Képsfestő PDF

képsor_Layout 1 2013.11.27.
16:11 Page 1
KÉPSOR
képsor_Layout 1 2013.11.27. 16:11 Page 2
GÁSPÁR IMRE
KÉPSOR
NEGYVEN
HÍRES
MAGYAR
FESTŐ-
MŰVÉSZ
ISBN 978-963-08-8168-5
© Tervező, szerkesztő és rajzoló: Gáspár Imre
A borítón Rippl-Rónai József, a belső 2. oldalon Csontváry Kosztka
Tivadar, a 3. oldalon Munkácsy Mihály portréja látható
Immár a KÉPSOR harmadik kötetét mutatom be a kedves olvasók-

nak, felbuzdulva az előző két kötet sikerén. Az ötven híres opera-
komponista és a negyven híres magyar író és költő után most
negyven híres magyar festőművésszel adhatnak randevút a művelt-
ségi szintjüknek. Ezeknek a zseniális művészeknek szinte kivétel
nélkül ismerjük a nevét, láttuk számtalan képüket múzeumokban,
galériákban, időszakos kiállításokon, könyvekben vagy akár a tévé-
ben is. Csak arról nincs nagyrészt fogalmunk (talán Munkácsyn és
Csontváryn kívül), hogy valójában hogyan is néztek ki.
Ezért vállaltam azt a nem könnyű feladatot, hogy egy kis isme-
retterjesztést nyújtsak át az olvasóknak, megrajzolva negyven álta-
lam is nagyon kedvelt festőművész precíz karakterrajzát, időnként
némi karikaturisztikus elem becsempészésével – hiszen önmagamat
nem tudom (és nem is akarom) megtagadni.
Az oldalpárok bal oldalán mindig egy rövid életrajzot találnak,
megtűzdelve a legismertebb és legjelentősebb művek felsorolásával.
A jobb oldalon pedig ott vannak a tus, illetve ceruzarajzok. Mindez
a teljesség igénye nélkül, csak mintegy emlékeztetőként, hiszen még
többször negyven híres festőt is lerajzolhattam volna. Tőlük ezúton
kérek bocsánatot, hogy kimaradtak ebből a kis könyvecskéből.
Végül gondolják csak el, hogy ezeknek a festőművészeknek jó
része gyakorlatilag végignélkülözte az életét, ma viszont százezre-
kért/milliókért árverezik el a legjelentéktelenebb alkotásaikat is. Hát
így kíván jó böngészést és lapozgatást:
5
Aba-Novák Vilmos (1912-ig Novák Vilmos) (Budapest, 1894. már-

cius 15. – Budapest, 1941. szeptember 29.) festőművész, grafikus,
a modern magyar festészet egyik legeredetibb és legvitatottabb
tehetsége. 1912–14 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán
tanult, majd dolgozott a szolnoki művésztelepen és Nagybányán.
1928–30-ig a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa, 1939-től a bu-
dapesti Képzőművészeti Főiskola tanára. Mint freskófestő, számos
állami és egyházi megbízást teljesített (jászszentandrási római ka-
tolikus templom freskói, a szegedi Hősök kapuja, a székesfehérvári
Szent István-mauzóleum ). 1937-ben elnyerte a párizsi világkiállítás,
1940-ben a XXII. velencei biennálé nagydíját. Késői tempe-
rafestményei virtuóz stílusa magába olvasztotta az expresszionizmus
és az olasz novecento formanyelvének elemeit. Harsány színekkel
festett, monumentális ihletettségű, dinamikus kompozíciók jellem-
zik; kedvelt témája volt a falusi vásár és a cirkusz világa. Bravúros
technikával idézi fel – karikaturisztikus elemeket sem nélkülözve –
az alföldi nép életét. Képeit a Magyar Nemzeti Galéria és más
közgyűjtemények mellett számos magángyűjteményben őrzik.
Főbb művei:
Szeged: Dömötör-torony keresztelőkápolnája (1931)
Jászszentandrás: római katolikus templom freskói (1933)
Szeged: Hősök kapuja, (1936)
A párizsi világkiállítás pannói (Szfvár: Csók István Képtár, 1937)
A városmajori rk. templom mennyezetfreskók és szentélyfalak
alumíniumpannói (1938)
Pannonhalma: emlékkápolna: al secco falikép (1938)
A székesfehérvári Szent István-mauzóleum (1939)
Csorna: Rk. templom faliképek (1940)
A székesfehérvári városháza lépcsőházának falfestményei (1940)
6
ABA-NOVÁK VILMOS
1894_1941
7
Barabás Miklós a háromszéki Márkusfalván született, szegény

család sokadik gyermekeként. A nagyenyedi kollégiumban tanult,
és már fiatalon kezdett arcképfestéssel foglalkozni. Diákoskodása
alatt tömérdek nélkülözésben volt része, de minden nyomorúságáról
megfeledkezett, ha rajzolhatott. Rajzai kapcsán érték nagy sikerek,
apróbb megélhetést is biztosítva számára. Kezdetben csak tanulótár-
sait, később emlékezetből Katona Zsigmond és báró Kemény Simon
arcképét is elkészítette, mindenki nagy bámulatára.
A 19. századi Magyarország tehetséges, tanult és keresett port-
réfestője lett, nemzetünk számos jeles egyéniségét megfestette.
A fényképezés megjelenése sem jelentett konkurenciát számára. Ma-
gyarországon még a 20. század első harmadában is divat volt magas
társadalmi pozíciót betöltő személyiségek megfestése, amit azok
szívesen fogadtak tőle, és szívesen fogadnak tőle az utódok is, hiszen
képei saját nemzeti múltunk jobb megismerését szolgálják.
Főbb művei:
Alföldi táj gémeskúttal (1838) Janus Pannonius Múzeum, Pécs
A Lánchíd alapkőletétele (1842) Fővárosi Képtár, Budapest
Zrínyi Miklós (1842) Fővárosi Képtár, Budapest
Pyrker László egri érsek képmása (1842) Egri Képtár, Dobó István
Vármúzeum, Eger
Liszt Ferenc (1847) Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
Károlyi Sándor gróf fiatalkori portréja
Széchenyi István arcképe
Kossuth Lajos arcképe
Petőfi Sándor arcképe
Bem József arcképe
Arany János arcképe
Teleki László arcképe
8
BARABÁS MIKLÓS
1810_1898
9
Barcsay Jenő (Katona, 1900. január 14. – Budapest, 1988. április

2.) Kossuth-díjas festőművész, grafikus, művésztanár.
Festészetének korai szakaszában komor, a fény–árnyék hatá-
sokra épülő ábrázolás mód jellemzi. Párizsi és olaszországi útjai át-
alakítják a látásmódját, expresszionista stílusú képeket kezd alkotni.
1929-től fokozatosan alakul ki saját, senki másra nem jellemző
stílusa. A konstruktivizmus egyfajta sajátos magyar változatát alakí-
totta ki. Műveiben egyaránt megjelennek a nonfiguratív formák és
a figurális ábrázolás is. Figyelme még a keretezésre is kiterjedt.
A festészet mellett jelentős grafikai munkássága és mozaikjai is.
Művészetpedagógiai munkássága különösen kiemelkedő, Művészeti
anatómia című szakkönyvét számos nyelvre lefordították, és
tankönyvként használják a mai napig.
Főbb kiállításai:
1925, 1926, 1936, Ernst Múzeum, Budapest
1932, Tamás Galéria, Budapest
1957, Nemzeti Szalon, Budapest
1964, XXXII. velencei biennálé, Velence 1967, Herman Ottó
Múzeum, Miskolc
1966, Ernst Múzeum, Budapest
1969, Ferenczy Múzeum, Szentendre
1970, Műcsarnok, Budapest
1971, Janus Pannonius Múzeum, Modern Képtár, Pécs
1975, Magyar Kultúra Háza, Varsó
1976, Uitz Terem, Dunaújváros
1977, Vörös kápolna, Balatonboglár
1982, Műcsarnok, Budapest
1984, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1985, Dürer-terem, Gyula
10
BARCSAY JENŐ
1900_1988
11
Berki Viola kiskunhalasi református gazdálkodó családból szárma-

zott. 1951-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, de 1954–
1955-ben politikai okokból kizárták, így csak 1958-ban végezhetett.
Itt mestere és tanára Fónyi Géza volt. Rövid időre vissza-
visszatér szülővárosába, de főként Budapesten élt.
Az ötvenes években, kizárása idején, megfesti a Szilády Áron
Gimnázium tanárainak arcképét. 1959–1961-ben az Óbudai Hajó-
gyárban készített rajzokat és festményeket. Az 1960-as években a
Szovjetúnióban tett utazásai alatt megismerte az orosz kolostorok
és kisvárosok művészeti ábrázolásait, és ez nagy hatást tett
művészetére. 1969-től könyveket illusztrált, az 1970-es évektől
rézkarcokat, a nyolcvanas évektől szitanyomatokat is készített.
Művészetét a narratív jelleg és saját fantáziája mellett bibliai és
történelmi események befolyásolták a leginkább. Hatottak rá a
kiskunhalasi életmód vonatkozásai, elemei is.
Főbb művei:
Hellász (1964)
Régi magyar vadászat (1971)
Hobbikertészek (1977)
A varázslók völgye (1979)
Mozaik (1971), Tárnok utcai Általános Iskola
Kerámiafal (1983), Debrecen, Kölcsey F. Művelődési Központ
Pannó (1984), Heim Pál Gyermekkórház
Halasi pannó (1988)
Mátyás király állatai körében (1989)
Továbbá számos gyönyörű könyvillusztráció: A Zsoltárok könyve,
Kányádi Sándor: Farkasűző furulya, Kiss Benedek: Csiga, csiga,
facsiga _ gyermekversek, Mezey Katalin: Kivala Palkó Nemlehet-
országban, Szögkirály _ cigány mesék, Erdei esztendő stb.
12
BERKI VIOLA
1932_2001
13
A 20. század első felében valamennyi jelentős magyar festő meg-

