Fordította:

Rádai Andrea

A sorozat kötetei:
Danny bá' és az eleven osztály
Danny bá'kézen áll
Danny bá' és a matekrap

A Holland Év Gyerekkönyve Gyerekzsűrijének

ajánlásával!
Mirjam Oldenhave

D A N N Y BÁ'
és a nyári tábor
Illusztrálta: Rick de Haas
 Manon
Kicsit fura, de vicces.
Ben
Kapus.

Karim
James Bondra hasonlít (szerinte).

Tom
Ő a legokosabb az osztályban.
Még Danny bánál és a tanító
néninél is okosabb.
Lisa
Harisnyás Lisa.
,r-...
"'
Bart 1 -· . ·
"
Egyszerűen jó fej.
Anna
Visszafele olvasva is
ugyanaz a neve.
Wahed
A második legokosabb
az osztályban.
Bram
Ő is jó fej.

Bokné
Az igazgató (van egy
bibircsókja! ).

Lieke
Nyugtalan a cukortól.
 Robog a busz

- Áció, káció, akáció...! - kiáltotta Danny bá'.

Most biztos mindenki azt kérdezi, mi ütött Danny bába.
És ha láttátok volna a nadrágját! Komolyan mondom, az
ember csak napszemüvegben tudott ránézni, olyan színes
volt. De Danny bá' nem őrült meg. Mert mi rávágtuk:
-...VAKÁCIÓ!

Hát eljött ez is: három éve járunk suliba, és most először

megyünk táborba. Busszal visznek minket, és egy kem-
pingben fogunk aludni a tengernél. Amúgy igazából csak
egy hét múlva kezdődik a vakáció, és ez nem is tábor lesz,
hanem erdei iskola. Danny bá' kapott egy részletes prog-
ramot, benne van minden, amit végig kell csinálnunk.
Csupa hasznos és tanulságos feladat. Szóval nem ám a lá-
bunkat lógatni megyünk oda! Főleg, hogy Hank bá' is jön.
Ő és a láblógatás... Szerinte mindenki puhány, kivéve őt
és a nagymamáját.
- A nagymamám kétszer ilyen gyorsan fut! - mondja
mindig. Meg hogy: - Ezt még a nagymamám is jobban
csinálja!
De Hank bá' nem busszal jött. Előrement, hogy felfedez-
ze a kempinget.
Amikor elértük az autópályát, a sofőr beleszólt a mikro-
fonba.
- Hölgyeim és uraim, itt a kapitány beszél!
Nagyot nevettünk. Nem mintha olyan vicces lett volna,
csak nagy kedvünk volt nevetni.

4
 - A nevem Liselotte, és remélem, kellemes utunk lesz! -
mondta a sofőr.
Jééé! Hiszen mi bácsinak szólítottuk idáig. De hát úgy
néz ki, mint egy férfi! Még Danny bánál is jobban.
- Biztos nő - suttogta Sep.
- Vagy férfi, akinek női neve van - tette hozzá Emma.
Ciki!
- Ki akar énekelni? - kérdezte Liselotte a mikrofonba.
- Én! - Lisa előreszaladt, és elkezdett énekelni. - Három-
szor három az...
- Kilenc - vágta rá Tom.
- Kilenc - énekelte Lisa. - Mindenki énekeljen el egy
dalt. Háromszor három az kilenc, és most Danny bá' jön!
Danny bá' elvette a mikrofont.
- Már majdnem ott vagyunk, de még nem teljesen! Robog
a busz, és csupasz a fenekem!
Mondjuk, nem ez volt a legideillőbb dal, hiszen csak
most indultunk. De Danny bá' egyelőre csak gyakorló
tanár, még meg kell tanulnia ezeket a dolgokat.
- Hé, én ismerek egy ilyet! - kiáltotta Winston. Előre-
rohant, és elvette a mikrofont.

Olyan voltam, mint egy majom:

Szőrös volt a hátam, a karom s a farom.
De mikor a tábortűzbe beestem,
Csupasz lett végre a fenekem!

Elég kúl rap, ugye? Erre Tom is előrement, hogy be-

mondja a mikrofonba: a majmoknak alapvetően nem is
szőrös a fenekük. Főleg, ami az Afrikában és Ázsiában élő
kcskenyorrú majomfajtákat illeti. Tom ilyen dolgokat tud.
- Szívás, Winston! - kiáltott Fred.

5
 Mire Winston megint előrement. Ehhez egy pillanatra
át kellett ölelnie a két széksor között ragadt Tomot, mert
másként nem fért el. Aztán megragadta a mikrofont.

Egyszer egy majom a tükörbe nézett,

Felsikoltott: „Még Frednek néznek!"
Szőrös a hátam, a karom s a farom,
Kutya legyek, ha ezt így hagyom.
Kozmetikussal leszedetem,
Csupasz lesz végre a fenekem!
 - Szívás, Fred! - kiáltotta Sep.
Hú, ez kemény és veszélyes játék! Frednek ugyan még
nem láttam a fenekét, de minden más szempontból kikö-
pött pávián. Nagyon erős. Mindenhol izmai vannak, az
agya helyén is.
És most lassan felállt. Le fog fejelni valakit. Már csak egy
kérdés maradt: Sepet vagy Winstont?
- Jaj, ne! - kiáltott fel ekkor Danny bá'. - A csudába is,
elolvadtak a mini Mars szeleteim!
- Jaj, most mit csináljunk? - kérdezte mindenki, kivéve
engem. Nekem össze kellett szorítanom a szám, nehogy
kicsorogjon a nyálam.
Danny bá' gyorsan megnézte a programot.
- Egyes pont: buszút - olvasta. - A tanerő gondoskodik
arról, hogy az osztály ünnepi hangulatba kerüljön. - Elége-
dett arccal nézett ránk. - Ezzel megvolnánk. Ki szeretné...
- Én! - kiabált Lena.
Mindenki kapott három csokit, és Fred elfelejtett vere-
kedni.
Aztán Danny bá' egyszer csak elkiáltotta magát:
-Hiphip...
- Hurrá! - feleltük, hiszen ünnepi hangulatban voltunk.
De sajnos ebben a pillanatban véletlenül Frcdrc néztem.
Már be is tömte a Mars szeleteket a szájába. Mind a hár-
mat, egyszerre. És éppen rágott, amikor ő is felkiáltott:
- Hurrá!
- Te nem eszed meg? - kérdezte Sep.
- Kicsit később - feleltem.
- Te nem kérsz csokit? - kérdezte Lena. Nem tőlem, ha-
nem Liekétől.
Ja, tényleg, el is felejtettem mondani: velünk volt Lieke.
O még csak másodikos, de jövőre hozzánk fog járni, mert

7
átugorhat egy osztályt. Azért jött el velünk a táborba, hogy
egy kicsit megszokjon minket.
- Nem ehetek cukrot és színezékeket - felelte Lénának.
Döbbenten hallgattunk. Semmi cukor, azaz: semmi
édesség...
Hasna átölelte Liekét. O mindig nagyon kedves a más-
milyen gyerekekkel.
 Liselotte

- Kell valakinek pisilni? - kérdezte a sofőr.

- Igeeen! - feleltük.
Nekem nem kellett, de az „igen" sokkal vidámabbnak
hangzott, mint a „nem".
Lehajtottunk az autópályáról, és megálltunk egy parko-
lóban, amiben csak egy nagy piknikezőasztal és egy vécés-
bódé volt.
- Aha! - suttogta Karim. - Majd kifigyeljük, hogy a sofőr
a női vagy a férfivécébe megy-e be!
Karim, ha megnő, James Bond szeretne lenni. Kiszáll-
tunk a buszból, és mindenki elrohant vécére, kivéve Kari-
mot, engem és sajnos Liselottét.
- Magának nem is kell? - kérdezte Karim udvariasan.
- Nekem nem! Olyan hólyagom van, mint egy elefánt-
nak. Egy nap csak egyszer kell pisilnem.
Liselotte kihajtogatott egy kempingszéket, és elővett egy
termoszt.
- Praktikus! - mondtam.
- Ja, hasznos. így mindig a saját kávémat ihatom.
Mondjuk, én az elefánthólyagra értettem, de mindegy.
- Akkor biztosan jó sokat pisil a nap végén. Mennyi ide-
ig kell állnia... vagy ülnie?
Karim nem adta fel. Ravasz kérdés...
De Liselotte csak nevetett. Karim végül elment, én meg
leültem a busz lépcsőjére.
- Mondd csak, az az ürge abban a fura nadrágban... az
a tanárotok? - kérdezte Liselotte.

9
 Most már biztos voltam benne, hogy férfi.
Elmeséltem neki, hogy a tanító néninek kisbabája lett, és
hogy ezért kaptuk Danny bát.
- Ő a legjobb tanár a világon, mert mindenkinek jó je-
gyei vannak nála - magyaráztam. - Még Rashidának és
Sammynek is. Néha hatost és hetest is szokott adni.
Liselotte belekortyolt a kávéjába.
- Pöpec. Na és az a spiné azzal a nagy pattanással, aki
olyan sokat beszélt?
- Az pedig Bökné, az iskola igazgatója - feleltem. Mi-
előtt elindultunk volna, Bökné tartott egy legalább félórás
eligazítást: „Nem szabad eltérni a programtól! Figyeljetek
jól Haiik tanár úrra, ő roppant tapasztalt táborjáró! És ne
felejtsetek el..."
És így tovább fél órán keresztül. Én persze, ahogy kel-
lett, nagyon figyeltem, de mostanra már elfelejtettem, hogy
pontosan mit mondott.
- Az a pattanás egy bibircsók - meséltem. - És Bökné
olyan, mint egy fordított apáca.
- Miért, fejen áll?
- Nem, hanem visszafele olvasva a cápa. Az apáca visz-
szafele olvasva is értelmes, mint a réti pipitér, vagy az in-
govány
Liselotte belekortyolt a kávéjába.
- Ha te mondod!
Még el szerettem volna mesélni neki valamit, de nem
akartam, hogy bárki meghallja. Gyorsan körülnéztem.
Mindenki a piknikezőasztalon lógott, ami hirtelen mászó-
kává változott.
- És a legjobbat még nem is meséltem - kezdtem. - Ami
kábé a legeslegeslegjobb dolog a világon...
- Hadd halljam!

10
 - A tábor után már igazi szünet lesz. És én elmehetek
Danny bával nyaralni!
Vártam a hatást.
- A mindenit! - mondta Liselotte.
- A z anyukájával, a bátyjával és a kutyájával, Harley-
val, aki parancsra tud böfögni, nagyobbat, mint egy tehén.
Egy régi tűzoltóautóval fogunk menni. Danny bá' anyuká-
ja minden reggel tisztára fog spriccelni minket a locsoló-
csővel. És a tűzoltókocsi létrájára fog teregetni. És Danny
bá' bátyja rendőr, szóval a betörőktől sem kell félnünk.
Amikor meghallottam, hogy én is mehetek, úgy éreztem,
menten felrobbanok. A boldogságtól.
Ekkor megérkezett futva Lena.
- Első! - kiáltotta, majd meglátott. - Ja, te már itt vagy?
Akkor holtverseny!
Liselotte kortyolt egy utolsót a kávéjából, és felállt.
- No, indulandusz!
A buszban Liselotte egyszer csak énekelni kezdett:
-Már majdnem ott vagyunk, de még nem teljesen...
Ez most stimmelt: épp lekanyarodtunk egy erdei útra.
Nem sokkal később meg is álltunk.
- Most már teljesen! - énekelte Danny bá'.
- Tetvesen! - kiáltott fel Lena.
- Nem, most azt kell énekelni, hogy csupasz a fene-
kem! - nevetett Bram.
- Azt éneklek, amit akarok! - vágta rá Lena.
Mindenki egyszerre akart leszállni hátul a buszról, de én
ravasz voltam! Előrerohantam, hiszen ott is nyitva volt az
ajtó. Liselotte rám kacsintott.
- Jó nyaralást, kishaver!
- Viszlát, Liselotte bácsi, és köszi mindent! - mondtam
illedelmesen.
 Érkezés a célhoz

Nem sokkal később a kemping sorompója előtt álltunk.

Lepakoltuk az utazótáskáinkat, és várakozva Danny bát
néztük, aki idegesen lapozgatta a programfüzetet.
- Megvan, ez az! Harmadik pont: érkezés.
- Kihagytuk a második pontot - figyelmeztette Tom.
- Hú, tényleg! - Danny bá' gyorsan felolvasta a második
pontot: - A tanerő megnevezi a táj látnivalóit.
Kíváncsian körülnéztünk.
- Fák - magyarázta Danny bá'.
Bólogattunk, és Danny bá kipipálta a második pontot.
Sammy odalépett a sorompó mellé kifüggesztett táblához.
- Sapnugár kemping - olvasta.
Sammy egyszerre tud olvasni és betűket keverni. Okos
srác! Danny bá' fedezte fel. Sammyt ezért gyakran hívjuk
gamma nana rezsinek, esetleg gemma nana rizsának, vagy
maga manna rezsinek. Mert ő egy anagrammazseni.
Wahed meg egyszerre tud nevetni és szaladni. Ez sem
rossz. És hasznos. Fred ugyanis le akarta fejelni, mert a fe-
jére esett egy toboz, és azt hitte, Wahed dobta meg.
Egyszer csak egy szédületes sebességgel közeledő dzsip
tűnt fel a sorompó túloldalán.
- Félre, félre! - üvöltötte Danny bá'.
De már késő volt. Még jó, hogy a dzsip időben leféke-
zett. Még meg is pördült az úton, mint egy balett-táncos.
És amikor pontosan a sorompó előtt megállt, ránk fröcs-
költ egy jó nagy adag sarat. Majd kinyílt az ajtaja, és kiug-
rott belőle Hank bá'.

13
 - Ez volt aztán a fékezés vagy ez volt aztán a fékezés? -
kérdezte.
- Pfü, pfü, pfü - válaszoltuk, miközben köpködtük
a szánkból a sarat.
- Erről van szó! - kiáltotta Hank bá'. - Hát akkor >
gyerünk, emberek! [ó kis sportos hetünk
lesz! - Néhányszor a levegőbe
bokszolt. Még jó, hogy
nem előtte álltam, különben le kellett volna feküdnöm
a földre. Danny bá' is bokszolt egyet-kettőt.
- Tanbá', szerintem nem muszáj - suttogta Emma.
Ekkor Hank bá' megveregette a dzsipjét, ahogy a jó pa-
cikat szokás.
- Szép kis tragacs vagy szép kis tragacs? - kérdezte.
Ezekre a kérdésekre legalább könnyű válaszolni. Mond-
tuk is, hogy szép.
- Szóval jó lesz itt nekünk? - kérdezte Hank bá'.
- Valószínűsíthető - válaszolta Tom.
Mindannyian bólogattunk.
- Nem hallom! - rikkantotta Hank bá'. - Jó lesz itt ne-
künk?
- Igeeen! - feleltük.
Hank bá' a füle mögé tette a kezét.
- Hangosabban!
Aggódva néztünk Danny bára. Ha ez így megy tovább,
órákig itt fogunk állni, és teljesen lemaradunk a program-
mal.
Szerencsére Hank bá' közben elindult.
- Figyelem, emberek! Dobjátok be a cuccotokat hátra! Én
kocsival megyek, ti gyalog. A B szektorban találkozunk.
Méghozzá... öt perc múlva.
Beszállt, indított, és már gurult is.
Hé, hé, a táskák!
- Fred, dobáld! - kiáltotta Danny bá'.
Egyszer láttam, ahogy Fred elhajított egy bicajt. Nem
rossz, mi? Azaz egy kicsit mégis, mert az én bicajom volt.
De most nagyon jól jött, hogy Fred ennyire erős, mert az
összes táskát célba dobta a dzsip platójára. Pedig egyre ne-
hezebb dolga volt, mert egyre messzebbre kellett dobnia.
Csak az utolsó táska nem ért oda, hanem leesett a homokba.

