t\ helyes

<1sszonyt<1rtds

B<lkos Zolt<in
BAKOS ZO LTÁN

cA~~
 Főszerkesztő:
Burger István

Szerkesztő:
Csillag István

Borítóterv:
Burger István

ISBN 978 963 86936 8 6

© 2005 by Bakos Zoltán

© Hungarian edition 2006, Mctropolis Media

A borítófotó a szerző saját munkája

Könyveink kedvezményesen megvásárolhaták

a Galaktika szerkesztőségében:
1122 Bp., Moszkva tér 13. 1/2 em.
Tel.: 457-0250
E-mail: szerkesztoseg@galaktikamagazin.hu
Hétköznap nyitva: l 0-16 óráig

Felelős kiadó:
Svelta Zsóka

Tipográfia:
Nagual Design

Nyomdai munkák:
Keskeny és társai Nyomdaipari Kft.
Felelős vezető: Keskeny Árpád
BAK os ZoL T ÁN
C/fÓ~~
A helyes asszonytartás 3
A nő 9
A nő mint olyan 11
A szüzesség és a presztízs 18
A női tisztaság 27
A nő értéke 34
Hétköznapi apróságok 45
A női butaság 76
A nő pénzbe kerül - sokba 83
A nő mint luxuscikk 95
A női szépség 104

C/fÓ n&: hatalma

A női hatalom természete 111

Kacérság 117
Hűség 124
Megismerkedés, udvarlás 132
Házasság 144
Nőuralom 172
A reklámok és a szabadság 185
A nők miszticizmusa 196

-5-
Feministák férfi szemmel 213
Mai feminista követelések 237
A feminista nő mint ideálkép 246
Beauvoir, a feminista 250
A női hamisság 267
A prostitúció 269
Női részegség 285
A zsarnok asszony gonoszsága 290
A nő mint boszorkány 300
A (női) balgaság dicsérete 316

Mondások, közmondások 323

Az Ószövetség 329
Az egyiptomiak 335
A görögök 340
A rómaiak 362
A kereszténység és a szex 368
A vikingek 378
A kínaiak 382
A brahmanizmus 404
A muszlimok 416

Köszönöm nektek, fiúk 434

Felhasznált és ajánlott irod,J/om 435

-6-
 Ezt a könyvet nem ajánlom azoknak, akiket végérvényesen
legyőzteka nők, nem ajánlom azoknak, akik még túl fiatalok
ahhoz, hogy saját Jelismeréseik is legyenek ebben a tárgyban.

Ajánlom viszont azon sorstársaimnak, akik még állva maradtak

ebben a nő uralta világban, és aJeministáknak, mert remélem,
többeket megüt közülük a guta.
Ha egy férfi egy buliból távozván saját fekete kabátja helyett egy
női kabátot talál magán, s csodálkozva lá~ a, hogy nem bÍija begom-
bolni, mertfordítva vannak rajta a gombok, tűnődjön el a régvolt
szokásokon.
A férfi a legtöbb nép elképzeléseiben a jobb oldallal azonosul,
a nő pedig érdekes módon a ballal. Ha egy férfi valamikor a tör-
ténelmi korokban meghalt, sok népnél azt, amit életében a jobb
oldalán viselt, halálával a bal oldalára tették, mert a halottakat bal-
kezeseknek vélték. A túlvilág fordított! -gondolták. Ezért férfiak-
kal eltemetett nőket lehet rossz oldalon is találni. A finnek nép-
hite egyenesen odáig megy, hogy a halottak az életet is visszafelé
élik a túlvilágon: fokozatosan fiatalodnak, mígnem csecsernővé
válnak, és ismét újjászületnek.
Balról mindig rossz jön, és ami bal, az veszendő, hiszen a bal
lator is elkárhozott, míg a jobb lator - mint tudjuk - meglátta
a mennyországot. Tennészetesen ezek a régijobb-bal-hiedelmek
egyre jobban átalakultak, és mindenféle babonával keveredve él-
nek ma is, pontosabban napjainkban újraél ednek. Az csak termé-
szetes, hogy a boszorkányt is a bal váll fölött hátrapillantva lehet
megismerni. Ha belegondol az ember, a világ szimmetriájának és
az idő irányának bámulatos megsejtése áll e dolgok mögött.
Mert a világ ugyan egy, de megfér benne a jó és a rossz is,
a férfi és a nő, a bal és jobb oldal. Ha lehet az időben előre men:...
ni- maga az élet így halad-, akkor lehet visszafelé is, csak ki kell
fundálni, hogy miképpen. Mert bal oldalon hátul van az elhagyott,
a mögöttünk settenkedő gonosz, amely a múltbóljön elő- akár

-ll
az elmúlt pillanatokból, akár évekkel korábbról-, tehát ha meg-
látjuk, akkor mi is ott vagyunk valamiképpen- spekuláltak a ré-
giek. Ilyen megkülönböztetésekkel gondolkodtak az időről Szent
Ágostontól fogva egész a 19. századig. Ma már nem gondolkod-
nak ilyeneken, mert a fogalmakat is alig értik.
Ha az ördög a rossz, és a bűn öregapj a, akkor az anyagi dolgok
is bűnösek és az ezek iránti vágyakozás is bűnös. Ha a testi szere-
lern nem éppen comme il faut- hány évszázadon át volt így! -,
akkor a nő is bűnös, mert ő gerjeszti a testi vágyakat és minden
bűnös vonzalmat, melyek a lélek elveszejtésére valók. (A férfi jog-
alany volt, a nő általában nem. Tehát ha a férfi vágyakozott a sze-
relemre, akkor a nő mint a vágyakozás tárgya jelent meg, eszköz
volt a vágy kiélésében, de egyben eszköze volt a csábításnak is,
hiszen miatta gerjedtek a vágyak.)
Ezért régi, hosszan tartó korokban, amikor a lélek fennen szár-
nyalt a teremtő felé, a nőket a maguk mivoltában nem nagyon
tekintették embemek, hanem sommásan asszonyi állatnak nevez-
ték. Sokáig nem is létezett olyan képzet, amely a hétköznapi nőt
érdemén kezelte volna. Az ókorban inkább gyakorlati okokból
forgott a szűz, a termékenység mítosza, majd nagyon éterien meg-
jelentek ezek a tartalmak -legfőképp a kereszténységtől a Szűz­
anya tiszteletében, akit mint szerető anyát képzeltek el a buzgó
férfiak, oltalmába menekítve a klasszikus hűbéri felfogás szerint
magukat, családjukat, jószágukat, még országukat is. A Szűzanya
aztán mintjószívű anya közbenjárt egy kis protekcióért Istennél
a gyarló emberek érdekében.
De ennek a tiszteletnek ebben a formájában vajmi kevés köze
volt a női nemhez, inkább az örök életnek a bűnös számára várha-
tó borús kilátásai ellen próbáltak hatni. Ez a Szűzanya-tisztelet per-
sze rávetült a női nem egy vékony rétegére: a gazdagok és hatalma-
sok lányaira, asszonyaira. (A szüzességről később csevegünk majd.)
Ma már hétköznapi értelemben szó sincs ördögről, gonoszról
és a nőről így összekapcsolva, hacsak valami hollywoodi filmben
nem támadnak fel (szép kasszasikert hozva).
Ha a nőről gondolkodunk, beszélünk- főleg férfiak magunk
között -,feltűnő, hogy mennyi alternatív nevezetet használunk
rájuk: spiné, csaj, leányzó, lány, hárpia, némber,Júria, bula,Jehérsze-
mély,Jehérnép,Jehércseléd, dáma, asszony, amazon, maca, tojó, tyúk,

-12-
pipi, luvnya, hölgy, nőszemély, asszonyság, lotyó, kurva, prosti, úrnő
-és van olyan megjelölés is, amelyik rögtön a lényegnél, a nemi
szervüknél ragadja meg őket (pina). Ezen persze a nők fel szoktak
háborodni, noha maguk is rendszeresen használnak ilyen elneve-
zéseket egymással kapcsolatban, sőt a magasabb "műveltségű"
nők is gyakrabban használják az efféle szavakat, mint a férfiak ál-
talában gondolnák. Maguk között pedig, ha közönséges beszé-
dűekről van szó, a férfiakat szintén a nemi szervükkel azonosítják
(faszi).
Ha például megdicsérünk egy nőt, mondjuk így: agyas tyúk
vagy agyas nőstény, akkor erre a megdicsért enyhén (vagy nagyon)
tűzbe jön, mert nemcsak az eszét ismertük el, amire mindegyik
vágyik- főleg azok, akiknek nincsen elég-, hanem utalunk a bio-
lógiai funkciók harmonikus és férfinak tetsző voltára is. Az "agyas
nőstény" jelzőt kipróbáltam már céges alkalmakkor is, és mond-
hatom, soha nem volt vele baj, pedig igen tekintélyes, távolság-
tartó nőkre is alkalmaztam. Persze néha azért magyarázkodni kel-
lett, mert több (hízelgésből az esze miatt megdicsért) nem bírta
felfogni a férfias dicséret adó és elvevő lényegét.
Régi tapasztalat, hogy férfiak, ha maguk között vannak, jóval
kevésbé becsülik a nőket, mint vegyes társaságban, ahol ők is je-
len vannak. Ebben az esetben a férfinépség viselkedni kezd, nem
bontakozik ki természetes hajlama a durvaságra, agresszivitásra.
Aztán otthon, a feleség mellett megint egész más a helyzet, ott
a nő fülénye ellennehéz tenni. De erről majd később ...
Merthogy a nők folényben vannak a férfiakkal szemben, an-
nak számtalan bizonyítékát lehet találni. Fölényben vannak bio-
lógiailag, mert egy gyereket "előállítani" mégis több, mint néhány
millió spermiumot. Anyának lenni nagyobb presztízs, mint apá-
nak. A modern korban sikeresen terjesztették el a "fejlett világ"
társadalmaiban, hogy a nők a gyengébb nem. Ebből fakad ajog-
szolgáltatásban élvezett feltétlen előnyük.
Mítosz az is, hogy a nők anyagilag kiszolgáltatottak. Igen, ki-
szolgáltatottak abban az életkorban, amikor a férfiak is, de később
fordul a kocka: az idős férfiak és nők közül a nők a gazdagabbak.
A nők közel egy évtizeddel tovább élnek - és mindig annak
van igaza, aki túléli a másikat. Az igaz, hogy a nők között keve-
sebb a tudós, de a hétköznapi életben a hatalom megszerzéséhez

-13-
 nem is arra a fajta tudásra van szükség, arnire az egyetemek pad-
jaiban lehet szert tenni.
Kell viszont a ravaszság, az állhatatlanság, a kiszámírhatatlanság
tudománya, kell egy kevés engesztelhetetlenség. Kell a kicsinyes-
ség, a rninden rossz helyre tett gatyát, leejtett cigarettaesikket szá-
mon tartó, évekre ki- és visszateljedő memória. Kell az eldobott
mondatokra, odavetett szavakra való örök emlékezet. Ezekkel
nyerik meg a nők a mindennapok csatáit, mert a küzdelem a két
nem között ma sajnos szinte valóságos háború. Még akkor is, ha
valakik szerelmi házasságot kötnek. A szerelmi házasság mint ér-
ték nézetem szerint nem más, mint egy korábban az irodalom,
manapság a média által tálalt mítosz. A szerelemalapú házasságok
egyáltalán nem tartósabbak vagy jobbak, rnint azok, amelyek csak
a puszta megtetszés és megfelelés alapján köttetnek. A szerelem,
ha két ember össze van zárva, nagyon rövid ideig tart, mert fi-
gyelmük egymásról a kettejük közösségét ostromló világ dübör-
gésére irányul. Munka, szórakozás, ilyen-olyan bajok rendszeres
jelentkezése a szerelern tüzét amúgy is hamar eloltják. Utána pe-
dig semmi lírai, spirituális nem marad, amin újra és újra fellehet
építeni a kapcsolatot. Illetve van egyvalami, amire sokan megpró-
bálnak alapozni, de az még a homoknál is értéktelenebb: a pénz,
mert a homok legalább az, ami, annyit ér, amennyit.
A pénz, mint tudjuk, merő absztrakció. Az.t mondom az öt-
ven forintot érő nyomtatott papírra, hogy húszezer forint, és az
valóban érhet akár annyit is, de lernehet az értéke ezer forintra is.
Arról nem is beszélve, hogy igazából nem pénzre van szükségünk,
hanem fedélre, melegre, autóra, ruhára, ennivalóra, és legfőképp
szeretetre. A pénz hajszolása nem az a pont, amelyik összekap-
csolja, hanem amelyik szétválaszlja az embereket- így a férfit és
a nőt is. A hosszantartó kapcsolatnak nem a pénz és a társadalrni-
munkahelyi siker az alapja. Ha így lenne, akkor a gazdag, sikeres
házaspárok gyakrabban együtt maradnának, ám azt látjuk, hogy
ezeknél sem kevesebb a válás. Mindkettőnek más az értékrendj e,
rnindketten keresnek valamit külön-külön, egyre kevesebb idejük
jut egymásra, az odafigyelésre, a gondoskodásra. Nem is gondol-
kodnak együtt, mert a problémáik különfélék. A külön keresett
pénzt külön akaiják elkölteni, mert az ,jár nekik", azt "megen-
gedhetik maguknak".

~ 14 ~
 A házasságot nem lehet úgy elképzelni, mint egy szerződéssel
létrehozott céget. Bár magam nem vagyok híve a házasság érzel-
mi túldimenzionálásának, de jó házasságokkal találkozván látok va-
lami spiritualitást is a két ellenkező nem kapcsolatában, és az sem-
mi esetre sem a közös anyagi vállalkozásokban manifesztálódik.
A testi szerelern és a lelki ráhangolódás tekintetében sok az
aggály. Nem lehet elválasztani egymástól a két dolgot. Nem úgy
működik, hogy testileg szeretem a feleségemet, lelkileg meg nem,
és fordítva sem megy a dolog: szeretem a szép lelkét, de a testére
rá nem bírok nézni. Minthogy ma legjobb tudomásunk szerint
az ember testből és lélekből áll, és ezek működését minduntalan
tetten is lehet érni, nem is szerenesés szétválasztani a kettőt. Már-
pedig akik azon vívódnak vagy úgy vigasztalják magukat, hogy
a teste igen, a lelke nem, azok vagy nagyon felületesen érzéke-
lik a nem materiális dolgokat, vagy kezdetlegesen fogják fel a fér-
fi-női kapcsolatokat.
A nő több síkon ragadja meg a férfiembert: szépek a formái,
szép a hangja, kedves a mosolya- annak az egynek, aki éppen sze-
reti. De ezek nem abszolútumok. Mert mi az, hogy kedves hang?
Milyen a kellemes hangszín? Kinek szépen ívelő, "lágy vonalú"
a csípője? Ezek a szépségek bennünk vannak, mintegy általunk
lesznek értékké a nőben: "általam vagy, mert meg én láttalak"
- ahogy Ady megírta Brüll Adélnak.
A nő alapvető ösztöne a társ megszerzésére irányul, aztán a gye-
rekekre. Régente a lányt minden erre hajtotta az életében, ezt
mondogatták neki családjának idősebb nőtagjai, így játszhatott.
Ma a feminista törekvések arra irányulnak, hogy a fiatallány első­
sorban önmagát "valósítsa meg". Attól kezdve, hogy "bölcsen"
fellázadnak az olyan játékok ellen is, mint a lányok babázása- ami
a kislányokban megszunnyadó anyai ösztönt használja ki, számuk-
ra nagyon élvezetesen.
A lányok aztán a sikeres feminista ihletésű kondicionálásnak
megfelelően sikeres menedzserek, de bukott feleségek és anyák
lesznek- ha egyáltalán születik gyerekük-, mert a kettő nem na-
gyon fér össze.
Azok a nők, akik sikeres önmegvalósításuk és legtöbbször tu-
datlan feminizmusuk következtében vénlányok maradnak, két-
ségbeesetten keresik helyüket a nap alatt mindenféle klubokban,

-15-
 terápiás közösségekben. Ezekbőllesznek a harcos állatvédők, fe-
ministák, minden bajon önzően segítő egyenlősítők, zöldek és
miegyebek, csak azért, mert ezzel kell pótolniuk mindazt, ami
az életükből a család megtagadásával kimaradt.
Korunk eszménye az egy férfi és egy nő alkotta gyerektelen
páros, amely a jelen körülmények között éppen látványos kudar-
cot vall. De nézzünk a dolgok mögé! Bár a házasságot nagy ese-
ménynek ta~ uk, a történelmi korok tapasztalatai szerint a hozo-
mány nagyobb dolog. Ennek a ki mit hoz a házhoz? kérdésnek az
ázsiója az amerikai mintájú házassági szerződések elteijedésével
ismét emelkedni látszik. Ha egy házasság nem működik, a felek
egykettőre egymásnak ugranak, a nő gyorsan -lehetőleg vagyon-
nal - elválik. Új státust alakít ki magának, felvállalva egy csomó
bizonytalanságat és harcot, valarnint a gyakori bukást is. A felek kö-
nyörtelen ellenfelekké válnak, és ha már nem sikerült megegyez-
ni egymással, tesznek róla, hogy a másik is vesztessé váljon.
Sokszor e harc mögött egy másik nő van- az új barátnő, aki
feleség akar lenni-, és valósággallegyalulja elődje egzisztenciáját.
Arra a megalázó helyzetre sem nagyon gondolnak a feminista nő­
mozgalmárok, amikor a kiöregedett feleség ott marad egyedül,
és- tetszik, nem tetszik- ezek is sokan vannak. Nem értem a fe-
ministákat, miért nem ezen gondolkodnak, hiszen a férfi negyve-
nen felül még értékesebb, rníg a nő már csak nagyon sok pénzzel.
Napjainkban a nők megbecsülése életkoronként eltérő, számuk-
ra az öregedés kevés jót hoz, a negyven feletti életkorban (női
középkor) rendszerint zuhanásszerű értékcsökkenés áll be. Ha ez
így igaz- márpedig a tapasztalatok ezt mutatják -, akkor először
saját maguk problémáját kellene megoldaniuk.
Ezzel szemben Ázsiában, ahol a nők a családban "intézménye-
sülnek" és tekintélyük is ebben gyökerezik, s ezt nem lehet meg-
ingatni, köszönik, jól vannak - még akkor is, ha a nyugati nők
erőnek erejével fel akarják őket szabadítani. A főnök mindig az
első feleség marad a személyzet és a gyerekek, valamint az ágyasok
előtt is. Nálunk a feleség pozícióját nem biztosítják ilyen tradicio-
nális keleti megoldások. A modemizációval, a haladással azonban
még azt is leromboltuk, ami valarniként segíthetné az asszonyokat.
Eltüntettük a családi együttléteket, az ebédeket, amelyek életre
szóló élménytjelenthetnek a gyerekeknek-még ha gúnyolják is.

-16-
 Van egy különös aspektusa a férfi-női kapcsolatnak, amikor
minden sértettség (vagy egyéb averzió, elnyomottság és kihasz-
náltságérzet, seregnyi rossz tapasztalat) a férfi oldaláról mintegy
idézőjelbe kerül: ha a saját lányaikkal kapcsolatos viszonyra gon-
dolunk. Mert mindaz a sok rossz, kellemetlen, amit egy nővel kap-
csolatban meg kell élni, ha az a kapcsolat nem eszményi - márpe-
dig melyik az? -, nyomban feledésbe merül, sőt a gondos apák
egyenesen tippeket adnak a lányuknak, miként is kell elbánni
a nyavalyás fickókkaL Takáts Sándor írta: "A magyar ember két
. dolgot nem tűrt: a lányát és a lovát nem engedte megszólni!"
Ez a kor már elmúlni látszik, de az autójára nagyon büszke a ma-
gyar- és talán még a lányára is. (Mi sem muta~a ezt inkább, mint
az a bármely külfoldi előtt feltűnő "gazdagságunk", amit a kocsik-
. ról vonnak le következtetésként, mert átlag másfélszer akkora
autóban szeretünk ülni, mint amit rendesen megengedhetnénk
magunknak, hamondjuk németnek vagy pláne hollandnak szü-
letünk.)
A nő és a ló értéke különben régen presztízs szempon~ából
megegyezett, mert akár lovat lopott a legény, akár leányt, halál-
lal lakolt, ha elkapták. De hogy milyen az értékes nő, arról a kö-
vetkezőkben fogunk elmélkedni.

-17-
A szüzességet és a női tisztaságat a férfiak presztízsnek tekintették
eladdig, hogy hajdan dédanyáink idejében az eladó lány szüzes-
sége jobb körökben alapvető követelménynek számított. Ma az
a helyzet, hogy a szüzesség fogyatékként jelenik meg a serdülő lá-
nyok körében, és amennyiben még egy bizonyos korban is szűz
a leány (mondjuk tizennyolc éves kor után), akkor az már egyene-
sen abnormitás: a szüzesség olyan fokú eltérést jelent az életkori
csoporthoz képest, ami nagyon zavarja az illető lányokat.
Holmi slágerekben is úgy énekelnek róla, hogy jobb túllenni
rajta, más is ezt csinálja. Egykor költeményeket írtak a szűz lányok-
ról, akik a hódoló szerelern epekedve vágyott légies tárgyai voltak.
Dalokban, imákban, himnuszokban dicsérték a szüzeket, és példa-
adónak tartották, a szüzességet mint erényt tisztelték. A keresz-
ténység korai századaiban az egyházi tanítás felkarolta a szűzi élet-
formát, és mint a bűnöktől megtartóztatott magasabb rendű éle-
tet propagálta. A férfi-női szüzességjelképe a fehér liliom, amit
aszűzi önmegtartóztatásban élő szentek kezében lehet látni a kegy-
szobrokon, kegyképeken és a szikrázó templomablakok üvegein.
A kereszténység egyik nagy vívmánya a szüzességgel és a női
presztízzsel kapcsolatban a megelőző korokhoz képest az volt,
hogy nemiségből erkölcsi kérdést csinált. Ugyanis a korábbi tár-
sadalmakban nem volt összekapcsolva a két fogalom. Létezett ter-
mészetesen jól kimunkált erkölcsi felfogás a görögöknél és más
népeknél is, de ebbe a női szüzesség nem tartozott bele. A szüzes-
ség mint a test feletti rendelkezés úgy került a keresztény vallás
ajánlati csomagjába, hogy része volt annak a forradalmi szabadság-

-18-
· eszmének, amely minden embert szabaddá tett, még a rabszolgát
is, akimint ember végképp elnyomott volt, beszélő állatnak szá-
mított.
. Hegel szerint az ókorban csak egyetlen ember volt szabad:
· az államok élén a király. A görög-római korban bizonyos fokig
már a patrícius is szabadnak érezhette magát. De a kereszténység
kinyilvánította, hogy minden ember Isten teremtménye, követ-
, kezésképpen szabad, és maga dönti el, hogy a jót választja-e vagy
· sem. (Ez szintén nagy újdonság- az embemek magának kell dön-
teni jóról, rosszról, nem pedig a hatalom mondja meg, mit te-
gyen.) Mivel a kereszténység mint eszme a szabadságot spiritua-
. lizálta, ezáltal egy hosszú fejlődést indított el, amely végső soron
meghozta az emberi öntudat teljes kibontakozását (annak min-
den nyavalyájával- tévedések, magányosság, elbizonytalanodás
stb. -együtt).
A szüzességet a kora kereszténységtől egészen az újkorig ünne-
pelték - ünnepelik ma is, de már csak szerzetesi körökben. A ma
embere előtt mint elvont kategória jelenik meg. Ami másokra
esetleg vonatkozhat, de minket nem érint.
Tertullianus, egy erkölcsi kérdésekben nagyon szigorú óke-
. resztény szerző a 3. századból, egy írásában tizenhét fejezeten át
. bizonygatja, hogy milyen üdvös dolog a szüzesség, és annak meg-
védése akár fátyol viselésével is. E ruhadarabot erősen javasolta
. mint kísértésektől védő eszközt:

Az igazi, teljes és tiszta szüzesség semmitől sem fél jobban, mint

önmagától. Még a női szemeket sem tudja elviselni, neki magá-
nak más szeme van. A fej betatyolozásához úgy menekedik, mit
a harci sisakhoz, mint pajzshoz, aki saját javát védelmezi a kísér-
tések rohamaival szemben ... (XV.)

(Ez a fajta fátyolviselet nem új dolog, nundig előjön- igaz, most

a muszlim nők viselik.)
A szüzesség a pusztai vándornépeknél a leszármazás tisztázása
miatt volt fontos. A férfiak azért akartak szüzet maguknak, hogy
biztosak legyenek benne, a születendő gyerek valóban az övék.
Ez mindmáig élő bizonyságszerzési mód, és elterjedt más népek,
későbbi társadalmak körében is.

-19-
 Az ókorban a fiatallányoknál, ha azok még szüzek voltak,
a használatlanságotjelentette, ez egybevágott a korabeli felfogás-
sal, mely szerint a nő - mint a férfiak használati cikke, rangjuk
kelléke- felbontatlan legyen. Ezt számtalan házassági (használat-
ba vételi) rítus is tanúsíga, mint az öv megoldása, a lepelleszedése
(reveláció) stb.
Persze akkora presztízse azért nem volt a nőnek, mint manap-
ság, elég utalni Sziszüfosz történetére, akinek ellopták a barmait,
és ezeket visszaszerezve kárpótlást kért a tolvajtól, aki habozás
nélkül odaadta neki egy éjszakára híresen szép lányát, mégpedig
annak nászéjszakája előtt. Héraklész pedig, aki ötven napig ül-
dözte a kithairóni oroszlánt, minden este kapott egy királylányt
- nemcsak azért, mert egy férfiúnak jár a nő esténként, hanem
azért is, hogy kihasználják nemzőképességét, és a vendéglátó ki-
rálynak, Theszpiosznak fiú unokákat nemzzen. Ez sikerült is: az
oroszlán is meglett, és utóbb született ötven fiú unoka is, akiknek
végső soron Zeusz volt az egyik nagyapjuk.
Itt presztízse persze nem a nőnek volt, hanem a férfinak, s a nő
csak alkalmatosságként szolgált ahhoz, hogy fiú szülessen. Tehát
a presztízs csak a férfi által nyilvánult meg, a szűz nőnek nincs
értelme önmagában, férfi nélkül. A természeti népeknél a nő, amíg
fiatal, értékesebb szűzen, de ezzel nem mindenhol törődtek.
Viszont ha öreg korában sem volt félj nél, inkább lenézték, mert
olyan nő volt, aki nem vett részt a szaporodásban. (Mint ahogyan
régente a házasembemek is nagyobb volt a tekintélye a nőtlennel
szemben. Az agglegény kultusza csak a viktoriánus Anglia viszo-
nyai között kapott lábra.)
Nietzsche a Zarathustrában keményen támadtaminden vona-
lon az egyház által bevezetett elveket. Így az Isten magányában
töltött életet sem tekintette igazán hasznosnak. Az igazság az,
hogy az egyház sehol nem helyezi egyiket a másik fólé, hanem
mellérendeli. Szent Pál arra int, hogy akinek jó Isten mellett, az
válassza azt, megvan ennek is a terhe, és aki a házasságot válaszga,
az is megérdemel minden elismerést. Mint tudós farizeus férfiú,
láthatott egyet-mást barátainál, és némelyikük hárpia feleségét is
ismerhette, és noha szent lett, mint férfi a lelke mélyén valószí-
nűleg mélyen átérezte a feleségüktől üldözött zsidó férfiak ke-
serveit.

-20-
r~ A zsidóknál a szüzesség értéknek számitott, a szűz kétszer any-
• nyiba került, mint az özvegy, ahogy a Talmud finomarr különb-
; séget tesz. Ha pedig valami pénzben ennyivel többet ér, akkor
· annak a presztízse is nagyobb.
Érdekes, hogy nem magának a nőnek volt értéke, hanem a nő
· egyik tulajdonságának, adottságának, a szüzességnek, ami hozzá-
, adódott a nő értékéhez. A szüzesség panasza bekezdésben a Tal-
mud-miután azt ecseteli, hogy a ferfi rájön: az általa vett nő nem
~ szúz; a nő védekezésül azt állítja, hogy akkor követtek el rajta erő­
\ szakot, amikor a férfi már eljegyezte, azaz a tulajdonába került
· -így ír: "a férfi azt mondja: - N em, hanem bizony még mielőtt
eljegyeztelek téged, s az én vételem téves vétel volt ... " Ebben az
esetben a férfi megmenekszik ugyanis a törvények szerint száz

.l
vagy kétszáz ezüst válási pénz megfizetésétőL
f Sokat vitáztak azon, hogy meddig számít a nő hajadonnak és
mikortól özvegynek. Mindez a fizetendő összegek miatt volt fon-
. tos, és komoly érdekek fűződtek az ellenkező állításokhoz, mert
r: spórolnilehetett rajta. Nagyjából úgy, minként ha a mai válópe-
! reknél a fétj állítja, nincsen neki annyija, a nő meg ezzel szem-
i ben kijelenti, hogy még a hold is az övé, csak hogy sokmindent
t megfelezhessenek.
~ A szüzesség a zsidóknál származásilag is fontos volt, mert nem
Jlétezett a mai értelemben vett anyakönyvezés, és sok volt a bizony-
! talanság a leszármazás körül. Ami meg azért lényeges, mert na-
! gyon fontos volt, ki honnan, rrúlyen családból származik. Ugyanis
! ha a törvény szerint volt a házasság, akkor a gyerekek a férfi szár-
l mazását vitték tovább, ha nem, akkor az anyáét. Tehát férfiérdek
l volt ezt tisztázni, és a tanácsokban nem ültek nők.
A vallások egy része a nőt szerelemre méltónak tekinti, és ez-
l zel megtiszteli, mintegy felemeli. Mivel az egyházak intézménye-
f sek voltak, a társadalmakban ehetjedtek ezek a nézetek. Leopold
) Lajos ezt ítja erről:

Minden társadalom rothadásnak indul, melyben a szerelemből

kihullott a távlat, az a finom ősrégi homály, amely nélkül állan-
dóság és civilizáció nem képzelhető el; szüzesség nélkül nincs
társadalom.

-21-
Írja ezt 1912-ben megjelent könyvében, amikor még úgy tet-
szett, a világ szinte állandó.
Az élet minden fontos kérdésében a vallások adtak az embe-
reknek alapvető eligazítást. Természetesen több vallás is a világ
legkülönbözőbb részein és a legkülönfélébb korokban preferálta
a szüzességet, így a buddhisták, a Vesta szűz papnői Rómában, a
kereszténység, de a sztyeppei népek hiedelmei is.
A szüzesség fogalma és értéke az inka birodalomban is isme-
retes volt. Átlag ezerötszáz állami szűz volt- a Nap feleségeinek
tekintették őket, Illindegyikük főrangú volt, királyi vérből kel-
lett származnia. Nem láthatta őket senki, ellátásukról ötszáz szol-
gáló gondoskodott. Hogy biztosan szüzek legyenek, nyolcéves
korukban választották ki őket. A király ugyan láthatta őket, de
sosem élt ezzel a kiváltságával, maga helyett feleségét és leányait
küldte a szüzek meglátogatására. A Nap asszonyai fő feladatuk-
ként szőttek-fontak, ők készítették az Inka és családjának ruháit.
Manapság a nő amennyiben feleség, intézményes tisztelet tár-
gya, és mint ilyen, bizonyos társadalmi és jogi védelemben része-
sül, aminek túlzó formáiról rendszeresen hallunk az amerikai asz-
szonytartási perek kapcsán - ahol elképesztő összegeket kapnak
olyan nők, akik semmivel semjárultak hozzá annak a vagyonnak
megteremtéséhez, amelyet aztán a nekik kedvező törvények se-
gítségéve! kicsikarnak volt (és a tetejébe már gyűlölt) férjüktőL
Ebben az esetben a farizeus modern liberális jog nem tesz mást,
mint elismeri, hogy a nő ágybeli szolgálatai ennyit és ennyit ér-
nek - pedig hol van már a szüzesség? Ismert és felkapott ameri-
kai színész egy hároméves törvényes kapcsolatért az elvált nőnek
kifizetett 50 millió dollárt bírósági ítélet alapján, ami átlag napi
egy együttlétre számítva kb. 45 OOO dollárnak felel meg. Ha leg-
alább egyszer szeretkeztek, felette drága menet olyasmiért, ami
normális esetben ,jár" a férjnek. A tetejébe roppant igazságtalan,
mert mitől értékesebb a színész elvált felesége a brooklyni taxi-
sofőrénél (ha körülbelül egyforma szépek és eszesek)? Mert az
utóbbi nem kap még évi 5000 dollár asszonytartási díjat sem.
Tipikus- és szintén amerikai- eset egy olyan nő elbeszélésé-
ben, aki gyereket szült férjének, példa arra is, hogy a férfi presz-
tízse, ellentétben a nőével, a modern társadalmakban elképesz-
tően lecsökken, ha megszületik a gyerek. Mert az anyós és más

-22-
érdekeltek saját lányukat áldozatnak állítják be, mivel, szegény,
kimarad a munkából, állandóan leköti a gyerek, szoptatnia kell,
elcsúnyul a melle, elhízik, megváltozik az alakja stb. Arról a tény-
ről most nem beszélve, hogy a gyerek ez idő szerint még "közös
szerzemény". Idézem a nőt: "A férjem afféle másodrendű állam-
polgár a csaLidban [... ] Ha ma olyasmivel próbálkozik, hogy pél-
dául »hozzál nekem egy kólát«, röviden közlöm vele, hogy hova
húzzon el." Ez ékesen bizonyítja, hogy egy családon belül ma a
vagy-vagy uralkodik: vagy az egyiknek emelkedik a presztízse és
a másiknak süllyed, vagy fordítva. Sajnos általános eset, hogy a nők
a szülés okán áldozatnak tekintik magukat, és ennek ürügyén rnin-
denféle megkülönböztetést, kárpótlást zsarolnak ki.
Ahol van nő, ott létezik a féltékenység is. A féltékeny ember
számára a hűség egyetlen hiteles bizonyítéka a szüzesség, amit ő
vesz el, ez csak egy esetben prezentálható, arnikor még szűz a nő,
ezután örökké ott bujkál a gyanú: mi történik, ha nem vagyok
ott? A szűz presztizse a természeti népek némelyikénél magasan áll.
Ez spontán értékképző elem, és megnyilvánul a nő árában. Togóban
a 19. században sokkal magasabb árat fizettek a szűz menyasszo-
nyért, rnint a nem szűzért. Szudánban- de több helyütt is Mriká-
ban -, hogy a nőt biztosan megó \ják az értékét csökkentő haszná-
lattól, és hogy felnövekedve egyáltalán férjet kapjon, infibulálták
-ez a szeméremajkak összevarrását jelentette, vagy felsebesítették
a szeméremajakakat és összeforrasztották őket. Nem tengett túl a
bizalom azokban a társadalmakban a nők iránt, és rnivel a törvényt
a férfiak hozták, tudták, mit tesznek, hiszen a csábítók ők maguk
voltak fiatalabb éveikben.
Érdekes módon a prostitúciónak is van némi presztízse. Nem
mindegy, hogy valakimilyen lánnyal megy el. Egy elegáns szál-
lodában kapja meg a nőt, vagy egy józsefvárosi kapualjban kerül
sor a dologra. Ez utóbbi alacsony presztízsű, de érdekes módon
a presztízsre sokat adó, márkás autóval járó férfiak is rendszeresen
igénybe vették- amikor még lehetett- az efféle nívótlan szolgál-
tatást; csak ne lássák meg!
Az özvegyasszony presztízsének alakulása is sokféle. Vannak
népek, ahol az özvegy nagy becsben áll, férje után vagyona le-
het- egyszóval kívánt személy. Jó állapot volt özvegynek lenni
bizonyos európai országokban: a középkori városokban egy mes-

-23-
terember özvegyét elvenni a céhlegénynek a társadalmi felemel-
kedés útját jelentette. Ezzel szemben némely népeknél, például
Indiában (egyáltalán nem olyan tömegesen, mint híre teJjedt)
az asszonyt megölték az ura után. Általában a gyászt az elhunyt
családfő presztízse követelte meg. Az asszony halála után pedig
a család miatt gyászoltak.
V olt, ahol örültek az özvegy új házasságának, akadt, ahol nem
szerették. Kínában nyolcvan botot kapott az az özvegy, aki eikö-
vette azt az illetlenséget, hogy újra férjhez ment. Normálisnak szá-
mitott, ha nem mentek férjhez: akadt olyan, hősiesen holtáig gyá-
szoló özvegy, aki még a kezét is levágta, mert férfihez ért. Erről
aztán legendás elbeszélések születtek.
Sok helyen tilalmazzák aszokások az újraházasodást, és köte-
lező gyászt írnak elő - általában a nőknek, mert a férfi nem lehet
meg a gyerekekkel egymaga, tehát egy szimbolikus aktussal fel-
mentik, vagy rövid időt szabnak meg a gyászra. A gyász emiatt
nagyon kölönböző lehet. Elterjedt, és ma is tart a külső jelek vi-
selése. Általánosnak mondható, hogy a nők lemondanak a csino-
sításról, koszosak maradnak, néhol megsebzik magukat, kitépik
a hajukat vagy levágják a körmüket-hol mi volt esztétikailag fon-
tos, abban idéztek elő fogyatékot magukon. Ma nálunk a fekete
viselet a kötelező.
Ismert volt a kölcsönadott nő gyakori esete a pusztai népek
körében, amikor a férjes asszony a férj akaratából, vendégbarátság-
ból közösült más férfival. Ilyenkor azonban nem a nő presztízse
a szempon t, hanem ellenkezőleg, a férfi presztízsének megóvása,
és ebben (mint közös családi vállalkozásban) a nő is részt vesz.
Ez a gyakorlat a történelem folyamán sok népnél előfordult; az
eszkimó törzseknél még száz évvel ezelőtt is szokásban volt, ami-
ről leírást ad Knud Rasmussen az eszkimók közötti utazásairól
írott könyvében - tehát Madách sem túlzott a Tragédia tizenne-
gyik színében.
Voltak a történelemben korok, amikor az anyajogú társadal-
mak elterjedtebbek voltak, mint hinnénk. Ezekben a közösségek-
ben a nők a férfiak presztízsét bizonyos fokig elbirtokolták, saját
meglévő anyai presztízsük mellé. Ennek gazdasági okai voltak,
mivel nem kellett harcba menniük, állandóan otthon lehettek,
felügyelték a gazdaságot, az állatokat, a mezőgazdasági munkákat

-24-
-a nők gazdasági fontossága és ereje vitte odáig a dolgot, hogy
megerősödött a hatalmuk. A született gyerekeket azonban sok
helyütt az anya családjának férfitagjai oltalmába helyezték.
Hogy mi mindent tekintettek az emberek fontosnak, fuggött
az uralkodó viszonyoktól, attól, hogy háborús vagy békés kor-
szak volt-e. De leginkább a vallástól. Hiszen a népek körében ural-
kodó hitek, hiedelmek és vallások határozták meg a mindennapo-
kat. Mit, mivel kell csinálni? Mikor vannak az ünnepek, és azokon
milyen rítusokat kell gyakorolni? Mit kell tenni evés előtt? Mit
lehet megenni és mit nem? Ha valaki felüti a Bibliát, annak is az
ószövetségi részét, kedvére találhat intelmeket és előírásokat az ak-
kori élet minden mozzanatára vonatkozóan. Ugyanezek határoz-
ták meg a házasságon belüli és azon kívüli nemi kapcsolatokat is.
Ha valamit pontosan előírtak a vallási rendelkezések, akkor azt
meg is szegték- vagy ellenkezőjére fordították. Ilyesmi nemcsak
a dogmatikus hittételekkel, hanem a szexuális magatartással kap-
csolatban is előfordult.
A 17. században élt egy Sabbataj Cevii nevű tudós kabbalista
és szexuális forradalmár (valamint presztízsromboló), aki híresen
>zép férfiú volt és mágikus hatást gyakorolt környezetére. Arra
a belátásrajutott kabbalista alapon- mely a szövegek héber betűi­
rrek számtani jelentése alapján kutatja a titkos értelmet-, hogy
;ok dolognak, amit addig korábban rossznak tulajdonítottak, épp
ellenkezőleg: jó az értelme. Megjósolta, hogy a török szultánt le-
teszi trónjáról, ám helyette a szultán megfogatta és válaszút elé
illította: vagy felakasztja magát, vagy áttér az iszlámra. Sabbataj
Cevii választott - áttért. Híveinek egy része otthagyta, ám vol-
:ak, akik kitartottak mellette, mégpedig nem is kevesen (noha
minden rabbi átok alá vette, ami igen hatásos fegyvernek számít
a vallásokban). A követők- ahogy lenniszokott-készen álltak a
magyarázattal: a rabbi végrehajtotta a legnagyobb misztériumot.
Hitehagyott lett, de tulajdonképpen ez a legfőbb jó, mert hiszen
a messiásnak is meg kellett halnia, hogy feltámadhasson.
Amiért itt szólok róla, annak oka, hogy a hívek erotikus gya-
wrlatokat végeztek- ami egy hajadon körüli táncolással kezdő­
:lött, majd az imádkozást felcserélték a szexszel- "a nemi érintke-
~és tiltott formái pedig istentiszteletnek számítottak". Tódultak
iS az erotomán hívek; ez abban a korban nagyon csábító lehetett,

-25-
ráadásul agyarurt ideológia is, pártolta a bűnös érintkezést. Hiszen
ők a tanítás igazi értelmét valósí~ák meg, ami ez esetben fordított,
mint a bevett magyarázatok.
Persze más kabbalisták nem voltak ilyen szabadosak, sőt na-
gyon tisztelték a házasságot, a nemi életet igyekeztek fékezni,
mert a nemi érintkezés tisztátianná teszi az embert. Biztos ami
biztos, szigorú böjtöket és önsanyargatásokat írtak elő.
De ne csak a zsidóságról emlékezzünk meg, voltak hasonló
szexualista irányzatok a kereszténység történelmében is. A gnosz-
tikusok nagyon agyafúrt, művelt és tájékozott emberek voltak
az ókori világban. A gnoszticizmus a Kr. u. 1-2. században volt
a legeltetjedtebb. Nem a hedonista örömök miatt művelték a fék-
telen szexet, hanem ideológiai- ha tetszik: vallási- megfontolás-
ból. Az anyag, és így a test is a gonosz démonok teremtménye.
Emiatt is van- mondták -, hogy a világ alapvetőerr rossz. Mivel
a rossz csak rosszat tud teremteni, és ha a test a gonosz teremtmé-
nye, akkor a legjobb minél előbb elpusztítani. A szexualitás rom-
bolja a szervezetet- vélekedtek-, főleg a kicsapongó, szélsőséges
formájában. Ezért aztán mintegy valláserkölcsi kötelességüknek
tettek eleget, amikor ittak, dorbézoltak és nőkkel tobzódtak.
De ezek között is akadtak aszkézist hirdető, radikális gondolko-
dású szekták, amelyek azt tanították: ha nem szaporodunk, akkor
a gonosz tetjedését sem segítjük elő. De ezeknél is a test elpusztí-
tása volt a cél, igaz, nem olyan "kellemes" módon, mint a szexuá-
lis irányzatban.
Az aszkézis különben is közelebb visz a tudáshoz (gnózis), ami
lelki jellegű- vallották általános tapasztalat alapján. A gnoszti-
kusok fútyültek a világra, amolyan ókori anarchisták lehettek.
Tanaik fel-felbukkannak az emberiség szellemtörténetében. Hol
az általuk alkalmazott bibliakritika jelenik meg, hol a hagyomá-
nyok elvetése, hol pedig azÉrosz oltárán történő áldozathozatal.
Eszméik újabban a New Age-mozgalmakban tűnnek fel.

-26-
 Közelítsük meg a kérdést a hétköznapi értelmezés felől. Manapság
a fejlett világ tisztaságmániás lett. Az emberek kisgyerekkoruktól
tanulnak félni a ronda baktériumoktól, akik-mint a reklámok-
ban maguk elmondják - "a perem alatt tanyáznak", és minden
módon fenyegetnek bennünket. Pedig lehet, hogy a dolog for-
dítva áll, mert azok a vegyszerek veszélyesebbek, amiket ellenük
használunk. A bacilusokat, és azt, amit hagyományosan kosznak
nevezünk, már jó néhány száz emberöltő óta ismeri a szerveze-
tünk, ám a drága pénzen vett tisztítószereket nem. Arnióta ember
az ember, együtt él mindenféle baktériummal, több rnilliárddal
egyszerre. Csak egy felnőtt férfi belében van belőlük vagy öt kiló.
Tehát harcolni ellenük biológiaellenes lépés, amibe szükség sze-
rint bele kell bukni.
Ezen termékek körébe sorolható a nőknek eladott sokféle ve-
gyi anyag, amiktől feszesebb lesz a bőrük, fényesebb a hajuk, le-
bamulnak vagy fehérek maradnak. Noha rnindegyiken az áll, hogy
tesztelték, gondolom, azt nem próbálták ki egyiken sem, hogy
mit okoznak, ha egy férfi megeszi azokat. Tessék csak a szerelrni
együttlét olyannyira reklámozott bemelegítő razisaira gondolni.
Beszélgettem férfiakkal, akiket nem zavar a sok eszméletlen
ízű, szagú, csupa mérget és nyelvösszehúzó anyagot tartalmazó
kence, arniket a nők hajlamosak magukra pemecselni a fejük búb-
' jától a talp ukig. Magam, sok más férfitársammal egyetemben, in-
kább elvagyok nélkülük. A hajlakkat utálom talán a legjobban,
ennek használatát kategorikusan tiltani szoktam. Oobb az első
időkben így bevezetni a dolgot.)

-27-
 A hajlakk két tekintetben is rossz. Első alkalommal, amikor ki-
fiíjják, mert persze rengeteget fiíjnak belőle magukra a nők, amikor ,
"úgy érzik, hogy rossz a hajuk", s ezt nagyon sokszor érzik. A kor- j
ral a dolog tovább romlik, minél öregebbek , annál többet hasz- l
nálnak a kencékből, lakkokból, gél ekből. (Vannak persze tapasz- l.
taltabb nők, akik óvatosan bánnak e férfiakat ingerlő szerekkel. j
Nagy szó ám!) Másodszor akkor rossz a hajlakk, amikor az em- ~
ber a nő fejéhez nyúl, simogatni akalja. Mert simogatni is kell ·
őket! Ez jólesik nekik- másrészt néha a tulajdonjog kinyilvání-
tása miatt is szükség van rá. Például ha egy lámpánál a szomszédos
kocsiból nagyon feltűnően átnéz egy éppen vadászó férfi társ, fino-
man ezzel jelezzük neki, hogy inkább egy másik nőt nézzen, mert
ez éppen foglalt. Esetleg még a jövő héten is az lesz.
Ilyenkor nem a vágyak tüzelte simogatás esete forog fenn, ha-
nem "a gyere, tartsd ide a fejed, most simogatás következik " cí-
mű. A simogatást általában a nők többsége fokozottan igényli,
sőt kimondott an szeretik, ha taperolják őket.
Hajlakkos fej simogatása után az embernek elkezd ragadni
a keze, s persze éppen akkor soha nincs hol megmosni.
Fordítsuk komolyra a dolgot. A női tisztaságra elvileg úgy te-
kintünk hagyományosan, mint a szüzességre, illetve ma inkább
arra a tényre, hogy a nő nem adja össze magát akárkivel, ad ma-
gára. Ha egy nővel valami szexuális jellegű, nem törvényes dolog
történik, például megerőszakolják, azt mondjuk: bemocskolták,
vagy ha nem volt ilyen értelmű a dolog, régebben finomkodóan
úgy fejezték ki, hogy megszeplősítették. De a körülmények változ-
nak, régebben azt is komolyan vették, hogy a gyereknek feltétle-
nül apa kell: egy cselédlány megesése esetén a hiányzó "tisztaságot"
a tettes ifjú családja tetemes anyagiakkal pótolta. De megeshetett ·
fordítva is - persze jóval ritkábban -, amikor a gazdag úrilány,
akin nem fogott a nevelés, összeadta magát egy helybeli tanítóval
vagy netán egy szemrevaló béreslegénnyel (aki "jól megrakta a
szerkeret"). Ilyenkor, mivel nem rangja szerint választott, szintén .
úgy tartották, hogy folt esett a lányon.
Szintén a tisztaság elvesztéséhez vezet, ha egy nő nem legális
kapcsolatot folytat. Pontosabba n ha féljhez megy, de a félje meg-
hal, akkor nem lehet tisztátlannak tekinteni, mert törvényes volt ·
a használata. De ha lányként lesz későbbi férje szeretője, akkor

-28-
 a törvényes férj rokonai azt tarthatták joggal, hogy nem kapott
kifogástalan minőséget, azaz nem volt tiszta. Mert micsoda nő az,
amelyik csak úgy odaadja magát? Úgyszintén a tisztaság ellen vét
az asszony, ha megcsalja az urát. Mindennek eredete arra a korra
megy vissza (egyes kutatók szerint), amikor az emberiség felha-
gyott a családon belüli nemi élettel- itt a rokonok alkotta nagy-
családra kell gondolni.
A célszerűségi okokból kialakult tabukat aztán az idő és a ta-
pasztalat felemelte a tiszta kapcsolat fejlett absztrakciójáig. Ezért
a lány az atya gyárnsága (őrizete) alatt volt mindaddig, amíg átke-
rült a férj gyámságába. A napjainkban is alkalmazott nőül veszed?
fordulat eredete abba a korba nyúlik vissza, amikor a lányt valóban
megvásárolták az apjától, aki gondoskodott a szűz "leszállításáról".
Mivel a lány olyan értéket képviselt, amiért valami cserejószágot
adtak, sok esetben munkát, szövetséget, fegyveres segítséget. A ré-
giek saját szempontjukból jogosan háborodtak fel azon, ha a megvá-
sárolt nő nem funkcionált rendesen: nem tudott gyereket szülni,
vagy éppen megcsalta az urát. A nőt nem társként, hanem eszköz-
ként kezelték, aki majd szüli az erős fiakat. Fő, hogy a férfi vér-
vonal menjen tovább, s a család erős legyen. A nők ezekben az
időkben férjüktől ritkán kaptak tiszteletet, ezt általában a fiaik
adták meg nekik.
Ugyanakkor sok ókori népnél gyakran előfordult, hogy szűz
feleséget vettek maguknak, és ehhez ragaszkodtak. De udvarias-
ságból mármint asszonyt készek voltak kölcsön adni a kedves ven-
dégnek egy éjszakára, ha úgy érezték, kiemelt tiszteletet érdemel.
(A vendég.)
A szüzesség megkövetdésének egyesek szerint volt egyéb
oka is. Ha az adott törzsnél élt az ősök kultusza - márpedig ez
sok helyen dívott-, fontos volt, hogy áldozatot csak olyan fel-
menő mutasson be, aki valóban vérségi kapcsolatban áll az el-
hunyttal, mert különben érvénytelen az egész. Ezt a gondot
(mármint érvénytelen áldozat bemutatását) csak úgy lehetett ki-
küszöbölni, hogy szűz lányt "vettek" feleségül, akit aztán a csa-
ládba bevezetve megfosztottak a társas alkalmaktóL Az új nő vi-
selkedését saját érdekében alaposan megfigyelte a rokonság. Így
az utód leszármazása felől a kor színvonalán már biztosak le-
hettek.

-29-
 Az értelmetlen gyakorlatok könnyen divattá válnak. Olyan né-
peknek is megtetszett a dolog, akik fütyültek az ősökre, de szűz fe-
leség nekik is kellett. Mert legalább abban biztosak lehettek, hogy az
első gyerek valóban az övék. (Örökölni ott is kellett valakinek.)
Mennyire relatív fogalom a női tisztaság? Például az örörnlá-
nyon csak higiénés értelemben szokás számon kémi; egyszerűen
a bérbevétel aktusa olyan, hogy eszébe semjut senkinek hűséget
követelni egy kurvától. (Illetve akad ilyen eszement, de ezekről
rendszeresen az újságok bűnügyi rovataiban lehet olvasni, a sze-
relemféltéssel kapcsolatos prostituált gyilkosságok között.) Ko-
rábban egy férfi számára dicsőség volt, ha sok szeretőt tartott, a
nőt ugyanezért megvetették, és ha tehették, súlyosan megtorol-
ták effajta önrendelkezését.
Ma megfordult a megítélés. Egyre több nő tart nyíltan vagy
kevésbé nyilvánosan szeretőt, csalja meg férjét. A feminista lapok
nem túl okosan arra biztatnak, hogy kezdeményezzenek, lépjenek
elő, éljék ki nyíltan a vágyaikat. A hűtlenség megítélése pillanat-
nyilag enyhe. Persze a nők a modem társadalmakban (és koráb-
ban is) el tudták-tudják magukat adni legálisan is, például érdek-
házassággal. Ez erkölcsileg nem nevezhető tisztának, csakhogy
erre a férfiak nem jönnek rá!
Azonban, hogy mi erkölcsös és mi tiszta, változó megítélésű.
A tisztaság elvesztése súlyos következményekkel járó fogyaték volt
a nőknéL Ha egy lányt, asszonyt megerőszakoltak, az éppúgy el-
vette tisztaságukat, mintha akarattallétesítettek volna törvényte-
len kapcsolatot. Ez fontos mozzanat, mert a törvényes dolog le-
het akármekkora disznóság, az rendben van, fordítva nem megy. ,
II. Ulászló királyunk 1514-es dekrétuma a lázadó parasztok
által megerőszakolt lányokon, asszonyokon vett elégtételt. Köz-
vetlen a Dózsa-féle parasztháború után vagyunk, a törvény pedig
így szól: "Azok a vakmerők és Isten meg emberek előtt utálatos
rablók valamennyien borzasztó halállal múljanak ki ... " Ezt a bor-
zasztó halált már ismerjük, hosszú kínszenvedést jelentett, mai em-
bemek elképzelhetetlen, barbár kínokkal. De az uralkodói szigor
itt nem állt meg, akképp rendelkezik, hogy az erőszakolék utódai
nem lehetnek esküdtek, falusi bírák, sem másféle elöljárók, nem
szalgálhatnak főurak udvarában stb. Ha éppen utód nélküli volt
a bűnös, akkor az apját vették elő.

-30-
 A tisztaság erkölcsi aspektusával a mai ember jószerivel nem
tud mit kezdeni. Nincsenek hozzá fogalmai, és kikoptak azok az
ideálok is, amelyeket korábbi időszakokban még kerestek egy-
másban az emberek. Igaz, akkor sem voltak angyalok, de legalább
törekedtek valami jobbra, mert abban biztosak voltak, hogy le-
hetnének jobbak is.
A mai emberek sajna túlságosanjónak hiszik magukat, hogy-
sem változtatnának életükön. A tisztaság ideája hovatovább a hét-
köznapi tudat számára az, hogy biztonságos mosószert kell hasz-
nálni, és küzdeni kell a láthatatlan baktériumok ellen.
Mit is lenne célszerű erkölcsi értelemben női tisztaságon ér-
teni? Ne hazuqjon, ez feltétlen kell hozzá, kell egy erkölcsi tartás,
amit a neveltetése folytán ~tvett tapasztalatokból vagy belső meg-
győződésből alakít ki, tudja, mit tehet meg és mit nem. Nem hiszi
magáról, hogy ő a világ közepe, lázadás előtt pedig gondolkodik.
Nagyban segítene a helyzeten, ha a nőknek lenne némi önismere-
tük, a filmek, melyeken a többség művelődik, ehhez nem nyújtanak
segítséget, mert emberképük finoman szólva leegyszerűsített.
Mózes V. könyvében olvasható egy seregnyi rendszabály a szü-
zesség megállapításával, bizonyításával kapcsolatban. Például ha
valaki feleséget vett, és vele hált, majd másnap azt találta monda-
ni az apósának, hogy nem volt szűz a lány, akkor-mivel ez sú-
lyos vád volt- annak rendje-módja szerint az atya a város vénei
elé vitte a szüzesség bizonyítékait, és ha a tanács rendben valónak
találta azokat, akkor 100 siklus ezüst büntetést róttak ki a férfira,
továbbá rendesen megverették (39 korbácsot mértek rá, és ráadás-
ként elvesztette az asszonytól való válási jogát).
A büntetés nagy összeg volt, körülbelül annyi, mint ma egy
magas beosztású menedzser havi fizetése egy multinál. Ugyan-
csak odafigyeltek, nehogy valaki házasságot töljön. Ilyen esetek-
ben nagyon szigorúan kellett eljárni. Mindkettőt irgalmatlanul
agyondobálták. (Persze a hagyomány-irodalom szerint nem ment
' ilyen simán a megkövezés, mert a valóságban igen nehezen ítél-
tek halálra embereket.)
Nem volt pardon még akkor sem, ha egy lányt a városban meg-
erőszakoltak és kicipeltek a város kapujához, mert nem kiáltott
segítségért. (Persze a férflt is megkövezték, ami tanulságos kollek-
tív kivégzési mód, mert mindenkinek dobálnia kellett, látnia és

-31-
 hallania mindent, ezeket, míg élt, nem felejtette el.) De még mi-
előtt valaki megbotránkozik, milyen vérszomjasak voltak az ak-
kori emberek, elárulom, ők nem kegyetlenkedtek, hanem vallá-
suk parancsát követték, és igyekeztek eltávolítani a gonoszságot
Izraelből. Az agyondobálás ritka alkalma pedig akkoriban meg-
felelő módszernek tűnt erre. (Ha viszont a mezőn erőszakolták
meg a lányt, akkor nem volt probléma, akár kiáltott, akár nem,
mert ott nem lehetett senki, aki segíthetett volna. Tehát akinek
volt egy csöpp esze, az ott vadászott a lányokra.)
Ennek az ószövetségí törvénynek a szelleme lengí be egy ké-
sei utódja, a Budai Jogkönyvben található rendelkezéseket is, az
1412-1418 közötti évekbőL A ferjével nemi életet élő asszony
(ha megengedett formában műveli- nem úgy, mint az állatok:
semmi figurázás!) tiszta marad, nyugodtanjárulhat a szentségek-
hez. De ha akár férjes asszonyt, akár lányt vagy özvegyet valaki
megerőszakol, "erőszakosan lenyomja", és az nem tud kiabálni,
mert nem mer, ám utána könnyes szemmel elmegy a bíróhoz,
akkor a bíró "a bűnöst kötöztesse meg, kínoztassa meg, aztán
pedig köttesse ló farkához, hogy keresztülhurcolják a város ha-
tárán és a vesztőhelyen a fejét vegyék". Az ítélet kemény volt,
mivel a bűnt is nagynak tartották.
De térjünk vissza a zsidókhoz. A tisztaság a zsidóknál spiri-
tuális alapon is értelmezést nyert. Kemény előírások határolták
körül: ki, miért, mitől, hogyan válik tisztátlanná, és miként lehet
ettől szabadulni? A menstruáló nő például tisztátlannak számított,
nem szabadott vele fizikailag érintkezni - ezt egyébként ortodox
zsidók ma is tartják, főként Izraelben. A velük történő érintkezés
es etén a férfi is tisztátianná válik, ami azért mégsem járja, mert i
nincs, aki áldozatot bemutasson. A menstruáló asszonytól tehát
mindenki tartózkodott, de nem azért, mert a vértől iszonyodtak,
azt fol se vették, hanem betartották a törvényt. Az ókorban széles
körben azt tartották, hogy a menstruum veszélyes dolog- egyene-
sen méreg, és egyben komoly gyógyszer. Ha valakinek történe-
tesen három- vagy négynapos láza volt, azt biztosan kezelték
menstruummal, amely akkor volt a leghatékonyabb, ha a beteg
tudtán kívül bekenegették vele a lába szárát ...
Ne lepődjünk meg ezen, ebben a korban rendíthetetlenül hit-
tek olyanban is, hogy ha a szamár hímvesszőjét ólomban szétfőzzük,
és ezt olaijal elkeverjük, növeszti a hajat, sőt jó őszülés ellen is.

-32-
 Kappadókhiában (ma Törökország) a menstruáló asszonyok
még a középkor idején is felhajtott szoknyával mentek a termés
között, hogy a kártékony bogarakat elpusztítsák. De vigyáztak,
nehogy napkeltekor csinálják, mert akkor- mint hitték- a vetés
is kipusztult volna. Ennyire hatásos szer volt. (Még mondja vala-
ki, hogy az asszony nem veszélyes!)
Volt még egy csomó más hiedelem is a középkorban ezzel kap-
csolatban. Hitték azt is, hogy ha a menstruáló asszony belenéz egy
tükörbe, az elhomályosodik. Nem volt sok tükör akkoriban, te-
hát bajosan tudták ellenőrizni. Hitték, hogy a lenvászon megfe-
ketedik, a kés éle elmegy, amennyiben egy menstruáló asszony
megfogja azokat. Ami ilyen veszedelmes méreg, az nyilván orvos-
ság is, ezt már az ókorban is tudták. Tehát jó volt a menstruum,
amit az előrelátó asszonyok gyűjtöttek, láz ellen, veszett kutya
harapására. De fejfájás ellen is kitűnő szemek vélték, igaz, kel-
lett egy kis rózsaolajat keverni hozzá, és így lehetett a homlok-
ra kenni.
Seregnyi gyógyító javallat foglalkozott a nők havi ciklusával,
igazán szórakoztató dolog olvasgatni a régi gyógyszerleírásokat;
lehet, hogy 300 év múlva a mi orvosi eljárásainkon fognak derül-
ni hasonlóképpen. Íme a fogfajás tuti gyógyszere nemek szerinti
, javallatban Krisztus után 1600 évvel az Alföld szívéből, Illyés
Bálint lejegyzése szerint: ha például egy férjfiú gyermek foga fájt,
arra lógarréjt tettek, persze melegítve, és természetesen paripáét.
A tudós leírás közli azt is: "Az Asszonyoknak s Leányoknak kant-
za ló ganéjt kell alkalmaztatni ... "
A legrégebbi korok óta tisztátlannak számított a szülő nő is.
Ezért aztán nálunk is sokfeléaszülő nőt nem engedték a gyerek-
ágyból felkelni. Nem hagyták egyedül, mert félték a gonoszt,
nehogy megrontsa, kicserélje a gyereket. Néhány vidéken föl-
kelhetett ugyan, de nem láthatta a veteményt, nem nyúlhatott
a házbeliek ruháihoz. Aszokások regimen~ébőllátszik, hogy va-
lóságosnak gondolták a tisztátlanságot. Persze mindezek az óvó
rendszabályok a vallási előírások mellett kerültek betartásra, a gye-
rekágyas asszony addig nem szoptatott, amíg a kicsit meg nem
keresztelték. "Pogányt nem táplált."
Íme néhány szempont a tisztaság aspektusaiból, melyekkel
még fogunk találkozni.

-33-
Ha arról van szó, hogy egy nőhöz kössük az életünket vagy hasz-
szabb együttélésre rendezkedjünk be vele, nekünk férfiaknak iga-
zán akarnunk kell a dolgot. Mi nem tudjuk megjátszani a szerel-
mest, mint a nők. Tehát némiképp kiszolgáltatottabb helyzetben
vagyunk, mert egy értelmes nő olvas bennünk. Minket tetten le-
het érni érdeklődésünk legkisebb lanyhulása okán, a partnernőn­
ket bajosan. Ráadásul még a butuska nők szeme is élesebb ilyen
esetben, mint a legokosabb férfiaké.
Nehéz a választás, hatalmas dilemma, s ha fiatal az ember, nem
reQdelkezik elég tapasztalattal, hogy eldöntse: a szép Évike az iga-
zán neki való, vagy Marikát válassza? Rendszerint- ahogy privát
beszélgetések során tapasztaltam - a férfiak többsége csak akkor
jön tisztába azzal, milyen nő is való neki, ha már egyet-kettőt ki-
próbált tartósabb együttélésseL Ám definitíve még így is csak na-
gyon kevés férfi tudja meghatározni a neki tetsző nő mineműsé­
gét - ha van egyáltalán valami halvány elképzelése arról, mit vár
a jövendőbelijétőL
Legtöbbször nincs! Azaz olyan sablonos elvárásai vannak, mint
legyen csinos, szeressen vagy jól főzzön (ez utóbbi ki vesző kíván-
ság). Azt, hogy egy fiatalember milyennek képzeli a nőjét, azt
többnyire maga a szóban forgó aktuális nő tudja alakítani (a már
kialakult, szűkebb környezetbeli női minták mellett). Ezzel ellen-
tétben a nők rendszerint alaposan le tudják írni, milyen férfit is
szeretnének maguknak- perszemennél ostobább a kislány, an-
nál közhelyesebb a kép, tele olyan irreális torzításokkal, melyeket
a reklámokból, filmekből tanul meg. Mindenesetre a nők több-

-34-
 ségükben stratégiai, taktikai előnnyel rendelkeznek, mert egy-
szerűen jobban tudják, mi kell nekik, mint a férfiak.
Érdekes átgondolni azt is, hogy miféle sokaságból történik
a választás, azaz hány lány és fiú találkozik egymással párválasztási
céllal. Hiába él valaki milliós nagyvárosban, nem tud több lány
közül választani, mintha egy faluban lakna, mert hiába a nagyvá-
ros több tízezernyi (elvileg) alkalmas lánya, ha csak hússzal tud
kapcsolatba kerülni. Ennyi lányt egy átlagos kisvárosban is lehet
ismerni, azzal az előnnyel, hogy ott mindenkirőllehet tudni, ki-
csoda.
Kisebb helyeken a fiú szülei rendszerint ismerik a lány szüleit,
és tanácsot is tudnak adni kérdés esetén - ami persze ritkán szo-
kott elhangzani. Hiszen nem észérvek alapján választunk egymás
közül. Különleges nehezítő tény az, hogy megismerkedés esetén
rnindegyik fél igyekszik annyit jót mutatni magáról, amennyi elég-
séges, néha még sok is a másik félrevezetésére. Éppen ezért vol-
tak is, vannak is olyan társadalmak, amelyekben hivatalosan is mű­
ködnek hagyományos házasságközvetítő intézmények.
Itt most nem az apróhirderésre gondolok-mert az önkiárusí-
' tás civilizációnk individualista terméke-, hanem arra, hogy hivatá-
l sos szakemberek, vagy maga a család, rokonok keresik környezetük-
1 ben maguk között a házasításra (szaporításra) alkalmas fiatalokat,
f és komoly beszélgetések, médegelés után összehozzák őket.
![ Ilyesmi régente szinte rnindenhol szokásban volt, elvégre nem
r bízhatták az ekkora horderejű dolgokat, mint a családjaik jövője,
~, a hebehurgya fiatalokra. A középkori mohamedán országokban
~ a fiatalembernek megvolt a lehetősége, hogy a leratyolozott lá-
l nyok sokaságából kiszemelje a maga jövendőbelijét. (Hogy ezt
~ hogyan tehette, arról fogalmam sincsen, mert csak kisgyerek ko-
,,~ rukban láthatták egymást. De hogy működött a dolog, az biztos,
~ mert csak megszülettek az utódok.) Persze ez akiszemelés nem
!: volt olyan romantikus, az anyák pontosan számon tartották, me-
~ lyik h~sonló helyzetű családban ~i új~ág; mi~yenek a lá,ny~k, ho-
~ gyan einek, van-e ott alkalmas leanyzo, es csmos-e, egeszseges-e,
, méltó-e az ő fiukhoz. Gondosan megfigyelték, ismerték fiuk íz-
~ lését, mert amíg kisgyerek volt, ott élt az asszonyok között, akik
J komolyan törődtek vele. Tehát az anya általában egész biztosan
képes voltjól kiválasztani a fiának megfelelő lányt. A helyeslő női

-35-
 vélemények után maga az apa ment el a lány apjához, akivel az-
tán rendre megtárgyaltak mindent: mennyi lesz a hozomány, ki
fizet kinek és mennyit?
Nem kellett azonnal választ adni, hagytak időt a dolog meg-
fontolására, s közben, ha a családok nem ismerték egymást eléggé,
heindult a diplomácia, és mindent összekapartak, amit csak meg
lehetett tudni. Kikérték a lány véleményét is, hiszen neki volt al-
kalma látni a fiút. Tehát a nők döntöttek saját ösztönükre, meg-
érzésükre hagyatkozva. Az anyák a női lakosztályok bizalmas lég-
körében az anyós felől érdeklődtek - erre máshol is volt bőven
alkalm uk, mert közös női ftirdőkbe jártak, vagy éppen összejár-
tak, és ott másról sem lehetett jobban beszélgetni, mint a fiata-
lokról. Ha ugyanis a leendő anyós szigorú, házsártos természetű,
akkor a feleség élete keserű lesz, amitől igyekeztek megóvni a
lányt. Hiszen a női lakosztályban rendszerint a legöregebbik gya-
korolta a hatalmat, és ez ellen nem volt apelláta.
Más mohamedán vidéken (Kurdisztánban) régente szokásban
volt, hogy tíz öregembert küldtek leánynézőbe, több szem többet
lát alapon - valószínűleg nem tévedtek gyakran ítéleteikben.
Elképedek rajta, milyen jó életük lehetett, volt annyi idejük, hogy
tízesével tudtak menni napokig tartó vendégeskedésbe - mert
ez is belefért a dologba. Mivel a muszlimok körében a házasságok
komoly pénz- és vagyonmozgásokat eredményeztek, kellett az
írás. A kádi minden esetben szerződést írt, amit két hiteles tanú
(akik nem lehettek rokonok) jelenlétében vettek fel, ezzel az ügy
le volt rendezve, jöhetett a mulatság.
Még az eszkimó törzsek körében is vették az asszonyt, pél-
dául a fókaeszkimóknáL "N o ha az asszonyt egy szánért, egy ka-
jakért, talán egy darab vasért, sőt esetleg néhány rozsdás szögért
vásárolták", utánajól bántak vele; a kemény élet valóságos küz-
delmet követelt meg a pároktól, és ez valódi bajtársiasságo t alakí-
tott ki. Bár az adásvétellel arrafelé gyereket is lehetett vásárolni.
Rasmussen leírása szerint egy ikergyereket egy kutyáért és egy
serpenyőért vett meg egy asszony, aki aztán szidta is az eladót,
hogy drágán adta az egyiket, mert soványabb, mint a testvére.
Persze ha nőhiány volt, akkor rablással segítettek magukon, mert
a nő fontos szereplő a vadász életében. Emiatt nem volt ritka ná-
luk a lopott nő sem.

-36-
 A nőhiány természetes következménye, hogy a fiatal, erős férfi
csak erőszakkaljut asszonyhoz, hacsak szülei nem voltak annyira
előrelátók, hogy valamely újszülöttet eljegyezzék.

De ha már megvolt az asszony, akkor nagylelkűek voltak a félj

• bará~ával, ha az magányosan élt- néha megosztoztak a feleségen.
: Persze ez nem mindig vezetett jóra, mert gyakran az egyik férfi
megölte a másikat. A lényeg a nő közös birtoklásában az volt,
hogy csak a férfi ajánlhatta fel az osztozást. Mint ahogy a felesé-
gek cseréjéről is egy-egy estére a férfiak egyeztek meg egymással.
Ennek az volt a módja, hogy megbeszélt időben átküldték egy-
' máshoz a nőket. Ha az asszony ellenállt, lázadásnak minősítették,
mégpedig- hogy nagyobb legyen a nyomaték- nem a félj, ha-
nem a szellemek akarata elleni lázadásnak.
Ritkán a többnejűség is előfordult közöttük. Ennek feltétele,
hogy a férfi kiemelkedő vadász legyen, el tudja tartani a nagyobb
családot- az ilyen férfinak komoly tekintélye volt. Amikor a fér-
fiak vadászni mentek, az asszonyok otthon maradtak, és ha akadt
· épkézláb férfi a szomszédban, nyomban megkörnyékezte őket.
Ha kitudódott az eset, veréssel végződött, elverték az asszonyt, de
, a férfiak is elagyabugyálták egymást, a tulajdonjogot tisztázandó.
Ha az eszkimóházasságban nem született gyerek, elváltak, és má-
' sokkal próbálkoztak, egészen addig, amíg a várva várt utód meg
:. nem érkezett.
' Az egész asszonyvásárlási dologban, mely szinte valamennyi
nép körében elterjedt volt, érdekes módon nem mondták ki se-
~ hol: ez az összeg vagy ajándék arra való, hogy a nő ellenértékéül
~ szolgáljon. Finom eufemizmussal ajándéknak, megőrzési díjnak
és miegyébnek nevezték, holott komoly és sokat érő papírokat
irkáltak tele és szerződéseket kötöttek még Kínában is. Ez a vásár-
lás ment vált lassan hozománnyá, amit hallunk úgy is mondani,
hogy "kiházasítottam a lányomat". (Azaz kiraktam a családból -
megfelelő ellátmánnyal.) Persze ebből- az ember mindig is ilyen
~ volt- sok visszaélés keletkezett már a múltban is. Nemcsak a
•. mienkéhez közeli korban, hanem már a rómaiaknál is gond volt,
hogy az amúgy nem túl sokjoggal rendelkező nő vagyonát a csir-
kefogó félj elherdálhatta. Ezt meg kellett gátolni, mert szegény
asszony éhen pusztul, ha féljét túléli. De ez még csak hagyján:

-37-
az elherdált vagyon végső soron a lány apját károsítja meg, s ezt
a nő ág férfi rokonsága nem tűrhette. (Lex julia de adulteriis.)
A zsidóság körében létezett egy üzletszerű intézmény, a sádhen,
ő volt a házasságközvetítő. Járta a városokat, falvakat, mindent tu-
dott: hol született gyerek? milyen nemű? gazdagok-e vagy sze-
gények a szülei? Ezeket gondosan fol is jegyezte, időről időre
beszélgetett a szülőkkel azok elképzeléseiről és a gyerek fejlődé­
séről. Ismerte, milyen tulajdonságai vannak a fiataloknak, milyen
nevelést kaptak. Mindezek ismeretében pontosan tudta ajánlani
a feleségnek való lányt egy hozzáillő társadalmi helyzetű és karak-
terű fiúnak. (Bizonyos időkben vallási okokból a zsidó fiatalok
nem találkozhattak egymással.) Állítólag az így összehozott há-
zasságok jók voltak, és a szülők lelkesen nyújtottak segítséget
a sádhennek, hiszen inkább lehet találni párt hétezer ember kö-
zül, mint hétszázbóL Ezzel kapcsolatban egy zsidó viccet idézek
Scheiber Sándor gyűjtéséből:

A Kohn elveszi a nőt, nagyon is jól éle vele egy évig, annkor egy
szép napon megjelenik a lány papája, aki addig Illaván ült. Kohn
fol van háborodva, nlindjárt rohan is a házasságközvetítőhöz:
Hallja maga, nekem rtt ma beállít egy após direkt Illaváról. ..
Maga pedig azt hazudta nekem, hogy ennek az asszonynak nem
él senkije. No hallja, kérem, hát Illaván ülni, ez egy élet?

Illaván (Szlovákia) a Monarchia idejében hírhedt fegyintézet volt,

ott tartották azokat a bűnözőket, akik tíz évnél hosszabb fegyház-
büntetést kaptak. Ezek a fegyencek egyébként munkára voltak
fogva, és keresett díszműárut készítettek az angol piacra - volt
idő a betanításukra.
Persze a szülők, közvetítők, nagybácsik, nagynénik által ösz-
szehozott házasságok nem vitték túlzásba a szerelmet - sokak
szerint nem is olyan fontos, mint amilyennek ma (és több érzel-
mes korszakban) beállították. Erősen koncentráltak arra, hogy
a házasságban gyerekekre van szükség, és ezeket az asszonynak
kell megszülnie és gondoznia. A nőről való gondoskodás is ezt
az elképzelést követi. Ezért állagának megóvására áldozni kell:
ki látott olyat, hogy valaki férfi ember vesz magának egy drága
luxusautót (régebben lovat), és nem vigyáz rá, olyan gépi mosó-

-38-
 ba viszi, amelyik közismerten karcol, elhanyagolja a szervizeket
stb.? Ennek ugye- főleg ha majd el is akarja adni, és nem "totál
' leamortizálni" - az odafigyelés, a kézi mosó dukál.
Ez az autós hasonlat nem illegitim. Megtaláltam a párhuzamát
a 17-18. században; akkoriban is szegény férfiakjártak a drágább,
jobb hintókan s lovakkal, míg az asszonyok, akik az egyéb összes
hatalmat birtokolták, az olcsóbbakon. Ez ma is pont így van: a félj-
nek van nagyobb autója, a feleségnek meg otthon hatalma.
Tehát azoknak a nőknek, akiket nem kapálni (lásd még Mik-
száthnál) és más házi munkára tart az ember, jár a gondoskodás.
Figyelni kell az egészségükre, és kerülni azokat az apró dolgokat,
amelyek a használati értéküket negatívan befolyásolják. Annál is
inkább, mert a fizikai állagromlás a nőknél idegrendszeri zavarok-
hoz vezet, kevés asszony tudja jól elviselni, hogy öregszik.
A nőt nem lehet olyan egyszerűen "eladni", mint egy autót
-a törvényi tilalmak miatt. A másik bökkenő a "vásárló oldalá-
ról", hogy a nőknél nincsen eredetiségvizsgálat, hanem általában
a leendő anyós vagy az apja, barátai, barátnői állításaira kell hagyat-
kozni. Ezek meg nem abban érdekeltek, hogy tárgyilagos képet
adjanak, ők árut visznek a piacra, és azt kínálják- el akarnak adni.
Tehát nem a hibák, veszélyek és hátrányok felsorolásával kezdik.
Mennél hosszabb ideig él kapcsolatban a nő, annál inkább
csökken az értéke. Pont úgy, mint egy használt autónál (hogy
a hasonlatnál maradjunk). Míg végül eljön a végleges csere ideje
-manapság ezt válásnak nevezzük-, mert egyik fél sem tudja
fenntartani a kapcsolatot. Amihez rengeteg ordibáláson, tányér
és más használati cikkek vagdosásán át vezet az út. A felek kölcsö-
nösen áldozatnak érzik magukat, és mereven ragaszkodnak ahhoz,
hogy nekik van igazuk, a másik a hibás. Mindez egy tisztességes
férfiember morálját keményen aláássa. Ezért önvédelemből elő­
fordul némely esetekben a "kézrátételnek" nevezett eseménysoro-
zat, amin közönségesebb emberek az asszony tisztességes elverését
értik. A verekedést az esetek többségében nem férfiak kezdemé-
nyezik
Hallom most a feminista nők eszelős rikoltozását: hogy lehet
ilyen hangnemben írni? Ha komoly tényeket közöl az ember egy
nővel, és az igazság mellbevágó - mondhatja akár suttogva is -,
rögtön megkapja, hogy miért kiabál, és micsoda hangnem ez stb.

-39-
Miért ne írhatnának az elnyomott férfiak így? Mikor olyanféle
nőkkel vitáznak, akik mindenben fallokrata összeesküvést szima-
tolnak, és így írnak:

A nők esetében a frigidirást gyakori tünetnek tekintik, a balsze-

rencse és a rossz bánásmód eredményének, a férfiak impotenciáját
viszont a legnagyobb komolysággal kezelik. A pénisz legcseké-
lyebb sérülését is leplezetlen aggodalommal vizsgálják meg, ne-
hogy a férfit kasztrációs szorongás gyötölje, szegény jó méhnek
viszont vért kell spriccelnie, vagy ki kell esnie ahhoz, hogy bárki
is komolyan vegye az állapotát. A klitorisszal a kutya sem törő­
dik, az enyémet egyszer majdnem levágta egy ápolónő, amikor
leborotvált egy műtéthez.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Először is a hímvessző jobban látha-

tó, és ha nem lehet vele szeretkezni, akkor az nagy gond, mert mí-
melni nem lehet. Ugyebár nehéz cérnaszállal biliárdozni. Másod-
szor tényleg nagyon sok az idegbetegnő-aki sajnos mindennek
tetejében frigid is, így esélye sincsen arra, hogy meggyógyuljon.
Ne áltassa magát senki, aki még nem próbálta esetleg-frigid nő­
vel nem jó szeretkezni, mert ha nem elég intelligens, akkor azt
sem tudja megtanulni, hogy mikorkell nyöszörögni és sikoltozni.
Harmadszor több nő működhetne nőgyógyászként, mert talán
az orvosnők jobban megértenék saját nem ük problémáját- vagy
lehet, hogy mégsem? Az olyan hülye ápolónőkről nem tehetnek
a férfiak, mint amilyenek odaát a tengerentúlon vannak, ahol
a híres feminista szerzőnő él - csak remélhegük az ottani elnyo-
mott férfi sorstársaink érdekében, hogy saját klitoriszának hasz-
nálatával elemi fokon azért tisztában volt.
De téljünk vissza az eredeti témára. A nő átruházása általában
erkölcsi szempontból kényes kérdés. Nem egyszerű, mert az ese-
tek többségében- hacsak az állagromlott nő nem vált át a hason-
neműek szerelmére - egy másik peches férfihoz kerül, aki mit
sem tud az előzményekről, mert az élettörténetet olyan beállítás-
ban hallja, aminek köszönő viszonya sincsen a valósághoz. (Lásd
az eredetvizsgálat szükségességéről írottakat.) Szegény áldozat azt
hiszi, hogy Hamupipőkét fogadja be, közben a vasorrú bába orcá-
ja büdösödik a púderréteg és a hegynyi önsajnálat alatt. Ilyen eset,

-40-
r
.
~·ha az egy autó adásvétele körül bonyolódik, rendszeresen a bíró-
sághoz vagy manapság divatos magánerős (baseballütős) megoldá-

!" sokhoz vezet.

• Ezért jó dolog okmányokkal rendelkezni (például a szerviz-
könyvvel). A régi világban a cselédeknek volt könyvük, amelybe
í a gazdáik bejegyzéseket tehettek, ez a rendszer, ha be lehetne ve-
. zetni, hasznos lenne mint kísérőpapír. A nő ugyanis az új part-
nemek azt állítja, hogy ő nem olyan, vagyis törésmentes, kifogás-
talan karosszériával rendelkezik, a komputerébe sem piszkáltak
t. bele. (Itt a komputer persze túlzás, mert két bites kapacitás még

I
t
. nem számítógép.) Pedig lehet, hogy már az utóbbi időben gyógy-
szerezte magát, mível "nem bírt elaludni" stb. Továbbá némelyek
. (ravaszabb női egyedek) egy altatókúrán vagy szépségfarmon, ille-
f tőleg kozmetikai sebészeten visszatekertetnek a kilométeróráju-
kon. Azaz úgy próbálnak meg kinézni, mintha fiatalabbak lenné-
J nek. (Sokszor sikerül is nekik.) Ez a fiatalabb évjáratoknál persze
~ nem számí t. Ám akkor nagyon is, ha a többedik vizsgakötelezettség
t esete áll fenn, az olyasféle időpontok, amikor nem adnak auto-
t matikusan három évre engedélyt.
~· Mit is mond erről a helyzetről a Biblia?
~
~ Ha valamely ember feleséget veszen, és az vele lesz és nem talál
~~c
kedvet szemei előtt valami rútság miatt; íJj on váláslevelet és adja
f
~ kezébe, és bocsássa el házától. (SMózes 24, 1)
r~
[~Régi szép idők, milyen könnyen is ment akkor! Persze vissza kel-
~ lett a nőt adni az atyának - tehát korrektül el kellett számolni.
JEz az okos zsidó ötlet igen elterjedt volt, sajnos a mai korban
f nincsen keletje. Persze az Újszövetség a válást kicsit másképpen
! láya, és ez a gondolkodás vált uralkodóvá. A következő párbeszéd
~ zajlott le Jézus és a farizeusok között (ezek voltak azok a zsidók,
f akik szerettek volna megmaradni a maguk törvényeiben, és nem
~.kértek a szemükben szegény jöttment galileaiból):
f
l Hozzájárulván a farizeusok, kérdezék őt: Szabad-e férfiúnak el-
~'
'· bocsátani feleségét? Ő pedig felelvén mondá nekik: Mit paran-
f
l csolt nektek Mózes? Kik pedig mondák: Mózes megengedte
~-
váláslevél írásamellett az elbocsátást. Jézus pedig felelvén mondá

-41-
 nekik: A ti szívetek keménysége miatt írta nektek e parancsot.
[ ... ] Ezután pedig [ ... ] Aki elbocsátja feleségét, és mást veszen,
házasságtöréssel vét ellene. És ha az asszony elhagyja féljét és más-
hoz megy, paráználkodik. (Márk 10,2-12)

Ez volt az a szigorú alap, amelyre felépült a mai házasság, és tet-

szik, nem tetszik, ez volt az a mozzanat, amely a nőt erkölcsileg-
hatalmilag felemelte a magas polcra.
Hanem a modern élet- itt a 60-as évek óta kialakult életstí-
lusra gondolok- a nőket amellett, hogy még feljebb emeli, egyre
lehetetlenebb helyzetbe hozza. Mert hatalmat, lehetőséget ad a
kezükbe, de az elvárásokat is megnöveli. "Mi szuper nők va-
gyunk, elegünk van az elnyomó jellegű, fasisztoid férfi uralom-
ból" - mondták a feministák. Mire a férfiak: "rendben, ha azok
vagytok, kelletek, de lássuk elsőnek a szépséget; mennyire vagy-
tok szépek?" Ezt az értelmesebb feministák is nyomban észrevet-
ték, és elővették régi lemezüket: a férfiak lezüllesztették holmi
státusjelzővé, azaz tárggyá, díszállattá tették a nőket. Ahogy férfi
körökben, igen találóan, a szép és buta nőkről autós terminológiá-
val beszélnek, pontosan kifejezi a talán nem is tudatosan érzékelt
viszonyt, amit a nő birtoklásának tárgyias vonásai tartalmaznak.
Ezek a háború után megjelent kifejezések: nézd, milyen futómű­
ve (lába) van, vagy jók a dudái (mellek), az alváz (fenék), ha menst-
ruál, szupportos a szimmeringje stb. még ma is forognak. Már
több mint száz éve, Mikszáth kortársai azt mondták egy fehércse-
lédre: ,jól izmolt a fara"; ezen azt értették, hogy csinos, tetszetős
a feneke. Akkortájt a nőkben különben a húsosabb fajta aratott
osztatlan sikert.
Amikor ezeket mondták egy nőre holmi sovén férfiak, nem
leszólták, hanem kifejezetten feldicsérték a megnézett nőt. A fér-
fisoviniszta jelző t pedig aligha ismerték- és nem is jelentett meg-
különböztetést, mert akkor többnyire csak olyanok voltak a fér-
fiak. (A többi meg elment papnak.)
Ajelzőt egyébként a lovakkal kapcsolatban használták. Tehát
nem lehetett ezért megharagudni, mert szegény férfiak onnan vet- ·
ték a hasonlatokat, ahonnét tudták- manapság az autók világából.
A nő tárgyi volta szépségben is megjelenik. A szépséget ma
olyan sokféle eszközzellehet és szükséges elérni, hogy valóságos

-42-
,,
i tárggyá teszi azt, aki alkalmazza a szépészet eszközeit, az ezernyi
irafináltan csomagolt, illatosított drága holmit. A szép nő tárgyi
~voltát az is aláhúzza, hogy semminő szellemi tulajdonsággal nem
hendelkezik, és nincs is figyelembe véve. Nem a nő önmaga lesz
Í~ a súlypont, hanem az, hogy miként néz ki, milyen ruhát visel. Ez-
~zel pedig önnön lényegi voltát veszi semmibe- ha csak ez jelenik
l meg mint esszencia, akkor nem lehet csodálkozni, hogy a nőket
t szexuális tárgyaknak tekintik a férfiak.
; Ha egy nő csak szeretkezni akar egy férfival- ami nem egye-
t dülálló dolog, hanem tendencia manapság-, akkor mind magát,
imind a fé~fit tárgyiasítja, ezz;l ~erüli a~ érze~mi bonyoda~m~­
fkat, odaadJa a testet, a lelke nelkul. Tulajdonkeppen a prostituált
Iigénybevétele- eredetijelentése megfertőzetett, mármint a bűn
~ mocska által - is tárgyi aktus, hogy nem egy másik ember kell,
i mert annak van szelleme, lelke, hanem testének bizonyos része,
~amely a kéjt szolgálja.
i Persze előbb-utóbb mindenki megtalálja a neki való nőt, és
l egybekel vele. Aztán a házasságok igen kis százaléka működik jól
ts élnek boldogságban a házastársak. A többiek egy része nem is
f tudja, hogy rossz házasságban él- ez a könnyebbik eset. Másik ré-
szük rájön, és elválik; minél hamarabb, annál nagyobb eséllyel tud

l jó házasságot kötni, mert a tartós, rossz együttélés alatt csak azt le-
het megtanulni, hogyan kell haragudni a másikra, a nők kijáiják
:a gyűlölet egyetemé t.
A házasságok romlása több aggályos körülményt hordoz.
,A gyerekek a családba születvén megtanulnak egy sor olyan dol-
, got, amik társadalmilag nagyon fontosak. Először is egy sereg
'közösségi vonatkozást. Kicsoda a főnök és mikor? Néha azt látia,
hogy az apja a főnök, máskor meg azt, hogy az anyja, de a számí-
tógép előtt lehet az idősebb testvér is főnök egy időre. Megta-
. nulja az egymásmellettiség érzékelését, az alárendeltséget, azt,
hogy mit jelent vezetni, és mit jelent követni a vezetőt. Átél olyan
élményeket, amikor kirándulnak vagy közösen dolgoznak, mint
·a közösségi szellem, és ezek igen mély nyomot hagynak benne.
Most ha sorra vesszük, hogy hány gyerek esik el ezen tudnivalók
megtapasztalásától, akkor egy cseppet sem csodálkozhatunk a ter-
jedő brutális önzésen, a szeretetlenségen, a kábítószerek terje-
désén.

-43-
 A családban lehet a közösségi szellemet megtanulni, ugyanitt .
lehet a szeretetet és a húségetis-nemcsak úgy, mint a házastár-
sak egymás iránti húségét, hanem azt a bizalmi viszonyt is, melyet
aszülők és gyerekek alakítanak ki egymás között -,persze ez nem
megy tévénézés közben. Azt látjuk, hogy az ilyen családi közös-
ségek egyre ritkábbak, illetve féloldalasak, bomlottak, esetleg túl
rövid ideig állnak fenn. Ennek következtében bomlik fel társa-
dalmunk közösségi szelleme, és az a fajta kultúrája, amely képes .
egységet teremteni a hasonló körülmények között élőkben. Ez pe- ·
dig társadalmunk hanyatlásának, erőtlenedésének egyik belső oka.
Az amerikai társadalom a 20. században nagyon híres volt ön-
szerveződési erejéről, sehol annyi önkéntes mozgalom, egylet,
a magánszférát az intézményességgel összekapcsoló társadalmi al-
rendszer nem működött, mint ott. Ám a hatvanas években meg-
indult a család eróziója, és ezt követte a társadalmi sorvadás is.
Ennek ijesztő jeleiből néhány. Aszülő-tanár szervezetek tagsága
1964-ben 12 millió fő volt, 1982-ben már csak ötmillió. Az otta- •
ni Vöröskereszt taglétszáma 1970 óta 61 %-kal, a cserkészek tag-
létszáma 26%-kal, a Nőklubok Országos Szövetségének tagsága.
1964 óta 59%-kal csökkent. Ilyen drasztikus az emberek elfordu-
lása a közösségektől egy mintaként szereplő modern államban.
Nem csoda, hogy a hatóságok pánikba estek, mert az amerikai tár-
sadalom nagymértékben használja fel az egyéni kezdeményezést,
és ez a tartóoszlop most kidőini látszik. Jól muta~a, mekkora a baj,
ha beüt egy katasztrófa: hiába a sok pénz, a rengeteg eszköz, nem·
cselekszenek, inkább elmennek üzleteket [osztogatni.
Nem csodálkozhatunk tehát, hogy a nők értéke, mely önma-
gában is nehezen meghatározható, igen kérdésessé válik ilyen le-'
épülő erkölcsű társadalmi miliőben. A feministák alapjában ott
tévednek, hogy azt akaiják megszerezni maguknak, ami már meg-.·
van. (További pozitív preferenciákat.) Megtámadják a nők mo-
dern kori uralmának legbiztosabb uralmi bázisát, a családot. Tehát
hiába keresnek, vádaskodnak, esetenként tombolnak. Összeszed..,
nek egy csomó olyan előnyt, melyek inkább kárára vannak a nők-:
nek, mint javukra - a végletekig vitt egyenjogúsítás is ide tartozik.
De ezeket még bővebben megismeijük majd.

-44-
 A VÁSÁRLÁS

A vásárláshoz kell egyfelől a szükséglet és az annak megfelelő áru-

cikkek, másfelől ma már kellenek reklámok, hogy olyan dolgokat
is megvegyünk, amikre semmi szükségünk. Ha egy nő vásárol,
akkor- tisztelet a kivételnek-fokozottabban van szükség a pénz-
re. A nők jó része persze reklám nélkül is tudja, rni az, amit meg
kell vennie, ki kell próbálnia, mert feszítő belső kényszert érez,
amely majd szétveti (mert a barátnője már megvette, kipróbálta,
s még ha vacak volt is a termék, úgy beszél róla, rnintha jó lenne;
vagy éppen látta valakin az utcán).
V olt szerenesém olyan nőhöz, aki azt a feladatot kapta, hogy
legyen szíves és vásároljon be háztartás-vegyipari cikkeket (szap-
pan, tisztítószerek stb.). 1999-ben elköltött 19 OOO Ft-ot, több sza-
kadozó nejlonzacskónyi holmit összevásárolt, ami szerinte fon-
tos egy harmincnapos nyaraláshoz. V olt a tételek között hajlakk
(egyenesen háromféle), körömlakklemosó (kéféle), mindenféle
, kenőcsök a szúnyogriasztótól a szúnyogcsípés-hűsítőig, volt na-
. gyon divatos vécékagyló-illatosító és tisztító egyben. Vett aztán
több, férfinak ismeretlen rendeltetésű tubust és flakont. De nem
vett szappantéskonyhai mosogatószert ... Arnikor rákérdeztem,
kaptam érte, hogy levegőhöz aligjutottam! Sok volt ott az em-
ber, meleg volt, nem volt parkoló- különben is mit képzelek utó-
lag számon kérni, mentem volna magam!
Meg kell nézni egy olyan reklámot, amelyet afféle cikkek el-
•adására találnak ki rnilliárdos forgalmú reklámcégek szakemberei,
amilyeneket tipikusan nők vásárolnak.
Ezektől a reklámoktól (ha józan elmével nézi) egy férfiember
rosszul lesz. Az itt látható nők általában imbecillisek vagy debilek,

-45-
mert csak ilyen szellemi szinten állók tudnak úgy és annyira örül-
ni annak, ha fehér lesz a ruha a "bio", "color power", "dual po-
wer", "oxigéndús", "mélymosó hatású" stb. mosóportól. Vagy egy
simítással tiszta lesz az ablak! Természetesen ezekben a nőkben
van irigység meg kivagyiság, és nem mulasztanak el egy félig-med-
dig kisgyerekekre vagy enyhe fokú elmebetegekre jellemző arc-
kifejezéssel, kicsit pökhendien, kicsit büszkén a másik nőre néz-
ni, aki a képernyő másik felén ugyanakkor (nehogy a gyengébbek
elveszítsék a fonalat) egy másik flakon tartalmával próbál kétség-
beesetten üveget tisztítani -sikertelenül. Furcsamód a feministák-
nak ehhez egy szavuk sincs!
Szemmellátható, hogy ezek rendkívül ostoba reklámok, de
nyilván nem csinálnák ilyen elképesztően hülyére, ha nem hatná-
nak. (A világcégek nem arról híresek, hogy ilyen dolgokban mel-
léfognának. Komoly kutatások, fókuszcsoportos vizsgálatok foly-
nak e tárgyban szerte a világon, a teljes piaci területen.) Ha tehát
a nőknek ilyen hülye reklámok kellenek, akkor ez azért van, mert
ők ilyenek, vagy hagyják magukat ilyenné tenni. Nézzünk meg
egy férfiaknak szóló sör- vagy autóreklámot, ezekben egyetlen
hülyét sem mutatnak, csupa kedves, furfangos, jókedvű, bajtár-
sias kópé vagy szakértő érdeklődő!
Van még egy másik mozzanat, amit érdemes kiemelni a nők
egy részének mániákus vásárlásával kapcsolatban: az idő megállí-
tására tett reménytelen kísérlet. (A nőknek fiatalnak kell marad- .
niuk, a férfi aránylag nyugodtabban öregedhet.) A fiatalság meg-
vásárolható - állítják nem direkt módon a reklámok. Vedd meg
a nyári kollekciónkat, és olyan fiatalos leszel, mint a gyönyörű .
hímektől körülvett, rafináltan átlagos, de ugyanakkor vonzó nők.·.
Nincs más dolgod, bármilyen is vagy: vegyél új ruhát, új kelléke-.
ket. Ezek mind a fiatallá változás konzumálható kellékeiként je..
lennek meg.
A modem feministáknak is van erről véleménye. Szecintük at
ördögi világhatalmi férfimanipuláció fojtogatja szegény nőket
A férfiak kimódolták, hogyan gátolják meg reklámokkal és kom ·
munikációval a nők felemelkedését. (Náluk, a feminista avant
gárdnál a gyerekszülés mint gátló tényező nem jön számításb ·
mert nem szülnek. Nincs kinek, nincs kitől - tehát csak a karri ·
létezik.) A manipulált nők rabjaivá lesznek a reklámokbanközv ,

-46-
 tített ideálképeknek, és ezek miatt nem tudnak társadalmilag fel-
emelkedni- híresztelik. Vagy ahogyan Naomi Wolfüja:

[... ] ezzel szemben viszont a nők ereje, szexualitása és önbecsü-

lése a társadalom fentebb tárgyalt anyagi érdekeit veszélyezteti;
amennyiben a női újságirást egy olyan 33 milliárdos iparág pén-
zeli, amely a nőkkel szembeni politikai félelemből kovácsol tő­
két[ ... ]

Ezt a szerző a fogyókúraiparról ÍJja, amely állandóan kisebbrendű­

ségi érzést szuggerál beléjük. (Mármint a nőkbe.) Ebben van is
' valami, ma a sovány nő a követendő szépségeszmény. Egy ilyen
sovány lány ideálképével ébredni napról napra úgy, hogy húsz
kiló úgymond "testsúlyfölösleg" van az ember lányának hasán,
fenekén, combján- elképzelhető, hogy komplexust okoz. Gon-
dos szakemberek kimutatták, hogy a nyugtatászerek 60-80%-át
nőknek írják fel szerte a világon. Általában a nyugtatókat szedő
nők az USA-ban kétszer annyian vannak, mint a férfiak. Ebből
világosan látszik, hogy a nők egy eszményített modern társada-
lomban- ahol komoly hatalmuk van és szerteágazó jogaik (egyre
kevesebb kötelesség mellett)- valahogy mégsem érzikjól ma-
gukat.
Németországban a 80-as években végeztek egy szépségprefe-
rencia-kísérletet, ahol a résztvevőknek meg kellett határozniuk
az eszményien szép nőt. Ehhez képeket használtak, melyet a ku-
. tatók prezentáltak a kísérleti alanyoknak. Az eredmény szomorú
és elkeserítő lett a mai nőkre nézve. Az emberek olyan nőket tar-
tottak szépnek, akik nem léteznek a valóságban: szépségidolok-
ból, a lapok címoldalán szereplő és eleve mesterséges (valamint
nagyon fiatal) lányokból kompilált szépségideáljaik voltak. Tehát
félig nő, félig "csinálmány". Ilyenekkel versenyezni élő, hús-vér
embemek nem lehet. Az rnindenesetre látszik, hogy népiesen szól-
va nagy gáz van, mert mi, férfiak is benne vagyunk a slamasztiká-
ban: jobbadára olyanok után ácsingózunk, akik nincsenek! Mert
az álnok szépségipar bennünket is félrevezet. A cégeket pedig
a nyereség kényszere haj~a, amit a részvényesek követelnek, mert
gazdagabbak akarnak lenni. (Megemlítem: az USA nagy vagyo-
nainak 60-70%-a nők kezén van.)

-47-
 MosoGATÁs, KONYHA, FŐZÉS

A háztartásokban általában a nők főznek, de általában 100-100

főzőcskéző nő és férfiközüla férfiak elsöprő többségükbenjob-
ban főznek. Nem is beszélve a kedvről. (Azt a tényt most nem
firtatom, hogy a szerencsétlen nőknekjóval többet kell a kony-
hában lenniük, mint nekünk férfiaknak - de hát mit lehet tenni,
nekünk máshol van dolgunk.)
Bár mindez egyébként merő absztrakció, mert a nők manap-
ság persze nem tudnak főzni. Azt hiszem, ez nem is szempont,
me rt akkor ami lenne a "tedd a mikróba és kész", élelemnek csú-
folt műanyagokat gyártó cégekkel: szegény multik tönkremen-
nének. (Menjen csak el valaki egy szupermarketbe, kilométer
hosszan lehet kapni egyperces levest, 3 perces levest, 5 perces
tésztát, 10 perces süteményt. Csak "mikróba" való, előfőzött-elő­
sütött, E-adalékokkal jól telerakott ennivalókat.)
Sok szerencsétlen férfitársam nem tudja, mitől olyan rossz
a gyomra, pedig ha kimenne a konyhába, látná, hogy asszonykája
varázslata semmi más, mint az előző héten látott reklámajánlat
megvalósítása. (A reklámokért nem a nők felelnek.) Ha körülné-
zünk a konyha nemzetközi világában, azt látjuk, hogy női séf rit-
ka - reklámozott csodabogár.
Amennyiben komolyan kell főzni, szinte mindig a férfiak áll-
nak a tűzhely mögött. Igaz, valamivel nagyobb rumli van a kony-
hában, amiért a nők (mikorra beengedik őket) nagyon szoktak
cirkuszolni.
Nem tudom, ki hogy van vele, de ha egy férfi mosogat (mert,
ezt rábízzák), akkor több köztük az érdemes szakember, és saját
megfigyeléseim alapján szebben, tisztábban mosogatunk, mint a
nők. Sokkal alaposabb, logikusabb, amit egy férfi a konyhában
végez. Ritkán volt alkalmam még látni olyan feleséget - pedig
az ismeretségi körömben ugyancsak körülnéztem ebben a tárgy;
ban -, amelyik figyelmesen és alaposan mosogatott volna gé .·
nélkül.
Nekem főleg az irracionális mosószerhasználat tűnik fel- k'
környezetszennyezés! Van olyan nő, aki fúrton-llirt adagoljaa mo..,
sószert. Aztán a vízcsap alá tartja a mosószeres szivacsot, és m' ·
ki is nyomja. Hogy a laza figyelmetlenséggel az agyonhabozo ·

-48-
l.:ed'enyen mar' l'ath atatlanna' va'l t egese
' ' k et, egye'b mara d'o k oszo k at
(mint tojássárgája vagy keményítőmaradékok) ne is bántsa. A má-
'sik fajta teleengedi a mosogatót, és abba belecseppent egy kicsit -
,mint a reklámokban, melyekben azt hangsúlyozzák, hogy a kérdé-
.$es mosogatószer milyen kiadós. Persze ez nem ér semmit, mert
csak a víz lesz habos, aszivacsmeg ragadós. A többiek minden tá-
~.nyért rögtön a mosószivaccsal együtt öblögetnek el a folyóvíz alatt.
tDe állítólag sebaj, mert legalább mi férfiak nem kapunk gyomor-
~fekélyt, és az egészségünkhöz is kell az a néhány kilónyi kosz
~évente.
r A legcifrább a mosogatógép berakodása, ehhez némi isme-
tretre azért szükség van. Például feltétlenül kellene tudni, hogy
!hogyan is mosogat az a gép. Kis emberek ülnek belül a gőzben,
Eapró kefékkel, vagy árammanók csinálják? Esetleg netán valahon-
tnau valahová víz csorog benne? Ez ám a talány! Mert ha víz spric-
!·cel, akkor nem rnindegy, hogy honnan hová. Ezt tudják a gyártók
~is, és igyekeznek kivehetően illusztrálni a működést, hogy lassan
lmegtanulják a háziasszonyok is. (Emlékszünk a 90-es évek elejére,
!amikor minden áruházban brummogott egy üvegfalú mosogató-
tgép, hogy lássák a nők, mi mit csinál benne, de a legtöbb rá sem
;,hederített, általában a férftak nézték érdeklődve.)
Í Találkoztam olyan nővel, aki szépen talpára állítva tette bele
!az összes poharat és rninden egyebet, majd nem értette: rnitől rom-
flott el a gép, miért nem szívta ki a poharak belsejéből a vizet?
~El volt keserecive szegény, aztán amikor úgy-ahogy megtanulta
la pörgő karokból spriccelő víz fizikáját, racionálisan, jól kihasz-
l·nálva a felületeket sosem volt képes telerakni a masinát. Amúgy
ris csalás az egész, mert ha koszosan rakodik be, akkor nem mos
!ei rendesen, ha előzetesen leöblíti, akkor ragyogó tisztára mos,
(de amit betesz, az már eleve is majdnem tiszta.
' A mosogatógép a nőknek lett kitalálva, hogy több idejük ma-
fradjon és ne tötjön le a körmük. Persze hogy a férfiak találták fel.
fs talán azzal sem járok messze az igazságtól, ha állítom: azért, mert
;az emancipáció addigjutott valahol Amerikában, hogy bizonyos
;"női hölgyek" - kedves szegedi professzoromnak volt szavajá-
~rása- rendre kizavarják az ebédlőből a féljüket mosogatni. Erre
!szegény férfiak [elismerték, hogy nincs mese, kell készíteni egy
~olyan szerkezetet, amely ezt az undorító műveletet valamiképpen

-49-
elvégzi. Nincsen gusztustalanabb, mint felgyűrt ingujjal meleg
zsíros Iében nyúlkálni a mosogató fenekére, és ott csorba szélű
likőröspoharat keresni.
A gép fellett találva- igaz, van még néhány fogyatékossága:
nem tudja összeszedni a szennyes edényt, és mosogatás után nem
pakol a helyére, de ezek a dolgok idővel meg fognak oldódni,
mert a férfiak elnyomatása fokozódik. Viszont hallatlan szeren- :
csénk, hogy a gép legalább nem veszekszik velünk!

ISMÉT A MENSTRUÁCIÓ

Egy külfoldi ismerősöm orvosnő felesége, ha jutott rá egy kis ideje, ·

kipakolta a szekrényt, kivasaita fehémeműt, majd újra visszarakta
a cuccokat. A nők- ezt saját köreikből tudhaguk-ha menstruál- ·
nak, kellemetlenül érzik magukat, általában tisztátalannak. ·
Amikor fiatal voltam, egy idősebb kollégámtól azt a bölcses-
séget kaptam útravalóul, hogy a nőkkel óvatosan kell bánni, mert
mindig van valami bajuk. Hol ez, hol az. Legfőbb baj a menstruá-.
ció, amely három súlyos esetben manifesztálódik: vagy lesz, vagy
éppen most van, illetőleg nemrég múlt el.
Mi férfiak ugyan nem értünk a menstruációhoz, de megbíz-
ható ferninista forrásból tudható, hogy nem akkora ügy némely
kivételtől eltekintve, mint amekkorát a nők általában csinálnak
belőle. "A menstruáció nem igényel szabadnapo kat." Ebben (azt
gyanítom) a férfiak a bűnösök, mert bevettük a nők erre való hi-.
vatkozását. Számtalanszor hallottam már "dilis a tyúk, alighanem
megjött neki" és ehhez hasonló megjegyzéseket- amit mi fér-
fiak mondunk magunk között a menstruáló nőkről. Ez a teljes
értetlenséget és tájékozatlanságot árulja el a férfi részről, de ne-·
künk nincsenek ilyen tapasztalataink. Annyi mindenesetre igaz,
ha a nő hajlamos a hisztire (elég sok ilyen van), abban az esetben
nem lehet vele bírni a nehéz napokon.
Ez a menstruációs cécó masszív vallási alapokkal rendelkez·
hiszen valamennyi régi nagy vallás bőséges rendeletekkel szabá~
lyozza, mit szabad tennie egy nőnek, ha menstruál. Pontosabb
inkább: mi mindent nem szabad tennie- és másnak vele. Izrael:
ben az ortodoxok rniatt még ma is annyira komolyan veszik a

-50-
 "tisztátlanságát" menstruációkor, hogy vallásos férfiak ismeret-
len nővel nem fognak kezet.
Hogy felénk sem gondolták tisztának a menstruáló nőt, arra
álljanak itt Ecsedi Báthory István bűnbánati szavai, ékes régi nyel-
\ven. "Én nyomorult, utálatos bűnös vagyok, megrothatandó por,
:élek úgy, mint kíntól megszenvedett dög, asszonyállat havi kór-
ságos ingéhez hasonló igazságú férfi." (Meditációk) Ez a menstruá-
ciótól való undorodás ma kiveszőben van.
Azokból a bizonyos napokból bőséges hasznot húznak a hi-
giéniai cikkeket gyártó világcégek, melyek milliárd dolláros nagy-
ságrendű nyereséget kaszíroznak a különféle trükkös betétek,
.tamponok tukmálásávaL Reklámszövegeik pedig egyre inkább
meghatározzák a nők menstruációval kapcsolatos érzéseit. Hason-
;lóan viszonyulnak a dologhoz, mint a vallások- azok spirituális
megfontolásai nélkül. Például ha valaki menstruál és tampax tam-
1.\pont használ, annak csodálatos érzései támadnak. A libress betét
lszabaddá tesz, sőt több márka alkalmazása egyenesen szárnyalóvá
~teszi az asszonyt. Általában ha tampont használnak, könnyedek
~lesznek- folyton ugrálnak a levegőbe kék vizek partján, alig akar-
!nak foldet érni, és persze a vérük is kék lesz, nehogy kicsit is illet-
~lennek látsszon a reklámfilmekben. A fiatalabbaknak szóló hir-
t detési variáció szerint a koncertlátogatók a tömegben fejük felett
~adoga~ák a tampont viselő, mennybélien boldog nőket (csupa
[rnindennapi, tipikus történet), és mindenkinekjókedv sugárzik
! az arcáról. Ezekhez a hígvelejű, merkantil ihletésű gondolatok-
!hoz nem kell kommentár. A reklámoknak nem az a céljuk, hogy
~egészségesen helyükre tegyék a dolgot, hanem hogy bővítsék
: a piaco t, fokozzák a termék iránti keresletet, és sunyi módon to-
' vábbra is a nők tisztátlanságérzésére apelláljanak- teszik ezt szí-
' nek alkalmazásával, ügyes headline-okkal, hangulat keltéséveL
· Ugyanis ha a terméküket vásáralja a nő, elérheti a tisztaságot, de
ha nem, akkor megmarad koszosnak, rossz érzésekkel telinek.
T érjünk vissza a rendrakáshoz. A rend azért is jellegzetes prob-
léma, mert mindenkinek mást jelent. Van, aki az elképesztő ká-
oszból szempillantás alatt előszed bármit, de akad példa az ellen-
kezőjére is. Egy családban általában a nő mondja meg, mi a rend,
a férfinak ritka estben van befolyása erre. De ez a "rakj rendet ma-
gad után" mégjobbanbeszorítjaa férfit a sarokba, mert kezdeben,

-51-
a szabályok kialakításánál csak olyanok képesek észbe kapni, akik
eleget éltek egyedül vagy kialakult, saját rendjük van.
A legtöbb férfi az anyja hasonló terrorjából ki sem szabadul,
összeköltözik egy kislánnyal, aki ezt a receptet otthonról hozva
seperc alatt begyűri- ahogy mondani szokták. Hatalmas cirku-
szokat éltem meg olyan kolosszális problémák kapcsán, hogy a ·
poharakat miért úgy "hánytam" be a szekrénybe, és hogy sosem :
vagyok képes rendesen elpakolni. Balga módon védekezni kezd- i
tem, és tudakol tam, hogyan is kellene nem behányni a poharakat l
a szekrénybe - persze válasz nem volt, mert a kifogás nem a po-
haraknak szólt, hanem valami korábbi sértés megtorlásaként je-.
lentkezett. Minden szó csak olaj volt a tűzre! Nem hinném, hogy
egyedül én éltem meg ilyet.

MIT VEGYEK FEL?

"Az ólajtót, édes fiam" - szokta mondani anyukám a húgomnak,

amikor azzal nyaggatta, hogy a tucatnyi, arra az alkalomra éppen •
megfelelő ruhája közül melyiket is vegye fel. Nyilván anyámnak·
meg az ő anyja mondta-tanította ezt a szólást, mert nekünk ebben
az időben sajnos már nem volt ólunk. A nőnek akármennyi ruhá-
ja van, mindig úgy érzi, nincsen neki elég. Egyszerűen csak meg
akar felelni a hímnek - úgy, hogy fogalma sincs, melyik férfi·
a megfeldési célpont, s az mit akar vele, mit gondol őróla ruha-
ügyileg. Nagyon kevés férfinek dereng valami homályos elkép..:
zelés a fejében arról, hogy egy nőnek mikor mit kell viselnie. Mi
áll jól neki, és miért éppen az?
A nőnek viszont kihívás a férfi puszta léte, mert alá kell vetni
magát a férfinak- ez a sorsa genetikailag. Tehát aminél sikere''
sebb alávetettség érdekében eleve tennie kell a dologról: csábos
kell kinéznie, legyen az szüretelés, autópucolás vagy estély. A v
lódi nő ezt meg is teszi. Úgyszólván fiziológiailag lehetetlen ú .
belépnie egy nyilvános helyre, hogy előtte legalább egy futó p· ·
lantást ne vessen a tükörbe, ellenőriznie kell magát.
A nő a hímek miatt állandó versenyhelyzetben van. A szint'
ott levő másik nőszemélyek miatt, akik mind ugyanazt akalj'
a szóba jöhető hímeket egymás elől elhódítani. Még akkor is elle •

-52-
őrzik magukat, ha történetesen hosszú órákat unatkoztak végig
a kozmetikusnál. (Ezt az unalmat egyébként végigszenvedi az egye-
temi tanárnő, a boltoslány, a rendőrnő vagy államtitkár asszony.)
A férfiaknál ez az önellenőrzés nyomokban szintén megvan, de
nem annyira a hódítást, hanem a presztízsszempontokat érinti -
hiszen egy férfinak adnia kell a megjelenésére. Ugy kell kinéznie,
mintha erős, agresszív, okos, nyugodt, friss lenne. (A fiatalabb, fes-
tett hajú, kozmetikushoz járó fiúk azonban feltűnő en lányosan
viselkedn ek.)
A nők számára gyönyörűséges dolog a ruhák vásárlása, mert
a híresebb márkákhoz fűződő imázs rávetül a ruha viselőjére­
a reklámok sugallata szerint. Amint az agyonreklámozott márkát
viseli egy nő, képzeletében vele van az a miliő és elegancia is,
amely a márkát ténylegesen körülveszi, kezdve az elárusító he-
lyektől az elegáns reklám okig. Természetesen az is fontos, hogy
azok a bizonyos színek, fazonokjól álljanak egyeseknek. Fontos
mozzanat, hogy más nő is visel-e valami hasonlót, nem szabad le-
maradni, állandó a verseny! Az öltözködés egyik alfejezete a társa-
ságba járás: ha már megvetetik maguknak a drága ruhát, azt mu-
togatni is kell, különben minek az egész? (E két dolog folytonos
kölcsönhatásban áll egymással.)
Európában megszokott, hogy a feleség nem szűnik meg nyag-
gatni az urát, hogy menjenek ide-oda este. Rendszerintjön a pél-
dázódás, hogy a Beáék minden este eljárnak- ez az, amit nem
szabad elhinni, hanem rá kell kérdezni: hová is járnak? Majd nyom-
ban kérni kell a félj, barát telefonszámát, erősködve, hogy a mód-
szert szeretnénk átvenni, a címeket megtudni stb. Nyomban ki-
derül, hogy nincs telefonszám, vagy elutaztak- szóval duma az
egész. A szelídre nevelt ázsiai asszonyok, például a japán nők nem
mernének ilyet kérni, sőt szégyenletes dolognak tartanák, mint
ahogy azt is, ha az uruk hivatal után nem ülne le egy italra a kol-
légáival - természetesen feleségeik, barátnőik nélkül.
De vissza az öltözködéshez l Azoknak a nőknek, akik nem akar-
nak mászkálni az urukkal, nem kell annyi ruha, tehát lehet más
dolgokra is költeni a pénzt. Ugyanis férfi szempontból az újabb
és újabb öltözékek nem túl ésszerű befektetések, mint általában
minden olyan dolog, ami a nők megjelenésével kapcso latos: any-
nyiba kerülnek, mint az arany, és olyan értékállók, mint a télvégi

-53-
 hó. Váláskor pedig mind el szokott tűnni. De a kiszámított "közö-
sen" megszerzett jövedelem be mindig beszámolják az árukat.
A nők ruhákból akkora mennyiség et képesek felhalmozni, .
hogy a végén a legnagyobb nehézségek árán tudják eldönteni, hogy
egy-egy este mit is vegyenek föl. Mindenese tre egy kapcsolat ele-
jén izgalmas nézni a tíz percenként új ruhában a tükör előtt illegő
nőt. El-elroha n- megint új ruháért, vagy valamit kicserél-, az-
tán félig-medd ig már elégedett, amikor r;ijön, hogy most meg
a haja nem jó. Ez így megy egész addig, amíg biztosan el nem ké-
sik onnan, ahová annyira igyekezett.
A ruhajelenté se koronként és népenként más-más volt, jelez-
te a rangot, óvott a hidegtől, óvta a szemérmet, vagy éppen fel-
hívott rá. A kínai nők például erősen takargatták lábukat, és na-
gyon szemérmetlennek tartották, ha valaki kivillantotta a lábfej ét.
Az egyiptomiak a fejfedővel voltak elfoglalva és arcukat szerették
takargatni, miközben szinte teljesen meztelenek voltak. Az euró-
pai népek az ágyékot fedték be mindenekelőtt. De aztán ahogy
fejlődött az emberiség, egyre többféle dolog lett divatos - majd
nem sokkal később annak az ellenkezője is.
Ebben a nagy ki öltözködési mániában látok egy ellentmondá- ·
sos dolgot. A nőnek történetese n van egy barátja, és elmennek •
valahová, ahol inkább idegenek vannak- ezeknek kiöltözni, őket
a szép ruházattal csábítgatni: a partner semmibe vétele. Másrészt,
a partner is részt vesz a játékban, mert a dekoratív nő az ő presz-
tízs ét emelő jószág, és emiatt elviseli, hogy mások is fokozottan
érdeklődnek iránta. Vagyis a presztízs emelése megéri a kockáza- ·
tot. (De az egész játék tele van ellentmondással.)
Ugyanezt a nő otthon nem akalja megtenni, mert a lakásban.
általában nincsen rendesen öltözve. Ráadásul a féljnek, barátnak
kell elviselni azokat a pakolások at-uborka és minden éppen di..
vatos: falevél, növényi alkatrész okozta látványt, szagot-, ame·•
lyek arra valók, hogy majd adott későbbi pillanatban egy rövid
ideig a nő szép legyen. Természet esen a kiöltözésnek azt a moz~
zanatát is figyelembe kell venni, hogy a nők többsége állítólag:
önbizalomhiányban szenved. A létének egyfajta megerősítése az;
ha csinosabban akar öltözködni . Tehát a vásárlás a lét egysze *
bizonyításaként is funkcionál. A saját- kifelé mutatott- magabiz~;
rossággal ellentétben a kevésre tartott ön érték, az elbizonytalanü-'t

-54-
,
~
í
'
[ dott öntudat kapaszkodója. Mivel külsődleges eszközökkel akar
i~.' egy szellemi tényt erősíteni, csak önbecsapás lehet.
~ A nő ösztönös vágya, hogy nézzék meg, fütyüljenek utána,
( száljanak be n~ki - amin természetesen, ha bekövetkezik, meg
l lesz sértődve. Altalában a feltűnő kinézet alapján várható az ilyen
i kitüntető figyelem. A nők alá vannak vetve öltözetüknek (Balzac
J után szabadon), ha ki vannak öltözve, valósággal rabjai saját meg-
f· jelenésüknek. Volt alkalmam fogadáson megfigyelni nőket, akik
~ -fogalmam sincsen, hogyan bírtákki-egész este két-három pózt
~· váltogattak, aszerint, hogy mikor melyikben vélték előnyösebb­
f nek megjelenésüket a ruhájuk fazonja és szellemük korlátai dik-
~ tálta kényszerben. Sajnos újabban egyre több férfit is látni feszítő,
f beállított pózokban. Ma már, amikor jószerével bárki azt vesz fel
t magára, amit csak akar, hihetetlen problémákat generálnak abból
t az egyszerű dologból, hogy néhány óra hossziglan mi borítja tes-
~ tüket. Balzac a maga 19. század eleji tapasztalataival még mindig
f~ ' ' '
ervenyesen az 1rta:
l-

[... ] de ha a ruha teszi az embert, még sokkalta inkább a ruha

teszi az asszonyt. [ ... J Az öltözködésben a legcsekélyebb inkor-
rektség is elegendő ahhoz, hogy egy hercegnőt, aki inkognitó-
ban van, a társaság legutolsó tagjainak sorába száműzzön.

A nők ma is pontosan érzik: minden eszközt meg kell ragadniuk,

hogy magukat kellemdúsabbá tegyék. Ezért a lehetőségért csap-
nak le minden vásárlási alkalomra.
Ha valamit meg tudok venni magamnak, akkor érzem, hogy
vagyok, ha sokat költők, akkor nyilván fontos vagyok, és még
inkább létezem - fordul meg nem egy bájos női fejecskében.
(Primitíven ez körülbelül így hangzik: ha sok pénzem van, több
vagyok, mert a drágább az mindigjobb.) Ha a barátom képe
megnyúlik egy ruhadarab árának hallatán, mert mondjuk drá-
gállja-de még kifizeti a cechhet -, akkor emelkedik az én érté-
kern is. Többre tarthatom magam, mert megérem neki akkor is,
ha sokat költők. A nő erre hamar rászokik, mert eleve rabja an-
nak a férfiak számára sem ismeretlen érzésnek, amelyről Babits
így versel:

-55-
 Én maradok magam számára börtön
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.

Jó részük abban a bilincsben szenved, hogy túlságosan fontos ön-

magának. Ez amíg szép és fiatal a nő, üdítő. De amint romlik az
állaga, úgy lesz egyre kellemetlenebb a környezetének. És persze
önmagának is- ezt azonban ritkán veszi észre. Ez a fajta nő órá-
kat tud indulatosan lamentálni a másik nőről, aki neki valamit
tett (általában rosszat). Ez tud mindenen megsértődni, ez nem érti
a vicceket s vesz halálosan komolyan egy megjegyzést a narancs-
ról, mert azt hiszi, az ő cellulitiszére céloztunk. Végül ez az a nő,
aki előbb-utóbb mindenen megsértődik, és azt tartja, hogy az
egész világ hibás, csak ő nem.
Ám az öltözködéssei van egy probléma. Ha az ember elnézi
a reklámokat, az egyik autót kínál, a másik édességet, a harmadik
valami társaságot mutat nőkkel, de valamennyiben olyan sovány,
hibátlan nők vannak, amilyenek hétköznapjaikban nem léteznek,
vagy ha mégis, akkor inkább a járványkórházakban. Arra nem
gondolnak a mintakövetésre erősen hajlamos lánykák, hogy a rek-
lámok szereplői ezrek közül lettek kiválogatva, agyon vannak
sminkelve, világítva, és csak két percet bír ki rajtuk a vakolat, mert
minden felvételi leállásnál javítják a külalakjukat.
Ellehet képzelni azokat a nőket, akik szívesen tájékozód-
nak a reklámok után- nagyon sok ilyen van! -: miket érezhet-
nek a példa láttán? Persze hogy kialakul bennünk egy ell<~nseg(!S·'l•
ség a világgal szemben, amikor az - mint képzelik - '"'J"•·'""·-
gazdag és tökéletesen boldog; csak ő nem az a FeriveL Arról
apróságról nem is beszélve, hogy hiába vásárolják 'L'J'!';""""'"ll
a ruhákat, eszik a hirdetett élelmiszereket, aligha lesznek
csúak tőle.
A férfi szerzők a női cifrálkodásban általában hiúságot
és ebben alighanem igazuk volt. Ma is sokan egyetértünk
csak már nem merjük mondani az iparszerű nőpárti
hatalommal szemben. Az ókeresztény Tertullianus emígyen
a hitsorsos cicomázkodó hiú asszonyokról: "úgy
testi szépségükkel, akár a pogányok asszonyai, akiktől
az igazi szemérem ismerete". Azok a rendes nők, akik az

-56-
 férfi tetszésére mit sem adnak-jegyzi meg a tudós szerző - keve-
sen vannak. Nem kell úgy odalenni aszépen festett kelmékért
, -folytatja-, a cirkuszi színpadi látványosságokért, a szép ének-
Í lésért, mert ezek mind Isten teremtményei, hiszen az anyagot is
' Isten teremtette, tehát nem a teremtményt, hanem a teremtőt he-
lyes imádni- háborog a különben nagyon szigorú Tertullianus.
Mivel az asszonyok már akkoriban is szerették a drágaköveket,
igyekszik kimutatni, hogy azokban semmi érték nincsen a ritka-
' ságukon kívül- súlyos fogyaték, tesszük hozzá mai ésszel, mert
nem ismerhette a közgazdaságtant, amit utána jó 1300 évvel ta-
láltak fel szép lassan. Az igazgyöngyről, amit nagyon kedveltek
ebben a korban, azt írja: "S bár ezt gyöngynek nevezik, mégis
nem magyarázzuk másnak, mint a kagyló kemény és gömbölyű
bibircsókjának." Tertullianus, aki karthágói születésű volt, Rómá-
ban ügyvédkedett. Amikor megtért kereszténynek - akkoriban
lett filozófus-, s mint ilyen, nem tagadja meg magát, módszere-
sen boncolgatra a női hiúságot. Szerinte a nő külseje két dolgot
mutat: díszt- ez helyes dolog- és piperét - ez már ballépés, mert
testápoláshoz vezet, ami izgatja a szemet, és előbb-utóbb bűnre
visz. Sőt nála a pipere egyenesen "szemérmetlen magakelletés",
ehhez képest mára oda jutottunk, ahol a keresztények által bírált
pogányok voltak. Aki csak a teremtőt dicsérné egy szép manö-
ken láttán, az bizony súlyosan megsértené a fodrászt, a sminkest,
a divattervezőt, a fotóst, a filmest, a stylistot.
Kínában Li Liweng filozófus drámaíró munkássága a 17. szá-
zadban olyanjelentős hatású volt a divat, az ízlés, az élet művé­
szete területén, amihez foghatót egy személyben nem találunk
a mi tájainkon. Li Liwenget foglalkoztatta a faültetéstől a kang
(ez a kínai fekhely, melyet alulról meleg levegővellehetett fű­
teni) virágosírásának kérdéséig szinte minden. Voltak találmányai
a lakberendezés terül etén, számos javaslata a hajviselet, az étel-
készírés s főleg annak élvezete okán. Lássuk, mit mondott a nők
öltözködéséről Lin Yutang szerint:

Emlékszem, fiatal koromban a lányok vöröses árnyalatokat hord-

tak, az idősebb asszonyok mályvaszínűt, később a skarlát pirosra
változott, a mályvaszín helyét a kék foglalta el, még később pe-
dig a skarlát a bíbornak adta át a helyét, a kék pedig a zöldnek.

-57-
 A dinasztiaváltozás után eltűnt a zöld és a bíbor, a fiatal és öreg
nők egyaránt feketébe öltöztek.

A filozófus kedvenc színe egyébként a fekete volt. Ezzel ma is na-

gyon modem lenne, akárcsak azok a kínai nők, akik a divatszíneket
szinte azzal a tempóval váltogatták, mint korunk lányai. Sajnos
a kínai irodalomhoz nem tudok hozzáférni, de erősen vágynék
fordításokat, melyekből kiviláglik, hogy voltak azért rendes, te-
kintélyes férfiak, akik bizonyos haraggal szemlélték ezt a nagy di-
vatozást. (Nincs korszaka az emberiségnek, amelyben ne akadná-
nakjeles szerzők, tiszteletreméltó férfiak, akik nincsenek meg-
elégedve kortársnőik öltözetével.)
Apor Péter uram- nem sokkal Li Liweng után és a Föld innen-
ső felén - azon háborog, hogy nincsenek rendesen öltözve ezek
a mai lányok, asszonyok (nem nyakig zárt ingben mutatkoznak),
pedig az ő korában bizony:

[... ] nem bocsátották úgy zsibvásárra az csecseket szemtelenül,

mint az mostani asszonyok és leányok, hogy csaknem egészlen,
többnyire félig nyakak, cseesek mezítelenül úgy áll, mintha ép-
pen az férfiakat kénálnák csecsekkeL

Hát ez az! Pont ezt akarták a férfiakkal: megkínálni magukkal.

Csak ahogy ez lenni szokott, Apor uram eddigre éppen megöre-
gedett a dologra. (Emlékezéseit idős korában vetette papírra -
ami nagy hasznunkra.)
Az öltözködésbe régente a városok elöljárói - csupa komoly
megfontolt férfiú- rendre beleszóltak. Nem engedték meg pél-
dául a feltűnő kalapok viselését. Ha túl díszes ruhában ment egy-
egy asszony a templomba, bizony a hajdúk kivezették onnan. Ami
nagy szégyen volt. Tiltották a nőket a mell- és vállfűző viselésé-
től, "rnivel az asszonyállatoknak egészségükre és szép formájukra
nem kis kárral értetik meglenni"- idézi Takáts Sándor.

-SR-
 A HAJ SZÍNE
l
l Egyes antropológusok szerint az emberi civilizáció a nőkkel kez-
~ dődött ~és ebben van,is valami, ha meggondoljuk. A nő nem
1harcolm tanult meg a ferfiakkal szemben, mert ezt csak kevesen
~ tudták művelni, hiszen a férfi agresszívabb, erősebb volt. A nők ki-
f: fejlesztették a csábítás, vonzás tudományát, és feltalálták a divatot.
J Könnyebb egy dühöngő hím állatot a tetszéssel, a szexszellecsil-
[' lapítani, mint esélytelenként megküzdeni vele. Ha pedig a nők
~ az emberiség fejlődésének korai szakaszában erre lehettek kény-
~ szerülve, akkor a beszéd is nekik köszönhette fejlődésének civi-
~ lizáltabb részét. Bár ezzel kapcsolatban van egy másik elmélet is,
~ mely szerint a beszédet a férfiak vadászat közben alakították ki,
) mert ott fokozott és alapvető szükség volt a fejlettebb kommuni-
[ kációra a veszélyes állatok elejtése miatt. De létezik olyan elmélet
[ is, mely szerint a beszéd együtt létezik az emberrel- természetes
1adottsága, nem kellett feltalálni, mert ha így lenne, a kutyák is fel-
1 találhatták vagy a majmok is eltanulhatták volna a beszédet- de
ennek helytelenségét sem tudták még bebizonyítani.
Ez a túlélési képesség mássá alakította a nő jellemét, mely jól
elhatárolhatóan különbözik a férfiétóL Bár mára ez elmosódott
- pontosabban ez csak a látszat. Ahogy a latin filozófusok állítot-
ták, a természet nem ismer ugrást: natura nonfacit saltus. A nő­
miként ezt Freud és mások, köztük W eininger észrevették- nem
kezeli a valóságot olyan szorosan, mint egy férfi. Az igazság sok-
kal szubjektívebb egy nő szemében, mint egy férfié ban. Arról már
nem is kell külön megemlékezni, hogy a nő el is hiszi azokat az
. állításokat, amelyek köszön ő viszonyban sincsenek (egy férfi sze-
. mében) a valósággal. Ezekről a női tényállásokról vitát kezdeni
meddő- egyszerűen azért, mert a nők sokkal rugalmasabban vi-
. szonyulnak a tényekhez. A férfinél a tény az, ami tényszerűleg
. látszik, hallatszik, ami leképezhető a valóságból. A nő számára a
tények viszont csupán kiindulási alapot jelentenek. Ami végül
a tudatában rögzül a valóságról, abban nagy szerepe van az egyé-
ni értelmezésnek (s néha ennek semmi köze a valósághoz). Nem
csoda hát, ha nők inkább szeretnek mások lenni. (Különben is szin-
te egyfolytában mások, mint aminek mi gondoljuk őket. Nagy

-59-
kedvvel foglalkoznak a külsejükkel, folyton rájuk tör a szebbé vá-
lás és a külsődleges megváltozás "korszakos" gondolata.)
Éppen ezért ma már nagyon óvatosan kell megítélni egy nőt
a hajszíne miatt, mert igen ritka az olyan, akinek eredeti a hajszíne.
A cégek nagyon rafináltan ezt a természetes kedvet kihasználják
és rendszeresen élesztgetik. Nagy üzlet, de ha nem lehetne esté-
ről estére látni a tévécsatornákon a világ 4-5 vezető kozmetikai
cégének reklámjait, akkor biztosan alacsonyabb lenne a kereslet.
Ebben a feminista női magazinok vezető szerepet játszanak. Éppen
azok a lapok, melyektől elvárható lenne, hogy legalább néhány
oldalon rendszeresen foglalkozzanak az észnélküli hajfestés hátul-
ütőivel, a festőszerek által okozott hajhullással, mérgezésekkel és
rákos tünetekjelentkezésével, amihez az egyéb súlyos, krónikussá
váló bőrbántalmak is csatlakoznak. Azokról a morális kérdések-
ről nem is beszélve, hogy erkölcsös-e akkora értékű kozmetiku-
mot, festéket hetente magukra kenni, amiből egy család valahol
a fekete Afrikában egy hónapig kényelmesen megélne.
A kozmetikai ipar az üzleti célok megvalósítása érdekében ké-
pes elhitetni a nőkkel, hogy a hajuk színe a döntő. (Azt csak záró-
jelbenjegyzem meg, hogy rúzsokat, ránctalanítókat, fogyasztó-
kat tukmáló hirdetések is mind saját nélkülözhetetlenségüket •
áHítják.)
Az üzlet az üzlet, az amerikai magazinok bevétele csak 1989-
ben 650 millió USD volt a pipere- és kozmetikai cikkek reklá-
mozásából, és ez a piacnak csupán a kisebbik része. Tehát most az
a tendencia, hogy rá kellszoktatni a nőket a színes haj akra, lehe-
tőleg minél vadabb, nem természetes színeket preferálva, mert ·
ezekhez több szakatlan új ruhát kell venniük- kiegészítőkkeL
Hiszen más körömlakk, rúzs és miegyéb kell hozzájuk.
A cél: tudatosítani a nőkben, ha ezeket az eszközöket nem
használják, nem lesznek trendik, és a férfiak rájuk sem néznek.
Ha mindenhol ez a lemez forog, akkor egyre többen ráállnak,
és onnantól már a többi, értelmes, önállóan gondolkodni képes
nő sem maradhat le. A különben bősz feminista Naomi Wolf re-;
mekülleírja ezt a jelenségetAszépség kultusza című művében,.
amely az értelmesebb feminista elemzések közé tartozik. Wolf azt'
gondolja, hogy a nők egy ördögi manipuláció áldozatai:

-60-
 Valaki, valahol, valahogyan biztosan kimódolta, hogy a nők több
dolgot fognak vásárolni, ha szépségre törekvő lényekként ön-
gyűlölő, örökké sikertelen, éhes és szexuálisan bizonytalan álla-
potban kell tartani őket .

