Sámánokról …..

A "történelem nélküli népek" vallási világában talán a legkidolgozottabb, legegységesebb

vallási modellt a sámánizmus formái jelentik. Az Európa keleti, Ázsia északi és középső
régiójában és Észak-Amerikában élő, zömében vadász vagy nomád állattartó népek közös
hitvilágáról van ebben az esetben szó, amely a világvallások és a magas kultúrák perifériáján,
sok évezreden keresztül megőrizte önállóságát. A sámánizmus, mint alapvetően egységes
vallási kultúra eltűnése - szemben a közép- és dél-amerikai vallási rendszerek gyors
megsemmisülésével - évezredes folyamatnak bizonyult; kiváltó oka lehetett az életmód
megváltozása, a civilizációs fejlődés, de egy-egy nép eltűnése, idegen hódítók uralma alá
kerülése vagy a világvallások - elsősorban a kereszténység, a buddhizmus és az iszlám
-misszionáló hatása is. A sámánhit egyes elemei viszont vallásváltások után is fennmaradtak:
a népi hiedelemvilágban éltek tovább, de - mint mondjuk a tibeti és a mongol buddhizmus
esetében - magába a "győztes" hitrendszer tanításába és rítusrendjébe is beilleszkedhettek.
Egykor a finn-ugor népek, így a kereszténység felvétele előtti magyarság ősvallása is
sámánhit volt, amelynek emlékét a folklór világa őrzi. Eredeti, tiszta formáját tekintve
mindenesetre a sámánhit a 20. századra gyakorlatilag eltűnt; egyedül a szibériai kis népek
körében - urali, altáji népcsoportok, burjátok, szamojédek - találjuk még meg ennek a vallási
formának néhány millió követőjét

Csak rendkívüli ember lehet alkalmas arra, hogy sámán lehessen: erre a szerepre születni kell.
A leendő sámán már kisgyermekként másképpen viselkedik a többiektől: patológiás tüneteket,
révülési hajlamot mutat, "különös gyermek". Látomások gyötrik, természetfeletti lényekkel
találkozik, sőt azok néha magukkal is ragadják. Gyakori, hogy a leendő sámán testi
adottságként is magán viseli a sámán jegyeit: több foga van vagy farokcsonkja, kezén hat
vagy hét ujja, esetleg a hiedelem szerint a szokásosnál több bordacsontja. Erre a
(rendellenességre) emlékeztet a sámán felszerelésének egyik fontos darabja, a hatujjú
sámánkesztyű is, amelyet szinte minden szibériai nép hagyományában megtalálható. A
kiválasztottság és alkalmasság bizonyítéka az is, hogy a sámán nem tanulás által, hanem
álmában jut tudományához, amikor a szellemek magukkal ragadják a túlvilágra.

A sámán a dobszó, a csörgő, az ének, a tánc közvetítésével kapcsolatba került szellemi

segítőivel, ez egyben az eksztázis állapotának elérését is jelentette. Sámánnak bármilyen
feladatot kell ellátnia, azt csak a segítő szellemei révén teheti meg. A "lélekutazásokat"
gyógyítás céljából tették, vagy a halott lelkének túlvilágra kísérésének szándékából.

Szibéria nomád és félnomád állattenyésztő népeinek "közvetítőit" sámánoknak nevezzük. A

sámánokat más népek hasonló feladatú varázslóitól és papjaitól mindenekelőtt az különbözteti
meg, hogy a sámán közvetlenül és tetszése szerint "érintkezik" a szellemekkel, hogy a sámánt
a szellemek "kiválasztják", "elhívják" és akarata ellenére kényszerítik a sámánságra.

Aki átesett a "betegségen", annak sámánkodnia kell, különben belehal. Ezen a voltaképpen
jósló, jövendőmondó tevékenységen kívül a sámánnak a gyógyító ember, az orvos szerepét is
be kell töltenie: meg kell állapítania, mi a beteg baja, és hogyan szüntethető meg a betegség.

A hiedelem szerint a szellemek a sámánjelöltet gyakran feldarabolják, hogy meggyőződjenek

róla: testében valóban feles számú csont van-e, és kipróbálják azt is, teste és lelke valóban
képes-e elválni egymástól. Ettől a próbától fogva a sámán rendkívüli képességek birtokosa:
vihart támaszt, földbe rejtett kincset talál meg. Fő tevékenysége az "istenekkel", az
állatősökkel, a holtak lelkeivel, az ártó és segítő szellemekkel való érintkezés. Képességei,

1
közé tartozik az átváltozás: bikává, táltoslóvá változik, repülni képes. A zene és tánc által is
stimulált szertartásban a sámán lelke kilép testéből: megmássza a világfát, amely az eget, a
földet és az alvilágot köti össze: erre utal fontos szertartási kelléke, a létra is. Gyakori feladata
az orvoslás, mint "halottlátó" pedig a szellemvilág üzeneteit tolmácsolja az emberek, az
emberek kívánságát a szellemek felé. Révületében a táltos, a sámán a nép állatősévé válik,
lelke annak lelkével válik azonossá: innen van az, hogy a szertartás során agancsot, állatbőrt,
maszkot visel, és birokra kel az ártó erőkkel.

Jegyzet: Kasza Miklós