Er d ő s i Pé t e r

A rra a könyvre, melyet Báthory Zsigm ond volt titkára, Giorgio Tom asi apostoli pro-
to notárius írt M agyarországnak és E rdélynek a 16— 17. század fordulóján vívott hábo-
rúiról, JÁSZAY M a g d a hívta fel a figyelmet. M egállapította, hogy a szerző n em kívánt
állást foglalni egyik harcoló fél m ellett sem, párta tlan krónikás m arad t, az erdélyi feje-
delm et pedig a kereszténység jó szándékú híveként tü n tette fel.1
Báthory élettörtén ete itt a tizenötéves hábo rú elejétől a harm incéves kezdetéig ívelő
hosszú időszak k eretéb en helyezkedett el, egy 1621-ben, teh át nyolc évvel a halála után
m egjelent könyvben. B ár Tom asi m ég érdem esn ek tartotta feltüntetni a cím lapon, hogy
a fejedelem em bere volt, nem csoda, ha az évek távlatából a pozitív elfogultság m ár nem
befolyásolta az esem ények előadásában.
Van azonban egy korábbi, La Battorea cím ű m űve is, am elyet 1609-ben, Zsigmond
életében írt, aki itt m ég főszereplő.2 Ebben a „töm ör és rövid h istóriáb an ” T om asi állás-
foglalása sokkal világosabban érzékelhető, m int a szélesebb horizo ntú, hosszú és kései
könyvében. Előrebocsáthatom , hogy itt nyom a sincs a sem legességnek, ha el is fedi vala-
melyest az óvatos m értéktartás.
Az 1609 ok tóberére keltezett ajánlás Leonardo M ocenigo velencei arisztokratának és
cenedai p üspök nek szól. Ő adja az ötletet a könyv m egírására egy beszélgetés során,
melyre azután kerü l sor, hogy Tom asi távozik B áthory csehországi udvarából, ahol —
akárcsak E rdélyben — titkárk én t tevékenykedett. N em derül ki, hogy m ég a m egírás-
ko r is B áthory szolgálatában állt-e, kap ott-e utasításokat tőle a m űvet illetően. A volt
fejedelem ekkori helyzetéről am úgy is szűkszavúan beszél, a legutóbbi évek fejleményeit
kihagyja. Nyom a sincs nála azoknak a politikai elképzeléseknek, melyek B áthoryt utolsó
lem ondása (1602) óta foglalkoztatták — pedig jó l tudja, hogy a Bocskai-felkelés idején a
prágai ud va r erdélyi fejedelem ként ak arta felléptetni,3 és csak ekkori o tth on áról, a libo-
chowitzi palotáról k apu nk részletes leírást.
Tom asi szerint Zsigmond fegyelm ezetten tűri sorsát, nem rend íti meg, „ha visszaem-
lékszik arra , hogy a fegyverrel m egszerzett országoknak nem is fejedelme, de nagy kirá-

1
In Venetia M DCXXI [OSZK 226.083]; JA-
SZAY M.: — B ud a-
pe st 1996, 151— 158."
2 [Per M arco Claseri] In C o negliano 1609. A
velencei Biblioteca N azionale di San Marco p éld án yát használtam , jelzete 147 D 126.1. VERESS ENDRE ism er-
te a könyvet, vagy legalábbis a cím lapját, m elynek fén yképe m egtalálható a hagyatékába n (M TA KK Ms
475/23), de a vele összekötött kézírásos m ásolat nem ebből, ha ne m az 1621-es m űbő l ad egy részletet.
3JÁSZAY: ( l.j .) , 157.
 A vesztes m agasztalása. G io rgio Tornasi históriája B áthory Z sigm ondról 259

