TARZAN ÉS AZ IDEGENLÉGIÓ

Scannelte: Baranyai György 2004. február 5.

Javította:

E R BURROUGHS
TARZAN
ÉS AZ IDEGENLÉGIÓ

INFOGROUP RT. 1995

ISBN 963 423 126 8

Az Edgar Rice Burroughs, Inc. jogának fenntartásával
Magyarországon kiadja
az InfoGroup Rt.
Felelős kiadó: Gál Sándor
Felelős szerkesztő: Horváth Tibor
Műszaki szerkesztő: Spolarich Miklós
Megjelent 11,9 (A/5) ív terjedelemben
95013
Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Rt.
A nyomdai megrendelés törzsszáma: 6393.66-14-2
Készült Debrecenben, az 1995. évben
Felelős vezető: György Géza vezérigazgató

A mű eredeti címe: TARZAN AND THE FOREIGN LÉGION

Fordította: Juszel Anikó 1995
Edgar Rice Burroughs, Inc.
A borítót és az illusztrációkat készítette: Sarlós Endre
1955 Edgár Rice Burroughs, Inc.

TARZAN AND THE FOREIGN LÉGION

Copyright © 1947 Edgár Rice Burroughs, Inc.
All Rights Reserved

1.

Valószínűleg nem minden holland makacs, annak ellenére,

hogy sok más erényük mellett a makacsságot az egyik
nemzeti tulajdonságukként tartják számon. S noha néhány
hollandra mégsem jellemző a makacsság, Hend-rik van der
Meer személyében ez a megfoghatatlan vonás a maga
teljességében pompázott. Mint a makacsság szakértője,
nála ennek gyakorlása művészetté, mi több, fő
tevékenységévé vált.
Mellékfoglalkozása szerint gumiültetvényes volt Szu-mátra
szigetén. Ebben sikeres volt; mégis a makacsságáról volt
nevezetes a baráti körben.
Tehát, miután a japánok megtámadták a Fülöp-szigeteket, s
Hongkong és Szingapúr is elesett, még akkor sem volt
hajlandó elismerni, hogy a japánok Holland Kelet-Indiát
is elfoglalhatják. Ráadásul a feleségét és a lányát sem
volt hajlandó evakuálni onnan. Ostobasággal is
vádolhatnánk, de ebben ő nem volt egyedül. Nagy-
Britanniában és az Egyesült Allamokban milliók becsülték
alá a japánok erejét és forrásait - egyesek magas
helyeken is.
Ráadásul Hendrik van der Meer utálta a japánokat, ha
egyáltalán utálni lehet azt, amit már eleve nyavalyás
féregnek tartunk.
- Várjatok csak - mondta -, nemsokára visszazavarjuk őket
a saját fájukra.
Jóslatának csupán kronológiai sorrendje hibádzott. És ez
volt az ő veszte.
S jöttek a japánok, Hendrik van der Meer pedig a hegyekbe
menekült. Vele ment felesége, született Elsje

Verschoor, akit 18 évvel ezelőtt hozott Hollandiából,

valamint lányuk, Corrie. Két kínai szolgájuk, Lum Kam és
Sing Tai is velük tartott. Kettejüket két nyomós
körülmény késztette erre; az első a japánoktól való
félelem, mert túlságosan is jól tudhatták, hogy mit
várhatnak tőlük. A másik ok a van der Meer család iránti
mélységes szeretetük volt. A javai ültetvénymunkások
persze maradtak. Tudták, hogy a megszállók továbbra is
műveltet-ni akarják az ültetvényt, és nekik lesz
munkájuk. Ezenkívül a Nagy Kelet-Ázsiai Társ Prosperitás
imponált ne* kik. Milyen jó is lenne, ha fordulna a
kocka, s ők gazdagok lennének, és a fehér emberek és
asszonyok szolgálnák ki őket.
Hát jöttek a japánok, és van der Meer elindult a
hegyekbe, de sajnos nem elég gyorsan. A japánok ugyanis
mindig a nyomukban voltak. Módszeresen felkutattak
valamennyi hollandot. A kampongok lakói, amelyekben a van
der Meer család megszállt, folyton informálták őket. Hogy
milyen természetes vagy titokzatos módon tudtak meg
mindent a bennszülöttek, holott a japánok még mérföldekre
voltak, az most nem lényeges. Ők mindenről előre
értesültek, ugyanis a primitívnek nevezett emberek
legalább olyan gyorsan adják tovább a híreket, mint a
civilizáltabb emberek távíró vagy rádió útján. Még azt is
tudták, hogy az őrjárat hány katonából áll -egy őrmester,
egy tizedes és kilenc közkatona.
- Nagyon rossz - mondta Sing Tai, aki Kínában már harcolt
a japánok ellen. - Lehet egyszer-egyszer a tiszt kicsit
emberi, de a sorkatona soha. Nem szabad engedni elfogni -
mutatott a két nőre.
A járás egyre fárasztóbbá vált, ahogy feljebb
kapaszkodtak a hegyekben. Minden nap esett, és az
ösvények
mocsarassá váltak. Van der Meer már túl volt élete delén,
de még erős volt, és még mindig makacs. Ha ereje cserben
is hagyta volna, makacssága akkor is tovább viszi.
Corrie akkor 1*6 éves volt, karcsú, szőke lány. Erős
volt, egészséges és kitartó. Ő mindig lépést tudott
tartani a társaság férfitagjaival. Elsje van der Meerrel
azonban más volt a helyzet. Neki megvolt az akarata,
ereje azonban nem. Pedig nem volt megállás. Alighogy
elértek egy kampongot, s lerogytak a kunyhó földjére,
ázottan, sárosán, kimerültén, a bennszülöttek máris
figyelmeztették őket. Néha a közeledő japánok miatt, de
igen gyakran azért mert a bennszülöttek attól tartottak,
hogy az ellenség fehérek rejtegetésén kapja őket.
Végül a lovak is kimúltak és gyalog kellett
továbbmenniük. Már magasan jártak a hegyekben, s a
kampongok is egyre távolabb voltak egymástól. A
bennszülöttek nagyon féltek és nem fogadták barátságosan
őket. Néhány évvel ezelőtt még kannibálok lehettek.
Három hétig vonszolták magukat egy kampongot keresve,
ahol elrejtőzködhetnek. Ekkorra nyilvánvalóvá vált, hogy
Elsje van der Meer már nem bírja sokáig. Két nap is
eltelt, de nem találtak kampongot. Egyedüli táplálékuk
csak az volt, amit az őserdőben találták. És mindig
mindenük vizes volt és fáztak.
Egyik nap késő délután aztán találtak egy szerencsétlen
falut. A bennszülöttek gorombán és barátságtalanul
fogadták őket, de ennek ellenére nem tagadták meg tőlük
azt a szegényes vendéglátást, amit nyújtani tudtak. A
falu vezetője meghallgatta a történetüket. Majd azt
mondta, hogy mivel nem maradhatnak ott, kíséretet ad
melléjük, hogy eljussanak egy másik faluba, amely jó

messze van a járható ösvényektől, és ahol a japánok soha

nem találnak rájuk.
Néhány héttel korábban van der Meer még parancsolt volna,
de most büszkeségét legyőzve, könyörögve kérte a főnököt,
hogy legalább az éjszakát ott tölthessék, hogy felesége
erőt gyűjthessen, és folytathassa az utat. Ho-esin, a
főnök azonban visszautasította a kérést.
-Azonnal menjetek - mondta -, adok kísérőket. Ha
maradtok, bezárlak benneteket és átadlak a japánoknak,
amikor ideérkeznek.
"
Az előző falvak vezetőihez hasonlóan ő is félt a
megszállók megtorlásától, ha felfedeznék, hogy fehéreket
rejteget.
így hát a rémutazás folytatódott a félelmetes
szakadékokkal szabdalt terepen, és az elmúlt évszázadok
során a közeli vulkánokból kiömlő tufaréteget kilúgozó
folyón keresztül. Ez a folyó nemegyszer vágta el útjukat.
Néha sikerült átgázolniuk. Most éppen törékeny,
himbálódzó függőhídon keltek át, ráadásul későn,
sötétedés után, egy koromsötét éjszakán.
Elsje van der Meert, aki mostanra már túlságosan gyenge
volt, Lum Kam a hátára kötötte és úgy cipelte. A kísérők,
akik nyugtalanul várták, hogy elérjék a következő
kampongot, állandóan sürgették őket, hiszen már kétszer
is hallották tigrisek vérfagyasztó morgását.
Van der Meer közvetlenül Lum Kam mellett ment, hogy
megtámassza, ha esetleg megcsúszna a sáros ösvényen.
Corrie az apja mögött, a sor legvégén pedig Sing Tai
haladt, míg a két kísérő a kis csapat élén.
- Fáradt, kisasszonyka? - kérdezte Sing Tai. - Jobb
lenni, ha cipelem.
8
- Mindnyájan fáradtak vagyunk - felelt a lány. - Bírom
addig, mint bárki a csapatból. Szeretném tudni, hogy
milyen messze van még.
Ekkor egy meredek ösvényen kapaszkodtak fel.
-Nemsokára lenni ott - mondta Sing Tai. - Kísérő mondani,
kampong szikla tetején.
De mégsem tudtak gyorsan fölkapaszkodni, mivel ez volt
útjuk legnehezebb szakasza. Gyakran meg kellett állniuk,
hogy pihenjenek. Lum Kam szíve kalapált. De ez a hű szív
és vasakárat volt az, ami tartotta őt, nehogy kimerültén
összerogyjon.
Végre-valahára felértek a csúcsra, és a kutyaugatás
elárulta, hogy egy kamponghoz közelednek. A bennszülöttek
megállították őket. A kísérők megmagyarázták, miért
jöttek, majd beengedték őket. Taku Muda, a főnök
barátságosan köszöntötte őket.
-Itt biztonságban vágytok - mondta -, barátok között.
- A feleségem teljesen kimerült - magyarázta van der
Meeri - Muszáj pihennie, mielőtt továbbmegyünk. De nem
kívánlak benneteket kitenni a japánok haragjának, ha
felfedeznék, hogy segítettél nekünk. Engedd meg, hogy itt
töltsük az éjszakát, és holnap, ha a feleségem tovább tud
menni, keress nekünk egy búvóhelyet feljebb a hegyekben.
Talán akad egy barlang valamelyik eldugott szurdokban.
-Vannak barlangok - válaszolt Taku Muda -, de most itt
maradtok. Itt biztonságban vagytok. Az ellenség nem fogja
megtalálni a falvamat.
Kaptak élelmet és egy száraz kunyhót, ahol aludtak. Elsje
van der Meer egy falatot sem tudott enni. Nagyon magas
láza volt, de semmit sem tehettek érte. Hendrik
van der Meer és Corrie az éjszaka hátralevő részét
mellette töltötte. Mi mehetett végbe ennek a férfinak a
fejében, akinek makacssága okozta az általa szeretett
nőnek ezt a szenvedést? Reggelre Elsje van der Meer.
meghalt.
Létezik plyan erős fájdalom, amit már könnyekkel-nem "is
lehet kifejezni. Apa és lánya órákig ült száraz szemmel
az elhunyt mellett, némán tűrve a rájuk zúdult
katasztrófát. Arról sem vettek tudomást, hogy a faluban
hirtelen kavarodás és ordítozás támadt. Ekkor Sing Tai
berontott hozzájuk.
-Gyorsan! - kiáltotta. - Jappok jöttek! Egy kísérő ember
múlt éjjel hozni őket. Hoesin rossz ember. Ő küldeni.
Van der Meer felállt.
-Majd én megyek és beszélek velük - mondta. -Nem
csináltunk semmi rosszat. Lehet, hogy nem bántanak
minket.
- Te nem ismerni majomemberek - aggódott Sing Tai.
Van der Meer megvonta a vállát.
- Nem tehetek mást. Ha nerrt sikerülne, Sing Tai, segíts
a kisasszonykának elmenekülni. Ne engedd, hogy a kezükre
kerüljön.
A kunyhó ajtajához ment, és lemászott a létrán. Lum Kam
vele tartott. A japánok a falu másik végén voltak. Van
der Meer határozottan megindult feléjük, Lum Kammal az
oldalán. Egyikőjüknél sem volt fegyver. Corrie és Sing
Tai figyelte őket a kunyhó sötét belsejéből. Ők mindent
láttak, de őket nem láthatták.
. Látták, ahogy a japánok körülvették a két férfit.
Hallották a fehér ember hangját és a japánok fecsegését,
de
nem tudták kivenni, hogy miről volt szó. Látták, ahogy
hirtelen egy puskatus a két férfi feje fölé emelkedik,
aztán ugyanolyan hirtelen lesújt. Tudták, hogy a puska
másik végén szurony van. Sikolyt hallottak. Utána még
több puskatus emelkedett a magasba és söjtott le. A
sikolyok megszűntek. Egyedül a japánok kacagása
hallatszott.
Sing Tai megragadta a lány karját.
-Jönni! - mondta, és a kunyhó végéhez húzta. Ott is volt
égy kijárat, le a kemény földre.
- Én ugrok - mondta Sing Tai. - Aztán a kisasszony-ka
ugrik, én meg elkapni. Érteni?
Corrie bólintott. A kínai szerencsésen leugrott. Aztán a
lány kidugta fejét a nyíláson, hogy tájékozódjon. Látta,
hogy kapaszkodva majdnem a földig le tud mászni. Ha Sing
Tai karjaiba ugrana, könnyen sérülést okozhatna neki. így
hát kapaszkodva majdnem teljesen leereszkedett, és Sing
Tai segítségével földet ért. Nyomban bevették magukat a
dzsungelbe, amely a kampong szélén kezdődött.
Sötétedés előtt egy mészkősziklában találtak egy
barlangot, ahol két napig rejtőzködtek. Aztán Sing Tai
visszatért a kampongba, hogy tájékozódjon, és szerezzen
élelmet, ha a japánok elmentek. Késő délután tért vissza
a barlangba, üres kézzel.
- Mindnyájan elmentek - mondta. - Mindenki halott.
Házakat elégetni.
- Szegény Taku Muda - sóhajtott Corrie. - Ember- séges
cselekedetéért ez volt a jutalom.
Két év telt el. Corrie és Sing Tai egy eldugott hegyi
kampongban talált menedéket, Tiang Umar főnöknél.
10
11

Csak néha-néha jutott el hír hozzájuk a nagyvilágból. Az,

egyedüli, ami jó hírnek számítana, az lett volna, hogy a
japánokat kiűzték a szigetről. De ilyen hír nem érkezett.
Néha egy-egy messzi földön kereskedő bennszülött tért
vissza, törtértétekkel a nagy japán győzelmekről, az
amerikai hadihajók elsüllyesztéséről, német győzelmekről
Afrikában, Európában vagy Oroszországban. Corrie számára
a jövő reménytelennek tűnt.
Egyik nap megjelent egy bennszülött, aki nem Tiang Umar
falujához tartozott. Hosszan szemlélte Corrie-t és Sing
Tait, de egy szót sem szólt. Miután elment, a kínai így
szólt Corrie-hoz:
- Lenni rossz ember - mondta. - Ő jönni Hoesin kam-
pongjából. Most menni elmondani és majomemberek jönni.
Lehet lenni jobb, ha te fiú vagy. Aztán elmenni elbújni.
Sing Tai megfelelő hosszúságúra vágta Corrie haját, majd
feketére festette. Még a szemöldökét is beszínezte.
Corrie már mély barnára lesült az egyenlítői napsütésben,
és tökéletes bennszülött fiúvá változott a kék
pantallóban és laza blúzban, amit Sing Tai készített
neki.
Megint útra keltek, hogy folytassák véget nem érő
menekülésüket. Tiang Umar emberei elkísérték őket egy
újabb menedékhelyre, amely nem volt messze a falutól: egy
barlang volt, egy kis hegyi patak közelében. Itt minden
ehetőt megtaláltak, ami egy szumátrai őserdőben nő, és a
patakban még halat is foghattak. Tiang Umar néha küldött
nekik pár tojást és csirkét, időnként disznó- vagy
kutyahúst is. Corrie az utóbbit nem tudta megenni, így
Sing Tai kapta meg az egészet. Egy fiatal fiú - akit
Álamnak hívtak - vitte nekik mindig az élelmet. Ők hárman
harnar összebarátkoztak.
12
A Tokujo Matsuo kapitány és Hideo Sokabe hadnagy által
vezetett különítmény mélyen behatolt a hegyek közé, hogy
a nehéz parti ütegek számára megfelelő stratégiai
állásokat találjanak és hogy szemrevételezzék az
odavezető utakat.
Hoesin főnök kampongjához értek, aki elárulta a van der
Meer családot. Egy jelentésből értesültek felőle, hogy ő
hajlandó együttműködni a japánokkal. Ennek ellenére
szükségesnek tartották érzékeltetni vele
felsőbbrendűségüket; így amikor érkezésükkör nem hajolt
meg mélyen előttük, pofon vágták. Az egyik közkatona
keresztüldöfte szuronyát az egyik bennszülötten, aki nem
volt hajlandó meghajolni előtte. Egy másik japán a
dzsungelba vonszolt egy sikítozó lányt. Matsuo kapitány
és Sokabe hadnagy szélcsen mpsolygott. Aztán ennivalót
követeltek.
Hoesin legszívesebben elmetszette volna a torkukat, de
mégis hozatott ennivalót nekik és embereiknek. A tisztek
kijelentették, hogy az ő tiszteletére a faluját
támaszpontként fogják használni, amíg a környéken
tartózkodnak. Hoesin látta, milyen veszéllyel néz szembe.
Lázasan működött az agya, hogy valamifajta kifogást
találjon, amivel megszabadulhatna a kellemetlen
vendégektől. Aztán eszébe jutott az a történet, amit
egyik embere néhány nappal azelőtt hozott egy másik
faluból. Nem tartotta valószínűnek, hogy ez a hír segít
megszabadítani őt ezektől a majmoktól, de úgy gondolta,
nem árt, ha megpróbálja. Egy álmatlan éjszakán át ezen
töprengett.
Következő reggel megkérdezte a japánoktól, hogy
érdekelné-e őket a hegyekbe menekült ellenség
megtalálása. A válasz az volt, hogy igen.
13

' - Két évvel ezelőtt három fehér és két kínai jött a

falumba. Elküldtem őket egy másik faluba, mivel Nagy
Kelet-Ázsia ellenségeinek nem akartam menedéket nyújtani.
A fehér ember neve van der Meer volt.
- Hallottunk felőle - mondta a japán. - Megölték.
- Igen. Én küldtem kísérőket, hogy megmutassam
katonáidnak, hol rejtőzködnek. A lánya és az egyik kínai
azonban meglógott. A lány nagyon szép.
- Hallottuk már. És akkor mi van?
- Én tudom hol van.
- És nem jelentetted?
- Csak most fedeztem fel a búvóhelyüket. Tudok/egy
kísérőt, aki elvezet benneteket oda,
Matsuo kapitány megvonta vállát. ?'.-?'.' - Hozzál enni
- parancsolta.
Hoesinben egy világ omlott össze. Hozatott nekik élelmet,
aztán bement a kunyhójába, és imádkozott Allahhoz,
Buddhához vagy. ki tudja, melyik istenséghez, kérve, hogy
pusztítsa el a majomembereket vagy legalább késztesse
őket elmenetelre.
Matsuo és Sokabe evés közberi megtárgyalta á dolgokat.
- Lehet, hogy mégis intézkednünk kéne - mondta Matsuo. -
Nem jó, ha ellenség van a közelben.
- És azt mondják, hogy gyönyörű a lány - tette hozzá
Sokabe.
- De mindketten nem mehetünk - mondta Matsuo. Mivel lusta
volt, és Sokabe hadnagy mégiscsak az ő beosztottja,
elhatározta, hogy a hadnagyot küldi el egy
különítménnyel, hogy megkeressék a lányt.
-A kínait megölitek - parancsolta -, és visszahozzátok a
lányt, de sértetlenül! Megértettétek? Sértetlenül.
14
Hideo Sokabe hadnagy néhány nappal később ért Tiang Umar
főnök kampongjához. Mivel felsőbbrendű lénynek hitte
magát, Sokabe hadnagy úgy pofon vágta az öreg főnököt,
hogy az elterült. Majd Sokabe hadnagy gyomron és arcon is
rúgta. :ÓÓ?"??
- Hol van a fehér lány meg a kínai? - kérdezte.
- Itt nincsen semmiféle fehér lány vagy kínai.
- Hol vannak?
- Nem tudom, kiről beszélsz.
- Hazudsz. Mindjárt igazat fogsz mondani.
Az egyik őrmesternek megparancsolta, hogy szerez-*en neki
bambusz-szálkát, s amikor meghozták, az egyiket Tiang
Umar egyik körme alá szúrta. Az öregember kínjában
ordítozott.
- Hol van a fehér lány? - kiabálta a japán.
? .- Nem tudok én semmilyen fehér lányról -jelentette ki
az öreg, kitartva amellett, amit először mondott.
A japán még egy szálkát szúrt egy másik köröm alá, de az
öreg még mindig ragaszkodott ahhoz, hogy ő nem tud
semmilyen fehér lányról.
Ahogy Sokabe készülődött a kínzás folytatására, a főnök
egyik felesége odarohant, és térdre vetette magát. Öreg
volt már, Tiang Umar legidősebb felesége.
- Ha nem bántja többet, elmondom, hogyan találjátok meg a
fehér lányt és a kínait - mondta.
- így már jobb - mondta Sokabe. - Hogyan?
- Álam tudja, hol bujkálnak - mondta az öregasszony,
miközben egy ifjúra mutatott.
Corrie és Sing Tai a barlangjuk bejáratánál ültek. Már
egy hét eltelt azóta, hogy Álam utoljára hozott nekik
élelmet, így bármelyik pillanatban várták érkezését. Ta-
15
Ián hoz tojást, és disznóhúst vagy egy darab kutyahúst.
Corrie remélte, hogy tojást is és csirkét.
- Nemsokára valaki jönni - mondta Sing Tai, miközben
hallgatózott. - Túl sokan jönni, jönni barlangba vissza.
Álam megmutatta a barlangot Hideo Sokabe hadnagynak.
Keserű könnyeket hullatott az ifjú. Ha csak az ő élete
lett volna a zálog, inkább meghalt volna, minthogy az
általa mélyen tisztelt lány búvóhelyéhez vezesse ezeket
az utálatos embereket. De a hadnagy azzal fenyegette,
hogy mindenkit kiirt a faluban, ha nem teszi -meg, és
Álam tudta, hogy az ígéretét meg fogja tartani.
Hideo Sokabe embereivel bement a barlangba, Soka-be
kivont karddal, a közlegények pedig feltűzött szu-
ronnyal. Sokabe méglátott egy kínait és egy bennszülött
fiút a homályban. Sokabe kihurcoltatta onnan őket.
- Hol van a lány? - ordított Álamra. - Ezért meg fogsz
halni, az embereiddel együtt. Öljétek meg! - kiáltott
embereinek.
- Nem! - kiáltott Álam. - Az a lány. Csak fiúruha van
rajta.
Sokabe letépte Corrie blúzát, majd széles mosoly jelent
meg arcán. Az egyik közlegény Sing Taiba döfte szuronyát,
majd a különítmény elvonult a fogollyal.

2.

Joe "Te Hobó" Bubonovitch őrmester Brooklynból, helyettes

gépész és törzslövész a Lovely Lady szárnyának az
árnyékában állt, a személyzettel együtt.
16
- Szerintem jó fej srácok - mondta nyilvánvaló
ellenkezéssel a chicagói Tony "Tökmag" Rosetti őrnagy és
repülőlövész megnyilvánulására.
- Igen? Akkor ezek szerint asziszed, hogy Háromadik
Gyojgy jó fej srác volt. Ezt kapd ki, az egyik
polgármester Chicagóban aszonta, ha oda merészel menni
hozzá, pofán csapja.
- Összekevered a dátumokat, Tökmag.
- Igen? Hát én semmiféle britet nem szeretek fuvarozni
össze-vissza a Lovely Lady vei. És áztat hallottam, hogy
ez valami herceg vagy mi.
- Azt hiszem, itt jön a te herceged - mondta Bubonovitch.
Egy dzsip állt meg a B-24-es szárnya alatt, három
tiszttel - egy ezredes az Angol Királyi Légierőtől,
valamint egy ezredes és egy őrnagy az Amerikai
Légierőtől. Jerry Lucas kapitány Oklahoma Cityből, a
Lovely Lady pilótája kilépett, és az amerikai ezredes
bemutatta őt Clayton ezredesnek.
- Készen állunk, Jerry? - kérdezte az amerikai.
- Készen, uram.
Villanyszerelők és fegyvermesterek, miután utoljára
minden kis készüléket és fegyvert ellenőriztek,
kiugrottak a bombatár ajtaján, és a személyzet beszállt a
gépbe.
John Clayton ezredes megfigyelőként vett részt a
felderítő küldetésen, hogy légi felvételeket készítsenek
a japánok által megszállt Szumátra fölött, Holland Kelet-
Indiában, az egyik repülőtérről, a ........i \cenzúrázva\
repülőtérről. Amint felszállt a gépre, azonnal előrement
a pilótafülkéhez, és a pilóták háta mögött állt a
felszállás alatt. Később, a hosszú repülés közben hol a
másodpilóta, hol a pilóta helyére ült. A navigátorral és
a rádiós-
17

sal beszélgetett. Oldalazva elindult a bombatáron

keresztül, ahol a pót-üzemanyagtartályokat kellett
elhelyezni. A gépen nem voltak bombák.
Tökmag és Bubonovitch, a faroklövész és a másik
törzslövész a mentőcsónakoknak és ejtőernyőknek nekidőlvc
hevertek a fedélzeten. Tökmag látta meg elsőként, ahogy
Glayton kinyitotta a lövésztorony előtt lévő kis ajtót.
- Pszt! - figyelmeztette a többieket. - Itt jön a herceg.
Clayton megkerülte a lövésztornyot, majd átlépett Tökmag
és Bubonovitch fölött, és megállt a fényképész melleit,
aki a fényképezőgépével babrált. Egyik sorkatona sem
álltjfel, ugyanis amikor egy harcigép felszáll a
levegőbe, a katonai formaságokat maguk mögött hagyják. A
fotós, az amerikai felderítő hadtest őrmestere, ránézett
és mosolygott. Clayton visszamosolygott rá és melléült.
Hideg szél örvénylett a lövésztorony körül, és bevágott a
faroklövész nyitott ablakán. A motorok hangja fülsiketítő
volt. Clayton a fotós füléhez odahajolva kiabált, néhány
kérdést tett fel a kamerájával kapcsolatban. A fényképész
szintén kiabálva válaszolt. Egy B-24-es repülés közben
nem éppen alkalmas társalgásra, de Clayton megtudta, amit
akart.
Ezután az egyik mentőcsónak szélére ült, Tökmag és
Bubonovitch közé. Körbeadott egy doboz cigarettát. Csak
Tökmag utasította el. Bubonovitch tüzet adott Claytonnak.
Tökmag undorral nézett rá. Eszébe jutott III. György, de
arra már nem emlékezett, hogy mit is csinált. Csak annyit
tudott, hogy nem szereti a briteket.
18
Clayton kiabálva kérdezte Bubonovitchtól, hogy mi a neve
és honnan jött. Amikor Bubonovitch azt mondta, hogy
Brooklynból, Clayton bólogatott.
-Sokat hallottam már Brooklynról - mondta.
- Biztos a sok hobóról - mondta Bubonovitch. Clayton
mosolygott és bólintott.
- Engem "Te Hobó"-nak hívnak - mondta Bubonovitch
vigyorogva.
Hamarosan megmutatta az angol ezredesnek a felesége és
gyermeke fényképeit. Aztán aláírták egymás kabalapénzét.
Ez a másik törzs lövésznek, a faroklövésznek és a
fényképésznek is felkeltette a figyelmet. Tökmag eközben
közömbösen és lenézően szemlélődött.
Miután Clayton előrement, Tökmag megjegyezte, hogy ő
inkább Tojóval vagy Hitlerrel Íratná alá a kabalapénzét,
mint egy "mocskos brit"-tel.
- Nézd meg, mit tettek Alamónál - jegyezte meg.
- Inkább Thermopylaenél - mondta Bubonovitch. -Tök
mindegy!
- Nem rossz ember ez - mondta a faroklövész.
- Mint a mi tisztjeink - tette hozzá a másik faroklövész.
- Egy kutya.
Virradatkor meglátták Szumátra szigetének északnyugati
csücskét. Tökéletes nap lesz a fotós felderítésre. Ugyan
felhősek voltak a hegyek, amelyek a maláj félszigettől
délre és nyugatra elhelyezkedő, az Egyenlítőn áthaladó
ezeregyszáz mérföld hosszú sziget gerincét alkották, a
partvidék azonban, ameddig a szem ellátott, felhőtlen
volt. De végül is a partvidék érdekelte őket elsősorban.
Ó
A japánokat teljesen váratlanul érhették, mivel már
majdnem egy fél órát fényképezték őket, amikor a lég-
19 ?

védelem akcióba lépett. Eleinte hatástalan vblt minden.

De ahogy tovább haladtak a part mentén, egyre erősebb és
pontosabb volt a légelhárítás. A közelben felrobbanó
srapnelből néhány repesz eltalálta a gépet, de a
szerencse sokáig velük maradt.
Pandang közelében három Zéró a nap felől rájuk támadt.
Bubonovitch eltalálta a vezérgépet. Látták ahogy a gép
lángba borul és a föld felé zuhan. A másik kettő
elhúzott, és egy ideig tisztes távolban maradt. Aztán
visszajöttek. De a robbanások közben egyre gyakoribbak és
egyre pontosabbak voltak. A belső jobb oldali motort
telibe találták, és a pilótafülkét is egy csomó repesz
érte. Lucast megmentette a golyóálló mellénye, de a
másodpilótát az arcán találta el egy repesz. A navigátor
kikapcsolta a másodpilóta biztonsági övét, és kivonszolta
őt a fülkéből, hogy elsősegélyben részesítse. Már halott
volt. .
Ekkorra már olyan erős és olyan közeli volt a légelhárító
tűz, hogy a nagy gép úgy ugrándozott, mint egy vádló.
Hogy megkísérelje kikerülni a tüzet, Lucas a
tengerparttól - ahová tudomása szerint a légvédelmi
ütegek többségét telepítették - a szige^ belseje felé
fordult. A partmenti hegyek fölött is úsztak felhők,
amelyekben elbújhattak, ahogy hazafelé indultak.
Haza! Korábban a Libe rátörök nagy táyolságokat is
megtettek három motorral. A huszonhárom éves kapitánynak
gyorsan kellett döntenie. Gyors döntés volt, de tudta,
jól határozott. Elrendelte, hogy az ejtőernyők
kivételével mindent - fegyvereket, lőszert, mentőcsónakot
- dobjanak ki a gépből, mindent. Ez volt az egyetlen
esélyük, hogy visszaérjenek a bázisukra. A Zérók miatt
nem nyugtalankodott Lucas. A Zérók általában elkerülik
20
a nehézbombázókat. A Malaccai-szóros átrepülését kivéve,
végig földközelben haladtak, Malajzia partjait érintve
északnyugatra. Ha mégis ki kellené ugraniuk, a part nincs
messze, és van rajtuk mentőmellény. Ezért érezte úgy,
hogy megszabadulhatnak a tutajoktól.
Ahogy a hegyek és a felhők felé fordultak, a légelhárítás
egyre erősebb lett. A japánok rájöhettek a pilóta
tervére. Lucas tudta, hogy néhány hegycsúcs eléri a három
és félezer méteres magasságot. Most hatezer méter magasan
repültek, de lassan csökkent a magasságuk. Közben maguk
mögött hagyták a partmenti ütegeket.
Már jóval a hegyek fölött repültek, amikor egy hegyi üteg
tüzet nyitott rájuk. Lucas egy hatalmas robbanást
hallott, és a gép megbillent, mint egy sebesült madár.
Lucas megpróbálta irányítani. Rádión hátraszólt és
jelentést kért. Választ azonban nem kapott, a rádió
bedöglött. A rádióst hátraküldte, hogy felmérje a kárt.
Clayton a másodpilóta helyén segített az irányításban.
Mindkét férfi erejére szükség volt, hogy megakadályozzák
a gép zuhanását.
Lucas odakiáltott a navigátornak.
-Ellenőrizd, hogy mindenki ugrik-e - mondta -, aztán te
ugorj. .
.
A navigátor bedugta a fejét az orrlövész fülkéjébe, és
intett neki, hogy ugorjon. A lövész azonban halott volt.
A rádiós visszament a pilótafülkébe.
-Az egész átkozott farokrész leszakadt - mondta. -Butch
meg az a fotós rajta volt.
-Oké - mondta Lucas. - Ugorj, de gyorsan. -Aztán
Claytonhoz fordult. - Jobb lesz, ha kiugrik, uram.
-Megvárom magát, ha nincs ellenére, kapitány -mondta
Clayton.
21

- Ugorjon! - mordult rá Lucas. Clayton mosolygott. -

Igenisí - mondta.
- Kinyitottam a bombatár ajtaját - mondta Lucas. -Úgy
könnyebb lesz. Csipkedje magát!
Clayton elérte a bombatárhoz vezető folyosót. A gép
szárnyra dőlve zuhanni kezdett. Nyilvánvaló volt, hogy
dugóhúzóba fog kerülni. Egy ember nem volt képes azt
megtartani. Clayton megpróbálta tartani addig, amíg Lucas
kiugrik, vagyis az utolsó percig. Elérkezett az utolsó
perc, a gép billent egyet, stlaytont kivetette a
folyosóról. Teste a bombatár oldalának vágódott és
kigurult a gépből.
,.:?":,."'??
Eszméletlenül zuhant a halálba. Sűrű felhőkön keresztül
zuhant a teste. A I^pvely Lady, három bőgő motorjával
elsuhant felette. Mihelyt földet ér, biztosan kigyullad
és nem marad az ellenségnek semmi.
Rövid kábultság után Clayton hamar magához tért. Pár
másodpercbe telt, míg felfogta a helyzetet. Úgy érezte,
mintha egy furcsa szobában ébredne. Áthaladt a felhőkön,
és hirtelen szakadó trópusi esőben találta magát. Talán a
hideg esőnek köszönhette megmenekülését. Épp időben
élesztette fel, hogy meghúzza a kioldózsi-nórt az
ejtőernyőn, ugyanis már csak másodpercek voltak hátra.
Ejtőernyője fölötte imbolygott, és a teste groteszk módon
rándult egyet, ahogy a zuhanása hirtelen lelassult.
Közvetlenül alatta a lombtenger hullámzott a lezúduló
esőtől. Néhány másodperc múlva a teste átzuhant a
leveleken és az ágakon, de ernyője megakadt, és tíz-húsz
méterre a föld fölött függve tartotta. Ilyen közel járt a
halálhoz.
22

Egyidejűleg egy hatalmas reccsenést hallott néhány száz

méter távolságra tőle, majd tompa robbanás hallatszott,
és lángba borult a gép. A Lovcly Lady halotti máglyája
megvilágította a lehangoló, esőáztatta erdőt.
Clayton megragadott egy kisebb ágat, és közelebb húzta
magát egy nagyobbhoz, amelyik már megtartotta. Aztán
kibújt az ejtőernyő hevederjéből és mentőövéből.
Egyenruhája és alsóneműje csupa víz volt. Lehúzta cipőjét
és eldobta. Pisztolyát és töltényövét szintén
elhajította. Zoknija, nadrágja és alsóneműje követte.
Csupán derékszíját, kését és annak tokját tartotta meg.
Feljebb kúszott a fán, hogy le tudja venni a beakadt
ejtőernyőt. Az összes zsinórt elvágta, az ernyőből egy
kis csomagot csinált, és a zsinórfal együtt a hátára
erősítette. Aztán elkezdett leereszkedni. Könnyedén
lendült egyik ágról a másikra. A legalsó ágakról hatalmas
liánok lógtak le az aljnövényzetig. Ezeken egy majom
ügyességével csúszott le.
Az ernyő selyméből ágyékkötőt készített. Jóleső érzés
járta át és boldognak érezte magát. Amit legjobban
szeretett, s amit elveszített, most visszakapta: a
szabadságot. A civilizált öltözék, még országa
hadseregének uniformisa is számára csak a kötődés
jelvényei voltak. Olyan volt számára az egyenruha, mint a
gályarabnak a lánc, annak ellenére is, hogy egyenruháját
büszkén hond-ta. De amint tisztességgel megszabadult
tőle, jobban érezte magát. Valami azt súgta neki, hogy a
Sors akarta, mert országát éppen úgy tudja szolgálni ruha
nélkül, mint uniformisban, Különben a Sors miért vetette
volna őt ilymódon az ellenséges területre?
Az eső végigfolyt barna testén. Fekete haja csatakos
lett. Engedte, hogy az eső az arcát mossa. Diadalkiáltás
24
remegtette meg ajkait, de hang nem hagyta el száját. Az
ellenség országában járt.
Első gondolata az volt, hogy vajon mi lett a társaival.
Azok, akik a lezuhant gép közelében értek földet,
természetesen megpróbálják megközelíteni a roncsokat. Hát
elindult arrafelé ő is. Menet közben a talajt vizsgálta.
Egy bizonyos növényt keresett. Nem táplált túl sok
reményt, hogy megtalálja ezen a különös, messzi földön,
de végül mégis sikerült. Úgy látta, hogy itt elég sok
terem belőle. Összegyűjtött néhányat, és az óriási
leveleket két tenyere között összemorzsolta. Majd a
növényből kicsorgó levet a testére, arcára, lábára és
fejére kente.
Ezután fáról fára lendült, ugyanis a haladás így sokkal
könnyebb volt, mint a sűrű, buja aljnövényzeten. Most
éppen megelőzött egy férfit, aki a géproncs felé botor-*
káít. Jerry Lucas volt. Megállt fölötte, és nevén
szólította. A pilóta minden irányba nézett, kivéve
felfelé, is senkit sem látott. Felismerte viszont a
hangot.
- Hol a fenében van, ezredes?
< - Ha most leugranék, épp a fején landolnék. ? Lucas
felnézett, és tátva maradt a szája. Egy majdnem teljesen
meztelen óriás ült a feje fölött az ágon. Gyorsán
átfutott az agyán: ez a pasas bedilizett. Lehet, hogy
beverte a fejét, amikor földet ért. De az is lehet, hogy
sokkot kapott. Elhatározta, hogy nem vesz tudomást a
meztelenségéről.
- Jól van? - kérdezte.
- Igen - válaszolt Clayton. - És maga?
- Sose voltam jobban.
Igen közel jártak a Lovely Ladyhez. A lángok magasra
csaptak fölötte, és néhány fa is lángra kapott. Amikor
annyira megközelítették a gépet, amennyire a hőség
25

megengedte, meglátták Bubonovitchot. Bubonovitch

észrevette Lucast és boldogan köszöntötte. Nem látta
viszont Claytont, amíg az le nem ugrott a fáról, és
földet nem ért előtte. Bubonovitch ugyan előkapta 45-
ösét, de nyomban felismerte az angolt. -Jesszusom! -
kiáltott. Mi történt a ruhájával?
- Eldobtam.
- Eldobta? Clayton bólintott.
- Vizes és kényelmetlen volt. Meg túl nehéz. Bubonovitch
a fejét rázta. Végigmérte az angolt.
Meglátta nála a kést.
- Hol a fegyvere? - kérdezte. -Azt is eldobtam.
- Te megőrültél - mondta Bubonovitch őrmester. Lucas, aki
Clayton mögött állt, hevesen ingatta fejét
az előző megjegyzés miatt. De Claytont annyira nem
izgatta, mint amennyire a pilóta gondolta. Csak ennyit
mondott:
- Nem, annyira nem őrültem meg. Nemsokára ti is el
fogjátok dobni a tiéteket. Huszonnégy órán belül
rozsdásak lesznek és használhatatlanok. De a késeteket ne
dobjátok el, és mindig tartsátok tisztán, mindig legyen
éles. Azzal is tudtok ölni, ha kell, de mégsem olyan
hangos, mint egy 45-ös.
Lucas figyelte, ahogy a szeretett gépén tátongó
nyílásokon kitörnek a lángok.
- Mindenki kiugrott? - kérdezte Bubonovitchot.
- Igen. Burnham hadnagy és én együtt ugrottunk. Itt kell
hogy legyen valahol a közelben. Aki élt, az kiugrott.
Lucas felemelte fejét, és kiabálni kezdett:
- Itt Lucas! Itt Lucas!
26
Valaki alig hallhatóan válaszolt.
-Rosetti hívja Lucast! Rosetti hívja Lucast! Az ég
szerelmére, szabadítsatok már ki innen.
-Vettem! - kiáltott Lucas, és a három férfi elindult abba
az irányba, amerről Tökmag hangja hallatszott.
Tökmagot megtalálták, mintegy harminc méterre a föld
fölött ejtőernyője hevederjében kapálódzott; Lucas és
Bubonovitch felnézett, megvakarták fejüket, jelképesen
legalábbis. .
,,
- Na, hogy fogtok innen leszedni? - kérdezte Tökmag.
- Halvány gőzöm sincs - mondta Lucas.
- Nemsokára be fogsz érni, és lepottyansz - mondta
Bubonovitch.
- Marha vicces vagy, öreg! Hol akadtatok rá erre a
meztelen idiótára?
- Ez Clayton ezredes, nagyokos - válaszolt Bubonovitch.
. ,
- Ja. - Hihetetlen, hogy mekkora megvetést lehet egy
kétbetűs szóval kifejezni. És Tony Rosetti őrmesterríek
ez sikerült. Nem lehetett nem észrevenni. Lucas feje
égett.
Clayton mosolygott.
- A fiatalember allergiás az angolokra?
- Nézze el neki, ezredes, ő már csak ilyen. Chicago
külvárosából, Ciceróból származik.
- Hogyan szedtek le innen? - kiáltott ismét Tökmag.
- Ez az, amit nem tudok - mondta Lucas.
- Holnapig csak kitaláljuk - mondta Bubonovitch. -Csak
nem képzelitek, hogy éjszakára itt fent hagytok?! -
nyivákolt a repülőlövész.
- Majd én lehozom - mondta Clayton. '
A fáról, amelyen Tökmag fennakadt, nem lógott le egyetlen
lián sem, amibe Clayton belekapaszkodhatott
27

volna. Egy másik fához ment és a liánok segítségével

felkúszott a fára, egy majom ügyességével. Aztán talált
egy megfelelő liánt, körülbelül ötven láb magasságban.
Megrángatta, elég biztonságosnak találta, aztán lábaival
elrugaszkodott a fa törzsétől. Kétszer is megpróbálta azt
a liánt elérni, amelyik Tökmag fájáról lógott, de
kinyújtott ujjaival épp hogy csak megérintette. De
harmadik próbálkozásra sikerült megragadnia.
Mint az előző liánnak, ennek is ellenőrizte erősségét,
majd az előző liánt karja köré tekerve, Tökmag felé
kezdett mászni. Amikor Tókmag magasságába ért, még mindig
nem tudta elérni teljesen. A lövész egyszerűen túl messze
volt a fa törzsétől.
Clayton odalendítettc neki annak a liánnak a végét,
amelyiket a szomszédos fáról hozott.
- Fogd meg ezt - mondta-, kapaszkodj bele. Rosetti
megfogta, és Clayton addig húzta maga felé,
amíg meg tudta ragadni' ejtőernyője egyik függőzsinórját.
Clayton egy vaskos ágon ült. Rosettit felhúzta maga
mellé.
- Vedd le az ernyőd hevederjét és a mellényedet -
utasította.
Amikor Tökmag ezt megtett^, Clayton az egyik vállára
vetette őt, megragadta a liánt, amit a szomszédos fáról
hozott, és lecsúszott az ágról.
-Jesszusom! - kiáltott Rosetti, ahogy himbálóztak a
levegőben.
Félkézzel kapaszkodva elkapott-egy lengő ágat, ami
megállította őket. Majd nem kis erőfeszítéssel
leereszkedett a liánon a földre. Amikor Rosettit levette
válláról, a fiú összeesett. Nem tudott állva maradni,
remegett, mint a nyárfalevél.
Lucas és Bubonovitch nem jutott szóhoz.
28
- Ha nem látom a saját szemeimmel, el se hiszem - mondta
a pilóta.
- Én még most se akarom elhinni - jegyezte meg
Bubonovitch.
- Megkeressük a többieket? - kérdezte Clayton. -
Szerintem meg kéne őket keresni, aztán meg eltűnni a gép
közeléből. A füstöt mérföldekről észre lehet venni, és a
japánok pontosan tudják, hogy mi történt.
Néhány óráig keresgéltek, sikertelenül. Nem sokkal
sötétedés előtt megtalálták Burnham hadnagy, a navigátor
testét. Ejtőernyője nem nyílt ki. Késükkel ástak egy
hevenyészett sírgödröt. Majd ejtőernyőjét teste köré
tekerve eltemették. Jerry Lucas rövid imát mondott. Aztán
útra keltek.
Csendben követték Claytont. Szerűével a körülötte lévő
fákat fürkészte, nyilvánvalóan valamit keresett. Spontán
módon valamennyien korlátlanul kezdtek bízni a nagy
angolban. Tökmag szinte le sem vette róla a szemét. Ki
tudja, ez a kis vagány cicerói mire gondolt? Amióta
megmentették, egy szót se szólt. Még meg se köszönte
Claytonnak.
Az eső elállt és szúnyogok rajzottak körülöttük.
- Nem értem, hogy bírja, ezredes - mondta Lucas, miközben
arcán és kezén csapkodta a szúnyogokat.
- Ja, bocsánat! - kiáltott fel Clayton. - Meg akartam
mutatni nektek.
Körülnézett, és talált is olyan növényt, mint délután.
- Morzsold össze ezeket a leveleket - mondta -, és kend a
nedvét a testedre. Utána békén fognak hagyni a
szúnyogok.,
Clayton végül is megtalálta, amit oly nagyon keresett:
olyan fákat, amelyeknek ágai mintegy hat-nyolc méter
29

magasságban egymásba fonódnak. Könnyedén fellendítette

magát és egy emelvény építésébe fogott.
- Ha valamelyikőtök fel tud ide mászni, akkor az jöjjön
nekem segíteni. Sötétedés előtt be kéne ezt fejezni.
- Mit? - kérdezte Bubonovitch.
- Ma éjszaka itt fogunk aludni. Lehet, hogy még sok
éjszakát itt töltünk.
A három férfi lassan és ügyetlenül felmászott. Levágott
agakat fektettek keresztbe a Clayton által kiválasztott
főágakon, s így egy stabil, három és fél méterszer két
méteres nagyságú ágyat alakítottak ki.
- Nem lett volna egyszerűbb, ha a földön építünk egy
kunyhót? - kérdezte Lueas.
-Dehogynem - helyeselt Clayton -, de ha azt tettük volna,
akkor lehet, hogy valamelyikünk halott lenne reggelre.
- Miért? - kérdezte Bubonovitch.
- Azért, mert ez itt tigrisország.
- Honnan tudod?
- Egész délután éreztem a szagukat.
Rosetti őrmester a szeme sarkából hirtelen ránézett
Claytonra, aztán ugyanolyan hirtelen elfordította
tekintetét.

3.

Az angol néhány ejtőernyőzsinórt összecsomózott, s így

földig érő kötelet készített.
A kötél végét odanyújtotta Bubonovitchnak.
- Húzd fel, ha megadom a jelet, őrmester - mondta.
30
Aztán könnyedén leugrott a talajra.
- Méghogy megérezte a szagukat! - jegyezte meg Rosetti
őrmester szkeptikusan.
Clayton egy köteg óriás elefántfület gyűjtött össze, majd
a kötél végéhez erősítette, és jelzett Bubonovitchnak,
hogy húzza föl. Miután három ilyen köteget felküldött,
maga is felmászott az építményre. A többiek segítségével
szétterítette a leveleket, a maradékból pedig fedelet
készített a fejük fölé.
-Akkor holnap szerzünk húst - mondta Clayton.
- Az itteni zöldségekből és gyümölcsökből csak néhányat
ismerek. Meg kéne lesni, hogy a majmok mit esznek.
Majomból éppen elég volt körülöttük. Egész délután
visítoztak, szidalmazták és kritizálták az új lakókat.
*-Én látok egy ehető gyümölcsöt - mondta Bubonovitch. -
Látjátok? Ott azon a fán, Durio zibethinus, úgy hívják,
hogy durian. Az a sziamang épp most eszik egyet,
Symphalangus syndactylus, vagyis a szumátrai fekete
gibbon, a gibbon család leghatalmasabbja.
- Már megint kezdi - jegyezte meg Tökmag. - Egy hangyára
se tudja azt mondani, hogy hangya.
Lucas és Clayton elmosolyodott.
- Hozok néhány Durio zibeth-hogyishívják
gyümölcsöt - mondta az utóbbi.
Könnyedén átlendült a szomszédos fára, és leszedett négy
hatalmas, tüskés bőrű duriánt, és mindegyik társának
dobott egyet. Aztán visszalendült hozzájuk.
Elsőként Rosetti vágta föl a sajátját.
- Ez bűzlik - mondta. - Ennyire nem vagyok- éhes. El
akarta hajítani.
- Ez rohadt.
31

- Megállj - figyelmeztette Bubonovitch. - Olvastam már a

durianról valahol. Azt mondják, hogy büdös, de az íze jó.
A bennszülöttek megsütik a magját, mint mi a gesztenyét.
Clayton figyelmesen hallgatta Bubonovitchot. Ahogy ették
a gyümölcsöt, elgondolkodott. Micsoda ország! Micsoda
hadsereg! Egy őrmester, aki úgy beszel, mint egy egyetemi
professzor, s közben Brooklynból származik! Az is
felötlött benne, milyen keveset is tud a világ Amerikáról
- s legkevésbé a nácik. Swing, playboyok, micsoda,
dekadens faj! Arra gondolt, milyen hősiesen harcoltak
ezek a fiúk, Lucas is csak akkor ugrott ki a gépből,
amikor meggyőződött arról, hogy legénysége és utasa már
elhagyta a gépet. Milyen reménytelenül küzdött ez a fiú,
hogy megmentse a gépet.
Besötétedett. A dzsungel hangjai és zajai megváltoztak.
Körülöttük minden irányban láthatatlan lények lopakodtak.
A fa tövénél mély morgás hallatszott.
- Mi volt ez? - kérdezte Tökmag.
- Csíkos - mondta Clayton.
Tökmag meg akarta kérdezni, hogy mi az a csíkos, de eddig
tartotta magát, még egy szót sem szólt az angolhoz. Végül
kíváncsisága legyőzte büszkeségét.
- Csíkos? - kérdezte. -Tigris.
-Jesszusom! Azt akarod mondani, hogy alattunk mászkál egy
tigris?
- Igen. Kettő is.
-Jesszusom! Eccer láttam tigrist az állatkertben
Chicagóban. Asszém, nem lenne egészséges most odalent
lenni. Ászt hallottam, embert is esznek..
32
- Meg szeretném köszönni, ezredes, hogy most nem odalenn
vagyunk - mondta Jerry Lucas.
- Azt hiszem, nem sokra mennénk nélküle -jegyezte meg
Bubonovitch.
- Marha sokat tanultam Saffarans ezredes
dzsungelkiképzésén - mondta Tökmag -, de tigrisekről nem
mondott semmit.
- Általában éjszaka vadásznak - magyarázta Clayton. -
Ilyenkor kell résen lenni.
Egy idő után így szólt Bubonovitchhoz:
- Ami keveset olvastam Brooklynról, abból azt vettem ki,
hogy a bropklyniaknak teljesen egyedi kiejtésük van. De
te ugyanúgy beszélsz, mint bárki más.
- Te is - mondta Bubonovitch. Clayton nevetett.
'
- Én nem Oxfordban tanultam.
- Hobó Brooklynban az átlagnál magasabb fokú műveltségben
részesült - magyarázta Lucas.
- Ő elvégezte a hatodik osztályt. [ Bubonovitch és
Rosetti elaludtak. Clayton és Lucas az
emelvény szélére ültek, lábukat lógatták, és a jövőt
tervezték. Abban egyetértettek, hogy akkor érné őket a
legnagyobb szerencse, ha a sziget délnyugati partvidékén
hajót szereznének barátságos bennszülöttektől (ha
egyáltalán vannak ilyenek), és megpróbálnának
Ausztráliába eljutni. Erről és még sok-más dologról
beszélgettek. Lucas a legénységéről beszélt. Büszkeséggel
szólt róluk. Aggódott azok miatt, akik eltűntek. Akik
viszont meghaltak, azok meghaltak, értük már nem tehetett
semmit. De Clayton kiérezte a feszültséget hangjából,
amikor róluk beszélt, és azt, ahogyan érzett irántuk.
Majd Rosetti került szóba.
33

- Ő jó gyerek - mondta -, és a legjobb lövész. A

természet erre a munkára teremtette. Nem sok hely van egy
lövésztoronyban. Hobó 'szerint a hadügyminisztériumnak
tenyésztenie kellene az alkalmas fajtákat, törpéket kéne
pigmeusokkal keresztezni. Tökmag a DFC és a Légierő
aranyérme harmadik fokozatú kitüntetését kapta. Valóban
nagyszerű gyerek.
- De nem becsüli túl nagyra az angolokat - nevetett
Clayton.
- Hát nem csoda, ennyi írrel meg olasszal Chicagóban.
Ráadásul Tökmagnak nem volt az életben soft lehetősége,
hogy bármit is megtanuljon. Amikor még gyerek volt, apját
megölték Ciceróban egy gengszterbandák közti háború
során, anyja meg szerintem csak egy alvilági ringyó volt.
Nem sokat törődött Tökmaggal, de Tökmag se vele. Szóval,
ilyen családi háttérrel... le a kalappal előtte. Nem sok
oktatásban volt része, és mégis normális maradt.
- Bubonovitch érdekel engem Ó*- mondta az angol. -Ritka
intelligens ember.
-Igen. De nemcsak intellig«ns, hanem rendkívül mű'. veit
is. Az utóbbi nem feltétlenül következik az előzőből.
Bubonovitch a Columbián szerzett diplomát. Apja, aki
tanár volt, gondoskodott erről. Hobó, amikor középiskolás
volt, nagyon érdeklődött a new yorki Természettudományi
Múzeum kiállításai iránt. Ezért zoológiára, botanikára,
antropológiára és mindenfele más ologi-ákra,
specializálta magát, hogy hasznossá tegye magát a múzeum
számára. Amikor elvégezte az egyetemet, ott kapott
munkát. Imád mindent a tudományos nevén nevezni, csakhogy
Tökmagot bosszantsa.
34
- Akkor valószínűleg jót tett Rosetti őrmester
vérnyomásának, hogy nem oxfordi a kiejtésem - mondta
Clayton.
Ahogy Corrie van der Meer vánszorgott a fogvatartói
meHett, két dolgon törte a fejét: hogyan lehetne
megszökni, illetve hogyan vethetne véget életének, ha
szökése mégsem sikerülne. Álam mellette menetelt, saját
nyelvén beszélt hozzá, amit Corrie megértett, de a
japánok nem.
- Bocsáss meg nekem - kérte % hogy idehoztam őket. Tiang
Umart megkínozták, de ő nem beszélt. Aztán az öreg
felesége nem bírta tovább, és megmondta nekik, hogy én
tudom, hol bujkáltok. Azt mondták, hogy megölnek
mindenkit a faluban, ha nem vezetem el őket a
búvóhelyetekhez. Mi mást tehettem volna?
- így kellett tenned, Álam. Sing Tai és én csak két
személy vagyunk. Inkább kettő haljon meg, mint egy egész
falu.
-Nem akarom, hogy meghaljál - mondta Álam. - Inkább én
halok meg.
A lány megrázta a fejét.
- Attól félek - mondta -, hogy nem tudok véget vetni az
életemnek... időben.
Sokabe hadnagy az éjszakát Tiang Umar kampongjá-ban
töltötte. A falubeliek mogorvák és dühösek voltak, ezért
Sokabe két őrt állíttatott a ház ajtaja elé, ahol ő és a
fogoly aludt. Hogy Corrie szökését lehetetlenné tegye,
csuklóját és lábát összekötözte. Egyébként nem
molesztálta a nőt. Okkal félt Tokujo Matsuo kapitánytól,
aki közismerten hirtelenharagú volt; különben is
született egy terve.
35

