Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Életünk értelme - A
frankli teljes életet
befolyásoló tényezők
feltárása
Veszeli Flóra

Személyiségpszichológia műhelymunka
Témavezető: Dr. Hargitai Rita
2016/17. tavaszi félév
 Absztrakt

A dolgozat célja annak feltárása, hogy az élet értelmének megtalálásában milyen szociális és
személyiségbeli tényezők, személyiségkonstruktumok játszanak szerepet. Ennek
megállapításához a logoterápia fogalomrendszerét használva az Életcél Kérdőív (Konkolÿ &
Martos, 2006) értékei kerültek összehasonlításra demográfiai adatokkal és olyan
személyiségjellemzőkkel, mint szorongás, ontológiai szorongás, személyes felelősség,
koherenciaérzés, szelfkoherencia és motiváció. A vizsgálatban 109, 30-50 év közötti kitöltő
vett részt. Az eredmények alapján a párkapcsolat megléte, az iskolázottság foka, a koherencia
megélése, és a szorongás vonásának mértéke jósolja be legmegbízhatóbban az élet szubjektív
értelmességét.

1. Bevezető

Az élet értelmének, céljának kutatása egyidős az emberiséggel. A filozófia, a vallás és a

pszichológia tudománya egyaránt szeretné megfejteni, hogy mi céllal születünk a világra, mi a
feladatunk itt. Hogyan tölthetjük meg valós tartalommal életünket, és egyáltalán miért van
erre igényünk? Mi az a szükség, ami miatt halálunk percében visszatekintünk egész életünkre,
és mérlegeljük, hogy teljes volt-e. És mit tehetünk azért, hogy ebben a percben elégedettek
legyünk a válaszainkkal? A jelen dolgozat célja az utóbbi kérdés körüljárása, vagyis annak
feltárása, hogy milyen tényezők jelenléte prediktálják a teljesebbnek megélt életet.

1.1. Az értelemvágy és a felelős lét

Ezeknek az élet céljával foglalkozó kérdéseknek a relevanciájára hívta fel a pszichológia

figyelmét Viktor E. Frankl, a harmadik nagy bécsi pszichoterápiás iskola megalapítója.
Életművében annak ad hangot, hogy az értelem keresése  a pszichoanalitikus nézőponttal
ellentétben  nem beteges állapot, ami csak neurózisok és életkrízisek tünete és mellékhatása,
hanem nagyon is emberi szükségletünk, amit értelemvágynak nevez (Frankl, 1988/2007).
Közvélemény-kutatások, és más statisztikák eredményeire támaszkodva azt figyelte meg,
hogy az egészséges személyek minden másnál előbbre való célja a saját életüknek való
értelemadás, életfeladatuk megtalálása. Ez a sürgető kényszer létünk céljának
megfogalmazására időről időre erőteljesebben lép fel,  például a serdülőkori identitásválság
velejárójaként, vagy traumatikus események következményeként  de sosem szunnyad el

-2-
igazán. Az értelemvágy olyan kérdésként fogható fel, ami velünk születik, és pszichológiai
jóllétünk a rá adott válasz minőségétől függ.

A kérdés bár általános, a válasz teljesen egyedi. Minden ember adott sorsba születik bele, de
hogy mit kezd vele, az önmaga felelőssége (Frankl, 1946/2015). Saját felelősségünk súlyát
növeli az a tény is, hogy életünk nem egy, hanem végtelen döntések sorozata, melyek
mindegyike egyedi és megismételhetetlen lehetőségre adott válasz. Ezek a döntések alakítják
életünket, vihetnek közelebb, vagy távolíthatnak el minket céljainktól, azonban ha
megtaláljuk saját sorsunk értelmét, az később megkönnyíti és meghatározza döntéseink
kimenetelét. Így Frankl lényegében az életnek feladat jelleget ad, melyben az egyén
tudatosítja életének és helyzetének egyediségét. Irányzatának legfontosabb kulcsszavaivá az
egyszeriség, és pótolhatatlanság tehetők.

Önmagában a feladat meglétének ténye azonban nem feltétlen elég motiváció a cselekvésre.
Jellemző működésmód a feladatok elodázása, ami végül eredményhez vezet ugyan, de
minőségében nem az egyén képességeit tükrözi, valamint fokozott szorongással is jár. Ahogy
kisebb feladatoknál a határidő, az életben is az idő lejárta, a végesség képes aktivizálni az
embert. A felelős létet vállaló személy nem tekint legyőzendő ellenségként a halálra, hanem
elfogadja azt a céljai eléréséhez rendelkezésre álló időt limitáló tényezőként. Az irányzat
felhasználja ezt az élményt az értelemadásban rámutatva arra, hogy ha az életünkre úgy
tekintünk, mint egy homokórára, melyben a legelejétől tudjuk, hogy végül leperegnek a
szemek, akkor nem hagyjuk elvesztegetni azt. Ez nagyban különbözik a korábbi
pszichoterápiás gyakorlattól (mely általában enyhíteni kívánja az ontológiai szorongást),
azonban a továbbiakban megérthetjük, hogy miként illeszthető be mégis Frankl szemlélete
például a pszichoanalízisbe.

1.2. A noo-dinamika

A logoterápia nem szakad el az egyén lelkének dinamikus mezőként való leírásától. Azonban
míg a freudi dinamika a homeosztázis elve alapján működik, tehát az organizmus célja a
feszültség-redukció, addig a frankli szemlélet a feszültség elkerülését patológiás tünetként,
vagy patológiához vezető működésmódként tartja számon. A feszültség ugyanis
nélkülözhetetlen mozgatórugója a fejlődésnek, „az adott és elérendő állapot közti poláris
feszültségmezőben” (Frankl, 1946/2015, 102.). Tehát a noodinamika alapja nem
homeosztatikus, hanem a feszültségek állandó jelenlétét feltételezi: „Amire azonban az

-3-
embernek valójában szüksége van, az nem egy bizonyos feszültségektől mentes állapot,
hanem egy olyan egészséges feszültség-dózis, mondhatni az az adagolt feszültség, amelyet
valamely értelem felszólító jellege és a megvalósítása érdekében tett fáradozás vált ki”
(Frankl, 1946/2015, 109.o.). Az értelem keresése tehát semmiképp nem ösztön  hisz így az
értelem megtalálása valamiféle kielégülést jelentene, a homeosztázis helyreállítását, nem
pedig az önfejlesztés indítókulcsát. Alapja az értelemvágy, nem az örömvágy.

1.3. Kollektív neurózis

Az értelemvágy hajtja a személyt akkor is, amikor élete értelmén gondolkodik. Ha

egzisztenciális kérdésekben ütközik problémába, akkor az  a pszichogenikus neurózisok
ösztönök keltette feszültségével szemben  noogenikus neurózist eredményezhet. Az efféle,
létet és célt megkérdőjelező elveszettség-érzést Frankl (1988/2007) egzisztenciális
kétségbeesésként értelmezi, ami kellemetlen ugyan, de semmiképp nem patológiás állapot.
Természetesként kezeli, az élet egyfajta velejárójaként. Következésképpen az egzisztenciális
krízis normatív krízisként fogható fel.

Azonban ha ez a krízis nem változtatásokat és fejlődést vált ki, hanem elkerülő viselkedést
eredményez, az már nem normatív. Az egzisztenciális vákuum korunk kollektív neurózisa
(Frankl, 1988/2007, 64.), melynek hátterében az értelemvágy kielégítetlensége áll. A személy
egyfajta unalmi állapot és kétségbeesés közt ingadozik. (Érdekesen mód, ez egybecseng azzal,
amit Csíkszentmihályi ír le, mint a flow élményen kívül eső két állapot; amikor a túl könnyű
feladat unalomhoz, míg a túl nehéz feladat szorongáshoz vezet. Csíkszentmihályi &
Csíkszentmihályi, 1992) Ilyenkor bizonyos esetekben az értelemvágy helyébe lép az
örömvágy, és a személy rövidtávú élvezetekkel igyekszik elnyomni magában egzisztenciális
frusztrációját. Pótcselekvésként kompenzatorikus tevékenységekbe kezd (például sikerek,
partnerek, pénz hajszolása, extravagáns életmód, különböző tudatmódosítók használata, stb.),
vagy a munkába menekül (mely végül az ún. vasárnapi neurózishoz vezethet), megint más
esetben noogenikus neurózisok tüneteit produkálja. Mindezek lényege az egzisztenciális űr
időleges kitöltése, értelem helyett pótcselekvéssel.

A skála másik végén, ahol az értelemvágy kielégül, és a feszültségmennyiség ideális, az

autentikus lét, mint a létezés harmonikus módja áll.