fordult Nagybányán. Boromisza Tibor festő-, és grafikusművész
bejárta Rómát, Párizst, Münchent, mégis ez a magyar Barbizon nyúj-
tott számára igazi feltöltekezést. Mesterségbeli tudásban, szemlélet-
ben az itteni mesterek sokat tudtak nyújtani a tehetséges, később
híressé vált tanítványaiknak.
Boromisza a katonatiszti pályát hagyta ott a festészet kedvéért.
Magyarország számos táját bejárta, sokat festett, 1906-tól már több
gyűjteményes kiállítása volt Budapesten és vidéken, 1906-ban és
1914-ben a Könyves Kálmán Szalonban volt képkiállítása, 1907–
1908-ban a MIÉNK körében állított ki, 1909-től a Művészházban
és a Belvederében, 1928–29-ben a Nemzeti Szalonban. Boromisza
Nagybányán a neósok közé tartozott (Ziffer Sándor, Perlrott-Csaba
Vilmos, Bornemisza Géza, Börtsök Samu, Jakab Zoltán, Réthy
Károly, Ferenczy Valér, Ferkai Jenő). Az első világháború után
Budapesten telepedett le, majd 1953-ig Keszthelyen élt, illetve 1954-
től haláláig Szentendrén.
Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, a Ferenczy Múzeum, a Déri
Múzeum és még számos vidéki és romániai múzeum őrzi. Első em-
lékkiállítását a Ferenczy Múzeumban rendezték meg 1962-ben.
Főbb művei:
Szőlőszedők (1906) olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Patakparti házak (1908) olaj, vászon, MNG, Budapest
Önarckép (1910) olaj, vászon, Városi Képtár, Székesfehérvár
Nagybányai vásár (1911) olaj, karton
Erzsébet tér este (1922) tus, toll, gouache, papír, MNG, Budapest
Szentendrei látkép ásó parasztokkal (1922) olaj, vászon, Ferenczy
Múzeum, Szentendre
Csikós számadó, Juhász számadó, Kucsmás férfi, MNG
14
BOROMISZA TIBOR
1880_1960
15
Csók István 1865. február 13-án született a dunántúli Pusztaegre-

sen. Atyja törzsökös iparoscsaládból való jómódú molnármester
volt. 1882-ben Budapesten kezdte tanulmányait Székely Bertalan és
Lotz Károly tanítványaként, majd Münchenben és Párizsban foly-
tatta a tanulást. Korai képe, az Úrvacsora Párizsban aranyérmet,
Bécsben állami nagy aranyérmet nyert 1894-ben. A Szénagyűjtők a
plein air tolmácsolója. A millenniumra a Báthory Erzsébet (1895)
című képpel készült. Majd Nagybányára ment, de az ottani táj
igazából nem ragadta meg.
1903-tól hét eredményes esztendőt töltött Párizsban. Belekezd
a Műteremsarok (Ateliersarok) című képébe, melyet 1905-ben
küldött be a párizsi Szalonba. Párizsi éveire esnek azok a Magyar-
országon fogant festményei is, melyekben a Dunántúl népének szí-
nességét ünnepelte. 1914-ben nagy sikerű kiállítása volt a
Műcsarnokban. Aktábrázolásának több szép darabját ismerjük, közte
a Thámárt (1905). Csók a századelő koloritgazdag, ösztönös
érzékkel bíró kiváló, impresszionista festője lett. A benyomás eleven
rögzítése, tájat, tárgyakat egybefoglaló látása egyéni módon és
magas színvonalon jelenik meg nála.
Kiválóak Züzü lányáról festett képei, és nagyon szépek balatoni
képei. Az 1910-es évek végén ismerkedett meg a magyar tengerrel,
melyből megtermékenyítő szerelem lett. Különös derű jelenik meg
a Keresztapa reggelije című képén, ez az alkotása és a Tél a
tavaszban című áll legközelebb a természet és az emberi érzelmek
találkozásához. Az Ernst Múzeumban 1935-ben kiállításon mutatták
be félévszázados munkásságának legjavát. Ezután évről évre részt
vett a képzőművészek szövetségének kiállításain, ahol 1951-ben
búcsúzott utolsó jelentős alkotásával, a Háború és béke című fest-
ményével.
16
CSÓK ISTVÁN
1865_ 1961
17
Csontváry Kosztka Tivadar (eredetileg Kosztka Mihály Tivadar;

Kisszeben, 1853. július 5. – Budapest, 1919. június 20.)
Fiatalon gyógyszerésznek készült, de festői tehetséget érezve
otthagyta állását, és különböző mesterektől festészetet tanult. Mint-
egy száz nagyobb művet alkotott. Míg külföldi kiállításairól (például
Párizs, 1907) a legnagyobb kritikusok elismerően nyilatkoztak róla,
itthon nemigen ismerték el. Művészetét az expresszionizmushoz,
illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják. Képeinek megmen-
tője Gerlóczy Gedeon építész, aki halála után felvásárolta azokat.
Főbb műveiről:
Festeni a Szentföldre és Olaszországba utazott, ahol a tájat
– ebben ma már a kritikusok egyetértenek – értő szemmel és tehet-
séges kézzel festette le. Az 1890-es évek végén Dalmáciában, Olasz-
és Németországban járt. 1902-ben festette Selmecbánya látképe
című művét, majd Jajcéban és a Hortobágyon dolgozott, 1904-ben
Egyiptomban, Palesztinában és Athénben járt. Ezen utak emlékét
Sétakocsizás újholdnál Athénban, a Jupiter-templom romjai Athén-
ban című képei őrzik. Ekkor festette a Nagy-Tarpatak a Tátrában,
a Görög színház Taorminában című több négyzetméteres tájképeit.
Ezután ismét Palesztinában, Egyiptomban járt. 1904-ben készült
a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben című sokalakos, expresz-
szionista kompozíciója, melyen egyesek szerint már a lappangó ski-
zofrénia jelei mutatkoztak. 1906-ban megfestette a fő művének
érzett legnagyobb méretű vásznát, a Naptemplom Baalbekben-t.
1907-ben Szíriából Párizsba, majd a libanoni hegyekbe utazott,
s elkészítette két nagy művét, a Magányos cédrus-t és a Zarándoklás
a cédrusfához címűt. 1908-ban festette meg a Mária kútja című
kompozícióját és a Marokkói ember-t. 1910-ben Nápolyban készült
utolsó befejezett műve, a Sétalovaglás a tengerparton.
18
CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR

1853_ 1919
19
Deim Pál 1932. június 29-én született Szentendrén. 1952–1958

között a Honvéd Képzőművész Szakkörben fejleszti magát, tanárai
Szalatnay József és Koren István. 1958-ban felvételt nyer a Képző-
művészeti Főiskola grafika szakára, ahol Pap Gyula és Ék Sándor
tanítványa, de mestereinek Barcsay Jenőt, Gadányi Jenőt és Vajda
Lajost vallja. 1963–1968 között a Zuglói Kör tagja, amely a főiskola
után néhány művészből _ Bak Imre, Csiky Zoltán, Csutoros Sándor,
Molnár Sándor, Nádler István _ összeálló művészeti csoportosulás.
1967-ben tanulmányútra megy Párizsba és Brüsszelbe, ahol mé-
lyebben megismerkedik többek között Cézanne, Matisse és Picasso
művészetével. 1968-ban ösztöndíjjal Macedóniában, a prilepi
nemzetközi művésztelepen tölt két hetet, ahol megszületik a
Kolostor-sorozat, amely egyéni művészi hangjának megtalálását
fémjelzi. 1974-ben a Műcsarnokban rendezett egyéni kiállítása
sikerére több műgyűjtő felfigyel rá.
Deim Pál Szentendrén él és dolgozik, és fiatal kora óta figyelem-
mel kíséri a város művészeti életét és építészeti változásait. Ezen
kívül folyamatosan támogatja a fiatal művészeket, csoportokat és
művészeti kezdeményezéseket, mint például a Vajda Lajos Stúdiót.
Főbb művei:
Ketten, Három nő (1964)
Héttől hét harmincig (1966) Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Mások az ablakaink I–IV., (1967)
Feljegyzések egy kolostorban I–VIII. Ferenczy Múzeum, Szent-
endre, Csend I–VI., (1968)
Ember és ház (Magyar Nemzeti Galéria), Térszervezés (1969)
Kék dombormű, Családi fénykép a 22. századból (1972)
A beprogramozott (1974)
Csend (1981), Tantrikus képek (1985), Szmog (1996)
20
DEIM PÁL
1932_
21
Egry József napszámos családban született. Autodidakta módon

kezdett festeni, majd Lyka Károly segítségével egy évet Párizsban
töltött. Onnan került a Képzőművészeti Főiskolára Szinyei Merse
Pál és Ferenczy Károly mellé. 1910-től már kiállító művész.
Az 1920-as években kezdett a fény átalakító erejével foglal-
kozni. Eleinte az expresszionista szimbolikával közeledett a napkul-
tuszhoz, egyéni erővel festett zaklatott, nyugtalan képekkel.
Olaj-pasztell vegyes technikát fejlesztett ki, hogy a fényköri jelen-
ségekhez alkalmas testtelen felületekkel dolgozhasson.
Részben a világháborús sérülése következtében bekövetkező
egészségi állapot-romlása miatt olaszországi utakra ment, főleg
Szicíliába. Taormina (1930), majd Nervi (1938) című alkotásai
ezekről az utakról származtak. Az ott látott erős fényhatások
megszilárdították festői elképzeléseit.
Később művei egy témát variáltak, legfőképpen a balatoni tájat.
Egyszerre szétbont és szerkeszt. A természetelvűség új értelmezése
ez, amely teljesen eredeti hang az európai festészetben.
1948-ban az elsők között kapta meg a Kossuth-díjat. 1951-ben
halt meg Badacsonyban, ahol emlékmúzeuma található.
Főbb művei:
Éjjeli menhely előtt (1907), Magyar Nemzeti Galéria
Ádám és Éva (1909)
Kikötői munkások (1912)
Szent Kristóf a Balatonnál (1927), Bakony Múzeum, Veszprém
Önarckép napsütésben (1927), MNG
Szivárvány (1930), MNG
Visszhang (1936), MNG
Nap a víztükörben (1937)
Aranykapu (1943–44)
22
EGRY JÓZSEF
1883_ 1951
23
Fényes Adolf (Kecskemét, 1867. április 29. – Budapest, 1945. már-

cius 14.) festőművész. Apja halála után Budapestre költözött.
Először jogi tanulmányokat folytatott, amit félbehagyott, és
1884-től 1887-ig a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Greguss
János növendéke lett. Majd Weimarba költözött, ahol 1887–1890
között Max Thedytől tanult. 1891-ben Párizsban telepedett le, ahol
a Julian Akadémia hallgatója lett. Mestere itt William-Adolphe
Bouguereau volt. Párizsból visszatért két évre Weimarba, Thedyhez.
Majd itthon 1894–1898 között Benczúr Gyula mesteriskoláját láto-
gatta. Az 1900-as évet Olaszországban és Franciaországban töltötte.
A Szolnoki Művésztelep alapító tagja. 1902-től minden nyarat Szol-
nokon töltött, ott alkotott. 1944-ben elhurcolták. A felszabadulást
megérte ugyan, de röviddel utána agyvérzésben meghalt. Szolnokon
és Budapesten (a III. kerületben) utcát neveztek el róla.
Főbb művei:
Pletyka (1895)
Civódás (1897)
Szegény ember élete (1889)
Család (1900)
Öregember (1901)
Háromkirályok (1927)
Kiállításai:
1905, Nemzeti Szalon
1912, gyűjteményes kiállítás, Ernst Múzeum
1918, gyűjteményes kiállítás, Ernst Múzeum
1923, 1927, gyűjteményes kiállítás, Ernst Múzeum
1936, gyűjteményes kiállítás, Fränkel Szalon
1949, Fővárosi Népművelési Központ
1960, Magyar Nemzeti Galéria
24
FÉNYES ADOLF
1867_ 1945
25
Ferenczy Károly bánáti német család sarja. Apja Freund Károly

