Csabai Márk

EGY CSIBÉSZ NAPLÓJA

1
2
EGY CSIBÉSZ
NAPLÓJA

Csabai Márk

Aba Könyvkiadó
Budapest, 2011

3
 Egy csibész naplója
© Csabai Márk, 2011

Szerkesztô
Tamási Izabella

Tipográfia, tördelés
Soltész Attila

Címlapterv
Felföldi Anna

Felelôs kiadó
az Aba Könyvkiadó
igazgatója
1114 Budapest,
Bartók Béla út 55.
Tel.: 212-2443

© Aba Könyvkiadó, 2011

ISBN 978-615-5033-37-7
4
 I.
rész

5
6
 1.

Randevú a Motel 21-ben

– De rohadt meleg van itt! – szuszogtam és fújtattam, miután

beszívtam egy maroknyi port ott, ahol takarítószemélyzet még
sosem járt. A Motel 21 tizenötös szobájának franciaágya alatt.
Ajtó nyílt, majd nehéz lépteket, olcsó cipô nyikorgását hallot-
tam. A dohos szagú, majdnem földig lógó ágytakaró alól figyel-
tem, ahogyan egy frissen bokszolt, kemény talpú fekete bakancs
közeledik. Aztán megáll. Orra egyenesen felém néz, mintha tud-
ná, hol vagyok.
– Csak most, csak most az egyszer, kérlek! – imádkoztam
összefont ujjakkal, és próbáltam magamat olyan picire össze-
húzni, amennyire ez a száznyolcvankettô (a háziorvosom sze-
rint száznyolcvanöt) centimmel lehetséges. A bakancs közelebb
lépett, egészen közel, olyannyira, hogy megéreztem: vége a já-
téknak.
– Gyere elô, te szarházi! Most megmutatom, milyen az, ami-
kor fáj...! – A fenyegetô mondat a bakancshoz tartozó vaskos
lábszár tulajának szájából jött. Az alak lehajolt. Két kezével
megragadta a könnyû ágyvázat, és minden nehézség nélkül fel-
borította. Az ágy alatt sziesztázó csótányok és fülbemászók új
menedéket keresve rohantak szanaszét. Így tettem volna én is,
de már késô volt. Tíz erôs ujj feszült a torkomnak. A férfi fel-
emelt a földrôl és a mosdó felé vonszolt.
– Véged, csibész, elkaptalak! – jött a fenyegetés, mesterien
komponált szájszaggal egybekötve, ami automatás kávé, fok-
hagyma és a mindezt lefojtani igyekvô mentolos rágógumi egy-
velege lehetett. Ez a szag már önmagában is felért egy ítélettel.
Hirtelen rúgást éreztem a térdhajlatomban, és összerogytam.
– Ha hiszel Istenben, ideadod a pénzt! MOST! – ordította, és a
fejemet a motelszoba állítólag steril vécékagylójába nyomta.
Meghökkentett, hogy ebben a szituációban, éppen az Isten-kár-
tyát játszotta ki, pont ezt vette elô az ilyen esetekben alkalmaz-
ható több ezer fenyegetés közül. Az ige törvénye jutott eszembe,
amirôl egy ingyenes napilapban olvastam. Csak ingyenes újságot
7
olvasok, mert ugyanannyit érnek, mint a fizetôs vetélytársaik.
Az ige törvénye így szól: „Egy ateista is lehet olyan erôszakos,
mint egy hittérítô”. Ha támadóm hitt Istenben, akkor most meg-
gyôzött arról, hogy nekem is hinnem kell. Ha meg ateista volt,
akkor is rávilágított a lényegre: nincs az az isten, aki kimenekít
innét.
A férfi egy pillanatra kihúzta a fejemet a kagylóból, és erôseb-
ben markolta a nyakamat, mint nagyanyám szokta a libáét. A
karom háromszor érte körbe a nyakamat, töréspontig feszítve.
Mit ne mondjak, a fickó értette a dolgát. Miközben sálat készí-
tett a karomból, belemarkolt a hajamba, és a fejemet ismétel-
ten a vécékagylóba nyomta. Aztán lehúzta a vécét, azaz rögtön-
zött hajmosást iktatott be, ám ez közel sem olyan volt, mint
amihez Ágikánál, a fodrásznál szoktam. A lágy, illatos ujjai he-
lyett most kemény, edzett kezek vették kezelésbe a burámat.
Hirtelen ezernyi légbuborék hagyta el a számat a vízbe veszô,
kétségbeesett kiáltásom közben. Aztán végre kihúzta immár
kellôképpen fenyôillatú fejemet a frissítô vízzuhatag alól, épp
annyi idôre, hogy megszólalhassak.
– Mire jó ez? – kérdeztem ártatlanul, pedig tudtam a választ.
Pontosan tudtam, mit akar ez a pofa, és azt is tudtam, hogy
miért. Választ nem kaptam, csak egy negyvennégyes frissen
bokszolt bakancsot a nyakamra. Most így gondoskodott arról,
hogy megfelelô közelségbôl tanulmányozhassam a vécékagyló
pereme alatt élô baktériumcsaládokat.
Iván – igen, tudom a támadóm nevét, sôt nagyon is ismerem
ôt, afféle régi cimbora volt – egy pesti bukinak dolgozott. Ô felelt
azért, hogy minden tartozás pontosan és idôben törlesztve le-
gyen, megakadályozandó, hogy „a fônök pénzügyi egyensúlya”
felboruljon. Iván pontosan az a típus, akit a híre mindig meg-
elôz, akármit csinál. Elárulhatok róla még két dolgot. Egy: nem
túl jó a híre, kettô: az IQ-ja nem arányos a bicepszméretével. A
neve Iván Petrovics Lugovoj. Lehet úgy két méter magas, száz-
húsz kiló és orosz. Széles, szögletes áll, kocka fej és has. Fel-
nyírt haj, gyilkos tekintet és erôs akcentus. Miközben telefo-
nált, feltettem magamnak a kérdést: ki tehet arról, hogy
karrierem végét éppen egy buki haragja, valamint egy orosz ba-
kancs és egy vécékagyló koprodukciója okozza.
8
 A válasz egyszerû, sôt nevetségesen egyszerû. A válasz: Én,
nagy É-vel, hogy egy kedves ismerôsömet idézzem. Én vagyok a
hibás! Na jó, belátom, de most tényleg! Ha ezt most hallaná az
apám, biztos büszke lenne rám, hogy végre vállalom a felelôssé-
get döntéseimért és a sorsomért, anélkül, hogy kibúvót keres-
nék.
Ha Én nem hozom meg azt a döntést, hogy az Överraskningra
fogadok, akkor nem tartanánk itt. Ha hallgattam volna arra a
bizonyos belsô hangra és vettem volna a fáradságot, hogy a leg-
közelebbi könyvtárban kikölcsönözzek egy svéd–magyar szótárt,
ha lefordítottam volna a nevet, akkor nem kellene átértékel-
nem az elmúlt pár napot és annak történéseit.

* * *

A Lui-ban kaptam egy tuti tippet, na jó, nem én kaptam, csak

elcsíptem egy-két mondatot, amikor két zsoké egymás közt be-
szélgetett. Överraskning hajtója beszélgetett egy másikkal, aki
a favorit Jazzy lovasa volt. Egy megbundázott futamról dumál-
tak. Överraskning hajtója arra kérte a társát, hogy azért csak
lépjen a futamon a seggébe, hogy hiteles legyen minden. Gon-
dolom érthetô, hogy mirôl tárgyaltak. A Lui-ban lévô hangzavar
sem tudta elnyomni a leglényegesebb mondatot, mely arról szólt,
hogy a bundával várhatóan a legrosszabb esetben is közel két-
százezer euró cserél gazdát.
Gyorsan legurítottam gyöngyözô sörömet, és megkerestem a
Gerit. A Kövér Gerit. Budapest legjobb bukiját. A vezetéknevét
nyugodt szívvel használhatta volna becenévnek a kis hordóval
együtt. Ez az alacsony, köpcös, ritkás hajú, szôke herceg, a Geri,
és kedvenc pénzügyi segédje, Iván igencsak belelkesültek a tuti
tipp hallatán. Nagy barátságunk azonnal megköttetett. Rögtön
megegyeztünk hetven-harmincban, természetesen enyém volt
a harminc.
Emlékszem, aznap meleg idô volt, sütött a nap. Rengetegen vol-
tak a Kincsem parkban. Remek helyünk volt a lelátón. Hatalma-
sat startoltak a paripák, erejüket végsôkig megfeszítve nyüstölték
ôket a zsokék. A tömeg ôrjöngött az éles verseny láttán. Minden
úgy történt, ahogy várható volt, de nem a mi szemszögünkbôl.
9
Överraskning megbotlott. Jazzy véletlenül beelôzte. Elbuktunk.
Geri és az ô Ivánja mereven néztek maguk elé. Láttam az orosz
kezébôl földre hullani a ticketet. Menekültem, nem volt más
választásom. Iván elkapott. Pénz sehol. A’sszem erre mondják,
hogy ok-okozati összefüggés.
Késôbb megtudtam, hogy az Överraskning név jelentése své-
dül: meglepetés. Ezért nem okolhat senki, hogy nem figyeltem
az intô jelekre. Ki a fene beszél manapság svédül az Ikea Family
klub tagjain és a Volvo tulajdonosok némelyikén kívül? És ha
most jobban belegondolok, a jövôben kerülni kéne a szerencse-
játékokat, legalábbis egy idôre.

* * *

Az elmúlt negyvennyolc óra eseményeinek felelevenítése köz-

ben némi képzavar akkor támadt bennem, amikor Iván egy újabb
adag friss fenyô ízû vizet engedett a fejemre, majd hirtelen ki-
rántott a kagylóból. A vékony gipszkarton falak mögül hatal-
mas reccsenés hallatszott… Rögtön arra gondoltam, hogy vala-
ki kopogás nélkül rúgta be az ajtót, és nagyon reméltem, nem
Iván erôsítése jött meg.
– Várj meg itt, különben széttéplek, kutya! – üvöltötte Iván,
furcsán ejtve a kutya szót. Valószínûleg nem mérte fel megfele-
lôen a terepet, vagyis a vizes blokkot, ahol randevúztunk, és így
eléggé viccesen hangzott, amit mondott. A fürdô igazán apró
volt, csupán néhány négyzetméter. Egy rózsaszín vécécsésze,
amit már közelebbrôl is szemrevételeztem, és sehogy sem tud-
tam beleképzelni magam annak az embernek a lelkiállapotába,
aki megalkotta ezt a varázslatos színt. Egy mûanyag zuhany-
kabin egy csapteleppel. Megtörölközni sem tudott volna rende-
sen az ember, mert egyik kezét hol a falba, hol a tükörbe verte
volna be. Igazi egyszemélyes fürdôszoba. Se ablak, se szellôzô,
csupán egy be – illetve az én szemszögembôl – kijárat, amit Iván
orbitális háta torlaszolt el.
– Miattam ne aggódj, csak csináld a dolgodat! – mondtam. –
Hová mehetnék, te barom – tettem hozzá olyan halkan, hogy
még véletlenül se hallja.
10
 Iván ekkor már a váratlan vendéggel volt elfoglalva. Belere-
megtek a falak, ahogy kimondta a nevét:
– Gantemirov!
– Engedd el! – Gantemirov Juszup fölöttébb kimérten és el-
gondolkodtatóan ejtette a szavakat. Valahogy nem lett volna
kedvem ellenkezni egy ilyen felszólítással, de úgy tûnt, ezzel csak
én voltam így.
– Söpörj innét, ehhez neked semmi közöd! – szólt vissza ma-
gabiztosan Iván, mintha tudna valamit. Aztán, reakció nélkül
maradván, megismételte a mondatát, de most már sokkal fe-
nyegetôbben. – Akkor így mondom! Kotródj innét! Ehhez neked
semmi közöd, seggfej!
Azt hiszem, itt gyorsan meg kell említenem néhány fontos
körülményt a tisztánlátás végett. Jó, ha az eszébe vés az ember
néhány dolgot, mielôtt találkozna Gantemirovval egy kávéra.
Az elsô, és talán legfontosabb: légy vele tisztelettudó. A máso-
dik: ne adj neki tanácsot, ha csak nem ô kéri.
Mint észrevehették, Iván nem volt tisztában az alapszabály-
okkal. Ezért néhány másodperc dulakodás után már az álta-
lam bejáratott helyen pihent, foghiányosan...

11
12
 2.

Találkozás a Nôvel

Megismerkedésünk igazán mesébe illô és kalandos volt. Ter-

mészetesen ebben a mesében is jelen volt az a bizonyos NÔ, aki
minden nagy barátság kezdetén ott van, aztán eltûnik. Igen,
egy NÔ-nek köszönhetem az egyik legjobb barátomat, és az iga-
zat megvallva, ezért hálás is vagyok neki. Szóval minket is a NÔ
hozott össze, a mi elsô közös PONT-unk egy NÔ volt.
Egy reggelen, amikor elfogyott a kávém és emiatt kilátásta-
lannak ítéltem életem minden hátralévô pillanatát, megelégel-
ve a Juszupról szóló ódákat, amik, hogy ôszinte legyek, egy idô
után már rém unalmasak voltak, a sarkamra álltam. Eldöntöt-
tem, hogy majd megnézem én magam, valóban olyan tökös figu-
ra-e ez a Juszup, amilyennek lefestik nekem. Kiderült, hogy
tényleg belevaló srác, és nem egy tunya, csüngôtökû kocka, aki
egész nap valami gyenge számítógépes játékot tol. Gantemirov
Juszupot igazán nem a klaviatúra folyamatos nyomkodása tet-
te olyanná, amilyen lett. Most joggal tehetik fel a kérdést, hogy
milyen volt Juszup. Elég, ha csak annyit mondok, hogy valami
megállt bennem keresztben, amikor ezt a 190/110-es, sportoló-
nak titulált hegyormot elôször megláttam.
„Én hülye, csoda, hogy még élek” – gondoltam, amikor talál-
koztam vele, és átkoztam a percet, amikor hirtelen felindulás-
ból felhívtam, hogy bejelentkezzek hozzá egy arckezelésre. Ná-
lam csupán egy fejjel volt magasabb. Igaz, jó nagy fejjel. Ha
megerôltettem magam, akkor is éppen csak a homlokommal
súroltam a vállát. A hatalmas, edzett kezek és az arcát borító
erôs borosta csak még jobban elmélyítette bennem azt a benyo-
mást, hogy viszlát, élet, viszlát, Föld. A rossz érzés némileg el-
csitult bennem, amikor meghallottam a hangját, ami a helyzet-
hez képest szelídségrôl árulkodott. Szívem szerint még így is
letagadtam volna magamat, amikor néhány méterrôl odaszólt.
De már nem volt mit tennem. Hiszen én magam voltam az, meg
a keménynek képzelt tököm, akik megint belevágtunk valami-
be, amibe nem kellett volna.
13
 – Te vagy a NÔ barátja? – kérdezte kellemesen mély hangján,
mely így, a város zajával hígítva már nem is volt annyira félel-
metes a számomra. Nyújtotta nekem a kezét, azt a kezet, amitôl
már oly sokan vizelték össze a saját bokájukat. Merészen elfo-
gadtam az üdvözlését – megjegyzem, a kezem alig érte át az övét
–, és mélyen belenéztem a hatalmas, korom szemébe. Úgy tet-
tem, mint aki nem ismer félelmet. Talán ez volt az a perc, ami-
kor minden eldôlt.
– Kávézol? – jött parányi akcentussal a rövid, de barátságos-
nak felfogható kérdés, és ennek a meghívásnak valamiért nem
tudtam ellenállni. Pár perc múlva már egy közelben lévô kávé-
zóban ücsörögtünk. Néhány feszült pillantás után már ott is
volt a pincérnô. Juszupot megelôzve, egybôl rendeltem neki két
üveg kólát citrommal.
– Honnét tudtad, hogy mindig ezt kérek?
– A’sszem ezért ülünk most itt, mert nem ismerlek, és mégis
mindent tudok rólad – magyaráztam bizalomgerjesztô mosollyal.
Újdonsült barátom rögtön értette a problémámat, és nem sok-
kal késôbb már úgy beszélgettünk, mintha tízezer éve ismer-
nénk egymást. A gyors ütközetnek tervezett randevú igencsak
elnyúlt, rögtön találtunk néhány közös barátot is a számukra a
világot jelentô városunk éjszakájából.
Igen, Gantemirovval rögtön megtaláltuk a PONT-ot, azt a bi-
zonyos közös pontot.

* * *

Szokásom szerint bambán bámultam az elôttünk kanyargó

fôutat, és meg sem hallottam az elôbbi kérdését. Juszup átnyúlt
elôttem, és arra eszméltem fel, hogy elvesz a mûszerfal tárolójá-
ból egy zsebkendôt és ölébe dobja, hogy kéznél legyen.
– Jól vagy, barátom? Minden rendben? – érdeklôdött újra
Juszup zárt szájjal, ügyelve, nehogy kiessen az ajka mögé he-
lyezett gyúrásnyi snüssz. Hogy az micsoda? A snüssz nem más,
mint erjesztett dohány, afféle élénkítô hatású találmány, fris-
sít, feldob, mint a guarana, csak ebbôl nem készítenek rágógu-
mit meg mindenféle idióta üdítôt. Sokak szerint megannyi pa-
rányi mikroszkopikus „üvegszilánkkal” (nem kell megijedni) van
14
elkeverve a gondosan érlelt dohány. Mûködése nagyon egysze-
rû: az „üvegszilánkok” óvatosan felsértik a nyálkahártyát, és
így rendkívül gyorsan felszívódik a szervezetbe az élénkítô anyag,
a nikotin. Hogy a snüssz szilánkokkal vagy anélkül mûködik,
azt nem tudom, én nem véreztem. Nyílt titok, hogy nagyon el-
terjedt az élsportolók körében. Természetesen ennek is van elô-
nye és hátránya. Na jó, játsszunk pro és kontrát!
Pro: elônyös aktív vagy passzív dohányos sportolók számára.
Nem károsítja a környezetben lévôk egészségét, nem okoz tüdô-
rákot, de megmarad a nikotin kellemes élénkítô hatása. Kont-
ra: az ember fogait kegyetlenül szétszedi – de hát ez teljesen
mindegy az éjszakában dolgozóknak, ahol a fogak elvesztése
természetes, normális dolog egy-egy keményebb este után. Nö-
veli a vérnyomást. További nagy elônye az ára, amit a próhoz
írnék. Arányait tekintve töredéke a cigarettáénak. Ja, és elfe-
lejtettem mondani: rendkívül undorító a használata – gondo-
lom, sejtik, hogy ez is kontra. Miután elmúlt az élénkítô hatás,
az ember olyan állagú valamit vesz ki az ajka mögül, mint a
frissen vágott apró fû, ami feltapad a fûnyíró életlen késére,
keveredve persze Rex kutya két hete fûben lapuló meglepetésé-
vel, és emiatt szürkés, sötétzöldes színben pompázva. Elég az
hozzá, hogy néhány perc zárt szájú társalgás után Juszup ki-
köpte az elhasznált dohányát az ölébe készített zsebkendôbe,
ami nem volt eléggé sokrétegû, minek következtében gyorsan
átitatódott a szürkés-barnás nyállal.
– Valami baj van? – kérdezte most már teljesen érthetôen,
artikuláltan.
– Nem, nincs. Csak nem kellett volna ez a balhé estére. Nyu-
godtabban aludtam volna e nélkül – mondtam, miközben gon-
dolataim olyan gyorsan keringtek a fejemben, amilyen szélse-
besen haladtunk a kivilágított fôúton. Útközben azon tûnôdtem,
hogy jó mélyre merültem – illetve most már merültünk, ezzel a
balhéval – a gôzölgô szarba, mert ezt sem az orosz, sem a Geri
nem fogja szó nélkül hagyni. Sôt, ami még rosszabb lehet, hogy
Iván néhány barátjával máris a nyomunkban lohol, veszett vad-
ként, vérben forgó szemekkel, üvöltve, és a fájdalomtól sajgó
állkapoccsal.

15
 Kora hajnal volt, mikor megérkeztünk hozzám. A város felett
az ég rezesen tündökölt, vagy hogy a fenébe is mondják... Ki-
szálltam az autóból, és elindultam a hosszú keserves utamra,
felfelé az ötödik emeletre. A tekervényes csigalépcsôt gyalog kel-
lett megmásznom, mivel a második világháború elôtt épített
körgangos házba nem terveztek felvonót, ami számomra érthe-
tetlen, hiszen már akkor is voltak lusta emberek. A sok lépcsô-
zésért kárpótolt az a rengeteg kôfaragás és az udvarba benyúló
hét kô vízköpô, amiket egy unalmas, selymes-mámoros esté-
men el is neveztem a hét törpérôl. A lépcsôház hatalmas rideg
és hideg levegôjét egyszerûen imádtam. A lakásomból nyíló ki-
látásról nem is beszélve.
Az ablakom elôtt ébredezô város sziluettje, a kora hajnali szí-
nek kavalkádja csodás látvány, mindent megér. Még azt is, hogy
elviseljem a kedves szomszédhölgyemet a macskájával. Képzel-
jenek el a szomszédjukba egy idôs hölgyet, aki minden olyan
régen történt dologra emlékszik, amire más nem. Vagy tényleg
annyira idôs, hogy nincs vetélytársa ebben, vagy volt ideje so-
kat olvasni élete folyamán, és ezért tud mindent. Ellentétben
azokkal, akik olyanok, mint én, vagyis akiknek nem volt ideje
annyit olvasni.
Csupán százhatvan centiméterre nôtt az egykori sanzonéne-
kesnô, és arányait tekintve is hasonlított az elhízott, lusta és
szemtelen macskájához. Ritka, ôsz haját kontyban hordta, fo-
gai sárgásra színezôdtek a karrierjének befejezését követô évek
alatt elszívott megszámlálhatatlan számú cigarettától. És ami
a legrosszabb: mindent tudott rólam. Tudta, mikor jövök, mikor
megyek, ki jött hozzám vagy éppen ki ment el tôlem. Többet tu-
dott rólam, mint én magam. Akármikor jöttem haza vagy men-
tem el, a vén banya mindig ébren volt, és figyelte minden lépte-
met. Most is így történt. A szomszédos lakás függönye egy
leheletnyit meglebbent, és ebbôl tudtam, hogy Mihályiné ébren
van, vagy még le sem feküdt. Ránéztem az órámra. Hajnali fél
hat volt. Odaléptem az ajtómhoz, és valami puhát éreztem a
lábam alatt. Rögtön tudtam, mi az.
– Óh, hogy dögölnél meg, Sicmic Úr! – Így hívták Mihályiné
macskáját. A kis dög hadat üzent, s egy kis meglepetéssel ked-
veskedett a lábtörlômre. Egy percre megfeledkeztem az aján-
16
dékról, mikor észrevettem, hogy a lakásom ajtaja éppen hogy
résnyire nyitva van. A szívem hevesen kezdett kalimpálni. „A
francba – gondoltam –, máris itt lennének Iván és a cimborái?”

* * *

Az ilyen helyzetekben én is úgy tettem, mint bárki más, aki

rosszban sántikál. Elôvettem fegyveremet. Az nem egy nagy tûz-
erejû és pontos Glock volt, csak egy rém ocsmány és magányos
kaspó a gangra nézô konyhaablakom párkányán. A kaspót egy
nagyon rossz ízlésû barátomtól kaptam. Értéke csupán az volt,
hogy a barátom a saját két kezével készítette a börtönben de-
presszióoldásként, miután a felesége lelépett a kertésszel, és
azzal a pénzzel, ami miatt ô került a sittre.
Hiába próbáltam meggyôzni arról, hogy ekkora ajándékot nem
fogadhatok el, nem tágított. Mivel nem vagyok barátságtalan
karakter, közös megegyezéssel a párkányomon találtunk neki
helyet, hogy mindenki gyönyörködhessen benne, persze rajtam
kívül.
Most pedig egy vastag tövû, ám kókadozó hibrid liliommal te-
leültetett kaspóval a kezemben beléptem az ajtómon, és rögtön
megcsapta az orromat egy szívdobogtató illat. Nem ám a liliom
játszott az orrommal. Egy NÔ illata volt. Nina Ricci lehetett az
aroma, ami köztudottan a szerelem illata, és tökéletes nôk még
tökéletesebbé tételére szolgál. Nina tehát megmarkolt, és játé-
kosan kezdett az orromnál fogva vezetni a forrásához. Hónom
alá csaptam a kaspót a liliommal, és hagytam, hogy az erôs
parfüm vezessen. Valósággal lebegtem, ahogyan a felhôt követ-
ve eljutottam tulajdonosához. Magabiztosan lépkedtem a nap-
pali felé, nem volt félnivalóm. Ilyen figyelemfelhívó jelet csak
nem visel magán egy kétméteres izomkolosszus, akit azért kül-
denek, hogy jó erôsen átgyúrja az ember testét, vagy egy csa-
pásra végezzen vele.
A szobából éles villódzó fények szûrôdtek ki, valószínûleg a
tévé mehetett nagyon halkan. „Egy jó bukéjú valaki betört vol-
na hozzám, hogy tévét nézzen?” – tûnôdtem. Rendületlenül kö-
vettem az illatot a tulajdonosához, s mint mindig, most is iga-
zam volt. Ahogy beléptem a nappaliba, egy keresztbe rakott nôi
17
lábat pillantottam meg. Az a láb hibátlan volt, eszményinek is
mondhatnám. Legalább napi két óra intenzív edzés volt benne,
csak a taposógépen.
Tulajdonosa sem volt kevésbé tökéletes. Lassan végigmértem
a körömcipôbôl kikukucskáló lábujjától a lófarokban hátrafo-
gott haja végéig. A szûk fekete kosztüm szorosan feszült a dere-
kára, és persze jól feldobta a dekoltázsát. És hogy a látvány ne
legyen unalmas, ott volt a szemét körülölelô vékonykeretes szem-
üveg. Egyfelôl tehát úgy éreztem, hogy ez a nô tipikusan az a
NÔ, akiért érdemes meghalni, másrészt elégedettséggel töltött
el, hogy a belépéskor kialakított teóriám, miszerint ma mégsem
kapok két golyót a mellkasomba, beigazolódik. Az illathoz tarto-
zó nô oly tökéletes volt, hogy szerintem rajtam kívül minden
férfi zavarba jött volna ennyi természetes szépségtôl. Néma
ámulatban álltam ott, hónom alatt az ocsmány kaspóval. Olyan
voltam, mint a szomjazó fikusz a sarokban, mely mindent lát és
hall, de semmit el nem árul.
– Jó estét! – mondta a NÔ hûvös hangon.

18
 3.

A választás

A váratlan vendég órájára nézve javította magát:

– Jó reggelt.
Én továbbra is csak álltam, és hitetlenkedve néztem ezt a két
lábon járó szexbombát, miközben az ádámcsutkám kozmikus
sebességgel száguldott fel és le a torkomban, ahogy bámultam,
és azon tûnôdtem, ismernem kellene-e ôt valahonnan. Mutató-
ujjával óvatosan feljebb tolta a szemüvegét.
– Maga nem szokott köszönni, mikor belép valahova? – kér-
dezte. Nyilván élcelôdött. – Amúgy kemény estéje volt? – érdek-
lôdött aztán végignézve csapzott külsômön. Nos, valóban nem
voltam épp szívtipró állapotban.
Rögtön kapcsoltam, és próbáltam orvosolni, hogy nem köszön-
tem. Sietve nyújtottam át a hónom alatt lapuló kaspót. Iszonya-
tos undorral nézte, bár ha jobban belegondolok, lehet, hogy
megvetése inkább nekem szólt.
– Üdvözlöm, kedves! – köszöntem mosolyogva, mereven tart-
va a hervadozó virágot álcserepestôl a hölgy elôtt. – Ezt önnek
hoztam! – folytattam zavartan, mint egy elsô randis.
– Köszönöm, de nem fogadhatom el! Tartsa meg nyugodtan –
utasított vissza kimérten, és mit ne mondjak, nagyon jól állt
neki ez a stílus. Valószínûleg az alaptermészete lehetett ilyen,
és nem a liftben felfelé tanulta be. Sôt, biztos, hiszen nincs is
lift. És nem hiszem, hogy lett volna ereje gondolkodni ezen a
jeleneten, tûsarkúban, úton a félemeletekkel nehezített ötödik-
re. Az ízlése is rendben volt, már ami a kaspót és a többit illeti.
A NÔ felállt a kiszolgált fotelembôl, közelebb lépett, keményen a
szemembe nézett, és feltette újabb kérdését.
– Gondolom, nem tudja, ki vagyok!? – Hangsúlyának köszön-
hetôen egészen aprócskának éreztem magamat vele szemben.
Vajon ki lehetett az a tünemény a fotelemben, és ki ez a hárpia
elôttem? Egy testben két lélek. Imádom a kiismerhetetlen nô-
ket. Magamban a régmúltat kutattam, hátha egy a volt NÔ-k
közül, aki átesett egy nagyon elônyös plasztikai beavatkozáson.
19
 Hiába törtem a fejem, sehonnan sem volt ismerôs. A kérdésé-
re nem tudtam mit válaszolni, ezért csak némán megráztam a
fejem. Olyan picike kilengéssel, hogy ha úgy akarta volna, ész-
re sem veszi. A jó szerencsémnek köszönhetôen észrevette, és a
néma válaszomat egy újabb költôi kérdéssel csapta agyon.
– Ha jól sejtem, azt sem tudja, hogy miért vagyok itt?! – foly-
tatta hasonló hangon.
A fejem újra megismételte a mozdulatot, de most válaszoltam
is:
– Nem, sajnálom, nem tudom – szuszogtam halkan. – Á, meg-
van, várjon! Tudom! Hogy szalad az idô… – vigyorogtam.
A nô furcsa fejtartást vett fel, és azt éreztem, hogy most ô van
az én helyzetemben, és nem ért engem. Átvettem tôle a gyeplôt.
Kis hallgatás után folytattam:
– Tudom már... – nevettem fel, miközben megcsóváltam a fe-
jem. – Ezek a srácok… – Leültem a dohányzóasztalom szélére
és széttártam karjaimat, mutatva vendégemnek, hogy végezze
nyugodtan a munkáját.
– Parancsol?! – kérdezett vissza mérgesen a gyönyörûség, és
neki ez is nagyon jól állt: a haragos titkárnô szerepe.
– Mit nem ért? Ma van a szülinapom, nem? És ön az ajándé-
kom, amit küldtek a srácok! Mindig is buktam a titkárnôkre, de
kérem, legyen óvatos és finom, mert a múlt héten egy kolleginá-
ja túl heves volt, igaz ô a rosszkislányt alakította...
– Hogy maga mekkora egy bunkó! – háborgott a nô, és való-
sággal elvörösödött, olyannyira, hogy az új szín bronzos bôrén
is jól láthatóvá vált. Mély levegôt vett, majd lassan, rendkívül
lassan kifújta azt, és igyekezett megôrizni a méltóságát. Szem-
mel láthatóan nehezére esett, hogy ne törje szét a fejemen azt
az ocsmány virágkaspót.
– A nevem Berényi Gabriella, és már kerestem telefonon, több-
ször is – közölte, és odalépett a sarokban álló üzenetrögzítôm-
höz.
– Tíz üzenete van, abból ötször biztosan én voltam! – Meg-
nyomta a pirosan villogó gombot.
– A maradék biztosan a bejárónôm volt, talán nem tud jönni
– tettem hozzá, és lábammal odébb löktem a földön heverô
szennyesemet.
20
 Berényi kisasszony rezzenéstelen arccal visszasétált hozzám
és megállt velem szemben.
– Mint említettem, a nevem Berényi Gabriella, és az NNI-nél
dolgozom.
– Ez valami új focicsapat? – kérdeztem. – Higgye el, nem az
erôsségem a sport. Elméletben jó vagyok, de a gyakorlatot meg-
hagyom inkább másoknak, általában.
Gabriella – mert már tudom a nevét – megvetôen nézett, és a
fejét csóválta.
– Jól sejtettem, maga valóban egy sültbolond – sóhajtott.
– Csak ennyi? – kérdeztem, hiszen az évek folyamán már kap-
tam ennél keményebb megjegyzéseket is.
– Az NNI a Nemzeti Nyomozó Irodának a rövidítése.
Gondolkodtam. NNI – egyenlô a Nemzeti Nyomozó Irodával. Ez
érdekes... Miközben próbáltam megemészteni a gôgösen elôa-
dott információt, úgy néztem az elôttem álló tökéletes alakú nôre,
mint az ôsember, aki elôször látta meg a tüzet.
– Megvan! Tudom! – csattantam fel diadalittasan. – Maguk,
azok, akik bazi nagy fekete autókkal cirkálnak a városban, és
átmulatott éjszakák után elkábult politikusokat kísérnek szi-
rénázva a börtön helyett a parlamentbe. Közben folyamatosan
attól tartanak, hogy valami történni fog kis hazánkkal, ezért jó
mélyen belenéznek mindenkinek a seggébe, aki nem áll vigyáz-
ban.
Berényi kisasszony számára hirtelen világossá vált, hogy ez
a beszélgetés köztünk a vártnál nehezebben fog alakulni.
– Tudja, hogy ki maga? – kérdezte Gabriella.
Egy szelíd mosolyt engedtem meg magamnak, de így utólag
nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt.
– Persze, hogy tudom – mondtam, és visszakérdeztem: – És
ön?
– Én? – A NÔ itt megeresztett egy némiképp megvetô neve-
tést, majd megfordult, és leguggolt a táskájához, ami a fotelem
mellett volt. Miközben leguggolt, ruhája éppen ott feszült meg
rajta, ahol a legjobban szerettem volna. Hosszasan bámultam
a kerekedô idomait, miközben egy sárga színû mappát húzott
elô. Aztán felegyenesedett, elegáns mozdulattal megigazította a
ruháját, majd felcsapta a mappát.
21
 – Nos… – kezdett rá, egy felolvasó módjára. Benyálazta az
ujja hegyét, és a mappára bökött. – Az ön neve Barabás Viktor
Valentin.
– A Valentin csak félreértés, azt nem használom! – vágtam
közbe, de Berényi Gabriella felolvasó kisasszony az NNI-tôl kö-
nyörtelenül folytatta.
– Ezerkilencszázhetvenkettô májusában született a fôváros
negyedik kerületében, tíz óra tíz perckor, ötven centiméterrel és
háromezer grammal. Picivel átlag alatti méretek, de nem is vár-
tam volna mást. Elvileg minden rendben volt a szülésnél, bár
ahogy elnézem az orvosok hallgattak a felmerült komplikáció-
ról. Az oxigénhiányról.
Kezemet a magasba emeltem, mint egy tudásra szomjazó ne-
buló.
– Parancsol? – kérdezte a szép lábú Gabriella. Szemmel lát-
hatóan nem szerette, ha félbeszakították.
– Óh, kérem. Én? Hogyan parancsolhatnék én kegyednek?
Csak megkérdezem, nem lapozhatnánk-e a végére, mert nem
érek rá, sajnos. Ami ott le van írva, azt én is tudom, leszámítva
az oxigénhiányt. Kivétel nélkül minden percben jelen voltam.
Most azonban sietnem kell. Nemsokára jön a szolfézstanárom.
Berényi kisasszony mereven bámult, és ez valahogy nem volt
jó érzés. Két lehetôség járt a fejemben, miközben szemei tüzé-
ben égtem. Vagy nincs a munkaköri leírásában a mosolygás,
vagy csak a régi közhely igazolódik, mely szerint senki sem le-
het tökéletes, és – hozzáteszem – olyan feszes, mint Gabriella
modora és ruhája...
A vendégem szó nélkül a mappa végére lapozott, majd úgy
döntött, megmutatja a keményebb oldalát, és rezzenéstelen arc-
cal elém dobta a mappát.
– Tudja mit, olvassa el inkább maga, feltéve, hogy tud olvas-
ni! – mondta elégedetten, és valami spórolós mosolyféle végre
mégiscsak megjelent a szája bal szélén. Szóval mégis tud moso-
lyogni.

* * *

Kezembe vettem a mappát, amin az én nevem állt. Kinyitot-

tam. Néhány percig némán lapozgattam. Ennek a kis „ez vagy
22
te” mappának köszönhetôen kellemes emlékek idézôdtek fel
bennem. A 15/80. oldalon életem elsô PONT-ja jelent meg em-
lékezetemben. Ennek törvényekben foglalt neve közszemérem-
sértés és garázdaság volt, de nem kell semmi komolyra gondol-
ni, csupán egy laza vizelésre.
Korai tinédzser korunkat, valamint az alattunk elterülô ha-
vat tapostuk kôkeményen, egy akkori nagyon jó barátommal,
Tónival. Sülve-fôve együtt voltunk. Azon a szilveszterestén, mi-
után a csípôs hideg csontvelônkig hatolt, úgy döntöttünk, meg-
állunk a kihalt utcán, és könnyítünk magunkon. Ideális helyet
találtunk egy magányosan álló kopott fehér Opel takarásában.
Elôre tudtam, hogy egy tömött autó vagy egy busz PONT abban
a szent percben fog elhaladni mellettünk a kihalt utcán, ami-
kor elôvesszük a hidegtôl parányira zsugorodott ötödik végta-
gunkat. Az Opel mellett elôvettük tehát fagyos mûszerünket.
De bármi gyorsan távozott is az aranysárga gôzölgô vizelet, eb-
ben a percben megérkezett Murphy, és osztogatta kéretlen igaz-
ságait. A legfontosabb valahogy így szólt: „Ha elkerül egy rossz,
ne örülj, mert úgyis jön a következô.” És jött is. Nem a zsúfolt
autó, nem a busz, hanem a járôrkocsi a zsarukkal...
– Megvagytok! – hallottuk a hátunk mögül élvezettel teli re-
szelôs hangon a kiáltást. Mintha csak évek óta készült volna
arra, hogy ezt hangosan elkiálthassa, legalább egyszer az élet-
ben...
Mindketônket a hideg autóhoz préseltek. Karunkat hátra fe-
szítették, és pár pillanat múlva, életünkben elôször, bilincs ke-
rült a kezünkre. Lehet, hogy itt kezdôdött minden. Beültettek
minket a kopott fehér autóba, és percek múlva a helyi rendôr-
ôrs békés, alkoholos hangulata szolgáltatott meleget testünk-
nek és lelkünknek. Mintha csak egy amerikai bûnügyi sorozat-
ba csöppentünk volna bele. És mindez egy laza könnyítés miatt.
– Hányadik lett volna, srácok? – tette fel kérdését a velünk
szemben helyet foglaló nyomozó, és rágyújtott valami rém ócs-
ka cigarettára.
– Mi hányadik? – értetlenkedtem, miközben ellegyeztem a fe-
jemet beburkoló füstfelhôt.
– Hányadik autó? Kinek dolgoztok? A Cserôéknek? – jött a
megismételt kérdés egy bónusz jó tanáccsal. – Csak szólok, jobb
az ôszinteség, tudunk mindent!

23
 Tóni barátommal összenéztünk, a lélegzetünk rendkívül le-
lassult, és egyre gondoltunk, arra, hogy valami nagy szarba
léptünk.
Ami azt illeti, a nyomozó, aki megpróbálta elôadni a jó zsaru
és rossz zsaru jelenetet, igencsak nagy hatással lett volna ránk.
Volt azonban itt egy borsószemnyi bökkenô. Ô egyedül ült egy
akkora íróasztal mögött, amit szorult helyzetben még ágynak is
lehetett volna használni. Erre mondják, hogy ripacs, hiteltelen
alakítás. Hol kedvesen szólt hozzánk, mint egy jó zsaru, hol meg
fenyegetôen, mint egy igazán rossz zsaru.
Néhány perc színjáték után mégiscsak sikerült elérnie, amit
akart. Rá tudott ijeszteni két tizenhat éves kamaszra, akik meg-
álltak vizelni egy autó mellett. Megkértem, hogy telefonálhas-
sak egyet. Itt avatkozott az életembe az új PONT. Szerencsénkre
ugyanis PONT a jó zsaru jelenete következett, és elénk tolta az
asztalán lévô füsttôl besárgult telefonkészüléket.
– Parancsoljanak, uraim! – mondta gôgösen, és hátradôlt a
székében. Miközben a nyomozó Tóni barátomat méregette, én
tárcsáztam azt az egyetlen számot, amit akkor fejbôl tudtam, az
otthonin kívül.
Néhány kicsöngés után a szokott kellemes dörmögô hang vette
fel. Nehezen értettem a szavait a háttérben dübörgô zene miatt.
„De hát istenem, szilveszter van” – gondoltam. Ilyenkor még a
legmerevebb ember is kirúg a hámból. A hang tulajdonosa az
öreg Szemra, a környék egyik legbefolyásosabb embere volt. Is-
mert mindenkit, többségüket névrôl is, és mindenkihez volt egy
jó szava. Sok embernek segített, rengetegen tisztelték. Szemra
különleges tulajdonsága az volt, hogy sosem kért, mégis mindig
kapott. Nyaranta gyakran lemostam a kocsiját, vagy éppen fü-
vet vágtam nála, ugyanúgy, mint akármelyik csóró környékbeli
srác. Mindig adott friss limonádét, és ha gyorsan és jól dolgoz-
tam, a megbeszélt árra is mindig rárakott. Ha meg késtem, ak-
kor könyörtelenül levont. Szemrát szerettem, mint mindenki.
Segített az utcagyerekeknek, állítólag bûnözôknek és kurvák-
nak is, de ugyanolyan segítôkész volt rendôrökkel és a
vécésnénivel is. Támogatta a suli igazgatóját, és mindenkit ki-
vétel nélkül, akiben látta a lehetôséget.
Sokan sok mindent köszönhettek neki, ezen sokak között volt
24
a polgármester és a rendôrfônök is. Szemrát lokális kereszt-
apának tekintették, pedig ô csak egy szimpla üzletember volt,
igaz, abból nem a kisebb fajta. Azt tanította, hogy a jó helyre
érkezô segítség a legjobb befektetés, több kamatot hoz az évek
során, mint bármilyen banki lekötés.
Remegô hangom rögtön elárulta, hogy szarba léptünk.
Szemra szokásához híven egybôl a tárgyra tért. Körülbelül öt
percig ecseteltem a történteket, miután öreg barátunk biztosí-
tott afelôl, hogy nem kell aggódnunk, de ha ott leszünk nála,
megkapjuk magunkét. A nyomozó rám emelte szemének gyö-
nyörû világát, és olcsó órája számlapját kocogtatva jelezte, hogy
nagyon gyorsan fejezzem be a hívást, mert többre nem telik az
adófizetôk pénzébôl. Tanácstalan csönd uralkodott az irodá-
ban, amit a besárgult telefon fülsértô csengése tört meg né-
hány perc múlva.
– Igen? – vette fel a rossz zsaru, és olyan falfehér lett, mintha
mészgyárban dolgozott volna. Remegô hangon kezdett válaszol-
ni a vonal túlsó végérôl érkezô kérdésekre.
– Igen, uram! Természetesen, uram! Hogyne, uram! Elnézést,
uram! – Ezek a sokat árulkodó mondtatok hagyták el a száját,
miközben a szemét folyamatosan rajtunk tartotta, és a telefon
zsinórját tördelte ujjai között. A hívás végeztével helyére rakta
a kagylót az immár jó zsaru, és egy hatalmas színpadias mo-
solyt engedett meg felénk.
– Sajnálom, egy szörnyû félreértés történt, srácok – mondta
újdonsült barátunk, mintha csak a zsúfolt metrón a lábunkra
lépett volna, és bocsánatunkért esedezne.
Szerencsénk volt, bár már elôre sajgott az arcom. A nyomozó
a kabátját karjára terítette, és az autójához kísért, majd ne-
gyedórás néma autózás után lekanyarodott egy puha földútra.
Nem sokkal késôbb megállt Szemra fehérre festett deszkakapu-
ja elôtt, és becsöngetett. Az ajtó kitárult, és dúvadként rontott
ki rajta Szemra. Szó nélkül elment a nyomozó mellett, és a ház-
ba tessékelt minket. Nem sokkal késôbb jött két PONT. PONT a
rendôrkapitány és PONT a polgármester lépett ki az orrunk elôtt
a házból. A többit, gondolom, nem kell ecsetelnem. Ebben a perc-
ben tanultam meg egy életre: nem az számít, hogy te ki vagy,
vagy éppen mid van, hanem hogy kit ismersz.
25
 Sajnos, ez a szilveszter volt az utolsó alkalom, hogy az öreg
Szemra segített rajtam, vagy bárkin is. Még azon az estén el-
patkolt. Az történt, hogy néhány barátjával egy étterem szepa-
réjába ment megünnepelni az újévet, és sokat próbált szíve nem
bírta az éjszaka megpróbáltatásait. Kokain- és whiskey-mámor-
ban lett vége neki és a szilveszteri bulinak is.

* * *

A tökéletes lábak cipôinek tûsarkai hangosan kopogtak a

padlón, ahogy Gabriella a fotelhez lépett és önkényesen helyet
foglalt a kedvenc fotelemben. Lábait elegánsan keresztbe rak-
ta, és hátradôlt.
– El akarja olvasni az egészet? Addig hozhatna valami italt
esetleg! – mondta, és táskájából elôhúzott egy csomag David
Offot, és szó nélkül rágyújtott. Amikor a cigaretta keserû füstje
belepte az arcomat, halkan megköszörültem a torkomat. De csak
nagyon halkan, mert nem akárki cigarettafüstje volt az, hanem
a Berényi Gabrielláé.
– Elnézést, ez egy nemdohányzó lakás – mondtam, mindazo-
náltal tovább feszítve a húrt elhajoltam a gomolygó szürkés fel-
hô elôl, bár szívem szerint inkább megragadtam volna a füst-
csóva végét, és úgy húztam volna magamhoz a NÔ-t. Gabriella
lágyan megvonta vállát. Váratlanul enyhe köhögést hallottam
magam mögül, és ekkor rájöttem, hogy nem édes kettesben va-
gyunk. Én hülye, hogyan is gondolhattam, hogy egy ilyen nô
egyedül terpesztene a fotelemben?
Olyan riadtan pattantam fel a székbôl és fordultam hátra,
mint az elbóbiskolt utazó a váróban, amikor elhangzik az utolsó
felszólítás, mielôtt elindulna a vonata. Hirtelen megfordultam,
s amit láttam, azonnal elfeledtette velem a gyönyörû látványt,
ami a fotelemben volt. Egyszerre kellett farkasszemet néznem
Dáviddal és Góliáttal.

* * *

Igen, tudom, ôk nem egy csapatban voltak a monda szerint,

de most mégis összedolgoztak. Változnak az idôk. Dávid parittyá-
ját most egy apró Glockocska helyettesítette, ami hóna alatt
26
pihent. Góliát – méreteivel arányosan – sokkal nagyobb tûzerôt
képviselt, illetve viselt a vállára akasztva: egy géppisztolyt. Gó-
liát mogorván bámult a hatalmas fejében ülô parányi sötét sze-
meivel, és vállamra helyezte lapátnyi kezeit. Ezzel elegánsan
arra utalt, hogy jobb lesz nekem, ha visszaülök a kanapémra.
Kivételesen habozás és megjegyzés nélkül engedelmeskedtem.
Édesanyám azt tanította, hogy a jó tanácsot mindig meg kell
fogadni, és most úgy éreztem, ez jó tanács. Leültem, és hátra-
dôltem. A máskor oly kényelmes kanapé mindenütt szúrt, és
hiába izegtem-mozogtam, nem találtam benne a helyemet.
– Ööö... tulajdonképpen minek is köszönhetem ezt a kis kora
hajnali dzsemborit? Mit akarnak tôlem? – kérdeztem, miközben
hátrafordulva még egyszer felmértem az erôviszonyokat, majd
Berényi kisasszonyt. A válasz sokáig váratott magára. Dávid és
Góliát moccanás nélkül álltak mögöttem. Valósággal éreztem,
ahogy kifújt lélegzetük a fejem búbjának csapódik. Rövid szü-
net után megismételtem a második kérdést, kicsit erôszakosab-
ban, mire Góliát még közelebb lépett, én meg visszább vettem.
Gabriella végre megszólalt:
– Nem az a kérdés, hogy mi mit akarunk, hanem, hogy ön mit
választ – mondta, és karjait néhány fokkal szélesebbre tárta,
jelezvén ezzel mondanivalója komolyságát.
– Nem értem – szabadkoztam, és éreztem, hogy légzésem egy-
re szaporább. Egy izzadságcsepp is végigszánkázott a gerince-
men, mint egy igazi amatôrnek, és tudtam, hogy ebbôl a beszél-
getésbôl nem jöhetek ki jól.
– Na jó! Figyeljen, Einstein! A dolog nagyon egyszerû – kezdte
Gabriella, és felkelt a fotelembôl, majd az ablakomhoz lépett, és
kibámult rajta, mintha csak keresne valamit vagy valakit. Gyö-
nyörû alakja volt. Csak csodáltam, és ezernyi gondolat kavar-
gott a fejemben. Az ablak tükörképébôl folytatta a társalgást.
– Van egy „A” és egy „B” lehetôsége. Az „A” eléggé egyszerû.
Most rögtön kap egy karperecet, autózunk egy picit, és a nya-
kába varrunk egy-két dolgot, majd leültetjük pár évre a baráta-
ival együtt. – Bôszen bólogattam, miközben belülrôl a számat
harapdáltam.
– Hmm… És a „B”? – adtam hangot kíváncsiságomnak.
27
 – A „B” egy kicsit összetettebb – mondta, majd jött a várt ha-
tásszünet. Feszülten vártam, hogy az NNI Berényi Gabriellája
kifejtse a „B” megoldást, mivel úgy éreztem, ez lesz a választá-
som.
– Szóval mi is a „B” lehetôség?
– A „B” lehetôség nagyjából ugyanaz, mint az „A”, csak ön
kimarad a „börtön buliból”.
– Aha, értem, ez egészen jól hangzik. És minek köszönhetô ez
a különleges kegy? – tudakoltam, és elôredôltem, próbáltam
elkapni a tükörképben Gabriella tekintetét.
– Gondolom, önöknél sincs ingyen semmi.
– Látom, megjött az esze! – mondta rögvest, és megigazította a
szoknyáját.
– Ha a „B” lehetôséget választja, akkor mostantól nekünk
dolgozik két választott barátjával egyetemben. Szükségünk van
néhány mindenre elszánt emberre, akik tudnak segíteni ne-
künk egy igen kényes nyomozásban.
– Kikre gondol? – tudakoltam. – Gondolom, tudják, hogy ne-
kem sok barátom van.
– Nem gondoltunk senkire, és nem érdekel minket, hogy hány
barátja van, mert ez a régmúlt. Csak két barátja lehet mostan-
tól, kettôt választhat. A többiek meg mennek a süllyesztôbe. Van
kérdés?
– Igen, lenne pár, de a legfontosabb kérdésem az lenne, hogy
a fészkes fenébe válasszak két barátot? Odasétálok egyesével
mindegyikhez, és megkérdezem: „Kedves barátom, akarsz-e
mostantól, hozzám hasonlóan az NNI besúgója lenni?”
Gabriella megköszörülte torkát, és elismerôen bólogatott.
– Igen! Valahogy így gondoltuk. Szóval melyiket választja? „A”
vagy „B” variációt?
– Várjon! Még egy kérdés: hogy a francba jutottam pont én az
eszükbe? Biztosan kismillió tökös hazafi rohangál az utcákon,
akik arról álmodoznak nap mint nap, hogy ügynökösdit játssza-
nak.
– Ezt dobta ki a gép, vagy hogy is szokás mondani... Mivel ön
egyszer régen, valami fura véletlen folytán jelentkezett rendôr-
nek – erôsített meg Gabriella.
28
 Közbevágtam:
– Hé! Nem szép dolog felhánytorgatni a múltat. Mindenki hi-
bázhat!
Gabriella megvonta a vállát.
– Ez nem felemlegetett múlt. Ez dokumentált múlt! Ez a fel-
jegyzés azt jelenti, hogy némi becsület és törvénytisztelet szo-
rulhatott magába, csak az már igen poros. Birtokunkba jutot-
tak olyan információk, miszerint ön kapcsolatba került
ügynökségünk által megfigyelt személyekkel. Az, hogy ez vélet-
len, vagy szándékos lépés volt az ön részérôl, minket sem most,
sem a jövôben nem érdekel. A lényeg az, hogy maga itt most
hiába adja a szerencsétlent, valójában mindig is a tûz közelé-
ben volt. Hogy ezt tudatosan tette, vagy csak így alakult, az min-
ket nem érdekel.
– Oké, oké. Értem. – Megadtam magam, miközben már azon
járt az eszem, vajon kik lehetnek a baráti társaságomból azok a
személyek, akik az NNI látóterébe kerülhettek.
– Szóval? Mit választ? „A” vagy „B”? – sürgetett a Széplábú.
– Mit gondol? – kérdeztem vissza, és ahogy múlt az idô, min-
den másodperccel rosszabbul éreztem magamat a választásom
súlyától, és ez az érzés valósággal kiült az arcomra.
– Remek! – biztosított Gabriella, és egybôl nyájasabb hangon
folyatta: – Szóval most már egy csapatban játszunk. Itt a szá-
mom – odanyújtott egy névjegykártyát, amin számtalan elérhe-
tôség volt feltüntetve –, hívjon, ahogy megtalálta azt a két em-
bert, akit bevesz a buliba. Beszéljen meg egy-egy randevút a
kiválasztottakkal, és ha valamelyikük nemet mond, rögtön csör-
gessen meg! A két barátunk ott terem – Dávidra és Góliátra
biccentett –, és lekapcsolják az illetôt.
– És mit kell majd csinálnunk? – kérdeztem a szép lábú höl-
gyet, és ahogy közelebb léptem, mellbe vágott az NR illata.
– Azt egyelôre nem árulhatom el – válaszolt Gabriella, és egye-
nesen a szemembe nézett, méghozzá olyan mélyen és áthatóan,
ahogy eddig nagyon kevesen. – A lépcsôfokokat mindig csak
egyesével vesszük, így nem esünk pofára. Az elsô lépés megsze-
rezni a támogatást – érvelt, és miközben a hideg futott végig a
hátamon, ahogy megéreztem a szemébôl sugárzó magabiztossá-
got, folytatta: – Az biztos, hogy fel kell majd kötniük a gatyájukat,
29
és nem lesz elég egy-két jópofa megjegyzés ahhoz, hogy ki-
másszon a szarból, amiben maga nyakig lesz, ha bármelyikük
is hibázik.
– Ez egészen jól hangzik – ismertem el, miközben Gabriella
véget vetett a társalgásnak, köszönt, magához vette a kabátját
és a táskáját, aztán távozott, szorosan a nyomában Dáviddal és
Góliáttal. Ahogy a tûsarkak és a gumitalpak kopogásának hang-
ja folyamatosan csitult a folyosómon, a lakásom is visszanyerte
a szokásos, nyugodt csendjét.

30
 4.

A csapatépítés

Ketten maradtunk a lakásban. NR és én. Felkeltem a kana-

pémról és a bárszekrényemhez sétáltam, miközben hatalmasat
szívtam az NR-rel átitatott levegôbôl, majd kitöltöttem magam-
nak egy kupica selymes körtepálinkát. Csakis azért, hogy némi
gondolkodásra ösztönözzem az agyam azon részét, mely még
épségben maradt a hirtelen jött, nehezen felfogható események
után. Miközben a nyelôcsövemen sebesen csúszott lefelé ked-
vencem, a Szicsek-féle Ágyas Körte, újra beindultak a fogaske-
rekeim. A testem elôbb megborzongott az alkoholtól, de mégis
selymes érzést hagyott maga után, majd megnyugodott, ahogy
a gyomorba ért. Egy nem volt elég. Jött a második, aztán a harma-
dik. Miközben igyekeztem összehozni a mesterhatost – hiszen a
jóból sosem elég, és ez tényleg jó volt –, visszaültem a kanapéra.
Most már hárman voltunk. NR, a pálinka és én. Mialatt az illat
és az íz tökéletességét élvezgettem, azon törtem a fejem, vajon
kik lennének azok a barátok, akikre számíthatok ezekben a
percekben.

* * *

A kéretlen ébresztô egy váratlan, éles hangú csörgés és villó-

dzó fények kíséretében érkezett. Erre senki sem ébred fel szíve-
sen, és leggyûlöltebb ellenfelemnek sem kívántam volna – fôleg
ilyen állapotban. Fájt a hátam, és természetesen a fejem is a
kanapén édes hármasban eltöltött pásztorórák után. PONT úgy
történt minden, ahogy szokott! Itt hagyott mindenki, NR elil-
lant, a selymes meg felszívódott, akárcsak az összes NÔ, akit
életem során valaha is szerettem volna komolyan venni. Ne-
hézkesen feltápászkodtam a kanapéról és a telefon felé sétál-
tam, ami még mindig buzgón követelte, hogy vegye észre valaki.
A hívás abbamaradt, és mielôtt visszahívtam volna az illetôt,
leolvastam a kijelzôrôl az idôpontot. Korán volt, nagyon korán.
Hajnali fél kilenc. A magamfajta sosem ébred ilyenkor, miként
31
erre drága édesanyám is számtalanszor felhívta a figyelmemet,
isten nyugosztalja. Fájt a fejem, de úgy, mint még soha. Elôször
a selymesre gondoltam, de aztán rájöttem, hogy ô sosem ártana
nekem, úgyhogy kizártam a lehetôséget, mivel a legrosszabb
hatása rám nézve, hogy elaltat és megnevettet. Aztán megtalál-
tam a magyarázatot a fejfájásomra. Ott volt a kanapém mellett,
a földre esve. A Széplábú névjegye a telefonszámával. Hivatalo-
san a Berényi Gabriella névjegykártyája és egy szûrôig elszívott
David Off a bonbonkínálómban, amit mindig mindenki hamu-
tartónak néz. Más esetben örültem volna egy ilyen kártyának,
ha például egy kibontakozóban lévô villámrománc elsô fejezete
lett volna. Ahogy felvettem a kártyát a földrôl, egybôl eszembe
jutott minden: Dávid és Góliát, az a bizonyos „B” terv, a gyönyö-
rû lábak, a tökéletesen kerekedô fenék...
Visszahívtam a számomra ismeretlen számot. Ismerôs, jó ke-
délyû hang vette fel a telefont.
– Hé! Jó reggelt! Hasadra süt a nap! – hallottam a kagylóban.
Körbejártattam tekintetem a szobán, a lehúzott redônyeimet
tanulmányozva, és egy pillanatig a fényhiánytól szenvedô páf-
rányomra néztem. Nap sehol.
– Szevasz, Bó! Látom, nem tudtál aludni – szóltam a telefon-
ba, és a fürdôszoba felé vettem az irányt. Bó becsületes és nem
publikus nevén, Szilágyi Botond, régi jó barátom volt, és sok-
szor elgondolkodtam azon, hogy mi a francot is keres mellettem
ennyi év után is. Ô nem rosszfiú, inkább csak rossz helyen ke-
resgélt, ugyanúgy, mint én. Azzal a különbséggel, hogy én nem
keresgéltem, hanem kifejezetten kutattam azokat a bizonyos
rossz helyeket.
– Ki korán kell, aranyat lel! –vihogta a telefon túlsó végérôl
újabb közhelyes megjegyzését, de a mondat végét elnyomta a
háttérben dübörgô metrószerelvény – társadalmunk munkába
sietô hasznos tagjainak moraja.
– Mióta vagy te ennyire pozitív? – kérdeztem, közben enged-
tem egy kis fürdôvizet.
– Mától minden más lesz, barátom! Megkaptam az állást az
ügyvédi irodában, vége a csibészéletnek, irány a biztos lét! – A
hang valahonnan nagyon messzirôl jött, ezer fényévnyire is le-
hetett a Földtôl, de nem lett volna fair lerántani gazdáját a való
32
világba. Bó keményen dolgozott azért, hogy jobbra válthasson,
és benne legalább megvoltak azok az ambíciók, amik ma a sike-
res életben maradáshoz szükségesek.
Bó nem egyszerûen egy barát volt. Inkább afféle szürke em-
ber... Én kettô plusz egy emberfajtát különböztetek meg. Remé-
lem, sejtik, hogy nem bôrszín vagy vallás szerint csoportosítok.
Az elsô számúak a fehérek: makulátlan életû, adófizetô, vasalt-
inges, feszes bôrû emberek. Az utánuk következôk a feketék:
talán mondanom sem kell, hogy a feketék azok, akiktôl a fehé-
rek nagyon félnek. A feketék és a fehérek afféle ördögök és an-
gyalok típusú ellentétpárt alkotnak. Végül eljutottunk a szür-
kékhez, társadalmunk döntô többségéhez, azokhoz, akik nem
annyira rosszak, hogy délre, a pokolba, és nem annyira jók,
hogy északra, a mennybe kerüljenek. Ebbôl a csoportból kerül-
nek ki a politikusok, a nagy vállalatok vezetôi és a Bó-féle ügy-
védpalánták is, akik, ha kellett, benne voltak a rosszban. Ôk
voltak azok, akik a törvények kiskapuit nyitogatták mesterien
a tolvajkulcsaikkal és a szavaikkal is, mindig szigorúan ügyel-
ve arra, nehogy megcsússzanak, mert akkor lôttek volna a jogi
egyetemnek vagy a késôbbi kamarai tagságnak. Van, aki a tes-
tét árulja, hogy fedezhesse az érthetetlenül magas tanulmányi
költségeket, és van, aki az eszét. Döntse el mindenki, melyik a
jobb, avagy a rosszabb.
– Örülök, és természetesen gratulálok! Lenne kedved össze-
futni, hogy koccintsunk a nagy változásokra? –érdeklôdtem,
miközben a vízbe ereszkedtem, ahol pillanatok alatt bevörösö-
dött a lábam a forró víztôl.
– Nem is tudom – szívta a fogát Bó, és némi hezitálást lehetett
kivenni a szavaiból.
– Közel a csúcshoz máris hanyagolod a barátaidat? – Tud-
tam, hogy ez a kérdés övön aluli volt, mivel annak is szántam,
de ezzel mindig el tudtam csalni ôt egy italra, akár a világ végé-
re is. Miután megegyeztünk a részletek felôl, némi flamó vétele-
zése után a város másik végében lévô kávézó felé vettem az irányt.
A házból kilépve szemembe sütött a kellemes reggeli nap, de
nem vakított el annyira, hogy két kapualjjal odébb ne vegyem
észre a két alakot, akik valahogy nem illettek bele az utcám
megszokott képébe. „Tehát elkezdôdött” – gondoltam.
33
 Nem törôdtem velük, hiszen, ha ôk jófiúk, és most már én is
az vagyok, akkor nincs mitôl félnem. Taxit fogtam, és a reggeli
csúcsban lassan haladtunk a megbeszélt kávézó irányába.
Mögöttünk, egy Audiban feltûnt a két alak, akik elôbb még a
kapucsengôket vizsgálgatták, és nem sokkal késôbb valami fura
véletlen folytán számuk megduplázódott. A taxi megállt. Én ki-
szálltam, majd tovább hajtott a sofôröm. Jól betanult módon így
tett a két Audi is. Nem sokkal késôbb a kávézóban ücsörögtünk
négyesben. Távolabb (kettesben) Dávid és Góliát – úgy tûnt, a
többieket lepasszolták, nem jelenthettem túl nagy falatot ne-
kik, és mi is kettesben Bóval. Hívatlan kísérôink tôlünk három
asztal távolságra foglaltak helyet, persze minden feltûnés nél-
kül, mintha csak tanulták volna: „hogyan kövessünk feltûnés
nélkül valakit”. Asztalunkon csupán egy narancslé és egy ás-
ványvíz foglalta a helyet, ami eleinte sehogy sem akart fogyni,
késôbb annál inkább. Bó és én ugyanúgy festettünk, mint bár-
ki más a kávézóban, mégis különböztünk másoktól. Az külön-
böztetett meg minket, hogy a mi témánk komoly volt, és nem a
hétvégi bulit szerveztük. Elmeséltem neki hajnali négytôl a na-
pomat, addig a percig, míg nem találkoztam vele. A nap és be-
szélgetésünk közepén az asztalukon már jó néhány Jack&Coke-
pohár volt, némi jégvízzel az alján. Bo már vagy a negyedik italnál
járt, mivel valahogy fel kellett dolgoznia a sok információt, és
mint köztudott, az alkohol segít az emésztésben. Amikor végre
megengedte magának azt a luxust, hogy lazítson azon az idióta
nyakkendôjén, csak annyit tudott mondani.
– Cseszd meg!
Elôször nem tudtam eldönteni, hogy mi rejlik a hangjában.
Mélységes sajnálat azért, amibe csöppentem, vagy iszonyato-
san nagy düh, azért, amibe belerángatom.
– Szóval? Mit mondasz? Velem... – gyorsan javítottam magam,
és a két barátunk felé biccentettem – velünk tartasz?
A válaszra várva rendeltem még egy kört, bár nem tudom,
hogy kinek vagy minek. Bó némán csóválta a fejét, és most elô-
ször láttam az arcán a bizonytalanságot. Ez volt hosszú idô után
élete elsô napja, amikor nem kapaszkodhatott a paragrafusok
és törvénykönyvek szövevényes és sokszor szakértôként is ne-
hezen értelmezhetô soraiba. Most saját belátása szerint kellett
34
meghoznia a döntést. Bó mindig is híres volt arról, hogy min-
den helyzetben megfelelôen döntött, igaz sok esetben lassan –
gondolom, mindenki ismeri a teknôs és a nyúl meséjét, úgy-
hogy nem kell részleteznem a helyzetünket. A barátom most
sem okozott csalódást, és döntött, olyan lassan, ahogyan vár-
tam.
Félreértés ne essék, nem hibáztatom, és nem nevetem ki ezért,
hiszen a mostani döntése igencsak kihat a közeli közös jövônk-
re.
– Egy szót várok csak tôled, barátom! Egy szót! – mondtam,
mikor odalibbent az asztalunkhoz egy apró szôkeség, kezében
egy tálcával.
– A két Jack&Coke ide lesz, ugye? – kérdezte a lány, mintha
nem hozott volna még semmit nekünk a nap folyamán.
Egy pillanatra elkalandoztunk, ahogy megpillantottuk rövid-
re szabott blúzát, ami alól oldalt kikandikált napbarnított csí-
pôje. Egy percre mind a ketten elfeledkeztünk a vállunkat nyo-
mó teherrôl, és vélhetôen ugyanarra gondoltunk. A lány
kérdésére csak némán biccentettünk, és végignéztük, ahogy
leszedi az asztalunkat és elénk rakja az italokat.
– Egészségükre! – nézett ránk elbûvölôen.
– A francba is! – Bó az asztalra csapott és olyat sóhajtott,
mintha hirtelen minden gondtól megszabadult volna.
– Elnézést, hozna egy itallapot? – kérte a lányt, aki megfor-
dult, és mosolyogva elénk tette a lapot. Bó levette a nyakkendô-
jét és az asztal mellé dobta.
– Teljesen hülyének érzem magamat benne, ez nem is én va-
gyok – mondta. Rögtön tudtam, mire gondol.
– Köszönöm, barátom! – feleltem, és felálltam az asztaltól.
Gondoskodtam arról, hogy mindenki lássa, amint odamegyek
Dávidhoz és Góliáthoz. A felszolgálólány és Bó csak némán bá-
mult, én pedig néhány perc társalgás és szívélyes kézrázás után
visszatértem a barátomhoz.
– Rendelnénk még valami italt! – közöltem a lánnyal, és seré-
nyen bogarásztam az itallap sorait. Természetesen nem a már-
kákat, hanem az árakat néztem. Fél perc keresgélés után meg-
állt a mutatóujjam a Louis Roederer Cristal pezsgônél. Az ára
csillagászati volt. Nem is értettem, mi a fenét keres egy ilyen
35
pezsgô egy kávéháznak hívott melegedô italkínálatában. Igaz,
hogy megmagyarázhatatlan okokból itt az Andrássy úton két
kávéért és ásványvízért elkérnek három-négyezer forintot is, de
ahogy megrendeltem az italt, rögtön világossá vált minden. Át-
éreztem egy pillanatig azon undorítóan gazdag és sikeres em-
berek életének pillanatait, akik ilyeneket rendelgetnek úgy, mint
más vizet. Jó érzés volt…
– Egy Louis Roederer Cristalt kérnénk! – mondtam kimérten,
mintha csak két pohár vizet kértem volna. A lány arcán két
piros foltocska kezdett kirajzolódni.
– Elnézést, de a Louis Roederer pezsgôket csak palackban
tudjuk felszolgálni.
– Igen? – kérdeztem vissza. – Ez esetben négy poharat kér-
nénk hozzá, úgyis a barátaink fizetnek.
Lehet, hogy egy kicsit túljátszottam a szerepemet, de én él-
veztem, és ez a lényeg. Óvatosan hátrabillentem a székemmel.
– A barátaink rendezik a számlánkat… – linkeltem a lány-
nak, és hatalmas mosollyal intettem Dávid és Góliát felé, akik
szemmel láthatóan meg is lepôdtek a gesztuson, és persze vi-
szonozták azt, nehogy a kávéház népes vendégköre megszólja
ôket azért az illetlenségért, hogy nem fogadnak egy szívélyes
köszönést. A lány furcsán nézett, valami nem tetszett neki, de
rögtön meglágyult, mikor Bó egy közepes méretû bankót rakott
tálcájára.
– Hozná az italunkat? – tudakolta Bó ártatlan arccal. Némi
sugdolózást lehetett hallani a pult felôl, és már hozták is a meg-
rendelt különlegességet. Ezüstszínû, deres oldalú pezsgôsvödör
került az asztalunkra roskadásig pakolva jéggel, és benne a
pezsgôvel, nyakán egy hófehér damasztszalvétával. A lány he-
lyett most már egy középkorú felszolgáló sürgött-forgott körü-
löttünk. Mindenféle hang és pukkanás mellôzésével felbontotta
a palackot és töltött a poharainkba, majd magunkra hagyott
minket. Felálltam az asztaltól kezemben a két pohár pezsgôvel,
és személyesen szervíroztam a két pincsinek. Még koccintot-
tam is velük.
– Mostantól ô is velünk van, igyunk az új játékosunk egész-
ségére! – mondtam, és visszatértem Bóhoz. – Élvezzük ki min-
den csepp ízét, mert ez drága mulatság – hadartam, és hatal-
36
masat húztam az italból, majd lassan engedtem le a torkomon.
– És mit kell csinálnunk? – tudakolta Bó, miközben töltött
még egy keveset magának.
– Az még elôttem is titok. Azt mondta a nô, hogy elôször keres-
sek magam mellé két megbízható embert, utána beavatnak a
részletekbe.
– És ki a harmadik? – érdeklôdött Bó közelebb hajolva.
– Hogy ôszinte legyek, azt hittem, hogy majd te megmondod –
nevettem, és mondatomat éppen befejeztem, mikor megszólalt
a mobilom.
– Ki az? – izgult Bó.
– A harmadik játékos!

