-

KERESZTÉNY MAGVETŐ FüZETEI.

17. • •

ne
a lélektan
tükrében.

IRTA :

DR. IVÁN LÁSZLÓ .

• •

• •
•

•
eLUj-KOLOZSVÁR,
POLONYI ts TSA KÖNYIJNYOMDA
1935.
 -
,

Az elmult négyszáz esztendŐ aiatt sokan keresték 'Dávid fe .

rene arcának vonásait, ellenségei és jó barátai egyaránt. Nem -a
kUlső vonásokat igyekeztek felkutatni, mert ez hiábavaló fáradság
lelt volna - minden egykoru kép elveszett. Hanem , inkább lor-
rongó, majd megnyugvó lelkének rendkivüli vonásai keltettek olyan
érdeklődést, amely csak a nagyegyéniségeknek, a mindennapit
messze tulhaladó emberi lelkeknek jár ki. Mint mágnes a vasat,
ugy vonzzák az emberi kutatást azok a tűzrakétak, amelyek a tör-
ténelem egén roppant robajjal feltünnek, hogy azután széthulló szel-
lemsziporkáikkal utunkat a ' sötét éjszakában még sokáig megvUá-
gltsák, ' ,

Hogy Dávid Ferenc ilyen ritka egyéniség volt, azt mutatja a

nagy gyűlölet és a rajongó szeretet, amellyel ellenfelei, ilIetve hó-
dolói körUIvették, Épen ezért a kép is, amelyet lelki arcáról meg-
rajzolni törekedtek, mindig szinezve van az érzelemtől, amellyel irá-
nyában a rajzkészitő viseltetett.
Mindenesetre érdekes volna lelki arcáról készitett összes ' ké-
peket összegyűjteni tanuságképen arra, hogy mily gyönge az em-
beri itélet 'akkor, ha azt a szenvedély lekötve tartja. A sokféle kép
között alig lehet felfedezni olyat, amelyik a puszta igazságkeresés
szolgálatából szUletetl volna meg. A legtöbbet bizonyos ' érdekek
hoztak létre ugy az ellenfelek, mint a követők részéről. Ez a Dá-
vid Ferenc-kutatás egyik f5 hiánya.
A másik hiány pedig abból a tényből állott elő, hogy az
utóbbi évtizedekben hatalmas lendűletet kapott a lélektan, különö-
sen a szellemtudományi lélektan, amely még csak egy-két évtizede
él, de már is óriási eredményeket tud felmutatni. Különösen az em-
beri lelkek alkatának vizsgálata, ugy amint azt E. Spranger I alap-
,

1 E. Spranger : Lebensformen 1921 .

-
•
•
- 3
 I
vetöén elvégezte, mutatta ki, hogy az emberi lelki fórmáknak, típu-
soknak megvan a maguk szigorú törvényszerUségUk, amelyek az
emberi lelket át meg átjárják. S habár ezekben áz egyéniség tel-
jesen fel nem oldható, hisz individuum est ineffabile, de mégis le-
hetetlenné válik ezentul, hogy merő szenvedélybéH, merő ellenséges-
kedésből, vagy rajongásból olyan vonások sZHkesztessenek egybe
egy-egy embernek lelki képén, amelyek a lelki alkaltan örök tör-
vényszerüségi alapján eleve kizárják egymást, vagy amelyek hom-
lokegyenest ellenkeznek a vizsgált lélek összes ránk hagyott irá-
saival, vagy bármely más, kétségkivUl tőle származó szelltrni hagya-
tékkaI. A szellemtudományi lélektan alapján állva többé nem az egy-
koru történetiró jellemzése adja meg a kutatotl személyiség igazi
lelki alakját, hanem elsősorban az ő saját szellemi hagyatéka, ha
van egyállalán ilyesmi. C.. k ha ilyen nem volna, akkor kénysze-
rül a lélekbuvár az egykori irókra, mint másod- és harmadrendü
forrásokra támaszkodni.
Dávid Ferénc lelki alkatát a szellemtudományi lélektan eszkö-
zeivel eredeti munkái alapján eddig még senki nem tette vizsgálat
tárgyává. Eddig csak a másod- és harmadrendü értéket képvi selő
történeti feljegyzések nyomán alkottak róla arcképet s ha volt is
inl,. ki felkutatta eredeti munkáit, I egyáltalán nem rendelkezett még'
a lélekt.ni kutatások eredményeivel, vagy p.edig azt egyáltalán nem'
ismerte,~ bár ha a kort tekintjük, amelyben élt, ennek akadálya nem
volt. Ebből a tényállásból származik a másik fő hiánya a Dávid
Ferenc-kutatásnak. _
A felsorolt két hiányt akarja pótolni ez a lelki rajz, amelyet
itt nyujtunk. Sine ira et studio a siellemtudományi lélektan eredmé- .
nyei alapján akarjuk megalkotni a rendelkezésünkre álló eszközöke -
kel Dávid Ferenc lelki arcképét. Törekvésünk két részből fog állni.
Egy negativ és egy pozitiv részből. A negativ kutatás ki fogja mu-
tatni néhány mai Dávid Ferenc arckép lélektani képtelenségét, a
pozitiv ·kutatás pedig be· fogja mutatni a valódi Dávid Ferenc
arcképet, ugy, amint az irásaiban világosan és félreérthetetlenül ránk-
maradt.-

1 Jakab Elek: ' Dávid Ferenc emléke 1879.

2 Dr. Borbély István: A magyar unitárius egyház hitelvei 1914. és
A mai unitárius hitelvek kialakulásának története . 1925.

- 4 _.
 •
I.
Járjuk be elŐször a tagadás utját. Három illusztris szerző által
rajzolt képet veszünk vizsgálat alá, akiknek egyike Ravasz Ldsz/ó
református pűspök, a másik Thienemann Tivadar egyetemi tanár,
a harmadik pedig Borbély l s/váll az unitárius teol6gia korán elköl-
tözött mUvelöje és tanára. ,
a) Rava" Lászl6 a magyar prötestáns igehirdetés elméleté-
vel' kapcsolatban megrajzolta a XVI. század magyar igehirdető
tipusai!, köz!Uk Dávid Ferencet is. E rajz nemcsak az igehirdetőt,
hanem az egész egyéniséget veszi bonckés alá és méri meg a maga
eszközeivel.
Mindenekelőtt maga Ravasz is elismeri, hogy Dávid Ferenc
alakja »még ma sem áll egészen tisztán a történettudomány előtt"
s mindjárt ezután elhelyezi Dávidot abban a Hpusban, amely láza-
san keresi az igazságot, de azt sohsem találja meg, mert .nem a
találás a fő náluk, hanem maga a keresés." ' Másik fontos megál-
lapitása az, hogy Dávid .elméleti reformokat hajszolt egész életén
át anélkül, hogy a vaHásos élet gyakorlati szükségeit egy szempil-
lantásra is méltatta volna." s Már ebből a két megállapitásb61 is
kitűnik, hogy Ravasz Dávidban a teoretikus ember tipusát látja, de
ezt igazolják többi megáJlapodásai is. PI. azt mondja, hogy Dávid
monista s ezt ugy értelmezi, hogy Dávid a "tudományt"· tartja
. • egyetlen " értéknek s ehhez méri a .vallást" is, vagyis Dávid előlt
ismeretlen a vallás és tudomány értéke\méleti dualizmusa. Dávid és
Socinus szerinte nem vallásos géniuszok, hanem az ő muvuk .a
humanizmussal átitatott destruktiv skolasztikának" a protestáns teo-
16gia eredményeire val6 alkalm.zásból áll elő.' Dun Scotus-Socinus-
Dávid-racionalizmus: ezek ugyanannak az iránynak különböző állo-
másai. Lenyegűk: a vallásos "élmény" hiánya és régi kiszáradt
fogalmak zörgő héjjaival val6 intellektuális játék. Dávidr61 megálla-
pitja, hogy • nagy ·érzések vihara nem korbácsolja fel és gondolatai
sem sugároznak bele nagy érzelmekbe." ' De viszont .alig mozgott
•

t Dr. Ravasz László; A gyülekezeti' igehirdetés elmélete. 1915,

t Or. Ravasz: i. m. 189 I.
a Dr. Ravasz: i. m. 190 I.
4 Dr. Ravasz; i. m. 190 l. •

ti Dr. Ravasz: i. m. 191 l,

•
..-- , ~ -
 valaki biztosabban a szillogizmusok és indukciók hálójában", mint
Dávid és .élete utolsó pillanatáig tartó destrukliv munkában m;nden
.pillanatát arra használta, hogy lerontsa azt az oltárt, amelyet az
előző pillanatban még szentségnek tartolt. • , .
Ezek a főbb lélektani megállapitások Ravasz László feltogá-
sában, amelynek alapvető tétele az, hogy Dávid téorelikus ember.
Az állandó keresés, a tudományos monizrnus,. az érzelem és élmény
hiány , a roppant dialektika és. a nyugtalan radikálizmus teljesen ki-
meriitk a teoretikus ember jeItemképét, amint azt majd éppen Spran-
ger leirásából látni fogjuk. .
b) E jellemzés elkészülte után kb. egy évtizeddel jelent meg
Thienema"n Tivadar egyet. tanár tollából egy cikk .Mohács és
Erasmus" eimmel, ' amelyben szó esik Dávid Ferencről is, mint
Erasmus magyar tanitványáról. . .
Mindenekelőtt lássuk mit lát Thienemann Erasmusban, mert
közte és Dávid között nagyon szorosra fonja a szellemi kapcsokat
. s igy akaratlanul is Erasmus jellemét keressük Dávid Ferencben is.
Már pedig .Erasmus életelve . a bölcsesség" volt.• ldeálja az auto-
nom ember, aki magasan tulemelkedik az élet IUlekedésén, tul min-
denen, ami igaz és hamis, szent és profán"; .a cselekvéstÖl ameny-
nyire csak lehet tartózkodik; félve kerüli a tömeg · izgalmait" ; me-
nekül minden köteléktől, ami egyultal kötelességet is jelent; család-
tól, hivatástól, hazától, egyháztól." ,
Erasmus tényleg nem adta oda magát egyik irányzatnak sem:
sem a katolicizmusnak, , ern a protestantizmusnak. Számára egyik
irány sem képviselt értéket s élménye egyikkel kapcsolatban sem
•
voll. Szivügyévé .nem vált a küzdö felek egyike sem. nSzenvedélyt
vagy bátor tettet nem találunk ennek a törékeny szervezetü ember-
nek életében. Erasmus est homo pro se; ezt irták róla az erfurti
humanisták és találóbb meghatározást ma sem mondhatnánk élete
formájáról." 4
Lelki ideálja a bölcs ember volt: a józan bölcs, az értelmes
bölcs. Nem ·a platonikus hősök sorából való, hanem inkább az
Epikureus-nemzetségből. • A heroikus ideált, ahol tehette megtép-

I Dr. Ravasz : i. m. 191 l.

:I Minerva lll. évf. l-5 sz.
" Th'lenemann: ' I. 2
m. 1. J.
~ Thienemann ; i. m. 22 J. •

- '6 - ,
 deste", "a politikában a pacifizmus, a tolerancia felelt meg" · ö az
'lelki 'felépitettségének. Erasmtis ,egyáltalán nem kombattáns lélek,
mivel nincsenek értékeszményei, amiért harcolni vólna érdemes. Ha-
bái Thienemann ezt a magatartást az alexáÍldifilzmusban gyökere-
zőnek találja, mi ugy lát juli, hogy ez sokkal inkább ái ébredező
ujkori polgári szellem első hajtása. ' , ,
. Ez a kOzömbilsség: ei a józansag jellemzi Erasmust a keresz-
tény tanitások körül is. Lelke mélyéig szkeptikus és Luther jól jel-
lemezte, 'amikor azt mondtá róla: "Erasmus ist ein ' Feind aller Re-
'Iigion, " I Valóban Erasmus elkerülte a Kereszténység alapvető téte-
leit 's Jézusban csupán "adörandus philosophiae princeps"-et látott,
de a ' keresztre feszitett Jézusért, az üdvözitő hős~rt nem tudot! lel-
kesedni, Éppenfgy tett a szenlháromságtannal is, de ' ezt ls holmi
ésiokökból vetette el anélkül; hogy valami ellenállhatatlan belső ér-
tékintuició kergetle volna ' az egyistenbit táborába. ,
Miután ilyen jellemzését adta volna Thienemann Erasmúsnak,
' egyszerüen kijeleni!, hogy .. Erasmus teológiájától egyenes ut veiet
az unitáriusokhoz és a XVIli. századi fölvilágosodáshóz."'
Ezután ' a 'merész állítás után' nincs mit ' i:so~álkoznunk azon,
hogy Thienemann SocInus! és Servetot Erasmus iranyzata folytatói-
képen könyveli el hozzátéve, hogy ~Servetus és Socinus merész
tanitásai támasztották fel a XVI, századi szellemi életünk egyik leg-
eredetibb és legelhagyatottabb g Ondolkodójál Dávid Ferencet." Hogy
csakugyan Dávid Ference! Erasmus ' lelke ihlette, arra ' bizonyságul
hozza fel Jakab Eiek könyl'éböl ' Dávid egyik munkájának egy idé-
zetét, Miután arról beszélt Dávid, hogy az ' elvénült világot hogy
iljltotta meg 'LIither, Melanchton, Zwingli stb, igy folytatja: "Vegre
jött Rotlerdami Erasmus, aki -burkoltan az Isteri egységéröl kezdett
tanítani, ' de inkább cáfolva a más ' nézetüeket, mint saját tanait nyil-
ván megállapitva, Ezt Sérveto tette tneg, aki nyiltan tanitotta ' lsten
egységéf s müveiben az ellenkező tanokat és a' szofisták teológiáját
kárhozatosnak , nyilvánitatta. " 3 '

Hasonló idézetet Rotterdami Erasmussal ,'kapcsolatti,an Dávid niás

I Idézi Thienemann ; i. m. 25 I. •
; Thienemann : i. m. 27 I. .
8 Dávid; De falsa et vera unius Dei patris, filii et spiritus sancti co~­
Ilitione Iibri duo. Idézi Jakab Elek: Dávid Ferenc elll:léke 99_J.
•
 i
munkl!lban is találhatott volna Thienemann, de ugyanakkor látta
.volna, hogy Dávid nemcsak Rotterdami Erasmusra, hanem sok más
szeUemi elödjére hivatkozott, akik igazán más fából voltak faragva,
mint Erasmus. Pl. a Rövid Magyarázatban igy ir: .Mit mondjunk
Origenes felöl, ki az áriánusok értelmétől nem sokat kUlönbözött és
azokat igen oJtalmazta, kit a mostani doktorok Erasmussal egye-
temben eretneknek neveznek." l Ez az Idézet akorábbival egyUtt
nyilván mutatja, hogy Dávid Ismerte Erasmus mindkét oldalát: a
böksészt, aki elveti a szentháromságot és a kényelmes polgárt, aki
a római egyházra való tekintettel az unitárizmus nagy höseit egy-
szerUen eretnekeknek bélyegezte. Egy .i1yen ember aligha lehetett
Dávid eszménye. Amiképen Erasmusra és Ariusra, éppenugy hivat-
·kozik Dávid középkori szentháromságellenes irókra, akik semmiké-
·pen sem pendülhetnek Erasmus jellemével és irányzatával egy hu-
ron, kivéve azt, hogy az egy istenségről hasonló gondolatokra ju- '
totlak. A fent közölt idézeteken tul Thienemann még azt hozza fel
Dávid és Erasmus lelki rokonságának bizonyitására, hogy Erdély-
ben János Zsigmond alatt tUrelmes egyházpolitika alakult ki . • Eras-
,mus vágyódott oly békés, boldog refugium után, hol hitéért senkit
sem Uldöznek", irja Thienemann s ugy látjá, hogy Erasmus esz-
ménye Erdélyben valósult meg. Valóban, a külső ezt mutatja. Er-
'délyben nagyszerü türelmesség érvtnyesUIt,' de ez egészen más
meggondoláson alapult. Erasmus toleranciája az ujkori polgári szel-
.lern vallási közömbösségéböl fakadt, amely a vallásosságot inkább
gunyolta, lenézte, mint azt Erasmus is teszi a .Balgaság dicsérete"
cimü munkájában, semmint hogy annak minden formában, minden
felekezetben való előhaladását jó szemmel tekintette volna. Erasmus,
mint az egész ujkori gondolkodás, csendesen 'lesajnálták a vallást
akkor, mikor tUreimesek voltak iránta azt gondolván, hogyha csend-
ben hagyják a felekezeteket, talán csak kimulnak véglegesen siegé-
,nyek. Ez a tolerancia a kételkedés, sőt mondhatnánk az ellenséges
indulat tUrelme voJt, amely a közömbösség szörnyU mérgével akarta
kiirtani a vallásos lelkekből a hitet. Ezzel szemben Dávid Ferencék
tUrelme, mint látni fogjuk, teljesen és tökéletesen más.
l Dávid Ferenc: Rövid Magyaráz"at. D iv.
2 SzekfU Gyula ellenvélernényével szemben lásd Botár Imre ; Dávid
Ferenc és a vallásszabadság Bpest 1929; és u. a. ; A vaJlástUrelem Erdélyben,
Unit. Értesitö XIII. évf. 8-9 sz. .

•
- 8 -
 Mindenesetre Thienemann értekezése uj jellemvonásokat tűz
Ravasz által nyujtott képhe< s ezek a vonások a következők: hő­
siesség megvetése, kényelmesség, türelem, békeszeretet (pacifizmus).
Ezek mind az ujkori felvilágosodás embereinek vonásai s mondhat-
nók ugyis, hogya teoretikus ember gyakorlatiatlan erkölcstanának
eszményei. Tehát Thienemann jellemzésével ugyanoda jutottunk,
ahová Ravasszal kapcsolatban. Csak mig Rayasz Dávidban az el-
méleti teoretikust, addig Thienemann a - gyakorlati teoretikus! látta'
meg. Ugyanis az észember elméletben radikális, gyakorlatban paci-
flsta hajlandóságu.
c) De lássuk immár a harmadik jeilemzést Dávid Ferencrő\'
amely nem sokban fog külömbözni az első kettőtől annak ellenére,
hogy megrajzolója egy unitárius teológiai tanár volt: Borbély 1./-
vdri. A rajz, amelyet tőle kapunk, megdöbbentő hatással mutatja,
hogy hogyan tévelyedhetnek el tudósok, akikben vagy a c{)ngeniáUs
intuició, vagy a lélektani felkészültség hiányzik, még akkor is, ha
egyébként kiváló kutatók.
Mielőtt Borbély István által rajzolt képet bemutatnók, tisztá-
ban kell lennünk azzal, hogy más a hit, az élmény és más a teo-
lógia, a fogalmi kifejezés. Az elöbbi a léleknek másra vissza nem
vezethető, eredeti adottsága, az utóbbi pedig csak utánagondolás,
egy eredeti adottságnak, egy ősténynek fogalmakban történő, jobban,
vagy rosszabbul sikerült kifejezése. Az élményt és annak kifejezését
összezavarni nem szabad, bármily szoros kapocs is van közöttük.
A klféíezés esetleges változásai ból nem lehet következtetIii az él-
mény változására, ha ez utóbbira a kifejezésmódosuláson kivül egyéb
bizonyíték nincsen. A kifejezés intellektuális-racionális eljárás, mig
az élmény ér'tékintuiéio. Már pedig az intuició ból mindig marad
vissza valami, ami kifejezhetetlen s amit utóbb mégis kiiejezni aka-
runk. Ez a törekvés hozza létre a kiiejező fogalmak, képek folyto-
nos, utólagos változtatását. Az élmény alanya igyekszik lelke leg-
mélyebb titkát valamiképen közölni a többi emberi lelkekkel. S e
törekvésében folyton ujabb és ujabb eszközökre, jobb és jobb ki-
fejezö jelképekre talál, amelyek azonban ugyanazt a tényt, ugyan-
azt az egyetlen alapintuiclól akarják a külvilág szeme elé hozni.
Az intuició -és kifejezés eme lélektanával Borbély István egy-
általán nincs tisztában s igy áll elö az a furcsa helyzet, hogy Dá-
-vid Ferencben ö örökké csak a kifejezések változását szemléli, annak

- 9 -
 torténetét vázolja fel és a mOgötte rejlö intuici6t sohsem látja meg.
Ezt még meg is lehetne érteni Borbély esetében, hiszen történész
volt s a filozofia, a lélektan és a rendszeres teologia nem volt ke·
nyere. De hogyan lehet azt elnézni és ellene nem tiltakozni, hogya ki-
fejezések változásával kapcsolatban ö belső értékintuici6-változásra \
is következtet s ezen a téren olyan veszélyes utakra téved, hogy
onnan ideje lesz teológiai kutatásunkat visszarántani, hacsak nem
akarjuk azt, hogy saját magunk is arra az eredményre jussunk,
amire Ravasz és Thienemann jutott, hogy t. I. Dávid Perenc a te~
retikus embernek nagyszerU példája, de akinek eszerint a vallásos
lelkek, vagy különösképen a keresztény egyház hőseinek sorában
semmi helye nincsen. ·Már pedig Borbély megáll.pitásaiból ez kö-
vetkeúk; éppen azért lássuk közelebbről.
Két alapvető munkája van Dá vid Ferenccel ka pcsalatban I S
mind a kettőnek az alapgondolata a következő. · Dávid Ferenc pá- o
lyafutásának ama részében, amelyben unitárius volt, két különböző ·
hittani rendszer befolyása alatt állott: az első Serveto-féle "teológia,
a második pedig a Somrner· Paruta· Palaeologus-féle radikális irány-
zat, amelyet Borbély István .tiszta unitáriimusnak" nevez el. A
két különböző hdtás határv onala körülbelül összeesik János Zsig-
mond halálával. Mindezt bö,égesen bizonyítja roppant történe li isme-
reteivel s az egykoru irodalommal. Mindebben egy pillanatig sem
kételkedhetünk, söt hálásak lehetünk neki még haló poraiban is,
hogy világot vetett e korszak .sokrendbeJi homályosságá ra és eleddig
egyáltalán nem ismert részleteket tárt fel a korszak sze\lemi- vivó-
dásairól. Különösen elmond hat juk ezt Dávid · Ferenc életének a
Báthoriak uralkodása idejére eső részére, mert azt akorszakot Ja-
.kab Elek sem kutatta át különben oly derék munkájában.'
Ami azonban Borbély István munkájából tévesnek fog bi-
zonyulni, az a következö. Borbély véleménye szerint "Sommernek
és Palaeologusnak erdélyi szereplése megváltoztatta Dávid gondo-
•

l Borbély István: A magyar unitárius egyház hih:lvei a XVI. század-

ban. 1914. és Borbély István; A mai unitárius hitelvek kialakulásának tö rté~
nete 1925. •
2 jakab Elek; Dávid Ferenc emléke c . . müvében ,kb . . 60 oldalon tár~
gyalJa ezt a korszakot, de annak csupán ~ül sö eseményeit fedi fel, ' mig a
belső sz~lIemi. mozgalomra s annak végső eredményére csak Borbély Jstván
vetett fényt s Igy csak ,tiz év óta ismerj tik Dávid Ferenc mtiköctését teljes~n.

