A "Keresztény Magvető" füzetei.

9. -

, , .
REGI
, IGAZSAGO
.. . ..
UJ ONTOSBEN. •

IRTA :
Dr . IVÁN LÁSZLÓ.
•

C L U J - K O L O Z S V A R.
~GRAF1 C· RECORD · sokszoros ító ip. , ; szövetkezet SI •. Un;yertill jH (Egyete m·utca) 8. Te lefo n : 11-65.
l 9 3 2.
 ,

,
- •

Ha egy csendbe hulló, szelid nyári e stén megállunk a Mar-

. gitsziget felső végén"l, ott, ahol a királyi folyam széles mellét ne-
kifesziti a hullámokat ketté választó, éles szígetcsucsnak s messze
nézünk a távolba, arrafelé, ahonnan az újp'esti hid körvonalai köd·
lenek át az alkonyati párázaton s a dunai szigetek fái és ligetei
küldik hozzánw mondhatatlan vágyaiknak hosszura nyult, epedő
sóhaját; s fennt kigyulnak az .ö rökké vigyázó gyémánt szemek,
a fényes csillagok, s lábainknál mormol és zug végeszakadatlanul
a tova tünő habok árja: úgy érezzük, ho gy ebben a pillanatban
egyesül a -jelen a multtal és a jövő vel s az örökkévalóság nagy
tengerébe szakad bele lassan, lassan minden, ami mulandó, ami
percig tartó, hogy benne megtalálja pillanatnyi létének örök ér-
telmét.
S elgondoljuk: a habok minden percben mások s · kétszer
, ugyanabba a vizbe még ujjunkat ~em márthatjuk, de ha · a viz-
cseppe! a szelek szárnyán lelem eik ed ünk a felhők magasságába,
onnan megláthatjuk, hogyavizcsepp ismét belekerült a körfor-
gásba, ismét megjelenik a sziget csúcsánál, de közben az idő
megváltozott, eltelt s már tálán nem is mi állunk aszigetcsúcson,
már más fák vigyáznak az éjszakában s más tűzek gyúlnak a
partokon.
Az emberi életnek és történelemnek folyama nagy hason-
latosságot mutat a királyi folyó életével. Korok jönnek, s korok
mennek, kétszer ugyanabba a korba ' lépni nem lehet j igazságok
jönnek s igazságok menp.ek, ugyanazt kétszer nem mondjuk el
vagy ha ugyanazt mondjuk, mást, többet értünk rajta, mint
az előbbi korok tették s mégis mind~zek ellenére csak egy ~z
értelme minden kornak s csak egy az igazság, amely az emberi
ismeret látszatigazsága mögött rejtőzik. Az igazság tehát nem új,

- 3 -
 már rég megtalálták, a régi igazság az örök igazság kifejezése
volt, annak törékeny foglalata. S az igazság mégis új, mert ha
ugyanazt mondjuk is, amit a régiek értettek rajta, abban már
több van, benne van az· előző korok embereinek vágya, reménye
csalódása, szenvedése, kihulló könnye és vére és benne van az
embereknek ujból és újból diadalmasan feltörö örök igazság-
akarása.
Régi igazságok új köntösben. Igen, a régi igazságok a felet-
tünk lévő örök igazságrendszernek emberi törékeny kifejezései
voltak s a gyémántokat, mint a homok, magukba rejtették. És
most kikeressük öket s azt mondjuk, hogy ezt a gyémántot mi
kicsiszolj uk, keretbe foglaljuk, hogy jobban hasonlitson az égi
másához : az ideák kristálytiszta, vakitó ragyogásához. Szóval eb-
ben is van fejlődés: a törékeny emberi ismeret fokozatosan köze-
ledik az abszolut igazsághoz. (HusserI).
A történelem folyama ugy hozza, hogy mi ismét azokat a
cseppeket merithetjük ki roppant medréből, amelyekkel a letünt
görög, platon i világ és a folytatódó keresztény középkor emberei
hüsitették igazságra égő szomjas ajkukat. Csak a mi serlegünk
tartalma már átlátszóbb, tisztább, csillogóbb. Hogy a történelem
árja csakugyan ilyen irányban folyik, azt már egy előző érteke-
zésben fejtegettük.'
MQst már az a kérdés, hogy milyen tartalmakat vet fel-
• •
szmre ez az ar.
Kinyilatkoztatás. Minden v.násnak legel ső és fegfontosabb
kérdése: honnan van az, hogy én: az ember Istennel kapcsolatba
léphetek, róla ismeretet szerezhetek.
Az ember a benne lévő ismeretek egy ré szét érzékei által
• szerzi meg, más részéhez benne lévő apriori-elvek utján jut.
Azonban az utóbbi elvek a fontosabbak, mert még a külvilág is-
merete sem adatik , meg az embernek, bizonyos elvek birása nél-
kül, amely elvek az egész egyetemes világ sze rkezetét tükrözik.
Ez utóbbiakkal a filozólia foglalkozik. Példával élve : A láthaló
világ jelenségeit nem füzhetem össze értelmes összefüggéssé, .ha
az okság elve már eleve nincs adva az elmémben. A külsö vi·
Iágot kifelé irányuló tapasztalattal, azaz érzékeléssel, az el veket
D r. Iván László: Világnézetünk válsága és a vallási igazság. Ker. Magv.
I
1932. évf. 2. füzete.

•
- 4 -
 pedig befelé irányuló tapasztalattal, azaz befelé való látással: in-
tuicióva! nyerjük.
A melafizika az a tudomány, amely a létező világ valósá-
gának végsö elöfeltételeit ismerteti meg, tehát ugyanaz a tárgya,
mint a vallásnak. Módszere szintén az intuicio, a lél~k s dolgok
mélyére való pillantás. A keresztény gondolkodás körében a gnosz-
tikusok azt hitték, hogy metafizika és vallás egy s ugyanaz, csak-
hogya metafizika a müveltek számára mondja el azt, amit a val-
lás a nép számára fej ez ki egyszerűbb képesebb formában. Igy
gondolkodnak Spinoza, Hegel, és az angol deisták. Egy másik •

keresztény irányzat s ezzel rokon a protestantizmus gondolko-

dá sa is, merőben szétsz3.kitja a kettőt: más a bit, más a gondol-
kodás szülte metafizika : a praktikum nem függhet a gondolat-
épületektöl. Csak higyj s ez elegendö. Mondanunk se kell, hogy
egyik felfogás sem kielégítő. Az első a vallás! lealacso'nyitja, ami-
kor az emberi ~ondolkodás alárendelt jévé teszi, az utóbbi pedig
a vallás igazság tartaImát bizonytalanságban hagyja s a szkep-
szisnek, a kételkedésnek ny it utat. Ezt az utat járta az újkori,
különösen az a ngolszász népek praktikus teológiai gondolkodása.
(Hume). A mi mai gondolkodásunka! csak a következő felfogás
elégithe ti ki. ·
A metafíz:ika elvei bármennyire is adva vannak számunkra,
bánnennyire is "nem szerezzük", hanem adaUak számunkra, azért
mégsem el egendők a vallásos lélek szükségletének kielégitésére.
A metafizikai ismeret csak hideg tudás, mely az önmagától való
létezöt, (ens a se) akarja megragadni. A vallási aktus azonban
nem csupán erre az ön~agában való Iétezöre irá nyul, hanem en-
nél többre, életem legfőbb javára, (Summun Bonum) céljára, akit
szeretek olthatatlan szeretettel. Szeretni pedíg - a szó valódi
érleimében csak Létezőt, Realitást lehet; az igazság, szépség, jó-
ság sze retete csupán ennek az érzelemnek hidegebb fajtája. tu-
lajdonképpen csak · tisztelet, csodálat. Amint ezekhez szeretettel
. közeleclünk, már tulajdonképpen hyposztazáltuk Őket. Istenben
azonban szeretem a végtelen sze retetet s mikor Ö van aéiva né-
kem a vallási aktusban, akkor tulajdonkép egy Realitás, az ab-
szolut Létező adja magát nekem. Azaz többé nem az igazság, a
hüvös, tiszteletreméltó igazság adatik, hanem maga a legfőbb va-
lóság és szeretet ad ja magát számomra, akit lelkem egész hevé-

