VASCO DA GAMA osztály

„Fővárosi úszó üteg”

Tervezés:
Az európai földrész legnyugatabbi területe az ibériai félsziget, amelynek nyugati részét a névadó ibérek népesítettek be
az i. e. 1600-as évektől, majd az egy évezreddel később bevándorló kelták keveredésével létrejött a keletibér kultúra. A
területet később meghódították a rómaiak, a germánok, majd a gótok, mielőtt az i. sz. 600-as évek fordulóján felvették a
keresztény vallást.
A vizigótok uralkodásának az arabot betörése vetett véget, akik fokozatosan észak felé szorították az őslakókat,
megalapítva a Córdobai Kalifátust - egy keskeny északi sáv kivételével az egész félszigetet birtokba vették. Több
évszázados jelenlétüknek az ezredfordulón megkezdődött reconquista, az arabok fokozatos kiűzése vetett véget: a
visszahódított területen megalakult a portugál, a kasztíliai és az aragóniai királyság.
Portugália kisebb volt keleti szomszédainál, de a további több évszázados belviszályt követően, a XV. század elejére az
uralkodóház megerősítette a hatalmát, majd 1494-ben (a tordesillasi szerződésben) felosztotta a leendő gyarmatokat
Spanyolországgal (a nyugati hosszúság 48 fokától nyugatra található területeket Spanyolország, az ettől keletre
találhatókat Portugália kapta meg).
A portugál felfedezők több mint egy tucat afrikai és dél-amerikai országot elfoglaltak: az egyik legismertebb portugál
felfedező Vasco da Gama volt, aki 1497-ben elindult, egy évvel később pedig elérte India partjait.
A spanyolok és portugálok a következő évtizedekben óriási mennyiségű aranyat, fűszereket és más értékes árukat
szállítottak haza az újvilágból, de ezeket gyorsan felélték, a háborúk és járványok pedig fokozatosan meggyengítették az
ibériai félsziget két birodalmának ereje. A habsburg, majd a bourbon királyok által irányított Spanyolország és Portugália
is súlyos veszteségeket szenvedett a napóleoni háborúkban, majd a spanyol polgárháborúban, korábbi gyarmataik pedig
függetlenné váltak.
Mindezek hatására az 1800-as évekre Portugália már kisméretű, relatív gyenge országnak számított, igaz, igyekeztek
haderejüket modernizálni. A portugálok az 1930-as években állították szolgálatba az első gőzhajtású hajóikat,
ugyanakkor még 1841-ben is épült (az utolsó) vitorlás sorhajó (a Vasco da Gama).
A géphajtás tökéletesedésével nyilvánvalóvá vált, hogy a vitorlás hadihajóknak nincsen jövője, ezért 1945 után már
minden új hajó rendelkezett gőzgéppel (igaz, egy ideig még készültek vegyes meghajtású egységek).
A többi tengeri határral is rendelkező kis országhoz hasonlóan Portugália számára is komoly gondot jelentett
partvidékének védelme a nagyobb haditengerészetektől. Ekkoriban a portugál vezetés a haditengerészet számára két
célt tűzött ki: a hajók Afrika partvidéken számos expedíciót hajtottak végre, miközben a védelem a főváros, Lisszabon
védelmére koncentrált (feltételezve, hogy háború esetén a kikötőváros lehet az ellenség elsődleges célpontja). Ezt a
feladatot kezdetben páncélozatlan hajókkal látták el, de az 1870-es években rendszerbe állítottak egy partvédő
páncélost, a VASCO DA GAMA osztály névadó tagját.