37
38
 5.

Az utolsó ember

Bóra néztem, és tudtam, hogy a sors akarta így. Az illetô, aki-

nek neve a kijelzôn tündökölt, számtalan szorult helyzetbôl
húzott ki engem. Reméltem, így lesz most is.
– Nem azt mondtad az elôbb, hogy nincs még harmadik?
– Ô még nem tud róla – válaszoltam, és olyan szívélyesen vet-
tem fel a telefont, mint még soha.
A rövidnek indult telefonbeszélgetés kissé elnyúlt. Olyannyi-
ra, hogy a pezsgônket körülölelô jégkockák negyedükre zsugo-
rodtak, sok vizet hagyva maguk után, és kocogva csattantak
össze, mikor megbolygattuk ôket, hogy kiemeljük a palackot
utántöltés céljából. Bó arcára már kezdett kiülni az unalom.
Életem sokadik PONT-jának képviselôi néhány Glamour-lány
formájában tipegtek be a kávézóba, érthetetlenül magas tûsar-
kú cipôben és olyannyira feszes nadrágban, hogy olybá tûnt,
ruhát sem viselnek. Dávid szeme sarkából követte a hölgyeket,
míg Góliát vagy egy köbméter oxigént szívott el elôlünk tüdejébe
a szûkös légtérben, csak azért, hogy nagyobbnak látszódjon az
amúgy sem aprócska mellkasa és háta.
– Gyerünk! – szóltam Bónak, és olyan elegánsan távoztunk a
kávézóból, ahogy az a szélhámosok kézikönyvében elô van írva.
Más esetben csatlakoztam volna a kísérôinkhez és én is megle-
geltettem volna a szemeimet a szilikonvölgyek hatalmas és ke-
rek mezején, de gyors fejszámolást végeztem, és sajnálatomra
meg kellett állapítanom, hogy nincs nálam annyi pénz, amivel
bárkinek is rendezhetném a számláját. A kávézó panorámaab-
lakai elôtt elhaladva még volt idônk megperzselôdni Dávid te-
kintetében. Pedig ekkor még fogalma sem lehetett róla, hogy a
papírcetlin, amit perceken belül az asztalára tesznek, nyolc-
vanezer forint körüli összeg lesz. Tíz perccel késôbb már a for-
galmas úton haladtunk, egy taxiban ülve. Útközben jókat ne-
vettünk a történteken, igaz tudtuk, hogy ennek a tréfának még
meg fogjuk fizetni az árát.
– És most? – tudakolta Bó némi nyugtalansággal hangjában.
39
 – Mindjárt megtudod – válaszoltam kissé sejtelmesen. – Itt
fordulj balra, aztán a negyedik utcánál jobbra. – A sofôr szó
nélkül követte az utasításaimat, és nemsokára megálltunk az
égbekapaszkodó építmények elôtt. Újpest, panelházak. Mond-
hatnak akármit a panelházakra vagy az itt élôkre, én szerettem
ôket, hiszen itt születtem. Bó azonban zaklatottnak tûnt, ahogy
a tízes számú kapualjnál tanyázó hatalmas, szôrös képû alakot
meglátta. Mielôtt félreértenének, az illetônek nem bozontos és
rendetlen szakálla volt, hanem gondosan apróra igazított. In-
tett, hogy menjünk oda. Ha nem ismertem volna ôt, nem halad-
tam volna felé ilyen nyugodt léptekkel, mint ahogyan tettem.
Bó halkan szuszogott a hátam mögött.
– Ismered ezt az alakot? – kérdezte Bó, s én egy pillanatig
nem tudtam eldönteni, hogyan is érti a kérdést. Aztán rájöt-
tem: azt akarta kérdezni, hogy van-e félnivalónk, és mekkora...
– De még mennyire! Ô lesz a harmadik – közöltem Bóval, és
kezet ráztunk régi barátommal, Gantemirov Juszuppal.
A sors úgy intézte, hogy Juszup a tízemeletesek dzsungelé-
ben a tízes szám tízedik emeletén lakott.
– Kipihented a tegnap estét? – tudakolta.
– Ö…ö… igen, és köszönöm még egyszer azt a kis segítséget.
– Ugyan, semmiség, biztosan megoldottad volna egyedül is –
válaszolt, és nem firtatta tovább a történteket. Ahogy felértünk,
jó vendéglátó módjára hellyel kínált minket lakásában.
– Nos, barátom, mi az a rendkívül fontos dolog, ami nem vár-
hatott, míg visszajövök Németországból? – érdeklôdött, miköz-
ben helyet foglalt egy keskeny kanapén.
Ahogy belenéztem Juszup hatalmas szemeibe, lelkiismeret-
furdalásom támadt. Eszembe jutott a telefonhívás, amikor ki-
választottam ôt, hogy felbolygassam amúgy sem mindig egysze-
rû és vidám életét. Tudtam, hogy Juszup esetében minden egyes
szavammal egy sikeresnek ígérkezô sportkarriert török ketté.
– Arról lenne szó... – kezdtem rá úgy, mint amikor a kisgyerek
nem igazán meri bevallani, hogy otthon nem a szomszéd gyerek
rúgta be az ablakot focizás közben.
– Egy nagyon csinos vendég... – kotyogott közbe Bó, és el is
hallgatott, ahogy észrevette a villámokat a szememben. Újra
átvettem a szót.
– Állást ajánlott. Nekem és két általam választott embernek.
40
 – Jól fizet? És mit kell csinálni? – kérdezte Juszup szokatla-
nul óvatosan.
Innét már nem volt visszaút. Úgy döntöttem, gyorsan elmon-
dok neki mindent, és fohászkodom mindenki istenéhez, hogy
igent mondjon.
Juszup némán hallgatott, majd felállt, és kiment a konyhá-
ba. Perceken beül visszatért egy üveg vörösbor – meg kell je-
gyezzem, különösnek tartottam Juszup lakásában az alkohol
jelenlétét – és két pohár társaságában. Jól megtöltötte a két
szomjazó kelyhet és átnyújtotta nekünk. Bó és én belekortyol-
tunk a borba, de éreztük, hogy ez már túl sok lesz. Pedig alko-
holmámorban mindig könnyebb elviselni a közelgô rosszat, és a
fájdalmat is csillapítja.
– Sajnálom, barátom – kezdte Juszup – lehet, hogy a ti kultú-
rátokban a szabadságért, a hatalomért vagy a vagyonért néha
feladják az elveket, de nálunk ez nem így megy. Inkább megha-
lok, minthogy besúgó legyek.
A bor száraz, gyümölcsös íze hirtelen fojtogatni kezdett, ahogy
elegyedett barátom mondataival. Ebben a pillanatban úgy tûnt,
vége a barátságunknak, de Juszup folytatta:
– Nagy szerencséd van, tudod-e?
– Miért is?
– Mert a barátom vagy. Mifelénk, a csecseneknél csupán egy
dolog erôsebb, mint az elvek. A haza szabadságának érdeke. Ha
kell, fegyvert fogunk az elnyomóink ellen, és míg élünk, harco-
lunk ellenük. Ha kell, meghalunk a barátunkért, bajtársain-
kért, testvéreinkért, maroknyi nemzetünkért.
Bó felém fordult, a szemöldökét ráncolta, és a „Mit akar ez-
zel?” kérdés ült ki az arcára. A válaszra azonban nem sokat
kellett várnunk. Juszup még nem fejezte be mondandóját.
– Az elveknél csupán a szívünk erôsebb. Márpedig mi ketten
veled elég sok mindenen átmentünk már. Ezért a szívem most
azt mondja, hogy melletted és a barátod mellett a helyem. Vele-
tek tartok!
A megdöbbenéstôl nem jutottunk szóhoz, de talán nem is lett
volna érdemes beszélni. Végül is mindhárman tudtuk, mi tör-
tént. Juszup és az én barátságom véget ért. De ezzel egy idôben
elkezdôdött egy másik barátság: az okos, az erôs, és a csibész
sokkal mélyebb barátsága.
41
42
 6.

Beavatás

Hat óra múlt néhány perccel, mikor huszonnégy órán belül

másodjára találkoztam Gabriellával.
Majdnem olyan volt, mintha házasok lennénk. Nappal min-
denki dolgozik és este újra együtt. Szokásunkhoz híven nálam
találkoztunk. A fiatal házasok hazatérésének képét csupán
Dávid és Góliát, na meg Bó és Juszup árnyékolta be jelenlété-
vel. Mivel szerényen berendezett lakásom nem volt felkészülve
ekkorra emberáradat fogadására, sajnos nem mindenkinek ju-
tott ülôhely a hosszúnak ígérkezô beszélgetéshez. Természete-
sen én nem maradtam állva...
A hangulat enyhén szólva is paprikás volt. Nem igazán tu-
dom, hogy ez minek tudható be. Vagy azért keletkezett feszült-
ség az én Széplábúm és két pincsije között, mert túlzottan nagy
számlát hagytunk rájuk a kávézóban, vagy ígéretünkhöz híven
tényleg nagyon meleg lesz a dolog, amibe pottyanni fogunk. De
ha most jobban belegondolok, lehet, hogy az asztalra helyezett
ropi frissességében találtak kivetnivalót.
Gabriella valami furcsa, nagy magasságokból irányított vé-
letlen folytán mellém ült. Miközben figyelmemet mesés hangja,
érzékeimet pedig gyönyörû teste és az NR illata kötötte le, nem
tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy esetleg Gabriella
lehet az újabb NÔ életemben. Neki persze most egészen más
gondja volt. Elôvett fekete táskájából egy vastag mappát, és rá-
kezdett arra, amire már mindannyian kíváncsiak voltunk. Húsz
perc tömény információelhangzást és vagy egy tucat rendkívül
jól beállított, bár meglehetôsen távolról készült fotó megtekinté-
sét követôen úgy éreztem, hogy ez most már sok nekem. Felkel-
tem tehát, hogy töltsek magamnak és vendégeimnek valami italt,
ezzel is segítve az információk emésztését.
– Ez mind szép és jó, de hogy kerülünk a képbe mi? – szakí-
totta félbe Juszup az elôadást.
– Egyszerû! Szükségünk van egy megbízható csapatra, amely be
tud épülni a Budapest–Bécs drogvonalba. Az egész kereskedelem
43
építôipari fedôtevékenység alatt történik. Önöknek pedig már
van priuszuk és némi ismertségük, így tökéletesen beleillenek
az általunk tervezett akcióba. Megfelel a válaszom?
– Ez eddig logikusan hangzik – bólintottam, miközben Bó fal-
fehér arcát néztem. – És ezt az Gotfried Schäfert kéne valahogy
kézre kerítenünk? – kérdeztem a Széplábú kezében tartott kép-
re mutatva.
A nevet persze rosszul ejtettem, de Juszup rögtön javította a
kiejtésemet. Miközben letettem a dohányzóasztalra némi ás-
ványvizet és két üveg könnyebb fajtájú szeszesitalt a gyengéb-
bek kedvéért, Gabriella táskájából elôkerült még egy fotó. Az
asztalra dobta. A képen látható ázsiai fickóra mutatott. Pici ter-
met, vékonyszálú haj, sárgás bôr. Ami megkülönböztette az át-
lagos ázsiaitól, hogy rendkívül jól öltözött volt. És a kép a Gel-
lért fürdônél készült, nem egy piacon. Könnyû dolgunk lesz.
Kikapok egyet a tömegbôl, felöltöztetem a képen látható módon,
és kész is az instant célszemély. Sosem tudják meg, ha nem az
igazi.
– És ha megtaláljuk az emberünket, mi legyen vele? Nyírjuk
ki? – kérdeztem sokat próbált gengsztert alakítva.
– Azért azt nem. Nem kívánjuk, hogy meghaljanak. Nekünk
elég, ha a hozzá vezetô szálat térképezik fel. Az elsôdleges cél-
pontunk Nguyen Van Bao.
– Szóval nem magyar... – jegyeztem meg.
– Talált, de nem süllyedt – reagált eléggé váratlanul Góliát,
mivel ismeretségünk eleje óta nem nagyon beszélt.
– Nguyen Van Bao vietnami születésû, magyar állampolgár –
szólalt meg újra a Széplábú.
– Ez lett volna a második tippem – kontráztam, hogy mégse
legyen annyira igaza, és belekortyoltam az italomba.
– Tippekre nem alapozhatunk. Vagy tudunk valamit, vagy nem,
ez nem játék. És kérem, hagyjuk most a viccelôdést, illetve tar-
togassuk a késôbbiekre – vágott vissza Gabriella.
Megéreztem, hogy most kiboríthatom, és rátettem még egy
lapáttal.
– Szóval lesz még folytatás. Addig majd gyûjtöm a vicceket –
közöltem jó nagy mosollyal, mire Góliát felpattant, és fenyegetô-
en megindult felém. Amennyire meglepett és váratlanul ért re-
44
akciója, legalább annyira megrémisztette ôt, ahogy Juszup ba-
rátunk egy viperát megszégyenítô gyorsasággal felpattant, je-
lezve, hogy elôbb vele kell számolnia, bármi is fordult meg a
fejében.
– Ha megmozdulsz, fájni fog... nagyon! – közölte vele Juszup.
Góliát azonban még mindig nem úgy tett, mint aki viccnek fogja
fel az egészet. Begyakorolt mozdulattal félrehúzta a zakóját,
mutatva a számára biztonságérzetet nyújtó csôvel ellátott vas-
darabot. Nem tudta, hogy ha van valami, amitôl Juszup nem
fél, azok a fegyverek.

* * *

Juszup csupán tízéves volt, mikor 1995 elején megkezdôdött

a csecsen nemzeti autonómiáért folyó véres háború az oroszok-
kal. Vagyis tízévesen élte át azt, amit embernek soha nem kéne
átélnie, fôleg nem gyerekként. Miközben én esténként otthon-
ról néztem a tévében a Groznij ege felett elsuhanó rakéták fény-
csóváit, ô bujkált, rettegett és minden percben az életéért küz-
dött.
Amikor a közdelem reménytelenné vált, Juszup és családja
hosszú hónapok kemény vesztegetések árán jutott ki
Csecsenföldrôl. Új életet Moszkvában kezdtek, persze hamis
papírokkal. Juszupnak is meg kellett vívnia a saját harcát az
iskolában, mert amint „kiszagolták”, hogy honnan jött, egybôl
kikezdték ôt is, és itt változott meg igazán a sorsa. A birkózószô-
nyegen egyre-másra verte, gyôzte le elôbb az ôt zaklatókat, majd
a rangosabb versenyzôket, és kerek egy év múlva Oroszország
korosztályos bajnoka lett.
Ahogy nôtt, úgy erôsödött. Miután otthon végigcsomagolta
akkori súlycsoportját, lehetôsége nyílt, hogy sportkarrierjét
Magyarországon folytassa. Habozás nélkül átigazolt, és elköltö-
zött új hazájába. Nyolc év kitartó munkája itt is meghozta gyü-
mölcsét, és nemsokára már az ország legjobbjai között tartották
számon. Egy éve pedig átigazolt Münchenbe, egy élvonalbeli
csapathoz, miután az ottani bemutatkozó mérkôzésén hat má-
sodperc alatt elsöprô gyôzelmet aratott.
45
 Mint minden hivatásos küzdôsportoló, ô is megfordult az éj-
szakában, de a nevét ott is egy lapon emlegették a lojalitással
és hûséggel. Ha jól emlékszem, kétszer lôttek rá, és legalább
ugyanennyi alkalommal szúrták meg. Mindez most azt jelentet-
te, hogy Góliát ezúttal mellényúlt az ellenfél megválasztásában.
Dávid is felállt, és a társa mellé lépett. Ezek után Bó sem
maradhatott ki a jelenetbôl. Ô azonban a maga módján harcolt,
selyemkesztyûben, ügyvédhez méltó módon.
– Ha bármelyikünkhöz is hozzáér, úgy beperelem magát meg
a bagázsát, hogy még a dédunokáik is fizetni fognak! – mondta,
miközben elégedetten hátradôlt a fotelben.
– Remek! Látom, van csapatszellem! Remélem a terepen egy-
másért is így kiállnak majd, uraim. Ha kérhetném, mindenki
korának és rangjának megfelelôen viselkedjen!
Gabriella szúrósan nézett két emberére, akik nem szívesen,
de hátráltak. Nem tehettek mást, hiszen a parancs akkor is
betartandó, ha kérés formájában hangzik el.
– Ha mindenki lenyugodott, akkor folytatom. Mint mondtam,
az elsôdleges feladatuk bekerülni a szóban forgó szervezet látó-
körébe – kezdte újra Berényi kisasszony, majd egy újabb lapot
húzott elô a táskájából. – Ez a szervezet hazai vezetôinek listá-
ja. Ha ezeket megtaláltuk, jöhet a következô szint.
– Mint a videojátékokban. – Megint én nem bírtam ki, hogy
ne szólaljak meg, de most már a barátaim is rám ripakodtak,
ezért gyorsan javítottam. – Bocsánat! Tehát mi a második szint?
– A következô szint – mondta Gabriella rendkívül kimérten –
eljutni Bécsbe Gotfried Schäferhez. Ha minden jól megy, a má-
sodik szinthez önök már nem kellenek. Ha megtörténtek a le-
tartóztatások, élhetik tovább a korábbi életüket. Addig is... az
iroda természetesen fedezi az akcióban felmerülô összes költsé-
get. Holnap kézhez kapnak egy-egy bankkártyát, amivel fedezni
tudják a kiadásaikat. – A Széplábú felém fordult, és nyomaté-
kosan folytatta: – Lehetôleg mellôzzék a feltûnést. Gondolok itt
feltûnéskeltô vendéglátó-ipari szolgáltatásokra és hasonlókra...
Most már csak belátóan bólogattam, miközben belegondol-
tam hármunk elkövetkezô életébe. Gabriella közben összeszed-
te és két kupacba rendezte az elôkerült iratokat és képeket. A
kisebbik kupacot visszapakolta táskája mélyébe, a javarészét
meg itt hagyta tanulmányozásra.
46
 – Szerintem mára végeztünk, feküdjenek le korán, és
aludjanak egy hatalmasat. A közeljövôben ilyesmire biztosan
nem lesz módjuk. – Gabriella kezet rázott új játékosaival. Ahogy
közelebb lépett hozzám és kecses kezét felém nyújtotta, engem
hatalmába kerített a jól ismert és mégis mindig ismeretlen ér-
zés, mely akkor fog el, amikor a NÔ-vel találkozom. Puha, bár-
sonyos tapintású keze finoman az enyémhez ért. Összefûzött
vele az NR bódító illata is. A formális búcsú csupán egy másod-
percig tartott, de én úgy éreztem, mintha hosszú percek teltek
volna el.
Aztán hárman maradtunk. Illetve hárman voltunk ugyan,
mégis egyedül éreztük magunkat. Bó törte meg a kriptahangu-
latot. Megrázott.
– Na ne, barátom! Mi történt veled? Belezúgtál ebbe az akta-
tologató libába?
– Dehogyis! Csak… csak az illata... – dadogtam, és próbáltam
elszippantani az utolsó illatmaradványokat a barátaim elôl,
mielôtt végleg felszívódik a levegôben.
– Fiúk – szólt közbe Juszup –, most inkább azzal kéne foglal-
kozni, hogyan kezdjünk hozzá a feladathoz, hogy minél elôbb
elfelejthessük ezt az egész baromságot.
Megfogadtuk Juszup tanácsát. Mindenki mélyen magába
szállt és agyalt, mintha a negyvenmilliós kérdést kaptuk volna
meg. Mindenki a nagy büdös semmin töprengett. A „mi lenne
ha” és az „esetleg”, na meg a „talán” szóval kezdôdô ötleteket
egybôl a szônyegem alá söpörtük. Juszup felállt, és az erkélyem-
hez sétált. Elôvette a már jól ismert apró tégelyt a zsebébôl, és
gyúrt egy adag snüsszt magának.
– Tudod – kezdte –, én mindig igyekeztem Mohamed próféta
tanításai szerint élni és boldogulni. De itt, ahol már lassan az
életem felét eltöltöttem, még mindig megmosolyognak az embe-
rek a Ramadán szokások hallatán, és valami kergekóros Mek-
ka felé hajlongó baromnak tartanak azok, akiknek Istenük sincs.
Én tiszteletben tartom a keresztény tanítást, de itt sok rossz és
gátlástalan ember van, akikbôl kiveszett valami. Tudod, nálunk
mindenki testvér, nem afféle divatként használjuk ezt a szót,
hanem szívbôl jön. Mindezek ellenére, hogy nincs túl jó vélemé-
nyem néhány itteni dologról, szeretek itt élni, és szeretem az
47
itteni embereket. Örülök, hogy sok magyar barátom van. Legfô-
képpen annak örülök, hogy van néhány ilyen barátom, mint te,
és hogy közösen fogjuk szétrúgni azoknak a seggét, akik még
jobban gyorsítják a világ hanyatlását.
E szívdobogtató gondolatok összképét csupán a kiköpött
snüssz barnás maradványa rondította el. Megtámaszkodtam
az erkélyem karcos mûkô korlátján, és onnét néztem a várost.
Juszup felkelt a székrôl, majd elterült a kanapémon. Feje és
lába furcsán nyaklott, ahogy lelógott minden irányban mini-
mum húsz centit. Bó is elszenderedett, bár ôt inkább az alkohol
okozta fáradtság nyomta el villámgyorsan. Ahogy két baráto-
mat néztem, fura érzésem támadt. Hosszú idô után elôször biz-
tonságban éreztem magamat, mert olyanok vettek körbe, akik-
re bármikor, bármilyen körülmények között számíthatok.
Felmarkoltam a dohányzóról az itt hagyott dokumentumokat,
és a háló felé sétáltam velük. Amikor behuppantam az ágyam-
ba, zsongott a fejem. Nguyen Van Bao-t és Gotfried Schäfert
láttam a fotókon valami méregdrága étterem, vagy éppen kaszi-
nó közelében. Azon tûnôdtem, hogy az undorítóan hatalmas
mosoly kinek szól? A lesifotósnak, esetleg a saját tömött pénz-
tárcájuknak örülnek?

48
 7.

Rapid randi a Széplábúval

Sercegés keltett fel álmomból. Lekászálódtam a fotókról, ami-

ken elaludtam. Hajnali negyed tíz.
– Mi az istennyila lehet ez? – tûnôdtem, és ahogy megcsinálta
az agyam a gyors rendszerellenôrzést, rögvest betöltött, és sike-
rült így beazonosítanom Bót, amint éppen reggelit kreál.
– Jó reggelt, papi! – A papi megszólítás rossz szokása volt, de
neki mindig elnéztem, immár hosszú évek óta. Bó még valamit
kiáltott, de nem hallottam tisztán minden szavát, csupán azt,
hogy ismételten papinak szólít. Hangját elnyomta a serpenyô-
ben sercegô olaj, ahogy beledobott némi szalonnát és ráütött
vagy egy fél tucat tojást.
– Beléd is! – válaszoltam, ahogy mindig, amikor kéretlenül
ébresztettek. – Juszup? – kérdeztem.
– Nem tudom, vagy két órája elrohant, azt mondta, hogy majd
jelentkezik, hívni fog téged.
– Remek! – morogtam, és belehúztam abba a doboz tejbe, ami
az életre kelt kínai „hétkinc riz” és a „pici cipôs cirke fálátok”
mellett érlelôdött. Ahogy az elsô csepp félkemény állapotú tej-
darab megérintette kifinomult ízlelôbimbóim egyikének nano-
méternyi szegletét, olyan gyorsan tértem magamhoz, mint még
talán soha. Semmitôl sem lettem még ennyire rosszul, vagy ha
jobban belegondolok, talán mégis. Egyszer ettem valami japcsi
édes gyömbért, amit salátaként kínáltak. Az édesség íze kime-
rült egy ócska, gejl, harminc milliliteres Eau de Toilette teljes
íz- és illatvarázsában, némi haloványrózsaszín gyömbér ízzel
finomítva. A sajnálatos az egészben, hogy az utóbbit nem a ter-
mészet kreálta, csak egy mesterszakács. Így utólag nem bánom
ezeket a tapasztalatokat, hiszen most felfedeztem egy újabb
PONT-ot. Egy közös pontot a majdnem életre kelt tej és az édes
gyömbér között. Mind a kettô gyomorforgató.
– Szóval? Gondolkodtál? Hogy vágunk neki? – kérdezte Bó, és
ügyet sem vetett arra, hogy vonaglok, majd kiköpöm a tejet a
csapba.
49
 – Nem tudom, keressünk valami kapcsolatot – válaszoltam,
és szedtem magamnak a reggelibôl.
Ha nálunk valaki azt mondta, hogy keressünk kapcsolatot,
az egy komplett riadóláncot jelentett. Mindenki végighívott min-
denkit a telefonkönyvébôl, és addig jártunk mások nyakára, amíg
nem találtuk meg azt a bizonyos valakit, aki ismer valakit, aki
ismeri azt a valakit, akit keresünk. Gondolom, ilyen szinten
kezdôdött az építôipari körbetartozás, csak az ô rendszerük
hamarabb bedôlt. Ahogy Bó szélsebesen regiszterében bogará-
szott – higgyék el, eléggé tele volt a telefonkönyve, és szerény
személyem után ô foglalta el a második pozíciót a „köszönetül
és jövök neked eggyel” szívességek toplistáján, így volt a notesz-
ban bejegyzés bôven – villámként jutott eszébe egy név, amit
sejtelmesen eresztett ki elülsô fogai közti parányi résen.
– A Virág Jani!
– Mi? Vagyis ki? – kérdeztem, de rögtön leintett, és tárcsázott.
Körülbelül négyet csengett ki a készülék, mikor már fel is vet-
ték. Bó elhelyezkedett a szokásos tárgyalási testhelyzetébe –
kényelmesen hátradôlt a kanapén, lábait keresztbe rakva, és
megejtett egy röpke tízperces beszélgetést arról, hogy „te hogy
vagy, én hogy vagyok, és mi hogy leszünk, meg emlékszel-e még,
amikor segítettem”. Most is, mint mindig, minden simán ment.
Rögtön kapott egy ígéretet visszahívásra.
– Most mi van? Mire várunk? – türelmetlenkedtem.
– Két perc – válaszolt, és órájára nézett.
– Kivel beszéltél? Ki ez a Virág Jani?
– Két hónapja mentették fel drog, fegyverviselés meg néhány
egyéb apróság vádja alól.
– És neked ehhez mi közöd? – pislogtam nagyokat.
– A Virág Jani régi ismerôsöm. Én segítettem egérutat keres-
ni neki. Mivel az irodám vezetôje képviselte a vádat, nem volt
nehéz dolgom. Egy kis esti túlóra, egy kis iratrendezés jót tesz a
zsebednek és a kapcsolataidnak is.
– Te piszok! – nevettem, és már meg is csörrent Bó telefonja.

* * *

– Igen… rendben, írom! – szólt a telefonba, és macskákat

megszégyenítô módon felkapart egy számot, majd lerakta a te-
lefont.
50
 – Nos? – érdeklôdtem.
– Nos, most telefonálunk a Virág Andrásnak – mondta, mi-
közben bebillentyûzte a számot. Furcsán néztem, nem értet-
tem. Bó ezt rögtön észrevette, és segített kikecmeregni az infor-
mációk hálójából.
– Most egy másik Virággal beszélünk, a nagyobbikkal – ma-
gyarázta.
– Aha… ez logikus, amibôl van kicsi, abból általában van nagy
is… – vágtam rá.
Bó ördögien bánt iPhone-ja klaviatúrájával, máris hívta a
„nagyot” azon a számon, amit a „kicsitôl” kapott. Újra kicsön-
gött a telefon, de most annyit sem kellett várni, mint az elôbb. A
„nagy” Virág rögtön felvette, és ahogy vártuk, képben volt. Vár-
ta már Bó hívását. Olyan precízen egyeztetett velünk személyes
találkozóhoz idôpontot, mintha egy gyökérkezelésre jelentkez-
nénk be. Bó ismét kapart egyet a papírra „Sisters 17:00”, majd
lerakta a telefont.
Hét és fél óránk volt az elsô találkozónkig. Ez a hét és fél óra
elég egy kellemes alvásra, vagy bármire, amit az ember szeret-
ne megtenni hét és fél óra alatt. Például rendbe vághatja a la-
kását, feltéve, ha nem Nguyen Van Bao és Gotfried Schäfer el-
kapását tekintjük célunknak, de igazából hasznosabb dolgokat
is lehet csinálni ennyi idô alatt. Akár vissza is varrhatnak egy
emberi végtagot, vagy egy ügyész ugyanennyi ideig sorolhatja a
vádakat. Kinek mihez kell hét és fél óra. A mi hét és fél óránkat
arra kellett beosztani sebészi pontossággal, hogy kitaláljunk
magunknak egy hihetô háttértörténetet, hogy kik és mik va-
gyunk, mit akarunk és miért, és természetesen miért jó nekünk
segíteni.
Amint az már lenni szokott, az elsô pár ötletünk bôdületes
nagy baromság volt, már-már akkora, hogy rácáfolt Bó diplo-
májára és az én nem létezô élettapasztalatomra. Végül úgy dön-
töttünk, hogy várunk, hátha ránk talál a megoldás. Zakatoló
agyunknál csak a telefonom csengése volt hangosabb. Némi
öröm volt a mélységes sötét, rideg és hideg ürömben a hívó fél
kiléte. Az én Széplábúm, Berényi Gabriella telefonált. Hangja
sajnos sokkal ridegebb és tárgyilagosabb volt, mint titkon re-
méltem, de még így is selymessé tette a mobilszolgáltatóm által
komoly összegért biztosított rendkívül rossz vonalat.

51
 Miután közölte, hogy két óra múlva fogunk találkozni a Pes-
ten lévô forgalmas vasútállomás melletti dupla aranyboltíves
emblémájú étteremben – gyengébbek kedvéért: a McDonald’s-
ról van szó –, rögtön tudtam, hogy ez a randi gyors lesz, akár-
csak a kaja, amit ott kaphatunk.
Bóval útközben is folytattuk a beszélgetést, de így is korán
érkeztünk. Elmaradt a szokásos városi dugó, sôt a ritkaság-
számba menô üres parkolóhelyek közül kapásból vagy öt kínál-
kozott fel az étterem közvetlen közelében. Beléptünk az ajtón,
és rögtön megcsapta az orrunkat a mûvilág illata, a mûétel és
az itt dolgozók szájára felvarrt mûmosoly. Bó lefelé indult a pult-
hoz, hogy vegyen egy kis szomjoltót, én meg körbe, hogy keres-
sek egy kényelmes helyet. Ahogy fölértem, egybôl kiszúrtam a
vendégek közül kimagasló Góliátot, aki azt képzelte magáról,
hogy tökéletesen beleolvadt a magas nyakú fekete garbójával
és feltûnôen komor színvilágú öltözetével a lázadó tinédzserek
tarka és zajos összképébe. Csak egy vak fehér egér nem szúrta
volna ki. Bátran odaléptem hozzá, hiszen nem volt félnivalóm,
mert egy csapatban voltunk.
– Á! Micsoda meglepetés! – kezdtem rá harsányan a távolból,
amire rögtön fel is kapta a fejét. – A többiek? –érdeklôdtem.
Nem ért nagy meglepetés, amikor Góliát nem válaszolt. Mere-
ven nézett, és a „hadd ne kelljen veled szóba állnom” kifejezés
tökéletesen leolvasható volt az arcáról. Hosszú óráknak tûnô
szótlan másodpercek teltek el, mire egy keserves mondat el-
hagyta a vastag ajkait.
– Foglaljon helyet, nemsokára jönnek – mondta, és kezével a
vele szemben lévô székre mutatott, aztán mintha ott sem len-
nék, hátradôlt, és karjait úgy fonta össze, mint a durcás gyerek
az iskolában, akit büntetésbôl olyan társa mellé ültetnek, akit
legszívesebben akkor látna, amikor a háta közepét. Egy másod-
percre kivillant hóna alól a fegyvere. Hiába a fekete pulóver,
fekete kabát és a fegyvertok a tartalmával, ha a viselôje olyan
óvatlan, mint Góliát, vagy partnere olyan figyelmes, mint én. A
beszélgetés ezzel a mondattal félbe is maradt, de nem kellett
sokáig a némaságba temetkeznem, mert megjelent Bó, kezében
két pohár jéggel és némi kólával.
– Mi a helyzet? – kérdezte, és mindenféle szó, kérdés vagy
52
engedély nélkül lehuppant Góliát mellé. Nagyot szürcsöltünk a
jeges hidegtôl gyöngyözô papírpoharakból, és ekkor megjelent
Gabriella, szorosan nyomában hû talpnyalójával. Mondanom
sem kell, hogy Dávid volt az. Ahogy közeledett, némi melegség
töltött el. Nem lehettem ezzel egyedül, mert a morajló tinikbôl
álló méhkas is elcsitult, miközben szinte hallani lehetett, amint
az apró nyálcseppek a földre hullanak. A NÔ azonnal bevetette
a nehézfegyverzetet. Hosszú, feszes combjait nem félt megmu-
tatni. Ahogy közeledett, úgy nyeltük egyre nehezebben az üdí-
tônket.
– Jó napot, uraim – mondta Gabriella, és helyet foglalt az
asztalunknál. Most is úgy történt minden, ahogy várható volt.
Mellôzte a felesleges beszédet, és rögtön a tárgyra tért. Apró
táskájából elôhúzott egy érthetetlenül hatalmas borítékot, amit
valószínûleg a James Bond-filmekbôl jól ismert Q-k és bûvé-
szek egy egész estén át hajtogattak, hogy elférjen az aránytala-
nul aprócska táskába.
Gabriella kibontotta a borítékot, és az asztalra helyezett há-
rom hitelkártyát és egy néhány oldalas forgatókönyvet. Java-
solta, hogy nézzük át az iratot, mert ebben van benne részlete-
sebben, hogy ki kicsoda. Miközben ismertette a játékszabályokat,
a szemem alig tudtam róla levenni, és zavartan kaptam el, mi-
kor valami véletlen folytán tekintetünk összetalálkozott. Tíz perc
folyamatos beszéd és okítás után Gabriella azzal zárta monda-
nivalóját, hogy ha bármi kérdésünk van, keressük bizalommal.
Majd ugyanolyan sebesen távozott két kísérôjével, ahogy jött.

53
54
 8.

Találkozás a nagy Virággal

Utólag mindig okosabb az ember. Míg mi Budapesten lelke-

sen szervezkedtünk és készültünk a nagy Virággal való találko-
zónkra, addig az idô rohant, még gyorsabban rohant, mint szo-
kott. Öt és fél órával idôsebben, vagy nézhetjük úgy is, hogy öt
és fél óra haza- és közszolgálat után már a Sisters, the Pub
nevet éltetô neonreklám alatt álltunk, ami életlenül és értel-
metlenül világított a korai idôpontban. Bó elszívott még egy utol-
só Marlborót, én meg nagy levegôket vettem. Elkezdtük egyenes
süllyedésünket oda, ahonnan még maga Nemo kapitány sem
tudott volna visszatérni. Az alvilágba.
Beléptünk az ajtón. A hely üres volt, csupán három jól meg-
termett anyaszomorító ücsörgött egy asztalnál. Beszélgettek. A
hely tiszta levegôje valósággal üdítô volt a várthoz képest. Egy
fiatal srác pakolászott a tizenöt méteres pult végében. A falak
valósággal éltek a rájuk aggatott képektôl és hirdetésektôl. Az
asztalok aprók voltak, tökéletesen alkalmas hely egy kis össze-
melegedéshez. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, az a sarkok
rózsaszín és lilás hangulatvilágítása, és egy dög nagy kép a be-
járat fölött, amin egy félmeztelen pasi álldogált zsebre dugott
kézzel. Nem tudom, ki volt a dizájner, de biztos nem volt olyan
maradi, mint én. Ilyen világítást és képet csakis egy helyen tud-
nék elképzelni, távol innét, valahol a londoni Sohóban.
Különös alak lépett ki a gyöngyfüggönnyel takart egyméter-
nyi átjáróból, aminek a másik végén egy „Office” feliratú ajtó
volt. A férfi igazán viccesen festett. Kilónyi toka, arcát körbeöle-
lô gondosan igazított vékony szakáll, lepedônyi rózsaszín ing és
vasalt halszálkás nadrág... Nehézkes lépteivel Bó felé vette az
irányt.
– Komoly embernek erénye a pontosság! – kezdte kezet nyújt-
va Virág András. Nem irigyeltem azt a manikûröst, aki az ô la-
pátnyi kezét szépítgette. Frissen borotvált arcáról még aktívan
párolgott a bódítóan édes arcszesze. Leültetett egy asztalhoz, és
nyomban ott termett a srác a pultból.
55
 – Italt hozhatok? – kérdezte vékony hangon. Ahogy végignéz-
tem a srácon, inkább jutott volna eszembe róla egy papagáj,
mint egy pincér. Hátul hosszúra hagyott, oldalt felnyírt és gon-
dosan szélfútta taréjjá igazított hajával és a tarka ruháival együtt
elég komikus figurává tette ôt.
– Én egy Édes Csókot kérek! – mondta a nagy Virág. Az Édes
Csók nem volt más, mint egy long drink, amiben volt egy kis
fragola szirup, passion fruite likôr, rum és fel volt húzva némi
baracklével.
– Ö… én is! – kapott észbe Bó. Én maradtam a stílszerû ró-
zsaszín víznél, és reméltem, ahhoz nem jár semmiféle csók,
maximum egy citromkarika meg egy-két jégkocka. Miután túl
voltunk a bemutatkozáson és a bemelegítô körökön, a nagy Vi-
rág a tárgyra tért.
– Szóval, miben segíthetek? – kérdezte.
– Ha, jól tudom, eléggé sok embert ismer, és szeretném, ha
segítene összehozni egy találkozót valakivel – mondta Bó.
– Pontosabban? – kérdezett vissza vendéglátónk, miközben
belekortyolt az Édes Csókjába.
– Üzletelni szeretnénk – kapcsolódtam be a kettôjük beszél-
getésébe. Kár volt. Vannak percek, amikor az ember maga dönti
el a sorsát, és az a döntés indulhat egy mozdulattal vagy egy
rosszul elhelyezett mondattal is. Ez egy rosszul elhelyezett mon-
dat volt.
– Mire gondol? – kíváncsiskodott most már ügyet sem vetve
Bóra Virág úr. Láthatólag felkeltettem az érdeklôdését... persze
nem szexuális értelemben. – Ha italokat árulnak, elkéstek, le
vagyok szerzôdve, és mindenre van beszállítóm – mondta. Ez-
után megfontoltabb testhelyzetet vett fel, hátradôlt a parányi
székén, és megemelte az állát. A tokája akkor is lógott.
– Nem is arra gondoltam – védekeztem. – Mi némi jókedvet
árulnánk errefelé, és úgy gondoljuk, ez a hely tökéletesen meg-
felelne nekünk.
– Ez nem így mûködik, mindenki tudja! És egyébként is, ez
egy tiszta hely, és most csak azért nem szedetem szét a seggete-
ket, mert az öcsém kezeskedett értetek!
Éles váltás volt András úr részérôl ez a hirtelen tegezôdés. De
ha ô így, akkor mi is.
56
 – Gondold meg, mivel fenyegetôzöl! – mordultam rá.
– Tiszta, mint az öcséd? – kérdezett vissza Bó, és Virág lelkét
szemmel láthatólag nem simogatta meg a kérdés. Dühösen fel-
állt az asztaltól, és a három alak is elindult felénk.
– Remélem, megjegyzed egy életre, hogy nem nekem segítet-
tél, hanem az öcsémnek. Én szívességet tettem volna neked,
nektek, de ha sértegetsz, akkor nincs mirôl beszélnünk. A há-
rom ajtónálló vészesen közeledett felénk, miközben azért imád-
koztam, hogy hasson a varázsszó.
– Ötven százalék itt marad! – bukott ki belôlem.
Virág felemelte a kezét, ami felért egy hatalmas piros lámpá-
val, és az emberei megálltak. Ez a részesedés igazán jól hang-
zott számára. Ahogy vártuk, rá is harapott. Idôközben Juszup
is megérkezett, és csatlakozott hozzánk.
– Beszélhetünk róla – mondta –, de elôre szólok, hogy nagyon
mélyre nyúltok, és ilyen mélységben az emberi élet nem ér sem-
mit. A fôbb városok vagy nyolcvan százaléka egy kézben van, és
ebbe a nagy részbe én is beletartozom. A vezetôség nem nagyon
szereti a betolakodókat. Hallottatok már Nguyen Van Bao-ról? –
kérdezte.
Megráztuk fejünket, mint akik tényleg sosem halottak róla,
és olyan jót derültünk a vele kapcsolatos rémtörténeteken, amit
rögtön megosztott velünk, mintha nem is hinnénk a létezésé-
ben.
– Ezen a területen az ô egyik embere a császár, és ô is van
olyan kemény, mint Bao. Úgyhogy jól gondoljátok meg, mire
vállalkoztok. Azért, mert a nagyi pincéjében van néhány tô
Mariskátok, nem biztos, hogy labdába tudtok rúgni ezek mel-
lett, már ha hagyják, hogy labda közelbe kerüljetek. Egy dolgot
áruljatok el nekem! Miért van az, hogy valamiért furcsák vagy-
tok nekem?
– Paranoia? – kérdeztem vissza, mikor láttam, hogy nagy Vi-
rág felegyenesedik, a három alak felé biccent, akik aztán belép-
tek az ajtón.
– Tudjátok mit, nem is érdekes, beszéljétek meg velük –
mondta.
– Kik ezek? – kérdezte Bó némi remegéssel a hangjában, és
gyorsan megitta az utolsó csepp Édes Csókot is, hátha ez az
utolsó csók, amit kap.
57
 – Gondolom Bao emberének a területi képviselôi – válaszolt
Juszup, és megindult feléjük.
Gantemirovot sokszor láttam így megindulni, és az sosem ve-
zetett jóra. Általában jobb oldalról közelített a gyanútlan áldo-
zatokhoz, és most sem volt másképpen. A pult mellett elhalad-
va elemelt egy súlyos hamutartót, majd ahogy a három férfi mellé
ért, minden tétovázás nélkül nekik esett. A jobb szélsôt fejbe
vágta a David Off-os hamutartóval, ami, ahogy lenni szokott,
szilánkokra robbant a használat utáni földet éréskor, majd
megragadta a középsô fickót, aki valószínûleg valami kisebb
fajta, de fônök lehetett. A fônökkel ellökte a balszélsô fickót, aki
az asztalok között landolt, s jól lehetett látni, hogy rendkívül
fájdalmas esés volt. Elhûlve néztük az akciót.
– Szólj a fônöködnek, hogy ez most már a mi helyünk! – ordí-
tott a kezében tartott srácra, majd a földre dobta. A három férfi
vérzô fejjel, székektôl összezúzott oldallal, és barnára színezett
alsójuktól eltekintve az ijedtségtôl elfehéredve, mégis villámgyor-
san kotródott a helyrôl.
Ha az elképzelésünket most sikerült megvalósítani, akkor
bekerültünk a vérkeringésbe és remélhetôleg felfigyeltek ránk.
Virág András mindenesetre szótlanul ült a három embere tár-
saságában, és egyszer csak hangos nevetésben tört ki.
– Szép mûsor volt. Bravó! – bólogatott elismerôen.
A papagáj és a Novák három embere helyreállította a rendet.
Iszonyatos fejfájás tört rám, tudtam, hogy most felbôszítettük
az alvó oroszlánt, pedig igazából vagy ötszáz méterrôl kellett volna
lelôni egy távcsöves altató puskával. Fél hat volt, megérkezett a
többi pultos, és lézengett már odabent egy-két korai vendég is.
A szemem megakadt egy sarokban ülô páron, akik nagyon sze-
relmesek voltak. Szép dolog a szerelem, ezzel a probléma csu-
pán az volt, hogy a pár mindkét tagja fiatal fiú volt. Történt már
olyan önökkel, hogy egy pillanat alatt jött a megvilágosodás?
Például, mikor vizsgáztak az iskolában, és miután beírták a rossz
megoldást, eszükbe jutott a helyes válasz, de már késô volt, mert
a vasfegyelmû tanár kivette a kezük közül a dolgozatot. Így érez-
tem magam én is. Minden most vált világossá. A manikûrözött
kezek, a rózsaszín lepedô, amit ingnek használtak, a papagáj
fiú és az a hatalmas plakát a fejem felett, na meg a Sisters, the
58
Pub név. Világossá vált számomra az, ami mások számára ta-
lán már egy ideje. Egy meleg bárt foglaltunk el kezdésnek.
Az elkövetkezô félórás beszélgetés közben kiderült, hogy a Vi-
rág három embere azért nem mozdult meg, mert nem is igazi
ajtónállók, csak látszatnak vannak ott, mivel ez a hely nem az
erôszakról híres. Egyikük egy programozó gyakornok volt, a
másik egy bölcsészhallgató, a harmadik meg éppen másodjára
fut neki a KRESZ-vizsgának. „Vegyes társaság” – gondoltam
magamban. Dolgoztam az éjszakában, a pulton innen és túl is,
de sosem láttam még olyan helyet, ahol dísznek tartottak volna
embereket... Itt sikerrel mûködött a dolog. A nagy Virág elme-
sélte, hogyan hálózták be ezt a helyet – mert több is volt –, és
miért éppen erre esett a választása, mikor felajánlották neki,
hogy egyet megtarthat. Ahogy telt az idô, úgy lettek egyre töb-
ben a helyen, ami lassan megtelt.
Távoztunk. Olyan gyorsan, ahogy csak lehetett ennyi embe-
ren keresztül. Közel tíz perce autóztunk a fényárban úszó vá-
rosban. Szokatlan témáról beszélgettünk, arról, hogy honnét
szerezzünk örömport ekkora tételben, amivel komoly társaság
képét tudjuk kialakítani magunkról. Juszup kiesett vallási okok-
ból, Bó maximum teafüvet vett magához – de abból sokat, mert
imádta a teákat. Akárhányszor várt vagy váratlan vendégként
léptem át ajtaját, mindig láttam nála egy gôzölgô vízforralót. A
kedvenc teája az Earl Gray, a Darjeeling fekete tea és a zöld tea,
na meg a jázminos, citromos, almás, narancsos és még egy tu-
cat különbözô ízesítésû teafû. Angolokat megszégyenítô rituálé-
val fogyasztotta a teákat, és csak annyi különböztette meg ôt a
szigetvilágban élôktôl, hogy nem volt ronda és szeplôs. Így csak
én maradtam, mint mindig. Hogy ôszinte legyek, nem is számí-
tottam másra. Egész életem ezzel telt, legalábbis idáig. Mindig
így volt. Mindenkinek volt egy veleszületett tökéletes kibúvója,
kivéve nekem.

59
60
 9.

Kicsi a Rikki, de erôs

Miközben Fordom kormányába kapaszkodtam és az utat fi-

gyeltem, egyszer csak rossz érzésem támadt. Régebben is meg-
éreztem ezt, hogy valaki figyel a távolból, vagy ami még rosszabb,
követ is. Most is így történt, és miközben a visszapillantómat
figyeltem, gondolataim már a következô lépés körül forogtak.
Hirtelen egy feltûnôen tisztára mosott hófehér, sötétített divat-
autó került a szemem elé, pedig elég távol volt. Jó, lehet, hogy
irigységbôl cikizem a fehér autót, mely a Bayerische Motoren
Werke – köznapi nyelven BMW – nagybetûvel írt nevét és jelét
viseli. Manapság sok BMW koptatja az aszfaltot, de ez más volt.
Mindenekelôtt a három utasa miatt, akik ismerôsnek tûntek és
nagyon, de nagyon dühösnek. Az a kellemetlen érzésem volt,
hogy most valami történni fog, valami olyasmi, amin nem fogok
jót nevetni egy kupica selymes társaságában. A távolban lévô
BMW váratlanul megtáltosodott. Valaki még vagy száz lóerôt
belecsempészhetett, mert olyan hirtelen gyorsult és zárkózott
fel hozzánk, ahogy nem vártam volna. Akárhogy is számoltam a
BMW utasai egy fôvel többen voltak, mint mi, mivel Juszup szo-
kása szerint külön utakon járt. Az autó mellénk hajtott, majd a
jobbon ülô úr egy pisztoly meglobogtatásával illedelmesen meg-
kért, hogy húzódjunk le. Mi megálltunk, és a BMW is. Az autó-
ból kiszállt a legharciasabb fegyverrel a kezében, majd egyik
társa is követte. Az alak, a fegyverrel a kezében, ismerôs volt, és
a követôje is, akinek a fején friss seb tátongott, amit Juszup
okozott a hamutállal. A fegyveres megkocogtatta az ablakomat,
amit én szó nélkül leengedtem.
– Ki a büdös francnak hiszitek ti magatokat? – jött habozás
nélkül, fennhangon a kérdés.
– Jó estét! A nevem Marco Po... – gondoltam, elengedek itt egy
gyenge viccet, amitôl esetleg meglágyul köztünk a vastag jég-
páncél, de ahogyan elnéztem ezt az alakot, nem értette a Marco
Poló-s viccemet. – Ô meg a barátom Bó – folytattam, de ez az
alak, a fegyverrel a kezében még mindig csak furcsán ráncolta
61
meg a szemöldökét, készen arra, hogy ementálit lyuggasson
belôlünk itt és most.
– Leszarom, hogy kik vagytok! Én azt kérdeztem, ki a büdös
francnak képzelitek magatokat?!
– Ha már itt tartunk, te ki a büdös franc vagy? – szólalt meg
Bó, elég rosszkor, de tôle nem is vártam mást. A válasz gyorsan
jött egy kattanás kíséretében. Az alak kibiztosította fegyverét és
ránk fogta az ablakomon keresztül. Hirtelen sok minden jutott
az eszembe. Elôször az, hogy mint mindig, közvetlenül a NÔ te-
het mindenrôl, én meg csak másodhegedûsként, közvetve. Gon-
dolok itt a Széplábúra, mert ha ô nem lenne annyira csábító, és
nem tudott volna felsorolni annyi formás érvet, hogy csatlakoz-
zam hozzájuk, akkor most nem kellene a magam és az autóm
épségét féltenem.
– Én Kicsi Rikki vagyok, és ez meg itt a 9 milliméteresem, és
olyan gyorsan dugom fel a seggetekbe, hogy még pislogni sem
lesz idôtök, ha visszapofáztok.
Kicsi Rikki tényleg kicsi volt, csupán százhetven centiméter-
re nôtt meg, ami – valljuk meg – nem egy nagy magasság. Spor-
tos eleganciával próbált öltözködni, ami nála egy Nike Air Max
cipôt, egy hozzáillô susogós nadrágot és egy kapucnis pulóvert
jelentett. Az elegáns részt az említett cuccokra öltött derékig
érô bôrkabát jelentette, némi rohadt drága, jó ízlésû alfahímre
utaló parfümmel. A „Kicsi a bors…” kezdetû népi mondás töké-
letesen illett Rikki barátunkra, fôleg egy ilyen krómszínû diva-
tos vasdarabbal a kezében. Illett rá még a „Kis ember nagy bot-
tal jár” mondás is a stukker mérete miatt. Csak ez a Rikki név!
Ezzel nem vagyok kibékülve. Félreértés ne essék, semmi bajom
a Riccardo névvel, feltéve, ha azt egy vérbeli olasz viseli és nem
egy olyan srác, aki valószínûleg divatból és életuntság okán
cserélte le az édesanyától kapott nevét valami trendire.
Rikki fiú pisztolyának közelsége hallgatásra ösztönzött min-
ket, és hatalmasra nyílt szemekkel figyeltünk rá.
– Ezt nagyon elcsesztétek! Mi a jó francot képzeltek ti? Besé-
táltok a pályánkra és behúzzátok a helyünket? Mit gondoltok,
barmok? Majd mi ezt szó nélkül eltûrjük?
Arra a fontos és meghatározó döntésemre, hogy most nem
szólok vissza, akkor jutottam, mikor a fegyver csöve a bal ha-
62
lántékomhoz ért. Három másodperc üres, feszültséggel teli csönd
következett, amit Kicsi Rikki tört meg.
– Nagy szerencsétek van, seggfejek! A fônök azt mondta, látni
akarja azt a három bátor mókust, aki betört a magtárába, és
úgy gondolta, hogy következmények nélkül megússza – mond-
ta. Visszacsúsztatta fegyverét a gatyamadzag laza ölelésébe, és
bekönyökölt az autónk ablakán.
– Te! Szájjá’ ki, huppanj be hozzánk hátra! – utasított engem.
– A csajod meg kövessen! – mutatott Bóra.
Kicsi Rikki, az utca királya szólt, és minden úgy történt, aho-
gyan szerette volna. Én beültem hozzájuk hátra, Rikki egyik
embere mellé, miközben ô meg helyet foglalt a volánnál, és mel-
lette a harmadik. Bó meg követett minket.
Hogy ôszinte legyek, sosem ültem még ilyen BMW-ben, fôleg
ilyen jó társasággal. Már jó néhány kilométert megtettünk a
városban. Idôtöltés gyanánt én Rikki váltón tartott kezének leg-
drágább ékszerét, az aranykarkötôjét tanulmányoztam. Vastag,
díszes, már-már giccsesnek mondható darab volt, de mit vár-
hatnánk egy sportcipôs gengszterfitôl?! De a csecsebecse mégis
olyan nehéznek tûnt, mintha egy vagyont adtak volna érte.
Mérlegeltem, és úgy döntöttem, szabadulásra úgy van a legna-
gyobb esélyem, ha felmérem a terepet. Megtörtem hát a kínos
csendet.
– Lejjebb húznád az ablakot? Meg lehet idebent fulladni –
agonizáltam.
– Az legyen a legnagyobb gondod! – válaszolt Rikki, de meg-
szólalhatott a jobbik énje mélyen belül, mert néhány másod-
perc múlva félig leengedte az ablakomat. „Tehát van benne va-
lahol elveszve egy leheletnyi jóérzés” – gondoltam.
– Inkább húzd vissza, nagy a huzat, megfájdul a fejem – kér-
tem fél perc levegôzés után.
– Cseszd meg! Te szórakozol velem? – tört ki Rikki, de társal-
gásunk itt véget is ért, mert megérkeztünk. Egy hatalmas villá-
ra számítottam, olyanra, amiben van tíz háló és az ezekhez tar-
tozó fürdôszoba, két konyha, szauna és medence, na meg mélyen
valahol egy vallató vendégszoba. Ehelyett a Le Paris Poisson
nevû francia étteremnél kötöttünk ki. Bó megállt mögöttünk,
majd csatlakozott hozzánk.
63
 A La Paris Poisson egy hatalmas mûemléképületben volt.
Díszes, talán túlságosan is díszes bejárata a vendégek azon
szûk körét csalogatta, amelybe én és rajtam kívül a lakosság
vagy hetven százaléka nem tartozik bele. A „franciaságot” itt,
Budapest szívében a hatalmas, hófehér abroszos, ezüst gyer-
tyatartós asztalokon és a méregdrága italokon kívül az étlap
szerint három francia mesterszakács kreativitása kölcsönöz-
te a helynek.

64
 10.

A La Paris Poisson titka

Ahogy elsétáltunk a hatalmas panorámaablakok elôtt, rá

kellett jönnöm, hogy a Le Paris Poisson fôbejárata nem nekünk
áll nyitva, legalábbis nem ma. Az étterem végén befordultunk
egy szûk sikátorba, ami már közel sem volt oly vonzó és csalo-
gató, bár a bentrôl kiszivárgó pazar illatok ide is elkísértek min-
ket. Rikki megállt, és bedörömbölt egy vasajtón. Az ajtó nehéz-
kesen nyílott és irdatlan hôség rontott ki rajta. Ahogy beléptünk,
egybôl a konyhában találtuk magunkat, ahol serényen sürgött-
forgott két fiatal kukta, és egy Rikkihez hasonlóan mélynövésû
figura idióta pepita nadrágban és aranyszínû nyakkendôgyû-
rûvel.
Egy ajtón még két pepita gatyás bohóc lépett be. Az egyik egy
láda fekete kagylót tartott a kezében, a másiknál ugyanannyi
citrom volt. Senki nem törôdött velünk, ránk se néztek. Minél
mélyebbre nyomultunk a Le Paris Poisson belsejébe, annál na-
gyobb lett az ellentét a gazdag vendégtér és a sötét, szûkös és
forró konyha között. „Ami kívül szép, belül rohad” – szokta mon-
dani az ilyesmirôl a nagyapám, bár ô igazából ezt az erôs kriti-
kát nôknél használta elôszeretettel. Szóval ennek a puccos ét-
teremnek a konyhája komoly csalódást okozott, és ami a
legrosszabb, egy árva francia hangot sem hallottam.
– Erre! – szólt Rikki, és kinyitotta azt az ajtót, ahonnan az
elôbb a bohócokat láttam feljönni. Hosszú és meglehetôsen
meredek lépcsô vezetett le az épület aljába. Libasorban eresz-
kedtünk alá, majd valaki fent becsukta az ajtót. Hûvös volt és
csönd, olyan fajta csönd, ami óhatatlanul is rossz érzést kelt az
emberben, és joggal gondolkodtatja el azon, ha innen nem le-
het hallani a felettünk élô étterem egyetlen átkozott hangját
sem, akkor valószínûleg onnan sem lehet hallani semmit ab-
ból, ami lent történik.
A hatalmas pincében tucatjával álltak a rekeszek, és egy
kicsit beljebb, vagy tíz köpésre, egy koros, tizenkét személyes
65
asztal álldogált a hozzávaló székekkel. A plafonon három, de
lehet, hogy négy méterenként, csupasz zsinórokon, egy-egy égô
lógott, halovány fényt nyújtva.

