Ezüstkolloid fajtái, előállítása

és gyógyászati alkalmazása

Bevezető

Egyre több és több információ lát napvilágot az ezüstkolloid témájában, nem feltétlenül a
szakemberek tollából. Éppen ezért igen fontos egy könnyen áttekinthető és átfogó leírás
magyarul, annál is inkább mert az ezüstkolloid házilag is készíthető. Mivel a minőség
abszolút kritikus a sikerhez, a teljes információ nélkül inkább bele se kezdjen senki.

Mi ez és mire jó?

A jó minőségű elektrolízises ezüstkolloid víz átlátszó vagy sötét-piros, pozitív töltésű ezüst
ionokat (ezek nemkívánatosak) és 1 - 10 nanométeres (10 - 100 angström) negatív töltésű
ezüst-részecskéket (ezek a kívánatosak) tartalmaz desztillált vízben, amik sohasem ülepednek
le, állandó Brown-mozgásban vannak. Orvostudományilag bizonyított, hogy az ilyen kolloid
szemcseméretű ezüst rendkívül hatásos baktérium, vírus, mikróba pusztító. Egy antibiotikum
legjobb esetben is csak féltucatnyi organizmust képes pusztítani, az ezüstkolloid viszont
közel 650-et. (forrás: Science Digest magazin, 1978. március) Dr. Robert O. Becker
jelentése szerint ezenkívül igen hatásos csont-regeneráló is, 50%-nál is gyorsabb
csontgyógyulást eredményezve, továbbá elősegíti a bőr és más finom szövetek
újraképződését, ráadásul sterilen is tartja azokat. Az USA-ban azóta a sebészeti és az
égéskezelő klinikák 70%-ánál alkalmaznak ezüstöt. Dr. Gary Smith szerint a kolloid ezüst
(ami kis mennyiségben a növényi táplálékokban is jelen van), nélkülözhetetlen a szervezet
védekezési rendszerében. Számos írás számol be a kolloid ezüst más gyógyító hatásáról is,
többnyire fertőző, vagy vírusos betegségeknél, pl. AIDS, herpesz, gombásodás, candida,
szifilisz, őzkullancs okozta Lyme-betegség stb. ellen igen hatásos, de még a rák ellen is
sikeresnek bizonyult.
Dr. Björn Nordenström, a svéd Karolinska Institute-nál ezzel kezelt rákbetegek
gyógyulásáról számolt be. Azt állítja, hogy ez egy roppant egyszerű kezelés és gyors
gyógyulást eredményezett azoknál, akiket más orvosok reménytelennek tartottak.
Nordenström professzor úr másról lett ismert, nevéhez és az osztrák dr. Rudolf Pekar-hoz
fűződik az ECT (elektro-cancer treatment), ami egy igen hatásos terápia (kb. 86%-os sikerrel).

Fogalmi pontosítás

Az "ezüstkolloid" kifejezés alatt 4 teljesen különböző terméket is lehet érteni:

1. Elektro-kolloid ezüst. Ezt háromféleképpen lehet előállítani: elektromos ívkisülés vagy

desztillált vízben ezüst elektródákon keresztüli nagyfrekvenciás váltóárammal, vagy kis
feszültségű elektrolízis segítségével. Ez utóbbi a legegyszerűbb eljárás és a legtöbb írás az így
előállított terméket érti ezüstkolloid alatt.
Ez általában 3-5 ppm (az angol "parts per million"), de laboratóriumi minőségnél akár 100
ppm koncentrációjú, negatív töltésű, jó minőségnél akár 1 - 10 nanométer átmérőjű ezüst
részecskék vízben, ami átlátszó.

2. Organikus bevonatú ezüstkolloid: (MSP - Mild Silver Protein), ami az élő szervezetekben
is megtalálható. A mikroszkópikus méretű ezüstrészecskék körül egy vízkedvelő (hydrophilic)
közeg képződik (pl. Knox zselatin, albumin, alburninoid, collagen stb.). Előállítható 20-50
ppm koncentrációban fehérje bevonattal, vízben átlátszó, sárga, vagy borostyán színű.
3. Ezüst-só kolloidok. Vagy kémiailag, vagy elektrokémiailag állíthatók elő. Az ilyen ezüst
feloldódik a vízben és ezért jelentősen más tulajdonságú, más elemeket is tartalmaz. 50-500
ppm oldatkoncentrációjú és áttetsző.