• Említi: a közgazdászok kiszámolták, hogy így fenn lehet tartani

' aszépségipar növekvését, melybe valósággal bele vannak őrülve.
Az összesküvés-elméletért a feministák semmennek a szom-
. szédba, van nekik bőven! De hogy a folyamatot nem egy hímso-
viniszta titkos nagytanács irányítja, az biztos -bár a dolog ettől
' az egy ténytől eltekintve pontosan így történik.
A "karcsúságipar" 33 milliárd dolláros. A "fiatalságipar" 20
milliárd dolláros. (Volt mintegy tíz éve.) Ezek az iparakjelentős
forgaimat bonyolítanak le, sok embernek adnak megélhetést és
keveseknek mesés gazdagságot. A "tervben"- amennyiben ez
. egy terv - az a zseniális, hogy nem esetenként nyúl bele a nők
lelkivilágába és motiválja őket, hogy most vegyél vörös hajfestéket,
,: másik héten meg a lilát, hanem olyan érzetet keltenek szisztema-
1tikusan, hogy állandóan változni kell, mert ha nem változol, le-
~ maradsz! Mi majd segítünk választani neked! - állítják a reklá-
l mok. Mint nő nem leszel jó, és nem fogsz kelleni a férfiaknak, ha
~nem újítod meg magad. Tehát a nők maguktól vásárolják az újabb
~ és újabb hülyeségeket, amiben azért tetszenek a férfiaknak, mert
J azokat is érdekli az újdonság.
r. Figyeljük meg, amikor feszültség alakul ki egy nő és köztünk.
f A nők ha érzékelik, hogy valami nincsen rendben velük, gyana-
t kodni kezdenek, nem a külsejükkel van-e a baj. Ha aszokásos
1válasz nem nyugtatja meg őket, gyakran a hajukkal kezdik apu-
' hatolódzást.
Tehát ha idegesíteni akarunk egy nőt, tegyünk nehezen értel-
mezhető megjegyzést a hajára. Például ilyent: kedvesem, ezzel a ha-
jaddal nem tudok mit kezdeni. Most akkor a színe nem jó? a hossza?
a fazonja? Óvakodni kell konkrét válaszokat adni - a homálytól,
bizonytalanságtól teljesen kiborulnak. De vigyázat, hamar ugrik
a pénzünk, mert jön a fodrász számlája, és még néhány cuki hoz-
závaló kiegészítő ára. Majd esetleg egy másik férfi helyettünk.
Ha már itt tartunk, a másik dolog, amivel a nőket nagyon ki
lehet borítani, a hüvelykujjal való mutogatás és böködés. Jelentése:

-61-
nevetséges vagy szint alatti, amit csinálsz, de kifejezi azt is, hogy
semmire sem becsüljük az adott nőt. Úgy kell kivitelezni, hogy
egy másik férfinak a nő általjólláthatóan oldalra bökünk az uj-
junkkal, olyanformán, hogy "nézd a spinét, töri magát". Erre ga-
rantáltan robbanni fog. De óvatosan! Mert az ostor a végén ami
hátunkon csattan.

A DOHÁNYZÁS

Régen (nézetem szerint nagyon helyesen) a nőket eltiltották a do-

hányzástól, aztán szép lassan - ahogyan az erkölcsök meg a szigor is
koptak - egyre inkább polgáljogot nyert a női dohányzás. Persze
aki azt hiszi, hogy a férfiakat nem tiltották kezdetekben, az alapo-
san téved. Volt kor, amikor hon unkban, de szerte a világon az erő­
sebbik nemet is eltanácsolták a dohányzás bármilyen formájától.
Sőt egyenesen üldözték a dohányosokat, és ha az atyafiakat
bagózáson kapták a korcsmában, olyan boto t kaptak a hátsó felük-
re, hogy attól koldultak. Azt taftia a hagyomány, hogy az első adag
dohányt magyar foldön valamikor 1553-1556 között Bornemisza
Pál erdélyi püspök kapta a törököktől. De ezt Takáts Sándor cá-
folja, szerinte valószínűbb, hogy Murad szultán egyik követségé-
nek jó húsz évvel később itt járt tagjai dohányoztak először az
erdélyi atyafiak előtt, akik ugyancsak elcsudálkoztak, mitől füs-
tölnek a kutya törökjei, hogy mégsem gyulladnak meg. Minden-
esetre majd száz évnek kellett eltelnie, hogy amint az újdonsággal
szemben dukál, az első tiltó rendeletek is megjelenjenek. A gyula-
fehérvári országgyűlés az egyszerűség kedvéért mindent betil-
tott: a behozatalt, a tem1elést, s büntetni rendelte a dohányosokat
is, a deákoka t, papokat, nemeseket, sőt még az asszonyi rendet is
tilalmazták a pipától (merthogy néhányan közülük szintén nem .
akartak kimaradni az élvezetekből). Ezek a tilalmak aztán az idők
teltével rendre ismétlődtek, hol enyhébbek, hol szigorúbbak let- ·
tek. Üldözték a törökök is. Oroszországban még az orrlevágást
is bevezették azoknál, akiket ezért kaptak el, de ezzel sem lehe-
tett megállítani a veszedelmet.
A törököknél annyira mentek, hogy több szultán alatt kivégez- :
ték, akit dohányzáson kaptak-mert hiszen a kezdeti engedékeny- ·

-62-
 ség után ott is észbe kaptak. Érdekes volt, hogy nem a do hányt
tiltották, a kereskedést is inkább engedték, de a dohányosokra le-
csaptak. (Ez pontosan az a recept, amit a mai liberális gazdaság-
politika is alkalmaz egyes esetekben: nyugodtan vásárolhatsz,
gyárthatsz radar-, lézer-, zavaró-,jelzőberendezést, de nem hasz-
nálhatod a rendőrök bemérése ellenében.)
A botozással folytatott harc főleg a szegény embereket érin-
: tette, a gazdagot akárha, ők megválthatták magukat.
A nők általában kisebb-nagyobb késéssel követték a férfiakat
, a dohányzásban, átvéve azok szokásait is. Mikor fustölték a do-
hányt, a nők is pipáztak, amikor a tubákolás is divatba jött, akkor
~ a nők is szargalmasan tubákoltak. Persze a teljes dohányzási sza-
l badságot elnyert férfiak ekkor már morgolódtak a fustölő nőkön.
r De hamarosan fólfedezték, ahogy a dohány mi minden beteg-
t ségre jó medicina - azt pedig csak nem lehet eltiltani! A fejfaj ás,
~ szédülés és minden hasonló ellen ajánlott szer volt. Ezekben a "be-
i tegségekben" a nők mindenkor élenjártak, tehát újfent dohá-
~ nyozhattak.
t A szivarozás elteijedése behozta aszivaros nőket. Liszt Ferenc
! egykori szereleme, Sayn-Wittgenstein hercegnő Rómában él-
~ ve rettenetesen erős szivaros lett. De szivarozott Georg Sand,
t Szendrey Júlia- és még sokan mások a névtelenek közül. Akko-
! riban a szivarról úgy tartották, hogy élvezete segíti az emésztést,
l jól hat a kedélyre. Az első háború után, amint elkezdtek kurtáb-
bak lenni a szoknyák, és a nők férfias fazonú kosztümöket visel-
tek, melyek szaknyája merészen rövid lett- kilátszott a boka és
vádli is -, természetesen cigarettázni is elkezdtek, egyre többen
és egyre lelkesebben. Ezzel fejezték ki egyenjogúságukat.
Sőt volt egy olyan időszak a II. világháború után- az ameri-
kai feminista fellendülés kezdeti időszakában-, amikor a kisma-
mákat is csak nagy nehezen lehetett lebeszélni a dohányzásróL
Cigarettázhattak, mert szabad volt nekik- akkoriban nem reklá-
mozták a dohányzás okozta ezernyi ártalmat. Az orvosok ugyan
, mondták, hogy "káros az egészségre" meg "szeg a koporsóba" -
közben a rendelés alatt is jókat slukkoltak cigarettájukból. Nem
beszélt ellene a média, ellenkezőleg, nyakló nélkül hirdette, még-
hozzá nemcsak a reklámokban, hanem annál is hatásosabban:
minden filmben első volt, hogy rágyújtottak, dohányoztak a té-

-63-
véstúdiókban, a színpadokon. Dohányzott a híresség, a politikus,
a konzervatív és a lázadó értelmiségi is. Egyáltalán: az egészséges
élet nem állt még a figyelem középpontjában. Itt Európában meg
(közvetlenül a háború után) örültek az emberek, hogy élnek és van
enni-, innivalój uk, és persze jutott cigire is.
Amikor a húgomat anyám elkapta titkolt dohányzása miatt,
így intette: "Kislányom, a nőknek nem való a dohányzás, és utcán
csak a kurvák dohányoznak." Hányunknak mondtak hasonlókat
régi neveltetésű szüleink. Persze anyánk is dohányzott fiatalabb
korában. A nők dohányzása, mint a szociológusok mondják, egyen-
lősödési gesztus.
A mai dohányzásnak a nők egy részénél fogyókúrás okai is van-
nak, hiszen köztudomású, hogy a cigaretta elveszi az étvágyat.
(Az én időmben a katonaságnál azért dohányoztak olyan sokan,
mert aki cigarettázott, az bekerült egy cigis csoportba, ahol volt ,
öreg katona is, és működött egy tabu: aki cigarettázik, azt addig
az öt percig legalább békén hagyták.) A lányok cigarettázásának
az is az oka, hogy valamit tenni kell, társaságban ugyanis nem tud-
nak mit kezdeni egymással, nem tudnak miről beszélgetni: vagy
azonos a véleményük, mert ugyanazt a tévéműsort nézik, vagy
-és ez sem ritka- olyan hangos zenét hallgatnak egy "szórakozó-
helyen", hogy amellett értelmes beszélgetést nem lehet lefolytatni.
Helyette rágyújtanak és ftistölnek egyet.

TÉVÉSOROZATOK

A sorozatok kvázi lelki-szellemi táplálékot jelentenek- azoknak,

akik unatkoznak, és reménytelenül sivárak, ötlettelenek, kénysze-
rű menekülésben vannak abból az eseménytelen vagy rossz ese-
ményekkel teli életből, amit a ma (kis)emberének élnie adatik.
A tévésorozatban megtörténnek mindazok a dolgok, amelyek
nézőik életében csak az álmokban lehetnek jelen. Estéről estére
kívánatos, udvarias férfiak és nők láthatóak- szemben az otthoni
ápolatlan, megunt élettárssaL
Mindig van valami dráma, szerelem, kaland, sokféle szereplő,
megannyi érdekes, talányos helyzet. Olyan lakások, amelyek min-
dig tiszták, elegánsak, van személyzet. De ezek a szolgák csak any-

-64-
lfnyira vannak ábrázolva, hogy értelmezni lehessen őket néhány
egyszerű tulajdonságuk segítségéve!: Carloszeret pletykálni és ki-
csitlusta,Juan szerelmes típus és állandóan a nőkönjár az esze,
Conchita állandóan elfelejt valamit, és hasonlók. Agysérvet nem
lehet kapni a történés megértésétől, viszont nagyon élvezetes be-
~lehelyezkedni az életükbe. Menekülés az unalom, a szegénység
:elől. A semmitmondó, eseménytelen saját élet helyett másnap
izgatottan lehet tárgyalni a munkahelyek tízezrein, hogy mit is
mondott Rodolfo a szépséges, de nagyon hiszékeny Esmeraldá-
nak, arnitől az sírni kezdett. Pártokra szakadnak, és ki-ki vérmér-
séklete szerint foglal állást egy átlátható és egyszerűen kialakított
történetben, amely pont azért ilyen, hogy ezt a pszichológiai
funkciót betöltse. Az értelmezéseknek se vége, se hossza, mert
mindenki mást hallott, mást látott, még véletlenül sem azt, amit
mutatott a képernyő, hanem azt, amit maga konstruált, mintegy
belevetítve a történésbe.
E sorozatok a nézők nem létező családját jelentik, és az embe-
rek genetikailag kódolt pletykaéhségét is segítenek kielégíteni.
Hiszen egyre kevesebb valódi kapcsolattal rendelkezünk, de az
. ősi együttélési formációk hagyatéka mélyen bele van írva az ember
' elméjébe. Nagyon fontos, hogy tudja, ki mit mond róla, miként
• vélekedik a neki fontos személyekről, mert ennek segítségével
tudja meg, rni a rangsorbeli helye az adott közösségben. Ám ezt
' a közösséget ma a tévésorozatok és a valóságshow-k szereplői je-
• lentik- a pletykalapok élénk asszisztenciája mellett, melyek min-
den olyan momentumról tudósítanak, ami az embereket saját
· családjuk vonatkozásában is nagyon érdekli.
Sokan háborognak, hogy ezek nem közérdeklődésre számot
tartó információk, mert akik az efféle hírekben szerepelnek, sem-
mit nem tettek, ami felemeli őket, semmit nem tudnak, sőt egye-
nesen buták. Igazuk van! Érdekességük abban rejlik, hogy ott
vannak estéről estére a tévében. Ők az a család, a társaság, amely
a képernyők innenső oldalán nem létezik.
Az unalom annak ellenére sok embert kísért modern korunk-
ban, hogy a szórakozások valóságos tengere vár mindenkire.
Ebben szintén a nők vezetnek, a tetejébe igen látványosan tud-
nak unatkozni. Sokan meditáltak már azon, hogy a nő unalma
jó vagy rossz -régen az volt a közmegegyezés, hogy az unalom

-65-
 feltétlenül rossz: a gonosz szellem, az ördög ott settenkedik az unat-
kozó körül, és rosszra csábítja őt. Aki unatkozik, az lusta- tartot-
ták, ezt eleget hallottam gyerekkoromban magam is. Unatkozni
nemcsak a semmittevéstől lehet, hanem üres tevékenységektől,
monoton dolgoktól is.
Gondoljuk csak bele a széplány életébe. Tele van nem valódi
tevékenységekkel: "ma ezt a ruhát veszem fol, holnap amazt, ma
itt vásárolok, holnap ott, aztán szoliba megyünk és fittnesbe, hol-
nap pedig fodrászhoz, majd beugrunk Ágihoz, a kozmetikushoz".
Ha ez megállás nélkül így megy körbe-körbe, akkor elképesz-
tően unalmas még annak is, aki nem ébred rá arra, hogy valójában
unatkozik. Az egészben az az érdekes, hogy az ilyen "széplányok-
nak" nincsen egy szabad percük sem. Hosszúra csináltatott, szög-
letes végű, fényesre lakkozott műkörmükkel teátrálisarr mérge-
lődve kezelik gyöngyházfényű színes gyufasskatulyányi világító
telefonjukat, és közben aggodalmasan keresgélik az aktuális ran-
devú üres helyét a semmivel zsúfolt időbeosztásukban. Idejük má-
sik része állandó várakozásokban telik. Ülnek a fodrásznál, a koz-
metikusnál, váJják, hogy megszáradjon körmükön a lakk. Válják
a boltban, míg kihozzák a nekik félretett cuccokat. Unatkoznak
a luxus üdülőhelyen, hiszen ott is (ezer kilométerekre rendszeres
unalmaik törzshelyétől) ugyanazokkal találkoznak. Az unalmat
azonban a sorozatok nézőiből, az állandóan szépítkezőkből csak •
a valódi belső tartalom tudja elűzni. Következésképpen ezek több-
sége élete végéig unatkozni fog, mert híjával vannak ennek.
Ha unalmunkat "szórakozással" próbáljuk elűzni, akkor nagy •
esélyünk van, hogy a reality show-k rajongói sorába állunk be.
Azok a társas szórakozási lehetőségek, amelyek körülvesznek ben-
nünket, egyfajta önkéntes monotóniát kínálnak. A tegnap olyan,
mint a ma, és a holnap olyan lesz, mint a ma volt. Hiába van kö-
rülöttünk naponta új meg új ipari termék, autók, telefonok, él el-·
miszerek, mindegyik lényege a fogyasztás monotóniájába fullad.
Ez a rendszer egyszer ro bbanni fog, és akkor valóban új holnapok ·
jönnek. Kierkegaard írja A váltógazdálkodásban:

Az unalom a semmin nyugszik, mely átkígyózik a létezésen, szé-

dülete olyan, mint amit akkor érzünk, ha egy feneketlen szaka-
dékban lepillantunk - végtelen.

-66-
r Ez a szép kép jól megvilágítja, hogy az unalom alapja az üresség.
A dán filozófus azt is meglátta, hogy a világban - az ő korában -
. megjelenő rossz nem máshonnan ered, mint az unalomból. Aztán
később ezt a megérzést felkapták az egzisztencialisták, a pesszi-
t' misták, és kiművelték a modern ember viszonyát az unalomh oz.
~ Azóta van, hogy filozófiai értelemben szabályszerűen unatkozunk.
' De bennünket ne aggasszon, ha nem mélyedünk el benne,
l. mert e nélkül is rengeteget tudunk unatkozni vagy tántorogni az
f unalom szélén a társasági életben vagy a közlekedési dugóban ara-
!
[ szolgatva.
~.

1
Tulajdonképpen az utazási biznisz is azon alapul, hogy valami
történést hozzanak a jobbmódú emberek sivár életébe, mert ma-
gától nem történik velük semmi. A legtöbb ember nem képes
l pozitív történéseket vinni saját életébe, annyira önző. Ha bele-
~ gondolunk, a mai világ gazdagabb embereinek semmi dolguk az
~ életben, dolgozniuk egy idő után nem kell, mindenük megvan.
fA gyerekeikkel nem törődnek- ők sem velük-, unokát, ha van
f egyáltalán, kevesen vállalnak őrzésre, mert zavalja őket a gyerek
l zsivaja. Az utazók játják a világot, az unalom ellen pénzért vásárol-
i nak történést, nemcsak máshol létet, mert elmenni ma már szinte
bárki elmehet akárhová, de attól még nem történik vele semmi,
mert a történés csak akkor válik valódivá az emberben, ha képes
megérteni. Ezért kerül mostanában előtérbe a kaland- és élmény-
turizmus, az extrém sportok, hogy a denaturált élet elviselhetőb-
. bé váljék.

A FOGYÓKÚRA

. Ez a téma a modernjólétinek nevezett társadalmak zsírjába vág.

, Ennivaló hál' Istennek felénk van bőven, lehet zabálni, ezt a gaz-
: dag világrészeken más-más okokból meg is teszik. El kelllátogat-
ni a bálványozott Amerikába, és úton-útfélentalálkozhatnia hét-
köznapi emberekkel- akik nem úgy néznek ki, nunt a filmekben
lehet látni. Elképesztően sok kövér, elhízott, európaiszemmel
bugris, jártában-keltében zabáló embert látni. Esznek a tévé előtt,
a moziban, sportrendezvényeken, nem tudnak meglenni a folyto-
nos evés nélkül. Gyerekkoromban a mozikban még csak perecet

-67-
árultak, idős, sovány, fehér köpenyes, borbély külsejű bácsik nyak-
ba akasztós tákával jártak a széksorok mellett. Az emberek vettek
egy-két perecet, és azt elmajszolták a híradó alatt. Ma viszont ki-
sebb fajta szemetesvödör-méretű ibrikből eszik a hitvány, olajos,
agyonsózott, túlfűszerezett, pattogatott kukoricát, sült krumplit,
hozzá természetesen liternyi cukros kólát - mintha nem filmet
nézni, hanem enni ülnének be a moziba. Persze ezek az emberek
sem a leggazdagabbak, sem a legműveltebbek, sajnos ezt látni,
hallani rajtuk. Ez a módi Európába Amerikából jött át. Hiába tud-
juk, hogy nem egészséges ennyit és ilyen rosszakat enni - lehet
kapni. Más is eszi, megvesszük mi is!
A mai embert nem lehet azzal az alapállással megfogni, hogy
nem egészséges kétszer annyit enni, mint amennyire szüksége
van. Netán olyasmit mondani neki: mikor a Föld más részein
éheznek az emberek, ennyi fölöslegeset megenni erkölcstelen.
Reménytelen dolog a pokoli önzés és az elképesztő túlkínálat
miatt is. Azt is csak kevesekkellehet megértetni, hogy az ember
szervezete remekül megtanult koplalni, gazdálkodni a kevésből,
de azt még nem tudja a szervezetünk, hogy mit kell tennie az
állandó bőséges táplálkozás ellen. Gondoljunk arra, hogy a törté-
nelemben az éhezés általánosabb volt, mint a terített asztal fölötti
dúskálás. Sebaj, itt van az ezernyi fogyókúrarecept, a különféle,
évenként megjelenő átlag két, világújdonságnak beharangozott
fogyókúrás módszer, amely természetesen forradalmi. Ezeket hol
egy gyógyszergyár, hol egy próféta dobja piacra.
Egyesek persze a nagy fogyókúramániát megpróbálják freu-
dista alapon kollektív lelkiismeret-furdalásként beállítani. Én eb-
ben nem hiszek, higgyenek benne azok, akik analízisre járnak.
Ilyent csak a bulvárlapokban lehet leírni, ahol nem szokás utána-
gondolni az olvasottaknak, hanem úgy nyersen és hamar el kell
hinni azokat.
Talán azokjárnak közel az igazsághoz, akik arra magyarázzák
a fogyókúrát, hogy szükségszerű, egészséges, de nehezen követ-
hető divatjelenség, mert hasznára van az embernek. Természete-
sen komoly üzlet is, de ezt nem szükséges külön argumentálni.
Létezett persze olyan kor, amikor ezzel ellentétesen gondol-
kodtak. A középkor egy részében, a barokk korban inkább ked-
velték a ma molettnek, teltkarcsúnak mondott nőket. Csak rá kell

-68-
! nézni a kora és késő barokk festészet ábrázolta nőalakokra: mind-

!
~
egyikjó húsos, kövérkés. Brillat-Savarin, akinek neve az ínyen-
cek panteonjában mindjárt a római Apieius után következik, és
arany betűkkel van írva, a következőket ÍJja Az ízlés fiziológiája
~. című művében - mely ma is érdekes olvasmány - a szépségről
{ és a soványságról:
t
,, Az asszonyokra nézve azonban rémes szerencsétlenség a so-

l
~
ványság, mert rájuk nézveaszépség még az életnél is fontosabb,
a szépség pedig különösen a vonalak gömbölyűségében és ke-
cses hajlásában rejlik. [... ] Minden soványnőszeretne meghíz-
ni, ezt a kívánságot már ezerszer hallottuk( ... ]

t Tehát akkor mániákusan hízni akartak a nők. Természetesen

1Savacin elnök úr, akit a kortársak öregségére nagyon respektáltak,
~ ad is receptet olyan étkezési módra, amitől hízhatnak a hölgyek.
i A szerző a forradalom korában élt, konzervatív és királypárti volt.
f
t; Törvényszéki elnökként menekülnie kellett a forradalmárok elől,
t tehát sokat utazott és tapasztalt. Íme a huszonharmadik elmélke-
: dés, azaz mitől volt tanácsos akkoriban "tudományos" alapon
meghízni. Egy aznap sült kenyér- ez általános szabály- belét is
meg kell enni, reggel nyolc előtt az ágyban kenyér vagy tészta-
leves. Tizenegy óra körül jöhet a reggeli fődolog, a tojás - rán-
totta vagy tükörtojás formájában-, mellé pástétom, "és amit még
akarunk". Utána séta, és itt egy jellemző társadalmi kép az akkori
luxusnőkről: "a hölgyek elmennek a baulogne-i erdőbe, a Tuille-
riákba, vagy szabónőjükhöz, divatárusnőjükhöz, divatáruházakba,
s barátnőikhez, elbeszélgetni arról, amit láttak". Ezt azért idéz-
tem, mert ma is ugyanezt teszik, csak éppen nem akarnak meg-
~ hízni.
. Jellemző, hogy akkortájt sem arról beszélgettek, ami fontos,
· hanem holmi látványok bennük keltett emlékeiről, azaz a sem-
! miről. Természetesen a férfiak dolgozni mennek, mert Brillat-
Savacin szerint "a kötelesség mindenekelőtt"! Ebédre levesek, ri-
; zses ételek, húsok, halak, édes krémek, cukros sütemények. Italnak
sört és dél-francia borokat ajánlott, a savanyúságtól óvott, a gyü-
mölcsöt cukroztatta. A hidegvizes fúrdést nem ajánlotta. A vacso-
rát nem tárgyalta külön, de javasolta a tizenegy óra körüli lefekvést.

-69-
 (Felmerül bennem a kérdés, hogy ennek a soványságmániá-
nak nincs-e más szociobiológiai oka. Nem a túlnépesedettség, az
enerváltság következménye-e? Sok kérdés meriil fol. Az általános
és rohamosan egyre teJjedő terméketlenség, a csökkenő szüle-
tésszámok nem egy olyan biológiai automatizmus beindulásának
jelei, amit csak azért nem veszünk észre, mert velünk történik?
Hiszen a sovány nő nehezen esik teherbe, ha sok a sovány, akkor
a születések száma csökken. De a bökkenő az, hogy pont ott csök-
ken a születések száma, ahollehetne gyerek- tudnák etetni. Arra
korrekt kísérleti adatok vannak, hogy egyes állati populációk túl-
népesedés esetén sajátos betegségeket kapnak, és tömegesen ki-
pusztulnak egész addig a mértékig, amikor elfogadható egyedszá-
mok alakulnak ki, a betegség megszűnik, visszaáll a rend. N em
egy ilyen folyamat kezdődött?)
Persze a fogyókúra sem annyira új dolog, hogy ne lehetne
megtalálni az előképét, igaz, nem tömeges formában. A nekünk,
magyaroknak oly kedves Erzsébet királynő (Sissy) nagy fogyó- ·
kúrázó volt. Férje ura, aki ha kedvében akart jámi, "a te kicsid"-
ként írta alá a hozzá címzett leveleket, nem volt nagy vélemény-
nyel a fogyókúráról. De mekkora a nők hatalma: az öregedő
császárnak még a barátnője által folytatott koplalásról is rendre
be kellett számolnia feleségének - aki mai szemmel elmehetett
volna életmódgurunak. Schratt Katalinhoz- akinek magyar fér- .
je volt- így ír egy levelében: "A császárnét érdekelnék a kilók és
a grammok is, engem azonban egyáltalán nem, mert a médeget
butaságnak és egyenesen csapásnak tartom." Így a császár. E tekin- ·
tetben rendes férfiemberként foglalt állást: idegenkedve szem-
lélte az asszonyok hóbortjait.
Pedig a két asszony (a feleség és a szerető) mindent kipróbált,
amit akkoriban kitaláltak. V olt ezek között tengervíz és gyógyfű­
kúra, izzasztókúra és sima koplalás, ám:

Tegnap, a változatosság végett tejkúrába kezdett, ami aztjelenti,

hogy három napig csak tejet és marierrhadi vizet iszik és még
kenyeret sem eszik, és csak a negyedik nap étkezik rendesen, és
így tovább e szerint a beosztás szerint.

-70-
 Hozzá még biciklizett is a császámé, mint ezt megtudjuk őfelsége
; Schratt Katalinhoz írott leveléből. A barátné is nő volt, tehát azon-
. nal tejkúrába fogott, melynek "hatására másfél kilót leadott" -
írta viszont a császár a feleségének, aki nem mulasztott el soha
. érdeklődni Schratt Katalin hogyléte, aktuális fogyókúrája felől;
ha ez valami újszerűt csinált, a császárné is nyomban kipróbálta.
De a hölgyek kaphatók voltak egyéb, ma járatos dolgokra is, me-
lyek akkor joggal tűntek ostobaságnak a kegyes uralkodó előtt.
·Ezt ÍJja őfelsége a millennium éve után a feleségének:

Ugyancsak meglep az a szándékod, miszerint a Hermes viilábarr

két ftirdőkabint akarsz építtetni, és ezekben sütögetnétek vagy
égetnétek magatokat. Rettenetes lenne, ha azok után a szomorú
tapasztalatok után, amelyeket a gőzfürdőkkel szereztél, megint
valami hasonló kúrába kezdenél és a barátnét is, aki minden me-
dicinális ostobaságot hajlandó veled együtt megcsinálni, romlás-
ba döntenécll

. A császárné - eltökélt fogyókúrázó - amikor egy budapesti elő­

r. kelő leányneveldében elmondták neki, hogy az ottani lányok
, napjában hatszor esznek, "túlságosan" soknak találta- tudjuk meg
FerencJózsef egy 1891-ben kelt leveléből. Ezeket ma is így gon-
. doljuk, a császárné ha ma élne, simán beilleszkedne a trendi élet-
. be, talán fel is találna valami újfajta fogyókúrát, valami fogyasztó
~· módszert egészen biztosan elneveznének róla, ilyesmi névvel:
l; Sissy system. Holtbiztos, hogy vennék, mint a cukrot a császári és
( bajor hercegi koronával diszkéten ékesített könyvet.
~ · Meglepő, hogy a menstruációt betegségnek tartották, és en-
~- nek megfelelően abban a szemérmes korban széltében-hosszá-
t ban tárgyalták - legalábbis ez tűnik ki az uralkodó leveleibőL
[ Folyton tudósítja a császárnét Schratt Katalin nehéz napjairól.
i Szegény császár - bár ilyen nagyurakat nem illik s~nálni, fő­
f leg nekünk, magyaroknak nem, tekintettel 1848/ 49-re - meg
f lehetett áldva ezekkel a nőkkel. 1894-ben azt írja a császárnéról:
(... ] de aggódik, hogy megint túlságosan meghízik, mert ami-
óta karlsbadi vizet iszik és csak feketekávén, hideg sültön és to-
jáson él, sokat szedett fel. Ez már a szeszélyek szeszélye!

-71-
Valószínű, hogy a mostani orvosok azonnal kezelésbe vennék
a néhai császárnét mint anorexiás beteget. Hogy ez mennyire
így lehetett, arra maga a császár utal, amikor megállapítja egy le-
velében, hogy az asszony, bár tej- és gyümölcsnapokat tart, job-
ban néz ki (tehát hajlandó volt enni valamit), ám ezt az okos félj
óvakodott megmondani neki. Máskor meg éppen ettől fogyott,
a tej- és gyümölcsnapok általában eredményesek voltak, tudjuk
meg a császár egy későbbi, Gödöllőről keltezett leveléből: "en-
nek következtében két font híján egy latnyit fogyott". Voltak
más hóbortjai is, íJja őfelsége:

Tegnap hajmosás volt, és egész nap nem vett magához más táp-
lálékot, csak szőlőlevet. Micsoda gyomor, hogy ezt kibÍlja!

De hagyjuk a Monarchiát! Az étkezésre odafigyeltek az I. világ-

háború után is. Meglepő módon ennek erkölcsi vonatkozása is
akadt. Nemcsak a test tökéletes és egészséges működése szempont-
j ából, hanem annak másodiagos hatásai miatt is. Megfigyelték,
hogy akik sok húst esznek, érzékibben kezdenek élni, főleg ha
eredendően hajlamuk volt rá.

Mindenekelőtt óvakodni kell a sok fehétjét tartalmazó táplálék-

tól, mely különösen szítja az érzékiséget. Általában, akiknek erős
harcot kell vívniuk érzékiségükkel, mindazoknak nagyon aján-
latos a húsevés korlátozása.

Ezt írja Friedrich Wilhelm Foerster Élet és jellem cím ű népszerű

munkájában, amely az ifjúság helyes nevelését volt hivatott elő­
segíteni. Ezt ma sem cáfolja a tudomány.
Ilyesmire persze ma már nagyon kevesen adnak, ám más okok-:
ból egyre többen fogyókúráznak a világon. Ezért egyre több olyan
anyagot lehet kapni- ezeket "élelmiszer-kiegészítőnek" neve-'
zik-, melyek fokozzák a zsírégetést, telítik a gyomrot. De min-'
denféle más eljárások is léteznek. Ilyen a gyomor sebészeti szűkí-":
tése, vagy gumilabda behelyezése a gyomorba, ahol megfelei-
méretűre felpumpálva telítettségérzetet okoz. Erőtlen, elpuhul ·
korunkban már ilyen módszerekre van szükség némelyek életbe
maradásához.

-72-
 Ismertek lelki módszerek is, mint amilyenek a különféle me-
"tációk. Persze mindhez guru kell - vagy szakpszichológus -,
.ehát ez is jó üzlet. Nem kevesen pont fordítva: mániákusan nem
ek (ezek inkább a nők közül kerülnek ki). Többen teljesen
lezavarodnak abba, hogy még akkor is kövérnek hiszik magukat,
csontig lesoványodtak. Ezt a betegséget hívják anorexiának,
gyre több áldozatot szed. Magam is ismertem egy ilyen lányt,
végén alig bírták megmenteni az orvosok, fél évnél is hosszabb
"deig kezelték, de a házassága mindenesetre ráment az agybajára.
Naomi W olfleítja, hogy a II. világháború idején ott, ahol na-
on éheztek- Hollandiában, a lódzi gettóban vagy a haláltábo-
kban -,több kalóriához jutottak az akkori szerencsétlenek, mint
.· mai önkéntes klinikai fogyókúrázók az USA-ban. A tendencia
lmindenesetre kézzelfoghatóan megtapasztalható, elég körbekér-
tdezni a baráti körhöz tartozó nőket -legalább a fele tesz valami
~olyasféle megjegyzést, hogy ráférne egy kis fogyókúra. De a reklá-
tmokban is egyre vékonyabbak a lányok, főleg ha a külfoldi lapo-
~kat nézzük. Az is tény- kísérleti adatok vannak rá-, hogy rend-
lszeres napi 1700 kalória bevitelemellett elmarad aszexuális vágy,
fnem beszélve a sovány nők menstruációs zavarairóL
f Megvizsgálták a Playboyban szereplő playmate-ek (ezek a "ki-
1hajthatós" lányok) súlyadatait a hetvenes években: ll %-os test-
~súllyal voltak az országos (USA) index alatt, rníg 1978-ban már
t17%-kal. Szemmelláthatólag a tendencia folytatódik, és a mai
tszépségek minden eddiginél soványabbak, emellett akkora amel-
[lük, mint egy tíz kilóval nehezebb nőnek!
· Több nőnek a fogyás fontosabb, mint a munkahelyén vagy
:szerelemben elért siker, mondja a Glamour című női magazin
[válaszadója. Tehát aszépség manapság egyre inkább a soványság-
igal egyenlő. Ezt illusztrálja egyébként a Vogue és más hasonló
.divatmagazinokban megjelenő editorial rovatokban bemutatott,
;elképesztően sovány, dühödt vagy sértődött tekintetű kábítósze-
.resre sminkelt arcú lányok tömege. Ráadásul kékszínekkel meg-
!világítva- úgy néznek ki, mintha hullák lennének. Ki a fenének
tetszenek ezek? Illetve tegyük fel a kérdést kicsit másként: milyen
üzletpolitikai megfontolások alapján készítenek ilyen anyagokat
évek óta konok rendszerességgel? "Egy nemzedékkel ezelőtt az
átlagos modell súlya 8 százalékkal volt az átlagos amerikai nőé

-73-
alatt, ezzel szemben ma a modell23 százalékkal könnyebb." (Lásd
fentebb.) Ez azt jelenti, ha az eszményképek ilyennek vannak
beállítva, akkor a követők is ilyenek akarnak lenni.
Minden korban volt egy bizonyos kultúrája a "fogyókúrázás-
nak", de ezt böjtnek nevezték, és egyenesen vezeklő jellege volt.
Egészségügyi mozzanata a tavaszi böjtöknek csupán másodlagos.
A sokféle célból és okból megtartott böjtöket összekapcsolták
a különféle vallások szakrális értelmezésével, melyek főleg arra
voltak jók, hogy emeljék a lelket, elvonatkoztassák az embereket
a földi dolgoktól a szellemi szférák irányába. Természetesen prak-
tikusakis voltak ezek a böjtölések, rendszerint akkorra állították
be azokat, amikor már és még nem volt ennivaló tavasz táján, vagy
éppen nem volt ésszerű megenni mindent a tél elején. A kora
kereszténység századainak aszkétái azért nem ettek rendesen, mert
észrevették, hogy a teli has földi gondolkodásra sarkall, míg az
üres gyomor fényes szellemet eredményez, és bizonyos gyakorlás :
és eltökéltség mellett jobban szárnyalnak a gondolatok Isten felé. 1
Aranyszájú SzentJános a 4. században azt tanította: "Böjtölj, mert j
vétkeztél; böjtölj, hogy ne vétkezzél"; Szent Vazul, aki Szent
Benedeknél száz évvel korábbi szerzetesi regulát alkotott, szintén
a böjt mellett volt: "Tartsd tiszteletben az ősi böjtöt, mert az·
olyan régi, mint maga az ember." Tertullianus kereken meg is
mondja:

A testtagok elhelyezkedésének aztán megfelel a bűnök rendje is,

először a gyomor, aztán rögtön a pocak alá alapozott pajzánsá-
gok. A falánkságon át költözik be a bujaság.

Tehát nem öncélból koplaltak, s főleg nem azért, hogy jobban

nézzenek ki. Mi tagadás, ezek a fennkölt böjti dolgok rossz fényt
vetnek a mai kor emberére, hogy neki csak ennyire (a teste kül~
alakjára) futja. Oktalanulleszóljuk az előttünk élt embereket, ho_;
!ott fel kellene néznünk rájuk, mert szellemi kultúra tekintetében
lepipáltak bennünket. Igaz, nem volt mobiltelefonjuk, és anyagf
kultúrájuk alatta maradt a mienkének, de akár egy középkori susz ·
ter is többet tudott a filozófia és vallás kérdéseiről, mint napjai
nem egy ünnepelt tévésztárja vagy átlagos értelmiségije.

-74-
 A fogyókúra, mint minden a 20. században, üzletté vált, a piaci
,résztvevők egyik fele abból él, hogy agyafúrt módon meghízlal-
ja a nőket (és a férfiakat is), a másik fele meg fogyasztani akarja
őket. Kitalálnak olyan árucikkeket és szolgáltatásokat, amelyeket
'meg kell venni, és máris hozzák az eredményt. Arról szó sincs
már régóta- illetve csak alternatív és életmód-orientált körök-
-ben -,hogy figyelj oda magadra, ne zabálj meg mindent, élj tu-
~datosan és erkölcsösen, fegyelmezd magad. Az pedig sokaknak
·biztosan meglepő, hogy régen a torkosságot bűnnek tartották.
,- Milyen messzire jutottunk ettől, amikor az esti tévés reklámfo-
.lyam nem áll másb ól, mint nassolnivalók (ital, édesség, száraz sü-
' temény, gyors ételek) hirdetésébőL Ezt megszakítják a gyilkossá-
gok, lövöldözések, verekedések és autós üldözések- de gondolat
sehol.

-75-
 Ez az a téma, amit férfi társaságban folytatott beszélgetések során
nem lehet kimeríteni. Történetek tucatjait hallani az eget verő
asszonyi butaságróL Mindenki hozzá tud tenni egy-két saját
gyöngyszemet. Némelyik férfi azonban ilyenkor csak hallgat, és
félszegen nevetgél. Náluk két probléma lehetséges: vagy nem lát
ilyen ostobaságokat a környezetében (ő a szerencse gyermeke),
vagy még nem kérdezte meg a feleségét, hogy mesélhet-e ő is
ilyeneket, illetve nem biztos abban, szabad-e neki ezeken nevetni.
Vagy- még tragikusabb- maga is efféle. Itt most nem fogok ;
történeteket ismertetni, hiszen ilyenek jócskán megtalálhatók j
a napi vagy vasárnapi színes hírek között. De jó történetek ke- l
ringenek a neten is. Í
Pedig sokszor nem is butaságról van szó, egyszerűen a nők­
nek más a fontos, az agyuk nem arra a srófrajár, mint a mienk.
A nő egyszerűen nem úgy látja a dolgokat, mint mi. Amikor egy
kalandos úton a férfi azon izgul, marad-e elég benzin a kocsiban
és kiérnek-e az erdei útról valami civilizáltabb vidékre, megeshet,
hogy egy nő elmélyülten vizsgálgatja az arcát a napellenző tükré-
ben, mert neki már azonjár az esze, ha odaérnek a benzinkúthoz,
elég jól és csábosan néz-e majd ki, mert ott is vannak férfiak.
Fütyül ő a fogyó benzinre, az elvesztett útvonalra, a lehetséges tá-
jékozódási módokra- ezeket majd a férfi megoldja. Ha véletle-
nül nem, akkor sincs baj, legföljebb lehet egyet veszekedni vele.
Ugyanez az alapja, mint már említettem, a vége-hossza nin-
csen ruhaválogatásoknak, lásd a belehíztam, vastag benne a combom,
nem áll jól aJenekemen, vastagít satöbbi tépelődő megjegyzéseket. '

-76-
. Figyeljék meg: mindig a ruha a hibás! Mindezek mögött a más-
képpen működő nő rejlik, ami természetesen eszméletlenül bosz-
-szantó lehet adott esetben.
Hamvas Béla Velázquezről írott esszéjében, a rá jellemző
'tömörséggel, mélységgel a festő egyik képén szereplő infánsnő
kapcsán sort kerít a butaság értékelésére:

A butaság őstény. Kétségbevonhatatlan valóság. Mindenütt ott

van, minden mögött, előtt, alatt, fűlött és között. Az egész életet
átitatja és megfesti. Megjelenik vonalakban, pillantásokban, sza-
vakban, hanghordozásban .

. Stimmel.
De Arany János is hasonlóan erre a következtetésre jutott már ko-
rábban, a Vojtina ars poeticájában. "A butának sorsa fcildi éden."
·Valóban, mennyi nőnek van ebben a sorsa- nem irigylern őket.
Az asszonyi butaság minden kultúrkörben bevett dolog volt.
· Naszreddin Hodsához egyszer beállítottak azzal, hogy "felesé-
r ged elvesztette az eszét [ ... ] Hodsa gondolkozni kezdett. Min
~ tűnődsz? Kérdezték tőle. Hodsa azt felelte: Feleségemn~k soh,a-
1 sem volt esze. Most azon gondolkozom, hogy ugyan mlt vesztt-
~ hetett el?"
l A butaságnak számtalan árulkodó nyoma van, némely nőkön
t már a külsővel elárulja magát. Ezt jó szem ű férfi észreveszi. Ott
! lebeg egy mély tompaság a nő körül, ezek rendszerint egyked-
! vűbbek, passzívabbak az átlagnál - vagy éppen mozgékonyab-
1bak. A mozgásuk is jellemző, ahogy valamit tétován megfog-
~ nak. Árulkodó a beszéd, nemcsak a nyelv, amit használnak,
~ a kifejezések, hanem a témák, a kötőszavak is. Mint Carlyle meg-
: állapítja:

Az ügyefogyott fecsegés nem arról szól, ami valóban megtörtént,

hanem csak arról, amit elmulasztottak megtenni s ami nem si-
került.

Bizonyára férfitársaim közül többen is végighallgattak már ilyen

vége-hossza nincs "eszmefuttatásokat" barátnőjük vagy éppen
feleségük szájából. Körülbelül ilyeneket:

-77-
 "Tudod, azt gondolom, hogy amikor a lányok kimentek az
irodában a szobából, akkor a főnököm, miután sokat beszélt Ritá-
val - tudod azzal a festett szőkével, aki állandóan pletykál rólam,
és azt hiszem, hogymost ismondott valamit, mert amikor ebéd-
kor beszálltunk a lift:be, furcsán nézett rám." Vagy: "Amikor a Zsu-
zsa- tudod, az a csaj, akiről már meséltem- tegnap kijött a főnök­
től, nagyon furcsán nézett rám, és azt gondolom, hogy valamit
mancihatott rólam. Mert már korábban is gyanús volt nekem -
mondd, figyelsz egyáltalán? (itt temperamentum szerint egy rövid
kitörés jöhet, hogy te sose figyelsz rám vagy hasonló)-, azt hi-
szem, azt mancihatta el, amikor volt az a pályázati ügyünk, amit
a Kriszta rontott el. .. " Ez a fajta női eszmefuttatás aztán eltarthat
akármeddig, rengeteg névvel, érdektelen adattal, felesleges hivat-
kozással, mellékkörülmények taglalásávaL Nem szabad kérdezni!
Az csak olaj a tűzre, és a hígvelejű okfejtés minden kérdéssel h osz-
szabb és hosszabb lesz. De veszélyesek a flegmán és unottan odave- .
tett ühüm, ehem, eeegen és társai is, mert akkor amiatt lesz ideges,
hogy nem érdeklődünk eléggé. Ha közben tapogatjuk és simo-
ga~uk a nőt, az sem jó, mert elvesztik a fonalat, és ez a többséget
dühíti, aztán valami ciaereakciót fogunk kiváltani vele, amely akár
napokkal később üthet vissza, amikor nekünk már fogalmunk sin-
csen, miről is volt szó. Tegnapelőtt kedden, a munkahelyi vécé
előtt a dohányzó ban ...
Alig hallottam nőt, akit ne fúrtak, piszkáltak, üldöztek volna
más nők. Összeférhetetlen egy társaság, az biztos! Ezt már a görö-
gök is látták, az ószövetségi zsidókról nem is beszélve- de ők még
tettek ellene.
A bácsikám, kényelmes, komótos ember lévén, szeretett heve-~
részni, amikor azt figyelte kedvenc sezlonjáról, hogy felesége va-·
lami házastársi feladatot próbál megoldani. Mosolyogva rám né-
zett, és félhangosan megjegyezte: agy nélkül nehéz. A megoldás.
persze - mivel nézték - nem ment szegény asszonynak. Meg igaz,
ami igaz, tényleg kellett volna hozzá agy is. Ami elvileg megvolt
neki, de nem olyasmire való, amit éppen csinált. Aztán megöz-
vegyült, és azóta azt sajnálja, hogy nem mondja neki senki: "te~
agyatlan".
· Ez az agy-kérdés nem egyszerű, mert nem lehet rámonda '"'
a nőkre, hogy úgy ahogy vannak: hülyék mint a tök, de valaho

-78-
 : mégis ezt tudjuk megállapítani mi férfiak magunk között, annkor
. a porszívózás, öltözködés, mit mondott a főnök és efféle témák
~kerülnek sorra. Az igazság az, ha kicsit elemelkedünk a hétközna-
. pok konyhaszagú valóságától, hogy a nők is éppen olyan okosak
:, vagy buták, műveletlenek vagy műveltek, mint a férfiak. Azzal
j a lényeges különbséggel, hogy az ő érdeklődésük nemük, nevel-
tetésük okán más, eltérő dolgokra érzékeny, másra van beállva
az agyuk. Idegélettani leírások tényként kezelik, hogy a női agy
strukturáltsága egyes részletekben eltér a férfiétól, és ennek okai
g nemhez kötö~,tek. t;z ő~i korok~an más feladatokat kellett me?-
~. oldama egy nonek es mast egy h1mnek. Gondoljunk csak az utod

[ . gondozása, a magok gyűjtése, illetve a vadászatmint feladat kö-

~· zötti különbségre. Ezeket a strukturális különbségeket tudja az
f agyunk, ezért aztán a fiúk automatikusan mások lesznek, mint
~ a lányok, mást szeretnek játszani és másképpen. A különbsége-
[ ket a} elenlegi nevelés nem szünteti meg, csak elnyomja vagy
~· tompitJa.

f Az utóbbi százötven évben emberi viszonyainkra fokozottan

! rárakódott egy sor civilizatórikus hatás, ezek között a nők min-
~ denféle preferenciája. A nők a gyengébb nem, ha ők gyengék,
akkor mi férfiak vagyunk az erősebbek. A férfiak fizikailag tény-
leg erősebbek, de ettől még a nők nem gyengébbek! Ez akkor
lenne így, ha amodern társadalmakban számítana a fizikai erő.
Csakhogy nem számít.
Mondok egy egyszerű esetet. A kedves és nagyszájú, kissé sza-
bados Mónika titkárnőként kikezd egy kollégájával, és szóban-
' tettben arra utal kacér módon, hogy az illető Lajos foglalkozzék
r már vele. Mikor aztán Lajcsi ráhajt a nőre, akkor az megijed, vagy
~ már alkalmatlan neki a dolog, mert időközben "bepasizott", és
; nyomban panaszkodni kezd a barátnőknek, kolléganőknek, hogy
: ez a Lajos milyen pimasz, mit meg nem enged magának! A nők
·. között ugye általában nincsen barátság, ha hímről van szó- azon-
nal készek árulásra egy férfi miatt. A panasz persze egyre változa-
tosabb formában és szárnyalóbban teljed a cégen belül (főként nők
teljesztik). Mire egy főnök ftilébe jut, akit történetesen a főköny­
velőnő nagy nyomás alatt tart az év végi zárások miatt, már azt
hallja, hogy egyes férfiak erekcióban szaladgálnak a folyosón, és
a nőknek nincsen maradása tőlük. Különösen ez a Lajos.- Ki hit-

-79-
te volna? és azt a finom, jóseggű Mónikát! Tenni kell valamit,
mert ez így nem maradhat!- gondolja a főnök magában-, mert
még a nyakamra hozzák az aktivistáikat meg a médiát. Ha nincs
humora és nem kreatív, akkor a Lajosnak annyi.
De nézzük mi, is történik ilyenkor. Először is nem mindenkit
zavargásznak, pont azokat nem, akik szeretnék, hogy zavargásszák
végre őket is. Vezetői utasításba mégsem lehet adni, hogy ezeket
is meg kell kívánni- tehát ügyet kell csinálni belőle, és ebből az
ügyből manapság mindenképpen a nő kerül ki győztesen. Ameri-
kából hallani olyan zaklatási perekről, melyek évekig tartanak,
és dollárszázezrekbe kerülnek, komoly ügyvédek állnak sorompó-
ba pró és kontra. A média élénken követi az eseményeket, a ve-
zető lapok rajzos beszámolókat adnak a tárgyalásokról (ott fotóz-
ni nem szabad), lelkesen latolgatják az esélyeket. Közvélemény-
kutatásokat rendelnek, hogy mit gondolnak az emberek, kinek
van igaza. Az emberek többsége nem ülhet be egy tárgyalóterem-
be megállapítani, mi folyik ott, véleményét a média közvetítése
alapján alkotja meg, a média pedig mindig a gyengébbeket, az el-
esetteket támogatja- tehát a nőket-, hacsak ez nem szól az érde-
kei ellen. (Általában nem, mertjó üzlet a nő. A legtöbb hirdetés
nőknek szól, és ők vásárolnak többet.) Tehát az emberek többsége
is a prezentált igazság mellett áll, attól függetlenül, hogy van-e
köze a valósághoz, ez pedig nagy erőt jelent.
Nem sikk sehol a világon férfipártinak lenni, kiállni egy "erő­
sebbnek" tartott nem mellett. Közben a nők a valóságban erőseb­
bek, mint a rerfiak, mert amellett, hogy észbehleg (a nemi különbsé-
geket, adottságokat leszámítjuk) ugyanott vannak, mint a férfiak,
gátlástalanságukkal, intrikus hajlandóságukkal előnybe is kerülnek.
A jog még pozitívan diszkriminálja is őket, ami rettenetes fegy-
ver. Valósággal agyonnyomnak bennünket ezek a körülmények
-tessék csak a baráti körben körülnézni, mennyi a frusztrált, alkal-
matlan férfi, akiről a kutya sem gondolná, hogy ilyentől szenved,
legtöbbször úgy áldozat, hogy maga sincs tisztában ezzel. Közben
egyre kevesebben lesznek azok a férfiak, akik után a nők igazán
vágynak.
A nők másként ítélik meg a dolgokat- rendben van, kell is
a másképpeni ítélet, hiszen ha van mód a vitára, abból az egész tár-
sadalom húz hasznot, mertjobb megoldások születnek. De más-

-80-
 ként merül fel a kérdés, ha a nyugati társadalmakban a nőies típu-
sú ítélet kezd dominálni, és a férfiak önkorlátozó módon, hajla-
. maikkal ellentétesen, nőiesen oldanak meg problémákat. Azaz
várják, míg valaki megoldja helyettük, és nem cselekszenek. Mi-
közben az ázsiai, muszlim társadalmakban megmarad a jól bevált
ferfidorninancia és gondolkodásmód, s ebből bajok lehetnek, mert
· egyensúlyhiányos állapot keletkezik, amivel a globalizáció korá-
ban nem jó játszani. Kínában eszük ágában sincs túlhajtani a po-
zitív diszkriminációt, köszönik, megvan nekik a több évezredes
bevált módszerük. A muszlim világban sem holnap lesz az a nap,
amikor harcos feministák csador nélkül férfiakat gyalázhatnak,
i követelve a szabad szerelern és az abortusz szabadságánakjogát
Í'. az utcai tüntetéseken és a tévékben.
~ Hogy milyen talányos dolog az ész, arra hozok egy mitoló-
~ giai példát. A görögök istenei lakomát tartottak, és erre jó okkal
~. nem hívták meg a viszály istennőjét. Tehettek néhány alapvető
'~ megfigyelést, rniszerint a viszályt általában asszonyszemély okozza.
!· Dernit adnak az istenek?- mégis lett viszály. Eriszt ette az irigység
f és a harag, hogy mindenki ott van, ő meg nem - egy nő az ilyet
· (még ha istennő is) nehezebben viseli el, mertjobban érdeklik az
összejövetelek, mint a férfiakat. Ezért csináltatott egy arany almát,
amelyre rávésette "A legszebb istennőnek" szöveget, s az almát
bedobta a társaság közé. Az almát Hermész kapta el- ő volt hi va-
• talból a fllrge -, de volt annyi esze, hogy nem adta oda senkinek,
azt mondta, nem tudja megállapítani, hogy melyik istennő a leg-
: szebb. Az istennők azon nyomban vetekecini kezdtek: melyikük
is az? Jelentkező volt elég az istennők között is: Héra (Zeuszné,
. egyébként testvére is volt Zeusznak), Aphrodité, aki hivatalból
• viselte a szépséget, de Paliasz Athéné is labdába rúgott, mert a böl-
csesség maga a szépség. A jelöltek vitatkozgattak egymással- gon-
dolom, női módra -, de mint várható volt, nem tudtak dűlőre
jutni. Döntsön Zeusz! De Zeusz is elsurnákalta-nők közötti vi-
tába férfi, hacsak nem bolond, még istenként se avatkozzék, mert
a végén ő fogja a rövidet húzni. Elhatározták, hogy fognak egy
halandó balekot, arra bízzák a dolgot, ha már nem akad isten, aki
vállalja. Megkeresték hát Parisz királyfit, aki főállásban nyájat szo-
kott őrizni, és nagyon szép fiú volt. A szépek általában nem túl
okosak, mert elég nekikaszépség is, a csúnyáknak ellenben mu-

-81-
sz;ij okosabbnak lenniük, hogy valahogy eladják magukat. Ez állt
Pariszra is, aki rögvest belement - ő bizony ítéletet mond, és
Aphroditének ítélte az almát, ami nagy bonyodalmakat okozott,
ebbőllett később a trójai háború. Persze ez a Parisz aztán kikupá-
lódott, mert amikor később elrabolta Meneláosz spártai uralkodó
szépséges feleségét, Helenét, akkor egy ftist alatt a kincstárat is el-
vitte Trójába, mert közben megtanulta, hogy a szép nők sokba
kerülnek.
Voltak népek, akiknél nem tartották szerencsésnek, ha a nők
beleártják magukat a tudományokba. A görögöknél is gondosan
ügyeltek az atyák és férjek arra, hogy asszonyaik ne tanuljanak min-
denféle marhaságot, mert az megrontja az erényeiket, az erényes
nő rendszerint műveletlen volt, nem tudott írni-olvasni. Ezt való-
színűleg nem irigységből vezették be, és nem azért, mert- miként
a felvágott nyelvű feministák szeretik hangoztatni - elnyomták
őket, hanem a társadalom célszerű működése akkor, abban akul-
túrában éppen ezt követelte meg. A nők szőttek-fontak, erre min-
den kislányt megtanítottak, és ha nagyok lettek, vezették a háztar-
tást, figyeltek a gazdaságra, irányították a személyzetet, a férfiak
meg védték a hazát, a várost és amit éppen kellett. (Persze nem-
ritkán szerették egymást is, de erről a maga helyén.)

-82-
 Óvakodjunk, nehogy női módra abba a hiedelerube essünk, hogy
a drága dolgok megszerzése női szépészeti célokra a modern kor
vívmánya. Igaz, ma a reklámok segítségével - melyek valósággal
diktálják a vásárlási tennivalókat- teljecit el tömegesen a kozme-
tikai cikkek vásárlása.
Pedig a nőkamodern kor előtt is megtalálták azokat a szere-
. ket, amelyekkel szépítkezhettek, és azokat a tárgyakat, amelyeket
ékszerkéntviselhettek (hordhattak). Bizonyos népeknél egyenlő­
ség volt ezekben a dolgokban, férfi és nő egyaránt viselt ékszert.
Az Ipoly partján, Szob mellett találtak olyan jégkorszak utáni (fejlett
paleolitikumi, 18-20 ezer éves) tárgymaradványokat, amelyek sem-
mi gyakorlati célt nem szolgáltak. E tárgyak gazdái főleg vadász
népek voltak, akik nagyon ügyes, speciális kőszerszámokat csinál-
tak maguknak. Ezek az emberek készítették azokat az apró elefant-
csontból, kőből faragott Vénusz-szobrokat, melyeket mindenki
ismer. Pedig mostoha körűlmények uralkodtak ekkoriban, egész
Észak-Európa egy jégmező volt, az Alpokat is sokjég borította.
Egy ásatás során Gábo ri Miklós régész talált három halom csú-
csos, díszes ékszernek való csigát, kagylót- egyik sem volt átfúrva,
csak tárolták a gyűjteményt. A csigákat nem itt, hanem távolabb
gyűjthette emberünk, itt az ideiglenes táborhelyén csak eldugta,
de eldugott még két mammutcsontból faragott ásót is, hogy ne kell-
jen neki fárasztó úton cipelnie, vagyis nem idevalósi volt. Mint
Gábori gondos nyomozása kiderítette, Melk (Ausztria) vidékéről
jöttek ide a depójukba ékszer-alapanyagért, olyan helyről, ahol
egyetlen darab sem fordul elő ezekből a csigákbóL Itt (Melk mel-

-83-
lett) feldolgozták a kagylókat, kifúrták, felfűzték őket, és nyilván
elcserélték finom húsokért, sóért, kőszerszámokért, esetleg éppen
asszonyért- vagy ami éppen kellett, mert volt piaca a kagylóék-
szereknek.
De Európa-szerte hasonló a helyzet, mindenhonnan kerülnek
elő ékszerek, igaz, ezek nemcsak nőknek valók, a férfiak is szíve-
sen viseltek ilyeneket, mágikus erőt tulajdonítva nekik. Gyaní-
tom azonban, hogy a csak szépészeti célú, varázslattal össze nem
függő díszek viselése inkább női sajátosság volt már akkor is, és
a mágikus erőt hordozó nyaklánc lehetett egyben divatcikk is,
a szép karkötő pedig idővel válhatott mágikus tárggyá. A növé-
nyeket vidáman ki lehetett kaparni kagylónyakláncokkal teliag-
gatva is.
Engem lenyűgöz az igyekezet, ahogy öt-hatszáz kilométernyi
távolságból megtalálják azt a helyet a Duna parDán, aholjóféle
kagylók, csigák vannak, s hogy amit nem bírtak továbbvinni, gon-
dosan elásták. Majd innen nyilván gyalog visszataláltak Melk mel-
lé, cip elve a zsákmányt, hogy ott megcsinálják ékszernek- maguk-
nak, asszonyaiknak, lányaiknak. Micsoda intelligencia, tájékozódó
képesség és tapasztalat kellett ehhez a navigációhoz. Nem voltak
térképek, nem voltak tájékozódási pontként használható építmé-
nyek. Mindent a természetes környezetből kellett kiolvasni, és aki
szokott sétálni, az tudja, hogy tavasszal akár két hét múltával sem
lehet megismerni a szomszédos erdőt, hát még hónapokkal később
egy több száz kilométerre lévő apró, jellegtelen vízparti helyet.
A természeti népek jó száz évvel ezelőtt még eredetibb állapot-
ban voltak, és a tudós utazók a kor szellemének megfelelő aggályos
pontossággalleírtak mindent, amit láttak a "vadak"- akkoriban
így nevezték őket- asszonyain. Se szeri, se száma az ékszereknek:
tollak, kagylók, különféle fémöntvények egészen 34 font súlyig
(kb. 17 kg), lábgyűrűk, karperecek, nyakperecek, fülcimpa- és
ajaktágítók. Ezek minél nagyobbak, annál több szépséget kölcsö- ·
nöznek. Ne nevessünk tehát mai nőinken, ezek sem jobbak. Lola
Ferrari hatalmas, 18 kg-os melle ugyanennek a gondolkodásnak :
korunkbeli látható következménye - bele is halt szegény (ennyi .
szilikon egy komplett ház fugázásához is elég lenne).
A pápuák az orrukra esküsznek, ebbe botokat, madárkarmot, '
tollat és hasonlókat dugnak, csak hogy szebbek legyenek. Voltak

-84-
népek, amelyek a ftilcimpával manipuláltak, nagyobbították, lyu-
kasztották, vagy éppen levágtak belőle esztétikus darabokat. Ná-
lunk a fogkrémreklámoknak köszönhetően az ép, fehér fogazat
a menő, máshol gyönyörűen me greszelik a fogaikat, vagy éppen
feketére festik. Ausztráliában szokás volt néhány fogat szépészeti
okokból egyszerűen kiütni. Persze ideológia is kerül mindezek
mellé, egyes törzsek azzal indokolják a fogak kiszedését, hogy az
embemek nem kellminden fogával ennie, ez az állatok tulajdon-
sága. Vannak olyan népek, amelyek a hajukkal törődnek, előszere­
tettel fonják, festik mindenféle felénk is divatos színekre. Helyen-
kint gyöngyök nélkül viselik, másutt akár kilónyi gyöngyöt is
képesek befonni a frizurájukba.
De az ellenkezőjére is van példa: a borotválás és szőrtelenítés
is igen elteijedt volt a történelem folyamán. A török szultáni há-
remben egy lószőrből csinált szőrkitépő eszközzel napi 1-2 órát
rendszeresen szőrtelenítették magukat a feleségek. Persze felbuk-
kannak szépészeti okok és szimbolikus kifejezések is, mint például
a gyászé. Az ókori egyiptomiak például akkurátusan borotválták
magukat rossz késeikkel, aztán parókát húztak a fejükre, hogy
mégse legyenek csak úgy kopaszon. Volt egy érdekes szokásuk:
ha a macskájuk elpusztult, leborotválták az egyik szemöldöküket.
De a paróka viselése sok "vadnép" körében elterjedt szokás volt.
Vannak olyan indiai törzsek, ahol a dús, sok haj alapvető követel-
mény, pedig ők nem is nézik a tévében a samponos cégek reklám-
jait- nincs új a nap alatt-, s mivel nekik nem volt térfogatnövelő
szerrel, hullámosítóval kiegészített samponjuk (semmilyen sem
volt), kitömték fekete pamuttal a hajukat, csak hogy többnek lássék.
A tetoválás, ami mostanában sokak nagy örömére ismét divat
lett, szintén nem új keletű, csak felénk korábban a bűnözők és ka-
tonák, tengerészek voltak tetováltak (szép tetoválása volt Horthy
Miklósnak is a jobb alkatján-Kovács Ákos Tetu). A tetoválás és
bőrfestés régi mesterség, mert miként W estermarck megállapí-
totta: "mindennemű túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy nincs az
emberi testnek az a látható része, a szemgolyó kivételével, mely
elkerülte az ily módon való eléktelenítést".
A tetováláshoz hasonló hatású, de annál változatosabb az arc-
és testfestés - ma ismét kezd divatba jönni, nem minden előz­
mény nélkül, ahogy a sportmérkőzések közönségképeit látom.

-85-
Lévi-Strauss a brazíliai kaduevóknál még a harmincas évek végén
gyűjtött gyönyörű és elképesztően bonyolult, összetetten szim-
metrikus arcfestéseket az indiánok körében.
Persze ha már festették a testet időlegesen, innen csak egy lé-
pés volt, hogy gyönyörű (nekik tetsző) vágásokat ejtsenek a kivá-
lasztott minták alapján, melyek aztán nagy keresletet biztosító
szépséget fognak kölcsönözni az azt viselő nőknek. T ennészetesen
nem figyeltek az okozott rajdalomra, mert ha szépségről van szó,
már akkor sem számított semmi. Férfiaknak, nőknek tetszetős ége-
tést ejtettek akár az arcukra is, különféle vonzó minták alapján
(mint falevél, hal, illetve valami totemállat stilizált ábrája).
De nem minden tetoválásnak, égetésnek voltak szépészeti okai.
Előfordultakjócskán vallási és mágikus okokból fúrt, faragott,
égetett, fog-tördelt, reszelt emberek. Szokásban volt jelesebb dol-
gokat is "feljegyezni magukra", mint például az ellenségek meg-
ölését. Felénk ezeket a feljegyzéseket a tengerészek, katonák és
legfőképp a börtönviseltek alkalmazzák, aszeretett nők nevei, je-
les események, kedvenc italok és egyéb lehetetlenségek szerepel-
nek a végtagokon, mellkasokon stb.
Az is érdekes, hogy a "vadaknál" sok olyan törzset találtak,
ahol az a szokás, hogy a férfiakjobban dekorálják magukat, mint
a nők.
A szépségnek megvan az ára, nemcsak nekünk kell áldozni rá,
sokba volt ez a természet gyermekeinek is. Persze ezek a dolgok
a fent említett népek körében nem úgy kerültek sokba, mint mi-
felénk, de mindenképpen rá kell szánni bizonyos időt egy-egy haj-
fonásra vagy alapos kifestésre. Nagyon sok szerencse kellett a szép-
pé-szebbé levéshez, mert egy szép kagylót megtalálni, a megfelelő
tollakat összeszedni szerencse nélkül nem ment. A gazdagabb
azonban nem került előnybe a szegényebbekkel szemben, mert
a szerencse kiegyenlítette az amúgy minimális vagyoni különb-
séget. Lévi-Strauss mutatta ki a dél-amerikai indián kultúrák vizs-
gálata során azt a hallatlanul igazságos és gazdaságos társadalmi
berendezkedést (törzsi szokásrendszert), amely automatikusan mű­
ködtetett ilyen kiegyenlítő mechanizmusokat. A természeti né-
pek jó részénél nem lehetett vagyont felhalmozni és nem lehetett
tartósan a másik fölé kerekedni anyagilag. Nálunk, a fejlett világ-
ban nem érvényesül ez a mechanizmus. Az a szebb, aki gazda-

-86-
!
'
[ gabb, az él tovább, aki gazdag- természetesen statisztikai érte-
f lemben.
t A nők, mióta világ a világ, versenyeznek egymással, minden

l
~; eszközt bevetnek, amit csak fel tudnak használni. Ez a rivalizálás
' alapú öltözködés az ószövetségi időkben is megvolt. Arnikor Sión
. leányai már túlzásba vitték a maguk kelletését és a hiúságo t, vala-
~. rnint a folytonos csábító magatartást, Izajás próféta megelégelte,
1: és nemtetszésének adott hangot. Sőt a kor szakása szerint alapo-
~ san meg is fenyegette őket:
[ Megkopasztja az Úr Sion leányainak fejetetejét és az Úr hajokat
l
1 leleplezi. Azon a napon elveszi az Úr a saruk ékességét és holdacs-
kákat; A nyakláncokat és a kösöntyűket, a karpereceket és fejkö-
tőket; A hajválasztókat és lábkötőket, a szalagöveket és ékszere-
ket, az illatüvegcséket, és fiilfiiggőket; A gyűrűket és a homlokon
gyöngyöket; Az ünnepi ruhákat és palástokat és vászonneműeket,
a hajtűket. És tükröket, a gyolcsingeket és fövegeket és fatyol-
ruhákat. [ ... )És leszen a gyönyörűséges illat helyett büdösség,
és a szalagöv helyett kötél, és a fodrozott haj helyett kopaszság
és a mellkötő helyett szőrzsák. (lzaiás 3, 17-24)

Ezekbőla mondatokból kicsendül egy olyan gondolkodó férfi-

nak a puritán felfogása, amilyennel hála Istennek ma is lehet még
' találkozni. Azé a férfié, aki értetlenül nézi, hogy a nők mennyi
időt képesek efféle haszontalanságokkal eltölteni.
A szépséghez azonban sok olyan dolog is hozzátartozik, amit
nem lehet látni, mégis sokba kerülnek. Egy nőnek például szük-
sége van jó illatra; rninél egyedib b, divatosabb az illat, annál többe
kerül- nyilván a férfinak. Odáigjutottunk fejlődés ünkben, hogy
, nem szeretjük saját emberszagunkat, és ezt meglepőerr hamar el-
értük: már az egyiptomiak is használtak illatszereket. Ez arra utal,
hogy a szaglásnak sokkal fontosabb szerepe van az ember életében,
mint hinnénk. Régi magyarjaink asszonyai a 16-17. században
már komoly készülékekkel rendelkeztek illatos vizek házilagos
előállítására.
Takáts Sándor tisztelendő főlevéltáros úr, kinek emlékezetét
a Tisztelt Ház jegyzőkönyvben örökítette meg 1932-ben bekö-
vetkezett halálkor, így írt a Magyar nagyasszonyok című könyvé-

-87-
ben: "A régi leltárak szerint minden kastélyban megtaláljuk a fil-
vízvevő vagy virág vízvevő szerszámokat." Általában maguk az
asszonyok végezték a virágvizek főzését (ezeket az arab konyha
ma is használja ételkészítéshez), amit aztán szépítkezésre, arcuk
mosására, illatosításra használtak. Komoly tapasztalatuk lehetett
abban, hogy rni mire való, mert rendszerint készleteket halmoz-
tak fol. Például járványok idején ilyesmikkel fertőtlenítettek is.
1632-ben a fogarasi kastélyban felvett leltár során a következő
vizeket írták össze: "parlagi rózsavíz 5 üveggel, kerti rózsavíz 2,
epervíz 4, petrezselyemvíz 2, hozzavirágvíz 4, spikinárdvíz 3,
fejér liliomvíz 2, hársfavirágvíz 2, tamariskusvíz 2, turbulyavíz
1 útivűvíz 2, porcfűvíz 4, lómentavíz 2, fodormentavíz 1, isten-
fajavíz 1."
A vizeket mindenféle receptórák szerint alkalmazták, még-
pedig igen tudatosan. Előállításuk is sokba kerülhetett, az üveg-
cséket sem adták ingyen, különben nem vették volna fol ilyen
akkurátus módon a leltárakba. De a vagyonleltározók ma is fel-
számítanának egy ilyen drogéria méretű parftim- (szagosvíz-)
készletet.
Szintén láthatatlan kellék volt a fűző maga, de az eredménye
annál inkább látszott. A következményeként fellépő gyakori áju-
lások pedig kiváló alkalmat jelentettek a hölgyek megtapogatá-
sára. A fűző az alsó női bordákat elkorcsosította, és úgy kellett
a gazdag lányokat az anyjuknak és a cselédségnek valósággal bele-
taposni a drága és kényelmetlen ruhadarabba. (Magam a tűsarkú
cipőt is ide sorolom, persze enyhébb kategónaként.)
Ha már az önkínzásoknál tartunk, a koronát alighanem a kí-
naiak lábelkötése tette fel az efféle őrületekre. A kezdete a 1O. szá-
zadra nyúlik vissza, innen valók az. első említések, és valószínű,
hogy egy különös magasan felkunkorodó orrú cipő viseléséből
indult ki. Irodalmi neve - mert az is lett neki- arany liliom volt.
Mivel a kínaiak mindig is alaposak voltak, tudományosan is fel-
dolgozták a témát. Egy bizonyos Fang Hszien öt főcsoportra és
ezen belül tizennyolc típusra osztotta fel az elkötött lábakat, me-
ly ektől elvárták, hogy kövérek és puhák legyenek. Hiába a renge-
teg szenvedés, a kínai nők büszkék voltak kis lábaikra, és hálásak
anyjuknak, aki azt a jót tette velük, hogy kislány korukban kí-
nozta őket. (De ezt az elkötött lábat persze nem mutatták meg,

~88~
t"' "'4\Y "'mém>eclemignek wnnttik, olyann,]c, mioth> ni-
lunk valaki letolná a bugyiját.)
. De vissza a hazai égtájakra!
A divatozás ellen rendesen a férfiak szoktak kikelni. A filippi-
. káknak se vége, se hossza nincsen, mert bizonyos idősebb férfiak
-akik kikoptak a női nem iránti hódolatból, és lanyhuló érdeklő­
l désük parazsa már kevés meleget árasztott - fogták pennájukat,
i és ami belefért, megeresztettek egy dörgedeimet a világ rettene-
rtes felfordulása ellen. A másik fajta tiltakozó az erszényét sajnálta
~a hiábavaló kiadások miatt.
r Borzalmas dolgoknak lehetett ám tanúja a jámbor férfiember
t Mária Terézia korában! A nők bili szezonban úgyannyira öltözköd-
~ tek, cifrálkodtak, hogy nem lehetett megkülönböztetni a grófnőt
::a szobalánytól, vagy ami kevésbé súlyos, a lányokat az anyjuktól:
.
;'·
Mindegyiknek egy-egy tintukos szita lebegett a fején, ha pedig
sétálni mentek, olyan nagy kalap, mint egy vámkerék. Hajdan
a mi együgyi:í eleink a pártát a szüzesség címerének tartották, de
ezt a mi leányaink egynéhány évektől fogva elhagyták.

Bár nemzeti vonatkozásban volt haszna a nők divathóbortjának,

mert II. Józsefhalálakor-amikor a Szent Koronát magyar terü-
letre hozták- divatja lett a magyaros viseletnek. (Vagy annak az
. öltözetnek, amit akkor annak gondoltak.) Elég volt a bálokban
· egy nemes asszonynak kirukkolni valami újszerű, tetszetős, a ve-
t télytársnők által is csodált, irigyelt ruhával, és nyomban rnint a tűz
: harapódzott el a viselet divatja.
· Ilyenképpen találunk eleink között is derék férfiakat, akik fenn-
akadtak a női cifrálkodáson. Apor Péter uram őszinte felháboro-
dással veszi tudomásul az akkori időkben Erdélyben hódító német
módit. (Amit azok a franciáktóllestek el.) A parókaviseletet hó-
dítása olyan erős volt, hogy az 1700-as években már Erdélyben is
parókát tettek a fejükre a gazdagabb emberek: "ha kopoc volt,
nem viselt idegen kurva hajat, akit most barokának hívnak ... "
Világos, hogy csak kurva lehet egy olyan asszonyszemély, aki a ha-
ját eladja azért, hogy mások viseljék!
Mindez abban a korban (Apor 1736-ban írta emlékezéseit)
egy idősebb férfinakjócskán feltűnhetett. Persze a férfiak is diva-

-89-
toztak a maguk módján, mégpedig a bajszukkal: gyakran akkora
volt, hogy belelógott az italba, de az etikettnek megfelelően le-
szippantották róla a nedűt. Micsoda távolság van esztétikailag
a férfiak és a nők között! Ebből az aspektusból elképesztő finom-
kodásnak tetszett holmi idegen hajak viselete. Gondoljunk meg
azt is: ha a férfiak tehették, vadásztak, illetve hadi eseményeken
töltötték az idejüket, ha ilyen elfoglaltságuk nem volt, akkor ittak,
és csak a fennmaradó időben hajkurászták a fehérnépeket- ho-
gyan is törődhettek volna az apró részletekkel.
Bod Péter a Szent Hiláriusban felteszi a káté formai rendje sze-
rint a kérdést:

Miért ékesgetik magokat a leányok? (1) Hogy külső cifrával,

arannyal, ezüsttel, gyönggyel, virággal belső hiányosságokat pó-
tolhassák. (2) Hogy az ifjaknak szemekbe akadván magokat ha-
marabb elvásároltathassák; az a külső cifraság a vásárba indult
elmének és árúba bocsátott portékának cégére. Jó bornak nem
kell cégér.

Ma sem szól másról a divatozás, csakhogy Bod Péter nagytiszte-

letű úr korában (1712-1769) nem volt televízió és nem voltak
reklámok, tehátasarkallás belülrőljöhetett-vagy a vetélytársnők- .
től, vagy (amint sokan gondolták) éppen az ördögtől, mert az ·
mindig kéznél volt.
Ma már a többség azért cifrálkodik, mert "megengedheti ma-
gának", de hogy miért is engedi meg, arra már nem tud más vá- .
laszt adni, mint hogy van elég pénze rá, és a barátnője is ilyeneket ·
vásárol. Tehát a mélyebb okok rejtve maradnak előttük. Pedig
mindez azért van, hogy újabb férfiak figyeimét ragadják meg..
Mindenki ismeri azt a plázatündér-típust, aki képes elbotlani .
a saját műkörmeiben, ezeknek mindenféle színe lehet, és gyak-,
ran találunk beragasztott díszeket vagy ráfestett koszt, amit újab-
ban "dísznek" tekintenek.
A nők minden korban szerettek magukra költeni, de ennek·
sokáig más oka volt. A korai társadalmakban egészen a modem,
korig általában nem lehetett a nőknek tulajdonuk. Tehát hiába
volt egy értelmes feleségnek üzleti hajlama, azt csak nagyon rit-·
kán- és akkor is a féljén keresztül- élhette ki. Ezért a többség~.

-90-
 nek nem maradt más választása, mint a divatozás; olyan dolgokat
vásárolhattak, amiket magukra tudtak ölteni, és nemmellékesen
csillogtatta-kellette őket. Ezt természetesen ösztökélte a nő örök-
től fogva meglévő tetszeni akarása.
Az, hogy mit tudtak magukra aggatni, koronként változott.
Találtak már a jégkorszaki ember táborhelyén valóságos haute
couture ruhatárat; a lelet elképesztette a régészeket, annyi kifino-
mult szőrme és egyéb, bőrből készült ruhadarab volt ott. A nők
talán akkor is, sőt mindmáig egyfajta rangjelzésnek használják
a ruházatot, amely képes kifejezni, hogy viselője mennyit ér an-
. nak a férfinak, akitől mindezeket kapja.
A mai nő megveszi magának az átlagos havi fizetés be kerülő,
pár deka súlyú ruhadarabot, a hozzá való kiegészítő ket, természe-
tesen világmárkákat. Mert ezzel pozicionáljamagát abba az érték-
kategóriába, amelybe a többség vágyik, ahol a kényelmes életet
a gazdag, kizsákmányolható férfiak garantálják. A kereskedelem
a teljesen fcilösleges ruhadarabokból, ékszerekből jó hasznot húz,
és támogatja a keresletet. Szóval a mai lányokat arra sarkallják,
vegyenek meg mindent, amire szükségük sincs. Fölmerülhet né-
melyekben: minek a férfi, aki ezt a nőnek megveszi? Itt a bökke-
nő, mert a férfiszerepet átírja egy apró mozzanat, ugyanis a férfi
nem a hagyományos értelemben kell a nők egy részének, a hozzá
való kötődés immár nem hagyományos többé. A jómódú, ma-
guknak vásárolgató, rendszerint önző, erőszakos nőknek a fér-
fiak beszerezhető kellékek. Ez a folyamat nem más, mint a férfiak
funkcionális leértékelésének kifejezése, egyféle merkantil kód-
rendszerben. Ehhez sok egyéb körülmény is hozzájárul még, de
a változás drasztikus, mert nem működnek a kapcsolatok. A pá-
rok hamar, a legkisebb nézeteltéréseseténis elszakadnak egymás-
tól. Egyre többen vannak a fúggetlen férfiak és a független nők.
Nem csoda, ha csökken a gyerekek száma, sok a válás, sok az egye-
dül élő, magányos- ezt be nem valló-, önmagát nem egy másik
szeretetével, hanem vásárlással, evéssel, "szórakozással" jutalmazó
ember. A tendencia, ami önmagában is idegesítő, az állandó fe-
minista uszítás hatására erősödik. Addig mondják a gyengének,
hogy erős, hogy a végére elhiszi - de attól még gyönge marad.
Seregnyi olyan állítás forog a reklámokban, a feminista lapok-
ban a nőkről, aminek csak igen kevesen felelnek meg közülük,

-91-
de mégis úgy van a dolog beállítva, hogy a többség elhiszi: egy kis
vásárlással simán megüti a mértéket. Szerencsétlenek iparkodnak
olyanok lenni, arnilyennek a társaság előÍJj a, de nem bírnak. Még
szerencse, hogy ezt kevesen veszik észre közülük. A többség elvan
azzal, hogy szorgalmas alázattal megveszi, amit előírnak neki, az-
tán csodálkozik, hogy nem szűnnek meg a gondjai.
A ruha által megszerezhető közfigyelem nem mai jelenség.
Dubarry grófnő -aki nem volt grófnő, hanem egy szépre és ér-
telmesre sikeredett varrólány - emlékirataiban a következőt ol-
vashatjuk:

A király erre az estére új ékszerszekrénykévellepett meg, és ma-

ga választotta ki ruhám anyagát. Zöld szatin volt, melybe arany-
és rózsaszegélyek voltak beleszőve, és gyöngyftizérek tartottak
össze. Egyébként az egészet csodaszép fl.andriai csipke borította.
Homlokomon gyémántokból összerakott csillag ragyogott. Két
ftilbevalóm kétszázezer frankba került, gyöngyeim, csatjaim kin-
cseket értek. Elképzelhető, hogy megjelenésem milyen ragyo-
gó volt.

A király nem volt más, mint XV. Lajos, nagypapája azé a XVI.
Lajosé, akit a forradalmárok aztán lefejeztek. A nagyapa, aki vér- ·
bő férfi volt, állandóan hajtotta a nőket- ez is lett a veszte, mert
elkapta a himlőt egy fiatal közrendű lánytól, akivel szerelmeske-
dett -, nem volt nagy véleménnyel az unokáj áról, mert arnikor ·
összeadták az osztrák főhercegnővel, Marie Antoinette-tel, az ügye-
fogyott fiatalember hosszú ideig nem hál ta el királylány feleségé.,
vel a nászéjszakát, s ezen az öregúr jókat csámcsogott. Pedig a
szemrevaló osztrák asszonyka a királynak is tetszett.
Az érdekesség kedvéért idézem a franciák királyának szere- ·
tője általlejegyzett szavait. XV. Lajos az unokája nevelőjével,·
La Vauguyon herceggel diskurált, mert érdekelte, mennek-e va-.
Iamire a fiatalok: "- Mondja csak, tudja-e a dauphin, hogy hogyan
kell majd viselkednie?- Bizonyára, Sire, mindent megmondot-:
tam neki.- És gyakoroltatta is vele feladatát?- Nem, Sire.- De·.
legalább ajánlotta neki a gyakorlást?- Ajánlottam, Sire.- És nem.
tette meg?- Nem, Sire.- Ó, a majom!"- mondotta a király, és.
vonogatta a vállát.

-92-
 De kanyarodjunk vissza a témánkhoz. Fontos volt a költséges
~ruha, drága ékszer, mert ezt lehetett látni. Hirdette a viselője stá-
tusát. Ez a szokása ma is megvan a szép színésznőknek, akik elég-
; gé jól néznének ki a milliókat érő gyémánt nyakék nélkül is, de
'ez plusz két sor az eseményről megjelenő cikkben, és ha publikus
·.a dolog, azt is szívesen megÍlják, hogy kitől kapta az ünnepelt
: szépség a vagyont érő ékszert.
De hasonló női cifrálkodás miatt buzdítj a már 1790-ben eré-
• nyes és egyszerűbb visdetre a nőket egy névtelen hazai pasquil-
lus szerzőj e:

Ti asszonyi nemek, gyönyörű személyek,

Járjatok nyomdakin nagy Óseiteknek.
Gyorsan tsonkitsátok az halmos tornyokat,
Nyessétek meg bátran a csipke Bokrokat.
Bagoly fészkek helyett szita fékerőket
Tegyetek, fej kötőkre fűzzetek gyöngyöket.
Ti is Kis Asszonyok vegyetek pártákot,
Azok ékesítik fodros hajatokat.

~.r.· Rövidítsétek meg por sessus ruhát

Hordjatok arany tsipkés rövid mentét szoknyát.

lt Persze ma már tudjuk, hogy cseberből vederbe estek, mert az úgy-

[ mond magyaros viselet hamarosan pálját ritkította a drágaság te-
[ rén- igaz, csodájára is jártak Európa-szerte, amikor egy magyar
~ mágnáskisasszony vagy -asszony virított benne. Ekkortájt eleink
! tudatosan ráálltak a nemzeti viseletre, és feltámasztották a török
[ hódoltság kora óta folyamatosan elnyomott nemzeti öntudatot.
~ Mert a Habsburgok sem voltak restek az önállóság letörésében,
~ politikailag szervezkedni nem lehetett, tehát olyan dolgokkal kezd-
tek foglalkozni, mint a viselet és a nyelv. Ekkortájt jön divatba
• a magyar nyelv is- igaz, eleinte kevesen beszélték még, de a szí-
vós agitáció lassan eredményre vezetett. A nemzeti viselet pedig
azóta is komoly kifejezőerővel bír az illető hovatartozása jelké-
peinek sorában.
A konzervatívabb gondolkodású nők és főleg férfiak rendre
háborogtak is a túlzott ruházkodás ellen. De ez általában haszta-
lannak bizonyult, mert az új nemzedék, amely adott viseleti stí-

-93-
lus ba született bele, természetesnek találta a magáét. Persze aztán
ők is felfedezték a magukétól eltérő, többnyire erkölcstelennek
mondott ruhákat, mihelyt megöregedtek. Így ír erről Foerster
tisztelendő úr, egy valláserkölcsi alapon álló szerző- akármost is
keletkezhettek volna e sorok:

Sajnos manapság egyre több asszony és leány azon mesterkedik

az öltözködésével, hogy testét, annak formáit a lehető legna-
gyobb raffináltsággal közszemlére tegye ki; annyira, hogy bá-
mulnunk kell azt a művészetet ...

Ezt abban a korban írta le, amikor még tudták, hogy a női ruház-
kodás stílusa kifejezi azt az ideált, amely a nőben fontos volt: az
anyaszerepet. Ma, amikor emancipált nő az ideál, ember legyen
a talpán, aki messziről megmondja, hogy férfi vagy nő az illető,
mert a ruhája miatt lehet ez is, az is. A lényeg, hogy mindig drága
volt minden, amit a jó megjelenés kellékének mondunk. Noha
se melegebbek, se egészségesebbek, főleg nem hasznosab bak. Ám
a párválasztás mindenek előtt!

-94-
·. .

i
t'
f
~A nő már az antik korban is, ha kellően szép volt, luxuscikknek
!számított, de valószínűleg mióta világ a világ, egy bizonyos szín-
t vonalon szükségletkéntjelenik meg a nő ilyen irányú reprezen-
~ tatív felhasználá~a. Szán;talan írott fo~ás közl~ h_o~ a .?e~es lo-
! vak, remek vadaszkutyak mellett a szep rabnok lS JO ~andeknak
számítottak. Ezt a nő = luxuscikk egyenletet ma is lehet tapasz-
talni, bár nőket jobb körökben nem illik ajándékozni- gondo-
lom, igény azért lenne rá.
Egy időben az egyik budai sZálloda gyógyfürdőjébe jártam.
Volt ott egy ukrán vagy orosz csapat; fene tudja, kik lehettek, mert
az alacsony homlokú, durva arcú kb. 130 kilós férfiak mellett vol-
' tak kimondottan értelmiséginek kinéző alakok is, akikben azon-
• ban volt valann dermesztő. Úgy tudtak körül- és visszanézni, hogy
attóllúdbőrös lett az ember háta. Ezeknek a férfiaknak voltak bi-
zonyos nőik (néha nem is egy), akik külsőre kifogástalanok vol-
. tak, és mindig, mint valami rangjelzés, ott ültek a medence part-
ján, a lubickoló férfi közelében. Látható volt, hogy verseny folyt
a férfiak között, kié a szebb nő. Az íratlan szabály megfigyeléseim
szerint érvényesült: egy kevéssé kisportolt, de néha olvasgató fő­
nök-féle alaké voltak a legszebb nők. Sokat gondolkodtam, mi
a fene oka lehet, hogy a semnli másra nem való nőkkel ilyen so-
kat időznek a fürdőben.
A történet évek alatt a következőképpen alakult. A medencé-
be nem lehetett bevinni az AMG, Lorinser tuning Mercedest és
más efféle szimbólumokat. Sőt ezek jelzése, a lazán lengetett vagy
a vendéglőben asztalra rakott slusszkulcs sem volt alkalmazható,

-95-
mert ugye a meleg kénes gőzök az ilyen kütyüknek ártanak, meg
nem is szokás Ötesillagos szálloda uszodájában slusszkulccsal mász-
kálni egy szál ftirdőnadrágban. (Nem vennék rá mérget, hogy né-
melyik korábban nem próbálta ki.) A rangot, a sikert azonban
valahogy jelezni kell- ha semmi más nem érdekli az ember fiát.
Tehát kezdetben megjelentek státusukat kifejező, agyonék-
szerezett, nyakláncos performerek. Először egy pasas jött ftirödni
vastag nyaklánc cal, olyannal, amelyről látszott, hogy arany is, drá-
ga is. Aztán a másikon már kettő volt és így tovább. Míg egyszer
aztán megjelent egy cro-magnoni kinézetű- ezt csak képzelem,
mert nem láttam soha ilyen ősembert -, álltól köldökig csupaszőr,
roppant erőteljes alak. Erőteljes fejalkattal és keskeny homlokkal,
széles arccsonttal, apró fekete szemeit állandóan vadul villogtatta, ·
és folyton feszítette az izmait. Ez az alak egy olyan vastag, hasig
érő lánccal állítottbe-amely persze aranyból volt-, amilyennel
vidéken az ökröt szokták kikötni. Lehetett vagy 2-3 kilós, mert
sűrűn igazgatta, és gyanítom, nemcsak azért, hogy lássák, nyilván
tépte a szőrét, kellemetlen lehetett meztelen szőrős nyakra ekko-
ra súlyt tenni.
De aztán ezzel is fölhagytak, és jöttek a nők. Először az utcán
felszedett "konzumhölgyek" jelentek meg. Ezekkel többnyire baj .
volt, mert nem tudtak viselkedni, időnként feltűnő en felnyeri tet-
tek, és általában rosszak voltak a fogaik. Aztán az ezeknél kultu-
ráltabb és jóval mutatósabb szállodai kisasszonyok: félig igazi, fé-
lig műnők (rögtön meg lehetett ismerni őket, mert ezeknek már
rendes volt a fogazata, nem voltgombása lábkörmük stb.). Majd
- mivel ezek nem beszélték a nyelvüket vagy megbízhatatlanok
lehettek, ám a reprezentáció módja bevált - követték őket a ha-
zai (orosz és ukrán) szépségek. A velem ftirdőző férfitársaság tag-
jaival megfigyeltük, hogy minél nagyobb termetű volt a pacák,
annál vékonyabb, kisebb volt a medence szélére kiültetett nő.
Az a nő, amelyik luxuscikknek van tartva, persze többnyire
keserű véget ér, mert nem tulajdonságaimiatt pénzelik őket a fér..;
fiak, hanem kinézetükért. Ezekre a lányokra előbb-utóbb ráun-
nak, és kiesnek a társaságból, végül egyedül maradnak. A szörnyú
eset, amit megéln ek, gyakran magányossá teszi őket- és ez a leg-
nagyobb baj, a magány! Mert ebben az állapotban ezeknek a lá."
nyoknak kevés esélyük vanjól elviselni dolgokat, főleg ha egyéb·

-96-
r
t
!spirituális kapaszkodójuk sincsen. Itt nem valamiféle, a nők köré-
l1ben divatos jóslás-hitre, boszorkányvallásra vagy egyéb misztikus
hókuszpókuszra gondolok, hanem olyan vallásra, amelyikben
'komolyan lehet hinni. Melynek istene a túlvilágon van, és első
dolga nem az, hogy a hitelkártya feltöltöttsége felől érdeklődik.
A női hetimagazin-vallásokban ugyan rengetegen hisznek, azon-
ban ezek vigasztaló ereje csupán egy jó vacsora megfőzésének ha-
tásával ér fel.
~ Noha általában kétes a kimenetel, a nők egy része szívesen
thelemegy a luxuscikk-státusba és az ezzel járó "rabszolgaságba".
IAmin a feministák - akiknek a kutya sem kínál dologtalan, luxus
,életet- nagyon felháborodnak.
(

;
'
~ MűMELL, MŰSZÁJ - ÉS A KAPCSOLT REKLÁMOK

Önmagunk szebbé tétele is luxus. A nők egyre kevésbé nyugsza-

lnak bele abba, hogy olyanok maradjanak, amilyennek születtek.

Bedőlnek a szépségipar és a kozmetikai sebészet reklámjainak,
~a nők semmi (idegen- értsd: férfi) pénzt nem sajnálnak arra, hogy
fmegváltozzanak. A csábító hirdetésszövegek a nőt mint nyers-
~anyagot k~zeli.k, a~~?~k "vissz~a~ják a~ önbizalmát"_, "segítenek
fmegoldam az eletet : 1tt egy klcslt lesz1vunk, ott maJd felvariJuk
1- mondják. A hirdetésekben feltűnő en sok eufemizmust, csúsz-
~~tatott kifejezést használnak. Az alsó ajkat korrigáljuk (feltöl~ük
szilikonnal), a melleket kiigazí~uk (megoperáljuk), nagyobb em-
pointot tetoválunk, a esiklót egy kicsit lejjebb hozzuk (szintén egy
'komoly műtét), a csípőtjobban megíveljük stb. A minderre való
készséget felébreszti a rengeteg sampon, hajfesték, fogyókúrázó-
szer, arctonik, lakk, zselé, ezernyi krém szakadásig sugárzott rek-
lámja. Még a csomagalásuk is tele van rejtett szexuális utalásokkal:
a parftimök, rúzsok dizájnja gyakran hímvesszőre emlékeztet.
!A dobozkák képein csupa gyönyörű, hódító nő, mind magabiz-

•
ltos, erős, diadalmas és fiatal.
A szerencsétlen nők többsége nem tudha~a, hogy amit lát, az

lnem a valóság, hanem fodrászok, sminkesek segítségével kialakí-

,tott, valóban különleges lányok seregéből kiválasztott egyetlen
falany "feltuningolása". De még ez sem igaz, mert sokszor más nő

'
t -97-
adja a közelibe hozott kezét, más lányé a haja - tehát amit látunk,
olyan igazából nincs is.
Esős délutánon nem egy nő otthon magába zuhanva -amikor
a csokievés sem segít- átgondolja élete dolgait, s könnyen arra
juthat, hogy csak akkor lehet jó pasija, ha ezeket az agyonhirde-
tett, más nőkön megcsodált és irigyelt műtéteket megcsinálta~a
magán. Arra ilyenkor sem gondolnak, hogy saját természetük is
oka a bajnak.
Könnyen belátható, hogy a mai lányok, akik átlagosan 1Ocen- ·
ti vel magasabbak, mint anyáik, nem lehetnek ugyanolyan alakúak. '
A magazinok ilyen típus ú, szuper kinézetű lányai többnyire sebé-;
szeti beavatkozás következtében lettek ilyenek -vagy a Photo-j
shop segítségéveL Soványak és nagymellűek, a lábaik rendkívül l
hosszúak, és a csípőjük a derekukhoz képest valószínűtlenül szé- '
les, szabályos ívű, a bőrük mesés. A szegény átlaglányok pedig a le-
maradás érzetétől sújtva rohannak a tükör elé, ahol konstatálják,
hogy nekik nincs nagy mellük, ehhez keskeny derekuk, viszont.
nagyobb a ftilük és az orruk. Megkezdődik a vad telefonálgatás,
hogy a barátnők körében ki végezetett magán műtétet. Persze akad-
nak bőven, ezek aztán dicsérik az operációt és az orvost, olyano-
kat mondanak a leendő társnak, amitől az belemegy a dologba.
Ha valaki belekezd az ilyfajta önmegváltoztatásba, általában nincs
kiút, jöhetnek az újabb és újabb műtétek. Bevallani, hogy ezzel
ráfizetett a dologra, százból egy vallja be. (A férfiak között ez más-
képp volna.)
De minek is mondaná? Az ellenérvnek nincs súlya! A nők a tör-
ténelem során sok mindenbe belementek már, gondoljunk csak
az abronesos szoknyákra, a fűzős viktoriánus korra vagy a hatva-
nas évek high heel cipőire, egyikre sem lehet azt mondani, hogy·
egészségesek. Mégis ha netán divatba jönnének, beszélhetnének
az orvosok, amennyit csak akarnak- hordanák őket. A mai divat • .
kényszerek talán még brutálisabbak és kíméletlenebbek; olyano ·
mint a világunk. Nem látszanak elsőre annak, amik, mindenjó
minden szép, csak ha belegondol az ember, akkor jön rá, ho
mindez máz. Nem beszélnek a nőknek a rákról, a komplikációk
ról és arról a sok hátrányról, ami érheti őket, például a mellbim:·
bók érzéketlenné válása stb. Ahogyan azt sem mondják, hogy ·
egy üzlet- nem jót akarnak tenni, pénzt akarnak keresni. (Egyéb '

-98-
l
~
~ént Ráth-Végh István említi, hogy már a 15. századi Itáliában
~égeztek plasztikai műtéteket, mivel abban a korban holmi bű­
lnök megtorlására gyakori volt Nápolyban az orr levágása, és ezt
Imár akkor tudták pótolni sebészetileg.)
~ A luxusnők odavannak a férfiak pénzétől és hatalmától, ezért
~gyekeznek mindent megtenni, hogy tessenek nekik, és ezzel ha-
p!omra és pénzre tegyenek szert. Kénytelen-kelletlen asszisztál-
rak a hamis presztízsek kiépítéséhez, amit a reklámipar már a 20.
~zázad eleje óta alkalmaz. Ha ugyanis lemaradnak kimaradnak.
fA
E
formula egyszerű: ha ezt és ezt megveszed, akkor nemcsak köny-
!nyebben végezheted a munkádat, hanem boldogabb, szebb is le-
~el. A nőkre mindez talánjobban hat, mert abnormálisan sok az
íóket ilyen módon megcélzó reklám. Az állandóan hivatkozott ön-
ilillóságuknak ellentmondva belemennek a játékba, noha tudják,
[olyan mintákat kell követni ük, amiket lehetetlen elérni. A klipek-
;ben ábrázolt kielégítetlen nő, miután rájön, hogy mit kell neki meg-
:venni, elnyeri a férfit és a boldogságo t is. Ez olyan egyszerű, hogy
nem lehet igaz- és tényleg hazugság (fikció). Mégis működik!
· A nők persze nemcsak törekednek a szépségre (főként annak
<>lyan fokára, amit el sem tudnak érni), hanem hála Istennek gyak-
ran szépek is. Még gyakrabban olyanok, akik ugyan nem szépek,
:de annak hiszik magukat, a sok szépítőszer és a szépségszalonok-
ban végfeküdt hosszú órák szuggesztiójának köszönhetően. Ezek
~ műanyaglányok annyira denaturáltak, hogy idegenkednek saját
biológiai sorsuktól, a gyerektől, mert nem önmaguk folytatását lát-
ják benne, hanem saját állaguk további rombolásátagyerek ki-
hordásában, megszülésében és nevelésében. Ezek a lányok kevés
sütniv;1lóval rendelkeznek, és a semmiben, a pillanatban élnek.
Amiről nem tudják, hogy elmúlik, és egyszerűen nincsen, akár
a jövőt, akár a múltat nézzük. Persze ilyen filozófiai kérdésekkel
nem lehet gyötörni őket, mert megfájdul az agyonvakolt-festett
fejecskéjük. Magukban pedig megjegyzik, aki ilyeneket beszél, az
hülye (esetleg ellenérdekelt), bennük nincsen hiba. Azzal, hogy
nem lesz gyerekük, elvesztik azt a férfit, aki úgy-ahogy elviseli
őket. Elvesztik boldogságuk egy részét, magányosak lesznek, és
ha megérik, sokat fognak bánkódni ezen.
Nem érik el a kiegyensúlyozottság többnyire csak gyerekes
anyák által elérhető -férfinak vonzó -állapotát. Régen köztudott

-99-
volt, hogy a gyerek lecsillapítja az asszonyokat, míg azok, akik-
nek nincsen gyerekük, az idő haladtával egyre idegeseb bek, má-
niákusabbak, rigolyásabbak lesznek. Magam nem egy kiváló lányt
ismertem, akinek áldás lett volna a gyerek, a félj és a vele járók.
A jól sütő-főző, igazi vendégszerető, családot összefogó asszonyi
szerep. Akiknek a lábuk előtt hevert volna az egész leigázott csa-
lád, anyósos tul, baráti köröstül. De nem tudtak erőt venni magu-
kon, és nem voltak képesek meghajtani magukat annyira, hogy
egy férfi mellett kikössenek, s kiválják, amíg átnevelik maguknak.
Aztán már még inkább képtelenek erre, és megöregedetten, hajda-
ni szépségük romjain, egy eltékozolt, a percek örömének feláldo-
zott fiatalsággal a hátuk mögött, megalázottan, örökké gyanakvó
vesztesként élik életüket.
Azokról a femínistákról egy rövid említés erejéig szintén itt szó-
lok, akik azon okból vetik el a gyerekvállalást, mert a gyerek a nő­
ben idegen anyagból- részben férfiból- van. (Ők még nem a so-
ha semmit, ami férfi, hiszen a leszbikus ágazatot képviselik.) Persze '
ezt a gyerekellenes ideológiát nem a sok férfi által vágyott szőkék
és szilikonmellűek fogadják el- bár ezek is idegenkednek a gyerek- l
től, ha az saját. Ők csak egyszerűen nem akarnak gyereket, mert l
félnek a szülés rajdalmaitól, meg hogy striák (terhességi csíkok) l
keletkeznek a combjukon-hasukon. Ennek az ideológiának a hívei
az egyetemeken tenyésző, életük csak rövid szakaszán ferfiakat él-
vező nőkből kerülnek ki, akiknek savanyú a szőlő. Persze ez hatal-
mas károkat okoz, akárcsak a feminizmus többi rnilitáns ágazata ..
De erről majd máshol beszélünk.

A MÚNÓ

A műnő feltűnő jelenség, azok, akik ezt a könyvet elolvassák,

azonnal felismerik, felismerték eddig is. Akiknek meg ilyen nőik
vannak, kis kivételtől eltekintve nem fognak oda süllyedni, hogy
könyvet is olvassanak, amikor tévé is van a világon.
"Minden, ami föltűnést akar kelteni ízléstelen, éppen úgy,
mint minden, ami rikító" - írja Balzac Az elegáns élet fiziológiája
című tanulmányában. A műnő viselete nagyon válogatott, de össz-
hatásában reménytelen, mert rninden, amit fölvesz, tökéletes kell

- 100-
 legyen külön-külön is. Nem az ízléstelenség látszik rajta,
puszta véletlenségből némelyiknek ízlése is van. De a műnő
.sszess,eg(:be:n sosem ízléses, nincsen benne harmónia sem belül,
kívül. Ami leginkább meglátszik rajtuk: a teljes alárendelődés
divatnak- egyedinek maradni, de úgy, hogy közben egy kicsit
legyenek, mint mások. Beletartozni a csordába, ami jó,
felment a gondolkodás időnkénti kényszerétől úgy, hogy
_"____ valami egyedi. Ez a divat egyik irracionalitása. A másik a
és az alkalmatlanság.
A műnő messziről mutatós látvány. A cipője talpa ha ala-
.., ....~...•uv, akkor legalább 10 cm magas, ha netán magas termetű, ak-
is a divat szerinti cipőt viseli, még ha neki az nem is áll jól
lehet látni égimeszelő csajokat sámli magasságú cipőkben. (Ami-
. kor a divat úgy diktálja.) A szájuk széle tetovált. A körmök tren-
dik. A többségük fél napját "szolikban", fitneszekben tölti, a gaz-
dagabbak wellness-hétvégekkel egészítik ki, a sportosak éppúgy
gyúrnak, mint a férfiak - többnyire azok pénzén. A nap másik
fele az ott történtek megemésztésén, a hallott pletykák és életbe-
vágó értesülések azonnali megesemesezésében, illetve rögvest
· megtelefonálásával telik. Aztán készülnek az esti időtöltésre, amit
ők szórakozásnak gondolnak az elviselhetetlen fények közötti bán-
tóan hangos zenében, különös színű italok mellett merengeni,
cigarettázni és minimál-kommunikációt folytatni, mint: "ühüm"
"ahá" "neee" stb. (Mentségükre legyen mondva, mást nem is le-
het mondani ezeken a helyeken.) Balzac háromféle embert látott
a 19. század derekán, az izmosodó vadkapitalizmus korában: "em-
berek, akik dolgoznak; emberek, akik gondolkoznak; emberek,
akik semmit sem csinálnak". Ez utóbbiak élik ma is az elegáns éle-
tet, amihez az kell, hogy remekül értsenek a semmittevéshez úgy,
hogy közben az egész napjuk foglalt legyen és a naptáljukban alig
akadjon szabad hely. Némelyik műnőnek van gyakorlati intelli-
genciája, de a többségük úgy vezeti drága kocsiját, hogy meg sem
fordul agyacskájában, hogy indexeini igenis a kanyar előtt kell,
és sávo t váltani nem hirtelen ötlettől vezérelve, egyik kézben rá-
diótelefonnal szerencsés. Az ellenkező irányba kanyarodás vagy
az index kint felejtése szintén gyakorta szerepel a produkturnak
között. De ilyen apróságokra nem figyelhet amellett, hogy kö-
veti a divatot.

- 101-
 A FELFÜGGESZTETT SZÉPSÉG

A luxusnők általában igyekeznek szépnek maradni, illetve azzá

válni. Mivel a nők lényege sokkal inkább a külső tulajdonságaik-
hoz kötődik, fontos a szépségük. Milyen az alakjuk? a mellük? he-
lyes-e az arcuk? A szépség komoly előnyöket jelent annak a nőnek,
amelyik birtokolja. Az okosabb nők általában ezt stratégiailag és
taktikailag is ki tudják használni. Manapság a befektetések és spe-
kulációk korában a szépségben talán még több stratégiai lehetőség
rejlik, és ezt a céltudatos, értelmes széplányok egyre rámenőseb­
ben, agresszívabban ki is aknázzák. A lányok egy része a szépségét
adja el (ha van neki) -azzal akar jól teljhez menni. Elvileg ki kell
használnia azt az előnyét, hogy fiatal és szebb, mint lesz majd tíz
év múlva. Ezért a szépséget mint stratégiai jószágot óvni, illetve
gyarapítani kell, növeini a külső megjelenés hatásosságát.
Ez a tendencia egyre fiatalabb női korosztályokat kerít hatal-
mába; egyrészt rászoktatják a fiatal nőket az adott márkák fogyasz-
tásra, másrészt ráléptetik őket a jóléti társadalmakban működő
fogyasztóijárószalagra. A dolgot úgy állítják be, hogy fiatal nők
ezekkel a megvásárolható szolgáltatásokkal, termékekkel mintegy
befektetnek a jövőj ükbe. Ami persze nem sokat ér, mert inkább
annak volna értelme, hogy az eszüket műveljék, ne pedig az amúgy
is előnyös külsejüknek adjanak még nagyobb nyomatékot. (De
szellemi dolgokkal a nők kevese képes csak foglalkozni. Lásd a
Nobel-díjas nők alacsony számát.)
Az igazsághoz tartozik, hogy mi, férfiak sem az atomfizikus
talentumú, zseniális nőket keressük, hanem azokat, akikjobban
néznek ki. (Ész meg van a férfiban éppen elég, és két eszes egy he-
lyen már fölösleg.) N a meg a férfiak szenvednek a kelleténél oko- '
sabb nőktől, ha azok arra használják az eszüket, hogy kifogjanak •
rajtuk.
A szép lányok igyekeznek sokat aludni, olyan sportot űznek, ··
amiről azt hiszik, hogy fiatalon és jó állapotban tartja őket. Ennek
a típusnak a céltudatosabbja nagyon megválogatja a partnereit is.
Miközben az igazira vadászik, nagyon figyel, hogy olyanokkal jöj- ·
jön össze, akik külsejét nagyra értékelik, sikeresek, gazdagok és
az általa vélt jobb társasághoz tartoznak. Még véletlenül sem paza- ·
rolják idejüket egy partiképtelen hímre. Este úgy néznek ki, mint

-102-
 , egy mozisztár, és erre a fellépésre rámegy az egész napjuk. Nappal
- miközben erre készülnek- felfüggesztik a szépségüket. Olyan
ruhadarabokat viselnek, amelyek hangsúlyozottan ideiglenesek,
. nem megfelelők, nem összeill ők, nem odavalók. Elmennek sport-
. ruhában mindenhová, ahol úgy érzik, nem kell igazán szépnek
olenniük, az egyszerűbb lelkűek között gyakran látni a tűsarkú cipő,
· susogó jogging, kis lakktáska összeállítást.
A nem alapvetően szépségorientált nők is általánosan alkal-
mazzák a nyíltan felvállalt felfüggesztett szépséget. Ez általánosan
elteijedt a világon, talán amerikai mintára, még a művészeket is
· megihlette, amikor az amerikai életformát ábrázolták: a hatvanas
évek amerikai hiperrealizmusának alkotói, valamint a popfesté-
o~zet ábrázolásai. A becsavart hajú, félkész fe.üel vásárló, elhízott
. asszonyt, aki akkor sem néz ki jól ugyan, ha elkészül a frizurája, de
ebben a félkész állapotban legalább mondhatja: éppen a hajamat
csinálom. (A George Seagal által alkotott hiperrealista szobrok
amerikai maclelijei a hajcsavaróval a fejükön bevásárlókocsit toló,
. elhízott háziasszonyok.)
De ugyanez a szépségfelfüggesztés látható akkor is, amikor
. a háziasszony uborkapakolással az arcán rohangál a lakásban, vagy
: a legkülönfélébb krémeket keni vastagon az arcára. (Amitől aztán
, sokáig büdös lesz a feje, mert a kence megeljed a bőrén.) Azt fe-
jezi ki vele, hogy ne vegyetek figyelembe, én sem foglalkozam
. a világgal, most nem akarok tetszeni. Felmerül a kérdés: a félj, aki-
~ ért elvileg teszi, miért szenvedje el az ilyen állapotot? Mert ebből
nő ki a "most ne ölelj meg, mert friss a frizurám!" Nagyon dühö-
o sek szaktak lenni, ha a férfi nem veszi észre, és pont hozzányúl
az első ránézésre a tegnapihoz teljesen hasonló hajhoz. Sok nő
éppen azért nem akar szeretkezni, mert tönkremegy a haja vagy
összegylírődik a ruhája. Ez tiszta irracionalizmus! Komoly belső
gondok vannak az ilyennél, mert ugyebár azért a rendbetétel,
hogy horogra akadjon. Ez a stáció már a kapcsolat ideiglenes fel-
fuggesztésétjelenti, a "nem ér a nevem" formula alkalmazásával
lassan zárójelbe teszi a férfi közeledési kísérleteit, korlátozza an-
r nak szexualitását. Ezek a felfüggesztések, ha rendszeresülnek, egy
r totális és kíméletlen férfiüldöző, elnyomó házilagos nőuralom ki-
~. alakulásához vezethetnek. Ha normális férfi az áldozat, és nem
r akar/tud válni, akkor előbb-utóbb barátnőt keres magának.

r
!
~
- 103-
~
Maga a szépség, ahogyan a boldogult David Hume (1711-1776)
gondolta, nem valóságosan létező tulajdonsága a dolgoknak, ha-
nem inkább a "szépséget" szemlélő elméjében valósul meg- ezért
aztán mindenkinek más és más a szép. (Ebből a spekulációból egy-
ből kitetszik: megvan az ideológiai alapja annak, hogy annyiféle
kimondottan nem szép nő és férfi párra talál.) Hume tanította azt
is, hogy tér és idő önmagában nem létezik, a tudomány is csak va-
lószínűsítheti szerinte az igazságokat, de bizonyító ereje nincsen.
Eszerint mi sem vagyunk önmagunkban.
Mára mindez a múlté. Az a fajta szépségeszmény, amely ko-
ronként, területenként, éghajlatonként változik, bevégzett dolog,
hiszen itt kopogtat az új, globális jellegű, bár ezzel még bajok
lehetnek.
Mi tudjuk, hogy mégiscsak van szép nő valamiképp objektí-
ven is, mert teszem azt látunk egy szép nőt, és hirtelen elájul unk,
miközben nézzük- de ő attól még azért szép marad és nem szűnik
meg. Ortega Y Gasset már a 20. század első felében leírta, hogy
éppen a változás képessége az igazi emberi tulajdonság, hiszen az
embemek van az élővilágban a legkevesebb beépített válasza a kör-
nyezet hatásaira. Azaz nincsen természete. Ezzel szemben ami fő
tulajdonságunk a történelmünk, azaz társadalmilag mindig újabb.
és újabb válaszokat adunkaminket ért hatásokra, melyek egy ré-
szét persze magunk idézzük elő. Ezekhez a válaszokhoz szabad-
ságra van szükségünk, hogy jól vagy rosszul feleljünk. Feleletet
adni azonban arra, mi a jó nekünk és mi nem jó, egyre nehezebb.
Még olyan alanyi kérdésekben is, mint: Jó lesz-e feleségül venni

-104-
 · aMarikát? Vagy valóban tetszik-e nekem Dóri, illetve csak kívá-
nom, és bebeszélern magamnak? Hogyan tudnánk mi egyénileg
· a helyes választ, amikor társadalmaink is vakon keresgélik szerte
a világon?
Természetesen nem ilyen elméleti szinten szoktuk megkö-
zelíteni a hétköznapi dolgokat, senki sem gondolja, hogy a neki
tetsző autó nem szép; ha a másiknak éppen nem tetszik, akkor az
. rendszerint hülye, mivel nem látja. Arról sem nagyon lehet beszél-
ni már, hogy mi szép egy műalkotásban. Ha a tendenciákat néz-
. zük, nem a szépet keressük, hanem az ötletet, és sokkal inkább
respektáljuk az árát, mint a tartalmát. Ha Marcel Duchamp pa-
lackszárítójának árát látjuk, akkor hümmögünk, és többnyire azt
· mondjuk: ügyes! Ahogy az egyszeri bolgár vasutas, Christo cso-
• rnagolásai sem szépek, csak különösek, sőt abszolúte nem is létez-
. nek, viszont elképesztően drágák, mégis világvárosok versengenek
egy-egy közintézményük vagy nevezetességük becsomagolásért.
• Ugyanis elképesztő hírverésseljár a dolog, a média pedig a sem-
mit tudja talán a legjobban eladni.
Ma a média alakítja a szépségeszményt és terjeszti történelmi
léptékkel nézve szédítő sebességgel az uniformizált szépséget.
A hamis valóság képei, a reklámok, melyek mindenjózan ítéletet
sutba dobnak, egy üzleti alapon eltervezett, alapos megfontolás-
, sal kialakított szépséget tesznek egyre inkább általánossá. Nem fi-
gyelve a helyi ideálokra, az egymástól eltérő rasszokra- másként
szép egy mongol kislány, egy ír és megint másképp egy magyar.
·Ezen minták alól csak kevesen tudják kivonni magukat. Nem saj-
nálva pénzt, időt, fájdalmat, életveszélyt. Ide sorolom Michael
Jackson arcának csodálatos megfehéredését, ami egyfelől kénysze-
res mintakövetés, másfelől komplett elmebaj.Jacko pontosan azt
akarta, amit a seregnyibehülyített tinédzser: más lenni, mert elége-
detlen volt magával. Mivel volt hozzá elég pénze, megváltoztatta
· magát. (De egyre többen változtatják meg nem üket, nagy média-
szimpátiával övezve - mert ők a bátrak!)
Aszépségideál nemcsak nép enként, hanem koronként is vál-
. tozott, általában sosem az volt az eszmény, ami természetszerű­
leg adódott. A görögöknek tetszett a tehén szeme és az a nő is,
· amelyiknek a szeme hasonlított a tehénéhez. Mivel odafelé jól le-
. barnultak még a különben elzárt görög asszonyok is, világos, hogy

-105-
a fehér karú lett az ideál. Gondoljunk csak az olyan epitheton oman-
sokra, mint a "tehénszemű Héra" vagy a "hókarú Nauszikaá".
Mi, "civilizáltak", elszörnyedtünk a kínaiako n, hogy micso-
da kificamodottak "barbárok", ők rólunk gondolják pontosan
ugyanezt már néhány évezrede. Ők a nők lábát majd 800 éven
át borzalmasan elkötötték, aminőink pedig olyan körömcipők­
ben parádéztak, hogy azokban menni sem lehet - persze a nő az
nő: megtanulták Ma már a kínai lányok is viselik a körömcipőt.
A kínaiak szerint egyébként olyan nőt kell elvenni, amelyik-
nek olyan ajárása, mint a hamsa-lúdnak vagy az elifántnak. Elnéze-
gettem az elefantokat a tévében és az állatkertben is, a fene tudja,
mitől szép a járásuk, a lúdról meg fogalmam sincs, miként mehet,
de ha a mieinkhez hasonlít, akkor még inkább csodálkozom.
A Willendorfi Vénusz alkotója olyan kövér, zsírfarú nőre in-
dult be, akit mi azonnal gyomorszűkítő műtétre utalnánk. De a '
paleolitikumban még normális volt az éhhalál, és elképesztően rit-
ka lehetett a kövérség.
Brillat-Savacin a nagy francia forradalom korában azon sopán-
kodott, hogy mindenki hízni akar. Ma meg azon törjük magun-
kat, hogy mindenki, még a csontsoványak is fogyni akarnak. Per-
sze az éhségövezetekben, Mrikában, Ázsiában szívesen híznának,
de velük a kutya sem törődik. A hotten tottáknak nagyon tetszik,
ha nőiknek lógó mellük van, nálunk meg orvoshoz rohannak olyan
mell miatt, amit egy rendes hottentotta férfi pillantásra sem mél-
tatna. Guyana bennszülöttei az olyan nőket favorizálják, akik kö-
vérek, de szűk a homlokuk. Ellenben felénk nem sokat tartanak a
keskeny homlokú nőkről, mert már a 17. századi kalendáriumok.
is megírták: ezektől a keskeny homlokú nőktől óvakodni kell,
mert agyatlanok. (Ebben van valami; magam is tapasztaltam, kü-
lönben jó volt simogatni szép kis fejét, keskeny homlokát, de hall· •
gatni azt, amit mondott, finoman szólva is kínszenvedés volt.)i
A szingalézek határozott elképzeléssel rendelkeznek a szép nőről:
annak karvalyorrúnak kellett lennie, és telt piros száj únak. Felé
akinek ilyen orra van, nem tud hova lenni a bánattól, és igyekszik:
levágatni belőle. A szamojédek a lányokat széles arcuk miatt is sze·
rették (bajos is lett volna nekik keskeny arcú arát találni), de rátett
tek egy lapáttal: legyen még szélesebb. A tatár nőknek nincsen kar .
valyorra, hanem inkább apró, és belelapul a fejbe- na ők a mé •'

-106-
·';kisebb, és még lapultabb orrot favorizálták. Orrszépészeti célok-
ból az anyák rendszeresen mesterkedtek is. Nemcsak nálunk trük-
,,.köznek azzal, hogy az elálló füleket leragasztják a gondos anyu-
(.kák, majd később a fogakat is esztétikusra szabályozzák stb. Több
,,: helyen szokás volt az orrot egy falappallekötni, és még tovább
f lapítani. Máshol a tarkó t lapították, megint máshol a koponyát
; csúcsosírják meg gondos és alapos elkötözéssel a gyereküknek jót
~- akaró szülők.
Az már csak természetes, hogy a nagyon sötét bőrű népek az
··.ördögöt fehérnek képzelik, míg felénk egyenesen feketének. Mi
nagyra tartjuk a szép és fehér fogazatot. Az eszkimóknál valami-
kor nem sokat adtak arra az anyakorú nőre, akinek nem voltak
. csúf, kopott fogai. Mert az biztos lusta volt, nem rágta a ruházatnak
való állati bőröket, ugyanis azokat az irha oldaláról- természete-
, sen nyersen-, szorgalrrías csócsálással addig rágták, míg a nyál
enzimjei és mechanikai koptatás hatására finomra nem puhult.
Ezekhez képest mi valóban örülhetünk, mert az európai ember
számára bővül a választék, a helyi szépségideálokat lassan felváltja
egy bolygószinten általánosan elfogadott női és férfi szépségesz-
mény. Erre utal a Hollywoodban felbukkanó egzotikus női szép-
ségek tündöklése, akik elfogadhatóak ízlésünk számára. Szép új
világ: előre a kávébarna emberiségért!

-107-
tt
t
i
f
f
~

•
i. cAn&·~~
f
!,,
!
~
f• Egy nőnek elvileg akkor volt és van hatalma, ha gazdag - ez volt
~ mindig a hatalom legbiztosabb alapja. Továbbáaszépség is jól
~
~ használható hatalomszerző eszköz, de csak addig működik, amíg
~virágzik és élnek vele. Bizonyos nők kezében jó eszköznek bizo-
t
1nyul a későbbi gazdagság megszerezéséhez. Kivételesen akkor is
~ hatalmat tud szerezni egy nő, ha okos, vagy kiemelkedő az aka-
! rata, illetve megfelelően erőszakos, vagy kapható a szexre.
~ Gondoljunk csak annak a kis gyakornoklánynak az esetére
[ a nagy amerikai elnökkel, akivel saját akaratából azt tette, amit
r megkívánt vagy amire futtában lehetősége volt (orális szex a finom
[neve). A dolog következménye egy hosszú ideig tartó vesszőfu­
i tás, a kormányzásképtelenség határán történő egyensúlyozás a vi-
Í lág legnagyobb hatalmának élén. Mindez egy sima - korábban
• kutyába sem vett- hűtienségi eset miatt. J. F. Kennedy nem arról
volt híres, hogy kihagyta volna az ú~ ába akadó nőket, a hatvanas
: években még semmi probléma nem volt ebből. Azóta fordult az
' idő kereke, megváltozott a világ, képmutatóbb lett. Mert Kennedy
korában még lehetett hallgatni arról, amit mindenki csinált. Ezek
' a nagypolitikát érintő esetek azok, melyekre mindenki odafigyel
- elgondolkodtató, merre tart a világunk.
A női hatalom aspektusait a legtöbb férfi ismeri, az anyja,
, a lánytestvérek, a kolléganők megtaní~ák erre. Az olyan brutális
és primitív hatalom kihasználásával, mint a gyerekek megvonása
a bírái hatalom segélyével az apáktóL Miközben a gyerekek fé-
lig-meddig idegbeteg nők kényének vannak kiszolgáltatva, mert
a törvény nem engedi az értelmes mérlegelést, behunyt szemmel

- 111-
pozitívan diszkriminál. Vagy gondoljunk az olyan nők gyakorla-
tára, akik kitartatják magukat férfiakkal anélkül, hogy azért vala-
milyen szolgáltatást nyújtanának. Egészen az olyan divatozó apró
szokásokig, mint amit az emancipációt fennen hirdető nők is al-
kalmaznak, hogy mindent a férfiakkal fizettetnek vendéglőben,
üzletekben és egyéb helyeken, ahol csak lehet.
Álljon itt a derék puritán rómaitól, Marcus Catótól egy
idézet:

A férfiak uralkodnak az asszonyokon, mi (rómaiak] uralkodunk

minden emberen, rajtunk pedig az asszonyok uralkodnak. j
j
Mi tagadás, igaza volt. Bár Plutarkhosz szerint ezt Themisztoklész l
mondta előbb, mégpedig emigyen: j

Asszony! Az athéniak parancsolnak a görögöknek, én az athéniak-

)j
nak, te nekem, a fiad pedig neked; csak vissza ne éljen a hatalmá~
val, és éretlen kölyök létére ne nőjön a görögök fejére.

De akadt ilyen nagyhatalmú nő régente is. Apafi Mihály fejede-

lem éppen egy ilyennel rendelkezett, ezért egyik udvari embere,
Szentpáli Ferenc az Imago veritasban bátran ekként inti a fejede-
lemnét, Bornemisza Annát:

Kegyelmes asszonyom! Fonák varrákhoz láss,

Nem asszonynak tiszti ország gubernálás,
Comissió által való parancsolás,
De fejér cselédhez való igazgatás.

Azt mondják az őstörténészek, néprajzosok, hogy a korai primi-

tív társadalmakban a természeti népek egyes csoportjaiban a mat-
riarcbátus volt a családi forma, ha ugyan volt család. Az anya biz-
tos volt, róla lehetett tudni, kicsodája a gyereknek, és valahogy
nyilván kellett tartani már akkor is, ki kinek a fia-borja - már
a csoporton belüli rangsor miatt is.
Az apa kiléte bizonytalan volt, mert az asszonyok núndig az-
zal háltak, aki éppen adódott, illetve "elkapta őket". Ez ellen ve-
zették be a férfiak a szüzesség követelményét, mert így legalább

- 112-
 az elsőszülöttel való vérségi kapcsolat biztosnak látszott. Ezért is
;:;'nagy a respektusa mindenfelé a világon az elsőszülöttnek, általá-
9ban ő az örökös stb.
< · A matriarcbátus azokon a helyekenjött létre, ahol a földtu-
!i1ajdon az anyához, a nőhöz kötődik. Korábban sem lehetett túl
•:általános a kutatói vélemények szerint. (Bár némely pásztornépek
~·átmeneti állapotában, amikor már megkezdték a foldművelést,
{:több helyütt kialakult. Mert a férfiak inkább rabolni mentek, mint
..ta foldet túrták.) Mindenesetre a matriarcbátus nyomait megta-
lálták a polinéziai szigetvilágban, Dél-India egyes részein, Afrika
·. néhány területén, az Aranyparton, Elefantcsontparton, a Mala-
;; bár-parton stb.
Bizonytalanságot, vérontást előzött meg ez a rend. A férfiak
elmentek harcolni, és többnyire elpusztultak a távoli harcokban,
ekkor örökösök bukkantak elő, és ahogy ez lenni szokott, nem tud-
tak megegyezni a hátramaradottakkal: kié legyen a fold? a jószág?
az ezekkel járó nők? Kezdődött a kor szokásai szerint a dolgok
.· rendbetétel e: meggyilkolták a vetélytársakat, amit aztán a vérbosz-
szú követett. Ilyen esetben a legjobb volt, ha a nők örököltek,
vitték az ügyeket, és adott esetben ápolták a hazatért rokkant, vak,
sánta férjeiket- ezekből bizony sok akadt-, akik már semmire
sem voltak jók.
Akié pedig a fold, a jószág, azé a hatalom. Oriana Fallaci
A haszontalan nem című könyvében leÍija, milyen viszontagságos
úton találta meg azokat a bizonyos, Malájfoldön könyve írása-
kor (1961-ben) még létező matriarchákat. Ezek a nők féljeik nél-
kül élnek.

Férfinak még a nyomát se lehetett látni a kunyhóban. Létezésük-

nek egyetlen bizonyítékát a gyereket szolgáltatták.

A ferfiak az anyjuknállaktak vagy valahol a városban. A beszélge-

tőtársnő, bizonyos Jamila egyszerűen elküldte a féljét a háztól,
vissza az anyjához:

Nem volt kedve dolgozni, még kaucsuktejet gyűjteni sem ment

el, ami pedig könnyű mesterség. N em tudott se az erdőben fát
vágni, se tűzifat hasogatni, se rizst főzni. Így hát elkergettem.

- 113-
Érdekes, ilyen "természetellenes" esetben a férfiak felvesznek bi-
zonyos nőies magatartást: íme a buta, használhatatlan nők férfi
megfelelőj e. De a beszélgetés során kiderül, a matriarchákat is ér-
dekli a világ, és érdeklődnek, hogy Európában kik az urak. Meg-
döbbenve értesülnek róla, hogy a férfiak. Megpróbálják minden-
féle kérdésekkel kiugrasztani a nyulat a bokorból, mert sehogy
sem bírják elképzelni ezt a hallatlan állapotot. Ilyenféléket kérdez-
nek: "Maguknál ki kéri meg a vőlegényt? [... J És mi történik, ha
egy nő elcsábít egy férfit az erdőben?" Megkapták a válaszokat,
amelyeken ugyancsak elcsodálkoznak. Kisvártatva megkínálják az
írónőt egy igazi kókuszdióitallal, a legszebb és legnagyobb diót
Fallaci kapja, majd megkérdezik, hogy a kíséretében levő fotóri-
porter és a tolmács (mindketten férfiak) kaphatnak-e. Mire ő nyu-
gati módon válaszol: majd eldöntik, kémek-e.- Nem- hangzik
a válasz-, ezt önnek kell eldöntenie, mert ők férfiak. Fallaci lova-
giasan döntött: mindkét férfi kapott diót, természetesen a kiseb-
bekbőL De az írónő nem mondta elJamiláéknak, hogy Európá-
ban a férfifölény látszólagos.
Az udvariasság 19. századi vívmánya azt hozta, hogy a nők
szinte minden esetben kedvezőbb elbánásban részesültek. Igaz,
ezért cserében a társadalmi hatalmat és a döntések legjavát akkor
még átengedték a férfiaknak. Ma oda jutottunk, hogy a nők részt
vesznek a társadalmi döntésekben. Ám a jog előtt egyenlőbbek,
mert ők a gyengébb nem- és még a társasági megkülönböztetés,
a kötelező udvariasság is az övék. A nőkkel szembeni udvariasság
eleinte csak apró kis gesztusokból állt, ám lassan összetett, bonyo-
lult szokássá alakult. Amint berögzültek a társadalmi konvenciók-
ba, súlyos modortalanság lett megszegni azokat. A viktoriánus
korban a nők minden udvariasságo t megkaptak, de cserében nem
volt komoly mozgásterük a családon kívül, a dolog valahogy ará-
nyos is volt az "aranykalitkában tartással" - mint némely korai
feminista panaszolta. De mára a nők komoly pozíciókat szereztek
a közéletben, kiszabadultak elzártságukból, és komoly társként küz-
denek a férfiak mellett vagy ellenében az üzleti életben, a külön-
féle munkahelyeken . Viszont az udvariasságo t is keményen meg-
követelik - ez már aránytalan. Ha egyszer egyenjogúak, akkor
legyenek valóban azok.

- 114-
 A tendencia a kiegyensúlyozás felé tart, de még eltelik néhány
emberöltő a megvalósulásig.
A hajdani szokást követelni is lehet. Mivel a nők szívesen kö-
vetel tek- így lettek egyre inkább mindenben kedvezményezet-
tek -, mára ők az otthoni főnökök. Mint ezt nem egy félj ki is
fejezi, mikor hasonszőrűvel beszélgetve odabök a felesége felé,
· hogy amaz nem engedi ezt meg azt. Az egyre jobban elnyomott
féljek nem tudnak mit tenni, ha már a régi elnyomó (a feleség)
; túlzásba viszi a dolgot, odébb állnak, és egy újabb elnyomóval kez-
denek kísérletezni, amelyik legalább az elején némi szolgáltatással
· kompenzálja a férfit.
"A férfiak tehát egyszerre felsőbbrendűek, de nélkülözhetőek,
. a nők értékesebbek, de alárendeltek." Világos beszéd! A házasság-
. ban a nő kezdetben talán többet áldoz azzal, hogy gyereket szül
magának és a férfinak. Ez azonban erőpozíciótjelent, és ezt, mi-
. vel stratégiai tényről van sz ó a házasságon belül, sok nő igazságta-
lanul kihasználja, ezzel persze tönkreteszik a férjük életét, végül
• saját házasságukat, azután életüket. Mert a nők hajlamosak ilye-
nekre.
A női hatalom akkor is megnyilván ul, amikor egy férfi kivá-
lasztja magának a nőt. Szegény sorstársaim, hányan hiszik, hogy
• "felszedték a csaj t", pedig ha komoly a dolog, akkor pont az el-
lenkezője igaz. Az állatvilágban- és nem kell darwinistának len-
ni hozzá, hogy ezt belássa az ember- széles a példatár arra, hogy
a hímek megverekszenek a nőstényért. Majd az lehet a nő "bir-
l tokosa", amelyik erősebbnek bizonyul. Ez bizony nekem aztje-
t lenti, hogy hatalma nem annak van, aki verekszik, hanem akiért
~ verekszenek - tehát a nősténynek.
! De a népmesék és mondák ismind arról szólnak, hogy a fér-
~ fiak (csupa herceg, királyfi) halomra öletik magukat valami sár-
' kánnyal egy-egy olykor érdemtelen, kegyetlen nő kedvéért, aki
sok esetben rájuk sem hederít.
Egyes természeti népeknél még a múlt század elején is szakás-
ban volt, hogy a vágyott nő, ha egynél több kérője akadt, késsel
addig sebezte a férfiakat, amíg az egyik fel nem adta. Azé lett vé-
gül, amelyik jobban állta a sarat. Nyilván az erősebb, a bátrabb
kiválasztása volt a szempont, hiszen az jobban meg tudja védeni

-115-
az utódot is. De ami a lényeg: nem a férfi választott, hanem őt
választották. Ez ellen ma sincs védelem, mert a fogékony korban
a férfiakat nők nevelik (rendszerint), és ekkor ültetik el zsenge lel-
kébe azokat a momentumokat, amelyek aztán felnőttként meg-
béní~ák, vagy befolyásolják a választásban, ami nem lenne baj, ha
nem volna ennyire megbillent a világ.

