Szabó

F O C Ş A N I — 1981 Enikő

Jeney Éva — Sepsiszentgyörgy, M atem atika-fizika

A z országos szakasz
IX . OSZTÁLY
I. díj: D udás M agdolna — N agybánya, 1. sz. m a­
D udás tem atik a-fizik a líceum ; A K IS Z K B díja: G áli Olga
M agdolna — B eszterce, L iviu R ebreanu líceum ; II. díj: Ja-
kabffy T am ás-L oránd — Szatm ár, 5. sz. ipari lí­
ceum ; III. díj: K elem en A lpár — Sepsiszentgyörgy,
M atem atik a-fizik a líceum ; U TU N K -díj: Dudás
M agdolna — N agybánya, 1 . sz. m atem atika-fizika
líceum ; IG A Z SZÓ d íj: Zöld István — M arosvásár­
hely, Al. P a p iu -Ila ria n líceum ; IF JÜ M U N K A S-díj:
Ja k a b ffy T am ás-L oránd — Szatm ár, 5. sz. ipari lí­
ceum ; J Ó B A R A T -d íj: K elem en A lpár — Sepsiszent­
györgy, M atem atika-fizika líceum ; K riterion-díj:
Ványi Em ese — Szatm ár, 5. sz. ipari líceum ; A
Vrancea m egyei nyom da díja: Nagy Ju d it — Csík­
szereda, M atem atika-fizika líceum ; JÓ B A R Á T -di-
G áli
Olga cséretek: Bozó K atalin — N agyvárad, K ém ia-bio­
lógia líceum ; G ergely Emese — Brassó, U nirea lí­
ceum ; üaeia-dicséret: Bodrogi Csaba — C síkszere­
da, M atem atika-fizika líceum ; D icséretek: Szabó
Enikő — A rad, Ion Slavici líceum ; Szabó A nna­
m ária — K ézdivásárhely, 3. sz. ipari líceum.
X . OSZTÁLY
I. díj: Szentpáli Csaba — Brassó, U nirea líceum ;
A K IS Z K B dija; Füzesi M argit — N agyvárad, Al.
eredményei
Moghioroş líceum ; II. díj; Janovits Enikő — Csík­
szereda, M atem atika-fizika líceum ; III. díj: Syl-
veszter A nna — Sepsiszentgyörgy, Filológia-törté­
nelem líceum ; U TU N K -díj: Szentpáli Csaba —
Brassó, U nirea líceum ; IG A Z SZÖ -díj: Zsizsm ann
Zsuzsa — Kolozsvár-N apoca, Művészeti líceum ;
A H ÉT díja: P álffy Zoltán — Csíkszereda, M atem a­
tika-fizika líceum ; IF JÜ M U N K AS-díj: S chreiner-
B arjáth Csilla — A rad, Ion Slavici líceum ; A
Lim ba şi literatură folyóirat díja: Joó A ttila —
Tem esvár, 2. sz. M atem atika-fizika líceum ; K ri­
terion-díj: Tölgyesi Gyöngyi — Sepsiszentgyörgy.
M atem atika-fizika líceum ; Dacia-díj: P atakfalvi
K atalin — M arosvásárhely, U nirea líceum ; A V ran­
cea m egyei nyom da dija: Spirka A ndrea — Sep­
siszentgyörgy, M atem atika-fizika líceum ; Dicséret:
Orosz Irm a — Szilágysomlyó, Filológia-történelem
líceum.
