AZ ELEKTROMOS ENERGIA TERMELÉSE

Hőerőművek: A fűtőanyagban levő energia (szén,gáz) égetéssel hőenergiává, majd a

gőzturbinában mechanikai energiává alakul át. A turbinákhoz kötött generátor a
mechanikai energia által hajtva elektromos energiát fejleszt.
Vízerőművek: A természet adta vízenergia a legolcsóbb energiaforrás. Üzemelés
szempontjából osztályozhatjuk:-folyami, -tározós, -szivattyús vízierőművek. A szivattyús
vízierőművek az energiarendszer csúcsterhelésekor termelnek energiát. Éjszaka,
munkaszüneti napokon az alsó tározóból vizet szivattyúznak a felső tározóba.
Atomerőművek: A hőenergia a nehézelemek atommagjainak hasadásakor (urán,
plutónium) vagy könnyű elemek atommagjainak egyesülésekor (hidrogén) keletkezik.
Környezetvédelmi szempontból fontos, hogy az atomerőművek nem szennyezik a levegőt.
Naperőművek: A napsugárzás közvetlen hasznosítása. A háztetőkön elhelyezett
napkollektorok hűtőközegének hőmérséklete 100°C-ig terjed. A kondenzációs napgyűjtők
a napsugarakat fókuszálással gyűjtik össze, 250-500°C-on működnek. A fényelem
közvetlenül elektromos energiává alakul át.
Szélerőművek: Csak megfelelő adottságú helyekre telepíthetőek. Teljesítményük 0,1-
0,3MW, a legnagyobbaké 3MW. Az energiarendszer kisebb terhelése idején a levegőt
kompresszorok segítségével földalatti tározókba szállítják. Csúcsidőben ezt a levegőt 8-
9MPa nyomáson az égéskamrába vezetik.

VILLAMOS VONTATÁS
Az elektromos energia használata vontatójárművek meghajtására új közlekedési módot
hozott létre – a villamos vontatást.
A közlekedésben az elektromos energiának nagyon fontos szerep jut. A vontatómotor
tulajdonságai: hosszú élettartam, egyszerű kezelhetőség, egyenletes üzemeltetés,
környezetkímélő üzemelés – megváltoztatta a városi tömegközlekedést.
A vasúti jármű energiaellátásának módja szerint megkülönböztetünk:
-független vontatás: az energiaforrás közvetlenül a járművön helyezkedik el. Akkumulátor
működteti, pl. emelőkocsi.
-függő vontatás: az elektromos energiát a járműbe a vontatási vezetékről áramszedő
segítségével vezetik be, a jármű mozgásterét a vezeték elrendezése határozza meg. –
villamos, troli-egyenárammal működnek. (1000V)

ÁTALAKÍTÓÁLLOMÁSOK
A nagyvasúti vontatásban leginkább a 3kV-os egyenáramú vontatási rendszer terjedt el a
világon. Az így villamosított vasútvonalak hossza 30 000km-t tesz ki, kb. 8000 mozdony és
2500 univerzális motorkocsi üzemel. Ezeket a vonalakat háromfázisú rendszerre kapcsolt,
félvezetős egyenirányítókkal működő átalakítóállomások táplálják. Az átalakítóállomások
egylépcsős transzformálást végeznek 110kV-ról 3kv-ra. A kétlépcsős transzformálást végző
átalakítóállomások a 110kV-os feszültséget előbb 22kV-ra alakítja át, majd ezt
transzformálják le 3kV-ra. Költségesebb, mint az előző, de megbízhatóbb.
Minden átalakítóállomás 2 fő részből áll:
-váltakozóáramú részt a bevezetés, a 110kV-os elosztóállomás, a 110-22kV áttételű
transzformátor és 22kV-os elosztóállomás alkotja.
-egyenirányú részt az egyenirányító egységek, az egyenirányú elosztó és tartozékai
képezik.
EGYFÁZISÚ TÁPÁLLOMÁSOK
A tápállomásokat közvetlenül a háromfázisú nagyfeszültségű elosztóhálózat látja el. Az
egész pályát megközelítőleg azonosan terhelt szakaszokra kell felosztani. A primer hálózat
egyes fázisait is egyenletesen kell terhelni. A fázisok terhelése közti aránytalanság nem
lehet nagyobb, mint a háromfázisú alapterhelés 20%-a. A hibák könnyebb elhárítása
érdekében a tápállomásokat egymáshoz közelebb építik.