- 10 -
 lotoit. A Serveto . hitű objektiv antitrinitárius lassan átalakul! szubjek-
tiv antitrinitáriussá." I Ezt két okkal magyarázza meg Borbély. Egy-
részt, Dávid századának egyik legtipikusabb tudósa volt, ki mohó
vággyal csuggölt a haladó tudományeredményein. Állandóan kora
tudományosságának (I) szinyonalán áll. • Másrészt jól tudta, hogy
hite igazság s mégis azt kellet! tapasztalnia, hogy ez igazság e vi-
lágon soha meg nem valósul. Isten tehát még az igazság kedvéért
sem mUvel (lj csodát. Hát ugy gondolta, vagy inkább ugyérezte,
hogy lelkünknek üdvössége, boldogulásunk tulajdonképpen nem Is-
tentől függ, hanem a ini lelkületünknek tisztaságától ... Ezért a •
hitnek sulyosabb része bennünk van, ' emberekben (i)". ' Vagyis az
eddig objektív Istent hivő Dávid elvesztette egy fölöttünk álló Is-
tenbe vetett hitét és subjektív ember-hivővé változott. Az nem so-
kat változtat ezen az értelmezésen, hogy .Borbély megengedi, hogy
a subjektiv antitrinitárizmus Istene azért .Iétezik", mert mindjárt
hozzáteszi azt is, hogy ez a létező Isten nem törödik az emberi
sorssal, vagyis annyi, mintha nem is léteznék. Ez az angol deizmus
felfogása és ezt a szerencsétlen álláspontot imputálja ö Dávid Fe-
rencnú. De h.alljuk csak ő magától, ' hogy mit tart a subjektiv
. antitrinitarizmusról. Azt irja róla: .Ennek az volt a lényege, hogy
a hitnek antropologiai részét emelte _ki, mig a trolégiai részt fel-
jes en .elhanyagolta'- Azt ' állította, hogy a hit és vallás morálls (I)
alapokon nyugszik s e morális alapnak szilárdsága nem Istentől,
. hanem az emberek lelkületétöl függ. A szubjektivizmusnak e for-
mája Istenböl konkrét lorlolomnélkiili fogalmat csinált, akinek az
• •
3
ember dolgaihoz : alig-alig volt valami köze. • . . "E lete utolsó évei-
ben Sbcinus Laelius, Glirius, Sommer, Palaeologus és Dávid Fe-
renc voltak e szubjektivizmusnak hirdetöi". · S végül Borbély az 1579.
febr. 24·én T ordán tartott zsinat végzéseit szintén a szubjektiv
antítrinitárizmus mai nyelven mondva deizmus, vagy ha ugy tetszik
'humanizmus elveinek tünteti fel s azt mondja, hogy ezek .mutatják,
hogy a teológiai hit bennük morális hitté lett" ... ezek az elvek .az
•

1 BorbéIY .1. : A magyar unit. eg.yház hitelvei 75 l.

, Borbély 1.; i. m. 7!') - 76 I.
3 Borbély 1.; i. m. ,71 l. . .
i Borbély. l.: u. 0, •

•11 -
 élet sulypontját a másvilágból ebbe a világba, a teizmusból a mo-
• rálisba helyezik át". l
Amint e néhány szemelvényböl láthatjuk, Borbély István nem
elégszik meg Dávid Perenc teológiai lejIddésének lelvázolásával,
hanem e változások mögött mélyreható értékelési változást tüntet
lel. Szerinte mások a servetianus álláspontu Dávidnak és mások a
tiszta unitárizmus (subjektiv antihinitárizmus) álláspontját valló Dá-
vidnak az ideáljai, az értékei. Tehát Borbély Ravaszt és Thienemannt
látszólag kiegésziti azzal, hogy értékelö álláspontokat tételez lel Dávid-
baa, vagyis látszólag nem pusztán teoretikusnak tartja Dávidot, de
ha megfigyeljük a Dávidnak imputált értékelési módot, különösen a
deizmust, akkor rájövünk, hogy ez az értékelés nem a hivő emberé,
nem a vallásos léleké, hanem a tudósé, a teoretikus emberé. Vagyis
Borbély István ugyanazt mutatja be nekünk Dávid Pereneben, amire
. Ravasz és Thienemann törekedtek: a gondolkozó, tudós, radikális,
legieljebb moralizáló emberföl.
, Mind a háro'Ol szerző" megegyezik abban is, hogy Dávid Pe-
renenek valamiféle előfutári szerepet tulajdonit s mintegy ebben látja
Wentöségét is. Ravasz László igy ir Dávid irányzatáról : .Ez az
'irány elkerülte azt a pon tót, ahol a vallásreformok erupciói szület--
tek és közvetlenül beletorkolódotl, felolvadt a XVII. és XVIII.
század felvilágosod'otlságában s annak is legszélső sorában: a ra-
cionálizmusban. Ez ut jában határozotlan lIem egy teológiai féle/nek
adolt uj megfoga/mazdst, olyannyira, hogy aztdn a modern teológia
magdévá lehelte azokal .. . 2
Thienemann igy látja Dávid prófétai értékét : .A vallásharcok
forrongó idejében a messze jövöbe látott : lelki szemei előtt a fö/vi-
Ugosodds igérete derengett, mikor embertársal az igaz hitért puszti-
,tották egymás!:" 3
Borbély istván pedig, amint már láttuk, Dávid igazi értékét
az általa vázolt fejlödési menet (?) végsö alakjában: a szubjektiv
(tiszta) unitárizmusban taláija meg s megállapitja erröl az irányról, hogy
.oly ujitás volt ez, amellyel Dávid Perene s irányzata a messze jö ·
vőnek munkált". 4 •

1 Borbely l.: i. m, 83 I.
2 Ravasz L.: Az igehirdetés elmélete 190 I.
B Thienemann T.: Mohács és Erasmus 52 l,
t Borbély I. : A magyar unitárius egyház hitelvei 83 1.

- 12 -
 Mind a három tehát e/öfutári szerepet tulajdonIt Oávidnak,
de ezt nem a religiosum, hanem a teorelikum terén teszI. Akár teo-
lógiai reformer gondolkodónak (Ravasz), akár a fölvilágosodás baj-
nokának (Thienemann), akár a modern szubjektivizmus prófétájának
(Borbély) látjuk Dávid Ferencet, mindenképpen elkerüljük - mint
látni fogjuk - az ö igazi mivoltát. Felsorolt szellemi körökben
Dávid Ferenc semmi ujat nem alkotott, a teoretikum területén semmi
olyat nem mondoIt, amivel kortársait felülmulta volna, magafartjsa
egyáltalán nem azonos a későbbi felvilágosodottak magatartásával,
a neki tulajdonitott szubjektivizmus pedig annyira nem az övé, hogy •
ezt csak egy alapos félrefogással lehetett elgondolni, aminek hátte-
rében az a félszeg törekvés rejlik, amely Dávid Ferencből XIX. szá-
zadbeli reform- filozoptert akar csinálni.
Mindezen a téren Dá vidnak semmi szerepe nincs. és igy nell\
ls lehet eWlutár. Az ö vallástörténeti jelentBsége egészen más, szi·
goruan a religiosum területéhez tartozó, mint ahogy egyénisége is
távol áll az elméleti ember tipusától és maradéktalanul a vallásos
tipusban oldódik. lel. Az eddig lelvázolt három rajznak ez a felfo-
gás gyökeresen ellene mond s éppen ezért tisztáznunk kell vég":
mi is az az elméleti és vallásos emberlipus.

II.
•
Hogy ezt megtehessük, segitségül kell hivnunk alélektannak
~gyik ágát: a szellemt.udományi pszihologiát, amely az egyes ember
lelki alkatával" foglalkozik. Miközben ezt teszi, ez a lélektani kuta-
tás rájön arra, hogy az egyes ember a maga lelki alkatával nem
is annyira egyetlen példány, hanem sok tekintetben rokon társaival,
vagyis tipusba tartozik. És nem csak a külső benyomások beloga-
dásának szempontjából tipus az ember, hiszen ezt már a általános
lélektan is megállapitotta, hanem abból a szempontból is, hogy a
külvilág benyomásaira hogyan hat vissza. A külső világ tényeiböl
melyikhez közeledik szeretettel, vagy gyülölettel, más szóval: mi
az ember számára az érték és mi az értéktelen. Nem ntabula rasa"
az emberi lélek, mint Locke és társai gondolták, hanem eleve bi-
zonyos lelki slrukturdt hoz magával e világra s ez a lelki struktura
teszi, hogy az egyik ember ez irá.nt, a másik a más dolog iránt

- 13 -
érdeklődik. Az érdeklődés iránya, a klilsd világgal siemberi tanusí-
tolt magatartás szerint kUlönböző embertipusokat lehet megkülön"
böztetni. Azoriban ez nagyon nehéz munka, mivel tiszta tipus nin";
csen, hanem az egyénben sokszor tipusok szövődnek össze. A lélek
metafizikai alkatának nagyszerU törvényszerüségei tárulnak lel előt­
tünk, ha a tipusalkcit6 lélektannal foglalkozunk, csak arra kell
vigyáznunk, hogy a szemünk nyitva legyen és nagyon mélyre néz-
zen, mikor az emberi lélek titkos rugólt akarjuk felkutatni.
Ennek a lélektannak ma legnagyobb mestere E. Spranger, aki
a Lebensformen c. müvében 1 hat lőtipusba sorozza az emberi lel-
keke!. Ugyanis a szellem aktusai a következők: a) a tárgyi világ
lelé való lordulás: a teoretikus aktus; b) a képszerU kifejező ereje
lelé való lordulás: az esztétikai aktus; c) reális életcéljaim lelé való
fordulás: az ökonomiai aktus; d) és végül ezeknek az egyes aktu-
soknak az egyetemes szellemi értékre való vonatkoztatása teremti
meg a vallásos magatartás!. E négyet egyéni aktusoknak nevezi
Spranger, mivel ugy is feltételezhetök, hogy az átélő egyénen kivül
más aktusalany (személy) nincs a világon: E négyen kivUI van még
két szellemi aktus, amely ugy áll elö, hogy más személyekre vonat-
kozik. Ezek a társadalmi szettemi aktusok. Ilyen keltő van, aszerint,
hogy az emberekkel hatalmi vagy szimpatia kötelékek kötnek össze.
A ha:almi aktus a fesőbbrendüség érzése, mig amellérendeltség
érzéséböl a szociális aktus áll elő. Ha ezek az aktusok teljesen és tisztán
önmagunkban megvalósulnának egyes emberpéldányokban, akkor
előállanának a következő főtipusök: á· teoretikus, az ökonomikus ,
az esztétikus, a szociális, a hatalmi és a vallásos ember: Természe,
tes, hogy ezek csak mint fövonások érvényesülhetnek . egy-egy élö
emberben, mert hiszen mindannyian többé-kevésbbé minden érték-
aktust. megvalósitunk életünkbelJ. De ánnyi bizonyos, hogy a nagy
egyémségek polarizált lelkek, akikben egy· egy szellemi aktus a
többi lelet! nagy tulsulyban van. ..
. . Mivel az ált~lunk vizsgált egyéniség: Dávid Ferenc az eddig
rajzolt képek szerint a teoretikus tipushoz tartozik a mi áilitásunk
. '
szennt pedig. a legtipikusabb vallásos egyéniség, éppen ezért Spran-'
ger kutatásar nyomán két aktus és tipus fő vonásait fogjuk nyo-
mozm, hogy az 19azságot megtaiáijuk. Ez a két aktus és tipus: a
teoretikus és a vallásos.
l E. Spranger; Lebensformen. 6. Auflage. Halle, 1927.

- J4 -
 , A teoretikus 'aktus és a teorétikus ember, A teO"retikus 'aktus
a külső világ tárgyaira irányul, még pedig azoknak egyetemes ér-
vényü Identikus lényegére, Más szóval a megismerés'azt intendálJ'a
"
ami az egyes konkrét ielenségekben, mint egyetemes lényeg (idea)
,
vissza-visszatér, vagy amit általános étvényti principiumokra vissza
lehet vezetni, A teoretikus aktus két dologban különbözik a vallá-
sos aktust61; elöször is ~indig valami határoltra vonatkozik, az
, adottságak tö'megéből mindig egy véges részt vág ki a megismerés
és azt intendálja, A második különbség pedig az, hogy a( ismerés
mindig csak tiszta tárgyI rendet akar megállapitani, tekintet nélkül
a dolog életértékére, amit egy szeliemi egyéniség (személyiség) szá-
mára jelenthetne. Az ismeret értékmentes (werlfrei), mert a megis-
merő alany hidegen áll a tárggyal szemben, magára nézve azt tel-
s
jesen közömbösnek tartja csak annyi érdeke !Oződik hozzá, hogy
meg akarja ismerili.
Az értékelés egy ieljesen elsődleges aktusa a szellemnek. A
megismerés sohasem teremt értékelő aktuscikat. , Mindazáltal az ér-
tékelés és megismerés állhatnak vonatkozásban egymással. A meg-
Ismerés megalapozhatja (fundálhat ja) és kifejezheti az értékélményt.
Mert hiszen értékérzések sohasem 16ghatnak a levegőben, azok min-
dig 'valami megismert dologhoz [Oződnek is ha kifejezzük öket, ez
megint csak ismert dolgok által történhetik. De az ismert dolgok-
•
'kal szemben az értékérzés merőben uj, másra vissza nem vezethető
novum. Ezért van az, hogy a tudás egyáltalán nem hozhat létre
vallást, mert a ' vallás értékelő aktus. Elképzelhető olyan , tudomány,
amely a tárgyi világ összefüggéseiriek egészét teljesen megnigadja.
De ez még semmit sem mond arr61, hogy a szeliemi egyén ' szá-
mára ez a tárgyi egész milyen szellemi értéket képvisel. Az értékelÖ
aktus olyail többlet, amelynek forrása egyáltal:!n nincs az ismeret
tényében, attól független, öná1l6 magatartása' az értékelő, észnek.
Lehet a 'vallást ismereli tényekkel fundálni és a vallási élményeket
fogalmak segitésével kifejezríi, azonbill1 etek csak alapok és járu-
lékok, de nem ók maguk a val/ás lényel. 1
Példával is rögtön mégvilágithatjuk, A deizmus a keresztény
lstenfogalmat a tiszta eg~istenhit alakjábaq formuláz ta, Azt mond-
hatná valaki, hogy ez unitárius valIásos magatartás, Pedig nem az,

1 Spranger: Lebensformen 47-50 l.

- 15 -
, l
 mert a deizmus ezzei az istenfogalommal szemben teljesen hidegen •
viselkedik. Tárgynak tekinti, melyet megismert, de amellyel semmi-
féle értékviszonyban nem áll. A deista életére nincs hatással az ő
hideg istenfogalma. A vallásos plusz a deista ismereti fundamentu-
mához nem járult hozzá. Vagyis vallási aktus nem jött létre. Ezért
a deizmus nem is tudott semmi hatást gyakorolni a tömegek re,
amely vallás után áhitozot!.
Nézzük most a teoretikus ember jellemvonásait, amelyeket már
sejthetünk a teoretikus aktus leirásából. Abból a tényből, hogy a
megismerés kizárulag tárgyra irányul, a tárgynak identifikációjára,
• ebből következik, hogy az alanynak teljesen háttérbe kelÍ szorulnia .
A tudomány számára "nincs szép vagy csunya, hasznos vagy ká-
ros, szent vagy nem szent, hanem csak igaz vagy nem igaz:. a
tárgynak objektiv mivolta kell, hogy érvényre jusson. Az érzelem-
nélküliség a kutató állapota, ha megismerni akar; egyetemes tárgyi
törvényszerüség az egyetlen célja. Épen ezért a lélektan régi elne-
vezésével élve szükségképen intellektualista. Csak egy szenvedély
élhet benne, az objektiv megismerés szenvedélye, ez azonban szó-
szerinti éftelemben." I
Azonban a vérbeli teoretikus is érintkezésbe jön az élet többi
aktusával, amelyek a megismerésen kivül fekszenek. A társadalmi
aktusok terén a teoretikus individualistának mutatkozik, még pedig
a legszélsőségesebb fajtából. A naiv népi meggyőződések átgonc!o-
lása, azoknak kritikája okozza ezt a magatartást. Másrészt pedig a
meleg, résztvevő beleérzés a tömeg erősen .szubjektiv lelkébe telje-
sen ellenkezik a tudás hideg, objektív lelkületével. 2 A másik tár-
sadalmi aktus a hatalom, az elsőség érzése. Bármennyire, mondják,
hogya, tudoinány hatalom, a tudós sohsem tud élni vele. A teore,
•
tikus sohsem tud szervezni, bármennyire elsőnek is érzi magát a tu-
domány terén. A tudás hatalmának a társadalomhan nincs tárgya.
Az ő társadalmi tetlvágya legfeljebb abban merül ki, hogy folyton
polemizál és kritizál, de épIteni egyáltalán nem tud. Ugyanis az épi-
téshez bizonyos értékek elismerése, azok átélése, vagyis szubjektiv
magatartás szükséges. Ha a tudós mégis beleszól tömegek szerve-
zésébe, abból rögtön meglátszik képességeinek határa. A tömeget
intellektuális egyénekből összeteftnek képzeli és a felvilágositást tartja

1 Spranger; Lebensformen, 124 l.

i Spranger; Lebensformen, 130 I.

- 16 -
 legföbb kötelességének. Ezért mindig radikális haJfamu és egyb<n
kozmopolita. Hiszen az ember fantáziája, értékszUkséglete. vallásos
mivolta s mindezekből táplálkozó laji különállása ismeretlen fogal-
mak előtte . l Mindebböl következik, hogya teoretikus sohasem lesz
népvezér, sohsem lesz tömegek mozgatója, a teQretikl1s, mint Eras-
muS példája mutatja, csendes refugium után áhítozik, ahol ő sem
zavar senkit s öt is nyugton hagyja mindenki. "Der Wfssende im
höchsten Sinne jedoch ist niemals der Handelnde" , állapitjá meg
Spranger, miután elismeri. hogy néhány tudósnak voltak is prófétai
hajlamai, de ezek már nem voltak igazi, vérbeli teoretikusok. Ilyenek
csak filozofusok közt· találhatók, akik gondolkodásukkal már meg-
haladják a teorelikum világát.
Bár Spranger nem teszi, de nagyon '· érdekes volna az egész
ujkor társadalmi szétesését és szervezetlen,égét a teoretikus ember
vonás.inak fényénél megvizsgálni. Az ujkori intellektualizmus, az
angol és frantia forradalom, az angol filozófia és felvilágosodás
nagy mértékben okai voltak annak, hogya tömegek vezetö nélkül
maradtak s azokban a társadalmakban, .melyekben az egyén a
maga lábán járni nem tud, hanem vezetökre van szüksége (már
pedig melyik társadaLJm nem Ilyen? l), a népi ' erők télje"n szét-
szóródtak, felbomlottak. Ez az intellektuális magatartás rontotta meg
az ujkorban a vallási életet, mint az érték vagyis élményigazságok
ösi forrását. Az intellektualista csak tárgyi világot ismer, személyes
viszonyban nem áll más személyekkel, sem Istennel, sem emberrel .
Ez ·a nagy hiányosság kiáft ma ismét vezetök ulán ugy politikai,
mini vallási téren. . ,
N!zzük most a teocen '(US emJernek a valláshoz vaLj viszo-
nyál. A vérJeli tudós ne .n e Iged m'gához közel semmiféle értékelő
Sle nplntol, c;ak a tárgyi világ It, a .tényeket" nézi. El a poziti-
vilnIUS ma~atartá;a. Ez a va'lásban ne'" látja meg az ideális érték'
hordozót, hanem c$lk mint valami ósdi tudományt, mint valami
elavult viJágmagyarázatot tekinti s természetesen mint il yet, kinereti
és félretolja. Példának lehet felhozni a teremtés történeten vég-
zeit kritikát. Azt egy tudós sem velie észre, hogya teremtéstörté-
net szive al a gondolat, hogy minden lsten keléböl származik.
Mindannyian elavult természettudományos magyarázatot láttak benr.e .
S Igy egészen természetes, hogy haszontalannak ' bélyegezték.