* * *

– Üljetek le! Mindjárt jön a fônök! – utasított ismét Rikki, mi-

közben helyet mutatott az asztal körül és kabátját a sarokban
álló fogasra akasztotta. Hirtelen egy pepita nadrág szárait lát-
tam lefelé ereszkedni a lépcsôn, majd a hozzá tartozó többi rész
is elôtûnt. Az arany nyakkendôgyûrût viselô fickó volt.
– Jó estét az uraknak! Elkészült a friss hagymaleves, szabad
lesz hozni mindenkinek? – kérdezte, megállva a lépcsô aljában.
Hajszálnyi akcentust véltem felfedezni hangjában, de így elsôre
még ez sem volt igazán franciás nekem. Bóval összenézve azon
tûnôdtünk, hogy vajon ki a franc lehet ez. Rikki fiú és a srácok
nagyot bólintottak. Mi is. Úgy éreztük,ez nem az a fajta kínálás,
amelyiket szó nélkül, vagy „köszönöm, de nem bírja a gyomrom
a hagymát” mondattal vissza lehet utasítani. Követtük a többi-
eket, és igenlôen bólogattunk. Ahogy jött az alak, úgy el is tûnt,
majd percekkel késôbb megjelent egy pingvin, kezében egy ezüs-
tözött tálcával, rajta hat csésze levessel és a csészékhez tarto-
zó, valószínûleg méregdrága porcelán aljakkal. Ahogy a pingvin
elénk tette a leveseket, szigorúan ügyelve, hogy mindent jobb
oldalról helyezzen elénk, abból azt lehetett volna hinni, hogy az
élete múlik rajta. A csészék fülei szigorúan követték asztalunk
széleit, noha köztudott, hogy a derékszög a legtöbb mesterem-
ber, így az asztalosok számára is csupán délibáb.
A felszolgálás mesteri és fényûzô volt, bár az igazat megvallva
nem is tudom, hogy ezt a pingvinünk rezzenéstelen arccal vég-
zett munkája, vagy a napot megszégyenítô ragyogással tündök-
lô mandzsettái tették. Ahogy vakítóan fényesre szidolozott ka-
nalunkkal kimertem az elsô kortynyi levest, hiányérzetem
támadt, de a felszolgáló máris orvosolta azt: hatalmas kosárnyi
friss pirítóst tett le elénk. A leves fenomenális volt, még az én
igénytelen gyomromat is teljesen elvarázsolta. A társaság és a
vendéglátás egészen jónak bizonyult, bár nagyon rosszul esett,
hogy nem a Le Paris Poisson bársonyszékein ülünk, hanem egy
kiselejtezett háromlábún.
66
 A leves nagyon forró volt, alig tudtunk belôle enni, mikor újra
megjelent az arany nyakkendôgyûrûs fickó.
– Ízlik a leves mindenkinek? – érdeklôdött, és a várt. Bólo-
gatós válasz jött mindenkitôl. Odalépett hozzánk és kezet
nyújtott.
– Üdvözlöm önöket, a nevem Pepe Beauvoir.
– Ön a fôszakács? – kérdezte Bó.
– Valami olyasmi – kezdte válaszát Pepe.
– Nyejjé’ dugót, csak akkor szólaljjá’ meg, ha kérdeznek! –
szólt közbe Rikki az asztalra csapva.
Pepe elegáns kézmozdulattal jelezte Rikkinek, hogy hallgas-
son, és felé fordult.
– Nem most kell keménynek lennetek, hanem amikor össze-
akadtatok az urakkal.
– De…
– Nincs de! – szólt erélyesebben Pepe úr, és megismételte a
leintést.
Szegény Rikki fiú! Együtt éreztem vele, és gond nélkül átél-
tem az arcára kiülô megalázottság érzését, hiszen annál rosszabb
nincs, mikor nem hallgatják meg az embert. Pepe úr idegesen
nyúlt gyér, ôszes hajához, majd felénk fordulva folytatta.
– Igen, mint mondtam, én vagyok a fôszakács, és én… – na-
gyon kihangsúlyozta az „én” szót – döntöm el, ki megy a levesbe,
és ki marad a pincémben… Ha értik a célzást.
Pepe úr célzását csak az nem értette, aki nem akarta, vagy
belépve a konyhába nem látta a sarokban álló óriási húsda-
rálót.
– Csak annyit kérdezek: miért? Miért van az, hogy az ember
csinálja a dolgát, és akkor jön két kis senkiházi, aki úgy gon-
dolja, hogy megválthatja a világot, és elveheti tôlem minden szó
nélkül azt, ami az enyém?!
Rikki egyik embere nagyot horkantott, miközben félúton járt
a levesével. Gondolom, az nyerte el a tetszését, hogy mint már
annyiszor, senkiházinak tituláltak minket.
Pepe úr szó nélkül embere ölébe tolta a még javában gôzölgô
levesét, aki riadtan dôlt hátra székével, és keservesen, jajve-
székelve fetrengett a méltóságát égetô levestôl.
– Nem mondtam semmi vicceset! – förmedt rá emberére Pepe,
67
és mintha csak az állatkertben a tengeri sünhal medencéje fa-
lán dörömbölt volna be valaki. Ez a pöttömnyi pepita nadrágos
arany nyakkendôgyûrûs öreg másodperceken belül vagy har-
minc centit nôtt minden irányban. Ahogy megszívta mellkását,
éppen csak tüskék nem álltak ki belôle.
– Ti meg mit álltok ott? Hozzatok jeget ennek a baromnak! –
intett.
Rikki és az utolsó katonája villámgyorsan megindult a jégért.
Pepe úr közel hajolt hozzánk.
– Miért ezt a helyet választottátok? Kinek dolgoztok? Akarom
tudni! Most! – kiáltott, és ahogy megtámaszkodott velünk szem-
ben az asztalon, közelebb hajolva, úgy perzselô tekintetével egé-
szen apróra zsugorított minket.
Most elôször éreztem, hogy innét nincs kiút, és hogy a kony-
ha szagát nem lehet elfedni valami baromi erôs parfümmel. És
az igazat megvallva eléggé sok miért kerülgetett idáig, amire
nem tudtam a választ. Például, miért lettem az, ami, és nem
matematikatanár egy vidéki kisvárosban, hogy miért lehet az,
hogy olyan emberek irányíthatnak városokat, rosszabb eset-
ben országokat, akiknek valahol nagyon messze lenne a he-
lyük, és miért dicsôítjük a hazugokat, míg az igazakat a sárba
tiporjuk!? De ez a kérdés más volt, mert erre tudtam a választ,
tudtam, hogy miért választottuk ezt a helyet, és, hogy kinek
dolgozunk. Más kérdés, hogy ezt nem árulhattam el.
– Senkinek! – szólalt meg remegô hangon Bó, majd némi he-
zitálás után folytatta: – Amolyan szabadúszók vagyunk.
Bó válasza tökéletes lett volna, ha ezerkilencszázhatvanket-
tôt írunk, és szabadúszó dobosként beugrunk egy dobos hiány-
ban szenvedô pop-rock csapatba. És leírhatatlan professziona-
lizmusunknak köszönhetôen bevesznek maguk közé, majd így
alkotunk világra szóló nagy durranást, mint Ringo Starr a Beat-
lesben. Csakhogy mi nem voltunk Ringo Starr, és már jó né-
hány évvel késôbb járunk. Ezekben a körökben nincs szabad-
úszó és beugrós szerep, nincs próba. Pepe úr leült.
– Szabadúszók… Ha valaki ezt mondja magáról velem szem-
ben ülve, akkor három dolog húzódhat a háttérben. Vagy irdat-
lanul nagy hülye, vagy zsaru.
– Mi a harmadik? – kérdeztem vissza kíváncsian, mintha ér-
dekelne, bár igazából sejtettem a választ.
68
 – A harmadik a legritkább esetek közé tartozik. A harmadik
körbe azok tartoznak bele, akik bevállalós kemény srácok, csak
rossz oldalról közelítik meg a dolgokat. Ezek az emberek általá-
ban jó karriert tudnak befutni nálam. Mielôtt elárulnám, hová
sorolom be önöket, árulják el nekem, miért pont a „Sisters”?
Hiszen ez egy kis luk, minimális bevétellel, és a vendégköre is
csak egy bizonyos réteg. Nem forgalmas – mondta Pepe.
Úgy éreztem magam egy percre, mintha csak otthon néztem
volna a tévét. Reklám és a szokásos hatásvadász kvíz kérdés
hagyta el Pepe úr száját, mintha csak az esti film tetôpontjánál
jártunk volna.
– Olyan magányos helynek mutatkozott. Gondoltuk, minden
akadály nélkül a miénk lehet –válaszoltam, mintha tudnám,
hogy mit is beszélek valójában.
– Ôszinte és korrekt válasz, ezt méltányolom – mosolygott bó-
logatva Pepe úr.
– Most ön jön – biztattam, de láthatólag nem nyerte el a tet-
szését, hogy véletlenül én osztottam.
– Nos… Önök, uraim, hülyének nem hülyék, mert akkor két
perc alatt kipipálták volna önöket az embereim, és nem hívnak
kétségbeesetten a kellemetlen szituáció miatt. Hülyékbôl van
éppen elég ebben a városban. – Itt talán a jól fésült Rikki fiúra
gondolhatott. A történet folytatása ezért érdekesnek ígérkezett.
– Zsaruk azért nem lehetnek, mert akkor már itt köröznének az
éttermem körül a disznók, és egyébként is rendkívül jó orrom
van. A szagukat kilométerekrôl megérzem.
Eddigi rövid, de annál tartalmasabb életem során kétfajta
emberrel találkoztam. Olyannal, aki tud fôzni, és olyannal, aki
nem. Aki tudott fôzni, az sosem kérkedett ezzel a tudományá-
val, viszont aki nem, az annál inkább. Pepe úr sajnos mindkét
csoportba belefért, mivel a hagymalevese mennyei volt, viszont
olyan képességekkel vértezte fel magát szóban, amivel minden
valamire és magára adó bandafônök szeretett kérkedni. Azzal,
hogy ô mindig kiszagolja a zsarukat. „Biztos a sok hagyma za-
varta be mesteri érzékszerveit” – gondoltam, és úgy döntöttem,
nem leszek illúzióromboló és nem teszem tönkre azt az egészsé-
ges énképét. Menet közben megérkezett Rikki és pajtása egy
zacskó koktéljéggel, és azt társuk lágyékához szorították.
69
 – Mivel kilôttük az elsô két lehetôséget, így már csak egy ma-
radt, gondolom, sejtitek, hogy melyik – folytatta Pepe úr, mi meg
bólogattunk.
– A rosszkor, rosszul és a karrier dolog? – kérdezte Bó.
– Valahogy úgy! – válaszolt a bandafônök, és feljebb húzta
nyakkendôgyûrûjét, majd hozzátette: – Dolgozzatok nekem, csak-
hogy lássátok, mennyire becsülöm a mai világban a tökösséget,
a tietek lehet a „Sisters”.
– Ö… ö… még gondolkozhatunk ezen? – tudakolta Bó.
– Nem – válaszolt lehengerlô tömörséggel Pepe úr, miközben
Rikkire nézett, majd vissza ránk.
– Ez esetben, azt hiszem, elfogadjuk az ajánlatot – védekezett
Bó gyorsan, mielôtt végképp berághatott volna ránk az öreg.
– Helyes! Egyet jegyezzetek meg! – Hazánk, de mindenképpen
a pince legdurvább maffiózója másfél fejjel alacsonyabb volt
ugyan nálam, és rém viccesen festett pepita nadrágjában, de
amikor elôvette a komolyabbik énjét, igazán félelmetes volt. –
Mostantól ha hívlak, jöttök. Még akkor is, ha életetek legjobb
nôjérôl kell lemásznotok, vagy ha a kedves mamát temetik. Jöt-
tök tûzön-vízen át. És nem kérdeztek, mert nem azért lesztek
fizetve.
A monológ hallatán hidegebbnek éreztem a pincét annál is,
mint amilyen volt. A falak mintha csak rám akartak volna dôl-
ni, és Pepe úr vidám arca is egy pillanat alatt groteszk kifeje-
zést öltött. Éreztem, ahogy a torkom kiszárad, és hiába próbál-
tam nagyokat nyelni. Bó sem festett túl jól, de innét már végképp
nem volt visszaút. Bólintottunk, és ezzel aláírtuk a szerzôdést
az ördöggel.
– Üdvözlet a családban! Most elmehettek, Rikki hazaszállít
titeket.
– Köszönjük a levest, meg a szívélyes vendéglátást. Apropó,
kapunk kedvezményt, ha itt eszünk? – kérdeztem ironikusan,
miközben felkeltünk az asztal mellôl, és követtük Rikkit a kony-
hába.
– Nem szeretem, ha valaki túlfeszíti a húrt! – jött a válasz.
– Rikki fiam! – szólt utána Pepe úr. – Ha hazavitted barátain-
kat, küldj be valakit a „Sisters”-be, aki közli az üzletvezetôvel,
hogy felbontottuk velünk a megállapodásunkat.
70
 – Rendben! – szólt vissza Rikki már a lépcsô tetejérôl, érezhe-
tôen hezitálva, és akárhogy is próbáltam elvonatkoztatni Pepe
úr baljós mondataitól, nem ment.
Tíz perc múlva már újra a BMW hátuljában ültem, és újabb
tíz perc múlva már messze jártunk a Le Paris Poisson titokza-
tos világától. Az út a szokásos néma jó hangulatban telt, leszá-
mítva azt a néhány útbaigazítást, amivel Rikkit a lakásomhoz
irányítottam. Megérkeztünk. Rikki végre megtörte a csendet.
– Holnap reggel nyolckor itt vagyok értetek, ajánlom, hogy ne
várassatok meg. Nem tudom, mit látott bennetek a fônök, de én
nem leszek ennyire kedves! – fenyegetôzött.
– Rendben, Rikki. És mit csinálunk? Mire készüljünk?
– Majd idejében megtudod. Egyet ne feledj! Lehet, hogy Pepe
úr bizalmat szavazott a tökösségeteknek, de én rohadtul nem
bízom bennetek, úgyhogy a haverkodást tartogassuk késôbbre.
Kiszálltam a kocsiból, és Rikki olyan szélsebesen hajtott el,
ahogyan a lóerôitôl tellett, valósággal beleremegett a környék.

* * *

Késô volt, úgy tíz, de lehet, hogy már tizenegy óra felé járt. Bó
és én voltunk csak a kihalt utcán, és ahogyan a villanyoszlop
sárgás fénye alatt álldogáltunk, láttam a barátom arcán, hogy
valami nincs rendben.
– Mi a gond? – kérdeztem a helyzethez képest legszelídebb
hangon, mintha nem is egy pincében töltöttük volna az esténk
eddigi részét.
– Tudod, én voltam a csapatban az örök optimista, de egyszer
minden véget ér. – Lábával megtámaszkodott a világító oszlo-
pon. Most úgy érzem, vége. Eddig még bulinak tûnt a dolog, de
most már nem gyerekjáték. Ha nem az a flúgos Pepe és a csapa-
ta, akkor az NNI csinál ki minket.
Ez a hozzáállás szokatlan volt Bótól, bár ha jobban belegon-
dolok, igaza volt. Jó baráthoz illôen a vállára tettem a kezem.
– Hé, haver, még kiszállhatsz! Majd eltussolom valahogy –
mondtam, és titkon reméltem, hogy heves ellenállásba kezd a
mondatom hallatán. Nem így tett. Bó letolta a válláról a keze-
met, és beült az autójába.
71
 – Sajnálom – mondta.
– Én nem haragszom, és nem gyôzködlek. De arra kérlek, hogy
aludj rá egyet. A mai nap mindenkinek sok volt, és valószínûleg
közel sem olyan rázós, mint a holnapi lesz. Ez tény. De nem
szabad most visszafordulnunk, épp most. Holnap pontban nyolc-
ra várlak! – mondtam búcsúzóul.
Bó nem szólt, csak gázt adott, és elhajtott az éjszakába, hogy
pontosan hova, azt a mai napig nem tudom.
Most is, mint már oly sokszor az életem során, egyedül ma-
radtam. Miközben Bó autóját néztem, ahogy elvész a távolban,
hangulatomhoz és helyzetemhez illô gyenge esô kezdett szitál-
ni.
A lakásomba érve meghallgattam az üzenetrögzítômet. Csak
a szokásos visszahívásos kérések voltak néhány embertôl, akik-
tôl már próbáltam jó ideje szabadulni. Töltöttem egy pohárká-
val, és miközben a selymes körte illata az orrommal játszado-
zott, tárcsáztam a Széplábút, Gabriellát. Három kicsöngés után
vette fel, és a késôi órák ellenére frissnek tûnt a hangja. Érdek-
lôdve hallgatta végig a beszámolómat, majd megállapodtunk
abban, hogy holnap, ha lesz idônk, találkozunk és személyesen
megbeszélünk mindent. Gabriella hangja vitt egy kis színt ugyan
a sötét napomba, de ahogy véget ért a hívás, visszazuhantam a
nagy semmibe. Utolsó erômet összeszedve beálltam a zuhany
alá, és próbáltam lemosni magamról a sok bûnt és mocskot,
amiben a mai napon meghemperegtem. Aztán elaludtam.

72
 11.

Elsô lépések

Az ördög nem alszik. Ez a mondás akkor jutott az eszembe,

amikor felébredtem arra, hogy Sicmic úr megint kaparja a be-
járati ajtómat, a lakásom mellett lévô Baka pékség illata bi-
zsergeti az orrom, a fejemben pedig egy villamos távoli zakatolá-
sa dübörög. Úgy éreztem magam, mint egy százéves teknôs, aki
már alig bírja hordozni mázsányi páncélját.
Lassan kivánszorogtam a konyhába, és csináltam egy
Nescafét. Nem azért, mert azt szeretem, hanem mert nem volt
más. Miközben hagytam, hogy a koffeinutánzat és a forró tej
átmelengesse és felébressze a százéves testemet, bekapcsoltam
a tévét, és rögtön magyarázatot nyert az a rossz érzésem, amit
Pepe úr egyik mondata okozott. A kora reggeli mûsor hírsávján
futkosó betûkbôl hitetlenkedve olvastam le azt a sort, amitôl
tudat alatt a legjobban féltem: „…a kora hajnali órákban ki-
gyulladt, majd teljesen kiégett Budapesten egy szórakozóhely.
Az okok egyelôre ismeretlenek. A helyszínen három holttestet
találtak, az azonosítás jelenleg is folyik”. Késôbb bevágtak egy
képet is, ami kívülrôl mutatta a még parázsló szórakozóhelyet.
Egybôl felismertem a „Sisters” kormos bejáratát.
– A francba! – kiáltottam fel, és már tárcsáztam is Bót, de
nem vette fel. Megpróbáltam megnyugodni. Befaltam egy adag
gabonapelyhet friss hideg tejjel, mivel, mint azt a reklámokból
tudni lehet, üres gyomorral nem lehet gondolkodni. Erre azon-
ban nem is volt idô, mert megszólalt az ablakom alatt egy két-
szólamú kürt. Elhúztam a függönyt, és kilestem. Kicsi Rikki áll-
dogált lent, igencsak türelmetlenül, kezében egy hatalmas bödön
kávéval.
– Két perc, és megyek! – kiáltottam neki, és olyan gyorsan
készültem el, ahogy csak tudtam. Senki sem késik szívesen már
az elsô nap az új munkahelyérôl.
Mielôtt kiléptem volna az utcára, megálltam a kapualjban.
Tárcsáztam még egyszer Bót, és reménykedtem, hogy nem az
történik, amire most mindenki számítana a helyzetemben, de
73
csalódnom kellett. Mint már annyiszor, most is fájt a felisme-
rés, de Rikki dudált, és én megindultam felé, aztán beszálltam
a BMW-jébe, életemben elôször, elôre. Fura érzés volt, ahogy
elhelyezkedtem, és, hogy ôszinte legyek, egy percre én is na-
gyobbnak és erôsebbnek éreztem magam, mint amilyen voltam
valójában.
– Szevasz! Hol a csajod? – kérdezte, mikor letörölte kabátja
ujjával a szája szélére kenôdött kávéhabot.
– Nem tud jönni, dolga akadt – válaszoltam, és becsatoltam
az övet.
– Mi van, félsz? – gúnyolódott Rikki, és láthatólag nem sokon
múlott, hogy hasizomgörcsöt kapjon a röhögéstôl, ami kitört
belôle.
Szívem szerint megmondtam volna neki, hogy nem érzem
magam túl nagy biztonságban olyan sofôr mellett, aki a forgal-
mat csupán a kormány és mûszerfal közti résen tudja figyelni,
mintha csak egy T–64-est vezetne a kémlelôn keresztül, nem
beszélve az aláépített legalább kétszáz lóerôrôl.
– Á... nem, fô a biztonság! Nem venném a szívemre, ha ezért
zaklatnának minket a portyázó zsaruk. Hová megyünk? – tuda-
koltam. Rikki nem válaszolt, és tétovázás nélkül belevetette
magát a forgalom sûrûjébe. Néhány háztömbnyire jártunk a
lakásomtól, mikor érthetetlen módon vettem a bátorságot és
rákérdeztem arra, amire nem kellett volna, és egyébként is egy-
értelmû volt.
– Hallottad, mi történt hajnalban a „Sisters”-szel?
– H’ja! Leégett, mint egy szénakazal – válaszolt, és valami fur-
csát éreztem a hangjában, olyat, ami a kemény Rikkivel tegnap
óta tartó, tizenhat órás barátságunk alatt még nem hallottam.
Fura érzés volt ezt a teljesen közönyös választ hallani a szájá-
ból, és úgy gondoltam, jobb minél hamarabb tisztázni a helyze-
tet.
– Figyelj, Rikki! – Amikor kimondtam a nevét, ingerülten von-
ta meg a szemöldökét, láthatólag nem volt hozzászokva az egye-
nes kérdésekhez. – „H’ja” hallottál róla, vagy „H’ja” közöd is van
hozzá?
Miután feltettem a kérdésemet, átfutott az agyamon, hogy
tényleg akarom-e hallani a választ, és mire visszakoztam vol-
na, már nyitotta a száját.
74
 – Egy! Nem szeretem, ha felkérdeznek! Kettô! Nekem nincs
hozzá közöm, de elárulok egy rohadt nagy titkot. Neked és a
haverjaidnak köze van hozzá – válaszolt feszülten, miközben
megszorította a kormányt. Mivel behúztátok Pepe úr helyét, így
konkurencia lett, és példát akartak statuálni, ezért gyújtották
fel azokkal együtt, akik eladták magukat nektek. Jobb, ha eh-
hez hozzászoksz. Nem kellemes itt az élet, de ez van.
– Ha nem te, akkor ki csinálta?
– Pepe úr takarítói. Jobb, ha nem tudsz többet. Úgyhogy pofa
alapállásba!
A válasz ôszinte, gyors, megrázó és nem utolsósorban hihetô
volt, így nem nagyon volt kedvem tovább kérdezôsködni. Fél óra
autózás után megálltunk egy kis kínai étterem elôtt, ami még
zárva volt, de nem Rikkinek, aki ôrült módon kezdte rázni a
rácsot.
– Hé, Chen! Topogjál kifelé, de nagyon gyorsan! Ne akard,
hogy én menjek be, mert ha bemegyek, rád rakom a jelemet és
kiszavazlak bentrôl! – kiabált befelé, mire kitipegett valami ál-
mos szemû kínai egy széttaposott papucsban, és a rácsok kö-
zött kicsúsztatott egy borítékot. Rikki szó nélkül átvette, félszem-
mel belelesett, miközben a másik szemét szigorúan az alakon
tartotta.
– Na azért, látom, most megvan! Jobban megy a bolt? – kér-
dezte Rikki fiú érdektelenül.
– Ami azt illeti igen, picit jobban megy – válaszolt a rácson
túlról a sápadt sárga.
– Figyelj, Chen, én tudok egy trükköt, mivel lendíthetnéd fel
még jobban a boltot. Vegyél egy normális papucsot végre! – mond-
ta Rikki a rácson innen, és távozott, miközben zsebébe csúsz-
tatta a borítékot.
A védelmi pénz ekként gazdára talált. Visszaültünk az autó-
ba, és még vagy hat helyet látogattunk meg. Voltunk ábécében,
étteremben, kávézóban, benzinkúton. A gyûjtögetés közben volt
szerencsém összeismerkedni Rikkivel, aki valójában egy egy-
szerû vidéki srác volt, nagy tervekkel. Elmondása alapján élt
halt a taekwandóért. Legszívesebben a bunyóit mesélte nagy
átéléssel. Egymásra találásunk azonban félbeszakadt, mikor
megcsörrent a telefonja, majd nem sokkal késôbb az enyém is.
75
 Nem tudom, hogy ki hívta Rikkit, de valószínûleg nem a fele-
sége, mert nagyon helyeselt, és egyébként sem tudnék olyan
nôt mondani, aki aggódva felhívna munka közben egy ilyen tí-
pusú embert, hogy hazaér-e vacsorára, vagy a gyerekek hiá-
nyolják. Engem sem a feleségem hívott, hanem Bó, és rendkí-
vül elnyûtt hangja volt. Mint elmesélte, este még beugrott a
törzshelyünkre, és legurított három korsó sört. Legalábbis ad-
dig számolta, mivel a hullaházban vagy a börtönben nem na-
gyon lesz rá lehetôsége, és a fene tudja, miért, épp ennek az
átkozott italnak a kesernyés íze hiányozna neki. Félúton a totá-
lis önkívületi állapot felé megvilágosodott. Rájött, hogy nem len-
ne helyes itt és most cserbenhagynia engem, és egyébként is
mindig valami nagy balhéra vágyott. Bóval megállapodtunk, hogy
pihen még egy kicsit, és a kora délutáni órákban, ha megál-
lunk harapni valamit, rá csörgök, és akkor csatlakozik hozzánk.

* * *

Rikkivel folytattuk az utunkat. Budapest egyik legforgalma-

sabb csomópontjánál leparkoltunk. Pár métert kellett csak sé-
tálnunk, mikor megálltunk egy kisbolt elôtt, ahova csak azok
mennek be, akiknek vagy nagyon kell valami, vagy nagyon bát-
rak. Az üzlet nem volt valami bizalomgerjesztô. Omladozó vako-
lat és két rosszarcú figura a bejáratnál, nem is beszélve a kis
üzletbôl szökni akaró bûzrôl. Beléptünk, és Rikki rögtön elvett
két almát a gyümölcsös pultról, egyikbe beleharapott, a mási-
kat odadobta nekem.
– Egyé’ sokat, jót tesz a fogaknak! – motyogta tele szájjal, és
bement a pult mögött lévô szûk folyosóra, ahova a rekeszeken
át bukdácsolva követtem. Három méterrel beljebb rá kellett jön-
nöm, hogy ebben a boltban nem csak olyan zöldséget és cukrot
árulnak, ami egy tipikus háztartásba kell, hanem olyanokat is,
amivel remekül meg lehet édesíteni a szürke hétköznapokat és
totális szétcsúszáshoz vezetô estéket. A speciális igényû vásár-
lókör számára a kínálatban minden szerepelt a könnyû drogok
listájáról. Szóhoz sem jutottam elôször az alma állott savany-
kás ízétôl, aztán a döbbenettôl.
Rikki otthonosan mozgott a szûkös raktárban. Odébb tolt egy
76
stóc rekeszt, aminek a legalján egy rikító zöld darab volt. Le-
guggolt a helyére, miközben elôvette kését, és kipattintotta pen-
géjét, majd az egyik fugahiányos járólap sarka alá feszítette. Az
olyan játékos könnyedséggel emelkedett meg, mintha csak va-
lami hidraulika mozgatta volna. Rikki benyúlt a járólap alatti
üregbe, és kivett onnét egy jókora marék bankót. Némi töpren-
gést vettem észre rajta. Talán azon gondolkodott, hogy jó lenne
ebbôl zsebre vágni egy kicsit. Ám gyorsan úrrá lett ezen a kósza
ötletén, és inkább belepottyantott néhány tasakot a bevétel
helyére. Visszahúzta a rekeszhalmot, és ekkor észrevettem a
jelet.

* * *

Tudatosan volt elhelyezve, úgy, mint a turistaútvonalak jel-

zései. Ez a jel az itt túrázónak szólt. Az apró raktárban tucatjá-
val sorakoztak a magasba emelkedô rekesztornyok, de csak az
egyiknek az alján volt egy rikító zöld színû békebeli darab, még-
hozzá annak a kupacnak az alján, ami a bevétel fölé volt építve.
„Ma is tanultam valamit” – gondoltam.
– Itt kész is vagyunk! – közölte Rikki, és kifelé indult, én meg
szorosan mögötte lépegettem.
– És most? Mit csinálunk? – kérdeztem. Rikki csillogó órájára
nézett.
– Megyünk enni, kezdek farkaséhes lenni, szólj a haverod-
nak is, hogy jöjjön a Turkish Dönerbe! – utasított Rikki. Nem
kellett sokat magyaráznom Bónak, hogy hol találkozunk, mivel
ismerte a helyet. Mi is számtalanszor megfordultunk itt, bár
nem bûnözô mivoltunkban. És az igazat megvallva, Bó csupán
néhány megállóra lakott innen – bocsánat, hogy már mindent
autóval számolunk –, szóval egy percre lakott az étteremtôl.
Rikki villámgyorsan, minden írott és íratlan szabályt meg-
szegve manôverezett végig a végsôkig zsúfolt utakon. Megmoz-
dult a zsebemben a telefonom, és aztán eszeveszett sípolásba
kezdett.
– Csinálj már valamit azzal a szarral, szétmegy a fejem a hang-
jától! – szólt Rikki, miközben rám nézett, és hirtelen elôzésbe
77
kezdett, kikölcsönözve a villamossíneket. Nem tudtam eldönte-
ni, hogy mi volt a félelmetesebb. Rikki tekintete, vagy a szembôl
közeledô kereplô villamos. Lehunytam a szemem, és úgy pró-
báltam elôvenni szûk zsebem szorításából a telefont, ami nem
nagyon akarta abbahagyni rikoltozását. Rikki elrántotta a kor-
mányt, és az utolsó perc után két perccel, elkerülve az ütkö-
zést, beállt a piros lámpánál feltorlódott sor elejére, természete-
sen enyhén keresztben, majd szuperszonikus rakétát
megszégyenítô gyorsasággal lôtt ki a zöldre váltó lámpánál.
A nehézségek után elôvettem a telefonomat, miközben észre-
vettem, hogy Rikki, a túloldalról átlesve, sikeresen leolvasta a
hívott fél nevét.
– Ki az a Gabriella? Nem is mondtad, hogy van csajod! – vi-
gyorgott Rikki fiú, és bekanyarodott a szûk utcák egyikén, hogy
megkerülje a dugót.
– Gabriella nem a csajom, afféle lelki társ – vágtam rá rögtön.
– Értem én, nekem is van néhány ilyen, de vigyázz velük,
mert ezek gyorsan lepattannak, csak addig kellesz, amíg nem
találnak valami jobbat, és amíg van pénzed. És egyet jegyezzél
meg! Olyan nôvel ne kezdjél, akinek hitele van, egyedülálló és
van egy zsebdögje! Ezek kizáró tényezôk egy komoly kapcsolat-
ban! – magyarázta Rikki, és nagyot nevetett a saját viccén, mire
én csak bólintottam, és nem tudtam mire vélni a jó tanácsot.
Rikki egyébként sem az a fajta ember volt, aki ingyen osztogat-
na tanácsot.
Lassítottunk a Turkish Döner elôtt, majd elegánsan megáll-
tunk, ügyet sem vetve a zebrára, a gyalogosokra, vagy bárkire.
Az önkiszolgáló török étterem most is, mint mindig, zsúfolásig
tömve volt. Bó már várt ránk, és a lépcsô alatti asztalnál üldö-
gélt magányosan, arcán az „Uramisten! Itt vannak, kezdôdik”
tekintettel.

* * *

– Á, itt a betoji – vigyorgott Rikki, és leült az asztalhoz.

– Nem betoji... – vágtam közbe, ahogy szoktam, és valahogy ez
nem tetszett Rikki fiúnak. – Csak ügyvéd! – tettem hozzá.
– De abból a keményebbik fajta! – vágta rá Bó.
78
 Rikki megcsóválta a fejét, és közel hajolt.
– Ide figyeljetek, csajok! Ti nem vagytok azok a kemény srá-
cok, csak megjátsszátok, tudom. Ha nincs itt az a bazi nagy
szôrös ôrangyalotok, szart sem értek, úgyhogy ha azt mondom
valakire, hogy betoji, akkor az az. Világos?
Rikki újra megcsillogtatta elôttünk a barátságos oldalát, és
ezzel gyorsan el is feledtette velem az együtt eltöltött kellemes
délelôttöt, amikor is kezdtem róla azt hinni, hogy ô is ember,
nem pedig egy ekkora bunkó. Rikki felállt az asztaltól, és a pult
felé indult, mi meg lojalitásunkat mutatva, utána mentünk.
– Mit kértek? Ma a ház vendégei leszünk – mondta újdonsült
fônökünk, és berendelt magának egy dupla adag borjú gyrost
mindennel, majd megfejelte a rendelést még egy baklavával is.
Mi is csatlakoztunk, és percek múlva már újra az asztalnál ül-
tünk, de már nyugodtabban, teli hassal.
– Mit is mondtál? Ügyvéd vagy? – kérdezte Rikki Bót, miköz-
ben letörölte a szája szélére kenôdött mártást.
– Igen, nemrég végeztem a jogi egyetemen.
– Nem mellesleg remek eredménnyel – tettem hozzá Bó mon-
datához azt a parányi részt, amivel érthetetlen módon nem szo-
kott büszkélkedni.
– Aha, értem, akkor te afféle szép és okos fiú vagy, biztos buk-
nak rád a nôk, bírják az ilyen fickókat – állapította meg Rikki,
de ez a mondat igazán ijesztônek tûnt az ô szájából. Nem tud-
tam eldönteni, hogy az irigységet és gúnyt érzem a hangjában,
vagy tényleg komolyan gondolja. Hiába volt Rikki ennyire mély-
növésû, nehezen tudtam elképzelni, hogy bárki is elvenne, pon-
tosabban el merne venni elôle akár csak egy nôt is, hiszen meg-
tanulhattuk már a filmekbôl és az életbôl, hogy a szép lányok
mindig a rosszfiúkra buknak, és Rikki a legrosszabbak közé
tartozott azok közül, akiket eddig ismertem. Néma csönd ural-
kodott el az asztalunk felett, amit Rikki tört meg ismét.
– Akkor mi rokonlelkek vagyunk, én is ügyvéd akartam lenni
– mondta Bónak.
Az ásványvizem apró szénsavbuborékai ettôl felkúsztak az
agyamig, és onnan az orromon át akartak távozni.
79
 – Te? – csúszott ki a számon a sértô kérdés. Rikki – ismét
teljesen váratlanul – nôtt vagy negyven centit, ahogy felpat-
tant, és az asztalra csapott. Esélyünk sem volt, hogy ezt ne ve-
gyék észre az étteremben. Mindenki odakapta a tekintetét.
– Hát ide figyelj te kis szvetteres seggfej! – mordult fel Rikki,
mire én körbenéztem, majd Bóra, de rá kellett jönnöm, hogy a
megszólítás nekem szólt. Az igazat megvallva, a seggfej még nem
is lett volna annyira sértô, de ez a szvetter dolog azért mellbe
vágott. Talán azért, mert sosem hordtam szvettert, bár ami igaz
az igaz, kedveltem az elegáns dolgokat.
– Hé, Rikki! Nyugodj le! Nem úgy értettem, te is tudod! – csití-
tottam, miközben a mindig túlbuzgó képzelôerôm miatt már szin-
te a torkomon éreztem Rikki késének jéghideg pengéjét. Rikki
némi hezitálás után visszaült az asztalhoz, majd villájával be-
letúrt az ebédjébe.
– Nagyon remélem! Egy jó tanács Rikkitôl: jegyezd meg egy
életre, nem minden az, aminek látszik!
Különös volt ezt a mondatot hallani valakitôl, aki társadal-
munk perifériáján tengette sötét és titokzatos életét. Vagy talán
a tálunkon heverô bárányhúsra gondolt? Az akkor bárány, ha
én gólt tudok rúgni a Barcelona kapusának!
Rikki villámgyorsan befalta az ebédet, és nem sokkal késôbb
mi is végeztünk.
– Na jó, srácok, mára egyelôre vége, ha van valami, majd csör-
gök. Te meg gyere velem, Bó! – mondta Rikki nyomatékosan a
nevet, amivel szemmel láthatóan még barátkozott. – Te gyere
velem, van egy két dolog, amiben kéne segítened, ha már ilyen
okos gyerek vagy.
Rikki és Bó távoztak, de én még maradtam egy picit, és végig-
néztem, a Turkish Döner hatalmas ablakából, ahogy beszáll-
nak az autóba és elhajtanak.

80
 12.

Juszup látogatása

Délután két óra múlt, és már senki sem dolgozott a városban.

A járdán leírhatatlan emberáradat, az utakon végeláthatatlan
kocsisor, közöttük néha egy szirénázó mentô, rendôrautó. Tele-
fonomért nyúltam, és tárcsáztam életem aktuális nagy NÔ-jét.
Csak egy sípszó válaszolt, majd egy hang: „Itt Berényi Gabri-
ella üzenetrögzítôje, kérem, hagyjon üzenetet...” A hangja hiva-
talos volt, de még így is bájos. Egy pillanatig nem tudtam, mit
mondjak, de végül megeredt a nyelvem, és meginvitáltam a hang
tulajdonosát egy vacsorára. Lehet, hogy úriemberhez méltat-
lan módon, de megadtam a hely nevét és az idôpontot, és csak
remélni tudtam, hogy megfelel majd neki. Letettem a telefont,
és eljátszottam a gondolattal, hogy ebbôl „vacsorából” mennyi
mindent lehetne kihozni. Az ábrándozásból a cipômnek ütközô
felmosónyél végén fityegô nedves rongy ébresztett fel.
– Elnézést! – mondta a fiatal takarítósrác a sárga sapkája
alól, majd minden lassítás nélkül tovább is ment síkos, fényes
csíkot húzva maga után a padlón.
Kiléptem a Turkish Döner ajtaján, és újra a nagy ellentmon-
dások városának utcáján álltam. Fogtam egy taxit, és három-
negyed órával késôbb már újra az ötödik emeleti lakásomnál
voltam. Fáradtnak éreztem magam, annyira, mint talán még
soha. Nem fizikailag voltam fáradt és megviselt, hanem lelkileg,
de a legnagyobb meglepetés csak most jött. Az ajtó nyitva volt...
Mostanában ez nem elôször fordult elô, és mit ne mondjak,
nem nagyon örültem neki. Azért az ocsmány kaspóért nyúltam,
mikor eszembe jutott, hogy jó szívemnek köszönhetôen megsza-
badítottam a látványától mindenkit, aki a gangomon garázdál-
kodott. Gabriellának adtam, hódolatom jeléül, de mint várható
volt, visszautasította és nálam hagyta, úgyhogy a kaspó most
valahol a nappalimban vár rám. Különben is, egy poént csak
egyszer sütünk el, ezt már megtanultam.
A meglepetés csak elôször meglepetés. Másodjára már inkább
valamiféle mûsoridô kitöltés egy szappanoperában, bizonyíték
81
a forgatókönyvírók mentális csôdjére. Beléptem az ajtómon.
Körbenéztem. A nyitott hûtôszekrény ajtajának takarásából egy
keménynek tetszô tomport és egy hegyes orrú bôrcipôt láttam
kivillanni.

* * *

– Hányszor mondjam, hogy ne egyél ennyi sertéshúst? – jött

a kérdés valahonnan a frigóm mélyérôl.
A cipô ismerôs volt, és a tompor is. De nem kell semmit félre-
érteni. Csak egy embert ismerek, aki így bejön a lakásomba, és
szóvá teszi a hûtöm tartalmát. És nem az anyámra gondolok.
– Szevasz, barátom – köszöntem Juszupnak, mire kezére hú-
zott zacskóval eltávolította az utolsó ehetô dolgot a hûtômbôl.
Az igazat megvallva nem bántam, hiszen a szóban forgó termé-
ket vagy én ettem volna meg, vagy a penész.
– Mi volt ma? – kérdezte.
– Ma… kérlek, eltöltöttem egy fergeteges napot egy Rikki nevû
sráccal, aki úgy viselkedik, mintha csak az övé lenne minden
utca és minden, ami benne van.
Juszup bólintott, mintha csak tudta volna, hogy ezt mondom
neki.
– Utánakérdeztem ennek a „maffia” brigádnak, azokban a
körökben… – mondta a barátom. – Csak szólok, hogy ezek csak
a vietnamiakhoz kapcsolódnak, de a bécsi vonalhoz nem.
– Nem értem, hova akarsz ezzel kilyukadni. Ez is jó nekünk,
nem?! – értetlenkedtem.
Juszup nem csodálkozott, hiszen sokszor sok mindent nem
értettem abból, amit mond. Nem az esetleges rossz szóhaszná-
lata vagy az akcentusa miatt, hanem csak simán nem értet-
tem. Valószínûleg én voltam az elvárhatónál alacsonyabb értel-
mi színvonalon, mert sosem tudtam követni esze szélsebes
járását, miközben egy-egy történet elmesélése közben mesteri-
en váltogatta az orosz, angol, német és nem utolsósorban a
magyar nyelv szavait.
– Na jó, figyelj, barátom! – kezdte. – Ez a vonal nem akkora, mint
ahogy gondoltuk. Terítenek, meg zajonganak az utcán, de ôk is csak
századik csoportja a vietnami gengnek, amit a barátnôd keres.
82
 – Gabriellára gondolsz? – kérdeztem.
– Igen, de figyelj! Az igaz, hogy ez a banda nem a bécsi vonal-
ba csatlakozik, de még jó lehet. Megkérdeztem este ezt a Pepét.
Eléggé jóban van a Bao-val, de nagyot kell ugrani majd a csa-
patcseréhez. Nagy dobásra lesz szükség.
– Átszállásos utazásra gondolsz?
– Mondhatjuk, de ez nem ennyire egyszerû – monda Juszup,
és láttam, hogy van egy aprócska dolog a nyelve hegyén.
Akárhogy jártatja a száját, az az aprócska dolog az utolsó íz-
lelôbimbóba is belekapaszkodva tiltakozik, hogy elhagyja a szá-
ját, mintha csak az élete múlna rajta.
– Miért is? – kérdeztem érdektelenséget színlelve. Felvettem a
„leszarom” stílusomat. Megvontam a vállamat, és elôkerestem
az utolsó zacskó instant kávémat.
– Mi van, nem érdekel? – háborgott Juszup.
– De érdekel, de ne kelljen már könyörögni minden apró rész-
letért – válaszoltam, miközben jobb híján teleengedtem vízzel
egy bögrét és beraktam a mikrohullámú sütôbe. Elértem a cé-
lom, Juszup nyelve megeredt.
– Na jó, figyelj! Elmondom egyszerûen. Ha a cél Bécs, akkor
elôször az ázsiaiakkal kell lepaktálni, de nagyon. Ugyanis oda-
kint csak azokkal állnak szóba. A gond csupán csak az, hogy a
vietnami geng nagyon zárt. Lehetetlen bekerülni és feltérké-
pezni, hacsak nem vágott a szemed. Ezek a Pepéék akármekko-
ra ászok is itt, kint csak magányosan szálldogáló porszemek a
kavargó szélben. Érted?
Régebben éreztem ezt az átkozott érzést, hogy jobb lett volna,
ha nem tudom meg az igazságot. Bár ha jobban belegondolok,
nem is tudom, min lepôdtem meg. Mit vártam? Besétálok közé-
jük kólát, csokoládét meg rágót osztogatva és megnyerem a ke-
gyeiket?
– Szóval nem lesz olyan egyszerû, mint ahogyan az NNI gon-
dolta.
– De nem ám! Innét az ázsiaiakhoz kell átvergôdni, és onnét
egyenes az út, ebben az egyben nem tévedtek – válaszolt Juszup,
de még mindig éreztem a hangjából, hogy valamit megtart ma-
gának.
– Mondd csak tovább! Jöhet a tejszínhab meg a csokireszelék.
83
 – Az ázsiaiak eléggé nagy összefonódásban vannak az oro-
szokkal, és mint tudjuk, egy két orosz tag nagyon be van ránk
rágva.
A szoba forgott. Én verejtékeztem. És ezernyi gondolat rontott
rám, és rá kellett döbbennem, hogy néhány napja beneveztem
életem legesélytelenebb játékára, és most blöffre sem volt esé-
lyünk. Igazi „all in” helyzet volt.
– És most? – kérdeztem csupán udvariasságból.
– Nem tudom, barátom. Te vagy benne ebben a csapatban,
de majd egyengetem az utad, amennyire lehet.
Néma csönd uralkodott el a szobában, amit megint Juszup
tört meg.
– Edzeni jössz?
– Nem, ki kell hagynom, találkozom a Széplábúval – válaszol-
tam.
– Rendben, ahogy gondolod. De vigyázz ezzel a nôvel, nehogy
elveszítsd a fejedet miatta!
– Hogy érted ezt?
– Szó szerint. Az ázsiaiak nem szoktak teketóriázni.

84
 13.

A piros kabátos NÔ

Ez a mondat a beszélgetésünk végén igazán elgondolkodtató

volt. Nô miatt sok mindent veszítettem már el, komolyabb össze-
geket is, de a fejem az nem játék.
Juszup távozott, én meg próbáltam megemészteni a most ka-
pott információkat. Bedôltem az ágyamba pihenni egy kicsit,
miközben a következô gondolataim már Gabriella és az ô szép
lábai körül forogtak. Elaludtam. Álmomat számtalanszor meg-
zavarta az ablakom alatt serényen csilingelô villamos vagy a
távolban elhúzó szirénahang. És nem sokkal késôbb megszó-
lalt a telefonom is, hogy ne feledkezzek meg a Széplábúval „meg-
beszélt” randevúról.
Nem kellett sokat gyôzködnöm magam, hogy kikászálódjak
ágyamból. Ficsúros precizitással készülôdtem. Összeállítottam
az esti fellépô ruhámat. Egy régi Levis 501-est húztam magam-
ra, majd egy egyszerû elôre vasalt teniszpólót. Nem vittem túl-
zásba az öltözködést, nehogy azt higgye bárki is, hogy készül-
tem a randevúra. Lackó nagybátyám mondta nekem régen, hogy
a sikeres randevú titka az csakis bennem rejlik, és nem a vá-
lasztott öltözékemben. A jelmondata ez volt: „...lehet a cipôd fe-
kete, vagy barna, de ha a tököd satnya...”.
Felkaptam a sportzakómat, és az irányt a randevú helyszíne
felé vettem. A Chookkos étterem kicsi, hangos és csontüres volt,
amikor beléptem. Miközben vártam Gabriellát, tanulmányoz-
tam a hely magával ragadó belsôépítészeti csodáit, a teret meg-
osztó két orbitális mûmárvány oszlopot, amikre körben lila sza-
lag simult, gyenge hangulatvilágítással. Nem sokkal utánam
bejött egy párocska. Váltottak néhány szót az ôket fogadó fel-
szolgálóval, aki összecsapott sarokkal bólogatott nekik, majd
elegáns kézmozdulattal mutatott egy számukra felkínált asztal
felé. Immár hárman voltunk az étteremben. Néhány perc múl-
va érkezett még egy pár, aztán közvetlenül utánuk még kettô.
Úgy látszik, ez egy páros étterem. Én pedig hülyén festhetek
itt, egyedül üldögélve és rózsaszín vizet iszogatva. Az utoljára
85
érkezett pár a mellettem lévô asztalnál foglalt helyet, és minden
gondolkodás nélkül rágyújtottak. Ekkor végre megértettem az
oszlopok szerepét. Ez volt a füstválasztó vonal. Rajtam és a füs-
tön kívül ezt mindenki észrevette. Az oszlopoktól jobbra esô asz-
talok voltak a nemdohányzók, balra pedig a füstölôk foglalhat-
tak helyet.
Miután hatodszor is áttanulmányoztam az étlapot, megakadt
a szemem egy tûzvörös ballonkabáton, amire kellemes közép-
barna hajzuhatag omlott le. Nem sokkal késôbb megpillantot-
tam a lábakat is, amik egy ilyen kihívó színû kabáthoz kell hogy
tartozzanak. A magas tûsarkú topánka hasonló színben pom-
pázott, és szépen kifeszítette viselôjének formás vádliját. A nô
tett két lépést az egyik felszolgáló felé, majd levette kabátját, és
végre megfordult. A két piros tûsarok eszményi viselôje az én
NÔ-m, Gabriella volt. A Széplábú nyakát nyújtva nézett körbe,
és mert hála istennek egybôl észrevett, szerencsésen elkerül-
hettem a kínos „hahó, itt vagyok” integetést. Amúgy is egyedül
én árultam petrezselymet a helyiségben.
Gabriella helyet foglalt velem szemben, az órájára nézett, úgy
tûnt, mintha mentegetôzni készülne az egypercnyi késésért.
– Elnézést a késésért, késôn kaptam meg az üzenetét – sza-
badkozott.
– Ugyan – legyintettem nagyvonalúan, és eszembe jutott, va-
jon mit szólna ahhoz, ha tudná, hogy képes lennék rá várni
akár napokat is étlen, szomjan.
– Ne aggódjon, én is nemrég érkeztem, egyébként pedig az
értelmetlen várakozásban is nagy gyakorlatom van már, igazán
jól kezelem az ilyet.
Gabriella nem nevetett, mivel nem is volt min nevetnie. Te-
kintete mereven vetült rám, és kérdôen vonta meg szemöldö-
két, jelezvén, hogy nem érti, mi a francot keresünk mi itt.
– Remélem, valami fontos dologért hívott ide, mert nagyon
nem érek rá – közölte keményen, és rendelt magának egy édes
martinit tisztán. Se citrom, se jég.
– Arról van szó, hogy látni akartam – bókoltam, mire a Szép-
lábú szemei egybôl villámokat kezdtek szórni, és felállt az asz-
taltól.
86
 – Hogy maga milyen egy idegesítô alak! Csakis szolgálati ügy-
ben hívjon legközelebb! – háborgott, és megindult, hogy fakép-
nél hagyjon. Az utolsó pillanatban kaptam el a kezét, ami rend-
kívül puha és bársonyos tapintású volt.
– Csak vicceltem! – mondtam nyomatékosan. – Nem is tu-
dom, hogyan érthette félre. Nem gondolja, hogy egy picit maga-
son hordja az orrát? Tényleg azt hiszi, hogy bejön minden férfi-
nak? Ki kell ábrándítanom. Egy piros Ferrari kabátra én nem
indulok be.
Beszélgetésünk itt válaszúthoz ért, mivel nem jó mondattal
kezdtem. Gondoltam, egybôl megpróbálom levenni a lábáról és
így megspórolhatom az italok árát, bár végül is, ha jobban bele-
gondolok, a cég úgyis fizeti.
– Rátérhetünk arra, amiért hívtam? – érdeklôdtem, miköz-
ben olyan elegánsan kortyoltam a szénsavmentes vizembôl,
mintha csak egy Martell V.S.O.P. lett volna. Idôközben megér-
kezett az asztalhoz Gabriella martinije, majd kisvártatva ô is
újra visszaült az asztalhoz.
– Szóval? Miért hívott? – kérdezte.
Elmeséltem neki a mai napom és az elôzô estém izgalmas tör-
ténéseit, kezdve Kicsi Rikkitôl Pepe úr remek hagymaleveséig.
Gabriella válasza elenyészô számú bólogatásból állt. Lassan
megtelt az étterem, és Gabriella is megenyhült annyira, hogy
hajlandó volt megrendelni magának egy adag fekete kagylót,
ami valami olajzöld-fekete lében úszott. Az elsô szívdobogtató
mosolyt akkor kaptam tôle, amikor elmeséltem neki, mennyire
be voltunk tojva Pepe úr pincéjében.
Amikor izgalmas részletekben bôvelkedô élménybeszámolóm
végére értem, a Széplábú kiitta az utolsó korty vizet a pohará-
ból és az asztalunk szélén várakozó palackért nyúlt, ugyanúgy,
ahogy én is. Ô a palackot fogta meg, én meg a kezét. Rám né-
zett, de most nem minden úgy történt, ahogy vártam. Nem húz-
ta el a kezét rögtön, hagyta, hogy fogjam pár másodpercig, majd
miután teljesen világos lett számára, hogy én fogom a kezét,
nem pedig egy rangban hozzáillô személy, mégiscsak villámgyor-
san elrántotta. Arca lágy pírba borult. Egyszóval Gabriella za-
varban volt, és minél jobban zavarban volt, annál jobban igye-
keztem tudatosítani benne, hogy ô most zavarban van.
87
 – Ha visszatérhetnénk, a témához... azt hiszem, egy percre
eltértünk a tárgytól – pislogott zavarodottan, miközben valami-
féle pótcselekvésként megtörölte a szája sarkait a szalvétájá-
val. A szája sarkában ugyanis semmi sem volt, csupán egy
parányi csábító hajlat, ami azt kiabálta: „gyere, csókolj meg”. –
Az imént valami problémát emlegetett, elárulná, hogy mire gon-
dolt!? – kérte parancsolóan.
– Arra, hogy úton vagyunk, de nem eléggé. Valami ázsiai bran-
csot keresünk, nemde? Ôk az igazi kivezetô út Bécsbe. Ahol vi-
szont most vagyunk, az legfeljebb csak egy ugródeszka lehet,
mely elvezet a rizsevôkhöz. A gond az idôvel lesz. Nem beszél-
tünk arról, hogy mennyi idônk van. Elôre megmondom, ehhez
sok kell.
Gabriella összefonta a karjait, és úrinôhöz méltatlan módon
könyökölt velük az asztalra, majd közel hajolva hozzám ezt sut-
togta, miközben a várva várt NR parfümje orron vágott.
– Rossz úton járnak. Nincs idô ide-oda repdesésre. A célra
kell koncentrálni. A cél a vietnami szervezet feltérképezése a
bécsi kapcsolattartóval egyetemben. Képzett ügynököktôl sem
fogadjuk el, ha ôk diktálnak nekünk, hogy mihez mennyi idô
kell, kispályásoktól pláne.
Egy percre úgy képzeltem, hogy azért méltatlankodik, mert
félt engem, és mert óvni szeretne a bajtól, de aztán rá kellett
jönnöm: csupán arról van szó, hogy ez a nô nem lát a lábaim
között semmi tekintélyt parancsoló dolgot, továbbá nem nézi
ki belôlem, hogy valaha is teljesítem a feladatot. Végül, szé-
gyenem betetôzéseként, belépett az étterem ajtaján Dávid és
Góliát.
Góliát valahonnan elôrántotta Gabriella piros Ferrari ka-
bátját, és mint egy betanított lakáj, addig állt vele rezzenéste-
len arccal, míg fel nem tudta segíteni a Széplábúra. Hozzám egy
szót sem szóltak, bár ezt nem nagyon vettem zokon.
– Most mennem kell, majd tájékoztasson a fejleményekrôl! –
utasított hivatalos hangnemben a Széplábú, és két kísérôje ál-
tal közrefogva távozott az étterembôl. Hirtelen odaugrott hoz-
zám egy pincér, és arról kért – látszólagos alázattal – némi in-
formációt, hogy meddig szeretném még melengetni a széküket a
hátsómmal. Na persze nem szó szerint ezt kérdezte, csak azt,
88
hogy finom volt-e minden, és hozhat-e esetleg még valamit...
Némi fáziskéséssel kapcsoltam, hogy az asztalomat már ki is
adták a bejáratnál várakozó Calvin Klein-srácnak és az ô aktu-
ális szerelmének.
Fölálltam az asztaltól, és nem túl elegánsan meglóbáltam a
magasba tartva a „céges” kártyámat. Ekkor észrevettem Gabri-
ella itt felejtett apró retiküljét. A kis táska színe piros volt, és
ekkor döbbentem rá, hogy ennek az estének talán még nincs is
vége.
– Fizetnék! – szóltam.

89
90
 14.

Az esti vendég

Úton hazafelé alig bírtam magammal, folyton az ülésemre

dobott apró táskával szemeztem. Ellenállhatatlan vágyat érez-
tem, hogy belelessek. Félrehúzódtam, és elôször csak belepil-
lantottam, majd valósággal belevetettem magam. Volt benne
minden, érthetetlen módon több minden, mint vártam volna.
Némi sminkkellék, egy bizonyos Dr. Takahasi Dai Ming névjegy-
kártyája – gondolom, ô egy akupunktôr lehet –, egy csipogó és
egy olyan apró mobiltelefon, aminek a kijelzôjét csak egy nagyí-
tóval lehetett volna leolvasni. Nálam nem volt ilyen eszköz, még
funkcionalitásában hasonló sem, de azért így is kutakodtam a
telefonban. Nem szép dolog, de meg kellett néznem a telefon-
könyvét, már csak azért is, hogy szólhassak neki, hogy nálam a
táskája, és, hogy ne aggódjon. Néhány haszontalan bejegyzé-
sen átsuhantam, aputól a teniszoktatóig, mire végre megtalál-
tam az „otthon” nevet.
Halk dobolást hallottam. Elôször azt hittem, hogy csak a szí-
vem ver hevesen, ahogy a NÔ privát számával szemezek. Aztán
rájöttem, hogy a hang az autó tetejérôl jött. A szélvédômön is
szétloccsant jó néhány testesebb esôcsepp, amiket hamarosan
több billiárdnyi társuk követett. Tárcsáztam. Néhány kicsön-
gés után egy hölgy vette fel a telefont, aki valószínûleg nem a
kedves mama volt.
– Igen, tessék! – szólt bele a fiatal hang a telefonba, furcsa,
csámcsogós akcentussal.
– Jó estét! Berényi Gabriellával szeretnék beszélni – mond-
tam.
– Nincs itthon! Üzen neki valamit? – tudakolta.
– Ó, igen. Annyit mondhatna neki, hogy a 007-ese kereste, és
nálam van a táskája. Ne aggódjon, hívjon fel!
– Átadom. Viszonthallásra – mondta a nô, és lerakta a tele-
font.
Egy percre eltûnôdtem azon, hogy milyen jól kereshet Gabri-
ella az NNI-nél, ha egész napos bejárónôje van. Gyorsabbra ál-
lítottam az ablaktörlômet, de még így is nehezen söpörte le az
91
özönvizet a szélvédômrôl. Az esô mindent beborított, már igen-
csak késôre járt, mire hazaértem, és mivel csak a lakásomtól
elég messze találtam parkolóhelyet, bôrig áztam, mire elértem a
lakásomhoz. Amint beléptem az ajtón, rögtön levettem az át-
ázott ruháimat és az elôszoba közepén hagyva ôket a fürdô felé
vettem az irányt. Meleg vizet eresztettem, és próbáltam mele-
gedni a zuhany alatt. Már vagy negyedórája engedtem magam-
ra a vizet, mikor eszembe jutott, hogy ha tovább maradok, úszó-
hártyáim nônek. Kiszálltam a zuhany alól, megszárítkoztam,
magam köré csavartam a törölközômet, és ledôltem a hálóban
az ágyra. Nem úgy történtek a dolgok, mint terveztem, mert kezd-
tem álomba merülni a nedves törölközôm ölelésében, miközben
az esô még mindig zuhogott. Néhány perccel késôbb kopogtat-
tak az ajtómon. Az elsô kopogtatásra nem reagáltam érdemben,
de miután megismétlôdött, kénytelen voltam tudomást venni
róla.
– Pillanat! – kiáltottam, majd feltápászkodtam, és a bejárati
ajtó felé navigáltam fáradt testemet. Az ajtó üvegbetétjén át sej-
telmesen rajzolódott ki egy nem túl nagy, de annál kecsesebb
sziluett. Kitártam az ajtót, és megláttam a kint fagyoskodó Gab-
riellát.
– Jöjjön be! – mondtam gyorsan, és óvatosan megragadtam
karjánál, majd behúztam a melegebbre. Gabriella most nem
elegánsan volt felöltözve, amint azt megszoktam. Most egy szûk,
testhez simuló, átázott tengerkék farmer volt rajta, sportcipô,
és kapucnis pulóver. Haja egyszerû lófarokban volt hátul szo-
rosan összefogva, és csillogott a nedvességtôl. A Széplábú va-
cogott.
– Mióta van kint? – kérdeztem, miközben leültettem az egyik
szófámra és betakartam egy kéznél levô pokróccal.
– Nem az a kérdés – ajkai csábító vörössége most inkább lila
volt és vacogó ajkai mögül nehézkesen esett ki minden szó –,
hanem az, hogy miért vagyok itt.
– Miért van itt? És mióta? – kérdeztem vissza, de válasz nél-
kül maradtam. Viszont jó vendéglátó módjára egy kis szívmele-
gítôvel kínáltam a fáradt vándort. Gabriella kivételesen el is
fogadta a selymest, és én gyorsan porcióztam. Figyeltem, ahogy

92
a lány vacogó testét átmelengeti a Szicsek bácsi pálinkája, és
ahogy ajkai lassan, de biztosan elkezdik visszanyerni csábító
színüket.
– A bejárónôm mondta, hogy keresett, és hogy önnél van a
táskám.
– Mibôl gondolja, hogy én kerestem? – Miközben a válaszra
vártam, a szekrényemben kezdtem turkálni. Elôvettem egy in-
get és egy törölközôt, és a Széplábú mellé raktam.
– Nem ismerek még egy ilyen beképzelt fickót, aki 007-esnek
hívná magát – válaszolt, majd megillatozta az üres poharát, és
hozzátette: – és aki egy szál törölközôben nyitna ajtót.
– Ez hízelgô – mondtam. – Itt egy ing vegye fel, nehogy megfáz-
zon!
– Köszönöm, de inkább nem. Ha lehetne, adja vissza legyen
szíves a táskámat, és utána távoznék is.
Nem erôsködtem, felálltam, és odaadtam neki a táskáját, amit
el is vett. Aztán a törölközôért nyúlt, amit mellé raktam, és ala-
posan áttörölte vele a hosszú, nedves haját.
– A francba! – szisszent fel, amikor annak szálai belegaba-
lyodtak a nyaklánca szemei közé.
– Segítek, várjon! – javasoltam, és mellé ültem. Egy picit ké-
nyelmetlenül érezhette magát, hiszen csak egy törölközô volt
rajtam, de nem szólt.
– Óvatosan, ne szakítsa el a láncot! – intett aggodalmasan,
de mire kimondta volna, már félre is húztam a haját, és úgy
igyekeztem kibogozni a csomót. Ahogy egyenes háttal ült, és fe-
jét mereven elfordította, hogy legalább közelségem frusztráló
gondolatától elszakadjon, az inak a nyakában óvatosan megfe-
szültek. Én meg vívtam a harcomat a törölközôvel. Csakhogy a
serényen párolgó NR teljesen elcsavarta a fejemet. Megcsókol-
tam Gabriella nyakát, és ô mozdulatlanul ült tovább. Átlestem
a válla fölött, és láttam, hogy a szemét lehunyta, a szája azon-
ban parányit nyitva van. Mély levegôt vett, mintha csak várta
volna a folytatást. Megcsókoltam ismét a nyakát ugyanott,
ugyanolyan finoman, majd elindultam apró csókokkal a szá-
ja felé. Megcsókoltam a most már újra élettôl duzzadó ajkait.
93
A Széplábú visszacsókolt, miközben eldöntöttem a szófán. Óva-
tosan eloldotta a törölközômet, és csak annyit kérdezett:
– Hol az az ing?

* * *

Reggel volt, kora reggel. Oldalra fordultam, és végigsimítot-

tam a nagy semmit, Gabriella hûlt, de még mindig illatozó he-
lyét. Hiánya súlyos, majdhogynem megsemmisítô csapásként
ért. Az jutott az eszembe, hogy az este talán túlságosan elfárad-
tam. Hogy nyilván nem tudtam fölébredni, amikor neki valami-
lyen fontos nemzetbiztonsági üggyel kapcsolatban távoznia kel-
lett. A konyha steril, még egy kávét sem ivott, minden úgy volt,
ahogyan hagytam még tegnap. A fürdôszobába indultam, hát-
ha rúzzsal írt fel valamit a tükörre. Egy „köszönömöt”, egy
„szervuszt”, akármit. Benyitottam. Semmi. A tükör is tiszta volt
a maga módján, eltekintve néhány fogkrémfolttól. Gabriellának
és annak, hogy valaha is itt járt, nyoma sem volt. Lehet, hogy
csak álmodtam ôt.

94
 15.

Rikki és a barátság

Már lassan egy hónapja, hogy Rikkivel vagyok összezárva, de

még mindig nem érzem, hogy felhôtlen lenne a kapcsolatunk.
Ez most nem afféle párterápiás panaszkodás, csak arról van
szó, hogy nem vagyunk egy igazi csapat. Az igaz, hogy sok min-
dent tanultam tôle, de nem jutottam még elôbbre. Vannak per-
cek, pillanatok, események, ahol ott vagyunk, de igazából mi
magunk sem tudjuk, ismerjük ennek az igazi miértjét.
Az elmúlt hónapban sokszor volt ilyen érzésem, fôleg amióta
Gabriella eltûnt, mint a kámfor. Egyszerûen nem értettem, mit
is keresek itt, s idônként hangot is mertem adni ez irányú bi-
zonytalanságomnak Rikkivel, és ezzel az egész helyzettel kap-
csolatban.
– Hé, Rikki! Igazán nem akarom beleütni az orromat a dolgok-
ba, de most mi a francra várunk? – kérdeztem az autónk hátsó
ülésén elterülve. Rikki a fûben ücsörgött, kinyújtott lábakkal.
Élvezte a zavartalan napfény érintését. Míg egyik kezével tá-
maszkodott, a másikkal egy hosszú fûszálat tépett le, hogy a
végét a szájába téve rágcsálhassa.
– Túl sokat dumálsz, és feleslegesen – morgott, majd lehuny-
ta a szemét, és tovább sütkérezett –, inkább élvezhetnéd, hogy
éppen pénzt keresünk!
Nem válaszoltam, de pénzt keresni a Hortobágyon ezen a
módon halott ötletnek tûnt. Gulyásként vagy hagyományôrzô
fogadósként erre több esélyünk lett volna. De ha egyszer ezt a
Rikki mondja, akkor biztosan úgy is van.
Jó pár tücsökciripeléssel késôbb Rikki kiköpte a fûszálat, és
izgatottan pattant fel a fûbôl.
– Ébredj, csajszi, kapás van! – kiáltotta, miközben leporolta
nadrágját. Az autónk bôrülése, amihez az ott töltött órák alatt
szinte eggyé váltam, alig akart elengedni. Végül csak tépôzár
módjára tudtam elválni tôle. Amikor kiléptem Rikki mellé, kezét
elém tartva megállított.
– Mi az?– kérdeztem.
95
 – Pszt! – intett, kezét továbbra is elém tartva. Egy irányba
néztünk. Arrafelé, ahol a három legelészô ló egyike úgy döntött,
nem bírja tovább, és elhelyezett egy trágyacsomagot a pusztá-
ba. Egyik társa, ihletet kapva, követte a példáját.
– Gyerünk, töki! Meló van! Remélem, van nálad kockacukor!
– rikkantott Rikki, és megindult a csomagok felé.
– Ne feledd, elöl harap, hátul rúg, úgyhogy csak ésszel! Rikki
leguggolt az egyik rakás mellé, és szemmel vizsgálgatni kezdte.
Kését elôhúzta, és beletúrt annak hegyével a rakásba.
– Áhá! Meg is van! – mondta, és a szeme felragyogott, mint
kisgyermekeké szokott, amikor meglátják a csokoládét. Nekem
meg felfordult a gyomrom. Szétterítve a lótrágyát, néhány zacs-
kó sarkát pillantottuk meg. Rikki kihúzta az egyiket, egy zseb-
kendôvel letörölte, aztán elrakta a csomagot. A többit meghagy-
ta nekem...
– Na, most megmutathatod, mennyire vagy kemény csávó! A
zacsikat vedd ki és dobd a csomagtartóba, aztán nézd át a többi
meglepetést, én addig pihenek. Siessél!Pepe úr már várja!
– Hé, Rikki! – szóltam utána, mikor az autóhoz ért.
– Mi van?
– A késed elkérhetem?
– Nem! – válaszolt röviden és tömören. – Nôt és szerszámot
nem adunk kölcsön, mert sosem kapjuk vissza. Nem halottad
még ezt a mondást?
– Ugyan, ne viccelôdj már!
– Nem viccelôdök, tökös, ez nálam elvi kérdés, és a végsôkig
tartom magam az elveimhez – vonta meg vállát.
Csönd volt, a tücskök is abbahagyták a ciripelést. Érezték,
hogy valami történni fog. Az történt, hogy leguggoltam,
majd leheletfinoman megcsíptem a mûanyag tasakok egyiké-
nek sarkát, és kiemeltem a szajrét a forró szarból. Könnyen ment.
Túl könnyen. Tudtam, a második csomagot nekem kell felnyit-
ni. Odaléptem és mellé guggoltam. Ne legyen Viktor a nevem,
ha én ezt most nem teszem meg – mondogattam magamban.
Lehunytam a szemem, és kioldottam kedvenc övem. Kihúztam
nadrágomból, majd négyrét hajtottam, hogy merev legyen. Fájó
szívvel kezdtem széttúrni a kupacot, és arra gondoltam, hogy
mennyire szeretem ezt az övet. Vízcsepp hullott hátulról a nya-
96
kamba. Hátrafordultam, és Kicsi Rikki magasodott fölém ás-
ványvizes palackját szlopálva, és néhány cseppet megosztott
velem is.
– Látom, találékony vagy – élcelôdött, aztán magamra hagyott.
Néhány túrás után itt is megleltem a zacskókat. Az összehaj-
tott övemet legyezôként szétnyitottam, ami ettôl a perctôl lapát-
ként funkcionált. Lábbal rátoltam a tasakokat.
– Hova vigyem, Rikki? – érdeklôdtem.
– Csak dobd be a csomagtartóba! – válaszolt, majd bekap-
csolta a rádiót az autóban. Úgy cselekedtem, ahogy mondta.
Bedobtam ôket hátra, és lecsaptam a csomagtartót. Éppen be-
ültem Rikki mellé elôre, mikor rám ordított!
– Szájjá’ ki azonnal! Szaros kézzel meg lábbal nem ülünk be a
Rikki-mobilba! Vágod?! – Lenyomta a központi zárat, és leen-
gedte az ablakot.
– Ugyan, Rikki, mire jó ez?
– Ugyan semmire, csupán eszembe jutott, hogy kiröhögtél,
amikor azt mondtam, hogy ügyvéd szerettem volna lenni.
A francba, tudnom kellett volna már akkor, hogy ezt egyszer
visszakapom!
– Jól van, nézd, nagyon sajnálom, így jó? Remélem, ezzel kvit-
tek vagyunk – integettem fekáliás kezemmel.
Rikki feloldotta a központi zárat.
– Na jó, jó lesz így. De nem vagyunk kvittek, tökös. Viszont
van egy rossz hírem!
– Igen?
– Három paripa van itt, és még csak kettôvel végeztünk –
mondta elgondolkodtatóan.
– Ô nem termelt! – védekeztem.
– Na ez az, itt egy zacskó! – vigyorgott, és kiadott nekem az
ablakon egy nejlonzacskót.
– Mit kezdjek ezzel, megvesztél? – dühöngtem, és elhajítottam
a zacskót. – Inkább hashajtó kéne.
Rikki hirtelen elôvette a pisztolyát, rám szegezve kibiztosítot-
ta.
– Egy. Vedd fel azt, amit eldobtál, természetvédelmi körzetben
vagyunk, ne szemetelj! Kettô. Látod elôttem a kormány, az ülés
hozzám van beállítva, a gombok nekem esnek kézre. Ergo: én
vagyok a fônök, a kapitány.

97
 – Jaj, elég ebbôl, ha nem veszem fel, mi lesz? Lelôsz? – harci-
askodtam.
– Igen – jött a tömör és kimért válasz. Belenéztem a szemébe,
és láttam, hogy nem viccel. Rikki túl beteg ahhoz, hogy ilyenek-
kel viccelôdjön. Engedtem tehát, és felvettem a nejlonzacskót.
– És most mi lesz „Rikki nagyfônök”? Mit csináljak vele? Tart-
sam a segge alá?
– Öööö, valahogy úgy, bár ez ennél bonyolultabb lesz. De nyu-
galom, ez csapatmunka, együtt dolgozunk – sziszegte. Dugd csak
fel neki!