lya volt”. Egyedül jövedelm einek csekélysége m iatt elégedetlen, m ert így n em gyakorol-
hatja a bőkezűség erén yét azon a szinten, ahogy Erdélyben szokta. Filozófusokat olvas,
különösen kedveli Senecát és Iustus Lipsiust: a sztoikus bölcselet és a kortárs politikael-
mélet tanulm ányozása jó l illik egy visszavonult u ralkodó képéhez.
A La Battorea hátteréről keveset, funkciójáról valamivel többet árulnak el az elejére és
a végére tett versek. Az udin ei Faustino M oisesnek a szerzőhöz szóló szonettje szerint
Zsigmond hírneve (fama) betem etődö tt, de nem tű n t el végleg, szilárd erénye (virtù)
életben van, s a világ újra m egláthatja. Az oszm án zsarnokságot m egrázó hős kardja —
a toposznak m egfelelően — ugyanolyan dicséretet érdem el, m int a krónikás pennája. A
szöveg után, egy H éraklész-portréval átellenben kezdődő, ism eretlen szerzőségű canzone
címzettje m aga Báthory, aki nagy vállalkozás előtt áll. Azt hihetnénk , hogy 1609-es hely-
zetére vonatkozik ez az utalás, de a Bizánc és a Szentföld felszabadítására indu ló had ve-
zérnek szóló idejétm últ buzdítás követi, s mivel a fejedelem ek ko rra m á r felbontott
Habsburg-házasságáról je lenidő ben beszél, Tornasi nyilván egy 1595 körül írt verset
biggyesztett m űve végére, hisz a főszövegben sem az volt a célja, hogy pam fletét írjon
Báthory jelenlegi állapotáról, h anem hogy a régi dicsőséget felelevenítse.
Tornasi a velencei patrícius és egyházférfi érdeklődésénél többet nem m o nd el a
megírás előzm ényeiről, így közvetlenül a m űből nem tudju k meg, m ilyen politikai
haszonnal já rh a to tt B áthory számára. A m egren delő és a szerző háttere vatikáni és ve-
lencei érdekeltségre en ged következtetni. T o m asi 1609-ben m ár apostoli p roto no tárius,
a Delle guerre et rivolgimenti cím lapján venetóinak írja m agát — itt nem tárgyalható h ar-
madik könyvéből kiderül, hogy Serravalléből való, ah o n n an a La Battorea ajánlását is
keltezi.4 Egyházi és helyi kapcsolatainál fogva ism erhette Mocenigót. Közism ert tény, és
Tornasi is kiemeli, hogy e család több ízben ad ott dogét a Serenissimának. Püspöki szék-
helye, C eneda szomszédos volt, m ára egybeolvadt Serravalléval;5 a nyom dász, Marco
Claseri m in dkét helységben m űködö tt, m ielőtt a szintén közeli C oneglianóban kiadta
ezt a könyvet.6
A kiadás id őpo ntja a legbeszédesebb adat: 1609-ben B áthory Zsigm ond Itáliába ké-
szült, hogy bíborosi m éltóságot nyerjen, am iben prágai letartóztatása és hosszú fogsága
végleg m egakadályozta.7 Tornasi könyve ezt az utazást készíthette elő: eloszlatta a fele-
dés hom ályát a fejedelem körül, és utolsó lem ondásáig terjedő cselekedeteit kedvező
színben tü n tette fel. Az utó ko r számára úgy tűn h et, hogy a Tornasi rajzolta pozitív kép a
Szamosközy-féle negatívval áll szemb en, de a m egjelenéskor inkább a Zsigm ondot
1599— 1602 közti tettei m iatt elítélő és Basta oldalán álló olasz történe tíró k, Ciro S pon-
toni és Achille T ard u cci m unkái alkották azt a közeget, m elybe a La Battorea érkezett.*

4
In V enetia 1624.
* L e o na rd o M ocenigo 1599-től 1623-ig vo ltcen ed ai p üsp ök. P. GAUCHAT:
M onasterii 1925, 144. A T reviso és B elluno közt fekvő két település 1866-ban V ittorio V eneto
néven egyesült.
() M . E. COSENZA:
Boston 1968, 179— 180; R. L. B R U N I— D. W y n EVANS: Exe te r 1984,
31. 45. 147; L . SERKN1: Ro m a 1984, 78; innen: D. E. RHODES:
1597 — Studi Secenteschi 1978, 239— 248.
7 E rről bővebben 1. H o r n ILDIK Ó tan u lm á ny á t e kö tetben . (266— 280.
8 JÁSZAY: ( 1. j.), 159— 167.
260 E r d ő si Pét er