FÖLDELÉS - Földelni kell azokat a szerkezeteket, amelyek hiba vagy helytelen kezelés
következtében veszélyes érintési feszültség jelenhet meg. Egyenáramú vontatási rendszer
esetén a kapcsolóállomás védőföldelését az átütőbiztosítón keresztül kell rákötni a
sínvezetékre. Az egyenáramú vontatási rendszer tápállomásainak földelési rendszerét a
földelt pólussal (az áramvisszavezető sínnel) nem szabad összekötni.

A FELSŐVEZETÉKről az áramot áramszedők vezetik le a vontatójárműbe. Az áramszedők

felsővezetékkel érintkező felületét szénbetét alkotja, mivel a rézfelületek gyorsan kopnak.
A felsővezetéket a sínek tengelyéhez viszonyítva, mindkét oldalra zegzugosan szerelik, így
biztosítják az áramszedők egyenletes kopását, élettartamuk növelését.

A MUNKAVEZETÉKEK elektronikusan kezelt rézből, húzással gyártják. Az áramvisszavezető

vezetékeket a sínek, a sínektől az állomásokba a kábelek alkotják. Az egyenáramú
rendszereknél nagyon fontos, hogy a sínvisszavezető ellenállása a lehető legkisebb legyen.
Ezért a sínekhez a sínillesztés helyén, hosszanti irányban rézsodrony sínkötéseket
forrasztanak.

A SZIGETELŐK igénybevétele lehet mechanikai és elektromos jellegű. A szigetelők

készülhetnek kerámiából és műanyagból is.

Az OSZLOPOK megfelelő helyzetben tartják a felsővezetékeket, felfogják a vezetők és a

függesztések okozta terhelést.

ELEKTROMOS VILÁGÍTÁS
A fény elektromágneses sugárzás. A sugárzás – hullámmozgás és a fotonok áramlása. Az
emberi szem az ultraibolya és az infravörös sugárzást érzékeli. A látható sugárzás akkor
nyilvánul meg, ha az atomokat vagy molekulákat elektronokkal gerjesszük, vagy a
molekula rezgő vagy forgó mozgást végez. Ehhez a mozgáshoz a részecske energiát igényel,
pl. hőenergiát.
A fényáram a fényforrás által kibocsájtott sugárzási teljesítmény, melyet a szem látni
képes. Mértékegysége: LÚMEN (lm)

ELEKTROMOS FÉNYFORRÁSOK olyan mesterséges fényforrások, melyek a látható fényt

hőmérsékleti sugárzás vagy lumineszcencia révén bocsájtják ki. Egyes anyagok a
láthatatlan ultraibolya sugárzást elnyelik, ezt a sugárzási energiát nagyobb
fotolumineszcenciának nevezzük.
Izzólámpák – mesterséges hőmérsékleti sugárzó. A fényt az elektromos áram által
felizzított izzószál bocsátja ki, hőmérsékleti sugárzásának részeként. A bevitt energia
csupán 8%-a alakul át fénnyé, 92% hőként veszik el.
Kisülőlámpák – fénye gázok vagy fémgőzök kisugárzása révén jön létre. A búrában
feszültség hatására az elektródok között kisülés megy végbe, minek során a gázközeg
áramvezetővé válik. A töltéshordozók az elektronok vagy az ionok. A kisülés létrejöttéhez
szükséges minimális feszültséget gyújtási feszültségnek nevezzük.
Ívfénylámpák – fényforrások, melyeknek a fényét ívkisülés szolgálja.
Ködfénylámpák – neonnal, héliummal vagy más nemesgázzal töltik. A hidegelektródok
báriumréteggel vannak bevonva. Az áramkorlátozó ellenállás a fejben van. 110-220V-ra
készülnek, fogyasztásuk 1-2kW.
Világítócsövek – neonnal, argonnal vagy a 2 gáz keverékével-higany hozzáadásával töltik. A
búra belső fala fényvisszaverővel vagy fluoreszkáló anyaggal van bevonva, különböző
fényszíneket létrehozva, reklámvilágításra használják.
Nagynyomású nemesgáztöltésű kisülőlámpák – XENONLÁMPA, erős fényt ad, szilícium
üvegbúra xenongázzal töltve, élettartamuk 2000 óra. Folytonos színképe megközelíti a
nappali fényt. Alkalmazása: fényképészet, alkotóműhelyek megvilágítása.
Kisnyomású fémgőzzel töltött kisülőlámpák – NÁTRIUMLÁMPA, nemesgázzal (neonnal) és
fémmel töltött, élettartam 6000 óra, kevésbé vakítanak, alkalmazásuk útvilágítás.
Fénycsövek – kisnyomású, higanygőzzel töltött kisülőcsövek.