1 Spranger: Leb~nsformen, 132, I;

- 17 -
 Van egy mb "ilgatartása is a tudósnak az egyetemes vilag-
rendszerre! szemben. A tudósnak az a fajlája, akit metafiz.ikusnak
hivnak (nem tudom, a vérbeli teoretikus nem tiltakolik-e az ell!!n,
hogy melléje sorzzák) az "egészet", az abszoluturnot az lIésl." ~e­
gitségével akarja megragadni. Például ilyen Aristoteles, Spinoza,
H~gel, SclJeliing Ezektől a szigoruan észmetafizikusoktól az átme-
retet az élményhez, a valláshoz, az u. n. irracionalis metafizikus
aikothatja, akinek testvére a vallásos, vagyis érzé~élményre támasz-
kodó dogmatikus. De e, ek az utóbbiak már nem a teoretikum te-
rületén mozognak, mivel az alanyn, k erős része van világképükben.
Az intellektuális metallzikus ellenez minden misztikát, minden élmény-
szerűt, ő az Istent a puszta ész határain belül keresi, mint Kant is
teszi; sz6val az ö Ister.e a logika abszolut IgazsJgrendszere, de
nem a szerető Atya, akivel a vallásos ember bOldog viszonyban él.
S ha most még megnézzük, hogya gyakorlati életb"'n hogyan
viselkedik a tudós, vagyis milyen az etikája, akkor .teljes képfl ka-
punk ró 'a .. A teoretikus ember etti.l, vagy amattól az életcé Itól tel-
•
jesen fUggetlen akar maradni. Mert hiszen egy gyakorlati éldcél
mindig magában foglalja annak az elismerését, hogy azt érde",es
követni; vagyis ez nem más, mint értékkel szemben való állásfog-
lalás. Már pedig a teoretikus ember, mint láttuk személyes értéket
r.em ismer ei. A tudós, ha cselekszik, önmagával azonos akar ·ma-
rad ni, az egyetemes logikai elvek gyakorlati mása akar lennI. Nem
szeretetből, vagy haszonból, vagy belső harmoniából indittatva
cselekszik, hanem a törvényszerüség, a maximaszerilség pedanteriája
az ő cselekvésének igazi formája. És ez annál inkább megfelel az
ö cselekvésének, mivel a teoretikus sohasem cselekvő ember és igy
az életben nagy és erős motiváci6ra szüksége nincsen.
Most már lássuk, hogyan egyeztethető össze a teoretikus em-
bernek ez a képe Dávid Ferenc tettei vel és mU vei vel.
Azt mondják, hogy Dávid teol6giai reformot akart létrehozni
és száraz dogmákat gyártott, amelyekben h. ellentmonJ ást talált,
rögtön ujabbat csinált helyette. I
Ennek azonban ellentmond Dávid élettörténete. Ugyanis a gon-
dolatokat, amelyeket terjesztett, kivétel nélkii l nlindlg mdstól kapta.
Egy IdŐben - mIg tisztázva' nem volt - azt hittük, hogya Krisz-

I Ravast L.: IgehirdetésiJ ok el mélete 190 l.

- 18 -
•
•
• fus nem imádás tana töle származ.ik, él.mig Borbély István ki nem
d.!rUette, l hogy ez.t is mástól vdte: a SOl11m~r-Paruta Palaeologus
reformcsoportt61. SohJsem a saját észkoIlstrukciója vitte uj vizek
felé, hlnem m:ndig idegell bzlátásokra támaszk odott, amelyek ki-
sebb-nagyobb mértékben ragadták meg a lelkét. D< ezek közül
döntő, egész életének karak:erét megadó csak egyetlen-egy volt:
Servelo Mihdly könyveinek tanulmdnyozdsa . Lelki arculatának ed-
digi rajzolói teorelikusnak látták s különös, hogy nem vették észre,
hogy egyeUen' teorémát sem csinált, hanem csak elfogadott. S ami-
kor ezt tette egy roppantul izgató kérdés vitte előre ut jában : az
evangeliumot akarta a maga mivoltában megragadni. Ezt laTIalta
elete éftelínenek, szeretele mtltó IdTgydnak, lelkesedése igazi cetjd-
nak. Tehát eJöttünk áll egy állilólagos teoretikus, aki teológiai (teo-
riai) reformot egyet sem hoz létre, de azért megreodilo hősiesség­ -
gel meghal puszta lelkesedésből . De hogy miért lelkesedet!, azzal·
a feljebb fel;orolt arcképrajzolók adósak maradnak. Talán csak nem
a mások gondolataiért halt meg? Talán csak nem a tárgyias, hideg
észkonslrukciókért, amelyekből hiányzott az életnek, eszményeknek
•
mdeg IUkletése. Még ha talán a maga teorémUért hal meg, azt
mondhatnók, hogy benne volt a tudósok hiusága és g8gje, amely
csak azért is ragaszkodik elveihez; de ki hallotta valaha is, hogy
mások elveiért meghaljon valaki, ha az nem lett számára életet adó
élmény, lebirhataUan érték és eszmény. mennyen és fjldön diadal-
maskodó szeretet. A teorelikus mivolt vádjával szemben a történeti
igazság az, hogy Dávid ferenc vallásának egész gondolatvilágát
mások fundálták s erre épitette ö a vallásos többletet. Éppen a re-
Iigiosum területén lett naggyá Dávid ferenc, amint azt majd a val-
lá,os ember tipusának részleies vizsgálatánál látni fogjuk, de ame-
lyet minden tudomáIiyos vizsgálat nélkül minden egyszerü hivő sziv
számára mutat az a hősies lendület, amely magával ragad, a meg-
élt eszmény<k határtalan szeretete, a megható odaadás, amellye t az .
evangel;umhoz ragaszkodik s végUl a megváltó halál öntudata, amely
tisztában volt azzal, hogy csak az élet föláldozásával bizonyitható,
hogy az Isten és ember iránt érzett szeretet mindenné t töb!}, még
az éJetnél is. KüJönös egy teoretikus, akiről azt álJitják, hogy · nagy •

J Borbély I.; A mai unitárius hitelvek kialakulásának történe:e c. nagy-

ezerü történeti korrajzában.
,.

- 19 -
 •

érzések• vihara
•
nem korbácsolta fel lelkét
•
! és viszont 'a történelem
azt mutatja, hogy életének nem is volt más értelme, csak aZ J hogy
nagyon (orrón tudati szeretni. .
Egy másik különös vonása ennek az állitólagas teoretikusnak,
hogy módfelett konzervativ. Ravasz ugyanegy állitja be Dávidot,
hogy egy példánya az örök kereső embereknek .akik sohasem ta-
Ilálják meg azt amit keresnek, mert nfm a találás a fő náluk, ha-
nem maga a keresés". ' Ezzel a lázas kereséssel szemben, amely
szintén a teorelikus ember vonása, Dávid egye tlen értékhez ragasz-
kodq, Dl hézkesen mozgó, nagyon lassan előrehaladó · egyéniség.
Ha ö tenne él a. latin sze/fem világossága, akkor nem ölvenhat
éves korában jut el oda, ah ová Serveto huszonegy éves korában
eljutott. Ha Dávid csak egy kicsit is "elméletibb" fő, akkor
nem teszi meg a keselves, lassan döcögő utat a katolicizmustól a
utherizmu ; és kálvinizmus mellékállomásain az egyistenhivésig,
vagyis a tiszta evangéliumi hitig. De ebben az egyszeri, tüstént
való átalakulásban nagy mértékben akadályozIa Dávidot lassu gon-
dolkodása, másrészt a vallásos érté kekhez •val6 érzelmes ragaszko-
. dása. Egyetlen értéket ismert csak, - de azt szive egész forr6sá-
gáva I szeretle: az evangéliumot. Ez az egyetlen érték adott értel-
met 'élelének és küzdelmeinek. Szive vágya már régen megérkezett
a beteljesüléshez: ott csüngölt az egész ember az ő Bibliáján. Csak
az elméleti ember késlekedett, csak az ész mozgott lassan, amint
azt félig szász . eredete oly könnyen megmagyarázza. Csak irt6za-
tos teoretikus küzdelmek árán tud szive és. agya egymásra találni,,.
akkor, amikor a világos és könnyed latin gondolk.odásu, de mégis
mélyen érző Serveto Mihály könyvei julnak kezébe. lAz ész ~s sziv
harmoni~ja csak ekkor születik 'meg Dávidban: ez az ö igazi meg-
térése, önmagára találása. Amit szive oly nagyon szeretett, azt most
az ész világa is alátámasztotta és megingalhatatlan erös'éggé épitette.
. Mily különös, hogy egy állitólagas teoretikus ily kevéssé van
megáldva a gyors értelem adományával, de annál inkább meg van
áldva azzal, ami éppen a vallásos ember sajátja: az érzelmeken
nyugvó konzervativizmussal. a
1 Ravasz l.: A gyülekezeti igehirdetés elmélefe 191 l.
•
2 Ravasz L.: i. m. 189 I.
a Höffding Harald oly nagyszerü/w ismerle fel véllásfilo:zofiai főmun.
Ujtban (philosóphie de la religion. Paris 1909), hopy cz a vonás a vallás-
nak egyik fO jelensége; la conservation des valeurs.

- 20 -
 N,jJy különös, hogy az unitárizt11us későbbi hitva1l6ja a széki
zsinaton (1555) a legélesebben szembe helyezkedik az egyistenhitet
. hirdető 5tancaroval, mert az olasz tudós tanaiból csak az ész 111a
Iomkerekeinek dohogását hallotta ki. Az olasz ellen kiadott röpir"-
- tában igy ir; ,,'Isten és a természet ajándékaival felruházott sok
bölcs és tudós borzasztóan megbotlott immár azért, hogy értelmét
magasabbra becsülte, hogysem a szentIeiket vezetőjéül s 'oktatójaul
ismerje el elébe téve saját kárával ön eszét az isteni tekintélynek.'
Igy beszél ,gy álEtólagos teoretikus. S ezl az álláspontot egész éle_
tén át meglarlja. Hogy hogyan oslorozza később -is a· szofislákat ,
az észből bölcselkedőket, akik. nem a szenti rás után indulnak s nem
a szentlélek· ihletésére hallgatnak, azt megláthatja akárki, aki nem
sajnálja a fárad,ágot, hogy Dávid Ferencnek akár csak egy eredeti
művét is elolvassa. Ezért hamis a különhen nagy történeti tudásu
Borbély állit ás" : "Min:hogy pedig az antropologiai fölfogás ' nem
mindenben tudta önmagát a Bibliából igazolni,. amely könyv végtére
is objektiv teisztikus mU, hát magyarázóul vette az emberi észt." "
Borbélya saját álláspontját látja bele Dávid merőben , ma. lelkébe!
A teoretikusnak kikiáltott Dávid a . legkonzervativabb teoreli-
kus, aki csak öregségében jut ti "ma vallás elméleti fundamentu-
mainak felismeréséhez, amelyntk prófétájáUl Istentől elhivatott, pedig
hát e fundamentumok felismeréséhez sokkal, de sokkal hamarabb a
. maga erejéből · kejlett· volna ·eljutnia. S ez a lassu ság okozta, hogy
csak fokról-fokra tudott előrejutni s éppen ez az ' elméleli konzerva-
/ivizmusa leli alapja annak, hagy /eljesell félreismer/ék és folylan
változó elméleli Pro/eu SI/ak kiálto/lák ki. Milyen gunyos szeszélye
az embeJi sorsnak! A konzervativ lassuságra a radikálizmus gyor-
saságának bélyegét süti s még századok mulva is örömét találja
eDben a gonosz csinytevésben ..
De lássuk már a tudós embernek egy másik vonását: a teo-
retikus egyáltalán nem társadalmi érzésü, hanem individualista. Ezzel
szemben Dávid folyton a tÖli"'gekre apelál, tömegeket térit, állan-
dóan prédikál, hogy az embereket közelebb vigye az evangélium-
•
hoz. A tud6s nem propagator, Dávid rerenc pedig vérbeli hitter-
I Idézi Jakab Elek; Dávid F.;renc emléke 25 I.
.- . 2 Amint láttuk, igy nevezi Borbély Dávid Ferenc áJlitólagos · felfogását
élete utolsó éveiben.
~ Borbé'ty: A magyar unilárius egyház hitelvci 71 I.
•

- 21 -
jeszlő. A tudós nem tevékeny, Dávid pedig nem fogy ki az .épité,-
ből. Mert korántsem a kritika ~s a vitatkozás volt az élete főeleme,
mint ellenei felteszik, hiszen azokat ö maga nen:t szerette, lehetöleg
kerülte s mind Palaeologushoz 1570. nov. 20·án irt leveléből kitet-
szik, keservesen panaszolja (éppen a diadalmas nagyváradi hitviták
után), - hogy .ellenségeinek rosszak3rata és gyűlölsége vonta bele
a dvakodásba u. És egyedűli vigasztalása csak az, • hogy az Isten
gyönge edényei által munkálkodik - gyakran azak akaratja és el/e-
"ére viszi végbe műveit. u I Ime az eszközérzés Dávidban, amelynek
engedve állt vitára saját érzései ellenére, puszta kényszerüségbő!.
A középkori teologus viták ezzel szemben az álcázott tudós-gőg
mUvei, amely mindenáron az egyéni igazság csakazértis győzelmét
célozza. Hol van ettől a szellemtől Dávid Ferenc, amikor azt irja:
nisten hiveinek nem szokása perpatvarkodni, ügyüket nem szidal-
makkal oltalmazzák, ami nem szükséges és visz.ont szidalmat sznI;
hanem megmutatják együgyüen az igazságot, s az .Ilentél bizcny-
ságait erőtlenné teszik.· 2 És ha már most cselekvéseinek motivu-
mait nézzük, akkor éppen az ellenkezőjét találjuk annak, amit a teo-
retikus ember elvszerü pedanteriája jelent. Cselekvéseit egy. tlen érték-
ideál mozgatja: az el"OlIgélium tisztaságának visszadl/itdsa. Ezért
ég, lobog, ezt mindenekfelett szereti. Erről viziói, fantazmái vallnak
s a megváltott ember boldog ujjongásával .tör ki a megbizonyos0-
dás piJIanataiban: Ceddit Babylon! Ledőlt a nagy Babilon és mi
szegény halandók az Antikrisztus sötétségéből Jézus Krisztusnak vi ·
lágosságára jutottunk. A teoretikusok efféle kitöréMk felftt csak
mosolyogni tudnak, őket a láthatatlan s ésszel megfoghatatlan világ
eröi nem hozzák érzelmi kilengésekbe.
Nem. tudom érdemes-e tovább is ezzel a negativ eljárás.al
bajlódni. Erdemes·e tovább bizonyitani, hogy Dávid · Ferenc nem az
Erasmusok, az önző, kicsinyes észemberek, a homo pro se-k világá-
ból va~ó volt, hanem egy egész más rendbe tartozott: a vallásos
emberlipus rendjébe. Ha az eddig feltártakból nem látná be valaki
annak tarthatatlanságát, hogy Dávidot a teoretikus emberek sorába
állitsuk, azon ugysem tudunk segiteni. Másrészt pedig Dávid Ferenc .
Igali képének megrajzolásánál a hamis képek' vonásaira még ugyis
VISsza '.ogunk térni ! Lépjünk tehát egy lépéssel tovább és vizsgáljuk
meg, mdyen lS az a vallásos embertipus.
J Idézi j<lkab Elek: Dávid Ferenc emléke IS3 I o
ti> ldh.i Jakab Elek: i. m. 189 l. .
- 22 - •
 111.
A valhl<os aktus és a vallásos emberlipus. Mint már láttuk
$pranger hat kUlönböző szellemi aktust tulajdonit az emberi lélek~
nek. Ha ezek közül az aktusok közül az első ötnek (elméleti, esz-
tétikai, gazdasági, hatalmi, társadalmi) az ériékéi vonatkozásba
hozom ezzel a kérdéssel: mi a szerepUk ezeknek az én életem
tgyetemes értékében, akkor előáll a vallásos aktus. 1 Ugyanis "'
öt aktus csak akkor lehet igazán és végérvényesen értékes, ha az
én egész életemnek .értelmet" azaz .értéket" ad. Amikor életUnk-
nek ezt az értelmét megérezzük, ezek .a nagyszerii pillanatok" ,
ahogy Nietzsche nev~zte őket s ezek minket határtalan boldogság-
gai töltenek el, "de egyben roppant k ötelességérzetet is ' keItenek
bennünk. Természetes, hogy ez a- teljesség, életünk végső értéké-
nek megérzése sohasem érhető el, mivel mindig ujabb és ujabb
részlelértékekkel gyarapodunk, de érezzlik, hogy ezek felett ott vár
ránk az a boldageág, amely a léleknek a legmlgasahb és legtar-
fósabb (örökkévaló) kieléglilést, megnyugvást nyujtja. Hogy ezt a
boldogságat elérjük, ez a vallásos törekv ések 'tárgya .
Már most, ha a velünk szemben álló nagy Objektumot Világnak
nevezznk é3 ezt mint egy egészet fogjuk fel, ehhez a szemlélethez
mindig elvá !aszthatatlanul csatlakozik egy értékállásfoglalás : mit
jelent a világ v~gyis milyen egyelemes érték rejtőzik mögötte? S
erre a kérdésre a vallásos lélek azt feleli : a világ mögött lsten áll,
ő adja meg mindig minden dolognak, minden részletértéknek végső
értelmét.
A vallásos ember magatartása a részletértékkel szemben há-
romféle lehel. Vagy negativ elÖj~lekkel látja el azokat s azt mondja,
hogy a részlelérlék az örökkévaló értékkel szemben semmi s ezért
azokkal nem is kell törődni, azokat teljesen tagadni kell. Vagy azt
mondja, hogyarészletértékek
, teljesen kiadják a teljes értéket, az
élet egyetemes, végső értékét, s igy azokat "nagyon is igenelni keR
Vagy végnl azt tartja, hogyarészletértékek mind hozzájárulnak az
életem értelméhez, de az egyetemes végső érték mégis csak töb/"
mint amit az eddig elért részletértékek adni tudnak, s ezért az •
egyetemes értékeket elfogadja, azokat igenli, de tul is tekint rajtuk
s ujabb és nagyobb értékek me~pillantásakor azokat már tagadja. •

Vagyis kettős magatartásu ilyenkor a vallásos ember: pozítiv és

1 Spran&er ; Leben&formen 56 J.
- 23 -
 n ,gativ. Fölvetö1ik tehit a kérdés: miképen lesz a részértékb ől
vallásos egyetemes érték? Ugy. hogy a részérfékeldlez egy sui
gp.neris aktus jdrul: al: egyetemes életértékre való vonatkoz/aids
aktusa A részértékek fundálják az egyetemes vallásos értéket. De
nem teremtik azf. Az ismeretből életérték lesz, amely eligazít életem
végső igazságai körül is ; a földi javak az isteni gondviselést érez-
tetik meg; a szépség pedig lsten ruhájává alakul, .melyen kereszlii!
maga az istenség sugárzik felém. J A hatalmat ugy tekintjük, mint
karizmatikus elsőség<l, mell' a hivőt a prófétai Szó segitségével föl-
felé vezeti, a szeretet pedig ugy irányul az embertársak ra, hogy
öket magunkkal egyenlőnek tekintjük, akik szintén az élet egyete-
mes értelmét keresik.' -
S mikor már átéJtük a sui generis vallá,os aktust ismét csak
az egyes részértékek fogják kifejezni: szimbolizálni a vallásos érzést.
Igy a fogalom (a dogma) teoretiku'an fogja jelképezni. világ mö-
gött álló Istent, a kultusz ezt eszlétikusan teszi, az élet javainak
hlsznállta szintén Isten segitő jeIenlétét bizonyithatja, mig a társa -
datmi aktusok: a heroizmus é,s a szeretet fogják a legtöbb fényt
árasztani e világra lsten képéről és roppant nagyságáról. .
A vallásos aktusnak eme leirásából világosan következik, hogy
uj vallásos élmények nem ott keletkeznek, ahol uj tanok, uj kulti-
kus cselekT.ények születnek, hanem ott, ahol a mindenségnek s benne
az egyén szerepének uj ér/elmezése ragadtatik meg s ahol ezáltal
uj harmonia jön létre az emberi lélekben a korábbi zürzavar helyén.
Igy például a keresztény vallás nagy Mestere, jézus nem hir-
deletl uj tanHásokat és nem alapitotl uj szertartásokal. Korában az
-
:\ltala hirdetett tanok közismertek voltak, legalább' is a rabbik előtt.
Hillel csak ugy ismerte a szeretet törvényét, mi nt jézus. De. a tör-
vényt, mint a mindenség érleimét csak }iZlIS él/e dl. és ezáltal ketet-
kezett egy uj, felütmuthatetlanul értékesebb lelki magatartás: egy
uj valldsos aktus Az istenfogalom és a szeretettörvény közti ko-
rábbi ellentétek, zürzavaros érzelmek és nézetek egyel len har mo-
. niában: a világot és az egyént betöltő egyetem.s Szeretetben ot-
dódtak fel. jézus Krisztus nem azáltal let! e világnak üdvösségre ve-
. . ze tője, hogya heg} i beszédet elmondta, hanem azáltal, hogy azokat
a tanitásokat magában megélte, cselekedeteiben megtestesitette s
•
. végüt a kereszthatál ,.iltai értéküket mindenek föté helyezte .
,
1 Spranger : i. m. 57 I.
! Spranger: i. m. 65 l.
- 24 ';""
 Dávid Ferenc egész működésében űgyamzek a vonások ütköz-
nek ki. Tanait nem ő fedezte fel, elég későn másoktól kapta. De
ami uj és örök érték marad benne, az a következő : Dávid a ka-
pott tanok álU egy uj élménp részesévé tudott lenni. Az addig
zilrzavaros, ellentétes vIlágfelfogása kitisztult s a mindenség s benne
Jézus és az ember szerepe új értelmezést nyert. Harmoniába jött Dávid
az evangélium »értelme" körűl Istennel és önmagával. S ez volt az
az uj érték, ami a mai napig is és az eljövendő karokra nézve is
értékes Dávid Ferenc egész művében. Nem holmi mulandó értékü
dogmatikus állásfoglalás, nem holmi előlegezett ... felvilágosodás·
Dávid érdeme, amit oly félsz egül és oly időtlenül (anakronisztikus
módon) hirdetnek felőle, hanem az, hogy példát mutatott arra,
hallV az alapvető unitárius vallásos aktust, a mindenség éle·
tének egp sajátos értelmezését önmagában átélte és bizonp-
ságat tett róla, hogp ennek az élménpnek az értékét mindenek
fölé, még a földi élet megtartása fölé is helpezi.
Azt hisszilk, hogy «ekkel a tdrásokkat eléggé kimeritettük a
vallásos aktus mibenlétét s most már nézzük, hogya vallásos em-
ber milyen lelki vonásokat mutat a kutató beható vilsgálata előlt.
Itt eboen a részben nemcsak Spangert hivom segitségUI, hanem,
hogya szerző pozitiv keresztény magatartása is bizonyitékul szol-
gáljon, több helyt a nagy hirü és nagy élményeket átélő Heilerre
fogok hivatkozni, aki a valláslélektant egy oly klasszikus munkával
ajándékozta meg, amelynek párját még sokáig várhatjuk a keresz-
tény irodalomban. I Az imádságról irt eme nagyszer ü könyvében,
H,i1er foglalkozik a vallásos lélek fő tipusaival és igy mintegy ki-
egésziti Sprangert is. Mi azonban itt először Spranger nézeteit fogjuk
ismerfetni.
Milyen a vallásos ember?
Nem egyforma. Mint láttuk, a vallásos aktus az élét külön·
böző értékeinek egy egyetemes értékre való vonatkoztatása, illetve
ennek a megélése. Van értéke azaz értelme annak, hogy én tudok,
hogy én a szépet szeretem, hogy én jó' vagyok, hogy én szeretel' ,
hogy én előretörök stb. stb. Már most ezek a felsorolt egyes rész-
értékek (tudomány, művészet, szeretet, jóság, erő) ugy ah'ogy átélem
öket, teljesen kielégitenek- e, vagy csak részben, vagy egyáltalán

1 F. Heiler: Das Gebet. 5. Auflage, MUnében 1923.

- 25 -
 nem: ebbIIl az érzésbd'l az egyetemes értékkel szemben háromféle
magatartás keletkezhetik,
I. Ha a felsorolt részértékek az egyént teljesen kielégitik s nem
keres azokon tul egy hatalmasabb 6rtéket, akkor vallásos aktusa
mintegy benmarad a részértékek körén belü!. A mindenség életének értel-
, me teljesen egybeesik az Énnek egyes értékaktusaiva!. Ez a világfeI!ogás
pompásan nyilatkozik a némeit ideálizmusb.lo, a fausti embertipus-
ban, Az ilyen emberben határtalan' vágy él a teljes tudás, a teljes
szépség, a heroikus erő; a határtalan szeretet, a ki'ogyhatatIan jó-
ság iránt s egyáltalán nem érzi ezekben az értékekben erőinek
csökkent voltát.' Ez az immanens vallásos felfogás, amelye. világ
értékei ve! szemben határozottan pozitiv magatartásu, amennyiben
azokat erősen igenli, Éppen ezért a világias vonásért, nevezhetnök
szekularizált vallásosságnak is, különösen abban a formájában, 3ho-
gyan a kispolgári tömegek közt, mint "életfiIozólia", mint "morale
civiquie" vagy rnint "ethische Kultur" jelentkezik.
2, Ennek a magatartásnak éppen az ellenté ,je az, amelyik az
összes részértékekkel szemben teljesen negativ álláspontra helyez-
kedik, A tudást megveti, mert az sohsem vezet el az Istenhez, A
legfőbb valóságról nem lehet semmit sem mondani, mert , az mind
alatla marad annak, ami ő valóban, .t::in lauter Nickts" mondja
Eckehart mester a fogalmilag meghatározhatatlan Istenről. Tul van
mindenen, mondja -. Ploti nos és az egész negativ misztika, amely a7.00-
ban egyáltalán nem negativ, ha az egyetemes értéket tekintjük, csak
a részértékek szempontjából az, Ez a vallás felfogás ÜICS a földi sze-
mek számára, de roppantul telitve van azok számára, akik minden
törékeny és mulandó dolgon tul az egyetlen, örök értéket keresik,
Negativ I teljesen negativ az emberszeretet, az emberi j6ság, az
emberi hatalom földi szemszögéből nézve, de absolut szere-
tet, abszolut jóság és erő , az isteni lét mindenen tul fekvő
egységéből és pozitivumából tekintve, Ez a negativ magalar-
tás a részletértékekkel szemben mindazartal csak eszmény, ame-
lyet teljesen elérni maguk a. negativ misztikusok is csak az extá-
zis ritka és kivételes pillanataiban tudnak. l És az egyes részletér-
tékek egyike vagy m·ásika az ő negati~ jelle.gíí vallásos akfusaikat

1 Az egész kérdésre nézve lásd egy korábbi dolgozafomat ; Jancsi

László: A misztikus intuició.

