Húr:

• N → ∞ , L, M konstansok, a → 0 , m → 0 , k → ∞ és ak = b konstans
M b
• ul = ( ( ul +1 − ul ) − ( ul − ul −1 ) )
N a
M b
• ul = 2 ( ( ul +1 − ul ) − ( ul − ul −1 ) )
Na a
Lb 1
• ul =
M a2
( ( ul +1 − ul ) − ( ul − ul −1 ) )
( ul +1 − ul ) − ( ul − ul −1 )
Lb a a
• legyen c 2 = : ul = c 2
M a
• vezessük be a folyamatos u ( x,t ) függvényt
∂ 2u 2 ∂ u
2
• hullámegyenlet: = c (homogén lineáris parciális differenciálegyenlet)
∂ t2 ∂ x2
Nk  mπ  bN  mπ  cN  mπ 
ωm = 2sin 
 2 ( N + 1) 
=2 sin 
 2 ( N + 1) 
=2 sin 
 2 ( N + 1) 
=
M   aM   L  
•
c mπ cπ
= 2N = m
L 2N L

k=1

k=2

k=3

Parciális differenciálegyenletek (kétváltozós függvényekre)

fajtáik:
∂ ∂ 
• homogén: L  ,  u ( x, t ) = 0
∂t ∂ x
∂ ∂ 
• inhomogén: L  ,  u ( x, t ) = f ( x, t )
∂t ∂ x
peremfeltételek:
• kezdeti feltételek:
• annyi kell ahányad rendű
• u ( x, t = 0 ) = α ( x )
∂u
• ( x, t = 0 ) = β ( x )
∂t
• stb.
• határfeltételek (pld.):
• u( x = 0, t ) = 0
 • u( x = L, t ) = 0
példák:
2 2
∂ ∂  ∂ ∂
• hullámegyenlet: L ,  =   − c 2  
 ∂t ∂x   ∂t   ∂x 
2 2
∂ ∂  ∂ ∂
• Klein-Gordon egyenlet: L ,  =   − c 2   − µ 2
 ∂t ∂x   ∂t   ∂x 
• csillapított hullámegyenlet: telegráf egyenlet
2 2
 ∂ ∂   ∂   ∂ 
• Laplace-egyenlet: L  , =  + 
∂ y ∂ x ∂ y ∂ x
2
∂ ∂  ∂   ∂ 
• diffúziós egyenlet, hővezetési egyenlet: L  ,  = −β  
∂t ∂ x ∂t  ∂ x
2 4
∂ ∂  ∂  2 ∂ 
• a gerenda egyenlete: L  , =  +B  
∂t ∂ x ∂t  ∂ x
megoldási módszerek:
• D’alambert módszer: csak a hullámegyenletre
• Fourier módszer: általános (három módszer)
A hullámegyenlet megoldása D’alambert módszerrel
Végtelen húr:
• legyen ξ ( x, t ) = x − Vt , ekkor u ( x,t ) = f (ξ )
• az egyenlet V 2 f ′′ (ξ ) = c 2 f ′′ (ξ ) alakra módosul
• ebből: V = ±c
• u ( x, t ) = f ( x − ct ) + g ( x + ct )
Kezdeti feltételek:
∂u