* * *

Ott álltam, a kezemre húzott reklámtáskával, melynek fülei

szorosan meg voltak kötve az alkaromnál. Egy igazi inszeminátor
voltam.
– Rikki! Miért én csinálom? Ezt te sem gondolhatod komo-
lyan! – értetlenkedtem, és ugyanazt a választ kaptam, amit ed-
dig.
– Mert én vagyok a fônök, meg neked már mindegy, a te kezed
úgyis szaros. Hunyd le a szemed, és csináld! – nevetett. – Ne
aggódj, lekötöm addig a figyelmét – tette hozzá, és elkezdett a
lóhoz beszélni. Nagy levegôt vettem, és odaléptem.
– Bent vagy már, nagyfiú? Csak finoman, érzéssel! – javasol-
ta Rikki.
– Mindjárt, csak próbálom magamban tartani, amit érzek.
Éppen, hogy a lóhoz értem, mikor Rikki újra megszólalt:
– És most?
– Igen!
– Jól van, elég, végeztünk! – mondta. – Ne turkáljál többet a
lóban! Félre ne érts, nem téged, hanem az állatot sajnálom. Csak
két lóban volt csomag, ez az akció az én ajándékom volt – neve-
tett. – Na, most vagyunk kvittek!
Azért volt valami jó is ebben a dologban. Nem az, hogy megis-
mertem a helyemet a hierarchikus ranglétrán, hanem, hogy
megtudtam, Rikkinek van humorérzéke, még ha sajátos is.

98
 16.

Második hónap

A következô hetek sem voltak eseménytelenek. Az NNI-s me-

lóm nem mûködött olajozottan, a kapcsolattartóm sehol. Hiába
szerettem volna nem észrevenni, éreztem, egyre mélyebbre me-
rülök annak a világnak a piszkába, amit eddig csak súroltam.
Bóval és Juszuppal egyre kevesebbet beszéltem. Egy csapat
voltunk, de máshol harcoltunk. Bó az íróasztala mögött írta a
jobbnál jobb szerzôdéseket, én meg az utcákat róttam tanárom-
mal. Ma is új nap virradt Rikkivel, megint a belvárosban kóvá-
lyogtunk. Lassan már ez is a napi rutinomhoz tartozott, akár-
csak a reggeli kávé és a lakótársak postaládáinak ellenôrzése
aznapi friss újságért. Lassítottunk, és nagy nehézségek árán
megálltunk a körúton, nem messze a Jászaitól.
– Gyere, egy kis egészségügyi séta jön – mondta Rikki, és ki-
pattant a kocsiból. Követtem.
– Mit csinálunk itt? – érdeklôdtem, miközben megéreztem a
közelben lévô gyorsétterembôl kiáramló illatokat.
– Keresünk egy aranyásót – közölte, és egybôl rossz érzés ke-
rített hatalmába –, itt lakik egy-két sarokra. Nem fizet egy ideje,
és most megkérdezzük, miért is. Ahogy az autó farához lépett
Kicsi Rikki, annak ajtaja hangtalanul nyílt fel. Az oldalsó kár-
pitot felhajtotta, és egy szekercét vett ki, majd rakott el kabátja
belsô zsebébe.
– Gondolom, ezt vész esetére tartogatod itt, ha vihar lenne és
fák dôlnének az útra.
– Talált, süllyedt, nagyokos! – vágta rá. – Neked mi kell? –
érdeklôdött.
– A’szem semmi, én a két kezemben bízom.
– Ahogy érzed, harcos, csak ha gáz van, tôlem ne várj segítsé-
get!
– Gáz? Mit csinálunk?
– Sima ügy lesz. Nem lehet gond! – nyugtatott. – Látod ott a
keresztezôdésnél azt az új építésû tömböt? Odasétálunk, majd
fel a negyedikre. És megkérdezzük, amit kell. Nem kell aggódni,
99
egy beszari alak, fizet egybôl. Nem lesz gond! – nevetett félelme-
tes magabiztossággal.
Nem lesz gond! Errôl a mondatról nem túl sok jó dolog jutott
az eszembe, mert akárki akárhányszor ezzel biztatott, az sosem
sült el jól.
Szépen, nyugodtan lesétáltunk a tömbhöz. Közben feltettem
a nagy kérdést:
– Miért nem tudtunk ott megállni?
– Mi van, kislány vagy? Vigyelek a hátamon? – morgott. –
Egyébként meg azért, mert ha a srác éppen az utcán lóg, akkor
kiszúrja a kocsit, és tudja, hogy vége a játéknak. Így legalább
feltûnés nélkül oda tudunk sétálni. Meg amúgy is szép idô van!
Imádok sétálni!
Nem válaszoltam, csak bólintottam. Megérkeztünk a kapu-
aljhoz. Rikki a mutatóujjával végignézte a névsort, majd meg-
állt a Lajos névnél. Mint késôbb megtudtam, itt a Lajos nem
mint vezetéknév, hanem mint keresztnév volt értendô. Embe-
rünk mindenki barátja, Lajosa volt. A pizzás csak Lajosnak
hozott flamót, a postás is Lajosnak hozta a leveleket, bár kíván-
csi lennék egy banki levélre, melynek Lajos a címzettje.
– Ez az! 152-es csöngô – vigyorgott, és már billentyûzte is a
számot.
– Igen? Ki az? – szólt a diplomatikus hang a kaputelefonból.
– Itt a pizzás, cseszd meg! – válaszolt Rikki a falnak támasz-
kodva. – Három másodperced van, hogy ajtót nyissál. Egy… –
kezdett számolni, majd újból szólt a hang, ami most eléggé za-
vartnak tûnt.
– Nem rendeltem semmit – hadarta, és megszakította a hívá-
sunkat.
Rikki értetlenül nézett rám, és látszott az arcán, hogy még
nem sokan rázták le így, legalábbis egy mondattal és ilyen gyor-
san.
– Ilyenkor mi van? – kérdeztem, egy picit élvezve, hogy Rikki
minden bizonnyal igencsak kezdte magát felhúzni. – Szerintem
hagyjuk a fenébe, jöjjünk vissza holnap, és ne legyél morcos,
engem is ráztak már le hasonlóképpen.
Rikki egy olyan nézést eresztette meg felém, aminek a rövid
jelentése: kussolj!
100
 – Most felmegyünk ehhez a tetûhöz, és tûzifát aprítunk belô-
le! – dühöngött. – Számtalanszor kihúztam a szarból a piti seg-
gét, hogy ne egy kukában vagy a Dunában végezze! – Rikki ne-
kifeszült a bejárati ajtónak egy igazán baráti tolvajkulccsal.
Kerek egy perccel késôbb már bent is voltunk.
– Te mész a lépcsôn, én lifttel! – utasított. – Nehogy elkerüljön
minket – magyarázta. Ha meglátod, lecsapod, és megvárod, amíg
odaérek. Fent találkozunk!
Nem ellenkeztem, csupán egy kérdésem volt.
– Honnan tudom, ha az emberünk jön velem szembe?
– Tudni fogod, érezni. A szemébe nézel, és vagy rád támad,
vagy elkezd menekülni.
Rikki beszállt a liftbe és elindult felfelé, én is elindultam, gya-
logosan. A második emeletnél az volt az érzésem, hogy ha meg
kell küzdenem itt és most bárkivel, csúfos vereséget szenvedek.
Néhány perc és egekbe kúszó pulzus után megérkeztem. Mikor
beléptem a lépcsôház ajtaján a folyosóra, Kicsi Rikki egybôl
csöndre intett és mutatta, hogy menjek oda hozzá. Fülét az aj-
tónak szegezte.
– Bent van! – suttogta. – Gondolom a csajával.
– Biztosan ez az a lakás? – kérdeztem.
– Kismilliószor voltam már itt, ne nézzél hülyének, ha lehet! –
mordult rám fojtott hangon.
Rikki végignézett a folyosón. Elôvette a kis szekercéjét.
– Szorongassuk meg a tökét! – mondta. Hátráltunk, majd
nekifutásból teljes erônkkel nekifeszültünk az ajtónak, ami
megadóan reccsent. Alig egy másodperccel késôbb a kis nappa-
liban találtuk magunkat. Négy érdeklôdô szempár kereszttüzé-
ben. A Lajos, akihez jöttünk, az ajtóval szemben lévô kanapén
ült. Jobbján két, balján egy civil ruhás zsaruval. Feltehetôleg
egy igazán komoly beszélgetést szakíthattunk félbe, mert eléggé
haragosan néztek ránk.
Feszült és néma csönd uralkodott el a lakásban. Ez az a bizo-
nyos: „mi a franc folyik itt” pillanat volt. Rikki szeme sarkából
nézett rám kezében a föld felé lógatott szekercével. A két leg-
szélsô fakabát lassan felállt kezüket komfortosabb helyzetbe
hozva arra az esetre, ha esetleg tüzet kéne nyitniuk.
– Segíthetünk valamit az uraknak? Jó napot! – szólt egyikük,
101
és erôsen méregetni kezdtek minket, miközben elindultak fe-
lénk. Rikki feszülten kapkodta körbe tekintetét a vészesen kö-
zeledô férfiak miatt, akik megálltak tôlünk másfél méterre.
– Igazán nem szeretnénk zavarni, csak kiabálást hallottunk,
segíteni jöttünk – kezdtem rá, mert éppen jobb nem jutott az
eszembe.
– És minek a balta? – kérdezte az egyik.
– Azért hoztuk, ha nem tudnánk bejutni, úgy hittük... – kezd-
tem magyarázni.
– …tûz van – tette hozzá Rikki.
– Tûz... – Vészjóslóan emésztette válaszunkat az egyik nyo-
mozó. – Itt nem ég semmi, uraim, maximum a talpuk alatt a
talaj, de az nagyon.
A zsaru igazat mondott, valóssággal lángolt szorult helyze-
tünkben az a bizonyos talaj. A férfi nagy levegôt vett, majd las-
san kifújta.
– Elmondom mi lesz. Maga – mutatott Rikkire – lassan lerak-
ja a baltáját a földre, majd kezeket tarkóra téve térdre ereszke-
dik, kerülve minden hirtelen mozdulatot. Ön pedig, uram, kö-
veti a barátját lépésrôl lépésre. Meg vagyok értve? – kérdezett
vissza.
Rikki rám nézett, láttam készül valamire.
– Na skera innét! – kiáltotta, és úgy megindult, mintha pus-
kából lôtték volna ki. Természetesen én a nyomában, és az
enyémben a két nyomozó. Elértünk a lifthez, de inkább gondol-
kodás nélkül berobbantunk a lépcsôházba. Szorosan követtem
Rikkit lefele a lépcsôkôn, a fokokat elôször egyesével, kettesé-
vel, majd ahogy tudtuk, úgy gyûrtük magunk alá. A nyomunk-
ban loholó kopók csupán egy emelettel voltak lemaradva, de ez
bôven elég volt. Hamarosan becsapódott mögöttünk az utcára
nyíló vasajtó, az utcán pedig gyorsan egérutat nyertünk üldö-
zôink elôl. Amikor beültünk az autóba, a felhalmozódott adre-
nalin még mindig munkálkodott bennünk, de egymásra nézve
hatalmas nevetésben törtünk ki.

102
 17.

A nagy dobás

A júliust is túléltem Rikki mellett, pedig ha valaki, akkor én

tuti arra fogadtam volna, hogy az elsô hónap végén meglep va-
laki egy koporsóval. Gyors volt a tempó, és nem volt fék a járgá-
nyomon. A konyhámban az utolsó zacskó instant kávémért nyúl-
tam volna, de rá kellett döbbennem, hogy már az utolsó zacskó
is elfogyott. Így csupán két deci meleg tejjel tudtam elviselhetô-
vé tenni a reggelemet – micsoda fényûzés ez is egy 007-esnek...
Nagyokat kortyoltam, mikor halk zenét hallottam a padlón he-
verô nadrágom felôl. Elôkotortam a nadrág zsebébôl a telefono-
mat. Rikki hívott, legalábbis a kijelzô szerint.
– Igen? – szóltam bele.
– Szia, jó reggelt! – jött a válasz, és a hangot minden magabiz-
tossággal Rikkinek tudtam volna tulajdonítani, nem úgy, mint
a stílust. A mondat kedves és figyelmességrôl árulkodó volt, olyan
léleksimogató. Vettem a bátorságot, és egy kérdést szegeztem a
hívómnak.
– Te vagy az, Rikki? – kérdeztem félszegen.
– Miért, mi a francot gondolsz? A mikulás vagyok? Cseszd
meg!
A hívó fél tényleg Rikki volt, most már teljesen biztos. Foly-
tatta:
– Na. Azé’ hívlak, hogy tíz perc, és ott vagyok érted. Remélem,
felkötöd a tökeidet a nyakadba, mert lehet, hogy ma nagy meló
lesz – ecsetelte Rikki fiú, és lerakta. Bárcsak ne emlegette vol-
na fel a tökeimet, mert azokat egy hete egy jól megcélzott rúgás-
sal valósággal megsemmisítette a Laki, miután egy sikertelen
egyezkedést követôen, amit Rikki bízott rám, megragadott, és a
falnak vágott. Gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a fogamat
és belôttem a sérómat. Felvettem a szokásos göncömet, egy ke-
vés illatanyagot helyeztem el a nyakamon és környékén, és mire
végeztem, újra megszólalt a telefonom.
– Meddig várjak? Nem érek rá egész nap! – sürgetett a tôle
telhetô legnagyobb bunkóssággal Rikki, majd se szó, se beszéd
lerakta.
103
 Elindultam lefele, de félúton megálltam, és visszaszaladtam
a „csorbá”-ért.
A csorba nem volt más, mint a kedvenc késem. Tizennégy
éves koromban kaptam édesapámtól, egy erdélyi túra során
szerezte be nekem. A már akkor „second hand” – csak hogy
divatosan fogalmazzak – kést egy Hargitán élô öreg pásztortól
vette meg nekem, néhány helyi, lábvíz ízû maláta üdítôért. Mar-
kolata barna-fehér színû, ôzagancsból készült, kézzel faragva,
pengéje csupán tizennégy centiméter volt, de rendkívül edzett,
soha ki nem csorbuló. Kora ellenére még mindig vakítóan csil-
lant meg a pengéje valahányszor elôhúztam a tokjából. Vágtam
már vele PVC-csövet és laminált padlót. A hegyét használtam
már csavarhúzónak, táborozáskor az élével vakartam le a kor-
mot az odakapott kenyérrôl, illetve olykor még a sarat is a ci-
pôm talpáról, túrázás során. Ez a halef sok mindent élt át még
velem. Ha utaztam, ô is jött, és így volt ez most is.
Mintha csak géppuskával soroztak volna a lábam alá, úgy
kapkodtam ôket lefelé a lépcsôkön. Kiléptem az utcára, az éles
napfény próbált elvakítani, de még így is észre tudtam venni
Rikkit, aki autójának támaszkodva, összefont karokkal várt rám.
– Indulni kéne, babám! – mondta, és parancsolóan a kocsi
felé biccentett, majd sarkon fordulva a volánhoz indult, és be-
szállt az autóba.
– És most? Miért kell felkötnöm a tököm? – kérdeztem Rikkit,
miközben beszíjaztam magam, ismerve rakétaszerû elstartolá-
sát. A rakétán bekapcsolta a hajtómûveket, és mintha csak
visszaszámlált volna, ahogy felkapcsolta a világítást, bekapcsol-
ta a Business CD-lejátszót is, és felhangosította. Felvette a nap-
szemüvegét, aztán hirtelen kilôttünk. Némán hasítottunk végig
a körúton, csupán a motortérben dübörögtek a BMW által kite-
nyésztett izmos lovak, szinte a CD ritmusára kapkodták patái-
kat. A kapitány folyamatosan ingázott a körút és néhány ki-
sebb utca között, majd a Váci út autózáporában rohant a
folyamatosan reflektorozó és dudáló kocsik között.
A kapitány lassított, majd megállt egy hatalmas szürke be-
tonkocka elôtt. Egy percre elmerengtem azon, hogy azok a vala-
kik, akik ezeket az épületeket tervezték, gondolták-e, hogy mi
lesz tíz, húsz vagy akár több év múlva életük mûveivel. A vilá-
104
gért sem sérteném meg ôket, mert tudom, hogy szarból nem
lehet várat építeni. Ôk megtettek mindent a kor lehetôségeihez
képest, talán csak abba nem gondoltak bele, hogy a világ fejlô-
désével nem csodálattal, hanem mérhetetlen hányingerrel fog-
ják csodálni mûveiket. A nagy szürke kocka szörnyû állapot-
ban volt. Minden második ablakát bezúzták, talán, hogy így
szellôztessék az épületet. A maradék ablakok tele voltak ragaszt-
gatva mindenféle plakáttal, amelyeken elhízott fejû férfiak és
kopaszodó, tokás nôk próbáltak meggyôzni arról, hogy rájuk kell
szavaznom.
Rikki elôvett egy kulcsot és kinyitotta vele az épület bejárati
ajtajára erôsített lakatot. Beléptünk az ajtón. A polcokon, amik
jó pár éve bizonyára az áruktól roskadoztak, mára már csak a
por maradt, de az jó vastagon. Néhány matrac hevert szana-
szét.
– Figyelj a lábad elé! – utasított Rikki, de már késôn, mert a
félhomályban telibe gyalogoltam egy földbôl kiálló gázcsonknak.
Ahogy megbotlottam a kiálló vascsôben, próbáltam visszanyer-
ni egyensúlyomat, de az igazat megvallva, ez nem igazán sike-
rült. Vagy egy métert csúsztam a finom poron, ami centiméte-
res vastagságban lepte be az épület minden szegletét.
– Én szóltam! – szabadkozott Rikki, és a hangjában egy kis
gúnyt véltem felfedezni.
– Ki kéne takarítani, nem? – kérdeztem.
– Ha van kedved és ráérsz, csak rajta – válaszolt, és bekopo-
gott egy vasajtón, amire kopott betûkkel ez volt felírva: „áruát-
vétel”. Nagy nevetések szûrôdtek át az ajtón túlról. Rikki benyi-
tott, és én követtem oda is. Az áruátvételes helyiség akkora volt,
mint egy fél kézilabdapálya. A közepén egy hófehér Mercedes-
Benz Sprinter álldogált. Néhány kantáros, gatyás pacák fogta
körül, akik serényen tépkedték le az autóról a ráragasztott fóli-
ákat. Ahogy lehúzták, rögtön ráébredtem, nem sima védôpapí-
rokat húznak le a Sprinterrôl, hanem matricák hátlapjait.

* * *

Egy pillanatra úgy éreztem magam, mintha egy fôzômûsort

néznék. Csak itt nem azt mondták, hogy „és már kész is, ugye
105
milyen finom illata van”, itt csak annyit mondtak volna, hogy
„Voilá! Készen van az ínycsiklandozóan finom mentôautó, vi-
gyázzanak, ne érjenek hozzá, mert még forró”.
– Mi a franc ez, Rikki? – kérdeztem, majd a rámpáról néztem,
ahogy egy fényhidat próbálnak ráerôsíteni a Merci tetejére.
– Ez, hölgyem, élete legnagyobb bulija, és ha nem ismerné fel
ôszôkesége, ez egy mentôautó.
– Jó, jó, Rikki, látom már, hogy mi a franc ez. Hallottam, hogy
privatizálják az egészségügyet, és már a betegszállításban is
vannak magáncégek. De egy dolgot elárulok, egy autóval nem
rúgunk labdába a piacon.
Valaki megköszörülte a torkát tôlem jobbra, és úgy voltam
vele, hogy inkább úgy teszek, mintha észre sem venném. A to-
rokreszelést felváltotta egy hangos fújtatás és szuszogás, ezt
már kénytelen voltam észrevenni. Az asztmás törpe nem volt
más, mint Pepe úr, akit életemben csupán másodjára láttam,
de bátran állíthatom, hogy ô volt az elsô ember, aki Hulk módjá-
ra tudott átváltozni. Csak nem nagy zöld szörny lett belôle, ha-
nem pepita nadrágos bohóc. Már amikor átváltozott. Mert most
feszesen szabott öltönyt és fényesre suvikszolt fekete bôrcipôt
viselt.
– Ki kell ábrándítsam, fiam, nem lesz semmiféle profilvál-
tás! – mondta Pepe úr. – Sôt, még csak most merülünk iga-
zán mélyre.
Mindenki hangosan felnevetett, mintha csak parancsba ad-
ták volna ki: „Vicc végén nevet!”
– Na jó, megkérdezhetem, minden tisztelettel, hogy mi folyik
itt? – érdeklôdtem, és úgy éreztem magam, mintha csak egy
szappanopera fôszereplôje lennék. Mindenki csak félmondat-
okban beszélt. Rikki odalépett hozzám, és ledobott mellém egy
kartondobozt, amibe sötétkék fényvisszaverô csíkos nadrágok
és ugyanolyan anyagú piros kabátok voltak belegyûrve.
– Ne kérdezz semmit, keress méretet, és öt perc múlva a fe-
délzeten találkozunk – mondta, majd eltûnt a kezében egy men-
tôs egyenruhával. Kiválasztottam egy szimpatikus méretû alsót
és felsôt, és pillanatok múlva én voltam „Takács”, legalábbis a
kabátra varrt név szerint. A mentôs ruhának nem volt jó a sza-
bása, mégis méltóságteljes érzés volt viselni. Leugrottam a rám-
106
páról, kemény hetvenöt centi mélyre, odakocogtam Rikkihez, és
bekopogtam a Sprinter ablakán.
– Szállj be! Te vezetsz! – mondta, és megveregette a volánnál
lévô ülést. Úgy tettem, ahogy kérte, minden ellenkezés és habo-
zás nélkül.
– És most mi lesz?
– Kell még valaki, úgyhogy hívd fel azt az idióta haverodat.
Mondd meg neki, akármilyen nôn fekszik, hogy most pattanjon
le róla, és húzza a belét az étteremhez fél órán belül.
Megint engedelmeskedtem, szó és akadékoskodás nélkül, úgy
látszik, ez egy ilyen nap, és az ilyen napokból kevés van az éle-
temben. Elintéztem a telefont, és úgy éreztem, Bó nem örült a
hívásomnak, de biztosított arról, hogy most rögtön indul.
– Na gyerünk! – mondta Rikki, és a lehúzott ablakon keresz-
tül megveregette a mentônk oldalát, ahogy a lovak tomporát
szokták. Gázt adtam, és elindultunk. Kihajtottunk a szürke
kockából a még monotonabb, szürkébb és koszosabb angyalföl-
di utcára. Ahogy elhaladtunk az omladozó vakolatú sorházak
mellett, és néhány szabadidejét töltô roma férfi mellett, akik kis
mûanyag székén üldögéltek, és hangosan vitatkoztak valami
teljesen érdektelen dolgon mesterien elegyítve az éppen eszük-
be jutó nyelveket… szóval, ahogy elhaladtunk mellettük, mind
felkapták a fejüket: ezen a környéken ritkán látni ilyen halkan
suhanó csillogó-villogó mentôautót. Már hogyne lett volna fel-
tûnô egy ilyen negyedben, ahol fényes nappal törnek fel és rá-
molnak ki autókat úgy, hogy az utca tele van járókelôkkel.
Elhagytuk a helyiek által csak modern gettónak titulált vá-
rosrészt és kikanyarodtunk a Váci útra, majd a belváros felé
hajtottunk. Rikki unalomból, vagy inkább régóta lelkében égô
vágynak engedve néha megszólaltatta a hangkürtöt, ha éppen
lassabban haladtunk, mint szerettünk volna. Az autók ilyen-
kor széthúzódtak elôttünk, majd azonnal visszazártak mögöt-
tünk, nehogy elveszítsék a forgalomban nehezen kiharcolt po-
zíciójukat. Beküzdöttük magunkat a belvárosba, elhaladtunk
egy koccanásos baleset mellett, és igyekeztünk úgy tenni, mint-
ha csak álló autókat kerültünk volna ki. Lassan közeledtünk a
La Paris Poissonhoz. Megálltunk a szûk utcában kisebb fenn-
akadást okozva, de senki nem szólt ránk. Bó már ott várt. Rikki
107
kiszállt, és elcsúsztatta az oldalajtót, majd Bóval beszálltak
hátra.
– Uraim! Irány Románia! – A kisfônök elhúzta a kabinüveg
ablakocskáját, hogy jobban halljuk az ukázt. Rikki olyan tûzzel
a szemében utasított, mint aki élete legnagyobb dobására ké-
szül. Pedig hármunk közül egyedül csak ô várta nagy remé-
nyekkel ezt a kis utazásunkat. – Te meg öltözzél át, ott van nad-
rág és felsô! – utasította Bót.
Különös napok egyike volt a mai Budapesten, és úgy tûnt,
kivételesen dolgoztak is az emberek, mert alig volt forgalom út-
közben. Aki volt már olyan hülye, mint én, és számtalanszor a
déli csúcsban is autóba mert ülni Budapesten, annak valószí-
nûleg fenntartásai lesznek azzal kapcsolatban, hogy a La Paris
Poissont elhagyva kicsivel több mint három és fél óra múltán
már az ártándi határátkelô közelében voltunk.
– És most? – vártam Rikki utasítását, aki csak balra muta-
tott a kezével.
– Látod azt a sor tuját? – kérdezett vissza, én meg csak bólin-
tottam. – Tolassál be a két sor közé, és várunk.
– Mire? Rohadt meleg van, és enni sem ettem még semmit –
szólt közbe Bó.
– Az egyéni probléma, ami engem illet, én bôségesen reggeliz-
tem, és ez a lényeg – közölte Rikki, és a telefonján tárcsázott.

108
 18.

Éles helyzet

Hogy korábban már kifejtett elméletemet tovább bôvítsem,

kétfajta ember van a szürke és a fekete gallérosok között is.
Van, akibôl rengeteg dolgot kinéznek és remélnek, és vannak
az olyanok, mint én, vagy, hogy még jobb példát említsek, Rikki.
Belôlünk nem néznek ki túl sokat, maximum csibészséget, erô-
szakot, borotvált fejbôrt és negyvenkettes bicepszet várnak el
tôlünk. Én ezek közül is csak az elsô tulajdonsággal rendelkez-
tem. Rikkivel kapcsolatban pedig az említett sztereotípiákon
kívül csakis brutális és a személyiségére nézve igencsak degra-
dáló tulajdonságokat tudtam volna felsorolni.
Rikki folyékonyan karattyolt a telefonba valami idegen nyel-
ven. Földrajzi helyzetünkhöz igazodva és a furcsa csattogós
nyelvet hallgatva, románnak gondoltam. Két perc múlva egy
román és egy magyar határôr sétált oda hozzánk. A román nem
nagyon akart megszólalni, csak miután kapott egy fél centi vas-
tag borítékot, tele euróval, csakúgy, mint magyar kollégája.
– Úgy lesz minden, ahogy beszéltük, ugye? – kérdezte nyoma-
tékosan Rikki. Ettôl rossz érzésem támadt, de próbáltam úgy
tenni, mintha már több száz éles helyzetben lettem volna, és ez
a mostani csak egy laza kis balhé lenne. A tapasztalt szemeket
nem lehet átejteni azzal, ha a levegôt egyenletesen veszi az ember,
de izzadt tenyerét folyamatosan beletörli a nadrágjába, vagy
éppen az ülés szélébe. A rezzenéstelen falfehér arc pedig a ha-
táron két dologról árulkodhat. Vagy rosszban sántikálsz, vagy
nagyon rosszban. És még nem tudtam, hogy a mi helyzetünk,
melyik lehet a csupán rossz, vagy a nagyon rossz.
– Eºti un începãtor? – szegezte nekem gúnyosan a kérdést a
román, miközben méregetett.
– Parancsol? – kérdeztem vissza.
– Azt kérdezte a kollégám, hogy kezdô vagy-e? – vágott közbe
a magyar.
Mielôtt válaszolni tudtam volna, Rikki védelmébe vett.
109
 – Nem az a gáz, hogy kezdô a srác, hanem, hogy ti olyan ruti-
nosak vagytok, hogy csukott szemmel megcsináljátok a bulit!
Na, húzzatok vissza, nemsokára jön a szállítmány, és azt aka-
rom, hogy ne legyen fennakadás – mondta parancsolóan. A ro-
mán még morgott valamit azért, hogy övé legyen az utolsó szó,
de sarkon fordult a kollégájával, és elfoglalták a posztjukat.
– Köszi, Rikki! – hálálkodtam.
– Kuss! – válaszolt. – Figyeljetek! – utasított bennünket, és az
órájára nézett.
– Kevesebb, mint tíz perc múlva érkezik egy Iveco, a homlo-
kán a Transport Bucure?ti felirattal, és 0023 a kamion száma.
A sofôr úgy helyezkedik, hogy mindenképpen a négyes belépte-
tôhöz érkezzen a mi két emberünkhöz. Amikor megkezdôdik a
beléptetés, a sofôr rosszul lesz, és a két emberünk hív minket,
hogy lássuk el a férfit. A soron következô kamion sofôrjét meg-
kérik, parkoljon odébb a kamionnal, és azt ideterelik, ahol ta-
karásban van, természetesen már magyar területen. Az indo-
kolás az, hogy amíg a sofôr ellátásban részesül, ne tartsa fel a
sort. Nem szabályos ez az eljárás, tisztelt ügyvéd úr – mondta
Bó felé fordulva –, de a szükség itt is megbontja néha a szabá-
lyokat. A takarásban azon a címen, hogy ellátjuk az emberün-
ket, gyorsan átpakoljuk hozzánk az árut, aztán sziréna fel, és
meg sem állunk a XIII. kerületig.
– Világos minden? – kérdezte Rikki. Bó és én megint csak
bólogattunk.
A kisfônök meg kinyitotta a hatalmas kesztyûtartót, elôvett
belôle három Glock 17-es öntöltôs pisztolyt, és mindenkinek
adott egyet. „Úgy látszik, ez a rendszeresített fegyver a hazai
alvilágban” – tûnôdtem. Rikki ismertette a fegyver mûködési
elvét, majd gúnyosabban folytatta:
– Ha nem ismernétek, ez itt a ravasz! – mutatta. – Ha rátar-
tod valakire a vasadat, és meghúzod ezt a szar kis kallantyút,
akkor nagy durranás következik, a célba vett fószer pedig össze-
esik, jobbik esetben egybôl kinyiffan.
– Rikki! – megszakítottam meg az elôadást. – Ott a 0023-as! –
mutattam izgatottan, és majdnem kidobtam a taccsot az izga-
lomtól, mert tudtam, hogy most kezdôdik az igazi balhé. Össze-
néztünk Bóval.

* * *
110
 – Hölgyeim, akkor csapjunk bele a lecsóba! Remélem min-
denki hozott magával tánccipôt! – humorizált Rikki, majd né-
mán mozgatta ajkait, mintha csak egy kis imát mormolna ma-
gában, hogy megússzunk mindent gond nélkül. A következô
belépésre váró kamion a négyes kapunál egy Iveco volt, 0023-
as számmal. A sofôr lemászott papírokkal a kezében. Elnyûtt
teniszpólót, tarka sortot és papucsot viselô, erôs negyvenes,
körszakállas, lapos képû férfi volt. Két lépést tett, és eléggé fel-
tûnôen megtántorodott, még mielôtt átadhatta volna a papíro-
kat.
A román jól játszotta a szerepét, elkezdett kiabálni, mire a
tôle néhány méterre lévô magyar kolléga odafutott, és elsôse-
gélyben részesítette a rosszul lett férfit. Idôközben odasietett még
néhány határôr. Minden úgy történt, ahogy Rikki mondta. A
sofôrt a magyar határôr egy gyanútlan kollégájával együtt hoz-
zánk kísérte, miközben hangosan áldotta a jóistent, hogy mek-
kora szerencse, hogy éppen itt áll egy mentô. A román a soron
következô kamionost megkérte, hogy parkoljon odébb a monst-
rummal, oda a mentôhöz, mert ott nem lesz senkinek sem út-
ban. A férfi készséggel segített, és percek múlva már mellet-
tünk parkolt az áru. A magyar határôr visszaküldte kollégáját,
és megkérte, hogy helyettesítse ôt egy kicsit, amíg segít a men-
tôsöknek. Percek múlva odakocogott hozzánk a román is. Ha-
tan voltunk, csak a csapat, tökéletes takarásban. A srácok gyor-
san átpakolták a cuccot, miközben én a volánnál ültem, arra
az esetre, ha hirtelen távozásunk válna szükségessé, és meg
kellene dönteni a Mercedes-Benz gyorsulási rekordját. Nem telt
el tíz perc, és a mi kisbuszunk értéke sok millió forinttal lett
több. A kamionos beszállt a hátsó ülésre, az ôrök visszamentek
a helyükre, mi gázt adtunk, és elindultunk.
– Mi ez, Rikki? – kérdeztem már nyugodtabban. – Erre a pár
dobozra volt ez a felhajtás? – nevettem, de Rikki rezzenéstelen
arccal ült. Megalázó lassúsággal felém fordult, és úgy válaszolt,
hogy az is értse, hogy valami nagyon komoly, értékes dologról
van szó, aki nem tud magyarul.
– Ez, cseszd meg, az ország eddigi történetének legnagyobb
szállítmánya. Harminc kiló hófehér boldogság. Ebbôl egy doboz
másfélszer annyit ér, mint a valaha itthon lefoglalt legnagyobb
111
kokainszállítmány. A balek fakabátok még nem is ismerik ezt
az új cuccot, még csak most fog debütálni itthon.
– Te, Rikki! Kérdezhetek valamit? – szólt elôre Bó.
– Remélem, nem hülyeséget fogsz kérdezni, mert így is eléggé
ideges vagyok – hangzott a válasz.
– Figyelj már, egy kibaszott dolgot nem értek. Ha voltak embe-
reitek a határon, simán be tudták volna léptetni a kamiont, és
oda ment volna, ahova akar, nem? – kérdezte Bó.
– Nem a határon átjutni a mûvészet, hanem megtenni min-
den kilométert ebben az országban. Hallottál már a hétvégi ka-
mionstopról? Nem célszerû ám ennyi pénzt az út szélén pihen-
tetni. Az NKH, a rendôrök, a vámosok... Mind szívesen
baszogatják a kamionosokat. Elég egy rossz nézés vagy egy rossz
rezzenés, és vége a bulinak.
– Így már értem! – bólogatott Bó, én meg bekapcsoltam a kék
fényhidat és a szirénát: egy megkülönböztetô jelzésû jármûvet
senki sem állít meg, így a leggyorsabb célba juttatni az árut.
– Logisztikában jók vagyunk! – mondta Rikki, s láttam rajta,
hogy most már jót nevetve saját viccén, biztonságban érzi ma-
gát.
Ekkor azonban egy férfi ugrott ki elénk az út szélén várakozó
Dacia mögül, én meg akkorát fékeztem, mint még talán soha. A
gumik sikítva fogták meg a több tonna gyorsulásban lévô fémet.
Így utólag belegondolva, talán nagyobb gázt kellett volna ad-
nom, mert egy ekkora tömegnek az ötven kilométeres sebesség-
rôl való megálláshoz nem elég a negyven centi, ami jutott. Ha
akkor tovább hajtok, megspóroltam volna jó néhány kellemet-
len pillanatot. A férfi nyújtott karral ugrott elénk, hogy megál-
lítson, ami végül is sikerült neki, ha nem is úgy, ahogyan ter-
vezte. Tompa puffanás, sistergô gumik. Erre csak az nem figyelt
fel, aki nem akart. Megálltunk.
– Te istenverte marha! Ezt telibe csaptad! Mi a francot csi-
náljunk most? – kiabált Rikki, és elôször láttam igazi tanácsta-
lanságot borostás arcán, miközben kifelé bámult autónkból.
Rikki nem jó embertôl kérdezte, hogy mit csináljunk, nagyon
nem jótól, mert én legalább annyira szenvedtem, mint az a sze-
rencsétlen alak, aki a kocsi jobb elsô kerekénél agonizált, és
akinek a nyöszörgéstôl érthetetlen mondatait próbáltuk meg-
fejteni.
– Ajutor! Nevasta mea o sã nascã un copil! Ajuþi-mi!
112
 19.

A hiba

Egyszer elütöttem egy macskát, és az is szörnyû érzés volt.

Este volt, és valósággal repesztettem az autómmal, igencsak
túllépve a megengedett sebességet. A macska az út szélére ért.
Leült, és várt. Hogy mire, nem tudom, utólag az is megfordult a
fejemben, hogy öngyilkos akart lenni. Ahogy megközelítettem,
megiramodott, és valahol a jobb elsô felfüggesztésem felôl hal-
lottam becsapódni. Megálltam, és visszagyalogoltam néhány
métert. Látszólag nem volt semmi baja, úgy nézett ki, mintha
csak aludna, és foltos bundája egy szemernyit tarkább lett, mint
volt. Felvettem az útról szegény párát és beraktam a kocsimba.
Tárcsáztam telefonon egy barátomat, aki történetesen állator-
vos volt, majd állatmentôként funkcionálva repesztettem bará-
tomhoz. A cirmos néha megmozdult, néha nem. Nem festett túl
jól. Lassan megérkeztünk, és addigra már magához tért, fejét
meg-megemelve nézett körbe a kocsiban. Megálltam, és kipat-
tantam a kormány mögül, nyitottam a hátsó ajtót. A cirmos vé-
rengzô tomboló tigrissé vált. Nekem ugrott, és a kezemet szana-
szét karmolta, néhol még meg is harapott, aztán cserbenhagyva
engem, elfutott. Azt szokták mondani, a macskáknak kilenc élete
van, és ez beigazolódni látszott, bár ez a kis ütközet legalább
két életet, ha nem hármat, biztosan lehúzott róla.
A férfi csak mocorgott, és mivel nem macska volt, tudtam,
hogy csak egy élete van, és az is veszélyben. Miattam. És nem
úgy tûnt, hogy hirtelen talpra ugrana, összekarmolna és ha-
rapdálna.
– Mit vonyít? – szólt hátra látszólag érzéketlenül a kamionso-
fôrünknek Rikki. A férfi elhúzta a fóliázott kis ablakot, és kidug-
ta rajta fülhegyét, csupán annyira, hogy elég legyen elcsípni
egy-két foszlányt.
– Valami születésrôl hadovál, meg a feleségérôl, nem értem
tisztán.
Rikki kipattant, és leguggolt a férfihoz, olyan indulattal, mint-
ha csak ô tehetne a történtekrôl. Tekintetem valami különös
113
belsô hangnak köszönhetôen a visszapillantóra tévedt. Meglát-
tam a felénk igyekvô maroknyi határôrt.
– A francba, Rikki! Észrevettek minket! – szóltam ki neki.
– Szóljál a csajodnak, hogy segítsen, te meg ne állítsd le a
motort! Megértetted?
Bónak szóltam, és ô kipattant, úgy, hogy szemmel láthatóan
már két mentôs látott el egy sérül férfit. A határôrök egyre csak
közeledtek.
– Tudunk segíteni? – kiabálták már távolról.
– Mit csináljunk, Rikki? – kérdezte kétségbeesetten Bó, mi-
közben a sérült fölé hajolt.
– Gôzöm sincs, még nem láttam el embert, maximum csak a
baját néhány vasdarabbal – mondta, és belesett a Daciába, majd
földön koppanó állal megjegyezte: – Szent szar!
Bó odasietett, és meg is szédült, amikor meglátta a nedves,
foltos hátsó ülésen a férfi feleségét, teljesen leizzadva, rekord-
méretû pocakkal. Rikki és Bó összenéztek, majd teljes tanács-
talanságban belestek hozzám. Abban, úgy látszik, iskolai vég-
zettségtôl, életviteltôl függetlenül mindannyian egyetértettünk,
hogy nem léphetünk le, legalábbis csak úgy simán, a „helló,
sziasztok” integetéssel. A határôrök hozzánk értek.
Hárman közülük körbevették Rikkit, és próbáltak segíteni neki
a vajúdó nônél. A negyedik és az ötödik a kerekünknél heverô
férfit kezdte ápolni, és kétségbeesetten odahívták Bót, hogy se-
gítsen, mert eléggé rossz bôrben van a férfi. Voltak még vagy
féltucatnyian ott, egyenférfiak egyenruhában, s volt egy közöt-
tük, aki különösen kemény fickónak tûnt. A bôre feszesen si-
mult az arcára, mintha csak valaki erôbôl húzná tarkóján, és
feltûnôen friss vágás nyoma futott végig a szeme sarkából majd-
nem a füle tövéig. Elképzelni sem tudtam, mi okozhatta, de igen-
csak kegyetlen külsôt kölcsönzött a férfi amúgy lágy arcvoná-
sainak.
– Mi történt? – kérdezte kimérten.
– Belépett elénk ez a szegény ördög – válaszoltam remegô
hangon, falfehéren, de a határôr szótlanul bámult befelé a fül-
kébe, és nem túl feltûnôen, de körbenézett. Nem tudom, mit
keresett, de gyanakvó tekintete nem volt bizalomgerjesztô.
– Régóta szolgál itt, még sosem láttam? – kérdeztem, mintha
csak mindennap megfordulnék itt vagy egy tucatszor.
114
 – Öt éve! Öt teljes éve! – válaszolt, és megcsillant váll-lapján
három arany csillagocska. – Én sem láttam még itt önöket. „A
vadász beleesik saját csapdájába” – gondoltam, és a helyzethez
képest próbáltam megôrizni hidegvéremet. – A KIM–171 és a
KIM–112 legénysége szokott erre lenni – mondta.
– Valami továbbképzés van, és minket küldtek Pestrôl. Mit ne
mondjak, emlékezetes marad a mai szolgálat – szisszentem, és
a körülöttünk sürgölôdôk felé biccentettem. Emberem csöndbe
burkolózott egy percre, majd újabb kérdést szegezett nekem.
– Nem kéne magának is segítenie?
– Tudja, az az igazság, hogy nem bírom a vért, én csak a le-
robbant autókhoz értek, de az emberekhez nem – próbáltam
tréfára venni a dolgot, de a tiszt nem értette a tréfát. Óvatosan
az ajtó kartámaszára könyököltem, és addig mozgattam ujjbe-
gyemmel az elektromos tükör kapcsolóját, míg elértem a célo-
mat: Rikki jól látható lett. Sajnos. Mert Rikki nagyon jól alakí-
totta a mentôorvos szerepét, de egyetlen dologról megfeledkezett.
A nadrágjába becsúsztatott Glock 17-esrôl, ami egybôl szemet
szúrt nekem a tükörbôl, s persze a körülötte álló határôröknek
is. Egyikük fenyegetôen elôrelépett.
– Uram! Igazolná magát? Láthatnám a mentôs igazolványát?
– kérdezte hivatalosan, miközben négyen is felsorakoztak mel-
lette, kioldott pisztolytáskával. Ketteske vészesen közeledett
Rikki felé, aki kabátja zsebében kezdett turkálni, mintha csak
keresné az igazolványt. Rikki hirtelen elkapta ketteske iratért
nyúló kezét, kicsavarta, és a másodperc töredéke alatt maga
elé rántotta, majd a fegyverét a férfi lüktetô halántékához szorí-
totta.
– Azonnal dobja el a fegyvert! – érkezett kánonban a felszólí-
tás, amire már a mellettem álló határôr is felfigyelt. Éppen a
hang irányába indult, mikor megéreztem, eljött az én idôm, az a
bizonyos most vagy soha pillanat. Megfogtam az ajtókilincset,
óvatosan kioldottam a zárat, és teljes erômbôl nekifeszültem az
ajtónak, aminek az éle erôteljesen arcon vágta hatoskát, aki
megtántorodott, majd összeesett, szerezve egy újabb harci sé-
rülést. Váratlanul gázt adtam, és csikorgó kerékkel megindul-
tam, amire mindenki odakapta a fejét. Pár méterrel odébb meg-
álltam, hátramenetbe kapcsoltam a masinát, és ahogy csak a
115
csövön kifért, elkezdtem tolatni a határôrök jéggé dermedt gyû-
rûje kellôs közepébe. Úgy röppentek szét, mint a kicsi rigók.
Rikki leütötte a túszát és a társaira lökte, majd Bóval bepattan-
tak a Mercedesbe.
Ismét felbôgött a motor, csikorogtak a gumik, és mi szélsebe-
sen megindultunk fedélzetünkön az ország leendô legnagyobb
drogfogásával. Pisztolylövések jöttek hátulról. Az egyik golyó le-
amortizálta a visszapillantómat, a másik kettô meg valahol a
hátsó lámpáknál csapódott be. A srácok a padlón feküdtek, és
mind be voltunk tojva, de rendesen.
– Gyorsabban! – kiáltott elôre Bó, mikor másodpercnyi hall-
gatás után újra ropogni kezdtek a fegyverek, amitôl hirtelen
elhallgatott a drága jó barátom, és egyre inkább lelapult a pad-
lón. Legutóbb fél éve láttam így hasalni Bót, de akkor egy teljes
üveg Jack Daniel’s whiskey után. Mercedes-Benzünk kasznija
újabb golyókat nyelt be, és szirénázó autók eredtek a nyomunk-
ba, olyan lelkesen, mint a vadászebek az idény kellôs közepén a
ravasz rókák után. Letérô utak hiányában nem volt más vá-
lasztásunk, mint a hajsza.
Sebesen hajtottunk az E60-ason. Hála a megkülönböztetô
jelzésünknek, a forgalom ellenére szabad volt számunkra az út.
Az idôközben nyomunkba szegôdô vagy öt, de lehet, hogy több
rendôrautóval, igazán feltûnôek voltunk. Az egyik vakmerô,
nyilván újonnan lízingelt rendôrségi Skoda Octavia vezetôje egy
közel ötszáz méteres szakaszon elôzésbe kezdett. Gondolta, ha
beáll elénk, le tudja lassítani a három és fél tonna robogó va-
sat, úgy ahogyan azt a Miami Vice-ban látta.
A kamionok és az autók sorra lehúzódtak, de az egyik kamion
nem eléggé. A motor úgy bôgött, mintha már az utolsókat rúgta
volna, és elértük azt pontot, ami minden sofôrt rossz érzéssel
tölt el, mert onnan már nem lehet még nagyobbat ugrani. Vissza-
váltottam, az Octavia is lelassított, meggondolva magát, és be-
sorolt mögénk. Kezdtem felfogni a történteket. Az út teljes for-
galmát leállították miattunk. Az út szélén várakozott minden
autó és kamion, rendôrök álltak mellettük. Mi pedig szabad utat
kaptunk, mintha csak egy kormánytagot szállítottunk volna.

116
 20.

Csapda

– Ezekbe meg mi a franc ütött? – kérdeztem csodálkozva a

félrehúzódott jármûveket nézve.
Rikki átlesett a fülkébe, és miközben szélsebesen hasítottunk
az út közepén, a távolban villódzó fényt vettünk észre. Termé-
szetesen egy rendôrautó fényhídja volt. A kocsi – számomra ért-
hetetlen módon – az utat úgy állta el, hogy még egy négyéves
gyerek is át tudott volna manôverezni a Sprinterrel a fennma-
radó helyen.
– Hajtsál bele, vazze’ ! – kiáltotta Rikki.
– De átférünk ott simán! – erôsködtem.
– Ha ott hajtasz át, mindennek vége! Az csapda! – üvöltött
most már Rikki, és a visszapillantóban megláttam gyöngyözô
homlokát. A kis ablakon átnyúlva ügyetlenül megragadta a
karomat, és így próbált az általa vélt helyes útra irányítani.
– Miért lenne csapda, cseszd meg?! – förmedtem rá.
– Ez egy Stop Stick-csapda! – vágta rá Rikki. Ujjai valósággal
a vállamba mélyedtek, ahogy minden erejét beléjük pumpálta
ijedtében. Miközben a vállamnál fogva kényszerített, és a karo-
mat szorítva balra mozdította a Sprintert, én próbáltam vissza-
húzni a kocsit az úttest jobb oldalára. Még mindig nem értet-
tem Rikkit. Miért jó, ha ekkora sebességgel belehajtunk a
járôrautó farába. Félelmetes dolog volt ilyen sebességnél ka-
csázni az úton a kocsival. Most jobbra, vagy a farba, ez volt a
kérdés. Rikki keze erôs volt, én meg elszánt. Végül, jó kollégák-
hoz méltóan, megtaláltuk a kompromisszumot. Belehajtottunk
az Octaviába. Egyenesen a közepébe.
Az ütközéskor néhány szaftos káromkodás jött ki a srácok
száján, de csupán az elsô néhány betû kimondására jutott idô.
Legalábbis én csak addig fogtam fel a dolgokat. Olyan gyorsan
történt minden. Felfoghatatlanul gyorsan. A kocsi merevítései
fájdalmasan nyögtek fel és úgy csavarodtak el kényük és ked-
vük szerint, mint a rágógumi az egészséges fogak alatt. Halk
nyöszörgés jött a volt raktér felôl, ami valószínûleg Rikki száját
117
hagyhatta el, és az is abbamaradt néhány másodperc után.
Ekkor végtelennek tûnô síri csönd következett.
Egy ismeretlen arc lesett be a felére zsugorodott vezetôfülké-
be, majd kiabált valamit, és jött még több arc is, aztán újra a
csönd. A több arcot hirtelen felváltotta egy, és parányi helyen
próbált benyúlni hozzám, megpróbálta kitapogatni a pulzuso-
mat, majd a szemembe világított. Hozzáteszem, kevesebb siker-
rel, mint szerette volna. És ismét a csönd.
Aztán egyszer csak szirénahangok nyomták el az összes töb-
bit, majd pár perccel késôbb sikító fémes hang jelezte, hogy a
tûzoltók megskalpolták a Sprintert...

118
 II.
rész

119
120
 21.

Mese a csomagmegôrzôrôl

A legrosszabb dolog arra ébredni, hogy fázik az ember. És én

annyira fáztam, mint még talán soha. Úgy dideregtem és vacog-
tam, mint a kutya, és az az érezésem volt, mintha a testemet
egy mázsányi jégkocka bélelte volna ki. Nem tudtam, hol va-
gyok, de abban biztos voltam, hogy nem otthon, mert ha vala-
miben bôvelkedik a lakásom, akkor az a meleg. Persze az sem
elhanyagolható tény, hogy az én ágyam ezerszer kényelmesebb
ennél a vacaknál, mint amin fekszem. A szemem óvatosan rés-
nyire nyitottam – nem tudtam mire számíthatok –, körbekém-
leltem, aztán nagyra eresztettem a pupillámat. Láttam, hogy
egyedül vagyok ebben a valamiben. Nem szobában, kórterem-
ben, hanem valamiben. Ennek a valaminek a rendeltetését nem
tudtam felismerni, méretei vetekedtek egy nagyobb csomagmeg-
ôrzôével, így hát úgy éreztem magam, mint egy magára hagyott
sporttáska. Tényleg olyan voltam, mint egy sporttáska. Koszos,
büdös és magatehetetlen. Saját szagomból kiindulva, nem mos-
tanság kerültem ebbe a valamibe. Minden mozdulatomnál éles,
szúró fájdalmat éreztem az oldalamban, a nyakamban és a tes-
tem minden porcikájában. A levegôt csak nehézkesen szuszog-
va tudtam venni. Hol orron, hol szájon át, és még így utólag sem
tudom eldönteni, melyik volt a komfortosabb érzés – ugyanis
mindkét módszer rohadtul fájt.
Megpróbáltam felülni, de nem jártam sok sikerrel. A kezeim
és lábaim vékony barna bôrkötözôkkel voltak az ágy széléhez
szíjazva. A fejem óvatosan oldalra fordítottam, és éreztem, hogy
feszül mindenem. Megpróbáltam körbenézni ebben a valami-
ben, amit az egyszerûség kedvéért hívjunk ezentúl csomagmeg-
ôrzônek. Tehát a csomagmegôrzô csupán pár négyzetméter volt.
Alacsony mennyezet és egy árva kanócon csüngô, keményen
dolgozó izzó határolta felülrôl, az oldalainál durván vakolt szür-
kés falak. Egy ajtaja volt, minden más ki- és bejáratot mellôzve,
gondolok ablakokra vagy szellôzôkre. Ez a pár négyzetméter adott
szûkös otthont az ágyamnak – amin ki tudja mióta hevertem –
121
, egy háromlábú sámlinak és a kis sarokban egy még kisebb
zsúrkocsinak, amin rengeteg kötszer, vatta és néhány fecsken-
dô hevert, igencsak rendezetlenül. Az ajtón túlról lépteket hal-
lottam, és a fájdalom most már rossz érzéssel is keveredett. A
léptek abbamaradtak. Az ajtó kinyílt, és egy alacsony kreolos
alak lépett be rajta, kezében egy mûanyag tálcával és azon egy
jókora adag gyomorfogató illatú teával és maroknyi tablettával.
Körülbelül akkora lehetett, mint én az ágyon fekve – na jó, ta-
lán magasabb, de nem sokkal. Az idôsödô alak közelebb lépett,
és odahajolt hozzám. Vizsgálni kezdett, durván érintett meg vizs-
gálás közben. Furcsa illata volt a férfinak, nem büdös testszag,
hanem valami erôset ehetett nemrég és az párolgott ki a bôrén.
Az orra nagy és hegyénél lapos volt, bôre feszes, igencsak kreo-
los – mint már említettem. Megvakarta dús, vastag szálú fekete
haját, majd a teáért és a többiért nyúlt.
– Tea! – mondta fura kiejtéssel, markában tartva a pirulákat.
A poharat a számhoz emelte és megitatott, majd adagolta a pi-
rulákat. Nem ellenkeztem, tudtam, úgyis le tudja tolni a torko-
mon mind egy szálig. Úgy etetett azokkal, mint én a tevéket az
állatkertben. A férfi származásán tûnôdtem. Nem lehet kínai,
ahhoz túl erôs a bôre színe. A sárgástól távol áll, és nincs pala-
csintasütô ábrázata. A szemei is lágyabban voltak húzva. Japcsi
is kilôve, a haja sokkal vastagabb szálú volt, igaz fekete, de a
bôr és a magasság nem stimmelt. „Mongol lenne?” – tûnôdtem,
aztán eszembe jutott, mi a francot keresnék én egy mongollal
összezárva egy csomagmegôrzôben. A pirulákat lenyelve, nem
sokkal késôbb szûnni látszott egy parányit a fájdalom, tehát
nem megölni akart. Egyelôre.
– Köszönöm! – nyögtem fájdalmasan, majd megismételtem még
néhány nyelven, ami éppen eszembe jutott. Miután nem rea-
gált egyikre sem, bedobtam magam, thai nyelven is. Megköszön-
tem. A köszönöm volt az egyetlen szó thaiul, amit meg tudtam
tanulni a távol-keleti nyelvbûvölômtôl, Nongnuch-tól, aki egy
gyönyörû thai lány volt. Százhatvan centiméter gyönyör és bû-
báj. Budapest éjszakájában ismerkedtem meg vele, mikor egye-
temistaként hazánkba érkezett egy hónapra, majd ahogy jött,
úgy távozott. A vele eltöltött egy hónap volt életem legszebb hó-
napja, sosem voltam fáradt, és a világ végére is elmentem volna
122
vele, hogy együnk egy kis pad thai-t (sült rizstésztát). Miután
hazautazott, néhányszor megpróbálkoztam a pad thai-jal, de
mindig kudarcba fulladtam, mivel hiányzott a legfontosabb
összetevô: Nongnuch. Így hát az is csak egy szép emlék maradt.
– Én értem. Én beszélem a magyart, de még nem tökéletesen.
És nem vagyok thai – mondta a férfi, és sértôdöttség tükrözô-
dött az arcán.
– Bocsánat – sziszegtem elhalóan, és élveztem a nedvességet
a számban, amit a büdös teának köszönhettem. – Hol vagyok?
– Jó helyen! – jött a válasz háromszor egymás után, mert csak
nehezen értettem meg.
Nem volt kedves az egy fôs ápolószemélyzet. Túl rideg és hi-
deg volt ez a hely, bár nem várhatok jobb szolgáltatást, miután
privatizálták az egészségügyet. Társadalmunk azon rétegéhez
tartoztam, akinek vagy szándékosan, vagy véletlenül, de ren-
dezetlen volt a tb-vel a jogviszonya. Valószínûleg a balesetkor
nálam talált pénz alapján választották nekem ezt a helyet a
lábadozásomhoz. És ha jól emlékszem, nem volt nálam túl sok
pénz. Szemmel láthatóan fájdalommal töltötte el az alakot, hogy
életben tartson.
– Ki maga? Hol vannak a többiek? – faggattam.
– A nevem Dr. Pham Shin Giang. De szólítson csak Giangnak.
A férfi megfordult, hogy lepakoljon a háromlábúra. Mikor ol-
dalra fordult, megpillantottam tépázott bal fülcimpáját. Giang
a zsúrkocsihoz hajolt, és egy vattadarabot itatott át valami rozs-
dabarna löttyel, majd áttörölte vele az arcomat. Minden egyes
érintés, amit a nedves pamaccsal tett, felért egy erôsebb kín-
zással. Testem megfeszült, majd elengedett, azután ismét meg-
merevedett, mikor sebes arcomhoz ért.
– A francba! – préseltem ki fájdalmasan fogaim között, és rá
kellett jönnöm, hogy valószínûleg legalább egy nagyobbacska
seb viríthat az arcomon, és még ki tudja hol, mivel az egész
testem valósággal égett a fájdalomtól.
A nem tudom, milyen fajú ember elemelte a vattadarabot re-
szelôs arcomtól.
– Hogy érzi magát? – kérdezte Gang, vagyis Giang.
– Egészen elviselhetôen, igaz, hogy sajog minden porcikám,
és rohadtul kell vizelnem meg hasonlók, de jobban aggaszta-
nak a szíjak a lábamon és a kezemen.
123
 Giang érdektelenül nézett, majd lazított ôrzôim szorításán. A
rám terített lepedôt leemelte, és testem egészét rögtön megcsapta
a csomagmegôrzô hûvös levegôje. Hirtelen rádöbbentem, a fá-
zásom csupán annak köszönhetô, hogy anyaszült meztelenül
voltam iderögzítve. Giang egy kacsaféleséget tolt alám, és vissza-
takart.
– Kérem, siessen, át kell még mennem a barátjához is, be kell
adnom neki a gyógyszereit – sürgetett, és olyan könnyedén tett
s vett körülöttem, mintha csak keresztrejtvényt fejtettem vol-
na. Egy percnyi erôlködés és néhány cseppnyi vizelet ürítése
után Giang újra megszólalt.
– Készen van?
– Nem, sôt még el sem kezdtem, egy cseppet sem tudtam még
kipréselni magamból, és az igazat megvallva, nem is nagyon fog
menni, ha bámulnak közben – vágtam oda.
– Ne törôdjön velem, én a doktora vagyok, és ön a betegem.
Egyébként, mit gondol, ki segítette magát idáig az elmúlt két
hétben? Nem hiszem, hogy most valami újat látnék öntôl.
– Két hete vagyok itt? – csattantam fel elképedve.
– Igen, nálunk van két hete, de elôtte még kerek egy hetet volt
kórházban – válaszolt olyan érdektelenül, mintha csak a pon-
tos idôt mondta volna nekem.
Elképedtem, miközben kiszámoltam magamban, hogy ha igaz
minden szó, amit ez a Giang mond – feltételezve, hogy tényleg
így hívják, és miért is hazudott volna –, már két hete, azaz ti-
zennégy napja itt vagyok, de lebonthatnám órákra is, úgy sok-
kal rémisztôbben festene. Itt meg ott fekszem magatehetetle-
nül, és egy húzott szemû alak tologat alám kacsát napjában
többször. Ettôl igencsak megijedtem.
– Mi történt? – kérdeztem remegô ajkakkal, miközben kieresz-
tettem egy jókora adag aranysárga kiválasztódást – legalább
ilyen szinten megkönnyebbültem.
Giang minden habozás nélkül elvette a kacsámat, mikor hal-
lotta az utolsó csepp távozását is.
– Azt majd más mondja el, az nem az én dolgom – közölte.
Felnevettem, bár ez inkább valami gyenge légzôgyakorlatnak
tûnhetett. Visszakérdeztem, mint mindig, és egy újabb pár mon-
datos kellemetlen beszélgetés kapott szárnyra.
124
 – Miért? Mi a maga dolga? – kérdeztem gyermeki ártatlanság-
gal.
– Hogy életben tartsam magát és a barátját – válaszolt kimér-
ten, majd hozzátette: – még.
– Hogy érti azt, hogy „még”? És melyik társamat? – Szomjaz-
tam a válaszra, miután belekapaszkodtam a két legkülönösebb
szavába a „magát és a barátját”-ba.
– Addig élnek, amíg törlesztenek – mondta, és valami halk
nevetés csúszott ki belôle. – Úgy látszik, ez egy ilyen nap: min-
denki halkan nevet.
Semmi sem volt világos, mégis minden mondatot meg tudtam
érteni, de valószínûleg csak azért, mert magyarul mondta.
– Szóval maguk a banktól vannak az elmaradott lakásrészlet
miatt? Higgye el, tudom, hogy hosszú lejáratú a hitelem, és szán-
dékomban állt szólni, hogy ebben a hónapba csúszok, nehézsé-
geim adódtak. De most kaptam egy új állást, és...
Nem fejeztem be a viccemet. Giangot nem érdekelte. Szó nél-
kül faképnél hagyott. Magányosan, félve és begyógyszerezve.

125
126
 22.