4. Ezüstpor. Ezt először orosz tudósok készítették, ezüst fémszálba nagyfeszültségű áramot
vezetve, az ezüst szétporlad. (50-500 ppm, átlátszó a vízben)

Ezek egymástól eltérő termékek, nem feltétlenül biztonságosak, vagy toxikus-mentesek, bár
mindegyiknek van patogénölő tulajdonsága. Nincs ipari norma vagy minőségi előírás sem.
Ezért rendkívül fontos a "hasznos" ezüstkolloid meghatározása és vizsgálata.
Ez a cikk csak az elektrolízises ezüstkolloid termékkel foglalkozik. Ez a legegyszerűbb
eljárás, úgy tűnik ez az egyik leghatásosabb termék is, a legjobban ismert hatásokkal.

A második felsorolt terméknek is, akárcsak az elsőnek, volt például antitumoros hatása
(mellráknál), valamint AIDS-gyógyító is. Az még kutatásra vár. Dr. Paul M. Farber, aki
mellesleg az első két felsorolt formával behatóan foglalkozott, könyvében ("The Micro Silver
Bullet") a XXVI. oldalon ezt írja: "Sikerült féltucatnyi úttörőnek mondható szabadalmi
eljárást kezdenem egy hónappal ezelőtt a Mild Silver Protein-ekkel. Örömmel közölhetem,
hogy gyorsabban hat, mint gondoltam volna, és sok [HIV] páciensem vagy tünetmentes, vagy
közel áll hozzá...."(Dr. Farber egy gyilkosság áldozata lett 1998-ban.)

Ronald Gibbs professzor "Silver Colloids" c. kiskönyvében viszont felhívja a figyelmet arra,
hogy a nagyobb méretű fehérje-burok meg is akadályozhatja az ezüst részecskéket a
baktériumok elérésében, és szerinte a protein bevonatú termékek alsóbbrendűek az elektro-
kolloid ezüstnél, sőt szerinte kerülendőek, ő csakis az elektrolízises kolloidot javasolja.

Elektro-kolloid készítés elektrolízissel

Elméletileg néhány összekapcsolt elem egy egyszerű áramkörrel ezüst elektródákon keresztül,
színtiszta, de vezetőképes vízben kolloid szemcsés ezüstöt készít. Gyakorlatilag viszont a
legtöbb házi készítő NEM megfelelő minőségű végterméket állít elő. Az alábbi leírás
letisztázhatja Ön számára a kérdéses pontokat.

Az elektrolízis során egyes ezüst atomok leadnak egy elektront, ezzel pozitív töltésű ezüst
ionokká válnak és a vízbe kerülnek. Ez az egyetlen formája az ezüst vízbe jutásának. Sokan
még ezt az alapdolgot sem ismerve, téves állításokat terjesztenek az interneten. Ezek az ionok
a vízben oldódnak. Ezek atomi méretű ionok és azonos töltésük miatt taszítják egymást,
egyenletesen szétterjednek. Az anód (+) közelében felvehetnek egy elektront az ott folyó
áramból és visszaalakulnak elemi és töltés nélküli ezüst atommá. Ezek az atomok egymást
vonzzák (van der Waals-erő miatt) és nincs semmi, ami megakadályozná azok csomókban
való összetapadását. Ahogy az ilyen részecske-csomók növekednek, egy elektromos dupla
réteg kezd kialakulni körülöttük, ami miatt az ezüst részecskék csomója körül egy egyre
erősebb negatív töltés alakul ki (zeta potenciál). Ez egy taszítóerővel bír az ugyanilyen
részecskehalmazokra és emiatt azok tovább nem tömörülnek, egyenletesen szétterülnek.
Addig míg a zeta potenciálból származó taszítóerő elegendő arra, hogy távol tartsa a van der
Waals-i vonzóerővel közeledő részecskéket, addig ezek a részecskék diszperz "lebegésben"
vannak. A házi készítésű kolloid ezüst kb. 90%-a pozitív töltésű ezüst-ion és csak 10 %-a a
hasznos ezüstrészecske-csomók, de ez ne vegye el a kedvét.
Az elektrolízises kolloid-készítés minőségi követelményei
1. A víz tisztasága
A víz minősége abszolút kritikus: csakis színtiszta desztillált vizet szabad használni!
Sem a tisztított, vagy szűrt víz, sem az ionmentes víz, de még a fordított ozmózisos víz
sem alkalmas. Ez a legfontosabb kritérium az ezüstkolloid készítéséhez.
Még egyszer leírom, mert sokan képesek elsiklani efelett: csakis színtiszta desztillált
vízből lehet igazi minőségű kolloid szemcsés ezüstöt készíteni. Ha ezt nem tudja
beszerezni, ne is gondoljon a kolloid készítésre!