• f ( x ) + g ( x ) = u ( x, 0 ) = α ( x ) és −cf ( x ) + cg ( x ) = ( x, 0 ) = β ( x )
∂t
γ ( x)
• legyen γ ′ ( x ) = β ( x ) , ekkor − f ( x ) + g ( x ) =
c
 1   1 
• f ( x ) = 12  α ( x ) − γ ( x )  és g ( x ) = 12  α ( x ) + γ ( x ) 
 c   c 
 1   1 
• u ( x, t ) = 12  α ( x − ct ) − γ ( x − ct )  + 12  α ( x + ct ) + γ ( x + ct ) 
 c   c 
speciális esetek:
• β ( x ) = 0 , γ ( x ) = 0 : u ( x,t ) = 12 (α ( x − ct ) ) + 12 (α ( x + ct ) )
1
• α ( x ) = 0 : u ( x, t ) =
2c
(γ ( x + ct ) − γ ( x − ct ) )
Véges húr:
• α és β függvények csak a [ 0, L ] intervallumon vannak értelmezve
• kibővítjük az intervallumot:
• rögzített vég: középpontos tükrözés
• szabad vég tengelyes tükrözés
 A Fourier módszer
A változók szétválasztásának módszere (Klein-Gordon egyenlet):
• legyen: u ( x,t ) = X ( x ) T ( t )
• X ( x ) T ( t ) = c 2 X ′′ ( x ) T ( t ) − µ 2 X ( x ) T ( t )
T (t ) X ′′ ( x )
• átalakítva: = c2 − µ2
T (t ) X ( x)
T (t )
• legyen = −ω 2 (szekréciós állandó): T ( t ) = A cos ωt + B sin ωt
T (t )
X ′′ ( x )
• az egyenlet: −ω 2 = c 2 − µ2
X ( x)
ω2 − µ2
• X ′′ ( x ) = − X ( x)
c2
ω2 − µ2
• legyen k 2 = − , ekkor: X ( x ) = C cos kx + D sin kx
c2
• u ( x, t ) = ( A cos ωt + B sin ωt )( C cos kx + D sin kx )
Peremfeltételek:
határfeltételek:
• u ( x = 0, t ) = C ( A cos ωt + B sin ωt ) = 0 -ból: C = 0
• u ( x, t ) = ( A′ cos ωt + B′ sin ωt ) sin kx ( A′ = DA és B′ = BD )
• u ( x = L, t ) = ( A′ cos ωt + B′ sin ωt ) sin kL = 0 -ból: sin kL = 0
nπ
• kL = nπ ( n ∈ ), ebből: kn =
L
π2 π2
• ω = µ +c k = µ +c
2
n
2 2 2 2 2
2
n , amiből: ωn = µ + c
2 2 2
2
n2
L L
cπ n
• hullámegyenletnél: ωn = = nω1
L
∞
• u ( x, t ) = ∑ ( An cos ωnt + Bn sin ωnt ) sin kn x (mivel n = 0 -nál áll a húr)
n =1
kezdeti feltételek:
∞
• u ( x, t = 0 ) = ∑ An sin kn x = α ( x )
n =1