- 5 -
 vel ölelek körüL És Istennek ez az önmaga adása: a Kinyilat-
koztatás. Tehát a vallási ismeret nem csupán az én tehetségem-
ből, hanem az Isten kezdeményezéséből származik. Cognitío Dei
per Deum. Isten megismerése csak Isten által törlénhetik. Vagy
amint Augustinus fejezte ki magát: Amare Deum in Deo: az Isten
szeretete Istenben, Isten által. E'[; a kinyilatkoztatas minden em-
berben müködik, és mindenki számára hozzáférhető s hogy mégis .
eDnek akadályai vannak ennek okai a következők:
1. az Isten helyét bálványok is elloglalhatják, ' s ilyenkor az
emberek nagy szeretete ezek felé fordul Ilyenek lehetnek a pénzt
a hatalom, a jólét, a siker. Vagy például a müveltebb emberek-
nél a személytelen értékek. Az újkor han a leghalalmasabb pszeudó-
<
Isten vagyis bálvány, az En, a'mint azt mindjárt látni fogjuk az
•
Istenről szóló részben.
2. Az egyetlen kinyilatkoztatás melleH, melynek egysege
Isten egységéböl következik, mégis többféle vallási megismeréssel
találkozunk. Magában a kereszténység körén belül több tipus,
több felekezet van. Ennek oka abban az egyszerű lélektani tény-
ben keresendö, hogy az ember a lélek számára feladott valósá-
gokból válogat s azokat a vonásokat keresi ki a valóság sokszínü
és sokrétű gazdagságából, amelyek az ö lelke készségeinek, m.-
gávai hozott metafizikai adottságainak megfelelnek. A . válogatás
természetesen az Ősi adottság elszegényitése, de ez ellen mi em-
berek, mi törékeny, gyarló, tökéletlen emberek semmit sem tehe-
Wnk, legfeljebb azt, hogy igyekszünk gazdagitani, kifejleszteni lel-
künk adottságait, amennyire csak lehet, de e lehetőségnek is egy-
szer vége szakad s elérkezünk egy határhoz, amelyet át nem
léphétünk. NoH turbare circulos meos, kiáltunk fel kétségbeeset-
ten, ha valaki durva kézzel ebbe az egyéni szentélybe törni akar,
de azt nem tehetjük meg, hogy a kör határát a végtelenségbe
toljuk, mert ez egyenlővé tenne minket az Istennej, akiben egye-
dül van meg •a létnek és ismeretnek teljessége .
Tehát a mi felfogásunk szerint két felé kell tartanunk a
kinyilatkoztatás transcendenciáját s a vallásos aktus immanenciá-
ját. Az ember ugyan képes néhány első igazságot (principiumot)
a maga abszolut igazságában megragadni, de ez is csupán igaz-
- ságrészlet, mert az abszolut igazság az egy roppant rendszer,
amelyet a maga abszolutságában csak egyetlen aktussal, az isteni
-
- 6 -
 .
elme aktusával lehet megragadni. Tehát a principiumok mindenki
által egyformán ragadtatnak meg, ezt fejezi ki a modern unitárius
gondolat, amikor azt mondja: in necessariis unitas. Ez lehet az
alapja annak a modern univerzalizmusnak is, amely az egész mai gon-
dolkozást mint vágy áthatja s amelynek ferde megnyilvánulása a
római katholicizmus felé irányuló anachronisztikus szimpátia. Eze-
ket a principiumokat, alapvető tételeket megtaláljuk a Bibliában,
a hitvallásban, ahittételekben. rehát helytelenül állitják az uni-
táriu sokról (s ezt minden alkalommal vissza kell utasítanunk),
hogy hittételeink és hitvallásunk nincsen. Mindenütt, ahol hivó
emberek vannak, hitüket valamiképen ki is akarják fejezni. Ennek
ellenkezőjét csak a tudatlanság, vagy a rosszakarat állithatja. Az
igazság az, hogy az unitárizmus a nem elui kérdésekben teret ad
a tetszé~szerinti gondolkodásnak és nagyobb szabadsággal jár el •
a tekintélyek kezelése kürül, mert ezek a tekintélyek mint: Biblia,
egyház, dogmák emberi eredetüek, azaz immanens jellegüek,
amelyek a transcedens örök· egy kinyilatkoztatást csak gyarló,
törékeny, azaz immanens módon tartalmazzák. Annál is inkább,
mert a vallási elvek terén (mint általában a legmélyebb szellem- '
területeken, igya filozófia terén is) az abszolut bizlonságu elvek-
nek hamar végére járunk S minél jobban távolodunk ezek köré-
től, annál bizonytalanabb félhomályban, majd sötétségben tapo-
gatódzunk. De ugyanakkor, mikor az unítárizmus a földi tekin-
télyek immanenciáját vallja, ugyanakkor állandóan szeme elött kell
tartani azt is, hogy az isteni tekintély felettünk lebeg a maga rop-
pant titokzatosságában és elérhetetlenségében és mi csak remegve
•
borulhatunk le előtte és kimondhatatlan tisztelettel rebeghet jük el
a háromszor szentet elötte s áldhatjuk Istent, hogyannyit is meg-
látni engedett belöle, amennyi az isteni örök megnyílvánulásból a
vallásí aktus immanenciájában a mienk lehetett. Aki tehát a hit
terén .véleményt nyilvánít, ezerszer gondolja meg, mit mond, mert
itt nem üres fecsegésröl van szó, hanem a vílágmindenség leg-
•
szentebb .titkáról !
Islen. Ide je már, hogy átmenjünk ama nagy titoknak. a
világjelenségek mögött rejtözködö Szellemnek, az örökkévaló
Istennek megismerésére. Mielött azonban a Szentek Szentjébe
lépnénk, vessünk egy rövid pillantást arra, hogy az ujkori gon-
dolat mít látott és mit tudott mondaní Ör6la. akiröl csak dadogva .

- 7 -
 tud belizélni az emberi nyelv. Vajjon méltó volt-e az ujkor szava
a rá háruló nagy leladathoz ?
Amint mindjárt látni fogjuk: egyáltalán nem. Az ujkori
gondolkodás azzal kezdődik, hogy felfedezi az embert s szembe- ~
helyezkedik az u. n. theocenlrikus gondolkodással. Amikor a
középkor kifáradt abba, hogy mindig az égre nézzen, akkor
fordult az ember önmaga és a környező termész~t felé. Petrarca,
Erasmus, Janus Pannonius a legismertebb képviselői ennek az
uj életfelfogásnak, amelyet rendesen humanizmus névvel, jelöl a
történelem, egészen helyesen, mert a XV-XVl. században az
ember világnézete anthropocentríkussá vált s az is maradt néhány
nagy gondolkodó kivételével egészen a mai napig. A löld örömei,
a természet tájai, az ember szépsége ennek az uj pogányságnak
hittételei. A nagy Pán ismét életre-kelt s a mezők s a források
az erdők és l'getek lett~k lakóhelyévé s az emberek meghitt
pásztorórákban áldoztak az Élvezet uj istenségének.' Azonban
nemcsak az élet alakul, át, hanem a gondolkodás, a filozófia is.
,

A lilozófiában eddig az Isten állott központban, most egy-

szerre az Ember, az Én veszi át ezt a helyet. Ez lesz az Ab-
szolutum, melyre felfüggesztik az egész világmindenséget. Mert
abszolutum kell az embernek, mert abszolutum nélkül az ujkor
embere sem tud ellenni, ez már következik abból az imént ki-
lejtett tételünkből, hogy az Istenről apriori minden emberi tudat
bizonyos ismeretelemekel tartalmaz. Azonban ezt az apriorí
ismeretelemeket az emberi karakter ugy ' formálja, hogy az igazi
. abszolutum helyét egy áltartalom tölheti ki, vagyis kialakulhat az
igazi 'Isten helyén egy pszeudo Isten-kép, egy álabszolutum foga-
lom, amely akár évszázadokon át is elfoglalhatja az emberiség
lelkében az igazi abszolutum helyét. Az egész ujkor filozófíája
(kevés kivétellel) ennek á. hamis Abszolutumnak a szolgálatában
állott. Descartes volt a meginditója, de leghatalmasabb kifejezői :
Spinoza és Hegel voltak, napjainkban pedig Bergson. Ezek mind·
annyian a korábbi dualista világnézetet u. n. mooista szemlélettel
váltoUák fel s ezzel megalkották a panteizmusnak nevezett
H10zófíai rendszert.
Ki az ujkori panteizmusnak az Istene? Én vagyok, az em-
ber! Költöí kifejezést aligha adott valaki nagyobbszabásuan, mint

- 8 -
 a nálunk egyáltalában nem 'ismert német misztikus költő: Angelus
Silesius.
Ich bin so gross als Gott, Er ist als ich so klein j •
Er kacc nicht über mich, ich unter Ihm . nicht sein,
--
Ich bin so reich als Gott. Es kann kein Staublein sein •
•

Das ich (Mensch glaube mir) mit Ihm nicht hab'gemein.

Ich muss Maria sein und Gott aus mir gebiiren,

SoH er mir ewiglich die Seligkeít gewaren.

Szóval a dualista világnézetben transceden§, embert meg-

haladó Isten képét egy immanens Isten képe váltja fel: ez az
Isten pedig nem egyéb, mint a végtelenségig felfok6zotl, meg-
nÖvekedett, kimondhatatlan gőggel és méltóságérzettel eltelt Én .
......Szóval ni.Dcs többé a transcedens Isten, aki az abszolut igazság,
jóság és abszolut lét s vele szemben az abszolut felé törő, de
mégis földi, törékeny, elbukó, de fölemelkedésér! epekedő embe-
riség, hanem csak az Ember van, aki önmagából meriti eszmé-
nyeit (ezt fejezi ki a Kanti autonomia) és a lét is csak egy: a
történelmi lét, vagyis, az emberiségnek mint egy ropp~nt élet-
lendületnék a fölfelé törekvése, anélkül, hogy acél egy külön
.
transcedens létformát öltene magára. A Lét ezen tul nem haladja
.

meg az emberiség és a látható világ körét, hanem vele össze-

esik benne immanens. ' A tökéletességböl csak annyi van meg,
amennyit ez a fölfelé lendülő élet a maga nagy életállomásait élérve,
a kezében tart.. Ennek a történelmi szemléletnek, ahol aLél
lulajdonképen leljesen össuesik a Levéssel, a legkiválóbb és leg-
lángeszübb képviselője Hegel volt.
Ez a világfelfogás mooista s a metafizikája is olyan, azaz
álmetafizika. E~ a metafizíka, amelynek ujjászületését Bergson
olyan nagy erővel propagálta, sokat beszél Istenről, Abszolutum-
ról és mégis soha relativebb valamit, soha nyugtalanitóbb valamit
nem ismertünk meg, mintha ezt a metafizikát olvassuk. S ennek
az oka nagyon egyszerü: tulajdoképen benne az ujkornak atheisz·
tikus, jobban mondva pszeudotheisztikus, önístenítő törekvései
élnek. Ez is sokat beszél a vallásos élet legnagyobb érzelm éről,
a . szeretetről, de amint azt már egy korábbi, misztikusokról irt
tanulmányomban Scheler nyomán kímutattam, l ez csak ~lszeretet,

1 Lásd Jancsi László: A mísztikus intuíció 94-95 oldal,

9 -
 mert csak önmagunk felé irányul s inkább minden egyébnek
nevezhető csak nem szeretetnek, melynek legfőbb karakterisztikuma,
hogy egy más létre, egy különálló lényegre (szubsztanciára) irá-
nyul (inlentionál). Tehát mindenképen oda jutunk, hogy az uj-
kori metafizika (amennyiben egyáltalában volt, mert az ujkor nem
szereti a metafízikát s ennek lerontásában megint csak az angol.gon-
dolat járt elől) elvágta a dualizmus életerét az emberi és az
isteni lét széjjeltartásának meghiusitásával s utját egyengette egy
álvallásosságnak, amely főképen az önimádásban merült ki. Ennek
a féktelen ön imádásnak, ennek a roppant erötiszteletnek olyan
kifejezői vannak, mint pId. a képzőmüvés'zetben Michel Angelo,
akío~k robusztus izomalakjai döbbenetbe ejtenek, vagy a költé-
szetben Victor Hugo, akinél nagyobb, önmagában, saját kiváló-
ságában, költő-királyi mivoltában tetszelgő poseur alig volt még
egy irodalomban, vagy a zenében Wagner, aki egy uj embertípus,
az istenség helyét betöltő emberleletli embernek: Siegfriednek
eljöveteléről ábrándozott, vagy a prófétai irodalomban Nitzsche, aki
müveiben az urak morálját hirdette s értette alatta a saját nagysá-
gától megkótyagosodott ember féktelen önzését és otromba gögjét.
Ez az önistenitö gondolkozás meg volt győzödve arról, hogy
az embernél nagyobb a világmindenségben nincsen s elbizako-
dottságában . elvárta,
. hogy minden, de minden az ö képzelt nagy-
ságát szolgálja. S mikor ez nem következett be (hogy is történt
volna ez meg, mikor az ember sorsa éppen a szenvedés, mely
a tökéletesedés utján előre röpíti), akkor átkozta sorsát, sötétnek
látta ezt a világot s főképpen ellenségének, mely arra tör, hogy
urát és Istenét: az Embert elpusztitsa. Hová lett ebból a gondol-
kodásból a platoni-középkori világilézet alapmeggyöződése, hogy
t. i. a világ s benne az ember egy végtelen Szeretet ölén pihen
s éppen a szenvedés, a testi szenvedés a lélek örök békéjének
feltétele s a vezető gondviselés legfőbb bizonyítéka. Ez az ujkori
gondolkodás a nagy ellenséget: a természetet lába alá akarta tí-
pocni, hogy en~rgiáit kitépje szívéből s mint egy modern Shylock
saját nagysága elö:r.ozditására forditsa. Saját földi élvezetünket,
kényelmünket. testi jólétünket előmozditani: ez az ujkori ember
legfőbb törekvése. Ennek meghiusulásából származik az a közép-
kori világnézeUel ellentétes meggyőződés, hogya világ alapjába
véve rossz. Ez a sötétenlátás, ez a pesszimizmus a hatalmi gög,
az önistenités terméke. S talán a legkiválóbb képviselöje a német