-4-
1.4. Autentikus lét

Az autentikus létmód, mint fogalom, nem frankli „találmány” (minthogy a logoterápia sem
más, mint az egzisztenciális filozófia átvitele a pszichológiai gyakorlatba). Az
egzisztencialista filozófia már Martin Heidegger óta használja olyan értelemben, mint a
létezés legmagasabb foka, a halál felé tartó lét. Ez azt jelenti, hogy az egyén felvállalja a
felelősséget s egyben a kockázatot azért, hogy egyéni természetének megfelelő életet éljen.
Ezzel szemben szerinte, a nem autentikus életet élő ember feláldozza individualitását és a
szabad döntés jogát azért, hogy a közösséghez tartozzon. Ez Heidegger felfogásában az egyén
életének elvesztegetése, így az autentikus létmódra, mint elérendő célra tekint.

Az egzisztenciaanalízis iskolájában az autentikus élet a legfelsőbb idea. Ebbe a létmódba csak

saját egyediségünk és egyszeriségünk felismerésével juthatunk el, ha teljes felelősséget
vállalunk életünkért. Ez egyfajta ráébredés, ami mégsem csak pillanatnyi esemény, ugyanis
ennek a felelősségnek a súlyát mindenkor viselnünk kell. Más szóval egy olyan fajta
létezésmód, melyben az egyén elfogadja életének végességét, és így képessé válik azt a jelen
minden pillanatában maximálisan érzékelni, értékelni és kihasználni.

A tartalmas lét kérdésének tárgyalásakor Frankl (1946/2015) három lehetséges érték-

kategóriát különböztet meg: az alkotói, élmény-, és beállítódási értékek csoportját. Az alkotói
értékek lényege a cselekvés, a világban való „nyomot hagyás”. Az élmény-értékek a világ
szépségeiben és gazdag kincseiben való passzív elmerülés élményét foglalják magukba, mint
például a művészet, vagy a természet. A beállítódási érték viszont nem helyezhető el
egyértelműen a passzív-aktív ágencia spektrumán. Olyan helyzetben beszélhetünk
beállítódásról, amikor a személy valami kikerülhetetlenbe ütközik, tehát aktívan nem tehet a
helyzet megváltoztatásáért, viszont passzívan sem tűrheti azt, csupán beállítódásával reagál a
helyzetre. Így a logoterápiában értelmet, sőt értékeket kaphatnak olyan jelenségek is, melyek
az egyén szintjén csupán a személy jelenséghez való hozzáállásán keresztül jellemezhetőek,
például a szeretet és szerelem, a munka, vagy éppen a szenvedés.

Az elméleti keret áttekintése után érdemes sorra venni, hogy hogyan mérhető mindez a
gyakorlatban, vagyis milyen eszköztár áll jelenleg a kutatások és terápiák rendelkezésére.

-5-
1.5. Az élet értelmességének kérdőíves megragadása

Elméletének tesztelésére és bizonyítására maga Frankl (1960) állított először össze eszközt az
élet értelmességének vizsgálatához, ami az egyének egzisztenciális frusztrációját mérte.
Mégsem az iskola atyjának kérdőíve terjedt el a használatban. Crumbaugh és Maholick (1964)
Életcél Kérdőíve (PIL) volt az első említésre méltó próbálkozás az élet értelmességének
mérésére tett kísérletek közül, valamint mai napig ez az egyik legelterjedtebben használt
eszköz. A tételek a célok meglétét, és az egyén lététnek szubjektívan megélt értelmességét
mérik fel. 9 évet kellett várni a következő kérdőív megszerkesztésére. Az „Élet
Megbecsülésének Indexe” (Battista & Almond, 1973) két faktoron vizsgálja az egyént.
Egyrészt, hogy lát-e egy keretrendszert, amiben kontextusba helyezi életét, és amiben értelmet
tud találni annak, valamint szemléletmódot tud alkotni; másrészt hogy hol tart ennek a
keretrendszernek a megalkotásában. Bár az eszköz mutatói jónak mondhatóak, hazánkban
nem került adaptálásra. Felsorolásszerűen megemlíthetjük még a Logo-Tesztet (Logo-Test;
Lukas, 1986; id.: Konkolÿ & Martos, 2012), a „Személyes Értelem Profilt” (Personal
Meaning Profile; Wong, 1998), az Egzisztencia Skálát (Existence Scale; Länge, Orgler &
Kundi 2003), vagy a Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdőív - Élet Értelmessége alskálát
(BSCI-LM; Konkolÿ, Martos, Skarbski & Kopp, 2008). Mindezen eszközök a logoterápiának
hivatottak empirikus eredményekkel szolgálni, azonban más-más szemszögből közelítik meg
az élet értelmességének vizsgálatát. Jelen dolgozatban az Életcél Kérdőív kerül felhasználásra,
mivel a magyar gyakorlatban ez az eszköz a legelterjedtebb.

A hipotézisek tárgyalása előtt foglaljuk össze, hogy milyen kulcsfogalmak mentén

jellemezhető az értelmesnek megélt élet.

1.6. Az értelmes életbe tartozó fogalmak

A tartalommal teli élet feltárásába új szempontot vitt be Niemiec, Ryan és Deci (2009),
amikor fiatalok életcéljait vizsgálták. Kutatásukból kiderül, hogy nem csupán a célok megléte
járul hozzá a pszichés jólléthez, hanem a célok minősége is befolyásolja a későbbi
elégedettséget. Egyetemi mintán mérték fel a későbbi életre vonatkozó célokat, amik alapján
két csoportot hoztak létre: a célorientált célkitűzők tartalmas, önmagukon túlmutató
életcélokat tűztek ki maguk elé, míg a profitorientált célkitűzők csoportját elsődlegesen
gazdasági szempontok motiválták. Az utánkövetésből kiderült, hogy a céljaikat elérők közt
különbség mutatható ki az elégedettség mértékében attól függően, hogy korábban melyik

-6-
csoportba sorolódtak. A célorientált célkitűzők minden esetben elégedettebbek voltak,
szubjektív jóllétüket kielégítőbbnek ítélték meg profitorientált társaiknál. Ezen eredmények
tudatában új megvilágítást nyer Frankl értelemvágya, hiszen kibővíti az életünknek értelmet
találás fontosságát az értelem minőségének kiemelésével. Ennek jelentősége nem kikerülhető
a jelen kutatásban sem, hiszen lehetséges moderáló tényezőként jelenhet meg a célok
többségének intrinzik vagy extrinzik volta.

Ahhoz, hogy az egyén értelemmel teli életet élhessen, teljes mértékben felelősséget kell
vállalnia életéért, döntéseiért, tetteiért. A felelős lét ugyanannyira fontos a logoterápiában,
mint az értelmes lét, így nem hagyható ki ebből a felsorolásból. Felelősségvállalás persze sok
mindent takarhat, például a hibáink felvállalását és az értük való felelősségvállalást, azt, hogy
tisztában vagyunk-e tetteink következményeivel. Jelen fogalmi mezőben azonban tágabb
értelemben, a szociális környezetre való odafigyelést is magába foglalva kell értelmeznünk a
felelősségvállalást. Ezen keresztül megragadható annak a belátása, hogy tetteink magunkra és
másokra nézve is következményekkel járnak, érzelmeink és gondolataink pedig regulációt
követelnek, azokat céljaink elérésének irányában tudjuk hasznosítani.

A már korábban kiemelt logoterápiás kulcsszavakból  az egyszeriségből és

pótolhatatlanságból  kiindulva a saját létéről gondolkodó embernek el kell jutnia a végesség
fogalmához, így saját létének végességéhez. A saját életéért felelősséget vállaló személy
belátja, hogy lehetőségeinek egyszeriségét és döntéseinek súlyát életének végessége adja meg.
Így az autentikus léthez közelálló személy tisztában van, és megbékél a halál tényével, nem
érzi fenyegetőnek közeledtét, hanem aktivizálja az. Ezt Frankl így fogalmazza meg: „Élj úgy,
mintha már másodszor élnél, és elsőre mindent a lehető legrosszabbul csináltál volna...”
(2007/1988, 58.). Ez az ontológiai szorongásnak csupán egy aspektusa, ennek magunkban
való tisztázása nem jelenti feltétlen, hogy például a halál folyamatától, vagy a halál utáni
bekövetkező ismeretlentől nem tartunk.

Lazarus & DeLongis (1983) az élet értelmességét a stresszel való megküzdés tükrében
vizsgálta. A szerzőpáros arra a következtetésre jutott, hogy a sorsfordító helyzetek, amik
próbára teszik elkötelezettségünket, nagy stresszhatásnak tudhatók be, amiket fenyegetőnek
érzékelhetünk. Mégis azoknál, akik valamilyen cél felé elköteleződtek, ez a stressz
eustresszként jelent meg, ami csökkentette a helyzet fenyegető voltát, és serkentette a
megküzdést. A ma elterjedt coping kérdőívek annak fajtáit és használatának arányát mérik.
Jelen tanulmányban nem erre vagyunk kíváncsiak, csupán arra, hogy az élet nehézségeit

-7-
mennyi magabiztossággal és hittel kezeli a személy, így az autentikus lét ezen hatásának
meglétről (pontosabban annak hiányáról) a szorongás mértéke adhat információt. Crumbaugh,
Raphael, és Schrader (1970) eredményei is arra engednek következtetni, hogy valóban
várható negatív kapcsolat az élet értelmessége (kutatásukban PIL kérdőív) és a szorongás közt.