Amikor másnap reggel útnak indultak, Sokabe magával vitte

Alamot is, ha esetleg szükség lenne tolmácsra. Corrie
örült e barátságos ifjú társaságának. Ugyanúgy
beszélgettek, mint előző nap. Corrie megkérdezte Álamtól,
hogy látta-e már azokat a gerillacsapatokat, amelyekről ő
már olyan sokat hallott; olyan hollandok alkották e
csapatokat, akik a japánok elől a hegyekbe menekültek,
vagyis ültetvényesek, hivatalnokok, katonák.
- Nem, ilyeneket még nem láttam, de már hallottam róluk.
Azt is hallottam, hogy nagyon sok japánt megöltek.
Elszánt emberek. A japánok egyfolytában keresik őket, s
gazdag jutalmat ígérnek azoknak a bennszülötteknek, akik
megmutatják a búvóhelyüket. Ezért ezek az emberek
gyanúsnak tartanak minden olyan bennszülöttet, akit nem
ismernek, mivel besúgók lehetnek. Állító- r lag az a
bennszülött, akit ők elfognak, soha nem tér vissza a
falujába, kivéve ha megbízhatónak bizonyul. De nem lehet
őket hibáztatni. Azt is hallottam, hogy néhány
bennszülött csatlakozott hozzájuk. Amióta már tudjuk,
hogy a Nagyobb Kelet-Ázsiai ,Társ Prosperitást a japánok
csak maguknak gondolták, gyűlöljük őket.
Elhagyták azt a helyet, ahol Taku Muda faluja állt.
Mintha ember sohasem járt volna itt, az őserdő olyan
tökéletesen visszavette azt, ami az övé.
- Ez az a gazdaság, amit a japánok hoztak nekünk -mondta
Aiam.
Még mindig reggel volt. Komor felhők alatt meneteltek,
trópusi záporban. A párás erdő bűzlött a rohadó
növényzettől. A halál gőzét lehelték ki. Halál! A lány
érezte, hogy minden lépéssel, amit megtesz, közelebb
kerül
36
hozzá. Egyébként a remény, nem száll el egyhamar a
fiatalok szívéből. De miben is reménykednek?
Corrie hirtelen motorzúgást hallott a feje fölött. De ezt
a hangot már megszokta. A japánok állandóan repkedtek a
sziget felett. Aztán a távolból a zuhanás süvítő hangja
hasított fülébe, majd egy tompa robbanás hallatszott.
Többé nem hallott motorzúgást. Természetcseri azt
gondolta, hogy az ellenség egyik gépe volt, és ez
elégedettséggel töltötte el. A japánok izgatottan
fecsegtek róla. Sokabe hadnagy fontolgatta az eset
kivizsgálását. Beszélt az őrmesterrel. Végül abban
maradtak, hogy úgyse tudnák megtalálni a gépet ebben a
sűrű dzsungelben. Túl messze volt.
.
Már majdnem besötétedett, amikor elérték azt a karn-
pongot, amelyiket Tokujo Matsuo kapitány a különítménye
számára jelölt ki. Annak a háznak az ajtajában álltak,
amelyet a két tiszt szállás céljából elfoglalt.
Matsuo figyelte a közeledő csapatot. Rákiáltott Soka-
béra.
^
- Hol vannak a foglyok?
A hadnagy durván megragadta Corrie karját, kirángatta őt
a Sjprból, és a kapitány felé vonszolta. -- Itt van -
mondta.
- Én egy kínaiért küldtelek meg egy szőke hajú holland
lányért, ehelyett egy fekete hajú bennszülött fiút hozol.
Magyarázatot kerek!
- Megöltük a kínait - mondta Sokabe. - Ez a holland lány.
- Nincs kedvem viccelődni, te bolond - vicsorgott Matsuo.
Sokabe feltuszkolta a lányt a létrán, azon a létrán,
amely a bejárathoz vezetett.
37
- Én nem viccelek - mondta. - Ez az a lány. Hogy álcázza
magát, feketére festette a haját és egy bennszülött fiú
ruháit vette fel. Nézze!
Durván beletúrt Corrie hajába a koszos ujjaival,
megmutatva a lenőtt szőkeséget a fejbőrénél.
Matsuo közelebbről megnézte a lányt. Aztán bólintott.
- Nekem nagyon megfelel - mondta. - Megtartom.
- Ő az enyém - mondta Sokabe. - Én találtam meg és én
hoztam ide. 0 az enyém.
Matsuo köpött egyet. Elvörösödött, de sikerült visz-
szatartania magát.
- Felejtse el, Sokabe hadnagy - mondta. - Itt én vagyok a
parancsnok. Most azonnal keres magának szállást és a
lányt itt hagyja.
- Lehet, hogy maga most a kapitány - mondta Sokabe -, de
a jelenlegi helyzetben a császári hadsereg óriási mérete,
az elesettek nagy száma miatt kényszerűségből nagyon sok
tiszt alacsony származású. Az én tiszteletreméltó őseim
szamurájok voltak.^Az én tiszteletreméltó nagybácsim
Hideki Tojó tábornok. A maga apja és az összes
nagybácsija parasztok. Ha én' most írok egy levelet az én
tiszteletreméltó nagybácsimnak, akkor már nem lesz
kapitány. Na, megkapom a lányt?
Matsuo gyilkolni tudott volna. De mégis úgy döntött, hogy
palástolja dühét, és vár addig, amíg Sokabét baleset éri.
-Azt hittem maga a barátom - mondta -, és most ellenem
fordul. Ne hamarkodjunk el semmit. A lány égy senki. Az
istenek leszármazottai nem fognak összekapni egy ilyen
alacsony származású lényen. Hagyjuk, hogy az ezredes
döntsön a lány felől. Nemsokára itt lesz, hogy szemlét
tartson.
38
1
De mielőtt ideér, téged baleset fog érni, gondolta Mat-
suo.-Ez így jó lesz - egyezett bele Sokabe. Nem
lenneszerencsés, gondolta, ha a kapitány meghalna,
mielőtt azezredes megérkezne.A lány nem értett semmit az
ő párbeszédükből. Azt setudta, hogy most egy ideig
biztonságban van.Álam másnap reggel korán elhagyta a
kampongot,hogy visszatérjen falujába.4.mJerry Lucas arra
ébredt, hogy valami e,rősen rázza az al-kalmi ágyat.
Bubonovitch és Rosetti is felébredt.- Mi a pokol ez?! -
kiáltott az utóbbi.Bubonovitch körülnézett.- Nem látok
semmit.Jerry az építmény széléről kihajolt és felnézett.
Egyhatalmas fekete alakot látott rléhány lábnyira maga
fö-lött, ahogy erősen rázza a fát.- A francba! - kiáltott
fel. - Ti is látjátok, amit én?A másik kettő is
felnézett.-Jesszusom! - kiáltott Rosetti. - Micsoda
szörny!Nem is tudtam, hogy vannak ekkora majmok.- Az nem
majom, te lüké - mondta Bubonovitch. - Aneve Pangó
pygmacus, de hogy miért pygmaeus, aztmég nem sikerült
tanulmányaim során kideríteni. Pongogiganteumnak kéne
hívni.- Beszélj amerikaiul - morgott Tökmag. *.
,40 .
- Ez egy orangután, te Tökmag - mondta Lucas.-A
maláj."oran utan"-ból ered, ami'azt jelenti, hogyvad
ember - tette hozzá Bubonovitch.- De mit akar? -
érdeklődött Tökmag. - Mi a franc-nak rázza a fát? Le akar
minket rázni? Jézusom! Micso-da szörny. Ez emberevő,
Bubonovitch professzor?- Főként növényevő - válaszolt
Bubonovitch.Rosetti Lucashoz fordult.-A makik esznek
embert, kapitány? ' . ?- Nem -
válaszolt Lucas. - Ha békén hagyod őket, őkis békén
hagynak. De evvel a babával ne szórakozz. Úgyszéttép
téged, mint a pinty.Tökmag a 45-ösét vizsgálgatta.-
Engemet asztán nem fog széttépni, míg itt van ne-kem a
kövér Bertám.Az orangután miután kielégítette
kíváncsiságát, lassanelsorrifordált. Tökmag elkezdte a
45-ösét szétszedni.-Jézusom! Máris elkezdett rozsdálni,
ahogy...Körülnézett.-Hé! Hová tűnt a herceg?- Egek!
Eltűnt - mondta Lucas. - Észre se vettem.-Lehet, hogy
leesett -jegyezte meg Rosetti, és lené-zett az "ágy"
széléről. - Pedig nem is volt olyan rosszfej, ahhoz
képest, hogy angol.- Ez aztán nagy elismerés tőled -
mondta Bubono-vitch. - képzelje, kapitány, Tökmag azért
nem biliárdo-zik, mert fél, hogy esetleg angolos
pörgetéssel kell lök-nie a golyót.Tökmag hirtelen felült,
és a többiekre nézett.- Épp azon gondolkoztam - mondta. -
Tik hallottátokazt a sikolyt az éccaka?- Én hallottam -
mondta Lucas. - És akkor mi van?41
-Olyan volt, mint mikor valakit megölnek. Nem?- Hát
eléggé emberi hangnak tűnt.-Megvan! A herceg leesett és
egy tigris elkapta. Bisztos ő ordított. Ó Bubonovitch
valamire odamutatott. '""
- Ott jön a szelleme. Á többiek odanéztek.
-Atyaisten! - mondta Rosetti. - Micsoda pasas! Clayton
fáról fára lendült, egy szarvassal a vállán. Majd
könnyedén melléjük ugrott. > <
- Hoztam reggelit - mondta. - Kezdjétek el.
Ledobta a tetemet, kihúzta a kését, és egy jókora adagot
lekanyarintott belőle. Erős ujjai segítségével letépte a
húsról a bőrt és szállásuk egyik sarkában guggolva erős
fogait belemélyítette a nyers húsba. Tökmagnak Ier esett
az álla és tágra nyílta szeme.
Ó^-Meg se sütöd?.- kérdezte.
- MÍvel? - érdeklődött Clayton. - Egy száraz fadarab
sincs a környéken, amivel tüzet lehetne gyújtani Ha húst
akarsz enni, meg kell tanulnod nyersén enni, legalább
addig, amíg találunk egy állandó tábort és valamit, ami
éghető., '
- Hát - mondta Tökmag -, lehet, hogy nem vagyok elég
éhes.
- Én bármit hajlandó vagyok kipróbálni, egyszer - mondta
Bubonovitch. " Ó;
?
Jerry Lucas levágott egy apró darabot, és elkezdte rágni.
Clayton figyelte a három férfit, ahogy a meleg, nyers
húsdarabkákon rágódnak.
- Ezt nem így kell, enni - mondta. - Akkora darabokat
tépjetek le, amekkorát le tudtok nyelni, aztán egészben
nyeljétek le. Ne rágjátok.
42
- Észtet meg hol tanultad? - érdeklődött Rosetti.
- Az oroszlánoktól.
Rosetti a többiekre nézett, megrázta a fejét, és
megpróbált egy nagy darab szarvashúst lenyelni. De
megakadt a torkán és fulladozni kezdett.
-Jézusom! - mondta, miután kiköpte a falatot. - Én még
sose vettem leckét oroszlántól.
Hamarosan sokkal jobban csinálta.
- Nem is olyan rossz, ha egyben nyeled le - vallotta be
Lucas.
- Megtölti a gyomrod és erőt ad - mondta Clayton. Clayton
átlendült a szomszédos fára, és hozott még
durián gyümölcsöt. Most már jó étvággyal ették.
- Ezek után - mondta Tökmag - már nincs olyan dolog, amit
ne tudnék megenni.
- Elhagytam egy patakot idefelé jövet - mondta Clayton. -
Ott ihatunk. Jó lenne, ha nekilátnánk. Föl kéne deríteni
a környéket, mielőtt bármit is tervezünk. Vihettek egy
kis húst a zsebetekben, ha megéheznétek. Bár vad
mindenhol van. Nem fogunk éhezni.
Senki sem akart húst vinni, ezért Clayton a tetemet
lehajította a földre.
- Ezt Csíkosnak - mondta.
A nap sütött, és az erdő tele volt élettel. Bubonovitch
elemében volt. Itt láthatta azokat az állatokat és
madarakat, amelyekről a könyveiben tanult, és amelyeknek
a kitömött bundáját a múzeumokban látta, és persze sok
olyannal is találkozott, amilyeneket még soha sem látott
vagy nem is hallott róluk.
- Egy igazi, élő természettudományi múzeum -
mondta.
43

Claytonnal az élen a patakhoz mentek, és miután szomjukat

oltották, odavezette őket ahhoz a csapáshoz, amelyet
reggeli vadászat közben fedezett fel. A csapás éppen abba
az irányba vezetett, amerre ő és Lucas menni szeretett
volna, vagyis a nyugati part irányába, de persze sok-sok
mérföldnyire lehettek onnan.
- Mostanában nem járt ember ezen az ösvényen -mondta
Clayton -, de sok másféle állat viszont igen... elefánt,
orrszarvú, tigris, szarvas. Ezen a csapáson találtam a
reggelinket. ,
Tökmag meg akarta kérdezni, hogy hogyan ejtette ,el
a,szarvast, de eszébe jutott, hogy az utóbbi időben
túlságosan is jóba volt az angollal. Biztos "Háromadik
György" egyik haverja, gondolta, s kirázta a hideg. Égnek
állt a haja, ha belegondolt, hogy mit szólnának a
haverjai, ha erről tudomást ázéreznéíiek. Ennek ellenére
el kellett ismernie, hogy ez a pasas nem volt rossz
pasas, még ha utálta is elismerni.
Széllel szemben haladtak; Clayton egyszer csak megállt,
és jelzésképpen felemelte a kezét.
- Egy ember van előttünk - mondta mély hangon. -1 Én,nem
látok senkit - mondta Rosetti.
- Én sem - mondta -, de ott van.
Néhány percig mozdulatlanul állt.
.
- Ő is ugyanabba az irányba megy, mint mi - mondta. -
Előre megyek, megnézem. Ti is gyertek, lassan.
Föllendült egy fára, és eltűnt.
- Nem látok senkit, nem hallok senkit, és ez a pasas
aszondjá, hogy van egy pasas előttünk és ászt is tudja,
hogy milyen irányba megy! >
Rosetti kérdően Lucasra nézett.
- Eddig még egyszer sem tévedett - mondta Jeiry.
44
Sing Tai nem halt meg. A japán szurony kegyetlen sebet
okozott, de nem ért fontos szervet. Sing Tai két napig
feküdt saját vérében, barlangja mélyén. Aztán kimászott.
Sokkos állapotban, a vérveszteségtől, a táplálék- és
vízhiánytól legyengülve, a fájdalomtól néha az ájulás
határán, támolyogva elindult a Tiang Umar faluja felé
vezető ösvényen. A keleti ember a nyugatinál könnyebben,
természetesebben fogadja el a halált, életfelfogása igen
nagy mértékben különbözik. Sing Tai nem akart meghalni.
Amíg volt remény, hogy a szeretett úrnő még életben van
és szüksége lehet rá, addig neki is élnie kell. Tiang
Umar falujában esetleg tudnak róla valamit. Eszerint majd
eldöntheti, hogy éljen-e vagy haljon.
így Sing Tai hűséges szíve tovább vert, ha gyengén is.
Bár voltak pillanatok, amikor kételkedett abban, hogy
ereje elviszi a faluig. Ilyen gondolatok foglalkoztatták,
amikor legnagyobb megdöbbenésére, egy majdnem meztelen
óriás jelent meg előtte az ösvényen, egy fekete hajú,
szürke szemű, barna bőrű óriás. Ez talán a vég, gondolta
Sing Tai. t
Clayton egy az ösvény fölött átnyúló fáról ugrott le.
Angolul szólt Sing Taihoz, és Sing Tai angolul válaszolt,
igaz, az egyszerűsített, keverék pidgin-Eriglish-t
beszélte. Hongkongban Sing Tai évekig lakott angoloknál.
Ó ?
Clayton látta a véres ruházatát, és észrevette, hogy a
kimerültségtől már az ájulás határán van.
- Hogy sérültél meg? - kérdezte.
-Japán majomember szuronyát döfte, itt. - Megmutatta a
helyét az oldalán.
- Miért? - kérdezte Clayton, és Sing Tai elmondta, mi is
történt.
45

- Vannak a közelben japánok? -*? Én nem hinni.

-^ Milyen messze van az a falu, ahová tartasz? -Már nincs
túl messze, lehet egy kilométer. -Az ottaniak
barátságosak a japánokkal?
- Nem. Nagyon utálni japán.
Clayton társai megjelentek a kanyarban.
- Látod - mondta Lucas -, megint igaza volt. -Ennek a
pasasnak mindig igaza van - motyogta
Tökmag -, de nem értem hogy csinálta, semmi varázsgömb
meg ilyesmi.
- Még tükröket sem használt - mondta Bubonovitch. Sing
Tai aggódva figyelte őket; ahogy közeledtek.
- Ők a barátaim - mondta Clayton. '*- Amerikai pilóták.
- Amelikaiak! - Sing Tai fellélegzett. - Most már biztos
megmenteni kisasszonka.
Clayton előadta Sing Tai történetét a többieknek, és úgy
döntöttek, hogy együtt mennek Tiang Umar falujába.
Clayton óvatosan ölbe vette a kínait, és az ösvényen
cipelte tovább. Amikor Sing Tai szólt, hogy közel vannak
a faluhoz, letette őt az an^ol, és azt mondta, hogy
várjanak, amíg ő előremegy tájékozódni. A japán
különítmény még ott lehet. De nem volt, így Clayton hamar
visszatért.
Tiang Umar melegen fogadta őket, miután Sing Tai
elmagyarázta, hogy ők kicsodák. Sing Tai tolmácsolása
segítségével Tiang Umar elmondta nekik, hogy a japánok
előző reggel mentek el, és magukkal vitték a holland
lányt és az egyik fiatal falubélit. Hogy hova tartottak,
azt nem tudta. Annyit tudott, hogy onnan egynapi járásra,
délkeletre van egy japán tábor. Talán abba a tá-
46
borba tartottak. Ha megvárnák a kampongjában-, az ifjú
Álam többet mondhatna, mert egészen biztos, hogy
visszatér, hiszen a japánok csak azért vitték magukkal,
hogy tolmácskodjon a falvakban, amelyeket érintenek.
Úgy döntöttek, hogy várnak. Clayton különösen izgatott
volt, így amikor meghozták a döntést, elindult egyedül az
erdőbe.
-Biztos valamilyen olyan vízi bivallyal fog visszajönni a
hóna alatt - jósolta meg Tökmag.
De amikor visszatért, csak néhány erős, vékony ágat és
pár szál bambuszt hozott magával. Ezekből és néhány
csirketollból, valamint a Tiang Umar által adott
zsinegből íjat, nyílvesszőket és egy lándzsát készített.
Fegyvereinek hegyét a tűzben keményítette meg. Az
ejtőernyő-selyemből tegezt készített.
Társai nagy érdeklődéssel figyelték. Rosettire nem
gyakorolt nagy hatást, hogy fegyverei segítségével nem
csak elegendő vadat tud elejteni, hanem azok emberekkel
szemben is felhasználhatók védekezésre.
- Majd mi tartjuk a vadat, amíg ő meglövi? - kérdezte
Bubonovitchot. - Mondd, mi van, ha ezekkel a dolgokkal
valaki megbök, és én rájövök...
- Ne legyél már undok - mondta Bubonovitch.*
De Rosetti számára a fegyvert a 45-ös colt, a géppisztoly
és a géppuska jelentette, nem pedig egy bambuszvessző,
csirketollal a végén.
Késő délután Álam visszatért. Fecsegő bennszülöttek egy
csoportja azonnal körülvette. Sing Tai végül is megtudta,
mi történt, és mindent elmondott Claytonnák. Álam tudta,
hogy a két japán tiszt a lány miatt veszett össze, és
aznap reggel, amikor elhagyta a falut, a lány még
biztonságban volt.
47

Sing Tai könnyekkel a szemében könyörgött Clayton-nak,

hogy szabadítsa ki Corrie-t a japánok kezéből. Clayton és
az amerikaiak megvitatták az ügyet. Valamennyien azon
voltak, hogy meg kell' próbálni, de különböző
megfontolásból cselekedtek. Clayton és Bubo-novitch a
lányt akarta megmenteni. Lucas és Rosetti a japánokat
szerette volna tönkreverni. Őket kevésbé érdekelte a lány
sorsa, annál is kevésbé, mivej mindkettő nő-gyűlölő volt.
Lucas azért Utálta a nőket, mivel a lány, akit Oklahoma
Cityben hagyott, két hónappal az elutazása Után hozzáment
egy 4-F-esh'ez. Rosetti gyűlölete pedig abból származott,
hogy egész életében utálta az anyját.
. Másnap reggel korán útra keltek, vezetőjük Álam volt.

5.

Lassan és óvatosan haladtak előre, Clayton a többiek

előtt felderítette a terepet. Tökm&g nem értette, hogy
miért kellett Álamnak is jönnie, és biztos volt abban,
hogy eltévednek. Egy általa kitalált furcsa nyelven
folyton azt tudakolta Álamtól, hogy jó úton haladnak-e. A
bennszülött, akinek fogalma se volt arról, hogy Tökmag
vad gesztikulációja mit jelent, bólintott és mosolygott,
mihelyt Rosetti elkezdett mutogatni és grimaszolni.
Lucas és Bubonovitch nem aggódott annyira, mint Tökmag.
Jobban bíztak az angolbari, mint ő. Ők sem tudhatták,
hogy Claytonnak nem volt szüksége arra, hogy Álam mutassa
az utat, merre haladt a fehér lány és
a bennszülött fiú a különítménnyel. Gyakorlott érzékkel
rnjndenütt felfedezte az elhaladásuk nyomait az ösvény
mentén.
>
Már sötét volt, mire a faluhoz értek. Clayton kérte a
többieket, hogy várjanak, amíg ő előremegy és
tájékozódik. Az angol úgy találta, hogy a falut gyengén
őrzik, ezért könnyedén behatolhatott. Holdmentes éjszaka
volt és a felhők eltakarták a csillagokat. Néhány házban
gyenge fény pislákolt. A körülmények ideálisak voltak
Clayton tervének megvalósításához.
Közel ahhoz a ponthoz, ahol elérte a falut, hihetetlenül
jó szaglásával megérezte, hói van a fehér lány. Hallotta
a két japcsi mérges fecsegését ugyanabban a házbán. Ez
lenne az a két tiszt^ aki még mindig a lányon veszekszik.
Elhagyta a falut azon a ponton, ahol behatolt, majd
megkerülve, elment a falu másik vegéhez. Itt egy őr állt.
Claytonnak egyáltalán nem volt szüksége erre az őrre. A
fickó le-föl sétált. Clayton egy fa mögé guggolt és várt.
Az őr közeledett. Egy sötét alak hátulról ráugrott, és
mielőtt segítségért kiálthatott volna, egy éles penge
elvágta a torkát. * .,
Clayton kivonszolta a hullát a faluból, és visszatért
társaihoz. Elsuttogta az utasításokat, a'ztán a falu
másik végéhez vezette őket. ;;.
-A 45-öseitekből - mondotta - valószínűleg kilövitek a
tárban lévő lőszereket. De nagyobb a valószínűsége, hogy
a szerkezet már annyira megrozsdásodott, hogy nem fogja
kivetni a hüvelyt és nem tölt újra, de lőjetek, ha ők is
tüzelnek. Ha többen lesznek, dobáljatok köveket a faluba,
hogy a figyelmet eltereljétek, és ezalatt torkotok
szakadtából kiabáljatok. Ezt három perc múlva kezd-
49

jétek el. Négy perc múlva pedig gyertek ki onnan, de

gyorsan. A falu fölötti hátsó ösvényen találkozunk. Az
órádat takard el, kapitány.
Aztán eltűnt.
Visszament a falu felső végébe és elrejtőzött a ház
alatt, amelyben a két tiszt meg a lány volt. Egy perccel
később lövések hallatszottak a falu túlsó végéből, és
hangos kiabálás törte meg az éjszaka csendjét. Clayton
mosolygott. Úgy hangzott, mintha nagy erőkkel támadtak
volna a falura.
Egy másodperccel később a két tiszt kirohant a házból,
parancsokat üvöltöztek, és magyarázatot követeltek. A
katonák kirohantak a házakból, és a zaj irányába
futottak. Ekkor Clayton felszaladt a ház bejáratához
vezető létrán, és belépett. A lány gyékényszőnyegen
feküdt a szoba végében. Csuklója és lába összekötözve.
A lány látta ezt a majdnem meztelen férfit feléje
rohanni. Lehajolt az angol, á karjaiba vette, és kivitte
őt a házból a dzsungelbe. A lány teljesen meg volt
rémülve. Micsoda borzalom vár még rá?
Csak annyit látott a szoba félhomályában, hogy a férfi
magas és a bőre barna. Kint a dzsungelösvényen egy kis
távolságon cipelte. Aztán megállt, és letette. Valami
hideget érzett a csuklójánál, s a keze egyszerre szabad
lett. Aztán az idegen elvágta a lábán lévő zsinórt is.
- Ki vagy te? - kérdezte Corrie hollandul.
-Csend! - figyelmeztette Clayton.
Ebben a pillanatban négyen csatlakoztak hozzájuk, és
valamennyien szótlanul elindultak a sötét ösvényen. Kik
ezek? Mit akarnak tőle? Az egyetlen szó: csend, ami
angolul hangzott el, egy kicsit megnyugtatta. Legalább
nem japánok.
50
Még egy óráig szótlanul haladtak előre, s Clayton
állandóan arra figyelt, hogy nem követik-e őket. De nem
történt semmi. Végre megszólalt.
- Azt hiszem, megtévesztettük őket - mondta. - Ha mégis
utánunk indulnak, valószínűleg a'másik irányban keresnek
majd.
- Kik vagytok? - kérdezte Corrie, most már angolul.
- A barátaid - felelt Glayton. - Sing Tai mesélt rólad.
Ezért eljöttünk és megmentettünk.
- Sing Tai nem halt meg?
.- .
- Nem, de súlyosan megsebesült.
Ekkor megszólalt Álam és megnyugtatta őt.
- Most már biztonságban vagy - mondta. - Úgy hallottam,
hogy az amerikaiak bármire képesek. Most már el is
hiszem.
- Ok amerikaiak? - kérdezte Corrie hitetlenkedve. - Végül
is partra szálltak?
- Csak ez a néhány. A gépüket lelőtték.
- Ez aranyos trükk volt, ezredes - mondta Bubono-vitch. -
Jól átvertük őket.
- Majdnem rosszul sült el, mert elfelejtettelek
figyelmeztetni, hogy merre tüzeljetek. Két golyó igen
közel süvített el mellettem.
Clayton a lányhoz fordult.
- Elég erősnek érzed magad ahhoz, hogy az éjszaka
hátralevő részében továbbmenjünk? - kérdezte.
- Igen, elég erős vagyok - válaszolt. - Amint látjátok, a
gyalogláshoz már hozzászoktam. Volt benne részem az
elmúlt két év során, hogy elkerüljem a japánokat.
- Két év?
- Igen. Az invázió óta. Ez idő alatt Sing Tai és én végig
a hegyekben bujkáltunk.
51

Clayton kérésére elmesélte történetét - az ültetvényről

való menekülésről, anyja haláláról, apja és Lum Kam
meggyilkolásáról, néhány bennszülött hűtlenségéről, és
mások hűségéről beszélt.
Hajnalban értek Tiang Umar falujába,' de ott csak addig
időztek, amíg valamit ettek, aztán Álam nélkül
továbbmentek. Tervet dolgoztak ki az éjszaka során. Arra
alapozták, hogy a japánok előbb-utóbb visszajönnek a
faluba, hogy megtalálják a lányt. Ezenkívül Corrie nem
kívánt semmi olyat tenni, ami veszélyeztette volna
ezeknek az embereknek a biztonságát, akik barátjuknak
fogadták.
Corfie és Sing Tai sok búvóhelyet ismert fent á
hegyekben. De kénytelenek voltak egyre közelebb menni
Tiang Umar falujához, mivel nem tudtak biztonságosabb
vidéken megfelelő és elegendő táplálékot szerezni. Most
már máshogy lesz. Az amerikaiak bármire képesek.
Sing Tait hátra kellett hagyni, mivel nem volt olyan
állapotban, hogy továbbmenjen. Tiang Umar megnyugtatta
őket, hogy a kínait el tudja rejteni olyan helyen, ahol a
japánok nem találnak rá, ha esetleg visszajönnének a
faluba.
- Ha tudok, akkor üzenek, hogy éppen hol yagyok, Tiang
Umar - mondta Corrie. - Aztán amikor már elég erős lesz,
esetleg utánam küldheti Sing Tait.
Corrie a hegyek belsejébe vezette a csapatot. Voltak itt
meredek szakadékok, csobogó patakok, tikfa-erdők,
hatalmas bambuszligetek, lankás völgyek, embermagasságú
fűvel.
Lucas és Clayton úgy döntöttek, hogy feljebb mennek a
hegyekbe, majd délkelet felé fordulnak, s csak aztán a
tengerpart irányába. így elkerülik azt a területet, ahol
a
52
gép lezuhant, s ahol a japánok már biztosan keresik őket.
így aligha esik útjukba falu, amelynek lakói esetleg
értesíthetnék a japánokat.
Clayton gyakran eltűnt, hogy élelmet keressen, és sosem
tért vissza üres kézzel. Vagy foglyot ejtett, vagy
fácánt, néha szarvast, és most már tüzet raktak a
táborhelyükön, hogy az amerikaiak meg tudják sütni a
húst.
Az ösvényen Corrie és Clayton mindig az élen haladt,
mögöttük Bubonovitch, végül Lucas és Tökmag zárta a sort,
hogy minél távolabb legyenek a holland lánytól. Nem
tudtak megbékélni a nő jelenlétével. Nem is azért, mert
veszélyeztetheti a szökésüket, hanem inkább a nőkkel
szemben volt fenntartásuk, úgy általában.
- Asziszem, muszáj elviselnünk a csajt - mondta Ro-setti.
- Nem hagyhatjuk, hogy a jappoké legyen.
Jerry Lucas egyetértett.
- Ha ő egy férfi lenne vagy egy majom, nem is lenne olyan
rossz. De egyszerűen nincs kedvem nőkkel foglalkozni.
- Valami csaj átvert téged? - kérdezte Tökmag. -Azt még
elviseltem volrfa, hogy otthagy egy 4-F-
esért rögtön azután, hogy eltűntem - mondta Jcrry -, de
hogy emellett ez az akárki republikánus is volt!...
- Nem éppen csúnya - vallotta be Tökmag, vonakodva.
- Ezek a legrosszabbak - mondta Jerry. - Végtelenül
önzőek és kapzsik. Mindig kicsalnak valamit az emberből.
Adjál! Adjál! Adjál! Állandóan csak erre gondolnak. Ha
valaha is el akarsz venni valakit, Tökmag, vegyél el egy
vén szatyrot - tanácsolta Jerry, kioktatóan -, aki hálás
bárkinek, aki hajlandó őt elvenni.
-Ki akar egy vén szatyrot elvenni? - kérdezte Tök-mag.
- Akkor nem kell tartani a nőcsábászbktól sem.
- Aki elveszi ezt a kis holland példányt, annak lesz elég
gondja. A környék összes nőcsábásza az ő háza körül fog
koslatni. Láttad már, micsinálnak ezek, ha a csaj
mosolyog?
- Beleestél, Tökmag?
- Egy francot, de nekem is van szemem, nem?
- Én sose nézek rá - hazudta Jerry.
Abban a pillanatban egy fogolycsapat röppent fel. Clayton
már korábban nyílvesszőt helyezett az íjára. Most a húr
megpendült, és egy fogoly leesett. A férfi mozdulatai
olyan gyorsak, olyan biztosak és gördülékenyek voltak,
mint a fénysugár.
-Atyaisten! -kiáltott fel Rosetti. - Feladom. Ez nem
ember! Honnan a francbór tudta, hogy a madarak föl fognak
röpülni? Hogyan találhatta el azzal a izével?
Jerry megrázta a fejét.
-Gőzöm sincs. Biztos érezte a szagukat vagy hallotta
őket. Elég sok rejtélyes dolgot szokott csinálni.
- Meg fogom tanulni, hogy hogyan kell egy olyan izét
használni - mondta Tökmag.
Rosettinek sikerült olyannyira túltennie magát anglo-
fóbiáján, hogy végül megkérte Claytont, mutassa meg,
hogyan kell íjat és nyílvesszőt készíteni. Lucas és
Bubonovitch hasonló kívánsággal állt elő. Másnap Clayton
összegyűjtötte a szükséges anyagokat, és irányítása
mellett mindnyájan hozzákezdtek fegyvereket készíteni,
még Corrie is. > ' .
A holland lány a hegyek tisztásain található erős fű
rostjaiból készített húrt az íjakhoz. Clayton madarakat
55

ejtett el a tollúkért, és megtanította a többieknek,

hogyan tollazzák fel nyilaikat. A fegyverek készítése
szinte kellemes szórakozás volt a sziklamászás, a
dzsungel aljnövényzetével való hadakozás, valamint az
egyik szakádé* kon való leereszkedés, egy másik magasabb
sziklára történő felkapaszkodás közben. Ez volt az első
alkalom, hogy ötüknek része lehetett hosszabb társas
érintkezésben, mivel a mindennapos kemény menetelés után
alvásra volt a legnagyobb szükségük.
A holland lány Jerry Lucashoz ült közel, aki figyelte
Corrie fürge ujjait, amint a fű rostjait sodorta, és
Jerry úgy találta, hogy szépek a kezei - kicsik és
formásak. Azt is észrevette, hogy két keserű év
nehézségei ellenére is vigyázott a körmeire. Bánatosan a
sajátjaira tekintett. Valahogy mindig takarosnak és
tisztának tűnt a nő. Fogalma se volt, ez hogy sikerült
neki.
- Mulatságos lesz ezekkel vadászni - mondta Corrie
hibátlan, szinte oxfordi angolsággal. «
- Ha egyáltalán eltalálunk valamit - válaszolt Lucas.
Jobban beszél angolul, mint én, gondolta.
- Sokat kell gyakorolnunk -%jegyezte meg a lány. -Nem
helyes, hogy négy ilyen felnőtt ember mindenben Clayton
ezredestől függjön, mint a kisgyerekek.
- Nem - válaszolt.
- Hát nem csodálatos ember?
Jerry egy igent motyogott, és folytatta a munkáját,
ügyetlen és gyakorlatlan ujjaival megpróbált feltollazni
egy nyílvesszőt. Azt kívánta, hogy a lány maradjon
nyugton. Azt kívánta, hogy a lány bárcsak Halifaxban
lenne. Miért kell a nőknek megkeseríteniük a férfiak
életét?
56
Corrie ránézett, kérdőe/i. Szemei beszéltek. Corrie
figyelte, ahogy ügyetlenül megpróbál egy tollat a
nyílvessző végére erősíteni.
- Várjál - mondta. - Hadd segítsek. Tartsd oda a tollat,
és én majd a végére erősítem. Szorítsd oda. így. Kész is
van.
Ahogy a rostszálakat körültekerte a nyílvesszőn, keze
gyakran megérintette Lucasét. A férfi kellemesnek találta
az érintését, s emiatt dühös lett.
- Hagyjad - mondta, majdnem durván. - Magam is meg tudom
csinálni. Nem kell fáradni.
Corrie meglepődve nézett rá. Aztán visszatért az íjhúr
készítéséhez. A lány nem szólt semmit, de amikor
tekintetük egy pillanatra találkozott, Lucas megdöbbenést
és fájdalmat látott szemében. Ugyanezt látta egyszer egy
szarvas szemében, amelyet lelőtt; azóta nem ölt szarvast.
Átkozott hülye vagy, gondolta magáról. Aztán megerőltette
magát, s így szólt:
- Ne haragudj. Nem akartam durva lenni.
- Nem kedvelsz engem - mondta a lány. - Miért? Valamivel
megbántottalak?
- Dehogyis. És miből gondolod, hogy nem kedvellek?
- Elég nyilvánvaló. A kis őrmester sem kedvel engem.
Észrevettem, hogy néha úgy néz rám, mintha le akarná
harapni a fejemet.
- Vannak férfiak, akik szégyenlősek nők társaságában -
felelte.
A lány elmosolyodott.
- De te nem - mondta.
Egy pillanatig csendben maradtak. Aztán Jerry megszólalt.
57

- Segítenél nekem? Nagyon ügyetlen vagyok.

Mégis úriember, gondolta Corrie.
Ismét erősen odakötözte a tollakat, míg Jerry
odaszorította ujjaival. Kezük érintette egymást.
Legnagyobb bosszúságára, Jerry észrevette, hogy egyre
inkább úgy tartja a kezét, hogy gyakrabban érintkezzen
Corrie-éval.

6.

Még meneteles közben is sokat gyakorolták az íjászatot.

Corrie megszégyenítette a férfiakat. Rendkívül gyors és
pontos volt, és az erős íjat annyira megfeszítette, hogy
a hetven centi hosszú nyílvessző tollai a jobb fülét
érintették.
Clayton megdicsérte. Tökmag megjegyezte Bubono-vitchnak,
hogy szerinte az íjászat egyébként is egy nőies sport.
Jerry titokban csodálta a lány talpraesettségét, de
szégyellte is magát emiatt. Megpróbált az Oklahoma City-
beli lányra és a republikánufc 4-F-es barátjára gondolni.
Corrie elmondta, hogy Hollandiában, amíg iskolába járt,
két évig tagja volt egy íjászklubnak, és miután
visszatért apja ültetvényére, ott is keményen gyakorolt.
- Ha ennyi idő után sem tudnék vele bánni, akkor nagyon
ügyetlennek'tartanám magam.
Ekkor Tökmag is elkezdett dicsekedni jó céllövő
képességével. Elég ügyesek voltak mindnyájan, és jaj volt
annak a madárnak vagy vadnak, amelyik az útjukba került.
Egy mészkősziklában találtak néhány száraz barlan-
58
got, és Clayton elhatározta, hogy addig ott maradnak,
amíg sikerül új ruhát és lábbelit készíteniük, hiszen
cipőjük már szinte eltűnt, és ruhájuk is csupa rongy
volt.
Az angol nagyjából kikészítette egy szarvas bőrét, és
bambuszból árat meg tűket fabrikált. Corrie a nyílvesszők
és az íjak készítéséhez felhasznált erős növényi
rostokból valamennyiük részére kezdetleges szandált
formázott.
Egyik reggel a lány egyedül munkálkodott, amíg a férfiak
elmentek vadászni. Épp az elmúlt két éven gondolkodott, a
bánattól, nélkülözéstől és veszélyektől terhes évekről.
Fájdalommal, visszafojtott könnyekkel és gyűlölettel teli
évek. A jelenlegi helyzetén is elgondolkodott; egyedül a
vad hegyek rengetegében, négy furcsa férfival, négy
idegennel. És rájött, hogy sosem érezte magát nagyobb
biztonságban, mint most, és két év óta először boldog.
Elmosolyodott, ahogy arra gondolt, mennyire meg volt
rémülve, amikor az a majdnem meztelen barna ember
elcipelte őt az erdőbe. S hogy mennyire meglepődött,
amikor megtudta, hogy ő a Királyi Légierő ezredese. Már
kezdetben megkedvelte őt és Bubonovitch őrmestert. Az
őrmestert nyomban a szívébe zárta, amikor megmutatta neki
a fényképeket a feleségéről és a gyermekéről. Kezdetben
sem "a kis őrmestert", sem Lucas kapitányt nem kedvelte.
Mindkettő faragatlan, gondolta, de a kapitány a
legrosszabb, mivel művelt ember, és tudnia kéne, hogyan
viselkedjen egy nővel.
Mind ez idáig ezt gondolta róla* de amióta segített neki
.nyílvesszőt fabrikálni, azóta teljesen más a helyzet.
Még mindig nem kereste a társaságát, de most már nem
59

is kerülte el, mint régen. Bubonovitch elmondta neki,

hogy Jerry milyen kitűnő pilóta, s hogy a legénysége
mennyire tiszteli őt. Elmondott néhány történetet Lucas
bátorságáról, csupa igaz történetet. Ilyen a legénység,
ha szeretnek egy tisztet.
Ebből Corric azt vonta le tanulságul, hogy Lucas nem
kedveli a nők társaságát, és esetleg nőgyűlölő. Ezt a
gondolatot érdekesnek találta. Emellett mulatságos is
volt. Elmosolyodott, amikor elképzelte, hogy mit érezhet
egy nőgyűlölő ilyen helyzetben - arra kényszerítve, hogy
egy nő társaságában legyen nap mint nap. Ráadásul egy
szép és fiatal nővel együtt, tette hozzá gondolatban.
Hiszen Corrie tizennyolc éves volt, és tudta magáról,
hogy csinosabb az átlagnál, még ezekben a rongyokban is,
még ezzel a rettenetes hajzattal is, ami leginkább
rozsda-fekete volt, és szőke a hajszálak tövénél. Nem
volt tükre, de néha a víztükörben látta saját vonásait.
Ez mindig megnevettette. Mostanában könnyen nevetett,és
gyakran, mivel szokatlanul boldog volt.
Elmélkedett azon is, hogy Lucas kapitány akkor se
kedvelte volna őt, ha normális körülmények között
találkoznak, ha Corrie szép ruhát viselne és arany
hajkoronája kecsesen be lenne rakva. Ha alaposan magába
szállna, akkor eltűnődne azon, hogy miért gondoi olyan
sokat a kapitányra. Természetesen jóképűnck és rendkívül
férfiasnak tartotta, de^egyúttal öregnek is, pedig nagyon
meglepődött volna, ha megtudja, hogy csak huszonhárom
éves. Lucast a rá háruló felelősség és az erős idegi
igénybevétel gyorsan öregítette. Harminc tonnányi
alumíniumot,* acélt és veszélyes robbanóanyagot a
levegőbe emelni és' csatába vinni, s azt érezni, hogy
csak tőle függ egy gyönyörű, félmillió dollárt érő
60
repülőnek és kilenc legjobb barátjának a biztonsága, ez
elégséges felelősséget jelent ahhoz, hogy az érettség
rán-*cai megjelenjenek. Mindez nyomokat hagyott Jerry
Lucas arcán is.
Gondolatait közeledő emberi hangok zavarták meg. Corrie
először azt hitte, hogy a vadászok tértek vissza. De
ahogy a hangok közeledtek, felismerte a helyi nyelv
intonációját, és pillanatok múlva néhány szumátrai jelent
meg a barlang bejáratánál. Koszos és gonosz kinézetű
emberek voltak, úgy tizen lehettek. Magukkal vitték
Corrie-t. Beszélgetésükből hamar megtudta, hogy miért: a
japánok jutalmat ígértek, ha elfogják őt és Sing Tait.
A nap lemenőben volt, amikor a Vadászok visszatértek a
barlanghoz. A rövid egyenlítői szürkületet hamarosan
sötétség követi. A férfiak azonnal észrevették, hogy
nincs ott a lány, és arról beszéltek, hová mehetett.
- Biztos itt hagyott minket - mondta Tökmag. - Semmilyen
csajba' nem bízhatsz.
- Ne legyél ilyen rohadt 'ostoba - förmedt rá Lucas.
Tökmag álla leesett megdöbbenésében. Majdnem biztos volt
abban, hogy a kapitány egyet fog vele érteni.
- Miért hagyott volna itt minket? - kérdezte Lucas
ingerülten. - Mi jelentettük neki az egyetlen esélyt,
hogy a jappoktól megszökjön. Biztos elment vadászni.
- Miből gondolod, hogy itt hagyott minket, Rosetti?
- kérdezte Clayton, aki a talajt vizsgálta a barlang
bejárata előtt.
- Ismerem én a csajokat - mondta Tökmag.
- - Ennél jobb bizonyítékra van szükségem - szólt az
angol.
61

-Hát az biztos, hogy nem vadászni ment -jelentette ki

Bubonovitch a barlang mélyéből. Ó
- Honnan tudod? - kérdezte Lucas.
- Itt van az íja és a nyilai.
- Nem, nem vadászni ment és nem is menekült el -mondta
Clayton..- Erőszakkal vitte el egy bennszülött1 banda.
Úgy tizen lehettek. Abba az irányba mentek.
Megmutatta az irányt.
- Van valami varázsgömböd, ezredes? - kérdezte
Bubonovitch szkeptikusan.
-Van nekem valamim, ami annál megbízhatóbb: a két szemem
és az orrom. Nektek is van, emberek, csak a tiétek nem
jó. Eltompult több generáció könnyű élete során, amikor
törvényekkel, rendőrséggel és katonákkal szavatolták a
bizonságotokat. . .
- És a tiéddel mi van, ezredes? - kérdezte Lucas
kötekedőén.
- Én csak azért tudtam fennmaradni, mert az érzékeim
ugyanolyan élesek, mint az ellenségeimé, általában jóval
élesebb, és ez tapasztalattal és intelligenciával
párosulva megvéd olyan helyeken, ahol nincsenek
törvények, nincs rendőrség és nincsenek katonák.
-Mint Londonban - jegyezte meg Bubonovitch. Clayton csak
mosolygott.
- Honnan tudod, hogy nem önként ment a bennszülöttekkel?
T* kérdezte Jerry Lucas. - Lehet, hogy volt egy nyomós
oka, amiről mi természetesen nem tudhatunk. De azt
semmiképpen nem hiszem, hogy itt hagyott minket.
''-": ,
- Erőszakkal vitték el, rövid ellenállás után. A jelek a
földön egyértelműen mutatják. Itt láthatjátok az
ellenállás nyomait, aztán, egy kis szakaszon vonszolták.
Utána
62
a nyomai eltűnnek. Ekkor fölvették, és tovább cipelték. A
bennszülöttek szaga a füvön érezhető.
- Akkor meg mire várunk? - kiáltott Lucas. - Induljunk!
.
-Persze - mondta Tökmag. - Menjünk a mocskos
hogyishívjákok után. Nem vihetik el csak úgy...
Hirtelen elhallgatott, és maga is meglepődött azon a
furcsa érzésen, amit a gyűlölt "csaj" elrablása kiváltott
belőle.
Elkezdett esni, hirtelen trópusi vízözön zúdult le.
Clayton a barlang takarásába lépett.
-Semmi értelme annak, hogy iríbst elinduljunk -mondta. -
Az eső elmossa a szagnyomokat, és a látha-tóakat sem
tudjuk követni a sötétben. Úgyis kénytelenek valahol
megállni éjszakára. A bennszülöttek nem szeretnek éjszaka
utazni a nagymacskák miatt. Nem jutnak messzire. Most nem
indulhatunk el azonnal, megvárjuk a reggelt, amikor már
elég világos lesz ahhoz, hogy lássam a nyomokat.
- Szegény gyerek - mondta Jcrry Lucas. Hajnalban útra
keltek, hogy Corrie elrablói keresésére
induljanak. Az amerikaiak semmiféle nyomot nem láttak, de
az angol gyakorlott szeme mindent észrevett. A barlangtól
nem messze látta azt a helyet, ahol Corrie-t letették és
gyaloglásra kényszerítettek.
Már dél felé járt, amikor Clayton megállt és beleszagolt
abba a fuvallatba, amely arról fújt, amerről éppen
jöttek.
- Jobb lesz, ha most felmászunk a fákra - mondta a
többieknek, - Egy tigris jön utánunk az ösvényen. Már
nincsen messze.
63'

Ahogy besötétedett, Corrie elrablói egy hegyi tisztás

szélén telepedtek le. Tüzet raktak, hogy távol tartsák a
nagymacskákat, és közel húzódtak hozzá, egy ember pedig a
tűzre felügyelt.
A lány nagyon fáradt volt, ezért aludt néhány órát.
Amikor felébredt, látta, hogy a tűz kialudt, és biztos
volt abban, hogy az őr is alszik. Úgy érezte, hogy most
megszökhet. A sötét, ijesztő erdő felé nézett - üres
sötétségnek tűnt. De benne bujkált a lehetséges halál. A
másik irányban, amerre ezek az emberek őt viszik, a
halálnál is rosszabb vár rá. Szembeállította a biztosat a
lehetségessel, és gyorsan döntött.
Halkan fölállt.- Az őr a kialudt tűz mellett terült el. A
lány kikerülte őt meg az útjában heverőket. Néhány perc
múlva már az erdőben járt. Bár az ösvényt gyakran
használhatták, s jól kitaposták, mégis nehéz volt követni
a sötétben, így lassan haladt, bukdácsolva. De ő csak
ment tovább, hogy mire a nap felkel, minél nagyobb
távolságra legyen elrablóitól, hiszen biztos lehetett
benne, hogy követni fogják.
Nagyon félt. Az erdőben mindenfelől hangokat hallott -
lopakodó, fenyegető hangokat. És bármelyik hang Halált
hozhat, lehet az a Halál szárnyának vagy mancsának
suhintása. De mégis tovább tapogatózott, egyre mélyebbre
és mélyebbre az áthatolhatatlan homályban, s egyszer csak
megszólalt egy hang, amitől meghűlt benne a vér: egy
tigris morgott. Aztán hallotta, amint áttörtet az
aljnövényzeten, mintha szagot fogott volna.
Corrie az ösvény széléhez húzódott, karját kitárta.
Imádkozott, hogy találjon egy olyan fát, amelyikre fel
tud kapaszkodni. Egy Iclógó lián az arcába csapódott.
Megragadta, és elkezdett mászni fölfelé. Egyre köze-
64
lebbről hallatszott, amint a vadállat teste áthatol a
szövevényes aljnövényzeten. Corrie egyre feljebb mászott.
Lentről néhány hátborzongató morgás hallatszott, s a
tigris ugrott. Olyan erővel vetődött neki a fának, hogy
az ütés hatására a lány majdnem elengedte a liánt, de a
félelem és a kétségbeesés megsokszorozta erejét.
A lián erősen kilengett, ahogy a vadállat ismét ugrott,
de most már tudta a lány, hogy nem érheti őt el, csak a
lián tartson ki. Csak el ne szakadjon! A tigris még
kétszer próbálkozott, miközben Corrie végre elérte az
alsó ágakat, ahol menedéket talált, legalábbis a tigris
elől. Persze a föld felett más veszélyek is fenyegetik az
embert a dzsungelben, közülük is a legfélelmetesebb a pi-
ton.
Egy ideig még a fa alatt maradt a ragadozó. Időnként
morgott. Aztán a lány úgy hallotta, hogy elmegy. Ekkor
elhatározta, hogy lemászik, és folytatja útját. Biztos
volt abban, hogy Clayton a keresésére indul, de ő sem tud
semmit sem tenni érte, amíg meg nem virrad. Jerry Lu-
casra gondolt. Még ha nem is kedvelte őt, biztos segít
majd a keresésben - nem azért, mert ő Corrie ván der
Meer, hanem azért, mert nő. És természetesen Bubono-vitch
is jönni fog, és a kis őrmester sem máradhat ki.
Úgy döntött, hogy napkeltéig vár. A Csíkos néha nappal is
vadászik, de inkább éjszaka. A mostanit hívják a malájok
tigris-időjárásnak - a sötét, csillagtalan, párás
éjszakát. ...'.'
Végül a hosszú éjszaka véget ért, Corrie lemászott az
ösvényre, és folytatta a menekülést. Most már gyorsan
haladt.
65

7.

Az ösvény fölött áthajló ágakon a Lovely Lady túlélői

arra vártak, hogy a tigris elmenjen és ők lemászhassanak.
Nem állt szándékukban beavatkozni a tigris áthaladásába.
Az amerikaiak megnyugtatták egymást, hogy megvan a
tigrisük, és vigy©rogtak, mintha valami szellemeset
mondtak volna.
Már annyiszor másztak fára Claytonnal, hogy Tökmag azt
mondta, már attól tart, egyszer csak farka nő.
- Neked már csak az hiányzik - nyugtatta meg Bubo-
novitch.
Körülöttük az erdő megszokott nappali hangjai
hallatszottak, amelyekhez már annyira hozzászoktak -
madarak rekedt csicscrgése, a sziámang gibbonok ijesztő
üvöltése, a kis emberszabásúak csacsogása, de a tigris
most egy hangot sem adott. Tökmag állította, hogy ez
téves riadó volt.
Alattuk alig harminc méternyi ösvény volt látható két
kanyar között - tizenöt-tizenöt méter mindkét irányban.
Ekkor hirtelen megjelent a tigris, hosszan elnyújtott
mozgással, hangtalanul, puha léptekkel haladt párnás
tappancsain.
Vele egyszerre egy karcsú alak jelent meg az ellentétes
kanyarban. Corríc volt az. A tigris és a lány megállt,
farkasszemet nézve, úgy harminc méterre egymástól. A
tigris mélyet morgott, majd elkezdett feléje ügetni. Cor-
rie mintha megdermedt volna a borzalomtól. Egy pillanatig
meg se mozdult. De ugyanabban a pillanatban észrevett egy
majdnem meztelen embert, aki felülről egyenesen a
ragadozó hátára vetette magát. Aztán három fér-
66
fi ugrott az ösvényre, kirántották késüket a tokból, s a
nagymacskával birkózó férfi felé rohantak. Az élen Ro-
setti őrmester futott, az angolgyűlölő.
Az acél izomzatú kar a tigris nyaka köré tekeredett,
hatalmas, izmos lábai a tigris ágyéka köré záródtak, és a
férfi szabad karja az éles pengét a vadállat bal oldalába
döfte. Dühös morgás hagyta el a tigris torkát, ahogy
haláltusáját vívta. És Corrie rémületére, hasonló vad
morgás hagyta el a férfi torkát is. A három amerikai
földbe gyökerezett lábbal figyelte a két vadállat közti
rövid küzdelmet, anélkül, hogy valamit is segíthettek
volna a férfinak, mivel a sebzett tigris vadul pörgött és
ugrándo-zott. Ó
De ami nekik hosszú időnek tűnt, az csak néhány másodperc
volt. A tigris hatalmas teste elernyedt és a földre
rogyott. A férfi felállt, és egyik lábát ráhelyezte, majd
az ég felé nézett, és egy hátborzongató kiáltást
hallatott, a hím majmok győzelmi kiáltását. Corrie
hirtelen megrémült ettől a férfitól, aki eddig mindig
olyan civilizáltnak és kulturáltnak tűnt. Még a férfiak
is megdöbbentek.
Hirtelen a felismerés fénye csillant meg Jerry Lucas
szemében.
- John Clayton - mondta. - Lord Greystoke, ő Tar-zan, a
majmok ura!
Tökmagnak leesett az álla.
- Ez Johnny Weismüller? - kérdezte.
Tarzan megrázta a fejét, hogy megszabaduljon az agyát
fogva tartó megszállottságtól. A civilizáltság vékony
máza gyorsan lepergett a küzdelem hevében. Egy pillanat
alatt átalakult primitív vadállattá, amilyennek annak
idején nevelték. Szinte ugyanabban a pillanatban
visszanyerte önmagát.
67

Egy mosollyal üdvözölte Corrie-t.

- Ezek szerint elszöktél tőlük - mondta.
Corrie bólintott. Még mindig reszketett, és könnyeivel
küszködött - a megkönnyebbülés és hála könnyeivel.
- Igen, tegnap éjszaka megszöktem, de ha te nem jössz,
akkor nem sokra mentem volna...
- Nagy szerencse, hogy éppen akkor érkeztünk, amikor a
legnagyobb szükség volt ránk. Jobb, ha most egy kicsit
leülsz. Teljesen kimerültnek látszol.
- Az vagyok.
Leült az ösvény szélére, és a négy férfi körégyűlt. Jerry
Lucasból sugárzott az öröm és a megkönnyebbülés. Még
Tökmag is örült.
-Úgy örülök, hogy ismét velünk vagy, kisasszony - mondta.
,
Aztán miután rájött, hogy mit is mondott, elvörösödött.
Tökmag lelkivilágát mostanában komoly megrázkódtatások
érték. Egy sor veleszületett fóbiájától egykettőre
megszabadult. Képes volt megcsodálni egy angolt és
megkedvelni egy "csajt".
Corrie elmesélte nekik, hogyan rabolták cl és hogyan
szökött meg, majd ő és az amerikaiak megbeszélték a
tigrissel folytatott párviadalt.
- Nem féltél? - kérdezte a lány Tarzant.
Tarzarj, aki soha életében még nem félt, csak óvatos
volt, nem tudott mit válaszolni az ilyen kérdésekre,
pedig már nagyon sokan feltették. Egyszerűen nem tudta,
mit jelent a félelem.
-Tudtam, hogy meg tudom ölni a vadállatot - mondta.
-Azt hittem, megőrültél, amikor láttam, hogy ráug-rasz -
mondta Bubonovitch. - Hát bizony én féltem.
68

-De ti mindnyájan lejöttetek, hogy segítsetek nekem. És

ha gondoltatok arra, hogy titeket is megölhet, akkor ez
igazi bátorság volt.
- Miért nem mondtad eddig, hogy te vagy Tarzan? - .
kérdezte Jerry.
-Akkor mi változott volna?
- Elég hülyék voltunk, hogy eddig nem ismertünk fel -
mondta Bubonovitch.
? Corrie úgy érezte, hogy folytatni tudja az utat. A
férfiak összegyűjtötték az íjakat, amelyeket elhagytak,
amikor leugrottak a földre, majd elindultak a táboruk
felé.
- Mókás dolog, de egyikőnk sem gondolt arra, hogy
használjuk az íját - mondta Tökmag.
-Az csak feldühítette volna - mondta Tarzan. - lía
viszont szíven találjátok,"az megöli a tigrist. Dé még
akkor is él annyi ideig, hogy szörnyű kárt tegyen. Sok
vadászt szétmarcangolt már nagymacska, miután
nagykaliberű golyóval átlőtték a szívét. Ezek a
macskafélék nagyon szívósak.
- Szörnyű módja a halálnak, ha valakit egy oroszlán vagy
tigris szétmarcangol - jegyezte meg Corrie, bor-zongva.
-Ellenkezőleg, elég kellemes módja a halálnak, há< már
egyszer muszáj meghalni - mondta Tarzan. - Több ember
leírta érzéseit, akit megtámadott az oroszlán, és túlélte
azt. Kivétel nélkül mindegyik azt vallotta, hogy se
fájdalmat, se félelmet nem érzett.
- Én nem kérek belőle - mondta Tökmag. - Én inkább a
géppisztolynál maradok.
Elindultak táboruk felé. Tarzan. haladt a kis csapat
mögött, hogy mihamarabb megérezze Usha, a szél fi-
70
gyelmeztetését a közeledő szumátraiakra, ha netán követik
Corrie-t, még mielőtt túl közel érnének.
Tökmag Tarzan mellett gyalogolt, és minden mozdulatát
csodálattal figyelte. Ki hitte volna, hogy az erdőben
fogok rohangálni Tarzannal, a majmok urával, gondolta.
Bubonovitch meggyőzte arról, hogy ez az óriás nem Jöhnny
Weismüller. Jerryés Corrie az élen haladt, a férfi
szorosan a lány mögött. Ebből a helyzetből jól
megfigyelhette a lány profilját. Nagyon kellemes látvány
volt számára. Olyannyira szépnek találta, hogy
bármennyire is próbálkozott, nem sikerült egy pillanatra
sem az Oklahoma City-beli lányhoz mérnie, semmilyen
szempontból. A gondolatai minduntalan visszatértek a lány
vonásaira.
- Nagyon fáradt lehetsz - mondta Jerry.
Arra gondolt, hogy a lány előző nap és ma is egyfolytában
menetelt az ösvényen, és szinte nem aludt.
- Egy kicsit - válaszolt Corrie. - De én hozzászoktam a
meneteléshez. Nagyon kitartó vagyok.
- Nagyon megijedtünk, amikor észrevettük, hogy eltűntél,
és amikor Tarzan rájött, hogy elraboltak.
Hirtelen egy értetlen pillantást vetett rá.
- Éppen te, a nőgyűlölő! - korholta. ,
- Ki mondta, hogy én nőgyűlölő vagyok?
- Te meg a kis őrmester is.
- Én ilyet nem mondtam, Tökmag pedig azt sem tudja, hogy
mit jelent a nőgyűlölő kifejezés.
- Nem úgy értettem. Úgy értettem, hogy mindketten azok
vagytok. Senki nem mondta, de eléggé nyilvánvaló.
- Talán csak azt hittem magamról, hogy az vagyok -mondta
Jerry.
Aztán mesélt az Oklahoma City-beli lányról.
71

- És annyira szereted?
- Nem szeretem. Csak sértette a büszkeségemet. Utálják a
férfiak, ha lerázzák őket.
- Lerázzák? Az meg mit jelent? -Otthagyott... egy
republikánus 4-F-esért.
- És az olyan szörnyű ember lenne? Ilyenről még nem is
hallottam.
Jerry nevetett.
-Igazából nem. De ha mérges vagy, szeretsz csúfo-lódni,
és most más nem jutott eszembe. A pasassal valójában
semmi bajom: Igazán kezdem megkedvelni.
- Úgy érted, azért, mert jobb megtudni még házasság
előtt, mint utána, hogy a nő szeszélyes-e.
* - így van, maradjunk ennyiben, egyelőre. Csak azt
tudom, hogy már nem szeretném, ha most belém lenne
szerelmes.
Corrie elgondolkodott ezen. Bármit is következtetett
belőle, nem árulta el. Amikor néhány perccel később a
táborhoz értek, egy vidám kis dalt dúdolgatott.
Miután Corrie bement a barlangba, Bubonovitch így szólt
Jerryhez:
- Hogy van a mi kis nőgyűlölőnk ma délután?
- Fogd be a szád - mondta Jerry.
Miután Tarzan kikérdezte Corrie-t elrablói felől,
megállapította, hogy úgy tizen lehetnek, s hogy krisszel
és paranggal vannak felfegyverkezve. Nem volt náluk
lőfegyver, mivel a japánok minden fegyvert elkoboztak,
amit találtak.
Mind az öten összegyűltek a barlang bejáratánál, hogy
megvitassák terveiket a jövőre, s szó esett arról is, mit
csináljanak, ha a bennszülöttek visszatérnek és
megtámadják őket. Mindenkinek azonos szavazata volt ezen
a
72
megbeszélésen, de amióta elhagyták a gépet, ahol Jerry
volt a parancsnok, azóta hallgatólagosan Tarzan lett az
elsőszámú vezető. Jerry mindezt elfogadta és
természetesnek tartotta. Sohasem volt számára kétséges,
mint ahogy a többiek számára sem, hogy az angol
bármelyiküknél jobban ismeri a dzsungelt, és kiváló
felismerőképességgel és fizikai képességekkel rendelkezik
ahhoz, hogy vezesse és megvédje őket. Tökmagnak is el
kellett mindezt ismernie, még akkor is, ha ez eleinte
nehezére esett. Mostanra már az angolok leglelkesebb
támogatója lenne, amennyiben nézeteltérésre kerülne sor.
- Corrie azt mondja - kezdte Tarzan -, hogy tizen
lehetnek a bandában. Úgy látta, legtöbbjüknél hosszú
egyenes krisz van, nem a -hullámos élű tőr, amit mi
ismerünk. Mindegyiknél van parang, egyfajta bozótvágókés,
amit inkább szerszámnak szoktak használni, mint
fegyvernek. Lőfegyver nincs náluk.
- Ha jönnek, meg kell állítanunk őket, mielőtt túl közel
kerülnének a szálláshelyünkhöz. Corrie lesz a tolmácsunk.
Bár kétszer annyian vannak, mint mi, azért tudjuk
magunkat tartani. Négy íjunk van...
- Öt - javította ki Corrie. Tarzan mosolygott.
- Öt íjunk van, és mindnyájan jó lövők vagyunk. Meg kell
majd győznünk őket, hogy jobb, ha elmennek és békén
hagynak bennünket. Addig nem fogunk lőni, amíg nem
szükséges.
- Frászt! - hördült föl Tökmag. - Adjunk nekik, amiért
ellopták a gyereket!
Corrie meglepetéssel és hitetlenkedve nézett rá. Jerry és
Bubonovitch vigyorgott. Tökmag elvörösödött.
73

-Még egy nőgyűlölővel kevesebb - súgta Bubono-vitch

Jerrynek.
-Tudom, mit érzel, Rosetti - mondta Tarzan. - Azt
hiszfem, mindnyájan így érzünk. De évekkel ezelőtt én
megtanultam kizárólag élelemért és védelemből ölni.
Azoktól tanultam, akikéi ti vadállatoknak neveztek.
Szerintem jó szabály. Azok, akik más okokból gyilkolnak,
például kedvtelésből vagy bosszúból, azok mélyre
süllyednek. Önmagukból is vadállatot csinálnak. Majd én
szólok, hogy mikor lőhettek.
-Lehet, hogy mégsem jönnek - mondta Corrie.
Tarzan megrázta a fejét.
-Jönnek. Már majdnem itt vannak.

8.

Amikor Iskandar felébredt, a nap erősen sütött az arcába.