- 10 -
•
 Schopenhauer, aki, miközben azt hirdett~. hogy a világ a lehető
legrosszabb, maga volt a földi, testi élvezetek legraUináltabb haj~
.szolója s nem egy sötét oduhan balt meg, mint hinni lehetne,
hanem polgári jómóddal berendezett ganyonlakásban egy pom~
pásan elfogyasztott ebéd után, luxuskutyájálól és házvezetönéjétöl
siratva, [akikkel egyedül teU jót a világon, mert eltattolta öket).
Kétségtelen, hogy ez a gondolkodás nem csupán az egye-
seket, hanem a népeket és nemzeteket is áthatotta. A középkori-
platoni gondolkodás (amely egyedül képes csupán vallásos világ-
nézetet alkotni) csak papiroson volt meg, de még az egyházak hiva-
talos vezetöi is (kevés kivétellel) az ujkori immanens gondolkodás
alapján álltak. 19yaháboruelötti nemzedék teljesen materiális gon-
<lolkodásu volt, s ezt még magukkal hozták a háboru utánra is.
Innen van éppen az a roppant nagy szakadék apák és fiuk közt,
amiröl oly sokat hallunk panaszkodni az ujabb idöben. Ez a háboru
• elötti gondolat a hala/om akarásában csúcsosodot! ki s legnagyobb
hívője Németország volt, s az imperiálista Németország legkivá-
lóbb filozófusa Nitzsche. Ennek a nemzedéknek nagy többségben
a pénz, a hatalom, a gazdasági jólét, a faji felsőbbség az istene
s voltaképen ezeket a bálványokat imádta, bár a papok a meg-
szokott módon Istenrő! s a szellemiségröI prédikáltak, de azok-
ban ök maguk sem hittek s a nagy többség pedig szkeplíkusan
mosolygott. Ha II. Vilmos a háboru meginditásakor Istenre hivat-
kozott, jobban tette volna. ha a Hatalom ÖrdŐgére hivatkozik,
amelynek fekete miséje volt az egész háboru s neki szolgált az
egész emberiség.
•
Immár látjuk, hogy az ujkor immanens-rnonista világnézete
hova vezetett: álistenséghez, álvalIásossághoz, ha éppen nem
akarjuk használni ezeket a keményebb kifejezéseket, istentelenség,
vallástalanság.
Bár egészen nyugodtan' használhatnók, ha pl, az újkor u. D.
pantheizmusát szemügyre vesszük. A palheizmus az Istent sze·
mély telen, öntudatlan erönek, energiának tartja, amely tulajdon·
képen a mindenség össz.energiáink foglala1a. Ez a felfogás male·
riálizmus s. Isten fogalma alatt áll az ember fogalmának.
A mi isfenfogalmunk, az eljövendó spirituális kor isfenfo·
galma egészen más. Lássuk tehát milyen. Mindenek elött azt je-
gyezzük meg, hogy a fogalmi Isten nem Isten, mint Tersfeegen
,
-11- •
 mondja. s az Istent nem következtetés utján ragadjuk meg, ha-
nem éppen Ö, az Isten ragad meg minket. Éppen homlokegye-
nest ellentétes az ember és Isten visszonya a metafizikában és a
vallásban, mint ezt már korábban is láttuk. Hogy az ember emel-
kedni tudjon, arra elégtelen a saját ereje, ehhez Isten beavatko-
zása szüksé~es, akitől az erőtöbbleteket kapja s éppen ez a Meg-
váltás ténye, vagy ahogy Jézus kifejezte magát: a szentlélek
•
ereJe.
, Magából a látható világból visszakövetkeztetni az okság lán-
colatán a~ istenségre, ez tudomanyos eljárás volna, amellyel fő­
kép a skolasztika élt, s ' amelyet Kant oly nagy h~vvel támadoti,
kimutatva, hogy az oksági összefüggés csak a jelenségek világá-
nak szükségképeni gondoiatformája. Mi nem is ezt az útat akar-
juk járni, hanem inkább azt, amely egyetlen intuitív tényben
megpillantja a mindenség két tényezőjének : Istennek •
és a világ-
nak viszonyát s azt látja meg, hogya világ Istennek szimboluma, •
a világ Istennek, a teremtőnek önkinyilatkoztatása. Ez az alap-
intuicio, amelyben Isten ragad meg bennünket. •S ebben az intui_
cióban adva van számunkra az istenség két alapvető vonása: az
egyik, hogy ő az abszolut /ét és másodszor, hogy ő az abszolut
•
szentség. Az előbbi adat a metafizikai létrendbe, az utóbbi pedig
az értékrendbe tartozó, Mindakettő az isten végérejárhatatlan
. lranscendenciájának érzését kelti fel bennünk. S velük szemben
az embert az u. n. leremtményérzés .1 tölti be, amely végtelen
kicsinek, törékenynek, ' profánnak, bünösnek érzi magát. Mi az
Isten és mi vagyok -én? ez a kérdés mered elém, mikor belém-
döbben saját mul~ndó voltom ba a mindenható, fenséges, abszolut
tiszta és szent Lény kimondhatatlan nagysága, Ez a nagyság va-
lóban leirhatatlan, emberi kategoriákba alig foglalható s minden
próbálkozás csak hiu kisériet : ugy mondják és igy hirdetik a
misztikusok, akik az istenség fényes ábrázatával szemben csak a
negativ utat merik járni, aZ!iz nem mondanak róla semmi pozi-
tivat. Leg[eljebb csak annyit: Numen adest! jelen van az Isten
s ez a jelenlét öket a saját egyéniségük~t a semmiségbe nyomja
vissza. Ez az Isten emberi sza vakkal ki nem fejezhető, de ez
nem azt jelenti, mintha ezek ellenére valami belső módon teljes
egészében átlátható volna. Nem I az Isten rejtve marad a maga
l Lásd: Rudolf Ottó : Das Heilige.

- 12
 végtelenségében a relatív végesség szemei elött. Ezért beszélnek
a mélyen vallásos lelkek a Deus absconditusról, a rejtett Istenröl,
aki az ember elött nem veti le az öt elborító saisi fátylat. Az
Istennel szemben a mysterium tremendum érzése hatja át az em·
bert a borzadály futja keresztül testét, lelkét, mikor ez az életé-
ben' megjelenik. Egészen más Ő, mint én vagyok s nincs közöt-
tünk semmi összekötő kapocs: ez a legteljesebb transcendencia.
A tulságosan érzelmes lelkek (vagyis a szentimentális ember-
tipusba tartozók, mint pl. a misztikusok) ezt a megtapasztalást,
tobzódó szavakkal, érzéki színekkel, lángokl.. I, tűzekkel festik
meg. Ez az ö szertelen életük következménye. Azonban az intel-
lektualizmusra hajló embel1)él, (mint amilyenek mi, unitáriusok is
vagyunk) ez a transcendencia-érzés is intellektuális aláfestésü kell
hogy legyen. Ez egészen természetes is. Minden primítiv érzelem-
nek megvan az intellektuális megfigyelője, amely éppen oly nagy,
hatalmas, mint a primitív: emberé volt, de annál sokkal tiszfább,
fényesebb átlátszóbb s ezérl sokkal inkább megbecsülendö. A
borzadályos transcenclencia élménynek színes leirása s talán a
legkiválóbb is (az Ézs. 6.' on kivül) a János Jel. 4. rész. Az intel-
lektuális hajlandóságu ember azonban mindig jobban fogja sze-
retni a 19. Zs. 2. versét, amely szintén az Isten roppantságáról
tesz tanuságot, de világos, kristálytiszta módon.
"Az egek beszélik Isten dicsőségét.
És kezeinek munkáját hirdeti
Ai. égboltozat.
Nap napnak mond beszéd~t,
Éj éjnek ad jelentést.
Szózatuk kihat az egész földre
,
És a világ végén az Ö mondásuk."

Istennek eme roppant és döbbenetes mívoltával van össze~

függésben az is, hogy az ember a saját akaratát és energiáját
nagyon kicsinek Úzi és nagy hajlandóságot mutat arra, bogy lel-
jesen ráhagyatkozzék sorsára, melyben az Isten akarata nyilvánul
meg. A quieti~mus, vagyis nyugodt várása a jövendönek és min·
den aktivitástól való tartózkodás gyakran szokott Istenbe mélyült
lelkeknek · jellemző vonása lenni. A török kiszmet, amely már a
legteljesebb fatalizmusba torkollik, szintén innen ered s nagyOD
jól megfelel a keleti ember lassu, energiátlan karakterének. De

- 13 -
 megtaláljuk ezt a keresztény világban js, a spanyol Molinas a
legkiválóbb képviselője, de a keresztény világ nem szereti ezt s
még a kontempládóra hajlamos katholikus egyház is ellene van.
Azonban ez a hajlam n!igyszerü teljesitményeket is elö tud
varázsolni az embel i lélekből, ha az egyén ugy - érzi, hogy ó
Islen tevékenységének munkás eszköze itt a földön, hogy öt az
Isten kiválasztotta bízonyos fe!adatok elvégzésére. Ez az u. n.
protestáns elhivott ság (Beruf) érzet. Az Isten személyesen meg-
szólított engem, kezével megragadott és még ha ellenkeztem is,
mint Pál apostol mondja: "Isten kötélen vonszolt" engem. Isten
választott egyénének lenni, Isten elhivott munkatársának szegődni,
olyan nagyszerü teret nyujt ez a gondolkodás az emberi aktivi-
tásnak, amely egyáltalán kisebb maradt volna, ha az ember
pusztán, csak a saját akaratára és energiáíra támaszkodik. Ezt az
energiatöbbletet csak az Istenre hagyatkozással, Istennel való
állandó járással, forró és buzgó elmélkedéssel és imádkozással
lehet elérni.
Tehát az lsten dolgozik és müködik bennem J Én vagyok
a gyalu a kezében s mikor sikolt a -forgács az én testem-lelkem
gyötrő fájdalma alatt, az az Isten akaratának és világüdvözitésé-
,
nek szolgálata. Máskor meg hárfa vagyok az U r kezében s finom
ujjaival Ö hullámzik végig lelkem arany hurjain s ilyenkor az Ö
éneke, az Ö ujjongó örömdala zeng végig a világon az Ö vég- .
telen szeretetéről.
De hát hová lesz, ha mindent Isten csinál, az él:' akaratom?
•
- kérdezi valaki. Mi lesz a szabadsággal, amit lelkem legneme-
sebb adományának érzek? Semmi veszélyben sem forog az én
szabadságom! Amikor odabocsátom magamat Istennek, amikor
kiszolgáltatom magamat az Ö akaratának, ugyanakkor érzem és
• tudom, hogy tehetném az ellenkezőjét is. Lehetnék rossz is, el-
lenkezhetnék is vele, meg is próbálhatom és meg is próbálom .
•
De egyszerre a bűn felhői elhomályosítják az eget, a derű sötétbe
borul, a fájdalmam, sz.envedésem értelmetlenné válik s ilyenkor
megérzem, hogy az atyai ház tisztasága és békéje mégis csak
jobb,. mint a bűn rózsás szine és idegölő mámora. Lehetek rossz.
Az Ur nem kiván akaratom ellenére, kényszerref üdvözileni, ha-
nem várja, hogy szabadon, önként odahajoljak hozzá s boldogan
rebegjem keblére borulva: én csak ítt érzem magam jól, szivem