Tom asi állít, nem tagad: nem törőd ik a tö rtén et fordulatainak, a fejedelem m agatartásá-
nak eltérő értelm ezési lehetőségeivel. Nem hivatkozik más auktorokra, nyíltan senkivel
nem vitatkozik.
Az erdélyi történelem ben jára to s mai olvasó joggal várná el a fejedelem bizalm as em-
berétől, hogy ism eretlen részleteket tárjo n fel a politikát m ozgató erőkről, Zsigmond
döntéseiről, m in denekelő tt lem ondásai és visszatérései okairól, s bá r a szerző valóban ad
ezekre egyfajta m agyarázatot, m égsem ezzel a kérdéssel kell m egközelítenünk a művet.
A helyes kérdés nem az, hogy a La Battorea m ennyiben m ódosíthatja a Zsigm ond ural-
kodását vizsgáló jelen ko ri tudom ány álláspontját, hanem arra irányul, hogy a nyílt pro-
pa ga nd át nem , de a korántsem elfogulatlan történetírást m agára vállaló titk ár milyen
elem ekből és ezek miféle értelmezésével, milyen technikával k onstru álta m eg a fejede-
lem addigi életének történetét.
Nem tudjuk, m ilyen ú ton került Tom asi az erdélyi udvarba. A fejedelm i házaspár
valam ikor a m ezőkeresztesi csata (1596) után kezdte alkalm azni „m indkét nyelven” —
nyilván latinul és olaszul — tud ó bizalmas titkárként; 1599-ben Báthory A ndrás Rómá-
ba küldte, hogy tró n ra léptéről hírt adjon, és m int „rezidens titká r” m űk ödjön tovább.'1
Nem világos, hogyan újította fel ezután kapcsolatát B áthory Zsigm onddal. A m ű dereka
— kronológiai középrésze, mely terjedelm ileg is a legnagyobb — egyb eesik Tomasi
erdélyi tartózkodásával, de a távozása utáni időszakot sem dolgozza ki kevésbé. Saját
élm ényeiről nem beszél, leginkább m ég T em esvár ostrom a vagy az erdélyi városok leí-
rásában érezhető a szem tanú hangja; a tudást, melyre befolyásos pozíciójában szert
tehetett, önm aga korlátozza. A szereplők terveit közvetlenül az ered m én yük felől ismer-
teti, a lelkiállapotukat nem vizsgálja. Zsigmond személyiségébe nem hatol be, külső
szem pontok, a keresztény eszmevilág és a politikum függvényében tárgyalja erényeit és
döntéseit. író i eszköztára szűkösnek tűnik, az elbeszélésbe m echanikusan tördel leíró
részeket, de m aga az elbeszélés zavartalanul halad előre, az egym ással párh uzam os ese-
m énysorokat is sikeresen köti össze.
A cím lap öt pontb an sorolja fel a m ű tartalm át, de ezek közül csak háro m felel meg
jelentő s szerkezeti és tartalm i egységeknek — a Báthory család eredete, Zsigmond
törökellenes harcainak tö rtén ete és lem ondásainak okai — , a másik kettő, tehát házassá-
gának felbontása és Báthory A ndrás halála inkább az érdeklődést keltette fel, az egész
történ et szem pontjából nem volt hangsúlyos. Az ajánlás szerint a szerző a tém ához illő
cím lapot keresett: ez a ten ger hullám aitól ostrom olt vár sem atikus m etszetére vonatkoz-
hat. T em atik us m utatóval könnyítette m eg az eligazodást, m elyben nagybetűvel szedette
Pezzen császári tanácsos és a Kanizsa alatt vitézkedő G audenzio M adrucci nevét, ahogy
a szövegben is. A m ű két, közel egyform a terjedelm ű könyvre tagolódik Zsigmond
1598-as visszatérése m entén.
Tom asi a fejedelem alakjához a család története felől közelít, érzékeltetve, hogy a
B áthoryak m indig is a kereszténységet pártfogolták. A família az Attilával harcoló Bato
király nem zetségéből származik — és nem „Bato” kántól, ahogy egyesek állították —,
m elynek két tagja Krisztus hitére tért, és a „m agyar királyságban” telep edett le. A nevü-
ket őrzi Bátor, a birtok, mely az ő koruktól kezdve folyam atosan a családé, épp úg y mint
Ecsed. M iután a krisztianizált h u n eredetm ítosszal elütötte a barbárság vádját, Tomasi
azzal folytatja, hogyan keresték a későbbi generációk a Republica Christiana érdekeit. A