Emlékek

Ahogy javult az állapotom, úgy kezdtek el eszembe jutni a

dolgok. Bó, Rikki, a Széplábú, a Sprinter, a csattanás és az,
hogy nem kapcsoltam ki a tévét, sôt még a mosott ruha is bent
van a gépben. És az utóbbi dolog igazán aggasztott, mert nem
hiszem, hogy bárki is felment volna hozzám, hogy kiteregessen.
Jobb program híján elkezdtem a falon lévô repedéseket számol-
ni, miután azt már kellôképpen unalmasnak találtam, az érdes
vakolatban gyönyörködtem, és próbáltam alakokat és képeket
meglátni a szemcsékben. Végül elaludtam.
Újra felébredtem, mert újra fáztam. Az elôzô néhány óra leg-
izgalmasabb eseményei megismétlôdtek. Jött Giang az oltári
büdös teájával és a rakat pirulájával. A mostani történés kü-
lönlegessége az volt, hogy Giang egy apró csipesszel és különle-
ges ollónak látszó valamivel közelített felém.
– Ez most fájni fog! – közölte kegyetlenül. Úgy éreztem, ezt a
mondatot mintha már mondták volna nekem, talán nem is egy-
szer. Giang közel hajolt hozzám, én meg próbáltam tôle el, de
nem ment. A szíjak nem engedtek. Ahogy belemászott teste tel-
jes terjedelmével az intim szférámba, az orrán kifújt levegô az
arcomnak csapódott.
A testem hirtelen megrezzent, mikor a csipesszel egy pará-
nyit a nyakamba csípett, majd az ollószerûséggel matatott, és
kihúzott több apró részletben némi orvosi cérnát.
– Hmm, ez nem is fájt! – kedélyeskedtem. Giang nem vála-
szolt, odébb lepett, és most az oldalamnál tett-vett ugyanúgy,
ugyanazokkal az eszközökkel. Újra magamon éreztem a kifújt
levegôjét, csak most az oldalamon. Hirtelen összerándultam,
ahogy egy pár centiméteres drain-csövet húzott ki belôlem.
– A francba! – nyögtem, majd ahogy jött a fájdalom, úgy távo-
zott is.
– Mindig is tudtam, hogy egy puha pöcsû vagy! – jött a szív-
melengetô mondat az ajtón túlról, majd belépett Rikki. Megle-
het, furán hangzik, ha azt mondom, most az egyszer örültem
127
Rikkinek. A történtekhez képest egészen jól festett, leszámítva
az arcán lévô egymást fedô tenyérnyi, a szivárvány színeiben
pompázó foltokat, amikrôl nem tudtam megállapítani, hogy a
balesetnek vagy a kezelésnek köszönheti ôket. Rikki eléggé sán-
tított, de nyugtatott, hogy még javulóban van állapota. A cso-
magmegôrzô kicsinek bizonyult hármunknak. Giang eloldozta
szíjaimat, miután sebeimet áttörölte.
– Csak óvatosan mozogjon, ne terhelje még magát, semmi
erôlködés! Pár óra, és visszajövök – mondta Giang, és távozott.
Rikki hangos szuszogással egybekötve leült az ágyam szélére.
– Hogy vagy, harcos? – Lágyan vigyorgott, és a másodperc
töredékéig valami aggódást vettem észre szemeiben. Bár az is
lehet, hogy lelkiismeret-furdalása volt, már ha van lelkiismere-
te annak az embernek, aki szemrebbenés nélkül képes ennyi
kábszert csempészni A-ból B-be.
– Egészen jól vagyok, csak rohadtul lüktet mindenem – vála-
szoltam. – Hol vagyunk? Mi a franc történik?
Rikki nem válaszolt, csak bambán bámulta a sarokban áll-
dogáló zsúrkocsit, majd kisvártatva megszólalt.
– Hogy hol vagyunk, nem tudom, én egy ajtóval vagyok odébb,
és a folyosóról még nem jutottam ki, mivel egy rohadt nagy vas-
ajtó zárja le az egyetlen kivezetô utat. És, hogy mi folyik itt, azt
sem tudom egyelôre, de van egy olyan sejtésem, hogy nagy szar-
ban vagyunk.
– Kik ezek? – Kérdésemet csupán harmadik nekifutásra tud-
tam kinyögni, mire kínkeservesen felültem.
– Ezek, barátom, nagyágyúk. Nguyen Van Bao és csapata.
Övék volt…
Közbevágtam:
– Várj, kezdjünk mindent az elejérôl. Mi történt? Elôször be-
széljük át azt, és hogy mi van a többiekkel, és csak utána tér-
jünk ki Jackie Chanre és barátaira.
– Nguyen Van Bao nem kínai, mint a színész Chan. Ezek viet-
namiak.
– Teszek rá magas ívbôl, hogy ki ez az alak – törtem ki.
Valószínûleg az oldalamba nyilalló fájdalomnak köszönhetô-
en megemeltem a hangom, és így igencsak parancsolónak tûnt
a mondatom, amitôl Rikki egy másodpercre megadta magát, és
engedelmesen, de indulatosan rákezdett:
128
 – Hogy mi van a többiekkel? Cseszd meg! Tudni akarod? –
dühöngött, mint egy eszelôs. – Szerintem halottak mind, csak
mi ketten éltük túl a balesetet. Csak mi vagyunk ebbe a szarba
bezárva. – Rikki elhallgatott, de még mindig a fülemben csen-
gett utolsó mondata. Némaság ült a csomagmegôrzôre, és
hosszasan lógatta itt a lábát. Miután felfogtam a társam szava-
it, megértettem mindent.
– Bó halott? – Remegô szájjal kérdeztem, és már nem is fájt a
karom, sem az oldalam. Sôt, nem sok hiányzott, hogy lábra tud-
jak állni. A fizikai fajdalom, ami most szûnni látszott, már csak
távolról integetett, átvette annak helyét valami sokkal rosszabb,
a tudat, hogy megöltem a legjobb barátomat. Egy-egy könny-
csepp szaladt végig az arcomon. Nem kettô, három, tucat, vagy
tengernyi, hanem egy-egy. Viszont azokban minden benne volt.
– Megöltem, én öltem meg! – mondogattam magamba roskad-
va, mire Rikki megragadott a karomnál fogva, és minden erejét
összeszedve megrázott.
– Nem te voltál! – erôszakoskodott.
– De én vezettem, és én rángattam bele ebbe az egész szar-
ságba! – A könnycseppek megálltak az arcomon, és úgy tûnt,
sosem akarnak lehullani.
Az ember egy olyan különleges biológiai gépezet, hogy az ér-
zelmi állapotát úgy tudja változtatni pillanatok alatt, mint aho-
gyan unalmasan tud lövöldözni esténként a távkapcsolóval.
Elôször bánatom támadt, majd keserûséget éreztem, utána egy
csapásra bûntudatom ébredt. Emlékek ezrei törtek rám, és fog-
lalták le tudatom, majd váltotta ôket habozás nélkül a bosszú-
vágy.
– Figyelj! Nem te ölted meg! Felfogtad? – erôsködött Rikki. –
Hidd el! Ha valaki, akkor én tudom, milyen érzés embert ölni, és
te k’rvára nem azt érzed.
– Miért? Milyen érzés, Nagy Rikki, minden titok tudója? – kér-
deztem vissza vállamat vonva, egy apró szisszenéssel a monda-
tom végén.
– Az a kérdés, hogy tudatosan ölsz meg valakit, vagy csak úgy
alakul. Ha az elsô, nem érzel semmit. Üresség, csönd, semmi
más. Ha az utóbbi, akkor némi lelkiismeret-furdalás, álmatlan
éjszakák, amit idôvel és néhány sörrel lehet orvosolni.
129
 Rikki éles szavai gondolkodás nélkül jöttek, és ez igencsak
megrémisztett. Olyan közömbösen beszélt a legszörnyûbb cse-
lekedetrôl, amit ember tehet, mintha csak a karácsonyi menüt
mesélte volna. Eszembe jutott az a perc, mikor megtámadtuk
Rikkit és két emberét a „Sisters, the Pub”-ban. Akkor még nem
is sejtettem, hogy Kicsi Rikki nem is olyan kicsi, sutyerák telepi
gengszter, és valójában több vér tapadhat kezéhez, mint amit
én valaha is el tudnék képzelni bárkirôl is, akit ismerek. Csak
a szerencsének köszönhettük, vagy égi oltalmazó karoknak –
mindenki nevezze annak, aminek akarja –, hogy akkor és ott
éppen jó kedve volt, és nem hizlalt meg minket néhány gramm
ólommal. Szerintem Rikki nem hazudott, és a válasza gyorsa-
sága csak még hihetôbbé tette az elôadását a gyilkolásról.
– Mennyi, Rikki? – kérdeztem, mire a könnycseppek elenged-
ték arcomat, és lehullottak.
– Több, mint terveztem! Ennyi legyen elég! Lapozzunk! – bök-
te oda, miközben gondolataim fényévekre jártak a csomagmeg-
ôrzôben raboskodó testemtôl. Bóra és közös gyermekkorunkra
gondoltam.
– Emlékszel mindenre? – érdeklôdött Rikki, megzavarva en-
gem.
– Addig minden tiszta, míg nem kezdtünk vitatkozni, és arra
még emlékszem, hogy azt mondogattad végig, hogy „ez csapda”,
vagy valami ilyesmit. Aztán néma csönd, fények, hangok, de
csak foszlányokban, aztán itt ébredtem – válaszoltam. – Miért
volt csapda? Átfértünk volna! –mondtam.
– Hallottál már a Stop Stick-es befogásról? A nyakamat rá,
hogy arra készültek a disznók.
Furcsán vontam meg szemöldökömet – ez is fájt. Felszisszen-
tem.
– Na jó, figyejjé’! A módszer nagyon egyszerû, akár csak te,
úgyhogy érteni fogod. Remélem – okított. – A Stop Stick alkal-
mas nagy sebességû jármûvek biztonságos elfogására. Hasz-
nálata rendkívül gyors, néhány másodperc alatt bevetésre kész
– magyarázta, mintha valami szakszöveget olvasna. – Undorító
egy találmány a mi szemszögünkbôl. A lényege, hogy kirendel-
nek egy zsernyákot útzárásra, és az a zsernyák annyira eszes,
hogy elállja az úttest egyik oldalát úgy, hogy éppen hogy átférjél
130
mellette. Az kiveszi a cuccot a kocsiból, majd az út egyik oldalá-
ról áthajítja a másikra, és keres magának egy biztonságos he-
lyet, ahonnan jól tud figyelni, mint Rozi a moziban. A fakabát itt
várja ki a menekülô autó közeledtét. Ahogy megérkezel, a
zsernyák kiveti a zsákot – amiben 3-4 darab Stop Stick tálalha-
tó –, a végére kötött zsinór segítségével olyan gyorsan rántja be
eléd, hogy még fingani sincs idôd. Szóval a menekülô autó elé
az útra húzza. Így a menekülô, azaz te, más lehetôség híján
áthajt a szerkezeten, ami úgy fest az út közepén, mint egy dög-
lött kígyó. Amikor áthajtasz a Stop Sticken, a cucc burkolata
összelapul, a benne levô csôszerû tüskék átszúrják a Stop Stick
borítását, a kivetô zsákot, valamint a te gumijaidat is, majd ezek
után benne is maradnak az abroncsokban. Miután sikeres volt
a fogás, a fakabát egy rántással lehúzza az útról azt a kis ma-
dárfing súlyú tréfát, hogy a követô rendôrautók kerekei ne sé-
rüljenek. A kerekeid 20-30 másodperc alatt szép lassan leeresz-
tenek, így cseszheted a játékot. Ami a legundorítóbb, csak hogy
ezek a szemetek elmondhassák magukról, hogy ôk mennyire
humánusak, nem esik bántódásod a szabályozott, nagyon las-
sú leeresztés következtében, így ha akarsz, akkor sem tudsz
felborulni. Ôk a rajok és a rendesek, mert óvnak téged, és mire
észbe kapsz, körbevesznek, nincs menekvés, maximum csak
lábon, de esélytelen, mert legalább egy tucat sprinter bajnok
kommandós áll készenlétben. Szóval jobban jársz, ha megadod
magad, és beletörôdsz, hogy vesztettél.
Ámultam és bámultam Rikki lenyûgözô, igaz, egyedi hangvé-
telû elôadását hallgatva.
– Te, Rikki? Honnan vágod ezt így? – kíváncsiskodtam. – Te
már beleestél ebbe és benyelted?
– Ö… ö… Olvastam az interneten – válaszolt lassan és kimér-
ten, úgy tûnt, mintha ô sem hinné el azt, amit mondott.
Felnevettem. Gondterhelten, de felnevettem, és Rikki is ve-
lem tartott. Ebben a percben ráébredtem, ô az utolsó ember,
akire számíthatok, és feltétel nélkül bíznom kell benne, ha
egyszer még élve szeretnék hazakerülni innét. Ajtónyikorgást
és hangos lépteket hallottunk. Három különbözô lépéshangot
tudtunk megkülönböztetni. Valószínûleg mindegyik férfi volt,
mert miért is jönne be ide hozzánk a csomagmegôrzôbe három,
vagy akár csak egy nô is.
131
132
 23.

Nguyen Van Bao

Egyikük lépteinek hangja hangos, erôteljes volt, míg egy

másiké inkább nyikorgós. A harmadik meg tökéletes keveréke
a kettônek, és idôrôl idôre ritmust tévesztett. Rikki segített fel-
állni, és kilestünk az ajtón a hang irányába. A folyosón még
annál is hûvösebb volt, mint a rezidenciámon. Megpillantottam
Giangot két totálisan egyforma alak gyûrûjében, akiket Ping–
Pong ikreknek neveztem el a vicc kedvéért, hátha a jó humo-
romnak köszönhetôen lazíthatok szorult helyzetünkön. Ping alig
nôtt magasabbra, mint Pong, Pong pedig gond nélkül vállalha-
tott volna valami szerepet egy egész estét betöltô Gulliver ka-
landjai Liliputban–2 címû mozifilmben – mert ugye a mai világ-
ban mindennek van legalább egy folytatása. Annyit elárulok, ô
véletlenül sem Gullivert alakította volna. Ping odalépett hoz-
zám. Elszánt tekintettel és földöntúli nyelven magyarázott, mi-
közben Pong karba font kézzel feszített rikító susogós melegítô-
jében, és bôszen bólogatott.
– Az urak azt mondták, fáradjanak velük, és… – kezdte Giang.
– Ne próbálkozzunk semmivel, vagy valami ilyesmi – szakítot-
tam félbe.
– Ért a nyelvünkön? – hitetlenkedett Giang, és megvakarta
tépázott füle tövét.
– Nagy, nagyon nagy vonalakban. Most tanulom a nyelvet –
böktem oda, mintha csak angol vagy bármely más általános
nyelvi tudásommal hencegtem volna. Elindultunk. Hogy hova,
azt nem tudtam. Elhagytuk a csomagmegôrzô folyosóját.
Giang Ping mellett ment elöl, míg középen én sántikáltam, no
meg Rikki, majd zárva a sort a fenyegetôen bólogató Pong lépke-
dett serényen. Félúton felfelé egy végeláthatatlannak tûnô lép-
csôhalmon Rikki nem bírta tovább, és suttogva kérdezte.
– Hé, tökös! Te tényleg értetted, amit ezek halandzsáztak?
– Á nem, blöfföltem. Általában be szokott jönni, nehéz volt
nem rájönni, hogy fenyegettek minket – válaszoltam, majd
Giangot kérdeztem.
133
 – Nem lassíthatnánk? Nem bírja a ketyegôm – panaszoltam,
de Pong ösztönzésként meglegyintett hátulról, ami, így utólag is
visszaemlékezve, bíztatóan hatott. A hûvös lépcsôházat elhagy-
va egy szûk folyosóra értünk, azt végigszelve áthaladtunk né-
hány szobán, ami itt-ott helyt adott a Ping–Pong csapat többi
tagjának, majd végül megérkeztünk egy szobába, ahol leültet-
tek minket.
– Itt vár! – bökte oda mutatóujjával Pong, kivételesen jelezve
komolyságát, mert nemcsak a kinézete, hanem a hangja is ve-
tekedett egy tinédzserével.
Rikki és én vártunk hát egy rendkívül kényelmetlen szófán,
míg Giang és Ping a velünk szemben lévô, láthatólag kényelmes
kanapén foglaltak helyett. Pong hátrahagyva minket, belépett
egy akkora ajtón, amin az a hatéves gyerek is simán behajtott
volna egy Ivecóval, akit már említettem egyszer az üldözésnél.
Feszült csönd és kellemes meleg uralkodott a váróban, nem úgy,
mint a csomagmegôrzôben. A meleg csöndet nem sokkal késôbb
az orbitális ajtók roppant nagy, száraz zsanérjainak nyekergô
hangjai törték meg. Szótlan kísérôink rögvest talpra pattantak.
Mi is. Pong fölényesen legyintett kezével, hogy jöjjünk. Néhány
bizonytalan lépés után egy akkora irodában találtuk magun-
kat, amiben gond nélkül tarthattak volna szuperkoncerteket,
természetesen megfelelô hangtechnikával, lóversenyt és vízilab-
da vb-t egy idôben úgy, hogy egyik rendezvény sem zavarta vol-
na a másikat. Az iroda ablakainak mérete vetekedett az ajtóé-
val, és olyan ragyogóan tiszták voltak, hogy minden gond nélkül
el tudtam képzelni azt, hogy egy tucat kismanó pucolja ôket,
szárnyanként napi huszonhárom órában, és most azért nem
látjuk ôket dolgozni, mert éppen abban az egy órában érkez-
tünk, amikor ebédszünet van.
A „nincs is itt” tisztaságú üvegablakokon kilesve, csak hosszan
elterülô zöldellô gyepet, egy tucat óriási fûzfát, egy nem éppen
aprócska tavat és a virágágyást gondozó kertészt láthatott a
kedves bámészkodó. A szoba berendezése impozáns látványt
nyújtott. A falakon festmények lógtak, helyenként megszakítva
katonás sorukat a cseresznye könyves szekrényeknek, amik
roskadásig voltak pakolva. Úgy tûnt, itt mindenki mindenbôl a
nagyot szereti. A szobában fél távnál két hatalmas jéghideg fo-
134
tel nézett farkasszemet egy akkora agg íróasztallal, amin ha
keresztül kellett hajolnia a tulajdonosnak a tûzôgépért, az már
felérhetett a napi testedzéssel. Ebben a szobában minden nagy
volt, kivétel az íróasztal mögötti úr, aki bele volt temetkezve egy
lepedô méretû újságba. Pong diszkréten megköszörülte torkát.
Ezzel arra utalt, hogy itt vagyunk, és egy félénk nyávogást is
eleresztett mély meghajlással tarkítva. Halk papírropogás hang-
ja söpört végig a szobán, és egy sötét szempár nézett ránk átles-
ve a sorok fölött. Nem sokkal késôbb az újság az asztalra került,
és megpillanthattuk a szénfekete szemhez tartozó arcot is.

* * *

Kerek arc, ragyogó bôrrel, pisze orr, fekete haj, természetesen

frissen vágva, és valami rendkívül erôs illatú parfüm lebegte
körbe tulajdonosát. Könyökömmel megböktem Rikki oldalát.
– Ez valami góré lehet! – súgtam oda.
– Nem lehet, hanem biztos! Ô Nguyen Van Bao! – suttogta
Rikki, majd hirtelen elhallgatott, amikor Bao megszólalt.
– Isten hozta az urakat az otthonomban – köszöntött nyája-
san bennünket mindenféle akcentust hanyagolva, mesterien
használva a magyar nyelvet.
– Remélem, jól vannak már a megrázkódtatások után. Kávét?
Teát? Valami italt esetleg? – kínált minket leereszkedve a szé-
kérôl, és alig változott a magassága. Rajtunk kívül mindenki a
földig hajolt elôtte, egytôl egyig. Rá sem mertek nézni. Bao hát-
ra tett kézzel kezdett cirkálni irodájában. Léptei halkak és fino-
mak voltak, minden mozdulata eleganciáról és annyi háttér-
ben megbúvó pénzrôl árulkodott, amit még legszebb álmaimban
sem tudtam elképzelni. Megállt, és elmerengett kertje gyönyörû
világában. Hogy a fûzfákat nézte vagy a tavat, arra nem sike-
rült rájönnöm.
– Szép a kert! – dicsértem, és meggondolatlanul elôrébb lép-
tem vagy húsz centit, mire Ping és Pong új alakot öltöttek, és
átváltoztak vérengzô fenevadakká. Villámgyorsan indultak fe-
lém, hogy leteperjenek. Bao az ablak tükörképébôl kísérte fi-
gyelemmel a történéseket. Hirtelen megemelte kezét, és paran-
csolóan szólt embereinek.
135
 – Dùng! Állj! Nem árthat! Nem fog megfojtani a gézdarabbal,
ami a kezén van! – mondta okítóan, mire emberei visszaléptek,
és rendkívüli módon szégyellték magukat, bár nem tudom, mi-
ért. Tovább pofátlankodtam vagy még ötven centit, mire Bao
megfordult, és visszaült az asztalához. A szemben lévô jeges fo-
telekkel kínált minket. Nem tudom, Bao-nak mire volt jó ez a
kis kirándulás a szobában, leszámítva minden gyakorlott lép-
tét, ami igencsak hergelte az idegeinket. Ha ez volt a célja, és
valószínûleg ez volt, akkor nagyon tudta „a hogyant”. A feladat
adott volt, és ô gond nélkül teljesített. „Bravó, szép volt! – gon-
doltam. – Egy-null a javára.” Rikki és én leültünk. Lehet, hogy
gyenge frázis, de néma csönd uralkodott a szobában, amit nem
sokkal késôbb a kint dolgozó kertész tört meg szegélynyírójával.
Mire a kis nyíró motorjának hangja átverekedte magát az abla-
kon, inkább már csak egy izomlázas légy szárnycsapására ha-
sonlított a hangja.
– Nagyon szép a gyep! – törtem meg ismét a csendet, és úgy
tûnhetett, hogy nagyon beszélgetôs kedvemben vagyok. Rikki
tökössége szûnni látszott, mert csupán oldalba bökött, és nem
tépte le a fejemet a szokásos módon, hogy hallgassak.
– Nagy gondot fordítunk rá – mondta Bao kimérten és távol-
ságtartóan, miközben megtörölte homlokát. – Hetente kétszer
igazítja a kertészünk. Imádom a friss gyep illatát, inspirálóan
hat rám – folytatta Bao, és egy nagyon gyenge mosolynak indu-
ló szájmozdítást hajtott végre, valószínûleg akaratlanul. Felne-
vettem. Valósággal visszhangzott a szobában. A gond csupán
az volt, hogy csak én találtam ironikusnak Bao gyepes mono-
lógját.
– Parancsol? – érdeklôdött Bao kisvártatva. – Megosztaná
esetleg velünk is, hogy mit talált olyan viccesnek?
Rikki azonnal felpattant, és földig hajolva szólalt meg:
– Nguyen úr! Kérem, bocsásson meg a barátom viselkedésé-
ért – vett védelmébe.
– Rikki fiam! Lehet, hogy ez bejön a csigazabáló fônöködnél,
de itt nem. Kérlek, húzd vissza a nyelved, mert már fáj – mond-
ta Bao, és rám nézett jelezve, hogy még mindig várja a válaszo-
mat.

136
 – Tudja, csak azon gondolkodtam és nevettem – kezdtem rá
minden mindegy alapon –, hogy életember elôször találkozom
olyan emberrel, aki legalább úgy szereti a friss zöld gyepet sza-
golni, mint én. Ezzel a gond csupán az, hogy mire eljutottam
arra a pontra, hogy közös érdeklôdésû emberekkel vegyem ma-
gam körbe, mert valljuk be: ez minden ember álma, legyen szó
fociról, nôkrôl vagy a friss zöldellô gyeprôl, addigra úgy tûnik,
hogy az álom beteljesedett és vége is lesz. Mert én inkább a
gyökereinél fogom szagolni, nem úgy, mint ön, aki fölöttem majd
meztelen lábbal tapossa és élvezi bársonyos puhaságát és friss
illatát. Ilyen, amikor két tûz kioltja egymást. Ironikus nem? –
Nagy levegôt vettem, újra elnevettem magam, és gyorsan befe-
jeztem mondandóm.
– Rikki, Rikki, igazán tanulhatnál a barátodtól. Ilyen egy iga-
zi büszke férfi, nem alkudozik, és belenevet a halál szemébe –
nézett barátomra Bao, és most határozottan mosolyogva dôlt
hátra székében.

137
138
 24.

Thue, a megmentô

– Szivart? – kínált Bao, és elôhúzott egy vakítóan fényes do-

bozkát fiókjából. Nguyen úr rágyújtott, és úgy kezdett pöfékelni,
mint egy gyárkémény.
– Köszönöm, nem. Serkentô hatással van az emésztésemre a
dohány, és én így is kellôképpen be vagyok szarva – mondtam,
és ártatlanul megvontam a vállamat.
– Csatlakozom a barátomhoz, köszönöm, én sem kérek – vág-
ta rá Rikki, és már szóvá sem tette a stílusomat.
– Tudják, uraim, önök hatalmas gondba kevertek minket óvat-
lanságuknak köszönhetôen – mondta hangnemet váltva Bao. –
Ezzel a húzással nemcsak magukat keverték veszélybe, hanem
az új vonalunkat, a kapcsolataimat, továbbá minket.
– Uram, higgye el, ha tudtuk volna, hogy az ön szállítmányát
szállítjuk...
– Kuss, Rikki! Kuss! – förmedt rá Bao. – Ugyanúgy nem tudsz
hallgatni, mint Pepe Beauvoir. – Bao újra kettônkhöz beszélt: –
Szóval, mint mondtam, állati nagy pácban vannak, uraim, és
igencsak elgondolkodok azon, hogy mi a fenét kezdjek maguk-
kal.
Bao némi füstöt pöfékelt, ami belepett minket, és a Ping–Pong
fivérek felsorakoztak mögénk. Viperákat megszégyenítô gyorsa-
sággal megfordultam, és elkaptam Ping kezét, amit egy mozdu-
lattal tôbôl kicsavartam. Miközben a fájdalomtól felüvöltve a
földre rogyott, kihúztam az oldalához becsúsztatott pisztolyát,
és a másodperc töredéke alatt tüzet nyitottam. Pong teste meg-
remegett, ahogyan befogadta a két golyót. Egyiket a mellkasába
és a másikat a T-vonala kellôs közepébe eresztettem, majd gyor-
san meglékeltem a harmadik tölténnyel Ping koponyáját is, hogy
véletlenül se zavarjon, azután egy hollywoodi mozdulattal a fegy-
vert Bao-ra emeltem. Na jó, valójában nem lékeltem meg senkit
és semmit, még egy átkozott dinnyét sem, mivel mindenem po-
kolian fájt, és mire nagy nehezen megmozdulok, simán lesze-
relt volna bárki a jelenlévôk közül, tálán még az a kis légy is,
139
ami rendületlenül próbált kijutni a szabadba az ablakon ke-
resztül – milyen kitartó. Kalandozó gondolataimat Bao lasszóz-
ta meg újból, és folytatta elgondolkodtató mondanivalóját, mi-
közben én már készültem az egyórás monológommal, hogy
bebizonyítsam, jobban járnak velem élve, mint holtan.
– Az elsô ötletem az volt, hogy megölöm magukat és bedobom
a testüket a kukába, de mivel nem vagyok az erôszak híve, és
én modern üzletember vagyok, ezért ezt elvetettem. Egyelôre…
– tette hozzá kisvártatva.
– Igazán jól döntött! – szúrtam közbe.
– Marad a második ötletem, ami ugyanaz, mint az elsô, csak
nem én végzem a piszkos munkát, hanem valamelyik embe-
rem. Ezt is elvetem, bár ez az ötlet már egészen tetszik. A har-
madik ötlet, hogy törlesztenek, míg élnek, és a visszafizetendô
árat és a kamatokat én határozom meg. Rikki fiam, ami téged
illet – slukkolt még egy nagyot a szivarból –, neked szerencséd
van, Pepe Beauvoir az életére esküdött, hogy belevaló vagy, és
kár lenne megölni téged. Azt mondta, jól ismer, több éve szolgá-
lod hûen, és sosem ingott meg a bizalma benned. Téged kivál-
tott.
Rikki nagyot sóhajtott, kiengedte az összes levegôt tüdejébôl.
Szemei zavartan jártak körbe a szobán, miközben vadul pislo-
gott.
– Most már nekem dolgozol, remélem érted, és azt is, hogy
nem lehet ellenvetésed. A részleteket késôbb megbeszéljük –
közölte Bao, és intett Rikkinek, hogy elmehet. Rikki lassan fel-
kelt, majd lehajtott fejjel távozott. A barátom még egyszer vissza-
fordult az ajtóból, rám nézett, és én nem tudtam eldönteni, mire
gondolhat, „viszlát, tökös” vagy „ne aggódj, találkozunk még”.
Az ajtók bezáródtak Rikki mögött. Bao csöndben nézett rám, és
tisztán kivehetô volt tekintetébôl, hogy gondban van velem. Nem
tudta, hogy mitévô legyen most. Hirtelen egy vékony, nôi kiabá-
lás döfte át a falakat, és nem sokkal késôbb berobbantva az
ajtót, belépett rajta egy fiatal lány, aki alig múlhatott húszéves.
Szemet kápráztatóan ragyogó teremtés volt. Egy testhez simuló
szûk farmer volt rajta és lágy kasmírpulóver. Azt hiszem, erre
szokás mondani, egyszerûen nagyszerû. Származását tekintve
ô is vietnami lehetett. Tökéletes magyar tudással kezdett rá
mondanivalójára, aztán habozás nélkül váltott. Egy emberként
140
néztünk rá mind, gondolok itt a Ping–Pong testvérekre és jóma-
gamra, a tépett fülû Giangra és a szemeivel villámokat szóró
Bao-ra.
– Thue! – kiáltott a lányra dühösen és mégis valami különös
tisztelettel a hangjában Bao, miközben felállt az íróasztalától.
Bao és a fiatal lány saját nyelvükön veszekedtek, ügyet sem
vetve a jelenlévôkre. Már vagy tíz perce mehetett a vita és a
pörölés köztük, mire Bao megadóan, méltóságteljesen fejet haj-
tott a lány akarata elôtt, és csitítva ôt, felém fordult.
– Két kérdésem van. Egy: akar-e élni? Kettô: szereti-e a jazzt?
– szegezte nekem kérdéseit, miközben mind a ketten türelmet-
lenül várták a választ. Elôször se köpni, se nyelni nem tudtam
a kérdéstôl, mert mindenre számítottam, de ezekre nem. Végig-
gondoltam a kérdést, és mérlegeltem az összes választ és reak-
ciót, variánst, aztán megszólaltam, bízva, hogy a mindent el-
söprô választ fogom mondani.
– Jazz nélkül nincs élet, hiszen a jazz maga az élet, így hát
nem is élek, ha nem hallhatok jazzt.
– Látod, megmondtam! Tökéletes lesz! – vágta rá a lány ma-
gyarul, látszólag megmentve az életemet, és rám mosolygott.
Bao nagy levegôt vett, majd úgy csinált, mintha ez az egész,
amit most mondani fog az ô ötlete lett volna.
– Tudja mit? Mostantól nekem dolgozik ön is, úgy, mint a ba-
rátja. Nemrégiben megüresedett néhány hely a csapatunkban.
Ön felel a lányomért és a karrierjének zavartalan elômenetelé-
ért. Ha kell neki valami, megszerzi, ha el akar menni valahova,
elviszi és megvárja, ha bajba kerül, megóvja, és ha itt egyszer is
hibázik, nem lesz visszaút, mert én magam ölöm meg. A puszta
kezemmel – közölte kimérten Bao, és felmarkolta az újságját. –
Most mennem kell, nagyon ajánlom, hogy ne okozzanak csaló-
dást – mondta, és távozott szorosan a nyomában a lánnyal, újra
kezdve nyávogó nyelvükön a vitát.
Egy picit megnyugodtam. Szívem nem kalimpált már annyi-
ra, a levegô frissebb lett, és örültem, hogy a jövôben Bao gyepé-
nek bársonyosságát mezítláb élvezhetem és feltöltôdhetem tôle,
nem pedig a fû belôlem. Örültem, hogy még néhány órán át
biztosan élni fogok, de nem is sejtettem, hogy az igazi nehézsé-
gek majd csak ezután fognak jönni szépen sorban, ahogyan Bao
ölebeinek egyikévé váltam meseszerû egyszerûséggel.
141
142
 25.

Elsô nap

Egy újabb reggelre ébredtem a csomagmegôrzôben, ponto-

sabban a kint serényen dolgozó fûnyíró hangjára, ami valami
fura mód be tudott ide szûrôdni. Az eddigi fájdalmak tompul-
tak, de helyettük újabbak érkeztek, amiket Bao és mondatai
okoztak. „Csöbörbôl vödörbe” – gondoltam. Felidéztem a sely-
mes és Gabriella ízét a számban, amivel már jó ideje nem ké-
nyeztettem ízlelôbimbóimat, és elképzeltem, mennyit javíthat-
na problémáimon valamelyiknek egy jókora porciója. A
Széplábút már nagyon rég láttam, és elgondolkoztam azon, hogy
talán nem is olyan szép a lába. Váratlanul Rikki nyitott be az
ajtón, kezében egy fogasra akasztott kellemesen jó szabású ru-
hakompozícióval, Dr. Giang kíséretében.
– Talpra kutya! – vágta oda nekem Rikki, aki rendkívüli mód
frissnek tûnt ma reggel. Új ruhája volt, és abban feszített büsz-
kén, bár még mindig a szivárvány színében pompázott az arca.
– Nem kéne elkésni az elsô munkanapon – mondta, és Giang
kezébôl elvett egy aprócska tégelyt és odadobta nekem, majd a
ruhákat is. – Öltözz fel, és dobjál be néhány apró pici fekete
golyót, elviselhetôbb lesz az elsô napod a családban.
Giang némán helyeselt, és a sarokban álló zsúrkocsiról le-
vett és átnyújtott nekem egy csésze forró, rendkívül keserû teát.
Becsülettel megküzdöttem a tégely gyerekzárjával, és közben
azon is elkezdtem agyalni, hogy mikor és ki hozhatta be nekem
a teát, míg aludtam. Giang unszolására vagy egy tucat szárított
nyúlbogyót vettem be, szigorúan teával kísérve – mert „így job-
ban oldódik” magyarázta többször is. Felöltöztem. Tengerkék
farmert húztam és egy fekete pólót, az egyszerûség kedvéért.
Percek múlva már az ház elôtt elterülô felhajtón várakoztam
Rikkivel, aki az öltözékéhez hû lazasággal támaszkodott meg
egy grafitszürke diplomata rendszámú új ötszázas Mercedes-
AMG-n. Hirtelen megpillantottam a hátsó ülésen hosszú, feke-
te, váll alá hulló, egyenes hajával Nguyen Thue Anh-t, Bao gyö-
nyörû lányát, és már sejtettem is a mai napi munkánkat.
143
 Beültem az AMG-be, természetesen nem a volánhoz. Úgy he-
lyezkedtem, hogy láthassam a visszapillantóból Thue Anh-t, és
némán élvezhessem egzotikus gyönyörûségét. Aznapi elsô állo-
másunk a Vietnami Szocialista Köztársaság Magyarországi
Nagykövetsége volt. Útközben kelletlen beszélgetést indítottam
Thue-val, és eme beszélgetés következtében megtudtam, hogy
hatéves kora óta szaxofonozik, jelenleg huszonkét éves, és nagy
erôvel készülnek többedmagával a vészesen közelgô jótékony-
sági bálra és az ezzel egybekötött jazz-koncertre. A dolog pikan-
tériája, hogy idén nagylelkûen édesapja, Bao állja a számlát,
míg a nagykövetség a helyet biztosítja, és minden olyan érdek-
lôdôt szeretettel várnak, aki érdekelt Vietnam és Magyarország
közös gazdasági életének élénkítésében. Megérkeztünk. Thue
kiszállt, majd besétált a követségre.
– És most? – kérdeztem Rikkit.
– Szabadfoglalkozás délig. Van egy kis dolgom, amit el kéne
intéznem. Hol tegyelek ki?
Megörültem a pár órás magánynak, és hazavitettem magam.
A postaládám felett átvették az uralmat a reklámmagazinok és
a befizetésre váró számlák, és a már a rég elmaradottak felszó-
lításai. A lakásban hideg uralkodott, vagy csak én éreztem an-
nak. Az üzenetrögzítôm piros lámpája serényen villogott. Töltöt-
tem egy selymes körtét – ami igen csak hiányzott már – és
elkezdtem meghallgatni az üzeneteket. Tizenkilenc üzenetem
volt, ami nálam soknak számított. Ebbôl egy jött Juszuptól,
amiben közölte virágnyelven egy kis mese keretein belül, hogy
megégette a száját egy meleg pitével, és rögtön tudtam, valami
hatalmas szarba tenyerelhetett. További két hívás a számlave-
zetô bankomtól volt, amit egy affektáló hangú ügyintézô enge-
dett meg felém, és közölte, hogy zárolják a számláimat tartozá-
saim miatt, és megkért, hogy mihamarabb keresem fel ôket. Az
üzeneteit töröltem. A maradék tizenhat üzenet hívójának hangja
aggodalommal teli volt és lágyan csilingelô. Gabriella volt az.
Megadott három számot, ahol fel tudom vele venni a kapcsola-
tot. Gyorsan tárcsáztam ôket, de a számok halottak voltak már.
A dohányzóasztalon heverô papírhalmazhoz léptem, és elôha-
lásztam alóla névjegykártyáját. Gabriella mobilszáma is halott
volt! A NÔ megszûnt számomra, és ez igencsak rossz érzéssel
144
töltött el. Leültem a kanapémra, és végiggondoltam az elmúlt
idôszakot. Bó halott, legalábbis semmit nem tudok róla hosszú
hetek óta. Juszup valahol. Gabriella felszívódott, egyedül a te-
lepi kis gengszter Rikki maradt nekem, és akkorra adag gôzölgô
szar helyzet, amibôl már képtelenség kimásznom. Sors kontra
Én: 5-0.

145
146
 26.

Áruló a csapatban

Már több mint négy hónapja dolgoztunk Rikkivel Nguyen Van

Bao csapatában a régi kapcsolataim teljes hiányában. Úgy ér-
zem, ennyi idô és kaland után most már kijelenthetem, hogy
igazán kedvelem Rikkit. Bao jó gazdához méltóan remekül tar-
tott minket. Volt kocsink, pénzünk és tiszteltek minket. Sokszor
már olyan dolgokért is, amiket semmiféleképpen nem tudtam
megérteni – kiskoromban mindig ilyen karrierrôl álmodtam.
Céges autó, telefon, havi költségkeret és folyamatosan felfelé
haladás a ranglétrán. Az álmom valóra vált – részben. Szépen,
lassan kezdtem mindent kitanulni Rikkitôl, és a viszonyom is
egészen jól rendezôdött a családunkkal. Gondolok itt a Ping–
Pong testvérekre, Nyam-nyamékra – akik legalább annyira szí-
nessé tették a ház életét, mint Ping–Pongék, és a többiekrôl nem
is beszélve. A közös családias étkezések igazán egybe kovácsol-
ták a csapatot, és a csapatszellem ezen fejlesztési módját iga-
zán ajánlom néhány trénernek. Éppen csak nyaralni nem men-
tünk együtt, bár pedzegették már néhányszor, hogy ha igazán
közéjük akarok tartozni, akkor egyszer el kéne mennem Viet-
namba. Többször is megeskettek, hogy meglátogatom a csodá-
latos Ha Long-öblöt, illetve Hoi An lenyûgözô óvárost. És feltétel
nélkül igent mondok a „nemre”, a jellegzetes tavaszi tekercs éte-
lükre. Ezt a szóviccet napjában vagy tízszer elsütötték, és min-
dig akkora átéléssel, mintha az lenne az elsô alkalom. A barát-
ságunk olyan szintre emelkedett, hogy akárhányszor rosszul
voltam, egy ismerôs kínai akupunktôrhöz vittek, ahova a teljes
csapat járt full generálra. Együtt éltünk, együtt gyógyultunk,
nevettünk és ettünk. Mindentôl függetlenül életemben elôször
érezhettem, hogy tartozom valahova. Az egyetlen dolog, ami szög-
letes volt ebben a kerek történetben, az Thue Anh volt. Anh-hoz
folyamatosan kerültem közelebb, számtalan átbeszélgetett éj-
szaka és nep moi elfogyasztása után. Úgy vettem észre, ô tény-
leg nem vesz észre semmit abból, ami körülötte van, és minket
is csak ezért tartanak, mert ebben a csúnya, rossz országban
147
rengetegen akarják megtámadni egy becsületes ember angyal-
arcú, szaxofonos lányát. Hiszen édesapja, Bao csupán egy nagy-
szerû üzletember, aki minden ügyét legálisan intézi, és számta-
lanszor hallottam édes hangján ezt a mondatot:
– Nagyszerû ember, apa és fônök. Vietnami export és import a
cégei fô területe. Nagy tételben kereskedik, mindenfélével –
mondta mindig büszkén Thue, és nem tudtam eldönteni, hogy
el is hitte-e azt, amit mondott. Ugyanis az „export-import sok
mindennel” az én fülemben csupán ködösítés, nem konkrétum,
hiszen én már biztosra tudtam, hogy Nguyen Van Bao drogok-
kal kereskedik igazán, nagy tételben. A legutóbbi nep moi-zás
után véletlenül megcsókoltuk egymást. De csak picit és óvato-
san. Akkor valami igazán furcsát éreztem, és nem a nadrágom-
ban, azon nem szoktam csodálkozni. Az a bizonyos csók felka-
vart és mélyen megérintett. Úgy éreztem, mintha egész
életemben erre a csókra vártam volna. Lágy, selymes arcát
megsimítottam, és még egy másodpercig kiélveztem fiatal ajkai
lágy érintését, majd szégyenteljesen elhúztam magam.
– Sajnálom, ezt nem kellett volna – szabadkoztam, és felkel-
tem ágya szélérôl. Igen, az ágyáról, már annyira közel jutottam
hozzá...
– Valami baj van? – kérdezte, és utánam nyúlt.
– Nem, csak az apád – kezdtem rá, és igazán rosszul jött ki a
dolog.
– Miért gondolsz apámra, mikor megcsókolsz? – tört ki Thue.
– Ha édesapád megtudná, ami most történt, minden habozás
nélkül megölne.
– Ô nem tenne ilyet, maximum kirúgna és megkeserítené az
életedet! – emelte meg hangját Thue, mire én csitítani próbál-
tam. Kezem a szájára tettem. Hatalmas, fájdalmas, sötét sze-
meivel némán nézett, miközben hagyta, hogy a száján tartsam
a kezem. Hirtelen lágyan megcsókolta a tenyerem, majd még
vagy tucatszor utána. Thue vonzereje, finom csókja nyert, és
én immár élôhalottként hagytam, hogy megtörténjen, amire
mindketten vágytunk.
Közel két hónapig ismételtük meg a lopott órákat, olyan ügye-
sen, hogy senki sem sejtette. Nappal egy voltam a mellé kiren-
delt kísérôkbôl, aki ajtót nyit, ajtót csuk, köszön, kávét hoz és
148
viszi a csomagokat, és türelmesen, halkan dúdolva hallgatja
végig a szaxofonpróbákat.
Egyik reggel Bao idegesen járkált fel s alá irodájában. Arcára
kiült minden gondja. Amilyen pici volt, annyira dühös. Ahogy
két közvetlen embere Ping–Pong, Rikki és én ott álltunk, úgy
éreztem magam, mint középiskolában az igazgatóiban, amikor
azt próbálta meg kideríteni iskolánk vezetôje, hogy kinek a ci-
pôtalpának a nyoma díszíti több helyen is a frissen festett hófe-
hér plafont. Már majdnem csípôbôl tüzeltem az elôre betárazott
válaszaim sorával, amiknek több mint nyolcvan százaléka csakis
tagadó mondat volt, mikor Bao rákezdett.
– Az éjjel lekapcsolták két futárunkat, és szervezett razziá-
ban rámentek három szórakozóhelyre is, ahol mi vagyunk, il-
letve érdekeltségeink vannak. Valaki köpött és még fog is, amíg
meg nem találjuk! – mondta dühösen, és parányit remegett a
hangja. – Vészesen közeleg a bál, és fontos vendéget várok Auszt-
riából. – Egy percre felcsillant a szemem. – Addigra le kell min-
dent zongoráznunk. – Bao közel lépett hozzánk és mélyen a sze-
münkbe nézett, mikor folytatta: – Itt akarom látni annak a
féregnek a nyelvét az asztalomon, aki köpött! – dühöngött. Hir-
telen nagyot nyeltem és éreztem, hogy egészen parányira me-
gyek össze, ahogyan Bao engem nézett. A kellemetlen szemkon-
taktust szokásos rossz módszeremmel törtem meg.
Megszólaltam. Méghozzá zavarodottan, amire mindenki odakap-
ta a fejét.
– Rám ne nézzen, fônök! – mondtam, és elgondolkodtam, mi-
hez is kezdenék a nyelvem nélkül, hiszen én úgy szeretem a
nyelvemet. Sok mindenen keresztülmentünk már mi ketten, és
mióta az eszemet tudom, sülve-fôve együtt vagyunk. Én és a
nyelvem.
– Egy dolgot tudok, pontosabban remélek, hogy nem maga
volt – magyarázta Bao. – Töke nincs, de gerince van. A lányom
megesküdött, hogy ön nem ártana nekem, és én hiszek a lá-
nyomnak.
Akkorra kô esett le a szívemrôl, hogy azt még talán az NNI-nél
is hallották mindenféle szupertitkos lehallgató mütyür nélkül
is, ha még egyáltalán tudnak arról, hogy életben vagyok.

149
 Bao mindenkit a dolgára küldött. Rikki mögöttem jött a folyo-
són, és egyszer csak megragadta karomat és kicsavarta. Arccal
a falnak passzírozott.
– Figyelj, barátom! – súgta a fülembe. – Tanuld már meg be-
fogni a pofádat! Miért akarod, hogy kinyírjanak minket? Ha te
gyanús vagy, engem is megölnek, mert a társad vagyok. Együtt
jöttünk, együtt távozunk, ennyire egyszerû a képlet. Hány
kib’szott diploma kell ehhez, hogy felfogd?
– Mi a franc ütött beléd? – kérdeztem remegve, mintha csak
egy géppuskával tüzeltem volna egész álló nap, átvéve annak
ritmusát. Rikki nem könyörült és még durvábban tolt a falnak.
– Felfogtad? – ismételte lassan és tagoltan kérdését.
– Jó, jó! Sajnálom! De tényleg, legközelebb jobban figyelek! –
sziszegtem, és végre lazított a szorításon. Forrónak éreztem a
vállamat és a csuklómat. Megfordultam. Tettem néhány eset-
len vállkörzést és utána masszíroztam a csuklómat is, miköz-
ben Rikki megigazgatta az ingemet.
– Gyere, el kell vinnünk Thue Anh-t a dokihoz egy kezelésre,
még a koncert elôtt. Holnaptól a koncertig már csak pihenni
szeretne – mondta, most már normális hangnemre váltva, mint-
ha mi sem történt volna az imént.
Pár perc elteltével Rikki, Thue és én úton voltunk az aprócs-
ka magánklinikára. A klinika csak nevében volt klinika. Az el-
nevezés azért is túlzás, mivel csak egy polgári bérház két össze-
nyitott alaksori lakásáról volt szó. Az elhelyezkedése sem volt
éppen a legcsábítóbb, a tizenhárom kellôs közepére rakták az
Arany Sárkány magánklinikát, egy kínai cipôbolt és egy autó-
gumis közé egy olyan apró utcában, ahol a nagyra nôtt városi
galambok csak egyesével szállhattak le a hely szûkössége mi-
att. Rikki leparkolt és megvárta, míg kiszálltam az autóból Thue-
val egyetemben, majd elhajtott valami harapnivalóért.
Felcsöngettünk a klinikára, amire hangos berregés volt a
válasz. Az elektromos nyelv elmozdult, én meg nekifeszültem a
tonnás agg ajtónak. A hosszú, sötét folyosó rendkívül hûvös
volt, Thue megállt, és felhajtotta vékony kabátja gallérját. Majd
tûsarkú tipegôi újra énekeltek. Megálltunk a bejáratnál, amit
egy idôs ápolónô nyitott ki az utolsó pillanatban. A klinikává
alakított lakás várójába léptünk, ahol több tucat cipô várta gaz-
150
dáját, akik már kezelésen feküdtek. Mi is növeltük számukat. A
ház papucsaiból választottunk magunknak valót, miközben
mélyen belélegeztük az asztalon izzó füstölôk illatozó leheletét.
Akárhányszor beléptem ide és minél több idôt töltöttem itt, an-
nál jobban kezdett magával ragadni a hely misztikuma és vará-
zsa. A falakat Kínát életre keltô keretezett fotók díszítették, és
fura papírmasék, amik hol halakat, hol sárkányokat akartak
ábrázolni a recepciós elmondása alapján. „Bizonyára nagy fan-
táziája volt az alkotónak” – humoroskodtam egy alkalommal, de
személyes sértésnek vette a pult mögötti hölgy. Biztosan érezte
azt a rohadt nagy iróniát a hangomban. Egy kedves, kerek arcú,
lófarkas, szemüveges hölgy tolta ki a fejét egy „privát” feliratú
ajtó mögül.
– Thue! Gyere! – kérte erôs akcentussal, és lágyan intett. A
hang és gesztus tulajdonosa nem volt más, mint Dr. Lili. – Erre
emlékszem csak a nevébôl és arra, hogy a gömbölyded formák-
kal nem csak arca, hanem egész teste büszkélkedhet. Úgy fes-
tett köpenyében, mint egy százhatvan centis hógolyó.
Követve Thue-t és az utasítást, beléptünk egy magánszobá-
ba, amiben két magas fekvésû egyszemélyes ágy volt. Az ágyak
közötti válaszfal csupán szimbolikus volt, amit egy fehér, vé-
kony lepedô imitált. Thue az egyikbe, én a másik kezelôbe men-
tem. A jó szerencse megint megtalált. Jókor, jó helyen, jó dön-
tést hoztam. Jó kezelôt választottam. Kegyes volt hozzám a sors.
A nap sejtelmesen világított be az utcáról a privát szobába. Thue
kecses sziluettje rajzolódott ki a hófehér válaszfüggönyön, és
izgalmas játékba kezdett a fekete árnykép. Szívem egyre heve-
sebben vert. Thue levette a fölsôjét, majd lassan letolta a szok-
nyáját, és kilépett belôle. Még az árnyéka is kecses és lenyûgö-
zô volt. Óvatosan elhúztam a függönyt és átlestem, majd
átszivárogtam a már meztelen Thu-hoz. Lágyan átkaroltam
hátulról az egyik karommal. Magamhoz húztam, míg másik ke-
zemmel lágy, illatos hajába túrtam, majd végigvezettem finom
testén. Gyorsan megfordítottam, és vadul csókolni kezdtem.
Teljesen átadta magát nekem.
Élveztem ezt a kis játékot, amit gondolatban lepörgettem, de
nem sokáig, mert a hógolyó elhúzta a függönyömet, majd levet-
kôztetett és qi-m (csi) kalandos és nem fájdalommentes felku-
tatására indultunk, és ez korántsem volt olyan izgató, mint Thue

151
látványa. Mindenekelôtt a nyelvem lepedékét kezdte vizsgálgatni,
és megesküdött, hogy nekem emésztési és keringési problémám
van. Érdekes játék vette kezdetét. Én szintúgy megesküdtem,
hogy nekem az égvilágon semmi bajom nincs, és virágnyelven
utaltam arra, hogy a keringési zavart is ô okozta, mert idáig
teljesen rendben volt a keringésem, míg meg nem ijesztett a
maroknyi miniatürizált lándzsájával. Tovább erôsködött, és rá
kellett jönnöm, hogy a zsírpárnák mögött egy kungfu harcos
ereje rejtôzik, mert gond nélkül az ágynak szegezett. Dr. Lili
Hógolyó rögtön tudott ajánlani egy röpke tizenöt tûs kezelést,
amit heti háromszor egy hónapon át kell megismételni, és ak-
kor minden rendbe jön, ígérgette. A szomszéd ágyról Thue apró
kuncogásai hallatszottak át, amikor kétségbeesetten sziszeg-
tem minden egyes tû elhelyezésekor.
Dr. Lili pontos tûpöccintései között – igaz törve a nyelvet –
lelkesen magyarázta, mit is csinál, miközben a függönyön túl
várakozó Thu-t is bevonta a beszélgetésbe, természetesen ma-
gyarul. Mind egy nyelvet beszéltünk. Elmesélte, hogy a hagyo-
mányos kínai gyógyászat szerint létezik egy felszíni keringési
rendszer, ami a bôrt az izmoktól elválasztó kötôszövetben futó
hosszanti „csatornákból” vagy „meridiánokból” áll – itt a tar-
kómba kaptam három tût –, és ez a rendszer helyenként mé-
lyen belehatol a testbe, így mutatva utat nekünk az összes bel-
sô szervhez – ekkor a gerincemet kezdte díszíteni –, és ezeken a
csatornákon keresztül áramlik egy bizonyos energia, amit a di-
vatos irodalom és a köznyelv csinek nevez. Most valahova a ve-
sémhez kaptam egyet, de innét már nem éreztem semmit. El-
mondása szerint, ahol folyamatosan áramlik a csi, ott minden
rendben, de ahol akadozik, vagy meg is szakad, mint a térerô,
ott próbálja megszüntetni a gátat mérnöki pontossággal. A ti-
zenöt tû elhelyezése után mozdulni sem tudtam. A parányi fegy-
verek az ágynak szegeztek, és akárhányszor mozdulni próbál-
tam, a csi jött, és fájdalmasan megtört.
– Most pihenjen, majd jövök – mondta a doktornô, és beta-
kart egy vékony lepedôvel. Áttért Thue-hoz, aki mindenféle ag-
gályoskodás és hang nélkül fogadta az összes tût. Magunk ma-
radtunk a szobában. Utoljára ilyen kényszeredetten akkor
éreztem, hogy beszélnem kell, amikor egy fél maratoni sétába
152
torkolló randin kifogytunk a közös témából a táv elsô negyedé-
ben. Úgy éreztem, akármirôl, de beszélnem kell, ugyanúgy, mint
most! A megannyi fejemben kavargó remek beszédtémából ki-
ragadhattam volna a legáltalánosabbat és egyben a legrosszab-
bat is, például az idôjárás Joker-lapot, de most valahogy ez is
nehezen ment. Életemben elôször csôdöt mondott a nyelvem,
mert a beszélgetôpartnerem Thue volt, nem más. A helyzet kí-
nossága abban merült ki, hogy most az embere voltam, nem a
szeretôje. Ahogy belegondoltam, hogy csupán egy vékony áttet-
szô lepedô választja el tôlem és szintúgy egy leheletnyi anyag
takarja gyönyörû testét – ami mindenféle tûvel van tarkítva –,
ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy átosonjak hozzá. Min-
dennél jobban vágytam rá, és megtettem mindent, ugyanúgy,
mint a tûk a testemben, hogy marasztaljanak. Fájdalmasan
beletörôdtem a tûktôl szenvedett alázatos vereségembe. Valaki
lekapcsolta a lámpát a szobában, és csupán lágy, simogató
hangulatfény nyújtott kellemes melegséget a helyiségben a tra-
dicionális kínai zene mellet. Álmaimban negyven percre eggyé
váltam a nagy Kungfu Sün Mesterrel.

153
154
 27.

Mosoda

Másodjára nyomtam le a szundi gombot a telefonon, annyira

jól aludtam a kezelés után. Nehézkesen, de új reggelre ébred-
tem, mint mindenki más a Bao villában. Kilestem az ablakon –
ha nem említettem volna, kaptam egy új szobát. Errôl beszél-
tem. A becsületes, kitartó munka meghozta gyümölcsét és a
mínusz emeletrôl felköltözhettem egy apró, de annál napvilágo-
sabb szobába, amit elôzô használójától örököltem meg, mivel
elutazott négyévnyi kényszerpihenôre. Az épület balszárnyában
voltam most, igazán távol Thue-tól. Ez a szoba maga volt a lu-
xus. Saját fürdô, kábeltévé vagy százötven csatornával, aminek
több mint a felén hard és soft pornó ment éjféltôl felváltva, és
nem volt elhanyagolható a kilátás sem, ami a hatalmas pano-
rámás ablakomon át nyílott. Zöldellô friss gyep. A távolban lát-
tam azokat a fákat is, amiket Bao úr irodájából már megfigyel-
tem. Az én kilátásommal csupán egy gond volt. A gyönyörû
tájképet egy hatalmas kutyakennelen keresztül láthattam, ahol
egész álló nap Bao úr négy dobermannja pihent, és ellenállha-
tatlan késztetést éreztek, hogy szívbôl jövô gyûlölettel ugassa-
nak meg mindent, mi él vagy csak úgy van, és hogy ugráljanak
az ablakomnak, akárhányszor kilestem rajta.
– Hé, öcsi! Kelljé’ fel! Flamózzál valamit, aztán gyerünk a tisz-
títóba a ruhákért! – szólt be a szobámba Rikki. Rendkívül friss-
nek tûnt a hangja.
– Oké, oké! – válaszoltam erôtlenül, és felültem az ágyban.
Álmos arcomat tenyerembe temettem, majd beletúrtam a ha-
jamba ösztönzésként. Gyorsan lezuhanyoztam, és megfogadva
Rikki tanácsát, vételeztem egy kis flamót. Nem sokkal késôbb
úton voltunk egy belvárosi tisztítóba.
– Hé, Rikki! Kérdezhetek valamit? – tudakoltam szétfolyva az
elsô ülésen, miközben kapcsolgattam a rádióállomások között.
– Csak akkor, ha megerôlteted magad és értelmeset kérdezel! –
vágta rá, és bizonygatva a kocsi fölött álló hatalmát, mindig vissza-
kapcsolt a kormányon a kedvenc adójára, mint egy óvodás.
155
 – Mostanában olyan furcsa vagy! Valami gond van? – kérdez-
tem, és az ablakemelô nyomogatásával folytattam a reggeli ujj-
tornámat.
– Mi vagy te? A csajom? – szörnyülködött. – Tisztára úgy be-
szélsz, mint a volt nôm! – dühöngött, és felhangosította a gaz-
dasági híreket, jelezve, hogy nem kíván részt venni az igazmon-
dó játékban. Megálltunk a kétsávos úton a pirosnál. Én is, mint
minden piros jelzésnél unatkozó, vagy csak szimplán balf’sz
ember elkezdtem nézelôdni. Minden érdekes lett. Olvastam az
óriásplakátokat, az emberek pólóján az idióta feliratokat – meg-
jegyzem, a pólótulajdonosok valószínûleg nem is sejtik, hogy mi
van a ruhájukra írva. Hirtelen úgy érzetem, visszanyal a fagyi,
valaki engem néz. Balra fordultam, és láttam Rikki gondterhelt
arcát, miközben elôre bambulva könyökölt az ablaknál. Ezután
jobbra fordultam, és megpillantottam azt az arcot, aki bámult a
mellettünk lévô kocsiból. Az arc tulajdonosa nem volt más, mint
rég látott foghiányos üldözôm: Petrovics Iván.

* * *

Iván egy gyomorforgató szellôs mosolyt eresztett meg felém. A

lámpa zöldre váltott. Rikki hirtelen gázt adott, és elsuhantunk
mellôle. A visszapillantóból néztem, ahogy Iván öreg BMW-jének
képét felfalta a folyamatosan növekvô távolság. Ahogy távolod-
tunk, úgy kezdtem megnyugodni. Néhány perc autózás után
megálltunk egy mosodalánc üzlete elôtt. Rikki kutakodott a zse-
bében, majd egy tucat bónt vett elô, meg némi pénzt, amit a
markomba nyomott.
– Itt a ruhák papírja, váltsd ki ôket! Én elugrom addig újságot
venni, úgyis beletelik egy kis idôbe, míg lerendeztek mindent –
mondta, és sürgetôen áthajolt elôttem, hogy kinyissa az ajtó-
mat. Furcsán néztem rá, és megcsóváltam a fejemet.
– Rikki, Rikki! – szóltam rá, mintha csak az apja lennék, az-
tán inkább szó nélkül kiszálltam, tôlem szokatlan módon, mert
nem akartam tovább szítani a benne szunnyadó tüzet. Szem-
mel láthatóan elég gondja volt nélkülem is a barátomnak. Rikki
elhajtott. Egyedül maradtam jó néhány bónnal és néhány jó
magyar forinttal a markomban. Belépve a mosodába, halk szél-
156
csengô jelezte érkezésemet. Természetesen senki sem figyelt fel
rá. Három középkorú hölgy dolgozott serényen, mélyen a pult
mögött. Mindegyik nagy szakértelemrôl tanúskodó arckifejezés-
sel mûködtette a keze ügyébe kerülô eszközöket. Egyik mosott,
a másik vasalt, a harmadik meg besegített mindkettônek. Majd-
hogynem táncra perdültek a délelôtti rádiómûsor divatjamúlt
zenéjére. A sertepertélô harmadik rám nézett, és minden bi-
zonnyal vérig volt sértve, hogy megzavartam ôket. Nagy levegôt
vett, majd fájdalmasan odalépett a pulthoz az agyonmosott
Mickey egeres pólójában, amit valaki még Disneylandbôl hoz-
hatott neki anno, még a franciaországi megnyitóról.
– Igen? – kérdezte, vagy mondta, nem tudtam, mert a hang-
súlyából nem derült ki. A nô eléggé kellemetlenül végigmért. Én
nem törôdtem „ôparasztságával” és úgy döntöttem, ha fene fe-
nét eszik is, én mosolyogni fogok. Még akkor is, ha fáj, én azt
fogom kívánni, hogy a nap süssön rá.
– Jó reggelt, hölgyem! Néhány ruháért jöttem! – mondtam
kedvesen a legkifinomultabb hangomon, és elé toltam a bónokat.
Közel egy perc kellett, hogy átnyálazza az összeset, majd össze-
vesse ôket a ruhákra csíptetett párjukkal. A hatalmas forgó
ruhatartóról leakasztott hat szmokingot, két estélyit és még egy
tucat inget. Gondosan a pultra terítette ôket, és olyan lassú
gondossággal vetette össze a bónok számát a ruhákkal még egy-
szer, hogy már kezdtem érezni az öregedést magamon.
– Jó látni, hogy van még valaki, aki gondosan végzi a munká-
ját! – böktem oda egy barátságos mosollyal. A nô nem érezte
meg a hangomban a mérhetetlen cinizmust, és bóknak vette.
Valószínûleg pályafutása elsô pozitív mondatát kapta tôlem.
Arca tejfölbôre lágyan elpirult és szemei valósággal ragyogni
kezdtek, és ami a legfôbb, az erôltetett mosoly átalakult egy ba-
rátságos mosollyá. A nô aláíratta velem az átvételi elismervé-
nyeket, majd diszkréten áthajolt a pulton, és megkérdezte:
– Van törzsvásárlói kártyája? – tudakolta, mintha csak ál-
lamtitkokról kérdezne.
– Sajnos nincs.
– Ezen könnyen tudok segíteni! – lelkesedett, éreztetve vezetô
pozícióját, és elôhúzott egy papírost a pultja alól. A lapon tizen-
két x-et tettem a nem, és öt jelölést az igen válaszok mellé. Ezért
157
cserébe kaptam egy mûanyag kártyát, tíz százalék engedmény
a szolgáltatások árából, és minden elköltött húszezer forint után
egy ingyen kabáttisztítást. A nô büszkén nyújtotta át a kártyát,
én meg mérhetetlenül boldog voltam, hogy átvehettem, hiszen
annyit járok ebbe a mosodába.
A háttérben megcsendült a szélcsengô. Új vevô érkezett, vagy
Rikki. A nô újból halálsápadt lett, és nemcsak az ô, hanem a
Mickey egér arcáról is eltûnt az amerikai mosoly.
Vannak helyzetek, amit az ember a háta közepére sem kíván,
fôleg nem a napja kellôs közepére. Ez a helyzet pontosan megfe-
lelt annak a bizonyos helyzetnek. Egy percre úgy éreztem ma-
gam, mintha csak egy westernfilmben alakítanám a kisváros
serifjét. A levegô valósággal lehûlt a mosodában, szellô mozgat-
ta meg a pulton fekvô nyomtatványokat, mikor újra megcsen-
dült a szélcsengô, majd becsapódott az ajtó. Csak a rádió szólt
halkan. Lassan megfordultam, és megpillantottam Ivánt, amint
a bejáratot, az én szemszögembôl egyetlen kijáratot, eltorlaszol-
ta orbitális hátával – vérfagyasztóan ismerôs helyzet.
– Hol vagy Juszup?! – motyogtam magamban, és addig hát-
ráltam, míg neki nem ütköztem a pultnak.
– Ez most fájni fog, de tényleg! – dörmögte Iván, és bemelegí-
tés gyanánt suhintott egyet-kettôt a levegôbe ütôjével.
– Neked nincs déja vu érzésed? – kérdeztem tôle, miközben
szememmel egérút után kutattam. Iván remek poéngyilkos mi-
voltához ragaszkodva dühödt vadként pöccent be a kérdésem-
re. Félelmet és irgalmat nem ismerve kezdte nyomomban aprí-
tani a boltot. Az üvegek törtek, a pult hasadt, három nô sikított,
az Ôrült Orosz tombolt, én meg menekültem, mint mindig. Miu-
tán Iván igencsak komoly kárt teremtett az üzletben, négyünk
lelkében és saját fizikumában, fölém görnyedve lihegett – való-
színûleg sokat kivett erejébôl az ütôvel való átépítés. Hiszik vagy
sem, jött az a bizonyos PONT nagybetûvel, amirôl már mesél-
tem. Gondolom, már mindenki legalább annyira várta, mint én,
de tényleg. Az ajtó szélcsengôje ismételten halkan szelte át az
üzlet fagyos hangulatát.
– Mi a f’szom folyik itt? – lépett be az üzletbe Rikki.
– Ez meg ki franc? – kérdezte tôlem Iván, miközben gyöngyözô
homlokáról rám csöppent néhány csepp izzadságából.
158
 – Nem ismerem! Kérdezd meg tôle! – lihegtem, és abban a
pillanatban fény árasztotta el a látóteremet, ahogy távozott be-
lôle az XXXL-es fekete bôrdzseki.
– Hé, öcskös! Az óvoda eggyel odébb van! – mondta Iván ne-
vetve, és megerôsítést várva ócska poénjához, ránk nézett, majd
fenyegetôen Rikkire.
– Tudom, cseszd meg! Azért jöttem, hogy szóljak, eltévesztet-
ted az ajtót!
Iván megszívta mellkasát levegôvel, és úgy nézett le Rikkire,
aki alig ért a válláig.
– Tudod, mit mondok? – kezdte félelemkeltô monológját Iván,
és erôsen rámarkolt ütôjére.
– Nem, de leszarom, ugyanúgy, ahogy téged is, baromarc! Ha
nem akarsz törött lábszárakkal a sarokban térdepelni a men-
tôk érkezéséig, jobban jársz, ha kussolsz, és békén hagyod a
srácot.
Gyorsan történt minden. Iván legyintett, Rikki kitért, majd
egy sorozat ütést küldött be Iván veséjére, aki megrogyott, és
elejtette az ütôjét. Várt „váratlan” fordulat következett az orosz
szemszögébôl. Rikki beküldött egy hatalmas rúgást a négykéz-
láb pihegô óriásba, aki oldalára borult. A barátom felvette a
földrôl az ütôt, és Iván fölé magaslott.
– Egy! Ütôddel verlek, te segg! – Rikki a bordákra helyezett
egy célzott ütést. – Kettô! Fájni fog lábaidból mindkettô! – Rá-
vert az orosz jobb lábszárára. – Három! Nincs szánalom! – Iván
most a bal lábara kapott egy csonttörô ütést. – Négy! Sajnálha-
tod az egészet te… erre nem tudok rímet, ezt csak úgy kapod! –
mondta, és bevitte az utolsó ütést vállra, majd leguggolt Iván-
hoz, és mellé dobta az ütôt. – Három dolgot jegyezzél meg! Egy:
rosszkor rossz helyen lenni a legrosszabb emberi tulajdonság!
Kettô: tanulj tiszteletet! Három: ne kezdjél ki Nguyen Van Bao
embereivel! – Ekkor Rikki felállt, és felém fordult. – Hallod,
csajszi! Kelljél már fel a földrôl, a végén még felfázol és vihetlek
orvoshoz! – Úgy éreztem, ezt a kedves mondatot nekem szánta,
ezért gyorsan feltápászkodtam. Rikki odament a három remegô
hölgyhöz, valamit mondott nekik, és átnyújtott egy névjegykár-
tyát és minden bankót, amit a zsebében talált.
– Hozzad a cumókat! Ajánlom, hogy ne gyûrôdjenek meg! –
szólt hozzám ismételten.
159
 Rikki után robogtam teleaggatva karomat a ruhákkal, ami-
ket beraktunk hátra a kocsiba. Rikki ráadta a gyújtást.
– Várj! – kiáltottam, és visszakocogtam az üzletbe. Óvatosan
elaraszoltam Iván mellett, majd magamhoz vettem a törzsvá-
sárlói kártyámat, és visszaültem az autóba. Elhajtottunk.
– Ki volt ez a tag és mit akart tôled? – kérdezte Rikki.
– Nem tudom! – vágtam rá, de tudtam, ez a válasz nem állja
meg az igazság három másodperces próbáját, majd gyorsan ki-
egészítettem: – Berágott rám, mert beálltam elé a sorba!
Rikki megráncolta a szemöldökét, és mielôtt rákezdhetett vol-
na, a szavába vágtam:
– Vettél újságot? – kérdeztem.
Rikki riadtan nézett körbe a kocsiban, úgy tûnt, leírhatatlan
gondolatok suhantak át agyán, és nehézkesen nyitotta válasz-
ra a száját.
– Nem. Nem volt, elfogyott az, amit akartam.

* * *

Kevéssel múlott dél, mikor visszaértünk a Bao rezidenciára.

Kicsit költségesen, de leszállítottuk a ruhákat. Az út során egy
kelletlen beszélgetés keretein belül kiszedtem Rikkibôl, hogy mit
mondott a hölgyeknek. Állítólag azt, hogy megtéríti a kárt és
bôkezûen megjutalmazza ôket – természetesen Bao úr pénzébôl
–, ha felhívják a rendôrséget, miután kikúszik Iván az üzletbôl,
és azt állítják majd, hogy egy ámokfutó rontott be a mosodába
és verte szét a boltot, majd szélsebesen távozott.
Kifújtam magam a kis konyhában egy pohár Calvados társa-
ságában, amit még Bao úr múlt heti fogadásán pattintottam
meg és a hûtô mögött rejtegettem szûkebb idôkre. Gourmandok
számára igazi sértés lett volna látni, ahogyan egy olcsó reklám-
pohárból kortyolgattam az aranyló nedût, és akárki akármit is
mond, így is remek volt. Lépteket hallottam a folyosó felôl és
zavartan kezdtem mihamarabb eltüntetni az italomat.
– Mi a francot csinálsz itt? Nem kéne már készülôdnöd? –
kérdezte Rikki frissen borotválkozva, illatozva arcszeszétôl.
– Semmit, csak készülök gondolatban az estére! – vágtam rá,
és félig igaz is volt, mivel egy cseppet sem szerettem, hogy ne-
160
kem is ott kell lennem.
Rikki betûrte vakítóan fehér ingét, majd felült mellém a kony-
hapultra, és lábával harangozni kezdett, mint egy kisgyerek.
– Tudod, nem hagy nyugodni a mosodában történt incidens.
Ki a franc volt az?
– Nem tudom – válaszoltam, és megpróbáltam a mosogatóba
csempészni a poharat.
Rikki felnevetett, vagy valami olyasmit csinált.
– Figyelj, nekem eléggé zûrös életem volt, és hidd el, most
nem panaszkodni akarok, de engem még senki sem akart pép-
pé verni egy mosodában azért, mert beálltam elé a sorba. „Na
jó, igazad van, ez a történet tényleg sántít” – gondoltam ma-
gamban.
– Elmondok mindent – határoztam el, és Rikki szemei nagyra
kerekedtek az izgalomtól –, de csak egy feltétellel – tettem hozzá
gyorsan.
– Mégpedig? – faggatózott.
– Te is elmesélsz mindent. Mindent, mindent, ami nyomaszt.
Látom, hogy valami bajod van.
Rikki, fájdalmasan rám mosolygott.
– Tudod, vannak olyan dolgok, amikrôl jobb, ha nem tud az
ember. Szívesen elmondanám, de azzal neked ártanék, és mivel
kibaszottul megkedveltelek az elmúlt idôszakban, nem akar-
nám, hogy megüsd a bokádat a dolgaim miatt. – Rikki hangjá-
ból éreztem, hogy most ôszinte. Valósággal hallottam, ahogyan
lelke az agyával ádáz küzdelmet vív azért, hogy beavasson-e
bizalmába. – Tudod, töki, azok az emberek, akik túl sokat tud-
nak, gyorsan hallnak. Én azt mondom, örülj, hogy hülye vagy
és fogalmad sincs a dolgokról – veregette meg a vállamat. – Most
pedig töltsél nekem is egy pohárral, vagy bemószerollak, hogy
zugivó vagy – viccelôdött, és leakasztott hátulról egy bocis bög-
rét, majd a jussáért tartotta. Kérdés és fintor nélkül lehúzta a
Calvadost, és jól nevelt sráchoz méltóan elöblögette maga után
a bögrét.
– Ez jólesett – nyalta körbe száját abban bízva, hogy talál még
egy kósza cseppet a nedûbôl. Aztán megjegyezte: – Harminc perc
múlva találkozunk az autónál, még be kell ugranunk egy címre
a kezdés elôtt.
161
 Én is megittam a magam részét, és visszatettem az üveget a
hûtô mögötti résbe, miközben reménykedtem, hogy az itteni
bejárónôk is olyanok, mint nálam voltak, és csak felületesen
végzik a munkájukat, viszont azt remekül. Visszavonultam a
szobámba, és lóhalálában fogtam neki a készülôdésnek. Gyors
zuhany, aztán felvettem a bulis rucimat. Fekete, lágy szövet-
nadrágot, hozzáillô lágy varrású olasz bôrcipôt, vakítóan fehér
inget és egy mesterien szabott trükkös zakót, ami minden gond
nélkül el tudta rejteni a parányi Walther lôfegyvert az ember
hóna alatt. Felkötöttem csokornyakkendômet, és percek múlva
a tükörbôl Kevin Costner fiatalkori hasonmása köszönt vissza
személyemben, és csak reménykedni tudtam, hogy az este fo-
lyamán több leszek én is valakinek, mint testôr.
Mire kiértem az autónkhoz, az én gyönyörû Thue-m már bent
ült és a sminkjét igazgatta, miközben Rikki sürgetôen intett.
Beszálltunk a kocsiba és az irányt a korai fényárban fürdô gyö-
nyörû Buda felé vettük, és majd harminc perc után megálltunk
egy második kerületi villa elôtt.
– A’szem ide jöttünk – mondta Rikki, és ráállt a behajtóra.
Becsöngetett, és kitárultak elôttünk a szigorú kapu szárnyai. A
hófehér murva halkan kopogott folyamatosan, miközben felve-
rôdött alvázunkra, és mire a fordulóhoz értünk, egy egyszerûen
öltözött középkorú vietnami nô várt miket a bejáratnál. Rikki
megállt, és kiszállt az autóból. A csomagtartóból gyönyörû esté-
lyit vett elô, és átadta a nônek. A lehúzott ablakomon keresztül
csodáltam a ruhát, ami az egyszerûségével vonzotta magára a
tekinteteket. A nô esetlen kiejtéssel megköszönte, és sietve tá-
vozott, ahogyan mi is.