- 11 -
,
 lázas és nyugtalan, mig távol van töled s csak ilt nyugszik el,
itt pihen el a Te szívednek verésén,
Az Isten lranscendenciájával van kapcsolatban az is, hogy
nút tartok a történelem menetéről és az emberiség sorsáról. Ez
utóbbit predesztináció·tannak is nevezzük. Ez a sokat emlegetett
lan a legszorosabb összefüggésben áll azzal az érzéssel, ami az
ember lelkét az Isten végtelen nagyságának szemlélelekor eltölti
az u. n. teremfményérzéssel, sa.ját kicsinységem és törékenységem
fölfedezésével. "Ember tervez, Isten végezI!, mondja a közmon-
dás. Azaz: Isten akarata hatalmas, az enyém vele s.:emben el-
•
enyésző, En akarhatok szabadon, se mmi akadálya nincs, sőt
mennél jobban akarok, annál világosabban tünik ki, hogy Isten
mást akar. A szabad akarat és a jól értelmezett preclesztináció-
tan egyáltalán nem ellenkeznek egymással. Csak, ha akaratom
nem tud belekapcsolódni az isteni akarat folyamába, az már tra-
gikus, mert összetörik, szétzúzódik, mint könnyü hab a hatalmas•
sziklafokon : Istennek másirányu rendelkezésén. Főleg áll ez az
emberi történelemre, amelynek legnagyobb lenclületei torpannak
meg a legnagyobb válsággal és testi-lelki nyomorusággal. Gon-
doljunk csak az újkor legnagyobb váHalkozására: az amerikai
h.apitáHzmus berendez.kedésére és az amerikai,tömegek prosperítás~
örüle lére, mely elhíteUe velük, hogy az emberi jólét végnélkül
fokozható s vele párhuzamosan arra a szörnyü kétségbeesésre,
amely a jólét álmától elvakitott tömegeket elfogtaj mikor a jó-
létből kiestek, hogy oda soha többé vissza ne emelkedhessenek.
Igen, mert a történelemben olyan változásoknak kellett jönniök,
hogyamilliomosok pénzgögje letörjön s a lélek javainak tiszte-
lete ujraébredjen. Emberek törhetik a fejüket, hogy hogyan le-
hetne mindezeken segíteni s tarthatnak eze r ankétot - Isten már
másképpen végzett.
Van a predeszti náció· tannak egy formája - a kálvini u. n.
"praedestinatio ambigua" - , ami azt jelenti, hogy Isten az em-
berek egy részét üdvre, másik részét kárhozatra rendelte el,
tekintet nélkül életükre, hisz az ember életénél, azaz az ere~
dendö bünnél fogva ugyis csak kárhuzatra ' méltó s az Isten kö-
nyörül azon, akin könyörülni akar. Pusztán jó tefszéséből, ha~
talmi önkény ből. Isten sz uverén, mondja ez a felfogás s a ,
szuverén azt tesz, amit akar. Ugyanezen a nézeten van ti keleti

- 15 -
 kiszmet tan is. Allah mást akar, mint az ember, de ennek nincs
semmi erkölcsi magyarázata, inkább az egész szeszély Allah ré-
széről.
Mondanom sem kell, hogy se a kálvini, sem a keleti pre-
desztináció-tan fent nem tartható, de viszont azt sem kell sokat
emlegetnem, hogy predesztináció hít nélkül mélyebb vallási fel-
fogás el sem képzelhető. A világ Isten képmása, a történelem
Isten akaraiának }{inyomata, az ember - ebben a történelemben
csupán ' az alázatos átvevő munkátársat játszhat ja az Istennel
szemben, ha boldogulni és lelkileg elöremenni akar. De mit akar
az Isten? Isten csak a jól akarja, Isten csak a nemeset, az esz-
ményít akarja világtervében megvalósitani. Erre 'predesztinálja az
emberi történelmet is. Én szabadon akarhatok mást is és éppen
ez lesz a jótól való elforpulás; de Isten belenyul a világ folyá-
sába és az én életembe s a Jó felé forditja. S ebben az irány-
ban tereli az egész történelmet is, A Jó eszméjétől meghatározott
ethikus predesztináció, amely a legnagyobb megpróbáltatások közt
is optimisztikusan hisz, mert tudja, hogy Isten sZÍvén megnyug-
szik a világ, ez 'a predesztináció tan, me1y magában foglalja
. Isten grandiozitását, roppant nagyságát s más részről saját elég-
telenségünk és szánalmas törpeségünk gondolatát. S még sincs
megdöbbentö és az euibert Istentől távolitó elem fölöttébb hang-
sulyozva, hanem az az elem, amely az embert éppen Istenhez
közeliti, jobban mondva, amely által az Isten az embert magához
vonza, Különben is ez az elbűvölő, szeretetkeltő, boldogitó
•
elem az )ntellektualisztikusan hangolt, az intellektualísztikus ér-
zelmekkel telitett vallásos tipusnak (igy az unitáriusnak is) leg-
kedvesebb vonása az ő Istenképében, Az intellektualisan ér2ő
ember jobban szeret szeretni, ~ínt félni.
Ezzel eljutottunk az Istenkép másik nevezetes vonásának
elemezéséhez. S nekünk ez utóbbi majdnem fontosabb, mint az
elöbbi. Mert ugy vagyunk vele, hogy Istent minden nagysága és
roppantsága mellett is, vonzó, magához ragadó, életünket lebilin-
cselö, elbüvölő nagy Szeretelnek érezzük. Hogy az Istenképben
a félelmetes vonást az elbfrvölő, vonzó szerEtet váltotta fel, Jézus-
nak köszönhetjük. Az ószövetség roppant Királyát, kinek nevét
évente csak egyszer merte kimondani a főpap, miközben a nép szent
borzadállyal borult a földre, az Atya váltotta fel az ő tanításai-

- 16. -
 •

ban, akihez igy sóhajlunk földi vándorlásunkban : Abba I azU

Szerelmetes Atya. Az Isten atyaságának a hangsulyozása az uni~
táriu s felfogásnak alapvető vonása. Ebbe kell nekünk belekap~
csolódnunk s egyéni életünknek a mennyei Atyával való titok.-
zatos viszonyát kiépilenünk. A szeretet szárnyain röppenő misz-
tikus belelendüJés a Szeretet örökkévaló tengerébe: ez volt az
az érzés, amely Jézus lelkét eltöltötte a Tábor hegyi csodás át-
változásánál s ez kell legyen a mi modern vallásosságunknak
(illetve az eljövendő kor v~Uásos életének) is fömotivuma.
Azt lalán nem . kell hang~ulyoznomf hogy az uj vallásos
világnézetben Istent ismét személyesnek fogjuk tartani. Sokan
ugy vélik, hogya személyesség korlátoltságot jelent. S ugy
képzelik, hogy a végtelen személy önmagának való ellentmondás.
Mindez azonban a személy fogalmának téves értelmezéséből
származik. Személy egyszerüen azt jelenti, hogy aktivitás-centrum.
Az.t a valakit jelenti, aki képes magával szembeállítani egy más
valakit, vagy valamit. S erre az Isten csakugyan képes, sőt nagyon
is képes. Hisz az Islen épen azért Isten, _mert lökélelesen más,
mint a vele koelemilásban levő anyag s ö ezt felismeri s dicsö-
séges élete épen abban áll. hogya vele szemben álló anyagon
is saját dicsöségét önti eJ. Az Isten és a világ nem azonosak,
a világ nem immanens Istenben, csak forditva érvényes a tétel:
Isten immanens a világban, eltekintve attól, hogy azt transcen-
dálja is. Ez azt jelenti, hogy a kimondhatatlan, 'szent, megmér-
hetetlen, mindenható, egészen más Isten felismeri a vele szemben
álló anyagat s az uralma alá vonja, megszenteli, benne megnyíl·
vánul s igy lesz mindenben minden. Tehát nem öntudatlan lény
ez az Isten, hanem ami öntudat ebben az uralma alá vont "('Hág-
ban van, az mind az ö öntudatának halvány mása.
Hátra van még, hogya kereszténységnek az Isten egységére
vonatkozó tanitását megvizsgáljuk. A keleti gondolkodás szerelte
az Istent egységnek látni s ezzel Istennek abszolut transcenden-
ciáját, roppant távolságát hangsulyozni. Igy van ez az ó-testa-
menlumban is. A nyugati ember ezzel szemben az istenséget
valami társas lény alakjáb an tisztelte s ezzel közelebb hozla az
emberiséghez: vagyis az Istenben az ímmenenciát hangsulyozta.
Igy állott elö ebből az immanencía szükségletböl a Szentháromság
I tana is. Isten testté lön s mi köztünk lakozék, hirdeti ujjongva

- 17 -
 •
•
János evangéliuma. S nekünk unitáriusoknak szeretik szemünkre
vetni (pl. Chesterton), hogy mi onnan jövünk, ahol a puszták
magányában az egyedüllakó 7.Ord lelkek élnek. Mily· nagy téve-
dés ez! Elöszőr is az Istent mi sohasem képze1tük egyedülvaló,
magános Istennek. Mert Istennel szemben örök létben ott állott
a vHágok egész sorozata, melyre szeretetét kitöltheUe . (Már ko-
rábban tarthatatlannak minősitettük a világnak időben való terem-
tését lj Tehát máris immanens a mi istenünk a világban, az arra
irányuló szeretetében. Másodszor : az isteni, mint szentség (tehát
nem mint létező) tényleg megjelent a mi felfogásunk szerint is
Jézus Krisztusban. Az ö szent lélekkel teljes élete képmása volt
annak f! tökéletes isteni élelnek, amelynek megvalósitására ö hívta
fel az e,mberiséget, amint aTra az Isten akarata rendel bennűn-
•
ket: "Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes
(Máté 5. rész 48.). Tehát az Isten valóban testté lett elsősorban
Jézusban és azután testté lesz az emberiség történetében, Isten
országának földi, ,de inkább mennyei megvalósulásában. S ezzel
az emberi lélek immanencia igénye teljesen ki van elégitve. Isten
az embert az ethikai tökéletességben magához emelte. Ez történt
-
az értékek síkján az erkölcsi szentség világában. De viszont a
transcendencia is hangsulyozva van sokkal jobban, mint a szent-
háromság- hivés táborában, niert a keleti felfogás nagy igazsága,
a melyen vallásos egyének nagy élménye is igazolva van: Isten
'. .
mint létező teljesen más, abszolute más, mint bármely ember, még
a legszentebb egyszülött fiú is. S ez az igazság tőbbé nem az
értékek, hanem a létrend sikján mozog.
• Az itt felvetödö kérdések azonban már átvezetnek bennün-
ket ~gy uj problémakörbe : ki volt Jézus? Ezt a kérdést most
már nem tárgyalhatjiJk, hanem egy következő alkalommal.

