1

„Ej, ráérünk arra még...” -

Miért halogatunk, és ez miért
veszélyes?

A halogatás történetek gyűjteményét összeállította és szerkesztette:

Chi*** Csapó Ida és Molnár Barbara

Gazdag nők – lelkiekben, anyagiakban és szellemiekben

www.gazdagnok.hu
 2

Bevezetés:
Miért halogatunk, és ez miért veszélyes?

“Ej, ráérünk arra még!” - ki ne ismerné széles e hazá(nk)ban ezt a patópálos

mondást? És kinek ne lenne aztán bűntudata, lelkiismeretfurdalása a saját
halogatásai miatt?

Természetesen nekem is vannak tapasztalataim e téren – a saját halogatásaim annyira

zavartak már a ’90-es évek elején, hogy legalább másfél évet töltöttem el azzal, hogy
áttanulmányozzak mindent, ami ebben a témában akkor elolvasható volt, és le is
szoktassam magamat az akkori halogatásaimról. Meg is lett az eredménye. Sokkal
hatékonyabb lettem az időgazdálkodás terén, és akkor kezdtem el élettervezéssel is
foglalkozni – tehát az életemet tervezem először és ennek rendelem alá az időbeosztást.
És amennyire csak tudom, igyekszem fülön csípni és kordában tartani a saját
halogatásaimat.

Aztán időről időre tapasztalnom kellett, hogy egy-egy területen újabb halogatások ütik fel
a fejüket… rá kellett tehát jönnöm, hogy könnyen lehet, hogy élethossziglan tartó tanulási
folyamat, remek fejlődési lehetőség a halogatásokkal folytatott „csatározás”. Még akkor is
tanulási lehetősége, ha időnként nem érzem annak, hanem én is inkább a frusztrációt
érzem, meg a bűntudatot, a lelkiismeretfurdalást egy-egy halogatásom kapcsán. Viszont
sokkal hamarabb túl tudom ma már tenni rajtuk magamat, mint egykoron – némelyik
makacsabb halogatási szokásom esetében pedig soha nem jut eszembe, hogy feladjam:
kitartóan haladok előre, és faragom őket folyamatosan. Azaz keresem, majd tudatosítom
az okokat, és bevetem a lehetséges módszerek tárházából, aminek segítségével ki tudok
lépni a megszokott komfort zónámból. És ez által egyre többször élem át, hogy simán
halad az életem… benne vagyok az áramlásban. Igyekszem ettől az új élménytől nem
megijedni. ;-)

Mi a legfőbb baj a halogatással?

Leginkább az, hogy aláássa az önbecsülésünket. Mert nézzük is meg, hogy mi történik?

Eltervezünk valamit, hogy megcsináljuk, ötleteink vannak, amiket meg akarunk valósítani,
még lelkesedünk is értük, aztán egyszer csak azt tapasztaljuk, azzal szembesülünk, hogy
nem kezdünk neki. Hogy miért is nem, nos, a trükkök, a kifogások gyártásában akár
világbajnokok is lehetünk. Csak hogy ettől nem lesz semmi jobb. Este úgy megyünk el
aludni, hogy a nap végén elégedetlenséget érzünk, mert PONT a legfontosabbal nem
tettünk semmit, amit pedig olyan szépen megterveztünk.
 3

Ez még előfordul néhányszor, és aztán szépen nemcsak elkezdtük, hanem folyamatosan

szidjuk magunkat: egyfolytában elégedetlenséget közvetítünk magunk felé – mert hogy
lelkiismeretfurdalásunk van, amiért már megint nem valósítjuk meg, amiről tudjuk, hogy
fontos, és el is terveztük. Mindez kőkeményen elkezdi aláásni az önbizalmunkat, a
magunkba vetett hitünket.

Vajon mi lehet a kiút? Hogyan törhetjük meg a halogatások láncolatát?

„Csináld MOST!”

Igen, ilyen egyszerű ez – ez vált be nekem leginkább, amikor elkezdtem a saját

halogatásaimmal foglalkozni. Írd ki a lakásban több helyre, rakd ki az A4-es lap negyedbe
vágott részeit a felirattal oda, ahol a legtöbbször megfordulsz a lakásban: Csináld MOST!
Jó nagy betűkkel, a legvastagabb, legfigyelemfelkeltőbb színű filccel. Hogy verje ki a saját
szemedet, és szivárogjon be minél inkább a tudattalanodba is, és valóban késztessen
azonnali cselekvésre.