XI. OSZTÁLY
/. díj: G yörbíró G abriella — Csíkszereda, M atem a­
tika-fizika líceum ; A K ISZ K B díja: M ihály Ist­
ván — tían ffy h u n y ad , Ipari líceum ; II. díj: k a rd o s
Irén — Tem esvár, 2. sz. m atem atika-fizika líceum;
III. díj: K á d á r Szidónia — Brassó, U nirea líceum ;
U TU N K -dij: K ardos Irén — Tem esvár, 2. sz. M ate­
m atika-fizika líceum ; IG A Z SZÓ- és E C H IN O X -díj;
líceum ; A H ÉT- és K riterio n -d íj; Szoboszlai A tti­
la — Zilah, Ipari-kém iai líceum ; IF JÜ M U N K A S-
díj, a L im ba şi literatură díja: Asztalos Ildikó —
M arosvásárhely, Al. P ap iu -Ilarian líceum ; Dacia-
díj: Beke Éva — Sepsiszentgyörgy, M atem atika-fi­
zika líceum ; A Vrancea m egyei pedagógusok h á zá ­
nak díja: P anek József — Szatm ár, 5. sz. ipari lí­
ceum ; Dicséret: Sándor Enikő — A rad, 2. sz. ipari Szabó
líceum. A nnam ária
X II. OSZTÁLY
I. díj: M erényi Im re — Szatm ár, 5. sz. ipari líceum ;
A K IS Z K B díja: K ása G abriella — Szilágysom ­
lyó. S. B ărnuţiu líceum ; II. díj: P app S aro lta —
Sepsiszentgyörgy, Filológia-történelm i líceum ; III.
díj: Farnos Zoltán — N agyenyed, Bethlen G ábor
líceum ; U TU N K -díj: F arkas Ágnes — K olozsvár-
Napoca, 3. sz. m atem atika-fizika líceum . IG A Z S z ó ­
díj: Török K atalin — Sepsiszentgyörgy, M ate­
m atika-fizika líceum : K O R U N K -díj, a M Ű VE­
Szentpáli
LŐDÉS díja: P ethő Ágnes — C síkszereda,
Csaba
M atem atika-fizika líceum ; IF JÜ M U N K A S-díj és
dicséret: Szabó E dit — G yergyószentm iklós, 1 .
sz. ipari líceum ; A vrancea m egyei tanfelügyelőség
díja: Czim balm os Emese — Sepsiszentgyörgy, M a­
tem atika-fizika líceum ; D icséretek: G áspár Izabel­
la — A rad, Ion Slavici líceum ; L eim dörfer Eszter
— N agyvárad, Al. M oghioroş líceum .

pályán elérh etett. S akitől k a­ A ro m an tik a egyik ered ­ Füzesi

Részletek néhány
IX . osztály
„Gyönyörű szép
kis violám“
(Balassi Bálint)
DUDÁS MAGDOLNA:
K elem en
A lpár
B alassi v erseiben a ren e­
szánsz kettősség v an jelen:
em ber és term észet. Az em ­
b er érzelm eivel szinte elm e­
nekül a m in d en re balzsam ot,
gyógyírt hintő term észetbe. A
költő verseib en a term észet
nem díszlet, hanem az esem é­
nyek színhelye. T om pítja, vagy
fokozza, felkorbácsolja az é r­
zelm eket. így v a n ez Balassi
szerelm i költészetében. A kép­
zelet szülte helyzetek, esem é­
Zöld
nyek, vagy azok, am elyek v a­
István
lóban m eg tö rtén tek , m ind a
szabad term észetet k ap ják
színhelyül. A Jú lia-cik lu sban
Balassi B á lin t nagy szerelm é­
nek tö rté n e té t tá rja elén k: a
szerelem m egszületését, k ibon­
tako zását a r r a a fokra, ahol
m á r szinte fá j; tele vagyunk
k é te ly e k k e l. . . és végül a sze­
relem aláb b h ag y ását, lecsen-
desedését az érzelm eknek.
B alassi a lélek legparán yibb
rezdülését sem ta k a rja . M in­
den ap ró gondolatot közöl ol­
vasójával, aki, lehet, éppen
ezeken a gondolatokon töp­
reng.
A költő vigasztal, b á to rít az­
zal, hogy elm ondja, m i az, a-
mi neki fáj. Szinte elfelejtjük
a m ag u n k b aját, orvoslást ke­
resve m ásokéra. M egkönnyeb­
bülünk. Olyan Balassi, m int
egy jó lélekbúvár. Ism eri az
em bereket. H atártalan a? em-
b erszeretete is.
Nagy Szerelm i költészetében meg­
J u d it
jelen ik előttünk a boldogságot
kívánó és kereső férfi. Az,
aki a szeretett nő és a boldog­
ság közé egyenlőség je le t tesz.