- 26 -
 is befolyásolja . .Igy például az ismeret adja Dionysius Areopagita
vagy ScotuS Enugena alapszinét. A sziv festi alá Ploti nos leirása·t
A szeretet érzése teszi oly finom má Eckehart mester vagy külön~~
sen Seuse leirás3it. A teljes negáció, Istennek teljes tullevése minden
földi dolgon az absolut transzcendencia érzését kelti fel, amely
által a vallásos aktus az énen, az én körén kivül és tul fekvőnek
képzeltetik s igy csak az élet ritka pillanataiban érhető el akkor
t. i. amikor az én teljesen felolva~ a mindenségben, va'gyis az
fstenben.
Amint láthatjuk, a teljes transzcendencia éppen ugy határeset ,
mint a teljes imman.encia . Mindkét vallásos magatartást csak ritkán
sikerül még csak megközelíteni is. Hiszen mi emberek vagyunk és
nem istenek, akiknek az abszolut tudás, az abszolut szép, a teljes
szeretet, a teljes jóság rendelkezésOkre áll. Vagy ami még több, akik
számára maga az istenség tárul fel teljes mivoltában. Ugy a tö~é­
letes fausti ember, mint a tökéletes misztikus tul vannak az ~mberi
világ határain: inkább csak fikciók, amelyek a tudomány érdekében
készülnek, semmint valóságos földön járó emberek.
3. Sokkal egyetemesebb, sokkal elterjedtebb a harmadik ma-
gatartás, amely a részértékeket kapcsolatba hozza az egyetemes ér-
tékkel, a földi életet megszenteli, értelmes kapcsolatba hozza az
örök értékek életével: Istennel. Ez a harmadik magatartás részben
negativ, részben pozitiv jellegU. Negativ annyiban, hogy látja, hogy
a földi élet nem teljes élet, annak sok hiányai, fogyatkozásai, bUnei
vannak. És ezért szemét a földi élettől az lsten világa felé emeli.
De az isteni teljességet viszont a határtalanságig terjesztett pozitiv .
földi értékekkel jelöli meg. Igy az istenség a mindentudás, a teljes
szépség, a teljes erő, a tökéletes szeretet, az örök jóság. Szóval ez
a harmadik magatartás azt mondja, hogy bár az lsten tul van a
földi világon (transzcendens), de egyszersmind az összes földi érté-
kekben az ö örök változhatatlan értékei IUkröződnek (immanens).
"Most csak homályosan, tUkör által látunk, akkor pedig szinről
szinre.· I'ál apostol e mondása fejezi ki tökéletesen ezt a harmadik
állásponto!. Keresztény nyelvell nevezzUk ezt evangéliumi vallásos
élménvnek. Ezt' élik meg az összes pozitiv keresztények.
• Az első és második álláspont (a teljes immanencia és a teljes
transzcendencia élménye) sok tekintetben rokon vonásokat mutatnak
fel s ezért nem egy kutató (kOIönösen filozoHa történészek hajlandók
erre) egészen egynek is veszi a kettöt s a misztika köZÖS nevével
. - 27-
 jelöli nieg ezt a két irányzatot. Mindenesetre nagy')" megtévesztő
mind a két iránynak abszolut monizrnusa. Az "én" és a "más"
dU'ilizmusa mindkét rendszerben feloldódik, csakhogy az immanens
misztikában a hang~uly teljese n az "Én"-re, mig a transzcend ens
misztikában teljesen a "Más"-ra tevődik. Eppen ezért pozitiv ke-
resztények sohsem tévesztik szem, elöl, ho~y az immanens misztika
alig-alig nevez hetö vallásos álláspontnak, legalább is a keresztény-
ség szempontjából, amely"ek tekintete ' mindig a .. Más" -ra (Istenre)
van szege!.ve.
F. Heiler is ezen a nyomon jár; amikor csak két fő vallásos
tipust különböztet meg: a) a misztiku;; tipust és b) a prófétai tipus t I
A misztiku s tipus alatt a transzcendens misztikust érti, amint ez a
•
misztika lényegéről adott leirásából kitümk. ' A prófétai vallás alatt
pedig az t érti, amit mi evangéliumi dualistaálláspontnak jelöltünk
meg. 3 .

Heiler a két vallásos aktus között széles szakadékat lát, amit

mi nem vagyunk hajland ók . elismerni. Hisze n maga Heiler is jól
meglátja, hogya két tipu s közt a különbség csak ez: a misztikus
az üdvnek .beatus possidens"-e, boldog birtoklója, Istennek boldog
szerelmese. Mig az evangéliumi-prófétai lélek felismert bUneiben ke-
sereg Istennek elvesztett szeretete után. És Istennek való élelközös-
ségét nem tudja máskép en helyreállitani, minihogy bizik benne, hogy
lsten felemeli magához, még a bUnös, hUtlen lelket is. Ez a bizalom
az evangéliumi hit.
Igaz, hogy a két álláspont más-más magatartást eredményez,
amelyet a földi élet határain belül megváltoztatni nem áll módunk-
ban. Az az ember, ki ugy született, hogy ebben az életben büneinek
tudatával kell az eget keresnie és megváltásáért kiálta nia, az mindig,
egész életében prófétai-evangéliumi lélek marad. Aki azonban azok
közUI a ritka emberpéldányok közül való, hogy szinrő!-szinre él-
vezheti lsten közelségé t már e földi életben, az transzcendens misz~
tikus marad még akkor is, ha rövid idöközök re kiesik is ennek a
boldogitó jelenlétnek közelségéből.
Tehát a két tipus különbsége ez: Az egyik (a prófétai) birni
• •

1 F. Heiler : Das Gebet 248 J.

II Heiler: l. m. 250 l. kk.
a Heiler: i. m. 255 I. kk.

- 28 - •
 szeretné azt, amit a másik bir. A c ~ l azonban, mire vágyaik · irányul-
nak egy és ugyanaz: maga az élő lsten. Ez a közös célgondolat
nemhogyelválasztaná, sőt inkább összeköti, .
rokonságba
., . hozza a
transzcendens misztikát az evangéliumi vallásossággal. Innen van
az, hogy az evangélium, továbbá Pál és János személyiségei át meg
át vannak hatva misztikus, mélyebb életérzésekkel.
A két főtipusnak vannak még altipusai is, amelyek közül az
evangeliumi a/tipusokat még meg fogjuk rajzolni, azonban elöbb
látnunk kell, hogy a vallásos aktus milyen viszonyban áll az em-
beri lélek többi értékaktusaival Ez az utóbbiak közül az ismerés, a
szerelet és a hat.lom aktusait fogjuk a vallásos aktussal való vi-
szonyukban megvizsgál ni.
aj Már korábban láttuk, hogy az ismeret, bár fundálhat ja a
vallásos aktust, de ez utóbbi annál mindig több, mivel egészen uj
értékállásfoglalás rejlik benne. Most ehhez hozzátehe tjük még azt
is, hogy m 19ának a vallásos ismeretnek is mindig olyan Jellege van,
hogy az transzcendálja a rendes ismerést, a mindennapi logikai
funkciókat. Más rendbe tartoziK a 'vallásos "ismerel ", minI, pl. a
tudományok által adott igazságrendszer. Még ' pedig azért, mert a
tudományokat az ember saját logikai erejével épiti fel, mig a vallási
ismeretekről ugy érzi a vallásos ember, hogy azok fellilről ." adat-
nak" s megpillantásuk mindig egy sajátos élmény, egy sajátos lelki
aktus eredménye. 1 Jól látja Spranger ' , hogy a vallásos hil nem a
tudás kiegészitője, jól látja, hogy abszurdum az a tétel, hogya
hit világa ott kezdödik, ahol a tudás alábbhagy. Nem igy áll a kettő
viSzonya. A hit nem arra való, hogy e/tájékoztasson ott, ahol erőink
csekélységénél fogva már nem tudunk. Hanem a kettő hely.es vi-
szonya az, hogy minden ismeretre (a legpozitivabb matematikai
vagy fizikai ismeretekre is) ráeshetik az a felülről kapott fénv,
az a felsőbb ismeret, melv mindent de mindent a végső ér·
ték: az istenség sugárözönével borit be. Lehet valaki nagyszerü
tudós, akár ismérhetné valaki az egész mindenség elméleti struktu-
ráját, hiánytalan lehetne a tudása, vallásos .ismerete" ;nég sem
volna, ha mindezt nem tudná a végső, egyetemes értékkel kapcso-
latba hozni, illetve ezt a kapcsolatot a vallási "ismeret" aktusában
l Lásd Iván László: Világnézetünk válsága és a vallásos igazság. Ker.
Magvető. 1932. évf.
lISpranger: Lebensformen 246 l.
•
- 29 -
megragadni. Ez a "vallási ismeret" semmi egyéb, mint amit a val-
lások nyelvén "hitnek" nevezünk s amelynek feladata nem az, hogy
eligazítson ott, ahol már nem látunk, hanem az, hogy uj, egészen
sajátos fénvt /Jessen épen azokra az ismere/ekre , ameiveket
teoretikus szemmel néz/Je különben egészen jól látunk. Ezért
transzcendens" a hit, a vallási ismeret, mert ett a sajátos magatar-
" teoretikusan soha de soha el nem érhetjük, még akkor sem,
tást
ha tegvük fel, mindentudókká lennénk. A hit tehát a teoretikum-
mal szemben egy arra visszavezethetetlen többletet tartalmaz, vagyis
spontán aktusa a léleknek, amelyről a hivő, vagy az, aki annak
részese lesz, mindig ugy érzi, hogy azt kapta, hogy az benne - ő
maga sem tudja hogyan - de • megnyil vá nult. " Innen van az, hogy
az igazi hivők az elméleti tudással, a filozófiával, de különösen a
szofisztikával szemben nagyellenérzéssel viseltettek, különösen ha
ezek az ő hitbeli ismereteiket zavarták. A hit és tudás viszonyának
felfogásában is többféle tipus alakult ki, amelynek ismertetését ilt
mellőznünk kell.
bJ A vallásos ember igen gyakran jön érintkezésbe a szociális
aktussal : a szereteltel. Ez Szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy
.mi azért szeretjük a másik embert, melt hisz az is értékhordozó,
vagy értékkereső. "l Vallásos nyelven kifejezve: azért szeretjük
egymást, mert a társunkban is megpillantottuk, hogy az üdvösségre
van teremtve. A vallási szeretet alapja tisztán a kölcsönös lélek-
gondozás, ezért a vallásos lélek mindig közösségre vágyódik, min-
dig a közösségben éli ki legjobb erőit s ezért lesz buzgó egyház-
alapitó, vagy egyhá,látogató.
ej A másik társadalmi érték: a hatalom, az elsőbbség érzeté-
nek érvényesitése szintén erős vonatkozásban áll a vaIlásos érték-
kel. A vallásos ember a maga énjével, saját énjének értékeivel
szemben kétféle magatartási foglal el.' Egyrészt összes értékeit ke-
gyelemből kapottnak tartja s magát Islen eszközének érzi csupán s
ez az eszközérzés alázatossá teszi a végtelen hatalommal szemben.
De viszont él benne az a tudat is, hogy az ajándékokat azért "kapta",
hogy al. istentelen erökkel szembeszállva harcoljon az Isten gondola-
taiért. Az eszköziség alázatával szemben ugyancsak a hatalom ak-

I Spranger; Lebensformen 65 I.
l! Spranger: Lebensformen 261 l.

- 30 -
-
 {usából táplálkozik a hlisiességnek mindent (eblró ropp·ant érzeime.
Vagyis a' hatalmi aktus két mozzanata: az istenség felé a rnegkö-
tötJség, a vezetettek felé a teljes szabadság érzése, tehát a teljes
alázat és egyben a teljes u·r aság eggyéfüződ ö érzelme. Természetes,
hogya hatalmi érzés rejti magában a legveszélyesebb elemeket,
amelyek, ha nem tisztán szellemiek,
. könnyen vezetnek politikai térre ,
vaIlásháborukra és vaIláSl üldözésekre. Ezen mutatkozik meg leg-
inkább a vallásos egyén, vagy az egyházalapitó szellemi Jinomsá-
gának fokozata. Mohamedtől, a háboru s fanatikustól a vaIlási üldö-
zőkön keresztül nagy az ut Jézus Krisztus és tanitványa Dávid Fe-
renc finom szeJlemi hatalomérzéseig, az erőszakosság teljes megve-
téséig. Csak a teljesen kifinomult szellemek jutnak el arra a ma-
gaslatra, hogy az emberi lelkek felett való uralmat átengedik Istennek
és magukat teljesen az Istenség eszközeinek tekintik és csak ennyiben
tartják magukat elsőnek. Ez az érzés illik leginkább a mélyen val-
lásos lélekhez s ezt nevezhetjük karizmatikus hatalomérzésnek
•
.
A vallásos embernek etikai inditékai is mások, mint a többi
tipusnak, de különösen mások, mint a teoretikus emberét Az el-
méleti ember pedáns, törvényeskedö, aki a cselekvésének mindig
• •

logikus elveket keres eIőleltételü l . Es ezekhez igazodik inkább kül-

sőleges kinossággal, mint belsö odaadásból. Ezzel szemben a val -
lásos ember motivumai mindig a mélységből, a lélek bensőségéb ől
táplálkoznak. Egyének szerin! lehet vá ltozó a legfőbb érték tartalma,
amire a vallásos lélek cselekvése elsősorban irányul, de minden
vallásos tipusnál közös vonás az, hogy mindegyik boldogan érzi,
hogy öt teljesen eltölti az lsten kegyelme, hogy az ő lelke meg van
váltva, hogy ö teljesen felül van emelve az élet kicsinyes tülekedésein.
Boldog, Istennel teU nyugalom, az üdvözültségnek földi előérzete az,
ami az igazán vaIlásos embernél a cselekvések nek igazi rugója. Ezt
az érzést teremti meg az ima is, amely nem más, mint a vallásos
erőtöbblet megszerzésére irányuló előkészület. Az ima teljesedése
pedig éppen ennek a nagy nyugalomnak, ennek a boldog Istennel
töltekezésnek, ennek az emberfeletti cselekvő erőnek elnyerése.
Az erő megta'álása, vagy.!s Istenre qaló rábukkanás s igya
végső hórmonia felfedezése nem egyformán történIk a különböző
vaIlásos lelkek nél. Mint ezt már William ]am~s is kifejtette, van-
nak kétszer sZületett és egyszer Sz.üldett egyének. Kétszer szti1e-
tetlek azok, akiknél ez a rábukkanás hirtelen, mintegy váratlanul

- 31 -
 · . . "
történik mig másoknál ez hosszadalmas fejlődés eredménye. Ez .
utóbbiak nem damaszkuszi fordulattal jutnak el a végső harrnoniá-
hoz hanem lassan-lassan s ezért egyszerszuletetteknek nevezi öket
jam'es. Teljesen erre az eredményre jut Spranger is. I
A vallásos ember eddig történt leirása mellett még tovább
lehetne folytatni a tipusalkotást más szempóntból is. PI. szembe
lehet állitani az uj értéket hozó prófétát, a h'gyományhoz ragasz-
kodó emberrel, továbbá egy nagy személyiség hez (pl. Jézus) ragasz-
kod6 tipust szemben azzal, akíne:~ semmi történeti "példakép" nem
kell és igy tovább. Minket az egyéni re bomlás ez esetei kÖ2Ul a
következő érdekel Azt láttuk korá bban, hogy az evangéliumi vagy
dualis la vallásos tipus a részértékekkel szemben igenlőleg viselkedik
s azokat é tékükben felfokozva az egyetemes érték (lsten) és az
- egyetemes érté kérzés (vallás) részeivé t,szi. Már mostan az egyes
részértékek többé-kevésbbé előrenyomulnak és tul sulyba jutilatnak a
többiek felett s ezért erűsen szinezhetik a maguk szine szerint az
egyetemes értéket is. PI. a XVIII. század reeionalizmusa merő teo-
retikummá akarta válloztatni a vallást, a puritánok vallása erősen
politika', hatalmi befolyás alatt állott, a görög-német klasszicizmus
az Olimpuszon kereste az isteneket és végül a felvilágosodás filan-
tropiája Krisztu st tartotta a leg haszn osabb té nyezőnek az emberiség
életére nézve. 2 Már most mi ugy látjuk, hogy ez a részérték-be-
folyás nagy mértékben érvényesül minden vallásos embernél és nagy
része van a vallási tipusok megalakulásában. Annyira, hogy azt
merjük állitani, hogy részérték befolyásától mentes vallásos · ember,
mintegy aféle egyetemes vallásos lélek nincs is. Ebből a szempont-
MI cSlk Jézus Krisztus kivétel, kib en a vallásos léleknek minden
voná" egyenlő tökéletességgel feitalálhalÓ.
De nem igy k;Jve tőinél. Már magában az ujszövetségi iratok-
ban két főirány, két fötipus talá lható fel, akiket egyes részértékek
erősebben befolyásoltak s e két fŐlipushoz a kereszténység további
történetében ujabb és ujabb tipnsok csatlakoztak.
Az ujszövetségnek a Jézus utáni korban előállott két vallásos
fötipusa: a páli és a jánOSi tipus. Mondhatnók ugy is, hogya
tevékeny életerőt h1ngsulyozó zsidó és az elvontabb jt'ilegű szem-
lélődőbb természetű görög t'.pus. '

1 Spranger: Lebensformen 266 l.

2 Spranger: i. m. 272 I.

- .32 -
 Pálnak főgondolata, hogy az: istEnség ro ppan t hatalom, aki
belenyul az egyes ember és a nemzetek életébe és azt maga felé
irányítja olyankor is, amikor azok nem is akarják. Az ember ellen-
állhat, de Isfen elött ez nem jelent semmit. Amikor akarja mintegy
kötélen vonszolja maga után az ellenkezdt, akit eleve elrendelt, hogy
az ö országának legyen terjesztője e földön. Éppen igy, a meg-
dicsőült Krisztus is hatalommal rendelkezik a neki adott nép felet!.
Az egyén életében oly erővel jelentkezik, hogy az egyén végül igy
kiált fel: .élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus." S kik
azok, akik erre a boldog sorsra jutnak? Nem a futók, nem az aka-
rók, hanem akiket lsten a maga hatalmával, a maga könyörületével
kiválasztott és üdvözitett. Ez a fölöttü nk álló rop pant nagyság, erő ,
a szépségnek, jóságnak, szentségnek teljessége foglyul ejl magának
egyeseket s azo knak a lelkében felgyul a szeretet az ő Uruk és
parancsólójuk iránt s az ilyeneknek, akik Istent szeretik, mindenek
javukra vannak. Nem eshetnek ki lsten kegyelméből , meri lsten ke-
gyelmébe (hatalmába) a maga jószántából senki sem juthat, de on-
nan el sem távozhatik senki. Pálnál Krisztus üdvözitése is lsten ha-
talmi ténye. Azért bocsátja ki az ő fiát, hogy vérét hullassa e vi-
ágért s ez által az engesztelő áldozat által lsten hatalmi erejét e
világ felé lorditsa. A keresztfán kihullott áldozati vérért k önyőrült
lsten e világon, mert az volt az akarata, hogy az általa kiválasztot-
tak szentek legyenek, ez pedig nem lehet máskép csak az által, ha
a Krisztus halálába ve tett hit nyomán lsten a hivők et megszentelte.
Tehát mindenütt roppant akarat feszül a világ fölé s ez az akarat
inditj. el az embert a magasságok felé. Isten az, aki munkálja ben-
nünk mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
Nem kell tovább lejtegetni a páli gondolatot, hogy kimutat-
h.ssuk, hogy benne a legszebben lehet szemlélni azt a vallásos
embert, akit lsten ereje, Krisztus karizmatikus hatalma ejtett foglyul
s aki e roppant nagy,ággal szemben végtelen kicsineK, sőt semmi-
nek érzi magát. A Keletnek irtózatos távlatai feszülnek ebben a nagy
zsidó apostolban, a végtelen teljességnek és az abszolut semminek
egy mással szemben álló viharai száguldanak lelkén keresztül, mig
boldogan meg nem tapasztalja, hogya Végtelen őt, a semmit,
Magához emelte és betöltötte.
János evangélista gondolkodó görög volt, efezusi vén (pres-
piter), aki sokat tanult, soka! lá!ott, sokat tapasztalt, de a világos-

