Szapolyai János Magyarország döntő része nem akarat királynak, alapjában

gyengekezű nevetséges figura volt, akit sokszor viszont brutálisan kegyetlenség

jellemzett. A nép a parasztság gyűlölte mer ős végeztette ki embertelen
kegyetlenséggel Dózsa Györgyöt, és rendezett vérengzést az elfogott parasztok
között. Saját emberei és Werbőczy állították le, mert úgymond "nem marad paraszt
aki dolgozzon" ha mindenkit megölet. A Kegyetlenség mellet a gyűlölet másik oka az
volt hogy elfogadta a röghöz kötési törvényt ami szinte rabszolgát csinált a
jobbágyokból. Ez a gyengekezű II. (Dobzse) Lászlóval jóvá is hagyatták, de a fia II.
Lajos, és a magyar főurak soha nem volt hajlandó elfogadni. Werbőczy kénytelen
volt királyi jóváhagyás nélkül kinyomtatni a Tripartitumot. (Jellemző hogy még az
Alföldön vérengzett Szapolyai és a Szapolyai vezetése alatt álló Erdélyben elevenen
égették meg az elfogott parasztokat és felkelő papokat, addig a dunántúli
felkelőket Sittkei Gothárd somlói várnagy és Gosztonyi János győri püspök irgalomból
ócska rongyokkal tömette meg az ágyúkat, hagyta hogy a tapasztalatlan felkelők az
üres ágyúdörgésre szétfussanak.) A magyar országgyűlés és Ferdinánd király viszont
1534