A honvágy, term észetszeretet
é ; szerelem eggyéfonódik v e r­
sében. A népdalbeli em berhez
hasonlóan, ő is m ad arak k al
küld üzenetet. D arv ak at kér
meg, hogy elvigyék kedvesé­
nek az üzenetet. Később, m in t
sok m ás em ber, csalódik. K ed­
vese nem szereti. M ikor h a ­
zaér, a szeretett nő nem v á r­
ja, kezét sem n y ú jtja neki.
Jú liá ja v ég ig h allg atja a költő
beszédét, de ép p en „csak el-
m osolyodék“ . H ideg m arad ,
közömbös a k ö ltő h ó d olata
irán t. B alassi p ed ig m a g á ra -
m arad . . . v isszatér az íráshoz.
Tovább é n e k li az em b erek
nagyszerűségét.
Istenes v e rse ib e n pedig tu ­
d ato san érv el, v itatk o zik . M a­
g án ál n em ism e r el h a ta lm a ­
sa b b lén y t. És m égis követeli
G ergely a segítséget. H iszen Isten nem
lim ese n y e r se m m it azzal, ha őt el­
p u sz títja , h a nem segíti meg.
F enyegetőzik. M egpróbál a l­
k u d n i, ígérvén, hogy ha őt az
Iste n m egsegíti, még dicsőíteni
is fogja. B alassi úgy beszél
Isten n el, m in t egyenrangú fé l­
lel. Ügy fo rd u l Istenhez, m in t
o ly an em ber, a k i a m ag a ere­
jéb en m á r nem b ízik eléggé,
szüksége v a n te h á t a rra , hogy
v alak i kezébe letegye sorsát.
Bodrogi K eres v a la k it, aki m egm ent­
Csaba hetné. Ügy, ahogyan néha, vál-
dolgo za t b ó1
ságos p illan atain k b an m ind­
egyikünknek szüksége van jó
b arátra.
Balassi b elát az em berekbe.
T udja, hogy érzelm eik között
nincs alapvető különbség. Ha
volna is, úgy gondolja, m in­
den em bernek tudnia kell, mi
m egy végbe társu k lelkében.
Azzal, hogy elm ondjuk legjobb
b a rátu n k n ak azt, am i szívün­
ket nyom ja, m egkönnyíti ük a
terhet, am i a lelkünkre nehe­
zedik. így ism erte Balassi az
em bereket.
Ezért szeretem őt, és ezért
nyílik ki irodalom könyvem
m indig az ú jjász ü le té sn é l. . .
X. osztály
Levélféle
Móricz Zsigmondhoz
SZEN TPÁ LI CSABA:
A feltétlen hódolat hangján
csupán azok szólanak róluk,
ak ik et a m aguk fiatalsága ide­
jén Ady lírá ja és Móricz pró­
zája a tilto tt gyümölcs vad ízé­
vel m ám orosított meg. Melyik
A dy szól századunk nyolcva­
nas éveiben a tizenévesekhez?
A dy m indig azok költője
volt és m arad, akik nem perc­
em berkék m ódjára élnek; az
örök lázadóké, akik szám ára
a m ú lt tettrehívás a jövőért,
ak ik nem ism erik az egyéni
és társadalm i közönyt, a nem ­
zeti elfogultságot, a nép elá­
rulását. M óriczról m aga a köl­
tő alkotta meg a legteljesebb
képet; „Móricz Zsigm ondot e-
zer okból szeretem , de ez a
nagyszerű hasonlóság ahhoz,
ami M agyarországon a k rá te rt
helyettesíti, egyenesen bab o ­
nás hívévé tesz. Ö a m ag y ar
földrengető erő, am ely u tán
rém ület, de életúj ulás, építés
és szépség következik. M óricz
Zsigm ond egy józan zseni, aki
olyan lá v á t önt, m ely hum usz-
szá v álik .“
E nnyi is elég ta lá n ahhoz,
hogy elképzelhessük, m ire cél­
zott K a rin th y , am ik o r a m eg­
sem m isítőén p aro d izált Sza-
bolcska M ihállyal m o n d atta ki
az eg y általán nem feleb aráti
szeretettő l csöpögő óhajt:
„ . . . dögöljön m eg A dy E nd­
re / lehetőleg m ám a m ég“.