∂ u ( x, t = 0 ) ∞
• = ∑ Bnωn sin kn x = β ( x )
∂t n =1
∞ L L
• ∑ An ∫ sin kn x sin km xdx = ∫ α ( x ) sin km xdx
n =1 0 0
∞ L ∞ L
cos ( kn − km ) x − cos ( kn + km ) x
∑ A ∫ sin k x sin k
n =1
n n m xdx = ∑ An ∫
n =1 2
dx =
0 0
•
∞ L
π π ∞
An
= ∑ An ∫ cos ( n − m ) x − cos ( n + m ) xdx = ∑ Lδ nm
n =1 0
L L n =1 2
 L
2
• Am = ∫ α ( x ) sin km xdx
L0
L
2
• ugyanígy: Bm =
Lωm ∫ β ( x ) sin k
0
m xdx

u ( x, t ) =
  ncπ  
sin  t L
 nπ    ncπ  nπ   nπ  
∞ L
2 L 2
= ∑ sin  t  ∫ α (ξ ) sin  ξ  dξ +  ( )
L ∫0
x  cos  β ξ sin  ξ  dξ =
n =1  L   L L0  L  ncπ  L  
 L 
 
•  ncπ 
2 ∞ sin t
nπ nπ ncπ nπ nπ
L L
2 ∞ 
= ∫ α (ξ )  ∑ sin x sin ξ cos t  d ξ + ∫ β (ξ )  ∑ sin x sin ξ L
 dξ =
0  L n =1 L L L  0  L n =1 L L ncπ 
 L 
L L
= ∫ α (ξ ) G1 ( x, ξ , t ) dξ + ∫ β (ξ ) G2 ( x, ξ , t ) d ξ
0 0

u ( x, t ) = ∑ An sin kn x cos ωnt + ∑ Bn sin kn x sin ωnt =

n n

An
=∑ ( sin ( kn x + ωnt ) + sin ( kn x − ωnt ) ) +
n 2

B
+ ∑ n ( cos ( kn x − ωnt ) − cos ( kn x + ωnt ) ) =
n 2

• A  ω  B  ω 
= ∑  n sin kn  x − n t  + n cos kn  x − n t   +

n  2 kn  2 kn  
 
A  ω  B  ω 
+ ∑  n sin kn  x + n t  − n cos kn  x − n t   =

n  2 kn  2 kn  
 
 ω   ω 
= f x− n t  + g  x + n t  = f ( x − Vnt ) + g ( x + Vnt )
 kn   kn 
ωn µ2
• Vn = = + c2
kn kn2
• ha µ = 0 : Vn = c , u ( x, t ) = f ( x − ct ) + g ( x + ct )
• az f és g függvények Fourier-sora szerepel fenn
Ha feltételezzük, hogy exponenciális az időfüggés:
∂ 2u  ∂ u ∂ 2u   ∂ 
• = f  u, , 2 ,…  = p   u alakú differenciálegyenletekre
∂t 2
 ∂x ∂x  ∂ x
• u ( x, t ) = e − iωt X ( x ) alakban keresem a megoldást
 ∂ 
• −ω 2 e − iωt X ( x ) = e − iωt p   X ( x)
∂ x
 d 
• p   X ( x ) = −ω 2 X ( x ) (már nem parciális, a sajátfüggvényeket keressük)
 dx 
A gerenda egyenletének megoldása:
∂ 2u 2 ∂ u
4
• = − B
∂ t2 ∂ x4
• ω 2 e − iωt X ( x ) = B 2 e− iωt X ′′′′ ( x )
ω2
• X ′′′′ ( x ) = X ( x)
B2
ω ω ω ω
• X ( x ) = a cos x + b sin x x + c ch x + d sh
B B B B
• a határfeltételek alkalmazásával folytatható a megoldás
• a hullámegyenletre és a Klein-Gordon egyenletre kijön az előző megoldás
Mindkét változótól való függést exponenciálisnak tekintve:
• ekkor a peremfeltételektől eltekintünk és azt vizsgáljuk milyen hullámok
fordulhatnak elő
• L ( ∂∂t , ∂∂x ) u ( x, t ) = 0
• u ( x, t ) = eikx e − iωt ( k : hullámszám)
∂u ∂u
• = −iωu és = iku
∂t ∂x
• L ( −iω , ik ) u = 0
• L ( −iω , ik ) = 0 , ebből: ω = f ( k )
• u ( x, t ) = ∫ C ( k ) eikx e − iω ( k )t dk
• ha egy k -hoz több ω tartozik, akkor szummázni is kell
Annak a megvizsgálása, hogy milyen típusú hullámok terjedhetnek a közegben:
ω
ik ( x − t ) ik ( x − v f t )
ikx − iωt
• u=e e =e k
=e
ω
• vf (k ) = : fázissebesség
k
• v f (ω ) : diszperzió jelensége (üvegszál, delfinek)
∂ 4u 4 ∂ u
4
• ha ω = ck (pld.: hullámegyenlet, =c ), v f állandó, alkalmazható a
∂ t4 ∂ x4
D’alambert módszer
• a diszperziós relációk nem határoznak meg differenciálegyenletet
A csoportsebesség:
• u ( x, t ) = ℜCeikx e − iωt = ℜAe − iϕ eikx e− iωt = ℜAei( kx −ωt −ϕ ) = A cos ( kx − ωt − ϕ )
• (n∈ )
ϕ + ωt 2π
• x= + n
k k
2π
• hullámhossz: λ =
k
kx − ϕ 2π
• t= −n
ω ω
2π
• T=
ω
• térben és időben is síkhullám lesz
• egy valódi hullámot Fourier-analízissel lehet felbontani ilyenekre
∞ ω2
1 − 1
• pld.: : f (ω ) = ∫e
iωt
f ( t ) dt = Ce Ω2
, Ω~
2π −∞
T
• legyen k1 = k0 − ∆k , k2 = k0 + ∆k ( ω ( k ) lineárisnak tekinthető)
u ( x, t ) = cos ( k1 x − ω1t ) + cos ( k2 x − ω2t ) =