Antonovsky (1987) hasonló szemszögből közelítette meg a kérdést, azonban eredményeiben

más fogalomhoz jutott el. Az egészséges psziché, általános jóllét, hatékony coping mögött egy
konstruktumot vélt felfedezni: a koherencia érzését. Fogalomrendszerében a koherenciaérzés
három összetevőből áll: 1. Annak a mértéke, hogy az egyénnek van egy állandó bizonyossága
abban, hogy az őt érő külső és belső ingerek strukturáltak és megmagyarázhatóak. 2. Az
azokra való adekvát reagálásra minden erőforrása rendelkezésre áll. 3. Valamint ez a reagálás
céljaival összeegyeztethető, a befektetett energia nem értelmetlen, hanem céljai eléréséhez
vezet, megtérül. Így az élet megpróbáltatások közepette is kiszámítható és bejósolható.
Edwards és Holden (2001) kutatása is bizonyítja, hogy várható együtt járás a koherenciaérzés
és az élet értelmessége (PIL eredmények) közt.

Az általános koherenciaérzés mellett lényegesen kapcsolódhat az élet értelmesnek való

megéléséhez a fókuszáltan csak az egyén személyének egészére vonatkozó szubjektív
koherencia átélése is. Ahhoz, hogy az egyén minden erőforrását, kapcsolatát és idejét egy
életcél köré szervezzen, először saját magával kell tisztába jönnie, hiszen a belső
ellentmondások megzavarhatják mind a célok kialakításában, mind az ahhoz vezető út
megszervezésében. Feltételezhetjük, hogy aki értelmesnek éli meg életét, az önmagával is
tisztában van; vagy éppen azért lett képes értelmet találni életének, mert megtalálta önmagát.

1.7. Hipotézis

Korábbi kutatások ugyan foglalkoztak az értelmes életet és a személyiségvonások

kapcsolatának feltárásával, azonban kevés tanulmány vizsgálja az olyan tényezőket, mint
például az iskolázottság foka, vagy a családi állapot. Továbbá Frankl irodalmával könnyebben
alátámasztható a korábban felsorolt konstruktumok kapcsolata az autentikus léttel, mint az
idáig vizsgált vonásokkal. Ezen kutatás célja így ennek az űrnek a betöltése, mintegy feltáró
jelleggel vizsgálva személyiségkonstruktumok és szociális tényezők hatását az értelmesnek
megélt életre. Mindezt azon okból, hogy a kapott eredményekből levont következtetések
újabb kutatásoknak adjanak kiindulópontot, valamint a hazai pszichoterápiás gyakorlat, és a
pszichológiai munkát segítő társszakmák (például pedagógia) figyelmét az egzisztenciális

-8-
kétségbeesés és vákuum valós jelenlétére, valamint azok szükségszerű kezelési módjainak
fejlesztésére irányítsa.

A szociális tényezők viszonya az autentikus létmóddal az alkotói és élmény-értékek

szempontjából érthetőek meg. A cselekvéssel való nyomot hagyást meg lehet találni például a
tanulásban. Ezt tükrözheti a különböző iskolázottsági fokkal rendelkezők Életcél Kérdőíven
(PIL) elért értékei. Az élmény-érték a szeretetben és szerelemben teljesülhet meg, amit a
családi állapot tükrözhet. A kor előrehaladtával több eszköz és idő is rendelkezésünkre áll az
életünknek való tartalom meglelésére. Természetesen nem beszélhetünk kauzalitásról, a
hipotézisben azonban erős pozitív együttjárást várható a PIL-értékek és a családi állapot,
iskolázottság és kor között. Valamint nyitott kérdés, hogy ebben fellelhető-e különbség a
nemek között, ugyanis  ahogy Martos és Konkolÿ (2012) kutatásából kiderül  a nemi
különbségek kutatása ezen a területen ellentmondó eredményeket hozott: magyar mintán hol
egyik, hol másik nem ér el magasabb pontokat, de általában nem találni szignifikáns
különbséget.

H1: A magasabb iskolázottsági fok magasabb PIL értékeket prediktál.

H2: A párkapcsolat megléte előrejelzi a magasabb PIL értéket.

H3: A magasabb életkor magasabb PIL értékeket prediktál.

H4: Van kapcsolat a nem és a PIL értékek között

Az értelem megtalálását elősegítheti, vagy éppen abból következően koherensebbé válhat a

világkép és a szelf-kép, a személy vállalja a személyes felelősséget, cselekvéseinek
mozgatórugói pedig többnyire intrinzikek. Tehát a második hipotézis szerint erős bejósló erő
várható az Antonovsky-féle rövidített koherencia-kérdőív (SOC), Szelf-koncepció Kérdőív
(SCCS), Személyes Felelősség Kérdőív (PRQ), valamint az Aspirációs Index Kérdőív
Intrinzik motiváció skálájának (AI-I) eredményeitől.

H5: A SOC, SCCS, PRQ és AI-I kérdőívek értékei erősen prediktálják a PIL értékeket.

Mivel az élet célja lehet részben extrinzik,  ha például a személy célja, hogy mindent
megadjon a családjának, és ehhez pénzre van szüksége  de alapvetően intrinzik motivációk

-9-
hajtják az embert értelmes célok eléréséhez, ezért az AI kérdőív Extrinzik motiváció
skálájával (AI-E) nem várok összefüggést.

H6: Az AI-E értékek nem prediktálják a PIL értékeket.

Az ontológiai szorongás megléte szükséges ugyan, azonban túl magas értéke nem járul hozzá
az értelmes élet megéléséhez, így az Életcél Kérdőív (PIL) és Multidimenzionális
Halálfélelem Skála (MFODS) eszközök közt gyenge, de meglévő kapcsolatot várok.

H7: Az MFODS értékek gyengén prediktálják a PIL értékeket.

Az állandó, megfelelő mennyiségű feszültség nem egyenlő az állandó szorongással, az élet

értelmének megtalálása reményt és bizonyosságot ad, így a PIL és az Állapot-Vonás
Szorongás Kérdőív (STAI-T) értékek közt egyértelműen negatív irányú kapcsolatot várok.

H8: A STAI-T értékek erősen prediktálják a PIL értékeket.

2. Módszer

2.1. Vizsgálati személyek

A kérdőív-csomagot 145, 30 és 50 év közötti személy töltötte ki. Ebből 5 személy adatait ki

kellett szűrni, ugyanis válaszaik nem voltak értelmezhetőek (nem a kérdésre, vagy nem
értelmezhetően válaszoltak), nem feleltek meg a kijelölt korhatárnak, vagy szándékosan
meghamisították a tesztet (minden kérdésre szisztematikusan 1-es választ adtak). A szociális
megfelelés skálán 60 feletti értéket elérőket is ki kellet szűrni, ez 31 fő kizárását jelentette. A
végső statisztikai számítások 109 főn (kor: M = 37,06 év; nem: 69,72 % nő) történtek. A
kutatás azért csak a 30-50 éves korosztályra fókuszál, mert ebben az életkorban merülnek fel
(normatívan) legélesebben a jövővel és léttel kapcsolatos kérdések.

2.2. Eszközök

A tesztbattéria tartalma a következő: Aspirációs Index Kérdőív (AI), Szelf-koncepció Kérdőív

(SCCS), Személyes Felelősség Kérdőív (PRQ), a szorongás vonását mérő STAI-T kérdőív,
Multidimenzionális Halálfélelem Skála (MFODS), Antonovsky-féle rövidített koherencia-
kérdőív (SOC), Életcél Kérdőív (PIL), valamint egy beépített hazugságskála (BFQ-L).

- 10 -
Aspirációs Index Kérdőív: Az eszközt Ryan és Kasser dolgozta ki 1996-ban az intrinzik és
extrinzik életcélok megkülönböztetésének céljából, melyek egyik vagy másik irányban való
túlsúlyát az általános jól-léttel vetették össze. Magyar mintán való validálását Komlósi, Rózsa,
Bérdi, Móricz és Horváth (2006) végezte. Az ebben a kutatásban felhasznált kérdőív az előbbi,
Martos, Szabó és Rózsa (2006) által rövidített változata, mely 14 tételből áll (például:
Mennyire fontos az Ön számára, hogy: „Munkámmal is hozzájáruljak, hogy a világ jobb
legyen”). Az állítások lehetséges életcélokat sorolnak fel. A kitöltő 5-fokú Likert-skálán
jelölheti be, hogy mennyire tartja a mindennapi életben fontosnak az adott életcél elérését (1 =
Egyáltalán nem fontos, 5 = Rendkívül fontos). Az intrinzik, valamint az extrinzik életcélokat
mérő alskálák Cronbach-alfája 0,77 és 0,79.