Ha csak előbújik benned a kis ördög, hogy „Á, még megcsinálom ezt előtte!” nos, azonnal
figyelmezted magadat a mondatra: Csináld MOST! És kezdj is neki! Mondogasd
mantraként akár ezt a mondatot, hogy le tudj szokni a halogatás művészetéről. De
nézzük meg, hogy még mi lehet segítségedre?

Kis lépések taktikája

Legtöbben azért nem állunk neki valaminek, mert túl nagynak érezzük a falatot, azaz a
feladatot. Egyben valahogy nem bírjuk, nem tudnánk úgymond lenyelni.

Nos, a legjobb megoldás, ha előveszed a kis lépések jól bevált taktikáját. Azaz egy
nagyobbnak érzett – vagy tartott ;-) – feladatot felszeletelsz kisebb feladatokra. Ezekkel
már könnyen meg lehet birkózni, és könnyebb átlendülni a tényleges cselekvés felé.
Kezdheted egy könnyebb, bevezető, a ráhangolódásodat segítő kisebb feladattal – ez is
sokat segíthet. Hidd le, ha legalább egy kicsit csinálsz, akármilyen kis időben, már ettől jól
érezheted magadat. Persze előtte könnyen lehet, hogy le kell ülnöd, és kell egy tervet
készítened, mégpedig a nagy falat kisebb falatokra szeletelésének tervét! :-)

Egy halogatós bejegyzésemben arra kértem olvasóimat, osszák meg velem/velünk saját
halogatás történeteiteket – negatív és pozitív történeteket egyaránt. Köszönet e
megosztásokért mindenkinek! A továbbiakban álljon itt példaként és ötletadóként is
néhány történet, olvasóim hozzászólásainak egy-egy részlete – összekötve a
GazdagNők.hu időközben elkészült halogatással kapcsolatos 3 részes, több mint 1000
válaszra alapozott felmérésének eredményeivel is.
 4

1. Mit halogatsz? Általában...

Feladat: Vegyél elő papírt és tollat… Olvasd el, és jelöld be, hogy mit tanulhatsz az
alábbi megosztásokból – jelölhetsz az esetleg kinyomtatott példányon, vagy
jegyzetelj papírlapodra. Gondold végig: mi volt hasznos, érdekes számodra? Végig
gondolhatod a saját élményeidet, tapasztalataidat… netán jó ötleteid is
támadhatnak, vagy AHA-élményekben lehet részed. Tudatosíts(d), és írj le mindent,
amit fontosnak érzel, gondolsz. Fordítsd a saját hasznodra ezt a gyűjteményünket.

“nem engedhetem meg magamnak a halogatást...apránként, de előrébb jutok”

• Éva 2009. december 2. @ 12:44

...Én elég gyakran mondogatom ezt, hogy sajnos nincs rá lehetőségem. Igazi, notórius
halogató és kifogástaláló vagyok.

A főiskola négy évét úgy csináltam végig, hogy nem tanultam időben, a lehető legutolsó
pillanatra hagytam, mert utáltam az egészet.

Minden zh és vizsgaszezon úgy telt, hogy minden hülyeséget kitaláltam, gyönyörűen

kitakarítottam, pedig a takarításra is iszonyú nehezen veszem rá magam, rengeteg
mindent csináltam, csak épp nem tanultam. Aztán eljött az utolsó nap, és egész este ébren
kellett lennem, hogy legalább az anyag egy részét tudjam. Lement így egy vizsgaidőszak, és
szentül megfogadtam, hogy a következő nem így lesz, mert rém kellemetlen, amikor egész
napokon és heteken át azon frusztrálom magam, hogy tanulni kellene már, de nem
tanulok, esténként meg mardos a pánik meg a bűntudat, hogy eltelt még egy nap, én meg
semmit nem tanultam. És ez így ment négy éven keresztül, mert hiába a szent elhatározás,
továbbra is halogató ember maradtam, és a többi vizsgaidőszakom is pont úgy telt, mint az
imént vázolt.

A kifogástalálás is remekül megy. Van egy ötletem, tök jó, szuperül hangzik, hogy kéne
megvalósítani…És itt jön a gond. Meglátom, hogy milyen problémákat kellene megoldani,
 5

mik a nehézségek, és már nem is jó az ötlet, mert túl sok nyűg van vele. Na erre varrjatok
gombot!

A testmozgással is így vagyok. Vagy pénz nincs rá, vagy hely, vagy kedv, stb. stb. Mindig
gördítek magam elé még egy követ és rágom magam ugyanazon a dolgon, pedig már rég
máshol tarthatnék.