15
 - Ez így is csaknem 94%-os találati arány - jelentette ki
Tom.
Megtapsoltuk Fredet, és Anna elment a táskájáért. Vagy
öt percig tartott, mire elérte, olyan messzire dobta Fred.

A sorompónál ki volt rakva a kemping térképe is.

- A h a , megvan! B szektor, ez nem lesz nehéz! - mondta
Tom. Mondjuk, ő a 193-as szorzótáblát sem találja nehéz-
nek, szóval nélküle biztos nem lettünk volna ennyire nyu-
godtak.
- Kövessétek NavigáTOMot! - szólalt meg Danny bá',
és el is indultunk Tom után.
Még sosem voltam kempingben, de ezt persze nem fo-
gom a többiek orrára kötni. Igazából olyan, mint egy foci-
pálya sok-sok vécésbódéval. Ezek voltak a lakókocsik.
A lakókocsik előtt pedig nagy, barna hasú emberek ültek,
és vártak valamire. Nagyon kedvesek voltak.
- J ó nyaralást! - kiáltották nekünk például.
- Köszönjük szépen! - feleltük mi erre.
- Önöknek is! - mondta Danny bá'.
- Önöknek is! - tettük hozzá gyorsan.
- Köszönjük! - felelték az emberek.
- Szívesen! - mondtuk mi ekkor.
Ez aztán az ünnepi hangulat! Egy idő után Tom közölte:
- Érkezés a célhoz.
A B szektor körülbelül akkora volt, mint az iskolaudva-
runk. A sarkában egy nagy faasztal állt, körülötte padok. És
pontosan a tisztás közepén egy vidám almafa bólogatott.
Már ekkor éreztem: ez lesz életem legjobb erdei tábora!
De aztán eszembe jutott Hank bá'.
Na jó, majdnem a legjobb.

16
 A rosseb

Hank bá' a dzsipjénél állt.

- Hát ti Leuwenen át jöttetek? - kérdezte türelmetlenül.
Tom csodálkozva rázta a fejét.
- Az nagyon nagy kerülő lett volna - motyogta.
- Munkára, emberek! Kiüríteni a dzsipet! - kiáltotta
Hank bá'. - Kifelé a táskákkal, a sátorral és a ládákkal...
Gyerünk, tempósabban!
Most aztán dolgozhattunk. Jól kicipeltük magunkat.
Hank bá' adogatta a cuccokat, és nekünk mindent le kel-
lett pakolnunk a tisztás egyik sarkába. A ládák pedig tele
voltak kenyérrel, naranccsal, tányérokkal, innivalóval...
Danny bá' és Emma egy nagy, narancssárga zsákot ci-
peltek. Abban volt a sátor.
- Hú, de nehéz! - nyögte Emma.
- Nehéééz? A nagymamám három ilyet felemel. Fél kéz-
zel! - kiáltotta Hank bá'.
Fred véletlenül kiszedte a pótkereket is a kocsiból. Azt
még vissza kellett rakni, de aztán készen lettünk. A dzsip
kiürült.
- Oké, emberek, figyelem! - kiabálta Hank bá'. - Négy
erős fiatalemberre van szükségem a sátor felállításához.
A többiek fát fognak gyűjteni a tábortűzhöz.
Yes, tábortűz!
- A nagyobb ágakat először el kell törni, akkor jobban
fognak égni - lépett rá Hank bá' egy nagy, vastag ágra,
majd előrehajolt, és... RECCS! Az ág kettétört.
- Milyen erős! - mondta csodálattal Hasna.

17
 Hank bá' még mindig az ágai nézte előrehajolva.
- A rosseb! - mondta.
Mi történhetett? Odarohantunk hozzá. Talán ijesztő
szörnyecskék jöttek elő az ágból? Én nem láttam semmit,
akárhogy is meresztettem a szemem.
- Hol van a gyakorló tanár? - kérdezte Hank bá'. Még
mindig a földet bámulta.
Erre megjelent Danny bá', és ő is elkezdte a földet nézni.
- Mi a baj, talán túl nedves a fa?
- Nem bírok felállni - nyögött fel Hank bá'. - Becsípő-
dött a derekam.
Az ágról a hátára néztünk.
- Becsípődött... a... dereka? - kérdezte Danny bá'.
- Mondom! - mordult fel Hank bá'. - A csudába!
Én legalábbis így hallottam. De később kiderült, azt
mondta: „idegzsába". És az is, hogy ez az idegzsába nem
múlik el egyhamar.
- Túl vastag volt az ág - mondta Hasna.
 - Vastaaag? - kérdezte Sep halkan. - A nagymamám há-
rom ilyet eltör egyszerre! Fél kézzel.
Senki sem nevetett. Legalábbis hangosan.
- És most itt fog állni egy hétig? - suttogta Manón.
De nem, Hank bá' elvonszolta magát valahogy a dzsip-
jéhez. Közben nagyon csúnya szavakat mondott, főleg,
amikor beszállt... Fú, még Winston is belesápadt.
- Felhívom Boknét - nyögött fel Hank bá'. - Majd kül-
denek valakit helyettem. - Aztán mondott még egy csúnya
szót, beindította a motort, és elhajtott.
Senki nem mondott semmit. Tudtuk jól, hogy nem sza-
bad örülnünk. Hiszen lehet, hogy szegény Hank bának
az élete végéig a földet kell bámulnia. Ami szörnyű, még
akkor is, ha a föld egyébként nagyon szép. Szomorú arccal
integettünk neki. Néha valaki mintha sípolt volna egyet,
ha véletlenül kicsúszott egy kis öröm. De egyébként na-
gyon komolyak maradtunk.

Amikor a dzsip eltűnt a láthatáron, várakozva néztünk

Danny bára. Most már ő a főnök.
Megköszörülte a torkát, és hármat tapsolt.
- Oké, emberek, munkára! - rikkantotta.
Nahát! Nincs is szükség Hank bára! Danny bá' is tudja,
amit kell.
- Hangosabban! - tette hozzá még. Ekkor megszólalt
a mobilja. Danny bá' rémült arccal vette fel.
- Jó napot kívánok, igazgatónő!
- Jaj, neee! - visította Anna pánikban. - Bökné fog ide-
jönni Hank bá' helyett!
- Hát inkább ő, mint Hank bá'! - mondta Bart.
- Nem, szerintem meg Hank bá' kicsivel kevésbé ször-
nyű - vitatkozott vele Sep.

19
 Elgondolkodtam. Mit tennék, ha két szörnyűséges ter-
mészeti csapás közül kéne választanom?
Tűzvész vagy földrengés?
- Szerintem meg inkább Hank bá' - jelentette ki Wahed.
Ostorcsapások vagy szöges ágy?
Örök vakarózás vagy örök éhezés?
Nem tudtam választani! Ettől meg lehet őrülni!
- Szerintem meg Bökné a kisebbik rossz - vélte Manón.
A fülemre szorítottam a kezemet.
Vakság vagy süketség?
Anyukám holtan vagy Danny bá' holtan?
Óvatosan elvettem az egyik kezem.
- Igen, így van - mondta Danny bá' a telefonba, és fel-
sóhajtott. - Nincs más választásunk. - Egy ideig hallgatott.
- Persze, persze! - felelte. - A program teljesen világos. -
Közben bólogatott nekünk.
Ami azt jelenti: igen.
Igen, jön Bökné. Vagy: igen, Hank bá' holnapra jobban
lesz. Vagy: igen, csak én leszek veletek végig!
Úgy bámultuk Danny bát, mintha valami izgalmas hor-
rorfilmet néznénk.
- Nem lesz könnyű, de megpróbálom - mondta.
A szívem a torkomban dobogott. Ez csak egy dolgot je-
lenthet, nem?
Danny bá' elköszönt, és elrakta a mobilját.
- Rossz hírem van - kezdte. De a szeme ünnepélyesen
csillogott. Már ekkor éreztem: ez lesz életem legjobb erdei
tábora!

20
 A sátor

- Tizenegy óra van - nézett bele Danny bá' a program-

ba. - Tizenegy és tizenkettő között a feladat a sátor felállí-
tása. Pedagógiai cél: együttműködés.
- Majd én felállítom! - rohant oda Lena a zsákhoz, és
kirázta belőle a tartalmát.
Ponyvák, zsinórok, nagy cölöpök, kis cölöpök...
- Tyű... - Danny bá' idegesen lapozgatta a papírjait.
- Ne izgulj, tanár bá'! - szólalt meg Emma. - Ha ponto-
san azt csináljuk, ami a használati utasításban van, minden
rendben lesz!
Danny bá' bólintott.
- Sammy, olvasd fel nekünk a használati utasítást! -
mondta.
Sammy felnevetett.
- Komolyan mondom! - erősködött Danny bá'.
- Én?! - Sammy csodálkozva nézett hátra. Lehet, hogy
feltűnt mögötte egy másik Sammy? Egy Sammy, aki jól tud
olvasni? De nem, mégsem.
- Hogy én? Olvassam fel? Nektek? A használati utasí-
tást? - kérdezte ekkor vékony hangon.
- Igen, igen, igen, igen - felelte Danny bá'. - Gyerünk,
követnünk kell a programot! Nem maradhatunk le! Nyisd
már ki, Sammy!
Sammy most már tényleg semmit sem értett.
- De hát akkor ne olvassak?
- Ne a sátrat nyisd ki, hanem a használati utasítást! -
magyarázta neki Emma.

21
 - J a ! - mondta Sammy. Odarohant a sátor zsákjához, ki-
bányászta a használati utasítást, és elkezdett olvasni.
- Vegyük ki a tony vát a páskából! - olvasta.
- Azt majd én! - kiáltott fel Lena, és megragadott egy
darab vásznat. - Ez a tonyva, tuti!
- Az a táska, te gyogyós! - szólalt meg Bram.
- Tudom, te gyogyós! - felelte Lena.
- Felyezzük a hőidre a pöcölöket! - folytatta Sammy. -
Szedjük szét a fátorseszítő nizsórokat!
- Hmmm... a pöcölök... - morogta Danny bá'.
- Majd én csinálom a pöcölöket! - mondta Winston, és
elkezdett kotorászni a halomban.
Kezdett megjönni a kedvünk.
- Mi meg a nizsórokat, oké? - kérdezte tőlem Sep.
Bólintottam. Senki sem jöhet rá, hogy még soha életem-
ben nem állítottam fel sátrat.
- A látorsap... - Sammy lassan és hangosan olvasott.
Hallani lehetett rajta, hogy ez élete legszebb napja. Akkor
már ketten vagyunk.
Winston és Manón megkeresték a pöcölöket: a kicsi, he-
gyes végű fémbotocskákat. Szépen megjegyzek mindent,
és akkor legközelebb már én leszek a legnagyobb szakértő.
- Verjük le a vöcekeket! - olvasta Sammy.
- Leverni, azt Fred tud a legjobban - szólalt meg Emma.
- Szerintem ezek a nizsórok - mondta nekem Sep. -
Majdnem tutira.
És megmutatott néhány botot, amiket meg lehetett haj-
lítani, anélkül, hogy eltörtek volna.
- Ja, biztos - mondtam.
Mindenki dolgozott, kivéve Liekét. De senki sem hara-
gudott rá, mert sajnáltuk szegényt, hogy nem ehet cukrot.
- De hát nem is így kell! - szólalt meg hirtelen.

22
 - Dehogynem! Ez egy ausztrál sátor - felelte Danny bá'.
- És ők mindent másképp csinálnak, mint mi.
- Lieke, gyere ide hozzánk! - kiáltotta neki Hasna.
Lisa, Rashida és Hasna épp a köteleket próbálták kibo-
gozni. Egymás hajával is mindig ezt szokták csinálni.
- Csak be ne fonjátok! - figyelmeztette őket Danny bá'.
Nagyot nevettünk.
- Érted, kifonni kell! - mondta nekem Sep.
Nem egészen értettem, de felnevettem. Egyszerűen
ilyen volt a hangulat.
Aztán kitaláltunk egy iszonyú jó dolgot. Meghajlítottuk
a nizsórokat, a két végüket pedig összekötöttük egy darab
kötéllel, így pont olyanok lettek, mint az íj.
Nyilak helyett pedig szereztünk pöcölöket, és azokat
lődöztük - tyiú, tyiú, tyiú! - be a földbe. Danny bának is
nagyon tetszett, de azt kikötötte, hogy csak lentről és ala-
csonyra szabad lőnünk.
- Megtaláltam a páskát! - kiáltott fel Lena boldogan.
- De hát az nem is a páska, hanem Fred váltás alsógatyá-
ja! - mondta Sep.
Az volt a legjobb, hogy egy pillanatra mindenki elhitte.
Még Danny bá' és Fred is.
- Tegyétek vissza! - mordult fel mérgesen.
Még szerencse, hogy a föld nagyon puha volt a B szek-
torban, mert összerogytam a nevetéstől.
És ekkor Tómnak támadt egy ötlete.
- Hagyjuk a cölöpöket, és használjuk az almafát támaszul!
- J ó ötlet! - felelte Danny bá'. - Igazából te vagy a táma-
szunk, Tom!
No igen, Tom, a támasz. O pont olyan, mint Fred, csak
fordítva. Ahol Frednek izmai vannak, ott Tómnak agya.
Még egy szivacsot sem bírna felemelni. Hát még egy