A d y ért és M óriczért lelkesed­
ni egyet je le n te tt az ú j tá r­
sadalom , irodalom igenlésével.
N yílt ellen táb o ru k at M agyar-
ország leg m arad ib b gondolko­
dású rétegei alk ották, akiknek
m inden dem agóg frázisa á lta ­
lu k lepleződött l e . . . .
V elük csaknem egyidóben,
azonos társadalm i-m űvészeti
célkitűzésekkel egyetlen m ű ­
vész h a to tt csak robbanássze­
rű en a század eleji m agyar tá r­
sadalm i é letre: B artók. M ind­
h árm an a m űvészet dem okra­
tizm usát, szabadságát vallot­
ták. H ogyan? H iszen A fekete
zongoráról a költő leghűbb
b a rá ta i is azt vallották, hogy
nem értik. A S áraran y épp ily
feltűnést, értetlen ség et k eltett
m egjelenési évében, és utána
is, olyannyira, hogy állásfogla­
lásra ösztönzött értőket és ér-
tetleneket, lelkesedóket és vi-
szolygókat egyaránt. B artók
m űveit b a rb á r hangzavarnak
m inősítették mindazok, akik
szám ára A dy költőietlen, Mó­
ricz pedig „erkölcstelen" volt.
M űveiket érthetetlennek m i­
nősítették nemegyszer. M iért?
Az ok nyilvánvaló: kedvét a-
k a rtá k szegni m indazoknak,
akik a versekhez, novellákhoz,
regényekhez a m egértés szóró­
jáv al közeledtek. Az ifjúság­
nak elsősorban. A kisem m izet­
teknek általában.
Egyazon társadalm i-m űvé­
szeti célkitűzésekért harcol­
tak, egyazon elveket vallva
kötelezték el m agukat népük­
nek, am ely ért legjobbik é n jü ­
ket áldozták.
M óricz éppoly m egújítója
prózánknak, m int Ady szá­
zad eleji líránknak. S m in t h a j­
danában Petőfi és A rany, úgy
Ady és Móricz a XX. század
elején vívták ki a győzelm et
az irodalom ban a népnek.
K orról és népről, úrról és p a ­
rasztról, szerelem ről és h a lá l­
ról senki sem m o n d o tt el úgy
m indent — később is keve­
sen — m int az Író a n a tu ra lis­
tán ak k ik iáltott S áraran y b an
és a novelláiban.
A XX. század m agyar iro­
dalm ának két legjelentősebb a-
la k já t elszak íth atatlan szálak
fűzték egym áshoz. Azonos cél­
kitűzéseik m űveikben ny ilv á­
n u ln ak meg. E gyikük sem
volt „a szü rk ék hegedőse",
írásu k m egértése értelm i el­
m élyülést követelt. „Üj idők­
nek új d alaiv al" tö rte k be szá­
zad eleji társad alm i-iro d alm i
életünkbe, s o tt szem élyüket
m egillető h elyeket foglaltak
el. T u d ták m in d k etten , hogy
le k ell vetkőzniük a rég it a h ­
hoz, hogy kielégítsék az új
közönség igényeit. P ro g ram ­
ju k azonosságán kívül b aráti
szálak is örökre összefűzték ő-
ket. P éld a rá az e dolgozat
cím ében p a ra fra zá lt A dy-vers,
vagy talán az is, hogy a halot­
ti beszédet a K öltő ravatalán ál
az író olvasta fel. K öltőt és
író t kapcsolt össze népünk el­
m aradottsága, nyom orúsága.
A m it K án to r L ajos A hiány
értelm ezésében József A ttilá­
ról ír, azt általán o síth atju k
A dyra és M óriczra: Ady E nd­
re és Móricz Zsigmond —
egy teljes birodalom . Meg­
szám lálhatatlan kinccsel. Ezen
kincsek kiaknázása nem le­
hetséges felszíni fejtéssel. Sem
egyszeri kam pánnyal. M indun­
talan le kell szállni, a m ély­
be keresni igazságait. N ekünk
szóló igazságait.