Felkönyökölt egyik karjára. Körülnézett. Kilenc társa még
aludt. Az őr a kialudt tűz mellett hevert. A fogoly pedig
sehol.
Kegyetlen arca még inkább eltorzult a dühtől, Iskandar
megragadta a kriszét és talpra ugrott. Az őr sikolya
felébresztette a többieket.
- Disznó! - kiáltott Iskandar, és ütötte áldozata fejét
és testét, ahogy az próbált négykézláb elmenekülni előle.
-Jöhettek volna a tigrisek, és mindenkit megöltek volna!
És miattad megszökött a lány.
74
Egy utolsó csapást mért a nyakszirtjére, és eltörte a
gerincét, véget vetett a kínzásnak. Iskandar a véres
kriszt a halott ember ruháiba törölte, majd emberei felé
fordult.
- Gyerünk! - parancsolta. - Nem juthatott messzire.
Siessünk!
Hamar megtalálták Corrie nyomait az ösvényen, és követni
kezdték. A barlang felé haladva félúton, ott, ahol a
lányt elfogták, rábukkantak a tigris hullájára. Iskandar
közelebbről megvizsgálta. Észrevette a bal lapockája
mögött a késsel ejtett sebet. Nagyon sok lábnyomot látott
a sáros ösvényen. Köztük volt a lányé és a többi is
ugyanolyan szandál nyoma volt, amilyet a lány viselt,
csak ezek nagyobbak voltak - férfiak lábnyomai. Ezenkívül
egy férfi meztelen lábnyomát látta. Iskandar értetlenül
állt. Elég bizonyítékot talált arra, hogy valaki halálos
döféssel végzett a tigrissel. De az lehetetlen! Senki sem
kerülhet közel azokhoz a szörnyű karmokhoz és
állkapcsokhoz úgy, hogy túl is élje.
Tovább meneteltek, és délután a barlang látótávolságába
értek.
- Itt jönnek - mondta Jerry Lucas. Ó
- Csak négy férfi van - mondta Iskandar. - A férfiakat
öljétek meg, de a nőt ne bántsátok.
A kilenc bennszülött kivont krisszel a kezében
határozottan megindult.
Tarzan mintegy harminc méter távolságra engedte őket;
majd megkérte Corrie-t, hogy szóljon hozzájuk.
-Állj! - mondta. - Ne gyertek közelebb!
Már korábban mind az öten nyílvesszőt helyeztek íjukba.
Bal kezükben még egy nyílvesszőt tartottak. Iskandar
kacagott és megadta a jelet a támadásra.
75

- Adjatok nekik - mondta Tarzan, és Iskandar lábába egy

nyílvesszőt küldött, aki nyomban lerogyott. Rajta kívül
még négy embert eltaláltak az első sorozattal. Közülük
kettő megállt, de két másik mint az ördög üvöltözött és
támadott. Tarzan mindkettőt szíven találta. Túlságosan
közel voltak már ahhoz, hogy megkímélje életüket, mint
ahogy Iskandarral tette. Olyan közel értek, hogy az
egyikük zuhantában majdnem Tarzan lábára esett.
Corrie-hoz fordult.
- Mondd meg nekik, hogy ha leteszik fegyvereiket és
felemelik a kezüket, akkor nem öljük meg őkeU
Miután a lány lefordította az utasításokat, a szumátra-
iak alattomosan morogtak, de nem tették le fegyvereiket
és a kezüket sem emelték fel.
- Készítsétek elő nyilaitokat és lassan közeledjünk -
parancsolta Tarzan. - Bármilyen gyanús mozdulatra
lőjetek.
- Te maradj itt, Corrie - mondta Jerry. - Lehet, hogy
harcra kerül sor.
Corrie rámosolygott, de figyelmen kívül hagyta az
utasítását, ezért Jerry a lány elé állt, ahogy
megindultak. Tarzan egy hosszú nyílvesszőt helyezeti az
íjára, amely olyan erős volt, hogy csak Tarzan tudta
megfeszíteni. Iskandar szívére célzott^ és odasúgott
valamit Corrie-nak.
- Tízig fog számolni - magyarázta a lány a szumát-rainak.
- És ha addigra nem teszitek le fegyvereiteket és nem
emelitek fel a kezeteket, meg fog ölni téged. Mi meg a
többiekkel végzünk.
Tarzan elkezdett számolni, Corrie fordította. Ötnél
Iskandar feladta magát. Felnézett az előtte magasodó
óriás
76
szürke szemébe és nagyon félt. A többiek vezérük példáját
követték.
- Rosetti - szólt Tarzan -, gyújtsd össze a fegyvereiket
és a mi nyílvesszőinket. Mi addig fedezünk.
Rosetti először a fegyvereket gyűjtötte össze, majd
kirántotta a nyílvesszőket annak az ötnek a testéből,
lábából/akiket megsebeztek, de nem haltak meg. A
halottakkal finomabban bánt.
- Mondd meg nekik, hogy tűnjenek el a halottaikkal
együtt, Corrie. És ha még egyszer megpróbálnak ártani
nekünk, mindnyájukat megöljük.
Corrie lefordította, és-íiozzáfűzte saját csattanóját:
- Ez a férfi, aki most rajtam keresztül beszél hozzátok,
rendkívüli ember. Pusztán egy késsel a kezében egy tigris
hátára vetette magát és megölte-Ha okosak vagytok,
engedelmeskedtek neki.
- Egy pillanat, Corrie - mondta Jerry. - Kérdezd még
tőlük, hogy nem láttak-e mostanában amerikai pilótákat,
akik egy sérült gépből ugrottak ki, vagy egyáltalárt?hal-
lottak-e róluk.
Corrie feltette a kérdést Iskandarnak, aki egy mogorva
tagadó választ adott. A főnök felállt, és parancsot adott
embereinek, akik közül senki sem sérült meg komolyan.
Felszedték a halottaikat, és elindultak, de Iskandar
megállította őket. Aztán Tarzanhoz fordult.
- Visszakapjuk a fegyvereinket? - kérdezte. Corrie
lefordította.
- Nem - szólt Tarzan.
A választ nem is kellett lefordítani, s nem volt helye
ellenvetésnek. A főnök ismét annak az óriásnak a szürke
szemébe nézett, aki megölte az ösvényen látott tigrist,
és
77

amit a szemében látott, megrémisztetté. Eztek nem emberi

szemek, gondolta. Ezek inkább egy tigris szemei.
Fogát vicsorgatva, alig hallhatóan elmondott egy átkot
maláj nyelven, majd megparancsolta embereinek, hogy
induljanak, és követte őket.
- Mindet meg kellett volna ölni - mondta Tökmag. -A
legelső sárgának, akivel találkoznak, el fogják mondani,
hogy hol vagyunk.
- Ha ezt a szabályt követnénk, akkor az lenne a
következménye - mondta Tarzan -, hogy mindenkit meg kéne
ölni, akivel találkozunk. Bárki elárulhat minket a
japánoknak. .
-Nem nagyon szeretsz embereket ölni... Tarzan tagadólag
rázta a fejét.
- Még a jappokat sem?
-Az más. Háborúban vagyunk velük. Gyűlölet, bosszú és
különösebb élvezet nélkül ölöm meg őket, amíg a háború
tart. Ez a kötelességem.
- Nem is gyűlölöd őket?
- Mi jó származna abból, ha gyűlölném őket? Ha a
szövetségesek sok-sok millió lakosa egy egész évet
szentelne kizárólag a japánokliránti gyűlöletnek, az még
egyetlen japánt sem pusztítana el, vagy egyetlen nappal
sem rövidítené meg a háborút.
Bubonovitch nevetett.
- És mindenki gyomorfekélyt kapna. Tarzan elmosolyodott.
- Ha visszaemlékszem, csak egyszer éreztem életemben
gyűlöletet, és egyszer gyilkoltam bosszúvágyból,
Kulongát, Mbonga fiát. Megölte Kalat, a nevelőanyámat.
Akkor nemcsak nagyon fiatal voltam, de Kala volt az
egyetlen teremtés a világon, aki szeretett engem és
78
akit én szerettem. És akkor még azt hittem, hogy ő a
saját anyám. Még soha nem bántam meg, hogy megöltem
Kulongát.
Mialatt beszélgettek, Corrie a vacsorájukat készítette.
Jcrry segített neki - nem mintha szüksége lett volna rá.
Fácánt és vadhúst sütöttek a tűzön a barlang bejáratánál.
Bubonovitch a szumátraia-k fegyvereit vizsgálgatta.
Kiválasztott magának egy kriszt.- Jerry és Tökmag is
ugyanezt tette, és Jerry hozott Corrie-nak egy parangot.
- Miért kérdezted meg attól a banditától, hogy hallott-e
amerikai pilótákról, akik mostanában, ugrottak ki? -
leérdezte Corrie Lucastól.
- Legénységem két tagja, akik állítólag kiugrottak a
gépből, még nem kerültek meg... Douglas, a rádiósom, és
Davis, a törzslövész. Kerestük őket, de nem akadtunk
nyomukra. Burnham hadnagy holtlestét megtaláltuk, neki
nem nyílt ki az ejtőernyője. Ebből gondoltuk, ha bárki
más ernyője nem nyílt ki, akkor megtaláltuk volna a
holttestét valahol a közelben. Néhány másodperces
különbséggel ugrottunk.
- Hányan voltatok?
-Tizenegyen, a legénység kilenc tagja, Clayton ezredes és
egy fényképész. A bombavetőm otthon maradt, mert beteg
volt. Különben is, egyetlen bombát sem hoztunk. A
küldetés célja felderítés és légi felvételek készítése
volt.
- Lássuk csak - mondta Corriei - Most négyen vagytok,
Burnham hadnagy az öt, és ketten nem kerültek meg, az
összesen hét. Mi lett a többi néggyel?
- Harcban ölték meg őket. -Szegény fiúk - mondta Corrie.
79

- Nem azok szenvednek, akiket megölnek - mondta Jerry. -

Hanem azok, akik otthon maradtak, a barátaik és a
szüleik. Lehet, hogy nekik most jobb, hiszen ez kegyetlen
világ - tette hozzá keserűen -, de azok a szerencsések,
akik elmentek.
Corrie rátette kezét Jerryére.
- Nem szabad, hogy így erezz. Még nagyon sok boldogság
várhat rád az életben, illetve mindnyájunkra.
- Ők a barátaim voltak - mondta -, és nagyon fiatalok
voltak. Még nem is volt alkalmuk arra, hogy élvezzék az
életet. Ez nem igazságos. Tarzan szerint nem jó dolog a
gyűlölet, és tudom, hogy igaza van. De mégis gyűlölöm...
nem a szerencsétleneket, akik ránk lőnek, és akikre mi
lövünk, hanem azokat, akik felelősek a háborúért.
- Tudom - mondta Corrie. - Én is gyűlölöm őket. De én az
összes jappot gyűlölöm. Gyűlölöm a szerencsétleneket,
akik ránk lőnek és akikre mi lövünk. Én nem vagyok olyan
bölcs, mint te vagy Tarzan. Én akarom őket gyűlölni. Néha
haragszom magamra, mert azt hiszem, nem gyűlölök elég
mélyen.
Jerry látta, ahogy érzései jzzottak a szemében, és
elgondolkodott azon, hogy micsoda szörnyű dolog lehetett
az, ami ilyen erős érzelmet váltott ki egy ilyen kedves
és aranyos teremtményben. És Jerry ugyanazt mondta, amit
Corrie is tudott.
- Nem szabad, hogy így erezz -- szólt, majd hozzátette: -
Nem arra születtél, hogy gyűlölj.
- Te nem láttad, amint a saját anyádat a halálba
hajszolják, és apádat szuronnyal ledöfik azok a sárga
vadállatok. Ha mégis láttad volna és mégse gyűlölnéd
őket, akkor nem nevezhetnéd magadat embernek.
80
- Biztos igazad van - mondta, és megszorította a lány
kezét. - Szegény kislány.
R - Te csak ne sajnálj engem - mondta majdnem ingerülten.
- Akkor sem sírtam és azóta sem sírtam egyszer sem. De ha
te most sajnálsz, akkor sírni fogok.
Talán azt hangsúlyozta Corrie, hogy te? Jerry úgy
gondolta, hogy igen - egy kicsit legalábbis. Miért,
kérdezte Jerry önmagától, ha így lenne, ennek egy kicsit
izgalomba kéne hoznia? Kezdek beleesni, gondolta.
Most a kis csapat a tűz köré gyűlt a vacsorához. Széles
leveleket használtak tányérnak, kihegyezett
bambuszpálcikákat villának, és természetesen mindenkinek
volt saját kése. Tökkulacsból ittak.
Fácánon és vadhúson kívül gyümölcsöt és pörkölt du-rián-
magot ettek. Jól éltek ezen a gazdag vidéken.
- Gondoljatok azokra a szegény kopaszokra a támaszponton
- mondta Tökmag -. ahogy azokat a konzerveket zabálják.
- És azt az átkozott G.I. kávét isszák - tette hozzá Bu-
bonovitch. - Attól mindig Alexander Woolcottnak A férfi,
aki vacsorára jött című művének első sorai jutottak
eszembe.
- Én most bármelyik kopasszal cserélnék - mondta Jerry.
Ó - Mi az a kopasz? - kérdezte Corrie.
-Azt hiszem, eredetileg bakát jelentett, de most már
inkább sorkatonát jelent, pontosabban újonc közlegényt.
- Bármelyik G.I. Joe-t - mondta Tökmag.
- Micsoda furcsa nyelv! - mondta Corrie. - És én még azt
hittem, tudok angolul.
- Ez nem angol - mondta Tarzan. - Ez amerikai. Egy fiatal
és férfias nyelv. Nekem tetszik.
81

- De mi az a baka? És a G.I. Joe?

-A baka az gyalogos. A G.I. Joe pedig amerikai katona,
akit besoroztak. Ha velünk tartasz, Corrie, mi majd
fejlesztjük az amerikaiadat, és elrontjuk az angolodat -
mondta Jerry.
- De ha Rosetti őrmester beszédére különösen odafigyelsz,
akkor mindkettővel gondod lesz - mondta Bubonovitch.
;
- Mi a baj az én amerikaiammal, nagyokos? - kérdezte
Tökmag. '
- Szerintem Tökmag őrmester nagyon aranyos - mondta
Corrie. .
Rosetti fülig elvörösödött. .
- Hajolj meg, aranyom - mondta Bubonovitch. Tökmag
vigyorgott. Már megszokta, hogy mindig\ig-
ratják, és sohase haragudott meg, bár néha úgy csinált.
- Téged nem hívott senki aranyosnak, te nagy tehén -
mondta, és úgy érezte, hogy ezzel a válasszal elégtételt
nyert. ,

9.

, Vacsora előtt Tarzan két nagy darabot vágott ki egy

hatalmas fa kérgéből. A darabok kemények, erősek és három
centi vastagságúak voltak. Azokból két fél méter átmérőjű
korongot vágott ki, már amennyire ki tudta számolni.
Mindegyik korong egyik felén a széléhez közel hat
bevágást eszközölt, ezáltal öt kitüremkedés keletkezett
rajta. ,
.
82
Vacsora után Jerry és a többiek a tűz körül ültek, és
Tarzant figyelték.
-Azok meg mi a francra kellenek? - kérdezte a pilóta. -
Úgy néznek ki, mintha kerek, lapos lábfejek lennének, öt
lábujjai.
- Köszönöm - mondta Tarzan. - Nem tudtam, hogy ilyen jó
szobrász vagyok. Ezek az ellenség megtévesztésére
szolgálnak. Semmi kétségem nincs afelől, hogy az a vén
falusi gazember vissza fog jönni a japánokkal, amilyen
gyorsan csak tud. Azok a bennszülöttek bizonyára jó
nyomkeresők, és már jól ismerik a nyomainkat, mivel
idetaláltak. A házilag gyártott szandáljaink nyomát még a
legostobább nyomkereső is felismerné. Ezért el kell
azokat tüntetnünk.
- Először bemegyünk az erdőbe, de más útvonalon, mint
amilyen irányba kell haladnunk, és olyan nyomokat
hagyunk, hogy rögtön rájöjjenek, mi jártunk itt. Aztán
visszamegyünk a táborhoz az aljnövényzeten keresztül,
ahol nem feagyunk nyomokat, aztán elindulhatunk a helyes
úton. Hárman libasorban haladunk, úgy, hogy mindenki pont
az előtte lévő nyomába fog lépni. Corrie-t én majd
viszem. Fárasztó lenne neki ilyen nagy lépésekkel menni.
Bubonovitch jön leghátul, és mindkét lábán lesz egy
ilyen. Ezekkel az általunk hagyott lábnyomokra fog lépni.
Meglehetősen szét kell majd tennie a lábát, hogy ezeken
tudjon járni, de ő magas ember és hosszúak a lábai. Ezek
elefántnyomokat hagynak, és eltüntetik a mieinket.
-Jézusom! - kiáltott fel Rosetti. - Egy elefántnak nincs
ekkora lába.
- Magam sem vagyok biztos ezekben az indiai elefántokban
- vallotta be Tarzan. - De az afrikai elefánt elül-
83

ső lábának a kerülete körülbelül a fele az állat

vállmagasságának. Tehát ezek egy körülbelül két és fél
méter magas elefánt lábnyomainak felelnek meg. Sajnos,
Bu-bonovitch nem olyan súlyos, mint egy elefánt, így a
nyo-. mok nem lesznek olyan élethűek, mint amennyire
szeretném. De arra számítok, hogy nem fognak túlságosan
odafigyelni az elefántnyomokra, amíg a mienket keresik.
De ha mégis, akkor igencsak meg fognak lepődni egy
kétlábú elefánt nyomain.
- Ha Afrikában lennénk, a dolgot bonyolítaná az a tény,
hogy az afrikai elefántnak elöl öt lábujja van, hátul
pedig három. Akkor még két ilyenre lenne szükségünk; és
Jerrynek kéne a hátsó lábaknak lennie.
-Az elefánt déli vége észak felé megy, kapitány -mondta
Tökmag.
- Nem Vagyok önző - mondta Jerry. - Bubonovitch lehet az
egész elefánt.
-Jobb, ha Tökmagot a sor elejére állítjátok - mondta
Bubonovich -, mert még rálépek.
-Jó lenne, ha mindenki lefeküdne - mondta Tarzan. - Nálad
háriy óra, Jerry?
- Nyolc. ' I
- Ma éjszaka te leszel az első őr, két és fél órán át.
Tökmag lesz az utolsó, fél négytől hatig. Jó éjszakát!
Másnap reggel a hideg reggeli után korán elindultak.
'Először megcsinálták a hamis nyomokat. Aztán elindultak
a helyes úton, Bubonovitchcsal leghátul, aki erőteljesen
lépkedett az előtte haladók lábnyomaira. Egy mérföld
után, ami Tarzan szerint elégséges volt ahhoz, hogy a
nyomaikat álcázzák, Bubonovitchból egy igen fáradt
"elefánt" lett. Leült az ösvény mellett, és levette
kényelmetlen elefánttalpait.
84
-Istenem! - mondta. - Majdnem az államig repedtem. Aki
akar a Proboscideák rendjéhez tartozó Elephas maximust
játszani, annak odaadom ezeket az átkozott izéket.
És ledobta a talpakat az ösvényre.
Tarzan fölvette és bedobta a bokrok közé.
- Komoly megbízatás volt, őrmester, de te voltál a
legalkalmasabb ember erre.
- Vihettem volna Corrie-t a nyakamban. '
-Te, aki nős és családos ember vagy?! - korholta Tökmag.
-Azt hiszem, az ezredesnek magasabb a rangja -mondta
Jerry.
- Jaj, nem - mondta Tarzan -, csak nem akartam a farkasok
közé dobni Corrie-t.
- Asziszem, ettől lenyugszol -jegyezte meg Tökmag. Corrie
csillogó szemmel nevetett. Szerette ezeket a
különös humorú, konvencióktól mentes amerikaiakat. És az
angol, bár sokkal visszafogottabb, nagyon hasonlított
rájuk. Jerry korábban elmondta neki, hogy ő egy vicomte,
de a személyisége nagyobb hatást tett rá, mint a címe.
Tarzan hirtelen felkapta a fejét, és beleszagolt a
levegőbe.
- Fel a fákra - mondta.
-Jön valami? - kérdezte Corrie.
- Igen. Az őrmester egyik rokona, .de ez négy lábon jön.
Ez egy magányos bika, és azok néha nagyon ingerlékenyek.
Felsegítette Corrie-t egy fölöttük lévő ágra, közben a
többiek felmásztak a legközelebbi fákra. Tarzan mosoly-
85

gott. Társai egyre ügyesebbek voltak. Ő az ösvényen

maradt.
^
- Csak nem fogsz ott maradni? - kérdezte Jerry.
- Csak egy kicsit. Szeretem az elefántokat. Ők a
barátaim. A legtöbbjük szeret engem. Időben tudni fogom,
hogy támadni akar-e.
-De ez nem afrikai elefánt - mondotta Jerry.
- Lehet, hogy még nem is hallott Tarzahról - vetette fel
Tökmag.
- Az indiai elefánt nem olyan vad, mint az afrikai, és
különben is, ki akarok próbálni egy kísérletet. Van egy
teóriám. Ha nem jön be, felmászom én is. Figyelmeztetni
fog, mert ha támadni akar, felemeli a füleit, feltekeri
ormányát és trombitái. Most ne beszéljetek vagy zajong-
jatok. Közeledik.
Feszülten várakoztak négyen a fákon. Corrie félt,
féltette Tarzant. Jerry hülyeségnek tartotta az ilyen
nagy kockázatot. Tökmag azt kívánta, hogy bárcsak lenne
nála egy géppisztoly, a biztonság kedvéért. Minden szem
az ösvény kanyarulatára tapadt, ahol az elefánt
megjelenését várták.
? ,
Hirtelen megjelent a vadáltat hatalmas teste. Tarzan
eltörpült mellette. Amikor az állat apró szemeivel
meglátta Tarzant, megállt. Nyomban fölemelte füleit, és
feltekerte ormányát. Támadni fóg, gondolták a fákon ülők.
Corrie ajka megmozdult. Hangtalanul mondta: "Gyorsan,
Tarzan! Gyorsan!"
Aztán Tarzan megszólalt. Azon a nyelven szólt az
elefánthoz, amelyről azt gondolta, hogy a vadállatok
közös nyelve - a nagy majmok anyanyelvén. Kevesen
beszélik, de tudta, hogy sokan megértik.
- Yo, Tantor, yo! - kiáltotta.
86
Az elefánt jobbra, majd balra himbálta magát. Nem
trombitáit. Lassacskán leengedte füleit, és ormánya
kiegyenesedett.
- Yud! - szólt Tarzan.
A hatalmas vadállat egy pillanatig tétovázott, majd
lassan elindult a férfi felé. Megállt előtte, ormányát
kinyújtotta és közelítette feléje. Corrie átkarolta az
egyik ágat, hogy le ne essen. Most már értette, hogy
vannak olyan nők, akik nagyon izgalmas pillanatokban
akaratlanul sikítanak egyet vagy elájulnak.
Tarzan megsimogatta az állat ormányát, és azt suttogta a
fölé tornyosuló óriásnak:
- Abu tand-nala!
Lassan letérdelt az elefánt. Tarzan maga köré tekerte az
ormányát, és így szólt:
- Nála b'yat!
Erre Tantor felemelte őt, és a fejére ültette.
- Unk! - parancsolta Tarzan.
Az elefánt elindult' az ösvényen, és elhaladt a fák
alatt, ahol azok négyen megdöbbenve ültek, és szinte
levegőt sem vettek.
Tökmag törte meg a hosszú csendet:
- Most már mindent láttam. Jézusom! Micsoda pasas!
- Megfeledkeztél Harmadik Györgyről? - kérdezte
Bubonovitch.
Tökmag motyogott valamit a bajsza alatt, ami nem éppen
Corrie füleinek való volt. Tarzan ekkor tért vissza
gyalog és egyedül.
- Jobb, ha most tovább megyünk - mondta, és a többiek
lemásztak a fákról.
Jerry kissé ingerült lett az erő és a bátorság
fitogtatása miatt, s hangjából is kiérződött, amikor
megkérdezte:
87

- Mire volt jó ekkora kockázatot vállalni, ezredes?

- Ha valaki a vadállatok területén tartózkodik, akkor sok
mindent meg kell tanulnia, hogy életben maradjon -
magyarázta Tarzan.
- Ez egy idegen világ nekem. Az én hazámban az elefántok
az én barátaim. Többször is megmentették már az életemet.
Kíváncsi voltam az itteni elefántok viselkedésére, és
hogy rájuk tudom-e kényszeríteni akaratomat. Lehetséges,
hogy valamikor még hálás leszel nekem ezért. Valószínűleg
soha nem látom többé ezt a bikát, de ha mégis
találkoznánk, ő már ismerni fog engem és én is ismerni
fogom őt. Tantor és én sokáig emlékszünk barátainkra és
ellenségeinkre.
- Ne haragudj, hogy így beszéltem veled - mondta Jerry -,
de mi féltünk téged, amikor kockáztatod az életed.
~
- Én nem kockáztattam 4 mondta Tarzan -, de ti nehogy
megpróbáljátok. ?' .
- Mit csinált volna velünk? - kérdezte Bubónovitch.
- Felöklclt volna, rád,tcrdelt volna, majd ami megmarad
belőled, azt behajítja az erdőbe.
" Corrie-t kirázta a hideg. Tökmag megrázta a fejét.
- És én még mogyorót adtam nekik a cirkuszban.
- A vadállatokat, amelyeket itt láttam eddig, sokkal
nagyobbnak és ijesztőbbnek tűnnek, mint a cirkusziak vagy
az állatkertiek - mondta Bubónovitch.
- Vagy amiket kitömve látsz a múzeumban - tette hozzá
Jerry.
- Preparálva - javította ki Bubónovitch.
- Nyelvtudós - mondta Jerry.
Hatalmas, egyenes törzsű fákkal benőtt erdőben haladtak,
ahol hatalmas liánok és folyondárok ölelték körül
88
a fákat, és a fákon burjánzó növényzet sűrű lombsátort
formált a fejük felett.
A félhomály, a templomszerű megvilágítás, a láthatatlan
élőlények hangjai mindenkit lehangoltak, kivéve Tarzant.
Csendben cammogtak tovább, és közben napfény után
vágyakoztak. Ekkor az ösvény kanyarulatánál hirtelen
minden vakítóan világos lett, s az erdő egy szakadék
szélénél véget ért.
Alattuk, lent mélyen egy szűk völgy húzódott, amit az
évek során egy kis folyó alakított ki a tufa- és
mészkősziklákból. A kis folyócska vadul rohant medrében.
Kellemes, zöld fákkal tarkított völgy volt.
Tarzan alaposan körülnézett. Emberi életnek nem látta
semmi nyomát, csak néhány szarvas legelt ott, és éles
szeme felismert egy fekete foltot, amit szinte ki sem
lehetett venni a fák sötét árnyékából. Megmutatta a
többieknek.
- Óvakodjatok tőle - figyelmeztette őket. - Ő sokkal
Veszélyesebb Tantornál, de néha Csíkosnál is.
- Mi az, vízibivaly? - kérdezte Jerry.
- Nem. Ő Buto, az orrszarvú. Nagyon gyenge a látása, de
rendkívül éles a hallása és szaglása. Nagyon csúnya és
kiszámíthatatlan a természete. Általában elfut előled, de
sosem lehet tudni. Minden provokáció nélkül olyan
gyorsasággal kerget meg, mint egy versenyló, ha pedig
utolér, felöklel, majd feldob a levegőbe.
-Ezek nem - mondta Corrie. - Ezek az agyarukat használják
a szarvuk helyett.
- Most, hogy ezt mondod, már emlékszem - mondta Tarzan. -
Valóban csak az afrikai orrszarvú ilyen.
89

A szakadék peremén az ösvény hirtelen jobbra fordult,

majd meredeken és veszélyesen haladt lefelé. Örültek,
amikor leértek. «--.""
- Maradjatok itt - mondta Tarzan -, és ne zajongja-tok.
Megpróbálok egy szarvast elejteni. Buto nem kap szagot
innen, és ha nem zajongtok, nem fog meghallani
benneteket. Balról próbálok mögéje kerülni. Azok a bokrok
eltakarnak, amíg a szarvas közelébe nem kerülök. Ha
sikerül egyet elejteni, akkor egyenesen a folyóhoz
megyek, ahol az ösvény keresztezi. Utánam jöhettek és ott
találkozunk. Az ösvény Buto mögött körülbelül száz
méterre halad el. Ha szagot kap vagy meghall benneteket,
és feláll, csak akkor mozduljatok, ha támad, de akkor
gyorsan fel egy fára.
Tarzan leguggolt és hangtalanul haladt a magas fűben.
Mivel a szél a szarvas irányából az orrszarvú felé fújt,
egyikük sem érezhette meg a betolakodó szagát. Az
orrszarvú viszont majd szagot kap, amikor Tarzan beéri a
szarvast, és amikor a többiek belépnek a szélbe, hogy
eljussanak a folyóhoz. ,
Tarzan eltűnt a szikla lábánál virakozó társai
látószögéből. Vajon, hogy tud takarásban maradni egy
olyan helyen, ahol nincsen növényzet? Minden a terv
szerint haladt, amikor valami közbejött. Látták, hogy az
egyik szarvas hirtelen fölkapja a fejét és hátranéz,
aztán a szarvas és kis csapata elinal, mint a villám, s
majdnem egyenesen az ő irányukba.
Látták, amint Tarzan fölegyenesedik a fűben, majd rá-
ugrik az egyik fiatal bikára. Kése megcsillant a
napfényben, majd mindketten felbuktak és eltűntek a
fűben. A négy szemlélőt lenyűgözte ez a primitív dráma,
ahogy
90

az őskori vadász becserkészi, aztán elejti zsákmányát.

Ilyen lehetett évezredekkel ezelőtt is. Jerry végre
megszólalt.
- Na, induljunk már!
-Jézusom! - kiáltott fel Tökmag, miközben mutogatott. -
Odassatok!
Odanéztek a többiek is. Buto felállt, és feléjük nézett
apró szemével. Közben fülelt, és beleszagolt a levegőbe.
- Ne mozduljatok - suttogta Jerry.
-Nincsenek fák - suttogta Tökmag. Igaza volt. A közvetlen
közelükben nem állt egyetlen fa sem.
- Ne mozduljatok - figyelmeztette őket újból Jerry. -Ha
támadni akar, akkor mindenre támad, ami mozog.
- Itt jön - mondta Bubonovitch.
Az orrszarvú megindult feléjük. Inkább kíváncsi volt,
mint mérges. Talán gyenge látásával felfedezett valamit
ami idegen volt a környezetében. Valamit, amit nem
hallott és nem is érzett. Ez késztette őt arra, hogy
vizsgálódjon.
A három férfi egyszerre, óvatosan elindult Corric és a
lassan közeledő vadállat között. Feszült pillanat volt.
Ha Buto támadna, valaki megsérülne, valószínűleg meg is
halna. Le nem vették szemüket a vadról. Látták, ahogy
rövid farkát felcsapja és a fejét leszegve ügetni kezd.
Észrevette őket, és egyenesen feléjük haladt. Hirtelen
vágtába kezdett.
- Itt a vég - mondta Jerry.
Ugyanabban a pillanatban Tökmag kiugrott a csoportból, és
a támadó orrszarvú útvonalát keresztezve rohanni kezdett.
Az orrszarvú irányt változtatott, és Tökmagot követte.
Tökmag úgy futott, mint életében még soha, de hiába, nem
tudott olyan gyorsan futni, mint egy ló, az
92
orrszarvú, viszont igen. A többiek rémülten figyelték.
Rémülten és kétségbeesve. Aztán meglátták Tarzant. Tökmag
és a vadállat felé szaladt, akik egyenesen szembe
tartottak veié. De mit tud most tenni? - kérdezték a
nézők magukban. De mit tud most tenni két viszonylag apró
termetű ember a tonnányi vad izom és csont ellen?
A vadállat már majdnem utolérte Tökmagot, és Tar-zan is
csak néhány méternyi távolságra volt. Aztán Tökmag
megbotlott és elesett. Corrie kezével eltakarta a szemét.
Jerry és Bubonovitch pillanatnyi dermedtségükből
felocsúdva a biztos tragédia színhelye felé rohantak.
Corrie, akarata ellenére, elvette a kezét a szeme elől.
Látta, amint az orrszarvú a fejét leszegi, hogy
felöklelje az első, lábai előtt heverő védtelen embert.
Ekkor Tarzan felugrott, megpördült a levegőben, és
hirtelen a vadállat hátán termett. Az akció elegendő volt
ahhoz, hogy elvonja az állat figyelmét Tökmagtól. Az
állat átvágtatott fölötte, és megpróbálta lerázni az
emberszerű lényt'a hátáról.
Tarzan meg tudott kapaszkodni annyi időre, hogy beledöfje
kését a vastag bőrbe, közvetlenül a fej mögött, és
átvágta az állat nyakcsigolyáját. Az mintha megbénult
volna, azonnal a földre rogyott, s pillanatókon belül
kimúlt.
Hamarosan a teljes csapat a zsákmány köré gyűlt, egy
megkönnyebbült, és valószínűleg egy kicsit még remegő
csapat. Tarzan Tökmaghoz fordult.
-Ez volt a iegbátrabb dolog, amit valaha láttam -mondta.
- Tökmag nem véletlenül kapott sok kitüntetést, ezredes -
mondta Bubonovitch.
93

10.

Jól el voltak látva hússal - túlságosan is jól. Egy

szarvas és egy orrszarvú öt személy számára bőségesnek
bizonyult. Tarzan szép darabokat vágott ki a fiatal
bikából, hasonlóképpen az orrszarvú hátrészéből. A folyó
mellett egy gödröt ásott és tüzet rakott. A másik tűzön a
többiek szarvasszeleteket sütöttek.
- Ászt ugye nem fogod megenni? - kérdezte Tökmag,
rámutatván egy nagy darab orrszarvú-húsra, amin még rajta
volt a bőr.
- Néhány óra múlva biztosan megeszed - mondta Tarzan. -
ízleni fog.
Amikor megtelt parázzsal a gödör feneke, a húsdarabot
bőrével lefelé belehelyezte, befedte levelekkel és végül
befedte az egészet a kiásott földdel.
Aztán kezébe vett egy darab szarvashúst, visszavonult
kissé a többiektől, leguggolt, és erős fogaival kisebb
darabokat .harapott le a nyers húsból. A többiek már egy
ideje nem törődtek ezekkel a látszólagos furcsa
hóbortokkal. Korábban ettek már nyershúst, de
természetesen többre becsülték sülve -jól megpirítva
kívül, nyersen belül. Többé nem voltak válogatósak és
kicsinyesek.
- Mire gondoltál, Tökmag, amikor a Rhinoceros dice-
rorhinos sumatrensis előtt futottál? - kérdezte Bubono-
vitch. - A lábad nem is érte a föJdet. Fogadjunk, hogy a
száz yardot nyolc másodperc alatt futottad.
- Megmondom, mire gondoltam. Elkezdtem az üd-vözlégy
Máriát, amikor a fenekemtől alig egy hajszálnyira volt.
Arra gondoltam, bárcsak befejezhetnem az' imádságot,
mielőtt utolér. Már majdnem sikerült, aztán
94
felbuktam. A Szűzanya azonban meghallgatott és
megmentett.
- Én azt hittem, Tarzan volt - mondta Bubonovitch.
- Persze, hogy Tarzan volt, de ki az ördög hoszta az
orrszarvút oda időben, te lüké?
- Úgy látszik, mindenki hívő lesz, akit az orrszarvú
kerget - jegyezte meg Jerry.
- Én is imádkoztam - mondta Corrie. - Kértem Istent, ne
engedje, hogy valami bajod essen. Te, aki az életedet
tetted kockára, hogy megmentsd a mienket. Őrmester, te
nagyon bátor ember vagy, mivel biztosan tudtad, hogy az
esélyed'egy volt a millióhoz.
Rosetti nagyon boldogtalan volt. Bárcsak valami másról
beszélgetnének.
-Teljesen félreértettétek - mondta. - Eccerűen nem
tudtam, mit csináljak. Ha tudtam volna, az ellenkező
irányba szaladok-, de nem volt időm a gondolkozásra.
Akinek volt mersze, az áz ezredes. Gondoljátok el, késsel
megölni egy szarvast meg egy orrszarvút!
Ez adta neki az ötletet, hogy változtasson a beszédtémán.
?
- Gondoljatok csak bele, itt van ez a tömérdek hús egy
lépésre, és a sok balek otthon meg jegyre kap kaját,
persze nem eleget.
-1 Gondolj az éhező örményekre - jegyezte meg
Bubonovitch.
-Felőlem valamennyi örmény éhenhalhat - mondta Tökmag.
Vett még egy darab szarvassültet, aztán hallgatásba
burkolózott.
Jerry néha lopva Corrie-ra nézett. Látta, amint finom
fehér fogaival harapdálta a húst. Visszagondolt arra,
95

amit a japánokkal szembeni gyűlöletről mondott. "Én

akarom őket gyűlölni. Néha haragszom magamra, mert azt
hiszem, nem gyűlölök elég mélyen."
Arra gondolt, milyen nő lesz belőle a háború után,
mindazok után, amin keresztülment.
Tarzanra nézett, aki a nyers húst tépte fogaival. Nézte a
többieket, akiknek maszatos volt a kezük és arcuk a
szarvashús szaftjától, és kormos a megégett hústól.
- Csak tudnám, milyen lesz a világ, ha eljön a béke
- mondta. - Milyen ember lesz belőlünk? Többségünk
annyira fiatal, hogy másra, mint háborúra aligha tudunk
visszaemlékezni, csak a gyilkolásra, a gyűlöletre, a
vérre. Vajon vissza tudunk-e szokni az egyhangú civil
életmódra?
- Hát! Ha ismét kinyújthatom asztal alatt a lábaimat!
- jegyezte meg Bubonovitch. - Remélem, az Isten
agyoncsap, ha kiveszem alóla.
- Most csak azt hiszed, Te Hobó. Remélem, igazad is van.
Ami engem illet, én nem is tudom. Utálok repülni, de már
a véremben van. Lehet, hogy nem csak a repülés
- az izgalom, az élvezet, valószínűleg. Ha ez így van,
akkor a harcot és a gyilkolást kedvelem. Nem is tudom.
Remélem, nem így van. Pokoli egy világ lesz az, ahol sok
fiatal erez úgy, mint én.
- Itt van például Corrie. Megtanulta, hogyan kell
gyűlölni. Nem erre nevelték. A háború és a jappok miatt
lett ilyen. Nem tudom, a gyűlölet formálja-e át az ember
lelki alkatát, s többé már nem az, ami volt. Olyan ez,
mint a kezdődő rák, elpusztítja az ember gyökereit,
anélkül, hogy tudomása lenne a betegségéről.
- Nem kell emiatt bosszankodni - mondta Tarzan. -Az ember
gyorsan alkalmazkodik a megváltozott körül-
96
menyekhez. A fiatalok különösen gyorsan reagálnak a
változó környezetre és feltételekre. Megtaláljátok az
életben a'helyeteket, ha eljön a béke. Csak a gyengék és
a deformáltak lesznek rosszak.
- A gyilkolás és a megnyomorítás különböző módozatait
tanultuk még, olyat, hogy a pacák háta mögé lopakodsz,
elnyisszantod a gigáját, meg még ennél is rosszabb
dolgokat, s lesz egy csomó bolond, aki megcsinálja a
Gyilkosok Trösztjét mindenfelé az Államokban, nekem
elhihetitek - mondta Tökmag. - ismerem én ezeket a
típusokat. Nem véletlenül tudom én, aki Chi-ben éltem
egész életembe'.
- Azt hiszem, nagyon megváltoztat bennünket - jegyezte
meg Corrie. - Más emberek lennénk, ha nem mentünk volna
mindezen keresztül. Gyorsan felnőtté váltunk, és
elvesztettük fiatalságunk jelentős részét. A minap Jerry
elmondta nekem, hogy még csakhuszonhá-rom éves. Azt
hittem, már a harmincas éveiben jár. Tíz évet elveszített
a fiafalságából. Ugyanaz az ember lenne, ha ezt a tíz
évet békében és biztonságban élte volna le? Nem. Hiszek
abban, hogy jobb emberré válik.
- Hiszek abban is, hogy a gyűlölet, amit ő és Tarzan is
úgy elítélnek, engem még jobb asszonnyá tesz. Én nem
kisstílű gyűlölködésről beszélek. Igazi, igazságos
gyűlöletről, nagy gyűlöletről beszélek, ami felemel. Meg
az olyan, vele járó érzésről is, mint a hazához vagy egy
baráthoz való hűség, az erős barátság és az az érzés,
amit a közös ellenséggel szembeni szent gyűlölet kelt.
Egy kis ideig mindenki szótlan maradt. Úgy tűnt, a
többiek a gyűlölet eme különleges megfogalmazásának a
hatása alá kerültek. Jerry törte meg a csendet.
97

- Ez új megvilágításba helyezi a dolgokat - mondotta. -

Korábban sohasem gondolkodtam így a gyűlöletről.
Egyébként a harcoló férfiak nem sokat gyűlölködnek. Ez,
úgy látszik, a nem-harcolók előjoga, privilégiuma.
- Butaság - mondta Corrie. - Ez nem más, mint a harcoló
férfiak hősies pózolása. Amikor a jappok a közeli
hozzátartozóikkal kegyetlenkednek, egy bajtársukat
megkínozzák, vagy megtudják, hogy a szövetséges
hadifoglyokat lefejezték, lefogadom, hogy megtanulnak
gyűlölni. Ez történt itt, és biztosíthatom, hogy a mi
holland harcosaink akkor tanultak meg gyűlölni, ha
korábban még nem gyűlöltek. Ezenkívül - folytatta Corrie
méltatlankodva - én nem tekintem magamat nem-harcolónak.
Jerry mosolygott.
-Bocsáss meg, én nem akartalak megbántani a
megjegyzésemmel. Nem is neked szántam, te közénk tartozol
és mi mind harcosok vagyunk.
Corrie megenyhült és visszamosolygott rá. Lehet, hogy
profi harcos volt, de e pillanatban minden, csak nem
gyűlölet sugárzott a szeméből.
Tökmag megszakította á disákurzust.
-Jézusom! - kiáltott fel. - Idessetek! Olyan az illata,
mint a mennyországnak.
Figyelték, ahogy Tarzan leveszi a sültet a kezdetleges
tűzhelyről.
- Kész a kaja! - kiáltott a többieknek Tökmag.
Meglepetésükre, az orrszarvúgerinc omlós, puha és finom
volt. Ahogy ették, egy szempár a folyó túloldalán
magasodó sziklákon, a bozótok takarásában néhány percig
figyelte őket, majd a szemek tulajdonosa visszavonult az
erdőbe.
98
Azon az éjszakán a vadkutyák Tarzan zsákmányának a
maradványain veszekedtek, mígnem hajnal körül egy tigris
jött és elkergette őket a zsákmánytól. Csalódottan álltak
körben, amíg az őserdő királya el nem ment.
A háborúban szavak születnek. Ez alól a második
világháború sem volt kivétel. Valószínűleg a
legemlékezetesebb a quisling szó. Ugyanakkor a háborúban
egyes szavak más értelmet kapnak. Az együttműködő, a
kolla-boráns szó korábban tiszteletreméltót,
tisztességest jelentett, de kétlem, hogy ezt a jelentését
megtartja a második világháború végéig. Senki sem akarja,
hogy ezentúl majd kollaboránsnak hívják. Ők minden
országban megtalálhatók, ahol ellenség is van.
Vannak kollaboránsok Szumátrán is. Ilyen volt Amat.
Nyomorult teremtés volt, aki meghajolt minden japán
katona előtt és kedvükben igyekezett járni. Emberi sakál
volt, aki az erőszakos hódítók által odavetett maradékon
lakmározott, és arcul csapták, amikor a hódítók útjába
került.
így amikor észrevette a kis .völgyben, a folyó mentén
táborozó öt fehér embert, a lakoma reményében már
megnyalta ajkait, majd rohant vissza az ösvényen népe
falujába, ahol a japán különítményt időlegesen
beszállásolták. '
Két okból is sietnie kellett. Gyorsan akarta jelenteni a
hírt az ellenségnek. Ez volt az egyik ok. A másik a
félelem'. Nem észlelte az idő múlását. Besötétedhet,
mielőtt a faluba ér, s akkor már a tigris uralja az
erdőt.
Meg mindig néhány kilométer távolságra volt a falutól,
amikor sötétedni kezdett, jelezvén, hogy rövid időn belül
ráborul az egyenlítői éjszaka. Amitől Amat a leginkább
félt, bekövetkezett. A dzsungel urának alattomos
99

tekintete egészen közelről meredt rá. A tigris rettenetes

szeme, ráncos pofája és a kiszemelt áldozat között itt
nincsenek vasrácsok, csak néhány méternyi dzsungelösvény,
s ez olyannyira félelmetes látvány, hogy az ember el sem
tudja képzelni.
A tigris nem sokáig hagyta kétségben Amatot a szándékai
felől. Amat sikoltott, majd felugrott egy fára. S or-
dibálva mászott felfelé a fán.-A tigris utánaugrott, de
elhibázta. Amat izzadva, zihálva mind feljebb
kapaszkodott. Remegett, és görcsösen ölelte a fát; és itt
is hagyhatjuk őt reggelig.

11.

- Jézusom! Micsoda ország - morgott Tökmag, ahogy másnap

reggel felkapaszkodtak a völgyből kivezető meredek
ösvényen.
- Ha éppen nem egy lyukba mászol bele, akkor egy lyukból
mászol kifelé. Isten mág biztos csak kísérletezett,
amikor ezt .a helyet csinálta.
- És feltételezem, hogy amikor már eleget kísérletezett,
akkor csinálta Chicagót - mondta Bubonovitch.
-Ez a beszéd, nagyokos. Chi-t aztán tényleg Isten
csinálta. Amikor éppen nem figyelt, valaki más csinálta
Brooklynt. Jézusom! Bárcsak a jó öreg Chi-be' lennék
most! Ott a legmeredekebb hegyoldal a Madison utcai hídra
vezető feljáró.
- Nézd már ezt a kilátást, haver. Nincs érzéked a szép
iránt?
100
- Persze, hogy van érzéke a szememnek a széphez, de a
lábamnak nincs. A lábaim a Légierőhöz álltak be, most meg
nem csinálnak mást, mint az átkozott gyalogosoké.
De egyszer mindennek vége szakad, s végül felértek a
szakadék tetejére.1 Tarzan megvizsgálta az ösvényt.
- Nemrég járt itt egy bennszülött -, mondta. -
Valószínűleg tegnap késő délután. Nem kizárt, hogy látott
minket. Ezen a helyen állt néhány percig, ahonnan
leláthatott a- táborunkra.
Amikor a kis csapat elindult az erdőbe vezető ösvényen,
Amat éppen akkor érkezett meg a falujába, levegő után
kapkodva hozta azt a nagy hírt, ami benne kavar-gott a
félelem éjszakáján. Annyira izgatott volt, hogy
elfelejtett meghajolni egy japán közkatona előtt, aki
ezért felpofozta, és szuronyával majdnem ledöfte. De
végre Kumajiro Tada hadnagy elé állt, és ezúttal nem
felejtett el mélyen meghajolni.
Izgatottan elhadarta, mit látott. Mivel Tada egy szót sem
tudott kivenni a helyi dialektusból és mert korán reggel
különösen nagyszerűen érezte magát, ágyékon rúgta Amatot.
Amat felordított, a fájós testrészéhez nyúlt, és
összeesett. Tada kardot rántott. Már elég régen fejezett
le valakit, és most reggeli előtt kedvet érzett egy fej
lenyisszantására.
Az egyik őrmester, aki Amat beszámolóját véletlenül
meghallotta, és értette a helyi nyelvjárást, tisztelgett
és meghajolt. Fogai között préselve a levegőt, jelentette
a nagytiszteletű hadnagynak, hogy Amat látott egy csoport
fehér embert, -és hogy csak erről akart beszámolni a
nagytiszteletű hadnagynak. Tada vonakodva visszatolta
hüvelyébe kardját, hallgatta, ahogy az őrmester
tolmácsolt.
101

Néhány mérföldre attól a helytől, ahol behatoltak az

erdőbe, Tarzan megállt, és aprólékosan vizsgálgatta az
ösvényt. ' ,
- Emitt - mondta - a mi kis bennszülött barátunkat egy
tigris felkergette egy fára. Á fán maradt egész éjszaka,
és nemrég jöhetett le, valószínűleg amikor megvirradt.
Lehet látni, ahogy a tigris mancsai eltörölték a pasas
nyomait, amit tegnap éjszaka csinált. Itt ugrott le ma
reggel, és folytatta útját.
Tovább meneteltek, amíg egy elágazáshoz értek. Tarzan
ismét megállt. Megmutatta a többieknek, hogy merre ment a
bennszülött. A másik elágazásban pedig megmutatta a
bizonyítékot, hogy egy.csoport ember haladt arra,
feltehetően néhány nappal azelőtt.
- Ezek nem bennszülöttek, voltak - mondta -, és szerintem
nem is japánok. Ezek nagytermetű emberek lábnyomai.
Jerry, mi lenne, ha ti követnétek a bennszülött nyomait,
én meg a másikat nézném meg. Lehet, hogy ezek az emberek
holland gerillák. Ha tényleg azok, nagy segítségünkre
lehetnének. Ne menjetek túl gyorsan, és akkor utolérlek
benneteket.
- Biztos egy bennszülött falunál fogunk kilyukadni -
mondta Jerry. - Ha tényleg így van, akkor meg- kellene
húzni magunkat az erdőben, amíg te utolérsz minket, hogy
egyszerre tudjuk megközelíteni a falut. Addig is
átvizsgálom a terepet. 9
Tarzan beleegyezőleg bólintott, majd fellendült egy fára,
és a bal oldali ösvényt követte. A többiek figyelték,
amíg el nem tűnik.
- Ez a pasas mér mindig a nehezebb módját választja az
utazásnak? - kérdezte Tökmag.
102
- Nem is tűnik olyan nehéznek, ha őt figyeled -mondta
Bubonovitch. - Csak amikor te magad is próbálod.
- Ideális módja az utazásnak, ilyen körülmények között -
szólt Jerry. - Nem hagy nyomot, és előnyben van, ha
találkozna az ellenséggel.
-Gyönyörűen csinálja - mondta Corric. - Olyan kecses, és
olyan halkan mozog.
Corrie sóhajtott.
-Ha mi is tudnánk így közlekedni, mennyivel nagyobb
biztonságban lennénk!
- Asziszem, gyakorolni fogom - mondta Tökmag. -Asztán
mikor hazamegyek, kidzsalok a Garfield Parkba, és a fákon
fogok ugrándozni vasárnaponként, mikor ott vannak a
haverok.
- És majd letartóztatnak - mondta Buhonovitch. -Persze,
csak hogy letartóztassanak, de az újságok
címoldala tele lenne a fényképeimmel. Lehet, hogy kapnék
valami munkát Sol Lessernél odakint Hollywoodban.
Ó
' - Honnan lennének ügynökeid? - érdeklődött Bubonovitch.
Tökmag vigyorgott.
-Nekem? Énnekem nem kell. Én nem Petrillónak dolgozom.
Csak azért vagyok ilyen, mer veletek barátkozom.
Kényelmesen haladtak az Amat faluja felé vezető ösvényen,
Bubonovitch legelöl, mögötte Tökmag. Jerry és Corrie
néhány méterre mögöttük haladt. Aztán Corrie megállt,
hogy megkösse egyik mokaszinját, s Jerry megvárta. A
többiek eltűntek elöl, ahol az ösvény kanyarodott.
103

- Nem érzed magad egy kicsit elveszve, Tarzan nélkül? -

kérdezte Corrie, ahogy felegyenesedett.
Aztán egy kis szánakozással a hangjában megjegyezte:
- Jaj, nem úgy értettem, hogy nem .bíznék száz százalékig
benned, meg Bubonovitchban még Rosettiben, csak...
Jerry mosolygott.
- Ne kérj bocsánatot. Ugyanúgy érzek, ahogy te.
Egyikünk sincs a természetes környezetében. Ő viszont
igen. Ő teljesen otthon érzi magát itt. Nem tudom, mit
csináltunk volna nélküle.
-Nem sokra mentünk volna...
- Hallod? - figyelmeztette Jerry hirtelen. Hangokat
hallott elöl, rekedt kiabálást idegen nyelven.
- Jappok! - kiáltott fel.
Elkezdett a hang irányába rohanni. Aztán megállt és
visszafordult. Kegyetlen döntés volt, bármerről
közelítette meg. Vagy a két őrmesterét, vagy a lányt
kellett magára hagynia. De már hozzászokott a gyors
döntésekhez.
Megragadta Corrie karját és berántotta az ösvény melletti
sűrű aljnövényzetbe. Egyre V>eljebb és beljebb kúsztak,
amíg végre a hangok távolodni kezdtek. Amikor ismét
közeledtek, jeleztek egymásnak, hogy a japánok abban az
irányba vizsgálják az ösvényt, és a buja egyenlítői
növényzetben mcglapultak. Az egyik japán alig fél méterre
haladt el mellettük, anélkül, hogy észrevette volna őket.
Egy tucatnyi katona meglepte és foglyul ejtette Bubo-
novitchot és Rosettit. Semmi esélyük nem volt. A japánok
ide-oda lökdösték és szuronyukkal fenyegették őket, amíg
Tada hadnagy le nem állította őket. Tada beszélt
104
angolul. Mosogatófiúként dolgozott egy Eugene-i hotelben,
mialatt az oregoni egyetemre járt, és rögtön felismerte,
hogy a foglyok amerikaiak. Kikérdezte őket, és mindkettő
megmondta a nevét, a rangját és a számát. -A lelőtt
bombázón voltatok? - kérdezte Tada.
- Megadtunk minden információt, amit szabad és kötelesek
vagyunk megadni.
Tada szólt egy katonának japánul. A férfi odajött, és
szuronyának hegyét Bubonovitch gyomrához szorította.
- Most már válaszolsz a kérdésemre? - förmedt rá Tada.
- Biztos ismered a szabályokat, amelyek a hadifoglyok
bánásmódját illetik, - mondta Bubonovitch -, bár azt
gondolom, téged különösképpen nem izgat. De engem igen.
Ezért nem válaszolok több .kérdésre.
- Te átkozott bolond - mondta Tada. Rosettihez fordult.
, Ó
- És te? - kérdezte. - Fogsz válaszolni?
- Eszemben sincs - válaszolt Rosetti.
- Öten voltatok, négy férfi és egy lány. Hol van a másik
három? Hol van a lány? - folytatta a japán.
- Láttad, hányan voltak a csoportunkban? Mi öten vagyunk?
Vagy nem tudsz számolni? Egyikünk úgy néz ki, mint egy
csaj? Valaki át akar téged verni, Tojó.
- Rendben van, nagyokos - vágott vissza Tada. -Holnap
reggelig meggondolhatjátok. Mindegyik kérdésemre
válaszoltok holnap reggel, különben lefejeztetlek
benneteket.
Végigsimította hosszú tiszti kardját az oldalán.
- Úgy kofnálom, hogy a gádzsó nem lacafacázik -szólt
Rosetti Bubonovitchnak.
105

-Az édes életedre megesküdhetsz, hogy nem viccelek, jenki

- szólt Tada.
Tökmag teljesen ledöbbent.
-Jézusom! Ki gondolta volna, hogy egy ferdeszemű
kapisgálja a dumánkat - nyögte Bubonovitchnak.
Tada két emberét a csapat többi tagjának a keresésére
küldte. Ő és a többi katona visszaindult Amat falujába a
két, fogollyal. .
Jerry és Corrie mindent hallott. Azt is hallották, hogy a
csapat abba az irányba indul, amerről ők jöttek, de a
keresésükre küldött két katonáról nem tudtak. Úgy hitték,
hogy most már biztonságban vannak, és kimásztak
búvóhelyükről az ösvényre.
Tarzan az erdő középső lombsátorán könnyedén haladt, s
már talán két mérföldet is megtehetett, amikor figyelme
megakadt egy zajos jeleneten. Hallotta a nagy majmok
ismerős nyögéseit, morgásait és csacsogásait, és arra
gondolt, hogy megtámadtak valakit, vagy éppen őket
támadta meg az ellenség. Mivel a hangok menetirányából
jöttek, folytatta útját. \
Egyszer csak négy felnőtt orangutánt pillantott meg,
ahogy egy hatalmas fa ágain izgatottan ugrándoznak. Fel
és alá ugrándoztak, támadtak és visítöztak. Aztán Tarzan
meglátta dühkitörésüknek okát: egy piton egy fiatal
orangután köré tekeredett.
Tarzan azonnal felmerte a helyzetet. A pitön még nem
fojtotta meg áldozatát, csupán fogva tartotta, miközben a
támadó majmokat próbálta távol tartani. A sikoltozó
fiatal állat egyértelmű bizonyíték volt arra, hogy még
életben van.
106
Tarzan megborzongott a vadak kiáltására, az ősi ellenség,
Hiszta, a kígyó kihívására, és a barátai, a man-ganik - a
nagy majmok - bajba kerülése miatt. A gondolat, hogy
felismerik-e őt, mint barátot, vagy pedig megtámadják-e,
mint ellenséget, nem rettentette el. Gyorsan átlendült
arraa fára, amelyiken a dráma játszódott, éppen a piton
és áldozata fölötti ágra.
A majmokat annyira lekötötte ennek a drámának a
főszereplője, hogy nem vettek tudomást Tarzan
jelenlétéről addig, amíg meg nem szólalt. Tarzan kíváncsi
volt, hogy Tantorhoz hasonlóan a nagy majmok is megértik-
e őt.
- Kreeg-ah! - kiáltott Tarzan. - Tarzan bundolo Hiszta! A
majmok megdermedtek és felnéztek. Egy majdnem
meztelen, emberszerű lényt láttak a piton fölött ugrásra
készen, kezében egy fényes pengével.
- Bundolo! Bundolo! - kiáltották.
Ölj! Ölj! És Tarzan már tudta, hogy értették. Majd teljes
súlyával ráugrott a pitonra. Acélcrősségű ujjaival a feje
mögött megragadta a kígyót, közben izmos lábaival a kígyó
feltekeredett testébe és a fiatal majomba
megkapaszkodott. Éles pengéje mélyen behatolt a kígyó vo-
nagló testébe, közel a nyakához, amit vasmarokkal
szorított. A csapkodó, agonizáló kígyótest elengedte a
fiatal oráiigutánt, és megpróbált a hozzá tapadó lény
testére rátekeredni. Az ádáz küzdelemben a piton
elengedte a faágat, és a földre esett, magával rántva
Tarzant. Az alattuk lévő ágak lefékezték zuhanásukat, így
a férfi nem sérült meg. De a kígyó még korántsem pusztult
el. Őrült vonaglása miatt Tarzan képtelen volt a pengéjét
hatékonyan használni. A kígyó már súlyos sebeket kapott,
de még mindig keményen ellenállt. Ha sikerülne
107

Tarzan köré tekerednie, hatalmas szorításával összerofh

pantaná, mielőtt az meg tudná őt ölni.
A majmok leugrottak a földre, közel ahhoz a helyhez, ahol
ez az élethalálharc folyt. A négy hatalmas felnőtt
morogva és visítozva a kígyó vergődő testére vetette
magát, és megszabadították a gyűrűtől az emberszerű
lényt. Ekkor Tarzan kése ismét lecsapott.
Ahogy a levágott fej a földre hullt, Tarzan félreugrott.
A majmok is ugyanezt tették* hiszen az óriás kígyó
haláltusájában is ugyanolyan veszélyes lehet, mintha apró
agya irányítaná.
Tarzan a majmok felé fordult, aztán egyik lábát a halott
fejre helyezte, majd az ég felé nézett, és egy félelmetes
győzelmi kiáltást hallatott - a hím majmok győzelmi
kiáltását. Vadul, furcsán és félelmetesen visszhangzóit
az őserdőben, és egy pillanatra elnémult a dzsungel.
A majmok az emberlériyre néztek. Születésük óta az' ő
fajtáját természetes ellenségüknek tekintették. Barát ő
vagy ellenség?
Tarzan a mellére csapott, és í$y szóit:
*- Tarzan,
A majmok bólintottak és azt mondták, hogy "Tarzan", mivel
tarzan fehérbőrűi jelent a nagy majmok nyelvén.
- Tarzan yo - mondta a férfi. - Mangani yo?
- Mangani yo - azaz nagy majmok barátja, válaszolta a
majmok közül a legidősebb és legnagyobb.
Hirtelen nagy zaj hallatszott a fák között, mintha nagy
s^él kerekedne. Az ágak és levelek vadul suhogtak. A
majmok és a férfi abba az irányba néztek, amerről a hang
jött. Valamennyien tudták, hogy mi adja ezt a han-
108
got. Egyedül a férfi nem tudta, hogy minek volt ez az
előjele.
Abban a pillanatban látta, hogy tíz vagy tizenkét
hatalmas fekete test lendül feléjük a fák között. Majmok
ugrottak a földre mellettük. Meghallották Tarzan metsző
kiáltását, és idesiettek. Lehetett az az ellenség
győzelmi kiáltása, miután legyőzte a törzs egyik tagját,
de lehetett az harci riadó is.
Gyanakodva néztek Tarzanra, egyesek vicsorogva. Emberlény
volt, a természetes ellenség. Tarzanról Ugló-ra néztek, a
legidősebb és legnagyobb majomra. Uglo a férfira
mutatott, majd azt mondta:
-Tarzan. Yo.
Majd az előemberek egyszerű nyelvén, jelek és gesztusok
segítségével elmagyarázták, hogy Tarzan mit csinált. Az
újonnan jöttek bólintottak, hogy megértették, kivéve
egyet. Oju, a kifejlett, erős oráHgután fenyegetően
vicsorgott.
-Oju bundolo! -morogta, vagyis Oju ölni!
Vanda, a pitontól megmentett kis majom anyja közelebb
húzódott Taizanhoz, és elkezdte simogatni a durva, kérges
tenyerével. Majd Tarzan és Oju közé telepedett, de Tarzan
finoman eltolta magától.
Oju olyan kihívóan viselkedett, amiről Tarzan nem tudott
nem tudomást venni anélkül, hogy el ne veszítse a törzs
tiszteletét. Ezt tudta, és bár nem akart verekedni,
kihúzta kését és a morgó Oju felé közeledett.
A majd két méter magas, száznegyven kiló súlyú Oju
valóban félelmetes ellenfél volt. Roppant hosszú karjai,
herkulesi izmai, hatalmas agyarai és erős állkapcsa
mellett még az olyan hatalmas ellenfél is eltörpült, mint
Tarzan.
109

Oju előre imbolygott, kérges mancsai a földön maradtak.