VILÁGÍTÓTESTEK a lámpatestet és a benne foglalt fényforrást jelenti. A fényforrások annak

ellenére, hogy világításra alkalmas fényt bocsájtanak ki, önmagukban nem használhatóak.
Az fényforrás fényáramát, kiküszöböli a vakítást, védi a fényforrást a környezeti
hatásoktól. Fényáramlásuk szerint a lámpatestek lehetnek: közvetlen sugárzók, szórt fényű
sugárzók, közvetett sugárzók.
VILÁGÍTÁSTECHNIKA A mesterséges világítás legfontosabb feladata a különböző emberi
tevékenységekhez, így a munkavégzéshez szükséges jó látási viszonyok megteremtése.
A helyes világítás alapelvei: a megvilágítás erőssége és egyenletessége, vakítás vagy
káprázás megszüntetése, fényirány, fényszín.

ELEKTROMOS HŐFEJLESZTÉS
Az elektromos hőfejlesztés során az elektromos energiát hőenergiává alakítjuk át.
A testeket hőtanilag 2 mennyiség jellemzi:
-hőmérséklet - a testek, folyadékok, gázok állapotát meghatározó mennyiség. Egysége a
Celzius fok °C vagy a Kelvin K.
-hő – az anyag bizonyos fajta belső energiája. A hő különböző hőmérsékletű anyagok közt
kicserélődik. Mértékegysége a Joule J. 1 Joule az a munka, melyet az 1 N erő az 1 m hosszú
úton az erő hatásirányába kifejt.
A fajhő minden anyag sajátságos tulajdonsága. A fajhő az a hőmennyiség, amely az 1 kg
tömegű homogén anyag hőmérsékletét 1°C-kal emeli. Értéke nem állandó, a
hőmérséklettől függően változik, leginkább szilárd anyagok esetében.

ELEKTROMOS HŐFORRÁSOK
-Joule-hő – a hatásos ellenálláson áthaladó áram hatására keletkezik. Nagyságát Joule
törvénye határozza meg: …..
-Infrahő – hordozója az infravörös sugárzás. Minden nulla Kelvinnél melegebb test
infravörös sugárzást bocsájt ki. Az infrahő sugárzással terjed az anyagon könnyen
áthatolva annak belsejét melegíti. (infrasugárzó)
-Elektromos ív – a levegőben vagy gázokban, két elektród között keletkező, jól látható,
élesen elkülönített intenzív kisülés. Pl. úgy jöhet létre, hogy 2 elektródot egymáshoz
érintünk és feszültséget kapcsolunk rájuk. Az áthaladó áram hatására a 2 érintkező felület
izzásba jön. Ha az elektródokat eltávolítjuk egymástól, az áram nem szakad meg. A köztük
levő gázközeg (szigetelő) a nagy hő hatására ionizálódik, ezáltal áramvezetővé válik. Az
ionizált gázközeg elektromos ellenállást is képez, melynek következtében az ívben hő
fejlődik. Az ív ezentúl nem függ az elektródok hőmérsékletétől, ellenkezőleg, fűti az
elektródokat.
-Elektromos szikra – váltakozó áramú vagy egyenáramú szikrakisülés során keletkezik. A
szikra beesési helyén behatárolt hőforrást képez, ez fémolvasztásra is elegendő.
-Dielektromos hő – szigetelőanyagok hevítésére (hőkezelésre) alkalmazzuk.
-Örvényáramok – ha a váltakozó mágneses térbe áramvezető tárgyat helyezünk, benne a
mágneses fluxusra merőleges síkokban elektromos áramok – örvényáramok keletkeznek
(indukálódnak). Így hővé átalakuló örvényáram-veszteségek is létrejönnek, melyek a
tárgyat felhevítik.
-Hiszterézia-veszteségek – a váltakozó mágneses térbe helyezett ferromágneses
anyagokban az örvényáram-veszteségek mellett keletkeznek. Ezek az anyag
átmágnesezésének következményei.
-Peltier-jelenség – ha 2 rúdból (Bi,Cu) álló áramkörre egyenáramot kapcsolunk, a 2 fém
kötési helyén a környezethez képest nagyobb lesz a hőmérséklet. Ha az áram az előbbi
esethez képest ellenkező irányba folyik, a kötés lehűl.