földbirtokos volt, a bécsi Magyar Minisztérium magas rangú hivatal-
noka. A Freund nevet édesapjuk kezdeményezésére az egész család
egyszerre magyarosította Ferenczyre.
Budapesten jogot tanult, majd tanulmányait befejezve a bánsági
Gavosdián fekvő családi birtokra tért haza, ahol gazdálkodni kezdett.
Érdeklődése itt fordult komolyabban a festészet felé.
1886-ban családostól Münchenbe utazott, hogy ott tovább tanul-
jon. Ezután Nápolyban iratkozott be az ottani Képzőművészeti
Akadémiára. Majd 1887–1889 között a párizsi Julian Akadémián
tanult tovább. Hazatérve 1889-ben Szentendrén telepedett le család-
jával. Ezévben a közönség a Műcsarnok téli kiállításán ismerhette
meg munkásságát. 1890-ben születtek ikergyermekei Noémi és Béni
feleségétől, Fialka Olga festőművésznőtől. 1896-ban Hollósy Simon-
nal, Réti Istvánnal, Thorma Jánossal, Csók Istvánnal és Iványi-
Grünwald Bélával megalapították a nagybányai művésztelepet.
Főbb művei:
Esti hangulat lovakkal (1889)
Kertészek (1891)
Önarckép, Madárdal (1893)
A háromkirályok (1898)
Dombtetőn (1901)
Nyári reggel, Márciusi est, Fürdőző fiúk (1902)
Önarckép, Festőnő, Október (1903)
Napos délelőtt (1905)
Kettős arckép (Noémi és Béni) (1908)
Akt zöld háttérrel, Hármas arckép (1911)
Női akt vörös háttérrel, Artisták (1913)
Alvó cigányleány (1915)
26
FERENCZY KÁROLY
1862_1917
27
Glatz Oszkár (Budapest, 1872. október 13. – Budapest, 1958.

február 23.) nagybányai posztimpresszionista stílusú naturalista
festő. Erőssége az alakábrázolás, a mozgás ábrázolása, a plein air-
festés, a táj és az ember bensőséges egységének ábrázolása, a
népviseletek megörökítése.
Budapesten, Münchenben és Párizsban tanult. 1896-ban Hollósy
Simon köréhez csatlakozott, lelkesítette őt a Hollósy-körhöz tartozó
festők sikeres szereplése a millenniumi kiállításokon. Nagy lelke-
sedéssel segített mestereinek a nagybányai művésztelep meg-
szervezésében, kialakításában.
1898 után már nem ment Nagybányára, a Felvidéken, Bujákon,
a Dunántúlon festett, és a Balatonnak is nagy festője lett.
1912–1938-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanított, nyaranként
számos életképet festett a magyar paraszti társadalomról. Művészeti
írásai is jelentősek, sok cikket írt a magyar népművészet hagyo-
mányainak megőrzése érdekében.
Főbb művei:
Est a havason (1897) olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria
Arcképtanulmány, Fahordók (1898) olaj, vászon, MNG
Birkózó fiúk (1901) olaj, vászon, MNG
Román asszony útban a templom felé (1906) olaj, vászon, MNG
Bujáki csendélet (1917), MNG
Hazatérés (1921) olaj, vászon
Dombos őszi táj (év nincs) olaj, vászon
Bujáki menyecske korsóval (1923)
Menyecske (1929), MNG
Lányok a domboldalon (1932) olaj, vászon
Nógrádi parasztmenyecske (1934), MNG
Kitüntetett utcaseprő (1953), MNG
28
GLATZ OSZKÁR
1872_ 1958
29
Gulácsy Lajos lényegében autodidakta volt. A budapesti Minta-

rajziskolában tanult két félévet. 1902-ben Rómában, majd Firen-
zében, 1906-ban Párizsban járt tanulmányúton.
Többször visszatért Olaszországba. Számos képén festette meg
az olasz városok középkori, reneszánsz hangulatát. Művészetére
nagy hatással voltak az itáliai kisvárosok és művészek (például
Giotto, Botticelli, Alessandro Magnasco). Korai művein a preraf-
faeliták és a szimbolikus szecesszió, míg késői alkotásain az ex-
presszionizmus hatása látszik. Az 1910-es évektől jelentkező
vízióinak megfestésével a szürrealizmus előfutárává válik.
Első gyűjteményes kiállítását az Uránia műkereskedésben mu-
tatta be Márffy Ödön képeivel együtt 1907-ben. 1908-ban kapta meg
a Ferenc József-díjat, amely 4000 korona jutalommal járt. 1909-ben
Nagyváradon állította ki műveit a MIÉNK és a nagybányai iskola
festőivel.
Mint grafikus is figyelemre méltó, összes nagy művének váz-
latát először grafikus formában készítette el. Mint a legtöbb festőnél,
nála is innen származik a kiváló kompozícióteremtő képesség.
Leghíresebb a Francesca da Rimini és Paolo Malatesta c. akvarellje.
Főbb művei:
Utca Na'Conxypanban (1902) pasztell, karton, Magyar Nemzeti
Galéria, Budapest
Önarckép (1903) olaj, vászon, magántulajdonban
Paolo és Francesca (1903) akvarell, ceruza, papír, MNG
Varázslat (1906–1907) olaj, vászon, MNG
Dante találkozása Beatricével (1907) olaj, vászon, MNG
Az ópiumszívó álma (1913–18) olaj, vászon, Janus Pannonius
Múzeum, Pécs
Rózsalovag (Chevalier aux Roses) (1914 ) olaj, vászon, MNG
30
GULÁCSY LAJOS
1882_1932
31
Iványi Grünwald Béla a Somogy megyei Darázs-pusztán született.

Apja Grünwald Sámuel, anyja Morvai Mária volt. Itt járt az elemi
iskola alsó osztályaiba. A középiskola alsó osztályait Székes-
fehérváron végezte, majd Budapestre került, s ott a művészeti
szakközépiskola elődjébe, a Mintarajz-iskolába íratták szülei.
A Mintarajz-iskolában Székely Bertalan növendéke volt. Ennek
elvégzése után Münchenben és a párizsi Julian Akadémián tanult.
1892-ben Ferenczy Károllyal együtt visszatért Münchenbe, ahol
Hollósy Simon tanítványa lett. 1894-ben Egyiptomban járt.
A Nagybányai művésztelep egyik alapító tagja volt. 1896-tól
Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (Hold-
felkelte, Völgyben, Tavaszi kirándulás). Mint az egyik alapító, az
iskola céljainak propagálója is volt. Nagybányán találta meg élete
párját Biltz Irén személyében.
1904-ben Rómában töltött egy évet a Fraknói-díj elnyerése után.
Hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. 1906-tól stílusa
megváltozott, dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel
a naturalista és plein air törekvéseket. 1907-ben a Kecskeméti
művésztelep vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül
jelentős a kecskeméti Kaszinó homlokzatát díszítő műve (1912) és
a Tavasz ébredése (1913), amely nagy aranyérmet kapott. Az I.
világháború után a Balatonnál az alföldi festők stílusával rokon,
egyszerű kivitelezésű, valósághű tájképeket festett.
Művészetét 1930-ban a rangos Corvin-koszorú kitüntetéssel
ismerték el.
Főbb művei:
Modellek, Tóparti pihenő, Ruhaszárítás, Virágcsendélet, Nagybánya
a Keresztheggyel, Kecskemét környéki táj, Napsütötte dombok há-
zakkal, Mulatozó társaság, Vásár után, Erdőszéle jegenyékkel
32
IVÁNYI-GRÜNWALD BÉLA
1867_1940
33
Jeges Ernő (Torontálvásárhely, 1898. január 12. – Budapest, 1956.

november 12.) festőművész, grafikus. Felsőfokú tanulmányait a
Magyar Iparművészeti Főiskolán végezte. 1918-ban átment tanulni
a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Réti István volt a mestere. Il-
lusztrált könyvet, újságot; tervezett bélyeget, csomagolópapírt, ut-
catáblát. Ismertek fametszetei és rézkarcai is.
1922-től a párizsi Julian Akadémián folytatott tanulmányokat.
1927-ben felvették a Paál László Társaságba, majd csatlakozott a
Római iskolához, és egyik alapítója lett a Szentendrei Festők Tár-
saságának (1928) és a szentendrei művésztelepnek (1929).
1931–34 között magyar állami ösztöndíjasként a római Col-
legium Hungaricumban dolgozott. Célja volt a magyar történeti fes-
tészet megújítása, ezért számos történelmi képet festett, főleg
katolikus templomok falára. Sok megrendelést kapott katolikus
egyházművészeti alkotásokra, számos bibliai és történeti témájú
freskót alkotott, jó kompozícióteremtő-képességgel. 1938-ban részt
vett a velencei biennálén. Műveit jeles közgyűjtemények őrzik.
Főbb művei:
Nem! Nem! Soha! feliratú plakát (1918)
Önarckép vörös kalappal (1922) olaj, vászon, MNG, Budapest
Szentendrei részlet (1929) olaj, vászon, Ferenczy Múzeum,
Szentendre
Szentendrei városkép (1930) olaj, vászon, Ferenczy Múzeum
Majális Rómában: társaság a szabadban (1934)
Szent Imre kápolna (1941) Balatonfűzfő
Bencés Gimnázium díszterme (1943) Pannonhalma
Lisieux-i Szent Teréz templom (1944) Törökőr
Központi Papnövelde Szeminárium refektóriuma és folyosói (1946)
Tövis utcai Kapisztrán Szent János templom (1950)
34
JEGES ERNŐ
1898_1956
35
Kernstok Károly (Budapest, 1873. – Budapest, 1940.) festőművész,

a magyar avantgárd egyik tehetséges képviselője.
Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte. 1892-től
Münchenben Hollósy Simonnál, 1893–1895-ben a párizsi Julian
Akadámián tanult. 1896-ban hazatért, és három évig Benczúr Gyula
mesteriskolájának növendéke lett. 1901 elején felvették a Reform
szabadkőműves páholyba, de később átlépett a Petőfi, majd a Már-
cius páholyba. 1906-ban Párizsba utazott, ahol megismerkedett az
új stílus irányzatokkal. 1907-ben alapítója lett a Nyolcak csoportjá-
nak. Az első világháború ideje alatt visszatért a líraibb képekhez,
melyeken közeledett az expresszionista stílushoz. 1919-től 1926-ig
Berlinben élt, majd visszatért Budapestre, de ideje nagy részét Nyer-
gesújfalun töltötte. Gyakori vendég volt a Szolnoki Művésztelepen
is. A Képzőművészek Új Társasága (KUT) tanácsának elnöke volt.
Kifejezésmódja egyedi, alakjai szinte szoborszerűek. Korai
műveiben még a színek harmóniáján van a fő hangsúly. Hamarosan
megjelennek művein a rajzos elemek, a tömör formák, az erőteljes
színek. Erőssége volt a figurális kompozíció, portrék, aktok, állatok
ábrázolása. Legtöbb alkotását a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, de
vannak művei a Deák Gyűjteményben Székesfehérvárott s a Janus
Pannonius Múzeumban Pécsett, továbbá magántulajdonban is.
Főbb művei:
Agitátor (1897)
Hajóvontatók (1897)
Szilvaszedők 1901
Lovasok a vízparton (1910)
Zivatar (1919)
Szép Heléna elrablása (1933)
Sírbatétel (1934)
36
KERNSTOK KÁROLY
1873_1940
37
Kmetty János családjával 12 éves koráig Miskolcon élt, majd