- 116-
 A Bibliában ez áll: "Az asszony bujasága szemeijárásából ismerhető
. meg" (Sirák 9,6). Bizony nem férfiaz-tartják sokan-, aki nem
veszi észre a kutakodó asszonyszemeket, azt az éhes tekintetet, mely-
lyel a kant kutatja magának. Aztán ha meglátta, kezdődik a játék.
A legtöbb férfi került már olyan helyzetbe, amikor- társasági
alkalmakkor, de akár munkahelyen is- hirtelen megkíván egy
nőt, és ennek némi óvatossággal nyíltjeiét adja. Gyakrabban néz
rá, szemezget vele, úgy jár-kel, hogy találkozhassanak. Mi terfiak
·erről naiv módon azt hisszük, hogy csak mi tudjuk, miben mes-
terkedünk, és külső szemlélő előtt rejtve marad igyekezetünk.
Pedig ez rendszerint nem így van, a legtöbb nő sokkal hamarabb
észreveszi az ilyes próbálkozásokat, mintsem gondolnánk. Még
ha nem is ő a célpont. Sőt az is megesik, hogy egy előzetes bek e-
. ritő hadművelet "áldozatai" vagyunk, melyben a főszerepet éppen
az a lány viszi, akit mi saját vélekedésünk alapján nagy lelemény-
nyel folfedeztünk, és további cserkészésre alkalmasnak gondo-
lunk. Holott a dolog régen eidöntetett a nő részéről, és minket
cserkésznek be. Részt vesznek az akcióban az idősebb kolléga-
nők, közös barátok, használható ismerősök, a portástól a hivatali
küldöncig mindenki. (Ebben a szervezésben a nők verhetetlenek.)
llyen esetekben ol;úozottan és sebesen halad a konspiráció, a lebu-
kás ritka- és nem is mindig számí t, mert valami ügyes magyará-
zattal ellehet ütni a szervezettség esetleges látszatát. (Különben
is kit érdekel ilyesmi, ha a felek közös örömére sikerül a dolog?)
Néha pont úgy halad az események menete, hogy ki kell de-
rülnie, valaki- például a "kiszemelt" leányzó- vár ránk, és ettől

- 117-
az izgalom még nagyobb lesz, noha paradox módon a beteljesülés
biztosabb, mint korábban hittük. Ezek nagyon ősi és igen kifino-
mult mozgások a férfiak és nők között, és éppenséggel mindegy,
hogy egy elegáns irodaház csupaüveg lif~ében kerül rá sor, vagy
valahol az idők homályában egy esőtől csepegő üde tisztáson úgy
15 ezer évvel ezelőtt.
Valószínűleg a mai esemény elsőre kifinomultabbnak tűnik,
de esküdni memék rá, a lényeg pontosan ugyanaz. A jégkorszak-
beli ember is bele tudott vinni a hódításba akkora érzelmeket,
mint a maiak, és bizonyos vagyok benne, hogy nekik is megvol-
tak a maguk finom, divatos j eleik, csak mivel nem volt videójuk,
aligha maradtak fenn. Az ismerkedő jelek főleg a testbeszéd szoká-
sos repertoáljából kerülnek ki. Társaságban a testtartás és lábtartás
az árulkodó. A nők, ha többen vannak, egyszerre célirányosabban
kezdenek viselkedni, riszálják a csípőjüket, saját magukon ide-oda
teszik a kezüket, simoga~ák magukat, megérintik a mellüket, a ru-
ha alatt sejlő bugyi pántját. Ezek a nyílt kihívó gesztusok akkor
jönnek elő, amikor fokozódik a tét vagy megjelent egy konku-
rens, és emelni kell az ingerküszöbön.
A csábító nők gyakranjátszanak a szájukkal, a cigarettájukkal,
a poharukkal, de még egy kutyával is odaadóan kedvesek, miköz-
ben arról, akiért az egész cécó t művelik, látszólag tudomást sem
vesznek- ílja Simmel. De ezek a gesztusok, noha nagY..iából azono-
sak, a rnindenkori társadalmi szokásoknak megfelelően icipicit meg- ,
változnak. Elég arra gondolni, hogy a korunkhoz képest milyen
szokások éltek például a görögöknél a homéroszi korban: akármek-
kora volt a szerelern- mert azért néha biztosan volt-, az asszonyt ·
annak rendje-módja szerint megvették a féljek, mivel ezt akkor
így tartották tisztességesnek, nem is foglalkoztak vele sokat, inkább
elzárva tartották, ha nem akartak véteni a társadalmi illem ellen.
Később a vásárlási aktus fom1álissá vált, de megmaradt. Spártában,
ahol keményebb volt az élet és keményebbek a legények, nem
játszottak piacosdit, elrabolták a kiszemelt lányt, tették ezt a legna-
gyobb hallgatólagos egyetértésben, mert ők meg ezt tartották fér-
fiasnak- szép is lenne, hogy egy férfi kéljen valakitől valamit, rá-.
adásul pont egy nőt!, háborodhattak fel úgy 2500 évvel ezelőtt a
spártaiak. De amíg a rablás megtörtént, mennyi mesterkedés előz­
te meg a nő és a férfi részéről, hogy pont a megfelelő essék meg..

-118-
 De téljünk csak vissza a kacér nőre. Szóval mi cserkészünk és
rejtve hisszük szándékunkat, de a nő már tudja, rnit akarunk. Ezzel
hátrányos helyzetbe kerülünk, mert mi vagyunk azok, akik for-
mailag áldoznunk a nőért: hódoló gesztusok, hízelgő beszéd,
a küllem dicsérete még akkor is, ha mást gondolunk. Azáltal fér-
kőziink közelebb a nőhöz, hogy bemutatjuk neki hamis egóját
-azt, ami szeretne lenni. Ezt viszont általában a nők nem veszik
észre, mert a hiúságuk, saját rendkívül fontos énjük minél kedve-
zőbb [eltüntetése elfedi előlük az ilyenkor felbukkanó hajmeresztő
hazugságokat. Amint észreveszik a feléjük irányuló fokozott ér-
deklődést, elkezdenek játszani a férfival. A nők ilyenkor kettős
szerepet visznek, melynek közlései folyamatosan ellentétesek: akar-
lak is meg nem is. Georg Simmel így ír erről:

A kacér ugyanis az, aki váltogatva, vagy éppen egyszerre engedé-

keny és elutasító, jelképesen utalásszerűen, úgyszólván "a távol-
ból" mond igen és nemet, ad is meg nem is [... ]

Tehát a kacér nőt gyakorlatilag nem lehet megkapni (egy ideig),

de olyan tárgya a vágynak, amit a férfinak akarnia kell. Az elérhe-
tetlen és a nehezen elérhető mindig is jobban kellett. Ezzel a rafi-
nált mechanizmussal tartják fenn a nők magas ázsiójukat. Ez teszi
értékénél fontosabbá azt a nőt, amelyik evvel a fogással él.
Ebben a kacérjátékban a testbeszédé a főszerep, amit nem tu-
[ datosan, de valamennyien megértünk. Úgyszólván "megérezzük",
g hogy jók vagyunk annál a nőnél, aztán meg hirtelen úgy "érez-
! zük", hogy nem, mert közben arra is látunk jeleket, az előbbinek
r ellentmondva. Ezeket a gesztusokat bizonyos fokig automatiku-
. san képesek vagyunk megérteni. A dolog természetéhez tartozik,
f hogy a nő csak addig tud kacérkodni és csak azzal, akinek nem

l
l

'
volt meg- vagy újra kell neki a férfi, hogy a ma elteljedt, férfiak
közötti kifejezéssel éljek. Persze előfordul olyan eset is, hogy tár-
saságban feleségünk vagy barátnőnk kacérkoilik valakivel, de nem
~ azért, hogy azt az illetőt megfogja magának, hanem nekünk üzen:
l fontos vagy számomra, azt szeretném, ha most fellépnél, mint az
1 én tulajdonosom, és bebizonyítanád a dominanciádat.
; Pont azt várja el tőlünk a választottunk, amit adott esetben
a falkavezér kan kutya tesz a felbukkanó idegen hímmel szemben.

- 119-
Ilyenkor tanácsos odamenni, és nagyon kedélyesen demonstrálni
a kiszemelt szerencsétlen és vétlen rerfi áldozat előtt, akivel a nőnk
kacéran kikezdett Az eredmény nem marad el: nőnk szerelme fel-
gyúl, és olyan odaadásban lesz részünk, amilyenben csak ritkán.
Amennyiben ez elmarad, akkor nyomban el kell zavarni a ház-
tól, mert jobb későn, mint soha, és minél hamarabb túl kell az
ilyeneu esni, hiszen az idő pénz, és ezt a nők alaposan tudják.
De akkor is ezt kell tenni, ha túl sokszor csinálja - mert mit tesz
akkor, amikor nem is vagyunk ott?
A mindennapi kacérság természetesen nem jellemző minden
nőre, de vannak, akik ezt a módszert korlátozottan alkalmazzák,
mert egyéni karakterük határozottabb. A kacér nőben kelllennie
egy nagyfokú önzésnek és önszeretetnek, valamint némi határo-
zatlanságnak. Kierkegaard is igazolja ezt, amikor így ír:

Egy fiatal lány, aki azzal akar tetszeni, hogy érdekes, mindenek-
előtt önmagának akar tetszeni.

(A szerző egyébként a legszebb kacérságnak a női szemérmessé-

get tartotta. Pillanatnyilag ez nem divat.)
Ez utóbbi két tulajdonság, az önszeretet és önzés egyáltalán
nem ritka a nők körében. Legbiztosabb jele, hogy rengeteget tud-
nak magukkal foglalkozni, önmagukról beszélni. Sok nőt semmi
más nem érdekel önmagán kívül, képtelen a világot mint tőle
ftiggetlen objektív létezőt szemlélni. Csakis "az én és a többi dol-
gok" képlet alapján működnek. Pedig ha olvasnákJózsef Attilát,
tudhatnák, egyik versében mintha csak nekik adna mottót: "hiába
ftirösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat"
(Nem én kiáltok, 1924). Egyébiránt az "én" fontosságát bárki meg-
tapasztalhatja, amikor rányit barátnőjére, aki öltözik, és éppen
nem bÍija eldönteni, hogy a három szekrény ruha közül melyi- :
ket is vegye fel. Ez esetben persze nem intellektuális problémák -
vannak - tehát nem egyszerűen "hülye a csaj" -: a nő ilyen eset-
ben úgy kombinál, ahogy arról egy férfinak fogalma sincsen. Kal-
kulálja, hogy kicsodán volt a konkurens nők közül hasonló ruha
(erre megdöbbentő pontossággal emlékeznek); nekimiállt jól leg-
utóbb; kinek tetszett az a ruha, és ő ott lesz-e; milyen legyen az
összeállítás; hogyan tegye azt egyénivé; kiknek kell, és kiknek _

-120-
f
r
f akar tetszeni? Tehát az egész olyan, mint egy komoly sakkjátszma,
1 melyben minden benne van - csak a fétj nem.
Í Ezt a tépelődést egyetlen hanyag odavetett mondattal meg
l lehet zavarni, és a nő újra elölről fog mindent átgondolni, ami
f újabb tíz perc kemény várakozás lesz- nem számítva a nő mél-
i tatlankodását, ami újab b perceket jelent. Mert nőknek a felvett
ruha egészen mást jelent, mint nekünk férfiaknak, neki maga-
biztosságot ad, tulajdonságokat kölcsönöz, szebbé teszi stb. Mi
meg az előszobában talpig felöltözve lassan felrobbanunk, hogy

.• nem bírunk sehova időben odaérni az asszonnyal, mert az a "hü-

l
lye tyúk" nem gondol arra, hogy találunk-e parkolót, és ha igen,
" akkor mennyit kell onnan gyalogolni stb. Hát ami igaz, az igaz,
ezekre nagyon kevés nő gondol. Miért is érdekelné őket, erre ott
!~ vannak a férfiak.
~ Georg Simmel szerint, aki ezt a problémát egy 1909-ben meg-
~ jelent írásában taglalta, háromféle kacérság létezik:

~
i
A hízelgő kacérság: bár meg tudnál hódítani, én mégsem ha-
gyom; a megvető kacérság: én ugyan hagynám magam meghó-
dítani, te azonban nem vagy képes; és a kihívó kacérság: talán
r
l meg tudsz hódítani, talán nem - próbáld meg!

Ehhez nincs mit hozzátenni. Valószínű, hogy Lukács György ilyen

tanulmányok miatt mondta: "Simmelnél bíráltam egy bizonyos
frivolitást, és ezért elhidegültünk egymástól." Mindenesetre a fri-
vol Simmeit jobban lehet olvasni, mint a komoly Lukácsot.
Érdekes, hogy kacér férfiról nem nagyon hallani, legalábbis
heteroszexuális körökben. A férfi legfeljebb fogalmi szinten ka-
cérkodik evvel vagy avval a dologgal. Például a sportoló azt nyilat-
kozza, hogy "sokáig kacérkodtam a középpályás szereppel, aztán
maradtan ajobbszélen". Ez alatt azt érti, hogy nem tudta eldön-
teni, mi is legyen- csatár vagy szélső-, de addig habozott, míg
a szélen maradt. Ebben a műfajban- tudniillik hogy akarunk is
valamit meg nem is, igen is meg nem is- a nők lefőznek bennün-
ket. Innen van az a közkeletű vélekedés a férfiak körében, hogy
a nőkön nem lehet eligazodni. Sok esetben a gyanútlan férfi azt
hiszi, határozatlanságról van szó, pedig csak egy játék folyik vele.
Húzzák és taszítják egyszerre.

-121-
 Ez ugyanolyan fajta csalafintaság, amire a nők a szerelemben
is képesek, a férfi azt hiszi, nagyot teljesített az ágyban, teljes az
eksztázis, és másnap a nő blazírtan elmondja barátnőjének. "Tu-
dod, úgy megsajnáltam szegényt, és előadtam Jászai Mari-díjas
alakításomat szeretkezés közben."
A férfi és a nő közötti ilyenfajta értelmezésbeli különbsége-
ket a két nem közötti fizikai és metafizikai különbség okozza.
A nő azáltal, hogy szülni tud, mintegy részesül Isten teremtő ere-
jéből. Ez érthetővé teszi a férfiak behódolásra kész vélekedését
a nők rejtelmességérőL A nők a lelkük mélyén mindent megvár-
hatnak. A dolgok, amiket a férfiak álló nap hajszolnak reggeltől
estig, végül elébük jönnek. Mindent tudnak- ha akarnak- kicsit
távolabbról. Mert szülnek "maguk helyett szűz virágot" (Arany).
Aki a folytatásuk. Életük egy rövidebb szakaszán pedig minden
az övék, a férfi a lábuk előtt hever.
A kacérságat Simone de Beauvoir szintén fontos női kellék-
nek tartja, és az öltözködéssei hozza kapcsolatba. "A nő nem
a szeretett férfi kedvéért öltözködik" -jelenti ki, és ebben igaza
van, mert a kivétel csak erősíti a szabályt: a legmélyén racionális
női lélekkel nem fér össze, hogy azt szerezze meg, ami már meg-
van, mert azt már nem kell. Viszont a léttöbblet elérése mégis fon-
tos a számukra. Az új hódítással a nő potencialitása megnő, mert
akár második, akár harmadik hímre is szert tehet. (Meg is teszi
némelyik! Pont azok, akikről azt hisszük, háromig sem tudnak
számolni.) A hódítással, mint általában, ösztönösenjól ráéreznek,
valódi- bár a keresztény erkölcsiség szempontjából kétséges -lét-
többletet nyernek.
A nő igenis hódítani akar. Ösztönei alapján mindig az újabb
és erősebb hím kell nekik, amelyik esetleg jobb, mint az előző.
Azt a hatezer éves emberi történelem teszi, hogy napjainkra szín-
leg megszűnt a nyílt partnerválogatás. Ám rejtett forn1ában mind-
ez továbbra is működik, a munkahelyeken, a társaságokban és az
utcán. (Az igazság kedvéért megjegyzem, hogy a férfinak is igé-
nye állandóan újabb nő megszerzése, mert örökítő anyagát a bio-
lógiai program alapján minél szélesebb körben tetjesztenie kell.)
A kacér nő olyan helyzetet teremt, ami nem más, mint az igaz-
ságtól való részleges megfosztottság- magyarán hazugság. Ami-
kor egy nő kacér, és azt mondja testbeszéddel: gyere, várlak, de

-122-
ezt nem akatja igazán, akkor hamis. De akkor is hamis, amikor
decenserrjónak van öltözve, miközben a testjelekkel felingerelt,
begetjedő férfit aztán leinti, utalva kinézetére, hogy ő "tisztességes
asszony", ami egyfajta kognitív disszonancia, mert a tisztességes
asszony nem kacérkodik, de a nő az nő, és a férfinak mindegy,
mibe van csomagolva, ha már megkívánta.
A kizárólag testi alapon felépülő kapcsolatok - melyek ma-
napság általánosan elteljedtek- ezt a fajta alkalom szüli a tolvajt
lehetőséget nagyon jól [elhasználják. Az erkölcs egyre gyérülő
őreinek nem kis elkeseredésére. Balzac, aki egy kellemes és remek
részletekkel teli könyvecskét írt az elegáns élet fiziológiájáról, kö-
zöl egy megfontolásra való axiómát. Ebből megtudhatjuk, hogy
kacérság jó fogyókúrázó eszköz: "A kacérság megöli a torkosko-
dást." A mestemek volt alkalma megfigyelni a nőket. Abban a kor-
ban a nagy nyilvánosságot a színházi előadásokon való megjelenés
jelentette. A páholyokban feszítő asszonyok és azok, akik még
nem keltek el, nem a darab miatt mentek oda, mint ahogy ma
sem rnindig azért mennek el vacsorázni, mert éhesek, hanem mert
mutathatják magukat.

[... ] az, amiért valóban megtelnek a színházak, az maga az

asszonynép, akik a maguk számára külön színházat rendeznek
az előadás előtt, alatt és után. Csak hiúságból fizetik meg ezt az
óriási belépődíjat [ ... ]

-123-
Az asszonyról már a kezdetektől - nyilván jó okkal - sejtették
a férfiak, hogy hűtlen. Egyszer ott volt a közös férfi tapasztalat,
hogy a nőt ellehet érni valamilyen módon, még ha az másé is.
A tetejébe ezt könnyen rá is lehetett bizonyítani, ha jött a gyerek.
(A férfinál ilyen nem fordul elő.) Mert ki tudta megmondani,
hogy az illető cselédlánynak, nőnek kitől is van gyereke: a méltó-
ságostól vagy a kocsis tól, illetve a törzsfőtől vagy valamelyik har-
costól?
Később már amiatt is tudták a nőkről, hogy hajlamosak hűt­
lenkedésre, mert írva állt a Bibliában. Oda pedig semmi sem ke-
rült be ok nélkül. Ha a Bibliában benne van az óvatosságra való
intelem, akkor a Talmudban benne kelllennie az ilyen esetre való
teljes eljárásnak! Itt már konkrét és alapos módszerek kerülnek
ismertetésre, rniként kell meggyőződni a hűtlenségrőL
Az ókori zsidók "vallatásnak" vetették alá a hűtlenséggel gya-
núsított asszonyt, az pedig úgy történt, hogy egy tekeresre a pap
felírta a házasságtörő nőre vonatkozó formulákat, ezt az írást be-
letették vízbe addig, amíg fel nem oldódott a szöveg. Ezt a levet
a gyanúba fogott nőnek meg kellett innia. Ha bűnös volt, akkor
súlyosan megbetegedett, ha áratlan volt, nem lett semmi baja.
(Az eljárás az első századig volt érvényben.) Meghatározták azt is,
mivel és hogyan kell ijesztgetni a gyanús asszonyt. Az itatás előtt
meg kellett esketni. Míg a házassági szerződést eltörölhetetlen
anyaggal írták, itt követelmény volt, hogy az írást el lehessen tö-
rölni. A vallatásra szokásosan mindenki elmehetett, aki kívánesi .
volt - és persze kíváncsiak voltak, tódultak az emberek, hátha

-124-
hallanak valami érdekeset. A szolgákat viszont nem engedték oda,
mert azt gondolták- helyesen-, hogy azok előtt nem fog vallani.
Az itatást nem lehetett elkerülni. Meghatározott körülmények
között kényszeríteni is szabadott a nőt az ivásra:

[... ]kényszerítik őt és akarata ellenére inni adnak neki. És nem

szakíDa félbe az ivást. Míg arca el nem zöldül és szemei kidülled-
nek s erei kidagadnak, úgy, hogy felkiáltanak: - Vigyétek ki,
hogy az előcsarnok tisztátalanná ne váljék.

Nem vették tehát félvállról, ha vonakodott a vallatni kívánt asz-

szony. Mivel elégjól ismerték a különféle anyagokat, ha akarták,
nem lehetett nehéz olyan "tintát" találni, amelytől okvetlen meg-
betegedett a gyanúba került nő. Bár nem hinném, hogy így kel-
lett volna mesterkedniük, mert ok nélkül nem kevertek gyanúba
másokat. Korábban ha bebizonyították ilyen vagy más módon
a nő hűtlenségét, ellehetett bánni vele. Ma azért másképpen fest
a dolog, nem lehet tudományos módszereket alkalmazni, mint a
hazugságvizsgáló gép vagy grafológiai teszt (hasonló volt az ókori
zsidóknál a fent említett itatás).
Könnyű volt a régieknek, akkoriban volt még némi hatalma
a férfinak. Bezzeg a malebuktatott feleség, amikor a férj eléje tár-
ja a hűtlensége bizonyítékait, támadásba lendül, és azzaljön elő,
hogy "nem lehet velem ezt megtenni, nem lehet ennyire megaláz-
ni, nyomozó t fogadni ellenem". Fürkészi a magánéletét? Ehhez
nincs joga! Fel fogja jelenteni! Persze mindezt emelt hangon.
A hűtlen asszony ellen eleink sem tudtak sokat tenni, de leg-
alább megfenyegették. Éppen ezért amikor az esküvő volt, beik-
tattak magyar módra egy különös szertartást: az ifjú asszonyhoz
kivont karddal odament a rerji rokonság egy tagja, és lemetszette
a főkötőjét. Ezzel csak szelíden figyelmeztették, ha nem vigyáz
magára, akkor így jár: elvágják a torkát vagy lecsapják a fejét.
Persze az efféle figyelmeztetés semmilyen korban nem vette el
az asszonyok kedvét a hűtlenségtőL Csalárdkodtak azok, ha volt
rá módjuk, csak koronként más-más elbírálás alá estek: volt, ami-
kor a megkövezés dívott, az ókori rómaiknál meg is lehetett ölni
a hűtlen asszonyt, vagy ha hasznot remélt a férj, eladhatta rab-
szolgának.

-125-
 Aztán a keresztény civilizáció elteijedésével egyre könnyebb-
re fordult a hűtlenkedő asszonyok sora, noha bűnük deklaráltan
súlyosnak tekintetett. Egyre körülményesebb volt a hűtlen asz-
szony eltüntetése, fül eg ha gyerekei is voltak már. (Hiszen az egy-
ház soha nem látott rangot adott a nőnek Szűz Mária előtérbe
helyezésével, aki a Fiúisten szülője volt.) Amikor aztán később
szép lassan kiderült, hogy a nőnek is van lelke, végképp az elisme-
rés küszöbére léptek. A férfiak általában elfogadták a tényt, bár
mindig akadt egy-két agglegény professzor, aki kétlette ezt.
Ha éppen olyan lelke van a nőnek, mint a férfinak, akkor úgy
is kell bánni vele. Nem lennék igazságos, ha azt állítanám, csak
a nők voltak hűtlenek, dehogy, a férfiak is azok voltak, de hosz-
szú-hosszú időn keresztül nem számított hűtlenségnek az, amit
pedig másként nem nevezhetünk.
V együnk egy ókori esetet. Tacitus élvezetesen megírta korá-
nak történeimét az Évkönyvekben. Messalina romlottsága cím alatt
(XI. 12.) bemuta~a Claudius császár (aki elég pipogya férj lehe-
tett) asszonyának romlott viseletét. A nő sűrűn váltogatta szere-
tőit, és ahogy lenni szokott, férje ezt nem vette észre. Egyszer
aztán Messalina mélységes szerelemre geijedt a jó családból való,
igen szépnek tartott ifjú Silius iránt. Még az ifjú feleségét is el-
marta, hogy a férfi szabad legyen számára. Silius sem ment a szom-
szédba egy kis hülyeségért, mert teljesen nyilvánosan űzték a sze-
relmet. Mindenki tudta a dolgot, csak a férj nem - pont úgy,
ahogy ma szokott lenni. De a félj éppen császár volt, és ebből a
tényből környezete hasznot szokott húzni. Egy császárnak van-
nak emberei, akik szeretnének továbbra is kegyencek maradni,
és az is érdekük, hogy a főnök - pardon: isten - leszármazot~a
továbbra is első maradjon az emberek között. ·
Messalina, hevületében az óvatosságat feledve nagyon tolta
előre szerelmét: kitüntetések, ajándékok stb. Ettől a nőtől minden
kitelik, gondolhatták az aggódó udvari emberek, és hozzáfogtak
a cselekvéshez, nehogy a testőrökjöjjenek értük egy üzenettel,
hogy a császár váratlanul meghalt, és jobb lenne, ha maguk is be-
végeznék életüket, mert különben sajnos kénytelenek lesznek rög-
vest levágni őket. (De természetesen bajtársiasságból várunk egy
félórát, míg elvérzel, vagy hat a büröklé, a népszerű gyilkoló és
öngyilkoló szer, Szókratész is ezzel végezte.) "Tehát megborzadt

- 126-
a princeps háza népe, s leghangosabban azok zúgolódtak, akiknek
hatalmuk és, ha fordul a kocka, féltenivalójuk volt. .. " Történt
aztán, hogy a császárnak valami ügye támadt nem messze Rómá-
tól, Ostiában, ezalatt a felesége ünnepélyes mennyegzőt ült a ki-
nevezett consullal; Siliussal anélkül, hogy elvált volna az urától.
Feltárták hát az ingatag császár előtt a helyzetet, és nehogy meg-
enyhüljön a szíve szeretett felesége iránt, nem hagyták egy percig
sem magára, nehogy megbocsásson valakinek is. Gyorsan csele-
kedtek, és hét-nyolc embert kapásból kivégeztek- elsőként Siliust.
Továbbá meg kellett akadályozniuk, nehogy é.üel együtt legyen
a gaz Messalina a férjével, mert akkor minden visszafordulhat az
ellenkezőjére, ráadásul a princeps jól evett és ivott is, amitől -
mint rendes férfiember- megenyh ült, ezért másnapra akarta ha-
lasztani Messalina ügyét. Na még csak ez hiányzik!- gondolták
a bennfentesek, és a szalgálatos tribunusokkal és centunókkal kö-
zölték: azonnal végre kell hajtani a halálos ítéletet, s a katonák ezt
meg is tették. Messalina "Csak ekkor ismerte fel sorsát, s tőrt vett
kezébe. Miközben reszketve hiába illesztgeti hol a nyakához, hol
a melléhez, a tribunus egyetlen döféssei keresztülszútja." Így ért
véget Messalina, aki ha ma élne, népszerű szereplője lenne a tele-
víziós show-műsoroknak, mert nem nagy ügy, ha valaki nyilvá-
nosan csalja a fétjét, pláne ha az "közszereplő", a médiát feltétlenül
érdekelné, valószínű, hogy egy zaftos válóper lenne a dolog vége
sok-sok felhajtással, nyilatkozatokkal és telefonos szavazással: ki
kinek ad igazat? Közbenszépen nőne a nézettség és emelkedné-
nek az eladott példányszámok. Ám 1900 évvel ezelőtt vér folyt
ilyenért.
Ha már itt tartunk, a hűtlenség kölcsönös, tnindkét nem ki-
veszi a részét belőle, hiszen nem lennének hűtlen férfiak, ha nem
volnának hűtlen asszonyok. Persze a megítélés jelentősen eltér at-
tól fúggően, kicsoda a hűtlen. Férfi-e, nő-e? Milyen történelmi
korban követte el a hűtlenséget? Mi volt a rangja az illetőnek: köz-
rendű volt-e vagy valami főrangú személy?
VIII. Henrik angol király például, aki egyfelől sörissza, borisz-
sza, parázna ember volt, másfelől - Luther korában vagyunk -
buzgó hitvédő, Írt egy apológiát a hét szentség védelmében. Ezért
X. Leó pápától megkapta "a hit védelmezője" címet is. Amúgy
szegény Henriket nem tisztán az érzékiség vezette, mert hiszen

-127-
csak 17 évi házasság után hidegült el feleségétől, Aragóniai Kata-
lintól, s (öt lánygyerek után) fiú utódot akart magának. Nagy hír-
hedtséget (manapság valóságos népszerűséget) szerzett nekí a meg-
unt asszonyoktól való szabadulás sokféle módja. Mindezért nem
lett túlságosan megróva, mert teljhatalmú uralkodó lévén fütyült
a következő pápára, VII. Kelemenre, akí azt remélte, ha haloga~a
az új házassági engedély megadását, az idő kigyógyítja a királyt
szenvedélyéből. (Meg ott volt a pápa oldalán a katolikus spanyol
udvar és világhatalom, amely rossz szemmel nézett az angolok erő­
södésére, és haragudtak Katalin lányuk me~alázásáért.) Aztán arni-
kor ez sem segített, kiátkozta Henriket. Am a pápa nem sok ha-
szonnal taktikázott, mert az angolok uralkodói parancsra nyom-
ban kreáltak egy új vallást, amelyben nem volt érvényes az átok.
Ha nekikezdtek a reformnak, kereskedő nép lévén egy kis pénzt
is szereztek belőle, mert a kolostorok vagyonát sorra elkobozták,
eladták, s ebből akkoriban horribilis összeg kerekedett.
Jöjjünk közelebb korunkhoz néhány általánossággaL Hűtien­
ségi esetekben általában a nők húzták a rövideb bet, a lebukás sú-
lyos körülmény volt, és minél többször találkoztak a szerelmesek,
annál valószínűbben bekövetkezett. Aztán ott lebegett a gyerek-
áldás - ez esetben inkább átok. Mert azt nem lehetett kidumálni,
nehezebb dolguk volt, mint manapság. Erősebb volt a rokoni,
családi, életközösségi szervezet, jobban figyeltek egymásra. Persze
a szerelmeseken nem lehetett kifogni sem akkoriban, sem a ké-
sőbbi korokban.
Persze akadtak hűtlen természetű, csélcsap, férfifaló nők is,
akiken nem lehetett kifogni, legföljebb kicsúfolni, noha viselt dol-
gaikat széltében ismerték. Az erényes és tudós verselő, Madách
Gáspár (a nagy Madách Imre ükapja) az 1630-as években meg-
örökít egy ilyes nőszemélyt, bizonyos Komáromba való Bendő
Pannát, kinek "fajtalan" életét egy sikerült versben előszárnlálta.
A nő vétke az lehetett, hogy lelkesen és válogatás nélkül áldozott
a szerelern oltárán. De nem lehetett megfogni, mert módos, gaz-
dag asszony volt; és az ilyenek - ahogy ma is - más elbírálás alá
esnek. Madách uram azért jól odamondogat neki:

Buja természeted hasonló disznóhoz,

Ki életednek fertelmeskedést hoz,

-128-
 Parázna voltod semmi jót nem hoz,
Hasonló vagy koslató kutyához [... ]

Nincs oly ifjú, kit te meg nem csalsz,

Szemed hunyorítással ha te megpróbálsz,
Ha nincsen is pínze, te meg nem utálsz,
!tője ha nagy, vele örömest hálsz.

Világos, mint a nap: ilyen nőnek a kalandos természetű férfiak ma

is keresik a társaságát. Bendő Panna-féle nők akadhattak koráb-
ban is szép számmal. Volt úgy, hogy nem kerítettek nagy feneket
a dolognak, volt, hogy igen -ftiggően a kor erkölcsi szokásaitól.
Jóval korábban, még 1279-ben Budára pápai unszolásra össze-
hívtak egy egyházi zsinatot. Ezen a tanácskozáson főleg a királyi
székhely, Buda meglazult erkölcseit kellett rendezni (a tatárjárás
után vagyunk). Az egyház mindjárt magával kezdte: keményen
intik a papokat, hogy vigyázzanak magukra és kivált a nyájra, mert
a farkasok paráznaság képében körülöttük ólálkodnak. Így ren-
delkeznek:

Miután biztosan tudjuk, hogy paráználkodásra a papok alig szab-

nak penitenciát- mert nem ismerik vagy elhanyagolják a kánoni
szabályt-, megszabjuk, hogy a papok szargalmasan kérdezzék
ki az elkövetett bűnöket és annak szokásos körülményeit, külö-
nösen a torkosság, bujaság és vágyakozások tekintetében, amely
bűnök által az emberi nem leginkább megrontatik és megfertőz­
tettetik.

Vétkes őseink akkoriban éppen megúszták egy kiadós bűnbánati

gyakorlattal: mezítláb járás, böjt, durva ruha viselése. Csak ezután
kezdődött nálunk is a komolyabb vezeklés és szigorúbb erkölcsi
ítélkezés divaga. Mely szigor természetesen rögtön lanyhult, ha
a király is olyan volt, aki koslatott a nők után - például maga
Zsigmond.
Az afrikai népéknél szintén a nő jár rosszabbul. Kiközösítik,
nyilvánosan vallatják vagy vallania kell magától, és a végén sok
helyen így is, úgy is agyon ü tik. Akad kivétel is, amikor nem a nő­
kön csattan az ostor. Pont Afrika néhány törzsében "csábítási

-129-
esetekben a férfit keményen megostorozzák". Némely termé-
szeti népekjogérzéke úgy működött, hogy a csábítót büntették
-általában kivégezték. Ugyanis nem a nő okozott problémát,
őt nem is tekintették jogalanynak, olyan volt, mint egy gyerek,
az pedig nem hibás. Másrészt a csábítás a férfinak okozott szé-
gyent és az ő tulajdonjogát csorbította, ami mindjárt más volt.
Ezt meg kellett torolni a tulajdon becsülete miatt. Ahol fejlettebb
viszonyok uralkodtak, ott az elcsábított nő árának letizetése mel-
lett enyhébb büntetések következtek, mint az egyik szem kiszú-
rása (hogy dolgozni azért tudjon), fél ftillevágása, de voltak ked-
vezőbb eljárások is, mint haj levágása (nagy szégyen lehetett),
vesszőzés stb. - mikor mi járta.
Az asszonyi hűtlenség együtt jár a kölcsönös féltékenységgel,
amely, mint tudjuk, kiapadhatatlan forrása a drámairodalomnak
és manapság a filmgyártásnak. Mindannyiunk életében előfordul­
nak féltékenységi esetek, vagy saját forrásból, vagy környezetük-
ben. A féltékenység a fejlett mai társadalmakban súlyos felzúdu-
lást és főként kínos következménye ket hoz magával - főleg ha
oka van. De az egészet aránylag könnyen meg lehet úszni, ha nem
fajul tettlegességig a dolog.
Szinte minden felnőttnek van személyes tapasztalata a dolog-
ról. Ez annyira része az emberi életnek, hogy a jog is elnézőbben
szankcionálja - gyilkolni borzalmas bűn, egyes vidékeken még
kivégzés is jár érte (USA, Kína, Oroszország). De más a helyzet,
ha - mint a jog nevezi - szerelemféltésbőllett a gyilkosság elkö-
vetve. Ebben az esetben lehajtott fejjel kell néhány évfegyházat
lenyomni, és kész. Jöhet az újabb asszony, és a rá való eszméletlen
féltékenykedés.
Ez okból, hogy tudniillik foglalt az illető, és ez mindjárt látsz-
szék is, meg szaktákjelölni a nőket, férfiakat egyaránt. Praktikus
tulajdonj eggyel. Ilyet mi, civilizált népek is alkalmazunk, jegy-
gyűrű a neve, és viseli szorgalmasan, aki tudja, bár bizonyos ferfi-
foglalkozások körében bekövetkező veszélyeztetés miatt tiltják,
nehogy valami még levágja a szegény férfiak ujj át. Voltak nomád
népek, melyeknél a feleségek szándékosan elhanyagolták külsejü-
ket, nehogy gyanú támadjon hűségük ellen, nem fésülködtek,
nem mosakodtak, rongyos ruhákban jártak stb. Megvolt rá az
okuk, mert komoly gyilkolászások számJaztak ilyesmikbőL Viszont

~ 130 ~
emiatt otthon sem kellettek. Azért biztonság kedvéért, bármi ki-
hágás történt, gyanú támadt, az asszonyt is rendesen elverték, de
ez nem számított büntetésnek, inkább szokásos fegyelmező cse-
lekedetnek.
Az egyiptomiaknál a hűtlen feleség orrát volt szokás levágni,
de ugyanez volt az úzus India egyes részein is, sőt még Nápoly-
ban is élt ez a büntetési mód a 12 században. (Innen a nápolyiak
fejlett plasztikai sebészete: orrot tudtak átültetni, implantálni.)
A férfi delikvenst nemes egyszerűséggel kiherélték-itt nem segí-
tett utólag a sebészet. A szüzesség követelése valószínűleg innen
is ered egyes népeknél, mert ez a használatlanság és a későbbi meg-
bízhatóság bizonyítéka. De ez sem olyan döntő, ha rnindenki szű­
zen megy férjhez, ezért újabb és újabb hűségbizonyításokat kel-
lett kitalálni, de ezekről majd később.

- 131-
Egy terem közepén a műsorvezető áll kint a placcon, poénkodik,
nyomja a sikamlós megjegyzéseket, jön rá amintegy gombnyo-
másra feltörő kacaj, erőltetett jókedv, kihízott ruhák, agyonvakolt
arcok. A körben ülők lopva, félénken vagy éppen nyiltan, kihívóan
nézegetik egymást és várnak a csodára. Sápadt idegesség a karikás
szemek körül- hátha kellek, hátha rámnéz valaki! Csupa hajótö-
rött sors, kedvetlen élet, margóra került egzisztencia. Az "egye
fene, milyen, csak összejöijek valakivel" reménykedő hangulata.
Az sem változtat a lényegen, ha egyházi rendezvényen látunk ilyes-
mit: itt a sikamlós vicceket, a nyílt erőltetést a kenetteljes meg-
jegyzések és példázatok helyettesítik.
Nincsen lehangolóbb, mint az ilyen különös embervásár.
Elkeserítő végignézni az elváltak bálját, az ilyen-olyan ürüggyel
összejött szerencsétlenek magakínáló, de ugyanakkor azt palás-
tolni igyekező magatartását. Pedig szükség van az ilyes rendezvé-
nyekre, fogynak természetes kapcsolataink, különösen a nagyváro-
sokban, a másik ember immár nem felebarát, hanem potenciális
ellenség.
A megismerkedés, majd az udvarlásamodern korban vált for-
télyos tudománnyá, mert korábban erre minden társadalomban
megvoltak a bejáratott módok, szokásrendek, helyek és alkalmak.
Ahol egy férfi és egy nő ismeretséget köthetett egymással. Szük-
ség is voltak rá, mert nagy tét forgott kockán: egyfelől a vagyon,
másfelől az egészséges utódok megszületése. De nem minden nép-
nél volt ám a férfi kizárólagos feladata az udvarlás! Kivételképpen
néhány helyén a világnak a nők udvarolnak a férfiaknak: a polinéz

-132-
 szigetvilágban és a valamikori oregoni indiánusoknál is. A normá-
lis persze inkább az, hogy a kiszemelt kapósabb nőkért szabályo-
san megküzdöttek a férfiak - valószínűleg ősi előképek alapján.
Ez az ügyességi vetélkedéstől a próbákorr át a megverekedésen
keresztül a szabályos párbajig tetjedt.
Tulajdonképpen ma is ezt tesszük a falusi kocsma hátsó udva-
rán kiosztott pofonoktól az elegáns lépcsőházakban váltott kihívó
tekintetekig. De bármilyen is a látszat, nem fedi el a tényeket,
a puszta embervásárt, minden kellékével együtt, amit a "kultúra"
rárakott.
A férfinak életprogramszerűen szereznie kell egy nőt, aki gye-
' reket szül neki, a nők meg arra vágynak hasonló alapon, hogy egy
[ · férfihoz tartozzanak, az gondoskodjék róluk, oldja meg a problé-
máikat és uralkodjon felettük. (Amikor ettől eltérést látunk, azt
nyugodtan a társadalmi "fejlődés" rovására írhatjuk.)
A vetélytárs érdekessé teszi az udvarlást és segít a jobb kiválasz-
tódásában, az eszesebb, erősebb és egyéb kedvező tulajdonságok-
kal rendelkező győzhet. Odüsszeusz amikor koldusként megjele-
nik a még rnindig kivánatos felesége kérői között, és az erőpróbán
csak az általa kifeszíteni tudott íjjal sorra lelövöldözi mindet, nem
tesz mást, mint hagyományos módon biztosítja saját szaporodását.
Ősi praktikus módszer: mindenképpen a győzedelmeskedő egyén
génállományának kell továbbadódnia, nem pedig a vetélytársénak.
(Az pusztuljon, ahogy van. Hogy hosszú ideje mégsem ez törté-
nik, ennek oka az egyre "fejlettebb civilizáció".)
N em kellett azonban a férfiaknak mindig törni magukat, és
a mai módon megismerkedni a nővel. Többségben voltak az olyan
korok, arnikor tényleges és szimbolikus adásvétel tárgya volt a nő.
Ez esetben az áru minősége illetve az azzal kapcsolatos állítások
súlyosan estek a latba. Hiszen sokszor úgy vették a nőt, hogy nem
is látták, ezt szakértő megbízottra, közvetítőre bízták. (Ma ugyan-
ez történik, amikor az üzletember az ismerős szállodai portástól
lányt kér estére, és csak annyit mond, mekkora legyen és milyen
hajszínű- a többit a portás jól el fogja intézni. Régen feleséget is
így vettek.)
Ezen okból a Talmudban külön fejezet foglalkozik a meny-
asszony dicséretével, mármint azzal: szabad-e egyáltalán feldicsér-
ni, vagy az igazat kell mondani? Mai ésszel nehéz felfogni, minek

-133-
ez a körülményeskedés, ha annyira nem érdekelte őket ajövendő­
belijük, hogy személyesen válasszák ki. De az egy nagyon más kor
volt, nem foglalkoztak a szépségg~l. Másrészt gondoljunk csak be-
le: bizonytalan, pusztán szubjektív szóbeli hagyatkozások alapján
kellett eldönteni, jó-e a nő vagy sem. Akkor nem volt fénykép,
amit ellehetett vinni- bármi már tudjuk, a fénykép is csal, a mi í
1
ideáljaink is csalnak. Nem voltak más segítők, csak a rokonok, üz-
letfelek, barátok. A szépség pedig nem érdekelte őket annyira.
Ne higgyük azt, hogy barbár, primitív, lealacsonyító dolog
l
j
lehetett az ilyen asszonyvásár, mert nem volt az, és eszébe semju-
tott senkinek ilyennek tekinteni (akkoriban a feminizmus még
l
nem volt feltalálva). Főleg két nagy rabbi, Hillél és Sammáj isko-
lája vitázott a dolgon. Mert benne volt a pakliban, hogy sánta vagy
vak lányt is olyannak írtak le nagy ravaszan, hogy hazugság azért
ne essék, de a kritikus dolgokat elhallgassák. (Ez olyasmi, mint
l
~

a manapság alkalmazott politikailag korrekt beszéd. Vagy a ban-

kok kommunikációjában alkalmazott verbális fogások: nem köl-
csön adnak uzsorára, hanem terméket állítanak elő, amit a piac
elfogad, és az embereknek, akik a terheket nyögik, hasznára válik.)
Sammáj azt tanította: meg kell mondani az igazat, nem szabad
agyondicsérni a nőt, hiszen Mózes is tiltotta a hazug beszédet.
Hillél hívei meg azt mondták: nem bűn megdicsérni, mert ha
történetesen rossz vásárt csinál valaki a piacon, az nem szokta be-
vallani, hanem magát mentve az előnyös oldalait emeli ki a vé-
telnek.
A megismerkedés kölcsönös tetszés után érzelmek sokaságát
kelti fól az érdekeltekben, akik nagyon tökéletesnek, jónak, szép-
nek, miegymásnak látják egymást. Annyira, hogy eszükbe sem jut,
esetleg tévednek- de sajnos az esetek többségében tévednek, a sok
válás ezt mutatja. Hamost arra gondolunk, hogy a szerenesés vá-
sár után egybekelt fiatalok legalább illúziók nélkül, reálisabban
nézték egymást - nem is annyira lehetetlen gondolat.
De a megismerkedést nem mindig követte szerelem, ezt a kép-
zetet a romantikus regények teljesztették el. Általában nem ro-
mantikus körülmények között ismerkedtek össze, és végképp nem
mindenhol. Számos népnél rendje volt a nőrablásnak- őseink is
ily módon szereztek idegen vagy rokon törzsekből lányokat. Ez per-
sze azok részéről, ahonnan a lányokat szerezték, viszontrablást

-134-
 eredményezett, ezzel jól el voltak, egészségesen keveredtek egy-
mással.
A nőrablás még a török hódoltság korában is megvolt nálunk:
a 17. században rendes büntetési taksája volt, kereken 40 forint.
Ez akkora summa volt, hogy akasztássailehetett kompenzálni,
azaz ha a delikvens nem fizetett, mert nem tudott, felakasztották.
(Az árfolyamok nem voltak egyformák, volt olyan hely hazánkban,
ahol ha szüzet rabolt az illető, csupán két forint büntetést kellett
leróni, megkezdett tulajdonjogát lényegében senki nem hábor-
gatta.) Mondani sem kell, hogy a gazdagok nyugodtan rabolhattak
nőt, mert ha kicsengették a tallérokat, kutya bajuk sem történt.
Egyébként gyilkosság vagy rablógyilkosság esetére is ez a tarifa
állott. Ám a közlekedési eszköz eltulajdonítása tűrhetetlen volt.
Ugyanennyibe kerültalólopás is- ha nem fizetett a tolvaj, őt is
felakasztották.
Ha ma lenne ekkora szigor az autótolvajokkal szemben! De
hát akkor még nem találták fel a biztosítási üzletet.
Ám akadtak olyan népek is, akik bosszút álltak lányaik elrab-
lása miatt, és háborúságot kezdtek a törzs vagyonának visszaszer-
zéséért. Délszláv népeknél még a 19. században is szokásban volt
a nőrablás- persze loptak mást is egymástól: birkát, kecskét-,
emiatt rendszeresen harcoltak egymással, meg is tanultak háborúzni.
A rómaiak házasságkötési szakásaiban is megmutatkozik a ko-
rai latinok asszonyrabJási szokása, mert a vőlegénynek barátaival
a rablást imitálva kellett elragadni a leányzót a szülői házból.
A magyar őstörténet legrégibb írott forrása megőrizte nekünk,
miként folyt le a nem rablással rendezett aktus őseink körében. Ibn
R uszta mohamedán foldrajztudós lemásolta Dzsajháninak erede-
tileg arab nyelven írott tudósítását, aki mint tudós és előrelátó
államférfi lejegyeztette a különféle karavánutak résztvevőinek ta-
pasztalatait élményeikről. Ugyanezt tette egy Gardíz nevű író és
természettudós is. Mivel az eredeti kézirat megsemmisült, csak
a jegyzetek maradtak fenn. Aszöveg körülbelül a 870 körüli álla-
potokat mutatja be Györfty György megállapítása szerint:

Lánykérés alkalmával az náluk a szokás, hogy amikor a lányt meg-

kérik, vételárat visznek a lány gazdagságával arányban, több vagy
kevesebb állatot. Amikor a vételár meghatározására összeülnek,

-135-
 a lány atyja a vőlegény atyját saját házába viszi, és mindent össze-
gyűjt, amije csak van cobolyból, hermelinből, mókusból, nyest-
ből és a róka hasán levő prémből, a brokát ruhahuzatokkal és min-
denfele bőrrel egyetemben: tíz bőrruhára valót, és egy szőnyegbe
göngyölítve a vőlegény atyjának lovára kötözi, és hazaküldi őt.
Akkor az mindent elküld neki (a lány atyjának), amire csak szük-
ség van az előre megállapított hozományokhoz: állatot, pénzt,
ingóságokat, és akkor hazaviszik a lányt.

Amint látszik, ez egy szabályos és korrekt csereügylet volt vagyon-

felméréssei egybekötve, azaz a felek bölcsen úgy rendezték az in-
góságok elosztását, hogy a fiatalok önállóan meg tudjanak állni
a lábukon.
De szert lehetett nőre tenni úgy is, ha ledolgozták az árát.
A ravasz Lábán tisztességesen megdolgoztatta Jákobot két leá-
nyáért, mert előbb nem azt adta neki, akit akart, a csinosabbik
Ráhelt, hanem a csipás Leát.
Tulajdonképpen 19-20. századi kaució ennek a "viheted
a lányt, de szeretném tudni, megéltek-e" egyik változata. Mert
esetenként a szülők, rokonok adták össze a javakat, esetenként
a fiút megdolgoztatták, hogy lássák, mire való, és amit keresett,
odaadták neki a lány mellé. Hiszenaszülőknek fontos volt az uno-
ka jóléte, végül is benne folytatódott azéletük-ezt régenjobban
szem előtt tartották, mert fontos volt a család, abban éltek tovább.
Nem kellett ugyan a pénzt odaadni az apósnak, de azt garantálni
kellett, hogy "rangjának" megfelelően lesz a lány el tartva, garan-
ciaként pénzt vagy vagyoni letétet- bármit, ami forgalomképes
volt- fel kellett mutatni, illetve ezekkel egyenértékű alkalmazta-
tást, valami komoly cégnél vagy éppen az államná!. (Abban a bol-
dog korban ezek az állások öröknek számítottak.)
Az ügylet előtt azonban valahogy ki kellett szemeini a lányt.
A változatosság kedvéért nézzünk példát először a régi magyar
alkalmakból.
Falusi népek körében jó ismerkedési helynek számított a fonó,
ahol főként az asszonynépnek volt dolga. De saját munkájuk vé-
geztével a férfiak is- főleg a legények- bej árogattak közéjük, és
tették aszépet a lányoknak. Tudva levő, hogy a fonás régente alap-
vető szükségletet elégített ki, mert akkoriban, két-háromszáz év-

- 136-
vel ezelőtt a ruházatot az utolsó darabig maga a falu közössége állí-
totta elő. A kender, a gyapjú előkészített szálakra bontott anyagát
fonták össze különféle egyszerű ősi szerszámok segítségével fonal-
lá, amiből aztán szőttek, és ebből a szőttesből készültek a külön-
féle ruhadarabok.
Ez a fonóban tartott összejövetel főként késő ősszel és télen
volt járatos, mert ebben az időben nem nagyon lehetett a szabad-
ban dolgozni. Mivel a fonás az idők folyamán olyan kötelezettség
lett, amely beszolgáltatássaljárt-tehát fóldesúrijövedelem szár-
mazott belőle-, muszáj volt csinálni. Ha kellett, hát csinálták is,
eleink megtalálták benne a maguk hasznát és mulatságát. A fiatal-
ság itt eleinte csak módjával volt, majd egyre inkább nekieresztette
magát, énekeltek, sikamlós történeteket meséltek egymásnak, és
persze elesattant néhány csók is- és egyéb dolgok is történhettek.
(Az akkori világítás nem volt olyan, mint manapság, a helyiség jó
része sötét, egy kisebb része, amit gyéren világítottak, az is félho-
mályban volt mai fogalmaink szerint.)
Szigorú ülésrendet tartottak. Az idősebbek ültek közel az ajtó-
hoz- itt volt világosabb -, a fiatalabbak a kemence mellett- itt
meg legalább meleg volt. Munka közben is játszottak, rendszerint
valakit meg kellett csókolni, de addig-addig folytatták, amíg vala-
mennyijelenlevő nem kapott egy csókot.Jósoltak is: ki kié lesz?
Ennek is fontos szerepe volt, mert a fiatalok figyeimét egymás
felé irányította, többen ezután tényleg egymáséi lettek.
Az idősebbek akkoriban is hajlamosak voltak elfelejteni, hogy
ők is voltak fiatalok, vagy talán irigykedtek, éppúgy, mint ma.
Értetlenül állnak a fiatalság viselt dolgai, többek között a lazuló
erkölcsök előtt, rendszerint nem értették, mi lesz a világból, ha
"ezek" veszik át a gyeplőt, ha így haladnak a dolgok ...
Így volt ez a fonók idejében is. A magisztrátusok feketébe öl-
tözött, megsavanyodott, ám felette tisztelt urai kemény dörgedei-
met intéztek a "vétkesekhez", a fiatallegények-írják- "olyan
helyre járnak, az hol fajtalan, buja énekeket, meséket beszélnek,
vagy más botránkoztató rosszaságokat is elkövetnek" - idézi egy
1762-ben kelt statútumból Bogdán István.
Az ilyesfajta vélekedések nem sokat változtak az idők folya-
mán: "romlottságról, bujaságról tanúskodik, megcsúfolja az em-
beri méltóságot, lélekromboló és érzéki vágyakat ébreszt". Ezt

-137-
nem a fonóban folytatott játszadozásról írták, és nem is a régi
Magyarországon, hanem Amerikában és a múlt század húszas évei-
ben, Obióban a törvényhozás bélyegezte meg ekképpen a fox-
trottot.
Az elöljárók, ha már tiltanak, büntetnek is, hiszen az efféle "fer-
telmeket" ki kell irtani - ha pedig nem sikerül, akkor legalább
haszon származzék abból a temérdek "latorságból", amit a bujál-
kodás helyein elkövetnek. Ezért aztán saját jó hasznukra büntet-
ték azt, aki a fonóházat tartotta (ezt meg lehetett találni - ma is ez
a hatóságok gyakorlata), néha még azt is, aki oda betette a lábát.
Nyilván nem elsőáldozók gyülekezete volt az ilyen hely, de a vér
szava nagy dolog, nem lehetett annak ellenállni, mint ahogy soha,
semmilyen korban sem sikerült. Nemcsak csók csattanhatott el egy-
némely helyen, hanem egyebek is megfogattak a setétben. Hiszen
ha belegondoltak volna a tisztelt tanácsurak, ennenmaguk is vala-
mi ilyen fertelmek folyományaként jöttenek vala az fényességes
napvilágra.
Persze a fonó egyre inkább bevett intézménnyé vált, lassan-
ként kialakult egy olyan megbízható rendje az ottani ismerkedés-
nek, amiben az idősebbek is megnyughattak. Elvégre fiatalokra
szükség volt, azok meg csak úgy keletkeztek, ha szüleik előbb
valahogy megismerkedtek egymással.
Ki lesz a félj? Kivel érdemes, lehet, kell megismerkedni? Ez
nem kis gond volt, akkoriban is főtt a lányok feje, de a legényeket
sem hagyta hidegen a kérdés. Egy sor hiedelmet és babonát is se-
gítségül hívtak ennek a fogas kérdésnek az előzetes tisztázásához.
Karácsony idején szokásban volt - már ahol tudtak írni-olvasni -,
hogy almát hámoztak, és annak héja kirajzolt valami ákombáko-
mot, amit addig forgattak, míg valami ismerős falubeli legény
nevének nyomaira nem bukkantak benne. Ha ezzel nem lehet jó-
solni, hát akkor a karácsonyi vacsorán az eladósorban levő lány-
nak le kellett kapnia a falatot a család egyik férfitagjának evőesz­
közéről, evvel kirobanni az utcára, ott megenni, s aki férfi először
jön szembe, olyan nevű lesz a férje is. Általában a falvakban az
a szokás járta, hogy helybelieket és környékbelieket választottak
egymásnak párként - ritkábban a távoli környékről. Ez volt a rend
századokon át. Az úri nép más vidékekről választott, mert ele-
gendő jövedelme volt ahhoz, hogy utazzon.

-138-
f
• A megismerkedés hivatalos része módosabb családoknál rend-
szerint nem a fiatalokra volt bízva: nincs azoknak annyi eszük,
hogy tudják, mi nekik a jó- volt a vélekedés ezredéveken keresz-
tül. (A mai válási statisztikát nézve volt ebben valami.) A török
hódoltság kora utáni időkben a szülők gondos médegelés után
~ a kiszemelt lányos házhoz bizalmast küldtek, aki puhatolózott,

~
miként fogadnák ott a dolgot. (Szó sem volt a mai értelemben vett
, mkellgismerkedésről.) A kémk edésnedk iskbeillő akciónak titokban
e ett lezajlania, mert a fels ü1és min ig ellemetlen dolog. Igény-
i
, be vették a különféle oldalági rokonokat, akiknek az illető házban
l
· valami bizalmasuk volt, ezeknek lett feladatuk kitudni, mi is a le-
t~ hetőség. Kiflgyelték, milyen módon élnek, mekkora a vagyonuk,
r tisztelik-e az idősebbeket, rendesenjárnak-e templomba satöbbi.
Ha úgy találták, ezek rendben vannak, és várhatóan kedvező lesz
a fogadtatás, akkor menesztettek egy küldöncöt üzenettel, hogy
állapodjanak meg egy időpontban, amikor a fiatal férfi valamely
tekintélyes rokona társaságában elmegy úgymond "kisasszonylá-
tásra". Ekkor látták egymást rendesen a fiatalok. Ezután a lányos
háztól viszont szokták kémlelni a flúét: náluk mi újság.
Rendesen a lány apja mindjárt két rokonát küldte el háztűz­
nézőbe. Ha aztán ezek is jókat láttak, tapasztal tak, jöhetett a kö-
vetkező lépés. Ezért a vendéglátók, ha jónak ígérkezett a parti,
mindent megtettek a siker érdekében. Etették és főként itatták
a látogatókat. Mikor ezek hazaértek, kijózanodtak és beszámoltak
mindenről, akkor végre megkérdezték a lányt is, mit szólna a do-
loghoz. Ezt a véleményezési jogot minden esetben betartották,
ha volt egy csöpp eszük- általában volt, mert a gyerekeik sorsát
fontosnak tartották. (Zárójelben jegyzem meg, ez a gondos ismer-
kedés mennyivel értelmesebb, mint a ma szokásos, amikor legföl-
jebb néhányszor találkoznak a szülők, és a fiataloknak eszük ágá-
ban sincs megkérdezni a véleményüket.) Ha a lány igent mondott,
ment tovább núnden a maga útián, kézfogót tartottak, majd a pap
elé kerültek. Nem valami gyors dolog, de akkoriban volt idejük
az embereknek például egy álló hétig lakodalmat tartani.
Ilyen volt egy tipikus megismerkedés, a többit az ösztönök el-
intézték. Az emberek fejében kevesebb információ, de kicsit na-
gyobb rend volt- ne felejtsük el, hogy akkoriban sem a leány,
sem a fiú lelkekben nem éltek a hollywoodi sztárok idealizált ké-

-139-
 pei, nem voltak pomográflapok, sem aktfotók a szekrények belső
ajtaján és a legényszobák falain. Voltak sikamlós, sőt pornográf
történetek, de ezeket mindenki maga képzdhette el a saját tapasz-
talatai szerint és mesélhette tovább. (Nem működött piacosírott
igényfelkelrés a nő mint vásárolható szexuális cikk iránt. A mai
egyenszépségnek pedig még írmagja sem volt.)
Nem volt a maihoz fogható cécó a nemiség körül sem: a leg-
nagyobb főuraktól a telketlenjobbágyig mindenki állatok között
élte mindennapi életét, látta, hogy azok miként szaporodnak, és
a tényeket tudomásul vette kisgyerek korától. Nem létezett nemi
felvilágosítás - nem is illett ilyent kérdezni -, de az azonos ne-
műek történeteiből és a látottakból annyira összeállt a kép, hogy
amikor végre magukra maradtak, rájöttek a dolog nyitjára, és ha
szerencséje volt a fiatal asszonykának, még jó is volt neki-mert
az sem tartozott a követelmények közé, hogy élvezzék a nemisé-
get, a házasság a gyerek miatt köttetett egészen a legutóbbi időkig.
A nemiség élvezete önmagában csak keveseknek tartozott az is-
meretvilágába.
Persze nemcsak ilyen köve~árásszerűen ismertették össze a csa-
ládok fiataljaikat, megfelelő időben tartottak táncmulatságokat is
bőven. Híre volt a magyaroknak! Köztudott volt, mennyire sze-
retnek és tudnak táncolni, ropta apraja-nagyja, és eközben módja
nyílott a fiataloknak, hogy megismerkedjenek egymással. A 17-18.
században még az is szokásban volt, hogy nemcsak ittak egymás
egészségére, hanem táncoltak is egyet. Ahol táncoltak, onnét az
ördög sem hiányozhat - mondták a tánc akkori ellenzői, főleg
egyházi személyek, akiknek nem lehetett, nem illett táncolni, ezért
aztán a kevésbé belátóak voltak, kellően utálták is. A katolikusok-
nál még csak elment a dolog, de a protestánsok végképp haragud-
tak a táncosokra: "az ördög tojta, az ördög ülte, az ördög költötte
ki a táncot; az ő találmánya, az ő munkája, hogy a bűnt ezáltal sza-
. poríthassa"- írta Debreczeni K. János prédikátor, mint Takáts
Sándornál olvasha~uk. Hasonló véleményen voltak a városi elöl-
járók is, akik a törvényben ültek, ők is a pokolbeli ördög mester-
kedésének tartották a táncolást.
A 20. század elejére megváltoztak a körülmények. Sokkal köny-
nyebb lett megismerkedni a fiataloknak, sokkal önállóbban kezd-
tek dönteni ezekben az ügyekben - és lassan bebizonyosodott:

-140-
 tényleg nem volt elég eszük ahhoz, amit esetleg tettek. Akkori-
ban ugyanis még illett csak úgy szóba elegyedni egymással; igen
ám, de a társasági eseményeket, színházi büféket, koktélparti-
kat, különféle házaknál tartott bulikat vagy hivatalos fogadáso-
kat akkor sem csupa atomfizikus férfiú és klasszika-filológus női
hölgy népesítette be.
Szóval ha két idegen ember összejött ismerkedés céljából, igen
kellemetlen volt a témahiány a beszélgetés során, mondjuk a férfi
· szinte csak az autókról tudott beszélni órákig, egy másik pedig
a labdarúgó-bajnokság esélyeit ismerte egyetemi fokon, tudva a
góllövők családfaját fol egészen Ádámig, rníg a nők számára álta-
lában a kozmetika és a fodrász, az új ruhák és azok beszerzési lehe-
róségei a témák, melyeket napokig lehet egyfolytában tárgyalni,
mert olyan érdekesek.
Könnyű belátni: ritka eset, hogy valaki összetalálkozik egy foci-
hoz értő nővel. Vagy akad olyan heteroszexuális férfi, aki teljesen
odavan a legújab b utánszínező hajfestékektőL Szóval marad a kü-
lönféle foglalkozásokat űző más-más érdeklődésűek verejtékes
társasága. Akik elkezdenek úgy tenni, hogy az a másiknak vélhe-
tőerr tetsszen, ám ez bajokhoz vezet, mert egyre kevésbé lesznek
őszinték egymáshoz.
Holott milyen egyszerű lenne, ha azt mondanák egymásnak:
Nézd, Ildikó, én utálom a telefonálás nőket, és azt sem szeretem,
ha lakkozoda körmöd meg a hajad. Mire Ildi: Lacikám, én meg
azt nemszeretem, ha egy férfi meccsre jár, vagy a tévé előtt zabál
és vedeli a sört, plusz leeszi magát, morzsázik satöbbi. Egyik jobb-
ra, másik balra. Ehelyett úgy tesznek, mintha nem lenne semmi
probléma, rrtert kezdetben Lacinak nagyon tetszett Ildikó, és két-
ségbeesetten meghallgatott mindent a hajcsavarástól a főnök hü-
lyeségéig, csak hogy azokat az akkoriban még csodálatos kebleket
valahogy láthassa.
Ne áltassuk magunkat, a megismerkedés, lánykérés jó száz-
t harminc évvel ezelőtt sem me hetett könnyen, ezért volt komoly
l piaca a társalgási könyveknek, melyek ilyen ismerkedési alkal-
f makra tartalmaztak betanulható szövegeket:

~ Szorongó szívem elzárta ajkaimon a hangokat, s nem mertem

~
~
kimondani e boldogító szót, hogy szeretem,- szívem összes ér-

'
t
! -141-
t
 zelmeivel szeretem, e szerelemmel felajánlom kezemet is. Bol-
dogságom s boldogtalanságom önnek kezében van. Mélyen érző
szíven nem merte eddig nyilvánítani szerelmét, tudva azt, hogy
az egyedül csak akkor tesz bennünket boldoggá, ha a jövendőnk
is biztosírva van. Én oly állást nyertem, mely egy család ellátá-
sára elegendő ...

Ezen mondatokat Mélyacsai Adolf adta közre.

Tehát érzelmek ide, érzelmek oda- van pénzem, Mari, legyél a
feleségem, mert a lényeg ez voltükapáink idejében is. De ők leg-
alább megpróbálták szép szavakkal kifejezni magukat. Továbbá
jobb nevelést kaptak, fegyelmezettebbek voltak, többet viseltek el.
Ma a helyzet gyökeresen más. Nem kell beszélgetéssei bíbe-
lődni. Néhány elhadart mondat, erre hümmögés, bólogatás, né-
hány szavas válaszok, eltúlzott mimikai és pantomimikai gesztu-
sokkal kísérve. De a sekély tartalmakat azért át kell adni úgy, hogy
valahogy meg is lehessen érteni. Erre nagyon jó a gesztikuláció.
Működik is: "Jó a zene. Tré a zene. Menjünk innen! Gyere fel
hozzám. -Inkább hozzánk menjünk." Másrészt arra is rá lehet
döbbenni, hogy sok tlatalt a tévéműsorok neveltek, és nem szü-
leik norrnálisra méretezett gesztusait tanulták el, hanem a gyagyák
kedvéért túljátszott dél-amerikai sorozatok és különféle show-
műsarok szereplőiét, akik nem is gesztikulálnak, hanem valóság-
gal hadonásznak.
Előfordul olyan eset, hogy a nő, noha kívánja a fértival való
ismeretséget, nem hagyja magát megközelíteni. Ezt megtlgyelé-
sem szerint egyes hölgyek tökélyre viszik, és csak akkor adják fel
rátartiságukat, hűvösségüket, amikor rémülten érzékelik, hogy
árfolyamukjelentősen csökkent. Ekkor vagy ész nélkül odaadják
magukat mindenkinek, vagy arra gondolnak: ezzel csak nem állok
össze, legalább olyan kell, amilyenek korábban udvaroltak! Ez az
a tévedés, amit végzetesnek lehet nevezni, mert azok a tíz évvel
ezelőtti fértlak már mind foglaltak, és ha válnak, akkor rendsze-
rint a tlatalabbak felé kacsintgatnak.
Ha valakiben az a nézet alakulna ki az eddigiekből, hogy csak
ami "kultúr" -világunkban fordul elő a nők ilyen mértékű válo-
gatássága és elzárkózása, az téved. Jó száz évvel ezelőtti kutatók
már [eljegyezték, hogy előfordult egyes tennészeti népeknél is ez

- 142-
az esztelennek tűnő női magatartás. De, miként az egyik antro-
pológus megjegyzi:

Ne higgyük, hogy e nők könnyen megnyerhetők; sokszor a leg-

nagyobb figyelem és tüzes udvarlás szükséges, még ha nincs is ki-
látás más udvarlóra. Ez gyakran kacérkodás ból, máskor pedig az
egyesülés iránt való ellenszenvből történik.

Az udvarlás, megismerkedés azonban rendre megtörténik, mert

a feleknek érdekükben áll. A természeti népeknél az udvarlás, meg-
ismerkedés arról szól, ami a célja. A férfi nőt akar szerezni magá-
nak, s ezt a lehető legegyértelműbben mutatia ki. Ha egy termé-
szeti körülmények között élő férfi kiszemel magának egy lányt,
hogy gyereket nemzzen neki, körülnéz, milyen ajándékot tudna
neki vinni, amiből a lány azon nyomban rájön, mi az ábra. Rend-
szerint hamar talál ilyent, mert tudja, miket kell keresnie, mi az,
ami helyette beszél. A kiszemelt nő is rögtön megérti, miről van
szó, és elkezdődik a játék. Legföljebb arra kell figyelni, hogy hol
van még hely a nőn, vagy bílja-e az új ajándék súlyát. (Némely
népeknél a súly komoly kérdés volt a kilós ékszerek miatt.)
A mai "civilizált" férfi dolga nem ilyen egyszerű. Először is
úgy kell tennie, mintha a nő olyan tulajdonsága- mondjuk az esze
vagy erkölcsi tartása - iránt mutatna érdeklődést, aminek semmi
köze ahhoz, amit valójában akar. A nő is (ha nem teljesen hülye)
tudja, mit akar a férfi, de ő is úgy tesz, mintha az lenne neki is az
érdekes, ami iránt a férfi érdeklődik, politika és sport. Így fordul-
hat elő, hogy a férfi mélyrehatóan értekezik a szöszi eszéről, ami-
ből csak annyi van neki (nem is kell több, mertjók a mellei), hogy
a hajának megfelelő színárnyalatot és körömlakktípust ki tudja
választani. A nő a férfi politikai előadását és világmegváltó terveit
szintén érdeklődést tettetve hallgatja végig (rendszerint jobban
színleli), és okosan bólogat közben. A nők akkor is tudnak okosan
bólogatni, ha fogalmuk sincsen a dologról. A végén aztán a férfi
célbaér-és elhiszi, hogy a taktikája jó volt. Közben sok szöszi
is elhiszi magáról, hogy okos, mert annyian mondták már neki, és
amit sokan rnondanak, az biztos igaz lehet- ~ondolja. Tehát mind-
két fél kölcsönösenmanipuláljaa másikat. Es ez eltart az idők vé-
gezetéig.

-143-
Korunk egyik nagy gazdasági problémája a jóléti államokban fur-
csamód az emberi élet meghosszabbodása. A nyugdíjrendszerek
általában arra voltak tervezve, hogy az emberek nyugdíjba vonu-
lásuk után néhány éven belül meghalnak. Ezzel szemben jó tíz-
tizenöt év et élnek, és ez többletkiadást jelent, nem is beszélve
a biztosításokról, a túlnyomórészt ilyenkor igénybe vett egészség-
ügyi szolgáltatásokról. Ez a hosszúélet-probléma a férfi-női kap-
csolatokra is rávetül, ugyanis a nőket túlságosan hosszú ideig kell
elviselni (mint ahogy nekik is a férfiakat). A házasság régen nem
tartott örökkétig: "Gyakorlatban az eskü tíz vagy tizenöt évre
szólt s az életben maradt újra megházasodott." A háború szinte
állandó volt, betegségek, járványok törtek ki folyton, minden, ma
jelentéktelennek számító betegségbe belehaltak. Ezenkivül a nők
a gyakori szülésekbe, a férfiak a katonáskodásba haltak bele- rang-
ra való tekintet nélkül.
Ma elvileg mindenki előtt ott a lehetőség, hogy megünnepel-
heti szíve választottjával az ötvenedik házassági évfordulóját- már
haj ól választott. Ilyen kedves öregeket lehet látni a tévékben ubor-
kaszezonban, ha némileg híresebb az illető házaspár. De az ember,
úgy látszik, nem tud meglenni többségében ugyanazon nő mel-
lett. Miután a gondviselés nem segít rajta (nem halnak el egymás
mellől), kezükbe veszik sorsuk irányítását, elválnak szépen- vagy
csúnyán.
A házasság minden bizonnyal korai találmánya az emberiség-
nek. Mivel az ember alapvetően monogám. (Bár ezzel a megálla-
pítással többen vitatkoznak, magam a monogámia híve vagyok.

-144-
 Mint ahogy több főemlősnél is ezt tapasztaljuk.) Az utódnevelés
feladatamiatt is célszerű és szükségszerű volt együtt élni a párok-
nak. Mindenkinek megvolt a maga feladata, és azt el kellett látnia
a fennmaradás érdekében.
A családok is gyengék voltak önmagukban, tehát hordákba
álltak össze, tömegbenjobba n megy a támadás és a védekezés is.
Nagycsaládba, nemzetségbe, majd törzsekbe rendeződtek, ahogy
fejlődött az emberiség, úgy vált egyre hierarchikusabb á a társada-
lom. Az idők múltán elkezdett valami tudás és" vagyon" felhalmo-
zódni, s az előrelátás, a későbbi nemzedékek fennmaradásának biz-
tosítása megkövetelte, hogy rendezni kell a felek együttélésének
dolgát. Fokozatosan kialakultak bizonyos szabályok és ceremóniák
az együttélés kapcsán. Általában a korai társadalmakban a fennma-
radáshoz szükséges dolgokat bőszen támogatták a szellemek és az
istenek is. A házassági szabályok egyes kutatók szerint már a horda-
rendszerben kialakultak. Amit tiltottak a legősibb időktől fogva,
az aszülő-gyerek házasság volt. A testvérházasságok ezzel szemben
már némiképp gyakoribbak voltak, az olyan fejlett társadalmakban,
melyek élén nemesség uralkodott, ez néhány helyen valóságos
beltenyészetet alakított ki.
Sok esetben azért, mert komolyan hitték, hogy isteni erede-
, tűek, és az istenek vérét nem akarták beszennyezni alacsonyabb
származásúak vérével. Ha az adott királyi családnak nem volt par-
tiképes megfelelőj e, vagy politikai okokból nem lehetett tető alá
hozni a frigyet, családon belül oldották meg. Az egyiptomiak szin-
tén ilyen megoldásokhoz folyamodtak, de a perui inkáknál is tu-
dunk ilyenrőL Persze a genetikai hátrányok előbb-utóbb jelent-
keztek, és kialakultak olyan tapasztalatok, melyek nemjavallották
az ilyen megoldásokat. A fejletlenebb társadalmakban élő népek
általában a törzsön belül oldották meg a partnerkeresés gondjait.
Természetesen ezt ideológiailag nagyon kimunkálták. A leszár-
mazás a múlt-jelen-jövő kapcsolatot jelentette, az ősökkel azonos
vér folyt bennük. Látták, amint a szemük előtt játszó unokákban
előjönnek egy-egy nagyszülő markáns tulajdonságai. Ezt elképze-
lésük szerint csakis a vér okozhatta, nagyon komolyan vették, ha
kellett, öltek is érte. Emellett több eltérő nőszerző megoldás dívott,
például a másik törzsből történő leányrablás, vagy szöktetéses lány-
szerzés, ahol a férfiak már együttműködtek a lopásban. De ne mai

-145-
fejjel gondolkodjunk a dolgon! Akkoriban az olyan fogalmak,
mint szerelem, kölcsönös vonzalom, nem eshettek olyan súllyal
a latba, mint manapság. Annál jobban féltek viszont a hagyomá-
nyok megsértésétől, melyek az ősökkel voltak összefuggésben, az
ősök pedig a szellemvilággal- hiszen mind halottak voltak, azok-
tól meg nagyon féltek, mivel hitük és tapasztalatuk szerint fizikai-
lag nem lehetett sem elzavarni, sem megfogni őket. A háttérben
a társadalom stabilitásának igénye húzódott meg. Ez volt az önkén-
tesen követett szokásrendszer, amely rutinszerűen összetartotta
a társadalmat. Nem volt kitérési lehetőség, de nem is lett volna
értelmes dolog, mert aki kitért, azt kiközösítették, és így kiesett
a szaporodási lehetőségekbőL
Másrészt a házasélet vagy együttlét terén sokkal szegényesebb
volt a nemtetszés repertoárja.
A gyengédség sem állott a mai színvonalán, tehát nem is vár-
ták egymástól. Mai értelemben vett illem nem volt, csak szabá-
lyok, melyek sokkal keményebbek voltak, mint manapság, de
olyanra valószínűleg nem néztek, rnikor illik simogatni és hogyan.
A házasság sokkal inkább a vagyon megtartásának, a külső-belső
ellenségtől való védelem eszközének számított, mint holmi ro-
mantikus etyepetyének.
Érdekesen alakul a házasság sorsa a különféle fejlődési irányt
vett társadalmakban. Tibetben még a századforduló környékén is
dívott a poliandria, azaz a többférjűség. (Említi ezt Sven Hedin,
Cholnoky Jenő, Stein Aurél is.) Nekünk, akik egy férfi- egy
feleség- egy szerető modellben gondolkodunk, meghökkentő,
hogy voltak helyek, ahol a dolog fordítva működött. A poliand-
ria az anyajogú társadalmakban alakult ki. Feltételei voltak a szű­
kös élelmezési viszonyok, a lánygyerekek értéktelensége, ebből
következő gyakori meggyilkolása születésükkor. Mivel nem volt
elég ennivaló, azt az értékesebb férfiaknak tartogatták. Ha több
férfinak van egy felesége, az eleve korlátozza a születések számát,
másrészt nyilván több rerfi munkaerejére volt szükség ahhoz, hogy
a család megfelelő létalapját biztosítani tudják. Amint az útleírá-
sokból kiderül, emiatt nem voltak Tibetben olyan válogatósak,
mert valamennyi szerző többször is megjegyzi, hogy roppant ron-
dák, (európai szemmel) koszosak voltak, a furdést nem nagyon
ismerték. Erdekes, hogy az anyajogú társadalmakban "A beren-

-146-
 dezkedés többnyire demokratikus és békés: a főnökjogai sokszor
erősen korlátozottak, a vérbosszút a falu váltságdíj bevezetésével
igyekszik kiküszöbölni", mint báró Brandenstein Béla professzor
írta. A vérbosszú nagyon hátrányos volt a korai társadalmak szá-
mára, mert vége-hossza nincsen gyilkolászásra adott alapot. A leg-
demokratikusabb anyajogú társadalmak az észak-amerikai indián
törzsek körében alakultak ki, itt már valóságos politikai jogai vol-
tak a nőknek. Ezeket a szelíd "demokratákat" irtották ki a mai de-
mokratikus amerikaiak ősei. Az indián férfiak, ha már így alakult,
általában azt a módszert követték, hogy vadász- és szellemidéző
meg hasonló társaságokat hoztak létre (akárcsak az amazóniai benn-
szülöttek), ahová a nőket nem vették föl, és a titkukat erősen őriz­
ték. Ezzel az elkülönüléssei védekeztek a nők hatalma ellen: tény-
kedéseik alapvetően titkosak voltak. Hasonlóan a történelemben
később létrejövő összes férfiegyletéhez.
A törzsi népeknél a férfiházak sok helyütt megtalálhatók vol-
tak, itt a fiatal fiúkat nevelték férfias dolgokra: verekedésre, harcá-
szatra, ivásra, vadászatra és egyéb fontos dolgokra. A spártaiaknál
is találunk ilyen erős, védekező jellegű férfikultuszt. Ez lényegi-
leg olyan eszményeket állított tagjai elé, melyek a kemény férfit
f idealizálták, harci gyakorlatokat és fájdalomtűrő próbákat kellett
[ kiállni. A nőket fizikailag is kizárták ezekből. Természetesen ké-
l sőbb ezek a szervezetek a férfihatalom kialakítására is módot nyúj-
l tottak, mert a társadalmak többsége a férfiak vezetése alatt tudott
' csak fennmaradni történelmi korokon át - és ez nem véletlen,
~ mert az akkori körülmények nem a diplomáciai finomságokról,
hanem az agresszivitásról, a gyors döntésekről szóltak.
A hagyomány, hogy a nőknek nemigen volt beleszólásuk
saját sorsukba, később is megmarad, elvégre akármilyen társada-
lomról van szó, valamiképpen rendet kell tartani. Ha vannak, akik
választanak a nők közül, akkor kelllennie mustrának is. Ha mind-
két fél válogat, akkor összekeverednek a dolgok, és ez a rend fel-
bomlásához vezet. Ezért úgy intézték, hogy legyenek dolgok, ami-
ket nők nélkül intéznek.
Honfoglaló őseink sem kérték meg a lányokat, hanem egy-
szerűen rabolták őket: "a magyar ember elveszi a lányt". Persze
a Kárpát-medencébe érve a viszonyok megváltoztak, és a rablás
nem működött olyan jól, mint a legelőváltó gazdálkodás koráb-

-147-
ban, ezért aztán a fejlettebb viszonyokhoz praktikusan alkalmaz-
kodva átváltottak a vételre. Erre utal a vőlegény szavunk (= vevő
legény), a lány ehhez képest nálunk eladó, vagy eladó sorban van.
Szent István törvényei már megbüntették azt a vitézt, aki nőt
merészelt rabolni magának a szülők engedelme nélkül. 1O tinó t
kellett fizetni még akkor is, ha összebékültek az eset után. A ma-
gyar férfiak a szerzett jószágnak egyébként uraivá váltak, ez a köz-
beszédben még rnindig megmaradt, ritkuló módon, de a nők még
használják a "megkérdezem az uramat" kifejezést. Fordítva nem
történt meg: a leányt, nőt nem kérdezték meg rnit szól ehhez vagy
ahhoz.
Az első éjszaka joga Európában is ismert volt a középkor folya-
mán. A jus primae noctis azonban nem volt az a rettenet, amit erről
sokan állítanak, főleg olyan irodalmi alkotások, amelyek a modem
ember szemszögéből ebben rejlő feszültséget igyekeznek kiak-
názni. Bár kétségtelenül furcsa dolog lenne, ha ma egy nagyvál-
lalatnál dolgozó fiatal kollégák megismerkednek, majd rniután
hosszas együtijárás után döntenek a házasságról, a lányt oda kelle-
ne adni a főnöknek egy alkalomra. Ez ugyan spontán megtörtén-
hetik, mert ha a főnöknek olyan a természete, könnyen ráteheti
a kezét az efféle kapcsolatra fogékony lányokra. Ezt ma közmon-
dásosan luksógorságnak nevezzük. TenerifEt szigetén még a 15. szá-
zadban is általános volt a szokás, hogy a főnökhöz kellett vinni az
eladósorban levő lányt, akire nézvést az első éjszaka nagy meg-
tiszteltetést jelentett.
Nem akarok cinikusnak látszani, de gondoljunk a túloldalra,
a főnökre is, akinek kemény dolog lehetett teljesíteni az ilyen kö-
telezettséget, főleg egy forgalmasabb esküvői szezonban, ráadásul
nemcsak álomszép menyasszonyok voltak, sőt a többség inkább
csúnya volt. Erről vall Montaigne, aki az akkortájt vendégjárások
során dívó csókolózó szokás kapcsán megjegyzi, hogy három szép
nőre ötven ronda jutott.
Egyes kutatók szerint lehetséges, hogy az első éjszaka joga
egy barbár nőközösségi állapot promiszkuitásának fennmaradt
nyoma. De az is lehet, hogy a rabolt, esetleg megszöktetett nőn
mint zsákmányorr való rituális osztozás maradványa. Megint má-
sok a zsengék beszolgáltatásának átalakult szakásaként gondolták
el az eredetét. Csak a romantikus filmekben van úgy, hogy a har-

-148-
 cos egyedül megy az ellenség területére, ott mindenkit legyőz,
majd sértetlenül visszatér egy ügyefogyott, de szép nővel, rniköz-
ben halálra üldözik. Valóságban ezek a nőszerző akciók csoportos
vállalkozások voltak, ma nekem, holnap neked alapon szövetkez-
tek a fiatal törzsbeli férfiak és szöktettek meg lányokat a szomszé-
dos vagy ellenséges törzsektől, éles harci körülmények között.
A lányok persze tudták, mi vár rájuk, hallottak ilyent anyjuktól,
de ez volt a rend, semmi kivetnivalót nem találtak benne. Az el-
rablott, megszöktetett lány mint értékes zsákmány jelenik meg
f a csapat előtt, és az udvarias férj - hiszen ő lesz a végső birtokos
1 - szépen, az illem szerint megkínálja a nővel a társakat, mint a va-
l dászzsákmánnyal szokás. A többiek nem akarják a férjet megsér-
f teni-mert a visszautasítás mindig sértésnek számított, a bűn lap-
pangott körülötte-, szépen elfogadták a felkínálást. Pont úgy, rnint
egy vadászaton az elejtett vaddal tették. Csak aztán lett a boldog
ara végképp a féijé, aki innentől nagyon vigyázott is rá.
Egyébként ez az első éjszaka joga, rnint régi "szép hagyomány",
Oroszországban élt a legtovább, egyes vidékeken az 1850-es évek-
ben még megvolt a szokás, hogy a földesúr megszernlélte a zsen-
géket, és este betakarította az éppen alkalmas lányok "szerel-
mét" is.
Több fejezetben találkozhatunk különféle népek házassági asz-
szonytartási szokásaival. A zsidókat itt tárgyaljuk, mert amit ők
kitaláltakjó háromezer évvel ezelőtt, az mai rendszerünk filozó-
fiai alapja. Lássuk, miből is alakult ki a mai rendszer.
A zsidóknál élt a nő megvételének ősi formája, ebből kiindul-
va az a hagyományuk is világos, hogy nem kell személyesen meg-
jelenni a házasság megkötéskor sem. Lehetett megbízott útján
asszonyt szerezni és feleségül venni. Mint ahogy ahhoz sem kell
személyesenjelen lenni, hogy valaki vehessen tíz kecskét egy olyan
tulajdonostól, aki szintén a megbízottját küldi el a vásárba, hogy
adja el azokat. Persze a nő kényesebb dolog - hiszen beszélni is
tud, a kecskével ellentétben. Elképzelhető, hogy ebből milyen
sok zűr támadt, mert szép lassan megszűnt ez a gyakorlat.
Ha lehet megbízott útján nőt venni, előállhatnak különös ese-
tek. Mi van abban az esetben, amikor egy szép hajadon családját
két megbízott is meglátogatja vásárlás céljából, ezek nem tudnak
egymásról, melyikük leány kérése az érvényes? A Talmud- ösz-

-149-
szcsségében hatezer oldalas mű - a kiddusin (házasság) fejezet-
ben így ír:

Aki megbízott valakit, hogy leányát eljegyezze, de ment ő maga

és eljegyezte,- ha az ő eljegyzése történt előbb, az övé az érvé-
nyes, de ha a megbízott eljegyzése történt előbb, a megbízotté
az érvényes.

Persze a rendelkezés nem csak ennyiből áll, hanem aprólékosan

szabályoz mindent, hogy ne lehessen belekötni és félremagyarázni.
Az élet produkál furcsa helyzeteket és házassági ügyeket: néha
mégis elromlik a dolog, de akkor sincs baj, mert miután a vőle­
gények (vásárlók) nem tudnak megegyezni, hogy ki volt előbb,
mindketten válólevelet adnak ki, vagy amelyiknek jobban kell
a nő, az feleségül veszi, mert a másik érdekelt fél adja ki a váló-
levelet.
De a pénz kérdése, mint az ókorban általánosan, itt is fontos
volt. Ma is nagyon fontos, csak házasság kapcsán nem beszélünk
róla olyan nyíltan, mint a régiek, ám folyton rá gondolunk. A tu-
dós rebék aggályosan leszögezik, hogy mennyit és nilkor kell fizetni.
Ki kevesebbre, ki többre tartotta a nő árát az egy peruta értékű
datolyától (a legkisebb értékű rézpénz- Hillél rabbi iskolája tar-
totta ezt) egészen az aranydénárig terjedt, attól fúggően, milyen
volt az állaga. Hillél tagja volt a szanheddrinnek (a zsidó főtanács­
nak), Kr. e. 36-7 között élt, zseniális gondolkodó volt. Az ő talál-
mánya, hogy a szombatévben kötelezően leírandó követelések
ne szűnjenek meg. Ez lehetővé tette a hosszú lejáratú kölcsönök
folyósításának vallási tisztaságát. Tulajdonképpen bevezette a te-
kintélyes meggazdagodás lehetőségét a hithű zsidók számára is,
pont akkor, amikor Róma fennhatósága, védelme alatt komoly
vagyonak keletkeztek már mindenfelé, s ezzel versenyképessé
tette a zsidó elitet.
Persze a megállapodás csak ép árura vonatkozott, ha a nőnek
valami testi hibája volt, és ez kifogás alá esett, akkor az egész üz-
let érvénytelenné vált. Ha pedig már a férj házában volt a nő és
úgy derült ki a testi hiba, akkor is vissza lehetett csinálni a dolgot
egy válólevéllel, és a kethubát (a válásra megállapított pénzösszeget)
sem kellett megfizetni. A kethubafontos dolog volt, komoly ösz-

-150-
 szeget jelentett, a hajadon és a szűz drágább volt ebből a szem-
pontból: kétszáz ezüstöt ért, az özvegyasszony csak százat taksált.
Volt olyan lehetőség is, hogy határidős üzlet formájában har-
minc naprabeálló eljegyzést lehetett kötni, amely a ferfi kijelenté-
sét követően hanninc napra létesült. Elképesztő üzleti praktikákat
t eszeltek ki a házasság létesítése körül egy olyan korban, amikor
ft a környező népeknek még ábécéjük sem volt. Ha szerencsésen
r megkötötték az üzletet, lerendezték az egyáltalán nem megvetett
~ anyagiakat. A férj megbízottakat küldött a lány apjához, akinek
"birtokában" volt a lány, ekkor azt szabályszerűen kiadták a meg-
bízottaknak, s ezzel már hivatalosan is a férj fennhatósága alá ke-
rült. Persze kellett még egy kethuba-írat is, mert írás nélkül ellehet
vitatni utóbb a részleteket. Az asszony aztán a férj házában kü-
lönféle, szokásos munkákat végzett, de ha gazdag lány volt és vitt
magával rabszolgákat, akkor azok végezték helyette a munkát (őr­
lés, sütés, főzés, szoptatás, ágy megvetése, gyapjú készítése stb.).
Ez utóbbi azért fontos, mert Eleázár rabbi úgy vélekedett, hogy
gyapjút mindenképpen csináljon, mert a tétlenség bűnös gondo-
latokra csábít. Igaza volt! És legalább maradt a férj kezében egy
eszköz, amellyel alkalmasint le tudta kötni a feleségét.
Mind e szigor és üzleti jellegű adásvétel mellett megenged-
ték a nőknek azt, hogy elhagyják a férjüket, ha az rosszul bánt ve-
lük. Persze a válások általában a férfi kezdeményezésére születtek.
Rengeteg fornmágot kellett betartani, hogy a válólevél szabályos
legyen, és később ne lehessen kifogást emelni ellene. Elképesztő
részletességgel tisztázzák, mi mindennek kell benne foglaltatnia:
aláírásoknak a férfi és a nő részéről, keltezni, lezárni, az okmányt
tanúknak is alá kell írni (egy nem elég) stb. De az a kérdés is fel-
merül, mikor írható egy ilyen levél. Ha férfi írta nappal, akkor
nappal kellett lezárni, mert különben érvénytelen. A női válóle-
vél kapcsán nem volt ilyen kikötés. A levelet mindennellehetett
írni, arninek nyoma maradandó, zöld fűnedvvel, fanedvvel, míni-
ummal és persze tintával. Mindenre lehetett írni, kivéve élőlényt
vagy valami ennivalót. Például rabszolgára lehetett írni, azonban
csak akkor, ha az elbocsátottnak ajándékozzák a rabszolgát, ugyan-
ez vonatkozott a tehén szarvára történt írás esetére is. (Ne lepőd­
jünk meg, abban a korban divat volt emberre írni, és elküldeni
a címzetthez, mert nem tudta elveszíteni az üzenetet, sőt a titkos

-151-
írás némelykor a leborotvált fejbőrre került, aztán megvárták, míg
az illetőnek kinő a haja, és útnak engedték.)
A válólevél akkortól válik érvényessé, amikor az asszony kezé-
be kerül. Ismerték a feltételes válást is, ez igen praktikus volt abban
a korban, amikor egy hosszabb tengeri út - amit persze a part
me n ti vizeken tettek meg- gyakran a halállal volt egyenlő. V agyo-
nosabb utasembereknek állandóan volt egy érvényes végrendele-
te, mert nem lehettek biztosak benne, hogy épségben visszatér-
nek. Az ilyen feltételes válóleveleket úgy kezdték, hogy "Ez a te
válóleveled mától fogva, ha meghaltam ... "; utazás, betegség ese-
tén állították ki, gyakran határidőt is ráírtak.
Ám voltak még furcsább, azonban felette praktikus dolgok
a házasság körül. A zsidóknállétezett a sógorsági házasság intéz-
ménye - nyíltan az volt a célja, hogy a meghalt testvér neve ki ne
töröltessék Izrael népéből. Tehát valakinek a családból egy nem-
zésre be kellett ugrania az özvegyhez, ha annak még nem volt gye-
reke az elhunyttóL Ezt nem mindenki akarta megtenni, ezért a
Talmud aprólékosan szabályozza azt a szertartást, amivel ki lehet
térni ez alól. A sarulehúzás (chalica) szertartását három tanú előtt
kellett végrehajtani: a nő lehúzta a férfi saruját, kimondta a for-
mulát, és leköpte a férfit. Persze aprólékosan végigveszik, mi van
akkor, ha csak kiköp, de a sarut nem veszi le, mi van akkor, ha nem
saru, hanem szandál van a lábán és nincsen sarka. (Akkor érvény- ,
telen.) Nem lehet a sarut harisnyával pótolni, és köpni minden- :
képpen kell: "köpj ön az arcába, s pedig úgy, hogy a bírák jól ·'
lássák" Oebamoth). Jellemző aprólékossággal még azt is tárgyalja l
a Talmud, hogy ballábas és jobblábas saru ese té n érvényes-e; vagy
ha nagyobb, mint a lába, netán túl kicsi a lábára, érvényes lesz-e ·
a gesztus. Nem csigázom a kedves olvasót, ha nagyobb, de azért
tudjárni benne, akkor rendben a dolog, ha kicsi, de a lábat azért
nagyobbrészt befedi, akkor is rendben van. Azaz akad egy kizáró .
ok: ha a "szandált" térd fölött kötik meg, akkor érvénytelen. ·
De foglalkozik olyan esettel is, hogy siketnéma résztvevő esetén
mi az eljárás.
(Érdekességként álljon itt, hogy a brahmanizmus gyakorlatá- ·
ban is volt egy olyan feltételes intézmény, amikorvalamelyik test-
vér- rendszerint a legidősebb - elhunyt fivére feleségének, szi-
gorúan szabályozott körülmények között, gyereket nemzhetett,

-152-
 ezt helyettes nemzésnek nevezték, és ott is az állt a háttérben,
hogy a családfa meg ne szakadjon.)
Mindezen rengeteg aprólékoskodás és megjegyzendő isme-
ret ellenére a zsidók szerették és nagyon fontosnak tartották a há-
. zasságot, sőt Rabbi Eleázár- Mózesre hivatkozva- ki is jelenti:
"Minden zsidó, akinek nincs felesége, nem ember", tehát nem
· preferálták a ma divatos agglegényi státust és általában a szingli
' állapotot.
Ha már itt tartunk, kerestem az agglegény státusát és annak le-
írását, de nem találtam, viszont ráleltem olyan útleírásra, melyben
a tudós szerző elmeséli kalandjait a tuaregek között a 19. század-
. ban. A tuareg nőknek tetszett az angol szerző, látták, hogy ép és
egészséges férfi, mindene megvan, de nem értették, rniért nem
nős ember- meg sem érthették, rni az a nőtlen agglegény tulajdon-
képpen, mert nem volt szavuk rá. Mennél közelebb áll a nép a ter-
mészethez, mennél régebbi korokban kutakodunk, annál inkább
· idegen az embertől a szóló (szingli) életforma. Némely helyütt
rnind a férfiak, mind a nők nagy szerencsétlenségnek tartották,
.ha egyedül maradtak. Aki férfi nem nősült meg, azt megvetették,
, kitaszították, és egyes afrikai törzseknél például bárkinekjoga volt
! megpofozni, nem volt szava a gyűlésen, és szinte semmi joggal
f nem bírt. (A 20. század elején, arnikor háborús viszonyok uralkod-
I tak, sok államban dívott a nőtlenségi adó vagy katonaadó, bizo-
f nyos korától fogva fizetnie kellett a magányosan élő férfiaknak.)
' A házassági kötelem alól a legtöbb korai népnél csak a papok
l vagy varázslók mentesültek. Általában az a normális, ha a törzs tag-
: jai egybekelnek Az, hogy sok-sok ember él egyedül, csak az em-
beriség gazdag korszakaiban jelentkezett, és főleg a gazdag társa-
dalmakban; a római birodalom koráig nem nagyon lehet hallani
arról, hogy ez vagy az egyedül él. Sőt egy ideig- még a köztársa-
ság korában - a cenzorok megbírságolhatták azokat a férfiakat,
akik nem nősültek meg. A császárkorban megjelent a magányosan,
feleség nélkül, személyzettel és rabszolgákkal élő típus, természe-
tesen nem a nép egyszerű fiai, hanem a kimondottan gazdagok
körében. (Akinek a köztes évszázadokban tetszett a nő nélküli
élet, elment papnak.) Ezután legkorábban a 19. században, Ang-
liában tetjedtel az agglegényi életforma. Persze ez nemjelentette
azt, hogy a férfiak nő nélkül éltek- volt olyan is-, általában vala-

-153-
mi nem publikus viszonyt huzamosan tartottak, ám gyerekeik -
legalábbis hivatalosan- nem voltak. Sokan- ezt a bordélyok nagy
száma mutatja -arra rendezkedtek be, hogy nyilvánosházakban
elégítsék ki efféle szükségleteiket, praktikus-üzleties alapon. A ki-
elégülést megkapja a férfi az azt biztosító nő tartós elviselésének
kényszere nélkül.
Ma soha nem látott mértékben teljed az egyedülélés mindkét
nem részéről. Részben kényszerből, részben a túlhangsúlyozott
szabadság mítoszának kielégítésébőL Iparágak álltak rá arra, hogy
ezt az üzletileg nagyon kedvező életformát fenntartsák, és ezer-
nyi fogyasztási szokáshoz, szolgáltatási alkalomhoz kössék. Bár az
igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy korábban is úgy volt:
minél magasabb a "civilizáció" foka, annál kisebb a házasadási
hajlandóság. Ahogy Edward W estermarck írta:

Európa civilizált részein 1875-ben a 15 éven fólüli férfi- és nő­

lakosság több núnt egyhannada önkéntes vagy kényszerült cöli-
bátusban élt. Oroszországot kivéve, az egyedül élők száma a ma-
gyarországi 25,57 százalék és a belgiumi 44,93 százalék között
ingadozott.

Már százharminc évvel ezelőtt panaszkodtak, hogy egyre jobban J

kitolódik a házasodás ideje, ráadásul ez a nőknek nem túl jó, mert l
száz férfira száznégy-százöt nő jut statisztikailag. Ebbe még nem j
vettük be azokat a szerencsétlen nőket, akik olyannak születtek, i
vagy körülményeik olyanok, hogy nem találják meg a párjukat ~
- ezekből kerültek ki aztán alkalmas időben a feministák. Ráadá- ·
sul ez volt az a korszak, amikor a házasuini szándékozó férfiaktól '
keményen megkövetelte a társadalom, hogy az asszonyt eltartsa.
Ezért meg kellett dolgozni, és bizony nem núndenkinek sikerült
megfelelő munkát szereznie. Ellehet képzelni, hogy ez mennyi-
re zavarta azokat a művelt és értelmesen gondolkodó nőket, aki-
ket ilyen vagyoni okok miatt nem tudtak elvenni. Az olyan helye-
ken, ahol a farizeus polgári eszmény nem teljecit el, semmi baj
nem volt a házasadási kedvvel. Abban az esetben sem gond a há- ·
zasság, ha az asszonyt be lehet vonni a családi munkába, például
a szegényebb osztályoknál és a falusi népességnéL 01 alamint olyan
társadalmakban, ahol a gyerek vagyonnak számít.)

-154-
 De voltak esetek, amikor megvolt a házasodási kedv és a hoz-
zá a vagyon, csak az alkalom meg az alany hiányzott, mert például
a háborúskodások elpusztították a férfiakat. Forgách Zsigmond
íJja egy levelében az 1640-es években: a debreceni kálvinista pré-
dikátorok gyűlése azt a döntést hozta, hogy az a leány, amelyik
27 éves koráig nem me gy félj hez, fiatalabbhoz, mint hatvan esz-
tendős ferfi, ne mehessen. Így utólag a fene sem tudja, mi lehetett
oka a rendelkezésnek a rosszmájúságon kívül. De a példából lát-
szik, hogy abban a zivataros évszázadban, állandóharcokés zilált-
ság közepette mikre nem tellett a gondoskodásbóL
A kínaiak szintén nagyon lényegesnek tartották házasságot, és
ennek zavartalanságát a lányok igen alapos nevelésével igyekeztek
elérni. Szemérmes viselkedésre szoktatták a nőket. Már a lábelkö-
tés ideje előtti korokban is nagy becsben tartották a szüzességet.
A konfuciánus etika azon volt, hogy semmit se vigyenek túlzásba,
ezért túl sokat nem tanítottak a lányoknak, mert azt tartották,
hogy a sok tanulás az erény rovására megy. Ennek dacára a kínai
női költészet erős hagyományú volt, csak a mandzsu korszakban
közel ezer asszonynak nyomtatták ki a költeményeit. A házassá-
got megelőző szerelern tilalmas volt a lányokra nézvést, ellenez-
ték, hogy a lányok "túlságosan sokat foglalkozzanak a tavasszal,
a virágokkal, és a pillangókkal, amik a régi költészetben a szere-
lern szimbólumai" voltak. (Persze a fiatalok megtalálták a módot,
hogy találkozhassanak, és olyan ~zerelembe estek, hogy ebbe bele
is betegedtek. A kínai irodalom tele van ilyen utalásokkal.)
A házasságkötés úgy zajlott le, hogy a vőlegény, miután kivá-
lasztották neki a lányt, azt személyesen felkereste, majd hazavitte
saját házához. Amikor a kocsira felültek, a vőlegény három kerék-
fordulásig hajtotta, majd átült a sajátjára. Megérkezvén egy há-
romfogásos ebédet ettek- ez nagyon szerénynek számított arra-
felé-, utána három pohár bort (ez nem szőlőből készült) ittak.
Majd a férj ebédmaradékát a másodfeleségek, míg a főfeleségét
a vőfélyek ették meg. Ezután bevezették őket a nászszobába, ahol
mindketten levetkőztek, és ruháikat kiadták. A fiatalasszonyt a há-
zasságkötés másnapján a férj bemutatta az ősöknek.
Házasodni pedig kell- vallották a görögök is. Na nem az él-
vezetek kedvéért, ott a hazafias kötelesség, azt sem lehet kutyába
venni. Ebből a szempontból a kis ógörög városállamok a legjobb

- 155-
példák. Ezekben városkákban alapvető szükség volt a közösség
erejének megőrzése miatt a gyerekek születésére, s a görögök
igencsak odafigyeltek, hogy megadják az államnak, ami az álla-
mé - aztán utána hódolhattak az eszményített férfiszerelemnek.
Szolón törvényei üldözték a nem házasodókat. Spártában pedig
szabályos bűnvádi eljárás indult az állam részéről azok ellen, akik
nem házasodtak meg vagy későn házasodtak, mivel nem tudtak
elegendő számú gyereket összehozni (ne felejtkezzünk meg róla:
akkoriban nagy volt a halandóság). Persze Spártában sem volt min-
den arany, ami fénylett; egyes kutatók megállapították, hogy mi-
vel a nőknek rendesen hozományt kellett adni, az állam vagyoná-
nak kétötöde a nők kezén volt. Egyesek ezzel vélik magyarázni
a férfiak fene nagy katonásdi mániáját: abban az időben a vagyon-
szerzésnek (amit aztán a nőkre kellett költeni) egy frappáns módja
volt a katonai akciókban való részvétel, ahollegális rablást foly-
tathattak
A hivatalos feleséget az ókorban többek között az különböz-
tette meg az ágyastól a legtöbb népnél, hogy a feleségért fizetni
kellett vagy vagyonnal volt ellátva, a lényeg az, hogy valamilyen,
nem a nőben rejlő, de hozzá kapcsolt értéket vittek be a házasságba.
A hivatalos feleségnek valótjól megnézték, latolgatták a tulajdon-
ságait, milyen a család, kik a rokonok és azok milyenek, mindent
kikutattak, amit csak lehetett. (Ha ágyasról volt szó, nemtörőd­
tek ilyesmivel.) Beindult a családi szervezet, és minden rokonnak
jutott feladat, amit aztán kölcsönösen viszonoztak egymásnak.
Akár járt a nővel pénz, akár fizetni kellett érte, ez volt az a mozza- '
nat, ami biztosította, hogy a feleség felette áll az ágyasnak. Abban
a korban, ahogy a férfi híradások szólnak, ez elég is volt, azt csak
mi gondolha~ uk mai ésszel, hogy sok nő volt keserű amiatt, hogy
ágyassal kellett megosztania hőn szeretett és ritkán látott féijét.
Eszük ágában nem volt emiatt keseregni, ilyeneket a hollywoodi .
fumekben lehet látni a dramaturgiai hatás kedvéért. Az ágyasoktól
született gyereket aztán a legtöbb helyen a többivel egy kalap alá
vették, közösen nevelték, ha más gond nem volt vele, és még az
örökségből is részesülhetett, de nem ő lett az örökös.
Ugoijunk egy nagyot az időben! Bod Péter erdélyi atyánkfia
bár látta a házasság buktatóit, hiszen volt két felesége is (az első
pestisben elhalt mellőle), miután Szent Hiláriusában leszögezi, hogy

-156-
· az asszony nem állat, mint mifelénk többek írták és hitték, bizo-
nyossággal jelenti ki, hogy az asszonyok kisebb okosságúak, mint
a férfiak, mivel nem Ádám fejéből, hanem oldalbordájából terem-
. tettek, ahová gondolni valóan kevesebb ész szorult. (Ezt a nézetet,
dacára a tudomány fejlődésének, széles e világban ma is sokan vall-
. ják egyébként! Sőt újabb angliai IQ-vizsgálatok bebizonyították,
. hogy a nők átlag öt ponttal alacsonyabb IQ-val rendelkeznek.)
Bod Péter erősen oda tart véleményével, hogy házasodni kell.
· De nehogy gyertyavilágnál válasszunk asszonyt! Mert úgy járunk
vele, mint a posztóval: megcsalatkozunk. Tudniillik - tanítja - se
· posztót, se asszonyt ne vegyünk gyertyafénynéL Feltesz egy kér-
dést is: hogyan lehet csendesen együtt lakni házasoknak? Íme a
f válasz:

t Ha a ferfi süket, a felesége vak leszen. Ne lásson a feleség min-

i dent, amit a férje csinál; ne hallja a férfi feleségének minden gya-
i nús zúgolódását és mérges dorombolását.

'l
i Egyes természeti népeknél, például Grönlandon vagy a Tűzfoldön
csak akkor tekintették a házasságot ténylegesnek, amikor a feleség
' anya lett, írja W estermarck. A házasság nagyon sok természeti
népnél nem holmi etyepetye volt, hanem kemény gazdasági ér-
l dekközösség kialakítása. A Naga-törzsben csak akkor házasod-
, hatott az ifjú, ha fedezni tudta a feleség eltartásának költségeit.
, Knud Rasmussen be is számol arról, hogy Kanadában a messzi
r északi Baker-tó környéki hikoligjuaq eszkimóknál a nősüléshez

az arra alkalmas feleségjelöltön kívül a fiúnak rendelkeznie kel-

lett családdal (szülőkkel, rokonokkal) is. Ők is tudni akarták, ki
fia-borjához adják lányukat, és ezt a családot megismerve tudták
megállapítani.
Az eszkimóknál előfordul a poligámia is "de a nőhiány miatt
elég ritka". A poliandria viszont ennél gyakrabban előforduló je-
lenség az ő körükben. Ugyanis a férfi ruházatát a nők készítették
el, és azon a szélességi körön ez már életkérdés: valami asszony
rnindig kellett, aki ruhát csinál. Van úgy, hogy a magányos férfi
megkéri a barátját, ossza meg vele a feleségét. "Az ilyen házassá-
gok azonban, ha a férfiak fiatalok, gyakran úgy végződnek, hogy
az egyik férj megöli a másikat." Erre mondják felénk: közös lónak

-157-
túros a háta. De voltak az eszkimóknak egyéb, ma egyes körök
által haladónak tekintett szokásaik is, például a feleségek cseréje.
Ez rövid ideig tartó aktus, és minden esetben a férfiak kezdemé-
nyezték; ha a feleség nem akart belemenni a cserébe, azzal a férjet
károsította meg, mert elvette a kaland lehetőségét - ezért meg is
büntették. A mögöttes ideológia: lázad a szellemek akarata ellen.
Az eszkimó férfiak általában természetesnek tartották, hogy ki-
kezdjenek az összes felbukkanó nővel. Pedig a lebukott asszo-
nyokat tulajdon férjük ilyen esetben alaposan elverte. Ám nyilván
sokat próbálkozhattak, mert a szexet valahogy el kell kezdeni és
gyakorolni is kell. "A fókaeszkimóknak nagyon fejlett a szexua-
litásuk, s gyakran nem rettennek vissza a szodómiától sem, csak
hogy kielégüljenek. Nem ritka a kutyákkal vagy lelőtt rénszar-
vasokkal, fókákkal való közösülés." Bátorítják a gyerekek pa-
pás-mamás játékait. Náluk a nőrablás asszonyrablás formájában
jelent meg. .
Vagy így, vagy úgy, de férjhez kellett a lányoknak menniük, j
a fiatal férfiaknak pedig párt (feleséget) kellett szerezniük, hogy J
aztán további harcosok születhessenek, mert a család, a törzs ere- 1
jének ők voltak a letéteményesei. Az arab világban még ma is él !
a családban való gondolkodás: az egyén kevésbé fontos, mert ott j
van a család, és annak nehezebben szakad fonala, ha mindenki 1
teszi a dolgát. A mohamedánok szintén nem tartották rendes do- !
lognak, ha egy lány, akinek nincsen semmi baja, nem megy férj-
hez, vagy nem nősülnek az ifjak - ma is így vannak ezzel.
Voltak gall törzsek, amelyeknél harcolni kellett menniük az .
ifjaknak házasság előtt - erre bőven volt mód, hiszen állandóan ·
háborúskodtak-, és az ellenség hímtagját kellett levágni a nősü­
lési lehetőség reményében (ezt általában csak a holt ellenségen
lehetett elvégezni). De máshol is öléshez kapcsolt cselekedetek-.
kel kell bizonyítani, hogy az ifjú alkalmas és méltó egy nőre. Ezek
a potenciálisan rivális hím elpusztítását ismétlik meg rituális szin-
ten. Amikor már nem is kellett megölni az ellenfelet, gyakorlatnak
megmaradt, mertjó eszköz volt a harcosok képzéséhez és a fiata-
lok fölös energiáinak levezetéséhez. A törzsi vezetők ösztönösen
tudták, hogy a nemiségben szunnyadó hatalmas energiákat nem
elnyomni, ezért irányítani kell. Ma is ez történik, csak éppen a ke-·
reskedelem foglalkozik ezekkel a roppant energiákkal.

-158-
 Történelemkönyvekből tudjuk, hogy egyes fejedelmek poli-
tikai-dinasztikus okokból igen korán férjhez adták lányaikat és
· nősítették fiaikat. A középkor európai udvaraiban gyakorlat volt,
hogy az egymásnak szánt fejedelmi, királyi sarjakat eljegyezték,
m~d gondos felügyelet mellett, mint rokonokat, egymás köze-
. lében nevelték, hogy megszakják egymást. Az nem volt számot-
tevő kérdés, hogy a gyerekek mit szálnak ehhez. Ez inkább utó-
lag izgatta a trubadúroka t, akik sokszorasztori kedvéért színez-
ték a történetet - főleg ha messze voltak a színhelytől. Mivel ezek
·~ az énekek népszerűvé váltak, leírták őket és megmaradtak.
~ De ez sem példa nélkül álló dolog, mert számos természeti

l népnél hasonló bevett szokás (Ausztrália egyes törzseinél vagy az

asantiknál stb.), hogy a megszületendő gyereket még az anyaméh-
~ ben elígérik - feltéve, hogy lánynak fog születni. Hasonló volt
~ sok eszkimó törzs szokása is. Ha a mai, szabadság eszméjéért való
l rajongásunkra gondolunk, nem is ét1jük, miként történhettek ezek
t a házasítási akciók. (Egyszerű en: az engedelmesség alapján!) Egy
\ kínai ifjúnak azt mondja az apja: Nézd, fiam, megbeszéltem a na-
gyon tiszteletre méltó Ho-Cin úrral, hogy feleségül veszed a lá-
[ nyár. Mindent megbeszéltünk, amíg nem lesz házatok, addig itt
fogtok lakni Harmatcseppecskével (ez a lány neve). A fiú buzgón
meghajol (legalább háromszor), és bensejében azon örül, hogy
engedelmeskedhet az apjának, ami annak örömet jelent. Íme az
apa hatalma. A családfői hatalom rendesen nem küzdelem révén
száll a következő nemzedékre, hanem a fiú tanul, vár, és végül
megörökli. Ehhez képest az atyák tekintélyének megszűnése való-
ban tragikus mozzanat korunk fejlett világbeli országaiban. Mert
a fenti lehetőségek- például az engedelmesség- fel sem merül-
nek, csak valami forgatókönyvíró agyában.
A régi oroszoknál a házasság megkötése magában foglalta a ha-
talmi viszonyok ábrázolását is. Az örömapa, aki túladott a lányán,
a vőlegény előtt ostorral megcsapta a lányát, majd az ostort oda-
adta a vőlegénynek, és kijelentette, hogy maga ilyet többet nem
tesz. Ezt követően az atyai hatalom az ostorral együtt árszállt a vő­
legényre.
Comenius, a nagy cseh gondolkodó-író-pedagógus, aki mint
hithű protestáns végigmenekülte egész életét, miután a Habsbur-
gok által Csehországba bevitt, szintén hithű katolikus spanyol

-159-
zsoldosok felgyújtották a házát, 1623-ban írta meg A világ útveszt<ije
és a szív paradicsoma című művét (később egyébként a Rákócziak
meghívására hazánkban, Sárospatakon is élt 1650-1654 között).
Ő jól látta, hogy a házasság nem a lehető legjobb találmány, mert
noha az egyházak megszentelik, de emberek valósítiák meg, ami
öreg hiba, mert innentől fogva eltér a tökéletestől, mármint attól,
amit az egyházak megszenteltek. Comenius könyvének VIII. fe-
jezete a házasokkal foglalkozik. A tudós szerző rezignáltanjegyzi
meg: ahelyett, hogy egymás kiválóságait, maradandó szépségét
nézik, "a zsebet, a tüszőt, a bukszát lesték, gondosan mérlegelve
és fontolgatva, milyen mély, milyen tágas, milyen duzzadt, milyen
kemény". Tehát az ő korában is előtérben volt a pénz, az érték-
pótló eszköz. Azt is leÍija, hogy olyanok kerülnek össze, akik nem
egymáshoz valók (ezt tapasztaljuk manapság is). Ezt a kor stílusa
szerint a mérlegeléssel hozza párhuzamba:

Hiszen látom, hogy bár a mérleg némelyeket hasonlónak mutat

a korukra, az állapotukra és más egyébre nézvést is, ezeket itt mé-
gis kilökik a kosárból; másokat meg, akik merőben különböznek
egymástól, aggastyánt a süldő lánnyal, legénykét a vénasszonnyal
összetesznek [ ... ]

Ilyet is látunk modern korunkban, bár ezeket erősen ünneplik 1

a társasági magazinok. De ma már nincsen az a rettenetesen ke- l
mény feltétel, amit abban a korban a házasság felbonthatatlansága 1
jelentett. Ezt a tudós szerző úgy ábrázolja, hogy egy kovács ször- ·
nyű bilincsbe vasalj a a feleket, és nem lakattal zálják le a bilincset, ·
mint szokásos, hanem "összeforrasztották, meghegesztették".
Aztán ilyen alcím alatt tárgyalja a házasság gondjait: A házasok közös
sorsa a nyomor és küszködés. Sort kerit a gyereknevelés nehézségei-
re- ez abban a korban is ugyanazon problémák körét jelentette,
mint ma, csak éppen más apropókból küzdöttek egymással szü-
lők és gyermekeik.
A sikertelen házasságot Comenius szörnyű tragédiának tartja:
mindig az erősebb diktál- ma is, tegyük hozzá-, de ezen lehet
segíteni, mert bár akkoriban csak a halál szabadíthatta meg a de-
likvenseket, a kaszás a mainál sűrűbb látogató volt. Lám, milyen
az ember: amint valaki megszabadult a bilincseitől, máris rohant .

-160-
 és új rabtársat nézett magának, "Mert alighogy megtörölték a sze-
müket, máris hanyatt-homlok rohantak[ ... ) és megint csak bi-
lincsbe verten tértek vissza". (Mindeme tapasztalatokat Comenius
egy túlvilágon tett utazás formájában tátja olvasói elé.)
De az efféle gondolatokról van saját forrásunk is olyasvalaki-
től, aki életének alkonyán nem restelite papírra vetni gondolatait
a világ rútságáról és egyebekbőL Báró Altorjai Apor Péter Metha-
morphosis Transylvaniae cím ű könyvének tetemes hosszúságú alcí-
mében ezeket olvashatjuk: Erdélynek régi együgyű alázatos idljében
való gazdagságából, e mostani kevély cifra,fe!fordult állapoljában koldus-
ságra való változása [. . . J A cím még folytatódik hosszan, de már
ebből is láthatjuk, romlik minden, oda a régi jólét, és persze az
erkölcsök is odavannak. Ma ugyanezeket hallanánk kevésbé ékes
kifejezésekkel egy nyugdíjasklub kiskertjében is.
A házasságot Apor Péter korában sem vették lazán, komoly
disputa, szervezés, megfontolás előzte meg. Abban a korban a fiú
megbízattai - tekintélyes emberek - bizalmasan megkérdezték
a szülőket, hogy van-e kedve lányuknak megházasodni a kisze-
melt ifjúval. Ha a válasz kedvező volt, akkor elment a leánynéző.
Úgy intézték, hogy vacsorára menjen, mert utána lehet "erősen
innya" egészen virradatig, mivelleghamará bb akkort;ijt lehetett
útra kelni. Ezalatt kitudták a valódi szándékot és sok mindent,
ami érdekelte őket. Ezért is itatták erősen a leendő komát, mert
szilárdul hitték, hogy a részeg ember igazat beszél. Magukról is
tudták, hogy részegen nem tudnak a szájukra vigyázni. (Apor ré-
szeges korban élt, mai, tudatmódosító szerektől mentes világunk-
ban ez már természetesen elképzelhetetlen.)
Ezután a már korábban ismertetett módhoz hasonlóan viszo-
nozták a lányos háztól is az aktust, és a leány szülei - rendszerint
az apja- elküldte jó atyafiait háztűznézésre a fiús házhoz. Nem
fogják elhinni: itt is etették-itatták őket, ami belefert - már ha
akarták a parti t. Ha ezek is jó véleménnyel tértek meg (továbbá
nem pusztultak bele a traktába), akkor a legény elküldte az ő leány-
kérőjét Ennek az volt a dolga, hogy megegyezzen a kézfogó idő­
pontjában. Mielőtt azonban a kézfogóra sor került volna, szülei
elővették a lányt, hogy valóban van-e kedve a fiúhoz hozzámenni.
Ha azt mondta, igen, akkor vitték csak oda, nagyon ünnepélyesen
a kézfogó ra. Ha megvolt a kézfogó, következett a jegygyűrű kül-

-161-
dése, ezt a legény a lányos házhoz küldte, de illem szerint vissza is
juttatták a legénynek egy hímzett gyöngyökkel, miegyébbel- ki-
nek mire futotta- díszített kendőbe rakva. A legény dolga szerint
visszaküldte azokat, akik hozták-vitték eddig is a gyűrűket, ken-
dőket, és esküvőre kikérte a lányt. Meghatározták az időpontot,
komoly megfontolások alapján: jó idő legyen, járhatóak legyenek
az utak, ne essen böjtös egyházi ünnepre és a többi. Végre aztán
jött mindenki csőstül nagy díszesen, és a pap is ott volt már, aki
megeskette őket. Ezután ünnepélyesen ettek-ittak, de a lakoda-
lom csak aztán jött, ezt külön megbeszélték, és rendszerint egy
későbbi időpontban állapodtak meg az eseményről. Majd bolon-
dok lettek volna egy újabb jó ivásalkalmat elszalasztani ...
Ez a metódus csak mintegy a váza a teendők sorrendjének.
Mennél gazdagabb volt az illető család, annál több ceremóniát
kellett betartani, amire az öregek mint fiatalságuk szakásaira jó-
ként és helyesként emlékeztek, míg a fiatalabbak szokásait mint
bolondságot és megbotránkoztató dolgot természetesen elvetet-
ték. Egy-egyfőúri esküvőn, ha belelendültek, annyit ittak, ameny-
nyi beléjük fért. Így írja Apor uram: "Úgy eldőltek az asztali
vendégek az sok ital miatt, mikor táncolni kellett, alig volt egy-
néhány férfi." Persze volt menyasszonytánc és közben meg min-
denféle hangoskodás is, köztük az ágyúkkal lődözés. Gyalu várában
a fentebb idézett lagzin akkorát lőttek a császár tiszteletére, hogy
"az várban levő üvegablakok is összeromlottanak". Nyilván része-
gen töltött a pattantyús, amin nem esett semmi megbotránkozás,
hiszen lagzi volt.
Akármennyi idő telt is el 1702 óta (ekkor volt az Apor leírta
gyalui nász), azóta sem tudjuk eldönteni mi férfiak, hogy jó lesz-e
a megkötendő házasság vagy sem - boldog ember, akinek sike-
rül, csak az a baj, kevés boldogo t látni.
Korábban, az 1600-as években (amikor még rosszabbak vol-
tak a közállapotok és a közlekedés) esett olyan lakodalom, hogy
a gyerek már megmozdult a menyasszonyban, de a vendégek még
nem széledtek el, hanem váltig a helyszínen mulattak. Persze a fia-
tal pár a szokások szerint azért elment a mézesheteket letudni.
Takáts Sándor piarista szerzetes, akadémikus, a Kisfaludy Tár-
saság tagja stb., levéltáros, aki a 19-20. század fordulója táján év-
tizedeket töltött a Monarchia levéltárainak átböngészésével, a kö-

-162-
 vetkező érdekességeket közli a leánykéréssel kapcsolatosan. A rend
nagyjából ugyanaz, mint az Apornál és a korábban leírtak eseté-
ben, bár közel száz esztendővel előttük járunk. Fiatal embert és
lányos apát nem szoktak felkérni a leánykérő tisztére, "A fiatal-
ember ugyanis gyakran a maga számára szerezte meg a lányt.
A leányos apa pedig a maga lányát szokta volt kommendálni".
A hozomány kérdése is fontos dolog volt, ezt nyíltan megbeszél-
ték - sőt megalkudtak rajta. "Aztán írásba foglalták, mennyit
móringol az asszony a férj esetleges halálakor." A j eles eseménye-
ket akkor is külön-külön tartották meg, hogy nagyobb feneke
legyen, volt kézfogó, gyürűváltás, esküvés és egyházi áldás. Mind-
egyikre külön hívták meg a népeket, és akit nem négyszer hívtak
meg (ennyi társasági alkalom esett egyetlen esküvőre), az bizony
el sem ment, mivel "megest" megsértődött. Nagy eszem-iszom
és vendégeskedés volt minden alkalommal. "Az nap folöstököm,
és vacsora másnap pedig ebéd leszen"- írta a kézfogóra szóló meg-
hívóban Gelsei Petheő László uram.
Szokás volt eleink körében, hogy meghívták a királyt, aki per-
sze nem jött el, de küldött valaki főembert maga helyett, illő aján-
dékkal az ifjú párnak. A Habsburg-ellenesség csak később kezdett
erősödni, száz évvel vagyunk Apor előtt. A násznép több helyen
gyülekezett, és együtt vonult a lakodalomba nagy jókedvvel, de
a biztonság kedvéért fegyveres kíséretet fogadtak, mert az utakat
törökök, hajdúkés haramiák járták, akiknek kapórajött az ilyes
lakodalmas népségek kifosztása. Takáts említ egy nagyon érde-
kes szokást, melynek csodájára jártak az akkor idelátogató kül-
foldiek. Gyakran megesett, hogy az egyszerű jobbágylánynak gróf
volt a vőfélye, és a legnagyobb urak ropták a táncot a lakodalmán.
Ennek oka pedig az volt, hogy a hódoltság korában a nagy udvar-
tartást vivő főnemeseink feleségei gondot viseltek az egész ház-
népükre. Mivel rengeteg fehércseléd szolgáló volt egy-egy ilyen
kastélyban, rendre ki is házasították őket, a stafirungot is össze-
szedték, és a lagzit is állták. Igazi familiáris gondoskodással.
De akadnak erről irodalmi emlékeink is. Egy pálos rendi isko-
ladráma 1765-ből humorosan figurázza ki egy nem éppen fiatal,
ráadásul borissza "menyecske" hozomány okán történő elvételét.
A nincstelen és szegény kérő hallomás után megy leányt venni.
Minekutána a leendő após érdeklődik, hogy honnét tud az ő lá-

-163-
nyáról, ezeket mondja: "Megvallom személyét sohasem láttam,
hanem még ifjú legénykoromban hallottam, hogy jó megért leánya
volna Berbencze Petinek Zemplén vármegyében, de még akko-
ri üdőben nagy szükség lévén a leányok állapoljábul, hallottam,
hogy igen reátartotta magát Berbencze uram; azért én nem ismer-
tem magamat jelenteni. Hanem most, rnidőn az Úristen azokban
nagyobb bővséget adott, úgy gondoltam, hogy hamarább megal-
kudhatnánk." Aztán egy rendes alku folyik az apa igyekszik fel-
srófolni a lány árát, a vő pedig valósággal pocskondiázza: "Biz
a leányasszony pedig már vénecske." Persze a végül megveszi
a lányt - semmiért.
Házasodnijó-házasodni nem jó? A kérdést mindenki maga
dönti el, és az eredmény siralmas. A házasságok több mint fele
válással végződik. Filozófiaprofesszorom azt szokta emlegetni,
hogy a házasság olyan börtön, amelybe aki kívül van, befelé igy ek-
szik, és aki bent van, az meg kifelé.
A mai házasság sok veszélynek van kitéve, és a veszélyek elke-
rüléséhez sem a férfiaknak, sem a nőknek nincsen meg a kellő
képességük, a neveltetésük hiányosságai rniatt. Azok, akik jól meg-
vannak egymás mellett, inkább kivételnek számítanak. Bármerre
néznek a házasfelek, mindenhol a csábítások, az itt és most való-
sága, a "ragadd meg!" sokféle szuggesztiói kísértenek. Nem lehet
tévét nézni úgy, hogy valami ne izgassa a nézőt morálisan vagy
erotikusan. Még a tévébemondónőket is aszerint válogalják, hogy
szexuális szimbólumokká váljanak, arcuk idealizálódjék, közben
az is mellékes, hogy meg lehet-e érteni, rnit mond némelyik, vagy
éppen maga érti-e azt, amit felolvas a súgógéprőL
A társadalom egy része abból él, hogy a többieknek szexuális
alkalmakat kínáljon fel, olyan termékeket adjon el, amitől megjön
a kedve a másikra. Gondoljunk csak az ékszerekre, a kozmetiku-
mokra, a hajápolási cikkekre, a ruhákra. Nem pusztán az öltöze-
tek sokféleségéről van szó, hanem arról, hogy ennek a szerteágazó
kínálatnak egyetlen értelme van: tetszeni. N em így van berendez-
ve a természet is? Milyen szépek amezei virágok, mind fel akar
tűnni, rnind tetszeni akar, aztánjönnek az aratók, lekaszálják őket,
és másnap már a barmok eledeléül szolgálnak. Ezért önmagában
nem érdemes ilyen szépnek lennie a világnak - de mégis ez van ..
Arnikor az apostolok azon aggódnak, hogy rni lesz velük, rnit fog-

-164-
nak enni, hol alszanak, akkor Jézus Isten pazarló bőkezűségére
figyelmezteti őket, amely még annak is bőségesen ad, akinek sem-
mi szüksége rá:

Nézzétek meg a mezők liliomait, mint növekednek, nem dol-

goznak és nem fonnak; pedig mondom nektek, hogy Salamon
minden dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közüL
Ha pedig a mezei fu vet, mely ma vagyon és holnap kemencébe
vetik, az Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhi-
tűek!? (Máté 6,28-30)

A fő bajokat nem a nemiség okozza, mert az volt régebben is.

Az önmegvalósítás bármi áron, még a másik árán is sokkal nagyobb
problémát jelent, mert önzéssei a bajokat inkább csak felidézni
lehet, megoldani kevésbé. Ebben a mindent körülvevő fogyasz-
tói-erotikus zűrzavarban a házasságok sokkallabilisabbak, mert
a házasfelek sem rendelkeznek szilárd erkölcsi alapokkal, ezért
a kapcsolatok többsége ideiglenes.
Kierkegaard nem volt az a férfi, akit lefegyvereztek a nők,
tudta, mit beszél, mert nem nősült meg soha, ezen a problémán
egész életében nagyon érzékenyen rágódott.

Sohanemenjünk bele házasságba. A házasok örök szerelmet ígér-

nek egymásnak (ennek valódijelentőssége nincs, jegyzi meg má-
sutt ... ) Ezért ha az illetők az "örökké" helyett ezt mondanák:
"húsvétig" vagy "a következő május elsej éig", akkor mégiscsak
lenne értelme szavaiknak; mert mindkettővel olyat mondaná-
nak, amit talán be is tudnak tartani.