Konstrukció:
A VASCO DA GAMA osztály megalkotásánál a portugálok azt a
kérdést igyekeztek megválaszolni, hogy egy gyengébb ország
hogyan védekezhet hatásosan egy lényegesen több, nagyobb
hajóval rendelkező támadó ellen. A Lisszabonra koncentráló
védelem számára előnyt jelentett, hogy a parti ütegek
támogathatták a védekezést. A haditengerészetet elsősorban az
akkoriban alig egy évtizede létező torpedókat használó
torpedónaszádokkal és a szintén új technológiát jelentő
géphajtású tengeralattjárókkal képzelték el, emellett azonban
egy hagyományosabb páncélozott hadihajót is megrendeltek.
A VASCO DA GAMA osztály a korszak páncélozott csatahajóira
hasonlított, de azoknál lényegesen kisebb méretű volt. A hajó gyakorlatilag úszó ütegnek tekinthatő, amelyet erős
tüzérséggel és vastag páncélzattal szereltek fel, hogy összecsaphasson a nagyobb hajókkal, miközben azoknál kisebb
merülésével szükség esetén elmenekülhetett a part menti sekély vizekbe, ahová a nagyobb hajók nem követhették.
Maga a VASCO DA GAMA osztály 61 méter hosszú volt, legnagyobb merülése 5,8 métert tett ki, míg a hajó
vízkiszorítása 2384 tonna volt.
A hajóosztály méretéhez képest szokatlanul nagy, 260 mm-es lövegekkel rendelkezett: a két ágyút redutban (zárt,
erősen páncélozott oldalfalú mellvértben) helyezték el egymás mellett, a középső szekcióban. A VASCO DA GAMA
osztály emellett egy orrba szerelt, előrefelé tüzelő 150 mm-es löveggel, míg további négy ágyú szolgált az ellenséges
torpedónaszádok elleni védelemként.
A partvédő páncélos védelme is
(méretéhez képest) szokatlanul erős
volt: a hajót övvért védte, ennek
vastagsága a középső szekcióban 230
mm-t tett ki, ez az orr és a far irányába
fokozatosan elkeskenyedett (a
legvékonyabb helyen 100 mm-es volt). A
lövegeket oldalról 250 mm-nyi páncélzat védte, de felülről nyitottak voltak.
Tüzérségét és páncélzatát tekintve a VASCO DA GAMA osztály építésekor modern hadihajónak számított, azonban
külsőre egy korai gőzhajó látványát nyújtotta. A toronnyal nem rendelkező hajót egy 3000 lóerős teljesítményű
gőzmotorral szerelték fel, ez 10,3 csomós (19,1 km/h-s) végsebességet biztosított számára.
Az egyetlen kéményes hadihajót a gőzgép mellett még háromárbocos barkentin vitorlázattal is felszerelték (ahogy
korában számos más hajót is): ez egyrészt szeles időben lehetővé tette a szénfelhasználás csökkentését, másrészt a
hajó az erőforrás műszaki hibája esetén sem vált mozgásképtelenné. A VASCO DA GAMA osztály legénysége 232 főből
állt.