Uglo közbe akart lépni. Bizonytalán próbálkozást tett,
hogy megállítsa. De Uglo nagyon félt. Ő volt a király, de
kezdett megöregedni. Tudta, hogy Oju a királyságát
akarja. Ha most szembeszállna vele, csak meggyorsítaná
trónfosztásának a pillanatát. Nem lépett közbe. De'Vanda
szitkozódott és azok a majmok is, akik látták, ahogy
Tarzan .megmentette Vanda balujál.
Ojut ez nem rettentette el. Magabiztosan közeledett ehhez
a szánalmas kis emberlényhez. Hacsak az egyik izmos
karjával megütné, a harc hamar véget érne. Kiszemelt
áldozata felé nyúlt hosszú karjával. Ez taktikai hiba
volt.
Tarzan figyelte a lassú, buta lépést, a kinyújtott kart,
és megváltoztatta saját harci tervét. Kését szájához
emelte, és fogai közé szorította a pengét, így mindkét
karját szabaddá tette. Aztán előreugrott, megragadta Oju
csuklóját tíz erős ujjával, gyorsan megfordult,
előrehajolt, és áthajította a majmot a feje fölött úgy,
hogy,a hátára érkezzen.
A dühöseri morgó Oju megzavarodva, ügyetlenül lábra állt.
Tarzan gyorsan mögéje ugrott, amíg a majom még nem
találta meg az egyensúlyát, aztán a hátára ugrott, izmos
lábával átfogta a derekát, és bal karját a majom nyaka
köré fonta. Kése hegyét a vadállat oldalához szorította,
mindaddig, amíg a fájdalomtól Oju fel nem kiáltott.
- Kagoda! - parancsolta Tarzan.
Ez a majmok nyelvén azt jelenti, hogy add meg magad. De
azt is jelenti, hogy megadom magam. Csupán a hanglejtés
jelzi a különbséget.
Oju hosszú karjával hátranyúlt, hogy megragadja
ellenfelét. A kés ezúttal mélyebbre hatolt. Tarzan ismét
felszólította:
',
110
- Kagoda!
A majom minél jobban igyekezett leszedni az emberlényt a
hátáról, a kés annál mélyebbre hatolt. Tarzan megölhette
volna a majmot, de nem akarta. Az erős, fiatal hímek
jelentik a törzs erejét, és ez a törzs többnyire
barátságos volt hozzá.
Oju mostanra már mozdulatlanul állt. Folyt le a vér az
oldalán. Tarzan kése hegyét Öju tarkójához emelte, és épp
csak annyira szúrta belé, hogy vére kiserkenjen és
fájdalmat okozzon.
-Kagoda! - kiáltott Oju.
Tarzan elengedte, és oldalra lépett. Oju elvánszorgott,
majd arrébb letelepedett, hogy ápolja sebeit. Tarzan
tudta, hogy lett egy ellensége, de ez az ellenség mindig
félni fog tőle. Azt is tudta, hogy megalapozta a helyét,
mint a törzs tagja. Köztük mindig talál majd barátokat.
Felhívta Uglo figyelmét az ösvényen látható
embernyomokra.
- Tarmanga.ni? - kérdezte.
Tar fehéret, mangani nagy majmokat jelent; tehát tar-
mangani fehér nagy majmokat, vagyis fehér embert jelent.
- Sord tarmangani - mondta Uglo. Rossz fehér emberek.
' Tarzan tudta, hogy a nagy majmoknak mindegyik fehér
ember rossz volt. Tudta, hogy egy majom véleménye alapján
nem minősítheti ezeket az embereket. Saját magának kell
utánanéznie ezeknek az embereknek. Fontos szövetségesek
lehetnek.
Megkérdezte Uglótól, hogy ezek az emberek úton vannak
vagy letáboroztak. Uglo azt válaszolta, hogy
letáboroztak. Tarzan megkérdezte, hogy milyen messze
111

vannak. Uglo kinyújtotta teljes hosszúságában a karjait a

nap felé, és két tenyerét egymással szembe fordította,
úgy harminc centire egymástól. Ez akkora távolság volt,
amekkorát a nap tehet meg egy óra alatt. Ezt Tarzan úgy
értelmezte, hogy a fehér emberek tábora körülbelül három
mérföldnyire lehet onnan - akkora távolságra, amekkorát a
majmok általában a fákon keresztül egy óra alatt tesznek
meg.
Fellendült égy fára és elindult a tarmangani tábor
irányába. Nincsen "viszontlátásra" vagy "au revoir" a
majmok nyelvén. A törzs tagjai visszazökkentek normális
napi tevékenységükbe. Ojü sebeit és dühét ápolta.
Vicsorított mindenkire, aki a közelébe merészkedett.

12.

Jerry önvizsgálatot tartott.

-Olyan aljasnak érzem magam - mondta -, amiért engedtem,
hogy az a két srác megjárja, miközben én elbújtam. De nem
hagyhattalak itt egyedül, Corrie, és nem kockáztathattam
meg, hogy elfogjanak.
- Még ha nem is lettem volna itt - mondta Corrie, -
pontosan azt tetted, amit kellett. Ha velük együtt fogtak
volna el, akkor sem tehettél volna többet értük, mint
amennyit most saját magukért meg tudnak tenni. Most
esetleg te, Tarzan meg én tudunk értük tenni valamit.
- Kösz, hogy ezt így látod. Mindenesetre, én...
Abbahagyta és hallgatózni kezdett.
112
-Valaki jön - mondta, és behúzta a lányt az aljnövényzet
takarásába.
Ahol elbújtak, onnan kitűnően ráláttak az ösvény egy jó
tizenöt méteres szakaszára, mielőtt elkanyarodott volna a
látószögükből. Most már jobban kivettek a hangokat.
- Jappok - suttogta Corrie.
Corrie kivett egy maréknyi nyílvesszőt a hátán levő
tegezből, és áz íjára helyezett egyet. Jerry vigyorgott,
és követte példáját.
Egy pillanattal később két japán katona sétált elébük -
gondtalanul az ösvényen. Puskájuk a vállukon lógott.
Nincs mitől félniük ebben az irányban, gondolták ők. Úgy
tettek, mintha engedelmeskednének a parancsnokuk
utasításainak, vagyis hogy az ösvény mentén kutassák fel
a három hiányzó fehér embert, és egyáltalán nem
számítottak arra, hogy rájuk akadnak és rajtuk ütnék.
Lassan visszacammognak majd a táborhoz és jelentik, hogy
alaposan átkutattak mindent.
Corrie közelebb hajolt Jerryhez, és azt súgta:
- Tiéd a bal oldali. A másikat elintézem én. Jerry
bólintott, és felemelte íját.
-Hadd jöjjenek közel, úgy hat méter távolságra -mondta a
férfi. - Amikor szólok, egyszerre lövünk.
Vártak. A japánok nagyon lassan közeledtek, és úgy
fecsegtek, mintha lenne valami értelmes mondanivaló-juk.
- Majombeszéd - mondta Jerry. -Sss! - figyelmeztette a
lány.
Megfeszítette íját; a nyílvessző tollai a jobb fülét
érintették. Jerry a szeme sarkából nézte. A Szumátrai
Johanna, gondolta. A japánok lőtávolba kerültek.
113

- Most! - kiáltott-Jerry.
A két íjhúr egyszerre pendült meg. Corrie áldozata
nyílvesszővel a szívében előrebukott. Jerry nem célzott
olyan jól. Áldozata megragadta a torkából kiálló
nyílvessző végét.
Jerry az ösvényre ugrott, és a sebesült japán megpróbálta
leakasztani a puskáját válláról. Már majdnem sikerült
neki, amikor Jerry egy hatalmasat behúzott neki. A katona
összeesett, és a pilóta kivont késsel ráugrott. Kétszer
is átszúrta a férfi szívét. Az rángatózott, majd
mozdulatlanná dermedt. Jerry Corrie-ra nézett, aki éppen
a másik japánról próbálta leakasztani a puskát. Úgy állt
az áldozata holtteste fölött, mint a bosszúállás
istennője. Háromszor átdöfte a szuronyt a katona
mellkasán. Az amerikai figyelte a lányt. Nem torzította
el sem düh, sem utálat, sem bosszú. Isteni áhitat
világította meg arcát.
Jerry felé fordult.
- Ugyanezt csinálták az apámmal. Most már jobban érzem
magam. Bárcsak élne még.
- Csodálatos vagy - mondta Jerry.
Magukhoz vették a másik puskát is, az öveket és a
töltényeket. Aztán Jerry bevonszolta a holttesteket a
bokrok közé. Corrie segített neki.
- Húzhatsz egy rovátkát a lövőmasinádra, asszony -mondta
Jerry vigyorogva. - Megölted az emberedet.
- Én nem egy embert öltem meg - vágott vissza Corrie. -
Hanem egy jappot.
-Büszke Juno nem szűnő gyűlölete - idézett Jerry.
- Szerinted egy nőnek nem szabad gyűlölnie - mondta
Corrie. - Te sohasem tudnál kedvelni egy nőt, aki tüd
gyűlölni.
114
- De én kedvellek - mondta Jerry, gyöngéden és
ünnepélyesen.
- Én is kedvellek, Jerry. Olyan rendesek voltatok
mindnyájan. Köztetek nem éreztem úgy magam, mint egy
lány, hanem mint... egy férfi a férfiak közt.
- Isten őrizz! - kiáltott fel Jerry, és nevettek.
- Jerry, miattad abbahagyom a gyűlölködést, miután a
világ összes jappját megöltem.
Jerry visszamosolygott rá.
- Egy eredeti Bosszúálló Angyal - mondta Jerry. - Lássuk
csak... kik is voltak a Bosszúálló Angyalok?
- Nem tudom - mondta Corrie. - Nem találkoztam még
angyalokkal.
- Most már emlékszem - mondta Jerry. - Nagyon régen volt
a mormonoknak egy egyesülete, a Danite. Őket hívták a
Bosszúálló Angyaloknak.
- A mormonoknak van sok féleségük, ugye? Te mormon vagy?
- Távol álljon tőlem. Annyira nem vagyok bátor. De a
jelenlegi mormonok sem. Képzeld csak el, ha egy WAC
őrmester, egy hegesztő, meg egy gőzkazánszerelő lenne a
társad!
- Vagy egy Bosszúálló Angyal? - nevetett Corrie. Jerry
nem válaszolt. Csak nézte, és Corrie azt gondolta,
bárcsak ne mondta volna. Vagy tényleg ezt gondolta?
Tarzan az ösvény melletti fákon haladt, majd hirtelen
megállt és mozdulatlanná vált. Maga előtt egy férfit \á-
tott, aki egy fára épített emelvényen guggolt, ahonnan
jól belátta a Tarzan irányába vezető ösvényt. A férfinak
erős szukái la volt és számos fegyvere. Fehér ember volt.
116
Nyilvánvaló, hogy őr, aki az ösvényt figyeli, ahonnan az
ellenség várható.
Tarzan óvatosan eltávolodott az ösvénytől. Ha nem ismerte
volna a civilizált ember képességeit, akkor igencsak
elcsodálkozott volna azon, hogy a férfi nem vette észre
közeledését. A legostobább vadállat is meghallotta,
megérezte vagy meglátta volna.
Megkerülte az őrt, és néhány perccel később egy kis hegyi
tisztás széléhez ért, ahonnan rálátott egy koszos és
rendetlen táborra. Mintegy húsz ember feküdt a fák
árnyékában. Egy palack vándorolt köztük kézről kézre,
vagyis szájról szájra. Néhány nő is együtt ivott velük.
Valamennyien eurázsiainak tűntek. Egy kivételével
mindegyik férfi erős szakállt viselt. Ez egy fiatal férfi
volt, aki köztük ült, és időnként meghúzta a palackot. A
férfiaknál pisztolyok és kések voltak, s mind a keze
ügyében tartotta a puskáját. Nem volt valami kellemes
társaság.
Ó
Tarzan úgy gondolta, jobb, ha minél kevesebb dolga lesz
ezzel a társasággal. Aztán az a gally, amelyen ült,
hirtelen letört, és Tarzan a földre zuhant, úgy harminc
méterre tőlük. A feje,valami keménynek ütődött, és
elveszítette az eszméletét.
Amikor magához tért, egy fa alatt feküdt, csuklóját és
lábait összekötözték. Férfiak és nők ültek vagy álltak
körülötte. Amikor észrevették, hogy magához tér, az egyik
férfi hollandul szólt hozzá. Tarzan értette, amit
mondott, de megrázta fejét, mintha mégsem értené.
A férfi azt kérdezte tőle, hogy ki ő és miért kémkedett
utánuk. Egy másik férfi franciául próbálkozott, ami az
első civilizált nyelv volt, amit Tarzan megtanult, de még
mindig rázta a fejér. A fiatal férfi az angollal is
próbál-
117

kozott. Tarzan úgy tett, mintha nem értené, és szuahéli

nyelven szólt hozzájuk, ami Zanzibár mohamedán bantu
törzseinek és Afrika keleti parti lakóinak nyelve volt,
mivel tudta, hogy nem fogják megérteni.
- Úgy hangzik, mintha japán lenne - szólalt meg az egyik
férfi.
- De nem az - mondta egy másik, aki történetesen tudott
japánul.
-Lehet, hogy kínai - állította egy másik.
- Ez a fickó körülbelül annyira hasonlít egy sárgára,
mint te - mondta az első.
- Lehet, hogy egy vadember. Nincs ruhája, csak íja és
nyila. Úgy esett le a fáról, mint egy majom.
- Ez egy átkozott kém.
- Mire jó egy kém, aki egyetlen civilizált nyelven sem
beszél?
Ahogy ebbe belegondoltak, úgy tűnt, elvetették azt a
gondolatot, legalábbis pillanatnyilag, hogy a foglyuk egy
kém. Fontosabb dolguk is akadt, amely aztán
bebizonyosodott.
-A pokolba vele - mondta az egyik zavaros szemű óriás. -
Kezdek kiszáradni. ' I
Visszaindult a fák irányába, ahol eddig> lustálkodtak -a
fák és persze az üveg irányába -, s erre a többiek
követték. Mindenki, kivéve a fiatal férfit. Ő továbbra is
Tarzan mellett guggolt, háttal a visszavonuló társainak.
Miután már biztos távolságra voltak, és a figyelmüket
lekötötte az italosüveg, a férfi megszólalt. Angolul
beszélt, alig hallhatóan.
- Biztos vagyok benne, hogy amerikai vagy angol lehetsz -
mondta. - Valószínűleg te vagy az egyik amerikai a
nemrégen lelőtt bombázóról. Ha igen, akkor meg-
118
bízhatsz bennem. Én magam is gyakorlatilag fogoly vagyok
itt. De nehogy meglássák, hogy velem beszélsz. Ha úgy
döntesz, hogy bízol bennem, akkor valahogy jelezd, hogy
érted, amit mondok.
Egy gyilkos banda kezébe kerültél. Néhány ember
kivételével itt mindenki bűnöző, akiket kiengedtek a
börtönből és felfegyvereztek, amikor a japánok
megszállták a szigetet. A nők többsége is bűnöző, és ők
is börtönbüntetésüket töltötték. A maradék is a
társadalom legaljáról származik, a söpredék.
Ezek az emberek a hegyekbe menekültek, amikor a japánok
bejöttek. Még kísérletet sem tettek arra, hogy segítsék a
mi hadseregünket. Csak a bőrük, megmentésére gondoltak.
Miután az ezredem is megadta magát, sikerült
elmenekülnöm. Belebotlottam ebbe a társaságba, s mivel
azt hittem, hogy egy lojális gerillacsapat, hozzájuk
csapódtam. Amint megtudták, ki vagyok, legszívesebben
megöltek volna, ha addigra nem barátkoztam volna össze
néhányukkal. De már nem bíznak bennem.
Tudod, a lojális gerillák, akik a hegyekben rejtőznek,
ugyanolyan szívesen ölnék meg ezeket az árulókat, mint a
japánokat. És ezek a pasasok attól félnek, hogy
kapcsolatba kerülök velük és elárulom a táboruk helyét.
A legrosszabb, amit ezek az emberek idáig tettek, az,
hogy az ellenséggel kereskednek, és téged át fognak adni
a japánoknak. Ezt már akkor eldöntötték, mielőtt magadhoz
tértél volna. Ezenkívül még azt hitték, hogy te vagy az
egyik amerikai pilóta. A japánok jó árat fizetnének
érted.
119

Ezek a pacákok pálinkát főznek, ámi{ snapsznak neveznek.

Amit ők nem isznak meg, azt^elcserélik a japánokkal meg a
bennszülöttekkel, többek között borókabogyóra, lőszerre
és rizsre. Az a tény, hogy a japánok lőszert adnak nekik,
azt bizonyítja, hogy nem tekintik őket ellenségnek. Ennek
ellenére ez nem több, mint fegyverszünet; mivel egyik sem
bízik meg túlságosan a másikban. A bennszülöttek a
közvetítők, akik a snapszot átadják és hozzák a
fizetséget.
Miután Tarzan megtudta, hogy sorsa felől már döntöttek,
rájött, hogy semmit sem nyerne azzal, ha továbbra is
félrevezetné a fiatal férfit. Ráadásul jó benyomást
szerzett a férfiról, és kezdett hinni a szavában. A
többiek felé pillantott. Őket éppen két társuk hangos
veszekedése kötötte le, s ezért egyáltalán nem figyeltek
oda rá és társára.
Ó
- Ángől vagyok - mondta. A fiatal férfi vigyorgott.
- Kösz, hogy megbízol bennem - mondta. - A nevem Tak van
der Bos. Tartalékos tiszt vagyok.
- Az én nevem Clayton. El szeretnél szökni ezektől az
emberektől?
- Igen. De mi értelme lenne? Hová mehetnék? Előbb-utóbb
biztosan a japánok kezébe kerülnék, ha addig egy tigris
fel nem fal. Ha tudnám, hogy hol van helyileg az egyik
gerillaegységünk, akkor biztos megpróbálnék eljutni
hozzájuk. De nem tudom.
- Öten vagyunk az én csapatomban - mondta Tarzan. - A
sziget déli részére szeretnénk eljutni. Ha szerencsénk
van, akkor megpróbálunk szerezni egy hajót és eljutni
Ausztráliába.
120
- Elég ambiciózus terv - felelt van der Bos. - Több mint
ezerkétszáz mérföldnyire van az ausztrál kontinens
legközelebbi csücske. És még ötszáz mérföldre van innen a
sziget déli része.
- Igen - mondta Tarzan. - Tudjuk, de meg fogjuk próbálni.
Mindnyájan úgy érezzük, hogy jobb próbálkozás közben
meghalni, mint hosszú ideig az erdőben bujkálni, mint az
űzött nyulak.
v Van der Bos egy pillanatig hallgatott, és gondolko-
dott. Aztán felnézett.
- Ezt kell csinálni - mondta. - Szeretnék veletek menni.
Azt hiszem, tudok nektek segíteni. Sokkal közelebb tudok
hajót találni, mint amilyen messzire ti terveztek menni.
Tudom, hogy hol találunk barátságos bennszülötteket, akik
segítenek nekünk. De először meg kell lógnunk ezektől az
emberektől, ami nem lesz könnyű. Csak egy ösvény vezet
ebbe a kis völgybe, és azt éjjelnappal őrzik.
- Igen, láttam az őrt. Sőt, elég közel mentem el
mellette. Ugyanilyen könnyen el tudok menni mellette
megint. De veled más a helyzet. Te szerintem nem tudnál.
Ha ma este szerzel nekem egy kést, akkor átjuttatlak az
őr mellett.
- Megpróbálom. Ha eléggé berúgnak, akkor könnyű lesz.
Ervágom a kötelékeidet, cs aztán lássunk neki.
-El tudom én szakítani a kötelékeimet, amikor csak akarom
- mondta Tarzan.
Van der Bos nem kommentálta ezt a kijelentést. Ez a
pasas, gondolta, nagyon biztos magában. Lehet, hogy
túlságosan is. És a holland férfi azon kezdett
gondolkodni, hogy bölcsen döntött-e, amikor azt mondta,
hogy vele tart. Biztosan tudta, hogy azt a köteléket
ember nem
121
tudja szétszakítani. Lehet, hogy a pasas még az őr
mellett sem tud elmenni.
- Éjszaka nagyon figyelnek téged? - kérdezte Tarzan. -
Egyáltalán nem figyelnek, nem ez a baj. Ez tigrisország.
Arra nem gondoltál?
- Dehogynem. De ennyi kockázatot vállalunk.

13.

Rosettiből és Bubonovitchból dühös és boldogtalan ember

lett, még jóval azelőtt, hogy elérték volna a
bennszülöttek faluját, mivel fogvatartóik állandóan
ütlegelték, szuronyaikkal döfködték és leköpték őket. A
faluban bekísérték őket az egyik bennszülött házába,
megkötözték, aztán a szoba egyik sarkába lökték őket. Ott
sorsukra hagyták a foglyokat, akik közben szüntelenül
átkozód-tak. Miután jellemezték az összes japán ősét,
Hirohitótól vissza a múltba, különösképpen Kumajiro Tada
hadnagy őseit, a hadsereg, valamint Brootyyn és Cicero
gazdag és nyomdafestéket nem tűrő dialektusában, utána
ismét visszatértek Hirohitóhoz.
- Mi értelme van ennek? - kérdezte Bubonovitch, -EvVel
csak a vérnyomásunkat tornázzuk fel.
- Én a gyűlöletemet tornázom fel - mondta Rosetti. -Most
már pontosan tudom, hogyan érez az a Corric nevű csaj.
Imádom őket gyűlölni.
- Használd ki, ameddig tudod - tanácsolta Bubonovitch. -
Mert az az okkerhuszár reggel le fogja nyisz-szantani a
gyűlölődet.. ? . ?
122
- Jézusom! - mondta Rosetti. - Nem akarok meghalni, Hobó.
- Én sem, Tökmag. -Jézusom! De én félek.
- Én is. ,
- Imádkozzunk, Hobó.
- Oké. Legutóbb, amikor Hozzá fohászkodtál, ő Tar-zant
küldte.
-Én rábízom. Nem érdekel, hogyan csinálja.
Aznap éjszaka nem sokat aludtak. A kötelékük mélyen
belevágott a csuklójukba és lábszárukba. Torkuk
kiszáradt. Sem élelmet, sem vizet nem kaptak. Egy
örökkévalóságnak tűnt az éjszaka. De mégis véget ért.
- Jézusom! Bárcsak jönnének és túlesnénk már rajta.
Rágondolni a legrosszabb dolog.
- Nekem a feleségemre meg a gyerekemre gondolni a
legrosszabb. A feleségemmel olyan nagy terveink voltak.
Persze soha nem fogja megtudni, hogy mi történt velem, és
ennek nagyon örülök. Annyit fog tudni, hogy a gépem
felszállt valahonnan, elindult valahová, de soha nem tért
vissza. Sokát imádkoztál, Tökmag?
- Többnyire egész éjszaka.
- Én is.
-Kihez imádkoztál, Hobó?
- Istenhez.'
- Valamelyik biztos meghallott minket.
A házhoz vezető létrán lábak csosszanása ütötte meg a
fülüket.
- Azt hiszem, itt a vég - mondta Bubonovitch. - Elég erős
vagy, Tökmag?
- Hogyne.
- Hát akkor, Isten veled, barátom.
123

- Veled is, Hobó.

Két katona lépett be a helyiségbe. Elvágták a kötelé-
keiketj- és a két férfit talpra ráncigálták. De nem
tudtak állva maradni. Mindketten tántorogtak, majd a
földre zuhantak. A két katona fejen és gyomron rúgta
őket, miközben nevettek és gúnyolódtak. Végül
kivonszolták a foglyokat az ajtón, és egyenként
lecsúsztatták a létrán, hagyták, hadd zuhanjanak a
földre.
Tada közben megjelent, és megszemlélte a foglyokat.
-Most már válaszoltok a kérdéseimre? - kérdezte.
- Nem - válaszolt Bubonovitch. -Álljatok fel! - förmedt
rá a japán.
A két amerikai elgémberedett lábában lassan megindult a
vérkeringés. Megpróbáltak fölállni, Ő nagy nehezen
sikerült nekik. De úgy támolyogtak, mintha részegek
lennének, amikor el kellett indulniuk. A falu közepére
vitték őket, a katonák és a bennszülöttek alkotta körbe.
Tada a foglyok mellé lépett, kivont karddal.
Megparancsolta nekik, hogy térdeljenek le, és hajtsák
előre a fejüket. Bubonovitch lesz az első.
-Úgy tűnik, hogy ők nem hallgattak meg minket, Tökmag -
mondta. ' ': f-
- Ki nem hallott meg? - kérdezte Tada.
-Semmi rohadt közöd hozzá, te j,app! - förmedt rá
Bubonovitch.
Tada meglendítette a kardját.
Amikor a tábor elcsendesedett, s a férfiak és nők
többsége részeg álomba merült, van dér Bos Tarzarihoz
kúszott.
- Szereztem egy kést - mondta, T Elvágom a kötelékeidet.
124
- Már elég régen megszabadultam tőlük - mondta Tarzan.
- Elszakítottad? - kérdezte a holland megdöbbenve.
- Igen. De most gyere velem, csendben. Add ide a kést.
Kicsit beljebb az erdőben Tarzan megállt.
- Itt várjál - suttogta neki Tarzan.
Aztán eltűnt. Könnyedén fellendült egy fára, majd lassan
haladt, gyakran megállt, hállgatózott és időnként
beleszagolt a levegőbe. Végül megtalálta az őrszemet, és
felmászott arra a fára, ahol az emelvény volt, s amelyen
ott guggolt a férfi. Tarzan közvetlenül az őr feje fölött
egyensúlyozott. Szemével átlátott a sötétségen. Jól látta
a halálra ítélt férfi alakját és helyzetét. Aztán Tarzan
rávetette magát, késsel a kezében. Csupán az emelvényen
lévő két test összecsapódásának a hangja hallatszott. Az
őrszem hangtalanul halt'meg; fültől fülig átvágott
torokkal elterült.
Tarzan a holttestet az ösvényre dobta, majd ő is
lemászott, az őrszem puskájával a kezében.
Visszagyalogolt van der Boshoz.
-Gyere - mondta. - Most már el tudsz menni az őr mellett.
Amikor a holttesthez ertek, van der Bos megbotlott benne.
- Te aztán szép munkát végeztél - mondta. -Annyira nem -
válaszolt Tarzan. - Rámspriccelt a
vére. Lábon járó csali leszek Csíkosnak, amíg nem
találunk vizet. Vedd le a pisztolyát és a töltényövet.
Itt van a puskája. Most pedig induljunk.
Gyorsan haladtak az ösvényen, Tarzannal az élen. Egy kis
patakhoz értek, és mindketten lemosták maguk-
125

ról a vért, mivel a hollandnak is sikerült összekennie

magát, amikor a hulláról levette a töltényövet.
Tigrisek nem tartóztatták fel őket, így hamar eljutottak
az elágazáshoz, ahol Tarzan utoljára látta társait. Nem
érezte a szagukat, ezért azon az ösvényen indult tovább,
amelyiken a megegyezés szerint a többiek mentek. Már
fényes nappal volt, amikor közvetlenül előttük lövést
hallottak.
Jerry és Corrie úgy döntött, hogy ott maradnak, ahol
vannak, és megvárják Tarzant. Azt gondolták, hogy
nemsokára visszajön. Jót tett a lelki nyugalmuknak, P>
hogy nem tudták, milyen kellemetlen kalandba keveredett.
A biztonság kedvéért felmásztak egy fára, amelyen
bizonytalanul és kényelmetlenül ültek, mintegy hat-hét
méterre a föld felett. Jerry aggódott Bubonovitch és Ro-
setti sorsa miatt, s végül elhatározta, hogy csinál
valamit. Az éjszaka végtelennek tűnt, és Tarzan még
mindig nem tért vissza.
- Nem hiszem, hogy vissza fog jönni - mondta Jerry. -
Biztosan történt vele valami. Mindenesetre nem fogok
tovább várakozni. Elmegyek és rrtegpróbálöm felkutatni
Bubonovitchot és Rosettit. Aztán ha Tarzan mégis jönne,
addigra legalább tudni fogjuk, hogy hol vannak, és
esetleg kitervelünk valamit a kiszabadításukra. Te maradj
itt, amíg visszajövök. Itt nagyobb biztonságban vagy,
mint lent a földön.
- És ha nem jössz vissza?
-Nem tudom, Corrie. Ez az életem egyik legnehezebb
döntése... az, hogy közted és a két fiú között kel-' ?t
lett választanom. De már döntöttem, és remélem,
megértesz. Ők a jappok foglyai, és mindenki tudja, hogy
126
azok hogyan bánnak a foglyokkal. Te szabad vagy és van
fegyvered.
-Csak így dönthettél. Tudtam, hogy utánuk fogsz menni,
ezért én is veled megyek.
- Szó sem lehet róla - mondta Jerry. - Itt maradsz, ahol
vagy.
- Ez parancs? -Igen.
tJerry halk nevctcsfélét hallott.
- Ha parancsot adsz a gépeden, kapitány, annak meg egy
tábornoknak is engedelmeskednie kell. De te nem vagy
ennek a fának a kapitánya. Indulhatunk!
És Corrie lecsúszott a földre az ágról, amelyen eddig
ült.
Jerry követte.
- Nyertél - mondta. - Tudhattam volna, hogy egy nőnek nem
lehet parancsolni.
- Két puska jobb, mint egy - mondta Corrie -, és én
nagyon jó lövő vagyok. Különben is, olyan sokáig ültem
azon az átkozott ágon, hogy már sikítani tudtam volna.
Egymás mellett vánszorogtak az ösvényen. Kezük gyakran
összeért, s amikor egyszer Corrie megcsúszott egy sáros
szakaszon, akkor átölelte, hogy el ne assen. Azt
gondolta: azt a lányt ott Okjahoma Cityben hányszor
simogattam, de az egyszer sem tudott ennyire felizgatni.
Azt hiszem, beleestél ebbe a kis csitribe. De nagyon.
Nagyon sötét volt, néha nekimentek egy-egy fának, ahol az
ösvény kanyargott, így aztán lassan haladtak. Csak
tapogatózva lépkedtek, és azért imádkoztak, hogy mielőbb
megvirradjon.
127

- Micsoda napunk volt - mondta Jerry. - Már csak az

hiányzik, hogy egy tigrissel találkozzunk.
- Nem hiszem, hogy aggódnunk kéne emiatt - mondta Corrie.
- Én még soha nem hallottam olyan esetről, hogy tigris
fehér embert támadott volna meg, akinél puska van.
Valahogyan tudják. Ha mi békén hagyjuk őket, akkor ők is
békén hagynak minket.
-Lehet, hogy igazad van. Biztos tudják, hogy az embernél
mikor van fegyver. Amikor odahaza egy elkóborolt tehén
után lovagoltam, rengeteg prérifarkast láttam, amikor nem
volt nálam puska. Amikor pedig volt, egyet se.
- "Odahaza" - ismételte Corrie. - Ti, szegény fiúk, olyan
nagyon messze vagytok a hazátoktól. Elszomorít, ha
belegondolok. Bubonovitchnak is a gyönyörű felesége és a
kisgyereke a világ másik végén van. Az élete legszebb
éveit pazarolja el.
- Rohadt dolog a háború - mondta Jerry. - Ha valaha
hazajutunk, akkor biztos teszünk valamit azért, hogy ezek
a rohadt nácik és jappok ne kezdjenek újra hibo-rúzni.
Leszünk úgy tíz-, tizenkét millióan, akiknek elegünk lesz
a háborúból. Ki fogjuk nevezni az egyik tüzérkapitány
barátomat Oklahom^ kormányzójának, aztán meg a szenátusba
küldjük. Ő utálja a háborút. Nem is ismerek olyan
katonát, aki ne utálná, és ha egész Amerika küldene elég
katonát a Kongresszusba, akkor lehet, hogy jutnánk
valamire.^
- Milyen Qklahoma? - kérdezte Corrie. ? -Az
Unió legcsodálatosabb állama - felelte Jerry. Pirkadni
kezdett, s a nap lassan felkelt. Nemsokára
teljesen felébred, hiszen az egyenlítő környékén az
éjszaka és nappal közötti átmenet nagyon gyorsan
történik. Nincs elhúzódó hajnal.
128

- De jó érzés - mondta Corrie. - Már elegem volt az

éjszakából.
- Egek! - kiáltott fel Jerry. - Odanézz! Kibiztosította a
puskáját,'majd mozdulatlanul állt.
Közvetlenül előttük az ösvényen egy tigris állt.
- Ne lőj! - figyelmeztette Corrie.
-Nem áll szándékomban, ha a saját dolgával törődik. Ez az
idétlen kis 25-ös kaliberű japán puska csak
felidegesítené, és én sohasem szerettem ilyen korán
reggel tigriseket felidegesíteni.
"-Menjen már el - mondta Corrie. - Éhesnek látszik. -
Lehet, hogy ez még nem hallott a teóriádról. '
A tigris, egy hatalmas hím, teljesen mozdulatlan maradt
néhány másodpercig, és figyelte őket; aztán hirtelen
megfordult és eltűnt az aljnövényzetben.
- Húúú... - sóhajtott Jerry megkönnyebbülten.
-A szívem meg a gyomrom egyszerre próbált a számba
mászni. Hú, de féltem.
- Remegnek a lábaim - mondta Corrie. - Jobb, ha most
leülök.
- Várjál! - figyelmeztette Jerry. - Emberi hangok ezek?
I
- Igen. Egy kicsivel előttünk járhatnak.
' Nagyon óvatosan előtébb mentek. Az erdő véget ért egy
sekély völgy szélén, és ketten ráláttak a kis kam-pongra,
ami tőlük alig harminc méterre volt. Bennszülötteket és
japán katonákat láttak.
- Itt kell hogy legyenek a fiúk - mondta Jerry.
- Ott vannak! - suttogta Corrie. - Úristen! Meg fogja
őket ölni!
Tada kardja éppen lendült. Jerry puskája eldördült, és
Kumajiro Tada hadnagy előrebukott, és elterült a két
130
férfi előtt, akit megölni készült. Aztán Corrie is
tüzelt, és a japán katona, aki a két fogoly felé rohant,
meghalt. Mindketten folytatták a tüzelést, ami egyik
katonát a másik után tett harcképtelenné, és pánikba
hozta az egész falut.
Tarzan, aki az első lövés után előreszaladt, melléjük
ért; és van der Bos egy pillanattal később csatlakozott
hozzájuk, és még egy puskával és-pisztollyal erősebbek
lettek. Tarzan az utóbbit használta.
Bubonovitch és Rosetti, kihasználva a zűrzavart a
faluban, megragadták a két halott katona fegyverét és
töl-tenytartóját, és az erdő felé hátráltak, miközben
tüzeltek. Rosettinek sikerült néhány kézigránátot is
felkapnia, amelyeket a zsebeibe gyömöszölt.
Egy japán őrmester megpróbálta összeszedni az embereit az
egyik ház mögött. Hirtelen támadásba lendültek, s közben
ordítoztak. Rosetti közéjük hajította gránátjait, gyorsan
^egymás után; aztán Bubonovitchcsal együtt megfordultak,
é*s az erdő irányába szaladtak.
A tüzelés abbamaradt, mire a két őrmester ejérte, a kis
csapatot, az erdő szélén. Rosetti kézigránátjai véget
vetettek a második világháború eme epizódjának,
legalábbis átmenetileg. A japánok vagy dcmoralizálódtak,
vagy elestek.
-Jézusom! - mondta Rosetti. - Mégis meghallgattak.
- Az biztos - tette hozzá Bubonovitch.
- Ki hallgatott meg? - kérdezte Jerry.
- Isten és Szűz Mária - magyarázta Rosetti.
A kis csapat figyelmét olyannyira lekötötte a csata, hogy
ezalatt alig pillantottak egymásra. Mostanra egy kicsit
meg'nyugodtak és körülnéztek. Amikor Corrie és Tak
egymásra nézett, egy pillanatra elállt a szavuk. Aztán
egyszerre felkiáltottak:
131

-Tak! -
-Corrie!
- Drágám! - kiáltott Corrie, és átölelte az ifjú
hollandot.
Jerty ezt nem tudta értékelni.
Aztán bemutatkoztak egymásnak, majd rövidén beszámoltak a
különböző kalandjaikról. Míg a többiek beszélgettek,
Tarzan a kampongot figyelte. A japánok szemmel láthatóan
megzavarodtak. Elvesztették tisztjüket és á
tiszthelyettesüket. Nélkülük egy közlegény túlságosan
ostoba volt ahhoz, hogy maga gondolkozzon vagy tervezzen.
Tarzan Jerryhcz fordult.
. -Azt hiszem, bevehetjük a falut és kisöpörhetjük a
maradék japánt, ha most lerohanjuk őket, amíg
szétziláltak és nincs vezetőjük. Öt puskánk van, és nem
maradhatott több, mint egy tucatnyi japán, aki' harcra
képes.
Jerry a többiekhez fordult.
-Na, mit szóltok? - kérdezte. ,-Gyerünk! - mondta
Bubonovitch. - Mire várunk?
I

14.

A harc rövid volt, de heves, és néhány japán még

segítőkész is volt - saját kézigránátjukkal robbantották
föl magukat. Corrie-t hátrahagyták az erdőben. De ő nem
maradt ott. Jerry alig ért be a kampong közepébe, a lány
már az oldalán harcolt.
1.32
Bubonovitch és Rosétti bevadult, s szuronyaikról
csöpögött az ellenség vére, amikor a harc végetért.
Megtanultak gyűlölni.
A bennszülöttek megbújtak a házaikban. Együttműködtek a
japánokkal, s ezért a legrosszabbra számítottak, de az
amerikaiak nem bántották őket. Viszont azt kérték, hogy
szerezzenek élelmet, és készítsék is el.
Tarzan és Jerry kikérdezett néhányat közülük, Corrie és
Tak tolmácsojtak. Megtudták, hogy a felszámolt japán
egység egy másik csapat előőrse, amelyik a délnyugati
part irányában mintegy huszonöjjdlomcterre táborozik.
Néhány napon belül várták felváltásukat.
Azt is megtudták, hogy délkelet felé, távolabb a
hegyekben tartózkodik egy gerillacsapat. Azonban egyik
bennszülött sem tudta, hogy pontosan hol és milyen
messze. Úgy tűnt, nagyon félnek a gerilláktól.
Amat megpróbált az újonnan érkezettek kedvében járni.
Megrögzött megalkuvó, született politikus volt. Azon
törte a fejét, hogy hasznára válna-e, ha elrohanna a
japánok központi táborába, és jelentené ezeknek az
embereknek a feltűnését és a veszteséget, amit okoztak.
De elvetette az ötletet, mivel tigrisországon kellene
keresztülhaladnia. Nagy szerencséje volt, hogy Rosetti és
Bubonovitch nem is gyanította, milyen szerepet játszott
az elfogatásiakban.
De talán a két őrmester hajlott volna a megbocsátásra,
mivel annyira boldogok voltak. Imádságuk meghozta a
csodát és a másodperc töredéke alatt megmenekültek. Ennek
csak örülni lehetett. Ezenkívül igen ^sikeres bosszúálló
akcióban vették részt. Ellenségeik vérével mindenfajta
nekik okozott inzultust, verést és megaláztatást
lemostak.
133

- Jézusom! Hobó, ez biz'a közel volt.

- Nem láttam, mert a földet néztem - mondta Bubo-novitch
-, de Corrie azt mondta, hogy a japp éppen lesújtott
volna a kardjával, amikor Jcrry eltalálta. Hát ilyen
közel volt. De mi aztán kiegyenlítettük a számlát, mi,
Tökmag?
- Te hányat öltél meg?
- Nem tudom. Hármat vagy négyet. Mindenre lőttem, ami a
szemem elé került. De te megütötted a főnyereményt avval
a két gránáttal. Ezt már nevezem!
-Te, láttad, ahogy a csaj is beállt bunyózni? Tök vagány.
- Jesszusom! Tökmag, csak nem zúgtál bele a csajba?
- Én aztán nem zúgok bele semmiféle csajba, de nála
nincsen jobbabb. Sohase találkoztam még ilyen csajjal.
Nem is tudtam, hogy léteznek ilyenek. Én bármelyik
percbe' harcba mennék érte. +
- Az utolsó nőgyűlölő - mondta Bubonovitch. - Jcrry már
rég megtért, 4c meg is szívta rendesen!
-De láttátok, hogyan ugrott a hollandus nyakába? Látnotok
kellett volna Jerry arcát! Ez a baj a csajokkal... még
ezzel is. Egyszerűen képtelenek mások lenni, mint amit
azok a hawaiiak odahaza pilikiának neveznek. Egy nagy,
boldog család voltunk addig, amíg a régi barátja bele nem
köpött a levesbe.
- Lehet, hogy csak egy régi ismerős - feltételezte
Bubonovitch. - Észrevettem, amikor folyt a harc, végig
Jerry oldalán harcolt.
Rosetti megrázta a fejét. Már óriási engedményt tett, de
előítélete túlságosan mélyen gyökeredzett, semhogy teljes
mellszélességgel kiálljon a nők mellett. Corrie pártján
állt, de voltak fenntartásai.
134
- Te át szoktad ölelni egy régi ismerős nyakát, úgy, hogy
közbe' azt mondod, hogy "drágám!"? Kérdem én.
-Ez attól függ. Te egy régi ismerősöm vagy, Tökmag, de
nem tudom elképzelni, hogy átölellek, és drágámnak
szólítalak.
- Be is húznék egyet neked.
- De ha Ginger Rogers lennél!
-Jézusom! Micsoda futóművei vannak! Még nem is láttam
olyan futóműveket, amíg nem láttam a "Hölgy a sötétben"
című filmet. Öregem!
Tarzan és Jerry haditanácsot tartott. Corrie és Tak az
elmúlt két év kalandjairól számoltak be egymásnak.
- Szeretnék egy kicsit körülnézni a környéken, mielőtt
továbbmennénk - mondta Tarzan. - Szeretném egyedül
csinálni, mert gyorsabban tudok haladni, mint ti. De ha
itt maradtok, a japán félmentőcsapat megjelenhet, mielőtt
visszaérek. Valószínűleg úgy húszan lesznek, mint ebben
az egységben. Ez elég kedvezőtlen rátok nézve.
- Én megkockáztatnám - mondta Jerry -, ha a többiek is
hajlandók. Öten vagyunk. Elég zsákmányolt lőszerünk van a
hfárchoz, és sok grárjátunk. Tudjuk, melyik ösvény felöl
jönnek. Csak egy őrszemet kell olyan távol felállítani,
hogy időben figyelmeztessen bennünket. Aztán
megszórhatjuk őket gránáttal. Lássuk, mit szólnak hozzá a
többiek.
Odahívták a többieket, és elmagyarázták, hogy mi a
helyzet.
-Jézusom! - mondta Tökmag. - Négy az egyhez? Semmiség.
Már csináltunk ilyet. Most is meg tudjuk csinálni!
- Ez a beszéd! - kiáltott Jerry.
1.35

1 -A központi tábor tizenöt, tizenhat mérföldre van innen

- mondta Bubonovitch. - Valószínűleg egész nap fognak
menetelni, noha nem sietős a dolguk. De azért jobb, ha
résen leszünk már ma délután is. Lehet, hogy még ma
ideérnek.
- Igazad van - mondta Jerry. - Ha mondjuk mész egy
mérföldet az ösvényen, már jóval azelőtt meghallod őket,
mielőtt látótávolságba kerülnek. Aztán visszavágtatsz
ide, és mi készen várjuk őket.
- Van egy ötletem - mondta Corrie. - Mi lenne, ha
mindegyikünk fogna egy csomó kézigránátot, és az ösvény
két oldalán a fákon helyezkednénk el. Ha eléggé
széthúzzuk a mezőnyt, a teljes egység hatótávolságunk^ ba
kerülne, aztán elkezdjük. így valamennyiüket eltalálnánk.
- Nagyszerű - mondta Jerry.
- Milyen vérszomjas ember lett belőled, Corrie! -
kiáltott fel Tak, vigyorogva.
- Hát ha még tudnád, amit én tudok - mondta Jerry.
- Jó ötletnek tartom - mondta Tarzan. - Tudjuk, hogy
közeledik az ellenség. Csak azt nem tudjuk, líogy
pontosan mikor, ezért állandó késíültségben kell lennünk.
Amint besötétedik, visszajöhettek a faluba, mivel biztos
vagyok benne, hogy éjszakára letáboroznak. Semmi
okuk rá, hogy éjszaka is meneteljenek. De szerintem egész
éjszakára állítsatok oda őrt.
- Természetesen - értett egyet Jerry.
Miután Tarzan elrendezte az ügyet, elsétált és eltűnt az
erdőben.
Hooft arra ébredt, hogy rettenetesen fáj a feje és alig
lát. A szája b.űzlött, mint egy trágyadomb. Sohasem volt
jó
136
J
hangulatban. Most kifejezetten gyilkolni tudott volna.
Elordította magát, hogy felébressze a többieket, és
hamarosan felbolydult a falu. A lompos, rendetlen nők
elkezdtek reggelit készíteni a férfiaknak.
Hooft felállt, és nyújtózott egyet. Aztán a tábor felé
nézett.
-1 Hol a fogoly? - üvöltötte.
Valamennyien körülnéztek. De nem találták a fogolyt.
- A másik is eltűnt - szólt az egyik férfi.
Hooft káromkodott, válogatott trágárságokat üvöltözött.
- Ki van őrségbén? - kérdezte.
- Hugónak kellett volna éjfélkor felébresztenie, hogy
leváltsam - mondta egy másik. - De nem ébresztett fel.
- Menjél oda és nézd meg mi van Vele - parancsolta Hooft.
- Elevenen megnyúzom ezért. Kivágom a szívét, amiért
elaludt és engedte, hogy az a kettő meglógjon!
A férfi csak pár percig volt oda. Vigyorogva tért vissza.
v
- Valaki megelőzött, főnök - mondta Hooftnak. - Hugó elég
rossz állapotban van. Fültől fülig elnyesték a torkát.
-Biztos az a vadember volt - mondta Sarina.
- Biztos van der Bbs vágta el a kötelékeit - mondta
Hooft. - Csak kerüljön a kezem közé!
- Ha "megéred - mondta Sarina. - Egyenesen a legközelebbi
gerillákhoz megy-, és hamarosan a nyakunkra hozza őket.
Az egyik férfi odament arra a helyre, ahol Tarzan feküdt.
A kötelékekkel tért vissza és odanyújtotta Hooftnak.
137,

-Ezeket nem vágták el - mondta. - Ezeket elszakították.

- Ezt ember nem szakíthatta cl - mondta Hooft.
- A vadembernek sikerült - mondta Sarina. Ó
- Majd 'adok én neki - morogta Hooft. - Most együnk,
aztán elindulunk. Utánuk megyünk. Ti, nők itt maradtok.
Senki sem akadékoskodott. Senki sem vitatkozott Hoofttal,
amikor rosszkedvében volt, kivéve Sarina. O volt az
egyetlen a gyilkos bandában, akitől Hooft tartott, de
Sarina most nem szállt szembe vele. Semmi kedve nem volt
az erdőben kóborolni.
A törvényen kívüliek jó nyomkeresők voltak, s Tar-zan és
van der Bos nem fáradoztak azzal, hogy eltüntessék
nyomaikat. Hooft és gyilkos bandája könnyen tudta követni
őket.
Jerry és kis csapata összeszedték az összes kézigránátot,
amit elbírtak, és abba az irányba indultak az erdőben,
amcrről a japán felmentőcsapat várható volt. Van der Bos
tolmácsolásával Jerry figyelmeztette a bennszülötteket,
hogy ne nyúljanak a hátrahagyott puskákhoz és a
lőszerhez.
- Mondd meg nekik, hogy felgyújtjuk a falut; ha bármi is
eltűnik, amíg mi nem vagyunk itt.
Van der Bos még megtoldotta a fenyegetést, és megígérte a
főnöknek, hogy miután felgyújtják a falut, még le is
vágják az összes falubéli fejet. Ez kellő hatással volt a
főnökre.
Amatra is. Követni akarta az idegeneket az erdőbe, hogy
kémkedjen utánuk. De miután kiderült, milyen
vérszomjasak, letett erről a szándékáról. Netán még raj-
138
^m
takapnák, amint leselkedik. Inkább elindult egy másik
ösvényen, durián gyümölcsöt gyűjteni.
Miközben óvatlanul a duriánfa ágai között tevékenykedett,
Hooft meglátta. Hooft leparancsolta a fáról. Amat
elszörnyedt. Hooft és csapata volt a legfélelmetesebb
kinézetű banda, amit Amat valaha is látott.
Hooft kikérdezte, s arra volt kíváncsi, hogy látta-e a
két szökevényt, s leírta külsejüket. Amat megkönnyebbült.
Jó sok információval tud szolgálni ezeknek az embereknek,
így hát megmenekülhet. Cserébe az életét megkímélik.
- Láttam őket - válaszolt. - Ma reggel jöttek a faiunkba
két másik emberrel. Egyik egy nő volt. Két férfit, akit a
japánok foglyul ejtettek, kiszabadítottak, aztán hatan
megölték az összes japánt.
- Most hol vannak?
-Az erdőbe mentek egy másik ösvényen. Nem tudom, miért,.
De ma éjjel visszajönnek. Azt mondták. Most már
elmehetek?
- Hogy szóljál nekik? Nem hiszem.
-Öljük meg - mondta az egyik, aki Amat dialektusát
beszélte.
Amat úgy reszketett, hogy majdnem összeesett. Térdre
rogyott, és az életéért könyörgött.
- Azt teszed, amit mondunk, és akkor nem ölünk meg -
mondta Hooft.
- Amat azt teszi, amk ti akartok - válaszol! a rettegő
férfi. - Többet is tudok mondani. A japánok sok pénzt
fizetnek a nőért, aki ma a faluban volt. Azok a japánok
beszéltek erről, akik itt állomásoztak. A japánok már két
éve vadásznak rá. Én talán segíthetek elkapni. Bármit
megteszek nektek.
139

Amat nem tudta, hogyan tudna segíteni Corrie elfogá-*

sában,.de hajlandó volt bármit megígérni. Ha nem tudnák a
lányt elkapni, akkor elbújhatna az erdőben, amíg ezek a
rettenetes emberek elmennek. Még azoknál a japánoknál is
ijesztőbbek voltak, akik megbilincseltek és megrugdosták.
A további beszélgetést robbanások zaja zavarta meg, amely
a falun túlról jött, valahonnan az erdőből, elég
közelről.
- Kézigránátok - mondta az egyik férfi.
-Mintha egy igazi csata lenne - mondta Hooft.
/A hangosabb robbanásokat időnként puskalövések
tarkították.
-Ezek japp 25-ösök - mondta Grotius.
A robbanások hangjánál is erősebbek voltak a haldokló
emberek sikolyai. Csupán pár percig tartott az egész. A
végén volt még néhány szórványos puskalövés, aztán csend
lett. Szinte követni lehetett a jelenetet a hangok
alapján. Éles összecsapás volt. De vajon kik között? -
tűnődtek a bűnözők. Az egyik fél megsemmisült. De melyik?
Az utolsó puskalövések a sebesültekkel végezhettek.
. '
A győztesek biztosan betérnek a faluba. Hooft és követői
megközelítették az erdő szélét és elrejtőztek. Előttük
volt kis völgy és a kampong.
Nem kellett sokáig várniuk. Négy fehér férfi és egy fehér
nő jött az erdei ösvény felől. Annyi fegyvert és lőszert
hoztak, amennyit csak elbírtak. Izgatottan beszélgettek.
A férfiak bementek az egyik bennszülött házába, a lány
egy másikba.
Hooft gondolkodott. Gyorsan meg kell találnia a módját
annak, hogy megszerezze a lányt anélkül, hogy a tár-
140
saival összeütközésbe kerülne. Hooft, mint minden
garázda, gyáva volt. Bárkit hátba szúrna vagy lőne, de
nem merne szembeszállni egy fegyveres ellenféllel.
Cselszövés és ravaszság útján szeretett célt elérni.
Amathoz fordult.
- Üzenetet viszel a nőnek. Azt mondd neki, hogy egy régi
barátja vár rá az erdő szélén, aki nem akar bemenni a
faluba, amíg nem biztos abban, hogy a társai lojálisak a
hollandokhoz. Mondd, hogy egyedül jöjjön az erdő szélére,
mert beszélgetni akar vele. Apjának egy régi barátja.
Amat, el ne mondd senkinek, hogy itt vagyunk! Ha bárki is
jön a lányon kívül, akkor eltűnünk innen, de valamikor
majd visszajövünk és megölünk. A lánynak is megmondhatod,
hogyha nem egyedül jön, nem leszek itt. Ismételd el nekem
az üzenetet.
Amat elismételte, és Hooft jelzett neki, hogy indulhat.'
Amat úgy érezte magát, mint egy elítélt, akinek éppen
megkegyelmeztek, vagy legalábbis elhalasztották az ítélet
végrehajtását. Óvatosan beosont a faluba, annak a
létrának lábához, amely Corrie házának ajtajához volt
támasztva. Felszólt neki, és egy bennszülött lány jelent
meg az ajtóban. Amikor meglátta Amatot, ajkai reszkettek
a megvetéstől. ?>.'.-'
- Tűnés, disznó! - mondta.
Corrie meghallotta a beszélgetést, és az ajtóhoz lépett.
- Milyen üzeneted van számomra? - kérdezte Corrie.
- Egy nagyon személyes üzenet - válaszolt Amat. -Nem
kiabálhatom el.
- Akkor gyere fel.
Lara, a bennszülött lány elfordította a fejét, ahogy Amat
belépett a házba. Tudta, hogy sunyi és hazudozós, de nem
figyelmeztette Corrie-t.
141

Amat elmondta az üzenetét. Corrie töprengett.

- Hogy nézett ki ez a férfi? - kérdezte Corrie.
- Fehér ember és szakállas - válaszolt Amat. - Ennyit
tudok. ? ,
-Egyedül van?
Amat gyorsan gondolkodott: ha megtudja, hogy húszan
vannak, akkor nem fog odamenni, aztán az az ember
valamikor visszajön, és megöl.
- Egyedül van - válaszolt Amat.
Corrie magához vette a puskáját, és lemászott á létrán.
Csapatának férfitagjai még mindig az elfoglalt házban ,
voltak. A szerzett puskákat tisztogatták és olajozták.
Egyetlen bennszülött sem volt a környéken. Csak Amat és
Lara látta, hogy a fehér lány elhagyja a kampongot, és
bemegy az erdőbe.

15.

Tarzannak a bennszülöttektől ntm sikerült túl sok

információt szereznie a gerillákról. Az a hír járta, hogy
van egy csapat egy bizonyos vulkán közelében, úgy
hatvanöt mérföldre délkeleti irányba. Le tudták írni,
hogyan is néz ki ez a vulkán és elmagyarázták, hogyan
lehet oda eljutni. Ezzel a csekély információval útnak is
indult.
Addig haladt, míg be nem esteledett, és egy fán meghúzta
magát reggelig. Fegyvere csupán az íja és a kése, volt.
Nem kívánt leherrel, japán puskával és lőszerrel menni.
Másnap reggel gyűjtött egy kis gyümölcsöt, és elejtett
egy vadnyulat reggelire. Ó '
142
A terep, amelyen keresztülvágott, rendkívül vad volt, és
nélkülözött minden jelet, ami ember jelenlétére utalna.
Tarzan nagyon örült ennek. Kedvelte társait, akiket
hátrahagyott, de az emberekkel való kapcsolata ellenére
nem vált teljesen társas lénnyé. Az ő társai az erdő, a
dzsungel és a mező lakói voltak. Körükben mindig otthon
érezte magát. Szerette nézni és tanulmányozni őket.
Sokszor jobban ismerte őket, mint azok saját magukat.
Sok majommal találkozott. Szidták őt, amíg meg nem
szólalt a saját nyelvükön. Ők ismerték a hazájukat, és a
segítségükkel Tarzan a helyes úton haladt a vulkán felé.
Elmondták neki a majmok, hogyan jut el a bennszülöttek
által jelzett következő tájékozódási pontig, amely egy
kis tó, egy hegyi tisztás és egy kialudt vulkán krátere.
i Amikor úgy látta, hogy közeledik a céljához,
megkérdezett néhány majmot, hogy laknak-e fehér emtíerek
a vulkán közelében. Argó vednek, vagyis tűzhegynek
nevezte. Azt mondták, hogy laknak, és megmutatták, hogyan
juthat el a táborukba..Az egyik öreg majom így szólt:
- Kreeg-ah! Tarmangani sord. Tarmangani bundolo.' És
utánozta, ahogy céloznak a puskával, majd megjegyezte:
- Hú! Hú! Óvakodjatok tőlük! Fehér emberek rossz. Fehér
emberek gyilkolni.
A táborra egy kis szurdok mélyén talált rá, de mielőtt
megközelítette volna, észrevette, hogy az egyetlen
bejáratnál őr áll. Tarzan kilépett a tisztásra, és a
férfihoz, egy szakállas hollandhoz sétált. A holland
kibiztosította a fegyverét, és megvárta, amíg Tarzan
huszonöt vagy harminc méterre megközelíti, s akkor
megállította.
143

- Ki vagy és mit keresel itt? - kérdezte.