•
•

•
-
- 18 -
A "KERESZTÉNY MAGVETŰ" FÜZETEI.

12.

új köntösben. -
II.
•

-
IRTA:

Dr. IVÁN LÁSZLÓ .

•
•

-
•

NyOmatott ~Gralic .Reeord~ .oworos.ito ip.rf.ZÖVllkezetn~1 Cll.lj-Koloudr. Slr.da Reg ina Iohrif. 9'
I 9 3 3.
 II. Jézus.

Mi emberek rendesen azt hisszük, hogy a történelmünket

mi csináljuk. Különősen azokban a korokban, amelyekben az
ember saját magát helyezi az értékek legmagasabb polcára, mint
amilyen az a kor is, amely már nagyrésLt hátunk mögött van,
de amelynek eszmevilága még itt él haldokolva és betegségével
a levegőt lertőzve miközöttünk. Az ilyen gondolkozásu korok
számára semmi sem esik oly távol, mint' az a mélyebb belátás,
hogy az emberi történelem és egyáltalán az egész történelem: a
iermészeti világ története (ontogenézis) is egy felsöbb hatalom
műve s az egész teremtett világ nem is egyéb, mint e batalom
működésének színtere s benne az egyének, társadalmak, nemze-
tek csupán csak egy magasabbrendű akarat átvevő alanyai. A
kanti gondolat, hogy t. i. én "teremtem" meg az eszményeimet
s én alkotom meg még a tárgyi világot is körülöitem, ma is ér-
vényben van, de csak mint valami lehangoló, mint az emberi
gyarlóságot bizonyító szomorú igazság. Az egyetemes, mindene-
ket betöltö, mindenekre érvényes igazság, életideál fötöttünk
áll fényes dicsőségben s forrása minden emberi akaratnak és min-
den emberi megismerésnek. Ennek a mozdulatlan örök igazság-
nak akarója az Isten, aki a valóság világába helyezi át ezeket
az örök igazságokat; amikor itt a földön létrehozza az emberi
történelme!.
Erre a rövid bevezetésre azért volt szükségünk, hogy ala-
pot vessünk Jézus történelmi szerepéről való felfogásunknak. Jé-
zus Krisztus a zs·dó történelem keretén belül jelent meg, mint
az írások mondják "az idő teljességében", A zsidó nép a szent-
irás szerint választott nép. Hogy ez mit jelent, azt természetesen egy
emberiesen gondolkodó kor meg nem értheti. De rögtön megérti
az, aki a történelem alkotását Istennek tulajdonítja. A zsidó nép

•
- 1 -
egyáltaián nem volt semmivel sem különb a többi népeknél, sőt
bizonyos téren (pl. a gondolat, a filozofía terén) oly gyarló volt,
hogy más nemzetek még abban a korban is föléje emelkedtek.
Tehát saját egyéni kiválósággal nem magyarázható, hogy őket
választotta ki az "Isten, miotahogy ök maguk sem tették soha.
Egyszerüen kiválasztotta öket az Isten, mert eIt igy látta jónak.
Hogy miért Játta ezt igy jónak, annak bizonyára meg van az
isteni elmében a magyarázata, de ez titok, boldogító szent titok
a zsidó nép számára. És mire választotta ki őket az Isten"? Arra ,
hogy bennük és köztük mutassa meg az egész emberiség üdvö-
zitésére irányuló akaratát. Ez a tudat attól az időtöl fogva, hogy
Izrael (a babiloni fogság idején) a tiszta egyisten ség hitét ello-
gadta, állandóvá lett s mint valami megmagyarázhatatlan, de még-
is bizonyos intuició, ott élt a zsidóság iegjobbjainak lelkében. Ez a
gondolat harsog a próféták irásaiból s aki csak egyszer is átol-
vassa Jeremiás, Ézsaiás irásait, annak vagy el kell fogadni a ki-
választottság rejtelmes tanitásait, vagy pedig értelmetlenné kell,
hogy váljék előtte az egész zsidó történelem, továbhá Jézus és
az evangéliumok.
Az elmult korszak természetesen nem tudott mit kezdeni e
gondolatlal, mivel beállitottsága teljesen emberi volt. Emberi te-
hetségekből akart megmagyarázni mindent s ilyen értelemben
próbálta rekonstruálni a zsidó történelmet is. Persze az egész
gondolatépület egy idétlen félrefogás volt, amely az értelem nél-
küliség szánalmas jegyeit hordozta magán s közben a tan szent
miszti"kumát is elsikkasztotta.
A megujhodott modern istenes (theisztikus) gondolkodás
lsten kf!%e munkáját látja a zsidó történf!lf!mbf!n. Isten kiválaszt
egy népet, prófétákat küld neki, a vallását kifejleszti lassan, ha
kell szenvedések árán is, mert e nép keretén belül meg akarja
jelentetni azt a szellemet, akit örök célul, örök mintaképül akar
odaállitdni az egész emberiség számára. Ez természetesen nem
történhetik meg sem elöbb, sem késöbb, csak amikor az Isten
akarja vagyis az "idő teljességében" . Ez az egész zsidó történe-
lem fejlődésén alapszik, vagyis az evolucio nagy igazságát )nu·
tatja, de roppantul téved az, aki az evoJucionak emberi értel-
mezést ad. Mert az evoluciot csak egye dül Isten munkálhatja,
akinek van hozzá erej e, hogy folyton többet és többet, mind több

•
- 2 -
 szellemiséget jelentessen meg a föld szinén. A történelmi korok
plusza mindig isteni eredetü s az egész evolucio ezzel emberies
vonásától megfosztatik s teljesen ístenies, theisztikus értelmezést
nyer. 'Ez a tbeisztikus evoluciotan természetesen más, mint a XIX.
század evolucio lan a, amely teljesen "emberi" volt.
Kicsoda tehat Jézus e lelfogás szerint? Az idő teljességé-
ben, Isten akaratából megjelent nagy Lélek, akiben lsten egyszer
s mindenkorra felmutaUa a teljes és tökéletes, Isten képére és
hasonlatosságára eljutott Lélek alakját. Miért teUe ezt az lsten?
Azért, hogy az ember lássa, nézze, boldogan szemlélje csodála-
tos szépségét s e szépség vará~sától megbűvölve meginduljon
imbolygó, tétova léptekkelleléje. Ki logja segiteni az embert,
mikor a bűnök szuró töviserdejében magát véresre sebzi, de
mégis töri magát át, keresztül ezen a veszedelmes, félelmetes ős
ellenségen ? Ki segitené más, mint az olthatlan Vágy, a forró Sze-
retet az iránt, akit lelke egész hevével szeretne átölelni. S mi
ez a vágy, mi ez a szeretet, ha nem maga az isteni erő, mely
alászáll az egyéni lélekbe s olt végrehajtja a legboldogitóbb evo-
ludot, fejlődést ezen a világon: a bűnöktől való megszabadu-
hist, az üdvezitést. Jézusban megmutatta az Isten a legnagyobb
szeretetre méltó lelket s ez indit el bennünket, gyarló embere-
ket, kikben él a magasságok utáni vágy valamilyen titokzatos,
olthalatlan ösztönösséggel. A szereteuakasztás által a világot moz-
gató Szellem képe Aristoleles által alkotott gondolat, amelyet mi
unitárius keresztények ime átalakitva és kisebb körre t. i. Jézus
és az emberiség körére alkalmazva, termékeny gondolattá, forró
érzelemmé tudunk változtatni.
Hogy ezt a gondolatot leljes mivoltában megérthessük, lel-
tétlenül szükséges, hogy rövid pillantást vessünk arra a szerepre,
amelyet Jézus a régebbi keresztény theologia kereteiben tölt be
s amelynek igazi lényegéhez mi is ragaszkodunk, de amelyet el·
avult formáiában, kü!önösen ahogy az az u. n. barthi iskolában
történik, fenntartani necn akarunk. Értjük ezen Jézus közben-
járói szerepére vonatkozó tanitásait. Az újszövetségi iratokban
az újs7övetség közbenjárójána~ a zsidókhoz irt levélben három
helyen nevezi iró Jézust; mint egyetemes, egyetlen közbenjáró
egy helyen van említve Timotheushoz irt I. levél II. részének
5-ik versében s ez a hely a következőképen hangzik j "egy az

- 3 -.
Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek közÖtt, az em-
ber Krisztus Jézus". Ez az irásba foglalása annak az első ke-
resztények között korán elterjedt hitnek, ho~y az ember az ő
Istenével nem érintkezhetik közvetlenül, hanem szüksége van
közbenjáróra. Ez a hit ősi, vagyis a kereszténységnél sokkal ko-
rábbi eredetű. Alapja az, hogy az ember magát sokkal kisebb-
nek tartja semmint, hogy az Istennek szentélyébe benyitni me-
részeljen. Ez a gondolat ott él az Isten embereiről, a próláták-
ról szóló lelfogásban, méginkább a Messiás hitben; keleten Budd-
hának különböző megtestesüléseiben, akik mindannyian azzal a
feladattal jönnek a világra, hogy a mélységből a magasságok felé
vigyék az emberi lelket. Mindenütt, ahol Istent magasan az em-
ber felett képzelik, vagyis ahol Istent, mint a világot meghaladó
transeendendát fogják lel, ott mindenüt! létrejön a mindennapi
emberiség sorából kiemeikedő vallásos személyiségek tisztelete s
azoknak valamiképen az egyházi hierarchiába való b~illcsztése.
Ez alól a kereszténység sem volt kivétel. Nem is lehetett, hiszen
a próléhik tisztelete nagy volt a zsidóknál, a Messiás' hit és an-
nak Jézusban valóraválása pedig az első keresztények elkülönitő
hitbeli, ismertető jele lett. Sőt maga Jézus is tudatában volt az
ö messiási mivoltának s mikor tanítványai erről Caesarea Phi1ip-
pinél nyilatkozatot tettek, nem utasitotta el magától ezt a való-
ban
•
magasra értékelő, kitüntető jelzőt. A Messiás-hit később a
keresztények körében sok valtozáson ment át. A Messiásból las-
san égi közbenjáró lett, majd pedig bűneinkért keresztáldozatá-
val eleget tevő Megváltó, de mindeme változásban változatlan
fennmaradt az a gondolat, hogy a transeendens Isten és a gyarló
ember között áll valaki, aki áthidalja azt a nagy távolságot, ami
a fennköl! Tökéletesség és a feltörekvő örök sóhajok, emberi
vágyak közt lennáll. Vagyis a gőrög·keresztény dualizmust valaki
hivatva van vala";ilyen egységbe foglalni.
Azonban mit szól mindehhez a XIX. szzzad gondolkodása,
amely adualizmust monizmussal váltotta fel s természetesen az
egyetlen világmagyarázó elvvé a Divinum kizárásával a Huma-
num· ot tette meg. Az emberi !IÉn" a végtelenségig terjesztve Jett
ennek 'a felfogásnak bálványistene s mint már korábban rámutaUam,!

l L. Régi igazságok új köntösben. Ker. Magve tő 1932. évf. 4-5. sz.

