Elektroterápia

Az elektromos áram felhasználása terápiás, diagnosztikus és profilaktikus célokra.

Története
Az elektromosságnak és emberi testre gyakorolt hatásainak kutatása a legrégebbi időkre nyúlik
vissza. Franciaországban, 1733-ban Charles du Fay említi először a pozitív és negatív
elektromosságot, melyek meghatározására Benjamin Franklin a „+ és -” jeleket használta. Az
orvosi elektromosságtanról szóló első könyvet Johann Gottlieb Krueger írta 1744-45-ben, Halle-
ban „Ismeretek az elektromosságról” címmel. Nem sokkal utána tanítványa, Cristian Gottlieb
Krauzenstein említi írásaiban az elektromos áramnak a terápiában való felhasználását,
beszámolva ennek a paralizált végtag érzés és mozgászavarainak gyógyításban játszott
szerepéről. Bolognában Galvani 1786-ban kezdett kísérletezni az elektromos ingernek a béka
combizmának idegére gyakorolt hatásaival kapcsolatban, eredményeit 1791-ben közölve. Idővel,
a galvánáram terápiás felhasználása fejlődött és változatossá vált a 4 elemes galvánfürdőnek a
19. századi bevezetése után. G. Armand Duchenne az elektromos áramnak az ideg-izom
rendszerre gyakorolt hatásaival foglalkozott, javasolva –többek között- a faradáram
alkalmazását izomatrófiában és atóniás paralízisben. Jelentősen hozzájárult –Erb-el együtt- az
elektrodiagnosztika fejlesztéséhez.

Az elektroterápia élettanának alapjai

A fizikai tényezők szervezetre gyakorolt hatásának megértéséhez ismernünk kell az idegizom

készülék alapvető elektrofiziológiai jelenségeit szem előtt tartva azt a tényt, hogy az élő
szervezetet ért bármely elektromos hatás szöveti reakciót vált ki. Az ingerek két alapvető típusát
különböztetjük meg:
- 1. természetes, vagy adekvát ingerek (az idegvégződésekben lezajló változások)
- 2. mesterséges vagy inadekvát (fizikai vagy vegyi) ingerek
Az élő sejteknek azon képességét, hogy ingerekre válaszolnak ingerlékenységnek (iritabilitás)
nevezzük. Az ingerre adott első válasz helyi válasz. Ingerelhetőség (excitabilitás) a szövetek egy
másodlagos reakciója, az ingerületnek sejtek és idegek általi vezetése egy távolabbi területre. Az
ingerület kiváltásához az ingernek el kell érnie egy bizonyos minimális erősséget (reobázis) és
egy bizonyos ideig kell hatnia (kronaxia). Az idegi szerkezetek e viselkedését a különböző
intenzitású ingerekkel szemben a „minden vagy semmi” törvénynek nevezzük. Az impulzus
továbbításának egyéb törvényei a következők:
1. Az élettani integritás törvénye
2. Az izolált vezetés törvénye
3. A bilaterális vezetés törvénye – a szinapszisok polarizációs törvénye limitált – ortodrom
vezetés. Axonreflex – antidrom vezetés.
 4. Nondecremenciális vezetés törvénye.
5. Az impulzus multiplikáció törvénye az axon végződéseknél.
6. A „minden vagy semmi ” törvénye
Az idegrost átmérője fordítottan arányos az ingerküszöbével, tehát a vastag rostok alacsony, a
vékonyak magas küszöbbel rendelkeznek.
Az impulzus terjedése az idegekben két úton valósul meg:
a) mielinhüvely nélküli rostokon - helyi (ún. HERMAN) áramok révén, ezekben a rostokban a
vezetés lassú
b) mielinhüvellyel rendelkező rostokban, ezeket ugrásszerű, szaltatórikus, nagy vezetési sebesség
jellemez.