- Én*angol vagyok. Szeretnék a vezetőtökkel beszélni. -A
férfi némi csodálkozással mérte végig Tarzant.
- Maradj ott - parancsolta. - Ne gyere közelebb. Aztán
lekiáltott a szakadékba.
-De Lettenhove! Van idefenn egy vadember, aki beszélni
akar veled.
Tarzan elfojtott egy mosolyt. Áz effajta megnevezést
korábban már sokszor hallotta, de ennyire nyilvánvalóan
bántóan még soha. Aztán eszébe jutott, hogy az imént a
férfival angolul beszélt, és azt mondta, hogy ő angol, a
férfi meg hollandul szólt de Lettenhove-hoz, abban a hi-
szemben, hogy a "vadember" nem érti azt a nyelvet.
Továbbra is meghagyja őket ebben a tévhitben.
Ekkor három férfi jött fel a völgyből. Mindegyik állig
fel volt fegyverezve. Szakállas, kemény kinézetű férfiak
voltak. Valamennyien leírhatatlan, részben civil, részben
katonai, részben pedig állatbőrből összetákolt, foltozott
és rongyos tubát viseltek. Egyikük egy visszataszító
főhadnagyi zubbonyt viselt, amin még rajta volt a tiszti
parolin is a két csillaggal. Ő volt de Lettcnhöve.
Hollandul szólt az őrhöz. *
- Mit akart ez az ember itt?
-Egyszerűen idesétált hozzám. Még csak nem is akart
kitérni vagy elrejtőzni előlem. Valószínűleg ez csak egy
ártatlan bolond, de hogy mi az ördögöt keres itt, arról
nekem sejtelmem sincs. Azt mondja, hogy angol. Angolul
szólt hozzám.
De Lettenhove Tarzanhoz fordult.
- Ki vagy? Mit keresel itt? - kérdezte angolul.
- A nevem Clayton. Az Angol Királyi Légierő ezredese
vagyok. Úgy hallottam, hogy holland gerillák csa-
144
pata táborozik itt. Szerettem volna a parancsnokukkal
beszélni. Ön lenne az? Azt is tudom, hogy bűnöző bandák
csatangolnak a hegyekben, és ez volt az egyetlen módja
annak, hogy megtudjam, önök kicsodák. Vállalnom kellett
ezt a kockázatot.
- Nem én vagyok a parancsnok - mondta de Lettenhove. -
Van Prins kapitány az első ember, de ő ma nincs itt.
Holnapra várjuk vissza. Milyen ügyben akar vele beszélni?
Biztosíthatom - telte hozzá egy mosollyal -, hogy mi csak
a jappok meg a kollaboránsok szemében vagyunk bűnözők.
- Azért jöttem, hogy olyan emberekkel kerülhessek
kapcsolatba, akikben megbízhatok, olyanokkal, akik el
tudják mondani, hol találhatók a japán előőrsök, illetve
azok a bennszülött falvak, amelyek lakói barátságosak a
hollandokkal. Az előzőt el akarom kerülni, az utóbbitól
pedig esetleg segítséget kérnek. Szeretném elérni a
tengerpartot, ahol megpróbálok szerezni egy hajót, és
azzal elhagyni a szigetet.
De Lettenhove az egyik férfihoz fordult, aki vele jött a
völgyben lévő táborból.
- Kezdtem hinni neki - mondta hollandul -, amíg el nem
sütötte, hogy szerezni fog egy hajót és elhagyja a
szigetet. Ostobának tarthat minket, ha azt várja, hogy
cl-higgyük ezt az idétlen mesét, ami miatt idejött.
Biztos valami rohadt német kém. Szépen itt marasztaljuk,
amíg van Prins visszaér.
Aztán Tarzanhoz fordult, és angolul szólt hozzá. -Azt
mondja., hogy maga egy angol tiszt. Akkor bizonyára van
valami, amivel igazolni tudja magát.
- Nincs - válaszolt Tarzan.
145
-Megkérdezhetném, hogy egy angol tiszt miért rohangál
Szumátra hegyeiben meztelenül, íjjal, nyílvesz-szőkkel és
egy késsel felfegyverkezve?
Hangja gúnyos volt.
- Csak nem képzeli, barátom, hogy hiszünk magának? Itt
marad, amíg van Prins kapitány visszajön.
- Mint fogoly? - kérdezte Tarzan.
- Mint fogoly. Jöjjön, lemegyünk a táborba.
A tábor rendezett volt és jól őrzött. Nem voltak nők. Egy
sor nádfedcles kunyhó állt katonás rendben. Hollandia
piros, fehér és kék zászlaja lobogott egy rúdon az egyik
kunyhó előtt. Húsz vagy harminc férfi foglalatoskodott a
tábor körül, legtöbbjük puskáját vagy pisztolyát
tisztogatta. Rongyos, szakadt és kopott ruhát viseltek,
de fegyvereik makulátlanok voltak. Hogy ez egy
fegyelmezett katonai tábor volt, arról Tarzan most már
meggyőződhetett. Ezek nem bűnözők. Tudta, hogy megbízhat
ezekben az emberekben.
Enyhe szenzációt keltett a táborban Tarzan megjelenése. A
férfiak félbehagyták munkájukat' és a vadembert bámulták.
Néhányan oda is mentek, hogy kérdezősködjenek Tarzan
felől.
- Mit hoztál? - kérdezte az egyik. - A borneói vadembert?
-Azt mondja, hogy az Angol Királyi Légierő ezredese, de
én két dolgot tudok róla elképzelni. Vagy egy ártatlan
bolond, vagy német kém. Én inkább az utóbbira tippelek.
Nem úgy beszél, mint egy bolond.
-Beszél németül?
- Nem tudom.
- Majd én megtudom.
146

Németül szólt Tarzanhoz, mire ő, a nevetséges szituáció

hatására, clhadart egy hibátlan német választ.
- Na, ugye megmondtam! - mondta a kétkedő. ,
Aztán Tarzan Lettenhove-hoz fordult.
-Mondtam, hogy semmivel sem tudom magam igazolni -
mondta. - Nincsen nálam semmi, de vannak barátaim, akik
tudnak engem igazolni, három amerikai és két holland.
Lehet, hogy az utóbbi kettőt ismerik.
- Kik azok?
. - Corrie van der Mcer és Tak van der Bos. Ismeri őket?
- Nagyon jól ismertem őket, de jelentették, hogy
mindketten meghaltak.
- Tegnap még eltek - mondta Tarzan.
- Mondja - kérdezte de Lettenhove -, egyáltalán hogyan
keveredett Szumátrára? Hogyan kerül egy angol ezredes
Szumátrára, amikor háború van? És mit keresnek itt
amerikaiak?
- Állítólag egy amerikai bombázó lezuhant itt régebben -
emlékeztette az egyik férfi de Lettcnhove-ot hollandul. -
Ha ez a pasas együttműködik a jappokkal, akkor erről is
tudhat. Még van dqr Meer kisasszony és Tak nevét is
megtudhatta. Engedjétek el ezt az átkozott bolondot.
Saját sírját ássa.
- Kérdezd meg tőle, honnan tudta, hogy itt van a táborunk
- javasolta az egyik.
-Hogyan talált ránk? - kérdezte de Lettenhove.
- Minden kérdésükre választ adok - mondta Tarzan. - Azon
a bombázón voltam, amelyiket lelőtték. így kerültem ide.
A három amerikai is, akit említettem, túlélte a zuhanást.
Tegnap tudtam meg egy bennszülött faluban, hogy nagyjából
hol helyezkedik el a táboruk. Ezek a,
148
bennszülöttek együttműködtek a japánokkal. Egy japán
előőrs ott állomásozott. Tegnap összecsaptunk velük, és
az előőrsöt kinyírtuk.
- Kitűnően beszél németül - mondta az egyik férfi
vádaskodva.
-Több nyelven beszélek - mondta Tarzan. - Hollandul is. -
Tarzan mosolygott. De Lettenhove elpirult.
- Miért nem mondta el mindezt az elején? - kérdezte.
- Előbb meg akartam győződni arról, hogy potenciális
barátok között vagyok-e. Akár kollaboránsok is lehettek
volna. Éppen most volt szerencsém találkozni egy
fegyveres holland bandával, amelyik együttműködik a
japánokkal.
-Miből találta ki, hogy mi a jó oldalon vagyunk?
- A táboruk kinézetéből. Nem így néz ki a fegyelmezetlen
bűnözők tábora. Azonkívül mindent értettem, amit
hollandul mondtak. Nem tartottak volna attól, hogy kém
vagyok, ha a japánok oldalán állnának: Most már meg
vagyok győződve arról, hogy bízhatom önökben. Sajnálom,
hogy önök nem bíznak bennem. Valószínűleg sokat
segíthettek volna nekem és barátaimnak.
-Szeretnék hinni önnek - mondta de Lettenhove. -Addig
halasszuk cl az ügyet, amíg van Prins kapitány visszajön.
- Ha le tudja írni Corrie van der Meert és Tak van der
Bőst, akkor én hiszek neki - mondta az egyik férfi. - Ha
meghaltak, ahogy nekünk azt jelentették, akkor még soha
nem láthatta őket, mivel Corrie-t apjával és anyjával
együtt ölték meg több mint két évvel ezelőtt a hegyekben,
Takot pedig foglyul ejtették, majd megölték a jap-pok,
miután megszökött a koncentrációs táborból. Ez az
149
ember semmiképpen nem láthatta őket, hacsak valóban
nincsenek életben és együtt.
Tarzan leírta mindkettőt aprólékosan, és sokat beszélt
arról is, hogy mennyi mindenen mentek keresztül az elmúlt
két év során.
De Lettenhove kezét nyújtotta Tarzannak.
- Most már hiszek neked - mondta -, de meg kell ér-Ó
tened, hogy mindenkire gyanakodnunk kell.
-Nekem is - válaszolt az angol.
- Bocsáss meg, ha pofátlannak tűnök - mondta a holland -,
de nagyon meg szeretném tudni, hogy miért rohangálsz
majdnem meztelenül, mint egy Tarzan.
- Azért, mert én vagyok Tarzan.
Tarzan látta, ahogy kétkedés és gyanakvás tér vissza de
Lettenhove arcára.
- Valószínűleg többen emlékeztek, hogy Tarzan az egy
angol férfi, és hogy a neve Clayton. Ez az a név, amit
mondtam nektek, ha emlékeztek.
- így van - kiáltott fel az egyik férfi. - John Clayton,
Lord Greystoke.
- És ott van a forradás helye a homlokán, amit
fiatalkorában egy gorillával vívott Harc során szerzett,
amikor fiú volt - kiáltott fel egy másik.
- Akkor ezt megbeszéltük - mondta de Lettenhove. A
férfiak körbefogták, és számtalan kérdést tettek fel
Tarzannak. Most már sokkal barátságosabbak voltak, hogy
jóvátegyék az iménti gyanakvásukat.
- Még mindig fogoly vagyok? - kérdezte de Letten-hove-ot.
-Nem, de szeretném, ha itt maradnál, amíg a kapitány
visszatér. Biztos vagyok benne, hogy majd égni fog a
vágytól, hogy segíthessen nektek.
150

16.

Ahogy Corrie az erdőbe ért, mintegy harminc méterre állt

tőle egy férfi az ösvényen. Hooft volt. Levette kalapját,
és mosolyogva meghajolt.
- Köszönöm, hogy eljöttél - mondta. - Nem mertem lemenni
a faluba, amíg nem voltam biztos benne, hogy az ottaniak
barátságosak.
Corrie közelebb lépett hozzá, de nem ismerte föl a
férfit. Bár mosolygott, a kinézete nem volt éppen
megnyerő, ezért kéznél tartotta puskáját.
- Ha lojális holland vagy - mondta Corrie -, akkor
barátságosnak fogod találni a fehér embereket a faluban.
Mit akarsz tőlük?
Corrie már tíz-tizenöt métert haladt előre, amikor az
ösvény két oldalán lévő bokrokból hirtelen férfiak
ugrottak elő. A lány puskájának a csövét felütötték, és
kitépték a kezéből. '
- Ha nem hangoskodsz, nem bántunk - mondta az egyik
férfi.
Pisztolyt szegeztek rá, figyelmeztetvén, hogy mi történik
vele, ha segítségért kiált. Most már tudta, hogy ezek a
férfiak hollandok, és arra gondolt, hogy valószínűleg
ugyanabból a bűnözőkből álló bandából valók, akiktől
Tarzan és Tak megszökött. Szégyellte magát, amiért
engedte, hogy csapdába csalják.
- Mit akartok tőlem? - kérdezte.
- Nem fogunk bántani - válaszolt Hooft. - Csak gyere
szépen csendben velünk, és nem fogunk sokáig feltartani.
151

Haladtak előre az ösvényen, emberek mögötte és előtte.

Rádöbbent, hogy a szökés most már lehetetlen.
- De mit fogtok velem csinálni? - kérdezte újból.
- Pár nap múlva megtudod.
- A barátaim követni fognak, és ha utolérnek, azt
fogjátok kívánni, bárcsak sohase láttatok volna.
- Sosem fognak utolérni - mondta Hooft. - De ha mégis,
akkor is csak négyen vannak. Pillanatok alatt kinyírjuk
őket.
-Te nem ismered őket - mondta Corrie. - Negyven japánt
öltek meg ma, és megtalálnak benneteket, bárhol is
vagytok. Jobb, ha elengedtek, mert drágán fogtok fizetni,
ha nem.
- Pofa be - mondta Hooft.
Tovább siettek. Beesteledett, de nem álltak meg. Corrie
Jerryre és a többiekre gondolt. De leginkább Jerryre..
Azon tűnődött, észrevették-e már, hogy ő eltűnt. Azori
viszont nem gondolkodott, mit csinálnak majd a barátai,
amikor felfedezik eltűnését. Tudta. Tudta, hogy azonnal a
keresésére indulnak. Valószínűleg már el is indultak.
Corrie lemaradozott, úgy tett, mintha fáradt lenne. A
fogvatartóit fel akarta tartóztatni, de azok durván lök-
dösték és szidalmazták.
A faluban Jerry volt az első, aki elcsodálkozott azon,
hogy Corrie nem csatlakozott hozzájuk, amíg a
bennszülöttek készítették a vacsorájukat. Meglátta
Amatot, és megkérte van der Bőst, hogy küldje Corrie-ért.
A bennszülött Corrie kunyhójához ment, és úgy csinált,
mintha keresné. Utána visszatért, hogy elmondja, Corrie
nincsen ott.
- Láttam, ahogy nemrég bement az erdőbe - mondta. - Úgy
gondoltam, hogy már visszaért, de nincsen a házában.
152
- Hova az erdőbe? - kérdezte van der Bos.
Amat egy másik ösvényre mutatott, mint amelyiken Corrie
ment.
Amint van der Bos lefordította, amit Amat mondott, Jerry
felkapta puskáját és az erdő irányába indult. A többiek
követték.
-Mi a fene üthetett belé, hogy csak úgy egyedül elindult
az erdőbe? - kérdezte Jerry. - - Lehet, hogy nem ment -
mondta Rosetti. - Lehet, hogy az a görény hazudott. Nem
bírom a pofáját. Úgy néz ki, mint egy patkány.
- Én sem hiszek ennek az akárkinek - mondta Bubo-novitch.
- Corrie nem csinálna ilyet.
- Tudom - mondta Jerry -, de mégis meg kell keresnünk.
Meg kell próbálnunk megtalálni, bármilyen kicsi ?is a
remény.
- Ha az a sárga kis görény hazudott, és tudja, mi történt
Corrie-val, átdöföm a szuronyommal a gigáját - morgott
Rosetti.
Bementek az erdőbe, és hangosan kiáltozták Corrie nevét.
Aztán ráeszméltek, hogy minden hiábavaló. Ilyen sötét
őserdei éjszakában még akkor sem láthatnák meg a
nyomokat, ha lenne.
- Bárcsak visszajönne Tarzan - mondta Jerry. - Istenem!
De tehetetlennek érzem magam.
- Valami disznóság történt - mondta Rosetti. - Vissza
kéne menni a faluba és az egész kóccrájt megleekéztetni.
- Igazad van, Tökmag - mondta Jerry. - Menjünk vissza.
Kizavarták a bennszülötteket a házaikból és a falu
közepén összeterelték őket. Aztán van der Bos kikérdezte
őket. Akiket elsőként kérdezett, azok tagadták, hogy
153

bármit is tudnának a lány elmeneteléről. Tagadták azt is,

hogy tudnák, merre lehet. Amikor Lara került sorra, Amat
az erdő felé kezdett oldalazni. De Tökmag észrevette,
mivel állandóan rajta tartotta a szemet, és megragadta a
grabancát, körbcvonszolta, majd belökte középre, és
egyidejűleg jól fenéken billentette.
- Ez a tetű készült meglépni.- jelentette ki. - Mondtam
én, hogy sáros.
Szuronyát Amat háta közepének szegezte. Van der Bos
hosszasan kérdezgette Iparát, majd lefordította a
válaszait a többieknek.
- Ez a lány azt mondja, hogy Amat idejött, és azt mondta
Corrie-nak, hogy apjának egy régi ismerőse vár rá az erdő
szélén, és látni akarja, de egyedül menjen, mivel nem
tudja, hogy mi barátságosak vagyunk-e a hollandokkal.
Azon az ösvényen ment be az erdőbe.
Oda mutatott. Nem ugyanaz az ösvény volt, mint amit Amat
mondott.
- Megmondtam! - ordított Rosetti. - Mondd meg ennek a
görénynek, hogy most imádkozzon, mert meg fogom ölni.
- Nem, Rosetti - mondta Jerry. - Ő az egyetlen, aki tudja
az igazságot. Ha halott, nem tudunk meg semmit.
- Én várhatok még vele - mondta Rosetti.
Tak van der Bos hosszasan vallatta Amatot, miközben
Rosetti szuronya hegyéi a rettegő bennszülött bal
veséjéhez szorította.
- Ez az ember azt magyarázza - mondta Tak -, hogy ő
duriánt ment gyűjteni az erdőbe. Majdnem azonnal foglyul
ejtette őt egy- fehér emberekből álló banda. Azt mondja,
úgy húszan lehettek. Közülük az egyik arra
kényszerítette, hogy vigye el Corrie-nak az üzenetet, és
154
megfenyegette, hogyha Corrie nem egyedül megy, akkor
visszajön és megöli őt. Azt mondja, nagyon félt. Azt
hitte, hogy az az ember csupán beszélgetni akar Corrie-
val. Azt mondja, nem tudta, hogy a lányt foglyul ejtik
majd.
- Ennyi? - kérdezte Tökmag. -Ez a teljes történet.
- Most már megölhetem, kapitány?
- Nem - mondta Jerry.
- Ó, a pokolba is! Miért nem? Te is tudod, hogy hazudik
ez a görény.
- Mi nem jappok vagyunk, Rosetti. És most más,dol-gunk is
van.
Van der Bőshöz fordult. *
- Nem gondoljátok, hogy ezek ugyanazok a pasasok, akiktől
Tarzannal megszöktetek?
-Szerintem semmi kétség felőle.
- Akkor el tudsz vezetni minket a táborukhoz? -igen..
- Éjszaka is?
- Azonnal indulhatunk - válaszolta van der Bos.
- Remek! - kiáltott fel Jerry. - Indulás!
Rosetti gyorsan megbökte Amatot a szuronyával, amitől a
szumátrai egy ijedt üvöltést hallatott. Jerry az
őrmesterhez fordult.
- Nem öltem meg, kapitány. Azt nem mondtad, hogy nem
bökhetem meg egyszer se. Hátha szerencsét hoz.
- Én is szeretném megölni, Tökmag - mondta Jerry. - De
nem így kell elintézni a dolgokat.
-Dehogynem - vágta rá Rosetti. - Ha egy pillanatra
másfelé figyuznál...
155

De Jcrry megrázta a fejét és elindult az ösvény felé. A

többiek követték, mialatt Tökmag csak csóválta a fejét és
morgott.
- Gondoljatok arra a szegény gyerekre, valahol ott a
sötét erdőben, azokkal a banditákkal! - mondta. - És ha
ez a görény hamarabb beszélt volna, akkor már rég
visszahoztuk volna. De jó lenne most jappnak lenni, csak
egy pár másodpercre.
Bubonovitch nem ugratta ,a nőkkel kapcsolatban. Most nem
volt vicces kedvében, de akarata ellenére visszagondolt,
mennyire zokon vette Tökmag, amikor társaságuk egy
csajjal szaporodott.
Miután Corric rájött, hogy késleltető taktikája csak dur-
váskodást eredményez, gyorsan haladt előre
fogvatartóival. Egyszer csak a csapat éle felől három
éles koppanást hallott, mintha valaki egy kemény tárggyal
háromszor megkopogtatta volna egy fa törzsét. A férfiak
megálltak, és Ho-oft puskájának tusával kétszer gyorsan
egymás után, majd utána nagyobb szünettel megütötte egy
fa törzsét.
Megszólalt egy női hang:
- Ki az?
A bűnözők főnöke válaszolt:
- Hooft.
- Gyertek - mondta a nő. - Felismerném ezt a snapsz-
basszust, akár a pokolban is.
A csapat megindult, és a nő ismét megszólalt a fejük
fölött.
- Lejövök - mondta. - Küldd fel ide valamelyik emberedet,
Hooft. Ez nem hölgyeknek való munka.
-Áztat meg honnét veszed, hogy te hölgy vagy? -kérdezte
Hooft, mikor a nő lemászott a fáról, amelyen a táborhoz
vezető ösvényt őrizte. Hooft nője volt, Sarina.
156
-Nem tőled, szívem?- mondta a nő.
- Nem kell ide már őr - mondta Hooft. - Hamar lelépünk.
- Miért, valamelyik béna kerget téged csúzlival?
- Pofa. be! - förmedl rá Hooft. - Ha így folytatod, hamar
elegem lesz a dumádból.
- Ne nevettess - mondta Sarina.
- Kezd rohadtul elegem lenni belőled - mondta Hooft.
- Énnekem már elég régóta rohadtul elegem van belőled,
szívem. Egy nap lecseréllek egy orangutánra.
- Jaj, fogd be - morgott az egyik férfi. - Már
mindnyájunknak rohadtul elegünk van az átkozott
veszekedéseitekből.
- Ki volt ez? - kérdezte Hooft. Senki sem válaszolt.
Ezután bementek a táborba, és felkeltették a nőket, amit
óriási veszekedés követett. A nők ugyanis megtudták, hogy
felkerekednek, és máris útra kelnek, bele a sötét
éjszakába.
Néhány fáklyát gyújtottak, és a halovány, remegő lángok
fényénél a banda összeszedte szegényes holmiját. A nők
megszemlélhették Corric-t is.
- Ki ez a kölyök? - kérdezte valamelyik. - Ez nem egy
ficsúrnak való hely.
- Ez nem fiú - mondta egy férfi. - Ez lány.
- Mit akartok tőle? - kérdezte az egyik nő gyanakodva.
- A jappok akarják őt - magyarázta Groitus, Hooft
helyettese.
- Lehet, hogy nem kapják meg - mondta Hooft. . - Miért
nem? - kérdezte Groitus.
157

-Azért, mert lehet, hogy én is megkedveltem. Odaadom

Sarinát egy majomnak.
Mindenki nevetett, Sarina a leghangosabban. - Nem vagy
éppen szép látvány, hallgatni se öröm, és nem is vagy jó
társaság - jelentette ki Sarina -"de amíg nem találok
magamnak egy másik férfit, addig nem fogsz semmilyen
nővel hancúrozni. És ezt ne feledd -tette hozzá.,
Sarina harmincöt éves, arányos alkatú, hajlékony és izmos
nő volt. Automata pisztolya mindig ott lógott az oldalán,
és karabélyát is mindig a keze ügyében tartotta. Parangja
nélkül sem erezné magát felöltözve, így áHan-dóan a
derekára csatolva viselte. Sarina tekintélyének azonban
ezek csupán külső szimbólumai voltak. Veleszületett
vadsága nyomban kitört belőle, amikor felbosszantották,
és Hooft drágalátos bandájának tagjai, ezek a
félkegyelműek és hasfelmetszők is tartottak tőle.
Sarinának a vadságot nem kellett tanulnia. Anyai nagyapja
egy borneói fejvadász, anyai nagyanyja pedig egy Batak és
egy kannibál volt. Holland apja a déli tengereken élte
kalandos életét, hol kalózkodásra, hol rablásra adta
fejet, majd végül gyilkosságért akasztófán végezte.
Sarina tovább folytatta a családi hagyományokat, bár nem
úgy bűnhődött ezért, mint apja: gyilkosságért élet-
fogytiglant kapott. A japánok bevonulásakor szabadult a
börtönből.
Az igaz, hogy a férfit, akit megölt, már régebben meg
kellett volnaj ezért nem kell túlságosan elítélni
Sarinát. Az is igaz, hogy Sarina nagyon sok dicséretre
méltó tulajdonsággal is rendelkezett. Nagylelkű, lojális
és őszinte volt. Bármikor egy pillanat alatt készen állt
a harcra
158
azért, amit helyesnek tartott. Valójában nem is kellett
egy pillanat. Hooft tartott tőle.
Corrie növekvő nyugtalansággal figyelte a Hooft és Sarina
közti viszályt. Nem tudta, melyiktől féljen jobban.
Lehet, hogy átadják a japánoknak, lehet, hogy Hooft
megtartja magának vagy Sarina öli meg őt. Egyik sem volt
kedvező kilátás. Csak azért imádkozott, hogy Jerry és a
többiek időben érjenek oda.
A bűnözők nem azon az ösvényen hagyták el a tábort,
amelyiken Corrie-t odavitfék. Hooft elrendelte, úgy
menjenek, hogy mindenkit megtévesszenek, aki követni
akarja nyomukat. Amikor Corrie ezt meghallotta, a remény
utolsó sugara is kialudt benne.
Menet közben Sarina mindig Corrie közelében maradt. Abban
reménykedett, hogy ez majd távol tartja Hooftot. Corrie
kettejük közül jobban félt a férfitól, mint a nőtől.

17.

Tak van der Bos az egyenlítői őserdő sötétsége alatt

vezette Jerryt, Bubonovitchot és Roscttit a bűnözők
tábora felé. A dzsungel neszei körülvették őket, de ők
semmit sem láttak, még egymást sem. A közvetlenül előttük
haladó férfi felszerelésének halk zöreje szolgált csupán
tájékozódásul. Ha van der Bos lelassult vagy megállt,
hogy megtalálja az ösvényt, akkor egymásnak ütköztek.
Gyakran fának ütköztek vagy felbuktak, ilyenkor halkan
káromkodtak. Különben csendben haladtak. Nem is
beszéltek.
159

Különös hangok jöttek a dzsungelból - megmagyarázhatatlan

zuhanások, néha a felelem vagy a haldoklás sikolya. Élet
és halál ólálkodott körülöttük. Néha furcsa csend honolt,
anii nyugtalanítóbban hatott, mint a zaj. Ilyenkor
Bubonovitch azt gondolta: a halál itt van. A dzsungel azt
lesi, hogy hol sújthat le legközelebb, és minden lény
igyekszik nem felhívni magára a figyelmet. Rosetti úgy
érezte magát, mint egy alvajáró. Csak megy, csak megy és
megy, cs soha nem jutott sehova. Olyan ez, mintha örökké
menetelne, és a sötétségben az örökkévalóság felé
haladna.
Jerry arra gondolt, hogy mi lehet most Corrie-val, és
bosszankodott lassúságuk miatt. Már ezerszer gondolt
arra, hogy vajon mennyi idő lehet még, amíg elérnek a
táborhoz, amikor egyszer csak van der Bosba ütközött.
Aztán Rosetti és Bubonovitch ment neki. Van der Bos
hozzájuk hajolt és azt suttogta: - Készítsétek elő a
fegyvereket. Közeledünk az őrszemhez. Lehet, hogy a
sötétben el tudunk surranni mellette. Ha mégis támadna,
Jerry és én adunk neki, aztán ordítozva megtámadjuk a
tábort. De addig nem lőhetünk, amíg meg nem tudjuk, hol
van Corrie. Amint megtaláljuk, elkezdhetünk tüzelni,
aztán egyenesen átvágunk a táboron. Van egy ösvény a
túloldalon. Mindig maradjatok együtt.
-Szerintem a levegőbe lövöldözve törjünk be - javasolta
Jerry.
-Igen, úgy jobb lesz - értett egye.t van der Bos. -
Gyerünk!
Nem találkoztak őrszemmel, így csendben belopóztak az
üres táborba, körülnézni. Itt a tisztáson nem volt olyan
sötét, és hamar felfedezték, hogy akiket üldöztek.
160
megléptek. Csalódottságuknak különbözőképpen,
káromkodással adtak kifejezést. .
- Merre menjünk? - kérdezte Rosetti.
- Meg kell várnunk a reggelt, hogy megtaláljuk a nyomukat
- mondta Jerry. - Ti aludjatok egy keveset. Addig én
őrködöm egy óráig. Aztán valaki közületek leválthat egy
órára. Utána már világos lesz.
?- Hadd őrködjek én, kapitány - mondta Rosetti. - Én
jobban bírom, mint te.
- Ezt meg honnan veszed? - kérdezte Jerry.
- Hát... hát te már elég öreg vagy. Neked ki kell pihenni
magadat.
Jerry vigyorgott.
i -Hallottál már Stilwell tábornokról? - kérdezte. -
Mindenesetre kösz, Tökmag, de vállalom az első menetet,
utána majd szólok neked.
Amint megvirradt, keresni kezdték a bűnözők nyomait, de
egyetlen nyom sem vezetett ki a táborból. Nem
boldogultak, míg aztán Bubonovitchnak az az ötlete
támadt, hogy a banditák ugyanazon az ösvényen mehettek
el, amelyiken ők bejöttek, s a saját nyomaikkal tüntették
el a bűnözőkét.
- Biztos jobbra tartottak az elágazásnál - mondta van der
Bos. - Azt hiszem, vissza kell mennünk, és kezdhetjük
elölről az egészet. Ó
De amikor az elágazáshoz értek, nem láttak friss nyomot,
amely a fő ösvényhez vezetett.
-Hova a pokolba tűntek? - kérdezte Rosetti. - Nekem itt
bűzlik valami, hogy emberek csak úgy eltűnnek...
- Valószínűleg kámforos krémet használtak - szólt
Bubonovitch.
161

- Biztos került egy kicsi a mi agyufikba is ?- tette

hozzá Jerry kiábrándultán.
- Vagy az orrunkra, a szemünkre és a fülünkbe - mondta
Bubonoviteh. - Tarzannak igaza van. A civilizáltság
megfosztott minket a fizikai érzékeinktől. O egy pillanat
alatt megtalálta volna a nyomukat. - Ujjaival
csentintett.
- 0 elég ügyes - mondta Rosetti -, de még Tarzan ' sem
talál nyomokat ott, ahol nincsen.
- Csak annyit tehetünk - javasolta Jerry -, hogy
visszamegyünk a faluba, és megvárjuk Tarzant. Olyanok
vagyunk, mint egy rakás szerencsétlenség, soha nem
találnánk meg Corrie-t, ha pedig megpróbáljuk, akkor
biztos elkerülnénk Tarzant, amikor visszatér.
A lehangolt csapat visszatért a faluba. Amikor Amat
meglátta Rosettit, berohant az erdőbe és felmászott egy
fára. Ez a rettegő, boldogtalan áruló ott is maradt
sötétedés utánig.
Tarzan a gerillák táborában várakozott, amíg Kervyn van
Prins kapitány visszatért. Van Prins, de Lettcnhove és
Tarzan hosszasan tárgyalt. Tarzan beszélt a faluban lévő
japán különítmény megsemmisítéséről, valamint a puskákról
és a lőszerről, amit szerinte a gerillák használhatnának.
-Amikor tegnap elindultam - mondta -, a barátaim éppen
készültek- egy japán egység megsemmisítésére, amelynek
érkezése bármelyik pillanatban várható volt. Ha már
megérkeztek, akkor nincs kétségem afelől, hogy mi lett
annak a találkozónak az eredménye, ezért biztosan lesz.
jócskán számotokra további felszerelés, ha elmentek érte.
Szerintem a falut is meg kell leckéztetni. Azok az
emberek biztosan együttműködnek a japánokkal.
162
- Azt mondod, hogy a japp felmentőcsapat húsz emberből
áll - mondta van Prins -, és a te csapatodban csak öten
vannak, közülük az egyik lány. Nem vagy te túl
magabiztos, hogy. ez az összecsapás a te embereid
győzelmével fog végződni? i
Tarzan mosolygott.
- Te nem ismered az én embereimet - mondta. - Nekik
óriási előnyük van a japánokkal szemben. Ők tudják, hogy
a japánok jönnek, viszont a japánok nem gyanítják, hogy
mi ott vagyunk, és várjuk őket az ösvény két oldalán lévő
fákon, puskákkal és kézigránátokkal felfegyverkezve. És
te csak ne becsüld le a lány harci képességeit, kapitány.
Kitűnő lövész és már néhány japánt elintézett. Az
ellenség iránti gyűlölet hajtja, ami már szinte vallásos
érzéssé alakult benne.
- A kis Corrie van der Meer! - kiáltott fel van Prins. -
Szinte hihetetlen.
- Két amerikait - folytatta Tarzan - elfogtak és
megkínoztak a japánok, és éppen készültek lefejezni a
foglyokat, amikor az amerikai kapitány és Corrie időben
odaérkeztek és megmentették őket. Azt hiszem, fejenként
öt japánt tettek el láb alól, ha nem többet. ízig-vérig
japángyűlölők lettek. Nem, nem hiszem, hogy aggódnunk
kell a harc kimenetele miatt, ha egyáltalán volt harc.
Ahogy az amerikaiak mondanák, "ha egyszer már
megcsináltuk, most is megtudjuk csinálni."
.
- Rendben - mondta van Prins -, veled megyünk. Szükségünk
lenne még fegyverekre és lőszerre. Természetesen
egyesíteni kell erőinket. Ezt majd megbeszélhetjük,
amikor mindannyian együtt leszünk. Mikor akarsz
indulni?
163

- Most indulok - válaszolt Tarzan. - Megvárunk benneteket

a faluban.
. - Máris csatlakozhatunk hozzád - mondta van Prins.
Tarzan megrázta a fejét.
-Attól tartok, ti nem tudtok olyan ütemben haladni, mint
én. Erőltetett menetben is csak holnap értek oda. Én
viszont már ma este ott leszek.
A holland kétkedve vállat vont, de mosolygott, és azt
mondta:
-Rendben. Akkor valamikor holnap találkozunk. Már
virradt, amikor a bűnözők az erdőből egy keskeny völgybe
értek. Vitték magukkal a tartalék snapszot is, így hát
legtöbbjük részeg volt. Leginkább lefeküdni és aludni
akartak. A völgyön át a tenger felé kanyargó kis folyó
partján letáboroztak a fák alatt.
Hooft megparancsolta, hogy most a nők őrködjenek, mivel
ők aludhattak az előző éjszaka. Sarina volt az egyetlen
nő, aki nem ivott az éjszaka folyamán, s ő vállalta, hogy
elsőként áll őrt. A többiek hamarosan elterültek és máris
horkoltak. Corrie-nak azonban nem jött álom a szemére.
Szökési tervek kergették egymást a fejében, és elűzték
még az alvás? gondolatát is. Látta, hogy Sarina
kivételével valamennyien eldőltek, mint a hullák. Talán
Sarinát is legyőzi a fáradtság. Akkor megszökhetne.
Pontosan tudta, hogy most hol táboroznak, és hogy hol
találja meg a faluba vezető ösvényt. Lejjebb a völgyben
valószínűleg még ott hevernek annak az orrszarvú-nak és
szarvasnak a csontjai, amelyeket Tarzan ejtett cl. Azon a
helyen túl eljutna ahhoz az ösvényhez, amelyik kivezet a
völgyből, és visz tovább az erdőn át.
Nézte az alvó férfiak és nők fegyvereit. Ha csak egy
parangot el tudna csenni anélkül, hogy Sarina meglátná!
164

Akkor csak közelebb kéne kerülnie a nőhöz. Idővel úgyis

elterelődik a figyelme. Mikor éppen elfordítaná a fejét,
a nehéz késsel nagy erővel lecsapna rá, és Corrie,
puskával, pisztollyal, paranggal felfegyverkezve már
régen úton lehetne a falu felé, mire ezek a részeg
disznók felébrednek.
Corrie meg sem lepődött azon, hogy ilyen ötletei
támadnak. Valaha nyugodt élete volt, most a puszta
életben maradásért kell küzdenie. Ha az ellenséget nem
lehet elkerülni, akkor el kell pusztítani. És ez a nő
ellenség. Corrie ugyanúgy félt tőle, mint a férfiaktól.
Dege-nerált, szörnyű teremtménynek tartotta.
Sarina viszonylag fiatal nő volt. Az eurázsiai nőkre
jellemző egzotikus vonásai voltak, a javai és szumátrai
nők büszke és kecses mozgásával járt, karcsú volt és maga
a megtestesült női tökéletesség. Corrie azonban
gyűlölettel és utálattal nézte.
Sarina Corrie-t bámulta, és valamin erősen gondolkodott.
Sosem fog a másik irányba nézni?
- Hogy hívnak1^ kérdezte Sarina.
- Van der Meer - válaszolt a lány.
- Corrie van der Meer? - Sarina elmosolyodott. -
Gondoltam. Hasonlítasz az anyádra.
- Ismerted az anyámat? - kérdezte Corrie. - Te nem
ismerhetted.
Corrie hanghordozásából érződött, ez a nő már azzal
megsértette az anyja emlékét, hogy azt állítja, ismerte
őt.
- Pedig ismertem - mondta Sarina. - Az apádat is
ismertem. Náluk dolgoztam, amíg te Hollandiában
iskolábajártál. Nagyon jók voltak hozzám. Mindkettőjüket
nagyon szerettem. Amikor bajba kerültem, az apád egy
kitűnő ügyvédet fogadott fel a védelmemre. De sajnos, ez
166
sem használt. ,Az igazságszolgáltatás nem kedvez az eu-
rázsiaiaknak, mondhatni nem kegyes hozzánk. Bűnös voltam,
igaz, de jó néhány körülmény mellettem szólt volna, ha
fehér vagyok. Ez már a múlté. Amiért az apád és anyád
olyan jók voltak hozzám és segítettek, én is segítek
neked.
- Hogy hívnak? - kérdezte Corrie. -Sarina.
-Az apám és anyám beszélt rólad. Nagyon kedveltek téged.
De hogy tudsz nekem segíteni?
Sarina odament az egyik alvó férfihoz, elvette a puskáját
és némi lőszert. Átadta Corrie-nak.
- Visszatalálsz a faluba, ahonnan elhoztak?
- Igen.
-Akkor indulás. Ezek a részeg disznók még elég sokáig
fognak aludni.
- Hogyan hálálhatnám meg neked, Sarina? - kérdezte. És én
még meg akartam őt ölni! - gondolta. .
- Ne nekem háláld meg, hanem az apádnak és az anyádnak,
hogy jók voltak egy eurázsiaihoz. Tudod, hogy kell
használni a puskát? Ó
-Igen.
- Akkor viszlát és sok szerencsét!
Corrie ösztönösen átölelte a nőt, akit előzőleg meg akart
ölni, és megcsókolta.
-Isten áldjon, Sarina- mondta.
Aztán elrohant a völgy felé. Sarina figyelte, ahogy
elmegy, és könnybe lábadt a szeme. Szinte áhítattal
érintette meg Corrie csókjának a helyét az arcán.
Corrie kihasználta a folyó bal partján lévő fák
takarását. Sokkal messzebb volt a völgyből kivezető
ösvény, mint hitte, és már késő délutánra járt az idő,
mikor a
167

völgy túloldalán végre megpillantotta. De valami mást is

látott. Valamit, amitől a szíve majdnem megállt. Épp az
útjában néhány bennszülött készült letáborozni az
éjszakára, és két japán katona is volt velük. Most meg
kell várnia, hogy besötétedjen, akkor megpróbál elhaladni
mellettük.
Felmászott egy fára, és igyekezett kényelembe helyezni
magát. Nagyon fáradt volt és nagyon álmos. De nem mert
elaludni, mivel attól félt, hogy leesik a fáról. Aztán
végre talált az ágak között egy helyet, ahol el tudott
helyezkedni, és ahonnan nem eshetett le. Nagyon
kényelmetlennek érezte, mégis elaludt, olyan rettenetesen
kimerült.
Amikor felébredt, tudta, hogy huzamosabb ideig aludt,
mivel a hold már magasan állt. Látta a tüzet a
bennszülöttek táborában. Most már kitérhet mellettük, és
elérheti a faluba vezető ösvényt. Éppen készült lemászni,
amikor egy tigris rekedt morgását hallotta. Nagyon, közel
járt. Kissé távolabb vad kutyák morgása és ugatása törte
meg az éjszaka csendjét. Corrie úgy döntött, hogy marad,
ahol van.

18.

Későre járt, amikor Tarzan a faluhoz ért. Éppen Bubo-

novitch állt őrt, és megkérdezte ki az.
- Clayton ezredes - válaszolt Tarzan.
-Gyere közelebb, hogy lássalak, ezredes. De különben is
felismerem a hangodat. Hála az égnek, hogy itt vagy!
168
Tarzan közelebb lépett.
- Valami baj van, őrmester? - kérdezte.
- Meghiszem. Corrie-t elrabolták. Aztán elmondott
mindent, amit tudott.
- És nem találtátok meg a nyomukat?
- Nem voltak nyomok.
- Kell hogy legyen - mondta Tarzan.
- Hát, remélem igazad van, ezredes.
- Reggelig nem tehetünk semmit. Ahogy megvirrad,
elindulunk.
Jerry állt őrt, amikor Tarzan hajnalban felébredt. Az
amerikai minél hamarabb el akarta kezdeni a keresést, így
a többieket már összeterelte. Kihívták Larát a házából. Ő
volt az egyetlen bennszülött, akiben meg mertek bízni.
Van der Bos beszélt vele. Elmondta neki, hogy egy
gerillacsapat érkezik majd a faluba, valamikor a nap
folyamán, és mondja el nekik, mi történt, s azt is, hogy
maradjanak ott, amíg ők visszatérnek.
Amikor Corrie a bűnözők látótávolságán kívülre került,
Sarina felébresztette az egyik nőt, akiről úgy látta,
nagyon be van rúgva, és mondta neki, hogy váltsa le. Nem
szólt semmit a fogoly szökéséről, feltételezvén, hogy a
nő agya még annyira ködös, hogy nem veszi észre.
Sarinának igaza lett.
Még kétszer történt őrségváltás, mielőtt Hooft felébredt.
Amikor észrevette, hogy Corrie eltűnt, tombolt a dühtől.
Kikérdezte az összes nőt, aki őrt állt. Sarina szentül
állította, hogy Corrie még ott volt, amikor őt
leváltották. A többiek pedig azt állították, hogy a
fogoly nem szökött meg az ő őrködésük alatt. Hooft nem
jutott semmire.
169

Az egész napot átaludta, s már kezdett besötétedni, túl

késő volt ahhoz, hogy a keresésére induljanak. Mivel mást
nem tehetett, a nőket átkozta, és egy üveg snapsszal
próbálta vigasztalni magát. S
Másnap reggel körülbelül azzal egyidőben, amikor Tarzan
és a többiek a lány keresésére indultak a faluból,
Corrie^ nyugtalanul figyelte a bennszülöttek táborát és a
két japánt. Nem mert lemászni, amíg el nem mennek. Látta,
ahogy komótosan elkészítik és megeszik a reggelijüket, s
azt hitte, hogy sose fogják befejezni. De végre valahára
befejezték.
Éppen Corrie felé indultak cl, s a lány elrejtőzött a
sűrű lombozatban. Igen közel haladtakéi mellette, s
hirtelen felismerte lskandart, annak a bennszülött
csapatnak a vezérét, amelyik egyszer eJrabolta őt; vele
még néhány társa. Amikor már elég messze jártak, Corrie
lemászott, és elindult a sziklán felfelé vezető ösvényen,
befelé az erdőbe. Végre biztonságban érezhette magát,
mivel úgy érezte, ellenségeit maga mögött hagyta és már
ismerős ösvényen haladt, amely elvezetté őt a barátaihoz.
Iskandar továbbhaladt a csapatával, amíg meg nem látta a
bűnözők bandáját; éjekor a két japán elbújt, a
bennszülöttek pedig. Hoofthoz és embereihez közeledtek.
Rövid szóváltásra került sor Iskandar és Hooft között,
majd a bennszülött visszaküldte egyik emberét, hogy
elmondja a japánoknak, ezek a fehér emberek barátok.
Miután a két japán csatlakozott hozzájuk, snapszos
üvegek jártak körbe, mialatt a férfiak megbeszélték a
- terveket. A japánok tiszthelyettesek voltak Tokujo Mat-
suo kapitány különítményéből, ezért érthetően égtek a
vágytól, hogy Corrie-t ismét elfogják. Iskandar és Hooft
,170
is izgatott volt, mivel mindkettő már maga előtt látta a
jutalmat, ha visszahozzák a lányt a japán tiszteknek.
Sajnálatos módon tervük kútba esett, mivel túl sok
snapszot ittak; bár jó irányba indultak el, nem sikerült
megtalálniuk Corrie nyomát. Amikor az erdőbe vezető
ösvényhez értek, amelyiken Corrie elindult, Sarina azt
állította, hogy megtalálta a nyomát, és ^irányította őket
lefelé a völgybe. Ily módon apjának és anyjának a jósága
ismét megmentette á lányt.
Tarzan, Jerry, és a többiek gyorsan haladtak a bűnözők
elhagyott tábora felé. Tarzan megvizsgálta a nyomokat,
amelyek összezavarták és félrevezették a társait, majd
rávezette őket arra az ösvényre, amelyet a bűnözők
választottak. A többiek kémkedtek, de követték.
- Ezek a nyomok mind a tábor felé vezetnek.- mondta
Rosetti. - Rossz irányba megyünk, és evvel csak az
időnket vesztegetjük.
-Azt mondják, te kitűnő lövész vagy, Tökmag -mondta
Tarzan -, viszont meglehetősen rossz nyomkereső. Az
emberek, akiket mi keresünk, itt mentek el éjszaka,
ugyanabba az irányba, amerre mi haladunk.
-Akkor biztos visszajöttek, ezredes. Az összes lábnyom a
másik irányba mutat.
-A többségük előrement - magyarázta Tarzan -, aztán három
férfi és egy nő hátrálva ment utánuk, hogy eltöröljek
azoknak a nyomait, akik elöl mentek. Körülbelül
harmincméterenként három másik férfi és egy nő leváltotta
a nyomtörlőket, mivel igen fárasztó hátrafelé gyalogolni.
- Nem értem, hogy lássad ezt - folytatta Rosetti.
- Amikor előre haladsz, a sarkad ér először földet, aztán
a talpad elülső részével előre tolod magad, miközben
171

a talajt hátrafelé tolod. Amikor hátrafelé mész, a talpad

elülső részével érsz először földet és a sarkaddal lököd
magad előre, és most is a haladással ellenkező irányba
tolod hátra a talajt. Nézd meg a földet közelebbről, és
te is látni fogod. Ha elég sokáig követed a nyomokat, és
eléggé odafigyelsz, láthatod, hogy úgy minden harmincadik
méter után változnak a lábnyomok méretei, mutatván, hogy
más emberek csinálják a trükköt.
Nem csak Rosetti, de a többiek is vizsgálgatni kezdték ,a
nyomokat.
- Egek, de buták vagyunk - mondta Jerry.
- Ki se kellett volna a nagy pofámat nyitni - mondta
Rosetti. - Az ezredes sosem tévedik.
- Nehogy azt hidd - mondta Tarzan. - Nem akarom, hogy ezt
higgyétek rólam. De azt ne felejtsétek el, hogy
gyerekkorom óta olvasom' a nyomokat, és az életben
számtalanszor menekültem meg, mert tudtam, hogy mit
csinálok. Most elindulok előre. Nem lenne jó
figyelmeztetés nélkül abba a kis társaságba botlani.
.*
Egy órával később a többiek kijutottak az erdőből, egy
völgybe, ahol Tarzan várt rájuk.
- A bűnözőitek most nemrég haladtak át a völgyön -mondta
nekik. - Corrie nyomait is megtaláltam. Órákkal előttük
járt, és egyedül volt. Nyilván sikerült megszöknie.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem-találták meg
Corrie nyomát, mivel az övék gyakran méterekkel jobbra
találhatók Corrie-étól, és egyszer sem találkoznak.
-Több nő és férfi van a csapatban, néhány bennszülött,
esőkét japán katona. A férfiak közül kettő rövid lábú, és
hosszú katonaköpenyt viselnek, ebből gondolom, hogy
japánok. Előremegyek és követem Corrie nyomait.
172
Ha azon az ösvényen ment, amelyik az erdőbe vezet, akkor
egy rovátkát teszek az ösvényhez közel eső fán. Ha a
völgy felé ment, két rovátkát hagyok. Ha hármat találtok,
akkor tudni fogjátok, hogy a bűnözők ugyanazon az
ösvényen mentek, mint amelyiken Corrie. Ha nem hagyok,
akkor egy teljesen másik ösvényen mentek.
Tarzan megfordult, és ütemcsen futni kezdett. Órákig volt
képes futni, jó iramban, amikor a földi közlekedést
választotta; az apacs indiánok híresek az effajta
futásról.
- Nem tudom, mire kellünk - mondta Bubonovitch. -Ennek a
pasasnak nincs szüksége ránk.
- Elhozott minket kíséretnek - mondta Jerry. -Szerintem
útjában vagyunk - szólt van der'Bos -,
de nagyon nyugodtan viseli.
-Én gyakorolni fogom a lengedezést egyik fáról a másikra
- mondta Tökmag.
- És a tigrisekre vetődést? - évődött Bubonovitch. Corrie
követte az ösvényt, a hazafelé vezető ösvényt,
s boldog volt és gondtalanul vidám. Visszatér Takhoz,
Jerryhez, Tarzanhoz, Bubonovitchhoz és a kis őrmesterhez,
akit végül nagyon megkedvelt. Valójában mindegyiküket
kedveli. Persze Takot születése óta ismerte, de úgy
érezte, mintha a többieket is mindig ismerte volna. Úgy
döntött, hogy mindegyiküket szereti. Már alig várta, hogy
újra láthassa őket, és elmondhassa kalandjait. Még volt
egy kis elszámolása is - egy kis elszámolás Amattal. De
ezzel a gondolattal most nem foglalkozott, most csak
kellemes dolgokra akart gondolni.
Tehát éppen kellemes dolgokra gondolt, amelyek közül az
egyik Jerry volt, amikor hirtelen figyelmes lett
valamire, ami az ösvénnyel párhuzamosan a bokrok között
mozgott. Hatalmas testet látott. Corrie készenlétben tar-
173

totta a puskáját, ujja a ravaszon volt, majd bekukucskált

a kusza aljnövényzet közé. Amit látott, az minden
kellemes gondolatot kivert a fejéből - egy pillantásra
sárga és fekete csíkokat látott. Egy tigris leselkedett
rá.
Vele szemben mit sem ér a 25-ös kaliberű japán puska!
Amikor Corrie megállt, a tigris is megállt. Most már
látta a szemét - a rettenetes szemet; ott állt
előreszegett fejjel, s találkozott a tekintetük. Támadni
fog? Mi másért leselkedne rá?
Corrie körülnézett. Mellette közel egy duriánfa állt,
amelyről egy vastag lián lógott le. De ha a tigris
támadna, hamarabb elérné őt, minthogy ő biztonságos
magasságba mászhatna fel. Ha túl gyorsan mozdul, a tigris
azonnal támad. Bármilyen hirtelen mozdulat kétségtelenül
az azonnali halált jelentené.
Puskáját nagyon óvatosan a fa törzsének támasztotta,
aztán megragadta a liánt. Figyelte a tigrist. Az nem
mozdult. Corrie nagyon lassan felhúzta magát. Közben
figyelte a tigrist. A vadállatot mintha elbűvölték volna.
Ahogy a lány mászott fölfelé, látta, hogy az állat követi
a szemével. Hirtelen megindult feléje.
Ekkor Corrie, amilyen gybrsan csak tudott, mászott
fölfelé; s a tigris éppen támadott. De elég előnytelen
helyzetben volt. Félig meg kellett kerülnie a fát, hogy
kiérjen az ösvényre, ahonnan ugrásához lendületet
szerezhetett. Fel is ugrott, de elhibázta. Corrie pedig
már biztonságos magasságba ért.
Ott ült egy faágon, remegett és kajapált a szíve. A
tigris pedig a fa alá feküdt, le az ösvényre. Öreg volt,
és rühes. És mivel már öreg volt, s régóta nem szerzett
zsákmányt, kénytelen volt nappal vadászni, bármire, amit
csak meglátott. Most, hogy végre talált valamit, bi-
174
zonyára elszánta magát, hogy ott helyben megvárja, amíg
zsákmánya lemászik vagy leesik a fáról. Néha-néha
felnézett Corrie-ra, megmutatta sárga fogait és morgott.
Corrie, aki korábban csak enyhe szitkokat használt, most
káromkodott. Szeretett volna minél előbb visszaérni
övéihez, és most ez a vadállat keresztülhúzta számítását.
Az meg csak feküdt ott, néha rámordult. Eltelt egy óra.
Corrie kezdett kétségbeesni. Újabb óra telt el, s az
ostoba vadállat makacsul kitartott őrhelyén. Corrie azon
tűnődött, hogy melyikük fog hamarabb éhen halni.
Egyszer csak csatlakozott hozzá néhány majom. Ok is
szidták a tigrist, és valószínűleg káromkodtak is
majomnyelven. Aztán Corrie-nak támadt egy ötlete. Tudta,
hogy a majmok mindent utánoznak. Leszakított egy du-rián
gyümölcsöt, és a tigrisre dobta. Meglepetésére cl is
találta, amire az egy vad morgással válaszolt. Még egyet
ledobott, de most nem talált. Aztán a majmok is észbe
kaptak. Megkezdődött a dobóverseny. A majmok és Corrie
durián gyümölccsel bombázták a nagymacskát, mire az
morogva felkelt, és megpróbált felugrani a fára.
Visszaesett, elvesztette az egyensúlyát, s oldalravdőlt.
Az egyik durián egyenesen pofán találta. Csak úgy
hullottak rá á duriánok. Végül is feladta, és csörtetve
elvonult a dzsungelba. Corrie azonban sokáig nem merte
elhagyni a menedékét. Bátortalan és megfélemlített lány
volt; nagysokára végre leereszkedett a fáról, és fölvette
a puskáját.
Most már minden apró neszre összerezzent, ahogy a falu
felé igyekezett az ösvényen, de végül meggyőződött arról,
hogy Csíkost utoljára látta.
Egy hatalmas lény fcketéllett egy fán, amely alatt Corrie
elhaladt. Corrie nem látta őt. Halkan mozgott fölötte és
mögötte, miközben figyelte őt. Oju volt, a fiatal
175

orangután, akivel Tarzan megverekedett. Corrie puskája

távol tartotta. Oju félt a fekete botoktól, amelyek olyan
nagy zajt csapnak. De azért türelmes volt. Tudott várni.
Hirtelen több óriási alak tűnt fel a fákon és az ösvényen
Corrie előtt. A lány megállt. Még sosem látott ennyi
ofángutánt együtt. Corrie nem gondolta, hogy bántani
fogják, de nem volt benne teljésen biztos. Pofákat
vágtak, és néhányan fenyegető mozdulatokat tettek,
dobbantottak a földön, olykor vicsorogva megindultak
Corrie felé. Corrie az ujját a ravaszon tartotta, úgy
hátrált. Egyenesen Oju alá ért, aki egy ágon ült, néhány
mé^ térre a feje. fölött.
A nagy majmok általában elkerülik az embereket, eltűnnek,
amikor egy megjelenik. Corrie csodálkozott, hogy ezek nem
mentek el. Azt gondolta, hogy majd elmennek, ezért várt,
nem mert továbbhaladni az ösvényen, amit néhányan
elfoglaltak. Azt gondolta, hogy valószínűleg nagy számuk
miatt mertek ott maradni. De mégsem erről volt szó.
Inkább kíváncsiak voltak. Látni akarták, hogy Oju mit fog
csinálni. Nem kellett már sokat várniuk.
Oju vérben úszó szemekkel lenézett, és mérlegelte a
helyzetet. Látta, hogy ennek a tarmangani nőnek figyelmét
a többi majom köti le. Ráugrott Corrie-ra, és a földre
rántotta, közben kicsavarta Corrie kezéből á fegyvert.
Mivel Corrie ujja még mindig a ravaszon volt, elsült a
fegyver. Ez megrémisztetté Ojut, aki felugrott egy fára
és eltűnt az erdőben. De mivel csak egy dimenzióban
tudott gondolkodni, elfelejtette Corrie-t elengedni, így
magával vitte.
A lövés a többi majmot is megrémisztetté, s ők is
felugrottak a fákra, és eltűntek az erdőben, de nem
ugyah-
176
abba az irányba, amerre Oju ment. Csendes lett aziösvény
és szabad; Corrie mégsem mehetett rajta. Hiába .ütötte
öklével elrablójának hatalmas, szőrös testét. Egy idő
után Oju megunta, és a lány fejére csapoti. Szerencséjére
ez csupán egy enyhe figyelmeztetés volt, hogy Oju nem
tűri, ha verik, nem mintha egy kicsit is fájt volna neki.
Corrie elájult, holott ha Oju erélyesebb; akkor
valószínűleg megölte volna.
A lány meglehetősen gyorsan magához tért; először azt
hitte, az egész csak egy lidérces álom volt, de ez csak
egy pillanatig tartott, mielőtt teljesen visszanyerte
eszméletét. Akkor aztán valóban megrémült. A hatalmas,
szőrös vadállat egyik fáról a másikra lendült vele, s
közben állandóan hátrapillantott, mintha valami követné.
Corrie-nál volt még egy pisztoly és egy parang, de az
orangután úgy tartotta őt, hogy az egyik hatalmas karja
mindkét fegyvert leszorította, s a lány egyiket sem tudta
.előhúzni. A szörnyeteg pedig egyre beljeblj és beljebb
vitte őt az erdőbe, ki tudja, milyen szörnyű végzet felé.

19.

Jerry, Bubonovitch, Rosetti és van der Bos a folyó

vonalát követték a völgyben, amíg elértek az ösvényhez,
amely balra kivezetett a völgyből és a sziklán keresztül
be az erdőbe. Itt találtak egy rovátkát az egyik fa
törzsén, és ebből tudták, hogy Corrie ezen az ösvényen
ment vissza a faluba, az is nyilvánvaló volt, hogy
egykori fogvatartói nem követték.
177

Amikor felértek a szikla tetejére, egy távoli lövést

hallottak menetirányból. Tarzannál csak íj és kés volt, ő
nem lőhetett, s arról nem tudhattak, hogy Corrie-nál van
fegyver; nem is gondoltak arra, hogy lehet. A bűnözők más
irányba mentek, tehát ők sem adhatták le a lövést. A
bennszülötteket figyelmeztettek, hogy ne nyúljanak
azokhoz a japán fegyverekhez, amelyeket a fehérek
rejtettek el a faluban, s nem is merészeltek volna
fegyvert fogni, mivel a japánok - akiktől halálosan
féltek - megtiltották.
Ahogy haladt a négy férfi az ösvényen, megvitatta a
lehetőségeket.
- - Biztos egy japp adta le a lövést - mondta van der
Bos. - És ahol egy japp van, ott kétségtelen, hogy több
is akad.
- Hadd lássam őket - mondta Rosetti. - Már két napja nem
öltem egyetlen jappot se.
- Óvatosnak kell lennünk - mondta Jerry. - Én úgy száz
méterre előremegyek. Rálövök az első jappra, akit látok,
aztán visszajövök. Ha meghalljátok a lövésemet, bújjatok
el a bokrokba az ösvény egyik oldalán, és adjatok nekik,
amikor már nem tudjátok elhibázni. Engedjétek közel őket.
-Jézusom, kapitány, ezt nem kéne neked csinálnod!
Ha'csináljam én - mondta Rosetti.
- Vagy én - mondta Bubonovitch. - Ez nem a te dol-' god,
kapitány.
- Oké - mondta Jerry. - Te indulj el, Tökmag, és hegyezd
a füled.
- Miért nem a fákon mész? - érdeklődött Bubonovitch.
Tökmag vigyorgott, aztán előrerohant.
178
Ta-rzan rövid ideig követte Corrie nyomajt, amikor is
elérkezett ahhoz a helyhez, ahol a tigris felkergette
Cor-rie-t a fára. Egyszerűen kiolvasta, ami történt,
mintha égy könyv lett volna előtte. A szétszórt duriánok
elárulták, hogyan zavarta el a tigrist. Tarzan
mosolygott, és követni kezdte a friss nyomokat, amelyek
jelezték, hogy a lány tiemrég kelt útra. Aztán hallott
egy lövést.
Ezután már a fákon haladt tovább, és fürgén követte az
ösvényt. Mint férfitársai, ő is azt gondolta, hogy egy
japán adta le a lövést. Ráadásul azt is gondolta, hogy
Corrie biztosan egy japán különítmény kezébe került.
Aztán meglátott egy puskát az ösvényen.
Tarzan gondolkodóba esett. A japánok nem mentek volna úgy
el, hogy hátrahagynak egy puskát. Ráadásul nem érezte a
japánok szagát, viszont a nagy majmok szagnyoma nagyon
erős volt. Leugrott az ösvényre. Látta, hogy Corrie
nyomai ott végződnek, ahol a puska fekszik. Olyasmit is
látott, ami arra utalt, hogy a lány vagy leesett vagy a
földre lökték. Ott látta egy hatalmas orangután
emberszerö lábnyomait, mellette Corrie nyomait, de ezek a
nyomok csak annak a fának a lábánál voltak, amelyiken
Tarzan tartózkodott.
A helyzet teljesen világos volt. Egy orangután leugrott a
fáról, megragadta Corrie-t, és magával vitte. Tarzan
fellendült egy fára, és elindult Oju nyomában. A fá-
kon'található nyomokat gyakorlott érzékkel követte. Egy
szétnyomott bogár vagy hernyó, a mancs vagy a láb
körmével okozott karcolások az ágon, egy csomó
vörösesbarna szőr egy ágacskán, s a majom meg a lány
szagnyoma enyhén, de még érződött az erdő csendes
levegőjében.
179

Egy erdei tisztáson Tarzan megelőzte az orangutánt. Oju

tudta, hogy követik, és most úgy döntött, hogy megáll és
megküzd ezen a nyílt terepen, ha a harc elkerülhetetlen.
Még mindig magához szorította a zsákmányát, és olyan
irányba tartotta Corrie-t, hogy 6 nem láthatta Tarzant.
A lány már tudta, hogy a majomnak valamilyen ellenséggel
kell szembenéznie, amelyre vádul morgott. Azt is
hallotta, hogy az ellenfele válaszképpen ugyancsak morog,
de az inkább úgy hangzott, mint egy oroszlán mor-gása.
Természetesen nem voltak oroszlánok Szumátrán, de ez á
hang nem is egy tigris hangja volt. Azon gondolkodott,
hogy miféle vadállat lehet.
Egyre közeledett a hang. Az orangután hirtelen ledobta
Corrie-t és támadásba lendült. A lány feltápászkodott, és
hátranézett. Abban a pillanatban TáVzan és Oju egymásnak
esett. Corric gyorsán felállt, és előrántotta pisztolyát.
De nem mert lőni, mivel attól félt, hogy Tarzant találja
el. Azok ketten halálos öleléssel kapaszkodtak egymásba.
Oju hatalmas állkapcsaival megpróbálta átharapni a férfi
torkát, de ő izmos karjával távol tartotta a sárga
agyarakat. Mindketten morogtak, de most mélyebb hangon.
Corrie-nak hirtelen aztaz érzése támadt, hogy itt két
vadállat vív élethalálharcot - őérette.
Tarzan Oju állkapcsait a jobb karjával tartotta távol,
míg balját a majom odaszorította az oldalához. Tarzan
erőlködött, hogy kikerüljön a szorításból. Lassan
csúszott ki a bal karja, de közben Oju agyarai közelebb
kerültek a torkához.
Corric elszörnycdt. Körbejárta a küzdő feleket, hogy
(célba vehesse az orangutánt, de túl gyorsan mozogtak.
Ugyanúgy eltalálhatta volna Tarzant is, mint az
ellenfelét.
180
Mindketten talpon maradtak, birkóztak és huzakod-tak.
Tarzan egyik lábát hirtelen a majom lába mögé helyezte,
majd erőteljesen meglökte. Oju hátraesett, Tarzan pedig
rá. Hogy mentse magát, a majom elengedte Tarzan bal
karját. Aztán Corrie látta, ahogy egy kés megcsillan, és
a majom mellkasába fúródik, s hallotta a fájdalommal teli
dühös kiáltását. Újból és újból lecsapott a kés. A
sikítás elhalt, a hatalmas test vonaglott, majd
mozdulatlanná'dermedt. Oju halott volt.
Tarzan felállt, és egyik lábát ellenségének testére
helyezte. Az ég felé nézett, aztán hirtelen
elmosolyodott. A hím majmok győzelmi kiáltása elakadt a
torkán. Hogy miért nem hallatta, azt maga sem tudta.
Corrie úgy érezte, nem bír lábra állni. Megpróbált föl-
állni, de gyorsan visszaült. Tarzanra nézett, és csak
rázta a fejét. , ?
- Jól vagy? - kérdezte Tarzan. Corrie bólogatott.
- Hát már nincs mitől tartanod, legalábbis ma, remélem.
Jerry, van der Bos és az őrmesterek az ösvényen jönnek.
Menjünk oda, fogadjuk őket.
Corrie-t a karjába vette, és visszaindult azon a lombos
úton, amelyen a majom hozta őt. Most mennyire más érzések
töltötték el a lányt!
Amikor az ösvényhez értek, Tarzan körülnézett, és úgy
találta, hogy a többiek még nem najadtak el itt, ezért
leültek és várakoztak. Nem beszélgettek. Tarzan
észrevette, hogy a lányt szörnyű sokkhatás érte, ezért
békén hagyta, nem kérdezősködött. Azt akarta, hogy
pihenjen.
Végül Corrie törte meg a csendet.
- Mekkora bolond vagyok! - mondta. - - Minden erőmre
szükség volt, hogy visszatartsam könnyeimet.
181

Úgy éreztem, a halál nagyon közel van, aztán jöttél te.