162
 28.

Áll a bál

Elsôként érkeztünk a bálnak otthont adó hatalmas csarnok-

ba. Mikor beléptünk az ajtaján, csupán néhány ember lézen-
gett bent, míg a komoly számú személyzet az utolsó finom han-
golásokat végezte.
– Innét már elboldogulok egyedül is – mondta Thue, és hátra-
hagyott minket, miközben az irányt a színpad felé vette. Izgatott
csacsogásba kezdett zenésztársaival. Ahogy telt az idô, úgy duz-
zadt az embertömeg. Rikki és én közvetlenül a színpad közelé-
ben foglaltunk helyet. Jó ügynökökhöz méltóan rendeltünk egy-
egy vodka-martinit, szigorúan rázva, nem keverve, még ha a
rázás nem is tesz jót a Martininek, mivel megtörik és opálossá
válik – de gondolom, ezt mindenki tudja.
Miközben szürcsöltem a száraz italt, próbáltam elcsípni Thue
tekintetét, és begyûjteni egy mosolyt tôle. Már több százan le-
hettünk, mikor Bao megérkezett a díszes kíséretével. Bao úr
elôtt ment Pong, balján meg Ping, mögötte lemaradva Nyam-
nyam és a többiek. A jobbján az a bizonyos Gotfried Schäfer volt
négy árja gorillájával. Hatalmas tapsvihar fogadta Bao urat és
különleges vendégét. Magamban elgondolkodtam, hogy vajon
tudják-e ezek a megvezetett emberek, hogy ez az egész jótékony-
ság „gyertek egyetek velem egy asztalról” mûsor csak szimpla
képmutatás. Hányni tudtam volna attól a szeretetteljes mûmo-
solytól, ami kiült Bao arcára. A tapsoló tömegbôl hirtelen kivált
egy magas nô, és Bao felé indult. Távol volt és háttal, de még így
is ki lehetett venni tökéletes alakját. A nô tartása büszkeségrôl
árulkodott, és olyan ruhában volt, ami az egyszerûségével hív-
ta fel magára figyelmet – mintha láttam volna már valahol. Száz-
ból csupán két nôre lehetett volna ráadni a szabása miatt. Ille-
delmes hajlongások és kézrázások következtek a távolban. Bao
lágyan megsimította a nô vállát, és még mindig tartó tapsvihar
közepette elindultak a helyükre. A vodka-martini, ami idáig ren-
dületlenül vándorolt lefelé, úgy döntött, ellenôrzi, hogy jól lá-
tom-e, amit látok, és visszatért oda, ahonnan jött, a poharába.
Szívem hevesen vert, és tenyerem izzadni kezdett.
163
 – Jól vagy? Valami gond van? – csattant föl Rikki.
– Nem, semmi sincs rendben! – csúszott ki döbbenten a szá-
mon.
– Mi van? Nem értem! – ráncolta szemöldökét Rikki, és elvette
a kezembôl a poharat.
– Ezt add ide, mielôtt kárt teszel a pohárban. Vegyél nagy
levegôt! Beszív, kifúj, beszív, kifúj. Jobban vagy már? – kérdez-
te, és én meg olyan lassan bólintottam, mintha attól félnék,
hogy leesik a fejem a helyérôl.
– Elárulod, mi történt?
– Ö… ö… Átvertek! Ez nem Martini, hanem Cinzano! – dadog-
tam, miközben agyam nem akarta elhinni a szememnek, amit
lát. Bao kísérôje nem volt más, mint a szép lábú Gabriellám. A
mûsor elkezdôdött. Jól érezték magukat a résztvevôk. Énekel-
tek, táncoltak, ôszintén, önfeledten mulattak. Népi és modern
zene kötötte le fülünket és töltötte meg hallójáratunkat kelle-
mes dallamokkal. Néhol egy-egy szavalást iktattak be a mûsor-
ba, vagy éppen beszédet. Én már azt vártam, hogy véget érjen a
mûsor, mert csak akkor kezdôdik az igazi mulatság, utána kez-
dôdik a jótékonysági jazzkoncert.
Félúton járt a program, mikor Bao, Ping és Pong bontotta
hatalmas fehér abroszos asztalukat, majd követve ôket Gotfried
is, és így tett még két embere. Falkában átvágtak a hatalmas
embertömegen és egy „privát” feliratú ajtó mögött folytatták a
beszélgetést. Rikki le nem vette szemét Thue-ról, míg én Gabri-
elláról. A Széplábú vagy megunta az asztalnál a magányos vá-
rakozást, vagy ô is azon hiú nôk közé tartozott, akik nem tudták
elviselni, ha szûk szabású ruhájukban meglátszik az a két po-
hár pezsgô, amit az elmúlt félórában fogyasztottak, így felállt,
és a mosdók felé vette az irányt.
– Bocs, haver, azt hiszem, ki kell pakolnom ezt a Cinzanót! –
súgtam Rikki fülébe, aki gondterhelten megrázta a fejét, és
mereven elôre nézve megjegyezte:
– Olyan vagy, mint a nagyapám. Az jár minden deci folyadék
után vizelni.
– Nyugi, sietek – vágtam rá, és elindultam a mosdók irányá-
ba.
Az utat, ami néhány méter lehetett, hosszú percekig tettem
164
meg, félresegítve az utamba kerülô virgonc kis akadályokat. Sok
gondolat keringett bennem. Mi folyik itt? Mi történik? Mit keres
a Széplábú egy asztalnál Gotfrieddel és Bao-val? Úgy döntöt-
tem, a dolgok végére járok. Gabriella bement a nôi mosdóba. Az
ajtó mellett leguggoltam, és elkezdtem a cipófûzômet igazgatni.
Közben felmértem a terepet – ezt a módszert egy filmben láttam.
Szerencsém volt. A több százas tömegbôl valahogy senkinek sem
kellett mosdóba mennie. Fülemet az ajtóhoz tapasztottam, de
semmi kézszárító vagy csorgó víznek a hangja nem szûrôdött
át, de így utólag belegondolva, nem is nagyon hallottam volna a
rendezvény mindent elsöprô hangerejétôl. Óvatosan lenyomtam
a kilincset, és beosontam. Lágyan megköszörültem a torkomat,
hátha valaki felsikít a fülkék túloldaláról egy férfihang halla-
tán, és gyorsan kereket oldok, mielôtt még valaki megjegyezné
az arcomat. Semmi sikoly, sôt egy nyikkanás sem. Az elsô ajtó
zárján zöld jelzés volt ugyanúgy, mint a következô háromén, de
a negyedik zárja egy halk kattanás kíséretében hirtelen piros-
ra váltott. Bekopogtam az ajtón.
– Gabriella?! – súgtam át az ajtó résén. Innentôl kezdve min-
den gyorsan történt. A zár villámgyorsan oldott, az ajtó kivágó-
dott, én meg hanyatt. Pár perc telhetett el, mire a mosdó hideg
padlóján fekve magamhoz tértem, mert fázott a hátam, sajgott
a fejem, nehezen vettem levegôt, és arra eszméltem, hogy a Szép-
lábú haja cirógatja az arcomat, és bódító illata felrázz.
– A fenébe is, ne mozogjál! – mondta izgatottan, miközben
táskájában kutakodott. Felültem, és ösztönösen az arcomhoz
nyúltam, mire az eddig lágyan szivárgó forró vér patakokban
indult meg kifelé az orromból.
– Mondom, ne mozogjál! – ripakodott rám ismételten a Szép-
lábú, mire elôvett két tampont, és feltolta az orromba.
– Mi a francot keresel itt? – faggatott Gabriella, miközben a
mosdócsapnál benedvesített egy kéztörlôt, és az ingemrôl pró-
bálta leitatni vele vöröslô véremet.
– Idáig téged kerestelek, de most már a fogaimat és az emlé-
keimet keresem. Nem láttad ôket errefelé? – érdeklôdtem ré-
misztô orrhangon. – Tudod mit? Nem kell erre válaszolni! In-
kább azt mondd meg, mit keresel itt? – jött a következô kérdésem.
– Ezt hosszú lenne most elmondani. Legyen annyi elég, hogy
165
mikor nyomodat vesztettük, mert felszívódtál, azt hittük, véged
neked és a barátaidnak. Nem állhatott le a nyomozás, és én is
beépültem, már egy ideje dolgozom az ügyön, kellettek az infor-
mációk. Nem fújhattunk le egy ilyen akciót, mert se szó, se be-
széd nyoma veszik az informátorunknak – mondta dühösen,
miközben az arcomról kezdte letörölni a vért.
– Ami azt illeti, te tényleg közelebb kerültél a tûzhöz, amint
látom, sôt bensôséges kapcsolatot alakítottal ki vele – mond-
tam sértôdötten.
– Hallgass! – csattan fel Széplábú dühösen, és orromhoz nyom-
ta a kéztörlôt.
– Áááuu! – kiáltottam fel, és rá kellett jönnöm, nemcsak meg-
fejelt az ajtófélfa, hanem nagy valószínûséggel be is törte az or-
romat.
– Szóval mi is folyik itt? – kérdeztem már a csaptelepbe tá-
maszkodva, miközben hideg vízzel öblögettem át az arcomat,
megtisztítva az elmaszatolt vértôl. Gabriella gyönyörû arca a
tükörbôl köszönt vissza, ahogyan hátam mögül karba font kéz-
zel bámult.
– Szóval? Kapok választ, vagy elôtte futunk még néhány fe-
lesleges kört? – keménykedtem, bár igazából sírni lett volna
kedvem az orromban lévô fájdalomtól. Hirtelen két nô nyitott be
a mosdóba, és arcukra fagyott a mosoly, mikor észrevették je-
lenlétemet. Gabriella odalépett hozzám, és törôdôen egy rakat
kéztörlôt tett mellém és barátságosan megsimította a hátamat.
– Jobban van? – kérdezte, majd a két nô felé fordult. – Elcsú-
szott az elôbb a folyosón az úr, de már jobban van – mondta a
két nônek, akik csodálkozó tekintete rögvest sajnálóvá vált, és
odaléptek hozzánk. A Széplábú rendkívül gondoskodónak tün-
tette fel magát.
– Tudunk segíteni valamiben? – kérdezte a két nô egyike.
– Nem, nem, azt hiszem, rendben vagyok, csak még kifújom
magam – motyogtam fájdalmasan. A váratlan vendégek igazí-
tottak sminkjükön, és kellemetlen illatfelhôvel színesítették meg
a mosdó steril szagát. Távoztak.
– Szóval? – újra Gabriellához fordultam.
– Na jó, elmondom, de csak röviden. Szerepem szerint Bao
szeretôje vagyok már egy ideje, tudom, mondani kellett volna,
de ez nem volt fontos idáig a te megbízásod szempontjából.
166
 Bólogattam.
– Nem volt fontos… – mondtam, és türelmetlenül vártam a
tündérmese folytatását – nem volt fontos tény… – jegyeztem meg,
és még serényebben bólogattam.
– Szóval, míg én Bao mellett voltam, engem nem engedett közel
az üzletfeleihez. Tárgyként kezelt. Vacsorák, partik és csak pri-
vát találkozók, így én csak a mozgását figyelhettem. Ekkor ke-
rültél te a képbe. A te feladatod a vonalak felderítése volt, de
hirtelen eltûntek, mint szürke szamár a ködben. És egy szóval
sem említette Bao, hogy vannak új emberei.
– Elnézést kérek, hogy majdnem megdöglöttünk! – vágtam rá.
– Nem errôl van szó, te is tudod! – ellenkezett Gabriella, és
odalépett hozzám. Rendkívül lágyan arcon csókolt. Lábaim be-
leremegtek a finom ajkai érintésébe.
– Ha vége ennek az egésznek, remélem, találkozunk, és meg-
ismételjük azt az éjszakát – súgta a fülembe.
– Mi miért nem hallottunk rólad az elmúlt hónapokban egy
szót sem? – tudakoltam.
– Mert Bao nagyon kényes a magánéletére.
A levegô se ki, se be nem tudott menni a tüdômbe, sôt a mos-
dóba sem. Teljes zárlat volt érvényben testem és szerveim egé-
szében, olyan merevvé és élettelenné váltak, mint egy próbaba-
ba. Lehunytam a szemem, és felidéztem a vele töltött forró
éjszakát. A csókok, az érintések, hangok emlékei ûztek csúfot
belôlem.
Hirtelen lövések és sikoly hangjai rázták meg a csarnokot.
– Francba, mi volt ez! Maradj itt, bújj el, mindjárt jövök! –
mondtam, és elôrántottam a pisztolyomat, ahogyan azt már
annyiszor láttam a filmvásznakon. Kirobbantam az ajtón, fa-
képnél hagyva Széplábút. Minden erômet összeszedve futottam
vissza Rikkihez és Thue-hoz. A folyosóról kilestem a vendégtér-
re, ami úgy nézett ki, mintha bombát robbantottak volna. A lát-
ványtól földbe gyökerezett a lábam. Az asztalok szanaszét bo-
rongatva, némelyik széthasadva a becsapódott lövedékektôl.
Poharak, tányérok szilánkokra törve, sérültek feküdtek min-
denhol. Megpillantottam Kicsi Rikkit, aki parányira húzta meg
magát a színpadra vezetô lépcsô mögött, és rendületlenül viszo-
nozta a tüzet, amit két „a hónap dolgozója” címre hajtó, felnyírt
167
hajú gorilla ontott fegyverébôl. Elszántak voltak és túlbuzgók.
Az egyik kiszúrt magának, és rám tüzelt. A golyók porozva csa-
pódtak be a falba centiméterekre tôlem, pontosabban a fejem-
tôl. Egy pillanatra abbahagyták a tüzelést, és tárat cseréltek.
Veszélyhelyzetekben az emberi agy döntéshozatali képessége
igencsak fel tud gyorsulni, fôleg ha a túlélésrôl van szó. Úgy
éreztem, hogy ha itt és most ki is nyiffanok, akkor is oda kell
érnem Rikkihez. Nagy levegô, állórajt, sprint, döntöttem el ma-
gamban. Odafutottam Rikkihez. Az utolsó métereken golyó ál-
tali kíséretet is kaptam, de bepattantam barátom mellé, kihasz-
nálva az instant fedezék oltalmazását.
– Mi a franc folyik itt? – kérdeztem, de a hangomat elnyomta
Rikki, mikor lôtt.
– Ez mi a franc? – kérdezte Rikki. A madzaguknál fogva ki-
rántotta az orromból a vérrel átitatódott tamponokat, és a föld-
re hajította.
Néhány golyó a fejünk felett ért célba szikrázva a lépcsô kor-
látján.
– A’szem én mindjárt betojok! – állapítottam meg, és olyan
picire húztam meg magam, ahogy csak tudtam, már egy kolibri
méretével vetekedtem.
– Semmi gond, menet közben jön meg a bátorság! Ez a tûzke-
resztség!
Rikkire néztem, és elôször úgy tûnt, mintha nevetne, pedig
csak vicsorított, ahogy küzdött a fegyvere felszabaduló energiá-
ival. Rikki fegyvere váratlanul csak kattogott, miközben a szán-
ja megadóan hátracsúszott, majd visszakuporodott mellém.
– Fasza, én teljesen kifogytam! – dühöngött, és ekkor megpil-
lantotta a markomban szorongatott pisztolyomat. – Véletlenség-
bôl nem akarod viszonozni a tüzet? Vagy megvárod inkább, amíg
még nagyobb szarban leszünk?
Elôzékenyen átnyújtottam neki a csúzlimat a két tartalék tá-
rammal egyetemben.
– Ha te lôsz, nagyobb esélyünk van! Én csak a vurstliban
lôttem idáig – akadékoskodtam.
– Remek, ha innét kikecmergünk valahogyan, lesz mirôl el-
beszélgetnünk.
Rikki kilesett egy apró résen, aztán én is. A két fickó, láttam,
168
teljesen ránk voltak állva. Óvatos léptekkel, fegyverüket maguk
elôtt tartva közeledtek. Síri csend uralkodott a csarnokban.
Csupán a cipôjük alatt ropogó üvegszilánkok hangját lehetett
hallani. Aki tudott kereket oldott, aki nem, a földön hevert. Rikki
lehunyta a szemét és mormolt egy imát, vagy affélét. Óvatosan
betöltött egy teli tárat. Szemét újra a réshez tapasztotta, majd
amikor szerinte már elég közel ért a két fickó, a levegôbe lôtt
egyet, majd hirtelen felállt, és minden dühét összeszedve a tá-
madók felé hajította az üres fegyverét. A válasz egy sorozat töl-
tény formájában érkezett a két fickótól. Látszott, hogy németek,
és az annak megfelelô precizitással dolgoztak. Mindent kieresz-
tettek a fegyverükbôl, az egyik még hitetlenkedve meg is rázta
pisztolyát, így próbált hatni rá, hátha van benne még valahol
egy árva töltény, és megoszthatja azt velünk. A két alak felne-
vetett, mikor meglátták a lábuk elôtt heverô Rikki üres fegyve-
rét. Higgadtan, kiélvezve áldozataik rettegését kezdtek újra tá-
razni. Ez volt az a pillanat, amire Rikki várt. Gyorsan felállt, és
pisztolyom egész tárat a két meglepett fickóba ürítette, akik úgy
csuklottak össze, mint a rongybabák. Újra csönd uralkodott el
a teremben, csupán néhány sérült elhaló nyöszörgését lehetett
hallani. Szívem fojtogatva kalimpált torkomban. Mellkasom fe-
szített, és akkor kezdtem el felfogni az elmúlt percek történése-
it. Rikki eszeveszett futásba kezdett a bejárati ajtó felé, de mi-
kor odaért, csak hangos kerékcsikorgás ütötte át a csarnok
csöndjét. Rikki leeresztette kezét a fegyverrel, majd lassan a
földre ereszkedett, hátát nekivetve az ajtófélfának. Lassan
visszatért belém az élet, és a fojtogató érzés szûnni látszott. Hir-
telen eszembe jutott a mosdó és az ott rejtôzködô Széplábú. Fel-
álltam, és Gabrielláért indultam, óvatosan elaraszoltam két el-
lenfelünk teste mellett, majd újra megiramodtam.
– Gabriella! – robbantam be az ajtón, de válasz nélkül ma-
radtam. Egyesével nyitottam ki a fülkéket, de mindegyik üres
volt. Gabriellát elnyelte a föld. Visszasiettem Rikkihez, aki ma-
gába roskadva ücsörgött az ajtóban.
– Rikki! Gabriella eltûnt! – Aggódtam, és vártam, hátha most
is mond valami okosat. Kisvártatva megszólalt:
– Ki a franc az a Gabriella?
169
 – Bao párja! – javítottam ki gyorsan magam. Rikki megrázta a
fejét, és nevetni kezdett, afféle kétségbeesett nevetést hallatott.
– Most mi a franc van? – kérdeztem.
– Az a ribanc csak mellékes a mi szempontunkból! Nekünk
Thue volt a feladatunk.
– Tényleg, és hol van Thue? – kérdeztem kényszeredetten, de
Rikki arcáról leolvastam, hogy nem fog tetszeni a válasz.
– Thue-t betuszkolták abba az autóba, ami az imént hajtott
el! Tudod, mit jelent ez?
– Elrabolták! Ki kell szabadítanunk… – mondtam, és roham-
szerûen estem kétségbe. A gyönyörûségemet elrabolták, a vég-
zetem eltûnt – és lehet, hogy vele van Bao nôje is.
– Nem, te barom, te azt mondtad mit kéne csinálnunk, de
nem hiszem, hogy lesz rá lehetôségünk.
– Mert? – értetlenkedtem. – Te meg én remek páros vagyunk,
simán menni fog!
Rikki maga elé nézett, megcsóválta a fejét és megvakarta.
– Vége a játéknak! Érted?! Ez a hiba, amit elkövettünk, felér
egy halálos ítélettel! – ordította.
Hirtelen csörömpölés hallatszott a privát szoba felôl, és pilla-
natok múlva Bao támolygott ki az ajtaján. Nem tudtam megér-
teni, hogyan férhet el ennyi vér kisméretû szmokingján. Bao
megtámaszkodott egy közel esô asztalon. Úgy tûnt, mintha va-
lamit vizsgálgatna a damasztabroszon. Talán a szövések finom-
ságát bámulta, gondoltam volna, ha nem látom falfehér ábrá-
zatát. Bao nem az abrosz makulátlan szövését vizsgálta, hanem
erôt gyûjtött a következô pár lépésre. Rikki felpattant, és odasi-
ettünk hozzá. Rikki hóna alatt megfogta a fônököt, majd lefek-
tette a földre. Szétnyitottuk vérben ázott szmokingját, aztán in-
gét, és akkor láttuk meg, hogy négy találat is érte Bao-t.
– Nyugodjon meg, uram, nem lesz gond! – nyugtatgatta Rikki.
Bao minden szava között jókora szünetet hagyott.
– A lányom… Thue-t… elrabolta… Gotfried.
– Tudjuk, uram, ne aggódjon! Visszahozzuk, bármi áron…
Valószínûleg a hölgyet is elvitték, aki önnel volt! – mondtam,
mire Rikki átnyúlva Bao fölött, vállon csapott.
170
 – Kussolj már, te vészmadár. Rohadt kifinomult érzéked van,
mikor nem kell megszólalnod! A töréskárokat nem akarod most
közölni?! – ôrjöngött.
Elhallgattam. Nem voltam biztos abban, hogy Bao haláltusá-
ját vívta, de nagyon rossz bôrben volt. Fájdalmasan megemelte
a kezét. Megragadta a galléromat, és odahúzott magához. Üve-
ges tekintetével valósággal a lelkembe nézett.
– Hozzák… hozzák vissza a lányom! – nyöszörögte. – Két nap
múlva Rómában… válthatják ki. – Bao elengedte a galléromat.
Szemét lehunyta, és úgy folytatta: – Rikki, megkérhetem, hogy
egy kicsit hagyjon magunkra? – szuszogta.
Rikki értelmetlenül bólintott, majd odébb állt. Magunkra ha-
gyott.
– Fiam, tudok mindent! A lányom feltétel nélkül bízott magá-
ban, én meg a lányomban. Ön az utolsó lehetôségem, hogy
visszaszerezze az én kincsemet. Jegyezze meg: 256 26 4563 101!
Visszaismételtem a számot. Bao nagy levegôt vett, és gyorsan
elmondta, hogy az irodájában, ha elhúzom a fekete kanapét,
ami a falra van tolva, találok egy széfet. A kódot megadva fel
tudom nyitni a trezort, és találok benne komolyabb mennyisé-
gû eurót, ami fedezheti Rikki és az én költségemet a feladatunk-
hoz. Továbbá a gépében benne lesznek a címek, ahol fel tudom
venni a kapcsolatot az osztrákkal. Elmondta, hogy Gotfried há-
rommillió eurót akar kapni a lányáért – ami megegyezik az álta-
lunk elvesztett áru értékével – és további sarcként a Bao háló-
zata feletti teljes uralmat akarja megkapni.
– Hozza vissza a lányom – kérte kétségbeesetten –, és ígérje
meg, hogy az az átkozott féreg megfizet mindenért!
A távolból szirénák hangjai szûrôdtek be a csarnokba.
– Menjenek! – utasított Bao, és még egy utolsót legyintett ke-
zével, majd elhallgatott. Rikki leguggolt mögém, és vállamra tet-
te a kezét.
– Gyere, cimbora, lépjünk olajra, míg lehet! – mondta, miköz-
ben a szirénák hangja egyre csak erôsödött.
Kicsivel kevesebb mint egy óra múlva már a Bao rezidencián
voltuk. Útközben egy szót sem szóltunk. Mindkettônk gondola-
tait a történtek kötötték le. Én Bao-ra, Thue-ra és Széplábúra
gondoltam, Rikki meg tudom is én mire. A ház hideg volt és
171
élettelen, csupán a fônök kutyái csaholtak az udvaron szoká-
sos módon. Bao nem szuszogott egyik szobában sem, Thue ne-
vetése és angyali hangja nem csilingelt a folyosón. A Ping–Pong
fivérek és a többiek nem veszekedtek, hanem Xiangqi-t játszot-
tak szobájukban. Gyengébbeknek mondhatnám úgy is, hogy
sakkoztak, ami nem teljesen igaz, mivel ez a játék jó néhány
dologban eltér a sakktól. A Xiangqi-t nem kockás, hanem vona-
las táblán játsszák. A tábla oszlopait A-tól I-ig betûkkel szokás
jelölni, míg a sorokat 0-tól 9-ig számokkal. Kilenc oszlop és tíz
sor látható, középen üres vízszintes résszel, mely a két csapat
közötti folyót jeleníti meg jelképesen. A bábuk mind egyformák,
csupán rájuk van festve jelképes jelentésük. A csata résztvevôi
családcentrikusabbak, mint a sakkban, ugyanis az asszonyt –
gondolok itt a királynôre – otthon hagyják. Van helyette király,
testôr, elefánt, huszár, bástya, ágyú. A tábla alján és tetején
van, a két „palota”, amit rendkívül ötletesen egy X jelû terület-
tel jeleznek. Az egyes bábukat a vonalak találkozásaira kell el-
helyezni, és azok mentén folyik a játék. Egy átlagos mérkôzés
egy órát, míg egy villámmeccs kilenc-tíz percet vesz igénybe.
Nekem vagy egy nap kellett, míg felismertem a bábukat és meg-
értettem a játékszabályokat.
Mindenesetre halotti csönd volt, amikor beléptem az irodába,
és farkasszemet néztem azzal a bizonyos fekete kanapéval. Meg
kellett küzdenem mázsás súlyával, de végül elhúztam. A széf
ott volt, ahol lennie kellett. Megfogtam a tárcsát és elkezdtem
tekerni. 256 – halk kattanás, 26 – ismét kattanás, 4563 – megint
az ismerôs hang, és végül kiforgattam a 101-et, amitôl az utolsó
fog is elengedett. Ekkor Rikki lépett be az ajtón egy üveg
Guinness-szel a kezében. Tudtam, ahogy peregnek a másod-
percek, úgy nô a felelôsség a nyakunkon. Reméltem, Rikki is
tisztában van azzal, hogy nemcsak Bao pénze van a kezünk-
ben, hanem a gyönyörû Thue élete is. Benyúltam a trezorba és
megbontottam a fegyelmezetten sorakozó vaskos, nagycímletû
euró kötegeket. Ahogy a pénzhez értem, koszosnak éreztem
magam, annyira, mint még talán soha. Bao életének minden
piszka a kezemhez ragadt egy szempillantás alatt. Rikki odalé-
pett mellém, és egy emberként lestünk bele a trezor teli gyom-
rába. A helyzethez képest sima ügy volt eddig minden. A nehe-
172
zén már túl voltunk, gondoltam, de mint lenni szokott, ebben
most is tévedtem. Hirtelen ért a felismerés, hogy mégsem lesz
könnyû a dolgunk. Rikki szólt, immár mögülem, Bao íróasztala
mellôl.
– Már csak a címjegyzék kell! Hol lehet?
Felkapcsolta az íróasztalon álló Tiffany-lámpát, ezzel világos-
ságot teremtve. Végigtúrta az asztalon heverô jegyzeteket, majd
a fiókokat. A sikertelen kutatás után jó neveltetésû gyerekhez
méltóan lekapcsolta a lámpát, aztán megmozdította a fônök PC-
je mellett az egeret. A gép azonnal életre kelt, és ismételten éles
fény világította be az arcunkat.
– Mi a szar! – csúszott ki a számon, mikor a képernyôre me-
redtünk. Így utólag nem is tudom, miért lepôdtem meg. Szá-
míthattunk volna rá, hogy a gép operációs rendszere véletlenül
sem emberi nyelven van írva.
– Rikki, te érted ezeket a barlangrajzokat? – kérdeztem, és
egészen beleszédültem az írásjelekbe. Hol összefolytak, hol szét,
de mindez nem számított, hiszen egy rohadt szót sem értettem.
– Persze! – vágta rá Rikki, és ekkor egy picit megnyugodtam.
Legalább ô tudja, hogy mi van odaírva. Újhegyét a monitorra
nyomta, szamárvezetôként húzta, szemmel követtem, miközben
motyogva olvasta a kiírt mondatokat.
– Szóval? – türelmetlenkedtem. Rikki váratlanul, de nem szo-
katlan módon elengedett egy sallert.
– Az van odaírva – kezdte nyomatékosan, aztán csak legyin-
tett... – Ha nem tudsz valamit, kérdezd azt, aki tudja!
Elôvette a telefonját, és tárcsázott.
– Kit hívsz? – érdeklôdtem.
– Édesanyámat – vágta rá Rikki, és Bao ablakához lépett.
Megtámaszkodott a párkányon. Miközben elintézett egy rövid
hívást, kért tollat és papírt. Végig serényen jegyzetelt. Már na-
gyon izgatott voltam Rikki anyukájának vietnami nyelvtudásá-
val kapcsolatban. Rikki lerakta a telefont és a géphez lépett,
majd kattintgatott az ismeretlen nevû, de ismerôs helyeken a
gépen.
– Rikki! Tényleg az anyáddal beszéltél? – A kérdés alig hagyta
el a számat, de Rikki szemöldöke villámgyorsan ráncolódott.
– Nem – válaszolt.
173
 – Akkor kivel?
Most nem jött válasz, de éreztem, hogy kitörés következik,
érzôdött, és igazam lett félpercnyi feszült csönd után.
– Az unokaöcsémmel, de mit kérdezôsködsz, mint egy ötéves?
Mi vagy te? Rendôr? Kussolj már egy kicsit!
Újabb harminc másodperces csönd és kattintások következ-
tek, majd folytatódott diskurzusunk.
– Hol dolgozik?
– A Barinál – válaszolt meglepô higgadtsággal. – Minnyá’
megvan! – és kattintgatott, le sem véve szemét a monitorról.
– Hol?
– Baricónál.
– Az meg mi? – kérdeztem vissza.
– Te, figyelj, muszáj nekünk most beszélgetni? Nehéz napom
volt, és nem kellesz még te is hozzá. Legyél nagyfiú, húzzad oda
a segged a géphez és guglizzá’ rá.
Csönd telepedett közénk, és Rikki vagy még egy percig kat-
tintgatott.
– Halleluja, vagy mi! Megvan!
E pillanatban a nyomtató is életre kelt. Forró papírokat hányt,
számunkra fontos adatokkal, és ami legfôbb, emberi nyelven!

174
 29.

Új kaland

Róma, Olaszország
A gépünk Róma Fiumicino repterén landolt. Három óra késés
után. Az út csöppet sem volt zökkenômentes. Miután Bao tre-
zorjából elemeltünk egy jókora összeget, telefonon foglaltunk két
jegyet az Alitalia második legkorábban induló gépére. Azért nem
a legkorábbira, mert egyszer láttam a tévében, hogy a hatósá-
gok elôszeretettel utaznak a „spontán” turistákra, akik rend-
szerint kevés poggyásszal, látható cél nélkül utaznak, és rend-
szerint drogcsempészek. Jobbnak láttuk, ha elkerüljük a
felesleges feltûnést. Tehát gyorsan összepakoltunk, megmosa-
kodtunk, megfésülködtünk, és csak ezután indultunk el. Úton
a reptér felé felugrottunk a lakásomba. Az elmúlt hetekben szám-
talan üzenetet hagyott valaki. És az a valaki rég látott barátom,
Gantemirov Juszup volt. Az elsô üzenetben egy rövid mesével
kedveskedett, amiben magyarázatot adott arra, hogy miért tûnt
el, és meghagyta új elérhetôségét.
Rómában meleg volt, fújt a szél, de ezen nem lepôdtem meg,
olvastam már errôl az útikönyvekben. A reptéren megismer-
kedtünk egy elbûvölô lánnyal, aki fekete keretes szemüveg mö-
gül lesett az ölében lévô telefonjára és ügyetlenkedve próbálta
kivenni SIM kártyáját, közben idôrôl idôre füle mögé húzta
hosszú, szemébe lógó haját. A fekete keretes szemüvegekre a
Széplábúval történt találkozásom óta különlegesen érzékeny
vagyok. Míg vártunk, hogy megnyissák járatunkhoz a kaput,
folyamatosan figyeltem ôt, ahogyan vékony ujjai hegyével pró-
bálja telefonjában kicserélni a kártyát.
– Vaffanculo – sziszegte fogai között tucatnyi próbálkozás után.
Ezt még én is értettem, ezért a fekete keretes szemüveg miszti-
kuma szûnni látszott.
– Segíthetek? – kérdeztem némi habozás után, és gyorsan
kiiktattam a köztünk lévô két ülés távolságot. Szemem sarká-
ból már láttam, hogy Rikki fogja a fejét.
175
 – Nem, nem kell, köszönöm, megoldom! – mondta meglepeté-
semre magyarul, és felszisszent, mikor a kis fém alkatrész le-
törte a körme hegyét.
– A francba! – mondta halkan a lány, miközben dacosan a
földet nézte. Oldalra nyújtotta nekem a telefont.
– Megtenné, kérem?
Hangjában némi csalódottság és sértôdöttség bujkált, szégyell-
te, hogy nem tudta megoldani a problémát. Átvettem tôle a ké-
szüléket, és egy egyszerû mozdulattal és elégedett mosollyal az
arcomon kihúztam kártyáját a telefonból. Sajnos a következô
mondatommal kihúztam a gyufát is a lánynál.
– Látja, ennyi volt! Nem nagy dolog.
– Köszönöm, de én is meg tudtam volna csinálni, ha nagyon
akartam volna. Ezt berakná a helyére? – kért meg, miközben
tárcája apró gyûjtôjében kotorászott, és elôhúzott egy másik
kártyát. Beraktam a kártyát a helyére, és visszaadtam neki a
telefont.
– Köszönöm! – Egy percre elhallgatott, majd újra megszólalt,
talán úgy érezte, hogy hálából mondania kell valamit. –Mi já-
ratban van Rómában? Kis kiruccanás? Esetleg valami munka?
– Mindkettô – válaszoltam készségesen. – Van egy kis mun-
kánk Rómában, néhány nap, aztán utazunk tovább, és közben
azért remélhetôleg belefér egy kis városnézés is.
– Értem – mondta minden érdeklôdéstôl mentes hangon a
lány. Füléhez emelte a telefont, és várt néhány kicsöngést, majd
feladta. Hirtelen újra kérdezett.
– Az úr önnel van? – Elôrébb hajolt, és vékony ujjával Rikkire
mutatott, aki mereven bámult maga elé és észre sem akart ven-
ni minket.
– Igen, velem van, csak fél a repüléstôl, de ne is pazaroljunk
rá szót. És ön? Vagy ha szabad, te? Te mit csinálsz Rómában?
A lány rám nézett, szemüvegét mutatóujjával feltolta. Egé-
szen fel.
– Dolgozni megyek Rómába – válaszolt. Néztem a csontos és
mégis finom vonalú arcot és az enyhén kiugró állcsontot. Gyö-
nyörû lány volt.
– Szabad tudnom, miféle munka vonz Rómába egy ilyen szép,
fiatal lányt?
176
 Most végre teljesen felém fordul.
– Gyógyszerész vagyok. A nevem Dr. Angéla Conti, elnézést,
vagyis Dr. Conti Angéla – javította magát büszkén, kihangsú-
lyozva a kétbetûs elôtagot. – A barátaimnak csak NG – tette
hozzá felém nyújtva kezét.
– És én a barátja vagyok?
– Ezt még nem tudom, de mindenesetre megszerelte a telefo-
nomat, s ez jó ajánlólevél.
Nevettünk. Angéla, azaz NG elmesélte, hogy édesapja olasz,
édesanyja magyar. Iskoláit Budapesten végezte el, és néhány
hónapja megpályázta egy gyógyszerkutató cég megüresedett
asszisztensi pozícióját. Meg is nyerte a pályázatot, és tulajdon-
képpen ezért ül most itt mellettem az AA7172-es járatra várva.
Élveztem a társaságát, nyugalmat és magabiztosságot sugár-
zott. Nem úgy, mint Rikki, aki az NG-vel való beszélgetésünk
alatt izgett-mozgott az ülésen, nem találva a helyét.
Váratlanul egy nôi hang arra figyelmeztetett, hogy megkezd-
hetjük a huszonhármas kapunál a beszállást az AA7172-es
Róma FCO járatra. A gépen NG tôlem háromsornyira, a gép túl-
só oldalán foglalt helyet. Idôrôl idôre azon találtam magam, hogy
bámulom. Rikki ilyenkor a vállamra csapott.
– Nem igaz, hogy mit mûvelsz! Egyik percben ez a nô, a má-
sikban az. Sosem értettem, hogy lehet ennyire gyorsan váltani
– súgta, majd kilesett az alattunk elterülô tarka domborzatra.
– Félreérted. Ez az NG nagyon szép, de semmi több, meg amúgy
is doktor, szóba sem állna hozzánk hasonlóval.
– Ezt meg hogy érted, hogy hozzánk hasonló? – emelte meg
hangját Rikki úgy, hogy a szomszéd ülésen utazók felkapták a
fejüket.
– Tudod te azt, nagyon jól – próbáltam csitítani.
A kapitány mentett meg a további kínos magyarázkodástól.
Kigyulladt a „Dohányozni tilos” és a „Csatold be az övedet” táb-
la. A gép megkezdte süllyedését Róma felett.
A földet érést követôen valami fura véletlen folytán NG mellé
keveredtem, és segítettem levenni a poggyászát a rekeszbôl.
– Köszönöm – mosolygott. – Ha esetleg gondban lennének
Rómában, eltévednek a sikátorokban, vagy nem tudnak mit
kezdeni magukkal egy unalmas estén, hívjanak. Elôvett egy tol-
lat, és az alkaromra felírta a nevét és a telefonszámát.

177
 – Haladhatnánk, Romeó? – kérdezte Rikki, és sodródtunk a
gépbôl kiözönlô utasfolyammal.
Az igazi bonyodalom itt jött. A Fiumicino egy hatalmas üzem-
csarnokra emlékeztetô labirintus, ahol csak a reptéri alkalma-
zottak minimális része hajlandó angol és egyéb világnyelven
beszélni. A gép az A24-es kapunál kötött ki, a csomagjaink ért-
hetetlen módon a C8-ra érkeztek, és ezt elfelejtették közölni ve-
lünk.
Elkallódott csomagjainkat roppant nehézségek árán szerez-
tük vissza egy úrhölgytôl, aki hátulról legalább annyira nézett
ki úrnak, mint hölgynek. Utólag lehet, hogy a megszólításomat
vette zokon, hiszen minden gondolkodás nélkül Mr.-nek szólí-
tottam. Mikor megfordult, akkor láttam meg, hogy inkább egy
hölgyrôl beszélhetünk személyében, mivel szája rendkívül vad
pirosra volt mázolva. Valószínûleg a rossz megszólításomnak
köszönhetôen elfelejtette minden nyelvtudását (ô is), és csakis
olaszul volt hajlandó kommunikálni. Harminc perc könyörgés
után bizonyára úgy gondolta, hogy revánsot vett a sértésért, és
megenyhült. Hirtelen felállt székérôl, ami megkönnyebbülten
nyögött fel, és az „Elveszett poggyászok” feliratú iroda e pilla-
nattól túl kicsi lett hármunk számára. A hölgy neve, mint a
kitûzôjérôl kiderült, Bella volt. Bella átkísért minket három biz-
tonsági ponton az A terminálból a C-be. Utunk visszhangos volt
a „Ciao, Bella” köszönésektôl.
– Te, hallod, ezt a dömpert vagy nagyon szeretik, vagy retteg
tôle az egész reptér! – súgta nekem Rikki, mire Bella hirtelen
megállt, és mi majd felkenôdtünk orbitális hátára. Bella felénk
fordult, megemelte mázsás karjait, és egy meredeken süllyedô
lépcsô felé mutatott.
– Alla fine delle scale a sinistra – mondta, hajszálvékony
hangján, amibôl semmit sem értettünk, de sebesen kapkodtuk
a lábunkat lefelé. A C8-as névvel illetett szalagon már csak két
árva poggyász utazott körbe-körbe.
Kilépve a terminálból, taxi után néztünk. Egy öreg Fiat vált ki
a forgalomból, és megállt elôttünk. Az idôs sofôr lehúzta az ab-
lakot.
– Ciao! Un taxi è cercato?

178
 Rikki intett, hogy nem, de már késô volt. A kisöreg kipattant
a volán mögül, és a csomagokat begyömöszölte autója apró cso-
magterébe.
– Gyere, Rikki, egyszer élünk! – mondtam. – Ez az alak tud
ám üzletelni. Olyan, mint te. Kicsi és erôszakos!
– Merre vihetem az urakat? – kérdezte, amikor beszálltunk,
persze törve az angolt. Rikkivel összenéztünk, és megvontuk a
vállunkat.
– Szállást szeretnénk! – válaszoltam.
– Fabio remek szállásokat tud! Ár? – csattant fel a kisöreg, és
lekanyarodott a gyorsforgalmi útról a centrum irányába.
– Mindegy, csak jó helyen legyen – válaszoltam, mintha min-
dennap elit szállodákat látogatnék.
Egy órán át tekeregtünk a napsütötte benzingôzzel fûszere-
zett város szívében, mígnem Fiatunk a hömpölygô forgalommal
a Piazza Venezia tér felé keveredett, aztán a Via del Corsóra,
ahol végre lassított a Hotel Regno elôtt.
– Ez egy nagyon szép hotel, igazi úriembereknek való! Innét
minden elérhetô, akár gyalog, akár Fabio taxijával. Colosseum,
Scalinata di Spagna, Fontana di Trevi és a többi.
A kisöreg kipattant, megfogta a csomagokat, és málhás sza-
márként rontott be szállodánk recepciójára, miközben kétszer
is elhessegette a segítségére induló fiatal londinereket. Még
mielôtt bármit is mondhattunk volna, felénk fordult.
– Ha nincs már szükség rám, én távoznék – közölte. Hosszas
alkudozásba kezdtünk, ami százötven euróról indult és picivel
ötven alatt állt meg a végösszeg, de még így is elégedettnek tûnt
az öreg ráncos képe.
Fabio azzal érvelt a borsos ár mellett, hogy a város legjobb
szállodájába hozott minket, eligazított a nagyváros útvesztôi-
ben, ellátott úti tanácsokkal, és egyébként is a Fabio Taxi mi-
nôségi sofôrszolgálatát vettük igénybe a reptéren, méghozzá
csúcsidôben, és ha valakinek, akkor neki elhihetjük, hogy mek-
kora zsivány rablók a római reptéri taxisok, és ô meg így is ol-
csóbb volt, mint bárki más a városban.
– Jó, mindegy, fizesd ki, töki, mielôtt megcsapom! – mordult
rám Rikki, és kiült arcára, hogy mennyire utálja, ha hülyének
nézik.
179
 Fábio távozott, de elôtte odaadta a névjegykártyáját, mi meg
átvettük a szobánkat. Rikki egybôl a minibár hûsébe menekült,
és megbontott egy csomag sós mogyorót.
– És most, hogyan tovább? – tudakoltam.
– Egyszerû. Körbeszaglászunk Gotfried portája körül, felmér-
jük a terepet, aztán „biznisz”! – kiáltott fel Rikki, és ágyúgolyó-
ként, ruhástól csapódott be a puha ágyba, szétszórva a mogyo-
rót. Mint egy hatéves, aki élvezi az osztálykirándulást.
– A „biznisz” alatt azt érted, lebonyolítjuk a cserét, aztán irány
haza?
Rikki kivárt, úgy látszik megfontolta a dolgot, mielôtt vála-
szolt.
– Nem, barátom! Úgy gondoltam, visszavesszük azt, ami a
miénk, jó alaposan megrugdosunk pár segget, Gotfriedet és
pajtásait jegeljük, közben felfedezzük Rómát, aztán haza.
– Jól hangzik. És szerinted ez menni fog? – érdeklôdtem.
Rikki érezhette a kételkedést a hangomban, mert felült az
ágyon, felém fordult, és mélyen a szemembe nézett.
– Menni fog, ha csak nem akadékoskodsz annyit, mint az
anyám szokott.

* * *

Hûvös reggelre ébredtünk. Szállodánkból kilépve a Via del

Corso szûk járdával tarkított üres utcáján indultunk meg. Csu-
pán az utcaseprô autók dolgoztak serényen és néhány munkás
lapátolta a szemetet konténerekbe, hogy ébredésre kicsinosít-
sák a várost. Nem sokkal odébb nyitva találtunk egy büfét. Be-
tértünk egy gyûszûnyi feketére és kis szendvicsre, ami nyom-
ban felébresztett minket.
– És most? – kérdeztem Rikkit, szememet dörzsölve.
– Hívd Fabiót, körbeautózzuk a várost! – mondta, és megtö-
rölte száját.
Tárcsáztam. A hívásom vagy négyszer megkerülhette a világ-
egyetemet, mire kicsöngött.
– Pronto! Sono Fabio! – szólt a vonalban egy álmos, de annál
ismerôsebb hang.

180
 Gyorsan bemutatkoztam és ecseteltem neki, ki is vagyok.
Rögtön kapcsolt és mondta, hogy természetesen emlékszik, hi-
szen nem sok ilyen keményen alkudó utasa volt. Megkértem,
hogy jöjjön értünk. Bediktáltam neki a büfé nevét, és tanulva a
tegnapiból, a tarifát elôre fixáltuk. Mint ahogy várható volt, most
is alkudtunk. Abban egyeztünk meg, hogy a Piazza del Popolón,
az oroszlán vízköpôknél találkozunk. Rikkivel odasétáltunk, és
a hideg lépcsôfokokon ülve vártunk. Szemtelen városi galam-
bok vadásztak lelkesen szendvicseink lehulló morzsáira. Kicsi-
vel több mint negyedóra múlva feltûnt a távolban Fabio. Né-
hány számmal nagyobb farmert viselt, derekánál szorosan
meghúzott övvel, kockás inget, ami optikailag még hangsúlyo-
sabbá tette az amúgy sem kisméretû sörhasát. Dühösen hes-
segette az útjába kerülô tollasokat.
– Jó reggelt az uraknak! Hová lesz pontosan ma a fuvar? –
érdeklôdött. Rikki elôhúzott egy megviselt papírlapot a zsebé-
bôl, amin szállásunk lógója díszelgett. Barátom alapos munkát
végzett. Az este kimásolta a Gotfrieddel kapcsolatos információ-
kat arra a lapra, most pedig átnyújtotta nekem, én pedig közöl-
tem a címet Fabióval.
Az utca nyugodt és csendes volt. A magas kôkerítéseket be-
nôtte a buja zöld és a tarka virágok rendezett-rendezetlen sora,
amely üdítô látványt nyújtott a szûk utcában. A kerítések mö-
gött úszómedencék és tûzpiros Ferrarik tanyáztak a villák kert-
jében. Lehunytam a szemem és mélyen beleszívtam a tarka zöld
és az euró milliók illatával tarkított levegôbe.
– Ez Róma luxusnegyede – mutatott körbe Fabio, s nem volt
okunk vitatkozni vele.
Halkan megjegyeztem:
– Isten hozott Meseországban.
– Várjon meg itt minket! Öt perc és jövünk! – mondta Rikki
Fábiónak. Karon ragadott, és elindultunk az utca gyomra felé.
Tôlünk ötven méterre, egy hibrid Lexus hajtott ki az utcára igen-
csak megfontoltan és piszok halkan. A sofôr meglehetôsen nagy
sertés volt és szôke. Nem egy tipikus olasz. Ahogy némán elsu-
hant mellettünk az autó, megpillantottuk a hátsó ülésen
Gotfriedet és Gabriellát...
Ebben a percben jöttem rá, hogy nekem aztán lövésem sincs
arról, mi a franc folyik itt. Szerencsére Rikki még idôben berán-
tott egy Mercedes mögé, hogy elkerüljük a kínos találkozást.

181
 – Hé, Rikki, ha Thue is így raboskodik, nem is lehet olyan
rossz dolga. Itt is hagyhatnánk. Jobb ez neki. Nem? – súgtam
oda döbbenten.
– Te barom! Tudod, mit jelent ez? Ez a ribanc végig megvezet-
te a fônököt, és itt valami nagyon nem tiszta. Körbe kéne szag-
lásznunk – mondta, ahogy a szellô hangú autó eltûnt a sze-
münk elôl. Rikki bakot tartott, majd barátilag közölte, hogy én
megyek elôre. Tenyerébe léptem, ô meg minden erejét össze-
szedve felfelé tolt. Felkapaszkodva a kerítés tetejére, belestem a
kertbe.
– Mit látsz? – kérdezte szuszogva Rikki.
– Szép friss gyep. Egy kurva nagy ház és egy apró tó. Pazar
látvány, tud élni a fickó! – válaszoltam. Hirtelen leestem a kerí-
tésrôl, ahogy a bakom kilépett alólam.
– Ne légy barom, azt nem szeretem! Kamerákat kell nézni,
ajtókat, ôröket és a mozgást. Szarok a kertre! – kiabálta fojtot-
tan és merev tekintettel Rikki, majd felhúzott a földrôl, és meg-
ismételtük a cirkuszi mutatványunkat.
– És most mit látsz? – érdeklôdött.
– Kamerát nem látok, alul két bejárat és oldalt egy nagy ga-
rázs van. Ôrök sincsenek, legalábbis egy lélek sem mozog.
Rikki most lassan engedett le, és én játékos könnyedséggel
értem földet. Visszakocogtunk Fabióhoz és visszavitettük ma-
gunkat a szállodába. Két gyûszûnyi fekete, meg egy jó adag pasta
mellett nekiláttunk a haditerv kidolgozásának. Rikki töprengve
nézett maga elé, miközben a spagettit feltekerte villájára.
– Mi a gond? – kérdeztem, és a parmezánért nyúltam.
– Valami nem kóser. Azt az objektumot legalább egy tucat
embernek kellene ôriznie éjjel-nappal, kamerák, kutyák, meg
minden. Gotfried nem egy kispályás. Szerintem mi csak egy
emberét láttuk, meg azt a csajt.
– Lehet, hogy csak kerüli a feltûnést és nem szereti a felhaj-
tást maga körül...
– Nagyon vicces! Kerüli a feltûnést? A budapesti bemutatko-
zás után nehezen hiszem el róla – csóválta a fejét Rikki. Kelle-
nek emberek, fegyverek. Nem hibázhatunk! – mondta, és befal-
ta utolsó falatot is.

* * *
182
 Rikki felment a szobába, azt mondta, megfeküdte a gyomrát
ez a paradicsomos tészta, és pihennie kell. Hazudott, mint min-
dig, amikor valami nyomasztotta. Én tudtam, hogy csak gond-
ban van, nem tudja, mitévô legyen. Magam maradtam. Eszem-
be jutott Angéla. Tárcsáztam. Háromszor csengett ki a telefon,
mire felvette. Hallhatóan örült a hívásomnak, és megbeszéltük,
hogy a Colosseum bejáratánál találkozunk. Azt biztosan nem
tévesztem el, és a környéken tud egy-két jobb trattoriát, ahova
beülhetnénk este, magyarázta. De addig elôttem volt még az
egész nap. Felmentem Rikkihez, aki a balkonról nézett le a tu-
ristákkal és autókkal zsúfolt utcára.
– Három napunk van, tökös! Három rohadt napunk, hogy
megcsináljuk a bulit! – magyarázott elszántan, miközben rám
se nézett. Öltözz át! Vár minket egy kis terepmunka – utasított.
– Húsz perc múlva a hallban találkozunk.
Jól nevelt fiúhoz illôen becsukta maga mögött a balkon ajta-
ját, és kellemesen ráncosra igazította a függönyt. Rikki bará-
tom mindig ügyelt a részletekre.
– És mit csinálunk? Mi a terv? – kérdeztem, bár így utólag
belegondolva, nem is akartam tudni igazán.
– Szemet szemért! Fogat fogért! Nôt… – kezdte Rikki.
– …nôért! – fejeztem be mondatát.
– Úgy van! A fizetés csakis a legutolsó dolog lehet. Meg kell
próbálnunk, mert ha most fizetünk, mi a garancia, hogy nem
emeli az a mocsok a tétet?! Mit mondanánk Bao-nak? Egyet
garantálok barátom, jó mélyen alszunk, ha hibázunk.
– Remek, már úgyis rám fér egy kis pihenés – vágtam rá.
Rikki távozott. Én meg maradtam még vagy húsz percet. Ez
volt az a PONT, amikor az embernek döntést kell hoznia. Elôvet-
tem egy apró cetlit, amin egy telefonszám volt. A hívott fél szinte
rögtön felvette.
– Igen? – szólt a telefonba az ismerôs hang.
– Üdv Rómából! – mondtam, mire Juszup barátom felneve-
tett.
Röviden ecseteltem neki, hogy mi történt az elmúlt idôszak-
ban, és megtisztelne és némi biztonságérzetet adna, ha csatla-
kozna hozzánk. Válasza a vártnál pozitívabban alakult, és biz-
tosított afelôl, hogy a lehetô legkorábban érkezik. A hívás
183
végeztével kaptam magam és siettem Rikkihez, aki már türel-
metlenül várt a hallban. Ahogy kiléptem a liftbôl, Rikki megin-
dult, én meg utána.
– Hívjuk Fabiót? – kérdeztem, és elô is vettem a telefonomat.
– Ne! Most tömegközlekedünk! Nem lehetnek tanúk.
Rikki a szálloda shopjában vásárolt egy igazi turistatérképet
két euró ötvenért. Róma fôbb tömegközlekedési útvonalai vol-
tak rajta különbözô színekkel jelölve. Rikki kikereste a szállo-
dánkat, ami egy jókora nagy csillaggal volt jelölve. Bal mutató
ujja hegyével rábökött.
– Itt vagyunk mi! – tájékoztatott, és most Gotfried utcáját ke-
reste feljebb a térképen, majd miután meglelte, jobb mutatóuj-
ját odanyomta.
– Nos, tökös, most próbálj meg figyelni! Innét ide. Megvan? –
mutatta ujjaival a térképen. Én bólintottam. Rikki máris kezdte
olvasni a járatok számát a térképrôl és az átszállási lehetôsége-
ket, mintha csak egy információs központ lett volna. Megálla-
podtunk az optimális megoldásban, és útnak indultunk.
Az utca most is káprázatosan festett, és a kora délutáni éles
napfényben a remek autók még jobban csillogtak.
– Mit akarsz most csinálni? – tudakoltam.
– Minden feltûnés nélkül bemászunk és körbenézünk. Köz-
ben imádkozunk azért, hogy minden úgy legyen, ahogyan reg-
gel láttad.
Rikki szó nélkül megindult. Folyamatosan figyelt minden nesz-
re az utcában, míg én mögötte haladtam. A legközelebbi rácsos
vaskapu hirtelen hangosan megzendült. Három rottweiler ron-
tott neki tiszta dühbôl. A döngô vaskapu és az eszement ugatás
hangja végigsöpört az eddig csöndes utcán.
– Azt hiszem, behugyoztam – állapítottam meg.
– Cseszd meg, azt mondtam, feltûnés nélkül! – mordult rám
Rikki, majd intett, hogy menjünk tovább. A Gotfried Schäfer
rezidencia elôtt megálltunk. A reggeli mutatványunk megismét-
lésre került, csak most fordítva. Bakot tartottam. Rikki a tenye-
rembe lépet, és felhúzta magát a vastag kôkerítés tetejéig. Miu-
tán látta, hogy tiszta a terep, fellendítette magát a kerítés
tetejére. Lehajolva hozzám, a kezét nyújtotta.