Szolgálatban:
Portugália képtelen lett volna VASCO DA GAMA osztály megépítésére,
ezért azt az angol Thames Iron Works gyártotta le. A hajó építését 1875-
ben kezdték meg, egy évvel később bocsátották vízre és 1878-ban
állították rendszerbe, mint a portugál haditengerészet legerősebb
hadihajóját (testvérhajója nem épült). Mivel Portugália nem
kezdeményezett háborúkat és a hajó elsődleges feladata a főváros
védelme volt, a Vasco da Gama csak protokoll-küldetésekre hagyta el a
portugál felségvizeket (pl.: 1897-ben részt vett a Viktória angol királynő
gyémántjubileumát ünneplő flotta-felvonuláson).
A századfordulóra a már több mint két évtizedes hajó rendkívül
elavultnak számított, ezért 1901-ben Olaszországba hajózott, ahol egy
jelentős, minden részletre kiterjedő fejlesztésen esett át. A hajó testét kettévágták és egy 9,91 méter hosszú betoldással
meghosszabbították. A Vasco da Gama tüzérségét leszerelték és hosszú csövű 200 mm-es lövegekkel látták el, amelyek
a korábbi 260 mm-eseknél lényegesen jobb ballisztikai jellemzőkkel rendelkeztek.
A 150 mm-es orr-löveget szintén leváltották, akárcsak a 4 gyorstüzelő löveget, amelyet 6 lövegre cseréltek. Páncélzatát
szintén módosították, amely hatására tömege vízkiszorítása 2972 tonnára nőtt. Ezt kompenzálandó a Vasco da Gama a
korábbinál kétszer erősebb, 6000 lóerős gőzgépet kapott: a vízcsöves kazánokkal rendelkező hajtómű a végsebességét
15,5 csomóra (28,7 km/h-ra) növelte. Az átépítés után a hajó a korábbi egy helyett már két kéménnyel rendelkezett,
segéd-vitorlázatát viszont eltávolították.
Az újjáépített hajó folytatta a főváros védelmét, de
szolgálati ideje során az egyetlen jelentős esemény az
volt, amikor 1907. augusztus 27-én gázrobbanás
történt, amelyben a legénység számos tagja megsérült,
magában a páncélosban azonban nem keletkezett
komolyabb sérülés.
1910-ben megdöntötték a király hatalmát és kikiáltották
az első portugál köztársaságot, de az új vezetésnek
nem sikerült konszolidálnia a hatalmát és folyamatosak
voltak a kormányváltások, illetve a katonai puccsok és
puccs-kísérletek. Ennek részeként 1913-ban Vasco da Gama legénységének egy részét őrizet alá helyezték, mivel
puccsot terveztek a köztársaság megdöntésére. Két évvel később a hajón ismét lázadás tört ki, de ezt nem sikerült
elfojtani: a matrózok megölték a hajó kapitányát, majd lőni kezdték Lisszabont (a támadásban kb. 100 lakos vesztette
életét).
Portugália az 1910-es évek végére rendkívül rossz anyagi helyzetbe került, a tervezett három dreadnought megépítése
meg sem kezdődött, ezért a Vasco da Gama (amely még az első világháború kezdetén is az ország legerősebb
hadihajója, egyben zászlóshajója volt) nyugdíjazása nem történt meg, sőt, még az 1926-os katonai puccsot követően
sem váltották le. Végül a VASCO DA GAMA osztály egyetlen hajóját 1935-ben selejtezték le: ekkorra a hajó már több
mint 50 éves volt, ezáltal a világ egyik leghosszabb ideig szolgálatban álló egységének számított, ennek ellenére
háborúban soha nem vett részt.
A partvédő páncélos felváltását az
1933-39 közötti flottafejlesztés
tette lehetővé, amely során a
portugálok 22 új egységet (köztük
kisméretű cirkálókat, rombolókat
és tengeralattjárókat) vásároltak. A
Vasco da Gama nevet később is
használták: többek között egy, a
két világháború között szolgált
cirkáló viselte a nevet, valamint az
1991-től használt VASCO DA
GAMA osztályú fregattok is ezt a neve viselik (a háromtagú osztály a németMEKO osztályú rombolók módosított
változatai).
A portugál haditengerészet gyarmatai feladását követően máig partjainak védelmére koncentrál, valamint néhány hajója
NATO kiküldetéseken vesz részt.

Műszaki adatok:
Név: VASCO DA GAMA osztály
Típus: partmenti páncélos (harmadosztályú csatahajó)
Gyártó: Thames Iron Works (Blackwall)
Rendszerbe állítás éve: 1878
Fizikai jellemzők:
Vízkiszorítás: 2384 t
Hossz: 61,0 m
Szélesség: 12,0 m
Merülés: 5,8 m
Hajtómű: 1 db, 3000 Le-s összteljesítményű gőzgép, barkentin vitorlázat
Legénység: 232 fő
Fegyverzet:
Elsődleges fegyverzet: 2 db 260 mm-es löveg (a barbettában, egymás mellett)
Kiegészítő fegyverzet: 1 db 150 mm-es löveg (az orrban), 4 db gyorstüzelő löveg
Páncélzat:
Toronypáncél: nincs (a redut maximum 250 mm-es)
Övvért: 100-230 mm
Fedélzet páncélzata: 0 mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 10,3 csomó (19,1 km/h)
Hatótávolság: ismeretlen (segédvitorlázattal korlátlan)