2. Hőmérséklet, tartóedények
A desztillált víz hőmérséklete is fontos, minél langyosabb a víz, annál gyorsabb és jobb
minőségű a végtermék. A felhasznált üvegedények tisztántartása is rendkívül fontos. Az
üvegedény legyen sötétbarna. Az ezüst-ionok pozitív töltése biztosítja, hogy azok
egymástól mindig eltávolodnak, mert az azonos töltések taszítják egymást. Minden, ami
ezt a töltést képes lecsökkenteni, vagy elvonni, nemkívánatos. A napfény és a műanyagok
ezt okozzák. Ezért kell a tárolásra sötétbarna üvegedényt használni. A legjobb
(laboratóriumi) minőségű és ionokat alig tartalmazó kolloid vizet lehet műanyag edényben
is tárolni. A termelésnél használjon átlátszó üvegpoharat, mert csak így látja, mikor kell
abbahagyni az elektrolízist.

3. Áram
Az áramerősség nem ingadozhat. Például csupán elemeket használva ezüstelektródákkal
az áramerősség csökken az elemek kimerülésével, ami nagyobb méretű és nem kívánatos
szemcséket eredményez. Ezért olyan tervezésű áramkörre van szükség, ahol az egyenletes
áramerősség biztosított. Ez nem is olyan egyszerű, mert a pozitív ionok vízbe kerülésével
a víz áramvezető képessége is változik. Ugyanakkor nem lehet túl erős sem az áram.
Árulnak ilyen készülékeket az interneten.
Az optimális feszültség 27-36 V között van, mert az elektródák így működnek a
legtisztábban. Ha tápegységet használ, állítsa 30 V körülire, ha mégis elemek mellett dönt,
használjon 36 V-ot (4 x 9V, v. 3 x 12V), úgyis lecsökken a feszültség rövid időn belül.

4. Elektródák
Az elektródákat rögzítse kb. 2.0-3.0 cm-re egymástól és ne érjenek a pohár aljához,
oldalához a jobb keringés végett. Jobb, ha nem mozdíthatók el egymástól sem.
A legelterjedtebb ezüst elektródák például 10 cm hosszú, 3mm átmérőjű és legalább
99.9%-os (".999 tisztaságú") színezüst rudacskák. A 99.9% azt jelenti, hogy 1 részecske
1000-ből nem ezüst (1000ppm), hanem többnyire réz, vagy kisebb mértékben ólom, vas,
és elenyésző mértékben bizmut. Ez a legkönnyebben beszerezhető ezüstrúd, és nem kerül
túl sokba sem. Összehasonlítás végett a 99.99%-os (.9999-es) ezüst 1 részecskéje 10000-
ből nem ezüst (100ppm), ugyanolyan szennyezőkkel és ugyanolyan arányban, mint fent.
Ennek ára 15-20-szor annyiba kerül, mint az előzőnek az ára és nehezebben is szerezhető
be rudacska alakban.
Mivel nagyon kevés ezüstanyag kerül csak a vízbe, ezért a 99.9%-os ezüstrúd tökéletesen
megfelel. Ennek bizonyítékaként azt is fel lehet hozni, hogy egy jó minőségű ezüstkolloid
(10 ppm-es) elemzésénél, ami 99.9%-os elektródákkal készült, a következő
szennyezéseket lehetett kimutatni: nátrium 0.47 ppm, kalcium 0.26 ppm, mangán 0.07
ppm, kálium 0.05 ppm, magnézium 0.024 ppm. Ezek egyértelműen nem származhatnak az
elektródákból, csak a desztillált vízből jöhetnek. Éppen ezért a víz minőségének
fontosságát nem lehet elégszer hangoztatni. Inkább erre kell ügyelni és nem a nagyon
drága "színtiszta" ezüstre.
 5. Keverés
E nélkül a szemcsék képződése nem egyenletes, ami rossz minőséghez vezet. Keverésre
legjobb egy megtisztított üvegpálca, lehetőleg ne használjon műanyagot.