Szelf-koncepció Kérdőív: A Campbell és mtsai. (1996) által szerkesztett, a személyiség

egészének koherenciáját mérő kérdőív 12 tételére 5-fokú Likert-skálán adhat választ a kitöltő
(1 = Egyáltalán nem, 5 = Igen nagyon). Cronbach-alfája: 0,86. A hazai mintán való
validálását Kállai és mtsai. (megjelenés alatt) végzik, így egyelőre nem állnak rendelkezésre
normatív adatok. Tételei azt mérik fel, hogy az egyén mennyire látja magát egységesnek,
személyiségét állandónak (például: „Sokat tűnődöm azon, milyen típusú személy vagyok
valójában”).

Személyes Felelősség Kérdőív: Az érzelmeinkért, tetteink következményeiért való személyes

felelősségvállalás vizsgálatára Mergler 2007-ben szerkesztett kérdőívét használtam fel. A
szerző két faktort azonosított: az érzelmek és gondolatok kontrollálását, valamint a viselkedés
kontrollját. Ezek Cronbach-alfája 0,87, valamint 0,79. Az eszköz magyar mintán való
validálását még nem végezték el, így fordítását két független másodfordító segítségével
magam végeztem (3. melléklet). Mivel az eredeti kérdőívet serdülő-korú mintára
szerkesztették, két erősen iskolai témájú tételt (27. „Az nem az én hibám, ha nem viszek
felszerelést az iskolába.” és 30. „Előre tudok tervezni, hogy biztosan meglegyen minden
felszerelésem az iskolába.”) ki kellett hagyni, valamint egy tételt át kellett alakítani (6. „Az,
hogy jól vagy rosszul teljesítek az iskolában, csak rajtam múlik.” későbbiekben: „Az, hogy jól
vagy rosszul teljesítek a munkámban, csak rajtam múlik.”). Így a végleges tételszám 28 lett. A
válaszokat 4-fokú Likert-skálán lehet megjelölni, ahol 1 = Egyáltalán nem értek egyet és 4 =
Teljes mértékben egyetértek.

STAI-T: Spielberger nyomán a szorongásra való hajlamot (A-Trait) az 1970-ben kiadott STAI
kérdőív magyar változatával (Sipos, Sipos & Speilberger, 1994) mértem fel. A 20 állításhoz

- 11 -
4-fokú Likert-skálán lehet megadni, hogy azok milyen gyakran jellemzik az egyént (1 = Soha,
4 = Mindig). A teszt a személy állandó szorongásos beállítottságát, a szorongás vonásának
meglétét méri (például: „A kritikus helyzeteket szívesen elkerülöm”).

Multidimenzionális Halálfélelem Skála: Annak felméréséhez, hogy a személyek hogyan

viszonyulnak a halál gondolatához Hoelter (1979) MFOD skálájának Zana, Hegedűs és Szabó
(2006) által validált változatát használtam. A kérdőív 5-fokú Likert-skálás (1 = Teljesen
egyetértek; 5 = Egyáltalán nem értek egyet), és eredetileg 8 faktort tartalmaz, melyek a
haláltól való félelem különböző aspektusait ragadják meg. Skálái: félelem a meghalás
folyamatától, félelem a halottól, félelem a megsemmisüléstől, jelentős társak féltése, félelem
az ismeretlentől, félelem a halál tudatos átélésétől, a test féltése a halál után, valamint félelem
a korai haláltól (Zana és mtsai, 2006, 260.o.). Jelen tanulmány szempontjából egyedül az
utolsó faktor releváns (miszerint mennyire tart attól a személy, hogy ha meghal, túl sok
elvégezetlen feladat marad utána, nem tudja időben elérni céljait), így annak négy tétele került
a tesztbattériába (például: „Félek, hogy nem érem el kitűzött céljaimat, mielőtt meghalok”). A
faktor Cronbach-alfája 0,76.

Antonovsky-féle rövidített koherencia-kérdőív: A koherencia-érzést mérő Antonovsky-féle

kérdőív (1993) validálását 2007-ben Balajti, Vokó, Ádám és Kósa végezte. A kérdőív 13
állítása 5-fokú Likert-skálán válaszolható meg, ezek egy részénél az előfordulás gyakoriságát
kell megjelölni, máshol a mondatok befejezésére kínál két alternatívát (például: „Milyen
gyakran érzi úgy, hogy nem tudja kontrollálni a dolgokat?”). A magasabb pontszám
erősebben megélt koherencia-érzést jelent. A kérdőív Cronbach-alfája 0,82.

Életcél Kérdőív: Jelen kutatás fő eszköze, az élettel való elégedettséget mérő PIL kérdőív. Az
egzisztenciaanalízis szellemében szerkesztett teszt Crumbaugh és Maholick (1964) munkája.
Magyar változatát Konkolÿ és Martos (2006) szerkesztette meg. Az eszköz 20 tételt tartalmaz,
melyek nyitott végét a kitöltő két megadott válasszal fejezheti be. A két opció két ellentétes
pólust ír le, melyek közti 7-fokú Likert-skálán jelölheti meg válaszát a személy (például:
„Általában nagyon unatkozom/feldobott és lelkes vagyok”). A teszt nem csupán azt próbálja
megragadni, hogy az egyén mennyire alkotta meg és küzd céljaiért, hanem hogy egész életét
mennyire látja értelmesnek, létét lényegesnek. Az eszköz Cronbach-alfája 0,90.

A felsorolás sorrendje megegyezik a prezentálás sorrendjével, amit a kérdőívek nehézsége, és

a Likert-skálák fokozata alapján határoztam meg. A torzítások kiküszöbölése végett a BFQ

- 12 -
(Caprara és mtsai, 1993; magyar változat: Rózsa, Kő & Oláh, 2006) szociális kívánatosság
skála 12 tétele lett beépítve (a megegyező Likert-skála fokszám miatt) a Szelf-koncepció
Kérdőív tételei közé.

2.3. Eljárás

Az adatfelvétel online, a Google Űrlapok felületén történt. A vizsgálati személyek toborzása

közösségi portálon (Facebook) és személyes terjesztés útján történt, kényelmi, valamint
hólabda-módszerrel, a minél több és heterogénebb kitöltői kör elérése érdekében. A kérdőív
elején a tájékoztató volt található (2. melléklet), melynek elolvasása után a kitöltő
beleegyezését kértem. (A következő szakasz csak a beleegyezés után vált elérhetővé.) Ezt
követték a demográfiai adatokra vonatkozó kérdések, úgy mint: nem, életkor, lakóhely,
befejezett iskolai évek száma, foglalkoztatottsági állapot, családi állapot. A valódi
tesztbattéria ezután 4 szeparált szakaszban, egymás után vált elérhetővé. A hiányos válaszok
elkerülése végett a kitöltésben való továbbhaladáshoz minden kérdés megválaszolására
szükség volt, ellenkező esetben a felület figyelmeztette a kitöltőt. Az adatfelvétel lezárása
után az adatokat Microsoft Excel táblába konvertálta a program, melyben a fejlécek
átnevezése, és a beépített szociális kívánatosság skála itemeinek különválasztásán kívül
változtatás nem történt. Az adatok elemzése és statisztikai feldolgozása az SPSS (IBM
Statistical Package for the Social Sciences) statisztikai program segítségével történt. A
prediktor változók PIL eredményekkel való kapcsolatát korrelációk (Point-Biserial, Pearson-
féle korreláció) és többszörös lineáris regresszió segítségével végeztem.

3. Eredmények

Az eredmények értékelése előtt a felhasznált kérdőívek Cronbach alfái került ellenőrzésre,

amiknek a Francis (2004) által megfogalmazott feltétel szerint el kell érnie minimum 0,7-et.
Ezek minden esetben kielégítőek voltak, sőt, az Életcél Kérdőív, Antonovsky-féle rövidített
koherencia-kérdőív, Aspirációs Index Kérdőív - Intrinzik alskála és Multidimenzionális
Halálfélelem Skála kérdőívek esetén a validáló tanulmányhoz képest a Cronbach alfa érték
nőtt (1. táblázat).

- 13 -
 magyar validáló tanulmány jelen tanulmány

PIL 0,90 0,91

SOC 0,82 0,86

SCCS --- 0,87

PRQ --- 0,79

AI -Intrinzik 0,77 0,78

-Extrinzik 0,79 0,73

MFODS 0,76 0,82

STAI-T --- 0,91

1. táblázat. A felhasznált kérdőívek validáló és jelenlegi Cronbach alfája

3.1. Leíró statisztika

A 109 kitöltő 69,72%-a nő volt, így esetünkben is megfigyelhető az a tendencia, hogy a nők
nagyobb tesztkitöltési hajlandósággal rendelkeznek. Az életkori tartomány 30-50 év közötti,
az átlagéletkor 37,06 év. A befejezett iskolai évek száma 8 és 24 év közé esett, átlaga 15,30 év.

A kitöltő öt kategóriából választhatta ki családi állapotát, ezek: egyedülálló, párkapcsolatban

él, házas, elvált, özvegy. A statisztikai kiértékelhetőség érdekében ezeket dichotóm változóvá
kellett alakítani, így két csoportba összegződtek, úgymint társ megléte és hiánya. Ezek alapján
a minta 77,1%-a él párkapcsolatban vagy házas, és 22,9%-a egyedülálló, elvált vagy özvegy
(1. ábra).