23
sátortetőt! De a fa jó ötlet volt. El is kezdtünk dolgozni
rajta.
- Egy szúnyog - visított fel Anna egy kis idő múlva -
utálom a szúnyogokat! Ered, lefejeled nekem?
- Az nem szúnyog, csak a tanbá' dúdol - mondta Bram.
Danny bá' ugyanis folyton azt énekelte, Hogy már majd-
nem ott vagyunk, de még..., de azt a részt, hogy csupasz a fe-
nekem, mindig kizümmögte. Elég viccesen hangzott.
Közben Sammy tántoríthatatlanul olvasott tovább.
- Misítsuk ki a rűgyődéseket!
- Misi, az meg ki? És nem Fred csinálja rűgyődéseket? -
kérdeztem Septől.
Megrázta a fejét.
- Nem, ő avöcekeket.
Ja, tényleg! Aztán Danny bá' egyszer csak tapsolt egyet.
- Hölgyeim és uraim, itt a kapitány beszél!
Már épp nevetni kezdtünk volna, amikor felkiáltott:
- Ez egy sátor vagy ez egy sátor?
- Ez egy sátor! - feleltük.
- Hangosabban! - Danny bá' a füle mögé tette a kezét.^
- EZ EGY SÁTOR! - üvöltöttük.
És tényleg: a 3. a felállította a sátrat. Együttműködés
kipipálva!
 A dudor

Annyira büszkék voltunk magunkra, hogy meg sem bír-

tunk szólalni. Hátratett kézzel járkáltunk a sátor körül. Én
szívesen be is mentem volna, de sehol sem találtam az aj-
tót. Csak van valahol egy cipzár! Lenára sandítottam, mert
ő szeret mindent először csinálni. De ő meg engem nczett.
Ezért inkább úgy tettem, mint akinek nincs is kedve be-
menni, és ő is úgy tett.
Még nagyon-nagyon sokáig járkáltunk a sátor körül...
- Tom, téged illet a megtiszteltetés, hogy először lépj
a sátorba - szólalt meg egyszer csak Danny bá'.
Tom megállt.
-Alighanem kissé félrebillent a szerkezet.
Szokott ilyeneket mondani, komolyan!
- Igazad van. A tetőre került a cipzár - helyeselt Emma.
Nevetni kezdtünk, de én rögtön abbahagytam, mert lát-
tam, hogy Danny bá' milyen kétségbeesett arcot vág. Oda-
rohant a programhoz, és megnézte, van-e benne valami
a tetőcipzárakról.
És találjátok ki, hogy végül ki találta meg a megoldást!
Én! Pedig csak a tizenötödik legokosabb vagyok az osz-
tályban, és mégis az én ötletem volt.
- Ha van tetőzipzár, akkor szerintem kell lennie...
- Padlócipzárnak is! - kiáltott fel Lena. - Épp mondani
akartam, hogy lentről is bemehetünk.
Ez nem igazság, az én ötletem volt! Szerencsére Danny
bá' azt mondta:
- Tobias, te vagy a mentőangyalunk!

25
 A támasz eggyel jobban tetszik, de ez sem hangzik rosszul.
- Téged illet a megtiszteltetés, hogy először lépj a sátor-
ba - fordult felém Tom.
A többiek felemelték a látorsapot, és elindultam alatta.
Másztam egy kicsit, aztán megéreztem a hátamon a cip-
zárt. Zzzipp... és felálltam.
Ti voltatok már úgy libabőrösek, hogy közben csorgott
a hátatokon a víz? Én igen. Méghozzá akkor.
- Gyertek gyorsan! - kiáltottam.
Annnnyira szép volt! Mintha nem is egy sátorban, ha-
nem egy nagy, tágas teremben találtam volna magam. És
persze a benti almafánk volt benne a legszebb.
A többiek egyenként átbújtak a cipzáron. Mindenki fel-
kiáltott, és olyanokat mondott, hogy „Ó!" meg „Ah!".
- Oda nézzetek! - mutatott Hasna valami nagy dudorra
a sátorlap alatt.
- Biztos valakinek a táskája - találgatott Wahed, de ek-
kor a dudor megmozdult.
- Vagy egy farkas... - szólalt meg Sep -, vagy medve!
Lena olyat sikított, hogy majdnem megsüketültem.
- Mindenki mögém! - Danny bá' széttárt karral hátrált,
és a szeme kikerekedett a félelemtől.
- Nem találom a cipzárt! - szólt a dudor Emma hangján.
Danny bá' rögtön alámerült. Most már két mozgó dudor
volt a sátor alatt. Hasna óvatosan Danny bá' felé taszigálta
az Emma-dudort. Amikor találkoztak, egy nagy dudor lett
belőlük, ami elkezdett a cipzár felé evickélni. Majd Danny
bá' bukkant fel az ajtóban, kezében a halkan síró Emmával.
Szegénykének leesett mászás közben a szemüvege.
- Érzem a szemüveged! - szólalt meg Karim. Bemászott
érte a sátor alá, majd óvatosan Emma orrára tette. Olyan
ünnepélyesen, mintha érmet adna át.

26
\

- , /
 Ezután körben a földre ültünk. Emma ülhetett Danny
bá' mellett. Megnézték együtt a programot. Először azt hit-
tem, Emma megint sírva fakadt, de nem, hanem nevetett.
Csak olyan ritkán szokott, hogy nem ismertem fel rögtön.
- Tizenkettőkor kellett volna elkészülnünk a sátorral -
mondta. - És most háromnegyed hat van.
Ajaj... Mindenki Tómra nézett.
- Öt óra negyvenöt perc késés - számolta ki.
Öt óra negyvenöt perc! Danny bá' nagyon aggodalmas
képet vágott.
- Mit kellett volna csinálnunk délután? - kérdezte Bart.
Danny bá' felolvasta a programot.
- Ha a sátor elkészült, itt az ideje egy frissítő sétának! -
Körbenézett. - Milyen volt a busztól elsétálni idáig?
- Nagyon frissítő - feleltük. - Hű, tényleg nagyon frissítő!
Szuper, ezt kipipálhatjuk! Danny bá' továbbolvasott:
- A séta után egy óra szabadfoglalkozás.
Elgondolkodtunk.
- Pipa? - javasolta Emma.
Danny bá' bólintott.
- Pipa.
Ez gyors volt.
- És most itt az idő, hogy az osztály megint együtt csi-
náljon valamit - olvasta Danny bá'. - Példának okáért éne-
keljünk.
- Csupasz a fenekem! - énekelte Sep.
Hopp, még egy pipa!
- Hat órakor vacsora, az ételszállító érkezéséig a gye-
rekek a munkafüzetükben dolgozhatnak. - Danny bá' az
órájára nézett. - Mindjárt vacsora...
- Pipa! - kiáltottuk.
Piát így. Ez volt a világ legszuperebb programja!

28
 Bennie dá'

Készen álltunk a vacsorára! Az asztal megterítve, min-

denki előtt tányér és evőeszközök. Winston rappelt, mi
meg egy nagyon kúl alapot vertünk hozzá a kanalainkkal.
BUMM, BUMM, PÁM! BUMM, BUMM, PÁM! Irtó hango-
sak voltunk. Egy idő múlva Danny bá' felemelte a kezét.
- Pszt, elriasztjátok a szúnyogokat is! - kiabálta.
Pont kétszer olyan hangosan akartuk folytatni, amikor
egy kicsi piros furgon jelent meg a tisztáson. Egy apró em-
ber szállt ki belőle. Komolyan, még nálunk is kisebb volt!
- Ki itt a főnök? - kérdezte.
- Te vagy! - suttogta Emma.
- É n - mondta gyorsan Danny bá' -, én!
- Ő - mondtuk.
- Bennie vagyok, a táborfőnök. Örvendek - nyújtotta
a kezét az apró ember Danny bá' felé.
- Danny bá'.
A táborfőnökből kitört a nevetés.
- Hát akkor én ezek szerint Bennie dá' vagyok! - Meg-
fordult. - Felállítottátok a sát... Huj, az anyját! - kiáltott fel
meglepetten. - Flova tűnt az almafa?
Mi is igyekeztünk csodálkozó arcot vágni. Nem jutott
jobb az eszünkbe. Sep még mondta is: „Hűj, az anyját!"
- Az almafa az... bement a sátorba - mondta halkan
Danny bá'.
- Jó vicc! - felelte Bennie. De nem nevetett. - Annak a fá-
nak fényre van szüksége!
Danny bá' köhécselni kezdett.

29
 - Ezért van tetőcipzár a sátron - mondta.
A táborfőnök a sátorra nézett.
- Most hülyének néztek, vagy mi? - kérdezte.
Danny bá' megrázta a fejét.
- Tom, megmutatod neki?
Tom Danny bára nézett.
- De hát hogy? - kérdezte a szeme.
- Tom, én sem tudom - felelte Danny bá' szeme.
Ekkor Tom felállt. Mindig is büszke voltam rá, mert
a 193-as szorzótáblát is tudja. De most már tényleg csak
úgy dagadtam a büszkeségtől. Ezt hallgassátok:
Tom szép lassan odament a sátorhoz, és megfogott egy
zsinórt. A kezét a feje fölé emelte, és lassan átcsúsztatta
a kötelet a cipzárhúzóka lukján. És addig húzta, amíg
mindkét oldalon egyforma hosszúságú nem lett a kötél.
Visszatartottam a lélegzetem. Mit forgat a fejében, van va-
lami terve? Rashidához fordult, aki rögtön odament hoz-
zá, és megfogta a kötél egyik végét. Láttam, hogy remeg
a keze. Elindultak a sátor hátulja felé. Rashida balról, Tom
jobbról. Nagyon lassan lépegettek, mint egy menyasszony
és egy vőlegény, csak éppen köztük volt a sátor. És ahogy
haladtak, zippp, szépen kicipzározták a tetőt. És mi buk-
kant elő? A vidáman bólogató almafa! Mintha még azt is
mondta volna, hogy „Tadám!".
Csak most vettem levegőt. Pont jókor/mert a követke-
ző pillanatban megfulladtam volna. Nem tapsolhattunk
persze, hiszen úgy kellett tennünk, mintha mi sem lenne
természetesebb.
- Hűj, az anyját! - kiáltott fel ámulattal Bennie. Szeren-
csére visszatért a jóked ve. - Ti aztán szép pár vagytok! - És
nevetve az autójához ment.
- J ó voltál, Tom! - suttogta Danny bá'.

30
 Bennie egy nagy, ezüstszínű tállal tért vissza. Volt rajta
fedő, de így is látszott, hogy gőzölög. Aztán hozott még
egy tálat, és aztán még egyet és még egyet!
- Hölgyeim és uraim! - kezdte. - Mindenkinek jó ét-
vágyat! - És mint egy bűvész, úgy vette le a fedőt a tálak
tetejéről.
Még integetni is elfelejtettünk neki, annyira kíváncsiak
voltunk, mi van a tálakban. Megnéztük.
Sokáig csönd volt.
- Szerintem ez krumplipüré - mutatott Danny bá' a leg-
nagyobb tálra.
- De mintha karfiolszaga lenne - tette hozzá bizonyta-
lanul Anna.
 - Nem, mert EZ a karfiol - mutattam egy másik tálra,
amiben barnás cafatok és fehér trutyi gőzölgött.
- Az nem a puding? - kérdezte Winston.
- Lehet, hogy karfiolpuding - találgattam.
- Szerintem az összes puding - szólalt meg Lisa, és olyan
arcot vágott, mintha Bökné bibircsókja lenne a szájában.
- De hát mindegyik más színű. Azt hiszem, a szín alap-
ján ki lehet találni, mi van benne. - Danny bá' beleszagolt
egy másik tálba. Rémülten hőkölt hátra. - Biztos valami-
valami új recept.
Tudom, hogy nem szabad finnyáskodni. De komolyan
mondom, hogy soha életemben nem láttam még ennél
gusztustalanabbat. Négy tál nyálkás puding, amiben bar-
na izék úszkálnak.
- Hát, akkor én azt mondom - szedte össze a bátorságát
Danny bá' -, hogy lássunk neki!
Senki sem mozdult, kivéve Fredet. Egy nagy adag zöld
színű trutyit szedett a merőkanállal a tányérjára. Aztán ra-
kott hozzá világosfehéret és sötétfehéret is. Végül rádobott
néhány barna izét, és enni kezdett.
Csöndben néztük.
Hamm, hamm, hamm... Fel sem pillantott. Teljesen ki-
ürítette a tányérját. Nem semmi! Csak ezután nézett ránk.
- Na, mi van? - kérdezte.
Felnevettünk, de azért nem hangzottünk nagyon vi-
dámnak.
- Gyerünk, srácok, szedjetek! - szólalt meg Danny bá'.
- Oké, te kezded - jelentette ki Lena.
- Én sajnos nem ehetek veletek. Pudingvegetáriánus
vagyok - rázta meg a fejét Danny bá'.
- Ja, egyébként én is! - vágta rá Lena.

32
 Hirtelen mindannyian rájöttünk, hogy valójában mi is
pudingvegetáriánusok vagyunk!
- Most meg mit beszeltek hülyeségeket? - kérdezte Fred.
- Te könnyen beszélsz, te már ettél! - mutatott Sep a tá-
lakra. A trutyi már elkezdett hártyásodni.
Danny bá' felsóhajtott.
- Nincs mit tenni. Muszáj lesz...
- Oké, én ketchuppal és majonézzel kérem! - rikkantott
Lena.
 Szellemek

Este volt. Ültünk a sátorban az almafa körül.

- Van egy jó ötletem - mondta Danny bá'. - Felvesszük
a pizsamánkat. És aztán elalvás előtt elmondok egy jó kis
kísértethistóriát.
Jaj, ne már! Mindig ez van. Ez életem legjobb napja, és
rögtön történnie kell valaminek... ugyanis nincs nálam
pizsama. Otthon csak alsónadrágban alszom, és azt hittem,
itt is majd rögtön bebújok a hálózsákomba.
Micsináljak, micsináljak... Odamásztam a matracomhoz,
és kicipzároztam a táskám.
- Sep... - suttogtam közben - nekem nincs pizsamám.
Sep bólintott. Ami azt jelentette: „Értem." Hát ezért
ő a legjobb barátom. Mert ilyenkor nem kérdez vissza
hangosan: NINCS PIZSAMÁD?! Egy kicsit gondolkodott.
- Nekem van hat - suttogta válaszul -, szóval egyet tu-
dok adni. - És a kezembe nyomott egy zöld pizsamát.
Bólintottam. Ami azt jelentette: „Sepikém, Sepikém, kö-
szönöm! Te vagy a legjobb barátom! Már korábban is az
voltál, de most aztán tényleg. És tényleg köszi!"
Egyszer csak Hasna a földre rogyott. A kezét a hasára
szorította, és elég furcsa hangokat adott ki. Először azt hit-
tem, hogy szörnyűséges gyomorgörcse támadt, de aztán
Lisa is a földre rogyott a kezét a hasára szorítva.
Röhögőgörcsöt kaptak. És hogy min nevettek? Hát
Danny bá' pizsamáján! Ugyanis Pókember-pizsamája volt!
Úgy értem, nem pókemberes, nem olyan, amin sok kicsi
Pókember van. Hanem egy igazi Pókember-jelmez, csak

34
persze a maszk nélkül. Egymás után rogytunk a földre. Én
tartottam ki a legtovább. Próbáltam máshova nézni, nyu-
godtan lélegezni, rossz dolgokra gondolni, belecsíptem
a lábamba, hogy már tényleg fájt... De sajnos egy pillanatra
én is megláttam Danny bát, és lerogytam a matracomra
a nevetéstől.
- De hát mi van? - kérdezte újra és újra Danny bá'. Csak
állt ott, kissé széttárt karokkal. - Most mi olyan vicces?

