090914 – irodalomelm. (Laczházi Gy.

) – Machó Zsófia

Platón (i.e. 428-348)

 első ókori görög szerző, aki argumentatívan ír az irodalomról

Szókratész tanítványa – dialógusaiban őt szerepelteti a filozófiai megoldás, válasz

kifejtésére  Platón v. Sz. véleménye? (pl. Apológia Sz.-e nem has. Xenophón azonos
témájú Lakomájáéhoz)

Szókratész halála után utazások (Itália, Szicília, Egyiptom) – visszatérve Akadémia

megalapítása (kp.: geometria, tanártársa matematikus, filozófia; továbbá:
asztronómia, biológia, politikaelmélet)

dialógusok: Sz. kérdez – vitapartnere álláspontját megingatja

három korszak:

o korai (~történeti Szókratész): Apológia (Sz. védőbeszéde), Kharmidész,

Eutyphron, Menexenos, Prótagorász, Ión

o érett/középső (ideaelmélet): Állam, Kratülosz (nyelvelmélete), Phaidrosz,

Phaidón, Lakoma, Theaitétosz, Parmenidész

o kései (ideaelmélet kezd eltűnni): Szofista, Államférfi, Törvények, Kritiász,

Timaiosz, Philébosz

– Platón korában még nem létezett irodalomtudomány, így nincs olyan műve, amely
konkrétan ezzel foglalkozna; ám több írásában találhatók az irod. tud.-dal kapcsolatos
megállapítások, amelyek viszont nem alkotnak koherens egészet.

– Platón: Állam

 dialógus | utópia | politikatudományi értekezés  felrajzolja az ideális államot, ennek

kb. 1/3-a politika, a többi nevelés, költészet stb. ( ma a költők szerepe elenyésző a
politikai / mindennapi életben, nem kerülne bele egy ilyen jellegű műbe) | költészet
kritikája az államérdek alapján  jó eszköz-e a nevelésre?

 2. könyv: Homérost és Hésiodost kritizálja  rosszul rajzolják meg az isteneket,

mert az istenek jók, róluk rosszat nem lehet mondani, tehát az hazugság (de ha mégis
igaz volna, akkor sem szabadna erkölcstelenségről beszélni / írni, mert az emberek is
erkölcstelenné válnak)

 3. könyv: az őrök neveléséről szól

 090914 – irodalomelm. (Laczházi Gy.) – Machó Zsófia

o uralkodó rend (filozófus – királyok)

őrök rendje (katonák)

3. rend (földművesek, polgárok)

o a költészetnek 2 típusa van: 1. utánzás [mimésis] (tragédia, komédia), 2.

elbeszélés [diégésis] (vki E/3-ban elmond egy történetet),  a kettő
keveréke (Homérosi eposzok) | Platón szerint az utánzás (mimészisz)
elítélendő, mert a hallgatóságot is utánzásra (szerepjátszásra, alakoskodásra)
buzdítja (de a nemes jellemek utánzása azért meg van engedve)

 4. könyv: a lélek felépítéséről, érzelmeiről

 7. könyv: ismeretelmélet (Barlang-hasonlat)  létezik az ideák világa, és a

valóság az alatt helyezkedik el  az élet nem más, mint az ideák elérésére törekvés

 10. könyv: a költészet azért káros, mert felkorbácsolja a hallgatóság érzelmeit

o ágy példája: létezik az ágy ideája (1 db) [ alkotás], a mesteremberek

készítette ágy (sok) [ munka], a festő által lefestett, mesterember készítette
ágy [ utánzás]  az idea a valóság, a másik kettő csak származtatott | a
festészet / költészet értéke nagyon csekély, hisz a művészet csak az ideák
tükörképének utánzása

o az asztalos ért valamihez, a festő viszont nem képes arra, hogy hasznosat
hozzon létre  a költők nem értenek semmihez, csak beszélnek róla |még azt
sem tudják, mi az erény / igazság / bölcsesség, de elhitetik az olvasóval, hogy
tudják