6. Egyéb tényezők
Továbbá a fenti tényezők mellett más, eddig kevésbé ismert/kutatott természeti tényezők
is közrejátszanak. Teljesen megegyező alkotóanyagok és tényezők esetén is különböző
napok, évszakok teljesen eltérő minőségű folyamatokat és végtermékeket produkálnak,
még ha minden egyes fenti tényező is ugyanolyan. (Ugyanaz a desztillált víz, ugyanolyan
hőmérsékleten stb. stb.) Mintha néhány más természeti tényező is számítana (pl. Föld
mágneses tere, levegő minősége - pl. negatív ion tartalma, fénymennyiség). Még
laboratóriumi körülmények között sem lehet két ugyanolyan minőségű ezüstkolloidot
készíteni. Ez még kutatható témakör. Ezért a forgalmazott ezüstkolloidok is eltérőek
lehetnek, még ha ugyanaz a készítő vállalat, akkor is.

7. Az elektrolízis időtartama
Egy "átlagos napon" 20 perc körüli, máskor akár félóra is lehet, az előbb említett tényező
nagyban befolyásolja. Tanácsos a vizet időnként egy erős fénynyalábbal hirtelen
átvilágítani negyedóra után, és ha kis ködszerű elszíneződést lát terjedni, akkor még 5
percig hagyni kell a termelődést. Átlagban 20-25 perc.

A végtermék legfontosabb minőségi követelményei

A kritikus tényezők a részecskék mérete, tisztasága, részecske/ion aránya, koncentrációja és

nem utolsósorban a költségek.

Legfontosabb a részecskék mérete és tisztasága. Minél kisebb méretűek az ezüst szemcsék,

annál hatásosabbak, egyrészt a megnövekedett fajlagos felület, másrészt a könnyebb
elterjedés miatt a szervezetben.

A részecskeméret meghatározása elektronmikroszkópos felvétel (jobb oldali kép), vagy foton

korrelációs spektroszkópia segítségével történik. Ez utóbbinál a folyadékot keresztülvilágítják
egy lézerrel és a diszperz részecskék által szétszórt fényből következtetnek vissza az átlag
részecskeméretre. Az elektronmikroszkópos a "legdurvább" módszer, mert a vizet el kell
távolítani! Ez ugyanis teljesen más összetevőket vizsgál, mint az eredeti volt, hiszen az
oldatban levő anionokkal a részecskék ezüst-vegyületek képeznek a víz eltávolítása után. A
kolloid méretű ezüst részecskék jelenlétére utalni lehet másféleképpen is. Egy kis átmérőjű,
de erős fénysugár hatására egy kúp alakú fénytörés keletkezik (Tyndall hatás), vagy egy
nagyon erős mikroszkóp alatt jól kivehető Brown-féle részecskemozgást lehet tapasztalni. A
részecskék NEM feloldottan vannak, hanem töltésük és méretük miatt lebegnek ez okozza a
fenti hatásokat. (Egy bármilyen kémiai és csakis ionos oldatban viszont sem a Tyndall-, sem a
Brown-hatás nem észlelhető.) Az optimális részecskeméret 1-5 nm (10-50 angström).