~ 33-
 ságot senki nem gyujtotta ugy meg a szivében, mint a Názáreti
Mester, a József fia, aki lelkében Isten teljes ismeretét hordozta,
vagyis az Istenről szóló egész tudománynak (iogosznak) részese
volt.
A görög ember tisztában volt azzal, hogy e világot elvek
(/ogoi) tartják össze, melyeknek foglalata az ész (nous, vagy egy-
szerűen Logos). És meglehetösen bizott is abban, hogy ::lZ ember
eljuthat a világot formáló Logosz (ész) megismerésére, de tapasztal-
hatta, hogy csak töredékesen, csak emberi tökéletlenséggel. jános
ismerte fel, hogy a szellemi világot összetartó abszolut igazság:
a szeretet teljesen megnyilvánult jézusban, aki épen ezért maga a
szerelel ismeretének teljessége: a Logosz, a szeretet Logosza. És ő
azért jött e világra, hogy a szeretet elvét (logoszál) e világnak ki-
nyilatkoztassa, mivel a világ eddig ezt cs~k tökéletlenül tudta meg-
ragadni, de Jézusban tökéletesen felismerhető. S mivel az istenség
Logosza (értelme) a szeretet, amelyet a tökéletes ember-jézus el-
nyert az Atyától s igy ő is logosz, mert hiszen a logosz semmi
egyéb, mint a végső realitásnak : az Istennek észbeli másolata,
ahogy ma mondjuk lelki tükörképe. Isten észtevékenység által te-
remti meg és ragadja magához a világot s e megragadás céljából
jelenik meg az ő létének értelme (logosza) Jézusban, akire nézve
érhetjük el az élet érteiméi : Istennek és az ő szere telének meg-
ismerését. De ez a megismerés a .Iogique du coeur" rendjébe tar-
tozik, nem száraz teoria, hanem a mindentivé kiáradó szeretetnek
az eredménye.
A jánosi gondolat a megismerés és a szeretet körül forog
s ez a megismerés mindig hordoz magában bizonyos emberi vonást.
Nem meröben az Istenre, az Isten hatalmi fényére van függesztve az
egyén vallásossága, vagyis lsten felé fordulása, hanem az egyetemes
ogoszra, amely épp ugy tulajdona Istennek, mint az embernek, csak
htennek teljes mérlékben, az embernek pedig csak oly mértékben,
al~int a logosz kijelentése és annak megtestesülése, azaz Jézus
Krtsztus álJal abból részesül. De eleve adatik a logosz egy része
az embernek és minden embernek a születésekor. S csak a világos-
ság felé fordulás, vagy tőle eltávozás dönti el, hogy világosság
(Logosz) fiai, avagy a sötétség fiai leszünk-e.
Amint Pálnál az emberi életben megnyilvánuló felsőbb erő és
hatalom van egészen misztikus szférába emelve, ugy itt Jánosnál a

- 34-
 görög ráció, (l og0sz) él görög gond olat emelk edett földöntuli magas-
ságokba és az oncsult a világ lényegév el : a szeretet Istenéve l.
Jánosnál az üdv is az i s meretből származik: »Ez pedig az
örökélet, hogl/ megismerjenek téged, az egI/edül igaz I stent
és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. < Ez a jánosi teológia közép-
ponti gondolata. Ebből a felfogásból hián yzik az en gesz te !ő véres
áldozat gondolata s épe.. ezt a hiányt volt hi vatva pótolni a jánosi
iskolából származó másik iró, aki az általa irt első ll. n. jánosi
lev.élbe három helyen (I. rész 7. v., 2. rész 2. v., 4. rész 10. v.)
sz őtle be a páli engesz telő áldozat gondolatát, de ez onnan teljeseu
kiki vánkozik, mint össze nem illő, a levél egyéb részeivel. Ez a be-
• illesztés már a páli felfogáshoz csatlakozott egyházi hatalom rossza-
lásának eredménye, amely nem jó szemmel nézte a görög-keresztény
tipus érvényeslilését és igy a jánosi iskola igyekezett magát ugy
feltiinlctni, mint amely HÍntén a páli alapokon nyugszik.
Ugy gondoljuk, hogy a különböző keresztény tipusok elemzé-
set még tová bb folytathatnók, hiszen azt teljesen kimeriteni soha-
sem lehelne, azonban nekünk meg kell elégednünk annyival, amennyi
szorosan a mi tárgyalásunkhoz tartozik, amiért ezl az egész hossza-
dalmas előtanulmány t elvége~tlik. S ez nem más, mint Dávid Ferenc-
nek, a magyar unitárizmus atyjának a lelki megrajzolása azokkal az
eszközökkel, amelyeket épen e megelőző tanulmány során nyerIünk.
Épen ebben a részben várakozik ránk a feladat, hogy kimutassuk,
mennyire elhibázott az a kép, amelyet róla klilönböző neves irók
alkottak s amely még - sajnos - az unitárius egyházban is el-
terjedt a XIX. században . Ez a század mindent jól tudhalott, csak
egyet nem: a vallásos lélek mélységeibe behatolni . S igy természe-
tesen Dávid Ferenc alakjál sem mérhette fel, bármennyire erősitette
is, hogy Dávid épen csak hozzája illik, épen csak az ő számára
prédikált s épen csak ő tudja megérteni. Ennek épen az eJlenkezője
az igaz.
IV.
A XVI. század egyike a történelem legérdekesebb és legter-
mékenyebb korszakainak. Aligha van párja az emberiség életében
s még a bonyolult ujkori századok sem tudnak felmulatni olyan lelki
összetettséget, mint a XVI. század. Itt ugyanis két világ született
meg, amely egymásuak nemhogy kiegészitöje, de gyökeres ellentéte

- 35-
 görög ráció, (l og0sz) él görög gond olat emelk edett földöntuli magas-
ságokba és az oncsult a világ lényegév el : a szeretet Istenéve l.
Jánosnál az üdv is az i s meretből származik: »Ez pedig az
örökélet, hogl/ megismerjenek téged, az egI/edül igaz I stent
és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. < Ez a jánosi teológia közép-
ponti gondolata. Ebből a felfogásból hián yzik az en gesz te !ő véres
áldozat gondolata s épe.. ezt a hiányt volt hi vatva pótolni a jánosi
iskolából származó másik iró, aki az általa irt első ll. n. jánosi
lev.élbe három helyen (I. rész 7. v., 2. rész 2. v., 4. rész 10. v.)
sz őtle be a páli engesz telő áldozat gondolatát, de ez onnan teljeseu
kiki vánkozik, mint össze nem illő, a levél egyéb részeivel. Ez a be-
• illesztés már a páli felfogáshoz csatlakozott egyházi hatalom rossza-
lásának eredménye, amely nem jó szemmel nézte a görög-keresztény
tipus érvényeslilését és igy a jánosi iskola igyekezett magát ugy
feltiinlctni, mint amely HÍntén a páli alapokon nyugszik.
Ugy gondoljuk, hogy a különböző keresztény tipusok elemzé-
set még tová bb folytathatnók, hiszen azt teljesen kimeriteni soha-
sem lehelne, azonban nekünk meg kell elégednünk annyival, amennyi
szorosan a mi tárgyalásunkhoz tartozik, amiért ezl az egész hossza-
dalmas előtanulmány t elvége~tlik. S ez nem más, mint Dávid Ferenc-
nek, a magyar unitárizmus atyjának a lelki megrajzolása azokkal az
eszközökkel, amelyeket épen e megelőző tanulmány során nyerIünk.
Épen ebben a részben várakozik ránk a feladat, hogy kimutassuk,
mennyire elhibázott az a kép, amelyet róla klilönböző neves irók
alkottak s amely még - sajnos - az unitárius egyházban is el-
terjedt a XIX. században . Ez a század mindent jól tudhalott, csak
egyet nem: a vallásos lélek mélységeibe behatolni . S igy természe-
tesen Dávid Ferenc alakjál sem mérhette fel, bármennyire erősitette
is, hogy Dávid épen csak hozzája illik, épen csak az ő számára
prédikált s épen csak ő tudja megérteni. Ennek épen az eJlenkezője
az igaz.
IV.
A XVI. század egyike a történelem legérdekesebb és legter-
mékenyebb korszakainak. Aligha van párja az emberiség életében
s még a bonyolult ujkori századok sem tudnak felmulatni olyan lelki
összetettséget, mint a XVI. század. Itt ugyanis két világ született
meg, amely egymásuak nemhogy kiegészitöje, de gyökeres ellentéte

- 35-
 volt. Az egyik világ volt az ujkori immanens jellegű kultúra I amely
az ókori latin-görög filozófia és mlivészet felujitásából született meg.
A másik pedig egy uj transzcedens jellegü lelki kultúra, amely a
Biblia felfedezésé t öl táplálkozott.
A két világ egymásnak szellemi ellensége volt. Luther szivböl.
gyülölte a renaissance-ot s ebben a vallásos ember ösztönössége
vezette s ez az ösztön nem csalt. Ugyanigy a szemben álló irány ,
a görög-latin humanizmus végül is a XVIII. század felvilágosodásá-
hoz vezetett, amely a vaIlást ősi ellenségének tartotta. Ne tévesz-
szen meg bennünket az a hiedelem, hogy minden u. n. felvilágoso-
dás csak a babonát, csak a sölétséget és csak a megátalkodott
tanbeli maradiságot gyülöli ; a felvilágosodás kiirtani igyekszik min- •
den vallásf, bármily egyszerü és igaz legyen az, ha a vallás a
világot meghaladó, az embert felülmuló metalizikai valóságokra
mutat rá. Ez a magatartás következik abból az alaptényböl, hogy
minden felvilágosodás teoretikus jellegü, amely az élet mélyebb érzé-
sei és követelményei elött érlelmetlenül áll, azokat az emberi életből
mint fölöslegeseket és veszélyeseket eltüntetni igyekszik. A felvilá-
gosodás racionálizmusa sohasem éri fel .ésszel", hogy mi szükség
van az embervilágot meghaladó istenségre, amikor oly szépen el
lehet kormányozni az emberiséget puszta enk,i elvek kel, józan tiszta
erkölcsösséggel és bölcs törvényekkel is. A felvilágosodás emberei
csonka lelküek, hiányzik belőlük a .metafizikai ösztön" s enélkül a
vaUást megérteni teljes lehetetlenség. Ez az immanens kultúra az
ujkor századainak eJörehal'.dtával mind erősebb lett s erejének tuda-
tában a vallásost elnyomni igyekezett, ami a XIX. század közepére
sikerült is. Csupán néhány tiltakozás hangzott el e zsarnokság eUen
s e tiltakozók között mindenesetre a legnagyobbak voltak az ame-
rikai Channing s az angol Martineau. Mind a ketten az unitárius
vallásos felfogás képvisel ői.
Eszerint a XVI. században született uj transzcendens jellegü
világnézet nem haladt párhuzamosan az immanens jelleg ü kulturá-
val, hane", ellenkezőleg, erejében folyton csökkent. A XVI. század
vallásossága azért volt uj, mert rámutatott a vallási élet leggazda-
gabb forrására: a Bibliára. Az egész mozgalmaknak az a legna-
gyobb érdeme, hogy megvetette az alapját egy uj élmény lehetősé­
gének, amely sokkal gazdagabb, mint, amit a középkori egyház
nyujthatott, mjvel annak szertartási formái és szépségei összehasOll-
 lithatatlanul szegényebbek a szentírásnak az emberi lélekre gyakorolt
sugallatainál és megráz6 szépségeinél.
A XVI. század egy olyan forrását nyitotta meg a vallásos él-
ménynek és a felsőbb inspirációnak, amely ujabb és ujabb évezre-
dekre képes kielégiteni az emberi lelket, de sokkal magasabb szin- .
vonalon, mint az elmult középkor tette. Mégis e magasba lendülés
helyett mit látunk? Épen azt, hogy ez az uj vallásos szellem egy
átmeneti időre (XVIII-XIX. század) teljesen aláhanyatlik, aBibliát
mind ritkábban olvassák s végUI mint elavult könyvet a poros me3-
tergerendákra teszik. De ez nem a halálát jelenti az uj szellemnek,
hanem csak időleges gy6zelmét az immanens jellegü ujkori kulturá-
fiak. A XX. század teszi meg az első lépéseket egy uj középkor, .
egy uj transzcendens világnézet feltámasztásához, amely világnézetnek
középpontja ismét az evangélium lesz az elkövetkező századokban.
S ezek a jövendő századok a XVI. századra fognak hivatkozni, mint , .
szUlőanyjukra. Nem a római egyházi felfogás külsőségeire, hanem a"
reformátorok szivből jövő mély vallásosságára, amely sokkal inkább
illik az uj középkorhoz, mint az a régi, amelynél egy fokkal ma-
gasabbra lép az uj vallásosság.
A XVI. század szülötte Dávid Ferenc, vajjonszázadának t1)elyik
irányához csatlakozott? Egész élete, küzködése, tanulása, ér-
deklődésiránva mind azt mutatják, hogV a Bibliát felfedező
vallásossághoz . Dávid törekvéseinek lényege ez: minél közelebb
lépni a Bibliához. S miért akar teljesen tisztába jönni a szentkönyv-
vel? Mert alapmeggyőződése, hogyaszentkönyvben mindent meg
lehet talál ni, amire egy vallásos embernek szüksége van. "Mindenek-
e lőtte helyen kell ezt hagynunk, hogy semmi emberi szerzések és
semminemü következések nem szükségesek az idvességre, - mert
valami szükség az idvességre, minden befoglaltatott a próféták és
az ap ostolok irásaiban bőségesen . " l Egy máR helyen igy ir: "Elég
a mi UdvösségUnk ut jának megkeresésére a próféták, evangéIisták
és az apostolok irása. Oyönyörüséges és mennyei éte!.az ~vangélium
a hivek nek szivekben, kihez ha valaki hozzáteszen valamit, méreggé
válik az mindjárt. Mert a testi emberek csak testi dologban. bölcsel-
kedhdnek a Krisztus nélkül és az ő tanitványai nélkül." 2 A Biblia
•
1 Dávid F.; Rövid magyarázat Pij. Iap.
2 Dávid F.: i. m. C. Iap.

- 37-
 virága iránt érzett rajongása magyarázza, hogy az ő korában a
Bibliát nála senki jobban nem ismerte. S ezzel szemben kevesen
voltak még, akik nála jobban ostromolták volna a bölcsészeket, a ·
dogmákat faragó teológusokat, akiket egyszerüen csak .szofisták"-nak
eimz,tt s megvetését és gunyját irántuk mindig megmutatta. Stanca-
róval lolytatott vitájából már idéztem . azt a részt, amelyben helyte-
leniti, hogya hit dolgaiban emberi észre, bölcsek vélekedésére tá-
maszkodjunk. De vannak ennél lényegesebb helyek is, ahol a .szo-
ftstákkal" szembehelyezkedik.• Hát nem oly dolog, hogy végére nem
mehetünk, (t. i. Jézus Krisztus megismerésének) csak kövessük az
irást és a prólétáka t, ne kövessük a filozolusokat, kik okot adtak
Istentől elszakadásra és' pogányokhoz hajlás ra (!) és annyira mentek,
hogy inkább fogott náluk az okosságnak bölcsessége, hogy nem
mint az Istennek tiszta és együgyü (egyszerli) igaz igéje." I Más
alkalommal igy kiállt lel gunyosan: .Platónak és ArIstotelesnek való
az essentia és hypostasis, mind az állatot és mind a személyt onnan
vették" 2 S ismét csak a szentirást fedezi lel, mint igazi tekintélyt
a világi hagyománnyal szemben: .Ie kell tenni minden egyéb-féle
hiteknek, conciliumoknak és e világi doktoroknak méltóságokat (tekin-
télyüket), hogy csak az Istennek tiszta igéjének higyjenek mind!n
népek és abban való hittel megelégedjenek" , És igy loly!athatnók olda-
lokon keresztül az idézeteket, amelyek mind azt mutatják, hogy Dá-
vid Férene tetjesen ahhoz a szellemi irányzathoz tartozott, amely a
Bibliát akarta az emberi lélek középpontjába állitan!. Vagyis az uj
vallásosság hőse volt, nem pedig a felvilágosodásé, amely a szofis-
ták tudománya minden időben.
A Biblia világának lelfedezésére egy léleknek keserves gyötrelme
adta meg az alkalmat. Ez a lélek Luther volt. Ö nem azzal indult
el reformátori pályájára, hogy ismét felmutatja a világnak aBiblIát,
hanem egy egyéni gyötrelem vezetle. őt vissza a Bibliához. Ez a
belső kin csak egy kérdés körül" forgott: a bünös ember hogy talál
kegyelmes. Istent. Hogyan igazul meg a földi ember aki maga ere-
jéből sohasem tud igazságra jutni? S mivel erre ; kérdésre a kö- •

zépkori egyház nem tudott felelni, ezért nyult hozzá i Bibliához,

•

1 Dávid F.; Prédikációknak első része. Kriszlus X. prédikáció.

2: David F,: i. m. Isten V. prédikáció.
a Dávid F,: Rövid magyarázat Eiij-t követő iv.

_ _________ - 38 - _ _ _ _ _ _ __ __
 amely feleletet tudott adni. Luthert egy nagy belső nyugtalanság
kinozta, amely rendithetetlen .nyugalommá változott át a hitből való
megigazulás gondolatának felfedezése után.
Dávid Ferencet is egy nagy belső nyugIalanság kinozza, de
az más jellegü, mint Lutheré. Luther problémája azonos volt Pálé-
val; R megoldásnak is 'azonosnak kellett lenni. Pál, Luther, Bunyan,
Kierkegaard a boldogtalan istenszerelmesek csoportjába tartoznak,
akik lsten távolságát soká érzik és még akkor ls, - amikor végre
boldog közösségre jutnak vele, korábbi boldogtalanságuk szinezi
egész életfelfogásukat. Ez a boldogtalanság, ennek mélysége, érzel-
messége, küzködése sokkal szinesebb, mint a boldog birloklók csen-
des, de egyben mély istenközössége.
Ehhez az utóbbi fajtához tartozott János evangéli.ta és Dávid
Ferenc. Ez a fajta ritkább, mert a mélyen gondolkodók közül 'kerül
ki. Dávidnak a Bibliával szemben a problémája a következő: Az
bizonyos, hogya Biblia tarlalmazza az isteni igázságot, de hogyan
tudok én ehhez eljutni, mikor utamat állják a zsinatok, az egyház-
atyák stb. határozatai. A Biblia egyszerU világa, egyszerU igazságai
egy irtózatos törmelékhalmaz alá vannak boritva; hogy ásom le ma-
gamat annak mélységéig, ahol a Biblia igaz értelme rejtve van.
Pedig ez az élet értelme. Össze nem lehet számlálni, annyi helyen
idézi Dávid János evangélistának ezt a mondását: "Az pedig az
örökélei, hogy megismerjenek téged az egyedül igaz Istent és akit
elküldöttél, a Jézus Krisztust." (János 17. rész 3. v.) Az lsten meg-
ismerése a Biblia világán kereoztül: ez volt Dávid Ferenc fő kér-
dése, mint ahogy Jánost is folyton az lelkesitette, hogy a sötétség-
ből a világosságra lépett, a görög filozolia idejét mult tanaitól a
világ igazi értelmének (logoszának) felismerésére eljuthatott. Hogy
ez Jánosnál könnyen vagy nehezen ment-e, arról János sohasem
beszélt, nem ugy mint Pál, aki folyton saját lelki küzdelmeiről ir.
János tárgyhoz ragaszkodóbb, énjét szemérmesen rejti; neki is le-
hettek ifjukori tévelygései a keleti görög .Ia"ok és vallási rendszerek
utvesztöiben, de végre is világosságra jutott s most lsten lelkétől
áthatva, szemeit Jéwsra függesztve, boldog ámulatban üt és néz az
ö Urára , Istenére és annak fiára, akiben mint tukörképben . mindig
láthatja, mindig szemlélheti a Mennynek Urát, a Szerelet Istenét.
Mi csak a csendes !!1egelégedett isten-misztikust látjuk Jánosban, aki
elleplezte önmagát, de akinek szint'n meglehettek a maga kUzdelmel,

