Fordította

Sarankó Márta
ERHARD F. FREITAG

AZ ERŐ
BENNED VAN!
A tudatalatti hatalma
és a pozitív
gondolat mágiája
 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Erhard F. Freitag: Kraftzentrale UnterbewuRtsein
Copyright© 1983 Wilhelm Coldmann Verlag
Hungarian transiation © Sarankó Márta, 1995
 Tartalom

ELŐSZÓ .................................................................................................................................. 11
BEVEZETÉS ............................................................................................................................. 15
Elfecsérelt bölcsesség .......................................................... 15
A gondolatok helytelen használata ......................................... 15
Az örök igazságok ................................................................ 18

ELSŐ FEJEZET

A tudatalatti erőközpont ...................................................... 21

Értelmünk manipulálása ........................................................ 21

A gondolatok ellenőrizetlen hatalma ....................................... 23
A szellem: a teremtő erők forrása ........................................... 25
Az vagy, amit gondolsz .......................................................... 28
Saját elképzeléseink kifejeződései vagyunk ............................ 31
A teremtő gondolatszünet ...................................................... 35
A pozitív élet művészete ........................................................ 36
Valósítsa meg önmagát ......................................................... 38
A tudattalan mélységből származó erő ................................... 41
Az Ittben és a Mostban élni .................................................... 45
Az én szellemi szabadsághoz vezető utam ............................ 46
A helytelen gondolkodás ködsüvege ...................................... 47
A négy nagy vágy ................................................................. 50
Az intellektus - a legnagyobb akadály az önmagunkhoz
vezető úton ........................................................................... 52
Kulcsszavak: harmónia és szeretet ....................................... 53
A boldogság mellett döntött ................................................... 61

MÁSODIK FEJEZET

Pozitív gondolatok - a problémák világa ellen

védő bástya ......................................................................... 64

A lélek az akarat felett áll ..................................................... 64

Visszanyert önbizalom .......................................................... 66
Régi házasság - új szerelem ................................................. 68
Először magunkat tanuljuk meg szeretni ............................... 70
Az agressziók legyőzése ...................................................... 71
Önállóan kiemelkedni az önállótlanságból .......................... 73
A mosáskényszeres asszony ............................................... 75
A lány, aki nem tudott írni ..................................................... 78
Az ösztönös gyengeségből való kiszabadulás........................ 79

HARMADIK FEJEZET

A szuggesztió hatalma ............................................... 82

Ismerjük ki magunkat a környezeti befolyások között .... 82
Vágyaink szándékos meghatározása ................................... 84
A reflexek és az imagináció .................................................. 86
Mély ellazulás autogén tréninggel ......................................... 87
Szuggesztiós tréning ............................................................ 91
Hogyan tanulok meg helyesen bánni a szuggesztiókkal? 96
Feladat a felsőbb énnek ...................................................... 98
Szuggesztiókatalógus - amelyből választhat.......................... 99
1. Általános szuggesztiók a testi és a lelki egészségért ..... 100
Szuggesztió fiataloknak ............................................... 101
2. Szuggesztiók álmatlanság, bűntudat
és idegesség esetére ................................................. 101
3. Szuggesztiók depresszió, félelem, kisebbségi
komplexus esetére ...................................................... 103
4. Szuggesztiók a dohányosoknak .................................. 104
Csoportszuggesztiók ........................................................... 105
Szellemi kirándulás a testben ............................................... 105
Határozza meg maga a hétköznapjait .................................. 108
A szellem ereje legyőzi az anyagot........................................ 110
Társadalmi szuggesztiók ...................................................... 114
A siker titka ......................................................................... 115
A tudatalatti friss programozása ............................................ 119
A napi gyakorlás .................................................................. 120

NEGYEDIK FEJEZET

A hipnózis mint szuggesztiófokozás ................................. 123

Mi a hipnózis? ..................................................................... 123

Mire képes a hipnózis? ........................................................ 126
Mi történik valójában a hipnózisban? .................................... 132

6
A hipnózis három szakasza ................................................. 133
Érzéki csalódások ............................................................... 135
Hogyan éli át a hipnózist? ................................................... 137
A terapeutával szemben támasztott magas igények ............. 138
Bűnözőkkel végzett kísérletek ............................................. 141
A hipnózis határai ................................................................ 145
Mire képes a hipnoterápia? .................................................. 147
Hogyan éli át személyes sikerét a hipnózisban? ..:................ 148
Tudás és tanulás a hipnózisban ........................................... 150
Az alvástrükk ....................................................................... 151

ÖTÖDIK FEJEZET

A lelki képek feltáratlan kincse ......................................... 154

Mi az elfojtott komplexus? ................................................... 154

A katatim képélmény ........................................................... 155
A különbözően működő agyféltekék .................................... 158
A lelki erő eloszlatja a problémákat ...................................... 161
Hegyeket lehet megmozgatni .............................................. 162
A házasélet tükre ................................................................ 164
A félelmek fényben és szeretetben foszlanak szerte ............. 166
Felfedezőút a múltba ........................................................... 168

HATODIK FEJEZET

A tökéletesedés művészete .............................................. 171

Hajsza a boldogság után .................................................... 171

A fanatizmustól és az egoizmustól való megszabadulás 172
A negatív gondolkodás egész foglalkozási
csoportokat ural és formál ................................................... 173
A pozitív imagináció művészete ........................................... 175
Kezdjünk örömmel minden új napot ..................................... 177
Mindenki olyan gazdag, amilyennek képzeli magát ............... 178
Szabaduljunk meg teljesen a bűntudattól ............................ 179
A sors, amelyet meg kell valósítani: a harmonikus élet 180
Pozitív változás három lépésben ....................................... 184
Rendszeres kapcsolat a tudatalattival .................................. 185
A vágyak valóra válnak ....................................................... 187
Védekezés az idegen befolyás ellen .................................... 188
7
HETEDIK FEJEZET

Legyőzzük a világ 1. számú ellenségét - a félelmet ......... 191

A félelemnek ezer arca van ................................................. 191
Önmagunk szeretete ........................................................... 193
A felsőbb tudathoz vezető szokatlan utak ............................ 195
Érzem Istent a középpontomban ........................................ 197
Ki a félelemmel - a test minden sejtjéből .............................. 199
Magakelletés a politikában ................................................... 202
A gondolatok csendjének gyakorlata .................................... 203
Az élet energiaforrásának feltöltése ..................................... 204
Egy kisebbségi komplexus vége .......................................... 205
Legyen az ősi bölcsesség megrögzött gyakorlója ................. 207
Pozitív segítség a kényszerhelyzetek elkerülésére ................ 208
A természetes mély légzésből merített erő ............................ 210

NYOLCADIK FEJEZET

A gondolkodás szerencse dolga?

A gondolat mint a lelki betegség oka ................................ 213
Vizsgálja meg gondolatai játékát .......................................... 213
Megbolondító negatív gondolatok ......................................... 214
Mi normális, és mi nem normális? ........................................ 216
A neurózis helyettesítése szeretettel és harmóniával ............ 218
A szex természetes funkciója ............................................. 220
Erőforrásunk, az alvás: találka a tudatalattival ...................... 221
Az egészséges, frissítő alvás előkészületei .......................... 222
Megbízások a felsőbb én számára........................................ 223

KILENCEDIK FEJEZET

A betegségek leküzdése -
A gondolat mint a testi betegség oka ............................... 226

Teremtsük meg az egészség alapját ..................................... 226

Az önfelszabadítás útja......................................................... 228
A pszichoszomatikus betegségek ......................................... 229
Ismerje fel az őrültet a normálisban ...................................... 230
A pszichoszomatikus egészséghez vezető út ........................ 232
A szellemi törvény védelmében és oltalmában ......................
Legnehezebb feladatunk a rák.............................................. 236
Nincs „reménytelen eset" ..................................................... 238
Pozitív zárszó ..................................................................... 241

8
Munkatársaim, akik nélkül nem érhettem volna el terápiás si-
kereimet, és akiknek most köszönetet mondok:

Heidi Spuler
Graf von Moy
Kari H. Jaeckel
Irene Luy
Peter Chiragath
Monika Walz
Kari Klingbeil

és sokan mások

9
REV. JOSEPH MURPHY
D.D., D.R.S., Ph.D., L.L.D. 3242-2H SAN AMADEO
LAGUNA HILLS, CALIFORNIA 92653
Phone:(714)768-7471

FOREWORD

Erhard Freitag is an outstanding spiritual

psychologist who gives a forceful and
inspiring message on the Laws of Life, and
has shown thousands of people how to live
life triumphantly and gloriously. He has
studied all of my books and lectures
frequently on "The Power of Your
Subconscious Mind", "Psychic Perception",
and many of my other books.

Erhard Freitag is an outstanding

teacher. He shows you how to lead a
finer, happier, and richer life. I
recommend this new book of him, which
will bless you in countless ways.

Dr. Joseph Murphy

Laguna Hills, California
14 March 1981

10
 ELŐSZÓ

Erhard F. Freitag kiváló pszichológus, aki inspirációja és szellemi

ereje által az élet törvényeit képviseli. Máris emberek ezreinek
tudta megmutatni a teljes és boldog élethez vezető utat.
Tanulmányozta a tanaimat, ismeri minden könyvemet, és sokszor
tart előadásokat a Tudatalattid csodálatos hatalmáról és más
könyveimről.

Erhard F. Freitag kiváló tanító. Mindenkinek meg tudja mutatni a

jobb, boldogabb és teljesebb élet felé vezető utat. Ajánlom Önnek
új könyvét, amely sok szempontból áldásos lehet az Ön számára.

Dr. Joseph Murphy

Laguna Hills, California
1981. március 14.

11
 Kedves Olvasóim!

„A pozitív gondolkodásra, amely ennek a könyvnek a fő témája, és

arra a módszerre, amellyel Ön, kedves Erhard Freitag, ezt a
gondolkodást közvetíti, manapság óriási szükség van tudatunk
átformálásához. Munkájával Ön csodálatos segítséget nyújt az
embereknek, és a műveiből eladott példányok száma is bizonyítja,
hogy lelkesítő üzenete micsoda vonzerővel bír. Biztos vagyok
benne, hogy az olvasók ezrei ugyanolyan nagyra becsülik Önt, mint
én magam."

Ezeket a sorokat nemrégiben kaptam Londonból, a kilencvenéves

Alfréd Holmes úrtól. A baráti szavak értő szájból szólnak: Holmes
úr távol-keleti vallási és filozófiai művek ismert fordítója. Az erő
benned van! című könyvem első megjelenése, 1982 óta valóban
több mint ötszázezer példányban kelt el. A több mint húsz kiadás
egy ilyen „tanácsadó" munka esetében olyan elsöprő sikert jelent,
amiért szeretnék szívből köszönetet mondani Önöknek és minden
támogatómnak. Időközben megjelent ugyanannál a kiadónál három
másik tanácsadó könyvem is. Az új szellemi tájékozódás
lehetőségének felkutatása és az önmegismerés útjának keresése
korunknak, a „New Age" oly sokat emlegetett korának egyik
jellegzetességévé vált.
A pozitív gondolkodás mint életfilozófia mostanában német
nyelvterületen is egyre több követőre talál. Kívánom, hogy
eredményesen forgassák ezt a könyvet és sok örömet leljenek
benne - és természetesen a „pozitív gondolkodásiban is!
Amennyiben valamilyen kérdésük van, írjanak nekem. Nagyon
szívesen állok rendelkezésükre, és ahol tehetem, segítek.

Az Önök szellemi társa E.

F. Freitag, 1990 telén

13
 BEVEZETÉS

Elfecsérelt bölcsesség

„Csak a tudatlan ember haragszik - a bölcs

megértő."
Indiai bölcsesség

A gondolatok helytelen használata

Számos könyv született már a lélekről és a vele való bánásmódról,
ám alapjában véve az ember továbbra is megmagyarázhatatlan
lény. Legmélyebb vágyai kielégítetlenek, legalapvetőbb személyes
kívánságai máig megoldatlanok. A tudományos haladás ellenére is
növekedett a szenvedés és a betegség. Csak a távol-keleti
bölcsességeknek a nyugati gondolatvilágba való - az utóbbi
évtizedekben fokozódó - beáramlása ismertetett meg sokakat a
tudatállapot magasabb szintjeivel.
A jelenlegi tudományos gondolatrendszer jellegéből adódóan
valósággal vakmerő dolognak számítana, ha valaki arra
vállalkoznék, hogy a szenvedő emberiségnek általános megoldást
kínáljon, amelynek segítségével megválthatná önmagát. Mégis
mindannyian tudjuk, hogy a bölcsességek legjelentősebb könyvei,
amilyen például a Biblia vagy a Védák, ősidők óta kínálnak efféle
megoldásokat. Buddha és Jézus, Mózes és Lao-Ce megmutatták a
tökéletességhez vezető utat. Vajon ezek csak pusztába kiáltott
szavak voltak?
Megadatott nekünk a szellem ereje, ám mi évezredek óta
rosszul élünk vele: jelentéktelen, gyakran veszélyes dolgokra
használjuk. Mindenki olyan meggyőződés szerint él szárnyaló
szellemével vagy úgy manipulálja gondolatait, hogy kisajátíthassa
és befolyásolhassa a világot. Senki sem érti meg, hogy az a
szellemi energia, amely minden egyes gondolatban benne
foglaltatik, leginkább magát az embert alakítja, és az ő saját útját
egyengeti. Aki állandóan arról beszél, hogy milyen beteg, azt
környezete sohasem fogja egészségesnek tartani. Aki mindig
problémákból emelkedő falat lát maga előtt, az soha nem

15
tud túllépni rajtuk. Az embert gondolatainak ereje az általuk
felvázolt életpályára kényszeríti.
Ebből adódik az a nagy lehetőség, hogy legyőzhessük ön-
magunkat, hogy valóban a nagy vallásalapítók által kijelölt
irányban fejlődjünk. Ne számítson azonban pszichológiával körített
vallási tanokra, sokkal inkább arra, hogy megtanulja megérteni: a
bennünk lakozó, tudattól független erőkön keresztül, lényünk
transzcendens tartományai által már magunkban hordozzuk a
vallást, azt a kapcsot, amely összeköt bennünket a teremtő erővel
- nevezzük akár Istennek, életerőnek, magasabb vagy
felsőbbrendű énnek, esetleg egyszerűen csak teremtésnek.
Nem kell attól tartania, hogy magasröptű intellektuális fejte-
getésekre csábítom, amikor segítek feltárni saját belső világát.
Nem szakítom el a realitásoktól, nem emelem a csillagok ma-
gaslatába, amit talán soha nem is érhetünk el. Az elméleti
megfontolásokat csak akkor tartom fontosnak, amikor a bonyo-
lultabb tudati folyamatok belső összefüggéseire szeretnék rá-
világítani. Olykor elkerülhetetlen, hogy meg ne szabaduljunk az
előítéletektől, és hogy a rosszul elraktározott tudást helyes
összefüggésekbe ne állítsuk. Gondoljanak csak arra, milyen
rengeteg nem helytálló meghatározás kering például a hipnózis
fogalmával kapcsolatban.
A könyvekből szerzett tudásnak általában egy nagy hátránya
van: aki csak olvas arról, hogy mások milyen módon oldották meg
az életüket, az még távolról sem tud magán segíteni. Legyen tehát
ez a könyv az ön kézikönyve, amelynek segítségével felismerheti
és megtanulhatja kezelni saját, teljes mértékben személyes
késztetéseit és motivációit. Szolgáljon arra, hogy végül képes
legyen rendezni és a helyes mederbe terelni gondolatai kusza
örvényét, anélkül hogy külső segítségre lenne szüksége.
Ehhez a beavatkozáshoz az is hozzátartozik, hogy alaposan és
tisztán nézzen szembe a szellemi energiákkal és gondolatainak
mágikus erejével. Engem gyerekkoromtól kezdve lelkesített az az
erő, amely szavak formájában jut el a külvilághoz. A szó számomra
a szellemi erő energiahordozójává vált, nem pusztán - mint
általában szokásos - a képi leírás eszközévé. Ennek a
létfontosságú jelentőségére az újságolvasó példája világíthat rá,
aki a szöveg tartalmát emlékképekké alakítja át. Az újsághírek
négyötöde negatív, élettagadó. Háború, halál és az

16
anyagiakért folytatott idegtépő küzdelem tölti be az agyakat, és
félelem, illetve agresszió keltésével csökkenti az agy életerejét.
Mennyire megdöbbentem nemrégiben Honoluluban, amikor a
bemondónő egy sor elégedettséget keltő, pozitív információ után
egyszer csak bejelentette, hogy most néhány rossz hír következik -
figyelmeztetésül azok számára, akik idejében ki akarták kapcsolni a
tévét.
Nem szoktunk hozzá az efféle kíméletes, emberbaráti bá-
násmódhoz. A hétköznapok kemény világában egyszerűen nincs is
érzékünk hozzá. Azt azonban, hogy micsoda felmérhetetlen
károkat okozunk így magunknak, még a pszichológia sem fedezte
fel, bármennyire körüljárta is a lelki viselkedési mechanizmusok
világát.
Ha ön úgy érzi, hogy mindenki elhagyta, és már sehonnan sem
számíthat olyan segítségre, amely elviselhetőbbé tehetné a sorsát,
akkor döntő vigaszt jelenthet az a tapasztalat, hogy nem kell
feladnia a reményt. Arra szeretnék rávilágítani, hogy az élet során
bekövetkező pozitív változás kiindulópontját mindenki önmagában
hordozza. Boldogulásunk titka abban rejlik, hogy miképpen bánunk
értelmünkkel, érzelmeinkkel és tudatunkkal. Életvitelünk teljes
egészében gondolataink minőségétől függ. Kevesen vannak
tisztában azzal, hogy milyen óriási az a mindent irányító szellemi
hatalom, amelyet élettapasztalatnak nevezünk.
Az a célunk tehát, hogy az értelmet messzemenően illeté-
kességének korlátai közé utaljuk. Az értelem a külvilággal való
kommunikációra szolgál. A léleknek arra van szüksége, hogy
másféle gyakorlatot alkalmazzunk sorsunk irányításában. Általában
nagyon is távol állunk attól, hogy az igazi lelki bajok okait képesek
legyünk felismerni.
Az egyéni sorsok drámai jellege napi gyakorlatom során annyira
túlsúlyban van, a lelki és a testi szorongások napjainkban olyan
kitartóan rombolják abbéli illúzióinkat, hogy szociális, egészségügyi
vagy pszichológiai szempontból biztonságban erezhessük
magunkat, hogy legfőbb ideje megválni korunk bajainak okozójától,
a negatív gondolkodástól, attól, hogy szükségtelen, minden erőt
felemésztő beidegződésekhez vagyunk láncolva. Dr. Joseph
Murphy, az amerikai pszichoterapeuta a „pozitív gondolkodásról"
kialakított tanaival éri ezt el. Magam - mint világnézetét
meggyőződéssel osztó és képviselő tanítványa - szintén azt
vallom, hogy a helytelen gondolkodás a felelős lelki energiánk
elpazarlásáért.
17
 Nem szükségszerű azonban, hogy életünk végéig a belénk
rögzült gondolati vágányokon haladjunk. Csupán saját lelki
gyengeségünk az oka annak, ha letargikus hangulatunk, hely-
telen motivációink rabjává válunk. Nagyon gyorsan felszaba-
dulhatunk újra a magunk erejéből. Bizonyos, hogy környeze-
tünk, örökletes tulajdonságaink, neveltetésünk erőteljesen be-
folyásolják, hogy hogyan viselkedünk a környező világgal, de
semmiképp sem olyan mértékű ez a befolyás, mint ahogy azt
az analitikusok szeretnék elhitetni velünk.
Meg kell tanulnia kihasználni az önben rejlő szellemi lehe-
tőségeket. Képesnek kell lennie arra, hogy felismerje: kevés
dolog vagy egyáltalán semmi sem függ másoktól, hanem min-
den egyedül saját magán múlik, ha ura akar lenni az életének.
Nincs egyetlen olyan probléma, egyetlen olyan betegség sem
ezen a földön, amelynek az okát ne találhatnánk meg saját
magunkban. Tudatunk szélesebb kiterjedéseiben olyan kime-
ríthetetlen energiatartalékok rejlenek, amelyeket a huszadik
századi ember épp csak most kezd újra felfedezni.
Lelkünkben minden újra összetalálkozik, amit a külsőségek
szintjén megpróbálunk keservesen szétválasztani. A pszicho-
lógia, a filozófia, az orvostudomány és a teológia legmélyebb
felismerései csak összességükben tükrözik vissza azt a szellemi
egységet, amellyel a teremtés az élet kezdetén megajándéko-
zott bennünket.

Az örök igazságok
A könyvek könyve, a Biblia ezeket az örök igazságokat tárja
fel előttünk. Jézus rátalált a legegyszerűbb útra, amellyel a
legegyügyűbb lélek számára is érthetővé tehette az isteni lé-
nyegben lakozó szellemi hatalmat: példázatokban beszélt, és
így érzékelhetővé tette a kimondhatatlan, a mindannyiunkban
ott lakozó isteni vagy kozmikus erőt. „Higgyetek, és üdvözülni
fogtok", mondta az embereknek. Lázár, akit feltámasztott ha-
lottaiból, vagy a bélpoklosok, akiket meggyógyított, szóról szó-
ra megfogadták és lelkükbe vésték szavait. És megtapasztalhat-
ták tudattalanjuk nagyszerű erejét.
Minden itt leírt szót a legmélyebb értelemben fogadjon be.
Próbálja meg a szavak új értelmét új összefüggéseikben meg-
ragadni. A hétköznapi nyelv használata során ezt a képességet

18
már régen elvesztettük. Felületesen figyelünk oda a szavakra,
ahelyett hogy befogadnánk őket. Tegye félre a kritikát addig, amíg
valóban képes nem lesz megítélni egy saját magával végzett
gyakorlatot. Jelölje meg a könyvben ceruzával vagy cédulával
azokat a szakaszokat, amelyekről úgy gondolja, hogy a leginkább
önhöz szólnak. Ha valóban az a szándéka, hogy megváltozzék,
hogy boldogabb, egészségesebb és életvidámabb legyen, akkor
igazán fogadja el az ajánlatomat, és kezdje el még ma, az első
fejezetek elolvasása után alkalmazni őket a saját lelki
háztartásában. Ha sikerül elérnie, hogy könyvem tartalma közelebb
kerüljön önhöz, mint kedvenc újságja, akkor megígérem, hogy az
elkövetkezendő két hónapon belül pozitív változások következnek
be az életében.
Jézus, Buddha, Mohamed, Konfuciusz és Lao-Ce soha nem
beszéltek olyasmiről, hogy az embert a szenvedés és a nyo-
morúság feloldozhatatlan átka sújtaná. Megmutatták a szabadulás
útját. Csak jelentéktelen szellemek követték el hatalomvágyból és
az örök értékek iránti értetlenségből azt a világraszóló gaztettet,
hogy az embert rabszolgasorba kényszerítették - valamilyen
haragvó isten igája alá. Nem kell a végtelenül távoli jövőben
bekövetkező megváltásra várnia. Ön a saját sorsának kovácsa, és
saját cselekedetei a felelősek negatív tapasztalataiért, illetve az
élet harmonikus kiteljesítésének magasába vezető útért. Ön saját
maga megváltója.

19
 ELSŐ FEJEZET

A tudatalatti erőközpont

Ki vak?
Aki nem tud más világot látni!
Ki néma?
Aki nem tud jókor kedvesen szólni!
Ki szegény?
Aki nem tud heves vágyak nélkül élni!
Ki gazdag?
Aki szívében nyugalomra lel!
Indiai bölcsesség

Értelmünk manipulálása
Hisz ön a véletlenben? Pedig véletlen nem létezik! Beszűkült
tudatunk az oka annak, hogy nem ismerjük fel azokat az egyszerű
törvényszerűségeket, amelyek meghatározzák sorsunkat. Már nem
vagyunk képesek arra, hogy felfogjuk a nagyobb összefüggéseket.
így aztán időnként olyan események történnek velünk, amelyek az
adott pillanatban, sorsunk alakulásának egy bizonyos pontján nagy
jelentőséggel bírnak számunkra - és ezt nevezzük véletlennek.
Többnyire hiányzik belőlünk az áttekintésnek az a képessége,
az a finom technika, amellyel beleláthatnánk tudatalattinkba. Aki
hagyja, hogy saját életének kirakós játéka csak úgy magától álljon
össze, az a meglepetésszerűen bekövetkező dolgokat véletlennek
tekinti, mint valami váratlan ajándékot. Vagy talán hallott már olyat,
hogy a „Micsoda véletlen!" felkiáltás negatív eseményre
vonatkozott volna?
Ez a könyv is olyasmi, ami meglepetésként éri életének éppen
abban a pillanatában, amikor nyitott ezekre az eszmékre, vagy
éppen kiutat keres valamilyen szorult helyzetből. Évezredeken
keresztül hozzászoktunk ahhoz, hogy figyelmünket tudatosan
főképp környezetünk érzékelhető és látható dolgaira irányítsuk. A
valós világban, az érzékekkel felfogható dolgok birodalmában
játszódó kalandok mindig is érdekesebbek voltak számunkra, mint
az, hogy lemerüljünk a szellem mélysé-
21
geibe. Ez azonban azt jelenti, hogy életünket teljes mértékben
annak a tudatos gondolatáramlatnak a jegyében éltük, amely
ébredéstől elalvásig lüktet bennünk.
Felismeri-e, hogy majdnem minden problémának nevezett dolog
arra vezethető vissza, hogy nem engedjük ragyogni szellemi erőnk
fényét? Ezt az erőt a tudatalattiba száműztük. Amikor tudatával
boldogan élvezi azt az élményt, hogy különösen jóleső szakmai
elismerésben volt része, akkor ezt nem valamilyen véletlennek
vagy főnöke hirtelen jött figyelmességének köszönheti, hanem
saját magának. Olyan tökéletesen azonosult a feladatával, hogy
átütő, feltartóztathatatlan sikerének útját azok a szellemi
erőtartalékok is egyengették, amelyeket tudattalanja mozgat.
Az élet pozitív szintjén teljesen természetes forrásból hasz-
nálhatja intuitív erejét. Ha közben úgy tűnik, hogy a siker
(véletlenül) szokatlanul könnyen következett be, akkor ez csak
azért van, mert korábbi tevékenységeit mindig keményen,
módszeresen, akaraterejére támaszkodva végezte. „Az az energia,
amelyet egy cél elérésének érdekében bevet, akadályt jelent a cél
elérésének útján."
A nyugati kultúrember számára egyértelmű ennek a kijelen-
tésnek az ellentmondásossága. Az intuíció jóval felette áll az
akarattól irányított értelemnek. Az értelmiségi ember semmilyen
terve sem helyettesíthet egyetlen intuitív szellemi sziporkát sem,
hiába veti latba sokoldalúan képzett értelmének minden
rafináltságát. Ezt bizonyítják a nagy tudósok és költők
élettapasztalatai is. Az intuíció többet ér, mint a tudás! Ez az, amit
az intellektus sem befogadni, sem előidézni nem képes.
Aki nem bízik meg lénye szellemi magjában, aki életét csak az
értelem erőivel akarja irányítani, az örökre az marad, ami most:
durva anyagból szőtt lény a tudatlanság óceánjában, és talán olyan
ember, aki állandóan az élet nehézségeiről és kellemetlenségeiről
panaszkodik. Ön most változtathat ezen.
Csupán tudatunk helytelen irányítása miatt esünk néha két-
ségbe életünk során. Az értelem szeret hinni a véletlenben. Ez
korunk betegsége, mert a modern ember úgy véli, hogy semminek
sem szabad megtörténnie, ami értelemmel megmagyarázhatatlan.
A tudat képviseli számára azt a keskeny, valóságos szeletet a
világból, amelyet öt érzékével képes felfogni. Félve tér ki az olyan
témák elől, mint „a halál utáni élet" vagy az

22
„újjászületés". Elfojtotta hatodik érzékét, azt a finom szövetű
érzéket a szellemi világ iránt, amely sokkal nagyobb jelentőségű
számunkra, mint amekkorát tulajdonítunk neki. Ez minden létezés
eredete, a mi valódi hazánk.

A gondolatok ellenőrizetlen hatalma

A tudatnak sajátosan változó árnyalatai vannak. Ha szomorúak
vagyunk, az egész világ szürkének látszik, még akkor is, ha
verőfényes napsütés vesz körül bennünket. Ha viszont jókedvűek
vagyunk, akkor a legszörnyűbb zivatar sem tud kizökkenteni vidám
hangulatunkból. De mitől ingadozik tudatunk folytonosan a skála
pozitív és negatív pólusai között?
Önnek például milyen gondolatok futnak át az agyán reggelizés
közben? Végiggondol mindent, amit délelőtt el akar intézni? Talán
örül egy kicsit egy esti meghívásnak, vagy némi bosszúság tölti el,
mert tegnap megkarcolták a kocsiját, és már megint a szervizbe
kell mennie?
Aztán felvillan egy reménysugár. Talán találkozik a szerelmével,
vagy aláír egy rég áhított szerződést. Már biztos, hogy délelőtt
jókedve lesz.
Egész más a helyzet, ha valamilyen aprólékos feladat vár önre,
amely megítélése szerint meghaladhatja a képességeit. Ha
ráadásul még egy súlyos mulasztást is be kell vallania a
főnökének, az már túl sok a gyomoridegeinek. Otthagyja a második
zsemlét, és homlokát ráncolva indul el otthonról.
Reggel nyolcig még semmi sem történt. És mégis: tudatát
néhány gondolattal már elmozdította valamelyik pólus irányába.
Gondolkozzék csak el rajta: gondolataival meghatározta a
hangulatát! Most talán ellenkezik: „De hát a tények..." Gondolatait
azonban ön ütköztette velük, és saját maga határozta meg
magában az elkövetkező események érzelmi értékét, saját maga
vázolta fel, hogy mire számíthat a következő órák során. Ezzel
máris beállította a tudatalattiját: napja a tudattalan elvárásokhoz
fog igazodni.
Ha a külvilág személyes kívánságaihoz igazodik, akkor ön
elégedett. Ha környezete nem alkalmazkodik elképzeléseihez,
akkor rosszkedvű, sőt esetleg olyan mélyen elkedvetlenedhet,
hogy ez a hangulat egész életét elhomályosíthatja, és gátlásokat
fejleszthet ki. Erőteljes vágy ébredhet önben az agresszióra,

23
amely kiszámíthatatlan cselekedetekre késztetheti, de okozhat
betegséget vagy lelki zavarokat is.
Természetesen nagyon tágan értelmezhető az a megállapítás,
hogy a gondolati beidegződések felelősek a test és a lélek jólétéért
vagy balszerencséjéért. A pszichoszomatika szakértői a
pszichének csak részben tulajdonítanak ilyen nagy jelentőséget,
mindamellett már ők is lelki okokra vezetik vissza a betegségek
nyolcvan százalékát.
De mi is a helyzet a tudattal, ezzel a furcsa valamivel, ami szinte
egész életünket meghatározza, és amiről a keleti bölcsek mégis
azt mondják, hogy létünknek csak nagyon kis százalékát teszi ki?
A jogi egyetemisták úgy gondolják, hogy tanulmányaik befejezése
után tökéletesen eligazodnak az emberi társadalmi rendszerek
szóvirágai között, az asztronauták pedig azt hiszik, hogy ők már
előretörtek a természet éppen megismerhető határaiig. A
tudomány megnehezítette számunkra, hogy az értelmen kívül a
tudat más kiterjedéseit is el tudjuk képzelni.
Úgy használjuk az agyunkat, mint valami adatbankot. Minden
eseményre magyarázatot, minden problémára megoldást kell
találnia. Ön mit tesz, ha úgy érzi, hogy beteg? Elmegy az
orvoshoz, hogy segítséget kérjen. Ez olyan magától értetődő, hogy
senki egy szót sem vesztegetne rá. A dolog hátterében azonban
csak az áll, hogy értelmünkből kiindulva beismerjük:
környezetünkben egy-két dolgot el tudunk ugyan intézni, saját
testünkön belül azonban csak nagyon keveset. Mi mindannyian
egyöntetűen az értelmünkre hagyatkozunk, mint információink és
cselekedeteink mozgatóinak egyetlen csomópontjára. A tudomány
is kizárólag erre az egyedülálló, Isten teremtette komputerre épül,
amely egy vad, veszélyekkel teli világban értékessé tette és
biztosítja számunkra az életet.
De akkor miért van az, hogy az értelem miatt mégis egyre-
másra tévedésekbe bonyolódunk, és nem látunk bele az élet
titkainak jelentős részébe? - Azért, mert túl komolyan vesszük és
egyeduralkodónak tekintjük az észt. Ezért teheti meg az ego
szabadon, hogy ne engedje érzékelnünk, amikor egy betegség
közölni akarja velünk, hogy mit csináltunk rosszul. Már nem az
érdekel bennünket, hogy milyen erő mozgat, hanem csak az, hogy
mit tudunk kezdeni vele. Testünkkel már régen azt a
rablógazdálkodást folytatjuk, amelyet most a Földdel, a termé-

24
szeti kincsekkel űzünk. Embertársaink többsége még nem ismerte
fel, hogy zavarosan zajló világunkban létkérdéssé válik,
megtaláljuk-e az utat tudattalan énünkhöz.

A szellem: a teremtő erők forrása

Élete mindenképpen csak jóra fordulhat - függetlenül attól, hogy
szakmai, lelki vagy testi problémái vannak -, ha felfedezi erejének
belső, legősibb magját, és megtanul újra belőle kiindulva élni.
Ha azt halljuk neurológusoktól, hogy agyunk kapacitásának
körülbelül csak öt százalékát használjuk ki, akkor könnyen
elcsábulunk, és azt képzeljük, hogy életünket csak nagyobb tudás
által tehetjük jobbá. Nagyobb terjedelmű tananyag vagy ügyesebb
edzési módszerek segítségével talán néhány százalékkal többet
tudnánk aktiválni agyunkból.
Ha az értelmet akarjuk tudatunk tágítására használni, akkor nem
a megfelelő eszközhöz nyúltunk. Még a legnagyobb zsenik - mint
például Goethe vagy Einstein - sem lépték túl a pszichológusok
által megállapított ötszázalékos határt. Ha mégis sikerült olyan
szélességig kitágítaniuk tudatukat, amelyről mi aligha alkothatunk
fogalmat, akkor ezt nem tudatuk által érték el. Olyan magasabb
szellemi erőktől kapták az intuícióhoz az alkotóerő impulzusait,
amelyek mindannyiunkban benne lakoznak.
Önnek sincs szüksége arra, hogy a „de hát ők zsenik voltak!"
kifogása mögé bújjék. A tudatunkon túlra tett pszichológiai-filozófiai
kirándulás jelentős felismerése az a tény, amelyet az imént egy kis
mellékmondatban említettem, azaz hogy mindenkiben jelen vannak
a magasabb szellemi erők. Minden ember képes lenne arra, hogy
magasan felülmúlja tisztán értelmi képességeit, ha végre nem
hagyná, hogy azok tartsák pórázon.
Einstein maga írta le, hogy nem a legkülönbözőbb megfon-
tolások rendkívül alapos kombinációja útján jutott egyes úttörő
tudományos felismerésekre. A természettani problémákat gon-
dolatban annyira leszűkítette, amennyire csak lehetett. Aztán
elfelejtette az egészet, nem törődött vele többet, hanem átengedte
a tudatalattijának. Napokkal vagy hetekkel később, sőt ez olykor
évekig is eltarthatott, hirtelen feltámadt benne a nagy

25
ötlet. Tudattalan énjének bölcsessége ajándékozta meg az in-
tuícióval.
Mindannyian rendelkezünk ezzel a tudattalan tartománnyal,
amelybe a pszichológusok száműzték a lét minden olyan je-
lenségét, amely megemészthetetlennek tűnik az értelem számára.
Minden mágikus, okkult jelenség, a parapszichológiai és az
érzékszerveken túli érzékelés csak az emberben meglévő
tudattalanból nyeri esetleges létjogosultságát. Fogalmaink szerint
az érzékfeletti eseményeknek nincs helyük a hétköznapi ember
éber tudatában, beleértve a tudósokat is.
Mégis vannak olyan nyilvánvalóan a hétköznapiakon túli,
paranormális események, amelyek miatt nem tagadható le, hogy a
tudat határait olykor átlépjük a szellem jegyében. Számomra ezt
személyesen egy iskolás fiú bizonyította, akit a szülei lelki
gyengesége miatt hoztak el hozzám a fogadóórámra. Hipnózisban
egészen különös dolgot tapasztaltunk nála. Néha egészen pontosan
meg tudta mondani, hogy mit csinál egy-egy munkatársunk, aki
éppen nincs a rendelőben, vagy hogy mit csinál éppen otthon az
édesanyja. Víziói igazságáról minden esetben azonnali
telefonálással győződtünk meg. Egyszer még az én saját
nappalimat is leírta a legnagyobb aprólékossággal, pedig az nem is
Münchenben volt, és ő soha nem látta. A transz állapotában
áthágta mindennapi tudatának korlátait, és lemerült énjének
tudattalan mélységeibe.
Amikor az ember tudattalan régióinak feltárásáról beszélek,
akkor elsősorban arra a belső hangra gondolok, amelyet racionális
életvezetésünk során messzemenően háttérbe szorítunk. Értelmünk
balga kívánalma az, hogy minden szellemi rezdülést, sejtelmet
vagy lelkünk mélyéből eredő hirtelen jött, mély felismerést
babonának tekintsen és megszabaduljon tőle, illetve hogy minden
érzékfölötti jelenséget hókuszpókusznak tartson. Ami öt
érzékünkkel nem ragadható meg egyértelműen, azt azonnal
megtagadjuk, és küzdünk ellene. Az új vallási közösségek, szekták
és meditációs csoportok közül ezt sokan állandóan átélik. Az
elfogadott egyházak küzdenek ellenük, anélkül hogy figyelmet
szentelnének lehetséges szellemi tartalmaiknak, mert a nyugati
kultúra bevett képzeteinek megszokott világától eltérő irányba
haladnak.
Másrészt a tudósok nyomós bizonyítékokkal mutatnak rá azokra
a veszélyekre, amelyeket egyes fantaszták a tudat kitágítását célzó
drogkísérletekkel idéztek elő, vagy mások mági-

26
kus praktikákkal okoztak. Mielőtt még az imagináció mestereivé
válhatnának, többnyire a klinikák pszichiátriai osztályain végzik. Jól
emlékszem egy asszonyra, akivel gyógyintézeti gyakorlatom alatt
Európa legnagyobb pszichiátriai klinikáján, München-Haarban
találkoztam. Többek között gyógynövények gőzeit is belélegezte,
ahogy a boszorkányok „szokták", amikor el akarnak repülni a
tanyájukra. Megzavarodott elméje nem talált vissza a
transzállapotból, ahová a növényi mérgek juttatták el. Súlyos
üldözési mániában szenvedett.
Vannak tehát veszélyes útjai is a tudat kitágításának. A pszi-
chiáterek és a pszichoterapeuták gyakorlata hemzseg a példáktól.
Óva intek mindenkit attól, hogy drogokkal és vegyi anyagokkal
törekedjék a tudatállapot megváltoztatására. Ezek az anyagok
képesek még sokkal inkább eltávolítani igazi emberi mivoltunktól,
mint a gonosz gondolatok.
Ha egészségünk alapja, a testünk már meglehetősen leromlott,
akkor a részleges regenerációban nyújtott segítség mindenképpen
töredékes marad. Elengedhetetlen létszükségleteinknek,
amelyekről nemsokára részletesebben is szó esik majd, a szeretet
az egyik legalapvetőbb feltétele. Elsősorban önmagunk iránti
szeretetre van szükségünk, ha magunk akarjuk irányítani
sorsunkat. A tudat kétségtelenül létező, Isten adta tényező. Anélkül
is befolyásolhatjuk, hogy néha igazán tudatában lennénk azoknak
a körülményeknek, amelyek megváltoztatták. Ez elvezethet
bennünket az első fontos felismeréshez: ösztöneinktől,
érzelmeinktől és értelmi erőinktől irányítva teremtik meg
gondolataink az életről alkotott elképzeléseinket. - Azt éli át, amit
gondol! Dr. Murphy ezzel az alapvető felismerést kifejező
mondattal vezeti be a „pozitív gondolkodás" tanát, amelyet én
teljes mértékben beépítettem a praxisomba és az életembe.
Hogyan lehetséges az, hogy a modern pszichológia sokat
vitatott területén olyan sok új termékeny gondolat elsősorban az
Egyesült Államokból származik? Az amerikai pszichológusok az
európai metodikusokkal és empirikusokkal szemben kezdettől
fogva sokkal gyakorlatiasabbak. Nem sokáig kérdezgetik, hogy mi
is történik itt egyáltalán. Rögtön arra a kérdésre kezdik keresni a
választ, hogy „hogyan segíthetnék a leghatékonyabban és a
leghamarabb?"
Míg mi a lélek rejtelmeinek megoldását az analitikus alap-
kutatásokban keressük, a rendkívül bonyolult gondolati min-

27
tákban és a szőrszálhasogató magyarázatokban, addig az amerikai
kollégák számára az áll előtérben, hogy a páciens mielőbb vissza
tudjon térni társadalmi feladataihoz. Mindenki számára fontos
lépés a lelki harmónia és kiegyensúlyozottság felé, ha a
társadalom hasznos tagjának érezheti magát. Egyáltalán nem
meglepő, hogy a pszichoterápia legmodernebb ágai, mint a
pszichoszintézis, az alakterápia, a testterápia és a bioenergetika
nagyrészt amerikai kutatási központokból erednek. Mint az indiai
egész-filozófia, a szellem, a test és a lélek egységének visszfénye,
úgy csillan fel ebben az a felismerés, hogy itt és most újra
elérhetjük a szellemi, többnyire tudattalan síkok és a testi életerők
közötti harmonikus összhangot, amellyel eljuttathatjuk az embert
az Isten szándéka szerinti tökéletességig.

Az vagy, amit gondolsz

Ez a felismerés számomra olyan igézően alapvető, és annyira
megfelel keleti irányultságú gondolkodásomnak, hogy egy-egy
páciensemet nem küldöm egyszerűen az idegsebészhez, vagy -
még egyszerűbben - nem alkalmazok megnyugtatására pusztán
gyógyszeres kezelést. Sokkal inkább azt mondom neki: „Ön az,
amit gondol magáról! Gondolja azt: egyetlen vágya, hogy
egészséges és életvidám legyen. Harmóniában és belső békében
akar élni önmagával és a környezetével. Ha ezt gondolja, a
tudatalattija ezeket a gondolatokat - mint parancsokat,
megbízásokat, kívánságokat - át fogja ültetni a valóságba. Mindaz,
amit a környezetében érzékel mint formát, funkciót vagy élményt,
kizárólag saját gondolatainak az eredménye. A gondolatok eleven
lények, amelyek arra törekszenek, hogy megtestesülhessenek."
Ha mindennapjaiban nincs valamivel megelégedve, csak a
gondolkodását kell megváltoztatnia! Ilyen egyszerű boldognak
lenni. - Most önön a sor, hogy megvalósítsa saját maga számára
ezt a szellemi törvényszerűséget. A gondolati képzeteknek ez a
szerepe nem olyasmi, mint egy varázsló vágyálma, aki embereket
akar befolyásolni, hanem a szellemi erő valós következménye. Ha
egy gondolat már létrejött és megfogalmazódott, akkor abszolút,
megváltoztathatatlan megvalósulásra tör.

28
 Próbálja ki most rögtön! Keressen egy nyugodt helyet, ahol
kényelembe tudja helyezni magát. Hunyja le a szemét, és élje bele
magát a következő mondatokba:
„Szabadjára engedem a gondolataimat! Elszállnak a legkü-
lönbözőbb irányokba, mint kis fehér felhőcskék. Teljesen nyugodt
vagyok, gondolataim kiürültek belőlem. Tökéletes béke uralkodik a
szívemben és az elmémben. Itt és most úgy érzem, hogy
összhangban vagyok magammal és a külvilággal. Harmónia árad
szét teljes valómban."
Próbálja meg igazán érezni magában ezt a harmóniát, és adja át
magát neki. A siker elérése szempontjából mérvadó, hogy
mennyire valóságos és mély ez az érzés. - A belső béke
csodálatos érzését fogja átélni, és nyitottá válik az önben
szunnyadó jóra, ami csak arra vár, hogy életre kelhessen. Mos-
tantól kezdve intenzíven fog munkálkodni azért, hogy valódi vágyai
megvalósulhassanak.
A siker nagysága egyedül annak a vágynak az intenzitásától
függ, amellyel célja elérését kívánja. Szókratész drasztikus
módszerrel tanította meg erre az egyik tanítványát. A tanítvány
egyszer egy vízparti séta közben megkérdezte tőle: „Mester, hogy
lehetnék én is olyanná, amilyen te vagy?" Szókratész megkérte,
hogy menjen be vele a vízbe. Ott aztán lenyomta a víz alá, újra
meg újra, mígnem a tanítvány halálfélelmében levegő után
kapkodott. Akkor a mester újra elengedte, és megkérdezte tőle:
„Mire vágytál az imént a leginkább?" - „Levegőre, mester, semmi
másra, csak levegőre!" - „Ha annyira fogod szomjazni a tudást -
felelte Szókratész -, amennyire az előbb a levegőre szomjaztál,
akkor leszel olyan, mint én!" Most már ön is ismeri a vágyai
beteljesítéséhez vezető utat. A tanulás első lépése ennek
megfelelően a legközelebbi jövőre nézve az lehetne, hogy tisztán
és szemléletesen lássa és érezze lelki szemei előtt a kívánt siker
irányát.
Mindaddig, amíg úgy gondolja, hogy gondolataival a realitást, a
látható valóságot, a környező világot kell helyesen felfognia, és
hozzájuk kell közelednie, addig szem elől téveszti azt a tényt, hogy
e gondolatok által hozza létre egyáltalán a tapasztalás közegét.
Tudatunk éppen úgy fogja érzékelni a külvilágot, ahogy mi magunk
gondolkodunk.
Az értelem számára ez azt jelenti, hogy megfosztjuk a hatalom
kizárólagos képzetétől, amelynek értelmében ő volna a külvilághoz
való viszonyunk legfelsőbb foka. Ha kijelentjük,

2«)
hogy „az vagy, amit gondolsz", akkor ezzel a gondolkodónak a
gondolt dologtól való függését hangsúlyozzuk. Ha valaki
állhatatosan gondol a harmóniára és a sikerre, akkor magához is
vonzza őket. Örüljön előre minden új napnak, és kellemes, szép
dolgokat fog megélni. A problémák már attól a ténytől is
összezsugorodnak, hogy harmonikus alaphangulat miatt kevésbé
érzi őket nyomatékosnak. A külvilág és az állítólagos sors kizárólag
gondolkodásunk tükörképei - és mi úgy határoztunk, hogy csak
pozitívan fogunk gondolkodni. A testünk és a lelkünk ezt
egészséggel, békével és harmóniával köszöni meg nekünk.
A tizennyolc éves B. Petra esetében éltem át, hogyan terelhetik
helytelen irányba egy fiatal lány önálló személyiséggé való
fejlődését a negatív gondolatok és az ellenőrizetlen érzelmi
kitörések. Szülei úgy hozták el hozzám, mint „teljesen életképtelen"
teremtést. Nem tudott befűzni egy cérnát, sőt még mosogatni sem
volt képes. Minden rosszul sikerült neki, amibe csak belekezdett.
Egy megfélemlített gyereklány ült előttem, aki már kétszer
bocsánatot kért azért, mert megbotlott, amikor bejött, és mert a
táskája leesett a székről. Erőszakkal kellett az anyja szózuhatagát
leállítanom, hogy magától a lánytól hallhassak valamit. Nem
lehetett volna tökéletesebb képe a belénevelt éretlenségnek és
kisebbségi komplexusoknak. Ahhoz, hogy a gyerekeket
életképessé tehessük, arra lenne szükség, hogy felszabadíthassuk
végre őket a szülők hatása alól. Ebben az esetben először is ott
voltak gátlásnak a szülők, akik szidalmakkal és szakadatlan
rendszabályozással estek neki a lányuknak. Volt olyan sze-
rencsém, hogy a kezelési idő alatt fel tudtam ajánlani a lánynak
egy iskolát, mely a szülei lakóhelyétől száz kilométerre volt; a
szülők végül is beleegyeztek.
Viszonylag egyszerű volt felszámolni Petrának azt a komp-
lexusát, hogy ő nem ér semmit. Kisgyermekkora óta „mindenhez
túl buta" volt. „Túl ügyetlenül" evett, „képtelen" volt segíteni a
háztartásban. Néhány kezelés után, és amikor megismerte a
„pozitív gondolkodás" alapjait, gyorsan megváltozott. Öntudata
csírázásának első bizonyítékaként a „kis penészvirág"
elmerészkedett a fodrászhoz - ez a nőbetegek esetében mindig a
lelki javulás első jele -, ahonnan szimpatikus ifjú hölgyként tért
vissza. A következő szuggesztiós formulát adtam neki, hogy
naponta többször gyakorolja, egészen elalvásig:

30
„Egészséges vagyok, és harmónia tölt el. Tudatalattim végtelen
bölcsessége biztonságot ad nekem, és sikeressé teszi minden
vállalkozásomat. Ügyes vagyok, feladataimat jól és szeretettel
oldom meg. Szabadnak és boldognak érzem magam, és szeretetet
sugárzók szüleim és kollégáim felé, akikkel boldogan tudok
összhangban dolgozni."
A szülőktől való néhány éves távollét tovább fogja erősíteni
pozitívan megalapozott gondolkodását, és immúnissá teszi őt a
szülői befolyással szemben. Tulajdonképpen a szülőknek is
szükségük volt a terápiára. Azok a negatív képzetek gyötörték őket
a leginkább, amelyek uralkodási vágytól, akadékoskodástól és
lekicsinylő kritikától meghatározott életvezetésüket irányították, és
ez testi betegségeikben is jelentkezett. Lányukat úgy állították be,
mint „csökkent szellemi képességű" gyereket, anélkül hogy
egyáltalán észrevették volna azt a káros befolyást, amelyet a fiatal,
ébredező tudatra gyakoroltak állandó kritikájukkal és
türelmetlenségükkel. Petra joggal mondhatta, hogy szerencséje
van, mert lehetősége volt arra, hogy megismerkedjék a pozitív
beállítottság felszabadító erejével.
E könyv lapjain ön is olyan ösztönzést talál élete pozitív irányú
megváltoztatásához, amilyennel ilyen jól feldolgozható és részletes
formában még biztosan soha nem találkozott. Tanulja meg
önállóan megoldani legalapvetőbb problémáit.