Kassára költöztek, itt Halász-Hradil Elemérnél kezdett rajzolni,
később Budapesten Ferenczy Károlynál tanult.
1911-ben látogatott először Párizsba, ott a Louvre-ban mindent,
de főleg a reneszánsz festészetet tanulmányozta. Nagy hatással volt
rá Neuillyben a Pellerin-gyűjtemény, benne elsősorban Paul
Cézanne hatvan képéből álló kiállítása. Első munkái a kubizmus
hatásait mutatják (Koncert, Önarckép), ezért a 20. század elején őt
tartották az első magyar kubista festőnek. Számos hazai alkotó-
művészre nagy hatással volt.
Képeinek fő eleme a szerkezet, kubisztikusan tagolt formáit
hangsúlyozott kontúrok fogják közre. A kubizmus felé hajló, de
mindig racionálisan szerkesztett megoldású munkái is igen erőteljes
formai összefoglaló készségről tanúskodnak.
Nyaranként a kecskeméti művésztelepre, később Nagybányára,
majd Szentendrére járt festeni. 1946-tól a Képzőművészeti Főisko-
lán tanított, tanítványai közül sokan híres művésszé váltak.
Főbb művei:
Hegyi beszéd (1916–17) olaj, vászon, magántulajdonban
Koncert (1918) olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria
Kék csendélet (1924) olaj, újság-applikáció, magántulajdonban
Gitáros csendélet (1932) olaj, vászon, Türr István Múzeum, Baja
Nagybányai részlet (1932) olaj, vászon, Ferenczy Múzeum,
Szentendre
Szentendrei görbe utca (1940) olaj, vászon, Ferenczy Múzeum
Sárgakalapos önarckép (1965) olaj, farostlemez, Janus Pannonius
Múzeum, Pécs
Szentendrei idill (1969) olaj, farost, Ferenczy Múzeum
Hármas üvegablak I–II–III. (1972–73) üveg, Ferenczy Múzeum
38
KMETTY JÁNOS
1889_1975
39
Korb Erzsébet a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti István

növendéke volt. Hihetetlenül rövid élete során 1923-ban az Ernst
Múzeumban, 1925-ben Rómában rendezett gyűjteményes kiállítást
festményeiből. Erőteljes aktjai a magyar újklasszicizmus monumen-
tális stílusát reprezentálták. Művészete a korai Aba-Novák- és
Szőnyi-képek formanyelvével rokon.
Főbb művei:
Pieta, Üvegablak terv, Ásító akt, Tájkép, Alterego, Girl's Portrait
(Thinker, Contemplation), Landscape, May (Human Couple), Nudes,
Pietá, Portrait of a Man (József Pécsi)
40
KORB ERZSÉBET
1899_1925
41
Korniss Dezső (Beszterce, 1908. december 1. – Budapest, 1984. au-

gusztus 17.) festőművész, főiskolai tanár, grafikus, iparművész,
plakát-, báb- és díszlettervező, filmrendező, a hazai neoavantgárd
törekvések (szürrealizmus, nonfiguratív művészet) jeles képviselője.
1923–25 között Podolini-Volkmann Artúr magániskolájában tanult,
majd 1925–29 között a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanul-
mányait. Jeles mesterei voltak Csók István és Vaszary János. 1930–
31-ben tanulmányúton volt Párizsban, Brüsszelben, valamint
Amszterdamban.
A II. világháború idején behívták katonának, hadifogságba esett,
onnan 1945-ben szabadult, tagja lett az Európai Iskolának, ami
1948-ban megszűnt. 1945–1948-ig taníthatott a Képművészeti
Főiskolán, de 1949-től belső emigrációban élt és alkotott.
Főbb művei:
Holland táj (1923) akvarell, papír, magántulajdonban
Narancs női fej (1932) olaj, papír, magántulajdonban
Csendélet tányérral és hagymával (1934) pasztell, papír, magántu-
lajdonban
Szentendrei részlet (1934 körül) olaj, vászon, MNG
Szentendre (1935 körül) olaj, vászon, magántulajdonban
Vörös csendélet (1935 körül) vegyes technika, magántulajdonban
Szentendre: sárkányos (1945) olaj, vászon, magántulajdonban
Triptychon (1947) olaj, vászon, Ferenczy Múzeum, Szentendre
Bogárfej (1947) olaj, vászon, falemez, magántulajdonban
Tücsöklakodalom (magyar „joie de vivre”) (1948) olaj, vászon,
Ferenczy Múzeum
Pásztorok (1968) olaj, vászon, Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan
Szűrmotívum II. (1972–73) olaj, vászon, magántulajdonban
Kalligráfia (év nélkül) zománc, papír, Ferenczy Múzeum
42
KORNISS DEZSŐ
1908_1984
43
Lossonczy Tamás (Budapest, 1904. augusztus 12. – Budapest,

2009. november 3.) Kossuth-díjas festőművész, grafikus. 1923-ban
kezdte a Képzőművészeti Főiskolát, tanárai Bosznay István és
Vaszary János voltak, itt 1926-ban végzett. Első tanulmányútjai
Párizsba vezettek, először 1926-ban, majd 1937-ben. 1929-ben
Bodon Sándor építésznél vendégeskedett Hollandiában. Kezdetben
nonfiguratív festészettel próbálkozott, majd organikus-térkonstruktív
alkotásokat készített. Később festészete egyszerűsödött, nem kötötte
magát stílusokhoz, és grafikai tevékenysége is intenzívebbé vált.
1957-ben a MÜM 18. számú szakmunkásképző intézetben szer-
kezettant tanított 1968-as nyugdíjazásáig. Ebben az időszakban
készítette el nagy hatású művét, a Tisztító nagy vihar című képet.
1985-ben Érdemes Művész díjat vehetett át. 1994-ben Kossuth-
díjban részesült. Idős korában is aktívan dolgozott, töretlen
életkedvvel gyarapította több mint ezer olajképből és mintegy ti-
zenötezer grafikából álló életművét. 105 éves korában hunyt el.
Főbb művei:
Viharban (1944) olaj, vászon
Sötétet váltó fény (1947) olaj, vászon, magántulajdonban
Tisztító nagy vihar (1957–62)
Radar (1965) olaj, vászon, magántulajdonban
Alakuló élet (1967–68) olaj, vászon, magántulajdon
Színvihar (1971) olaj, vászon, magántulajdonban
Viaskodások (1975–77) kiállítva 2005-ben a Műcsarnokban
Kötéltáncosnő (1981) olaj, vászon, magántulajdonban
Civilizált emberevő (1987) olaj, vászon, magántulajdonban
Lengés és repülés (1991) olaj, vászon,magántulajdonban
Rekviem egy geometriába fulladt festőért (1997) olaj, vászon
Földrengés (2004) olaj, vászon
44
LOSSONCZY TAMÁS
1904_2009
45
Lotz Károly német apa és magyar anya fiaként nyolcadik gyer-

mekként született, a pesti piaristák iskolájában tanult. A szabad-
ságharc eseményeit (1848) rögzíti a helyszíneken, pontos
akvarelleken. 1852-ben Bécsben kezdte festészeti tanulmányait. Ko-
rának egyik legfoglalkoztatottabb freskófestője. Az alak- és aktábrá-
zolásban, a portréfestésben, a tájkép- és állatábrázolásban egyaránt
megcsillogtatta tehetségét, képzelőerejét és mesterségbeli tudását.
Merített az ókori mitológiából, a bibliából, s megihlette a magyar
paraszti táj is, melyet plein air stílusban ábrázolt. A barbizoni iskola
utódja és a nagybányai iskola elődje volt e téren. 1868-ban jelenik
meg az „Arany Album”, melyben Arany János verseinek illusztrá-
cióiként Lotz Károly és Than Mór fényképezett rajzai szerepelnek.
1881-ben Hunyadi János halála című festményével Ipolyi
Arnold püspök díját nyeri el. 1885-től a Mintarajz-tanoda, majd a
nők számára létesült Festészeti Tanoda tanára. 1896-ban a Szent
István-rend kiskeresztjével tüntetik ki, Munkácsy Mihállyal és
Benczúr Gyulával együtt.
Főbb művei:
A Magyar Nemzeti Múzeum, a Vigadó, a Magyar Tudományos
Akadémia, a Magyar Állami Operaház, a Szent István Bazilika és a
Parlament falfestményeit alkotta meg. Monumentális történelmi és
mitológiai tárgyú képek fűződnek a nevéhez. Legjelentékenyebb
munkája 1884-ből az Operaház Olympus-freskója. Allegorikus
alakokat fest a Pécsi székesegyház számára, majd hasonló stílusban
a Magyar Tudományos Akadémia secco-tempera faliképeit alkotja
meg. 1894–95-ben a Kúria és az Országház mennyezetképei elké-
szítésével Hauszmann Alajos javaslatára Lotz Károlyt bízzák meg.
Magyarország apoteózisa című faliképének centrumában Hungária
palástos alakja áll, melynek párja a Törvényhozás apoteózisa.
46
LOTZ KÁROLY
1833_1904
47
Madarász Viktor családjának, a Gömör vármegyei vashámortu-

