmenekültek az egyik veszélytől, de a golyók
még mindig közel csapkodtak. ;
Tarzan segítségével Bubonovitch és Douglas egy nagyobb
roncsdarabra helyezték van der Bőst, az egyik
árboctámaszra. Tarzan letépett egy csíkot van der Bos
nadrágjának a maradványából, és amíg ő és Douglas a roncs
tetején tartották, Bubonovitch elszorította a sebesült
lábát. Tak még lélegzett, de szerencséjére nem volt
eszméletnél.
Bubonovitch megrázta a fejét.
- Semmi esélye - mondta. - De nekünk sincs.
-A cápák ma nagyon jól fognak lakni - mondta Douglas.
Mindnyájan a japán hajót nézték. A korlátnál ismét
megjelentek a görbe lábú kis emberek. Némelyikük
pisztollyal tüzelt rájuk. Keta egy roncsdarabon
egyensúlyozott, közben szitkozódott és fenyegetődzött.
.
Egyszer csak egy hatalmas robbanás hallatszott. Óriási,
legyező alakú láng csapott fel több harminc-negyven
méter'magasba a kereskedőhajó közepéből, majd egy
füstoszlop szállt föl még magasabbra. Egy második
robbanás kettészakította a hajót, az orra teljesen
kiemelkedett a vízből. A hajó darabjai majdnem azonnal
elsüllyedtek, néhány lángoló és üvöltöző ember vergődött
az égő olajban.
Néhány pillanatig a prao hajótöröttéi néma csendben a
távolba meredtek, majd Rosetti törte meg a hallgatást.
-Tudtam, hogy Ő meghallgat - mondta. - Ő még egyszer sem
hagyott cserben.
285