Az orosz igeragozás alapjai

Az orosz ige szótári alakja a főnévi igenév, amely tipikusan így néz ki: ……....MGH+ТЬ (чита́ть,
говори́ть, знать, понима́ть).
A főnévi igenév ismeretében az esetek többségében „könnyedén” képezhetőek a múlt idejű alakok: a
–ть-től megfosztott tőhöz a múlt idő képzője, az л csatlakozik. A múlt idejű alakok tükrözik az alany
nyelvtani nemét és számát: hímnem= -Ø nőnem= -а semleges nem= -о többes szám= -и. Tehát:
читалØ, читала, читало, читали // говорилØ, говорила, говорило, говорили.

A jelen idejű alakok azonban gyakorlatilag mindig a főnévi igenév, illetve a múlt idő tövétől eltérő más
tőből képződnek. Az előbbi tövek utolsó magánhangzója
1. eltűnik, kiesik (ez írásban is azonnal látszik)
2. a tő kibővül egy mássalhangzóval (leggyakrabban [j] hanggal, ez azonban csak alaposabb
vizsgálódás eredményeként olvasható ki az írott alakból).
Ha sikerült megtalálni a jelen idő tövét, ehhez 2 fő végződés sor csatlakozhat:

1. ragozás («е») 2. ragozás («и»)

-у (-ю) -у (-ю)
-ешь /-ёшь -ишь
-ет / -ёт -ит
-ем / -ём -им
-ете / -ёте -ите
-ут(-ют) -ат (-ят)
Példák:

1. ragozás

читать знать понимать

чита́ю зна́ю понима́ю
чита́ешь зна́ешь понима́ешь
чита́ет зна́ет понима́ет
чита́ем зна́ем понима́ем
чита́ете зна́ете понима́ете
чита́ют зна́ют понима́ют
Ezekben az esetekben az igék –a-ra végződő főnévi igenevi töve [j] hanggal bővül. Ezt a[j] hangot
írásban a MGH+я/е/ё/ю betűkapcsolat jelöli, tehát чита[j]+у, stb. Tehát a [j] hang nem a végződés,
hanem a tő része! Fontos továbbá, hogy ha a „középső” négy alak végződése hangsúlyos, akkor ebben
a ragozási típusban ё betűt írunk, amely hangsúlyos [ó] hangot jelöl:

жить
живу́
живёшь
живёт
живём
живёте
живу́т
Figyeljük meg, hogy itt a жи- tő jelen időben в mássalhangzóval (tehát nem [j] hanggal) bővül (ez nem
tipikus). A «ё» betű itt nem [j] hangot, hanem lágyságot jelöl!

2. ragozás

говори́ть смотре́ть

1
 говорю́ смотрю́
говори́шь смо́тришь
говори́т смо́трит
говори́м смо́трим
говори́те смо́трите
говоря́т смо́трят

Ezekben a példákban – írásban is – jól látszik, hogy a főnévi igenévben meglévő MGH (и, illetve е)
„hiányzik” a jelen idejű alakokból. A смотреть ige esetében felhívjuk a figyelmet az ún. változó
hangsúlyra (egyes szám első személyben a végződésen, a többi öt alakban egy szótaggal „balra”, a
tövön van a hangsúly). Itt hívjuk fel a figyelmet arra is, hogy ha az első ragozás tőhangsúlyos (mint az
összes fenti példánkban), az egyes szám első és többes szám harmadik személy által „közrefogott”
négy alakban a redukció következtében i szerű hangot hallunk (pl.: чита[j]ишь), ha azonban ezek az
alakok végződéshangsúlyosak, akkor tkp. „o” ragozással van dolgunk (ld. a fenti жить igével
kapcsolatos példát). Az ige végződései esetében NINCS hangsúlyos [é] hang! (Egyébként
természetesen van: Еле́на, Серге́й, де́душка stb.).

И э́то то́лько нача́ло…