741

sem tartatott historiai értekezés. Az előbbi ülés üres idejét H en s z l

m a n n I m r e töltötte ki, egy hosszú régészeti előadással a római ó
keresztyénkori eatacombákról, különösen Ros si e tárgyú müveit is
mertetvén; az utóbbi ülésen pedig egy törvénykezési és egy bölcselmi
értekezés olvastatott. Ugyanekkor T 0_1 d y F. és I p ol y i röviden meg
emlékeztek a Sztambulból hazaérkezett négy Corvin-eodexröl, fölszólítván
R ó m e r F l ó ri s t, azoknak az Akadémiában leendő bemutatására.
Úgy tudjuk, hogy Rómer ezt már ezen, dee. l3-iki ülésen meg akarta
tenni, de a muzeum főkönyvtárnoka tartja hozzá jussát. Csak aztán
nagyon soká ne haladjon, а mikorra t. i. a tudomány iránt nálunk úgy
is oly kevéssé érdeklődő közönség előtt а. tárgy az újság ingerét el
veszti. Gyorsan kellene az ilyen alkalmakat megragadni! Osztály-érte
kezlet dec. hó folytán tárgy hiányában nem tartatott.
Végre megemlítjük, hogy az Akadémia tagjainak nagy többsége
elveté az új ügyrend tárgyalása alkalmával az ügyrendi bizottságnak
az eddigi ülésrendet ‘ты-дат törekvő, s úgy a tagokat, mint a közön
séget csak örökös confusióban tartandott tervezetét, melyet annak ido
jében mi, mint fölötte ezélszeriitlent, megróttunk. lme, az Akadémia
. nagy többsége igazat adott nekünk, a mi nagy elégtételünkre szolgál.
Ez üdvös határozat szerint tehát újév után is megmarad a régi, meg
szokott, hétfei ülésrend.

—— Jász--berényi (МПа-02611. Midőn a „Századok“ 1867

dik évi folyama 3l4-ik lapján olvastam, hogy Szalay Ágoston úr
gazdag peesétnyomó-gyiijteményében egy kerek rézpeesétnyomó talál
tatik ily felirattal: 77Sigillum Cehae litteratorum de Jazberin“, s hogy
e felirat közepette Magyarország védasszonya képezi a, czimert, сайт
tulipánokkal környezve : nagy érdekkel kezdtem el nyomozódni e litte
r ntusok ezébe iránt; azonban erre sem Jász-Berényben személyesen,
sem meglehetős részletes okirat-gyíijteményemből semmi felvilágosítást
nem nyerhettem.
Végre a véletlen kisegített, s azt hiszem, ez érdekgerjeszlő pee sét
története meg van fejtve.
Hornyik „Kecskemét város története“ II-ik kötetének 23S-ik lap»
jan 13-dik sz. alatt közöltetik egy okmány, melyben gróf “Wesselényi
Ferencz nádor a kecskeméti rikath. községben 1651-ben keletkezett
vallásos társulatot, mely „D e á k o k e z é h e“ czím alatt a bold.
742

Szüz-Maria tiszteletére alakúlt, mcgerösíti, es szabályait iinnepélyes ok

levélbe foglaijs, 1661-1101.. '
Ez okmányban a „dcakok czéhe“ 13 articulushól alló szabályai
ege'sz terjedelmükben be vannak iktatva; ezekböl olvashatni, hogy:
„Kecskemét várassaban római ­igaz hitcn levö böcslilletes deáki rend