• = 2 cos
( k1 + k2 ) x − (ω1 + ω2 ) t cos ( k1 − k2 ) x − (ω1 − ω2 ) t =
2 2
= 2 cos ( k0 x − ω0t ) cos ( ∆kx − ∆ωt )
• több hullámra is általánosítható
 ∆ω 
• burkológörbe: cos ( ∆kx − ∆ωt ) = cos ∆k  x − t
 ∆k 
dω
• csoportsebesség: vg =
dk
Példák:
• páratlan időhatvánnyal rendelkező egyenletek általában irreverzibilis folyamatokat
írnak le, míg a páros időhatvánnyal rendelkezők reverzibiliseket
Gerenda egyenlete:
∂ 2u 2 ∂ u
4
• = −B
∂ t2 ∂ x4
• ( −iω ) = − B 2 ( ik )
2 4

• ω = Bk 2
ω
• vf = = Bk = Bω
k
dω
• vg = = 2 Bk = 2v f
dk
∂ 4u 2 ∂ u
2
= − A :
∂ t4 ∂ x2
• ω = Ak
ω A A
• vf = = =
k k ω
dω 1 A 1
• vg = = = vf
dk 2 k 2
Klein-Gordon egyenlet:
• ( −iω ) = c 2 ( ik ) − ω02
2 2

• ω 2 = c 2 k 2 + ω02
• ω = c 2 k 2 + ω02
ω2 k2
• − = 1 (hiperbola)
ω02 ω
2
0
2
c
 ω c 2 k 2 + ω02 ω02 c
• vf = = = c2 + 2
=
k k k ω2
1−
ω02
dω c2k ω2
• vg = = = c 1− 2
dk c 2 k 2 + ω02 ω0
• v f vg = c 2
hővezetési egyenlet:
• Q ( t ) = c ∫ T ( r ) dV
dQ
• = − ∫ jd F ( j : hőáram)
dt
∂T
• zárt felületre: c ∫ = − ∫ div jdV
∂t
∂T
• c = − div j = λ divgrad T
∂t
• (Fourier-féle hővezetési egyenlet (nem relativisztikus))
∂T ∂ 2T ∂u ∂ 2u
• 1 dimenzióban: = D 2 (diffúziós egyenlet: =D 2)
∂t ∂x ∂t ∂x
• ω = −iDk 2

• ha k ∈ R (periodikusan melegítjük):
• ω = −iDk 2 = −iB ( k )
• u ( x, t ) = ℜeikx e − iωt = e − Bt cos kx (a hő szétkenődik a rendszerben, a cukor
elolvad a pohár alján)
• ha ω ∈ R (periodikusan időfüggő a melegítés):
iω ω
• k= = (1 + i )
D 2D
ω x x
( i −1) x − −
• u ( x, t ) = ℜe − iωt eikx = ℜe − iωt e 2D
= ℜe− iωt eiKx e x0
=e x0
cos ( Kx − ωt )
ω
1
(K = )=
2 D x0
• exponenciálisan csökkenő, adott sebességgel terjedő és szinuszos
• egy periódus alatt századrészére csökken ( e −2π -szeresére) az amplitúdó
• pld.: nap süti a földet
Schödlinger egyenlet:
mv 2
• kiindulás: ω = E = és k = p = mv
2
p2
• E=
2m
( k)
2