Tudnám még ecsetelni a helyzetet, de minek, mert lényegében most is halogatok és

panaszkodok.

Hogy pozitív dolog is legyen: van egy álmom (kinek nem?) és ez most elég erős álom, mert
szabadulni szeretnék a jelenlegi környezetemből. Ahhoz hogy megvalósuljon, a nagy
mázlin kívül bizony komolyan oda kell tennem magam, és megmutatni, hogy igazán tudok.
Ha nem tudom megmutatni, hogy egy zseni vagyok, hogy várjam el, hogy meglássák
milyen zseni vagyok? :)

Szóval most az van, hogy nincs kegyelem, nem engedhetem meg magamnak a halogatást
és az új akadályok felállítását, igenis minden nap foglalkozom a dologgal, apránként, de
előrébb jutok. És ha valamiért nem is sikerül úgy a dolog, ahogy azt megálmodtam,
legalább elmondhatom, hogy igenis sokat tettem érte, de úgy tűnik más utat kell
bejárnom.

Úgy tűnik, most lettem elég érett ahhoz, hogy felülkerekedjek a halogatáson. Legalábbis
ezt remélem...

“Olyan sok lehetőségről lemaradtam már életemben a halogatás...miatt.”

• Kriszta 2009. december 2. @ 12:49

Én mint a halogatás művésze még tetőzöm a problémámat a lustasággal is.

Olyan sok lehetőségről lemaradtam már életemben a halogatás, lustaság és az

önbizalomhiány miatt. Főleg a munkám terén.

De most belekezdtem egy vállalkozásba és eldöntöttem, hogy nem hagyom magam és

legyőzöm ezeket a “dolgokat”.
 6

“ne kapkodj ráérsz, majd később...”

• Maca 2009. december 3. @ 12:07

Amikor még kis gyermek voltam mindent azonnal akartam. Sajnos azt kaptam meg, hogy
“ne kapkodj ráérsz, majd később”

És sajnos hallgattam a “jó szóra” és nagyon sokáig ennek megfelelően éltem.

Munkahelyemen aztán saját tapasztalatom alapján megtanultam, hogy nem jó halogatni.

Gép és gyorsíró munkakörben dolgoztam. Később elvégeztem az agykontroll tanfolyamot,
ahol hallottam Eckhart Tolle-ról. Elolvastam a MOST HATALMA című könyvét.

Azóta ennek megfelelően igyekszem élni az életemet, sikeresen.

“két kis ugrással nem jutunk át egy hatalmas szakadékon...merjünk nagyot

ugrani”

• Pholly 2009. december 3. @ 14:42

...Bár fiatal vagyok még, de én is megtapasztaltam már többször a halogatás előnyeit

(ebből kevesebbet) és a hátrányait.

Amíg nem kezdtem el dolgozni eléggé eltörpültek a halogatásaim eredményei és

szerencsémre sikerült is áthidalnom ezeket (Éva, én is így jártam a fősulin sokszor :-D).
Viszont amióta dolgozom, rengeteget tanultam és rá kellett jönnöm, hogy mennyivel
jobban járok, ha minden feladatomat elvégzem és nyugodt szívvel állhatok fel az
asztalomtól. Így szabadidőmben lelkiismeret-furdalás nélkül lehetek a családommal,
barátaimmal. Nem kell azon gondolkoznom, hogy mikor csúszok ki a határidőből és milyen
sok munka vár rám. :-)

A sikeres munkahely váltást és a mostani boldog párkapcsolatomat is a gyors lépésemnek

köszönhetem – mert mertem gyorsan lépni.

Megéri legyőzni a halogatást, így nem a körülmények (és a HALOGATÁS), hanem saját
magam osztom az időmet (és az idő pénz :-D) és az életemet.

Van egy kínai mondás, miszerint két kis ugrással nem jutunk át egy hatalmas szakadékon...
 7

“…Isten látja lelkem: akkor hamarabb elváltam volna…”

• Erdei-Gulyás Gabriella 2009. december 8. @ 02:35

Én a válásomat halogattam két évig.