GALVÁNÁRAM (egyenáram) - elektromos töltések (elektronok) mozgása egy elektromos

vezetőben (így az emberi testben is).
Megkülönböztetünk 1.-fokú vezetőket (fémekben, ahol nincs vegyi reakció), 2.-fokú v.
(amelyekben elektrolízis történik) 3.-fokú v. (légnemű anyagok). A 2. és 3.-fokú vezetőkben
ionáramlás zajlik.
Az egyenáramot galvanizálásra használják. A használt készülékek galvanosztatok (diódák, vagy
kettősdiódák), ugyancsak felhasználják a félvezetőket is amelyekben a gerjesztett áram
modulálható.
1.- a készülékek üzemeltetése hálózati váltakozó árammal történik (220 V). A készülék részei a
következők: - transzformátor (egyenirányító, cső, félvezető)
- potenciométer (az áram intenzitását szabályozza)
- az áram formáját szabályozó készülék (galván- ill. faradárammá)
- mérőműszer (miliamperméter)
- a készülék és a testfelület közti kapcsolatot megvalósító - huzalok, vezetők,
elemek és elektródok.

A GALVÁNÁRAM biológiai hatásai

Mivel az emberi test egy másodfokú vezető (a testnedvek elektrolit-oldatok), galvánáram
hatására másodlagos ionváltozások lépnek fel a szövetekben. A galvánáram hatásai:
1. poláris hatások (az elektródok szintjén - elektrolízis savas oldatokra +, bázikus oldatokra -)
2. interpoláris hatások (a szervezet belsejében). E két hatás egyszerre valósul meg.
Általános szöveti hatások – bioelektrolízis, elektroozmózis, ionvándorlás
- a sejtmembrán potenciál és az idegizom ingerlékenység változásai
- termikus és elektromágneses indukció
- a szövetek kémiai összetételének megváltozása
Szöveti ellenállás - ohmos ellenállás - növekvő áramintenzitásra csökkenő ellenállás galvánáram
alkalmazása után.
Függ a szövettípustól, a biológiai ritmustól, depressziós állapotban ill. alkoholizmusban csökken.
Nő epilepsziában, sclerodermiában, mixödémában. a galvánáram élettani hatásai főleg a könnyen
ingerelhető szövetekben jelentősek, leginkább az idegrostokban.
Az egyenáram hatására - 1. a szenzitív rostokban zsibbadás ill. erős áramra égés (az
áramintenzitással nő az érzet intenzitása), nő a fájdalom- és tapintási érzet ingerküszöbe,
analgézia a pozitív elektród szintjén. Az idegizom ingerlékenység (elektrotónus) egyenesen
arányos az áram intenzitásával.
A "+" pólusnál anelektrotónus lép fel, a sejtmembrán hiperpolarizációja - vagyis az
ingerelhetőség (excitabilitás) csökken az áramerősség növekedésével.
A "-" pólusnál katelektrotónus, azaz a membránok részleges depolarizációja - az ingerlékenység
növekedése az áramerősség csökkenésére.
Az elektródok közötti ionvándorlás az alapja az analgéziás hatásnak, valamint KIR-re és a
keringési rendszerre gyakorolt hatásnak.
- 2. A motoros rostokban a "-" pólusnál (aktiv pólus) az ingerküszöb
csökken, tehát nagy az excitabilitás - stimuláló hatás.
3. A KIR hatás szédülés descendálo galvánáramra ("+" elektród kraniálisan) egészen a
"galvánnarkózisig", a csont-ín reflexek csökkennek. Az ascendálo galvánáram konvulziót vált ki.
("-" elektród kraniálisan)
4. A vegetatív idegrostokra gyakorolt hatás hiperemizáló, keringést aktiváló. A "+" pólusnál
felületes és mély vasodilatáció történik, a bőrkeringés nő 500%-al, az izom vérellátása 300%-al.
Ez a hatás kb. 15-20 percig tart, nagyon jó eredménnyel alkalmazzák perifériás ateroszklerotikus
keringési elégtelenségben (I és II stádiumban) angioneuropátiákban, akrocianózisban,
algoneurodisztrófiában.
5. A vegetatív idegrendszerre gyakorolt hatás a vegetatív alaptónustól függ (symp. vagy
parasymp.). A Scerbac gallér (felső dorsalis, cervicalis) szinten alkalmazzák.
6. A keringési rendszerre gyakorolt hatás egyéni, a descendáló galvánáram fokozza a vénás
visszatérést.