!l Delle (1. j.), 43 és 76; (2. J.), 47; JÁS/.AY: (1. j.), 310.
 A vesztes magasztala.sa. G iorgio T ornasi históriája B áthory Zsigm ondról 261

magyar király oldalán keresztes h ad járatban vettek részt, több ízben m egszabadították
Erdélyt a törököktől és tatároktól. A Szentföldről visszatérő és m éltó utódokkal m egso-
kasodó családból néhán yan E rdélybe m entek, tőlük ered a Somlyói ág.
Anélkül, hogy az évszázadok m úlását érzékeltetné, gyorsan B áthory István erdélyi
fejedelem k oránál terem . Kiemeli, hogy a hatalm at fegyverrel szerezte m eg, ám a nép
legitimálta, ahogy a lengyel királyság is a legnagyobb uralkodókkal való versenyben, de
választás révén lett az övé. A „moszkoviták és danzigi eretnekek ” elleni sikeres háborúi,
személyes erényei és a nem esség iránti türelm e m iatt jó fo rm á n teljhatalm at adtak neki.
Az erős, igazságos és kedvelt királyról az olvasó m eg tu d hatta m ég, hogy törökellenes
terveket szőtt a pápával egyetértésben.
Azokat a hatalm i változásokat, m elyek Zsigm ond gyerm ekkorát végigkísérték,
Tomasi kihagyja, csak annyit m ond, hogy egy bölcs „intéző” vitte helyette az ügyeket. A
fejedelem figuráját erényeinek sztereotip bem utatásával kezdi vázolni. M ár a születése-
kor láthatók annak jelei, hogy szép ered m ények et fog elérni az irodalm i m űveltségben
és a fegyverforgatásban. Az egyikre a jezsuita atyák, a m ásikra a főurak oktatják: ennyit
emel át a Jéz us T ársaság és az udvari előkelők viszontagságos eg yüttm ű ködésén ek tö r-
ténetéből, konfliktusaikat azonban, a jezsuiták kitiltását, Z sigm ondnak oly fontos vissza-
hívásukat mellőzi. N agykorúsításáról (1588) csak annyit m ond, hogy m iu tán a k ö rülte-
kintés, a prudenza erénye m egerősö dött ben ne, kezébe veh ette a gyeplőt. Az ezu tán
eltelt h at évet egyszerűen átugorja, és Erdély hadbalépésére té r rá.
A döntés előzm ényeire sem vesztegeti a szót: a császár és a páp a könnyen m egérteti a
fejedelemm el, hogy a keresztények oldalán van a helye. Az első hadi esem ényeket illető-
en a Zsigm ond vállalkozásában benne rejlő, de kihasználatlanul m ara dt esélyek nagy-
szerűségéről próbál meggyőzni, a régi pro pagand áb ól is merítve. Am int e könyv végére
tett költem ényben, vagy G irolam o F rachetta egykori orációiban, itt is elhangzik, hogy
Báthorynak az elvárások szerint egészen D rinápolyig kellett volna ju tn ia .10Jezsuita leve-
lekben, illetve Baranyai Decsi Ján osnál szerepelt m ár a fejedelem sátrára leszálló sas,
melyről most Tom asi is elm ondja, hogy m é rhetetlen ijedelm et keltett a jósjelekre sokat
adó tö rö kö kb en ." A mezőkeresztesi csata kapcsán inkább a győzelem lehetőségét, s nem
az elkövetett hibákat em eli ki.
Ahelyett, hogy Tom asi kronologikus elbeszélését követnénk, célszerűbb az esem é-
nyek m ögötti prob lém ák ra rávilágítanunk. Báthory lemondásaival és visszatéréseivel
döbbentette m eg kortársait, azzal pedig, hogy a határozott császárpártiságtól a R udolf
seregei elleni küzdelem ig ju to tt, m egvetést váltott ki belőlük. így ítélkezik az uralko -
dását két ellen tm o ndó szakaszra osztó Ciro S pontoni is.12 Tom asinál viszont tö retlen
utat já r be a főhős, hiszen az az elv vezeti, hogy m in den lépésével a H absburg császár és
a kereszténység érd ek ét szolgálhassa. Melyek tehát a szándékai, hogyan alakul a viszo-
nya a H absburgokkal, a törökökkel és saját alattvalóival, s m ilyen uralko dóideál rajzoló-
dik ki a politikai esem ények között?