lajdonos Madarász családnak régi, a Rákóczi-szabadságharcig
visszanyúló forradalmi hagyományai voltak. A szabadságharc
meghatározó élménye maradt élete végéig. Először szülei kíván-
ságának megfelelően jogi tanulmányokat folytatott, de egyúttal egy
Pósa Gábor nevű arcképfestőhöz is eljárt tanulni. Már korán
kialakult realista stílusa, és szorgalma valamint tehetsége révén
gyorsan elsajátította a festészeti fogásokat.
1853-ban a bécsi akadémia előkészítő évfolyamán, majd 1855-
ig a történeti-festészeti szakosztályon volt hallgató, és Ferdinand
Waldmüller magániskolájában is tanult. Ekkoriban készültek első
történelmi tablói, amelyeket 1855-től láthatott a nagyközönség.
A Kuruc és labanc című festménye hatalmas sikert aratott.
1856-tól kezdve Léon Cogniet párizsi műtermében és az École
des beaux arts-ban tanulta ki az akadémikus-romantikus stílust.
Leginkább Paul Delaroche történelmi festészete hatott rá. Párizsban,
1859 folyamán születtek meg legnagyobb művei: Hunyadi László
siratása, Zách Felicián és Zrínyi Ilona Munkács várában. 1864-ben
készült el a Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben, 1868-ban
a Dobozi és hitvese és a Dózsa népe címet viselő kompozíció. Ez
volt művészetének csúcsidőszaka, a Hunyadi László siratása képéért
az 1861-es párizsi Szalonon aranyéremmel jutalmazták.
1870-ben tért vissza Magyarországra, de a hazai kritika ellen-
ségesen viszonyult franciás stílusához. Bethlen Gábor tudósai
körében című pályamunkáját is visszadobták. 1873-ban vissza-
vonult, az apjától örökölt üzletet vezette tovább. Később Izabella
királynő című nagyszabású történeti képe a nyakán maradt. Az idős
Madarász 1903-ban ismét megpróbálkozott a festéssel, de arcképei
és történelmi munkái nem ütötték meg a korábbi színvonalat.
48
MADARÁSZ VIKTOR
1830_1917
49
Mányoki Ádám Mányoki János református lelkész fia volt. Ti-

zenkét éves korában a szülők tehetséges fiúkat Dölfer német tábor-
nokra bízták, aki örökbe fogadta és magával vitte a braun-
schweig-lüneburgi hercegségben fekvő Zellébe, Németországba.
Először Andreas Scheitz hannoveri festőtől tanult festeni, majd
Nicolas Largilliere-nél folytatta tanulmányait Párizsban, később
pedig Hollandiába vitte művészi becsvágya.
1703–1707 között udvari festő lett Berlinben. Itt főként Frigyes
Vilmos trónörököstől kapott megrendeléseket. Majd 1707-től II.
Rákóczi Ferenc udvarában tartózkodott, Rákócziné közvetítéséveI
a fejedelem szolgálatába állt. A fejedelem általa festett két legismer-
tebb portréja közül az egyiket még idehaza festette, a másik, melyen
az Aranygyapjas rend jelvénye is megfigyelhető, már a lengyel-
országi emigrációban készült. Az előbbit ma a Nemzeti Múzeum,
az utóbbit a Nemzeti Galéria őrzi.
Rákóczi Franciaországba távozása után 1712-től kezdve mint II.
Ágoston lengyel király udvari festője élt Varsóban, ahol kölcsö-
nökkel segítette az elszegényedett bujdosókat, így Vay Ádámot és
Beniczky Gáspárt is.
1723-ban megfordult Prágában és Bécsben, ekkor készítette el
III. Károly király leányainak, Mária Terézia és Mária Anna főher-
cegnőknek portréit.
1724–1731 között Magyarországon élt. Ekkor festette meg
többek között Ráday Pál és neje, Kajali Klára, valamint a Podma-
niczky család tagjainak portréit.
1731-től Drezdában és Lipcsében élt, 1736-ban (immár III.
Ágost királytól) visszakapta udvari festői állását. 1749-től fizetését
már nem folyósították, de csak 1753-ban nyugdíjazták. Négy évvel
később, 85 éves korában hunyt el Drezdában.
50
MÁNYOKI ÁDÁM
1673_1757
51
Id. Markó Károly (Lőcse, 1793. november 23 – Villa Appeggi,

Itália, 1860. november 19.). Markó neve a magyar művészet-
történetbe, a tájképfestészet megteremtőjeként vonult be. Korának
semmilyen festészeti irányzata nem térítette el a maga által választott
úttól. Művészete a 17. és 18. századi heroikus történelmi festészetére
épült. Tájképei idilli hangulatú, klasszikus kultúrát jelenítenek meg.
Rozsnyón készítette első képeit, amelyek a híres bécsi festő, J.
Fischer festményeinek másolatai voltak. 1822-ben Bécsbe utazott
és a bécsi Képzőművészeti Akadémia tagja lett, ahol a történelmi és
tájképfestészeti szakon tanult. Itt megnősült, nyolc gyereke született.
1826-tól Kismartonban élt, majd 1830-tól pedig az Eszterházy bir-
tokon. Egyre ismertebb és keresettebb lett. Pártfogója, egy bécsi
bankár megbízásából hazatért, és megfestette egyik leghíresebb
képét, a Visegrád (1826) címűt. Ez a kép a magyar tájképfestészet
legelső darabja. 1832-ben Itáliai körutazást tett. 1838-ban meg-
betegedett, ekkor elhagyta Rómát, Pisába költözött, és ott élt 1843-
ig. 1843 és 1848 között tovább utazott, és Firenzében telepedett le.
Ekkor már Európa-szerte ismert festő volt. Rendszeresen dolgozott
arisztokraták megrendelésére. Híre eljutott Magyarországra is. 1848-
ban elköltözött Appeggibe, és ott élt egészen 1860-ig.
1840-ben kiállítást rendeztek műveiből, az első Pesti Műki-
állításon. 1853-ban hazalátogatott. Ennek az útnak a hatására szület-
tek a Puszta és a Magyar alföldi táj gémeskúttal című festmények.
Még az 1820-as évekből valók a Csorsztin és Nedecz, (1820),
valamint az Aggteleki-barlang-sorozat (1821). Későbbiek az
Uborkát tisztító lány (1831), a Faunok elől menekülő nimfák (1831),
az Erdei út (1832), és a Tájkép Tivoli mellett (1846). Ismertek Bibliai
témájú képei is, a Krisztus megkeresztelése a Jordánban (1840), a
Tóbiás és az angyalok (1843), és a Jézus Jákob kútjánál (1854).
52
id. MARKÓ KÁROLY

1793_1860
53
Munkácsy Mihály, francia nyelvterületen Michel Léo de Munkácsy

(született: Lieb Mihály Leó, Munkács, 1844. február 20. – Endenich,
Németország, 1900. május 1.) festőművész.
Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, asztaloslegényből híres
festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódí-
totta. A kor legnagyobb „szociológusa” is volt egyben, az európai
és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló
ismerője. Tanulmányozta és nagy műgonddal lefestette a sorsukba
beleszületett embereket. Európai, keresztény és magyar polgár volt
egyszemélyben és zseniális tehetségű festő, de ahhoz, hogy hatalmas
méretű életművét létrehozza, nagy szorgalom, megfeszített szellemi
és fizikai munka szükségeltetett.
Nagyméretű vásznain készíti el kompozícióit sokféle embertí-
pussal, eszköztárával mintegy előrevetítve a 20. századi karakter-
színészekkel, számos statisztával és pazar díszlettel dolgozó, gazdag
kiállítású színes filmek világát.
Világhírű a Siralomház című képével lett, melynek kompozí-
ciója és ábrázolása eredeti és magával ragadó. Tájképfestészete és
magyar történelemmel foglalkozó képei is figyelemre méltóak.
Debrecenben a Déri Múzeum őrzi az ún. Krisztus-triptichont
(Ecce homo, Krisztus Pilátus előtt, Golgota). Ezt a három monu-
mentális festményt számos vándorkiállításon is bemutatták már.
Főbb művei:
Mosónők, Erdőrészlet, Rőzsehordó nő, Éjjeli csavargók,
Cigánytábor, Köpülő asszony, Éjjeli csavargók, Őszi parkban,
Férfi tanulmányfej, Eltévedt gyermek, Kukoricás, Zálogház,
A persely előtt, Leány a kútnál, Sebesült vándor, Leány a tál-
cával, Két család a konyhában, Párizsi szobabelső (Olvasó
nő), Újoncok (Újoncozás), Paál László arcképe, Milton
54
MUNKÁCSY MIHÁLY
1844_1900
55
Patkó Károly (Budapest, 1895. április 7. – Budapest, 1941. április

1.) festőművész. Tanulmányait Budapesten végezte, a Képzőmű-
vészeti Főiskolán diplomázott, mestere Szőnyi István volt.
Plasztikus, egészalakos, aktkompozíciókkal jelentkezett. 1923-ban
elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság római ösztöndíját. Megtanulta
az olaszoknál divatozó temperatechnikát, amelyet Patkó nyomán
később Aba-Novák Vilmos is nagy sikerrel alkalmazott.
Patkó és Aba-Novák kortársak voltak, Aba-Novák egy évvel
született korábban, mint kollégája. Aba-Novák nem lehetett Patkó
mestere, mint ahogyan elterjedt a szakirodalomban. Egymás
művészetét figyelemmel kísérték, gyakran egy műteremben vagy
ugyanazon ég alatt (Felsőbánya, Igló) alkottak, nyilván sokat tanul-
tak egymástól. Mindketten ugyanahhoz az iskolához, a római
iskolához tartoztak, stílusuk is hasonló volt.
1922-ben a Belvederében, 1923-ban a Helikonban, 1924., 1927.
és 1932. években az Ernst Múzeumban szerepeltek képei kollektív
kiállításokon. Számos képe került magántulajdonba és számos képét
őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.
Főbb művei:
Önarckép (Turbános önarckép) (1922) olaj, vászon, MNG
Gyümölcsszedők (1923) olaj, vászon, magántulajdonban
Nagybányai részlet (1924) olaj, vászon, magántulajdonban
Felsőbánya (1925) olaj, vászon, magántulajdonban
Szüreti pihenő (Szüretelők pihenője; Szüreti idill) (1925) olaj, vá-
szon, magántulajdonban
Fürdőző nők (1926) olaj, vászon, Budapesti Történelmi Múzeum
Falurészlet (Igal) (1927) olaj, vászon, MNG
Lerici-öböl (1929) tempera, farostlemez, magántulajdonban
Pescatori (Halászok) (1929) tempera, vászon, magántulajdonban
56
PATKÓ KÁROLY
1895_1941
57
Pekáry István (Budapest, 1905. február 1. – Budapest, 1981. au-

gusztus 25.) festő, grafikus, textiltervező. Mestere Rudnay Gyula.
Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd
állami ösztöndíjjal több éven keresztül Rómában tanult. A Nove-
cento stílusa nem hatott rá, főiskolai mesterétől is csupán a magyaros
témákat vette át. Jellegzetes egyéni stílust teremtett népművészeti
előképek felhasználásával, mely ugyan rokonságban áll a naiv
művészettel, de színhasználatában, festék- és ecsetkezelésében,
kompozíciós megoldásaiban, képszerkesztésében professzionális.
Elbeszélő képei meseszerűek, textiljei főként a magyar népmeséket
és legendákat ábrázolják. A második világháború előtt három ízben
szerepeltek képei a velencei biennálén. Itthon és külföldön 1933–
1962 között számos színházi és operaprodukcióhoz tervezett díszlet-
és kosztümterveket (Fővárosi Színház; Nemzeti Színház; Schiller
Theater, Berlin; Teatro dell'Opera, Róma; Staatsoper, Bécs).
Gobelinjei: Alba Regia (1927) Székesfehérvár, Városháza
Szent István (1938) Szeged
Noé bárkája (1942) Budapest
Szüret (1952) Budapest, Művelődésügyi Minisztérium
Magyarország (1955) Budapest, Külügyminisztérium
Kisfaludy (1956) Budapest, Szőlészeti Kutatóintézet
Falu (1959) Budapest, Magyar Tudományos Akadémia
Köztéri művei:
Freskó (1937) Budapest, Palatinus fürdő, a II. világháborúban
elpusztult
Freskó (1941) Róma, Villa Caprioni
Freskó (1946) Budapest-Újpest, Magyar Pamutipar Munkásszállója
Bakony és Hortobágy festett csempe, Budapest, Mezőgazdasági
Múzeum, 1998-ban áthelyezve: Gödöllő, Agrártudományi Egyetem)
58
PEKÁRY ISTVÁN
1905_1981
59
Perlrott-Csaba Vilmos (Békéscsaba, 1880. február 2. – Budapest,