1651. esztendo'ben Gyertyaszcntelö Boldogasszony napjan a bold. Szüz

Maria tisztesse'gérc cze'hhct rendeltcnek es erigáltanak, mely ncveztetik
„Deákok Czehhe'nek.“ Ezután az articulusok elöadják a eze'hl‘e _ mely
coetusnak is neveztetik _ fölvétcl-modját, az öreg e's szolga-dékánok,
mint czéhtisztviselöknek "Шантаж, a czéh tagjainak jogait s 116111193
ségeit, az articulusok megsértöi ellen kiszabott büntctest; a cze'h szöl
leje munkálasa rendjet; a ezéh vegzésc ellen a varosi tanacsra s innét nem
mashova, hanem egyediil сна}: a szentszekre fölebbezhetés jogát a 02611
ben ńllandó megmaradas, vagy abbol valo kirekeszthetés eseteit, mely
articulusok záradeka ez: „Hogy pedig crösebb légyen az felìil megirt
articulusoknak rendi, ecclesiánknak és claustromunknak szokott pe
c s é ti vel megpccsetelj iik. Költ Kecskeme't varassában, böjtelö havának
másodìk napjan. 1651. die 2. Februarii.“
E kecskeméti „deakok ezéhe“ kifejezest latinúl liclyesen „Celia
litteratoium“ szavakkal mondhatjuk, s így a föntcbbi pecse't körirata
magyarúl ez lcnne: „A jász-berényi deákok cze'hének pecsetje“ ; a jasz
berenyi deákok czéhe is tehát a bold. Szüz Maria tiszteletére alakitott
vallasos tarsulat volt, a mit igazol az, hogy közepette a czimert Ma
gyarország vedasszonya ke'pezi; azonban mig akecskemeti deák-czeh
szabályai az cgyház és zárda szokott pceséljévcl voltak ellatva, a jasz
berenyi hasonlo czéh задай pccsétet tartott e's használt.
E czéh, több más ily vallásos társulatokkal egyiitt, II. József csai
szárnak 1781-111 parancsával oszlattatott föl, mint ezt Hornyik meg
jegyzi.
Е deák-cze'hek hihetöen csakhamar azon idöben keletkeztck, mi
dön a protestans vallas hazankban nagyobb thérvben Вегас“ terjednì. s
talán e czéhek szcrvcze'sének czelja az volt, hogy a hivek e czéh kapcsa
altal is a r. kathol.u egyhaz kebelében megmaradásra kötcleztesscnek;

legalabb ne'mileg ide latszik mutatni a kecskeméti ezehszabály 13-ik

articulusának azon intezkede'se, hogy : „вены az böcsiìletes czéhet szabad
‘штаба szerint az czehben lévö szeme’lyek köziil, holtig el ne 111185’
bassa. . . Az Czeh is senkit ki ne vethessen. . .“
$„о1яо1а1 HártÓ Janosnak 1846-ban mcgjelcnt Kecskemet város
 743

törtenetirati ismertetése 86-ik lapje szerint: a XVI-ik század elején

Kecskeméten egyideig teljesen megszíínt a plebania, а XVI-ik század
közepe fole' pedig többnyire a jász-bere'nyi zárdábol jöttek ide barátok;
azután is a plebanusok segitsége're állandóul ezen zardaból kiildettek
szerzetesek. „A mennyirc a régi iratok hiutatnak, legelsö sziirke-barát
volt Szerém-Újlaki Ferenez,\ki l548~ban ajasz-berényi klastromból
kezdett jarni Keeskemétre; utana 38 év’g (z 1586.) küldözött e klas
trom barátokat e varosba.“ A jasz-berényi sz. Ferencz-rendi szerzete
sek zardajanak történeti adatai szerint e zarda 1565-ig viragzó allapot
ban fönnallott, hanem ezután a török uralom alatt1583-ig csak egy-ket
szerzetes lakott itt állandoan.
Igen hilietö dolog, hogy a deákok ezehe Jász-Berényben mar
1546-ban megalakúlt, oly hatálylyal, hogy miiködését talán a "Маше is
kiterjesztve, sajat pecsétet kezde hasznalni, s innét terjesztetelt el a
jasz-berenyi szerzetesek által Keeskemétre is; s valoszinii, hogy e eze'
heknek articulusaî itt is, ott is ugyanazok valanak; a kecskeméti ezeh
azonban még IGÖI-ben scm birt saját peeséttel, mint a tönt-ebbi ша
balyok záradéka mntatja. A bere'nyi zárdanak alapjaban 1572­bö1 valo
régi egyháza. a b. sz. Maria tiszteletére epült, s igy épen megfelelt
a deákok czehe vallásos czéljainak. ‚ n P
GYARFAS ISTVAN.