1%
5%
párkapcsolatban él
17%
34% házas

egyedülálló

elvált
43%
özvegy

1. ábra A családi állapotok eloszlása

- 14 -
3.2. Hipotéziselemzés

H1-H4: A nem, kor, elvégzett iskolai évek és párkapcsolati állapot került először vizsgálatra.
A minta nagyságából adódóan a normál eloszlás és a szóráshomogenitás feltétele teljesül, így
parametrikus próbák végezhetőek az eredményeken. A dichotóm változókon (nem, társ
megléte) Point Biserial próba, a skála típusú változókon (életkor, befejezett iskolai évek
száma) pedig Pearson-féle korreláció végezhető. Az eredmények az alábbi táblázatban
láthatóak (2. táblázat).

befejezett iskolai évek

nem kor társ megléte
száma
PIL 0,92 0,98 0,27* 0,30*
*a korreláció szignifikáns p<0,01 szinten

2. táblázat A demográfiai változók PIL eredményekkel való korrelációs táblája

H5-H8: Mivel a tartalommal és céllal töltött élet egy összetett fogalom, az alá felsorolt
konstruktumok,  melyektől az várjuk, hogy prediktálják az életcélok megtalálását 
mindegyikéről feltételezhető, hogy egymásra is hatnak, illetve együtt járnak. Ezeknek a
hatásoknak a bonyolult hálózatának feltérképezésére a többszörös lineáris regresszió a
legalkalmasabb, mivel így nem csak azt tudhatjuk meg, hogy az adott változó mekkora
varianciáját magyarázza a függő változónak, hanem azt is, hogy mekkora részben osztozkodik
más változókkal ebben. A próba feltételei teljesülnek, így a mintán elvégezhető az elemzés.

A többszörös lineáris regresszió egyszerre maximum 4 változót képes kezelni torzítások

nélkül, így a korábban felsorolt prediktorok 3 modellbe csoportosítva kerültek vizsgálatra. A
csoportosítás alapját az adta, hogy melyik kérdőív értékek fednek le részben hasonló
konstruktumot, vagy írnak le olyan személyiségjellemzőket, amiknek azonos lehet az alapja.
Ezek alapján született egy felfogásbeli (SOC, SCCS, PRQ), motivációs (AI, AI-I, AI-E) és
szorongás (STAI-T, MFODS) csoport.

Az első modell szignifikánsan, 62%-ban magyarázta a PIL értékek varianciáját, ezért érdemes
volt tovább elemezni (3. táblázat). A három kérdőív közül egyedül a SOC kérdőív magyarázta
szignifikánsan a PIL értékek varianciáját. Mivel a tolerancia 40% feletti, elmondható, hogy
hatása elkülöníthető a másik kettőtől, de az 54,4% nem elég magas ahhoz, hogy tisztán látható
legyen az összehasonlítható hatás erőssége (béta), tévesen kisebbnek mutathatja azt.

- 15 -
 Fsig R2 B ß t tolerancia
Modell 1 0,00 0,62
t(108) = 8,74
SOC 1,66 0,71 54,4%
p < 0,001
t(108) = 0,24
SCCS 0,05 0,02 51,6%
p > 0,05
t(108) = 1,87
PRQ 0,33 0,15 58,9%
p > 0,05
3. táblázat Az első modell értékei

A második modell is szignifikáns, de gyenge eredményt hozott, a variancia csupán 9,2%-át

magyarázta, ezért a továbbiakban a motivációt vizsgáló AI, AI-I és AI-E értékek nem kerültek
elemzésre.

Szintén szignifikáns, így értelmezhető modell a harmadik (4. táblázat). Az elsőhöz hasonlóan
61%-ot képes megmagyarázni az egész varianciából. Mindkét prediktor szignifikáns
eredményt hozott, valamint toleranciájuk is elég magas ahhoz, hogy hatásuk egymástól
függetlenül értelmezhető legyen. A kapott béta értékek alapján a szorongás vonásának
nagyobb a bejósló erőssége. Egy ponttal való növelése a PIL értékekben 1,3 pontos
csökkenést jelent.

Fsig R2 B ß t tolerancia
Modell 3 0,00 0,61
t(108) = 2,75
MFODS 0,94 0,22 60,4%
p < 0,001
t(108) = -0,63
STAI-T -1,30 -0,63 60,4%
p < 0,05
4. táblázat A harmadik modell értékei

Összességében a három modell két jó bejósló erejű változót emelt ki, a SOC és STAI-T
értékeket. Ezek, a szignifikánsan korreláló iskolai évek és társ megléte változókkal kerültek a
végső modell regressziós elemzésébe (5. táblázat).

- 16 -
 Fsig R2 B ß t tolerancia
Modell 4 0,00 0,71
t(108) = 5,37
SOC 1,02 0,43 42,6%
p < 0,001
t(108) = -4,89
STAI-T -0,81 -0,39 43,4%
p < 0,001
befejezett
t(108) = 2,10
iskolai évek 0,71 0,11 95,0%
p < 0,05
száma
t(108) = 2,47
társ megléte 6,19 1,34 94,0%
p < 0,05
5. táblázat A negyedik modell értékei

A modell szignifikáns, az összes variancia nagy részét, 71%-át magyarázza. A toleranciák

mindegyike 40% fölötti, így értelmezhetőek a béta értékek. A legerősebb prediktornak a társ
megléte bizonyult. Utána a SOC, majd a STAI-T a legerősebb, azonban a feltételnek éppen
megfelelő tolerancia értéküket figyelembe kell venni az értékeléskor. Leggyengébb
prediktornak a négy közül a befejezett iskolai évek száma bizonyult.

STAI-T

ISKOLA
SOC PIL
TÁRS

2. ábra A prediktorok egy lehetséges elrendeződése

4. Értelmezés

Az első hipotézisek, melyek szerint a szociális helyzet és a PIL értékek közt kapcsolat van,
csak részben igazolódtak be. A nem és az életkor nem mutatott szignifikáns együtt járást a
PIL értékekkel (rpb=0,92 p=0,169; r=0,098 p=0,154), azonban a befejezett iskolai évek száma

- 17 -
gyenge, a társ megléte pedig közepes pozitív korrelációt mutatott (r=0,27 p=0,002; rpb=0,30
p=0,001). Ez utóbbi Frankl nézeteivel teljesen megegyező. Érdekes kérdés, hogy vajon az
összefüggés mögött milyen irányú kauzalitás állhat, azaz az élete értelmét meglelő ember
könnyebben alakít-e ki szilárd kapcsolatot, vagy éppen a párkapcsolat megtartó és növekedést
segítő légköre segíti az egyént céljainak megtalálásában. Frankl élmény-értékének értelmében
a szeretett másikról való gondoskodás, az ő boldoggá tétele lehet életünk értelme is. Az
oktatási rendszerben eltöltött évek száma és az életcél megtalálásának pozitív kapcsolata
szintén izgalmas eredmény. Egyrészt feltételezhetjük, hogy a műveltebb egyén több ismeretre
tesz szert, több tapasztalatot gyűjt, így világnézete tág, lehetőségei bővebbek. Maga a tanulás
kitartást és erőfeszítést igényel, ami az életünkért való felelősségvállalásra nevel. A nyitottság
és a felelősségvállalás tulajdonságával, valamint a világról szerzett információkkal felvértezve
az egyén nagyobb eséllyel lelhet rá élete értelmére. Másrészt tekinthetünk az oktatásra, mint
életcélunk megvalósításának eszközére. A kauzalitás tehát ebben a helyzetben sem
egyértelmű, de az oktatás szerepe mindenképpen kiemelhető.

A következő hipotézisek értelmében az Életcél Kérdőív és más személyiségkonstruktumok

összehasonlítása történt, ami részben a vártnak megfelelő, részben meglepő eredményeket
hozott. Ezek közül a legjobban a koherenciaérzés (SOC) tudta bejósolni az életcélok meglétét
(ß=0,43 t(108) = 5,37 p < 0,001). Frankl koncepciójában az élet értelmesnek való megélése
azt jelenti, hogy az egyén tisztában van céljaival, amit környezetével összeegyeztethetőnek,
képességeivel megvalósíthatónak ítél, és e cél eléréséért aktívan tesz, minden döntését ennek
tudatában hoz meg. Így nem meglepő, hogy a világ ilyen módon egészben látása, ebben a
környezetben magunk biztos elhelyezése, azaz a koherencia érzése is megjelenik. Nem
véletlen tehát, hogy más kutatások (pl. Schell & Becker, 2006) a PIL kérdőív alternatívájaként
emlegetik.