Olyan volt, mintha a semmiből kerültél volna oda. De
honnan a bánatból tudtad, hogy hol vagyok? Honnan
tudhattad, hogy mi történt velem?
- Törteneteket nem csak könyvekből lehet kiolvasni -
mondta. - Nem volt nehéz.
Aztán Tarzan elmondta neki, hogyan nyomozta ki, hogy hol
van.
- Volt egy összetűzésem ugyanezzel a majommal pár nappal
ezelőtt. Akkor is legyőztem, de akkor nem öltem meg.
Bárcsak megtettem volna. A neve Oju volt.
- Erről nem is beszéltél eddig - mondta Corrie.
- Nem volt fontos.
- Nagyon furcsa férfi vagy.
-Inkább vadállat vágyók, mint ember, Corrie. Corrie
összevonta szemöldökét és megrázta a fejét.
- Te nagyon messze vagy attól* hogy vadállat legyél.
- Ezt bóknak szántad? Azért mondod, mert nem nagyon
ismered a vadállatokat. Nagyon sok jó tulajdonságuk van,
amelyek az emberek tulajdonságaival vetekedhetnének.
Nincsenek bűneik.(A bűn az emberek privilégiuma, nagyon
sok kellemetlen és aljas jellemvonással együtt, ami a
vadállatokra nem jellemző. Amikor azt mondtam, hogy
inkább vadállat vagyok, mint ember, nem azt értettem,
hogy az összes nemes tulajdonságaik jellemzőek rám.
Csupán azt értettem ezalatt, hogy inkább úgy gondolkodom
és cselekszem, mint ők. Egy vadállat lelki
tulajdonságaival rendelkezem.
- Hát lehet, hogy igazad van, de ha én vacsorázni mennék,
akkor inkább emberrel mennék, mint egy tigrissel.
Tarzan mosolygott.
182
-Emiatt is jobb vadállatnak lenni. Nem kell vacsorákra
menni, és beszédeket hallgatni és halálra unni magad.
Corrie nevetett.
-De valamelyik vadállat társad rád vetheti magát, és
elvihet téged vacsorául.
- Vagy jöhet egy rendes ember, és lelőhet, csak úgy
heccből.
- Nyertél - mondta Corrie.
- Jönnek a többiek - mondta Tarzan.
- Honnan tudod?
- Usha mondta.
- Usha? Ki az az Usha?
- A szél. A füleimnek és az orromnak hozza az üzenetet,
hogy férfiak jönnek az ösvényen. Minden fajnak megvan a
jellegzetes testszaga, ezért tudom, hogy ezek fehér
emberek.
Egy pillanattal később Rosetti megjelent az ösvény
kanyarulatában. Amikor megpillantotta Tarzant és Cor-rie-
t, örömujjongásban tört ki, majd hátrakiáltott a
többieknek. Hamarosan megérkeztek a többiek is. Boldog
találkozás volt.
- Mintha egy régi családi összejövetel lenne -jegyezte
meg Bubonövitch.
- Olyan, mintha már hetek ótá eltűntél volna, Corrie -
mondta Jerry.
- Nagyon messzire- mentem az Árnyak Völgyében -mondta
Corrie. - Már azt hittem, soha többé nem foglak
benneteket látni-. Aztán Tarzan megjelent.
Tak van der Bos odament a lányhoz és megcsókolta.
- Ha eltűnésed óta nem őszültem meg, akkor az azért van,
mert az aggodalomtól nem lehet megőszülni. Többé ne
próbálj meg eltűnni a szemünk elől, drágám.
183

Jerry azt kívánta, hogy a lány bárcsak ne kedvelné van

de| Bőst. Kifejezetten örülne neki, ha gyűlölné. Aztán
arra gondolt: - Lökött vagy te, Lucas. Különben sincs
semmi esélyed, és kettejüket egymásnak teremtették.
Mindketten nagyszerűek.
Jerry hátramaradt és magukra hagyta őket, ahogy
folytatták útjukat a falu irányába.
Tarzan előrement. A többiek hallgatták Corrie
beszámolóját, beszélt Amat árulásáról, Sarina váratlan
segítségnyújtásáról, az Ojuval való szörnyűséges
kalandjáról, és végül Tarzan mentőakciójáról.
- Tarzan csodálatos - mondta Corrie. - Harc közben
félelmetes. Szinte vadállattá válik, ereje és fürgesége
egy tigrisé, amely az ember intelligenciájával párosul.
Úgy morog, mint egy vadállat. Már majdnem féltem tőle. De
amikor a harc végetért, mosolygott, és ismét emberi lény
volt.
-Még egy adóssággal több, amit soha nem tudunk neki
visszafizetni - mondta Jerry.
- Ez a pasas nem akármilyen egy pasas - mondta Ro-setti.
- Még ha angol is. Le merem fogadni, hogy nincs semmi
köze ahhoz a Harmadik(Györgyhöz.
- Ebben biztos lehetsz, Tökmag - mondta Bubono-vitch. -
És száz az egyhez, hogy nem parolázott Caligulával sem.
Tak van der Bos mulatságosnak találta ezeket az
amerikaiakat. Kedvelte őket, de gyakran fogalma sem volt,
hogy miről beszélnek.
- Ki az a Harmadik György? - kérdezte.
-Az az angol király, akinek Thompson polgármester
aszonta, hogy bever neki egyet, ha valamikor Chicagóba
merészelne menni - magyarázta Rosetti.
184

- Úgy érted, Harmadik György?

- Áztat mondtam, Harmadik György.
- Ja - mondta van der Bos.
Bubonovitch figyelte Bőst, és látta, hogy ezen nem
mosolyodott el. Kedvelte őt ezért. Bubonovitch ugrathatta
Tökmagot, de azt nem tűrné, ha egy idegen csinálná.
- Ez a lüké - mondta, Rosetti felé mutatva -, nem tudja,
hogy a forradalomnak vége.
-Te Harmadik György miatt nem szereted az angolokat? -
kérdezte Tak Tökmagot. ? -Ahogy mondod.
- Lehet, hogy már nem lesz olyan rossz véleményed az
angolokról, ha eszedbe jut, hogy Harmadik György nem is
angol volt.
-Micsoda? -Nemet volt.
- Nem viccelsz?
- Nem viccelek. Nagyon sok angpl az ő korában sem
kedvelte jobban, mint te.
- Szóval a pasas egy fritz volt! Ez mindent megmagyaráz.
Tökmag elégedett volt. Most már kedvelhette Tarzant, és
emiatt nem kellett szégyenkeznie.
Ekkor utolértek a dzsungel urát. Két szakállas fehér
emberrel beszélgetett. A két őrszem volt, akiket a falut
elfoglaló gerillák állítottak oda. A másik két ösvényt is
hasonlóképpen őrizték.
Néhány perc múlva a csapat belépett a kampongba, mvköxbtw
Anvtó a fcAu másAV. sí%íw eWínl az Megpillantotta
Rosettit.
186

20.

Van Prins kapitány, de Lettenhove hadnagy, valamint a

gerillacsapat más tagjai ismerték Corrie-t és Takot is,
akiket eddig halottnak hittek. Körülvették őket, nevettek
és beszélgettek, .gratuláltak nekik és apró történeteket
meséltek az elmúlt több mint két év alatt átélt
kalandjaikból, ugyanis azóta nem találkoztak. Corrie és
Tak régi barátaik felől érdeklődtek. Néhányról úgy
tudták, hogy halott, többen pedig a japánok fogságába
kerültek, amikor utoljára hallottak felőlük. A saját
nyelvükön beszélgettek.
Mivel Jerry nagyon feleslegesnek érezte magát,
Bubonovitch és Rosetti társaságát kereste. Együtt
üldögéltek egy fa alatt, közben pisztolyukat és
puskájukat tisztogatták, hiszen amióta megszerezték a
japánok felszerelését, mindenük megvolt, ami kellett
ahhoz, hogy a fegyvereiket tisztán és olajozva tartsák.
Ez egy véget nem érő művelet volt a szumátrai hegyek
párás egyenlítői éghajlatán.
Később van Prins és de Lettenhove csatlakozott hozzájuk,
hogy a jövőbeli terveket megbeszéljék. Corrie és Tak
együtt ültek nem mgssze egy másik fa árnyékában. Corrie
észrevette, hogy mostanában Jcrry kerüli őt, ezért nem
kívánt csatlakozni a megbeszéléshez. Arra gondolt, hogy
talán valamivel megbánthatta Jerryt vagy esetleg csak
megunta volna a társaságát. Ez utóbbin megsértődött, és
ezért kétszeresen is figyelmes volt Tak van der Bos-szal.
Jerry érzékelte ezt a túlzott figyelmességet, és pocsékul
érezte magát. Egyáltalán nem vett részt a most
187

folyó megbeszélésen. Bubonovitch és Rosetti is észrevette

ezt, és csodálkoztak azon, hogy ennyire megváltozott.
A megbeszélés végén arra a döntésre jutottak, hogy a két
csapat összefog, legalábbis egyelőre, de nem tartották
bölcs dolognak, hogy ott maradjanak. Ha a leváltott
különítmény nem tér vissza a bázisra,, annak okát
bizonyára kivizsgálják, és hamarosan fegyvereseket
küldenek; a hollandok nem akarták egy nagyobb összecsapás
kockázatát vállalni. Más terveik voltak*ázellenség nyug-
talanítására.
Ezért úgy döntöttek, hogy egy általuk jól ismert,
könnyebben védhető helyre vonulnak. Ez Tarzannak és az
amerikaiaknak visszavonulást jelentett, de van Prins
biztosította őket, hogy végül is a délnyugati part
elérésére az esélyeik jelentősen javulnak.
-Ahol letáborozunk - magyarázta Prins kapitány -, onnan
egy viszonylag könnyen járható út vezet át a hegycsúcson.
Utána leereszkedhettek a hegy keleti oldalán, ahol
információim szerint viszonylag kevés japán van a
magasabb részeken, míg az innenső oldalon túl sokan
vannak. Ellátlak benneteket ^érképpel, és bejelölöm azt
az útvonalat, amely elvezet benneteket a nyugati oldalon
addig a pontig, ahonnan, úgy gondolom, könnyebben
elérhetitek a partot. Feltéve, hogy továbbra is
ragaszkodtok ehhez a szerintem nagyon yakmerő
vállalkozáshoz. *
- Mit gondolsz erről, .Jerry? - kérdezte Tarzan. Jerry
felriadt álmodozásából, és üres szemmel ránézett.
- Miről? - kérdezte.
Tarzan meglepődve nézett rá. Elismételte a tervet.
188
-Ami a többieknek megfelel, az nekem is megfelel -mondta
Jerry közömbösen.
Bubonovitch és Rosetti egymásra nézett.
- Mi a franc történt az öreggel? - suttogta az utóbbi.
Bubonovitch megvonta a vállát, s Corrie és van der
Bos felé nézett.
- Cheréhez la femme! - válaszolta.
- Beszélj amerikaiul - mondta Rosetti.
- Azt hiszem, a kapitány nemsokára megint nőgyűlö-Iő lesz
- magyarázta Bubonovitch.
- Asszem, értelek. Asszem, én is nemsokára az leszek.
Ahol csajok vannak, ott mindig problémák vannak,
problémák, problémák, csak problémák.
.- Mikor akartok indulni? - kérdezte van Prinstől Tarzan.
- Szerintem ma és holnap még biztonságban vagyunk itt. A
japánok még egy pár napig nem fognak aggódni a
különítmény miatt, és legalább egy napot vesz igénybe,
hogy elérjék a falut. Holnapután, korán reggel
elindulhatunk, így az embereimnek lesz idejük "arra, hogy
a lábbelijüket rendbe hozzák. Nem hívhatom cipőnek azt,
ami most rajtunk van. A főnöknek van itt bőven
nyersanyaga, és néhány nő segít nekünk szandálokat
készíteni. Már szinte mezítláb érkeztünk ide. Ha a
japánok mégis jönnének, akkor fel leszünk készülve.
Néhány emberem most egy ösvényt vág, párhuzamosan a
faluból a japán támaszponthoz vezető fő ösvénnyel.
Körülbelül ötszáz méter hosszú lesz. Ha jönnek a japánok,
akkor nagy meglepetésben lesz részük.
A megbeszélés befejeződött. Van Prins kiment az erdőbe,
hogy megnézze, hogyan haladnak az emberei az ösvénnyel. A
többi holland a szandáljaikkal foglalkozott vagy a
fegyvereit tisztogatta. Corrie titokban Jerryt fi-
189

gyelte. Észrevette, hogy mennyire komor a tekintete, és

csak akkor beszélt, ha valaki megszólította, akkor is
kurtán. Hirtelen azt gondolta, hogy beteg lehet. Corrie
haragudott rá, de ettől a gondolattól elszállt a mérge,
és helyét a szánalom vlltotta fel. Corrie odament
Jerryhez; éppen egyedül ült, és egy szétszedett és
megtisztított japán pisztolyt rakott össze. Corrie leült
mellé.
- Mi a baj, Jerry? - kérdezte. - Ugye nem vagy beteg?
- Nem - válaszolt.
A férfi annyira belelovalta magát ebbe a, nyomorúságos
helyzetbe, hogy már nem-is tudott udvariasan viselkedni.
Corrie meglepődve és megbántódva nézett rá. Jerry nem
látta arcán a kifejezést, mivel úgy tett, mintha csak a
pisztolyával lenne*elfoglalva. Jerry tudta, hogy most
gyerekesen viselkedik, és gyűlölte magát emiatt. Mi a
fene van vélem, gondolta. Corrie lassan felállt és
elsétált. Jerry már öngyilkosságra is gondolt. Ostoba
volt, és tudta ezt. De nagyon fiatal volt és nagyon
szerelmes. A pisztoly utolsó darabját vadul a helyére
lökte és felállt.
Corrie éppen a kis ház felé sétált, ahol Larávaí, a
bennszülött lánnyal lakott. Jerry utánasietett. El akarta
neki mondani, hogy mennyire bánja viselkedését. Ahogy
Corrie a házba vezető létrához ért, Jerry odakiáltott
neki:
- Corrie!
Corrie nem állt meg, nem is nézett vissza. Felmászott a
létrán, és eltűnt az ajtó mögött.
Jerry tudta, hogy a lány hallotta a kiáltását. Azt is
tudta, hogy Tarzan, Bubonovitch és Rosetti szemtanúja
volt az egésznek. De ami a legrosszabb, hogy van der Bos
is jelen volt. Jerry érezte, hogy ég az arca. Ott állt
egy pillanatig, és nem tudta, hogy mit tegyen. Pokolba az
összes nővel, gondolta. Sokszor nézett már szembe a ha-
190
lállal, de a barátaival szembenézni most mindennél
rosszabb. Szüksége volt minden akaraterejére, hogy
megforduljon és visszasétáljon hozzájuk.
Senki nem szólt semmit, amikor leült közéjük. Mindenki
nagyon eh volt foglalva azzal, amit épp csinált. Tarzan
törte meg a csendet.
- Megpróbálok friss ruíjst szerezni - mondta. - Jön velem
valaki?
Első alkalommal kérdezte meg, hogy akar-e valaki vele
vadászni. Mindnyájan tudták, hogy Jerryt hívja, ezért nem
szólt senki. Jerryre vártak.
- Igen, én mennék, ha más nem akar - mondta.
- Gyere - mondta Tarzan.
Fogták a fegyvereket és elmentek az erdőbe. Rosetti és
Bubonovitch egy kicsit távolabb ültek a hollandtól.
- Ez nagyszerű volt Tarzantól - mondta^az előbbi. -Én úgy
sajnálom Jerryt. Vajon mi üthetett Corrie-ba?
-A pokolba is, mindegyik egyforma! -jelentette ki
Rosetti.
Bubonovitch megrázta a fejét.
- Corrie nem csinálna ilyet, ő más. Jerry biztos mondott
neki valamit. Úgy morog mostanában, mint egy vén migrénes
medve.
- A holland miatt van - mondta Rosetti. - Ő és Corrie
teljesen egybe vannak.
Mutatta ujjával.
- És én végig azt hittem, hogy a kapitányért van oda. Már
akkor mondtam, amikor először felszedtük a csajt, hogy
gond lesz vele.
- Egy kicsit te is beleestél, Tökmag.
191

- Jó, hát kedveltem.. Lehet, hogy ő nem is csinált

semmit. Lehet, hogy.a kapitány a rossz fiú. Nem is kell
semmit csinálniuk. Elég az, hogy nők. Jézusom! Asszem, ha
hazakerülök Chibe, zárdába vonulok.
B'ubonovitch vigyorgott.
- Az csakis neked való hely, Tökmag, egy jó kis zárka,
nők nélkül. Ha Chicagóban nem találsz ilyet, akkor
próbáld meg Hollywoodban. Bármi, ami bolondos, az
Hollywoodban megtalálható.
Tökmag tudta, hogy Bubonovitch ugratja, de nem jött rá,
hogy most mivel.
- Igen, uram! Asszem, szerzetes leszek.
- A korrelatív obszerváció túlságosan eklatáns.
- Beszélj amerikaiul, professzor.
Tarzan és Jerry több mint egy órát volt távol. Egy
szarvas tetemével tértek vissza a faluba. Tarzan lövése
terítette le. Jerry örült, hogy nem neki kellett lelőnie.
Persze, élelemért lehet ölni, de akkor sem szeretett
szarvast ölni. Japánokat szívesen ölt. Az más. Amilyen
hangulata délután volt, bárkit szívesen meg tudott volna
ölni. De mégis örült annak, hogy nem neki kellett
leterítenie a szarvast.
Aznap este Corrie Tcülön evett, a hollandokkal. Nem
kellett volna, és tudta is, hogy nem lenne szabad. Úgy
kéne viselkednie, mintha mi sem történt volna. Miután ezt
beismerte, rájött, hogy most már végleges a szakítás.
Nehéz lenne visszacsinálni a dolgokat. Ha megpróbálná,
még rosszabb lenne. Nagyon boldogtalan volt, mert
szerette azokat az embereket, akikkel együtt olyan sok
mindent átélt, s akiknek olyan sokkal tartozott. Most már
megbánta, hogy nem állt meg, amikor Jerry szólt neki.
Úgy döntött, hogy lenyeli a büszkeségét, és átmegy
hozzájuk, de amikor odament, Jerry felállt és távozott.
192
A lány elment a többiek mellett, és a házába sietett.
Levetette magát a gyékényre és zokogott. Évek óta most
sírt először.
A nap lassan a végére járt, és Amat már nagyon fáradt
volt, amikor a japán támaszponthoz ért. Mélyen meghajolt
az őrszem előtt, aki megállította, és a kevés japán
szóval, amit megtanult, megpróbálta elmagyarázni, hogy
fontos hírt hozott a parancsnoknak.
Az őrszem hívott egy tiszthelyettest, aki egy kicsit
értette a helyi dialektust, és Amat elismételte neki,
amit az őrszemnek is mondott, miközben majdnem
elfelejtett meghajolni. Utólag aztán kétszer is
meghajolt.
Az őrmester elkísérte őt a parancsnokhelyetteshez, aki
előtt Amat háromszor meghajolt. Miután az őrmester
jelentett, az adjutáns kikérdezte Amatot, és amit
hallott, az igencsak felvillanyozta. Nem vesztegette az
időt, a fiút a parancsnokhoz vezette, egy bizonyos Kanji
Tajiri ezredeshez, aki előtt Amat négyszer hajolt meg.
Amikor az ezredes megtudta, hogy mintegy negyven emberét
megölték, tombolqi kezdett. ? Amat azt is elmondta neki,
hogy pontosan hány fehér ember van a falujában állomásozó
csapatban. Beszélt a különböző ösvényeken felállított
őrszemekről. Megemlítette a fehér lányt is. Mindenről
beszámolt.
Tajiri megparancsolta, hogy Amatot etessék meg és kapjon
egy helyet, ahol aludhat. Ezenkívül megparanr csolta,
hogy hajnalban két teljes század induljon a falu, a fehér
emberek ellen. Ő maga vezeti a csapatot és Amatot is
viszik magukkal. Ha Amat ezt tudta volna, akkor nem aludt
volna olyan nyugodtan.
193

21.
Másnap reggelinél a szakítás jelei ismét kiütköztek. A
hollandok Tarzantól és az amerikaiaktól egy kicsit
távolabb készítették és fogyasztották el reggelijüket. Az
angol tudta, hogy ez nagyon rossz és buta dolog, s ha ez
tovább folytatódik, akkor ez a dolog a társaság
hangulatára rányomja bélyegét. Ugyanakkor nem állhatta
meg, hogy ne élvezze a helyzetet. Számára teljesen
nyilvánvalónak tűnt, hogy a két főszereplő fülig
szerelmes egymásba. Talán egyedül ők nem voltak ennek
tudatában. Abból jött rá, hogy szerelmesek, mert csak
azok az emberek bánnak ilyen utálatosan egymással, akik
fülig szerelmesek.
?
Miután megreggeliztek, Tarzan és az amerikaiak bementek
az erdőbe, hogy ellenőrizzék a hollandok által vágott
ösvényt. Úgy találták, hogy kitűnő búvóhelyet biztosít a
fő ösvény mellett. Tarzan azonban úgy gondolta, hogy az
őrszem nincs eléggé közel az ösvény végéhez.
|
Van Prins kapitány négy embert állított oda, azzal a
paranccsal, hogy ha jönnek a japánok, tartsák föl őket,
amíg lehet, majd vonuljanak lassan vissza. Ily módon
elegendő ideje lenne a gerillák fő-erejének arra, hogy
elhagyja a falut és felkészüljön a rajtaütésre.
- Úgy gondolom, egy embert sokkal előbbre kellene
állítani - mondta Tarzan Jerrynek -, és legalább a csapat
felét állandóan ezen az új ösvényen kellene állomásoz-
tatni. Fel kell készülni a meglepetésekre, és figyelembe
kell venni a japánok ravaszságát is.
194
- A jappok jóval előre küldik egy emberüket - mondta
Jerry. - Jól lesz álcázva, és úgy mozog majd a
dzsungelben, mint egy kígyó. Meglátja a fiúkat ezen a
helyen, aztán visszamegy és jelenti. Utána nemsokára még
többen visszakúsznak, és ránk dobnak néhány gránátot. így
végeznek az őrökkel, a jappok pedig hamarabb lerohanják a
falut, minthogy van Prins és emberei ide jönnének, hogy
lesből megtámadják őket.
- Menjünk vissza és beszéljünk vele - ajánlotta Tarzan.
Röviddel reggeli után'Lara megkereste Corrie-t.
- Most vettem észre - mondta Lara -, hogy Amat tegnap
este nem tért vissza a faluba. Tegnap elment. Ismerem őt.
Rossz ember. Biztos vagyok benne, hogy elment a nagy
japán táborba, és elmondott mindent, ami itt történt.
Corrie éppen Amatról számolt be van Prinsnek, amikor
Tarzan és Jerry visszatért. A holland odahívta őket, s
ahogy ők közeledtek, Corrie elment. Van Prins elmondta
nekik, amire Lara figyelmeztetett, Tarzan pedig előadta
azt a tervet, amit Jerryvel együtt kigondolt.
-Azt hiszem, az embereim többséget odaküldöm -mondta van
Prins. - Itt csak egy fogadóbizottságot hagyok, ha
esetleg néhányan bejutnának a faluba.
-Nem lenne rossz ötlet, ha valamennyi őrszemet
visszahívnád - javasolta Jerry. - így a jappok mindenféle
figyelmeztetés nélkül besétálnának a csapdába.
- Nem tudom - mondta van Prins. - Azért egy kicsivel
előre én is szeretném tudni, mi fog történni, mert a
végén még minket érhet meglepetés.
Tarzan nem értett vele egyet, de azt mondta:
195

-Én sokkal hamarabb figyelmeztetlek benneteket, mint a te

előőrseid. Négy vagy öt mérföldnyire előremegyek, és
amikor a japánok megjelennek, én már meghozom a hírt, még
mielőtt azok besétálnának a csapdába.
- És ha meglátnak?
- Nem fognak.
- Nagyon biztos vagy magadban, uram - mondta a holland
mosolyogva.
- Az vagyok
- Megmondom, mit fogunk' csinálni - mondta van Prins. -
Csak.a dupla biztonság kedvéért kint hagyom az
őrszemeket. Megmondom nekik, hogyha visszaérsz, akkor
visszaküldőd őket. Ehhez mit szóltok?
- Rendben -f válaszolt Tarzan. - Máris elindulok,
álcázzátok magatokat és készüljetek fel a támadásra. Oké?
- Oké - válaszolt van Prins.
Tarzan fellendült egy fára és eltűnt. A holland a, fejét
csóválta.
- Ha ilyen zászlóaljam lenne, mint ő, akkor lezavarnám a
japánokat a szigetről.
Jerry, Bubonovitch és Rosetti, alaposan megpakolva
lőszerrel és kézigránáttal, kivezette a gerillákat a
leshelyre. A párhuzamos ösvény túlsó végére mentek, és
feltűnés nélkül kényelembe helyezték magukat. Levelekkel
és indákkal álcázták fejüket és felsőtestüket, mígnem
teljesen beleolvadtak a dzsungel zöldjébe. Ha nem lett
volna köztük és a főösvény között néhány méternyi
növényzet, az ellenség akkor is csak úgy vehette volna
őket észre, ha föléjük kerül.
A gerillák hamarosan elfoglalták őrhelyüket és
álcázásukkal foglalták el magukat. Van Prins kapitány
oda-
196
vissza sétált a főösvény mentén, hogy ellenőrizze minden
egyes embere álcáját. Végül kiadta parancsait.
-Amíg én nem tüzelek, ne lőjetek, csak abban az esetben,
ha felfedeznek. De akkor kezdjetek tüzelni. Néhány ember
a sor végén gránátot is használhat, ha elég messzire el
tudják dobni, és nem veszélyeztetik a mi embereinket.
Ugyanez vonatkozik arra a néhány emberre is, akik az
ösvény másik végén állnak lesben, ha netalán néhány japán
átjutna rajtunk. Próbáljátok minél közelebb engedni a
japánokat. Ha minden úgy történik, ahogy én remélem,
akkor éppen előttetek lesznek a japánok, amikor megadom a
parancsot a tüzelésre. Kérdés?
- Kövessük őket, ha visszavonulnak? - kérdezte az egyik
férfi.
- Nem. Lehet, hogy még mi is belerohannánk egy csapdába.
Csak egy kicsit meg akarom büntetni őket, és hogy
isteneik előtt féljék a hollandokat.
" A sor közepén ő is elfoglalta őrhelyét. Jerry ekkor
vette észre, hogy van der Bos a szomszédja a sorban. Tak
kicsivel azelőtt beszélt Corrie-val.
- Mi történt közted és Jerry között? - kérdezte Tak.
- Én nem tudok róla, hogy történt volna valami.
- Dehogynem. Mi baj van vele?
- Engem nem érdekel, hogy mi a baja. Engem egyáltalán nem
érdekel. Egy paraszt, és engem nem érdekelnek a
parasztok.
De Tak tudta, hogy nagyon is érdekli őt, és hirtelen
kitalálta, hogy mi lehetett a baj. Az ötlet úgy jött,
mint a villám, és még kis füttyentésre is késztette.
- Miért füttyentesz? - kérdezte Corrie.
-Azért, mert rájöttem, mennyi átkozott bolond van ezen a
földön.
197

-Rám gondoltál?
- Rád, Jerryre és magamra.
- Fütyülhetsz, ha akarsz, de törődj a magad dolgával. Tak
megcirógatta Corrie állat és mosolygott; aztán elment van
Prins-szel az erdőbe.
Jerry nem volt éppen elragadtatva, hogy van der Bos
mellette van. Az általa ismert emberek közül van der Bos
volt az utolsó, akivel haverkodni akart. Remélte, hogy a
fickó nem akar beszélgetést kezdeményezni vele.
- Hát, úgy látom, elég sokáig kell még várnunk -mondta
van der Bos.
Jerry nyögött egyet.
- És tilos a dohányzás - tette hozzá van der Bos., Jerry
még egyet nyögött. ?;'
Mivel Jerry nem nézett rá, van der Bos megengedhette
magának, hogy vigyorogjon. *
- Corrie ki aka/t jönni harcolni - mondta -, de van Prins
és én leszavaztuk az ötletet.
- Nagyon helyes - mondta Jerry.
- Corrie nagyszerű kislány - folytatta van der Bos. -
Születésünk óta ismerjük egymást. Ő és a feleségem már
emlékezetük óta a legjobb barátnők. Corrie olyan, mintha
a testvérünk lenne.
Csend volt. Van der Bos nagyon élvezte a helyzetet. Jerry
nem. Végre megszólalt.
- Nem is tudtam, hogy nős vagy.
- Nekem is csak pár perccel ezelőtt jutott eszembe -
mondta van der Bos.
Jerry a kezét nyújtotta.
- Kösz - mondta. - Átkozott bolond vagyok.
- Nagyon helyes - mondta van der Bos.
- A feleségednek sikerült megszöknie?
198
- Igen. Próbáltuk rávenni az öreg van der Meert, hogy
küldje el a szigetről Corrie-t és édesanyját is, de a vén
makacs bolond nem tette. Istenem! És hogy megfizetett
érte! Annak a férfinak a makacssága közismert volt az
egész szigeten. Neki meg nagyon tetszett ez. Ettől
eltekintve nagyszerű ember volt.
- Szerinted Corrie örökölt valamennyit apja
makacsságából? - kérdezte Jerry óvatosan.
- Nem lepődnék meg.
Van der Bos még életében nem szórakozott ilyen jól.
Kedvelte ezt az amerikait, de érezte, hogy még vár rá egy
kis megpróbáltatás.
Bubonovitch és Rosetti egyre növekvő érdeklődéssel
figyelte a Jerry és van der Bos között kialakult nagy
barátságot. Ahogy telt a nap, azt is észrevették, hogy
"az öreg" Jerry kezdett úgy viselkedni, mint régen.
Ezt sem hagyták szó nélkül.
- Kezd egészen emberi lenni - suttogta Rosetti. - Bármi
is emésztette eddig, már a múlté.
- Biztos egy gyomorrontás végzett vele - mondta
Bubonovitch. - Már elég régóta ismerjük "az öreget", de
még sosem láttuk őt úgy viselkedni, mint az elmúlt
napokban.
- Még sose láttuk egy csajjal a környezetében. Én mondom
neked...
- Nekem nem kell mondanod. Már kívülről tudonv A csaj az
rossz orvosság. Csak bajt hoz rád. Az agyamra mész! Az a
baj veled, hogy te még sosem találkoztál tisztességes
lánnyal. Legalábbis addig, amíg Corrie-t meg nem
ismerted. És még a feleségemmel sem találkoztál. Teljesen
más nótát fújnál, ha beleszeretnél egy
199

lányba. És ha beleszeretsz, akkor fogadok, hogy fülig

szerelmes leszel. A te fajtád az csak ilyen.
- Soha. Nekem Dorothy Lamour se kéne, még akkor se, ha,
térden állva könyörögne előttem.
- De nem fog - mondta Bubonovitch.
Ezt a tanulságos párbeszédet megzavarta Tarza'n érkezése.
Megkereste van Prinst.
-Jönnek a kis barna unokatestvéreid - mondta. - Úgy két
mérföldnyire vannak. Két század jön, úgy láttam. Könnyű
géppuskájuk van és azok az idétlen kis aknavetők. Egy
ezredes a parancsnok. Három embert küldtek előre vagy
száz méterre. Az őrszemeid jönnek vissza.
- Nagyszerű munkát végeztél - mondta van Prins. - Nem is
tudom, hogy köszönjem meg.
A közelében lévő emberekhez fordult.
- Adjátok tovább, hogy nincs több beszéd. Az ellenség
harminc vagy negyven perc múlva itt lesz.
Visszafordult Tarzanhoz.
- Bocsáss meg, barátom - mondta ,-, de azok nem barnák.
Azok a fattyúk sárgák.
A faluban maradt gerillák parancsnoka Groen de Let-
tenhove volt. Próbálta meggyőzni Corrie-t, hogy keressen
egy biztonságos helyet arra az esetre-, ha az ellenség
betörne a faluba.
- Szükséged l^sz minden puskára - ellenkezett Corric -,
azonkívül még nem rendeztem a számlámat a jappokkal.
- De meg is ölhetnek vagy megsebesülhetsz, Corrie.
- Te is és az embereid is. Lehet, hogy jobb lenne, ha
mindannyian elbújnánk.
- Reménytelen vagy - mondta de Lettenhove. - Tudhattam
volna, hogy egy nővel nem szabad vitatkozni.
200
- Ne úgy gondolj rám, mint egy nőre. Én is egy puskás
vagyok, és egy veterán. Ráadásul átkozottul jól lövök.
Beszélgetésüket puskalövések robbanása zavarta meg az
erdő felől.

22.

Jerry vette észre először a közeledő japánokat, mivel

olyan helyen lapult, ahonnan körülbelül harminc méterre
belátta az ösvényt, éppen odáig, ahol a falu felé jobbra
kanyarodott el. Háromfős előőrs érkezett. Óvatosan
közeledtek, miközben figyelték maguk előtt az ösvényt.
Nyilvánvalóan biztosak voltak benne, hogy a támadásuk
váratlan lesz. Nem is gondoltak arra, hogy rajtuk
üthetnek. Nem figyelték az ösvény egyik oldalát sem.
Elhaladtak az emberek mellett, akik a fő erőkre vártak,
és megálltak az erdő szélén. A japánok megpillantották a
fajút. Elhagyatottnak tűnt; a gerillák elrejtőztek a
házakban és a házak mögött, de látták az ellenséget és
vártak.
Ekkor Jerry észrevette, hogy a főerő közeledik. A japán
ezredes kivont szamurájkarddal haladt az oszlop élén.
Mögötte Amat vonszolta magát, mögötte egy katona haladt
úgy, hogy szuronyának a hegyét a szumátrai veséjéhez
szorította. Amat nyílván megkísérelt lelépni valahol az
út során. Nem tűnt túl boldognak. Tökmag látta őt
elmenni, és csak nagy megerőltetéssel tudta megfékezni a
ravaszon lévő ujját.
Az első század embereivel tele volt az ösvény.
Összesűrűsödtek, amikor az oszlop élén haladók megáll-
201

tak az erdő szélén. Ekkor van Prins tüzelt, és

megsemmisítő tűz zúdult a meglepett ellenségre. Jerry
gyors egymásutánban három gránátot dobott a második
századra.
A japánok vadul tüzeltek a dzsungel felé, aztán az a
néhány, akit még nem találtak el, megfordult és
megfutamodott. Néhány japán feltűzött szuronnyal beugrott
a bokrok közé, hogy szembeszálljon a fehér emberekkel.
Tökmag rettenetesen élvezte a helyzetet. Olyan gyorsan
szedte le a japánokat, amilyen gyorsan csak tüzelni
tudott, mígnem fegyvere annyira felforrósodott, hogy
csütörtököt mondott.
A nagy kavarodásban a. menekülők között volt az ezredes
és Amat. Csodával határos módon eddig egy karcolás nélkül
megúszták a támadást. Az ezredes japánul ordítozott, amit
Amat nem értett, de amikor hátrafordult,^ látta, hogy az
ezredesnek gyilkos szándékai vannak. Menekülés közben
Amat sikoltozott. Nagyon rosszul esett volna neki, ha
megtudja, hogy az ezredes az ő árulására gondol, hogy
szándékosan tőrbe csalta őket, és ezért meg akarja ölni
őt.
Rosetti figyelte őket, még'mielőtt elé értek volna.
- Álljon meg a menet, sárga böndölyü - kiáltotta. -Ez- a
pasas az én zsákmányom. Senki más nem ölheti meg, csak
én.
Pisztolyával felőtte az ezredest. Utána Amatra célzott,
de elhibázta.
-A franc egye meg! - kiáltott Rosetti, amikor a rémült
bennszülött bevetette magát a zöldbe, feljebb az
ösvényen.
A japán haderő maradványa teljesen szétzilálva bemenekült
az erdőbe, halottaikat és sebesültjeiket hátra-
202
hagyták. Van Prins hátvédnek kijelölt néhány embert, a
többiek összeszedték az ellenség fegyvereit és lőszerét,
a maradék pedig a japán sebesülteket és saját
sérültjeiket * szállították vissza á faluba.
Egy pillanattal később egy sebesült japán katona rálőtt
egy hollandra, aki segíteni próbált rajta. Ezután már nem
került sor a japán sebesültek mentésére.
,
Bubonovitch és Rosetti, akik kiugrottak az ösvényre, hogy
úgy tüzeljenek a menekülőkre, most segítettek
összegyűjteni a hátrahagyott fegyvereket és lőszert.
Rosetti hirtelen megállt és körülnézett.
- Hol van a kapitány? - kérdezte.
Jerryt sehol nem látták. A két férfi átgázolt az
aljnövényzeten, oda, ahol utoljára látták. Jcrry ott
feküdt a hátán, mellkasa a bal oldalán az ing csupa vér
volt. Mindkét férfi letérdelt Jerry mellé. ?*
-Nem halt meg - mondta Rosetti. - Lélegzik.
- Nem halhat meg - mondta Bubonovitch.
- Ezt jól megmondtad, katona - mondta Rosetti. Nagyon
óvatosan felemelték Jerryt, és visszaindultak
a faluba. A hollandoknak három halottja és öt sebesültje
volt.
Tarzan látta, amint a két őrmester Jerryt hozza. Odament
megnézni az eszméletlen férfit.
- Súlyos? - kérdezte.
-Attól tartok, igen - mondta Bubonovitch.
Tovább mentek, Tarzan hátramaradt.
Ahogy a férfiak beértek a faluba szánalmas terhükkel, a
faluban lévők fogadták őket. Sorba fektették a halottakat
és gyékényekkel letakarták. A sebesülteket a fák
árnyékába helyezték. Volt egy orvos a gerillák között, de
se gyógyszere, se fertőtlenítőszere, se érzéstelenítője
203

nem volt. Megtette, amit tudott, Corrie pedig segített

neki. A dzsungel szélén a férfiak már ásták a három
halott sírját. Bennszülött nők vizet forraltak, hogy
fertőtlenítsék a kötszereket.
Bubonovitch és Rosetti Jerry mellett ültek, amikor az
orvos és Corrie végre odaért. Amikor Corrie meglátta a
sebesültet, falfehér lett, és levegő után kapkodott.
Bubo-V novitch és Rosetti figyelte. Viselkedése többet
árult el, mint amit szavakkal ki lehet fejezni. A szavak
ugyanis néha a megtévesztés eszközei.
A két őrmester és Corrie azon voltak, hogy segítsenek
szeretett barátjuknak. Az orvos eltávolította Jerry ingét
és óvatosan megvizsgálta a sebet.
- Nagyon súlyos? - kérdezte Corrie.
-Nem hiszem - felelt az orvos. - A szív biztosan nem
sérült, és a tüdeje sem. Nem köhögött fel vért, őrmester?
- Nem - válaszolt Bubonovitch.
- Leginkább a sokktól és a vérveszteségtől szenved. Azt
hiszem, minden rendben lesz. Segítsetek átfordítani, de
nagyon óvatosan. ^
Jerry hátán, a bal lapockájától jobbra egy kis kerek lyuk
volt. Nem nagyon vérzett.
. -Biztosan szerencsés csillagzat alatt született -mondta
az orvos. - Nem kell fölvágni a sebet, ami jó dolog,
mivel nincsen hozzá szerszámom. A golyó simán áthaladt.
Lemosta a sebet fertőtlenített vízzel, és lazán
bekötözte.
- Ennyit tehetek - mondta. - Valaki maradjon vele. Amikor
magához tér, ne engedjétek, hogy beszéljen.
- Én maradok - mondta Corrie.
204

- Emberek, segítsetek, legyetek szívesek - mondta az

orvos.
- Ha szükséged van ránk, kisasszony, akkor csak üvölts -
mondta Rosetti.
Corrie a sebesült férfi mellé ült, és hűs vízzel töröl-
gette az arcát. Nem tudta, mi mást tehetne, de úgy
érezte, valamit tennie kell. Ha neheztelt is Jerryre egy
picit, azt a vér és a magatehetetlenség látványa
kitörölte az agyából.
Ekkor Jerry sóhajtott egyet, és kinyitotta a szemet.
Néhányszor pislogott, és nem akart hinni szemének, amikor
megpillantotta a lány arcát, amint épp fölé hajol. Aztán
mosolygott, felemelte kezét és megszorította Corrie-ét.
- Meg fogsz gyógyulni, Jerry - mondta Corrie. -Jól
vagyok... most már - válaszolt.
Csak egy másodpercig fogta Corrie kezét, erőtlenül. Aztán
Corrie fogta és simogatta az övét. Csak mosolyogtak
egymásra. Most már minden rendben volt.
Van Prins hordagyakat készítetett a sebesülteknek.
Odament Jerryhez.
- Hogy érzed magad? - kérdezte. -Nagyon jól.
- Akkor jó. Úgy döntöttem, hogy amint csak lehet,
elhagyjuk a falut. Szinte biztos, hogy a japánok
visszatérnek ma este+ és itt nem tudjuk magunkat
megvédeni. Ismerek egy helyet, ahol igen. Egyszeri
pihenővel odaérünk. Amint készen lesznek a hordagyak, és
a halottainkat eltemetjük, elmegyünk innen. Felgyújtom a
falut, hogy megleckéztessem a bennszülötteket. Ezek az
emberek együttműködtek az ellenséggel. Meg kell őket
büntetni.
- Jaj, nem! - kiáltott Corrie. - Az nagyon igazságtalan
lenne. Egyszerre büntetnéd az ártatlanokat és a bű-
206
nősöket. Itt van Lara, például. Már kétszer is segített
nekünk. Elmondta nekem, hogy itt csak két ember akart
együttműködni a jappokkal, a főnök és Amat. Kegyetlenség
lenne azoknak a házát felégetni, akik lojálisak. Ne
feledd, ha Lara nem szól, akkor a jappok megleptek volna
bennünket!
-Azt hiszem, igazad van, Corrie - mondta van Prins. -
Különben is, jobb ötletet adtál:
Elment a kapitány, s alig tíz perccel később a főnököt a
falu szélére vitték és kivégezték.
A gerillák a halottaik sírjai köré gyűltek. Az orvos
rövid imát mondott, három sortűzzel tisztelegtek, majd a
gödröket betemették. Hordagyakra tették a sebesülteket, s
mikor a hátvédek is visszaértek a faluba, a kis csapat
készen állt az indulásra.
Jerry tiltakozott az ellen, hogy őt cipeljék,
ragaszkodott hozzá, hogy a saját lábán menjen.
Bubonovitch, Rosetti és Corrie próbálták őt lebeszélni,
amikor az orvos odalépett.
- Mi folyik itt? - kérdezte. Elmondták neki.
- A hordágyon maradsz, fiatalember - mondta Jerry-nek,
aztán Bubonoyitchhoz és Rosettihez fordult. - Ha le
próbál mászni, kötözzétek oda.,
Jerry vigyorgott.
- Jó leszek, doki - mondta -, de mégis rémes, hogy négy
férfinak kelljen cipelnie, amikor ugyanolyan jól tudok
járni, mint ők.
A főnök kivégzése után a bennszülöttek nagyon megijedtek.
Nem tudták, hogy kit fognak még kivégezni. Lara odament
Corrie-hoz, amikor éppen van Prins-szel beszélgettek. Van
Prins felismerte a bennszülött lányt.
.207

- Mondd meg a népednek - közölte a férfi -, hogy miattad

és azért, mert segítettél nekünk, szándékaink ellenére
nem égetjük fel a falut. Csak a főnököt büntettük meg,
mert ő segített az ellenségünknek. Ha visszajövünk, és
Amat itt lesz, őt is megbüntetjük. A többieknek nem kell
félniük tőlünk, ha nem segítik az ellenséget. Mindannyian
tudjuk, hogy barátságosan kell fogadnotok a japánokat,
különben megbüntetnek benneteket. Ezt megértjük, de ne
segítsetek többet nekik, mint ameny-nyire feltétlenül
szükséges.
Gyorsan körülnézett a kampongban. -Hol van Tarzan? -
kérdezte.
- Hát ez az - mondta Bubonovitch. - Hol van?
- Jézusom! - szólt Rosetti. - Nem is jött vissza a faluba
a csata óta. De nem sebesült meg. Semmi baja nem volt,
amikor utoljára láttuk, mielőtt behoztuk a kapitányt.
- Ne aggódjatok miatta - mondta Bubonovitch. - Tud ő
magára vigyázni, és ránk is.
- Itt hagyunk néhány embert, hogy megmondják neki, hol
táborozunk - mondta van ^rins.
-Arra nincs szükség - vetette ellen Bubonovitch. -
Megtalál bennünket. Lara meg tudja mondani neki, melyik
irányba mentünk. Jobb nyomkereső, mint egy véreb.
-Rendben - mondta van Prins -, induljunk.
Amikor Tarzan ránézett a sebesült Jerryre, úgy gondolta,
nagyon rossz állapotban van. Tarzan biztos volt benne,
hogy a seb halálos. Forrt benne a japánok elleni
gyűlölet, mivel nagyon kedvelte ezt a fiatal pilótát.
Észrevétlenül, fellendült egy fára, és az ellenség
nyomába eredt.
208
Éppen akkor érte utol őket, amikor egy kapitány és két
hadnagy próbálta rendbe szedni a két századból élve
maradt katonákat és tiszteket. Fölöttük a magasból egy
félelmetes alak nézett le rájuk egy fáról. Egy
nyílvesszőt helyezett íjára. A húr pendülésének a hangját
elnyomta a japánok fecsegése és a tisztek
parancsosztogató kiál-K tásai. A japán kapitány hirtelen
arcra bukott, egy bambusz nyílvessző járta át a szívét.
Ahogy előreesett, a nyílvessző átfúródott a testén, úgy,
hogy a vege kiállt a hátából.
Egy pillanatra meghűlt a vcpa japánokban, aztán
lövöldözni kezdtek puskáikkal és gépfegyvereikkel a
dzsungel minden irányába. Vagy húsz méterre a golyók
felett Tarzan figyelte őket, és ismét készenlétbe
helyezte íját.
Most az egyik hadnagyot találta el. Ahogy kilőtte a
nyílvesszőt, negyven-ötven méterre onnan csendben ismét
elhelyezkedett. Ahogy kísérteties módon a második tiszt
is elesett, a japánok kezdtek pánikba esni. Most már
vadul tüzeltek a bokrokra és a fákra.
Araikor Tarzan az utolsó tiszttel is végzett, a katonák a
központi tábor irányába kezdtek futni. Már elegük volt
ebből. De Tarzannak még nem. Addig követte őket, amíg
valamennyi nyílvesszője egy-egy japán testébe fú-ródott.
Az üvöltöző sebesültek megpróbálták kirántani a hasukból,
hátukból a nyílvesszőket. A néma halottakat hátrahagyták
a tigriseknek és a vadkutyáknak.
Tarzan levette hátáról a puskáját, és kiürítette a tárat
a menekülő ellenségre, aztán megfordult, és a falu
irányába indult vissza. Bosszút vett amerikai barátjáért.
Nem az ösvényt követte. Egy ponton eltért a falu
irányától. Melyen behatolt az érintetlen őserdőbe, és
meg-
209
szemlélt olyan dolgokat, amelyeket emberi szem talán még
soha sem látott - az őserdő mohával borított, repedt
kérgu, óriási folyondárokkal és liánokkal felöltöztetett
évszázados fa-matuzsálemeit, és az azokon megkapaszkodó
növényeket,, orchidea-füztreket.
Ahogy a szélirány megváltozott, és egy kósza szellő az
arcába csapott, megérezte egy férfi szagát. Ekkor
meglátott egy kis ösvényt, amelyről látszott, hogy
emberek vágták. Lejjebb ereszkedett, s meglátott egy
csapdát, olyan fajtát, amilyet a vademberek apró vadaknak
állítanak. Azért jött az erdőbe, hogy egyedül legyen,
távol az emberektől. Nem volt antiszociális, de,
alkalmanként magányra vagy a vadállatok társaságára
vágyott. Gyakran még a majmok csacsogása és szitkozódása
is megkönnyebbülést jelentett számára, mivel szórakozta-
tóak voltak. Kevés az ilyen ember.
Rengeteg majommal találkozott. Először elfutottak előle,
de amikor a saját nyelvükön szólt hozzájuk, felbátorodtak
és közelebb jöttek. Az egyik kis kölyköt még sikerült is
a kezére csalogatnia. Emlékeztette őt a kis Nkimára, a
hencegő, harcias, kicsi, gyáva majomra, aki imádta
Tarzant és akit Tarzan imádott. Afrika! Milyen nagyon
távolinak tűnt. .
Beszélt a kis majommal, mint ahogy annak idején Nkimával,
mire a kis kölyök felbátorodott, és Tarzan vállára
ugrott. Mint Nkima, ő is biztonságban érezte magát, és
ott is maradt, ahogy Tarzan egyik fáról a másikra
lendült. , .
A férfi kíváncsiságát felkeltette a szokatlan szagnyom,
így követte. Egy kis tóhoz vezette, amelynek vizében,
közel a parthoz ágakból és falevelekből épített
210
kunyhók álltak igen erős cölöpökön, alig több, mint egy
méterre a víz szintje fölött.
A kunyhók oldala nyitott volt. Lakói az átlagosnál
alacsonyabb termetű emberek voltak, bőrük barnászöld,
hajuk koromfekete. E meztelen vadembereket elkerülte a
civilizáció. Szerencsés emberek, gondolta Tarzan. Néhány
férfi és nő éppen a vízben halászott. A férfiaknál íj és
nyílvessző volt.
A kis majom azt mondta, hogy ezek irossz goman-ganik.
- So manu - mondta, azaz: majmokat enni.
Aztán elkezdett rikoltozni és szidalmazta őket, mivel
nagy, erős barátja társaságában és a távolság miatt
biztonságban érezte magát. Tarzan elmosolyodott, annyira
emlékeztette Nkimára.
A majom akkora zajt csapott, hogy néhány bennszülött
felnézett. Tarzan, a béke egyetemes jelzésével
közeledett, amit feltehetően valamilyen fehér ember
korábban már bizonyára bemocskolt, így a bennszülöttek
nyilaikkal megfenyegették. Kiabáltak és mutogattak,
figyelmeztetvén, hogy menjen el. A dzsungel ura teljesen
együttérzett velük és csodálta a jó ítélőképességüket. Ha
mindig sikerülne nekik távol tartani a fehér embereket,
akkor továbbra is békességben és biztonságban élvezhetnék
idillikus eletüket.
Néhány percig figyelte a bennszülötteket, aztán
visszament az erdőbe, és céltalanul kóborolt tovább,
élvezte ezt a pillanatnyi szünetet a piszkos háború
kellős közepén. Keta, a kis majom néha a férfi vállán
utazott, néha együtt lendült vele a fákon. Úgy tűnt,
tartósan csatlakozott a nagy tarmanganihoz.
211

23.

Tony Rosetti őrmester az őrhelyén guggolt, a bűnözők

korábbi táborába vezető ösvényen, ahol a gerillák egy
napra letáboroztak, hogy a sebesültjeik pihenhessenek.
Szolgálata már majdnem lejárt, és várt a váltására,
amikor meglátott egy közeledő alakot az ösvényen. Vékony,
kissé fiús alak volt, de még a délutáni erdő
félhomályában, a haloványan átszűrődő fényben is
láthatta, hogy a nadrág, puska, pisztoly, parang és a
töltényöv ellenére nem egy fiú érkezettt. ? Amikor a nő
megpillantotta Rosettit, megállt.
- Állj! - parancsolta Rosetti, és lövésre készen tartotta
a puskáját.
- Már megálltam - mondta a nő, kitűnő angolsággal.
- Ki vagy te és mit képzelsz? Hova mész azzal a sok
fegyverrel?
-Te biztos az az aranyos kis őrmester vagy, akiről Corrie
van der Meer mesélt nekem... aki gyűlöli a nőket és
furcsán beszél angolul.
- Én nem angolul beszélek^ Én amerikaiul beszélek. És mi
olyan furcsa rajta? És különben is ki vagy?
- Sarina vagyok. Corrie van der Meert keresem.
- Na, gyere - mondta Rosetti.
Aztán őrhelyéről leugrott az ösvényre. Csak állt, ujja a
ravaszon, szuronyát derékmagasságban tartva. A nő
közeledett és pár méterre tőle megállt.
- Nem tudnád ezt az izét másfelé tartani? - kérdezte
Sarina.
- De nem ám, hugi! Te ahhoz a bűnöző bandához tartozol.
Honnan tudhatom, hogy te nem az előőrs vagy, és
212
hogy a többiek nem jönnek-e utánad? Ha jönnek, akkor
tégedet... le leszel lőve, hugi.
-Egyedül vagyok - mondta Sarina.
-Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Dobd el azt az ágyút,
és tartsd föl a kacsóidat. Meg foglak tapizni.
- Beszélj angolul, ha tudsz - mondta Sarina. - Nem értek
amerikaiul. Mi az a kacsóidat és mi az a tapizni?
-Kezeket fel és megmutatom, hogy mi az a tapizás. És
csipkedd magad, hugi. Sarina habozott.
- Nem foglak megharapni - mondta Rosetti -, de nem is
fogok kockáztatni sem. Amikor levedletted áztat a
fegyverraktárat, beviszlek a táborba, amint megjön a
váltás.
Sarina letette fegyverét és felemelte kezét. Tökmag
megfordította Sarinát, aztán hátulról elvette pisztolyát
és parangját.
* Oké - mondta. - Most már leengedheted a kezedet.
A fegyvereket maga mögött egy kupacba rakta.
- Most már tudod, hogy mit jelent a tapizás - mondta.
Sarina leült az ösvény szélére.
- Jó katonavagy - mondta Sarina. - Szeretem a jó
katonákat. És tényleg aranyos vagy.
Rosetti vigyorgott.
- Te sem vagy túl rossz, hugi.
Még egy nőgyűlölőnek is lehet szeme a szépséghez. -
Hogyhogy egyedül lófrálsz az erdőben? Már ha egyedül
vagy^...
- Egyedül vagyok. Otthagytam azokat az embereket. Corrie
van der Meerrel akarok lenni. Kell, hogy legyen egy nő
mellette. Egy nő belefárad abba, ha mindig csak férfiakat
lát. Én majd vigyázok rá. Ő itt van, ugye?
213

-Ja, a táborban van, de neki nem kell semmilyen csaj,

hogy vigyázzon rá. Van négy férfi, aki eddig ezt nagyon
jól csinálta.
-Tudom - mondta Sarina. - Mondta nekem, de örülni fog, ha
lesz mellette egy nő.
Egy kis hallgatás után, így folytatta:
-Szerinted megengedik, hogy itt maradjak?
- Ha Corrie-n múlik, akkor igen. Ha te tényleg az a csaj
vagy, aki megléptette, akkor mindnyájan melletted
leszünk.
- Furcsa nyelv ez az amerikaiadé azt hiszem, értem, hogy
mit akartál mondani. Ha én tényleg az; a nő vagyok, aki
segített Corrie-nak Hoofttól megszökni, akkor kedvelni
fogtok. így van?
- Hát eztet mondtam én is.
Egy férfi, aki a tábor irányából jött az ösvényen,
félbeszakította a társalgást. Egy holland volt, aki jött
Ro-settit leváltani. Nem beszélt angolul. Meglepődött,
amikor meglátta Sarinát, és hollandul Rosettit kérdezte.
- Nincsen szappan, hollikám -válaszolt az amerikai.
- Nem szappant kért - magyarázta Sarina. - Rólam
kérdezett.
- Kapizsgálod a lingóját? - kérdezte Tökmag. Sarina
megrázta a fejét.
- Légy szíves, próbálj meg angolul beszélni - mondta. -
Nem értem, mit mondasz. Mi az a "kapizsgálod a lingóját"?
' - Beszélsz hollandusul?
- Ja, igen.
- Akkor mit mondott?
- Rólam kérdezett.
214
- Akkor mondd el neki, és azt is mondd meg neki, hogy
hozza be a fegyverzetedet, amikor végzett. Nem tudom
magammal cuccolni azt az sok ócskavasat és közben
vigyázni a foglyomra.
Sarina mosolygott és lefordította. A férfi hollandul
válaszolt neki, és bólintott Rosettinek.
- Indulás - mondta az őrmester Sarinának. A táborig
kísérte az ösvényen a lányt; majd Jerryhez vitte, aki egy
hordágyon feküdt egy fa alatt.
-Rosetti őrmester jelentkezik egy fogollyal, uram -
mondta.
Corrie, aki Jerry mellett ült, felnézett, s amint
megpillantotta Sarinát, felpattant.
- Sarina! - kiáltott. - Hogy kerültél ide?
-Ide jöttem, hogy Veled lehessek. Kérd meg őket, hadd
maradjak veled.
Hollandul beszélt, így hát Corrie lefordította Jerrynck.
- Tőlem maradhat, ha te is akarod - szólt Jerry -, de
szerintem van Prins kapitánynak kell eldöntenie. Vidd a
foglyodat, és jelentkezz van Prins kapitánynál, őrmester.
Rosetti, aki nem ismert nagyobb tekintélyt Jerrynél,
nemtetszését mutatta, de engedelmeskedett.
- Gyere, hugi - mondta Sarinának.
- Rendben, öcsi - válaszolt a lány -, de nem kell azt a
szuronyt állandóan a hátamnak szegezni. Tudom, hogy jó
katona vagy, de nem kell túlzásba vinni.
Corrie meglepődve figyelte őt. Most tudta csak meg, hogy
Sarina beszél angolul. És nagyon is jól beszél. Kíváncsi
volt, Sarina hol tanulta.
- Oké, szívem - mondta Rosetti. - Most már úgyse
próbálhatsz lelépni. .
215

- Én is veletek megyek - mondta Corrie. - Ha melletted

szólok, biztos vagyok benne, hogy a kapitány megengedi,
hogy velünk maradjál.
Megtalálták a kapitányt, aki figyelmesen végighallgatta,
amit Sarina és Corrie előadott. Aztán megkérdezte:
- Miért csatlakoztál ahhoz a bűnöző bandához, és mi-, ért
maradtál velük?
- Vagy ők, vagy a jappok - válaszolt Sarina. - Mindig is
azon voltam, hogy elhagyom őket és csatlakozom egy
gerillacsapathoz, ha találok egyet. Ez volt eddig az első
alkalom.
- Ha van dcr Meer kisasszony melletted szól és Lucas
kapitánynak sincs ellenvetése, akkor maradhatsz.
-Akkor ezt meg is beszéltük - mondta Corrie. -Kösz,
Kervyn.
Roséttinek ezután már nem volt foglya, de visszasétált
Corrie-val és Sarinával Jerryhez. Úgy tett, mintha Jerry
sebei iránt érdeklődne; leült és ott is maradt, miután
Jerry megnyugtatta, hogy jól van.
Tőlük nem messze Bubonovitch a puskáját tisztogatta. Azt
gondolta, hogy Rosetti nemsokára csatlakozik hozzá, és
akkor majd kérdezősködhet a nő felől, akit hozott. De
Tökmag nem csatlakozott hozzá. Jerryvel és a két nővel
maradt. Nem volt Tökmagra jellemző, hogy nők társaságát
választja, amikor el is kerülheti. Bubonovitch ezt nem
értette, ezért ő is odament a kis csoporthoz.
+
Sarina éppen a Rosettivel való találkozásáról beszélt.
-Azt mondta nekem, hogy emeld fel a kacsóidat, és
megtapizlak. Nagyon furcsa nyelv ez az amerikai- *
Jerry nevetett.
\
- Rosetti nem amerikaiul beszél, hanem chicagóiul.
216
- Hol a bánatban tanultál meg angolul, Sarina? - kérdezte
Corrie.
- Egy katolikus misszionárius iskolában, Gilbertsen. Az
apám mindig elvitte anyámat meg engem a hajóútjaira. Azt
a két évet kivéve, amit a misszionáriusoknál töltöttem
Tarawában, életemet huszonkilenc éves koromig az apám
szkúnerén töltöttem. Anyám meghalt, amikor még kicsi
voltam, s az apámmal maradtam. Nagyon gonosz ember volt,
de hozzánk mindig kedves. Bejártuk a déli tengereket, és
úgy kétévenként elmentünk Gil-bertsre, az útba ejtett
szigeteken kereskedtünk, de kalózkodás és gyilkosságok is
előfordultak.
Apám azt akarta, hogy tanuljak, ezért amikor tizenkét
éves lettem, két évig, a következő útjáig otthagyott
abban a misszionárius iskolában. Ott nagyon sokat
tanultam. Az apám tanított meg hollandul. Úgy gondolom,
nagyon művelt ember lehetett. Sok szép könyvből álló
könyvtára volt a hajóján. Soha nem beszélt nekem a
múltjáról... még az igazi nevét sem tudtam. Mindenki Nagy
Jonnak hívta. Megtanított navigálni. Tizennégy éves
koromtól én voltam az első matróza. Nem éppen lánynak
való munka, mivel apám legénysége általában a
legelvetemültebb bűnözőkből állt. Senki más nem hajózott
volna vele. Egy kicsit kínaiul és japánul is megtanultam
a legénységtől. Sokfele nemzetiségű volt a legénység.
Apám gyakran leitatta és elrabolta őket. Amikor apám
részeg volt, én vettem át a hajó irányítását. Kemény
munka, és nekem is keménynek kellett lennem. Néhány
pisztoly segítségével tudtam csak rendet tartani. Mindig
volt nálam pisztoly.
Rosetti egyszer sem vette le szemét Sarináról. Úgy
látszott, teljesen megbabonázta a nő. Bubonovitch nem
217
M

akart hinni a szemének. Ugyanakkor be kellett ismernie,

hogy Sarina csöppet sem kellemetlen látvány.
- Most hol van az apád? - kérdezte Jerry.
-Valószínűleg a pokolban.,Valamelyik gyilkosságáért
elkapták, és felakasztották. Azután, hogy őt
letartóztatták, a van der Meer családhoz kerültem, akik
olyan jók voltak hozzám.
Egy pillanattal később feloszlott a gyülekezet; a doktor
jött Jerryt megvizsgálni. Corric és Sarina elvonult
Corrie kunyhójába, Rosetti és Bubonövitch pedig a saját
kunyhójához ment, és leültek.
-Micsoda csaj! - kiáltott fel Rosetti.
- Ki? Corrie?
Tökmag egy hirtelen pillantást vetett Bubonovitchra,
akinek az arcán egy halOvány mosoly villant át. Gondolta,
hogy ugratják.
-Nem - mondta. - Én Eleanorról beszéltem.
- Nem vetted észre egészen véletlenül azt a pisztoly-
forgató mamát Corrie oldalán? - kérdezte Bubonövitch. -
Szerintem van valami ebben a nőben. Teljesen beleestem.
-Te nős vagy és gyereked van - emlékeztette Tökmag.
- Az én szeretetem csupán platói. Nem is kéne, hogy egy
kalóznő komolyan vegyen. Gondolom, ha bármelyik úriember
barátja felbosszantaná, bezavarná őt a cápák közé.
- Gondolj csak bele, az a kis gyerek, egyedül a hajón,
egy csomó kalózzal meg a részeg faterjával!
-Én valahogy azt a benyomást szereztem, hogy a kis hölgy
tud magára vigyázni. Gondolj csak a múltjára. Emlékszel,
Corrie azt mondta nekünk, hogy az egyik
? 218
nagyapja fejvadász volt, a másik pedig kannibál, és most
meg kiderül, hogy az apja kalóz és gyilkos volt. És hogy
teljes legyen a kép, Sarina éppen gyilkosságáért csücsült
a börtönben.
- Akkor is, szörnyen tetszik - mondta Rosetti. -Istenem!
- kiáltott fel Bubonövitch. - Te is fiam,
Brutus!
- Nem tudom, miről beszélsz, de hogyha arról a kis
csajról dumálsz, akkor hagyd abba a piszkálódást.
-Én nem sértegettem. A világért sem szeretném az érzékeny
lelkedet megsérteni, Tökmag. Csupán egy nem is olyan régi
kijelentésed jutott az eszembe. Lássuk csak... hogy is
volt? "Akkor sem kellene Dorothy La-mour, ha térden állva
könyörögne előttem."
- Mát nem is kéne. Egyik se kéne. Már azt sem mondhatja
az ember, hogy egy csaj szép, anélkül, hogy
megjegyzéseket tennél?
- Tökmagocskám, láttam, hogy néztél rá! Kigúvadtak a
szemeid. Ismerem a tüneteket. Szó szerint belezúgtál.
- Lökött vagy.