JAVALLATOK
1.analgézia "+", resorbtiv hatás, vénás visszatérés fokozása, értágító hatás
2. neuromuscularis izgató "-"
3. KIR és vegetatív IR excitabilitásának szabályozására, "+" hiperpolarizál - excit. csökken, "-"
hipopolarizál - excit. nő
4. biotrofikus vagyis nő a sejttranszport és a vérellátás
5. vasodilatáció

ALKALMAZÁSI MÓDÓK
1. stabil, konstans galvánáram, mind transversális, mind longitudinális irányban lap-
elektródokkal
2. Hidroelektrolitikus (galván) fürdők - a) részleges (4 elemes)
- b) teljes (Stanger)
3. Iontoforézis (ionogalvanizálás) - aktiv anyagok bejuttatása bőrön kersztül galvánáram
segítségével

ELLENJAVALLATOK
1. Bőr-folytonossági hiányok
2. Fertőző betegségek
3. Bőrdaganatok
4. Nem alkalmazzák a prekordiális területen interferál a szívritmussal (1-1000 Hz-es
frekvenciatartomány)

Alacsony frekvenciájú áramok

Felhasználják diagnosztikai célokra (EMG), és terápiás célokra (miután meghatározták az

intenzitás/hullámhossz görbét). Ez lehet rectanguláris - négyszög alakú hullám- (normális
beidegzésű izmokra) vagy exponenciális (denervált és simaizmokra). Fájdalomcsillapításra a
következőket használják - TENS rectangularis (négyszög alakú h., frekvenciája 15-500 Hz,
hullámhossz 0,05-0,5ms) - diadinamikus áram, - Trabert áram időtartam: 2ms amplitudó 7ms fr:
140Hz.

Közepes frekvenciájú áramok

Alternáló, szinuszoid áramok, 1kHz és 100kHz közti hullámhosszal. a terápiában a 3-10kHz-es

tartományt alkalmazzák. Hatásai: - stimuláló - a vázizomzat szintjén
- spasmolitikus - sima izmokban
- fájdalomcsökkentő
- hiperemizáló
- rezorbtiv (vasculotrop), epebetegségekben, fekélyekben, enterális
distoniákban alkalmazzák
- vagotoniás hatású, nőgyógyászati betegségekben alkalmazzák
Készülékek: Nemektron
Interfrem, Amplipuls
Miodinaflux (Fr.)
Tiszta, tiszta-transzformáló, és modulálható (frekvencia és hullámhossz) készülékek.
Az alacsony frekvenciájú hullámoktól eltérően - ahol minden impulzust egy ingerület követ
(szinkron excitáció elve) – a közepes frekvenciájú áramoknál a mielinhüvelyes rostok ingerlése
csak egy hullám (impulzus) sorozat után valósul meg (ez a Giedemeister féle időleges
szummáció tőrvénye). A középfrekvenciájú hullámok másik sajátossága az apoláris vagy
ambipoláris ingerület, vagyis az ingerület a két pólus bármelyikén létrejöhet, esetleg mindkettőn
egyszerre, ha a pólusok szimmetrikusan vannak elhelyezve.

Magas frekvenciájú áram

Elektromágneses hullámok 300kHz felett.

Ultrahangok: 800kHz-es frekvencia, 1,87mm hullámhossz.
Diapuls: 27,12 Mhz, 11,06m
Rövid hullám: alapja egy oszcilláló áram, amelyben egy eklator helyeznek. Újabban
háromelektródás elektroncső (trióda) illetve magnetron (mikrohullám).
Alkatrészei: tekercs és kondenzátor.
Egy magas frekvenciájú elektromágneses térben az elektromos energia hőenergiává alakul át.
Magas frekvenciájú áram jellegzetességei:
- nincs elektrolitikus hatás
-nem zajlik le polarizáció
-nem okoz ingerületet az ideg-izom rendszerben
- a mély rétegekben kalorikus hatást vált ki - hőt fejleszt - a bőrfelület károsítás nélkül.
Először Schliephake figyelte meg a magas frekvenciájú hullámok hő fejlesztő képességét (1928)
Rövid hullámok hatásai:
- hiperémiát okoz, fájdalomcsillapító, izomellazító
- metabolikus aktivátor, fokozza a metabolizmust, az O2 felhasználást, a katabolizmust
- a keringést aktiválja: közvetlen hatás és reflexmechanizmus a vazoaktiv anyagok felszabadítása
révén
- vérnyomáscsökkentő hatású
- KIR - nyugtató hatás cervikális régión a hipotalamuszra gyakorolt hatás révén
- a perifériás idegrendszerben - nő az ingerelhetőség
- nő a vezetési sebesség (a reobázis és a kronaxia csökkentése
révén)
- a vázizmokban relaxáló, görcsoldó hatás
Ellenjavallatok: fertőzések, neopláziák, vérzéses kórképek, akut gyulladások.