_ Wesselényi Ferencz m'ulor egy érdekes levels 1664

böl. („Literae Palatinales propriae.“) „Ajánlom kglmednek
szolgalatomat. Sexta hujus irt levelet mai паров szeretettel vettem;
megparancsolt szamvételemet megszolgálom kgldnek. Souches gene
ral uramnak örömest tehetségemmcl tavulle'temben assistálok, s
eddig sem mulattam el semmit is, valamiben lehetett. Nyitrat, úgy tu
dom, megpróbáltotta, az mint ma saintén idc nagy ágyúlövések hallattak.
Isten segitsc az jo urat, kívanom; de nchez, ¿des kedves uram, atyám
fia, embernek ösztön ellen rugódozni! Balassa Bálint _irott versehen,
heverven, az holott azt irja: „ha szol is dolgodhoz, felben vess az mit
mondott ;“ sokan dolgunkat avagy nem értik, avagy erteni s annyival
inkabb érzeni nem akarjak. 'S ha idegen nemzettül` szcnvedne'nk, csak
mégis türöbb volna; de magunk nemzete büzhet benniinket, s ezennel
ban uramot (Zrinyit), Bottyáni Christoph uramot s engem egy esomóy
lékba köttctvén szabadsagunkkal, ­olasz bugyogóban dugvi'tn, kakukolni
tanitnak. Átkozott privatum commodum, intestinum odium, fcnthe'jázó
744

méltóság halogosétja. s vakétja pákosztaságunkat. Vitéz horvát bán uram

rlolgaiban semmit nem tudok; se maga ö kglme nem ir, se az udvar 620
emlékezetet nem tészen, hanem az mit a. piarczon tapodtatót értek,s
akkor- jó szerencséjének örvendek s akadékin törödöm. Élek mint szám
kivettetett, haszontalan kárvalló, sóhajtok, hol hamvafolta vénììlt sze
meimmel áztatván öszült szakállomat, s nem Vigan hattyumódra, hanem
rettegéssel s reszketéssel elmélkedem hazám veszedclmével jövö 1011610
mat. Az felföldön fogadtatott hadaknak addig hallaszták fizeléseket, ám
kapitánjok nyakában hánván zászlójokat, úgy látszik lengyel confoe
deratusoktúl kezdenek példát venni, s az végbeliek is elhitetlenek lé
vén, puszlára oszolnak. Ezeket én régen megjövendöltem; de ha szót
nem fogadnak s autlroritásomban megfognak: arrúl nem tehetek. Látja
az Isten, ha veszett fejemet megsententiáznának: könnycbben esnék,
mint e'rdemen kívül igy mortifieáltatnom ; de mar haszontalan nékem
sopánkodnom, felvett ezélyomat köll iidò'm iidöze'ssével követnem, s Ы:
gonosz között kissebbet vermem. Mivel Murzinyomban „шахты nem
hadnak, mezöt tülem tiltanak, Lengyelországban mennem nem engedte
tik, Teplicze erötelen, Sztrecsén is iiszögében van: mostan egy kegyet
len völgyet мышцам az rettenetes hegyek között, egy (шуб-рта]: mel
lett, ott csináltatok erös sánezot, oda az kegyetlenben szorúlok, в mi
vel az magyarságnak keleti ninesen: regen gyülöltem tót szòt tanúlok
s hitván bakbíizi nyirkos tótjaimmal zenczeezét (zsendiezétzjuhsavót)
iszom, és mondhatom: az‘hozi új lé re. Azonban tik, édes emlövel biró
magyarim, kik láftatbok az elsö lovakon ülni: úgy hajtsátok és успев
sétek rudatokat, törist ne szenvedjen szekeretek, s rólam, ártatlanůl
megesett s földx'etapodl'.1 állapotomon példát ve've'n: szerenese kereke'
hez m’nt bizhassatok ? _ lássátok. M e g b 0 e s a s s o n k gld, h а
pennám, bús elme'm vezérlésébül el talált ragadni,`
mert mint baratomnak s hitt’atyámfiának irtam,
búm szaporájában. Éljen szerencséssen kglmed,kivánom. Irtam
Tepliczén, die 17. Aprilia Ахшо 1664.“
Wessclényi nador leveles-könyvéböl КМ“
` HANTHÓ LAJos.

_ Lengyel képíró Magyarországon a kurnczvilńgban,

és gr. Bercsényi László zenemestere. A m. мг. kamaraì мыш
bau, a II. Rakóczi Ferenez fejcdclcmhez benyújtott kérvények s az