24.

Másnap reggel felkerekedtek, és lassan elindultak. A

sebesülteket hordágyon vittek. Ahol az ösvény elég széles
volt, Corrie Jerry hordagya mellett ment.'Sarina mögötte
haladt, Rosetti pedig vele tartott. Bubonövitch és néhány
holland volt az utóvéd. Mivel az utóbbiak közül egyik sem
beszélt angolul, Bubonövitch pedig nem beszélt
219

hollandul, az amerikainak volt alkalma meditálni. Többek

között azon is elgondolkodott, hogy egyes nők milyen nagy
hatással lehetnek egyes emberekre. A kábítószertől meg
lehet bolondulni. Úgy tűnt, Sarina hasonló hatással van
Rosettire, mint Corrie Jerryre. Jerry esetében ez a hatás
nem volt annyira meglepő. De Tökmag! Tökmag megrögzött
nőgyűlölő létére hirtelen egy barna, bőrű eurazsiai
gyilkos nőért lett oda, aki némi túlzással az anyja is
lehetne. Bubonovitchnak el kellett ismernie, hogy Sarina
igen jól néz ki. Ez volt a legrosszabb. Nagyon kedvelte
Ro-settit, ezért remélte, hogy a kis őrmester nem megy
túl messzire. Alig ismeri a nőket, és Sarina nem az a
típus, akitől jó dolgokat tanulhat. Bubonovitch
visszaemlékezett Kipling egyik verssorára:
" Fehérnek szerettem volna, ezért kést döfött a hátamba,
hát tőle tanultam meg, mi az, hogy nő."
Bubonovitch sóhajtott. Végül is, gondolta, lehet, hogy
Tökmag nem is nagyon tévedett, amikor azt mondta: "Nem is
kell semmit csinálniuk. Elég az, hogy nők. Egyből bajt
hoznak az emberre." i
Abbahagyta az efféle gondolkodást, mivel tudta, nem vezet
sehova, s elkezdett Tarzanról elmélkedni. Jerry is épp
őrá gondolt, és megosztotta aggódását Corrie-val.
- Kezdek aggódni Tarzan miatt - mondta. - Már két napja
nem láttuk, és röviddel azután, hogy eltűnt, néhány férfi
lövöldözést hallott messze az erdőből, abból az irányból,
amerre a jappok visszavonultak.
- De mi a fenét csinálhatott ott? - vetette közbe Corrie.
-Ő nem olyan, mint más ember, így felesleges lenne
bármelyikünknek is kitalálni, hogy mi készteti őt bizo-
220

nyos cselekvésekre. Néha, te is tudod, úgy viselkedik,

mint egy vadállat. Ezért biztosan kell hogy legyen
valamilyen ösztön benne, amely arra viszi, hogy
vadállatként gondolkodjon és cselekedjen. Tudod, hogy mit
gondol a gyilkolásról, ennek ellenére azt is hallhattad,
hogy kötelességének tekinti a jappok elpusztítását.
- Szerinted követte őket, hogy még néhányat megöljön
közülük? - kérdezte Corrie.
-Igen, és lehet, hogy közben őt ölték meg.
-Jaj, nem! Erre még gondolni is szörnyű.
-Tudom, de nem kizárt. És ha nem jelenik meg hamarosan,
akkor nélküle kell továbbmennünk. Egek! Még fel sem
fogtam, hogy mennyire függünk tőle. Bizonyára sokszor
éheztünk volna, ha ő nem vadászik, és nem szerez húst
nekünk.
- Ha ő nem lett volna, nekem már rég nem lenne étvágyam -
mondta Corrie. - Néha még most is előjön álmaimban az a
tigris. És Oju... fúj! ?. .
Egy ideig csendben voltak. Jerry félig nyitott szemmel
feküdt a hordágyon. Fejét enyhén jobbra-balra mozgatta.
f % i
- Jól vagy? - kérdezte Corrie.
- Igen... jól. Milyen messze van még a következő tábor?
- Azt hiszem, Kervyn ott akar majd letáborozni éjszakára,
ahol a bűnözők tartózkodtak, amikor megszöktem - mondta
Corrie. - Az már nincs messze.
Észrevette, hogy Jerry arca nagyon vörös, és tenyerét a
homlokára helyezte. Kicsit lemaradt, és Sarinának
suttogott valamit, a többiek továbbadták a hírt a
doktornak. Corrie visszatért Jerry hordagya mellé.
222
Az amerikai összefüggéstelenül motyogott. A lány beszélt
hozzá, de ő nem válaszolt. Nyugtalanul forgolódott, és
Corrie-nak fognia kellett a férfi testét, hogy le ne
guruljon a hordágyról. Corrie rettenetesen félt-Nem szólt
semmit, amikor Reyd doktor a hordágy másik oldalához
lépett. Jerry súlyos állapota túlságosan nyilvánvaló
volt, hogy magyarázatra szoruljon. Az egyedüli orvosi
műszer, amit sikerült Reyd doktornak megmentenie, egy
klinikai hőmérő volt. Amikor két perccel később
leolvasta, a fejét rázta.
-Rossz? - kérdezte Corrie.
-Nem túl jó. Nem is értem. Azt vártam, hogy sebesülése
éjszakáján lesz egy kis hőemelkedése, de nem volt. Azt
hittem, hogy mostanra már túljut a nehezén.
-Meggyógyul? Meg fog...?
Az orvos a hordágy felett a lányra nézett és mosolygott.
-Addig ne aggódjunk, amíg nem szükséges - mondta. -
Milliók túléltek már rosszabb sebeket és magasabb lázat.
- De nem tudsz valamit tenni érte? Reyd megvonta a
vállát.
- Nincs nálam semmi. Talán jobb is így. Fiatal, erős és
fizikailag olyan tökéletes, amilyen egy férfi csak lehet.
A természet átkozottul jó orvos, Corrie.
- De itt maradsz vele, ugye, doktor? -Természetesen. Ne
aggódj.
Jerry motyogott.
-Három Zéró... két óránál... -Felült.
Corrie és az orvos finoman visszafektették. Jerry
kinyitotta szemét, és Corrie-ra nézett. Mosolygott, és
azt mondta:
223

- Mabel.
Ezután egy ideig nyugodtan feküdt. Rosetti előrejött, és
a hordágy mellett haladt. Úgy látta, hogy Corrie-nak és
az orvosnak segítségre van szüksége. Szemében aggodalom
és félelem tükröződött.
Jerry megszólalt:
- Lucas hívja Melrose-t! Lucas hívja Melrose-t!
Rosetti visszafojtotta könnyeit. Melrose volt a
faroklövész, aki meghalt... és Jerry hozzá beszélt!
Említése megrémisztetté Rosettit, de nem veszítette el a
fejét.
- Melrose hívja Lucast - mondta. - A nyugati fronton a
helyzet változatlan, kapitány.
Jerry megnyugodott, és azt mondta:
- Értettem.
Corrie megveregette Rosetti vállát.
- Aranyos vagy - mondta.
Tökmag elvörösödött.
- Ki az a Melrose? - kérdezte Corrie.
- A faroklövészünk. Megölték, mielőtt lezuhant a Lor vely
Lady. És hozzá beszélt! Jézusom!
Jerry forgolódott és dobálta magát. Szükség volt
mindhármójukra, hogy a hor.dágyon tartsák.
- Azt hiszem le kell kötöznünk - mondta az orvos. Rosetti
megrázta a fejét.
- Hívjátok ide Bubonovitchot, majd mi vigyázunk rá. A
kapitány nem szeretné, ha lekötöznék.
Továbbadták az üzenetet az oszlop végén haladó Bu-
bonovitchnak. Éppen akkor érkezett, amikor Jerry próbált
leszállni a hordágyról. Négyük együttes erejére volt
szükség, hogy visszatartsák. Bubonovitch halkan
káromkodott a bajsza alatt. . - Átkozott jappok! A rohadt
sárgák!
224
Rosettihez fordult.
- Mi a francért nem szóltatok eddig nekem? - kérdezte. -
Miért nem szólt nekem senki, hogy ilyen állapotban van?
- Csigavér, Hobó - mondta Rosetti. -Azonnal hívtalak,
amikor úgy láttam, hogy szüksége van rád.
- Csak most lett ilyen - mondta Corrie Bubonovitch-nak.
i. Ó
- Bocsánat - mondta az utóbbi. - Megijedtem, amikor
megláttam ilyen állapotban. Tudod, mi nagyon szeretjük
ezt a pasast. Ó
" Corrje szeme könnybe lábadt.
- Azt hiszem, mindnyájan így vagyunk vele + mondta.
?
- Nagyon súlyos, doktor? - kérdezte Bubonovitch.
- Igen magas láza van - válaszolta Reyd. - De még nem
olyan magas, hogy veszélyes legyen... egyelőre.,
Kiértek az erdőből, le a völgybe, ahol készültek tábort
verni. Most, hogy elhagyták a szűk ösvényt, Sarina a
hordágy mellé jött. Ekkor Jerry felkiáltott:
-Egek! Nem bírom tartani a magasságot. Srácok, ugorjatok!
Csipkedjétek magatokat! - Megpróbált leugrani a
hordágyról. Sarina segített leszorítani.
Corrie a férfi homlokát simogatta és nyugtatgatta: ' - -
Minden rendben van, Jerry. Csak ne mozogj, és próbálj
pihenni.
Jerry megfogta a lány kezét. > 'Ó ?
-
- Mabel - mondta, és sóhajtott.
Aztán elaludt. Rosetti és Bubonovitch a tekintetével
igyekezett elkerülni Corrie-t. Reyd sóhajtott.
- Ez a legjobb gyógyszer, amit kaphat - mondta.
225

Fél óra múlva van Prins megállást parancsolt, és a

völgyön áthaladó kis patak mellett, a fák alatt
letáboroztak.
Jerry átaludta a délutánt és az éjszakát. Corrie és Sa-
rina a hordágy egyik oldalán aludt, Rosetti és Bubono-
vitch a másikon. Felváltva vigyáztak a betegükre.
Amikor Corrie került sorra, végig Mabelre gondolt. Még
nem hallotta annak -a lánynak a nevét "Oklahoma Cityből,
aki egy 4-F-eshez ment feleségül, de most már tudta, hogy
Mabelnek hívják. Tehát még mindig szereti! Corrie próbált
úgy csinálni, mintha nem érdekelné. Hát Mabel még mindig
érdekli? Pedig már férjhez ment. Aztán arra gondolt,
lehet, hogy egy másik lány ez a Mabel, és lehet, hogy ez
a lány még nincs férjnél. Meg akarta kérdezni
Bubonovitchtól, hogy hívják a lányt Oklahoma Cityből, de
a büszkesége nem engedte.
Amikor Jerry felébredt, néhány másodpercig feküdt és
nézte a feje fölött a fák koronáját. Megpróbálta
felfrissíteni emlékezetét. Lassan eszébe jutott, hogy
utoljára, amikor eszméleténél volt, nagyon kényelmetlenül
feküdt egy hordágyon, s egy keskeny erdei ösvényen
cipelték. A hordágy a földön állt, és most
kényelmesebbnek érezte magát. Igen közei egy kis patak
csobogását hallotta, ahogy vidáman rohant a sziklák
között, hogy mielőbb találkozzon a tengerrel.
Jerry a patak felé nézett, és meglátta Bubonovitchot meg
Rosettit, amint a patak fűvel benőtt partján térdelnek, s
a kezüket, arcukat mossák. Boldogan mosolygott, amikor
belegondolt, milyen szerencsés is, hogy a háborúban ilyen
bajtársai vannak. Elűzte szomorúságát amiatt, hogy
sokukat többé már nem láthatja. Az embernek nem szabad
ilyeneken tűnődnie, ez a háború elkerülhetetlen
velejárója.
226
Elfordította fejét a folyó felől, és Corrie-t kereste.
Közvetlenül a hordagya mellett ült, törökülésben, térdére
könyökölve, arcát a tenyerébe fektette. A haja arany-
lott, de még mindig kontyba tűzve hordta, mivel nagyon
praktikus ember volt. Ezért is viselt még mindig
nadrágot.
Jerry kedvesen ránézett, és azt gondolta, olyan, mint egy
helyes kisfiú. De hála istennek, nem fiú; gondolta. Egy
kisfiút nem akart volna a karjaiba venni és megcsókolni.
És pontosan ezt kívánta Corrie-val tenni abban a
pillanatban, de nem volt hozzá mersze. Gyáva vagy! -
gondolta.
- Gorrie - mondta, nagyon halkan.
Gorrie kinyitotta a szemét és felemelte a fejét.
- Ó, Jeh-y!
Jerry kinyújtotta karját és megfogta a lány egyik kezét.
Corrie a másik kezét Jerry homlokára helyezte. '
- Ó, Jerry! Jerry! Teljesen elmúlt a lázad. Hogy érzed
magad?
- Úgy, hogy be tudnék falni egy egész tehenet, szőröstül-
bőröstül.
Corrie visszafojtotta zokogását. A félelemtől és az
aggodalomtól való hirtelen megszabadulás lerombolta
azokat az érzelmi gátakat, amelyek olyan hosszú ideig
pajzsként szolgáltak számára. Corrie felpattant és
elfutott. Egy fa mögé bújt, nekidőlt és sírt. Nem is
emlékszik, mikor volt utoljára ilyen boldog.
-Mi is volt a neve annak a csajnak Oklahoma Cityben, aki
lerázta a kapitányt? - kérdezte Rosetti Bubono-vitchttól.
. - Nem tudom - válaszolt Bubonovitch.
- Kíváncsi vagyok, hogy Mabel volt-e - folytatta Rosetti.
227

-Lehet.
Jcrry összevont szemöldökkel Corrie után nézett. Most meg
mi a franc van? - gondolta. Sarina, aki Cor-rie-hoz és az
amerikaiakhoz csatlakozott, éppen reggelit készített a
közelben. Reyd doktor, aki a sebesülteket vizsgálta
sorra, éppen Jerryhez ért.
- Mi újság ma reggel?
- Nagyszerűen érzem magam - mondta neki Jerry. -Most már
nem keü hogy cipeljenek.
-Azt csak hiszed - mondta Reyd vigyorogva. Van Prins
kapitány és Tak van der Bos is odament.
- Kibírsz még egy napot? - kérdezte a kapitány Jerrytől.
- Hát persze.
- Remek! Minél hamarabb indulni akarok. Ez a hely túl
veszélyes.
-Tegnap aggódtunk miattad, Jerry - mondta van der Bos.
- Jó orvosom van - mondta Jerry.
- Ha most civilizált körülmények között lettünk volna -
mondta Reyd -, akkor adtam volna tegnap egy tablettát, és
mára mindent elfelejtettünk volna, csak annyit mondtam
volna, hogy milyen5' közéi jártál tegnap a halálhoz.
Corrie előjött a fa mögül és visszament hozzájuk-Jerry
látta, hogy a szeme kivörösödött, és nyomban tudta, hogy
miért futott el.
- Még csak most keltél fel,, lustaság? - kérdezte Tak
Corrie-tól.
- Kinn voltam, egy tehenet kerestem.
- Egy tehenet! Miért?
- Jerry azt kért reggelire.
228
- Akkor is rizst fogsz enni - mondta van Prins
vigyorogva.
- Ha egyszer végre itt hagyom a gyönyörű szigetedet -
mondta Jerry -, és valakitől azt a szót hallom, hogy
rizs, az csak vicc lehet.
A többiek visszatértek teendőikhez, így Corrie egyedül
maradt Jerry vei.
-Tegnap biztos teljesen ki voltam ütve - mondta Jerry. -
Néhány órát mentünk az ösvényen, aztán már semmirevsem
emlékszem.
- Nagyon beteg voltál... csak úgy égtél a láztól.
Állandóan le akartál ugrani a hordágyról. Négyünknek kel:
lett lefognunk. Az orvos a hordágyhoz akart kötözni, de
az az édes kis őrmester hallani sem akart róla. Azt
mondta: "A. kapitány nem szeretné, ha lekötöznék", ezért
ő, Bubonovitch, Sarina rneg én a hordágy mellett mentünk.
.
-Tökmag nagyon jószívű emberke - mondta Jerry.
- Azok a fiúk nagyon szeretnek téged, Jcrry.
- Ez fordítva is igaz - mondta Jerry. - Egy harci egység
tagjainak muszáj szeretniük egymást. Nem bízol olyan
emberben, akit nem szeretsz, és így is elég gondunk van,
amikor repülünk, nemhogy még egy olyan pasassal
törődjünk, akiben nem bízunk. Sajnálom, hogy ekkora nyűg
voltam tegnap.
- Nem voltál nyűg. Csak nagyon féltünk, mert azt hittük,
nagyon súlyos a baj. És az, hogy magadon kívül voltál,
csak nehezítette a helyzetet.
Egy kis szünet után megkérdezte:
- Ki az a Mabel?
- Mabel? Mit tudsz Mabelről?
Semmit. Csak mindig őt emlegetted.
229

Jerry nevetett.
. -Apa így szólította anyukámat. Nem ez a neve, de már
házasságuk előtt is így szólította. A nevet egy
"KedvesMabel" levélsorozatból vette, ami igen népszerű
volt az első világháború alatt, és mi, gyerekek mókásnak
tartottuk, hogy mi is Mabelnek szólíthatunk valakit.
- Mindnyájan azon tűnődtünk, hogy ki is az a Mabel -
mondta Corrie szégyenkezve.
-Gondolom, Tökmag, Bubonovitch, Sarina és az orvos
különösen aggódott miattam - mondta Jerry.
- Ez nem vicc, és cseppet sem vagy jópoía - mondta
Corrie. Ó
. ? .

25.

A völgy végében, ahol a mészkősziklák hasadékaiból

csordogáló kis erek patakká egyesültek, sok, könnyen
védhető barlang volt. Van Prins úgy döntött, hogy itt egy
többé-kevésbé állandó tábort létesít, és rhegvárja
MacArthur és a szövetséges erők érkezését. Az
amerikaiaktól tudta meg, hogy MacArthur hétről hétre
közeledik. Miután a szövetségesek hídfőállást
létesítenek, ő és más gerillavezetők lejönnek a
hegyekből, és az ellenség hátországát, közlekedési
vonalait megtámadják. Addig is alkalmanként japán
előőrsöket zaklatnak.
Aa amerikaiak azt tervezték, hogy amint Jerry teljesen
felépül, a táborból a hegy keleti oldalán vezető ösvényt
követik addig a pontig, ahonnan elindulhatnak nyugat
felé, és megpróbálnak eljutni a tengerpartra. Tak van der
230
Bos is velük tartana, mivel úgy gondolták, hogy jól
ismeri Szumátrát, valamint a japán haderő
elhelyezkedését, ami hasznos lehet a szövetséges erők
számára.
- Kétlem, hogy valaha is eljuttok oda - mondta van Prins,
Nem nagyon reménykedett ennek a szerinte örült
vállalkozásnak a sikerében, és megpróbálta rávenni
Corrie-t, hogy ne kockáztasson.
- Itt korlátlan ideig megbújhatsz a hegyekben - mondta
neki -, és biztonságban leszel honfitársaid között.
Jerry nem volt annyira biztos, hogy itt nem eshet baja.
Ha a japánok egyszer komoly erőfeszítést tesznek
gyalogság és légierő bevetésével a gerillák
likvidálására, Corrie egyáltalán nem lenne biztonságban.
Ennek ellenére a pilóta nem ösztönözte Corrie-t, hogy
vele menjen. Sokkal biztosabb lenne vállalkozásuk
sikerében, ha Tar-zant nem veszítették volna -cl.
Tak van der Bos egyetértett van Prins-szel.
- Szerintem nagyobb biztonságban lennél itt - mondta
neki. - És azt gondolom, hogy nekünk, négy férfinak
nagyobb esélyünk van a megmenekülésre, ha... ha...
- Ha két nő nem lenne terhietekre. Miért nem fejezed be a
mondatot, Tak?
- Nem tudtam, hogyan mondjam úgy, hogy ne sértődjetek
meg, Corrie, de így gondoltam.
- Sarina és- én nem leszünk terhetekre. Mi még két puskát
jelentünk. Már bebizonyítottuk, hogy ugyanolyan kitartóak
vagyunk a menetelésben, mint bármelyikőtök. Rendelem,
elismeritek, hogy Sarina félelmetesebb har-'cos, mint
bárki közületek, és már én is megmutattam, hogy nem
sikítózok vagy ájulok el, amikor elkezdődik a lövöldözés.
Ezenkívül Sarina pontosan tudja, hol sze-
231

rezhetünk hajót és élelmiszert barátságos

bennszülöttektől. Egy másik dolog, amit figyelembe kéne
venni: Sa-rina egész eletében ezeken a tengereken
hajózott. Nem- i csak jól ismeri azokat, hanem tapasztalt
hajós is. Azt hiszem, mi sokat segíthetnénk nektek. Ami a
veszélyt illeti, szerintem egyre megy. A jappok
elkaphatnak minket, ha elmegyünk innen, de akkor is, ha
itt maradunk. Sarina és én veletek akarunk menni, fiúk,
de ha Jerry azt mondja, hogy nem, akkor a témát lezártuk.
Bubonovitch és Rosetti nagyon érdekfeszítőnek találta a
beszélgetést. Jerry hozzájuk fordult.
- Mit gondoltok, fiúk? Akarjátok, hogy Corrie és Sarina
velünk jöjjön, vagy inkább maradjanak itt?
- Nos, én így látom a dolgokat - mondta Bubonovitch. - Ha
két férfiról lenne szó, akik olyan jó katonák, mint ők,
akkor a kérdés fel se merülne. De ilyenkor egy férfi
elgondolkodik azon, hogy veszélybe sodorjon egy nőt,
amikor azt elkerülheti.
- Hát a francba, erről van szó! - mondta Jerry. Rosettire
nézett, kérdően, Rosettire, a megrögzött nő-gyűlölőre,
j.
- Én aszondom, hogy vagy mindenki jön, vagy mindenki
marad. Tartsunk össze.
- Corrie és Sarina tudja, hogy milyen nehézségekkel és
veszélyekkel kell szembenézniük - mondta Bubonovitch. -
Hadd döntsenek ők. Nem hiszem, hogy valame-lyikőnknek is
joga lenne helyettük dönteni.
- Ahogy mondod, őrmester - mondta Corrie. - Sarina és én
már döntöttünk.
Van Prins kapitány megvonta a vállát.
- Őrültek vagytok - mondta -, de csodálom a
bátorságotokat, és sok szerencsét kívánok.
232
-Odassatok! - kiáltott fel Rosetti mutogatva. - Most már
minden fáintos lesz.
Mindenki abba az irányba nézett, amerre Rosetti mutatott.
Feléjük közelített az ismerős, bronzbarna alak, amelyhez
Corrie és az amerikaiak már annyira hozzánőttek. A férfi
egyik vállán egy kis majom csücsült, a másikon pedig egy
szarvas tetemét cipelte.
Tarzan a tábor szélén ledobta a szarvast, és a Jerry
hordagya körül álló csoport felé indult. Keta mindkét
kezével átkarolta Tarzan nyakát, kiabált az idegen tar-
manganikra, és dzsungelszitkbkat szórt rájuk. A kis Keta
meg volt rémülve.
- Ők barátok, Keta - mondta Tarzan a közös nyelvükön. -
Nem kell félni.
- Keta nem fél - visította a majom. - Keta megharapni
tarmanganik.
Óriási lelkesedéssel fogadták Tarzant. Rögtön Jerry-hez
ment, megállt mellette és csak mosolygott.
- Tehát nem sikerült nekik - mondta.
- Csak meghorzsolt a golyó - mondta Jerry.
- Amikor utoljára láttalak, azt hittem, halott vagy.
- Mi is azt hittük, hogy halott vagy. Bajba keveredtél?
- Igen - válaszolt Tarzan -, de nem az én bajom volt,
inkább a jappoké. Követtem őket. Bármit is csinálnak
veled a jövőben, én már bosszút álltam érted.
Jerry vigyorgott.
- Bárcsak láthattam volna.
- Nem volt szép látvány - mondta Tarzan. - Lélektelen
teremtmények, halálra rémülve... élő robotok, akik
tehetetlenek a főnökeik nélkül. Figyeltem arra, hogy
először azokkal végezzek.
Mosolygott, ahogy visszaemlékezett.
233

-Nagyon messzire követhetted őket - tételezte fel van

Prins.
- Nem, de miután végeztem velük, elkóboroltam egy kicsit
messzebbre az erdőben. Mindig kíváncsi vagyok azokra a
vidékekre, amelyeket még nem ismerek. Bár amit megtudtam,
nem túl értékes. Tegnap késő délután rátaláltam egy
ellenséges tüzérségi ütegre, ma reggel pedig egy másikra.
Ha van térképed, akkor elég pontosan be tudom jelölni a
helyüket. Első nap találtam egy elszigetelt bennszülött
falut. Egy tó sekély parti vizein épült az
áthatolhatatlannak tűnő őserdőben. Az emberek háló-' val
halásztak. íjjal és nyílvesszővel fenyegettek, amikor a
béke jelét mutattam nekik. .
-Azt hiszem, ismerem azt a falut - mondta van Prins. -
Repülősök látták már, de állítólag civilizált ember nem
járt még ott úgy, hogy túlélte volna. Páran már
megpróbáltak eljutni oda. Lehet, hogy el is jutottak, de
sosem tértek vissza. Úgy hírlik, hogy a falu lakói egy
olyan bennszülött törzsnek a leszármazottai, akik a
battakok-nak az ősei, igazi vademberek és kannibálok.
Mind ez idáig a modern battakok kannibálok voltak,
jótékony kannibáloknak is nevezhetné áj: ember. Megették
a falu öregeit, abból a meggondolásból, hogy így
halhatatlanok lesznek, és életük tovább folytatódik
azokban a személyekben, akik megették őket. Ezenkívül a
kannibál megszerzi az elfogyasztott személy erejét és
erényeit is. Ez utóbbi okból az ellenségeiket is
megették, fejig megfőzve pár csepp citrommal.
- Ezek a tólakók - mondta van der Bos - emellett még
állítólag feltalálták az örök ifjúság titkát.
- Ez persze mind ostobaság - mondta Reyd doktor.
- Nem biztos - mondta Tarzan.
234.
Reyd meglepődve nézett Tarzanra.
- Csak nem hiszel ilyen marhaságokban, vagy igen? -
kérdezte.
Tarzan mosolygott és bólintott.
-Természetesen azokban a dolgokban hiszek, amelyeket
saját szememmel láttam vagy tapasztaltam, és már kétszer
is láttam száz százalékos bizonyítékot arra, hogy az örök
ifjúság elérhető. Ráadásul nagyon régen megtanultam, hogy
nem szabad tagadni annak a valószínűségét, ami a primitív
emberek vallási hiedelemvilágából ered. Láttam én már
nagyon sok furcsa dolgot a legsötétebb Afrika távoli
vidékein.
Abbahagyta a beszédet, nyilvánvalóan nem állt szándékában
részletekbe bocsátkozni. Tekintetét végighordozta
hallgatói arcán, és megakadt Sarinán.
- Mit keres itt az a nő? - kérdezte. - Hooft bűnöző
bandájához tartozik.
Corrie és Rosetti egyszerre akartak magyarázkodni* az
utóbbi nyomban Sarina védelmébe kelt. Tarzan
megnyugodott, miután végighallgatta a történetet.
- Ha Rosetti őrmesternek nincs kifogása, hogy nő legyen a
csapatban, akkor annak minden kritikán felül kell állnia.
Rosetti kényelmetlenül érezte magát és elpirult, de azt
mondta:
- Sarina nem olyan rossz, ezredes. Reyd doktor a torkát
köszörülte.
-Érdekel engem, amit mondtál a primitív emberek
vallásáról és hiedelemvilágáról, és hogy az örök ifjúság
elérhető. Beszélnél egy kicsit bővebben erről?
Tarzan Jerry mellett törökülésbe helyezkedett.
235

- Számtalan alkalommal láttam már, hogy varázslók

megöltek embereket, akik nagy távolságra voltak tőlük,
néha évekkel később. Nem tudom, hogyan csinálják. Csak
annyit tudok, hogy meg tudják tenni, l^ehet, hogy a
gondolatot betáplálja az áldozat agyába, és az önszug-
gesztióval előidézi saját halálát. A legtöbb varázslat
csupán kuruzslás. Néha úgy tűnik, mintha valós tudomány
lenne.
- Minket viszont könnyen át lehet verni - mondta Jerry. -
Például vannak ezek a pacákok, akiknél hobbivá vált az
úgy nevezett jövendőmondás. Elismerik, hogy becsapnak, de
ha egy tudatlan vadember lennél és azt mondanák neked,
hogy ez igazi varázslat, akkor hinnél nekik. Volt egy
barátom Honoluluban, amikor Hickam-ban állomásoztam, aki
ugyanolyan jó volt, mint bárme-'lyik profi, akit valaha
is láttam. Fessétek be Kendall J. Fielder ezredest
feketére, adjatok rá egy ágyékkötőt,egy tollfej díszt,
adjatok a kezébe néhány csont- és fadarabot meg egy
zebrafarkat, és eresszétek el Afrikában... az összes
varázsló sárga lenne az irigységtől.
És miket tudott művelni a kártyával! Amikor bri-
dzseztünk, mindig ő nyert. Természetesen tisztességesen
játszott, de mielőtt elkezdted, ő már eldöntötte a
játszmát, pontosan úgy, mint Tarzan varázslói a saját
áldozatukét. Te meg bebeszéled magadnak, hogy veszíteni
fogsz. Elég megalázó volt - tette hozzá Jerry.-, mert én
sokkal jobb bridzsjátékos vagyok, mint ő.
-Természetesen bárki meg tudja tanulni az ilyesféle
mágiát - mondta Reyd -, de az örök ifjúsággal mi a
helyzet? Tényleg láttál ilyen eseteket, ezredes?
-Amikor fiatal voltam - mondta Tarzan -, megmentettem egy
feketét egy emberevő oroszlántól. Nagyon
236
hálás volt nekem, és valahogy vissza akarta nekem ezt
fizetni. Felajánlotta nekem az örök ifjúságot. Azt
mondtam neki, hogy nem hiszek ilyen dolog létezésében.
Megkérdezte, hogy hány évesnek nézem, én azt válaszoltam,
hogy olyan huszonévesnek. Azt mondta, hogy ő egy
varázsló. Az összes varázsló, akit addig láttam, nála
jóval öregebb volt; ezért nem nagyon hittem a szavában,
és abban az állításában sem, hogy örökifjúvá tud tenni.
Elvitt a falujába, ahol találkoztam a főnökkel.
Megkérdezte a főnöktől, hogy mióta ismeri. "Születésem
óta", felelt a főnök, aki egy nagyon öreg ember volt, A
főnök elmondta nekem, hogy senki sem tudja, hány éves a
varázsló, csak azt, hogy nagyon öreg, mert még ismerte
Tippoo Tib nagyapját. Tippoo Tib valószínűleg az 1840-es
vagy az 1830-as években született, tehát a nagyapja
feltehetően a XVIII. században látta meg a napvilágot.
Meglehetősen fiatal és mint a legtöbb fiatal.férfi,
kalandvágyó voltam. Bármit hajlandó voltam kipróbálni,
ezért engedtem, hogy a varázsló kipróbálja rajtam a
tudományát. Még' mielőtt befejezte volna, megértettem,
hogy miért nem osztogatja mindenkinek az örök ifjúságot.
Egy egész hónapig tartott, amíg varázsitalokat
kotyvasztott, vallási szertartásokat tartott, s végül
néhány decit a véréből átömlesztett az ereimbe.
Megbántam, hogy belementem, már jóval azelőtt, hogy
befejezte volna, mivel nem hittem abban, amit mondott.
Tarzan abbahagyta a beszédet, mintha befejezte volna a
történetét.
-E^jiagyon is igazad volt - mondta Reyd doktor.
- Akkor szerinted öregedni fogok?
237

- Majdnem biztosan - mondta az orvos..

- Mit gondolsz, most hány éves vagyok? -i kérdezte
Tarzan. '.
. .
- Huszonéveidben lehetsz. Tarzan mosolygott.
-Amiről most beszéltem, nagyon sok évvel ezélőtt történt.
Reyd doktor megrázta a fejét.
- Furcsa - mondta'. Nyilvánvaló volt, hogy nem nagyon
hitt a szavakban.
- Én sosem gondoltam a korodra, ezredes - szólt Jerry. -
De emlékszem, hogy az apám azt mondta, olvasott rólad,
amikor kisfiú volt. Én a te történeteiden nőttem fel.
Jobban befolyásoltad az életemet, mint bárki más. .
- Feladom - mondta Reyd.doktor. - De azt mondtad, hogy
két esetről hallottál. Mi volt a másik? Nagyon
felkeltetted az érdeklődésemet.
-Fehér fanatikusok csoportja Afrika távoli vidékén az
örök ifjúság megszerzése céljából valamilyen pokoli
dolgot eszelt ki. -Úgy értem, az volt pokoli, ahogy az
egyik legfontosabb kelléket pzerezték. Fiatal lányokat
raboltak el, és megölték pket bizonyos mirigyeikért.
Miközben néhány elrabolt lány után kutattam, rábukkantam
a falujukra. Hogy rövidre fogjam a mondókámat, a
társaimmal sikerült megmentenünk a lányokat, és
szereztünk egy adagot ebből a csodaszerből. Akik
fogyasztottak belőle, egy fiatal majmot is beleértve, nem
mutatják az öregedés jeleit.
-Hihetetlen! - mondta Reyd doktor. - Gondolod, hogy
örökké fogsz élni? -0
- Nem tudom, mit gondoljak.
238
- Lehet - mondta Bubonovitch -, hogy egyszer csak
darabokra fogsz hullani, mint One Hoss Shay.
- Szeretnél örökké élni? - kérdezte van der Bos.
- Hát persze, ha sose kellene szenvednem az öregkori
gyengeségtől.
- De az összes barátod meghal.
- Az ember hiányolja a régi barátokat, de állandóan
szerez újakat. Valójában nagyon csekély annak az esélye,
hogy örökké fogok élni. Bármikor eltalálhat egy golyó;
vagy megölhet egy tigris, egy piton. Ha megérem, hogy
visszajutok Afrikába, esetleg egy oroszlán vagy egy
bivaly vár rám ott. A halálnak az öregedésen kívül nagyon
sok módozata van. Az ember egy ideig túljárhat a halál
eszén, de a végén mindig ő a győztes.

26.

Az amerikaiakból, hollandokból, egy angolból, valamint

egy eurázsiaiból álló kis csapatot, amefy megpróbált
eljutni Ausztráliába, a gerillák Idegenlégiónak nevezték
el. Jerry, hogy még nagyobb nyomatékot adjon az
elnevezésnek, felhívta a figyelmet arra, hogy Bubonovitch
orosz, Rosetti olasz, ő maga pedig részben cherokee
indián származású.
- Ha szegény Sing Tai is velünk lenne - mondta Cor-rie -,
akkor a négy fő szövetséges nemzet képviseltetné magát.
-
- Ha a taljánok nem adták volna meg magukat -mondta
Bubonovitch -, akkor ki kellett volna nyírnunk
239

Tökmagot. Ő az egyedüli tengelyhatalmi képviselő a

környezetünkben.
' -Én nem tálján vagyok - mondta Rosetti. - De inkább
vagyok tálján, mint egy vacak orosz kommunista.
Bubonovitch vigyorgott, és Corrie-ra kacsintott.
Van Prins kapitány, aki egy kicsit odébb ült Tarzan-nal,
halkan megjegyezte:
- Kár, hogy nem jön ki egymással az a kettő. Nagyon sok
gondot okozhatnak, amíg átjuttok.
Tarzan meglepődve nézett rá.
-Akkor nem nagyon ismered az amerikaiakat, kapitány.
Bármelyikőjük kockára tenné az életét, hogy a másikat
megmentse.
-Akkor meg miért sértegetik egymást? - kérdezte van
Prins. - Nem ez az első alkalom, hogy hallom őket.
Tarzan megvonta a vállát.
- Ha amerikai lennék, akkor talán megmagyarázhat-
nám.
Ahol a gerillák tábort vertek, ott a völgy beszűkült és
egy keskeny, mészkősziklákkal körülvett kanybnban
végződött; a sziklák oldalábap elszórva mindkét oldalon
hatalmas barlangok voltak. Ezeknek a barlangoknak a
bejáratából puskákból és géppuskákból olyan hathatós
össztüzet lehet zúdítani a támadó ellenségre, hogy
ezáltal ezek a barlangok gyakorlatilag bevehetetlennek
tűntek. További előnyt jelentett az is, hogy minden
emberi jelenlétre utaló jelet el lehetett tüntetni. Néha
egy-egy japán gép repült el felettük. Ahogy meghallották
a motor hangját, a társaság eltűnt a barlangokban.
Az őrszem, aki a tábor fölötti sziklán állt, olyan mélyen
beláthatta a völgyet, ameddig csak távcsővel el le-
240

hetett látni. Ha egyetlen ember közeledését észlelné,

jelzésére nyomban elnéptelenedne a kanyon.
Az Idegenlégió ebben a táborban érezte magát először
viszonylag biztonságban. Megnyugvást jelentett az eddigi
állandó idegfeszültséghez kéjest, ezért nyugodtan
pihenhettek, amíg Jerry sebe begyógyul, és visszanyeri
erejét.
.
Tarzan gyakran ment felderítő utakra és vadászni. Ő
gondoskodott a tábor friss hússal való ellátásáról, mivel
zaj nélkül tudott ölni, ami nagyon fontos volt. Egyetlen
puskalövés felhívta volna az ellenséges őrjárat
figyelmét. .
^
Tarzan néha napokig oda volt. Egyik útja során megtalálta
a bűnözők táborát, lent a völgyben. Nem volt messze attól
a kampongtól, ahol Tokujo Matsuo kapitány és Hideo Sokabe
hadnagy még mindig ott tartózkodott, és nyilvánvaló volt,
hogy a bűnözők nyíltan együttműködtek a japánokkal.
A bűnözők szeszfőzdét állítottak fel, és snapszot
készítettek, azzal élénk kereskedelmet folytattak az
ellenséggel. Tarzan sok részeget látott mindkét táborban.
Ennek egyik jól látható eredménye a fegyelem és az
éberség csökkenése volt az ellenség táborában. Nem voltak
őrszemek a faluhoz vezető ösvényeken. Egyetlen-katona
állt őrt egy kis szögesdróttal körülzárt helyiségnél.
Bent, a vékony falak mögött Tarzan két alakot látott, de
nem tudta kivenni, hogy kik vagy mik voltak. Nyilván
foglyok lehettek, de hogy bennszülöttek-e vagy japánok,
azt nem tudta. Nem is érdekelte.
Ahogy Tarzan megfordult, hogy elhagyja a falut és
visszatérjen a gerillák táborába, az egyik házban
megszólalt egy rádió. Tarzan megállt egy pillanatra, hogy
242
hallgatózzon, de japánul beszéltek, amit ő nem értett,
ezért folytatta útját.
Hideo Sokabe hadnagy viszont értette, és nem tetszett
neki, amit hallott. Tokujo Matsuo kapitány értette és
elégedett volt. Be volt rúgva asnapsztól, nem is kicsit,
csakúgy, mint Sokabe. A snapsz miatt Matsuo még jobban
örült a Tokióból kapott hírnek. Nagyon hangosan örült
neki.
- .
- Szóval a nagybecsű nagybácsidat kirúgták - ujjongott
Matsuo. - Most már mindennap írhatsz a te nagybecsű
nagybácsidnak, Hideki Tojó tábornoknak, de én akkor is
kapitány maradok, amíg csak elő nem léptetnek. Most
megfordult a kocka. Az "Éneklő Béka" lett a
miniszterelnök. Ő ugyan nem a nagybácsim, de a barátom.
Alatta szolgáltam a Kwantung hadseregben Mandzsúriában.
- És rajtad kívül még egymillió paraszt - mondta Sokabe.
így a két tiszt közötti rossz viszony még rosszabb lett,
ami nem volt jó hatással az egység hangulatára és
fegyelmére.
Corrie gyakran aggódott Sing Tai sorsa miatt, akit Ti-ang
Umar falujában hátrahagytak. Tarzan elhatározta, hogy
meglátogatja a falut, mielőtt visszatér a gerillák
táborába. Ehhez jelentős kitérőre volt szükség, de idő
vagy távolság csak ritkán okozott gondot a dzsungel
urának. A civilizált ember egyik tulajdonsága - amiben
Tarzan sohasem osztozott - az időtényezőhöz való szolgai
alkalmazkodás. Ő akkor aludt, amikor álmos volt, és akkor
evett, amikor éhes lett. Ő akkor indult útnak, amikor a
hangulata vagy a szükség úgy hozta, s nem törődött azzal,
mi mennyi időt vesz igénybe.
243

Most komótosan haladt. Elejtett e^y vadat, és miután

evett, éjszakai nyugovóra tért. Már dél felé járt az idő,
amikor megközelítette Tiang Umar kampongját. Hogy
megbizonyosodjon, nem leselkedik-e ott az ellenség, a
vadállatok megszokott gyanakvásával és óvatosságával
haladt csendben a fák között, amelyek körülvették a
kampongot. Látta, ahogy a bennszülöttek mindennapi békés
teendőiket végzik, japánok sehql. Ekkor meglátta Alamot,
és rá egy pillanatra leugrott a földre, majd besétált a
faluba.
Amint a bennszülöttek felismerték Tarzant, barátságosan
üdvözölték és köré gyűltek; rengeteg kérdést tettek fel
neki, olyan nyelven, amit nem értett. Megkérdezte, hogy
beszél-e a faluból valaki hollandul. Egy idős férfi
megszólalt hollandul, hogy igen.
A tolmács segítségével Álam Corrie felől érdeklődött
Tarzantól, és megörült, amikor meghallotta, hogy
biztonságban van. Majd Tarzan megkérdezte, hogy mi lett
Sing Tarjai. Azt a választ kapta, hogy még mindig á
faluban van, de napközben még egyszer sem jött elő, amit
nagyon jól tett, mivel japán felderítők kétszer is jöttek
figyelmeztetés nélkül a faluba.
Tarzant elkísértek a kínaihoz. Úgy látta, hogy teljesen
meggyógyult, és jó fizikai állapotban van. Elsőként Cor-
rie-ról kérdezett, és amikor Tarzan megnyugtatta, hogy
jól van és barátok közé került, sugárzott róla az öröm.
-Itt akarsz maradni, Sing Tai - kérdezte Tarzan -vagy
inkább velünk jönnél? Megpróbálunk elmenekülni a
szigetről.
- Veletek menni - válaszolt Sing Tai.
- Rendben - mondta Tarzan. - Akkor most indulunk.
244
Az Idegenlégió tagjai kezdtek nyugtalankodni. Jerry
teljesen felépült, visszanyerte erejét, és már nagyon
várta, hogy továbbmenjenek. Csak Tarzan visszatértére
vártak, aki már néhány napja távol volt.
- Bárcsak jönne - mondta Corric-nak. - Tudom, hogy tud
magára vigyázni, de attól még történhet vele valami.
Néhányan a csapatból a fák árnyékába húzódtak. '
Szétszerelték, megolajozták és összerakták fegyvereiket.
A szerelést és összerakást csukott szemmel végezték, s
így olyan volt, mint egy játék, s ez egy kicsit megtörte
a fegyverekkel való állandó gondoskodás monotóniáját. Az
egyenlítői hegyek párás éghajlata szükségessé tette a
fegyverek folyamatos karbantartását. Néha mérték egymás
idejét, és a férfiak legnagyobb bosz-szúságára kiderült,
hogy Corrie és Sarina a legügyesebbek.
"
Sarina visszatette a závárt a puskájába, az égre célzott
és meghúzta a ravaszt. Majd egy fához támasztotta, s
hosszasan és figyelmesen nézte a völgyet.
-Tony már elég régóta odakint van - mondta. - Ha nem jön
hamarosan, utánamegyek és megkeresem.
- Hova ment? - kérdezte Jerry.
- Vadászni.
-Az a parancs, hogy nincs vadászat - mondta Jerry. -
Rosctti is tudja. Nem kockáztathatjuk, hogy puskalövéssel
felhívjuk magunkra a japánok figyelmét.
-Tony íjat és nyilat vjtt a vadászatra - magyarázta
Sarina. - Nem fogja a puskáját használni, csak
önvédelemre.
- Egy elefántnál kisebb dolgot úgyse tud eltalálni azzal
az íjjal - mondta Bubonovitch.
- Mióta van odakinn? - kérdezte Jerry.
245

- Már régóta - válaszotla Sarina -, legalább három vagy

négy órája.
- Majd én megkeresem - mondta Bubonovitch. Felvette a
puskáját és felállt.
Éppen ekkor kiáltott le az őrszem a szikláról: -Jön egy
férfi. Úgy néz ki, mint Rosetti őrmester. Igen, ő az.
-Van nála elefánt? - kiáltott Bubonovitch. Az őrszem
nevetett.
- Valamit hoz, de nem hiszem, hogy elefántot. Mindnyájan
lenéztek a völgybe, és egy férfit láttak
közeledni. Még meglehetősen távol volt. Csak az őrszem
ismerhette fel távcsövön keresztül. Kicsit később Rosetti
besétált a faluba. Egy vadnyulat cipelt.
-Itt van a vacsorátok - mondta, és ledobta a nyulat a
földre. - Három szarvast elhibáztam, de ezt a kis
vakarcsot elkaptam.
- Éppen aludt vagy valaki tartotta neked? - kérdezte
Bubonovitoh. ,
- Úgy sepert, mint a nyű - mondta Rosetti vigyorogva. -
Aztán nekirohant egv fának és kampec.
- Szép munka, Hiawatha - szólt Bubonovitch.
- Legalább megpróbáltam - mondta Rosetti. - Nem csak
üldögéltem a nagy hájas fenekemen és arra vártam, hogy
egy másik pasas hozza haza a kajának valót.
- így van, Hobó őrmester - mondta Sarina.
- Mint tökéletes úriember, nem fogok egy hölgynek
ellentmondani - évődött Bubonovitch. - Most a kérdés az,
hogy ki fogja elkészíteni a lakomát? Csak ötvenen
vagyunk, hogy megegyük. Á maradékot elküldhetjük az éhező
örményeknek.
246
-Az éhező örmények egy falatot nem kapnak ebből a
nyusziból. És te se. Sarina és Corrie kapja az egészet.
- Két férfi közelít a völgyből! - kiáltott le az őrszem.
- Még nem látom, hogy kik. De valami furcsa rajtuk.
Minden szem a völgyre meredt, minden fül várta az őrszem
következő jelentését. Néhány pillanattal később jött is a
hír:
- Mindkettő hoz valamit. Az egyik meztelen.
- Az biztosan Tarzan - mondta Jerry.
Ő volt az, s vele tartott Sing Tai. Amikor a táborhoz
értek, egy-eg>hŐzarvastetemet dobtak le a földre. Corrie
el volt ragadtatva, hogy újra láthatja Sing Tait, és hogy
teljesen félépült a sebesüléséből. Jerry is
megkönnyebbült, és nagyon boldog volt, amikor meglátta
Tarzant.
- Úgy örülök, hogy visszajöttél - mondta. - Készen
állunk, hogy lelépjünk, már csak rád vártunk.
-Azt hiszem, hogy még valamit el kell intézni, mielőtt
elindulhatunk - mondta Tarzan. - Megtaláltam Hooft
bandáját lejjebb á völgyben, nem messze attól a falutól,
ahol megmentettük Corrie-t a japánoktól. A jap-pok még
mindig ott vannak, és miközben felderítettem a környéket,
láttam két foglyot a szögesdrót mögött. Nem tudtam
kivenni, hogy kik voltak, de visszafelé Ti-ang Umar
lcampongjából Sing Tai elmondta nekem, hogy pár napja
néhány japán áthaladt a kampongon, és két amerikai fogoly
volt velük. A jappok azt mondták a bennszülötteknek, hogy
ezek azok a pilóták, akiknek a gépét elég régen lelőtték.
- Douglas és Davis! - kiáltott fel Bubonovitch.
- Biztosan - értett egyet Jerry. - Kettejüket nem
találtuk meg.
247

Bubonovitch felcsatolta a töltényövét, és felvette a

puskáját.
.
- Gyerünk, kapitány - mondta. Tarzan a napba nézett.
- Ha gyorsan haladunk - mondta -, akkor még sötétben
odaérünk, de csak olyan embereket viszünk, akik gyorsan
tudnak haladni.
- Hányat? - kérdezte van Prins.
- Húsz szerintem elég lesz. Ha minden rendben megy, akkor
egyedül is meg tudom csinálni. Ha mégsem mennek úgy a
dolgok, akkor húsz ember és a meglépés ereje megteszi a
magáét.
- Annyi emberemet viszel, hogy meglegyen a húsz -mondta
van Prins.
Az Idegenlégió valamennyi tagja készülődött, de Tarzan
nemet mondott Corric-nak és Sarinának. A lányok alkudozni
kezdtek, de Tarzan hajthatatlan volt.
- Még veletek is kellene törődnünk - mondta. - A
biztonságotokra is kellene ügyelnünk, amikor a
figyelmünket csak a küldetésünkre kell összpontosítani.
-Az ezredesnek igaza van - mondta Jerry. -Talán így
helyes - vallotta t>e Corrie.
- Ilyen a jó katona - mondta Tak.
t- Van még valaki, akinek nem volna szabad mennie -
mondta Reyd doktor.
Mindenki Jerryre nézett. f
- Lucas kapitány nagyon beteg volt. Neki még kímélnie
kell magát, s ha most erőltetett menetben halad, akkor
nem lesz olyan állapotban, hogy veletek tartson a
tervezett úton.,
Jerry kérdőn Tarzanra nézett.
248
- Bárcsak ne ragaszkodnál hozzá, Jerry - mondta az angol.
Jerry kicsatolta a töltényövét, és egy fa lábához
fektette. Bánatosan mosolygott.
- Ha Corrie és Sarina jó katonák tudnak lenni, akkor én
is, de nagyon utálnék ebből kimaradni.
Tíz perccel később húsz férfi majdnem futólépésben
elindult lefelé a völgybe. Tarzan van Prins-szel haladt a
csoport élén, és közben elmondta tervét a hollandnak.
Tokujo Matsuo kapitány és HideO Sokabe hadnagy egész
éjszaka ivott, ivott és vitatkozott. Nagy ivászat folyt
embereik között is. A kampong bennszülött férfiai az
erdőbe menekítették a nőket, hogy elkerüljek a részeg
katonák durva közeledéseit. De most, röviddel hajnal
előtt a tábor elcsendesedett, kivéve a két tisztet, akik
tovább vitatkoztak, a többiek részeg kábulatban feküdtek.
A zárka előtti egyetlen őrszem most lépett szolgálatba.
Már sikerült kialudnia a snapsz hatását, de még mindig
messze volt a józanságtól. Zokon vette, hogy
felébresztették, ezért haragját a két foglyon töltötte
ki. Felébresztette cs szidalmazta, fenyegette őket. Mivel
ez a japán Honoluluban született és ott járt iskolába,
beszélt angolul. Angolul is jól tudott káromkodni.
Ocsmány káromlások özönét zúdította a szögesdrótkerítés
mögött lévő két férfira.
Carter Douglas törzsőrmester Van Nuysból, Kalifornia
államból való volt. Forgolódott a mocskos gyékényén, majd
egyik könyökére emelkedett.
- Aroha, szívi! - kiáltott az őrnek. Ettől a japán
irtózatos dühbe gurult.
- Ennek meg mi baja van? - kérdezte Bili Davis
törzsőrmester, a texasi Wacóból.
249

-Azt hiszem, nem kedvel minket - mondta Douglas. -

Mielőtt felébredtél*, azt mondta, hogy ebben a
pillanatban megölne minket, de a nagyb.ecsű kapitány
személyesen akarja reggel lenyisszantani a kobakunkat.
-Lehet, hogy csak durnál, mert meg akar minket ijeszteni
- mondta Davis.
- Lehet - mondta Douglas. - Spicces a pasas. Az a
kotyvalék, amit isznak pokoli erős lehet. Úgy tűnt,
mintha mindenki részeg lenne a táborban.
- Emlékszel arra a pillangó-pálinkára, amit Noumeá-ban
nyolcvanötért próbáltak ránk sózni? Három feles után a
baka szembeköpi a kapitányt. Lehet, hogy ezek is azt
isszák.
- Ha ez a pasas egy kicsit részegebb lenne - mondta
Douglas -, akkor ma este leléphetnénk.
- Ha innen ki tudnánk jutni, legyűrhetnénk. -De nem
tudunk innen kijutni.
- A pokolba is! Nem akarom, hogy lenyisszantsák a
fejemet. Marha jó születésnapi ajándék.
- Hogy érted, hogy születésnapi ajándék?
- Ha jól tudom, holnap van a születésnapom - mondta
Davis. - Holnap leszek huszonöt éves.
- Csak nem akarsz örökké élni, vagy igen? Nem tudom, ti,
öreg pasasok mit képzeltek.
- Hány éves vagy, Doug?
- Húsz.
- Úristen! Téged a bölcsőből rángattak ide. A pokolba! -
mondta pillanatnyi csend után. - Csak becsapjuk magunkat,
ha azt mondjuk, hogy nenr félünk. Én igenis átkozottul
félek.
-Én meg pokolian félek - vallotta be Davis.
- Miről beszélni odabent? - kérdezte az őr. - Pofa be!
250
- Fogd be te, Tojó - mondta Douglas. - Részeg vagy.
- Ezért most megölni téged - üvöltött a japán. -
Megmondani kapitánynak, hogy megpróbáltok elszökni.
Felemelte puskáját, és a kunyhó sötétjébe célzott, ahol a
két fogoly feküdt.
Halkan egy alak indult feléje, a bennszülöttek házainak
árnyékában. Hátulról közelítette meg.
Matsuo és Sokabe a kampong túlsó végén lévő szállásukon
üvöltözve sértegették egymást. Aztán hirtelen az előbbi
pisztolyt rántott és Sokabéra lőtt. Nem talált. A hadnagy
viszonozta a tüzet. Túlságosan részegek voltak ahhoz,
hogy eltalálják egymást, hacsak nem véletlenül, így
tovább folyt a lövöldözés.
Matsuo első lövésével majdnem egyidőben az őr belőtt abba
a kunyhóba, ahol a két amerikai tartózkodott. Mielőtt
másodszor is tüzelt volna, egy kar fonódott a feje köré,
hátrarántotta, és egy kés majdnem elválasztotta a fejét a
testétől.
- Eltalált, Bili? - kérdezte Douglas.
-Nem. Egy mérföldre elkerült. Mi történik odakinn? Valaki
megtámadta.
A tisztek szállásán elhangzott lövések felébresztették a
kábult, részeg katonákat, akik a falu másik vége felé
vánszorogtak, azt gondolván, hogy a tábort megtámadták.
Némelyik olyan közel haladt el Tarzan mellett, hogy
majdnem megérinthette. Tarzan leguggolt a halott őr mellé
és várt. O sem tudta a lövöldözés okát, miként a japán
katonák. Van Prins és csapata a kampong túlsó végén várt,
így Tarzan tisztában volt vele, hogy nem ők lövöldöznek.
Amikor úgy látta, hogy az utolsó japán is elhaladt
mellette, halkan beszólt a foglyokhoz.
- Douglas és Davis vagytok?
251

- Az bizony.
- Hol van a kapu?
- Ott előtted, de le van lakatolva.
Amikor van Prins meghallotta a lövéseket, azt hitte, hogy
Tarzanra lőnek, ezért berohant .embereivel a faluba.
Szétszóródtak, és egyik háztól a másikig lopakodtak.
Tarzan a kapu elé lépett. Két vékonyabb ág támasztotta.
Douglas és Davjs kijöttek a kunyhóból és a kapuhoz
siettek.
Tarzan megragadta az oszlopokat, mindegyiket a végénél.
- Ti nyomjátok az oszlopokat - mondta -, én meg húzom.
Eközben teljes súlyával és erejével hátrafelé húzta, s az
oszlopok kitörtek, még mielőtt a foglyok segítettek
volna. A szögesdrótot az oszlopokkal a földre szorította,
Douglas és Davis pedig átsétáltak és szabadok voltak.
Tarzan embereket hallott közeledni van Prins irányából.
Kiáltott van Prinsnck, aki válaszolt.
-A foglyok velem vannak - mondta Tarzan. - Jobb lesz, ha
összegyűjtőd embereidet és eltűnünk innen.
Aztán elvette a puskát és lqszert a halott japán őrtől,
és Davisnek adta.
Ahogy a csapat kivonult a faluból, hallották a japánok
fecsegését és kiáltozását a falu túlsó végén. Nem tudták,
mi okozhatta a zűrzavart, ami nagy segítséget jelentett a
két férfi kiszabadításában, így neiri volt vesztességük,
bár sokan sajnálták, hogy egyetlen puskalövés nélkül
kellett otthagyni a falut.
Bubonovitch és Rosetti két megtalált barát számtalan
kérdésére válaszolt, és maguk is sokat kérdeztek. Davis
elsőként Tarzan felől kérdezősködött.
252
- Ki az a meztelen pasas, aki megmentett? - kérdezte. -
Emlékszel arra az angol hercegre, aki a fedélzetre
jött, mielőtt felszálltunk? - kérdezte Rosetti. - Hát ő
az, és nagyszerű fickó. Szerintetek ő ki?
- Most mondtad, az angol Királyi Légierő ezredese.
- Ő Tarzan, a majmok ura.
- Velünk ne szórakozzál!
.- Komolyan - mondta Bubonovitch. - Ő aztán tényleg
Tarzan.
-'-Nincs itt az Öreg - mondta Douglas. - Csak nem...
- Nem. Jól van. Megsebesült, és nem engedték, hogy most
velünk jöjjön, de amúgy jól van.
A négy férfi szinte végigbeszélgette a gerillatáborba
vezető utat. Sok harci akcióban vettek már együtt részt.
Vérségi köteléknél erősebb szálak kapcsolták egymáshoz
őket. Volt közöttük valami, amit szavakkal nem lehetett
kifejezni és meg sem próbálták. Talán Rosettinek majdnem
sikerült, amikor Davist hátba vágta és azt mondta:
-Te vén kurafi!