10
[N ella Stam p eria di G irolam o Discepolo] In V eron a MDXCVI [OSZK Régi N yom tatványok
I ára, A pponyi H ung arica 590].
11 — ed. L. I.UKÁCS, R om ae 1987, 163;
— szerk. VERESS E., B ud apest 1943, 206;
kiad. K u l c s á r P., B u d ap est 1982, 261— 263.
I2JÁSZAY: (1. j.), 162.
262 E r d ő si Pét er

Az első lem ondással nem sok gondja van a titkárnak: a lengyelek elragadták Zsig-
m o n d tól M oldvát, csorbát ejtettek hírnevén, s ezt tűrnie kellett a császár és a p áp a bea-
vatkozása m iatt. N em kapta m eg az ígért tám ogatást, saját ereje pedig fogytán volt. Úgy
gondolta, hogy Erdélyt biztonságba helyezi, ha R udolf kezébe adja, s ez M agyarország-
nak is ja vá ra válik.
De mivel lehetett m egm agyarázni, hogy két visszatérésével, am ikor a császári bizto-
sok, m ajd Basta elől vette el a hatalm at, szintén a keresztényeknek kedvezett? Az első
esetben nem a tett indokai, hanem a következm ényei lesznek az érvek. Zsigm ond azon-
nal követet küld a pápához és a császárhoz, hogy számot adjon cselekedetéről; bár Vá-
rad nem állt át hozzá, neki is köszönhető, hogy a török nem tud ta elfoglalni; igaz, hogy
nem nyújtott közvetlen segítséget V árad védőinek, de m agát Erdélyt kellett megvédenie
a betörésektől; végül m ég azt m egígérte Bastának, hogy tám ogatni fogja.
M ásodszor azért tervezi, hogy visszamegy, m ert úgy sejti, Mihály vajda nem akarja
átadni Erdélyt a császárnak; az országlakosok is m egkeresik, és épp am iatt fogadja el a
hívást, hogy visszatartsa őket a török béke megkötésétől. Ekkor is él m ég benne a
R u do lf iránti hűség, egyezséget kínál neki, s mivel el akarja kerülni a keresztények közti
vérontást, nem vállal nyílt ütközetet. H a úgy tűn t, m inth a ö nérdekből és a császár ellen
cselekedett volna, T om asi érthető vé teszi, hogy m ind en tettével a kereszténységet men-
tette m eg valami nagyobb veszélytől.
Az 1594-es összeesküvést, mely m egakadályozhatta volna Zsigm ondot a hadbalépés-
ben, és életét is veszélyeztette, T om asi szenvtelenül adja elő: ellenfeleinek kivégzésére
bűnös szándékuk elegend ő indok, nincs helye moralizálásnak. Első lem o ndását alattva-
lóinak tiltakozása ellenére hajtja végre, akiknek azonban a későbbi fordulatok ra már
nagyobb a befolyásuk. M ásodszor am iatt m ond le, m ert az erdélyiek, ha nem fejezi be a
hábo rú t, m aguk távolítanák el, talán m eg is gyilkolnák, talán a katolikusokra is lecsap-
nának. Báthory bíboros fejedelem m é tételével akarja elhárítani m indezt, s láttuk, hogy
az ő halála után azért ragad ja m eg újra a hatalm at, m ert nélküle az erdélyiek békét köt-
nének. Visszatéréseikor általános öröm fogadja: a nép a bőkezűsége m iatt v ár rá, újra
hűség et fogadnak egym ásnak, néhány ellenpárti kivételével az egész nem esség mellé áll.
Tom asi teh át hol az alattvalók Zsigmond iránti elkötelezettségét és szeretetét hang-
súlyozza, hol m eg az általa ind ított h áb orú elleni averziójukat. Ezzel ellentmondásba
keveri m agát, m o n dhatn ánk, de valójában hasznot húz belőle: a fejedelem ép p en a nép-
szerűsége m iatt tu dja féken tarta ni az elégedetlenkedőket. Tom asi csak 1621-es munká-
jáb an vonja le a tanulságot, hogy Zsigmond a császárnak kedvezve sem m ibe vette az
állam érd ekét, am i a törökkel való békekötés lett volna.13
Az első lem ondás alternatívájaként békét köthetne a törökkel, de inkább a Republica
Christiana jav á ra tekint. Visszatérései óta tárgyalásokat folytat a szultánnal, természe-
tesen csak hitegeti a barátsággal, így ju t lélegzethez. Első visszajövetelekor színlelt béke-
ajánlattal kerüli el a török tám adást: V áradot tudta nélkül ostrom olják meg. Báthory
A ndrást abban a rem ényben ülteti a m aga helyére, hogy új em berként több bizalmat
kap hat a Portán, a látszattárgyalásokkal időt nyerhet, s közben bíborosként a keresztény
érdek ek védelm én fáradozhat. A törté ne t végén m ár a szultán kínál k atonai segítséget
Zsigm ondnak, aki azonban úgy dönt, hogy inkább lem ond a császár jav ára, mintsem
keresztényekkel hadakozzék.