Saját elképzeléseink kifejeződései vagyunk

Figyelje meg egyszer, hogy mi zajlik le önben, ha valamilyen
szokatlan eseménnyel találja szemben magát. Tegyük fel, hogy
éppen látta a tévében Uri Gellert, aki az izom ereje nélkül hajlítja
meg a kanalakat. Az ön első gondolata nyilván az lesz, hogy hol
lehet ebben a trükk.
Logikusan működő értelmével senki sem tudja elhitetni, hogy
természettudományosan minden oldalról felderített világunkban
még vannak ismeretlen erők. A gyorsaság vagy a mechanika
törvényeinek rafináltan titkolt felhasználása átmenetileg
becsaphatja önt, értelme azonban biztos abban, hogy nem létezik
varázslat.
A logikus gondolkodás reális világunk értelmezésének fontos és
tagadhatatlan előfeltétele, de vajon megértette-e általa valaha is
érzelmi és ösztönéletének alapjait? Nemhiába beszé-

31
lünk tudatalattiról. Ha pozitív módon fordulunk felé, egyszerre
valóban érezni fogjuk, hogy legbelsőbb magvunkhoz közeledünk.
Gondolataink pozitív, természetes áthangolása következtében
egyszerűen feltárul előttünk felsőbb énünk végtelen bölcsessége.
Mert olyan tökéletes lényekként kerültünk erre a Földre, akiknek
csak saját belső vezérletükre kell hagyatkozniuk ahhoz, hogy újra
teljesen önmagukká válhassanak.
Minden gondolatunk és tettünk hátterében a szellem áll, amely
nyolcvan leélt év után sem foszlik egyszerűen semmivé. A mi
testünk az ő szentélye. Testünket olyan edénynek kell tekintenünk,
amely egyetlen célt szolgál: hogy benne egyesülhessen a szellem
és az anyag földi létünk idejére. Az újjászületés keleti tana sok
gondot okoz a hívő keresztényeknek és a természettudományos
gondolkodás híveinek, pedig fejlődésünkről szólva Krisztus is
beszél róla a Bibliában.
A Föld, mint köztes birodalom, szellemi fejlődésünket szolgálja,
amelyet pusztán az értelem egymagában egyáltalán nem képes
felfogni. Az értelem olyan, mint egy kulcslyuk, amelyen keresztül
csak a teremtés szándékainak egy részébe tekinthetünk bele.
Csak annak sikerülhet átugrania a logika kerítését, aki eljut a
logika teljes elvetéséig, hogy átadhassa magát saját belső
vezérletének.
Az ázsiai bölcsek több mint ötezer éve tudnak sokkal tágasabb
szellemi tartományunkról. A keleti elmélyedési gyakorlatok - a jóga
és a meditáció - hívei tehát nem ábrándos rajongók, hanem saját
lényük eltemetett mélységei után kutatnak. Ebből a mélységből -
látszólag a semmiből - csírázik ki az intuíció. Ön talán nem mondja
olykor, hogy „nahát, ez az ember tényleg olyan rokonszenves,
hogy ránézésre megbízom benne"? Környezete megítéléséhez a
legjobb sugallatokat lelkének ebből a tudattalan mélyrétegéből
kapja. Hozzá kerülhet közelebb újra a pozitív gondolatok
segítségével.
Tökéletesítse magát naponta minden adandó alkalommal a
következő gyakorlattal: egy-egy új beszélgetőpartnerre csak
egyetlen pillantást vessen, amellyel felbecsüli, és aztán egy
pillanatra hallgasson a saját belső hangjára. Az első benyomás a
legfontosabb, jegyezze meg. Később gondolkozzék el rajta még
egyszer. Minél több részletet fogad be közben, annál figyelmesebb
és koncentráltabb a módszere. Egész sor kritikus észrevételt fog
felfedezni magában, amelyek megfelelnek saját elképzeléseinek
arról, hogy milyen alapon sorol magában egy-

32
egy embert az elfogadható vagy a nem elfogadható kategóriába.
Nagy lépést tett előre, ha mostantól kezdve mindenki felé nyílt
szívvel fordul - ha előzetes megfontolások nélkül mindenkit
egyenrangú emberi lénynek ismer el, és részesít a figyelmében;
függetlenül attól, hogy mennyire kopott vagy elegáns az illető
öltönye. Ezáltal teljesen pozitívan ismeri el a másik fél emberi
mivoltát. így nem jöhet létre olyan könnyen konfliktus kettejük
között.
A tanulás folyamata a befelé figyeléssel kezdődik. Belső
hangjainkat többnyire egészen elfedik gondolati képzeteink. Ezt
általában szívesen nevezem a lélek érelmeszesedésének. Akit ez
érint, az nyugodt lélekkel és megértően hall a boldogabb,
egészségesebb élet lehetőségeiről. Csak éppen semmit nem
szívlel meg a hallottakból. A kicsiny, világi énjében lakozó
meghatározó hajtóerő még az önmaga, a saját testi-lelki jóléte
iránti szeretetet sem engedi érvényesülni. Az efféle kény-
szerpályákat nyugodtan sorolhatjuk a neurózisok közé.
Vannak olyan emberek, akik már egyáltalán nem tudnak
beszélgetni, ha nincs a kezükben cigaretta. Mások képzeteik által
félelmeket teremtenek, és ezeket egészen a rögeszméig fokozzák,
vagy kritizálási mániában szenvednek, ami állandó bosszúságot
ébreszt bennük embertársaik iránt. Tegyen most egy ígéretet saját
magának: „Ilyen hibákat soha többé nem követek el. Csak
pozitívan gondolkodom és cselekszem. Megbízom belső
hangomat, hogy minden pillanatban szigorúan figyelmeztessen, ha
egy negatív gondolatnak csak az árnyéka is felmerül bennem. E
gondolatok után sokkal nyugodtabban és nagyobb biztonságban
érzem magam."
Olvasson el egyszer egy újságot olyan szempontból, hogy mi
mindent érnek el az emberek a tevékenységükkel. Vegye
szemügyre azoknak a tulajdonságoknak a sokaságát, amelyekkel
az emberek szerte a földgolyón kínlódnak. Az imént tett ígérete
alapján tulajdonképpen azonnal le kellene mondania a
megrendelést. Vagy tényleg el kellene hinnünk, hogy Isten
mindezeket a terheket teremtményeire rótta útravalóul?
Magunk idézzük elő ezeket a helyzeteket gondolataink által - és
mi újságolvasók arra pazaroljuk az időnket, hogy feldolgozzuk
agyunkban ezeket a méltatlan helyzeteket.
Egyetlen gondolat, egyetlen szó is hatalmas szellemi erőt jelent,
amely abszolút megvalósulásra tör. Minden gondolat

33
teremtő erővel bír, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz irányba
mutat-e. Adja meg tehát gondolatainak az őket megillető tisz-
teletet. Tanulja meg, hogy pozitív gondolatoktól várhat pozitív
eredményeket. Most azonnal, itt és most! A tudatalatti mind-
annyiunkban olyan befogadó központ, amely minden kimondott
szót, minden megformált gondolatot készpénznek vesz és
valósággá alakít át.
Néhány évvel ezelőtt a müncheni Isar-parkban találkoztam egy
szegény kortársunkkal. Sorscsapások sorozatának volt az
áldozata. Meghalt a felesége, a gyerekei anyagilag kisemmizték és
eltűntek, egy üzemi baleset miatt elvesztette a munkáját, és
nyomorék lett a jobb kezére. Mindez együtt elvette az életkedvét.
Véletlenül találkoztunk, mert ezen a nyugodt környéken indultam
déli sétára. Értésére adtam, hogy újra szeretettel kell viszonyulnia
az élet és embertársai iránt, hogy saját magát is részesítenie kell
ebben a szeretetben, és nem szabad elhanyagolnia magát.
Megmagyaráztam, csak beképzeli magának, hogy nem tehet
semmit a szegénysége ellen, és hogy ez csak olyan képzet,
amelyben rosszul alkalmazta tudatalattijának végtelen erejét.
Akkori tompultságában még azzal sem törődött, hogy munkahelyi
balesetéért nyugdíjat vagy kártalanítást kapjon.
A következő pozitív gondolati formulát adtam neki: „Egészséges
és erős vagyok. Szeretettel fordulok az élet és embertársaim felé.
Mostantól mindennap végrehajtok valami jótettet, és segítek egy
másik embernek. Mi mindannyian Isten gyermekei vagyunk.
Minden irányból jóságos erők áramlanak felém, amelyek segítenek
abban, hogy sikeresen megbirkózzam az életemmel."
Több mint egy évvel később találkoztam vele újra - a lakásom
ajtaja előtt. Véletlen volt? Örömtől sugárzó arccal mesélte el, hogy
még mindig használja a cédulát, amit adtam neki. Közben egy
hulladékpapír-hasznosítóban kezdett el dolgozni, és megint volt
saját lakása, amelyet ráadásul egy özvegy tartott rendben
számára. A pozitív gondolkodás bebizonyította neki, hogy a
létezés legalsó foka sem feltétlenül jelent elkerülhetetlen kényszert
az ember számára. Az élete teljesen megváltozott. Megtanulta,
hogyan hasznosíthatja lénye tudattalan erőit.

34
 A teremtő gondolatszünet
Most már elegendő jelet kapott. Váltson! Hallgasson intuitív
sugallataira még mielőtt valami új, meghatározó vagy vágyott
dologba kezd. Szokjék hozzá például a gondolatszünet gya-
korlatához. Egy nyugodt órában, amire a döntés előtt különösen
szüksége van, vonuljon vissza, és értékelje magában a helyzetet.
A népi bölcsesség is ezért tanácsolja, hogy a nagy elhatározásokra
még aludjunk egyet. Vizsgálja meg lelkének legmélyebb
rezdüléseit és azt az érzelmi beállítottságát, amellyel valamilyen
szándékhoz viszonyul, a következő példa szerint:

1. Mi okból szeretném ezt csinálni?

Valamilyen célhoz kötődik?
Megkönnyíti az életemet?
Létszükséglet talán?
Vagy csak egy felszínes vágy teljesítése?
2. Milyen érzések miatt alakult ki a szándékom?
Életem boldogságának egy részét várom tőle?
Csupán az imázsomat akarom vele javítani?
Inkább arra törekszem általa, hogy valamilyennek
látsszam, mintsem arra, hogy legyek?
Valós, létfontosságú szükséglet ez? A
hiúság ösztönöz rá? Belső hangom
támogatja?
3. Mit vállalok érte?
Megvalósítása könnyen és fáradság nélkül sikerül? Sok
időt és erőt kell áldoznom érte? Megér nekem ennyit ez
a dolog?

Ha teljesen őszinte önmagával, akkor a gondolkodásnak ezekben

a szüneteiben alkalomról alkalomra egyre jobban megközelítheti
intuitív tapasztalásának értékeit, amelyek egyébként - a spontán
döntések esetében - elmosódnak. Így megtanulja felszabadítani
magában a pozitív energiákat, mert lelkiismerete mindig az ön
javára dönt.
Ha így letapogatja belső érzelmi alapállását, akkor a jövőről
szerez „tapasztalatot". Többet tud, mint azok, akik a döntéseiket
„vakon" hozzák. Pontosan tudja, hogy mi fogja érni, és ha

35
emellett döntött, képes arra, hogy végtelen intelligenciájának teljes
erejével irányítsa a háttérből a dolgot, ahogy erről később majd
még részletesebben szólok.

A pozitív élet művészete

A pozitív gondolkodás lehetőséget ad önnek arra, hogy meg-
szabaduljon a látszólag kikerülhetetlen kényszerektől, lerázza a
fanatizmus bilincseit, és élete minden pillanatában fenntartsa
lényének belső harmóniáját. Csak arra van szükség, hogy mos-
tantól kezdve a saját életét élje, és saját vágyainak megvalósí-
tására törekedjék. Ha ezt mondom, akkor nem valamilyen
mértéktelen egoizmus mellett teszem le a voksomat, legfeljebb az
úgynevezett „egészséges egoizmus" mellett - ahogyan azt Josef
Kirschner leírja -, amelynek az a célja, hogy a saját életünket ne
áldozzuk fel mások önzésének.
Ön születése óta magában hordozza az önfelszabadításhoz és
az önmegvalósításhoz szükséges erőt. A hinduisták és a
buddhisták legmélyebb tudásához tartozik, hogy csak azon az
emberen segítenek, aki maga is igényli a segítséget. Aki meg-
változtatja az életéről vallott elképzeléseit és pozitív beállítottságra
tesz szert, az ura lehet a sorsának. A saját kezébe vette további
fejlődését. Csak akkor lehet segíteni rajta, ha belátja, hogy a
helyes út megtalálásához mások magasabb szintű tudására is
szüksége van. Ha hiányzik ez a belátás, akkor mindig meghátrál a
segítség.
Ez nem felel meg teljes mértékig a kereszténység szamaritánus
segítségről alkotott képének, mely szerint a segítséget min-
denkinek minden esetben nyújtania kell. Milyen gyakran éli át
mégis a keresztény ember, főleg a misszionárius, hogy a segít-
ségére egyáltalán nem vágynak. A Biblia igéje szerint Jézus sem
segít azokon, akik pusztán önzésből akarnak részesülni az ő
erejéből egészségük érdekében. Azon viszont nyomban segít, aki
alázattal meghajol a magasabb erő előtt, és sorsát az isteni
irányításra bízza, mert az helyesen látja a helyzetet, és ő így szól
hozzá: „Menj békével, a hited megsegített téged."
Az emberi egzisztencia legalsó fokának az ellenpólusa nem az
anyagi gazdagság. A szegénység nem Istentől eredő, hanem az
életről alkotott hamis képen alapuló dolog. Az a gazdagság,
amelyet a földi élet kínálni képes, mindenki számára létezik.

36
Másrészt viszont a földi javakban gazdag ember léte nem fel-
tétlenül azonosítható a boldogsággal. Ha egy ember szellemi
erőközpontjával való belső harmóniája zavart szenved, akkor a
gazdagság nem sokat használhat neki. Annak a lehetősége, hogy
anyagilag mindent megteremthetünk magunknak, még nem jelenti
azt, hogy meg is kell teremtenünk mindent. A lelki nagyság hiánya,
a szellemi üresség az értelem legjobb vállalkozását is visszájára
fordítja.
Tavaly megkért egy nyugat-németországi üzem igazgatója, hogy
a lakásában tartsak neki magánrendelést. Nem akart hozzám jönni,
nehogy meglássák, útban egy pszichoterapeutához. A fiáról és a
feleségéről volt szó. A fia kábítószerfüggő volt, a felesége pedig
állandóan beteg. Zsarolta a férjét, hogy látogassa meg a
szanatóriumban, ahol tartózkodott. Váratlanul, váltakozó éjszakai
és nappali időpontokban felhívta, és követelte, hogy azonnal jöjjön.
Féltékenyen és gyűlölettel figyelte a férfi üzleti életét, foglalkozását
és utazásait.
Elkezdtem vizsgálni ezt a férfit, és felismertem a foglalkozáshoz
való ragaszkodás zavarának tipikus jeleit. A családjával való
kapcsolata a havi csekk kitöltésére korlátozódott. Egyoldalú, tisztán
sikerorientált gondolkodás vezérelte őt, és tette foglalkozása
rabszolgájává.
Végül olyan hipnózisterápiát kért, amelyet kizárólag hip-
nóziskutató intézetemben alkalmazok, és amelyet ebben a
könyvben a későbbiekben részletezek majd. Megpróbáltam az
elméjéből, a testéből és a lelkéből újra harmonikus hármasságot
formálni. Több ülésen eljuttattam odáig, hogy a fia és a felesége
felé szeretetteljes, erőt adó gondolatokat küldjön, és tartsa
fontosabbnak mindannyiuk közös életét a kizárólagos szakmai
munkánál. Az a nyugalom és harmónia, amelyet úgynevezett
formulákkal közvetítettem neki, megdöbbentő tapasztalatra juttatta.
Foglalkozásával kapcsolatos feszültsége teljesen magától
elvesztette kényszerítő hatalmát. Ettől kezdve könnyű kézzel
hozott olyan döntéseket, amelyeket korábban nagyon időigényes
munkával kellett kidolgoznia.
Ez az igazgató nemrégiben küldött nekem egy képeslapot a
szabadságáról. Szívélyes üdvözlet volt, a feleségétől is, akinek
pszichoszomatikus betegségi tünetei férje megváltozása óta
megszűntek.
Amikor ilyen részletesen bemutatom önöknek ezeket az ese-
teket, azt csak azért teszem, hogy a részletek hátterében felis-

37
merjék a mélyebb folyamatokat, amelyek az önök életét is
befolyásolják, és amelyek a pozitív gondolkodás segítségével
problémamentessé válhatnak. Először is lassan, fokozatosan
vissza kell szereznünk érzékünket ahhoz, hogy tudatalattink,
szellemi erőközpontunk, amellyel hétköznapjainkban olyan
mostohán bánunk, képes legyen pozitív szuggesztiók befoga-
dására.

Valósítsa meg önmagát

Mi történik nap mint nap a tudatunkban? Hatalmas mennyiségű
érzéki benyomást dolgoz fel a tudatunk, és szétválasztja őket
aszerint, hogy kellemesek vagy kellemetlenek-e. Értelmünk mindig
azokat a benyomásokat és elképzeléseket részesíti előnyben,
amelyek közvetlenül biztosítják és javítják a környezethez való
viszonyát.
Az olyan kifejezések, mint „ez nem fér a fejembe" vagy „képtelen
vagyok felfogni", azt mutatják, hogy milyen helyes érzékkel ismeri
fel a néplélek a tudat határait, amelyeket az ember képzetei által
állít magának. Élessze fel újra magában saját felelősségének
vizsgálatát mindennel kapcsolatban, amit csak gondol. Szemlélje
minden cselekvési szándékát belső harmóniájának pozitív
látószögéből. Ha tettével esetleg olyasmit indítana el, ami nem
szolgál a javára, és amit másnak sem kívánna, akkor azt
egyszerűen ne tegye meg. Ha valami olyan tevékenységre fogták
be, amely jellemével, érzésvilágával teljesen ellentétes, akkor
szabaduljon meg tőle. Sokkal könnyebb megváltoztatni a
környezethez való viszonyt, még akkor is, ha alapvetően át kell
alakítania életvezetését, mint egy életen át betegnek, sikertelennek
és diszharmonikusnak lenni.
Egyszer eljött hozzám egy mészáros, aki súlyos depresszióban
szenvedett. Azt mondta, hogy nincs semmiféle nyomasztó családi
problémája. A foglalkozása miatt jutott ilyen állapotba. Alapjában
véve képtelen volt levágni az állatokat, az apja azonban kora
ifjúsága óta ezt követelte meg tőle. Már tíz év telt el azóta, hogy
átvette az apja mészárszékét. Elfojtott érzelmei egyre
depressziósabbá tették. Esténként úgy ült otthon, mint aki teljesen
kiégett, és egy jó szót sem tudott szólni a családjához.
Egyszerre két meghatározó érzéstől kellett megszabadulnia.

38
A foglalkozásával szembeni ellenérzésektől és az egzisztenciális
félelemtől. Ezenkívül megtudtam tőle, hogy három idegen nyelven
beszél, és magánszorgalomból szívesen foglalkozik irodalommal
és fordítással. Ezért a következő pozitív szuggesztiókkal láttam el:
„Mély nyugalom és harmónia tölt el. Tudatalattim végtelen
bölcsessége képessé tesz arra, hogy szabadon válasszam meg a
foglalkozásomat. Teljesülni fog az a kívánságom, hogy idegen
nyelvekkel foglalkozhassam. Erre olyan erősen vágyom, hogy
nemsokára hirtelen munkalehetőséghez jutok. Látom magamat
fordítás közben. Elnyerem azt a lehetőséget, hogy szakmát
változtassak. A család anyagi biztonsága nem kerül veszélybe.
Látom, mennyire örül a családom annak, hogy beteljesült az
álmom új foglalkozásomról. Teljes nyugalommal tudok felkészülni a
változásra. Én vagyok az egyetlen tekintély a saját életemben, én
magam határozom meg, hogy miképp vezetem az életemet.
Tökéletes harmónia lakozik bennem. Érzem, ahogy ez a
harmónia most már a munkám területére is kiterjed. Harmonikus
és kielégítő, sikerekben gazdag élet mellett döntöttem."
Négy hónappal később filológia szakos vendéghallgató volt egy
egyetemen. A felesége tovább vezette a boltot, amíg a férfi új
egzisztenciát nem teremtett, és a boltot el tudták adni.
Én arra törekszem, hogy biztosítsam a képességek szabad
fejlődését, és hogy az embereket ezáltal belsőleg felszabadítsam
és belső békéhez juttassam. A pozitív gondolkodás önnek is
meghozza mindennapjai, jelene belső kiegyensúlyozottságát. Mert
igazán csak ez számít. Eljut általa az élet napos oldalára. Csak el
kell kezdenie, még ebben a pillanatban!
Állandóan azt éli át, amit gondol. Bárhova érkezik is, saját
gondolatait fogja ott találni. Az ön elképzelései formálják a külső
körülményeket. Sokkal jobban fogadja be a dolgokat. Ha új főnök
jön, vagy ha kormányváltás van, akkor a megszokott egyformaság
megzavarodása először talán kellemetlen, szorongó érzést vált ki.
De miért? Ön mindig ugyanaz az ember marad. Az a vágy, hogy
életét optimálisan tudja folytatni, az ön magasabb
intelligenciájának végtelen erejéből táplálkozik. Teljes lelki
nyugalommal sugározza csak a környezetére továbbra is az élet
iránti jogos pozitív akaratot. Ez a legnagyobb és legfontosabb
hatalmi tényező saját magában, és ez az egyetlen, amellyel
meggyőzően tudja arra ösztönözni a többi em-

39
bert - beleértve főnökeit, sőt még politikai érdekeinek képviselőit is
-, hogy tekintettel legyenek önre, az ön életére és személyiségére.
Csak a saját tudata határozza meg, hogy hogyan érzékeli a
többieket. Ez az itt vázolt pozitív út teszi lehetővé, hogy saját
emberi mivoltát állítsa előtérbe.
Őrizze meg belső nyugalmát minden léthelyzetben. Olyan
mindenen felül álló erőt jelent ez önnek, amellyel képes lesz tisztán
átlátni, hogy miért éppen önnel kellett megtörténnie ennek vagy
annak a dolognak. Gyors kárpótlást nyújt mindazért, amit
tapasztalatai alapján eddig talán veszteségként kellett
elkönyvelnie.
Ha minden dolgot pozitívan fog fel, akkor aktiválja valódi, pozitív
életerejét. Kiegyensúlyozott viszonya környezetével megfontolttá
és magabiztossá teszi önt. Lényének harmonikus magvából merít
minden erőt, amire a hétköznapokban szüksége van. Nyugalomra
lel önmagában, bármi történjék is. Öntudata mindenkor a
legnagyobb ereje és a legbiztosabb támasza lesz.
Egyedül a pozitív világszemlélet válthatja ki önben is rövid időn
belül ezt a csodálatos átalakulást, ha felszabadul a kicsinyeskedő
gondolatok képzetei alól. Válassza az előző fejezetben leírt
formulát a napi meditációhoz. írja át egyes szám első személybe,
és olvassa el naponta háromszor-négyszer; mindig olyankor,
amikor szüksége van a kontaktusra önmagával, ha tudatosítani
szeretné magában tudatalattijának végtelen bölcsességét. Ez
minden esetben azonnal segíteni fog abban, hogy belső
nyugalomra leljen.
Én magam minden napot rövid meditációval kezdek. Azt a
harmóniát, amely szellemi és testi erőimet még az éjszakából
eredően egymáshoz kapcsolja, így tartósan rögzíthetem az új
naphoz. Miután kinyitottam a szemem és kinyújtóztattam a
tagjaimat, körülbelül a következő képzettel meditálok: „Új, szép
nap vár rám. Ma minden jó erőmet képes leszek kibontakoztatni,
és mindent befogadok a környezetemből, ami jó és pozitív. Előre
örülök a feladataimnak, amelyek megoldásával segítek és fényt
árasztok. A megtalált tökéletes harmónia, amely egész napomat
végigkíséri, segít megőrizni a nyugalmat ahhoz, hogy minden
sikerüljön."
Ne hagyja, hogy az újságcímek már a reggelinél kizökkentsék
harmonikus hangulatából. Evés közben különben sem kell olvasni.
A környezettel való konfrontáció elég korán kezdődik

40
akkor is, amikor a napi munkájára irányítja figyelmét. De akkor is
maradjon nyugodt szikla a napi információk és munkahelyi
követelmények hullámverésében.
Az élet több, mint puszta gondolkodás és érzékelés. Az ön
gondolatvilága nem fakó elmélet, amellyel saját életérzését a
külvilághoz igazítja, hanem szabadon engedett szellemi energia,
mely megvalósulásra, megtestesülésre törekszik. A jövőben ezért
sokkal elővigyázatosabban bánjon vele. Minden esetben vizsgálja
meg elképzeléseinek pozitív tartalmát, mielőtt végleges formájukba
tömörítve kibocsátja őket magából.
Alkalmazza a korábban javasolt „gondolatszünet"-et. Rövid időn
belül automatikusan fog működni, mint egy ellenőrző állomás,
amely még azt is megakadályozza, hogy akár egy szitokszó is
elhagyja az ajkát - az agytól a nyelvi megformálásig vezető úton
ugyanis csapdába esik, mint nem pozitív jelenség.
A kételkedést, a kritikát és a stresszhelyzeteket hamarosan
csupán másoknál fogja tapasztalni, mert ön már előre bekapcsolta
végtelen erejű tudat alatti központját, hogy leküzdje külső
problémáit.

A tudattalan mélységből származó erő

Amíg nem „dolgozik tudatosan együtt" tudatalattijával, addig olyan,
mint az, aki kiesik a csónakból és nem tud úszni. Minden
elképzelhető trükkel megpróbálja fenntartani magát a vízen, de
nem ismeri azt az egyszerű lehetőséget, hogy kihasználja a víz
felhajtóerejét.
A tudatlanság, a szellemi törvényekben való tájékozatlanság az
oka minden negatív élménynek, köztük a testi és a lelki
betegségeknek is, mint ahogy ezt majd később még látni fogjuk.
Minden ideggyógyintézet igazgatója be tud számolni olyan
betegekről, akik Napóleonnak képzelik magukat. Világszerte
emberek tucatjait kerítette hatalmába ez a fajta őrület. Szilárdan
beépült az agyukba ez a képzet, s ezzel bebizonyították az emberi
képzelet hatalmát. Ahogy néha a képzelet javíthatatlanul el tud
távolítani a realitásoktól, ugyanúgy arra is képes lehet, hogy a
szellem legjelentősebb életerejét a nagyobb siker és az ember
pozitív fejlődése javára használja ki. Ahelyett,

41
hogy rossz gondolatokkal neurózisokat és félelmeket alakítana ki
magában, végtelen mennyiségben adott szellemi energiájának
helyes irányításával elérheti az egészséget és a tökéletesség
legmagasabb fokát.
Legyen az imaginációs képesség mestere - pozitív értelemben.
Saját magában őrzi ezt a kincset; felhasználni és fejleszteni is csak
saját maga képes. A Szezám kulcsa van a kezében, ha felfogja
annak a megállapításnak a jelentőségét, hogy ön az, amit gondol.
Életének nagy kihívása, hogy helyesen alkalmazza a szellemi
törvényeket. Vajon a tudatalattijából eredő pozitív impulzusok
közül mennyit játszott már el az életében, mert kicsiny világi
énjének akaratát követte tetteiben?
Egyszer egy munkatársam intuícióval megáldott feleségéről
beszélt nekem. „Legnagyobb sikereim kétharmadát az intuí-
ciójának köszönhetem" - mesélte boldogan. „A maradék egy-
harmadból is jönne még hozzá valami, ha jobban hallgattam volna
rá!" Elismerte, hogy közben benne magában is óriási mértékben
növekedett ez a képesség, mivel állandóan a felszín alatti
tudattartalmakkal foglalkozik.
Az intuíciót tehát lehet fejleszteni. Magasabb intelligenciánk
végtelen bölcsességének kreatív erői minden emberben jelen
vannak. Ismerje el saját rejtélyes voltát. Csak arra van szükség,
hogy a tudatalattinak újra tudatosabban szabad utat engedjen
azáltal, hogy pozitívan fordul lényének belső magva, szellemi
központja felé. Közben az intelligenciát rá kell vennie arra, hogy
újra illeszkedjék bele a szellem-test-lélek egységébe. Gondoljon
mindig arra, hogy saját maga az úr a házban. Önállóan dönt a
szavazati jogok arányáról, amelyet a személyiségét kitevő egyes
szinteknek juttat.
Az értelmiségi ember többnyire nem tartja lehetségesnek, hogy
egyszerűen gondolatainak ellenőrzése, a negatív tépelődésből a
pozitív életfelfogásba való átpolarizálása által egyik pillanatról a
másikra megváltoztathatja az életét. Napjaink sokoldalúan képzett
gondolkodója számára éppenséggel primitív dolognak tűnik, hogy
életútját a gondolatok használatának megváltoztatásával
befolyásolhatná, holott a módszeres filozófia, az etika és a vallási
tanok évezredek óta nem értek el semmit ezen a téren.
Hogy lehetne a pozitív gondolkodást egyszerű, érthető nevezőre
hozni? Nem jelent semmi mást, mint azt, hogy attól a pillanattól
kezdve, amikor valakiben kialakult az a felismerés,

42
hogy a gondolatok szellemi energiáját többé nem akarja saját
életerejével szembeállítani, nem szabad teret engedni olyan
gondolatoknak, mint az, hogy „nem vagyok képes", vagy olyan
eszméknek, mint az önsajnálat vagy az irreális kívánságok
megvalósítására való törekvés. Továbbá azt jelenti, hogy mostantól
kezdve minden cselekedetet minden pillanatban a belső hanggal
és a lelkiismerettel összhangban kell végrehajtani. Az eredmény a
környező világba való súrlódásmentes beilleszkedés.
Erre a teste is azonnal reagálni fog. Megszűnik a stressz és
feloldódnak a feszültségek. Az egyes szervek ismét harmonikus és
természetes ellátásban részesülnek, és visszanyerik normális
működőképességüket. Hogy ezeket a világos, egyszerű gondo-
latmeneteket, amelyeket egy hétéves gyerek is képes felfogni,
milyen nehéz teljesen átültetni a realitásba, azt múltunk bizonyítja.
Olvassa el Buddha történetét. Tanait Indiából évszázadokon
keresztül egyre-másra kelet, észak és dél felé szorították ki. Senki
sem próféta a saját hazájában.
Vizsgálja meg a Biblia igéjével szembeni idegenkedését. „Hagyj
már békén Jézussal", mondják némelyek, akiken valaki más egy
szellemi igazsággal szeretne segíteni.
Saját magunk vagyunk azok, akik ennyire nem szívesen en-
gedjük be az igazságot képzeteink erős fallal körülbástyázott
várába. Az igazság mégis szívesen tájékoztat bennünket hibáinkról
- mégpedig a testi és a lelki szférákban jelentkező hatásaik által.
Az igazság megvilágítja problémáink és betegségeink
legalapvetőbb okait.
Nem kellene még túlzottan büszkéknek lennünk a lelkünk
tudományos ismeretére. A huszadik századra annyit sikerült elérni
vele, hogy tudatunk az életérzésről és az élettel való
megbirkózásról kialakított szűkös képzeteiben kövesedjék meg. De
képesek vagyunk megváltani magunkat, és tökéletes emberekké
válhatunk. Teremtőnk minden ehhez szükséges képességgel
ellátott bennünket. Csak el kell kezdenünk használni szellemi
szféránkat, erőnk letéteményesét. A megváltás máris eljön - és
saját magunkban! Tudatában kell lennünk ennek a ténynek.
Életünk nem más, mint egyetlen tudatosodási folyamat.
Menjen reggel kellemes hangulatban a munkahelyére, úgy, hogy
azokra a jó dolgokra számít, amelyek - szokás szerint - ezen a
napon is érni fogják, és akkor a harmónia ernyője,

43
amelyet környezete is érzékelni fog, már önmagában abszolút
védelmet nyújt pozitív beállítottsága számára. Pozitív motivációja
olyan erőt közvetít, amely még akkor is biztosítja a harmónia
mélyről eredő kibontakozását, ha éppen rossz hangulatú főnökkel
találja szemben magát.
Azok az emberek, akik ilyen szilárd pozitív alapokra tá-
maszkodnak, gyakran egész kollektívákat képesek megvigasztalni.
Kedélyük napsugarával biztosítják a „jó időt" a munkahelyükön.
Tegye ön is lehetővé, hogy tisztán, jó hangulatban élhessen át
minden új napot. Hiszen öröktől fogva erre vágyik. Egyáltalán nem
nehéz megteremteni lelkünk tiszta, kék egét.
Tudatalattijának pozitív kitisztítása mindazonáltal konzek-
venciákat von maga után: tudatát csak jó és pozitív gondolatokkal
töltse meg. Ön határozza meg a jövőjét. - Élje bele magát egyszer
annak a szónak a jelentésébe, hogy el-múlt... Mi csendül fel
ebben?... Vége, távozott öntől, a jelenére nézve elvesztette a
jelentőségét. Ha egy jelenet, egy esemény, amely az elmúlt napon
történt, egyáltalán nem hagyja nyugodni, ha örvénylő lelki viharok
kínozzák, amelyek étvágytalansággal és álmatlansággal
fenyegetnek, akkor szoktassa hozzá magát a következő
gyakorlathoz. Üljön le egy nyugodt sarokban, és tagolja részleteire
az eseményt három szempont szerint:

1. Hogyan került rá sor? Ki és mi okozta a helyzetet?

2. Miért érint az eset olyan súlyosan? Túl sokat akart az egóm
(a tudatos énem)?
3. Látok lehetőséget arra, hogy igazsággal és őszintén feltárt
érzelmekkel tisztázzam az esetet?

Ha a három önmagának feltett kérdésre igennel válaszol, akkor

már úrrá lett a problémán. Feküdjön le aludni, képzeletben tereljen
minden gondolatot egy kis fehér felhőre, és hagyja, hogy ez a felhő
szálljon el másnapra, addigra, amikor majd érvényt szerez igenlő
válaszának. A nyílt, őszinte tisztázás alkalmával aztán a
kellemetlen esemény maradékát is feldolgozza. Teljes mértékben
elfogadja a sorstól azt az eredményt, mely az esemény
tisztázásából adódik. Újra szabadon cselekedhet.

44
 Az Ittben és a Mostban élni
Éljen a jelenben, javasolják a Zen-buddhisták, és ezt emelték a
létbölcselet legfőbb igéjévé. Belegondolt már valaha abba, hogy
mit jelent itt és most élni? - Valóban mindig teljesen „jelen" van?
Lehet, hogy jelen van a test, de a gondolatok többnyire messze
járnak. A gondolati energiákról folytatott elmélkedéseimben ez a
„nagyon messze" különleges, létfontosságú jelentőséget nyert.
„Teljesen oldottan az Ittben és a Mostban" (Ganz entspannt im
Hier und Jetzt), az egykori Stern-riporter, Jörg Andrees Elten alias
Swami Satyananda könyvének címe szuggesztív erejű lehet, ha
ezt választja meditációnak. „Teljesen feloldódni az Ittben és
Mostban!" Próbálja meg beleélni magát ebbe a mondatba.
Csodálatos nyugalom fog szétáradni önben, talán még meleget is
érez egész testében. Ebben a pillanatban azt érzi, hogy egészen
„ITT" van. Csak gondolatai szakíthatják ki újra ebből az állapotból.
És meg is teszik napjai jelentős részében. Akit gondolatai
szakadatlanul a múltban vagy a jövőben tartanak fogva, az
egyáltalán nem megfelelően él. Elszakad a jelenlét realitásától.
Ellebeg a valódi átélés mellett, mert az kizárólag a most- és az ittlét
pillanataiból áll. Minden más csak illúzió, a fantázia terméke, ami
nélkülöz minden valós tartalmat.
De nehogy félreértsen: ezzel nem azt akarom mondani, hogy
mondjon le minden tapasztalatáról, melyet a múltban szerzett, és
csak a mának éljen, mint nyáron a tücsök. A tibeti kolduló
barátoknak lehetnek ilyen eszményeik. A mi nyugati kultúránkban
nagyon is rá vagyunk utalva arra, hogy használjuk értelmünket,
hogy tanuljunk a múltból, és hogy a jövőre nézve is gondoskodjunk
magunkról és családunkról. Különben ki vetne gabonát jövőre?
Amikor a más időkben lebegő beszélgetőpartnerekről beszélek,
akkor azokra gondolok, akik ébrenlétük minden pillanatában
menekülnek a jelen elől. Állandóan terveikről, szándékaikról vagy -
mint gyakran az öreg hölgyek vagy a nyugdíjasok - régi
élményeikről és tetteikről, esetleg - ami még rosszabb - a
betegségeikről beszélnek.
Ha a múltban időzünk, akkor gyorsan öregszünk, és elsza-
kadunk a jelentől, pedig csakis benne élünk. Ha a jövőben élünk,
akkor nem élvezhetjük a valódi életben való részvétel

45
sikerét és nyugalmát. Nem kell elhinni azoknak az embereknek,
akik állandóan a szándékaikról mesélnek, hogy terveiknek akár
csak egy részét is megvalósítanák. Vetítsük ki vágyainkat és
álmainkat pozitív képzelőerőnkkel a jövőre, és akkor megéljük
beteljesülésüket.
Univerzumunk teremtőjének végtelen bölcsessége mindenkiben
elhelyezte azt az életerőt, mely a tökéletes kiteljesedéshez és az
egyéni fejlődéshez szükséges. Nekünk magunknak kell mozgásba
hoznunk, mégpedig úgy, hogy megtanulunk egzisztenciánk
forrásából meríteni. Ehhez arra van szükség, hogy bízzunk
magunkban.

Az én szellemi szabadsághoz vezető utam

Tudom, hogy miről beszélek, mert én is meredek életutat jártam
végig, mire 1973-ban a kezembe került dr. Murphy Tudatalattid
csodálatos hatalma* (The Power of Your Subconscious) című
könyve. Azt írta az első oldalakon, hogy „ez a könyv meg fogja
változtatni az életét, ha azt teszi, amit mondok".
Azt tettem, amit mondott - mert már nem volt más lehetőségem.
Addig az időpontig évekig beteg voltam, sikertelen, rosszkedvű és
depressziós. Gyermekkorom negatív beidegződései még teljesen
a hatásuk alatt tartottak, és lényegük szerint határozták meg
létemet. Másképpen szólva: mindig is sikeres voltam, ha
kezdetben teljesen negatív értelemben véve is. Korábban sok
mindent megpróbáltam, hogy megszabaduljak attól a komor
élettől, amelybe „sorsom" taszított. Az voltam és maradtam, aki
voltam. Kövéren és kisebbségi érzésekkel terhelve kezdtem el
foglalkozni magammal.
És akkor hirtelen felismertem, hogy szó szerinti pechem csakis
tudatalattim negatív programjából ered. Gondolataim destruktív és
lekicsinylő alaphangját szuggesztiók erősítették fel kora
gyermekkorom óta. Az apám hozta létre őket állandóan ismételt
szidalmaival. „Buta vagy. - Lusta vagy. - Majd meglátod, mi lesz
belőled. - Egyáltalán nem vagy jó semmire!"
Ugye többé-kevésbé ismerősnek tűnik önnek? Ezek, a sokkal
durvább szidalmakkal együtt, amelyek éveken keresztül zápo-

* Maecenas Kiadó, Budapest, 1991.

46
roznak a fiatalokra, még véletlenül sem téveszthetik el a hatásukat.
Az eredmény az az úgynevezett normális ember, akit növekvő,
személyiségét korlátozó, destruktív kisebbségi érzések kínoznak.
Az én esetemben is jobb híján ilyen volt az eredmény minden
teljesítményem terén. Átlagos, a negatív dolgokban azonban
éppen hogy sikeres ember voltam. Ez különösen betegségeim
végtelen sorozatában mutatkozott meg. Olyan gyakran és
intenzíven estem át rajtuk, amennyire csak lehetett. Ifjúságom alatt
összesen több mint két évet töltöttem kórházakban.
És akkor egyszer eljött az a pont, amikor tudatossá vált
számomra, hogy úgy járok, mint a könnyelmű bűvészinas. Nem
tudok megszabadulni a szellemektől, akiket én hívtam. A negatív
gondolatok ugyanúgy képesek önállósulni, mint a pozitívak. Ez
egyszerre világossá vált számomra. Átváltozásom abban a
pillanatban kezdődött el, amikor megtanultam pozitívra változtatni a
gondolkodásomat.
Gyomorsavtúltengésem, gyomorégésem, gasztritiszem néhány
nap alatt elmúlt, miután érzelmi felindultságom hatására helyes
irányba motiváltam a tudatalattimat.
Mit tettem? Egy tükör előtt állva azt mondtam magamnak, hogy
semmilyen állítás, semmilyen múltbeli szuggesztió nem volt a
sajátom, és mostantól kezdve ki akarom vonni magamat a
hatalmuk alól. Mostantól kezdve már csak a saját, önmagamról
alkotott véleményem legyen érvényes. Elhatároztam, hogy az
életemet ettől kezdve sikeresnek fogom tekinteni. A pozitív
gondolkodás útját akartam járni.
Tudatalattim hűségesen követte pozitív gondolataimat, és ez
gyógyulásomra szolgált. Egy év alatt leadtam harminc kilót a
túlsúlyomból, és úgy festettem, mint aki teljesen megújult, mint aki
néhány nap alatt belsőleg messzire jutott.

A helytelen gondolkodás ködsüvege

Biztosan ön is érzi alkalmanként, hogyan váltunk képzeteink
szolgájává, amelyeket gyermekkorunk napjaiban ültettek belénk.
De hát ki tudhatta, hogy milyen létmeghatározó hatalom hat így a
tudatalattinkra? Hányan érzékelik a magas szintű szellemi közeget,
amikor például Jézus így szól: „Bennetek van Isten birodalma!"
vagy amikor Lao-Ce ilyen szavakkal összegzi

47
a tudattalan titokzatos hatását: „A létből született a tízezer lény; a
nemlétből született a lét."
A pozitív gondolkodás a legelső gondolatot is fülön csípi és a
helyére teszi, ha úgy tűnik, hogy az rossz irányba mutat. Amit ön
most gondol, az határozza meg, hogy legközelebb mit fog átélni. A
legfiatalabb és a legképzetlenebb ember is azonnal úgy fogja fel
ennek a pillanatnak a fontosságát, mint a következőre való
előkészületet. Az értelemmel most nincs semmi dolgunk, ha
felfedezzük a hibáit, akkor félre kell tennünk, mert ha valamit
egyáltalán meg kell változtatnunk, akkor azt ebben a pillanatban
kell megtennünk, amelyben képesek vagyunk cselekedni.
Az első gyakorlati lépések közé tartozik, hogy tudatosítsuk
leértékelő gondolatainkat és szavainkat. Egyáltalán nem olyan
egyszerű felfedezni, hogy mi az, ami olyan sok éven át károkat
okozott nekünk. Aki olyanokat gondol, mint „nem tudok... félek...
kételkedem..." vagy hasonlókat, az a tudatalattijába félelmet,
bizonytalanságot, tehetetlenséget szuggerál. A jövőben
gondolatban és szóban mindig a közvetlen élményt helyezze
előtérbe: „Vagyok... átélem... úgy történik, ahogyan vágyaim
szerint meg akarom élni."
Eljött a rendelésemre egy hivatalnok, akinek a cége csődbe
jutott, és akit ezért harmincéves munkaviszony után az utódcég
portásfülkéjébe helyeztek volna át, vagy az utcára tettek volna.
Testében-lelkében reszketett, és meg akart szabadulni az élettől.
Tanulóévei után ennek a cégnek egy technikai felülvizsgáló
részlegébe helyezték, és ott azóta is hűségesen végezte
évtizedeken keresztül a rábízott munkát. Soha nem tűnt fel, soha
nem került túl közel senkihez. És senki sem érezte feladatának,
hogy kétségtelenül meglévő műszaki tudását valamilyen
előléptetéssel hatékonyabb helyen alkalmazza. És most ez a
biztonságból való kitaszítás! Csak energikus feleségének
köszönhette, hogy megtalálta a hozzám vezető utat.
Ritkán láttam ennyire alázatos embert. Teljesen meghajlott;
gyerekkora óta öccse árnyékában állt, aki mindent jobban csinált
nála, akit mindig előnyben részesítettek és dicsértek, még akkor is,
ha a nagyobb ugyanazt vitte véghez, amit ő. Szemlátomást idővel
már annak is örült: megengedik neki, hogy éljen. így a
személyisége mindenütt árnyékban maradt: először a családban,
aztán az iskolában, aztán a hivatásában. Egész

48
életében csendben meghúzódott a háttérben, míg a cége most már
nem „viselte el" tovább.
Egy ötvenéves ember szemét megnyitni az élet sokszínűségére
és tudatalattijának kimeríthetetlen erejére majdnem olyan nehéz,
mint egy kiszolgált lovat ügetésre bírni. Jelentékeny fáradozásra
volt szükség már ahhoz is, hogy rávegyem: tegye félre a
szemellenzőjét, és ne csak a hivatalnok szemével lássa az életet.
Szemináriumaim egyikén tudta meg valószínűleg először életében,
hogyan lehet érzelmeinket nyíltan kinyilvánítani másokkal
szemben. Megvilágítottam számára, hogy csak tudatalattijának
átprogramozása tudja megnyitni előtte a biztonsághoz, az
öntudathoz és a sikerhez vezető utat. Tudatalattijának régi,
destruktív és korlátozó adattárai okozták korábbi és jelenlegi
problémáit. A „pozitív gondolkodás" szuggesztív programja után a
következő formulát kapta naponta többszöri otthoni meditatív
alkalmazásra:
„Tökéletes harmónia lakozik bennem. Tudom, hogy lényem
középpontja védelmez. Tudatalattim kimeríthetetlen bölcses-
ségéből felnövekszik az az erő, amely lehetővé teszi, hogy minden
létfontosságú dolog sikerüljön, ami a feleségem és az én javamat
szolgálja. Szabad vagyok és magabiztos, tiszta és sikeres. Az a
szeretet, amellyel embertársaim felé közeledem, az ő közeledésük,
segítőkészségük és együttműködési készségük formájában tér
vissza hozzám.
Látom, ahogy sikeresen lépek új állásba, és tudom, hogy belső
erőm ezt a képet hamarosan megvalósítja. Bizakodással és
mélységes nyugalommal indulok a jövőbe. Minden készen áll
boldogulásomhoz. Belső hangom céltudatosan és biztonságosan
jelzi számomra az utat."
Ezeket az irányadó gondolatokat, amelyekre a harmadik fe-
jezetben még részletesebben ki fogok térni, naponta négyszer-
ötször kell elolvasni - vagy később kívülről elmondani - erős
összpontosítással. Közben mélyen belülről át kell élni a szavak
értelmét, mint valós, saját élményt. Különösen elalvás előtt
hatolnak be mintegy ozmózissal egyre mélyebben elménk for-
málandó tudat alatti rétegeibe.
Több héten keresztül zajlott ennek az embernek a kezelése,
beleértve a szuggesztiós formulával való alátámasztást is. Már tíz
nap múlva mindannyian érzékeltük érzelmei világának fel-
szabadulását, lényének felvirágzását, amely már nem érezte, hogy
mélyre süllyedt volna az életben.

49
 Nyolc héttel a kezelés után felhívott a felesége. A férje egy
kolléga hirtelen kilépése miatt hasonló állást kapott egy másik
cégnél, de olyat, ahol egyéni felelősséggel tartozott. „Az ön
tanítása nélkül - vélekedett a felesége - nem mert volna ekkora
felelősséget vá l lalni !"

A négy nagy vágy

Átlátta a szuggesztiós formulák hatásmechanizmusát? Akkor
azonnal kezdje el bizonyos ellenőrzésnek alávetni a gondolatait.
Űzzön el minden negatív megfontolást és kételyt.
Értelmetlen dolog bebeszélni magunknak, hogy ha egy macskát
látunk jobbról balra átmenni az úton, az balszerencsét jelent, és ha
magától eltörik egy tükör, az hétévi szerencsétlenséget hoz. Tartsa
távol magát a jövendőmondóktól való divatos függőségtől,
amelyet például az újságok horoszkóprovatai is gerjesztenek.
Számukra az a lényeg, hogy az asztrológia szenzációhajhász
oldalát dobják piacra, amely annak az élet ciklusaival való valódi,
mély összefüggéseit inkább hihetetlenné teszi, mintsem
megerősítené.
A csillagok csupán az ön saját szellemi konstellációjának
tükörképei. A saját szelleme azonban közelebb áll önhöz, mint a
kozmikus csillagképek. Sokkal inkább megtudhatja tehát ön-
magából kiindulva, amit mások a horoszkópból szeretnének
kiolvasni. Az asztrológiát szívesen hasonlítom egy szeles tavon
zajló vitorlásversenyhez. A jó vitorlázónak mindegy, hogy honnan
fúj a szél, megőrzi uralmát (életének) hajója felett, és el fogja érni
a célját. Gondoljon csak arra: „A csillagok nem kényszerítenek,
csak hajlamossá tesznek" (Schiller).
Az egyén kívánságait négy egyszerű, közös alapformulára lehet
leszűkíteni:

Akkor vagyunk boldogok, ha teljesen egészségesek vagyunk.