Körülbelül egy és háromnegyed órával később már kifo-

gyott belőlünk a nevetés.
- Nagyon kúl a pizsamád, Danny bá'! - mondtuk neki.
- Köszi - felelte. - Anyukámtól kaptam.
Gyorsan felvettem Sep pizsamáját, és beültem a körbe
a többiek közé.
- Hú, Rashida, de gyönyörű a pizsid! - kiáltott fel Anna.
És tényleg. Rashida olyan szép volt, mintha az esküvő-
jére készülne.
Winstonon csak egy bokszernadrág volt. De pizsamának
számított, mert rá volt írva, hogy „Zzz zzz zzz".
- Zzz zzz zzz - olvasta Sammy.
Nem tudtam eldönteni, hogy most is összekeverte-e
a betűket.
Szorosan egymás mellé ültünk, és Danny bá' belekez-
dett a kísértethistóriába.
- Egyszer egy fiú az anyukájával és az apukájával el-
indult kempingezni Franciaországba. Autóval nagyon so-
káig tart az út, így hát az éjszaka közepén érkeztek meg
a kempingbe.
Még közelebb húzódtam Sephez. Már ekkor nagyon fél-
tem, elhihetitek!
- Tanbá', nem is látlak már! - szólalt meg Bart.

35
 Egyre sötétebb lett. Danny bá' fogott egy zseblámpát, és
megvilágította vele az arcát. Most már ő is egy szellemre
hasonlított. Egy Pókember-jelmezes szellemre.
- És aztán? - kérdezte Sammy.
Danny bá' tovább mesélt.
- A tábor sorompóját már lezárták, de volt ott egy csengő.
Amikor az apa megnyomta a gombot, szörnyűséges sikoly
hasított az éjszaka csendjébe. „Ez volt a... a csengő?" - mo-
tyogta a fiú rémülten.
Hirtelen egy lány jelent meg a sorompónál. Nem is lát-
ták közeledni. Sápadt, szinte falfehér arca és hatalmas, kék
szeme volt. Furcsamód csak a fiúval fogott kezet: „Isten
hozott az UTOLSÓ ÉJSZAKA kempingben!" - mondta.
A keze hideg volt, mint a jég.
- Tanbá' - szólalt meg Lena cérnavékony hangon -, egy
kicsit uncsi a mese.
A többiek is mind azt mondták, hogy unalmas. Ezek sze-
rint egyedül én találtam félelmetesnek.
- Szerintem is - mondtam gyorsan.
A kezem hidegebb volt, mint azé a lányé, annyira féltem!
- Tényleg unalmas - mondta ekkor Danny bá'. - Mind-
járt elalszom a saját történetemtől.
- Nem tudsz inkább kísértetes vicceket? - kérdezte Sep.
- Több százat - felelte Danny bá'.
Felakasztott az almafa egyik ágára egy lámpást, ami szé-
pen bevilágította az egész sátrat, és elmondott egy szelle-
mes viccet.
- Két szellem repül a város felett. Azt mondja az egyik:
„Hé, te, leesett a zsebkendőd!" Azt feleli erre a másik:
„Nem, csak kiengedtem a kisfiamat egy kicsit röpülni!"
Aztán egyre kevésbé fáztam, és elkezdett lassabban ver-
ni a szívem.

36
 Katasztrófa (1. rész)

Az éjszaka közepén valami őrült elkezdte fűrészelni az

almafát.
Nem, csak vicceltem. De valaki nagyon horkolt. Biztos
Fred. Atyaég, így nem lehet aludni! Vagy Danny bá' lehet
az? Esetleg Rashida? O halkan beszél, de nagyon hangosan
tud büfögni. Lehet, hogy horkolni is?
Aztán csend lett. Vagyis...
Csak annyit hallottam, hogy „Grrh."
Ez valami állatka? - hegyeztem a fülem.
- Grrh.
Közelebb mentem Sephez.
- Sep? - suttogtam.
- Igen?
Yes, ébren volt! Akkor csinálhatunk valami vicceset!
- Te is a horkolástól ébredtél fel? - kérdeztem.
- Nem, én még el sem aludtam.
Koromsötét volt, így nem láttam az arcát. De a hangja
nagyon komolynak tűnt.
- Grrh.
Mintha Sep lenyelt volna egy kisebb követ.
- Mit csinálsz? - kérdeztem halkan.
- Tobias, tudsz titkot tartani? - suttogta.
- Nem, felébresztem a többieket, és azonnal elmondom
nekik - feleltem.
Csönd volt.
- Vicceltem - mondtam gyorsan -, persze hogy tudok.
- Éjjel a pingvinek - suttogta.

38
 Vártam.
- Nem is nevetsz? - kérdezte egy idő után.
Ja, hogy ez egy vicc! Gyorsan elnevettem magam.
- Nem tehetek róla - mondta.
Ekkor már végképp nem értettem semmit. Lehet, hogy lá-
zas? Hallottam valahol, hogy létezik valami táborbetegség.
- Sep, mi van? - kérdeztem valamivel hangosabban. -
Mi van a pingvinekkel?
Erre elmondta még egyszer. Először rosszul hallottam:
- Éjjel bepisilek.
Eltartott egy darabig, míg megértettem. Halkan felnyög-
tem. Hát ez katasztrófa!
- Ezért maradtam ébren - mondta Sep.
Rögtön felültem.
- Figyelj, mindjárt kitalálunk valamit! - mondtam.
Sep hallgatott. Jaj, bárcsak olyan agyam lenne, mint
Tómnak!
- Tudom már! Ráteszünk egy lufit a kukidra, és akkor
abba megy a pisi.
Nem rossz ötlet, ugye? De mint kiderült, Sep otthon már
kipróbálta.
- Nagyon fájt, amikor felhúztam, és amúgy is kifolyt
belőle - magyarázta letörten.
Kár. Tovább törtem a fejem.
- Grrh.
- Mi ez a hang?
- Ki van száradva a szám. Alig bírok nyelni. Tegnap óta
nem ittam semmit - magyarázta Sep.
Nagyon megijedtem.
- De Sep, akkor meg fogsz halni!
- Csak hét nap után, szóval a tábor végéig ki lehet bírni.
- Biztos vagy benne?

39
 Nekem is kezdett kiszáradni a szám.
- Hát, majdnem.
- Sep - mondtam ijedten -, meg kell kérdeznünk Tomot,
mennyi ideig marad életben az ember víz nélkül!
Sep nem mondott semmit. Ebből arra következtettem,
hogy bóliirtott.
Megfordultam, és megráztam Tom vállát.
- Tom, mennyi ideig élhet az ember víz nélkül? - sut-
togtam neki.
- Három napig folyadék, tizennégy napig étel és hét per-
cig levegő nélkül - vágta rá rögtön.
- Köszi.
Megvártam, amíg Tom újra egyenletesen nem kezdett
lélegezni.
Három napig víz nélkül... Az nem lesz elég a tábor vé-
géig-
- Sep, ne mondjuk el Danny bának? - kérdeztem.
- Annyira szégyellem magam.
- Miért? - suttogta Tom. Segítség, Tom ébren van!
- Hát mert bepisilek éjjel! - felelte Sep.
- Talán össze lehetne rakni neked valami szerkezetet -
suttogta Tom.
Sep felnevetett.
- Olyan vagy, mint Tom.
- Izé, Sep... - kezdtem. - Ezt Tom mondta.
Nem sokkal később hárman ültünk Sep matracán.
Tom elemlámpát és füzetet tartott a kezében.
- Nézzétek! - mondta, és néhány vonalat rajzolt. - Ma-
radt egy csomó sátorrúd. Ezeket a rudakat egymásba illeszt-
jük úgy, hogy egy lejtőt képezzenek. Felfogjuk a pisidet, és
elvezetjük. Ki a sátorból. Úgy működne, mint egy csatorna,
érted?

40
 - Grrh - bólintott Sep.
A rajzra pillantottam. Nagyon klasszul nézett ki. De
azért volt egy kérdésem.
- És hogy rakjuk rá a csövet Sepre?
- Hát igen - felelte Tom -, ez a tervem gyenge pontja.
- És ha megfordulok álmomban? - kérdezte Sep.
Tom bólogatott.
 - Ez a tervem másik gyenge pontja.
Tudom, hogy két gyenge pont az nem is olyan sok. Ám
ezzel most nem sokra megyünk.
- Gondolkodom még - Tom visszabújt a hálózsákjába,
és lefeküdt a matracára.
Én is szívesen gondolkodtam volna tovább. Dögfáradt
voltam. De nem hagyhatom cserben Sepet. Hirtelen eszem-
be jutott Liselotte. Bárcsak Sepnek is olyan hólyagja lenne,
mint egy elefántnak! Akkor elég lenne naponta egyszer
pisilne.
Meséltem Sepnek Liselottéról.
- A mázlista! - mondta Sep irigykedve.
- Hát igen, de neked legalább rendes fiúneved van.
- Inkább lenne elefánthólyagom - sóhajtott Sep.
 Katasztrófa (2. rész)

Ekkor újabb ötletem támadt.

- És ha felvennéd az összes pizsamád? Öt pizsi már csak
felfogja a pisit!
Sep nem mondott semmit.
- Vagy nem? - kérdeztem.
Bólintott. Legalábbis azt hittem.
- Hát ezzel megvolnánk - mondtam, és megfogtam
a hálózsákomat.
- A gyenge pont az, hogy akkor holnapra nem lenne
száraz pizsamám. Mert mindegyik pisis lesz - magyarázta
Sep.
- Mit csináltok? - kérdezte valaki.
Mivel az illető suttogott, nem lehetett felismerni a hangját.
- Sepnek hideg a lába - feleltem gyorsan. - Úgyhogy
felvesz még egy pár nadrágot.
- Brrr - mondta Sep.
A suttogó elkezdett nevetni. És én rögtön tudtam, ki az:
a mi Pókemberünk.
Danny bá' felkattintotta az almafára akasztott lámpát,
és leült hozzánk.
- Szóval hideg a lábad?
Sep mélyen sóhajtott.
- Tanár bá' - mondta halkan. - Éjjel bepisilek.
- Mi van a pingvinekkel? - kérdezte Danny bá'.
- Neeem, azt mondta, hogy éjjel bepisil - suttogtam.
- Jaaa! - felelte Danny bá' olyan hangon, mintha csak
azt mondta volna: ennyi? - Mindjárt kitalálunk valamit.

43
 Ugye, hogy mindenki ilyen tanárról álmodik?
- É s nincs pelenkád? Az anyukámon mindig van pelenka.
- Az anyukádon? - kérdeztük egyszerre.
Danny bá' bólintott.
- Ha nagyon nevet, mindig bepisil.
- És nem is szégyelli magát? - kérdezte Sep.
Danny bá' meglepetten nézett rá.
- Dehogyis. Mindig van rajta pelenka.
- Még éjszaka is? - érdeklődtem.
- Éjszaka csak nem nevet - mondta Sep.
Danny bá' bólintott.
- így van. A bátyámnak is van, csak neki XL-es.
- A bátyádnak? - kérdeztük egyszerre.
Danny bá' bátyja rendőr, és 220-szal is tud menni az
autópályán!
- A rendőrségnél mobilvécének hívják - magyarázta
Danny bá'. - Akkor használják, amikor például követnek
valakit. És az néha nagyon sokáig tart. Hogy nézne ki, ha
közben megállnának pisilni? Ilyenkor jól jön a mobil vécé.
Nálam is mindig van egy-kettő. Sosem lehet tudni. A se-
regben a katonák is használják.
Elgondolkodtunk.
- Grrh - mondta Sep.
- Szomjas - magyaráztam.
- Bárcsak nekem is lenne mobilvécém! - suttogta Sep.
- Az enyémet sajnos nem tudom kölcsönadni - szólalt
meg Danny bá' -, mert én már telepisiltem.
Láttam rajta, hogy csak viccel. De Sep persze nem vet-
te észre, hiszen már régóta csak szökőkutak és vízesések
jártak a fejében. Danny bá' felállt, és egy lapos kartondo-
bozzal tért vissza. Lehetett volna benne akár keksz is. De
Danny bá' egy mobilvécét vett ki belőle.

44
 - A seregben zöldet használnak. De ez a rendőrségtől
van, ott fehér.
Sep rögtön felhúzta.
Olyan volt, mint egy rövidnadrág, csak éppen műanyag-
ból. Hasonlított a pelenkára is, de természetesen nem az
volt. Egy kicsit még irigyeltem is Sepet, de közben persze
örültem, hogy megint boldog.
Aztán Danny bá' egy üveg vizet is hozott. Sep úgy né-
zett rá, mint kutya a kolbászra.
- De óvatosan idd! - figyelmeztette Danny bá'.
Sep a szájához emelte az üveget.
Glugy, glugy, glugy...
 - Mennyit bír ez a mobilvécé? - kérdeztem egy idő után
aggodalmasan.
Glugy, glugy, glugy... Sep csak ivott és ivott.
- A bátyám XL-eset hord. Úgyhogy abba bőven mehet.
Eszembe jutott a hét perc, amit Tom mondott.
- Vegyél levegőt, Sep!
Sep bólintott, és tovább ivott. Csak akkor hagyta abba,
amikor az üveg már teljesen, de tényleg teljesen üres volt.
Akkor olyan nagyot böfögött, hogy Rashida is meg-
irigyelte volna.
Egyszer csak almák potyogtak a hátamra! Pötty, pötty,
pötty. Egyre több. Legalábbis álmomban. A valóságban
Sep dörömbölt a hátamon.
- Tobias, kelj fel!
Kinyitottam a szemem. Hú, milyen világos volt a sátor-
ban! És milyen meleg! Hallottam, hogy a többiek odakinn
nevetnek. Danny bá' biztos reggeli vicceket mesél. Sep ki-
bújt a hálózsákjából.
Elégedetten nézegette a mobilvécéjét.
- Tökéletesen működik. Kár, hogy nem maradhat raj-
tam, ezt bűn eldobni.
Megint nevetést hallottunk kintről.
- Gyere, öltözzünk át, és menjünk ki! - mondtam.

A többiek a nagy asztalnál ültek. Mindenkit sárga ragacs

borított: mintha felrobbant volna egy hatalmas puding-
bomba.
- De hát mi történt? - kérdeztem.
Csodálkozva néztek körül.
- Hogyhogy mi történt? - kérdezett vissza Lisa.
Felnéztem az égre. Talán egy hatalmas madár repkedett
a levegőben? És pont ide, a B szektorba pottyantott egy
óriási, sárga madárkakát?
- Kenyér helyett krémest kaptunk reggelire - szólalt
meg Lena. - A tiétek ott van a dobozban.
Húúúú... krémes! A kedvenc reggelim! Egy perc múlva
már Sepet és engem is beborított a sárga trutyi.