A dán filozófus kifejti, hogy az ember bár szereti használni az

"örök" meg "soha" kifejezéseket, ezek ellentétesek véges termé-
szetével. Betartani is képtelen azokat. Azt a megfigyelést teszem
hozzá, hogy a nőkhöz közelebb állnak az efféle kifejezések. Ho-
gyan is mancihatnánk ki, hogy örök, amikor fogalmunk sincsen
róla, mit jelent valójában? Még a soha kifejezés is kényes elem,
pedig ennek van egy múltban gyökerező mozzanata. Amikor egy
feleség így fakad ki: "Sohasem szerettél", akkor nem filozófiai
értelemben vett (az időfolyamat egyetlen pon~án sem) való sohá-

- 165-
ra gondol, hanem azt akalja mondani: szeress jobban, mint eddig,
mert ez a mostani nekem nem elég. Kierkegaard szerint jobb el
sem kezdeni valamit, ha kétséges, meg tudjuk-e rendesen csi-
nálni. Mi tagadás, elnézve a mai világot, volt bizonyos igaza mo-
rális szempontbóL
A házassággal minden korban voltak bajok, de nagy tévedés
összehasonlítani a mai asszony helyzetét egy középkori vagy ókori
asszonyéval. Egészen más fogalmaik voltak az én-ről. Mást tartot-
tak akkor lealázónak, és megint mást felemel őnek. Másban keres-
tek vigasztalást, mint a ma embere. Noha hozzánk képest nagyon
tudatlannak és babonásnak tetszenek a korábban élt emberek, azt
tartom, hogy a maguk módján megvolt a tudásuk és eligazadási
képességük a világban, talán inkább, mint nekünk.
Egy ötszáz évvel ezelőtt élt asszony, ha történetesen elverte az
ura (ez akkor sem volt dicséretes tett, főleg ha csonti át is törte),
nem tört meg úgy, mintha ma esik meg hasonló. Ráadásul akkor
megvolt a vigasza is, elment a templomba, és ott a lelki atyja, gyón-
tatója megkérdezte tőle, mi rosszat tett, és ha ártatlan volt, meg-
magyarázta neki, hogy türelem, majd odaát a mennyországbanjó
lesz neki, és gazdagjutalomban részesíti őt Istene, akiben feltétle-
nül hisz. A másik dolog, amire az elvert nő gondolt, hogy ura és
parancsolója tette ezt vele, és elgondolkodott, hogy miért kapta
a büntetést, az esetek többségében meg is találta az okokat, és úgy
mindjárt más a dolog, mint igazságtalanul elszenvedni az ütleget.
Ebben a gyóntatók sokat segítettek, mert ritkán voltak elfogul-
tak a nőkkel szemben, hiszen nőtlen férfiak voltak.
Kasztíliai (Őrült) Johanna királynő, aki I. (Szép) Fülöp fele-
sége volt, botrányosan élt férjével, aki nagy nőbolond volt. A ki-
rály egyszerűen nem tudott ellenállni a szoknyának, kikezdett
minden nővel, aki a keze ügyébe akadt. Volt úgy, hogy ezen ösz-
szevesztek, és az ura nyilvános lakomán Johannát, aki szemére
vetette viselt dolgait, összevissza verte. Az asszony mégis őrülten
szerette, amit szó szerint lehet érteni, mert miután Fülöp meg-
halt, majd egy évig nem engedte eltemetni. A tetemet magával hur-
colta az országban, amíg el nem vették tőle. (Egyébként Johanna
volt az anyja ami I. Ferdinánd királyunknak.)
Pénz olvasva, asszony verve! A rakoncátlan asszony megrend-
szabályozása modem korunkig tennészetes joga volt a férfiaknak, ·

-166-
 az ókori gyakorlatnak megfelelően. Persze nem mindig éltek ez-
zel a lehetőséggel - mármint az asszony elveréséveL Az volt a fő
szempont a művelet gyakorlása közben, hogy az ószövetségi elő­
írásoknak megfelelően ne törjék a csontját az asszonynak, mert az
súlyos állagromlást idéz elő, ezért a lány rokonsága kártérítésre
tarthatott igényt, és ez komoly hercehurcátjelentett, esetenként
még egymás családját is gyilkolászni kellett, aminek következté-
ben értékes fiúk és férfiak vesztek el. (Ez meg ugyebár senkinek
sem állott érdekében, egy lány miatt férfit veszejteni.)
A mai lányoknak, ha esetleg rossz a sorsuk, nem sok vigaszuk
akad, mert megnézni egy filmet, elmenni egy "szórakozó" helyre
nem vigasz, csak egy bizonyos szomorú vagy kétségbeesett álla-
pot felfüggesztése. N agyjából ennyi vigasztaló ereje van a barát-
nőkkel folytatott pletykálkodásnak is, amikor lányok ülnek a füs-
tös preszszóban, és összehajolva szidják a férfiakat, akikért majd
megvesznek-persze ez fordítva is igaz. A vigasznak belülről vagy
a transzcendensből kell jönnie, akár közvetlen belátással, akár
megérzésseL De jó vigaszt jelenthet egy másik személy is. Tehát
semmi esetre sem megfelelő erre a célra egy film végignézése, ki-
véve valami komoly erkölcsi tartalmú alkotást, ám ilyeneket rit-
kán szaktak nézni a bánatosak. Másrészt viszont ma már nem is
kell viselniük a házasságot, ellehet válni minden cécó nélkül.
Persze a válás nem megoldás, újabb bajokat eredményez. Attól
még nem válik valaki alkalmassá a házasságra, mert egyszer meg-
próbálta és nem sikerült. Aki ugyanis rossz házasságban él, az ese-
tek többségében azt tanulja meg, milyen a rosszházasság, hogyan
kell veszekedni, azt kevésbé, hogy miként lehet elkerülni a gon-
dokat.
A házasságok jó működését szinte valamennyi nép igyekezett
már előzetesen biztosítani: szabályokat alkottak, hagyományokat
teremtettek.
Volt a házasságoknak egy történelmen végigvonuló problé-
mája: kinek kit lehet elvenni? Ezen a kérdésen is sokat meditál-
tak, az volt a legfőbb gondjuk, hogy mitől tudja a lány, hogy nem
lehet anyja halála után az apja a férje, miért nem létesíthetnek egy-
mással nemi kapcsolatot a testvérek, illetve fordítva: végigragozva
ezt a közeli rokonság tagjain. Arra jutottak, hogy az ösztön az, ami
gátat vet a vérfertőzésnek. Egyszerre nevelkedett állatok sem mu-

-167-
tatnak egymás iránt nemi hajlandóságot, noha nem testvérek, az
embernél is hasonló működik. De persze akadtak olyanok, akik
azt vallották és tanították - ezek is jeles tudós emberek voltak -,
hogy a vallás, a kultúra, a nevelés tartja távol az embert ettől. A ró-
maiaknálláttuk, hogy eleinte nagyon szigorúak voltak a rokon-
házasságokat illetően, aztán a császárkorra engedtek. Nyilván mert
hódításaik folytán találkoztak olyan népekkel, akiknél a testvérhá-
zasság megengedett dolog volt.
Az egyház szinte végigjózan szigort tanúsított, kivéve az ang-
likánokat, akik 1949-ig elképesztően szigorúak voltak, ekkor hoz-
tak egy modern házassági törvényt. Angliában ezt megelőzőleg
30 esetben tiltották a házasodást rokonok között. Néhány cseme-
ge a listáról: tiltották az elhalt, elvált feleség nőtestvérének (sógor-
nő) elvételét. Tilos volt a fivér fiának feleségét elvenni. Ma már
tudjuk, hogy a közös gének mennyisége számít, de akkor még
fogalmuk sem volt erről, tehát akiknek bármi rokoni köze volt i
egymáshoz, aprólékosan leírva mindet tilalmazták. Ebből húsz
esetben nem állt fenn a közös gének lehetősége. Megjegyzem,
a mohamedánok éppilyen szigorúak voltak. A zsidók megenged-
ték a nagybácsi-unokahúg házasságot, de ugyanezt a nagynéni
és unokaöcs között megtiltották. (Nehogy a nőknek is azonos
jogaik legyenek!) Tudták a régiek és a maiak is, miért tiltják az
efféle kapcsolatokat. Angliában a hatvanas években végzett kór-
történeti elemzések bebizonyították, hogy 13 ilyen közeli roko-
nok házasságából származó gyerekből csak 5 bizonyult mind
testileg, mind lelkileg egészségesnek.
Persze a házasság nemcsak a fentebb bőségesen részletezett
előkészületekből áll, hanem ott vannak a hétköznapok, a sok gond
és egyhangúság, ahogy ma is nehéz kereszt ez a házaspárokon, így
volt korábban is. Bár régebben a lányok jobb nevelést kaptak
abból a szempontból, hogy sokkal jobban el tudták viselni azo-
kat a nehézségeket, amelyek egy házassággal járnak. Mindamel-
lett volt régen is házsártos feleség, és persze részeges, zsarnoki
férj is. Ezek ellen, ha az eset súlyos volt, a közösség lépett fel, és
a városi magisztrátusok hoztak is rendeletet e bajok orvoslására.
Az alábbiakban álljon itt néhány példa a 17. századból.
Ha otthon egy leány, aki nem akart szót fogadni és összeve-
szett anyjával, s azt nyilvánosan szidalmazta, a tanácsurak kemé-

-168-
 nyen megtorolták: a lánynak vagy levágatták a kezét, vagy agyon-
köveztették. Ha egy feleség arra ragadtatta magát, hogy megszag-
gatta az ő hites urának szakállá t, három egymást követő pénteken
Krisztus urunk szenvedésének napjára is emlékezve száz bo tot ve-
rettek a hátsó felére, ami nem volt tréfa dolog, mert a férfiakat
szokták botoztatni, a nők általában pálcát kaptak. A nőket, ha
nagy volt a szájuk, hamar bedugatta a magisztrátus egy kalická-
ba, melyet a templom előtti téren szépen fellógattak a magasba,
hogy jóllehessen látni. A bűnöket is ráírták. A pellengér helyén
-ahol a büntetéseket végezték- szokott lezajlani a botozás, vesz-
szőzés is. Az asszonyokat úgy verték el, hogy a ruhájukat egy
ísterázsa fogta fel. Persze ilyenre ritkán került sor, mert a férjek
általában le tudták rendezni az asszony kihágását saját maguk is,
hiszen elverhették. "Ha az asszony az urát méltó vereségre inge-
relné és okot adna rá, ami ilyenkor az urától rajta esik, szenved-
nie kell" -idézi Takáts Sándor.
De azért azt nem engedték, hogy egy férj ok nélkül kegyetlen-
kedjen a feleségével; amelyik ezt tette, azt megpálcázták vagy meg-
botozták, ha ez sem használt, akkor tömlöcbe dugták, ott aztán
elgondolkodhatott rajta, megéri-e neki az asszonnyal ok nélkül
keménykedni.
Általában azt a régi keletű elvet alkalmazták, hogy ellehet
verni az asszonyt, de nem annyira, hogy az belebetegedjen vagy
cson~a törjön- a verést az okítás egy formájának tartották. (A ne-
buló kat is el-elverték az oskolában, ha nem fogadtak szót, ez be-
vett nevelőeszköz volt még a 19. században is.)
A házasságok a stabilitás dolgában- állandóan erre kell kilyu-
kadnunk-ma nem állnak valami rózsásan, pontosabban a láz ró-
zsája virít a házasság intézményének orcáján. De ne legyünk csüg-
getegek, valószínűleg lehettek hasonló bajok régebben is. A mai
hibákat javarészt az okozza, hogy az emberek nagy többsége ki-
elégületlen - nem feltétlenül szexuálisan, hanem általában. Aki
pedig kielégületlen, az mindenben hibát talál, erre rá is hajaz a ma
divatos vélekedés, hogy "mindenki hibás, csak én nem". Az ilyen
fiatalok, főleg ha nők, annyi rosszat találnak hirtelen maguk körül,
hogy önmaguk már szinte szentek lesznek. De ha szentté nem is
válnak-mert mélységében a fogalmat sem ismerik-, akkor is tel-
jes fólmentést találnak maguknak, hiszen ha mindenki rosszabb,

-169-
hibásabb, kezdve a társadalomtól a barátokon át a romos családig,
akkor ő maga már elve egy picivel jobb ezeknél. Hiszen látja a hi-
báikat.
Elvégre a reklámok is erre magyarázzák a dolgokat. A kielé-
güledenség nem spontán áll elő, napról napra újra keletkezik, ger-
jeszti a média azzal, hogy "eszméletlen sikeres emberkéket" mu-
tat be napról napra, estéről estére. Az ilyen manipuláción nehéz
átlátni úgy, hogy csak az adott kommunikációs közeg "szellemi
táplálékát" fogyasztjuk, mert nincs viszonyítási alap. Ha minden-
ki sikeres, csak én nem - gondolja egy mai leányzó -, akkor az
egész világ rohadt szemét. De legfőképp a Lajos az, aki amikor
udvarolt, egészen más volt, ma meg állandóan csak dolgozik, és
mégsem annyira gazdag.
Persze ezek a szegény lányok nem tudják, hogy ők azértjelöl-
tettek ki az elégedetlenségre, mert úgy jobb fogyaszták lesznek,
több hajfestéket, lakkot, körömcipőt meg mindenféle h~szonta­
lan drágaságot vesznek. Olyan fogyasztói mintát kell követniük,
amit reménytelen megvalósítani. Másrészt a közös életet élő part-
nerek többsége társadalmilag - úgy tetszik - beszűkült, és sokan
egymásra állnak be, mindent egymástól akarnak, ami lehetetlen,
nilvel tökéletes emberek sincsenek. Olyan illúziókat tápláltak egy-
másról, melyek egyszerűen nem passzolnak a valósággal. Ez pe-
dig nagy baj, mert manapság még nálunk is átlag hétévente kell
új állást és képességeket elsajátítani, vállalkozni, közben intenzí-
ven dolgozni. Tehát a túlzó illúziók működésképtelenek, ráadásul
mivel sosem teljesülnek, fokozzák a csalódottságot és az elégedet-
lenséget.
A házasfelek átlagos esetben megismerkednek mint diákok,
összeházasodnak, aztán a lány egy multinállesz valami menedzser,
ahol a vérét szívják ki, és megtanítják nem kötelezően napi 12
órát is dolgozni. A fiú meg egy lazább, érdekes számítógépes vál-
lalkozáshoz kerül. Évek alatt a két fiatal egyre távolabb kerül egy-
mástól, a fiú elkezd lelkesedni a linuxért és harcos antiglobalista
lesz, a lány meg a cégéért lelkesedve egyre odaadóbb globalista,
ahogy halad előre a karrierjében.
A fiatal pár dédanyáinak - akkor a világ még állandóbb volt
-nem kellett ilyen gyorsan ennyiféle igénynek megfelelnie, csak
mondjuk a dédpapáénak, aki annyi pénzt vitt haza, amennyi elég

-170-
is volt. N em kellett állást változtatni, me rt akkoriban a munkahe-
lyek egy életen át kitartottak. A dédnagymama maga alakította
ki hosszas töprengések és figyelmes odahallgatások során, mi is
lesz neki a jó, rendesen járt templomba. (Bár a vallás már akkor
sem működött tökéletesen, az egyházak tekintélye a maihoz ké-
pest hatalmas volt. Besegítettek neki a tízparancsolattal, meg szép
erkölcsi történetekkel, főleg pedig olvasott a dédi, és maga válo-
gatta a könyveit.)
Fontos szempont, hogy régen inkább le tudtak mondani igé-
nyeikről az emberek, és nem is volt nekik annyi. Ma meg renge-
teg külsődleges igényünk van, és valószínűleg egyre több lesz,
egyre kevésbé vagyunk képesek lemondani igényeinkről, hiszen
"megj ár nekünk", civilizációnk egyre jobban süpped az önzésbe.
Ez pedig beteszi a kaput a tartós házasságok előtt.

-171-
Amikor Mátyás királyunk a fiúgyerek létrehozása érdekében el-
vette a nagyravágyó, eszes, csinos, sőt szép Aragóniai Beatrixet,
maga is bekerüh a harapófogóba. Több foljegyzés utal rá, hogy
az asszonyka igyekezett rövid pórázon tartani a királyt. Heltai
Gáspár 1574-es Magyar krónikájában így emlékezik meg erről:
"Mátyás király is asszonyiálkodni kezde, és annak kezde minden-
ben kedveskedni." Mármint Beatrixnek. A nő még hadi útjaira
is elkísérte - mint a kortársak mondták: ellenőrizni a királyt. Ezt
azért bocsátom előre, hogy aki ma egy asszony hatalma rabságá-
ban, elnyomatásában szenved, ne keseredjen, nálánál nagyobb
tehetséggel a feltétlen férfiuralom korában is megesett ilyesmi.
Ha valaki a mai párválasztás viszontagságait látja, megkérdez-
heti: visszahullottunk a történelem előtti korszakba? Valószínűleg
nem, de könnyebben elképzelhető, hogy nem lehetett túlzott
mérvű érzelmi kérdés a párosodás a történelem előtti embernél.
Bár a fene tudja, miről mit gondolt. Nyilván sokkal inkább ér-
vényesültek az éghajlati, környezeti és az ennek következtében
beinduló biológiai mechanizmusok. A legtöbb emlős kora tavasz-
szal szül, ilyenkor bőséges az élelem, van lehetősége az utódok
táplálásra, általában az idő is melegszik, könnyebb az élet. A meg-
termékenyülés a nyár végén történik, amikor a felek a legjobb
kondícióban vannak. (A sovány nők ma is nehezen vagy alig tud-
nak teherbe esni.) Egyes kutatók szerint ma is ez az évszak a nők
legfogékonyabb időszaka. A rendszer ma is működik, elég csak
a családban megnézni a születésnapokat: a többségünk tavasszal
született.

- 172-
 A civilizáció kialakulása, a bővebb táplálék, a fólöslegek, az
egyesek kezén levő tartalékok lehetővé tették, hogy a gazdagab-
bak -erősebbek máskor is hozzájussanak szaporodásra alkalmas nő­
höz, és esztétikai alapon válogassanak. Minél hátrább kerülnek
a biológiai körülmények, annál inkább a kultúra által kialakított
látás, a szép érzékelésének konvencionális és egyéni formái lép-
nek előtérbe.
Vonjunk gondolatban párhuzamot egy húszezer évvel ezelőtti
sztyeppei nép tagjainak párválasztása és egy mai modern nagyvá-
rosi kapcsolat kialakulása között. Az előbbinél a hideg időben nem
is hederítettek a nőre, fontosabb volt a vadászat, a túlélés biztosí-
tása, a hideg elleni védekezés. Ma sokszor nem is tudjuk, milyen
idő van odakint, az sem fontos, milyen évszak van, az ennivaló
szintén nem kérdés. Bár tavasszal azért jobban működik a csajo-
zás, és a párok inkább egymásra találnak, de nem akkora a különb-
ség, mint példánk jégkorszak utáni emberének esetében.
A sztyeppei lányok is viseltek ékszert, hordtak szép bőröket,
és nyilván kellették magukat, de őket nagyban korlátozta a ter-
mészet, mert szabadban éltek, mi meg légkondicionált irodák-
ban és plázákban bujdokolunk a természet elől. (Maga Darwin
is vallotta a nemi ösztön időszakosságát, ezt bárki megtapasztal-
hatja magán.) Kezdetben- és lényegében mais-a biológiai alá-
vetettség, az ösztön mctiválhatta a párválasztást, kémiai recepto-
raink ez irányban igen fejlettek. (A kozmetikai és élelmiszeripar
keményen manipulál is ezzel az érzékünkkeL Rengeteg dolgot
kell megvennünk, mert elcsábít bennünket az illata.)
Amikor a civilizáció eljut odáig, hogy a házasság már üzlet,
jogügylet, akkor kerülünk a legmesszebb az ősi, természetes ala-
poktóL Ezt pedig már jókor megtettük, amint az írásbeliség elter-
jedt, bár már azt megelőzően is bevett gyakorlat volt megvenni,
elrabolni a szaporodásra alkalmas nő(ke)t. Ma, amikor a szabad
párválasztás mámorában kedvére szaporadhat az emberiség, vala-
hogy csökkent a születések száma, rosszabbak a párok együtélési
kilátásai, és hiába engedjük szabadjára az érzelmeket, nem sok kö-
szönet van benne, mert nem valódiak, talán mert annyira dena-
turált életet élünk.
Az mindenesetre látszik, hogy nem kell akkora feneket kerí-
teni a romantikus érzelmeknek, mint azt egyesek túlzó módon

-173-
teszik. Mert a dolgok ettől sem működnekjobban. Viszont az is
biztos, hogy érzelmek nélkül semmegy a dolog, Helyzettől ftig-
gően beválhatnak egészen különös nőbirtoklási rendszerek is,
mint amilyeneket Claude Lévi-Strauss leír a nyambikvarák, a bo-
rorók, a tupi-kavahibok körében- van ezek között minden: cso-
portházasság, többnejűség, nőkölcsönzés, nőrablás, gyerekrablás
és egyebek. Mindezek arra vallanak, hogy nem mindig és minden
körülmények között az általunk ismert szerelern a döntő.
De az érzelmekkel is baj van, mert azok egyre kevésbé termé-
szetesek, inkább geljesztettek. Felmerül a kérdés: Initőllennének
őszinte érzelmeink, amikor szép lassanleszokunk a személyes kap-
csolatokról és a gondolkodásról is? Honnan tudjuk, hogy amit
igaznak, nagynak hiszünk, az valóban az? Amikor mindennel be-
csapnak bennünket, és mindennel becsapjuk magunkat. Nagy-
apáink idejében, amikor körülülték a kandalló t, a kályhát, bámul-
tak a tűzbe, hallgatták, aki szólt. Aki pedig beszélt, annak össze
kellett szednie a gondolatait, hogy érdekesen és értelmesen el tud-
ja mondani saját emlékeit, történeteit.
Ma nem a tüzet üljük körül, és nem is körbe ülünk, hanem
egymás mellett ülünk (nem nézünk egymásra), tévét nézünk,
amely olyan, mintha valóság lenne, de amikor kikapcsoljuk, lát-
juk, hogy valójában egy elektronikus szerkezet. Ebből merítünk
gondolatokat, ebből tanulunk történeteket, igazat, szépet, jót,
de legfőképp hitványságot, rosszat, durvaságot, trágár beszédet,
agressziót, mert ezek ragadósabb példák.
Biztosan mindenki észrevette már környezetében, hogy elter-
jedtek azok a kapcsolatok, amelyben a párokjól megvannak- de
semmi különös. Amikor együtt elmennek valahová, az egyik sze-
me jobbra jár, a másiké balra, gátlástalanul szem! élik az ellenkező
neműeket mint potenciális partnereket. Nyoma sincsen a szere-
lernnek Nem hangzanak el párbeszédek, nem vetnek fel gondo-
latokat, a vitákjobbára a körül forognak, hogy "én így láttam",
"én pedig úgy", és amit láttak, az egy valóságshow vagy hasonló
műsor soványka, idétlen történése.
Hol vannak már azok az idők, amikor a romantikus regények
megannyi példája szerint férfiak és nők belehaltak a szerelembe,
elsorvadtak a vágyakozásban, mint gyerekkorun kjobb meséiben?
Míg a boldog elődök régen valósággal elepedtek a kedves érintése

-174-
utáni vágyakozástól, ilyen romantikusájulatrama nincs idő, a fe-
ministák által követelt totális felszabadulás következményeként
"a maclern nő egyre hevesebben ragaszkodikaszexuális kielégü-
léshez" (miként Christopher Lasch hja.) Ez pedig már több, mint
érintés.
Ez akielégülési vágy belehajszolja a nőket egyfajta férfias ma-
gatartásba, s elkezdenek kezdeményezni, válogatni. Ettől sok férfi
begyullad, és hátrálni kezd. Hiszen mint az irodalom tanúsítja,
eleve hátrányban vannak a nőkkel szemben, mert a nők szexuá-
lis teljesítőképessége nagyobb, mint a férfiaké, szinte korlátlan az
orgazmusképességük:

A szexuális "teljesítmény" így újabb fegyverré vált a férfi és a nő

közötti háborúskodásban; már a társadalmi tilalmak sem állják
útját, hogy a nők kihasználják harcászati előnyüket, melyet a
szexuális teljesítmény rögeszmés méricskélése biztosít nekik.

A mai kor embere nem mondható klasszikus értelemben művelt­

nek, és túlzottan erkölcsösnek sem. Sok mindent tud, de tudása
anyagi kötődésű, rengeteg szerkezetet ismer, gépeket képes ke-
zelni. De ez nem az a típusú tudás, amitől sok szellemi élménye,
izgalmas gondolata támad. Hiába tud egy mobiltelefonon ötven-
féle beállítást fejből, hiába tudja kitalálni egy újszerű program
működését, arra a kérdésre mégsem tud válaszolni, mi a jó neki.
Ritkán támadnak fontos gondolatai, nem izgatják általános prob-
lémák, lelkét alig érinti meg valami, ami sajátszerű.
A fejlett és túltengő kommunikáció következtében készen
kapja a problémákat, és melléjük azok megoldásait. Készen kap-
ja vágyait, szexuális fantáziáit, ugyanúgy, mint az élelmiszereket:
főzve, sütve, ízesítve, készre- csak melegíteni kell. Ezt a sivársá-
got mintha az érzelemmentes szex lenne hivatott kitölteni. Egyre
többen hódolnak gyakorlatának Európában is, valamennyi ország
vezető tévécsatamája egy vagy két nyíltan szexpárti műsort is tart
az esti kínálati palettán (a magas nézettségű "független" pornócsa-
tornákról nem beszélve), hogy a nemi képességek és lehetőségek
piacán "szexuális" keresletet teremtsen és kielégítsen.
Valóban kialakult egy piac, mert se szeri, se száma annak a sok
terméknek, melyeket a szexuális kielégülés segítésére dobtak

-175-
piacra. A szex nem a szerelern beteljesülése immár, hanem egy
technika olyanformán, mint a "hogyan kell sikeresen eladni ... "
típus ú könyvek tanítiák. Kell egy nő meg egy férfi, ezek összeho-
zására vannak hirdető és partnerközvetítő cégek, és ezernyi kre-
ált, csak egyestés megismerkedésre szolgáló vendéglátós alkalom.
Aztán a "tanfolyamokat" szargalmasan látogató, a tévékben lát-
ható ismeretterjesztő (vagy pornográf) filmeken, műsorokon ki-
tanultak alapján egymásnak esnek. Nem szenvedéllyel, hanem
technikával. Ez már egy más világ, itt már valóban elhiszi az em-
ber a számítógépes guruknak, hogy lesz itt még cyberszex. Mert
amíg a szexet technikának tekintik - nem is gondolnak ma már
másra-, addig az emberek technikai módon fogják megközelí-
teni. Ha nem ébrednek rá a feministák és úgy általában a társadal-
mak, hogy nem a szexet, hanem a szeretetet, a szerelmct kell elő­
térbe állitani, akkor folytatódik ez a tendencia. A szexnek egyre
nagyobb lesz a szabadságfoka, az azonos neműek szexualitásának
favorizálása polgáljogot nyert mostanra. Közben akik abba a hi-
bába esnek, hogy elhiszik, a nemiség megélése önmagában a szex,
egyre reménytelenebbül süllyednek a távlatos partnerkapcsola-
tokra való képtelenségbe.
Christopher Lasch úgy látja a kérdést, hogy a feminizmus el-
értéktelenítette azokat a régi szexuális szokásokat, amelyek he-
lyükön tartották a nőket. Mivel a nők szerepe dinamikusan, sok
lényegi vonatkozást tekintve megváltozott, a nők folyamatosan
és egyre agresszívebben háborognak, a feminista médiák hatására
teljed a demagóg férfigyűlölet, ami abból fakad, hogy a nők rosz-
szul érzik magukat a saját maguk által kiharcolt szabad, emanci-
pált szerepeikben. Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni nemisé-
gük új tartalmával.
Persze ez az agresszív "macsós" női magatartás elrettenti a
férfiakat, és nem akarnak ilyen női társakat maguknak. De még
érzelmi kalandba sem bocsátkoznak velük, mert félnek a hagyo-
mányos férfiszereppel ellentétes, teljesen alárendelt helyzettől.
Ezért marad aztán a szexipar által is nagyon hajszolt "csak közö-
sülünk, nem leszünk szerelmesek" életmód. Az okosabb fajta
feminizmus nehezen tud elteljedni a nők között, mert azt vala-
mennyire meg is kell érteni, és erre kevesen alkalmasak, de még
kevesebb ember jut elegendő információhoz, hogy mit is kel-

-176-
len e csinálnia a megváltozott helyzetben, a jobb férfi-női kap-
csolatok érdekében.
A nők között széles körben terjednek olyan sommás, csak
a felszínen igaz nézetek, hogy a házasság egy csapda, ahol ők csak
gatyát mosnak, takarítanak, gyereket nevelnek, kiszolgálják a lus-
ta, koszos férfiakat, elviselik az agresszivitásukat és a sokszor kel-
lemetlen szagukat (amit ők jobban érezn ek). De ebbe a körbe
tartoznak a "lehasználnak bennünket, elromlik a mellünk, tönk-
remegyünk a sok munkába" satöbbi siralmak is. Ezek a nézetek
csak arra jók, hogy fokozzák a nők elkeseredettségét, haragját -
és azt a betartó, önző sunyiságot, amely sokféle formában virág-
zik a partnerkapcsolatokban.
De rnire szánútunk, amikor az a fajta "szerelem" telj ed, amely-
ben nem az érzelmi élmény, a spontaneitás a lényeg, hanem
valamiféle üzleti minta követése. A kapcsolatba csak annyit ad-
nak bele a felek, hogy kudarc esetén ne sérüljenek túlzottan. Ez
eleve behozza a sikertelenség lehetőségét, lemondanak az őszin­
teségről, e nélkül meg nem igazi a szerelem. Illetve rnindegyik
keres valami érzelmeken inneni, materiális értéket a másikban.
A gazdag, befolyásos férfi szexuális örömöket, a szép lány jó állást,
további kapcsolatokat, férj et, eltartó t vagy éppen ki tartó t. Ez ha-
sonló ahhoz, amivel az ókeresztény prédikátorok jellemezték
a pogány világot: az ember nem Isten teremtménye, hanem egy-
fajta árucikk, hol rabszolga a konyhán, hol kurva az ágyban.
Tehát eszünkbe se jusson bedőini annak a feminista izgatás-
nak, hogy szegény nők így meg úgy ki vannak szolgáltatva, és
eleve alávetettek a férfiönkénynek. Hol van az már? Tessék csak
elolvasni valamilyen mai női regényt, ha kibíljuk azt az ürességet
és manírt, amivel tele van, akkor azt tanulha~uk meg ezekből
az irományokbó l, hogy a férfiak korra, vagyonra való tekintet nél-
kül szánalmas balekok a nők szemében, és szó sincs férfihatalom-
ról, ellenkezőleg, ügyes női manipuláció áldozatai rnindazok a fér-
fiak, akik segítenek a női karrier kialakításában, vagy időnként
jól-rosszul kielégítik azokat.
A könyvekben szereplő nőknek pedig testük "prostitutív" át-
adása semmi megrázkódtatást nem okoz. Legfeljebb elkönyvel-
nek néhány kellemes, drága vacsorát és pár rossz aktust. Ha netán
olyannal szeretkeznek, akivel igazából nincsen kedvük, és rájön-

-177-
nek, hogy nem jó, sebaj! majd a legközelebbi jobb lesz- gondol-
ják. Saját rossz érzéseik rniatt nem mulasztva el néhány kegyetlen
és megalázó megjegyzést tenni a férfi szexuális teljesítményére.
A folyamat persze érthetőbb, ha abból a szempontból nézzük,
hogy ezek a magukat pároknak hívő szexpartnerek valójában tu-
lajdonságok nélküli emberek. (Hozzájuk képest Musil tulajdon-
ságok nélküli embere, Ulrich a maga mintaszerű nagypolgárságá-
val teli van jeles és érdekes tulajdonságokkaL Először is művelt
volt, állandóan gondolkodik, és különleges egyéniség lévén áthág-
ja a tabukat is: szerelmes Agathába, aki a testvére. Abban a korban
nagyon foglalkoztatta az irodalmat a testvérszerelem motívuma.)
A mai fiatalok saját tulajdonságnélküliségüket nem próbálják lep-
lezni, mert nem érzik, azt sem tudják, hogy valami nem stim-
mel, hiszen mindenki ilyen körülöttük. Látják a filmekben a kü-
lönféle leegyszerűsített tulajdonságokkal felruházott, sematikus
figurákat, a gonoszok nagyon gonoszok, az iszákosak karikatúra-
szemen részegeskednek annyira, hogy a legostobább néző is egy-
ből felismetje, és követni tudja a soványka drámai történet bo-
nyolódását. Természetesen a dollárrnilliókból készülő hollywoodi
filmek is ilyenek, mert ugyanannak a nemzetközi tömegnek szól-
nak, akiknek reakciói, észlelési szokásai évtizedek alatt egyformává
alakultak. Ha hirtelen olyan színvonalú alkotásokat rendelnének
a producerek, amit a filmes csapatok maximálisan ki tudnának hoz-
ni magukból, akkor kiürülnének a mozik, mert a többség dög-
unalmasnak, farasztónak találná a filmeket.
Szürkének maradni viszont nem trendi dolog. Tulajdonságo-
kat- pontosabban amit annak gondolnak (mozdulatok, gesztu-
sok) -legkönnyebb ellesni úgynevezett egyéniségektőL Ám a va-
lódi egyéniségek sem ma, sem máskor nem termettek minden
bokorban, a tőlük való tanuláshoz mély és szoros emberi kapcso-
latok kellenek. Csak nagyon kevés fiatal talál igazi egyéniséget
a szülei között, keveseknekjut egy jó tanár, mert többnyire ők is
szürkék. Az olyan szülők, akik valóban nevelik gyerekeiket, nem
pedig szimplán együtt laknak velük, és enni-inni adnak nekik,
szintén ritkák.
A fiatalok vágytól hajtva körülnéznek másolható maclellek
után; a kínálat: a reklámok, a filmek arcai, karakterei, kemény-
öklű, egyszerű fickók és könnyű leányok, akik általában szépek.

-178-
Aztán ott vannak a különféle sztárok a sportolóktól, énekesektől
a show-emberekig. Ezekről a rajongott példaképekrőllemásol­
nak mindent, amit meg lehet tanulni, a mozdulatokat, a gesztusa-
kat, a járást, cigire gyújtást és minden egyebet, hogyan kell örülni,
kit kell szeretni, miként kell bánkódni. Azok a gesztusok ragad-
ják meg őket, amiket a képernyőn látnak, ahonnan csupa túlját-
szott, teátrális mozdulatot tanulnak el. Természetesenjobb híján.
Ezek a gesztusok hamar elteljedtek a divat okán mint a tűzvész,
ha egy iskolás kislány örül, akkor ugrál, kezeit az ég felé rázza, teát-
rálisan ölelget, csókolgat mindenkit. Pont úgy, mint egy színpa-
don szereplő popdíva, illetve a show-műsarok szereplői. A fiúk
macsósan szűken levegőbe bokszolnak, mint a Forma-l pilótái.
(Azok helyhiány miatt csak így tudnak jelezni, mert nem fér ki
a kaljuk az integetéshez.) A lényeg, hogy mindenki nagyon mesz-
sziről is egyértelműen lássa, miről van szó. Mintha csak egy tévé-
műsorban szerepelnének.
Gyerekkoromból emlékszem, ha nagy öröm ért valakit, akkor
sokkal visszafogottabban örült, mert az innivaló (vidéken azonnal
ittak rá egyet) kitöltése nem engedte meg a karlengetést és ugra-
bugrálást, ezután jókedvűen, harsányan, nevetgélve megbeszélték
a dolgokat. Nem úgy örvendeztek, hogy az egyből médiakan-
form legyen.
Ma a betanult, nem természetes mozdulatok áradatát tanul-
ják meg a fiatalok, hogy legyenek végre ők is valakik, pont úgy,
mint a többiek. Éppolyan erózió zajlik természetes gesztusaink
körében, mint ahogy Európa kontinentális nyelveibe egyre több
angol kifejezés kerül. Az egész viselkedés-, eredetiség-, érzelem-
kifejezés-tanulással csak az a baj, hogy a minta nem abból a közös-
ségből származik, amelyben a fiatal él, hanem egy mesterséges,
nagyon kimódolt, grammra adagolt számításokbóllétrejövő szó-
rakoztatóipari "terméket" tekintenek igaznak, akik el akarják
lesni a csíziót. A fenti szempontok eléggé megvilágítják, hogy
mennyire nem természetesek a régi értelemben, de közben nem
megy ki a fej emből: ez már az új természetesség, a klónvilág ter-
mészetessége.
Érzelmek nélkül- aggasztó mértékben kizárják a gyermek-
áldást a mai társadalmak. Ez is érzelemhiányos állapot következ-
ménye, és nem a szegénység, hanem a gazdagság az oka. A jólét

-179-
önzővé, sivárrá tette az embereket. Azon lehet vitatkozni, hogy
a fogyasztás propagandája, illetve az ember önző alaptermészete
mennyiben vétkes ebben, de a tényen, úgy látszik, nincs erő vál-
toztatni. Ebben a nők önzése komoly szerepet játszik.
Egészségtelen társadalmakban élünk, sírunk az aluljáróban egy
kicsiny kutyakölykön, de semmibe vesszük hárommilliárd- igaz,
nem látható - ember nyomorát. Rá sem hederítünk azokra az
adatokra, amelyek megmutatják, hogy amijólétünk a végső oka
amazok nyomorának. Ugyanis a jólétben élő felső másfél milliárd-
nyi ember fogyasz~a el a Föld termésének 86%-át, a 14%-nyi
fogyasztás az összes többinek jut. Akik momentán négy és félmil-
liárdnyian vannak.
Ne legyünk farizeusok, mindig voltak olyan nők, akik nem
a szerelmet keresték, hanem a szexuális kielégülést. Mint ahogy
nagyon sok férfit sem izgat túlságosan a szerelem. Létezett a tör-
ténelmi Magyarországon a török hódoltság kora utáni időkben
egy pásztorfaj ta, a rideg pásztor. Ezek az emberek szinte törvényen i
kívül álltak, ott éjszakáztak a puszta közepén, a lápvilág szélén, l•.'
ahol épp a gulyára esteledett. Akkoriban az Alfcildön nagy mo-
csarak terültek el, és a folyók szabályozását még nem találták ki
(mostanában kezdünk hozzá a visszaszabályozásukhoz). A ridegek-
nek még nevük sem volt, csupán ragadványneveiken ismerték
őket. N em nősültek, családot nem alapítottak, templomba nem
jártak. Ha Karcag városába egy ilyen pásztor valamiért bement,
24 órát tartózkodhatott ott, amennyiben nem ment el onnan,
akkor a hatóság kibotoztatta, mert annyira veszélyesnek tartották
ezeket a hitetlen "tátosokat" a közösségre nézve. Amikor a ható-
ság ezeket valamiért üldözte, és bement utánuk a rétre - ahogy
a macsaras területeket nevezték -, a zsandár ritkán jött ki élve:

A természet őserejű fiai voltak, kiknek termetét, férfiúi szépsé-

gét az ősemberi életmód adta. Az olthatatlan vágyú menyecskék
és lányok a veszedelmes lápi utakon is felkeresték őket s köztük
bizonyosan megnyugvást nyertek. A fehérnép bolondult a ride-
gek után.

Tehát a nők egy zárt paraszti társadalomban is megtalálták a mód-

ját a szex kiélvezésének.

-180-
 A modern nagyvárosokban kitenyészett egy - emancipált
alapállása szerint feminista - nő típus, amelyik elvan egymagában.
Nem kell neki a férfi által nyújtott tradicionális biztonság, mert
anyagilag ftiggetlen, el tudja tartani magát, sőt kimondottanjól él,
szórakoznijár, utazik, dolgozik, pont úgy, mint az egyedülálló
ferfiak. Ezek a nők a szerelemben- pardon: a szexben- is hason-
lóan viselkedn ek, mint a ftiggetlen férfiak. "Bepasiznak", aztán
a szexszel töltött éjszaka után dobják a férfit. Paradox módon ezek
a nők nem nagyon találkoznak macsó férfiakkal, akik őket az
ujj uk köré csavalják, hanem olyanfajta, nők által nevelt, erős nők­
höz vonzódó, enyhén hisztis, anyámasszony katonája, erélytelen
férfiakat keresnek, akikkel meg lehet tenni, hogy a szex után ki-
hajítiák őket a lakásukból úgy, hogy azok a mamlaszak még egy
pofont sem kevernek le érte.
Persze az ilyen kapcsolatoknak is van üzleti értéke, főleg az
olyan országokban, aholamodern freudista papok (pszichoanali-
tikusok) gyóntatnak, például az USA-ban. Az ilyen nők, férfiak
tömegével keresik fel az analitikusoka t, akik nem abban érdekel-
tek, hogy rendet tegyenek a fej ekben, hanem hogy jól megfizet-
tessék hosszan tartó, hallgatag bólogatásukat.
Az is tendencia, hogy még egy párkapcsolatban sem vagyunk
valódi bizalmi viszonyban egymással, hanem a megértés helyett
megpróbálunk uralkodni a másikon. A házasságban egy vége-
hossza nincsen dominanciaharc folyik, amit táplál, hogy érzelme-
ink egymás iránt nem mélyek és nem őszinték. Ott van a férfi, aki
azt hiszi, hogy ő a domináns- rendesen korábban erre voltak kon-
dicionálva a fiúgyerekek. De ezt a dominanciát csak egy szelíd
és engedelmes feleség mellett lehet kivívni, nem pedig egy foly-
ton rivalizáló, szintén vezetni kívánó, minden eszközzel állan-
dóan harcolni akaró és tudó nővel szemben.
Igaz, a dolgok valahogy kiegészítik egymást, mert kevesebb
férfi akar magának domináns szerepet a házasságban. A kínálari
piac tele van olyan fiúkkal, akiket elvált anyák neveltek- olyan-
féle nők, akik a férfiak szagát sem bílják, annyira megutálták őket.
Ezek a szerencsétlen fiúk, nem lévén épkézláb férfimadell a kör-
nyezetükben, egyszerűen nem tudták megtanulni, mit kell kez-
deni egy nővel, ha a partnerkapcsolatban problémák adódnak.
De még az a fiú sem áll biztosan a lábán, amelyik normális család-

-181-
ból jött, mert ott is ritkák a markáns és autentikus férfiszerep-
madell ek.
A férfiakkal szemben ott állnak a feltüzelt nők, akik még min-
dig erősen harcolnak az esélyegyenlőség kivívásáért. Azaz nem-
csak le akarják rombolni a férfiak önérzetét, hanem sóval is be
szeretnék hinteni a helyét.
A nőuralom a privát életben nem egyszerre kezdődik. Ki ne
emlékezne olyan kapcsolatára egy nővel, amikor kéz a kézben jár-
tak vagy éppen átölelték egymást, nem látva a szerelemtőL A lány,
amint ültek a vízparton, rajongva hallgatta szavait, néha szarosan
odabúj t, és azt hitték, ezek életük legszebb pillanatai (volt is ben-
ne valami). Aztán egyre többet voltak együtt, végül összeköltöz-
tek. Ekkor olyan új dolog kezdődött, ami előtte nem fordult elő.
Mivel bár szeretkezni jó dolog, mégsem lehet naphosszat űzni
- ennek fizikai akadályai is vannak -, hétszámra meg végképp
nem, mert a többségnek meg is kell valamiből élni, jönnek a gon-
dok, ilyen-olyan problémák a nap egyéb, közösen töltött órái- l.;
ban, sokszor mindkettő mást akar, a két személyiség különféle
megoldásokat lát. Az egyiknek igaza lesz, a másiknak nem- be-
látja-e ezt valamelyikük? Mert ha nem, elkezdődik a küzdelem. ~~
Ezt a küzdelmet a nők spontán vhják, ösztönösenjobban értenek ·.
ilyesmihez, mint a férfiak. Megpróbálják valamilyen módon ural-
muk alá vonni a hímet.
Ennek fiziológiai és szemléleti okai vannak. A nők igen sze-
retnek biztonságban lenni - erre meg is van minden okuk, mert
ez a nemük számára a bevált stratégia. Ha mostanság a biztonsá-
got a férfi legyőzése, leigázása ny{~tia, akkor erre fognak törekedni.
Gondoljon mindenki arra az esetre, amikor barátnőjelfelesége
nem akarta otthonról elengedni. Az erősebbje végül elmegy a ha-
verokkal sörözni. De otthon aztán göröngyös az úti a, mert külön-
féle kifogások, vádak és ellenszenv-kifejezések özönével fogadják.
Természetesen a cipőjét is rossz helyre rakja, büdös is lesz, hango-
san zörög stb. A nő sorra veszi a baráti társaság tagjait, mindenki-
ben talál valami hibát, az egyik ezért nem tetszik, a másik meg
azért. Hibás lesz a férfi, mert befolyásolható, és mindenki fonto-
sabb számára, csak a nő nem. Ezek olyan hatalmi játszmák a nő
részéről, melyeket azért indít el, mert a férfival szembeni státusát
meg akarja erősíteni, illetve saját bizonytalanságát szeretné átfor-

-182-
dítani részleges vagy teljes nőuralomba. A nő a számára fontos ké-
sőbbi mozzanatok, a gyerek születése núatt eleve biztosítani akar-
ja a férfi szolgálatát. Mindezt azzal éri el, hogy engedelmességre
szoktatja. Az a barátnő, aki szó nélkül takarított, hordta a szeme-
tet, núnt az árnyék, egyszercsak elkezd feladatokat adni valami
rendkívüli helyzet ürügyén, vagy puszta fáradtságra, betegségre
hivatkozva. A kiosztott feladatokat aztán nem lehet lepasszolni.
De nemcsak ilyen módszereket alkalmaznak a nők, hanem
szemrehányásokban is nagy mesterek, núndenből tudnak vádat
kovácsolni: a kelő nap, a széljárás, minden alkalmas arra, hogy
a nő hibáztassan egy férfit. Ezt még akkor is megteszik, ha nekik
is ártalmas - hiszen csökkentik a hím presztízsét, akihez kötötték
magukat. (Ennek szélsőséges példája a nyilvános helyen a bará0á-
val ordítva veszekedő, núndent kiteregető nő, akit cseppet sem
érdekel a botrány, fontosabb neki, hogy megbosszuljon valanút.)
Előbb-utóbb persze a nő kiszeret a férfiból, núután sikeres és el-
szánt aprómunkávallerombolta annak önbizalmát, presztízsét.
Felléphet a nő rendszabályok alkotójaként is. Ki ne járt volna
olyan házaspámál, ahol szinte nem lehetett levegőt venni, mert
az eszement nőstény abban élte ki - és evvel is erősítette - hatal-
mát félje fölött, hogy mindennek milliméterre megvolt a helye
a tévé tetején bólogató kutyától a hármas szekrény közepén szár-
nyát fenségesen terpesztő herendi sasig. Az ilyen állandó nyomás
alatt tartott félj ebbe aztán biztosan belerokkan, és inkább előbb,
mint utóbb belehal. De egy "vigasza" meglesz: az ilyen asszo-
nyok hűségesen gyászolják majd, széppé, tökéletessé álmodott
emlékét valóságos kultusszal ápolják. Rendesen kapálják a sílját,
núndig lesz rajta friss virág, és ezenközben majd bőszen siratják
magukat, mert immár nincs ki felett uralkodniuk.
Más műfajba tartoznak a szexuális korlátozások, melyeknek
logikája a "te nekem nem adod meg azt, anúre vágyam, én meg
nem adom oda magam". Ezt fejezi ki a vicc is, mely nem ok nél-
kül keletkezett. "A félj éjszaka költögeti a feleségét. - Szívecs-
kém - mondja -, itt a gyógyszered. - az asszony álmosan, még
núndig háttal fekve, motyogva kérdezi: - Miféle gyógyszer? -
Hát a fejfájásodra!- feleli a félj.- De nekem nem is fáj a fejem
-így az asszony. Mire a félj felujjong: Hurrá, akkor szeretke-
zünk!"

-183-
 Aszexuális zsarolás az egyik legbiztosabb, de legbutább női esz-
köz a férfivel szemben. A nők egy része egyszercsak elkezd szabo-
táini az ágyban. Hivatkoznak időjárásra, faradtságra, menszeszre
és minden másra, a holnapi napra, hogy milyen faradtak lesznek
majd, ha ma engednek. De akad a kifogások között frizurára, ösz-
szegyűrődő ruhára és hasonlókra utaló is. Azt valamennyi nő tud-
ja, hogy aszexuális odaadása vagy tartózkodása komoly fegyver.
Ezek mögött soha nem a szeretet van, hanem "okos" taktikai
megfontolások állnak. A nők ezekben a húzd meg, ereszd meg
játékokban felette jók- mégpedig ösztönösen. Persze a zsaroló
eszköztáruk, ahogy az idő múlik, bővül, erre szüksége is van a nők­
nek, mert az ő állaguk meg egyre romlik. Ám a megszerzett ha-
talmukhoz ragaszkodnak, tehát kellenek is az újabb eszközök.
A gyerekek dolgában mindig a nők rendelkeznek hatalommal,
ez minden kultúrára érvényes, de vissza is élnek vele, mert ha a nő
nem akar valahová elmenni, a gyerekre hivatkozik, és nem lehet
lebuktatni, kellő ismeretek híján. Arra viszont többnyire figyel-
nek, hogy a gyerekkel való konfliktusaikat rendre delegálják a fér-
finak, aki elvégzi a soros fenyítéseket, szidásokat. Miközben ők,
akik beárulják a gyereket, farizeus módon megmaradnak jónak.
Emlékszem, a szornszédságomban rendszeres volt az eset, hogy
amikor az apa megjött a munkából, már húzta is ki a nadrágszíjat,
mert megtörténtek a szükséges feljelentések a gyerekről, ebben
az anya és az alkalmazott "lány" (akkoriban még így nevezték a
bébiszittert) vitte a prímet.
Külön fejezet a családon belüli hatalmi rangsarok kialakulása
terén közreműködő külső tényezők hatása. Az anyós, após "segít-
sége". Az értelmes após általában a férj szövetségesévé válik, még
akkor is, ha éveken át keményen szenvedett a felesége elnyomá-
sától, zsarnokságától. Titokban bízva abban, hogy az új férfinak
talán sikerül megtörnie a rossz hagyományokat. De a nők sokkal
hamarabb fognak össze, a fiatal feleség megkapja a fontos lecké-
ket, mielőtt még kialakíthatná saját véleményét. S mivel eléggé
álságos minden, ami körülvesz bennünket, ez a harcoló-rivalizá-
ló állapot természetesnek tűnik fol előttünk. Úgy látszik, lassan
előáll az a helyzet, amikor a szükséges mennyiségű érzelem ren-
delkezésre áll a partnerkapcsolatokban - csakhogy ez mind ne-
gatív lesz.

-184-
A reklámok kérdése kikerülhetetlen, mivel életünket át- meg át-
szövi a sok hirdetés. Egyes felmérések szerint egy mai felnőtt éle-
te folyamán kb. 7 millió reklámimpulzussal találkozik. Ezek részei
környezetünknek, láthatók a tévében, a filmekben, a rádióban,
a neten, beszélünk róluk, ott vannak a kirakatokban és a vásárló-
helyeken, az utak szélén, a kirándulóhelyeken. Nem lehet kike-
rülni őket. Ez olyan erős hatást jelent, hogy ha nem is figyelünk
rájuk, üzeneteik akkor is belénk szivárognak. Aki kételkedik, kap-
csolja csak be a tévéjét, és várja ki a következő reklámblokkot.
Hogy a látványnak micsoda ingerlő hatása van - főleg sze-
xuális vonatkozásban-, az nem újdonság. A 16. század köze-
pén a buzgó szerzetesség okítására forgalomban volt egy regula
vagy intelemgyűjtemény (Horváth-kódex), melyben az alábbi
szemléletes leírás található (doktor Siklóssy idézi): "Férfiakkal,
asszonyállatokkal sokat ne szólj. Az ő színüket, orcájukat örömest
ne nézzed, se kezüket ne fogdossad, és közel hozzájuk ne ülj, és
örömest reájuk ne nevess, és ne keress szegleteket, titokhelyeket
ő velök szólásra. Úgy tartsd magad tisztességgelminden férfiúnak
vagyasszonyállatnakelőttük,minthaaférfiúnakvagyasszonyállat­
nak ő házastársa vagy a te fejedelmed volna." Lám, ezek a közel
ötszáz éves tanácsok mennyire jól mutatják a lényeget. A hir-
detések egy része a szexussal akar megfogni bennünket, a fagyi-
tól a narancsléig, hogy a hajfestékekről ne is beszéljek.
Előrebocsátom, a reklámokat nem kizárólag férfiak készítik,
a stábok vegyesek. A megrendelők sok esetben nők, mint az ille-
tő termékek reklámmenedzserei, és mégis ha a reklámokat néz-

-185-
zük, a bennük ábrázolt nők az idiotizmus megtestesítő i. Láthatunk
olyan nőket, akik eksztázisba esnek, ha egy ablakpucoló sz er jól,
sőt jobban működik. Mutatnak olyan, mosószer hatásáért lel-
kesedő, elképedt nőket, akiket reakcióik alapján enyhe kifejezés
hülyének mondani. Gyakori a hiú, irigy, a buta, irigy nők bemu-
tatása kozmetikai reklámokban és a háztartás-vegyipari fronton,
akiket aztán "okosabb" nőtársuk folényesen kioktat. Megint má-
sok szintén a szépségipar és üdítő.italok hirdetéseiben kiéhezett,
ostoba, elhanyagolt, irigy, de mindenekelőtt önző nők, akiket az-
tán egy jóképű srác egybőllenyom a fénymásolóra-ami az asz-
talra fektetés szalonváltozata. A háztartásvegyipar hirdetéseinek
sztáljai az infantilis, r~ongó, hiú, szörnyen ostoba nők, akik a négy-
éves óvodások szintjén reagálják le, csodálják meg a portékákat.
Elképednek azon, hogy van kosz is a világon, s majd kiugranak
a bőrükből, amikor látják, hogy azt valami "eltávolítia".
Ilyenkor nem bírarn megérteni, hol vannak a feminista kon-
tesztálók, miért nem rikácsolnak ezért a megaláztatásért. Ha a ser-
dületlen fiúk meglátják, hogy a nők a tévéreklámokban szinte
állandóan ilyen kétbites hülyék, és rendszeresen alulmúlhatatlan
szellemi teljesítményt nyújtanak, akkorjoggal gondolhatiák, hogy
a valóságban sem lehetnek sokkal okosabbak. A feministáknak
tudniuk kellene, hogy a médiamekkora hatalom, hiszen rendsze-
rint nagyon jól manipulálják céljaik érdekében.
Persze a reklámozók a sok vacak eladására törekszenek, nem
pedig arra, hogy a nőket lejárassák - az csak mellékkövetkez-
mény. Amin a férfiak, mármint azok, akik észreveszik, mire megy
ki a játék, jókat poénkodnak. Az igazi cél kihasználni a nők gyűj­
tögető ösztönét, amit a vásárlási mániájuk fejez ki. Ezenjóllehet
keresni. Sőt a reklámok segítségével olyan dolgok megvételére
lehet ösztönözni bármilyen vásárlót, melyekre neki az égvilágon
semmi szüksége nincsen. A módszer mindenki előtt ismeretes:
felkeltik az igényt, sokszor valami kitalált vágyra, betegségre vagy
"tudományosan megalapozott" szükségletekre hivatkozva. Néha
a praktikum vagy éppen a takarékosság hangsúlyozásával érnek
célt. Bemutatják a terméket, és közben sorolják az előnyöket (csu-
pa kétes, hamis állítás): Csak így lehetsz igazi nő! Ha ezt eszed,
lefogyszl Ezzel vonzó leszel a férfiak előtt! És így tovább. Persze
a férfiakkal is valami hasonló manipuláció történik: pszichológu-

-186-
sok dolgozzák ki a tartalmak hatásos közvetítésének elméletét,
amit általában tehetséges, jól fizetett szakemberek valósítanak meg.
Ha azt vesszük, hogy a nő maga is fogyasztási cikk a férfiak asz-
talán, érthetőbb a vásárlási kényszere, mert muszáj magára köl-
tenie, fontos számára, hogy korához képest jó állagú és karbantar-
tartságú legyen. Mert sokkalta érzékenyebb az öregedésre, mint
a férfi. Ugyanis ha egy férfi öregszik, nem távolodik el a lényegé-
től, míg a nő, ha öregszik, egyre távolabb kerül attól a lényegről,
ami a férfiak számára fontos benne. Nem tud már szülni;elvész
a szépsége, hamvassága. Hiába lesz némelyikük közben okosabb,
ez nem számít női lényegnek. Ellenkező esetben a férfinál a kor
haladtával együtt romló külső nem számít annyira, sőt néha se-
mennyire. A fiatalságvágyat erősíti, hogy a 20. század közepétől egy-
re intenzívebben teljed a kereskedelmi értelmű fiatalságkultusz.
Ha biológiailag elmúlt a fiatalság, akkor meg kell vásárolni!
Ehhez rengeteg tem1éket és eszközt lehet kapni, és mindezek fő
fogyasztói a nők. De a fizetőképes kereslet nem bővíthető kor-
látlanul, ezért újabban a "fiatalság" korát egyre lejjebb szállígák,
ezzel újabb és újabb rétegeket vonhatnak be a fogyasztás ba. A gát-
lástalan profitérdek (a kereskedelem) ezzel hatalmas nyomást fejt
ki az idősebb korosztályokra, hogy kapják össze magukat, mert
senkinek sem kellenek stb. Ma már a fiatal lányok huszonéves
korban olyan impulzusokkal szembesülnek, hogy vigyázzanak
magukra, mert már ők sem elég fiatalok, nem elég soványak stb.
A szépség egy olyan jegy, amit döntően a nőkhöz kötünk.
Férfi nem lehet olyan értelemben szép, nlint egy nő, mert akkor
baj van azzal a férfival, aki ezt mondja róla. A görögöknél egykor
minden gond nélkül elismerték a férfiszépséget, és ezt előbbre is
tették nőkénéL Hiszen a teremtmények közül a férfi volt a leg-
magasabb rendű, ha pedig az szép volt, akkor szükségképpen ma-
gasabb rendű szépséggel rendelkezett, mint egy nő. Persze a böl-
csességkedvelők a férfiban is az észt tartották a legtöbbre.
A nők azonban nlindenkor szívesen elfogadták a reájuk testált
szépséghordozó szerepet. Bár a feministák tiltakoznak ez ellen;
szerintük ez a férfiak erőszaktevést' a nőkön, de kifogásuk nem áll
mt'g a lábán. Mint ahogy az sem, hogy a nőkre aszépség elfoga-
dását a férfiak kényszerÍtt'tték rá. A szegény asszonyok mit sem
tehetnek az egészről, merő véletlenségből fogadják el vagy kény-

-187-
szerítik ki az ékszereket, az ezernyi lehetetlen mhadarabot, kiegé-
szítőt, végig az emberiség egész írott történelme során. Ez nyil-
vánvaló feminista túlzás.
A szép nőt meg lehet kívánni, az okosat kevésbé. Ha viszont
az okos nőt kevésbé kívánják, kisebb mértékben elkelő portéka
és kínálata csekély. Nem azért fizetnek a nők dollármilliárdokat,
hogy okosabbak legyenek, hanem azért, hogy szebbek. A szép-
ségre nagyságrenddel komolyabb összegeket fizetnek ki a fejlett
világban, mint az oktatásra. Valószínűleg még a butábbaknak ki-
kiáltott szöszik is hamar rájönnek,. hogy miért fordulnak meg
utánuk a férfiak. Nem a szellemi valósága a lenyűgöző egy szőke
nőnek - azt elsőre fel sem lehet mérni -, hanem a fizikai, azaz
a mellek, a fenék, a csípő, egyebek.
A reklámok érvényesülésének feltétele a megcélzott alanyok
döntési szabadsága. Ez formailag megvan, ám az egész manipulá-
ció, s a nők minél alacsonyabb műveltségűek, annál inkább ki-
szolgáltatottak ennek.
Modern kori társadalomunknak van egy sajátos, mindeddig
példa nélküli jelensége, hogy a nők kultúrkörünkben szinte bele-
vesznek a 19. század végétől kivívott, mára jócskán ki teljesedett
szabadságukba. Nem kis dologról van szó, hiszen a fejlett világ
lakosságának több mint fele nő. Először is az emberek mostanra
szépen megtanulták a szabadságot a nyugati zsidó-keresztény kul-
túra "fejlett világbeli" hegemániájának II. világháború utáni nyo-
mására. Mint mindent, amivel napjainkban csak találkoznak, a sza-
badságot is le kell képezniük saját életük szabta keretekre, ami
nem kis feladat. Általában a hétköznapi tudat nem képes ezt érzé-
kelni olyanformán, ahogy itt szó esik róla. Mert ha nem mondják
reggeltől estig, hogy szabadok vagyunk, akkor talán nem foglal-
kozunk a megélésével annyira, talán másként érzékeljük, és netán
magunkban keressük. Naponta példák tucatjait látjuk, mit is kell
érteni a szabadságon, milyenjogaink, lehetőségeink vannak, s ha
valami extremitás bukkan fel a viseletek, cselekvések terén, akkor ,
nagy hűhóval sietnek a médiák bemutatni: lám ilyet is lehet, ez '
a szabadság - éljétek meg!
Azzal nem foglalkozunk, hogy ez a külsődlegesen megélt sza-
5-<
badság: cirkusz, nem más, mint a szorongás elfedése. Ha egy belső
érzést (mint amodern ember bizonytalansága, szorongása) próbá·

-188-
 lunk föloldani külsődleges dolgokkal, akkor annak valós tartalma
nem szűnik meg vagy fordul ellentettjére, hanem csak elkendőz­
zük. Ideig-óráig nem figyelünk rá, nem vesszük észre. Így a sza-
badságból napi kényszer lesz, amit a média megtanít nekünk ki-
használni jókora kereskedelmi támogatással, és csodák csodája,
a zavarodottság, a bizonytalan életérzés csak nem szűnik az embe-
rekben- sebaj, vannak remek vegyi anyagaink, apró tabletták,
melyeket szintén meg lehet vásárolni. Mert szabadnak lenni nem
belsőleg, hanem külsőleg akarunk, és ehhez mindenféle olyan
dolgot kell művelni, mint a falramászás (climbing) vagy "szabad"
zuhanás (banji jumping) és társaik.
A szabadság a filozófusok véleménye szerint az ember létének
lényegi alkotóeleme. Megélése a szellemi voltunkkal áll össze-
függésben, ami a valódi választási szabadságunk alapfeltétele -
tudnunk kell, miből választunk, és nekünk magunknak kell ami-
kéntet is meghatározni. Mennél inkább tisztában vagyunk dön-
téseinkkel, annál teljesebb a szabadságunk, azaz végső soron
a létünk. A szabadságban van transzcendentális mozzanat is, mert
döntéseink, melyeket szabadon hozunk, túlmutatnak rajtunk.
Szabadságunkban dönthetünk valami jó dolog mellett, és tehe-
tünk roszszat is - mindkettőnek az időben tovább működő kö-
vetkezményei lesznek.
Hiszen társadalomban élünk, más emberek szabadságát is kor-
látozhatjuk anélkül, hogy eredetileg ezt szándékoltuk volna.
Noha a feltételek rajtunk kívül léteznek, a szabadságunk a ben-
sőnkben is érvényesül- már akiben tud. Fontos, hogy valódi sza-
badságeszme érvényesüljön, ne pedig ez a jelenlegi hamis, álságos
szabadságmodell. Gondoljunk csak egy kendőt viselő mohame-
dán feleségre, aki csodálatosan szabadnak érzi magát, holott a rni
ferninistáink úgy látják, hogy az élete elviselhetetlen rabság.
Ugyanakkor egy nyitott házasságban élő, jómódú angliai nő
állandóan szenved, és úgy érzi, "nincsen mozgástere, nem kap
levegőt", pedig egész álló nap azt tesz, amit akar. Csak éppen azt
nem tudja szegény, mit kellene akarnia. Arról nem is beszélve,
hogy bármely szerzetesnővér szabadabbnak érzi magát, rnint a "vi-
lágban" élő, esetleg promiszkuitást folytató, formailag teljesen
szabadon, sőt szabadosan élő nőtársaik. Mindketten azt mond-
ják: "szabad vagyok". Hogyan lehet eldönteni, hogy melyikük

-189-
a szabadabb? Annyit lehet konstatálni, hogy a szerzetesnővéren
látszik a jókedv, egyfajta tiszta derű, míg a lánynak, aki hajszolja
a kalandot, az új at, éli a szabad életét, agyonkozmetikázott arcá-
ból faradt, megtört szemek néznek vissza ránk. Akiknek mosolya
tanult grimasz, nem pedig lelke derűjének ábrája.
A legtöbb élvezeti-fogyasztási cikkhez a szabadság fogalmát
társígák. Ha ezt iszod, evvel az autóval jársz, ilyen betétet viselsz,
amikor menstruálsz, szabad leszel, erre rni vagyunk a garancia -
állítják a csodálatos képek, kellemes zenék, jó hangulatok és válo-
gatottan szép, hiteles arcú emberek.
De hogyan is kell szabadnak lenni a sokunk életét meghatá-
rozó marketingreceptek alapján? Ha ugyanis kell, akkor az már
társadalmi elvárás, tehát rabja lesz az ember önnön szabadsága
kifejezésének. Szabadon lehet fogyókúrázni, rninden különösebb
értelem nélkül ezt-azt vásárolgatni, utazni a világban. Szabadon
lehet partnereket válogatni, mind e körforgás közben egyre töb-
ben magányosak, és azok, akik együtt élnek valakivel, gyakran
társtalanok. Mert a szabadságról úgy gondolkodnak, mint valami
árucikkről, hiszen a reklámok és a tömegkommunikáció egy-
folytában erről szól. Az emberek elfogadják a megvásárolható
szabadságot rnint lehetőséget. Élnek is vele, de az ennél fonto-
sabb, elgondolható szabadságot, amelyről a döntéseik árulkodnak,
egyre kevesebben ismerik. Ha ugyanis nincsen meg a szükséges
mértékű belső szabadságunk, akkor képtelenek vagyunk saját dön-
téseket hozni. Ez pedig lehetetlenné teszi a valódi külső szabadsá-
got is.
(A reklámok ebben a tekintetben úgy működnek, mint a kö-
zépkori ember imája, bár az önkéntes volt. A hívő lélek egész nap
dialógusban állt Istennel. Ma naponta minden városlakó lát, hall
ezernyi reklámot, melyeknek ostoba merkantil közlései munkál-
nak a tudatában anélkül, hogy az illető akarná. Azaz ő is imád-
kozik a fogyasztás istenéhez, csak nem saját akaratából, hanem
úgymond sugallatra folytaga programozott monológját.)
Azért vettem sorra ezeket a gondolatokat, mert pénzünkjava
részét az asszonyok költik el, még akkor is, ha éppen azt hisszük,
hogy javaslatunkra történik a költekezés. A nők tehát azt is meg
akarják venni, ami nem valódi árucikk, a fiatalságot, szépséget.
Sikeresen lehet körükben azt az illúziót kelteni, hogy minden

-190-
 megvásárolható, amit a megcélzottak el is akarnak hinni, mivel ez
kényelmesebb. Persze ezzel a férfiak is így vannak, csak illúzióik
másra irányulnak. Sokan akarnak szerelmet venni, de csak egy
üres nőt kapnak helyette.
A nőnek el kell tudnia dönteni, mit akar kezdeni magával. Ezt
a szakértelmet nem a kozmetikusnál mérik, és a női lapokból sem
lehet megtanulni ilyesmit. Pedig pontosan ez az, amit valóban
tudnia kellene. De amikor a nők e téren "művelődni" akarnak,
akkor is egy merkantil információ találja el őket - mindegyiknek
a végén ott van a fogyasztás. (Jó példa erre az Európán végigszá-
guldó feng-shui őrület, rengeteg könyvet adtak el, sok lakberen-
dező cég kapott remek megrendeléseket. Háziasszonyok százez-
rei mélyültek el az ajtók, bútorok, tükrök megfelelő elhelyezé-
sében, hogy az energiák kedvező áramlását biztosítsák - a férfiak
persze fizették a számlákat és fúrták a falakat. Olyanok tanítot-
ták, akik a térképen nem találták meg Kínát. Mindennek nem
sok értelme volt, mert hiányzott az a - több ezeréves - kulturá-
lis háttér, ami az alkalmazásához kellene.)
Ez a "megvásárolható" szabadság arra tanít, hogy csak én va-
gyok, magamat kell kifejeznem, megvalósítanom, a többi nem
számít. Nők milliói gondolják ezt világszerte, ez megint csak fo-
kozza a társadalmi elidegenedést, bevezeti a totális önzés világát.
Ennek egyik látható jele a mind későbbi szülések divatja, amit
tervezésnek neveznek, holott az van mögötte, hogy párok még
"élni szeretnének egy kicsit", pontosabban nem akaródzik nekik
felvállalni a gyerekkeljáró kötöttséget, aztán addig-addig várják
a jobbat, míg szétmennek, mielőtt jönne a gyerek. Vagy általában
csak egy gyerekre futia termékeny életidejükbőL
Azok a nők, akik rendszeresen és gyakran váltogatják partne-
reiket, egybe sem tudnak igazán beleszeretni, mert nem abból az
emberből indulnak ki, aki kéznél van, hanem egy makacsul vá-
gyott, nem létező ideálképhez viszonyí~ák, amelyhez képest min-
den halandó elbukik.
Mivel a nők férfiügyben amúgy sem szövetségest látnak egy-
másban, hanem inkább vetélytársat, ez tovább fokozza az újabban
beléjük oltott harcos maszkulin tulajdonságokat. Pedig ez nagy
szerencsétlenség, mert ilyen, a világgal harcoló alapállásból még
elviselni is nehéz nekik egy valódi férfi hat,ryományos udvarlását.

-191-
 A női túlfogyasztást úgy igyekeznek erkölcsileg legitimálni az
ebben (anyagilag) érdekelt résztvevők, hogy a szabadság kifejezé-
sévé teszik a vásárlást. A másik érv pedig az, hogy ezzel munkahe-
lyek keletkeznek, ám ez is csalás, mert nem keletkezik belőle sok
munkahely, inkább vagyon a befektetőknek! Amodern ipar jel-
legzetessége nem a munkahelyek létesítése, hanem ellenkezőleg:
megszüntetése, egyre kevesebb ember egyre nagyobb mennyisé-
get állít elő bármiből, a technológiai fejlődésnek köszönhetően.
A haszon fokozódó mértékben egyre kevesebb ember- nemrit-
kán nő - kezében összpontosul.
A nőknek nemhogy szabad, de egyenesen muszáj versenyre
kelniük a férfiakkal. Ez is egy divatos téma, de annak folvetése és
ismertetése rendre elmarad, hogy kinek és mit használ az, ha egy
nő olyan agresszív, mint a férfi, mert egy tévés vetélkedőben le-
győzi a férfiakat nyershal- és békaevésben, homlokra csöpögő víz
kibírásában. J ó anya lesz-e egy olyan agresszív nőből, aki munka-
helyi vezetőként férfiakat lepipálva tud rendet rakni, intézkedni,
tárgyalni? Jó-e egy ilyen férfias nő a férfiaknak? Akik közül nem
egy, látva, hogy a nők elfoglalták azt a nemi szerep- és viselkedés-
módot, melyet születésénél fogva neki kell betölteni, inkább lá-
nyossá válik viselkedésében, mintsem felvegye a harcot. A fiata-
lokat amúgy is megzavalja az a tendencia, hogy a nemi szerepek
változékonnyá váltak, és nem baj, sőt divat, ha nem nemének meg-
felelően viselkedik valaki, mert éppen "így döntött".
A szabadság jegyében egy dolgot nem szabad: a mást eluta-
sítani. Az erkölcsi bizonytalanságban csak egy bizonyosság van,
az erkölcsi relativitás, a másság ájult tisztelete. Erre legalább
akkora elánnal nevelik korunk társadalmában a nőket, mint
a férfiakat. Mint legfőbb értéket ezt közvetítik, a fogyasztás ér-
tékképző jellegének hangsúlyozása mellett. Amire egyébként
szükség is van.
Azt lehet tehát látni, hogy a női nem többletszabadsága az
úgynevezett kivívottjogokkal inkább terhet, gondotjelent a hét-
köznapi nőknek, mint valódi feloldódást és problémáik megol-
dását. A nők egy része pedig megátalkodottan tovább harcol újabb
és újabb jogokért úgy, hogy a jelenlegiekkel sem tud mit kez-
deni. Nem működnek a megszerzettjogok akkor, ha azok mö-
gött nem jelenik meg reális társadalmi igény, mert az nem tár-

-192-
sadalmi igény, hogy néhány nő tengeralattjárón vagy bányában
akar dolgozni.
Ma a médiában sikeresen lehet feminista csoportérdekeket tár-
sadalmiaknak fel tüntetni, pedig ez inkább tragikus mozzanat, mert
nem tudjuk belátni a következményeit. Mindez annak a kikiál-
tott "igazságnak" az alapján történik, hogy a nők ezt így akaiják -
mondanám erre, mert egy szűk körű nőmozgalmár elitnek világ-
szerte ez a meggyőződése. Bár a társadalmi fejlődés szemlátomást
úgy alakult, hogy a nő akkor hasznosabb, ha hagyja kihűini anyái
tűzhelyét, és elmegy otthonról dolgozni ahelyett, hogy gyereket
nevelne, mennyivel kevesebb úgynevezett szociális munkahely
kellene, kevesebbet kellene költeni a társadalmi problémák efféle
kormányzati szintű megoldásaira, ha nem így történne. Nemjár-
nánk-e jobban? Igaz, a férfiaknak még többet kellene keresniük
(bár ez így van ma is, átlag 30%-kal többet keresnek a férfiak, mint
a nők szerte a világon), és a nőknek talán nem lenne akkora sza-
badsága. Mert anyagilag fliggnének a férfiaktól, de a férfiak meg
gyermekileg ftiggenek a nőktőL
Kérdés, valóban akarnak-e ekkora szabadságot a nők. Erre
nem mernék válaszolni, őket kell megkérdezni erről! Nos, ez
több helyen megtörtént a világban, de a hölgyek, akik a válaszo-
kat adták, nem élik meg saját szabadságukat úgy, ahogyan azt az
értük küzdők szeretnék. Mára eljutottunk oda, mint Oriana Fal-
laci, aki már a 60-as években észrevette:

[ ... ] modern nők ezrei csatáznak a megalázott férfiakkal; erő­

sek, hatalmasak és átkozottul magányosak ezek a nők.

Azóta a helyzet csak romlott!

Megdöbbentő adatokat hoz, melyeket a feministák nem szoktak
fennen hirdetni. Amerikában a nőknek elképesztő hatalmuk van,
övék a nagy részvények 60%-a, a biztosítási kötvények 70%-a,
a takarékkönyvek 65%-a. A politikában a nőké a döntő szó, egy-
részt inkább elmennek szavazni, másrészt stabilan 4-5 %-kal töb-
ben vannak, mint a férfiak, akik elpusztulnak abban a hajszában,
hogy megteremtsék asszonyaiknak azt az életszínvonalat, amit ki-
követelnek. Persze dominánsak az alapszintű oktatásban, a kul-
túra számos területén is.

-193-
 Az amerikai nő akkor kezdi az amerikai férfi kommandírozását,
amikor a világra nyitja a szemét, és addig folytatja, amíg csak
örökre le nem hunyja.

Fallacijózanul észreveszi, hogy a férfi elnyomott lény, de ez nem

nyilvánul meg előttük. Sokunk egy életlen át nemjön rá arra, mi
történik vele, amikor azt tanítják neki kisiskolás korában: tisztel-
ni kell a lányokat, és ezt egy életen át megkövetelik tőle!
A tisztelet bilincsér teszik a kezünkre, mely nem engedi, hogy
védjük magunkat a nőkkel szemben, mert akit tisztelnünk kell,
azt nem lehet egyenrangúan kezelni. Annak alattvalói vagyunk!

Az amerikai nő -férfi. Férfi sok kiváltsággal. Van szavazati joga,

de nem kötelessége háborúba menni. Megköveteli, hogy a lift-
ben a férfi levegye kalapját, de ő- ha egyáltalán kézfogásra mél-
tatja- a kesztyűjét se veszi le.

Boldog 60-as évek (Fallaci-könyv akkori élmények nyomán ke-

letkezett)- ma már ennél is rosszabb a férfiak helyzete. Nem lehet
megsimogatni egy nőt, mert ha olyanja van, akkor a férfit kirúg-
ják az állásából, megbüntetik a bíróságon. De arról nem hallani,
hogy férfiakat megalázó nőket hasonlóan törvény elé állítanák.
Pedig mennyi nők miatt nyomorgó, szorongó férfi van!
Bár ma már egyes nők elmennek katonának, sőt némelyek
egy szabában akarnak lakni a férfiakkal, az egyszerűség (bugris-
ság) terjedésével pedig a kalap-kesztyű viselet kikopott, a példák
mégis ütnek. Amerikában az is lehetséges, hogy házassági ígéret
megszegése miatt egy nő pert indíthat, és a férfira az esetek több-
ségében ráhúzzák a vizes lepedőt, de például egyetlen férfi sem
indíthat hasonló esetben pert egy nő ellen. Az asszonytartást még
többször folemlítem, mert az is egy olyan vívmány, amelyre saj-
nos felkészülhetünk itt Európában is. Viszontkereset pedig gya-
korlatilag nincs!
A női szabadságnak vannak kellemetlenebb következményei,
melyek mérgezőleg hatnak a párkapcsolatokra. Amerikában és
Európában az 1920-as években kezdődött a nemi erkölcsök lazu-
lása. A forrnák még merevek voltak, de az első háború sokkja után
a fiatalabb nemzedék nagyobb szabadságra vágyott, és belevetette

-194-
 az életbe. Szabadabb, vadabb zenék járták, a táncok is illet-
lettek, nyilvános helyen egymáshoz lehetett érni stb.
öltözetek is megváltoztak, rövidült a szoknya és a testhez simult.
nemi élvezetek kiélése a társadalom minden osztályában fel-
a fejét, és a nők elkezdtek finom, tapogatózó lépéseket
tenni saját szexualitásuk jobb megélésének irányába.
Ez a fejlődés eltartott úgy a 60-as évekig. Ekkorra már ki-
alakult az a típusú nő, amelyik pontosan tudta, mit akar a férfitól,
. mennyi és milyen élvezeteket. Ezzel párhuzamosan egyre növek-
vő számban megjelentek azok a t(~rfiak, akik érezték, hogy baj
van velük, nem tudnak elég pénzt keresni a nőnek, nem elég jó
szeretők- egyáltalán nem tudnak olyanok lenni, arnilyennek a nő
képzeli őket. Ennek Liliarr Rubin 80-as években végzett kuta-
tásai is tanúságát adják. A férfiak ezekben az intetjúkban pa-
naszkodnak arról, hogy nem érzik biztonságban magukat, alkal-
matlanok, "sosem elég jó, amit tesznek". Ez a tendencia ma is
tart, "a nőket manapság nem lehet kielégíteni"- és mikor lesz,
hollesz ennek vége? A szabadságeszme fejlődésének köszönhe-
tőerr mára a nők szabadon dönthetnek sorsuk fölött, megindult
azon értékek lenézése, melyek a szabadságot gátolni látszanak.
Tehát nem vállalnak annyian szülést, anyaságot. (A kínaiak a női
szépség csúcsát olyan anyában lágák, aki három hónappal van szü-
lése után, ebbe az ideálba bele van szerkesztve az anya és feleség
képe.) Ettől bizony messze van a Hollywood által tetjesztett, fe-
lénk divatos szépségideál.
Sokan a nők közül, mivel nem válnak anyává, nem lesznek
képesek kibontakoztatni a személyiségüket. N em lesznek képe-
sek a kiállhatatlan kamaszlányból odaadó anyává és jó feleséggé
válni, aki képes otthont teremteni, ünnepeket szervezni és érzel-
mileg összefogni a családot. Ha anyává és feleséggé csak tökéletle-
nül lesznek, ellenben szabadok, azzal az egyenleg nemjön létre,
mert az egész eltúlzott általános emberi szabadság bilincset rak
a társadalomra, és ennek végső soron a szabadság elvesztése lesz a
vége.

-195-
Még a feminista írónők is elismerik, hogy a nők hiszékenyebbek,
szinte mindenfélében tudnak hinni. De ezeknek a női hiteknek
van egy különlegessége: nem alávetetten, eleve elfogadólag hisz-
nek, hanem posztmodemül, ők is részesei hitüknek, mert társai
a gurunak, a boszinak, és aktívan alakítják közös hiedelmeiket. Egy-
más közötti beszélgetéseik során aztán kicserélik kialakult nézetei-
ket, és amilyen a világ, néhány marhaság körül "közmegegye-
zés" alakul ki. Ezek bekerülnek a hiedelemvilágba a megannyi
ezoterikus humbug, áltudományos, babonás zagyvalék mellé.
A nők azonban rendíthetedenül hisznek. A jóslásokban hívők
elbizonytalanítására német újságírók 200 2 végén szépen megszá-
molták, hogy az előző években nagy példányszámban megjelent
lapok milyenjóslatokat közöltek az ottani divatos guruktól, má-
gusoktól, sámánoktól (éppúgy, mint nálunk szokás). A németek
alaposak, és ha hinni lehet egy újságíró nak, az összes jóslások 1O
%-a jött be. Kivéve a politikai jövőbelátásokat, mert az, gon-
dolom, mindenki előtt világos, hogy a kereszténydemokrata má-
gusoknak Stoiber (ő volt az akkori kancelláijelöltjük), a szociál-
demokrata guruknak pedig a Schröder jött be. Hiába, a mágus is
ember, és ha elég sokan vannak, akkor nagyjából úgy jósolnak,
ahogyan a népek szavaznak. De az egyéb esetekben beálló 10%-os
találati arány- ami igen gyatra eredmény- sem okozott kárt a jó-
soknak, mert azóta is rendszeresen szerepeinek a médiában.
Régóta ismert, hogy a nők fogékonyabbak a vallások iránt,
jobban megértik a szenvedést, és érzékenyebbek egy sereg olyan
dologra, ami egy férfinak fel sem tűnik. De ennek az érzékenység-

-196-
 nek van egy vonása, amit a férfiak irracionalizmusnak neveznek.
Ezen az alapon a nők, mióta világ a világ, rendszeresen céltáblái
a férfiak élcelődésének. Azaz a férfiak és a nők másképpen racio-
nálisak-tehát szó sincs valódi irrációról (ésszerűtlenségről).
A nő alanyi öntudatának felébredésével indul az énkereső­
kutató folyamat. Ennek okai lehetnek spontának, ám támadhat-
nak kényszerűségből is. Lehet úgy is, hogy szép lassan a nő, mi-
után gyerekeketszült és felnevelte őket, ráébred, hogy ő más, több,
de ezt nem érzékeli valóságosan. Tudatában állandóan ott lebeg
az önkifejezés igénye. Amint rájön erre, már több lesz, mint azt
megelőzően. Akad helyzet, hogy valamilyen kényszerű ok viszi
őket újabb egyéniségük, valódi öntudatuk megkeresésére. Abi-
zonyosságot könyvekből, barátnőktől és leginkább "guruktól"
lehet megkapni. Igen ám, de az öntudatot, a saját lét felismerését
nem adják olcsón, főleg nem a sarki kozmetikában. A létezés cél-
jára egyénileg kell választ adni - már amennyire lehet.
Csak nagyon kevesek fogalmazzák meg saját létük célját, s van-
nak többé-kevésbé tisztában életük értelmével. Először valami
homályos igény merül fel, előbukkan, majd eltűnik, rrúgnem végre
fel kell vállalni- és tenni valamit. A tett rendszerint eljut valami
ruhavásárlásigés a kozmetikusig, s a legtöbb nő itt meg is áll. Ezt
a törekvést támoga~ák az életmódmagazinok, egész iparág állt rá a
nők külső megváltoztatására. (A kozmetikai reklámok vagy a ne-
héz napokon akarnak segíteni, vagy megváltoztatui a nőt.) A vál-
tozás kívülről indul, és meg is állapodik ott. Ez üzletnek nem rossz,
mert a nők megveszik a portékákat, ettől többnyire megnyugsza-
nak, de valódi változást mindez nem hoz, tehát később lehet újra
kezdeni. A legtöbb nőnél ez aztjelenti, hogy befesteti a haját, eset-
leg növeszti vagy éppen levágatja - a hiúbbak még fogynak is.
Azonban maradnak néhányan, akik még ennél is tovább mennek,
még mindig nem elég nekik a változás, és úgy érzik (sokszor jogo-
san), hogy az új frizurával még nem találtak önmagukra.
Ezekből a kusza érzésekből néhány tehetség valódi szellemi
magaslatra emelkedik, kitanul egy művészetet vagy egy új szak-
mát, és sikeres lesz benne, de a többség elbukik, vagy ami ezzel
egyenlő, a fogyasztói receptek alapján az újságokban hirdetett élet-
módiskolák egyikében köt ki. Ezek azok a tanfolyamok, amelyek
esténként és a hétvégeken elveszik a nőt a családjától.

-197-
 A nők többsége számára legkézenfekvőbb az olyan út válasz-
tása, melyhez kevés konkrét ismeretre van szükség, de érzésre an-
nál inkább. Az érzéseket ugye nem lehet vitatni? Az érzések filo-
zófiailag tudati tények, és ezek jelenléte - ha tudom, hogy arra
gondolok, amire- abszolút bizonyosságú. Tévedés sincs, mert
a közvetlen tárgyi bizonyosságat eleve kizárjuk, hiszen gondola-
tokról van szó. Ha valaki úgy érzi, valamiért neki jó, akkor úgy
is van. Ez az alapja annak a sokféle "így érzem, úgy érzem" női
mondatnak.
A nőkkel ezért néha nehéz vitatkozni, mert nem a tényekre,
hanem az azokkal kapcsolatos érzéseikre figyelnek. Mivel pedig
az efféle érzés lehet ragadós is, könnyen találni barátnői körben
olyanokat, akik szintén hasonlókat éreznek, főleg miután apróra
megtárgyalták, miről mijutott az eszükbe- a nők ebben verhe-
tetlenek. Ezáltal növekszik az öntudat és az erő bennük, végül is
mindkettő hasznos dolog, ha nem fordítják ellenünk.
A misztikus hajlandóságú nő képéhez tartozik, hogy ez az
egészjövőben-múltban kutakodás sokszor csupán haladék, mert
amíg a delikvensek még keresnek, addig sem kell egyebet pro-
dukálniuk. (Ezt ösztönösen érzik, és mentális búvóhelynek, hala-
déknak használják.) Aki halad valahonnan valahová, az filozófiai
értelemben sehol másutt nincs, csak úton, mert az egyik helyről
elment, de a másik helyre még nem érkezett meg. A legjobb ki-
fogások közé tartozik ennek a kijelentése: "Tudod, éppen kere-
sésben vagyok." Erre aki ezt hallja, azonnal megadja a felmentést,
mert majd talál - gondolja. De a célba sosem érők mellett van-
nak, akik másként vallanak kudarcot: a sugallatok, égi inspirációk
hatására olyan magasra állítják fc:il a mércét maguknak, hogy azt
reménytelen teljesíteni, igaz, követelni sem lehet rajtuk, de a si-
kertelenségüket érzik.
Megint más útkeresőket az álmaik izgatnak különösen: mitje-
lentenek, megvalósulnak-e, és ha igen, rniként? Azok a nők, akik
hinni akarnak-miként a férfiak is -egyre veszik, mit álmodtak
valójában és mi történt meg velük ténylegesen, úgy összekapcsol-
ják a dolgokat, olyan leleménnyel, hogy ha azt produktív tény-
kedésre fordítanák, megszűnne minden bajuk.
Némelyek tesznek is érte, hogy eléljék céljaikat. Ők a hét elvet
akarják megvalósítani, azaz folkapaszkodnak a tudatfejődés leg-

-198-
 ;;magasabb régióiba. Lássuk csak ezekt't a régiókat. A misztikusok
·.azt mondják, alapfokon az ásványvilág van, ez a legalsó tudati
szint. E fűlött a növények tudati szin~e áll. A harmadik az állatoké.
·tA negyedik az ember általános szin~e, ez a gondolkodásra való
p alapvető képesség megléte. Valamennyien itt élünk- mondják
::a guruk -,férfiak, nők vegyesen. De vannak, akik képesek fel-
emelkedni az ihletettség állapotába - ide a hétköznapi ember csak
.;_ ritkán kerül. E folötti állapotba már csak a guruk vagy a kiválasz-
, tottak képesek eljutni, mondják a tanítványoknak, mert persze
mcsélnek nekik ilyenről - ez az állapot az eksztázis, vagy ahogy
· a beavatottak mondják: intázis. Ez a valódi bölcsesség képessége.
E fűlött már csak egy szint van, aki ezt eléri, az elemeikedik a fold-
. ről, fel a szellemvilágba, Isten létsíkjába az unió mísztíka állapotába .
. A titokzatos egyesülés a teremtővel a misztikusok szerint szellemi
síkon megy végbe. Ez rendben is volna, csakhogy általában olyan
vasárnapi "önismeret-életmód" iskolába járó nővel találkozom,
aki bizalmasan megsúgja nekem: ő maga is bizonyos fokig kivá-
lasztott- mondta neki a mcster -,persze ehhez még sok tanfo-
, lyamra van szüksége. Mire nekem eszembe jutott féljének a hitel-
kártyája- amire a "mester" valójában gondolhatott, véleményem
szerint. Mert a nő, aki ezeket mondta, eksztázisba legfoljebb má-
morító anyagtól vagy egy megfelelő férfitől tudna jutni, szelle-
métől aligha.
Mindenesetre az is nagy teljesítmény egy szegény asszonytól,
hogy elkezdi definiálni önmagát. Ez egy csöppet sem egyszerű
feladat, mert a férfihoz kell mérnie magát, akinek a 19. századig
őrzött tekintélye az ideál. Itt van a kutya elásva, mert női teljesít-
ménynek nem lehet mértéke a férfi, mint ahogy folyadékot nem
méterben mérünk, és nem 40 cm sült krumplit veszünk, hanem
40 dekát. A feministák ott tévedtek nagyot a 19. század végén,
amikor önmagukat a férfiak akkoriban elért teljesítményéhez kezd-
ték mérni, velük kezdtek versengeni. Ez a tendencia ma is tart,
és egyebek közt ezért van olyan sok félelmetes, férfiasan agresz-
szív nő.
De nem akarok beleveszni a különféle misztikus létsíkok köz-
ti bolyongásba, mert iskolája válogatja - egyesek négyet (görög
mintára az elemekhez kötötten), mások hetet (ez nyilván gnosz-
tikus-keresztény ihletés) vagy ötöt (a kínaiak kedvenc száma) tar-

-199-
tanak nyilván. Sok nőnek okoz fejfájást az a reménytelen próbál-
kozás, hogy fóljebb és fóljebb kerüljön a lelki megigazulás útján.
De sajnos nehéz ott járni, ahol nincsen út.
Mi is vitte-viszi a nőket a miszticizmus felé?
Alapvetően a női miszticizmus mindig is ismert volt a főbb val-
lások vezetői előtt. Mennél érettebb a vallás, annál inkább tudja
használni, hollecsapolni, hol duzzasztani a nők misztikus gerje-
delmét. A régi nagy egyházak a buzgó női híveket aprólékos elő­
írások ezreivel kötik (így a zsidó vallás). Mások különféle egyházi
és világi rendeket hoznak létre, ezekben lehet imádkozni, dolgoz-
ni, szegényeket, betegeket istápolni és rendszeres lelki vezetést
kapni. Mert a nőknek erre hatalmas igényük van, ezt jól tudták
a régi korokban, tehát intézményesen létrehozták ezeket a lehe-
tőségeket. Mindazok a vallások, amelyek a miszticizmust nem uta-
sítiák el, pontosan tudják, hogy a lelki dolgokkal foglalkozóknak
vezető kell, mert igen könnyű eltévecini a lélek rejtélyei között,
és valóságos tévutakra, téveszmékre lehet jutni még kimondottan
értelmes embereknek is. Ezért a lelki vezetés intézménye a leg-
több nagy vallásban ismert valamilyen formában. A baj tulajdon-
képpen akkor kezdődött, amikor a felvilágosíták elvetették a val-
lást, és amit a helyébe állítottak, nem bizonyult megfelelőnek.
Másfél századot kellett várni, rnígjött az analízis, ami pontosan ezt
végzi el, csak éppen spirituális töltés nélkül, keveseknek, pénzért
és anyagelvű en. A szekták virágzása mutatja, hogy a nagy vallások
a mi kultúrkörünkben elerőtlenedtek, lassú válaszokat adnak a mai
tempóhoz képest. A kisebbszervezetek jobban tudnak alkalmaz-
kodni. Ha az illető nő nem egy nagy vallásban találja meg a misz-
tikus megoldást, akkor jönnek a kisebb szekták, itt sokkal oldot-
tabbak a viszonyok, kevesebb a dogma. Kevesebbet kell tudni,
nagyobb az egyéni vélemény szabadsága. (Föltéve, ha azt gondolja
szabadon, amit a szekta vezetője vagy irányvonala mutat. De ezzel
ritkán szokott probléma lenni.) A régi vallásoknál ilyen szabadság
nincs, mert merevebbek az évezredes formák, de egyszersmind
a tapasztalat, a hagyomány is bővebb az egyének-csoportok keze- .
lésével kapcsolatban. Évszázadok alatt megvitatott, elfogadott né-
zetek tömege áll készen, csak meg kell tanulni azokat.
A szekták, mivel ifjak, miközben tanítanak, még tanulnak és
változtatják nézeteiket. Persze azért kívánesi lennék a boszorká-

-200-
 · nyok szektájának lelki vezetési stratégiájára meg dogmáira és az
ezzel kapcsolatos vitaanyagokra. Mert a feketére festett haj meg
boszisra vett dizájn az semmi, és eddig csak ezt láttam belőle.
De általában még a szekta is jobb az egyéni útnál, amelyen men-
. néljobban akar valaki haladni, rendszerint annáljobban eltéved.
·. Talán az jár a legjobban, aki ftityül az egészre, és nem töri magát
az egyéni tökéletesedésen.
Mivel korunkban minden vallás szénája rosszul áll, ám az em-
ber változatlanul vágyik önmaga megtalálására, a keresők tömegei
abba kapaszkodnak, amibe csak lehet- és persze egyúttal kényel-
mes is.
Azt hinné az ember, hogy a mobiltelefonok korában meg-
szűnnek a mágiák, a jóslások. De ezek olyan televényt alkotnak,
amely vígán tenyész a technika korában is, sőt mobiltelefonon is
érkezik előfizetésre horoszkóp meg bármiféle jóslás. Az internet-
ről nem is beszélve. Ezek egyik egyszerű fajtája a számokból tör-
ténő jóslás. Figyelem, kedves sorstársaim! Amikor egy asszony
elkezd a konyhaasztalnál nagy komolyan számokat összeadni és
kivonni, majd ezekből kisüti, hogy Eszter nevű lányuknak nem
jó az az iskola, ahova jár, ellenben Ferikéből nagy ember lesz,
akkor vigyázzunk, mert baj lehet a dologból, legközelebb talán
azt mondják a számok, hogy el kell válnia.
Láttuk az imént, hogy van hét szin~e a létnek- nosza, ha van
hét szint, akkor lehet hét erő is, ki vitatha~a? Most kéretik nem
azokra az erőkre gondolni, melyekről fizikaórán tanult az ember,
mert itt csak négy erőt ismernek (mert a többit eltitkolják az em-
berek elől- mondják a "beavatottak"). A egyes rnisztikák azt ta-
ní~ák, hogy a hét erőnek megfelel huszonegy erőpár, melyek a hét
alapvető erőből származnak. A huszonegy erőpár pedig megfelel
az ábécé alapbetűinek. Kérdezhetik ijedten: és a többi betű? Meg-
oldják azok problémáját is! Ezek több erő kapcsolatából kelet-
keznek. Arra a kérdésre nem lehet logikus feleletet kapni, hogy
milyen nyelvű ábécével működik, és miként kezelik a nyelvek
problematikáját. Mert az erő nem tudhatja előre, hogy románul,
németül, oroszul vagy netán angolul kell-e hatnia. (Bocsánat,
tudja! Az erő/világszellem rnindent tud!)
A szív szó jelentését eltérő betűrendek adják különféle nyel-
veken- "inima, Herz, szerdce, heart" stb. Mindegyikben más-

-201-
más betűk vannak- hogyan válik akkor a jelentés egyértelművé
az erők színterén? Ha ugyanis működik a betű-erő megfelelés,
akkor feltétlenül másként működik magyarul, mint angolul. De
ezzel nem kell törődni -legyintenek az akadékoskodóknak kijá-
ró atyáskodó lenézéssel a guruk. Ezeket a dolgokat el kell hinni,
mert amit nem lehet bizonyítani, abban hinni kell, és az embe-
rek hisznek rendületlenül, mert beléjük van kódolva a hit szük-
séglete.
Ha egy asszonyt kislány korában nem tanítottak meg hinni
valamelyik vallásban, az majd felnőtt korában csinál magának hi-
tet, olyat, amilyenre képességei alapján fu~a. Ha tehát valamit
mondunk vagy leírunk, annak nemcsak az a jelentése, amit szok-
ványosan értünk alatta- abban nem lenne semmi érdekes, a be-
avatottak tudják a másik értelmet is. A betűknek ereje van- ezek-
nek is itt, amit a kedves olvasó éppen lát.
Hát még annak a betűnek, amely egy bírósági ítéletbe van
beleírva - az aztán erős, némelyik miatt akár tíz évet is lehet
dutyiban tölteni, és ez még csak a földi létsík! Tudni való, hogy
a számjóslásnak történeti gyökerei a kabbalában leledzenek. A hé-
ber írásban minden betűnek megvan a számértéke, a valóságban
is betűkkel számoltak. Ez az oka az ezzel kapcsolatos, végelátha-
tatlan spekulatív lehetőségeknek. Pedig ami mondjuk háromezer
éve komoly tudomány volt, ma már nem feltétlenül az. De akad-
nak, akik rnindent megtesznek, hogy csináljanak belőle- ha nem
is tudományt, de megélhetést mindenképpen.
Szépen fejlődnek napjaink rnisztikus ismeretei. Azt hiszem,
ha jön egy nagy szervező, aki ezeket a nézetek összegyúlja, tanít-
ványai is lesznek iskolával, templommal, és lesz még néhány va-
lóban nagy koponya, akik rendet raknak a temérdek információ . .
között, elválasztva azt, amit hinni kell, attól, amit tudni kell, és
túlélnek néhány évszázadot - akár nagy vallás is válhat belőle.
Mert hitre szüksége van az embernek, anélkül gyönge fűszál csu•..'.
pán. (Magam a kinyilatkoztatott vallások pártján állok.)
A misztikus nők akarata nem lebecsülendő tényező. Itt most{
nem olyan igazolt nagyságokra gondolok, rnint Avilai Nagy Szentl.
Teréz vagy Sienai Szent Katalin, Kalkuttai Boldog Teréz anya;,:
hanem Kovácsnéra és barátnőj ére, Évi kére. Akik szabad idejük<.
ben lelkesen tanulnak csillag- és tenyéijósolni a lakótelepi sarki/

-202-
 garázsban rendelő mágusnáL Hosszú órákat töltenek azzal a tűnő­
déssel, hogy ki hányas kategóriájú boszi a lépcsőházban, és más
effélék. Mert ezen szegény asszonyok egy része lassan önveszé-
lyes lesz, semmi sem sikerül nekik, és egyre ellenségesebbé válnak
a világgal szemben.
A misztikusoknál a szabad akaratot a kozmikus erők determi-
nálják, a külső világ nem más, mint bensőnk megnyilatkozása -
mondják, és ebben minden racionális ellenérv dacára illik hinni.
Évikénk ezt műszempillája rebbenésenélkül el is hiszi. Mert gyö-
nyörű szó az, hogy kozmosz, szinte felfoghatatlan - ebben nem
is téved, számára bizonyára az. A világ rejtélyes, és csak akkor tu-
dunk eligazodni benne, ha igénybe vesszük a misztikus túlvilág-
ról érkező segítséget. Ami nem más, mint őskori hiedelmek,
babonák és varázslások megemésztetlen, "modernizált" konglo-
merátuma. Egy példa a fantasztikus távlatokra, melyben érdekes
dolog hinni, egy misztikáról szóló könyvben olvastam:

A rézkilincs számunkra egységes, élettelen fémdarabnak látszik,

de belső szerkezete éppen olyanféle csillagvilág, mint amilyen-
ben élünk. Lehetséges, hogy a kilincs egyik-másik elektron-boly-
góján éppúgy élnek gondolkodó lények, mint a mi fóldünkön.
Talán ők is látják a körülöttük nyüzsgő, kavargó elektron-boly-
gókat és a sok-sok atommag napot, de nem tudják, hogy az a kis
kör, ameddig észlelésük tetjed, csak egy rézkilincsnek egész ki-
csiny darabja [... J

Ezt a harmincas évek végén írta egy Kennsbert Károly nevű misz-
tikus tanító. Aki még nem hallott vagy vett tudomást az akkor
már ugyancsak ismert heisenbergi kettős természetről, mely sze-
rint az anyag hol hullámtermészetet mutat, hol pedig részecske-
természetet. Ez lehetetlenné teszi az ilyen mini naprendszerek
létét. De effélében ma is sokan hisznek.
Megáll az ember esze: milyen ez a világ? Lehet, hogy ha a ki-
lincsben komplett naprendszerek vannak, akkor az én agyarnban
is- gondolhatja nem egy fantáziadús útkereső nő. Innen már csak
egy lépés, hogy a kis lények átvegyék az irányítást, és eleinte csak
súgjanak, aztán meg követeljenek. De nem kell megíjedni, ilyen
dolgok szerencsére kevés misztikusnak jutnak az eszébe, túlságo-

-203-
san tudományosak, ők jobban szeretnek ezeknél definiáladanabb,
ismeretlenebb, homályosabb fogalmakkal jönni, mint világerő,
világszellem va~ a kozmikus erők - attól fliggően, ki milyen
"iskola" híve. Am ez a sok zagyvalék- tetszik vagy sem- mű­
ködik!
Tudniillik ezek az erők hajlamosítanak embereket bizonyos
tettekre, cselekvésekre. Ellenükben nem lehet sikeres az egyén,
tehát nem azért fordult el tőlem a féljem, mert rendszeresen azzal
zsaroltam, hogy nem engedtem szexuális közeledéseinek, hanem 1
azért, mert a csillagok állása kedvezőtlen volt. Tehát én nem va-
gyok hibás, hiszen csak engedelmeskedem a világszellem akaratá-
nak satöbbi- fordul meg a gondolat a festett hajszálak erdeje alatt.
Ez az önfelmentés kitűnő en működik a fentebb sorolt miszti-
kus hókuszpókuszban: a munkahelyi sikertelenségek, az anyagi
nehézségek és bármi probléma, kudarc vagy rossz cselekedet ese-
tén. Ha valami nem megy, akkor az a baj, hogy az egyén nem
szublimálja a benne működő ösztönöket vagy kozmikus erőket,
netán rossz a csillagok állása. Sok esetben az ősök, az angyalok és
az ördög is fontos szerepet kapnak - irányzata válogatja.
De szublimálni nemcsak egyénileg kell - úgy is lehet, teszi
hozzá nem egy elhízott javasasszony -, "ha rendszeresen eljön
hozzám, segíteni fogok magán, én nem pénzért csinálom, de
tudja mit? adjon annyit, amennyit gondol". Az előszobában az-
tán valami famulus segít abban, hogy mennyit kell gondolni.
Aki nercbundában megy ilyen helyre és hanyaguljátszik a világi
kötődést ezekben a körökben megtestesítő Merci kulcsával, szá-
míthat arra, hogy sokat kell adnia. De megvágják a többgyerekes
családanyát és a diáklányt is, aki a csillagok állásából szeretné meg-
tudni a szigorlat várható eredményét és azt a nem kevésbé fontos
tényt, hogy végre megismerkedik-e a jóképű és gazdag nagy ő­
vel, mert bizony hosszú ideje nem akadt senki a horogra.
A csillagjós ma már számítógéppel dolgozik- újabban a lap-
topot kedvelik-, melyen jogtiszta és kalózprogramokon egyaránt
futnak a jövő variációi. A delikvens t bevezetik a hatások és ellen-
hatások világába, amiből a gyengébb akaratú nehezen tud kiga-
balyodni. Megtanítják, hogyan kell fogyasztani az efféle infor-
mációkat. Amit aztán rendszeresen meg is tesz a szerencséden. ·
Hiszen külön hatása van a Napnak, a Holdnak, a bolygóknak- .

-204-
 ,ezeknek sugárzása és egyéb erőmegnyilvánulásai vannak. Egy idő
-:után nő nk elkezd olyan fogalmakkal dobálózni, mint domináns je-
~ek. Meg analóg síkok, konstellációk, aspektusok. De ez még sem-
mi ahhoz képest, amikor az állatöv jegyei kerülnek elő. Vannak
;világhónapok, világkorszakok, mindenjegynek van ilyen korszaka.
"Ezekbe nem bonyolódom bele. Akit érdekel, késő esti kábeltévé-
'műsorokban távjóslás t és lelki tanácsot is kaphat, és persze telefon-
~:számot, ahol további, már igazán pontos jövendöléseket vásárol-
~hat csak ott, csak neki szólóan.
Újabban divat a "csináld magad" -asztrológia, lehet esti isko-
lában és hétvégiben is tanulni. Ezeket az "információkat" rend-
, szereserr terjeszti az összes női hetilap, továbbá a kereskedelmi
;rádiók gurgulázó, műkacajos műsorai. Akit történeti síkon érde-
:.. kel a dolog, az egyiptomi kultúra történetén keresztül tengernyi
; információval találkozhat, például a piramisok építéséről, term é-
. szeteserr megfelelő magyarázato kkal, kezdve az űrhajósok segítsé-
gétől az atlantisziak titkos továbbéléséig.
Ezek a misztikus dolgok tagadhatatlanul nagy magabiztossá-
; go t és egyoldalú vitakészséget biztosítanak azoknak a nőknek,
· akik bementek az utcájukba. Érvekkel az ellenkezőjéről, hogy
a világ talán más, ne is próbáljuk meggyőzni az illetőt. Mert épp
azért menekült szegény ebbe a világba, mert neki a valódi nem jó!
Persze arról sem árt tudnunk, hogy ellenkezésünkkel kikez-
dünk a világszellemmel vagy az életünk páljában momentán lako-
zó istenséggel. Vannak irányzatok, melyek Kantra hivatkozva
állítják-egyenes en a kategorikus imperatívuszra utalva-, hogy
. Isten maga az imperatívusz akár a priori, akár posteriori - hiszen
nála mindegy. Az legkevésbé sem zavalja őket, hogy az amúgy
agglegény Immanuel Kant egész életműve ellentmond az ilyen
spekulációknak.
Külön válfaj a kuruzslás modern kori továbbélése, amit egye-
sek természetgyógyászat címén űznek. (Itt nem a felkészült, ko-
moly szakemberekről van szó, hanem a féléves gyorstalpaló n vég-
zettekről, akik szívbaj nélkül kijelentik: minden orvos hülye, de
. az erő velük van, sőt bennük létezik!) A fizikai-orvosi ismeretek
illetve azok megemésztetlen és megértetlen felhasználása előfor­
dul a guruk egy szerényebb változatánál is, ők a gyógyítók, akik
lelki alapon valóban képesek hatni. A nagy őserőből dolgozók

-205-
fittyet hánynak a tudományos tényekre, azaz nem zavarta~ák ma-
gukat a hivatalos tudomány- mint mondják, szándékosan mani-
pulatív- tévtanterjesztésétőL (Tudják az igazat, de szándékosan
nem mondják meg.) Ez az összeesküvés-elméletek dús és bwjánzó
mezejére vezet bennünket, ahol bizony sok női derék is hajlado-
zik a termést összeszedendő. Olyan ez, mint a bizonyos körökben
terjedő "nincs AIDS" véleménykör, csak úgy tesznek az ameri-
kaiak, mintha lenne.
Persze itt tisztáznunk kell néhány dolgot. Az, hogy mi a jó és
mi a rossz, nagyon szubjektív dolog, hiszen ha belegondolunk,
felénk kevés az éhező, fedél van a fejünk felett. A csövesek vala-
mi egzotikus lénynek tűnnek fel, akiket jobb észre sem venni,
mert még felébred a lelkiismeretünk. A csillagjóshoz menő szép-
lány a maga kétbites kapacitásával azt akarja tudni, hogy meddig
tart még a kapcsolata Laj ossal, akinek BMW -je van, mert titkon
szeretne már járni Csicsával, akinek viszont jah~ a is van az Adrián.
A barátnők Lajos pár~át fogják, mert titkon mindegyik Csicsára
hajt, aki gazdagabb, tehát kell valaki, aki hosszúkörmű széplányun-
kat megerősíti Lajos-párti véleményében. Hősnőnk pedig keres
egy ilyet, mert azt még ő is tudja: aki keres, az talál.
Válaszoljuk meg azt a kérdést: miben van a vigasz? Természe-
tesen a karmában és reinkarnáció ban. (Egyik jele ennek, hogy la- .
kásunkban megjelennek a feleségünk/barátnőnk gondozta hagy- '
más virágok.) Elrontottuk ezt az életünket? Sebaj! Ne strapáljuk
magunkat, majd a következő jobb lesz - megszenvedtünk érte.
Remek dolog lehet fürkészni a múltat: kicsodák és micsodák vol-
tuk ezelőtt? milyen testben lakozott a lelkünk, voltunk e harco- ·
sok vagy kurtizánok, férfiak voltunk-e vagy nők, emberek-e vagy
állatok? A variációk sora végtelen- ezek persze nem olcsó fúrké- .
szések, főleg az olyan mágusnál, ahol szép, kényelmes fogászati
székhez hasonló alkalmatasságba lehet feküdni. N éhány helyen .
hipnotizálnak is, fústölő illatozik, és halk tibeti, indiai vagy sámán-
zene szól (ez irányzattól fúgg). Hja, aminőségi szakmákat meg
kell fizetni!
Itt aztán kiderülnek a dolgok, hatalmas és izgalmas titkok tu-
dójává válik a vállalkozó. Gyakran az is megesik, hogy megtisztul,,:
valóban ráébred, hogy eddigi élete nem volt helyes, és elkezdi~
"megfizetni" morális tartozásait, melyeket a világrenddel szemben:

-206-
 fol. De a többségnél csak percekig tart a megrendülés,
izgalom is tetéz: meg fognak pukkadni a barátnők, ha ezt el-
,..~,~~·~"~ nekik. Az ilyen kezelés után a nő n nem lehet eligazod-
mert bár lehet, kiváló szellemi képességei vannak, döntéseit
tényezők alapján hozza meg, melyekkel egy társadalmiasult
ember nem számol. Gondoljunk bele: tetszik a sárga szín,
nem vehetünk sárga sportkocsit, mert az a brahminok színe,
mi megsértenénk a vándorló lelkünket, mert csak ksatriják va-
Ilyenre nem szoktak felénk gondolni, és érthetően furcsa,
.,,,.,.,u .... vJ a baráti körben valaki ilyesmikkel kezd előhozakodni .
..,...._,,.,v, a józanabbak lopva összenéznek, és leadják az egyezmé-
jelet: Szilvi elszállt.
A zsidók és nyomukban a keresztények, de a mohamedánok
is hisznek a lélekben, annak halhatatlanságában. Ezeknél a vallá-
E~''v"·"d' teológiailag rend van. Nem lehet akármiben, akárhogy
hinni, az idők során kidolgozták, hogy mit kell hinni és mennyi-
re- még azt is, hogy miként kell a hitet alkalmazni a való életben.
Ez nagyon fontos mozzanat, hiszen a korai társadalomszervezés
•· alapvető eleme volt a vallás. Igaz, azt is el kell ismernünk, ezekben
a vallásokban ritka az a fajta elmerítkező rajongás, amit a guruk-
hoz, sámánokhoz járóknál közönségesen megtapasztalunk. Ha pe-
dig valakit- szülessen bármilyen vallásba- mégis az érdekel, hogy
elhunytak lelkeivel társalogjon és azoktól kérjen tanácsot, megy
/átókhoz.
Mint az ezoteria szerint tudnivaló, az emberi lény több létsík-
ból áll össze. Mindegyik létsík oda vonzódik amikor felbomlik
a test, ahová való. Az embemek ugyanis nemcsak valódi teste
van - ez a fizikai létsíkhoz tartozik és nem valami nagy dolog,
mert ilyen létsíkban van a darab kavics is a Duna-parton -, hanem
éterteste is van (ilyennel rendelkezik a kísértet is), ezzeljellemzően
a növények is rendelkeznek. Továbbá van egy asztráltest- ezt is
lehet érzékelni, persze csak a médiumoknak -, ilyen asztrálteste
van a hazajáró léleknek, de ugyanilyennel rendelkezik kutyánk is.
Ezekkel a létsíkokkal halandók is rendelkeznek, és ha valamit az
életükben rosszul csinálnak, akkor benne maradnak szegények
valamelyik létsíkban. Guruja válogatja, hogy azért-e, mertjelen
életükben követtek el valami stiklit pont ebben a létsíkban, vagy
a világtörvény akarataszerint kell vezekelni ük. (Micsoda kombi-

-207-
nációs lehetőség! Mennyi megvilágosulás! Hogyan és mikor vét-
kezett Juli az asztráltestével? Miként lehet ezt jóvátenni?)
Az e fölötti létsíkok már nem nyitottak a közönséges embe-
rek előtt, éppen ezért mindenki ide vágyik. A kauzál-sík az intuí-
ció szintie, ide csak a lángésznek született emberek jutnak el ma-
guktól, vagy olyan tanítványok, akiket mesterük biztos kézzel ide
vezet - ha megfizetik. Még kevesebben vannak, akik próféták
lehetnek. Némelyik hazánkban ideiglenesen székelő misztikus
bölcs is ide tartozónak hirdeti magát, ezek létsíkja a budhi, őket
már direkt módon áthatja az Isteni Lélek egyetemes szeretete. ·
Ők már szinte korlátlanul tehetnek csodákat. Csak tévészerep- ~
léseiket látva nem értem, miért nem növesztenek ott helyben .·
a stúdióban egy kis virágot valami magból, netán időnként leala-
csonyodhatnának addig, hogy jótékony célokból havonta egy
ötöslottót kitöltenek stb. Mert biztosanjóllehetne keresni vele,
hatásos eszköze lenne a hívek gyűjtésének. Ilyesmit elmulaszta-
ni, amikor mind azt hirdeti, hogy a világ jobbá tétele a külde- ·
tése - érthetetlen!
De ne foglalkozzunk ilyen csekélységgel, mert ezek fölött is ·
van egy létsík, a legmagasabb, ennek csak egyetlen megnyilatko-
zási formája van, az IstenemberKrisztus ilyen volt, de több is lé-·.
tezett belőle, csak éppen titokban. Ennek a létsíknak atma a neve,
aki ebben létezik, az már teremteni tud, és minden titkok tudója, .
teljesen áthatia az unió misztika. Innen már világos a párhuzamos
világmindenségek misztikus tana - hiszen mindegyik könnyen
teremhet magának egy mindenséget. Kiváló lehetőség, hogy még .
többet lehessen kombinálni az élők és holtak közötti misztikus'~
összjáték minden lehetséges variációja kapcsán.
A misztikus hiedelmek igen sokfélék és kevertek lehetnek::
Aki hisz a kísértetekben, az nem feltétlenül hiszi a lélekvándorlást,~
Aki hisz az ufókban, az nem biztos, hogy hisz a tenyérjóslásb~·
Hinnivaló azonban egyre több akad, amint ezt a különféle létsii
kokat és egyéb idevágó hihetőségeket sorra véve látha~uk. Pe ·
az egyházak sem ma, sem korábban nem nézték jó szemmel ·.
jövendöléseket, jóslásokat.
Az ókorban a vallások mindegyike természetszerűleg kom
jóslási kompetenciával rendelkezett. Az emberek hittek is benn··
a mindennapi élet része volt a jóslások kérése, a kapott válaszok .

-208-
 való töprenkedés és a hallottak megvitatása ismerősökkeL Nagyo
n
elterjedt volt a házilagos magánjóslás, mert a véletlen minde n mö-
gött ott lappangott. Az égi jelek üzenet ének latolgatása átszőtt
e
a minden napoka t. Ezt tették közem berek, rabszolgák és uralko
-
dók egyaránt. Nem akadt épeszű uralkodó, aki ne kérdezte volna
országa me nő jósait, hogy hadi vállalata vagy házassági terve mi-
ként válik be. Olyan természetességgel tették ezt, mint ahogy
mi
meghallga~ uk az időjárás-jelentést, amiko r kiránd
ulni megyü nk.
Az uralom rajutó kereszténység azonba n hevese n ellenezte a jós-
lásoka t- ha hisztek Istenben, akkor bíztok is benne, tehát nem
lesz szükségetek jóslásokra hagyatkozni. Ha Isten cselekedeteit
meg lehet jósolni valamiképpen, akkor Isten nem minde nható.
MárpedigJézus Krisztus volt az egyedüli, aki megmo ndta a jövőt.
Ehhez tartsátok magatokat! - mondt ák a hívekn ek. Másrészt
ha
a vallásról mint szervezetről gondo lkodun k, ott lebegh etett a klé-
rus előtt a dilemma: ha beleme nnek a jóslási versenybe, könny
en
alulmaradhatnak, ami presztízsveszteséget jelent. A keresztény val-
lás nem úgy volt misztikus jellegű, mint a korabeli konkurens sok-
istenhitű vallások, és nem volt alkalmas arra sem,
hogy jóslásra
lehessen felhasználni.
Persze az ember ek ettől mégja vában járhatt ak, jártak is a jó-
sokhoz, és utánaszépen meggyónták a vétküket. Az egyház azon-
ban, miután a Szentlelken keresztül közvetlen kapcsolatban állott
a teremtővel, a hasonló próbálkozásokat kemén yen ellenezte,
és
amikor már tehette , üldözte is. Ennek ideológiai alapjai is vol-
tak, melyek helyet kaptak a kialakuló dogmatikában. Tömö r meg-
fogalmazása: aki a jóslásokban hisz, az Isten ellen vét. Ha pedig
vétkezik, ott az ördög keze is munká l a dologban. Továb bá nem
logikus a jóslásban hinni, mert a keresztények a gondviselésbe
n
hisznek, ha viszont valamiféle praktik ávalleh et befolyásolni a jö-
vőt, akkor tulajdo nképpe n Istent lehet befoly ásolni
- ez esetben
Isten nem minde nható. Ez pedig Isten lényeg ével ellenkezik.
Ez a tiltakozás és harc az egyházak részéről mindm áig tart. Ahogy
most a meccs áll, az összes hivatalos egyház akjóslá s-ügyb en erő­
sen defenzívába kerültek. (Ide lehet sorolní a muszlim egyházat
is.)
Az ember ek egyre kisebb hányada képes megér teni a tudo-
mány eredményeit, mások fogalmakat kevern ek össze, véleke dé-
seiket bizonyosságnak veszik, és legtöb b hétköz napi ember nek

-209-
fogalma sincs arról, eszik-e vagy isszák mondjuk a redoxi poten-
ciált, amit pedig általános iskolában is tanult.
Ez az állapot azt jelenti, hogy egy kezdetlegesebb szellemi
állapotba csúsznak vissza. Amely azt sugallja, hogy nem vagyunk
képesek azzal a sebességgel haladni a fejlődés szellemi grádicsain,
ahogy ezt felhalmozott közös tudásunk lehetővé teszi. Innen csak
egy a kérdés: szétválik-e az emberiség egy fejlett, haladó ágra és egy
állapotában vigaszra szoruló, műveletlen és állandóan fenyegető
tömegre, vagy fuggetlenül a tárgyalt nőktől, egységesen elkezdünk
süllyedni, és a színvonalat azok határozzák, meg akik lemaradtak?

-210-
 A férfi-női kapcsolatok kútmérgezői a 19. század végétől fogva
a feministák, akik kezdeti működésük progressziója óta nem lát-
szanak magukra találni. Mindig újabb és újabb jogokért történő
akciázásaikkal rendszeresen zavarokat okoznak - most már nem
csak a fejlett világ társadalmainak körében. Mert azt keresik, ami
megvan: kivívott szabadságjogok, széleskörű munkalehetőségek.
Ott ringatnak álomba, ahol mindenki horkol. Elmulasztanak ten-
ni valamit az újabb rabszolgaság ellen, mely reklámok formájában
alázza meg naponta a női nemet. Ha valahol tűz van, akkor lelke-
sen rohannak oltani olajos korsóikkal, benzines kannáikkal. Nem
tűnik szerenesésnek a női leszbikusság propagálása a "fallokrata
férfiuralommal" szemben, mint ahogy az sem fog nyerni, hogy
a ferfiakkal szemben irreális szexuális elvárásokat teljesztenek am~­
dián keresztül.
Még mielőtt összeesküvés-elmélet felvázolásával vádolna va-
laki, nem egy feminista szuperközpontra gondolok egy felhőkar­
coló felső emeletén, ahol férfiasan öltözött nők döntenek arról,
hogy mit csinálnak ajövő évben a férfiak ellen. A feministák ügye-
sen beépültek a média-véleményhata lomba annak minden szint-
jén, úgyszólván egy progresszív ágát alkotják oly módon, hogy
erőszakosan kisajátí~ák a nők tömegeinek, valamint egyes kisebb-
ségeknek, etnikai csoportoknak a képviseletér, minden legitimá-
ció nélkül. Ott vannak a liberális pártokban, a parlamentekben
a szociáldemokrata vagy középutas pártokig mindenhol. Javasla-
tokat teljesztenek elő az abortusz, a női önrendelkezés és ember-
jogi kérdésekben. Az európai törvényhozásokban egy bő évtized

-213-
alatt átnyomták a családban verekedő férfiak elleni szigorú eltil-
tási törvényeket. (Helyes! De hol marad a veszekedő, verekedő
nők hasonló megfékezésére hozott korlátozás? Az éremnek férfi
szemmel két oldala van.) Lelkes harcosai a vallási, faji kisebbségek
felemelkedésének, figyelnek, nehogy valami sérelem érje érde-
keiket. Ők a mindennemű elnyomatás kiderítői, még ott is sok
esetet felderíten ek, ahol nincs is ilyen, mint utóbb kiderül. Ame-
rikában a fekete nőket pártolták a hatvanas-hetvenes években,
most az arab világ elnyomott nőiért harcolnak. De műsoron van-
nak az afrikai nőkjogai is. Nálunk a dávodi leány abortuszjogáért
szálltak síkra. Ezek a megjelenések a közvéleményben óriási te-
kintélyt kölcsönöznek nekik. Autentikus véleményformálók, meg-
kérdőjelezhetetlen tekintélyek. A jobboldali politikusok ugyan
néha piszkálják őket, de nem sok eredménnyel, mert a médiába
nekik nem tanácsos belekötni ük, hiszen őket választják, a médiá-
ban meg egyszerűen dolgoznak a munkatársak, viszont ezek a
munkatársak mondják meg az embereknek, az illető politikus jó
fiú-e. Általában együtt mozognak a világpolitika főáramlataival,
így a globalizáció lelkes harcosai. Tevékenységük a kereskedelem-
ben óriási hasznot produkál, mert divatokat teremtenek, trende-
ket jelölnek ki, melyek a mai világban azt jelentik, hogy bővül
a piac és fellendül kereslet. Gondoljunk csak a szingli-jelenség
agyonelemzett és ezzel reklámozott futtatására.
Ki a feminista? Sokkal több van, mind gondolnánk. Aki gye-
rekei nevelése helyett inkább önmagát akalja megvalósítani. Aki
a féljjel való ésszerű engedményeken alapuló együttműködés he-
lyett "majd megtaníga", .,ráncba szedi" a férfit. Aki behunyt szem-
me! helyesli az iskolai dohányzást, a hinnyű drogok forgalmazását.
Aki megfontolások nélkül küzd az abortusz jogának teljes kiszé-
lesítéséért. Aki ellenez minden társadalmi szinten érvényesülő,
az egyént akár korlátozása révén is óvó törvénykezést. Aki előbb
fizet be esekket az "árva kiskutyák" javára, mint a környékbeli
egyházak szegényérkeztetési alapjába.
Ezek mind a feministák szekerét tolják. Közben nem is jut
eszükbe a feminizmus- viszont a feministák felhasználják a véle-
ményét azzal, hogy átveszik hasonló szellemű követeléseit. Majd
csokorba kötve prezentálják a médiában. Hogyanjutottak a femi-
nisták ilyen magas polcra, és nlÍt akarnak?

-214-
 A FEMINIZMUS KEZDETEI

Mint minden legitimirási problémákkal küzdő szélsőséges moz-

galom, a feminizmus is igyekszik több-kevesebb híressé vált nő­
ről állítani, hogy az ő elődjük volt. Az erőltetett párhuzamok nem
zavarják a feministákat, hiszen ők nem történészek, hanem egy
osztályharcos gyökerű mozgalom tagjai. Hagyományosan nem
szoktak vesződni holmi filológiai, történeti és ténybeli finom-
ságokkal akkor, amikor lehet ütni egyet a férfiakon, illetve nagy
általánosságban r:ijuk lehet húzni olyan sablonokat, amelyek mesz-
sze nem felelnek meg a valóságnak.
A magam részéről a feminista elődök között emlegetett Nagy
Katalin cárnőt nem tekintem feministának, mert ha egy nő mű­
velt, határozott és kedveli a ferfiakat, vagy netán abszolút uralkodó,
attól még nem feminista. Szapphóval pedig nem tudok mit kez-
deni, ki tudja, milyen is volt egyáltalán a Krisztus előtti 6. század-
ban élt nagy költő élete. Akinek született egy lánya- róla egy
verséből tudunk-, de ismert egy ifjú iránti balszerencsésszerelme
is. Ami azt illeti, a barátnőihez rendkívüli szerelmes verseket írt.
De ettől még nem kell őt feministának tekintenünk, mert mint
az utána következő korok rossznyelvű vígjátékszerzői állították,
leszbikus volt (az dnevezés éppen Szapphóra, illetve életének te-
rére, Leszbosz szigetére utal), de a leszbikusság még nem feminiz-
mus. Az más kérdés, hogy a leszbikusok nagyon tetszenek a femi-
nistáknak, és sokan ideológiát gyártanak nekik.
Ugyanakkor ezzel az erővel Georg Sandor el tudnám fogadni
feministápak, de őt meg nem szeretik, mert direkt nem írt egy
korabeli feminista lap ba. Pedig szivarozott is, férfiruhákban járt,
lelkesen hirdette a nők jogát a szabad szerel emre, voltak eszméi
a női egyenjogúsítással kapcsolatban- igaz, meglehetősen józa-
nok. A feministák olyan kapkodva rakták be a feminizmus irattá-
rába a kiválasztott neveket, mint ahogy a nők bőröndöt pakolnak,
amely annyira csurig van mindennel, hogy nem lehet becsukni
sem, mégis hiányzik belőle minden, ami pedig kellene.
A felvilágosodásnak nevezett általános roham a bevett intéz-
mények, a királyság, a vallás ellen, lassan megtörte a fennálló ab-
szolutisztikus hatalmat, és a megváltozó, polgárivá váló közszellem
természetesen meghozta néhány nő kiemelkedését. Ezek több-

-215-
nyire eltértek az átlagtól, vagy kiemelkedő tehetségek voltak,
vagy rendkívüli hisztérikák, esetleg mindkettő együtt. A teljes-
ség igénye nélkül mutatok néhány korai ferninistát, akiket a kor-
társak akkoriban nem tartottak feministának, inkább eszement
nőknek.
A francia forradalom hatására minden izgága - mondhatjuk
forradalmi - elem Európa-szerte elkezdte gyártani saját kiáltvá-
nyait, ezek egyik első képviselője volt Mary W ollstonecraft is.
Az általa írt terjedelmes könyv 300 oldalt tesz ki, ezt tekintik
a feminizmus alapművének. Mary 1759-1797 köztéltele életét
a férfiak uralta világban. Állítólag apja italos állapotban néha ve-
rekedett is (tehát olyan lehetett, mint abban a korban a durvább
terfiak általában). Művében csupa olyan dolog szerepel, arnivel ma
már jórészt egyetértünk, de micsoda botránykő volt ez akkor?
Mary úgy gondolta, hogy a nő, akit a félje ellát mindennel, egy
"tyúkketrecbe" van zárva, és tartásért szabadságával, erényével
fizet. Itt már megjelenik az a gondolat, amely a mai feministák-
nak is vesszőparipája, mely szerint a házasságban a férfinak nemjár
a nemi aktus, mert a terfiak ezzel kihasználják a nőket. Azt pedig
nem lehet hagyni, mert ettől tönkremegy az egójuk. A szerelemről
általában nem vesznek tudomást, mert nekik talán nem jutott
ki. (Ilyen gondolattal találkoztam egy ügyvédnőnél is, aki felhábo-
rodottan mesélte, hogy a szemét- korábbi - bará~a olyan mocsok
volt, hogy amikor szeretkeztek, a férfi rendszeresen elélvezett,
és milyen jó volt neki, mikor őneki meg nem!)
De a feminista ősanya körül sem volt rendben minden, talán
a nézeteit is fciladta, amikor Párizsban a forradalom közepette be-
leszeretett egy amerikaiba, aki persze megcsalta és kihasználta.
Ezt szegény asszony már nem bírta, pedig még egy gyereket is
szült annak a gazembernek (ekkor már 35 éves). Öngyilkos lett,
leugrott egy hídról, de nem fulladt a vízbe. A feminizmus nagyobb
dicsőségére kihúzták, és már jött is egy újabb szerelem, még egy
gyerekszülés- ebbe szegény belehalt. De a leánygyerek nem akár-
ki lett, Mary Shelleynek hívták asszony ként, a híres költő felesé-
ge lett, ő írta meg a Frankensteint. Nem örökölte anyja feminista
nézeteit. (Egyébként érdemes számba venni, a híressé vált, vala-
rnit alkotó nők között alig akad feminista, az ismind nagyon mér-
sékelt.)

-216-
 De a forradalom másra is kitűnő alkalom, mert állítólag itt
történt az első női lázadás: mosónők, cselédek és effélék olcsóbb
kenyeret követeltek. Erre már a kommunis ták is emlékezne k,
mert az ő szemükben ez nem feminista tett, hanem forradalmi!
Ami a kommunis táknál egyenes bejutás t jelent az internacion á-
lis, osztályok és kizsákmányolás nélküli menriyországba.
A forradalmi események haladtával a francia nők is egyre radi-
kálisabbak lettek, az általános forrongás közepette a vérmesebb
és vadabb házmesternék aktivizálták magukat. Persze nem a női
egyenjogúság indította be őket, rnint ezt a mai feministák próbál-
ják velünk elhitetni, hanem egy kis lincselés, rablás és miegymás,
ami ilyenkor szokásos. De rossz lóra tettek, mert a jakobinus ter-
ror alatt nagyon sok nőt lefejeztek az akkor divatos guillotine-nal.
Így végezte Olympe de Gouges, aki az Emberijog ok Nyilatko-
zata ellen is tiltakozott, mert szerinte abba nem voltak belefoglalva
a nők jogai. Modern követelései voltak:

Ha a nőnek joga van a vérpadra lépni, akkor a szónoki emel-

vényre lépni is legyen joga.

Politikai jogokat követelt, de ezeket nem kapta meg. Arnint akon-

vent összeszedte magát, módot kerítettek a kivégzésére -köve-
telései részben teljesültek: a vérpadot megkapta.
A forradalmár testvérek nem tisztelték a női egye~ogúság ha-
ladó eszméit megtestesítő mosó-, takarító-, utca- és egyéb nőket.
Bezáratták az összes nőegyletet, sőt mivel ez sem csillapította le
a nők kedélyét, eltiltották őket a nyilvános gyűlések látogatásá-
tól is.
A lázadásban természetesen megjelent a vallásellenesség is, hi-
szen nem Istenről beszélnek, hanem a Legfőbb Lényről, ami lénye-
gében a bevett vallások akkori Isten-képé nek sommás tagadását
jelentette. Ennek jelentősége az egész későbbi feminizmus tükré-
ben az, hogy kidobták a segítő eszközt, amellyel saját magukat
és nőtársaikat türelemre tudták volna inteni.
Voltak másjeles elődök is. Például Théroigne de Méricourt,
akinek ez csak felvett neve, és rniután elunta, hogy prostituáltként
keresse meg kenyerét, lovaglóruhát húzott, és elkezdett szóno-
kolni. De egy idő múltán pontosan azok támadták meg, akiknek

-217-
érdekében beszélt. Az őt megtámadó nők levetkőzették és meg-
kövezték, ám ebbe nem halt bele, de utána szegény bolondokhá-
zába került, ott adta ki a lelkét.
A feministák kétségbeesett elődkeresése nekem olyannak tű­
nik, mint a kommunistáké, akik annyi partizánt meg ellenállót,
tizenkilences veteránt kreáltak maguknak 45 után, hogy azokkal
meg lehetett volna nyerni a II. világháborút magyar részről.
De feministák Amerikában is kimutattak dicső elődök et, min-
den olyan rabszolganő t, aki megszökött gazdái tól, és északra me-
n ekül t, feministának állítottak be. De ide sorolták az északon szü-
letett azon fehér nőket is, akik abolicionisták voltak. A szabadabb
Amerikában persze sok jóérzésű nőt rázott meg - mint utóbb
írták - "fekete nőtestvéreik" rabszolgasorsa.
1888-ban az amerikai nőmozgalmárok, (ma már feministává
tett) ősanyák létrehoztak egy társaságot, amely a nők szavazati
jogáért küzdött. Ezzel a mai értelemben vett feminizmus döcögő
amerikai szekere is megindult. De a legfőbb feminista műhely
Angliában működött, melynek a 19. században leginkább szük-
sége volt munkaerőre, ezért ott a nők is dolgozhattak, sőt az alsóbb
osztályúaknak egyencsen dolgozniuk kellett. A nőmozgalmak is
itt erősödtek meg leginkább, mert itt volt a legtöbb relatíve füg-
getlen nő. Mivel szemmellátható volt, hogy ugyanazt a munkát
a nők kevesebb pénzért végzik, mint a férfiak, ezért Gogosan!)
még inkább háborogtak.
Érdekes módon nem azok a szerencsétlenek lázadoztak, akik
napi 10-14 órát güriztek, hanem a ki párnázott, kellemes angol
otthonok melegét élvező középosztálybeli hölgyek. Ezeknek nem
kellett dolgozniuk, ellenben ráértek helyzetükön gondolkodni,
és n1Ível a társasági illem megkövetelte egy akkori hölgytől, hogy
alapismeretei legyenek (tehát írni-olvasni tudtak), tücsköt-boga-
rat összeolvasván kisütötték, hogy nem jól van a világ. Mert a
féljük őket is megerőszakolja és néha megveri stb. Ráadásul egy
csomó nő pártában volt, mert nemjutott neki férj. Tehát ráértek
mozgalmárkodni és haragudni a férfiakra, pont azért, mert nem
jutott ki nekik abból a fortelemből, amit szeriotük egy férfi jelent.
Ugyanis a férfiaknak akkoriban előbb vagyont kellett szerez-
niük a házassághoz, amibe sok férfi belepusztult a gyarmatokon.
A viktoriánus Anglia rendíthetetlenül hitt elveiben, ezek egyike

-218-
 volt a mára elfelejtett és lenézett férfiúi felsőbbrendűség eszméje.
Maga a királynő is hódolt ennek, mert rajongva szerette Albertet,
a félj ét, aki korán meghalt, és a hűséges kis özvegy ráért egy mí-
toszt építeni köréje.
Az angol feministák közül egy bizonyosJosephine Butler elő­
jöttaszexuális kizsákmányolás korábban is fölvetett rögeszméjé-
veL (Csak zárójelben merem megjegyezni, hogy emiatt létezik
még mindig emberi faj, tudniillik, hogy az egyik fél szexuálisan
meg más módon is kizsákmányolja a másikat. Már amennyiben
aszexuális aktust is lehet rögeszmés korai marxisták módjára ki-
zsákmányolásnak tekinteni. Mint látjuk, lehetett, és máig is lehet,
mert nem szűnnek meg erről irkálni a feministák.) Josephine
tüntetett minden ellen, amin férfiszagot lehetett érezni. Például
létezett abban az időben egy bölcs és praktikus rendelkezés (mely
a kor tudományos színvonalán indokolt volt), eszerint ha lakta-
nyák és hadikikötők területén kurvát fogtak, azt megvizsgálták,
nincsen-e neki olyan baja, amely megbetegítheti a hadsereg tag-
jait. Ez nagyon felháborította őt is meg feminista társait, mert
ebben a férfiúi elnyomás netovábbját látták. További mániája
volt Butler kisasszonynakaszexuális gazdaságtan. Olyanokat gon-
dolt - némi marxista beütéssei -, hogy a szexuális szolgáltatás,
azaz a kurválkodás törvényes női munka, mert a férfiak miatt
szükséges. Tény és való, manapság nem kevés olyan ország van
a világon, ahol az örömlányok nyugdíjat kapnak, mert adót fizet-
nek. De még nilelőtt valaki elalél a világ fejlődésén, közlöm, hogy
a történelem során számosbirodalom (a görög, a római), a közép-
kori városok rendesen adóztatták az örömlányokat. A mohame-
dánoknál már a ll. században ismert volt ez a bevételi forma,
pedig ott háreme is lehetett több jeles férfiúnak.
Joshephine megelőzte korát, a mai feministák között lenne
a helye, akik már a férflak ellenségei. Még azt is hitte, hogy a nők
kultúrája különbözik a férfiakétól- ezen eszméletlenül sokat tud-
nak vitatkozni a műveltebb feministák. Tekintettel az akkori idők­
re, ha akultúra egészét vesszük, és kivonjuk belőle nlindazt, anli
"férfi kultúra", nem tudom, mi maradhat a nőknek, hacsak a fe-
minista irományokat nem vesszük kultúrának.
Az akkori angol feministák azt gondolták, hogy mások, mint
a férfiak, erkölcsileg magasabb rendűek- mára kiderült, hogy nem

-219-
 azok, és sosem voltak, csupán egymás között gondolták ezt, látunk
ma is ilyet bizonyos politikai körökben. (Azt hiszik magukról és
kölcsönösen egymásról, hogy jók. A terroristák is saját maguk és
eszméik magasabb rendűségére hivatkoznak.) Egyes korabeli fe-
ministák abban a hitben ringatták magukat, hogy a nők azért tisz-
tábbak, mert igen kevéssé igénylik a szexet, ellentétben a férfiak-
kal, akiknek máson sem jár az eszük. Erről is tudjuk már, hogy
minimum egálban vagyunk, de annyi különbég akad, hogy a fér-
fiak inkább bevallják, ha nő kell nekik.
A nők viszont fordított esetben hisztérikusan kezdenek visel-
kedni- erről gondolják a férfiak (helyesen), hogy férfi kell a nő­
nek, rendezni a lemaradásoka t. De azok a feminista ősanyák való-
színűleg nem kellettek a férfiaknak, és ezért nem igényelték a sze-
xet, vagy eleve jégtömbből voltak faragva. Nem tudom megállni
a megjegyzést, fényképeiket nézegetve. Könnyű úgy szűzies éle-
tet élni a nőnek, ha szerencsétlen rútnak születik. Persze voltak
ebben a korban a feministák között olyanok is, akik efféle hülye-
ségekkel vitába szálltak- nyilván nekik más tapasztalataik voltak,
mert úgy vélekedtek, hogy a nők is kívánják a szexet. Ha nor-
málisak.
A feminista szervezkedés megállíthatatlan. Amerikában Susan
B. Anthony vezeti a szüfrazsett-mozgalmat, és Forradalom né-
ven kiadja az első feminista újságot. Nagyjából ez az a kor, ami-
kor minden nemzet kitermelte a maga feministáit, vezetőikkel
együtt.
A nagy angol feminista, Emmeline Pankhurst Párizsban ne-
velkedik. Frankomán és utáljaa poroszokat (ezek a szegény po-
roszok mindig csípték aszemét valakiknek). Félje igazi liberális
szakszervezetpárti (a késő viktoriánus korban ez annak számít),
ateista, szabadgondolkodó. Mindketten szocialisták. Egy szélső­
séges szervezet tagjai. Emmeline-nek számos követője akad. Ezek
mind erős karakterű nők, közülük egyet még az ír parlamentbe
is beválasztanak, de Sinn Fein-es, és nem foglalja el a helyét.
Ezek az amazonok 1903-ban megalakították a Nők Társadal-
mi és Politikai Szövetségét. Ez elkötelezett, megszállott és rajon-
gó nők agitációs tömörülése volt, jó szónokokkal. N em röstellték
járni a vásárokat, és minden lehetőséget megragadtak, hogy esz-
méiket tetjesszék A kevésbé képzett és féljeiket nem szerető nők

-220-
 körébenjól haladt az agitáció, mert főleg a nők szavazatijogának
előtérbe tolásával szereztek híveket. Ebben a kérdésben Angol-
honban a 19. századra visszalépés történt a középkorh oz képest,
mert akkor a birtokosnőknek volt szavazati joguk, sőt bírói ha-
talmuk is. Ezzel szemben az 1867-es választási reformtörv ény,
amely a nőket azonos szintre helyezte volna férfiakkal, masszívan
elbukott. Több kísérlet történt ebben az ügyben, de 1884-ben,
majd 1892-ben sem jártak sikerrel.
A feministák várakozásai még V. György király 1911-es nyári
megkoronázását követően sem teljesültek a szavazatijoggal kap-
csolatban. Ekkor valódi harcot kezdtek, amolyan városi gerilla-
stílusban. Betörtek kirakatokat, és a kővel elérhető birodalmi
minisztériumok ablakait. Sőt akadt egy köztük, Emily Davison,
aki életét adta a női szavazatokért. A szüfrazsett (ez a jelző külön-
ben sértő volt eredetileg) V. György király versenylova elé vetet-
te magát, és szörnyetha lt- a zsokéról nem tudok. Az elégedetlen
nőkkel egyébként nem lehetett bírni. Felgyújtott ák a híres arisz-
tokratikus Lawn-Ten nis-Club épületét, tönkretetté k a Lon-
don-Glasgow telefonvezetéket, felgyújtották Lloyd George pénz-
ügyminiszter (későbbi miniszterelnök) vidéki rezidenciáját, be-
verték a belügyminiszter ablakait.
A hatalom (értsd a férfiak) megfontoltan fellépett, és elkezdte
aszokásos eljárásokat: letartóztatások, előállítások, figyelmezteté-
sek, beszélgetések a féljekkel stb. A kaptárba gyűjtött szüfrazset-
tek erre az áristomban el is kezdtek tüntetni, nem ettek, és mint
belevaló, kemény, fanatikus nők, megszállottan viselkedtek. Ami-
kor elkezdték őket gumicsövön keresztül táplálni, azt rikácsolták,
hogy "orális erőszak" történik velük. Természetesen itt nem arra
az illetlen dologra kell gondolni, amire ma szoktunk, hogy a ha-
talmi szervek netán visszaéltek férfi voltukkal. Aki a nők közül
már haldoklott, azt kiengedték, ha felépült, megint elkapták. Így
ment ez a háborúig. Emmeline Pankhurst és a lánya is sokszor
voltak börtönben, de a bíró előtt (saját magátszok ta védeni, ne-
hogy belekeveredjen az ügybe holmi férfisoviniszta disznó ügy-
véd) több ízben arról beszélt, hogy a hatalom emberei közül
melyik milyen bordélyház banjárt korábban. Ennek elképesztő
hatása volt, és nagyon kínosan érintette a hatóságokat, a jól mű­
ködő prostituált információs hálózat ellen nem tudtak semmit

-221-
sem kezdeni. A dologhoz hozzá kell tenni, hogy rendes házasság-
ban élő középosztálybeli férfiak közül sokan látogatták az efféle
intézményeket, ahol olyan szolgáltatást kaptak, amiről otthon
nem is álmodhatott egyikük sem.
A fanatikus nők közül sokan megtörtek, és az állandó erőszak
nem tetszett minden feministának, több volt bennük a nő, mint
a forradalmár. Ók nem értesültek arról a széltében hirdetett és
dogmakánt máig is hangoztatott feminista állításról, mely szerint
a nő minden tekintetben egyenlő a férfival. Bár néhány megve-
szekedett feminista azért tovább gyújtogatott, és sorozatban do-
bálta be az ablakokat- ami inkább közbűntényes tényállás, mint
holmi magasabb erkölcsiszint -,de előbbre nem jutottak. Egyre
közelgett 1914 júniusa, a szarajevói merénylet (a nagyhatalmak
már évek óta fegyverkeztek, és készültek egymás ellen). Noha
a brit parlament alsóháza májusban 140 szavazattal 60 ellenében
elutasította a nők választójogának bevezetését, továbbszervez-
kedni már nem volt idő, mert közben kitört az I. világháború,
és azok a szüfrazsettek, akik eddig vadul és militánsan férfielle-
nesek voltak, nyomban akkora hazafiak lettek, hogy lepipálták
a férfiakat.
Kevés akadt közülük, amelyik pacifista lett, noha ez jobban
megfelelt volna az állandóan hangoztatott "női jellegnek". A nők
közül sokan elmehettek dolgozni a gépgyárakba, ahová a femi-
nisták mindig vágytak, ám a sovén férfiak kizárták onnan őket.
Persze meglett a választójog is, a háború kivívta helyettük.
Eddigi áttekintésünkből kimaradt egy fontos mozzanat, amely
a korai feministák írásaiban szinte azonnal előjön. A férfisovinisz-
ta Marx írásainak hatása. A feministák többsége, főleg ha szegé-
nyebb sorból emelkedett fel, nyomban behódolt az új, mindent
a gazdaságból és az osztályharcbóllevezető eszmének. A nőkkel
kapcsolatban a korai kommunista, szacialista mozgalmakban ko-
moly ellenérzések merültek fel, mert bár jól hangzó követelésük
volt a nők választójogának és önrendelkezésijogának bevezetése,
nem gondolták komolyan, mert ha megkapják a választójogot,
akkor-mivel politikailag tapasztalatlanok- valószínűleg nem
fognak olyan haladó (akkor felforgató szellemű) pártokra szavaz-
ni, mint a szacialisták - gondolták az elvtársak. Persze ezt a női
szavazatok ellenzői is [elismerték, és mivel gyakran a szocialisták-

-222-
kal szemben ültek a parlamentekben, ők is alaposan belebonyo-
lódtak a csatározásokba, mert csak színleg akarták a változást.