HŐTERJEDÉS
-Hővezetés (kondukció) – hővezetéssel a szilárd testekben terjed a hő, pl. a kemence falán
át, vagy 2 közvetlenül érintkező test között stb.
-Hőáramlás (konvekció) – ott jön létre,ahol az egyik közeg szilárd test, a másik pedig
folyadék vagy gáz.
-Hősugárzás (radikáció) – a hő a melegebb közegből a hidegebb közegbe láthatatlan
sugárzás alakjában terjed.

ELEKTROMOS HEGESZTÉS
-Ívhegesztés – ömlesztő hegesztési eljárás. Ívhegesztéssel mindenfajta hegesztési varrat és
kötés előállítható. Leggyakrabban a leolvadó elektródás hegesztést alkalmazzák. Az ív a
hegesztett anyag és a fémelektróda között jön létre.

ELLENÁLLÁS-HEGESZTÉS –pont-, vonal-, tompa-, dudorhegesztés

A HŐSZIVATTYÚ MŰKÖDÉSE - ALAPELVEK

Azt mindenki tudja - ha személyes tapasztalatból nem is, akkor legalább a fizikaóráról -
hogy amikor a kerékpár gumit pumpáljuk, a pumpa alsó része erősen felmelegszik. Nem
melegítjük a pumpát, olykor mégis annyira felforrósodik, hogy kézzel meg sem lehet fogni.
Az is köztudott dolog, hogy amikor a szódásüvegbe (habszifonba) belecsavarjuk a
széndioxid patront, akkor annak felülete egy pillanat alatt jéghideggé válik. Annyira hideg
lesz, hogy ha megérintjük a nyelvünkkel, az akár oda is fagyhat.
A biciklipumpában a következő fizikai jelenség zajlik le: amikor a levegő nyomását
megnöveljük, akkor annak hőmérséklete is megnő. Ugyanez vonatkozik valamennyi egyéb
gázkeverékre, gázra is.
A széndioxid patron lehűlése ugyanennek fordítottja: ahányszor egy gáz nyomását
csökkentjük, csökken a hőmérséklete is.

A hűtőszekrények, klímaberendezések és hőszivattyúk ezt a két trükköt egyszerre

használják fel: az egyik végükön hidegek, a másik végükön melegek.
Működésük nagyon-nagyon leegyszerűsítve: van egy kompresszor, amely összesűríti a
munkagázt, amely ezáltal felforrósodik. A forró gáz egy csövön eljut egy nagy felületű
szerkezetbe, ahol átadja a hőjét a nála hűvösebb környezetnek (eközben lehűl). Ez a
rendszer meleg vége, ez a hőleadó felület a hűtőszekrények hátoldalán fellelhető rácsos
izé, illetve a légkondicionálók házfalakra felszerelt külső dobozaiban található sűrű rácsos
izé. Ezekben a gáz leadja a hője nagy részét (a klíma kültéri egységében egy nagy ventilátor
segítségével, a hűtőszekrény hátulján meg csak úgy), miközben a nyomása nem változik.
Lehűlés után továbbhaladva a nagy nyomású gáz egy nagyon szűk pontra érkezik, ez olyan
mint egy fúvóka. A gáz ezen átpréselődve egy sokkal nagyobb térben találja magát, leesik a
nyomása, így a hőmérséklete is. Az immár nagyon hideg gáz a csövön továbbhaladva egy
másik nagy felületű berendezésbe jut, amelynek környezete melegebb, mint fagyos gázunk
hőmérséklete, tehát az felmelegszik, más néven hőt vesz fel, hőt von el a környezetéből.
Az ily módon kissé felmelegedett gáz továbbhalad a kompresszorhoz, hogy az a nyomását
megnövelve ismét forró gázzá változtassa. A kör bezárult.Tehát amikor a gáz nagyon forró
volt, akkor plusz hőjét átadtuk a nála hűvösebb környezetnek (miközben lehűlt), amikor
meg a nyomáscsökkenés után nagyon hideg lett, akkor rávettük, hogy hőt vegyen fel a nála
melegebb környezetéből (eközben felmelegedett).