47
 Liekére néztem. A kezében egy szelet fehér kenyeret tar-
tott, amiből csak egy kis falat hiányzott. Talán ő harapta
ki, de az is lehet, hogy egy légy. Olyan kicsi volt! Szegény,
nem ehet krémest!
- Lieke, amúgy miért kell átugranod egy osztályt? - ér-
deklődött Manón.
- Unatkoztam a saját osztályomban - felelt Lieke. - Mert
kivételesen tehetséges vagyok.
- Ne félj, Danny bánál még ez sem baj! - mondta Lisa. -
Sammy is diszlexiás, és most már észre sem vesszük.
Ugye, Sam?
- Csak ha olvasok - bólintott Sammy.
Mázlim van, hogy nekem nem kell egy osztályt sem át-
ugranom. Én suli végéig Danny bá' osztályába akarok jár-
ni. És még azután is. Egészen addig, amíg fel nem növök.
- És azért nem ehetsz cukrot, mert kivételesen tehetsé-
ges vagy? - kérdeztem.
Lieke megrázta a fejét.
- Nyugtalanná válok, ha cukrot eszem.
- Mi? - csodálkozott Sep. - Csak ezért? És ezt az orvos
mondja?
- Nem, hanem az anyukám - felelte Lieke.
- Lena egyfolytában nyugtalan, és mégis eszik cukrot -
mondta Manón.
- Nem is vagyok nyugtalan! - ordított Lena dühösen. -
Te vagy a nyugtalan!
- És a nyugodt cukroktól is nyugtalanná válsz? - kér-
dezte Danny bá'.
Lieke elgondolkodott.
- Nem is tudom.
- Pedig ez fontos különbség! - magyarázta Danny bá'. -
A krémesben például nyugodt cukrok vannak.

48
 Lieke szinte szerelmesen nézte a krémeseket. Pont, mint
Sep tegnap a vizesflakont.
- És színezék van benne? - kérdezte.
Mindannyian a krémesekre néztünk.
- Á, szerintem nincs - mondta Emma. - Tuti magától
ilyen sárga.
- Aha, szerintem is - Lieke megfogott egy krémest, és
beleharapott. Most már legalább mindannyian ragacsosak
leszünk. - Ha nyugtalanná válok, nem eszem többet.
- Mindenképp szólunk! - nyugtatta meg Hasna.
Nagyon lassan, apró falatokban ette meg Lieke a kré-
mest. Időnként megkérdezte:
- Nyugtalan vagyok?
Ilyenkor mindig megráztuk a fejünket, és ő tovább evett.
Nyami, nézni is jó volt, ahogy lakmározott. Majdnem
olyan jó, mintha én magam ettem volna. Majdnem!
 - Gyerünk, emberek, munkára! - Danny bá' belenézett
a programba. - Ma közösségi szolgálatot kell teljesíte-
nünk. Ez azt jelenti, hogy ki kell dobnotok magatok után
a krémes csomagolását. Aztán jönnek a természet titkai...
- morogta, majd ünnepélyes pillantással felnézett. - Vagyis
minden, amire szükségünk van, az fürdőruha és törülköző.
- Megyünk a strandra! - kiáltott fel Lena.
Lieke az égre mutatott. Gyönyörű kék volt, még egy
medence kékjénél is kékebb.
Danny bá' felnézett.
- Tényleg gyönyörű időnk van.
- Nem, én azért tettem fel a kezein, mert kérdezni aka-
rok valamit - mondta Lieke. - Mikor fogunk dolgozni
a munkafüzetben?
Ja, jé! Tényleg, tegnap már belenéztünk:
Hám/féle fát látsz? Rajzolj le ötöt!
Hányféle levelet látsz? Rajzolj le ötöt!
- Lieke, kezdesz nyugtalan lenni! - szólalt meg Winston.
Sep aggodalmasan bólogatott.
- Lehet, hogy egy ideig nem kéne megszólalnod.
- Ma, vacsora előtt dolgozni fogunk a munkafüzetünk-
ben - ígérte meg Danny bá'.

Kábé húsz percig tartott, míg leértünk a partra, szóval

a frissítő sétát is ki tudtuk pipálni.
Útközben az Icipici lencsilányt énekeltük, és Tom szerint
a 38. versszaknál jártuk, amikor...
- Ott a tenger! - kiáltott fel Bram és Wahed. Ők mentek
legelöl.
- Én láttam meg legelsőnek! - szólalt meg Lena.
Megálltunk, és egy darabig csak néztük a tengert.

50
 - Hányféle homokszemet látsz? Rajzolj le ötöt! - mondta
Danny bá'.
Lieke kikerekedett szemmel meredt rá.
- Vicc volt - tettem hozzá gyorsan.
Lieke a partra pillantott, aztán Danny bára, aztán megint
a partra... és a következő pillanatban hangosan felneve-
tett. Sőt, hahotázott. Már senki sem bámulta a tengert, ha-
nem mindannyian csak Liekét.
- Hányféle homokszemet látsz a parton? - ismételte.
Annyira nevetett, hogy elkezdtek potyogni a könnyei.
Éreztük, hogy nagyon fontos pillanatnak lehetünk tanúi:
Lieke életében először megértett egy viccet.
Lehet, hogy a nyugodt cukrok miatt volt. De szerintem
valami mástól. Pontosabban valaki mástól: Danny bától,
aki most már igazán ki-tű-nő tanár!
 (';)
. '"'

.,.
r

) \ .. ..·.
.,, Cl

..
'
,, •.
- ,
.•
.

•,< ....

..,-:r·' . / -,- ,..

,< .•
.,· ·' . . - - #
.' .
.:,/ ..
. ....,,,,,

/ ./
)

'
' .., ,.. .,._,_
7
\

' .
 Fejek

Fürödtünk a tengerben, és küzdöttünk a hullámokkal.

Kijöttünk a vízből. Megint fürödtünk. Küzdöttünk egy-
mással, és megint fürödtünk. Aztán kaptunk egy kis kólát,
hogy jobban értsük, mi a különbség a sós és az édesvíz kö-
zött. Majd Danny bá' betemette Lisát a homokba, annyira,
hogy csak a feje látszott ki. Nagyon vicces volt, úgy tűnt,
mintha a feje elgurult volna a homokban. így hát mindenki
azt akarta, hogy Danny bá' elássa. Hamarosan tizennyolc
fej hevert szanaszét a strandon.
Fred mindenkinek ráléphetett a homokba temetett lá-
bára. Fú, egy dinoszaurusz hozzá képest semmi! Aztán
Danny bá' őt is elásta.
- Figyelem, mindenki mosolyogjon, fotó! - kiáltotta
Danny bá', és katt!, már le is fényképezett. - Be fogom ra-
gasztani a képet az albumba - jelentette ki. - Boknénak
meg azt mondom, hogy a testetek elment úszni.
Lieke ezt annyira viccesnek találta, hogy Danny bának
kijjebb kellett emelnie a homokból, különben megfulladt
volna a röhögéstől.
Tam-da-dam-da m-dam-dam-dam...
Mi lehet ez? Mozdulni is alig bírtam, hiszen nyakig be
voltam ásva a homokba, de amennyire tudtam, balra for-
dítottam a fejem. Ebből már rá is jöttem: a fagyiskocsi kö-
zeledik!
- Ki kér jégkrémet? Tegye fel a kezét! - mondta Danny bá'.
Segítség! Próbáltam kiszabadítani a karom, vonaglottam
és ficánkoltam... De túlságosan mélyre voltam temetve.

53
 - Senki? - csodálkozott Danny bá'. - Hát jó, magamnak
azért veszek egyet. Mindjárt jövök!
- Tanár bá', neee! - üvöltötte Lena feje.
- Segítsééég! - kiabáltunk.
De Danny bá' nem hallotta meg.
- Búáááúú! - bömbölte Sep, miközben próbálta kiszaba-
dítani magát. És sikerült neki!
- Búáááúú! - próbáltam meg én is, de nekem nem segí-
tett a kiabálás. Úgy feküdtem ott, mint egy múmia.
- Sep, segíts! - kiáltottam.
Sep rám, majd a fagyisau tóra nézett. Tam-da-dam-dam-
dam-dam-dam... El fog menni! Sep egy pillanatig tétová-
zott, de aztán odajött hozzám. Kiásta a bal kezem, és elkez-
dett húzni. Csak húzott és húzott, egyre erősebben... Azt
hittem, hogy mindjárt hátraesik a karommal a kezében.
- Búáááúú! - bömböltem, és a következő pillanatban
szabad voltam.
- Segítség! Segítség! - kiabálta tizenhét fej a homokból.
Haboztam. Ha mindenkit egyenként kiszabadítunk,
esélytelenek vagyunk. Most talán még visszatarthatjuk
a fagyiskocsit.
- Tartsd vissza, én addig kiszabadítom őket! - kiáltott
Sep.
Jó ötlet. Integetve és kiabálva rohantam Danny bá' után.
Talán még időben érkezem!
Tam-da-dam-dam... Késő. Mire odaértem Danny bához,
az autó elment.
- Utánafuthatok, tanár bá'? - kérdeztem lihegve.
De Danny bá' csak nevetett. A következő pillanatban
jöttem rá, hogy miért: a kezében egy Magnumokkal teli
szatyrot lóbált!
- Húsz darab! - jelentette ki büszkén.

54
 Közben a többiek is megérkeztek. Úgy néztek ki, mint
a homokszörnyek, csak a fejük volt tiszta.
- Csak vicc volt, mi is kapunk jégkrémet! - mondtam.
- Tudtam! - felelte Lena.
Lieke olyan arcot vágott, hogy azt hittem, nevetni fog,
de aztán aggódva azt kérdezte:
- A Magnumban nyugodt cukrok vannak?
- Naná! - felelte Danny bá', és szétosztotta köztünk
a jégkrémeket.
Hűűha! Még sosem ettem Magnumot, de ezt persze
nem fogom a többiek orrára kötni. Amikor leszedtem az
enyémről a papírt, Frednek már csak a pálcika volt a kezé-
ben. A hülye pávián, az egészet benyomta!
- Hip-hip... - kezdte Danny bá'.
- ...hurrá! - kiabáltunk. Sajnos Fred is, Magnummal teli
szájjal.
De én gyorsan másfele néztem. A buszon már meg-
tanultam a leckét. Ugye, milyen hasznos ez az erdei iskola?
- Hé - szólalt meg Danny bá' -, mindenki kapott?
Még maradt egy Magnum a szatyorban.
- Én még nem! - mondta Fred, de elfelejtette eldobni az
előző pálcikáját.
- Hogy lehetséges ez? - kérdezte Danny bá'. - Egy jég-
krémmel több van.
- Vagy egy személlyel kevesebb - mormolta Tom.
Danny bá' bólintott.
- Pontosan! De ki nincs itt?
Végignéztünk magunkon. De hát mindenki itt van!
- Emma! - kiáltott fel Anna. - Emma még mindig ott
fekszik!
Visszarohantunk a helyünkre. De ott már mások hever-
tek. Emma sehol sem volt, és a törülközőjét is ellopták.

55
 - De hát nem is itt voltunk! - szólalt meg Lisa.
Tényleg, az is lehet. Mindannyian navigáTOMra néz-
tünk, de ő kétségbeesetten tárta szét a karját.
- Utcákkal, utakkal, ösvényekkel megy csak - mondta.
- Szétszóródni! - Danny bá' elsápadt aggodalmában.
Már épp el akartam futni, amikor Wahed felkiáltott.
- Ott! Ott ültünk le! Annál a táblánál, a T betűnél!
- Ezt mondtam! - szólalt meg Lena.
Odarohantunk, és tényleg. Ott feküdt Emma feje: a szem-
üvege félre volt csúszva. És folytak a könnyei. Nem szólalt
meg. Még soha senkit nem sajnáltam ennyire. Hasna is
azonnal sírva fakadt.
Danny bá', Lisa, Sep és én gyorsan elkezdtünk ásni.
Emma még mindig nem mondott semmit.
- Gyere - mondta Danny bá' -, gyere, gyere, gyere! - És
kihúzta a gödörből.
Karim felvette Emma szemüvegét, és tisztára törölte az
úszónadrágján. Olyan óvatosan, mintha egy beteg állatka
lenne.
Leültünk a homokba, szorosan egymás mellé. Emma
ülhetett Danny bá' mellett, aki kivette az utolsó darab
Magnumot a szatyorból. De a jégkrém úgy nézett ki, mint
egy kipukkadt lufi.
- Jaj ne, elolvadt a melegben! - mondta Danny bá'.
- Nem baj - szólalt meg Emma -, úgyis olyan hideg volt
a föld alatt.
Danny bá' kis kortyokban itatta meg vele a jégkrémet,
mi meg néztük.
- Finom? - kérdeztük időnként.
És ilyenkor Emma bólintott. Micsoda szerencse, hogy
megtaláltuk!

56
 Fák

Danny bá' ma kakaós csigát szerzett reggelire. Nyami, hár-

mat megettem belőle!
- Ma is megyünk a strandra? - kérdezte Anna.
Danny bá' megrázta a fejét. Elővette a programot, és el-
kezdte olvasni:
- Harmadik nap.
- Ez már a harmadik nap? - kérdezte felháborodottan
Lena. - Utálom az egész tábort, amiért ilyen gyorsan el-
repül!
- Ma kincsvadászat lesz a fő program - olvasta fel a lap-
járól Danny bá'.
Hú, kincsvadászat, még akár jó is lehet, ha nincsenek
benne...
- Feladatok: Keresd meg a... - kezdte Danny bá'.
De vannak.
- Tanár bá' - kérdeztem -, akkor ezek a feladatok vi-
szont biztos nem...
- Tanulságosak? De - felelte -, itt az áll.
Felsóhajtottam. Agyő strand, tenger, tégy boldoggá más
gyerekeket! A 3. a ma fákat fog számolni.
- Annyira szeretnék strandra menni! - sóhajtott fel Sep.
Danny bá' széttárta a karját.
- Végül is ez egy erdei iskola.
- De tegnap már megcsináltuk a kincsvadászatot, nem,
hiszen megkerestük Emma fejét? - vetette fel Anna.
Milyen igaza van!
- Pipa! - kiáltottuk.