~ 4 -
 ez a felfogás az; újkori monisztikus panlheizmus alapvető gondo-
lata. E felfogás szerint "Én" va.gyok az Isten, tehát önmagamhoz
semmiféle közbenjáróra nincs szükségem.
Ha ezt a gondolatot nem is mondta ki soha senki, de alap-
o

jában véve ez nyilatkozott meg abban a határtalan dühben,

amellyel Jézus személyének támadtak, azt mindenképen kicsinyi-
teni igyekeztek és mivel ez az evangéliumok alapján nehezen
ment, nem riadtak vissza attól sem, hogy Jézus történeti létezé-
sót kétségbe vonják. A keresztényeknek egy csoportja, akik va-
lóban hinni akartak, de történeti Jézusukat kisebbítve látták, a
dogmák Krisztusához menekültek, aki, mint az emberi gondol-
kodásnak fiktív alkotása, b izonyára felülállt minden emberi meg-
itélésen, minden rosszakaratú kritikán.
-
Nem sokat kell erösitgetnem, hogy a theocentrikus unitá-
ri,mus az utóbb felvázolt gondolatsoroknak egyikén sem tud
járni. A pantbeizmus útját nem járhat ja, mivel az nem más, mint
burkolt atbeizmus, már pedig egy tbeocentrikus vallásos rendszer
központjában nem állhat az "Embee' , az "Én", hanem ott a leg-
határozottabban és legkövetkezetesebben az Is/en kell, hogy áll-
jon. Az az Isten, aki más, mint az ember, aki főlölte áll az em-
bernek, szóval, aki transcendálja a teremtett világot, de akinek
mégis Örök szimboluma, alárendelt hasonmása a teremtettség. Az
is világos, hogyachristocentrikus útat sem járhatjuk, ha igazán
unitáriusok akarunk maradni. Ugyanis · a Krisztus fogalma a ke-
reszténységben elvesztette "emberi" jellegét és teljesen "istenivé"
lett. Krisztus a második isteni személlyé változott át a niceanum-
ban és eredeti "messiás" jelentéséböl kivetközött. A mai, magát
orthodoxnak tartó kereszténység Krisztus fogalma nem azonos
többé messiási hitével és éppen ezért nem tehető egy olyan vi-
lágnézet részévé, amelynek törekvése éppen az, hogy Jézus szel-
lemében alakítsa ujjá a kereszténységet.
Jézusnak vallásos lelkivilága (éppenugy mint az unitáriz-
musé) theocenlrikus. Ö nem magát imádja s nem magát állítja
az emberi kultusz központjába, hanem az Istent. Szavai és visel-
kedése sehol és semmikor sem engedik meg annak a következ-
tetését, bogy sorsunkat, életfolyásunkat ö intézné, hanem min-
denkor a mennyei Atya kezében érzi letéve az ő saját sorsát. is'
A keresztet is azért vállalja .el, mert az az Isten akarata, csak Jgy

- 5 -
 töltheti be a rábízott nagy és szent feladatot, melyre épen Isten
hivla el. Jézus mindenütt Istenben bizik és nem önmagában, Is-
tenhez fohászkodik nagy megpróbáltatásaiban. Ez a gondolatvilág
teljesen az ember "felettI! álló nagy Személyiség képzetétől van
áthatva, vagyis mindenképpen theocentrikus világ.
Nem marad más hátra, min thogy azt az útat válasszuk,
amelyet Jézus jelöl ki számunkra Caesarea Philippinél. Kinek tar-
tanak engem az emberek? A sok különböző találgatás után Pé-
ter mondja ki a nagy igazságot: Te vagy a Messiás! Te, a tör-
ténelemben megjelent Jézus, a földön járó ember, te vagy az Isten
elhivott ja, akinek érkezését és ~lküldését atyáink és nagy szel-
lemeink, a mi égbetekintő prófétáink Isten lelkének sugalmazá-
sára megérezlék, te vagy a · régóta várt Messiás! És Jézus egy
szóval sem tiltakozik a megállapitás ellen. Ö is ugy érzi, hogy ő
a Messiás. Nem a próféták egyike, nem a sok között az első, a
legnagyobb, hanem az egyetlen, senkivel össze nem hasonlitható
Messiás. Tévedett Jézus, vagy csak korának, vagy nemzetének
előitéleteit osztotta? Mint ahogy sok dologban kortársai gondol-
kodásán nem tudott tulemelkedni, vajjon ebben a nagy és fon-
tos kérdésben is egy zsidós képzet foglyává lett, melytől szaba-
dulni nem tudott? Kétezer esztendő története mást bizonyit. Azt,
hogy nem a test és vér jelentetle ki a nagy igazságot Péternek,
hanem az Atya, ki a mennyben van. Jézus egész élete s ennek
az életnek az emberi történelemre való kihalása azt bizonyítja,
hogy Jézus valóban az az egyetlen hid, ameli tökéletesen ösz-
szeköti a transcendens Istent a földi emberrel, ő az a személyi-
ség, kib en a világr~letti Isten a világban, az emberiségben imma-
nensen megnyilatkozott.
A transcendes dualizmus világnézetének (mint amilyen ez
az itt vázolt is) szüksége van Mediatorra, de az unitárius vi~ág·
nézet Jézus közbenállásának mást tulajdonít, mint az u. n. ortho-
dox gondolkodás. Mert mig az orthodoxia (s igy a barthianiz-
mus is) Krisztusnak tulajdonitj~ a kereszthalál által a bünökből
való ~megvá\tást, addig mi a megváltást, jobban mondva az üd·
vözitést, vagyis lelkünk sorsának irányitását teljesen Istennek
tuL,jdonitjuk. De hát akkor 'Jézus mennyiben közvetilő lépcső az
Isten felé ? Erre már Dávid Ferenc is próbált a tiszta uni·
rizmus felfogásában felelni a "De dualitale" c. utolsó művé-

- 6 -
 ben. I Az akkori tudományos theologia szótára segitségével ugyan-
azt mondja, mint ami ~ e mi akarunk elérkezni a mai fejlett theo-
logiai .fiIozofiai kifejezésekkel. Ö igy formulázza a problémát: "ha
Krisztus nem Isten, akkor mi szükség van rá a mennyben? Nem
azért, hogy ő ott ura1kodjék, hogy sorsunkat igazgassa, hogy raj-
tunk itéljen, mert mindez Isten dolga. Hanem azért van a menny-
ben, hogy mutassa nekünk, hogy ha öt követjük, akkor mi is
felmegyünk, Ezért keressük mindig az égieket s öljük meg;földre
lehuzó részünket. Mi emberek a Krisztusban való hit által sze-
rez!ünk maguoknak örök élete!. Akkor van örök életünk az Is-
ten fiában való hit által, ha elhisszük azokat, amelyeket az Islen
az ő fia által nekünk az élei 'elől kijelenl,ett és cselekedjük azo-
kat, amiket nekünk parancsolt". S azután hogy ismét Isten Ie- .
gyen mindenben minden, ezt a kivonatosan közölt gondolatsort
igy fejezi be: "Mit tesz tehát birni az .örök életet 7 Azt, hogy
maga az Atyaisten a mi életünk, benne élünk, vagyunk és
mozgunk II • ,

A XX, század ujjászületö vallásosságának egy nagy vilá-

gitótornya, az egyistenhívő francia Ch, Wagner egy könyvében
(L'ami 356, 1.) ezt irja: "Egy Isten, aki nem jut kifejezésre az
emberiségben, számunkra nem létezik. Az csak önmagában' való
lény volna, aki nagyon magasan, nagyon mesSzi van, aki nagyon
meleg és nagyon hideg egyszersmind, Kell, hogy a mi szinvona-
lunkra és a mi hömérséktetünkr'e szálljon alá és hogy mégis fe'
Iülmuljon bennünket a végtelensog roppant magasságával. Ez az
nagy mysterium, melyet a Jézusban tett kijelentés hozott kőze­
lebb a mi látóhatárunkhoz" ,
Wagner nem a dogmák Krisztusának hívője, hanem éppen-
ugy, mint mi unítáriusok, a történelmi Jézusnak buzgó követöje.
Több mint hárQm század van közte és Dávid Ferenc között, de
amit mondanak az ugyanaz, a 4tivő unitárius keresztény léleknek
kikristályosodott tanuságtétele.
Kicsoda Jézus, akit a mult század sokféle ízmusa szeretett
volna elsikkasztani, de aki feltámadott a materialista pantheiz-
mus rákényszeritett nagy köve talól s itt áll előttünk fehér ruhá:
jában, sugárzó tiszta tekintettel s kéri újból helyét az emberI
lL. Dr. Borbély I.: A mai unitárius hitelvek kialakulásáoak törtéoete,
Kolozsvár 1925.

- 7 -
szivekben?! S a felelefel meg kell adnunk rá, lehelöleg a má-
nak nyelvén. Az örök problémát, a régi igazságot új köntösbe,
mai szavakba kell öltÖztp.tnünk. Fennehb azt mondottuk, .hogy
nekünk Jézus történeti ~zemélyéhez ken ragaszkodnunk. ,Amde
a történelem minden jelensége olyan, mint általában az életé. Vál-
tozásnak van kitéve,l amelynek kezdetén a születés, végén a ha-
lál áll. A lörlénelem legnagyobb személyiségeinek hatása is kez-
delben mindjobban erösödik, eléri lelöponljá!, majd elhalkul s
végűl megszünik létezni. Vajjon ilyen volna Jézus
szerepe is?
Ennek hatalmasan ellene mond minden keresztény ember meg-
győzödése. Jézusnak nem az a legfonlosabb szerepe, hogy meg-
indilja a kereszténységnek nevezell világmozgalmat s ezáll.l egy
történelmi folyamainak válik kündulópontjává. Nem! hiszen ezt a
mozgalmai inkább Pál buzgósága teile az akkor ismeri világ
közponfjába. Jézusnak az a szerepe a mi élelünkben, hogy benne
Islen megmulalIa a leljesen üdvezi/ell, Is/en általleljesen meg-
váltolt ember képél. Vagyis megmutatta az egész emberi történe-
lem végcélját. Éppen ezért Jézus nem a történelem kőzepé~ álló
próféta, hanem az emberi történelem kiteljesedése a történelem
végcéljának mintegy elölegezése: "az Ember" vagy, ha régi sza-
vakat akarunk használni, akkor ugy is mondhatjuk: az Em ber-
fia, vagy Isten lia. ' Mert e kifejezések, mind ugyanaz! jelentik,
mind csak gyenge dadogások, amelyeknek céljuk kifejezni azl a
boldogító tudatol, bogy Islen erre a magaslaira, az islenfiuság
napfényes, ragyogó csucsaira hivla el ezt a teremtett világot s
elsösorban az élen haladó embert. Az űdvözités Isten műve és
nem Jézusé, meri Jézusi is Ö üdvözitelle, Ö teile lökéletessé, Ö lelle
szentté, hogy általa mutassa meg, hogy bennünket is ilyen tökéletes-
ségre, ilyen szentségre szánt. Nem amindentudásban és a mindenható..
ságban tökéletes Jézus, hanem a jel1emnek alkotásában, de ebben az
ej;!yben teljesen Isten képmása, vagyis szent. Az embernek nem a
tudás és hatalom leljessége télelelI el roppant örökség gyanánl,
hanem az életszentség, amely elől áll, meg leghatalmasabb az
öSszes nekünk kijelölt célok között. Jézus Isten akaratábó l ezt a
célt betöltötte, amint a káténk mondja : "Jézus teljes volt szent·
lélekkel, azaz benne bűn nem találtatott. II De mi többi emberek
hiányosak vagyunk még eme nagy isteni . adományban s ezért
bennünk sok gyarlóság, sok bün található. Ki lesz a Megváltóm,