A "részecskék fajlagos felülete" a legjobb mérvadó a minőséghez. Minél kisebbek a

részecskék és minél nagyobb koncentrációban vannak, annál nagyobb a részecskék fajlagos
felülete. Ezt a laboratóriumok cm2/mL -ben adják meg. Minél nagyobb ez az érték, annál jobb
és hatásosabb a termék. Egy jó minőségű házilag készített kolloid ezüst-részecske felülete kb.
0.065 cm2/mL, vagy sajnos még kevesebb. Összehasonlításul kapható 0.078-as (Silver
Lightning®), 0.096-os (Wonder Water® ), 0.251-es (Sovereign Silver®), sőt 48.3-as
(Mesosilver®) ezüstkolloid is. Ez utóbbinál szinte nincs is ezüst-ion a végtermékben. (forrás
Prof. Ronald Gibbs honlapja)

A részecske/ion arány nagyon fontos, mert minél több ion van jelen, annál nemkívánatosabb a
végtermék. Számos forgalmazó csak úgy tudja megnövelni a koncentrációt (ppm), hogy az
szinte csak ionokat tartalmaz és ezért értéktelen. Az ezüst-ionok okozzák a fémes ízt is. A
Mesosilver íztelen.

A tisztaság meghatározása tömegspektroszkópiával vagy röntgensugár eltérítő analízissel

történik, a koncentráció mérése pedig kémiai analízissel. (A költségek pedig egyenes
arányban állnak házastársunk ezirányú reakcióival.)

Szín

Az elektrolízis során az egyik elektródán oxigén (ez az elektróda a sok használattal lassan
elhasználódik), a másikon hidrogén keletkezik. Célszerű az elektródákat felcserélgetni a
későbbi ezüstkolloid készítéseknél, hogy egyenletesen kopjanak. Az optimális elektrolízis kb.
15 perc múlva hoz vizuális változást, egy kis tejszerű elszíneződést. Néhány perc múlva a
reakció gyorsabbá válik.

Szobahőmérsékleten ez 3-5 ppm ezüstkolloidot produkál 20-25 perc alatt. Több időre nincs
szükség, mert akkor nagyobb méretű szemcsék képződnek. A folyadék színe ekkor inkább
áttetsző, vagy kissé ködös lesz, ahogy a részecskék egyenletesen eloszlanak. Ezek sohasem
ülepednek le, ha mégis leülepednének, akkor az nem kolloid szemcsés ezüst! Ha erős tejszerű
elszíneződést tapasztal, akkor a felhasznált víz nagyon szennyezett volt és minden hiába, a
végtermék nem fogyasztható. A ködszerű, fehéres elszíneződés származhat a részecskék
egymásba tapadásából is, nagyobb méretű szemcséket alkotva. A fentebb említett tényezők
miatt, vagy azért mert nem volt megkeverve a víz a gyártás alatt. Nyilvánvalóan ez nem
tökéletes minőségű kolloid.

Ha szálkaszerű fekete anyag is képződik (az oxigén termelő elektródán), ami vagy a felszínen,
vagy a pohár alján gyűlik össze, az nem kívánatos ezüst-oxid. Ez se nem hasznos, se nem
káros. Minél jobb minőségű a desztillált víz, annál kevésbé termelődik. Legjobb ezt egy
teafilter-szerű papírral kiszűrni. Keveréssel ez fel is oldódhat, (korábban kolera, epilepszia
ellen is használták).

A sárgás szín csakis egy bizonyos nagyobb méretű kolloid szemcséknél fordul elő. Ez egy
mércéje lehet a minőségnek. Ugyanis a 200 nm (0.2 mikrométer) körüli, vagy annál nagyobb
méretű ezüst szemcsék nyelik el legjobban az indigó színt, ezért jelenik meg annak fordítottja
a sárga szín. Ha a sárga elszíneződés nem jelenik meg egy hirtelen erős bevilágításnál, akkor
ennél kisebb a szemcsék mérete. A nagyon kis méretű ezüstkolloid átlátszó. A jó minőségű
termékek mind színtelenek. De az átlátszó víz akármilyen minőséget is jelenthet. Viszont az
ionmentes ezüstkolloid meg sötétpiros színű, de ilyet sajnos házilag nem lehet készíteni.

Van-e mellékhatása, veszélyes-e?