FEMINISTÁK ÉS KOMMUNISTÁK

Marx, aki többeknézeteszerint némi anarchista beütéssei is ren-

delkezett (az érettségi dolgozatában igen sokszor szerepelaz erő­
szak kifejezés), örült a korai feministáknak, de nem azért, mert
egyetértett velük, neki esze ágában sem lehetett ilyesmi. Viszont
kapóra jött, hogy a nők- igaz, nagyon kis csoportokban- elkezd-
tek szervezkedni, lázongani és felforgatni. A korai feministák
egyik eszméje az volt, hogy a nők férfiaknak történt akkori ter-
mészetes alávetettsége nem biológiai, hanem társadalmi alapon
nyugszik. A "mocskos", durva, erőszakos kapitalisták egyben hím-
soviniszták, akik otthon megerőszakolják, mi több, egyenesen
prostitúcióra kényszerítik a nőket.
Akik ilyeneket ki találtak, azokat valószínűleg nem kényszerí-
tették semmire sem. Mert sajnos nem akadt olyan kapitalista vagy
más burzsoá, esetleg nem burzsoá férfi, akinek kellettek volna.
A nagy éleslátó Engels azt is kispekulálta, hogy a korai társadal-
makban biztosanjobb volt a nők sorsa, amit utóbb a balos femi-
nista Beauvoir éiből elvetett. Pedig ebben Engelsnek volt igaza.
Bár akkoriban mindenki sorsa annyira rossz lehetett, hogy érde-
mi különbség nem nagyon akadt. A kommunista gyökerű femi-
nizmus ecetfája Németországban "virágzott" ki legszebben, a
német kommunisták - illetve ahogy őket akkor nevezték: szo-
ciáldemokraták- némelyike erősen foglalkozott a nők kérdésével.
Abban az országban, ahol egyébként a nők még 1902-ben is úgy
mehettek politikai egyesületek ünnepeire a porosz belügyminisz-
ter külön engedélye alapján, hogy ott kizárólag egy elkerített te-
remrészben tartózkodhattak.
Egy August Ferdinand Bebel nevezetű úr- akiről az idősebb
korosztályok még tanultak az iskolában a szocializmus ősatyjai
között - Írt egy könyvet A nő és a szaeia/izmus címen a nőknek
a szocializmusban betöltött szerepéről. Be bel jelentős egyéni fej-
lődésen ment keresztül, mert 1863-ban még az általános választó-
jog ellen volt, de utóbb mint a Reichstag képviselője jelentős nő-

-223-
jogi társadalomjobbító aktivista lett belőle. Bebel, aki evolucio-
nista alapon mélységesen hitt a társadalom fejlődésében, így ír:

Sem "zseniális államférfiak", sem "izgató demagógok" nem irá-

nyítják a dolgokat a maguk akarata szerint. De közeledik már
"az idők teljessége".

Ezen azt értette, hogy a munkásosztály hatalomra jut. Mi, kései

utódok tudjuk, mi lett belőle.
Bebel a könyvben többek között megállapítja, hogy a burzsoá
család a prostitúción nyugszik, és ha eltörlik a magántulajdont,
akkor majd megszűnik a család, tehát vele eltűnik az intézménye-
sített prostitúció is. Ez tipikus korabeli szacialista messianisztikus
vélekedés volt, amely jó száz éven át tartotta magát. Sőt ma is
kedvelt liberális eszme a család "feloldódásának" és átalakulásá-
nak hirdetése, melyre harapnak a leszbikus feministák. Igaz, ami
igaz, a családok tényleg tönkremennek, és maga az intézmény is
komoly válságban van.
De Bebel gondolatából az is következik, hogy az én dédapám,
aki történetesen kisburzsoá volt, rettenetes alak lehetett, aki gaz-
dasági erejét kihasználva prostitúcióra kényszerítette dédnagy-
anyámat, aki egyúttal a fogságába is került, mert több gyereket
szült neki. Az elmélet szerint neki meg kurvának kellett lennie,
azért is, mert nem lázadt fel. Gondolom, hogy a kedves olvasók
felmenői között is számos burzsoá akadt, és így ők is akceptálják
Be bel elvtárs gondolatait. Mert ugyebár valamennyien a burzsoá
magántulajdon bűnös termékei vagyunk. Ez a gondolatmenet
tetszett a rajongó, fantaszta német nők egy kisebbik- természete-
sen hangosabbik - részének.
A férfiak még úgy 11 Oéve azt gondolták, hogy a vallás jó do-
log. (A nők rajonganak, és hisznek egy sort a templomokban, ahol
intelmeket és buzdítást is kapnak, aztán szépen hazamennek, és
nevelik tovább a gyerekeket, ami a dolguk.) De nem így a femi-
nisták! A kommunista feminista, nemkülönben okos Klara Zet-
kin, aki az egykori NDK számtalan intézményének, utcájának
és terének névadója volt, hamar megözvegyült, és azzal tűnt fel
a feministák körében, hogy sietett koedukációt követelni. Erre
azért volt szükség, hogy a nők műveltségét, élettapasztalatát, tár-

-224-
 sadalmi szerepét fokozzák, és ezzel szacialista szavazóvá tegyék
őket. Eztjavasolni az 1890-es években Németországban olyasféle
szentségtörés lehetett, mintha ma azt követelnénk, hogy a katoli-
kus püspöki kar a kezdjen el szépen megházasodni. (Zetkin aztán
Sztálin "vendégekén t" a Kremlben halt meg, besúgók között.)
Aztán jöttek a többiek. Egy Lily Bra un nevezetű hölgy néme-
tes túlzással már családi kommunáka t is akart, és elkezdett foglal-
kozni a női szexualitással. Ebbe aztán Európa-szerte belebonyo-
lódtak, elkezdték az abortuszjogot és a többi, ma is ismert női
önrendelkezési jogot követelni.
Amikor Lenin elvtárs és Klara Zetkin elvtársnő 1920 körül
találkoztak a Szovjetunióban, Vlagyimir Iljics firtatta is, rniért ér-
deklik az elvtársnőket a különféle népek körében dívó szexuális
szokások. Lenin nyilván nem tudta, hogy egy nőnek az az érde-
kesebb, ami ismeretlen. Persze a feministák nem vallották be, hogy
a szex azért izgatja őket, mert kevéssé van részük benne, hanem
azt írták és mondták, hogy tudományos alapon gazdaságtörté-
neti viszonyokat kutatnak a történelmen keresztül. Ugyanis ezek-
kel kívánják megmagyarázni a korabeli házasság csődjét. (Csak
megjegyzem: mit szálnának a családok mai állapotához?) Mert
szecintük a férfiak a munka-házasság-szerelem háromszögét a nők
elnyomására használják fel, és kíváncsiak rá, vajon így van-e ez
másutt is. Ezeket aszövegeket már a tizenhetes forradalom előtt
átvették az oroszországi feministák. Az a derék feminista nő, aki
ezt a véleményt megfogalmazta, még a féljét és fiát is otthagyta,
híres bolsevik nagykövet lett belőle, Koliontáj asszony. Korabeli
beszámolók szerint nem volt csúnya nő. Persze Sztálin aztán adott
az internacionalista feministáknak egy kis egyenlőséget, csatorna-
építést a Fehér-tenger mellett, és hagyta, hogy a Gulagmás "re-
mek" helyein kivegyék részüket a férfiaknak való munkákból.
A bolsevikok egyébként tényleg komolyan gondolták a nemek
egyenlőségét, mindezt holmi forradalmi romantikával karöltve.
Károlyi Mihályné 1931-ben féljével Oroszországba látogatott,
és ott megismerkedtek a népszerű, tehetséges Rikovval, a jobb-
oldali kommunistával, akit a női nem kérdése foglalkoztatott.
Andrássy Katinka is jelentős nőjagi aktivista volt, több cikke, ta-
nulmánya jelent meg a feminizmusról különféle világlapokban,
ezért hát nyomban megtárgyalták a nők kizsákmányolásának kér-

-225-
 l
1
i
dését a nő mint árucikk aspektusából. Majd búcsúzául Rikov
megkérdezte Károlyinét, hogy ült-e börtönben.
i
l
Kénytelen voltam bevallani, hogy e tekintetben szegényes a múl-
tam: csak egy éjszakát töltöttem börtönben Olaszországban. i
-Nem elég- jegyezte meg Rikov.- Még feltétlenül ülnie
kell.- És bíztatóarr tette hozzá:- Nem baj, majd meglesz az is. j
Rikovnak persze meglett- kihullott Sztálin kegyeiből, aki meg-
ölette, de kívánsága a grófnőre nézvést nem vált be.
Az egyenlőség aztán a munkások és parasztok államában lát-
ványosan megvalósult - tessék csak elmenni a mai Oroszország-
ba, és megtapasztalni, hogy az építőiparban a múlt gyakorlata
nyomán mennyi erős, strapabíró nő dolgozik az egyenlőségjegyé­
ben. De tudunk kazánfűtő amazonokról is, akik Hemádi György
szovjet fogságbeli visszaemlékező történeteiben szerepeinek- őt
és társát két hatalmas orosz kazánfűtő nő mentette meg a haláltól,
mert helyette és társa helyett is lapátoltak, lévén kétszer akkorák,
mint az éhezéstőllegyengült férfiak.
Érdekes, de amire a korai angol feministák vágytak: a férfiak-
nak való munkára, azt a kommunisták megadták a nőknek- meg-
valósították az egyenlőséget. Persze mivel ezt férfiak csinálták,
nem tökéletesen! A feministáknak nem tetszik, hogy a közös mun-
kafeltételek esetén kialakuló munkaverseny hátrányos a nőkre
nézve, mert a férfiak fizikailag erősebbek, és a helyzet lealázó
a női személyiségre. (Lám, már ebben az időben megjelenik a po-
zitív diszkrimináció igénye.)
Ha már a nagy népirtóknál tartunk, Hitler egyszerűen ren-
dezte el a nőkérést. A NemzetiSzocialista Párt azt hirdette, igaza
van a húszas-harmincas évek nőmozgalmárainak. Eleinte elfo-
gadták a nézeteiket, sőt bevezették a családi pótlékot és egyéb,
anyáknak nyújtott segélyeket. Közben más intézkedésekkel a nő­
ket igyekeztek beszorítani az anyaszerepbe. Az volt az álláspont-
juk, jobb, ha férfiak dolgoznak, tanulnak, mint a nők, mert kü-
lönben azoknak nincsen elég idejük gyerekeket nevelni. Aztán
a faj megtisztításának gyakorlati megvalósítása során eltemették
a feminista álmokat, mert elkezdték a megfelelő egyedeket steri-
lizálni (a sterilizáció áldozatai többségében nők voltak), majd el-

-226-
 pusztítani. De ez nem feminizmus kérdése volt. Persze a feminis-
ták is élénken foglalkoznak a korabeli viszonyokkal, utóbb ideo-
lógusaik megállapítják, hogy a rasszizmus áldozataivá vált nők
nemüktől fliggetlenül váltak azzá. Ez fontos lépés, mert feminista
dogma szerint elvileg minden nő azért áldozat bármiben, mert
nőnek született, és el van nyomva.
A feministák azért nem múltak ki, de befogták szájukat a hit-
leráj alatt, sőt sokan beléptek a Nemzeti Szacialista Pártba, és el-
kezdték a faj tisztaságának kultusza formájában a meztelenséget
mint szabad testkultúrát művelni. Később pedig sokan adták át
magukat a fajnemesítő eszmék szolgálatának - az államilag pár-
tolt szaporodásnak. Mussolini is hasonló nézeten volt, mint Hit-
ler: a nő szüljön gyereket, de mivel olasz, ezért sokat.
Láttuk már az angol feministáknál, amikor kitört az első hábo-
rú, mindbőllelkes nacionalista lett, és eszükbe sem jutott olyan
dolgokkal foglalkozni, mint a feminizmus. A diktatúrákna k is ha-
sonló hatásuk van.
Egy szempontból "jól jött" a II. háború a feminista nőknek:
mivel a férfiak a lövészárkokban feküdtek, távol az otthontó!, a nők
meg a gyárakban dolgoztak helyettük, a gyerekekre nem tudtak
vigyázni, ezért a hadviselő feleknél kialakultak a napközi ottho-
nok, óvodák, kisdedóvók, gyerekmenhe lyek stb. Ezek az állami
és magánszervezetek a háború után is rendre megmaradtak. Mert
akkor meg a romokat kellett eltakarítani. A folyamat alól kivétel
asztálini Szovjetunió, mert itt úttörő módon korábban létrejöt-
tek ilyen intézmények, a nőket ugyanis hamarabb elküldte a párt
küzdeni a munka frontjára.

fEMINISTÁ K A ll. VILÁGHÁB ORÚ UTÁN

A háborúskodások megszűnésével a hatalmas pusztulásból, nyo-

morból elképesztő gazdasági fellendülés bontakozott ki, az ame-
rikai érdekeknek megfelelően. Néhány évig komolyan azt hitték
a stratégák, hogy az oroszok megindulnak és lerohanják egész
Nyugat-Európát, ezért Európát sürgősen fel kellett építeni, és ezt
javarészt amerikai pénzekből oldották meg, ami komoly jólétet
és életszínvonal-emelkedést hozott. Kialakultak a fogyasztói tár-

-227-
 sadalom ma is ismert keretei, a túltengő reklámok, a hitelre vásár-
lás rendszere, és megkezdődött a "fogyasztók" beidomítása a "most
azonnal mindent akarni" gyakorlatára. Az amerikai álom látható
megvalósulása, a vagyonosodás az ötvenes-hatvanas években le-
foglalta az igen kiterebélyesedett középosztályt, úgy ahogy volt.
Kialakult, és az amerikai expanzióval párhuzamosan terjedt
az új vallás, a fogyasztás világvallása. A tényleges vallások ezzel pár-
huzamosan, de nem pont emiatt egyre inkább háttérbe szorultak.
A fogyasztás új templomai, az áruházak töltötték be játékosan
és felszabadítóan azt a szerepet, amelyet annak idején az igazi temp-
lomok. Sajnos az igazság az, hogy a tömegeknek a vallásból sem
kell több annál, amit egy áruház "ideológiailag" ma nyújtani tud.
A feministáknak ilyen környezetben nem sok babér termett,
a nők inkább új autót vásároltak maguknak, mint jogaikkal vaca-
koltak. Valamit ki kellett hát találni, de ez jó ideig nem ment.
Ezért a régi marxista receptek alapján csatlakoztak azokhoz, akik
valamilyen okbóljogosan lázadoztak. Tehát aminden Iében ka-
nál nőszemélyek Amerikában bekapesolódtak a feketék polgár-
jogi mozgalmaiba, ügyesen (asszonyi ravaszsággal) belekeverték
a feketék valóban súlyos problémái közé saját hajuknál fogva elő­
rángatott, kitalált gondjaikat.
Az életkörülményekre nem lehetett panaszkodni. Szexuális
"elnyomás" sem volt már. Ha megcsalták a szüntelen keményen
dolgozó férjüket, akkor sem történt nagy botrány, nem volt le-
fejezés, kikötés, elzárás, mint a régebbi korokban. Vagy elváltak,
vagy némi cirkusz után maradt minden a régiben. Az asszonyok
nem voltak megfosztva a társaságról, sőt több jutott nekik belőle,
mint amennyit fel tudtak dolgozni, tanulhattak, amennyit csak
akartak. Fejleszthették képességeiket, szórakoztató módon vásá-
roltak, és természetesen ott volt a tévé, amely 1963-tól már csak
színesben sugárzott az államokban, nem volt dögunalom az élet
azoknak sem, akik nem szerettek olvasni. A figyelmet magukra
terelendő ki találták a "nemi megkülönböztetést" - mindezt a fe-
keték megkülönböztetésének analógiájára.
Az ötlet remekül bevált, azóta is ezen lovagolnak a fősodratú
feministák. A hatvanas években elkezdték azt, amit mi Magyar-
országon a kilencvenes évektől kezdünk érezni. Az amerikai fe-
ministák piszkálták az álláshirdetéseket: miért van az, hogy csak

-228-
 férfit keresnek katonának? Miért van az, hogy a légiutas-kísérőnek
csinosnak kell lennie? Miért van, hogy ha történetesen a stewar-
dess férjhez megy, el kell hagynia a pályát? Azzal nem törődtek,
hogy pont azért megy sok lány légikisasszonynak, mert a repülő­
gép utasai között több a gazdag ember, rnint az iowai traktorosok
között. Ha valaki hibát keres, az talál, és beleköthet épeszű ren-
delkezésekbe is. Hiszen egy kedvesen mosolygó csinos hajadon
látványa sokkal megnyugtatóbb, mint egy 90 kilós Brünnhilde-
szerű, lestrapált munkaerőé, főleg olyan helyen, ahol az utasok egy
részének félsze van. Az is belátható, hogy a légi pályán tizenéveket
eltöltő kisasszonyoknak nem olyan hiteles a mosolya - emberi
dolog, megunják. Ez nem szánútott a ferninistáknak, nekimentek
W ashingtonnak, lobbiztak a különféle korifeusok feleségei kö-
zött, ami bejött, mert közöttük is akadt néhány hasonszőrű, unat-
kozó feleség, aki beugrott az izgatásnak, főleg ha közben még
haragudott is a férjére.
Telt-múlt az idő, a vietnami háború mocsara egyre raga-
dósabb és mélyebb lett, ahogy a média címkézgette. A vadabb
feministák azonnal fejest ugrottak a háborúellenes tiltakozó moz-
galmakba, nem törődve azzal a csekélységgel, hogy a korábban
ezerszer elátkozott férfiaknak segítenek. (Egyébként eredetileg
a fiaikat elvesztett anyák tiltakozásába kapcsolódtak be.) Mert
végső soron a férfiak ússzák meg a katonaságot, hogy aztán otthon
maradva "maguk alá vessék" és "megalázzák" a szegény nőket.
Akiknek semmi közük az egészhez (mármint ahhoz, hogy a fér-
fiak alá kerülnek) -legalábbis némelyik ferninista ezt így gondolja
ma is. Az amerikai feministák hamar ráéreztek a média erejére,
és meglovagolták azt az igényét, hogy valami hecc núndig történ-
jen a képernyőn, mert akkor nagyobb a nézőszám és drágábban
lehet eladni a hirdetéseket. Történt is núndig valami: hol egy tin-
tás üveggel öntöttek le valakit, hol egy exhibicionista aktivistájuk
futkározott mezítelenül egy baseballstadio n gyepén százezer férfi
előtt, tiltakozva a nemi diszkrimináció ellen.
A fő törekvésük az volt, hogy valamilyen módon szinten tart-
sák a feminizmust, várva a jobb időkre. Ezért azonnallecsaptak
minden olyan témára, amit a média kedvel és szívesen felkaroL
Mindegy volt nekik, hogy az ötleteket honnan másolták, a kizsák-
mányoló kapitalistáktól vagy a szembenálló béketáborbóL De ta-

-229-
 Jáltak maguk is szereplési lehetőséget. Rendszeresen foglalkoztak
saját ügyeiken kívül a szekták elnyomásával, a melegekkel, a ko-
edukációval, a rendőrségi erőszakkal, mindenfajta kisebbség hely-
zetével, a természetvédele mmel stb. Ezekben az években, mint
minden tömegmozgalom , a feminizmus is bizonyos fokig üzlet
lett. A feministák szép számmal kerültek főállásba az állami szer-
veknél, a médiában is. Lettek újságjaik, magazinműsoraik tévék-
ben, rádiókban, bekerültek a kozmetikai iparba, a szabadidőbiz­
niszbe, a különféle kereskedelmi témákba: fogyasztóipar, fitnesz,
kozmetikai termékek.
De, hogy visszatérjünk a feministák történeté hez, a vietnami
háború is csak egy darabig volt nagy szenzáció. Az ellene tilta-
kozó diáklázadások a hatvanas évek végén átterjedtek Európába.
Megint egy "forradalmi helyzet", a világ baloldali gondolkodá-
sú emberei kezüket dörgölték a londoni Sohótól a brezsnyevi
Kremlig. A vérszemet kapott feministák azonnal csatlakoztak a
megmozdulások hoz, és a "forradalmáro kkal együtt harcolva"
lelkesen odasimultak az új fiúkhoz, akiknek mindegy volt tulaj-
donképpen, mit prédikálnak a csaj ok, nekik az volt a lényeg, hogy
ellássák őket étellel, itallal és persze kábítószerekkel. A feminiz-
musukat hirtelen elfelejtett lányok, mint forradalmi kötelességet,
ezt teljesítettékis-f utotta a "férfisoviniszta disznó" burzsuj papa
pénztárcájából. Az sem volt utolsó dolog, hogy núnden estére
akadt egy férfi, akinek rendes izzadtságszaga és borostája volt, és
rendben ellátta feladatát az ágyban. (Amit Beauvoir olyan undo-
rodva emlegetett.)
Persze voltak a feministák között értelmesebb csaj ok, akiknek
feltűnt, hogy a "forradalmár testvérek" tojnak a fejükre, és ők
csak főznek rájuk és almolnak utánuk, na meg cseretárgyak az
esti laticeleken, ahol a "hős diákforradalmárok" átadták testüket
a bujálkodásnak. Közben nem mulasztották el egymással kicse-
rélni tapasztalataikat, hogy melyik "nőtestvér" hogyan szuperál,
és aki jó volt, többen dícsérték, azt természetesen a forradalmi
testvériség jegyében mások is ki akarták próbálni az ostromlott
campusokon. De ez más volt, mint sima promiszkuitás, a szeretke-
zések forradalmi alapon történtek. Így nyugtatták meg magukat
a korai nagy bolsevista nők is, és ezt mondták a Párizsban palira
vett feministák is. De legalább volt néhány szép hetük!

-230-
 Aztán jött a pofon, a feministákból mindenütt a világon ki-
ábrándultak: A tasli akkora volt, hogy az okosabbakjónak látták
a feministajelzőtegy időre kivonni a forgalomból-e z is rendes
marxista recept, ha egy terv nem válik be, más nevet adnak neki.
Ehhez hasonló volt a kommunizmus hajnalán Oroszországban,
amikor kollektivizálásról beszéltek, de tulajdonképpen nemze-
dékek vagyonát rabolták el, és ez történt idehaza is a szocializmus
alapjainak lerakása során, és hasonló módon és elven cserélnek
nevet a pártok is.
A feministák osztályharcos receptek szerint deklarálták a nők
Jelszabadításának szükségességét". Ebben az időben többek küz-
döttek még a gyarmatok felszabadításáért is, azok kapcsán speciel
a neokolonializmus ellen. Ezt főleg nagy Szavjetunió követelte
a világ baloldali közvéleményén ek élén, rákacsintva az afrikai
államokra, miközben kelet-európai gyarmatbirodalmában ké-
nyelmesen berendezkedett. Ebbe a felszabadítási kórusba termé-
szetesen bekapcsolódott szovjet parancsra a keleti tömb többi
országa is. Valamennyi kommunista ország nőszőverségei nyom-
ban elkezdtek pártutasításra szolidarítani a szegény, elnyomott és
felszabadulásra vágyó afrikai asszonytársakkal, akik persze írni-
olvasni sem tudtak.
A kommunista nőmozgalmak mellékesen élesen követelték
a nyugati világ kizsákmányolt asszonyainak járó jogokat is. Számos
összejövetelt rendeztek- ahogy ez már hagyomány-, látogatások,
viszontlátogatások követték egymást. A feministák éltek, mint hal
a vízben, s járták a világot, csatlakoztak minden haladónak hitt
mozgalomhoz. Remeküllehete tt őket manipulálni, kihasználni,
ez főleg a keleti tömb titkosszolgálatainak sikerült. Mindenesetre
remek képek maradtak fenn az afrofrizurás, csupasz köldökű, be-
füvezett amerikai, svéd feministák és a Szavjetunió össz-szövet-
ségi nőküldötteinek találkozóiról, kiegészítve a több baloldali ha-
ladó nőszövetség olykor mázsás küldötteivel.
Az amerikai feministák a vietnami háború befejezése utáni
időkben remek újsághíreket prezentáltak aMissAmerika- ellenes
tüntetésekkeL Ahogy a képeken látni lehet, egy csomó hisztéri-
kus, előnytelen külsejű, lehasznált nő akciózik a kamerák előtt,
s mindeztjól megideologizált irigység és feltűnésvágy motiválta.
Leöntötték festékkel, megkam10lták, letépték a ruhájukat szeren-

-231-
 csétlen butuska, háromig nehezen számoló szösziknek. A hely-
zetben volt egy vitathatatlan előnyük a feministáknak, ellehetett
ismerni, hogy ők voltak az okosabbak, műveltebbek. Ma is az a
legnagyobb munka egy-egy ilyen szépségverseny szervezése kö-
rül, hogy betanítsák a lányoknak azt a néhány üdvözlő mondatot,
és begyakaroitassák velük, hogyan kell végigmenni a kifutón, hogy
le vagy el ne essenek.
Sajnos a szépségverseny már csak arról szól, hogy ki a szebb,
nem pedig arról, hogy ki az okosabb, mert arra a műveltségi
vetélkedő való. Az is !ajt természetesen az akkori tiltakozóknak,
hogy férfiak döntik el, melyik nő a szebb. (Akkor még a leszbikus-
ság nem volt úgy elteijedve, mint manapság, és láss csodát, nem
ültek nők a zsűrikben.) Persze a szervező férfiak nem estek a fe-
jükre, bevették az üzletbe a feministákat, és megszűntek a tünte-
tések, nem beszéltek többé a kizsákmányolásról a szépségverse-
nyek kapcsán, helyette azt teijesztették, hogy ezek a versenyek
segítenek a nők önkifejezésében. A zsűrikben pedig ott feszíthet-
tek a csúnyácska szociológus- és filozófusnők, akik legalább lesz-
bikusok voltak.
Aztán elkezdték reklámozni az emancipált nőt. Ebben az üz-
leti világ némi tétovázás után élénken részt vett, mert kiderült,
hogy az emancipált nő, ha lesz olyan- s mára lett-, remek fo-
gyasztó. Ez volt az a szerenesés mozzanat, amely bebetonozta
a feminizmust, és anyagilag biztosította az alapjait. Amikor az
emancipáció tömegmozgalommá vált, ideológiailag úgy műkö­
dött, mint egy vallás: mindenre volt javaslata, és természetesen
a nyilatkozák voltak az erkölcsi igazságok letéteményesei, ebben
hasonlítva a primitív marxizmusokhoz, melyeket nem értenek,
de annál jobban hisznek. Az emancipációba minden belefért,
amit csak akartak, és mivel kellően "felvilágosult" és liberális ih-
letésű volt, a média felkapta.
A feminista mozgalomnak azonban problémái támadtak
a feketé kk el, akiket bőszen támogattak az ötvenes évek végétől.
A feketék, akik ezekben az években kemény harcot vívtak álta-
lános jogaikért, felfigyeltek arra, hogy a feminista fehér nők- né-
melyik macsó fekete úgy mondta: "szukák" - nem tesznek nekik
jót, mert bevadítják a fekete asszonyokat. Ráadásul az amerikai
kormány nagyon kemény nyomást gyakorolt saját mozgalmukra,

-232-
 hogy visszaszoótsa azt. (Ez a hatvanas évek vége felé történt.) Ezért
a fekete vezetők rájukjellemző módon, radikálisan megparan-
csolták asszonyaiknak, hogy álljanak le, mert a feminizmus a fehér
ember nőstényének a bulija. A feministák döbbenten tapasztalták,
a fekete "nőtestvérek" valóban leálltak. Valamit ismét ki kellett
találni, mert fenyegetett a kifulladás veszélye, és az amerikaiak,
beleértve a médiát, nem törődtek már annyira azzal, hogy mit csi-
nálnak bizonyos ferninista nőszemélyek. Ekkor jött megint a "fel-
szabadítás", amely akkorra már lecsengett ugyan, de egyes réte-
gek körében még használható volt: a Marx, Mao, Marcuse nevek
litániaszerű skandálása enyhén bekábítószerezett állapotban.
Tehát hozzáfogtak "felszabadítani" a leszbikusokat, nyomban
cikkek százaiban tudatták, hogy ki mindenki található a nagy és
dicső leszbikus elődök között. Az izgatás azt is hozta, hogy meg-
támadták egy ftist alatt a családot is, mert mégis micsoda szemét-
ség, hogy a családot a férfiak. irányítják, és ezek ráadásul hetero-
szexuálisok. A mozgalomba belépett leszbikusok aztán - új seprű
jól seper alapon- nekifogtak, hogy a mozgalmat megszabadítsák
a férfit elfogadó, de azzal a reméltjobb közösjövő érdekében har-
coló jellegétől. Ez a lemez azóta is forog, és láthatók a következ-
ményei: a családok általános válságát tetézi a nemi identitás foko-
zatos, szisztematikus elbizonytalanodása. Mindennek a 21. század
elején kortünetként az informatikai társadalmakban robbanás-
szerűen terjedő leszbikusság és homoszexualitás a bizonyítéka.
A modernizált feministák vadul kigúnyolják azokat, akik azt gon-
dolják, hogy a leszbikus női magatartás természetellenes.
Persze a szélsőségesek rnindig hangosabbak, mennél szélsősége­
seb bek, annál inkább azok. Így van ez feministáéknál is. A hagyo-
mányos és újmódi feministák rövidesen össze is vesztek egymás-
sal, amennyire csak nők tudnak. A heteroszexuális feministák,
akik azért a lelkük mélyén férfit akartak, azt rikácsolták: mi talán
az ellenséggel hálunk? Mert a leszbikus feministák alapállása: a férfi
ellenség, és egy férfit szeretni merő pazarlás és ostobaság. De gyű­
lölni, az igen!
Egy pillanatra álljunk itt meg.
Tulajdonképpen az a leszbikus nő, aki feminista lesz, amolyan
intellektuális önigazoló, túl a természetellenes vágyain. Hasonló
ahhoz az ókori görög okoskodáshoz, mely szerint a híres homo-

-233-
szexuálisokat hadvezérnek nevezték ki, mondván: micsoda férfi,
még a szerelemben is az erősebb nemet választja! Körülbelül ilyen
a feminista leszbikus is. Persze ha már szóhoz jutottak, nyomban
elkezdtek követelődzni, többek között azt hirdették (és még ma
is teszik), hogy az a jó család, ahol nincsenek merev nemi szere-
p ek. Ugye világos? Hol Mary a fiú, hol pedig Susan, ha valame-
lyiknek gyereke van, akkor az ezt nyugodtan lássa, legalább "nem
fogják identitásválasztásában merev klisék gá tolni". Sőt az a he-
lyes, ha gyerek egyik nap fiúnak tanul, a másik nap meg lánynak.
Azt persze nem tudom, hogy két megátalkodott férfigyűlölő lesz-
bikus hogyan tud férfias fiút nevelni.
Követelik, hogy termékenyítsék meg őket mesterségesen.
Nem kell férfi! Azzal nem foglalkoznak, hogy miféle spermium-
mal. Éljenek a leszbikus anyák! Ezek aztán kimennek tüntetni az
utcára, és a média, még ha csak százan vannak is, odamegy, és úgy
állí lj a be őket, rnint akik reális jogokért küzdenek. Pontosan úgy,
ahogy a kisebbségi tüntetők követelni szoktak. Azt mondják, ez
núndenkinek fontos, alapvető közérdek, aztán azt láljuk, hogy
csak a nyilatkozák vannak, meg a riporterek ácsorognak a tábla-
erdő közepette - ők a mindenki.
Ezután az okosabb feministák rájöttek, hogy jobb, ha Marx
tatabevált forradalmi módszereit követik továbbra is, ez legalább
száz éve kitűnően működik. Tehát régi új témaként elkezdtek
harcolni a munkahelyi egyenlőségért. Erről ugyan, ha valóban
okosak voltak, rögtön látták, hogy nem fog menni egy jó darabig,
de helyette koncként odavetnek nekik valamit. Mondjuk lehet-
nek leszbikusok kedvükre, sőt katonának is elmehetnek - ezek
be is jöttek. Az egyenlő kereset kérdése azonban nem valósult
meg, mert a "multik", akik egyfelől támogatják a feminizmust és
az általa sugallt fogyasztási modellt- mint egy meglevő piac bel-
ső bővülését (ugyanis az egyedül élő többet fogyaszt, mint ha-
sonszőrű férjezett, gyereket nevelő nőtársa, aki családban él) -,
nem ugrottak be holmi hangoskodó női mozgalmároknak a fér-
fiakkal egyenlő bér tekintetében.
Ez az egyenlősdi a kormányoknak sem tetszik, noha minden
választás alkalmával deklarálják a politikusok. A kérdést eddig
a család szemszögéből nézték a komlányok közgazdászai. Azt vet-
ték figyelembe, hogy a család mint egész jusson akkora jövede-

-234-
lemhez, hogy képes legyen a szükséges (kalkulál t mértékű) repro-
dukció ra, és a gazdaságot mozgásban tartó fogyasztásra. Igen ám,
de a család szép lassan a rázúduló össztűz hatására megszűnőben
van, tehát a jövedelmek kialakításánál nem lehet kizárólagosan
figyelembe venni. Ez nagy dilemma, komoly gondot okoz a köz-
gazdászoknak, ráadásul az esedékes változásokat csak lépcsőzete­
sen lehet végrehajtani. Bár ha a kisebb jövedelmű nők nevelik
a gyerekeket, a férfiak a tartásdíjakkal anyagilag biztosítják szük-
séges többletet.
Egyre több a csonka család, az egyedül élő férfi, nő. A gyere-
kek más körülmények között nevelkednek fel, még inkább más-
ként fognak felnevelkednia következő nemzedékek. Persze a fel-
szabadítók, az emancipálók, a nőjogi harcosok nem pihennek,
mert a feminizmus csak addig él, ameddig a média felszínen tartja.
Ügyeket kell kreálni a média figyelmének fenntartásához, eh-
hez kiválóan értenek. Hiszen nincsen olyan tévécsatoma, ahol ne
akadna egy-két tucat feminista vagy velük egy követ fújó szim-
patizáns. Abból is botrányt csinálnak, ha valamelyik muzulmán
államban egy amerikai vagy európai újságírónőt megmotoznak,
és mert kibírhatatlanul cirkuszol, megbilincselik, míg meg nem
nyugszik. Ilyenkor a nemzetközi média nyomban idegrohamot
kap, és napokig cikkeznek a témáról. (Miközben egy Nobel-dijas
felfedezést két rövidhírrel elintéznek.) A feminista kontesztálók
valahogy nem akarják megérteni, hogy a muzulmánok mássága
többek között abban áll, hogy másként bánnak a nőkkel, és ott a
ferfiak nem szokták meg az érthetetlen nyelven őrjöngő újságíró nő
politikailag korrekt kezelését, hanem a maguk módján nyugtatják
meg, ha nincs kút a közelben, hogy beledobják, akkor jön a pofon.
Afeministákszívesenszerveznekvallásifundamentalizmusel-
lenes mozgalmakat, aminekjellemzője, hogy keritenek egy üldö-
zött, menekült vagy kitagadott személyt, és felfú_iják az ügyét.
Persze a fundamentalizmus elleni küzdelem is merő álság, kizá-
rólag olyan muzulmán országokkal foglalkoznak, amelyek szegé-
nyebbek a többiné!, tehát nem tudnak ártani. Mai fő ellenségek
az irániak, az irakiak, a palesztinok, az afgánok, ez sokat elárul
azoknak, akiknekftile van a hallásra. De ha fundamentalizmusról
van szó, ott vannak a keresztény egyházak, különösen a római
katolikus egyházat ellenzik.

-235-
 Legújabb virágzó akciójuk Amerikából indult. Rövid címe
ez lehetne: "megerőszakoltak, molesztáltak". Se vége, se hossza
azoknak az ügyeknek, melyeket a média egyenes közvetítésben,
kibeszélőshow keretében tálal. Ezekből kiderül, hogy az előző
esti kevéssé sikerült szex erőszak volt a javából- a valamiért (ezt
az okot nem firtatják) bosszút lihegő feleség szemében. Emiatt
van újabban, hogy az amerikai filmek véget nem érő oktatásban
részesítik a közönséget: minden ágyjelenet úgy kezdődik, hogy
a pár hosszan, közelről összenéz. Aztán vagy a nő kezd csókolni,
vagy egyszerre indulnak be, de a nadrágszíjat mindig a nőnek kell
a férfin kioldani. Mert innentől ő akarta a dolgot, és nem lehet
utólag ráfogni adologra-ha kiderül, hogy a fiú gazdag, de még-
sem akarja tartósan a nőt-, hogy erőszak volt.
Mostanában megjelentek a taktikusabb irányzatok, a feminiz-
mus újabban el is tűnik a hírek háta mögött, csak a beavatottak
tudják, hogy milyen vonalat képvisel a riport. Így a jámbor néző
még azt sem tudhatja, hogy egy propagandaanyagat nézetnek
vele.

-236-
Melyek hát azok a dolgok, melyekre a feminista nők véleménye
alapján ez időszerint az összes nő vágyik? Mert egy vérbeli femi-
nista szerint minden nőnek arra kell vágynia, amire ő vágyik- ha
nem így van, akkor megkapja az illető a jelzőt, egy sokatmondó
legyintéssel.
Mindenekelőtt itt van a szexualitás feminista értelmezése.
A feminista nő azt szeretné, ha nemiségét szabadon fejezhetné ki.
Azaz ők is udvarolhassanak- ennek szerintem nem állnának ellen
a férfiak, ha az nem a huszárattak stílusában zajlik le, hanem a fér-
fiak számára is érthető csábító jelek fogyasztható mennyiségű le-
adásában jelenik meg. Társaságban véletlenül hallottam már olyan
párbeszédet, amikor a feminista hölgy kb. a hatodik kérdésében
az illető célbavett ferfiútól hímvesszeje hosszáról voltszíves érdek-
lődni. Azutánjön a klitorális szex bevezetése, ez nagyjábóljól ha-
lad, és nem jártak vele rosszul a férfiak sem, ha nem kizárólag
"a la feminist" stílusban lehet űzni. (Itt a további részletezéstől el-
állok.) Le a numerákkal! Éljen a szeretkezés művészete! -adták ki
ajelszót. Ez is jó ötlet, de ehhez nem biztos, hogy feminista nők­
re van szükség. Azaz ezek megtaníttatása a férfiakkal nem femi-
nizmus, hanem női okosság és rafinéria kérdése.
Küzdelem a hagyományos szülésért. Azt mondják, hogy a mai
szülési módokat a férfiak találták ki. Igaz! Mert amikor ezeket
"tudományosan" kifundálták, akkor csak férfiak lehettek képzett
orvosok- azok pedig nem sokszor szültek. Tehát mai szemmel
nézve kevés fogalmuk volt praktice a dologról. A javaslat lényege,
hogy fekve nem jó szülni, mert a gravitáció és egyéb izmok segít-

-237-
ségét nem lehet kihasználni. Ebben a kérdésben hagyni kell a nő­
ket, hadd küzdjenek igazukért, mert ez mindannyiunk érdeke.
Mellesleg a történelmi korokban seregnyi népről tudunk, akik
ülve, még többről, akik guggolva szültek, sőt akadt olyan eszki-
mó törzs is, mclynek asszonyai magányosan guggolva egy erre a
célra a hóba ásott gödörbe szülték a generációk sorát. Inkább az
a kínos, hogy miért nem száz évvel korábban kezdtek ezért tün-
tetni ...
A féljiak által diktált sz épségideál elutasítása. Ez már kicsit gyanús-
nak látszik, mert feminista humbug- minden részigazsága mel-
lett. Tegyük fel a kérdést: kiknek akarnak tetszeni a nők? A ké-
zenfekvő válasz: a férfiaknak! Legalábbis az egészséges többség
a férfiaknak akar tetszeni. Kinek másnak tetszhetnének? Ennek
megváltoztatása, reméljük, nem fog sikerülni prófétanőiknek.
Pedig erősen beindultak, mert egyre-másra lehet látni a divatla-
pokban olyan nőket, akik fene tudja, kiknek tetszenek a leszbiku-
sokon és a homoszexuális divattervezőkön kívül.
A nőmozgalmárok ki találták, hogy ők féljias munkakörökben is
dolgozni akarnak, mert személyiségüket nem taposha~a el férfi erő­
szak és uralom. Nem tudnak fejlődni- mondják -, mert az anyai
szerep (szerintük, akik általában nem vállalják) kevés egy nőnek,
"bezáija őket". Ha pedig anyaként jól funkcionálnak, akkor nem
tudnak a hétköznapi életben úgy forogni, mint hajadon társaik,
akik még vadászhatnak a férfiakra. Az izgága feminista nőknek ez
a tradicionális állapot sosem tetszett. Viszont - cl kell ismerni -
szép lassan egyre több eredményt értek el. Lett szabadságuk bő­
ven, a modern jogállamokban könnyen meg lehet szabadulni
legálisana nem kívánt gyerektől. A féljtől pedig úgy, hogy annak
anyagi erejét azért élvezhessék. Szabadon vállalhatnak munkát,
amennyit csak akarnak - persze ez egyeseknek nem volt elég, mert
katonák is akarnak lenni. (A magyar hadsereg 16% nő 2005-ben.)
Néhány feministának Amerikában nem tetszett, hogy életkor
és külalak szerint is megkülönböztetnek nőket egyes szakmák-
ban, ahol elfogadott kritérium a szépség és fiatalság. (A mai nők
szinte mindent megkapnakjogként.) De van egy bökkenő: a szép-
séget nem lehetjogként kivívni, az vagy van, vagy nincs. Megfi-
gyeltem, hogy a feministák nagyon utálják és lenézik azokat a nő­
ket, akik szépek. Először bírálják a szépségét, rámutatnak a hibái-

-238-
 ra, aztán relativizálják az előnyeit. Főleg akkor lelkesek, amikor
egy férfinak lehet bebizonyítani, hogy a szóban forgó szép lány
nem is annyira szép, mert van egy pici tokája (pedig az a szexepil-
je), túl magas, túl alacsony stb. Amikor aszépség lehúzásával nem
boldogulnak, akkor jön az ész fegyvere: a szép lány nem lehet
okos is- ebben nagyrészt igazuk van, mert nem kell nekik oko-
saknak lenni, ott a szépségük, azzal éppúgy lehet érvényesülni,
mint az ésszel. Máskülönben az egész "szép, de buta" kampányt
a feministák gerjesztették. Aszőke nős viccek a feministák hatva-
nas-hetvenes évekbeli ténykedéséből erednek, amikor bosszú-
ból megerősítették a "szép nő, de buta", közkézen forgó férfiúi
vélekedést. Oellemző, hogy manapság meg pont ez ellen tiltakoz-
nak, hogy a szép nőknek vagy a szőkéknek a társadalom nem adja
meg az okosság esélyét. Ki tud ezen eligazodni?)
Amióta csak vannak, a feministák nem bírják elviselni, hogy
egyes szerencsésebb társaik többet kaptak a teremtőtől küllemben.
Sőt olykor eszük is van, mi több, e kettő következményeként pén-
zük is (vagy a férjüknek), boldogan élnek nőként abban, amibe
beleszülettek. Persze ez az irigykedés, a féltékeny vetélytárskere-
sés általábanjellemző a nőkre. Soha férfit nem láttam olyan alapo-
san megfigyelni egy másikat, mint egy nő a vetélytársát.
Manapság azok a feministák és társaik, akik csak a leszbikusok
társaságában találják meg a "boldogsághoz" vezető "utat", táma-
dást indítottak a szépségsebészet ellen. Érdekes, miközben vadul
maguknak követelik, hogy azt tehessék, amit akarnak, másnak
ezt a jogot nem adnák meg. Főleg akkor, ha az a másik nő ezáltal
még szebb és kívánatosabb lesz, jobban fog tetszeni a férfiaknak,
s evvel még lejjebb taszítja a szerencsétlen feministát a szexuális
versenyben. Azt egy általában liberális beállítottságú feminista
mégsem mondha~a: utálom azt a jogodat, hogy szebb legyél ná-
lam, és legszívesebben betiltanám ezt a törekvésedet. Sőt akik
szépnek születtek, azokat az esélyegyenlőségjegyében elcsúnyí-
tanám! Akkor a disznó heteroszexuális férfiak nem válogatnának
közöttünk, ami a lealázás teteje (főleg akkor, ha lemarad az ember
lánya). Feministaként ezt nem vallha~ák be, helyette azt mond-
ják, hogy a szépségsebészet a férfiaktól ered, mert ők a sebészek,
tehát ők keresnek vele. (Azt az apróságat elfelejtik számba venni,
hogy a nőket nem sorozzák be a plasztikai sebészekhez, azok ön-

--239-
kéntesen mennek, és mindegyik maga dönti el, hogy akar-e a ope-
ráció t vagy sem.) Az más kérdés, hogy az egészben van egy gusz-
tustalan nyerészkedési tendencia, és akkor is operálnak, ha nem
kell, csak mert a szöszi akatja - de ez már nem férfisovinizmus,
hanem kapitalizmus.
A műveltebb feministák azt állítják, hogy a sz épségeszmény ki-
alakítása aférfiak műve, és aszemét férfiak nem átallnak olyan esz-
ményt kialakítani, aminek a nők csak úgy tudnak megfelelni, hogy
kés alá fekszenek, és állandóan kozmetikushoz, fodrászhoz járnak.
Ez persze úgy marhaság, ahogy van, mert a férfiak "hozott anyag-
ból dolgoznak". Olyan nők tetszenek vagy nem tetszenek nekik,
amilyenek éppen vannak. A szépségverseny a nők között zajlik,
ők akihívókés a kihívottak, hiszen egymással versengenek a fér-
fiakért- hogy ez egy jó üzlet, amit gusztustalan ul kihasználnak,
az más kérdés. Tehát nincsen semmi "szépségkényszer" a férfiak
oldaláról, mert amikor aszépséggel mégjóval kevesebbet foglal-
koztak, akkor is kötődtek szerelmek, születtek gyerekek. Sajnos
a feministáknak abban igazuk van, hogy a szépségeszményt a mé-
dia korában erősen és gyorsan lehet manipulálni, és ez ellen kevés
férfi, nő tud védekezni. Nem tudom elképzelni, hogy az ókori
egyiptomi nők- akikről tudjuk, hogy nagyon ügyesen sminkel-
ték magukat, használtak műhajat, festették a hajukat, kenték az
arcukat, pirosították az ajkukat, volt szemfestékük és rengeteg
ékszerük- a férfiaktól kapták készen kitalálva a pirosítót és a töb-
bit. Ezeket a nők találták ki maguknak, vagy csináltatták meg a
férfiakkal. Az egy más kérdés, hogy vannak ma férfiak, akik a koz-
metikai iparban dolgoznak, és párhuzamosan vannak nők is szép
számmal, akik a fegyvergyártásban találnak munkát.
Azt, hogy manapság a nők sokat, egyre többet költenek saját
szépségük megóvására és maguk szebbé tételére, önként döntöt-
ték el, a férfiak nem kis örömére - mellesleg szólva pénztárcájuk
jelentős apasztására. Aszépségipar nagy üzlet, hogy mennyi haj-
festéket, rúzst és egyéb szépítőszert adnak el, egyáltalán nem mind-
egy. Ezekben a termékekben komoly pénzek vannak, mind a be-
fektetés, mind a haszon oldaláról. A kozmetikai cikkek abszolút
reklámérzékenyek, tehát állandóan hirdetni kell azokat, emiatt szé-
pen fogynak, de semmilyen, rafinált férfierőszak nincs e mögött.
Sokkal inkább egy kíméletlen profithaj sza, amely újabb és újabb

-240-
 divatokat tukmál rá a fogyasztókra, hogy folyton vásárolni kény-
szerüljenek. Természetesen arról a férfiak nem tehetnek, hogy
a nők soha nem látott tömege rosszul érzi magát: hol ronda a bő­
rük, hol kövérek, hol az alakjuk hibás -legalábbis így gondolják.
Nem találkoztam olyan féljjel, aki boldogan mesélte volna, hogy
képzeld, a felségem tízezreket költ kozmetikumokra havonta.
Ha netán mégis igaza van a feministáknak, hogy a nők mintegy
gombnyomásra kezdenek el vásárolni, akkor a nők valóban sok-
kal alacsonyabb rendű teremerések lennének még annál is, mint
amilyennek néhány férfi gondolja őket. Ami nem éppen a femi-
nista elképzelések teteje.
A feministák újabban fellépnek a pornográfia ellen. Ezt nem er-
kölcsi okok miatt teszik, miszerint a fiatalságnak, és egyáltalán a
társadalomnak nem jó, ha túlteng a pornográfia. Az a fő bajuk,
hogy a pornográfiában a férfiak fallokrata uralma valósul meg és
teljed. Maga a nemi aktus is annak számít! Panaszuk lényeg a
régi nóta elővétele: amikor egy férfi behatol egy nőbe, az maga
az erőszak. Az ismert feminista logika szerint: ha van erőszak, ak-
kor van áldozat is! Az áldozat természetesen a szegény nő, mind-
egy, hogy jó-e neki vagy sem, a feministák saját receptek alapján,
előre eldöntötték a kérdést. Ennyit a logikáról és a valóság figye-
lembe vételéről. Pornó ide, pornó oda, behatolás estén nemcsak
a férfinak, hanem partnernőnek is jó, akinek ez annyira tetszik,
hogy optimális esetben minden alkalmat megragad, hogy efféle
"erőszakolás és megalázás áldozata" legyen. Persze attól a feminis-
tától, akinek egyetlen normális ko itusza nem volt soha életében,
mit lehet várni? Szándékosan nem a pornófilmekben látható dol-
gokkal foglalkozom, mert az egy üzleti helyzet: a szereplők el-
adják magukat egy szerepre, és ebből élnek. Sajnos pénzért ezek-
nél nagyobb disznóságokat is elkövetnek romló erkölcsű vilá-
gunkban.
Amerikában a 80-as években már létezett egy mozgalom,
amelyet szélsőséges feministák kezdeményeztek, hogy a porno-
gráftermékeket és azok terjesztését betiltsák. Ügyes taktikával be
is húztak a csőbe mindenféle konzervatív (leginkább egyházi)
szervezeteket, mert ezek eleinte azt hitték, hogy valláserkölcsi alap-
ja van a dolognak. A kezdeményezés azonban megbukott a kife-
jezés szabadságán. Mert Amerikában ez egyenlő lett volna a cen-

-241-
zúrával, amit még a feministáknak sem engednek meg. Tehát ha
valaki úgy találja, hogy nemi szervét használat közben sokszoro-
sítva tárja a nyilvánosság elé, vagy ezzel üzleteljen - ám tegye.
De a leleményes nők megtalálták a megoldást. Elkezdték te-
hát követelni az alternatív pornográfiát (népies nevén szado-mazót),
amelyben a nemi egyenlőségjegyében a korbácsos nők fekete
bőrszerelésben ütnek-vernek férfiakat, akik pediglen kövérek és
alattomosak, és a végén, miután még forró viasszal is leesepeg-
tették őket (ez az ondókilövellés feminista alternatívája) meg is
csókolják, jobban mondva nyalják az őket verő, kínzó nőstény
fenevad lábát. Igen gyakran a tűsarkú cipőjét. Ami azt illeti, ez
a dolog rendesen bejött, és azóta is mérgezi számtalanjobb sors-
ra érdemes fiatal nemi életről vallott elképzeléseit. Ebből és hason-
lókból is látszik, hogy mennyi finomság, báj, kellem lakik némely
feminista nőkben. J

Akövetkező régi-új feminista téma a már említett nemi erő- j

szak rögeszméj e. Azt mondják egyes feministák, hogy a férfiak a l
szexet a nők megbüntetésére használták (!).Ezen lehet vitatkozni, 1
hogy mi volt elébb: az erőszak-e vagy a gyönyör. De mivel a ferni- '
nisták többsége ez utóbbival valószínűleg nincsen tisztában (nem J
tudok másra gondolni, mert amiket összeírogatnak a tárgykör- lj
ről, erre vall), nem lehet ezt tévedést a szemükre vetni. !
A bősz feministák és a mozgalmukból hasznot húzó követőik, .~.'l
szociológusok, pszichológusok szerint rengeteg nőt erőszakolnak :
meg. Ha például valaki főnök, és elcsábíga az egyik titkárnőjét- l
ami nem ritka eset, hiszen sokat időznek egymás társaságában-, ~
akkor már erőszakot tesz rajta. Mert a nő csak a férfi hatalmának
enged, és szegény nem mer szólni. Dehogynem! Úgy visítozik,
hogy öröm hallgatni, de nem a megalázottságtól, hanem a gyö-
nyörtől. Ám a nőket ősrégi feminista vélemények alapján általá-
ban a férjük is rendszeresen megerőszakolja. Tudniillik minden
olyan eset, amikor a nő utólag úgy gondolja, hogy nem is akart
igazán szeretkezni a férjével, erőszaknak számí t. A házastársi kö-
telezettségek a feministák fogalomtárában nincsenek benne, mert
a házasság szerintük idejétmúlt dolog, és jobb lenne inkább meg-
szüntetni, mint foglalkozni vele.
Aztán vannak a tényleg megvert és mc,gerőszakolt nők, akiknek
eseteiből drámai televíziós műsorokat is készítenek. Ezen esetek

-242-
alaphelyzete rendszerint az, hogy bizonyos emberek körében
a tettlegesség hamar bekövetkező tényállás. Sajnos ilyen esetek
gyakran előfordulnak, és mivel rettenetes zajjal járnak, nem ma-
radnak titokban. Ha egy ilyen párnak van egy rosszindulatú szom-
szédja, aki hall mindent, a pofont is meg a kibékülési ágyjelenet
fortissimóit is, akár feljelentést is tehet. Az ügy kitudódik, jön
a média, és addig dumálnak a szerencsétlen megvert asszonynak
valami nőmozgalmár védegyletben, hogy végül elmondja: ő úgy
érzi, "borzalmasan" megerőszakolták. Pedig valójában csak be-
beszélték neki az egészet, mert neki a szex nem erőszak volt -
az jó volt-, de a verés, amit a szájalásért kapott, az nem esett jól.
Aztán ha valóban történik egy nemi erőszak, mert sajnos meg-
történik az ilyesmi, akkor meg az a baja a feministáknak, hogy
a bíróságon az áldozatul esett nők nemi életéről tesznek fól kér-
déseket. Muszáj a bírónak, ha tisztába akar jönni vele, mekkora
fokú volt a ráutaló magatartás és egyéb ingerlő faktor a nő visel-
kedésében. De ez így nem jó a feministáknak, ők azt szeretnék,
ha bemondásra mehetne a dolog, esetleg egy-két, a nőket igazoló
tanú val, aki "hallott a dologról". Ez pont a fordítottjaa ma hame-
dánoknál meglévő vallási törvénykezésnek, ahol a nőnek négy
tanút kell hoznia arra, hogy megerőszakolták, ezeknek pedig
férfiaknak kelllenniük - mert a bíróság akárkiknek nem ül fól.
Ám a megerőszakolás-téma kifulladni látszik, mert a média sem
ugrik a dologra, rájöttek, hogy a sok zavaros, kideríthetetlen
ügyön ők is veszthetnek.
Erre jött napjainkban az erőszak-sztari folytatása, a pszicholó-
gusok által "feltárt" gyermekkori megerőszakolás és szexuális bántal-
mazás kérdése. Ez ma odáig megy, hogy nem egy apa, ha elég
hülye, már azon is gondolkodni kezd, hogy tisztába teheti-e három
éves lánygyerekét, ha történetesen egyedül van otthon. Mert azt
állítják, hogy a lánygyerekek 30%-át érte valamilyen erőszak és
10%-át ténylegesen megerőszakolták. Szép kis társaság! Ki mint
él, úgy ítél. Milyen szüleik lehettek ezeknek? Van egyáltalán
ilyen? Valószínűleg nincs! De ezekkel az áltényekkellehet ope-
rálni, mert új vér kell a mozgalomba.
Táma4ják a házassáx intézményét. A házasság valami rettene-
tes dolog az önző feminista nők számára, mert ott vannak azért
kötelességek is, melyeket a társadalmi konvenciók erősítenek.

-243-
Bizonyos fokig fel kell adnia egóját, életének egy részét önként
más rendelkezésére kell bocsájtania. Ez egy önző nő szernléletébe
nehezen fér bele. Jönnek a gyerekek, azokat illik önfeláldozóan
nevelni. Aztán ott van az is, amiről az emelkedett alkalmakkor
nem szoktak beszélni, de mindenki gondol rá: a szex.
Mint láttuk, egy feminista nővel nem könnyű eset ez sem.
A feminista nők nem bírják megérteni, hogy nőnek férfira, a fér- 1

finak meg nőre van szüksége- ahogy Karin thy tanította. A házas-
ságban önként adódik egyfajta munkamegosztás, mindkettő azt
teszi, amit tud, arnihez jobban ért. A férfi általában pénzt keres
(mert neki azonos munkáért több bért adnak, ezt pont a feminis-
ták lepleztékle-teljes joggal), a nő meg gyereket nevel, takarít,
bevásárol, teszi, amit kell, hogy működjön a házasság. Ezektől az
otthoni feladatoktól a feministák szerint bezárva, korlátozva ér-
zik magukat. De még ennél is jóval rosszabb, hogy példájukra
sok-sok fiatal asszony valóban így kezd gondolkodni. Ezt rnin-
denki tapasztalja a rengeteg válás és újraházasodás kapcsán, saját
környezetében is.
A feministák egy része a gyerek szülését és születését a legna-
gyobb katasztrófanak és áldozatnak tartja, ami a nőt a végleges
rabszolgaságba hajtja. (Sajnos ez is széltében terjedő nézet a nők
körében.) Elsőnek a szülés: ezzel az a gond, hogy a gyerek "hasz-
nálja a méhét", és ráadásul egy férfi "csinálta" bele, még az is le-
het, hogy férfi lesz a magzatból, aki majd elnyom egy másik nőt.
Már ebbe a tudatba is bele tud őrülni egy feminista! Ugyanis
a saját fiának épeszű anya nem kívánhat ferninista nőt feleségül,
aki még el is veri a szegény fiút a szado-mazo egyenlőség jegyében.
Feminista nőhöz csak olyan férfi menjen hozzá, akinek hiányzik
az anyja, nem tud meglenni közvetlen napi irányítás nélkül, élve-
zi, ha más véleményét kell hangoztatnia, szeret mindenre rábólin-
tani. Örömmel ad választ az olyan kérdésekre: Mit csináltál ezzel?
Hogyan képzeled? Miből gondoltad, hogy ez nekem jó?
A gyereknevelés problémái. A feministák nincsenek megelégedve
a hagyományos gyerekneveléssel, amely szerint a fiúkat fiúknak
neveljük, a lányokat meg lányoknak, ezek babát kapnak, amazok
meg kardot. Azaz kaptak, mert most egy pacifista korba jutott
a fejlett világ, divat utálni a fegyvereket. (De azért egy nő lehes-
sen katona.) Meg kell tehát változtatni a nevelést- mondják az

-244-
 okosok, akik gyereket ugyan keveset, és hírek szerint rosszul ne-
veltek, de kéretlen tanácsot annál többet adnak azoknak, akik
csinálják. Lássuk, mitjavasolnak. Először azt, hogy a nemi szere-
peket fel kell oldani, a fiúknak is kell segíteniük a lányos mun-
kákban, a kislányoknak meg autót is kell szerelniük az apukával
(ha az nem erőszakolja meg őket a garázs söté~ében- ugye emlék-
szünk: minden tizedik kislányt megerőszakolnak). Ezután a fiúk
is babázzanak egy kicsit, és menjenek kozmetikushoz anyukávaL
Csak azért, hogy a választási szabadságuk meglegyen, és ne szű­
küljenek be, elvégre lehet belőlük még leszbi, homo- vagy bi-
. .· szexuális - most azt a különc csemegét, hogy valaki simán hete-
. roszexuális, nem említem, mert ez, mint híresztelik, beszűkíti
a személyiséget.
Újabban fel-felbukkan a vita a nők üzleti életben betöltött szere-
péró1. Feminista vélemények szerint még mindig nincs meg az ön-
állóság kellő mértéke. Nem tudják a nők kifutni magukat az üz-
leti pályán, mert a férfiak elnyomják őket, a legmagasabb posztok
kizárólag a férfiakra várnak. Csak az ismeretek kedvéért röviden
felsorolom, mi minden nem tetszik a feminista nőknek. Nem tet-
szik nekik az építészet úgy általában, mert az férfikéz műve, és
ők úgymond ki vannak rekesztve a férfiaknak való épületekből.
Nem tetszik nekik a történelem, mert azt is férfiak ítják férfiak-
nak. Az az apró körülmény, hogy a nők éppúgy benne vannak
a történelemben, mint a férfiak, nem zavalja őket. Meg az sem,
hogy az ókortól a tegnapig a férfiakat alkalmasabbnak tartották
a hadviselésre, mint a nőket. Mint ahogy egészen máig senkinek
semjutott eszébe, hogy a férfiak meg gyereketszüljenek és ne-
veljenek. Nem sokjóval kecsegtet a feministák kicsi, de hangos
csopo~ának nagy népszerűsége.

-245-
Sok újság jelenik meg világszerte feminista ideálokat hirdetve.
A legtöbbnek ilyen-olyan magazinműsora fut a rádió- és tévécsa-
tornákon, vagy készítőik visznek ott önálló magazinműsorokat.
A serdülő lánykák, akik pont olyan nagyok és menők akarnak
lenni, mint az idősebb nővéreik-és persze a sztárok -, az innen
látottakból-olvasottakból másolják ideálképüket, innen tanulják
a mintákat.
Asztár többé-kevésbé könnyen előállítható ideál, mivel nem
igényel komoly és mély járulékos szellemi tartalmat. Sztárt pedig
abbóllehet (teljesítménytől függetlenül) csinálni, akit sokat és le-
hetőleg több szerepben mutogatnak a tévékben, írnak róla abul-
várlapokban. Ezek az "ideálok" nem valódi szellemi szükségletek
megoldásában segítenek, nem mutatnak életmodellt, inkább ma-
guk is körmönfont marketingtermékek. Az ideálok gyors válto-
zása az egyik oka annak, hogy az egymást követő nemzedékek
oly nehezen értik meg egymást, mély szakadék húzódik közöt-
tük akár tíz-tizenöt év távlatában is.
Már a 20. század utolsó harmadában gyors ütemben megin-
dult a szépségeszmény változása. Ez a mai ütemet tekintve tíz-
esztendőnként változik. Bár a gyors haladást illik feltétel nélkül
ünnepelni, ijesztő, hogy nulyen tartalmatlanná vált az emberi lét,
ha már generációkra szóló ideálokat ilyen gyorsan cserélgetik
a népek. Még nem lenne baj, ha ezek a mai ideálok valódiak len-
nének, de nem azok! Nem szellemi-erkölcsi tartalmakról szól-
nak, nem erkölcsös, hazáját szerető tudós, vitéz katona, szent-
életű remete, olyan családapa az ideál, aki önfeláldozóan meg-

-246-
 · ment egy vízben fuidoklót- ők (ha megérik) egy rövidhír lesz-
nek csupán.
. Korábban például az érett, negyvenes éveiben járó férfi volt
. az ideál. Ebben nem kis része volt Platónnak, és általában a görög
· filozófusoknak akik rendre hirdették kétezer évig érvényesen,
hogy a férfi akkor érett igazán, arnikor a szakálla elkezd deresedni.
Ebben a korban az átlagos anyák igyekeztek gyerekeiket komo-
lyan öltöztetni, úgy, ahogy a társaságbeli úriemberek és úrhöl-
gyeknek illett. (Ma a gyerek az egyik ideálkép; meg kell nézni
a Miamiban élő aggastyánokat és matrónákat, úgy öltöznek,
mint a gyerekek.) A gyereknek mindent szabad, a gyerek "tud-
ja", "érzi" és majd eldönti magától, mi jó neki - terjedt el
a vélekedés az emberek között. Pedig a gyerek nem tudja, nem
érzi, és végképp nem akarja eldönteni, hanem azt várja, hogy
az anyukája vagy az apukája megmondja neki, mi a jó és hogyan
kell csinálni. (A rajzfilmekből és a tévéből nem tudja megtanul-
ni, szegény.)
Miért megfelelő ideálkép a feminista nő? Először is komoly
gazdasági hasznot jelent azoknak, akik a hirdetéseket kifizetik,
mertjó fogyasztó. Önállóan él, az átlagosnáljobban keres, maga-
sabbak az igényei. Figyelme intenzíven a külvilág felé fordul, ér-
dekli, rni a divat, mi a trend, emiatt állandó irányírásra szorul, mert
magától a többség nem tudja, hogyan kell feministának lenni.
A társasági feministának elég néhány jelszó, többre nincsen szük-
sége. Sikeresebb a feminizmus eljátszása, ha a nő fiatal, egyedül-
álló vagy elvált. Több érzelmi töltést tud belevinni a mondandó-
jába, ami aligha áll másból, mint indulatokbóL
A feminista nő meg akarjamutatnia férfiaknak- akikért per-
sze eleped-, hogy ő egymaga is mennyire vitte, milyen menő
és határozott. A feminista nő kifelé él. Ha ezt a fogyasztás szem-
pontjából nézzük, pompás, mert ehhez sokkal több értelmetlen
vásárlásra van szüksége, és hajlandó megfizetni a drága márkane-
veket. Ezért aztán van üzlet a feminista magazin okban, mert eze-
ket előszeretettel keresik meg a világhírű termékek gyártói, hi-
szen tudják, kik a vásárlóik. A multik pedig jól fizetnek, ebből
lehet elegáns lapot csinálni drága nemzetközi, letordított tartalom-
mal, amit érdekes lapozgatni, és ma már elfogadott feminista szak-
értők, szexológusok iránymutató írásaivaL

-247-
 N em hinném, hogy férfiaknak ekkora példányszámban el
lehetne adni olyan lapokat, amelyek az önkielégítésekre vonatko-
zó tanácsokkal traktálnák rendszeresen az olvasóit, mint a nőknek.
Hónapról hónapra tele vannak a lapok ilyen tanácsokkal, sőt még
olyanokkal is, hogy két lány hogyan csinálja egymásnak. Mert
a feminista nő felszabadult, már nem él a "férfiak uralta" világ
"szexuális rabságában". Ott vannak a lapokban a hitpótló mágia
eszközei, méghozzá nagy teijedelemben, mint a csillag- és egyéb
jóslások hókuszpókuszai, melyek mindezt megengedik, sőt ked-
vező állásújegyeket is kimutatnak a hármasban való szeretkezés-
hez. Ami, akárhogy is nézzük, minden esetben a nőkön áll, akár
ők vannak ketten, akár a férfiak.
Természetesen az efféle feministák telve vannak egymás iránt
érzett ellenségeskedésset irigységgel. Beszéljünk a rohadékokról!
(Ezek lennének a férfiak.) Fejezetcím egy nő által írt, elképesz-
tően üres és természetesen nagyon sikeres könyvben- még film-
sorozat is készült belőle. A fejezet azokról a lányokról szól, akik
szépek, és vágynak rájuk a férfiak.
Hogy azok is érezzék miről van szó, akiknek kezébe nemjut-
nak feminista magazinok, egy tetszőlegesen ki emelt, már három-
éves szám tartalmát ismertetem röviden, mert az ilyen lapokat
és társait kamaszlányaink buzgón olvassák az iskolapadban: A
szex tizenkét trükkje (elvezetünk az extázis birodalmába). Illedel-
mes kifejezésekkel Írt anyag. Ilyen témákat dolgoz fel nagyon
céltudatos stílusban a Rafinált ujjgyakorlatok vagy a Turbónyelv.
Nem marad el az anális szex kedvcsináló bevezetése praktikus
tanácsokkal: "Az elővigyázatos behatolás csak kiegészítő kréme-
zéssel (például vazelinnel) lehetséges." Egy másik téma: Flört
vagy erőszak? Alcíme: Minden második nőt ért zaklatás a munkahe- ,
lyén. Természetesen van ajándék jóskártya is a lapban, amely a
kozmikus energiák lebívásában segít. A lap tesztjével azt lehet
megtudni, hogy ügyes fúllentő-e az olvasó. Van még egy to-
vábbi szenzációs módszer, amely megmutatja a jövőt a lap olvasói-
nak.
N em maradnak el a szépségtanácsadások sem, sok vásárlási
tippel. Legyél te a strand szépe!- javasolja az alcím a kritikátlan
olvasóknak Van háromoldalas cikk a szépészetről: mit, hogyan,
mikor kell megoperáltatni? Vagy elég egy injekció az ajkak tel-

-248-
tebbé tételéhez. További ajánlatok: fogfehérítés, hajdúsítás, pig-
mentfoltok, cellulitisz eltüntetése, lézeres szőrtelenítés és hasonló
lehetőségek - minden bekezdés alatt cím, telefonszám. A trendi
ruhák bemutatása vásárlási helyekkel, leszbikus hangulatújelene-
tek imitálása mellett öt oldalon át sorjázik, további négy oldalon
olyan ruhák és cipők, amiket érdemes megvenni. Nagyjából ez
a tartalom minden hasonló lap nál: sok kereskedelmi ötlet, veszé-
lyes, mindent megengedő tanácsokkal. Ez hát a könnyen emészt-
hető feminizmus - ez az egyik ideállányaink, asszonyaink előtt.

-249-
Kierkegaard a pesszimista tárgyilagosságával szemlélte a nőket. Őt
idézi Beauvoir: "Nőnek születni - micsoda szerencsétlenség!
De talán ennél is nagyobb, ha az, akivel megesett, nem éri fel
ésszel, hogy szerencsétlen."
Simone de Beauvoir nem az a fajta feminista volt, akit rajta
lehetne kapni holmi ellentmondásos vélekedéseken, amint ösz-
szekever tücsköt-bogarat. Sőt olvastán az a vélemény alakul ki
az emberben, hogy pontosan tudta a lét, a megismerés, a látszat és
a vélekedés közötti platóni értelemben vett különbséget. (Szem-
ben azokkal a militáns vulgárfeministákkal, akik noha roppant
lelkesek, de talán még a szavak puszta, köznyelvi jelentését sem
értik meg.) Művelt úrilány volt, az a fajta nő, aki elsősorban te-
hetséges alkotó, és csak aztán feminista. Munkássága azonban nagy-
ban segítette a feminista eszmék mai, magazinszintű teljedését.
Mert írásai érdekesek, stílusa jó, gondolatai, meglátásai magvasak
és eredetiek.
Bennünket, férfiakat megállapításaival ugyan nem kényeztet
el, de pontos diagnózist ad: a világ a férfié- állapítja meg. (Még
így volt a negyvenes években.) Mint mondja,

[a nő] Balsorsa az, hogy biológiailag az Élet reprodukciójára ren-

deltetett, holott a puszta Élet az ő szemében sem hordja önma-
gában értelmét; s az élet értelme fontosabb magánál az életnél is.

Ebből a mondatból két dolgot tudunk meg. Az egyik, hogy az

anyaság balsors. A további levonható következtetés: némely nő-

-250-
nek van annyi esze, hogy lássa: a lényeg a szellem, ami az anyag
felett áll, és az anyag lényegtelen. A nők nem így lá~ák általában,
a többség számára ilyesmi nem létezik. Ezt maga Beauvoir is
tudja. Arra se figyeljünk, hogy a neatomista gondolat a 19. szá-
zad végén és a 20. század elején felmelegített régi platóni, Szent
Tamás-i állítások folyománya, és ő is Jean-Paul Sartre nyomán
foglalkozott ezekkel a kérdésekkel.
Beauvoir visszasítja azokat az időket, amikor a társadalom ele-
je a nők voltak: a korai toldművelő közösségekben előfordult
ilyesmi, és valóban létezett néhány matriarchális társadalom a tör-
ténelem egypár korszakában. Képviseli azt a nézetet, amit előtte
Engels - és sok más kutató napjainkban is-, mely szerint eleinte
inkább a matriarchális társadalmak voltakjelen a történelem for-
gószínpadán, és később ezek alakultak át férfidominanciájú társa-
dalmakká.
Mélyen elemzi a vallások kialakulását: az anyaisten (Istenanya)
pogány képzete után szép lassan megjelenik a férfi isten, az Atya.
Innentől kezdve persze leáldozik a nők jó sorsa, de Beauvoir ki-
mondatlanul is reméli, hogy egyszer eljön megint az arany idő,
amikor a nők lesznek a dolgok alakítói. Leginkább arra gondolt,
hogy a kommunizmus lesz az a társadalom, ahol a nők kiteljesed-
hetnek, mert ez az eszme hirdette magáról a legerősebben a társa-
dalmi utópiák beváltásának képességét. (Ezen ne lepődjünk meg,
mert abban a korban, a II. világháború után nagyon sok értelmi-
ségi rendíthetetlenül hitt a kommunista eszme győzelmében.)
Beauvoir volt annyira okos, hogy pontosan látta-megértette, mi
történik a nőkkel az akkori fejlett államokban. Manipulációk a
politikaijogaikkal, alárendelt szerep a reklám világában, rosszabb
alkalmazási tdtétel ek, előnytelenebb bérek, megalázó követelmé-
nyek tömege- melyeket nem lehet teljesíteni, de sQkat kell szen-
vecini értük -, fogyókúrázás, szépségplasztika stb. Rájött, hogy
a kapitalizmus nem az a korszak, amelyben lehet valamit keresni
a valódi női egyenjogúság terén. Megállapítása érvényesnek tű­
nik, de utódai máig nem látszanak ezt elfogadni. Ugyanis ha a
kapitalisták kezdenek el egyenjogúsítani, akkor annak üzleti ér-
telme van, és a valódi cél nem a nők áhított egyenjogúsága lesz,
hanem tőkejavak dús halmozása ennek ürügyén. Nagyjából ezt
lá~uk ma is.

--251-
 Ebből a nézőpontból Beauvoir végigveszi a történelmet, na-
gyokat ütve közben az autokrata, hímsoviniszta férfiakon. A gö-
rögöknél szerinte a törvényhozók mindannyian a nők "elnyomá-
sára esküdtek össze", innentől a nőket kártevő erők "jótékony
hordozójává" tették meg. A nők helyzetének fokozatos romlá-
sához nagyban hozzájárult a hellenisztikus zsidóság, majd őket
követően a kereszténység. Szerinte mindegyik a görögök által
kialakított helyzetet vette át és súlyosbította. A legszigorúbban nő­
ellenes vallás, illetve társadalom Beauvoir szerint a muzulmán
lett. (Ezt a nézetet az összes mai feminista is fenntartás nélkül kép-
viseli.)
Mózes- akit tulajdonképpen férfisovinisztának és a nőijogok
nagy megrontójának tart- alkotta meg szerinte az univerzális nő­
elnyomás nyitányát szigorú törvényeivel a fokozatosan kiépülő
nőelnyomás zsidó-keresztény hagyományrengetegében. Beauvoir
kissé sommásan ítél. A muszlim nőket nagyon rossz sorsúnak gon-
dolja, pedig azonos korokat össze hasonlítva, a kolturális szokáso-
kat is figyelembe véve messze jobb sorsuk volt például a középkor
folyamán, rnint keresztény nő testvéreiknek. Renegát módon meg-
kockáztatom, hogy sokan ma is jól érzik magukat, annak ellenére,
hogy euroatlanti szemmel néha borzasztó körülmények között
élnek.
Arnikor a Szavjetunió nőpolitikája kerül sorra, Beauvoir hang-
ja megtelik hálás lelkesültséggel, és olyan hülyeségeket ír le, rnint:

A szavjet nő nagyszerű társadalmi vívmányokat mondhat ma-

gáénak. Azonos munkáért azonos bért kap [... J

Mi tudjuk, hogy nem így volt, sosem volt igaz - ellenben rnindig
ezt mondták. A női bérezés kérdése alapvetően a 19. századig
nemjelent meg elkülönülve. A női munka természetesen létezett,
és integráns része volt a családban végzett közösségi munkának,
de pénzbeli értéke hagyományosan nem volt külön kifejezve.
A bérek akkoriban általában azt tükrözték, hogy a férfi- aki tény-
legesen eltartotta a családot - kapjon annyit jövedelmet, hogy
alkalmas legyen további munkavégzésre és családja fenntartására.
Az sem biztos, hogy a női munka nem fog elsorvadni az újabb
fejlődési irányzatok következtében. Ha belegondolunk, hogy írás

-252-
teljes elterjedéséhez annak felfedezésétől kb. ötezer év kellett,
nem érthető, mit ugrálnak annyira a feministák. De kanyarodjunk
vissza Beauvoirhoz.
Erősen valószínű, hogy a Gosztinyica Mezsdünaródnij ven-
dégeinek a kaviáros-vodkás reggelikmellett be lehetett dumálni
a kommunista egyenlőséget- ezt valóságos iparként űzte a GPU
a 30-as években a balos nyugati értelmiség meggyőzésére. Beau-
voir nem látszik erről a manipulációról tudni, sőt teljesen odavan
a Komintern 1924-es ülésétől, ahol kimondták:

A forradalom tehetetlen, míg a család és a családi kötelékek fo-

galma fennmarad.

Idézi is nagy egyetértéssei a kominterneseke t, annál is inkább,

mert tetszett neki, hogy a kommunisták bekapcsolták a nőket
a közéletbe. Ám azt a kérdést nem teszi fel: ki marad a családban,
ha a nők gyereknevelés helyett mozgalmárkodnak? Hoz egy ada-
tot Szovjet-Francia Baráti Társaság kiadványából, mely szerint
az 1939-es szövetségi választásokon 457 OOO nőt választottak be
a szovjetekbe. Mi már tudjuk, hogy ment ez. A párt kiadta a kvó-
tát, és azt "demokratikusan" végrehajtották - a kiadványt meg
a GPU finanszírozta. De a nőkre azért szüksége volt Sztálinnak,
mert szülni kellett a pártnak gyerekeket, akik tiszta lappal indul-
va mehettek a Komszomolba, és onnan tovább dicső léptekkel,
egészen a vágyva-vágyott, mindent megoldó kommunizmusig .
Beauvoir szerint a nők egészen a szovjet rendszerig általánosan
kedvezőtlen helyzetben voltak. (Bár az igazság kedvéért meg kell
jegyezni: a kommunisták nem keveset tettek a női egyenjogúsá-
gért, a nők sorsánakjavításáért, csak nem sikerült teljesen nekik
-de ez már a történelem lapjaira tartozik.)

A nő soha, semmilyen területen nem kapott lehetőséget rá, hogy

megmutassa, mire képes

-jelenti ki Beauvoir nagy férfiakra hivatkozva, és lendületesen

ugrik neki a korabeli, II. háború utáni fiú/lánynevelés területén
uralkodó állapotoknak. Sérelmezi, hogy a fiúk játékai érdeke-
seb bek, a ruházatukbanjo bban lehetjátszani -stb. Tehát minden

-253-
rossz, hátrányos, ami lányos (egy feministának). Mert a korabeli
kislányok nem éppen az Északi-sarkra, vagy a Délire vágytak-
a maiak sem.
Beaovoírnak vegyes tapasztalatai lehettek. Egyfelől ott volt .
a borzalmas háború minden szenvedésével. Ezután kimegy a há-
ború utáni szemmel elképesztően gazdagnak látszó, rendezett .
Amerikába, erről egy élvezetes könyvet ír, de ott olyan világot ·
lát, amely el~ondolkodtat egy művelt európai felső-középosz­
tálybeli nőt. Eleslátásárajellemzően észreveszi azokat a problémá-
kat, melyeket azóta már mi is látunk az egész világon elterjedt
amerikai életforma térhódításának következtében.

Amerikában okos gépek könnyítik meg a háziasszony életét,

de olyan ápoltságot, eleganciát követelnek meg a dolgozó nők­
től, hogy amit a réven nyernek, elvesztik a vámon [ ... J

Akkor még nem látszott tisztán: a gépek nem azért vannak, hogy
a nőknek segítsenek, hanem mert hasznot hoznak az előállítónak,
a kereskedőnek, és mellesleg időrést nyitnak a nőknek sok más
(többnyire haszontalan) tevékenységre, melyek qjabb költekezést
jelentenek. (Ezt életszínvonal-emelkedésnek cinizmus nevezni,
én még nem láttam egyetlen befektetőt sem, amelyik azért köl-
tött volna rengeteg pénzt egy találmányra vagy gyártóberende-
zésre, hogy jót tegyen valakikkeL Mindegyik magával akar jót
tenni, és hasznot akar maximálni, ahogy a közgazdászok ezt ker-
telés nélkül ki is jelentik.)
Ugyanezen okbóljelennek meg naponta az új meg új szépí-
tőszerek, amelyek nem a nőket akarják széppé tenni- erre szak-
értők szerint a termékek többsége amúgy is teljességgel alkalmat- '
lan -, hanem hasznot akarnak velük realizálni, gondolván, ha
eleget hirdetnek, meg fogják venni.
Akkoriban persze még nem volt ennyire visszataszítóan to-
lakodó a marketing kommunikáció, és a reklámokban volt egy ·
naiv lelkesültség, nem pszichologizáltak olyan körmönfontan,
mint ma. (Pont ez lehetne egy értelmes feminista feladat: lelep-
lezni a nők kereskedelmi kizsákmányolását, kutatóintézetet léte-
síteni, amely megvizsgálja a kínált szépészeti, háztartási szereket,
kiderítve, melyik a használható és melyik a bóvli. Ezeket pedig

-254-
el kell mondani a nőknek, nem pedig azokba a lapokba szállítani
a tartalmakat, ahol első helyenamit sem sejtő bakfisok és okton-
di háziasszonyok kereskedelmi becsapása áll.)
Noha Beauvoir rendelkezett némi marxista beütéssel, nem
akarta dialektikusan szemlélni a nők társadalomban betöltött sze-
repét. Felhányta, hogy Franciaországban milyen kevés a nőnek
emelt szobor- ez bizony máshol is így van, de még a mai eman-
cipált korban is jóval kevesebb felfedező, atomfizikus, hadvezér
és egyéb okokból szabortalapzatra való nő akad. Ennek nyilván
neveltetési, mentális és genetikai okai vannak. A lányokat nem
arra bizta~ák, hogy "menj csak el hazulról és nézd meg, mi a van
a domb mögött", sőt meg is szidják érte, ha nagyon kódorog.
Normális apa pedig egyenesen mamlasznak tartja a fiát, ha az
nem játszik felfedezősdit, katonásdit. Beauvoir ezt is sérelmezi,
sőt még a másképp pisilést is felhozza, mert véleménye szerint
megalázó a lányoknak, hogy nekik le kell guggolni. (Lehet, hogy
neki az volt, de több leánygyereken volt alkalmam részlegesen
tanulmányozni ezt a kérdést - nem vettem észre, hogy emiatt
defektusok keletkeztek volna bennük. Persze tettek fel kérdése-
ket a kutyák és a fiúk pisilésével kapcsolatban, de a kapott vála-
szok alapján hamar napirendre tértek a dolog felett. Az biztos,
hogy gyerekkoromban a lányok nem tudták lepisiini a döglött
rókát. mig mi fiúk odamentünk, és nagyvonalúan- bár kicsit fél-
ve, hátha mégis "felébred" -lepisiltük, amíg egy felnőtt el nem
vitte a büdös, légylepte tetemet. De nem tudok róla, hogy a lá-
nyok emiatt később lelki betegek lettek volna.)
Másrészről a nők bensejükben sokkal inkább a foldön járnak,
és általában nem hajlandóak olyan dolgokkal foglalkozni, melyek-
nek túlságos távlatijelentősége van. Nem szárnyal annyira a fan-
táziájuk, mint a férfiaknak. (Ezekre kisérleti bizonyítékok vannak.
Egy friss angliai felmérés szerint, mint már említettem, a férfiak
IQ-ja 5%-kalmagasabb a nőkénél.) Vagy el tudja valaki képzelni,
hogy egy anya valamikor a 19. század végén arról spekulál, hogy
miként lehetne valahogy eljutni lányaival a Holdra, és oda egy
zászlót kitűzni? Szerintem a nők, ha rajtuk múlna, még ma is na-
gyon jól elvohlának a fehér foltokkal a térképen.
A lányok nem úgy akatják legyőzni egymást, mint a fiúk, rit-
kábban verekszenek stb. Természetesen ezt is felemlegeti a szer-

-255-
ző, de mint direkt hátrányt értelmezi, ami elfojtja a női nem ki-
bontakozását. Ha kibontakoznak, akkor megszűnnek anyák és
feleségek lenni, vetélytársak lesznek, és ez már mérgezni fogja a
párkapcsolatokat, a nemi szerepek hagyományos elkülönülését,
és mindent, ami ezekkel összeftigg. Miért, a férfiak agresszívak?
Megkockáztatom, ha Beauvoir látná, mire vitt a nagy női eman-
cipáció, a feminizmus egy-két tanítását megkérdőjelezné. Jól el-
volt annak követelése nélkül, hogy a nők dolgozzanak, csodálta
a dolgozó nőt, de ő maga ettől távol állt, nem kellett soha életé-
ben ténylegesen dolgoznia.
Csak egy villanásra térek ki a női munka problémájára. Nem
egészséges ilyen tömegméretekben a női munka alkalmazása, mert
a férfiaknak nemjut elég munka, és az mégiscsak rossz tenden-
cia, ha férfiak mennek el gyereket gondozni. A kisgyereket a nők
tudjákjobban nevelni, arra vannak teremtve. Kuriózumnak per-
sze jó az óvóbácsi, akit népszerű hollywoodi filmekben mutat-
nak, vagy az azonos neműek gyermeknevelő kapcsolatai, de nem
szerenesés ebből tendenciát faragni reklámok és törvénykezési
eszközök segítségéveL Ha azt vesszük, mekkora gond manapság
a jóléti államok kormányainak a foglalkoztatottság biztosítása,
akkor nem lenne rossz alapvetőerr átgondolni, hogy minden-
áron kell-e a nőknek ekkora tömegben dolgozniuk, nem vol-
na-e egészségesebb, ha többen maradnának otthon, nevelnének
gyereket.
Beauvoimak sosem volt gyereke, ezért a gyerekszülést és a
kapcsolatos dolgokat úgy állítja be, mint a rettenet netovábbját.
Ilyeneket ír:

Teste bensejében egy élősdi, idegen test nő-növekedik majd.

Ilyen vélekedés csak napjaink legvadabb feministáinak körében

tapasztalható, és Isten mentsen bennünket az efféléktőL (A jelek
szerint nem fog- mások a szándékai. Egyre kevesebb a gyerek,
egyre később szülnek a nők, nincs elég életidejük többet szülni
a kezdőpont kitolódása miatt. Tömegesen terjednek azok a né-
zetek, hogy szülés elrontja az alakot, megcsúnyítja a nőt, az meg
már egyenesen dogma, hogy a gyerek "elveszi az ember idejét".
Aki így gondolkodik, azét biztosan.) Mi erre a férfiak válasza?

-256-
 Terjed az azonos neműek szerelme, a lányos magatartás, a nőies
h~viselet, egyre több fiatal fiú jár hajat festetni - és megjelent
a félelem a nőktől a férfiak körében.
Valami hasonló erre való hajlandóságot találhatni a régmúlt-
ban is, a spalatói (ma Split) főesperes tollából, aki a magyar fiata-
lokat így jellemzi: "A hosszú békében elszaktak a hadakozás ke-
ménységétől, és inkább a test csábításaiban kéjelegtek. [... ] A fia-
talságnak nem is volt más gondja, mint hogy haját simí tsa, bőrét
tisztítsa, férfias öltözködését asszonyiasra formálja át. Az egész
napot pompás lakomákban töltötték el, s éjjeli álmukat csak más-
nap délután végezték be." A feljegyzés a tatárjárás előtti időkről
szól, a megdöbbent kortársak keresték az okokat, hogy az erős
magyar királyságot hogyan tudták azok az ördögfajzat tatárok
egycsapásra legyűrni.
De téljünk vissza Beauvoir-hoz, aki felveti, hogy a történelem
folyamán a nők inkább attóllettek híresek, hajó pillanatban egy
megfelelő férfi mellett álltak. Ha egyszer nem lehettek az első vo-
nalban, akkor hátul kellett mozogniuk; s azt sem veszi figyelem-
be, hogy pont Franciaországban mekkora szerepe volt a királyi
szeretőknek hosszú történelmi koron át. Azon is kesereg, hogy
a fiúk nem akarnak lányok lenni, de a lányok majd a fele - az ő
korában- fiú szeretett volna lenni. Mára persze változott a hely-
zet, a szívós propagandának és a modern szellemben fiúknak ado-
gatott babáknak, az egyedülálló anyukáknak köszönhetően, gya-
nítom, már nem akar annyi lány fiú lenni. A magam részéről
hálát adok aJóistennek, hogy fiúnak születtem, ugyanígy tettek
a zsidó fiúk is, évszázadokon keresztül napi imájuk során meg-
köszönték Istennek, hogy fiúk lettek.
Meglepődve szoktam hallani, hogy mennyi a liliomtipró fér-
fi, milyen sok a lányát megerőszakoló apa. Pedig Beauvoir már
1949-ben így írt:

[ ... ) egyáltalán nem ritkaság, hogy a ház egyes barátainak, nagy-

bácsiknak, unokafivéreknek a gyengédsége- nagyapákról, apák-
ról nem is beszélve- sokkal kevésbé ártalmadan, mit a lány édes-
anxja hiszi; vagy hogy egy tanár, pap, orvos enged meg magának
többet, mint illik.

-257-
Mivel Beauvoir nagy tekintély feminista körökben, könnyen le-
het, hogy ez a megerőszakolás-mánia- nem tudom másnak ne-
vezni - tőle ered. Azóta ebből már valóságos divatirányzat lett.
Elő kell venni a Vogue, a Harper's Bazar, az Elle és hasonló la-
pok kilencvenes évekbeli számainak szerkesztőségi divatoldalait
Ezeken egy időbenszinte másfajta lány nem is volt látható a fotó-
esszékben, mint az anorexiás, sötétbarnára-feketére festett szájú,
karikás szemű, dühödt tekintetű, olyan, mint akit bántottak vagy
megerőszakoltak. Szörnyen néztek ki, szerencsére mára kevesebb
látható ebből a típusból, mert jött az újabb trendi: az ápolatlan,
enyhén koszos körmű, "kábítószer-élvező lány" illetve "alkoho-
lista" típusa, aki a változatosság kedvéért szintén sovány, csapzott
a haja. Persze előbb-utóbb rá lehet kapni az ilyen lányokra is, ha
addig mutatják őket, míg végül divatosak lesznek. A híresebb
modellekszerepelnek mindenhol, lapokban tévékben, és elmond-
ják, hogy tényleg kábítószereztek, ami a divatszakmában nem rit-
kaság.
Az a határozatlan, kialakulatlan ftatal férfi, aki ilyen lapokat
nézeget, könnyen elhiszi, hogy a szemben lakó normális kinézetű
Juditka, aki nem is iszik, nem is fúvezik, nem számít megfelelő
célpontnak az udvarláshoz. De semmi sem tart örökké, legfőképp
a divatvilágban. Már itt vannak a leszbikus lányok és a "homoero-
tikus fiúk", a képeken lehetőleg félbeszakított szexualitást (orális
szexet) sejtető pózokban lefényképezve. Néha nem kis fejtörést
okozva az idősebb generációk tagjainak, hogy lányos arcú fiúkat
vagy fiús arcú lányokat látnak-e a képeken, mert öltözetük egy-
forma.
Beauvoir Második nem című könyvének a szexuális beavatta-
tásról szóló fejezetében férfiellenes szemszögből végigveszi az ana-
tómiai alapokból fakadó lehetőségeket, és kimutatja, hogy a nő
alávetett helyzetben van, a férfi azt tesz a nővel, amit akar. Ilyen
megjegyzésekkel tarkítja mondandóját a férftak nemtörődöm­
ségére utalva- ami nem valami hízelgő ránk nézve:

Végső esetben egy hullával is lehet közösülni.

Vannak szerencsére érdekesebb megállapításai is, melyeket tanul-

ságosnak tarthatunk:

-258-
 A csökkent életképesség szexuálisan közömbössé tesz.

Arra tippelek, hogy hadilábon állt a szexualitással, mert csupa

olyan gondolatok forognak a fejében a szüzességét elvesztett lány
kapcsán, ami rnindenre enged következtetni, csak arra nem, hogy
ez az aktus a nőnek is gyönyör forrása lehet. Ha eleve úgy megy
valaki ágyba egy férfival, hogy ott nem öröm, hanem gyötrelem
vár rá, azt is fog találni. Persze azóta a nőknek köszönhetően mi
férfiak is sokat fejlődtünk ebbéli tudásunkat illetően, hiszen na-
ponta találkozunk oktató anyagokkal a heti-, havilapokban, és az
elektronikus média is tele van velük.
A házasság viszonylatát Beauvoir úgy fogja fel, mint valami
üzleti kapcsolatot, ahol a nő egyetlen igazi árucikke a teste, az is
csak az abból fakadó örömszolgáltató potenciál miatt, a férfi pedig
ennek használatamiatt eltartja. Ez klasszikus korai balos (és mos-
tani feminista) vélekedés, abból a korból, amikor még javában
támadták a burzsoáziát annak minden intézményével együtt, mely-
be bizonyos fokú önkénnyel a családot is bevették mint a kapita-
lista kizsákmányoló rendszer ékes bizonyítékát. A házasság mint
szeretetközösség vagy a kölcsönös önátadás terepe nem szerepelt
ilyen formában a gondolatai között.
Másrészről Beauvoir- noha tiltakozik a helyzet ellen- maga
is elismeri (szemben a korai és mai feministákkal), hogy a nők is
úgy kezelik a testüket, mint valami tőkét. Ez máig igaz, csupán
az amerikai családjogra és kialakult szokásokra kell gondolni, ahol
bizonyos idejű együttélés után a soha nem dolgozó feleség tete-
mes asszonytartási pénzt követel, majd kap az elvált félj től. Mi ez,
ha nem a tőkejavak beváltása? Teljesen érdektelen, hogy éppen
minek nevezik. Ha egyfelől a nők hasznot húznak a férfiakból
ilyen módon, akkor nem erkölcsös részükről egyfolytában hábo-
rogni azon, hogy a férfiak "használják" őket. Miközben ők maguk
törekednek a legjobban arra szerte a világon, hogy jól menjenek
féljhez, és egy válásból hasonlóan előnyösenjöjjenek ki. Azaz ha
már egyszer használták őket, jól meg is kapják az árát.
A nők ezen a téren hatalmas fölényben vannak a férfiakkal
szemben, pontosabban túlnyerték magukat. A többség valóban
jóljön ki a válásból a pozitív diszkrimináció minden találmányá-
nak segítségéve!, és még a sajnálatot is kivívják, mert ők "a sze-

-259-
gény asszony". (Egy programozó matematikus hölgy az ismeret-
ségi körömben kiszámalta unokaöccse költséges válásai kapcsán,
hogy jó minőségű örömlányokkal folytatott viszony alapján a
szaldó jobban állna, és megspórolt volna sok idegeskedés t, vesze-
kedést is. Nem beszélve a változatos örömökről.) Nem véletlen,
ha valaki csövesekről hall, olvas valahol- vagy netán szóba is áll
velük, ami sajnos nagyon ritka eset-, sokkal több férfival talál-
kozhat közöttük, és ezek nagy része válás után nem tudott már
újra megkapaszkodni a társadalomban. Vagyis a fent említett disz-
krimináció áldozatai lettek. (Ezzel nem akarom saját hibájukat
elkendőzni.)
Az csak hab a tartán, hogy a férfiakat azok szüléssel kapcsola-
tos nézetei miatt "némi szadizmussal" vádolja Beauvoir. Mi taga-
dás, eddig még nem sok férfi szült- de Beauvoir sem. Bár újabban
felbukkannak "hős" mozgalmár melegek, akik nagyon szeretné-
nek. De az enyhén szólva túlzás, hogy a női gyötrelmeken ten-
denciaszerűen élvezkedtek volna a férfiak. A szülés egyszerűen
női ügy volt, és ha valamelyik feleség nagyon hisztériázott a vár-
ható fájdalmak miatt, hamar megkapta: más is kibírta, maradjon
nyugton. Mára az is bizonyított tény, hogy aszülési fájdalmak-
nak élettani szerepe van a gyerek születése utáni asszonyi-anyai
működés szempongábóL Valamint az is tudott, hogy működnek
természetes fajdalomcsillapító, emlékezetmódosító mechanizmu-
sok a női szervezetben, ezek meglepően tökéletesek, azaz a nők
elfelejtik konkrét fájdalmukat.
Tulajdonképpen Beauvoirnak az a problémája, hogy a nőnek
ugyanjoga van a szerelemre, mindazon élvezetek kihasználására,
amit csak biológiai lehetőségei nyújtanak, de a zsarnok férfiak
ezt megtagadják tőlük, méghozzá társadalmi méretekben. Bár ha
majd a szocializmus elterjed a világon- amit ő személyesen vá-
gyott is-, akkor minden megváltozik és a nők is intézményesen
felemelkednek. (Élvezhetnek annyit, amennyit csak akarnak.) Saj-
nos nem érte meg a kifejletet, mert a szocializmusnak nevezett
kísérlet sírba szállt, és azt a sírt, fájdalom, de az általa szidott ka-
pitalizmus ásta meg. Fordítva történt, mint a marxizmus klasszi-
kusai megjósolták.
Marad tehát a tőke korlátlan uralma, tetézve olyan körülmé-
nyekkel, mint a globalizáció. A média tendenciózus műsorainak

-260-
 uralma nagyobb béklyó a könnyebben befolyásolható női lelke-
ken, mintsem azt a feministák gondolnák. Beauvoir ezt a problé-
mahalmazt még nem érzékelte, lévén a televíziózás csecsemőkor-
ban volt az ő amerikai útja idején.
· A nemi élet a házasságon belül nála is hagyományosan egyen-
ló a nők önprostituálásával. Pedig ez igazán csak a hozzá hasonló
művelt, talán emiatt túlzottan határozott és energikus nőket za-
varta. Ezt a sokszor hivatkozott, felhánytorgatott problémát- ki
kit használ ki, és mennyire- nem átlagos nők átlagos problémái-
ként kellett volna kezelni. Helytelen volt közel egy évszázad ta-
pasztalatai alapján osztályharcos ügyként beállítani, mert a nemek
kérdése nem osztályharc, hanem emberi minőség alapján dől el.
A rossz jellemű férfiak kihasználják a nőket, a rossz természetű
nők meg a ferfiakat. A házasságon belüli önprostituálás pedig mint
élethelyzet, olyan asszonyok gondja volt, akik nem tudták aciek-
vátan megélni nőiségüket, mindenféle vágyakozásokkal és zava-
ros eszmékkel voltak teli, uralkodtak a férfiakon, de ez sem volt
elég nekik. Intellektuális fölényben állottak a legtöbb nővel, fer-
fival szemben, de ez nem boldogította őket. Vagy - és ez sem
utolsó lehetőség - nem szerették az urukat, és csak kényelmük
meg saját rövidlátásuk levét itták amiatt, hogy hozzámentek, és
ehhez kerestek ideológiát.
A valós helyzet inkább az lehetett, hogy a legtöbb nőnek fo-
galma sem volt arról, miért kellene neki rosszul éreznie magát
az ágyban a félje mellett, ha egyszer jól élnek. Akik meg nem,
azoknak nem kellett mankó ehhez, mert agyonszapulták szeren-
csétlen urukat amúgy is. Ezek az asszonyok élték a maguk életét,
mint a többi százmilliók, és nem gondolkodtak az ilyen kérdése-
ken: miért és mennyire vannak elnyomva? Annak a kornak a nemi
élete, szokásai egyszerűen ilyenek voltak. Ha szerették egymást,
jól megvoltak, ha meg nem, akkor hozzáfogtak egymás teljes le-
amortizálásához - miként ma is teszik a rossz házasságokban.
Beauvoir házasságellenes volt, erről való véleményét a kora-
beli sajtó rendre idézte is, ezekben oda tendál: ha már minden-
képpen együtt kell élni valakivel, akkor egy külön lakásra van
ehhez szükség. Azt el tudom képzelni, hogy egy Sartre-ral nem
lehetett könnyű egy olyan formátumú nőnek, mint ő. Még a há-
zasságnál maradva példát hoz Alfred Kinsey által a negyvenes évek-

-261-
ben kezdett, majd nagy küzdelmek során az ötvenes években be-
fejezett munkájából, melynek során 18 ezer ember szexuális éle- 1J
tét dolgozták fel. A Reportból azt a következtetést vonja le, hogy:

[... ] a házasság nem keretet teremt a női szexualitás kibontakoz-

tatására, hanem kiöli a nőkből a nemiséget.

A fene tudja: kiölte, vagy nem volt eleve akkora? De Kinsey egy-
kori módszereit és könyvét újabban heves támadások érik, mert
kiderült, hogy nem volt rendben a nemi élete. Adatait egy szub-
kultúrából gyűjtötte, volt prostituáltak és lecsúszott egzisztenciák
körébő!, akik az akkori időkben mertek ilyesmikről beszélni.
Azt mindenesetre hallottam olyan nőktől, akik nagymarnájukkal 3 >
:i,

jó viszonyban voltak, és efféle dolgokról velük elbeszélgettek, '

hogy szó sem volt ilyen nagy lihegésről a nemiség körül, egy se-
reg dolgot fontosabbnak tartottak nlint a szex. Egy történetet meg
is őriztem valamely századfordulón született nagymama meg-
jegyzéséből, amikor leányunokájától, akit nagyon szeretett, hoz- \'
zájutott valahogy egy pornókiadványhoz (nyolcvanas évek). Ezt
a liberális nagyi átlapozta, aztán újra meg újra megnézegette -
nem volt templomba járó-, és azt mondta az unokájának, aki >
akkor úgy tizenhat éves volt: "Kislányom, ha én ezt akkor tudtam ,,
volna! Mit hagytam én ki fiatal koromban!"
Nem nehéz belátni, hogy sokan soha semmi hátrányt, hiányt
nem éreztek azért, mert nem rendeztek otthon rendszeres lepedő­
akrobatikát a féljükkeL Mivel arra, amit nem ismerünk, nem is
vágyunk. Nagyszüleink nem ismerték a mai szexet, így nem vágy-
tak rá annyira. Aki meg vágyott, az bizonyára addig keresgélt,
míg párjára lelt törekvésében.
Beauvoir nem láthatta, mire vezetnek a dolgok, de amit má-
ra a feminista áskálódás előidézett, az nyílt terepe az irracionális
női bosszúnak. A férfi totális megalázásának és férfiellenesség ki-
bontakozásának. Ami napjainkra sajnos egyre feltűnőbb a mo-
dern jóléti társadalmakban.
A permanens női bosszú meglétére vagy lehetőségére gondo-
lok. Sok feleség, élettárs, barátnő érzi úgy - mert erre késztetése
van -, hogy valamiképpen bosszút kell állnia az őt ért sérelme-
ken, valamit meg kell torolnia a férfin. Nem veszi észre, hogy ezt

-262-
 a férfiak nem értik, és csak egy hisztis, gonosz, kiszámíthatatlan
nőt látnak maguk előtt, akivel nem lehet kijönni, mert mindig
van valami baja a férfival, a társsal, a környezetével, de önmagá-
val sosem. Az ilyenek folyton azt a megerősítést kapják, hogy nem
velük van probléma, ők maguk jók, sőt tökéletesek lennének, ám
ott a környezet, az a hibás. Annak pedig része a férfi, aki más,
mint ő, nem idomul hozzá, sőt esetenként kiröhögi. A női bosz-
szú, kellemetlenkedés nem új dolog, valószínű, hogy a görög
filozófusok által felemlegetett rossz női természettel, szellemmel
' fúgg össze. Ha a nő meg akar valamittorolnia férfin- ami gyak-
ran megesik -, akkor, mint Beauvoir írja:

Vagy hidegen tűri férje ölelését, frigiditásával alázza meg; vagy

szeszélyes lesz, kacér, kényszeríti, hogy könyörögjön kegyeiért;
kikezd más férfiakkal, hogy féltékennyé tegye; vagy felszarvazza,
egyszóval így vagy úgy, de férfiasságában alázza meg.

Ez a recept azóta is működik, de valahogy ma sem esik elég szó

arról, hogy mennyi gyötrelmet okoznak a nők a férfiaknak efféle
magatartással, mert akkor nem stimmelne a feminista alapképlet,
mely szerint az áldozat mindig a nő, és a brutális kíméletlen elnyo-
mó kizsákmányoló a férfi.
Nem marad el Beauvoirnál a női öltözet elemzése sem. Meg-
említi:

A nőtől viszont maga a társadalom követeli meg, hogy erotikus

tárggyá váljék.

Tehát nem kizárólag mi, férfiak, hanem a mi közös társadalmunk

a hibás. Nem a férfi szereti, ha a nők kényelmetlen ruhákban jár-
kálnak, olyan cipőt hordanak, amelyben- ezzel nem vagyok egye-
dül-, mindig nagyon csodálkozom, hogy miképpen lehet egy-
általán járni. Hanem a nők ezeket felveszik, nekünk meg, fene
tudja miért, de ez tetszik. Ennek a nők örülnek, és még szíveseb-
ben hordják:

[... ] mindig a legkevésbé hasznavehető ruhák és körömcipők,

a legkényesebbkalapokés harisnyák a legdivatosabbak [... ]

-263-
A divat tömegjelensé g, a női divatot követő tömeget értelem-
szerűen maguk a nők adják, nem hinném, hogy férfiak annyian
viselnének körömcipőt, hogy az divatot teremtene. (Bár rni taga-
dás, újabban elkezdték vásárolni a férfiak is. Néhány "fickó", aki
nem tudja eldönteni, hogy micsoda: fiú-e vagy lány. De kötve
hinném, hogy valamelyik is tudna divatot teremteni azzal, hogy
43-as lábára körömcipőt húz.)
Érdekes módon Beauvoirnak több okból tetszenek a prosti-
tuáltak. Minden esetben nagyon együttérzón tárgyalja sorsukat,
férfiak általi kizsákmányolásukat, szegénységüket, feltörekvésü-
ket- egyszóval igyekszik úgy beállitani a társaságot, hogy ők igen,
ők mernek! Felvállalják az életüket, természetesen mindannyian ,
áldozatok, de alapvetőenjók. Megjelenik egyfajta értelmezési kí-
sérlet is, mely szerint a prostituáltak tárgyakká válnak, de ezt is
a férfiak akarták. Nem merül fel, hogy van abban önkéntes dön-
tés is, rosszra való hajlam, túlzott nemi kíváncsiság stb. Elvégre
nem lesz rninden szegény sorsú, rosszul nevelt lányból kurva.
Lényegében ma is ugyanez a klasszikus lemez forog, melynek
fő tételei az önhibán kívüliség, az áldozattá válás, a többszörös ki-
zsákmányolás (férfiak egyrészt kuncsaftok, másrészt stricik), a ne-
héz múlt és a sötét jövő. Arról jótékonyan nem esik szó, hogy
pont a feministák által rendszeresen idealizált prostituáltak akalják,
hogy csak szexuális tárgyak maradjanak az aktus során. Az a nő,
amelyik a neki tetsző jobb élet, "könnyebb kereset" fejében erre "
az iparra adja magát, szintén azt találja jónak, ha tárgyként közö-
sülnek vele, nem pedig ha szerelmesen udvarló férfiakat kell ma-
gáróllevakarnia, avagy a férfiak részéről hosszas lamentációk után
kerülne sor az aktusra, mert akkor nem keresi meg a hidegvízre
valót sem. Ezek után nem értem, miét;t van mindennek ellenére
is annyi kurva? Nem lehet az annyira rossz, ha ilyen sokan vállal-
ják, mert jóval kevesebben vonulnak szerzetbe, mint mennek
ki strichelni az utcára. (Erről egy külön fejezetben még elmélke-
dünk.) Ma pedig elég egy kurvának oda nyilatkoznia, hogy meg-
elégelte a dolgot, és rögtön önkéntesek tucatjai karolják fel és eme-
lik ki a sorsából- ahová adandó alkalommal a többség visszatér,
hiába a biztos egzisztencia ígérete, rá sem hederítnek.
A feleség és a kurva között nincsen lényegi különbség - ál-
lítja Beauvoir -, csupán annyi, hogy a feleséget a félj "egy életre

-264-
alkalmazza", míg a kurva eseti megbízott. Kétségtelen, hogy ere-
deti és éles meglátásainak provokáló ereje kellett ahhoz, hogy
a nőket intellektuálisan felrázza, de nem hinném, hogy elégedett
lenne a nők mai helyzetével. Mert még inkább rabszolgának és
alávetettnek, intellektuálisan elhagyatottnak találná őket, mint
voltak. Hol van már az ötvenes-hatvanas évek intellektuális pezs-
gése, amikor egy színházi bemutató esemény volt, és az értelmi-
ségiek nem tanult bunkók voltak, hanem olvasott, gondolkodó,
kérdező emberek, akik képesek voltak értelmezni a körülöttük
zajló eseményeket?
Minden kedvezmény, vívmány ellenére le kellene vonni a kö-
vetkeztetést: nem való a nőknek a pozitív diszkrimináció, mert
nem tudnak élni vele, csak visszaélni. Amit a feminista merkantil
szemléletű lapok odavetnek a mai értelmiségi asszonyoknak,
lányoknak, az szellemi szempontból tragikus. Ha minden úgy
lenne, ahogy Beauvoir és a feminista szerzők állítják, akkor mi,
férfiak tényleg kötelet érdemelnénk - rögtön első magömlé-
sünk után.
Sartre-né ír a nők egymás közötti erotikus kapcsolatairól -
ehhez nyilván megvolt a kompetenciája. Említi, hogy nő és nő
közötti barátságban mindig van egy érzéki vonulat, ami teljedhet
a tétova ölelésektől a szenvedélyes erotikus kapcsolatig. A barát-
nők tényleg többet érintik meg egymást, mint a férfi barátok (itt
most direkt a heteroszexuális férfiakra gondolok). Ez a tipikus női
sülve-főve együttlét, vécére, büfébe kísérgetés, egymás megvá-
rása persze nyomban megszakad, amikor felbukkan valamelyiknél
egy férfi. Ekkor megszűnik a mutyizás, még ideiglenesen harag-
ba is kerülhetnek egymással, rendszerint egy apró ügyet fújva fel
holmi szörnyűséggé. (Ilyen perpatvarokban nem szabad a férfi-
nak részt vennie, mert úgysem látja át, semmi racionalitás nincsen
benne. Csupán érzelmi hagyatkozások, ezekben a nők verhetet-
lenek. Ráadásul mint a nyári vihar, hamar elmúlik a harag, és ki-
békülnek egymással.)
A színváltásban a nők nagy mesterek. Ennek oka, "hogy egy
nő sem bízhat meg a másik érzéseiben". Félnek, hogy a másik el-
szereti a nagy keservesen megszerzett "pasit". Mert hiába min-
den igyekezet, nem lehet a nőkből angyalt csinálni, ez még saját
tapasztalataikkal sem egyezik, bár feminista vonalon egyre erő-

-265-
sebb a törekvés rá. Ha pedig nem megy el a nő angyalnak, akkor
jó lesz áldozatnak, idestova kétszáz esztendeje ezt a litániát fújják
a feministák, és azok a férfiak is, akiket megejtett a nők örökös
panaszkodása és újmódi kifogásáradata minden ellen, amiben he-
gemóniájuk megtörését szimatolják. Ennek egyik jelentős esz-
köztárát éppen Simone de Beauvoir szállította.
A prostitúció gyakorlata olyan régi - szakták mondani -, mint
maga az emberiség."[ ... ) a nő rossznak van teremtve, természe-
ténél fogva szívtelen és mindenféle hitványságra hajlandó, akinek
minden törekvése csak arra irányul, hogy a férfiút elcsábítsa" -
szól Manu törvénye. Kialakulásáról igazából fogalmunk sincsen,
egyfelől ott volt (hála Isten, máig is megvan) a biológiai igény
a nőre. Másfelől pedig ott volt a nők lehetősége, hogy kihasznál-
ják az irántuk támadt igényt. Amint az asszonyok rájöttek arra,
hogy testük átadása a férfiaknak nem feltétel nélküli dolog, sőt
ezért esetenként valamit lehet kapni, valószínűleg felkínálták
magukat különféle javakért cserébe, akkor is, amikor a férfi nem
gondolt velük. Tehát ez a tevékenység mint kereseti lehetőség­
illetve a női test mint cserealap-igen régi dolog lehet. Erre utal-
nak a korai népek vendégbarátsági szokásai, amikor a betért ven-
dégnek a házigazda a vacsora mellé egy éjszakára odaadta a fele-
ségét is. Persze ezt nem azért tette, hogy az asszonyt megalázza
-ilyen eszébe semjutott korai ősünknek -,tartotta a vendégba-
rátságot. Hiszen ha ő maga vándorúton volt, s betért ismerős tör-
zsekhez vagy családhoz ő is kapott ruhát, élelmet, mindent, ami
kellett- és nőt, akit használt is, mert visszautasítani valószínűleg
szömyű sértés lehetett, amely rövid úton vért kívánt. Ez a szokás
némely természeti népnél sokáig megmaradt, de nem prostitutív
jelleggel. Volt olyan hely, ahol a féljet viszontajándékozták asz-
szonyának átengedéséért.
Afrikában néhány helyütt még száz évvel ezelőtt is megvolt
ez a szokás. A nőnek mint él vezeti cikknek valóságos kereskedel-

-269-
mi értéke is volt: ha a félj nagyon akart valamit, és nem volt más
cseretárgya, odaadta az asszonyt - ha kellett. Mindez az ősi alá-
vetett asszonytartás nyoma, mclyben a nő nem társ volt, hanem
tulajdon, vagyontárgy és munkaeszköz.
A prostitúcióról Qelentése: "meggyalázottság", latin kifejezés)
némi cinizmussal azt is nyugodtan mondhatjuk, hogy az egyes
korai népeknél fellelhető nőközösség "civilizált" továbbélési for-
mája. Egyes kutatók szerint valószerűsíthető, hogy az ősi horda
női a közössé g erre a lehetőségre fogékony, már nemzőképes tag-
jai számára rendelkezésre álltak.
Némely ókori népeknél rendje volt a saját nők használatán
kívül más nők közös használatának. Ha ez kellően általános gya-
korlat volt, akkor színtiszta intézményesített prostitúció, annak
anyagi vonzatai nélkül. Ha fizetni sem kellett, élvezet is volt a do-
logban, akkor a deficitet a szakrális, kultikus oldal pótolta ki azzal,
hogy az aktust beemelték az isteneknek bemutatott áldozatok so-
rába. Nagyon sok ilyen rítus keletkezett, bő számban voltak olyan
istenek, akiknek ezeket bemutathatták.
De találtak közös nőhasználatot a tűzföldi népek körében és
Tibetben, ahol általában több férfi kevesebb nővel élt együtt (po-
liandria). Számtalan ilyen meseszerű leírást és hivatkozást talál-
tam, melyeknek a fele sem lehet igaz, mert hajóskapitányok és
admirálisok írták, akik jó megfigyelőképességű, de formálisan
gondolkodó emberek voltak. Ezek az urak precízen megfigyeltek
mindent, és pontosan le is írták a látottakat, csakhogy általában
nem beszélték a bennszülöttek nyelvét, és rossz következteté-
seket vontak le abból, amit láttak. Például Fitzroy admirális pa-
ráznának, erkölcstelennek gondolta a tűzföldi népeket, de kide-
rült, hogy ellenkezőleg, szilárd erkölcsi nézeteik vannak. Bár eze-
ket teljes mértékben megszegik "az állati szenvedélyek hatalma
miatt".
Az azonban valószínűsíthető, hogy ahol nagyobb közössé-
gek élnek együtt, többnyire ott tudta felütni tejét a prostitúció.
Terjedését az is segítette, ha sok idegen jött-ment a környéken.
Az ókorban és a korai társadalmakban általában csak a férfiak utaz-
tak, és gyakorlat volt a helyben talált források - élelem, ivóvíz,
nő, lábasjószágok stb. -használata. Mindent ott vettek vagy bé-
reltek helyben, ahová útjuk vetette őket.

~270~
 Ebben a helyzetben kialakulhat spontán módon is a prostitú-
ció, a környezetben fellelhető nők kipróbálása okán, vagy az akut
nőhiány kielégítése miatt. Ilyenjövő-menő alkalmak a különféle
háborúskodások, amikor nagyszámú elvadult férfinépség rátalál
olyan helyekre, ahol nőket lehet prédálni. Volt olyan nő, ame-
lyik ebből hasznot tudott húzni, miközben mentette az életét,
volt, akit megerőszakoltak, megvertek vagy megöltek. Belőlük
később eszményképek és erkölcsi példaképek lettek, de utódaik
ritkán maradtak form.
Nagyon valószínű, hogy az erkölcsi elítélés folyamatosan és
fokozatosan alakult ki, nem egyszerre, mert a kezdeti társadalmak-
ban még hiányoztak azok az erkölcsi kategóriák, melyeknek alap-
ján ellehetett ítélni az ilyen lányokat, férfiakat. Természetesen
többnyire azok hoztak ítéletet, akiket már elhagyott a képesség,
hogy egy nőt magukévá tegyenek- innentől sandán kezdték mé-
regetni azokat, akik ugyanazt tették, mint korábban ők.
Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a történelem kez-
deti szakaszában nem tettek különbséget olyan élesen az erőszak
és a sima közösülés között. Akkor még nem találták fel a szerelem
kultúráját, ez fokozatosan alakult ki. Arról meg végképp nem
lehetett szó, hogy az amúgy jogtalan nők elkezdjenek szervez-
kedni, hogy ezt meg azt a férfi magatartást ezentúl erőszaknak
tekint~ék. Több nő, aki valamilyen oknál fogva társ (gazda) nélkül
maradt, kénytelen-kelletlen elébement a dolgoknak, és abból pró-
bált megélni, amije volt. Nem várta meg, míg valaki hevülten le-
teperi, hanem cserét ajánlott, s hamar nyilvánvalóvá vált hogy
rnindkettőnekjobban megéri. A nő önátadása ma is érték, ezt a
nők nagy többsége így-úgy kihasználja. Az a nő, amelyiknek nem
fűződik etikai jellegű értékképzet a tulajdon testéhez, amely ki-
váltja akarati, érzelmi ragaszkodását saját nemi élvezetéhez, köny-
nyebben adja oda magát másnak. Az is könnyebben megy bele
szexuális kapcsolatba, aki testének átadását rnint hátrányt keve-
sebbre tartja az érte járó anyagi előnyöknéL
Magam több olyan férfrt ismerek, aki elképesztő mennyiségű
nőt fogyaszt el, mindegy neki milyen korú, hogy néz ki, csak
alkalom kell hozzá. Miért ne lehetne ilyen típus nőben is? Úgy
értesültem, hogy van, méghozzá nem is kevés, ezek között pedig
többen lehetnek, akik spontán felismerik a nemi aktusban rejlő

-271-
pénzkereseti lehetőséget. Természetesen egy nőjogi mozgalmár.
vagy feminista számára ilyen distinkció nem létezik- nekik min-
den prosti áldozat, csupa sikoly, gyötrelem és megalázottság.
A prostitúció férfi szemszögből olyan rövid ideig tartó nő­
használat, amely rendszerint egy aktusra korlátozódik. Nem ke-
veredik bele érzelem a kéjvágyon kívül. Ritka eset, hogy valaki
szerelmes lesz egy örömlányba, bár ilyen is akad. Az élvezet után
a férfi ösztönétől hajtva már nem törődik a nővel, főleg hogy
udvariasnak sem kelllenni vele. Az örömlányok hangsúlyozzák
is az üzleti mozzanatot. Ezt különféle gesztusokkal, szóbeli meg-
jegyzésekkel teszik, felhívják a figyelmet az időbeli korlátozott-
ságra és az érzelemmentességre. Ezek aláhúzására megfelelő szim-
bólumokat alkalmaznak. Nem engednek csókolózni, csak a leg-
szükségesebb testrészeket vonják be az aktusba. Nem vetkőznek
le teljesen. A férfiakat ritkán nevezik a keresztnevükön. De azok
hasonlóan a kurvákhoz mindig is üzletnek tekin tették, és fogják
is tekinteni a lányok szolgáltatásait. Az üzletnek pedig semmi-
lyen korban nem szoktak ellenállni - a résztvevők meg egyene-
sen akalják. Az okozott erkölcsi kár ... ?
Az ókorban nem láttak semmi rosszat a dologban, és az intéz-
mény létét sem kérdőjelezték meg. Aggodalom általában akkor
nyilvánult meg, ha jobb családból való fiatal férfiak elzüllését ta-
pasztalták. De ekkor sem az erkölcs miatt, hanem a fiú miatt, aki
majd nem tudja a családot továbbvinni, mert előbb tönkreteszi
magát.
A kereszténység elteljedése döntő fordulatot hozott: a prosti-
túció bűn lett. Maradt is máig, különféle hangsúlyokkal. Ma nem
azon vitatkozunk, hogy bűn-e, hanem hogyan kell korrekten,
demokratikusan, másokat nem zavarva gyakorolni. A prostituál-
tak számát nem a nők romlottsága, erkölcsi színvonala (illetve e
színvonal hiánya) növeli vagy csökkenti, hanem inkább a rájuk
való igény. Látszólag nagyon erkölcsös korokban volt éppen a leg-
nagyobb igény rájuk. A már többször említett viktoriánus korban
az adott szó, a becsület szent volt. A gyerekek nem nézhettek meg
orvosi anatómiaatlaszt sem, eldugták előlük, mint ma jobb szülők
a 18 éven felülieknek szóló kazettát. Valószínűnek látszik, hogy
az általános erkölcsi normák és a nemi erkölcsök nem Higgenek
olyan szorosan össze. A prostitúcióban alapvető hazugság lappang,

-272-
 a nő azt hazudj a, hogy nem üzletileg szereti a férfit, hanem önma-
gáért. Úgy is tesz a jobbja, mintha a férfival való együttlét nagy
élvezet volna számára.
A bordélyban mindketten hazudnak - ezért nem faggatóz-
nak egymásról. Legfóljebb az időjárásról vagy olyan témáról be-
szélgetnek, amiről a nő azt gondolja, hogy a férfi sikeres benne.
Persze a stabil kuncsaftokkal más a helyzet. A prostitúció, ha tet-
szik, ha nem, s így maga a prostituált is fontos szerepet tölt be
a társadalom stabilitásában. Ez korábban is így volt, nincs rend-
szer, amely uralkodni tudna a nemi ösztönökön.
A babilóniaiak feltalálták a vallási alapú prostitúciót, amely
aztán különféle formákban az egész ókor folyamán fennmaradt.
BabiJónban Mylitta (a termékenység, a szülés és nemzés isten-
asszonya volt) templomában életében egyszer minden nőnek le
kellett valaki idegennel feküdni, de ezt nem ingyen tették, fize-
tett vallási szolgálat volt: a nők ajándékot kaptak ezért. Prostitú-
ció az egyiptomiaknál is létezett. Sőt Mózes is foglalkozott az
örömlányo kkal, mert a zsidók is elvoltak az idegen nők adta örö-
mökkel. A görögöknél, mivel modemebbek voltak, már rende-
letet bocsátottak ki a bordélyokróL (Szólón törvényei Kr. e. 600-
ból.) Sőt mintjó államférfi, a közrend érdekében maga is alapí-
tott ilyeneket.
A görög-perzsa háborúk idején Nagy Sándor egyik hadvezére
Dareiosz sátraiban háromszáznál több örömlányt talált - mint
hadi készletet. Ami bevált a görögöknél, az bevált a rómaiaknál
is- hatalmas üzlet volt bordély, ők úgy hívták: lupanarium ("ágyas-
hely", a lupa ágyast jelentett), s működésük egészen addig tartott
a széles nyilvánosság nagy megelégedettségére, amíg a keresz-
ténység megerősödvén államvallássá nem lett. Aztán az ettele po-
gány paráználkodásnak a püspökök és a presbiterek véget vetettek.
Az akkor még meglevő pogány kisebbség nagy bánatára.
Pompeiben viszont megmaradt minden - hála az Etnának.
A nem túlságosan nagy város eddig feltárt részében nyolc bordély
volt- valószínűleg lehetett több is, de erről a nyolcról konkré-
tan tudunk. A bordélyok nagy forgaimat bonyolíthattak le, mert
fennmaradtak a kuncsaftok feliratai is. Ráadásul meglehetős ép-
ségben azok a nem túl művészi erotikus festmények is, melyeket
a tulajdonosok kedvcsinálónak (első az üzlet) a falakra festettek,

-273-
mintegy szemléltetve a közösül és módozatait. Ezek valóságos por-
nográf képek, ugyanolyan pózokkal és képi klisékkel, mint egy
ma kiadott hasonló témájú újságban, melyben nem a szeretkezést
ábrázolják, hanem arra törekednek elsősorban, hogy a leginti-
mebb részek is jól kivebetőek legyenek: mi van micsodában?
Érdekes, hogy még a városi fürdő falát is ilyen képek ékesítették.
Egy örömlány pedig minden aggály nélkül ezt írta a falra:

Itt keresett pénzt testével Lucilla.

Oól árulkodik a rómaiak műveltségéről, hogy az örömlányok is

tudtak írni.)
Egy önkritikus felirat is fennmaradt egy férfitól, aki háziasz-
szanyát kapta el egy fordulóra. Ezt a szöveget - ha nem tör ki az
Etna - biztosan lesikálták volna:

Övemet megoldva egy egész éjszakát töltöttem itt a háziasz-

szonnyal, felettébb nagy disznóság, hogy még meg is írtam ezt
a dolgot.

A csalódott felirata:

Haljon meg minden szerető.

A falakon fennmaradt azoknak a lányoknak a neve, akik rendsze-

resen a bordélyban dolgoztak, és nagyon sok vendég is (akárcsak
ma) akkurátusan oda karcolta a nevét a falakra- néha hozzátéve
valami ismertető jegyet vagy megjegyzést. Kiderül, hogy néhány
helyen, ha nagy volt a forgalom, a tulajdonos felesége is beállt a
lányok közé, és a szebb nők természetesen drágábbak voltak.
Még egy helyi választási kampányban is részt vett az egyik
bordélyház tulajdonosnője, aki arra biztatta a vendégeket, hogy
az általa favorizált városi hívatalnokra szavazzanak. De megtud-
hatiuk, hogy:

Mula szájával teszi boldoggá Antoniust

vagy:

-274-
 Sok lánnyal szeretkeztem itt- ifjúval akarok hálni.

Ezen férfit értett az ókori kurvapecér, amit nem tartottak szentség-

törésnek akkor, inkább különc gusztusnak, és megtalálható még
sok olyan férfi felkínálkozása, akik direkt a férfibájak kedvelőinek
nyújtottak szerelmi örömöket. Körülbelül olyan feliratok találha-
tók Pompeiben is ókori változatban, mint amiket manapság lát-
hatunk az utcákon, nyilvános vécékben.
De voltak erkölcsös emberek (valószínűleg ókeresztények) is
Pompejiben, igaz nem sokan lehettek, az egyikük kiírta magából
a romló világ feletti csalódottságát:

Csodálkozom, ó, fal, hogy még nem roskadtál össze ennyi mél-

tatlan iromány szömyű terhe alatt.