Ezen értendő a test, az elme és a lélek egészsége.
Belső és külső harmóniára vágyunk. A pozitív gondolkodás
elvezet bennünket e vágyak beteljesítésének útjára.
Az emberi törekvés harmadik fontos alappillére a siker. Ér-
vényesülni akarunk, és elismerésre vágyunk. Létfenntartási ösz-
tönünkhöz tartozik, hogy környezetünkben kedvező életkörül-
ményeket teremtsünk. Ez nem azonosítható a pénz utáni pusz-

50
ta vággyal, amely a nyugati világból kiindulva az egész földön a
siker szinonimájává vált. A puszta egoizmus nem egyeztethető
össze a belső harmóniával. Természetesen a valódi, emberi siker
is többnyire a bankszámlán tükröződik. Aki szellemi magjából
kiindulva él, annak a földi gazdagságból is több jut, mint amennyire
szüksége van. Soha nem fog hiányt szenvedni. Pozitívan áll hozzá
az élethez, és tudatalattijának kimeríthetetlen tartalékai nyitva
állnak előtte.
Az emberi boldogság negyedik összetevője a szeretet. A testi
szerelem, a szexualitás csak egy kis része annak a szeretetnek,
amely minden lényt egymáshoz köt. Életének minden helyzetében
erre az összekapcsoló, oltalmazó szeretetre vágyik az ember,
amely a beteljesedést és a legmagasabb életintenzitást jelenti neki.

Aki szeretetre vágyik, és azt másoktól várja, annak először

önmagából kell kisugározni a környező világ iránti szeretetet, így
az a legfontosabb, hogy hagyjuk magunkban kicsírázni a szeretetet
- ahogyan Erich Fromm A szeretet művészete című könyvében
részletesen bemutatja -, önmagunk szeretete viszont az
előfeltétele annak, hogy valaki mást szeretni tudjunk.
Vágyjék teljes szívéből a szeretetre, és valósítsa meg vágyát
talán a következő formula segítségével: „Mélységes nyugalom és
harmónia lakozik bennem. Szeretem az életemet és a testemet.
Tudatalattim kimeríthetetlen ereje szétárad a testemben, eljut
minden egyes sejtig, megtisztít és megerősít engem. Az engem
betöltő harmóniából kisugárzik szeretetem a környezetemben lévő
emberekre is. Érzem, hogy a lelkek egymáshoz kötődnek, és
egyenrangú tagja vagyok a társadalomnak. Tökéletes harmónia és
szeretet vagyok, egészséges és boldog."
Az önmagunk iránti szeretet abban is megmutatkozik, hogy
miképpen bánunk a testünkkel. Elhanyagoljuk-e, piszokban és
betegségben vagy tisztán tartjuk-e fenn világi szentélyünket, hogy
szellemi életerőnk töretlenül sugározhassék rajta keresztül a
világba? Az önmagunk iránti szeretet azt jelenti, hogy szellemi
erőnkkel legyőzünk minden alantas vágyat és kívánságot, és
pozitív gondolkodással tartjuk fenn belső lényünket az élet során,
és tökéletes összhangba hozzuk sorsunk önmeghatározásával. Az
önmagunk iránti szeretet végül azt jelenti, hogy fenntartjuk a
szellem, a test és a lélek harmóniáját. Ez egy út az
önmegvalósításhoz.

51
 Az intellektus - a legnagyobb akadály az
önmagunkhoz vezető úton
A pozitív gondolkodással megvalósulhat Münchhausen báró
meséje, aki a saját copfjánál fogva húzta ki magát a mocsárból.
Mint minden földi lényben, önben is ott szunnyad magasabb
tudatunk végtelen szellemi ereje. Engedje érvényesülni ezt az
energiát, hogy mindennapjaiban boldogabban, tökéletesebben és
gondtalanabbul élhessen. Győzze le a legelső nagy akadályt ezen
az úton - az intellektusát.
Győzze le kicsinyes, világi énjét, amely állandóan a vágyak és
kívánságok szférájába taszítja. Fogyasztói társadalmunkban a
szórakozás, a nagyfokú változatosság fontosabb lett, mint a munka
és az egészség megőrzése. Észrevette már, ahogy ez az irányzat
önt is arra ösztönzi, hogy egyre nagyobb igényeket támasszon a
testével és a tűrőképességével szemben, hogy követelményekbe
és problémákba bonyolítja? Az újságok és a többi média tele
vannak olyan hírekkel, hogy milyen sokféle dologra leszünk
képesek századunk vége felé.
Hagyja abba, ebben ne vegyen részt. Még ebben a pillanatban
szabjon gátat ennek az együttműködési készségének, és ne
forgassa fel negatívan az életkörülményeit. Ön most él, és a
pillanatot élvezi. Ha sötéten látták a jövőt, az eddig még soha nem
igazolódott be, mert most jobban élünk, mint húsz, ötven vagy száz
évvel ezelőtt. Gondoljon csak arra, milyen gyakran megjósolták
már Jehova tanúi a világ végét. Most higgyen az élet akarásában,
ami jelen van saját magában és a többi emberben, és vállalja
magára a felelősséget, hogy életében csak jó, pozitív dolgokat
valósít meg - legyen az a legkisebb cselekedet vagy gondolat.
Most már tisztában van negatív gondolatainak horderejével,
ezért félredobja őket, mint a rohadt almát. Mostantól minden tettét
teljes mértékben maga ellenőrzi, és teljes felelősséget vállal értük.
Csak mély, belső meggyőződésből, kizárólag belső sugallatra
cselekszik.
Ha valamit elfelejtett munka közben, akkor a hibát nem hárítja
valaki másra. Ha vezetés közben figyelmetlenségből nekiment egy
másik autónak, a másik kocsi szélvédőjére kitesz egy cédulát.
Vállalja magára a felelősséget - és meglátja: az öntudata
növekedni fog. Nem hallgat többé az értelmére, ami mindenféle
trükkel be akarja csapni az igazságérzetét. A sze-

52
mélyisége felnőtté vált, legyőzte azt a sok kis félelmet, amelyet az
intellektus a maga mesterkedéseivel korábban felhalmozott. Ön
viseli a felelősséget saját magáért.
Ezzel a magatartással aktiválja kimeríthetetlen erőtartalékait,
amelyek számára már nincsenek problémák, és így függetlenül,
szabadon élhet. Megszűnik a szorongás és a biztonság hajhászása.
Az élethez szükséges biztonság saját magából nő ki. Nagyon
hamar megérzi tudatalattija hatalmát. Felismeri: a legnagyobb
életbiztosítás saját magában rejlik. Szellemi energiái képviselik
életének szétrombolhatatlan őserejét.

Kulcsszavak: harmónia és szeretet

Mostantól kezdve létét a belső harmónia uralja, amely legyőzi
értelmének gondolati játékait. Szinte csodának érzi majd, hogy
ilyen módon mindent elnyerhet, amiért az intellektus akarata
megfeszítésével is többnyire hiába fáradt: az egészséget és a sikert.
Ön túláradó mértékben megtalálta saját magában azt a segítséget,
amelyet majdnem mindenki állandóan kívülről vár.
Némelyek attól tartanak, hogy a pozitív gondolkodás miatt
kommunikációs nehézségekbe ütköznek embertársaikkal. Azt
hiszik, hogy eltávolodnak a való élettől. Civilizációnk technikailag
olyan bonyolult képződménnyé vált, hogy a munkamegosztás és
az állandó információcsere miatt a kölcsönös támogatás
éppenséggel létszükséglet. Anyagi világunkban ez általában
csodálatosan működik. Az intellektus rendelkezik a megfelelő
módszerekkel.
De mit használ egy hivatalnoknak vagy egy szalagon dolgozó
munkásnak a munka megkönnyítésének legolajozottabb
technikája, ha merő lelki nyugtalanságból a munkahelyén és
otthon kínná válik számára az élet? A pszichoszomatikus be-
tegségek legveszélyesebb sejtjei gazdaságunkban a nagyhivatalok
és a gyárak, mondják a statisztikusok. Irigység, rosszakarat és
szenvedélyes vágyak rombolják az embereket belülről, és
késztetik őket kölcsönös harcra.
Ismerje fel egoista érzelmeit és ösztöneit, és tanulja meg
kontrollálni őket. Figyelje meg, hogyan játsszák ki magukat
egymás ellen a gondolatai, hogyan fecsérelődik el gondolati
energiája, és hogyan kínlódik olyan dolgokért, amelyek egyáltalán
nem is fontosak az ön számára, sőt egyenesen akadá-

53
lyozzák és gyengítik. A kellemetlen élmények különösen hosszú
ideig hatnak. Lehet, hogy csak kellemetlen esti beszélgetés zajlott
le a házastársak között - de a gondolkodás azt is megőrzi.
Az alvás azonban azért van, hogy regeneráljon. Annyira nagy
szüksége van rá, mint a levegőre a lélegzéshez. Ezért alkalmazza
azt a szabályt, hogy az elmúlt, megváltoztathatatlan dolgokat alvás
közben békén hagyja a múltban. Hiszen már több lépéssel előbbre
jutott a jelenben, és abból az élményből, amely másokat
megfosztana éjszakai nyugalmuktól, ön inkább tapasztalatot
szerzett: megjegyezte, hogy legközelebb hogyan nem fog
cselekedni. Ezt a tapasztalatot vigye magával, de semmi mást ne.
Csak erő- és időpocsékolás volna újabb gondolatokat vesztegetni
rá, amelyek miatt kedélye talán újra összezavarodna. Köszönje
meg tudatalattijának, hogy rávezette a kellemetlen probléma
megoldására, ami nagy valószínűséggel kizárólag a dolog vagy
beszélgetőpartnere iránti hiányzó szeretete miatt keletkezett, és
annak tudatában aludjon el, hogy a megértés hiányát, azt, hogy
nem közeledett elég szeretettel partneréhez, az első adandó
alkalommal, talán még elalvás előtt jóváteszi. A lelkiismerete
ezáltal megkönnyebbült, és megköszöni önnek azt a belátást,
amelyhez személyes meggyőződésből jutott el, és amivel mindent
újra helyreigazít.
Az a belső nyugalom és kiegyensúlyozottság, melyet a pozitív
gondolkodáson keresztül tapasztal, kimondhatatlanul gazdagon
ajándékozza meg valódi, mélységes elégedettséggel. Ott rejlik
saját magában az élet nyugalmi pólusa, az a belső szabadság,
hogy boldogan és életvidámán élvezzük csodálatos világunkat.
Hagyja, hogy az értelem csak a fontos külső dolgokat intézze el.
Erre való. Nem az ő dolga, hogy még érzelmeit, vágyait és
kívánságait is módszeresen felülbírálja. Ehhez sokkal jobban tud
impulzusokat meríteni létének felsőbbrendű, magasabb szintjéről,
tudat alatti lénye végtelen bölcsességéből.
Tegyen azonnal egy kísérletet. Ragadja üstökön a legközelebbi
problémát, és bontsa részleteire. Miért vágta az előbb a felesége
fejéhez, hogy egyáltalán nem érti meg önt? Miért vetette az előbb
a férje szemére, hogy soha nincs ideje az ön gondjaira? - Azonnal
menjen oda a házastársához, forduljon felé teljes szeretetével, és
mondja neki a következőket:
„Az előbb türelmetlen voltam. Túl komolyan vettem egyes
dolgokat, amelyek éppen foglalkoztattak. Egyáltalán nem ér-

54
demes egy hangos szót sem ejteni miattuk. Bocsáss meg, kérlek! -
Miben segíthetnék neked, hogy megszabadulj a gondjaidtól?"
Ha fontos feladatra kell felkészülnie, járjon el következetesen
mindig az alábbi minta szerint:

Sokkal korábban készüljön fel alaposan: fordítson gondot arra,

hogy beszerezze a részletes információkat azokról a területekről,
amelyeket ismernie kell. Legyen szinte már túlságosan is
pontos. Sikert akar elérni, ezért a legmagasabb követelményeket
támassza saját magával szemben. Hogy ebben a munkában
hogyan támaszkodhat a tudatalattija segítségére, azt a harmadik
fejezetből tudhatja meg.
Rövid távon már csak a lelki egyensúlyával törődjék. Testi-
lelki háztartásában érje el a tökéletes harmónia állapotát.
Engedje át a jelentős nap irányítását magasabb intelligenciája
végtelen bölcsességének. Most biztonságban érzi magát, és
biztos lehet a sikerben.

Ha intenzíven követi ezt a mintát, akkor már azelőtt megoldja a

problémáit, mielőtt még tudatosulnának. Mindegy, hogy éppen
milyen feladat áll ön előtt, hogy könnyűnek vagy nehéznek tűnik-e,
dőljön hátra a székében, és mondja halkan magában: „Vagyok.
Teljes értékű vagyok; élek, helyesen élek, tehát megvan az erőm is
ahhoz, hogy minden tervemet megvalósítsam. Élek, megvalósítok
és leküzdök mindent, amibe belekezdek vagy amit elhatározok. A
bennem lakozó kimeríthetetlen életerő megtartott engem a mai
napig, erősített és irányított, és most is segít feladatom
végrehajtásában. Hálás vagyok! Életvidám vagyok és sikeres, és
örülök a sikeremnek. Tökéletes összhangban vagyok szellemi
központommal. Előre örülök a következő napnak, boldog, sikeres
nap lesz!"
Mélységes nyugalom árad szét önben. Ön-tudatossá lett, és
megvalósítja magában saját tekintélyét, az egyetlen tekintélyt,
amelyet elismer. Saját erejéből birkózik meg a sorsával, mert
végtelen bölcsesség irányítja és vezeti, az az energia, amely
születése óta jelen van önben. - írja meg nekem, hogyan zajlott le
a következő nap. Szeretném tudni, hogy a megfelelő pillanatban a
megfelelő impulzust továbbítottam-e önnek.
Hétköznapjainkban a legtöbb döntést intellektusunk hozza.
Cselekedeteink túlnyomórészt hasznossági szempontokhoz

55
igazodnak. Ennek leginkább a szeretet és a harmónia, illetve
emberi kapcsolataink vallják kárát.
Sok út van, amelyen eljuthatunk tudatalattink biztos mene-
dékéhez és erőközpontjához. A gondolatok vad áramlásának
koncentráció általi korlátozása, az elmélyült imádság vagy a
meditáció elvezet bennünket szellemi erőnkhöz. Mindenkinek meg
kell keresnie saját útját az önmegvalósításhoz.
Számomra a pozitív gondolkodás jelenti az első és leggyorsabb
lépést, amellyel meg lehet válni a negatív, emésztő gondolati
energiáktól. Erich Fromm a Birtokolni vagy lenni című könyvében
hasonló határvonalat húz a pozitív és a negatív élet között. Az
emberiséget birtokló és létező emberekre osztja fel. Azok vannak
többségben, akik csak birtokolni akarnak valamit - a külvilágból és
embertársaiktól. Csak egy kisebb létszámú csoport elégszik meg
az egyszerű léttel, az ittléttel. Ők azok, akik a természethez és
Istenhez kötődnek.
Csak az él igazán, aki harmóniában él szellemi erejével, a
tudatalattijából érkező vezérlő jeladásokkal. Mobilizálja ezeket a
jeleket magában - a későbbiekben bemutatom az ehhez
szükséges helyes szuggesztiós technikát -, és kezdje el érzé-
kenyebben alkalmazni jobb minőségű gondolati energiáit min-
dennapi gondolkodásában.
Szabaduljon meg attól a tehertől, amivel nap mint nap megrakja
lelkiismeretét. Szabaduljon meg hamis képzeteitől, rossz
beidegződéseitől is. Ez olyan egyszerű, mint az egyszeregy. Ha
összhangban van tudatalattijával, akkor a legnagyobb védelmet
élvezi. Az istennel való egység mindig többséget jelent az emberek
között. Az a pozitív erő, amely tudatalattijában szunnyad,
végtelenül fölötte áll az én minden kicsinyes törekvésének. Ez az
egyetlen dolog, ami az élet boldogságának olyan zónájába
emelheti önt, ahol biztonságban érezheti magát a hétköznapi
problémákkal, sőt még a betegségekkel szemben is. Hosszú utat
kell még megtennie addig, hogy teljes mértékben megértse ezt a
kijelentést. A gyakorlati esetek teszik majd egyre világosabbá.
Egy középkorú titkárnő azt a kérdést tette fel egyszer nekem,
hogy segíthetek-e neki kiemelkedni rossz körülményei közül. Azt
mondta, hogy ő a cég bűnbakja. Mindenki őt teszi felelőssé, ha
valahol valami rosszul sikerül. Ebből alakult ki az idők folyamán
legnagyobb gondja: attól tart, hogy a főnöke egy napon a hamis
vádakat komolyan fogja venni, és felmond neki.

56
 Nem magyarázhattam el neki, hogy helyzetével - ő a „hibák
lerakata" - a cégénél szociálpszichológiai értelemben nagyon
fontos társadalmi szerepet tölt be. Egy munkaközösség fekete
bárányát sosem bocsátják el. Mindenkinek, még a főnöknek is
szüksége van arra, hogy megszabaduljon bűntudatától, melyet
soha nem képes maga viselni. Ez a szociológia egyik fortélyos
értelmi akrobatamutatványa.
A titkárnőn, aki szenvedő alanya volt ennek, ez a megfontolás
vajmi keveset segíthetett volna. Sokkal inkább abban kellett
segítenem neki, hogy magatartásán változtathasson, ami miatt
kialakult ez a helyzet, hogy ő mások lelki szemetesládája.
Tehetetlenségében a jogtalan vádaskodásokra félig siránkozó, félig
zsörtölődő hangnemben vágott vissza, ami éppenséggel nem tett
jót a szavahihetőségének.
Elsősorban magabiztosságát kellett újra megtalálnia. Gondo-
latainak pozitív irányítását a következő iránymutató mondatokkal
vezettem be: „Egészséges vagyok, és teljes harmónia uralkodik
bennem. Mélységes nyugalom és bizakodás tölt el. Biztos és
sikeres vagyok a munkámban. Megóv tudatalattim végtelen ereje,
amely meghatározza életemet, és boldoggá, elégedetté tesz.
Szeretettel és rokonszenvvel gondolok kollégáimra és minden
embertársamra, akikkel harmonikusan dolgozom és élek együtt.
Köszönetet mondok a teremtőnek a belső és külső boldogság
gazdagságáért és azért a rengeteg élményért, amelyekben részem
lehet életem során."
Ezeket a mondatokat naponta többször hangosan fel kellett
olvasnia magának. Ha közben nem zavarták, elég volt a csendes,
koncentráló olvasás. Elmagyaráztam neki, hogy minél mélyebben
fogadja be lelkébe a mondatok értelmét, minél plasztikusabban
festi maga elé képszerűén pozitív meditációjának eredményét,
annál hamarabb fog alapvető változást tapasztalni a környezethez
való viszonyában.
Három héttel később a búcsúbeszélgetésünkkor elmesélte,
hogy a kollégái már most kérdezgetik, hogy mi történt vele. Már
egyáltalán nem lehet vele rendesen veszekedni. Ilyen gyorsan
tudatosultak benne saját értékei. A lényében kibontakozó
harmónia máris kisugárzott a környezetére, és megakadályozta az
állandó összeütközéseket.
Összesen egy fél évre volt szüksége ahhoz, hogy eljusson
korábbi hamupipőke-pozíciójának ellenpólusáig. Nyugalma és
kiegyensúlyozottsága most már mindenkit hozzá vonzott, aki-

57
nek jó tanácsra volt szüksége. A munkatársak védelmet és
segítséget kerestek nála, a főnöke pedig egy este elégedetten
állapította meg, hogy „új" titkárnője megtakarított neki egy
szanatóriumi kezelést.
Azoknak a kollégáknak sem könnyebb az életük szegény
áldozataikénál, akik, mint ebben az esetben is, állandóan bűnbakot
keresnek, akire átháríthatják a bűntudat érzését. A vétkeket nem
lehet elfojtással megszüntetni. A gonosztevő nem alakul át, ha
másik köpenyt vesz fel. Csak rövid ideig élhet abban a hitben,
hogy felszabadította a lelkiismeretét.
Ha valami kellemetlen dolog történik, a felelősség áthárításának
ez a módja a végrehajtóját - főleg, ha gyengébb lelki felépítésű -
néha sokkal jobban feldúlja, mint azt, akit vádolnak.
Ilyesféle volt a pszichikai háttere egy nemzetközi számító-
gépgyár osztályvezetőjének, aki eljött hozzám. Leírásaiból vi-
lágosan kiderült, hogy mindig másokra hárította a hibáit. Azt hitte,
hogy a munkatársai mindig becsapják, és hogy hanyagságukkal
semmissé teszik folyamatos építő munkáját. Mivel túlterhelte
magát munkával, és rosszul osztotta be az életét,
követelményeivel magasan túllépte teljesítőképességét, és saját
kudarcát mások nyakába varrta.
Mit várt hát tőlem? Erőből készült, hipnózissal rá szabott fűzőt
megromlott egészsége számára? Odaállítottam öltözőtükrünk elé,
és megkérdeztem tőle, hogy egy legjobb korban lévő férfit lát-e
benne, aki alkotóereje teljében van. - Futó pillantást vetett
idegesen rángatózó arcára, aztán zavartan rám támadt, hogy talán
bolondot akarok-e csinálni belőle. Már nem tudta elviselni a saját
látványát. Ezt akartam megértetni vele. Rövid időn belül újra
tükörbe tud majd nézni, magyaráztam neki, ha megszerzi az ahhoz
való erőt, hogy hamis képzeteitől és önromboló szemrehányásaitól
megszabaduljon. Én csak az utat tudom megmutatni, de neki kell
járnia rajta.
Bizonyított tény, hogy nincs nehezebb dolog, mint egy fanatikus
gazdasági ember és technokrata számára érthetővé tenni azt az
alapelvet, hogy vehemensen latba vetett akaratereje egy cél
elérése iránt a legerősebb ellenállást jelenti a cél elérésével
szemben. A nálam járt, segítséget kereső üzemgazdász már túl
kimerült volt ahhoz, hogy ez ellen a paradox hangzású törvény
ellen az intellektusából kiindulva fellázadjon. Először is teljes körű
kezelésre volt szüksége, ami kiterjedt

58
a testére, a szellemére és a lelkére, hogy a szíve kibírja élete
gyökeres megváltoztatásának izgalmait. - Az izgalmak csak addig
maradtak fenn, amíg a jobb belátásnak ellenszegült.
Először is azt javasoltam neki, hogy folytasson hússzegény
diétát, hogy állítsa le bőséges alkohol- és kávéfogyasztását, és
hogy precízen tartsa be az éjszakai nyugalom időszakait, anélkül
hogy előtte többórás tévénézéssel terhelné magát. Azt is
javasoltam, hogy - amennyiben le tudja győzni önmagát - hagyja
abba a dohányzást is.
Az élvezeti cikkek hatalmas mennyisége és a merev szellemi
magatartás miatt különösen nehéz volt görcsös tudatát hipnózis
alatt szabadjára engednie. Ez ebben az esetben tizenöt kezelési
órát vett igénybe. - Az a formula, amelyet először adtam neki, így
hangzott:
„Mélységes nyugalom van bennem. Tudatalattim kimeríthetetlen
bölcsessége átjárja egész lényemet, és új életerővel ajándékoz
meg. Behatol minden sejtbe, és ott lüktet egész lényemben a
harmónia és a szeretet. Minden erő bennem van. Szeretetet és
bizalmat sugárzók ki családomra, a kollégáimra és a főnökeimre,
és sikereket érek el a munkámban. Egészséges vagyok,
harmonikusan élek együtt az élet legfőbb törvényével, a minden
lény iránti szeretettel. Nyugalmat lelek tudat alatti erőim
védelmében. Megerősítenek és védenek engem, és minden
léthelyzetet könnyedén meg tudok oldani a segítségükkel."
Négy hét elteltével nem lehetett ráismerni. Lazán és kipihenten
jött a rendelésre, mindamellett kertelés nélkül beismerte, hogy az
esti felesek és a számtalan csésze kávé, amit korábban naponta
élvezett, rendkívül hiányoztak neki. De minden téren türtőztette
magát, és ez olyan jót tett neki, hogy napról napra több erőt nyert a
kitartáshoz.
Miután hat hetet töltött nálunk Münchenben, hazatért, és óriási
meglepetést okoztak neki kollégái reakciói. Míg a családja
megcsodálta, és gratulált neki nagyszerű formájához és nyugodt
hangulatához, munkatársai egy szót sem szóltak. Ok
természetesen semmit sem tudtak lelki kezeléséről, és csak a
szokásos baráti üdvözléssel fogadták, mintha csak sokáig lett
volna szabadságon.
Ez úgy hatott rá, mint derült égből a villámcsapás, mondta el
később nekem. De az elméletem az ismételt szuggesztiók abszolút
bevéső hatásáról megállta a helyét. Felismerte, hogy hiúsága és
hatalmaskodó attitűdje a régi munkahelyén újra

59
előjön. Az első próbát a hétköznapokban kellett kiállnia. Le kellett
tennie a bizonyítványt belső átalakulásáról, és lassan be kellett
bizonyítania kollégáinak a gyakorlatban, hogy megváltozott a
személyisége.
Hónapokig tartott, mire munkatársai leplezetlenül bámulni
kezdték azt a súrlódásmentes előzékenységet, amelyet irántuk
tanúsított, és bajtársias közeledésbe váltottak át. Csak most nyerte
meg igazán az énjével folytatott csatát. Egy kiállításon találkoztunk
újra, és elismerte, hogy időközben maradéktalanul megértette a
hajdan paradoxnak tűnő szellemi törvényt, miszerint az egy cél
érdekében bevetett akaraterő a legnagyobb ellenállást jelenti a cél
elérésének útján. Amit korábban a legnagyobb akaraterővel sem
tudott véghezvinni, az most, a tudattalan magvával való
összhangból kiindulva, szinte játszva sikerül neki.
Hozzá kell persze tenni, hogy ehhez minden bizonnyal a
lényében bekövetkezett sok különböző változás is hozzájárult. Egy
harmonikus ember nem ragaszkodik olyan görcsösen és makacsul
berögzült vágyképeihez. Minden fejlődésre nyitottabb. Az
ellenállás kevésbé izgatja, mert erőfeszítés nélkül is képes
leküzdeni. Mindehhez hozzájön még a bővebb erőtartalék és az,
hogy meghallja belső hangját, amely érzékenyebb és hatékonyabb
cselekvésre ösztönzi, mint amire a tisztán értelmi ember képes.
Tehát már a tudat legminimálisabb kitágításából is az
életkörülmények javulásának egész láncolata következik.
Élete átalakulásának egyik legszebb mellékhatása egykori
páciensem házasságában következett be, ahogy ő maga mesélte.
Korábban a házassága majdnem tönkrement, és feleségével a
válást fontolgatták. Most új fényben ragyog az egész, vélekedett a
férfi mosolyogva. Most már nem csupán sikeres, hanem boldog is.
Ki is gondolna arra sorsa és egyéni problémái kalamajkájában,
hogy pusztán a harmónia és a szeretet bevonásával lényének
minden problémáját meg tudja oldani? „Tiétek a mennyek
országa", mondta Jézus. Néha az a benyomásom, mintha
egyáltalán nem akarnánk elképzelni, milyen egyszerű eljutni a
kiegyensúlyozottsághoz és a belső békéhez. Soha többé ne
engedje, hogy egy fixa idea, egy egyoldalú vágykép teljesen
kihozza a sodrából az egóját. Bolond, aki azt hiszi, hogy egy
kedvenc elképzelésének szertefoszlása miatt meg kell halnia. Az
ön boldogsága útjában nem áll semmi, amiben megbotolhat.
Azokat a nehézségeket, amelyek úgy tűnnek fel

60
előttünk, mint meredek falak, csak rossz szemszögből nézzük;
gyorsan kedvező alkalmakká változnak át, ha a pozitív gon-
dolkodás fényében szemléljük őket. Valamely élethelyzet csak
akkor válik konfliktushelyzetté, ha hamis elvárásokkal provokáljuk
az előre nem látható eseményeket.
Azonnal alkalmazhatja a saját életére a tudat alatti motivációitól
való függésnek ezt a törvényét. Azonnal képes elállni egy olyan
szándéktól, amelynek sikerében gondolatban kételyei támadnak.
Mert a kételkedés mindig energiapazarlást és erőpocsékolást
jelent.
De miért ad neki ekkora hatalmat? Programozza újra magát.
Gondolja át szándékát még egyszer alaposan. Pontos terv szerint
ossza be erőit, és döntse el végleg, hogy a terv helyes és fontos-e
az ön számára. Ha hangos „igen"-t hall magában, akkor
cselekvésmódját máris szilárdan meghatározta. Vésse be mélyen
a következőket:
„A tervem jó és helyes. Most teljes mértékben síkraszállok érte.
Sikert érek el vele, és segítséget kapok tudatalattim kimeríthetetlen
erőtartalékából ahhoz, hogy gyorsan és pontosan cselekedjem.
Rövid idő alatt elvégzem a feladatomat. A munka jót tesz nekem!"

A boldogság mellett döntött

Azt fogja átélni, amit gondol! Ilyen egyszerű kikapcsolni a ne-
gatívan gátló gondolati energiát, és magunkat teljesen átállítani a
pozitív tapasztalásra. Hogy könnyelműen cselekedett vagy vak
optimizmustól vezérelve, azt csak azok a szegény kételkedők
vethetik a szemére, akik még soha életükben nem szabadultak fel.
Ön döntött valami mellett, és azt helyesnek tartja, és tudja, hogy a
gondolatai megvalósításához szükséges erő öröktől fogva ott van
önben. Ön az egyetlen tekintély saját maga előtt.
Alapozza meg ezt a négy nagy vágy formulájának alkalma-
zásával, amelyek minden emberi szívben ott vannak:

Egészséges vagyok. - Harmóniában élek szellemi, tudattalan

erőmmel. - Sikeres vagyok. - Szeretem magamat és az éle-
temet. - Úgy érzem, hogy szeretet köt minden embertársamhoz.
- Sikeres ember vagyok minden környezetemmel való
kapcsolatomban.

61
Váltogassa ezeket a tiszta, pozitív értékeket személyes igényeinek
megfelelően, mert ezek elhozzák életébe a fényt és az örömet.
Soha ne használja egyik vezérmondatában sem azokat a negatív
szavakat, hogy nem vagy soha többé. Ha nehézségei voltak a
kommunikációban, a másokkal való érintkezésben, akkor nemcsak
saját maga lélegezhet fel meglepő módon, hanem azok is, akik
társai az életben. Hirtelen egyfolytában csak kellemes, boldogító
reakciókat kap a külvilágból. Ezek saját pozitív kisugárzásának
visszaverődései.
Az elavult, elmúlt dolgokon való töprengés negatív gondolati
tevékenység a köbön. A problémákat kiterjeszteni, rákérdezni a
bűnre és a felelősségre, csak azért, hogy megint mindent másokra
háríthassunk, minden alkalommal olyan ismétlődő
kedélyhullámzást okoz, amelytől éppen meg akarnánk szabadulni.
Ez mind a sok embert felőrlő régi, hagyományos gondolkodási
sémának a velejárója.
Az orvostudomány kutatásai a hormonháztartás vizsgálata,
valamint a vérnyomás és a szervek megterhelésének mérésével
megállapították, hogy milyen erősen hatnak a testre a sokkhatások
és a stresszhelyzetek. Ha visszaemlékszünk rájuk, és ha újra meg
újra eltöprengünk rajtuk, akkor a test mindig ugyanolyan
vészreakciókat mutat, mint az esemény idején. A müncheni
biológus, dr. Frederic Vester ezt részletesen leírja A stressz mint
jelenség (Phanomen Stress) című könyvében.
Ugye kezdi már sejteni, milyen nagy szükség van arra, hogy ezt
a vad gondolatfolyamot, amely mélyrétegeinkben kép formában
rögzül, ne engedjük zabolátlanul átáramlani a tudatalattinkba?
Szögezzünk le egyúttal egy további fontos felismerést. Most már
átlátja egyik kardinális hibáját: az elmúlt dolgok fölötti töprengés
megmérgezi jó közérzetét. Ön most él. Ne hagyja, hogy gondolatai
elvonszolják a múltba.
Itt elkezdhet egy gyakorlatot, amely annál inkább segít abban,
hogy teljesen új szemszögből lássa a dolgokat, minél gyakrabban
végzi! Meditáljon tíz percig a következő szavakkal: „Lélekben
felszállok a magasba, míg a múlt, a jelen és a jövő egy nagy képpé
nem folyik össze, és a dolgokat újfajta színben látom."
Ezzel a meditációval egyszerre két célt is elér. Miközben beleéli
magát ezekbe a szavakba, egészen imaginatív megvalósulásukig,
addig ténylegesen elszakad minden más ostromló

62
gondolattól. Tehát egy új, magasabb szintű tapasztalatra össz-
pontosít. - Másrészt ennek a meditációnak a lassan növekvő
eredménye magasabb, belső szemléleti álláspontra juttatja el,
amelyből kiindulva minden cselekedetét tekintve biztonságban
érezheti magát. Átlátja a helyzetet a motivációtól és egy terv
megfogalmazódásától kezdve egészen annak jövőbeni gyakorlati
hatásaiig.
Saját maga urává válik. Az első kis tesztek és gyakorlatok már
felkeltették a figyelmét; a pozitív gondolkodás a harmónia, a
szeretet, a siker és az egészség iránti kimondatlan vágyaira tapint
rá.
Amikor lassan tovább merészkedik legalapvetőbb problémáinak
feltárása felé, válasszon ezért mindig a megfelelő helyre illő
bevéső mondatokat, amelyek megfelelnek életszínvonalának és
képességeinek. Végül állítsa össze a saját maga számára
legelőnyösebb szuggesztiós formulákat. A cél egyértelmű:
egészség, siker, szeretet, harmónia.
A következő fejezetben a rendeléseimen tapasztalt példákat
mutatok be önnek, hogy rávilágítsak a sorsok sokféleségében arra,
ami összekapcsolja őket, azaz a tudatalattink hatalmától való erős
függőségre és arra a módszerre, amellyel képesek vagyunk úrrá
lenni rajta.

63
 MÁSODIK FEJEZET

Pozitív gondolatok
- a problémák világa ellen védő bástya

A mosoly, melyet küldesz, visszatér hozzád.

Indiai bölcsesség

A lélek az akarat felett áll

Megdöbbentő felismerésre jutunk, ha figyelemmel kísérjük
képzeteink hatását életünk és környezetünkkel való kapcsolatunk
minden egyes részletéig. Teljesen mindegy, hogy mire gondolunk,
kedélyünk az ő speciális módján formálja át gondolatainkat. A
pozitív képzetek tényleg meg tudják változtatni látásmódunkat.
Számunkra minden ettől függ, testi és lelki egészségünktől kezdve
egészen az embertársainkkal való harmonikus kommunikációig.
Személyes képzetek szerint élni annyit tesz, mint egy bizonyos
„képet alkotni az életről". Minden problémánk abból adódik, hogy
elfelejtettük: egészen másképpen is lehet gondolkodni, és
tudatunkkal szerzett tapasztalatainkat részleteikben
ezerféleképpen formálhatjuk.
„Ez az egymással szembenálló politikai nézetek és a sok
küzdelem eredménye", mondtam egy szövetségi állam egyik
vezető pártfunkcionáriusának. Egy különösen heves vita után
idegösszeomlást kapott. Bevallotta nekem, hogy már hosszabb idő
óta szenvedett szemrángatózásban és migrénes rohamokban.
Egy politikus a gondolatok ütköztetésének legeredményesebb
frontján áll. Foglalkozása során szellemi energiákkal bánik, mintha
azok valamiféle áruk volnának. Legmélyebb emberi szükségletei
elvesznek azok között az érdekek között, amelyeket képvisel. Ha
lelki diszharmóniája túl sok gondot okoz neki, és ha - az itt vázolt
esethez hasonlóan - megismeri a pozitív gondolkodást, amikor
segítséget keres a pszichoterápiában, akkor leginkább a
következő törvényszerűség döbbenti meg: „Magad vagy felelős az
életedért. A te képzeteid irányítják a tudatalattidat!"

64
 Felfogja, hogy akarata által próbálja irányítani saját maga és
mások életét - és hogy közben önmagát manipulálja. Nem csoda,
hogy a német politikusok egy 1978-as közvéleménykutatás során
maguk is gyilkosnak nevezték munkájukat. Védtelenül
emésztődnek fel az értelem erőinek körforgásában.
Az én politikából érkezett páciensemnek a világ legelőnyösebb
tevékenységében, a saját magával végzendő munkában rendkívül
bonyolult munkaterület jutott. Ésszerű napi beosztás határolta el a
munkaköri kötelezettségeket a kikapcsolódás újra meg újra
beiktatott szüneteitől, és ehhez tartozott a szigorúan megszabott
éjszakai pihenés is. Kapott egy tervet a helyes táplálkozásra,
amellyel kevéssé terheli meg emésztését, és légző-, illetve
lazítógyakorlatokkal készítettem fel a hipnózisterápiára, amelyben
a következő szuggesztiót használtam:
„Mélységes nyugalom és kiegyensúlyozottság uralkodik ben-
nem. Tudatalattim végtelen bölcsessége intuitívan kormányozza
gondolataimat és cselekedeteimet. Teljes mértékig erre a
magasabb bölcsességre hagyatkozom, és harmóniában élek
szellemi erőmmel.
Szeretettel és együttérzéssel fordulok minden embertársam felé,
és harmóniát és elégedettséget árasztok. Szeretem az életet,
szeretem magamat, szeretem az embereket, és sikeres vagyok a
lényem mélyéből származó kimeríthetetlen, bölcs erőkből
eredően."
Otthoni, mindennapi használatra és a nyugtalan napokra,
amikor csak néhány perces kikapcsolódásra tudott visszavonulni,
a következőt írattam fel vele:
„Tökéletesen nyugodt vagyok. Megóv tudattalanom bölcses-
sége, amely létem minden pillanatában helyesen irányít és erősít
engem. Ha most felállók és a többiek elé lépek, akkor tökéletes
biztonsággal és meggyőző erővel képviselem a harmónia és a
szeretet szellemi törvényeit."
Ez az autogén nyugalmi állapot csodálatos hatással volt rá.
Több héttel a kezelési ideje után telefonon arról számolt be -és a
hangja derűs nyugalommal csengett -, hogy egy mérges,
gyűlölködő arccal rátámadó ellenfelének csak sugárzó, szívélyes
mosollyal válaszolt. A másikba ezzel belefojtotta a szót, és az úgy
maradt, tátott szájjal, mert csak értelmes, kiegyensúlyozott
ellenérveket hallott. Ennek a politikusnak az életét alapvetően
megváltoztatták a tudatalattijába való pozitív berögződések. „Ami
mellett régebben napokig ültem, azt most

6f>
néhány óra alatt el tudom intézni", mondta boldogan. „Nemcsak
hogy egészséges vagyok, de a munkám is csak most szerez
örömet igazán, és sokkal hatékonyabb is vagyok, mint régebben."
Eletének legnagyobb válságában a megfelelő pillanatban
tapasztalta meg a látszat és a lényeg közötti különbséget.

Visszanyert önbizalom
Hasonlóan alakult ki az a stresszhelyzet is, amelyet egy ismert
labdarúgó sztár esetében észleltem. A hírének ugyan még nem
ártott az a néhány sikertelen bajnoki mérkőzés, amelyben sze-
mélyes szereplését is becsmérlőén értékelték, de rettentően
sértette a hiúságát. Az apja gyerekkora óta úgy állította be, mint
aki mindig csődöt mond, és megtéveszt másokat. Emiatt
önértékelése rendkívül érzékenyen reagált hitelének legkisebb
változására is. Ez a szeretethiányos szülők által belé oltott
kisebbségi komplexus túlzott nagyravágyást szított fel benne, csak
azért, hogy a legnagyobb lehessen az egyesületében. Nemcsak a
focistákat juttathatja ilyen messzire a lelki nyomás és a hiúság.
A benne uralkodó feszültséget még egy térdsérülés is fokozta -
és az ilyesmi egy pszichológus szemszögéből nézve aligha lehet
„véletlen". Nem hitte, hogy képes kibírni a négyhetes eltiltást, de
már az első edzésen kiderült, hogy még sokkal tovább kellene
szünetet tartania.
Ebben a helyzetben hívott fel engem, és hosszabb otthoni
egyéni kezelést kért, hogy idegességén és magas belső feszült-
ségén újra úrrá lehessen. Természetesen erről senkinek nem volt
szabad semmit megtudnia, mert a nyíltan kimutatott emberi
gyengeség halálos lehetett volna az ő szakmájában. A piaci értéke
legalábbis jelentősen csökkenne.
Egy ilyen sok képzettől korlátozott szellemű, allűrökkel ren-
delkező embert csaknem nehezebb hipnotizálni, mint egy
pszichopatát. Az énje ural abszolút minden utat és járatot, mely a
tudatalattijához vezet. Nem tud elszakadni a benne kavargó
nyugtalanságtól, attól a szorongástól, hogy valami fontosat
elmulaszt, vagy valami olyasmit enged bekövetkezni, ami
gyengítheti erőnlétét.
Először autogén tréning segítségével lassan hozzá kellett

66
szoktatnom ezt a férfit a belső nyugalomhoz. Három hétre volt
szüksége ahhoz, hogy a kezelést elmélyíthessük. Más
szuggesztiók mellett, amelyek arra szolgáltak, hogy elszakítsák
egocentrikus beállítottságától, foglalkozásából származó bajai
megoldására a következő formulát kapta:
„Bensőmben teljesen nyugodt vagyok. Harmónia és jó közérzet
uralkodik bennem. Érzékeim erősek és egészségesek, a
reakciókészségem gyors és biztos. Testem minden sejtjét felfrissíti
és átjárja tudatalattim végtelen életereje. Egészséges vagyok, és
jó teljesítményekre vagyok képes a szakmámban. Mindenkor
bízhatom magamban. Biztonságban és védve érzem magam
klubtársaim társaságában. Sikeres csapat vagyunk, és én ennek a
csapatnak értékes és fontos tagja vagyok."
További katatim gyakorlatok során - módosult tudatállapot
mélységében megjelenő szellemi képek átélésével, amire később
még visszatérek - maga is arra a belátásra jutott, hogy túl messzire
ment a külső csillogást és hírt megcélzó egoista kívánságok terén,
és ennek valós testi igényei látták kárát. Ez volt az oka
sérülésének is. A test végleges megálljt parancsolt annak, hogy
továbbra is egyoldalúan, helytelenül használja ki erőit. Ennek a
focistának a lelke is bizonyította a szellem, a test és a lélek közötti
harmónia törvényét, amely ellen az emberi akarat nem véthet
büntetlenül.
A páciensem belátó volt. Felismerte ebben a számára vi-
szonylag ártalmatlan lefelé ívelő szakaszban valódi belső igé-
nyeinek összefüggéseit. Különösen erős benyomással volt rá az
egyik jelenet szellemi képi életéből, amikor újra meg újra hiába
próbálkozott azzal, hogy egy fatalicskát felállítson, amelyen almát
gyűjtött. Mindig közbejött egy elefánt, ami a talicskát megint
felborította. - Amikor végül ő maga is felismerte a nagy állatban az
apját, aki fáradságos építő munkáját újra meg újra semmibe vette,
akkor tért újra könnyek között magához.
Több héttel később találkoztam egy sportrendezvényen az
edzőjével. Anélkül, hogy rákérdeztem volna, elmesélte, hogy
sztárja nagyon megváltozott. Sokkal kezelhetőbbé vált, és kevésbé
önfejű. A pályán nyújtott teljesítményében kevésbé ideges, inkább
intuitív és a csapathoz igazodik. Mostanában öröm vele együtt
dolgozni. - Egy sportoló megszabadult negatív beidegződéseinek
és gátlásainak egy részétől. A későbbiekben újra úgy írtak róla az
újságok, mint elismert profiról és sztárról.

67
 Régi házasság - új szerelem
Egy napon egy negyvenöt éves, elgyötört feleség ült előttem.
Megtörten és fáradtan süllyedt a fotelba. Már nem bírta tovább,
már nem volt képes semmire; nem tudott már se gondolkodni, se
élni, és nem volt képes semmit sem csinálni. A legnagyobb
félelmet ebben a pillanatban az a gondolat okozta neki, hogy a
férje megtudhat valamit a nálam tett látogatásáról.
A férje, egy magas rangú állami hivatalnok, szegény körül-
mények közül vette feleségül, és már akkor, fiatal, de jó kilá-
tásokkal rendelkező hivatalnokként is úgy kezelte, mint egy jobb
takarítónőt. Egy modern háztartási alkalmazott biztosan már az
első hetekben kitette volna a szűrét a saját lakásából. Az újságot, a
szemetet vagy a szivarhamut ott dobta el a szobában, ahol éppen
állt vagy ült. Isteni férje helyett Ina asszonynak kellett megsóznia
a tojást, és beleöntenie a tejet a férfi kávéjába. A lakásban a férj a
kisujját se mozdította.
A feleségét minden változatosságból és szórakozásból kizárta.
Ha ismerősök érdeklődtek róla a férjétől, akkor mindig azt mondta
nekik, hogy az asszonynak túl sok a dolga otthon. Ő Párizsba és
Isztambulba utazott; az asszonynak a házat kellett őriznie, esetleg
néhány napra elutazhatott a szüleihez. A hétköznapjai állandó
zaklatással teltek. Ha egy apró gyűrődés volt a férje frissen vasalt
gallérján, akkor a férfi összetaposta az inget. Egy odaégett sült
miatt megpofozta őt. Az asszony mutatott nekem a dekoltázsában
egy égési sebet, mely úgy került oda, hogy a férje dührohamában
rajta nyomta el a szivarját.
Amíg mindezt elmondta, úgy éreztem magam, mintha egy
kihalt állatfajról hallanék, mely még Alice Schwarzert is meg-
döbbentené, ha meglátna belőle egy példányt. Ina asszony
huszonöt éve élt ebben az anakronisztikus helyzetben. Időközben
gyomor- és bél betegségeket kapott, pajzsmirigy- és vesepanaszai
voltak, meg egy kellemetlen, arcrángatózással járó idegallergiája.
Nem lehetett volna kézzelfoghatóbb példát elképzelni arra,
hogyan teszi tönkre az egyik házastárs a másik egészségét lelki
nyomással, azaz durvasággal. Ilyen hosszú idő után nehéz gyors,
átfogó javulást elérni. Lépésről lépésre kellett megteremteni a
szegény szenvedő új, szilárd, saját lelki alkatát. A hipnózisban
használt szuggesztiót az alábbi formában kapta meg felírva,
otthoni használatra:

68
 „Mély nyugalom és kiegyensúlyozottság uralkodik bennem.
Örömmel és odaadással teljesítem feladataimat. Isten szeretete
tölti be a lelkemet. Testem minden sejtjét átjárja tudatalattim
végtelen ereje, és egészséges, életerős emberré tesz engem.
Szeretem a testemet, és szeretem az egész lényemet, mely isteni
magommal áll összeköttetésben. Védelmet és biztonságot lelek
lényem mélységében, amely óv engem, és erőt ad ahhoz, hogy
önálló, egészséges és boldog legyek az életben. - Szeretetem a
férjemhez is átáramlik, akinek sok erőre van szüksége a belső
feloldozáshoz, a jóság benne rejlő magvának kiszabadításához.
Szilárd személyiség vagyok. Minden sikerül, amire életem jobbá
tételének érdekében vállalkozom, és amire szellemi erőmmel teljes
összhangban törekszem. Lelki szemeim előtt látom a férjemet,
ahogy barátságosan és segítőkészen jön felém. Tiszta vagyok,
friss és egészséges, és béke tölti be a lelkemet."
Négy héttel később már egészen más ember lett belőle. A
bensejében növekvő harmónia már meglátszott arcvonásain is.
Egy napon új frizurával jelent meg a rendelésemen, és kétszer jól
meg kellett néznem, mire felismertem.
Akkor érkezett haza a férje a hegyekben töltött szabadságáról,
és egy reggel váratlanul ott állt az ajtómban dühtől fújtatva.
Barátságtalanul és nagy hangon faggatózott, hogy mit műveltem a
feleségével. Azt mondtam neki: „Maga négy hétig szabadságon
volt, és mégis milyen idegesnek látszik. -A felesége eljött hozzánk
kezelésre, és azt hiszem, rendkívül nyugodt, harmonikus lett
közben, szinte kivirágzott. Ez önnek nem okoz örömteli
meglepetést? - Ez alatt az idő alatt a felesége felismerte, hogy ön a
lelke mélyén milyen jó, és hogy ebben hinnie kell, mert csak így
lehet boldogabb és egészségesebb."
Ritkán láttam olyan döbbent arcot, mint akkor. Egyáltalán semmi
sem jutott az eszébe, amit erre felelhetett volna. Búcsúzáskor már
csak összefüggéstelen szavakat mormogott, olyasmit, hogy „meg
kellett volna kérdezni...", „végül is a feleségem...", és ezzel
szemlátomást igazolta, hogy milyen gyenge lábakon áll zsarnoki
öntudata. A feleség számára megtört a jég, most már csak erősnek
kellett maradnia, és nem volt szabad engednie, hogy új, szilárd
lelki bázisa megrendüljön.