A jó minőségű ezüstkolloidnak nincs kimutatható veszélyes mellékhatása, csak a rossznak

lehet. A nem kolloid méretű ezüstnek, vagy néhány ezüst-sónak viszont van nehézfémes
toxikussága, ezek: ezüst-nitrát, ezüst-szulfát és ezüst-klorid. Az Agency for Toxic Substances
and Disease Registry amerikai állami információs portál nyilvántartása szerint ezek toxinok.
Az ezüst-nitrát és ezüst-szulfát megkülönböztetett figyelmi kóddal van ellátva, de az ezüst-
klorid már nincs. Legrosszabb esetben argyria nevű bőrelszíneződést okozhatnak. Az argyria
egy állandó kékes-szürke bőrelszíneződés orvosi neve, de más tünetekkel, vagy más szervi
elváltozásokkal nem jár. Más ismert káros mellékhatása nincs. Ez egy bőrelszíneződés, ami
persze nem kívánatos!

A fenti 3 ezüst-só jelentősen nagy mennyiségben fogyasztva kiválthatja. Ezért minősítik

ezeket toxinoknak. A fent már említett bőrelszíneződésen kívül egyéb betegséget nem
váltanak ki, amit dr. Eidson (Department of Epidemiology, Santa Fe) is megerősített.
Mellesleg az ezüst-nitrátot újszülött csecsemők szembecsöppentésére is használták vakság
ellen. A színtiszta desztillált víz elektrolízisénél ilyen sók egyáltalán nem keletkeznek.

Viszont az ezüst-ionok az emésztőnedvek sósav tartalmával érintkezve, annak klorid ionjaival

azonnal ezüst-kloridot képeznek. Ez a vízben többé nem oldódik és nagy méretű molekulákká
alakul, ami mint felhasználhatatlan salakanyag a széklettel kiürül. A nagyon kevés kisméretű
ezüst-klorid ami képes volt a bélmembránokon keresztüljutni, a vesék által kiválasztva a
vizelettel kiürül Ronald Gibbs professzor szerint. A cél a minél kevesebb ezüst-ion tartalom
elérése.

Teljesen más a helyzet a parányi méretű ezüstszemcsékkel. Ezekre az emésztő-savak nem

hatnak és kis méretük miatt bejutnak a vérkeringésbe, ahol patogénekkekel találkozva
elpusztítják azokat (feltehetően a részecskék körüli negatív töltésű Zeta potenciál-buroknak
köszönhetően) anélkül hogy a részecskékben jelentősebb változás történne. Az
ezüstrészecskék mintha mi sem történt volna, tovább keringenek, egyre több és több nem
kívánatos patogént semmisítve meg, bármilyen fajtájúak is legyenek azok.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a vastagbél hasznos flóráját is megtámadják-e? A

szervezetbe jutott ezüstkolloid szemcsék túlnyomó többsége nem jut el a vastagbélbe, mert
már előtte bekerül a véráramba. Ami mégis a vastagbélbe kerül, bizonyára nem tesz
különbséget a baktériumok között. Az ezüstkolloidot rendszeresen, naponta fogyasztó
emberek közül alig-alig volt tapasztalható számottevő hasznos flóra csökkenés Peter
Lindemann szerint. Ha ilyet tapasztal, akkor inkább csak a szájban gargalizálja az ezüstvizet,
hiszen a nyelv alatti vékony membrán rétegekből is bekerülhetnek a vérbe, ráadásul így a
fogszuvasodás is megszűnik.

A homeopátiaban járatosak is ismerik az ezüst hatásait, igaz, ezüst alatt nem ezüstkolloidot
értenek. Ezek listája meglehetősen hosszú, és ha nem is okoz szervi elváltozást, de előidézhet
érzelmi kitöréseket, szellemi izgatottságot és más enyhébb ingerlékenységet, szövetekben
való lerakódást. Mindez azt sugallja, hogy nem ajánlatos mindennap fogyasztani azok
számára, akik érzelmileg fogékonyabbak.