1955. január 23.) festőművész és grafikus, a magyar avantgárd stílus
egyik megteremtője és jeles képviselője.
Perlrott-Csaba Vilmosnak kiváló iskolái és mesterei voltak.
Koszta József tanácsára 1903-tól nyaranként a nagybányai
művésztelepen festett, ahol munkáit Iványi-Grünwald Béla kor-
rigálta. 1906-ban párizsi ösztöndíjat nyert, ezután a teleket Párizs-
ban, a nyarakat többnyire Nagybányán töltötte. A magyar Vadak
egyik legmarkánsabb képviselője volt, Nagybányán a neósok közé
tartozott. Párizsban beiratkozott a Julian Akadémiára, majd 1908-
tól Henri Matisse tanítványa lett. Itt Gertrud Stein körével is kap-
csolatba került, s 1907-től már kiállított a Függetlenek Szalonjában
és az Őszi Szalonban is.
1910-ben Iványi-Grünwald Bélával az élen a többi neós tár-
saságában átvonult Nagybányáról Kecskemétre, s ott megalapították
a kecskeméti művésztelepet. Több nyáron át dolgozott Kecske-
méten. Itthon 1924-ben csatlakozott a KUT-hoz, s velük állított ki.
Az 1930-as évek közepétől főleg Szentendrén dolgozott, 1949-
ben felvételt nyert a Szentendrei Festők Társaságába, s 1955-ben
bekövetkezett haláláig ott festett.
Főbb művei:
Ruhaszárítás (1905) magántulajdonban
Nagybányai utca (1907) magántulajdonban
Önarckép szoborral (1910) magántulajdonban
Kecskeméti utca cégérrel (1915)
Modellek (1916) Ferenczy Múzeum, Szentendre
Mosdó női akt (1927) Magyar Nemzeti Galéria)
Domboldal őszi fával (1935) Ferenczy Múzeum
Szentendrei részlet (1935) Ferenczy Múzeum
60
PERLROTT-CSABA VILMOS
1880_1955
61
Réti István (Nagybánya, 1872. december 16. – Budapest, 1945.

január 17.) festőművész, a nagybányai művésztelep egyik alapító
tagja, rajz- és festőmester, művészettörténész, tanár.
Érettségi után 1890-ben beiratkozott a Mintarajziskolába és Gre-
guss János tanítványa lett. Az ott töltött néhány hónap múltán Hol-
lósy Simon híre vonzotta, s elutazott Münchenbe. Hollósy mellett
tanult két évet, majd Párizsba utazott, ott a Julián Akadémián tanult
hat hónapig. Pédaképének Jules Bastien-Lepage-t tekintette, aki az
emberi érzések és a táj hangulati egységének megragadására
törekedett. Párizsból hazament Nagybányára, s ott festette meg első
sikeres képét, a Bohémek karácsony estje idegenben címűt
A nagybányai festők első budapesti kiállításán, 1897-ben Haj-
nali hangulat című képével szerepelt. Témája: Beteg bányászt tá-
mogat egy asszony a nagybányai reggeli szürkületben. Portré-
festéssel is foglalkozott, miniatúrákat is festett. Illusztrációkat rajzolt
Kiss József költeményeihez. 1923-tól tanárként oktatott a Képző-
művészeti Főiskolán 1938-as nyugdíjazásáig. 1928–35 között a
főiskola rektora volt. Filozófiai, művészetelméleti kutatásokat is
folytatott, megírta a nagybányai művésztelep történetét. Legbehatób-
ban Hollósy Simon és Ferenczy Károly munkásságát dolgozta fel.
Főbb művei:
Kossuth Lajos a ravatalon (1894) olaj, vászon, MNG
Bródy Sándor: Ezüst kecske című művének illusztrációi (1896)
Hajnali hangulat (II. változat) (1897) olaj, vászon, MNG
Honvédtemetés (1899) olaj, vászon, MNG
Napos táj, boglyákkal (1900) olaj, vászon, magántulajdonban
Kenyérszelés (1906) olaj, vászon, Janus Pannonius Múzeum, Pécs
(Nagybánya (Árokpart címen is emlegetik) (1918) olaj, fa, JPM
Önarckép (1920) olaj, vászon, MNG
62
RÉTI ISTVÁN
1872 _1945
63
Rippl-Rónai József művészi pályafutása kis kanyarral indult. Pé-

csett és Kaposváron volt patikussegéd, majd Budapesten gyógy-
szerészeti mesteroklevelet szerzett. 1887-ben Párizsba ment, és
Munkácsy Mihály segédje lett. Festészetén eleinte meglátszott
Munkácsy hatása, akinek a stílusát utánozta. Franciaországi
tartózkodása alatt megismerkedett az új stílusirányzatokkal is. 1892-
ben egy skót barátjával festeni Neuilly-be költözött. Miután hazatért,
Kaposváron telepedett le 1902-ben. Alapító tagja volt a Magyar Imp-
resszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) csoportnak, és részt
vett a Nyugat mozgalmában is.
Aztán újra franciaországi látogatást tett, ahonnan 1915-ben tért
haza Kaposvárra, a Róma-villába, ahol aztán élt és alkotott. Élete
jelentős idejét töltötte a villa parkjában található műtermében, amely
ma emlékmúzeum. A posztimpresszionista és szecessziós törekvések
legjobb magyarországi képviselőjeként tartják számon. Festészetére
gazdag színvilág, stilizáló vonalak és dekorativitás jellemző.
Kialakított egy sajátos stílust, amit „kukoricás”-nak nevezett, a
festéket vattaszerűen, foltos felrakásokkal hordta fel vásznaira. Ez
a stílus leginkább a pointillizmushoz hasonlítható, benne tarka rikító
színek is megjelentek. Rippl-Rónai a festészeten kívül üvegablakok
tervezésével és készítésével is foglalkozott. 1912-ben ő festette az
Ernst Múzeum dekoratív nagyméretű üvegablakait.
Főbb művei:
Kuglizók (1892)
Öreganyám (1892)
Apám, anyám (1895)
Nő fehérpettyes ruhában (1889)
Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett (1907)
továbbá: a Nyugat íróinak portréi és önarcképek
64
RIPPL-RÓNAI JÓZSEF
1861_ 1927
65
Scheiber Hugó festőművész művészeti tanulmányait az Ipar-

művészeti Iskolában végezte, ahol festészetet és díszítőfestészetet
tanult. Itt Papp Henrik volt a tanára. Impresszionisztikus, bár annál
sokkal indulatibb és sűrűbb ecsetkezelésű festői periódus után jutott
el az expresszionizmushoz, majd a futurista kifjezésmódhoz. 1924-
től Berlinben a Der Sturm kiállítói közé tartozott, miközben a folyó-
irat rendszeresen közölte műveinek reprodukcióit. Kiállított
Londonban, New York-ban, majd 1933-ban Marinetti meghívására
Rómában. Budapesten a Nemzeti Szalon, a Tamás Galéria, a
Belvedere, az Ernst Múzeum rendezett időről időre gyűjteményes
kiállítást a műveiből. Számszerűleg is gazdag életművéből
kiemelkednek kitűnő portréi. A nagyvárosi élet jellegzetes szín-
helyeit, mondén atmoszféráját és mozgalmasságát megidéző kom-
pozíciói a kor életérzésének fontos dokumentumai. Emlékkiállítását
1964-ben rendezte meg a Magyar Nemzeti Galéria.
Főbb művei:
Masnis kislány, Ódon tér szökőkúttal, Asztalnál ülve, Vitorlások, Női
portré, Fátylas hölgy, Bohócpár, Parkban, Utcai karnevál, Bárban,
Csendélet, Könyöklő nő,
továbbá: számos önarckép
66
SCHEIBER HUGÓ
1873_1950
67
Székely Bertalan (Kolozsvár, 1835. május 8. – Mátyásföld, 1910.

augusztus 21.) festőművész, a romantikát és az akadémizmust
elegyítő magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselője.
Kiváló pedagógus volt. Eredetileg mérnöknek készült Bécsben, de
1851-ben átiratkozott az akadémiára, majd Waldmüller szabad-
iskolájába járt. Megfordult Berlinben, Franciaországban, Hol-
landiában, Németországban, Olaszországban, Londonban. 1855-ben
visszatért Erdélybe, ahol éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással
tartotta fenn magát. 1858-ban Aichelburg gróf birtokán, Marchen-
dorfban dolgozott, ahol meg is nősült. 1866-tól ismét Magyarorszá-
gon dolgozott. E korszak freskófeladatai mellett főként portrékat,
női figurákat, ismert Léda-kompozíciókat festett. Az 1880–1890-es
években készültek legszebb tájképei. Nemcsak technikailag, de
elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere volt, aki a
tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett. 1871-től a
Mintarajziskola tanára, 1902-től pedig igazgatója volt.
Főbb műveiről:
1862-ben készítette Gregus János arcképét. 1863-ban VII. Károly
császár menekülése című falképével (München, Bayerisches Na-
tionalmuseum) nyert ösztöndíjjal Hollandiába és Párizsba utazott,
ahonnan 1864-ben tért haza. 1866-ban alkotta a Mohácsi vész, a
következő évben pedig az Egri nők című történelmi képeit. Ez idő
tájt sok illusztrációt készített Eötvös József, Petőfi Sándor és egyéb
költők, írók költeményeihez. 1870-ben készült V. László cmű
történelmi kompozíciója és 1871-ben a Nő élete cimű, 12 darabból
álló ciklusa. 1875-ben alkotta egyik legjelentősebb és egyben fő
művét, a Thököly búcsúját. Utolsó nagyszabású történelmi munkáját
a Zrínyi kirohanását 1879-ben fejezte be. A század utolsó év-
tizedeiben több nagyobb egyházi freskó-megbízásnak tett eleget.
68
SZÉKELY BERTALAN
1835_1910
69
Szinyei Merse Pál nemzeti érzelmű nemesi családból származott,