Ha tudtam volna előre, hogy válás után milyen szuperré válik a kapcsolatom a volt
férjemmel, és nem sokkal később már a második gyermekünket hordom a szívem alatt…

…Isten látja lelkem: akkor hamarabb elváltam volna… :)

“Olyan kapcsolatok lezárása, melyek többet ártanak, mint amennyi boldogság,

öröm volna benne…” – Ildikó 2010. január 25. @ 18:56

“Megszüntetni olyan párkapcsolatot, ahol már nem érzem a szeretet, boldogságot

és tudom, hogy visszahúz a pozitív gondolkodásomban.” – Jakab Rózsa 2010. január 26.
@ 09:21

Kérdés: tehát milyen tanulságokat szűrtél le ezekből a hozzászólásokból? Írd le, gondol át
– tudatosíts! Ez indíthatja el a változást…

∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗

Mi köze a halogatásnak a GazdagNők.hu blogjának témájához, főleg általánosságban –

kérdezhetnéd.

De az a helyzet, ha nem vagyunk egyensúlyban, ha például a halogatás rossz szokása

fenyegeti a lelki egyensúlyunkat, ez kivetítődik életünk sok-sok területére. És a racionális
síkon pénzügyi vonzatai is lehetnek.

Lassan egy éve zajlott az a felmérés, amiben a közel 200 válaszadó nő közül 59%-ban
jelölték meg témaként a halogatást. Azaz azt, hogy e téren segítséget várnának.

A Női Önismereti és Bőség Akadémia kapcsán újabb felmérést indítottunk a közelmúltban,

amiben az érdeklődők igényeit igyekeztünk feltérképezni, illetve ezt tesszük folyamatosan.
MIT is halogatnak legtöbben – a halogatással kapcsolatos válaszok alapján kirajzolódott
egy kép. Ezt szerettük volna tovább pontosítani a GazdagNők oldalon közzétett
kérdéssorral.
 8

A feleletek top listáját olvashatod itt alább.

Feladat: olvasd végig, és gondold át, rád az alábbiakból mi a jellemző? Ha bejelölted a

rád jellemzőeket, nézd meg azt is, hogy látsz-e valamilyen összefüggést közöttük.
Sőt: átgondolhatod azt is újra, hogy a korábban olvasott hozzászólásokban találtál-e
már számodra hasznos dolgokat.

Mit halogatsz? Miről érzed/gondolod azt, hogy tenned kéne, de mégsem teszed?

1. vágyak, álmok tényleges megvalósítása, legalább belekezdeni (60%, 196 válasz)

2. sportolást, testmozgást elkezdeni (54%, 176 válasz)
3. orvoshoz menni (47%, 152 válasz)
4. adminisztrációk intézése, papír munka (44%, 142 válasz)
5. saját magadra időt szánni (43%, 139 válasz)
6. házimunkák (takarítás, vasalás stb.) (42%, 137 válasz)
7. tisztázó beszélgetés (41%, 133 válasz)
8. fodrászhoz, kozmetikushoz stb. menni (39%, 128 válasz)
9. rendszerezés (38%, 124 válasz)
10. tervezett tanulást elkezdeni (34%, 111 válasz)
11. rendrakás (33%, 106 válasz)
12. kikapcsolódni, feltöltődni (30%, 99 válasz)
13. munkával kapcsolatos dolgok (pl. álláskeresés, de bármi más is) (26%, 85 válasz)
14. pihenni (23%, 74 válasz)
15. könyvet olvasni (23%, 74 válasz)
16. párkapcsolatoddal többet törődni (18%, 57 válasz)
17. gyerekekkel többet foglalkozni (12%, 40 válasz)
18. családdal többet együtt lenni (9%, 30 válasz)
 9

2. Halogatás pénzügyeid megrontója?

Feladat: Vegyél elő papírt és tollat… Olvasd el, és jelöld be, hogy mit tanulhatsz az
alábbi megosztásokból – jelölhetsz az esetleg kinyomtatott példányon, vagy
jegyzetelj papírlapodra. Gondold végig: mi volt hasznos, érdekes számodra? Végig
gondolhatod a saját élményeidet, tapasztalataidat… netán jó ötleteid is
támadhatnak, vagy AHA-élményekben lehet részed. Tudatosíts(d), és írj le mindent,
amit fontosnak érzel, gondolsz. Fordítsd a saját hasznodra ezt a gyűjteményünket.

“Majd” – gondoltam én – “ráérek telefonálni, meg amúgy is értesítenek”

• Pateanu Annamária 2009. december 1. @ 22:38

...Íme a történetem:
Lakásra gyűjtöttünk, rém kevés pénzünk volt, ezért belementünk egy Flat-Club nevű, azóta
rég csődbement csoportfélébe, aminek a lényege, hogy mindenki havonta befizeti a
futamidő végére elérni kívánt összeg részletét, majd sorshúzással valaki megkapja a saját
összegét, persze tovább törleszti, ha nem utolsónak marad. Szóval telt az idő, nem minket
húztak ki, változott a helyzetünk is, úgy nézett ki, hogy kelleni fog az egyébként bármikor
kivehető befizetett összegünk. A törlesztés befizetésekor – ez személyesen történt –
elfelejtettem megkérdezni a következő sorsolás időpontját.