27.

Két nappal később az Idegenlégió - most már tíz taggal -

búcsút vett a gerilláktól, és megkezdte a hosszú
menetelést a fölöttébb bizonytalan úton. Douglas és Davis
az amerikai katonákra jellemző gyors alkalmazkodó
képességgel foglalta el a helyét a kis csapatban. Douglas
Népszövetségnek nevezte csapatukat.
253

Eleinte a két jövevény kétségbe vonta, hogy a két nő meg

tud birkózni a szinte járatlan vad hegyek veszélyeivel és
nehézségeivel. Á hegyi átkelésre azért volt szükség, hogy
elkerüljék az ellenséggel való találkozást. De hamar
rájöttek, hogy nagyon kell igyekezniük, ha lépést akarnak
tartani Corrie-val és Sarinával. Sok más meglepetés is
várt rájuk.
- Mi történt Tökmaggal? - kérdezte Davis Bubono-vitchot.
-Azt hittem, nem pazarolja az idejét egy nőre,, és mégis
állandóan a körül a barna leányzó körül legyes-kedik. Nem
mintha hibáztatnám ezért. Én is bármikor megosztanám vele
a lakosztályomat.
- Attól tartok - mondta Bubonovitch -, hogy Rosetti
őrmester egészen egyszerűen belezúgott. Eleinte szemérmes
volt, de most már abszolút nem szégyelli. Folyik a nyála.
- És az Öreg?... - mondta Davis. - Őt úgynevezett
nőnyüstölőnek tartottad eddig.
- Nem egészen úgy neveztem - szólt Bubonovitch -, de
kapisgálod. Lehet, hogy az volt, de most már nem az.
- Olyan idétlen -jegyezte meg Carter Douglas. - Mit
tudnak az öreg emberek a szerelemről? ,
-Meglepődnél, kicsikém - mondta Bubonovitch.
Kegyetlen volt az út. Parangokkal vágtak utat az
érintetlen dzsungelban. Mély szakadékok és heígyi zuhata-
gok akadályozták haladásukat riasztó gyakorisággal.
Gyakran a szakadékok falai negyven-ötven méter mélységig,
meredeken álltak lefelé, és nem lehetett rajtuk sem
lábbal, s,em kézzel megkapaszkodni, így aztán hosszú
kitérőket tettek. Szinte egy nap sem telt el eső,
átláthatatlan felhőszakadás nélkül. Csuromvizes ruhákban
meneteltek és aludtak. Cipőjük, szandáljuk elrohadt.
254
Tarzan vadászott, és akik addig még nem tanulták meg,
most megtanulták nyersen enni a húst. Előrement, hogy
megkeresse a legjobb útvonalat és figyelmeztessen az
ellenséges őrhelyekre vagy őrjáratokra. Éjszaka
összebújva aludtak, és valaki mindig őrt állt a tigrisek
váratlan, lopakodó támadásai miatt. Néha elcrnyedtek az
izmok, de a hangulat soha.
Keta, a kis majom végig szitkozódott és panaszkodott.
Amikor Tarzan elindult Davis és Douglas megmentésére,
Ketát hátrahagyta egy fához kötözve. Az nagyon fel volt
háborodva emiatt és meg is harapott három hollandot, akik
barátkozni próbáltak vele. Azóta általában szigorúan
egyedül hagyták, csak Tarzanhoz társult. Az egyedüli
kivétel Rosetti volt. Önként barátkozott össze a kis
őrmesterrel, gyakran összekuporodott az ölében, amikor a
társaság nem volt úton.
-Tökmagot valószínűleg rokonszelleműnek tekinti - mondta
Bubonovitch -, hacsak nem közeli rokonnak.
- Asziszi, te olyan nagy majom vagy, amilyet láttunk,
ezer' fél tőled.
- Feltételezem, a Pongo pygmaeusra gondolsz -
mondta Bubonovitch.
Tökmag grimaszt vágott.
-Bárcsak költő lennek! Akkor írnák egy verset.
- Rólam, drágám?
- Már eleget beszéltél. Tudok egy szavat, ami a neveddel
rímel.
Hamarabb álltak meg éjszakára, mint általában, mert
Tarzan talált egy nagy száraz barlangot, ahol mindnyájan
elfértek. Már többen is járhattak ott, mivel a bejáratnál
elszenesedett fadarabokat, belül pedig egy száraz fa-
255

rakást találtak. Tüzet raktak, majd körbeülték, és

magukba szívták az otthonos melegséget, megszárították
azokat a ruhadarabjaikat, amelyeket a másik nem jelenléte
lehetővé tett. Mondhatni, nagyon merészek voltak, mivel
az álszerénység idétlen tilalmait már rég elvetették.
"Harcoló emberek" társasága volt.
Jerry, Bubonovitch és Rosetti éppen a van Prins által
rajzolt felületes térképet nézték.
-Itt tértünk át a vonulat keleti oldalára - mondta Jerry
és megmutatta Ó-, pont Alahapandjang alatt.
-Jézusom! Micsoda név egy csúcsnak! Vagy csúcs
egyáltalán?
- Nekem csak egy pötty a térképen - vallotta be Jerry. -
Idess - folytatta Rosetti. - Itt aszondja, hogy ahol
visszamegyünk a másik oldalra, az még 1.70 kilométer. Az
mi amerikaiul?
?- Ó, úgy százöt vagy százhat mérföld. Légvonalban.
-Szerinted átlagosan mennyit megyünk naponta, Jerry? -
kérdezte Bubonovitch.
- Kétlem, hogy napi öt mérföldet megteszünk légvonalban -
szólt Jerry.
- Nem hiszem - mondta Bubonovitch -, hogy ma megtettünk
volna öt mérföldet, bármilyen vonalban, hacsak a le és
fel nem annak számít.
-Jézusom! - mondta Rosetti. - A Lovely Ladyvel ott
lennénk húsz-huszonöt perc alatt. így, hogy vonszoljuk
magunkat, mint a kutyaképűek, valószínűleg egy hónapig
fog tartani.
- Lehet, hogy több is lesz - mondta Jerry.
-A pokolba is! - Rosetti legyintett. - Örüljünk, hogy
élünk.
256
-És pompás a kilátás - mondta Bubonovitch. -Ahogy olykor
átlátunk ezen a levesen, irtó szépnek és bekésnek tűnik
odalenn.
-Az má' biztos - értett egyet Rosetti. - Olyan, mintha
nem is lehetne háború egy ilyen szép országban. Gondolom,
nem is volt itt háború soha.
-Az elmúlt száz évben szinte csak az volt - mondta Tak
van der Bos. -A történelmi időkben és valószínűleg a
történelem előtti időkben is, egészen a Pithecanthropus
erectus és a Homo Modjokertensis idejében, a Kelet-indiai
szigeteket majdnem mindig lerohanták... törzsfőnökök, kis
hercegek, kiskirályok, szultánok. Hinduk jöttek Indiából,
aztán jöttek a kínaiak, a portugálok, a spanyolok a
Fülöp-szigetekről, angolok, hollandok és most jap-pok.
Mindegyik hozta a flottáját, katonáit és a háborút. A
tizenharmadik században Kubla kán egy ezer hajóból és
kétszázezer katonából álló flottát küldött, hogy
megbüntesse Jáva királyát, aki letartóztatta a Nagy Kán
nagyköveteit, és megcsonkított arccal küldte őket vissza
Kíriába.
Mi hollandok gyakran voltunk bűnösek, mert
kegyetlenségeket követtünk el az indonézekkel szemben, de
sem mi, sem azok, akik előttünk jártak itt, nem
pusztították el a földet, nem mészárolták le a népet, és
nem igázták le olyan könyörtelenül, mint a saját
szultánjaik. Ezek a részeges, kapzsi, kicsapongó lények
saját alattvalóikat gyilkolták le, ha ezzel valamilyen
szeszélyes hóbortjukat kielégítették. A leggyönyörűbb
nőket, a legszebb szűzeket szerezték meg maguknak.
Egyikük háremében tizennégyezer nő volt.
-Jézusom! - kiáltott fel Rosetti.
Tak vigyorgott és folytatta.
257

- És ha még mindig hatalmon lennének, akkor ugyanezeket

csinálnák most is. A hollandok uralma alatt szabadultak
fel az indonézek a rabszolgaság alól, először éltek
békében, és először ismerték meg a jólétet. Adj nekik
függetlenséget, miután a jappokat kidobtuk innen, akkor
egy generáció múlva ugyanott lesznek, ahol azelőtt
voltak.
-Nincs minden népnek joga a függetlenséghez? -kérdezte
Bubonovitch.
- Szerezz egy hordót, kommunista - gúnyolódott Ro-setti.
-Csak azok, akik megküzdöttck érte, azok érdemlik meg -
mondta van der Bos. - Az első feljegyzett kapcsolat
Szumátrával Wang Mang uralkodása alatt történt, aki a Han
dinasztia császára volt az időszámítás szerint 23. előtt.
Az indonézek már akkor fejlett civilizációval
rendelkeztek. Ha ennyi ősi kultúra és a holland hódítás
előtti kétezer év mellett a zsarnok uralkodók még mindig
rabszolgaságban tudták tartani őket, akkor nem érdemlik
meg azt, amit te függetlenségnek nevezel. A hollandok
idejében teljesen szabadok voltak. Mi kell még nekik?
- Csakhogy félreértés ne essék - mondta Bubonovitch
vigyorgó képpel -, ki szeretném jelenteni, hogy nem
vagyok kommunista. Én egy tisztességes New Deal-ellenes
republikánus vagyok. De ott a lényeg: én azt hittem, hogy
a függetlenség az egyik fő dolog, amiért harcolunk.
- A pokolba is - mondta Jerry. - Szerintem egyikőnk sem
tudja, miért harcolunk, csak azt, hogy a jappokat öljük,
aztán véget vessünk a háborúnak, és menjünk haza. Miután
ezeket megtettük, az átkozott politikusok megint
összekuszálnak mindent.
258
-És a kardesörtetők majd kezdik előkészíteni a harmadik
világháborút - mondta van der Bos.
-Azt hiszem, egy ideig nem fogják túl hangosan csörtetni
a kardjukat - szólt közbe Corrie.
- Majd pont akkor, amikor a gyerekeinket be tudják
rángatni a következő háborúba - mondta Jerry.
Zavart csend lett. Jerry hirtelen rájött, hogy
félreértelmezhetik ártatlan kijelentését, s elvörösödött.
Corrie úgyszintén. Mindenki őket nézte, amitől még
zavartab-bak lettek.
Végül van der Bos nem bírta tovább, hogy föl ne röhögjön,
s a többiek hálásan követték - még Corrie és Jerry is.
Sing Tai, aki ezalatt a főzéssel foglalatoskodott, tovább
oldotta a feszültséget, amikor idézte a Rosctti által
sokat emlegetett szólást:
- Kész a siló!
Vadmalac, fajd, gyümölcsök és magvak alkották a menüt.
' *?
- Ez aztán a luxus - mondta Davis.
-A Drakc Hotel'a nyomunkba sem ér - tette hozzá Tökmag.
- Óriási a választék, és még kajajegy se kell hozzá -
mondta Tárzan.
-És nem kell sorszám se - mondta Rosetti. - Jézusom! Ez
aztán az élet.
- Bediliztél? - érdeklődött Bubonovitch.
- Gyere vissza a háború után, őrmester - mondta van der
Bos -, és megmutatom Szumátra másik arcát.
Bubonovitch megrázta a fejét.
- Ha valaha is visszajutok Brooklynba - mondta -, ott is
maradok.
- Én meg Texasban - mondta Davis.
259

-Texas szép állam? - kérdezte Corrie.

- A legszebb állam az Unióban - nyugtatta meg Davis.
- De Jerry azt mondta nekem, hogy Oklahoma a legszebb.
-Az a kis indián rezervátum? - kérdezte Davis. -Hallod!?
Texas majdnem négyszer nagyobb. Több gyapotot termeszt,
mint bármelyik másik állam az Unióban. Legelső marhában,
juhban és öszvérben. A legnagyobb farmja van a világon.
- És a legnagyobb hazudozója - tette hozzá Douglas: - Ha
tényleg tudni akarod, melyik a legszebb állam, hát én
megmondom: Kalifornia. Gyere csak a jó öreg San Fernando-
völgybe a háború után, és akkor máshol már nem is akarsz
élni.
- New York államról még nem is hallottunk - szólt Jerry
vigyorogva.
- A New Yorki-aknak nem kell dicsekedniük - mondta
Bubonovitch. - Nekik nincs kisebbségi komplexusuk.
- Ezt nehéz lesz túlszárnyalni - mondta van dcr Bos.
- És a te államod, Tony? - kérdezte Sarina. Rosetti egy
pillanatra elgondolkodott.
- Hát, Illinoisban élt az elsőszámú közellenség.
- Minden amerikai - jegyezte meg Tarzan - a világ
legszebb országának, a legszebb államának, a legszebb
megyéjének a legszebb városában lakik, és mindegyikőjük
meg van erről győződve. Ettől olyan nagyszerű ország
Amerika, és az is marad.
- Milyen igaz! - mondta Davis.
-Ugyanezt észrevettem a hadseregetekben is - folytatta az
angol. - Minden egyes katona ennek a hadseregnek a
legjobb egységénél szolgál, és még hajlandó ve-
260
rekedni is, ha ezt kétségbe vonod. Az effajta érzés teszi
naggyá a hadseregeteket.
- Hát - mondta Jerry -, nem is csináltuk olyan rosszul,
ahhoz képest, hogy a szvingelő playboyok országának
tartottak. Azt hiszem, megleptük a világot.
-Tojót és Hitlert valóban megleptétek. Ha nem jöttetek
volna, először hadianyaggal, aztán emberekkel, akkor a
háborúnak már vége lenne, és Hitler és Tojó nyerte volna
meg. A világ nagyon sokkal tartozik nektek.
- Kíváncsi vagyok, hogy visszafizetik-e - szólt Jerry.
- Valószínűleg nem - mondta Tarzan.

28.

Corrie hátát a barlang falának támasztva ült. Jerry

odament és leült mellé. Sarina és Rosetti kéz a kézben
kisétáltak a barlangból.
-Tökmag levetette minden gátlását - mondta Jerry. -
Tudtad, hogy ő nagyon gyűlölte a nőket? Azt hiszem, te
vagy az első, akit igazán elviselt. Téged most már nagyon
kedvel.
- Te sem voltál éppen oda értünk - emlékeztette Corrie.
- Tudod, én még sosem találkoztam holland lánnyal. -Ez
aranyos. Kezdesz fejlődni. De azt ne mondd,
hogy az Unió legszebb államában nem a világ legszebb
lányai vannak.
- Csak egy "világ legszebb lánya" van, és.ő nem Ok-
lahomából való. ?
,
Corrie nevetett.
261
- Tudom, hogy mit csinálsz. -Mit?
- Te fűzöl engem. így nevezitek ti, amerikaiak ezt, nem?
- Én nem fűzlek, Corrie. Nagyon jól tudod, hogyan érzek
irántad.
- Nem vagyok gondolatolvasó.
--Te vagy a legcsodálatosabb dolog, ami történt velem az
életemben.
-Csak nem vallasz nekem szerelmet?!
- De, valahogy arra gondoltam - mondta Jerry -, de úgy
tűnik, nem csinálom valami jól.
Jerry mélyen a lány szemébe nézett. Tükröződött benne a
tábortűz fénye, de mélyen a szemében egy másfajta fény
égett, olyan fény, amilyet Jerry még. egyetlen nő
szemében sem látott korábban.
- Istenem! De csodálatos vagy - mondta. Corrie
mosolygott.
- Ezt mondtad az előbb is, csak akkor dolognak hívtál.
Azt mondják, nagyszerű pilóta vagy, kapitány.
Tudta, hogy Corrie ugratja, de nem bánta - még mindig
látta azt a fényt a szemében(
-Nem vagyok nagyszerű pilóta. Nagyon gyáva vagyok.
Annyira félek tőled, hogy nem merem kimondani azt az
egyetlen szót.
Corrie nevetett, és nem is próbált neki segíteni.
- Ide figyelj! - mondta Jerry. - Szeretnél Oklahomá-ban
élni?
- Nagyon szeretnék - mondta.
-Drágám! - mondta Jerry. - Meg kell hogy csókoljalak.
Azonnal megcsókolnálak, ha nem lennének itt olyan sokan.
- Akár ki is mehetünk - jegyezte meg Corrie.
262
Ugyanakkor Sarina már Rosetti őrmester karjaiban volt.
Rosetti megcsókolta. Sarina átölelte Rosettit, és
szorosan magához szorította. Corrie és Jerry, ahogy
kiléptek a tábortűz fényköréből az éjszakába, majdnem
beléjük botlottak. Távolabb mentek.
- Úgy gondolom, hogy a kapitánynak nem kell tanulnia
semmit az őrmestertől - mondta Corrie -, de Rosetti egy
rendkívül különös őrmester.
Egy pillanattal később egy kicsit gyorsabban lélegzett,
amikor finoman eltolta magától Jerryt.
- Ti nőgyűlölők! - mondta, miközben levegő után
kapkodott.
Bubonovitch őrmester a tűz mellett üldögélt, éppen a
barlang bejáratánál. Látta, ahogy Tökmag és Sarina kiment
kéz a kézben; aztán Corrie és Jerry is kiment a sötétbe.
- Nekem is kell a szerelem - mondta Bubonovitch, miközben
barátkozni próbált a kis Ketával. Dé Keta megharapta.
- Senki sem szeret - mondta az őrmester bánatosan. Az
Idegenlégió tagjai nap mint nap kemény harcot
vívtak a környezettel minden egyes mérföldért. A nap
végére, amikor letáboroztak, többen annyira kimerültek,
hogy evés nélkül elaludtak. Még ahhoz is túlságosan
fáradtak voltak, hogy beszéljenek. Corrie és Sarina
lépést tartottak a férfiakkal, akik nagyon büszkék voltak
rájuk.
- Szerencsések, hogy nem kell sokat cipekedniük -jegyezte
meg Bubonovitch. - Adjátok össze a súlyukat és nem
nyomnak többet mint én. Lehet, hogy még Tökmaggal együtt
sem. Azt hiszem, a háború után hármójukat szerződtetem,
és csinálok egy bolhacirkuszt.
- Igen? Asztat kellett volna csinálnod - mondta Tökmag -,
hogy a haditengerészethez menjél. Asztán lett
263

volna egy nagy csatahajó, ami vitt volna téged

mindenhová, te nagy tehén.
- A haditengerészethez kellett volna menned - javította
ki Sarina, aki azon fáradozott, hogy Tökmag angolját a
katolikus nővérektől tanult nyelvtudásának szintjére
hozza fel, s eközben a többiek ezen igen jól szórakoztak
magukban.
Bubonovitch egyszer így szólt Jerryhez:
- Egy borneói fejvadász unokája egy amerikait tanít
angolra! Most már bármit elhiszek.
Sarina nem nagyon erőlködött, hogy ne sértse meg Tökmag
érzelmeit. Mindenki előtt kijavította, és gyakran mondat
közben is. Tökmag sosem tiltakozott. Ő csak vigyorgott és
kezdte elölről. És nem is eredménytelenül. Szinte
teljesen leszokott olyan szavakról, mint: eztet meg
áztat, de a lenne meg a volna még mindig nem ment neki.
Douglas megjegyezte:
- Hát nem nagyszerű dolog a szerelem!?
Közeledtek a Masoerai-hegyhez, amely közel volt ahhoz a
ponthoz, ahol át akartak kelni a hegyvonulaton, ahonnan
útjuk lefelé vezetett a tenger felé. Már egy hónapja,
hogy elhagyták a gerillák táborát, és azóta csak
nehézségekkel kellett megküzdeniük. Eddig egyikőjük sem
került veszélyes helyzetbe, s nem találkoztak egyetlen
emberi lénnyel sem. De aztán, mint derült égből a
villámcsapás, a tragédia bekövetkezett. Tarzant elfogták
a japánok.
Éppen egy jól kitaposott vadcsapást követtek, és Tar-zan
- mint mindig - egy kicsivel előttük a fák koronája
között haladt. Hirtelen egy japán őrjáratra bukkant.
Megálltak az ösvényen pihenni. Tarzan közelebb ment, hogy
megállapítsa a különítmény nagyságát. Még bőven volt
ideje, hogy visszamenjen, figyelmeztesse társait, s
264

felkészítse őket a veszélyre. A kis Keta a vállán

utazott. Tarzan csendre intette.
A férfi figyelmét a japánok kötötték je. Nem tudta, hogy
felülről milyen veszély leselkedik. Keta viszont látta,
és elkezdett visítozni. A japánok felnéztek. Egy hatalmas
piton tekeredett a férfi teste köré, aki gyorsan
cselekedett. Kése megvillant. A megsebesített kígyó
haláltusájában vonaglott, elengedte azt az ágat, ami
tartotta, és Tarzannal együtt az ösvényre, a japánok lába
elé zuhant. Keta közben elmenekült.
A japánok karddal és szuronnyal estek neki a kígyónak,"
gyorsan végeztek vele. Tarzan tehetetlen volt. Túl sokan
voltak a japánok. Egy tucatnyi szurony meredt rá, ahogy
védtelenül feküdt a hátán az ösvényen.
Elvették tőle íját, nyílvesszőit és kését. Egy tiszt
odalépett hozzá és oldalba rúgta.
-Állj fel! - kiáltotta angolul.
Valaha parkolóőr volt Culver Cityben. Alacsony volt,
görbe, lábú, lófogú és szarukeretes szemüveget viselt.
Egy rajzfilmfigurának is elment volna. Emberei Bálnának
becézték méretei miatt. Szandállal együtt mintegy 160
centi lehetett. *
- Ki vagy? - kérdezte a tiszt.
- John Clayton ezredes, Királyi Légierő. -Te amerikai
vagy - mondta a japán. Tarzan nem válaszolt.
- Mit keresel itt? - volt a következő kérdés. -Elmondtam
mindent, amit köteles xs hajlandó vagyok elmondani.
- Majd meglátjuk.
Egyik őrmesteréhez fordult, és japánul mondott neki
valamit. Az őrmester emberei közrefogták a foglyot, sor-
266
ba álltak, aztán elindultak az ösvényen, ugyanabba az
irányba, amerre az Idegenlégió haladt. Tarzan a jelekből
úgy ítélte meg, hogy a különítmény már teljesítette
küldetését, és ugyanazon az útvonalon indultak vissza a
táborba, amelyen jöttek.
A kis Keta a fák koronája között menekült, amíg meglátta
az Idegenlégiót. Leugrott és Tökmag vállára ült. Mindkét
karjával átszorította a férfi nyakát és belevisított a
fülébe.
- Valami történhetett Tarzarinal - mondta' Jerry. -Keta
azt próbálja elmondani. Nem hagyta volna el Tar-zant, ha
nem történik vele valami.
- Előre mehetek az ösvényen, hogy körülnézzek, kapitány?
- kérdezte Rosetti. - Én gyorsabban tudok menni
bármelyikőtöknél.
- Igen. Indulj. Majd mi követünk.
Tökmag elsietett. Úgy tűnt, Keta most már megnyugodott.
Tökmag biztos volt abban, hogy Jerrynek igaza van. Tarzan
bajba jutott. Tökmag hamarosan emberi hangokat és katonai
felszerelés jellegzetes zörejeit hallotta maga előtt.
Mivel a japánok nem tartottak semmilyen veszélytől,
gondtalanul meneteltek. Tökmag közelebb lopakodott, és
ekkor meglátta Tarzan fejét és vállát, ahogy a kis
emberek feje fölé tornyosult. Tarzan a japánok foglya!
Hihetetlen. Az őrmester szíve elszorult -épp az a szív,
amely nemrég még az angolok iránti gyűlölettél volt tele.
A hír, amellyel Tökmag visszatért a többiekhez, mindenkit
letaglózott. A dzsungel urának elvesztése súlyos csapást
jelent a kis csapatnak, de ők elsősorban Tarzan
biztonságáért és nem a sajátjukért aggódtak. Valamennyien
nemcsak tisztelték és csodálták, hanem igazi
267

szeretetet is éreztek iránta. Ennek oka az is lehetett,

ahogy egyszer Tökmag bizalmasan mondta Bubono-vitchnak:
"Mert a pasas normális."
- Hány jappot láttál, Rosetti? - kérdezte Jerry. -Kábé
húszat. Mi kilencen vagyunk, kapitány, ami
bőven elég.
- Ez a beszéd - mondta Bubonovitch. - Gyerünk,
szabadítsuk ki.
- Nem támadhatjuk meg őket ezen a keskeny ösvényen
anélkül, hogy ne veszélyeztetnénk Tarzant. Követnünk kell
őket, amíg találunk egy jobb helyet, ahol rajtuk üthetünk
- mondta Jerry.
Az ösvény egy keskeny kanyon peremén kiért az erdőből.
Lent Tarzan meglátott valamit, ami nyilvánvalóan a
japánok ideiglenes táborhelye: fél tucatnyi japán katonai
felszereléseket és néhány teherhordó állatot őrzött. A
felszerelés rendetlenül szét volt szórva. Egy része,
valószínűleg romlandó élelem, ponyvával volt letakarva.
Sátrakat nem látott. A tábor kinézetéből ítélve Tarzan
arra következtetett, togy a tiszt nem ura a helyzetnek. S
minél alkalmatlanabb, annál könnyebb lesz tőle megszökni.
Kenzo Kaneko alhadnagy parancsokat osztogatott egyik
őrmesterének, aki a fogoly kezét hátrakötötte. Lehet,
hogy a hadnagy nem értett a mesterségéhez, az őrmester
azonban annál jobban. Olyan szorosan és annyiszor kötötte
át Tarzan csuklóját, hogy még a dzsungel urának az izmai
is csődöt mondtak.
Az őrmester hasonlóképpen kötözte össze a fogoly lábait.
Ezek után meglökte, úgyhogy Tarzan a földre zuhant.
Odahoztak egy lovat, és felnycrgelték. Egy kötél egyik
végét a nyereghez, a másikat Tarzan lábához kö-
268
tötték. Kaneko hadnagy odalépett, Tarzan fölé hajolt, és
kedvesen mosolygott.
- Nagyon nem szeretnék a lóra vágni az ostorral -mondta.
- Nagyon fájna nekem, de neked még jobban.
Felkantározták a lovat, és egy katonaoslorral a kezében
felült rá egy katona. A többiek körülállták és
vigyorogtak. Nemsokára különös látványosságnak lesznek a
tanúi.
- Ha válaszolsz a kérdéseimre - folytatta Kalieko -,
akkor a lovat nem zavarják meg, és leveszik róla a
kötelet. Hányan vannak a csapatodban és hol vannak?
Tarzan nem szólt. Kaneko már nem mosolygott. Vonásai
eltorzultak a dühtől vagy csak úgy tett mintha dühös
lenne, hogy megijessze áldozatát. Közelebb lépett és
oldalba rúgta Tarzant. '...
- Nem válaszolsz? - kérdezte.
Tarzan ránézett a japánra. Arcán semmiféle érzelem nem
tükröződött, még a megvetés sem, amit ez iránt a groteszk
ember iránt érzett. Kaneko szeme a fogolyéra meredt.
Látott valamit abban a szempárban, ami megrémisztetté, és
ettől még nagyobb dühbe gurult.
Parancsot adott a lovon ülő katonának. Az illető
előrehajolt és magasba emelte ostorát. Ekkor eldördült
egy puska. A ló felágaskodott és bátraesett. Még egy
lövés. Kenzo Kaneko hadnagy fel üvöltött és arcra bukott.
Aztán már záporoztak a golyók, a japánok egymás után
estek el. Akik tudtak, fejvesztve menekültek lefelé a
völgybe, s az Idegenlégió kilenc lövésze megfutamította a
japánokat a meredek ösvényen, táboruk felé.
Egy sebesült japán a könyökére emelkedett és rájuk lőtt,
de elhibázta. Corrie lelőtte. Aztán Rosetti és Sarina
támadt a sebesültekre, szuronnyal és paranggal, s ezután
már nem volt több sebesült.
269

Jerry elvágta Tarzan kötelékeit.

- Épp időben jöttetek - mondta Tarzan.
- Mint a lovasság egy lovas operában - mondta
Bubonovitch.
- Szerinted most mit tegyünk? - kérdezte Jerry Tarzant.
- El kellene intézni a maradékot. Ez nyilván egy nagyobb
katonai egység része volt. Ha ezek közül bárki visszajut
a táborba, kifésülnek minket.
- Szerinted hányan voltak?
- Úgy huszonötén vagy huszonhatan. Hányat öltünk meg
eddig?
-Tizenhatot - mondta Rosetti. - Most számoltam mcgi
Tarzan levett egy puskát és egy töltényövet az egyik
halott japánról.
- Fölmegyünk a völgy peremére. Én onnan majd előremegyek
a fákon, és megpróbálom megelőzni őket. Ti pedig
helyezkedjetek el az erdő szélén, és tüzeljetek
. majd rájuk.
Fél mérföldre a tábortól Tarzan megelőzte a túlélőket.
Tízen voltak. Egy őrmester összegyűjtötte embereit, és '
arra próbálta rávenni őket, hogy menjenek vissza és
harcoljanak. Nem valami lelkesen fordultak vissza, s
ekkor Tarzan tüzelt, lelőtte az őrmestert. Egy katona
szaladni kezdett a völgy irányába. Tarzan ismét tüzelt,
és a katona összeesett. Ekkor a többiek rájöttek, hogy a
lövések a völgyből jönnek. Fedezéket kerestek. Tarzan
abbahagyia a tüzelést, mivel nem akarta felfedni, hol
tartózkodik.
Az idegenlégiósok meghallották a két lövést és tudták,
hogy Tarzan utolérte az ellenséget. A völgy szélén a fák
között nyomultak előre. Jerry haladt az élen. Meglátott
egy japánt, aki egy kidőlt fa mögött keresett fedezéket.
Aztán
270
meglátott még egyet, meg még egyet. Arra mutatott, és
elkezdődött a tüzelés. Tarzan is akcióba lépett.
A japánok, miután mindkét irányból elvágták útjukat, és
vezér nélkül, megfelelő kezdeményezőkészség hiányában
saját kézigránátjaikkal felrobbantották magukat.
- Rohadtul udvariasak - mondta Douglas.
- Rendes kis srácok -jegyezte meg Davis -, megspórolták
nekünk a lőszert.
- Lemegyek és segítek rajtuk - mondta Rosetti -, ha
valamelyik még életben van.
Lecsúszott a meredek sziklaoldalor, Sarina követte.
- Ilyen az ideális társnő - mondta Bubonovitch.

29.

Hat héttel később az Idegenlégió lejutott a tengerhez

Moekemoeko alatt. Fáradságos hat hét volt, rengeteg
veszéllyel. Az egyre növekvő számú japán állások miatt
óriási kerülőket kellett tenniük. Csupán a dzsungel ura
éles érzékszerveinek köszönhették, hogy a kis csapat
számos alkalommal menekült meg a bajtól.
Egy japán légelhárító üteg egy kilométerre volt a part
fölött, ahol a kis csapat rejtőzködött. Köztük és az üteg
között egy bennszülött falu helyezkedett el. Sarina azt
remélte, hogy ebben a faluban barátokat talál, akik
ellátják őket élelemmel, s szerezhetnek tőlük hajót.
- Ha lenne egy sarongom - mondta -, akkor kényelmesen
besétálhatnék a faluba nappal, még ha ott is van-
271
nak a japánok, de ez a felszerelés gyanút ébreszthet
bennük. Meg fogom próbálni, csak sötétedés után megyek
be.
- Talán én szerezhetek neked sarongot - mondta Tarzan. -
Bemész a faluba? - kérdezte Sarina.
- Ma este - válaszolt Tarzan.
- Biztos találsz sarongokat, amelyeket ma kimostak és
kitettek száradni.
Sötétedés után Tarzan elindult. Csendben mozgott az
egyenlítői éjszaka párás, mozdulatlan levegőjében. A
táborban - amely valójában nem is volt igazi tábor, csak
afféle búvóhely - a többiek halkan beszéltek. Elnyomta
őket a hőség, a párás levegő és belefáradtak az állandó
készenlétbe rájuk leselkedő veszélyek miatt. Amikor a
hegyekben jártak, akkor meglehetősen szerencsétlennek
érezték magukat. Most visszasírták a magasabb régiókban
tapasztalt viszonylagos hűvösséget. .
- Olyan sokáig voltam már a hegyekben - mondta Corrie -,
hogy már majdnem teljésen elfelejtetjem, milyen
félelmetes tud lenni a tengerpart klímája.
- Hát elég pocsék - értett egyet van der Bos.
? -A hollandok bizonyára megbűnhődtek mohóságukért -
mondta Bubonovitch -, hogy egy törökfürdőt foglaltak el.
- Nem - mondta van der Bos -,-mi megtaláltuk a
szerencsénket. Ez a.világ igen gazdag szeglete.
- Legyen a tiéd - mondta Rosetti. - Nekem egy darab sem
kell belőle.
- Bárcsak az egész világ így erezne - mondta van der
Bos.
Tarzan fellendült egy fára, amelyről rálátott a falura. A
telihold megvilágította a tisztást. A díszes bennszülött
házak sötét árnyékot vetettek. Bennszülöttek a házak
272
előtt guggoltak a holdfényben, közben dohányoztak és
fecsegtek. Három sarong lógott a mozdulatlan levegőben
egy póznáról, ahova kitették száradni. Tarzan leült, s
várt, amíg az emberek éjszakára bemennek házaikba.
Egy kis idő után egy férfi hatolt be nyugatról a kam-
pongba, s a ragyogó holdfényben Tarzan jól láthatta. Egy
japán tiszt volt, a közelben lévő légelhárító üteg
parancsnoka. Amikor a bennszülöttek meglátták, felálltak
és meghajoltak. Kihívóan közelítette meg őket, és néhány
szót szólt egy fiatal lányhoz. Alázatosan felállt a lány,
és követte a férfit abba a házba, amit saját magának
kisajátított.
Amikor a férfi hátat fordított, a bennszülöttek
grimaszokat vágtak. Tarzan elégedett volt. Az imént
látottak alapján meggyőződött arról, hogy a bennszülöttek
barátságosak lennének a japánok bármelyik ellenségéhez.
Egy idő után a bennszülöttek bementek házaikba, és a
kampong elcsendesült.
Tarzan leugrott a földre és megállt az egyik épület
árnyékában. Úgy lopakodott csendben, a sarongokhoz
legközelebb lévő pontig, hogy ne kelljen kilépnie a hold
fényére. Egy pillanatig ott állt és hallgatózott, aztán
hirtelen gyorsasággal átlépett a hold által megvilágított
területen és megragadott egy sarongot.
Visszafelé haladt, s már majdnem visszaért az árnyékba,
amikof egy épület sarka mögül kilépett egy nő. Szemtől
szembe álltak a holdfényben. A nő megriadt, és már
kinyitotta száját, hogy sikítson. Tarzan megragadta a nőt
és tenyerét rátette a szájára. Aztán bevonszolta őt az
árnyékba.
-Csend! - parancsolta Tarzan hollandul. - És akkor nem
bántalak. - Remélte, hogy a nő ért hollandul. Megértette.
- Ki vagy? - kérdezte.
273

- Barát - válaszolt.
- A barátok nem lopnak tőlünk - mondta a nő.
- Csak kölcsönveszem ezt a sarongot. Vissza fogom hozni.
Nem szólsz a japánnak erről? Nekem is az ellenségem.
- Nem mondom el neki. Mi nem mondunk nekik el semmit.
- Akkor jó - mondta Tarzán. - A sarongot holnap
visszajuttatom.
Tarzan elrohant, majd eltűnt az árnyékban. A nő megrázta
a fejét, és felmászott a házába vezető létrán. Elmesélte
családjának, micsoda kalandban volt része.
- Soha nem fogod viszontlátni azt a sarongot - mondta az
egyik családtag.
- A sarong- miatt nem izgulok - válaszolt. - Nem az enyém
volt. De azt a vadembert viszont szeretném látni.
Gyönyörű volt.
Másnap reggel Sarina bement a faluba. Az első hő, akivel
találkozott megismerte, és hamarosan régi barátok vették
körül. Figyelmeztette őket, hogy ne jöjjenek közelebb,
mivel attól félt, hogy japánok lehetnek a faluban, akik
az üdvözlésekből felismerhetnék és a jövevényt minden
valószínűség szerint kihallgatnák. Sarina nem akarta,
hogy a japánok kihallgassák. A falubeliek megértették, és
visszatértek mindennapi teendőikhez. Azután Sarina
megkereste Alauddin Shaht, a falu vezetőjét. Látszólag
nagyon örült Sarinának, és rengeteg kérdést tett fel
neki, de a lány óvatosságból sokra nem válaszolt, amíg ki
nem derül, hogy a főnök milyen kapcsolatban van a
japánokkal.
Hamarosan megtudta, hogy gyűlöli őket. Alauddin Shah
büszke öregember volt, akinek ősei is törzsfőnö-
274
kök voltak. A japánok felpofozták, megrugdosták és arra
kényszerítették, hogy még a közlegények előtt is mélyen
meghajoljon. Miután Sarina megnyugodott, elmondta
történetét, és elmagyarázta, hogy neki és társainak mire
van szüksége, és a főnök segítségét kérte.
- Veszélyes utazás lesz - mondta a főnök. - Rengeteg
ellenséges hajó van ezeken a vizeken, és Ausztrália
nagyon messze van. De ha te és a barátaid
megkockáztatjátok, akkor segítek nektek. Egy nagyobb
méretű praót elrejtettünk a falutól néhány kilométerre a
folyón. Előkészítjük nektek, de ahhoz idő kell. Nem
figyelnek bennünket állandóan, mivel a japánoknak eddig
nem volt gondjuk velünk, de ki-be járkálnak majdnem
mindennap a kampongba. Egyik tiszt minden éjjel itt
alszik. Mindent a legnagyobb óvatossággal kell
csinálnunk.
- Ha a kampong szélén levő házban hagytok élelmet, éjjel
eljövünk és elvisszük azt a hajóhoz - mondta neki Sarina.
- így nem hibáztathatnak benneteket, ha felfedeznének.
Amikor észreveszitek, hogy az éjjel valaki bejött a
kampongba, és élelmet lopott, nagyon lepődjetek meg.
Alauddin Shah mosolygott.
- Te aztán tényleg Nagy Jon lánya vagy - mondta.
Egy hónap eltelt, egy hónap állandó menekülés, üldözőkkel
a sarkukban, egy hónap állandó idegfeszültség; de végül a
hajó indulásra készen állt. Most már csak egy holdtalan
éjszakára és kedvező szélre vártak. A kis folyó
bejáratánál elhelyezett .szögesdróthoz addig nem nyúltak,
amíg a prao készen nem állt. Most már el kellett
távolítani az akadályt, ami krokodilokkal hemzsegő vízben
veszélyes feladat volt. De végül még az is sikerült.
275

. Végre eljött az indulás éjszakája, amit I-éjszakának

neveztek el. Éppen dagály volt. A hold sem világított.
Élénk tengerparti szél fújt. Hosszú rudakkal lassan a
tengerre irányították a praót. Felvonták a nagy
háromszögletű vitorlát. A parthoz közeli védett területen
gyenge volt a szél, de ahogy távolodtak, egyre erősebb
lett, és a prao gyorsabban haladt.
Bár a Hold nem világított, az éjszaka nem volt
koromsötét. Dél felé vették az irányt, a Del Keresztje
volt a vezércsillaguk. Kezdetleges sebességmérőt
készítettek, és ahogy a kötélre erősített csomók
letekeredtek, úgy próbálták megbecsülni a sebességüket.
Sarina tizenkét csomóra tippelt. Nem is járt messze az
igazságtól.
- Ha a szél kitart - mondta -, akkor holnap hajnali két
órakor már bővejö elhagyjuk a Nassau-sziget déli
csücskét. Aztán délnyugatra vesszük az irányt. Szeretnék
kijutni Szumátrá és Jáva parti vizeiről, mielőtt
délkeletre, Ausztrália irányába fordulunk. így Enganót
nagy ívben elkerülhetjük. Aztán már csak a Cocos-szigetek
miatt kell aggódnunk, már ami a szigeteket illeti. Nem
tudom, hogy vannak-e japánok Cocoson.
- Azok nem a Keeling-szigeteH? - kérdezte Jerry.
- Igen, de az apám mindig Cocos-szigeteknek nevezte, mert
azt mondta, hogy Keeling egy "átkozott angol" volt.
Sarina nevetett, s vele Tarzan is.
- Senki sem imádja az angolokat - mondta Tarzan. -De nem
vagyok túlságosan, biztos abban, hogy Keeling angol volt.
- Két óra irányában valami fényt látok - mondta Davis.
- Valószínűleg Nassau - mondta Sarina. - Reménykedjünk,
hogy az, mert ha nem, akkor az egy hajó fénye, és nem
szeretnék egyetlen hajóval sem találkozni.
276
- Nem hiszem, hogy a hajóikat kivilágítanák - mondta
Jerry. -Túl sok szövetséges tengeralattjáró járja ezeket
a vizeket.
Reggel a nyílt óceánon találták magukat - hatalmas,
szürke, örvénylő vizén. A szél megerősödött, s az óceán
erősen hullámzott. Rosetti őrmester rosszul érezte magát.
Két öklendezés között megjegyezte: *
- Van egy félőrült unokatestvérem. A haditengerészetnél
szolgál.
Egy idő után azt mondta:
- Nincsen sok hátra. Ez a teknő már nem bírja túl sokáig,
és én nem is bánom. Életemben először most akarok
meghalni.
Aztán kihajolt a hajóból, és még egyszer megetette a
halakat.
- Fel a fejjel, Tökmag - mondta Bubonovitch. - Már
nemsokára Ausztráliában leszünk... még talán egy jó
hónap, és kész.
- Jézusom! - nyögött Rosetti.
- Nemsokára elmúlik a rosszulléted, Tony r mondta Sarina.
- Némelyik admirális mindig tengeribeteg lesz, amikor
szárazföldi szolgálat után tengerre száll - mondta
fTarzan.
- Én nem akarok admirális lenni. Én a légiekhez vonultam
be, és mit kapok? Két vagy három hónapig gyalogos voltam,
most meg matróz. Jézusom!
Megint kihajolt a hajókorláton.*
- Szegény Tony - sajnálkozott Sarina.
Hosszú napok teltek el. A szél délkeleti irányba fordult.
A délkeleti passzátszél, amely tíz hónapig uralja ezeket
a vizeket, elszabadult. Sarina nagy kitérőket tett,
277
M

először jobbra, majd balra az útiránytól. Lassabban

haladtak, de eddig szerencsések voltak. Már jócskán
elhagyták a Keeling-szigeteket, és ellenséges hajónak
nyoma sem volt. , ' Douglas, aki éppen figyelőállásban
volt, hátrament.
- Szörnyű sok a víz - mondta. - Amikor átrepülöd,
szörnyen nagynak tűnik... úgy értem, a Csendes-óceán, de
idelenn a felszínen úgy tűnik, mintha vízen kívül nem is
lenne más a földön, és ez csak az Indiai-óceán, amely egy
lavór a Csendes-óceánhoz képest. Elég kicsinek és
jelentéktelennek érzi magát az ember.
- Hát valóban sok víz van a földön - értett egyet van der
Bos.
-A föld felszínének háromnegyede víz - mondta Corrie.
- És a Csendes-óceán nagyobb területet foglal el, mint
az összes szárazföld - tette hozzá Jerry.
- Ha az enyém lenne - mondta Rosetti -, akkor az összes
átkozott vizet elcserélném bármelyik utcasarokra Chiben.
- Az nem tetszik benne - szóltjDouglas -, hogy nincsen
semmi látnivaló. Na de Kaliforniában...
- Már megint kezdi - morogta Bubonovitch.
- De akkor is van benne valami - mondta Davis. - Istenem!
Mit nem adnék, ha láthatnék egy tehenet, csak egyetlen
szerencsétlen kis tehenet, valahol Texas szívében.
-Nekem most egy szárazföld, bármilyen szárazföld
megfelelne - mondta Rosetti. - Még Brooklyn is jó lenne.
Lehet, hogy le is telepednék ott. Elegem van az
utazásból.
- Az utazás fejleszt, Tökmag - mondta Bubonovitch. -
Lásd, mit tett veled. Szeretsz egy angolt, imádsz egy
278
csajt, és elég érthetően megtanultál beszélni angolul,
hála Sarinának.
-Nem sokat fejlődtem mostanában - tiltakozott Rosetti. -
Már hetek óta csak vizet látunk. Szeretnék valami mást
látni.
- Füst tizenegy óra irányában! - kiáltott Jerry, aki
előrement figyelni.
Sarina mosolygott. A pilóták irányjelző módszere mindig
szórakoztatta, de el kellett ismernie, hogy ez milyen
praktikus.
Mindenki a jelzett irányba nézett, ahol egy fekete folt
jelent meg a horizonton.
- Lehet, hogy most már fogsz látni valamit vízen kívül,
Tökmag - mondta Davis. - Elég hamar teljesült a
kívánságod.
- Az biztos, hogy hajó - kiáltott Jerry. - Azt hiszem,
most jobb, ha gyorsan elhúzzuk a csíkot innen.
- Öt óra irányába? - kérdezte Sarina.
- Ahogy mondod - mondta Jerry -, és pronlo.
Megfordultak, és a szél ellenében északnyugati irányba
haladtak, közben le nem vették a szemüket arról a
bizonyos fekete tömegről.
- Lehet, hogy angol hajó - reménykedett Corrie.
- Lehet - szólt Tak -, de nem szabad kockáztatnunk.
Ugyanúgy japán is lehet.
Úgy tűnt, hosszabb ideig nem változott lényegesen az
általuk figyelt dolog alakja; aztán Tarzan éles szemével
felfedezte egy hajó horizont fölé emelkedő felépítményét.
Néhány percig figyelte.
- Pontosan a mi menetirányunkat fogja keresztezni -
mondta. - Mögöttünk fog^ elhaladni, és biztosan
észrevesznek.
279

- Ha japán - mondta Sarina -, akkor Szumátra vagy Jáva

felé halad. Az egyedüli esélyünk, ha tartjuk ezt az
irányt és imádkozunk. Imádkozzunk szélért és még több
szélért! Ha ez egy kis japán kereskedőhajó, akkor
lehagyhatjuk, ha a szél megerősödik. Vagy ha sötétedésig
tartani tudjuk előnyünket, akkor megmenekülünk.
Úgy tűnt, a prao még sosem ment ilyen lassan. Izga- .
tottan figyelték, ahogy a veszély egyre nagyobb lett, és
a hajó teste teljes nagyságban ráült a horizontra.
- Olyan, mint-egy rémálom - mondta Corrie -, amikor
valami szörnyűség kerget és nem tudsz megmozdulni. És a
szél is gyengül.
- Srácok, nem imádkoztok elég erősen - mondta Ro-setti.
-Csak annyira emlékszem -"mondta Davis?-, hogy "és most
lefekszem aludni", a többit elfelejtettem.
Egy hirtelen szélroham megfeszítette az óriási vitor-'
lát, és a hajó észrevehetően felgyorsult.
- Valaki megütötte a főnyereményt - mondta Douglas. De a
furcsa hajó ismét közeledett.
- Irányt változtatott - mondta Tarzan. - Felénk jön. Egy
pillanattal később azt montita:
- Most már látom a zászlaját. Ez tényleg japán.
- Mégiscsak járnom kellett volna templomba, ahogy anya
akarta - szólt Davis. - Lehet, hogy tanultam volna jó
imákat. De nem tudok jól imádkozni. - Elhallgatott. - De
lőni azt nagyon jól tudok.
Felkapta a puskáját és betárazta.
- Mindnyájan jól tudunk lőni - mondta Jerry -, de ezekkel
a fegyverekkel nem tudunk egy hajót elsüllyeszteni.
- Ez egy kis felfegyverezett kereskedőhajó - mondta
Tarzan. - Biztosan húsz milliméteres légelhárító
280
ágyúk és harmincas kaliberű géppuskák vannak a-
fedélzeten.
- Akkor ők nyertek - mondta Bubonovitch, savanyú
vigyorral.
-A húszasok lőtávolsága csak ezerkétszáz méter -mondta
Jcrry. - A mi játékpuskáink annál többre képc-sek. Le
tudunk szedni néhány japánt, mielőtt végeznének velünk...
ha akartok harcolni.
A többiekre nézett.
- Vagy megadjuk magunkat, vagy harcolunk. Mit
szóltok?
- Azt mondom, harcoljunk - szólt Rosetti.
- Jól gondold végig - figyelmeztette Jerry. - Ha
elkezdünk harcolni, mindnyájan meghalunk.
- Semmi kedvem ahhoz, hogy ezek a sárgák még egyszer
megrugdossanak - mondta Bubonovitch. - Ha ti nem akartok
harcolni, akkor én sem, de engem élve nem kapnak el.
" - Engem se - mondta Corrie. - Te mit gondolsz, Jerry?
- Harcoljunk, természetesen. Tarzanra nézett.
- És te, ezredes? Tarzan rámosolygott.
- Te mit gondolsz, kapitány?
- Van-e valakinek kifogása az ellen, hogy inkább
harcoljunk, mintsem megadjuk magunkat?
Senki sem tiltakozott.
- Akkor ellenőrizzük és töltsük meg fegyvereinket. És
befejezésként hadd mondjam el, hogy nagyon jó volt
veletek. '
- Ez rettenetes, úgy hangzik, mint a búcsúzás -mondta
Corrie -, még akkor is, ha csak viccnek szántad.
281

-Attól tartok, hogy... búcsú és nem vicc.

A kereskedőhajó most már nagyon közel ért, mivel az
előbbi erős szélroham után a szél megszelídült, és egy
szellő lett belőle, amely arra sem volt képes, hogy
megfeszítse a hajó háromszögletű vitorláját.
- Nagyon sokáig szerencsések voltunk - mondta Tak. - A
szerencse törvényei szerint már épp ideje volt, hogy
elhagyjon minket.
Egy vörös villanást láttak a japán hajó fedélzetén, amit
füstfelhő követett. Rá egy pillanatra lövedék robbant nem
messze tőlük.
- Fortuna készül elpatkolni - mondta Rosetti.

30.
- Gyönyörű lövés! - mondta Bubonovitch. - A szerencsétlen
nem is tudja fegyverének hatótávolságát.
- Biztosan remeg a keze - mosdta Douglas.
- Kétlem, hogy a kis admirálisok a legjobb
tüzértisztjeiket raknák a kis kereskedelmi hajókra -
mondta Jerry.
- Talán kitart mellettünk a szerencse.
A hajó már alig haladt előre, inkább le és fel táncolt. A
közeledő hajó orra szántotta a mélykék óceán vízét, amely
fehéren tajtékzott, mint ahogy az ekevas megforgatja az
agyagos földet.
Megint tüzeltek. Ez sem talált, de már közelebb csapódott
be S lövedék. Jerry és Corrie szorosan egymás mellé
ültek, Jerry egyik keze Corrie-én nyugodott.
282
- Azt hiszem, van Prinsnek igaza volt - mondta Jerry. -
Szerinte őrinteV. vagyunk.. "Nem ktt vo\na szabad, Yiogy
magammal hozzalak.
- Máshogy nem is akarnám - mondta Corrie. - Nem
töltöttünk volna ilyen sok időt egymással, ha nem jövök
veled. Még nem volt alkalmam mondani, hogy "jóban,
rosszban", de mindig is így éreztem a szívemben.
Jerry közelebb hajolt a lányhoz.
- Elfogadod, Corrie, ezt a férfit férjedül?
- Igen - mondta Corrie nagyon halkan. - Elfogadod, Jerry,
ezt a nőt hites feleségednek, hogy szeresd, amíg a halál
el nem választ benneteket? ?
- Igen - mondta Jerry, az érzelmektől elfojtott hangon.
Lehúzta ujjáról az érettségi gyűrűjét, és rácsúsztatta
Corrie gyűrűsujjára.
- Ezzel a gyűrűvel feleségül veszlek, és ami az
enyém, a tiéd is ezentúl.
Aztán megcsókolta.
- Azt hiszem - mondta Corrie -, ami a szertartást illeti,
elég hiányos a memóriánk, de legalább a lényegre
emlékeztünk. És nagyon is a feleségednek érzem magam,
drágám. t
A közvetlen közelükbe becsapódó lövedék beterítette őket
vízzel. De mintha észre sem vették volna.
- A feleségem - mondta Jerry. - Olyan fiatal és olyan
gyönyörű.
- Feleség! - ismételte Corrie. '
- Egyre közelebb jön - mondta Rosetti.
Egy cápa úszott el a prao és a japán hajó között. A kis
Keta figyelte, de szerencsére nem tudta, mi az. Tar-zan
célzott, majd lövöldözni kezdett a japán hajó korlátjánál
álló alakokra. A többiek követték példáját, és már
283
tíz puska okádta a tüzet. Ha mást nem is értek el, a
korlátnál álldogálókat leszedték, és óriási kavarodást
okoztak a kereskedelmi hajó fedélzetén. Igen, még egy
dolgot elértek: a légelhárító löveg kezelői őrült
tüzelésbe kezdtek. Lövedékek szántották fel az óceán
vízét.
- Ha kitart a lőszerük - mondta Rosetti -, akkor még
véletlenül eltalálnak. Jézusom! Micsoda pocsék lövések!
Végül bekövetkezett, amit tudtak, hogy előbb-utóbb be fog
következni: egy telitalálat. Jerry látta Sing Tai fél
testét tizenöt méter magasba repülni. Tak van der Bos
jobb lába leszakadt. Az egész társaság az óceánba repült;
és a japán hajó közelebb jött, majd elkezdte géppuskázni
őket, ahogy úsztak vagy a hajó roncsaiba kapaszkodtak. A
lövészek szánalmasan céloztak, de tudták, hogy ez a vége
az Idegénlégiónak, mivel a süvítő golyók százai közül
végül is mindnyájuknak jutni fog
egy-
Bubonovitch és Douglas a víz felszínén tartotta van der
Bőst, aki elájult. Jerry megpróbált Corrie és a géppuskák
közé kerülni. Valami hirtelen lerántotta van der Bőst.
Bubonovitch egyik lábával belerúgott egy mozgó testbe a
víz alatt. ?V
- Istenem! - kiáltott. - Egy cápa elkapta Takot.
Körülöttük mindenhol golyók cikáztak.
Tarzan, akit a lövedék robbanása elég távolra elrepített,
éppen Bubonovitch és Douglas felé úszott, amikor
meghallotta a figyelmeztetést. Gyorsan a víz alá merült,
és előhúzta kését. Néhány gyors, erős karcsapás után a
cápa közelébe ért. Egy erőteljes csapással felmetszette a
hatalmas hal gyomrát. A cápa elengedfe van der Bos lábát
és Tarzanra támadt, de a férfi kikerülte az állkapcsokat,
és ismét belédöfte kését.
284
A víz vöröslött a vértől; egy másik cápa odaúszott és
sebesült társára támadt. Az első cápa lomhán elúszott,
miközben a másik tépte-harapdálta. Pillanatnyilag a
túlélők megmenekültek az egyik veszélytől, de a golyók
még mindig közel csapkodtak. ;
Tarzan segítségével Bubonovitch és Douglas egy nagyobb
roncsdarabra helyezték van der Bőst, az egyik
árboctámaszra. Tarzan letépett egy csíkot van der Bos
nadrágjának a maradványából, és amíg ő és Douglas a roncs
tetején tartották, Bubonovitch elszorította a sebesült
lábát. Tak még lélegzett, de szerencséjére nem volt
eszméletnél.
Bubonovitch megrázta a fejét.
- Semmi esélye - mondta. - De nekünk sincs.
-A cápák ma nagyon jól fognak lakni - mondta Douglas.
Mindnyájan a japán hajót nézték. A korlátnál ismét
megjelentek a görbe lábú kis emberek. Némelyikük
pisztollyal tüzelt rájuk. Keta egy roncsdarabon
egyensúlyozott, közben szitkozódott és fenyegetődzött.
.
Egyszer csak egy hatalmas robbanás hallatszott. Óriási,
legyező alakú láng csapott fel több harminc-negyven
méter'magasba a kereskedőhajó közepéből, majd egy
füstoszlop szállt föl még magasabbra. Egy második
robbanás kettészakította a hajót, az orra teljesen
kiemelkedett a vízből. A hajó darabjai majdnem azonnal
elsüllyedtek, néhány lángoló és üvöltöző ember vergődött
az égő olajban.
Néhány pillanatig a prao hajótöröttéi néma csendben a
távolba meredtek, majd Rosetti törte meg a hallgatást.
-Tudtam, hogy Ő meghallgat - mondta. - Ő még egyszer sem
hagyott cserben.
285

-Most aztán valami óriási csodát kell tennie, hogy

megmeneküljünk az Indiai-óceán közepéről, mielőtt
megfulladunk vagy a cápák elkapnak - mondta Jerry.
-Pokoli erősen imádkozz, Tökrnag - mondta Bubo-novitch.
- Ne gondold, hogy nem azt teszem, öcsém - mondta
Rosetti.
- Odanézzetek! Odanézzetek! - kiáltotta Corrie mutogatva.
A lángoló olajon túl háromszáz méterre egy
tengeralattjáró emelkedett a felszínre. Brit lobogó
lengett a parancsnoki torony oldalán.
- Ott van a csoda, kapitány - mondta Rosetti. - O még
sosem hagyott cserben. Úgy értem, amikor nagyon r.agy baj
volt.
- Mit gondolsz most az angolokról, őrmester? - kérdezte
Tarzan mosolyogva.
- Imádom őket - mondta Rosetti.
A tengeralattjáró kikerülte á lángoló olajat és a prao
roncsai közelébe jött. Emberek jöttek elő, hogy a
hajótörötteket a fedélzetre segítsék. Tarzan és
Bubonovitch elsőként van der Bőst segítették fel.
Meghalt, miközben óvatosan a fedélzetre fektették.
Corrie és Sarina következett, majd a férfiak. Bolton, a
tengeralattjáró kapitánya elképedt és tele volt
kérdésekkel. Corrie letérdelt van der Bos teste mellé, és
próbálta könnyeit visszatartani. Jerry csatlakozott
hozzá.
- Szegény Tak - mondta Corrie.
Nem, vitték magukkal van der Bos holttestét, a tengeren
temették el, Bolton celebrálta a szertartást. Aztán
mindannyian lementek száraz ruhákért és forró kávéért,
286
s a csüggedés' és a bánat némileg enyhült, mivel
mindannyian fiatalok voltak, és már nagyon sokszor
találkoztak a halállal. 5 Miután Bolton végighallgatta
történetüket, így szólt:
- Hát eddig tényleg nagyon szerencsések voltak, de az,
hogy én éppen akkor voltam ott, ahol szükség volt rám, ez
már majdnem a csodával határos.
- Nem szerencse volt, uram - mondta Rosetti. - Szűz
Mária, Jézus anyja volt a legelejétől a legvégéig, a
csodát is beleértve.
- El is hiszem - mondta Bolton -, mert nincs az a
törvény, amely szerint bármelyikőjük is túlélhette volna
ezt. Csak az isteni beavatkozás menthette meg önöket. Még
arról is tett, hogy megtartsam az utolsó két torpedómat a
japánoknak. Maguknak mindannyian már halottnak kellene
lenniük.
- Mária biztosan segített a szorult helyzetben - mondta
Jerry -, de ha Tarzan nem lett volna állandóan résen,
elvégezvén a munkát helyette, akkor már hónapokkal
ezelőtt odavesztünk volna.
-Hát - mondta Bolton -, azt hiszem, ezentúl már nem kell
sem Máriához, sem Tarzanhoz fohászkodniuk. Engem Sydneybe
rendeltek, és már nemsokára leülhetnek az Ushers Hotelben
egy ausztrál pie mellé.
- És meleg sört ihatunk - mondta Bubonovitch, Aznap este
Jerry és Roseíti odament Bolton kapitányhoz.
-
- Kapitány - kérdezte Jerry -, fel van-e hatalmazva
házassági ceremónia végrehajtására a tengeren?
- Természetesen.
-Akkor most két feladat is vár önre, kapitány -mondta
Rosetti.