69
 Először magunkat tanuljuk meg szeretni
A lelki szenvedés másik esetét a huszonnégy éves B. Elvira
képviselte, aki tablettákkal elkövetett öngyilkossági kísérletet tudott
maga mögött. Szerelmi bánatában akarta megölni magát, mert a
vőlegénye szakított vele. A kórházi kezelés befejeztével, még
gyengén és leverten jött el a rendelésemre.
Az alapproblémája az őrjítő féltékenység volt. A vőlegényével
való együttlét idején a férfinak rajta kívül a világon semmilyen más
nőnemű lényt nem volt szabad figyelembe vennie. Már egy
pincérnővel váltott barátságos szótól is magánkívül volt.
Éjszakánként telefonhívások sorával tesztelte, hogy a férfi tényleg
otthon van-e. Napközben kinyomozott minden percet, amelyet nem
az irodájában töltött. A fiatalember számára félelmetes és
aggasztó lehetett elképzelni, hogy ezzel a lánnyal kell eltöltenie az
életét. Egy magabiztosabb kolléganővel vigasztalódott az
irodájából.
A féltékenység a gyűlölettel, az irigységgel és a rosszakarattal
együtt a négy legerősebb destruktív érzés közé tartozik,
amelyekkel pozitív, természetes életerőnket mérgezhetjük. Olyan
teljes elismerése ez a hiányzó önbizalomnak és a javak
megszerzésére való hatalom nélküli törekvésnek, hogy az, akit
ezzel üldöznek, teljesen megbizonyosodhat afelől, hogy egy
rendkívül összeférhetetlen emberhez kötötte magát. A féltékenyek
minden erejüket arra mozgósítják, hogy magukhoz kössenek
másokat. Ezzel azonban többnyire éppen az ellenkezőjét érik el.
Elvirát valamilyen fiatalkori rossz irányú fejlődés valószínűleg
megakadályozta abban, hogy kifejlődhessen benne a szerelem
képessége; mert a féltékenység, ahogy Krishnamurti mondja, csak
elképzelés a szerelemről, nem valódi, mély odaadás. így az ő
öntudata is megnyomorodott, és nem volt képes valódi szeretetet
ajándékozni másnak. Csak a másik szerelmének bizonyítékát
kereste önző módon.
Elvira szuggesztiókat kapott, és egy formulát, körülbelül a
következő tartalommal:
„Áteresztem tudatalattim végtelen erejét, amely lényem kö-
zéppontjából besugároz engem, és kiterjed az engem körülvevő
világra. - Érzem, ahogy életerőm szétárad bennem, és erősít
engem. Ezért minden tervemet könnyen és biztosan sikerül meg-
valósítanom. Csak belső hangomra kell hallgatnom, amely meg-
adja nekem a biztonságot, hogy helyesen és jól cselekedjem.

70
 Szeretem magamat. Tele vagyok harmóniával. Minden érzel-
mem tisztán, világosan és szeretettel irányul embertársaim felé.
Tudom, hogy minden embernek van isteni magva, és érzem a
többi lélekhez való kötődést, a kapcsolatot a bennem is lüktető
életerőhöz hasonló erővel. Mélységes nyugalom és harmónia
uralkodik bennem. A jövőben azonnal felismerem a rossz, önző
érzelmeket vagy a más emberekhez való igazi lelki kötődést. Lelki
erőm védelmez engem. Ez a belső biztonság felszabadít, és
lehetővé teszi számomra a pozitív, boldog és sikeres életet."
A kezelés után Elvira lábra állt új életében, és megköszönte,
hogy végre támaszra lelhetett önmagában.

Az agressziók legyőzése
A fiatalok esetében a ki nem érlelt érzelmek egyre-másra lob-
banékonysághoz, az életet veszélyeztető cselekedetekhez ve-
zetnek. Az első meghatározó gyermekévekből hiányzó szeretet és
figyelem ijesztően növekvő mértékben bizonyul a sikertelen
nevelés okának. Nyers, érzelemszegény fiatalok állnak az önző
felnőttekkel szemben, akik nem szívesen vallják be maguknak
saját gyengeségüket, hogy ma kevésbé tudnak szeretettel fordulni
mások felé, mint valaha. Saját utódaiknak kell emiatt szenvedniük.
Ez vezetett hát ahhoz a zabolátlan durvasághoz is, amellyel a
huszonhárom éves lakatos, B. Hans egyszerűen a mesteréhez
vágott egy kalapácsot, amikor az - a fiú véleménye szerint
jogtalanul - felelősségre vonta rossz munkája miatt. Szerencse,
hogy a mester éppen oldalra lépett, és ezzel megmenekült a fejbe
vágástól. Hansot azonban a közösségre való veszélyessége miatt
nem tűrhették tovább a műhelyben. Túl sokat engedett meg
magának. Verekedő hírében állt, kiszámíthatatlannak tekintették,
és tele volt agresszivitással.
Magától jött el hozzánk, mert már nem találta a helyét a
világban, és már nem tudta lelkileg megemészteni azt az állandó
lendületet, ami hajtotta. Ez mindenesetre lelkének finomabb
vonásairól tanúskodott. Még aggódott amiatt, hogy hova juthat, ha
így halad tovább. Másrészt megbizonyosodott arról, hogy
dührohamain egyedül már nem tud uralkodni.
A környezettel szembeni agresszív magatartás többnyire az
önmagunk iránti szeretetnek és a családi kör támogatásának

71
hiányáról tanúskodik. Hans kemény ifjúkort tudhatott maga mögött.
Az apja alkoholista volt, és vagy őt verte laposra vagy az anyját, ha
felbukkant otthon. A fiatal Hans aztán az iskolában hamarosan
elkezdte az otthon védtelenül tűrt verést az osztálytársain
megbosszulni. Ő lett az osztály réme. Senkivel nem vállalt
közösséget. Minden ember, akivel szembetalálkozott, potenciális
ellenséget jelentett számára.
Bevonni őt a hipnózisba annyit jelentett, mint egy megkövült ént
megpuhítani. Az egyik hétvégi kurzusomon először tapasztalta a
többi ember individuális világával való igazi találkozást. Megtörtént,
amit egyikünk sem tartott volna lehetségesnek. A csoportdinamikai
gyakorlatok során tapasztalt intenzív figyelem és törődés
könnyeket csalt Hans szemébe. Még soha életében nem élte át,
hogy idegen emberek minden fenntartás nélkül elfogadják, és
valódi törődéssel közelítsenek a problémáihoz. A következő hétfőn
először szégyellte magát egy kicsit „érzelmi kitörése" miatt. De
aztán felszabadult mosollyal mondta el, hogy még soha nem volt
ilyen nyílt másokkal.
A számára készített szuggesztióban arra törekedtem, hogy
bensejét megnyissam a környezet iránti szeretetre. Mivel
rockertípusnak vallja magát, el lehet képzelni, hogy milyen
türelemre és óvatosságra volt szükség ahhoz, hogy a benne
kialakuló új öntudatot nehogy csírájában fojtsa el nyers héjának
hirtelen ellenreakciója. A hipnózisos kezelés válságszakaszában
legalábbis - ami többnyire az első hét -, mindenfélére
felkészültünk. Hans azonban vasakarattal működött együtt velünk.
Sejtette, hogy miről van szó: arról, hogy most kell kihasználnia a
lehetőséget, ha másképpen, szabadabban akar élni.
Saját használatra készült szuggesztiós formulája így hangzott:
„Harmonikus, békés lény vagyok, mint minden ember a
környezetemben. Mély, belső erőm tisztává és belátóvá tesz.
Kiveszem a részemet abból, hogy a másokkal való együttélést
harmonikusan és mindenki javára formáljam.
Szeretem a szüleimet, és megbocsátok mindent magamnak és
mindenkinek. Szeretem a kollégáimat és a barátaimat, akik
hozzám hasonlóan mindannyian szép, boldog és sikeres életet
akarnak élni. Jól és védve érzem magam a közösségben. Jól és
védve érzem magam saját lényemben, amely minden erőt megad
nekem ahhoz, hogy jó és boldog életet éljek. Belül nyugodt és
tiszta vagyok, és belső hangomra hallgatok, amely

72
jó és helyes útra vezet. Mély nyugalom és harmónia lakozik
bennem. Egészséges és sikeres vagyok."
Hansnak volt egy magnója. Szalagra mondta ezt a szöveget, és
elalvás előtt lejátszotta magának. Megtanult nálunk auto-
szuggesztív módon eljutni addig a mély nyugalmi állapotig,
amelyben aztán ezek a szavak otthon is be tudtak hatolni a
tudatalattijába.
Kemény dió volt számunkra. Nyers héja, amely megkemé-
nyedett, és nem eresztett át semmiféle szeretethullámot, egy
negyedév múlva mégis elkezdett puhulni. A pozitív gondolatok
lassan elérték a tudatalattiját, és fokozatosan minden régi
beidegződést és környezeti károsodást helyettesítettek. Sikerült
neki a hipnózisban ellazulni, és egyre mélyebben lemerülnie
önmagába. Amikor elbúcsúzott tőlem, az a rendkívül jó érzés töltött
el, hogy egy fiatalembert a fényes jövőbe bocsátok.
Három évvel később hallottam róla újra. Örömmel mesélte, hogy
letette a mestervizsgát, és még a régi műhelyébe is újra felvették.
A belső változás tehát folytatta pozitív kisugárzását a külvilág felé.

Önállóan kiemelkedni az önállótlanságból

Ahogyan B. Hans a szeretethiányt és az agressziót helyezte át a
külvilágba, úgy fordult a tizenhét éves S. Bertram a szülei
szidalmai hatására egyre inkább magába.
„Ez a lusta fickó soha nem csinálja meg a leckéjét, mindig
álmodozva ül az ablakban, és lyukat bámul nekünk a levegőbe
cserébe azért, hogy lehetővé tesszük neki a tanulást" - dühöngött
az apja. „Még ahhoz is hülyének tetteti magát, hogy segítsen
nekünk a kertben. Még bevásárolni sem lehet elküldeni, mert egyik
pillanatról a másikra elfelejti, hogy mit bíztunk rá. - Na meg ez a
rángatózás! Állandóan rángatózik az arca, ha szól hozzá az
ember. Nem tudjuk, mitől ilyen ideges ez a fiú!"
Bertram álmodozó fiúcska volt, akit a szülei megfosztottak
minden sikerélménytől. Síelés közben eltörte a lábát, mert az apja
látni akarta, hogy siklik le épp azon a lejtőn. Az anyja állandóan
amiatt jajgatott, hogy milyen önállótlan és kétbalkezes a fia. Még
egy csésze kávét sem tud behozni a konyhából anélkül, hogy le ne
öntené a nadrágját.

73
 Az első konzultáción adtam neki egy noteszt, azzal a kéréssel,
hogy írja fel a nevét, a címét és a születési idejét. Az anyja
azonnal reagált - ahogy számítottam rá -, és azt mondta: „Inkább
adja ide nekem, mert különben nem tudja elolvasni."
Az állandó gyámkodás süketté tette Bertramot a szavakra.
Amikor megint kérdeztem tőle valamit, egyáltalán nem is vette
észre. Ki volt kapcsolva. Szemlélődő belső világa, amelybe
visszahúzódott, fontosabb volt számára minden másnál. Arról volt
szó, hogy ki kell szabadítani ebből az elszigeteltségből, amely
minden külső eseménytől visszatartotta, és ami miatt ő volt az
utolsó az osztályban.
De a szülőknek is fel kellett hagyniuk a helytelen neveléssel, ha
észrevehető javulást akartak elérni. Az olyan ember, akit mindig
csak szidnak és rendszabályoznak, akinek a legcsekélyebb
szabadságot sem adják meg ahhoz, hogy néha tévedjen vagy
valamit rosszul csináljon, az kénytelen valamilyen irányban kiutat
keresni magának. Bertram ezt saját belső világában találta meg.
Viszonylag könnyű volt elérni, hogy kitárulkozzék. Sóvárgott a
megértő törődés után, és azonnal bizalmába fogadott, miután egy
kezdő négyszemközti beszélgetés alkalmával teljesen elfogadtam
intim kívánságait és szorongásait. Ez arról tanúskodott, hogy a
hipnózisban is kész lesz rövid idő alatt ellazulni, ahogy a testnek
az én uralmától való megszabadulását nevezzük. Bertram a
következő szuggesztiót kapta:
„Nyugalom és mélységes béke lakozik bennem. A tudatalattim
végtelenül erős, és erőt és biztonságot ad nekem ahhoz, hogy
mindent megértsek, ami az életben ér, bármilyen idegennek tűnik
is számomra. Minden a harmonikus együttélést szolgálja.
Örömmel foglalkozom az iskolai munkámmal. Az iskolában
figyelek és koncentrálok. A növekvő tudás erőssé és sikeressé
tesz az elkövetkezendő években. Jól érzem magam tanáraim és
iskolatársaim társaságában. A belső erőközpontomból származó
védelemből kiindulva teljesen nyíltan és szabadon tudom adni
magam a többieknek. Ők ugyanilyen barátságosan és mindig
segítőkészen fognak fellépni irántam. Az én belső világom és a
külvilág között teljes harmónia uralkodik. Ebből a harmóniából
kiindulva egészen tiszta és szabad vagyok, és minden feladatot,
amit kapok, könnyedén és biztonsággal oldok meg. Érzem
magamban azt a mélységes szeretetet, amely

74
a szüleim és a barátaim felé árad, és tőlük újra visszatér hozzám.
Otthon boldognak érzem és biztonságban tudom magam."
Bertrammal is tettünk szellemi utazásokat hipnózisban. Az
különösen érdekes volt, hogy kezdetben sűrű, sötét fenyőerdőben
járt, mely az érzelmek bozótjának felel meg. A kezelés végén ez az
erdő eltűnt, és Bertram egy csodaszép virágzó mező közepén látta
magát.
A nálunk töltött két hónap nagy felszabadulást jelentett neki. Az
arca rángatózása megszűnt, mire távozott tőlünk. Nyíltan és
gátlások nélkül tudott most már beszélni az érzelmeiről. Amikor
később Bertram szüleit üdvözölhettem szemináriumaim egyikén,
amelyekre rendszeresen meghívom minden volt páciensemet és
hozzátartozóikat, akkor éltem át a saját sikerélményemet vele
kapcsolatban. Elmesélték, hogy éppen most vitt haza egy, a
korábbiakhoz képest rendkívül jó bizonyítványt, és minden
iskolatársa úgy látja, hogy teljesen megváltozott. Iskoláskorában
először csatlakozott egy baráti társasághoz - és ami a fő,
idegessége is megszűnt.

A mosáskényszeres asszony
Mindannyian bűnösnek érezzük magunkat egyszer, mert vala-
milyen helytelen tettet követtünk el, vagy szorongások kínoznak.
Nagyon bonyolult megvizsgálni, hogy ilyenkor érzelmeink jogosan
származnak külső okokból és rossz lelkiismeretünk miatt
keletkeztek, vagy egy bizonyos esetben neurotikusán, tehát
jogosulatlanul erősen és a körülményekhez képest túlzón
reagálunk-e. A neurotikus ember elveszíti az objektív belátását, és
lehetetlenné válik számára az ilyen felülvizsgálat. Elfojtott
bűntudati vagy félelmi komplexusok miatt logikátlanul reagál, így
jut el a kényszeres cselekvésekig.
Eljött hozzám egy ötvenéves asszony, aki kénytelen volt
naponta számtalanszor kezet mosni. Naponta legalább kétszer
zuhanyozott, vasárnaponként gyakrabban. Egy műszaki üzem
dolgozójaként minden lehetséges pillanatot kihasznált, hogy
gyorsan elmehessen kezet mosni. Már ahhoz is legalább öt percre
volt szüksége, hogy rendesen beszappanozza a kezét. Még egy
klinikai műtő főnővére is türelmetlenné válna egy munkatársa ilyen
alapossága láttán.

75
 Most, évtizedek elteltével minden tisztasága ellenére csúnya
bőrkiütést kapott. Nem a tisztátalanság volt a hibás, hanem a
szappanok ingerlő anyagai rombolták le az évek folyamán teljesen
a bőr védőrétegét, és az asszony már nem tudott védekezni. Egy
orvos sem tudta megmagyarázni az ekcéma okát, és meg sem
tudta szüntetni azt. A beteg kétségbeesett. Egyre hisztérikusabban
reagált, súlyos migrénrohamokat kapott, és több héten keresztül
munkaképtelen volt.
Mi volt ennek a mániának az oka? Az állandó mosakodók
gyakran valamilyen öntudatlan bűntudatérzéstől akarnak meg-
szabadulni. Tisztára szeretnék mosni magukat. Ennek az
asszonynak az esetében, aki nem volt férjnél, és csak kétszer-
háromszor élt nemi életet- ráadásul kellemetlen, visszataszító
kísérőjelenségek közepette -, a feldolgozatlan szexualitás szol-
gáltatta az okot. Már iskolás lány korában figyelmeztette az anyja,
hogy ne játsszon a testén a kezével. Amikor mégis úgy tett,
megjelent a szörnyű következményektől való szorongás.
Tizennégy éves korában kezdődött a mosakodási kényszere.
Ha a tudatalattit majdnem négy évtizeden keresztül ilyen erősen
késztetik valamely reflexszerű cselekvésre, akkor már a páciens
erős, saját együttműködési készségére van szükség egy még
hatékonyabb felszabadítási akcióhoz. Mindenekelőtt az
összefüggések és a kiváltó ok elemeinek belátását kell elérni,
amire a neurotikusok a legritkább esetekben képesek egyáltalán.
Csak olyan jelentős külső problémák tudják eljuttatni őket idáig,
mint ebben az esetben a kellemetlen ekcéma. Egy figyelmes orvos
azt a tanácsot adta a páciensemnek, hogy próbáljon meg
utánajárni szüntelen szenvedései lelki okainak, és átirányította őt
hozzám. A pszichoterapeuta számára a katatim képélményben,
ahogy már többször említettem, egyedülálló forrás áll
rendelkezésre ahhoz, hogy a legrejtettebb múltbeli eseményeket,
bár szimbolikus formába öntve, ám egyértelműen újra felszínre
hozza (lásd az ötödik fejezetet is).
Bármilyen hihetetlenül hangozzék is a laikus számára, az
emlékezetünk egyetlen jelenetet és egyetlen eseményt sem veszít
el, amelyen ebben az életben valaha keresztülmentünk. Gyakran
csak egónk, világi énünk számára tűnik úgy, mintha valamit
maradéktalanul elfelejtettünk volna. Az elhárító mechanizmusok
által énünk azonban állandóan csak magát fosztja meg attól, hogy
hozzáférjen életünk kitörölhetetlen nyilvántartásához.

76
 A hipnózisban vagy az önhipnózisban a múltnak olyan részletei
hívhatók elő az emlékezet számára, amelyekre korábban még
csak oda sem figyeltünk, amikor például futólagos ismerősök neve
vagy telefonszáma után kutatunk, akikkel csak egyszer volt röviden
dolgunk.
Ennek a mosakodáskényszeres asszonynak az esetében is a
belső képi élet hozta felszínre a gyermekkorából származó kiváltó
élményeket. Sok türelemmel dolgoztunk hetekig tartó egyéni
ülések során, hogy lépésről lépésre feltárjuk elfojtott érzelmi
szféráit, amelyeket mindeddig mélyen elzárt. Több hét alatt a
következő szuggesztiókat kapta:
„Mély nyugalom és harmónia lakozik bennem. Teljesen kipihent
vagyok. Védelemre találok lényem középpontjában, életerőm
centrumában. Minden pozitív gondolatom, érzésem és kívánságom
összhangban van szellemi erőmmel, boldoggá és sikeressé teszi
az életemet. Érzem belső hangom mély igazságát, amely jó és
helyes cselekedetekre vezet. Szeretem magamat, szeretem a
testemet, egy vagyok szellemi erőmmel. Ez megadja nekem a
biztonságot ahhoz, hogy természetesen és szabadon éljek.
Tudatalattim végtelen bölcsessége átjárja egész testemet, és
egészségessé és boldoggá tesz engem. Bizalommal nyugszom
lényem isteni magvában. Egészséges vagyok, és közel állok az
élethez szellemi erőmből kiindulva, harmonikus érzés és tökéletes
szeretet tölt el embertársaim iránt, boldog vagyok és sikeres."
Az ismétlődő vagy hasonló kifejezéseknek ezekben a szug-
gesztiókban az az értelmük, hogy a tudatalattit állandó szok-
tatással formálják az azonos gondolatokra. Ezeknek az eszméknek
a szellemi energiája be kell hogy olvadjon a tudatalatti tárolójába,
mint a hang a magnószalagra. Csak akkor érjük el azt a célt, hogy
a régi és rossz tartalmak feloldódjanak, ha az új eszmék
reflexszerű automatizmussal kezdenek munkálkodni tudat alatti
megvalósulásukért.
Néhány hét elteltével a mosakodáskényszeres beteg szug-
gesztív kezelését új árnyalattal egészítettük ki. Jobban rátértünk
közvetlen problémáira. Otthoni használatra is felírta magának a
következőket: „Mély nyugalom és harmónia tölt el. Testem egész
felülete, az egész bőröm kellemes, jó érzést keltő védettséget
közvetít számomra, és sima, szép és egészséges. Kimeríthetetlen
szellemi erőm érezhetően átjárja bőrömet, és megerősíti, és
képessé teszi feladatai ellátására. A harmónia

77
jóleső hulláma árad keresztül rajtam. Szeretem a testemet, és
köszönöm a teremtőmnek, hogy eljuttatott a teljesség és a
szépség e világába. Egészséges vagyok, és mély kötődést és
szeretetet érzek minden élő iránt."
Sokáig tartott, mire kivezettem ezt az asszonyt a lelki zsák-
utcából. Hatvan terápiás órára járt hozzám, és utána még „pozitív
gondolkodási" és „csoportdinamikai" szemináriumon is részt vett. A
bőre már a hipnózisos kezelés három hónapja alatt is lényegesen
javult. Ami nem sikerült injekciós kúrákkal és szanatóriumi
kezelésekkel, az most sikerült neki saját erejéből, a tudatalattija
erejéből.
A kezelés után négy hónappal az ekcéma teljesen elmúlt. Ez
volt lelki átállásának külső bizonyítéka. Egy szeminárium után
elmesélte nekem, hogy amikor bemegy a fürdőszobába vagy a
mosdóba a munkahelyén, ahol régebben azonnal elkezdett volna
mosakodni, most mindig a következő gondolat tölti el: „Tiszta és jó
vagyok. A bőröm selymes és tiszta, milyen boldog és elégedett is
vagyok most!"
Az élete szabadabb, oldottabb, valóságosabb és kiegyensú-
lyozottabb lett. Mindenki, aki ismerte, gratulált neki ahhoz, hogy
láthatóan milyen sokkal jobban van. Most már a cégnél dolgozó
férfiak is nőnek tekintették, nem penészvirágnak, mint régebben.
Megváltozott a kisugárzása.

A lány, aki nem tudott írni

Egy huszonhét éves, férjes, kétgyerekes egyetemista nő nagyon
különös fogyatékossággal jött el hozzám. Nagyon érzékeny volt,
telepatikus és jövőbe látó élményei voltak, és erről a hipnózisban
is tanúbizonyságot tett, amikor például olyan eseményeket látott és
írt le, amelyek napokkal később tényleg megtörténtek vele az
egyetemen. A zavar, amellyel eljött hozzám a tanulmányait tette
lehetetlenné: nem tudott többé írni. Minden esetben, amikor
jegyzetelni akart, vagy írásban szeretett volna valamit rögzíteni,
írásgátlása támadt, leblokkolt a keze.
Azonnal valami közelmúltbeli sokkos élményre gyanakodtam,
amire a hipnózis során nagyon hamar rá is bukkantam. A fiatal nőt
pubertáskora óta eltöltötték a gátlások, a belé oltott kisebbségi
komplexusok és a gyengeség érzései. Iskolás korá-

78
ban az anyja minden tanulmányi eredményét jónak vagy
„komisz"-nak minősítette. Az írását állandóan szidták. Iskolás
kora után öngyilkosságot kísérelt meg, mert megcsömörlött attól,
hogy nincsenek megelégedve vele.
Életében a szex mindig különösen alárendelt szerepet játszott.
Az anyja minden szexuális dolgot a rossz megtestesüléseként
állított be, az ő születését is. A férjével a házasélet csak elsötétített
hálószobában zajlott - és most egy csoporttársa egy kiránduláson a
szabad természetben anyaszült meztelenül „magáévá tette", és ő a
legcsekélyebb gátlást sem mutatta. -A gátlások csak később jöttek,
az idegek zavarának abban a formájában, amely lehetetlenné tette
számára az írást. Talán azt akarta megakadályozni a tudatalattija,
hogy azzal a fiúval még egyszer találkozzék az előadóteremben.
A zavarához a következő szuggesztiókkal közelítettem:
„Bensőmben teljesen szabad és nyugodt vagyok. Tudatalattim
kimeríthetetlen bölcsessége öntudatossá tesz, és megadja nekem az
erőt, hogy minden élethelyzetet pozitívan és jól oldjak meg. -
Harmónia és szeretet lakozik bennem. Szeretem a testemet és az
életemet. Eltölt a hála azért, hogy minden erőt magamból
meríthetek; tökéletes, harmonikus nyugalmat lelek lényemben és
egész létezésemben.
A testem egészséges és teljesítőképes, pozitív lényem sikeressé
tesz, és tisztán gondolkodom és cselekszem. Minden időben az
isteni bölcsesség irányít és vezet."
A belső nyugalom és a harmónia B. Zenta asszonyt nemsokára
ismét visszavezette a kiegyensúlyozott és oldott állapothoz.
Öntudatának ezzel együtt bekövetkező megerősödése
megszüntette szexuális szorongásait is. A pozitív gondolkodás
természetessé tette, mert adottságait és képességeit oldottan tudta
kihasználni. - A férjével nyíltan megbeszélte a dolgokat, és ő
segített neki legyőzni a bűntudat érzését. Hatheti hipnózisterápia
után megszűnt az írásgátlás.

Az ösztönös gyengeségből való kiszabadulás

Azt a nagy lármát, amelyet a hetvenes évek közepén váltott ki a
terrorizmus hulláma, a szervezett társadalom mindig saját
nézőpontjából szemlélte. Általában a szeretet nélküli egoizmus
csábít fiatal embereket extrém kitörésekre. Az ifjúság min-

79
dig keményebben válaszol a felnőttek felszínes életfelfogására,
amelyben csak a pénzről és a javakról van szó. A meg nem felelés
érzése is gyakran hajt egyes fiatalokat a durva ellenállás irányába.
A gyenge teljesítményűek vagy akiktől túl sokat követelnek, nem
látnak más kiutat, mint hogy fellázadjanak a társadalom által
megkövetelt teljesítmény nyomása ellen.
Egy megtévedt fiatal kereskedő, D. Hans, akit a szülei inter-
nátusokban neveltettek, ezek közé a beilleszkedési nehézségekkel
küzdő emberek közé tartozott. Magas intelligenciája képessé tette
arra, hogy minden megtanulható dolgot gyorsan és játszva
befogadjon. Semmi értelmet nem látott abban, hogy beszálljon
valamilyen keresetért folyó küzdelembe, ami a következő
huszonöt-harminc évre bizonyos külsőleges dolgokhoz láncolná,
anélkül hogy többet is tudna az élet lehetőségeiről. A külvilág
állandó nyomása, hogy végre a társadalom normális tagjává
alakítsa át, teljesen megbénította tetterejét; az alkohol és a drogok
felé fordult.
Egy napon ott állt előttem, és azt kérdezte, hogy én mint
hipnoterapeuta ravaszabb vagyok-e, mint ő, és tudom-e, hogy
miben rejlik tehetetlenségének az oka. Ámulattal hallgatta azt az
egyszerű igazságot, hogy csak saját magát és sorsát kell elfogadnia
ahhoz, hogy békében és szeretetben élhesse életét. Lelkesen
tanulmányozta a pozitív gondolkodást pszichológiai hátterével
együtt, valamint a szuggesztiós elméletet és annak a hipnózisban
való továbbfejlesztési lehetőségét. Végül terápiára jelentkezett
nálam, és én a következő pozitív képzetekkel kezeltem:
„Tökéletes harmónia lakozik bennem. Leszállok tudatalattimba,
és hagyom, hogy az ő végtelen bölcsessége irányítsa és határozza
meg létemet. Kimeríthetetlen szellemi erőm iránti teljes
bizalommal hallgatok belső hangomra, amely segít nekem abban,
hogy minden külső problémámat elfogadjam és megoldjam.
Sorsomat pozitív lelki erővel és szeretettel uralom. Szeretettel
ismerem fel életerőm forrását a tudatalattimban, szeretettel bánok
a testemmel, életem szentélyével; szeretettel fordulok
környezetem felé, mert minden lény rendelkezik ugyanazzal az
életenergiával, amivel én. Mindannyian ugyanabból az isteni
erőből állunk.
Ennek felismerése megkönnyíti számomra, hogy elfelejtsem
apró, önző gyengeségeimet, és hogy teljesen beilleszkedjem az
élet természetes energiakörébe. Isten bennem van. Általa

80
és belőle élek. Az élet teljességéből merítek és élek, amely
számomra is nyitva áll, mint minden más lény számára. Tökéletes
harmónia lakozik bennem."
Ezt a munkát 1977-ben végezte el magával az én felügyeletem
mellett. A régi foglalkozása - kereskedő volt - már nem tudta
lelkesíteni, és ezért belső hangjára hallgatott, amely művészi
pályára hívta, és ahol most valódi hajlamait élheti ki. Közben
megnősült és gyereke is van. A régi idők félig antiszociális, félig
anarchista ambícióin most már csak mosolyog. Belső hangja
idejében felébresztette, és felismertette vele életének valódi
értékét: a saját személyiségét.
 HARMADIK FEJEZET

A szuggesztió hatalma

Az értelem olyan, mint a Hold. A tudat fényét az

Egyetemes Éntől kapja, amely a Naphoz
hasonló. - Ha tehát ez az Én világítani kezd, az
értelem, miként a Hold, amikor felkel a Nap,
hiábavaló!
Maharishi

Ismerjük ki magunkat
a környezeti befolyások között
Az előző fejezet egyes eseteinél bizonyára feltűntek önnek a
szuggesztiós formulák. Talán azon is elgondolkodott, hogy a leírt
szuggesztiók valamelyike hogyan hatna önre. Képes lenne egy
szavakból önállóan alkotott formula átváltoztatni lelki alapállását?
Ebben a fejezetben arra szeretnék rávilágítani: a szuggesztiók
lehetővé teszik számunkra, hogy tartós kapcsolatba lépjünk
tudattalan kapcsolóközpontunkkal.
Ez nyugati társadalmunkban mindenki számára teljesen nyil-
vánvaló. Ha valamit egy másik emberrel meg akarok értetni, vagy
el akarok adni neki, akkor azt szuggesztív, hatásos formába kell
öntenem. A hétköznapokban ezért mindenhol találkozunk
szuggesztiókkal, amelyeket inkább elfogadunk, mint elutasítunk.
Ezek a szuggesztiók összességükben azt a viszonyt célozzák
meg, ahogyan érzékeljük és megéljük a külvilágot.
Gondolja csak végig egyszer pontosan: minden szuggesztió
akar valamit öntől. Az egyik egy cigarettamárkához vonzza, a
másik egy bizonyos párt jelöltjéhez. Nem tud olyan szuggesztiót
felfedezni, amely abban segítene önnek, hogy megoldja saját
legmélyebb személyes problémáit és megakadályozza
szenvedését. A fogszuvasodás elleni fogkrémeket és a fájda-
lomcsillapítókat is elsősorban el akarják adni. Ezek, mint minden
gyógyszer, a testi tünetek ellen lépnek fel. De mit kínálnak önnek
belső megerősödéséhez?
A szuggesztió kiszámított képzet, irányadó erő. Azt akarja, hogy
sok minden megváltozzék az életében? Akkor lépje át

82
saját árnyékát, és egyértelműen lássa be, hogy mindeddig, a
környezetében lévő többi emberrel együtt, rosszul bánt a gondolati
energiákkal. Változtassa mindeddig tudattalan szuggesztív
folyamatait negatívról pozitív pólusúra, és mondja azt, amit a híres
orvos, C. W. Hufeland már száz évvel ezelőtt mondott: „Ha vannak
képzelt betegek, akkor létezniük kell képzelt egészségeseknek is!"
Fogadja el ezt a kijelentést testben és lélekben. Pszichikai erőnk,
amelyet a szuggesztióban aktivizálunk, befolyásolja az elmét, a
testet és a lelket.
Kezdjen hozzá önmaga megvalósításához. Öntsön tiszta vizet a
pohárba tudatalattija háztartásában. Ez egészen egyszerű, ha
tudatosabbá teszi lelki energiáját, olyan, mintha szorgos
házimanók segítenének önnek. Csak két szempontból kell kö-
vetkezetesnek maradnia:

1. Maradjon szilárd és megdönthetetlen az a vágya, hogy

alapjában meg akar változni, és az élet jobbik oldalára akar
állni.
2. Készüljön fel arra, hogy az élet iránti érzések és érzelmek
széles skáláját fogja felfedezni magában, amelyeket meg kell
változtatnia, hogy ne álljanak többé boldogsága útjában.
Maradjon elég őszinte ahhoz, hogy jellemének kedvessé vált
zugait ne óvja saját hátrányára, és ne vonja ki az energikus,
kiegyenlítő beavatkozás alól.

Nos, mit is rejt a szuggesztió fogalma? A lexikon szerint a

szuggesztió sugallat, mások érzelmeinek, elképzeléseinek és
akaratának szándékos befolyásolása. Az autoszuggesztió a saját
én befolyásolását jelenti.
Ez egyáltalán nem titokzatos dolog, hiszen érzelmeinket,
elképzeléseinket és akaratunkat naponta érik különféle befolyások.
Minden plakáttal, minden tévében és rádióban elhangzó
reklámmal, minden apróhirdetéssel megpróbálnak bennünket
szuggesztív úton elérni a ravasz reklámpszichológusok. Egy
eszme azonban csak akkor válhat szuggesztióvá, ha a megszó-
lított tudatalattijához eljutva képes felpezsdíteni a fantáziáját és
hatni érzelmi beállítottságára.
Bár a gazdasági szakemberek és a reklámmenedzserek a
külvilágra irányuló érzelmeinket valamely meghatározott piaci érték
felé fordítják, ön ezt a saját magában rejlő óriási értéket a jövőben
csakis a saját létkérdései javára használja ki. Tuda-

83
tosítsa magában teljesen ezt a kis drágakövet, mely belső vi-
lágának középpontjában található. Mostantól kezdve soha többé
ne hagyja magát külső ingerektől manipulálni, hanem maga
határozza meg pozitív szuggesztiókkal a belső világában zajló
folyamatokat. Szentelje magát lelki erői pozitív ápolásának. Egy
pszichológus sem tudta ezt önnek eddig elmagyarázni, mert ők is
kizárólag az értelemmel dolgoznak, amely úgy áll szemben a
tudatalattival, mint a nap a holddal.

Vágyaink szándékos meghatározása

Ezek szerint tehát csak egy kis különbség van normális, szaka-
datlan gondolatfolyamunk, egy lelki képzet és egy szuggesztió
között: a cél szándékos kitűzése. Ha egy nő egy boltban szemet
vet egy bundára, vagy egy férfi új hifitoronyról álmodozik, akkor
ennek a vágyképnek az állandó képzete, ismétlődése által szug-
gesztívan hat, és ostromolja a tudatalattit, hogy végtelen lehető-
ségeit vesse be a vágyálom megvalósítása érdekében.
Ilyenkor különösen hatékony egy kívánság képszerű megje-
lenítése - mint jelen esetben a bunda vagy a hifitorony -, ami
tudattalan énünket sokkal közvetlenebbül mozgósítja, mint az
elvont szavak. Aki „egészséget" programoz be magának, az biztos,
hogy nagyobb sikereket ér el, ha konkrétan maga elé képzeli a
célját.
Ezért például egy nőnek, aki egy autóbaleset után a sokkhatás
következtében nyakszirtmerevedést kapott, azt tanácsoltam, hogy
szuggesztiós gyakorlata közben képzelje el, amint újra vidáman és
mozgékonyan teniszezik, és ahogy baráti körében ide-oda fordul,
és elmeséli, hogyan gyógyult meg.
Egy cukorbetegnek azt a szuggesztiót javasoltam, hogy kép-
zelje el belülről a testét, szerveinek összjátékát, amelybe a
hasnyálmirigy újból teljesen bekapcsolódik. Minden szerv kö-
szönetet mond a hasnyálmirigynek, teljesen feloldódnak az
együttlétben, és végül mély pihentető harmónia árasztja el az
egész testet, amit a gyakorlatot végző személy úgy érzékel, mint
tökéletes egészségének bizonyítékát.
A pozitív szuggesztiók különösen akkor hoznak fényt életünkbe,
ha úgy véljük, hogy valamilyen módon elvesztettük a kapcsolatot a
világgal. S. Elinor asszony, aki ezzel a depresszív érzéssel jött el
hozzám egy beszélgetésre, ezt kezdetben nem

84
tartotta lehetségesnek. „Kérem, azt az elképzelést, hogy »lehe-
tetlen«, hagyja a küszöbön kívül, ha a rendelésemre jön",
mondtam neki, „és aztán jöjjön be újra megújulva és nyitottan
hozzám!"
Tényleg kiküldtem az ajtó elé. Könnyed mosollyal jött be ismét,
és azonnal megvolt beszélgetésünk pozitív kiindulópontja.
Elfogadtam ugyanis mosolygó fölényét, amellyel sajátos
felszólításomra reagált. Azt mondtam neki, hogy most már csak
arra van szükség, hogy ugyanezzel a mosollyal közeledjék saját
jellemzőihez is.
A mosolygás már önmagában is csodálatos, varázslatos
szuggesztió. Tegyen egy próbát otthon. Üljön le a tükör elé, amikor
egyszer igazán mogorva hangulatban van, és egyszerűen
mosolyogjon magára. Fogadok, hogy öt perc múlva jobban fogja
érezni magát; egyenesen nevetségesnek fogja találni azt, ami
miatt korábban még a homlokát ráncolta. S. Elinor asszonynak is
ezt adtam első feladatul. Harmincnyolc éves korában elvesztette a
férjét, és tizenöt éve magányosan és depressziósán élt,
mindenféle társas kapcsolat nélkül. Eltemette magát a férje iránti
gyászban.
A következő szuggesztióval néhány hónap alatt újra szikrázó
életre kelt: „Tökéletes harmónia nyugalma tölt el. Megbízom isteni
magvamban. Szétárad bennem az isteni szeretet. Erőssé és
egészségessé tesz. Szeretem magamat és az életemet, és érzem
a létem kimeríthetetlen forrásához való örök kapcsolódást.
Harmóniában és szeretetben fordulok az élet és minden élmény
felé. Ugyanez tér vissza hozzám bőséges mértékben. Minden
kívánságom teljesül. Arra kérem magasabb intelligenciámat, hogy
kereszteztesse utamat egy férfiéval, aki megért engem, akinek
ugyanolyanok a lelki rezdülései, mint nekem, és akivel pozitív,
közös jövőbe léphetek. Mindenben alázatosan alávetem magam
magasabb intelligenciám végtelen bölcsességének, amely minden
időben vezet és irányít engem. Védelmet és biztonságot lelek saját
magamban. Már csak pozitívan gondolkodom. Szabadon és tisztán
tekintek a jövőbe, egy olyan jövőbe, mely harmóniával és
önbizalommal teljes."
Ennek a betegnek az élete már a kezelés ideje alatt megvál-
tozott. Szociális munkát kezdett végezni, és ezáltal megint nap
mint nap emberek közé került. Újra felszínre törő életvidám
vérmérsékletének köszönhetően biztosan rövid időn belül szerepet
kap egy új partner is az életében.

85
 Ha átlépi az ön képzeletének határát, hogy egy idősödő
asszony, aki tizenöt éven keresztül múltja élményeit és férje
emlékét ápolta, a szuggesztiók által újra vidám, életközeli emberré
válhat, akkor engedje meg, hogy elmagyarázzak néhány fontos
összefüggést.

A reflexek és az imagináció
Már leírtam, hogy milyen naivan és közvetlenül fogad be a
tudatalattink mindent, amit gondolunk, és hogy végtelen erejét és
bölcsességét teljesen a belétáplált impulzusok támogatására
fordítja - még akkor is, ha a legostobább feladatokról van szó.
Gondoljon csak arra, ahogy némelyik nő felugrik a székre, ha
meglát egy egeret, vagy ahogy mások esténként bekukkantanak az
ágy alá, hogy megnézzék, nem bújt-e el ott egy férfi.
Egy apró félelmi szuggesztió az állandó ismétlés miatt reflexszé
vált, amely akaratlanul előjön a tudatalattiból egy bizonyos
időben. Figyelje meg egyszer saját magán, hogy milyen sokféle
reflex szunnyad önben, melyek a megfelelő helyzetben
gondolkodás nélkül azonnal működésbe lépnek.
Hogyan reagál például, ha valaki hátulról befogja a szemét?
Megfordul, hogy lássa, miről is van szó? - Azonnal elkezd
kiabálni: „Na! Mi van?" - Vagy már régen odacsapott? Minden
viselkedési reflex, azaz a környezettel szembeni minden érzel-
mileg irányított magatartásforma helyettesíthető pozitív szug-
gesztiókkal. Az életközeli szuggesztiók egyenesen életének valódi
magvát veszik célba: újra össze akarja szedni magát, és minden
erejét jelenlegi, közvetlen, valós életére akarja fordítani.
A szuggesztiókkal hatni annyit jelent, mint összedolgozni
tudatalattinkkal. Az állandóan ismételt szavak következménye
fokozatos, ám kényszerű tudati változás lesz. Ez az igazság olyan
egyszerű, hogy még egy gyerek is képes kihasználni.
Ilyen tapasztalatot szereztem a tizenegy éves Szásával. Az
édesanyja a pozitív gondolkodás segítségével rövid idő alatt
többéves migréntől szabadult meg. Szása látta ezt, és átvette a
pozitív szuggesztió sémáját, amellyel az anyját kezeltem.
Volt a jobb kezén két csúnya nagy szemölcs, a lábán pedig hat.
Az édesanyja hallotta, hogy napokon keresztül azt mormolja maga
elé, „tűnjenek el a szemölcsök. Eltűnnek a sze-

86
mölcsök. Nem akarom, hogy rajtam legyenek. A szemölcsök egyre
kisebbek lesznek, és teljesen eltűnnek." Két hét elteltével a
szemölcsök valóban kis fekete pöttyökké zsugorodtak. Nemsokára
tökéletesen eltűntek, maradandó nyom nélkül. Szása
megbizonyosodott saját szuggesztív erejéről.
Ami a gyermeki képzelődésnek, vagy inkább képzelőerőnek, a
még el nem rontott, fiatal léleknek minden további nélkül sikerül,
ahhoz a felnőttek esetében persze némi megerősítésre van
szükség. A szuggesztiók akkor válnak hatékonnyá, ha behatolnak
a tudatalattiba és ott rögzülnek. Ezt az utat többnyire elzárjuk
értelmünkkel és akaratunkkal, amelyekkel reakcióinkat irányítjuk. Itt
megint csak az a paradoxnak tűnő törvény érvényesül, amely
szerint az akarat, hogy valamit előírjunk a tudatalattinak, éppen
annak az erőnek az ellenében hat, amely elvezethetne bennünket
a célhoz.

Mély ellazulás autogén tréninggel

Nem az elkeseredett szuggerálni akarás vezet sikerre, hanem az,
ha a dolgot az értelem számára észrevétlenül hagyjuk be-
következni. Ez a legkönnyebben ellazult állapotban történhet meg.
A test minden feszültségét fel kell oldani. Pihentető, nyugalmi
helyzetben, amikor érzékeink végre felszabadulhatnak a
szakadatlan környezeti terhelés alól, és teljesen befelé irányul-
hatnak, egészen más előfeltételeket teremtünk ahhoz, hogy
közelebb kerülhessünk mindeddig jól elzárt mélységeinkhez.
Ez az ellazulás úgy írható le, mint a befelé hallgatás, melyet
például egyesek akkor alkalmaznak, ha lelkiismeretüktől, belső
hangjuktól kérnek tanácsot. Szinte majdnem az elalvásig, a
transszerű elmélyedésig el lehet lazulni, és az ember így egyre
közelebb kerül tudatalattija kapujához. Azok a szuggesztiók,
amelyeket ilyen nyugalmi állapotban kapunk, mondunk fel
magunknak, vagy akár csak gondolunk, sokkal mélyebb hatást
érnek el, mint ami a teljesen éber tudatállapotban lehetséges
volna.
Az ellazulás helyes technikáját begyakorolhatjuk. A testi el-
lazulás egyik jól ismert és könnyen elsajátítható módszere a J. H.
Schulz professzor-féle autogén tréning. Számos változata szolgál
ma sokféle pszichoterápiái célt. Ha még nem szokott hozzá
valamilyen saját ellazulási módszerhez, akkor minden-

87
képpen ajánlatos lenne részt vennie egy autogéntréning-tanfo-
lyamon. Sok magániskolában és más oktatási helyen kínálnak
ilyeneket minden városban. Az autogén tréning a szuggesztiós
terápiában is a test el lazításának és belső szabályozhatóságának
nélkülözhetetlen alapfeltételévé vált.
Századunk első negyedében az orvosok még meg voltak
győződve arról, hogy szerveink tudatunktól független történései
nem befolyásolhatók szándékosan. Autogén tréninggel, az összes
izom ellazítása által, de a szervek görcsmentesítése által is sok
olyan fájdalomérzést és zavart leküzdhetünk, amelyeket az orvosi
gyakorlat csak injekciókkal és kúrákkal tud befolyásolni. A saját
kezében van az a lehetőség, hogy az autoszuggesztió segítségével
migrénes rohamokat, epegörcsöket (ha még nincsenek nagy
epekövei), gyomorbántalmakat - még a fekélyt is -,
izomgörcsöket, asztmás rohamokat és sok más hasonlót
megszüntessen. A vizsgadrukkot, a pirulást, a stresszt, gyakran a
magas vérnyomást és a szív neurotikus panaszait is enyhíteni lehet
vele, sőt ezek esetenként meg is szüntethetők.
Az autogén tréning elsősegély mindazok számára, akik saját
maguk szeretnék kézben tartani a testüket. Fontos az a felismerés,
hogy minél mélyebb az ellazulás és a szellemi befelé fordulás,
annál könnyebben közelíthető meg a tudatalatti.
Mivel én a lazítási technika gyakorlati elsajátítását tartom a
leghelyesebbnek a saját test kezelésének területére való bevezetés
céljából, és könyvek tucatjai írják már le az autogén tréning
egészét, itt csak azoknak az első, nem mellőzhető gyakorlatoknak
a rövid összefoglalását adom, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz,
hogy a pozitív gondolkodás mintája szerint végezhessük a
szuggesztiós terápiát.
Az ellazulás mindenekelőtt azt jelenti, hogy el kell szakadnia
mindenféle külső ingertől. Ezért nyugodt helyet kell keresnie a
gyakorlatok elvégzéséhez. A metsző fény, különösen a neon,
kerülendő. Amennyiben lehetséges, a munkahelyén és otthon is
mindig tartózkodjék a fénycsövek idegesítő melléksugárzásától. A
lazítás idejére a gyertyafény a legmegfelelőbb. A gyertya lángja
nem csupán jelképes értelemben nyugodtan sugárzó, megvilágító
erő. Valóban nyugtatóan és közvetlenül a testi erők mezejére hat.
Feküdjön le tehát vízszintes helyzetbe, lehetőleg a fejét se
támassza fel. Lábát kissé terpessze szét, a karja pedig feküdjék

88
lazán a teste mellett. A testén semmi se legyen feszes vagy szoros.
Hunyja le a szemét. Vegyen mély lélegzetet, és kilégzéskor érezze,
ahogy minden izma és testrésze ellazul, egyszerűen felszabadul és
feszültségmentessé válik.
Az első gyakorlat abból áll, hogy csak a jobb karját akarja
érezni, és azt, ahogy egyre nehezebbé és nehezebbé válik (azaz
egyre jobban ellazul). Ennek az elképzelésnek a vezérmondata: „A
jobb kezem egyre nehezebb."
Biztosan kell néhány nap ahhoz, hogy ezt az elképzelést tisztán
megvalósíthassa. Ha már edzésben van, csak hatszor kell
elmondania a vezérmondatot ahhoz, hogy elérje a kívánt állapotot.
A súlyosságnak ez az érzése néhány gyakorlat után többnyire
automatikusan átterjed először a bal karra, azután pedig a lábakra.
Ha ebben nem egészen biztos, akkor a jobb kar után a ballal, majd
a jobb és a bal lábbal is végezze el a gyakorlatot, ugyanazt a
formulát alkalmazva. Egy idő után elég annyi is, hogy „A karok
nagyon nehezek", „a lábak nagyon nehezek". Minden formulát
ismételjen meg hatszor, míg teljesen bele nem éli magát. Amikor
az elnehezülés érzése valóban tökéletesen megvalósult, szakítsa
meg az erre a formulára való összpontosítást ezzel a közbevetett
gondolattal: „Teljesen nyugodt vagyok!" Most következik a
második gyakorlat, melynek vezérmondata: „A jobb kart átjárja a
melegség!" vagy „Pezsgő meleg áramlik a jobb karomban!"
Soha ne gondolja azt, hogy „felmelegszik", vagy „egész forró
lesz". Ezzel helytelen, szenzorikus érzelmi beállítódást hívna elő.
A „meleg" és „a meleg szétáradása" - ez felel meg a kar
természetesen ellazult állapotának, ha a vér feltartóztatlanul
keringhet benne.
A gyakorlat akkor érte el a célját, ha a karjában, beleértve a
kézfejét is, tisztán érzi a melegséget. - Közben mellékesen
megtanulja, hogyan akadályozhatja meg, hogy télen tartósan hideg
legyen a keze és a lába. Mostantól kezdve a saját kezében van a
meghűlés és a hasonló betegségekre való érzékenység elkerülése.
A jobb kéz után következik a bal kar és a lábak felmelegítése,
hasonlóan az első gyakorlathoz. A formula hatszori vé-
giggondolásának mindig meg kell hoznia a kívánt eredményt. Ha
naponta egyszer, kétszer vagy háromszor elvégzi a súly és a meleg
gyakorlatát, akkor körülbelül két hét alatt érhet el sikert.