Az örömlányok egyébként különféle árakon futottak 2 astól 16

asig. A két as mai pénzen egy ezrest tett ki. De voltak olyan nők
is, akik az élvezetért csinálták, és nem fogadtak el egy fityinget
sem. Ezenkívül nemcsak bordélyban voltak vásárolható nők, ha-
nem az utcákon is. Ezeknek a lányoknak a hatóságok előírták,
hogy fértl.as tó gát viseljenek, nehogy összekeverjék őket a tisztes-
séges asszonyokkal. Sok lehetett belőlük, és általános volt a jelen-
létük, mert különtele neveik voltak. Az éjszakai pillangók notilucae,
a fel-alá sétálók ambulatrices, a sírkövesek bustuariae, a legalja az
utcai nőknek diaboiariae néven volt ismert.
A rómaiaknál egyébként a jelentős bordélyélettől nem egé-
szen függetlenül nagy volt a falloszkultusz: ha tehették, kifaragták
kőből a férfi nemi szervet, és kitették a ház falára, de lámpásnak,
olajmécsesnek is megcsinál ták, csengettyűnyélnek is nagyon nép-
szerű volt. Se szeri, se száma nem volt a különféle anyagokból
készített, hatalmas méretű hímvesszőszobroknak. Azt mondani
sem kell, hogy a vízkifolyók és ereszek is többnyire faUoszokat
ábrázoltak, méghozzá nagy anatómiai pontossággal.
Amerre a bordélyház volt, arrafelé nemes egyszerűséggel egy
kőbe faragott merev fallosz mutatta az irányt. Azt lehet mondani,
hogy a tárgyi környezet megfelelő volt a prostitúció virágzásához.
Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy az erényes és komoly ős­
keresztények odavoltak kortársaik erkölcstelenségétőL

-275-
 Természetesen a falloszkultusz alapja a termékenyég előidé­
zése volt, de jelképezte az erőt is. A rómaiak mentségére legyen
mondva, nem tudták, hogy a mi szemünkben illetlen dolgokat
faragtak a kőbe és ábrázoltak lépten-nyomon. Ezt csak az utánuk
következő kereszténység állapította meg.
A prostitúció a kínaiak előtt sem volt ismeretlen, hiszen az
ottani férfiak is értékelték a női test nyújtotta kéjes élvezeti lehe-
tőségeket. De rnint mindent, okos pragmatizmussal rendezték el
a dolgokat. A férfinak természetesen igénybe lehetett venni az
örömlányok szolgáltatásait, s főleg ha az illető hivatalt viselt, egye-
nesen kellett is neki reprezentálni, és ilyen alkalmakra dukáltak
a képzett örömlányok. Mivel a feleségeket megóvták az érzéke-
ket izgató tudástól és az olyan dolgoktól, amelyek erkölcseikre
rosszul hatottak (zene, festés, versírás), kellettek olyan nők, akik
mindezt tudták és a férfiak gyönyörűségére művelték. Ezeknek
a lányoknak-természetesen a jobbaknak- országos hírük volt,
neveik fennmaradtak, és tudósok rajongtak értük. Sokuk a poli-
tikában is szerepet vitt, és volt olyan, akiért komoly háborúkat
vívtak egymással.
A kínai házasságok nem udvarlás alapjánjöttek létre, de a ro-
mantikusabbjában élt az udvarlás iránti vágy, s ezt valahogy pótol-
ni kellett. A kurtizánoknak udvarolni lehetett, erre is ki voltak
tanítva, és ha egyik fogadta az udvarlást, ami hónapokig tartott,
csak azután lett a férfié- sok-sok ajándék előzetes odahordása
után. Ezt a társadalom elfogadta. De a boldogtalan házasságon
máshogy is könnyíthettek a férfiak: ágyasokat fogadtak, ami szin-
tén bevett társadalmi gyakorlat volt azok körében, akik állni tud-
ták a költségeket.
A család annyira fontos volt, hogy sokszor a feleség, aki nem tu-
dott fiú utódot szülni, követelte, hogy a férj hozzon ágyast haza.
Sőt ha a rerfi elérte a negyvenéves kort, törvény mondta ki az ágyas
feleségül vételét, ha addig nem volt fiú utód (Ming dinasztia kora).
Már Marco Polónak feltűnt, hogy milyen sok prostituált la-
kik Kambalukban. A nagy utazó több mint húszezerről értesült,
és csodálattaljegyezte meg, hogy egy sem lakott a városban, ha-
nem afféle elkülönített vigalmi negyedben. A korabeli (1250-es
évekbeli) prostituáltak Kínában is ugyanúgy ott voltak minden
lehető vadászterületen, ahol férfinépség forgott: vendéglőkben,

-276-
hidaknál, tereken, utak mentén, piacokon és persze a bordély-
házakban. (Ez az időszak Kínában a mongol hódítás előtti időre
esett. Ahogy aztán bejöttek a mongolok, egy csapásra véget vetet-
tek a nagy életnek, és illegalitás ba űzték a prostituáltakat. Persze
aztán ők is elkínaiasodtak, és a lányok unokái már ismét nyíltan
működhettek.)
A menő lányok Kínában is önállókká tudtak válni, saját ház-
zal, személyzettel, de a többség csak a vendéglőkben, pálinka-
mérésekben a törzsvendégeknek udvariasan átadott rendelhető
lányok névsorán szerepelt. ASzung-korban (12. század) létezett
- mert kereslet volt rá- férfi prostitúció is, ezek a nemek kínai
egyenlőségénekjegyében éppúgy festették, cicomázták magukat,
mint a lányok. De őket a hatalom nem szenvedhette, ezért ha
elkapták őket, száz botot mértek a hátsójukra.
A profi módon, nyilvánosan űzött európai prostitúció, mi-
után elhalt a római korral, a középkor folyamán csak lappangott,
de mindenhol volt, és mindenhol üldözték is, hol rendesen, hol
csak színleg. Az üldözésben erkölcsi kötelezettségénél fogva az
egyház vitte a vezető szerepet a kor felfogásának szellemében, és
akik igénybe vették a prostituáltakat, azok is azt gondolták róluk,
hogy micsoda fertelem. Meggyónták vétküket, vezekeltek is, de
a test ördöge csak elővette a nagytermészetű férfinépet, és újra
meg újra bűnbe estek. A prostitúciót igazából a keresztes hadak
és egyéb háborúságak lendítették fel - ekkora népmozgások
akkor már több száz éve nem voltak, aztán egyszerre tízezrek
indultak el tele lelkesültséggel, a jó ügy adta bizalommal, vala-
mint a biztos feloldozás ígéretével, és közben itt-ott rablott pénz-
zel végig Európán. Érdekes, hogy ahol sok férfi van együtt, ott
mindig összesereglenek az örömlányok is.
Így volt ez a középkor háborúskodásai idején, amikor a kato-
nákat néha kétszer annyi népség kísérte, mint amennyien maguk
a harcosok voltak. A nők, akik szerettek a férfiakkal lenni, meg-
szöktek utánuk, és voltak olyanok, akik ebből óhajtottak megél-
ni: a sereg sátortáborát rendesen a segéderő táborhelye is környez-
te, ezek között voltak az örömlányok nem csekély számú sátrai.
A középkorban hol gyengébben, hol erősebben küzdöttek elle-
nük, aszerint, hogy azok, akiknek hivatala volt a küzdelem, hogy
álltak a kérdéshez. Olyan uralkodók, akik szoknyabolondok

-277-
voltak, rá sem hederítettek az egyház intelmeire, míg azok, akik-
nek erélyes felesége volt, vagy nem érdekelte őket annyira a fehér-
nép, vagy éppenséggel emiatt haragudtak is a fiatalokra, szorgosan
üldözték az ilyesmit. Fontos szempont volt az erkölcs javítása,
ami jó pontokatjelent a túlvilágon- ebben akkor rendületlenül
hittek. Félreértés ne essék, annak a kornak embere még nem tud-
ta relativizálni a bűnt, persze megmagyarázták akkor is. Mennél
magasabb rangja volt az illetőnek, annál inkább.
Lássuk, mi történt hazánkban kurva-ügyekben. Először is ma-
gát a szót az itt talált szlávoktól vettük át. A honfoglalák körében
nem létezett ez a mesterség, mert ehhez városias életforma kell,
az pedig vándorló népek körében nem létezett. Aztán amikor ki-
alakultak a városok, termettek bele innen-onnan örömlányok is.
Úgy nevezték őket, hogy "nyilvános szajha"- tudták, milyen
a nő. Az örömlányok szabadon űzhették mesterségüket, nem
bántották őket, sőt fennmaradtak olyan törvények, melyek sza-
bályozták, mi a teendő, ha valaki egy ilyen "nyilvános szaj hát erő­
szakkal lenyomott" (ez volt akkor a megerőszakolás neve -léte-
zett a szerelern meg a "lenyomás", éppen mint ma). Ha a kurva
ezt nem akarta és tiltakozott ellene, akkor a férfi, ha sikerült rá-
bizonyítani a tettet, hamar a ló farka mögött találta magát, amint
éppen a vesztőhelyre vonszolták.
Sőt német módi szerint a prostituáltak - mint szabad leányok
- a fejedelmi bevonulásokban is részt vehettek, megvolt a saját
helyük a menetben. Egyébként a hazai lányok is a harcoló férfi-
sereget követve jutottak el mindenfelé, teljesztették szakmájukat
és annak tapasztalatait. Múltak a századok, és ahogy a prostitúció
jobban terjedt, a hatóságok is feleszméltek, s elkezdték gyártani
a paragrafusokat, ahogy ma is. Ha vannak kurvák, akkor van rájuk
igény is, tehát a dolgot okosan a két végénél fogták meg. Igyekez-
tek a működésüket szigorítani, az újabb örömlányok megjelené-
sét csökkenteni. A kuncsaftokat pedig az erkölcsi követelmények
szigorításával kívántákjobb útra téríteni- vissza hites feleségük-
höz. Drákói rendszabályokat hoztak. Budán azokat az öreg és
gonosz asszonyokat, akik fiatal lányokat kerítenek, zsákba kel-
lett varrni, és a Dunába bedob ni. A kocsmárosokat is bevarrták és
bedobták a Dunába, ha szobáztattak. Ha egy anya a lányát küldte
az utcára, azt is bevarrták a zsákba, de mellé még köveket is tettek,

-278-
hogy jobban süllyedjen. A házasságtörő asszonyt és a bűntársát
a férj megölhette, ha nem tette meg, akkor a hatóság intézkedett
helyette: elfogták a vétkeseket, természetesenalaposanmegkínoz-
ták mindkettőt (e nélkül hozzá sem fogtak a dologhoz), majd
egymásra rakva eltemették őket, és testüket - biztos, ami biztos
-egy karóval átütötték. Így Ílja Dr. Siklóssy László, akimellesleg
a 20. század első felében a Tisztelt Ház gyorsírója volt.
A prostitúció sem volt mindig azonosan elteljed t. A már má-
sutt is idézett Apor Péter uram említi, hogy a kurvák az ő fiatal-
sága idejében nem voltak olyan sokan. (Vagy csak nem tudott
róluk.) Mennyit változtak az idők?

Jut eszemben, gyermekkoromban, hogy egy fattyazó kurva vala

Tarján, meg is hala az szülésben, annak olyan híre volt, hogy
kurva, mintha valami nagy csuda történt volna; de most bizony
nem csuda, és talán olyan ritka most az jámbor, mely ritka volt
abban az időben az kurva.

Ma ezt az esetet így írná meg egy kortárs bulvárlap: Ki afelelős?

Orvosi hiba, vagy vétkes hanyagság? "A múlt héten Tolján halállal
végződött egy 23 éves leányanya szülése. A román hatóságok vizs-
gálatot indítottak az ügyben, keresik a felelősöket. Mi is keressük
az okokat, melyek sajnálatos módon ide vezettek. Sz. Borbála
prostituált volt, aztán megesett, egy darabig még dolgozott, de
abba kellett hagynia munkáját. Elszánta magát arra, hogy férj
nélkül is megszülje, majd egyedül nevelje gyerekét. Bátran vál-
lalta sorsát, megszülte §:.'Yermekét, akinek nem tudta, ki az apja.
Valódi tragédia, hogy egy ilyen, sorsát vállaló, bátor lány távozott
közülünk, környezetének vétkes közönyössége miatt. Az ilyen
sajnos nem egyedüli eset a szegény leányok között, akik áldozatai
körülményeiknek, és lelketlen kizsákmányolóiknak. Ideje lenne a
román törvényhozásnak és az RMDSZ-nek is érdernileg foglalkoz-
ni a prostitúció eurokonform legalizálásával, hogy a lányok, mint
törvényes piaci résztvevők, adót fizetve végezhessék munkájukat,
és végre megtalálják becsületes helyüket a társadalomban ... "
Ma körülbelül itt tartunk. Szó sincs erkölcsről, a prostitúció
munka, fontos szolgáltatás, és az adóhivatalok is spekulálnak, mi-
lyen adót lehetne kivetni rá.

-279-
 De ez sem újdonság. Szintén Sik:lóssy László említi, hogy a 19.
század elején, Buda városának legelőin, szénakaszálás idején a kur-
váknak becsületes munkájuk volt: nekik kellett összehordaniuk
a szénát. Szép menetbe összeállva vonultak ki a helyszínre, s érde-
kes látványosságot nyújtottak Ha már itt tartunk, a strichelés mint
kifejezés ebben az időben már dívott, azt jelentette, hogy a köny-
nyű lányok csapatba verődve sétáltak bizonyos utcákon, és szó-
longatták a járókelő férfiakat, vagy azok őket. Az 1840-es évekre
a budai városatyák is rájöttek, hogy szigorúbban kell kezelni kér-
dést, mert a vérbaj állandóan felütötte a fejét. Kisfaludy Sándor
felháborodottan Írta:

A kórházakban bárki vizsgálja meg, láthatja, hogy három-ne-

gyedfélszáz ember közilllegtöbben bujakórral bemocskoltatvák,
és ezeket, ha jól gondolóra veszi az ember mi okozza? Igen nagy
megrovást érdemelnek azon elöljárók, kik ujjaikon nézik keresz-
tül ezen hazánk keblébe dúló fenét, pártolják a bűnt, sőt ingyen
gyógyíttatják, ha valamely személy többször bujakór által bé-
mocskoltatik is.

A prostitúcióval kapcsolatban a társadalmak a 19. század végére

már komoly ideológiával és tapasztalatokkal rendelkeztek. Hozzá-
láttak, hogy hatóságilag szabályozzák a kérdést. Ezekben a rendel-
kezésekben, törvényekben sokkal több volt a józan belátás és az
ésszerű megfontolás, mintsem hinnénk. Először is rájöttek, ha el-
nyomják a prostitúciót-miként a régebbi korokban ezt próbál-
ták-, nem sokra mennek, mert a prostitúció az erős tiltások elle-
nére sem szűnt meg, csakjobban lehúzódott a társadalom bűnöző
rétegeibe, és ott ellenőrizhetetlenül virágzott, összekapcsolódva
a bűnözéssel. Azzal is tisztában voltak, hogy az ember alapvető
ösztöneit nem lehet elfojtani - ezt persze mindig is tudták, de
sokszor úgy tettek, mintha lehetne.
A közegészségügy mint praxis ebben az időben kezdte izgatni
a különféle államok kormányait, mert a rossz egészségi állapotok
az alsóbb néposztályokat megtizedelték-ez volt a tömegkatona-
ságok kialakulásának korszaka, csökkentette a sorozásra alkalmas
korosztályok létszámát és az alkalmazható munkaerőt. Ha a pros-
titúciót nem tudták ellenőrizni, mert bujkálnia kellett, akkor elle-

-280-
n őrizetlenül fertőzte meg a fiatal korosztályokat. Az akkori vérbaj
halálos és igen elterjedt betegség volt, sok szenvedéssel. Párizsban
1872-1888 között két kórházban 118 223 nemi beteget ápoltak,
az enyhe többség szifiliszes volt. Ebben szenvedett számos kiváló-
ság Munkácsy Mihálytól Ady Errdrén át az orosz Leninig. A baj
egészen a penicillin használatának II. világháborús elterjedéséig
nagyon súlyos volt.
Akkoriban nagyon komolyan vették azt az eszmét, hogy az
államnak kötelessége polgárai védelméről gondoskodni - tehát
mindent megtettek a prostitúció legalizálásáért, hogy ellenőrizhes­
sék a nőket, nem betegek-e. Ekkoriban szekularizálták az államo-
kat Európában, tehát az egyházak elleni küzdelem is szerepet ját-
szott az intézkedésekben. Erre a korra esett, hogy a középosztályú
férfiak körében erősen kitolódott a házasságkötések időpontja.
A nősüléshez meg kellett mindent szerezni- jó jövedelmet, biz-
tos állást, lakást, esetleg birtokot. Ezt nem mindenki tudta össze-
szedni pár év alatt. Ezek a férfiak rendszeresen igénybe vették a
nyilvános házakat. Megtanultak ott egy olyan nőhasználatot, ami
miatt érthető módon rettenetesen tiltakoztak a feleségek és a ko-
rai feministák. Ugyanakkor megkövetelték a nők dologtalan élet-
hossziglani eltartását.
A nagyobb városokban, ahol népes nőtlen férfinépség lakott,
nagy gond volt ez (katonaság, egyetemi ifjúság). A nők egy részé-
nek a prostitúcióval könnyebben sikerült megkeresnie a kenye-
rét, mint a foldeken hajladozva vagy a gyárakban dolgozva tizen-
két órát heti hat napon át. Ráadásul nem is volt mindenkinek
munkalehetősége.
Londonban 1880 körül rendszeresen működő, nyilvántartott
prostituált 24 ezer volt, az olyan fajta pedig, amelyik csupán kere-
setkiegészítésként űzte 80 ezernél jóval több. Elképzelhető, ha
ilyen magas volt a számuk, mekkora lehetett a forgalmuk. A ható-
ságok rögtön észrevették, hogy az üldözés hatására, mint a vulkán,
kitörnek a szifiliszjárványok, ezért liberalizálták a törvényeket
(1864: Contagious diseases Acts), nehogy még inkább veszélyeztesse
fiaikat a járvány. Persze nem sokat ért a törvény, mert az aboli-
cionisták ezt állandó kontesztálásukkal visszavonatták.
Az ellenőrzést egyébként kétfélemódon hajtották végre. Az
egyik a rendőri módszer- érdekes, a mindenkori hatalom, ha va-

-281-
lami szakatlannal találkozik, reflexből karhatalmi kérdésként kezel
bármilyen ügyet-, a másik az orvosi ellenőrzés volt (ez legalább
bevált és vezetett is valahová). A kétféle ellenőrzés kombinációja
szerenesésnek bizonyult. A megbetegedett férftakar kikérdezték
a megnevezett nőket - akiket a hatóságok persze jól ismeretek
- nyilvántartásba vették, majd ha olyanok voltak, megfogatták a
rendőrökkeL
Persze akkoriban még nem kellett tetten érni a lányokat- elég
volt egy vagy több úriember vallomása. Figyeltek arra, hogy ne
legyen reklámja a nyilvános házaknak, csak megfelelő korosztályok
mehessenek oda stb. De a nyilvántartásba sem vett, ismeretlen kéj-
hölgyekkel sehogy sem boldogultak, pedig ők voltak többen. Baj
volt még az is, hogy a nők csak akkor hagytak fel mesterségükkel,
amikor már annyira betegek lettek, hogy képtelenek voltak azt
folytatni. Közben százakat fertőztek meg. Látták azt is, hogy a pros-
tituáltak- akárcsak ma-, nemigen akartak megjavulni, nem sze-
rették abbahagyni azt, amit csináltak. A hatóságok tehetetlenek
voltak. A lányokat elkapták, bevitték őket a dutyiba, ott őrizték
őket néhány hétig, hónapig, aztán elengedték őket, és minden
ment tovább, de azok, akik már ültek, jobban vigyáztak, nehogy
megint lebukjanak, mert az kiesés volt az üzletbőL A kormányok
egymást követve különféle helyesnek tartott módszereket igye-
keztek bevezetni, például a kényszerfelíratás t, ami abból állt, hogy
a hatóságok minden szinten üldözték a lányokat, és akiket meg-
fogtak, azokat nyilvántartás ba vették. Bevetették magukat az egy-
házak is, és önkénteseik igyekeztek megtéríteni a szegény kur-
vákat- vagy ahogy akkor nevezték őket: kéjhölgyeket. Nem sok
sikerrel. De azok általában megtértek, akik már túl voltak az ipa-
ron, és egy másik városban mint vendéglősök, boltosok vagy tra-
fikosok élték a vallásos kisvárosi asszony életét.
Németország néhány helységében valósággal besorozták az el-
kapott lányokat a bordélyba, ez volt a kényszerbordély-rendszer.
A németek alaposak, és ha már megfogták a lányokat, akkor ösz-
szeírták: kicsodák-micsodák. 1871-1872-ben 2224 prostituáltat
írtak össze Berlinben, ezek közül 1015-nek az apja valamilyen
kézműves volt, 467-é gyári munkás, 305-é kishivatalnok, 222
kereskedő fuvaros lánya volt, parasztlány 87, katona lánya 26.
Mindennek ellenére a Német Birodalomban- ahogy akkor hív-

-282-
ták- nem volt legális a prostitúció, csak megtűrték a hatóságok.
Magában Berlinben a ténylegesen működő örömlányok száma 50
ezer lehetett, egész Németországban korabeli becslések szerint
200 ezer tevékenykedhetett. De a felsőbb rétegek leányai-asz-
szonyai körében ismert volt az önkéntes kalandprostitúció is -
amit a római előkelő nők is űztek, hasonló kalandvágybóL Pá-
rizsban 1892 körül 4700 kurvát vettek lajstromba, de a város 120
ezerre tette a tényleges prostik számát.
A nők, akik prostituálták és prostituálják magukat, jellegzetes
ruhát viselnek. Hogy ez mamiként fest, azt nem kell különöskép-
pen ecsetelni, elég megnézni egy út széle mellett álló lányokat.
Még az elit kurvák is felvesznek olyan ruhadarabokat, melyekből
az éles szem ű vagy éppen vadászó férfi könnyen rájuk ismer. A női
ruházkodásról régóta tudták, hogy következetesen valamilyen
eszmét és igényt fejez ki változatos szimbólumokkal. Ha egy nő
kihívó ruhadarabok között válogat, akkor azt az igényét kívánja
kifejezésre juttatni, hogy férfira van szüksége, aki meghódítja, és
magáévá teszi. Ha kosztümöt vesz fel és elmegy valami laza szóra-
kozó helyre, akkor vagy nem tudja, mit csinál, vagy nem akar meg-
ismerkedni senkivel, és ezzel a ruhával fejezi ki távolságtartását a far-
meres társaságtóL A férfiak mindig értékelték a nők öltözködését,
és akik az erkölcsök oldaláról nézték a folyamatot, így írtak:

Sajnos, manapság egyre több asszony és leány azon mesterkedik

az öltözködésével, hogy testét, annak formáit a lehető le~>nagyobb
raffinál ts ággal közszemlére tegye ...

Ezeket a sorokat ma is leírhatná bárki, de nem ma, hanem közel

száz évvel ezelőtt vetették papírra. Csak csudálkozni tudok, mit
szólna a jámbor svájci szerző, ha látná a mai miniszoknyákat, for-
rónadrágokat, vagy betévedne egy strandra. Nem beszélve a mai
örömlányokróL
Az egyház egyébként erkölcsileg azon az alapon áll, amit ma
pont a konzervatívok nem szeretnek elfogadni és dühítően libe-
rális dolognak gondolnak. Jelesül: nem a nő a btínös, hanem az
a férfi, aki lealacsonyítja a nőt azzal, hogy szerelern nélkül közelír
hozzá. De az is btínös, aki elcsábítja a nőt (a 19. századi felfogás
a nőket inkább gyereknek tartotta, mint partnernek).

-283-
 Nálunk is voltak prostituáltak, és köztük betegek is. Eleink
százötven évnél is korábban nem kendőzték a bajokat, csak néha
kódolták a nevét. Ha műveltek voltak, vagy éppen valami hozzá-
tartozójuk, feljebbvalójuk volt éppen bajban, vénuszi nyavalyaként
emlegették, illetve kicsit egyszerűbbenfrancúz nyavalyának, mert
a napóleoni háborúk következtében a vitéz hadak által keltett
népmozgalmak elteijesztették a kórt. Kunszentmiklóson is meg-
fogtak négy ilyen asszony "azon szabad személyek" közül, "akik
szórakoztatják a helyben állomásozó nemes jászkunsági hadakat".
Ha megfogták, akkor nem eresztették el a kor haladó pedagó-
giai vívmányának alkalmazása nélkül, amin közönségesen 12-12
botütést értettek a delikvensek hátsójára. Érdekes, a verést nem
azért kapták, mert kurválkodtak- ezt rendben találhatták, hiszen
a katonáknak kellettek, és a hadsereg nagy úr volt-, nem is azért,
mert holmi Genfi Konvenció meg emberi jogok még nem voltak
feltalálva, hanem hát azért kaptak szegények, mert szifiliszesek
lehettek, sőt azt is megígérték nekik, hogy két hét múlva ismét
elverik őket, ha meg nem gyógyíttatják magukat. Ami biztos nem
következett be.
Az örömlányok ma egy békés korszakban ű zh etik mesterségü-
ket, legföljebb azt tilalmazzák nekik, hogy tetszésük szerint bárhol
vadásszanak kuncsaftot maguknak. Tiltakoznak is ellene serényerr
a feministák élénk támogatása mellett.

-284-
Sem ferfiban, sem nőben nem épületes látvány a részeg. Régente
úgy vallották, hogy a férfinak még csak ellehet nézni, de asszony-
személynél tűrhetetlen dolog. Jobb, ha az közelébe sem kerül az
alkoholnak, észrevették, hogy állaga nagyon hamar és tartósan
megromlik tőle, rossz lesz a szaga, büdös a lehelete. Nőt pedig,
ha már szerelemre tartották, elvárták tőle, hogy rendben legyen.
A Biblia egyenesen odáig megy- mint Jézus Sirák fia Jézus
könyvében (19,2) írva áll:

A bor és az asszony Istentől elszakasztják a bölcseket, és bünte-

téseik az értelmeseknek.

Itt a bölcsekről és értelmesekről van szó- ellehet képzelni, hogy

mennyire elszakasztják azokat, akik közelében sincsenek sem a
bölcsességnek, sem az értelemnek. Jó 2200 éve áll ez az igazság.
Már korábban Ozeásnál (4, 11) olvashatjuk:

A paráznaság, a bor és a részegség elveszik az értelmet.

A próféta körülbelül 27 50 évvel ezelőtt működött- igen zavaros

időkben, amikor egymást érték a meggyilkolt királyok Izraelben,
és fenyegetett az asszír birodalom teljeszkedése. Mintegy 800 esz-
tendővel később Szent Pál is imigyen inti az Efezus-beli testvére-
ket, akik amúgy görög módra belevágtak a mulatozásba:

Meg ne részegedjetek borral, melyben bujaság vagyon.

-285-
Hiába, akkor is csak úgy ment a dolog: ha az ember gyereke ivott,
elvesztette az eszét, már ha volt ugyan neki előzőleg valamennyi,
és csak az érzékek uralkodtak rajta, melyek további ivásra, vala-
mint paráznaságra bíztatták.

A részeges asszony nagy bosszúság; az ő gyalázata és rútsága el

nem takarható

- írta még Sirák fia Jé zus (26, 11). Jól tudta, minő undorító tud
lenni egy részeg nő. (Abban az időben asszonynak mondták,
mert nem volt a nőnek önálló státusa. Olyan, hogy egyedülálló
nő, nem létezett a közemberek között, a nőnek mindig kellett va-
lakihez tartoznia olyan módon, mint ma a gyerekeknek.) Amint
látszik, a szent szerzők tisztában voltak az emberek hajlamaival,
és látták a veszélyt, ami a mértéktelen ivásban rejlik. A kedvezőt­
len általános és vizuális benyomás csak romlik, minél korosabb az
illető részeg nő.
A részegség megítélése egyébként nagyon relatív. Minden kor-
ban elnézőbbek voltak a ferfiakkal szemben. Ennek az a megfigye-
lés lehetett az alapja, hogy a nők, akik előbb sokat ittak, részeges-
kedtek, aztán szültek gyereket, nem tudtak életképes utódokat
világra hozni az akkori egészségügyi viszonyok közepette. Ma-
napság a megítélés függ attól, hol vagyunk, ha például Írország-
ban, Magyarországon vagy más nagyivó országban nézünk körül
részegesség-ügyben, ahol a dolog nem zavar sok vizet - merthogy
nem azt isszák-, inkább más dolgokat tartanak bűnnek, mint
az ivást. Például az íreknél a hűtlenséget, paráznaságot nehezen
nézik el, míg a részegségre fittyet hánynak. A ítélet függ egyéni
állapotunktól is: egyazon elázott társaság tagjai vagyunk-e, vagy
józanon belecsöppentünk egy olyan csapatba, ahol már részeg nők
is vannak? Nagy különbség!
A görögök nem sokat engedtek a nőknek, rendesen elzárva
tartották valamennyit, a hetérákat kivéve. Ezek azonban dereka-
san ittak a férfiakkal az esti mulatságokon. A Nagy Sándor által
rendezett egyik hatalmas ivászatnak volt egy női résztvevője is,
aki derekasan megállta a helyét a vegyítetlen, nem vizezett bor
ivásában a férfiak között. Ezen a versenyen a jobb helyezést elért
versenyzők sorra belehaltak az elfogyasztott borba, és a rende-

- 2R6-
zők végül nem tudták kinek átadni a tetemes súlyú színarany ju-
talmat.
A rómaiak nem engedték, hogy az asszony igyon, de legalább
eljárhatott hazulról. Ha a feleség hazaérkezett női táraságból, rá
kellett lehelni a férjre, vagy ha nem volt éppen otthon, de aggá-
lyos és gyanakvó természetű volt, megbízott maga helyett egy
férfi rabszolgát, mert a nőt ilyen dologban nem tartották mérv-
adónak- még ha rokon, akkor sem. Persze ez az erkölcsi szigor
a császárkor ecetben oldott igazgyöngyöket vedelő lakomáiban
feloldódott, és a nők együtt ittak a férfiakkal a fekhely eiken, mert
akkor a lakoma asztalnál nem ültek, hanem feküdtek és félkö-
nyékre támaszkodtak, így egyik kezüket nyugodtan használhat-
ták az evéshez, amit az asztal mellett ügyelő rabszolga egy intésre
azonnal mosott és törölt. Egyébként egy ilyen heverőn hárman
henteregtek egyszerre, és egy asztal körül hármat helyeztek el.
Az asztal negyedik oldala nyitott volt- ebből az irányból vitték
el az asztalt és hoztak terített újat helyette. Egyébként a heverők­
nek elhelyezésük szerint nevük is volt medius, sumus, imus. Sőt
még a fekvés sorrendje sem volt mindegy, tehát a kilenc ember
között azonnallehetett látni, hogy ki a fő vendég. Elvégre akkor
is tudni kellett pontosan, ki mekkora rangot, hivatalt viselt, hogy
megfelelően lehessen hízelegni neki. Az a nő, amelyik túlzottan
részeges volt, és ezzel rendre ingerelte urát, hamar a rabszolga-
piacon találta magát mint árucikk.
Indiában a hinduk seregnyi előírással rendelkeztek afelől, hogy
mit és hogyan lehet és kell tenni részeg nőkkel. Például minden
gond nélkül ellehetett csapni a háztól, meg lehetett vesszőzni
a hátulját, de ha még morgott is, a tetejébe ellehetett zárni a férj
kedve és ítélete alapján. Manu törvénye szerint:

Az olyan nőt, aki részegítő italt iszik, rossz életmódot folytat,

engedetlen, továbbá aki [gyógyíthatatlan] betegségben szenved,
úgyszintén aki verekedő és pazarló, azt mindenkor pótolni lehet
[más nővel].

A hinduk egyébként nagyon tisztelték a gyereketszülő társat, aki-

be szerelmesek voltak. Se vége, se hossza azon intelmeknek, me-
lyek arra bíztatnak, hogy meg kell becsülni az anyát, sőt még azt

-287-
is szabályozták, hogy ki kell térni a várandós nő elől az úton, még
egy brahminnak is. De a nőt ők sem tartották ítélőképesnek, nem
lehetett ott, amikor férfiak beszélgettek élet és halál dolgairól,
a háborúkról, az istenekrőL A véleményét pedig végképp nem
kérdezték meg. Mivel sosem hallották, miről mit gondol - ma-
gától egy nő nem mert előjönni a véleményével-, gyámkodtak
felette. Erre egyébként a vallási rendeletek is felhívták a hívők
figyelmét. Nem volt mese, ha valami rosszat tett, akkor megfe-
gyelmezték, mint egy oktalan gyereket.
Jó másfél évezreddel később Montaigne, aki szintén zavaros
korban élt, és joggal tarthatjuk róla, hogy alaposan ismerte korát
és az embereket is (ezer kötetnél nagyobb könyvtára volt; a 16.
században ez nagy szó, és szeretett olvasgatni, tudta, rniről mit gon-
doltak a régiek) azt írta:

Márpedig én a részegeskedést- hogy másról ne beszéljek- álla-

tiasan durva, ocsmány bűnnek tekintem [... ] Az iszákosság tisz-
tára testi és alantas jellegű.

Részegség következtében előállt néhány furcsa eset. Montaigne

hallott egy olyan hölgyről (aki mellesleg távoli rokona volt, egyéb-
ként j ó hírű özvegyasszony), hogy egyszercsak érezni kezdte, vá-
randós. Eleinte nem hitte el, rni történt vele. De a hasa egyre nőtt,
ezért eredeti elhatározást tett: kihirdettette a templomi szószék-
ről, hogy ez van, és ha valaki tudja az okát, "beismerné ilyetén-
való cselekedetét, ő szívből megbocsát neki, sőt: ha jónak látja,
hozzá is megy feleségül". Erre aztán egy béres legény jelentkezett
és elmondta, hogy bizony az úrnő részeg volt, "és szemérmetle-
n ül kitárulkozva - aludt, hogy ő bizony kedvét töltötte vele, fel
sem ébresztvén". Ezer szerencse, hogy az özvegy nem ébredt fel!
A végén férj ül vette a béreslegényt. N em volt akkor még érvény-
ben az erőszak-dogmatika, amit korunk ferninistái annyira kidol-
goztak, hogy egy nő fenekének megcsípése súlyos következmé-
nyekkel járó cselekedetnek számí t.
A részegségjótékony hatása- ha van ilyen- inkább a fiatal
lányokra vonatkozik, akikben az alkohol oldja a gátlásokat -
a férfinép nagy örömére.

-288-
 A részeg nőt a mohamedánok duplán nem szerették. Egyfelől
mert a Próféta eltiltotta a bor ivását - ezt persze egyes vallásér-
telmezési irányzatok vitatták-, másfelől a nőknek tilos az efféle
külön élvezetek a férfi engedelme nélkül. "Abu-Nuvász költő
(+810) szerint pontosan öt embemek kell együtt lennie ahhoz,
hogy az ivászat vidám legyen: »Ötnél kevesebb: magány, ötnél
több: bazár!«"- idézi Aly Mazahéri. Tehát szó sem volt nőkről.
Általános volt, hogy vendégjárás idején a háziasszony nem
volt beengedve a vendégek közé, de azért, hogy legyenek nők is
a férfiak között, lehetett bérelni csinos rabnőket, akik aztán emel-
ték az est fényét. Tehát ha muszlim asszony ivott, az többnyire
zugivó lehetett a barátnőiveL
Nálunk a 16. században szintén nem bántak kesztyűs kézzel
a részeges nőkkel, hamar ott találták magukat a piactéren, ahová
a nagytekintetű magisztrátus tétette őket egy kalickába, általában
péntek napján. Ezzel is elmélyítve bennük a bánatot, amit min-
den kereszténynek köteles éreznie e napon, Krisztus Urunk kín-
szenvedésére emlékezvén.
De ha nem is kerültek mindannyian pellengérre, házilagos
gyógymódot mint tüneti kezelést rendszeresen alkalmaztak. A ré-
szeges asszonyt az ura, ha akarta, vagy olyan volt, rendszeresen
elverhette - akkor nem lehetett panaszra menni, de ha ment is
netán és nem volt alapos indoka, akkor még kaphatott egy tucat
pálcát a hátsójára a hatóságtól is. Természetesen az alkoholista nőt,
férfit veréssel nem lehet az ivásrólleszoktatni, de ezt akkor még
sokan nem tudták, mi több, szentül hittek a fizikai büntetés haté-
konyságában. A korábbiakban már hivatkozott, manapság inkább
jó sörükről ismert pálos szerzetesek iskoladrámája, a Kocsonya
Mihály házassága is azzal végződik, hogy a rendesen ivó asszonyt
elfenekeli a címszereplő.

-289-
Bod Péter, a jeles 18. századi hittudós, nagy műveltségű, Leiden-
ben tanult prédikátor, aki Hollandiából kerek hét mázsa könyv-
vel tért haza- akkoriban még nem hetes BMW járta-, a Szent
Hilárius vagy szívet vidámító, elmét élesítő, kegyességre serkentő, rövid
kérdésekbe és_feleletekbefoglalt dolgok ... satöbbi cím et viselő munká-
jában emígy teszi fel a kérdést:

Micsoda a gonosz asszony? Férjének hajótörése, házának szélvé-

sze, nyugodalmának akadálya, életének fogsága, mindennapi kár-
vallás, akarat szerént való harc, költséges hadakozás, természeti
kísértet, kívánatos nyavalya, szükséges gonosz, kedvetlen cim-
bora.

Ebben minden benne van, amit a fejezetben tárgyalni kell, a té-

mát körüljárandó.
Ezekre a tanulságokra a férfiak a mai időkben erősen rászo-
rulnak, mert egyre gyengébbek, a nők meg egyre erősödnek.
Az igazság kedvéért jegyzem csak meg, hogy a Bibliában állí-
tottak szerint nem Ádám adta oda Évának az almát, hanem fordít-
va, Éva hívta fel urának figyelmét arra az eshetőségre, amit neki
meg a kígyó - a gonosz - mutatott meg. Bonyolult egy história, ·
de nem árt tudni, hogy mi férfiak csak vétlen, jóhiszemű áldoza-
tok vagyunk. És ebben - aki nem hiszi, csak gondoljon utána- '
van valami profetikus. Mert nézetem szerint- talán eddigre ki- '
derült már- ténylegesen el vagyunk nyomva. A Biblia abban a kor- .:
ban került lejegyzésre, amikor a nők helye nem egészen az volt

-290-
a társadalmakban, mint manapság. Nem létezteknőjogi szerve-
zetek, nem voltak olyan eszmék, mint a pozitív diszkrimináció
a nők javára.
Létezett viszont gyakorlat és tapasztalat, mely azt mutatta a fér-
fiaknak, hogy a nőket egy sereg dologból ki lehet - és célszerű is
-hagyni. Lehet nélkülük törvénykezni, háborúzni, vadászni sa-
többi, de ha gyereket akarnak, otthont, akkor kellenek. Ez a tény
aztán, tetszik, nem teszik, minden olyan társadalomban, ahol fon-
tos volt az utódok létrehozása-s hol ne lett volna az?- jelentő­
sen felemelte a nőket. Ráadásul a képletes bibliai történet a bűn­
beesésről nagyon szépen ábrázolja azt a hatalmas vonzalmat, ame-
lyet a nő önmagában, fizikai-szellemi valójában képes felkelteni
a férfiban. Ezt a hatalmat a nők ösztönösen tudják gyakorolni,
míg a férfiak hosszas tanulássaljutnak valamire a nők manipulá-
lása terén.
Minél civilizáltabb lett az emberiség, annál inkább ráébredt
a nők fontosságára.
Cesare Lombrosa Ítja egyik művében a rajzokról és jelekről
elmélkedve, hogy "a régi kínaiak három asszonyt rajzoltak le, ha
eztaszótakarták leírni: gonoszság".
A gonoszság minden emberen meglátszik, egészen a deformi-
tásig. Lombrosa is foglalkozott az összeftiggéssel, de nézeteit nem
fogadják el tudományosan, pedig ki kell csak menni az utcára egy
rosszabb környéken, és látni lehet az eleven példákat a rosszarcú
embereket vizslatva. De az is lehet, hogy kisvártatva megint azt
tanítják az egyetemeken, hogy mégis igaza volt neki. Magam so-
káig laktam olyan környéken, ahol rengeteg utcalány és bűnöző
volt az utcákon, rendszeresen az a benyomásom támadt, hogy va-
lami nem rendes dologgal foglalkoznak, szinte meg lehet látni
r~tuk, ha az embemek van némi tapasztalata és arcismerete. (Vagy
csak a kiáramló feromonjaikat éreztem?) Mert az arc nem magá-
tól válik rosszá, azért kemény éveken át tenni is kell.
A mai világban nem lehet kimondani az emberiség feléről,
hogy a gonoszság inkább tennészete, mint a másiknak.
Ezt le lehet viszont a férfiakról írni, lehet a katonákat ok nél-
kül becsmérelni, gonosznak beállítani, feminista riporternőknek
férfiakat leszólni, általában mélyen értékük, képességük alá fo-
kozva megszólítani és szerepeltctni őket magazinjaikban - ezt

-291-
persze lehet. A férfi addig és annyitszámít az emancipált "öntu-
datos" női közönségnek, amíg feláll neki a micsodája, és azt úgy
használja, ahogy a lap kielégíthetetlen (valószínűleg frigid, és
emiatt szexuális zavarokkal küszködő) nemzetközi javaslattevői
képzelik. Akiknek ritkán van részük abban az örömben, amit egy
normális, szerepének megfelelni akaró nőnek egy férfi tud nyúj-
tani. (Hiába, éhes disznó makkal álmodik, és néha gonoszkodik!
Ez a gonoszkodás aztán válaszokat szül a férfiakban, és ők sem ma-
radnak el.)

Mert a ruhából származik a moly, és az asszonytól a férfiú hamis-

sága. (Sirák fia Jézus 42, 13)

Az tudja csak igazán, mitjelent ez, akinek volt dolga gonosz em-
berrel, egy ilyennel nem sétamenet együttműködni - ha lehet
egyáltalán. De ezt tetézi, ha nő az illető.

A legnagyobb gonoszság az asszony álnoksága. [ ... ]

Minden gonoszság csekély az asszony gonoszságához képest. [... ]
Megalázott szív és szomorú arc és a szívnek sebe a gonosz
asszony.
(Sirák fiaJézus 25,17, 26,31)

A gonoszságnak ezer töve van, és az a baj vele, hogy nem lehet

semmit tenni ellene, mert a gonosz ellen a bibliai türelemrecep-
tek manapság nem sokat érnek! Arnikor rá sem hederítnek az em-
berek a bibliára, és általában kultúránk (a zsidó-keresztény vallás)
erkölcsi hagyományaira.
De téljünk vissza a gonoszsághoz. A fogalom tágkörű. Hogy
mikor rnit értettek gonoszságon, erősen változó volt, és egy érde-
kes sajátság merül fel nyomban: a gonoszok káros voltuk dacára
nagyon sokáig működnek. Szinte mindenki szenvedi őket kör-
nyezetükben, és csak végső elszánássallehetett fellépni ellenük.
Ehhez még hozzá kell venni azt is, hogy a gonosz nőknek - de
férfiaknak is - ideiglenesen mindig nagyobb hatalma tud lenni,
mint a jóknak. A gonosz asszony és ember valahogy felül tudott
emelkedni a korlátokon, és ki tudta-tudja fejteni áldatlan műkö­
dését.

-292-
 Menjünk vissza a kora középkorba. A római birodalomnak
vége. A közbiztonság megszűnt, a kiváló római úthálózat szép las-
san tönkrement, nem voltak már őrházak, összeomlottak a fogat-
váltó helyek, a helyőrségeknek se híre, se hamva, ha az épületek
véletlenül megmaradtak, rablók tanyájává váltak, akikből aztán
szerenesés esetben lovagok lettek, híres, még ma is létező dinasz-
tiák ősei. A remek római épületek flirdők, paloták amfiteátrumok,
aquaduktusok már nem működnek. A nagyobb épületekből temp-
lomot csináltak, ami nem volt jó ehhez, azt kőbányának használták
évszázadokig. Az uralkodó osztály sem volt stabil, mert a feuda-
lizmus még nem működött rendben, a nyugat-római birodalmi
struktúrák pedig minden vonatkozásban tönkrementek.
Egyedül az egyház állt a porondon mint szervezet, lelki hatal-
ma révén fenntartotta az írás-olvasás tudományát, mely alig pis-
lákolt. Míg jó kétszáz évvel korábban egy átlag városi lakos, ha
nem ízlett neki a kocsmáros bora, fogott egy cserepet és kiírta
a falra: "Rufusnak pocsék a bora, ha valóban bort akarsz inni, ide
ne térj be. Sextili us", ilyen szöveget leírni, elolvasni alig tudott
emberfia. Napokat kellett menni, hogy egy írástudót lehessen
találni. Új népek léptek a színre. Tours-i Gergely püspök, aki a ko-
ra középkor legjelentősebbnek tartott krónikása volt, 539-593
között élt. Ebben a korban hosszúnak számító életet. A derék püs-
pök leírja az eseményeket - illetve azt, amiről hallott. Például
Brunhilda esetét.
Brunhilda királynénak, aki egyébként egy született nyugati gót
királylány volt (ez Hispániában található), hosszú a bűnlajstroma,
bármi sérelem érte, igyekezett mindent megbosszulni egy kegyet-
len kor kegyetlen eszközeit példázva. Jó hosszú ideig megúszta
a felelősségre vonást. Amikor végre vénasszonyként II. Chlothar
király fogságába került, az a kor szokásos eljárásmódja szerint bánt
vele. "Négy alkalommal verette össze és kínoztatta meg. Aztán
tevére kötöztette és így botaztatta végig az egész sereg között."
A teve nyilván a látványosság miatt volt benne a műsorban, mert
az ilyen kínzásokat akkoriban szerették nézni- körülbelül annyi-
ra mint ahogy mi szeretjük az akciófilmeket, ahol kétpercenként
nyomják ki a szuperhősök helyettünk valamelyik rosszfiú szemét.
Il. Chlothar összehívta valamennyi emberét, akik szintén hívták
azokat, akiket csak lóra tudtak ültetni, így szép kis kompániajött

-293-
össze. Ezek el6tt a király kemény szavakkal Brunhilda tejére ol-
vasta a vétkeit - legalább is Gergely püspök feljegyzései szerint.

Hogyan férhetett szívcdbe olyan mértéktelen kegyetlenség, olyan

hatalmas álnokság, hogy szégyen és habozás nélkül gyilkoltat-
tad, mérgeztetted és irtottad ki a frankok királyainak oly nagy és
nemes nemzetségeit? Tíz király halt meg úgy, hogy halálukat
vagy te tanácsoltad, vagy te magad ölted meg őket, vagy mérget
adattál nekik. És azonkívül annyi gróf és herceg mínd a te gaz-
ságod folytán halt meg. [... ] Chílperich királyt, az én atyámat
áruló módon orrgyílkosokkal öletted meg. [... ] A kísdedet, aki
éppen hogy megszületett és megkereszteltetett, oly erővel vág-
tad egy oszlophoz, hogy szemei kifolytak.

Ennél persze hosszabb a bűnlajstrom, de a rengeteg ófrank, gót és

miegyéb név miatt, kiknek visel6jét természetesen megölette,
nem idézek hosszabban. A király a bűnök ráolvasása után meg-
kérdezte a lovagokat, hogy milyen halált érdemel Brunhilda.
Azok meg azt kiáltották, hogy a legkegyetlenebbet, amit csak
ki lehet találni. Ennek az akkori emberek szakért6i voltak- plá-
ne a lovagok-, és ki is találták:

Akkor a király azt parancsolta, hogy karjával és hajával kötöz-

zék eb'Y fiatal és be nem tört ló farkához, és így vonszolják ke-
resztül a táboron.

A ló végül belerúgott Brunhilda koponyájába, aki ett6l kiszen-

vedett.
A mai gonosz n6k nem tudnak ennyi embert megöletni (te-
kintsünk el most a diktátorfeleségekt61). V együk tehát most a n 6 i
zsarnokságnak egy hétköznapi, de általános példáját, melyet saj-
nos több-kevesebb férfi ismer mind a mi napig. Az értelmetlen
és gonosz asszonyi zsarnokság megannyi esetét6l korokon át fer-
fiak generációi szenvedtek. Mindenki ismer olyan öregasszonyt,
akihez ha belép az ember a lakásba, a szép és drága sz6nyegen lát
egy olcsóbb sz6nyeget, amely takarja az alatta lev6 drágábbat.
Magam olyant is láttam egy sümegi házban, ahol erre az olcsó,
kék szegélyű sz6nyegre, amely egy perzsára volt ráterítve, 6sszel

-294-
a háziasszony egy mosott tejeszacskákból házilag összerótt szöve-
déket terített, és jaj volt annak, aki mellélépett. Itt a fehér bútor-
huzatokon, melyek az eredeti kárpitot védrék, újságpapír is volt.
Arra illett ülni a vendégnek is, és a szerencsétlen,jobb sorsra érde-
mes megtört férjnek is, aki már beletörődve morzsolgatta-élte
napjait egy zsarnoki, mindenre szabályt felállító asszony mellett,
aki valószínűleg korábban kielégüleden vágyai kompenzálására
találta ki sok más társához hasonlóan a huzatvédőt, majd rá az
újságpapírt.
Nyilvánvalóan ez egy szélsőséges és nem gonosz eset, ám en-
nek kapcsán mindenki felidézheti azon az emlékeit, melyeket
ismerőseinél jártában-keltében szerzett. A televíziók tetején lát-
ványt zavaró horgolások, elmozdíthatatlan nippek, szobrocskák
az asztalkákon, melyeknek úgy kelllenni ük. Minden értelmes ma-
gyarázat nélküli rakodási, közlekedési, magatartási, mosogatási
utasítások. Ezek mindegyike az asszonyi zsarnokság egy-egy csa-
ládban történő kifejlődése. Ezeket a borzalmakat az otthon maradt,
normális elfoglaltsággal nem, időfólösleggel annál inkább rendel-
kező nők találják ki. Ezek az asszonyok nem tudják megvalósíta-
ni magukat, igaz, erre nem is törekszenek, mert ahhoz értelmes
célokat kell kitűzni, de ilyenek rendszerint nincsenek nekik.
Létük értelmét folyamatos lázadással próbálják kifejezni, lázad-
nak minden ellen, ami férfiszagú. Miután a legtöbb nagyon erő­
szakos, hamar legyőzik a férjeket, akik a "jobb a békesség" elve
alapján a beláthatatlan és értelmetlen "apró ügynek" tekintett dol-
gokban nem vállalják a harcokat. A jámbor emberek nem látják,
hogy itt kezdődik a megnyomorításuk. Aminek egy idő után az
a durva, már-már szadista önkény a folyománya, amelyaszexuális
kapcsolat tönkretételéhez vezet. A zsarolásként használt állandó
fejfajások, a nincsen kedvem hozzá, a menstruációra, faradtságra,
fodrászra, miegyébre történő hivatkozások egy idő után elveszik
a férfi kedvét a kezdeményezéstőL Mindezek után röviddel meg-
kapja, hogy nem érdeklődik neje őnagysága iránt.
A veszekedések egy ideig állandósulnak, amíg az egyik meg
nem töri a másikat, vagy el nem válnak. Ha megtörésről van szó,
tíz esetbőllegalább hétben a férft törik meg. Amikor a férfi végre
legyőzetett, továbbra is állandó az otthoni próbatétel, ilyen, fent
sorolt apróságokkal figyelmeztetik arra, hogy ki az úr a házban.

-295-
Ehhez sok energiája van az efféle nőknek, lásd a házi rendszabá-
lyok nők által meghozott erejét.
Ismertem egy nő által uralt villában élő családot. A ház fóld-
szin~én külön kerti cipők voltak, mellettük sorakoztak a földszinti •
papucsok és cipők, és ha valamelyik családtag az emeletre akart
menni, annak emeleti papucsot kellett húznia, természetesen
a család férfi tagjai értelmesen mindezt hülyeségnek tartották, de
nem mertek a zsarnok nőnek ellentmondani. Az meg ezen a pa- ;
rancsuralmi rendeletén állandó éberséggel őrködött, és bárki vé-
teni mert, az megkapta a figyelmeztetést, mert nem a papucsvise-
lési kihágás volt a lényeg, hanem a hatalom megkérdőjelezése.
Mennél inkább öregszik egy nő, vagy valami miatt frusztrált
-nem jó a nemi élete, nem tud rendesen élvezni, és számára tra-
gikus módon kipróbálta másik férfival, de azzal sem ment -, an-
nál inkább hajlamos zsarnokságra, egyre keményedik, már csak
a hormonális változások miatt is. A kudarcokat megpróbálja va-.·
larni más síkon ki élni- ez az általános recept. Ezt teszik azok a nők
valamennyien, akik képesek ezernyi apró bosszantást kieszelni
csakis azért, hogy diadalmaskodjanak. A nő szelleme nem képes
úgy szárnyalni, rnint egy férfié, mivel másként jár az agya, neki ·
a kicsiny spájzban, vécében aratott diadal is diadal. Ezek felett ·
kéjes örömet tudnak érezni, egy férfi ezekkel ritkán gondol.
lemző még a típusra, hogy gyakran bosszúsak és ingerültek,
esetek többségében azonnal meglátják a másik hibáját, a
ról pedig nem hajlandóak tudomást venni.
Nem lehet az ilyen nőkkel szemben érvelni, nem lehet
vitatkozni, mert nyomban megsértődnek, ez a női védekezés
bevált módszere. Ez a fajta nő az, amelyiknek ha az emberfia
egy jó érvet a hülye halandzsájára, hogy ezt az érvet ne kelljen
domásul vennie, nyomban halálosan megsértődik. Mondjuk
hogy szerinte kiabálunk vele. "Hogy beszélsz velem? Milyen
gon beszélsz velem!? Légyszíves, ne ordibálj velem!" Persze
a hangerő a lényeg, hanem a tartalom, rnivel arra nem tud
laszolni, formai kifogásokat támaszt. Ravaszul bebújva az
emelte, őt védő barikádok mögé.
Sokuk nem hajlandó semmit elfogadni azoktól, akik
ismerik, maguk meg képtelenek rájönni az igazságra. Ez a
hiszteraid nőuralom nem az, mint a matriarchák uralma

-296-
 19. századi családban. Megnyomorítia a féljet, amint az foladja a
kilátástalan harcot, folytatia a gyerekekkel, mert ezeket is a félj csi-
nálta Gobb esetben). Amelyik nem szökik el otthonról, azt is le-
győzi. Ha ezeken is túlvan, jönnek a vők, a menyek és az unokák.
Nem egy olyan családot ismerek, ahol ez a gyászos forgatókönyv
játszódik. Szép lassan egy erőszakos, de értelmileg korlátolt nő
határoz meg az adott közösségben mindent. Megmérgezi lelki-
leg mindazokat, akikkel csak találkozik, és aki átlát rajtuk - ezt
megérzik -, az lesz az ellenség.
Sfren Kierkegaard nem a feltétlen nőimádók között van szá-
mon tartva. Volt egy nagy szerelme, akit eljegyzett, de feleségül
végül nem vett. A filozófus mélyen vallásos volt, nem handaban-
dázott, megállapításai komolyak és alaposak, de ami még ennél
is feltűnőbb, igen szellemesek. Foglalkozott műveiben a nők kér-
désével. A csábító naplója című esszéjében így fogalmaz:

Egy férfi sohasem tud oly kegyetlen lenni, mint egy nő.

Felemlíti, hogy akárhány nép történetében, mitológiájában sorra

vesznek el az udvarló királyfiak, és a leány, a szűz közömbösen
tűri a sikertelenek lefejezését.
Ilyen (tömeges) nőveszejtések fordított esetbenamesékben
nem fordulnak elő. Nekem ez aztjelenti, hogy a férfiak valami-
lyen formában szinte mindig alávetett helyzetben voltak a nőkkel
szemben, hiába uralkodtak folöttük fizikailag. A függés a gyere-
kek miatt általában megmaradt. Olyan korról nem tudok, ahol
a férfi-női viszony ideális lett volna, de az sem eldöntött, hogy
milyen az ideális helyzet, hiszen minden kor kialakítj a a maga pár-
kapcsolati viszonyait. Most egy totális asszonyuralom felé hala-
dunk, aminek lehet olyan eredője is, hogy a nyugati társadalmi
rendszer eltaradt, kiüresedett, degenerálódott. Messze kerültünk
természetes ember voltunktól, mindattól, ami programszerűen
belénk van építve. Csak egy olyan momentumot emelnék ki -
a széplelkűek bizonyára megvetnek ezért -: az orvostudomány
fejlődésével kihajítottuk a természetes szelekció t, rengeteg olyan
férfi, nő éri meg a szaporodási kort, akik kétszáz évvel ezelőtt
nem érték volna meg. Az ő gyerekeik valószínűleg nem lesznek
egészségesebbek, tehát megint csak az orvostudomány segít- de

-297-
meddig? Ezek olyan tények, amiket egyetlen orvos kutató, akik-
kel erről beszélgettem, nem tudott és nem is akart megcáfolni.
Az emberi nem fejlődése társadalmi színtérre került, képessé vál-
tunk ülagenetikusan arra, hogy létrehozzunkjól-rosszul működő
társadalmakat. Mára általánossá vált az írásbeliség a földtekén, de
a fejlődésünk további útja kérdéses lett, mert mintha nem látsza-
na a cél, amire törekednünk kell vagy amit meg kell valósítanunk.
Qo bban akarunk élni- de ez nem stratégiai cél, hanem taktikai,
ezzel pedig aligha jutunk előbbre.)
Van magyar vonatkozású "gonosz" nő is a történelemben -
azaz csak lenne, mert utóbb a pragmatikus és alapos történészek
ki fogják deríteni, hogy mégsem volt gonosz Báthory Erzsébet.
Akinek öt gyereke született, három lány és két fiú. Ezt a szeren-
csétlen asszonyt elevenen befalazták a csejtei várba, méghozzá
olyan ítélettel, amiben őt magát meg sem hallgatták, noha mint
főrangú özvegyet illett volna (Nádasdy Ferenc grófnak, a vitéz ,
törökverő harcos nagyúrnak felesége volt annak negyvenkilenc
éves korában bekövetkezett haláláig). A jelek szerint rendes há-
zaséletet éltek. Az asszony leveleiből az derül ki, hogy értelmes,
gondos, az urát szerető nő volt, hozzá a fennmaradt ábrázolások
szerint szép lány lehetett. Írni is tudott, ami nagy dolog volt ab-
ban a korban a nők között.
Ezt a nőt azzal vádolták-újabb mértékadó kutatások szerint
koncepciósan -, hogy leányok vérében ftirdött, és hogy szerette
kínozni azokat (30 és 300 között volt az áldozatok száma), sőt ifjú
legényekkel is kegyetlenkedett, meg is etette azok húsát. Ezeket
a vádakat természetesen a belső szolgák - a kor szokásai szerinti
- kínvallatásával állították elő, a négy rávalló szolgálóból csak egyet
nem végeztek ki aztán. (De ezt is fogságban tartották.) A két belső
szolgáló nő ujjait kitépkedték, aztán elevenen máglyára dobták
őket. A férfi szolgának elébb a fejét vették, majd a vértelen testet
megégették. Ez csak a processzus vége volt, előbb a kezüket hátra-
kötötték, majd felhúzták őket a levegőbe, hogy jobban eszükbe
jusson, mit kell mondani, egy követ is kötöttek a lábukra- mindez
egy az egyben megegyezik a kor máshol is alkalmazott eljárásai-
val. De alkalmaztak faklyával történő megégetést, vízitatást, tüzes
és nem tüzes tűkkel való szurkálást, a nemi szerv korbácsolását stb.
Ezen eljárások hatására aztán a szerencsétlenek elmondtak az em-

-298-
 lberevéstől kezdve az ágya alá rakott holttestek említéséig mindent.
Annyira ment a dolog, hogy az elhunyt férjet is hasonlókkal vá-
dolták meg. Az ügyet kutatta néhai AntallJózsef is, aki orvostör-
'ténész volt és később miniszterelnök lett. Báthory Erzsébet állító-
·lag tett beismerő vallomást is, de ez elkallódott az idők folyamán.
Az asszony egyébként még 3 évet élt befalazva. Tettét nem
·bánta meg, inkább ártatlanságát hangoztatta. Halála hirtelenül,
'egy módosított végrendelet lediktálása után történt. Mindeneset-
re a család református volt, az ellenreformáció ebben az időben
indult meg, Pázmány Péter még nem esztergomi érsek, de már
a színen van.
A Habsburgok és persze más fejedelmek sem mentek a szom-
szédba ilyen ügyes koncepciók kitalálásáért. Bevett dolog volt az
ellenséges klán, szerveződés bánnilyen eszközzel történő eltip-
rása, főként ha azok Habsburg és katolikus szemszögből hiteha-
. gyott kutyák voltak. 161 O-et írunk, a török dúlja az ország déli
részét, Bocskai-felkelés északon. Az udvar sarcolja a többi részt.
Í' Az asszony nagybátyja lengyel király, másik rokona erdélyi feje-
t delem. Az egész ronda históriát és a belőle fakadt mendemondát
t valószínűleg a hatalmas Nádasdy-vagyon megkaparintása moti-
, válta. Hagyjuk is a gonoszságot ezzel.

~299~
A legtöbb férfinak van fogalma arról, hogy mit kell érteni a bo-
szorkány szó alatt- feltűnő, hogy a nőről egyáltalán kialakult ilyen
képzet, és masszívan elterjedt az emberiség körében. A férfiről
hasonló nem keletkezett. Mert az ördög tisztán túlvilági eredetű,
és inkább a hatalma révén vált hímneművé a népi hiedelemben.
Noha a korai demonológiákban kifejezetten taní~ák, hogy a dé-
monoknak nincsen nemük, hanem anyaguk sűrűsége és természe-
tük szerint választanak. Ahogyan egy ismeretlen 5. századi szerző
írta:

Különösen az olyan démon szeret női alakot ölteni, amelyik há-

zasságtörő és tisztátalan nedvekben leli örömét. Ilyenkor ugyan-
is a számára kellemes életmódhoz illő alakot veszi fol.

A névtelen tudós könyvét a 11. században kiegészítették, és egész

Európában fontos alapmű lett belőle. A tény ettől még tény ma-
radt, hogy általában nem férfiakat szálltak meg démonok, főleg
nem úgy, hogy szegények tömegesen a máglyán végezték volna.
A férfiak inkább eretnekként égtek - de ez egy más eset volt.
Martinus Delrio tíz nyelven beszélő tudós, kezdetben bíró,
később hadbíró volt. Belépvén a jezsuita rendbe, több híres egye-
temen tanított. A démonok osztályozása című művét 1596-ban'
adta ki. Ez a könyv későbbiekben útmutató lett, miként is kell
eljárni az ördögökkel, démonokkal, boszorkányokkal kapcsolat- ·
ban. A műből- most csak a bennünket érdeklő részeket olvasva
- megtudj uk, hogy a tűzben élő démonok rendkívül finom anya-

-300-
 guk miatt nem tudnak baszorkánnyá válni, mert képtelenek tö-
mör alakot ölteni. Delrio művében vitatkozik más szerzőkkel, és
sorra cáfolja meg a téves logika alapján tett megállapításokat- ki-
váló koponya volt. Jóváhagyólag idéz egy korábbi szerzőtől,
a sanda szemmel nézett Trithemiustól, aki megírta, hogy vannak
olyan boszorkányok, akik egy másik boszorkány általi megrontást
orvosolnak. De ezekhez sem szabad segítségül fordulni, mert ők
is a gonosz zsoldjában állnak.
Ha a boszorkányról beszéltek az emberek, akkor valami kiis-
merhetetlen, titokzatos, félelmetes lényre gondoltak, aki képes
átváltozni. Ember is, szellem is, de kifejezettebben és teljesebben,
mint az ember maga, amely anyagból és szellemből áll. Ám amíg
az ember nem tud egyik állapotából átmenni a másikba, csak ha-
lála esetén, egyszerre "foglya" mindkettőnek, addig a boszorkány
képes erre: nappal ember, éjféltől szellem egészen hajnalig, míg
a kakas nem kukorékol. Az ember anyaga a csillagpor, melyből
vétetett, hasonlóan kettős természetű szubatomi szinten, mert
hol a részecsketermészet kerül előtérbe, hol pedig a hullámter-
mészet. Lenyűgözőek azok a csodálatos skolasztikus megsejté-
sek, amelyek a démonok anyagi kötődési lehetőségeit tárgyalják.
Pusztán spekulatív úton némelyik igencsak beleillik az anyagról
alkotott késő 20. századi ismereteinkbe. Noha nem volt részecs-
kegyorsítójuk, nem is tudták igazából, mi alkotja az anyago t, mé-
gis bártan kijelentették: az anyag majdnem semmi- és tulajdon-
képpen igazuk volt.
A boszorkány szellemi lényege a gonosz, ezért is a komaság az
ördöggel. Ebből az is következik, hogy a komisz, utálatos, perle-
kedő nők hamarabb estek boszorkányság gyanújába. Mihelyt ki-
derült, hogy az indulatos pékné esetleg boszorkány, tartottak is
tőle, és ha lehetett, valamilyen módon próbáltak megszabadulni
a személyétőL
Másrészt boszorkánynak nem volt saját akarata, az ördög szol-
gája, sőt rabszolgája volt. Különben nem lenne képessége olyan
gonoszságra, ami veszélybe sodorhat egy közösséget, például be-
tegséget, járványt idéz elő. Rendesen abban a korban a nőknek
nem lehetett akkora szabadságuk, mint manapság. Éppen ezért
nem is tételezték fel róluk az önálló cselekvést, ha viszont főben­
járó rosszat tettek, akkor kéznél volt a magyarázat: megszállta őket

-301-
 ~
az ördög. Ám a nők a boszorkányégetések korában nem is vágy-l
tak szabadsá gra- azt sem tudták mi az. A mai utódaik "szabadsá-
gáról" fogalmuk sem volt. (Ha feltámadnának, valószínűleg nem
kérnének abból, amit a mai nők szabadságnak gondolnak.) ·
Az akkori feleségek élete kötelességek sorából állt, melyeket
a félj és a társadalmi konvenci ó határozott meg. A boszorkány te-
hát felajánlotta szolgálatait a kan ördögnek , és engedelmességet .·
is fogadott neki, mint a való világban a nő a férfinek. Ezek után ;l
éppúgy szolgált neki, mint a többi nők világi uraiknak.
A boszorká nyok olyan képességekkel rendelkeznek, mint a ke-
resztény szentek, csakhogy azokat nem Isten nagyobb dicsőségére
használták, hanem pont az ellenkezőjére. Tudtak levitá/ni, azaz
a levegőbe emelkedni, egyszerre két helyen lenni - bitokáini -,
vagy különleges szaghatásokat produkál ni- ez az od oráció. A szen-
tek illatot árasztottak, míg a boszorkányok bűzt, igen gyakran hal-
szagot. Képesek voltak átváltozni - transzmutáció -, ez hirtelen.
történt: bement az ajtón a nő, és hirtelen kijött egy macska vagy •
egy feketeszínű kutya stb. Ilyen esetek megtörténhetnek véletlen-
ségből is, de rögtön hangsúly t kapnak, ha előző este huhogott
a bagoly, vagy a közelben becsapott egy villám. Különféle mági-
kus szertartások segítségével képesek voltak más embereket, álla-
tokat is átváltoztatni, például embereke t állattá vagy fordítva.
Beszéltek különféle érthető és érthetetle n nyelveken.
Tudni kell, hogy akkoriban a különféle varázsköröknek és rej-
télyes ábráknak nagy jelentőséget tulajdonítottak. A kor emberei
úgy ismerték a szímbólumokat és ráadásul annyit, mint manap-
ság mi a cégek logóit, emblémáit. A szellemi világot a ma embe-
rénél valóságosabbnak fogták fol, hiszen szilárdan hittek olyan
dolgokban, amin a mai ember még csak gondolkodni sem hajlan-
dó. Ezeket a tulajdonságokat -lebegés , két helyen levés és egyé ·
csodatéte lek- akkoriban valóságosnak fogadták el, sokan mesél."
tek egymásnak olyanokról, akik ugyan messze és régen, de látt
ilyent. Nem lévén televízió és oknyomo zó riporterek, nünden
elhittek, amit csak hallottak ezekről a dolgokról; a rosszul meg
világított, apró helyiségek zugaiban összebújva, hümmögv e, bó
logatva borongta k, hogy bizony ilyen dolgok megesnek.
Ne feledjük, az a kor a hit kora volt, az emberek hittek, me
hinni akartak. A tudás mítosza még nem volt feltalál va, ez a felvi

-302-
lágosodás korára várt, amikor egy igen szűk elitnek sikerült elter-
jesztenie azt az eszmét, hogy az ész minden problémát képes meg-
oldani - ezt máig hiszik is az emberek.
A boszorkányokkal szembeni ellenséges hozzáállást a tudatlan
ember félelme is erősítette: a nem ismert dolgok, a fizikai világ tör-
ténései sokkal félelmetesebbnek tűnnek fol, ha nem érgük azokat,
mint amilyenek valójában. (Nebuló korunkban mindannyian addig
féltünk a matekdolgozat előtt, amíg a tanár fol nem írta a táblára
a feladatot, akkor aztán eldönthettük, hogy megoldjuk magunk,
vagy puskázni fogunk.) Mivel nem akadt ember, aki látott volna
boszorkányt működés, átváltozás, bájolás, varázslás közben, de hal-
lani szinte minden felnőtt hallott ilyen dolgokról, ezért félelme-
tesnek tűnt előttük. Ez a félelem keveredett a kiismerhetetlen,
más természetű nőtől való férfias ódzkodással.
Egy másik megközelítésben a nő megjelenítése boszorkány-
ként kifejezi a férfi félelmét a nőtől. A férfi talán minden vonzal-
ma-ragaszkodása ellenére ösztönösen tart a nőtől, mert lelke mé-
lyén érzi, hogy a nő más, mint ő -biológiailag több nála. A téma
félelem oldalával jobbára a pszichológusok szeretnek foglalkozni,
mert annak megítélése, hogy mekkora a félelem, milyen eredői
vannak, egyáltalán mi mindenre lehet ebből következtetni, alkal-
mas a vége-hossza nincs spekulációkra.
A boszorkányképzet ma is olyankor jelenik meg, amikor nem
tud fizikaikontaktus létrejönni a férfi és a nő között, ami az ura-
lom megszerzésének egyik lehetséges terepe a férfinál. Manapság
alaphelyzetben a nő folényben van a férfival szemben. Védik a tör-
vények, védi a kötelező udvariasság. Másrészről a férfiakban ki-
alakul (más idősebb férfiaktól tanultan) egy alapvető ellenszenv
a nőkkel szemben, ha azokra éppen nincsen szükségük- márpe-
dig ilyen gyakran megesik. Mert akkor kell a nő, amikor ellát ben-
nünket, virraszt velünk vagy szerelemre van szükségünk. Ami ezen
túl van, az többnyire fölösleg a nőben a legtöbb férfi számára, ha-
csak nem szerelmes. A sok "feleslegesnek" tűnő gondolat, a be-
széd, az állandó, gyakran kizsarolt törődés igénye- melyek a nő
eltérő természetéből adódnak- a férfiak többsége számára egy-
szerűen nem értelmezhető. Aztán ott a háztartási rendszabályok
férfiak számára gyakran irracionális ezernyi csapdája, ezek a női
uralom erősödését és élettársi közösségen belüli hatalmának ki-

-303-
fejlődését szolgálják, ez ellen a legtöbb férfi tehetetlen, mert nem
tud annyira tevékeny lenni otthon is, mint a nője.
A civilizált szerelmi rítusok arra kondicionálják a férfiakat,
hogy a nőnek udvarolni kell, hódolni, szerelmes szavakat suttog-
ni a fúlébe. A férfiak szívesen is udvarolnak a nekik tetsző lányok- :
nak. De hát ezekre nem is mondja senki, hogy boszorkányok - .
ezek tündérek, kedvesek, angyalok és hasonlók.
Általában öreg nőket neveznek boszorkánynak, az erőszakos
kiöregedett szerető is hamar megkapja ezt a titulust. Ugyanis a kor
haladtával a nőkben növekszik a férfihormonok száma, erőszako­
sabbak, harcosabbak lesznek. Míg a férfiakban öregecitükkel a női
nemi hormonok kezdenek szaporodni, ettől némileg engedéke-
nyebbekké, megértőbbekké válnak.
De a nő, akárhogy is fújjuk a férfiúi felsőbbrendűségről és ha- ;
sonló folényről szóló igéket, valahogy képes legyőzni a férfit, ha .
az egy kicsi érzelemmel viseltetik iránta. Illetve van legalább egy ..
közös gyerekük. Ez nemcsak manapság van így, hanem régen is·
így volt, az írásbeliség kezdetétől fogva maradtak fonn erre vonat-
kozó emlékek, elég a Bibliára gondolni. A sok közmondásról ne
is beszéljünk: tele vannak keserves férfi tapasztalatokkal és tip- .
pekkel, hogyan kellene elbánni a nővel, vagy éppen védekezni
a rajtuk "uralkodó" nővel szemben.
Ha a férfi szeretkezés után túlvan a nőn, akkor általában nem
szereti, ha az ott lábatlankodik körülötte, arra vágyik, hogy men-
jen a fenébe. De a nő pont az ellenkezőjét akalja, oda akar bújni,;_
úgy akar maradni stb. Ilyen és hasonló ellentétes vágyakozás ese-·
tén a nő rossz tulajdonságai felnagyítódnak, és később kvázi bo-'
szorkányként jelennek meg az egységes férfi tapasztalatokban..
Hermann Imre Az ember ősi ösztönei című művében ezt íJja: "Nem-:
ritkán nyilatkoznak a férfiak úgy, hogy koitusz után a nő halálát'
kívánják." Szerinte természetszerű kívánság, hogy "az aktus után.
megszabadulhasson a nőtől" a közösülést végző férfi.
A történelem folyamán volt egy korszak, amikor az átlagostót
eltérő vagy szerencsétlen sorsú nők tényleges boszorkányokk:á,
váltak, azaz annak lettek kikiáltva. Ez durván a 12-17. század:
közé esett. Persze foltehetjük a kérdést, hogyan volt lehetséges'
olyan méretű üldözés, amilyen például Németfoldön, Spanyol-
országban, Franciaországban, Angliában lezajlott. A németeknél:

-304-
 szinte elképesztő volt az elszánt alaposságú pusztítás, százával ke-
rültek szerencsétlen nők a lángokba. Nem lett volna mindez, ha
az emberek komolyan nem hittek volna abban, hogy léteznek
valamiképpen boszorkányok és ördögök. "A nő pusztításának
különleges hagyományaként foghatók fel a középkor megrázó
boszorkányperei" -írja Hermann, aki kapcsolatot lát a boszor-
kányégetés és az őshorda küzdelmekben előforduló nőirtások kö-
zött, amikor az ellenfel szaporodóképességét ekképpen blokkolták.
Hermann több momentumot tár fel, amivel igazolja elméletét.
A boszorkányperek igyekeztek tömegesek lenni. "Többnyire öreg-
asszonyokat, özvegyeket vádolnak boszorkánysággal." Rendsze-
rint sok boszorkányt találtak egyszerre. A kivégzés eseményszám-
ba ment, és nagy tömegeket vonzott. A vádak között szerepelt
"az ördöggel való fajtalankodás" (az emberi vér megfertőzése),
állatok, emberek elváltoztatása, a termény elpusztítása, betegsé-
gek, járványok és ismeretlen eredetű jelenségek előidézése. Ezzel
a hitével a középkor embere nem állt egyedül.
További példaként egy mintának tekinthető, idealizált korból,
az antik világból felhozok néhány híres író t és filozófust, akik szi-
lárdan hittek a középkori boszorkányok ókori megfelelőiben.
Tanulságos, mert a séma nem változott egy cseppet sem, hiába
tanult az emberiség. Még ma is élnek ezek a hiedelmek, jórészt
Hollywood szórakoztatóipari világhatalmának köszönhetően.
Apuleiusnak, a 2. században élt rétor-író-filozó fusnak-akit
egyébként szintén megvádoltak mágiával, mégpedig feleségének
első házasságából való fia jelentette fel, és a jeles szerzőnek kemé-
nyen kellett védekezni a bűbájosság vádja ellen- jeles novellája,
a Boszorkány már tartalmaz minden olyan elemet, ami később
majd ismét felbukkan. Emberek állattá (birkává, békává) változ-
tatása, az asszonyi méh elzárása - mégpedig különleges módon:
örökös terhességre kárhoztatással (amit egy szerencsétlen asszony
már nyolc éven keresztül viselt)-, építmények áthelyezése egyet-
len éjszaka alatt, a boszorkányok általi levizelés megkötő ereje,
ajtók mágikus nyitása és egyebek. A boszorkányok, akiket akkor-
tájt még nem égettek meg- pedig a halálnem már fel volt találva
- mindenre képesek voltak, éppúgy, mint utódaik.
Püthagorasz, aki több területen nagyot alkotott - gondol-
junk csak híres számnégyzetére -, csillagászatot tanult a káldeu-

-305-
soktól, geometriát a foníciaiaktól, a mágusoktól pedig- ők a per-
zsák papi rendjét alkották, melynek minden tagja járatos volt
a mágiában, róluk is nevezték el- mágiát tanult. Úgy hírlik még
magával Zarathusztrával is találkozott Perzsiában, akitől megta-
nulhatta, hogy a fény és a férfi szövetségesek, a jó oldalon- mi-
ként a nő is szövetséges a sötétséggel a rossz oldalon. Alapfokú
tanulmányai során bizonyos Phereki.idész csadatevésre is taní-
totta. Jól megtanulhatta, mert élete folyamán sok csodálatos ese-
mény zajlott körülötte.
De a Szókratész előtti filozófia másik nagysága, Empedoklész
is kora legjobb iskoláit járta végig, hasonlóakat, mint Püthago-
rasz. "Az egyiptomiak, a khaldeusok és főleg a mágusok oktatták
a misztikus tudományok ra: megismertett ék a hipnózissal, a tele-
kinézissel, a gondolatolvasássaL" Tehát képzett embernek szánú-
tott. Abban a korban nem rohantak gyorsan fát szedni egy kis
máglyához, ha valaki "a levegőbe emelkedett", ellenkezőleg:
csodálták, keresték a társaságát az ilyennek, mert biztosak voltak
abban, hogy van valami köze túlvilághoz, vagy ahogyan akkor
gondolták: az istenek világához. Empedoklész Akragaszban (ma
Agrigento, Szicília), amely nagy és gazdag város volt, még egy
halott asszonyt is föltámasztott. Ugyanakkor saját korában for-
radalminak számító természettud ományos elméleteket talál ki.
A semmiből teremtés gondolatának tagadásával nagy megbecsü-
lést vívott ki a 19. századi marxisták körében, akik mint elődre
szerettek hivatkozni rá - én is így tanultam, nem is szerettem, .
mint afféle protomarxistát, de aztán kiderült, hogy jobb fej volt, ·
mint akkoriban gondoltam.
Platón, aki igen gazdag és ősi család sarja volt, maga is tervbe
vette, hogy kitanulja a mágiát, ahogy ma neveznénk: ezoteriát, .
de aztán nem ment el Egyiptomba, mert már akkor is volt kö- •
zel-keleti válság, csak más szereplőkkel, "a térségben háborúk
dúltak". A görögök idejében minden alap megvolt ahhoz, hogy.
boszorkányo s dolgokban higgyenek, ezt a tudást a bizánci csá-
szárság idején is megtartották , sőt tovább munkálták a tanokat; ·
A középkor tudós embere innen vette át a tételeket.
Ma ismét sokan hisznek ilyen ezoterikus nézetekben, noha
már fejlett tudományun k és kialakult vallásaink vannak- magam· •.
is hiszem, hogy van ördög, de nem úgy, hogy patája van és kén-''

-306-
köves bűzű a lehelete, meg apró szarvak vannak a fején. De sze-
cintem létezik gonosz, melynek igenis van hatása, és komoly prob-
lémát jelent a szellemi és fizikai létben egyaránt jelenlevő töké-
letlen embernek, aki igazán sem a fizikai világban nem tud otthon
lenni-mert akkor az állat felé hajlik természete-, sem a szellem
világában, ahol az angyalok és Isten van, mert ebben viszont teste
akadályozza. Ez a kettős természet hasonlatos az anyag elemi ré-
szeinek kettős tern1észetéhez, amely hullámtennészetet, azaz anyag-
talan attribútumot és/vagy részecsketermészetet, azaz anyagsze-
ru manifesztációt is megjeleníthet.
Három-négyszáz évvel ezelőtt a túlvilágjelenléte a fóldi élet-
ben mindenki előtt teljesen nyilvánvaló volt, köztudat alapját ké-
pezte. Senki nem ütközött meg azon, hogy egy-egyszerencsétlen
nőt mint boszorkányt megégetnek. Sőt ilyesmire nagy tömegek
voltak kíváncsiak, és tényleg hitték is a jajveszékelőről, hogy az
ördög bérence. (Ne botránkozzunk meg ezen- hányan hittek
az ötvenes években a Szabad Népnek, amikor megírta: ez vagy
az a kommunista elvtárs az imperialisták kéme, bűnös.) Komoly
látványosságnak számított az ilyesmi, kivonultak a családok, az áj-
tatosabbak az égetés előtt templomba mentek, valamilyen litániát
végigimádkoztak, sokan meggyóntak, majd nyugodt, megerősö­
dött lélekkel kimentek a térre, ahol már reggel óta ügyködtek az
égető szakemberek. Aztán a~lelemmel vegyes izgalommal meg-
nézték az aktuális boszorkány elégetését, akire közben még hara-
gudtak is (úgy, mint most mi a terroristákra). Lehetett közben
enni-inni; vásárosok is voltak és árultak szentképeket, különféle
kegytárgyakat, "egyedül hatásos" imákat, fohászokat különféle
szentekhez - és persze csinos égetési emlékeket.
Az akkori népek komolyan hittek abban, hogy a boszorká-
nyok szombatonként (a vasárnap foglalt volt) összegyűlnek el-
hagyott helyeken, és söprűnyélen vagy különös alakú faágon
(varázsvessző) lovagolnak illetve repülnek. Úgy képzelték, hogy
a gyűlés közelében kell egy akasztófának lennie, vagy valami ne-
vezetes öngyilkos tetemének és egyéb ilyesféle hátborzongató
bűnös dolognak. Ott aztán különös nyelveken beszélnek, álla-
tokká változnak át, megidéznek ördögöket, azokkal esznek, isz-
nak, mulatoznak, majd utána párzanak velük, amit fajtalanságnak
hívtak.

-307-
 A boszorkányok titkos jelekről ismerték fel egymást, kecske
volt a társaságukban (ez a szerencsétlen állat kihúzta a gyufát: már
az Ószövetségben is a gonoszt képviselte). Továbbá különös he-
gek voltak rajtuk, de a szabálytalanul nőtt szőrzet, anyajegyek is
biztos ismérvnek számított, ezért aztán, ahogy a hatóságok kezé-
re jutottak, nyomban leborotválták a fejüket, hogy lehessen látni,
kivel is van dolguk. Az ilyen szombati összejöveteleken készítet-
ték a mérgeket kígyóból, békából, bagolyból és más, lehetőleg '
fekete színű állat belsőségéből, valamint éjjel szedett növények-
ből (ezek hatásosabbak voltak). Hasonló szerek hirtelen halált,
sorvasztó betegséget okoztak. Az akkori ember sok - ma már is-
mert, de akkor különös- betegséggel és titokzatos esettel találko-
zott. Amit nem tudtak megmagyarázni, azt vagy az Úr akarta,
vagy valami boszorkányság volt. A boszorkányok addig dévaj-
kodtak a szomba~ukon, amíg a kakas Gó volt rontás és a gonosz
ellen is) meg nem szólalt, akkor aztán menniük kellett, felültek
a söprűikre, varázsvesszeikre, és huss, hazaröpültek.
Abban is szilárdan hittek, hogy ezek a boszorkányok gono- .
szak, és cimborálnak az ördöggel, aki a fő gonosz. A boszorkány ·
nem közvetlen fizikai módon hatott. A termést nem úgy tette •
tönkre, hogy kihuzigálta a növényt, hanem ráolvasott, és ennek ;
hatására olyan körülmény ek alakultak ki, amitől az tönkrement.
Mivel ezeket a ráolvasásokat valóságos veszedelemnek tartották,
minden módon védekezni kellett ellenük, és ebben túlnyomó-
lag egyetértett ek a fejedelmek, az egyszerű jobbágyok , a céhek;
legényei és mesterei valamint az univerzitások tudósai. Fel kellett ·•
kutatni azokat, akik boszorkányok vagy azokká válhatnak, mert ·
jobb a bajt csírájában megelőzni. Rossz a termés? Meddő tehén?'
Jégverés volt? Villámcsapás? Különösen viselkednek a háziálla-.
tok? Szerencsétlenségek, betegsége k-mind a boszorkányoknak.
köszönhetőek! Nem ismerték még a ma már köztudott tenné·
szettudományos magyarázatokkal igazolt okokat. Persze rnivel·
volt okozat, kitaláltak valami okot is.
Rendesen jártak templomba, egész évben minden nap szor-'.
gosan dolgoztak, mégis jöttek a bajok, arniket a démonok, boszor..?
kányok okoztak. Ezek után jámi akkoriban hatósági feladat vol4 ·
olyan, mint az adó beszedése. ·

-308-
l
l
l
Az üldözések indulata előtt mai ésszel értetlenül állunk, de ho-
zok két hasonló példát. Érthető módon féltek az ismeretlentől,
és abból sok akadt.
Gondoljunk csak arra, hogy egy száz évvel ezelőtt élt úriem-
ber ma megjelenne a szobánkban. Elképedve látná, hogy nyom-
kodunk egy olyan billentyűzetet, amit az égvilágon semmi sem köt
össze egy fényesen világító lapos ernyővel, amelyen csodálatos
módon képek, számok és írások vannak. Majd ugyanezen meg-
jelenik egy arc, miután kopogtatás hallatszik, és elkezd hozzánk
beszélni, megkérdezve, kicsoda az a kosztümös színész mellet-
tünk, pont az, aki olyan idegesen vakalja a bajuszát. Vendégünk
nyugtalanul forog és lát saját korabeli könyveket, de amikor meg-
mutatunk neki egy kis lapos, könnyű korongot, és azt egy zúgó
dobozban lejátszva vagy húsz különféle lexikont lehet keresni -
odalesz. Pedig amikor ő élt, már volt telefon és villanymotor, ví-
gan pöfögtek kalandos természetű, modern férfiakkal ülésükben
az első gépkocsik, melyekhez a patikus adott üzemanyagot. (Kép-
zeljük el ezt a jelenetet egy indulatos lélekkel.)
2001. szeptember 11. óta tudjuk, hogy a veszélyes elemeket ki
kell szűrni, ezt csinálja ma mindegyik nagyhatalom. Ha terroris-
tákról van szó, akiknek a kiirtásában mindenki egyetért, nem kell
ítélet, elég a gyanú, és titkosszolgálatok meg a különleges oszta-
gok már végzik is a dolgukat. (Ugye, mennyire meg tudjuk érteni,
hogy ezeket a terroristákat minden eszközzel el kell kapni? Elvég-
re a fene se akar felrabbanni az utcán.) Hogyne gondolták volna
ugyanezt több száz évvel ezelőtt is? A boszorkányokat ki kellett
valahogy szűrni - erre jók voltak a feljelentések, de meg kellett
győződni arról is, hogy nem ártatlan-e az elfogott némber.
Bevett vizsgálati eljárás volt a kor színvonalának megfelelő val-
latás, melynek során megkínozták a szerencsétlen nőket, de Ang-
liában elteijedt volt egy szurkálás névre hallgató helyi specialitás is,
mikor a nőt egy erre kijelölt boszorkányvadász bizonyos helyen
tűvel megszúrt; ha azonnal elkezdett vérezni, akkor nem volt
gond, de ha mégsem, akkor az asszony csakis gonosz boszorkány
lehetett, mert az nem olyan anyagból van, mint a közönséges em-
ber, ezért nem vérzik. Az eljárásnak bevett szabályai voltak. A nő­
ket levetkőztették, és olyan helyekre szúrtak, ahol rendszerint nem
vérzik az ember- erre vonatkozólag lehetett elég tapasztalata a szur-

-309-
kálónak -, tehát az eredmény szinte biztosított volt, máris lehetett
égetni, vagy még tovább kínozni a cinkosok neveinek kitudása
okán. Volt egy fojtogatásféle, amit finoman vízpróbának neveztek.
Ez abból állt, hogy belökték a levetkőztetett nőt valami nagyobb
ciszternába, és egy bottallen yomták a víz alá. Ha lent maradt,
akkor nem volt boszorkány, de ha feljött a víz színére, holtbiztos,
hogy az volt, hiszen bele akarták fojtani, de nem bírták. Ezután
következ ett az égetés. De az sem mindig sikerült, volt úgy, hogy
a félig elégett nők leugráltak a tűzről, ám a közrend, a törvény és
a hatóság tekintély ének megóvása érdekébe n visszalökték ,
őket a máglyára.
Voltak, akiket folakaszt ottak-ez humánus mód volt-, néme-
lyeket azonban megfőztek elevenen, ennek a büntetésnek a neve
simán csak üst volt. Az égetésnek is voltak fokozatai, esetenként
megfojto tták őket a tűzre rakás előtt, míg mások alá irgalomból
vagy megvesztegetés következ tében nedves fával raktak tüzet,
és a fúst hamarabb megfojto tta a nőt, mint a láng égette volna.
A legkegyetlenebb kétségtelenül a karóhoz láncolt eleven elége-
tés volt apró lángon.
Nem nehéz belátni, hogy a kínvallatás arra is jó volt, hogy
újabb nevek merüljen ek fel. Sokszor aztán annyi név jött elő,
hogy a hatóságnak (királynak, fejedelemnek) kellett beavatkoz-
nia, mert valóságos üldözési-gyilkolási mánia törtki-főleg a né-
met városokb an harapódz ott el a dolog.
Ugyanezt a vallatási módszert alkalmazták századokkal később
a "dolgozó nép társadalmában", asztálini Csekában (NKVD) és a
GPU-nál (a munkásosztály legélesebb kardja), és a rákosista ÁVO-
nál is, ahol addig verték az áldozatot, amíg azt nem mondta, amit
a vallatók akartak hallani. Ezután már mehettek is ki hajnalban a
beárult és mit sem sejtő ártatlan ember lakására: és vitték el száz-
ezrével a lakosokat. Ez volt a csengőfrász korszaka, tudniillik ha .
megszálalt a csengő, nem lehetett tudni, hogy a kamasz fiú jött-e
meg túl későn vagy az ÁVO.
Volt egy hazánkfia, bizonyos Krizsafan fia György, akiről tud-
juk, hogy vitézlő nemes ember volt (mai megfelelője az akcióhős,
azzal az eltéréssel, hogy ő valóban az volt). Nagy Lajos király olasz-
országi hadjáratában is részt vett, de a harc ok közbeni gyilkolászás-
ba annyira belejött, hogy az még abban a korban is soknak szánú- ·

-310-
 tott: "huszonnégy éves korára több mint kétszázötven gyilkos-
ság terhelte a lelkét". Az Úr 1353-ik esztendejében vagy annak
környékén zarándoklatra ment, hogy a kor szokásai szerint
bűnbocsánatot nyeljen. Végtére is keresztények vére száradt a
lelkén, még ha nyílt harcban ölte is meg azokat. Az út során lá-
tomásai támadtak, amit egy Ágoston-rendi szerzetes írt le. Töb-
bek között találkozott "Asszonyalakban mutatkozó ördögök"-
kel. Nagyon csinos volt a főördögnő.

Mikor György közeledett hozzá, nagyon szépnek látta, hozzá

hasonlót még nem látott életében; mikor azonban a lábára pil-
lantott, észrevette, hogy egyik lába olyan, mint az ököré, a másik
pedig olyan mint egy lóláb.

Tehát hősünk, György észrevette, hogy itt valami nem stimmel,

mert ha legalább egyfornún lóláb vagy ökörláb lett volna, az ugye
nem annyira gyanús, de így kilógott a lóláb. Persze, hogy többet
megtudjunk, okulásunkra a főhős meghallgatta az ördögnő felkí-
nálkozó, csábító és természetesen Krisztust gyalázó szavait. Már-
már elveszett! Szorult helyzetéből csakjézus nevének segítségül
hívása vágta ki, rettenetes villámlások közepette az ördög eltűnt,
"csak bűzös ftist maradt a világ minden romlottsága fölött". Per-
sze nemcsak nő formájában jelent meg neki az ördög, hanem
dominikánus és minorita szerzetesek alakjában is, ami hallatlan
szemtelenség és velejéig romlott ravaszság volt az ördög részéről.
De lássunk más, későbbi hazai boszorkányi.igyeket!
V együnk egy kis csemegét 1670 nyaráról, A boszorkánysággal
vádolt nagybányai Nagy Gergelyné és rnenye Nagy Istvánné elleni per
iratatbóL Az biztos, hogy eleink nem sokat teketáriáztak holmi
jogi finomkodással. Befutott a feljelentés a nemes magisztrátushoz,
ahol nyomban hozzáláttak az ügy intézéséhez, meghallgatták a fe-
leket, beidézték a tanúkat, mindet rendre meghallgatták, felve·t-
ték a jegyzőkönyvet, és a rend megóvása, valamint az erkölcsök
jobbítása, továbbá a köznyugalom megtartása végett ítéletet hoz-
tak. Ezt az ügyet mai szemmel példás gyorsasággal vitték végig:
június 5-én kelt a felperes, bizonyos Rácz Mihály panaszos bead-
. ványa és július 25-én már meg is gyújtották a máglyát Nagy Ger-
gelyné öreg asszony alatt. De hogyan is történt?

-311-
 Ez az öreg asszony amolyan primitív gyógyítóféle lehetett, aki-
nekjól felvágták a nyelvét. Nem bírt uralkodni magán, ha vala-
mi vajákolása bejött, akkor magának tulajdonította a dicsőséget.
Ha pedig nemjött be a "gyógykezelés", akkor az ördögökre fog-
ta, akik "megkötötték" úgymond a beteget. A per tárgya is egy
ilyen eset lett, Rácz Mihály beteg gyerekével kapcsolatban. A fel-
peres így emlékezett:

~ •••~ étt<l<td.<ltt:t «<~ru <{áem, á&fF 2<ÍlfP f,)'ezmekem »5'-<'P-<>j.S.bllJ

megh nem gyógyulm, m1gb ar örüögö"k rojtt. megn n.em egye;:-
nének.

A vallomásokban rendre szerepel, hogy különféle betegeiről plety-

kált, általában olyanokat, hogy "túd annyit benne [mármint a be-
tegségről], hogy soha meg se gyógyul". Az ilyen betegséghírek
a piacon aztán rettenetes nyavalyákká dagadtak, és még arra sem
vetettek jó fényt, aki hallotta őket, hát még arra, akit kapcsolatba
hoztak vele. Nagyné kedvenc betegsége volt a különféle helyek-
ről hiányzó csont vagy éppen oda pluszként betett idegen csont,
illetőleg Icicserélt csont. Ezeknek végrehajtói kutyák (nyilván transz~
mutált ördögök) vagy direkt ördögök voltak. Az asszony még a .
kor színvonalához képest is primitív volt. Rosszindulata is ismert ·
lehetett a környezetében. Kerekes Péterné így emlékezett: ·

A nyomorék gyerekem felől kérdezkedvén, egyszer tülle, meg

fogá az ruhámat s mondá: -Ha mindenedet reá keöltöd is de ez
soha meg nem gyógyul.

A reményt vette el gonoszul a szerencsétlenektől. Más esetben

a rá vallottaktól folvett jegyzőkönyvek szerint rosszindulatú
buta, baljóslatú dolgokat jövendölt- ezek aztán ha betelj
jók voltak őt megvádolni. Varga Gáspárnak ezeket mondta:

Meg-meggyógyulsz ugyan, de soha oly ép nem lesz az lábod,

az mind volt. Ez esztendőben penig semmi féle marhához nem
lészen szerencséd! S mindenik úgy telt bé rajtam, a mint meg-
mondotta, mert a lábom meg-gyógyula ugyan de még most sem

-312-
 olyan ép mint az előtt volt. És abban az esztendőben se tyúkom,
se macskám meg nem maradhatott.

Azt csak félve teszem hozzá, hogy a vádlónak nyilván mása nem
pusztult el, mert lehettek (ahogy abban az időben általános volt)
disznai, juhai, kecskéi, esetleg lova, marhája, de ezekről nem szól,
tehát ezek nem pusztultak, csak a tyúkok meg a macskák. Való-
színű, hogy Varga Gáspár sem szerethette az alperest, és ez elég
is volt a terhelő vallomáshoz.
A per kiváltó oka, mint láttuk, egy kisgyerek betegsége volt.
Aszülők hívták az ismertjavasasszonyt, Nagy Gergelynét. Ő lát-
hatta, hogy komoly a baj, de aszokásos mondatok helyett- hogy
itt csak aJóisten tud segíteni, menjenek a templomba és imádkoz-
zanak stb. -kioktatta a szülőket, és nyilván arrogánsan fenyege-
tőzött. Az ilyesmit akkor sem szerették, feldühítette őket, hogy
segíteni nem tud, de jön az ördögökkel, akíktől ténylegesen teltek.
A tényeket mindenki ismerte, és a szóbeszédek nem voltak
rejtve a tanácsurak előtt sem, mindegyiknek megvolt a maga vé-
leménye. De gondolkodni valókat adtak a feleségek is, akik még
több hasonló, elrettentő esetet tudtak, és ezt otthon el is mondták
féijüknek. A feljelentés lavinát indított el, a lajstromozott tanúk
száma 26 volt. Persze keletkezett egy kapcsolt per is: az öreg asszony
menye is belekeveredett a dologba, mert ő is gyógyított, csak
valamivel eredményesebben, és jobb természete lehetett, mert
ő megúszta élve - augusztus 15-én elkergették a városból.
Nagy Gergelyné azonban meglakolt, mert mint az ítélet ki-
mondta:

Nagy Gergelyné öreg asszony ellen az tanuk bűvös-bájosságat és

boszorkányságot, maga szavaiból is, cselekedetiből béhozván,
most az Kákás mezőre kivitetik és tűzzel égetteik meg.

Így is történt.
GyörfiY Istvánnál is találtam leírást egy 1753-ban, Madarasan
(Nagykunság) lefolyt boszorkánypörrőL Több vádlott volt, de
a legfőbbik bizonyos Bíró Gáspárné. A pör vége nem volt olyan
tragikus, mint az előbbié, valószínű, hogy egy kiadós botozással,
a községből való elűzéssel pontot tettek az ügy végére. A vallatás

-313-
azzal indult, hogy a tanúkat megkérdezték, hogy tudnak-e idéz-
ni valami "boszorkányos szókat", amiket a vádlottak mondtak.
Aztán: "Kiket hallották, hogy az említett Bíró Gáspárné asszo-
nyom vagy boszorkánynak, vagy pediglen kanördögnek mondott
volna lenni?" Ehhez hasonlókat kérdezgettek a hatóság elé citált,
megrettent emberektől.
A vád egyébként abból kerekedett, hogy valami gyerek aján-
dékba kapott almát evett, és a csutkája megakadt a torkán - se ki,
se be. Negyednapon a gyereket bizonyos Nagy Simonné nevű
helybeli lángész asszony megnézte, és kijelentette, hogy nem fog
meggyógyulni, "mert ennek a vérit szítták ki". Aztán akadt több
féleszű nő, akik egyéb tényekkel, nevekkel támasztották alá a
megrontás tényét. Ahogy lenni szokott, mindjárt több rontót,
azaz boszorkányt is elősoroltak, és azt is kitálal ták, hogy van köz-
tük egy főkolompos, aki nem engedi meg a többinek, hogy meg-
gyógyítsák a gyereket. Az egyik boszorkány az volt, aki az almát
adta. Erre egy csomó tanút hoznak a teljelentők, mert nyilván már
az egész községben elterjesztették az almával történő rontás ver-
zióját, és többen kezdtek "emlékezni" bizonyos összefuggésekre
és értettek meg hirtelen korábbi gyanús történéseket. Hatóság
előtt (manapság is) hallatlan sok sülteleméget hordanak össze az
emberek. Persze eleink eskü alatt vallottak hitükre, tehát valószí-
nű, hogy többnyire mélységesen hitték, amit mondtak. Volt olyan
tanú, amelyik azt is elmondta, hogy húsz esztendeje megették hár-
man az urát. (Itt nem kannibalizmus esete forgott fenn, mert
csak eltemették, ám valami sorvadásos nyavalya vitte el szegény '
embert.) Természetesen ugyanaz a három volt, tehát már régóta
boszorkányok. A vádlottak is egymás ellen beszéltek - mint afféle
zavarodott asszonyok-, olyan helyzetet teremtve, ami a sok szol-
galelkű, sületlen tanúvallomás hitelét mégis megadta. Itt is 21 ta-
nút hallgattak meg, ezek egy része olyanokat mondott, amiről azt
gondolta, hogy elvárják tőlük, a többi ezeknél is fantáziátlanabb
volt, simán- ahogy mai is teszik- csatlakoztak az előttük szólók-
hoz. Ennyit a hazai régen élt, ismert boszorkányokróL Több is le- :'
betett, de csak kevesen végezték a hatóság előtt- inkább csak ott- ..
hon a háztartásban fejtették ki tevékenységüket a férjek és gyere- :
kek körében.

-314-
 A boszorkány szóhoz ma már nem tapad olyan komoly fenye-
getés, mint háromszázötven évvel ezelőtt. A kedveskedő boszi
inkább olyan értelmet fed, mint aki olyan, mint én, de járatos
ezoterikus dolgokban. A gyerekeknek szóló filmekben a boszor-
kány már-már kedvesen bugyuta, mindenesetre nem kell félni
tőle. Hova lett a régi mesék vérfagyasztó félelme? Újabban az ör-
dög sem annyira félelmetes, hacsak nincs némi áthallása a fasisz-
toid, paranoiás, tömeggyilkos terroristára.

-315-
Rotterdami Erasmus azt írja híres könyvében, melyet az ifjabb
Holhein illusztrált, hogy a balgaság szaporítja az emberi nemet.

Könyörgöm, melyik férfi hajtaná fejét a házasság jármába, ha

bölcsek módjára előbb mérlegelné a házasélet kényelmetlensé-
geit ...

Persze legyünk igazságosak és némiképp tárgyilagosak, a nők is

ugyanennyire idegenkednének a dologtól, ha előre látnák a végét.
Hiába, utólag mindigjobban tudjuk, hogyan kellett volna csi-
nálni. Erasmus korának gyermekeként nyilván annyira tartotta
a nőket, mint abban a korban általában a többi férfi is, tehát- fi-
nom kifejezéssel illetve- balgának. (Ma is találkozni olyan férfiak-
kal, akik hasonlóan vélekednek a nőkről.) Az asszony hiábavaló
igyekezetét a bölcsességre olyan hiábavalóságnak tartja rnintha va-
laki, "atléta-olajjal dörzsölné be az ökröt". (Tudjuk, hogy az ókori
atléták olajjak kenekedtek a küzdelem előtt, hogy síkosak legye-
nek, és biztos fogás híján nehéz legyen birkózás során foldre te-
remteni őket.)
Erasmus azt állítja, hogy az asszonyoknak

[... ] hálásnak kelllenniök a Balgaság iránt, hogy a férfiaknál sok

tekintetben boldogabbak.

Ez persze -kivéve a balgaságat- a mai nőkre kevéssé vonatkozik,

mert a modem női vívmányok, az egyenjogúság, az egyéni érvé-

-316-
 nyesülés, az önmegvalósítás stb. nem hagynak nyugtot nekik -
nem is annyira boldogok.
Ismerte jól a nők természe tét, ellentétben a mai szellemileg
megzavart férfiakkal, akik közül sokan beveszik a nemzetközi
feminista izgatást, mely szerint a nő számára az a tény, hogy tetszik
a férfiaknak, önmagában megalázá. Mert ezzel a tetszéssel- állít-
ják a feministák- előtérbe kerül a nők "tárgyi jellege", mely fenn-
forgás lealacsonyító. Azokat a nőket, akik nem rendelkeznek ilyen
figyelemfelkeltő "tárgyi" adottságokkal, nagyon bosszanthatja
a férfiak figyelmének elmaradása. E gondolatmenet alapján a nő
olyan, mint egy autó, mely tárgyi voltában hordozott tulajdonsá-
gok alapján tetszik vagy nem tetszik. A mai feministák el sem tud-
ják képzelni, hogy a nő lényege is tetszhet valakinek.
Persze ők is törekednek szépségre, amennyire csak bírnak,
megvesznek mindent, ami erre szolgál, akárcsak közel ötszáz év-
vel korábban élt elődeik. A nagy németalföldi reneszánsz gondol-
kodó erről így ír:

Aztán meg semmi másra nem vágynak egész életükben, mint

hogy a férfiak tetszését, amennyire csak lehet, elnyeljék. Vagy
nem erre való az a sok cifra ruha, festék, ftirdő, frizura, az a sok
kenőcs, illatszer? Az a sok mesterkedés, amivel arcukat, szem-
öldöküket, bőrüket szépítik, festik, készítgetik?

Ebből egy dolog nyomban feltűnik a mai ferfiaknak: a nők egy

cseppet sem változtak az elmúlt 500 évben. Akkor is, mint ma,
tetszeni akartak, csak éppen ha tetszettek a férfiaknak, örültek ne-
ki, és nem nagyon akadt nő, aki ezt megalázónak tartotta volna.
Érdekes, még a "sötétnek" mondott századok sem voltak any-
nyira sötétek, mert a nőknekjutott kencékre, frizurázkodásra, és
éltek vele, amikor csak lehetett. A jeles szerző megemlíti, hogy
a nők a ferfiaknak nem másért tetszenek, mint "oktondiságukért".
Majdjön egy élesszemű meglátás, amit ma is megfontolhatunk
az összes korábbiak mellett, hogy "a férfi milyen sületlenségekről
képesfecsegnia nővel, rnilyen bolondságokra képes, valahányszor
csak élvezni akarja".
Valóban, hányszor kell ostoba ömlengéseket meghallgatnunk
azért az élményért, amire kezdettől fogva vágyunk mindeme ke-

-317-
rülőutak nélkül. Mennyi bólogatás, ühüm szükséges hozzá! Arrlit
kezdetben tebes odaadással átéléssel, érdeklődéssei kell kimonda-
ni a vége-hossza nincs formában előadott "és képzeld, úgy nézett
rám a főnököm" féle hosszú monológokra . Sőt még bele is kell
kérdezni, mert különben fennáll a lebukás veszélye, mármint hogy •
nem figyelünk. Mert nyomban jön a sértődés, amit csak ki tartó
engesztelésse llehet megváltani, és a férfi vesztes lesz.
Abban a korban is -akárcsak manapság- féljeiket az asszo-
nyok bőszen és rendszeresen megcsalták. Ennek a 20. században
már ideológiája is támadt, elég csak Beauvoir Második nem című
könyvének azon megállapításaira hagyatkozni, melyek szerint a
női nem magára találásár egyenesen a hűtlenségben lehet megala-
pozni. Erasmus a férfiak akkori vert helyzetét látva élvezetesen
gúnyolódik a szinte általánosan megcsalt férfiak helyzetén.
A kikapós asszonyok sokan voltak akkor is, a tudós szerző iro-
nikus hasonlattal azon elmélkedik, hogy ki mindenkit lehet mi-
féle dolgokban bolondnak tartani. Például bolond az, aki "tököt
lát és asszonynak v éli", de az a férj nem tartatott bolondnak, aki
feleségét "Pénelopéná l is többnek hirdeti [... Jjóllehet sokaknak
közös jószága". Pénelopé, mint tudjuk, igen hűségesen várta visz-
sza Odüsszeuszt, mikor annak halálhírét költötték, akkor sem
adta meg magát a kérőknek.
Az ókort nagyra tartó reneszánsz tudósok úgy tekintették,
hogy Pénelopé a hűség szimbóluma. Ha tehát az egyszeri "hűsé­
ges asszony" a valóságban nem volt az, hanem inkább céda, de
a félj úgy gondolta, mégis inkább szűzies, az nem lehetett bolond.
Mert mint Erasmus íJja: "ez széltében hosszában megesik a fér-
jekkel". A férfiak többsége balga, mert bizony nagyon kevés há-
zasság maradna meg, ha féljekjobban utánanéznéne k szendének
és ártatlannak hitt feleségük viselt dolgainak. Mint íJja:

[... ] a fétj nemtörődömsége és balgasága révén a feleség legtöbb

tette nem maradna titokban?

Erasmusnál a bajok oka a nő illetve annak tulajdonságai, valanlint

ostobasága. Egészen a modern korig ez a nézet uralkodott a női
nemmel kapcsolatban. Ezt vallotta a tudós csillagász, a tévelygő
eretnek és a céhmester.

-318-
 Azt is meggyőződéssel hitték, hogy a nők viszik romlásba a
férfiakat kéjvágyukkal,jellembeli fogyatékosságaikkal, mind a lel-
ket, mind a testet megejtik. Szerzőnk mégjobban felháborodik,
amikor olyan nőkről ír, akikbe bizony- ahogy ma mondjuk-
"beleharapott az idő vasfoga". Mintha csak mai dolgokról tudó-
sítana: ezek a matrónák pénzen fiatal férfiakat vesznek maguknak:

De még ennél is sokkal mulatságosabb, mikor vén banyákat lát

az ember, akik tenger vénségtől már halottformák, s olyan hamu-
szürke az arcuk, núntha a poklot megjárták volna, mégis nündig
az "élet"-ről sóhajtoznak, még kutyálkodnak, és ahogy a görö-
gök mondják, "még üzekednek, mint a kecskék", és nagy pén-
zen Phaonokat szeremek maguknak.

Lássuk, mit is mondott valójában ősünk, akit ma valószínűleg

férfisovinisztának bélyegzenének. A kutyálkodás bizony nyíltszíni
paráznaságot is jelenthetett, mert a görögök a kutyát tartották
a legszemérmetlenebb állatnak, hiszen minden szükségletét a nyil-
vánosság előtt végzi. A cinikusak is innen vették nevüket: künik-
hosz, azaz kutya módra élők. Az üzekedést mint kifejezést mifelénk
is használják, tehát ismert a görögök óta, csak éppen állatokra
értve hallhatjuk többet. Magam Veszprém, Vas megyékben talál-
koztam vele -legtöbbször disznókra és emberekre vonatkoztatva.
Phaon nem ismeretlen a feminizmus történetében: ő volt az ifjú,
aki után Szapphó szökött Szicíliába. Tehát a tenger vénség banyák
ilyen szépfiú szeretőket vettek maguknak - akárcsak ma.
Tessék megnézni a női magazinok olyanféle összeállítását,
hogy a "korkülönbség nem akadály", még akkor sem, ha a nő jó-
val idősebb. Bár ami igaz, az igaz, hiába látták már akkor is nevet-
ségesnek az ilyen kapcsolatokat- és látják ma is-, az efféle nőket
nem izgatja a róluk alkotott vélemény, "ők tetszenek maguknak,
gyönyörűségben éldegélnek és úsznak a boldogságban ... " Hiába,
ami Arany Jánosunk is megírta: "a balgaság sorsa fcildi éden ... "

-319-
Ma a nőkról szóló, évszázados közmondások bölcsessége helyett
sajnos többségükben férfigyűlölő vélekedéseket lehet olvasni.
A szerzők rákacsintanak a nőkre, hogy legyen muníciójuk a férfi-
ellenes közhelyeik hangoztatásához.
Igyekeztem értelmes és valóban humoros szövegeket össze-
szedni, de nem tartom hibámnak, hogy nem sikerült különbeket
felmutatni.

Miért dörzsölik a nők a szemüket, amikor felébrednek? Mert

nincsenek golyóik, amiket vakargathatnak.
Pontosan annyira van férfira szüksége egy nőnek, amennyire
halnak biciklire.
Minek nevezel egy olyan férfit akinek IQ-ja 50? Tehetségesnek.
Ne felejtsd el, Ginger Rogers megcsinált mindent, amit Fred
Astaire - csak magas sarkú cipőben és hátrafelé.
Milyen az ideális félj? Ötmillió dolláros életbiztosítása van, és
meghal az esküvő utáni éjszakán.
Hogyan segít a férfi a házimunkában? Felemeli a lábát, hogy ki
tudj porszívózni.
Mi a különbség egy férfi és egy adagjoghurt között? A joghurt-
nak van kultúrája.
Minek nevezhetünk egy nőt, akinek a főnöke férfi? Áldozatnak.
Miért zuhanyoznak szívesebben a férfiak fürdés helyett? Mert
kádba pisilni mégiscsak gusztustalan.
Melyik út vezet egy férfi szívéhez? Kit érdekel?
Mit mond egy férfi a szex végeztével? Kit érdekel?

-323-
 Miértjobb egy sör, mint egy férfi? Fantasztikus íz, és nem dönt
hanyatt.
Miből tudod, hogy egy férni kanos? Ébren van.
Mi az a puha, hájas husi, ami körülveszi a péniszt? A férfi.
Mit tartanak a férfiak hosszútávú kapcsolatnak? A második ran-
devút.
Sose felejtsd el, hogy madarat tolláról, téged mint nőt pedig ar-
ról a görényről ismernek, akivel épp most jársz.
Mi a különbség egy férfi és egy csimpánz között? Az egyik sző­
rős, bűzlik és folyton a vastagabbik végét vakargatja, a másik meg-
tanítható az emberekkel való érintkezésre.
Mi a különbség egy férfi és egy disznó között? Az egyik szeret
enni, aludni, böfogni és fetrengeni a sárban, a másikat intelligens
lénynek tartják, kunkori farka van és ormánya.

Ezekhez a megállapításokhoz nem szükséges kommentár, kimint

él, úgy ítél. Megjelenik bennük a teljes feminista tematika: a nő
áldozat, nem kell férfi, a férfi gusztustalan, a férfi minden tetté-
ben ellenséges. Sőt a férfi ellenség, és legfőképpen nem ember.
Ez nagyon súlyos, de a feministák által rendszeresen alkalmazott
kitétel. Ugyanezt a módszert használták a történelem folyamán
az egymás ellen hadat viselő felek, legutóbb a II. világháború során
a németek az oroszokról azt állították kommunisták és nem embe-
rek. Fordítva is így történt: a németek fasiszták és nem emberek.
Az a megállapítás, hogy a másik fél nem ember, felfüggeszt
minden erkölcsi megfontolást, tehát nyugodtan lehet pusztítani,
gyilkolni, kínozni, mert nem számít. Ez a férfi = állat dogmatika
visszataszítóan rövidlátó és militáns. Ezt mi, férfiak már a közép-
kor végén átlép tük, amikor a tudomány haladtával tudós és bölcs
férfiak arra a belátásra jutottak, hogy a nő nem tekinthető állat-
nak. Az utolsó, a nők rovására született "tudományos" megálla-
pítás a reneszánsz korban keletkezett egy doktori értekezés for-
májában, amikor a tudós szerző még arra hajlott, hogy a nők rossz
tulajdonságaik nagy számát tekintve inkább az állatvilághoz sorol-
hatóak. Mert ha lenne lelkük, nem lennének ilyen rosszak.
De a 21. században a férfiak ilyetén bántó kezelése komoly vi-
selkedési gondokat okozhat a felnövekvő generációkban. A fiatal
fiúk azt lá~ák, hogy apjuk kvázi állatnak van otthon tekintve, hallja

-324-
a rendszeres panaszokat a ronda evés, szemetelés, morzsázás, sörivás,
focinézés stb. miatt, a megbélyegzéseket bizonyos házi munkák
elhanyagolása esetén, a demonstrációkat: íme, ezt is a te apád mű­
velte stb. Hozzáfog tehát, hogy megváltoztassa magát, és ne lehes-
sen- majd ha felnő- őt is állatnak tekínteni. Elkezd nőiesen visel-
kedni. Ennek következményei sajnos egyre többször láthatóak.
Ha egyes nők a fenti mondások szellemében gondolkodnak
a férfiakról, még nincs is különösebb baj, mert legfoljebb egyedül
maradnak. De egyre több nő valóban így kezd érezni, és azt is
elhiszi, hogy ezek a megállapítások mind egy szálig igazak. Pedig
ez saját pozitív lehetőségeiket ássa alá, nem beszélve arról, hogy
a rossz rosszat szül.
Most lássunk olyan véleményeket, amelyek évszázadok tapasz-
talatai alapján hagyományozódtak ránk. Margalits Ede az 1896-
ban közreadott mondásokat olyan területekről gyűjtötte, melye-
ket magyarok laktak, illetve merített korábbi gyűjtésekből is.

Akkor higgy az asszonynak, mikor már nem bírja átugorni az

árkot.
Asszonykönny hamar szárad.
Asszony nem ember.
Asszonyszemély ne ártsa magát a férfi dolgába.
Asszonyból, rosszból, uborkából mindigjobb a kisebb.
Asszonynak és lónak soha sem kell hinni.
Asszonynak könnye gonoszságnak fűszerszáma (fűszere).
Asszonyok fegyvere a fenyegetés.
Asszonyt, vásznat ne végy gyertyafénynéL
Diófának, szamárnak, asszonyembernek verve veszik hasznát.
Első pendelyben kell megverni az asszonyt. (Mindjárt az elején.)
Ha a hörcsökös asszonyt meg akarod szelídíteni, járd meg vele
a táncot a mogyorósban. (Verd meg.)
Igaza van, mint nyelves asszonynak a kútban.
Könnyebb az asszonyt táncba vinni, mint ráncba szedni.
Legjobb az olyan asszonyt elvenni, kinek urát felakasztották.
(Nem mondhatja, hogy az első férje jobb volt.)
Minden gonosznak oka az asszonyi állat.
Nem kereshet annyit a jó gazda, mennyit a rossz asszony el nem
tékozolhatna.

-325-
 Néha az asszony is ember.
Pénz olvasva, asszony verve.
Tűzön, vízen, asszonyon nehéz kifogni.
Tűznél, tengernél, asszonyi állatnál gonoszabb nem lehet.
A fehércseléd elbírja a molnárt zsákostóL (Mindenre képes.)
Feleség fél ellenség.

Sok ezek közül a szólások-közmo ndások közül érvényes ma is,

csak éppen nem hiszünk nekik, pedig eleink tudhattak valamit.
De az is lehet, hogy az informatikai társadalom korában a nők is
felemelkednek majd ezek színvonalára, és a végén képesek lesz-
nek ők is értelmes közmondásokat alkotni a férfiakról - ha elég
hosszú ideig tart ez a korszak.
Nőkérdésben hol másutt érdemes körülnézni, mint a franciák
körében. Köztudomású, hogy értenek a nőkhöz, és más nemze-
tekhez képest sokkal mélyebb és kimerítőbb tapasztalatik vannak
ebben a tárgykörben. Idézek néhány, témánkba vágó gondolatot,
melyek olyan férfi tapasztalatokat rögzítenek szellemes formá-
ban, amiket bajos megcáfolni.

Jean de la Bruyére (1645-1696)

Kevés az olyan asszony, aki annyira tökéletes, hogy a félje leg-

alább egyszer napjában ne sajnálja azt, hogy felesége van s ne
érezze magát boldognak az, akinek nincs.

Hány elvált férfitársam tudja megerősíteni ezt a gyöngyszemet?!

Akit szeretünk, azt egészen boldoggá, vagy ha ez nem lehetséges,

egészen boldogtalanná akarjuk tenni.

Voltaire (1694-1778)

Az asszony olyan, mint a szélkakas; csak akkor állapodik meg,

amikor berozsdásodik.
Azokban, akiket néha tisztességtelen asszonynak nevezünk,
mindig megvannak a nagyon tisztességes férfi erényei.

-326-
Honoré de Balzac (1799-1850)

Az asszony, aki eléggé elővigyázatlan ahhoz, hogy rajtakapják,

megérdemli a sorsát.
A féljet sohasem bosszulja meg senki olyan jól, mint a feleség
szeretője.
A szerető megtanítja a nőt mindarra, amit félje elütkolt előtte.

Hányszor esett meg velünk, hogy valamit akartunk barátnőnk­

kel, de annak éppen fájt a feje? A nők ezt a kellemetlen fejfájást
nem ma találták fel. .. Balzac ezt részletesen is megírta:

Ó, fejgörcs, szerelrnek oltalmazója, hitvesi adó, te pajzs, amelyen

elenyészik minden félj i vágy! Ó, te hatalmas fejgörcs! Hát lehet-
séges-e, hogy a szerelmesek még nem ünnepeltek, nem istení-
tettek, és meg nem személyesírettek téged! Ó, bűvös fejgörcs,
csalárd fejgörcs, te! Áldott legyen az az agy, amely elsőnek eszelt
ki téged! Szégyen annak az orvosnak a fejére, aki védőszert talál-
na fel ellened! Igen, te vagy az egyetlen baj, amelyet áldanak az
asszonyok, kétségtelenül hálából nunclazokért a javakért, amelye-
ket osztogatsz nekik, ó, te csalárd fejgörcs! te bűvös fejgörcs.

Anatole France (1844-1924)

Csakis az önző férfiak szeretik igazán a nőket.

Jules Renard (1864-1910)

Minden nőben anyós rejlik.
A nőgyűlölő olyasvalaki, aki az első jöttmentbe beleszeret.

Paul Leautaud (1875-1956)

Aki nem érti meg, hogy valaki megfojthat egy nőt, az nem is-
meri a nőket.
A nő sohasem tekinti nagyon okosnak azt a ferfit, aki szereti.
Szeretem a nőt, de nem szeretem a nőket.

-327-
A nőktől kíváncsiságból vagy érdekből minden kitelik - még a
legocsmányabb nemi kapcsolatok is.
A szerelern elpuhít. Az a férfi, aki nem szeret, férfiasabb.
A hitszegés a nők "második természete".

-328-
A Biblia tele van intelmekkel, megszorításokkal és tiltásokkaL
Mózesnek azaz a szent hagyományok korai, és későbbi lejegy-
zőinek tanúsága alapján a zsidókat keményen kellett fogni, mert
ugyancsak szerethették az etyepetyét saját asszonnyal, más fele-
ségével, cselédekkel és ami mégjött. Ami azt illeti, ezekkel a dol-
gokkal ma sem állunk jobban - ha ma jönne közénk Mózes,
ugyancsak elámulna, mert az, amit akkortájt a zsidók között lá-
tott, kismiska ahhoz képest, ami manapság a fejlettnek mondott
világban általában előfordul. Egyébként a zsidóság körében az
ágyasság a pátriárkák korában elteijedt szokás volt, Ézsau is két
feleséggel rendelkezett (Judit és Basemath).
Jákob is addig szolgált apósánál (16 évet) míg megkapta Leát,
akit nem akart, és mikor lenyomta a második nyolc évet, akkor
Ráhelt is végre, akiért ment. A királyok a poligámiát természetes-
nek tartották. Salamon az ő minden dicsőségében hétszáz feleség
(ez mind hercegnő volt) és háromszáz ágyas fölött rendelkezett.
(Persze ez az ezres szám nem lehetett valós, szimbolikus értelme
azt fejezte ki, hogy mekkora hatalma, ereje, tekintélye volt a ki-
rálynak.)
A Példabeszédek könyvének- mely sok szerző eredetileg kü-
lönálló írásaibóljött létre- héber neve mislé Se/omo, azaz Salamon
királynak (Dávid fiának) mondásai. Nagy tekintélye volt már jó-
val Krisztus születése előtt is. Mivel állításai nem avultak el, a ke-
resztények is felvették a Szentírásba. Ma is érdemes figyelm ünkre,
felekezetre való tekintet nélkül. V együk csak sorra, milyen is a nő
az ószövetségi könyvek megállapításai alapján: álnok, parázna, bo-

-329-
lond, fecsegő, versmgő, rettenetes haragú, gonosz, kescn'íségct okoz stb.
Nem valami hízelgő. A jó feleség rnint ritka kegyelem, ajándék
és kivételjelenik meg, amiért nem győznek hálát :tdni az Úrnak.

Ne figyelj az asszony álnokságára. Mert a parázna személy ajkai

csepegő lépesméz, és torka simább az olajn:íl. (Péld 5,2-3)

Jere, részegüljünk meg emlőkkeL és gyönyörködjünk a kívána-

tos ölelkezésben, míg folvirrad a nap. (Péld 7, l H)

Ezt a bűnös parázna asszony mondja kiszemelt kedvesének, akit

szeretne elcsábítani, "ki azonnal követé, mint a vágóra vitt ökör"
(Péld 7,22).
Ezt a problémát azóta sem tudjuk megoldani mi férfiak: ha erős
a csábítás, és megfelelő a csábító arra nézvést, amire a csáb irányul,
akkor nem tudunk menekülni. Az idősebb, tapasztalt férfiak már
nem is próbálkoznak, mert tudják, hogy hiába:

A bolond és fecsegő asszony tele van hízelkedéssel, bárkülönben

semmit sem tud. (Péld 9,13)

De nagy veszedelmünkre ennyi éppen elég is nekünk.

Az atya tajcialma a bolond fiú; és szüntelen csurgó ereszet a versen-

gő asszony. [... ] Ne addjószágodat asszonynak. (Péld 9, 13, 31 ,3)

Ez egy kitűnő tanács, de sajnos nem lehet megvalósítani a mai

köriilmények között, mert a nőknek éppenséggel többletjogaik
vannak a férfiakkal szemben. Régenjobban odafigyeltek, és olyan
nem létezett, hogy a nőnek vagyont adtak volna. Bölcsen úgy ren-
delkeztek a törvények, hogy a nő nem lehet birtokos. De még
így is bajos volt nyugton tartani őket:

És keserűbbnek találtam a halálnál az asszonyt, ki a vadászok

tőre, szíve háló, kezei kötelek. (Préd 7,27)

Ez egy megrendítő tapasztalat a Prédikátor könyvéből, a nem mű­

ködő kapcsolat leltárképe: rosszabb élni a nem szeretett asszony-

-330-
nyal, 1nint a halál, mert az egyszeri, míg az asszony eltart egy ideig.
Alattomos és meglepő, mint a vadászok tőre. Ráadásul nem lehe-
tett könnyen megszabadulni tőle.
A Krisztus előtti 2. században élt szerzőtől szám1azó mű Sirák
fia Jézus könyve. A bölcset eredetileg Szira fiának hívták (Ben
Szira). Sokat idézek tőle, legyen áldott emléke.

A táncoló asszonnyal ne légy gyakorta, és ne hallgass reája, ne-

hogy elvessz az ő mestersége által. (9,4)
Az asszony szépsége miatt sokan elvesztek, és attól felgyullad a
kívánság, mint a tííz. (9,9)
Boldog, ki értelmes asszonnyal lakik. (9,4)
Nincs harag az asszony haragja fcilött. Jobb oroszlánnal és sárkány-
nyal együtt tartózkodni, mint gonosz asszonnyal lakni. (25,23)

A szent író ugyancsak tisztában lehetett a korabeli házaséletteL

és mélyen belelátott az emberbe. A pusztai pásztorkodó népek
szemében az oroszlán az egyik legnagyobb rossz volt, nagyobb
rettenetet el sem lehet képzelni, mint a pisla pásztortűz fénykö-
rén kívülrőljövő oroszlánüvöltést hallgatni. Ezt hasonlítja a dúló-
fúló, gonoszkodó nőstény kényszerlí elviseléséhez, olyannyira,
hogy nem is elég az oroszlán felidézése, a legendákhoz fordulva
megidézi a sárkányt is, amelyet senki sem látott. Tehát nagyon
rettenetes lehet, mert már akkor is úgy volt: amit nem ismerünk,
az a rosszabb.

Minden gonoszság csekély az asszony gonoszságához képest.

(Sirák 25,26)

Bizony aki netán elvált, már a kezdeti nagylelklí "megegyezünk

mindenben", "továbbra is jó barátok maradunk" kijelentések,
barátságos gesztusok után megkönnyebbült lélekkel, nagyvona-
lúan engedett, majd keser{ien megtapasztalta az alsógatya-számlá-
lás rítusát a bíróságon- az ilyen ember tudja, micsoda is az asszo-
nyi gonoszság. Nem beszélve azokról a férfiakról, akik egy-egy
nő velejéig gonosz kicsinyes betartásait viselik heteken át olyan
apróságok miatt, mint hogy néhány órával hosszabban maradtak
el otthonról, és jól érezték magukat a barátaikkaL

-331-
 Ismertem olyan illetőt, akinek a felesége 5-6 évre visszamenő­
leg kiváló memóriával a legkisebb összekapás, megsértődés ese-
tén- ami sűrűn előfordult- fennhangon sorolta férjének összes
addigi vétkeit, de ebben még a neki nem tetsző kijelentések is
benne voltak. Ennek a nőnek egy telefonkönyvnyi adat volt a fe-
jében arról, hogy mikor mivel bántotta meg őt a félje. De azt nem
tudta soha megmondani, mire kérték meg egy órával előtte. Ha
a konyhába kiment valamiért, rendszerint elfelejtette, mire oda-
ért. Néhány év alatt négyszer vesztette el vagy lopták el tőle a hi-
telkártyáját.

Az asszony haragja tiszteletlenség is, nagy gyalázat is. Ha az asz-

szony a fő, ellenkezik féljéveL (Sirák 25,29-30)

Ezzel szemben.

Jó osztályrész a jó asszony; az istenfélők része ül adatik, és a férfiú-

nak jó cselekedeteiért. (Sirák 26,3)

Az ókori zsidók erősen hitték, hogy az emberrel történő dolgok

nin~senek ok nélkül, és minden jótettért valami más jó jár az em-
bernek. A rossz pedig másnak okozott rosszért, bűnért jár ki, vagy
épp azért, mert valaki a felmenők közül vétkezett a családból.
Például ha egy nőnek nem volt gyereke egy bizonyos életkor el-
telte után sem, elküldték a templomból, nem mutathatott be ál-
dozatot, mert azt gondolták a papok, nyilván bűnös, ha Isten nem
ad neki gyereket.
Azt is látták, hogy a férfiak erkölcsi romlása hányszor és hány-
szor származik a nőtől - gondoljunk a tékozló fiú jellemző és
örökérvényű történetére. Hány olyan jól kereső menedzsert lát-
tam már elbukni, aki minden korlátot áthágva sok nőnek akart
az egyedene lenni. Mondták is ezért:

Mert a ruhából származik a moly, és asszonytól a férfiú hamis-

sága. (Sirák 42, 13)

Szent Pál, aki megtérése előtt jómódú farizeus volt, sőt római
polgáljoggal is rendelkezett, ami abban a korban nem volt sem-

-332-
mi- ahogy ma mondanánk -, ismerte kortársait, sokat járt-kelt
a Földközi-tenger térségében. Ő mondotta:

Nem engedem pedig az asszonynak, hogy tanítson, sem hogy

uralkodjék félj én, hanem hogy csendességben legyen. (1 Tim
2,12)

A nő tehát nem taníthatott, mert csak az képes tanítani, aki tud,

a nők pedig általában nem tudtak, mivel nem tanították őket (az
érzések akkor még nem számítottak tudásnak). Nem engedték,
hogy uralkodjon a férjén (mert már régen is azt akartak). A nő le-
gyen csendben - tartották. Azokban a korokban, amikor ezt be-
tartották, nem volt ennyi csonka család, az biztos.
Ha az ember gondosan elolvassa a Bölcsességek könyvét, el-
ámul azon a kemény, férfias hangvételen és ítéleteken, amit ott
tapasztal. Főleg ha egy korai fordítást veszünk a kezünkbe, ahol
a nő nem nőként, hanem "asszonyi állat" -ként kerül említésre.
(Más fordítások némbernek említették a nőt, a nem ember héber
kifejezés kissé merev átültetésével.) A judaizmus kései éveiben,
tehát a jézusi kort megelőzően a zsidó nők helyzete a korábbiak-
hoz képest rosszabb volt. Nem volt munkájuk, megszűnt a tö-
meges mezőgazdasági foglalkoztatottság, márpedig, mint látjuk,
a nők helyzete általában jobb foglalkoztatottság esetén, hiszen
konkrét gazdasági hasznot hoznak, ami presztízsüket is emeli.
A zsidó nők olyan dolgoknak voltak ismerői, melyeket a vallással,
politikával foglalkozó férfinépség nem ismert. A férfiak tanulhat-
tak, a nők nem, a rabbinikus elképzelések szerint a nők helye a gye-
rekek mellett volt,' azaz nem rendelkeztek teljes felelősséggel ma-
gukért. Például ha valami fogadalmat tett egy asszony, és azt nem
tudta teljesíteni, akkor a férje feloldhatta, de akkor is megtehette
ezt, ha úgy vélte, hogy az asszony olyat ígért, amit nem tud meg-
tenni, vagy nem neki kell megtennie.
Heródes korában odáigjutott a nők diszkriminálása, hogy ki
voltak rekesztve még a templomból is, a férfiak a belső udvaron
lehettek, a szentély előtt, a nők pedig a külső udvaron. Ez a szo-
kás a középkorba is átkerült, de más formában, a nők a zsinagóga
karzatán lehettek, ahonnan egy olyan kicsi ablakon nézhettek
le a templomtérbe, melyen egyszerre csak egy nő láthatott ki.

