Előadó:

Mészáros Magdolna
ápolási igazgató

Alkalmazott menedzsment I.
MRSA fertőzések

Készítette:
Fodor Máté
(PFLFZV)
Ápoló hallgató,
2. évf., levelező

1
Methicillin-resistens Staphylococcus aureus (MRSA)
A MRSA törzsek olyan S. aureus isolatumok, melyek nem érzékenyek a beta-lactamase
resistens staphylococcusokra ható antibioticumokra (cloxacillin és dicloxacillin) vagy más
beta-lactam antibioticumokra (mint pl. cephalosporinok és imipenem).
Ráadásul, a MRSA törzsek sokszor multi-resistensek, azaz sokszor clindamycinnel
aminoglycosidokkal és fluoroquinolonokkal sem kezelhetők eredményesen.
Ezeket az irányelveket Skandináviában dolgozták ki, ahol az MRSA nem túl gyakori.
Az érintettek többsége tünetmentes hordozó. Klinikai megbetegedés csak a fertőzöttek 10%-
ában alakul ki. Közép- és Dél-Európa, az USA, Ázsia és Közel-Kelet számos kórházában akár
50%-os is lehet a methicillin-resistens S. aureus isolatumok aránya.
Nosocomialis fertőzésről akkor van szó, ha egy személy egy kórházban vagy az egészségügyi
ellátás más területén olyan fertőzést szenved el, amely az egészségügyi ellátás igénybevétele,
illetve az egészségügyi intézményben való szükségszerű tartózkodás során keletkezett.
Valamennyi olyan fertőzés, amely egészségügyi beavatkozás következtében keletkezik.
Alapvető különbség van
 a fertőzést létrehozó mikroorganizmusokban
 a terjedési mechanizmusban
 a populáció fogékonyságában.
Nosocomialis fertőzések nagyságrendje:
 USA: nosocomiális fertőzések okozta halálozás: 3,6%, 99.000 halálos eset, az éves
gazdasági hatás kb .4,5 milliárd US$
 Az Európai Unió országaiban 3 millió érintett/év
 Minden tizedik egészségügyi ellátásban részesülő európai polgár nosocomiális fertőzést
szenved, 50.000 halálos eset
 Magyarország: 5%-os előfordulási gyakoriság
 Magyarországon évente közel 1000 ember élete (kétszerese a szűrési hiányosság miatt
cervix rákban elhaltak száma) lenne megmenthető a primer prevenció egyik fontos
eszközével, az infekciókontroll.
o 2006-ban 1 800.000 kibocsátott betegre számítva a nosocomiális fertőzések
száma 90.000
o A fertőzések miatti halálozás száma 1%, 900 haláleset
MRSA rendszerint kórházban szerzett sebészeti- és csontfertőzéseket vagy sepsist okoz.
MRSA fertőzés ritkán fordul elő járóbetegek között. MRSA és a methicillin-érzékeny S. aureus
okozta betegségek spektruma és súlyossága hasonló.
Miért fontos a megelőzés?
A MRSA kezelése nem könnyű, mert a súlyos systemás fertőzések csak intravenás
vancomycinnel vagy teicoplaninnal gyógyíthatók sikeresen. A vancomycin gyakori
alkalmazása miatt a vancomycin-resistens törzsek terjedhetnek el. Ezt a folyamatot már
megfigyelték az Enterococcusoknál. MRSA járványok megelőzésében különösen fontos az
átviteli utak lezárása.