184
 Felrántott maga mögé, aztán még egyszer körbenéztünk, hogy
nem láthatott-e minket valaki, majd beugrottunk a kertbe.
A szigorúan másfél centis fû finoman feküdt el lépteink alatt.
A kert elejét magas ôsfák uralták. Hatalmas törzsüket használ-
tuk fedezéknek, ahogy közelebb lopakodtunk a mediterrán vil-
laépülethez. Úgy tûnt, egy lélek sincs benne.
– És most? – kérdeztem birkaszemekkel bámulva társamra. –
Szerinted Thue itt van?
– Nem tudom, de mindjárt utánajárunk – felelt Rikki, és egy
nyitva hagyott ablakon kilibbenô hófehér függöny felé muta-
tott. Megindultunk az ablak irányába, újra bakot tartottam, és
Rikki teljesen zajtalanul bemászott. Már én is felkapaszkodtam
a magas párkányra, amikor az elektromos kapu berregô hang-
jára lettünk figyelmesek. Rikki behúzott a szobába, ami valószí-
nûleg egy dolgozószoba lehetett. Hatalmas antik íróasztal volt
benne, rajta elegáns tollkészlet. Fikuszpálma a sarokban, ha-
talmas kanapék a szoba falai mentén, és egy ital-nagykereske-
dés kínálatával vetekedô bárszekrény... Meg még valami, ami
csak a második körbenézésre tûnt fel. Egy ezüst vagy fehér-
arany képkeret az íróasztalon. Közelebb léptem, és kezembe
vettem. A keret újnak tûnt, tökéletes tisztaságú volt. A finom
nemesfémek egy még finomabb mestermûvet fogtak körbe. Egy
feltehetôen nem túlságosan régen készült portrét az én Széplá-
búmról. Azaz Bao Gabriellájáról. Vagyis Gotfried nôjérôl...
E pillanatban az utolsó reményem is elveszett azzal kapcso-
latban, hogy ne érezzem magamat egy hatalmas seggfejnek. A
hideg kirázott. Minden értelmét vesztette. Minden, amit eddig
tettem, feleslegessé vált, értelmetlen és értéktelen lett.
– A francba! – átkozódott Rikki, és kilesett az ablakon. A tá-
volban a kapu teljes szélességben kitárult, és két éjfekete Alfa
Romeo gurult be rajta.
– Vendégek jöttek! – állapította meg.
– Gyorsan húzzunk innét! – vinnyogtam, és megindultam ki-
felé ott, ahol bejöttünk. Az ablakon át.
– Te megvesztél? – szólt rám Rikki, és karomnál fogva rántott
vissza a párkányról. – Bemutatkozni nem akarsz nekik? Ha ki-
mászol, azonnal észrevesznek, csak idebent vagyunk vala-
mennyire biztonságban – magyarázta, és hozzátette: – egyelôre.
185
 Ajtók csapódását hallottuk, és német nyelvû fojtott kiabálást.
Kilestünk a fehér függöny mögül. Láttuk, ahogy a vér szagát
megérzô Gotfried Schäfer-féle Wehrmacht club-beli tagok esze-
lôs érdeklôdéssel meglódulnak a ház bejáratai felé. Ezek vala-
mit észrevettek.
– Itt vége mindennek! – jelentettem ki kétségbeesetten, és
ököllel az íróasztal szélére ütöttem. Erre az íróasztal oldalát dí-
szítô intarzia elegánsan lecsúszott, és láthatóvá vált egy titkos
rekesz. Összenéztünk. Egy pillanatra úgy éreztem magam, mint
az ifjú Indiana Jones, aki megtalálta a keresett titkos kapcso-
lót. Rikki bekukkantott a rekeszbe, majd benyúlt, és egy fegy-
vert húzott elô.
– Hát, csajszi, te aztán okozol meglepetéseket. Úgy látszik,
igaz a mondás, hogy vak tyúk is talál szemet – nevetett fel Rikki,
és ellenôrizte a stukkert. – Gyere gyorsan! – szólt rám, majd az
iroda ajtaját résnyire nyitotta, és kilesett a folyosóra. A távolból
már léptek zaját lehetett hallani.
Kiléptünk az irodából, elindultunk az ismeretlen házban.
Balra fordultunk, miközben jobbról a léptek zaja egyre erôsö-
dött. A folyosó élesen elkanyarodott és egy meredek lépcsôház-
ba torkollott.
– Kommen Sie heran! Dieser Weg! Sie sind hier! – hallottuk
nem sokkal késôbb nyomunkban a kiabálást, miközben elin-
dultunk felfelé.
– Hé, Rikki, mit mondtak? – érdeklôdtem.
– Fingom sincs, de biztos, hogy nem üdvözölni akartak! – vág-
ta rá, és az utolsó lépcsôfoknál befékezett. A falépcsô egy körfo-
lyosóra vitt minket. Rikkivel kiléptünk erre a folyosóra, és két-
ségbeesetten kezdtünk menedéket keresni a két oldalt lévô
szobákban. Találtunk fent három hálót, ugyanannyi fürdôszo-
bát, egy pihenôt meg konyhát is. Rikki hirtelen lelesett a mély-
be, és megszólalt:
– Tökös, hagyjad, vége a játéknak! – szólt, miközben lefelé
nézett a hatalmas nappaliba és felemelte két kezét a magasba,
mintha csak ijesztgetni akarna valakit. Másodpercekkel késôbb
felért az emeletre két Hans, fekete öltönyben, vakítóan fehér
ingben, felnyírt világos hajjal és barátságtalanul fekete vasak-
kal a kezükben, amiket tüzelésre készen szegeztek ránk.
186
 – Halten Sie an! Hände hoch! – kiáltották tökéletesen egybe-
hangzóan. Célba vettek minket. Rikki feléjük fordult még ma-
gasabbra emelt kezekkel, miközben én lenéztem a nappaliba,
ahol további hat darab félelmetesen egyforma Hans állt, mere-
ven felfelé szegezett pisztolyokkal. Innentôl kezdve semmi két-
ségem nem volt afelôl, hogy Rikki barátomnak igaza volt. A já-
téknak vége!
Egy fátyolfüggöny lebbent meg a lent elterülô hatalmas nap-
pali üveg tolóajtaja elôtt. Az egyik Hans leengedte fegyverét, de
szemét még mindig rajtunk tartva, elhúzta az ajtót. A lebbenô
alpesi fehérségû textilt megmarkolta és oldalra húzta. Remek
kilátás nyílott a faborítású teraszra és a kertre. Feszült csönd
uralkodott. A terasz felôl két lépés hangját lehetett hallani. Mind-
két lépés elegáns volt és megfontolt, egyszerre léptek. Ahogy
közeledett a két vendég, úgy lehetett szétválasztani léptük hang-
ját egyre biztosabban. Az egyikük tartotta a ritmust, míg a má-
sik idôrôl idôre megbotlott – hallhatóan tûsarkújában – a te-
raszpadló léceinek közében. Nem volt kérdés, kik érkeznek. A
Simlis és a Szende közeledett. A csillogó bôrû Gotfried belépett
az ajtón, és mögötte Gabriella is. Vendéglátónk ránk sem pil-
lantott. Némán vágott át a nappalin, miközben emberei szemü-
ket le sem véve rólunk, elálltak útjából, majd visszasoroltak
rendezett alakzatukba, miután Gabriella is elhaladt közöttük.
A gerlepár eltûnt alattunk, de lépteik a fényesre csiszolt már-
vány járólapoknak köszönhetôen még mindig jól hallhatóak
voltak. Néhány másodperc múlva a lépcsô felôl közeledtek, és
ösztönösen Rikkivel a hang felé fordítottuk fejünket, míg tes-
tünk többi része a ránk szegezett pisztolycsövek unszolására
mozdulatlan maradt, mint egy szobor.
– Ich begrüße die liebe Gäste! – szólt hozzánk nyugodt mo-
sollyal Gotfried, míg az ördög, ki jelen esetben ténylegesen Pradát
viselt, szó és rezzenéstelen arc nélkül sétált el elôttünk erôs
illatfelhôt hagyva léptei nyomán, majd bezárta maga mögött a
szoba ajtaját, ahova belibbent.
– Ezt nem értettem, és te? – kérdezte tôlem halkan Rikki.
– Fogalmam sincs, mirôl beszél, de gondolom: nem kávéra
invitált minket – súgtam a választ. Gotfried megcsóválta fejét,

187
zakóját levette és a korlátra terítette. Két mandzsettáját is le-
vette, ingujját pedig felhajtotta. Aztán fájt, égett az arcom, majd
a korlát fogott meg a hatalmas pofon után.
– Ich würde nicht so lustige Stimmung in Ihrem Ort! – Gotfried
kivárta, míg felocsúdtam a pofonok után, majd magyarul foly-
tatta: – Úgy is mondhatnám, ne viccelôdjön, nincsen abban a
helyzetben!
A pofonok nyoma korántsem égetett annyira most, mint ed-
dig. A figyelmem a háziúr tökéletes magyarsággal szerkesztett
mondatára irányult. Gotfried odalépett a korláthoz. Megtámasz-
kodott rajta, és úgy nézett rám, majd Rikkire.
– Mit akartak itt? – érdeklôdött, miközben az ujján csillogó
gyûrûvel megkocogtatta a korlátot, jelezvén, hogy gyors választ
vár.
Ez ismét egy PONT volt az életemben. Az a PONT, amikor se
szólni, se pislogni nem tudtam. Ha jól vettem észre, így volt ez-
zel barátom is. Torkom és szám is száraz lett az izgalomtól, a
szívem pedig hevesen kalimpált. És pont ez volt az a PONT,
amikor elfogyott minden terv. Hanyagságunk következtében erre
az eshetôségre nem készültük semmiféle tervvel.
– Csak nem elvitte a cica a nyelvüket? – humorizált Gotfried.
– Szóval mit keresnek itt? Most kérdezem utoljára. – Felegyene-
sedett. Csillogó bôre fakóbb lett, és szemeiben elfojtott düh tüze
égett. Néma csönd uralkodott a házban, halk szuszogás törte
meg, mikor újra megszólalt. – Maguk pitiáner besurranó fér-
gek! – Kezdett nagyon úgy tûnni, hogy összekever minket vala-
kikkel. – Azt hitte a fônökük, hogy a galériában eladott festmé-
nyeket vissza tudja lopatni? Magukkal? Két amatôrrel? – ordított
Gotfried, és utasította embereit, hogy motozzanak át minket,
miközben fejét csóválva sajnálkozóan nézett ránk. Azon járha-
tott az agya, mitévô legyen velünk.
– Unbewaffnet, mein Herr! – szólt az egyik Hans, miután mód-
szeresen letaperolt bennünket. Elkobozta a térképet tôlem, és
Rikkitôl egy csomag mentolos rágógumit.
– Nehmen Sie ihn nach oben zu, und dann später mit ihnen
umgehen – mondta embereinek, mire egy-egy Hans megraga-
dott minket, és belökdöstek az emelet egyik szobájába. A szoba
nagy volt. Takaros és tiszta. Afféle vendégszoba, királyok vagy
188
legalábbis hercegek számára. Hatalmas lapos tévé az egyik fa-
lon, óriási ágy, friss ropogós ágynemûvel. Frissen vágott liliom.
Látványa egy percre elfeledtette velünk szorult helyzetünket.
Egybôl az ablakokhoz siettünk, hogy megtudjuk: a kilincsei le
vannak szerelve.
– Most mit csináljunk? – kérdeztem Rikkit, aki a kilincs nél-
küli ablakokat próbálta feszegetni.
– Nem tudom, tökös, de most nagy szarban vagyunk. Ezzel
nem számoltam.
Az ablakon túlról ajtócsapódások hangjai szûrôdtek át. Ki-
lestünk a reluxák közti parányi résen, és láttuk, hogy Gotfried
beszáll az autójába. Miután elhajtottak, csönd ült a házra, de
az sem tartott sokáig. Az ajtókilincs elfordult, a nyelv kattant,
és Gabriella lépett be.
Ezzel még nem is lett volna baj, de aggodalomra adott okot
gyomormagasságban tartott parányi pisztolya, aminek csövét
egyenesen felénk irányította. Gabriella becsukta maga mögött
az ajtót.
– Ha bármelyikôtök megmozdul, lelövöm! Gondolkodás nél-
kül! Egy mukkot se halljak! – közölte velünk, és az ágy felé bic-
centett, hogy üljünk le. Engedelmeskedtünk. A Széplábú most
is gyönyörû volt, és a fegyver, amit a kezében tartott, csak még
nyilvánvalóbbá tette erôs személyiségét.
– Segíteni akarok. A pisztoly csak óvintézkedés arra az eset-
re, ha bárki kétségbe vonná a szavaim hitelességét. Meg va-
gyok értve?
Rikki és én bólintottunk.
– Megtennéd, hogy nem tartod rám a stukkert? Nyomasztó
érzés – próbálkoztam.
– Csak nem kényelmetlen? – élcelôdött.
– Ne csináld ezt, nem kell ide fegyver – mondtam, és felálltam
az ágyról, kezdtem óvatosan közeledni felé. A pisztoly hirtelen
fejmagasságba emelkedett, én meg megálltam.
– Oké, oké, rendben van! – nyugtatgattam, és visszaültem az
ágyra.
– Mit keresel te itt? – kérdezte Gabriella, miközben fegyvere
csövét még mindig rajtam tartotta.
– A lányért jöttünk, akit elraboltatok – válaszoltam.
189
 A Széplábú elmosolyodott, és megcsóválta fejét.
– Ezt mindig is csodáltam benned. A mérhetetlen naivságod
fog a sírba vinni.
Rikki rám nézett, majd hanyatt vágódott a hatalmas, süppe-
dôs ágyon. Beletúrt a hajába.
– Na jó, én beszarok rajtad, tökös! – mondta, majd erôt gyûjt-
ve felült, és a Gabriellához fordult. – Engem hagyjatok ki a sze-
relmi leszámolásból!
– Hallgasson! – mordult rá Gabriella, és most Rikkit vette cél-
ba.
– Oké, hölgyem, én megértem, ha haragszik a barátomra, de
nem ez a megfelelô…
– Kuss, Rikki! – vágtam közbe. Öröm az ürömben. Életemben
elôször Rikki elfogadta, amit mondtam.
– Mit akarsz? – kérdeztem a Széplábút.
– Mondom, lehet, hogy segíteni, de rajtad és a barátodon múlik,
mi lesz a végsô döntésem! Csak ôszinte válaszokat fogadok el.
Ha érzem, hogy picit is hamis a válasz, rövidre zárom a beszél-
getést. Szóval, mit kerestek itt?
– Thue-ért jöttünk – ismételtem magam. – Vissza akarjuk vinni
Bao-nak.
– Értem. Mi van, ha Thue nem akar visszamenni Bao-hoz?
– Hogy érted? – kérdeztem, miközben Rikki csak kapkodta a
fejét. Hol rám, hol a fegyveres nôre nézett.
– Abba bele sem gondolsz, hogy nem véletlen történtek a dol-
gok?
– Mi? – néztem rá csodálkozva és hitetlenül.
– A kis Thue eladta az apját Gotfriednek! – közölte Gabriella.
Hátralépett az ajtóhoz, résnyire nyitotta, kilesett rajta, miköz-
ben a fegyverrel még mindig ránk célzott. – A szerelem nagy úr!
– jegyezte meg.
– Thue végig benne volt ugyanúgy, ahogyan te is? – kérdez-
tem döbbenten, miközben állam a padlón koppant, és nem akar-
tam elhinni a hallottakat.
– Mondhatni, bár nekem van a történetben a legkisebb sze-
repem – válaszolt a Széplábú.
– Na álljunk meg egy pillanatra! Szóval azt állítja, hogy egy
olyan lányt akarunk megmenekíteni, akinek az égvilágon sem-
190
mi baja nincs. Sôt, itt van a legnagyobb biztonságban? Ebben a
rohadt házban? Ezért fogunk golyót kapni a fejünkbe?
– A jelenlegi felállás szerint igen – helyeselt Gabriella.
– Hát ez kész! – nyögött fel Rikki, és visszaült az ágy szélére.
– Miért jöttél? Mit akarsz? – faggattam a Széplábút.
– Már mondtam, segíteni akarok, de csak egy feltétellel.
– Mégpedig? – érdeklôdtem, és valóban kíváncsi voltam a vá-
laszára.
– Ha megígéred, hogy nyom nélkül felszívódtok, és nem tesz-
tek keresztbe nekem a célegyenesben.
– Elvesz Gotfried? – kérdeztem, mire a Széplábú haragosan
nézett rám. Nagy levegôt vett, majd dühösen kieresztette.
– Nem is tudom miért jöttem fel ide! Tudod, a megbízásomnak
megfelelôen minden homályos szálat megvizsgálok, feltérképe-
zek, és egy nemzetközi szervezett akció keretein belül felszá-
moljuk ezt az egész baráti kört.
– Még mindig tartod magad az NNI-s történetedhez?
– Nemhogy tartom magam hozzá, hanem kijelentem, hogy a
célegyenesben vagyunk. Tudod, vannak olyan embereink, akik
szó és nyom nélkül felszívódnak, de erre nem pazarolnék idôt.
Ha kell, én egyedül is végigviszem az ügyet. A lényeg, azt kérem,
hogy szívódjatok fel! Ne tegyetek keresztbe! Nem nekem ártaná-
tok vele, ha lábatlankodtok, hanem hat európai országnak egy-
szerre.
– Mondták már, hogy remek színésznô vagy? – tudakoltam.
– Ennek köszönhetem, hogy még élek – válaszolt Gabriella.
– Na jó! Véget vethetnénk ennek? Döntse már el, hogy most
lelô minket, vagy mi legyen? – hördült fel Rikki, új erôre kapva.
Gabriella tekintete egy másodpercre meglágyult, de a fegy-
vert még mindig rajtunk tartotta, majd újra kilesett az ajtón, és
intett nekünk.
– Gyerünk, nincs sok idônk! Bármikor visszajöhetnek! – siet-
tetett, és mi elindultunk utána. Elhagytuk luxuscellánkat és
kiléptünk az emeleti körfolyosóra. Gabriella lelesett az alattunk
elterülô nappalira. Egy Hans pihent lent a bôrkanapé ölelésé-
ben, míg egy másik a teraszon rágyújtva füstfelhôt eregetett,
miközben a kertet nézegette. Halk zene hangja hallatszott fel a
nappaliból.
191
 – Felhívom ide, aztán te és a barátod intéztek mindent. Csak
egy kérésem van. Halk és gyors legyen, aztán jöhet a másik
ember.
– Gotfried csak két embert hagyott hátra, hogy ôrizzenek min-
ket? – kérdezte Rikki.
– Csak ennyit néz ki belôletek! Két töketlen besurranó! – vont
vállat a Széplábú.
– Akkor megmutatjuk, hogy nem vagyunk töketlenek – vágta
rá Rikki. – Kérem a pisztolyt!
– Persze, majd oda is adom! – sziszegte Gabriella halkan, ne-
hogy a lent pihenô Hans felfigyeljen ránk. Rikki egyik kezével
megmarkolta a Széplábú fegyveres kezét a csuklójánál, míg a
másikkal megmarkolta a pisztoly csövét, és magától eltartva
balra kezdte csavarni. Gabriella ujjai sorra engedtek a szorítá-
son, miközben szemeikkel ádáz csatát vívtak.
– Engedje el! Adja ide! – kérte lágy hangon Rikki, ami szöges
ellentétben állt ujjai szorításának erejétôl. – Ez nem nôi kezek-
be való!
– Csessze meg! – durrogott Gabriella, miközben vékony ujjai-
ból kezdett elszállni minden erô, és egy halk kiáltás csúszott ki
a száján.
Hogy a vastag üvegeknek, vagy a kint dohányzó Hans koráb-
ban szerzett sérülésébôl adódó hallásproblémának köszönhe-
tô-e, hogy meg sem fordult a kiáltásra, azt nem tudom, de társa
hirtelen talpra pattant és felnézett az emeletre. Meglátta a kor-
látnál dulakodó Gabriellát és Rikkit, no meg engem, amint ma-
gasba emeltem a folyosón díszelgô kora tizennyolcadik századi
– vagy valami hasonló, de biztosan méregdrága – hatalmas vá-
zát, és egyenesen a fejére hajítottam.
Hatalmas csörömpölés hallatszott. Akkora, amit sem a vélhe-
tô hallássérülés, sem a vastag üvegek nem képesek megfékez-
ni. Az utolsó Hans eldobta a cigarettáját, sarkon fordult, majd
valósággal feltépte a terasz ajtaját. Belépve a nappaliba, meg-
pillantotta társát vérzô fejjel elterülve a földön, cseréptörmelé-
kekkel beterítve.
– Halt! – kiáltott ránk lentrôl. Fegyverét elôkapta, és célba
vett minket. Gyorsan földre vetettem magam, míg a Széplábú
beállt Rikki elé, testével takarva a tiszta célpontot, és látványo-
san folytatták a dulakodást.
192
 – Jürgen! Nicht schießen! – kiáltott Gabriella, mire Hans, aki
Jürgen volt, követte a parancsot, de továbbra is helyezkedett,
hogy tiszta célpontot kapjon Rikki személyében. Felgyorsult
minden. Gabriella Rikki szemébe nézett. Rikki megérezte, mi
fog történni. Gabriella elvetôdött oldalra, és hatalmas lövések
hangjai rázták meg a házat. Rikki fiú tüzet nyitott. Hat töltényt
eresztett bele Jürgenbe, akit meglepetésként ért a hirtelen tá-
madás. Fájdalmas arckifejezéssel esett a mögötte lévô kanapé
puha párnái közé. Rikki közelebb lépett a korláthoz. Néhány
másodpercig nézte a két férfit. Egyikük sem mozdult.
– Szerintem végeztünk, bár nem így képzeltem! – mondta
Gabriella, majd feltápászkodott, és megigazította ruháját. Kar-
ját nézte, amit erôsen lehorzsolt vetôdéskor.
– Minden rendben? – érdeklôdtem.
– Kutya bajom! – válaszolt. – Így legalább hitelesebb lesz a
menekvésetek története – fordult hozzám a Széplábú.
– Hogy érted?
Rikki gyorsan lefutott a nappaliba, és megvizsgálta a két fic-
kót.
– Ez még él! – szólt fel Rikki, és a vázával ártalmatlanított
férfit vizsgálta.
– Én nem mehetek, itt kell maradnom. Nem léphetek le a cél-
egyenesben – közölte Gabriella.
– De ha kiderül, mi történt itt, Gotfried meg fog ölni.
– Nem derül ki. – Az én Széplábúm megragadta a kezem, mint-
ha mi sem változott volna azóta, hogy vészes közelségbe kerül-
tünk egymáshoz, és lefelé indultunk a nappaliba. A másik ke-
zével Rikki felé nyúlt, a fegyverét kérte, és mélységes
meghökkenésemre az én könyörtelen barátom zokszó nélkül
visszaadta a stukkert.
Kellett is, mert a férfi a földön lassan megmozdította ujjait,
mintha a fejétôl alig egy méterre fekvô fegyver után akarna nyúl-
ni. Gabriella fölé hajolt, és kíméletlenül belelôtt.
– Ez pedig a mi titkunk marad – mondta a Széplábú határo-
zottan. – Ti most elhúztok, én meg azt mondom Gotfriednek,
hogy éppen zuhanyoztam, mikor kiszöktetek a szobából, fegy-
vert szereztetek, és leszedtétek ezt a két szerencsétlent. Sôt,

193
engem is majdnem elkönyveltetek! – magyarázta, közben a kar-
ján lévô horzsolásra mutatott. A seb frissen vöröslött csuklója
és könyöke között, még mindig lágyan vérzett. – Úgy tûnik, egy
darabig csak hosszú ujjú fölsôt viselhetek – jegyezte meg.
Rikki és én döbbenten álltunk. Néztük ezt a nôt, akinek a
tekintetében szemernyi bizonytalanság sem tükrözôdött azok
után, amit itt mûvelt. Mélyen a szemébe néztem, ami most kü-
lönösen hûvös volt és rideg.

194
 31.

Hotel Regno

Csapzottan, fáradtan, megviselten érkeztünk vissza a Hotel

Regno exkluzív falai közé. Nem nagyon illettünk bele ebbe a
nyugalmas környezetbe. Rettegtünk. Ha Gotfried hazaér és
meglátja a piszkot, amit magunk után hagytunk, hajtóvadá-
szatot indít ellenünk. Mivel nem élvezzük a hazai pálya elônye-
it, igen kevés lehetôség látszik arra, hogy élve kijussunk az örök
városból.
A szállodai felvonó csigái most rendkívül lassan forogtak, mi
pedig szótlanok voltunk és izgatottak. Tudtuk, hogy minden
másodperc számít. Beléptünk a szobába, és rögtön megérez-
tük, hogy valami nem stimmel. Az erkélyajtó résnyire nyitva
volt, és a függöny minden fuvallatra lágyan meglebbent. Három
táska hevert a szobánk közepén, és majdnem frissen vágott vi-
rág díszelgett a dohányzóasztalon, bár az még tegnapról volt itt.
Rikki intett, hogy maradjak le. Elôrement. Az ajtótól jobbra lévô
komódról óvatosan felemelte a szálloda telefonját. Kirántotta a
zsinórt, és két ökle köré tekerte végeit, tökéletes fojtózsinórrá
téve azt. Rikki megindult az erkély felé. Léptei finomak voltak,
akárcsak a vadászó pumáé. Hirtelen mély nevetés hallatszott
be az erkélyrôl.
– Nem tenném! – szólt a hang kintrôl, és hallhatóan nagy
szuszogás közepette felkeltek a vendégeink a balkonunk széke-
irôl. Az ajtó kitárult, szívem hevesen vert. Gantemirov Juszup
lépett be két barátja társaságában.
– Barátom! Hívtál! – mondta elegánsan fejet hajtva széttárt
karokkal, úgy nézve rám hatalmas szemeivel.
– Késtél, de elnézem neked – vágtam rá, és egy baráti ölelés-
sel üdvözöltük egymást.
Rikki leengedte alkalmi fegyverét.
– Bemutatom a török testvéreket. Régi barátaim, ott voltak,
amikor hívtál, és nekik is kedvük volt egy kis római kirucca-
násra.
A jobb oldali srác elôrelépett, és kezet nyújtott.
195
 – A nevem Nuri, de a barátaim csak Szultánnak szólítanak –
szólt, és visszalépett.
– Ô meg az öccse, Iszmail – folytatta Juszup. Szultán kistest-
vére bólintott, és ahogy elnéztem, idôsebbnek tûnt a bátyjánál.
Valószínûleg az arca bal oldalát félkörívben, a szeme sarkából
állcsúcsáig keresztbe szelô heg miatt. Az erôs borostával pró-
bálta eltakarni a sebhelyet, de nem lehetett.
– Ô meg itt Rikki – válaszoltam, és a megilletôdött törpeóriás
felé biccentettem, aki vendégeinknél majd másfél fejjel volt ala-
csonyabb.
Kezet fogtak.
– Hogy jutottatok be? – érdeklôdtem.
– Kivettünk két szobát egy emelettel feljebb, hogy a közelben
legyünk. Iszmail meg mindenhova be tud jutni, valóságos Hudson
Hawk – válaszolt Juszup. – Remélem, nincs harag a báros inci-
dens miatt – nézett Rikkire, aki csak legyintett.
– Mi lesz most, barátom? Te vagy a fônök! – fordult hozzám
Juszup.
– Nem tudom – válaszoltam, és tovább passzoltam a kérdést
Rikkihez: – Szerinted?
– Csomagoljunk, és húzzunk a fenébe! – javasolta habozás
nélkül.
– Nem szólnék bele, de nem azért jöttünk ide, hogy most vissza-
forduljunk – kapcsolódott be a heges Iszmail, akinek fura tüzet
láttam a szemében. Mint aki balhéra vágyik...
– Az a gond, hogy már gôzünk sincs, ki kivel van és kinek
dolgozik.
– Egy biztos – szólt közbe Juszup, és a szobában lévôkre né-
zett –, mi öten biztosan együtt vagyunk és számíthatunk egy-
másra. A Korán a szeretetre és az összefogásra tanít minket és
arra, hogy ki kell állnunk egymásért. A testvéreinkért.
– Nekem senki nem a testvérem – szólalt meg Rikki. Kinyitot-
ta a minibárt, és magához vett egy palack jeges sört. A komód
szélénél lepattintotta az üveg koronazárját, és meghúzta az üve-
get.
– Egyet kérdeznék tôled… Rikki – tette hozzá Nuri kis gondol-
kodás után a nevet. – Hiszel te az Istenedben?
196
 Rikki megdöbbent a kérdésen és nem tudta mire vélni, majd
még néhány korty sör vételezése után válaszolt:
– Mondhatni, bár nagyon rég hallatott magáról nálam.
– Ezt igennek veszem! – jelentette ki Nuri. – Tudod, mi lehet a
közös pont köztünk, miért vagyunk testvérek?
Rikki megcsóválta fejét, belehúzott egy utolsót a sörbe, és át-
adta nekem.
– Nem, de majd’ megfeszülök, hogy megtudjam – mondta, és
leült egy fotel karfájára.
– Te is egy igaz Istenben hiszel, akárcsak mi. Ez a lényeg,
ezért vagyunk mi testvérek. Az, hogy te Istennek hívod, mi pe-
dig Allahnak, az voltaképpen csak egy nyelvek közti félrefordí-
tás, akárcsak a szent könyveink esetében. Én ebben hiszek,
másként nem tudnék békében élni veletek.
– Aha! Szóval szerinted a vallás olyan, mint egy autó, régión-
ként más alapfelszereltséggel, és mindig az ott élôk igényéhez
van igazítva.
– Ezt te mondtad, nem én – mosolygott türelmesen Nurit, majd
hozzátette: – Segíteni jöttünk, ha tetszik, ha nem.
Rikki felállt, és kiment az erkélyre. Még mindig nem volt kibé-
külve a helyzettel.
– Bocsássatok meg neki, egy kicsit kiborította a mai nap.
Rikki után lestem, aki megtámaszkodott a korláton és a Róma
felett ragyogó kék eget kémlelte gondterhelten.
– Tudjátok, ma nagy szarba léptünk – kezdtem. Néhány mon-
datban ecseteltem a mai napunkat attól kezdve, hogy megles-
tük a villát egészen a Hansok kiiktatásáig. A nem kifejezetten
húsvéti történetet döbbent csönd fogadta. – Váltanék vele né-
hány szót – mondtam Rikki felé bólintva.
– Persze, érthetô. Mi a bárban leszünk, betolunk néhány na-
rancslét, ha megnyugodtatok és eldöntöttétek mi legyen, meg-
találtok minket odalent – nyugtatott Juszup.
Megtámaszkodtam Rikki mellett az erkélykorláton, és egy
ideig együtt néztünk szótlanul a semmibe.
– Mi a gond? – kérdeztem aztán.
Rikki egy ideig nem válaszolt. Erôt gyûjtött, hogy megfogal-
mazza a gondját.

197
 – Te, cseszd meg! Te vagy a kibaszott probléma! Betoppansz a
bárba a két hülye haveroddal, és idáig ráncigáltál, ebbe a ro-
hadt városba, ahol majdnem megdöglöttünk, méghozzá úgy, hogy
még hiányozni sem hiányoztunk volna senkinek. Nekem nem
ez volt a feladatom. Úgy érzem, minden nap egyre jobban bele-
süppedek a szarba. Rohadtul nem erre vágytam. – Miért, mi
a fenére vágytál? Arra, hogy végig Pepének dolgozzál susogós
nadrágban?
– Nem, rohadtul nem arra vágytam, de te soha nem látsz a
dolgok mögé! Megcsinálod a balhét, én meg nem gyôzök takarí-
tani utánad!
– Mi akarsz ezzel?
– Azt, hogy a szervezett bûnözésnél dolgozom vazze’! És ro-
hadtul messze vagyok már a hatáskörömtôl! Érted?!
Mindenre számítottam, de ezekre a szavakra nem. Rikki sem
az, aminek megismertem?
– Hogy érted azt, hogy a szervezett bûnözésnél dolgozol?
– Tudod, ezt elég nehéz sokféleképpen érteni. Operatív mun-
katárs vagyok, a munkámat végeztem, de már olyan messze
sodródtam az enyéimtôl, hogy néha magam sem tudom, ki va-
gyok igazából. A feladatom az volt, hogy figyeljek a franciákra,
mert egyre nagyobb szeletet hasítottak maguknak a pesti tortá-
ból. Pepe éppen kapóra jött. Hosszú éveket töltöttem az öreg
mellett. Mindig tudtam, kit kell bevarrni, és kit kell élve hagyni.
Egészen azonosultam már a szerepemmel. A sokadik év végén
jöttél te. Egy töketlen abban a világban, ahova kell az élesség,
ha életben akarsz maradni. Jó srác voltál, és még mindig az
vagy. Egy igazi kölyökképû suhanc, aki okos, de valójában fosik
mindentôl, mert gôze sincs a világról. Ide pedig én már kevés
vagyok, ahol nemzetközi bûnbandák mozognak. Fegyverek és
terroristák. Csibészek és álcsibészek. Igazi nagykutyák és euró
milliók. Cseszd meg! Ezek nem a ti kerületeteket osztják fel egy-
más között, hanem az egész tetves világot. Itt már nem tudok
rád is vigyázni, tökös! Hat keserves évembe került Pepe mellett,
hogy emberszámba vegyenek. Ez idô alatt erôs lett a gyomrom,
de mindent a jó ügyért vállaltam, mert azt reméltem, hogy ettôl
majd jobb lesz a városomnak és az országomnak.
– Most jut eszembe, hogy a határôrökre sem lôttél – bukott ki
198
belôlem, miután valamennyire magamhoz tértem a döbbenet-
tôl, amit ez a valószínûtlen történet váltott ki belôlem.
– Kollégák és jó srácok, hazavárták ôket – vont vállat az én
újjászületett Rikki barátom.
– Ezért tudtad, hogy a rendôrautó az úton az csapda?
– Valahogy úgy – sóhajtott. – Ha akkor nem hibázunk, nem
lennénk itt, és közel járnánk a csigazabálók leleplezéséhez.
– Hát, ezt akkor jól elcsesztem – motyogtam, és az arcomra
rátelepedhetett a döbbenet, mert Rikki most már megszánt, és
nyugtatóan a vállamra veregetett.

* * *

Róma esti látképében gyönyörködtünk, s én most már arról

gyôzködtem Rikkit, hogy a három alak, akiket elôbb nagy hév-
vel elhajtott, jó emberek, a barátaink. Bár hármuk közül csak
egyért vállalnék felelôsséget, ôk a mi esélyünk a túlélésre. Nem
felejtettem el megemlíteni, hogy Juszup barátom idegen létére
ugyanúgy szerzett már érdemeket városa és országa színe elôtt,
mint ô.
Megegyeztünk, hogy ez a beszélgetés nem is történt meg köz-
tünk, illetve majd végigbeszéljük a dolgot, ha visszatérünk a
városunkba. Rikki végül lekísért a bárba és a maga stílusában
elnézést kért az elôbbi viselkedésért, amit alkoholszintjének
gyalázatos mélységekbe süllyedésével magyarázott. Kapott hát
három narancslét és ugyanennyi Jack Daniel’s-t, és a nézetel-
térés el lett felejtve.
Ekkor otthagytam ôket, és a Via del Corsón gyalog indultam
el a Piazza Venezia irányába. Úgy gondoltam, nem árt kiszellôz-
tetni a fejemet, mielôtt ennek az amúgy sem eseménytelen nap-
nak a csúcspontjára hágnék. Rengeteg turista, utcai zenész
foglalta el a járdát és az úttestet is, valósággal megbénítva az
erre tévedô autósokat. Háromnegyed kilenckor még a Via dei
Fori Imperiali elején tébláboltam a sûrû tömegben, de nem sok-
kal késôbb már kezdett kirajzolódni kora esti díszkivilágításá-
ban a Colosseum. Volt még kilencig néhány percem, ezt kihasz-
nálva körbejártam az építményt. A levegô fülledt volt és

199
kipufogógázoktól nehéz. Az egyik árustól vettem egy palack je-
get, ami lassacskán kezdte visszanyerni eredeti formáját és
Evian ásványvízzé változott. Miközben a jegembôl próbáltam fo-
gyasztásra érdemes mennyiségû ásványvizet melengetni, a tá-
volban megpillantottam NG-t. Szigorú keretes szemüvegben,
szûk indigókék farmerben és egy vékony, rövid, fekete bôrka-
bátban közeledett.
– Elnézést a késésért – kezdte pár lépésrôl, pedig nem késett,
volt még egy perce kilencig. Barátságosan megölelt.
– Hogy tetszik Róma? – érdeklôdött.
– Szép hely, igazán szép, itt mindig zajlik az élet! – bólogat-
tam, és szorosan egymás mellett elindultunk a Foro Romano
irányába. Egy enyhe bal kanyart ejtettünk, s nem sokkal odébb
már az éttermekbôl kiáradó illatok vezettek minket utunkon.
– Ez jónak tûnik – mutattam, miközben belestem az egyik
vendéglátóhely gyönyörû vendégterébe.
– Nem, ez nem jó nekünk! – intett le NG, és karomnál fogva
húzott el az általam kiszemelt kajálda ajtaja elôl.
– De miért? – értetlenkedtem. – Ma úgyis a fônököm fizet.
– Nekünk trattoria kell, nem ristorante! – magyarázta NG. –
A trattoria a jó étterem, minden más a pancser turistáknak
szól. Oda kell menned, ha jót akarsz enni, ahova a helyiek is
járnak.
Néhány sarokkal beljebb találtunk egy helyet. Pici volt, öreg,
büdös és zsúfolásig volt helyiekkel, akik egymást próbálták túl-
harsogni. Kívülállónak úgy tûnhetett, mintha mindenki min-
denkivel veszekedne. Helyet foglaltunk legbelül egy szûk asz-
talnál. Kockás terítô volt rajta, ami a mai napon vagy hat
asztaltársaságot kiszolgálhatott, és valamennyien paradicso-
mos tésztát zabáltak. Egy idôsebb pincér lépett hozzánk. Lera-
kott elénk egy gyûrött menüt, miközben egy három asztallal
odébb lévô társasággal beszélt. NG gyorsan rendelt valamit. Pár
perc elteltével másfél liternyi víz állt az asztalunkon gyöngyözô
palackban, és vártunk a vacsoránkra.
– Mit csináltatok eddig? A barátod hol van most? – kérdezte
NG.
– Dolgoztunk... és voltunk várost is nézni – válaszoltam óva-
tosan. Egyetlen rossz mondat, és még egy ártatlan embert rán-
tok magammal a süllyedô hajóra.
200
 Önfeledt beszélgetésbe kezdtünk. Én hazudtam ugyan, de NG
nagy valószínûséggel igazat mondott, bár ki tudja. Azért jól érez-
tük magunkat. A lasagne friss volt, még gôzölgött, és egy jó
adag parmezánnal szórtam meg. Nem sokkal tíz után végezhet-
tünk a vacsorával, és még vagy egy órát beszélgettünk az asz-
talnál.
Késôre járt, és hirtelen eszembe jutott: talán nem kellene
önfeledten múlatnom az idôt egy nô társaságában, miközben
Európa egyik legveszedelmesebb bûnözôje lohol a nyomunkban.
Lassan asztalt bontottam. NG-nek azt mondtam, nagyon jól érez-
tem magam, de mennem kell lassan, mert holnap korán kez-
dünk, és ha jobban belegondolok, ez még igaz is volt.
Rendeztem a számlát és kiléptünk a kis füstösbôl az éjszakai
Rómába. A taxival tettünk egy rövid kitérôt NG lakásához. A
taxi járó motorral várakozott a ház elôtt, míg elbúcsúztunk.
– Köszönöm az estét! – mondta NG, és közelebb lépett.
– Én köszönöm – válaszoltam szokatlan magabiztossággal.
Odaléptem hozzá és megöleltem, amit viszonzott. Hosszú baráti
ölelés volt, olyan fajta, amire nem is emlékszem pályafutásom
során.
– Ha ráérsz és van idôd, hívj fel, és megismételjük ezt az
estét. De én fizetek! – közölte NG, miközben elindult a lépcsôn
felfelé. Én csak mosolyogtam és úgy éreztem, ma este, itt, a
tésztazabálók és zselés hajak birodalmában egy barátra talál-
tam. Talán az volt a legmegdöbbentôbb, hogy pont egy NÔ sze-
mélyében.

201
202
 32.

Nyom

Amikor visszaértem a szállodába, elsô pillantásra úgy tûnt,

minden a legnagyobb rendben. Az elôcsarnokban gazdag üzlet-
emberek, turisták lézengtek. A boyok a poggyászokkal voltak
elfoglalva. Néhány neveletlen gyerek rohangált közöttük han-
goskodva és élvezve a hatalmas teret. A bárpultnál megláttam
Rikkit. Juszuppal vodka-narancsozott még mindig, bár ha job-
ban belegondolok, Juszup részérôl inkább csak narancslérôl
lehetett szó. Szultán és az öccse, Iszmail, olyan ütemben pusz-
tították a sós mogyorót, mintha most kóstolták volna életükben
elôször.
Aztán seregnyi rendôr tódult be a fôbejáraton, aztán felbuk-
kant néhány Hans is. Ezek a Hansok sohasem akarnak elfogy-
ni! Nem sokkal késôbb régi barátunk, Gotfried is belépett az
ajtón.
– Fiúk! Szerintem vendégeink jöttek! – szóltam oda, és az volt
az érzésem, hogy az aulában megfagyott a levegô. A látogatók a
recepcióhoz léptek, váltottak néhány szót az ott szolgálatot tel-
jesítô férfival. Juszup és Rikki felálltak, megindultunk a szo-
bánk felé. Szultán és Iszmail vállalták, hogy feltartják a rend-
ôröket, idôt nyernek nekünk.
Mi a bár jobb oldali kijáratán át indultunk a szobánk felé,
Iszmail meg közben a túloldali ajtóhoz tántorgott és habozás
nélkül berúgta a bár lengôajtajának üvegbetétjét. Magam sem
csináltam volna elegánsabban. Megállt. Kinyújtotta a lábát, és
az üveg rögtön megadta magát.
A csörömpölô éles hang minden tekintetet odavonzott. Szul-
tán üvöltözni kezdett törökül, majd egy bárszéket hajított a test-
vére felé, utána pedig a pultos fiút szidta. És a rendôrök már
rohantak is feléjük, hogy megfékezzék a két dühöngô törököt. A
recepciónál gyülekezô Hansok Gotfrieddel együtt biztonságos
távolságból nézték végig a jelenetet. Juszup maga elôtt tolva
lökött be minket a liftbe. A dulakodás hangját még onnan is
hallani lehetett.
203
 – Hogy a francba talált ránk ennyire gyorsan?! – tört ki a
liftben Kicsi Rikki, aki a dühtôl hatalmasra nôtt, és ököllel csap-
kodta a fülke falát.
– Gyorsan cuccoljatok össze, csakis a legszükségesebbeket
hozzátok! – utasított bennünket Juszup, miközben kilesett a
kitárult liftajtók mögül a folyosónkra. – Jól van, tiszta, gyertek!
Gond nélkül bejutottunk a szobába, de tudtam, ha az ideve-
zetô út könnyû is volt, a visszaút roppant nehéz lesz. Megtöm-
tük Bao euróival a zsebünket. Magunkhoz vettük iratainkat.
Rikki kilesett az ablakból a Via del Corsóra, és látta, ahogy egy
tucat rendôr próbálja begyömöszölni a két megvadult törököt az
autóba.
– Nincs sok idônk, emberek! – türelmetlenkedett, és megin-
dult az ajtónk felé. – Hozzad a térképet, töki, még szükségünk
lehet rá! – vetette oda nekem.
A szobában megfagyott a levegô, miután harmadjára ismétel-
te Rikki a „Töki, hozzad a térképet!” mondatát, és én még min-
dig csak a zsebeimet tapogattam.
– Nem találom – mondtam, és most már két méltatlankodó
szempár szegezôdött rám.
– Te isten barma! Most, hogy a francba keveredünk ki innen.
Lesétálsz egy másik térképért a recepcióra? Vagy esetleg meg-
kéred Gotfriedet, hogy adja kölcsön az autós térképét?! – kia-
bált velem Rikki. Juszup csitította.
– Megvan! – kiáltottam fel.
– A térkép? – kérdezte Juszup.
– Nem. Csak a helye, azt hiszem, tudom, hol van – helyesbí-
tettem.
– Akkor villantsd, töki, mert ha nem indulunk el tíz másod-
percen belül, azt hiszem, nagy szarban leszünk – vakkantott
Rikki, és kilépett a folyosóra. Aztán rögvest vissza a szobába,
becsapva maga mögött az ajtót.
– Csessze meg! Tévedtem! Csak öt másodpercünk maradt.
Kintrôl máris nekifeszültek az ajtónknak. Bentrôl most már
Juszup és rögtönzött segítôje, a komód tartotta a frontot.
– Húzzatok innét! Nyomás az erkélyre! – sziszegte Juszup,
miközben minden erejével igyekezett késleltetni vendégeink
bejutását a szobába. Kiléptünk az erkélyre.
204
 – Juszuppal mi lesz? – kérdezte Rikki. Aggodalmát megindító-
nak találtam. És fölöslegesnek.
– Ôt nem kell félteni! Neki senki sem árthat, legalábbis nem
túl sok mindenki – jelentettem ki magabiztosan. És örültem,
hogy ebben a rohadt helyzetben legalább rá nem volt gondom.
Juszupban volt még erô, csak az ajtóban nem. Hatalmas reccse-
néssel egy tûzpiros baltafej jelent meg az ajtó innensô oldalán.
Az a balta lehetett, amit a folyosón, a tûzoltó fecskendô mellett
láttam korábban többször is. Utólag belegondolva, akár én is
leakaszthattam volna.
– Húzzatok már innét! – ordított most már dühösen Juszup.
Megmarkolta a balta ajtón belógó fejét, ami megakadt, mikor
megpróbálták visszahúzni a túloldalra. Gondolom, újra lecsap-
ni szándékoztak vele, de Juszup elkezdte behúzni a résen a
baltanyelet. Sikerült neki. Juszup tehát fegyvert szerzett, ami
azt jelentette, hogy vége a játéknak.
Kilestünk a balkonról. A Via del Corso hosszan húzódott alat-
tunk mindkét irányban. Rikki kilépett a párkányra és gondol-
kodás nélkül leugrott az alattunk lévô balkonra.
– Mozogj már, a fenébe is! – kiabált az alattunk levô erkélyrôl.
Én is leereszkedtem. Rikki elkapta a lábamat és úgy húzott be
maga mellé. A cirkuszi mutatványunknak hamarosan nézôi is
lettek. Elôször csak egy párocska bámult felfelé, majd csatlako-
zott hozzá még jó néhány ember, több tucat járókelô, néhány
robogóssal egyetemben. Eléggé látványos nap volt ez Róma bel-
városában. Mi ketten pókemberek módjára ugráltunk egyik
emeletrôl a másikra, egyik erkélyrôl a másikra. Csupán két do-
log különböztetett meg minket a filmbelitôl. Az egyik, hogy mi
nem viseltünk színes latexruhát. A másik, hogy nekünk nem a
hálóvetônk, hanem a gatyánk volt tele, de rendesen. Fostunk,
akárcsak az a három kövér városi galamb, ami emeletrôl eme-
letre követett minket.
– Még egy emelet! – sürgetett Rikki. Újra lendült, majd sikere-
sen meg is érkezett az alattunk lévô utolsó balkonra. – Gyere
már! – kiáltott fel kihajolva, és ismételten elkapta volna a lába-
mat úgy, mint az elôbb. Pontosabban csak szerette volna, csak-
hogy ezúttal vagy ô nyúlt félre, vagy én ugrottam rosszul. Alig
bírtam megkapaszkodni a mûkô korlátba. Alattunk felmorajlott
205
a tömeg. Valami édeskés forró öntötte el a számat és éles fájdal-
mat is éreztem, ahogy megcsókoltam a korlátot. Lassan azért
felhúztam magam. Rikki elkapta a karomat és behúzott maga
mellé. Barátom tekintetébôl tisztán kivettem, hogy valami van
az arcomon, aminek nem kéne ott lennie. Legalábbis eddig nem
volt ott.
– Csinos kis seb – állapította meg Rikki, miközben megpöc-
költe vérzô állcsúcsomat. – Minden rendben? Jól vagy? – kér-
dezte.
Csupa magánhangzóval válaszoltam. A hangjátékom jelen-
tése ez volt: igen jól vagyok, csak bevágtam az állam.
Rikki legyintett, majd az erkélyajtóhoz lépett. Az persze zár-
va volt. Erre levette a kabátját, a kézfejére csavarta, és püfölni
kezdte a vastag termoplán üveget. Ezeknek az újfajta nyílászá-
róknak két nagy elônyük van a hagyományos táblaüvegekkel
szemben. A hôszigetelés az egyik. A másik elôny meg az, hogy
sokkal nehezebb beverni ôket... Különösen, ha védôfóliával van-
nak ellátva, mint ezek.
Lelestem a balkonról. Láttam, hogy egy áruszállító kisteher-
autó próbál átfurakodni a bámészkodó tömegen.
– Rikki! Hagyd a francba! Gyere! – kértem izgatottan. Szíve-
met a torkomban éreztem. Kimásztam a korlát külsô oldalára.
Rikki elkapta a karomat, és teljes erejébôl markolt.
– Mire készülsz, te szerencsétlen! Ki akarod törni a nyaka-
dat? – kiáltott rám, miközben én csak a kisteherautót figyel-
tem.
– Most bízz bennem! Életemben elôször tudom, mit csinálok!
– mondtam, és úgy megrántottam, hogy ô is átesett a korláton.
Én ugrottam, Rikki pedig ordítva zuhant utánam. A zuhanás a
balkonról nemcsak gyorsabb volt, mint gondoltam, hanem fáj-
dalmasabb is. A kétemeletnyi magasságból egyetlen másodperc
alatt a plató ponyváján találtuk magunkat. Onnét egyenest az
aszfaltra zuhantunk. Fájdalmasan nyögtünk a becsapódáskor,
és néhány másodpercig mozdulni sem tudtunk. Rikki fiú tá-
pászkodott fel elôbb. Bizonytalan léptekkel, dülöngélve indult
meg nézôközönségünk felé, miközben a ruháját igazgatta és már
azt leste, mivel oldhatnánk kereket. A választék nem volt nagy,
de Rikki könnyedén vette el tizenéves vezetôjétôl az egyik ötven
206
köbcentis Vespát. Cserébe némi eurót hagyott ott. A döbbent
tömeg nem reagált, csak álltak ott megkukulva. Rikki mellém
gurult. Feltápászkodtam. Minden csontom sajgott, de valahogy
felültem mögé. A mini moped felnyögött, és mi elhúztunk a si-
kátorok felé, persze abban a tudatban, hogy ennyivel azért nem
ússzuk meg a dolgot.

207
208
 33.
Egérút

Ismeretlen utcákon hajszoltuk szegény Vespát, ami az út ele-

jén még becsülettel állta a sarat. A távolban éles szirénahang-
ok sikítottak az amúgy is zajos levegôben, Róma szívében. Tud-
tuk, hogy nekünk szólnak. Nem sokkal késôbb éreztem, hogy a
kis járgány lelassul, hiába húzza a gázkart csuklót törve Rikki
barátom. A Vespa megmakacsolta magát, majd egyszer csak
megállt. A zsákmányolt moped benzintankja olyan száraz volt,
mint a Góbi sivatag. Megálltunk az utca kellôs közepén, alig
néhány percre a hoteltôl. Rikki egy hanyag mozdulattal elen-
gedte a mopedet, ami nagyot csattanva oldalára dôlt. Gyalog
folytattuk utunkat.
– Most merre? Van öleted? – kérdeztem Rikkit, de már nem
volt idô a tanakodásra. Két fiatal carabinieri közeledett felénk
gyors léptekkel. Úgy látszik, nem díjazták újszerû parkolási
módszerünket.
– Che cosa stanno facendo laggiu! Da li prese per il
ciclomotore! – kiáltotta az egyik.
– Már csak ti hiányoztatok – idegeskedett Rikki, és elindult a
két carabinieri felé, miközben hevesen gesztikulált a kezeivel.
Ez azonban csak trükk volt. Elérve a kellô közelséget, gesztiku-
láló kezeit fegyverré változtatta. A jobb oldali hirtelen lendület-
bôl kapott egy felsô jobb horgot, akkorát, hogy még a díszes sap-
kája is lerepült a fejérôl. Társának sem volt ideje mozdulni. Rikki
máris kiutalta számára a következô KO-ját.
– Látszik, hogy nem volt még dolguk focihuligánokkal – álla-
pította meg, majd leguggolt, és kihúzta a carabinierik övén csün-
gô oldaltokból a fegyverüket és egy-egy póttárat. – Így több esé-
lyünk lesz Gotfried ellen – magyarázkodott, és kezembe nyomta
az egyik pisztolyt.
Az este további részében egy elhanyagolt kétcsillagos hotel-
ben húztuk meg magunkat az Angyalvár közelében. A recepci-
ós fiú egy kevés készpénz fejében eltekintett az adminisztráció-
tól és a felesleges kérdezôsködéstôl. A négyes szobát kaptuk meg
a kilencbôl. Azt a szobát, amit a legnagyobb becsben tartott.
209
Angolul eldicsekedett vele, hogy az elôzô év decemberében itt
fogta el az Interpol az olasz maffia két vezetôjét – igen, pontosan
ebben a szobában. A szoba a Hotel Regnóhoz képest meglehetô-
sen szûkös és koszos volt. Elhúztam a nehéz függönyt, és kiles-
tem az ablakon. Az ablak egy alig kétméteres távolságban lévô
tûzfalra nyílott. Ha az ember kellô elszántságot érzett magában
ahhoz, hogy arcát a retkes üveghez préselje, úgy ki tudott lesni
a szálló és a tûzfal közti kis sikátorra is.
– Szép mi? – lépett oda hozzám Rikki, és ô is megvizsgálta a
tûzfalat.
– Ha belegondolok, hogy azok a maffiózók is ezt a falat bámul-
ták, kiráz a hideg – válaszoltam.
– Figyelj, tökös. Amíg nem földelnek el, addig mindig van
esély... Aludjunk! Holnap tiszta fejjel átgondoljuk a folytatást.
Hiszen még a haverjaidat is ki kéne szedni a pöcegödörbôl.
– Tudnál most aludni? – hitetlenkedtem, bár alapjában véve
egyetértettem Rikkivel.
– Nem kérdés, hogy tudok-e, mert kell. Nem állhatunk oda
holnap Gotfried elé ásítozva.
– Holnap?! – kérdeztem vissza.
– Miért, mit gondoltál, töki? Megvárod, míg ô jön értünk? Jobb,
ha elé vágunk. Most pedig felváltva ôrködünk, te kezded – kö-
zölte, és az este folyamán többet nem is szólt hozzám.
Egy egyszemélyes kis fotelt toltam az ajtó elé. Beleültem, a
pisztolyt az ölembe tettem. Azon tûnôdtem, meg tudnám-e húz-
ni a ravaszt, ha kell.
Már jó ideje aludhattam ôrködés közben. A nyakamba átko-
zott zsibbadás állt, ahogy felriadtam. Cipôtalp baljós nyikorgá-
sára lettem figyelmes, és a derekamat sem kímélte a feltehetô-
en még Julius Caesar korából itt rekedt fotel. Az ajtónknál valaki
hangosan matatott. „Vége, megtaláltak” – gondoltam. Nyirkos
ujjaimmal megmarkoltam a pisztolyomat és az ajtóra emeltem.
Érzékeim kiélesedtek. Mutatóujjamat a ravaszra helyeztem. Az
ajtókilincs puhán lenyomódott. Tüzeltem... Azt hiszem négyet,
de lehet, hogy hatot... A szétlyuggatott ajtó lassan kinyílt. Két
Hans esett be rajta.
Aztán megráztam magam, és most már tényleg felébredtem,
méghozzá abban az örömteli tudatban, hogy az iménti lövöldö-
210
zést is csak álmodtam. A szöszmötölés viszont a folyosón igazi
volt.
– Hé, Rikki! Kelj fel! Valaki van itt! – suttogtam, de Rikki nem
válaszolt. Viszont a kilincs tényleg megmozdult, mint álmom-
ban. Célra tartottam. – Fegyver van nálam! – mondtam jól hall-
hatóan, és a tôlem telhetô legnagyobb határozottsággal. De ez
sem segített, valaki, igaz, egyáltalán nem fenyegetôen, inkább
lassan és óvatosan, kinyitotta az ajtót.
– Jó reggelt a királykisasszonynak! Remélem rózsás és tün-
dérekkel tarkított meseszépet álmodott a vártoronyban. – Rikki
volt az, kezében egy zacskóval, amibôl friss pékáru és két hatal-
mas papírpoharas kávé illata szálldogált felém.
– A francba, majdnem lelôttelek! – hüledeztem, mire Rikki
rám nézett.
– Hát, ha neked ez majdnem, ha elôre szólsz, hogy fegyver
van nálad, akkor tényleg csak majdnem. Ahogy elnézlek, ebben
a reggeli állapotodban, ide most egy részeg pingvin is simán
betipegett volna, és lelô téged.
– Azért ennyire nem szörnyû a helyzet! – tiltakoztam, de Rikki
hajthatatlan volt.
– Tévedsz, barátom, a helyzet annyira egyszerû, hogy körül-
belül egyórányi ôrködés után elaludtál. Kétszer próbáltalak fel-
kelteni, aztán feladtam. Inkább lementem reggeliért, meg kör-
beszimatoltam a környéken.
– Láttál valamit? – haraptam a még meleg pogácsába.
– Minden csendes, mintha letettek volna rólunk.
– Ez jó! – Felkeltem, és a kávéhoz vánszorogtam, hogy húzzak
egy jót a keserû nedûbôl, mely állítólag észhez téríti az embert.
– Nézôpont kérdése, barátom. Vagy tényleg letettek rólunk,
mely esetben nekünk kell támadásba lendülni, vagy lesben áll-
nak, és csak a megfelelô pillanatra várnak.
– Hát, hogy ôszinte legyek, kaptam már jobb híreket is a reg-
gelim mellé – mondtam, és kiittam az utolsó korty kávét a poha-
rából, majd a sarokban álló szemetes felé hajítottam az össze-
gyûrt poharat. – Bingó, telibe! – örömködtem. – Úgy tûnik, ma jó
napom van.
– Helyes, én is így képzeltem! Beszéltem Calogeróval, és már
intézkedik. Mondta, ha meglesz minden, felszól nekünk.
211
 – Aha, értem. És ki a franc ez a Calogero?
– Egy: fogd vissza magad egy picit, ha kérhetlek... Kettô:
Calogero a portás, vagyis ennek a kócerájnak a tulaja. Három:
nyakamat teszem rá, hogy segít.
– Örülök, hogy ez az arc jót akar nekünk! Bár vannak fenn-
tartásaim.
– Felesleges. Ha jól fizetsz, és érzôdik rajtad, hogy van ott még
több pénz is, ahol ez volt, akkor még a jóakarat sem számít...
Kopogtattak. Rikki elállt az ajtóból. Bal kezével megmarkolta
a kilincset, és lassan kinyitotta az ajtót. Másik kezét, melyben
most már ott volt a pisztolya is, alkarból lazán emelte az ajtóra.
Egy fickó lépett be, kezében egy fekete sporttáskával.
– Nyugalom, Calogero vagyok! – szólalt meg Rikki fegyverét
látva a portás angolul, erôs akcentussal, és a sporttáskát a
szoba közepére rakta.
– Meg van minden? – kérdezte Rikki. A férfi bólintott. Legug-
golt, széthúzta a táska cipzárját. Lassan elôvett belôle egy gép-
pisztolyt és még lassabban a földre rakta. Aztán megismételte a
mozdulatot, az elôzô mellé még egy vasat rakott, majd hozzá
tartozó egy-egy tárat, némi lôszert, meg amit ilyenkor szokás,
amikor az ember géppisztolyt vásárol egy átlagos napon egy át-
lagos boltban. De ez nem volt egy átlagos nap egyikünk életé-
ben sem. Az átlagos római boltokban pedig természetesen nem
árulnak géppisztolyokat. Hogy az én Rikki barátom honnan
hozatta ôket egy vadidegen városban, az sosem fog kiderülni.
És mégis itt voltak. Csak a selyemmel bélelt doboz, az eredetisé-
get tanúsító plasztikkártya, meg a jövô évi fegyver-divatkataló-
gus hiányzott mellôlük.
– És a telefon? – kérdezte Rikki.
A tulaj benyúlt a nadrágja combzsebébe, és egy apró mobilt
húzott elô.
– Remek, ezt már szeretem!– lelkendezett Rikki, és végre el-
rakta a pisztolyát.
Calogero némán állt az ajtóban, mint egy boy, aki a jó zsíros
borravalóra vár, amiért felcipelte a csomagunkat. Rikki mata-
tott a farzsebében, és elôhúzott egy köteg eurót.
– Mennyi is lesz?
Calogero nagy nehezen préselte ki magából a szavakat.
212
 – Ezer eurót ígért – nyögte ki eléggé furán ejtve az ezer szót
angolul. Rikki gyorsan lepörgetett ezer eurót az ujjai között, majd
még hozzácsapott százat.
– Köszönöm a segítséget! – Rikki átnyújtotta a pénzt. Calogero
nagyot mosolygott, és elôhúzott még két tárat kabátja belsô zse-
bébôl. A fegyverek mellé dobta azokat.
– Ajándék nekem, ajándék nektek! – vigyorgott. – Akkor este
a Blue Monkey-ban! – tette hozzá, és távozott. Rikki becsukta
az ajtót.
– Mosolyt kérek, töki! – mondta, és már villant is a telefon
vakuja. Pötyögött egy picit még a készüléken, majd elrakta azt.
Az egyik fegyverbôl kivette a tárat. Ellenôrizte, hogy üres-e, ne-
hogy a fegyverben vagy magamban kárt tegyek, és az ölembe
rakta azt.
– Barátkozzál vele egy picit. Tudod, simogasd, tapogasd,
kettyints vele néhányat... Amíg ti randiztok, én elintézek egy-
két hívást – közölte, és magamra hagyott új ismerôsömmel.
Gondosan tanulmányoztam a fegyvert, amit a kezembe adott.
A hideg, fekete vas látványa is félelemmel töltött el, azt meg
egyelôre elképzelni sem tudtam, mi történik, ha egy ilyen még el
is sül. Az ismerkedésre különben sem volt idô. Rikki néhány
perc múlva visszajött.
– Na, töki, remélem, készen állsz egy kis iskolára – kezdte, és
a kezébe vette fegyverem párját. – Ez a fegyver a Heckler und
Koch Maschinen Pistol Fünf. Lehet, hogy a kiejtésem nem volt
a legjobb. Röviden, ez egy H&K MP5-ös. Szerintem minden jóra-
való háziasszony nagy bizonyossággal ezt választaná, ha a fér-
jéért indulna a kocsmába, akár Magyarországon, akár külföld-
ön. Szinte mindenhol népszerû. Remekül lehet vele krumplit,
csirkét vagy embert aprítani.
Némán bólogattam, miközben Rikki folytatta a kiselôadást.
– A hazai és nemzetközi terrorelhárító szervek – gondolok itt
az NNI-re, az amerikai SWAT-re, vagy éppen brit SAS-re – elô-
szeretettel alkalmazzák. Ez a közel két és fél kilós vasdarab
napjaink egyik legjobb lôfegyvere. Majdnem minden körülmény
között bevethetô, és mûködik is. Ha esik, ha fúj, ha meleg vagy
éppen hideg van. Több fajtája van. Amit a kezemben tartok egy
MP5SD1, egybeszerelt hangtompítóval, gondolom, errôl nem kell
213
külön szót ejtenem – vonta fel a szemöldökét, én meg bólogat-
tam. – Ha lôsz vele, nem szól nagyobbat, mintha valaki elszel-
lentette volna magát a takaró alatt. Késleltetett tömegzáras,
egyeslövés, 3-as vagy 2-es rövid sorozat, valamint sorozat tüze-
lés. Bármelyiket választhatod a hangulatodnak megfelelôen –
folytatta kicsit unottan, mintha csak napjában tucatszor mon-
daná el ezt a szöveget. – Az új barátunk 9mm Luger vagy
Parabellum töltényt tüzel, de ez minket most nem érdekel, mert
azzal tüzelsz, ami van hozzá. A tárak 15 vagy 30 darabos kapa-
citásúak, 800 lövés/perc-re képes a kicsike, úgyhogy jobb, ha
nem a ravaszba kapaszkodsz, amikor félsz.
– Nem semmi! – csodálkoztam. – És te honnan tudod ezt ilyen
jól?
– Két évig szolgáltam vele a bevetésieknél, igaz nem az SD-
vel, amíg... – Elhallgatott. Gyorsan és hirtelen.
– Amíg? – faggattam. Rikki nagy levegôt vett és összpontosí-
tott. Szemmel láthatólag zavarta valami mélyen legbelül.
– Amíg Déli Tamás ôrmester meg nem szûnt létezni... és meg
nem született Rikki, aki már lassan tíz éve éli a gengszterek
életét a jófiúk élete helyett. Ez idô alatt nekem kellett eldönte-
nem, ki az, aki elég söpredék ahhoz, hogy kihúzzuk a játékosok
listájáról, és én döntöttem el, ki maradhat a játékban. Voltak jó
döntéseim, és voltak végzetesek is. Volt, akit tévesen küldtem a
gyûjtôbe, és volt, akit futni hagytam, és aki késôbb ártatlanok
halálát okozta.
Rikki a szoba egyetlen ablakához sétált, és a szemközti vörös
tûzfalat bámulta. Alig akartam hinni a szememnek, de úgy tûnt,
mintha a barátom elérzékenyült volna.
– Gond van? – kérdeztem.
Rikki lassan elfordította a fejét leheletnyit balra, aztán jobb-
ra.
– Nincs – jött a válasz. – Csak félek.
– Mitôl?
– Elsôre azt mondanám, hogy a ma estétôl, de ha jobban be-
legondolok, talán az utána következôktôl. – Kicsit kivárt, mint-
ha monológja fômondatához ért volna. – A végelszámolástól fé-
lek. Túl sok vér tapad a kezemhez...
– Értem – bólintottam. – Két kérdés, aztán zárjuk le a témát.
214
Egy: ha meg is öltél valakit, azt csak saját, vagy mások bizton-
sága érdekében tetted?
Rikki erre csak bólintott.
– Rendben, ez tisztázva. Kettô: mentettél meg azzal embere-
ket, hogy valakinek ártottál?
Rikki megint bólintott.
– Remek! – emeltem fel a hangomat most már lelkesebben. –
Akkor a harmadikat már játékon kívül kérdezem. Fel tudnál
sorolni néhányat azok közül, akiket megmentettél?
– Talán – nézett bizonytalanul maga elé. – Voltak ilyenek is.
Gyerekek rendôrök, ügyészek, civilek.
– Több életet mentettél meg, mint amit elvettél?
– Igen. Azt hiszem...
– Akkor most figyelj rám. Áldozatok mindig vannak. Ne azt
nézd, hanem azt, hogy mennyi mindenkit mentettél meg, vagy
adtál neki második vagy éppen sokadik esélyt. Ha Szent Péter
nem akar neked mágneses belépôkártyát adni a mennyország
kapujához, akkor hivatkozzál Istenre. Mondd azt, hogy ô is nagy
veszteségekkel dolgozott, amikor szólt Noénak, hogy építheti a
bárkát. Te csak követted a példát.
– Te meg vagy hibbanva. – Rikki végre elnevette magát, én
pedig elégedett voltam magammal.
– Meg egyébként is, ne bánkódj, ha nem jutsz be. Fent bizto-
san hideg van, lent meg jó meleg. – Itt egy pár másodperc ha-
tásszünetet tartottam, aztán befejeztem a kis monológomat: –
És akárhova is küldenek, én szívesen követlek, Déli Tamás ôr-
mester – mondtam. Kihúztam magam, és játékosan tiszteleg-
tem Rikkinek. – De ha nem sértôdsz meg, nekem már csak Kicsi
Rikki maradsz.
– Na jó, elég a buzulásból, kössük fel a tökeinket, mert köze-
leg az este! – váltott vissza a régi, jól ismert stílusához a cimbo-
rám. Ebben a percben be kellett látnom, hogy Rikki remek szí-
nész. Ha Hollywoodban lennénk, minimum egy életmûdíjjal
büszkélkedhetne a számtalan sikeres alakításáért. Igaz, az ô
díja többet ért, mint egy Oscar. Számára maga az élet volt a
jutalom.

215
216
 34.

A találkozó

Ahogy közeledett az este, úgy nôtt a feszültség bennem. Rikki

szemében inkább valami furcsa vágy tükrözôdött, mint aki azt
akarja, hogy legyünk már túl rajta.
Fabio, a taxisunk, elvitt Gotfried címére egy meghívót. Egy
félbehajtott kemény kartonlapot küldtünk neki. A fedelén – ami
vakítóan fényes volt – túlzottan nagy és tarka betûkkel felírtuk,
hogy Birthday Party. A szöveget rendkívül egyszerûen fogal-
maztuk meg. Beírtuk a címzett nevéhez, hogy Gotfried, helynek
a Blue Monkey-t, idôpontnak az este tíz órát jelöltük meg, és a
megjegyzésben közöltük, hogy ne hozzon ajándékot, kivéve a
társainkat és természetesen Bao lányát, Thue-t. Üdítôt és sü-
teményt nem kell hoznia, az lesz bôven, na meg természetesen
bohócok is. Egy szóval minden, ami egy mai születésnapi zsúr-
hoz kellhet.
A válasz néhány óra elteltével megérkezett. Egy vakítóan fe-
hér borítékba gyömöszölték, és egy tömör OK-t tartalmazott. A
nap gyorsan telt. Minden óra úgy rohant, mintha kergette vol-
na az utána következô óra. Kilépve a lepukkant szállóból, meg-
álltunk, és most körbenézve minden szépnek tûnt. Elsétáltunk
a folyópartra, majd megcéloztuk az Angyalvárat. A Tevere túlol-
dalára a város legszebb hídján át vezetett utunk, ami egyene-
sen a várba torkollott. Úgy éreztem, hogy a Szent Péter, a Szent
Pál és a többi szobor a hídon, mind minket figyelnek, mégpedig
egyfajta sajnálkozással, mintha tudnák, mi vár még ránk a mai
napon. A vízparton kacsák tülekedtek egy darab száraz kenyér
körül.
– Hé, Rikki! – böktem meg könyökömmel a barátomat, miköz-
ben le sem vettem a szememet a kacsákról. – Milyen érzés em-
bert ölni?
– Ha jól emlékszem, töki, ezt már egyszer lezongoráztuk – né-
zett rám.
– Igen, tudom. De tudni szeretném. Nagyon! Mert én úgy ér-
zem, nem tudnék ölni, bármit megteszek, de a gyilkolásra kép-
telen lennék – magyaráztam.
217
 – Figyelj! Mindenki, minden férfi és nô, gyerek és felnôtt gyil-
kolásra született. Te is, töki.
– Micsoda egy kibaszott baromság ez, Rikki? – tört ki belôlem
olyan hangosan, hogy a közelünkben sétáló turisták is odakap-
ták a fejüket.
– Te kérdeztél, én csak válaszoltam. Gyerekkorodban hány
légynek tépted ki a lábát, és nevettél azon, ahogyan vergôdik?
Vagy hány macska, vagy éppen veréb után lôttél légpuskával
csak simán heccbôl? – vágott vissza, én meg hallgattam. – Jól
figyelj rám! Mind kibaszott gyilkosok vagyunk, mind annak szü-
lettünk. Még az a kissrác is – bökött ujjával az Angyalvár felé,
ahol egy vörhenyes képû kisgyerek akkora szendviccsel birkó-
zott, mint a feje, és közben hatalmasakat rúgott a körülötte
totyorászó galambok felé.
Némán figyeltem, míg Rikki folytatta:
– Látod, az a kis ördög is tudja, hogy erôfölényben van, szóra-
kozásból bántja azokat a dögöket, amik csak a lehulló morzsá-
ra várnak. Nézd, lehet, hogy nem vagyok diplomás orvos, tudós
vagy bármi elcseszett faszi, aki a tankönyvekbôl él, de egy dol-
got tudok. Minket, embereket csak az különböztet meg más ál-
latfajtáktól, hogy mi el tudjuk dönteni, kit, mikor, hol és mi módon
kívánunk kinyírni. Okkal vagy éppen kedvtelésbôl, az totál mind-
egy, a lényeg, hogy mi le tudjuk gyôzni magunkat, nem csak az
ösztönök hajtanak minket.
– Szóval, szerinted mi mind galambok vagyunk, és akkor vál-
tunk át arra a kissrácra, mikor akarunk?
– Valahogy úgy – helyeselt, miközben megfordult és háttal a
korlátnak dôlt, majd figyelte a járókelôket. – A döntés csak a te
kezedben, pontosabban az agyadban van. A kérdés, hogy ki
tudsz-e kapcsolni, majd vissza, és el tudod-e fogadni a tetteket,
amiket véghezviszel.
– Értem – válaszoltam, és egy pillanatra elnyomta a hango-
mat egy közelben elsuhanó mentô szirénája.

* * *

A Blue Monkey igazán érdekes hely volt. Meglehet, már a név

önmagában is érdekes, de ha ezt párosítjuk az egy-két méter
218
széles sikátorban eldugott pincehelyiséggel, aminek a bejárata
fölött elszántan világít a vérvörös Live Sex, aztán ugyanez még
egyszer és harmadszor is, közben pedig a Porn szó, akkor már
nyilván mindenki érti, miféle hely ez a Blue Monkey.
Amikor Calogeróval hármasban odaértünk, a barátságos „ká-
vézó” bejárata elôtt egy fekete óriás ücsörgött a bárszékén. Ro-
busztus testét kiemelte a sötét zakója alatt viselt fehér póló és a
nyakát körülölelô körülbelül másfél méteres fojtónyakörv, ami
aranyból volt.
– Vau, vau – súgtam oda Rikkinek, csakhogy ne hagyjam szó
nélkül a dolgot. A férfi kopaszra nyírt koponyáján halványan
tükrözôdött vissza a vörös neonfelirat fénye. Amikor leszállt a
birodalmát jelentô rozoga bárszékrôl, újabb fél métert nôtt ko-
rábbi, amúgy sem elhanyagolandó méreteihez képest. És beállt
az ajtó közepére, hogy testével torlaszolja el azt. Calogero odalé-
pett hozzá. Olybá tûnt, hogy jól ismeri egymást a törpe digó és
benga fekete. Jó barátok lehettek, méghozzá nagyon jó barátok,
mert a fekete fickó barátságosan üdvözölte kísérônket, majd a
benga szó nélkül beengedett minket a Blue Monkey mezítelen
lányokkal teli varázslatos világába.
Tucatnyi lépcsôfokkal lejjebb egy hölgy üdvözölt minket, fi-
gyelemre méltó öltözékben. Mindösszesen egy keskeny tangát
viselt harisnyakötôvel és magas sarkúval, talán, hogy ne fáz-
zon, vagy lehet, hogy éppen azért, hogy ne legyen melege. Ez
szinte mindegy. A Blue Monkey-ban sötét volt. Csupán a pult
és a színpad körül nem spórolták ki az izzókat a foglalatokból.
Minden más helyen félhomály uralkodott. Rikkivel helyet fog-
laltunk a színpadtól legtávolabb lévô asztalnál, ami így is csu-
pán egy emberes köpésre volt. Élveztük a sarok nyújtotta biz-
tonságot.
– Itt legalább nem kell hátra nézni – magyarázta Rikki, mi-
közben Calogero odalépett hozzánk.
– Látjátok ott azt a két srácot? – kérdezte, majd a színpad
túloldala felé biccentett. Bólintottunk. – És azt a kettôt? – foly-
tatta.
– Igen! – válaszolt Rikki.
– Remek, mind velünk vannak, jó srácok – érvelt hevesen
emberünk. Rikki ölembe rakta a sporttáskát, amiben Bao eurói
219
és az én fegyverem rejtôztek. Ô kivette a sajátját és az ölébe
fektette, ráirányítva a szemközti két székre az asztallap alatt.
Calogero távozott, és odaült a pulthoz. Rendelt magának vala-
mit, és a bárpult tükrébôl figyelt minket. Rajtunk kívül nem sok
vendég volt a Blue Monkey-ban, számszerûleg egy sem. Ez való-
színûleg a még korai idôpontnak volt betudható. Este kilenc
után ötven perccel azonban már kritikusan közel voltunk ah-
hoz a bizonyos idôponthoz. Aztán bejött néhány elvadult külse-
jû turista, s nézték, ahogyan egy unott arcú lány vonaglik a
színpadon, késôbb egymástól különállóan mozgatja olajtól fénylô
jobb és bal farpofáját valami furcsa zenére, amibôl csupán a
basszust lehetett kivenni.
– Biztosan sokat gyakorolta – mondtam Rikkinek, igyekezvén
túlharsogni a zenét.
Túlestünk már néhány gátlásoldó gin-tonicon is, nem úgy,
mint a brit turisták, akiknek idônként sikerült túlharsogniuk a
zenét, midôn a go-go girl egyre extrémebb és kihívóbb pózokat
vett fel és orgazmus közeli állapotba került, talán a jéghideg
rúd érintésétôl, amit körbetáncolt. Két emberünk felkapta a fe-
jét, és a bejárat lépcsôje felé fordult. Így tettünk mi is. A benga
fekete sétált le, majd a pulthoz lépett. Egy nagy bögre kávét
kért, aztán visszaindult ôrhelyéhez. Útközben odakacsintott
hozzánk, én meg a „szia, jól vagyunk, igazán nem kell idejön-
nöd, mert remek a buli, ne rontsuk el beszélgetéssel” integetés-
sel viszonoztam kedvességét.
Tíz óra nulla-nulla volt. Semmi. Gotfried és barátai sehol. Nem
sokkal késôbb már éppen javasolni akartam Rikkinek, hogy ne
várjunk tovább, inkább húzzunk a francba, együnk meg vala-
hol valami jó pastát, aztán menjünk haza, és felejtsük el ezt az
egészet. Ekkor két Hans sétált le a bárba. Gondosan körbenéz-
tek, majd miután zavaromban nekik is integettem, és észrevet-
tek, az egyik visszament, és szólt a fônökének. A lent maradt
Hans szeme meg sem rebbent amiatt, hogy egyedül maradt.
Bevárta a többieket, miközben minket nézett. Újabb két Hans
jött le, majd Gotfried, és a sort zárva az a Hans, akinek valószí-
nûleg elege volt már a sok lépcsôbôl és inkább a mûsort nézte
volna.

