DÁVID FERENC

November 15-én első unitárius püspökünk mártírhalálára emlékezünk.

Életének évszámköveit hézagosan ismerjük, a hiányt az utókor agyonhallgatással
temette el.
Ki volt Dávid Ferenc? 1510—1520 között született Kolozsváron polgári
családból. Isten kiválasztottja volt gazdag talentumaival. A történelmi egyházak
hitújítói közt ő az utolsó. Gyulafehérváron szentelték katolikus pappá. 1545 -1551
között Wittenbergben és az Odera melletti Frankfurtban — külföldi tanulmányai
— során megismerte a reformáció szellemét, 1551— 1553 között Besztercén
iskolaigazgató és Péterfalván (Petresen) lelkész. Életcélja a tiszta jézusi
kereszténység helyreállítása volt, ezért összevetette hitét a Bibliával és Luther
Márton tanításával. Ez utóbbi igazsága meggyőzte. így hívták meg Szebenbe és
Kolozsvárra. Ő szülővárosát választotta. Kolozsváron az első magyar protestáns
főiskola vezetője, majd két év múlva a város főpapjának választották, a főtéri
Szent Mihály templom élére. Nemcsak szászok, hanem magyarok is sokan lettek
lutheránusok. A magyarok megválasztották Dávid Ferencet első püspöküknek.
A reformációt feltartóztatni nem lehetett. Jött a kálvini, a református irány.
Dávid Ferenc 1555-ben a széki zsinaton még a lutheri vallást védte, de őrlődött
benne a továbblépés vágya, mert a református hitet Jézushoz közelebbinek látta.
Mivel a viták zavarták az ország békéjét, a fejedelem, János Zsigmond, hogy
összebékítse a reformáció két részre szakadt irányát, Nagyenyedre békítő zsinatot
hivatott össze 1564-ben. Szakadás lett a zsinat vége, Dávid Ferenc a kálvini tanok
meggyőződött híve lett, lemondott lutheránus püspöki tisztéről, és mint egyszerű
református lelkész működött. Hívei követték, és a megalakult új egyház első
püspökévé választották meg. János Zsigmond fejedelem országát, Erdélyt, Európa
szellemi szabadságának a földjévé tette. Ide menekültek Európából, a máglyahalál
fenyegetettségéből mindazok a tudósok, teológusok, orvosok, papok és világiak,
akik újszerűen, radikálisan gondolkodtak és tanítottak, Magukkal hozták nemcsak
tudásukat, de az új eszméket és a tiltott könyveket is. E gondolatok és könyvek a
korabeli reformáció hittételein már túljutottak, közelebb voltak az igazi jézusi
tanításhoz. Az ország forrongott. Borsos Sebestyén feljegyezte krónikájában, hogy
mindenütt mindenki a hit dolgairól beszél, Dávid Ferenc az élen.
A fejedelem békességet akart, ezért udvari papja, Dávid Ferenc tanácsára
1568. január 6-13. között Tordán országgyűlést hívatott egybe. Ezen a gyűlésen,
Dávid előterjesztésére, hozták a világ legelső vallási-türelmi és lelkiismereti
törvényét. Ez a határozat kimondta: az igét minden prédikátor a maga
meggyőződése szerint szabadon hirdetheti, a gyülekezetek olyan papot tarthatnak,
aki hitük szerint prédikál. A vallásért senkit üldözni vagy büntetni nem szabad. A
vallást erőszakkal, fegyverrel terjeszteni tilos.