57
 Danny bá' nevetett, de nem pipált ki semmit.
- Tanbá', van egy tervem - kezdte Karim. A mutatóujját
a szájára nyomta, és nagyon titokzatos arccal nézett körül.
Majd lopakodni kezdett: görnyedt háttal előrerakta a jobb
lábát, aztán a balt... - Azt fogjuk mondani, hogy megcsi-
náljuk a kincskeresést - suttogta -, és közben titokban el-
megyünk a strandra.
Ez aztán James Bond-os trükk, nem igaz? De Danny bá-
nak nem tetszett.
- Szépen meg kell csinálnunk, ami a programban van.
És egyébként is - tette hozzá -, tényleg nagyon fontos és
tanulságos feladatok vannak benne. - A kezébe vett egy
nagy borítékot, és felállt. - Ebben vannak a kincsvadá-
szathoz szükséges eszközök. Nyilak, rajzszögek, papírok.
Kirakom őket, egy óra múlva itt vagyok - magyarázta, és
már itt sem volt.
Morogva üldögéltünk az asztalnál.
- Erdei iskola, erdei iskola... de hát úszni is meg kell
tanulni! - motyogta Sep.
 - Van egy ötletem! - szólalt meg ekkor Emma. - Kezd-
jük el megcsinálni a feladatokat! Akkor hamarabb kész
leszünk, és mégis elmehetünk a strandra.
- Pont ezt akartam mondani! - kiáltotta Lena.
Úgy örülök, hogy tegnap végül megtaláltuk Emmát!
Olyan jó ötletei vannak!
Ceruzát és munkafüzetet vettünk elő.
1. kérdés: Mi a különbség a fa és a bokor között?
Tómra néztünk.
- A fának törzse van - mondta -, a bokor pedig elágazik
a föld felett.
- Várj, ne ilyen gyorsan! - motyogta Sep.
Hasna megkocogtatta Lieke vállát.
- írd le gyorsan! Tom nem fog várni!
- Nem nekünk kell megcsinálni? - kérdezte Lieke.
- Épp ezt mondom - felelte Hasna -, írd le!
- Kettes kérdés - kezdte Tom.
- Várj, várj! - Lieke úgy kezdett el írni, mint egy őrült.
2. kérdés: Hányféle fát látsz? Keress egy helyet, ahova leül-
hetsz, és rajzolj le ötöt!
Körülnéztem. Tom és Rashida ma reggel kinyitotta a te-
tőcipzárt. így az almafa ott állt előttünk csupaszon.
Leírtam egy egyest a papíromra, és gyorsan lerajzoltam
egy almafát.
- Hármas kérdés - folytatta Tom.
- Hú, ilyen gyorsan? - Lieke csodálkozva nézte Hasna
feladatlapját.
3. kérdés: Nevezz még hét, fán élő állatot!
- Mókus, madár, koala, tigriskígyó, különböző rova-
rok... - T o m gondolkodott. Türelmesen vártunk. Közben
Fred a ceruzájával játszott... Reccs... És kettétörte a ce-
ruzát. Fél kézzel!

59
 - Ja, tényleg, a pávián is! - kiáltottam.
Tom bólintott.
- Különböző majomfajták. Négyes kérdés.
4. kérdés: Sorolj fel három olyan dalt, amiben fa szerepel!
- Hull a szilva áfáról - mondta Emma.
- Meg az a... tudjátok, nem alma, hanem... - dobolt Ka-
ri m az asztalon -, hanem körte! Körtefa, körtefa.
Ez már kettő, már csak egy kell...
- Cifa Pralotal - rikkantotta Sammy.
Szuper. Következő kérdés.
- De hát az cifra! - vágott közbe Lieke. - Cifra palotai
Lena felsóhajtott.
- Nem kéne átugranod még egy osztályt?
- Szegénykém - Hasna már épp át akarta volna ölelni,
de Lieke elkezdett hangosan nevetni.
- Nem kéne átugranod még egy osztályt? - ismételte
röhögve.
Egy darabig még néztük, aztán továbbmentünk.
5. kérdés: El tudod őket énekelni?
Elgondolkodtam. Igen, írtam le.
- Hatodik kérdés - folytatta Tom.
6. kérdés: Keressetek egy tisztást, és játsszátok el az Erdő
mellett nem jó lakni című dalt!
Ajaj, most mi legyen?
- Hé, pszt! - suttogta Lieke. - Pipa?
Felnevettünk. Közben Karim alaposan körülkémlelt,
még az asztal alá is bekukkantott. Aztán ezt a feladatot is
kipipáltuk, és dolgoztunk tovább. Nagyon jól ment, egy
óra múlva mindennel készen voltunk.
Már csak meg kell várni Danny bát, aztán futólépésben
végigmegyünk a nyilak mentén, és aztán... 3. a, tengerre!

60
 Kincsvadászat

Fél óra múlva Danny bá' még nem volt sehol. A többiek
elkezdtek focizni megjátszani.
Én voltam az egyetlen, aki még mindig az asztalnál ült.
Annyira aggódtam, hogy fájt a hasam. Úgy éreztem, hogy
a kakaós csigák ágyúgolyóvá változtak a gyomromban.
Biztos ráesett egy fa Danny bára. Nem lehet másként. Meg
akartam keresni, de egyedül nem mertem bemenni az er-
dőbe.
El kell mondanom valamit. Emlékeztek még a tegnapi
játékra? Úgy értem, az elásósra. Az a helyzet, hogy nekem
az apukám is el van temetve, csak neki a feje is. Már több
mint két éve van így, de az anyukám még most is nagyon
fáradt emiatt. Ezért magamban néha úgy szoktam tenni,
mintha Danny bá' lenne az apukám. És most ő is meghalt.
Mindig ugyanaz történik.
De talán még nem halt meg teljesen, jutott eszembe hir-
telen. Mit csinálok én itt, azonnal meg kell találnom! Be-
rohanok az erdőbe, és elkezdem kiáltozni a nevét. És ha
annyira gyenge, hogy nem tud válaszolni?
Ezzel még ráérek foglalkozni, gondoltam. Felugrottam.
- Megkeresem Danny bát!
- Ne menj el, Tobias! - kérte Lisa. - Még a végén te is
eltévedsz, és akkor még tovább kell várnunk.
Igaza volt, így inkább úgy teltem, mintha meg sem hal-
lottam volna.
Végigrohantam a lakóautók mellett, egészen a sorom-
póig. Már messziről megláttam rajta egy nagy fehér nyilat:

61
balra, az erdő felé mutatott. Egyre lassabban lépkedtem.
Úristen, milyen csend van itt...
- Tanár bá'? - kérdeztem halkan.
Megláttam a következő nyilat. Egyenesen tovább, még
beljebb az erdőbe.
Hám/féle fát látsz?
Olyan csönd volt, hogy hallottam a saját lihegésem.
- Tanár bá'! - szólaltam meg Rashida cincogó hangján.
Csakhogy így senki sem fog meghallani.
Következő nyíl: egyenesen tovább. Minden erőmmel
arra koncentráltam, hogy ne gondoljak arra a kísértethis-
tóriára. Fehér nyíl: balra. Nem, nem szabad arra a lányra
gondolni, akinek hatalmas kék szeme és jéghideg keze volt.
- Tanár bá'! - kiáltottam.
Csönd. Folyton azt hittem, hogy jön valaki mögöttem,
pedig csak a saját lépteimet hallottam. Annyira féltem!
Ráadásul nagyon, de nagyon kellett pisilnem. De tudtam,
hogy nem szabad. Mert mi van, ha erre jön egy tigriskígyó,
meglátja a csupasz micsodámat, és a gyerekének hiszi?
Már láttam magam előtt, ahogy dühösen kiabálni kezd:
„Azonnal gyere haza!" Aztán megfog, és magával cipel
a kígyólyukba, és ott...
Elkezdtem rohanni.
- Tanár báááá!
Bárcsak lenne mobilvécém vagy elefánthólyagom.
- Tobias, várj, én vagyok az!
Elkezdtem reszketni a boldogságtól, de az ijedtségtől is,
mert Danny bának szokatlanul vékony hangja volt. Biztos
beszorult valahova!
- Áááááá! - kiabáltam, mert egy tigriskígyó ráugrott
a vállamra. Legalábbis azt hittem. De kiderült, hogy Sep
keze volt az.

62
 \

/
 - Úristen, de gyorsan futottál! - lihegte.
- Gyere gyorsan - hadartam -, Danny bá' itt fekszik va-
lahol! Beszorult. Ráesett egy fa.
- Hohohohoho... - Sep most inkább bagolynak tűnt,
mint a legjobb barátomnak. - Honnan tudod?
- A maradék erejével még engem hívott - és utánoztam
a hangját: - To...bi...as.
Sep elgondolkodott.
- És aztán azt mondta: „Várj, én vagyok az!" Ugye?
Bólintottam.
- De hát az én voltam! - jelentette ki Sep.
Próbáltam visszaemlékezni.
-Akkor...
- Gyere - vágott közbe Sep -, kövessük a nyilakat, és
akkor biztos megtaláljuk!
Seppel már nem is féltem. Nem mintha előtte féltem vol-
na, dehogy. Inkább csak szokatlan volt a helyzet.
Rohantunk nyíltól nyílig. Danny bá' jó kis kacskaringós
útvonalat talált ki.
- Tanár bá'! - kiabáltuk felváltva.
- Te látod a következőt? - lihegte Sep egy idő után.
Néztem mindenfelé, még felfelé is... semmi.
Nagyon ideges lettem.
- Akkor biztos itt fekszik valahol egy fa alatt - suttog-
tam.
Továbbmentünk. Közben hegyeztem a fülem. Mintha
nyögést hallottam volna. Vagy hörgést?
- IGEN! OTT VAN! ÉN LÁTTAM MEG ELŐSZÖR!
Lena volt az, a két lábon járó hangszóró!
- Erre! - kiáltotta Sep.
Öt perc múlva már mindenki ott volt. Elmondtam, hogy
Danny bá' egy fa alatt fekszik.

64
 - Szét kell szóródnunk! - szólalt meg Anna rémülten.
- Majd ha fagy! - mondta Lena felháborodottan. - Én
ugyan nem fogok szétszóródni!
- Hozok segítséget! - mondta Bram.
- Gondolkodnunk kell! - jelentette ki Tom.
Igyekeztünk türelmesen várni.
- Hol lenne a leglogikusabb a következő nyíl? - motyog-
ta. - Hiszen volt valamiféle rendszer az eddigi útvonalban.
Bólintottunk.
Pár perc múlva Tom már biztos volt a dolgában.
- Erre.
Áhítattal követtük. És ott... ott feküdt Danny bá', a há-
tán.
Amikor megláttam, két dologban lettem biztos:
1. a tegnap esti horkoló személyében,
2. abban, hogy Danny bá' nem halt meg.
- Tanár bá'! - ordított Lena.
Danny bá' felpattant. Csodálkozva nézett körül.
- J a , sziasztok! - motyogta. - Épp lefeküdtem, hogy át-
gondoljam, hova rakjam a következő nyilat.
Felnevettünk.
- Én nagyon megijedtem - szólalt meg Ben.
Lena rám mutatott.
- Tobias miatt volt! Azt mondta, hogy egy fa alatt fek-
szel!
Mindenki dühödten nézett rám. Segítség!
- De hát nem így volt? - kérdezte Danny bá' csodálkoz-
va. - Hát nem egy fa alatt feküdtem?
Huhh...
Gyorsan én is csodálkozó arcot vágtam.
- Igen, és akkor mi van?
- De te úgy értetted... - kezdte Lena.

65
 - Tudok egy faviccet - szakította félbe Danny bá'. - Mi
a többes száma annak, hogy fasírt?
Yes: faviccek! Letelepedtünk.
- Fák sírtak! - mondta Danny bá'.
És még rengeteg faviccet tudott, főleg a medvéről és
a nyuszikáról. Amikor a tizediknél tartott, Lieke még min-
dig az elsőn nevetett.
El is felejtettünk strandra menni! És még egy dologban
lettem biztos: Hogy hatalmas pipát tehetünk a kincsvadá-
szathoz !
 CsodaVíziVilág

- Ma múzeumba megyünk, hogy tengeri állatokat néz-

zünk - mondta Danny bá' a reggelinél.
Manón feltette a kezét.
- De nekem nem kell mennem, mert én vegetáriánus
vagyok.
- Sammy meg diszlexiás, mégis jön velünk, nem? - kér-
dezte Hasna.
- Ja, Lieke meg kivételesen tehetséges, és ő is - mond-
tam.
- Mindenki jön! - állt fel Danny bá'. - Nagyon izgalmas
és tanulságos lesz - tette hozzá gyorsan.

Bérelt biciklikkel mentünk. Útközben megint az icipici len-

csilányt énekeltük, de most sokkal tovább jutottunk, a dal-
ban és amúgy is. Tom szerint a 138. lencsilánynál értünk
a múzeumhoz, ami a part közelében, a homokdűnék kö-
zött volt. Kívülről úgy nézett ki, mint egy uszoda. A be-
járat fölött tábla lógott: CSODAVÍZIVILÁG - A PLANK-
TONTÓL A TENGERI CSILLAGIG (TÁRLATVEZETÉS
KÖTELEZŐ.)
A bejáratnál egy néni várt minket. Néni... akkor már in-
kább lány. Nem lehetett idősebb Danny bánál. Kék egyen-
ruhát viselt, de túl nagy volt rá, a sapkájával együtt. Úgy
tűnt, mintha bármelyik pillanatban elsüllyedhetne benne.
Lehet, hogy ez volt a vicc. Mármint Vízivilág és elsüllyed-
ni, értitek? Szívesen nevettem volna, de nem tudtam, mi-
kor szabad.

67
 - Én vagyok a tárlatvezetőtök - mondta a lány, és mély
levegőt vett. - Nem szabad szaladgálni és kiabálni, az
iivegtárlókhoz kézzel hozzáérni, sem megkocogtatni vagy
megkopogtatni. Nem lehet bevinni enni valót és innivalót.
Nem szabad fotózni, messziről sem.

Az első terem akkora volt, mint az osztályunk, csak éppen

mindenhol üvegdobozok álltak. No nem, nem akváriu-
mok, amikben szép, tarka halak úszkálnak! Nem láttunk
semmi szépet vagy tarkát. A CsodaVíziVilágban ugyanis
nem volt egy csepp víz sem. Csak döglött, kiszáradt cuc-
cok az üvegdobozok alján.
A tárlatvezető nekidőlt a falnak, és elkezdte mondani
a magáét. Lelkesnek tűnt, de annyira azért mégsem. Én
nagyon próbáltam figyelni, de kábé semmit sem értettem.
Nem volt semmi néznivaló a kiszáradt cuccokon és
a tárlatvezetőn kívül. Halálra untuk magunkat, mint a ki-
vételesen tehetségesek. Még Danny bá' is akkorákat ásí-
tott, mint egy krokodil.
- Kérdezhetek valamit? - kérdezte Tom fél órával ké-
sőbb.
A tárlatvezető lány meglepetten pislogni kezdett. Mint-
ha mély álomból ébredt volna.
- Persze, kérdezz! - Egyszerre kedvesebbé vált a hangja.
- Van valami különbség az édesvízi és á tengeri plank-
tonok között? - kérdezte Tom.
A lány Danny bára nézett, de ő épp egy döglött csigát
tanulmányozott.
- Édesem, őszintén szólva fogalmam sincs - felelte
a lány.
- Előfordul - mondta Tom, és bólogattunk.
A tárlatvezető tovább motyogott.