SYLVESZTER ANNA:
„Az én érzésem ez: aki az
életét írásban tovább tu d ja él­
ni, az író.“ — Móricz keve­
set vallo tt önm agáról és az
írásról. K erülte ezt a tém át,
ha tehette. Mégis, m ikor szóba
k e rü lt Ö és az írás, a k a ra tla ­
nul is m inden m ondata ars
poetica lett.
„Nekem valóban sokat a-
dott az írás, m ert én nem egy
életet éltem át, hanem m indig
azt éreztem , ezer s ezer form á­
jú az élet. K aptam , átéltem s
továbbadtam .“ A m it kapott,
úgy p ró bálta elfütyülni, ahogy
senki m ás a k erek világon,
m e rt tudta, hogy aki ezt elé­
ri, elért m indent, am it ezen a
pott, az — elsősorban — Ady
E ndre volt. Ady lá tta legtisz­
tábban ekkor kora társadalm i
problém áit, ő volt az, aki úgy
össze tu d ta fogni az írók tá ­
borát, ahogy e rre nem lett
volna képes senki más. Tőle
k ap ta M óricz a szociális szem ­
léletet. Nem csoda hát, hogy
M óricz A dyt v a llja fölszabadí-
tójának, hogy m iután kezet
fognak a Bristol teraszán, m i­
u tán M óricz átéli a „k unfajta,
nagyszem ű legény“ vízióját,
m egjelennek m üveiben a S ár-
arany-sorsok, a kipányvázott
lelkek, ak ik et ez a „halálsza-
gu bús m ag y ar ró n a “ nem e n ­
ged érvényesülni, szárn y aik at
sározza, veri, húzza. M óricz
ezentúl tu d ja, hogy m it keres
a T isza-parton.
A m agyarságnak a legna­
gyobb p o étája és a legkiem el­
kedőbb író ja azon fáradozott,
hogy „feltö rje “ a m agyar u-
gart. Ezt a k a rja a T ü n d érk ert
B áthory G ábora is, ak in ek a
tervei leginkább a B ethlen
G ábor szívét d o b o g tatják meg,
de ő m á r tu d ja azt is, hogy a
valóság csak fakóbb, szür­
kébb álm o k at enged meg,
m in t am ily en ek et B áthory á l­
m odott: „Nem leh et olyan á l­
m ot álm odni, am ilyet akar,
csak am it leh et; nem is csak
am it l e h e t . . . , de am it kell.“
X I. osztály
„Tanulj dalt
a zengő zivatartól“
(V örösm arty M ihály)
GYÖRBÍRÓ GABRIELLA:
T anulj d alt a zengő ziv atar­
tól — serceg finom an a kréta,
és agyam vásznain m egjelenik
a költő képe az „életen túl, a
halálon in n en “ (Szilágyi Do­
mokos) állapotban. M iért? —
a választ kutatom .
Sokszor az életeszm ények
csillogása felszínes.
A rom antika korszakában a
„kím életlen em berek" (Szilá­
gyi D.) szóra m erték nyitni
szájukat, és halandóságuk tu ­
datáb an h ird ették a m ajdnem
tiszta igazat. A zért a m ajd-
nem -tisztát, m ert igazi tiszta­
ság nincs, csak ú ja b b és ú -
jab b törekvés a tisztaságra . . .
A kím életlen em berek között
volt V örösm arty is. H atalm as
ten n iak arás feszül a költőben.
De „Nem elég a jóra vágyni /
A jó t ak arn i kell / Nem elég
a jó t ak arn i / De tenni, tenni
kell" (Váci Mihály).
R om antikus te n n iak arása
nem volt azonos Petőfi fo r­
radalm i tenniakarásával. B el­
ső csalódások fájd alm a az
am úgy is csendes em b ert e ltá ­
volította a zajos, véres h arc­
tól. De ez nem je le n te tt el­
zárkózást az eléfántcsontto-
ronyba. M indig m eg m arad t a
„választások gyűrűjében" (Ve­
res Péter).