“Majd” – gondoltam én – “ráérek telefonálni, meg amúgy is értesítenek”.

Az értesítés elkallódott (saját telefonunk még nem volt), így nem jelentünk meg az esélyt
jelentő sorsoláson, de ami nagyobb baj, ilyenkor lehetett nyilatkozni a visszalépésről és
kikérni a pénzt. Mint utóbb kiderült, ez volt a cég utolsó megtartott sorsolása, rövidesen
csődöt jelentettek, a mi pénzecskénk odalett, és elestünk egy lakáslehetőségtől, ami ezen
a különbözeten múlt. Évekig vártunk a következőre, komfort nélküli, jóformán fűthetetlen
lakásban tengődve. És ez csak az egyik “hőstettem”...
 10

“Szoktam halogatni...a pénzügyekkel való foglalatosságot...”

• Aurélia 2010. január 26. @ 13:20

Szoktam halogatni a készpénzáramlásom átnézését, egyáltalán a pénzügyekkel való

foglalatosságot, másoknak adott segítő kölcsönök időben történő megkapásával
kapcsolatos beszélgetéseket, és ebből fakadóan a saját adósságok ügyeinek rendezését.
Valószínű, nagyon nem reménykedem az eredményes megoldásban, ezért halogatom. Van
még egy fontos: a régi, már nem működő szokások átalakítása, helyettesítése.

“...szembenéztem a jelenlegi pénzügyi helyzetemmel...”

• Kubi 2010. január 28. @ 11:18

Pénzügyi területen veletek, a segítségetekkel, és Ida útmutatásait követve szabadultam

meg a halogatásaimtól: konkrétan szembenéztem a jelenlegi pénzügyi helyzetemmel –
Kéner Esztee excel tábláját én is megcsináltam otthon. Hihetetlen felszabadító érzés volt,
pedig katasztrofális kép tárult elém. Ezért egyértelmű számomra, hogy a többi területen is
úrrá leszek a halogatás szokásán – VELETEK.

∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗

A halogatás a pénzügyek területén is olyan rossz szokás, ami ártalmas lehet – árthatunk
vele saját magunknak, másoknak, miközben lelkiismeret-furdalásunk van.

A halogatással is kapcsolatos felmérésünkben kevés konkrét pénzügyi halogatást írtak le a

válaszadók, de most mégis tovább szerettük volna ezeket pontosítani.

Ezúttal azt szerettük volna pontosítani GazdagNők oldalon közzétett kérdéssorral, hogy az
olvasóim magán pénzügyeik, netán a vállalkozásuk pénzügyei tekintetében miket
halogatnak.

A feleletek top listáját olvashatod itt alább.

Feladat: olvasd végig, és gondold át, rád az alábbiakból mi a jellemző? Ha bejelölted a

rád jellemzőeket, nézd meg azt is, hogy látsz-e valamilyen összefüggést közöttük.
Sőt: átgondolhatod azt is újra, hogy a korábban olvasott hozzászólásokban találtál-e
már számodra hasznos dolgokat.
 11

Íme az eredmények – rád mi a jellemző ezekből?

Mit halogatsz a magán pénzügyeid esetében? Miről érzed/gondolod azt, hogy tenned
kéne, de mégsem teszed?