68
 -·-
....

.. -\1\ . --
"· .::-...

D
 - Nekton - szólalt meg Tom egy kis idő után.
- Tessék?
- A nektonról tetszett beszélni. És nem a planktonról,
mert az nem tud aktívan úszni.
A lány úgy nézett Tómra, mintha plankton csöpögött
volna a szeméből.
- Miért, én mit mondtam? - kérdezte.
Tom levegőt vett. Jaj, ne, gondoltam, most elismétli az
egészet!
De a lány hirtelen közbevágott:
- Tudod mit, nem számít! - És nagyon, nagyon mélyet
sóhajtott. Szinte szél támadt a CsodaVíziVilágban. - Már
én sem tudom, mit darálok le! Ez egy nyári munka. Egy
órán át beszélnem kell. Eddig még senki sem figyelt arra,
amit mondtam.
Odalépett Tomhoz, és a fejére tette a sapkáját. Huss, Tom
feje cl is tűnt alatta! A simlédere az álláig ért.
- Nem akarod te vezetni a következő csoportot? - kér-
dezte a lány. - Kapsz érte tizenegy eurót.
- Ööö... nem is tudom, hogy én... - hallatszott Tom
hangja.
- Hát akkor... - A tárlatvezető lekapta Tómról a sapkát,
és elhajította. Mintha frizbi lett volna!
Winston nagyot szökkent, és elkapta. Nem rossz a srác!
- Ügyes! - mondta a lány ámulattal. - Én inkább leme-
gyek a strandra. Tanulmányozom kicsit a tengeri plankto-
nokat. Ti nem jöttök?

A tárlatvezető felült Danny bá' mögé a bicajra. Útközben

elmesélte, mit lehet megnézni a második és a harmadik
teremben, hogy a CsodaVíziVilágot is kipipálhassuk. Most
sem volt sokkal izgalmasabb, mint az előbb a múzeumban.

70
Dc aztán, amikor leértünk a partra...A tárlatvezető ledobta
az egyenruháját, és... berohant a tengerbe.
- Juhúj! - rikkantott Winston.
Mi egy darabig csak álltunk megkövülten a parton.
- Hmm, de fincsi ez a plankton! - kiáltotta a lány.
Aztán mindenki berohant utána a vízbe. Csak Winston,
Danny bá' és én maradtunk kinn.
- Tanár bá, láttad? - kérdezte Winston.
- Ja, nem is figyeltem! - ocsúdott fel Danny bá'.
- Ti nem jöttök végre, gyáva kukacok? - kiáltott ki Lisa
a vízből.
így hát mi is bementünk.
Aztán frizbiztünk a lány sapkájával, és homokvárat épí-
tettünk. Amikor befejeztük, rájöttünk, hogy nem is homok-
várra hasonlít, hanem a sátrunkra. Ezt klasszul megcsinál-
tuk! Végül haza kellett indulnunk.
- Van még kérdés? - kérdezte a tárlatvezető.
Ó nem, mindent értettünk.
Amikor a bringák felé mentünk, a tárlatvezető odajött
hozzám.
- Nagyon jó fej a tanár bácsitok.
Akkorát bólintottam, hogy majd' leesett a fejem, és el-
gurult a homokban. Vicces lett volna, a többiek biztos azt
hitték volna, hogy megint eltemettem magam.
- Foglalt már? - kérdezte a lány.
Csodálkozva néztem rá. Hát persze, hiszen itt vagyunk
neki mi, nem vette még észre?
Megint bólintottam.
- Kár - mondta.
Annyira azért nem, gondoltam.

71
 Nem a sorrend a lényeg!

Épp vígan reggeliztünk, amikor egy piros autó jelent meg

a B szektorban.
- Posta! - szólalt meg Danny bá'.
Ja, tényleg: az anyukák és az apukák küldhettek nekünk
„üdvözlőlapot". És ezek szerint ma jött hozzánk a postás.
Az én anyukám nem küldött képeslapot, ebben biztos
voltam. De kit érdekel? Engem ugyan nem! Micsoda hü-
lyeség az egész! Mi olyan nagy szám egy képeslapban?
Hogy van rajta valami kép, ami úgymond vicces, például
egy bandzsa kacsa szemüvegben? Haha, tényleg nagyon
vicces.
Danny bá' odament az autóhoz, és egy nagy borítékkal
tért vissza. Abban volt az összes posta. A többiek mindjárt
elkezdik mutogatni egymásnak a képeslapjaikat. Az biz-
tos, hogy ezt nem fogom végignézni. Inkább szívok egy kis
friss levegőt. Odamentem a sátorhoz, és amikor senki sem
látott, szépen becsusszantam.
Lefeküdtem a matracomra. Néhány gyerek két képes-
lapot is kap. Az elvált szülők gyerekei. Két béna kép, és
akkor mi van?
- Mit állsz ott ilyen hülyén?! - kiabáltam az almafára.
Danny bá' is biztos kapott képeslapot az anyukájától.
Dedós butaság az egész.
Ebben a pillanatban Danny bá' feje jelent meg a földi
cipzár nyílásában. A fejét a válla követte, de hogy mi jött
ezután, nem tudom, mert gyorsan elfordultam.
- Szia, Tobias!

72
 - Tudom, hogy nem kaptam képeslapot, de nem érdekel!
- Nézd!
Persze, meg akarja mutatni a saját bandzsa kacsáját.
- Nem érdekel! - kiáltottam. - A képeslapok nagyon bé-
nák, és a tiéd a legeslegbénább!
- Bocs, bocs, bocs! - mondtam rögtön, de sajnos csak
magamban.
Danny bá' letilt mögém, és elkezdte simogatni a hajam.
- Hé, nem vagyok kutya! - mondtam. De ezt is csak ma-
gamban, mert amúgy jólesett.
- Te is kaptál képeslapot - közölte Danny bá'.
Mi?
- Az anyukádtól? - kérdeztem.
- Nem. Nézd meg!
Lassan felültem, és elvettem a képeslapot. Virágok vol-
tak rajta. És a hátulján ez állt: ÜDVÖZLET MAMÁTÓL.
Igazából majdnem sírtam, de ki az, aki nekiáll bőgni egy
hülye, virágos képeslap miatt? Én ugyan nem. Úgyhogy
azt mondtam:
- Szúr a szemem.
 - Nekem is - mondta Danny bá'. - Lehet, hogy allergiás
vagyok az almafára.
Ránéztem. Tényleg nedves volt a szeme!
- Én is - mondtam gyorsan. - Rögtön éreztem.
- Az almafa-allergiát? - kérdezte.
Bólintottam, és közben a párnámon heverő képeslapot
néztem. Üdvözlet mamától. Aztán meglöktem Danny bát.
Mivel guggolt, rögtön felborult. De most nem rántott ma-
gával. Birkózva gurultunk végig a matracokon. Aztán egy
cseles fogással leterítettem.
- Kegyelem?
- Kegyelem! Mi újság az almafa-allergiáddal? - kérdezte.
- Elmúlt! - feleltem. - És a tiéddel?
- A z e n y é m is.
Aztán kimásztunk a sátorból: Danny bá', én és a képes-
lapom.
Egy órával később megettük a reggelit, teljesítettük
a közösségi szolgálatot, és lecsupaszítottuk az almafát. Az
lenne logikus, ha most jönne az a rész, hogy 3. a, tengerre!
- de nem, hiszen mi erdei iskolában voltunk.
Danny bá' megnézte a programot.
- Ma a strandon fogunk...
- Yeah! - ujjongtunk, és elkezdtük verni az asztalt.
- ...tanulni - folytatta Danny bá'. - Mai téma: mi min-
dent vet partra a tenger? - És felolvasta a feladatokat:
1. A tanerő részletesen kifejti, mi az a tengeri szemét, és mi-
lyen használati tárgyak sodródnak a partra.
2. Az osztály lemegy a partra.
3. A gyerekek partra vetett tárgyakat keresnek.
4. A talált tárgyakból kiállítást készítenek.
5. A tanerő lefotózza a kiállítást.
6. Az osztály most már megérdemel egy kis fürdést!

74
 Miközben morgolódtunk, Danny bá' a programot lapoz-
gatta. Átnézte az elejétől a végéig.
- Ahha! - szólalt meg.
Látszott rajta, hogy van egy alkalomhoz illő terve. A sze-
méből lehetett tudni, mert csak úgy csillogott.
- A sorrendről semmit sem írnak. Szóval szerintem fel-
cserélhetjük a pontokat. Ha akarjátok!
- Úgy érted... - kezdte Anna.
- Szóval bármit összecserélhetünk? - kérdezte Karim.
- Mint én a betűket! - mondta Sammy büszkén.
- Pontosan. A feladatokat kell teljesítenünk, nem a sor-
rendet! Ma a kettessel kezdünk - magyarázta Danny bá'.
- Aztán ti megcsináljátok a hatost, és közben én kitalálom
az egyest.
- És ezt lehet? - kérdezte Lieke.
Bólintottunk. Ha Danny bá' mondja!
- A sorrend igazából nem fontos - magyarázta Danny
bá'. - Hallottam egy iskoláról, úgy hívják, Apáczai Cse-
re János. Ott a gyerekek rögtön a tizenkettedik osztállyal
kezdenek.
- Hogyhogy? - kérdezte Lieke. - És akkor rögtön érett-
ségiznek?
- Az érettségi úgyis szerencse kérdése - felelte Danny
bá'. - És miért ne lehetne egy kisgyereknek is szerencséje?
- Ez igaz - felelte Lieke halkan.
- És képzeljétek, az Apáczai Cserében a szünettel kez-
denek! - folytatta Danny bá'. - Méghozzá a nagyszünettel.
Aztán jön a kisszünet, és ezután mennek be órára.
- Igen. És először kitörlik a feneküket, és csak aztán ka-
kálnak - tette hozzá Winston.
- Erről van szó - Danny bá' felállt. - Törülközőt hozza-
tok! Vagy itt akartok megszáradni?

75
 Benr a parti guberáló

Nem sokkal később már a parton voltunk. Ki is pipálhat-

tuk a kettes pontot: Az osztály lemegy a partra.
És itt az idő, hogy teljesítsük a hatodik pontot: Az osztály
most már igazán megérdemel egy kis fürdést!
Nagyon igyekeztünk. Én vagy százszor megfürödtem
a tengerben. Nem mintha számoltam volna, nem vagyok
én Tom vagy lencsilány.
Amikor megint letelepedtünk, Danny bá' a hátán fekve
gondolkodott.
- Én közben részletesen kifejtettem magamban, mi az
a tengeri szemét - mondta. - És most továbbmegyünk a
harmadik pontra: partra vetett tárgyak keresése. Nézze-
tek szét, nem találtok-e kagylót, hínárt, üres palackokat,
fadarabokat... bármit, amit a tenger adott a strandnak.
- De szépen mondtad, tanár bá'! - dicsérte meg Hasna.
- Én viszem a törülközőm, és abban fogom tárolni a dol-
gokat - szólalt meg Bram.
- Én is, én is! - kiáltotta Lena.
- Utánozó majom! - mondta Bram.
- Te vagy az! - felelte Lena.

Nemsokára visszaértünk.
- Oké, mutassátok, mit találtatok! - kérte Danny bá' a tö-
rülközőjén ülve.
Én egy úszógumidarabot találtam. Hasna és még néhá-
nyan kagylókat hoztak. Tom egy parafa dugót, Rashida
egy üres flakont és Ben egy iPhone-t.

76
 - Ott hevert a parton, tényleg! - mondta. - Senki sem
volt a közelében, tényleg úgy találtam.
Danny bá' felnevetett.
- Ben, a parti guberáló.
Ekkor megszólalt egy zenekar. Legalábbis úgy hangzott,
de kiderült, hogy az iPhone az.
- Egyszer már csinálta - szólalt meg Ben.
Danny bá' az ujjával a képernyőn matatott.
- Upsz, valamit elrontottam.
- Mindjárt hívni fog megint - jelentette ki Tom.
Megbűvölten néztük a mobiltelefont. Egy darabig nem
hallatszott semmi, csak a tenger és a nagy, fehér, vijjogó
madarak.
Aztán megint megszólalt a zenekar!
- Tom - suttogta Danny bá'.
 Tom felvette a telefont, és kihangosította a hívást.
- Ki az, ki az? - hallatszott egy férfi hangja.
- A 3. a - felelte Tom, majd Danny bá' felé fordította
a készüléket, mintha mikrofon lenne.
- Itt Danny bá' - mondta Danny bá' hangosan és érthe-
tően.
- Honnan szedték a telefonom? - kérdezte a hang.
- Ben, a parti guberáló találta - felelte Danny bá'.
-Apám, ti nem is sejtitek, hogy megkönnyebbültem!
Mindannyian a mobilt néztük. Mintha látnánk a hangot.
- Pont kocogtam. Szerintem valamikor közben veszít-
hettem el. Hol vagytok?
- A strandon - felelte Danny bá'.
A hang felnevetett.
- A strandon? Úgy érted, a parton?
- El kell valahogy magyaráznunk, hogyan talál meg
minket - szólalt meg Emma.
Körülnéztünk.
- A T betű! - mondta Lisa.
- A T betűnél vagyunk - ismételte Danny bá'.
-A betyárját! Az legalább fél óra gyalog. Na, mindjárt
ott leszek.
De mi nem várhattunk olyan sokáig, különben lekés-
tünk volna a pudingról. Úgyhogy Danny bá' megbeszélte
a férfival, hogy a kempingben találkozzunk.
Felállítottuk az iPhone-t, és elrendeztük köré a többi
tárgyat. Danny bá' csinált egy fotót... És tadám, készen
voltunk mind a hat feladattal!
Hatkor már az asztalnál ültünk, és Bennie-t vártuk.
Anyukám képeslapját a poharamnak támasztottam. Néha
megfordítottam, hogy egyszer a virágokat, máskor az üd-
vözletet lássam.