13JÁSZAY: (1. j.), 157.

 A vesztes m arasztalása. Giorgio T ornasi históriája B áthory Z sigm ondról 26 3

A császárral folytatott tárgyalások m indig őszinték , a tö röknek szóló ajánlatok ham i-

sak. A helyes irányú p olitikai szimuláció tehát m egengedett és szükségszerű Tom asi fel-
fogása szerint. A valódi szándék elrejtésében rejlő bölcsesség Zamoyski lengyel kancellár
személyében éri el tetőfokát: sosem ad egyértelm ű tanácsokat a hozzá fordulóknak,
nehogy utólag őt vádolják azzal, hogy félrevezette őket.
Zsigmond az első lem ondásnál határozottan visszautasítja B áthory A ndrás javaslatát,
aki a család pozícióinak m egtartása érdekében felváltaná a fejedelmi tró n on , és varm iai
püspökségét a dn á cserében. Később azonban T om asi nem rejti véka alá, hogy Zsig-
m ond döntéseit személyes helyzete, m agánérdekei is befolyásolták. De m íg az egy ete-
mes érdek ek célként lebegnek a szeme előtt, a privát térfélen jog os reakciót kiváltó
károk, veszteségek jelenn ek m eg. N em kapja m eg a sziléziai hercegségekkel íg ért ö tven-
ezer tallért, aztán Lengyelországban keseredik m eg és forog veszélyben az élete, m ert a
hatalm át féltő b íboros fejedelem intrikát sző ellene, a király pedig nem kívánatosnak
tartja a m ég m indig népszerű Báthory István unokaöccsének jelenlétét. Mihály vajda
elfoglalja azokat a várait, m elyeket távozásakor m agának ta rto tt fenn, és nyom talanul
eltünteti azt a kincset, am ely elődeitől m ara dt rá.
Bár T om asi nyíltan nem vádolja azzal a H absburgokat, hogy felelősség terheli őket a
fejedelem terveinek m eghiúsulásáért, ap ró utalásokból mégis ilyen benyom ása tá m ad -
hat az olvasónak. Zsigmond sosem kapja m eg a háb orú folytatásához szükséges anyagi
tám ogatást, em iatt apai örökségéhez kell nyúlnia. Tem esvár bevételével akarja m egn a-
gyobbítani a császárnak átad and ó országot, de nem kap pénzt a vállalkozásra. Báthory
Andrásnak többek közt azért adja át a hatalm at, m ert rossz h íreket kap prágai követei
fogadtatásáról. Am ikor újra megszerzi a fejedelemséget, a császári u dvarban rosszul é r-
telmezik a szándékát, és ellene küldik Bastát. B ár vereséget szenved tőle, utoljára mégis
ereje teljében m ond le. Serege egyre gyarapodik, m ár oszm án segítségre is számíthat,
nem is ő, h ane m Basta javasol egyezséget a császár nevében.
A m últ néhán y nagy konfliktusát T om asi igencsak lazán kezeli: ilyenkor nem bocsát-
kozik a szereplők érdekeinek elem zésébe, így a m egoldás is felületes lesz. A házasság fel-
bom lásának okairól az egykori hivatalos állásponton kívül nem sok m ondanivalója van:
a házasp ár nem hálta el és gyerm ektelen m aradt. Zsigmond első lem on dásako r M ária
Krisztierna elhatározta, hogy elhagyja Erdélyt, visszajövetelekor öröm m el m ara d t ott,
az újabb lem ond áskor közösen határozták el a válást: látható, hogy a titkár m egosztja a
döntéssel kapcsolatos felelősséget, de indítékaikat nem firtatja. (Az 1621-es m ű ben m ár
m ásképp fest a helyzet: m aga Zsigm ond hangoztatja, hogy nem zőképtelen, ezért kerül szó-
ba a válás, jó lleh et a szűzi élettel elégedett M ária K risztierna nem szorgalm azza azt.14)
Nem foglal állást Zsigm ond és Basta konfliktusában sem. Az előbbi érdem eit felna-
gyítja, az utóbbiét nem kisebbíti: az erdélyi nép átpártol a régi fejedelem hez, de közben
a császári hadvezér kormányzatával nagyon is elégedett. Ellentétük elmosásával talán a
Basta-párti tö rtén etíró k érték ítéletét enyhíti, anélkül, hogy főhősük reputációját csorbí-
taná.
Egyvalakit m égis h atározottan elítél: Mihály vajdát, aki a B áthoryak és a H ab sburgok
ellen is harcolt, s ebben halálát lelte. Tom asi őt teszi Zsigmond alakjának ellenpárjává,
rajta dem onstrálja a rossz uralkodó jellegzetességeit, anélkül, hogy bárm elyik nagy túlé-
lőnek ártana. H a Zsigm ond kétértelm ű lépései m ögött egyértelm ű en a jó sz án dék ot ke-