M űveivel és nem tetteivel
tám asztott v ih a rt; m inden m ű ­
vében önm agát adta. Jö tt elő­
ször az elégikus Zalán szere­
pében, jö tt boldogságkereső
Csongorként, jö tt élő szobor­
ként és célja volt küzdeni a
legnem esebbekért. M üveivel
felébresztette a nem zeti ö n tu ­
datot, a m ú lt elfeledett kor­
szakait.
m énye a népi alkotások felfe­ M argit
dezése. D rám ai költem ényé­
nek m esejellege, szereplői (ki­
rályfi, tü n d ér, boszorkány) is
hangsúlyozzák V örösm arty ro­
m an tik áját.
1848 — ez a választófal Vörös-
m artynál. E dátum előtt szár­
nyalása merész, m inden alko­
tásában m egcsillan a sokszínű,
lendületes optim izm us, életö­
röm. 1848 után nem hajszá­
lan k én t őszült meg. Egyszerre.
Ü jra előttem v an az életen tú ­
li, halálon inneni költő. M i­
é rt? A válasz egyszerű. Az
öreg költő közelebb áll hoz­
zám. F ájd alm a leszállítja a
talapzatról, em berközelbe hoz­
za. A k ét világégés után köny-
nyebb m egérteni, érzékelni
ezt a költőt. T u d atu n k a la tt
ott kísért m ég a világégés u-
tán visszatért em berek, roko­
n a in k nyüszítő félelm e, „rigó-
su rran ású bizalm atlansága“ Sylveszter
(Sütő) a jövő iránt. A nna
Utolsó évében felsikolt ben­
ne a felism erés: én m á r nem
vagyok a régi. Igyekezete,
hogy a régi legyen, m egrendí­
tő. V oltak, akik őrültnek h it­
ték. De nem volt az. Csak egy
„ország-nélküli“, gondolatai­
ban, érzéseiben m egtiport em ­
ber. Szauder írja : „Learhoz
hasonlít, aki elvesztette orszá­
g át“.
H attyúdala példa a m egti-
portságra. Az a görcsös k a­
paszkodás az életbe: „Húzd rá,
cigány, ne gondolj a gonddal!“
és a gyászban is felcsillanó
optim izm us: „Lesz m ég egy­
szer ünnep a világon!“
XI t. osztály
....... S újra felraktam
a tornyot“
Scheiner-
(H orváth István)
B arjath Csilla
P A PP SAROLTA:
Üj csillagot és ú j u ta t kel­
lett keresni ük a rom ániai m a­
gyar irodalm i élet legjobbjai­
nak. B iztosa 1 de hasonlót a
régihez. És m egtalálták. M ert
a m agyar költészet sohasem
volt öncélú költészet. A m a­
gyar m űvészetben a tehetség
m ellett kitörölhem tlenül m eg­
volt m indig a helyzettudat.
O lyanannyira, hogy néha attól
k ellett ta rta n i, elsilányul az
alkotás esztétikai érteke. Nincs
olyan vers a rom ániai m agyar
irodalom ban, am ely csupán az
esztétikum kedvéért íródott
volna. M ilyen jó a nagv nem ­
zeteknek! — m ondhatnék, lel­
kűnkben és értelm ünkben az
alázat és küzdelem keserűsé­
gével. De nem tesszük! M ert
m indig volt ben n ü n k annyi
erő, k ita rtá s és önbizalom , Tölgyesi
hogy m inden m egaláztatáson Gyöngyi
fölülkerekedjünk.
N em csak ak k o r k e llett helyt-
állnunk, h a bom bazápor fe­
nyegette m egm aradásunkat.
M egtörtént, hogy lófürösztés
közben is . . . erősebbnek bizo­
n y u lt az ár. De szo ru ltak a
térdek, fo rd u lást követelve, „s
a lovak n y últ nyakkal enged­
tek a p aran csn ak “ (Tompa).
„Szorítsad Im re!“, „Ne
hagyd m agad Áron!" — biz­
ta ttu k egym ást tudván, hogy: Spirka
„ha a fenyő m aga volna, / A ndrea