- 39 -
 ha nem is olyan forrók és olyan robbanásig feszül3k, mint amIlye-
nek a Páléi voltak.
Dávid Ferenc lelki alkata ugyanolyan volt, mint Jánosé. Belső
küzdelmeiről sohasem beszélt, az mindig csak belül zajlott le. Csak
élete története mutatja, hogy a föprobléma felvetődése és annak
• megoldása között elég hosszu idő lelt el. Teljes huszonöt esztendőbe;
ha nem többe kerUlt, mig feleletet tudott adni a belül zaklató nyug-
talanitó kérdésre: Mi a Biblia és főleg az evangélium igazság tar-
talma? Hogyan juthatók el Istennek zavartalan szemlélésére? Azt
mondaná valaki, hogy ez a problémavetés teljesen elméleti" és nem
gyakorlati, mint Lutheré. Ez az a pont, amelyeLoly sokszor félreis-
mernek Dávidban s őt teoretikusnak kiáltják ki. Ez a vád azonban
teljesen értelmetlenné válik, ha meggondoljuk, hogy a Biblia igaz-
ságai mind életigazságok és Dávid a Biblia igazságain kivül soha
mást nem keresett. És ez a vád teljesen összeomlik, ha meghalljuk
Dávidnak mélyböl' lörő felkiállását, a szentháromsággal kapcsolat-
ban: .lIy kétes istenekhez nem tudok imádkozni" szakad fel szivé-
ből a gyakorlati ember egész önigazolása. Mert lelkének semmit
sem ér ' az egész háromságkonstrukci6, mert nem tudja szent har-
monlával betölteni életét, ezért nyuglalanilja s nem is talál addig
nyugtot, mig fel nem ismeri, hogy az ö ' lelke számára értéket csak
al egy istenség jelent, melyet viszont a Bibliában keres és talál meg.
A belső nyugtalanság öt is, mint Luthert a Biblia felé üzi s ott ta-
lálják meg mind a ketten a feleletet; de a nyugtalanságuk oka küc
lönböző probléma körre vonatkozik_ Luther a vallási életnek s a val-
lási igazságoknak csak egy kisebb részével kapcsola Iban érezte a
zaklat6 kint, a megoldatlanságot, t. i. a megigazulás s a vele össze-
függő kérdésekkel kapcsolatban. Ezzel szemben Dávid az egész
vallási igazságkörre, az összes evangéliumi értékekre nézve
nagv és fojtó nvugtalanságban élt: érezte valamilyen ösztönös
mélységgel, hogy az egész evangélium el van temetve a zsinali ha-
tározatok tömkelegével s amig azt onnan ki nem szabaditják, addig
al. Istent szerető, az evangeliumot kereső lélek nyugalmat soha-
sem fog találnI. A gondolat merészségével, a homályos ösztön
biztatásaival szemben tusakodott a mullhoz val6 ragaszkodás,
a teoretikus könnyedség hiánya s 3,Z a bizonytalanság, amely
minden nagy lelket átjár, amikor saját magával szemben két-
ségeskedik s azt kérdezi önmagát61: hát mindenki rosszul lát

- 40 -
 s csak én látok helyesen. És nem meri rámondani a megváUó
igent.
A fiatal katholikus paptól a luteránus plébánoson, pUspökön,
majd kálvinista lelkészen és pöspökön keresztUI egy egyenes ut ve-
zet 1565-ig, amikor a keresés izgalmait és gyötrő nyugtalanságait
egy boldog bizonyosság váltotta fel: Servetó könvvei felszabadi-
tották az addig elnyomott s csak részben érvényesUU hatalmas belső
ösztönt s az frissen tört fel s hozla Iéire a megnyilatkozásnak vége-
láthatatlan boldog árada lát. Dávid Ferenc életének egvetlen, sors-
döntö, igaz fordulata 1565-ben következett be, amikor kiteljese-
dett az ő életének igazi értelme, amelynek szolgálatára ő e földre
kUldelett. S ezt a fordulatot annak köszönhette, hogy az isteni gond-
viselés eljuttatta hozzá Servetó Mihály spanyol hitujitó munkáit, ame-
Iyeknek olvasása közben élte át Dávid azt a nagy élményt, amely
valósággal másodszor szlilte őt e világra s ebből az ujjászliletésből
az addig meglehetősen szürke egyéniség fönix madárként keU uj
életre, hog-y messze hangzó szavával hirdessen egy uj életformát, egy
uj élménysorozatot, egy ujonnan értékelt, evangéliumi érzésvilágot a
későbbi nemzedékeknek.
Mint Luthernek Staupitz, ugy Dávid Ferencnek Servetó Mihály
lelt az Udvösségre vezérlő kalauza. A nagyenyedi zsinat után (1564
ápr. 8-10.) adhaIta át Blandrata Dávidnak Servetó által irt köny-
veket tanulmányozás v"égelt s a Restitutlo Christianismi olvasása
váltoIta ki Dávidból a felszabadulás, az igazságra való rábukkanás
diadalmas érzését, amely végre megszüntelte az eddigi bizony talan-
ságot, a le nem zártság, a ki nem elégiteltség kinos nyugtalanságát.
Most már tudta és érezte, hogy amit annyi éven át keresett, meg-
találta. A spanyol orvos felnyitalta szemeit és most már a Biblia
hét pecséttel lezárt világa, mint egy lelki tundérország nyilt meg
előtte. 1564 előtt Dávid Ferenc alig irt valamit s amit irt, az is csak
egészen csekély jelentőségU dogmatikus védőirat volt, amelynek
tárgya az Urvacsora mibenléte körU! forgot!.
1565 után egyszerre sebesen zúgó szél tölti be Dávid Ferenc
lelkét, amelyből egymásután patiannak ki a tüzesebbnél tozesebb
szikrák, egy mélyen megindult vallásos lélek halalmas " tanubizony-
ságai. A lelkesültség, a szárnyalás, az eget verdeső pátosz, az oda-
adó hit, a gyermekies bizalom mind-mind azt mutatják, hogy itt
az érzelemvilágnak olvan felindulásával állunk szemben, amely

- 41 -
csak egy nagy lelki eseménynek, egy megtérésszerü. hirtelen, de egy-
ben régen készülödő fordulatnak eredménye lehet. Csak el kell ol-
vasni a Rövid Magyarázat" második részét, hogy az ember Dávid
" lenyügöző bűvölete alá kerüljön.
élményének . Ez a könyv 1567-ben
jelent meg, vagyis az élmény megtörténte után nem sokkal későb­
ben. Itt frissen kapja az 0lvas6 egy nagy lélek érzelmi tüzének 10-
~ogását háromszázötven év távolságán keresztül. Boldog felledezés,
ujjong6 öneszmélés, rajong6 harsogás ez a fejezet arr61 a nagy
igazságról, hogy egy lélek tdjesen rátalált az üdvösségre, amely
számára az evangélium egyszerüségének felismerésében áll. Micsoda
érzelemskála, micsoda fellelélendülés, milyen hit és meggyőződés
sugárzik ma is e sorokból ! A prófétai elhivottság, Isten által val6
kiválasztottság tudata, mint valami hatalmas orgona zug e sorokban
ugy, hogy az olvas6n az lsten közelségének szent borzalma és
boldog önkivülete hullámzik át, ha megérző és megértő lélekkel
merül bele a könyv olvasásába. Nem az egykoru irók tulz6 vagy
becsmérlő leirásaib61 kell megfesteni Dávid lelki képét, hanem saját
irásaib61, mint amelyek a leghatalmasabb tanubizonyságai egy
lélek mivoltának ! S aki ezekbe azzal a "megértéssel" téz bele,
amely egyedül képesit a történelem alakjainak igazi ujraélésére
(Dilthey), az sohasem fog eltéved ni a hizelgök és ellenségek által
adott leirások kétes értékü területein.
S ha már most ismerjük azt a tényt, hogy'a .megtérés"-szerü
jelenségek érzelmi viharai és 'tettre . sarkalló belső ösztönzései a leg-
hevesebbek épen az után a pillanat után, amelyben a megtérés, a rá-
bukkanás jelensége a tudatot alulr61 áttörte, .akkor megérthetjük azt
is, hogy Dávid Ferenc nagy és igazán jelentős munkái 1571-ig mind
megjelentek s ezekben Dávid egész hitrendszere bennefoglaltatik. 1571
•
után Dávid nem irt, mert nézeteit addig teljesen kifejtette s már csak
önmagát ismételhefto volsa. A "megtérés lázában" megirta mindazt,
ami az ö életének értelmet adott. Hogy 1571 után cenzura volt, az
nem lett volna akadály az irásban, Mások is irlak sokkal veszedel-
mesebb körülmények közt könyveket s titokban vagy külföldön Dá-
vid is kinyomathatta volna azokat, vagy akár kéziratban hagyhatta
volna, de Dávid nem irt, mert nem volt rá többé szüksége. A .. megté·
rés" viharai lecsendesültek s Dávid egy Istenre talált, boldog öreg
ember csendes napjait készült élni egyetértésben az ő BibIiájá-
val és a néki adott nyájjal : prédikátoraival és hiveivel.

- 42 -
 Már most nézzlik, hogy mi volt ennek az ujjászületeIt, iste-
nes léleknek belső tartatma. Ha ezt irásaibót megismerjük, eténk fog
tárulni a XVI. századnak egyik legmélyebb vallásos lelkülete.
Egyesek Dávid alakját a felvilágosodás racionalizmusával ' ,
mások az ujkori, szabadságra törő, az ént hangsulyozó immanens
misztikával ' hozzák kapcsolatba, pedig ezekhez Dávidnak, ha irá-
sait megvizsgáljuk, semmi köze sincs. Dávid tipus a annak a vallásos
embernek, .melyet Heiler "evangéliuminak", Spranger dualistán ak
nevezett el. Amennyiben a misztika vonásai felfedezhelők benne,
ebben sem jár m erőben más utakon, mint evangéliumi mésterei. A
transzcendens miszUkával az evangéliumi ember mindig rokonságat
tartott s János istenmisztikája nagyszerüen kiérezhető Dávid egyéni-
ségéből is. A világnak egységes felfogása s mögötte az abszotut
Egynek megpillantása, szintén az istenmisztika jelenlétének biztos
jele. Másik mestere Servet6 sokat tanulhatolt a korabeli temészet-
misztikát61 is (hiszen természettud6s volt), de azt mindig összhangba
hozta evangéliumi vallássaságával.
Az evangeliumi ember leginkább abban a felfogásban nyilat-
kozik meg, amelyet a Biblia ismereti értékéről táplál Dávid Ferenc.
O ugyanis meg volt gyöződve mindig, hogya vallási ismeret:"a
kinyilatkoztatá." több, mint a pusztán emberi ismeret. Meg volt
győződve r61a, hogy az az állásfoglalás, vagy az a megérzés, amely
a világ dolgai mögött az élő Istent fedezi fel s az emberi életet is
az lsten kezébe helyezi, ez a meglátás nem a mi mUvUnk, hanem
felülről adatik nekünk. De ennek a felülről val6 megajándékozásnak min-
den ember életében ujra meg kell történnie, vagyis a! evangélium
csodájának, a Szentlélek kitöltésének ujból és ujb61 ismétlődnie kell.
A hit az lsten ajándéka, azt nem mi szerezzük, hanem kapjuk, tehát
rajtunk felül áll6, magasabb valami. Ez a felülről történő megraga-
dás a legnagyobb mértékben jelentkezett Jézus Krisztusban s ezért
az evangélium a legvilágosabb tükre a legnagyobb tudománynak:
a hitnek. Ezért kell visszatérnünk az evangélium egyszerüségéhez,
hogy annak szemlélete által nékünk is megadassék a felülről jővő
ajá.ndék. Ennek legnagyobb akadálya Dávid szerint az Antikrisztus,'
akI megfosztja az embert az isteni ajándéktól. .Oe lássuk meg, mit
1 Thieneman: MOhács és Erasmu s.
II Szerb Antal : A magyar irodalom története 65 J. .
8 Antikrisztus alaU a pApát s az igaz tudomány ellenségeit érti.

- 43 -
 cselekedett legyen az Antikrisztusa szentirásban is, mely csak a Szent-
lélektöl irattatott meg és az anyaszentegyháznak ugy hagyattatot!,
hogy csak annak higyjen és önmagát azzal vigasztalja, hátravetvén
n"nden lelkeket és tanitómeltóreket, Kik ennek eltene vagynak. Mely
irásban való tudományánál aki' egyebet hirdetend, I t kozot! legyen,
amint szent Pál mondja. Az Antikrisztus pedig mintha ezt a tudo-
mányt meg akarná erősségében tartani, hogy már (mintegy) nagyobb,
világosságnak okáért, hozzá adá a szónstákat, conciliJmokat, azok-
ban val6 végezéseket és eg~ ébféle sok emberi szerzéseket, kikkel
az igaz irásnak méltóságát meghomályositák.· l
De ha meg is adatott a hit az evangélium hőseinek, az nem
azt jelenti, hogy mi ' azt minden további nélkül birjuk. Nekünk ujból
meg kell adatni, mert amig nekünk nem adatik, nem ismerhet jUk lel
az evangéliumi hitet sem. Vagyis az egyéni inspiráltság leltétIenUI
szUkséges ahhoz, hogy felismerjük a szentirás helyes értelmét. Ez
az egyéni inspiráció pedig szintén felülről adatik kinek-kinek kUlön-
bözó mértékkel. .Kettő azért a dolog, kivel szentírásnak igaz értel-
mét találjuk : a Szentlélek és Istennek igéje.· A szentlélek, vagyis
a lélek mélyén meghallott isteni sugallat az alapja a szentiráson való
eligazodásnak. A szentlélek dönti el, hogy mi Krisztus beszéde: és
mi nem: .Kétségnélkul Szentlélek által leszünk Krisztusnak Juhai,
melyek a hamisat az igaztól meg tudják választani és az irásnak
igaz és tulajdon értelmét találni.'" Ezt a szentieiket minden keresz-
tény megkapja. • Nincs senki oly keresztény, kinek az Isten annyi
lelket nem adna, hogy a szentirásból meg nem érthetnéje, micsodák
szükségesek neki idvességére". 3 Az üdvösség megismerésének má-
sodik fontos tényezője a szentirás, amelyet a szentlélek inspirációja
mellett kell olvasni s ahol mégis kétség támadna valamely rész ér-
telme felől, ott azt a régi módszert kell követni, amely a szentirás
helyeinek egybevetéséből áll. Oe nem az atyák irásaihoz és a zsina-
tok Végzéseihez kell fordulni, hanem meg kell maradni szorosan a
szentirás mellett. Ezt azért kell igy csinálni, mert amIképen .az Is-
tennek igéje tökéletes és igaz és örökké megmarad, azonképen az
emberek dolga bizonytalan és mi~denkor sántikál, avagy ingadoz.·'
A szentlélek és inspirációja és a szenti rás igél mellet! szükségUnk
1 Dávid F.: Rövid Magyarázat. Aiij iv 4. oldal.
2: Dávid F.: Rövid Magyarázat PUj lap.
II U. O.
, D. F. ; Rövid Magyarázat Piij iv 4 lap .
•
- 44 -
 ,

val1 egy harmadik dologra is, ha csakugyan az Udvösségre vezetö

életigazságokat el akarjuk nyerni. Ez pedig nem mAs, mint az AI·
landó könyörgés, imMság a szentlélek kitöltetéséért. Ha ezt nem
tesszUk, akkoi könnyen elbizakodunk és saját gondolatainkat tGn·
tetjük fel az örök isteni igazságok gyanánt. Arra pedig nagyon kell
vigyázni, hogy ez meg ne történjék. • Le kell tenni a saját tulajdon
itéleteket és be kell menni a szentirásnak olvasására és tanuljuk meg
ezt, hogy' az irásnak bizonyságait erőszakkal ne vonjuk mi véleke·
•
désUnk értelmére." l
Az unitárius teológiának azt a tételét, hogy minden vallásos
érzés ' és gondolat alapját végeredményben az inspirációban, vagyis
az emberi lélekben megnyilvánuló isteni mUködésben kell. "eresni,
azt Dávid ferenc is felismerte, amikor azt hirdette, hogy egyedü! a
szennélek képes arra, hogy szétválassza azt, ami isteni és ami em-
beri eredetIi a mi lelkUnkben : mikor a szentlélek. bennUnk lakozik
szabadon, az Istenek beszédét és annak magyarázatát megválaszt-
hatjuk az emberitől és annak hamis magyarázat jától". 2 Vagyis az
isteni dolgokat csakis a szentlélek segélyével lehet felismerni, nem
pedig józan ésszel, amint ezt a XVlll. század racionalizmusa hir-
dette. Dávid a józan észről, mint az üdvösségte vezérlő kalauzról
nem tudott semmit, mint ahogy nem is tudhatott, hiszen a józan ész
a valláso,s érzést, a felső inspiráltságot nélkülöző emberek végső
menedéke, amikor vallási kérdé,ek magyar ázatába árt ják bele ma-
gukat teljesen illetéktelenül. Dávid pedig mélyen vallásos tipus, aki
mindig érezte lelkében azt a magasabb szózatot, melyről már Sok-
rates felismerte, hogy daimon, az-az istenség, a keresztény pedig min-
dig ugy mondta, hogy az lsten szentlelke. J6 lesz tehát kiküszöbölni
Dávidnak lelki arcképéböl azt a vonást, mely öt alaptalanul az ész
próiétájának, a racionalizmus előfutárának vagy (horribiIe dictu) az
első szabadgondolkodónak (Lessing) teszi meg. Saját irásai ennek a
felfogásnak a legélesebben ellene mondanak.
Egy másik bizonyitéka vallásos lelkületének, amely az eddigiek-
nél is hatalmasabb, gazdag érzésvilága. Állandóan remegő lélek az
övé, amelynek rajongása és aggódása az üdvösség körül forog·
.Gyönyörüséges és mennyei étel az evangélium a hiveknek szivé-
ben" 3 kiált fel ez az áIlitólagos, érzésnélküli teoretikus. Az egy lsten
l Dávid F.: Rövid Magyarázat Q iv.
2 Dáv~d F.: Prédikációknak első része: lsten II. préd.
• DáVid F.: Rövid Magyarázat C. iv.
, - 45 -
 uralmát is azért akarja visszaállitani, hogy a hivek szivében csak O
és az egyetlen fia uralkodjék. l ,
A romlás esztendei, mikor az Antikrisztus uralkodott a bánat
esztendei voltak s mily tuláradó örömmel beszél arról, hogy immár
vége van a nagy bujdosásnak. Irásainak apokaliptikus hangja, amely
egy nagy várakozás izgalmaitól terhes, mindig mélységes érzelmek-
töl van szinezve. Közel van az idő, amikor megszabadulunk az
ördög csalárdságaitól' .hogy örvendezhes.ünk a Krisztus igéretében"'
Másszor arról beszél, hogy Luther után ötven esztendő :<ellett •
ahhoz, hogy teljesen kitöltessék a szentlélek, mint Jézus feltámadása
után ötven nap kellett az első pünkösdig. • Ennek az örömnek esz-
tendeje (1567) is majd eljö minekünk is lélekben és akkor szaba-
dulunk meg' teljességgel az Antikrisztus fogságából" . 3 És mily dia-
dalmas öröm járja át lelkét, mikor igy kiált fel folytonosan predi-
kációiban: Ledőlt a nagy Babilon és Krisztus gyözött ellenségein!
Igy' teoretikusok nem szoktak beszélni, csak ~zok, akiknek lelkét
hatalmas érzések feszitik, öröm vagy aggodalom értékeszményeik
beváltásán vagy meghiusulásán. Allandóan apokaliptikus jóslatok,
prófétai jövendölések beteljesedésének vágtatását érzi maga mellett.
Érzi, hogy az ö idejében adatott meg .az uj Jeruzsálem épülése,
mely örömmel és Igazsággal teli vala." Ez az apokaliptikus hang,
a jóslatok beteljesedésén val6 ujjongó öröm tölti el a Rövid Magya-.
rázat egész második részét, mutatván, hogy ez a kis munka egy
merő költemény, az érzések tulárad6 folyása, amely Dávid Ferenc
1565-ben történt boldog Istenre találásáb61 született meg.
A prédikációiban sem szünik ' meg ennek a boldog Istenorszá-
gának folyton visszatérö leirását adni. Egy helyen szinte önkivület-
ben kiált fel: .Boldogok azok, akiknek ebben a birodalomban részek
vagyon és kik ennek a hü fejedelemnek (Jézusnak) az ö vállain vi-
seltetnek" 5 . Istenre és az ö Jézusára vissiatalált embernek ujjongó
öröme az, hogy végre bennük megtalálhatta élete értelmét.
A megváltottságnak, a beérkezettségnek, a boldog birtoklás-
nak gazdag érzésvilága állandóan ott remeg a tolla alatt, amikor
1 Dávid F. : Rövid Magyarázat E. Hj. iv.
II Dávid F. ; RÖvid Magyarázat Gij iv.
3 David F.; Rövid Magyarázat Giij iv.
4 Dávid F.: Rövid Magyarázat Jii. iv.
to Dávid F.: Prédikációknak elsO része Jézus IV. préd.

- 46 -
•
 hirdeti, hogy i",már a sölétségböl világosságra jutottunk és megis-
merhettük az Istent és akit elküldött: az Ur jézus Krisztust. Akár-
csak szellemi elődje jános evangélista, ö is folyton ebben érezte a
megváltás nagy tényét, hogy jézus a világ világossága: aki öt kö-
veti, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
Az érzelmes alaplelkületnek egy másik vonása, hogy folytonosan a
Szentlélek hatalma alatt érzi magát, amely mint tüz járja át 6 foly- •
ton visszatér a tűzhasonlathoz. A szentlélek "miért hogy ami kiván-
ságunknak gonoszságit untalan koholván és égetvén, gerjeszti a mi
szivUnket Istennek szerelmére és kegyes életnek igyekezetére, ettül
cselekedettUl méUán neveztetik !üznek". 1 Másutt a bUnt és a kegyes-
séget állitja szembe egymással. A bUn kivánságának tüzével szem-
ben áll a szentlélek tüze, amely amazt megégeti: .Ez az ujt~stamen­
tumnak és irgalmasságnak tuze az ő Szentlelke, mellyel felgerjeszti
szivUnket és lelkünket, hogy ég/ünk; áldozatok megemésztő tUze,
mely a Krisztust mienk ké teszi; olyan mint a tüzes nyelvek pün-
kösdnek napján, az a tüz, melyről Keresztelő János irja, Krisztusról
szólva, hogy ő tüzzel és vizzel keresztel.' És a tüzhasonlatot foly-
tatja tovább és a hasonlat folytonos bővitése mutatja, hogy öt is át
meg át járta ez a tüz és részesévé tette a nagy élménynek, amely
Istenről és az ő áldat! szent fiáról szóló igazságban nyert kifejezés-
beli alakot.
Lelkének egy másik vonása a határtalan bizalom az Istenben.
Ez a vonása szintén mélyen az érzelemvilágban gyökeredzik. A
gyermekies, .semmit sem kétkedő bizalom minden időben alapvetö
érzelme volt a keresztény lelkületnek. Mikor a bizt0s halál elé megy
és mindenki elhagyja, igy szól vejének: .Jer fiam te légy melletlem.
Az az lsten, akit tisztelék és akinek igazságáért küzdök, velünk
lesz." 3 Könyveiben, mikor az Antikrisztus e\len küzd, mindig arra
hivatkozik, hogy az lsten végzi a nagy munkát s Ö biztosan ki is
szabadilja népét a fogságból. Egy helyen ez a bizalom a paroxiz-
musig fokozódik. Azt irja, hogy az Antikrisztus melletl nem bizonyi-
tott csodákkal az Isten, mert annak tudománya az ördög találmánya
volt. De az ui, megtisztult egyházért csodákat is fog tenni az lsten.

l Dávid F.: Rövid Magyarázat O iv 3. lapja.