89
 Ha gyorsabban megy, akkor örüljön, hogy képes ellazulni és
mélyen feloldódni. Ha hosszabb ideig tart, ne veszítse el a
türelmét. Akkor másoknál sokkal nagyobb szüksége van arra,
hogy következetesen időt szakítson testének el lazítására. Az
biztos, hogy mindenképpen sikerülni fog, csak az a kérdés,
mennyi időre van szüksége az igazi szellemi átálláshoz. Akinek
kezdetben nehézségeket okoznak az absztrakt formulák, az a
tagjaiban áradó meleg pozitív képzetét azzal a gondolati képpel is
megerősítheti, hogy egy kellemesen meleg fűtőtestet érint. Ez a
kép megkönnyítheti a gyakorlást.
Ha minden tagjában igazán elérte a melegség érzését, akkor
folytatódhat a tréning. Amikor teljesen átjárja a melegség, állítsa
le ismét az összpontosítást a következő mondattal: „Teljesen
nyugodt vagyok!" Most térjen át a légzésére: „A légzésem
nyugodt és egyenletes."
Hagyja, hogy szabadon áramoljék önben a levegő. Észre fogja
venni, hogy a teljes ellazulás következtében a levegő behatol
egészen a hasig. Ha megszabadul eddigi, többnyire felületes
tüdőlégzésétől - amely főleg a nőknél figyelhető meg -, akkor a
hasfal emelkedni és süllyedni kezd. Csak a mély, nyugodt hasi
légzés igazán szabad légzés, és ha már érzi ezt, akkor mondja
magában a következő formulát: „Átjár a levegő!" A formula
hatszori megismétlése nyomán rövid időn belül itt is be kell
következnie a sikernek.
Most megint az következik, hogy „Teljesen nyugodt vagyok!",
de ez alkalommal hozzáteszi: „A szívem nyugodtan és
egyenletesen ver." A teljes autogén szívgyakorlatot óvatosságból
nem ajánlatos tapasztalt vezető nélkül megtanulni; ezért most
kihagyjuk, és rögtön áttérünk az utolsó, szerintem fontos lazítási
előkészületre.
A köldöke fölött öt centiméterre lévő helyre koncentrál, amely
mögött, a gerincoszlop és a hasfal között, a legnagyobb ideggóc, a
plexus solaris, más néven a napfonadék helyezkedik el. Ha rátér
erre a gyakorlatra, akkor esetleg - az érzések jobb irányítása
céljából - helyezze a jobb kezét a hasnak erre a pontjára (de akkor
hagyja is ott az egész gyakorlat alatt!), és valósítsa meg a
következő érzést: „Meleg árad szét a napfonadékban!"
Ez a gyakorlat akkor érte el a célját, ha erősen érzi ezt a
melegséget a középpontjában. Sokan közben a pulzusukat is
erőteljesen érzékelik a has felső tájékán. Ha biztonsággal és

90
gyorsan el tud jutni ebbe az állapotba - a valamelyest gyakor-
lottaknak ez húsz-harminc másodpercen belül sikerül -, akkor olyan
helyzetbe került, amelyben a testében lévő zavarok egész sorát fel
tudja oldani. A méregből származó epegörcs azonnal megszűnik,
ha a középpontjából a meleget jobbra, az epére és a májra terjeszti
ki. Ezzel mentesíti a görcstől az epevezetéket.
A gyomorfájdalmak és fekélyek ugyanígy küszöbölhetők ki. A
meleget a has felső bal oldali részére küldjük. Az egész hasüreg
meleggel való feltöltése azt jelenti, hogy az egész bélterületet
mentesítjük a görcsöktől. Ezzel a módszerrel sok panasz
megszüntethető. Kezdje el megismerni saját magát, és tanuljon
meg a saját lábán állni.
Végül néhány fontos magyarázat a lazítási tréning lezárásához.
Ha a teljes gyakorlatsor végére ért - először csak az 1., aztán az 1.
+ 2., aztán az 1. + 2.+ 3. (ha a szívgyakorlatot csak rövid köztes
állomásnak tekintjük) -, akkor ne ugorjon fel minden további nélkül
testének egyre elmélyülő laza állapotából. Az izmokat fokozatosan
kell feléleszteni, és újra a megfelelő feszültség állapotába hozni.
Mindig tartsa be a következő négy szakaszt:

1. Először kinyújtott karral ökölbe szorítjuk a kezünket.

2. Aztán kinyújtjuk és megfeszítjük a lábunkat.
3. A karokat felnyújtjuk a fejünk fölé, és egész testünkkel
először jobbra, aztán balra fordulunk.
4. Mély lélegzetet veszünk, és kinyitjuk a szemünket.

Szokjon hozzá ahhoz, hogy ilyen lassan tér vissza a normális

állapotba, különben a túl gyors felkeléstől elsötétülhet a világ ön
előtt. A szív nem tudja a vért a teljesen ellazult testrészekből olyan
gyorsan a fejbe pumpálni.

Szuggesztiós tréning
A lazítási tréning első és jelentősnek látszó sikerei csak előgya-
korlatok nagyszabású tervünkhöz. Az ön előtt álló feladatnak csak
kiindulópontja a tudat ellazult állapota. Most belekezd szándéka
megvalósításába: a tudatalattiját akarja befolyásolni. Teljesen
lazák az izmai, úgy érzi, hogy a teste feloldódott a

91
melegben, és megszabadult minden idegi ingertől, ami a kon-
centráció most következő, új irányát zavarhatná.
Tegyük fel, hogy most éppen elérte a negyedik gyakorlat célját,
a napfonadékot elárasztó melegséget. Hagyja a testét most ebben
a kellemesen harmonikus állapotban, és kezdjen hozzá egy kívánt
pozitív szuggesztió előkészítéséhez, a következő képzetekkel:
„Bensőmben teljesen nyugodt vagyok. Tökéletes harmónia árad
szét egész testemben, egész lényemben. A külső zajok teljesen
lényegtelenek, és nem érnek el hozzám. Elengedem minden
gondolatomat, és átadom magam annak a kellemes érzésnek,
hogy egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedek saját lényemben,
egészen a legbelső magig. Most egész mélyen nyugszom saját
magamban."
Ezzel az előkészítéssel ellazultságának egy bizonyos csúcs-
pontjára jutott el. Csak az idők múltával fogja felismerni a fokozati
különbségeket, amelyek a testi közérzetétől is függenek. Ebben az
állapotban magába tudja fogadni előkészített, a pillanatnyi élete
szempontjából legfontosabb dolgok esszenciájából tervezett
szuggesztióit. Ilyenkor az a leghelyesebb megoldás, ha néhány
előre összeállított, szűkszavú gondolati egységet plasztikusan
elképzel és bevés magának. Jegyezze meg a tudatalattijával való
bánásmód hét fő szabályát:

1. Minél mélyebben ellazul, annál könnyebben és annál

közvetlenebbül hatolnak be a szuggesztiók a tudatalattijába,
és annál jobban tudnak érvényesülni.
2. A tudatalatti teljesen ártatlanul reagál azokra a szóértékekre,
amelyeket eljuttat hozzá. Gondolkozzék ezért abban a
közvetlen, pillanatnyilag éltető képzetben, hogy „vagyok",
még akkor is, ha elérendő célról van szó (mint meggyógyulni,
sikeresnek lenni, szeretetet kapni).
3. Soha ne szuggeráljon részleteket, hanem engedje át magát
az önben lakozó végtelen intelligenciának, hogy az
megtalálja a legjobb megoldást célja elérése érdekében.
4. Szuggesztióit alakítsa át képszerű elképzelésekké lelki
szemei előtt. Ezzel a tudatalatti kifejezésmódjára állítja át
magát, amely csak képekben dolgozik (ezt az álmokból már
ismeri).
5. Az egyszeri szuggesztiónak csak gyenge visszhangja van.
Ismételje a szuggesztiót folyamatosan, naponta három-

92
 szor-négyszer tíz-tizenöt percig, főleg elalvás előtt, amikor
éppen elkezd megnyílni a tudatalatti kapuja. Időzzön hetekig
és hónapokig ugyanannál a szuggesztiós tevékenységnél. A
türelem legyőzi a legerősebben rögzült, a leginkább
megcsontosodott régi képzeteket is.
6. Gyakorlatai közben mellőzzön mindennemű kritikát, illetve
előrehaladásával kapcsolatos megfigyelést. Az első
pillanattól kezdve minden fenntartás nélkül álljon pozitív
képzete oldalára, vegye úgy, mint életének valóságos sze-
letét, és ne hagyja magát semmitől sem zavartatni. Bízzék
meg az önben jelen lévő végtelen hatalomban. Minden kétely
aláássa ezt a hatalmat, és újabb akadályokat állít a
szuggesztió megvalósulásának útjába.
7. Még az önhöz legközelebb álló emberrel se beszéljen a saját
magával végzett munkáról. Általában senki sem tanúsít
megértést aziránt - sem feleség, sem férj, sem háziorvos -, ha
el akar távolodni lelkivilágának és léthelyzetének
megszokott állapotaitól. Mindenki ropant erővel ragaszkodik
a megszokáshoz; ez az egyik oka annak, hogy gyakran
évtizedekig kitartunk egy-egy negatív léthelyzet mellett.

Ezek a vezérgondolatok számtalan egyéni sors tapasztalataiból

származnak. Azoknak az embereknek, akik a pozitív szuggesz-
tiókra való átállás segítségével szeretnék megvalósítani vágyaikat
- többnyire az egészséget és a sikert -, a tíz százaléka nem tudja
elengedni magát. Ők azon kevesek közé tartoznak, akik nem
képesek az ellazulásra. Mindaddig, amíg éber tudatukat nem
tudják teljesen kikapcsolni szuggesztiós munkájuk közben, nem
lehet hozzáférni a tudatalattihoz. Ebben az esetben a szuggesztiók
csak súrolják annak a termőtalajnak a felszínét, amelyből
kisarjadhatna a gyors megvalósulás.
Saját előkészületei során tehát helyezzen nagy súlyt az el-
lazulásra. Egy stressztől kínzott, neurotikus szívpanaszokkal és
gyomorfekéllyel küszködő menedzser, aki a kezelésem első két
hetében türelmetlensége miatt kimondottan válságba került, a
mélyrétegeihez való áttörést a harmadik hét végén élte át.
Boldogságtól sugározva ölelt meg ez után az ülés után, amelyben
életében először tudott felszabadulni testének racionális uralma
alól. Biztos, hogy az időközben megszerzett bizalom is nagy
szerepet játszott ebben.

93
 A vezérgondolatok második pontjának, a szavak kiválasztá-
sának különös jelentősége van. A normális érintkezés hangne-
mében elképzelhetetlenül könnyelműen bánunk a legdurvább
hatású szavakkal is, és egyáltalán nincs érzékünk ahhoz, hogy mit
is okozunk ezzel egymásnak. Tudatalattink végtelen türelemmel
nyeli el azokat a szavakat, amelyek a mindennapokban teljesen
ártalmatlannak tűnnek, mégis ezek okozzák legtöbb problémánkat.
A szuggesztiók harmadik vezérgondolata azt javasolja, hogy
mindig tartsa szem előtt életének átfogó vezérfonalát. Ne aprózza
el magát jelentéktelen dolgokra, amikor a tökéletes boldogságáról
van szó. Aki, mint vágyai netovábbját, egy új kávéskészletet
szuggerál magának, annak a látóköre biztos nem terjed tovább a
tányérja szélénél. Állítsa be magát arra, hogy minden, amire
szüksége van, a megfelelő pillanatban mindig a rendelkezésére
álljon. Törekedjék vágyai legszélesebb körű, legtökéletesebb
kielégítésére, amit csak el tud képzelni - vagy adja át magát
tudatalattija végtelen bölcsességének, hogy ő találja meg az ön
számára az életben elérhető siker lehető legmagasabb fokát.
Hamarosan tapasztalni fogja, hogy a legszebb sikerek a négy
legegyszerűbb fogalmon alapulnak: az egészségen, a harmónián,
a szereteten és a sikeren. Mindent, ami az életben jó és pozitív, ez
a néhány fogalom rejt magában.
Vágyai kivetítésekor soha ne ragaszkodjék egy meghatározott
részlethez. Az élet olyan sokoldalú, és előttünk többnyire
meglehetősen ismeretlen, mire is rendeltettünk, hogy ezekkel a
részletekkel a megélhető dolgoknak talán csak korlátokat
szabnánk.
Az egyik ismerősöm a fejébe vette, hogy a szakmájában
nemsokára két fokkal magasabbra jut a ranglétrán, és fiókvezető
lesz. Elkeseredetten dolgozott azon, hogy elfoglalhassa a főnöke
helyét. Az egészséges becsvágy nem káros, de ő nem vette észre,
mikor sorsa kétszer is elébe hozta a központ ajánlatát, hogy
vegyen át egy másik, vezető nélkül maradt fiókot. Ott akart
maradni a házban - olyan csökönyös, szuggesztív hatású
elvakultsággal törekedett egy bizonyos „szék" megszerzésére.
Felsőbb énje már régen a javára kapcsolt át, de ő nem hallotta
meg belső hangját. Csak akkor világosodott meg, amikor többször
azt álmodta, hogy elköltözött, hogy előbbre jusson. Beszűkült
képzete miatt sok időt vesztegetett el.

94
 A jó, a pozitív szuggesztió képszerűvé alakítása (4. pont) úgy
hat, mint a diszkóban az erősítő: feltartóztathatatlanul érvényesül.
A tudatalatti csak képekben dolgozik. A „munka" fogalmából talán
fát vágó férfi, a „szabadság"-ból repülő madár lesz. Ezért rögtön
képi formában hozza létre vágya elképzelését, és akkor a
tudatalattijának már nem lesz szüksége tolmácsra. Közvetlen
kapcsolatba került vele.
Jó megoldást talált nálam egy tizenöt éves diák, akinek a
minősítése bizonytalan volt az első félév végén. A lazítási tréning
és öntudata felépítése után tanulási képessége ismét erőteljesen
növekedni kezdett. Újra örömet szerzett neki a tanulás, és
útravalóul napi használatra a következő szuggesztiót adtam neki:
„Harmónia és erő van bennem. Minden reggel előre örülök az
iskolának. Könnyedén befogadok és azonnal megjegyzek mindent.
A figyelmem zavartalan. Teljes mértékben a tanulás tárgyára
koncentrálok. Minden, amit végiggondoltam, azonnal és
hiánytalanul rögzül az emlékezetemben."
Végezetül lelki szemei előtt megjelenítette a bizonyítvány-
osztást, amikor a tanár gratulál neki, hogy ilyen gyorsan és jól
behozta a lemaradását. A már elért cél ilyen képi formában való
felidézése a legerősebb ösztönzés a tudatalatti számára. Minden
erejét latba fogja vetni, és minden feltételt meg fog teremteni - mint
ennek a diáknak az esetében is - annak érdekében, hogy a képet a
valóságba helyezze át.
Álmaiból már ismeri mélyrétegeinek szimbolikus képi él-
ményvilágát. Vannak olyan pillanatok, amelyekben a tudat-
alattinkból nappali álommal kerülnek felszínre rég elfeledett képek.
Biztosan emlékszik olyan alkalmakra, amikor úgy látszott, hogy
hirtelen egy forma, egy mozdulat, egy dallam egészen más
dimenziókba viszi el. Egy emlékkép a gyerekkorából, egy
különösen szép emlék a múltból életre kelt valamilyen külső
körülmény miatt. Ugyanilyen módon, csak éppen fordítva
programozhat be a tudatalattijába egy pozitív szuggesztióval, egy
intenzíven élethű kép felidézésével új, maradandó tartalmakat.
Most ön határozza meg, hogy milyen elképzelt jövőkép
megvalósulásáért kell latba vetnie tudatalattijának összes erejét.
Figyeljen meg sikeres embereket, olyanokat, akiknek, úgy
látszik, minden azonnal sikerül. Nekik megvan a tehetségük
ahhoz, hogy tudattalan energiáikat pozitívan irányítsák, és

95
hogy minden tervet magától értetődően megvalósíthatónak
tartsanak.
A lehetetlen szót kitörölheti szókincséből, ha erőit pozitívan
használja. Kívánságai végtelen támogatással valósulnak meg, ha
azokat mély tudatával azonnal a saját kódján, képi nyelvre
lefordítva közli. Ne ereszkedjék le holmi apróságokhoz. Ezt az
életet csak egyszer éli. Ezért arra tegye fel magát, hogy létét a
lehető legtökéletesebbé alakítsa. A fejlődésről ostobaság le-
mondani, az egészségről pedig őrültség. Nyitva áll ön előtt az élet
teljessége, mint minden más ember előtt. Csak saját magunknak
építünk szellemi korlátokat. Csak olyan képeket fessen
szuggesztív feladatként lelki szemei elé, amelyekhez teljes szívvel
tud ragaszkodni, amelyeket úgymond az ön belső hangja
jóváhagyott.
Az egyik barátom egyszer bebizonyította nekem, hogy egész
élete során spontán módon, mindig is sikeresen használta a
pozitív szuggesztiókat. Ifjúkora óta nagy utazásokról álmodott. Már
iskolás korában túl szűknek érezte az otthon falait, és vágyakozó
gondolatai Dél-Amerikába és a déli tengerekre vitték. A
háborúban, kevéssé eszményi helyzetben, de alaposan
megismerte egész Európát. Azután az elsők közé tartozott, akik
körbeutazták Dél-Európát. Ma ismeri a fél világot - és nem úgy,
mint egy megfáradt turista. A legtöbb utazásakor - ismeri el
boldogan - a hobbit és a hivatást előzetes tervei képében, izzító
szuggesztióiban össze tudta kapcsolni.
El sem tudja képzelni, hogy kimeríthetetlen tudatalattijának
megvalósító ereje valaha becsapja. És úgy is fog történni, ahogy
hiszi!

Hogyan tanulok meg helyesen bánni

a szuggesztiókkal?
Bármit raktározunk is el, tartósan lelkünk mélyrétegeiben -
viselkedésmódokat, létszemléletet, érzelmi beidegződéseket-, a
döntő szót érzelmeink mondják ki róluk. Az érzelmek határozzák
meg, hogy mi válik számunkra szuggesztióvá, a szükségesnél
jobban képviselt képzetté.
Ön létének jelentős fordulata előtt áll, amikor nagyító alá veszi
magát, és megpróbálja az élőlényekhez és a tárgyakhoz való
érzelmi viszonyát tárgyilagosan szemügyre venni.

96
 Fagyosan viselkedett a másik nemmel szemben? A gátlásai
egoista vagy szexuális természetűek voltak? Most hát, ha pozitívan
viszonyul saját magához, és szeretettel az élethez és minden
embertársához, akkor hidat tud verni egy pozitív emberkép felé.
Akkor nem fog többé hátrányos megkülönböztetést vagy
elmagányosodást érezni, úgy, mint egy egyedülálló dolgozó nő,
aki azért jött el hozzám, mert úgy érezte, hogy a kollégái és a
kolléganői kizárják a társaságukból, és a magánéletében is teljesen
egyedül volt. Elmesélte a bánatát: „Mindenki önzőnek és prűdnek
tart. Közben állandóan akarnak tőlem valamit. - Az irodában már
kétszer előfordult, hogy egy kollégának valami szándéka volt
velem, és aztán csodálkoznak, ha már rájuk se nézek. - Olyan
ellenszenvesek nekem az emberek. Annyira nehezen tudok kijönni
velük."
Az élet állandó ritmus és energiafolyam. O elzárkózott ez elől.
Minden, amit kellemetlennek képzelt, megtörtént vele. Azok a
pozitív szuggesztiók, amelyeket adtam neki, megváltásként
hatottak rá. Mintha egy virág egyik napról a másikra kinyílna, és
teljes pompájában bontakozna ki, úgy hatott erre az asszonyra a
pozitív gondolkodás. A következő szuggesztiót kapta:
„Tele vagyok harmóniával és elégedettséggel. Mély nyugalom
és kiegyensúlyozottság van bennem. Teljes szeretettel érzem át azt
a végtelen bölcsességet, amelyet a teremtő lényem magjába
helyezett. Középpontom kimeríthetetlen ereje erősít és irányít.
Szeretetben és harmóniában fordulok az élet felé. A belőlük
származó erővel felismerem, hogy lelkem kötődik minden
emberhez. A szeretet a legnagyobb életerő.
Szeretettel ajándékozom meg környezetemet, az előttem álló
összes feladatot szeretettel végzem el. A szívem tárva-nyitva áll
mindenre, ami a szeretet és a jóakarat jegyében történik. Minden
ember tud lényem harmóniájáról, és most már csak harmonikus
közeledést tapasztalok. Minden jó dolog eljut hozzám. Most
boldog és sikeres vagyok."
A fiatal nő, javaslatomra, részt vett az egyik szemináriumomon,
aztán pedig azt a képi szuggesztiót adtam neki feladatul, hogy
képzelje el magát az irodájában, mint központi személyt, akit
mindenki megkeres, akinek csak tanácsra van szüksége, és aki
részt akar venni élete pozitív fordulatában. A férfiakat is el kellett
képzelnie, ahogy lelkesen törekszenek egy vele való beszélgetésre,
hogy érezhessék érzelemteli, intuitív közelségét.

97
 Feladat a felsőbb énnek
Engedje, hogy a szeretet és a harmónia szárnyakat adjon önnek.
Aki más emberek előtt akkor érzi a legnagyobb biztonságban
magát, ha elzárkózik énje belső területére, az magányba hanyatlik.
Elzárja magát minden életerőtől, a negatívaktól és a pozitívaktól
egyaránt. Illeszkedjék az élet ritmusába, amely állandó erőcserét,
be- és kiáramlást igényel, hogy természetesen beágyazódjék a lét
kozmikus áramába.
Most egy praktikus gyakorlat következik, amelyet egyéni
igényeinek megfelelően értelmezhet és alakíthat át:

1. Választok egy pozitív szuggesztiót, mely a legnagyobb

problémámmal közvetlenül kerül szembe, körülbelül így:
„Tágra nyitom magam minden pozitív erőnek, ami a kör-
nyezetemből érkezik. Harmónia és szeretet árad belőlem
embertársaim felé!"
2. Mély ellazulásba süllyedek, és lelki szemeim előtt átélek egy
kellemes jelenetet, úgy, ahogy egy személlyel vagy egy
csoporttal kapcsolatban arra a legjobban vágyom (odaadás,
köszönetmondás, tanácskérés, jókívánság), például, ahogy
körülvesz a kolléganők csapata, és én teljes odaadással tudok
vigaszt nyújtani és tanácsot adni nekik. Állandó gyakorlással
ez a kép plasztikusan megjelenik lelki szemeim előtt,
egészen az apró részletekig, míg végül színesen és tisztán
látom.
3. Ezt az egyszer már megalkotott képet, amelyre összpon-
tosítok, több héten keresztül naponta felidézem egy húsz-
perces gyakorlatban, és közben beleélem magam a korábban
választott szóbeli szuggesztióba (lásd az 1. pontot).
4. A gyakorlat alatt napról napra érzem a tudatalattimból eredő
egyre növekvő erőt, amely elősegíti, hogy megfeleljek
képmásomnak. Jóságot, megértést, vigaszt és szeretetet
árasztok, és felismerem a partnereim lényében lakozó
mélységet, azaz átlátom a személyiségüket.
5. Napi gyakorlatom vége felé fokozatosan kivonom magam a
szellemi képzetből, egész mélyen magamba süllyedek, és
megbízom felsőbb énemet, hogy engedje hozzám áramlani
az elképzelésem megvalósításához szükséges erőt. Megfelelő
lenne a következő gondolat-

98
 képzet: „Tökéletesen megbízom felsőbb énemben. Minden erő bennem
van. Szeretnek és megbecsülnek a munkatársaim, és mindenki
bizalommal fordul hozzám." 6. Gyakorlatom végén ismét teljesen
visszatérek az éber tudatállapotba, úgy, hogy háromig számolok, és a
következő szavakkal ébresztem fel magam:
a) A karom és a lábam szabad és könnyű.
b) Kinyújtóztatom egész testemet, szabad és könnyű vagyok.
c) Tiszta a fejem. Kinyitom a szemem, már teljesen felébredtem és
felfrissültem.

Ezt a gyakorlatot minden elképzelhető léthelyzetre és problémára lehet

alkalmazni. Gondoljon arra, hogy képi imaginációját minden érintett
szempontjából pozitívan állítsa be, és a szóbeli szuggesztióval együtt a
befejezett jelenben helyezze el. A jövőbe helyezett elképzelések, vagy az
olyan szavak, mint „fogok", érintetlenül hagyják a tudatalattit. Akkor
önnel együtt ő is a jövőre vár. Azonnal, már a gyakorlat közben a
megvalósításra kell késztetnie tudatalattiját, és a kívánt dolgot máris
teljesen át kell élnie. Soha ne problémával menjen felsőbb énjéhez, hanem
mindig a megoldással. Lássa tehát magát boldognak és elégedettnek az
elért cél állapotában.
A harmónia és a szeretet pozitív szuggesztiói hamar visszajuttatják az
élet energiafolyamatába - és aligha tévedek, ha azt mondom, hogy
felvirágzást tapasztal teste háztartásában is. Megszűnnek a görcsök, az
elégtelen működések normálisra változnak, és sápatag arcszíne is eleven
pirosra vált. A szív és a keringési rendszer szabadon és lendületesen
dolgozik. Ön az élet jobbik fele mellett döntött.

Szuggesztiókatalógus - amelyből választhat

Bármilyen bonyolultnak tűnik is az élet, a lelki szférában mégis minden
néhány egyszerű alapfunkcióra vezethető vissza. A leggyakrabban
felvetődő problémákat - személyre szabott formájukkal az ön életében is -
többnyire meg lehet oldani a következő szuggesztiók segítségével:

99
 /. Általános szuggesztiók a testi
és a lelki egészségért
• Egészséges és szabad vagyok. Tudatalattim végtelen bölcsessége
életem minden pillanatában eláraszt erővel és tudással, hogy minden
problémámat, ami a környezetemből származik, magam és a környezetem
javára tudjam megoldani.
• Tökéletes harmónia van bennem. Nyugalomra lelek létem forrásában,
amely kimeríthetetlen tartalékaiból óv és erősít.
• Tele vagyok harmóniával és szeretettel. Szeretem magamat, és
köszönetet mondok felsőbb énemnek azért a mélyemből származó erőért,
amely a legjobb irányba és a tökéletesebb élethez vezet. - Szeretem
minden embertársamat, és ugyanilyen odaadást tapasztalok
mindenhonnan. Az életem harmóniában és szeretetben telik. Lelki és
szellemi mágnes vagyok, mely minden jót magához vonz.
• Bennem és körülöttem tökéletes harmónia uralkodik. Sikeres vagyok
minden környező kapcsolatomban, mert minden életerőt kimeríthetetlen
központomból nyerek. Alázattal vetem alá akaratomat és értelmemet
végtelen intelligenciámnak, és hagyom, hogy a legfelsőbb szellemi erő
vezessen.
• Eltölt a harmónia. Kimeríthetetlen életerő örök fénye világít bennem.
Ez az energia véd és erősít, így biztosan és örökre Isten kezében vagyok.
• Harmónia és szeretet árad szét egész lényemben, egész valómban.
Egészséges és szabad vagyok. Besugároz a pozitív életerő, amely minden
sötét, fenyegető dolgot elűz testemből és érzelmeim világából. Szabad és
harmonikus vagyok.
• Életemben minden döntést a lényem mélyéből eredő harmónia irányít.
Belső hangomra hallgatok, amely mindig csak olyan tanácsot ad, mely a
javamra válik. Minden pozitív kívánság teljesül, amit belső hangom
megerősít.
• A testemet harmónia és szeretet tölti be. Teljesen egészséges vagyok,
és minden szervem, izmom, minden tagom, minden sejtem harmonikusan
működik együtt egymásért. Tudatalattim végtelen bölcsessége friss
életerőt küld mindenhová, ahol arra szükség van. Érzem a tökéletes
harmóniát, mely átáramlik rajtam, és egészségben tart.
• Isten szeretete tölti be a lelkemet, isteni béke tölti be az elmémet.
Cselekedeteimet isteni bölcsesség irányítja, szere-

100
tetet, békét és jóakaratot sugárzóm mindenkire, akivel érintkezésbe
kerülök.
• Isten tökéletessége most az én testemben nyer kifejezést. A teljes
egészség képzete tölti be most a tudatalattimat. Isten tökéletes képre
teremtett engem, és a tudatalattim most újrateremti a testemet - tökéletes
összhangban az isteni szellem tökéletes képével. - Isten gondolkodik,
beszél és cselekszik általam.
• Tudatalattim végtelen gyógyereje áramlik át egész valómon. Látható
alakot ölt, mint harmónia, egészség, béke és öröm.
• Tökéletes harmónia van bennem. Mostantól kezdve sorsom irányítását
teremtőm kezébe helyezem, aki lelkem végtelen bölcsessége által erőt ad
nekem ahhoz, hogy mindig érezzem a középpontomban a helyes
impulzust pozitív gondolataimhoz és cselekedeteimhez. Az ő végtelen
szeretetéből származó energia része vagyok. Szeretet árad szét bennem, és
szeretetet árasztok embertársaimra.
• Lényem középpontjában találok megnyugvást. A belőle eredő
kimeríthetetlen életerő ernyője borul rám. Létem forrása véd és erősít
engem. Minden sötét dolgot távol tart tőlem. Fény és szeretet árad szét
bennem. Biztonságban vagyok, erős vagyok, és sorsomat isteni erőből
irányítom.

Szuggesztió fiataloknak
• Csupa öröm és harmónia vagyok. Szeretem a szüleimet,
akik átsegítenek mindenen, ami számomra még túlságosan új.
Az iskolatársaim és a tanáraim kedvesek; csodálatosan egyszerű velük
együtt tanulni. Mindenkit szeretek, és mindenki szeret
engem. Az iskolában összeszedett és figyelmes vagyok. Az
egész tudás belém száll. A lelkemből végtelen erő és biztonság
érkezik, mely boldoggá és sikeressé tesz az iskolában.

2. Szuggesztiók álmatlanság, bűntudat

és idegesség esetére
• Mélységes nyugalom van bennem. Érzem a harmóniát, mely
átjárja testemet és egész lényemet. Magamba mélyedek, és
érzem erőim harmonikus kapcsolatát. - Tökéletes harmónia
van bennem. Nyugalmat lelek énemben. Besugároz a harmónia és az
életerő.

101
• A fejem tiszta és szabad. Ha lefekszem aludni, mindig azonnal elszáll
minden gondolat. Tökéletes nyugalom költözik belém, és azonnal
elalszom, szünet nélkül alszom egész reggelig. (Pontos időt is meg lehet
adni.)
• Minden este, amikor aludni megyek, távoznak tőlem a gondolatok.
Napközben hasznosak voltak: éjjel visszatérek lényem tökéletes
harmóniájához, hogy találkozzam a tudatalattimmal. Minden gondolat
elszáll. Tudatalattim végtelen bölcsessége segít, hogy mindent könnyű
kézzel tudjak megoldani. Szellemi energiám kimeríthetetlen forrása
menedéket nyújt nekem. Amikor aludni megyek, minden szükségtelen
gondolat távozik. Testem minden működése szabadon és harmonikusan
zajlik. Teljesen pihent és laza vagyok. Azonnal elborít a harmónia
hulláma, és újra tökéletes összhangban egyesülök erőimmel. A külső
dolgok most mind egészen lényegtelenek, és azonnal elalszom. Mélyen
átalszom az egész éjszakát. Az álmom csodálatosan pihentető. Reggel
kipihenten ébredek, és azonnal friss és élénk vagyok. Még mindig
bennem van és bennem is marad a harmónia és a békés
kiegyensúlyozottság csodás érzése.
• Gyönyörű új nap áll előttem. Szebb lesz, mint valaha. Örömmel a
szívemben köszöntöm. Előre örülök a feladataimnak, és mindennek,
amiben másokkal együtt részem lesz. Harmóniával és pozitív energiával
telten lépek a többiek elé. Minden cselekedetemet és gondolatomat a
bennem lévő pozitív erőközpont irányítja.
• Életem minden pillanatában nyugalmat lelek magamban, mert
tudatalattim végtelen bölcsessége óv és irányít. - Ez az az életerő, mely
meghatároz, ő tanít meg arra, hogy pozitívan és sikeresen alakítsam
sorsomat. Sikerre születtem.
• Átélem azt a csodálatos érzést, hogy egy biztonságos helyen pihenek:
saját magam mélységében és védelmében. Minden este, amikor
lefekszem, azonnal tökéletes harmóniára találok. Ilyenkor nem fontosak a
gondolatok. Távoznak tőlem. Átengednek a bensőmben lakozó békének
és harmóniának. Mélyen és zavartalanul alszom másnap reggelig. Frissen
és kipihenten ébredek, és előre örülök az előttem álló szép, új napnak.
Béke és harmónia van bennem. Abban a pillanatban, amikor foglalkozni
kezdek vele, a külvilág minden problémája könnyen és jól megoldódik.
Tudatalattim végtelen bölcsessége biztossá teszi minden döntésemet.
Most tu-

102
dok helyesen és jól cselekedni. Megbízom belső hangomban. Öntudatos
vagyok és életvidám. Előttem áll az élet, mint egy gyönyörű, napfényes,
virágos mező. Jól érzem magam és boldog vagyok. Érzem a mély, örök
kötődést saját magamhoz. Tökéletes harmónia van bennem.

3. Szuggesztiók depresszió, félelem,

kisebbségi komplexus esetére
• Teljesen nyugodt vagyok. Tökéletes harmónia árad szét bennem.
Érzem testi és lelki erőim csodálatos egyensúlyát. Harmónia árasztja el
egész lényemet. Pozitív energia tölti be egész testemet. A fejem tiszta és
világos. A szívem nyugodtan és egyenletesen ver. Minden zavaró
gondolat távozik tőlem, és már csak pozitívan gondolkodom: egészséges
vagyok, szabad vagyok és tiszta. Tudatalattim végtelen bölcsessége el-
áraszt és eltölt erővel és biztonsággal. Minden erő bennem van.
• Szabadon és oldottan közeledem a többi emberhez. Nyíltan a
szemükbe tudok nézni, és együttérzéssel fogadom sajátosságaikat. Belső
harmóniával érzékelem őket, kizökkenthetetlen, tökéletes harmóniával.
Biztonságban érzem magam, és önbizalom tölt el. Minden erő bennem
van. Életemet tudatalattim kimeríthetetlen életerejéből kiindulva élem.
Harmonikus kapcsolatban vagyok legfelsőbb szellemi energiámmal,
amelyet a teremtőtől kaptam az élethez. Minden léthelyzetben teljes bi-
zalommal nyugszom saját magamban. Isten segít nekem, és tudatalattim
végtelen bölcsességén keresztül irányít. Szívesen vagyok együtt
másokkal. Erős vagyok és öntudatos. Eltölt az önbizalom, és sikeres
vagyok.
• Könnyedén elvégzek minden munkát és minden feladatot, amit csak
meg kell oldanom. A végtelen bölcsesség, amelyet tudatalattimból
merítek, biztossá és szabaddá tesz. Biztosan és szabadon hozok
döntéseket, és minden munkámat örömmel és gyorsan végzem el. Szabad
vagyok és tiszta. Nem terhelnek a gondolatok. A fejem is tiszta és világos.
A középpontom erejéből élek. Egész valómat csodálatos harmónia és
nyugalom tölti be.

103
 4. Szuggesztiók a dohányosoknak
• Mélységes nyugalom van bennem. Harmónia árad szét a
testemben, harmónia tölti be egész valómat. Érzem, hogy eltölt a
mély nyugalom és összhang.
• A cigaretta már fölösleges számomra. Zavarja belső harmó-
niámat. Iszonyodom a dohányfüsttől és a nikotin szagától. Za-
varják erőim harmóniáját.
• Annyira undorodom mindenféle dohánytól, hogy már egy szál
cigarettát (szivart, pipát) sem akarok a számba venni. Egész
lényem ellenáll ennek a szörnyű szagnak. A dohányáruk
egyáltalán nem érdekelnek. Már egyáltalán nem is látom meg, ha
környezetemben valaki elölhagy efféléket. Soha többé nem
dohányzom. Kimondhatatlanul jól érzem magam belső
harmóniámban. A füst és a cigaretta alapjában nem tesz jót a
közérzetemnek. Belső egyensúlyom sokkal fontosabb nekem, mint
a cigaretta. A cigaretta teljesen közömbös számomra.
• Szabadnak és egészségesnek érzem magam. Mélységesen
kielégít, ha friss levegőt szippanthatok a tüdőmbe. A cigarettafüst
kifejezetten undorító. Ha csak rágondolok a dohányzásra, máris
rosszul leszek, és az erős undor érzése támad fel bennem.
Mostantól kezdve nem dohányzom többé. Ha csak egy szál
cigarettát is a számhoz veszek, a gyomrom azonnal ellenkezni
kezd. Soha többé nem hagyom megzavarni belső harmóniámat a
dohányzással. A dohányzást nem bírom elviselni.
• Mélységes harmóniában nyugszom, és boldog vagyok, hogy ezt
az egyensúlyt és jó érzést többé semmi sem zavarja meg. Napról
napra mindenféle szempontból egyre jobban vagyok, mert nem
dohányzom többé.

Ezekből a szuggesztiós példákból szinte minden személyes

kívánsága megvalósításához meríthet ösztönzést. Mindegy, hogy
féltékenység kínozza vagy kisebbségi érzések, beteges becsvágy
vagy testi betegség, csakis tudatalattija helyes, pozitív motiválásán
múlik, hogy elégedett, boldog és egészséges legyen.

104
 Csoportszuggesztiók
Sokan nem nagyon tudják elképzelni a szuggesztiók használatát a
gyakorlatban. A Murphy baráti körökben, amelyek az én ösztönzésemre
alakultak meg, de főképp az én szemináriumaimon ezért
csoportszuggesztiókat használunk, hogy megbarátkoztassuk a
résztvevőket a szuggesztió módszerével. A nagy hallgatóság előtt mondott
egyetlen szuggesztióval ráadásul egyszerre sokkal szélesebb körben lehet
segítséget nyújtani, mint a fáradságos egyéni üléseken. Csoportban még
fokozódik is a szuggesztió ereje, mert az egyén mint „céltárgy" nagyobb
biztonságban tudja magát, és kevésbé érzi úgy, mintha megfigyelnék. Az
Amerikai Egyesült Államokban ezért a csoportszuggesztiót gyakran
alkalmazzák széles körben. Elvileg a gyógyító körök és a tömeges
imádságok sem különböznek ettől.
Problémáink és szenvedéseink alapjában véve mind ugyanabból az
okból erednek: abból, hogy elvesztettük a kapcsolatot magasabb
intelligenciánkkal, tudattalan énünkkel. Ha mindegyikünk ősi vágyaira
hangoljuk rá magunkat, az egészség, a harmónia, a siker és a szeretet
iránti vágyra, akkor kiegyenlítődnek az egyéni bajok különbségei.
A csoportokkal szerzett tapasztalatban ezért a szuggesztió elfogadott,
és rendkívül hasznos kiegészítőjévé vált a terápiának. Egyáltalán nem
ritka dolog, hogy utána jelentkeznek olyan résztvevők, akiknek
megszűntek korábbi panaszai. Ez a leggyakrabban a fejfájással fordul elő
- nem csoda, amikor az értelemtől uralt emberek először veszik le fejükről
a terheket, először lazítják el magukat mélyen, és először vezettetik ma-
gukat tudatukkal a saját középpontjuk felé. Ha a csoportülésre jól
ráhangolódnak, sok görcsös dolog eltűnik örökre.

Szellemi kirándulás a testben

Térjünk át a testi kezelés szuggesztióinak gyakorlati alkalmazására. Nem
szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden ön-szuggesztiós kezelés az
egyén lelki erőráfordításának és lelkiállapotának függvénye. Ne töltse fel
negatív energiával a tudatalattiját, mint amilyen például a kritika vagy a
kétely. Olyan a hatása, mintha vízzel tankolná tele az autóját.

105
 Egészen vegye át az uralmat a teste felett. Úgyis mindig ön viseli a
felelősséget, ha saját magát kezeli, ezért vállalja is komolyan és teljes
mértékben. Vannak olyan helyzetek az egyén sorsában, amikor már
egyáltalán nincs más esély. Maradjon bátor és magabiztos, mert mindig és
örökre egy magasabb oltalom alatt áll, amely a legnehezebb helyzet
leküzdéséhez is erőt adományoz önnek - ha megőrzi a bizalmat az önben
lévő isteni lényeg iránt.
Ha már teljesen biztonságban érzi magát a tudatalattijában, akkor
gyógyszerek és külső testi beavatkozások nélkül közelíthet testi
gyengeségeihez. Az elme a saját képére formálja a testet. A test minden
reakciója tehát szellemi beállítottságától, gondolatainak értékrendjétől
függ.
Kezdjen hozzá testi funkcióinak pozitív megtisztításához. Teljesen
mindegy, hogy az ön egyedi esetében miről van szó, egyszer intenzíven
és erősen összpontosítva mélyedjen el a következő gyakorlatban, és
folytasson gondolatban párbeszédet a szerveivel:

Vonuljon vissza egy csendes sarokba, feküdjék le, és engedje el magát.

Tökéletesen lazítsa el egyenként a testrészeit. Figyelje meg az izmait.
Az arcát, a fejét, a nyakát, a vállát is lazítsa el egymás után. Engedjen
távozni minden gondolatot; ne ítélje el és ne is akarja erőszakkal elűzni
őket, egyszerűen csak hagyja távozni őket. A külső zajok ilyenkor
egyáltalán nem fontosak.
A karok és a lábak elnehezülnek és felmelegednek. A légzés és a
szívverés nyugodt és egyenletes. A tudata teljesen leszáll teste
középpontjába: a napfonadékot elárasztja a melegség.

Olyan sokáig és kiadósan mélyedjen el ezeknek az érzelmi hangulatoknak

a teljes átélésében, míg nem érzékeli a napfonadékban áradó meleget
teljes valóságként. Ne gondolja, hogy ennek a gyakorlatnak az első
elolvasása után mindezt azonnal meg tudja valósítani. Hetekig, esetleg
hónapokig is eltarthat, míg az érzékelés egyes folyamatait mélyen és
biztonsággal képes lesz uralni.
Türelme azonban a legnagyobb eredménnyel jutalmazza, amit életében
valaha munkával elért: visszanyeri a teste és az élete fölötti hatalmat.

106
 Évtizedeken keresztül kitartást és türelmet tanúsított az idegen
szuggesztiókkal szemben, ami sok erejébe került, és talán az egészsége is
kárát látta. Most megtanulja, hogyan kell átkapcsolni a negatív kiürülésről
a pozitív feltöltődésre. A teste, mint egy akkumulátor, csatlakozik az élet
kimeríthetetlen generátorához, hogy új, pozitív erővel töltődjék fel.
Lassan tudatosítania kell magában, hogy ez a generátor ott van önben
öröktől fogva és élete minden pillanatában. Csak megfelelő kapcsolatot
kell létesítenie vele, hogy erős, szabad és egészséges legyen. Ekkor
folytatódik az önszuggesztiós kezelés:

Melegséggel telt napfonadékkal fekszik. Most kövesse azt az

elképzelést, hogy agyközpontjától, ahol éber tudatállapotban otthon
érzi magát, egyre jobban eltávolodik, és egyre mélyebben merül el
saját magában, közeledve a napfonadékát elárasztó melegséghez.
Képzelje el, hogy egy hétfokú lépcső legfelső fokán áll, amely a
középpontjába vezet. Számláljon vissza lassan héttől egyig, és lélekben
lépkedjen le a lépcsőn. Minden lefelé megtett fokkal egy lépéssel kö-
zelebb van középpontjához. Ha lelép a legalsó lépcsőről is, akkor
közvetlenül a tudatalattija kapujába jut. Tényleg az az érzése, hogy
elérte a középpontját, testének és egész lényének centrumát.
Ebben az elmélyült állapotban kezdődik el a gyakorlat lényegi része.
Képzeletben egy kis fényponttá zsugorodik, amely mindenfelől
tökéletes érzékenységgel képes szemlélni környezetét. Most, mint
fénypont, elkezd vándorolni a testén keresztül, és a középpontjából
magával viszi a meleget. Szervről szervre vándorol, mint apró
fénypont, meglátogatja a gyomrot, a beleket, a hasnyálmirigyet, a
májat, az epét, a veséket, életenergiát áraszt minden szervbe, fényt
sugároz minden sötét helyre, míg minden megvilágosodik és megtisztul
- és annak a szervnek, amelyben éppen van, azt mondja: „Köszönöm."
Minden sejtjének megköszöni az együttműködés összhangját, a szerv
önzetlen szeretetét az egész iránt, a test sejtjeinek nagy kórusában
felcsendülő együttműködést.
Ahányszor csak megismétli ezt a gyakorlatot, érezni fogja, egyre
erősebben fogja érzékelni, ahogy a görcsök és az ellentmondások
feloldódnak. A gyakorlat befejezéséhez végül pontosan ugyanazt az
utat kell megtennie visszafelé, ame-

107
 lyen érkezett. Mint apró fénypont, induljon vissza a középpontjába.
Lélekben menjen fel a lépcsőn az első foktól a hetedikig egész lassan,
és amikor visszaérkezett a fejhez, fejezze be a gyakorlatot:
1. A karom és a lábam ismét szabad és könnyű.
2. A testem szabad és könnyű, és egyszer jobbra, egyszer balra
fordulok, hogy felébredjek.
3. Mély lélegzetet veszek, ki nyújtózom, kinyitom a szemem,
megint teljesen ébren vagyok, és megerősödve csodálatos frissességet
érzek.

Meg fogja lepni a testének mondott köszönet hatása. Az a szellemi erő és

szeretet, amelyet szétárasztott, egészséggé és jó működéssé fog átalakulni.
Pontosan ez az, amit sokáig megvont a testétől. Abban a szervben vagy
testrészben időzzön a legtovább, amelyben a testi harmónia a leginkább
hiányt szenved. Mindennap olyan sokáig ismételje ezt a gyakorlatot, amíg
szellemileg tisztán nem tapasztalja meg a teljes harmóniát, a melegség
sugarának és a fényáramnak a tökéletes befogadását. Amit ilyen módon
lelkileg megél, az éber tudatállapotában is meg fog nyilvánulni. Panaszai
alábbhagynak. Sok, nagyon sok esetben teljesen meg is szüntetheti őket.
Szelleme győzelmet aratott.
Ennek a gyakorlatnak a gyógyító hatása kizárólag az ön intenzitásától
függ. Minél értékesebb és pozitívabb képzetet alkalmaz közben, annál
nemesebben és igazabban hozza létre a szellemi és a testi harmóniát - és
annál nagyobb ellentét mutatkozik a korábbi zavarokkal. Ha elvégzi
magában ezt a munkát, akkor belsőleg ismét a maga urává válik.

Határozza meg maga a hétköznapjait

Amit az utóbbi gyakorlattal el tudunk érni a saját testünkben, azt most a
környezetünkre akarjuk kiterjeszteni. Ön ura - asszonya - az idejének?
Olyan mértékben elégedett napjai lefolyásával és napi munkájával,
amennyire remélte?
Némelyek azonnal a külső körülményekre hivatkoznak majd,
amelyektől függenek, és amelyek hajszolják őket. De ne csapja be magát:
azt éli át, amire gondol! Ha hagyja magát irányítani, és engedi, hogy
mások osszák be az idejét, az azt

108
jelenti, hogy függőségben él. Határozza meg saját maga, hogy mit akar
átélni napjai folyamán. Mindeddig túl sok külső befolyásnak adta meg
magát, és hagyta, hogy azok irányítsák. De csak egyszer él ebben a
testben, hát éljen kizárólag a saját elképzelései szerint.
A legjobb út, amelyen egy cél felé elindulhatunk, az a világosan
körvonalazott elképzelés, mely nem enged teret semmiféle kételynek és
határozatlanságnak. A rendíthetetlen önbizalmat azonban csak a tiszta,
pozitív gondolkodással érhetjük el. Aki minden kritikára hallgat, aki
hagyja, hogy minden bajkeverő kételyeket ültessen el benne, az előre
beprogramozza életterve megvalósításának kudarcát. Kizárólag saját
ösztöneit és vágyait kövesse - és akkor tiszta, szép és harmonikus élet
mellett döntött. Építsen fel magának pozitív szuggesztiókat, és teremtse
meg velük a kellő világosságot ahhoz, hogy életre kelthesse személyes
képességeit, és tudatalattija kimeríthetetlen energiái segítségével
tökéletesen érvényre juttathassa őket az életben. Ez a feladat vár önre!
Jóléte biztosításához a legnagyobb erőtartalék az a hatalom, amely
megteremtette önt. Ez a kimeríthetetlen erő minden időben elérhető,
állandóan a rendelkezésére áll saját középpontjában. Tudatosítsa magában
ennek a kijelentésnek a hatalmas horderejét.
Vizsgálja meg lelkiismeretét, vajon megfelelő várakozással tekint-e a
jövőbe. Ha belső hangjától igazolást nyer, akkor hozza létre céljának
képszerű képzetét, és azonosuljon vele olyan tökéletesen, mintha már
régen megtette volna az odáig vezető utat.
Mostantól kezdve már megvalósult elképzelésének eszméjével él
együtt. Teljesen mindegy, hogy miféle is ez a cél, hogy egy déltengeri
fürdőhelyen látja magát, az önhöz illő partnerrel van együtt, akire vágyott,
vagy olyan egészséges és szabad dolgokat művel, amilyenekre most
pillanatnyi testi korlátok miatt képtelen - biztos, hogy szuggesztív
munkája meghozza gyümölcsét.
A beavatottak évezredek óta alkalmazzák az imagináció művészetét. A
kelet-ázsiai és az afrikai gyógyítók, illetve az amerikai indiánok ma is
ezzel élnek. Mindannyian rendelkezünk ugyanazzal a képességgel: ki
tudjuk váltani magunkban ezeket a lelki folyamatokat valamely pozitív
cél elérése érdekében. Emile Coué egyszer azt mondta: „Ha az ember azt

109
gondolja, hogy szeretne tenni valamit, de valószínű, hogy nem képes rá,
akkor az illetőnek annál kevésbé lesz sikere, minél jobban megerőlteti
magát." A belső érzés - ebben az esetben az, hogy valamit nem vagyok
képes teljesíteni - mindig erősebb, mint az akarat, amely végre szeretne
hajtani valamit. Hangolja érzelmeit kezdettől fogva a pozitív
beleegyezésre és a megvalósításra, és máris nyert ügye van.