o a művészet felkelti a hallgatóság érzelmeit

lélek állam test

racionális filozófusok agy

emocionális őrök szív

vegetatív dolgozók máj

 090914 – irodalomelm. (Laczházi Gy.) – Machó Zsófia

ideális: az emberi ész dominanciája és kontrollja érvényesül az érzelmek

helyett  a költészet viszont az érzelmeket erősíti a ráció helyett  nem
szabad engedni az érzelmeinknek (félelem, részvét, szomorúság)

o a költőknek nincs helyük az ideális államban, csak felkavarják az emberek

lelkét (kivéve: isteneket dicsőítő elbeszélő költemények)

o Homéros kritikája:

• nyitva hagy egy kiskaput  ha másmilyen lenne a költészet, beengedné

az ideális államába, mert a költői szépség jó dolog

• maga is ír, munkái irodalmi igényűek [homoerotikus epigrammái

maradtak fenn]

• egyes értelmezések szerint Platón a költészet egy új formáját kívánta

megvalósítani (Állam végén: a lélek halhatatlanságáról)

 Eric Havelock: Előszó Platónhoz (brit ókortudós)

o új fénybe helyezi Platón költészetkritikáját, szerinte ugyanis ez nem költészet

és filozófia, hanem oralitás és írásbeliség szembeállítása

o Platón idejében az orális költészet a jellemző, írásbeliség még nem igazán van
 az orális költ. struktúrája egészen más, mint az írásbelié (ismétlések,
állandó formulák – énekmondók, színházak)

o Platón szövegei az írott kultúra dokumentumai (mestere, Sókratés még nem

írt le semmit)  mivel ő írt, támadta a szóbeli költészetet

o tisztább, erkölcsösebb kultúra kialakításának utópiája

– Platón: Ión  Iónnal folytatott dialógus

 Ión orális énekmondó (rhapsodos  énekösszefűző) mások (Homérosz!) által szerzett

énekeket előadja [míg az Államban a befogadó, itt az előadó áll a középpontban] 
vele vitatkozik Szókratész

 fő kérdés: a költői ihletettség (enthousiasmos = inspiráció = ’belső elteltség’)  a

költők nem szakértelem, hanem ihletettség alapján alkotnak  az ihletettség egyfajta
őrültség, racionalitás-mentes dolog
 090914 – irodalomelm. (Laczházi Gy.) – Machó Zsófia

 mágnes-hasonlat: művészek az első „vaskorong”, amit a múzsa ereje jár át, előadók
pedig a vaskoronghoz kapcsolódók

 itt nem egyértelmű a költészet elutasítása, hiszen az ihlet az istenektől jön, és ami az
istenektől jön, az nem lehet rossz  Platón itt ellentmond annak, amit az Államban
mondott!

modern regény: nincs az olvasó meg az író között hierarchia

17. század: (ZM – Szigeti veszedelem)  az ő kezét isten vezeti, ő csak a médium,
kapta az eposzt

– A platóni esztétika kettős arcot mutat: egyrészt kritizálja a költészetet, másrészt elkülöníti a
többi tudománytól (pl. filozófia). Általában negatív modusban beszél róla.

– A Platón utáni esztétika megpróbálta elhelyezni a költészetet (Pl: Arisztotelész  katarzis

[érzelmi hatás] nem rossz dolog, erkölcsi megnemesedéshez vezet, de azért az arany
középszer elve erre is vonatkozik) Az egész európai filozófia nem más, mint egy sor Platónhoz
fűzött lábjegyzet. /Alfred North Whitehead/

– Platóni hagyomány: platonista iskola, neoplatonikus filozófusok megjelenése àTimaiosz

fordítja latinra, az ő világképe a középkorban elterjedt, a 15. századig nem is igazán ismernek
mást Timaioszon kívül (keletkezésmítosz, 9 szféra)