A solferinói csata a szárd–francia–osztrák háború döntő
ütközete volt. 1859. június 24-én zajlott le Délkelet- Lombardiában, Solferino község környékén. A csapatokat az uralkodók, azaz III. Napóleon és Ferenc József személyesen irányították. Az ütközet az osztrák császári haderő vereségével és visszavonulásával végződött, és ez egyben az egész háború végét is jelentette. A véres csata veszteségadatai egész pontosan fennmaradtak: III. Napóleon seregéből 2492-en vesztették életüket, míg 15 512-en megsebesültek, 2922-en pedig fogságba estek. Az osztrák sereg háromezer halottat, 10 807 sebesültet, 8638 fogságba esett vagy eltűnt katonát könyvelhetett el. A solferinói csatának köszönhető a Nemzetközi Vöröskereszt megalakítása is: Henry Dunant svájci üzletember a sebesült katonák szenvedései láttán határozta el a mozgalom létrehozását. Ugyancsak e csatához kötődik az első, 1864-es genfi egyezmény megkötése is.