2 Dávid F.: Prédikációknak első része: Szentlélek III. pr.
, Idézi Jakab Elek: D. f. emléke 234 I.

- 47 -
 Mikoron amaz evangélium tiszta leszen, melyet Krisztus prédiká-
lott és az apostolok vöttek, londálván azon az anyaszentegyházat,
lehetetlen dolog, hogy az lsten az ő liának igéreti · széitnt az 8
mennyei tudományának bizonyságára mennvei jegveket is nem
adna , amint szinte .az apostolok idejében volt." I Ez. a bi"alom tette
képessé arra, hogy éveken át szembe nézzen az elttéltetéssel, amely
nem váratlanul jött, hanem arra Ő már előre készOlődött. A martirok
koronáját ö valósággal kivánta s ebben Isten kitüntető kegyelmét szem-
lélte. Békés Oáspárhoz irt könyvajánJásában' miután Jeirta, hogy
hogyan dOhösködnek ellene különböző ellenlelei, igy kiált lel: • Vajha
mi is valaha méltóknak találtatnánk arra, hogy részesei legyünk
egykor Krisztus kinszenvedésének l" Aki~et az érzelem heve nem
lanatizált, akik csak száraz teoretikusok, azok semmi esetre sem
logják ilyen érzeJmi kilengésekre ragadtatni magukat. Éppen ezért
szomorusággal tölti el lelkünket, ha még · unitárius szerzők is Dávid-
ban az érzelem hiányát vélik lel fedezni s holmi raeionalis dialektika
ürességéről és sivárságáról beszélnek. s Ha valaki nem érzi ki Dá-
vid munkái ból az érzés tulfütöttségét és fana.tikus hevét, az azt mu-
tatja, hogy az illető olvasóból hiányzik ehhez az érzék. Ezen pedig
segiteni nem lehet .
•
Eppen ilyen rosszul ható megállapitása az unitárius szerzőnek
az, hogy Dávid ferenc muokáiból (legalább is J571-ig) .hiányzott
az erkölcstani rész. Hogy Dávid ferenc egyszerüen elfogadta a páli
megváltástant, de azzal sem sokat törődött .• Ha azonban figyelembe
vesszük azt, amit már korábban mondottunk, hogy t. i. Dávid fe-
renc a János evangélista vallásos tipusának vonásait mutatja min-
den tekintetben, akkor ez a vád még erősiti állitásainkat. Ugyanis
~ johannita tipustól idegen a helyettes eJégtétel gondolata, amely a
páli erkölcstan alapja. Pál szerint Krisztus keresztáldozata eleget
tett az én büneimért' s ha ezt hiszem, megigazulok. János szerint
pedig Jézus ezt hirdeti • Ha ti megmaradtok az én beszédemben,
bizonnyal az én tanitványaim vagytok: és megismeritek az igazsá-
•

1 David F.: Rövid Magyarázat Giij iv 4 oldal.

2 De Meditatoris Jesu Christi hominis Divinitate 1568.
IS Lasd Borbély István: A mai unit. hitelvek kialakulásának tört. 100
és 103 lap.
4 Lásd Borbély 1.; A magyar unit. egyház hitelvei 37. J.

- 48 -
 gat és az igazság szabadokká tesz titeket." l Ez a jánosi ismeret
szorosan összefügg egy érzelmi momentummal: a szeretettel. Csa.
aki ismeri az Atyát a fiu által, csak az szeretheti Öt Igazán és csak
az tudja az Atyában az összes gyermekeket szeretni. Az ilyen em-
ber üdvösségre jut, az i1y~n ember a világosság Ha. • Bizony, bi-
zony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet nem
tát halált soha örökké." 2 Mig azok, akik nem ismerik meg az Atyát
a fiu kijetentése által, azok nem is szeretik sem az atyát, scm a
fiut , sem az embereket s igya sötétség fiá! maradnak. Az Ismeret
és a szeretet szoros kapcsolata van kihangsulyozva D<\vidnál is.
Ezért hagyja figyelmen kivül a páli megváltás-tant, amely az ő lel-
kével egyáltalán nem volt kongeniális. De, hogy hiányzottak volna
az erkölcstani elgondolások, az merőben alaptalan állitás. Van egy
nagyszabásu erkölcstani munkája Dávidnak 1569-böl, amely teljesen
igazolja azt a felfogásunkat, hogy Dávid az etikában is johannita
volt és erkölcstani alapérzése a tuláradó testvéri szeretetben
nyilvánult. Ez a munkája a .De Reg'no Christi" eimü, amelyet Bor-
bély is ismert s mégis leirt(azt az állitást, hogy Dávidnak nem volt
kiforrott sajátos erkölcstani felfogása.
A mü bevezetésében ezt irja Dávid : .Gyakran gondolkozván
Krisztus ujjászülető országában a kegyesség és a szeretet mUvei
csekély voltáról s a hivek meghidegüléséről, okát abban találtam,
hogy az embereknek lsten felőli nézetei tévesek. " Aki nem
,ismeri fel, hogy az istenség lényege (logosza) a szeretet, az nem is
tud szeretni. Az ismeret (hit) és a ,szeretet : közti szoros összefüggés
a tárgya a mü VII. fejezetének, amelynek eime is ez: Fides et
Charitas. A keltő közül Dávid (a teoretikus?) a szeretetnek tulaj-
donitja az elsőséget. .Felségesebb szeretni, mint hinni ... A szere-
tet állandóbb s mintegy jelképe a jövendőnek, ahol egyedül ő lesz
uralkodó. A hit a tökeletesség kezdete, a szeretet a legmagasabb
foka." Ez~az utóbbi kijelentés világosságot vet a páli és jánosi teo-
lógia különbözőségére is. A hit a gyarló ember bizakodása hogy lsten
k egye I mé bo"I fölfelé juthat (Pál), A szeretet a ueérke7.e1t 'ember bol-
dog istenbirása. (János). Ezt a jánosi boldog birtoldást feJ'ezik ki a
köv etk ezo"k'. IS: "A szeretet lsten s az lsten szeretet, amely a szent-
léleknek mInt egy belénkömlése által minket fölgyulaszt .. , Miért
•
,.János
1 ev, 8. rész .31-32 v.
János ev. 8. rész 51, vers .
•

,
•
- 49 -
 mondatik lsten inkább szerefetnek, mint hitnl'k? Mert az isteni ter-
mészet tulajdonsága (logosza) nem a hivés, de a szeretet." Neme-
sebb, felségesebb, Istenhez hasonlóbb a szeretet. Hogy is mondta
János? n Az lsten szeretet és aki a szeretetben marad, az Istenben
marad és az lsten is őbenne .... 1 Aki erre a szeretetre eljut, az a
legmélyebb .ismeretet" birja ezen a világon .• N'gyobb ismeret kell
ahhoz, hogy Krisztust szeressük, minthogy higyjünk benne •.. Mikor
Krisztus tökélétes szeretetére eljutsz, mintegyelmerülsz benne, szi-
ved egészen övé, tőle föggsz teljesen, sem félelem, sem halál el nem
választ tőle ... A szeretet természete, hogy belsőd megnyílik az
előtt, akit szeretsz, minden akaratod benne él, mindenestől tetszik
neked. A szeretet Krisztussal egyesit, betölt, tökéletesit ... Nézd és
szeresd őt, Krisztust, aki ilyennek mutatta magát, hogy szeletheted,
mint atyádfiát, mint szószolódat lsten előtt." 2
"Szeretet a világ éltető lelke, a jók legföbb kincse." Ebben
az egy mondatban öösze lehet foglalni a dávidi etikM, am<lynek ér-
zelmi alapja teljesen az evangéliumban gyökerezik s a korai kere$z_
tény irányzatok között a nagy szelid,égröl tanuskodó jánosi érzés-
világgal tart rokonságat. Ha még most az nézzük meg, hogy Dávid
etikai magatartásának egész életében mi volt a motivuma vagy a
quietivuma, akkor nem férhet többé egy szó sem vallásos lelkületé-
nek megrenditö mélységeihez. A vallásos ember nem kicsinyes er-
kölcsi pendanteriából cselekszili, hanem azért, mert jelen van az
lsten szentlelke öbenne. Amint már láttuk, Dávid folyton ennek a
szentléleknek (kegyelemnek) a szükségességéröl beszélt, amely nél-
kül semmihez sem loghatunk a vallási élet terén. Ö maga pedig
annyira telve érezte magát a világosság le!kével, a pünkösdi tüzzel,
hogy ezen lolyton ujj ongott. S mikor arra került a sor, hogy vá-
lasztania kellett a világosságról való lemondás vagy a halál között,
ő minden habozás nélkül ·az utóbbit választotta. Teoretlkumokért,
elméleti megáilapitásokért, dogmák raeionalis fogalmazásáért senki
sem adja életét, ha azok nem jelentenek uj élményt, uj értéket szá- •
mára. Amikor elitéltetése küszöbén volt, csak egy szavába került volna s
Blandrata megmenti öt de ö azt a szót nem ejthette ki s csak ezt
I . «3
mondta az olasznak : "Eredj, eredj! végezd be, amit elkezdettél !
l I. j1nos 4. rész 16. v.
l DAvid f.: De regno Christi Q iv 4-5 lap
8 Jakab Elek: D. f. emléke 237 l.

- 50 -
 Noha évekkel annak előtte látta lassu bekeritését, de az Ozött, ne-
mes vad semmit sem tett, amivel vadászainak mohóságát fékezte
volna. Ennek ugyanis nagy ára vatt: le kellett volna mondania a
lelkében élő istenségről, a szentlélek kegyelméről. S erre nem volt
képes. Cselekedeteinek minden motivuma és quietivuma ez abelsd
hang maradt, a lelkiismeretnek, a s7.entléleknek hangja, amelyet
előbbre tett, többre tartott a szom)ru halálnál. Az Erasmusok, a
homo pro se-k cseqdes menedékről álmodoznak, ahol élhetnek el-
méleti kedvleléseiknek s ha valakinek elméletük nem tetszik, elteszik
azt jobb időkre, de életük kényeimét felzaklatni nem engedik. A
Dávidok a hősök fajtájából valók, akik foglyai Istennek s inkább
meghalnak, semmint hogya lelkü.ben lakozó islenséget elhallgattas-
sák. Nagyobb ellentétet, mint Erasmus és Dávid, lehetetlen elképzelni.
Dávid ferenc lelkének számos vonása kétségbevonhatatlanul
bizonyitotta eddig is, hogy tisztán a vallásos ember tipusához tar-
tozott, de lelkének még egy titkos kamrája zárva áll. Viszonya a
hatalomhoz, az elsöségérzéshez nincs tisztázva. Nyissunk be ide is,
hadd lássuk az itt feltáruló uj és sajátságos csodáka!.
A vallásos hősöknek közös tulajdonságuk, hogy magukat ke-
gyelembe fogadottaknak, világosan látóknak érzik s éppen ezért kö-
telességüknek tartják, hogyembertársaikért, akik rendesen kevesebb
ajándékkal birnak, a végletekig harcoljanak. A karizmatikus aján-
dékokat a vallásos hŐsök nem ,élvezik«, hanem azok számukra
harcot jelentenek, amelyben ök mint vezérek, leghamarabb veszt-
hetik el még földi életüket is . . De a küzdelmet mégis folytatják,
mert erre kötelezi őket az elsöség, ameiy nekik fogságot, értékesz-
ményeikkel szemben roppant lekötelezettséget jelent.
Dávid Ferenc éppenugy, mint az összes elhivott lelki vezérek
magát az isteni igaiság bajnokának érezte, nem pedig a saját gon-
dolataiért küzdő férfiunak. Ezért sohasem magáról beszél, hanem
Isten munkájáról, ha nehéz küzdelmeiről emlékezik. ,Szokás a vi-
lágban, hogy valamikor lsten aL ő igéje tisztilását elkezdi, szidal-
maztassék igazsága. A próféták , Krisztus
. és az apostolok ellen is
a!féle kiáltás volt, hogy a békesség és egyenesség megrontói, ama-
zok okát Krisztus szent Jánosnál a 3. részben, nem az Ő igéiben,
de inkább az emberekben lenni állítja, m 'd őn igy szól: A világos-
ság a világra jött, de az emberek inkább szerették a sötétséget .. .
Az igaszág most sem megy e,d háboruság nélkül mert a sötétség

- 51 -
 gyermekei fogvatartják a hítetleneket s mindjárt feltámadnak, ha az
igazsággal annak országát kezdik ostorozni." 1 De hiába az ellenfél
rontása, mert Dávid meg van győződve, hogy ö az lsten igazi baj-
noka. És lsten közbe fog lépni érette, mint hajdan lzraelért közbe-
lépett, amidőn azt ellenfelei folyton támadták. "A mi előmenetelün­
ket is sem a gyalázás, sem kard, sem semmi Antikrisztus feltartóz-
tatni nem fogja, mert az igazság hatalmas világa immár ajtónk előtt
van s lsten az B müvére segedelmét adja. "2 Prédikációiban igy buz-
dítja hallgatóit.• Győzd csak elvárni, hidd el, hogy Isten az ő igé-
jének egyUgyU (egyszerU) voltát megoltalmazza.'"
Mi által lesi ez egyes ember az isteni igazság hordozójává és
hősévé? Erre Dávid is éppenugy felelt, mint minden kereszt.ény, aki
a saját életét teljesen az lstenkezébe érezte; .Mint a szél látha-
tatlanul izgat és feltartóztatás nélkill ' mozgat mindeneket, ugy az
Isten is hatalmának láthatatlan ereje által indítja meg azok s>ivét,
kiket Ö szent Ha által magának választott." ~ S ha az elhivatás-
szerU munkában 'akadályokra talál, ő is vaIlja, ' a keresztény vérta-
nukkal egyUtt: .Mi tisztünk az Ur akaratának betöltésére, tudomá-
nyáriak dicsőségéért minden veszeddem elhordozására ,lészen lenni. " ',
Az lsten által történt élhivás átérzése; oly roppant erőt kölcsönöz
az elhivottaknak, hogy készek Istenért -akár az egész világgal szem-
ben is helyüket megállani. • Akármint erőszakolja a .dolgot a világ,
nyilvánvalóvá fog az előtte lenni, hogy az lsten csak egy.'" Igy
kiált fel Dávid, amikor már ' bizonyos volt felőle, hogy mindenki
ellene fordult, de az lsten ott élt szivében. 'Ugyanakkor, mikor a
kegyelembe fogadott keresztények magukat Isten bajnokainak tekintik,
u2yanakkor meg vannak győződve arról is, hogy ellenfeleik sötét,
ségben járnak. És ez nem ' is lehet másképen. Aki előtt a ,legtelje-
sebb igazság megnyilatkozik, az kénytelen látni az árnyba borult
terilleteket is, amelyeken még nem sütött lel lsten napja .• Oh mély,

1 Dávid F.: Rövid Utmu(atás. IdJzi Jakab E,: i. m. tOO J.

2 Dávid F.: De vera et fal sa . • o. liber secundus. Idézi Jakab E. = "
Lm.921 , '
a'Dávid F. ,: Prédikációknak elsö része: Jézus XIII.
i Dávid F.: Prédikáci6knak első része: SzeDfJéh~k f.
6 Dávid F.; Refutatio Scripti Petri ' Melii. ~ Idézi Jakab E: i. m. 134 I.
Q Dávid F. uto1s6 'prédikációjának (1579. \ nit re. 27.) fögondolata. Idézj
lakab E. i. m. 232 I. " . . .. "
. . ..
, ,
- 52 - , '.
 séges lelki sötétség! . Világosság Atyja! Szánd és szabadltsd meg e
vakságban sinylődőkel a Te szerető szent tiad általi" l
Mondhatná valaki, hogy az elhivottaknak ez az oldala' a
legveszélyesebb, mert ez a szellem, az ellenfél igazságának kétségbe-
vonása vezetett annyi háborúra, vallási gyülölködésből eredő üldö-
zésre. Annyi bizonyos, hogy szellemi irányzatok mindig harcban
kell, hogy álljanak egymással, mert ahol nincsen háre, ott élet sin-
csen. Az ellenvetés csak akkor jogosult, ha a szellemi harc helyét
durva öldöklés, üldözés, erőszakoskodás veszi át. De addig, amig
ez az evangelium-ellenes magatartás be nem következik, addig min-
dig jogosult, sőt kötelességszerü a harc az igazságokért, életünk
eszményeiért. '
Dávid Ferenc magatartása az ellenféllel szemben teljesen szelle-
mies volt. Nem ismerte az erőszakoskodást, amit sokan ugy magya-
ráztak, bogy ő a "felvilágosodás" türelmességének előfutára volt .
. Ez azonban óriási történelmi tévedés. Ugyanis a felvilágosodás tü-
relmessége hitközömbösségböl származott. Minden felvilágosodás '
a vallási-érzelmi elemek háttérbeszontásából áll s a rációnak, a puszta
észnek előtérbe jutásában jelentkezik. A ra,ionalista, felvilágosodott
embernek nincs abszolut ,igazsága, amelyért élni-halni kész, számára
minden igazság jó, mert ugy sem az a fontos, hogy igazság legyen
az, hanem csak az a fontos, hogy az ember annak fogadja el. Ez
a praktikus "hinni akarás" (will to belief) az ujkor racionalizmusá-
nak terméke, akármennyire is ellentétben látszanak állni. Ebből az
újkori észjárásból sohasem születik meg az az elszánt, Istenbe épliJt,
igazságaiért harcolni és halni kész emberlipus, amelynek sorába
tarlozik a mi Dávid Ferencünk is. S ha ő mégis, minden meggyő­
ződése s az igazság felől táplált nagy bizonyossága ellenére is tü-
relmes volt, annak oka egészen másutt keresendő. Még pedig olyan
téren, amelyre eddtg alig veteItek fényt: gondo/kodásának meta- o
fizikai mé/lIségében. De egyáltalán nem egyeztethető össze a fel
világosodás szellemével, amely gyökeresen metalizika-ellenes.
A Rövid Magyarázat utolsó részében fölveti Dávid Ferenc azt
a kérdést, hogy hogyan áll fenn a sokféle nézet mellet! mégis egy
és abszolut keresztény igazság: "Valamikor az Urnak egyházában
visszavonások és külömböző értelmek támadnak az tudományban, so-
kakban kételkedés támad áZ igazi anyaszentegyházról,' ~ogyha va-
l Dávid F.; Refutatio Scripti Petri Majoris.
2 Bölcseleti nyelven szólva: "az egyetlen abszolut igazságról".
- 53 -
gyon-e valami igaz anyaszentegyház, avagy nem ... Hasznos dolog-
nak véltuk ennek okáért lenni, hogy megmutassuk ezt, noha lesznek
efféle visszavonások az anyaszentegyházban, mindazonáltali vagyon
és még nem szűnik lenni az igaz anyaszentegyház.«
Már az őskeresztény-egyházban is voltak az igaz tant61 elté-
rések, de Pál apostol is már abban bizott, hogy az Urnak ama
nagy napja tiizzel fogja megpróbálni az igazi tant, miközben a ha-
misat elégeti: Az emberek mindig az egyszerü evangeliumban hittek
s csak a pápai doktorok toldották hozzá a sok emberi találmányt.
De most az Urnak napja megnyilatkozott S tűz fogja megemészteni
a hamis tudományt. De ez nelll történik hirtelenséggel, hanem lassú
fejlődéssel. S ennek a fejlődésnek szerzője nem az ember, hanem
az Isten .• Ha Istennek lelke minket mindjárást megszállana, teljes-
séggel újonnan születhetnénk, kétségkivül nelll jutnánk Udő szerént
(lassanként) eképen az hitnek minden cikkelyeinek igaz érteillIére az
ilyen nevekedésekkel (gyarapodással, fejlődéssel.) De miért; hogy az
hit Islennek ajándéka, ő adja az mennyit kinek akar adni és mi-
korón, ha a tusakodásokért és az értelemben val6 kUlelllbezésnek
mivoltáért tagadjuk lenni Istennek egyházát, azt kell mondanlln~,
hogy az Izrael népe között nem volt az igaz anyaszentegyház, m:ért
hogy annyi sok szerzetre szakadtanak vala Krisztusnak eljövetelinek
elötte." ' Ezekből a sorokból láthatjuk, hogy Dávid bizonyosra vette,
hogy neki lsten az abszolut, egyszerü, evangelium i igazság meg-
pillantását adta meg, de azt is látta, hogy Isten ezt az ajándékot
nem mindenkinek adja meg, hanem csak lasssan-Iassan, fokról-fokra
(üdő szerént) emeli az embervilágot s kinek-kinek annyi hilet ad
e fejlődés folyamán, amennyit akar. Hogy az ajándék különböző
nagyságának mi az oka, azt Dávid nem tud la, de mi sem tudjuk,
mert ez egyike az emberi élet Iegnagyohb titkainak, amelybe mini
Istennek akaratába csak belenyugodni lehet. Aki tehát ez ellen az
isteni elhatározás ellen hadakozik s az embereket kénl'szeriteni
akarja az abszolut evangelium i igazság elfogadására, az az lsten
ellen száll harcba. Ezért nem szabad másokat hitük miatt üldözni,
ezért kell türelmesnek lenni, hiszen lsten ugy is gondo_skodik majd
elöhaladásunkról, csak ml hirdessük a tiszta evangeliumot, tegyUk
meg, amit Isten reánk bizott s a többit bizzuk Ő reá. Ez az lsten
akaratában való megnyugvás az igazi forrása Dávid Ferenc Hirel-
t David F.: Rövid Magyarázat P. iv.

