A solferinói csata

A solferinói csata a szárd–francia–osztrák háború döntő

ütközete volt. 1859. június 24-én zajlott le Délkelet-
Lombardiában, Solferino község környékén. A csapatokat az
uralkodók, azaz III. Napóleon és Ferenc József személyesen
irányították. Az ütközet az osztrák császári haderő vereségével
és visszavonulásával végződött, és ez egyben az egész háború
végét is jelentette. A véres csata veszteségadatai egész
pontosan fennmaradtak: III. Napóleon seregéből 2492-en
vesztették életüket, míg 15 512-en megsebesültek, 2922-en
pedig fogságba estek. Az osztrák sereg háromezer halottat, 10
807 sebesültet, 8638 fogságba esett vagy eltűnt katonát
könyvelhetett el. A solferinói csatának köszönhető a
Nemzetközi Vöröskereszt megalakítása is: Henry Dunant svájci
üzletember a sebesült katonák szenvedései láttán határozta el
a mozgalom létrehozását. Ugyancsak e csatához kötődik az
első, 1864-es genfi egyezmény megkötése is.