amelynek körében nemzedékek óta megszokott volt az irodalom, a
zene és a képzőművészet művelése. Édesapja támogatta fia művészi
ambícióit, édesanyja pedig irodalom- és zenekedvelő asszony volt,
aki jelentős vagyont hozott a házasságba. Szinyei a gimnazista évei
alatt kezdett komolyabban a festéssel foglalkozni, majd 1864-ben
beiratkozik a müncheni Képzőművészeti Akadémiára, ahol egy év
után Hermann Anschütznél, majd Wagner Sándornál tanult festeni.
1866-ra jelentős barátokra tett szert, akik később Európa vezető
mesterei lettek (például Wilhelm Liebl (1844–1900). Közülük
kettővel (Hans Makart, 1840–1884) és Gabriel Max (1840–1915)
tartós barátsága alakult ki.
1869. július 20-án megnyílik Münchenben a 3000 művészi
alkotást felsorakoztató nemzetközi kiállítás. A kiállítás alkalmával
került kapcsolatba Gustave Courbet francia festővel, akinek a
tolmácsa lett. A kiállítás nagy hatással volt rá, és ezért 1869 novem-
berében otthagyta az Akadémiát. 1872-ben kollégái unszolására tér
vissza Münchenbe. Ekkor ismerkedett meg unokatestvére baráti
körével, akikkel gyakran jártak kirándulni. Ennek a társaságnak volt
a tagja Probstner Zsófia, akit később feleségül vett. Ekkor készítette
el egyik legismertebb képét, a Majálist.
Főbb művei:.
Anya és gyermekei (1868–69) magántulajdon, New York
Mályvák (1868–69) Budapest, Kiscelli Múzeum
Lilaruhás nő (1874)
A pacsirta (1882) Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Hóolvadás (1884–95) Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Pipacsos mező (1896) Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Virágzó almafák (1902) Horpács, Mikszáth Kálmán Emlékház
70
SZINYEI MERSE PÁL

1845 _1920
71
Szőnyi István Újpesten született német származású római katolikus

családban, Schmidt Istvánként. Budapesten és Nagybányán tanult.
Mesterei Ferenczy Károly és Réti István voltak. 1920-ban rendezte
első gyűjteményes kiállítását az Ernst Múzeumban. Korai képeinek
plasztikus stílusa nagy hatással volt fiatal kortársaira, Aba-Novák
Vilmosra, Patkó Károlyra, Korb Erzsébetre. Pályájának kezdetétől
nagy tehetsége volt a rézkarcok készítéséhez is.
1923-ban Zebegénybe költözött, ezzel új korszak kezdődött fes-
tészetében. Képei egyre líraibb, harmonikusabb, idillibb hangúvá
váltak. Fő témája a zebegényi táj és a paraszti élet mindennapi ese-
ményei. Az 1930-as évek közepétől fő műveinek sorozatát többnyire
temperával, világos, finom színekkel festette, az egyik legszebb a
Dunakanyar táját megelevenítő Szürke Duna című képe 1935-ből
való. Művészete a posztnagybányai stílust képviselte. 1941-ben
munkássága elismeréséül átvehette a Corvin-koszorút.
A háború után kinevezték a Magyar Művészeti Tanács elnökévé,
egyúttal pedig az 1945-ös választásokat követően egyike lett azon
tizenkét személyiségnek, akiket a Nemzetgyűlés meghívott képvise-
lőnek a parlamentbe. 1949-ben Kossuth-díjjal kitüntették ki.
Főbb művei:
Kettős arckép (1917)
Délutáni napsütés a Dunakanyarban (1923 körül)
Zebegény (1926 körül)
Dunakanyar Zebegénynél (1927)
Ősz Zebegényben (1927-28)
Behavazott falu, Téli táj, Zebegény télen (1927–28)
Zebegényi temetés (1928)
Esernyők (1939)
Kerti pad (1943)
72
SZŐNYI ISTVÁN
1894_1960
73
Tihanyi Lajos (Budapest, 1885. október 29. – Párizs, 1938. június

11.) magyar avantgárd festőművész, a MIÉNK, a Nyolcak és a Ma
műhely tagja.
Tanulmányait a Mintarajziskolában és különböző magán-
iskolákban végezte, négy nyáron át (1907–1910) Nagybányán fes-
tett, de nem tagolódott be az iskolába, a Szabadiskolán kívül festett.
Bizonyos értékelések szerint lényegében autodidakta volt. (Életét
siketsége nehezítette: szájról olvasott, s egyfajta torokhangon fejezte
ki magát.) A Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre
(MIÉNK) II. tárlatán állította ki először képeit (1908).
A magyar avantgárd egyik kiemelkedő alkotója. Egyik alapító
tagja volt a Nyolcak csoportjának. Később csatlakozott az aktiviz-
mus köréhez, a Ma (Kassák Lajos lapja) című avantgárd folyóirat
festőihez. Stílusa Cézanne-ból indult ki, és kubista irányban haladt.
Hatott rá a fauvizmus és az expresszionizmus (Oskar Kokoschka)
is. Művészetében a tárgyiasság és az analitikus formabontás feszült-
ségeit kutatta. Az 1920-as évek végén Párizsban telepedett le, ahol
festészete nonfiguratív irányt vett. Legtöbb művét itthon a Magyar
Nemzeti Galéria őrzi, de vannak képei a székesfehérvári Deák
Gyűjteményben is.
Főbb művei:
Fürdőzők (1907)
Cigányasszony gyermekkel (1908)
Nagybányai utcarészlet (1908)
Csendélet cserepes virággal (1909)
Önarckép (1912)
Fülep Lajos arcképe (1915)
Ady Endre arcképe (1918)
Tristan Tzara arcképe (1926)
74
TIHANYI LAJOS
1885_1938
75
Vajda Lajos a Képzőművészeti Főiskolán Csók István növendéke

volt. 1930 és 1934 között Párizsban élt, ahol a szürrealizmus mellett
megismerte az orosz realista filmművészet kiemelkedő alkotásait.
Hazatérve felváltva élt Budapesten és Szentendrén, de népművészeti
motívumokat gyűjtve hosszabb időt töltött Szigetmonostoron is.
Az ősi kultúrákban akart megmerítkezni, amihez a népművészeten
kívül Szentendre szerb templomainak ikonjai szolgáltattak anyagot,
bár képeibe a mindennapi élet egyszerű használati tárgyait, valamint
magyar és zsidó vallási motívumokat is beépítette. Ebből a
motívumkincsből alakította ki „konstruktív-szürrealista sematiká-
nak” elkeresztelt stílusát. Ekkoriban készültek ikonjai és ikonszerű
önarcképei is, a hit- és sorsvállalás időtlen ábrázolásai. A háború
közelsége és saját betegsége azonban feldúlta ezt a szublimált, moc-
canatlan világot. Ettől kezdve ősi félelmeket kivetítő szörnyeket,
maszkokat festett, majd csomagolópapírra szénnel rajzolta meg
lidérces álmait. Rövid időt felölelő munkássága nemcsak a szent-
endrei festészet egészen rendkívüli jelensége, hanem a háború előtti
magyar szürrealizmusnak is egyetlen igazi és eredeti eredménye.
Vajda Lajos Múzeum (Szentendre, Hunyadi János utca 1.)
A Ferenczy Múzeum részeként a 19_20. század fordulóján épített
kisvárosi polgárházból lett kialakítva, és Vajda Lajosnak a szent-
endrei iskolához kötődő alkotásai kapnak benne helyet. 1986-ban
nyitották meg. Az állandó kiállítás eredeti anyaga úgy jött össze,
hogy az akkori Kulturális Minisztérium 1979-ben megvásárolta a
művész özvegyétõl a hagyaték egy részét, és ebből 1980-ban 100
alkotást a Ferenczy Múzeum tulajdonába adott egy emlékmúzeum
létesítése céljából. A művész kiemelkedő műveiből rendezett tárlatot
kiegészíti az épület pinceszintjén az Európai Iskola szentendrei
mestereit bemutató kiállítás.
76
VAJDA LAJOS
1908_1941
77
Vankóné Dudás Juli (Galgamácsa, 1919. jan. 7. – Bp., 1984. április

1.) parasztfestő, népművész. Festményein és rajzain szülőföldje nép-
szokásait, az ott élő emberek ünnepnapjait, hétköznapjait örökítette
meg színes, élvezetes stílusban.
Állami megrendelésre több nagyméretű pannót készített (Bala-
tonfüred, Hotel Marina; Budapest, Búsuló Juhász étterem; Kere-
pestarcsai kórház; Tokió, Magyar Étterem). Számos hazai és külföldi
kollektív kiállításon vett részt (pl. Naiv művészek, 1972., Magyar
Nemzeti Galéria; Magyar naiv művészek, 1973., Havanna). Önálló
kiállítást rendezett Szegeden és a szentendrei Művésztelepi Galé-
riában (1974), Aszódon, Debrecenben, Derecskén és Balmaz-
újvárosban (1975). 1977-ben az NDK-ban, 1978-ban Párizsban,
1983-ban Münchenben mutatta be festményeit.
Munkásságáról Moldován Domokos Dudás Juli galgamácsai
parasztfestő címmel filmet készített (1969). Műveit többek között a
Néprajzi Múzeum, a kecskeméti Naiv Művészek Múzeuma és a gal-
gamácsai Falumúzeum őrzi. Festményeiből levelezőlap és naptár is
készült (1980). Két kiadást megért önéletrajza Falum, Galgamácsa
címmel jelent meg (Szentendre, 1976), másik híres könyve: Csicsija
bubája (mondókák, Budapest., 1955).
Irodalom: Juhász Ferenc: Parasztrajzolók (Új Írás, 1966. 9. sz.);
Moldován Domokos: Vankóné Dudás Juli (Új Írás, 1966. 9. sz.);
Magyar naiv művészek nyomában (Bp., 1984); Ruffy Péter:
Vankóné Dudás Juli (Magyar Nemzet, 1969. júl. 20.); Hubay Mik-
lós: Vankóné Dudás Juli (Tükör, 1970. jan. 13.); Dudás Juli halálára
(Népszabadság, 1984. ápr. 3.); (Új Tükör, 1984. 17. sz.); (Néprajzi
Hírek, 1984. 1-2. sz.).
78
VANKÓNÉ DUDÁS JULI

1919_1984
79
Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző) (Pécs, 1906. április 9. – Párizs,