1. bár tudom, hogy kéne még mindig nem álltam neki a bevétel-kiadások vezetésének
(56%, 222 válasz)
2. halogatom, hogy meg merjem kérni a munkám árát (akár alkalmazottként, akár
vállalkozóként) (54%, 215 válasz)
3. halogatom, hogy a hazahozott blokkokat beírjam a cash flow táblázatomba, aztán a
végén túl sok jön össze, és fárasztó beírogatni mindet ahelyett, hogy gyakrabban
csináljam (53%, 208 válasz)
4. halogatom, hogy elemezzem a pénzügyeimet (53%, 208 válasz)
5. sejtem/érzem, hogy tisztáznom kéne a pénzügyi céljaimat, mégsem állok neki (48%,
191 válasz)
6. sejtem/tudom, hogy nem megfelelőek a pénzkezelési szokásaim, mégis halogatom a
megváltoztatásukat (45%, 176 válasz)
7. szoktam halogatni a készpénzáramlásom átnézését (44%, 175 válasz)
8. halogatom, hogy képezzem magamat, hogy a pénzügyeimet jobban kezeljem (41%,
163 válasz)
9. halogatom, hogy a leendő nyugdíjammal kapcsolatban tisztábban lássak (40%, 159
válasz)
10. az ajándékvásárlásokat az utolsó pillanatra hagyom (40%, 157 válasz)
11. ha segítségképpen kölcsönadok valakinek, halogatom, hogy szóljak neki, ha nem
adja vissza időben a kölcsönt (39%, 153 válasz)
12. halogatom, hogy elkezdjek adományozni rendszeresen (38%, 149 válasz)
13. általában halogatom a csekkjeim befizetését (37%, 145 válasz)
14. az új ügyfelek szerzését halogatom (36%, 143 válasz)
15. halogatom, hogy pénzügyi tanácsadóval felvegyem a kapcsolatot (általános
pénzügyek, konkrét kérdések: pl. hitelfelvétel, hitelátcsoportosítás stb.) miatt (36%,
141 válasz)
16. halogatom, hogy utána nézzek a befektetéseknek (34%, 134 válasz)
17. halogatom a saját adósságaim rendezését (27%, 107 válasz)
18. halogatom, hogy a gyereknek/gyerekeknek elindítsam/elindítsunk valamilyen
megtakarítást (26%, 101 válasz)
19. bár érzem/tudom, hogy kellene, de halogatom a nagyobb bevásárlások
 12

megtervezését (20%, 80 válasz)

20. halogatom, hogy biztosítást kössek (a lakásra, magamnak életbiztosítást stb.) (19%,
75 válasz)
21. a bérleti díj/díjak kifizetésénél nem mindig tartom be a határidőket, tologatom a
kifizetését (16%, 63 válasz)
22. halogatom, hogy utána nézzek az ingatlan áraknak (14%, 55 válasz)
23. halogatom, hogy szóljak, nem tudom visszaadni a kölcsönt a megbeszéltek szerint
(13%, 50 válasz)
24. halogatom, hogy időben visszaadjam a kért kölcsönt (12%, 47 válasz)
 13

3. Mit érzel, ha halogatsz?

Feladat: Vegyél elő papírt és tollat… Olvasd el, és jelöld be, hogy mit tanulhatsz az
alábbi megosztásokból – jelölhetsz az esetleg kinyomtatott példányon, vagy
jegyzetelj papírlapodra. Gondold végig: mi volt hasznos, érdekes számodra? Végig
gondolhatod a saját élményeidet, tapasztalataidat… netán jó ötleteid is
támadhatnak, vagy AHA-élményekben lehet részed. Tudatosíts(d), és írj le mindent,
amit fontosnak érzel, gondolsz. Fordítsd a saját hasznodra ezt a gyűjteményünket.

“A halogatás nagyon jó arra, hogy elodázzuk a dolgokat”

• Andi 2009. december 1. @ 22:57

A halogatás nagyon jó arra, hogy elodázzuk a dolgokat, aztán ahogy elhalad az élet
mellettünk, sajnálkozunk, hogy nem tettük meg…
mondani pedig már ezt mondjuk: sajnos nem volt rá lehetőségem!

Én is ezt tettem, mert sokkal kényelmesebb, egyszerűbb, komplikációktól mentes ÉS

másokat lehet hibáztatni, hogy nem sikerült.

Nagyon féltem! Most is félek, de belevágtam és az első nap estéjére már csökkent a
szorongásom. Ami eddig nagy sötét lyuk volt, azt már látom körvonalazódni és tudom,
hogy napról-napra közelebb kerülök a megoldáshoz.

Képzeljétek, belevágtam egy pályázatba! Soha nem tettem még ilyet, de annyira éreztem,
hogy ez nekem való! Az összes szorongásomat félresöpörte a felismerés, hogy ha ez
sikerül, akkor az olyan, mintha a lépcsőn gyaloglás helyett a liftbe szállnék. Egy pillanat
alatt az emeleten lehetek, ahová amúgy csak hosszú évek alatt jutnék fel.

És mégis, délben már akkora volt a nyomás rajtam, hogy lázas lettem és levert a víz, de
 14

telefonáltam tovább, hogy a megfelelő emberekkel felvegyem a kapcsolatot, akik

segíthetnek a pályázat elkészítésében.

És képzeljétek, már délután 2 órakor tudtam, hogy megtaláltam az embereimet! Innen

már minden könnyebbé vált, és elmúlt a lázam!...