A szorongás-vonás hatásának vizsgálatakor az előfeltételezés beigazolódott: a második

legerősebb, szignifikáns prediktor a STAI-T lett (ß= -,39 t(108) = -4,89 p < ,00). Tekintve,
hogy a szorongás vonása részben genetikailag determinált (Slater & Slater, 1944; Torgersen,
1983), az e két konstruktum közötti kauzalitás kérdése a legizgalmasabb, ami a kutatás során
felmerült. Ha feltesszük, hogy a szorongás vonása normál esetben (például nem következik be
traumatikus esemény) életünk során nagyjából állandó mértékű, akkor ez az eredmény azt
feltételezné, hogy a magas szorongási értéket elérők egyáltalán nem, vagy csak nem könnyen
juthatnak el az élet értelméig. Ez az eredendő determináltság természetesen kevéssé valószínű,

- 18 -
így tehát azt kell feltételeznünk, hogy az élet céljának megtalálása csökkentheti (az adott
genetika ellenére) a szorongásosságot. Noha a béta, vagyis a magyarázóerő mind a SOC,
mind a STAI-T esetében alacsonynak tűnik, figyelembe kell venni, hogy a tolerancia értékek
is alacsonyak, vagyis a teszteredmények nem teljesen függetlenek egymástól, vagy a többi
prediktortól. Ez gyengébbnek mutathatja bejósló erejüket, mint amilyenek a valóságban.

Tehát az idáig felsorolt négy változó volt képes legerőteljesebben előre jelezni a PIL értékeket.
Ezek egymásra való hatása a jelen tanulmány eredményei alapján nem egyértelműek, de
valamilyen irányban feltételezhetőek, így sok spekulációnak adnak teret. Egyik lehetséges
hatáshálózatot szemlélteti a 2. ábra: lehetséges, hogy a koherencia megléte és a
szorongásosság korrelálnak; hogy a koherencia-érzés hat a párkapcsolati életre; vagy akár az
intézményekben eltöltött megnyúló idő növelheti a társ meglelésének esélyét az
iskolarendszer közösségi helyszínein (könyvtár, kollégium, gólyatábor, stb). Természetesen
ezek csak spekulációk, nem zárható ki ezen változók más konfigurációja sem. Ennek
feltérképezésére a diszkusszióban teszek javaslatot.

Meglepő módon a Szelf-koncepció Kérdőív értékei nem rendelkeztek szignifikáns

magyarázóerővel (t(108) = 0,24 p > 0,05). Korábbi feltételezés szerint a célt talált ember
magát a cél eszközének tekinti, tehát tisztán észleli magát is, amit a magas SCCS értékek
jeleznek. Azonban ez a gondolatmenet más végeredményhez is vezethet. Maga Frankl így
fogalmaz: „(…) ha az ember annyira körültekintő, annyira odafigyel önmaga megvalósítására,
akkor a bumeráng jut az eszünkbe, amelyről általában azt tartják, hogy visszajön a vadászhoz,
ami azonban nem egészen így van, mert csak akkor teszi ezt, ha célt tévesztett – ahogy az
ember is csak akkor fordul önmaga felé, csak akkor gondol túl sokat önmagára, ha nem találja
azt az értelmet, mely az életét „megélésre méltóvá tehetné.” (Frankl, 1988/2007, 52.). Tehát
az értelemért való küzdés ugyan megkövetel némi önismeretet, de ha az egyén valóban átadja
magát életfeladatának, akkor megszűnik szelf-monitorozása, és csak akkor fordul újra önmaga
felé, ha életcéljában megrendül.

A Személyes Felelősség Kérdőív szintén nem tudta szignifikánsan bejósolni a PIL értékeket
(t(108) = 1,87 p > ,05). Ez az eredmény valószínűleg annak tudható be, hogy a felhasznált
felelősségmérő kérdőív a felelősségtudatnak nem teljesen a frankli aspektusát ragadja meg,
azaz a saját sorsunkért és jövőnkért, hanem inkább tetteink magunkra és másokra ható
következményeiért való felelősségvállalást.

- 19 -
A motivációs modell alá tartozó Aspirációs Index (AI, AI-I, AI-E) értékek a várttal szemben
nem prediktálták jól az élet értelmesnek való megélését (R2Adj=0,09 F(3)=3,55 p<0,05). Mint
az korábban kifejtésre került, egy célnak több motivációs háttere is lehet. Egy személy
tanulhat élethosszig a tudás megszerzésének öröméért, mások oktatásáért, vagy akár a vele
járó presztízsért. Elképzelhető, hogy olyan indíték, ami extrinziknek minősül, később teljes
értékű életcéllá növi ki magát. Az előfordulhat, hogy a személyiség érésével egy korábbi
extrinzik motivációjú cél később intrinzikké válik. Az ember motivációi gyakran több
forrásból táplálkoznak, a környezet hatásaira reagálnak, változnak, így nem lehetetlen, hogy a
pillanatnyi motivációs hátteret felmérő Aspirációs Index Kérdőív független a PIL kérdőív
hosszú távú, életfelfogást és életmódot tükröző, tágabb szemléletet felmérő eredményeitől.

A korai haláltól való félelem valóban pozitív irányban volt képes bejósolni a PIL
eredményeket, vagyis az időnk lejártának közeledte valóban szerves része az
értelemkeresésnek, akár megelőzően, akár végeredményként. Ugyanis elképzelhető, hogy
annak a belátása, hogy életünk véges, sarkallja az egyént arra, hogy tartalmat keressen annak.
Viszont ennek a tartalomnak a megtalálása sem jelenti feltétlen az ontológiai szorongás
megszűnését, hiszen a feladat megtalálása nem egyenlő annak elvégzésével, a „határidő
közeledte” ösztönzi az egyént. A talált predikciós erő nem elhanyagolható (ß=0,22 t(108) =
2,75 p < 0,001), azonban a negyedik modellbe kerüléshez túl gyenge volt. További vizsgálata
egy bővebb, kifejezetten erre a célra fejlesztett eszközzel érdekes eredményeket hozhatna.

4.1. Korlátok

A kutatás egyik fő korlátja a tesztbattéria hosszúságából adódott. A kitöltők visszajelzései

alapján a kérdőívcsomag túl hosszú, így fennáll a fáradás esélye, ami megkérdőjelezhetővé
teszi a válaszok valóságtartalmát. Ezzel szemben, például a munkakör hatásának feltárásakor
felmerült több, cizelláltabb és részletesebb kérdések szükségessége. Ennek a problémának
orvoslására a diszkusszióban vetek fel javaslatokat.

A nagyobb minta elérése érdekében online felületen került megosztásra a battéria, ami teret
adhat az eredmények torzításának. Noha ennek megelőzésére hazugságskála is beépítésre
került, nem zárhatjuk ki annak az esélyét, hogy az anonimitás és a virtuális jelenlét védelmét
élvezve a kitöltő szándékosan (bár nem rossz szándékkal) megmásítja válaszait. Az online
terjesztés ellen szól az is, hogy nem biztosítható a tesztkitöltéshez szükséges körülmények
megteremtése, és a megfelelő rapport létrehozása sem. A módszer kritikája továbbá, hogy a

- 20 -
papír-ceruza teszteszközök használata beszűkíti a válaszadási lehetőségeket, ami egy ilyen
személyfüggő és egyéni gondolatokat tükröző témában tovább árthat a tisztánlátásban. A
jövőbeni kutatások számára hatékonyabb eszköz lehetne a személyes interjú, amit egy
pontosabb, a frankli élet értelme köré szervezhető fogalmakból összeállított tesztbattéria
egészítene ki. Így teret nyerhetne az egyéni változók, eddig nem dokumentált, de gyakorta
felmerülő válaszmintázatok rögzítése és értékelése.

Távoli összefüggések kijelentése előtt szükséges lenne longitudinális kutatást végezni. Maga a
központi eszköz, a PIL teszt is igazolásra vár ilyen szempontból. A korábban már magas
pontszámot elért személyek közt nem szabadna később visszaesést látnunk (hacsak ezt nem
igazolja valamilyen drasztikus életesemény), illetve a jelen tanulmányban felsorolt tényezők
változása a PIL eredmények változását jelentené. Hosszmetszeti kutatás esetén egy személy
életében összehasonlítható lenne az életcél megtalálása előtti és utáni állapot, valamint tetten
érhető lehet az az esemény, változás az egyén személyiségében (például párra lel, vagy
leküzdi szorongását), ami eredményezi az életcél megtalálását. Így a kauzalitás kérdése is
megválaszolást nyerhetne.

Kritizálható továbbá a minta nagysága és heterogenitása. A mindössze 109 fő eredményeiből

nem lehet általános következtetéseket levonni. A mintavételi mód miatt a minta
heterogenitása sem teljesül, az elérhető kitöltők nagy többsége közép- vagy emelt szinten
végezte tanulmányait, valamint társadalmi helyzetük alapján is többségben jóléti osztályba
tartoznak. Az életmódbeli különbségek vizsgálatára, és az általános Magyarországi állapotok
felmérésére tehát nem alkalmas a tanulmány.