-333-
(Bölcsen oldották meg azt a problémát, hogy a nők maguk kö-
zött ne vesszenek össze ott fent a karzaton az alulláthatók miatt.)
A nők nagyon helyesen nem szálhattak a gyülekezetbe n -
mulier taceat ecclesiam, ezt a katolikus egyház is bölcsen átvette,
amellett, hogy sok mindent jóváírt a nőknek. A nőkkel a vallási
előírások miatt is sok baj volt: a haviciklus, a szeretkezés, aszülés
miatt tartósan tisztátlanná váltak, amimint kellemetlen nyűgjelent­
kezhetett, és hozzájárult a haszontalanság bélyegének kialakulá-
sához. Mivel a zsidóknál a hagyomány kezdetben a poligámiát is
eltűrte, ez fokozta a férfiuralom erejét, mert nem volt apelláta,
a nyűgös, haszontalan, zsémbes asszony mehetett vissza az apjá-
hoz - ha az visszafogadta. Bár ez nem ment egyszeruen, mert
pénzügyi vonzata is volt a dolognak. Ha egy zsidó nő gyereket
szült, akkor mint anyát megbecsülték, de mint nő egy fikarcnyit
sem emelkedett az értéke. Persze ez pont így ment a környező
népeknél is. A lényeg mindenütt az egészséges fiúgyerek szülése
és az élvezeti lehetőség volt.
A Biblia nőképe a feministáknak nem tetszik, emiatt rendkívül
vallásellen esek, és minden ortodox vallásgyakorlatot fundamen-
talistárrak és természetesen elnyomó jellegűnek tekintenek, amit
értelemszerűen férfisoviniszta papok valósítanak meg. Nem ké-
pesek elválasztani a historikus elemeket, amelyek a történelmi
vallásokat jellemzik, a mai modern gyakoriattól, melyben a hívő
nőknek semmi gondot nem okoz a vallásuk tanainak betartása,
és mellette egy modern, értelmesen emancipált élet megélése fér-
jük mellett, családjuk szerető körében. Már amennyiben van ilyen
nekik.

-334-
A korai nagykultúrák közül kétségtelenül az egyiptomiak bántak
legjobban az asszonyaikkal. A sírokban talált festmények azon
kívül, hogy mindig a legjobb feltételek között ábrázolták az el-
hunytat és családtagjaikat- mindenki fiatal, jó ruhákban van, és
általában szép (amennyire tudták, idealizálva festették meg a meg-
rendelőket) -, ami arra utal, hogy pozitív szemléletűek voltak.
Igyekeztek életüket helyesen, jól élni, napjaikat kellemesen eltöl-
teni. Náluk a "nő mint feleség és mint anyamindig tisztelet tár-
gya", írta Mahler Ede. Asszonyaikkaljól bántak, a gazdagabbak-
nál a nők külön lakrészben voltak elhelyezve. Sőt a képek és a
sírok leletei alapján tudjuk, hogy a hálószobákban női szükségletű
öltözőasztal is volt, amit a férfiak is használhattak - mert az ő kö-
rükben is divatozott a szemfestés.
Az egyiptomi nők nagyon ügyeltek a testi higiéniára, tisztítot-
ták a szájukat, külön nátrontartalmú arclemosójuk volt, és ruhái-
kat illatosra füstölték. Spatula segítségével festették az ajkukat,
alkalmaztak arcpakolást, és a szemeket köztudottan szépen festet-
ték- ennek mágikus okai is voltak, mert Hathor istennő segítsé-
gével védte a szemet a sokféle és náluk gyakori szembetegségek
ellen. Külön szakma volt a fodrászat, tudták festeni a hajat, és több-
féle anyagból készítettek parókát is. De fennmaradtak hajnövesz-
tő szerek receptjei, például egy bizonyos Ses királynéé - kellő
reklám mellett ma is sokan használnák, bár volt benne nőstény­
agárcsont, szamárpata, datolyamag és olaj (ebben főzték). A női
divat megfigyelésem szerint nem sok kapcsolatot mutat a ráció-

-335-
val, és azoktól a kortársnőinktől, akik képesek műanyagot tetetni
a mellükbe, más is kitelik.
Az egyiptomiak gyakorlatias emberek voltak, náluk a mezte-
lenség praktikus volt a nagymelegben, nem bírt szexuális jelentő­
séggel. Ugyanilyen csekély jelentősége volt általában a meztelen-
ségnekjóval később amohamedán ftirdőkben is.
Mivel az egyiptomiak szerették a nyugodt, rendszeres életet,
arra is rájöttek, hogy a békétlen asszony igen nagy csapás a háznál.
Intelmek sora szól arról, hogy miként kell békességben élni az
asszonnyal. Általános, nőkkel kapcsolatos tapasztalataikat és gya-
korlati érzéküket mutatja, hogy a házasság előtt próbaév volt szo-
kásban, s ha nem ment a dolog, akkor az asszonyhasználatot ugyan
ki kellett fizetni, de ezt az ügylet előtt az érdekeltek, az "eladó"
és a "vevő" aszokásoknak megfelelően megbeszélték. A dolgot
azonban vissza lehetett csinálni. Ez némiképp hasonlít a zsidók
később kialakított, precíz biztosítékokra épített házassági-nősü­
lési szabályozásához. Élvezetes lehet tudni a mai feministáknak,
hogy a nők megtartották a tulajdonjogukat a házasságba bevitt
vagyonuk felett. (Igaz, ez nem a nők különleges pártolásátjelen-
tette, hanem a szűkös területen, apró foldeken gazdálkodó óegyip-
tomi viszonyokon múlott, ahol nagy kincs volt a fold és egyálta-
lán a tulajdon, hiszen a társadalom össztermékénekjava a puszta
megélhetést szolgálta.) Az átlagéletkor 36 év körül volt, egy 35
éves nő már öregnek számított - mennyit változott a világ: ma
ilyenkor kezdenek szülni.
A nők azért is hamarabb haltak, mert korán kezdtek el szülni,
és gyermekszülés akkoriban nem ritkán halálozássaljáró vállalko-
zás volt. A férfi a feleség halála után ismét nőt vett magához, ez
lehetett az elhunyt feleség testvére, unokatestvére vagy más ro-
kon is. Azért választottak ismerős, rokoni körből, mert fontos volt
a illető nő tulajdonságainak ismerete. (Félték a haragos, veszeke-
dős asszonyt.) Gondosan utánanéztek a családnak: nincs-e valaki
a felmenők között, aki túlságosan fékezhetetlen, vagy beteges volt,
netán nem tudott szülni? A sírokba mindenkit odafestettek, aki
csak megszületett vagy élt a családban, és mindenkit idealizáltan,
ezért van a képeken rengeteg gyerek. A halottat mindennel ellát-
ták, amire csak a túlvilágon szüksége lehetett, élelmiszerrel, ruhá-
zattal, munkaeszközökkel, fegyverrel és szolgálókkal. Utóbbiak

-336-
jelzésére elég volt, ha apró szobrocskákat készítettek és azokat be-
tették a sírba. Sok mindent eredetiben is odatettek-innen tudjuk,
mit ettek, és mit használtak. A női szolga-szobroknak azonban sok
esetben nem volt lábuk, abból a bölcs megfontolásból, hogy ha
lenne, esetleg megszöknének a halott mellől ahelyett, hogy ren-
desen szalgálnák a túlvilágon. (Valamit tudtak a nőkről.)
A házassági párkapcsolati és erkölcsi szokások kétezer év alatt
még az olyan stabil társadalmakban is sokat változtak, mint az
egyiptomi fóldművelő társadalom. A testvérházasság a felsőbb kö-
rökben elterjedt volt, különösen a római uralom idején. (Persze
nem az egyiptomiak lettek egy csapásra kergék, hanem a kor volt
olyan, hogy a Földközi-tenger medencéjét körülvevő különféle
eredetű koltúrák erősen hatottak egymásra, az emberek többet
utaztak, és ha túl is élték az utazást, hazatérve meséltek minden-
félét, ami aztán szépen lassan hatott, megváltoztatta az emberek
viselkedését és életét.) Általában politikai illetve vagyoni körül-
mények hozták be a szokást, de az egyiptomi "istenek is jó pél-
dával jártak elől ebben a tekintetben: Izisz Ozirisznek testvére és
felesége is volt Neftisz pedig Széthnek testvére és hitvese".
A gyereket áldásnak tekintették, ez is emelte a nő fontosságát,
mert a gyereket gondozni kellett, hogy életben maradjon és meg-
érje szülei korát. Kellett a túlélő vallási okokból is. Szokás volt
ugyanis gondoskodni a halottról a túlvilági üdvösség biztosítása
érdekében. Maga a temetés jelentős anyagi ráfordítást igényelt.
Nem is garasoskodtak, elvégre az öröklétre szólt a berendezkedés
a sírkamrában. Ismét jó hír a feministáknak: származásukat az egyip-
tomiak az anyai ágról vezették le, ez is a nők helyzetét erősítette.
Nagyon fontosnak tartották a gyerekek jó nevelését, mert evvel
is bebiztosították magukat a túlvilágra. Azt kívánták, hogy testü-
ket valamelyik utód illő módon eitetesse az örökkévalóságnak.
Nem bízhattak a véletlenre semmit, hiszen ők már nem élnek,
amikor a temetésük megtörténik. Emiatt a mumifikálás komoly
iparág volt, mivel beható anatómiai, kémiai, ismereteket igényelt
- ez segítette az orvoslás fejlődését, és kihatott számos, az életet
jobbá tevő dologra: építészetre, festészetre stb.
A házasságokat igyekeztek minél korábban nyélbe ütni. Ani
papirusza mondja:

-337-
 Végy magadnak feleséget, amíg még fiatal vagy, hogy feleséged
fiútszülhessen neked. Addig kell gyennekeket szi.ilnie, amíg fia-
tal vagy. Úgy helyénvaló, ha növeled a népességet. Boldog az az
ember, akinek nagy a családja, ugyanis a gyermekei száma után
ítélik meg és tisztelik.

Ezért aztán a jobb családok nem örültek annak, (ahogy manap-

ság sem), ha a fiaik rossz hírű nőkkel tartottak kapcsolatot, mert
nem született gyerek belőle. Továbbá azok a férfiak, akik nagyra
tartották a szexuális örömöket, megtehették legálisan is, hiszen
lehettek a féljnek ágyasai. A jobbmódú asszonyok valószínűleg
tudtak valamennyire olvasni, ez a nagyobb háztartás vezetéséhez
kellett, azokra az esetekre, amikor a férjnek hosszabb útra kellett
kelnie (amitől őszintén idegenkedett minden született egyiptomi).
Ilyenkor a nőnek kellett helytállnia.
A nő szexuális vonzását sokra tartották a férfiak, ezt mutatja
a sok odapingált macska az asszonyok mellett. (A macska jelképez-
te a női tevékenységeket, a szexualitást és termékenységet.) Ipuki
sírján a XVIII. dinasztia korából egy valóban szépnek ábrázolt
asszony (ő lehetett Ipuki felesége) széke alá egy macska van oda-
festve. Sok dokumentum maradt fent a megözvegyült férfiak
sirámaiból, amint bánatukat írják le. Egy Anch-iry nevű elhunyt
asszonyhoz így szól kb. 3300 évvel ezelőtt a félje a sírfeliraton:

Akkor vettelek feleségül, amikor még ifjú voltam [... J Ebryütt

voltam Veled, sosem hagytalak el. Mindig kerül tem, hogy gyö-
törjel ek. Így bántam én Vel ed, miközben a Király jelentős meg-
bízásait teljesítettem. Most pedig megakadályozod, hogy bol-
dog legyek ...

Lám, milyen régi a halott önzését felemlítő keserv, hogy képes

volt meghalni.
Gyakran a nők kisebbek a képeken, tehát azért lehetett tudni
ki az úr a háznál. A gyerekek, szolgák mindig rendre kisebbek,
de esetenként a méretek megegyeztek. T e hát nem mondhatjuk,
hogy stabil férfiuralom lett volna. Inkább nagyon mértékletesen
éltek egymás mellett. Azt sem hagyha~uk figyelmen kívül, hogy

-338-
ismereteink sora sírokból származik, és a halottakat már akkor
is idealizálták. Majd bolondok lettek volna beárulni halottaikat
az istenek előtt.

-339-
 l
j

~~ j
l j

1
A görögöknek volt nőpolitikájuk, és a maguk módján egy jól mű- 1
ködő társadalmi berendezkedést alakítottak ki. Persze azt is tud- J
ták, lehetne azért jobban is csinálni. j
Lássuk az egyik legnagyobb gondolkodó ezzel kapcsolatos esz- J
méit. Platón az Állam című művében hosszan taglalja az akkor ~
szokásos párbeszédes formában a nőkérdést. Nekem tetszik az, amit l
Platón gondolt a nőkről, mert abban megjelenik egy nagyfokú 1l
férfi öntudat, amelyben halvány árnyéka sem merül fel a nemek .,i
egyenlőségének, az olyan gyakorlati célokat kivéve, mint a nők 1•
hadi célú felhasználása (amit napjaink feministái ki is követeltek j
maguknak). Platón egy gazdag családban született filozófus volt, 1
aki roppant tekintélynek örvendett már saját korában is, nem be- f
szélve a későbbi hírnevérőL Mély nyomot hagyott gondolkodá- J
sunkban akár egyetértünk vele, akár vita~uk nézeteit. j
Mélységes liberalizmus ellenessége hosszú idők során sem de-~:·.·
rült ki- mint ezt Bertrand Russell a nyugati filozófiáról írott köny-
vében megállapította-, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy
még jó háromszáz évvel ezelőtt sem gondolkodtak ebben a kate-
góriában. Ennek köszönhetően mindenki aktívan terjesztette a
platonizmust. Magam is ezt teszem most, néhány szemelvény se-
gítségéve!.
Érdekes, napjaink feministái ezt a nagy filozófust, aki korokon
át, sőt máig hatóan meghatározza némely területen a gondolko-
dásunkat, nem szeretik idézni. Pedig taktikailag a "melegek fel-
szabadítása" mozgalom terén lehetne mit keresni nála. De a harag
az harag, és ez a nőknél felülírja a józan megfontolásokat. (A femi-

-340-
nisták és a melegek ma, a 21. században taktikai szövetségesek, és
ezzel a szövetséggel a feministák láthatólag nagyon szeretnek bí-
belődni - mintha a meleg férfiak maguktól nem tudnának mit
kezdeni a társadalmi emancipációjukkal.)
Platón a nőkkel keveset foglalkozott, mert az ő korában tár-
sadalmilag nem vittek olyan fontos szerepet, mint manapság. Lé-
nyegi megállapítása:

A férfi és a nő képességei közt nem alapvető, hanem csak fo-

kozati különbség van. (454)

Realista módon hozzáteszi, hogy a szövést, sütést, főzést kivéve

a ferfiak mindenben felette állnak a nőknek. Bár nyilván tapaszta-
lati alapon azt is megjegyzi: "sok asszony sok férfinál sok dologban
különb". Ebben a "különb" -ségben haszon rejlik, mert a nőt be
lehet fogni az állam számára hasznos tevékenyégbe, mint amilyen
a katonáskodás és a szülés. A dolog világos: ha egy szuka pásztor-
kutya kölykezik, attól még éppúgy kell őriznie a nyájat, mint
a kannak. Platón tulajdonképpen úgy kalkulál az emberrel (férfi-
val, nővel egyaránt), mint a tenyészállatokkal: a jó vérvonal sza-
porítható, amelyik nem jó, azt le kell vágni. (Ez a megfontolás
nyilván korábbról származott, de még a 20. században is tartotta
magát. Az ideális államban a nők közösek. Ezt kipróbálták az
európai kommunák is a 70-es években, ha elég sok excentrikus
alakjött össze- és jók voltak a csajok -, akkor egy darabig ment
is a dolog.)
A jó képességű hím és női egyedeknek lehetőlegminél több-
ször kell közösülniük államérdekből, míg a silányabbak inkább
el vannak tiltva ettől a kötelességtőL Platón gondos, ha minden-
ki csak dolgozik, akkor nem érnek rá közösülni:

Törvényekkel ünnepélyeket kell tehát rendszeresítenünk,

amelyeken összehozzuk a leányokat és ifjakat. (460a)

Ez a szokás igen bevált módon azóta is megmaradt itt Európában.

Sőt rafináltan még egy sorsolásfélét is javasol, hogy azok, akiket
az állam nem enged szaporodni, ne az államot, hanem saját sze-
rencsétlenségüket okolják, amiért lemaradtak. Ha mégis becsú-

-341-
szik egy-két selejt, akkor azokat " egy megközelíthetetlen, titkos
helyen annak a rendje és módja szerint eltüntetik" (460c).
Tehát a sokat emlegetett Tajgetosz itt is felbukkan, de ezt nem
szabad úgy értékelni, hogy a görögök vérszomjas állatok voltak,
hanem tudták, mennyi embert bír eltartani a társadalom, és ezek
közül mennyinek muszáj dolgozni a földeken, mennyi kell kato-
nának. A másik nézőpon~uk az volt, hogy a szerencsétlenek meny-
nyit szenvednek, ha életben maradnak. A következő érvet ma-
gam teszem hozzá: nem tudtak semmit a betegségek valódi oká-
ról, tapasztalataik szerint a beteg ember, állat amúgy is hamar
elhull.
(Ezek a mondatok a mai olvasónak idegesítőek lehetnek, de
akkor még híre-hamva nem volt ezeknek a modern "embcrne-
mesítő" kalandoknak, melyekkel megkeseredetett az emberiség
sorsamind a kommunizmus, mind a fasizmus alatt. Nem korrekt
az akkori görögökre és Platónra rosszat mondani, az egy más ko-
ra volt az emberiség tanulóidejének.)
A gyerekeket Platón szerint a szülőktől el kell szakítani, így az
anya nem fogja tudni, hogy kinek a gyerekét szoptatja, a magáét
vagy egy másik asszonyét. Úgy gondolta, hogy a nők 2ü-40 éves
koruk között szülhetnek gyereket az államnak, ezután már szaba-
dokká váltak, és azzal hálnak, akivel akarnak. A férfi akkor nemz-
het gyereket, ha már túl van futásban a legsebesebb iramon (tehát
érett, ez 30 év fölött volt) és 55 éves koráig művelheti. Ha nem
szabályozott kapcsolatban jön létre gyerek, az fattyúnak számít,
és nem kell az államnak- mondja Platón. Természetesen a ,.vitéz
harcosnak sokkal több párosodási lehetősége lesz, mint másnak".
Ha már itt tartunk, volt egy bökkenő: nem mindenki sze-
rette a lányokat. Talán ezért is az erős propaganda Platónnál az
egészséges és nagyszámú utód előállítása és nevelése tárgyában.
A görögöknél nagy diva~ a volt a férfiak fiúkkal történő szerelmé-
nck, és viszont- de ebből nemlett se gyerek, se katona, ami már
komolyabb dolog. Pedig a katonásdit szerették, folyton jó erőn­
létben voltak. A polgárok szabad idejükben állandóan atletizál-
tak, és jó idő esetén siettek harcolni egyet. Mivel gyakran volt .·
csatára alkalmas az idő, és sokat fondorkodtak, állandóan folytak
a háborúk- hacsak a jós ok mást nem mondtak- hol ezzel, hol
azzal a várossal. De kellettek a fiatalok a szerelemre is. Erre vilá-

-342-
gosan utalnak a 474 e és 475a passzusok. Ez a rész a szerelmcs ter-
mészetű emberekről szól:

[ ... J viruló ifjak :1 szerelmes b'Yem1ekbarátot valamiképpen min-

dig ingerlik és érdeklik [ ... J

A filozófusok valószínűleg kicsit az átlag felett voltak aktívak a sa-

ját nemüket illető szerelmekben. Zenón, az apóriák híres szerzője
köztudottan mcsterének és örökhefogadójának, Parmenidésznek
szeretője volt fiatal korában Eleában. De Anaxagoraszról is az a hír
járta, hogy Szókratész szeretője volt Athénban, anlikor odakerült
tanulni. Egyébként azon kívül, hogy turbékolt Szókratésszel, sok
szenzációs megérzése volt- és néhány különös gondolata is. Pél-
dául hirdette, hogy a férftak a női méhjobb oldalából származ-
nak, a nők meg a balról. (Már itt is megvan a bal-rossz, a jobb-jó
tipológia.)
Talán nem meglepő, de abban a korban a nőt sikerüledenebb
élőlénynek gondolták, mint a férfiakat. (Magam még fiatal ko-
romban hallottam vidéken hasonló vélekedéseket népi platonikus
férfiaktól.)
De vissza a "férfias szerelemhez", amit aztán később görög sze-
relemnek neveztek. Például külön elnevezése volt az idősebb
férfi szeretőnek és a fiatalabbnak. Szókratészről számtalan forrás-
ban fennmaradtak ilyen történek, miközben híres-hírhedt felesé-
ge, Xanthippé, akit 50 éves kora környékén vett nőül, bevonult
a szellemtörténetbe mint a tipikus házsártos nő. Állítólag az asz-
szony nagyon dühös volt az urára, hogy vele sosem akar beszél-
getni - mennyire mai gondja volt, mintha csak ma hallanánk:
"te csak a tévét nézed, és nem törőcisz velem ... " Persze Xant-
hippé sorsa az átlag görög asszonyok sorsa volt: rendszerint elzár-
va tartották őket, és uruk keveset hallott az efféle panaszokbóL
Alkibiádész, a korszak politikus fenegyereke szintén viszonyt
akart kezdeni a nálánál idősebb mesterével, Szókratésszel, aki, ahogy
tudjuk, nem volt egy férfiszépség, ennek ellenére Alkibiádész-
nek hosszasan kellett szerveznie a légyottot, míg összejött neki.
Ez a ma madernnek tartott magatartás nem volt ritka az ókorban.
Szépen illusztrálja a viszonyokat Platón a Lakomában, mely-
ben a kiöltözött barátok a szerelemről szóló borközi beszélgetést

-343-
folytatnak. Ugyanis a résztvevők már az előző este egy ivászaton
vettek részt, és elhatározták, hogy ezennel csak mértékkel isznak
(mennyire mai történet, nem?), ám nem tudják megállni, és esz-
méletlenül berúgnak, mert folyton újabb és újabb haverak állí-
tanak be - akik persze már mind jó hangulatban vannak. Velük
inni kell! Először megjön Szókratész- még az evésnél tartanak,
ő csak szokása szerint lemaradt. Szókratész Agath ón mellett fog-
lal helyet, annak unszolására, és kedélyesen csevegni kezdenek
egymással. Agath ón fiatal férfi, dicséri Szókratészt ez meg viszont
őt. Amikor Alkibiádész (aki szerelmével folyton üldözi Szókra-
tészt) erősen spiccesen megérkezik - ezt onnan tudjuk, hogy már
az udvaron "nagy hangon kiabált", és egy fuvoláslány támogatta
-bevallja a társaság előtt, hogy ő bizony részeg, és mentegeti ma-
gát, amiért - micsoda bűn - a tegnapi ivásról elmaradt. Az öreget
(Szókratészt) nem veszi nyomban észre, de aztán meglá~ a, és mel-
léje fekszik; amint azonban rájön, hogy túloldalt Agathón is mel-
lette van, felpattan, és azzal vádolja Agathónt, hogy lesben áll rá,
de utána nyomban féltékeny veszekedést kezd Szókratésszel:

Kiügyeskedted, hogy a legszebb ifjú mellé fekhess.

Siess védelmemre, Agath ón, mert ennek az embernek a sze-
reime nem kis gondot okoz nekem. Mióta beleszerettem, többé
egyetlen másszépségre sem szabad ránézn em, sem vele beszélget-
nem, mert különben ez féltékenységében és irigységében bámu-
latos dolgokat művel, szidalmaz, és kis híja, hogy kezet nem emel
rám.

Szép kis szerelmi háromszög, de egy cseppet sem zavarja a társa- ·

ságot- szakhatták az ilyet. Hanem Alkibiádész bíztatására erő- ·
sebben inni kezdenek, ő mindjárt jó példával jár elöl, és egy 8
iccénél nagyobb (körülbelül6,4liteme k megfelelő) hűtővödröt
töltet meg borral és azt issza ki.
Ezt követően keserves és őszinte szerelmi vallomásba fog, és el-
mondja mennyit küzdött szerelméért: azt hitte, hogy Szókratész
majd sóvárogni fog utána, mert fiatal és szép. (Csakugyan szép ·
férfi lehetett, ezt a kortárs feljegyzések tanúsítják.) De nem jött ·
össze a dolog, pedig - mint elbeszéli - tomászni is elment vele,
birkóztak is, de nem kívánta meg az öreg az isteneknek sem. Ekkor .

-344-
erőszakosabb lett, rnint elbeszéli: "Meghívom vacsorára, csalfa szán-
dékkal, ahogy a szerelmes férfi szokta szeretett ifját." De hiába,
nem kellett, " érintetlenül keltem fel Szókratész mellől, mintha
az apámmal vagy bátyámmal aludtam volna". De a végén- bár
erről nem ír maga Platón - megtörtént, ami szokott, erről más
források számolnak be.
A lakomán más történetek is estek, ugyanis a legvégén egy
nagyobb társaság ordibálva, hujjogatva betört Szókratészékhez -
ezek már részegek, mint a csap, és a dolgok rendje szerint muszáj
volt velük inni. Ők derék fickók voltak, ittak velük, mire vala-
mennyien rettenetesen berúgtak, és a végén szanaszét hevertek
tökrészegen, rnint a lőtt nyulak. Csak hárman maradtak talpon,
köztük Szókratész (aki filozófus létére jó katona is volt, ha kel-
lett) úgy ment dolgozni, hogy csak ftirdött előtte, és végigcsinál-
ta a napot. Nyilván nem volt ritka az ilyen alkalom, ha ennyire
részletesen tudták, kivel mi történt. A forgatókönyv szinte máig
változatlan: kit az asszony kapott el otthon, kit a rabszolgája támo-
gatott árokparttól árokpartig, míg hazaértek.
Ez a társaság azt találta ki, hogy megbeszélik a szerelern ügyeit.
De egy férfi-női kapcsolatokkal foglalkozó innen nem sokat tud
meg, csupán néhány apró esetben történik a heteroszexuális sze-
relern felemlítése. A beszélgetés alapjában a férfi-férfi közötti
szerelemmel foglalkozik, s ilyen morzsákat lehet benne a nőkről
találni:

Sőt egymásért meghalni egyedül a szeretők hajlandók, nemcsak

a férfiak, de még a nők is.

Ez a "ki kiért, miért hal meg" szép lassan került kidolgozásra a szel-
lemtörténetben, ezek csupán az első kapavágások.
De nem lettek volna filozófusok, azaz bölcsességet kedvelők,
ha nem rendezték volna hierarchiába valamiképpen ezeket a sze-
relemeket. Mai embemek meglepő, hogy a görögök elteljedten
homoszexuálisok voltak. Megjegyzem, nekik fogalmuk sem volt
arról, hogy vonzalmuk mások szemében nem egészen szalonké-
pes. Bár az ókorban is különcnek gondolták őket emiatt.
Platón azt írja, hogy az közönséges ember, amelyik elfogadja
a férfi és női szerelmet, mert "ez az a szerelem, amellyel a silány em-

-345-
berek szeretnek. Az ilyenek egyformán szeretik a nőket és a fiú-
kat" (18lb). Azt csak gondolhatjuk, mire tartották azokat férfia-
kat, akik kizárólag nőket szerettek, de lehet, hogy el sem hitték
hogy vannak ilyenek. Mert a két nemet szeretők Platón szerint
nagyon ostobák voltak. Ugyanis ezek a másikbanjobban szeretik
a testet, mint a szellemet. (Ebből a szempontból a mai ember sem
marad le, a többség, alávaló módon, a test alapján szeret. Bár a gö-
rögökhöz mérhető homoszexualitás tekintetében még egy több-
szörösen élenjáró, a libertinizmus vándorzászlajával kitüntetett
New York-i alternatív közösségis csak tanuló lehetne. Igaz, a fej-
lődés töretlennek látszik, előbb-utóbb behozzák a lemaradást.)
Platón elmulasztja megemlíteni, hogy lehet valami szép is a kü-
lönneműek szerelmében. Az azonos neműek szerelménél több
helyütt a praktikusságot hozza elő: eszerint a nőknek az állam
miatt szülniük kell- és aki hazafi, az ezt letudja -, teljesíti köte-
lességét, aztán visszatér az emelkedetteb b szerelmek felé, hogy
Erósztés aszépségetjo bban megismerhesse. Feltűnő, hogy a nő
aspektusát még csak nem is említik a vita résztvevői.
Egyértelmű, hogy a nőknek hivatalosan a ferfiak társadalmában
nem osztottak lapot, nem volt választási lehetőségük, elfogadták,
ami adódott, ha érdekelte őket a testi szerelem, illetve Szapphó
nyomán ők is próbálkoztak maguk között a férfiak rnintájára.
Ezeknél az aljadékoknál magasabban állnak azok, aki a fiúsze-
relemre esküsznek (őket ma pedofilnak hívjuk, és nyomban ren-
dőrt keresünk, ha üzelmeikről értesülünk), köztük is többre kell '
becsülni azt, amelyiket a szerelem, a fiú lelkének vágyása motivál.
Ezek ugyanis megvárják, míg a fiúk kicsit nagyobbak nem lesz-
nek, "nemsokára kiserked a szakálluk". Aki közönséges, az neki-
esik a kisgyereknek is, de nem az a baj, hogy megrontja- ezt '
a fogalmat nem is ismerték-, hanem az, hogy az efféle elrontja
a későbbi élvezetét. Mármint a csábítás élvezetét. Persze az em-
ber gyarló, és akadtak csélcsap alkatok is, akik nem tudtak vágya-
kozásaiknak gátat szabni, hogy "miután gyermeki oktalanságá- ;
ban magukévá tették, megcsalják, kinevessék s odábbállva egy rná- ~
sik után fussanak". De azért ezeket nem vetették meg annyira;.
ám erkölcsi alapon a hűséget megkövetelték. .
Lehet, hogy az efféle emberek a változarosságra esküdtek, és:;
eszükbe sem jutott csak egyet szeretni. A "közönséges szeretőket" t

-346-
 kényszeríteni kell, hogy ezt a csúnya dolgot ne tegyék. A legszebb
dolog a legszebbeket szeretni: a derék férfiakat - még akkor is,
ha esetleg csúnyábbak. Az ilyen szerelmest mindenki buzdítja.
De vannak túlzások is: nem szabad megtörténnie olyannak, hogy
pénzért, hatalomért az idősebb "szerelmes férfi a kedves fiúért:
esdekeine és könyörögne, fogadkozna nagy esküvéssel s ajtaja elé
feküdne". A rendes barátok (korábbi szeretők) aggódó kara ezt
megakadályozza. A dolog természetesen más, ha mindezt Erószért
teszi, akkor szégyenkezés nélküllehet ilyet művelni, és még ro-
konszenv is kíséri.
De hiába adtak "az istenek, és az emberek teljes szabadságot
a szerelmesnek", azért akadtak olyan szülők, akik féltették a fiai-
kat, és aggódva kíséretet fogadtak melléjük- nyilván saját gyer-
mekkori emlékeikre gondolva-, nehogy valami idősebb szerel-
mes elkapja gyereküket pusztán azért "mert nagyon vágyik a szép
lelkével egyesülni".
Maga Platón is bevallja nem könnyű igazságot tenni, és nem is
foglal állást, hanem ilyenekkel csúszik ki a garas letétele helyett:
" hitvány és közönséges szerető, aki jobban szereti a testet mint
a lelket". Némi köntörfalazás után arra jut, hogy egyenlően kell
eljárni a két félleL Tehát ha az erasztész (idősebb szerető) kívánja
az erómeneszt (a szeretett fiatalabbat), és az benne van a dologban,
és ketten bölcsebb emberré válnak ezáltal- akkor rajta. És fordít-
va is, mert micsoda praktikum, ha férfi férfival van, kielégülnek,
és mindegyik megy a dolga után, míg ha nővel történik mindez,
akkor bonyodalmak keletkeznek, mert utóbb egy nem kívánt gye-
rek is születhetik.
Ugyanitt egy érdekes magyarázattal is találkozunk, amely meg-
lepő hatást gyakorolt a későbbi gondolkodókra. Régen az embe-
rek- fejtegeti Platón- teljesen gömb alakúak voltak, mindenből
kettő volt nekik, négy láb, négy kéz stb. Ezek voltak az androRünök.
Ha siettek, nem mentek, hanem sebesen gurultak. és a három
nemet (férfit, nőt és a közös nemet) egyben tartalmazták. De túl
jók voltak, és Zeusz kettévágta őket, elrendezte a szerveiket, és
ebbőllettek az emberek. Azért vágynak folyton egymásra, mert
valamikor egyek voltak. (Meglepő, hogy a kínaiaknál is körülbe-
lül ebben az időben tűnt fcil a jin-janR jelpár, amely a két nemi
princípiumot egyben tartalmazza.)

-347-
 Csak az érdekesség kedvéért időzzünk el ennek a gömb alakú
ember/lélek elképzelésnek későbbi történeténéL A patrisztika
korában (Kr. u. 1-3. század) még van nyoma. Voltak olyan korai
keresztény szekták, amelyek a lelket gömbnek képzelték, de ők
a nemekkel nem foglalkoztak, hiszen a léleknek nem lehet neme
-ezt ebben a korban már pontosan tudták-, mert akkor a lelkek
is csak a szexuális kapcsolatokkal foglalkoznának. (Valamint abban
a korban már nem volt akkora divat összevissza szerelmeskedni.
El tudom képzelni, hogy mennyire meghökkentek, amikor ilyen,
előbb idézett platóni írásokat olvastak. A sokat vezeklő, üldözött
ókeresztény szerzők sovány hátán felállt a szőr, és szent borzadály-
lyal olvashatták a platóni méltatlankodást, hogy egyes szülők vé-
deni merészelik zsenge fiúgyermeküket más férfiaktól.) A keresz-
tények a szexualitással eléggé hadilábon álltak, egyes rigorózus
szerzők a testi szerelmet még a házasságon belül is csak alkalman-
ként engedélyezték. (Ezen aztán jó ezer esztendeig vitatkoztak.)
Különben is az üldöztetések idején nem volt - mai szóval-
nyerőhinni, csak a nagyon eltökélteknek. Mert a cirkuszi állat ele-
delévé lett keresztény az üdvösségre készült. Amit csak úgy nyer-
hetett el, ha vigyázott az erkölcseire, de még a gondolataira is.
Ugyanis- és ez ma is áll- nem kell ténylegesen paráználkodni
a másik ember (felebarát) feleségével, elég ha arra gondolunk, hogy
de jó lenne elkapni egy fordulóra a szép nagymellű Kovácsnét,
máris megvan a bűn. Akkor ezt keményen megbánták, meggyón-
ták, betartották a penitenciát, böjtöltek, esetleg más komolyabb
vezeklést is foganatosítottak, elmentek leprást ápolni, nem húztak .
sarut egy fél évig, de önostorozás vagy a vértanúság keresése is
szóbajött.
Visszatérve a görögök házasságához- mert azért azt sem hanya-
golták el, hiszen fonnmaradtak -, náluk az asszonyt vásárolták,
ami arra volt jó, hogy hivatalos rangot adjon a születendő gyere-
keknek azzal, hogy anyjukat az ágyasok fülé emelte. Persze arnint
otthoni kötelezettségeiket letudták, mindenki a hagyományos
fentebb leírt kedvteléseinek hódolhatott.
Jó öt évszázaddal Platón után erről ír Petronius is, aki Nero
kortársa, majd áldozata lett. Korának vitathatatlan tekintélye volt
a szórakozások, a lakomák, a szép stílusú élet tekintetében. Ezért ·
a kortársak az "arbiter elegantiae" melléknévvel illették, mert az .

-348-
 élvhajhász Rómában mindenki figyelt rá: mit szól ehhez vagy ahhoz
a mulatsághoz, vajonjól csinálták-e? A nemes paripa címen fenn-
maradt története (egy pedofil bűncselekmény precíz leírása) arról
szól, hogy egy fiatal római katonamiként csábítja el házigazdájá-
nak csinos, kisiskolás korú fiát egy hellén provincián. "Törtem
a fejemet, hogyan lehetnék a szeretője, anélkül, hogy az apja gya-
nút fogna." A furfangos csábító közel férkőzik a családhoz, na-
gyon erkölcsösnek tetteti magát: "én tanítgattam, s én adtam ki
a rendeletet, hogy afiele liliomtiprót be nem eresszenek a házba".
Több lépésben ér célba a katona, mert a fiúnak is megtetszik
a dolog és kezére játszik a csábítójának. "Hát először is rátapad-
tam kezemmel tejfehér keblére, aztán belefúródtam csókjaim-
mal, s aztán kedvemre töltötte, minden vágyamat ... " Sz ép kis
történet, de Petronius azt sejtetően fejezi be, hogy a kaland foly-
tatódott.
A görögöknél a legnagyobb demokrácia idején is saját házá-
ban egy férfi korlátlan úr volt: ha úgy hozta a sors, "halálos ágyán
nejét egyik barátjának eljegyezte". Tehát úgy bántak a nőkkel,
mint a jószággal általában. Ez elterjedt ókori hagyomány volt,
miért pont a görögök különböztek volna ebben?
A nők otthon nem sokat tudtak kezdeni magukkal, mert dol-
gozni nem nagyon kellett nekik egy mai középosztálybelinek
megfelelő háztartásban. Mindenre voltak rabszolgák, volt szakács
- bár az inkább csak a hellenisztikus időben, a korai görögöknél
ez még csak alkalmi szükséglet volt, ünnepi lakomákra vettek
bérbe ilyen szakosodott segítséget-, létezett külön bevásárló rab-
szolga, volt, amelyik a pincére ügyelt, a másik az éléskamrára. Ter-
mészetesen alkalmaztak személyi szolgákat, szobalányfélét, gye-
rekkísérőt, mert a fiúgyereknek menni kellett az iskolába, ahol
zenélni, énekelni tanult, de verseket, közmondásokat, erkölcsi in-
telmeket is magoltattak vele. Ha a nebulónak valami nem ment,
elverték, ez teljesen általános volt akkor- az az iskola nem szá-
mított minőséginek, ahol nem verték el a gyereket avégett, hogy
fegyelemre szoktassák. Tehát ezzel sem volt gond otthon.
A lányokat tudománnyal nem illett gyötörni, azokat meghagy-
ták olyannak, amilyennek az istenek megteremtették. A gazdának
is volt egy külön rabszolgája, amelyik sétáira kísérte. Ez naponta
megtörtént, mert a férfiak világa nyitott volt, jöhettek-mehett ek,

-349-
amerre csak akartak, politizálhattak, vitatkozhattak az agorán, és
mehettek testedzeni. A görögök szerettek sportolni, a maihoz ha-
sonló testgyakorlatokat végeztek - persze meztelenül.
Dolgozni azonban nem illett rendes polgárnak. Kr. e. 309-ben
Athénban kb. 20 ezer polgár, 10 ezer idegen, valamint 400 ezer
szolga élt. A munka kismérték ben az idegenekre, de főleg a rab-
szolgákra volt hagyva. A rabszolgákkal igyekeztek rendesen bánni;
ez olyanféle figyelem volt, mint ahogy manapság nem kínozzuk
az állatokat, nem rontjuk el a szerszámokat. Egyetlen komoly fér-
fias kötelezet tség volt, a katonáskodás, ezt rendületlenül meg is
tették. A nők tehát otthon főzhettek és szőhettek-fonhattak ba-
rátnőik és szolgálóik körében. Gondosa n ügyeltek az atyák és
féljek arra, hogy ne tanuljanak mindenfé le marhaságot, mert az
megrontj a az erényeiket; az erényes nő inkább műveletlen volt,
nem tudott írni-olvasni sem. Ha a férfihoz vendégek jöttek, ak-
kor a feleség nem lehetett jelen, neki a saját lakosztályában volt
a helye.
A mulatozó vendégek között persze voltak nők, viszont ezek .
annyira tájékozot tak voltak, hogy még beszélgetni is lehetett ve-
lük. Ők a hetérák- mai fogalmakkal szóval félig-meddig kurvák
- voltak, de ez akkoriban rendes szakmának számított, volt rá
igény és ftzetőképes kereslet. A házbeli nők még az utcára is rit-
kán mehettek ki, ünnepség vagy temetés kellett hozzá. Ekkor
láthatták őket idegenek is, ezért az ilyen meneteket nagy figyelem
kísérte, mert ki lehetett választani a szemrevalább nőket esetle-
ges későbbi feleségnek.
A görögök világa élhető volt, mert szép helyeken, kedvező
éghajlat alatt éltek, és nem voltak sokan. Szilárdan hitték és taní-
tották is, hogy a teremtésb en a férfi megelőzi a nőt. Empedok-
lész úgy ír a foldből áramló szilárd dolgokról, melyek a haragban
mint indulatba n külön-kü lön léteznek, de "a szeretetben össze-
gyűlnek és vágyódna k egymás iránt. Mert minden ezekből van,.·
ami volt, s ami van, s ami lesz még, fák, férfiak, nők keletkeznek"
(21. Töredék).
A 67. Töredékben érdekes tudomány os megállapítást tesz:

Mert amelegeb b [közegben] hímmel viselős a has, e2'ért feketék

és erősebb tagúak a férfiak és szőrösebbek.

-350-
'
ft
~
Empedoklész, aki nagy hírre vitte még életében, sokat megért és
sokat tudott, hihetett a lélekvándorlásban, mert ilyeneket írt: "Mert
én egykor voltam már fiú is, leány is, bokor, madár és tengeri né-
ma hal." Tehát a léleknek mindegy, hogy hol van.
V ol tak mérsékeltebb nagyságok is, például Zenó n - agyafúrt
spekulációi aporiák néven még manapság is keserítik a filozófiát
tanuló zsenge ifjúság élét-, aki nem követte a filozófusok általá-
nos magatartását: még afiatalfiúkkal való szerelmeskedést is kerülte!
A görög mitológia szinte leltárszerűen felsorolja a férfi-nő kap-
csolatok szinte valamennyi elemét, lehetőségét. Szilárdan hittek
isteneikben, mitológiájuk szépen összefoglalta, be keretezte az éle-
tüket, és nagyon frappáns volt, mert az isteneik is azt csinálták,
mint ők: csaltak, loptak, hazudtak, orgazdák voltak, hűdenkedtek,
tehát rninden különösebb lelkifurdalás nélküllehetett áldozni
nekik.
Vegyük a szépséges Európát, aki három királyfi testvére mel-
lett Agénór király büszkesége volt. Szépsége híres volt messze föl-
dön- már amennyire akkor lehetett messze földre hírl eni. Zeusz,
aki (hogy, hogy nem) hírét vette szépségének, szokásos módon,
furfanggal szerezte meg a nőt, mégpedig úgy, hogy egy tehéncsor-
dába vegyült, mint jó kiállás ú bika, és a játszadozó királylányhoz
nagyon kedves volt. Majdmitad isten (azaz Zeusz), sétálni men-
tek a tengerpartra, ahol aztán hátára vette a királylányt, és a tenge-
ren úszva szökött meg a nővel, aki már sejtette, hogy valami ma-
gas rangú illető vetett rá szemet egyenesen az OlimposzróL
Dana é történetének csábírója a változatosság kedvéért megint
Zeusz. Ez a szerencséden elzárt nő esete, akit önkényből, féltésből
vagy féltékenységből óvnak a kor viszonyai és bevált módszerei
szerint. Egyszerűen börtönbe csukatta apja a szép lányt, a börtön
tetején volt egy szűk nyílás, melyen a világosság beáramlott. Persze
Zeusznak ez elég volt, és aranyeső formájában megtermékenyí-
tette a féltve őrzött Danaét. A történet tanulsága: hiába őrzik a fér-
jek, atyák a nőt, az nündig ki tud fogni rajtuk, addig mesterke-
dik. (Csak manapság a köznyelv a postást teszi Zeusz helyére.)
Kilenc hónap múltán megszületett a gyerek, Perszeusz, akit a fel-
dühödött nagyapa az anyjával (tulajdon elzárt lányával) együtt egy
faládába csukatott, és a tengerbe dobatott. Persze Zeusz közbelé-
pett, hogy a történet szép véget érjen.

-351-
 Vagy ott van Daphné nimfa, aki az ellenálló szűz mintaképe,
és inkább babérfivá változik mintsem egy férfié legyen.
Tehát az önmegtartóztató életallegóriája is megtalálható a gö-
rög mitológiában, mint ahogy a babérfa levelei sokakat boldogí-
tanak, így az a nő, aki nem akar egy férfié sem lenni, elfogadott
életet élhetett. A középkor folyamán szépen kivirágzott az eszme,
de más tartalmakkal- máig szép példája ennek a női szerzetesség
életvitele.
Nióbé története is érdekes női sorsot példáz. Nióbének volt
bizonyos családi terheltsége, mert az apja, Tantalosz egy ízben ven-
dégüllátta az isteneket, és saját fiát adatta sültnek a kedves vendé-
gek elé. (Tudjuk, ez a motívum felbukkan az Ószövetségben is:
Ábrahám Izsákot akarta megsütni Istennek.) Nióbé kevély és buta
volt, fennhordta az orrát, és azt akarta, hogy Létó istenasszony he-
lyett egy földi asszonyt (őt magát) imádjanak az emberek. Az asz-
szanyak így is tettek. Több sem kellett Létó istenasszonynak, fel-
piszkál ta két fiát, és lenyilaztatta Nióbé összes gyerekét (14 volt
neki- az egyszerűség kedvéért 7 fiú és 7 leány). Persze az utolsó
halálára az ostoba anya már megtört, de késő fajdalmában kővé
vált, olyanná, mint amilyen a szíve volt. A történet arra is példa,
hogy milyen kegyetlen bosszút tudnak állni egymáson a nők~
ezt a megfigyelést a görög filozófusok is rendre megtették.
Démétér (a földművelés istennője) története a legcifrább.
ször az öccse volt beléje szerelmes, de az elől elbújt. Ám előokeJrillt;~•
Zeusz, aki szintén testvére volt, persze ő is beleszeretett a
be, neki engedett- igaz, a nagy csábító kígyó alakban vP1nt••tt.•
meg a nőt. Ebből a testvéri nászból született egy lány, PeJrsz{:phon~~~
őt meg Hádész rabolta el, aki az alvilág királya volt és
éppen Zeusz bátyja. Az ügy a családban marad - u"Jl~'~"ua..q
ma. Hádész nem magától vetett szemet az unokahúgára,
unokaöccse és főnöke, Zeusz engedte meg neki. Démétér,
zokon vette a lányával történteket, elképesztő sztrájkba
nem termékenyítette meg a földet, és mindaddig fenntartotta
az éhínséges állapotot, amíg az istenek diplomáciai úton
rendezték a dolgot, és részlegesen vissza nem adták neki
Perszefon ét.
Hermaphradi tosz története valamivel egyszerűbb. Vele
dité ajándékozta meg Hermészt. Hermész addig udvarolt a

-352-
 istennőjének, míg az engedett az ostromnak, a nász gyümölcse
pedig Hermaphradi tosz lett, aki felserdülvén jó kinézésű fiatal-
emberré vált, kire egy idősebb nő (történetesen egy nimfa) vetett
szemet. Eleinte nem boldogult könnyen - ahogy ez lenni szokott
- a szemérmes fiatalemberreL De aztán addig mesterkedett, míg
fürdőzés közben sikerült magáévá tenni. Igen jó volt a nimranak
az ifjúval, mert annyira eksztázisbajött (az idősebb nők szoktak),
hogy megkérte az isteneket, hogy csináljanak belőlük egy embert,
aki nem férfi és nem nő, hanem a kettő vegyüléke. Érvényesült
a női akarat, megtörtént az átváltozás, és így már semmi sem vá-
laszthatta el őket egymástól.
Arra, hogy a görögök nem vették túl komolyan a házasságot
-jobban mondva az asszonyt - számtalan érdekes történet ad
példát. Sziszüfosz valódi akcióhős volt - csodálom, hogy még
nem filmesítették meg a történetét. Úgy tartották, furfangban
vetekedett Odüsszeusszal. A hős baja ott kezdődött, hogy Zeusz
megint egy nőt lopott, ezúttal egy nimfát. Sziszüfosz pechére
meglátta tolvajt. A gondot tetézte, hogy amikor a nő gazdája
(a folyó istene) keresni kezdte a nimfát, ráakadt Sziszüfoszra, aki
némi kenőpénz fejében (egy forrásért a legelőjén) elárulta Ze-
uszt. A bűnözők mindig bosszút állnak, mert e nélkül a történet
nem elég csavaros. Zeusz tehát elküldte a halált Sziszüfoszért. De
Sziszüfosz elkapta a halált (mint egy Schwarzenegge r), és a fal-
hoz láncolva elzárta. Ekkor beköszöntött az aranykor. Nem
haltak meg az emberek és az állatok sem. Ez ellen azonban többek,
akik a halálbizniszben voltak érdekeltek panaszt tettek. Zeusz-
nak mit volt mit tenni, fel kellett keresnie hősünk et. V ele aztán
nem is ellenkezett Sziszüfosz, és némi óvintézkedések után (meg-
parancsolta hűséges feleségének, hogy ne temesse el testét) meg-
adta magát. Az alvilágban aztán számon is kérték, hogy hol a
teste, miért csak a lelke van ott. Válaszu} egy meséveljött elő, hogy
az asszony csalja, és még ahhoz sem vette a taradságot, hogy egy-
általán eltemesse. Az alvilágban felháborodtak- elvégre ők is fér-
fiak-, és visszaengedték a felvilágba, hogy megbüntesse a hűtlen
asszonyt. Persze Sziszüfosznak esze ágában sem volt visszamenni,
miután cselesen feljutott, élte földi életét visszavonultan, mint
minden akcióhős, akit egy lakatlan szigetről vagy horgászásból
rendelnek szolgálatba. Szép nyájaival foglalkozott. Egy napon azon-

-353-
ban a nyájlopás istene, Autolükosz szemet vetett az állataira, és kü-
lönleges trükkel akarta ello~mi a birkákat. Bűvös festékkel meg-
változtatta az állatok színét, és összeterelte azokat sajátjaival, ami-
ket nyilván korábban lopott. Persze Sziszüfosz fellépett a tolvaj
ellen, és megfenyegette, ám a rabló, mint a rossz filmekben, nye-
regben érezte magát, és odavete tte a hősnek: Ha akarod, keresd
meg azokat, amelyek a tieid és vidd őket! Itt jön egy igazi ak-
előre megfa-
cióhősi trükk (Stallone), ugyanis Sziszüfosz már jó
ragta az állatok körmei t, így könnye n megismerte valamen nyit.
Ha már meglett ek az állatok, elégtétel is jár. A tolvaj tehát kény-
telen-kelletlen me~hívta lánya esküvőjére azzal, hogy az első éj-
szaka Sziszüfoszé. O bele is egyeze tt- így esett, hogy máig is já~a
a vélekedés, miszerint Odüsszeusz apja nem Láertész, hanem talán
maga Sziszüfosz volt.
Hála az isteneknek, a görög mitológia gazdag történetekben,
mert a városállamok élén álló királyi családok valamennyien sze-
rettek volna nagyobb legitimációval rendelkezni, és abban a kor-
ban szélesen elfogadott és talán elhitt tényezőnek számított az is-
teni eredet. S mivel ezeket a történe teket embere k találták ki,
bennük volt minden tapasztalatuk, világlátásuk.
A női álnokságra is akad egy döbben etes példa. Volt egy Bel-
lerophontész nevű fiatalember, aki tiszta lelkű hős volt, de vesztére
mutató s kinézetű, akit meg akart szerezni magának házigazdája
felesége, akit gyötört a vágy utána, úgyannyira, hogy egy éjjel fel-
kereste hősünket. Megvallotta szerelmét, felajánlkozott neki, arról
is biztosította, hogy neki a titokba n élvezett gyönyö r is megfe-
lelő lenne. De nem kellett így sem. Mit tesz ilyenkor
egy önmagát
vert helyzetbe hozó nő? Bosszút áll. Még ő dühödik meg a férfira.
Az asszony azt mondta férjének: itt van ez a fiatalember, aki visz-
szaéla vendég joggal- ezt nagyon komolyan vették abban az idő- .
ben-, üldöz a szerelmével, erőszakoskodik velem, pedig én ren-
des felséged voltam, szép gyereke ink vannak stb. (A nők mindig
a múlt érdeme ire hivatkoznak, ha bizonytalanok vagy vaj van a
fejükön. Ez ugyanaz az álnokság, mint amit a szép Putifárné mű­
velt Józseffel a híres bibliai történe tben. Gondol om, több ilyen
eset megtör tént kevésbé nagyhatalmú férjek esetében is. Mert mi-
néljóhiszeműbb a félj, annál álnokab b a feleség.) E gonosz
elve- ·•
temülts égnek a logikája szerint annak, aki nem akar kötélne k áll-

-354-
ni, el kell tűnnie- a halál a legbiztosabb. Persze a király nem volt
olyan gonosz, mint felesége, és nem végeztette ki Bellerophon-
tészt, hanem mindenféle veszedelmes feladattal bízta meg, de
a hős azért hős, hogy diadalmaskodjon, és persze az igazságnak is
ki kell derülnie, a nő pedig öngyilkos lesz, azaz leesik a Pegazus
hátáról, mert megszédült a magasságtól, melybe a szárnyas paripa
felhágott vele.
Ugyanez az eset ismétlődik meg Phaidra történetében. Ez a
szép kis nő Athén urának, Thészeusznak a felesége volt. Thészeusz-
nak volt egy gyereke, Hippolütosz, akinek anyja egy igazi szök-
tetett amazon volt. Úgy adódott, hogy ő is egy szűzies életet élő,
asszonyra nem figyelő legénnyé vált, mostohaanyja azonban egy-
re jobban bele habarodott, s mivel nem tudott a fiú ágyába férkőz­
ni, be is panaszolta az uránál. Nagy cirkusz lett belőle, csak az
istenek beavatkozásának volt köszönhető, hogy nem az ártatlan
fiatal vére folyt. De így is baj történt, mert Hippolütosz belehalt,
az álnok Phaidra pedig magába szállt, és felakasztotta magát.
A bosszúálló nő mintaképe Médeia. Sokat áldozott Iászónért,
mert szerelmcs lett belé, Ámor nyila pontszíven találta- ez a biz-
tos módszer a szerelembe eséshez. Megmentette Iászon életét is,
mire a hős megfogadta, hogy örökre a felesége lesz. (Persze Médeia
varázslatos erővel bírt, gondoljunk csak arra történetre, amikor
egy vén, a kimúlás szélén álló kosból virgonc bárányt főzött úgy,
hogy előtt darabokra szelte.) Iászon egy idő után elhidegült az öre-
gedő asszonytól, és egyre inkább úgy érezte, hogy valami varázs-
latos szörnnyel él együtt, aki nem is igazi asszony. Közölte vele,
hogy nemsokára Kreón király lányát vezeti otthonába. Médeia
nyomban megfenyegette, és a szemére hányta, mennyi jót tett
vele. Ettől fogva a sértett asszony csak a bosszúnak élt. Saját kiseb-
bik fiával egy méreggel átitatott ruhát küldött volt félje új fele-
ségének, ez nem bírt ellenállni a kísértésnek, fölvette a mágikus
méreggel átitatott ruhát, és szömyű kínok közepette szinte elégett
benne. Amikor agonizálva ordított, odaért apja is, aki tajdalmasan
magához ölelte haldokló lányát, s őt is megmérgezte a ruha. Sőt
még a palotát is elégette a szömyű méreg. Iászón ahogy megtud-
ta, mi történt, rohant, hogy megölje Médeiát. De a bosszúálló
asszony megelőzte, mert sajátkezűleg ölte meg közös gyermekei-
ket. Mire Iászón felkapaszkodott a palota tetejére, hogy levágja az

-355-
asszonyt, két sárkány jött egy szekérrel, és elragadta Médeiát a csil-
lagos égbe.
Viszály az asszonyok között! Amint más népek, a görögök is
megfigyelték, hogy a nők nehezen férnek meg egymás között,
főleg ha férfin vetekednek. Valamint hajlamosak arra, hogy gon-
do1kodásukat, számos cselekedetüket alárendeljék annak, hogy
imponáljanak. A megfelelés kényszere roppant energiákat képes
megmozgatni.
Erisz almája ennek a példája. A hatalmas (Zeusz felesége és
testvére, Héra), az okos (Pallasz Athéné) és a szép (Aphrodité)
harca az elsőbbségért, melynek megszerzése a férfit is jelentette.
Ahogy nők között lenni szokott, az istennők is összevitatkoztak
azon, melyikük érdemesebb az aranyalmára. A férfi istenek voltak
annyira okosak, hogy eszük ágában sem volt dönteni, mert bele-
keveredtek volna egy női viszályba. Ezért aztán kerestek egy ba-
lekot, Pariszt, aki mivel fiatal volt, nem látta át, milyen veszé-
lyes helyzetbe került, és minden különösebb teketóriázás nélkül
aszépnek ítélte a dicsőséget. (Csak zárójelbenjegyzem meg: ebből
kerekedett a trójai háború.) Az istennők aztán, ki-ki természete
szerint állt bosszút, mert természetesen bosszút álltak, ahogy a leg-
több nő teszi, ha lehetősége van rá. (Ebben minden korokon át
roppant kitartónak mutatkoznak.)
De hagyjuk a mitológia mesés, jelképszerű történeteit néhány,
napjainkban is alkalmazható útmutatás kedvéért- magától Arisz- <

totelésztől. Nem egyszer kerülünk olyan helyzetbe, hogy barká-

csolás vagy alkalmi otthoni szerelés közben igénybe kell vennünk
barátnőnk, feleségünk segítségét. Persze leggyakrabban nem sok-
ramegyünk vele, mert a nőt igen ritkán tud érdekeini holmi fú-
rás-faragás, nekik csak az eredmény számít: amit kértek az meg- ·
legyen (és hogy mekkora kosz marad utánunk, mert emiatt lehet
egy kicsit veszekedni).
Arisztotelész alaposan végiggondol egy sor erényt. Nekünk,
kései utódoknak annyi a dolgunk, hogy némi csodálkozás és el-
ismerés után tárgyunkhoz igazítsuk. Az erényekről és következ-
ményeiről gondolkodván eljut a tudatlanságból elkövetett csele-
kedetekhez. Vegyünk egy példát, amikor egy nő, aki történetesen ·
nekünk segít valamiben, nincsen tisztában azzal, amit csinálunk ,
-általában ez az alap helyzet. Például tartania kell valamit. De ahogy

-356-
az lenni szokott, rosszul tartotta azt a valamit, nagy kárt és tömén-
telen bosszúságot is okozott, ez utóbbi még súlyosabb dolog.
Ha megbánja, és nyomban elnézést kér, nem szoktunk haragud-
ni mi férfiak, sőt még bátorítjuk is, és ezt helyesen, etikusan tesz-
szük. Mert az ógörög bölcs is azt írja:

Tehát aki tudatlanságból tesz valamit, de megbánja tettét, azt

csakugyan olyannak tekinthetjük, mint aki akarata ellenére cse-
lekedett.

A nők azonban ritkán szokták megbánni az ilyet, és az esetek

többségében rátámadnak a férfira - rendszerint ellenvádakkal,
hogy nem mondta meg rendesen, mit kell csinálni stb. Ilyenkor
hiába minden, magunknak kell megoldanunk a problémát. Sze-
gény férfi nem taníthat meg fél perc alatt egy kötet mechanikát
vagy kötőelemtant. Viszont mi meg tudjuk ezentúl, hogy mivel
nem tanúsít megbánást, rászáll a fejünkre. De a dolognak még
nincsen vége. A filozófus nem azért filozófus, hogy félbehagyjon
gondolatokat.
A fenti történések a tudatlanságból fakadnak. De mi van ak-
kor, ha a nő beiszik vagy annyira felidegesítette magát, hogy nem
képes kontrollálni a cselekedeteit? Akkor is tudatlanságban cse-
lekszik. Mert noha eredetileg tudta, mi van, de pillanatnyilag nem.
Ha a szóban forgó nő gonosz is, ami néha megesik, akkor rá is
érvényes: "a gonosz lelkű ember sem tudja soha, hogy mit kell
tennie, s mitől kell tartózkodnia - s éppen e fogyatékossága miatt
lesz igazságtalanná s általában gonosszá". Mennyire igaz, és mi-
lyen sok ilyen van a nők között. (A férfiak között is, de most nem
róluk írunk.)
Bátor-e egy feldühödött nő? Találtam néhány érdekességet
a bátorságról, azaz olyan esetekről, amikor valami indulat, példá-
ul harag olyan hatást kölcsönöz, ami bátorságnak tetszik. Ha volt
már a kedves olvasó olyan helyzetben, amikor egy dühöngő nő
megtámadta - elvileg minden ötödik férfit megtámadtak már nők
- és védekezni kényszerült, de a harcias nő lefogása nem volt elég,
mert amaz elképesztő vadsággal és haraggal rúgott, harapott, bá-
tor volt-e? Nem, "hiszen ilyenformán a szamár is bátor volna,
mikor éhes: akárhogy ütik is, nem tágít az ennivalótóL Meg aztán

-357-
a házasságtörő is sok vakmerő tettet követ el a szenvedélyes vágy
miatt." Így Arisztotelész.

Az AMAZONOK

A görögök miközben gyarmatosították a Földközi-tenger part-

vidékét, ahol különféle népekkel kerültek kapcsolatba, számukra
meglepő dolgokat tapasztaltak. Találkoztak olyan népekkel, me-
lyek a származást az anyához kötötték, és mit adnak az istenek,
valószínű láthattak felfegyverzett nőket is (ez éppen hogy belefért
"férfisoviniszta" görög fejükbe, mondanák a feministák). Némely
távoli népeknél meglehetős egyenlőségben éltek a férfiak és nők.
Találkoztak olyan nőkkel, akik amellett, hogy hallatlan módon
fegyvert viseltek, még a közéletben is részt vettek. Eleinte oda-
haza efféle hazug kitalációkat nem is akartak elhinni, inkább me-
sének gondolták.
Pedig ennek-mánnin thogy voltak felfegyverzett nők- a Fe-
kete-tengertől északra elterülő vidéken több nyoma akad. A dór
hódítástól kezdve a Kr. e. 6. századig már szép számmal voltakjól
működő görög gyannatvárosok körben a partvidéken: Herakleia,
Szinope, Pitüosz, Phanagoria, Tanaisz. Türasz stb. Az itt lakó gö-
rög telepesek találkozhattak jócskán szauromata, szkíta törzsek-
kel, ahol ez a civilizálatlan módijárta. Mivel akkor nem volt sem
újság, sem rádió vagy más efféle, az emberek utaztukban sok tör-
ténetet hallgattak meg egymástól, és éppúgy mint a maiak, sze-
retrek borzongani - csak mi ezt leginkább egy moziban vagy egy ·
tévéhíradó előtt műveljük, ők pedig színes történeteket hallgattak
a tábortüzek mellett vagy a lakomaasztaloknáL Ezeken aztán he- ,
tekig elspekulálgattak. Annak az idegennek, aki elég koros volt ·.
és sok sebhely borította testét, nünden szavát szívesen elhitték.
A korabeli és kései görögök, sőt még a rómaiak is valósággal oda•
voltak a félig mese, félig igaz amazontörténetektőL ,
Ezek legalább olyan izgalmasak voltak nekik, mint nekünk ma '
az ufótörténetek és a pletykák. Erre jó példa a rengeteg fennma-
radt képzőművészeti ábrázolás. Igen sok váza, kratér, ivóedény;
maradt fenn ilyen ábrákkal, ami arra utal, hogy a komoly tömeg··
termelés egyfajta kereslet kielégítésére történt. (Gondoljunk a mai

-358-
rajzflinúigurákkal ékesített bögrék forgalmára.) Így válhattak a hét-
köznapi találkozásokból Athén vagy Pherai kocsmáiban lenyű­
göző történetek.
Bármelyik ókori görög bemehetett Phigalia Apollón templo-
mába, és saját szemével megnézhette az amazonokharcának áb-
rázolatát a frízen (ma a British Museumban van, szívességből az
angolok őrzik.) Zeusz óriási szobrán is láthatóak az amazonok
harcai, de Paliasz Athéné szobrának pajzsán is az amazon katona-
nők láthatók, amint éppen aprítják egymást a görög férfiakkal.
A hellenisztikus korban egyenesen kedvelt szarkofagmotívummá
lépett elő a téma. Abban mindenesetre meg lehet egyezni, hogy
amiket az amazonok elszántságáról és férfiakkal tanúsított maga-
tartásárólleírtak az elborzadt férfiak, azokban felsejlik a mai femi-
nista mozgalmárok előképe. Érdekes, nem nagyon büszkélked-
nek ezen mitikus elődökkel, amikor azt bizonygatják az elfogult
Johann Jakob Bachofen nyomán, hogy minden társadalomnak
matriarchátus volt a kezdete. (De ne mélyedünk el a dúsgazdag bá-
zeli egyetemi tanár 1861-ben megjelent művében, mely Engels
Frigyesre, Bebel Ágostra is nagy hatást gyakorolt.)
Az amazon ok a hagyomány szerint férfit nem tűrtek országuk-
ban, de a Kaukázus mellett egy néppel fajfenntartási okokból kap-
csolatot tartottak. A megszületett fiúkat azonnal megölték, vagy
eladták rabszolgának. Beszélték még azt is, hogy jobb oldali mel-
lüket levágták- más források szerint leperzselték csonkig- még-
pedig kislány korukban, nehogy az íjazásban később akadályozza
őket.
Vérfagyasztó történetek abban a társadalomban, ahol csak a fér-
fiak számítottak, és azok is inkább egymással foglalkoztak- vagy
szerették, vagy gyilkolták egymást. Az ember azt hinné, hogy ezek
az amazon ok kemény lányok voltak, olyanféle alakok, mint a töb-
bi görög isten és félisten- tehát nem léteztek. De a 19. század de-
rekán a fekete-tengeri sztyeppéken végzett orosz ásatások olyan
sírokat tártak fel, melyekben női harcosok nyugodtak. Aztán ke-
letebbre, a Volgán túl egészen az Uráiig szintén sok ilyen sírra
akadtak, mind tele fegyverrel, páncéllal, harci övekkel - és női
csontvázakkaL A sírok a Kr. e. 7-6. században keletkeztek. Tehát
a görögök nem beszéltek félre, tényleg találkoztak fegyverforgató
nőkkel.

-359-
 Hérodotosz az 5. században tudósít róluk, amikor a Volga déli
folyásánál éltek a pusztákon, olyan társadalmakban, melyekben
politikai és katonai együttműködés volt férfiak és nők között.
A görögök azt látva, hogy nők is fegyvert forgatnak- ami egyene-
sen elképesztő lehetett számukra otthoni viszonyaikhoz képest
- elkezdtek fantáziálni a dologról, és egyre színesebb történetet
kanyarítottak az amazonok köré. A tudósok ma is több elmélet
között ingadoznak, van, aki korai feminista államot lát a szauro-
maták közösségében, ahol az asszonyok uralták a többségi pozí-
ciókat a társadalomban, vallásban és hadseregben. Ha ez helyes
elmélet, akkor ebből is látszik, hogy a feministák által teljesztett
"minden hatalmat a nőknek megoldás megszünteti a viszályokat"
hamis állítás, mert egyszer már kipróbálták, és akkor is csak há-
borúk lettek belőle.
Némely tudós meggyőzően állítja, hogy éppen a görögökkel
való találkozás lázította fel a férfiakat saját, a görögökéhez hason-
lítva elnyomott helyzetük megváltoztatására. A Kr. e. 7. század-
ban ugyanis már megjelentek az első hellén gyarmatosítók, és ezek
saját férfiuralmi rendszerüket teljesztették el a Fekete-tenger kör-
nyékén lakó szkíták körében. Hozták a gazdasági rendszerüket,
városokat építettek, ipart űztek, élénken kereskedtek a környeze-
tükkel, ami lehetséges, hogy századok alatt a törzsek társadalmi
rendszerének megváltoztatásához vezetett.
Fennmaradt egy monda, melyet N agy Sándor halála után szá- ·
zadokkal Curtius Rufus írt Kr. u. 80-ban. Ebben az amazonokkal
kapcsolatban arról szól, hogy egy amazon királynő elment a hó-
dítóhoz, és felkérte, nemzzen neki egy gyereket. Természetesen
a leperzseltjobb mell említése sem marad el. Hippokratész meg-
figyelte utaztában a mai Azovi-tenger mellékén élő
a szarmatáknál, akiknek asszonyai lovagolnak, nyilaznak, ellenség-.·
gel harcolnak, hogy addig szűzek maradtak, míg három ._u~.u.-.-·
get meg nem ölnek. A fiúgyerekek megölésének legendája
lett terjedtek enyhébb változatok, miszerint visszaadták
az apa törzsének. Az amazonok küzdelmét ilyenképpen jellf:m(!Z-",
ték a korabeli szerzők: "mint dühöngő, ragadozó v'"'dlldLU'"-
Egy másik szerint: "akár egy vérre szomjazó oroszlán." 1-'<><nrv<>rííll:·
nehéz és nagy volt, olyan, mint egy alabárd csak két éle volt.

-360-
 Az amazonok ezek szerint nemhogy a férfiak alatt, hanem
inkább azok fólött álltak. A férfiak náluk szolgálók voltak, és csak
annyi dolguk volt, hogy a gyerekeket összehozzák Persze a dolog
nem stimmel egészen, mert a fiúkat a történetek szerint vagy meg-
ölték, vagy megcsonkították- a gyerekkitételt a görögök ismer-
ték, és efféléket persze könnyen elhittek. Előttem rejtély, kik let-
tek a későbbi férjek- csupa hibbant? Mert az amazonok férfiim-
partja előbb-utóbb nehézségekbe ütközhetett. Bár semmi sem
tart örökké, a görögök szép lassan civilizálták e társadalmak fér-
fiait, és szép lassan megtanították őket a helyes asszonytartásra.
A görögök sokat hagytak ránk, ami az emberikultúra egyete-
mes építményét illeti- és talán van mit tanulnunk tőlük a nők­
kel folytatott kapcsolatok terén is.

-361-
Mit gondoltak a rómaiak a nőkkel való bánásmódról? Az a nép,
amelyik fejlett úthálózatot épített (ebből alakult ki a mai európai
úthálózat- minden út Rómába vezet), néhol még ma is használ-
ható vízvezeték-rendszert hagyott hátra, és példátlan ftirdőkultú­
rát, melyet némely országban még ma sem sikerült utolérnünk.
A régi Rómában a nap fénypontja a fürdés volt. Megesett, hogy
egyazon fürdőbe járt a szenátor, a császár és a sarki kereskedő vagy
a leszerelt katona, a felszabadult rabszolgával.
A házasodást szigorúan szabályozták, eleinte még a hatodfokú
rokonok egybekelését is tilalmazták, de később - ahogy lenni
szokott - a túlzottan szigorú és értelmetlen törvények lazultak.
Persze amikor a hatalom akart valamit elérni, akkor akárnülyen
törvényt lehetett hozni: Claudius császár az unokanővérét, Agrip-
pinát külön erre meghozott törvény engedélye alapján vette el.
De hogy mutassa, milyen szigorú, hozott egy olyan rendelkezést,
hogy leánytestvér (nagynéni) leszármazot~ával ezt nem lehet meg-
tenni. (Ő ugyanis a nagybátyja leányát vette el.) Ez mindjárt más!
- mondták a rómaiak, és nyomban utánanéztek, van-e valami ka-
pós és gazdag (ez a császárkorban számított) unokanővér a család-
ban. Az eset azt mutatja, hogy a gyakorlatias római nép alaposan
megfigyelte az endogánüa káros következményeit, és anüg maguk-
nak kellett harcolniuk (fegyvereseket állítaniuk), keményen fellép-
tek ellene, később, amikor a toborzott barbár népekből származó
katonák küzdöttek helyettük, elpuhultak, és alább adták a szigort.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy a fhfinakjoga volt a nőt, ha az
esetleg hűtlen volt, jól el verni, de ha nagyon haragudott, meg is

- 3ó2-
ölhette hirtelenjében. Ezután semmi különös cécóra nem volt
szükség, de az illem azt kívánta, hogy valakit menesszen a meg-
ölt feleség családjához a szomorú esetet közölni. Aulus Gellius,
aki nyilvános bíró is volt Rómában, így ír erről:

Ha feleségedet házasságtörésen kapod, bíró i ítélet nélkül is bün-

tetlenül megölheted; ő viszont, ha te követsz el házasságtörést,
vagy téged csábítanak házasságtörésre, u_üal sem merészkedhet,
de nincs is joga hozzád nyúlni.

Ciceró állítólag eladta feleségét rabszolgának, mert nem bírta el-

viselni annak rajongó szerelmét. Ezzel fényes ókori igazolását
adta annak a mondásnak, hogy jóból is megárt sok.
De Marcus Cato, aki korábban élt a nagy szónoknál (Kr. e.
234-149) még szigorúbb volt, kár, hogy nem maradt fenn több
számos művéből, mert akkor most többet tudnánk a helyes asz-
szonytartás római követelményeirőL A magam részéről szívesen
vesztegetek pár szót erre a nem mindennapi emberre, akirőlleg­
többen azt tudjuk, hogy a szenátusban rendszeresen azt hajtogatta:
"Szerintem Karthágónak el kell pusztulnia." De ezt nemcsak az
erős és jól felfegyverzett gazdag város iránt érzett aggodalom
miatt mondogatta, hanem legfőképp azért, mert vele ellentétben
Publius Scipio Nasica mindig így fejezte be beszédét: "Szerintem
pedig Karthágónak fenn kell maradnia." A d~rék Scipiónak nem
lett igaza. Csak elpusztították végül!
Cato állítólag egész életében három dolgot bánt meg, azt hogy
titkot bízott a feleségére, hogy hajón ment oda, ahová gyalog-
szerrel is mehetett volna, és hogy egy napot tétlenkedett.
Cenzorként megtisztította a szenátust a nem odavaló elemek-
től. Ez persze nem ment minden botrány nélkül. A cenzornak
komoly feladata volt, erről Plutarkhosz így ír: "A rómaiak felfo-
gásaszerint sem a házasság, sem a gyermekek nemzése, sem az élet-
mód, sem a vendégeskedés nem maradhatott felügyelet és ellen-
őrzés nélkül." Ezt ma a totális államnak mondanánk, mert csak
azt látjuk, hogy micsoda béklyókat rak a szabadságra vágyó em-
berre, de kétségtelen előnyei is előjönnek azért koronként.
A cenzor dolga többek között az erkölcsök felügyelete volt.
Mert az emberek bizonyos ellenőrzés alatt kevésbé kanászodnak

-363-
el, a rosszat szokás szerint erőszak nélkül is hajlandóak követni,
de a jót már bajosabb kihozni belőlük. Cenzori intencióra, aki fek-
telen életmódot folytatott, azt kicsapták a lovagren dből, eltávolí-
tották a szenátusból. Cato az ősi szokásokra támaszkodott, melyek
körül szinte minden társadalomban nagy harc ok dúltak. V ol tak,
akik - akárcsak ma is - kereken elvetették volna valamennyit,
núg mások a vérüknél is becsesebbnek tartották a régi szokásokat.
A cenzorok ezek megóvására is ügyeltek. Catóról kortársai tud-
ták, hogy nem fog kukoricázni, ha hatalomra kertül, ezért az
ellenpárt egyből hét jelöltet is állított vele szemben, nehogy meg-
választassék censomak. Mert ő bizony a kéjelgés, a bujaság hidrá-
ját le akarta fejezni, és ezt nem is rejtette véka alá. Szigorára jel-
lemző volt, hogy egy konzulságra pályázó patríciust (Maniliust)
azért zavart el a szenátusból, mert a leánya szeme láttára meg-
ölelte a feleségét!
A nép ennek ellenére szerette és elégedett volt vele, talán mert
érezte, hogy nem ellene, hanem érte küzd. Igaz, hogy megcsinált
is olyanokat, hogy a magánházaknak a közterületre nyúló részét
vita nélküllebontatta, és elvágatta azokat a vízvezetékeket is, me-
ly eket gazdag magánházakba jogtalanul bevezettek- ha azok vá-
rosi tulajdonban voltak. Ugyanakkor nem volt kegyetlen ember,
és érző szívre vall az a Plutarkhosz által idézett kijelentése, mely
szerint nagyobb dicsőségnek tartotta, ha valaki jó férj, mintha
nagy senator lenne. Öreg korára, amikorra megözvegyült, ház-
tartása egyik fiatal rabszolganőjével folytatott viszonyt, de mi-
után észrevette, hogy ezt menye és fia nem nézi jó szemmel, vál-
toztatott a dolgon. Egy fóromra vivő séta során megkérte volt tit-
kára lányának kezét, mondván, hogy ugyan már nagyon öreg, de
más kifogás alá nem eshet. A házasságot azon nyomban kihirdet-
ték a fórumon. A lány megkérdezése nem szerepelt a napirenden.
Cato erősen konzervatív nézeteket hangoztatott kiváló beszé-
deiben, nagyon ellene volt a női cifrálkodásnak és luxusnak. Ami-
nek volt is alapja, mert az ő korában indult be a luxusvásárlás fo-
lyamata, és ezek az aranyak nagyon hiányoztak a közigazgatásnak,
később pedig még inkább.
Cato szerint ha a nő bort ivott, meg kell fenyíteni. Ez abban
a korban általában a verést jelentette, nyilván létezett enyhébb
formája, arnikor a fétj csak néhány intő pofont adott. A súlyosabb

-364-
 a megkorbácsolás lehetett. Ugyancsak Cato mondta: ha "idegen
férfival" keveredett botrányba az asszony, akkor ki lehet végezni.
Ehhez képest a mai nőknek nincsen éppen rossz soruk, és érde-
kes, abban az időben nem is lázadoztak ez ellen a nők. Persze az
a korszak nem az emberi szabadságról szólt, fontosabb volt a hit
és a biztonság. Ezért aztán szargalmasan áldoztak az isteneknek,
és hódoltak a császárok előtt.
Persze nemcsak ilyen szigorú szokásokról maradtak fenn em-
lékek, hanem akadtak olyanok is, amelyek a férfi és a nő kapcso-
latának kellemesebb vonásait muta~ák. Varro azt írja, hogy az
ifjú férj kizárólag éjszaka vihette házába a feleségét, ezalatt a ked-
ves rokonok diót szórtak szét, ami Jupiter szent gyümölcse volt,
és amint Jupiternek felesége, J un o is tisztes családanya volt, úgy
váljék hasonlóan tisztes családanya a menyasszonyból is. (A népies
magyarázat az volt, hogy amikor a diót szétszórták, azon a rokon
gyerekek nagy zsivajjal összekaptak, és aközben nem lehetett hal-
lani a szüzességét elvesztő ifjú asszony élvező sikoltásait. De ezt
Varro nem tartja helytállónak.)
Szokásban volt a menyasszonyi öv. Ezt csak a vőlegénynek
volt joga megoldani, és Herkules csomójával kötötték meg a
család nőtagjai. Ez a csomó azt jelképezte, hogy olyan bő gyer-
mekáldásban részesüljön az ifjú férj, mint Herkules, akinek 70
gyereke volt.
Egyébként sok gyerek született. A fiúkat számozták körülbe-
lül ilyenformán: Első Kovács, Második Kovács. Ha azt írom:
Septimus (hetedik) Severus, már talán ismerősebb: császár volt
193-211 között, ő alapította többek között Aquincumot is.
A gyűrűről Apion- aki görög volt- azt írja, hogy az egyi pto-
rniak az emberi hullák felboncolásakor találtak egy ideget, amely
a kisujj melletti ujjból egyenesen a szívhez vezet, ezt az egész ókor-
ban vita nélkül mindenki elfogadta. Ma is ezt a hagyományt kö-
ve~ük, amikor gyűrűs ujjunkon je gyűrűt viselünk.
A római nő sokba került a férj eknek. Abban az időben ugyan-
is el kellett tartani a nőket, mert általában nem dolgoztak, de meg-
engedték nekik, hogy a vendégségben jelen legyenek a férfiak
mellett - hatalmas fejlődés a görögökhöz képest. Emiatt fel kel-
lett öltöztetni őket - legalábbis ez volt a nők véleménye -, és
bármilyen státusuk volt is, rendelkeztek megfelelő eszközökkel,

-365-
hogy ezt az igényüket a férfiakon behajtsák. Erről a témáról tenn-
maradt Titus Maceius Plantus verse, aki Kr. e. 3. században élt.

Hát még mikor fizetni kell a férjnek!

Ott áll az ötvös, tímár és takács,
A hímző, rőfcis, ingkereskedő,
A ruhafestő, sárga, kék, piros,
A varga, divatárus és szabó.
Itt a sarukészítők, mályvafestők,
Amott a szűcsök kérik pénzöket,
Meg a szalag- és övkereskedők.

(Tehát akkor még meglehetősen szolidak voltak a nők a császár-

kor asszonyaihoz képest.)
A római nők sokféle ruhadarabot viseltek, még melltartójuk
is volt. Mivel a gombot akkor még nem találták fel, csatokat, kap-
csokat és különféle tűket használtak, ezek tartották rajtuk a kel-
méket, és miután ezek többnyire divatcikkeknek számítottak, sok-
ba kerültek. A korai császárkorban, amikor még többen voltak
a hazafias római férfiak, be akarták tiltani a selyemimportot,, mert
nagy volt az aranykiáramlás mértéke, és ez mind idegenbe, Azsiá-
ba ment. Megengedhetetlennek tartották, hogy India, Kína gaz-
dagodjék a birodalom rovására.
Az öltözködés csak egy volt a költséges dolgok közül. A szap-
pant leszámítva - még nem találták föl - a római nők minden
létező pipereszert használtak, ezek nagy részét az egyiptomiaktól
vették át, ahová sikk volt elutazni. A turisták szabályosan bevásá-
roltak útjaik során mindenből, ami megtetszett nekik vagy kur-
rens volt odahaza, persze a vámot akárcsak ma is, mindenféle trük-
kel megpróbálták kijátszani. Ürdögdi György elmesél egy törté-
netet. "Egyszer egy római hölgy négyszáz darab igazgyöngyöt
akart a határon - természetesen a vám megfizetése nélkül - át-
vinni, és az értékes csomagot keblébe rejtette." A vámos nőt nem
motozhatott magában a vámhivatalban- a hatóságok már akkor
sem mentek a szomszédba néhány fafejű rendeletért -, ezért el-
eresztette, de odébb az úton elkapta, mert az országútra már nem
vonatkozott a vámos motozási tilalma, ott csak egy férfi tapoga-
tott meg illetlen módon egy nőt, de mivel kár nem esett benne

-366-
(ezt szankcionálta volna a törvény), nem volt semmi gond. Végül
lebuktatta a csempészt.
A császárkorban az erkölcsök módfelett meglazultak. Divatba
jött a görög mádi szerelem (terfi férfival). A házassági hűséget is
lazán kezelték, erre utalnak Tacitus elismerő sorai a germánokróL
Mint afféle barbár népről kedvezően ír, főleg ami az erkölcseiket
illeti. Dicsérte szigorú házassági szokásaikat, hogy a legtöbb ger-
mán egyetlen nővel is beéri, és a gazdagoknak nem a gyönyör
miatt van esetenként több feleségük, hanem- ahogy ma monda-
nánk --a rang kötelezi erre. A férj adott hozományt a feleségnek,
tehát rituálisan megvásárolta. Ezt aztán a rokonok, szülők meg-
vizsgálták és jóváhagyták - nyilván megfelelő hozomány-jegy-
ajándék után fogadták el a férjet. Az asszonynak társnak kellett
lennie jóban-rosszban. A germán nők- Ílja némi keserű nosztalgiá-
val Tacitus- ,jól védett szemérmességben élnek, a látványosságok
csábításai, a lakomák bujtogatásainem rontották meg őket". Házas-
ságtörés ugyan ritkán esett meg közöttük, de a nőt nem végezték
ki, csak megszégyenítették: megkorbácsolták és megnyírták, aztán
visszazsuppolták a szülőkhöz, ami nagy szégyennek számított.
A rómaiak meglepően modern életet éltek, sokat utaztak
kereskedtek, fejlett pénzügyeik voltak, rendszeresen foglalkoztak
befektetésekkel-akkor ezt még becsületesen spekulációnak ne-
vezték. A társadalrnon belül viszonylagos nyitottság volt, az em-
berek elmondhatták a véleményüket, de ha túlságosan igazuk volt,
lakoltak érte. Lehetett valaki rabszolgából rnilliornos és rnillio-
mosból rabszolga - igaz, nem sűrűn. A szegények kevésbé hara-
gudtak a gazdagokra, inkább csodálták őket és kegyeiket keresték,
igyekeztek kliensekké válni. Akikre haragudtak, azok az idege-
nek voltak és a más vallásúak.
A nőkre ez az élet nem vonatkozott, ők a férfiak kellékei vol-
tak és anyák, ebben a minőségben tiszteletet kaptak, ha volt rá ok.
A sok ágyas és örömlány miatt rendre megcsalták őket, csakhogy
ezt nem fogták fel megcsalatásnak. Fordított esetben természete-
sen szigorúan felléptek ellenük, ahogy a fejezet elején láttuk. Még
évszázadoknak kellett eltelnie, rníg a megcsalás fogalma elnyer-
te mai értelmét. A rómaiak számos helyen előjönnek tárgyunk
kapcsán, és ismételni nem udvarias dolog- ezt meghagyjuk a nők­
nek -, úgyhogy búcsúzzunk tőlük.

-367-
A kereszténység zsidó gyökerekből táplálkozott, és a korai szent
írók hol a zsidó vonalat követték, hol pedig a jézusi utat, akimint
mondták róla a farizeusok, iszákos volt, vámosok és parázna nők
tartoztak a baráti köréhez. Itt a nők külön fontosak, mert a hithű
zsidó nem nagyon mutatkozott idegen nőkkel nyilvános helyeken.
Jézus is hívő zsidó lévén maga figyelmeztet a törvények betartá-
sára, megtartotta az írást mindazon esetekben, amikor a szeretet
parancsa felül nem írta az ószövetségi elveket. A vallásos zsidó nem
nyúlt idegen nőhöz, mert nem lehetett tudni nem tisztátalan-e.
Ez okból ma sem érintenek meg ortodox zsidók liftgombot és
közösségi ajtót, mert tisztátianná válhatnak tőle, és a megtisztulás
nagy cécóval jár.
A keresztény tanokat elsősorban a nők kapták fel, mert ezek
a nagy Római Birodalom minden szegletében ki voltak szorítva
a bevett helyi és általános vallásokból, nem volt helyük a kultu-
szokban, nem mutathattak be áldozatot, kivéve azt a néhány isten-
nőt, akiknek papnők szolgáltak. A keresztény egyház készségesen
elfogadta a nőket mint hívőket, részt vehettek az áldozatbemuta-
tásban, lehettek szerzetesek. Sőt a korai századokban vértanúk is,
akiket aztán hősies hitvallásukért szenrként tiszteltek. Papok már
nem lehettek, bár ennek teológiai okai nem voltak. Ám lehetet-
len volt elvonatkoztatni a kor általános kultúrájától és szokásai-
tól. A tudás tiszta vízébe társadalmi méretekben először bele-
merítkező nők hatalmas erőt képviseltek a kereszténység korai
évszázadaiban. Amikor a nőt az egyház mint hívő t kezeli, gyakor-
latilag egyenjogúsítja, ami közelmúltbeli kifejezéssel élve forra-

-368-
 dalmi tett volt akkoriban, és elindította a nőket társadalmi fel-
emelkedésük útján.
A szexet a korai egyház nem nézte jó szemmel. A kor hedo-
nista kultúrájával szemben az aszkézist, a lemondást helyezte elő­
térbe. A római kor embere a mai szemmel nézve sem volt éppen
erkölcsösnek nevezhető, az egyház ez ellen teljesjoggal fellépett,
hiszen tagjait meg kellett különböztetnie a többiektőL Ha az asz-
szonyok paráznák, akkor a nyáj is az lesz, mert ezt adják tovább
a gyerekeknek.
A házastársi hűség és a monogámia új eszme volt, és növel-
te a keresztény közösségek összetartó erejét, belső szolidaritását.
A többi kortárs vallásnak - a zsidót kivéve - nem volt szexuális
erkölcstana, a hívők nyugodtan szerelmeskedhettek fűvel-faval.
Vel ük szemben a keresztények példás és feltűnően józan életet
éltek, amit önként vállaltak. (Ez nem is fért a pogányok fejébe, és
minden keresztényüldözéskor előjöttek a különféle rémmesék-
kel, mint csecsemő- és emberevés, vérivás stb.) Azt a korábbi ma-
gatartást, hogy családok önmagukhoz vagy a nemzetséghez voltak
szolidárisak, felülmúlta az új: a másik embert felebarátnak tekin-
tő, a származására, vagyoni helyzetére nem néző, a megvallott
hitet fontosnak tartó szernlélet. De kár, hogy ezektől kétezer év
alatt messzire eltávolodtunk!
Ezek az elvek a gyakorlatban lehetővétették a hit gyors és szé-
leskörű terjedését. Megszületett az első világvallás, és megterem-
tődtek a kozmopolitizmu s ideológiai alapjai. Elvileg egy keresz-
ténynek mindegy volt, hol él, ha hitét gyakorolhatta. A vallása
nem volt rituálisan kötve bizonyos szent helyekhez, és a tisztasági
törvények külsődlegesen nem léteztek.
Természetesen rengeteg olyan hagyomány, életelv, gyakorlat
keletkezett, amit a kor tudományos színvonala igazolt, de ma
már a bőségesebb ismeretek alapján hülyeségnek gondolunk.
Például hogy kismamával (terhes nővel) nem lehet szeretkezni.
Az akkori egyházatyák azt a szellemes hasonlatot használták az
ilyenkor is szerelmeskedni akaró férjek lebeszélésére túl azon,
hogy intették őket: a szex nem az öröm rniatt van! Azt mondták:
a földműves, amikor bevetette a magot a jó földbe, nem bolond,
hogy még egyszer vessen, hiszen attól nem lesz több gabonája,
hanem még az is tönkremehet, amit elvetett. De nem lehetett

-369-
az ókeresztény felfogás szerint szeretkezni templomból jövet és
imádság után sem, este aludni illett, nappal meg a hasznos mun-
kát kellett végezni, nem pedig a bűnös, parázna ölelkezéssei töl-
teni a drága időt.
Az egyháznak a család különösen fontos volt, tehát amiről tud-
ták, hogy kárt tehet a családban, keményen üldözték. De ennek
a gondolatnak is volt előképe, mert a zsidók körében létezett egy
esszénus nevezetű szekta, akik nagyon tiszta életet igyekeztek
élni, ezeket a tanokat azonban nem a zsidók sajátitották el, ha-
nem az eleinte zsidókbóllet t keresztények, majd a többi hívő.
Az esszénusok hirdették a házasságban való önmegtartóztatást,
a puszta szerelmi gyönyört bűnösnek tekintették. Ezzel persze
az esszénusok sem találták fel a spanyolviaszt, mert a buddhisták
már előttük nagyra értékelték a tisztaságot, melyen a nemiségtől
való tartózkodást értették.
Az egész kora kereszténységre jellemző volt, ho~ a nemi éle-
tet nem nézték jó szemmel. A nagy tanítók, Szent Agoston, Ori-
genész és Tertullianus is óvott ettől. Szent Ágoston tudta, mitől
óv, hiszen maga Karthágó ba ment kipróbálni a szexet, a "szégyen-
letes szerelmek pocsolyája" odavonzotta a fiatal legényt. Később
ágyasáról elmélkedve így Írt:

A magam példáján tapasztaltam véle, hogy milyen messzire van

a nemzés céljából kötött házas együttélés állapota a szenvedélyes
szerelmi viszonytól.

Nagyjából ilyen volt a kor keresztény szemlélete, mely messzi szá-

zadokra kihatott.
Ebben az erkölcsi szemlélethen persze megvolt az ellenállás
a rendkívül szabados késő császárkori római társadalom erkölcsei-
vel szemben. Akkoriban egy valamire való olajmécses általában
falioszt ábrázolt, de ú~elzőként, vízköpőnek is gyakran használtak
kőbe faragott meredt hímvessző-ábrázolatot. A házasság intézmé-
nye sokáig nem volt egyházi jellegű. Az őskeresztények kezdet-
ben maguk kérték a lelkipásztoruk áldását a római pater familia-
ris áldásának mintájára, a házasság szentséggé csak 1563-ban vált
a trienti zsinaton.

-370-
 A kereszténység, ahogyan fejlődött és államvallássá vált, a ko-
rábbi pogány szokásokhoz képest hallatlan szigort hozott be a
szexuális szokások területén. Megkövetelte a házastársi hűséget,
amely azóta is teljesítendő követelmény mindenütt, ahol csak
a vallás elterjedt. De különféle korokban másképpen sikerült be-
tartani - általában rosszabbul, mint jól. (Mai időnket nézve éppen
nem álljól a szénánk.) Kevés kor volt a történelemben, melyben
ekkora fokú volt a nemi szabadosság, mint korunkban, és ilyen
rossz a családok helyzete. Ma núndenesetre nyilvánosabban tör-
ténnek a dolgok a szexualitás terén, mert szinte semmilyen intéz-
ményes fenyegetettség nem létezik. Abban az esetben, ha egy nő
félrelép, és az éppen házhoz érkező biciklis futárt elcsábítja, nem
történik semmi, ha sokadszor teszi meg, fennáll a lehetősége, hogy
a férje vagy élettársa elkapja. De lelkiismeret-furdalása nem na-
gyon támad, vagy csak rövid ideig, hiszen a szabad szerelern az ön-
érvényesítés és az öqjutalmazás bevett eszközének számít.
Constantinus császár Kr. u. 312-ben kiadott egy sor erkölcs
szilárdító rendeletet; többek között a korábbi császárok által ki-
szabott büntetéseket elengedte, és az elkobzottjavakat visszaadta.
Ő volt az, aki menedékhelynek ismerte el a keresztény templo-
mokat- ez a szokás aztán egészen az abszolutisztikus állam meg-
jelenésének koráig meg is maradt.
De voltak Constantinusnak szigorításai is, mert az új erkölcs
bevezetése nem ment egyszerűen, kellett egy kis hatalmi pártfo-
gás is. Ezért ha egy szabad nő rabszolgával hált, akkor ez lebukás
esetén halált jelentett számára -lehetett akár nagy szerelem, akár
csak egy kaland, egyre ment. A rabszolga rosszabbul járt: őt élve
elégették. Persze a pogány korban is vigyáztak erre, de nem er-
kölcsi okokból, hanem a rend és főleg a vérvonal tisztaságának
fenntartása miatt, tehát a nő is rabszolga lett. Fordított esetben
egyik korban sem történt semmi, tehát a férfi nyugodtan elkap-
hatta a neki tetsző rabszolgalányt, amikor csak kedve tartotta.
Legfeljebb ha túlzásba vitte, megrótták, hogy nem bír úrrá lenni
a szenvedélyein.
A császárkori Róma úri társasága egykedvűen különcségnek
tartotta, ha valaki rabszolgájával élt együtt. Ezekben a constan-
tinusi törvényekben felrémlik a középkori Európa esztelenségig
fokozott erkölcsi szigora. Természetesenaminden ember egyen-

-371-
lő elvet nem alkalmazták tételesen, mert akkor vége lett volna a
rabszolgaságnak, és ahhoz a viszonyok éppen nem voltak megfe-
lelőek, mert a gazdaság a rabszolgamunkán nyugodott, ám a vál-
tozások megindultak. Arra viszont törekedtek, hogy hitsorsosai-
kat kiváltsák más vallású rabszolgatartóktóL (Adalék az ember
társadalmi természetéhez, hogy a rabszolgaság, noha egyházilag
mindvégig ellenezték és bűnös dolognak tartották, hasznossága
miatt egészen a 19. század közepéig, az amerikai függetlenségi
háborúig eltartott.)
A zsinatok éppen ezért a lélekben egyenlőkifejezés mellett vol-
tak kénytelenek maradni. Másrészt komolyan hitték, hogy nem
érdemes kepesztetni a rövidre szabott fóldi életben, mert igazi
jólét csak a túlvilágon lehetséges.
Századok peregtek le, mire ismét kezdtek nyíltan gondolkodni
a nők körüli dolgokról. A reneszánsz korában, amikor felfutott
az antik világ kultusza, kicsit nyíltabban kezdtek foglalkozni a ne-
miséggel, akadtak szerzők, akik egészségügyi és kánonjogi szem-
pontból elmélkedtek arról, hogy hányszor lehet és kell a házastársi
kötelességet gyakorolni, és vajon nem bűn-e az. Paulus Zacchias
tudós orvos és jogász, egyéb nagyérdemű szerzőket citálva a kö-
vetkező álláspontra helyezkedik:

[... ] azok a házasfelek, akik a törvényes ok nélkül e kötelessé-

gük teljesítését megragadják, mindannyiszor halálosan vétkez-
nek[ ... ]

A szerző mai fülnekjól hangzó álláspontja: a szeretkezés igen al-

kalmas eszköze a házastársi szeretet ápolásának. Persze nem lett
volna korának gyermeke, ha ebbéli véleményével -biztos, ami
biztos- nem bújik egy klasszikus mögé. Ha akadt olyan refor-
mer abban a korban, aki ezt a "szeretkezzünk többet" módszert
akarta alkalmazni, annak is meg kellett küzdenie egy csomó aka-
dállyal, mert egyházi ünnepnapokon az ilyesmi paráznaságnak
számított, amint a fő szaktekintélyek ezt egységesen állították.
Ünnepből meg volt elég, és tartották is mindet. A böjtökről még
nem is beszéltünk - azok idején sem illett ilyesmit cselekedni.
Tehát szegény atyafi ugyancsak forgathatta a naptárat - vagy fii-
tyült az egészre.

-372-
 Zacchias mint korának neves orvosa további, immár nem val-
lási okokra hivatkozva óvatosan egyéb ellenjavallatokat is meg-
fogalmaz, nehogy a hatóságok megarrontsanak rá:

[... ] bizonyos időszakokban a közösül és rendkívül káros, s hogy

az orvosok a közösülésre a tavaszt tartják leginkább alkalmas-
nak, s azt tanácsolják, hogy a többi évszakban tartózkodjunk tőle.
Az is kétségtelen, hogy nagy hőségben vagy kemény fagyban
a közösülésjelentős kárt okoz, különösen annak, aki nincs a me-
leghez vagy hideghez szokva.

(Ez utóbbi károkozásban lehet valami, mert a hidegben meg le-

het fazni, különösen ha a hitvesi szeretet elmélyítése közben meg-
izzad az ember, és még ki is takarják közben.)
Persze nem ejtették a fejükre a régieket sem, mert volt kis-
kapu, azon az elven, hogy minden igaz, még az ellenkezője is.
Mert ha egy férfiú annyira kívánta a szeretkezést, hogy nem bírt
kihagyni egyetlen napot sem- fagyban is akár hetente, enyhébb
időben másnaponként végezheti anélkül, hogy belebetegednék.
Erre ott volt a zsidók példája, akiket nem tartottak parázna népek-
nek: naponta művelhették a dolgot, és egészségesek maradtak.
A tudós szerző ezeknek előrebocsátása után üt egyet az asszonyo-
kon, nehogy nagyon rákapjanak a dologra, és túlontúl jó legyen
nekik:

Ennél azonban még a felesége felszólítására sem kötelezhető

többre, mert ebben az esetben kijelenthető, hogy az illető fele-
ség mértéktelen és szégyenletes módon követelőzik, sa fent em-
lített veszedelem kockázatának teszi ki a néki engedelmeskedő
férjét.

Manapság a feministák éppen ennek az ellenkezőjét fújják, elég

csak egy pillantást vetni a lapjaikba.
De vissza a reneszánsz korba. Akkor még azt is tartották, hogy
járványok- különösen pestis- idején nem árt, ha továbbra is kö-
zösülnek, mert nem fogják elkapni a ragadványt. Ez okból aztán
a lakosság egyik fele a templomokba vonult engesztelésre, a má-
sik fele meg ágynak esett, és összekötötte a kellemest a hasznossaL

-373-
 A vágyak jelentkezését nem tekintették egyenlő súlyúnak,
a férfi általában megkívánhatta a nőt, viszont fordítva nem tar-
tották egészségesnek:

Ezért hát az asszony részéről mértéktelen igénynek mondható

-például-, ha naponta kétszer, sőt akár ha naponta egyszer is
követeli a dolgot, ugyanez viszont a férfi részéről nem tartható
mértéktelenségnek, hiszen ő akár tízszer is kérheti naponta, ha
a felesége részéről nincsen akadálya.

Merész gondolatok voltak ezek, és a szerző óvatosan az egészség

tudománya felől közelírette meg a kérdést, kikerülve a hitbeli
szempontokat, hiszen az egészség megóvása fontos keresztényi
kötelesség, mivel a test a Szentlélek temploma.
Nem hiányzortak a tévedések sem: széles körben hitték, hogy
a nők, amikor élveznek, "elbocsátják magjukat", éppúgy, mint
a férfiak. Ebben a témában a szerző alaposan elmélyül, elvégre
tisztázni kell a megtermékenyítés körülményeit, mert a házasság
alapvető célja az utódok nemzése. Ezután skolasztikus módon (oka,
célja, módja szerint) azt is rendszerezni illik, hogy milyen pozi-
túrában kell/lehet végrehajtani a közösülést - akkor még csak
privát használatra találhatták fel azt "ahogy jólesik'' megoldáso-
kat. Seregnyi klasszikus citálása után azt a konzekvenciát vonja le
a szerző: "a természetes mód a következő: a nő a hátán fekszik,
széttett és felemelt lábbal" stb. Aggályok a többi, egyébként rész-
letesen tárgyalt pozícióval kapcsolatban vannak, mert azokban
jólesik a szeretkezés, de vajon nem bűnös dolog-e? A válasz egy-
értelmű: ha a gyönyör a cél, akkor bizony bűnös a dolog! Akadt
olyan pozitúra, amellyel az volt a baj, hogy hasonlít az állatoké-
hoz - úgy mégsem lehet! De van ezernyi kibúvó egészségügyi,
fizikai korlátozottság stb okán. Jellemző módon az egész nem-
zést a korabeli orvosok valahogy úgy képzelték az ókeresztény
elvek alapján, mint egy magvetést: a férft elveti a magot az asz-
szonyba, akinek méhe szintén kibocsát magot, és egyesül a férfi-
éval. Az megtermékenyül, ha esetleg nem férnek a bőrükbe, és
tovább szeretkeznek, akkor lesz még egy gyerek (ikrek keletke-
zése). Azt is hitték, sőt vitatkoztak is rajta (alighanem merő elmé- '
leti spekulációk alapján), hogy bizonyos pozitúrákban nem vagy

- 374-
alig lehet megtermékenyíteni a nőket. Ezen tisztességesen elvitat-
koztak nőtlen férfiak, nőt nem látott szerzetesek és tanárok olyan
orvosokkal, akik történetesen a többedik feleségüket fogyasztot-
ták (nem csapodárság, hanem megözvegyülés okán). A vicces az
egészben, hogy véletlenül az elméleti alapon kikövetkeztetett ál-
láspontot képviselőknek volt igazuk. A legfőbb bűn azonban az,
ha olyan pozitúrában történik a szeretkezés, amely nemcsak sza-
bálytalan, hanem az egészséget is károsítia. Hogy mi a rossz, azt
nem részletezem, Paulus Zacchias tételesen elsorolja: általában
az mind rossz, egészségtelen, káros és bűnös, amiket a férfi nép-
ség erotikus pózoknak tart mindmáig.
Zacchias mester alaposan körbejárta a témát. Mint praktizáló
orvos X. Ince pápát is gyógyította. Műveit kilenc kötetben adta
közre a nyilvánosságnak Rómától Amszterdamig. 1528-ból való
adatok szerint a magyar örömlányok Rómában is előfordultak,
sőt egy spanyol krónikás leírásában első helyen kerülnek megem-
lítésre. Egyébként 35 OOO-nél többre tették ottani létszámukat.
Zacchias írt az impotenciáról is, ami akkoriban is gond lehetett,
és úgy látszik, beszéltek is róla. Szerinte az impotencia első oka
a férfi nemi szervének hidegsége. Az is okozhatta az impotenciát,
hogy a férfi szervezete kihűl, szellemerői megfogyatkoznak. Álta-
lában mindent a szervck hidegségére, melegségére, sósságára fog-
tak. Ugyanezt írja okként Bethlen Miklós terjedelmes önéletírá-
sában is, igaz, ő túlságosan is potens volt:

[... ] felette igen gyötrött a vérem a magom nagy bővsége és

melegsége, sóssága miatt, elannyira, hogy mihelyt a tizenhatodik
esztendőmct meghaladtam, nem tudtam hová lenni miatta, a mag
száma nélkül buzdult, kifolyt bőséggel belőlem, álmomban is
émettem is r... ]

A fiatalkori gerjedelem ellen Bethlen Miklós imádsággal küzdött,

és örült, hogy az ördög kísértéseitől megmenekedett s nem ka-
pott rá-- mint írja- "nőstény személyre".
A férfiak természetesen elsőként kéjvágyból akarják növeini
potenciájukat, és csak másodsorban a kötelesség teljesítéséből,
azaz utódnemzési okból. Ha már itt tartunk, az is fcilmerült, hogy
vajon a férfinak kötelessége-e kielégíteni a nőt. A 16-17. század-

-375-
ban abban maradtak, hogy mindenesetre nem követ el bűnt vele.
Azt már csak a tapasztaltabbak tudták, hogy tanácsos ezt azért is
letudni, mert komplikációk támadhatnak a nőben, elromolhat
a hangulata, melankóliába kerül, esetleg hisztis lesz. (Ha a nő nem
élvez el, noha tehetné, az mindenképpen bűn.) Továbbá megál-
lapítást nyert, hogy a férfinak mindenképpen veszélyes, ha nem
élvez el, de nőnél ugyanez nemjár veszéllyel. Az önkielégítést-
noha végezték- súlyos bűnnek tartották, és erre a kázusra rendre
idéztek pogány latinokat is, akik szintén rossz szemmel néztek az
ilyesmire. Persze az igazság kedvéért meg kell jegyezni: a rómaiak
nem gondolták, hogy bűn lenne az önkielégítés, csak pazarlásnak
tartották, mert a "magból" ember is lehetett volna. Az egyház
aztán ezt megtoldotta azzal, hogy mivel a nemzés révén az ember
Isten társa lehet a teremtésben, ezt kikerülni akkor, amikor az
adottságok megvannak, halálos bűn. Ez a vélemény kitartott az-
tán a kora 20. századig.
FoktöviJános uram itt felénk, Pannóniában még szintén va-
kon tapogatott a nemzés mikéntjét illetően. Mibőllesz micsoda?
"Ez miképp legyön emberi elme meg nem foghatja." Elképzelése
hasonlatos volt a kor általános, e tárgyban alkotott nézeteihez,
és ezt prédikációiban hívei tudtára is adta. A férfi-nő a foganás
jobb és bal oldala szerint válik egyikké vagy másikká: "Ha bal felé
esik az férfiú érből az mag, férfiú leszön, noha úgy ítélnek felőle,
de minthogy bal felöl vagyon az fogantatás, az asszonyállat ter-
mészetinek valami része megtetszik benne az fölött, mint az fér-
fiú méltóság kévánja: vagy igen szép ábrázatú, vagy igen fejér
színű, vagy igenkönnyű testű, vagy gyönge karjai, vagy igen ala-
cson állapotú, vagy vékony szavú, vagy erőtlen elméjű, vagy más
efféle."
Íme némi csavarral közel négyszáz évvel ezelőtt a genetika.
A házasságban a szex úgy-ahogy megengedett, és akiknek sze-
rencséje volt, még élvezhette is. A sok szexet azonban károsnak
tartották a szellemre is, mert erősíti az ösztönt, ami állatias voná-
sokat hoz elő. A kettő együtt pedig elvonja az embert a magasabb
rendű eszmények követésétől, ami fő feladata az életben.
A házasságon belüli nemi élet az összes tételes vallásokat iz-
gatta. A zsidók Misnája erre vonatkozólag is útmutatást ad. A há-
zasélet itt sem az öröm forrása, hanem a kötelesség teljesítésének

-376-
mezeje. Akik nem dolgoztak, azoknak naponta kellett szeretkez-
niük, akik rendszeresen dolgoztak, azoknak legalább hetente két-
szer, de aki tengerész volt, annak elég volt félévente egyszer a
feleségével lennie. Ahány ház- annyi szokás.

-377-
A vikingek olyan hirtelen törtek Európára, hogy nem akadt em-
ber a kor írástudói között, aki magyarázatot tudott volna adni rá,
honnan ez a sok nagydarab, vörös és kegyetlen harcos. Ekkor me-
rült fel egyesjeles szerzőkben, hogy ezek az átkozott ördögfajza-
tok (mámünt a vikingek) csakis többnejűek lehetnek, ha ennyire
szaporodnak, és olyan sokan vannak.
Ebben a korban az ismeretlen népekre, akik veszélyesek vagy
mások voltak, hamar ráfogták, hogy csakis az ördögtől szánnaz-
hatnak. Ez haladó hagyománnyá vált, megillette a kalandozó vagy
zsoldos harcokat vállaló magyarokat, később a mongolokat. (De
a mai terroristákat is sátáninak tartják még a liberális amerikaiak is,
nem beszélve a konzervatívokróL A túloldalon pedig, a dolgok
rendje szerint, a nyugatiakat tekintik az ördög ivadékainak, vagy
legalábbis zsoldosainak.) A vélekedés ősi receptje a törzsi szerveze-
tek idejére megy vissza, amikor a saját törzs fennmaradása nüatt
erős szolidaritást tanúsítottak törzsön belül egymás iránt. De ezt
az együttérző-segítő magatartást, mihelyt más idegen törzsről volt
szó, nyomban felfüggesztették. A legegyszerűbb az volt, ha meg-
tagadták tőlük ember voltukat, és ezzel a mágikus elemmel elér-
ték, hogy a többi törzsbelivel szemben elvárt magatartást nem '
kellett betartani, lehetett ölni-rabolni őket- így könnyebb volt
gyűlölni a másikat.
Az terjedt el a jámbor egyháziak között, hogy a vikingek na-
gyon érzékiek.

Éppoly bűnös szenvedélyek rabjai, akár a szlávok, a párthusok,

és a mórok.

-378-
 Ezt Brémai Ádám írja, tehát csakugyan paráznák lehettek, az át-
kok! Nem is tévedtek.
Jó Haakon király, akinek apja Harald volt, tizenegy feleséggel
számtalan utódot nemzett. Nos ez a Jó Haakon azért is érdekes,
mert nem viking módra halt meg, harcban egy zsákmányszerző
portyán, hanem szabad viking parasztjai verték agyon egy disznó-
ólban, mert öregségében egyre többet zargatta a lányokat - persze
azt is mondhatjuk: őt meg a vére hajtotta. Egyébként az ő fia volt
a viking korszak legnagyobb norvég hőse, Olaf Tryggvason.
De tudunk arról is, hogy amikor Széphajú Harald feleségül vette
Ragnhilde hercegnőt, előbb "kilenc asszonytól kellett elválnia".
Nyilván a kevésbé gazdagok nem tudtak ennyi asszonyt eltartani,
de a szokásokhoz az emberek minden korban igyekeztek tartani
magukat, tehát mindent megtettek, hogy nekik is legyen két-há-
rom ágyasuk. Az amúgy valóban érzéki emberek érthető módon
törték magukat, hogy kivegyék részüket a szexuális örömökbőL
Hiszen eredeti hazájukban 6-8 hónapon át tartott a tél, és a nap ak-
kor is 24 órából állt, tehát valamivel el kellett ütni az időt. Haakon
Jarl, Norvégia egyik viking korszakbeli királya még öreg korában
is elrabolta a szabad parasztok asszonyait, lányait, akiket egy ideig
tartó használat után persze visszaeresztett az eredeti gazdához.
Brémai Ádám ki is jelenti, hogy a dánok "az asszonyok tekin-
tetében nem ismernek mértéket". Egy másik arab megfigyelő,
aki szintén érdekelt volt a nők utáni mértéktelen sóvárgásban,
Amin Razi elmeséli, hogy a rusz király emberei, "ha elfogja őket
a vágy, királyukjelenlétében szeretkeznek velük [mármint a rab-
szolganőkkel). Maga a király is nyilvánosanszokta átadni magát
vágyainak, ezért az ilyen viselkedést nem tartják helytelen csele-
kedetnek." Az arab pikírten megjegyzi: "még a trónjáról sem
szállt le".
A rusz király emberei a varégoknak nevezett, mcssze keletre
elesatangolt vikingek voltak, de maradtak róluk cifrább leírások is.
lbn Facilan írja, hogy a rusz kereskedők, akik általában vikingek
voltak, az eladásra szánt fiatal rabszolganőikkel közösen üzeked-
tek, így mutatták be az árut, ha közben jött valaki, aki története-
sen venni akart egy nőt, annak meg kellett várnia az aktus végét,
ha éppen azzal voltak elfoglalva. Nem hagyták megzavarni magu-
kat. Kétségtelen érzékiségüket, buja és ragadozó szokásaikat egy

-379-
godandi törvénykönyv is tanúsítja, amennyiben védi azokat a sza-
bad lányokat, akiket akaratukon kívül környékeznek meg holmi
vad férfiak. Ez esetben külön szankciók voltak amellek markolá-
szására, "szűzi combok alattomos tapogatása" esetére. De lajst-
romba vették az alapos és gyakorlatias vikingek a könyök, a láb,
a térd, a lábikra megérintéséért kiróható büntetéseket is.
Mindezek mellett a kalandozó férfiak hosszabb útjaikon, arni-
kor nem akadt nő, egymás felé fordultak, és kapcsolatot létesítet-
tek egymással. Erről tudták, hogy helytelen, de mit lehet tenni
a vágyakkal szemben? Ugyanígy a szadórnia sem volt ismeretlen.
(Ezt a kifejezést a kor krónikásai mindenre használták, ami nem
volt szabályos férfi-nő kapcsolat, vonatkozott férfinak férfival tör-
ténő párosodására, úgyszintén nőnek nővel történőére, valamint
mindkét nem állatokkal történő fajtalankodására.)
Aki azonban tehette, ágyasokat tartott, így házon belül állt ren-
delkezésére a változatosság. Az ágyasok magas számának presztízs-
okai is voltak, kifejezték a tulajdonos jó anyagi helyzetét, mert
bizony akkor sem volt olcsó mulatság a szükséges létszám feletti
nők birtoklása, hiszen ha egynek vettek valami ajándékot, akkor
kellett a többinek is a békességmiatt-volt tehát miért kalandoz-
ni, rabolni menniük a férfiaknak.
A viking férfiak szép szál magas emberek voltak (magasabbak
voltak a kor férfi átlagánál), kék szemekkel, ékszereket viseltek,
és karjaik színesre voltak tetoválva. A nők egyszerűbben öltöz-
ködtek. Ibn Fadlan, akinek volt érzéke a széphez, nem írja, hogy
a viking nők rondák lettek volna, de leírja, hogy arany nyakkari-
kát viseltek, ami nagyon drága volt, és ennek ellenére a férfiak
megvették az asszonyaiknak. Sokat fésülték a hajukat, festették
a szemeiket (ezt is egy arab írja le, Al-Tartusi 950 táján), a szem-
festést a férfiak is alkalmazták. Szívesen öltözködtek prémekbe
és selyemruhába, az újgazdag vikingek nagyon szerették a tarka
selymet, a legmenőbb szín köreikben a skarlátvörös volt.
A férfiak- hiába rettegték őket szerte Európában- csak bizo-
nyos életszakaszukban tudtak uralkodni az otthoni nők fölött.
Ez arra az időre esett, amikor erősek és fiatalok voltak. A nők
azután felülkerekedtek, ők maradtak életben, ők voltak állandóan
otthon, vezették a gazdaságot, felügyeltek a szolgákra, rabszolgák-
ra, olyan dolgokat intéztek, amiket öreg korukban is el tudtak

-380-
 végezni, ezzel szemben a férfiaknak semmi haszna nem volt, ha
már nem tudott ölni, rabolni, erőszakoskodni. Otthon sajátjaik-
kal ilyet amúgy sem tehettek, még fiatal korukban sem. Nem is
volt tekintélyük otthon, öregségükre kenyérpusztítónak tartot-
ták őket. Jobb volt nekik elesni a harcban- ez volt a dicső halál.
A vikingek nem voltak híresek holmi érzelmi ellágyulásokról,
a lányokat arra nevelték, hogy őrizzék meg a szüzességüket a félj-
hez menetelükig, és tanulják meg a háztartás vezetését, aztán asz-
szonyként átvették féljük házát, megkapták annak kulcsait, és el-
jött az ő idejük. A vikingeknél nem volt túl sok lány. Amelyik
nem kellett, azt egyszerűen kitették. A fiúkat mind megtartották
Nekik például megengedték, hogy 14 éves koruktól valamelyik
szolgálóval háljanak, 15 éves koruktól pedig mehettek kalandozni.
Különös szokásuk volt halotti szertartásaik során a nőkkel kap-
csolatban. Amelyik nő akarta, elkísérbette urát annak halála ese-
tén a túlvilágra. Ezért megkérdezték a szolgálókat, melyikük akar
"vele együtt meghalni". Ha valamelyik rabnő azt mondta, hogy
ő igen, akkor nem volt mese, heindult a procedúra. Rögtön el-
kezdték őrizni, és attól fogva minden nap ivott és énekelt, hogy
boldogságát mindenkinek hírül adja. Azon a napon, amikor az
urat és a szolgálót el kellett égetni, a rabszolganő sorrajárta asát-
rakat, és mindegyik sátor gazdájával szeretkezett. Ennek k~ltikus
okai voltak, azt mondták neki: ,Jelentsd uradnak, hogy ezt az irán-
tad érzett szeretetből tettem." Ezután még sok egyéb ceremónia
következett, közben tovább itatták a halálra váró nőt. A halálnak
egy sátorban adták át, azaz ott ölték meg, de előtte még hat férfi
-azok, akik később megfojtották- közösültek vele. Közben nagy
zajt csaptak, nehogy az esetleges kiáltozás kihallatsszék a sátorból,
melyet aztán mindenestül elégettek. Ez a sátor sokszor egy hajón
volt felállítva, és ellátták mindennel, amire odaát a túlvilágon szük-
ség lehetett. Nyilván a szerelern széles körű gyakorlása nem lehe-
tett különleges esemény, és nem volt rossz egyik félnek sem -
nem voltak prűdek, annyi biztos. Fennmaradt közmondásukjó l
rávilágít arra, hogy tudták, mire lehet számítani a nőkkel kapcso-
latban:

Nyugtával a napot, holtával az asszonyt, suhantával a kardot.

-381-
Kínával foglalkozni csak manapság, az ország elképesztő ütemű
fejlődése idején divat, hittem, de rá kellett jönnöm , hogy nil novi
sub sole, azaz nincs új a nap alatt. Mondha tni idestova háromszáz
esztendeje fcil folbukkan a Kína-mánia szerte Európában. A lel-
kesedést meg lehet érteni. Hatalmas kultúra, olyan történelem
és múlt, amihez foghatót nem találunk a ma fennálló nemzetek
körében . Egy mai művelt kínai némi silabizálás után el tudja
olvasni a háromez er évvel ezelőtt élt költőnő versét, mondjuk
a tó vizében megcsillanó holdfényrőL Kultúrájuk folyamatos, ez
olyasmi, rnintha a mai egyiptomiak egyenes örökösei lennének
a hieroglifakat író óbirodalmi népnek. Gondolj uk csak el, ezalatt
Európáb an legalább három kultúra váltotta egymást. Új nyelv,
új szokások, új vallás- és új népek. Ha tehát Kína nekiáll, és meg-
szervezi magát ismét, akkor nem is árt figyelni. Oelenleg ez tör-
ténik, nem véletlen az amerikaiak kitüntető figyelme, és a tá-
maszpon tok szaporítása a közép-ázsiai térségben.)
De bennünk et nem a művelődés és a politika érdekel, hanem
az, hogy miként alakult a férfiak és nők kapcsolata.
Az ókori Kína fiai és lányai sem éltek egyfom1a életet, mert
nem egy helyre születtek. A közrendli emberek élete az évszakok
által meghatá rozott rendben telt. A tavaszi-nyári munkák idején
sokat tartózkodtak a szabadban; ez volt az ismerkedési lehetőségek
ideje, a téli fagyok idejére ugyanis beköltöz tek a házakba, kiflis-
tölték a patkányo kat, betömté k a lukaka t, és téli munkákat végez-
tek, várva a tavaszt. A házasság intézmé nye a nép körében nem
létezett, helyette az egybekelésnek nevezett szokás dívott. Ami-
kor eljött a tavasz második hónapja, az uralkodó a házasságszer-

--382-
zőnek nevezett hivatalnok útján kihirdette a paraszto_knak, hogy
eljött a fiúkés lányok egybekelésének ideje. Egész tavasszal és nyá-
ron folyt az udvarlás, a szerelmeskedés, majd amikor jött a tél,
a családok visszavonultak a tanyáikra, és egy szigorúbb erkölcsű
élet vette kezdetét. Ekkor nem lehetett a fiataloknak találkozni.
Ha egy lány ősszel teherbe esett, akkor összeköltöztek, egybekel-
tek. Ha mégsem, a következő tavaszon folytatódott tovább apró-
bálkozás, volt, aki a régi szeretőjével, volt, aki újabbal próbálko-
zott - vém1érséklete szerint.
A lányoknak húsz-, a fiúknak harmincéves koráig lehetett
próbálkozni. Miközben a nép fiai körében teljesen szabad volt
a párválasztás, a magasabb osztályok, a nemesség körében, akik tud-
ták, honnét, kiktől, milyen nemzetségből származnak, akadtak
szép számmal kötöttségek. A nemzetségen belül- amely egyben
vallási csoportosulás is volt - az ősök kultusza miatt tilos volt
mindennemű szexuális kapcsolat, még az ágyasságat is tiltották.
Nagyon vigyáztak, nehogy a tabut megszegjék. Ha egy jómódú
nemes ágyast vásárolt magának, de nem volt ismeretes a nő szár-
mazása, a jósokat kérdezte megveheti-e a nőt.
A legfőbb kapcsolati rendszer a ház (háznép) volt. A házakat
mindig férfiak vezették, csakis elsőszülötti alapon. A ház urai vagy
maguktól alapítottak új házat szigorú szabályok szerint, vagy né-
ha maga a fejedelem adott kitüntetésképpen egy új nevet ked-
venc alattvalójának, aki ezzel új házat alapított. A ház feje maga
volt a törvény, ebbe senki nem szálhatott bele- kívülről sem.
Ő döntött a fiúk, lányok házasításáról vagy elválasztásáról, s ha
valaki vétkezett, azt is ő büntette meg. (Hasonló lehetett az angol
főurak joga, mindenben maguk dönthettek saját birtokukon,
ahová még a király sem léphetett be az engedélyük nélkül.)
Mekkora volt a fúggés és a tekintélytisztelet? Ha egy fiú abba
a szerenesés helyzetbe került, hogy új házat alapíthatott, akkor
három nemzedéken keresztül köteles volt jelenteni a szülőház
fejének minden fontosabb dolgot, ami vele és háznépével történt.
Ha egy férj megözvegyült, nem vehetett feleségül mást. Persze
nő nélkül nem maradt, mert ott voltak a másodfeleségek, kettő­
három is rendszerint. Halála eseténezek helyettesítették a főfele­
séget, de rangját nem kaphatták meg. A nemesek körében is mű­
ködött egyfajta házasságszerző, de ez nem olyan hivatalnok volt,

-383-
mint a nép között, hanem egy rokon vagy barát volt ezzel meg-
bízva - csak így volt törvényes a házasság.
l
,~,
Ha aztán hagyományok szerint megkötötté k a házasságot- ez
egy nekünk elképesztően bonyolult, kifinomult szokásrendszer
alapján történt, melyet át- meg átszőtt a sok szimbolikus utalás,
szerencsehozó és jóselem -, három hónapig amolyan próbaélet
kezdődött. Ha nem történt semmi baj, és az asszonykával elége-
dett volt, akkor a félj ténylegesen bemutatta a családjának. Csak
innentől tekintették igazi családtagnak. Úgyannyira, hogy a há-
rom hónap alatt végig készenlétben tartották azokat a lovakat,
melyek az új asszonyt meghozták. A bemutatási eseménysorozat
koronája az ősöknek bemutatott közös áldozat volt.
A megszülető gyerekek rangja mindig az anyától függött.
A származási vonalat az alacsonyabb rangú anya leronthatta, ezért
ha tehették, figyeltek a megfelelő származásra. Ha fiúgyerek szü-
letett, akkor egy íjat akasztottak ki a kapuba, ha lány, akkor egy
kendőt. A megszülete tt kisbabának komoly tortúrán kellett át-
mennie. Aszülés után bezárták egy szobába, ahová három napig
senki sem léphetett be - még etetni sem. Ha ezek után még élt, és
sírt, akkor a család feje döntött, hogy megtartják-e vagy kiteszik,
illetve megölik. Mert ha például nem tetsző módon sírt, akkor a
ház feje megölethe tte, mivel esetleg bajt hozna a nemzetségre.
Ha fiúnak született, akkor ágyra fektették, és egy nefrit követ
adtak a kezébe- egy évszázadokkal Konfucius előtti dal szerint.
Ha lány született, akkor foldre fektették, és egy zsindelyt adtak
neki játszani. Amennyib en befogadták a megszületett gyereket,
akkor egy szolga emelte fel, akit előzőleg három napig e célból
böjtöltette k, és jóslat alapján választották ki a többiek közül.
(A kínaiak csodamód babonás népség.) Ezután már csak három
hónapot kellett a gyereknek külön szobában eltöltenie, és csak
ekkor mutatták be az apjának. Amint elérte a tízéves kort, elkerült
hazulról, és amíg férfivá nem érett, a tartomány központi iskolájá-
ban oktatták. Itt csupa vele egykorúval élt szigorú felügyelet mel-
lett, és a világgal nem érintkezett, nők pedig végképp nem léphet-
tek a szimbolikusan árokkal félig elkerített iskolába. Az ifjakat hat
tudományr a képezték ki: táncra, zenére, nyilazásra, kocsihajtás-
ra, írásra és számolásra. Ügyeltek a harmóniára: művészet, fizikai
képességek és tudomány szépen arányosan ötvöződik a tárgyakban.

-384-
 A lányoknak nem volt ilyen nehéz soruk, nem küldték el őket
a házból, otthon nevelkedtek az asszonyházban, ahol nőknek való
dolgokat tanultak, legfőképp engedelmességet, fonást, szövést se-
lyemmel, kenderrel, valamint vallásos szertartásokat, amit mint
asszonynak majd tudniuk kell. De nem bánták azt sem, ha meg-
tanultak írni-olvasni.
Egy ekkora nagy országban természetesen se szeri, se száma
a sokfele szokásnak, melyek nemcsak koronként változnak, hanem
területenként is attól fuggően, hogy északon Mandzsúriában, vagy
délen Kantonban éltek. Továbbá számításba kell venni a kezdeti
idők után kialakuló konfucianizmust (Konfuciusz Kr. e. 551-478
között élt), majd a buddhizmus hatását.
A konfucianizmus, ahogy egyre inkább ki teljesedett, és elter-
jedt a társadalomban, fokozta a nők alávetését, ugyanis a kínai
történelem korai időszakaira a matriarchárus volt jellemző. A Csou
dinasztia idején (Kr. e. 1122-255) például "a családi név az asz-
szony neve volt s a férfi csak személynevet viselt születési helye
vagy hivatali állása után". A házassági viszonyok ebben az időben
lazábbak voltak. Az is igaz, hogy Konfuciusz kora előtt a gazda-
gok erkölcsei meglehetősen könnyűek voltak.

Gyakori volt a vérfertőzés anyósokkal, menyekkel, az asszony

felkínálása a szomszédos uralkodónak, a fiú feleségének a férj-
hezadása az após hasznára [... ] Wei királynője ráparancsolt a ki-
rályra, hogy szabájába küldje az ország legszebb férfiát. A válás
könnyű volt, még az elvált asszonyok is újra férjhez mehettek.
A női tisztaság kultusza nem uralkodott a férfiak között.

Mi tagadás, a konfuciánus reformok meghozták az eredményt -

megvolt az ára is, elmerevítették a társadalmat, de emellett egy
állandó, követésre méltó erkölcsi és életideált állítottak a társada-
lom elé. (Mint minden jó rendszert, ezt is ellehetett torzítani
túlzásokkaL Ezt elkövették itt Európában is vallási és világi ala-
pon egyaránt, gondoljunk csak a két nagy vallás, a katolicizmus
és a reformáció túlkapásaira és túlhajtott rigorozitására.)
Az engedelmességet feltétlenül megkövetelték, és úgy gondol-
ták, hogy azokat zabolázzák meg a kicsapongásoktól megóvandó,
akiket könnyebben lehet. Úgy tapasztalták, hogy a társadalmat ve-

-385-
zetni kell, hogy rendesen működjön. Ahhoz, hogy érvényesüljön ~
a vezetők akarata, meg kell az embereket különböztctni felsőbb­
rendűekre és alsóbbrendűekre. Ehhez szigorú hierarchia kellett,
amit ismernek és tudnak a társadalom tagjai. (Ami azt illeti, azért
ez a rendszer elégjól működött.) A szertartások könyve a nők
és férfiak különválasztásában annyira ment, hogy a férjezett lány-
testvérek nem ehettek egy asztalnál a fivéreikkeL A nőknek álta-
lában otthon volt dolguk, ahol a rendes feladataik mellett gya-
korolniuk kellett a női erényeket:

[... ] csöndesség, engedelmesség, jó modor, testi tisztaság, szor-

galom, ügyesség a főzésben és fonásban, a férj szüleinek tiszte-
lete, gyöngédség a férj fivérei iránt, udvariasság a férj barátai
iránt.

Talán emiatt is akadtak valóságos szentek a kínai asszonyok kö-

zött, bár ők a szentséget nem a mi elképzeléseink szerint fogták
fel. A kínaiaknál is jellemző volt, hogy a férfiak hamarabb meg-
haltak a csatározások miatt, mint a nők, és sok volt az özvegy.
Az özvegység kultusza lassan, de feltartóztathatatlanul terjedt, az !
önmegtartóztató özvegység dicsőségszámba ment, és még anyagi ''
előnyök is jártak vele. A Kr. u. 9. században híre volt egy özvegy
asszonynak, aki levágta a karját, mert a kocsmáros annál fogva
húzta be fogadójába, amikor hazafelé tartott ura temetéséről. Egy
másik özvegy pár száz évvel később abba halt bele, hogy sebe-
sült mellét szeméremből nem mutatta meg az orvosnak.
Ez a mai embernek elég megdöbbentő, mert mi ilyet el sem '
tudunk képzelni. Noha a mi kultúrkörünkbe n is előfordult ha-
sonló típusú eset. Szent Makrina (meghalt Kr. u. 340-ben) volt
a híres Nüssziai Szent Gergely nővére. Inkább meghalt volna egy
daganatban, de orvos ne lássa: "Ó azonban a betegségnél is rosz-
szabbnak ítélte, hogy idegen szem előtt lemeztelenítse testét."
Inkább egész éjszaka imádkozott leborulva a földre és sírt, köny-
nyei eláztatták a toldet, és ezt a sarat kente aztán a daganatra, ami- .·
től meggyógyult.
A lánygyerek költséges volt Kínában, mert megfclelően ki kel-
lett házasítani, ugyanakkor társadalmilag "értéktelen" -nek számí-
tott; ez volt ama időszak, amikor sok lánynak született kisbabát

-386-
 a vízbe fojtottak. A nő értékének devalválódása és teljes alávetett-
sége hozta el a lábelkötés szokását.
A 12. századi Kínában a házasság hasonlóan komoly dolognak
számított, mint a megelőző korokban. Mivel a társadalom a vele-
jéig át volt hatva az idősek tiszteletével, komoly érdekek fűződ­
tek a leinformálható jó természetű (értsd: engedelmes menyek)
beszerzéséhez. Az a bizonyos szerelem, ha előállott, csupán vélet-
lenül történhetett, azonban a kölcsönös vonzalom többnyire ki-
alakult. Ezért aztán ha fiatalokat kellett "egybeszerkeszteni", buz-
gón alkalmaztak csillagjósokat, házasságközvetítőket, és a családi
tanács is keményen ülésezett az ügyben.
Ha ajelek kedvezőeknek mutatkoztak, elküldtek egy-egy aján-
lati levelet egymás családjának. A fiú levelében felsorolták az ösz-
szes hivatali tisztséget, amit csak a család három nemzedék óta be-
töltött. Leírták azt is, hogy milyen vagyontárgyakat kap a fiú, és
hányadik az örökösödési sorrendben. A menyasszonynál ugyanez
történt, a neki adandó ékszerekkel kiegészítve. A lapokat ter-
mészetesen csakis kedvező napokon nyújtották át a közvetítők.
Ezt követően "a csészék szertartását" ejtették meg. Ekkor a fiú
szüleivel felkereste a menyasszony családját - mondanom sem
kell, csakis kedvező napon. Ezen alkalommal a vőlegénynek négy
csésze rizsbort kellett meginnia, a lánynak kettőt.
Voltak még egyéb ceremoniális elemek is, és sok vidéken ren-
desen nem engedték meg a házasulandó ifjúnak, hogy maga dönt-
sön, rendben van-e a lány, helyette idősebb férfi rokon döntött.
(El tudom képzelni, hogy sok esetbenjobban járt, núntha maga
választott volna.) Fődolog az arcismeret volt, mert mást nem le-
hetett látni a lányból. Az idősebbek inkább tudhatták, milyen
lesz az előttük álló lány arca tíz-húsz év múlva, ebben ténylegjob-
bak voltak a tapasztalt, közel azonos ízlésű öregek.
Ha nem volt gond, következett a halak és evőpálcika ajándé-
kozása, szintén alkalmas napon. Ezután már nem volt más hátra,
csak az év összes ünnepe, anli a házasságkötésig még esedékes volt.
Ezeken a napokon is küldözgették egymásnak az ajándékokat.
Amikor végre elérkezett az esküvő napja, a menyasszonyt hord-
széken vitték a vőlegény házához. A házba történő bevezetés során
a nő lába nem érinthette a füldet, mert az kedvezőtlen lett volna a
jövőre nézve, valamit le kellett teríteni a lába alá. Át kelllépnie

-387-
egy nyergen és egy mérlegen, végül megfelelő számú rizsboros
kupicát ittak ki. Ezzel a záró aktussal aztán megkött etett a házas-
ság. Ez a szertartássorozat a 13. században Hangcso u előkelőbb
népei között dívott.
A kínaiak is megköv etelték a nő tisztaságát, azaz érintetlen-
ségét, ez az utódok leszármazási vonalának igazolható tisztasága
miatt volt szükséges. Ha a nő félrelépett, azt nagyon szigorúan
fogták fel, és kemény en büntetté k. Természetesen a férjnek vol-
tak előjogai, ha volt hozzá pénze, tarthatot t akár több ágyast is.
(Lám-lám, bármily en korban nézünk körül nőügyben, kiderül,
hogy az asszonytartás végső soron pénzkérdés. Tehát azok, akik
azt mondják , hogy a nőt valamilyen módon meg kell vásárolni,
valamik éppen igazat beszélnek.)
A kínaiak szerint több nőre a férfinak egészségügyi okokból
is szüksége volt. A nőben van a jin őserő, ami a férfi kiteljesedé-
séhez és egészségéhez elenged hetetlen ül szükséges. Másrészről
a szexualitás a férfinak a jang princípi um, azaz őserejének megőr­
zése miatt fontos. Minél többféle módon, többféle nővel él sze-
xuális életet, annál többet olvaszt magába a nő rejtélyes erőiből.
A feleségnek persze nem volt joga féltékenykedni, mert az ellen-
kezett volna az engedelmességgel. A városok a régi Kínában is az
erkölcstelenség fekélyes melegágyai voltak- miként ezt a budd-
hista papokre ndszere sen fel is rótták. Városokban a nők olykor
nagyon kikapósak voltak, némelyek szeretőket is tartottak, és volt
eset, hogy a férj is tudott róla, de nem akarván botrányt, szemet
hunyt fölötte. Az erkölcsi inga ide-oda leng, a szigorú erkölcsű ko-
rokat lazábbak követik, aztán megint jönnek az erkölcsösebb idők.
Azon uralkodó knak, akik jól berende zkedett dinasztia sarjai
voltak, el kellett viselniük udvarok szigorú ellenőrzését nemi éle-
tük kapcsán. (Ez másutt is így volt, a török szultán fényes udvará-
ban a rendes feleségekkel elhált sikeres éjszakákat reggel azon me- ·
legében regisztrálták Amikor az ég alatti világ uralkodójának ked- ·
ve szottyant egy kis császári etyepetyére, akkor eunuch tanúk előtt ·.
kellett csinálnia. Ez ellen senki sem tiltakozott, mert azt csak tud-
ni kellett valahogy, a temérde k ágyas feleség közepett e, kitől is
van a gyerek, valóban a császár-e az atya. Továbbá ha lesz valami
abból a gyerekből, mert fiúnak születik, akkor jó tudni a nemzés
idejét, már csak a jóslások nagyobb sikere érdekéb en is. És ugye-

-388-
bár az ég alatti világ uralkodóját csak nem lehet azzal macerálni,
hogy emlékezzen vissza arra, kivel is töltötte az éjszakát kilenc
hónappal korábban. Ez a tanúk előtti etyepetye egyébként több
népnél is előfordult.)
A kínaiaknál sokmindenről másként gondolkodnak, rnint rni-
felénk. Aktuális ezekkel megismerkedni, mert húsz év múlva Kína
általánosan elismert domináns világhatalom lesz ismét, úgyhogy
nem árt tudni róluk egyetsmást. A rendes kínai azt hiszi, hogy az
ember a szellem valamiféle megnyilvánulása-rnint ahogy a görö-
göktől kezdve felénk is mindenki így hitte, csak nagy jódolgunk-
ban kezdtük azt gondolni, hogy az emberhez a léleknek - ezen
keresztül a teremtőnek- nincsen semmi köze. Mert elfelejtettük
régi tudásunkat.
A kínaiak úgy gondolják, hogy a hímnemű- vagyis aktív (po-
zitív)- elv a jang. A passzív (negatív) ajing- vagyis a nőstény elv.
Ha ez a két elv egyesül és testet ölt, akkor ember lesz belőlük, ha
nem, akkor csupán egy világban lebegő szellem marad. (A kínaiak
is tartanak ezeknek a szellemeknek egy a mienkhez hasonló min-
denszentek-féle ünnepet, ezt ők aminden lelkek ünnepének ne-
vezik, s a hetedik hónap tizenötödik napját szánják erre.)
A kínaiak ősidők óta családban gondolkodnak. N em a szemé-
lyes én a fontos, hanem a család. Annak nem szabad kihalnia, fenn
kell maradnia az ősök tiszteletének folytonassága miatt, tehát
lényeges a szaporaság. A gondos atyák mindent megtettek, hogy
kiváló utódok származzanak a családból. Olyan menyeket keres-
tek, akik jó családból valók voltak - ismerték őket, s így biztosra
lehetett venni, hogy értékes tulajdonságokat hoznak be a fiuk
családjába. Azt a tapasztalatot alakították ki, hogy azok a családok
virágoznak legtovább, ahol a "gyermeki kegyelet" és a "barátsá-
gosság" megvan. Ezért aztán komolyan vették, hogy jó legyen
a családi légkör, mert megfigyeléseik szerint ez élteti legtovább
a generációkat. Ez annyira sikeres gyakorlat volt, hogy a nyolc
nemzedékre visszavezetett családfa igen gyakori volt már ezer
évvel ezelőtt is. Képzeljük el, mitjelent ez az írásbeliség, a társa-
dalmi rend, a jogrendszer és a polgárosodottság tekintetében.
A gyakorlatias gondolkodás és a jövő tervezése, a megfelelésre
törekvés mire viszi a gondos atyát. Ln Yutang szerint:

-389-
 Vannak mandzsu családok, amelyek leányaikat thjhezmene te-
lük előtt éppen úgy megtaníttatják a szerelem, mint a tűzés mű­
vészetére.