• ω=
2m
• ω= k2
2m
 ( −iω ) = i  
 ( ik )
2
•
 2m 
∂ψ ∂ 2ψ
• =i
∂t 2m ∂ x 2
∂ψ 2
∂ 2ψ
• i =−
∂t 2m ∂ x 2
potenciális erőtérben levő részecske Schödlinger egyenlete (hibás levezetés, jó
eredmény (nincs ugyanis síkhullám alakú megoldása)):
mv 2
• kiindulás: ω = E = + V ( x ) és k = p = mv
2
p2
• E= +V ( x)
2m
( k)
2

• ω= +V ( x)
2m
( −iω ) = − ( ik ) +V ( x)
2
• i
2m
∂ψ 2
∂ 2ψ
• i =− + V ( x )ψ
∂t 2m ∂ x 2
A Fourier módszer általános formája:
• ∂∂t φ ( t , r ) = L ( ∇, r , ) φ
φ 
 
• ha vannak magasabb rendű időderiváltak is: φ =  φ ′ 
 
 
∂φa
• = ∑ Lab ( ∇, r ) φb
∂t b

• peremfeltételek: φ ( t , r ) r∈S = 0 (vagy egy f ( t ) függvény, de az visszavezethet

ide) és φ ( t = 0, r ) = ϕ ( r )
• φa ( t , r ) = e −iωtψ a ( r ) alakban keressük
• −iωψ a ( r ) = ∑ Lab ( ∇, r )ψ b
b

• L ( ∇, r )ψ = −iωψ ( L operátor sajátérték egyenlete)

• visszavezethető ide: L ( ∇, r )ψ = −iωψ
• határfeltételek: ω bizonyos diszkrét értékeket vesz fel és annyi paraméterrel
adható meg ahány dimenziós az egyenlet
Téglalap alakú membrán rezgései:
1 ∂ 2u
• 2 2 − ∆u = 0
c ∂t
• u = e −iωtψ ( x, y ) alakban keresem
ω2
• ∆ψ = − ψ
c2
• határfeltételek: ψ ( x = 0, y ) = ψ ( x = a, y ) = 0 , ψ ( x, y = 0 ) = ψ ( x, y = b ) = 0
• ψ ( x, y ) = X ( x ) Y ( y ) alakban keressük
ω2
• X ′′ ( x ) Y ( y ) + X ( x ) Y ′′ ( y ) = − X ( x)Y ( y )
c2
X ′′ Y ′′ ω2
• + =− 2
X Y c
X ′′ Y ′′
• legyen = − k 2 és = −q 2
X Y
ω2
• ekkor: X ′′ = − k X , Y ′′ = −q Y és k + q =
2 2 2 2