2
Minden új MRSA fertőzés jelentős anyagi terhet jelent a kórházaknak!
Elkülönítve kezeljünk minden olyan beteget, akinek környezetében több MRSA fertőzés fordult
elő, amíg a MRSA szűrővizsgálat negatív eredményét meg nem kapjuk.
A betegek szűréséhez és nyomonkövetéséhez szükséges MRSA tenyésztés kivitelezése egyedi
módon történik. Ajánlatos konzultálni egy infektológus szakorvossal vagy klinikai
mikrobiológussal arról, hogy mikor és hogyan legcélszerűbb a MRSA tenyésztést elvégezni.
A fertőzést leginkább egy MRSA fertőzött vagy colonizált betegtől lehet elkapni.
A kórházban a MRSA törzsek gyorsan terjednek betegről betegre közvetlen érintkezéssel,
sokszor az egészségügyi személyzet közvetítésével.
Az egészségügyi dolgozók könnyen colonisálódnak MRSA-pozitív betegek ellátása
közben. Egy ilyen fertőző forrás csak akkor jelent komoly problémát, ha valakinek
bőrbetegsége vagy bőrsérülése van.
Kórházi betegekben a MRSA fertőzés először csak tünetmentes colonisatiot okoz. A
colonisatiok leggyakoribb helyei az orrjáratok, garat, perineum, ágyék, hónalj és a bőr
elváltozásai (pl. kiütések).
Átvitel megelőzése
A kéz alapos fertőtlenítése minden beteggel történő tevékenység után a legfontosabb eszköz a
kórházi MRSA terjedés megállításában. A MRSA fertőzötteket a többi betegtől el kell
különíteni. Az elkülönítés módja a körülményektől is függhet. Kórházban ezeket a betegeket
külön kórteremben kell elhelyezni. Amikor egy betegnek pozitív lesz a MRSA tenyésztése,
ajánlatos legalább a szobatársait szűrni, colonisatiot keresve.
Amennyiben egy újabb MRSA esetet találunk ugyanazon kórházi osztályon rövid időn belül,
érdemesnek látszik szűrni a többi beteget és az egészségügyi személyzetet is.
Kezelés és nyomonkövetés
A MRSA fertőzött és colonisált betegeket külön szobában kell elhelyezni a kórházi kezelés
ideje alatt. A MRSA fertőzés gyakran meghosszabbítja a kórházi benntartózkodást. Ha a
beteg állapota és ellátása megengedi, minél előbb bocsássuk haza a kórházból.
A MRSA fertőzések és colonisatiok kezelésében vegyen részt egy infekciókontrollban jártas
orvos vagy infektológus szakorvos is. A MRSA kezelése nem befolyásolja a beteg más jellegű
ellátását.
Amikor a colonisatio kiterjedtebb, vagy a betegnek súlyos bőrbetegsége van, a bacterium
kiirtása nem mindig sikeres. Idegentestek (pl. vizelet catheter, tracheotomiás tubus,
nasogastricus szonda és egyéb draincsövek) nehezítik a teljes eradicatiot.
Systemás antimicrobás szereknek csekély hatásuk van a colonisatiokra, mert a nyálkahártya
felszíneken csak kismértékben választódnak ki. Használatuk akkor jöhet szóba, ha a MRSA
colonisatio igen kiterjedt vagy olyan területeket érint, ahol localis kezelés nem megoldható.
Colonisatio systemás kezelése csak kivételes esetekben indokolt.
A beteg fertőtlenítő lemosása (pl. chlorhexidines folyékony szappannal) a bőr és nyálkahártya
felületeken előforduló bacteriumok számát csökkenti. Hatásossága nem egyértelműen
bizonyított a colonisatio kezelésében.

3
Relapsusok gyakoriak, főleg egy másik fertőzés miatt történt antimicrobás kúra után. A
relapsusok évekkel később is kialakulhatnak, ezért ajánlott a korábban colonisált betegek
MRSA tenyésztését elvégezni minden alkalommal, amikor újra kórházba kerül.
MRSA hordozó egészségügyi dolgozókat át kell helyezni a betegágy mellől a kórház vagy
ellátó kerület infekciókontrollal megbízott orvosának kezdeményezésére. Azok a munkatársak,
akiknek csak az orrából mutatható ki a hordozás, folytathatják a munkát mupirocin kezelés
mellett. Intenzív vagy immuncompromittált betegeket ellátó osztályon dolgozó
alkalmazottak nem vehetnek részt a munkában, amíg a MRSA colonisatiot nem sikerül
megszüntetni.
Jelenleg az egyetlen hatékonynak tűnő gyógyszer a vancomycin, melyet a súlyosabb MRSA
fertőzések kezelésében használunk.
Kevésbé súlyos fertőzésekben rifampin, fluoroquinolonok, fusinsav és sulpha-trimethoprim is
adható az érzékenységi vizsgálat alapján.
Az MRSA fertőzéseket az antibioticum választástól eltekintve az egyéb Staphylococcus
fertőzésekben alkalmazott terápia alapelvei szerint kezeljük.