78
 - És akkor mi is a desszerttel fogjuk kezdeni, tanár bá'? -
kérdezte Manón. - Mint a gyerekek az Apáczai Cserében?
Danny bának tetszett az ötlet.
- De az is lehet, hogy megint puding lesz pudinggal és
pudinggal - találgatott Lisa. - Akkor nem fogjuk tudni,
melyik tálban van a desszert.
Ez könnyen lehet...
- Szerintem egyszerűen csak elrontották azt a pudin-
got - mondta Danny bá'. - Egyszer anyukám is elrontotta
a vacsorát. Mosóport tett a kajába liszt helyett. Elég gusz-
tustalan lett.
- É s mit csináltál? - kérdeztük.
- Megettem, mert nem akartam megbántani az anyuká-
mat - mesélte.
- Másnap tuti szappanbuborékokat kakáltál! - kiáltotta
Winston.
Ekkor megjött a furgon. Bennie kiszállt az autóból, és
kirakta az első tálat az asztalra.
- Már biztosan nagyon éhesek vagytok!
- Mintha más lenne a szaga - suttogta Karim.
Mindannyian elkezdtünk szimatolni... és tényleg. Ezek
szerint van rá esély, hogy finom legyen!
- És itt a többi - mondta Bennie. - Sajtos tészta és kel-
bimbó, a vitaminok miatt. És van desszert is. Jó étvágyat!
Addig integetettünk neki, amíg be nem szállt az autóba.
Aztán Danny bá' óvatosan leemelte az első tál fedelét...
- Puding - mondta.
- Lehet, hogy ez az igazi puding - találgatott Tom.
Kíváncsian emeltük fel a többi tál fedelét...puding, pu-
ding és puding.
- Oké, én majonézzel és ketchuppal kérem! - kiáltotta
Lena.

79
Pontosan ebben a pillanatban jelent meg a tisztásunkon
egy férfi biciklivel. Egy kicsit Fredre hasonlított. Tudom,
hogy gonosz dolog ilyet mondani, de tényleg így volt.
- Melyikőtök Ben? - kérdezte.
Fura, úgy tűnt, mintha dühös lenne, méghozzá nagyon.
- Nem én - mondta Lena gyorsan.
A férfi odalépett az asztalunkhoz.
- Hol van Ben, a parti guberáló? - kérdezte fenyegetőn.
Ben mellett ültem, hallottam, hogy egyre gyorsabban
kapkodja a levegőt.
- Ben vécére ment - felelte Danny bá'. - De a maga tele-
fonja ott van az asztalon.
- Ben, add oda neki! - mondta Lena. - Upsz, jaj!
A férfi egy pillanatra Lenára nézett. Aztán öles léptekkel
elindult Ben felé. Meg kellett kerülnie az asztalt, de közben
le sem vette a szemét Benről.
- Bukj le az asztal alá! - suttogtam.
De Ben mintha megdermedt volna. Olyan volt, mint
Rashida, amikor kiselőadást kell tartania.
- Le fogja fejelni - motyogta Fred.
- De hát nem csinált semmit! - kiáltotta Lisa.
- Állj! - ugrott fel Danny bá', de a férfi megelőzte.
Ökölbe szorította a kezét...
- Ben, csak öklöst akar adni! - szólalt meg Winston. -
Feltartja a hü velykujját, az azt jelenti: „Kösz, haver!"
-A betyárját, Ben, ha tudnád, milyen boldoggá tettél! -
szólalt meg a férfi. - Jop vagyok.

80
 - Haha, ti meg azt hittétek, hogy mérges, mi?! - Lena
hangja még mindig remegett a félelemtől.
- Üdv a 3. a-ban - sóhajtott fel Danny bá' megkönnyeb-
bülten. - Van kedve csatlakozni hozzánk?
A férfi adott egy öklöst Danny bának is, de a hüvelykujja
most balra mutatott.
- Upsz! - mondta Danny bá', mert melléütött.
- Te vagy itt a tanár? - kérdezte Jop.
Danny bólintott.
- Még csak gyakor... ló.
- Szuper! - rikkantott Jop. - Én azt mondom, még min-
dig jobb a ló, mint a szamár! Nem igaz? - Majd leült a pad-
ra Ben és közém.
Danny bá' gyorsan kihúzta Liekét a pad alól, aki majd-
nem elájult, úgy nevetett a viccen.
Jop kézbe vette a telefonját, és megpuszilta a képernyőt.
- El sem tudjátok képzelni, hogy be voltam tojva! Szíve-
sebben veszteném el a fejem, mint a telefonom!
- Ó, mi a fejét is megtaláltuk volna! - jelentette ki Lisa. -
A múltkor Emma fejét vesztettük el, és azt is megtaláltuk!
Jop felnevetett.
- Tetszetek ti nekem! - mondta. - Ezek szerint nem én
vagyok az egyetlen, aki fura dolgokat mond. - Majd egy
nagy köteg ötveneuróst vett ki a zsebéből. Legalább húszat!
- Azta... - suttogtuk.
- A becsületes megtalálónak! - És Jop letett egy bank-
jegyet az asztalra.
Majdnem rosszul voltam, annyira irigyeltem Bent.
- Köszönöm, nem! - mondta Ben.
Miii?
- Elgurult tán egy kereked? - kérdezte Jop.
- Nem, csak nem kérem - felelte Ben.

81
 - Én igen! - vágta rá rögtön Lena.
Jop úgy bámult Benre, mint egy marslakóra.
- Ötven euró. Tudod, mennyi rágógumit vehetsz belőle?
- Tényleg nem kérem - ismételte Ben.
jop csodálkozva nézte az asztalon heverő pénzt. Mintha
ő sem tudná, hogy került oda.
- Hát akkor legyen az osztályé! - mondta ekkor.
Danny bá' már fel is állt.
- Úgy sem kérjük - jelentette ki Ben. - Ha az ember talál
valamit, ami nem az övé, akkor visszaadja, nem?
- Pontosan! - ült vissza Danny bá'.
-A betyárját! - Jop visszatette a pénzt a zsebébe, és köz-
ben még mindig hitetlenkedve csóválta a fejét. - Srácok!
Akkor én azt mondom: egészségünkre! Igyunk Benre! -
mondta, majd az üres kezére pillantott. - Hé, hol a söröm?
Fred körbenézett.
- Nincsen sörünk, mert Danny bá' alkoholvegetáriá-
nus - magyarázta Emma.
Jop ezen hatalmasat nevetett.
- Fiát igen, mindenkinek megvan a maga bogara. - Az-
tán elkomorulva a tányéromra pillantott. - Ugye, nem
mondjátok, hogy ezt kell ennetek?
- De bizony! - feleltem.
- Meg akarnak ölni benneteket? - kérdezte Jop.
Megráztam a fejem. >
- Nem, csak táborban vagyunk.
- Táborban? Ez büntetőtábor! Nagy bűnözők lehettek,
ha tapétaragasztót etetnek veletek.
- Ez tészta - szólalt meg Lisa.
- Aha, én meg a Mikulás vagyok.
Jop felvette a villámat, és beleturkált az egyik tálba.
- Szerintünk az kelbimbó - mondtam.

82
 - Visítani tudnék - mondta Jop. - Elmegyek a rendőr-
ségre. Vicc volt, de várjatok meg! Fél óra múlva itt vagyok.
Ez a fél óra nagyon sokáig tartott. Egymás után ájultunk
el az éhségtől. Bumm, bumm, bumm, szép sorban hátra-
estünk a fűre. Csak Fred tartott ki, cie ő már bekebelezett
két tányér pudingot.
Nem, nem is igaz. Vagyis Fred tényleg evett, de mi ter-
mészetesen nem ájultunk el.
Tom egyfolytában az óráját nézte, és számolta a perce-
ket. Mint a lencsilányokat.
- Huszonkilenc. Most kéne...
És ebben a pillanatban meg is jelent Jop. Egy csomó sza-
tyor lógott a biciklikormányáról.
- Kínai! - suttogta Hasna áhítattal.
Úgy elkezdett csorogni a nyálam, hogy elkelt volna egy
mobilvécé.
Volt rákszirom, édes-savanyú leves, illatos-omlós csirke,
kacsa, tofu, kukoricás rizs és még sok minden más.
- Ezt mind Bennek hoztam - mondta Jop. - Vicc volt.
Egyetek!
Negyedórával később már a harmadik tányér ételt lapá-
toltam be. Jop közben történeteket mesélt. Ő a második
legviccesebb (élő) ember, akit ismerek.
Aztán Danny bá' kínai kajás vicceket mesélt. Néha mu-
száj volt befogni a fülem, mert valahol hallottam, hogy ha
az embernek teli a hasa, akár halálra is nevetheti magát.
Bárcsak tovább tartana az erdei iskola, mint egy hét!
Legalább egy hónapig. Vagy egy évig! Sőt, egy életen át!
 Ki mit tud?-est

A nagy asztalnál ültünk. Ujjaimmal a krémesem tetejét

simogattam. Direkt nem ettem egy falatot sem, pedig
kedvem, az lett volna. Azt gondoltam: ha nem eszem meg
a krémesem, soha nem fog véget érni ez a reggeli. És pon-
tosan ezt akartam, mert ez volt az utolsó reggelink a tá-
borban.
Mindenki csöndesebb volt, mint máskor, még Lena is
nyugodtabban üvöltözött.
- Tanár bá' - kezdte Anna -, jövőre is lesz erdei iskola?
- Persze - felelte Danny bá'.
- Azon gondolkodom, hogy mi lenne, ha addig itt ma-
radnánk - magyarázta Anna. - Megcsinálnánk és kipi-
pálnánk az összes jövő évi feladatot, és utána lenne egy
szuper hetüirk!
Nem rossz ötlet!
- Az utazást is megspórolnánk vele - tette hozzá Tom.
Danny bá' kicsit gondolkodott, majd megrázta a fejét.
- Hamarosan egy másik osztály érkezik a B szektorba.
Össze kell pakolnunk. Tizenkettőkor vár minket a busz
a sorompónál.
- Utálom az erdei iskolát! - mondta Lena mérgesen.
Danny bá' egyszer csak a homlokára csapott.
- Ajaj! - Riadtan lapozta fel a programot. - Ajajaj, ajajaj!
- Mi az? - kérdeztük.
- A Ki mit tud?-est! - kiáltotta Danny bá'. - Elfelejtet-
tük a Ki-mit-tud?-estet. Teljesen kiment a fejemből, amiatt,
hogy Jop meglátogatott minket tegnap este.

84
 És felolvasta, hogy:
A gyerekek felkészülnek valamivel, amivel felléphetnek. Bármi
lehet: színdarab, tánc, dal. A Ki mit tud?-esten közösen tekintjük
meg az összes produkciót.
Húha... mégsem csináltunk meg mindent. Még a végén
Bökné azt fogja mondani, hogy Danny bá' nem jó tanár.
Ekkor Danny bá' felállt. És láttam az arcán, hogy min-
den rendben lesz!
- Hahó, hahó! - kezdte. - Mindenkit üdvözlök a 3. a Ki
mit tud?-estjén!
Ravasz!
- Ööö... de hát reggel van, nem? - Fred a biztonság ked-
véért az órájára pillantott.
- Ki mit tud?-est vagy Ki mit tud?-reggel... az a lényeg,
hogy Ki mit tud? legyen! - magyarázta Danny bá'. - Wins-
ton, akarsz kezdeni?
Winston már fel is állt.
- Nem baj, ha illetlen?
- Az illetlenért pluszpont jár! - felelte Danny bá'.
Ekkor Winston rappelni kezdett, és mi vertük hozzá
a ritmust az asztalon.

Helló, bébi, na adj egy csókot,

Látom ám, hogy bírod a bókot.
Hű, de fincsi, hű, de fincsi, juj, de jó,
Csak útban van a fixi-foxi-foxabályozó,
Segítség, segítség a nyelvem beakadt,
Testközelből érzem most a fogadat.
U-ú-ú-ú, jaj, de jó,
)ó kis fixi-foxi-foxabályozó.

Nagy taps Winstonnak! És két pluszpontot is kapott.

85
 - Most én! - kiáltotta Sep. - Csak várjatok egy kicsit! - És
berohant a sátorba. Közben kívülről megtanul tuk Winston
rapjének a szövegét. Hamarosan megjelent Sep Danny bá'

pizsamájában. Ez már önmagában elég vicces volt, mert

úgy tűnt, mintha egy összement Pókember lett volna. Az-
tán nagyon lassan elkezdte levenni a pizsamáját, mint egy
szexi lány. A pizsamafelsővel kezdte...
- Ju-hú! - visítottunk.
Meglóbálta a pizsamafelsőt, mint egy lasszót, és eldobta.
Aztán lassan letolta az alsóját... És mi tűnt elő? A mobil-
vécé! Gurultunk a nevetéstől. Sep hatalmas tapsot és két
pluszpontot kapott.
- Hohó! - kiáltott fel hirtelen Danny bá', és odarohant
Liekéhez.

86
 Fú, halálra rémültem. Lieke teljesen lila volt, és ami még
rosszabb: nem lélegzett.
- Üss a hátára! - üvöltötte Sep.
Lieke ránézett, és még lilább lett.
- Hét perc - motyogta Tom.
Danny bá' felkapta a poharát, és a tartalmát Lieke arcá-
ba löttyintette. Furcsa egy módszer, de működött. Lieke
sípolva, hörögve levegőt vett. Aztán elkezdett köhögni és
köhögni... Néha Sepre mutatott, és még jobban köhögött.
- Sep, tűnj el! - kiáltotta Danny bá'.
Sep felkapta a pizsamát, és beszaladt a sátorba. Lieke kö-
högött. Amikor a következő osztály megérkezett a B szek-
torba, Lieke még mindig köhögött. Na, azt azért nem, de
így is elég sokáig tartott. Amikor befejezte, azt mondta:
- Hú, de jót nevettem.
- Köszönjük, Lieke! Pluszpontot nem kapsz, de nagyon
izgalmas előadást láttunk - mondta Danny bá'. - És ezen-
nel lezárom a Ki mit tud?-reggelt.
Tizenkettőkor ott álltunk szépen a sorompónál.
Ha Bökné meglátja a programot, nagyon elégedett lesz,
gondoltam. Minden feladatot megcsináltunk, mindenhol
pipák díszelegitek.
- Nagyon tanulságos hét volt ez az osztály számára -
mondja majd. - Jövőre egy egész hónapot fognak erdei
iskolában tölteni!
 TARTALOM

Robog a busz 4
Liselotte 9
Érkezés a célhoz 13
A rosseb 17
A sátor 21
A dudor 25
Bennie dá' 29
Szellemek 34
Katasztrófa (1. rész) 38
Katasztrófa (2. rész) 43
Lieke 47
Fejek 53
Fák 57
Kincsvadászat 61
CsodaVíziVilág 67
Nem a sorrend a lényeg! 72
Ben, a parti guberáló 76
Jop 80
Ki mit tud?-est 84
 ISBN 978-963-410-283-0

I
Eredeti kiadás © Mees Kees op kamp, Uitgeverij Ploegsma bvj
Amsterdam, 2009
Magyar
i kiadás © Pozsonyi Pagony Kft. 2017 - vvww.pagony.hu

írta © Mirjam Oldenhave

Rajzolta © Rick de Haas

Fordította © Rádai Andrea

Felelős kiadó: Banyó Péter

Szerkesztette: Győri Hanna
A szöveget gondozta: Lehotka Gábor
Műszaki szerkesztő: Pais Andrea ,

Produkciós munkák: Wunderlich Production Kft.

/

Produkciós vezető: Mészáros Gabriella

Nyomás, kötés: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Kft.

Vezérigazgató: Vágó Magdolna
Munkaszám: 170626
www.dabasinyomda.hu