5. Diszkusszió

A kutatás legfőbb eredménye az életcélok megléte és a szorongás szintje közti kiemelkedő

kapcsolat feltárása. Ez az eredmény felhívja a figyelmet a szorongásos zavarok logoterápiás
kezelésének relevanciájára, ami azért is lényeges, mert a hazai gyakorlat ezt a típusú
problémát legelterjedtebben még mindig pszichoanalitikus, illetve kognitív terápiával kezeli.
Véleményem szerint egy hatékonyabb terápiás módszernek ötvöznie kell a célok megtalálását
hangsúlyozó logoterápiás, és a már megerősített elkerülő viselkedést dekondicionáló kognitív
terápiás módszereket. Mindez lehetővé tenné, hogy az egyén olyan tartalmas célt találjon,
amiért megérné elhagynia komfortzónáját, és ennek megvalósítására gyakorlati eszközöket is
kapjon a kezébe.

- 21 -
5.1. Kapcsolatok értelmezése

Az oktatási intézményében eltöltött évek számának meglepő kapcsolata az élet

értelmességével más szempontból emeli ki a logoterápia fontosságát. Bár a kauzalitás
irányának kérdése nyitott, az eredmény mindenképpen rá kell, hogy irányítsa a figyelmet az
edukáció fontosságára. Az oktatásnak és nevelésnek fontos szerepe a társadalomban a
generációk felkészítése az életre. Ha érzékenyítő programok, előadások keretein belül
felhívnák a fiatalság figyelmét lehetőségeik végtelenségére, saját felelősségük
kihangsúlyozásával, akkor talán visszaszorítható lenne az ún. kapunyitási pánik jelensége.
Ehhez természetesen az oktatók megfelelő képzésére is szükség lenne. A hazánkban, de akár
világszinten is a fiatalságra jellemző nihilizmus és elveszettség (logoterápiás értelemben:
egzisztenciális vákuum) kezelhető, sőt megelőzhető lehetne az oktatásügy újraszervezése által,
amelybe bekerülne Frankl munkássága. Ilyen mértékű változtatásokat természetesen meg kell,
hogy előzzön több, szélesebb körű és nagyobb mintán végzett kutatás, ami a befejezett iskolai
évek számát veti össze az életcélok megtalálásának fokával. Érdemes lenne megvizsgálni
továbbá, hogy az évek számát nem folytonos változóként, hanem csoportonként kezelve
(végzettség szintje alapján) találunk-e olyan mérföldköveket, ahol meghatározóvá válik az
élettel való elégedettség szempontjából.

5.2. Továbbfejlesztési javaslatok

Mindenekelőtt érdemes lenne a jelen kutatás adathalmazának más módszerekkel való

vizsgálatát fontolóra venni. A PIL értékeket nem csoportképző dichotóm változóként kezelve,
hanem a többi változó kategóriái (például családi állapotok) alapján csoportosítva és Chi 2
próbával összehasonlítva olyan különbségek feltárása is lehetséges, amik a jelen tanulmány
módszereivel nem mérhetőek: például a családi állapotok közti különbségek feltárása, külön
hangsúllyal az özvegyekre, akiknél a társ által megtalált majd elvesztett értelem veszélye
fennáll.

A tanulmány megtervezése felhívta a figyelmet az autentikus lét fogalomrendszerét vizsgáló

eszköztár egy hiányosságára. Frankl szemléletének egyik fő fogalma a felelősségvállalás.
Ahogy azt korábban megjegyeztem, a logoterápiás értelemben vett (az egyén saját életéért
való) felelősségvállalás konstruktuma empirikusan vizsgálható módon még nem került górcső
alá. Javasolnám egy olyan kérdőív szerkesztését, ami Frankl irodalmára alapozva a
felelősségtudat ezen aspektusát ragadja meg. Ezzel kiegészítve egy rövidebb tesztbattéria

- 22 -
összeállítása lehetővé tenné a jelen kutatás egyik fő korlátjának, az elfáradásnak a
kiküszöbölését. A módosított kutatásba csak a PIL kérdőívvel magasan korreláló teszteket
alkalmaznám (STAI, SOC) a szerkesztésre váró felelősségtudat kérdőívvel együtt. Így
lehetőség lenne az olyan változók körüljárására is, mint például a foglalkozás.

Végül javaslatot tennék a negyedik pontban már felmerült értelmezésbeli hiányosságra,

amely az itt kapott összefüggések útvonalelemzésével lehetne orvosolni. Ezzel a módszerrel
feltérképezhetőek lennének a kimutatott prediktorok közötti kauzalitási irányok. Ez jelenlegi
ismereteinket bővítené, valamint szintén a szakmai gyakorlat módszereit erősítené, és
összetettebb terápiás program létrehozását tenné lehetővé.

Ezen felsorolt módosító javaslatok egy olyan átfogó, országos kutatás körvonalait vázolják,
amivel feltérképezhetőek lennének a hazánkban jellemző tendenciák. Ez elsősorban az
esetlegesen szükséges változtatások bevezetése, és a hazai terápiás gyakorlat tárházának
bővítése érdekében lehet szükséges, másrészt adatokkal szolgálhat nemzetközi
összehasonlításoknak, amik a szociálpszichológia kultúrközi különbségeket feltérképező
izgalmas eredményeit bővíthetnék.

- 23 -
Irodalomjegyzék

ANTONOVSKY, A. (1987). Unraveling the mystery of health: How people manage stress and
stay well. Jossey-Bass, San Francisco.

ANTONOVSKY, A. (1993). The structure and properties of the sense of coherence scale. Social
science & medicine, 36(6), 725-733.

BALAJTI, I., VOKÓ, Z., ÁDÁNY, R., KÓSA, K. (2007). A koherencia-érzés mérésére szolgáló
rövidített kérdőív és a lelki egészség (GHQ-12) kérdőív magyar nyelvű változatainak
validálása. Mentálhigiéné es Pszichoszomatika, 8(2), 147-161.

BATTISTA, J., & ALMOND, R. (1973). The development of meaning in life. Psychiatry, 36(4),
409-427.

CAMPBELL, J. D., TRAPNELL, P. D., HEINE, S. J., KATZ, I. M., LAVALLEE, L. F., LEHMAN,
D. R. (1996). Self-concept clarity: Measurement, personality correlates, and cultural
boundaries. Journal of Personality and Social Psychology, 70(1), 141-156.

CAPRARA, G. V., BARBARANELLI, C., BORGOGNI, L., PERUGINI, M. (1993). The “Big Five
Questionnaire”: A new questionnaire to assess the five factor model. Personality and
individual Differences, 15(3), 281-288.

CRUMBAUGH, J. C., MAHOLICK, L. T. (1964). An experimental study in existentialism: The

psychometric approach to Frankl's concept of noogenic neurosis. Journal of clinical
psychology, 20(2), 200-207.

CSIKSZENTMIHALYI, M., & CSIKSZENTMIHALYI, I. S. (Eds.). (1992). Optimal experience:

Psychological studies of flow in consciousness. Cambridge University Press, New York.

DEBATS, D. L. (1990). The life regard index: reliability and validity. Psychological Reports,
67(1), 27-34.

FRANCIS, G. (2004). Introduction to spss for windows. (4th ed.) North Sydney, Australia:
Pearson.

- 24 -
FRANKL, V. E. (1960). Beyond self-actualization and self-expression. Journal of Existential
Psychiatry, 1(1), 5-20.

FRANKL, V. E. (2007). …mégis mondj igent az életre! Egy pszichológus megéli a

koncentrációs tábort. Pszichoteam Mentálhigiénés Módszertani Központ, Budapest

FRANKL, V. E. (2015). Orvosi lelkigondozás. A logoterápia és egzisztenciaanalízis alapjai.

Jel Könyvkiadó, Budapest

HOELTER, J. W. (1979). Multidimensional treatment of fear of death. Journal of consulting

and clinical psychology, 47(5), 996.

KÁLLAI ÉS MTSAI (megjelenés alatt). PTE ÁOK Magatartástudományi intézet

KASSER, T., RYAN, R. M. (1996). Further examining the American dream: Differential
correlates of intrinsic and extrinsic goals. Personality and social psychology bulletin, 22(3),
280-287.

KOMLÓSI, A. V., RÓZSA, S., BÉRDI, M., MÓRICZ, É., HORVÁTH, D. (2006). Az Aspirációs
Index hazai alkalmazásával szerzett tapasztalatok. Magyar Pszichológiai Szemle, 61(2), 237-
250.

KONKOLŸ T. B., MARTOS, T. (2006). Az Életcél-kérdőív magyar változatának jellemzői.

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7(3), 153-169.

KONKOLŸ T. B., MARTOS, T., SKRABISKI, Á. & KOPP, M. (2008). A rövidített stressz és
megküzdés kérdőív élet értelmességét mérő alskálájának (BSCI-LM) pszichometriai jellemzői.
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 9(3), 243-261.

LÄNGLE, A., ORGLER, C., & KUNDI, M. (2003). The Existence Scale: A new approach to
assess the ability to find personal meaning in life and to reach existential fulfillment.
European Psychotherapy, 4(1), 135-151.

LAZARUS, R. S., DELONGIS, A. (1983). Psychological stress and coping in aging. American
psychologist, 38(3), 245.