“Akkor egy kisebb gombafelhő szállt fel az agyamból mérgemben.”

• Yodi 2009. december 2. @ 10:18

...Az én esetem egy önbizalmi halogatás volt, szinte tudat alatt.

Gyakran volt visszatérő álmom, hogy autót vezetek, álmomban mindig pirosat, és a
vezetés olyan örömérzetet és élvezetet okoz amit nem is tudok mihez hasonlítani. Ám ez
csak álmomban volt így. A valóságban mindig is úgy gondoltam, hogy akiben olyan kevés
önbizalom és határozottság van, mint bennem, az ne vezessen autót. Egyértelmű volt
számomra, hogy én mindig gyalog, biciklivel vagy busszal fogok járni, ez passzolt is a
környezetvédelmi elveimhez.

Ám egyszer csak örömmel értesültem róla hogy ahol főiskola óta dolgozni szeretnék
munkatársakat keresnek. Jelentkeztem, behívtak interjúra -ám a munkát jogosítvány
hiányában nem kaptam meg. Akkor egy kisebb gombafelhő szállt fel az agyamból
mérgemben. Egy hónap múlva már egy gyorsított kresz tanfolyamon ültem, most pedig az
utolsó korholásokat kapom az oktatómtól a forgalmi vizsga előtt.

Az álmom nem hazudott. A tudatos felem úgy vélte nem vagyok rá képes, de álmomban a
tudatalatti a fülembe suttogta. Korábban is hallgathattam volna rá. :)

“Néha azonban a halogatásnak lehetnek pozitív következményei”

• Tóthné Rózsika 2009. december 1. @ 22:38

...A halogatás valóban gyakran gyomor görcsöt okozó jelenség. Nagyon sokan küzdünk
vele életünk során, ezzel rontva az életünket, hiszen mázsás súlyként nehezedik ránk.
Én sok-sok tanulással megtanultam, hogy hogyan is küzdjem le ezen félelmeimet. Amikor
még aktívan dolgoztam (most már nyugdíjas vagyok) előző este átgondoltam a következő
nap teendőit, amit egy prioritási sorrendben leírtam. Ezáltal tudtam, hogy melyek azok a
dolgok amiket fontos megtennem, így aztán sorban megoldottam a feladataimat
függetlenül attól, hogy jó vagy rossz. Voltak közöttük olyanok, amelyeket már nem is
kellett megoldani, mert megoldódtak vagy nem voltak fontosak, és esetleg a halogatás
 15

kategóriába estek. Ez természetesen nagyon sok gyakorlást igényel, de megéri.

Néha azonban a halogatásnak lehetnek pozitív következményei. Ha van olyan ami

számodra nem kedvező és halogatásod közben olyan információhoz jutsz ami egy jó
döntést eredményez, akkor megérte a halogatás.

Célszerű az érzéseinkre hallgatni és az alapján cselekedni. Sajnos egyre kevésbé figyelünk

magunkra (magunkba), így növelve félelmeinket.

„Szorongást, mert attól félek, ha elérem a célt, akkor megváltoztatnak az új

körülmények, és megint kezdhetem elölről az egész lelki kálváriát.” – Edit 2010.
január 28. @ 01:00

“...szorongás és félelem van bennem attól, hogy szembesülök a valósággal...”

Tünde 2010. január 28. @ 05:59

Aránylag ritkán halogatok, de előfordult már. Ilyenkor szorongás és félelem van bennem
attól, hogy szembesülök a valósággal, előző döntéseim következményével, és hogy esetleg
nem tudom azt megoldani – ezért halogatok, és ott van a tehetetlenség érzése is bennem.
Aztán amikor rászánom magam és utána nézek a dolgoknak, akkor a szembesülés okozta
rövid sokk után, “megrázom magam” és keresem a megoldást. Kitartó vagyok ebben és
talán ezért, többnyire megtalálom. Ez rendkívül jó érzéssel, büszkeséggel? tölt el.

∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗

A halogatás az egyik legkellemetlenebb szokás is egyben, nagyon sokféle érzelem kíséri,

természetesen negatívak. Én legalább is még nem találkoztam a halogatás kapcsán pozitív
érzelemmel. Nagy ritkán előfordul, hogy bejön, ha valamit elhalogattunk, de az egy
későbbi érzés, öröm – én most arról írok, amikor éppen tudatosítjuk, pontosan tudjuk,
érezzük, hogy halogatunk. Hogy ekkor mit érzünk…

Ezúttal összegyűjtöttem egy jókora érzés csokrot a kapott jelzések és saját kútfő, meg a
szakirodalom alapján is, arra voltam kíváncsi, hogy a GazdagNők olvasói mit gondolnak,
melyik jellemző rájuk.
 16

A feleletek top listáját olvashatod itt alább.