- 54 -
 mtSségének •• Bizzatok én meggyőztem a világot" mondja Jézus Já-
" JS evangeliumában s ez a bizalom elveszi ,minden türelmetlenség
élét és hüvelybe dugat ja az üldözésre kirántott, villogó kardot. Ennek
a vallásos bizalomnak természetesen semmi köze 'nincs a hitközöm-
bösséghez, a minden-mindegy hez, amely a felvilágosodás tUrelrnesség
•
elvének alapja.
Miulán megmutaUuk Dávid Ferenc lelkének vallásos vonásait,
hátra van, hogy megmagyarázz uk, miképen lehelséges 'az, hogy egy
"megvilágosodott" próféta a megvilágosodás után is még változá-
sokon megy át s a hitet álli ló la g egy újabb hittel cseréli fel, amint
azl Borbély István áliitja Dávidról, l amikor Dávid unitárius vallásában
két periodust kiilünböztet meg: aj a Serveto-hitil korszakat s bJ az
u. n. tiszta unitárizmus korszakát.
Borbély Isván tanulmányai során Dávid Ferencet soha nem
vizsgálta lélektani alapon, hanem csak a külsőt, a szókat, a kifeje-
zéseket nézte. Ezen az alapon nagyszerüen. megirhatta Dávid szimbo-
lum (dogma) alkotó tevékenységét, de egyáltalán nem tudott számot
adni arról a titokról, ami pedig a vallásos élmény lényege: a szim-
bolum mögött rejtőző érték eszmény ről. A vallásban három elem
fonódik össze: két teoretikus jelIegü meIlékaktus és egy vallásos
jellegü Waktus. Az ész nyujthat egy bizonyos világnézetet, mely ér-
tékmentes. Erre az alapra épül a vallásos aktus, amikor az egyén
világnézete s vele kapcsolatosan az egyén élete "végső értelmet"
nyer. A világnézeti alapnak és az értékelő érzelemnek (hitnek) egy-
másra találását követi a kifejezés, ami megint racionális milvele!
Borbély István csak ezt az utóbbit kutatta s ennek változásából
visszakövetkeztetett arra, hogy az előbbi kettőben . is változás tör-
tént. Ez pedig a legnagyobb tévedés, amelyből . Dávid · Ferenc lel-
kületének félreismerése következett. . ' .
Dávid Ferenc lelkében az élete jelenlőségét meghatározó meg-
világosodás l565-ben történt meg s az ekkor nyeri nagyszerü val-
lásos értékrendszeren semmi változás nem . történt később sem. De
·köztudomásu, hogy az értékek kifejezése mily nehéz, a misztikusok
azt mondják, hogy lehetetlen. A kifejezéssel gyötrődött Dávid Ferenc
élete végéig anélkü.!, hogy értékeszményeiben, -valtásos élményeiben
csak egy vonalnyi változás is történt volna. Dávid l 565-töl kezdve
az evangeliumi unitárizmusnak volt a hlve s élete utol~ó leheletéig
l Borbély 1.: A magyar unitárius egyház hitelvei 83. I. .0

- :;5 -
 az is maradt. Ennek az evangeliumi unitárizmusnak volt egy néhéz
pontja, t. i. annak a /(ifejezése, hogy ki volt jézus. jézus értékét
az unitárius hitrendszerben a legpompásabban egy elhunyt angol
teológus fejezte ki s ez igy hangzik: .jézus nem lsten, lsten nem
jézus; hanem jézus isteni és lsten tudományának dicsiíséges fénye -
tündöklik jézus arcán." l
De amig erre az adékvát kifejezésre eljutottunk, addig sok kifeje-
zést kellett végigpróbálni ugyanannak az élménynek a szimbolizálására·
Dávid teljesen a fent kifejezett élményt élte át l565-ben, de enne',
leirása hátralevő életében folytonos törekvések és gyötrödések tárgya
volt. Azt, hogy jézus nem Men, azt Dávid Ferenc is látta az evan-
geliumból. Ezt fejezte ki azzal, hogy más a pápa Krisztusa és más
az ö evangeliumi Krisztusa. "Az ige, a Krisztus ember, mert em-
beri módon született, nem mint a pápa Krisztusa második személy
és az Atyától született. 1569 évvel ezelött született és nem mint a
pápáé, melynek nincs napja, esztendeje, ideje." 2 Ugyanott irja to-
vább, hogy az ő .Krisztusa megfeszittetett, de a pápáé nem, mert
az pápa Krisztusa szenvedhetetlen." Ebböl világosan kitilnik, hogy
Dávid 1570. előtt épen úgy embernek tartotta jézust, mint
I 579-ben. Hogy jézus nem Isten, ezt a · negativ tételt 1565 óta
állandóan vallotta Dávid.' de azt, hogy .isteni" azt kifejezni nem
tudta máSkép, mint ugy, hogy az lsten szót állitmányképen alkal-
mazta. jézus a maga alanyi, személyi mivoltában nem Isten, de mint
jelzö mégis állitható róla, hogy ö lsten, mert ö az istenségnek em-
beri tükörképe. "Ha azért az Krisztus istenségéről kérd ez ked el, értsd
meg, hogy más istenség nincsen, hanem az Atyáé: sem idő szerint
való istensége nincsen, hanem az Atyának istensége lakozik őbenne
teljességgel."· Egy más helyen ezt olvassuk: .Sőt azt mondom,
hogy valaki a Krisztust igaz Istennek nem vallja lenni, átkozott le-
gyen." És mégis ezt a Krisztust ő embernek tartotta, csakhogy olyan

l "jesus is not God; God is not Jesus, but Jesus is divine and the
glory of the light of the knowledge of God shines ín the face of jesus."
Cyrill Flower cikke A. Hall által szerkesztett könyvben: Aspects of Modern
Unitarianism 91. Iap.
:1: Dávid F.: Prédikációknak első része: jézus XI. pr.
8 Ennek ép az ellenkezőjét hirdeti Borbély István; A magyar unitárius
egyház hUelvei 26-27. és 32. I. '
4 Dávid F. Prédikációk: lsten VI. pr.

- 56 -
 ,mbernek, aki az Isten képét teljesen hordozza itt e földön. Épen
azért feletle tisztelendő, amit máskép nem tudott kifejezni Dávid
Ferenc, mint hogy imádandó. u Ha meg akarod Istenedet ismerni,
t<kints Krisztusra, kiben minden gazdagságát megtalálhatod, mert a
láthatatlan Istennek tüköre.· [ Másutt ezt olvassuk: .Az Atya Is!en
Krisztus álfa! láttatik és esmertetik. Ezt az Atya lsten ugy végezte
és ebben az IUkörben akarta önneh magát megmutatni és megis-
mer!etni.· 2 Vagyis jézus munkája és rendeltetése szerint viseli lsten
képét, nem pedig önmagától, mint maga az Atya Isten.• Szállj be
az egész derék szentirásba valamennyi nevezetit találod az Krisz-
tusnak az irásba, mind tisztiről adattak.· 3 Vagyis DáILid Ferenc az
Isten szóval, mint állitmányi kiegészitővel (jelzővel) azt akarta kife-
jezni, amit mi ugy mondunk: isteni. jézus isteni: ezt az egyszerű
tőmondatot az akkori teológiai szaknyelv fogyatékossága miatt kép-
telen volt megszerkeszteni. De folyton ekörUI gyötrődik tiszta kife-
jezésre vágyó lelke. Ezerszer megpróbálta kilejezni, de még akkor '
sem sikerült. Mikor megtámadták, hogy két Istenben hisz, megható
olvasni, hogy hogy bajlódik a nyelvvel, amely nem enged és nem
adja át magát készséges eszközül. .Maga az istenség csak az Atyáé,
miképen az Atya is csak egyedül önmagától való Istennek lIevez-
tetik a Szentirásban. De ami Urunk Krisztus jézusban nel]1 3! az
istenség lakozik, hanem annak az istenségnek teljes volta ... Az is-
tenségnek teljes voltát mondom lenni, azaz erőt és hatalmat, mellyel
a rettenetes nagy kínt és halált szenvedte és vérét a keresztfán ki-
oUotta.·· NYilvánvaló, hogy Dávid Ferenc a jézusban levő szellemi
nagyságot más szóval nem tudta kifejezni, mint azzal, hogy Is!en,
mer! a szenti rás csak ezt a kifejezést ismerte, de a szentirás is min-
dig hozzátette, hogy máskép érti az lsten szót, ha jézusról és az
emberekről van szó, mint ha az Atyáról. ' Ha a 82. zsoltárban
maga. az lsten nevezi az embereket isteneknek, akkor Dávid sem tar-
tózkodhatott attól, .hogy jézust e jelzővel illesse, de amint az em-
berekrő! nem gondolható, hogy a!anyilag istenek, épen ugy jézusról
•
l David F. Prédikációi. 129. I.
2 Dávid F. Prédikációi: lsten lJ. pr.
3 Dávid F. Prédikációi: Jézus VII. pr.
" Dávid F. Az egy Atya-Istennek 30. 1. Idézi Borbély: A mai unitárius
hitelvek 68. I.
{, Lásd János evangeliu Illa" 10. rész 34-36. V.; 82. zsoltár.

- 57 -
 sem. S ami pedig jézus imádását illeti, ebben sincs semmi változás
az 1565. évi élmény után. Dávid mindvégig a tanitvány hódoló alá-
zatával és rajongásával állt az ö jézusa elött. jézus "dicsérendö ls-
ten örökké, kit imádunk és ápolgatunk" (csókolunk) irja megható
szeretettel l 567-ben.• Krisztus valósággal a mi életünk és feltáma-
dásunk, mivel benne birjuk élei ünk és feltámadásunk bizonyságát
és zálogát" irja I 579-ben. I Krisztus az én életem! ez a hitvallás
nem épen olyan tisztelet-é, mint az, amelyet a fejletien kifejezés még
1567- ben imádatnak mondott. Jól jegyezte meg egy angol teológus,
hogy az imádatnak a mindennapi nyelvben két jelentése van: aj je-
lenti az adorációt, amely egyedül Istent illeti meg, bJ de jelenti az
erönek, a nagyságnak az .emberi lélekből fakadó mély tiszteletét is.
És ebben az értelemben JézusI' mód felett megilleti a tisztelet és ezt
az unitáriusok is kifejezhetik, mint ahogy ki is fejezik imáikban. 2
Az adoráció csak Istent illeti meg, ezt a tételt ilyen szabatosan
. Dávid Ferenc 1565. után rögtön nem tudta kifejezni, de hogya má-
sodik értelemben [ézust 1579-ben is "imádta", azaz hódola Ua I tisz-
telte, abban soha senki kételkedni nem fog, aki Dávid irásait ol-
vassa.
1565 és 1579 köz ött nincsen semmi ellentét, köztük nincs él-
ménybeli különbség. 1579-ben is Dávid számára az lsten képe
Krisztus maradt, akiben látta és szemlélte sorsát és titokza-
tos jövendőjét. Ugyanaz a szent odaadás lsten ügyéért, ugyanaz
a bizonyosság, hogy ö az egy lsten hirnöke, ugyanaz a rajongó
tisztelet a ll1egfeszítet! Krisztus iránt, ugyanaz a lángoló szeretet az
evangelium ' örök igazságaival szem'ben; ezek az örökegy és örökké
szent érzések töltötték be Dávid Ferenc lelkét a nagy fordulaItól
(1565) egész haláláig. "Miképen a kenyér erősíti és táplálja az tes-
tet, azonképen az Krisztus a mi lelkünknek kenyere és élete." 3 Ez
ai. érzés volt életének alapja, ezért küzködött, ennek tisztaságáért
irt, beszélt, fáradozott s végUl ezért a legföbb .eszményért vértanu
halált szenvedett. Aki igy szerette az ö Istenét és annak szent fiát,
annak az emlékét nem lehet meghamisítani, nem lehet feketét mo~-
l Dáv id F.; Dc dualitate. Idézi Borbély Is tván; A mai unitáriu s hit
elvek kialakulásának története 102. I.
2 Freedom and Truth cimü kötetben (1925. London) S. H. MelJone
Unitarian christianity in the twentielh century 62. Iap.
a Dávid Ferenc: Prédikáci ók. Jézus VU.

- 58 -
 dani, ahol fehéret mutat az elénk tartott kép, áz örökszép emberi
lélek.
Itt van az ideje és most van az az óra, amikor Dávid Feren-
cet ki kell szabadi tanunk a nmitak ködéb ő I és az utána következő
századok félreismeréséből s üt, mint az evangelium i világnézetnek : ,,8
tiszta" unilárizmusnak képviselőjét a tiszteleltel körülveIt igazság-
•
nak magas piedesztáljára kell állitanunk.

V.

Mit jelent hát ez a hős, ez a XVI. századbeli ember mine-

künk, a XX. század szenvedő embereinek? Tud-e még ma is vala-
mit mondani nekünk, kik oly sokat próbáltunk s oly sokban csa-
lódtunk? Az a meggyőződésünk, hogya körülöttünk szétbomló vi-
lágba csak az evangelium, még pedig a dávid-Ierenci szellemben
líjjáéledt evangelium log új értelmet, új érték eszményt hozni. Ugy
érezzük, hogy Dávid· ferenc eJöképe az eljővendö vallásos embernek,
akinek elméje lejlett, de ezért szive nem hogy hüvösebben dobogna,
de annál lorróbb, annál hevesebb.
Vessünk még egyszer egy pillanlást arra, amit korábban mon-
dottun~, hogy Dávid Ferenc értékét a teljes egészében lemérhessük·
Minden vallás három e lemből tevődik össze: egy intellektuális alap-
ból, amelyet nevezhetünk világnézetnek is, azután egy érzelemből,
amely a világot egy Magasabb Valósággal hozza összeköttetésbe,
nevezzük ezt az érzelmet hitnek I s végül az intellektuálisan alapo-
zolt érzelem szavakban t örté nő kifejezéséből, nevezzük ezt a hitelvek
(dogmák) rendszerének. Szóval minden vallásban két emberi tevé-
kenység ölelkezik: az ész (világnézet, kifejezés) és az értékérzés.
A vallásnak sajátos jellegét azonban a második tevékenység adja
meg. S ez azt jelenti, hogy lehet bármilyen világnézeti alapon ab-

lMeg jegyczri kivánjuk, hogy a hitnek két értelme v<: n a mindennapi

beszédben a) az ill jelzett szorosabb értelmű hit a vallási aktus szive, b) a
tágabb értelemben hasm:\.1t hit az. amely már az intelit kluális világnézettel
való összeszövödésből alI elő, Az flö bbi a formá !is hit az utóbbi a mate-
rilllis, tartalmi hit. '

- 59 -
 dani, ahol fehéret mutat az elénk tartott kép, áz örökszép emberi
lélek.
Itt van az ideje és most van az az óra, amikor Dávid Feren-
cet ki kell szabadi tanunk a nmitak ködéb ő I és az utána következő
századok félreismeréséből s üt, mint az evangelium i világnézetnek : ,,8
tiszta" unilárizmusnak képviselőjét a tiszteleltel körülveIt igazság-
•
nak magas piedesztáljára kell állitanunk.

V.

Mit jelent hát ez a hős, ez a XVI. századbeli ember mine-

künk, a XX. század szenvedő embereinek? Tud-e még ma is vala-
mit mondani nekünk, kik oly sokat próbáltunk s oly sokban csa-
lódtunk? Az a meggyőződésünk, hogya körülöttünk szétbomló vi-
lágba csak az evangelium, még pedig a dávid-Ierenci szellemben
líjjáéledt evangelium log új értelmet, új érték eszményt hozni. Ugy
érezzük, hogy Dávid· ferenc eJöképe az eljővendö vallásos embernek,
akinek elméje lejlett, de ezért szive nem hogy hüvösebben dobogna,
de annál lorróbb, annál hevesebb.
Vessünk még egyszer egy pillanlást arra, amit korábban mon-
dottun~, hogy Dávid Ferenc értékét a teljes egészében lemérhessük·
Minden vallás három e lemből tevődik össze: egy intellektuális alap-
ból, amelyet nevezhetünk világnézetnek is, azután egy érzelemből,
amely a világot egy Magasabb Valósággal hozza összeköttetésbe,
nevezzük ezt az érzelmet hitnek I s végül az intellektuálisan alapo-
zolt érzelem szavakban t örté nő kifejezéséből, nevezzük ezt a hitelvek
(dogmák) rendszerének. Szóval minden vallásban két emberi tevé-
kenység ölelkezik: az ész (világnézet, kifejezés) és az értékérzés.
A vallásnak sajátos jellegét azonban a második tevékenység adja
meg. S ez azt jelenti, hogy lehet bármilyen világnézeti alapon ab-

lMeg jegyczri kivánjuk, hogy a hitnek két értelme v<: n a mindennapi

beszédben a) az ill jelzett szorosabb értelmű hit a vallási aktus szive, b) a
tágabb értelemben hasm:\.1t hit az. amely már az intelit kluális világnézettel
való összeszövödésből alI elő, Az flö bbi a formá !is hit az utóbbi a mate-
rilllis, tartalmi hit. '

- 59 -
szolut vallásos érzületre szert tenni. A bantu néger, a katolikus hi-
vó az unitárius vallásos lélek teljesen egy és azonos, amikor "hisz",
va~yis amikor élete .értelmét" a MagasabbrendO Valóságban ke-
resi. De természetesen ennek a hitnek más és más világnézeti ala-
pot vet mindegyik s ez már intellektusának fejlettségétől függ; azon-
ban ez utóbbI tény a hilélrnényt egyáltalán nem csökkenti, hiszen
a felsőbb világba vetett hit, az iránta megnyilvánuló ragas!kodás
épenoly tökél des lehet egy primi tiv vademberben, mint egy fejletl
európai keresztényben . Ez a hit teljes biztolIságat jelent a hivőre,
aki teljesen a Magasabbra hagyatkozik, Től e függ, Ö adja értelmét
összes törekvtseinek s ez az a hit, amelyen nem lehet okoskodni,
ezt meg kell érezni, mert .okoskodni fölötte annyi, mint kételkedni
és tagadni". (Pascal).
Azonban nem igy áll a dolog a hit intellektuális alapjával: a
világnézettel. Itt már lehet okoskodni, iti már lehet a folyton fejlődő
teoria alapján uj alapot vetni, lehet világnézeli alapon ujabb és
ujabb hitelvi rendszer.e ket létrehoz ni, azonban mindez nem váltaltat
a vallás "hit" élményélI, amennyibell ez az élmény csa~. ugyan létre-
jön. Sokan vannak, akik az intellektuál's alapot és a hitet össze-
zavarják s a vallás világnézeti alapjait (hitelvét, dogmáit) is ugy
Hintetik fd, mint amelyet el kell fogadni, ha az illetii valóban "hivő"
akar lenni. Il yen alapon erőszakolják rég eb b időben keletkezett fe-
lekeze tek idejét mult intell,ktuális világ,ép alapján létrejött dogma-
kinesüke t, elavult hitelveikel. S ha a lejleUebb emberi ész lázadozik
ez ellen, azt mondják: ez nem tudomá ny, ezt hinni kell. Nagyobb
visszaélést, csúfos abb zür-zavart ennél el sem lehet képzelni. Más
a hit és más az elméleti világkép minden vallásban. A hit ön-
álló és fUggetlen momentum, ,lInely nincs kötve egy bizonyos vi -
lágképhez, hanem bármely ész-szer ü világképhez kapcsolódhatik. A
hit ajándék, sugallat, amely fe lülről származik s koronát tesz arra
a világképre, ametyet az ember alulról, az ész segitségével épit. S
ez az ész-müködés az, amelp a különböző felekezeteket lét-
rehozza. Hogy az emberek ezen a téren, miért különbözők, miért
oszlanak tipusokra, azt nem tudjuk, csak belenyugodhatunk abba,
hogy ennek igy kell lennie. Az elméletlel tágult tartalmi hit is Isten
ajándéka, legalább is annyiban, hogy tipushoz való tartozóságunk
nem tőlünk függ, azzal mi veleszü:etünk. De a tipusunknak meg fe-

- 60 -
 •
lelÖ világnézeti alapot mi építjük értelmünk segitségével, vagy le-
galább is ennek alapján választjuk a legmegfelelőbbet. S épen
ezért a vallásos világkép megalkotása teljes szabadságában áll az
•
embernek, ezen a téren semmiféle külső kényszeritésnek helye nincs.
Kényszerről csak a logikai és érzelmi, vagyis belső szUkségszerUség
alapján beszélhetünk.
Ha ezt tisztán látjuk, kérdezhetjük magunkban: mi Dávid Fe-
renc értéke a multban és a jövőben? Az, hogV kifejlett intellek-
tusának fejlett világképét át meg átjárta a hitnek felülről
származó sugallata. Azt a tiszta, egyszer ü világképet, amely az
övé volt, forróvá izzitotta és lángoló istenszeretetté változtatta a
szentlélek aláhulló tUze, amely neki nagy mértékben adatott. S ez-
által létrejött egy szintézis, amelv párját ritkitja a kereszténv
történelemben. Ugyanis a keresztény világban látunk forró lel-
keket, ezek azonban avult és elfogadhalatlan világképpel rendelkez-
nek, amely nem egyszer az evangelium gondolatvilágával ellenkezik.
S látunk okos, kimu"velt emberföket, akik felismerik az evangelium
igazi világképét, de teljesen hiá nyzik belőlUk az isteni lélek harmata.
A jövő vallásos embere egyik ulon sem fog tudni járni. A jövő
embere az evangelium után fog nyulni, ahonnan Jézus egyszerU vi-
lágképe és forró istenszeretete (hite) sugárzik feléje. A jövő a multra
mutat, a multban megjelent nagyszerü lélekre, akinek hite abszolut
tökéletes volt, világképe pedig ha nem is tökéletes, de egyszerüsé-
gével irányt mutató. A jövő vallásos embere számára ezt az evan-
.q eliumi egvszerüséget és hitmelegséget ujitotta fel összekap-
csolva egy személyben Dávid ' Ferenc. Ez az összekcsolás, ez a szin-
•
tézis a modern hivő vágya, amelynek ma még uljában állanak az
összes történeti egyházak a maguk zavaros és fejletlen viJágképével.
Másrészt pedig ut jában állanak az u. n. "felviJágosodtak", akik
világkép ük józanságát hideg zuhanyként öntik nyakába az Isten forró
szerelmére áhitozó, fölfelé lendUlö vallásos lelkeknek.
A modern ember ut jában ott áll Jézus és az ö hííséges, egy-
szerü követője Dávid Ferenc. Nem állit juk és nem is állilhatjuk, hogy
a jövőt Dávid Ferenc fogja formálni, mert az emberi történelem
sorsa lsten kezében van. De azt sejtjük, azt érezzUk, sok-sok bi-

___________ - 61 -
 ,
zonyságtételből kiolvashatjuk, hogya jövőnek prófétája, isteni kül-
döttje, .ki ismét vértanuságban vérzik el, dávid-ferenci tipus lesz.
Egy ember, egy hős, aki a modern ember világképe alapján szeret
. a keresztet, mert másképen szeretni, vagy'
forrón szeret s vállalja
másképen gondolkodni nem tud és nem is akar.

- 62 -