1997. március 15.) festőművész, az op-art megalkotója. 1976-ban,
a pécsi állandó Victor Vasarely Múzeum megnyitásának évében avat-
ták fel Aix-en-Provence-ban saját alapítványi múzeumát. Buda-
pesten, Óbudán is található önálló Vasarely Múzeum.
Pályája kezdetén, 1927-ben Podolini-Volkmann Artúr sza-
badiskolájába iratkozott be, majd a Bauhaus eszmevilágához for-
mailag közelálló Bortnyik Sándor Műhelyének lett a tagja. 1930-ban
emigrált grafikusművész feleségével Franciaországba.
Első párizsi kiállítása és az első nemzetközi jelentőségű bemu-
tatkozások után, 1953 körül kezdte megfogalmazni a közösségi
művészet új, technológiai szempontból is aktuális normáit. 1954-
ben az új caracasi egyetem építkezéseinél három monumentális,
murális feladat megoldása során jelentős mértékben tisztázhatta a
geometrikus, kinetikus művészet, illetve az architektúra lehetséges
kapcsolatának kérdéseit. A „Színes város” című tanulmánygyűjte-
ménye nagyrészt ezekből a felismerésekből táplálkozott. Készített
filmeket, kinetikus kompozíciókat, elkezdett foglalkozni a nagy
példányszámban előállítható, de eredeti festői kvalitásokat képvi-
selő szerigráfiával. Első grafikai albumait is az ötvenes évek végén
készítette. A magyar művészet egyetemes története felől nézve, a
nagyobb áttörést az 1961-es, Kassák Lajossal közösen rendezett
kiállítása jelentette, melynek alkalmából jelentette meg a Denise
René Galéria a Kassák–Vasarely-albumot.
Ebben az albumban a klasszikus avantgárd kelet-európai
közelmúltjának eszméi kapcsolódtak össze a modern Nyugat
struktúraelvű művészeti törekvéseivel. Az egyetemes folklór elemi
geometriája itt működött a fekete-fehér ellentétére épülve csakúgy,
mint a varázslatosan színes változatokban.
80
VASARELY, VICTOR
1906_1997
81
Vaszary János, (Vaszary János Miklós, Kaposvár, 1867. november

30. – Budapest, Tabán, 1939. április 19.) festőművész.
Vaszary Mihály és Szabó Kornélia gyermekeként született, római
katolikus családban. Nagybátyja Vaszary Kolos esztergomi érsek
volt. A Mintarajziskolában Székely Bertalannál és Greguss Jánosnál
kezdte tanulmányait. 1887 után előbb Münchenben von Hacklnál és
von Löfflitznél tanult. Bastien-Lepage francia festő Münchenben
kiállított képeinek hatására Párizsba ment, s ott 1899-ben beiratko-
zott a Julian Akadémiára.
Főbb műveiről:
Korai művei a szecesszióhoz közelítő gobelinek, magyar népművészeti
motívumokkal. Pierre Puvis de Chavannes hatása fedezhető fel olyan
szecessziós jellegű festményein, mint a Bizánci Madonna és az
Aranykor. Később visszatért a realista-naturalista megfogalmazású
életképekhez. (Részes aratók, 1901; Szolgalegény, 1902). Sokat utazott.
Az 1900-as évek második felében a francia impresszionizmus hatása
érződik képein (Álarcosbál, 1907; Tatai strand, 1909), majd Raoul
Dufy és Kees van Dongen fauvisták hatása alá került.
Az első világháború alatt drámai hatású képeket festett a fron-
tokról (például Katonák egy kárpáti faluban, 1915; Katonák a
hóban, 1916.) Ezen művein érezhető legjobban a német expresszio-
nisták hatása. 1920-tól tíz éven át a Lyka Károly által újjászervezett
Képzőművészeti Főiskola tanára volt az 1932-ben bekövetkezett
nyugdíjazásáig. 1923-tól az UME alapító tagja és elnöke, 1924-ben
a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) egyik alapító tagja. Egyéni
stílusát mindvégig a lendületes, vázlatos ecsetkezelés jellemezte
(Birskörték, 1918; Ébredés, 1921). Az 1928. évi XVI. velencei
nemzetközi kiállítás magyar anyagának elrendezését Vaszary szer-
vezte, munkája elismeréseképpen olasz állami díjjal tüntették ki.
82
VASZARY JÁNOS
1867_1939
83
Zichy Mihály (oroszul Михаил Александрович Зичи) zicsi és

vásonkeői (Zala, 1827. október 14. – Szentpétervár, 1906. március
1.) festőművész, grafikus, az illusztrálás és a magyar romantikus
festészet kiemelkedő alakja és úttörője.
Pesten Marastoni Jakabnál, Bécsben Waldmüllernél tanult.
A cárok udvari festője húszéves korától, néhány éves párizsi és rövid
hazai megszakítással. Haláláig, negyvenkilenc éven át dolgozott
Oroszországban. 1842-től jogot hallgatott Pesten. 1844-től Bécsben
festészetet tanult. 1846-ban készült el Mentőcsónak című festménye.
1847-ben ajánlással Szentpétervárra került, és a cár egyik rokonának
rajztanára lett. 1849-ben festette meg Batthyány Lajos arcképét.
1850-től retusőr volt egy fotóműteremben. Közben ceruzarajzai, ak-
varelljei, portréi születtek. 1853-ban az orosz cár megrendelésére
egy gatcsinai vadászatról rajzsorozatot készített, és ezzel elnyerte
az udvari művész címet. 1868-ban készült el Autodafé című fest-
ménye, a spanyol inkvizíció borzalmairól.
Deák Ferenc halála után megbízták az Erzsébet királyné ko-
szorút helyez Deák ravatalára című kép megfestésével. A Párizsi
Világkiállításra 1878-ben festett A rombolás géniuszának diadala
című háborúellenes festményét kicenzúrázták a kiállításról. 1881-
ben visszatért Szentpétervárra, és főleg illusztrálással foglalkozott.
Ezek közül a legismertebbek: Madách Imre: Az ember tragédiája,
Arany János: Balladák., továbbá Petőfi, Lermontov, Gogol, Puskin
illusztrációk. A cári udvarban – belső használatra – erotikus tárgyú
rajzokat is készített (Zichy Mihály: Erato; Corvina, 1989).
Zichy Mihályt „nemzeti festőjükként” tisztelik a grúzok is,
mivel ő illusztrálta Sota Rusztaveli középkori művét, a grúz nemzeti
eposznak tekintett A tigrisbőrös lovag című verses elbeszélést.
Tbilisziben köztéri szobra van és utca is viseli a nevét.
84
ZICHY MIHÁLY
1827_1906
85
86
87
TARTALOM
Lectori salutem!/5 Lotz Károly/46–47

Aba-Novák Vilmos/6–7 Madarász Viktor/48–49
Barabás Miklós/8–9 Mányoki Ádám/50–51
Barcsay Jenő/10–11 Id. Markó Károly/52–53
Berki Viola/12–13 Munkácsy Mihály/54–55
Boromisza Tibor/14–15 Patkó Károly/56–57
Csók István/16–17 Pekáry István/58–59
Csontváry K. Tivadar/18–19 Perlrott-Csaba Vilmos/60–61
Deim Pál/20–21 Réti István/62–63
Egry József/22–23 Rippl-Rónai József/64–65
Fényes Adolf/24–25 Scheiber Hugó/66–67
Ferenczy Károly/26–27 Székely Bertalan/68–69
Glatz Oszkár/28–29 Szinyei Merse Pál/70–71
Gulácsy Lajos/30–31 Szőnyi István/72–73
Iványi-Grünwald Béla/32–33 Tihanyi Lajos/74–75
Jeges Ernő/34–35 Vajda Lajos/76–77
Kernstok Károly/36–37 Vankóné Dudás Juli/78–79
Kmetty János/38–39 Vasarely, Victor/80–81
Korb Erzsébet/40–41 Vaszary János/82–83
Korniss Dezső/42–43 Zichy Mihály/84–85
Lossonczy Tamás/44–45 Tartalom/88
88

Képsfestő PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Képsfestő PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

képsor_Layout 1 2013.11.27.

Immár a KÉPSOR harmadik kötetét mutatom be a kedves olvasók-

Aba-Novák Vilmos (1912-ig Novák Vilmos) (Budapest, 1894. már-

Barabás Miklós a háromszéki Márkusfalván született, szegény

Barcsay Jenő (Katona, 1900. január 14. – Budapest, 1988. április

Berki Viola kiskunhalasi református gazdálkodó családból szárma-

A 20. század első felében valamennyi jelentős magyar festő meg-

Csók István 1865. február 13-án született a dunántúli Pusztaegre-

Csontváry Kosztka Tivadar (eredetileg Kosztka Mihály Tivadar;

CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR

Deim Pál 1932. június 29-én született Szentendrén. 1952–1958

Egry József napszámos családban született. Autodidakta módon

Fényes Adolf (Kecskemét, 1867. április 29. – Budapest, 1945. már-

Ferenczy Károly bánáti német család sarja. Apja Freund Károly

Glatz Oszkár (Budapest, 1872. október 13. – Budapest, 1958.

Gulácsy Lajos lényegében autodidakta volt. A budapesti Minta-

Iványi Grünwald Béla a Somogy megyei Darázs-pusztán született.

Jeges Ernő (Torontálvásárhely, 1898. január 12. – Budapest, 1956.

Kernstok Károly (Budapest, 1873. – Budapest, 1940.) festőművész,

Kmetty János családjával 12 éves koráig Miskolcon élt, majd

Korb Erzsébet a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti István

Korniss Dezső (Beszterce, 1908. december 1. – Budapest, 1984. au-

Lossonczy Tamás (Budapest, 1904. augusztus 12. – Budapest,

Lotz Károly német apa és magyar anya fiaként nyolcadik gyer-

Madarász Viktor családjának, a Gömör vármegyei vashámortu-

Mányoki Ádám Mányoki János református lelkész fia volt. Ti-

Id. Markó Károly (Lőcse, 1793. november 23 – Villa Appeggi,

id. MARKÓ KÁROLY

Munkácsy Mihály, francia nyelvterületen Michel Léo de Munkácsy

Patkó Károly (Budapest, 1895. április 7. – Budapest, 1941. április

Pekáry István (Budapest, 1905. február 1. – Budapest, 1981. au-

Perlrott-Csaba Vilmos (Békéscsaba, 1880. február 2. – Budapest,

Réti István (Nagybánya, 1872. december 16. – Budapest, 1945.

Rippl-Rónai József művészi pályafutása kis kanyarral indult. Pé-

Scheiber Hugó festőművész művészeti tanulmányait az Ipar-

Székely Bertalan (Kolozsvár, 1835. május 8. – Mátyásföld, 1910.

Szinyei Merse Pál nemzeti érzelmű nemesi családból származott,

SZINYEI MERSE PÁL

Szőnyi István Újpesten született német származású római katolikus

Tihanyi Lajos (Budapest, 1885. október 29. – Párizs, 1938. június

Vajda Lajos a Képzőművészeti Főiskolán Csók István növendéke

Vankóné Dudás Juli (Galgamácsa, 1919. jan. 7. – Bp., 1984. április

VANKÓNÉ DUDÁS JULI

Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző) (Pécs, 1906. április 9. – Párizs,

Vaszary János, (Vaszary János Miklós, Kaposvár, 1867. november

Zichy Mihály (oroszul Михаил Александрович Зичи) zicsi és

Lectori salutem!/5 Lotz Károly/46–47

You might also like