Kínában az öregeknek jó dolguk van. A kínaiaknál az életkor nem

szégyen, nem próbálják meg eltitkolni, legföljebb csak akkor, ha
túl fiatalok, mert az idéísebb kor dicséíség. "A lelkesedés egyenes
arányban növekszik azzal, hot,ry milyen magas kort vallhat be az
illetél, s ha ötvenen fölül jár, a kérdezé) tüstént halk alázatos, tiszte-
letteljes hangon folytatja a beszédet." (Ezt is Yutangtól idéztem.)
Náluk az a hagyományos modell, hogy ha egy férfi megöreg-
szik, akkor a családja gondozza és ellátja őt, de nem úgy, mint ná-
lunk, hogy valahol a ház egy eldugott helyén csinálnak egy odút
az öregnek, ahol "az" csendben várhatja az elmúlást, miközben
szegény folyton érzi, hogy nincs rá szükség, útban van. A kínai
családban az öregé a tohely, tanácsait megfogadják, véleményét
kikérik a fontos esetekben - például a meny kiválasztásánáL
A következéí nemzedék sikerének biztosítéka a gyermekek
szülők iránti tisztelete és a jó feleség, mert éí teszi kellemessé vagy
pokollá az otthont. A kínaiak úgy nevelik a lányaikat, hogy az
egy másik háztartásba kerülve ne hozzon rájuk szégyent. Erre az
önfeláldozó női magatartásra sok példa van. Konfucius anyja is
megözvegyült, és nagy nélkülözések között nevelte fiát. Az idők
folyamán jelentős kultuszt fejlesztettek ki a szótogadó, önfeláldo-
zó feleség-anya körül. Menciusz (Kr. e. 372-288) özvegy anyja
pedig háromszor is odébb költözött, hogy fiát a rossz szomszé-
dok ne kerítsék hatásuk alá.
A kínaiak nagy súlyt helyeznek arra, hogy a fiatalok megta-
Imlják önmaguka t fegyelmezni. Ennek több haszna is van, a há-
zasság nem megy olyan hamar tönkre, mint az individualista -
felőlük nézve vallástalan - nyugaton. Ha nálunk valaki magára
zárja a szob~jának ajtaját, a.z teljesen nomlális dolog, de Kínában
ez sértésszámba megy, mivel a család tagjai már kiskomktó l meg-
tanulják elviselni egymást.
Ha egy lánynak olyan férjjelöltet mutattak be, aki nem dobog-
ratta meg a szívét, akkor is hamar meggyőzbette magát arról, hogy
frigyüket az istenek határozták el, és ez az éí próbája. A családok
is inkább együtt maradnak. Még jó 120 évvel ezelőtt Európá-

-390-
ban is hasonló értékek és elvek vezették a polgári családok életét,
sajnos ennek már alig van nyoma.
A kínai asszonynak jól kellett tudniuk főzni, hiszen a nagy
Konfucius példát adott erről, amikor elvált feleségétől. mert az
asszony nem tudott rendesen főzni. (Bár ami azt illeti, egy kimon-
dottan rigolyás filozófusnak, állambölcselőnek nehéz lehetett
kedvére tenni. Például a húst csak négyszögletesre vágva kerülhe-
tett elé, és sokat problémázott a rizs fehérségén, tudniillik sosem
volt elég fehér neki, és ami nem volt elég fehér, azt nem ette meg.
Boltban vásárolt borhoz, húshoz nem volt hajlandó nyúlni. Kon-
fucius olyasféle lehetett, aki Kr. e. 479-ben halt meg, mint Szók-
ratész. Szókratész pedig 469-ben született. Egyikük sem írt le
semmit - minden úgy maradt ránk, hogy a tanítványok meg
azok tanítványai jegyezgették föl a gondolataikat. Bár Szókra-
tész nem volt ennyire rigolyás.)
A kínaiak mindenesetre büszkén elmondhatják: mihozzánk
képest - évezredek óta - nagyon műveltek, és ez a műveltség
a társadalom jó részét áthatotta. Közrendű emberek tudtak leve-
let olvasni, még a nők is, sőt meg is tudták azokat írni.
A kínai asszonyok, mint általában a nők, nagyon gyakorlatia-
san gondolkodnak, nem absztrakciókban. Ha váratlan helyzet áll
elő, az asszonyok józanabbul látják a történéseket- ezt a józanságot
nagyra tartják, már csak filozófiai alapon is. Konfucius a házasság-
gal kapcsolatban igen agyafúrtan, ugyanakkor az arany középszer-
nek megfelelően gondolkodik:

Logikusan senkinek sem kellene megházasodni, de gyakorlatilag

mindenkinek, tehát a konfucianizmus a házasságot tanácsolja.
[... J Logikusan férfi és asszony között nem volna szabad különb-
ségnek lenni, de gyakorlatilag van, tehát a konfucianizmus a ne-
mek megkülönböztetését tanítja ..

Persze a kínaiaknak sem kell a szomszédba menniük egy kis agya-

fúrt csűrés-csavarásért. Ugyanis egy két felet másképpen érintő
kérdést nem lehet könnyen eldönteni: "Honnan tudhatnám, hogy
igaz-e, de honnan tudhatod te, hogy nem igaz?"
A kínai filozófusok figyelemreméltó túlélési stratégiákat dol-
goztak ki, melyeket- tekintettel a közel négyezeréves tapasztala-

-391-
tokra, érdemes megszívlelni. Csuarrg-ce azt hirdette: "Sohase légy
első a világon." Volt oka erre a felismerésre, mert a hierarchizált
társadalmakban megvolt a veszélye a kiemelkedésnek: aki maga-
sabbra jutott, nagyobbat esett. Hasonló módon Lao-ce, látván
a sok hiábavaló emberi erőlködést, a semmittevést, azt tanította
- ami ugyan társadalmilag haszontalan volt, de a cinikusnak ki-
tűnően elmegy: "Légy ostoba!"
A túlzott nerniségben a kínaiak is problémát láttak. Konfucius
így tanított:

Ifjú korodban óvakodjál a harctól: erős korodban óvakodjál a

nemiségtől: öreg korodban óvakodjál a birtoklástóL

Nem nyomták el a nőket, hanem használták őket. Irodalmuk tele

van szerelemmel, a nők utáni vágyódással, a szerelmi beteljesülés
csodálatos körülményeiveL
A Nagy szabálygyűjtemény végén van egy bekezdés, amelyik
a hat szerencsétlenséget sorolja fel: a korai halált, a betegséget,
a bánatot, a szegénységet, a csúnyaságot és végül a gyengeséget.
Azt kell gondolni, hogy a kínaiaknál sem volt az első helyen a nő
szépsége, inkább az volt a szempont, hogy jó társ legyen és melles-
leg ne kifejezetten csúnya. Okos szempon t, mert aszépség elmú-
lik, a jó társ meg idővel még jobbá válik.
Nem árt tudni, hogy a jin jelenti a nő princípiumát, egyéb-
ként mint szó a sötétséget jelenti.
A 20. században a kínai nők abban a szerencsében részesültek,
hogy "felszabadultak". A különféle forradalmárok igyekeztek tö-
megeket a politikájuk mögé állítani. Ezért a nőket- rnint szerették
mondani - ki kell emelni a feudalizmusbóL Innen már a bevett
marxista litániát mondták nekik: a házasság rabság, sőt kényszerű
prostitúció. A családban a nő folyamatos erőszak elszenvedője.
(Ekkor szüntetik meg a láblekötést, és a ful kilyukasztását is.)
Persze a kínai szacialista agitátoroknak sok bajuk akadt, mert
az "elmaradott tudatú" falusi nők nem akarták megérteni az osz-
tály harcot, és hogy rni a fenéért kell őket egyáltalán felszabadítani.
Maóék viszont annyira belelendültek , hogy rendes marxista-
leninista-sztálinista receptek szerint "behatoltak" a családba, és ~
kényszerítették az engedelmes és alapjában művelt kínaiakat, hogy

-392-
jegyzőkönyveket vegyenek fel saját, családon belüli demokrati-
kus fejlődésükről, valamint az ott alkalmazott tervgazdálkodá-
sukróL

A NŐKKEL VÍVOTT HARCOK

Mit tudunk tanulni mi, európai férfiak egy régi kínaitól? Például
néhány tanácsot a nők elleni védekezéshez, ha netán erre szüksé-
günk lenne.
Forrásunk Szun-ce A hadviselés törvényei című könyve, amely
a maga keleti, aforisztikusan tömör megfogalmazásaival és bölcs
fölosztásaival nagyon alkalmas arra, hogy a két küzdő féllehetsé-
ges viszonylatait jól átgondoljuk. A mű a katonák előtt nagy becs-
ben állt, egy jezsuita atya már az 1770-es években kiadta Európá-
ban. (Krisztus előtt 500 körül íródott.) Amúgy a könyv ma is igen
népszerű tőzsdei szakemberek körében, főleg Amerikában. '
Arról a helyzetről gondolkodjunk, arnikor már minden vesz-
ve van, és a férfi a vak női bosszú kiszolgáltatottja. A mű valódi
háborús stratégiai elveket és megfigyeléseket közöl - mi férfiak
azonban szorult helyzetünkre tekintettel nyugodtan tanuljunk
belőle. Elvégre ha egy nővel megromlik a kapcsolat, de nem le-
het egyből otthagyni, akkor harc kezdődik, mégpedig a javából.
Szorult helyzetben a nők ösztönösen tudják, hogy nem szabad
igazat mondaniuk, csalni és hazudni kell. Közben úgy tesznek,
mintha minderre nem is lennének képesek.

A háború mindig a csalás ú gát jáija. Így ha képesek vagyunk

valamire, tegyünk úgy, mintha nem lennénk rá képesek; Ha
erősebb nálunk, kerüljük el; ha dühös, vezessük félre; magunkat
alantasabbnak mondva tegyük elbizakodottá.

Mi férfiak általában lépre megyünk anélkül, hogy észrevennénk.

Mert a velünk szemben álló nő ezeket mind rendre alkalmaz-
za ellenünkben. Sokszor nem is kell hozzá megromlott kap-
csolat.
Megtudhatjuk azt is az egykori kínai hadmestertől és filozó-
fust könyvének hadvezetésről szóló fejezetéből, hogy olyan há-

-393-
borúról nem hallani, amit ügyesen vezettek, de hosszan eltartott.
Tehát törekedjün k arra, hogy az asszonnyal folytatott csatározás
minél hamarabb befejeződjön, mert ennek kárvallattai mi leszünk,
meg a gyerekeink . Továbbá frissen megismert és biztató jeleket
mutató újabb barátnőnk - és mindenki, aki nekünk fontos.
Ugyanitt tanulhatjuk meg azt az ezerszer kipróbált harci for-
télyt, hogy élelmet az ellenségtől kell szerezni. Azaz próbáljuk
meg komoly elhúzódó konfliktus esetén (ilyen a válás) felélni a
nő készletei t. Azért írom ezt, mert jó lenne, ha meg tudnánk va-
lósítani, de általában pont fordítva történik, az ellenünk folytatott
sokszor totális háborút a nőkami készleteinkből vívják meg elle-
nünk. Annak van előnye, aki hamar kapcsol, vagy előrehaladott
szándékai vannak, mert segíti őket az illem és a jog. Viszont ha
vannak gyerekek, azokról gondoskod junk, és a rokonokat, mun- l
katársakat se sújtsuk az első időben. Később, ha a támadások ereje
fokozódik, úgyis rákényszerülünk ilyen lépésekre: "az ellenség-
től elvenni: javaink gyarapítása". Ha valamivel támadni akarunk,
intenzíven tegyük, hogy érezze a nő: van bennünk erő. Gondo-
san mérlegeljünk, és döntsük el, mit akarunk: zavart kelteni, ijeszt-
getni, netán valódi csatát vívni a tárgyalóterem parket~jén? Tehát
vagy anyagi, vagy érzelmi természetű támadást intézzünk a nő
ellen -lehet egyszerre kettőt is, de mindig tudjuk, mikor mit te-
szünk. Számlák azonnali zárolása, telefon, kocsikuicsok elvétele,
rezsiköltségek fizetésének beszüntetése, nyíltan vagy titokban,
mindegy jogos-e vagy jogtalan.
Másrészt haladéktalanul közöljük vele, hogy sosem szerettük,
és egy korai dátumot is megnevezve vágjuk a szemébe: ekkortól
nem is tetszett, mert elvesztette a vonzerejét! Ha ettől nem kere-
kedik el a szeme döbbenetéb en, tegyük még hozzá: több barát és
barátnő is konstatálta már ezt az általános hanyatlást. Ez sokkal
jobban le fogja kötni az erőit, mintsem a materiálák körében oko-
zott megszorítások. Tudniillik ezekkel a faktoidokkal nem tud mit
kezdeni. Főleg ha elhelyezünk egy két szúrást küllemének előny- ·•
telen megváltozására, a nehezen ellenőrizhető fizikai jellemzők ..·
előnytelen alakulására. Megváltozott az alakod, valahogy vastagnak .
tűnsz régóta, persze nem merik ezt neked megmonda ni, mert
tudják, mennyire hiú vagy stb. Ez képes blokkolni a nőt, és ezalatt ,
mi időt nyerünk, s tudunk intézkedni kitosztásunk ellenében.

-394-
 Egyszerre mindig egy támadással foglalkozzunk hangsúlyosan,
mert ha sok frontorr indítunk csapást, egy részük hatástalan lesz.
Képtelen lesz a nő elég figyelmet összpontosítani rájuk, és nem
fogja fel mi történik vele, tehát meg sem rezdül. Konspiratív okok-
ból persze kellenek a félrevezető támadások, de ezeket csak álcá-
zásból vezessük. Vigyázzunk! A támadásokhoz bajtársak is kelle-
nek, ha nincsen elég szövetségesünk, nem tudjuk kézben tartani
a folyamatokat, és morális tőkénk csökkenése habozóvá, erélyte-
lenné, bizonytalanná tehet bennünket- ezt nincs nő, amelyik ne
érezné meg! Ráadásul ha magunkat szabályozva támadunk, akkor
érveink és teljes beavatkozási képességünk sokkal épebb marad,
mintha dühből tejest ugranánk a purparléba.
Szun-ce sokat ad a fomúra, ennek a kérdésnek komoly teret
szentel.

A legyőzhetetlenség: védekezés. A győzni tudás: támadás. A vé-

dekezés aztjelenti, hogy még hiányzik valami; a támadás pedig
azt. hogy núnden bőségben van. [ ... ) Aki nem követ el hibát,
annak vállalkozásai mindig győzelemre vezetnek, s olyanok fö-
lött aratja győzelmét, akik már eleve vereséget szenvedtek.

A szép küzdelem núndig elegáns, a jó megoldások formailag tö-

kéletesek. Ez azoknak hasznos, akiket az a szerencse ér a bajban,
hogy színvonalas küzdelmet folytathatnak. Egy ellenséggé vált nő­
vel szemben mi férfiak törekedjünk a formai tökélyre, amelyre
fogékonyabbak vagyunk, mint női ellenfeleink, így ez előttük tit-
kos terület. Mert mint szerzőnk írja: "aki látia a napot és a holdat,
az még nem éles szemű; aki hallja amennydörgés ro baját, az még
nem finom hallású". A győztes forma olyan a kínaiak szerint,
mint a két és fél kilométer magasból alázúduló vízesés. Azaz ret-
tentő erejű, egységes roham, mely a maga belső energiájából táp-
lálkozik.
A formaijegyek azért is fontosak, mert ha vannak gyerekek,
akkor utóbb már ezek a külsődleges jegyek lesznek maga az ese-
mény- döntővé válnak, és elkezdenek dominálni a válási histó-
riában. Aki formailag elegáns megoldásokat választ, az birtokolni
fogja a múltat: prózaibban annak adnak igazat a telmenők - ez, ha
túlvagyunk a dolgon, nagyonjelentőssé válik az újrakezdés miatt.

-395-
 Ha arra gondolunk , hogy szegény volt feleségünk, barátnőnk
áll velünk szemben, és érző szívünkben felgerjed a sajnálat, téve- ,,
dünk. A nők biztosan meg fogják találni környezetü kben azt .
a férfit, aki méltó ellenfelünk lesz. Kellően félreinformálják, hazud-
nak neki olyanokat, amik a férfiban erős érzelmi motivációkat
keltenek az ahhoz hasonló szemetek ellen, aminek mi be lettünk
állítva.
Ha egy nő hadakozik ellenünk, rengeteg cselt és fondorlatot
alkalmaz anélkül, hogy külön gondolkodna ezen. Ezt ösztönösen,
de nagyon furfangosan teszi, hiszen formálisan kevesebb ereje van,
mint a terfiaknak -de éppen emiatt erős, mert ügyesen kompen-
zálja képességeinek hiányát mindenféle régi és mai trükkel. Ezek
közül tipikus eset a fej!ajás- amit minden férj, szerető, barát is-
mer. Illetőleg a másik fél felbosszantása mindenféle apró, a nők '
által tökéletesen és észrevétlenül alkalmazott trükkel. Dolgok el-
pakolása, kérések elfelejtése, kötekedések a házirend megszegése
kapcsán stb. De a sorban megvan a rebbenéstelen szemmel elő- i
adott hazugságok sora. Ezek alkalmazásával már akkor megnyer-
ték a harcot, mielőtt bármi is elkezdődne.
Amennyiben ügyesen alkalmazzák ellenünk a fogásaikat, akkor
pontosan az történik amit Szun-ce ír:

A felfordulás a rendből keletkezik, a gyávaság a bátorságból,

a gyengeség az erőből jön létre.

Tehát mivel mi férfiak többnyire "bátrak", erősek és néha rend-

szeretők vagyunk (a férfiak más módon rendszeretők; be kell val-
lanom, azért tettem a bátorságot idézőjelbe mert kevés bátor fér-
fit ismerek), ezektől a valamilyen módon minden férfinél meg-
levő tulajdonság októl kell bennünket megfosztani. Erősségeink
elvitatása rendszerint még a házasság romló szakaszában indul be
azzal, hogy megkérdőjelezik azokat: "Ez neked rend?" "Ez ne-
ked pontosság?" "Szerinted ennyiből ki lehet jönni?" stb. Ezzel
a nő előnybe kerül, mert a mi rendünk helyett az ő rendje áll
be, ami viszont neki otthonos terep, nekünk állandó megaláz-
tatás.
Itt lép be a tér birtoklásának alapvető stratégiai kérdése a férfi
és a nő közötti a harcba: kiszorítanak bennünket a lakásunkbóL

-396-
 Más rendet kreálnak a régi helyébe, és ezzel elfoglalják helyeinket.
A gyerekek megszületése rendszerint helyhiányt idéz elő, a nő
területe a gyerekekével egybevonód ik-tehát növekszik-, termé-
szetesenami "vackainkat" kell összébb vagy kipakolni, bárhová
eltüntetni. Így szerzik meg a nők a lakást. Ha nagy átalakításba
kezd egy asszony, ez gyanús körülmény lehet. Ki a fene bíztatta
fel, hogymost nekiáll, pedig hét éve eszébe semjutott ilyesmi, sőt
fel éve, amikor a fe lj javasolt valami hasonlót, ellenállt neki. E mö-
gött nem árt feltételezni, hogy egy idegen erő működik, melynek
a helyét virtuálisan elkezdi kialakítani, és ezzel bennünket kiszo-
rít a saját reális és virtuális tereinkbőL De jelző momentum lehet
az is, ha olyanokat eszik-iszik, amiket nem szokott, olyan színe-
ket kezd viselni, amit mi nem szeretünk - ez nyílt kihívás. Új
szagok, illatok bukkannak elő stb. Gondoltam, kipróbálarn -
mondja a nő, de velünk előzőleg nem szagoltatta meg, tehát biz-
tosan nem nekünk, nem miattunk vette. De pont ilyen hely-
foglalás (csak kellemetlene bb formában) az a hangorkán, amit
a "hörcsökös" asszony ránk zúdít, egyszerűen nem lehet ettől
létezni. "Felső cé" -ben minden rossz.
Viszont a nő lendületének megtörését mutatja, ha a hirtelen
magabiztosságából egyszerre kibukkan a verbalizmus - a nő csak
mesél és mesél. Ez esetben vélelmezhetjük, hogy valami nagy
győzelmet értünk el, illetve ha nagyon okos a nő, félrevezető had-
művelet folyik ellenünk. De ilyen azért kevés van. Valószínűbb,
hogy szakítottak vele, és így akar túllenni a dolgon.
Ha a nő "erős" - tehát jól néz ki, anyagilag is "rendezett",
de nekünk sajnos konfliktusunk van vele -, meg kell találnunk
a módját, hogy irányítani tudjuk. Ez nem egyszerű feladat. Ott
kell nyomulnunk , ahol nem számol velünk.

Aki ezer mérfóldet akar megtenni úgy, hogy közben ereje ki ne

merüljön, az meneteljen olyan területen, ahol ellenséget nem
talál.

Az akcióba be kell vonni barátokat, akik esetleg rá tudnak szállni

az ő barátnőire. Ha ágyjelentigjutnak, akkor az a nő már velünk
fúj egy követ, mert barátunk megfordíthatja. Ráadásul rendsze-
resen informálhat bennünket.

-397-
 Aki támad és feltétlenül hódítani akar, az ott támadjon, ahol
nem tudnak védekezni.

A nőt meg kell téveszteni, mást kell neki mutatni, mint amit ép-
pen mutatnán k természetes viselkedé smódunk ban; erre ugyan
gyanakod ni kezd, de ha kitartóan és főlegjól csináljuk, akkor be
fogja venni a cselt. De ne bízzuk el magunkat, sőt legyünk ébere b-
bek, mert ő is mást mutat, mint ami a formája. Tetteti magát,
és mindenár on bomlasztani, elbizonytalanítani akar bennünke t.
Főleg olyan kijelentés ekkel, melyekről tudja, hogy elevenünk be
vág, zavar és idegesít bennünke t. Ezek a "mások mondják rólad"
típusú meglepően hatásos szövegek, valamint gyarlóságaink apo-
kaliptikus méretűre nagyítása. Ha néha nem érünk rá valami szol-
gálatra, akkor "sose bírsz ráérni", ha elmulasztunk egy pirosbetűs
családi ünnepet, akkor "soha eszedbe nemjutna felköszönteni"
-halljuk. De vannak aljasabb, altestiesebb kifogások is. Férfiúi po-
tenciál elégtelen volta, gyors túllevés a dolgokon , noha miattuk
van, mert "fejfajós" nővellenni rém idegesítő. Ezeket a nők szo-
rult helyzetbe n sosem átallják felhasználni. Mit felhasználni? Fű­
nek-fának tetjeszteni, ha úgy gondolják , valamit segít nekik.
Ha sikerül a megtéves ztés, akkor előbb-utóbb védekezésre
kényszerü l a nő, ha képesek vagyunk irányítani a folyamatokat
egykettőre nyerésre állunk. Ennek fontos kelléke, hogy mi temati- ·
záljunk, nekünk kell meghatár ozni a vita síkját, amiről beszélünk.
Ezt pedig a gyenge pontok ismerete alapján tudjuk megtenni, me-
ly eket haszoros kapcsola tbóljövün k ki, általában ismerünk.
Általában a vitás konfliktu soknál gyorsnak kell lenni. Amint ;
a botrány kirobban, teljeszteni kell a verziónkat, főleg a barátnők ;
nekünk szimpatikusabbjai között, akik aztán majd befolyásolják~
helyettün k a többieket , mert ezek nekik nagyon izgalmas hírek,
valósággal megőrülnek értük. Szerencsés, ha van egy-két okosabb"'
barátnő a társaságban, mert csak ezekkelle het valamire menni. ·=
Ők képesek megérten i a közléseket, és megfelelően tovább is tud-\~'
ják adni azokat. És persze lehetséges bizonyos szolgáltatások cse~,:
réje a későbbiekben, ha te nekem most ebben segítesz, én is segí':'"
teni fogok olyan természetű dolgokban, amikre neked szükséged,,
lesz. Nem fogják elhinni- szükség szokott lenni rá! Mert fene-;
mód kívánesi természetű ám az "asszonyi állat".

-398-
 Ha butuska barátnők vannak csak kéznél, akkor se csügged-
jünk, mert velük is lehet eredményt elérni, bár nem sok remény
van arra, hogy megértsék a dolgokat. Érzelmileg ők is mindent
felfognak, és ezek alapján adnak tovább minden információt.
Fel kell készülnünk, hogy Testbeszéddel fejezzük ki igazunkat,
és véleményünket néhány szavas mondatokban foglaljuk össze.
Ne legyen több mondandónk 3-4 mondatnál, mert összezavalja
aszóban forgó barátnőt (gondoljunk a nőknek szóló reklámokra:
érzelmesek, rövidek, elképesztően buták, de roppant hatásosak).
Szánjunk rá egy estét, és nézzünk meg néhányat közülük. Figyel-
jük meg, milyen mozdulatokat tesznek a színészek, hogyan hang-
súlyoznak, amikor azt állítják: "ez a legjobb", "biztos vagyok
benne", "nekem elhiheti" stb. Aki elszánt, vegyen néhány test-
beszéddel foglalkozó könyvet, és gyakorolja be a fontosabb "saj-
nálj meg, ki vagyok borulva, nekem van igazam, őszinte vagyok",
továbbá "jó vagy nálam" gesztmokat, testhelyzeteket, ezek ké-
sőbb is hasznosak lesznek. Vigyázzunk, algoritmusokat (vegye le
a kézibeszélőt, várja meg a búgó hangot, tárcsázzon) ne adjunk
fel az ilyennek, mert azt biztosan összekeveri! Persze az eszét el ne
felejtsük megdicsérni: "tudod, ezt csak neked mondom el, mert
te olyan okos vagy és megérted".
Meg kell bontani a kapcsolatot az ellenfél egységei között.
Ha nők az ellenfelek, akkor könnyű a dolog, feltéve hogy körül-
tekintőenjárunk el. A legjobb az, ha valamelyik barátnőnek el-
mondjuk, hogy a másik ezt meg azt mesélte róla bizalmasan - itt
egy valós titkot elferdítve kell elmesélni, a közlés aztán megteszi
a magáét. Ha jól manipulálunk, úgy összezavaljuk és megosztjuk
a barátnői klán t, hogy rövidesen nem lesz elég idejük velünk, az
igazi ellenséggel foglalkozni, mert alaposan ellesznek foglalva az
egymással való veszekedéssel, a barátnőjük támogatása helyett egy-
másnak esnek. Persze készüljünk fel, ha ügyetlenek vagyunk, a nők
rájönnek a trükkrc, s mindannyian nekünk fognak esni.
Mi válasszunk meg az időpontokat.

Ezért ha tudjuk a csata helyét és tudjuk a napját, akkor lehe-

tünk akár ezer mérfóldnyire is, képesek vagyunk megvívni a
harcot.

-399-
Esetünkben a hely nem annyira fontos, persze jobb, ha ottho-
nos környezetben vagyunk, mert hazai pályán magasabb a férfi-
hormon-termelődés. Angol kutatók focimeccseket vizsgálva meg-
állapították, hogy az otthoni meccseken a saját területét védő állat
ösztönei ébrednek fol a focistákban, és ez fokozott hormonter-
melésre készteti a fiúkat, tehát jobban küzdenek, mint idegenben.
Az idő lényegesebb kérdés. Akkor csapjunk össze -legyen az
beszélgetés, találka-, mikor spi cc en vagyunk. Nem árt, ha kihasz-
náljuk azokat a havi időpontokat, "nehéz napokat", amikor a nők
zavartak, szétesettek, bizonytalanok. Nyugtassuk meg magunkat
azzal, hogy ők sem szoktak törődni korábbi veszekedések kiroh-
hantása kapcsán azzal, hogy nekünk másnap nyugodtnak kelllen-
n ünk, mert fontos üzleti ügyeink vannak, döntő tárgyalásunk
lesz, anyago t kellleadnunk vagy egy hete rossz a kocsink és a sze-
relőnk nem tudja, miért.
Legyünk olyanok, mint a víz, "a víznek sincs állandó for-
mája"- tanít Szun-ce. (Vagy ahogy Hérakleitosz mondta: nem
léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.) N e tudjanak megfogni ben-
nünket. Ehhez persze nagyon tisztának és bölcsnek kell lenni,
ami azt jelenti, hogy nem is keveredünk ilyen kalamajkákba.
De az ember már ilyen gyarló, és az ösztönei sajnos beleviszik
a bajokba, mint ahogy mindig is vitték.
Ha látszik, hogy elhúzódó csatározásokra kell készülni a nő
és rokonai, valamint a mi klánunk között, akkor jól tesszük, ha
felkészülünk rosszhiszeműségből is. Amit legkönnyebben valami
sötéterr látó saját nőrokon tud alkalmazni. Amikor még úgy néz
ki, hogy a dolgokat ellehet békésen is rendezni- vagy ezt akarják
velünk elhitetni-, akkor kell valaki a csapatban, aki okvetlenül ,
mindenben rosszat lát: hátha csak be akar csapni téged stb. Aki
már volt magánéleti krízisben, az tudja, hogy ha mondtak neki
ilyesmit, nem hitt benne, mégis ennek a pesszimistának lett igaza. .
Mert az esetek jó részében a rózsaszínű "egyezzünk meg béké-
sen" időben kezdik főzni nekünk a mérget.
Miközben stratégiánk állandó, győzelemre törő, a taktikánk .
legyen változó:

Egyszer legyen gyors, akár a szélroham, máskor azonban nyu-

godt, akár az erdő; egyszer úgy törjön előre és úgy pusztítson,

-400-
 akár a tűzvész, máskor legyen mozdulatlan, akár a hegy; egyszer
legyen kiismerhetetlen, akár a sötétség, máskor meg úgy mo-
zogjon, mint a mennykőcsapás.

Szun-ce ezen, a hadseregekre vonatkozó javaslatai kiválóak, nem-

csak bölcsességük okán, hanem azért is, mert alkalmazhatóak.
Milyenjó dolog megzavami az ellenfelet, aki egyszerre csak nem
ismeri ki magát rajtunk. Csak azt látja, hogy furcsák vagyunk,
"elszálltunk", és ugyanezt lesz képes megállapítani aszőke b uk-·
sikból összeálló "agytröszt", amin a barátnők kávéház sarkában
izgatottan "tanácskozó" testületét kell érteni.
De haladjunk tovább. Nem szabad olyanban bízni, hogy a má-
sik megenyhül vagy majd engedékeny lesz (nem szokott az lenni).
Erről válóperes bírónőket kérdeztem meg - vannak köztük jó
fejek is, én legalábbis ilyenekkel találkoztam, de hallottam róla,
hogy ez egy rettenetes frusztrált társaság. Ha van eszük, akkor
azért, ha nincs, akkor meg amiatt.
Nem szabad úgy nekimenni egy válópemek , hogy nem aka-
runk nyerni, mert akkor biztos elbukunk. Ha mindenkép pen
nyerni akarunk, az is baj forrása, azért sokszor akkora árat kell
fizetnünk érte, amit sokáig nyögünk majd. Ne guruljunk gyorsan
méregbe, mert előfordul, "hogy tiszteletlenül bánnak" velünk.
Ne legyünk túlságosan kényesek a tisztességre, mert akkor "köny-
nyebben megszégye níthetnek" bennünket . Végül az is baj, ha
valaki "túlságosan szereti az embereket , azok sok gondot okoz-
hatnak neki". A nagy mester ezeket az intelmeket a hadvezérre
leselkedő öt veszedelemben formulázza meg - a kínaiaknál az öt
egy kitüntetett szám, és máig szeretik alkalmazni.
Legyünk gyanakvóak: barátnőnkneki szerelmünk nek/felesé-
günknek bárhollehe tnek hívei/kém eia mi társaságunkban. Nem
árt tehát, hogy óvatosak legyünk velük, ha régi-új emberek
bukkannak fel. Különösen akkor célszerű ez, ha nagy a tét. Ha rá-
jövünk, mi az illető szándéka, tömjük tele a fejét megtévesztő
információ kkal-lehet , hogy ő lesz a következő férj. Ugyanúgy
a békülési ajánlatokat is óvakodva kell kezelni, főleg akkor, ha
semmi oka nincs a nőnek békét kötni, vagy korábban hasonló
helyzetekben ezt soha nem tette. Legyünk nyugodtak , nem vá!-

-401-
tozott meg, valami terv vagy csapda lapul meg a háttérben. Ahogy
a mester írta a hadvezérről:

Ha semmi sem kényszeríti erre, mégis békét kér, akkor valami

titkos tervet forral.

Nagyon fontosa k a családi kapcsolatok. Szerencsés, ha egy nézet-

eltérés sorána mi verzión k hangzik el először, az sem baj, ha nem
mi mondju k a nő szüleinek, hanem egy más férfi rokon vagy
egy sógor, illetve sógornő. Saját klánunk at fegyelm ezetten mö-
génk kell állítani, de semmi egyéni akciót nem szabad engedni.
Mindig mi legyünk azok, akik megmo ndják az időpontokat és
kijelölik a feladatokat. Különb en zűrzavar támadhat, ezt a szem-
benálló nő(k) ösztönből azonna l kihasználja (kihasználják). Ne-
kem volt olyan barátom , akire a kellő figyelem hiánya rniatt tu-
lajdon anyja vallott, holott az lett volna a feladata, hogy mentve
a menthetőt, rnellette tanúskodik. Mindig vannak jó időpontok,
amikor lépni kell. Azt eldönte ni, hogy valóban jó-e megten ni,
amit akarunk , nem egyszerű kérdés.

[... ] ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat, akkor a

győzelem nem maradhat el; s ha ismerjük a toldet
és ismerjük
az eget, akkor győzelm ünk tökéletes lesz.

Ez az, ami a rni kultúrk örünkb en sajnos már nem elég. Az ellen-
ség jórészt kiismer hetetlen - sokan még maguka t sem ismerik.
Nem divat önmagu nkat megism erni, mert akkor szembe kell
nézni gyarlóságainkkal. Ehelye tt jó pénzért rábízzuk magunkat
olyan embere kre, akik abból élnek, hogy mások lelkével foglal-
koznak - ezek aztán tesznek róla, hogy előbb-utóbb elhiggyük,
hogy nem is vagyun k rosszak, inkább a másikak azok. Így pedig
hiába ismelj ük az eget és a földet, bajosan győzhetünk. Végül rend- ·
szeresen és alaposan gondolj uk át a történteket, beszélgessünk róla
barátainkkal, ne sajnáljuk az időt erre. V olt barátnőnk, feleségünk
úgyis tízszer ennyi időt fog ráfordítani.
A fentebb leírtak hasonlósága a valósággal csupán a véletlen
műve, hiszen az embere k becsüle tesek és egytől-egyig
jószán-
dékúa k- különö sen áll ez a nőkre.

-402-
 "[ ... J a nő rossznak van teremtve, természeténél
fogva szívtelen és núndenféle hitványságra haj-
landó, akinek minden törekvése csak arra irá-
nyul, hogy a ferfiút elcsábítsa."
(Manu törvénye)

A távoli Indiában, Krisztus előtt minimum 500 évvel már létezett

a Manu-kóclex-a tudósok persze vitatkoznak, hogy véletlenül
nem korábbi-e még 200 évvel a törvénygyűjtemény, de minket
ez most nem érdekel. Ebben az írásban a brahmanizmusn ak mint
vallásnak (és társadalmi rendszernek) fő szabályai, törvényei van-
nak lejegyezve. Nagyon alapos, részletekbemenő szabályozást
alkottak a hajdani szerzők, amely erősen védi a legfólső kasztot,
a brahminokat, valamint még a katonákat is, ez utóbbiak mindig
kellettek a hatalom fenntartásához, a többiek csak arra valók, hogy
e két legfőbb kiváltságos réteget szolgálják. A brahminok főként
szellemi dolgokkal foglalkoztak - ez nagyon komoly dolog volt,
ha belegondolunk a 2500 év távlatába. Cserébe rengeteg törvényt
kellett betartaniuk étkezés, tisztálkodás tekintetében. Az alattuk álló
a ksatriják, a harcosok (ezek közül kerültek ki a királyok), akik már
több mindent megehettek, mert a testi erő fenntartásához szüksé-
gük volt rá. A dolgozók, vagyis a vaí~ják vitték az állattenyésztést,
az ipart és a fóldművelést. A súdrák a legalsó kaszt volt, ők végeztek
rninden olyan munkát, amit a felsőbb kaszroknak nem szabadott,
az állatok leölését, a mosást stb. Ezek alatt rangban már csak a ná-
lunk páriáknak nevezett aszpri~ják állottak, ezek lehettek utcasep-
r6k, vécétisztítók, de tolvajok is. A kaszrrendszer fejlődése addig
ment, hogy a vasöntő például más kasztba tartozott, mint a kovács.

-403-
 Tulajdonk éppen akasztrendszer egy zseniális elnyomó talál-
mány volt, amelyet hihetetlenü l jól megvalósítottak. Az Indi át
meghódító álja népek ezzel tették állandóvá és biztonságossá a sö-
tét bőrű dravida népesség alávetettségét. Ezek a vallási alapon
emelt korlátok öngeljesztően biztosították saját fennmaradásukat,
és így az uralkodó rétegek védelmét. Minden alsóbb kaszt egy véd-
vonalat képviselt, mert saját tisztaságának megőrzésén éberen őr­
ködött. Az ilyen társadalmakban nem fordultak elő osztály- vagy
szegénységalapú lázadások, mert olyan nem volt, hogy másképp
is lehetne. Persze ehhez ki kellett nyilvánítani a törvény isteni
eredetét, és ezért egész vallást építettek köréje, amely aztán mű­
ködött magától, és még napjainkban is köszöni, jól van.
A rendszer virágkora egészen a buddhizmus térhódításáig tar-
tott, majd kissé hanyatlani kezdett. (De Indiában számos helyen
még rnindig ezen törvényi elvek alapján határoznak asszonyok sor-
sáról, vesznek feleségül leányt, házasítanak össze fiatalokat. A tör-
vény szerint például egy huszonnégy éves fiú már elvehet egy
nyolcéves lányt, ez a legalsó korhatár. Természetesen csak akkor,
ha szereti.) A vallási alapú kasztrendszer ma is él, maga Mahatma
Gandhi is respektálta bizonyos tekintetben. Mint egy 1921-es cik-
kében íJja, elfogadja akasztrendszert annak védikus formájában,
a tehenek védelmezését; leÍija hitét az isteni inkarnációkban, de
azt is említi, hogy a Bibliát és a Koránt is isteni eredetűnek tartja.
Gandhi nagyon következetes volt vallásosságában, még a modern
nyugati gyógyszerek beszedését is megtagadta.
A kasztrendszer nagy érdeklődést vált ki mifelénk, rnert na-
gyon idegen ami kultúránkt ól. Nálunk a másik elnyomásához
nem használnak vallási segédletet, hanem pénzt és a belőle faka-
dó hatalmat, ennek erejével oldják meg a gyengék, a szegények,
és persze a nők esetenkénti elnyomását is.
A katonák (ksatriják) nem egykönnye n törődtek bele a papi .·
uralomba, eleinte sokat lázadoztak a brahrninok ellen, ezért ezek
önvédelemből telerakták a törvénykön yvet saját kasztjukat óvó .
rendszabályokkaL Ha egy brahmin embert ölt, nem volt szabad':
megbüntet ni, kezét levágni, forró olajat önteni a szájába, fulébe; ·
ami fenyítés érhette, hogy vagyonával együtt száműzhették
Ám ha például egy súdra tiszteletlenül beszélt egy brahrnin-,;.
nal, akkor azzal szemben kíméletlenül alkalmazták ezt a forró-;-c

-404-
 olajos öntözgetős kúrát. Ez a törvénykezés aztán elvette a kedvét
a hetvenkedéstőL A brahminok, hogy saját fontosságukat még
jobban bebiztosítsák, egy vallásos elemekkel át- meg átszőtt teok-
ratikus uralmat valósítottak meg. Az élet minden területét vallá-
sos cselekedetekkel szabályozták-ez abban a korban teljesen el-
fogadott dolog volt. A kor embere készségesen elfogadott rnin-
den ilyen jellegű útmutatást, sőt igényelték is ezeket. A ebben
a korban élt görögök éppúgy, mint a kínaiak, hasonlóan alkal-
mazták.
Így isteni parancsnak fogták fel a húsevéstől, a tisztátlanságtól
való tilalmat, és féltek is megszegni ezeket (láttuk, erre a zsidók
is nagyon vigyáztak). Elvégre a lelkével nem játszik az ember.
A tisztátlanságtól való rettegés érdekes mai szemrnel, mert bármi-
vel meg lehet ölni egy kis állatot, például egy tetvet vagy valami
apró pondrót, és máriskész a baj. Aztánjöhetnek a bonyolult és
az európai szemével időrabló szertartások, a megtisztulás érde-
kében.
Mindez ma is élő dolog, mert a hindu-muszlim, hindu-szikh
összecsapások mögött gyakran ilyen tisztaság elleni rituális vétsé-
gek állnak. Ezek miatt robbannak ki hatalmas verekedések és el-
harapódzó öldöklések, mert máig nagyon komolyan veszik a val-
lási tisztaságot. A csetepaték forgatókönyve általában a következő:
a valamiért megsértődött muszlimok elkapnak egy szent tehenet
az utcán, melyből rnindenfelé csámborog néhány. (A hinduk még
a vonatot is leállí~ák, ha egynek netán a sínre van kedve feküdni.)
Az állatot aztán a békétlenkedők akkurátusan odavonszolják egy
hindu imahely elé, és ott levágják. Ezen aztán az amúgy roppant
békés, türelmes hinduk szömyen felháborodnak, és bosszúból
pénteki napon a mecset előtt nagy zenebonát csapnak, táncolnak.
(Erre a meg a muszlim hívek gurulnak méregbe, mert Allahot
nem szabad megsérteni.) Miután mindkét fél kellően dühös,
megvan a verekedés alapja is, és mivel mindkét közösségben sok
a fiatal, akik inkább radikálisak, mint megfontoltak, egymás
torkának esnek.
(Természetesen Pakisztán állami léte óta a régi sérelmeken túl
komoly politikai ellentét is megtalálható, is némely összetűzés
mögött. Gondoljunk például az elképesztő mészárlásokra, arniket
egymás ellen elkövettek 1947-48-ban. Manapság hallunk Amrit-

-405-
szárról, de ezek a mai keletű vérengzések kismiskák a két ország
különválásakor megtörté ntekhez képest. Egy angol százados eze-
ket Ílja egy 70 km-es útról: "Az út minden méterére jutott egy ha-
lott. Akadtak, akiket lemészároltak, másokkal a kolera végzett.
A dögkeselyűk annyira elhíztak, hogy fel sem bírtak szállni, a vad-
kotyák pedig olyan finnyásak lettek, hogy az út mentén heverő
hulláknak csak a máját ették.")
Ennyi bevezető után lássuk, mit gondoltak ezek az okos és
művelt emberek a nőkről. Először is fontos, hogy a feleség azo-
nos kasztba tartozzon a féljjeL

A gyerek sohasem tartozhatik magasabb kaszthoz, mint anyjá-

nak a kasztja.

A törvény az első feleséget emeli ki, a többinél nem számított, me-

lyik kaszthoz tartozik. V olt még egy bonyodal om: amennyiben
az apa volt alacsonyabb kasztú, akkor a gyerek törvénytelennek
számított, ami nagyon súlyos körülmén y volt. Érthető, hogy ilyen
törvénye k mellett mindenk i komolya n meggond olta, hogy az
eszére vagy a szívére hallgat-e.
Mint Büchler Pál egykori főgimnáziumi tanár és szanszkrit
fordító megjegyzi: a nő "egész életében gyámság alatt áll". Ennek
megfelelően gondosko dtak is róla. A nő csak egyszer mehetett
félj hez, a férfi megnősülhetett többször is, feltéve, ha volt neki mi-
ből. Ha azonban a nő mégis egybekel t egy másik férfival, megte-
hett e, de akkor törvényte len gyereket hozott a világra, aki kaszt-
javesztett lett, és csak a következő életében lehetett reménye,
hogy valamijob b is kinéz neki. Különben hét nemzedéket kellett
lelkének vándorolnia, amikorra megfelelő körülmén yek között
visszaszerezte kasztját. Ez szörnyű büntetés - gondolju k csak el!
Persze volt menekülési lehetőség: ha közben a szerencsétlen,
kasztonkívülinek született életét vesztette egy bráhminé rt vagy
bármilyen nőért, akkor megtisztult. Mindenk i ismeri az özvegyek .·
máglyára küldését. (Elteljedt és gyakran olvasható mese, hogy az
égetés a bűnös férjüket meggyilkoló özvegyek elleni védekezés
volt. Ha a férj meghalt, elégették mindjárt az asszonyt is, nehogy
tovább élvezhesse az életet. Aki csak egyszer is kezébe vesz valami
komoly könyvet erről a témáról, láthatja, hogy a korai útleírók sajá-

-40ó-
tos költeményeinek egyikével állunk szemben.) Az 1915-ben magya-
rul kiadott Manu törvényei kötetet jog- és társadalomtudósok gon-
dozták, akik alaposan utánanéztek ennek a rendelvénynek, és meg-
állapították, hogy ilyen esetelvétve fordult elő, s inkább a fejedelmi
udvarokban. "De máskülönben semmiféle törvényes kényszer alatt
nem állott az özvegy s teljesen saját elhatározásától és szabad akara-
tától fuggött, hogy vajjon féljét követi-e a máglyára vagy sem."
A hívők komoly vallási ismeretekkel rendelkeztek egy sereg-
nyi dolgot illetően. Pontos előírások szabályozták az összes tenni-
valókat, viselkedési eljárásokat. Ha valaki ment az úton, tudta,
ki mindenki elől kell kitérnie. Például a "beteg ember, a teher-
hordó, a nők, a védavégzett brahman, a király, a vőlegény elől".
Meg kellett tanulni igen apró jelekből megismerni a másikat,
ezért könyvtárnyi adatot tároltak a fejükben.
A nőknek, noha bizonyos értelemben nem voltak jogaik, meg-
adták a tiszteletet más formákban is. A fiataloknak tudni kellett,
hogy a tanító tiszteletet érdemel, de "az atya százszor nagyobbat,
mint a tanító, de az anya ezerszer nagyobbat, rnint az atya". Az ősi
szerzők jó pszichológusok voltak, tudták, amit ma nem mindig
veszünk komolyan, hogy az érzékiség mekkora veszedelem, és
még a bölcs tanítókra is veszedelemleselkedik a nő képében, aki
bűnbe viszi.

Ezért hát még a saját anyjával, nővérével vagy leányával se tar-

tózkodjék a bölcs ember magányos helyen egyedül, mert az
érzékek még a tudós embert is lenyűgözik.

Ugyancsak buzoghatott bennük a nemi vágy, ha ennyire kellett

inteni őket. Mert ezek az intelmek nem voltak soha alaptalanak,
ahogy ezt az Ószövetség törvénykönyvei ben is láttuk. A régiek
úgy tartották, hogy a meleg ernyesztőleg hat az erkölcsökre, és
felkelti az érzéki vágyakat. Magam is ezen a véleményem vagyok
saját és ismeretségi körömben szerzett tapasztalatok alapján.
Törvény szerint házasságot nyolc módon lehetett kötni. A leg-
előkelőbb változat a Brahma szertartás volt, arnihez egy feldíszített
leány, egy atya és ünnepélyes hangulat kellett, a vőlegénynek pe-
dig védákban jártasnak kellett lennie. A "leghitványabb a nyolc
közül" az, amelyben egy alvó leányt ront meg valaki, és ezután

-407-
veszi feleségül, de ide számít a részeg és az elmebajos nő "meg-
rontása és elcsábítása" is (ez a pa~ca-házasság). Figyeltek arra, hogy
olyan családból, ahol gyakori a betegeskedés, nem szabad leányt
;

választani. Onnan sem vettek lányt, ahol nem volt fiú - mert erre
j
1
ment ki a játék, a hímnem et általában fontosabbnak tartották, és i
azt gondolták, hogy a hímnemű nemző tulajdonságok erősebbek Jl
a nőneműeknéL
Bölcs elvek voltak forgalomban, ezek csak mára vesztették ér-
l
vényüket, arnikor általános a küllem mesterséges megváltoztatása
a nőknél:

Vereshajú, vagy kevéshaj ú, veresszemű, és fecsegő nőt se válasz-

l!
szon, sem olyat, amelyiknek kellemetlen neve van.

Olyant kell elvenni, amelyiknek "a járása, mint a hamsa-lúdnak

vagy az elefantnak". (Elnézegettem az elefantokat a tévében és az
állatkertben is, a fene tudja, rnitől szép a járásuk, a lúdról meg vég-
képp fogalmam sincs, rniként mehet, de ha a rnieinkhez hasonlít,
akkor még inkább csudálkozom. Hiába, minden nem klappalhat
a régiek körül sem. A görögöknél a női szem szépségének, a tehén
szeme volt rnintaképe.)
Ha megvolt a házasság, akkor jöhette k a gyerekek -legink ább
fiú, a lány csak mellék termék nek számított, mert fiút akart min-
denki, és ritkán nyugodtak bele, ha nem sikerült. Erre a minden -
képpen való fiúcsinálásra volt is egy intézm ényük- de erről később.
Arnikor megszületett a gyerek, minden ki tisztátianná vált, az
összes rokono kat beleértve. Ez valami rettenetes tömeget jelen-
tett, mert a vérrokonság hetedízig tartott az oldalágakkal együtt,
rnindaddig, amíg az emléke zetben élt. Nyilván valahogy meg
kellett tisztulni, és ehhez szakértő tanító brahrninra, a védák isme-
rőjére volt szükség, aki valami honorá riumot kapott
- ingyen
már akkor sem volt szokás dolgozn i. Tehát ahogy ma monda -
nánk, betonbi ztos üzlet lehetett. Tisztátlan lett minden ki akkor
is, ha meghalt valamelyik rokona, sőt az is, aki részt vett a halotti
menetb en, de ettől könnye n meg lehetett tisztulni: "ruhástúl va-
ló fúrdés, tűz érintése, áldozati vaj evése" - ez volt a recept.
Ha szertartás közben imádkozni kellett, a nőknek nem kellett
mondan iuk a szöveget, mert úgysem tudnák azt megtan ulni- vél-

-408-
ték. Még a brahmin feleségének sem kellett imádkoznia, ha esti
áldozatot mutatott be az ura helyett. (Persze helyettesíteni őt,
arra jó volt.)

[... ] a nő semmit se tegyen a maga akarata szerint; gyermekko-

rában az atyja, asszonykorában a fétje, özvegykorában a fiai ren-
delkeznek felette.

Igen bölcsen megkövetelték a nőtől, hogy legyen jókedvű, szor-

galmas, gondos, takarékos stb. Ez a jókedv nagyon érdekes, mert
mindenhol nagyra értékelték a kedélyt és a derűt a történelem
során, csupán ma nem számít fontos tényezőnek, mert rnindenki
kedvére alámerülhet az elektronikus magányba, nincsen szüksége
jókedélyű társra. (Ezért is van talán annyi szétesett személyiségű
szomorkodó.)
Mindenkinekjogában áll hibátlan árut vásárolni, ezt komo-
lyan vették. Ha egy balekra rásóztak egy hibás lányt - például nem
volt szűz, de azt mondták róla, vagy egyéb fogyatékossága volt,
de nem vallották be, akkor a királynak kellett a harnis tanúságte-
vőt keményen büntetnie. Mert a rendes állapotú nő álláspont-
juk szerint mindenkinek járt. A szerencsésen megkötött házasság
azonban nem volt mindig felhőtlen- ahogy sehol sem az-, kel-
lett valamilyen eszköz, mellyel fegyelmezni lehetett. Ez általá-
ban a sima verés volt, de koronként és népenként eltérő módon
alkalmaz ták.
Indiában rendesen szabályozták ezt is. Manu törvényeinek
299. paragrafusa így szól:

A feleség, fiú, rabszolga tanítvány vagy édes fivér, ha valami

hibát követtek el, megverhetők kötéllel, vagy pedig bambusz-
náddal.

A 300. paragrafus hozzáteszi magyarázólag:

De csak hátul és semmiképpen sem a testnek nemesebb részein;

aki ettől eltérően üti őket, az legyen éppen olyan vétkes, mint
a tolvaj.

-409-
Tehát keményen rendet tartottak, a tolvaj is súlyosan lakolt. Az
előkelő származású (például ksatrija) tolvajt is, akár férfi, akár nő,
kivégezték, amennyiben drágakövet lopott- ez volt a legértéke-
sebb. A kéz és láb levágása szintén közönséges büntetésnek számí-
tott, sőt még a láb felének a levágását is ismerték.
Nagyon komolyan vették a hűséget. Ha egy férfi egy másik
feleségével házasságot tör, "borzalmat keltő büntetésekke l bé-
lyegezze meg a király" (352. Paragrafus). Ellehet képzelni, mit
műveltek velük, mert abban az időben a borzalom foka máshol
állt, mint manapság. Ebben ott lappangott a kasztok keveredésé-
tál való félelem. Felfogásuk szerint a tisztátlan emberek születése
nagy bajt jelentett a társadalomra nézve, ezt semmilyen módon
nem lehetett eltűrni. Még azt is büntették, aki férfi létére más
feleségével szóba ereszkedett - ettől pénzbírságot szedtek be.
Tapasztalatok szerint a hűtienségi esetek beszélgetésekből indul-
nak. De nem büntették meg ilyenért az énekesek és vándorszí-
nészek feleségeit és a férjeket. Azokat a férfiakat sem büntették
meg, akik "saját feleségük után tartják fenn magukat; mert hát
ezek az emberek maguk küldik a feleségeiket másokhoz, vagy
pedig otthon elbújva engedik őket vétkezni". Az üzlet az üzlet,
talán ezzel is magyarázható, hogy Indiában az angol uralom
alatt egy darabig viszonylagjó l kijöttek egymással az angolok és
a gazdag indusok. Similis simili gaudet (Hasonló a hasonlónak
örül).
Ha egy leány tehát elvileg szabad állapotú volt, s egy felsőbb
kasztbelivel hált, azt nem ítélték el semmi módon; itt a törvény-
hozók gondolkodta k, és nem nehezítették meg a maguk dolgát,
ha egy kis változatasságra vágytak. De ha egy alsóbb kasztúnak volt
a szeretője, akkor erős szabafogságra lehetett-kelle tt vetni.
Ha egy férfi megerőszakolt egy leányt, annak, rögtön le kel-
lett vágni két u]át, és tetemes pénzbírságot is behajtottak rajta.
Ismerték az azonos neműek közötti szerelmet is. Ha lány lánnyal
szeretkezett, akkor "annak a leánynak a számára pedig, aki meg-
ront egy (másik) leányt" pénzbírságot kellett fizetni, és nyilván ne-
velő célzattal kapott még tíz vesszőütést. Ha asszony tette lány-
nyal ugyanezt - gyakori lehetett -, azonnali ítélettel sújtotta a '
törvény: levágták két u]át, megborotválták a fejét, és szamárhá-
ton végigvezették a városon.

~410~
 Ha egy asszony megcsalta a férjét, azzal már keményebben el-
bántak: "azt kutyákkal (szakítassa szét és) falassa fel a király egy
olyan helyen, melyet sokan látogatnak". A férfit ugyanilyen bű­
nért izzó vaságyon végezték ki, mégpedig úgy, hogy "(a hóhé-
rok) folyton helyezzenek alája fahasábokat". Még belegondolni
is rossz, mi lenne manapság itt Budapesten, ha bevezetnék ezeket
a büntetéseket. Az egyik sarkon kutyák tépnének szét elevenen
nőket, a mások oldalon megjól fűtött vaságyakon szenvednénk
ki mi férfiak, és néző csak az elaggott korosztályokból akadna,
mert szinte mindenki érintett lenne a dologban.
Ha egy súdra elkapott egy nőt, aki származásilag felette állt,
annak levágták a tagját (vagyis azt a szervet, amellyel a vétket esz-
közölte). A törvénykönyv paragrafusok során át taglalja, hogy
ha ilyen-olyan kasztba tartozó szeretkezik egy másikkal, így-úgy
kell meghalnia. Kivételt a brahmin képezett, ennek legrosszabb
esetben leborotválták a fejét, és pénzbüntetésre ítélték. "( ... ] a töb-
bi kaszroknállegyen olyan büntetés, mely halállal végződik" (379).
Ami még érdekesebb: ha brahrnin őrizet alatt nem álló, azaz nem
tulajdonban levő nővel szeretkezik, akkor ötszáz pénz a büntetése,
"ezerre pedig, ha egy legeslegalsó (fajhoz tartozó) nővel (teszi)".
Tehát a súlyosbító tényező az volt, hogy összeadta magát egy al-
sóbbrendű emberrel, minél nagyobb volt a különbség lefelé, an-
nál nagyobbnak számított a vétek.
Mivel a nőknek nem lehetett vagyonuk, arnint a rabszolgának
sem, minden, amivel rendelkeztek azé a férfié volt, akinek a fel-
ügyelete-őrizete alatt állottak. Ebből az őrizet kifejezésből az kö-
vetkezik, hogy nem bíztak meg a nők erkölcseiben -ezzel egyéb-
ként nem voltak egyedül, mert amodern korig alig volt társada-
lom, ahol ezt megtették volna. A nőre amúgy is vigyázni kellett,
mert "a nő egyáltalán nem való arra, hogy önálló legyen". Kicsit
odébb pedig ez a megállapítás olvasható:

[... ] ez az összes kaszteknak legfontosabb törvénye, törekedje-

nek őrizet alatt tartani feleségüket, még a gyengeerejű terjek is.

Viszont bölcsen megkövetelték azt is a férjektől, hogy az előírt

időben meg kell közelíreniük az asszonyt, akárcsak a zsidóknál.
Ha pedig ezt a férfi nem tette meg, gáncsolandó volt. Semmi kéz-

-411-
vagy taglevágás, nem voltak hülyék, akik a törvénygyűjteményt
összeállították, nem akartak maguknak kárt okozni. Ugyanis tel-
jesen biztos, hogy mind férfiak voltak. Tudták, hogy a nőt nem
lehet megóvni a kihágástól, akármennyire is vigyázzák őket, azt
gondolták, jobb, ha a nő vigyáz magára a lelkiismerete révén, nem
pedig a strázsa, bármennyire kipróbált is.
Nagy szégyennek számított, ha a nő ivott, csavargott, kimara-
dozott. De leírják a férfifaló nőt is:

Ezek nincsenek tekintettel a szépségre és nem törődnek a korral;

legyen az illető férftú akár szép, akár csúf, bizony szerelmesked-
nek (vele) mert így gondolkodnak: csak legyen férfi.

Erre a nőre ma azt mondanánk sommásan: nagy kurva. De a nők

relatív megbecsülése mellett tisztában voltak azzal is, hogy mifé-
lék. Erre utal ez a szakasz: asszonyokért nem lehetett semmilyen
szent szertartást bemutatni,

[... ] mert az asszonyok, gyarlók lévén és nem (ismervén) a szen-

telt szövegeket, (olyanok, mint maga) a hazugság; ez a megálla-
podás.

Ebben rnindenki egyetértett- kivéve a nőket, de ki kérdezte őket,

arnikor még vallási tekintetben sem számítottak?
V olt egy érdekes elvük: ha egy csapodár nő valahonnan ösz-
szeszedett egy gyereket, az automatikusan azé lett, akinek a tu-
lajdonát a nő képezte. Érdekes a sorrend, ahogy a törvény ezt
felsorolja: "a tehén, ló, teve vagy rabszolganő (szülése)" esetében
a megszületett borjú vagy gyerek nem azé, aki azt nemzette, ha-
nem a gazdáé. Világos!
A fejezet elején ígértem, hogy sort kerítek a nemzés egy érde-
kes esetének tárgyalására, ez pedig a nemző helyettesítés, amit
nijoga névvel illettek. Családon belül (sógomak, nagybácsinak stb.)
nem engedték a közösülést a nőkkel, ez tabunak számított, erre
az esetre kasztvesztést helyeztek kilátásba, de volt egy eset, ami-
kor a férj nem tudott gyereket összehozni az erősen őrzött fele-
ségnek (ha nem őrizték volna annyira, nyilván ment volna a do-
log). Ezért ha semmiképpen nem ment előre az ügy, akkor a férj

-412-
fiútestvére vagy valamelyik rokona törvényesen az erre felhatal-
mazott feleséggel nemzhetett fiú saljadékot. (A helyettesnemzést
lásd a zsidóknál is.)
A recept egyszerű volt: hancúrozni nem lehetett - mert nem
élvezésre ment ki a dolog-, hanem komoly rokoni-testvé ri segít-
ségről volt szó. Olvasztott v~ kellett hozzá, majd "szótlanul, éjnek
idején az özveggyel nemzhet egy fiút, de egy másodikat semmi
esetre sem", nehogy rákapjanak a dologra.
Ha semmilyen módon nem lehetett gyereket összehozni vagy
az asszonyt rendben tartani, akkor jöhetett a válás. Ha a férjet át-
verték, azaz olyan asszonyt adtak neki, amelyiknek rejtett hibája
volt, de ezt letagadták (beteg volt vagy ledér), akkor érvénybe lé-
pett a visszaválrási garancia.
Ezek a törvények egyébként döbbenetes módon a zsidó tör-
vénykezésben is szerepelnek, hasonló megfontoláso k környeze-
tében lásd ott.
Ha az asszonynak nem volt ilyen nyilvánvaló hibája, hanem
csak gonosz volt és veszekedős, erre egy bölcs törvényt alkalmaztak:

Egy esztendeig tűrje meg a férj azt a feleséget, amelyik gyűlöle­

tet tanúsít vele szemben [... )

De jó lenne ma is egy ilyen törvény, hányan kezdhetnéne k új éle-

tet, új esélyekkeL
Persze akkor a nővel kapott dolgok a féljnél maradhattak, ma
már ezt nem lehetne kivitelezni. Nyilván ezt vitatták is rendesen,
és nem lehetett könnyű kihámozni az igazságot a különféle kasz-
tokhoz tartozó cselédek vallomásaiból meg a rokonok hazudozá-
saibóL Egy esetben nem lehetett kifogni a haragvó, gyűlölködő
nővel. Azt az asszonyt, amelyik olyan féljet gyűlöl, aki elmebe-
teg vagy kasztiavesztett lett, illetve tehetetlen, azaz nem tudott
vele hálni, azt gyűlölhette-mert ami jár, az jár.
Súlyos dolognak számított, ha a nő részeges volt, engedetlen,
gyógyíthatatlan beteg, verekedő vagy pazarló, az ilyet "minden-
kor pótolni lehet (más nővel)". Az olyan nőnek is kiadták az út-
ját, amelyik csak leányokat szült- férfi kellett, mert csak az szá-
mított, lányra nem lehetett semmilyen vagyont hagyni. Az ilyen,
csak lányt szülő asszonyokat a tizennegyedik évben lehetett elkül-

-413-
deni. (Azért hagytak időt a kísérletezésre.) Nem tudták, hogy eb-
ben a kérdésben a férfiak a hibásak.
Azt a nőt, amelyikn ek gyerekei mind meghaltak, tíz év után
lehetett elküldeni, "de tüstént azt, aki civakodó". Nem szerették
a hisztériázó, bosszúval fenyegetőző nőket. Azokat, akik folyton
megharag udtak valamiért, ott helyben fogságba lehetett vetni
- morogjon ott, amennyit csak akar. Nem lennék igazságos, ha
nem jegyezné m meg: minden rossz tapasztabtuk ellenére a sze-
relmi házasságban hittek, és aszeretet et nagyon tontosnak tartot-
ták a családi boldogság szempontjábóL
Mindenn ek a tetejében a túlvilági fenyegetettség volt a legbor-
zasztóbb, amitől a lélekvándorlásban hívő népek komolyan fél-
tek. Az, aki az érzéki élvezetek rabja- lehettek jópáran - halála
után is lakolni fog, olyan po kl okba kerül, "hol a kardlevelű erdő­
ben kell bolyongania, s hol megsütik, megfőzik üstökben, szét-
marcangolják vadállatok", és a tetejébe még nagyon rossz újjászü-
letéseken kell keresztülmennie.

-414-
Mielőtt ebbe az izgalmas térnába belebocsátkoznánk, néhány
alapvető ismeretet elevenítsünk fel. Nem a muszlimok találták fel
a többnejűséget, létezett már korábban az ezt megelőző történel-
mi korokban, elsősorban akkor, amikor relatív jólét uralkodott
az adott társadalomban, és egy férfinak lehetett akkora jövedelme,
vagyona, hogy több nőt tudott eltartani. Ez az egész ókorban ál-
talános volt. Persze az asszonyok némileg kevesebb joggal rendel-
keztek, mint a monogám házasságban élő más népek asszonyai,
viszont relatív jólétet élveztek egész életükben.
Mi, európai férfiak mindig enyhe irigységgel és sóvár fantá-
ziával hallgatjuk, hogy egy igazhívő mohamedánnak törvényesen
négy felesége lehet. Az ágyasi intézmény olyan országokban, ahol
a férfiak még ténylegesen a hatalomban vannak, nincs eltörölve.
Igaz, szeretőt lehet az EU-ban is tartani, bár meg nem monda-
nám, hogy a vonatkozó joganyag hogyan szabályozza, egyálta-
lán EU-konform dolog-e. Valószínűleg az, mert a politikusnak
és politikusnőnek egyaránt van alkalmasint szeretője, amint erről
időnként értesülünk, ha valamelyikre megharagszik a média.
Felénk ezeket a többletnőket - mivel egymásról nem tudhat-
nak - titkolni kell, ami bonyolult dolog.
Mifelénk arra gondolnak, hogy remek helyek lehetnek, ahol
több nőt is lehet legálisan tartani. Persze a média (kiváltképp a fe-
minista szerkesztőnők) szeretnek azon lovagolni, hogy az ilyen
többnejes helyeken hallatlan dolgokat lehet tapasztalni- mármint
a nők elnyomása terén.

-415-
 Erre a tényre nincs mit mondani, ahol elnyomás van, ott el-
. nyomás van, a zsarnokságról már hallottunk ilyet Illyés Gyulától,
de ezek a dolgok relatívak. Nekünk Európában erős elnyomás-
nak tűnik az is, hogy a nők hagyományosan csadort viselnek ar-
cuk elfátyolozására, ezt kell hordaniuk idegen, nem a családhoz
tartozó férfiak előtt, amint kilépnek a házból. Ezzel szemben aki
figyelemmel kíséri a beutazható mohamedán országokat, érdekes
dolgokat tapasztal. Az ottani emberek ezt a legtern1észetesebben
fogadják, sőt ragaszkodnak hozzá, és azt nem értik, hogy mi miért
értetlenkedü nk ezen. Hiszen ha egy iraki nő leveszi az arcáról
a csadort, olyan neki, mintha nálunk valaki a bugyiját tolná le.
A szokások- tetszik, nem tetszik- különböznek , nekünk un-
dorító a még mozgó nyers hal darabolása egy japán konyhaaszta-
lon és ennek azon nyersen történő jóízű megevése. Más népek-
nél csemegének számít a hernyó és a pörkölt rovar elfogyasztása.
Ismét mások meztelencsiga, nyers kagyló mellett szeretnek ücsö-
rögni a terített asztalnál. A japánok otthon hősies cselekedet-
ként emlegetik, hogy "amikor Európában jártam, egyszer meg-
ettem a kolbászt". Hasonlóképp en mi, amikor afrikai utunkról
megtérve elmeséljük a szép, szőrös, sárga-zöld csíkos hernyó hő­
sies megebédelés ét, s ebből a dicsőségből fonunk koszorút fe-
jünk köré.
Törökország ban például az utóbbi tíz évben egyre több lány
visel csadort, pedig Kernal Atatürk még a múlt század húszas évei-
ben megkezdte az egykori török birodalom megreformálását.
1909-ben megszűnt a szultáni hárem, amihez az 1908-as felkelé-
sek vezettek - ezekben részt vettek a szultáni hárem hölgyei is,
akik lelkes reformpártiak voltak. 1926-ban szüntette meg a török
kormány a többnejűséget. Nem siettek vele, voltak fontosabb dol-
gok is, mint ennek a régi intézményne k a megszüntetése. Éppen
ott fordul elő a hagyományo khoz való visszatérés, ahol a legrégeb-
ben küzdenek ellene.
Nem lehet azt mondani, hogy akik csadort viselnek, egytől
egyig buták és műveletlenek- épp az egyetemeken lehet sok ilyen
lányt látni-, inkább azt, hogy ezek vállalják a vallást és a világné-
zetet. Akik azt gondolják, hogy a muszlim asszonyok buta bábuk,
azok ugyanúgy nem képesek megérteni, hogy nálunk egy egész-
séges, okos fiatallány miért megy el klarissza apácának.

-416-
 Mit ír erről a Korán "Allah a könyörületes és az irgalmas nevé-
ben"? A 4. szúra címe: A nők. A 3. versben ez áll: "házasodjatok
meg a néktek tetsző nőkkel: kettesével, hármasával, négyesével!"
De rögtön hozzáteszi az írás, ha nem tud valaki igazságos lenni
több nővel egyszerre, akkor vegyen el csak egyet, vagy egy olyan
rabszolganővel háljon, aki már megvan, így fejezi ki: "a jobbotok
birtokol".
Tehát egy igazhívő muszlim feladata nem abban rejlik, hogy
négy nőt tartson el testileg lelkileg, azaz mai kifejezéssel élve pénz-
zel és szexszel, hanem igazságosan kell szeretnie mind a négyet.
Ez az igazságassági követelmény rendszeresen előfordul, és felté-
tel az üdvösség szempontj ából, mert az igazságtalanság nagyon ko-
moly bűn a Próféta híveinek szemében. Itt egy pillanatra érdemes
megállni. A szerelern olyan természetű, hogy amint kiteljesedik
és viszonzásra lel, leáll a további partnerkeresés, és a kialakult pár
életközösségre törekszik. Maga Mohamed próféta is egyetlen nő­
vel élt nagy szerelemben. A poligámia tehát nem tud állandó sze-
reimen alapulni, abban egy kiegyensúlyozott nőhasználat valósul
meg. Mert az nem nevezhető normálisnak, ha valaki állandóan és
legalább három nőbe szerelmes, de szexuálisan kívánni lehet töb-
bet is. A felek között szexuális viszony működik, amit egy gazda-
sági életközösség is erősít.
Fontos szempont volt, hogy a fiúk férfivá érvén el tudják tar-
tani a lányokat, ezért az örökségéből a férfi utód egymaga annyit
kapott, mint két leány gyerek (4. szúra 11). A nőketjobban vi-
gyázták, ha valamelyik feleség paráználkodott, akkor is négy ta-
nút kellett hívni ellene, természetesen a kárvallott családjából,
és ha a négy tanú a valóságnak megfelelően elmondta a történ-
teket, azaz rávallott, akkor a nőt holtáig erősen őrizni kellett. V agy
addig, míg "Allah valami más utat nemjelöl ki nekik!" (4. szú-
ra 15) Később ezt az enyhe rendelkezést egy kicsit súgoritani kel-
lett, és ha lebukott a nő, rövid úton végeztek vele (divatos volt
a vízbe fojtás).
Ha két férfi paráználkodott egymással (ezen a szakértők vitat-
koznak, de az ige hímnemben van, így a többség emellett dönt),
akkor meg kell büntetni őket (4. szúra 34). De a terfi nagy érték
volt, és ha megbánták vagy megjavultak, akkor nem szabadott
bántani őket. Tehát elég volt egy "sajnálom".

-417-
 Ha valamelyik feleséget ki akarta cserélni a félje, mert meg-
unta vagy nagyon szilaj volt az asszony tem1észete, és nem lehetett
megmaradni vele egy fedél alatt, akkor - ha egyéb gond nem
volt- a jegypénzt ott kellett hagyni nála, és mehetett Allah aka-
ratából. De ha valami nagyobb kifogás merült fel ellene, akkor
a paráznaság vádjával kellett illetni a nőt, és ezzel az ürüggyel el
lehetett zavarni pénz nélkül is (4. szúra 20). Persze ennek voltak
következmén yei, mert a paráznasággal megvádolt nőnek voltak
férfi rokonai, testvérei, s rájuk nézve nagy szégyen volt, tehátjól
meg szokták az ilyen vádat fontolni. Mert nyomoztak a rokonok
is, hogy csakugyan ilyen céda-e a lányuk. A 34. versben olvasha-
tó a lényeg:

Férfiak folötte állnak a nőknek [... ] Akinek nyakaskodó tenné-

szetét félitek, azokat, intsétek meg, kerüljétek őket [a házastársi]
ágyakban és lássátok el a bajukat.

Ez aztjelenti, hogy ha más útja nem volt az asszony nevelésének,

a veréssel történő nyomatékosítás megengedett volt, sőt az Írás
maga ajánlotta. Viszont, hogy az ügy el ne fajuljon el, a követke-
ző megoldást alkalmazták. Kerítettek két döntőbírót, egyiket
a félj, másikat a feleség családjából, ezek közvetítettek, és békét
hoztak, ha a felek is akartak békülni. Milyen okos intézkedés ez,
aki majáratos a félj-feleség rovatcím alatt zajló, folytatásos adok-
kapokban, az tudja, nem lehet köztük igazságot tenni. Igaz, lassan
nincsenek olyan családok, amelyekből össze lehet két értelmes,
elfogulatlan, tapasztalt férfit toborozni az igazságtételre.
Ha a feleség muszlim hívő volt, nem szabadott megölni, ám ha
tévedésből fordult elő a dolog, akkor ki kellett fizetni a vérdíj at,
amit az asszony családja kapott kézhez, és egy hívő rabszolgát fel
kellett szabadítani (4. szúra 92). A maga korában, bármilyen fur-
csa, ez demokratiku s intézményne k számított, mert igaz ugyan,
hogy meghalt valaki, de egy másikat visszaadtak a szabadságnak.
A felszabadítás férfiakra, nőkre egyaránt vonatkozott, nem is je-
löli meg a Korán a nemet, hanem úgy mondja: "hívőt".
A Korán alapvetése és a megelőző hagyományo k nyomán ki-
virágzott a muszlim kultúra, melyben a nőnek nem volt kifejezet-
ten elnyomott helyzete. Sőt ha összeve~ük az akkori (10. századi)

-418-
 európai nők helyzetével, akkor lá~uk, hogy több tekintetbenjob-
ban éltek. A legendaszerint ebben az időben az európai nőkja­
vában az erényöv "korszakát" élték, amit a közhiedelemmel ellen-
tétben önként tetettek fel, demonstrálva hűségüket. (Valójában
az erényöv 15-16. századi találmány.) Tudvalevő, hogy abban a
korban Európában nem nagyon hittek az asszonynak, mint ahogy
másutt sem. Az európai kultúrák tele vannak ebből a korból olyan
közmondásokkal, amelyek erre utalnak. A nő rnindezért nem is
szárnitott jogalanynak Továbbá a tisztálkodással általánosságban
hadilábon álltak, mert a krónikások mint érdekességetjegyzik fol
egyes hírességekről, hogy különc módon rendszeresen vízben
fürödtek.
A mohamedán asszonyok ebben az időben hetente többször
rendszeresen tisztálkodtak a hammárnakban (fürdőkben), és való-
ságos kultusza volt a szépítkezésnek. Maguk a férfiak is sokkal
tisztábbak voltak a vallási előírások miatt. Az illemhely használata
után, ami nagyobb házakban emeletenként volt, vízzel teli edé-
nyeket használtak a tisztálkodásra. Például ha nővel háltak, akkor
addig nem me hettek a mecsetbe, míg nagy tisztálkodás t nem vé-
geztek, a fürdőben bele kellett teljesen merítkezni a vízbe. Ezt
mindig megtették, mert Allah mindent lát, nem lehet becsapni.
A nők egyébként fel voltak mentve a reggeli ima alól, és nem
kellett nekik reggel a hammámha menniük, elég volt jelképesen
otthon elvégezniük a tisztálkodást. Nekik viszont este kellett men-
ni, hogy éjszakára tiszták legyenek. A tudós Aly Mazahéri a közép-
kori muszlim világról írott könyvében említi, hogy nem volt olyan
egyszerű a feleségnek való leánygyerekek vásárlása, mint azt mi
gondolnánk. A szülők, akiket a gyerekek ügye miatt a közvetítő
összehozott, vagy maguktól összejöttek, először elmentek a csil-
lagjóshoz. és kikérték a csillagok véleményét, milyen jövő vár a
fiatalokra. Emellett a fiatalok ismerték egymást, sőt gyakran sze-
reimesek is voltak egymásba. Hamondjuk a lány apja nem ismer-
te a kérő ifjút (vagy kevéssé ifjút), akkor időt kért és nyomozott
utána: kiféle, miféle? Megkérdezte természetesen a lányát is, te-
hát nem erőltették rá az első kérőre.
Aztán megállapodtak a jegyajándékban -ez komoly keleti al-
kudozás volt. Ha magasra tették a mércét, akkor kútba is eshetett
a házasság, ha pedig alacsonyra tették, akkor az megalázónak szá-

-419-
nútott a lány családjára nézve. Tehát észnél kellett lenni. Arniben
megállapodtak, azt írás ba foglalták, elhívták a kádit aki két hite-
les tanú (férfi és nem rokon) előtt megszerkesztette az okiratot.
A lányt háromszor is megkérdezté k, hogy szabad akaratából
megy-e férjhez, ezután a félj került sorra, és természetesen be-
levették az írásba a fizetett és fizetendő összegeket is. Ezutánjö-
hetett a lakoma, amire illett mindenkit meghívni, aki csak számí-
tásba jöhetett. Emiatt az atyák rendesen el is adósodtak.
A nők asszonyokként fatyolt viseltek, de csak azok, akiknek
ez nemjelentett nehézséget munkájuk végzése során. A nép egy-
szerű lányai nem viseltek fatylat. (Figyeljük meg, nálunk is általá-
ban annak a nőnek van igazán hosszú körme, kivéve néhány meg-
szállottat, akinek semmi komoly dolga nincsen. Aki gyereket ne-
vel, annak rendszerint nincsen három centis műkörme.)
A hárem tulajdonképp en a család lakhelye, ott éltek az asszo-
nyok és a gyerekek, ahol idegennek nem volt semmi keresniva-
lója. A családfő is csak kopogtatás után mehetett be. Ne felejtsük
el, csak a legújabb korban divat az, hogy a férfiak belefolynak
a gyereknevelésbe már egészen a kicsi kortól.
A gazdagabb házaknál tartottak a háremben eunuchokat, de
igen drága házi lények voltak. (Muzulmánt nem kasztráltak, erre
ott voltak az európai népekből valók, főleg keresztények és a fe-
keték.) Minden negyedik gyerek-mer t fiatal korban végezték
a kasztrálást-b elehalt a műtétbe.
Prostituáltak is voltak a városokban, bár a vallás tiltotta. (De til-
totta azt máshol más vallás is, mégis ott voltak.) Sőt a bordélyne-
gyedekjelentős adófizetőkké váltak- ha már vannak, gondolták
az uralkodók, akkor Allah nagyobb dicsőségére megadóztatták
őket. Persze olykor-olyko r előtört a vallási fanatizmus, ilyenkor
elverték a kurvákat, felgyújtották a házaikat.
Az erkölcs megóvása érdekében Hákim kalifa 1014-ben arra
jutott, hogy betiltotta a nőknek az utcára menetelt, bezáratta für-
dőket, és megtiltotta a cipészeknek, hogy női lábbelit készítsenek.
Persze ez nem tartott sokáig.
A nők élete valóban más volt, mint a férfiaké. A külvilág a fér-
fié volt, és ebből csak egy szelet jutott a nőnek, mégpedig a privát
szelet. Nem voltak afféle közös vacsorák, rnint manapság, a férfiak
külön ettek, mulattak, és a nőknek egy másik szabában másik asz-

-420-
 tala, társasága volt- ez így volt rendjén, mert mindegyik társasá-
got más dolgok érdekeltek. (Ez ma is hasonlóan van, egy nagyobb
társaságban előbb-utóbb a lányok a lányokhoz csapódnak, a fiúk
a fiúkkal beszélgetnek, a párok meg úgyis elhúzódnak a kevésbé
forgalmas helyekre.)
Ezt a szokást még a családi ünnepeken is megtartották, és az
esküvőn nők és férfiak külön-külön mulatoztak. A nők maguk
között pontosan olyan dolgokról beszélgettek, mint ma: a fogyó-
kúrás receptek, szépítőszerek, csodagyógyszerek és azok hatásai
című folytatásos történetek soron következő fejezetét tárgyalták
meg. Aztán sorra jöttek a családi események, a városi pletykák,
a babonás hallomások,jóslatok, az aktuálisjós híresség vagy gyó-
gyító csodálatos cselekedetei, jövőbelátása - ezekre a nők min-
den korban nagyon fogékonyak voltak. A férfiak amikor maguk-
ban vacsoráltak, nem nélkülözték a nőket, jó áron lehetett bé-
relni csinos rabnőket, akiket a tulajdonosuk erre a célra vásárolt
össze, gondozott és taníttatott, esténként pedig bérbe adta őket.
Ezek a nők aztán tudtak táncolni, énekelni, zenélni és beszélget-
ni, nagyon kapósak voltak és főleg csinosak. Olyanfélék lehettek,
mint a mai hostessek, csak kicsit szélesebb szolgáltatási palettávaL
Vagy mint a görög hetérák, és az itáliai reneszánsz kurtizánok.
Ha valaki mindenképpen rabnőt akart venni magának bármi-
lyen célra, elment a helyi rabszolgapiacra, és ott alaposan felké-
szülve hozzáfogott a keresgéléshez. Mivel az akkori rabszolga-
kereskedők legalább olyan sirulisek voltak, mint a mai szabad-
piaci autóüzérek,jobb volt szakértővel utánanézetnia dolognak,
s az élelmes vásárlók orvost is vittek magukkal, hogy tudja meg,
milyen nemű illetőt akarnak rásózni. Mert kinézetre lánynak lát-
ja, de lehet, hogy fiú. (Ugye olyan, mintha valami bulvárlap távol-
keleti szexpiaci tudósítását olvasnánk? Hiába, nil novi sub sole, nincs
új a nap alatt.) A kereskedők rendre becsapták a vevőket, a nőket
nagyon kicsinosították, mert a szépség sokat számított, a hajukat
mindig olyan színűre festették, ami éppen kapós volt a környé-
ken. Ugyanis a ritkább vagy keresettebb hajszín drágábban kelt el.
A szemeket kohollal megnagyobbították, hogy igézőbbek legye-
nek. Egy szép fekete núbiai rabszolganőért háromszáz dinárt ad-
tak. Ha egy szép fehér rabnőt adtak el annak ezer dinár volt az ára,
de ha énekelni is tudott, akkor tizenháromezer dinárt ért.

-421-
 Persze az ilyen drága portékával gyakran megesett, hogy a vá-
sárlójuk felszabadította őket, és feleségek lehettek. A korabeli
vásárló igyekezett tájékozódni, hogy mit érdemes venni, és me-
lyik fajta nő mire való, pontosan úgy, ahogy manapság az ember
egy autó vagy háztartási gép vásárlásakor teszi. Hetekig az újságo-
kat böngészi, és fűvel-faval eszmét cserél, hogy más mit mond ar-
ról, amit venni szeretne, hátha feldicséri. Ezért azután közkézen
forogtak ilyen, alábbi idézeteket tartalmazó rabnő-vásárlási kis-
káték.

Az indiai nők békés természetűek, nagyonjók gyerekek mellé.

A legkitűnőbb énekesnők Medinában vásárolhatók.
A Szindhből való nők karcsúak, hosszú haj úak. A lehető leg-
jobb szakácsnők.
A fekete rabszolganők hanyagok, csak a tánchoz értenek.
Szép fogaik vannak, de hónaljuk rossz illatot áraszt.
A török nőkben a szépség kedvességgel párosul. Bőrük hó-
fehér, pillautásuk szelíd. Tiszták, jól tudnak főzni, de nem taka-
rékosak.
A bizánci nő értelmes és tanulékony, de nemtörődöm.

Nagyjából ezeket kellett ismernie annak, akijól akart vásárolni.

Ha valaki azt hinné, hogy rosszul bántak a rabnőkkel, akkor az
téved. Ha ugyanis egy rabszolga megjelent a kádi előtt, és bizonyí-
tani tudta, hogy őt megverték, nyomban fcilszabadították. Ráadá-
sul a muzulmánok mélyen vallásosak, és a próféta egy rabszolga
felszabadítását vezeklő tettnek tudta be, tehát sokan így vezekel-
tek. Más volt a helyzet a hitetlen kutyáknak nevezett kereszté-
nyekkel, nekik nem volt annyira jó dolguk.
A ~uzulmán nők szépségápolása is megér egy rövid leírást,
mert ezen a mai férfi elámul, és azt tapasztalja, hogy kevés bízta-
tás és reklám kell kortársnőinknek, hogy drága szépkinézetű apró
üvegcséket hordjanak haza teli mindenféle krémmel. Az előke­
lőbb nők előírásszerű en sokat időztek a hammamokban. Itt a me-
netrend félórai izzasztás volt, ezután alaposan ledörzsölték őket
egy durva kesztyű és némi tisztítószer segítségéveL Aztán fejet
mostak nekik rengeteg szappannal, ami addig tartott, amíg csak
tiszta nem lett az öblítővíz. Ezután a lábat tisztították meg habkő-

-422-
vel. Ez mind eltartott délig, ezután az eunuch által odavitt ebéd
következett, amit a nők egymás társaságában költöttek el.
A délután a hajfestés és a szépészeti aprómunkajegyében telt.
Voltak, akik feketére festették a hajukat, de a többség a henuára
esküdött, ez olyan vörhenyes színt ad a haj nak, ami manapság is
nagyon erotikusarr hat. Nem beszélve arról, hogy akkoriban ez
volt a divat. Magasszintű volt a kozmetikai és szépészeti tudomá-
nyuk, a délszaki barna, fekete nők rendesen szőrösebbek, mint
a szőke északiak, az epilálás komoly munka volt és alaposan vé-
gezték, külön receptjei voltak a nyak, a karok, a lábak, az arc,
a szemérem szőrtelenítésének. Közben hideg, meleg vizekben
ftirdőztek, a szemöldökör is kifestették, aszemet kihúzták és ki-
festették, a fogakat faszénnel fehérítették. Sorra kerültek a kör-
mök is, ezeket fenyesítették, festették, majd jöttek az illatos balzsa-
mok és kenőcsök- mintha csak a mai nőkről hallanánk. És köz-
ben a pletyka és pletyka.
A végén felvették ékszereiket és így ültek fel szamarok hátára.
Ezek körében is voltak divatszínek, például a fehérszínű szama-
rat feltétlenül illőnek tartották a nőkhöz. A kor sportkocsija agya-
loghintó volt, a leggazdagabbak ezzel vitették magukat. Az éksze-
rekről a téma nagy szakértője ezt ÍJja:

A nőket mindig temérdek ékszer díszí tette: nyakláncok, fUibe-

valók és főleg karperecek. Az alsó karokon egész gyűjtemény
volt látható belőlük: aranyból, ezüstből, drágakövekből, elefant-
csontból, színes üvegből készült karkötők, melyek a legkisebb
mozdulatra csilingelve ütődtek egymáshoz.

De a férfiak sem maradtak el a nők mögött, olyan mesterségről is

fennmaradtak emlékek, melynek tükörtartó a neve. Az ájindár egy
tükröt tett ki a falra, és azt letakarta egy vászonnal, amikor arra
jött egy piperkőc, fizetség ellenében megnézhette, rendben van-e
a toalettje. Mielőtt még valaki azt hiszi, hogy a tükörtartás nők­
nek való szolgáltatás volt, azt gyorsan felvilágosítom: téved, ez
a férfiaknak szólt, hiszen azok divatozhattak az utcán, a nők be
voltak csomagolva, továbbá nem lófráltak annyit szabadon.
Hogy mennyire nagy volt a divatmánia, arra egy példa. Volt
Cárdobában egy Zariáb nevű kurd zenész, aki divatdiktátor volt

-423-
- ha éppen nem zenélt. Bevezette a szezonális divatszíneket,
a jobb körök által szinte kötelezően viselt ruhadarabokat, kiala-
kította a szőrtelenítés bonyolult módjait. Olyan nagy tekintély
volt, hogy évszázadok múltán is rá hivatkoztak, ha új viseletet
vezettek be valahol.
Ez volt a 13. századig-mijött ezután? Erről egy spanyol ne-
mesember írásából tudunk meg valamit. Az utazó fogságba esett,
amikor zarándoklatra ment a Szentfoldre az 1550-es években.
Cristobal De Vilialó n a kor szokása szerint párbeszédes formában
írta meg kalandos úti élményeit. (Olyanformán, mint amikor va-
laki mesél a kocsmában, és a mellette ülők hitetlenkedve belekér-
deznek, hogy miként lehetséges az, amit mond.) Megtudhatjuk
tőle, hogy a nők akkor is szépítkeztek, de a törökök bölcsebbek
a spanyoloknál:

Egyetlen dologban bölcsebbek nálunk a törökök: nem bálványoz-

zák az asszonyokat, és nem is fordítanak rájuk több gondot, mint
a konyhaedényekre, mint a sütőrostélyra, a kanalakra meg a me-
rítőkre; az asszonynépnek ott semmiben sincs szava, nem hallgat-
nak a tanácsukra. [ ... ] Meg ismenekednek attól a sok perpatvar-
tól, párbajtól meg öldökléstől, ami nálunk érettük naponta folyik.

Ez világos beszéd. Tehát az akkori európai, azaz spanyol atyafiak

tisztában voltak azzal, hogy a nők mi mindent el tudnak érni a fér-
fiaknál- csupán más eszközöket használnak. Egy dologban téved-
tek: abban, hogy a keleti nőknek nincsen szava, mert más forrá-
sokból az derül ki, hogy éppúgy megvolt ez a hatalmuk arrafelé
is, mint mifelénk, csak ebbe Villalón nem láthatott bele.
Megtudjuk tőle továbbá, hogy voltak akkor is megátalko-
dott férfiak, akik nem viselhették a női szépítkezést. Ugyanúgy,
mint nálunk, hangzik a válasz, sőt mégjobban. A törökök nagyon
féltékenyek, és majdnem minden férfi szodomita. Az ellenséget,
a "hitetlen kutya pogányokat" illett szidni.

Olyan hitvány latrok is vannak köztük, akik a fiúkat is a hárem-

ben tartják, és valamely sérelmükért bosszúból az asszonyt is meg
egy fiút is maguk mellé fektetnek az ágyba, és egész é] el a fiú-
val hálnak, az asszonyhoz meg egy u_üal se nyúlnak.

-424-
 Miként működtek a nagyurak háremei? A főnök parancsol a töb-
bi nőnek, ő a legidősebb fiú anyja. Ha mondjuk egy idegen ment
be a hárembe, például egy orvos, akkor abeeresztő eunuchok szál-
tak a fő ajtónállónak, "aki nyomban botot ragadott, és a szobáik-
ba kergette az asszonyokat, hogy ott rejtőzködjenek".
Azt is megtudjuk, hogy az a férfi, aki egy egész hárem folött
uralkodott, nem volt semmivel sem férfiasabb, mint azok, akik-
nek csak egy feleségük volt. A pasa kiválasztott egy nőt a hárem-
ből, és az éjjel vele hált, de a többi nőt ez alkalommal nem láto-
gatta meg, és utána "megesett, hogy egy hónap is beletelt, míg
újra feléjük nézett". A nem kívánt asszonyokat gondosan tovább
adták- hátha valaki majd hasznukat lá~a. Olyan ez, mint manap-
ság, mikor hoznak a vendégek egy palack bort ajándékba, amit
ők is úgy kaptak, de mi sem akarjuk meginni, ezért tovább adjuk
- míg aztán egy jókedvű társaságban valaki megissza, mindegy,
milyen, csak ártson felkiáltással.
Persze Villalón is eljutott a rabszolgapiacra, ahol - mint írja
- kétezer nő közül is lehet válogatni. Nagyon szép nőt lehetett
venni már ötven escudóért is, de hetvenért olyat adtak, amelyik
a "szép H elenával vetekszik". Ennyiért egyébként egy felszer-
számozott szamarat lehetett (ebben az időben a férfiembernek az
etalonköltség a jó ló volt, szerettek mindent ehhez viszonyítani), és
nyilván nem lehetett venni drága a szép nő, mert egy szamár a ló-
nál olcsóbb volt. Kétszáz escudóba került viszont egy apród (aki csak
fiú lehetett), tehátjóval magasabb volt az ára. Kiderül Villalón mű­
véből, hogy a szegény ember sorsa a muzulmán törököknél sem
volt jobb, mint másutt, mert a szegénynek csak egy felesége volt,
s azzal sem bírt. Mivel a nők szadomita férjeik miatt ki voltak
éhezve, ráfanyaladtak a keresztényekre, de még a szerecsenekre is!
A mesélő elmondja, hogy lotyók mindenütt vannak szép szám-
mal, a bordélyházakban inkább cigánylányokat látott, de "az ut-
cán is sok keresztény, zsidó meg török némber árulja magát".
A gazdag emberekháreme elsősorban egy asszonyokból és gye-
rekekből álló zárt életközösség, ahol női szolgák segítségéve!,
szigorúan hierarchizált rendben éltek, nevelték a megszületett
gyerekeket, dolgoztak, intrikáltak, szórakoztak stb. Az intézmény
fokozatosan fejlődött, a nőknek nem volt sok dolguk, el kellett fog-
lalni őket. Tanultak, például írni, olvasni is, valamint aki tudott,

-425-
zenélni, énekelni is tanulhatott. Nagyon sok időt töltöttek koz-
metikázással és ftirdőzéssel, ezt egy helyen intézték a nagy háre-
mekben.
Az igazi, a legnagyobb hárem a török szultán rendelkezésére
állott. A hárem főnöke a szultán anyja volt és a főeunuch, ez utób-
bi csak a szultánnak tartozott felelősséggel (bölcs dolog volt nem
egy öregedő asszonyra bízni mindent) .f:.. szultán a birodalom min-
den részéről kapott ajándékokat, közöttük szép számmal voltak
nők, sőt apró leánygyereke k is, akiket aztán a háremben nevel-,
tek fel addig a korig, amíg szóba jöhettek mint ágyasok, netán
feleségek - persze csak ha szépek lettek. Favoritnak számítottak
a grúz, tatár és cserkesz lányok. Ez volt a birodalmi ízlés. A hárem-
be került lányokat mindenekelőtt alaposan megvizsgálták, mert
"a sejtán (sátán) művének tartották azt a nőt, akin nagy és külö-
nös rajzolatú anyajegyek voltak, vagy bármilyen testi hibával ren-
delkezett".
A háremben a nőket gondosan kialakított rendszer szerint
szeparálták, nem hagyták, hogy összevisszajárkáljanak, unatkoz-
zanak.

Ezért gondoskodtak arról, hogy az a sok összezárt nő a) ne legyen

folyton együtt, b) mindig legyen mivel foglalkoznia, c) szem
előtt legyen.

Ez pontosan az a technika, amit más zárt közösségeknél ma is

alkalmaznak a rend és fegyelem megóvása érdekében, ilyenek a
szerzetesi, katonai közösségek, vagy éppen a börtönök. .!
i
A bárembe ember, azaz férfi nem mehetett be bejelentés nél- l
kül. Ez állt a fényességes padisahra és az egyszerű kercskedőre is. l
1
Be kellett jelentkeznie saját feleségéhez, mindezt amiatt, hogy
idegen nőt, aki esetleg ott vendégesked ett, nehogy meglásson.
Ugyanis a szabályt, hogy az asszonyt ne lássa idegen férfi szeme,
j
betartották.
(Az utcán csupán az ékszerekkel ékesített kidugott alkarrólle-
hetett megkülönbö ztetni a nőket. Tehát valaki egy kilátszó alkar-
ról, ékszerről felismerte, hogy saját feleségét látja, de utcán meg
nem szólíthatta, mert hátha mégsem. Legfeljebb az ékszerész vagy
kereskedő tudhatta biztosan, hogy kinek adták el azt az ékszert.

-426-
 De abban a korban is volt tucatáru, ezért a gyanú jelenthetett bi-
zonyosságot.) Ez a rejtettség a nőknek egyfajta immunitást és auto-
nómiát adott. A férfinak fel kellett vállalnia az arcát a hatalmához,
a nőknek nem. A nő választhatott ferfit, lehetett vele, és senki sem
tudta meg az érintetteken kívül, hogy ki volt kivel - fordítva
nem ment a dolog.
A muszlimoknál is felmerült a női lélek halhatatlanságának
teológiai kérdése. Akadtak gondolkodó fők, akik sehogy sem nyu-
godtak meg, amíg a nő és a lélek viszonyát nem pontosították.
Tisztázni való pedig akadt bőven, mert sem a zsidóknál, sem a
görögöknél, sem pedig keleten ez a kérdés nem volt megnyugta-
tóan megtárgyalva. Amint ezt a középkori Európában is láthatjuk,
ott is ezeken a kérdéseken vitatkoztak. Ezekkel a valláso kkal, je-
len esetben szellemi irányzatokkal a muszlimok rendszeresen ta-
lálkoztak. Tudták, hogy Allah végtelen irgalmában mindenféle
lényeket teremtett, olyanokat is, mint a férfi, és olyanokat is, mint
az állatok, ezek közül némelyiket meg lehet tanítani egyszerű
dolgokra, de másikakat meg semmire. A nő hasonlít minden te-
remtmény közüllegjobban a férfira, és némelyiket sokmindenre
meg lehet tanítani -vélekedtek a tudósok. De hogy lelke van-e,
az nem biztos. Mert ha van, akkor örökölhet, és a jogi helyzete is
egészen más kell legyen. Márpedig a muszlimoknál, akárcsak az
említett összes államokban, a nő korlátozott jogalany volt. A meg-
fontolások oda vezettek," hogy bizonyos tekintetben ne legyen
lelke, azonban az üdvözülés kérdése, valamint az üdvözülésre ele-
ve esélyes igazhitű férfiak világra hozatala szempontjából meg
legyen lelke. Ez azonban nem tiszta magyarázat, mert időnként
felülvizsgálták, és nagyokat vitatkoztak rajta.
Ez a fogas kérdés a történelem folyamán újra és újra felmerült,
egészen máig, mígnem ma már általános az a nézet, hogy igenis
a nőknek is van lelkük, és ők is üdvözülhetnek. A rnohamedánok
a kor tudományos színvonalán nem kis bölcseleti leleménnyel,
gyakorlati okokból fogtak hozzá a kérdés vizsgálatához. Gyakor-
lati kérdésként fölmerült, mivel a szultánt nem lehetett halandó-
nak megérintenie. Szabad-e a környezetében egyáltalán nőnek
lennie, ha annak nincs halhatatlan lelke? Mert valahogy azért őt
is, mint a többi nagyurat, ki kellett szolgálni, etetni-itatni, szeret-
kezni vele, végül is nem mehetett maga el a kancsóhoz, ahol a sör-

-427-
b etet tartották, és nem önthetett magának, amikor ezt egy alacso-
nyabb rangú úr sem tehette meg. Tehát nőknek kellett kiszolgál-
niuk, de úgy, hogy az ideológiailag is stimmeljen. Ha ugyanis
a nőknek nincsen lelkük, de hozzáérhetnek a szultánhoz, megtör-
ténik gyalázat. Emiatt törték fejüket a tudós ulemák a kérdésen.
Ne gondoljuk azt, hogy hárem csak a muzulmánoknál akadt.
Ehhez hasonló intézmény eléggé elteijedt volt minden olyan he-
lyen, ahol volt elegendő pénz és akarat hasonló intézmény fenn-
tartására. Meglepő módon még a keresztény Európában is létezett
egy ilyen. XV. Lajos- akinek talán legnevesebb szeretője Dubarry
grófnő volt- rendelkezett egy ilyen intézménnyel, melyet Szar-
vasparknak neveztek és ismertek a bennfentesek. Ehhez a műin­
tézményhez kellett a franciák lelkes hozzáállása, közmondásos
kedve az efféle pajzán dolgokhoz, és királyuk olthatatlan érdeklő­
dése a női nem iránt. Az udvari rendnek megfelelően a minihá-
remnek volt fő intézője, amolyan parancsnokféle, ez az úr válo-
gatta és kerestette a lányokat. Eleinte maga a király is foglalkozott
a válogatással, de egy idő után elment a kedve tőle, és lepasszalta
a feladatot. Ha volt parancsnok, akkor a korabeli katonai szaká-
soknak megfelelően kellett felügyelő, és ennek is kellett egy főnök,
a főfelügyelő, aki egyben a királyi ház minisztere is volt. Mivel
a lányok értéknek számítottak, és ezt mindenki így is gondolta,
őrizni kellett őket. Ezért őrszolgálatot is létesítettek, amelynek
parancsnoka egy őrnagy lett, szép fizetéssel. Mert ami titkos, azt
előbb-utóbb mindenki megtudta, az udvari világ így működött,
hiszen ott egyéb teendő nem akadt, mint az intrikálás, párbajozás.
(A franciák ekkoriban eszeveszett módon szerettek párbajozni,
jobb években ezrek irtották ki egymást evégből.) Tehát a lányok
izgatták a fiatal embereket, akik nem törődtek azzal, hogy kinek
a szőleje, lelkesen művelték- ha tehették.Egyébként a lányok egy-
mást nem látogathatták, náluk is figyeltek a "megfelelő" időtöl­
tésre. A ház belső rendjére egy megbízható idősebb nő vigyázott
(eunuch nem volt kéznél), akit-milyen érdekes- "madame"-nak
neveztek. De volt két társalkodónő is, persze ezek is informáto-
rak voltak. Meg mindenféle külső bejáró tanárok, akik zenére,
viselkedésre, táncra, történelemre oktatták a zsenge, kilenc és ti-
zennyolc év közötti lányokat. Ha a lányok közül valamelyik ne-
mes kisasszony volt, annak szolgái zöld livré be voltak öltöztetve,

-428-
 a polgárlányok szolgái szürkébe. (A francia és mindenféle kora-
beli udvarokban éltek-haltak a rangokért, valóságos tudomány a
volt annak, ki hol ülhet, és milyen alapon illeti meg az elsőbbség.
Hogyne figyeltek volna a kíséret öltözetére, hiszen nem a szolgát
öltöztették, hanem a szolgán keresztül magát a gazdát.)
Mindez nagyon drága volt, de mit szánútott, a király akarta,
a nemzet fizette. Dubarry grófnő azt üja, havonkin t százötven-
ezer franko t kóstál t a fenntartása. Lajos király aztán, amikor unat-
kozott- állítólag rengeteget unatkozo tt-, és eszébe jutottak a lá-
nyok- ez is gyakran megesett -, meglátogatta saját kis háremét,
és eltöltött ott valamennyi időt. Volt úgy, hogy maga a hivatalos
szerető, Dubarry grófnő terelte a király figyeimét a lányok felé.
Ha aztán valamelyik lánynál gyerek volt útban, attól sürgősen meg-
váltak, és kapott akkora hozományt, hogy nem számított az apró
"botlás", amellyel szemben amúgy rnindenki elnéző volt. Az pe-
dig, hogy a király a gyerek apja, egyenesen dicsőségszámba ment,
és a család férfi tagjai odavoltak a büszkeségtől, hogy az uralkodó
a lányukkal ezt cseleked te- akárcsak az ókorban. (A helyzet ter-
mészetesen másként festett, ha rangon alul történt a dolog, mond-
juk egy béreslegény volt az elkövető. Ez maga volt a tragédia.)
XV. Lajosnak körülbelül nyolcvan törvényte len gyereke volt.
Ez a hárem francia változata, nekünk kedvesebb, van benne vala-
mi bohémság, a rni kultúránk terméke inkább, rnint a mohamedán.
A franciáknál valamilyen szinten mindenki részese volt a hűtlen­
kedésnek, a kerítésnek, vagy ő volt az áldozat, vagy a vadász, ezt
össznépileg és lelkesen intézték.
Haladjunk az időben, és érdekességképpen nézzünk egy mai
"gondolkodó t", akit egy időben szokás volt szélsőségesnek bélye-
gezni, és a nyugati társadalmak hosszú ideig átkot szórtak a fejére.
Az illetőt Moamme r el Kadhafinak hívják és híres Zöld könyvé-
ben van egy fejezet, aminek címe A nő. A szerző megállapítja,
hogy a férfi és a nő is emberi lények. Nyilván ezt le kellett szö-
geznie az ellenkező vélemény ek szívós továbbélése rniatt, mely
szerint a nő nem tekinthető embernek. Sőt azt is siet leírni, hogy:

A férfi és nő közötti megkülönböztetés igazolhatatlan és nyilván-

való elnyomó cselekedet.

-429-
(A hetvenes években Kadhafit nagyon foglalkoztatta az osztály-
harc és az imperializmus elleni küzdelem, nemhiába volt akkor
Líbia egyik jó barátja a Szovjetunió.) Ezután egy sereg argumen -
tumot olvashatunk arról, hogy mire is alapozza a férft-női egyen-
lőséget, például ilyenekre:

A nő éppen úgy eszik és iszik, mint a ferfi. A nő ugyanúgy él és

meghal, mint a férfi.

A fene se gondolta volna! Aztán egy bonyolu lt érveléssorozattal

és logikai csavarral az egyenlőség megállapítása után eljut a fér-
fi-női különbözőség taglalásához, ilyen megállapítások közbe-
iktatásával:

A nő nőnemű, a férfi hímnemű. A nőgyógyászok szerint a nő

menstruál, vagyis lebetegedik minden hónapban, a férfiak vi-
szont nem menstruálnak, mert hímek, és nem betegszenek le
szokásszerűen havonta.

Nyugod tam mondha tom, megint fején találta a szöget, kis híján
megrend ítette a tudomán yt. (Ezt teszi, ha valaki letér atyái útjá-
ról, mert ezeket minden hívő muszlim tudja, a Koránban sokkal
korrekte bb módon benne vannak.)
Ezután azt taglalja Kadhafi, hogy a férfi nem esik teherbe, és
nem szül, ennek követke ztében nem szoptat. Na mármost ezek
azok a "természetes adottságok", amelyek miatt a "férfi és nő
nem lehetnek egyenlőek". Persze így az osztályharcos alapvetéssei
némikép p ellentmondásba keveredik, mert az osztályharc elmé-
lete szerint egyenlők lennéne k, de ettelével a klasszikusok sem
törődtek mindig, azaz hogy pontos legyek, ők még igen,
de a
tanítván yok már kevésbé - nekik ott volt a hatalom . Kadhafi
ugyanis nem tér ki arra, hogy a nő attól, hogy biológiailag eltér,
jogilag még lehet azonos státusú a férfival. A Korán alkalmazza
ezt a distinkciót.
Aztán a mélyebb erkölcsi síkokról elmélkedik a szerző; kifejti,
hogy létezik az élet elleni beavatkozások sora, a terhesség elleni
védekezés, a szoptatás elleni védekezés, a szerző szerÜlt mind-
ezeknek csúcsa, amikor a nő azért öli meg magát, hogy ne legyen

-430-
terhes, ne szüljön és ne szoptasson. Ennek van némi antifeminista
éle, amin nem is lehet csodálkozni, osztályharc ide, osztályharc
oda, ne a nyúl vigye a puskát. A szerző oda lyukad ki a továbbiak-
ban, hogy nem szabad lemondani a gyermekek otthoni nevelésé-
ről, mert ha bölcsődékbe és óvodákba adjuk a gyereket, az olyan,
mintha csirkékként kezelnénk őket, s ebben igaza van.
De az ember és a világ változik, vége a szacialista kísérletnek.
Új dolgokat kell keresni. Aki keres, az talál. Kadhafi mostanában
lelkesen üdvözöli a klónozási kísérleteket, sőt saját hazájában is
engedné a dolgot. Íme így lesznek az arab marxistákbóllel kes
biotechnológiai avantgardisták.

-431-
Ezt a könyvet, ahogy manapság divat mondani, az élet írja.
Sok új fejleménnyel számolhatunk
a nemek egymáshoz való további viszonyában.
A változások haladhatnak a teljes Jétji-női egyenlőség felé,
ami gyakorlatilag további női előnyöket jelent,
illetve visszafordulhatnak a régi kipróbált rendszerek Jelé,
melyek szerint (napjainkban is) a Föld lakosainak többsége él.
Kérdés, hagyja-e magát az ázsiaikultúra meggyőzni,
hogy az a jó, ahogy mi élünk.

í
j
l
1
J

l
1

l
B. Csabának K. Attilának
B. Mikinek K. Janinak
B. Pistinek L. S. Lacinak
B. Vilinek M. Istikének
B. Zolinak O. Gerinek
Cs. K. Árpinak O. Péternek
D. Sanyinak R. Zolinak
D. B. Gergőnek S. Andrisnak
E. Iminek S. Gabinak
F. Attilának S. Szilárdnak
G. Gabinak Sz. Petinek
G. Palinak W. Haraldnak
H. Lacinak W. Uliinak
I. Zolinak Z. Pistának
ÁKos Károly, Az ördög, Móra, Budapest, 1964.
ANDORKA Rudolf- BuDA Béla, Egyes deviáns viselkedések okai
Magyarországon, Valóság 1972/11.
APOR Péter, Metamorphosis Transylvatúae, szerk. TóTH Gyula,
Szépirodalmi, Budapest, 1987.
ARANY János, Vajtina Ars poctik4ia = Uó., Kisebb költemények.
ARANY János Összes művei, I., kiad. VoiNOVICH Géza, Aka-
démiai, Budapest, 1951.
ARISZTOTELÉSZ, Nikomakhoszi etika, ford. SZABÓ Miklós, Európa,
Budapest, 1987.
Neal AscHERSON, A Fekete-tenger, ford. BÁNKI Vera, Európa,
Budapest, 2000.
Aurelius AuGUSTINUS, Vallomások, ford. VÁROSI István, Gondo-
lat, Budapest, 1982.
BABITS Mihály, A lírikus epílógja =U ő. Összegyűjtött versei, kiad.
KELEVÉZ Agnes, Osiris-:-Századvég, Budapest, 1995.
BÁLINT Sándor, A parasztélet rmdje = A magyar nép, szerk. Singer
és Wolfner, Budapest, 1943.
Honoré de BALZAC, Az eleJ:áns élet fiziológiája, ford. BALLA Ignác,
Révai, 1913 (új kiadása: Seneca, Budapest, 2002).
Simone de BEAUVOIR, Amerikai útinapló, ford. NAGY Péter,
Európa, Budapest, 1976.
Simone de BEAUVOIR, A második nem, ford. GöRÖG Lívia -
SoMLÓ Vera, Gondolat, Budapest, 1971.
BEBEL Ágost, A nS és a szocializmus, ford. SoMOGYI Béla, Nép-
szava könyvek, Budapest, 1918 (új fordítása: August BEBEL,

-434-
 A nő és a szocializmus, ford. NYILAS Vera, Kossuth, Buda-
pest, 1976).
BETHLEN Miklós Önéletírása, I-II., kiad. V. WINDISCH Éva, Szép-
irodalmi, Budapest, 1955.
Helena P. BLAVATSKY, A titkos tanítás. A tudomány, a vallás és a
filozófia szintézise, 1., ford. HENNYEY Vilmos - SzLEMENICS
Mária, Magyar Teozófiai Társulat, Budapest, 2002.
Boo Péter, Szent Hilárius, kiad. HARGITTAY Emil, Szépirodalmi ,
Budapest, 1987.
BoGDÁN István, Régi magyar mulatságok, Magvető, Budapest, 1978.
BoRoss József- SzűTs László, Megszálai az alvilág, IPV, Buda-
pest, 1990.
báró BRANDENSTEIN Béla, Az ernbera mindenségben, I-IV., MTA,
Budapest, 1936-1937.
Jean Arrtheime BRILLAT-SAVARIN, Az ízlés.fiziológiája, ford. AMBRUS
Zoltán- AMBRUS Gizella, Singer és Wolfner, Budapest, 1912.
Candace BusHNELL, Szex és New York, ford. SzEMERE Pál, Ga bo,
Budapest, 2002.
Albert CHAMPDOR, Die Altdgyptische Ma/erei, Seemann, Leipzig,
1952.
Grahame CLARK, A világ ős története, ford. SÁRKÁNY Mihály, Gon-
dolat, Budapest, 1975.
Johannes Amos CoMENIUS, A világ útvesztője és a szív paradicsoma,
ford. DoBOSSY László- MAYER Judit, utószó REISINGERJános,
jegyz. KoMOR Ilona, Bibliaiskolák Közössége, Budapest, 1990
(korábbi kiadása MAYERJudit fordításában: 1977).
Luciano de CRESCENZO, A görög filozófia rendhagyó története,
ford. PEREDI Mária - SzoMÁRKY Béla, Tericum, Budapest,
1995.
Garcilaso DE LA VEGA, Az Inka. Inkák és konkvisztádorok, ford.
SzoKOL Y Endre, Gondolat, Budapest, 1964.
DuBARRY grófnő Titkos emlékiratai, ford., bev. RoBoz Andor,
Rózsavölgyi és Társa, Budapest, é. n.
EcsEDI BÁTHOR Y István Meditácíói, kiad. ERDEI Klára - KEYE-
HÁZI Katalin, Budapest-Sz eged, 1984 (Adattár XVI-XVII.
századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 8.).
Wayne ELLWOOD, A globalízácíó, ford. KÁLLAI Tibor, HVG
könyvek, Budapest, 2003.

-435-
EMPEDOKLÉsz, Töredékek, ford. STEIGER Komél, Gondolat, Buda-
pest, 1985.
Rotterdami ERASMUS, A Balgaság dicsérete, ford. KARDOS Tibor,
Európa, Budapest, 1994.
Oriana FALLACI, A haszontalan nem. Utazás a nő körül, ford.
SzÉKELY Éva, Kozmosz Könyvek, Budapest, 1968.
Friedrich Wilhelm FoERSTER, Élet és jellem, ford. ScHÜTZ Antal,
Szociális Misszió Társulat, Budapest, 1920.
FoKTÖVI János, Az embör életének eredetiről, természetiről, állapat-
járól írattatott könyv, részletek, kéziratból kiad. KovÁcs Sán-
dor Iván= Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból, I., Késő­
reneszánsz manierizmus és kora-barokk, szerk. KovÁcs Sándor
Iván, Osiris, Budapest, 1998.
FáNAGY Iván, A mágia és titkos tudományok története, Bibliotheca,
Budapest, 1943.
Alekszandr FuRSZENKO, A Rockifeller dinasztia, ford. NYÍRI Éva,
Kossuth, Budapest, 1969.
GÁBOR György, Gondolatok könyve, Magvető, Budapest, 1959.
GÁBORI Miklós, Az ősember hétköznapjai = Évezredek hétköznapjai,
Panoráma, Budapest, 1973.
Jaques GERNET, Kína hétköznapjai a mongol hódítás előestéjén, ford.
GYÁROS Erzsébet, Gondolat, Budapest, 1980.
Helmuth von GLASENAPP, Az öt világvallás, ford. PÁLVÖLGYI Endre,
Gondolat, Budapest, 1975.
Germaine GREER, A kasztrált nő, ford. GÁcs Anna, Corvina,
Budapest, 2004.
GYŐRFFY István, Nagykunsági krónika, Karcag, 1984 (első kiadása:
1922).
HAMVAS Béla, Anthologica Humana. Ötezer év bölcsessége, Egyetemi
Nyomda, Budapest, 1946.
HAMVAS Béla 33 esszéje, vál. DúL Antal, Bölcsész Index, Buda-
pest, 1987.
HARKÁNYI Ede, A babonák ellen. Kísérlet az erkölcsi világ gazdasági
alapjainak meghatározására, Grill Károly, Budapest, 1907.
HELTAI Gáspár, Magyar krónika, kiad. VARJAS Béla, Magyar Szá-
zadok, Budapest, 1943.
HERMANN Imre, Az ember ősi ösztönei, Magvető, Budapest, 1984.
HERMÁNYI DIENES József, Nagyenyedi síró Heraklitus és hol mosolygó

-436-
 s hol kacagó Dernakrítus = Uó. Szépprózai munkái, kiad. S. SÁRDI
Margit, Akadémiai-B alassi, Budapest, 1992 (Régi Magyar
Prózai Emlékek, 9.).
ILLYÉS Bálint, "Kedves kis hazánk ... " Kunszentmiklós a redemptiától
századunkig, Kunszentmik lós, é. n. [1975).
JóLESZ Károly, Zsidó hitéleti lexikon, MIOK, Budapest, 1985.
JóZSEF Attila, Nem én kiáltok = U ó. Összes versei, Helikon-Szé p-
irodalmi, Budapest, 1965.
Muammar al KADDÁFI (Moammer el KADHAFI), A zöld könyv, Líbiai
Arab Népi Szacialista Dzsamáhirri_üa Iroda, Budapest, é. n.
KALJÁNAMALLA, Anangaranga, ford. WOJTILLA Gyula, Medicina,
Budapest, 1986.
Kedves jó barátném! Ferenc józsef levelei Schratt Katalinhoz, kiad.
Brigitte HAMANN, Európa, Budapest, 2000.
KENNSBERT Károly, Misztika mint világnézet, Kókai, Budapest,
1941.
A keresztény démonológia kistükre- Pandaemoníum, szerk. MAGYAR
László András, Kariosz, Budapest, 2003.
Sfren KIERKEGAARD, Vagy-vagy, ford. DANI Tivadar, Gondolat,
Budapest, 1978.
Kocsonya Mihály házassága =Régi magyar vígjátékok, kiad. DöMö-
TÖR Tekla, Szépirodalom Kiadó, Budapest, 1954.
Arthur KOESTLER, Sötétség délben, ford. BART István, Európa, Buda-
pest, 1988 (én az első magyar fordítást használtam: LUKIN Gábor
munkája az 1970-es évekből, csak gépelt, indigóval sokszo-
rosított szamizdatban lehetett hozzájutni).
Korán, ford. SIMON Róbert, Helikon, Budapest, 1987.
Larry Collins Dominique LAPIERRE, Szabadság éjfélkor, ford.
SoPRONI András, Corvina, Budapest, 2001.
Christopher LASCH, Az önimádat társadalma, ford. BÉKÉS Pál,
Európa, Budapest, 1996.
LEOPOLD Lajos, A presztízs, Magvető, Budapest, 1987.
Claude LÉVI-STRAUSS, Szomorú trópusok, ford. ÖRvös Lajos,
Európa, Budapest, 2003.
Cesare LOMBROSO, Lángész és őrültség, ford. SzABó Károly, LAZI,
Szeged, 1998 .
LuKÁcs György, Megélt gondolkodás. Életrajz magnószalagon, szerk.
EöRSI István, Magvető, Budapest, 1989.

-437-
MADÁCH Gáspár, Bendő Panna komáromi asszot1y éneke = Szöveg-
gyí(jtemény a rés:i mas:yar irodalomból, I., KésS-reneszánsz manie-
rizmus és kora-barokk, szerk. Ko v ÁCS Sándor Iván, Osiris,
Budapest, 1998.
MADÁCH Imre, Az ember tras:édi4ia = MADÁCH Imre Válos:atott
művei, kiad. KERÉNYI Ferenc, Szépirodalmi , Budapest, 1989.
Magyar törvénytár 1000-1526. évi törvények, Franklin, Budapest,
1899.
A magyarak elődeiről és a hot!foglalásról, s. a. r. GYÖRFFY György,
Gondolat, Budapest, 1958.
I. P. Qohn Pentla~d) MAHAFFY, Ó-s:örö,~ élet. Görög régiségek,
Athenaeum, Budapest, 1892.
MAHLER Ede, Az ókori Egyiptom, MTA, Budapest, 1909.
Manu törvényei, ford. BücHLER Pál, Erdélyi Múzeum-Egy esület,
Budapest, 1915.
MARGALITS Ede, Magyar közmondások és közmondásszerű szólások,
Akadémiai, Budapest, 1993.
Henri MASPERO, Az ókori Kína, ford. CsoNGOR Barnabás, Gon-
dolat, Budapest, 1978.
Francesco Paolo MAULUCCI V1vow, Pompeji erotikus falfirkák,
ford. ZöLDI Mihály, Plurigraf, 2002.
Aly MAZAHÉRI, A muszlimok mindennapi élete a középkorban a
10-től a 13. század~q. ford. FRIDLI Judit, Európa, Budapest,
1989.
MÉLYACSAI Ad, Művelt társalgó, Budapest, 1876.
MIKLÓS Pál, Az idő- kínaiul, Liget 1991/3.
Michel Eyquem de MoNTAIGNE, Esszék, ford. BAJCSA András
- KüR TI Pál - ÜLÁH Tibor - lUz Ádám, Kriterion, Buka-
rest, 1983.
Mózes öt könyve és a hC!ftárák, szerk. Joseph Hermann HERTZ,
Budapest, 1984.
Robert MusiL, A tulajdonságok nélküli ember, I-III., ford.
T ANDORI Dezső, Kalligram, Budapest, 1995.
NAGY László, Rossz hírű Báthoryak, Kossuth, Budapest, 1984.
Nas:ybányai boszorkányperek, szerk. BALOGH Béla, Balassi, Buda-
pest, 2003.
ÜLÁH J án os, Megvalósult és elszabadult liberalizmus, V al óság
2004/11.

-438-
Ókori lexikon, I-IV., szerk. PEc:z Vilmos, Franklin, Budapest,
1904.
José ÜRTEGA Y GASSET, Múlt és jövő a mai ember számára, ford.
ScHOLZ László = Uó., Hajótöröttek könyve. Esszék, Nagyvi-
lág, Budapest, 2000
C. Northcote PARKINSON, Parkínsonné törvénye, ford. SzAsz Imre,
Jogi Kiadó, Budapest, 1970.
Pasquillusok a XVII-XVIII. századból, szerk. Ló Kös István, Mag-
vető, Budapest, 1989.
Allan PEASE, Testbcszéd. Gondolatolvasás a -.:esztusokból, ford.
W ALKÓNÉ BÉKÉS Ágnes, Park, Budapest, '1 <)95.
PLATÓN Összes művei, I-III., Európa, Budapest, 1984 (különösen:
Allam, ford. SzABÓ Miklós, A lakoma, ford. TELEGDI Zsigmond)
PLUTARKHosz, Párhuzamos életrajzok, ford. MÁTHÉ Elek, Ma-
gyar Helikon, Budapest, 1978.
Rudolf PöR TNER, A 11iking kaland, ford. PÁLVÖLl;YI Endre,
Kossuth, Budapest, 1983.
Robert D PuTNAM, Egyedül kuglizni: Amerika csökkenő társadalmi
tőkéje, ford. VARGA Tibor, Belügyi Szemle, 2002.
Knud RASMUSSEN, Thulei utazás, ford. DETRE Zsuzsa, Gondolat,
Budapest, 1965.
RATH-VÉGH István, Hatalom és pénz, Gondolat, Budapest, 1964.
RATH-VÉGH István, Szerelem, házasság, Gondolat, Budapest, 1963.
Róma utódai. Szemelvények a középkori krónikákból, szerk. MEZEY
László, ford. LACKNER Béla- LÉCZES Károly- PATAKI János,
Szépirodalmi, Budapest, 1986.
RoMÁN József, Zeusz, Gondolat, Budapest, 1966.
Klaus Rainer RöHL, Az amazortok lázadása, ford. SZILÁGYI Tibor,
utószó SzuHAY-HAVAS Ervin, Kossuth, Budapest, 1986.
SCHEIBER Sándor, Folklór és tárgytörténet, Makkabi, Budapest,
1996.
Kurt SELIGMANN, Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban,
ford. GRESKOVITS Endre, Kairosz, Budapest, 1997.
SIKLÓSSY László, A régi BHdapest erkölcse, Corvina, Budapest,
1972 (első kiadása: 1922-1923, újabb kiadása: Osiris, Buda-
pest, 200 2).
Georg SIMMEL, A kacérság lélektana, szerk. és ford. BERÉNYI Gábor,
Atlantisz, Budapest, 1990.

-439-
Anthony SMITH, Testünk titkai, ford. SzÉKELY Sándor, Kossuth,
Budapest, 1980.
SzÁsz Béla, Minden kényszer nélkül, Európa, Budapest, 1989
(szamizdat kiadása: Magyar Október, 1984).
Szent{rás a Vulgata szerint, I-V., ford. KÁLDI György, Szent István
Társulat, Budapest, 1930.
SzENTPÁLI Ferenc, Imago veritas = Ma,Ryar költészet Bocskaitól
Rákócziig, kiad. EszE Tamás- KISS József- KLANICZAY Tibor,
Budapest, 1953.
A szerelmes de!fin. Ókori dekameron, szerk. RÉV AY József, Európa,
Budapest, 1962.
SzuN-CE, A hadviselés törvényei, ford. TóKEI Ferenc, Balassi,
Budapest, 1995.
Publius Cornelius T ACITUS Összes művei, ford. BoRZSÁK István,
Szukits, Szeged, 1998.
TAKÁTS Sándor, Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI-XVII.
századból, bev. és kiad. BENDA Kálmán, Gondolat, Buda-
pest, 1961.
TAKÁTS Sándor, A régi Magyarországjókedve, Athenaeum, Buda-
pest, 1921.
A Talmud könyvei, szerk. MoLNÁR Ernő, Korvin testvérek könyv-
nyomdája, Budapest, 1921-1923.
Tar Lőrinc pokoijárása, kiad. V. KovÁcs Sándor, ford. BELLUS
Ibolya, Szépirodalmi, Magyar Ritkaságok, Budapest, 1985.
Quintus Septimus Horens TERTULLIANUS Művei, ford. VANYÓ
László, Szent István Társulat, Budapest, 1986 (különösen
A böjtökről és A szüzekfátyláról című írások).
A kínai filozófia, I-III., szerk., ford. jegyz. TóKEI Ferenc, Aka-
démiai, Budapest, 1980.
TRENCSÉNYI-WALDAPFEL Imre, Görög re,Rék, Móra, Budapest, 1976.
Nan TucKET, Fétjicíki, ford. DoBos Mária, Hunga-Print, 1993.
ÜRDÖGDI György, Hogyan utaztak a régi rómaiak? Panoráma,
Budapest, 1979.
Van-e a nőknek történelmük? szerk. Joan Wallach ScoTT, ford.
GRESKOVITS Endre, Balassi, Budapest, 2001.
Cristóbal De VILLALÓN, Törökországi utazás, ford. ToMCSÁNYI ,
Zsuzsanna, Európa, Budapest, 1984.

-440-
Oscar WELDEN, Háremek titkai, ford. NEMERE István, Alexandra,
Pécs, 2001.
Edward WESTERMARCK, Az emberi házasság története, ford.
HARKÁNYINÉ WEISER Ella, Athenaeum, Budapest, 1910.
Hilary WILSON, A fáraók népe, ford. ERDŐ Orsolya, Gold Book,
Budapest, 1999.
Naomi WOLF, A szépség kultusza, ford. FoLLÁRDT Natália,
Csokonai, Debrecen, 1999.
Lin YuTANG, Bölcs mosoly, ford. BENEDEK Marcell, Révai, Buda-
pest, 1944.
Lin YuTANG, Mi kínaiak, ford. BENEDEK Marcell, Révai, Buda-
pest, 1939.
Paulus ZACCHIAS, A házastársi kötelességről, ford. MAGYAR László
András, Európa, Budapest, 2001.

-441-
 Ha az t vessziik, hog y a u ő maga is.fo,~yasztás i cikk aférfiak asz taláu,
érth etőbb a u ő vásárlási kéuyszere, mertlllllszáj magára költeuie,Jou-
tos számára, hon korához képest )6 állagiÍ és karbantartottságiÍ le-
'~yeu . \llert a uő sokkalta érzékeuyebb az öregedésre, miut a férfi .
gyauis ha egy férfi öregszik, ue111 távolodik el a léu yegétől, 111 (~ a u ő,
ha öregszik, egyre tállalabb ken·il att 61 a /éuyegt ől, ami aJé~fia k szá -
ll/ára Jontos beuue. em tud 111ár sz iilni, elllész a szépsége, haiiiiJas-
sága . Hiába lesz ué111clyikiik köz beu okosabb, ez IIC/11 szá111ít u ői lé-
uyc,~ll ek.

Ezt a kö11yvet 111'111 ajálllol/1 azok11ak, akiket vé<~é1véuyese11 leg yőz tek
a n ők, ll Cili ajá11lolll az ok11ak, akik 111ég tiÍI fiatalok ah hoz , hogy saját
.felis111eréseik is le,~ ye11 ek cbbe11 a tá ~~ybau.

Ajánlom viszont azon sorstársaimnak, akik még állva maradtak ebben

a nő uralta világban, és afeministáknak, mert remélem, többeket meg-
üt közü/ük a guta.

Ezt a kö11yvct , aho,~ y 1/lauapsá,~ divat III 011da11i, az élet írja . Sok 1\j
fej/elliéiillyei szálllolhatltllk a 11e111ek egy111áshoz va /6 további viszo-
11yába11. A változások haladhalllak a teljes Jérfi-H ői egyeulős~~ Jelé,
a111i ,~yakorlatila,~ további 11 Ői elő11 yöket je/cui, illetve vissz afordul/wt-
/lak a régi kipr6bált rc11dszerek fe lé, 111elyek szeri11t (uapjai11kba11 is) a
Föld /akosai11ak többsé,~c él. Kérdés, hagyja-e 111 a,~á t az ázsiai kultiÍra
lll l',f.?,győzui, h o,~y az a )6, aho,~y Illi éhiuk.