Azt, hogy ezen berendezéseknek éppen a hideg vagy a meleg végére van szükségünk, azt
az aktuális felhasználás célja dönti el. A hűtőszekrénynél például a berendezés hideg
végére van szükségünk: a hőszigetelt doboz belsejéből el kell vonni a hőt, hogy ne
romoljon meg az étel (és jó hideg legyen az ital). A klímaberendezés esetében pedig a
lakásból kell kivonni a hőt és átadni a külső levegőnek.

Persze ez a hőmozgatás nincs egészen ingyen: sajnos a kompresszornak meglehetősen

nagy erőt kell kifejtenie ahhoz, hogy a hőt szállító gázt körbe forgassa a rendszerben,
átnyomja a sok szerkezeten, csövön és kanyaron, de főleg a gáznak a nyomáscsökkentő
szűkítésen történő átpréselése jár nagy erőkifejtéssel. A kompresszor az ezen munkához
szükséges energiát az elektromos hálózatból nyeri, de fogyasztanak némi áramot a
ventilátorok és egyéb motorok, valamint a vezérlő elektronika is.

HŐFORRÁSOK
Majdnem minden dolog meleg valamennyire.
Pontosabban megfogalmazva: minden olyan tárgy tartalmaz hőenergiát, amely melegebb
az abszolút nulla foknál, tehát a mínusz 273,15 Celsius foknál. Ez azt jelenti, hogy például
még egy mínusz tíz fokos fokos jégtömb is rengeteg hőt tartalmaz, hiszen hőmérséklete az
abszolút nullánál 263 fokkal melegebb. Még egy mínusz 270 fokos, űrben keringő
meteoritból is lehetne valamennyi hőt kiszivattyúzni.
A baj ott van, hogy hőszivattyúnk meleg és hideg vége között minél nagyobb a
hőmérséklet különbség, annál erősebben kell dolgoznia szegény kompresszornak, hogy a
nagy hőmérséklet különbség leküzdéséhez szükséges nyomáskülönbséget előállíthasssa. A
nehezebb munka miatt a kompresszor több elektromos energiát fogyaszt, miközben a
szállított hő mennyisége nem változik, ezáltal rendszerünk hatásfoka rosszabb lesz.
Ha például egy átlagos hőszivattyú kénytelen kb 40 fokosnál nagyobb hőmérséklet-
különbséget áthidalni, attól a hőszivattyú áramfelvétel/hőszállítás aránya (hatásfoka) oly
mértékben leromlik, hogy itt már talán olcsóbb lenne hőszivattyú helyett inkább gázzal
fűteni. Körülbelül 50 fokos hőmérséklet különbség felett pedig már annyi energiát
igényelhet, hogy ugyanannyi hő leadásához talán már az elektromos fűtés is olcsóbb
lenne.
A hőszivattyúkkal elérhető, irigylésre méltó fűtési hatásfokok eléréséhez általunk javasolt
maximális hőmérséklet különbség kb. 30 fok, de ez minél kisebb, az eredmény annál jobb.