Ultrahang használata a terápiában

Az emberi fül által hallható hullámok felső határa 20.000 oscil./sec. Az ezen értéket meghaladó
mechanikus rezgéseket ultrahangoknak nevezzük.
Frekvencia: 500-3000 kHz (800-1000 kHz)
Terjedése: egyenes vonalban, hullámnyaláb formájában történik, és a terjedést a terjedési közeg
befolyásolja.
Sebesség: 1500 m/s
Felezési mélység: 5,8 cm 800 kHz-es frekvenciánál.
Abszorbciót és reflexiót szenved két különböző sűrűségű közeg határán (az UH egy része
elnyelődik, más része visszaverődik a két közeg határáról).
Az ultrahang alkalmazása történhet folyamatos mezőben ill. impulzusokban.
Hatásai: - mechanikus - vibráció az intenzitás függvényében
- kavitáció (üregek, repedések) - folyadékokban légbuborékok
keletkeznek, fibrolitikus hatású
- termikus - az ultrahang energiájának elnyelése révén
- a közeg részecskéinek rezgése által
- energia-felszabadítás (néha káros erősségű)
- diffúziós hatás, fokozza a membránok permeabilitását
- vegyi hatás, kémiai szerkezetet megváltoztat
Ultrahangok gerjesztése piezoelektromos kristállyal történik
Hatás: - fájdalomcsillapító
- hiperémiát okoz
- fibrolitikus (szöveti feldarabolódás) "láthatatlan kés"

Diapuls
Szövettápláló hatású, magas frekvenciájú, pulzáló mágnese mező.
Frekvencia: 27,12 Mhz
Hullámhossz: 11 m
Az impulzus frekvenciája 6 fokozatra osztott.
Energia: 293-975 watt
Ellenjavallat: pace-maker, diabétesz.

Az elektroterápia indikációi gyulladásban:

- akut gyulladás: TENS, kortizonkészítményes, Mg-szulfátos ionizálást használunk
- szubakut gyulladás: diadinamikus áram, galvánfürdő, közepes frekvenciájú érám, ultrahang
- krónikus gyulladás: rövid hullám és ultrahang

A TENS a leghatásosabb fájdalomcsillapító kezelés, nincsenek ellenjavallatai, rákos betegeknél

is használható. Egyetlen ellenjavallat a pace-maker.

Elektroterápia ellenjavallatai:
- rákos megbetegedés
- fertőzés
- hemopátiák
- gyulladás - immunmediált
- nem specifikus
- specifikus

Kinetoterápia
Kinetoterápia (Dally 1857) az a tudomány, amely az élő szervezetek mozgásával és a
mozgásában résztvevő szerkezetek tanulmányozásával foglakozik.
A mozgásnak a medicinában való alkalmazását orvosi kinetológiának nevezzük. Ez a
következőkkel foglalkozik:
1. A normális motoros tevékenységet biztosító izületi és ideg-izom mechanizmusok
tanulmányozása
2. A kóros neuro-mio-artikuláris működés javítása (kineto-terápia)
A normális motoros aktivitást a következők kárositják:
1. az izomerő csökkenése izom-hipotónia vagy spasticitás (hipertónia)
2. izületi merevség, fájdalom, vagy duzzadás
3. a mozgás-koordonálás hiánya

A kinetoterápia magába foglalja:

1. A profilaxist- az egészség megőrzését és erősítését
Elsődleges vagy primer: a betegség megelőzése
Másodlagos: egy krónikus betegség súlyosbodásának és a komplikációknak a megelőzése
2. A rehabilitációt- mozgásszervi és kardiovaszkuláris betegségek rehabilitációja
3. A terápiát- az összes, mozgás útján megvalósított kezelési módszert
4. A kinetoterápia egy complex kezelési tervbe- gyógyszeres és fizikális (termo-
kinetoterápia-gyógymasszás)- illeszkedik

A KT. terápiás célkitűzései (több száz) közül a legfontosabbak a következők:

1.egy károsodott testrész mozgásának javítása
2.a bélperisztaltika szabályozása
3.a légzés amplitúdójának növelése
4.a testegyensúly helyreállítása
5.a munkaképesség megőrzése illetve helyreállítása
6.a gerincoszlop kóros görbületeinek korrigálása
7.egy károsodott végtag artériás és vénás keringésének javítása
8.a fájdalom csökkentése- pl egy torticolisban
9.a poszttraumás ödéma csökkentése
10.az ortosztatzimus helyreállítása egy hosszasan immobilizált betegnél
11.a végtagamputáció után műlábra szoruló betegek járásának kialakítása, betanítása
12. a krónikus lombális fájdalom csökkentése, illetve az akutizáció megelőzése
13.testsúly csökkentése obezitásban
14.antistressz hatás- mivel a mozgásnak endorfin felszabadító és a szomatikus fájdalomküszöböt
emelő hatása van
15. fokozza a szív teljesítményét
A kintoterápia hatásai csupán 9 alapvető mechanizmusnak tulajdoníthatók:
1.relxáció
2.testtartás javítás
3.izületi mozgékonyság fokozása
4.izomerő növelése
5.izomellenállás fokozása
6.egyensúly ellenőrzés és koordináció
7.erőkifejtésben való részvétel
8.a légzés javítása
9.az érzékenység módosítása