14 (1. j.), 62.

2 64 E R D Ő SI P É T E R

resi, a császáriak m agatartásában nem tö rődöm séget és félreértést vél felfedezni, Mihály
taktikájában ravaszságot és önös érdek ű szimulációt m u tat ki. B áthory A ndrás éberségét
hűségesküvel altatja el, m ajd a császár p arancsára hivatkozva indu l ellene, legyőzése
után R ud olf nevében kezd korm ányozni, ám de simulatamente, m ert m agának tartogatja
a hatalm at, és hamis vádakkal gyilkoltat m eg erdélyi nem eseket; Basta azért öleti meg,
m ert a szultánnal ak art lepaktálni. Báthory A ndrás levágott feje láttán Mihály „kroko-
dilkönnyekkel áztatja arcát, és belső kegyetlenségét együttérző szavainak álcájával lep-
lezi”; am íg B áthory Istvánt a nép hálából az „assoluto Signoreggio” m agaslatára helyezi,
add ig Mihály a „libero Tiranno" nevezetet érdem li ki tőle.
A kor küzdelm einek m ásik áldozatát, B áthory A ndrást is kritikával illeti Tornasi. „So-
kak vélem énye szerint azért ért az élete ily nyom orúságos véget, m ert az egyházi státust
és a cölibátust hátrahagy ta a világi státus és a házassági tervek m iatt.” 1609-ben, amikor
Zsigm ond bíboros akart lenni, különösen jó l hang ozhato tt az az állítás, hogy első
lem o ndásako r m egszidta a helyére törekvő Andrást, am iért „a világi státust többre
becsüli az egyházinál, a fejedelm i botot a pászto rbotnál, a kalapot a püsp öksüvegnél”.15
Tornasi számos példával érzékelteti Zsigmond fejedelem katolikus elkötelezettségét:
A páp a buzdítására kezdte m eg a törökellenes háborút, és a későbbi fordu la to k idején is
hallgatott a szavára. Püspökséget alapított, a kolozsvári jezsuitákat birtokokkal gazdagí-
totta, a gyulafehérváriaknak kollégiumot adott. A váradi „eretn ek eket”, m ert a katoliku-
soknak sérelm et okoztak, nyilvánosan m egbüntette. A karácsonyt „kegyesen és ájtato-
san” ünn ep elte feleségével együtt. H iába hívta Angliába Erzsébet királynő a második
lem ondása u tán, a vallás különbözősége visszatartotta az úttól. A Basta pártjá n álló
V árado t a lakosok és a jezsu iták kérésére jólelkűen m egkím élte az ostrom tól.
„Az isteni gondviselés, mely Zsigm ondot szolgálójává választotta, nem eng edte, hogy
a buzgalom , mellyel a közjó érdekéb en tevékenykedett, saját k árára váljék”, így segítette
meg az 1594-es összeesküvés felszámolásában. Az isteni beavatkozás hatással van V árad
sorsára: a m agyar szent királyok sírjait feldúló és az ereklyéket a csatornába hajító eret-
nekek városát a török és tatár pusztítás bünteti m eg, m áskor viszont az ég kegyelme
folytán m enekül m eg ugyanezen seregektől. Az égilakóknak egyébként nem sok köze
van az alapvetően em beri szándékok szerint bonyolódó törté ne t m ozzanataihoz.
Az erdélyi tájak és települések leírása az elbeszélés színesítése m ellett a m ű eszmei
koncepciójával összefüggő funkciókat tölt be. A városokban látható ókori m aradványok
a közös róm ai örökség részévé teszik Erdélyt, a term észeti kincsek és a lakók szorgalma
az ország u rán ak gazdagságára utalnak, a székely és a szász auto nóm ia az uralkod ó és
népe közti harm ó nián ak a bizonyítéka, az „arián us”, kálvini és lu theri „eretnekség”
elterjedtsége a katolikus fejedelem vallási m ozgásterének korlátozottságát érzékelteti, az
idegenek megbecsülése és a civiltà nagy érték a külföldi m egfigyelő számára. Egy szer-
tartásban azonban a keleti egzotikum is m egpillantható, m éghozzá politikai aspektus-
ból: Zsigm ond török általi beiktatásakor a ruh ák, ékszerek és nem es lovak láttán a szem -
lélő azt hiheti, hogy „nemcsak az erdélyi nép, hanem a Kelet színe-java is ott volt”; az
ázsiai m ód ra öltözött és lovon ülő u ralkodó Nagy S ánd orra és H éraklészre em lékezteti,
tehát m á r e gyerekkori jele ne t előrevetíti a keleti népek várva várt felszabadítóját.