Az 50 nm feletti szemcseméret túl nagy ahhoz hogy azok lebegve hasznos kolloidot
képezzenek. Az ennél nagyobb méretű ezüst a fentiek miatt kerülendő. Ugyancsak emiatt nem
lehet a desztillált vízbe sót rakni (pl a jobb vezetőképesség elérése érdekében), mert a só
nagyobb méretű ezüst szemcséket és nem kívánatos ezüst-kloridot eredményez!
Minél kisebb a szemcseméret annál kevésbé fogható rá hogy toxikus. A 15 nm alatti
ezüstkolloid gyakorlatilag már nem tekinthető toxikusnak. Tudomásom szerint a legkisebb
szemcseméretű ezüstkolloid termék a Sovereign Silver® 0.6 nm - 1 nm szemcsemérettel, ami
az FDA engedélyével kerül a forgalomba. Ez messze a legdrágább is. Viszont az azt előállító
Natural Immunogenics Corp. honlapján fotókat közöl, mutatva egy általuk kiválasztott és
eddig antibiotikumokkal elpusztíthatatlan B14310 – Staphylococcus aureus (antibiotic
resistant MRSA) vírust a termékük teljesen megsemmisített 7 percen belül. (Válassza az
analytical services-t, majd kattintson a culture plates-re.)

Összehasonlításul az ezüst-ion átmérője 0.28 nm, az ezüstatom átmérője 0.288 nm, és 1 nm-es
szemcsében kb 31 ezüst atom van, Francis Key kutató/kémikus szerint. A Mesosilver® is
2nm átmérő alatti ezüst részecskéket tartalmaz ráadásul az ionmentes is. Egységnyi fajlagos
részecskefelületre számítva messze ez a "legolcsóbb" termék, pedig hozzá nem értők számára
drágának tűnhet. De sokkal kevesebb mennyiség kell belőle ugyanahhoz a hatáshoz. Ráadásul
ez a legbiztonságosabb termék is, mert ionmentes.

Itt van egy másik, szintén jó minőségű (0.6 - 5 nm szemcseméretű) ezüstkolloid-gyártó

készülékeket forgalmazó vállalat honlapja. Egy kis kereséssel Ön is akadhat ilyenekre.

Fogyasztható mennyiség

1940-ben R. A. Kehoe mérései szerint az akkori napi átlagos zöldségek, gyümölcsök ezüst
tartalma 50 - 100 mikrogramm volt. Az 1992-es Earth Summit Report szerint az USA-ban a
talaj ásványi anyag tartalma 85%-al csökkent az utóbbi 100 évben. Mivel ez az ezüstkolloid
kis mennyiségben szükséges a szervezet számára, sokakban felmerülhet a pótlás jelentősége.
Napi maximum 50 mikrogramm pótlás engedhető meg Peter A. Lindemann szerint. Nem lehet
étellel, itallal, ivóvízzel keverni. Ez a mennyiség kb 2 teáskanálnyi ezüstkolloid vízben van,
ha az 5ppm koncentrációjú. Ha 10 ppm-es, akkor egy teáskanálnyiban. Ennél többet
fogyasztani Lindemann szerint csak egy-két napig tanácsos, terápiás kezelésként, akkor is
éhgyomorra maximum 4 teáskanálnyit (5ppm) és utána szünetet kell tartani.

Egészség-politika, mi várható a közeljövőben?

Az amerikai FDA (Élelmiszer és Gyógyszer Engedélyezési Hivatal) már korábban

végzett kutatásokat az ezüstkolloiddal és tisztában vannak annak rendkívüli patogénölő
hatásairól. Mégsem teszik közzé a kutatási eredményeket és nem is fogják a közeljövőben.
Először is ha egy intézet azzal állna ki, hogy az ezüstkolloiddal mondjuk rákot, vagy AIDS-et
lehetett sikeresen kigyógyítani, azzal automatikusan "új hatóanyag"-nak lehetne kinyilvánítani
és jelenlegi széleskörű forgalmazását azonnal betiltani, mert akkor "ki kell vizsgálni minden
hatását", ami az 1938 előttről használt szerek újraminősítéséhez vezetne. Az egyetlen ok,
hogy ezüstkolloid termékeket lehet kapni egy törvénynek köszönhető, miszerint az 1938 előtt
is használt és nem szabadalmazható szerek megengedett minősítésben vannak, egyébként már
régen eltüntették volna. Ezért minden forgalmazó és ilyet alkalmazó klinika csak nagyon
óvatosan fogalmazhat.