- 8 -
 kí lesz az Űdvözítöm? Ki emel fel a történelem lolyamán a
mélységb~l? Isten az én örök Megváltóm, az én örök Űdvözi­
tőm! De hogyan? Csak ugy akaratom. vágyam hozzájárulása
nélkül üdvözít? Nem! Felmutatja nekem nagy és szent tervét
Jézusban, hogy szemléljem, hogy meginduljak, hogy sirva lakad-
jak, hogy örömömben tomboljak s kezemet kimondhatatlan rop-
pant vágyódásban nyujtsam utána: ob bár köntösének szélét
ériotsem s arcának fényében saját örök célornat felismerjem!
A lelkelteU vágy, a sugárzó szeretet csodákat müvel. Sza-
badit, old, a gyarlóság hatalmából kiemel. Aki valami után erö-
sen vágyódik, annak elöbb vagy utóbh vágya teljesül. Ez a ha-
talmas lélektani igazság - az ethikus életnek egyedüli lehetsé-
ges alapja - jut kifejezésre abban a régi igazságban: "Minden
lehetséges a hivőnek l" ,
Jézusra tekintve vágyódom Isten után, Jézusra tekintve hi-
sz.ek az istenes élet )ehetöségébeD. Jézusra tekintve megnöveked·
nek eröim, hogy ellen ludjak állni a bün ezer kisérlésének, Jé-
zusra tekintve megvalósul örök nagy tervem, amire Isten hivott
el: életem megsze ntelődése. Igy vágyfakasztás állal mozgat Isten
minden emberi lelket Jézus felé, hogy életszentségét látva már a
földön Istennek szemléléséhez, majd pedig az örök életben a
tükörkép nélkül való teljes látásig jusson el az ember.
A tulsó oldalról azt szokták ellenünk vetni, hogy ha a ke-
resztény egyház Jézusból kisebb lényt formál, azt mindig csak a
keresztény egyház bánja meg, mert ez csökkenti a hivek buz-
góságának erejét. Valóban igy is van. Ha az emberi ideálokat
leszállttjuk, akkor a történelemben mindig a sülyedés szomorú
korszaka következik be. Az emberi lét a hősiességre van beál-
litva, mely magasan lévő ideálokra tekint szent imádattal. De
kérdem: lehet-e Jézusnak magasabb és tiszteletreméltóbb helyet
adni lelkünkben, mint amilyet adtunk néki, anélkül, hogy az ön-
csalás bünébe esnénk. Ha azt hányják szememre, hogy én nem
imádom Krisztust, ekkor én ezt kérdem: Nem az imádatnak egy
fajtája-e az, ha a Szellem birodalmában 6 az én legnagyobb te·
kintélyem, ha minden nyomoruságomban, bajomban, tájékozat-
lanságomban, elesettségemben, bünömben az ő személyiségének
szemléletéhez fordulok, s ettöl nyerek segitséget ? Hát nem az
emberben megjelenö, .örök isteDÍ akaratnak szolgálok-e, mikor

- 9 -
 kimondhatatlan szeretetben keblére hajolok és , hallgatom szivé~
nak dobogását, mely tudom, hogy az egész emberiségért dobog 1
Hát nem adom meg neki a legnagyobb ,tiszteletet, mikor állitom
róla, hogy ö az Ember fia, akihez több mást hasonlítani nem le~
het, mert ő egyedülálló, ö a történelem többi nagy egyéniségei~
vel fel nem mérhető, mert ö' minden emberi akarás, minden em-
beri történelem kizárólagos végcélja ? Azonban mikor igy meg-
hajolok előtte, akkor tulajdonképpen mégsem az Embert, hanem
magát az Istent imádom (s ez már unitárius magatartásl, mert
tudom, s vallom, hogy nagy fényességét, nagy szépségét, kicsor-
duló szeretetét kizárólag az ő Atyjától, az Istentől kapta, aki
adta neki mindezt, mert igy látta jónak, igy választotta öt ki,
hogy azután minket is, b~nnünket is kiválasszon az örök élet
dicső szépségeire.
Jézus nem a természetes,
, nem mindennapi ember, nem is
a nagy ember, az okos ember ebben az új theisztikus-unitárius
felfogásban, hanem a szentlélekkel teljes és erkölcsi tekintetben
az Isten képét és teljességét hordozó eleddig egyetlen- egy itt ezen
a földön, akiben, mint emberi tükörben megpillanthatom az Atya
erkölcsi tökéletességét, szentségét és magasztosságát. Valób,an
benne az ige, a szentség igéje ,testté lőn és miköztünk lakozék.
De természetes az is, hogy e nagy erkölcs; szentség mellett, mint
aBibliából látOQl, Jézus is egyéb téren: mindentudó,ág. min'
denhatóság terén csak korának emberé maradt, mert ezen a té-
ren nem működött az isteni kiválasztás, mivel erre szükség nem
volt. Mert ennek a világnak nem mindentudó, nem is minden-
ható emberekre, hanem alázatos szolgálni akaró, keresztet hor-
dozó, szentséges lelkekre van szüksége.
Ha tehát Jézus nem is maga az lsten szerintünk, de Jézus
isteni és lsten lelkének fénye sugárzik le Jézusnak arcáról. Igy
mondja egy fiatalon elhunyt vallásbölcsé,z (Cyrill Flowerp s ehhez
nekünk több hozzátenni valónk nincsen.
Hogy kortársai is ezt az isteni fényt látták leragyogni hom-
lokáról, arról tanuságot tesznek az összes evangeliumok. Jézus
nem ugy tanított, mint az irástudók, hanem hatalommal. Azok
ugyanis csak a betü erejével rendelkeztek, de ő többel, a szent-

l A. Hall (Editor) : Aspects of Modern Unitarianism, 91. k.

- 10 -
 ségnek erejével. S nem a tanítás volt, ami megfogta a lelkeket,
hanem a mögötte sugárzó, Istenben gyökerezö lelki élmény, Isten
közelségének tudata, amely Jézus lelkét eltöltötte. Nem abetük
ismerete az: ö tudománya, hanem a hit, amely eget és földet
összeköt, s amely az ö lelkét teljesen odakötözj Istennek lelké-
hez, akitől éjszakai csendes magányban, az imádkozás elmerülö
óráiban felejthetetlen, biztos indításokat, nagy bizonyosságokat
kap, amelyhez mérve minden kézzelfogható természeti bizonyos-
ság és emberi tekintélyen alapuló bizonyosság csak szertefoszló
pára és tovatünő ködkép. ,
Az [stenben gyökerező hatalmas lelki energia tette Jézus-
nak lehető vé azl is, hogy oly na!jy halásl tudott gyakorolni la-
nítványaira és az összes hozzáforfIulókra, mint soha senki a vi-
lágtörténelemben. Márk ev. 10 r. 32 versében olvassuk a kö-
vetkező szavakal : "Utban valának pedig Jeruzsálembe menve
fel; és elöttük megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának és kö-
vetvén öl, félnek vala". Ez a csodálattal telt szent félelem az,
amit a modern pszichologia mysterium tremenáumnak nevez, s
amely az emberi léleknek sajátos vallásos érzelme, amely csu-
pán akkor kél fe,l az emberi lélekben, ha közel van hozzá, ha
megjelenik 'elötte a világ jelenségei mögött rejlöző nagy Titok:
az örök Míszterium . Jézus ezt ~ miszteriumot képes volt tanit-
ványai lelkében felkelteni, s ezzel bizonyságol adni arról, hogy
ő és az Atya, ha nem is metafizikailag, de érzésvilágban egyek
-
voltak. Ezt az eggyéválást, ezt a csodás misztikus uniot érezték
meg követöi akkor is, 'mikor Jézushoz jöttek gyógyulásért, ba-
jaikban segitségért.
A materialista világfelfogás az u. n. csodákkal élesen szembe
helyezkedett és képtelennek nyil vánitolta azokat. Kétségtelen,
hogy a természeti világra ez ~ felfogás érvényes. A materiális
világ dolgai alá vanni\lk vetve az örök fizikai törvényeknek, de
viszont ma ismét nagy probléma, hogy a természeti u. n. törvé-
nyek igazsága mennyiben abszolut értékü s még nagyobb pro-
bléma, hogy beszélhetünk-e a tényeket -maradéktalanul kifejező
természeti törvényekről egyáltalában. A legnagyobb félrevezetés
azonban mégis "az volt az áltermészettudomány, vagy inkább
mfJodhatnók materiális világszemlélet részéről, amikor minden je-
lenséget a természet világába kivánt belevonni. "Csizmadia ne

- 11 -
 tovább a kaptafánál II kiáltjuk mi - modern lelkek - ennek a
világnézetnek.
A természet világa a tapasztalható jelenségeknek, a való-
ságnak csupán csak legalsóbb szelete. A természet világa fölé
egy egészen más világ boltozódik. Elsősorban a történelem vi-
lága, az értékek rendszere, amelynek igazságai többé Dem a ter-
mészettudomány igazságai. hanem egész sajátságos, az emberi
elme által sokkal nehezebben megfogható igazságrendszer ez. És
a ·történelem világa fölé pedig harmadiknak feszül a vallástörté-
net, a hit világa és ennek igazságreridszere már egészen homá-
lyos az elme számára, s legtöbbször az ember csodának nevezi
az igazságok megnyilvánulását, a való világba történö .b elépésü ·
ket. A csoda nem csoda a mindentudó istení elme szempontjá-
ból, csak az emberi elme számára az. S az ember nem tehet
egyebet, mint szent remegéssel szemléli megnyilvánulását eme
természetfölötti (supranaturális) világnak. mely azonban mégsem
természetellenes. mint a régi supranaturálismus, hanem teljesen
más, vele össze nem kapcsolható, ellentétbe nem állítható, mert
teljesen és tökéletesen transcendens, disparát világ.
Ennek a fe!fogásnak korántsem az a célja, hogy a bibliá-
ban leirt összes csodát rehabilitálja, s az egyszerü népies kép-
zelet babonáit egyszerre a tiszteletreméltóság magaslatára emelje,
mert vpn a bibliában ilyen babonás u. n. csoda is, amely a hi-
székeny.ség és az utókor nagyitásának terméke. Hanem az a cé.-
lunk egyedül, hogy visszaállitsuk a hitnek világát é. legkedve-
sebb lelki gyermekének, az elöttünk alig 1smert lelki világ tör-
vényszerüségeirie~, igazságainak világát, amelyet szintén szere-
tünk csodának nevezni és az is, a világ mögött rejlő nagy Ti-
toknak megelevenedett bámulatraméltó csodája.
Azonban mialatt a csodák világát a modern hitvilágban ujra
elfogadhatóvá akarjuk tenni, az a félelem fog el, hogy törekvé-
sünket félre fogják érteni mindazok, akik a mult kisérteteitöl
armyira félnek. Ijedelemre azonban nincsen semmi ok! Nézzük
csak röviden. hogy mi a csodákról szóló felfogás története, s mi
az : új álláspont. Csodának nevezték minden időben azokat a je-
lenségeket. amelyek a kor tudásának színvonalán rendkívüliek
voltak. _A középkori gondolkodás nem ismeri még a természet
egységes törvényszerüségének gondolatát, hanem különböző erők