15 C iro S pon ton i is hason ló érvekkel m arasztalta el M ihályt és A nd rást, 1. JÁSZAY:

(1. j.), 163.
 A vesztes m agasztalába. G iorgio T ornasi históriája B áth ory Zsigm ondról 265

Az elbeszélt tö rtén e t s a hozzá szorosan kötődő leírások a konklúzióban, egyszer-

smind történelm i keretb en nyerik el értelm üket. „E tartom ány, mely gazdagságát, a nép
sűrűségét, az em beri nem számára szükséges dolgok bőségét tekintve sok eu ró pai orszá-
got m aga m ö gött hagyott, n éhány rövid esztendő alatt különböző u rak prédája lett”;
„szépsége szánalm asan eltorzult” s b ár a háború óta ném ileg e rő re kapott, nem is
hasonlít régi önm agára. Bocskai felkelése során kiesett a H absburgok kezéből, am i a
következő történelm i tételt igazolja: „azt rend elte a végzete, hogy senki m ásnak, csak a
magyar nem zetből való fejedelm eknek szolgáljon, am it a régi és új krónikákban is láth a-
tunk, hisz nem tudtak sem a róm ai kor, sem a közelm últ császárai hosszan uralko dni
felette.”
M o ndhatná ezt valamelyik 17. századi erdélyi történ etíró, az állhatatlan B áthory
Zsigm ondot okolva a pusztulásért — S pontoni sem érti, m iért m o nd ott le m in den ben
bővelkedő ország áró l16 -—, de Tom asi nem hagy kétséget afelől, hogy történ etének
főhőse az országra igazán m éltó fejedelem, és a romlás csak az ő u ralm a végeztével kez-
dődött. „Ez a sok szerencsétlenség mézízű édesség am a büntetés keserűségéhez képest,
amit Zsigm ond fejedelem uralkodása u tán érdem elt ki a nép, mely m indenféle csalárd
igaztalanságba keverte m agát, s m ert nem volt többé helye Isten vallásos tiszteletének,
sem az em b erek közti bizalom nak.” Ezt m eg ható ellentétként követik B áthory visszavo-
nultságának és b eletörődésének képei.
A tények ügyes csoportosításával, kihagyásokkal és tendenciózus interpretációval,
higgadt elbeszélői stílussal T om asi a valószerűség látszatát kölcsönözte történ etének . A
pátosz m érséklésével, a polém ia mellőzésével írt apológiát Zsigm ond szám ára, politikai
pályáját „kiegyenesítette” és összeb ékítette a H ab sburgok érdekeivel. A sorok közül
mégis kiolvasható, hogy a császári szövetséges nem tám ogatta eléggé, félreértette, elu ta-
sította az önfeláldozó fejedelmet. H a a szerző e félig kim ondott bírálatnál többet m eré-
szelne, azzal m ár árto tt volna a prágai ud var által ellenőrzött Báthorynak.
A későbbiekben érdem es len ne Tom asi 1621-es m űvét előzménye, a La Battorea felől,
az itt használt történ etírói technika ism eretében újra megvizsgálni, k im utatni az egyező
szövegrészieteket vagy variánsokat, kihagyásokat és hozzátoldásokat, és feltárni, hogyan
alakult át ugyanazon m otívum ok jelentése egy nagyobb terű szövegben és m egváltozott
történelm i kontextusban.

16JÁSZAY: kereszténység védőbástyája ( l . j . ) , 16 1.