De az ezüstkolloid nem szabadalmaztatható, hiszen bárki otthon képes csinálni ilyet egy jó
minőségű készülékkel, ha odafigyel a fenti tényezőkre. Ezért nincs egy olyan
gyógyszergyártó vállalat sem, aki érdekelve lenne a kutatásával, terjesztésével. Sőt, nekik
végképp káros egy ilyen szer elterjedése, amit minden áron akadályozni fognak. Erre fel lehet
készülni. Mit gondol, mi történne, ha egy csoda folytán hivatalosan kinyilvánítanák az
ezüstkolloid, vagy akármilyen más hatásos szer eredményes rák-, vagy AIDS-, stb. gyógyító
hatását? Először is a gyógyszeripar minden nagyágyújának a részvényei teljesen
összeomlanának, hiszen nem lesz ennyi vírus-, rák-, stb. gyógyszerre szükség, se
kemoterápiára, sem sugárkezelésre stb. Az ilyen berendezéseket gyártók sem menekülnének
meg, sőt a kutatóintézetekben számos kutatást be kellene szüntetni, amit újabb gyógyszerek
bevezetéséért végeznek. Számos kutató állása is kockán forogna. Ha még járatlan az
egészség-politikában, akkor még nem tudhatja, hogy ez a negatív kampány az utóbbi 3-4
évben felerősödött, és közel vagyunk ahhoz, hogy nyílt támadásokkal megnehezítsék, vagy
akár beszüntetésre késztessék az ezüstkolloidot előállítani képes készülékek forgalmazóit.

A nagy gyógyszergyártók már most is hatalmas profitoktól esnek el. Nyomásukat az

FDA-ra kiterjesztve sürgették az ezüstkolloid teljes betiltását, amit a fent említett
törvénynek és a szer hatásos voltának köszönhetően nem tudtak elérni. Ekkor nyomást
fejtettek az információ-terjesztés teljes megakadályozásáért, és az FDA beállt nekik, ezzel is
kimutatva, hogy csak bábok egy gépezetben. 1999. július 19.-én egy törvény lépett életbe,
miszerint a forgalmazott ezüstkolloid termékeken nem lehet annak patogénölő
tulajdonságait feltüntetni! Mindez annak ellenére, hogy számos más szerre nem reagáló
vírust képes elpusztítani 6.5 perc alatt, feltéve, ha kiváló minőségű és erős koncentrációban
van. Sőt elméletileg azt a forgalmazót is tevékenysége felfüggesztésére és összes tulajdonának
elkobzására foghatják, aki információt merne közölni valamilyen "gyógyíthatatlan" betegség
elleni sikeres hatásáról. Welcome to the XXI century!

A média az USA-ban már javában riogatja az embereket, holott a jobb oldalon feltüntetett
szerzők és mások szerint is helyesen elkészítve és a meghatározott arányban fogyasztva az
ezüstkolloid víznek nincs kimutatható káros hatása és eddig ilyen terméket fogyasztó ember
még nem lett szürkés-kék színű!

A legtöbb embernek már kezd elege lenni a többnyire hatástalan orvosi módszerekkel,
amiknek több a káros mellékhatása, mint a hangoztatott hasznos hatása. Ezért olcsó, könnyen
beszerezhető, de legfőképpen hatásos szerre vágynak, ami jobb, mint a hivatalos terápiák. Azt
persze nem lehet az ezüstkolloid vízre mondani, hogy szuperszer, de azt sem lehet
letagadtatni, hogy vannak bizonyos rendkívüli tulajdonságai. Azt sem lehet elvárni tőle, hogy
mindenkinél eredményes lesz, de azt sem lehet letagadni, hogy már vannak/voltak olyanok,
akiknél az volt. Valószínűleg, hasonlóan az Essiac-hoz, csak azoknál a betegeknél lesz igazán
eredményes, akiknél a főszervek még egészségesek maradtak. A kutatást számos igen
becsületre méltó kutató végzi önerőből. Tőlük szerezze be az információkat!

2002. november 2.
Kiegészítve: 2003. július 13.
Panónimusz

http://www.geocities.com/all_are_one.geo/hun/kolloid.html