- 12 -
mel/nyilvánulását látja a természetbeD, amely erők közül az egyik
lehet az Isten is. Amikor az Isten lép be a jelenségvilágba mü.
ködö eröként, rendesen azért, hogy valamelyik küldött jének igaz-
sága mellett bizonyságot tegyen, akkor létrejön a csodának ne-
vezett természeti ti,inemény. Amióta Newton egységes, egyetlen
természeti erőt vett fel a természeti jelenségek magyarázatául,
azóta természetesen a "más" forrásböl származó jelenségekbe ve-
tett hit elenyészett. Ez a XVIlI. száz.d lolyamán történik meg,
ezért látjuk, hogy még a sociniánusok, sőt még az amerikai unitá-
rius apostol Channing is hisznek Istennek Jézus igazsága mel-
lett bizonyságot tevő csodáiban, Az egyházi tanból csak a XIX.
század tőr ölte a bizonyságtevő csodák hitét, azt vallván, hogy
Isten kinyilatkoztatásának ereje a ~özvetlen lelki inspiráció, nem
pedig a külvilág egyes rendkivüli tényei. Ezzel a csodák értel-
mezésének ez a régi módja végleg elintézést nyert.
Azonban mindezek ellenére is "a csoda a hitnek legked-
vesebb gyermeke" maradt. Az evangeliumi csodavilág melleIt
nem lehetett csak ugy vállvonogatva elmenni. Valami nem volt
rendjén akkor, amidőn egy régi értelmezés megdőltével, magát
az értelmezeU tényt is 'meg akartuk jogaitóliosztani. A Harvard
egyetem világhirü tanára W. James mutatott rá a vallás jelenségeiről
szóló hatalmas és alapvetö lélektani munkájában, l hogy a vallá-
sos léleknek sok oly jelensége van, amit a természettudomány
alapján megmagyarázni lehetetlen. A lélek területén lefolyó kü-
lönös és rendkivüli események [megtérések, látomások, csodás
gyógyulások) mint olyan jelenségek, amelyeknek saját törvény- .
szerüségük van, s amelyekre kiterjeszteni a természettudomány
illetékességét azt jelentené, mintha pl. az életet a holt anyagvi-
lág törvényeiből akarnók kimagyarázni. A többletet jelentő ujat
a magasabban állást nem lehet megmagyarázni az alacsonyabban
álló, a kevesebbet hordozó alappal, t. i. a természettudomány-
nyal. Az új kezd.t mindig csoda marad, . melyet csak bámulni
lehet, de oki alapjára nem lehet mutatni, mert benne több van,
mint az öt megelözö jelenségben.
Az evangeliumnak, s az ószövetségnek rendkivüli jelen·
ségei, próléciái legtöbbnyire ilyen lelki természetű csodák. Ahol a

l W. James j The Varieties of the Religions Exp~riences .

- 13 -
 fizikai világra ható cselekvésröl van szó (pl. ötezer ember meg..
vendégelése, tengeren járás) ott is valódi csodának leirásár61 van
szó: egy- egy nagy lelki ténynek a primitiv ember által a termé-
szet nyelvére való Fordításáról. PI. hogy a szeretet elpazarJása,
a sZf,:retetnek az emberekre való kiöntése nem a szeretetnek fo-
gyásával, hanem éppen megnövekedésével jár, ezt a hallatlan és
roppant csodát, az egyszerű evangelista csak ugy tudta megér-
teni és elmondani, hogy egy természeti képbe: a kenyerek és
halak megsokasitásának, s vele az ötezer ember megvendégel~­
sének képébe öltöztetle.
Ha tehát lemondunk arról a mai nap már Ugyii megválto-
zotl áltermészetludományos világképröl, amely illetéktelenül min-
•
dent, de mindent a természet mérőlécével akart mérni, akkor
ismét helyet jutIathatunk világképünkben a lelki élet nagy igaz-
ságainak, akkor csakugyan IIvilág"-képünk lesz, mert a világba a
lélek is bele tartozik, mig eddig csak természeti képünk volt,
amely a maga félszeg torzitásaival és akadékoskodó praepoten-
ciájával szeretett volna világnézetlé emelkedni. A csodák világa
ujra itt van, nem mint a hitnek forrása, hanem mint a hitnek
eredménye. Ha látom Istennek üdvöziteni akarását, ha látom,
hogy Isten az emberiséget a mélységből a magasságba viszi, ha
látom, hogy az üdvösség történetében folyton új kezdeteket s
ezáltal egy szent evoluciót teremt az Isten, ha látom, hogy Já-
kob léli'áján folyton emeli az embert az Ö szinelátásáíg, akkor
boldogan kiáltok fel: Mily csoda világ az, amely engem körül-
vesz. s ennek a csodavilágnak míly nagyszerű megnyil"tkozása az·
egész ó- és újszövetségi történet s mily roppant csúcspontja az a
názáreti Jézus, ki maga volt a megtestesülf nagy Csoda, akihez ké-
pest minden más csoda csak törpeség! Aki meglátta Jézusban
Istennek legnagyobb csodatételét, az nem fog kételkedni többé a
lelki világ más csodáiban sem.
Ezek azok az új vonások, amelyeket mi theisztikus világ-
felfogású unitáriusok meg kell, hogy lássunk az evangeliumok
leirásaiban. Mind az eddig mondottak azonban nem változtatják
meg magatartásunkat Jézussal szemben, legfeljebb az elméleti
értékelés terén. De bennünket unitáriusokat az elméletnek soh-
sem szabad egészen kielégítenie. Mi a tett emberei vagyunk, akik
elsősorban nem szemlélni, de követni akarjuk Jézust. És ezen a

- 14 -
 téren az új istenes (theisztikus) unHánzmusnak mondanÍval6i van.
nak. A mi számunkra Jézus életéből nem az ő tanai a legfon-
tosabbak, hanem a tannak betöltése: a szolgálat szelleme. És
ennek a szolgálatos szellemnek örök szimboluma a kereszt hor-
dozás.
A régi kereszténység színtén hangsulyozta a keresztet, de
egészen más megfontolás alapján. Szerinte az ember vétkezett s
igy adós Jett Istennel szemben. Ezt az adósságot megfizetni nem
tudta s igy adóssága folyton nött s készült az ember az adósok
börtönébe: az örök kálhozatba. Jönni kellett valakinek, aki va.
Jamiképen a hitelezőnek, a megsérteUnek fizessen. Ez a valaki
Jézus volt, aki elvállalta a keresztfát, s megfizetett vére ontásá-
val Istennek érettünk. Ezt a római jog szelleméből származó, ke-
reskedői észjárásra emlékeztető primitiv emberi gondolatot mi
unitáriusok elvetettük. S ugyanakkor, mintha a kereszt fénye is
egy idöre elhomályosodot! volna. Azonban napjainkban a hely-
zet lassan megváltozik. A helyeUes elégtétel elavult tanát senki
se, óhajtja felujitani - legalább köztünk senki sincs ilyen - és
mégis a kereszt ismét központba, hitéletünk központjába keU,
,
hogy kerüljön.
Mi hisszük és va/Ijuk, hogy az új ember, az új sze/Iem a •

Kálvárián születik meg. Jézus a Gethsemánéból elmeneküJhetelt

volna, de nem tette. Miért nem? Mert engedelmeskedni akart
az örök törvénynek. S mit mond ez az örök törvény? Azt, hogy
új élet, új igazság, emberek felemelkedése csak egyesek példa·
adó áldozatosságából, hősies önfeláldozásából születik meg. Ha
tehát Jézus igazán akarta szellemi fiainak és leányainak maga·
sabbra jutását, az Istenországába való megérkezésüket, akkor
még véres veriték árán is meg kelleti mutatnia, hogy et az Is·
tenországa még az élellel is felér, már t. i. a földi élettel, mely·
nek föláldozásából az örölikévaló Jó: Isten színének látása szü-
letik meg a megújult lélekben.
S még ha tán emberi életszeretete föl is ébredt volna Jé-
zusban, mint ahogy felébredt az olajfák hegyének vért izzasztó
éjszakáján, akkor is ott állt előtte Isten akarata, aki csak a ke-
reszt által ludta megtanítani az embernek azt, hogy nem a földi
élet az utolsó, legnagyobb érték, hanem az örökélet. Hogy ez a
nagy igazság a mi osztályrészünk legyen, ezért Jézus Isten ke·

- 15 -
 zéblll el/ogadta a legszörnyűbb s mégis a legboldogabb halált.
Jézus a kereszt által győzte le az ősi, örök ellenséget: a~ em-
beri önzést, s ennek ő tudatában volt. A fájdalom kérhette, hogy
muljék el a keserű pohár, de a léleknek be kellett látnia, hogy
csak ezen az úton jöhet létre Istennek üdvözítése s az új igaz·
ság szemlélete által az embermilliók felemelésének nagy mun-
kája.
Számunkra tehát a kereszt az élet értelmének, az önzé.
legyőzésének és az áldozatos élet diadalának nagy és szent jel-
képe s nem győzzük magunk elé tartani e jelképet, ha nem is
fából kifaragva, de az evangeli"m áldott soraiban folytonosan
szemlélve. És éppen ezért hisszük és valljuk, hogy nem lehet jó
unitárius keresztény az, aki Jézus követését emlegeti. de Jézus
keresztjét vállaira venni nem hajlandó.
Űdvössé,günk a kereszt, haladásunk a kereszi, egyéni és
társadalmi felemelkedésünk a kereszi, Istenországának e földön
való megvalósulása a kereszt. A kereszl minden, mert a kereszl
az áldozalos Szeretet, a Szeretel pedig magának az Islennek ki-
áradása e földre. Rája szegzem lekintetem és életem s boldogan
ujjongva kiáltom: a kereszthordozó Jézus, kihez mehetnék, ,hisz
nálad az életnek beszéde van!

- 16 -