A szellem ereje legyőzi az anyagot

Pácienseim ezreinek sikerült pozitívan programozniuk érzelmeiket, és
életük legmagasabb és legjobb mércéjeként érvényesíteniük tudatalattijuk
végtelen bölcsességét. Ma már a világon emberek milliói ismerik a
tudatalatti hatalmát. Megszűnt a titkos tanok rejtettsége, mert korunk
embere elég érett ahhoz, hogy pozitívan forduljon lelki energiái felé.
Mindig különös örömet okoz nekem, ha szuggesztiókkal segíthetek egy
kételkedő tanult embernek, mert a racionális értelmiségiek állnak
általában a legtávolabb tudatalatti erőforrásuktól. Ezért jelent számomra is
mindig valódi, nagy sikerélményt, ha feltárhatom valamelyikük előtt a
tudatalattiba nyíló kaput.
Tavaly nemcsak abban segítettem egy matematika-fizika szakos
egyetemistának, hogy a vizsgáit súrlódásmentesen és stressz nélkül tegye
le, hanem abban is, hogy egész személyiségét szilárd, megrendíthetetlen
alapokra helyezze. Ha előre megmondtam volna neki, hogy a brazil
őserdők vudu gyógyítóihoz hasonlóan fogunk eljárni, akkor azonnal
kereket oldott volna.
Miután idegrendszere megnyugtatására autogén előkezelést végzett, azt
a szuggesztív képet kellett maga elé vetítenie, hogy a professzorai
gratulálnak neki a sikeres vizsgákhoz. Három héten át, mindennap
örömtől sugárzó arccal élte át ezt a jelenetet, azzal a megnyugtató
háttérérzéssel, hogy minden olyan tudományterületről kapott kérdéseket,
amelyből különösen jól felkészült. - A vizsgán minden úgy történt, ahogy
elképzelte.
Ön is lépjen az aktív képzelet útjára. Üljön le napközben egy nyugodt
órában valahol egy csendes sarokban, és engedje át magát az
álmodozásnak. Kövesse vágyai, szíve legmélyén rejlő kívánságai nyomát.
Alkosson ebből a tiszta és plasztikus képből pozitív imaginációt. A kívánt
helyzet kellős közepén

110
látja magát. Lélekben átéli - és nemsokára a valóságban is át fogja élni, ha
a pihenés óráiban rendszeresen, nap mint nap kitartóan előhívja ezt a
képet. Közben erősítse magában azt az érzést, hogy tudatalattijának
végtelen intelligenciája teljes mértékben ennek a képnek a
megvalósítására irányul.
Egyszer megkérdezték C. G. Jungtól, a híres pszichológustól, a
pszichoanalízis módszerének el mélyítőjétől, hogy hisz-e az ember efféle
paranormális képességeiben. „Nem ér semmit a hit', felelte, „tudni kell.
Nem hiszek bennük, hanem tudom, hogy léteznek!"
Önnek és nekem fontosabb, hogy a szuggesztív tréninget a test és a
lélek megsegítésének szolgálatába állíthassuk. És ezt senki sem mutatta be
jobban, mint a pozitív gondolkodás e századi új hullámának atyja, dr.
Joseph Murphy. Neki nemcsak a jelenlévők körében sikerül a szuggesztív
erő átadása, hanem tetszőleges távolságból is.
Legnagyobb személyes élményét a testvérével, Katharinával
tapasztalta e téren. Kaliforniában volt, és Katharina segítséget kért tőle
Angliából, amikor be kellett vonulnia a kórházba epeműtétre. Anélkül,
hogy akár egy gondolatot is vesztegetett volna a betegség tüneteire, dr.
Murphy naponta többször jelenítette meg maga előtt a következő
helyzetet, ahogy ezt Tudatalattid csodálatos hatalma című könyvében is
megírja:
„Ez a kívánság testvéremért, Katharináért szól. Teljesen nyugodt,
békességben van saját magával és a világgal, kiegyensúlyozott, nyugalom
és vidámság tölti el. Tudatalattija gyógyító bölcsessége, amely testét
teremtette, ebben a pillanatban minden sejtjét, minden idegét, minden
szövetét, minden izmát és minden csontját megváltoztatja, és
szervezetének minden atomját újra ahhoz a tökéletes mintához és
példaképhez hangolja, amelyet a tudatalattija őriz. Teljes csendben
nyomtalanul kitörlődik a tudatalattijából minden negatív beidegződés, és
az élet elvének ereje, egysége és szépsége járja át egész testét, lelkét és
elméjét. Egész lénye és valója tágra nyitva áll a gyógyító erők áramlata
előtt, melyek átjárják egész szervezetét, és újólag megajándékozzák
egészséggel, harmóniával és békével. A szeretet és a béke végtelen
áradata most minden roncsoló gondolatot és csúf képzetet kiolt. így
történik ez, nem másképp."
Két héttel később az orvosok döbbenten álltak Katharina
megmagyarázhatatlan gyógyulása előtt. Már a röntgenkép sem mutatott
okot a műtétre. Számomra ez gondolataink erejének

111
legszebb bizonyítéka: azok vagyunk, amit gondolunk. Ki merészelhet
logikát, méghozzá tagadó logikát emlegetni egy sokat szenvedett
embernek, ha a szellemi tapasztalat reményteljes utat mutat neki?
Tudósaink fejcsóválva állnak szemben sok titokzatosnak tűnő
eseménnyel, amelyekre a szuggesztiós technika egészen egyszerű
magyarázattal szolgál. A test feletti hatalom és egy általában halálos adag
méreg szuggesztív legyőzésének egyik legnagyszerűbb példáját mindenki
tapasztalhatta 1978-ban a német televízióban. Angol orvosok 1977-ben
Thaiföldön filmet forgattak egy sziámi kígyóvadászról, aki a szemük
láttára megharaptatta magát két frissen fogott mambával. Az európai em-
ber még egy ilyen kígyó marását sem élné túl. A sziámi férfi azonban
leült egy árnyékos helyre, egyfajta transzba esett, és úgy maradt
verejtékben úszva órákon át. Hat óra múlva - miközben az orvosok egy
pillanatra sem vették le róla a szemüket - egyszer csak felállt, mintha mi
sem történt volna. Mindenféle szérum, gyógyszer vagy egyéb külső
segítség nélkül, egészségesen vészelte át a halálos adag mérget.
Világos, hogy ez egy koncentrációs jelenség, amelynek során a
kígyóvadász szellemi ereje segítségével úgy engedte át a testén a halálos
mérget, hogy az nem okozott kárt, hanem eltávozott.
Vajon az ön problémája nem viszonylag ártalmatlan vagy legalábbis
kevésbé fenyegetően veszélyes, egy ilyen határozott élet elleni
merénylethez képest? Ne a szenzációhoz mérje magát, de fokozza a
bátorságát, rendíthetetlen tudását, hogy a pozitív szuggesztiókkal a maga
javára fordíthat mindent, ami élete során képzeletvilágát valaha is
megérinti.
A kicsi és legkisebb személyes feladatokkal kezdje. Nagyon gyorsan
tapasztalni fogja, hogy csodálatos képességeket ébresztett fel magában.
Akik túlsúllyal küszködnek, azok különösen gyorsan érhetnek el
látványos eredményeket szuggesztív munkával. Az átlagon felüli
súlynövekedés oka többnyire az orális kielégülés keresése a feszült
helyzetekben. Ön talán súlyfölösleggel kínlódik? Akkor a pihenés
idejében használja a következő szuggesztiót:
„Tökéletes nyugalom és harmónia vesz körül. Mostantól kezdve
kevesebbet eszem, de mégis jól érzem magam, és elégedett vagyok. Az
étvágyam teljesen normális, és minden étkezéskor hamar jóllakom. Az
étkezések között nem eszem semmit. Vacsora után, elalvás előtt már
egyáltalán nem eszem

112
semmit. Ettől minden héten leadok néhány kilót, egészen addig, amíg
határozottan azt nem mondom magamnak, hogy most már eleget fogytam.
A fogyás ideje alatt jól érzem magam, és különösen friss vagyok. A
fogyás jót tesz nekem, és megkönnyíti minden szervem működését."
Ha beleéli magát ebbe az elképzelésbe, és igazán átérzi, ahogy a teste
igazodik hozzá, akkor egy hét múlva tapasztalhatja az első eredményt. A
mérleg egy vagy két kilóval kevesebbet mutat. Folyamatosan egyre
soványabb lesz. Ne felejtse el azonban a kívánt súlycsökkenés elérése
után tudatalattijába juttatni az ígért szuggesztiót, hogy most már vessen
véget a fogyásnak.
Hogy milyen határozottan kapcsolódnak be az érzelmi alaphangulatok
a szuggesztiók hatásába, azt az egyik férfi páciensem esete is bemutatta.
Mivel különféle testi zavarai is voltak - vese-, szív- és májpanaszok -, a
százhúsz kilós gömbölyded férfinak a szuggesztiók mellett javasoltam,
hogy táplálkozzék a Hay-féle elkülönítő étrend szerint.
Ez azt jelenti, hogy az ember szétválasztja a szénhidrátokat (mint a
liszt, a rizs, a burgonya vagy a tésztafélék) és az állati eredetű fehérjéket.
Csak gyümölcsöt, zöldséget és tejfehérjét szabad fogyasztani mindkét
típusú ételféleséghez. Tehát vagy sült húst eszünk zöldséggel, vagy
krumplit zöldséggel. A cukrot, a kávét és az alkoholt a kúra alatt a legjobb
teljesen mellőzni. Ennek a táplálkozási formának, amelynek háromtól hat
hónapig terjedő ideig kell tartania, az az óriási előnye, hogy a testet az
evés különösebb korlátozása nélkül teljesen savtalanítja. Leépül minden
salakmaradék és zsírpárna, ami helytelen európai ételkombinációink miatt
felgyülemlik bennünk. Dr. Hay szerint az elkülönítő étrend tehermentesíti
a testet, és ezért sok zavar kitisztul, a reumától a vesezsugorig -a testsúly
pedig a normális állapotra áll be.
A páciensem, aki azzal az elképzeléssel érkezett hozzám, hogy csak
akkor tud leadni százhúsz kilójából, ha kemény fegyelemmel korlátozza
étkezési szokásait, egyáltalán nem lelkesedett a Hay-féle elkülönítő
étrendért. Miután a szuggesztiók már támogatták lelkileg, a fogyás
szenvedéséről alkotott érzelmi képzetei szigorúbb módszereket
követeltek.
Ezért rövid időre nulldiétát írtam elő neki - az én kedvenc fogyási
formámat. (Az utóbbi években évente legalább kétszer tartok háromhetes
böjtöt, amikor csak gyümölcsleveket fo-

113
gyasztok. A szuggesztió miatt, hogy ez milyen jót tesz nekem, és
mennyire fokozódik tőle lelki erőm, ezeket a heteket olyan könnyedén
élem át, mint mások a teljes fizetéssel járó szabadságukat.)

Társadalmi szuggesztiók
Aki a pozitív gondolkodással saját kezébe veszi az életét, az egyre
erőteljesebben érzékeli a környezet szuggesztív szándékait. Vegyük
például röviden a politikát. Ez a szuggesztiók felmérhetetlen terepe, a
megkötő képzeteké, amelyeket a tömegek előtt mint törekvésre érdemes
célokat állítanak be.
A politikában az értelem lép az élet szeretetének helyébe. A politikus
állandóan a konfrontációra és a teljes körű hatalomgyakorlásra gondol.
Aki szelet vet, vihart arat. Ön vessen harmóniát és arasson szeretetet.
Ezen a ponton teljesen egyetértek Maharishi Mahesh jógival, aki
megállapítja, hogy ha egy városban a lakosság egy tizede meditál, az az
agressziót és az erőszakos cselekményeket tíz-tizenöt százalékban
csökkenti. A pozitív gondolkodás hasonló feltételeket teremt, mert ez a
meditáció, a saját lelki erőinkkel való bánás kezdete. Saját maga teszi
meg az első lépéseket ahhoz, hogy mindannyiunk élete napfényesebbé
váljék.
Emlékszik még, mit mond Coué? „Az a belső érzés, hogy valamit nem
vagyunk képesek teljesíteni vagy bebizonyítani, mindig erősebb, mint az
az akarat, amely valaminek a megvalósítására törekszik." Adjon szabad
utat a jobb és harmonikusabb élet iránti vágyainak. Helyezze át őket abba
a képzetbe, hogy ön belül máris szabad és harmonikus. Ez a pozitív
képzet hatékony szuggesztióvá válik az ön számára minden hagyományos
negatív képzet ellenében - a másoktól való függőségről, a többiek
felelősségéről az ön balsorsáért, vagy arról az apró, a külvilágból
származó befolyásról, amely állítólag boldogulásának útjában áll.
A belső szeretet és harmónia megteremti az összhangot felsőbb
énjével. Ezáltal az élet legnagyobb feladatának szenteli magát, amely
ránk, földi lényekre vár: hogy ismét egyesüljünk isteni életerőnkkel. Az
emberi siker, melyet ezáltal kiküzd magának, minden mást beárnyékol,
amiről eddig az életben álmodott. A kozmikus erőkkel való harmóniában
élni annyit tesz,

114
mint egészségesnek lenni testileg, lelkileg és szellemileg, és
szabadnak lenni a való világban. Életöröm lép a fárasztó törek-
vés, a dolgokhoz való túlságosan önző ragaszkodás helyébe.
Akkor lesz része ebben, ha pozitívan feltárja tudatalattija kime-
ríthetetlen erejét. Akkor megnyílik ön előtt a lét gazdagsága.
Ha most már ebből az újonnan nyert nyugalomból és emel-
kedettségből szemléli a külvilág eseményeit, akkor fel fogja is-
merni, hogy mennyire engedte elragadni magát a környezeté-
ből eredő negatív energiák örvényétől. A saját hatalmát idege-
neknek ajándékozta. A hatalomvágyók és a félelem terjesztői
rátaláltak önre, és meghódították az értelmét. Egyszerre vilá-
gosan felismeri, hogy az emberiség legnagyobb politikai prob-
lémái, amelyekkel naponta találkozik kedvenc újságja hasáb-
jain vagy a hírekben, és amelyek, úgy látszik, éppen most, a
nyolcvanas években közelednek egyik tetőpontjukhoz, csupán
negatív képzetek, nem mások, mint a félelemmel való játék,
amelyet politikai vezetőink ráadásul teljes mértékben elfogad-
nak. Sokkal könnyebb egy olyan embert irányítani, aki fél,
könnyebb parancsolni neki, és könnyebb meggyőzni arról,
hogy egy bizonyos pártra szavazzon, ha az megígéri neki,
hogy felszámolja a fenyegető veszélyt.
Mi azonban csak a saját tudatunkat tudjuk megváltoztatni,
a kormányt nem. Kérdezze csak meg bármelyik nagy bölcset
a földön, ő is meg fogja erősíteni, hogy leginkább és igazán
hatékonyan csak azzal járulhat hozzá egy újabb világméretű
katasztrófa megakadályozásához, ha szeretetet és harmóniát
áraszt környezetére. Ilyen egyszerű, pozitív lelki változások
megoldhatják az élet nagy problémáját, amelybe az emberi
értelem belebonyolódott. Szívlelje meg ezt a gyökeres válto-
zást jelentő felismerést. A saját kezében van az a lehetőség,
hogy régi, elhasznált képzeteit, amelyek csak bosszúságot,
szenvedést és betegséget okoztak önnek, új, pozitív szuggesz-
tiók eszményeivel helyettesítse. Ezzel lelki erőire bízza magát -
és álmai valóra válnak.

A siker titka
Bizonyára ismer néhány olyan embert barátai és rokonai kö-
rében, akinek mindig pontosan körülhatárolt cél lebeg a szeme
előtt. Ezek az emberek szinte már fanatikusan ragaszkodnak

115
bizonyos feladatokhoz és kedvtelésekhez, és ezeken a területeken
figyelemre méltó dolgokat élnek át és érnek el. - Ezek az embertársaink
már a szuggesztió útját járják. Számukra egy gondolati képzet, legyen az
bármilyen speciális is, szuggesztióvá vált, és mindent megmozgatnak
azért, hogy ezt a gondolatot még tökéletesebben valósíthassák meg.
Milyen gyakran megcsodálja kitartásukat és türelmüket! Csinálja utánuk a
saját teljesen személyes módján. Állítsa saját lelki teljesítőképességét
személyes elképzeléseihez fűződő vágyai megvalósításának szolgálatába.
Mindegy, hogy ízületi bántalmait akarja megszüntetni vagy a szomszéd
kutyáját - szeretettel - elhallgattatni, minden pozitív dolog meg fog
valósulni. - Tényleg azt mondtam, hogy minden!
Szeretné lemérni a pozitív gondolkodással elért sikerei fokát? Aki a
pozitív gondolatok hatásával való tisztán elméleti foglalkozásból átlép a
gyakorlatba - saját magába -, annak csak a családját, a barátait és az
ismerőseit kell megfigyelnie. Két hét sem telik el, és már jönnek is az első
csodálkozó kérdések: „De hát mi van veled? Úgy megváltoztál, mindig
olyan nyugodt és kiegyensúlyozott vagy. Mintha csak kicseréltek volna!"
Ilyen módon egész gyorsan megtudja, hogy hogyan értékelték eddig a
környezetében élő emberek. Ne habozzon tehát egy percig sem, hanem
mostantól kezdve jobbik énjét fejlessze. Kezdje azonnal a kis dolgokkal.
Senki sem gondolhatja komolyan azt a kifogást, hogy „nem tud időt
szakítani efféle gyakorlatokra". Képzelje csak el, hogy mennyi időbe
kerülnek régi, megkopott képzetei. Mennyi időt tölt várakozással orvosi
rendelőkben mindenféle semmiség miatt, ahelyett hogy saját magán
segítene? Mennyi egyesületekben, partikon vagy sörözőkben töltött
„kellemes" időt takaríthat meg, ami úgyis csak menekülés a saját
magában elvégzendő feladatok elől!
Ezzel nem a baráti összejövetelek ellen beszélek. De olyan kört
keressen magának, melyben beszélhet azokról a dolgokról, amelyek
foglalkoztatják. Némelyik kávéházi társaság vagy törzsasztal a
betegségek és a negatív gondolatok melegágya. Gondolja csak végig
egyszer, hogy micsoda tekintélyes energia halmozódik fel - negatív
értelemben - pletykából és kritikából.
Egészen biztos, hogy magától rá fog találni egy új környezetre, hogy új
ismerősökre és hasonlóan gondolkodókra bukkan, ha azonnal elkezd a
saját magához vezető úton járni.

116
Eddig a környezete formálta önt. Bizonyosodjék meg végre arról, hogy
képes ennek a fordítottjára. Gondolja végig, hogy milyen gyakran veszi
figyelembe mások véleményét, ha csinálni akar valamit. Olyan sok
önbizalmat gyűjt, hogy mindent, amit helyesnek talál, és amit az élete
szempontjából fontos és jó dolognak tekint, saját erejéből végre tud
hajtani, anélkül hogy mások kritikáját vagy egyetértését hajhászná. És ami
a fő: egyáltalán nincs szüksége arra, hogy pillanatnyilag a gondolatain
kívül bármit megváltoztasson a napirendjében. Ne fárassza magát azzal,
hogy tekervényes gondolatokkal próbálja betervezni a gyakorlatok idejét.
A pozitív szuggesztiók rövid időn belül maguktól felébresztik önben az
igényt irántuk. Ezért az első és legfontosabb szuggesztió a következő,
amivel a gyakorlást elkezdheti:
„Minden napot boldogan és könnyedén kezdek. Mindent örömmel és
teljes odaadással teszek. Gondolataim mindig csak a jelenben lévő jóra
irányulnak. Minden kézmozdulatomra tökéletesen koncentrálok. Minden
munka, testem minden rezdülése teljes összpontosítással folyik. Béke van
a szívemben és az elmémben."
Amilyen egyszerűen hangzik ez, annyira ellentétes a napi
megszokással. A lényeges, pillanatnyilag átélt dolgokra való
összpontosítással teszi meg az első óriási lépést a belső változás felé. A
gondolatok ideges kavargása vereséget szenved, és olyan mozdulatok és
kisebb tettek százait fedezi majd fel, amelyeket korábban automatikusan
végzett, és amelyeket most, a valódi szellemi figyelem mellett már nem
tarthat helyesnek. Szabaduljon meg tőlük - és élete máris kevésbé lesz
görcsös.
A pozitív életvezetésre irányuló sikeres kezdetek után alkosson idővel
szuggesztiókat legfontosabb vágyai és körülményei számára, és ezek
majd egyre inkább pozitívan formálják át életének minden területét.
Egyre erősebben fogja érzékelni belső biztonságának növekedését, amely
minden külső erővel szemben megállja a helyét.
Ha meglátogat egy influenzás beteget, akkor érzi, hogy élete sugárzó
energiái efféle betegségeket már egyáltalán nem engednek közel önhöz.
Épp ellenkezőleg: ön gyorsítja meg a másik gyógyulását. Ha fontos
megbeszélése van egy főnökével, akkor tökéletes belső harmóniával
menjen oda, és hagyja, hogy kívánságainak valódisága és érveinek
igazsága magáért

117
beszéljen. Helytelen előre felvázolni az összes esetleg felmerülő
lehetőséget, vagy nagy érzelmi befektetéssel megközelíteni a helyzetet.
Előzőleg pozitívan elhatározta, hogy mit akar elérni ezzel a beszélgetéssel
és így már el is dőlt minden. Belső nyugalma és kiegyensúlyozottsága,
együttműködve tudatalattija végtelen erejével, már mindent előkészített
az ön javára.
A következő szuggesztió kitűnő, és minden elképzelhető esetre teljesen
kielégítő támaszt nyújt az öntudata számára: „Tökéletes nyugalom és
harmónia van bennem. Életem minden pillanatában megbízom
tudatalattim végtelen bölcsességében, amely mindig a legjobb döntéseket
hozza számomra. Biztonsággal és helyesen cselekszem, mert lelki
központomból táplálkozom.
Nyugalmat és biztonságot sugárzók minden embertársamra.
Megköszönöm a teremtőnek, hogy tisztává és szabaddá tett. Egészséges
vagyok, és sikeresen járom az egyre tökéletesebb élethez vezető utat."
Lehet, hogy van, akinek ebből a szövegből egy-egy szó idegenül vagy
szokatlanul cseng. Csiszolgassa a szöveget személyes érzelmeinek
megfelelően, de ne illesszen bele negatív körülírásokat. Kerekedjék felül
egész egyszerűen mindenen, amit már nem akar csinálni vagy átélni. Az
már nem létezik az ön számára. Az új, pozitív képzeteket reális
adottságoknak tekinti, mintha soha nem is gondolkodott volna másként.
Ha valaha kételkednék abban, hogy valóban pozitív, jó gondolatokat
sorakoztatott-e fel, és hogy saját szuggesztióival tényleg kitörölheti-e a
problémáit, akkor kérdezze meg magától: „A képzeteim egészséget,
harmóniát, szeretetet és sikert hoznak nekem?" Belső hangja most már
minden esetben meg fogja adni a helyes választ.
Azok a szuggesztiók, amelyeket - teljesen tudatlanul - évtizedekig
használt, az állandó ismétlés miatt szilárdan rögzült reflexekké váltak.
Felsőbb énje teljesen automatikusan veti be hatalmát azért, hogy az életről
belé oltott képzeteket megvalósítsa. Ön most pozitívan gondolkodik. Át
szeretné magában programozni és sokkal finomabb, érzékenyebb
hullámokra szeretné ráhangolni az erőközpontját. Előfordulhat, hogy úgy
érzi magát, mint a szemináriumom egyik résztvevője, aki nem restellte
megkérdezni: „A mai napig minden légy idegesített -és most szeressem
őket?"
Először saját magát szeresse! A rendrakáshoz időre van

118
szükség. Amit évtizedek során raktároztunk el, azt nem lehet egy nap alatt
felszámolni. Ne higgye, hogy egy csapásra megszüntetheti a problémáit.
A cél maga az út, mondják a buddhisták. Ezen azt értik, hogy csak akkor
lehet előrejutni, ha tényleg megtesszük az első lépést az önmegvalósítás
útja felé.
A pozitív gondolkodásban ön csak a pozitív szuggesztiókra
hagyatkozik, és az élete magától megváltozik. Tudatalattija fokozatosan
önállóan átfésüli a lelkét, mert a pozitív gondolkodás alapján megfosztja
létjogosultságuktól a gondolatok és érzelmek világában felhalmozott
negatív feladatokat. Ön átmegy a másik szobába, és felgyújtja a villanyt,
miközben az elhagyott helyiségben kialszik a fény.
„Alig érem fel ésszel", vélekedett egy hölgy, aki három hónap alatt
öntudatot és életkedvet szerzett nálam, „hogy ennyire meg tudtam
változtatni az életemet azzal, hogy átálltam a szeretetre és a harmóniára."
„Ne is gondolkodjék rajta", feleltem, „mert az értelem elég sokáig
távol tartotta az egészségtől és a sikertől, csak azért, mert minden
helyzetet részleteire bont és elemez. Éljen a jelenben pozitív alapállásban,
és akkor a problémák csak valami olyasmit fognak jelenteni önnek,
aminek a leküzdésében másoknak segíthet."

A tudatalatti friss programozása

Az élet jobbá tételére kínálkozó lelkesítő lehetőségek skáláján, amelyeket
felsoroltam, és amelyeket saját magunk szuggesztív alakításával
valósíthatunk meg, szó sem esik a pozitív szuggesztiók káros
következményeiről, pedig a pszichológusok és a pszichoterapeuták néha
ilyenekről beszélnek. - Ilyenek nem léteznek! A pozitív szuggesztiók a jó,
a harmonikus dolgokhoz vezetnek el az életben. A magasabb rendű
tökéletesség Isten akaratának megfelelő szintjére juttatják el önt, ami
megfelel természetes lelki erőinek és a lét értelmének.
Néhány tudós még ma is úgy állítja be ezt a dolgot, mintha az az erő,
amely egy tünet - például a mosakodási kényszer, az ideges rángatózás
vagy az asztma - hátterében meghúzódik, új utat keresne a testben, ha egy
szuggesztió gátolja kibontakozását. Ezt a helytelen nézetet részben
Sigmund Freudnak köszönhetjük, aki a hipnózis tanulmányozásának korai

119
időszakában arra a feltételezésre jutott, hogy az új szuggesztiók csak
elfojtják a régi berögződéseket, amelyek már gyökeret vertek a
tudatalattiban. Szerinte ezek más testi vagy lelki hibákban újra
megnyilvánulnak. Nagyon is lehetséges, hogy ilyesmi megtörténik, de
csak a tüneti kezelés iskolás módszere mellett. Hozzá vagyok szokva,
hogy némelyik betegemtől több évig tartó, kórházakon, szanatóriumokon
és orvosi rendelőkön keresztül vezető tévutakról hallok a konzultációs
beszélgetésen. A külső tüneteket kezelték, de az ok, a félelmek negatív
képzete a tudatalatti mélyén senkit sem érdekelt. így aztán vándorolhatott
a negatív képzet, „elfojtották", de nem szüntették meg.
A tudatalatti különböző szintjein érvényesül a felsőbbrendű eszme
törvénye. Ezt már száz évvel ezelőtt felállította Emile Coué, az alapos
francia szuggesztiókutató. Eszerint minden gondolat arra törekszik, hogy
valósággá váljék, és az erősebb impulzus mindig kioltja a gyengébbet.
Szuggesztióink fajtájától függ tehát, hogy mit élünk meg. A jobb, erősebb
és pozitív szuggesztiók a helyükbe lépnek azoknak a képzeteknek, ame-
lyek gyengeségeinket, betegségeinket és hibáinkat okozzák. Nem
elfojtunk valami nemkívánatos dolgot, hanem létrehozzuk létünk új, jobb
energiaminőségét.
Próbálja meg egyszer átérezni az érzelmi hangsúlyú bevésődések
(emlékképek) sokféleségét, amelyeket a tudatalattijának fel kell
dolgoznia, és amelyekkel meg kell birkóznia. Vegye például szemügyre
azt a sok előítéletet, mely mindannyiunkban ott fészkel. A
nyilvánosságban elsősorban elterjedt, berögzült képzetek mögött mindig
általánosan átvett előítéletek rejlenek. Ha ön ezek nagy részét az élethez
való valódi, pozitív hozzáállással helyettesíti, akkor máris óriási
nyereségre tesz szert a szabadság és a nyugalom terén.

A napi gyakorlás
Legyen türelmes önmagával. Aki önszuggesztióval dolgozik kizárólag
magában, annak tudnia kell a válságról is, amelyre egy-két hét után
mindenki számíthat. A régi gondolatok hatalmának visszahúzó ereje van,
és először ezt kell legyőzni. De ki akarja felhúzni a régi, szoros csizmát,
ha az új a járás csodálatos szabadságával ajándékozza meg?

120
 A szükséges türelemnek megvan a szükséges következménye. A
tudatalattija, amit elterelt a régi vágányról, állandó támogatásra szorul,
hogy az új irányban hagyhassa el a váltót, melyet ön állított át. A
szuggesztiók annál gyorsabban hatnak, minél gyakrabban és
intenzívebben rögzítjük őket.
Ha megtalálta a lazítás megfelelő formáját, akkor mindennap
háromszor-négyszer vonuljon vissza egy csendes sarokba - ez még akkor
is megy, ha gyárban dolgozik -, és vegye elő feljegyzett szuggesztióit.
Egy idő után kívülről tudja már a szöveget, és már csak magában, hang
nélkül mondja fel, lehetőleg lehunyt szemmel. Ehhez nincs szüksége
három-négy percnél több időre. Nemsokára nem fáradságnak, hanem
éltető mozzanatnak tekinti majd a napok mindennapi menetének ezt a kis
megtörését, a biztató erő miatt, amelyet ezekben a pillanatokban
megszerez, és amelyre vágyik.
Aki teljesen begyakorolja az autogén tréninget, az elsajátítja a
„kocsisülést" is, ami lezser ülésmód a térdre támasztott könyékkel, és
amelyben hosszabb gyakorlás után tíz másodpercen belül egészen el lehet
lazulni. Ön teljesen független a külső körülményektől - és elcsodálkozik
azon a nyugalmon és koncentráción, melyet mostantól kezdve tanúsít.
A legfontosabb napi gyakorlatot mindamellett otthoni használatra
tartogatja. Leginkább este, lefekvés előtt végezze az intenzív elmélyedés
gyakorlatát, amikor már búcsút mondott a napi gondolatoknak, a teste
pedig előkészült az éjszakai nyugalomra és ellazult. Ilyenkor
tudatalattijának a kapuja szélesre van tárva, hogy szuggesztióit
befogadhassa. Azok a szuggesztiók, amelyek a négy vágyra (az egészség,
a harmónia, a szeretet és a siker után) épülnek, olyan jellegűek, mint egy
ima. Saját isteni lényéhez, Isten adta magvához közeledik általuk, és így
azt a feladatot teljesíti, mely megadja életünk értelmét: hogy eggyé
váljunk szellemi központunkkal. Abból alakítja ki magát, amit gondol!

Aki egészen átadja magát ennek a tréningnek, annak egyre kevesebb

külső, másoktól származó segítségre van szüksége. Amikor mások az
orvoshoz rohannak, és minden apró hétköznapi fájdalom ellen
gyógyszereket íratnak fel maguknak, akkor ő saját mélységében gyűjti
össze energiáit, és saját erejéből töröl ki magából minden zavaró tényezőt.
Minél mélyebben éli bele magát a vezérgondolataimba, annál inkább érzi,
hogy

121
megvan az ereje az élet feletti uralomhoz. Ez az ön-tudatosodásnak az a
folyamata, amelyet a keleti filozófusok az emberi érettség legmagasabb
fokának neveznek.
A pozitív gondolkodás annyira hozzátartozik a boldog élethez, mint a
vér az erekhez. A gondolatok nap mint nap éltető erőt adnak.
Tudatalattijának minősége csak saját magától függ. Ha oldottan áll hozzá
élete legfontosabb kívánságaihoz, a boldogságra és a sikerre való
törekvéséhez, akkor a tudatalatti is az erők oldott bevetésére kapcsol át.
Úgy követi a gondolati impulzusokat, mint a kutya a gazdáját, és hagyja,
hogy azok formálják.
Ezért változtatja meg annyira az életet a következetes pozitív
gondolkodás. Lelkünk tükre mögött nem lehet bújócskát játszani. Minden
embernek látszik az orrán, hogy a tudatalatti elegendő pozitív
szuggesztióval van-e ellátva vagy sem. Rövid ideig tartó egyéni tréning
után a többi ember lelki folyamatait is sokkal világosabban érzékeli. Nem
csupán önmagát szabadította fel a tökéletesebb életre; a környezetét is
jobban tudja értékelni. Azzal a módszerrel, amelyet választott, az egész
gondolkodása naponta megújulva pozitívan áll elébe az élet kihívásainak.
Sikerének titka az, hogy szilárdan ragaszkodik mindahhoz, ami az életét
jóra fordítja.

122
 NEGYEDIK FEJEZET

A hipnózis mint szuggesztiófokozás

Nem azon kell fáradoznunk, hogy valakivé

vagy mássá legyünk, hanem hogy el tudjuk
engedni magunkat, és azzá legyünk, akik
vagyunk.
Bhagwan Shree Rajneesh

Mi a hipnózis?
Az autoszuggesztív segítség távolról sem az egyetlen és leg-
jobb lehetőség az élet jobbá tételére. Ahogyan az elektro-
technikában az energiamezőket erősíteni lehet, ugyanúgy le-
hetséges ez a szellemi energiákkal is. Két ember többre képes
egynél.
A szuggesztió fokozása a hipnózisban történik. Egy másik
ember is képes arra, hogy valakit a feloldódás és a gondola-
toktól való megszabadulás után rendkívül mélyen a megválto-
zott tudatállapotba juttasson, ahol aztán megnövekedett mér-
tékben léphetnek fel különféle jelenségek, amelyek spontán
vagy verbális, esetleg más külső hatások reakcióiként követ-
keznek be. Egy odakiáltott szó nem is sejtett izommozgást
válthat ki, a zene képi formát ölthet. Olyan gondolatok lépnek
fel, amelyek a hipnotizált személy számára szellemének szo-
kásos állapotában gyakran ismeretlenek, mert a hipnózisban
szinte közvetlenül a lelkiismerete, magasabb szellemi erejének
legtisztább és örökké igaz forrása mellett foglal helyet. Innen
már nincs kibúvó.
A tudósok eddig hiába kerestek magyarázatot arra, hogy
hogyan működik a hipnózis mély álomhoz hasonló állapota,
amely csak a hipnotizőr szavait engedi át. (Hüpnosz az alvás
görög istene.) Tudatunk elme fölötti szintjeitől, amelyek az
ázsiai bölcsek számára a cselekvés megszokott területévé vál-
tak, a nyugati objektív, materialista világszemléletű tudomány
elzárta magát.
Régről ismert tény, hogy az idegen szuggesztió - tehát a más

123
személyek általi befolyásolás - sokkal magasabb hatásfokú, mint az
önszuggesztió.
Amennyiben azokat a pozitív szuggesztiókat, amelyeket az előző
fejezetekben összeállított magának, egy hipnoterapeuta közvetítésével
kapja meg a hipnózisban, akkor azok sokkal intenzívebben vésődnek be a
tudatalattijába, mint amennyire ezt egyedül képes lenne elérni. Az
eredmény egy rendkívül nagy mértékben növekvő sikerhányados a
legrövidebb időn belül.
A hipnózis tehát nem ugyanaz, mint a szuggesztió. Csak az
idegrendszer normális éber aktivitásától való bizonyos fokú
visszavonulást vált ki egy magasabb tudati szintre, ahol a tudatalatti kapui
tágra vannak nyitva a szuggesztiók befogadására. A hipnózis értékét a
legjobban az képes felmérni, aki már tisztában van vele, hogy milyen
nehezen tud szembeszállni az akarata a kívülről jövő csábításokkal. Aki
például évről évre megadja magát a szuggesztív reklámoknak, az utánzás
mechanizmusának és a kedvelt szokásnak, és cigaretta után nyúl, pedig
már régen elhatározta, hogy nem fog többé dohányozni, az éppen azért
jön hozzám, hogy a hipnózisos kezelés során az én kiegészítő energiám
segítségével erősítse meg és tegye megváltoztathatatlanná elhatározását.
Van már sok olyan dolog az életben, amit a legszívesebben csoportban,
az önéhez hasonló gondolkodású emberek társaságában végez. Ilyenkor
erősebbnek és védettebbnek érzi a saját érdekeit is. A hipnózisban is
valami hasonló történik. Sokkal intenzívebben, koncentráltabban kötődik
a tárgyhoz egy lelki szinten, és így nagymértékben fokozódó mély hatást
érhet el.
A legtöbb páciensnek, aki hozzám jön, nagyon sajátos elképzelése van
a hipnózisról. Egy fiatal hölgy, akinek különösen rövid idő alatt tudtam
segíteni, nemrégiben mesélte, hónapokig halogatta, hogy eljöjjön a
rendelésemre, míg egy ismerőse ki nem nevette, és fel nem világosította a
hipnózisos kezelés mibenlétéről. A kisasszony Alexander Dumas-nál
olvasott Cagliostróról, a varázslóról, aki a francia forradalom idején éve-
kig egy gyönyörű fiatal nőt kényszerített engedelmességre, úgy, hogy
állandóan hipnózisban tartotta.
A mi felvilágosult korunkban szinte magától értetődik, hogy a
tudományos ismeretterjesztés révén a testünk sejtjeiben zajló legtitkosabb
folyamatokkal is tisztában vagyunk. Tudatállapo-

124
tainkkal kapcsolatban azonban még a pszichológia is máig tartózkodik
attól, hogy a nyilvánosság előtt alapvető felvilágosító munkát végezzen.
Még túl keveset tudnak róla, és így a szuggesztiók és lehetőségeik
rendkívül izgalmas munkaterületét nem veszik kellőképpen figyelembe.
Ezért először is kérem, felejtsen el mindent, amit eddig a hipnózisról
hallott vagy olvasott, és csak ennek a fejezetnek a végén alkosson róla új
ítéletet. Mindenekelőtt felejtse el a hipnózis-előadásokról vagy a vásári
bemutatókról szóló színpadias tudósításokat. A hipnózisban nem fosztják
meg önt a saját teste és értelme fölötti hatalomtól. Az a fajta hipnózis,
amelyet ellenállhatatlan szempárral lelkesítve idéznek elő, előfordulhat a
keleti mesékben, esetleg hivatkozhat ilyesmire egy fiatal lány, ha
félrelépése miatt kifogást keres. A modern hipnózisterápia - amelyről
később részletesen szólok - megnyitja és tiszta, pozitív gyógyítási célokra
használja azt a csodálatos lehetőséget, hogy közel kerülhetünk magasabb
tudatszintjeinkhez.
Mi a hipnózis valójában, és hogyan állítható az ember szolgálatába? Ez
a kérdés került évekkel ezelőtt pszichológusi munkám előterébe. Egyedi
tapasztalatok ezrei segítségével találtam meg hipnóziskutató intézetemben
az érvényes és kielégítő választ: a hipnózis a felelősségtudattal rendelkező
orvos és gyakorló gyógyász kezében elmondhatatlan áldás forrása lehet.
Olykor csodálatosnak tűnő átjárást kínál tudattalan mélyrétegeinkhez, és a
tapasztalt pszichoterapeuta számára egyedülálló eszköz, amellyel a beteg
lelki mezőit pozitívan befolyásolhatja.
A hipnózisban a koncentráció, a legmélyebb lelki érzetek szelektív
alkalmazásának állapotába jut el, amely a hétköznapokból nem is olyan
ismeretlen ön előtt. A tudatát szuggesztív szavak segítségével egy pontra
szűkítik le, amely ezáltal különösen világossá válik.
Az olyan ember, aki a moziban felkiált, vagy a focirajongó, aki a
lelkesedéstől szinte magánkívül van, időnként már ilyen beszűkített
tudatállapotban éli meg ezeket a helyzeteket. Ha annyira belemélyed egy
könyvbe, hogy már teljesen megfeledkezik a külvilágról, az szintén
önhipnotikus tudatszűkítés, mint ahogy egy szép szerelmi élmény is az.
A szelektív tudati tartalmak koncentrációt jelentenek, fokozott
figyelmet az érzéki észlelésnek az adott pillanatban éppen

125
legfontosabb, keskeny sávjára. A hipnózisban kiegészítőlég megnyílik
egy rendszerint tudattalan tudatszint, amelybe a kritikus értelmi szférától
nem zavartatva közvetlenül beáramolhatnak a pozitív szuggesztiók.
Ha a hipnózisra bízza magát, a hipnoterapeuta pozitív szuggesztiókat
fogalmaz meg az ön számára - mégis ön a programozó, aki a
tudatalattijában felszabadítja azokat a hatalmas erőtartalékokat,
amelyekkel elérheti legtávolabbi életcéljait. Ön volt és marad tehát a
legfontosabb tényező a hipnózisban. Egyedül saját magán múlik, hogy
milyen gyorsan tud elszakadni normális észleléseitől, hogy milyen hamar
tanulja meg félreállítani értelmét, és azt a képességet, hogy mindig
mindent a gondolataival akar megfigyelni. A hipnózis rendkívüli lehe-
tőség arra, hogy egy boldog életről alkotott célképzeteit a legrövidebb idő
alatt megvalósítsa.
Ezen az úton az intellektusa a legnagyobb ellenség, amely nem engedi,
hogy átadja magát tudattalan mélységének, melyben életének legfőbb erői
lakoznak. Kimeríthetetlen tudattalanjában rejlik az az erő, amellyel egy
pillanat alatt képes elhárítani magától az intellektus és a külső befolyások
által gerjesztett szenvedéseket és problémákat. Évtizedeken keresztül nem
tudott semmit erről az erőről. Évtizedeken keresztül leblokkolta lelki
mélységeit azáltal, hogy kizárólag a külső érzékek világában élt. De most
ennek a könyvnek az olvasásával hozzákezdett ahhoz, hogy az
önszuggesztió segítségével hatalomhoz juttassa tudatalattiját. Neki az a
dolga, hogy bölcsessége által rendbe hozza a testi és a lelki gyengeséget.
Ennek a munkának a kellős közepénél jár, és talán megállapítja, hogy
nagyon jól jönne önnek valami erős külső segítség. Akkor a hipnózis a
helyes út az ön számára, hogy támogató idegen energiával gyorsabban
közelebb kerüljön tudatalattijához, mert az ő pozitív gondolati erővel való
befolyásolása tudja csak kiépíteni az élet mélypontjáról a vágyott
magasságokba vezető utat.

Mire képes a hipnózis?

Számtalan okból látogatják meg a rendelésemet azok, akik segítséget
keresnek. Több csoportban lehet összefoglalni a legfontosabb okokat,
amelyek esetében a páciensek sikert remél-

126
nek a hipnózisos kezeléstől mélyen gyökerező egyéni problémáik
megoldására és betegségeik leküzdésére. A sorrend egyúttal a
hipnózisterápia sikerének esélyeit is mutatja.