4
A nosocomialis infekciók tekintetében kemelten érzékeny terület az intenzív osztály. Az itt
fekvő betegek nagyrészt leromlott egészségi állapotúak, tartalékaik kimerültek. Mivel intenzív
monitorozás zajlik ezeket az osztályokon, ezért jónéhány invazív eszköz kerül a betegekbe.
Ezekkel egyenesen arányosan nő az infekciók kockázata. A nem megfelelő kanülálási technika,
a helytelen kanülápolás mind melegágya egy súlyosabb fertőzésnek. Az amúgy is legyengült
szervezet ilyenkor különösen fogékony még a legegyszerűbb kórokozókkal szemben is. A
helytelenül adott antibiotikumos terápiát nagyon megviselik a szervezet, elősegítik a rezisztens
kórokozók terjedését és hatalmas költségeket ró az ellátó intézményekre. Mivel ezáltal
kialakulnak agresszívebb kórokozók, melyekre újabb és erősebb antibiotikum kell, ezek
ugyancsak növelik a költségeket. A gyulladási markerek ( PCA/CRP) vizsgálata úgyszintén
emelt költségek és még erre rá kell számolni a kórházi bent tartózkodás napi költségeit is –
legdrágább a napi ellátás az intenzív osztályon és sebészeti osztályokon. Ha nem megfelelő a
kézhigiéné, a beteg környezetének higiénéje, a szakdolgozói személyzet is elkaphat fertőzést –
mint a korábban említett MRSA fertőzést – kiesik a munkából egy időre ami úgyszintén növeli
a költségeket. Jól látható tehát, hogy már a legalapvetőbb szinten el kell kezdeni a nosocomiális
infekciók elleni küzdelmet, prevenció szintjén is, mert minden egyes tényező csak tovább
növeli a fertőzés kockázatát és időtartamát, ami komoly egészségi károkat tud okozni a
betegnek és jelentős többletköltséggel jár. A betegek nagy része, nem viseli jól, hogy tartósan
intenzív osztályon vannak. Ilyenkor előfordulhat módosult tudati állapot is, mert megváltoznak
a napi körülmények, a napi rutin, főképp az idősebb betegeknél. Ilyenkor szakember segítségét
kell kérni illetve szedatívumok, nyugtatók adása is szükségessé válhat, ami újabb plusz költség.
Tartósan lélegeztetett betegnél szinte elkerülhetetlen a légúti infekció, amire antibiotikum adása
válhat szükségessé és a fent említett költségek megjelenhetnek ezekben az esetekben is.
Fontos megjegyeznem, hogy a nosocomiális infekciók – úgymint az MRSA - elkerülésében az
egyik legnagyobb szerepe az egészségügyi dolgozóknak van, ezért nagyon fontos a
korházhigiénés szabályok betartása és a rendszeres oktatás.
A megelőzés mindig gazdaságosabb, mint a kezelés!

Források:
 http://semmelweis.hu/korhazhigiene/files/2012/06/MRK_ML_2016_04_15.pdf
 http://epa.oszk.hu/00300/00398/00295/pdf/00295.pdf
 http://epa.oszk.hu/00300/00398/00141/pdf/00141.pdf
 Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások, Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
 GLOBÁLIS ÉS HAZAI EGÉSZSÉGÜGYI KIHÍVÁSOK ÉS EGÉSZSÉGPOLITIKAI
TÖREKVÉSEK A XXI. SZÁZAD ELEJÉN, Orosz Éva (
http://www.menszt.hu/data/file/OroszENSZAKADEMIA.pdf?fbclid=IwAR08LZ6mx
oJeJBkh4NXvXN-Oen7hgFI2Lpt2ERYuq0It_Q-FwYosXkKGiR0)
 Megelőző orvostan és népegészségtan, Ádány Róza (2011) Debreceni Egyetem
 http://medicalonline.hu/cikk/kikerult_az_korhazakbol_az_mrsa