Ez a határozat tette lehetővé, hogy Dávid nyíltan megfogalmazhatta hitét a

Biblia, az ismeretei, és a józan ész világánál. Szerinte: Isten lényegében és
személyében egy. (Mk 12, 28: „A legfontosabb parancsolat: a mi Istenünk egy Úr")
Isten a világnak és az embernek gondviselő Atyja. (Mt 6, 9-13, Miatyánk) Isten
lényege a szeretet. (1 Jn 4,16 „Az Isten szeretet") Isten jó. (Mt 19, 16-26, a gazdag
ifjú példázata) A szentlélek Isten jóravaló, segítő ereje. Az egyház az egy hitet
vallók önkéntes közössége.
Ez a hit lett alapja az unitárius vallásnak, és ezen szerveződött meg 1568-
ban, de főleg a március 8—18. között tartott második gyulafehérvári hitvita után
az unitárius egyház. A fejedelem, valamint az ország főrendjeinek és magyar ajkú
népességének nagyobb része Dávid kővetője lett. Az akkori egyház kb. 400—500
gyülekezetet számolt. A latin unus szó - magyarul egy - lett az új egyház
elnevezésének alapja. A 17. századtól viseljük az unitárius elnevezést, nevünkben
is megfogalmazva fő hittételünket, Egy Isten Hívők vagyunk.
Az országgyűlés az 1571. marosvásárhelyi határozatával rendezte Erdély
vallásügyi kérdéseit. Recepta Religionak, bevett vallásnak elismerte a római
katolikus, a lutheránus, a református és az unitárius vallást és egyházat. Itt és
ekkor lett Erdély a három nemzet és a négy felekezet országa.
1571-ben meghalt ános Zsigmond, unitárius fejedelem. Utána a Báthoryak
következtek, és ők ki akarták irtani Dávidot és követőit. Dávid Ferencet és híveit
üldözték, írásaikat cenzúrázták, elvették nyomdájukat, valamint templomaik és
iskoláik egy részét. Dávid Ferencet házi fogságra ítélték, eltiltották a
prédikálástól és gyülekezetei látogatásától.
1579-ben Gyulafehérváron egy „kirakat pert" tartottak, E per végzését a
fejedelem gyóntatója megírta az akkori pápának. Dávid Ferencet holtig tartó
börtönbüntetésre ítélték, Déva várába zárták, ahol hamarosan meg is halt (régi
ismeretünk szerint november 15-én, az újabb kutatás szerint november 1-jén.)
Halálát és sírját titkolták a nyilvánosság előtt.

Összefoglalva; Dávid Ferenc az egyetlen magyar reformátor. Hite az

erdélyi magyar lélekből született. Az unitárius egyház az egyetlen magyar
földön született egyház. Dávid Ferenc az igazság szerelmese és a
megbocsátás apostola volt. A haladás, a szabadság eszméjéért halt meg. Nem
volt megalkuvó, hitét halál árán is vállalta. Nem hitehagyott, hanem a megtartó
hitre találó. Nem szentháromság-tagadó, hanem az egy isten létét állító. Én nem
értékelhetem elfogulatlanul, mert a híve vagyok. Értékeljék az idegenek.
Beöthy Zsolt irodalomtörténész, író: „Szellemi forradalmár, élete az
igazságra törekvő embert példázza."
Pokoli József történész: „Nagysága és jelentősége abban áll, hogy ő nem
ismeri el a megállapodást, a megcsontosodást Ő a folytonos haladás, fejlődés
híve."
Nagyfalusi Jenő: „Az Unitárius egyház megalapítója, vallásfilozófus, költő
és kultúrpolitikus, híres szónok, író, több mint 40 könyve maradt hátra. E
művekben harcos, haladó szelleme gyönyörű népi nyelven nyilatkozik meg."
Révész Imre: „Dávid Ferenc nagyságánál fogva az Erdélyi Protestánsok
legfőbb vezére kellett volna hogy legyen, ámde őt nem a cím, nem a rang, nem a
hírnév vezette, hanem az igazság keresése. Dávid Ferenc a józan észre is
támaszkodott. Ezzel példát mutatott arra, hogy vallási életünkben ne csak a
képzeletünket használjuk, hanem a józan észt is."
Féjja Géza: „Az eszmei magaslat jellemzi életét. Egyre magasabbra tört. Ő
fogalmazta meg a világon először a lelkiismeret szabadságának törvényét. Élete
ballada volt. Pöre a szellemi szabadság pöre. Ő a szellemi szabadság első
vértanúja hazánk földjén."
Ma rá emlékezünk, remélve, hogy korunkban sem az ő emléke, sem az
őt követők nem fogn ak hátrányos megkülönböztetésben részesülni
szabadelvűségük, nyitottságuk és kicsinységük miatt.

Simén Domokos ny. lelkész

Megjelent az Unitárius Szószék 1999/2, száma 26-28. oldalain.