A kinetoterápia élettani alapjai

A motoros egység morfofunkcionális egység, amely azonos típusú, fehér és vörös izomrostokból
áll, amelyek a mozgás során egyszerre húzódnak össze. Magába foglalja: a neuront, a
hozzátartozó axont, illetve az általa beidegzett izomrostokat. A kinetoterápia élettani alapjait a
motoros egység szemszögéből vizsgálva át kell tekintenünk néhány alapvető jelenséget.
A perifériás motoros neuron elktromosan polarizált, nyugalmi állapotban intracellulárisan
negatív, extracelulárisan pozitív mivel a K+ és HCO3- ionok egyenlőtlenül oszlanak meg a
sejtmembrán két oldalán, a sejthártya permeabilitása szelektív ezekkel az ionokkal szemben. Igy
-90mV-os feszültségkülönbség valósul meg egy aktív ionpumpa révén, amely a mitokondriumok
által szolgáltatott energiát használja fel. Ebben a pumpamechanizmusban a fő szerepet a Na+
pumpa játssza, amely Na+-t expulzál ki a sejtből, a passzívan-másodlagosan beáramló K+
helyébe. A K+ ionok a sejt belsejének -a Na+ kiáramlás és a bikarbonát anionok okozta-
negativitása vonzza. Igy a két kation (Na és K) koncentrációkülönbsége a membrán két oldalán
nyugalmi membránpotenciálnak nevezett feszültségkülönbséget hoz létre. Az akciós potenciál (a
sejthártya depolarizációja) egy külső ingerre valósul meg: a sejthártya átjárhatóvá válik a Na+
ionok számára, így massziv Na+ beáramlás valósul meg, minek során a sejt külső része negatív,
belső része pozitiv. A polaritás megfordulása a masszív Na+ beáramlásnak köszönhető
(overshoot).
A depolarizáció kiváltásához az ingernek el kell érnie egy bizonyos minimális - küszöb-
erősséget, ez a reobázis. Csak az ennél erősebb ingerek váltanak ki egy tovaterjedő reakciót.
„Minden vagy semmi” törvénye: a küszöbnél erősebb intenzítású ingerek nem váltanak ki
erőteljesebb választ.
A repolarizáció még a depolarizáció alatt megkezdődik, és a nyugalmi potenciál helyreállítását
célozza. A Na+ beáramlás megszűnik, felerősödik K+ kiáramlás. A K+ permeabilitás ezen
megváltozása kb. 1 msec.-ig tart. Ezen folyamtok során a sejt belseje a +40mV-os maximális
értéket éri el, a sejt külső felszinéhhez képest. A depolarizáció és repolarizáció során lezajló
potenciálváltozások képezik az akciós potenciált. (80mV +40mV=120mV)
A kinetoterápiás gyakorlatok meghatározott célból végzett mozgások, amelyek a
mozgásszerveket, a KIR oszteo-artro-miokinetikus egységét, a keringési és légző készüléket
(ezek az O2 ellátást és a metabolikus termékek eltávolítását biztosítják) veszik igénybe.
Az immobilizálás (mozgáshiány) a következő szerveket és rendszereket károsítja:
- negativ hatású az izomzatra – az izomerő és térfogat csökken 3%-al naponta (a miofibrilum
tömege elvesztődik) = inaktivitási hipotrófia
- a kötőszövet degradálódik, elveszti rugalmasságát, fibrózus szövetté alakulva. Periartikuláris
fibrotizáció jön létre, amely az érintett izületek merevségéhez vezet, és így a komplex, sztereotip
mozgások elvégzése nehézkessé válik.
- a koordinációs készség károsodik, pontatlan mozgások lesznek
- az imobilizálás következménye az oszteoporózis
- a kardiovaszkuláris készülék szintjén vérnyomáscsökkenés következik be, majd felálláskor
(ortosztatikus) kollapszus lép fel
- a szívpumpa teljesítménye csökken, a miokardiális szinten zajló változások révén
- az endokrin, KIR és légzés funkciók csökkenek
A kinetoterápia során a neuro-artro-miokinetikus készülék mozgási műveletei pozitív irányban
módosulnak, akárcsak a keringési és légzési készülék funkciói.
A műveletek ismétlése egy jótékony adaptációt vált ki, az említett funkciók javulásával – ez a
szervezet edzése a kinetoterápia során.
A gyakorlatok programállásában fontos szem előtt tartanunk: a terhelést, a ritmust, a
gyakorlatok intenzitását és komplexitását, a KIR koordinációs szerepét, a mozgást végrehajtó
izomcsoportokat.
Terhelés (stressz) típusa a gyakorlati programtól függő eredményeket ad. A kinetoterápiában a
stressz lehet rövid idő alatt nagy terhelés ellenében kifejtett mozgás vagy mérsékelt terhelés alatt
végzett ismételt mozgások sorozata. Egy –a szokásosnál nagyobb- megterhelés a KIR számára is
stresszhatású. Ahhoz hogy eredményt érjünk el a stressznek erősebbnek, kell lennie a szokásos
ingereknél mind terhelésben, mind ritmusban, mind intenzitásában.
A rehabilitáció egy funkció helyreállítását jelenti, ennek érdekében az illető funkciót
igénybevevő stresszhatást kell alkalmaznunk. Az izomerő növeléséhez súly (megterhelés)
ellenében végzett statikus, izometriás mozgások szükségesek. Alapelv: egy funkció
feljavításához olyan terhelést –azaz stresszhatást- kell alkalmaznunk, amely az illető funkciót
fokozottan megterheli.
Az izom-összehúzódás típusai a következők:
1. Izometriás – statikus: izomhossz nem változik, izomerő változik, melynek során nő a
szisztólés és főleg a disztólés vérnyomásérték
2. Izotóniás – dinamikus: izomhossz változik, izomerő nem változik, nő a szisztólés
vérnyomás, a perifériás ellenállás csökken, így a disztólés vérnyomás nem változik
Izületi mérleg (a mozgás maximális szöge) - goniometria
Izomtesztelés (0-4)
A kinetoterápia a következőket foglalja magába:
- nyugalmi testtartás
- korektiv illetve hiperkorektiv testtartások
- passziv kinetoterápia
- aktiv vagy aszisztált aktiv kinetoterápia
- aktiv vagy ellenállással szemben kifejtett kinetoterápia
A kinetoterápia lényege járási illetve fogási rehabilitáció, a neuro-artro-miokinetikus vagy
kinetikus lánc összes láncszemére hatva.