A hipnózis a következő tünetek esetében

alkalmazható sikerrel:
dadogás vegetatív disztónia
beszédhibák vizsgadrukk
nyelési zavarok impotencia
hangtalanság (impotentia psychica)
koncentrációs zavarok éjszakai fogcsikorgatás
egyes bénultságok inszomnia
ágybavizelés (alvászavarok)
köröm rágás kényszeres mozgás
fóbiák arcrángatózás
üldözési mánia rémálmok lelki
viselkedészavarok kimerültség depresszió
bizonytalanság alkohol- és nikotinfüggőség az
kényszercselekvések öntudat hiánya pszichoszomatikus
mosási kényszerek és pszichovegetatív tünetek
tisztaságmánia kimerültség neuralgia migrén
kényszerneurózisok túlsúly
krónikus bronchitis (adipositas)
asztma szorulás
szívneurózisok krónikus fájdalmak
gyomor-bél stressz
megbetegedések (túlterheltségi reakciók)
ulcus iskolai problémák
(fekély) személyiségaktiválás
vizeletkiválasztási
megbetegedések
magas vérnyomás
egyes allergiás panaszok

További lehetőségek az élet hipnózis általi javítására:

sikeresnek lenni az életben
öntudatosabbá válni
spirituálisán továbbfejlődni
alkotóbbá válni
rejtett tehetségeket és erőket felfedezni és kibontakoztatni

127
megtanulni az önhipnózist
önmagunkat megvalósítani
önmagunkat és másokat jobban megérteni
önkibontakoztatás a partnerkapcsolatban és a hivatásban
a koncentráció fokozása
az emlékezeti teljesítmény fokozása
az „élet művészetének" elsajátítása
a tanulóképesség rendkívüli fokozása

Ez az összeállítás a teljesség igénye nélkül készült. A gyakorlatban néha

különleges esetek fordulnak elő, amelyek egyik kategóriába sem
sorolhatók be. Az emberi fantázia gyakran nem elegendő ahhoz, hogy
elképzelje azokat a bonyolult helyzeteket, amelyekbe egyes emberek
kerülnek. Az élet a legötletdúsabb forgatókönyvíró, akit csak el lehet
képzelni.
De vajon mindenki hipnotizálható-e, és mindenki számíthat-e
segítségre egy hipnoterapeutától? Azokat a hipnózispácienseket nevezem
előszeretettel „normálisnak", akiknek még van intuíciójuk és vannak
érzelmeik. Ezek az előfeltételei annak is, hogy valakiben igazán meg
tudjunk bízni. Az értelmiségieknek ez többnyire ritkábban sikerül; ők
ragaszkodnak a tudásukhoz, az öntöttvas szilárdságával berögzült
képzeteikhez. Világi énjük egyszerűen nem akarja kiengedni őket előre
megformált véleményeik rabságából.
Aki pontosabban informálódik a hipnózisról, az tudomást szerez a
közvetlen mélyhatás egyedülálló lehetőségéről, amely által a tudatalatti
szuggesztív átprogramozása ötvenszer gyorsabban fejtheti ki hatását
annál, amit egy pszichoterapeuta fáradságos beszélgető analízissel elérhet.
A pszichoterapeutának talán három vagy négy évre van szüksége egy
páciens lelki állapotának lassú letapogatásához, ami nekem a
körülményektől függően húsz-harminc dupla óra alatt sikerül. A legtöbb
esetben, melyben van remény a javulásra, ez az időtartam elegendőnek
bizonyult. Lehet, hogy más esetekben hatvan vagy több dupla órára van
szükség, egyesek viszont harmincnál is kevesebbet vesznek igénybe.
Az analízis útját választva azonban nemcsak a szenvedés idejének
lényeges meghosszabbítását és a gyógyulás esélyeinek bizonytalan
kimenetelét kockáztatjuk. Korunkban, amikor a költségek
robbanásszerűen növekednek, a beteg számára anyagi problémát is jelent,
ha egy pszichoterapeuta a hipnó-

128
zisterapeutával szemben ötszörös időráfordítással kell hogy számoljon.
Lozanov professzor, a szuggesztológia és a szuggesztopédia
világszerte ismert szófiai szakembere kísérleti alanyain fedezte fel a
hipnózisnak ezt a gyorsító faktorát. A lelki beteg személyek számára néha
csodával határosnak tűnik, ha hipnózis segítségével törekszenek
kimondottan gyors sikerre gyógyításukban.
Orvosok és pszichoterapeuták gyakran utalnak át hozzám olyan
betegeket, akiknek gyógyszeres vagy pszichoterápiás kezelése túl
lassúnak tűnik nekik. Belátásuk sok időt takarít meg a beteg számára, és a
tényleges okok kezelésének terápiájához juttatja hozzá őket, amely
gyakran már néhány hónap elteltével olyan javulást hoz életükbe, amelyre
néha már évtizedek óta hiába vágytak.
A hipnózisos kezelés további előnye, hogy el lehet tekinteni a
gyógyszerektől. Éppen a pszichoterápiában alkalmazott pszic-
hogyógyszerek azok, amelyek többnyire káros mellékhatásaik révén a
kezelést inkább meghosszabbítják, mintsem jó véghez vezetnének. Sok
közülük egyenesen csak a tünetek leplezésére szolgál, mint minden
nyugtató és altató.
Új páciensek esetében legelső intézkedéseim közé tartozik, hogy
felszabadítom őket a tüneteket tompító, ám testüket mérgező gyógyszerek
hatása alól, ha sikerrel kecsegtető lelki kezelésnek akarják alávetni
magukat. Némelyik betegbiztosító már részben támogatja a kedvezőbb
hipnózisos kezelést is. Másoknak még le kell győzniük az akadémiai
orvostan szigorú álláspontját, ami miatt ma még nem oktatják hivatalosan
a hipnózisterápiát.
Az orvosok gyakran és szívesen beszélnek sok betegség kapcsán
pszichikai befolyásról. A legtöbb esetben azonban ez az elmélet szintjére
szorul vissza. A hipnózis csodálatos út mélyrétegeinkhez, amelyeket
semmilyen sebész és semmilyen gyógyszer nem tud elérni. Az embernek
gyakran az a benyomása, hogy az akadémiai orvostudomány képviselői
körében még mindig elsődleges jelentősége van a nagy sebész, Virchow
kijelentésének, aki azt mondta: „A lélek? Még egy operációnál sem
találkoztam vele!"
Mégis nagyon kielégítő az a megfigyelés, hogy sok helyen
megállapítható a pszichikai mély eljárások és a tudat kibővítése iránt
lassan növekvő bizalom, amely a hipnózis egyedül-

129
álló terápiás módszerét hosszas Csipkerózsika-álma után újra hozzásegíti
jogos helyének elfoglalásához. Éppen az utóbbi időben ismertté vált
indiai igazságtanító és filozófus, Bhagwan Shree Rajneesh fejtett ki
rendkívül aktív tevékenységet ezen a téren. Álljon itt néhány szava ezzel
a témával kapcsolatban:

„A TESTTEL - vagy hogy pontosak legyünk - AZ ÖT TESTTEL

VÉGZETT MUNKA

A testet nem fogtuk fel teljesen - még nem. Az egész megértésünk

töredékes. Az emberről való tudomány még nem létezik.
A Patandzsali-féle jóga a legsikeresebb kísérlet, amelyet valaha
végeztek. Ez a testet öt szintre vagy öt testre osztja fel: nemcsak egy
tested van, hanem öt, és az öt test túloldalán van esszenciád,
tulajdonképpeni lényed. Az, ami a pszichológiában is megtörtént,
megtörtént az orvostudomány területén is.
Az allopátia csak a fizikai testet, a durva anyagú testet ismeri el. (Ez
párhuzamos a viselkedésterápiával.) Az allopátia a legdurvább
orvostudomány. Ezért vált tudománnyá, mert a tudomány eszköztára még
mindig nagyon fejletlen szinten van.
Ha mélyebbre hatolsz, megtalálod az akupunktúrát, a kínai
orvostudományt. Ez a vitális testre hat, a PRANAMAJAKOSZ-ra. Az
akupunktúra a betegségeket nem a fizikai testben kezeli. Az a célja, hogy
a vitális testtel dolgozzék. Megkísérli, hogy a bioenergiára, a bioplazmára
hasson. Ott egyensúlyt teremt, és a durva anyagú fizikai test azonnal
elkezd újra jól működni.
Ha valami nincs rendben a vitális testben, akkor az allopátia a fizikai
test szintjén nyújt segítséget. Az allopátia számára ez természetesen
nehéz vállalkozás, olyan, mint árral szemben úszni.
Az akupunktúra esetében könnyebb a helyzet, mert a vitális test
valamivel magasabb szinten van, mint a fizikai test. Ha a vitális testet
korrigálták, akkor a fizikai test egyszerűen követi azt, mert az ok a vitális
testben létezik. A fizikai csak a vitális látható képe.
A homeopátia valamivel még mélyebbre hatol, a MANO-
MAJAKOSZ-ra, a mentális testre hat. A homeopátia megalapítója,
Hahnemann felfedezte az egyik legfontosabb dolgot, amit valaha
felfedeztek, azaz: minél kisebb a gyógyszer kiterjedése,

130
annál mélyebbre hatol. A homeopatikus gyógyszer előállításának
módszerét »potenciálás«-nak nevezte.
Minél nagyobb a hatóerő, annál kisebb a mennyiség. Ezáltal van
hatással a mentális test legmélyebb magjára is. Ez mélyebbre hatol az
akupunktúránál. Majdnem eljut odáig, mintha elérte volna az ember az
atomi, sőt a szubatomi síkot.
A homeopátia nem érinti sem a fizikai, sem a vitális testet. Olyan
szubtilis és olyan finom, hogy nem léteznek számára határok. Egyszerűen
behatol a mentális testbe, és onnan kifelé fejti ki hatását. Az Ajurvéda, az
indiai orvoslás ennek a háromnak a szintézise.
A hipnoterápia még mélyebbre hatol. A VIGJANMAJAKOSZ-t, a
negyedik testet, a tudat testét érinti meg. Nem használ gyógyszereket,
semmilyen más eszközt nem alkalmaz a szuggesztión kívül, ez minden.
Egyszerűen egy szuggesztiót ad az elmének - nevezhetjük
magnetizmusnak, mesmerizmusnak, hipnózisnak, vagy aminek akarjuk - a
gondolat ereje által működik, nem az anyag ereje által.
Még a homeopátiában is megvan az anyag ereje - ha csak nagyon
szubtilis egységben is.
A hipnoterápia teljes mértékig az anyag mindennemű formája nélkül
dolgozik, még a nagyon szubtilis formától is mentes. A hipnoterápia
egyszerűen a szellem szintjére tér át, a VIGJANMAJAKOSZ-ra: a tudat
testére. Ha a tudat elfogad egy bizonyos eszmét, akkor kezd el hatni.
A hipnoterápiának nagy jövője van. Ez a jövő orvostudománya. Mert
ha pusztán gondolataid szerkezetének átalakulása által megváltozik a
szellemed, a szellem által a vitális tested, a vitális test által a fizikai tested,
akkor minek mérgekkel és durva anyagból készült orvosságokkal
fárasztani magunkat? Miért ne hassunk tehát akkor a gondolat erejével?
Megfigyeltél már egy hipnotizőrt, amint a médiumával dolgozik? Ha
nem, akkor ezt kellene tenned, általa eljutnál egy bizonyos felismerésre.
A hipnoterápia bizalom. Bizalom nélkül nem hatolhatsz előre lényed
szubtilis síkjaira, mert egyetlen apró kétely - és visszaveted magad a
durva anyag világába. A tudomány a kétely által működik. A kétkedés a
tudomány módszere, mert a tudomány a durva anyagú világban fejti ki
hatását. Az allopátia nem törődik azzal, hogy kételkedsz vagy nem. Az
orvos nem kér arra, hogy higgy a tudományban - csak felírja a
gyógyszert.

131
 A homeopátia számára azonban fontos annak tudása, hogy bízol benne,
máskülönben nehéz lenne a homeopatának meggyógyítani téged. A
hipnoterapeuta pedig tökéletes odaadást igényel, egyébként nem történhet
semmi.
A vallás odaadás. A vallás egyfajta hipnoterápia. De van még egy
utolsó test. Ez az ANANDMAJAKOSZ, az üdvtest. A hipnoterápia a
negyedik testig jut el. Az ötödik testben már csak a meditáció hat.
MEDITÁCIÓ - a szó önmagában is szép, mert ennek a szónak ugyanaz az
eredete, mint a MEDICINA szónak. Mindkettő ugyanonnan ered.
MEDICINA és MEDITÁCIÓ egy szó elágazásai: »az, ami gyógyít«.
Az, ami egésszé és egészségessé tesz téged, az a medicina, és a
legmagasabb szinten a meditáció."

Mi történik valójában a hipnózisban?

Ha eljön hozzám egy asztmás beteg, mint például S. Walter, aki három
héten keresztül naponta kétszer feküdt le nálam hipnózis céljából a
díványra, hogy utána frissen és panaszmentesen kijelentse: „Maga új
embert csinált belőlem", nos, mi is történik ilyenkor?
Egy beteg kivonta magát a fizikai és a gyógyszeres kezelés alól.
Lemondott rendes évi szanatóriumi tartózkodásáról, amely csak átmeneti
megkönnyebbülést hozott neki. Bizalmát a szellemi segítségbe helyezte,
amely kihúzta pszichoszomatikus szenvedéseinek gyökerét. A hipnózis
olyan, viszonylag egyszerű beavatkozás lelki háztartásunkba, amely
ártalmatlanabb minden gyógyszernél, és hatékonyabb, mint más pszi-
choterápiás eljárások. Emlékezzék vissza Bhagwan kijelentésére: „A
hipnózis a második legjobb az öt terápiás lehetőség közül."
S. Walter lelke legmélyén szívesen vállalkozott arra, hogy feladja az
életről kialakult berögzült képzeteit, amelyek egészségileg zsákutcába
vezették. Pozitív szuggesztióimat a harmóniáról és az egészségről,
amelyek születése óta legnagyobb vágyai közé tartoztak, tudatalattija
magától értetődő igazságként fogadta be, amin nem volt semmi
módosítanivaló. Ezenkívül a szuggesztiók találkoztak abbéli
meggyőződésével, hogy jobb testi egészségét szolgálni és harmonikusan
élni meg a hétköznapokat, mint bosszúságokat elszenvedni a munkában.

132
 Személyes lelkiállapota tehát lehetővé tette, hogy teljes megértéssel
azonnal érzékelje a pozitív dolgokat, amelyekről kár volt annak idején
lemondania. Egy másik asztmás beteg talán másképp reagált volna, és
hosszabb időre lett volna szüksége a változáshoz és a gyógyuláshoz.
Végtére is itt nem is asztmaterápiáról van szó, hanem lelki gyógyításról.
Csak páciensem tudat alatti testi háztartása jutott pozitív életerőkhöz; de
megszűnt a hörgők küzdelme is.
Úgy képzelje el azt a tudatállapotot, amelyet hipnózis alatt él át, mint
az ébrenlét és az álom közötti lebegést. Az értelemre jellemző kritika
korlátozódik, ezért az értelem már nem tudja a problémáit az előtérbe
kényszeríteni. Megnyílnak a lelki síkokhoz, énünk tudattalan mélyéhez
vezető utak. A szuggesztió ebben a környezetben, ahol elérhető
lelkiismeretünk, és alkotóerőink megragadhatók, valóságos csodákra
képes. Ugyanis itt van otthon az emberben lakozó jó és igaz, ami létünk
isteni forrása.
A hipnózis legfontosabb célja az, hogy a beteggel megéreztesse saját
mélységét, amely hozzásegíti élete minden problémájának megoldásához.
Minden az egyes szavak tartalmától függ, attól a szellemi energiától,
amely gyorsabban jut el önhöz a hipnózisban. Csak ez erősíti a pszichikai
potenciáját, amellyel minden elképzelhető hibától megtisztulhat. Fogjon
szavamon. Valóban azt mondom, hogy minden elképzelhető hibától.
Erről később majd bővebben. Pillanatnyilag csak azt a felismerést
szeretnénk megerősíteni, hogy a hipnózisba felvett szuggesztiók
tudatalattinkból közvetlenül a realitásba helyeződnek át, ha kiiktatjuk az
értelmünkből eredő gátló, kritikus vagy kétkedő szemléletet. Ha egyedül
nem vagyunk képesek arra, hogy szuggesztióval pozitívan átformáljuk
hűséges, tudattalan szolgálónkat és gondolataink képviselőjét, a
tudatalattit, akkor lelki erőnk ideális erősítője lehet a pszichoterapeuta,
intenzíven irányított külső szuggesztióival.

A hipnózis három szakasza

Éber tudatunk leépítése és a hipnózisba való lassú lesüllyedés három
fázisban élhető át. Az első és a második fázisban, amelyekben általában a
hipnózisos kezelést végzik, a kliens rész-

133
ben megőrzi azt a benyomását, hogy minden történést átél, ami vele és
körülötte végbemegy, bár már nincs teljesen abban a helyzetben, hogy
motoros idegrendszerét befolyásolja, például hogy felemelje a kezét vagy
kinyissa a szemét.
Ehelyett viszont az emlékezete és az a képessége, hogy lelki erőivel
rendelkezzék, megszabadult a korlátoktól és a normális tudat általi
sokirányú eltérítéstől. Hozzáférhetővé válnak számára az elfojtott lelki
területek. Mivel minden lelki élmény képi formában zajlik, a kezelt
személy például láthatja, ahogy régen elfelejtett jelenetek játszódnak le
újra plasztikusan lelki szemei előtt.
Egy beteg például hipnózisban hirtelen visszaemlékezett arra a helyre,
ahol a lakásában elrejtett egy fontos levelet, melyet már hónapok óta nem
talált. Egy másik az anyja ruhájára emlékezett, melyet az akkor viselt,
amikor beíratta őt az iskolába, és amelyikbe az első tintafoltokat ejtette.
Ami éber tudatállapotban hozzáférhetetlennek, elzártnak tűnik, az
hipnotikus állapotban ismét jelen idejűvé válhat. A hipnózis felnyitja az
információk bennünk levő kimeríthetetlen tárát, melyet nem
születésünkkor, hanem már korábban, a prenatális (születés előtti)
állapotban kezdtünk el feltölteni.
Sok dolog, azt mondanám, hogy a legtöbb, valóban nem fontos
annyira, hogy a legapróbb részletéig állandóan rendelkezésünkre álljon az
emlékezetünkben. A természet ezért ruházott fel minket bölcsen „rövid
távú emlékezettel" is. Amennyiben az éppen felvett információkat -
vizuálisan vagy hallás útján - néhány napon belül újra le nem hívjuk és fel
nem használjuk, ami megerősíti, megjegyezhetővé teszi és az emlékezet
tartósabb fokára helyezi át őket, akkor eltűnnek a mélytárolóban. Soha
nem fognak teljesen kioltódni, még akkor sem, ha általában elvesztettük
is hozzájuk a kulcsot külső, reális világunkban.
A tintafoltot anyánk ruháján nyugodtan elfelejthetjük. Ha azonban az
érzelmeink önvédelemből vagy valamiféle felszabadulás igénye miatt
lényeges élményeket tolnak át a feledésbe, akkor ehhez energiára van
szükség. Minél többet fojt el egy ember, annál nagyobb az a feszültség,
amely rá nehezedik. Az emlékezetgyengeség ezért gyakorta a túlzottan
feszült ember menekülése a felszínességbe. Hogy nem vagyunk képesek
visszaemlékezni, az azt jelenti a lelki háztartásban, hogy semmi akaratlant
vagy nem megengedett dolgot nem mondunk

134
ki többé. Majdnem minden fóbia oka az elfojtott tudás, félelem vagy
bűnkomplexus. Kezelésük elsősorban olyan készséget kíván a
páciensektől, hogy hajlandók legyenek hipnózisban megszabadulni belső
feszültségeiktől.
A harmadik és legmélyebb hipnotikus fázist, a szomnambul állapotot
csak nagyon kevesek érik el. Szomnambulnak lenni annyit jelent, hogy
hajlamunk miatt képesek vagyunk olyan mély transzba esni, melyben már
semmilyen érzéki észlelés nem jut el hozzánk. Korábban a
pszichoterapeuták úgy vélték, hogy csak ebben az állapotban lehet
hatékonyan befolyást gyakorolni a tudatalattira. A hipnózis terápiás célú
alkalmazása szempontjából ez az állapot azonban teljesen jelentéktelen,
mert a pácienst már nem lehet megszólítani. Érzékszervei kikapcsoltak. A
hipnotizőrtől származó szuggesztív befolyásolás hatástalanul elszáll.
Sigmund Freud még azt feltételezte, hogy a hipnózisnak csak ebben a
mély stádiumában tud maradandóan szuggesztiókat közölni a
pácienseivel. Ezért aztán sok nehézsége adódott ebből. Mindamellett
nagyon helyesen állapította meg, hogy pácienseinek csak nagyon kis
százalékát tudta eljuttatni a mélyhipnózis állapotáig. Saját gátlásai azzal
szemben, hogy kezdeti kísérleteiben megtegye a hipnózis valódi
előkészületeit, nemsokára arra késztették, hogy más módszerek után néz-
zen. A gondolati szabad asszociáció felé fordult, ami aztán a
pszichoanalízishoz vezetett. Ez volt az az út, mely Sigmund Freudot jobb
eredményekhez segítette.

Érzéki csalódások
A hipnózisban átélt tudateltolódás közben nappali vagy éber tudatunk
funkciói megváltozhatnak, mert azok az érzéki tapasztalatok, amelyeket a
szemünk, a fülünk, az orrunk, az ízlésünk és a tapintásunk közvetít
nekünk, részben vagy néha teljesen ki vannak kapcsolva. Egy nőbetegem
elmondta, hogy elmélyült állapotban mindig ibolyaillatot érez. Egyesek
elvesztik az időérzéküket, és másfél óra múlva úgy gondolják, hogy csak
most feküdtek le a díványra.
Számomra minden hipnózis legalapvetőbb lazítási szuggesztiói közé
tartozik a hallás messzemenő kikapcsolása. A terapeuta körülbelül ezt
mondja: „Teljesen ellazult. Semmilyen

135
külső zaj nem fontos; legfeljebb ahhoz járul hozzá, hogy egyre
mélyebben és mélyebben elvezesse oldott állapotába. Most már csak az
én hangomat hallja!"
Egy kezdő számára mindig meglepő, hogy micsoda precizitással segíti
hozzá ez a szuggesztió a tudatalattit a valódi tapasztaláshoz. Olyan, mint
amikor az ember a rádióra rákapcsolja a hangszűrőt vagy a
zajszintcsökkentőt. Csak az a különbség, hogy a természet végtelenül
messze fölöttünk áll eszköztárának tökéletességében. Az az általánosan
ismert kísérlet, melynek során egy hipnotizálttal beleharaptatnak egy
gyönyörű, édes almába - ami valójában hagyma -, egyértelműen
bizonyítja: a tudatalattiba tisztán bejuttatott szuggesztió erősebb bármely
érzéki benyomásnál.
Amikor az emberek izzadni kezdenek, mert túl meleg szobát
szuggerálnak nekik, vagy szenzorikus hallucinációikat olyan messzeségbe
viszik, hogy égésnyom keletkezik a kezükön, melyet egy nem létező
cigaretta okozott, akkor ezek kiváló adalékok ahhoz, hogy a tudattalan
erők erősebbek minden akarattól irányított értelmi erőnknél vagy érzéki
észlelésünknél. Ezekről a kísérletekről, amelyek csak nagyon ritkán
járnak a leírt eredménnyel, csak azért szólok, hogy rávilágítsak az ön
tudatalattijában is jelen lévő ismeretlen erőkre. A hipnózisterápiához
természetesen semmi közük.
Némelyik politikust újra meg újra határozottan emlékeztetni kellene
arra, hogy negatív szuggesztiói, amelyek az emberi kapcsolatok
elhidegüléséről szólnak, milyen romboló hatást fejtenek ki. Évről évre
ezen civakodnak és vitatkoznak. A hatalom birtokosai és a
fegyverkezésben érdekeltek félelmet és gyűlöletet vetnek, és akkor
álszent módon csodálkoznak a népek vezető grémiumai, hogy meredeken
kikerülhetetlen katasztrófa előtt állnak. Védje meg magát személyes
szférájában nagyon határozottan ez ellen. Ön pozitívan gondolkodik, és
életének harmóniáját a környezetében levő minden más emberrel is
érezteti.
Ez ugyanúgy érvényes a családra, mint a nyilvánosság előtti fellépésre.
Nagyon gyorsan észre fogja venni, hogy a szeretet, az odafigyelés, a
testvériesség mindig győzelmet arat. Tudatalattija és a fölöttes én számára
semmi sem lehetetlen. Ilyen egyszerű az az alapvető felismerés, hogy
saját pozitív gondolkodásunk által környezetünk hipnotizőreivé
válhatunk. Az ön szuggesztiói meghozzák gyümölcsüket, ha kitartóan és
százszázalékos meggyőződéssel áll mögöttük.

136
 Hogyan éli át a hipnózist?
Az, hogy lemerülünk saját tudat alatti területeinkre, annyit jelent, mint
hátat fordítani a hétköznapok zajos világának. Ön nyugodt, elsötétített
szobában fekszik, ami már önmagában is korlátozza a külső környezetből
származó összes érzéki ingert. Halk, meditatív zene fokozza a belső
világára való ráhangolódást. Lassan teljes vegetatívuma megnyugszik.
Ebben a helyzetben három fokozatban kap szuggesztiókat. Először
nyugtató utasításokat kap, hogy ellazuljon. Az autogén tréning módszere
szerint végzi az első lazító gyakorlatokat, amelyek tagjainak
elnehezülésére és felmelegedésére, illetve a légzés szabályozására
szolgálnak; néha eljuttatnak a szervi működés nyugalmi állapotáig is a
vegetatív idegrendszer központjának, a napfonadéknak az el lazításával.
Mint már említettük, hipnózisban a szeme és a füle sem áll őrt többé a
megfelelő szuggesztiók hatásának köszönhetően, bár ezek a szervek
szokás szerint még elalváskor is a végsőkig fenntartják aktív figyelmüket.
Minden fáradt és nehéz lesz önben, mintha el akarna aludni.
Ennek megakadályozására következnek most azok a szuggesztiók,
amelyek egy új belső érzést aktiválnak önben. Azonnal érzi bensejében a
mély nyugalmat és harmóniát, amint a külső érzéki hatások elvesztették
fontosságukat. Az ébrenlét és az alvás közti állapotban lebeg, és különös
módon még mindig összeköttetésben van a fülén keresztül a külvilággal,
mégpedig egészen speciálisan, a terapeuta hangjával. Nem esik nehezére,
hogy kövesse ennek a hangnak az utasításait.
Fejtegetéseimből bizonyára már régen megértette, hogy a hipnózis nem
valami érzéketlen állapot. Tökéletesen jelen marad, az érzékek egy
bizonyos szelektív korlátozásával. Ebben a pillanatban csak az az egy
fontos feladata van, hogy egyszerűen szabaduljon meg minden külső
észleléstől - és ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy minden gondolati
tevékenységtől is.
Intellektusa egy sereg gondolat bevonásával keményen védekezik ez
ellen az elfojtás ellen. Nem akarja engedni, hogy abból, ami most önnel
történik, a legcsekélyebb dolog is kikerüljön gondolatainak felügyelete
alól. És éppen ez az az akadály, amelyet le kell küzdenie. Ez az önben
áramló gondolati energia szemben áll azzal az elhatározásával, hogy
leszálljon saját tudattalan mélységeibe; még akkor is, ha értelmében

137
olyan gondolatok születnek, amelyek azt a szilárd akaratot tükrözik, hogy
végre tökéletesen elengedje magát. Gondoljon arra, hogy itt újra érvényes
az a paradox mondat, miszerint „az az energia, amelyet bevet a cél elérése
érdekében, akadályt jelent a cél elérésének útján".
Nem kell tehát akarnia, hanem hagynia kell, hogy megtörténjék.
Akinek sikerül teljesen elengednie magát, elengednie maga mellett a
gondolatokat, úgy, hogy már semmi figyelmet nem fordít rájuk, és ezzel
sikerül teljesen feltárnia belső, egészen újfajta érzéseit, az került a
legközelebb a célhoz: megtalálja tudatalattijának kapuját, kinyitja, és a
hozzá áramló szuggesztiókat közvetlenül a tudatalattijába engedi
behatolni.

A terapeutával szemben támasztott magas

igények
A terapeuta magatartása és belső hozzáállása ilyenkor döntő jelentőségű.
Testestül-lelkestül a dologra kell koncentrálnia, és a páciens problémáit
sajátjainak kell tekintenie. Ez feltételezi az emberiesség magas fokát, és
nem hasonlítható össze semmilyen más orvosi módszerrel, mert csak
akkor nyílik meg a szenvedésektől gyötört, zárkózott beteg a terapeuta
előtt, ha ő maga is latba veti egész lelki erejét. Kettejük között pozitív
lelki rezgésekre van szükség, amelyek viszont a kezelt személytől ismét
csak erőt kívánnak, ami megakadályozza őt abban, hogy nemkívánatos
területekre kalandozzék, vagy túl erős függőségbe tévedjen.
A terapeutához forduló nők jelentős hányada tudat alatt nem csak
nyitott füleket keres. Talán a terapeuta az első ember az életükben, aki
korlátlanul meghallgatja őket; ebből a háttérből gyakran sok más
kívánság és vágy is születik.
Az a felelősség, amelyet egy jó hipnotizőr egy másik lelki lény iránt
magára vállal, erős önbizalmat feltételez, hogy minden lehetséges
helyzettel szemben meg tudja állni a helyét. Kifejezőkészségének
rendkívül biztonságosnak és az érzelmeknek megfelelőnek kell lennie, a
beleérző készséghez pedig, amellyel a páciens speciális sajátosságaihoz
igazodik, mélységes emberismeretre van szüksége.
A hipnózis nem előre gyártott szöveg lejátszása. Szükség van hozzá a
terapeuta teljes lelki erejére és figyelmére, hogy a

138
páciense tudatalattiját új, pozitív tartalmakkal tudja feltölteni. Néha a
pozitív szuggesztiókkal való intenzív kezelés a terapeuta számára is
erőforrást jelent. Az a szeretet és harmónia, amely a terapeután keresztül a
páciensbe áramlik át, benne is rezonanciát vált ki, és így a kezelés
befejeztével ugyanúgy megerősödhet. Újra meg újra átélem, hogy
munkatársaim a jó napokon, amikor általában kielégítő eredményekre
jutottak a betegekkel, olyan lelkesen és könnyeden mennek haza, mintha
csak most kezdődne a nap, és nem állna mögöttük többórás megfeszített
munka.
A jó hipnotizőrnek teljesen uralnia kell a nyelvet. Minden rossz szónak
nemkívánatos mellékhatása lehet; minden rosszul kimondott szó kiragadja
a beteget mély ellazultságából az intellektuális éberség állapotába. Nehéz
esetekben ezért magam is hipnózisban végzem a kezelést. Ez lehetővé
teszi a koncentráció legmagasabb fokát, a rendkívül mély beleérző
készséget és a páciensben zajló folyamatok intuitív felfogását.
A hipnoterapeuta a legnagyobb hatásokat a hipnózis első, de különösen
a második szintjén éri el. Senkinek nem kell félnie a szomnambul
állapotba való átmenettől. Az embereknek csak egy jelentéktelenül kis
hányada képes erre egyáltalán. Én magam közéjük tartozom. Az egyik
kolléganőm el tudja érni, hogy szomnambul állapotba kerüljek, és
olyankor semmilyen módon nem vagyok megszólítható, semmilyen szug-
gesztiót nem fogadok be, és nem reagálok addig, amíg végül magamtól
fel nem ébredek.
A hipnózis a tapasztalt terapeuta kezében, aki a tudatalatti reakcióinak
módozatait esetek százaiból pontosan ismeri, még azok számára is
teljesen ártalmatlan marad, akik saját adottságaik ismerete nélkül hagyják
magukat hipnotizálni. Velem többéves gyakorlatom során egyszer fordult
elő, hogy egy páciensemmel megszakadt az összeköttetés. Olyan mélyen
visszahúzódott tudattalan mélységeibe, hogy már nem követte a
szuggesztióimat. Szomnambul állapotba került.
Ilyenkor a hipnotizőrnek már nincs lehetősége arra, hogy további
szuggesztiókkal elérje, vagy hogy végül megszakítsa a hipnózist. Ez
azonban a továbbiakban nem okoz súlyos gondot, mivel a beteg magától
felébred valamikor még a legmélyebb hipnózisból is, amibe eshet - még
ha órákig is eltarthat ez az állapot. Megőriztem tehát a nyugalmamat, és
tovább beszéltem hozzá:

139
 „Most mélyen és egyre mélyebben süllyed a hipnózisba, és legbelsőbb
lényének tágra nyitott kapuján keresztül közvetlenül a tudatalattijába lép.
Miután egy pillanatra önállósította magát, hallgasson most ismét teljesen
az én hangomra. Semmi nem zavarja, csak az én hangomat fogadja be, és
az én szavaimat követi. De most nagyon mélyre leereszkedett, és magától
újra fel akar ébredni."
A hipnózis további elmélyülésének ilyen kikerülésével sikerült
bevezetnem a normális tudatba való visszatérést. Az összeköttetés, a
kapcsolat a hipnotizőr és a páciens között ismét helyreállt. A laikusok
vagy a kísérletező kedvű kíváncsiak nem állnak meg a helyüket az ilyen
vagy a hasonló szituációkban. Összezavarhatják a keringési és a
szívműködési folyamatokat, csak azért, mert a tudatalatti naiv és
közvetlen módon fogadja be a könnyelműen alkalmazott szójátékokat
vagy többértelműségeket.
A szavak jelentésének a tudatalattiba való közvetlen felvételét már
bemutattam, mint a lélek és a test sok káros viselkedési reakciójának
alapját. Ha egy gyereket szakadatlanul butának és oktalannak állítanak be,
akkor ez idővel hipnózis nélkül is szilárdan rögzülő komplexusokat alakít
ki tudat alatti tárolójában. - Milyen óvatosan kell tehát eljárnia a
terapeutának, ha valóban csak tiszta, pozitív, lelkileg regeneráló gon-
dolatokat akar közvetíteni.
Ennek a terápiás szándéknak az ismeretében egyúttal elveszti az erejét
az a szorongás is, amellyel állandóan összetalálkozom, ha laikusokkal
beszélgetek, akik még soha nem tapasztaltak semmit a hipnózisból.
Sokszor adnak hangot félelmüknek, miszerint abban az állapotban,
amelyben nem urai többé érzékeiknek, talán olyan cselekedetekre vagy
megnyilvánulásokra lehet késztetni őket, amelyek intim kívánságaikkal
ellentétesek. Valószínűleg ostoba vásári kísérletek szilárdították meg ezt a
nézetet.
Két törvényszerűség teszi értelmetlenné ezeket az aggodalmakat.
Először is még a legmélyebb hipnózisban sem lehetséges kiszakítani az
emberből olyan lelki titkokat, amelyeket nem akar kiadni magától. Már az
erre irányuló kísérlet is azonnal leállítja a hipnózist, és a hipnotizált
személyt tökéletesen éber riadókészültségbe keríti. Másrészt a modern
hipnózisterápia kizárólag pozitív szuggesztiókkal dolgozik. A hipnotizőr
a kezelés előtt behatóan gondolkodik azon, hogy egyáltalán

140
megközelítheti-e a segélykérő pszichikai vagy fizikai problémáját. Semmi
haszna nem lenne abból, ha egoisztikus célokra törne. Természetesen
egyáltalán nincs szó arról sem - amivel esetleg egy botcsinálta hipnotizőr
próbálkozhatna -, hogy hatalmat gyakoroljunk a másik ember felett. Aki
hipnózis alatt van, az ebben az állapotban semmilyen más cselekvésre
vagy információátadásra nem áll készen, mint amibe normális éber
állapotában is beleegyezne. Ez azonban azt is jelenti, hogy kívülről csak
azt a pozitív segítséget tudja elfogadni és magában érvényre juttatni,
amelyet érzelmei a szenvedés nyomására vagy a jobb belátás miatt már
régen elfogadtak.
Másrészt a terapeuta is alá van vetve az igazság szellemi törvényének,
mert enélkül lehetetlen valódi segítséget nyújtania. Olyan mértékben talál
utat a másik mély, tudattalan rétegei felé, ahogyan az ember etikai mércéi
fejlődnek, mert így maga is lénye magvából indulhat ki, ami az ő felsőbb
erőit engedi hatni. A sikeres kezelés legfontosabb előfeltétele ezért a
terapeuta és a páciens közötti mélységes bizalom.

Bűnözőkkel végzett kísérletek

Voltak már olyan bírósági tárgyalások, amelyeken a hipnózist is
megvizsgálták, mint a bűncselekmények lehetséges okát. Az utóbbi ötven
évben mindamellett a tudomány teljesen megbizonyosodott arról, hogy
egy hipnotizőr senkit nem képes bűntettre késztetni. Ne hagyja magát
senkinek a véleményétől befolyásolni, aki újra kételkedni kezd ebben.
Csak olyan ember gondolkozhat így, akinek szakmai szempontból
fogalma sincs a dologról.
Senkinek nem lehet olyasmit szuggerálni, amit ő maga nem akar,
amihez legmélyebb érzései nem adják beleegyezésüket. Ezért abszolút
lehetetlen egy hipnotizálttól például poszthipnotikus megbízásban azt
követelni, hogy ébredése után kövessen el gyilkosságot vagy rablást. Ez
csak akkor sikerülhetne, ha a befolyásolt személy már úgyis magában
hordozná az erre való ösztönt vagy szándékot. A bűnözőtulajdonságok
olyan mélyen gyökerezhetnek a jellemben, mint az ok nélküli félté-
kenység vagy az alkoholizmus. „Egy vérbeli autótolvajból és betörőből
ezért talán inkább lehet hipnózis segítségével a világ legjobb autótolvaja,
mint tisztességes polgár" - mondtam egy-

141
szer egy ügyésznek, aki a hipnoterápia garanciáiról kérdezett egyik
állandó ügyfelével kapcsolatban.
Minden esetben érdemes azzal kísérletezni, hogy egy embert
megszabadítsunk negatív programjaitól, mivel a hipnózis kitűnő módszer
arra, hogy isteni forrásunk erős tudat alatti energiáit, amelyek a
legnagyobb gazemberben is megvannak, az illető javára fordítsuk.
Minden ember alapvető ereje a jóság. Mindig csak a jellem
szilárdságának fokától függ, hogy mennyire képes megváltozni.
Másképp fogalmazva, idő kérdése, hogy mikor sikerül a tudatalatti
legmélyebb berögződését is feloldani. Az „agymosás" végtére is a politika
és a szekták területén abszolút hatékonyságáról nevezetes. A pozitív
terápia területén is sikerül ugyanaz, ha elegendő idő áll rendelkezésre.
Ezért egy visszaeső tettes esetében csak akkor lehet biztonsággal ítélkezni
a hipnoterápiás kezelés értékéről, ha pontosabban megismertük lelki
tulajdonságait. Jobb lelki segítséget nyújtani egy bukott embernek úgy,
hogy valóban emberként fordulunk hozzá, mint habozás nélkül átadni a
börtön lélekölő monotóniájának. „A terápia az embertársaink iránti
szeretet egyik kifejeződése, a gyógyítás, a szeretet egyik funkciója; a
szeretet a legnagyobb terápia, és a világnak azért van szüksége tera-
peutákra, mert hiányzik belőle a szeretet" - mondta Bhagwan Shree
Rajneesh.
Ha magának a delikvensnek is elege van kilengéseiből, és kifejezi azt a
vágyát, hogy más ember szeretne lenni, akkor a legnagyobb a kilátás a
sikerre. Akkor lelki energiája ugyanazon cél felé tör, mint amelyet a
hipnoterapeuta tűzött ki maga elé.
1977-ben két hasonló esetet utaltak át hozzám, hogy gondozzam őket.
K. WiIIi harmincöt éves volt, amikor a vádlottak padjáról egyből hozzám
küldték. Életének egyharmadát töltötte rács mögött kleptomániája miatt.
A harminchat éves F. Werner is kisebb sikkasztások vagy lopások, illetve
a bírósági tárgyalások és a börtön közötti állandó vándorlásban töltötte az
idejét. A legutóbbi esetben úgy engedték szabadon, hogy arra kötelezték,
vesse alá magát nálam hipnoterápiás kezelésnek.
Mindkettőjük esetében azzal kellett kezdenem, hogy szilárd alapokra
helyezzem személyiségüket. Szeretet és figyelem nélkül, elhanyagolt
szülői házban nőttek fel, és ez mindkettőjüknél tökéletes gyűlöletet
eredményezett egy olyan világgal szemben, amely elnyomja őket: olyan
emberekké fejlődtek,

142
akik öntudatlanul a bűncselekményekben látták az egyetlen lehetőséget
arra, hogy bosszút álljanak környezetükön.
Három hónappal később mind a ketten új öntudattal rendelkeztek.
Frusztrációiktól a szuggesztiók segítségével szabadultak meg:
„Erős személyiség vagyok. Családommal és minden embertársammal
harmonikusan és szeretetben élek együtt. Teljesen megbízom tudatalattim
kimeríthetetlen erejében. Ez minden léthelyzetben erősít engem, és
sikeressé teszi minden cselekedetemet. Tökéletes nyugalom és harmónia
uralkodik bennem. Belső hangomra hallgatok, amely mindig helyes és jó
cselekedetekre késztet. Az önmagam és a környezetem közötti harmónia
örömmel és elégedettséggel tölt el. Most mélységes nyugalomban és
harmóniában élek az élet napos oldalán."
Már több mint három év telt el a terápiák óta. K. Willi tiszta maradt. F.
Werner sem lett többé visszaeső. A próbaideje azóta lejárt.
Gyakori kapcsolatban vagyok börtönlakókkal, mint bírósági
tárgyalások, főleg kleptomániás esetek, visszaeső bűnözők és hasonlók
szakértője és véleményezője, ezért sokszor kerülnek különös alakok a
közelembe. Egy perzsa fegyverkereskedő, aki a kezelésemtől bátorságot
és öntudatot akart szerezni, a cipőjével együtt a pisztolyát is letette a
dívány mellé, és utána megmutatta hordozható széfjét: egy műanyag
zacskót, amelyben üzleti tőkéjét tartotta, ötszázezer márkát készpénzben.
Több éven keresztül járt hozzám egy nyugatnémet nagyvárosból az
alvilág ottani királya. Állandóan növekedett attól való félelme, hogy
alulmarad a bandán belüli harcokban.
Egy hipnoterapeuta nem bíráskodhat a páciens életmódja felett. De
megvan számára az a halvány remény, hogy munkája által, amellyel
felébreszti a harmóniát és az élet iránti szeretetet, a sötét jellemekbe is
némi fényt vihet, ami egyszer majd, amikor az illető életében eljön a
megfelelő pillanat, megvilágosodást hoz az áttöréshez, és pozitív élethez
segítheti őt.
Az én hipnoterápiás módszeremhez általában hozzátartozik, hogy soha
semmit nem távolitok el, szuggerálással. Elvileg mindig csak valami olyat
idézek elő, ami a páciens titkos vágyainak a legjobban megfelel, és ami
hiányzik neki. Ez azt jelenti, hogy a hipnózisban soha nem szólítom meg
a rossz tulajdonságokat vagy az emberi gyengeségeket, és nem
kárhoztatom

143
ezeket például a következőkhöz hasonló szavakkal: „Már nem gyűlöli a
főnökét!" vagy „Soha többé nem fog lopni."
Általában minden negatívumot egyszerűen a harmónia, a szeretet, az
egészség és a siker pozitív szuggesztióival helyettesítek. Ez a nagy
legéltetőbb kategória megtöri a jeget érzelmeink és képzeletünk
világában. A naiv felfogású tudatalattiban teljesen automatikusan minden
negatívum helyébe lépnek, míg azok puszta említése is csak rögzülésüket
erősítené meg.
A Biblia azt mondja, hogy Isten mindent felemésztő tűz, aki mindent
kiolt, ami nem felel meg neki. így van ez az intenzív pozitív
szuggesztióval is. Minden, ami mondanivalójával ellentétes, hathatósan
feloldódik, feltéve, hogy a szuggesztió elég erős.
A pozitív szuggesztió olyan, mint a fény, a negatív olyan, mint a
sötétség. A rátótiak úgy próbálták meg leküzdeni a sötétséget, hogy egy
sötét helyiségben fehérre mázolták a falakat, és megpróbálták nagy
zsákokban kihordani onnan a sötétséget. Teremtsen egyszerűen fényt, és
mindaz, ami nem felel meg a fénynek, semmivé foszlik. Mert ha
negatívumokkal foglalkozunk, azért hogy megszabaduljunk tőlük, az azt
jelenti, hogy ezzel csak megerősítjük őket.
Ha a pozitívumot azonosítja Istennel, akkor talán megérti a következő
kijelentést: „Ha Isten veled van, te vagy többségben." Az a kívánsága,
hogy jó pozitív élete legyen, mindig erősebb lesz minden tagadó,
destruktív múltbeli viselkedésmintánál.
A lelkiismeret hatósága még a társadalom leghatározottabb
tagadójában is működik. Ezért a hipnoterápiás segítséget sokkal
gyakrabban kellene felajánlani és alkalmazni életünkben. Egy notórius
autótolvaj elleni perben emlékeztettem arra, hogy dr. Murphy hogyan
cselekedett egy hasonló esetben. Átirányítottak hozzá egy árvaházakban
szeretet nélkül felnőtt segédmunkást, aki állandóan idegen autókat tört
fel, és addig utazgatott velük, míg ki nem ürült a tank.
Az illetékesek megfogadták a javaslatát, és lehetővé tették a
fiatalember számára, hogy kitanulja az autószerelő-szakmát, melynek
gyakorlása során teljesen magától értetődően naponta autókkal kell
foglalkoznia. Nemsokára összebarkácsolt magának egy saját öreg
tragacsot, és maga is utazgathatott - beteljesült a fiú legnagyobb vágya, és
feledésbe merült zavaros

144
múltja. Gyakran ilyen egyszerűen változtathatók jóra a sorsok, ha
embertársaink a frusztráló képzeteket pozitív irányúakkal helyettesítik.
De még egyszer szögezzük le világosan: az ember akarata ellenében
semmilyen idegen szuggesztió nem hozza meg gyümölcsét. A páciensnek
saját elhatározásából kell jóváhagynia a neki közvetített szuggesztiókat.
Meg kell nyílnia, és akarnia kell saját magára hatnia.

A hipnózis határai
Csak kevés olyan eset van, amelyben nem lehet hipnózisos kezelést
alkalmazni. Néhány elmebetegség esetében kimondottan veszélyes lenne.
A pszichotikus páciens elől például, aki a legtöbbet profitálhatna
pszichikai erőinek harmonizálásából, a szuggesztív kezelés két okból is el
van zárva.
Egyrészt nem tud lazítani, a tudatalattijához vezető út hibás lelki
beállítottsága miatt le van zárva. Másrészt az időszakos nyugalmi
fázisokban, amikor a beteg teljesen normálisnak tűnik, a hipnózis újabb
betegségi rohamokat válthat ki. A tapasztalt hipnoterapeuta ezért már a
konzultációs beszélgetés alkalmával ügyel az elmebetegségek
legcsekélyebb jeleire is. A kétoldalú biztonság érdekében ilyenkor
alkalomadtán nem szabad vállalnia a kezelést.
Másrészt vannak olyan ritka esetek, amelyekben ugyan maguk a
páciensek döntötték el, hogy terápiára jönnek, de teljes gátlás van bennük
a hipnózissal szemben. Aki alapjában elutasítja, hogy hipnotizálják, annál
a legjobb hipnotizőr sem érhet el sikert. Aztán vannak az úgynevezett
„látszatbetegek". Ők csak álcából jelentkeznek kezelésre, mert a barátaik,
a rokonaik vagy a szüleik küldték őket, akiknek be akarják bizonyítani,
hogy mennyire nem lehet segíteni rajtuk. Ők körülbelül a következő
gondolattal fekszenek be a rendelésre: „Hát csináld csak! Kemény dió
lesz!" Könnyen átlátható demonstrációjuk természetesen a legjobb
bizonyíték arra, hogy valójában milyen szükségesnek tartják megvédeni
kedvessé vált elképzeléseiket mindenféle külső beavatkozástól,
függetlenül attól, hogy azok ártalmatlanok vagy életveszélyesek.
Amennyiben valóban beteg páciensekről van szó, akkor gyakran meg-
állapítható, hogy a beteg tudat alatt egyáltalán nem akar meg-

145
gyógyulni, mert betegségére szüksége van lelki egyensúlya
fenntartásához. Megtanulta környezetét a betegségével manipulálni.
Ilyen előzményekkel jött hozzám egy beteg, aki a nyugatnémet
pénzarisztokráciához tartozott. Alapjában véve nem akarta, hogy
meggyógyítsák, és csak a családja nyomására jött el hozzám terápiás
kezelésre. Az ő esetében a pszichikai zavarok pozitív átalakulásához
szükséges előfeltételeket úgy teremtettem meg, hogy együttműködtem a
barátnőjével, aki kilátásba helyezte, hogy elhagyja a férfit. Ilyen módon
tudtuk rávenni őt arra, hogy lazuljon el, működjék együtt, és elfojtott
komplexusait, amelyeket ebben a beteg állapotban biztosan érzett, pozitív
szuggesztiókkal helyettesítse.
Ilyen esetekben a klasszikus homeopátia a pszichoterápiás fáradozások
rendkívül jó támogatójának bizonyul. A legmélyebb lelki szintekre is
képes hatékonyan eljutni. Ugyanakkor éppen a homeopátia az a módszer,
amely óriási mértékben függ a homeopata képzettségétől. Az allopatikus
eszközökkel szemben (harmincezer) csak néhány száz homeopatikus esz-
köz létezik; a homeopatának az úgynevezett potenciálás (dúsítás)
következtében mégis hatmillió lehetőség átláthatatlan bősége áll
rendelkezésére. Annak a valószínűsége tehát, hogy a gyakorlatlan
homeopata megtalálja a megfelelő eszközt, így nagyon bizonytalannak
tűnik. Úgynevezett bennfentesek azt állítják, hogy egész Németországban
csak tíz vagy húsz valóban jó homeopata működik. Én magam munkám
során már gyakran tudtam építeni két müncheni homeopata jelentős tá-
mogatására.
A hipnózissal szemben széles körben elterjedt előítéletek közé
tartoznak egyes laikusok azon aggodalmai, hogy a lemerülés állapotában
talán túl sokat vagy egyáltalán bármit is kiadnak a gondolatok vagy az
intim élet személyes kincsesládájából. Aki így beszél, annak tényleg van
egy sor gátlása, amelytől a hipnózisban csodálatosan meg tudna
szabadulni. Ezek közé a gátlások közé tartozik többnyire a szexualitáshoz
való viszony.
Sokszor azt kívánom magamnak, bárcsak lenne társadalmunkban több
Oswald Kolle vagy még több Beate Uhse, hogy végre
megszabadulhassunk a szexualitás tabuitól. Bhagwan Shree Rajneeshnek
az a véleménye, hogy az embereket a legesleggyorsabban az egyszer
teljesen kiélt szexualitás juttathat-

146
ja el a kölcsönös szeretet normális állapotához. A frusztráció nyomása
nélkül azután teljesen maguktól rátalálnak a normális életfelfogásra, és
mindennemű túlzást el tudnak utasítani.
A szex mifelénk mindenféle közlékenység ellenére a tudatnak egy
olyan titkos rekeszébe tartozik, melyről az emberek egyik fele túl sokat
beszél, a másik fele pedig frusztráltan hallgatja el. A hipnózis
szempontjából egyik sem fontos, és mindkettő érintetlen marad. A
hipnotizőr egyetlen rossz szava, egyetlen túl személyes kérdése a
hipnotizált tudatát, mint már említettem, az elmélyült állapotból azonnal
visszazökkenti a szokványos állapotba.
A bizalom, melyet a páciens tanúsít segítője iránt, hogy az megtalálja
számára a legjobb szuggesztiót, annak a biztos tudatán is alapul, hogy a
legmélyebb transzban is maga dönthet arról, beszél-e személyes dolgokról
a terapeutájával, vagy nem.

Mire képes a hipnoterápia?

A sok leírt esetből már biztosan észrevette, hogy a hipnózis terápiás
alkalmazása tiszta pszichikai építőmunka, amelynek az elfojtáshoz, az
erőszakhoz vagy a függőség kialakításához a legcsekélyebb köze sincsen.
Egy orvos kezelheti önt asztma, bőrkiütés vagy migrén ellen. Én csak a
problémái gyökerét látom - és azt mindig a lelki szférában kell keresni.
Csak az első vizsgálat során, a kezdő beszélgetésen érdeklődöm a tünetek
iránt is, amelyekről tájékoztatni tud. Azután általában az egész kezelési
idő alatt szó sem esik többé róluk - legfeljebb a végén, ha észreveszi a
szimptómák megszűntét.
A terápia egész ideje alatt kizárólag pozitív szuggesztiókat kap,
amelyek meg tudják oldani a problémáját. Ehhez a kulcs mindig az ön
pszichéjében van. Ha sikerül helyreállítani szellemi erőinek harmóniáját,
akkor egyidejűleg eltűnnek betegségének egyes tünetei is. Az egész
munka, melyet közben önnek kell elvégeznie, egyszerűen a lazításából, a
régi elhasznált képzeteitől való elszakadásból áll, és máris végbemegy
gondolkodásának a pozitív szuggesztiók általi átpolarizálása a négy
legnagyobb vágy - az egészség, a harmónia, a siker és a szeretet vágyának
- beteljesítése felé, amelyet ön is magában hordoz.
Ezért nem üres megállapítás, ha azt mondom, hogy itt megtalálja a
megoldást minden gondolati és érzelmi komplexusra,

147
ami a legjobban foglalkoztatja. Mindig fel fog fedezni valami újat, ha
ismét utánaolvas.
Végül egyet fog érteni velem abban, hogy milyen jogosan látja a keleti
bölcselet életünk valódi boldogságát életerőink harmonikus egységében.
Lelkünk titka mindannyiunk számára nyitva áll, ez ugyanis az, hogy
életünk minden pillanatában képesek legyünk megszabadítani létünket
minden szükségtelen kártól és tehertől a pozitív életerő és a gondolatok
pozitív ereje által.
A hipnózis segítségével sikerül ennek a felismerésnek az alapján
másokon is segíteni, akik keresik az utat. Fogja fel azt az óriási
jelentőséget és azt a kecsegtető ígéretet, mely az ön élete szempontjából is
benne rejlik ebben a felismerésben. Ez egyáltalán nem olyan nagy
újdonság, amilyennek talán tűnik. Wilhelm von Humboldt száz évvel
ezelőtt megjósolta, hogy a későbbi századokban valamikor szégyennek
számít majd betegnek lenni. Ilyen szilárdan meg volt győződve arról az
abszolút lelki hatalomról, melyet mindenki maga gyakorolhat a teste
felett.
Az akadémikus orvostudomány nagyon habozva kezd csak hozzá, hogy
néhány területen életünk sikerének szempontjából jelentékeny erőként
ismerje el a szellemi életelvet. Ön ragaszkodjék a saját felismeréseihez.
Szabaduljon meg minden tehertől maga alkotta pozitív szuggesztiók
segítségével, és jöjjön el hipnózisra, ha úgy érzi, hogy ehhez támogatásra
van szüksége. Csak egyetlen útja van annak, hogy szíve legmélyebb
vágyait megélt realitássá alakíthassa át: a konzekvens pozitív
gondolkodás és cselekvés.