220
 – Nyolc az öt ellen – súgtam oda Rikkinek. – Jó az esélyünk,
nagyon jó!
Rikki picit mosolygott, majd parányit közelebb dôlve válaszolt:
– Ne kiabáld el, töki, túl szép, hogy igaz legyen! – Azután újból
felvette a rideg vagyok, gyilkos vagyok, Rikki vagyok nézést.
Az elsô két Hans olyan jó idôzítéssel lépett oldalra, utat en-
gedve fônöküknek, mintha hátul is lett volna szemük. Gotfried
lassítás nélkül haladt el két embere között, majd mind a négy
felsorakozott mögé, olyan szép sorban, akárcsak az orgonasíp.
– Guten Abend, meine Herren! – köszönt kimérten vendégünk,
úriasan biccentve fejével. Rikki a szemközti székre mutatott,
hellyel kínálva Gotfriedet.
– Hol van a lány? – nyögte ki Rikki harmadik nekifutásra
németül, és valószínûleg nyelvtanilag helytelenül, mert tárgya-
lópartnerünk szája szélén megjelent egy szánakozó kis mosoly.
– Ha gondolják, átválthatunk az önök nyelvére. Úgy minden-
kinek könnyebb.
– Beszél magyarul? – csodálkoztam, és Rikkire néztem.
– Hogy beszélek, az túlzás, de mindenesetre jobban bánok a
szavaikkal, mint önök a német nyelvvel. – Gotfried magabizto-
san felnevetett, és a megvetô nevetésével valósággal térdre
kényszerítette a háttérben dübörgô modern kor divatos zene-
szám basszus szólamát, amire már egy másik, fekete hajú
szilikondombos hölgy rázta magát, aki valamiért tudomást sem
vett a brit turistákról, viszont hevesen kacsintgatott mifelénk.
– Üzletember vagyok, sok kapcsolatom van az önök hazájában
is, így volt alkalmam tanulni az önök nyelvét – dôlt hátra széké-
ben Gotfried.
– Hol van a lány és hol vannak a többiek? – érdeklôdött Rikki,
miközben én a gin-tonicos poharam aljába néztem.
– Helyes, térjünk is a tárgyra! Ne vesztegessük az idônket,
mielôbb végezni akarok önökkel – mondta Gotfried, mire a tor-
komon akadt egy citromszelet.
– Ezt meg hogy érti? – csattantam fel.
– Sok dolgom van még ma este – válaszolt Gotfried felvont
szemöldökkel és értetlenül, mintha azt akarta volna mondani,
hogy nincs jogom ilyen rosszakat gondolni róla. – Szóval a pénz
itt van? – érdeklôdött.
221
 Rikkivel összenéztünk, aztán pedig – farkasszemet nézve az
osztrákkal – megpaskoltam az ölemben lévô sporttáska oldalát.
– Remek! Remélem számolni jobban tudnak, mint németül,
és pontosan megvan az összeg – mosolygott.
E pillanatban két félmeztelen tündér lépett oda az asztalunk-
hoz. Az egyik beleült Gotfried ölébe, melleivel csupán egy nyelv-
nyújtásnyira emberünk fejétôl, aki láthatólag nem díjazta a
hölgyek érkezését. A másik hölgy elôször Rikkinél kezdett, aki
egyszerûen megfogta a nô vékony kezét és ellökte magától, majd
következtem én. A kosarat kapott hölgy szorosan mögém állt.
Fejemet betámasztotta kemény mûmellei közé, majd kezeit fi-
noman elkezdte lecsúsztatni mellkasomon keresztül a sport-
zsákom irányába.
– Valami italt az uraknak? – érdeklôdött a masszôröm.
Rikki kért még egy italt magának, a vendégünknek meg egy
dupla fekete Johnnie-t. Én meg egy feketekávét kértem tisztán,
ami szemmel láthatólag szíven ütötte a hölgyeket, mert szó nél-
kül távoztak. Percek múlva visszatért egy Naomi nevû lány,
kezében egy tálcával, rajta az italokkal, de a kávém sehol.
– Ki kérte a feketét? – kérdezte a lány nyájasan, erôs angol
akcentussal.
– Én! – jelentkeztem. A tálcát lerakta egy szomszédos asztal-
ra, lovagló pózban próbált az ölembe ülni. Naomi maga volt a
tiszta fekete, és sajnos korántsem emlékeztetett alakjával a hí-
res modellre, Naomi Campbellre. Ez a Naomi még tett néhány
halálra ítélt próbálkozást, hogy vonagló mûsorát egy kisebb
vagyonért cserébe testközelbôl adja elô nekem, de aztán Rikki
megragadta ennek a lánynak is a karját – úgy tûnt, a barátom
ma a karokra gerjed –, és közölte vele, hogy jobban teszi, ha
eltakarodik most a fenébe. A lány sértôdötten tudomásul vette,
és angolról olaszra, majd onnét valami más nyelvre váltva szi-
dalmazott minket, de aztán mégis távozott.
Miután Gotfried szája és orra megszabadult a nôi keblek fog-
ságából, elegánsan megigazította a nyakkendôjét, mintha sem-
mi sem történt volna. Aztán hirtelen az asztal felé nyúlt. Meg-
rezzentünk, de csak a whiskey-s poharat fogta meg vékony
ujjaival. Finoman meglötykölte az italt, majd belekortyolt.
– A pénzt látta. Hol vannak a többiek? – szólalt meg Rikki.
222
 – Hogy láttam, az túlzás – vágta rá Gotfried. – Most, gondo-
lom, én jövök – folytatta. Lassan felemelte a kezét és intett, mire
egyik embere odalépett. Ez a Hans le sem vette rólunk a merev
tekintetét, miközben rendkívül lassan és kimérten belenyúlt a
belsô zsebébe. Rikkivel megrezzentünk. A háttérben állók ezt
rögtön észrevehették, mert Calogero és az embereink óvatos
helyezkedésbe kezdtek. Vendégünk, ez a precízen fésült szôke
herceg elôhúzott egy mobiltelefont a zakójából. Tárcsázott, majd
elénk rakta a telefont az asztalra. Amikor felemeltem, a kijelzô-
jén megláttam Thue-t, akinek a szája fekete ragtapasszal volt
leragasztva. Ijedten fészkelôdött és kapkodta a fejét azon a sö-
tét helyen, ahol volt. A kép minôsége sem volt éppen a legjobb,
és idônként szaggatott is volt, de arra elég, hogy lássam. Thue
él! Rikkinek is megmutattam a telefont.
– Videotelefon. Szép – jegyezte meg Rikki elismerôen.
– Haladni kell a korral – válaszolt elégedetten Gotfried, és
elkapta a telefont tôlünk, mely végül ott kötött ki, ahol eddig
volt. Embere belsô zsebében.
– Nagyon jó – kezdte Rikki. – De ez nekem nem bizonyíték
arra, hogy a lány jól van. Lehet trükkfelvétel is, készülhetett
hetekkel ezelôtt.
– És a többiek? – érdeklôdtem rögtön Rikki után, levegôvétel-
nyi szünetet sem tartva.
– Ez a videohívás pont annyira bizonyíték a lány épségére,
mint egy koszos sporttáska az ölükben váltságdíjként. Amennyit
kapok, annyit adok – mondta, és kényelmesen hátradôlt a szé-
kében.
– És a többiek? – ismételtem aggódva önmagam.
– A többiek épségérôl, kényelmérôl a rendôrség gondoskodik.
Én nem foglalkozom velük, mivel nem az én törvényeimet sér-
tették meg, és a helyi szervek csak megkönnyítették a dolgo-
mat. Nem kellett azokkal is bajlódni, kivéve azzal az alakkal a
szobában. Ô nehezebb eset volt. Végül ôt is ôrizetbe vették, és
szerintem még jó ideig bent tartják ôket. Az ár csak a lányra
vonatkozott.
Rikki belátóan bólogatott.
– Mégis mit akarnak? – kérdezte tárgyalópartnerünk. Órájá-
ra nézett. – Nincs sok idôm.
223
 – A lányt! – morogta Rikki.
– Rendben! Rajtam ne múljon az egyesség – bólintott belátó-
an Gotfried. – Alfred! – intett, és egy jól megtermett herceg lib-
bent mellé, aki látszatra igazán hozzáértôen ûzte a testépítés-
nek nevezett sportot. Alfred közel hajolt fônökéhez, aki valamit
mondott neki, mire a férfi bôszen bólogatott. – A lány itt van
fent, egy furgonban – kezdte Gotfried. – Valamelyikük fáradjon
fel az emberemmel, aki megmutatja a lányt. Így láthatják, hogy
semmi baja.
– És azután? – kérdeztem, de így utólag belegondolva, nem
tudom, minek.
– Utána, kérem, végrehajtjuk a cserét, és remélhetôleg távo-
zik mindenki – válaszolt gond nélkül, derülten az osztrák. – Ki
megy?
Rikki és én összenéztünk. Valószínûleg a szükségesnél job-
ban tükrözôdött arcunkon a tanácstalanság, és ez magabiztos-
sággal töltötte el emberünket. Gotfried megcsillantotta méreg-
drága tejfehér fogait, ahogy mosolygott. Ezt a vigyort csakis
kisebb vagyonért lehetett kapni, kizárólag jobb fogászoknál, nem
úgy, mint az én töméseimet. Rikki a táskáért nyúlt, és azt mond-
ta:
– Te mész, töki.
Nem volt kedvem ellenkezni. Valahogy kiéreztem a hangjá-
ból, hogy nem is kíváncsi a véleményemre, vagy arra, hogy mi-
hez lenne kedvem. Rikki átnyúlt maga elôtt bal kezével, miköz-
ben gondosan ügyelt az ölében lévô jobbjára, amivel az MP5SD-t
markolta. Nem csak szegény lettem másodpercek alatt, hanem
fegyvertelen is. A táska már Rikki mellett volt a földön.
Ahogy az Alfrednek nevezett Hans odalépett hozzám és elôzé-
kenyen mutatta az utat, inkább állástalan lakájnak tûnt, mint
hidegvérû gyilkosnak. A színpadon újabb go-go lány követke-
zett. Az angolok a sokadik ital után hatalmas ujjongással fo-
gadták. Sugar – mert így hívták a hölgyet – elôbb eszeveszett
ütemben pörgött a rúd körül, aztán tornászokat megszégyenítô
gyakorlatokkal folytatta. Alfred és én elindultunk ahhoz a bizo-
nyos furgonhoz. Felfelé a Blue Monkey lépcsôjén még vissza-
néztem a barátomra, aki egyedüli bárányként maradt a farka-
sok között.
224
 A furgon egy Toyota Hiace volt, persze fekete színû. Mögötte
állt a két ismerôs fekete Alfa Romeo. Az eszem azon kattogott,
hogy mennyivel stílusosabb lenne, ha más színû lenne valame-
lyik kocsi. Például sárga vagy éppen lila. Hiszen ez a fekete már
olyan elcsépelt.
A kocsik csupán néhány méterre voltak a Blue Monkey bejá-
ratától. A Toyotát egy Hans ôrizte. Megtámaszkodott lábával a
hátsó ajtón, és éppen rágyújtani készült, mikor odaértünk. Az
én Hansom, aki Alfred volt, szólt a dohányzó Hansnak, aki min-
den tétovázás nélkül elnyomta a cigarettát a dobozán, majd
visszadugta társai közé, és szó nélkül nyitotta a raktér ajtaját.
Ahogy a sötétített üveges ajtó kinyílt, megláttam Thue-t, aki a
földön gubbasztott bekötött szemmel és szájjal a vezetô mögötti
sarokban. Kezeit a csomagrögzítô fülhöz kötözték. Minden bi-
zonnyal jól volt. Az örömöm csupán eddig tartott. Arra gondol-
tam: „Szarul állunk, Rikki, nagyon szarul.”
Thue ugyanis nem volt egyedül. A furgonban további négy
fegyveres Hans ücsörgött. Alfred szólt, és az egyik férfi görnyed-
ve ugrott az alacsony raktérben. Levette Thue szemérôl a kö-
tést.
– Nyugalom, minden rendben lesz, itt vagyunk – nyugtattam
a lányt a furgonon kívülrôl, de az volt az érzésem, hogy szemer-
nyit sem csillapodott a nyugtalansága. Én sem lennék nyugodt,
ha azok jönnének megmenteni, akik hagyták, hogy elrabolja-
nak. Az én jelenlétemnek az ôrök nem tulajdonítottak nagy je-
lentôséget. Ugyanúgy folytatták a beszélgetést, mint mielôtt ki-
nyitották a furgon hátulját.
Alfred mellém lépett, de ekkor lövések hangja dördült elô a
Blue Monkey mélyébôl. Eszembe jutott Rikki. Thue parányi szén-
fekete szemei hatalmasra kerekedtek. „Mintha mondani pró-
bálna valamit” – gondoltam. Idôm sem volt reagálni. A hátam
mögé lépô Hans minden haragját összeszedve – és érezhetôen
haragudott, hogy el kellett nyomnia a cigarettáját –, hatalma-
sat ütött rám pisztolyával. Minden elsötétült elôttem.
A sötétség jó néhány percig eltarthatott. A furgon fémpadló-
jának mintázata valósággal belevésôdött az arcom egyik felébe.
Ami persze elsôsorban a fejemen taposó Hansnak volt köszön-
hetô. Gondolom, biztonsági öv híján így akart gondoskodni a
225
száguldás közbeni stabil helyzetemrôl, és ezt ezúton is köszö-
nöm neki. A furgon vezetôje nagy sebességgel hajtott végig a
napokban sokszor felbolydult belvárosi utcákon. A távolban
hangos szirénák kiáltoztak az égbe. Hangoskodtak a raktérben
magukat meghúzó Hansok is. Én pedig tartós ájulást színlelve
hallgattam a német nyelven folyó feszült diskurzust. Az ütést
követôen a bôröm felszakadhatott, mert éreztem, ahogy a feje-
men lágyan csordogált a vér. Iszonyatosan fájt. Az ütés helye
lüktetett, és azt hittem, ott nô ki a második fejem. A furgon vett
egy éles jobb kanyart, majd lassított, és úgy mentünk még vagy
tíz örökkévalóságnak tûnô percig. Ekkor úgy döntöttem, jobb,
ha kiveszem a részem a társasági életbôl, és látványosan el-
kezdtem magamhoz térni. A kezem szigetelôszalaggal volt meg-
kötözve, ha még nem említettem volna. Fájdalmas pislantásai-
mat hangos nevetéssel üdvözölték. Thue még mindig ott volt,
ahol eddig. Senki sem oldozta el. Tekintete aggodalommal teli
volt, nem úgy, mint azé a két Hansé, akik felrángattak a furgon
padlólemezérôl, és jó cimborákhoz méltóan helyet szorítottak
nekem is, igaz továbbra is a földön. Megálltunk. Egy másodper-
cig csönd uralkodott.

226
 35.

Az ördög háza

A már jól ismert virágillatok most beszöktek a furgonba. Újra

Gotfriednél voltunk. Az ajtót felcsapták. Megragadtak, és úgy
vágtak ki a furgonból, mint egy nemkívánatos személyt. Mit ne
mondjak, nem volt kellemes érzés. Megfordult a fejemben, hogy
felhívom a figyelmüket: manapság nem szokás így bánni a fog-
lyokkal. De gyorsan rájöttem, hogy felesleges erôlködnöm. Mát
csak azért sem, mert nem tudok németül.
Továbbá az sem segítô szándékra utalt, ahogyan kisegítettek
a furgonból. Felemeltek, meglóbáltak és úgy eldobtak, hogy a
díszes kövezeten hason landoltam. Az esés következtében fel-
sértettem az alkaromat, méghozzá igencsak csúnyán. Hiába
vártam, egyikük sem ugrott oda egy ragtapasszal és némi jód-
dal, de még egy halk szisszenést sem eresztettek el. Ebbôl tudni
lehetett, hogy a fogolytartásról szóló nemzetközi egyezmények
itt nincsenek érvényben. Két férfi felkapott a földrôl és karom-
nál fogva hurcoltak be a villába. Hirtelen meggyarapodtak a
Hansok. Két másik feszes bôrû Thue-t kísérte, igaz több tiszte-
lettel és figyelemmel, elvégre érte kapnak egy vagyont, nem énér-
tem. A nappalin keresztül vezettek át, s megjegyezném, hogy ott
nyoma sem volt már a felfordulásnak, amit okoztunk. Aztán egy
lépcsôn haladtunk lefelé az alagsorba. „Irány a pokol!” – gon-
doltam.
A szûk, meredek lépcsô már korántsem keltette azt a barát-
ságos érzést, mint a fényûzô ház többi része. A karom még min-
dig sajgott, de a fejemen szûnni látszott a vérzés. Aztán végre
megérkeztünk. A meredek folyosó végérôl nyíló hatalmas pince
nemigen volt vendégváróra kialakítva. Meszeletlen falak, durva
járólapok. Kikötöztek egy székhez, és nem sokkal késôbb Thue-
t is. A levegô áporodott volt, de ennél jobban zavart, hogy itt
már csak magamra számíthattam. Thue szájáról lekerült a ta-
pasz, de nem szólalt meg. Magunk maradtunk.

227
 – Hogy s mint? – törtem meg a csendet néhány tétlen perc
után. – Hogy tetszik Róma? Elképesztô mi? – érdeklôdtem, mint-
ha csak egy korsó gyöngyözô sörre ültem volna be a kocsmába
egy régi cimborával, és a kötés csak azért lenne rajtunk, hogy a
sokadik malátaszörp után ne tudjunk az asztal alá esni.
– Apa? Jól van? – kérdezte Thue.
– Ööö… iiigen – válaszoltam vonakodva. – A’szem minden rend-
ben van vele. Ô küldött érted.
Thue nevetett, de ez a nevetés nem volt vidám. Mérhetetlen
keserûség volt benne. Hatalmas szeme sarkából rám nézett,
majd újra maga elé. Megcsóválta fejét.
– Ô küldött értem, szép... Látszik, hogy nem ismered az apá-
mat. Ô juttatott ide. Ô akarta ezt. Ez volt a célja – szipogott.
Szóhoz sem jutottam. Mikor megküzdött a könnyeivel, Thue
rám nézett, és észrevette az arcomra kiült értetlenséget.
– Tudod, miután elraboltak, hallottam egy s mást itt az édes-
apámról, hogy ôszinte legyek, csupa olyan dolgot, amit már mások
is mondtak azelôtt, de eddig nem hittem el. Elmondtak mindent
róla, csupán azért, hogy tudjam, ki is ô valójában, és hogy én ki
vagyok. Volt idôm átgondolni a dolgokat. Én csak egy báb vol-
tam a számára. Az, hogy elraboltak, épp kapóra jött neki, vagy
éppen ô alakította így a dolgokat, mert most legalább alapos
indoka van neki és barátainak, hogy egy életre kiiktassák a
névjegyzékbôl ezt az osztrákot.
– Rosszul látod – vágtam rá. – Édesapád súlyosan megsebe-
sült. Több lövést is kapott, igaz, ezt nem akartam mondani az
elôbb. Ô küldött utánad minket.
– Pont titeket, pont azokat, akik hagyták, hogy elraboljanak?
Akik sosem voltak mellettem? Két idegent küldött értem, akik
valami oltári szerencsének köszönhetik azt is, hogy egyáltalán
élnek? Azt mondod, hogy az apám megsebesült? Neki ez is jól
jöhet, ô mindent túlél. Ennek a vitának hamar híre megy, min-
denki mellé áll és egy emberként követelik majd az osztrák fe-
jét. Végül ô nyer.
Thue hangja olyan rideg volt, hogy rá sem ismertem. Alig bír-
tam megszólalni a meglepetéstôl. Csak annyit tudtam kérdez-
ni: én idegen vagyok?

228
 Thue nem válaszolt, újra maga elé nézett, mintha csak ke-
resne valamit. Hirtelen valósággal feltépte az ajtót egy Hans,
aki olyan lendülettel jött be, mit egy gyorsvonat, és hasonló
méretû kárt tett bennem, mikor nekifutásból minden elôzetes
kérdés, kérés vagy utalás nélkül úgy az arcomba vágott, hogy
nyomban elájultam. Nem tudom, mennyi idôt töltöttem mély
ájulatban, de ahhoz éppen elég volt, hogy jókora görcs álljon a
nyakamba.
Keréknyikorgásra lettem figyelmes és beszédhangokra. Kinyi-
tottam a szemem. A fejem kóválygott. Két Hans beszélgetett,
miközben beléptek a pinceajtón. Thue-t ekkor már átvitték a
szoba túlsó sarkába. A két férfi egyike egy kis zsúrkocsit tolt
maga elôtt, és mint kiderült, ennek a kereke nyikorgott olajo-
zatlanul. Egy hatalmas ezüsttálca volt a kiskocsin, rajta egy
még nagyobb, vakítóan fényesre csuszatolt fedôvel.
Ez lenne az utolsó vacsora? Az egyik Hans egy apróra hajtott
festéskor használatos takarófóliát vett elô a zsúrkocsi aljából.
A vagy három négyzetméternyi barna foltos fóliát leterítették a
szoba közepére. Megragadták a székemet két oldalról, és min-
den erôlködés nélkül felemelve, a takarófólia közepére raktak.
A srácok távoztak. Néma csönd volt. Thue nem szólalt meg, akár-
mennyire is szerettem volna. Hirtelen furcsa, de ismerôs cipô-
kopogás hangja szûrôdött át az ajtón túlról. Ritmusos léptek,
amik finoman elhallgattak. A kilincs lenyomódott, és belépett a
szép lábú Gabriella. Nemrég láttam, de olyan volt, mintha évek
múltak volna el azóta. Valami változott benne. Nem a sminkjé-
re, vagy tökéletes megjelenésre gondolok. Bár, ha jobban bele-
gondolok, mintha magára szedett volna néhány kilót – biztosan
sokat ebédelt. Hajszálcsíkos inge igencsak feszes volt rajta. Sze-
me zavartságról árulkodott, mint amikor valaki érzi, hogy az ô
története hamarosan véget ér.
– Gabriella! Te itt? – kérdeztem meglepetten, de ô szó nélkül
leguggolt a székem mögé. Próbálta eloldozni a kezemet.
– Látom, nehéz a felfogásod! Megmondtam, hogy húzzatok el
Rómából, sôt, ha egy mód van rá, a világból is.
– Nem tehettük, Thue itt volt még – válaszoltam, mikor elol-
dotta a kezem.

229
 – Ti meghalnátok ezért a hálátlan kis fruskáért, aki elárulta
az apját? Bolondabbak vagytok, mint hittem!
– Mi van? Nem értem! Itt valami félreértés van!
– Nincs semmi félreértés! A kishölgy szerelme erôsebb volt,
mint a családi kötelék, ô adta ki az apját. Gondolom, nem emlí-
tette titkos szerelmét, aki teljesen véletlenül Gotfried elsô em-
berei közé tartozott.
– Thue ez igaz? – kérdeztem hitetlenkedve.
– Nem akartam – szólalt meg azonnal Thue. – Az apám kezd-
te, még mielôtt ti odajöttetek volna a házhoz. Eltiltott tôle. De én
nem tudtam elfelejteni, és egy napon, mikor nem figyeltél rám,
találkoztam vele. És azt mondta, hogy együtt leszünk majd az
ünnepségen, és kiáll majd értünk, elhoz magával. Közben...
– Közben meg én is ott voltam neked? – néztem megrökönyöd-
ve a lányra.
– Te és ez? – vágott közbe Gabriella megdöbbenve.
– Te más voltál... Véletlen – folytatta Thue. – Ô volt a sorssze-
rû. Nekem az volt a sorsom, hogy belesétáljak a csapdába, hogy
higgyek neki, hogy elrabolhassanak, majd olyan lépésekre kény-
szerítsék apámat, amiket ô magától nem tenne.
– Akkor mit gondoljak az elôbbi jelenetedrôl, amikor az apá-
dat hibáztattad? – kérdeztem, de nem jött válasz, mert valahol
a házban ôrült üvöltözés kezdôdött.
– Itt mindenki sáros valamiben, ne keresd most az igazságot!
– szólt közbe Gabriella. – Menekülj, amíg nem késô! Gotfried
kiadta a parancsot, hogy pakoljon mindenki, elhagyják az or-
szágot. De elôtte elbeszélget veled. Bármelyik percben itt lehet!
– A Széplábú úgy festett, mintha tényleg aggódna.
– Thue nélkül sehova nem megyek! – mondtam. – Ez a felada-
tom! Nem hagyhatom itt, túl sok áldozatba került, hogy eddig
eljussunk!
– Ide figyelj, te utolsó szamuráj! Ha nem húzol innét a büdös
francba, semmi jó nem vár rád! Nem vagy te katona! – förmedt
rám Gabriella. Megemelte a kiskocsin lévô fedôt. Jó néhány
nyomós érv volt alatta, ami azt az érzést erôsítette bennem, hogy
el kell mennem. Most!
– Gotfried egy szadista! – magyarázta a Széplábú, és félre-
húzta hajkoronáját nyakáról. Ekkor megláttam az ott tátongó
230
még friss égetett sebet. – Ez a szivarja... Azért kaptam, mert
nem próbáltam megakadályozni a szökéseteket.
– Sajnálom – mondtam. Elemeltem a kocsiról egy kis kalapá-
csot, meg egy fogót a sok közül. – Szerethet barkácsolni. – Pró-
báltam oldani a bennem gyülemlô feszültséget, ezért viccelôdni
kezdtem. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, mik azok a barna
elmosódott foltok a fólián, ami a padlót takarja.

* * *

Gyors lépéseket hallottunk. Gabriella arca falfehérré válto-

zott. Ô tudta, hogy mi közeleg a lépcsôn. Felém fordult.
– Sajnálom! – Csak ennyit mondott, többre nem volt ideje.
Nyílt az ajtó, Gotfried lépett be rajta, kezében az ítéletosztó vas-
darabbal. Nem kérdezett semmit, azonnal lôtt. Fülsiketítô dör-
renés rázta meg a pincét. Gabriella csodás teste megfeszült és
elôre dôlt, mint egy élettelen fadarab, egyenesen a karjaimba.
Gotfried hátba lôtt egy fegyvertelen nôt.
Gabriella rám nézett még utoljára, majd oldalra billent feje. A
földre fektettem. Szólni sem tudtam. Mély döbbenet ült a szobá-
ra hosszú néma másodpercek formájában. Gotfried törte meg a
csendet, kezében a pisztollyal, mely most felém meredt.
– Én csupán két dolgot utálok a világon. Tudja mi az? – kér-
dezte kimérten.
Nemet intettem fejemmel.
– A bélférgeket és a patkányokat. A bélférgeket utálom job-
ban. Tudja, amik egy gazdatesthez ragaszkodnak, azzal kelnek,
fekszenek, élnek, nônek szépen, csöndben a háttérben. Sok-
szor teljesen behálózzák a gazdatestet, anélkül, hogy észreven-
nék ôket. Mígnem – nagy levegôt vett – egy szép napon rájön a
gazdatest, ez esetben én, hogy van egy nemkívánatos társa, és
megszabadul tôle. – Gabriella testéhez lépett és leszakította a
nyakáról a finom aranyláncát. A fegyvert még mindig rám sze-
gezte. – Ez a ribanc volt az én férgem. Belôlem élt, de ellenem
fordult!
Hallgattam. Hol Thue-ra, hol Gabriella élettelen testére néz-
tem.
231
 – Kitartó egy féreg volt – jegyezte meg Gotfried. – Apropó, ki-
tartás, tudja, miért utálom a patkányokat? – tette fel az újabb
kérdést. Közel lépett hozzám, annyira közel, hogy éreztem, ez az
utolsó kérdése lesz. Az osztrák szemébe néztem. A szívem egyre
hevesebben vert, a tenyerem izzadt, a torkom száraz lett, úgy
válaszoltam:
– Nem, nem tudom, miért utálja ôket.
Gotfried elmosolyodott.
– Azért, barátom, mert a patkányok okosak, nem olyanok,
mint a férgek, amik kitartanak az utolsó percig. Nem könnyû
ôket kiirtani. Ha csapdát helyezel ki nekik, egy belesétál a ke-
lepcébe, de a többi tanul annak az egynek a hibájából és elke-
rüli a csapdádat a jövôben. Felismeri a csapdádat. Tanulékony.
Elrejtôzik, és akkor jön elô, mikor biztonságban van. Minden
körülmény között megél. A patkányok önzôek, felfalják egymás
kölykeit. Áldozatokra is képesek a szaros életükért. Ha kell, a
saját farkukat is lerágják egy hang nélkül, vagy akár a lábukat
is, hogy megmeneküljenek...
Csak bólogattam, és közben nagyokat nyeltem.
– Te egy patkány vagy! – folytatta az osztrák. Felemelte a hang-
ját, és éreztem, nem sokon múlik, hogy meghúzza a ravaszt.
Lehunytam a szemem. Közel voltam ahhoz, hogy bevizeljek. –
Te egy rohadt interpolos patkány vagy. Mit tudsz felajánlani a
szaros életedért? – üvöltött. – Térdre! – utasított.
Nem volt mit tennem. Lassan térdre ereszkedtem, és az járt
az eszembe, hogy ki kell élveznem életem utolsó másodperceit.
Ekkor azonban megint történt valami.
Fentrôl üvegcsörömpölés hangja szûrôdött le, és Gotfried et-
tôl rendkívül izgatott lett. A fegyvert továbbra is rám szegezte. A
kis kocsihoz oldalazott, és elvett egy kést, majd tartva a néhány
méter biztos távolságot, odadobta hozzám.
– Most megnézzük, hogy mennyire lennél jó patkánynak. Te –
rám, majd Thue-ra mutatott –, vagy ô?
A kés ott hevert elôttem a földön, és tudtam, ha hozzáérek,
végeznem kell Thue-val. – Mert ki az a hülye, aki magát szúrná
le, de most tényleg… Ha nem veszem a kezembe, akkor nekem
lesz végem. Idôt kellett nyernem.

232
 Lövések dörrentek. Lehet, hogy egy tucat, az is lehet, hogy
csak kettô-három. Ki számolja azt ilyenkor? Lármásan berob-
bant az ajtón egy zilált és riadt Hans. Történetesen az a Hans
volt, akinek el kellett nyomnia a cigijét a Blue Monkey-nál. Ré-
mült volt, és az idegességtôl remegve megszólalt:
– Mein Herr, hir ist der Interpol!
Gotfried lesütötte a szemét. Nagy és mély levegôt vett, mint
egy kisgyerek, amikor rászól az anyja, hogy engedje játszani a
szomszéd szeplôs kisgyerekét is a tévéjátékkal, ha már átjöttek
vendégségbe. Kelletlenül szólt emberéhez:
– Mit ihnen stellen Sie sichen! – és annyit tett még hozzá: –
Nur sachte! –, majd sietve távozott, becsukva maga mögött az
ajtót.
Vendéglátónk távozása után két dologgal kapcsolatban me-
rült fel bennem súlyos aggály. A „nur sachte” ismerôs volt. Nem
is a jelentése miatt, mert ezt még szegényes tudásom is gond
nélkül fordította, hanem a hangsúly miatt. Az volt inkább ré-
misztô, de még így is könnyebben túl tudtam magamat tenni
ezen a rossz érzésen, nem úgy, mint a másikon, amit a hóhér
Hans nézése ébresztett bennem. Ahogy elnéztem, baromi pipa
lehetett a cigije miatt. Sportzakóját levette és elegánsan bedob-
ta a sarokba. Úgy tûnt, tisztában van azzal a ténnyel, hogy na-
gyon fontos a bemelegítés, és néhány laza fej-, majd karkörzés
után magabiztos léptekkel megindult felém. Félúton megállt a
kiskocsinál. Egy tetszôleges harceszközt választott, ami egy
emberesebb húsbárdot jelentett nála, míg én felkaptam a föld-
rôl a hámozókést.
– Ez most a „te vagy én játék” lesz? – kérdeztem, mire a Hans
valamit magyarázott, természetesen németül, és egy rohadt szót
sem értettem. Idôm se volt visszakérdezni, mert süvítve hasított
mellém jobbról, majd balról a bárddal. Kitértem a csapásai elôl,
de tudtam, nem mehet ez így sokáig. Thue rémülten nézte vias-
kodásunkat. Érezte ô is, hogy az ellenfelem fegyverzet és fizi-
kum tekintetében is fölényben van velem szemben. Hans újból
támadásba lendült, és most célba is talált. Bal vállamat érte a
bárd pengéje. Felhasította a bôrömet, a karomból ömleni kez-
dett a vér. A hámozókésemet is elejtettem, de tudtam, hogy nem
hagyhatom el magam. Éreztem, csupán másodpercek kérdése,
233
hogy az éles fájdalomtól elájuljak, de Hans nem kegyelmezett,
és jött a következô támadása. Ahogy magasba emelte a kezét,
hogy újból lecsapjon, sikerült elkapnom és nagy fájdalmak árán
magasban tartani a karját. Lecsapni tehát nem tudott, s ekkor
meglepôdve a torkomhoz kapott a még szabad bal kezével. Én
meg az ô baljához. Élvezte, hogy küzdök, nem számított rá, aho-
gyan én sem.
Mintha csak táncoltunk volna, úgy festettünk a magasba
tartott és torokra helyezett kezeinkkel – késôbb megtanultam,
hogy a kéznek a derékon a helye, nem a torkon. Test a test ellen
küzdöttünk. Próbáltuk egymásra kényszeríteni akaratunkat, de
egyikünknek sem sikerült. Csakhogy az én erôm fogyatkozóban
volt, és Hans erôs markának köszönhetôen levegôt sem kap-
tam. Nekipasszírozott a falnak. Utolsó esélyemet kihasználva,
iszonyú erôvel és kegyetlenséggel az ágyékába térdeltem.
Hans nyüszített és hörgött, a bárd a földre hullott, majd el-
erôtlenedve ô maga is. Küzdött. Igyekezett felállni, és tudtam,
ha most nem lépek, minden dühét összeszedi, pedig már nem
csak a cigije miatt van berágva rám. Rávetettem magam, szinte
ösztönösen. A rövid hajába éppen csak bele tudtam markolni,
de ahhoz épp elég volt ez a fogás, hogy megemeljem a fejét, majd
a földhöz csapjam. Sokszor. A pince padlója keményebbnek bi-
zonyult, mint ellenfelem. A negyedik vagy ötödik bucizás után
eszméletét vesztette. Rögtön Thue-hoz indultam, és éppen elol-
doztam a nagy nehézségek árán megkeresett hámozókéssel,
mikor rám szólt:
– Ne velem törôdj, ôt kapd el! Rohanj! Thue igazát belátva,
felkaptam a földrôl a gyümölcshámozó kést, és elindultam. Ket-
tesével, hármasával vettem felfelé a lépcsôfokokat. Minél fel-
jebb értem, annál jobban hallhatók voltak fentrôl a káosz hang-
jai. A békés luxusvilla háborús övezetté vált. A lépcsôfordulóból
kilestem a folyosóra, ahol egy Hans éppen megcsúszott, és né-
hány golyóval az oldalában hanyatt esett. A szívem úgy kala-
pált, mint még soha. Remegve indultam meg, miután a semmi-
bôl három töltény mellém is becsapódott a falba. Egy ablakon
kilesve láttam, hogy a kertben is nagy csatát vívnak a Hansok
egy pár símaszkos gyilkológéppel, akik kérdés nélkül kiiktat-
nak bárkit, ha fegyver van nála. Nekem nagyon úgy tûnt, hogy
234
itt mindenki gyanús a számukra. Magamhoz vettem az orrom
elôtt kidôlt Hans pisztolyát és továbbmentem, elosonva az ab-
lak alatt. Nem sokkal késôbb Gotfried egy újabb emberét láttam
félig aléltan a falnak támaszkodni. Rosszul festett. Miközben
háttal a falnak lassan a föld felé csúszott, vörösre festette a
tapétát maga mögött. Nem törôdött velem, jobban aggasztotta a
lövés, amit kapott a kertbôl. A nappalin átlesve láttam egy ajtót
becsukódni, és ösztönösen arra indultam. Éreztem, hogy Gotfried
a közelben van. Levegôt vettem és átrohantam a nappalin az
ajtó irányába, mely mögött a ház urát sejtettem. Az üvegszi-
lánkok még apróbb darabokra roppantak a talpam alatt. Gyors
menedéket találtam egy könyvespolc mögött, és próbáltam fel-
mérni a tûzpárbaj által okozott tetemes károkat. A tôlem né-
hány lépésre lévô ajtó túloldalán ekkor egy autót indítottak be,
dízel lehetett, mert jó nagy hangja volt, csak úgy visszhangzott
tôle a kis garázs. Tennem kellett valamit. Elôvettem az imént
zsákmányolt pisztolyt, a fegyverszánt hátrahúztam. Kibiztosí-
tott fegyverrel – ahogy Rikkitôl tanultam – beléptem a garázsaj-
tón. Vagy egy másodpercig tétlenkedtem ott, és közben eszembe
ötlött, hogy vajon jó ötlet volt-e hôsködni. Az egyik Hans képzet-
tebb és gyorsabb volt nálam. Gondolkodás nélkül tüzet nyitott
rám, igaz, most úgy tûnt, hogy nem nagyon fárasztotta magát a
célozgatással. Én két lövést adtam le. Mindkettô célt talált, bár
csak a véletlennek köszönhetôen. Az történt, hogy Hans ponto-
san annyit mozdult oldalra, amivel a golyóim útjába került. A
garázsban parkoló Land Cruiser motorházára zuhant, majd le
a földre. A lövések zajától csöngött a fülem, és a garázsban még
sokáig visszhangzott. Egy izzadságcsepp futott végig a homlo-
komtól a nyakamig, majd onnét a felsôm alá. Különös izzadság-
csepp volt. Ahol megállt, maró forróságot éreztem. Megérintet-
tem a helyét. Hát... nagyon úgy festett, hogy a Hans is célba
talált. Egy-egy. Lassan leereszkedtem a hideg földre, éreztem,
nem sokáig tudok a lábaimon állni. Hátammal megtámaszkod-
tam egy fémhordón. A garázsban egyszerre volt hûvös és izzasz-
tó forróság. A lobogó tüzes melegség viszont, ami a sebembôl
indult ki és folyamatosan falta fel a testemet, kurvára fájt.
Hangokra lettem figyelmes a Land Cruiser túloldaláról. Egy
érdeklôdô szempár lesett át a motorháztetô fölött, majd miután
235
megbizonyosodott arról, hogy még magamnak sem tudnék ár-
tani, elômerészkedett.
– Innen is csúnyán fest, meg kéne mutatni egy orvosnak! –
mondta cinikusan az ismerôs hang, és Gotfriedet véltem felis-
merni. Odasétált hozzám, ügyet sem vetve a vékony garázska-
pu túloldalán folyó elkeseredett tûzharcra. – A sors kifürkész-
hetetlen, vagy hogy is mondják... – jegyezte meg, és leguggolt
hozzám. Elvette elerôtlenedett kezembôl a pisztolyomat.
– Azt, hiszem még nincs végem, úgyhogy ne örüljön elôre! –
sziszegtem.
Gotfried elmosolyodott. Fegyvere csövét a sebemre helyezte
és belenyomta.
– Hogy mikor van vége, azt én döntöm el. Megölném, itt és
most, de tudom, hogy így lassabb és hosszabb lesz a szenvedé-
se, és ez még nagyobb öröm...
– Milyen megható! Leírhatatlan a nagylelkûsége – hálálkod-
tam, miközben látványosan próbáltam kényelmesebb pozíciót
felvenni. – De tényleg nem érzem, hogy itt lenne az ideje a ha-
lálnak. Még van egy munkám, amit be kell fejeznem – nyögtem
ki. A házból csörömpölés zaja hallatszott. Gotfried odakapta a
fejét, és az ajtóra bámult.
Néha van az az érzés, hogy most. Ebben a pillanatban, egy
másodperccel sem késôbb, sem elôbb. Ilyenkor tudja mind a
test, mind az elme, hogy a legjobb teljesítményt kell nyújtania.
Az én esetemben az akadályok nagyok voltak. Egy csinos vágás
és egy rosszul elhelyezett lôtt seb, mert ugye a jól elhelyezettet
már nem éli túl a célpont.
Minden egy másodperc alatt történt. Elmesélem. Tehát:
Gotfried az ajtó felé fordult. Én utolsó erômet összeszedve elô-
rántottam a hámozókést a nadrágom zsebébôl, és felemelkedve
az osztrák feszes nyakába szúrtam. Szemei óriásira tágultak a
meglepetéstôl. Mire legutolsó erejével meghúzta volna a ravaszt,
a másik kezemmel sikerült ellöknöm a fegyvere csövét, így a
lövést, amit nekem szánt, a mögöttem lévô hordóba eresztette.
Ezután fegyverét a földre ejtette, és kétségbeesetten a nyakából
kilógó kés markolatához kapott, de már késô volt. Gotfried gal-
lérja mélyvörös, vagy inkább bordó árnyalatokat kapott. Azért
még felegyenesedett, és hátrafelé tántorgott néhány lépést. Sze-
236
mei elôbb fátyolosak, aztán üvegesek lettek. „Hát van ilyen!” –
Ez lehetett az utolsó gondolata, mint minden olyan embernek,
aki egész életében kénytelen készen állni a halálra.
Nyílt az ajtó, és benyomultak a fekete angyalok. Mielôtt lôni
tudtak volna, vagy akár csak megszólalni, Gotfried összecsuk-
lott, és nem mozdult többé. Elterült a garázs hideg padlóján, és
lassan elkezdte körbefolyni a saját vére. A bevetésiek egyike
életjeleket keresett az osztrákon és az emberén, aztán csak
annyit ejtett ki a száján: negatív. Fura érzés volt végignézni azon
a két emberen, akik nekem köszönhetôen haltak meg. Nem fájt
sem a lövés, sem a vágás. Nem fájt semmi. Üres voltam, érze-
lemmentes, rideg. Rikkinek igaza volt. Mindenki tud ölni.
A lövöldözés odakint még nem hagyott alább. Két maszkos
idebent az ajtót biztosította, míg további három kényelmetlenül
közel állt hozzám és géppisztolyuk csövét közelrôl nekem sze-
gezték, csupán taktikai megfontolásból, tanulva Gotfried hibá-
jából: a sebzett vad okozhat meglepetéseket.
Az egyik különítményes, aki ellenôrizte Gotfried és embere
kilétét, egy apró fényképezôgépet húzott elô, hogy fotókat ké-
szítsen az ismert üzletemberrôl. A következô képe már rólam
készült, és azt sem hagyták, hogy megigazítsam a megviselt fel-
sômet. Az egyik fickó a füleséhez nyúlt, hallgatott és bólogatott,
majd olaszul társalgott. Valószínûleg ô lehetett a fônök, mert ha
megszólalt, mindenki odafigyelt. Hozzám fordult:
– Viktor Barabás? – kérdezte.
Én csak bólintottam egyet utolsó erômmel, mert éreztem, hogy
valami nagyon nincs rendben. Szédültem, miközben körülöt-
tem mindenki körbe-körbe futkározott, legalábbis nekem ez volt
a benyomásom, és úgy éreztem, hogy kezdek elálmosodni. A srá-
cok megijedhettek, ahogy észrevették az arcomon, hogy itt vala-
mi gond lesz. Kapkodva kezdtek ébren tartani, próbálták csilla-
pítani a vérzést. Az egyik megfogta a kezemet, a másik a lábamat,
a harmadik keresett valamit, ami hordágyként szolgálhat. Egy
vastag nejlon takarófóliát rántott le a polcról a festékes dobo-
zok alól, amik a földre esve hatalmasat szóltak. Leterítette, és
ráhelyeztek. Ketten megfogták párban a végeit, és úgy ölelt kör-
be a fólia, mint a borsót a héja.

237
 A felnyitott garázskapun indultunk kifelé. Ketten vittek, né-
gyen biztosították az utat. Minden lépésük óvatos volt, mégis
határozott és gyors. Szép idô volt, igaz, a késôi órákban már
csípôs hideg, de szép. Sosem láttam még ilyen gyönyörût. Az ég
Róma felett tiszta volt, és rengeteg csillag világította meg a vá-
rost. Beleszippantottam a levegôbe, és átkoztam magamat, hogy
korábban sosem néztem fel az égre. Éreztem, hogy valami föl-
döntúli erô húz magához, hogy a testem még fogva tart, de már
nem sokáig. „Viszlát, világ!” – gondoltam.
Elsötétült minden.

238
 36.

Bejegyzés a másvilágról

Másvilág. Szép szó. A másvilág tényleg más. Nincsenek illa-

tok, érzések, nincs idô. Itt nem érzi az ember, ha nem fürdik le,
mert nincs víz, és semminek nincs szaga. Nyerô hely – sokak
szemében.
Persze ez mind csak feltételezés. Ahol én voltam, ott igenis
büdös volt. Erôs klórszag.
Tehát élek, hacsak nem ez a naturális illat a túlvilágon. Han-
gokat is hallok. Egy közülük különösen ismerôs. Ez a hang csak
egy igazi keménykötésû budapesti srácé lehet. Lassan nyitom
a szemem, és ô az ágyamnál ül, miközben telefonál.
– Most le kell tennem! – hadarta Rikki, és összecsukta, majd
zsebre rakta a készüléket. – Hogy vagy, harcos? – érdeklôdött,
és barátilag megveregette a csuklómat.
– Ha már így kérdezed, az azt jelenti, hogy egészen jól – vála-
szoltam, és megpróbáltam feljebb kúszni az ágyban.
– Nem tenném – mordult rám Rikki –, ne mozogjál!
Engedelmeskedtem, mert se ahhoz nem volt erôm, hogy vitat-
kozzak, se ahhoz, hogy felüljek, és e két csúfos alulmaradástól
igyekeztem megkímélni magamat.
– Mi történt? – tudakoltam.
– Elkaptad a tökét az osztráknak, röviden szólva. Szép mun-
ka volt!
Bólintottam, és visszaemlékeztem a szörnyû pillanatokra, a
lövésekre és a csillagos égre.
– Vége?
Vártam a válaszra, mire Rikki arcán barátságunk alatt elô-
ször jelent meg igazán örömteli mosoly.
– Igen, töki, vége.
– Örülök. Ez esetben húzzunk haza mihamarabb, mert ki kell
teregetnem – válaszoltam. – Apropó, mi volt a Blue Monkey-
ban? Azt mondták, hogy ott maradtál.
– Csak szerették volna. Sarokba szorítottak, de látszik a puha
tökükön, hogy nem jártak még a Havanna lakótelepen. Néhány
239
karcolással megúsztam, köszönhetôen a régi interpolos bará-
tomnak, aki a géppisztolyokat is küldte a szállodás fiúval. Az-
tán mielôtt találkoztunk volna az osztrákkal, én szóltam neki, ô
meg a helyi hivatalos nehézfiúknak. Csak késésben voltak, de
végül beértek minket.
Nevettünk. Rikki megkönnyebbülten, én fájdalmasan.
– Minden szál el van varrva. Te is túlélted, egy lelkes digó,
bocsánat, olasz mentôs csapat gyors és szakszerû ellátásának
hála…
– És hála az én fekete overallos angyalaimnak... – tettem
hozzá.

* * *

Hosszú idô után végre volt egy kis nyugalmam, bár egy caribi
nyaralás jobbat tett volna a lelkemnek. Azonban nem vagyok
nagyravágyó, így beértem ezzel is. Míg mások olvasgattak, én
írtam. Úgy éreztem, volt mirôl. Sosem gondoltam volna, hogy
valaha is körmölni fogok, de megtettem. Igen, ÉN! Elkezdett egy
csibész naplóját írni – hallják emberek? A három hét gyorsan
és könnyen telt, hála NG rendszeres látogatásának. Megbeszél-
tük, majd ha egyszer hazatér, vagy én vissza Rómába – bár az
utóbbit kétlem, mivel egy jó idôre megcsömörlöttem csizma-or-
szágtól – feltétlenül találkozunk..
Szigorú orvosi felügyelet mellett és kisebb diplomáciai elsôbb-
séggel hazatérhettem Rikkivel. A diplomáciai elbánást a szövet-
séges nemzetek javára végzett munkánknak köszönhettük –
legalábbis valami ilyesmit mondtak.
Lassan, de biztosan haladtam felfelé a lépcsôn a bérházban,
ahol már idejét sem tudom, mikor jártam. A lakásomban min-
den úgy volt, ahogyan hagytam, csak a megszokottnál vasta-
gabb porréteg alatt. Takarításra azonban nem volt idôm, mert
Rikkivel megbeszéltük, hogy találkozunk este nyolckor a Leó-
ban egy ünnepi sörözésre. Az volt az érzésem, hogy készül vala-
mire. Lezuhanyoztam. Gyorsan, de óvatosan, mert nemcsak a
kötésem, hanem az idô is szorított. Rendbe szedtem magam.
Belenéztem a tükörbe. Valaki más nézett vissza rám, mint akit

240
addig ismertem. Megváltoztam. Láttam. Tapasztaltam, de legfô-
képp tanultam. Sokat, annyit, mint sokan egy egész élet alatt.
Tanultam barátságról, hûségrôl, önfeláldozásról és csupa nagy-
betûvel írandó szavakról.
Késésben voltam. Fogtam egy taxit, és már repesztettünk is
az én kedves jó Budapestem sárgás fénnyel kivilágított szürke
épületei elôtt. Felemelô érzés volt. A taxis rutinosan és gyorsan
haladt az esti forgalomban.
A Leó bejárata elôtt tömeg kígyózott. Én is, mint mindenki
más, igyekeztem mihamarabb bekerülni, hiszen Rikki már bent
várt. A fôbejáraton kilépett egy nagydarab kopasz fiú. Fényesre
vakszolt fejbôrén napszemüveg virított, pedig este volt. A melák
keresett valakit. Hosszasan méregette a tömeget, majd bütykös
kezét felém emelte.
– Te ott! – szólt, és hallhatóan nem született magyar volt. Fe-
lém indult, én meg hátra. Nem tudtam, ki az és mit akar, de ma
estére és talán egy életre elegem volt a balhékból. A tömeg fel-
duzzadt körülöttem, és nehezen tudtam csak utat törni, nem
úgy, mint a kopasz, aki beért. Ösztönzésként, barátilag meg-
markolta a vállam.
– Viktor? – kérdezte.
– Igen – válaszoltam.
– Örülök, barátom! – mondta, és magához húzott. Vagányan
vállazott velem egyet, hiszen manapság a kézfogás és a pacsi-
zás már ósdi. – Rengeteg jót hallottam rólad! Rikki valósággal
áradozik! Vik így, Vik úgy, esküszöm, már unom, de jó hallani,
hogy vannak még tökös arcok... Ha nem ismerném már ezer éve
Rikkit, azt hinném, hogy bebuzult az éjszakában, úgy mesél
rólad. Gyere! Gyere! – Egyre csak ezt a szót ismételgette, én meg
engedelmeskedtem, nem lett volna szívem elrontani ellenkezés-
sel az arcára kiülô felhôtlen örömöt.
Beléptünk a Leóba. Füst volt és hangzavar, a hely egy négy-
zetméterére jutó emberek száma jóval több volt a megengedett-
nél. Több százan voltunk bent. Azt hiszem, ezt nevezik a fiata-
lok „hering fíling”-nek. A Fecó – befelé menet csak sikerült
megtudnom a kopasz nevét – utat tört a tömegen keresztül, és
egy sarokban álló hatalmas asztalhoz vitt, ahonnét már Rikki

241
észre is vett minket, és integetett. Rikki más volt. Vidám volt,
megkönnyebbült, és lényegesen jobb cuccokban volt, mint ed-
dig valaha láttam.
– Töki! – köszöntött messzirôl egy pohár pezsgôvel a kezében.
– Ez a tied! – mondta, és átnyújtotta a poharat. Azt hittem, már
sosem érsz ide!
– Kicsit eltököltem az idôt – szabadkoztam, majd leültünk az
asztalhoz, és ittunk. Módszeresen. Nem keveset. Ünnepeltünk.
Ünnepeltük történetünk végét. De mindvégig az volt az érzé-
sem, hogy Rikki titkol valamit.
– Mi lesz Juszupékkal? – kérdeztem, miközben a negyedik
kör Szicsek-féle selymesen voltam túl. Már hiányzott az íze.
– Intézkedtem. Hamarosan hazajöhetnek, ôket is megemlítet-
tem, mint önkéntes támogatókat, akik nélkül nem lett volna
biztosítva az akció sikere.
– Örülök – mondtam, és beleszippantottam a pálinkás poha-
ramba, majd intettem, és kértem még. – Thue? – kérdeztem.
– Nem tudom – válaszolt. – Csupán annyi információm van,
hogy hazaszállították ôt is. Jelenleg folyik a kihallgatása, de
majd a kedvedért utána nézek.
A beszélgetés nehéz volt. Csupán felületes kérdezz-felelek ment
köztünk. Ismertük egymást már egy ideje, de most mégis két
ismeretlen ült egymással szemben. Itt már nem a csibész és a
gengszter beszélgetett, hanem Barabás Viktor és Déri Tamás.
– Mi lesz most, Tomi? – kérdeztem, miközben kerestem a pin-
cérnôt, mert annyi ideig vártunk a pálinkákra, hogy el tudtam
képzelni, nagy valószínûséggel most fôzik.
– Maradjunk a Rikkinél. Ez már hozzám nôtt – mondta.
– Megnézem, hol vannak az italok. – Felálltam, és a pulthoz
küzdöttem magam. Üvöltött a zene, tombolt a tömeg, én meg
felhuppantam a bárszékre, onnét integettem egy pultosnak.
Hirtelen eszembe jutott az a sok görbe este, amit az én jó öreg
Bó pajtásommal töltöttem a hasonló helyeken. Akkor még nem
is sejtettem, hogy az igazi éjszakai élet nem emlegethetô egy
lapon a dübörgô zenével és az alkoholtól torz arcokkal. Most
már ismerem az érme mindkét oldalát, igaz, ezért súlyos árat
fizettetett velem az élet. Elveszítettem egy igaz barátot.

242
 Ismét rendeltem, de jobbnak láttam, ha én magam viszem ki,
ezért ott vártam az italokra. Míg ott idôztem, a bárpult tükrös
részében, farkasszemet néztem önmagammal. Kerestem azt a
régi srácot, aki voltam. Néhány perc elteltével észrevettem a
tükörbôl, hogy valaki bámul. Nem is akárki volt az, hanem
Petrovics Iván sötét szempárja. Ahogy felismertem, abban a pil-
lanatban rájöttem arra is, hogy ô már rég kiszúrt magának, és
hatalmas marka csupán néhány centire volt a nyakamtól. Késô
volt. Megragadott, és a pultra nyomta a fejemet, miközben ki-
rúgta alólam a széket. Úgy lógtam ott, mint szônyeg a porolón.
– Mondtam, hiába menekülsz, egyszer utolérlek! – morogta.
Eközben döbbent tömeg gyülekezett körülöttünk, de a buli
így is ment tovább. Mire bárki bármit lépett volna, vagy éppen a
mentôseregem ért volna ide, megvilágosodtam. Tudtam, ez most
az én csatám lesz. Iván a nyakamnál fogva passzírozott a pult-
nak, én meg lehetetlenül kitekert pózban vonaglottam a keze
alatt, de csibész dolgokon törtem a fejem, és cselekedtem is. Az
egyik kezemmel, szinte csak figyelemelterelésként, megpróbál-
tam fogást találni a hatalmas pofáján. A másik kezemmel ki-
kaptam a pultból egy sörpisztolyt, és jókora nyomással telibe
locsoltam. Ezzel idôt nyertem. A következô pillanatban felkap-
tam a szomszédos bárszéket, és minden erômet és lendülete-
met összeszorozva meglódítottam. El is találtam ellenfelemet.
Iván felborult. Megalázó és totális vereséget szenvedett. Másod-
percekig kereste az eszét, de mire feleszmélt, négy hasonmása
már felkapta és vitte kifelé, megkérdezni, hogy mi is volt ez.
Rikki csak most lépett oda hozzám.
– Hát, töki, te aztán jól megalapoztad a mai hangulatot! Mi a
fene történt? – kérdezte.
– Beállt elém a sorba… – kezdtem.
– Miért érzem úgy, hogy ez a sztori nekem sántít? Téged min-
dig betalálnak? – Rikki elvett a pultról egy tál sós mogyorót, és
visszaindultunk a helyünkre. Az este sokáig tartott, sôt átnyúlt
a reggelbe is. A hely üres volt, már csak mi maradtunk.
– Mihez kezdesz most? – Tényleg úgy tûnt, hogy érdekli. Kezét
összekulcsolva, könyökével a térdére támaszkodva figyelt ér-
deklôdve. De a válasz csak késve jött.

243
 – Nem tudom, talán...
– Talán?
– Talán írok egy könyvet arról, ami történt – mondtam, és
Rikki nevetett. Nagyon.
– Ne szívassál, töki, te...?! Távol álljon tôlem, hogy megbánt-
salak, de te a nevedet sem tudod leírni. És mégis mi lenne a
címe? Hogyan találd meg a tököd?
– Talán, ki tudja... – Már én is vele nevettem.
– Majd’ elfelejtettem... Hoztam neked valamit Rómából. Egy
kis szuvenír. Gyere ki a kocsihoz – kérte.
Rikki felnyitotta a csomagtartóját, és mélyre behajolt egy tás-
káért. Rám se nézett, úgy nyújtotta hátra nekem. Helyes kis
sporttáska volt, éppen akkora, ami semmire se jó. Se egy férfi
sportcipôje, se egy nô legfontosabb piperecuccai nem férnek el
benne. Vagy ha mégis, ahhoz a tulajdonosnak színötösre kel-
lett vizsgáznia a szállítmányozási, raktározási és logisztika sza-
kon.
– Köszönöm, szép táska. Nem is tudtam, hogy volt idôd vásá-
rolni. Biztosan nagy hasznát veszem – bólogattam.
– Istenem, te sosem változol meg. A táska azért van, hogy
vigyenek benne valamit. Nyisd ki! – utasított Rikki, miközben
bezárta a csomagtartót és megtámaszkodott rajta.
Jól emlékszem arra az italmámoros reggelre. Picit hûvös volt,
de ragyogó idô. Egy új nap kezdôdött a város életében és az
enyémben is. Amikor a cipzárt elhúztam, az a táska már sokkal
nagyobbnak tûnt, mint az imént. És egy kisebb vagyon volt ben-
ne, euróban.
– Ez mi? – néztem fel döbbenten.
– A részed, hacsak nem akarsz berohanni vele a rendôrség-
re, hogy vegyék fel a talált tárgyak osztályára. Ez néhai Bao
pénze, ami visszamaradt nekünk a római buliból. Megmenekí-
tettem a Blue Monkey-ból. Soha senki nem tudja meg.
Mit mondhattam volna erre. Csak a fejemet csóváltam, de
persze nem bánatomban.
– Rikki, még egy kérdés.
– Igen, töki?
– A táskát megtarthatom?

244
 – Mekkora filléres vagy! Na jó, de csak egy feltétellel.
– Mégpedig?
– Valami tökös szerepet adjál nekem majd a mesédben, tudod
afféle modern Rambó, akire az alacsony termete ellenére is na-
gyon buknak a nôk.
– Úgy lesz! – bólintottam. Rikki ellesett a vállam fölött.
– Ja, és még valami, töki. Van még egy meglepetésem a szá-
modra, igaz, én a táskának jobban örülnék a helyedben.
A vállamat vonogatva értetlenkedtem.
– Lesz mire költened a pénzbôl – ecsetelte, mire ismerôs lép-
teket hallottam a hátam mögül. Tiszta sor! Ismerôs léptek, is-
merôs következmények. Az elsô következmény a libabôr, majd
ezt követi vagy egy tucat gombóc a torokban, na és persze az
elmaradhatatlan szapora szívverés, illetve a kedvencem, ami-
kor kételkedem saját épelméjûségemben. Nem lehet igaz! Ez
tényleg ô?
Szorosan mögöttem szûntek meg a léptek. Valaki megfogta a
vállam. Az érintés a vártnál keményebb volt, de mégis finom. A
vállamhoz nyúltam, az illatos kézhez. „Ez Ô” – gondoltam! Las-
san megfordultam és a hibátlan lábakat néztem, amiket esz-
ményinek is nevezhetnék. Mint már jó ideje megállapítottam, a
lábakban legalább napi két óra intenzív taposógépes edzés volt.
Tulajdonosa sem volt kevésbé tökéletes, mint a lábak. Las-
san végigmértem a körömcipôbôl kikukucskáló lábujjától a ló-
farokban hátrafogott haja végéig. Gabriella megköszörülte a tor-
kát és megigazította a hajába tûzött napszemüvegét.
–Te? Itt? – hüledeztem. – Te élsz?
– Látom, a helyzetfelismerésed mûködik, bár lenne még mit
finomítani rajta! Hallottál már esetleg a rejtett golyóálló mellé-
nyek pompás tulajdonságairól?
– Tudod, töki, ilyenek már léteznek manapság – súgta Rikki.
– Mióta tudod? Miért nem szóltál? – fordultam barátomhoz.
– Tudod jól, én nem vagyok poéngyilkos. Bevallom ôszintén,
nehezen álltam meg, hogy ne szóljak neked, mikor megtudtam,
hogy túlélte… – és Gabriella felé biccentett. – Sokat mérlegel-
tem, és úgy döntöttem, mindent megér nekem, hogy lássam a

245
bamba, döbbent képedet. És tessék: meg is adatott! Ahogy el-
nézlek titeket, tényleg sokba fog neked kerülni ez a nô – neve-
tett, és autójának támaszkodott.
– Ôrmester, ha kérhetném! Magunkra hagyna minket Vik-
torral? Négyszemközt szeretnék vele beszélni.
Rikki engedelmesen bólintott.
– Még beszélünk, töki – vigyorgott rám.
– Úgy lesz! Kezet rá! – nyújtottam a jobbomat.
– Vidd innét a kezed, mert eltöröm! Gyere! – mondta széttárt
karokkal.
Rikkivel megegyeztünk, hogy majd találkozunk, de elôtte min-
denki pihen egy kicsit. Majd ô keres engem, ha lecsengett min-
denhol az ügy.
– Hogy szólíthatlak? 001-es, vagy Gabriella? – fordultam Szép-
lábúhoz, mire ô elmosolyodott. Odalépett hozzám, egészen kö-
zel. Az NR illata megcsapta az orromat, belém markolt, és vég-
sô, mindent elsöprô kegyelemdöfésként Gabriella megcsókolt.
Hosszan, finoman.
– Ezt akartad négyszemközt mondani? – kérdeztem.
– Nem! – súgta lágyan a fülembe. – Nálad maradt a kedvenc
hajgumim, fel szeretnék érte menni, ha nincs ellene kifogásod.

* * *

Lassan hat hónap telt el, hogy nem beszéltünk, és az életem

kezdett visszaállni a normális kerékvágásába. Csupán egyet-
len eltérés volt a megszokotthoz képest. Mégpedig az, hogy dol-
goztam. Dolgoztam a könyvemen.
Széplábúnak köszönhetôen a hûtôm és a spejz is tele volt.
Míg a naplómon munkálkodtam, az emlékképek könyörtelenül
tûntek elô a semmibôl, majd foszlottak szerte. Aztán visszatér-
tek egyre szaporábban, erôszakosabban, nem hagytak nyugod-
ni, nem hagytak szabadulni a múlttól. Ugyanezek kísértettek
álmatlan éjszakáimon is, már egészen megszoktam ôket, való-
sággal hallottam a hangjukat, beszéltek hozzám. Sokat láttam,
rengeteget tanultam, és elég érdekes alakokkal találkoztam.

246
 Megváltoztam Róma óta. Más még a levegô is, pedig ugyan-
úgy lélegzem, mint eddig. Beszív, kifúj... A hosszú utamon, amit
bejártam Bóval, a törökökkel, Juszuppal, Rikkivel és persze a
Széplábúval – akikre minden furcsaságuk ellenére mindig is jó
szívvel fogok emlékezni – sok mindent megtanultam az életrôl.
Azt is, hogy az élet ugyan mulandó, de a barátság örök lehet.
Most már tudom, hogy ki vagyok. Egy csibész, akibôl azért lett
mégis valamirevaló ember, mert jó érzékkel választotta meg a
barátait, és mert a legnagyobbaktól tanulhatott.

247
 Nyomta és kötötte
Color Pack Nyomdaipari Zrt.
Nyíregyháza
Felelôs vezetô
Zsukk László
vezérigazgató

248