c2
• X ( x ) = A cos kx + B sin kx és Y ( y ) = C cos qy + D sin qy
• a határfeltételekből: sin ka = 0 és sin qb = 0
π π
• ebből: kn = n és qm = m
a b
π 2
π2
• ωnm = c k 2 + q 2 = c n 2 + m2
a2 b2
A kör alakú membrán rezgései:
ω2
• ∆ψ = − ψ
c2
y
• áttérünk polárkoordinátákra: r = x 2 + y 2 , ϕ = arctg
x
• ψ ( x , y ) = ψ ( r ( x , y ) , ϕ ( x, y ) )
∂r x ∂r y
• = = cos ϕ , = = sin ϕ
∂x r ∂y r
∂ϕ 1 −y −y − sin ϕ ∂ϕ 1 1 x cos ϕ
• = = 2 = , = = 2 =
∂x 2
 y x
2
x +y 2
r ∂y  y x x +y
2 2
r
1+   1+  
x  x
∂ψ ∂ψ ∂ r ∂ψ ∂ϕ ∂ψ sin ϕ ∂ψ
• = + = cos ϕ −
∂ x ∂ r ∂ x ∂ϕ ∂ x ∂r r ∂ϕ
∂ψ ∂ψ ∂ r ∂ψ ∂ϕ ∂ψ cos ϕ ∂ψ
• = + = sin ϕ +
∂ y ∂ r ∂ y ∂ϕ ∂ y ∂r r ∂ϕ
∂ ∂ sin ϕ ∂ ∂ ∂ cos ϕ ∂
• = cos ϕ − , = sin ϕ +
∂x ∂r r ∂ϕ ∂ y ∂r r ∂ϕ
 ∂ ∂ ∂ ∂  ∂ sin ϕ ∂   ∂ψ sin ϕ ∂ψ 
∆ψ = ψ+ ψ =  cos ϕ −   cos ϕ − +
∂x∂x ∂y∂y  ∂r r ∂ϕ   ∂r r ∂ϕ 
 ∂ cos ϕ ∂   ∂ψ cos ϕ ∂ψ 
+  sin ϕ +   sin ϕ + =
 ∂r r ∂ϕ   ∂r r ∂ϕ 
 ∂ 2ψ sin ϕ ∂ψ sin ϕ ∂ 2ψ 
= cos ϕ  cos ϕ + 2 − −
 ∂ r 2
r ∂ϕ r ∂ r ∂ϕ 
•
sin ϕ ∂ψ ∂ ψ cos ϕ ∂ψ sin ϕ ∂ 2ψ
2
− (− sin ϕ + cos ϕ − − )+
r ∂r ∂ϕ∂ r r ∂ϕ r ∂ϕ 2
 ∂ 2ψ cos ϕ ∂ψ cos ϕ ∂ 2ψ 
+ sin ϕ  sin ϕ − 2 + +
 ∂ r2 r ∂ϕ r ∂ r∂ϕ 
cos ϕ  ∂ψ ∂ 2ψ sin ϕ ∂ψ cos ϕ ∂ 2ψ  ∂ 2ψ 1 ∂ψ 1 ∂ 2ψ
+  cos ϕ + sin ϕ − + = + +
r  ∂r ∂ϕ∂ r r ∂r r ∂ϕ 2  ∂ r 2 r ∂ r r 2 ∂ϕ 2
• azért lesz ilyen szép mert azok a görbék, ahol a paraméterek állandóak
merőlegesek egymásra
∂ 2ψ 1 ∂ψ 1 ∂ 2ψ ω2
• + + = − ψ
∂ r 2 r ∂ r r 2 ∂ϕ 2 c2
• ψ ( r , ϕ ) = B ( r ) M (ϕ )
1 1 ω2
• B′′ ( r ) M (ϕ ) + B′ ( r ) M (ϕ ) + 2 B ( r ) M ′′ (ϕ ) = − 2 B ( r ) M (ϕ )
r r c
 B′′ 1 B′ ω  M ′′ 2
• r2  + + 2 + =0
 B r B c  M
M ′′
• legyen = − m 2 , ekkor: M (ϕ ) = A cos mϕ + B sin mϕ
M
• határfeltétel: M (ϕ + 2π ) = M (ϕ ) , tehát: m ∈ Z
1  ω 2 m2 
′′ ′
• B + B +  2 − 2  B = 0 (megoldásai a Bessel-függvények)
r c r 
rω d ω d d 2 ω2 d 2
• legyen w = , ekkor: = és 2 = 2
c dr c dw dr c dw2
d 2 B 1 dB  m 2 
• + + 1 −  B = 0 (m-indexű Bessel-egyenlet)
dw2 w dw  w2 
• megoldása: Bm = α∃m ( w ) + β N m ( w )
• ha az egyenlet az origóban is értelmezve van: Bm = ∃m ( w )
• ψ m ( r , ϕ ) = ∃ ( w ) eimϕ
• határfeltétel: ψ m ( R, ϕ ) = 0 , ebből: ∃m ( w ) r = R = 0
• legyen ξ k( m ) az m -edik Bessel-függvény k -adik zérushelye
c
• w r = R = ξ k( m ) , ebből: ωmk = ξ k( m )
R
• ugyanez térben: elektronfelhők