Feladat: olvasd végig, és gondold át, rád az alábbiakból mi a jellemző? Ha bejelölted a

rád jellemzőeket, nézd meg azt is, hogy látsz-e valamilyen összefüggést közöttük.
Sőt: átgondolhatod azt is újra, hogy a korábban olvasott hozzászólásokban találtál-e
már számodra hasznos dolgokat.

Íme az eredmények – rád mi jellemző ezekből:

Mit érzel, ha halogatsz?

1. lelkiismeret-furdalást, mert nem csinálom, amit kellene (69%, 185 válasz)

2. szorongást, mert tartok valakitől v. valamitől (50%, 134 válasz)

3. fáradtnak érzem magam, és ezért nincs elég erőm (38%, 103 válasz)

4. alkalmatlanságot valamire, mert például nincs elég tudásom, információm... (37%,

101 válasz)

5. kellemetlenséget érzek, hogy nem teszek meg valamit, amit kellene (37%, 100
válasz)

6. ellenkezést érzek, azaz hiába tudom, hogy meg kellene csinálni, mégsem akarom
(34%, 91 válasz)

7. bűntudatot, mert halogatok (31%, 84 válasz)

8. félelmet, mert tartok valakitől v. valamitől, hogy kudarc ér (megint) (30%, 80 válasz)

9. önbizalomhiányt, hogy úgysem tudom megcsinálni (27%, 73 válasz)

10. kisebbrendűség érzését, hogy kevesebb vagyok másnál, és inkább bele sem kezdek
(25%, 68 válasz)

11. túlterheltnek érzem magam, és elegem van, hogy bármibe is belefogjak (25%, 68
válasz)

12. tehetetlenség érzése borít el, és inkább el sem kezdek semmit (19%, 51 válasz)

13. bénultságot érzek, mintha valami megkötne (18%, 49 válasz)

14. motiválatlannak érzem magam, mert nem inspirál semmi különösebben azért, hogy
tegyek valamit (17%, 47 válasz)
 17

15. egykedvű vagyok, és mindegynek érzem, hogy megcsinálom vagy sem (17%, 45
válasz)

16. kiszolgáltatottnak érzem magam, és ez leblokkol (16%, 44 válasz)

17. reménytelennek érzem, hogy, a feladat nagysága miatt átlássam azt, és inkább bele
sem kezdek (15%, 41 válasz)

18. voltaképpen félek a sikertől (ha jól utána gondolok), és inkább neki sem állok (lehet,
hogy nagyon megváltozna az életem) (14%, 37 válasz)

19. melankolikus vagyok, és nem tudok belevágni, hogy elkezdjem (14%, 37 válasz)

20. céltalannak érzem magam, azaz nincs olyasmi, amiért érdemes lenne belekezdenem
(13%, 36 válasz)

21. elzárkózást érzek, de nem teljesen értem, hogy miért (12%, 33 válasz)

22. bizalomhiányt, mert nem bízom másokban (pl. hátha kihasználnak) (11%, 31 válasz)

23. depressziós vagyok, és képtelen vagyok erőt venni a hangulatomon, hogy

megmozduljak (11%, 30 válasz)
 18

És végezetül – befejezésképpen…

“…imának/fohásznak ereje van, erőt adhat a halogatás és egyéb hátráltató

tulajdonságunk ‘felülírásához’ a tudatalattinkban”

• Pető Éva 2009. december 3. @ 21:58

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak

erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és

forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú

vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és

szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk
semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, milyen nagy szükségünk van a barátságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb

és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
 19

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és

a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!

Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Köszönjük a sok
– nem csak ebben a kiadványban megjelent –
értékes hozzászólást!

Halogatás és önbecsülés – igen, összefüggnek!

A halogatásnak legalább 24 oka van, és legalább
ennyi módszer van a megszüntetésükre.
Ha meg akarod ezeket ismerni,
rendeld meg a program online verzióját!
Tudj meg erről többet itt:
www.gazdagnok.hu/noionismeret-halogatas

A halogatással kapcsolatos felmérésünket, ahol női önismerettel és

önbizalommal kapcsolatos igényeidet is jelezheted, itt találod -
klikkelj ide!