- 25 -
LUKAS, E. S. (1986). Logo-Test: Test zur Messung von" innerer Sinnerfüllung" und"
existentieller Frustration". Handanweisung. Deuticke. (Idézi: Konkolÿ & Martos, 2012)

MARTOS, T., KONKOLŸ T. B. (2012). Aki keres, és aki talál–az élet értelmessége keresésének
és megélésének mérése az Élet Értelme Kérdőív magyar változatával. Magyar Pszichológiai
Szemle, 67(1), 125-149.

MARTOS, T., SZABÓ, G., RÓZSA, S. (2006). Az Aspirációs Index rövidített változatának
pszichometriai jellemzői hazai mintán. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7(3), 171-191.

MERGLER, A. G. (2007). Personal responsibility: the creation, implementation and evaluation

of a school-based program. Disszertáció. Queensland University of Technology, Brisbain.

NIEMIEC, C. P., RYAN, R. M., & DECI, E. L. (2009). The path taken: Consequences of
attaining intrinsic and extrinsic aspirations in post-college life. Journal of research in
personality, 43(3), 291-306.

RÓZSA, S., KŐ, N., OLÁH, A. (2006). Rekonstruálható-e a Big Five a hazai mintán? Magyar
Pszichológiai Szemle, 26, 57-76.

SCHNELL, T. (2009). The Sources of Meaning and Meaning in Life Questionnaire (SoMe):
Relations to demographics and well-being. The Journal of Positive Psychology, 4(6), 483-499.

SCHNELL, T., & BECKER, P. (2006). Personality and meaning in life. Personality and
individual Differences, 41(1), 117-129.

SIPOS K., SIPOS M., SPIELBERGER, C. D. (1994): A State-Trait Anxiety Inventory (STAI)
magyar változata. In Mérei F., Szakács F. (szerk.): Pszichodiagnosztikai vademecum 1/2.
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 123-148.

SLATER, E., & SLATER, P. (1944). A heuristic theory of neurosis. Journal of neurology and
psychiatry, 7(1-2), 49-55.

SPIELBERGER, C. D., GORSUCH, R. L., LUSHENE, R. E. (1970). Manual for the state-trait
inventory. Consulting Psychologists, Palo Alto, California.

- 26 -
STEGER, M. F., FRAZIER, P., OISHI, S., & KALER, M. (2006). The meaning in life
questionnaire: Assessing the presence of and search for meaning in life. Journal of counseling
psychology, 53(1), 80.

TORGERSEN, S. (1983). Genetic factors in anxiety disorders. Archives of general psychiatry,

40(10), 1085-1089.

WONG, P. T. P. (1998). Implicit theories of meaningful life and the development of the
Personal Meaning Profile (PMP). In P. T. P. Wong & P. Fry (szerk.), The human quest for
meaning: A handbook of psychological research and clinical applications. Mahwah, NJ
Lawrence Erlbaum Associates, Mahwah, New Jersey. 111-140.

ZANA, Á., HEGEDŰS, K., SZABÓ, G. (2006). A Neimeyer és Moore-féle Multidimenzionális

halálfélelem skála validálása magyar populáción. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7(3),
257-266.

- 27 -
1. melléklet

Plágiumnyilatkozat

Alulírott Veszeli Flóra (Neptun kód: Z7WY2M) jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem,
hogy az

Életünk értelme - A frankli teljes életet befolyásoló tényezők feltárása

című műhelymunkámat magam készítettem, azt sem más műhelymunka kurzusra, sem más
egyetemen és szakon, sem én sem más be nem adta értékelésre.

Mindezek alapján jelen dolgozat önálló munkám, annak elkészítésekor betartottam a szerzői
jogról szóló 1999. LXXVI törvény szabályait, valamint az egyetem által előírt, a dolgozat
készítésére vonatkozó szabályokat, különösen a hivatkozások és idézések tekintetében.

Fentieken kívül kijelentem, hogy az önállóságra vonatkozóan, a dolgozat készítése közben

konzulensemet nem tévesztettem meg.

Budapest, 2017.

Veszeli Flóra

- 28 -
2. melléklet

Tisztelt Résztvevő!

Veszeli Flóra vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és

Társadalomtudományi Kar harmadéves pszichológia szakos hallgatója. Személyiséglélektan
műhelymunkám során a 30-50 éves korosztályban vizsgálnám az teljes élet jelenlétét. Arra
szeretném kérni Önt, hogy ha ideje engedi, vegyen részt ebben a vizsgálatban! Részvétele
hozzásegít ahhoz, hogy jobban megismerhessük ezt a létmódot.

A kérdőívek kitöltése nagyjából 30 percet vesz igénybe. Amennyiben Ön úgy dönt, hogy részt
vesz a kutatásban, akkor figyelmesen olvassa el és első benyomása alapján válaszoljon a
kérdésekre! Ha valamilyen okból úgy érzi, hogy a továbbiakban már nem tud, vagy nem akar
részt venni a kutatásban, akkor a részvételt bármikor megszakíthatja, beleegyezését indoklás
nélkül visszavonhatja.

A kutatásban való részvétel név nélkül, anonim módon történik, a személyes felismerhetőség
jegyeinek titokban tartásával. Részvételi szándékának IGEN válaszával igazolja, hogy a
részvételt külső kényszer nélkül, önként vállalta, valamint hozzájárul válaszainak
felhasználásához, melyeket a vonatkozó Adatvédelmi Törvényeknek megfelelően kezelek.
Eredményeit harmadik fél számára nem adom ki, azok feldolgozását kizárólag a fenti kutatás
keretében végzem az etikai irányelvekkel összhangban. Felhívom a figyelmét arra is, hogy a
vizsgálati eredményekről nincs módom személyes visszajelzést adni, hiszen a kérdőívek az
Ön személyét azonosító adatokat nem tartalmaznak.

A kutatás szakmai felügyelője PPKE BTK Pszichológiai Intézetének egyetemi docense, Dr.
Hargitai Rita. Ha bármi kérdése, kétsége maradt ezen tájékoztató elolvasása után, kérem,
forduljon bizalommal hozzám az alábbi elérhetőségen: veszeli.flora@gmail.com.

Fáradozását és segítőkészségét előre is köszönöm!

30-50 év közötti vagyok és a kutatásban önszántamból veszek részt:

 IGEN

- 29 -
3. melléklet

Személyes Felelősség Kérdőív (PRQ)

Ez a kérdőív az Ön mindennapi eseményekre adott válaszaira kérdez rá. Kérjük, karikázza be

azt a választ, ami leginkább illik Önre, a legtöbb esetben.

Egyáltalán nem Teljes mértékben

Nem értek egyet Egyetértek
értek egyet egyetértek
1 2 3 4

1. Ha valaki undok velem, nem az én hibám, ha én is undok vagyok vele.

2. Ha problémába ütközöm, aktívan dolgozom a megoldásán.
3. Az érzelmeim akkor jönnek ki, amikor akarnak, és nemigen tehetek ellene semmit.
4. Azt várom, hogy jól fogok teljesíteni a legtöbb dologban, amit kipróbálok.
5. Gyakran kimondom azt, ami legelőször az eszembe jut, anélkül, hogy
végiggondolnám.
6. Az, hogy jól vagy rosszul teljesítek a munkámban, csak rajtam múlik.
7. Ahhoz, hogy jó döntést hozzunk, fontos, hogy először végiggondoljuk.
8. Néha az emberek annyira feldühítenek, hogy nem tudok uralkodni magamon.
9. Amikor mérges vagy szomorú vagyok, többnyire tudom, miért érzek így.
10. Sok gondolat és érzés kavarog a fejemben, amik gyakran elterelik a figyelmem arról,
amit csinálni próbálok.
11. Legfőképp én vagyok felelős a jövőmért.
12. Az emberek számíthatnak arra, hogy a legtöbb esetben helyesen cselekszem.
13. Előfordul, hogy feladom, mert nem tudom a helyzetem jobbá tenni.
14. Úgy gondolom, általában az a legjobb, ha elkendőzöm a hibáimat.
15. Biztosra megyek abban, hogy nem okozok kárt másnak azzal, hogy azt csinálom, amit
akarok.
16. Komolyan figyelek arra, hogy a tetteim milyen hatással lehetnek másokra.
17. Néha „vadul és őrülten” viselkedem, és olyanokat csinálok, ami másoknak talán nem
tetszik.
18. Én egy nagyon szervezett személy vagyok.
19. El tudom dönteni, hogyan viselkedem.

- 30 -
20. Ha megkockáztatom, hogy bajba kerülök, az az én dolgom, és nem másé.
21. Általában a céljaimra figyelek, és nem hagyom, hogy bármi elvonja a figyelmem a
terveimről.
22. Amikor dühös vagyok, kiabálok az emberekkel.
23. Azt akarom, hogy a tetteim segítsenek másoknak.
24. Általában hajlandó vagyok beismerni a hibáimat.
25. Nem tudom kontrollálni a viselkedésem.
26. Tisztában vagyok azzal, hogy a viselkedésem milyen hatással van másokra.
27. A legtöbb problémámat meg tudom oldani, ha megfelelő mennyiségű erőfeszítést
fektetek bele.
28. Néha belekötök azokba, akiket nem kedvelek.

- 31 -