Ebből számos tanulság levonható:

- Habár technikailag lehetséges a fent említett meteorból hőt kivonni, nagyon nem
érdemes, hiszen űrhajónk fűtése és a meteorit között 310 fokos hőmérséklet különbség
van, ezen hőkülönbség leküzdése iszonyú sok energiát igényelne, így ez nemhogy
nyereséges, de borzasztóan veszteséges lenne.
- Minél alacsonyabb hőmérsékleten üzemel a fűtésünk, annál kisebb lesz a hőforrás és a
fűtőfelület közötti hőmérséklet különbség, így annál jobb lesz a fűtőrendszerünk
hatásfoka. Alacsony fűtőhőmérsékletet jó hőszigeteléssel, nagyon jó hatásfokú (padló, fal,
levegő, stb.) fűtéssel és/vagy a termosztát lecsavarásával lehet elérni.
- Minél magasabb hőmérsékletű a hőforrásunk, annál kisebb lesz a hőmérséklet
különbség, ettől is javul a rendszer hatásfoka. Ezen írás a hőforrásokkal foglalkozik.

HŐMENNYISÉG
-minden tárgy, ami az abszolút nulla foknál melegebb, hőt tartalmaz, amit elméletileg ki is
lehet vonni belőle. No de egy kicsike tárgy már egy kevés hő kivonása után elérheti az
abszolút nulla fokot, míg egy igazán óriási valamiből talán életünk végéig nem leszünk
képesek annyi hőt kivonni, hogy attól egy picit is lehűljön. Ráadásul az sem mindegy, hogy
a hőlopásra kiszemelt dolgok milyen anyagból vannak, hiszen nagyon nem ugyanannyi hőt
tartalmaz egy egy köbméteres öntöttvas tömb és egy köbméternyi, a vassal azonos
hőmérsékletű levegő. Tehát az egyes dolgokból nem csak méretüktől, de anyaguktól
függően is különböző mennyiségű hő vonható ki. A különféle anyagok "hőkapacitás" nevű
értéke azt jelzi, hogy egy-egy anyag hőmérsékletét mekkora hőmennyiség hozzáadásával
lehet egy fokkal megemelni (ez a mennyiség hőlopáskor természetesen visszafelé is igaz).

ELEKTROMOS ÁRAM ELOSZTÁSA

1885-ben Zipernowsky Déryvel szabadalmaztatta a párhuzamos kapcsolású, tetszőleges
áttételű váltakozó-áramú induktorokon alapuló áramelosztó rendszert, majd rövid idő
múlva a zárt vasmagos transzformátort, melynek munkálataiban már Bláthy Ottó is részt
vett.
Zipernowsky tervei alapján készítették el az öntőműhely világításához szükséges első
egyenáramú dinamót, amely 56 V feszültségű 12 A áramerősségű egyenáramot termelve
szénrudas ívlámpát táplált.

Déri Miksa 1882-ben lett a gyár dolgozója, és Zipernowskyval együtt még ugyanebben az
évben öngerjesztésű váltakozó áramú generátort szabadalmaztatnak a Nemzeti Színház
1000 izzólámpából álló világításának táplálására.

Figyelme a váltakozó áram felé fordul, mert abban látja a jövőt, míg Edison is, Siemens is
úgy ítélte meg, hogy a váltakozó áramnak nincs jövője, mert megoldhatatlan a termelt
energia elosztása.

1883-ban a bécsi nemzetközi elektrotechnikai kiállításon egy 150 lóerős gőzgéphez

közvetlenül kapcsolt egyfázisú váltakozó-áramú generátort mutattak be, amely a váltakozó
áramú rendszer fejlődésében úttörő lépés volt, és méreténél fogva is általános feltűnést
keltett. A gép később évekig a Keleti pályaudvar világítását táplálta.

1885-ben Déry és Zipernowsky szabadalmaztatta a párhuzamos kapcsolású, tetszőleges

áttételű váltakozó-áramú induktorokon alapuló áramelosztó rendszert. Ezt néhány hónap
múlva követte legnagyobb jelentőségű munkájának, a zárt vasmagos transzformátornak
szabadalmi bejelentése, amelynek Bláthy Ottó is részese volt.

Ezzel a váltakozó-áramú Ganz-rendszer diadalútja kezdődött, melyet 1893-ig Zipernowsky

személyesen vezényelt. Legnagyobb sikere a Róma városát ellátó Tivoli Erőmű és
távvezeték létesítése volt 1892-ben.