Hogyan éli át személyes sikerét a

hipnózisban?
Életének sok éve formálta önt. A származása, a képességei és a
neveltetése által lett azzá az emberré, aki ma ezt a könyvet olvassa. A
hipnózis nem csodaszer, amellyel néhány óra alatt megszabadulhat olyan
dolgoktól, amelyek évtizedek alatt keletkeztek. Bár a hipnózisban
ötszörös a tanulás és a felejtés gyorsasága, változások csak lassan
történnek, de megtörténnek. Ami életének „akkumulátorában" azonnal
bekövetkezik, az a mínuszról a pluszra, a „lemerülésről" a „feltöltődésre"
való átkapcsolás.

148
 Azután azonban próbára kell tennie a türelmét. Közömbösen el kell
tűrnie, hogy az új, pozitív energiatöltet a tudatalattiból kiindulva az egész
testében hatni kezdjen. Ha a negatív gondolatokkal hirtelen pozitívakat
helyez szembe, akkor az olyan a szellem és a test számára, mintha például
szódát öntene a savba. Az átalakulási folyamat, melyet dinamikus gon-
dolkodása idéz elő, az érintett állapotokat szinte felpezsdíti.
Ön tudja, hogy minden súlyos betegségnél a javuláshoz vezető
fordulatot krízis előzi meg. A hipnózis esetében az első tizennégy napon
belül olyan válságot élhet át, hogy azt gondolja, nem fog sikerülni. A
megszokás védekezik az új, építő erővel szemben. A régi gondolkodási
sablonok és a megrögzött gyengeségek felkavarodnak. Az előítéletek, a
békétlenség, az engesztelhetetlenség vagy a betegség formájában a testi
szférába került beilleszkedési zavarok a felszínre kívánkoznak, és nem
hagyják magukat olyan egyszerűen kioltani.
Valóban kémiai változások zajlanak le önben, ha pozitív pszichikai erő
rázza meg a testi diszfunkciókat. Egy húszéves cukorbetegnek, aki az
anyjától való függőség miatt az egyik szervi megbetegedésből a másikba
esett, csak azért, hogy továbbra is gondoskodjanak róla, és ne kelljen a
saját lábán megállnia, egészségi szuggesztióm közben a szó szoros értel-
mében zavar keletkezett a hormonháztartásában. A bensejében ható erők
küzdelme teljesen nyilvánvalóan tükröződött testének állapotában. Ez volt
az ő válsága, mielőtt győzött volna benne a pozitívum.
A „kedves" szokások - amelyek lehetnek olyan kellemetlen útitársaink
is, mint például a fóbiák vagy a neuralgiák, ilyen módon próbálják meg
biztosítani fennmaradásukat. Mindezen támadások ellen a legjobb
biztosíték a türelem; a nyugtalanság csak kritikus megfontolásokból és
kételyekből születhet. Az értelme akkor még nem fogadta el a szellem
döntését a jobb élet mellett. Az ön számára személyesen - ez után a könyv
után - már egyáltalán nem adódik semmilyen nehézség a hipnózisban,
mert tudja, hogy a mindent átfogó, pozitív gondolkodást már semmiféle
türelmetlenség nem kavarhatja fel. Éljen e meggyőződés szerint - és akkor
a sikeres élet mellett döntött.
Ilyen feltételek mellett a terapeuta számára könnyű önt meditatív
helyzetbe hozni, melyet átérez egy ideig. Kezdetben ezek lazítási
gyakorlatok, később aztán a teljes feloldódás és végül a személyes
szuggesztiók befogadása következik.

149
 Most megtudta, hogy a hipnózist nem technikai kezelésnek kell
tekinteni, melyet elvégeztet magán, és aztán gyógyultan távozik. A tudata
sokkal érzékenyebb; életében első alkalommal kell igazi, saját munkát
végeznie magában. Ezt senki más nem teheti meg ön helyett, mert saját
maga alakította ki a tudatát. Most tehát magának kell átformálnia is. Ez
azonban azt jelenti, hogy a világon a legkifizetődőbb munkát végzi el. A
terapeuta segítségével az élet napos oldalára áll. Ön olyan, amilyennek
gondolja magát: egészséges, boldog, sikeres.

Tudás és tanulás a hipnózisban

Ha egyszer már megismerkedett a hipnózis módszerével, rendkívül
kellemes mellékjelenségek egész sorát fogja átélni. Az ellazulás
technikája (lásd a harmadik fejezetet), melyet mintegy előkészületként
tanul meg, megszabadítja a mindennapi stressztől. Ön nyugodtabbá és
megfontoltabbá válik - és ez a sikeres cselekvés egyik további alapja.
Aztán észre fogja venni, hogyan javul az emlékezete. A tu-
datalattijához való közeledés, amitől felenged, képessé teszi arra, hogy
jobb kapcsolatot tartson mindent átfogó mélyemlékezetével. Ott minden
apróság el raktározódott, amit az érzékei valaha befogadtak. Ha arra
gondol, hogy életében már mindent befogadott és elfelejtett, akkor ettől
nem kell feltétlenül elszomorodnia. Mélyraktárának kincsestára tartalmaz
minden elsüllyedt mondatot, melyet rövid távú emlékezete figyelmen
kívül hagyott, és amiről úgy sejtette, hogy már régen elfelejtette.
Mindennapi tudatunk olyan szelektíven, a mindenkor érdekes
gyújtópontokra korlátozódva dolgozik, hogy egy-egy mozgalmas nap
után este gyakorta még az is fáradságunkba kerül, hogy minden átélt
részletet visszamenőleg még egyszer sorjában felidézzünk. Ez
természetesen bizonyos védelmet is nyújt, nehogy túlterheljük magunkat
a történtek sokaságával. A hipnózisban aztán előrehatolunk addig a
kimeríthetetlen raktárig, a tudatalattinkig, amely még a legkisebb
eseményt is regisztrálta. Érzékeink ugyanis még a mindennapok kevésbé
fontos részleteit is olyan tökéletesen rögzítik, amilyen gyorsan a tudat
soha nem lenne képes befogadni őket.
A Wiener Kurier című lap egyszer elhívott egy férfihoz, aki

150
egy Bécs melletti erdőben az úton, amelynek a közelében gyilkosság
történt, észrevett egy autót. Hónapokkal később ez az ember
természetesen már minden apróságot elfelejtett az akkori esettel
kapcsolatban. Meg kellett próbálnom hipnózisban visszavezetni az
erdőnek ugyanarra a helyére, hogy le tudja olvasni az autó rendszámát.
Állítólag, amikor az eset történt, a rendszám nem is volt közvetlenül a
látószögében - de hipnózisban meg tudta mondani. Világosan leírta az
autó típusát és színét is.
A legfontosabb ebben az olyan ritkán előforduló esetben nem egy
bűntény meghökkentő megoldása, hanem az az emlékezeti teljesítmény,
melyről még távolról sem kiismert, valószínűtlenül részletes
megjegyzőképességünk életünk minden éber pillanatában tanúskodik.
A már említett szófiai Lozanov professzor a hatvanas években elkezdte
agyunk óriási és csak öt százalékban kihasznált akciómezejét gyorsabb és
könnyebb tanulásra kiaknázni. A hipnózis ebben részben hasznos
segédeszköz, mert sikerül vele az agyat automatikusan távol tartani a
külső, felületes gondolatfolyamtól, és megnyitni a tudattalan területeket.
A biofizikusok ugyanis megállapították, hogy a teljesen éber állapot agyi
áramlatai, azaz a béta-hullámok értelmi munkát jelentenek, míg az álmos,
már csak félig öntudatos állapotban lassúbb alfa-hullámok keletkeznek,
amelyek a mélyebb pszichikai területekhez tartoznak.
A hipnotizáltaknál is főképp alfa-hullámokat lehet mérni, ha nem még
azoknál is lassúbb rezgéseket. Minden lassúbb rezgésfokkal egyre
mélyebben lemerül a hipnotizált saját tudattalan rétegeibe, amelyek
lehetővé teszik a mélyemlékezethez való közvetlen közeledést. A pozitív
szuggesztiók helyébe tanulni való tartalmakat is helyezhetünk. Az
ötvenszeres tanulási gyorsaság hasznához egy még nagyobb előny társul:
a tudatalatti már nem felejt. Lozanov professzor rendszere szerint a
tanítványai egy hónap alatt teljesen megtanultak egy idegen nyelvet.

Az alvástrükk
Én magam a hipnózis vagy az alvás elmélyült állapotaiban
megnövekedett tanulási képességet és felfogókészséget pácienseimnél
tanulási és gyógyítási célokra használom fel. Aki éj-

151
szaka és otthon is a pozitív átalakulással akar foglalkozni, az kap tőlem
egy kazettát személyesen rá szabott szuggesztiókkal, amelyeket alvás
közben játszhat le magának.
Nincs hozzá szüksége másra, mint egy automata órára, egy magnóra és
egy végtelenített kazettára. A kazetta bekapcsolásának legideálisabb ideje
körülbelül az elalvás utáni második-harmadik órára esik, a legtöbb
embernél tehát éjfél körüli időpontra. Ha az óra ilyenkor bekapcsolja a
magnót egy fél órára, akkor az alvó magánkezelési terápiát hoz létre
magának, mert a szuggesztiós szöveg, mint a hipnózisban, itt is
közvetlenül a tudatalattiba áramlik. Csak a hangerőt nem szabad túl
magasra állítani. Éppen csak hallhatónak kell lennie, és így nem ébreszti
fel az alvót.
Aki ezzel a kísérlettel foglalkozik, az csodálkozni fog, hogy milyen
gyorsan követi az újonnan szuggerált képzetet. Ez a módszer mindig
döbbenetes eredménnyel jár, ha a dohányzásról való leszokás vagy a
fogyás programját használjuk. Ráadásul teljesen mindegy, hogy milyen
fajta szöveget „játszik be" magának. Tanulás céljából lehetnek azok angol
szavak vagy matematikai képletek is. Aki koncentrációs gyengeségben
vagy emlékezetzavarban szenved, az ebben az éjszakai órában egész napi
munkájának hatékonyságát növelhetné. Ehhez a következő szöveget
mondja szalagra mint éjszakai szuggesztiót:
„Napi munkám minden részére tökéletesen koncentrálok, és örülök
annak, amit tennem kell. Minden, amit tanulok, azonnal és
kitörölhetetlenül rögzül a tudatomban. Utána minden fontos megtanult
mondatra szó szerint emlékszem. A megtanult dolgok azonnal
hozzáférhetően ott vannak, és örökre ott is maradnak az emlékezetemben.
Minden egyszer megtanult és megjegyzett dolgot tökéletesen és bármikor
elő tudok keresni az emlékezetemből. A koncentrációs készségem napról
napra növekszik. A tanulás nagy örömet szerez nekem."
Mondja rá ezt a szöveget ugyanebben a formában háromszor egymás
után a szalagra. Ezzel a szuggesztióval megteremti napjai eredményes
értelmi munkájának alapfeltételét: a nyugalmat, a koncentrációt és a
közvetlen kapcsolatot tudat alatti tárolójával.
Egyetemisták számára kifejezetten az „éjszakai munkának" ez a fajtája
a legegészségesebb. Sokan közülük testileg omlanak össze a stressz miatt,
mert fiatalos lendületükben nem

152
figyelnek oda testük biológiai órájára, és túl sokat követelnek tőle. A
minduntalan halogatott munka azonban nem pótolható egy bizonyos
időszakban vállalt éjjel-nappali műszakkal. Ősszel többnyire csapatostul
jelentkeznek nálam emiatt a segélykérők.
Egy joghallgató, aki már kétszer megbukott az államvizsgán, teljesen
kétségbeesve jött el hozzám, és elmesélte, hogy a tanulással szembeni
nagy haragja és szélsőséges ellenérzése miatt úgy érzi, mintha falba
ütközött volna. Már befejezte tanulmányait, tehát már doktornak
nevezhette magát, de soha nem fog tudni önálló irodát nyitni, ha
harmadszor sem sikerül a vizsgája. Kétségbeesésében már csak az
öngyilkosságra gondolt.
Pedig csak azt a belső korlátot kellett lebontani, melyet haragból és
ellenszenvből épített magában. A tudása máris teljesen elegendő volt
ahhoz, hogy sikeres jogászként dolgozhassák. Az állandó tanulással
szembeni ellenérzés hozta létre tudatalattijában azt a korlátot, amely pont
most akadályozta meg, hogy új tudást fogadjon be, vagy a már
elraktározottakat lehívja.
Céljára - az államvizsgára - irányuló szuggesztióval belső énje már két
héten belül újra megtalálta a harmóniát környezetével. Régi lendülete, a
tanulásban lelt öröme visszatért. Az előtte álló vizsga már csak egy
időpont volt, melynek örült - belső nagysága tettekre sarkallta. Az
eredmény az lett, hogy kitüntetéssel tette le a vizsgát. Megismerkedett
„tudat alatti erőközpont"-jával.
Ennek a fejezetnek a sok esettanulmányával bemutattam önnek a
tudatalattija tartalmi átformálására nyíló lehetőséget. Lehet, hogy
valamelyik példa rímelt saját személyes szükségleteire? Akkor ne
habozzék, ültesse át az elméletet azonnal a gyakorlatba!

153
 OTODIK FEJEZET

A lelki képek feltáratlan kincse

Aki fényre vágyik,

az nincs fény nélkül,
mert már maga a vágy is fény.
Bettina von Amim

Mi az elfojtott komplexus?
A szuggesztióról szóló fejezetben azt írtam, hogy a régen leülepedett
szuggesztiókat nem lehet minden további nélkül kiirtani a
tudatalattinkból. Sigmund Freud azt feltételezte, hogy a rossz
gondolatkomplexusok, amilyen például a félelem, a gátlás vagy a
frusztráció, azért ásódtak be mélyen az emlékezetbe, mert az énünk a
kellemetlen, esetleg életveszélyes képzetektől semmilyen más irányba
nem tud megszabadulni. Ezzel a kellemetlen élmény a mindennapi
tudatból „kitörlődött". Freud továbbá feltételezte, hogy egy ilyen
gondolatkomplexus az új, pozitív szuggesztiókkal ugyan félretolható, ám
nem szüntethető meg. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy egy
feszültségek és görcsök miatt keletkezett migrént a fej idegek szuggesztív
felszabadításával csak elfojtani lehetne, és esetleg újra fellépne, például
mint asztma.
Még ma is sok pszichológus él ebben a tévhitben, és emiatt
elmulasztja, hogy a szuggesztiós terápiát egyáltalán figyelembe vegye,
mint kezelési módszert.
A pszichoanalitikusok ehelyett azzal próbálkoznak, hogy a páciens
lelki magatartásából és - gyakran több évig tartó beszélgetések során -
szimbólumokba rejtett leírásaiból következtessenek elfojtott
komplexusaira, és azt a felismerés által feldolgoztassák a pácienssel. Ez
nehéz vállalkozás, mert a páciens mindennapi tudatában már maga sem
tudja, hogy mi a tartalma vagy a háttere érzelmi megnyilvánulásainak
vagy neurotikus cselekedeteinek.
A hipnózisterápia tisztán tapasztalati ténye az, hogy egy emberben
csak egy érzelmi komplexus, a képzeteknek csak

154
egy bizonyos iránya működhet. Ha betegnek érzi magát, akkor nem lehet
egészséges. Ha egészségesnek érzi magát, akkor már nem lehet beteg. Ha
a szuggesztió eléggé intenzív, akkor a komplexus nem elfojtódik, hanem
helyettesítődik.
Mindannyian sokkal jobban el vagyunk foglalva lelki meg-
tisztulásunknak és önmagunk legyőzésének kísérleteivel, mint általában
sejtjük. Sok álom lelki érzéseinknek és a jó és a rossz élettapasztalatok
feldolgozásának tükörképe. Azért olyan nehéz megfejteni őket, mert a
lelkünk képzeletünk folyamatait saját részletes képi szimbólumává
alakítja át.

A katatim* képélmény
Hanscarl Leuner, a pszichológus és pedagógus ezeket a lelki szemeink
előtt megjelenő képeket lelkünk valódi tükrének tekintette, amelyeknek
szimbólumtartalma a legrejtettebb rezdülésekről adhat felvilágosítást.
Ahhoz, hogy átlássa egy ember nehézségeit, a terapeutának csak arra van
szüksége, hogy lemerítse őt katatim képélményébe (a katatim szó
jelentése - Gemütswirkung - lelki hatás. Egy fokozott érzelmi hangsúlyú
elfojtott komplexus hatása a lélekre), azért, hogy a lélek mélységeiből
minden elfojtott és elnyomott komplexust láthatóvá tegyen. A páciensnek
még aludnia sem kell ahhoz, hogy valódi álomképekre várjon. Már félig
éber, ellazult állapotban is megjelennek előtte a képek, amikor ráadásul, a
hipnózis állapotában, még a terapeutával is tud beszélni.
Aki oldott állapotban lefekszik, és a gondolatait egy bizonyos irányba
küldi, ahogy nemsokára elmagyarázom, az lelki szemei előtt változatos
képi játékot él át, amelyet irányíthat ugyan, de tartalmilag nem
befolyásolhat. Vágyainak jövőbeli házát például elképzelheti
betonbunkerként vagy barokk kastélyként - és ezzel máris felismertette
érzelmi beállítottságát. A félelemmel teli ember vastag védőfalakkal veszi
körül, az érzelemteli, lelkes ember pedig pompás környezetben látja
magát. A lélek megszólalt.
Az objektív bizonyítékok után kutató pszichológus ezt a

* Catathymia = képzetcsoport tartalmának megváltozása érzelmi hatásra. In.:

Brencsán János, Új orvosi szótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. 2. kiadás. 78. (A ford.)

155
katatim képélményt még mindig úgy tekinti, mint a páciens bizonytalan
és akarattal befolyásolható információját. Állítólag a kívánságok szférája
és az a szándék, hogy valamit el akarunk érni, ezek azok a rendbontók,
melyek használhatatlanná tették ezt a módszert a tudatalatti kutatása
számára. Ezzel az értelmi jellegű kritikával ellentétben én praxisom során
már esetek ezreiben szereztem olyan tapasztalatot, hogy egy ember fan-
táziájának egyáltalán nincs más választása, mint hogy a saját, érzelmek
által meghatározott lelki szférájából merítsen. A terapeuta tapasztalatai és
képzettsége alapján helyesen becsülheti fel a formák és alakok
szimbolikus értékét, és egészen a lelke mélyéig beleláthat a betegbe.
Hanscarl Leuner ebből egy praktikusan kezelhető rendszert fejlesztett ki,
amelyet gyakorlatomban naponta használok.
Sok segélykérőt először is bevonok egy önmegfigyelési és lelki
önsegélyezési szemináriumba, hogy megtanulja átlátni tudata teljes
háztartását. Ha aztán már körül határolódott az alapprobléma, és a
hipnózis a megfelelő megoldás, akkor a katatim képélmény a lélek
legrejtettebb zugába is fényt visz, és feltárja egy-egy rossz esemény
motívumait és hátterét.
C. G. Jung archetípus-tana a katatim lélekkutatás során minden páciens
által igazolást nyer. Ez abban a törvényszerűségben mutatkozik meg,
hogy a hasonló képsablonok minden emberben visszatérnek. A
fenyőerdő, ahol talán képzeletben találja magát a páciens, mindig az
érzelmi gátlások jele, a virágzó mező pedig pozitív kiegyensúlyozottságra
utal; a hegyek vagy az elérhetetlen sziklák problémákra és átláthatatlan
nehézségekre utalnak.
Az a páciens, aki például lélekben egy vidéki tájba helyezkedik, és egy
tehénről vagy egy elefántról mesél, ezzel tudtán kívül mindig az anyai és
az apai elvről való véleményét mondja el. A szülők házassági tragédiái
tisztán tükröződnek ezekben a fantáziaképekben, mint egyik páciensem,
W. P. asszony esetében is. Súlyos depresszióval jött hozzám, magányos,
szeretetlen egyhangúságban búslakodó ember volt. A kezelésbe való
néhány napos bevezetés után arra kértem, hogy a díványon fekve
helyezkedjék lélekben egy tájba. Tájékoztatott arról, amit látott:
„Egy nagy mezőt látok. Balra egy tehén áll. Világosbarna, nagy és
erős. Tetszik nekem. Megsimogatom. Ezt szereti. Meg fogom etetni. A
tehén is szeret engem. Nagy, telt tőgye van."

156
 A terapeuta felszólítása után, hogy igyon a tejből, azt mondja: „Nem
akarok a tőgyéből inni - de fogok egy edényt, és telefejem tejjel. - Akkor
jön egy elefánt a mezőn keresztül. A tehén elfordul tőle. - Én is félek egy
kicsit, hogy mit fog csinálni." W. P. asszonyt arra kérik, hogy simogassa
meg az elefántot. Nem szívesen simogatja meg, de aztán így szól:
„Szinte úgy érzem, hogy kedveli a simogatást; csak nem szívesen
mutatja ki. Megetessem? De hát az nem megy. Nem vagyok rá képes. -
Meg akarom próbálni. - Elfogadja. Lovagoljak rajta? Ó, igen, lehet. Még
jól is esik. Átvisz egy mély árok fölött. - De most halálosan fáradt vagyok.
Nem tudok tovább lovagolni. Lefekszem a mezőre. Az egész ég elfekete-
dik, mint vihar előtt. Elment a nap. A tehén rábámul az elefántra, és ő
egyszer csak elfut. - Most miért hagy egyedül? Megsimogatom a tehenet.
Még mindig az elefánt után néz. Én már egyáltalán nem látom őt."
Szomorúan és lesújtva tért újra magához W. P. asszony. Ahogy most a
célzott kérdések segítségével megtudtam, jobban félt az apjától - az
elefánttól, akit nem szívesen simogatott meg -, mint amennyire szerette.
És az mégis átsegítette őt néha legyőzhetetlennek látszó nehézségeken (a
mély árok a mezőn). Az apjával - a katatim képekben az elefánttal -
kapcsolatos belső feszültségeinek legyőzése végül „halálosan fáradttá" te-
szi. Amikor tizennégy éves volt, az apja egy kiadós házastársi veszekedés
után, melynek ő is a tanúja volt, elhagyta az anyját (borús ég, az elefánt
elmegy). Azóta magányosnak és elhagyottnak érzi magát.
Annak a kis mellékes megjegyzésnek is utánajártam, amely szerint nem
akart inni a tehén tőgyéből. Soha nem szoptatták - és ezt pontosan tudta
anyja elbeszéléseiből. Ritka egyszerűséggel és tisztasággal tükrözte W. P.
asszony lelki képe a pszichikai beállítottságát.
A tapasztalt pszichoterapeuta tehát pusztán egy páciens „nappali álma"
közbeni viselkedéséből és magatartásából is sok következtetést vonhat le
az elfojtásokat, gátlásokat, traumákat, félelmeket - azaz a betegségek
okait - illetően. Ez a katatim képélmény első nagy előnye. Ez egy
egyszerű és nem körülményes eljárás, amellyel közvetlen utat találhatunk
egy páciens tudatalattijában levő elfojtott tudáshoz. A szabadon szárnyaló
fantáziának ezek a képei ugyanis két különböző formában jönnek létre.

157
 A változó képekkel, amelyek a kívánságok által irányított befolyások
hatására könnyen átalakulhatnak vagy szertefoszolhatnak, merev,
szilárdan körülhatárolt „nézetek" állnak szemben, amelyek ugyanabban a
gyakorlatban hetekig vagy akár hónapokig is megmaradhatnak. Ezek
mögött a „nézetek" mögött bújnak meg a neurotikus védekezési és
jellembeli viselkedésminták, mint például a betonbunker képzetében a
szorongó, védelemre szoruló kedély.
Egy gyakorlat önmagában természetesen nem olyan tökéletes, hogy
mély pszichológiai benyomást nyerjünk belőle. A gyakorlatban kiderült,
hogy a katatim képélménynek öt-hét állandó motívuma van - Hanscarl
Leuner összesen tízet talált -, amelyekkel leírhatók a lélek felderíthető
területei. A hegység, a mező, az erdő, a víz - a forrástól a tengerig - vagy
egy házba való belépés minden apró részletében, amit elmondanak róla,
megmutatja, hogy a kísérleti személynél hol rejtőznek specifikus
elzáródások vagy veszélyes mozzanatok.
Aki nem akarja, hogy elküldjék egy tájba, azt el lehet küldeni a
tengerfenékre, a tudatalatti mélyére. A tenger a tudattalan szellem
szimbólumképe. Aki annak a mélyén felfedezőútra indul, az, mondhatni,
ugyanúgy betekint múltjának archívumába, mint titkos képességeiébe. Ha
felmerül és elnéz a víztükör fölött, akkor visszatért mindennapi tudatának
szintjére.

A különbözően működő agyféltekék

Egy ötvenöt éves gyáros, S. J. szellemi sétái hosszú utak után mindig
sziklákhoz vezettek. Egyszer csak házmagasságú falakkal állt szemben,
ha balra letért az útról. A bal vagy jobb irány megjelölésében a katatim
képélmény egyik különlegessége rejlik. A modern neurológia nézete
szerint agyunk bal oldalán az értelem, a külvilág racionális irányítása
működik. Ez a testünk jobb oldalán található idegpályák felett uralkodik.
Az agy jobb oldalát a kedélyünk, az érzelmeink uralják, és ez testünk bal
oldalán kerül túlsúlyba.
A lelki képekben plasztikusan átéljük szellemi erőinknek ezt a bal-jobb
irányú felosztását. Ha a páciens, S. J. balra, a kedélytől irányított területen
látta a sziklákat, akkor legnagyobb nehézségei az érzelmek terén
keresendők. És ez így is műkö-

158
dött nála. Rendkívül alapos szervező volt, és egy mindenben
együttműködő gyáros. De mint autodidakta vállalkozónak, egyre inkább a
nehezére esett felülkerekednie alkalmazottai emberi gyengeségein és az
abból eredő összezördüléseken. Az a hiányzó képessége, hogy helyesen
bánjon az emberekkel, és a mindennapos bosszúság, melyben emiatt része
volt, rémálommá váltak a számára. Néhány éve asztmás rohamoktól
szenvedett, amelyek ennek a rokonszenves embernek az életét teljesen
megkeserítették. Félt aludni menni este, és félt reggel megint felkelni.
Úgy tudtam segíteni rajta és eljuttatni őt az öntudat mély szintjére, ahogy
később a katatim segítségnyújtási lehetőségekről szóló fejezetben vázolni
fogom.
Más képi motívumokkal a szexualitáshoz való viszonyt lehet tisztázni,
amely alattomos sokoldalúságában némely mélyen gyökerező
életprobléma okozója. Hogy ezen a téren jobban megismerjem egyik
egyedülálló nőbetegemet, ellazított állapotában képzeletbeli sétára
küldtem egy elhagyott útra. Megállt mellette egy autóvezető, és fel akarta
venni. Normális reakcióként az utazás lehetőségének egyszerű elfogadását
vagy elutasítását lehetett volna elvárni. H. J. asszony képzeletben teljes
iszonyattal egy tarló közepébe menekült, ahol minden lépésnél megszúrta
a lábát. Megvolt az ösztönzés ahhoz, hogy utánajárjak heves reakciója
eredetének. A későbbi ülések során kiderült, hogy tizenkét éves korában
az unokatestvére majdnem megerőszakolta egy szűk raktárban.
Egy további képi motívum segítségével megpróbáltam felismerni,
hogy milyen álomkép villan fel H. J. asszony előtt a saját énjéről. Ehhez
megkértem, hogy válassza ki a legszebb női keresztnevet, amit csak el tud
képzelni. Egy ilyen saját nemből kiválasztott név mögött mindig rejlik
egy személy, akinek a tulajdonságaira a kísérleti alany a legjobban
vágyik. Itt is így volt. H. J. asszony azonnal rátalált a „Margó" névre.
Arra a kérdésre, hogy erről a névről leginkább ki jut az eszébe, a
boltosának a feleségét nevezte meg. Ez a teltkarcsú, életvidám személy (ő
maga egész sovány és nőietlen volt) foglalkoztatta.
„Ahogy bánni tud a férfiakkal - olyan könnyedén és oldottan. Mindig
vidám és elégedett", mesélte aztán. - Ezzel tisztán kirajzolódott a
szuggesztió H. J. asszony számára megfelelő útja, amellyel új öntudatra
és önmaga szeretetére találhat, és megszabadulhat félelmeitől. Az is
sikerült, hogy az önmaga

159
iránti szeretet által teljesen új testi tudathoz segítsem hozzá. A
kisugárzása, csekély súlynövekedés, divatosabb frizura és ruhák hatására
a többi emberben az a kérdés fogalmazódott meg, hogy vajon nem a saját
húga-e.
Ebből a két utóbbi esetből felismerhető, hogy az egyes „képek" mindig
csak egy részt tárhatnak fel egy jellem állapotából. Az csak egyetlen
mozaikkocka a lélek festményéből. Csak az összes szimbolikus tartalmak
kombinációja kerekíti ki az összképet, melyet a tapasztalt terapeuta állít
össze a különböző motívumokból, amelyekhez céltudatosan vezeti el a
pácienst, és csak így tájékozódhatunk arról, hogy milyen speciális szug-
gesztiókat használjunk. Még azok a személyek is, akik racionális
fogékonyságuk miatt - vagyis mert semmit nem akarnak elhinni, mindent
tudni és mindennel bánni akarnak - nehezen vagy egyáltalán nem
hipnotizálhatok, még ők is érzékelik a katatim képélményben lelki
görcseiket. Értelmük tehát nem lehet fantáziaképeik meghamisítója, mint
ahogy azt némelyik pszichológus véli. Az értelem ebben a félig éber
állapotban, az álom peremén elveszti hatalmát - az erősebb lelki tulajdon-
ságok javára. A hipnózisról szóló fejezetben beszéltem a terapeuta
felelősségéről, és azokról a függőségekről, amelyek közte és a páciens
között kialakulhatnak. Az egyik nőbetegem, W. P. esetében ez hosszabb
kezelési idő elteltével a katatim képben tükröződött. Úgy látta magát,
hogy egy pályaudvaron áll, jön a vonat, és az egyik asszisztensem, W. úr
leszáll, ránevet és megemeli a kalapját. Ő felszállt, hogy elutazzék a
szülővárosába; W. úr most ott ült vele a fülkében. Aztán át kellett
szállnia, és azon a helyen, ahol iskolába járt, átment egy alagúton, és
felszállt egy másik vonatra. W. úr megint ott volt. Münchenbe való
megérkezésükkor (a képzelt képen) W. úr elbúcsúzott. És ő hirtelen nem
tudta, hová is menjen. - A gyakorlatot vezető terapeuta nő arra a pozitív
elhatározásra juttatta, hogy kövesse az életöröm, a jólét és a
természetesség iránti vágyát. Egy nagy parkba ment, ami tele volt
mindenféle színű és csodás illatú virágokkal. Rendkívül boldogan
telepedett le egy virágágyás közepén.
A kezelést vezető terapeuta ebben az esetben messzemenőkig
biztonságot adó, harmonikus tényezőként lépett be a hölgy lelkének
hátterébe. Az ilyen szándékolatlan mellékhatás óvatos, a további
önállósághoz vezető módszerrel azonnal újra helyes irányba terelhető.

160
 A lelki erő eloszlatja a problémákat
A pszichoterapeuták ugyan most már egyre jobban megbarátkoznak a
katatim képélménnyel, mert a páciens pszichéjéről gyors és áttekinthető
eredményeket lehet vele elérni. A tudatalatti szuggesztív befolyásolásáról
azonban még mindig nem nagyon akarnak hallani. A tudatalattival való
közvetlen foglalkozás, ahogyan én azt a pozitív gondolkodásban
alkalmazott szuggesztiós technikával az előtérbe állítom, a tudósok
számára még merész vállalkozásnak számít. Saját kételkedésükkel
becsülik le saját tudatalattijuk hatalmát. Az azonban az én sikerem volt,
hogy egy értelmiségit irányított katatim képekkel túljuttattam gátlásain és
nehézségein. Ez a lelki képek második nagy előnye a hosszadalmas
pszichoanalízissel szemben: önt vezetheti a kísérő terapeuta, és képes lesz
sok esetben pozitív képzetekre és fejlődésekre áthangolni a tudatalattiját.
A felsőbb én, szellemi vezető állásunk adja meg ehhez az erőt életünk
kimeríthetetlen forrásából. Csak arra van szüksége, hogy ösztönözzék, és
ez a terapeuta rendezői közreműködésével zajló szimbolikus drámában
történik meg.
A képélmény közben sokféleképpen lehet segítséget nyújtani. A
félelmet keltő szimbolikus alakokat, amilyenek az óriás madarak vagy az
oroszlánok, etetéssel egyenrangú élőlényekként lehet elfogadtatni. Ezáltal
elvesztik agresszív hatásukat. A kibékülés elve, hogy az ellenséges
alakokhoz barátságosan közeledünk, kezet nyújtunk nekik, elűzi a félelmi
képzeteket, és engedi a belső harmóniát kisugározni.
Csak egy probléma megoldhatatlan esetében ad a terapeuta felszólítást
arra, hogy radikálisan szabadítsa fel magát a beteg, a fenyegető
szimbólumot űzze el a környékről, vagy szükség esetén ölje is meg. Ez
történt akkor, amikor az egyik betegemet megragadta egy óriás tengeri
szörny. A terapeuta (jelképesen) a kezébe nyomott egy kardot, és ő egy
csapással letaszította a szörnyet egy szikláról.
Ez olyan felszabadító tett volt, amely a beteget, mint később kiderült,
tényleg súlyos lelki nyomástól szabadította meg. Miután magához tért,
pontosan tudta, hogy életének melyik nagy terhéről van szó. - Ezek után
úgy érezte, hogy erős és felülkerekedett a dolgon.
Egy anya, akinek három felnőtt gyereke volt, a szimbolikus drámában
egy barlangba merészkedett be. Hirtelen egy óriás

161
pókkal találta szemben magát, ami egyszerre meg akarta ragadni sok
karjával. Az asszony felkiáltott az iszonyattól, és el akart menekülni, de
földbe gyökerezett a lába. Neki is azt mondta a terapeuta, hogy van egy
bűvös kard (saját centrumának ereje) a kezében, amellyel biztonságosan
és határozottan megvédheti magát mindennel szemben, ami fenyegeti.
Igazi heves karmozdulatokkal vágta le a díványon a pók összes lábát, és
végül a barlang egy sötét gödrének mélyébe taszította. Reszketve és
könnyek között tért magához elmélyültségéből. Meg volt ijedve, de
felszabadult a szörnyű tett után, és azt suttogta: „Az anyám volt!"
Ez az ötvenéves asszony a tudatalattijában nehéz gyermekkorának
kínjaitól és félelmeitől szabadult meg, amelyeket uralkodó típusú,
erőszakos anyja okozott neki. A rá következő hetekben átéltük a
felvirágzását, amelynek még a kezdetéig sem juttatta el az előtte lezajlott
hároméves pszichoterápiás kezelés.

Hegyeket lehet megmozgatni

A katatim képélményben a legszínesebb és legszebb átéléseik a
gyerekeknek vannak. Ők még amúgysem távolodtak el annyira tudat alatti
erőiktől, mint a felnőttek, és sokkal erősebben, valóságosabban reagálnak
fantáziájuk képeire. Gyakran pusztán a képzelet segítségével valóban el
tudják űzni a problémákat.
A tizennégy éves H. Horst, aki négyéves kora óta dadogott, ellazult
állapotban ilyen módon nagyon gyorsan rátalált szenvedése gyökerére. A
lelki képekben az „ő" tája egy nagy mező volt, sok kék és sárga virággal
(fiatalkori panaszmentesség). Aztán egy erdő felé közeledett, és az erdő
közepén egy kunyhóba jutott. Bűvös botjával, melyet rögtön az elején
kapott a terapeutától, kenyeret és vizet varázsolt az asztalra, és aztán
tovább vándorolt. Egyszer csak találkozott egy törpével (belső hangjával),
akit a terapeuta felszólítása hatására beszédzavara okáról kérdezett. A
törpe elmondta neki, hogy négyéves korában egyszer ráesett egy kőlapra,
és akkor nagyon megijedt (sokk, trauma). Azt is elmondta neki, hogy
hogyan beszélhet újra jól. H. Horstnak el kellett képzelnie, hogy most
mély álomba merül, és amikor ismét felébred, teljesen normálisan tud
majd beszélgetni a törpével.

162
 Viszonylag hosszú ideig csend volt. Egyszer csak jelentkezett H. Horst,
és azt mondta, hogy rosszul van. Amint később megtudtuk, újra átélte
ugyanazt a jelenetet a kőlappal - amely akkoriban láthatólag enyhe
agyrázkódással járt.
„Hallgass a törpére", mondta neki a terapeuta. A törpe utasította, hogy
vesse be gondolatai erejét, amely mindent harmonikussá tesz benne. Ettől
megint azonnal jobban lesz - ahogy aztán ez meg is történt. A törpés
élmény elmélyült állapotban folytatódott tovább, és Horst utána azon
csodálkozott, hogy már egyáltalán nem dadog. A velem és az asszisz-
tensemmel folytatott beszélgetések során is erőteljes javulást
állapíthattunk meg a kezelés után. Csak akkor jelentkeztek újra elvétve
beszédzavarok, amikor a szülei eljöttek érte. Még két hétre volt szükség
ahhoz, hogy Horstot hibátlan beszéddel engedhessük el.
A dadogása nem csupán a súlyos esésre volt visszavezethető. Horstnak
rendkívül szigorú, autoriter személyiségű apja volt. A terápia befejezése
előtt a nagyon megértő szülőket beavattam egy taktikai húzásba, melyet
az elbocsátáskor alkalmaztam. Azt javasoltam Horstnak, hogy kössön az
apjával otthon tanácsadási szerződést, amelyben egy pfennig jelképes
honoráriumot kap minden tanácsért vagy válaszért, melyet az apjának ad.
Az apa előtt megvilágítottam, hogy fia sarjadó öntudatát csak akkor
tudja gyarapítani és erősíteni, ha gyakrabban közvetíti számára saját
értékének érzését, és hagyja, hogy a fia a saját véleményének is hangot
adjon. A dadogás nagyon makacs kapcsolási hiba lehet, különösen, ha az
oka talán már évtizedekkel korábban keresendő. Nem mindig érhető el
hipnózissal olyan teljes siker, mint Horst esetében.
Különösen nagy segítséget jelenthet a szimbólum-drámában az
imagináció és a fénnyel való bánás. A lelki fény, a fölülről és belülről
jövő „megvilágosodás" az érintett szempontjából tekintve olyan
elképzelés vagy inkább tapasztalat, amely az emberiség ősi kezdetei óta
vallásos, misztikus életünkhöz kötődik. Minden misztikus beszél
fényjelenségekről, a szenteket fényglóriával vagy Keleten fényszerű,
fehér lótuszvirággal ábrázolják. A jóga- és meditációs gyakorlatok végzői
is fényjelenségeket tapasztalnak, amikor átlépik tudatuk korlátait.
A modern pszichológiában a logika miatt ennek még nincs helye. Én a
szellemi fényt, úgy, ahogy azt a hindu jellemtan

163
bemutatja, a keleti bölcsességre támaszkodva, mint szubjektív
tapasztalatot hagyom teljesen érvényesülni gyakorlatomban, és fontos
elemként építettem be munkámba. A velem azonos nézeteket valló
asszisztenseim és én, és néhány nyitott kollégám a szellemi fényt mint
felsőbbrendű, magasabb erőt vetettük be a lényünkben rejlő minden sötét,
problematikus és beteges dolog ellen. A fénynek a páciensben történő
felébresztése azt jelenti, hogy létrehozatjuk vele a magasabb énjével való
igazi kapcsolatot, pontosabban: szabad áramlást biztosítunk természetes
erejének.
Aki eléri a szellemi érettséget - a meditatív imádság és a keleti
elmélyülés számos követője önmagán tapasztalja ezt -, az magától legyőzi
az anyagi testről való tisztán értelmi gondolkodást, és azt a helytelen hitet,
hogy minden élet véget ér a halállal. Egy biztos: nem mindenki tudja
legyőzni kifelé irányuló egóját. De aki hallja a pácienseimet, akik
végtelen, tudattalan bölcsességükbe lemerülve gyomor- és bél
betegségektől, szívpanaszoktól és keringési rendellenességektől vagy ízü-
leti bántalmaktól és fejfájástól szabadultak meg, az nem beszélhet többé
„képzelődés"-ről. Az én szememben az egyetlen és valódi pszichoterápia
a szenvedők elvezetése belső erejükhöz, melyet gyakran fényként élnek
meg. Akkor következik be a gyógyulás, ha a terapeuta megfeledkezik a
tudásáról, a beteg pedig a betegségéről.
Amit a nevelés, az iskola, sőt még a vallási oktatás is távol tart a
növekvő emberektől - vagyis a saját szellemi forrás megtapasztalása -, az
a hipnózisterápia általam gyakorolt formájában nem csupán az
előrehaladott korúaknak nyújthat lehetőséget a késői önmegismerésre,
hanem már a fiatal embereket is komplexusaik és életproblémáik
leküzdéséhez segítheti - kivéve a szigorúan racionális agyúakat és a
pszichopatákat. Akkor következik be a gyógyulás, ha árad a szeretet.

A házasélet tükre
Egy fiatalasszony, C. Dagmar, aki indonéz férfihoz ment feleségül, a
katatim képélményben megmutatta azokat az érzelmi nehézségeket,
amelyekben férje idegen mentalitása miatt szenvedett. A zöld mező
szélén, ahová a fantáziája eljuttatta, jobbra sötét fenyőerdő állt (anyagi
bizonytalanság és érzelmi

164
gátlások, melyek közepette élt). Balra verőfényes nyár volt, tágas mezők
és egy tó. A háta mögött szürke falat érzett. - Be kellett világítania
napsugarakkal, és akkor eltűnt a fal, és mezők jelentek meg a napfényben.
Az előtte levő tó kicsi volt, és az erdő beárnyékolta (nyomás alatt álló
lelke). Napot és szeretetet kellett küldenie az erdőbe. Erre az ritkább,
világosabb lett. Mókusok jelentek meg. Megetette őket. A mókusok azt
akarták, hogy menjen közelebb, és etesse őket tovább. - Beljebb ment a
sötét erdőbe. Megjelent egy fiatal férfi, sötét alak esőkabátban, körülbelül
harmincöt éves. Karinak hívták, és köszönt az asszonynak. Azt mondta,
hogy menjen vele, és ő tudta, hogy szexről van szó. Amikor
visszautasította, a férfi elment.
Sötét lett. Fényt kellett küldenie a környezetébe, és világosabb lett.
Most dombokat látott, homokot és tengert, és egy fehér csónakot,
melyben sok ember volt. A csónakra varázsolta magát, amely Keletről
érkezett. Minden ember indonéz öltözékben volt. Egy sötét bőrű asszony
köszöntötte. Új-Guineából jött, és megkérdezte C. Dagmartól, hogy akar-e
Indonéziába menni. „Igen", felelte ő. Férjnél van-e és vannak-e gyerekei?
- Azt mondta, hogy nem akar gyereket, mert „ő" csak szexet akar. Olyan
nehéz ez az egész. Az idős asszony megértően bólintott (megbeszélés a
felsőbb énnel).
Egy későbbi gyakorlat során a víz alatt látta magát a tóban (tudatalatti).
Sok kis piros hal bukkant fel, aztán jött egy óriási hal, ami egyfolytában
őt nézte. Góbinak hívták, és negyvenéves volt. Félt, és el akart menekülni
előle. A szeretettel és a fény sugárzásának hatására (ezek alkalmazását a
terapeuta javasolta) mégis egyre barátságosabb lett. Dagmar fűvel etette
őt, a hal elfogadta, és jól érezte magát, amikor megsimogatta.
Aztán mezőket akart beültetni a tengerfenéken a hal segítségével (még
mindig önállótlan). Mindennek ki kellett volna zöldülnie, és mindent be
kellett volna borítania a vízinövényeknek. - C. Dagmar asszonynak sok
hétre volt szüksége ahhoz, hogy problémáinak hármas csillagzatát - üzleti
és érzelmi biztonság, szexuális frusztráció és a férjéhez való alkal-
mazkodás nehézségei - a hipnózisterápiában harmonikussá lehetett tenni.
A fény és a szeretet irányába való tudattalan átpolarizálódás, ami a
katatim szimbólum-drámában zajlott le, közben tudatalattija több árnyától
is megszabadította.

165
 A félelmek fényben
és szeretetben fosztanak szerte
A huszonnyolc éves D. Edgár a hipnózisban közvetlen beszélgetéseket élt
át a tudatalattijával. A nagyon önállótlan, félénk üzletember, akinek át
kellett vennie apja vállalatát, kezdetben lelki képeiben egy kis tisztásról
kitekintve csak erdőt látott. Körülbelül a kezelési ideje felénél a
következőképpen írt le egy gyakorlatot:
„Jobbra van egy patak, fölötte híd (szakmája megoldásának
lehetősége), mely egy mezőhöz vezet, ahol sok birka van. Balra van egy
tágas mező az erdő előtt, és látom, hogy a közepén fekszem. A magas fű
majdnem teljesen eltakar. Előttem egy hegyóriás tornyosodik, sok fa nő
rajta; biztos fel lehetne mászni rá. Madarak vesznek körül. Megetetem
őket. Emberek járnak arra, és barátságosan köszönnek nekem."
„Még több fényt sugározzon", szólította fel őt a terapeuta nő.
„Az egész táj világosabb lesz" - folytatta. „Minden kitisztul. A
háttérben egy falut látok. Nem akarok elmenni innen, csak lustálkodni."
A következő napokban azt mesélte nekem, hogy beszélt az apjával.
Röviden és velősen elmagyarázta neki, hogy most még nem veszi át a
vállalatot, hanem először tanulmányozza az üzemgazdaságot. Az apja
nagyon csodálkozott aktivitásán és határozottságán. A kezelés vége felé
D. Edgár aztán átélte a tudatalattija közvetlen reakcióit:
„Felmászom az előttem magasodó hegyre", tudatta velünk elmélyült
állapotából. „Egész könnyen el lehet érni a csúcsot. Süt a nap, és
gyönyörű a kilátás a tájra és a falvakra. - Egy idős férfi (felsőbb énje) jön
felém egy nagy bernáthegyivel. Azt mondja, hogy helyesen döntöttem,
amikor elhatároztam, hogy a saját lábamra állok. Ez jó és rendben van.
Csak semmit ne hamarkodjak el. Most az idős férfi vállon vereget. Együtt
eszünk (belső harmónia). Az idős férfi azt mondja, hogy olyan gyorsan
fogok minden akadályt leküzdeni a jövőben, amilyen könnyen fel tudtam
mászni a csúcsra. Olyan napos és tiszta lesz a jövőm, amilyen itt a kilátás.
- Ott jönnek a barátaim is fel a hegyre. Elmesélem nekik, hogy mit
mondott az idős férfi. Velem együtt örülnek."
D. Edgár már abban a pillanatban sikerélményt jelentett szá-

166
momra is, amikor elbúcsúzott tőlem a kezelés végén. A sikeres élet biztos
útjára lépett.
Nála sokkal inkább blokkolt személyiséget mutatott egy osztrák orvos,
akinek rendkívül erős szexuális gátlásai voltak. N. Herbertnek már volt
egy doktori és egy magiszteri fokozata (Ausztriában ez az egyetemi szak
diplomával való lezárását jelenti), és a második doktori fokozat
megszerzésére törekedett. A tudásra és a racionális teljesítményekre való
törekvés miatt nem volt képes arra, hogy megtalálja a belső nyugalmat és
kiegyensúlyozottságot. Képélményében erőteljes kontrasztok
mutatkoztak. N. Herbert egyszer így beszélt elmélyült állapotában:
„Jobbra van egy erdő, kis fenyőkkel. Látok egy terméskőből épült,
hosszú falat. De ez teljesen értelmetlen, mert a tehenek egész máshol
legelnek. Balra sűrű bokrok vannak, egyáltalán nem látok át rajtuk. Egy
feszület áll az út mentén, és a mezőn nagyon sok vakondtúrás van. Messze
a távolban a szülővárosomat látom. - Elöl is van egy város, sok út van
körülötte." A terapeuta nő felszólította, hogy bocsásson fényt és szeretetet
a tájra.
„A fű egészen dús lesz, a fák ott jobbra egyszerre kisebbek lesznek" -
folytatta. „Ott egy csodaszép kis margaréta. Köszönök neki. Barátságosan
néz rám, és visszamosolyog. írisznek hívják. - Jön egy méh, rászáll a
virágra, kiissza a nektárt, és továbbrepül (játékos, kötetlen).
A fal? Egyáltalán nem zavar. Hiszen nem való semmire. Inkább a
virágomat szeretném nézni. Hogy házat építsek a falból? Á, nem! - Vagy
mégis? Nem lenne rossz. De semmi kedvem. Ott az a fal egyáltalán nem
zavar engem - képzeletben lyukat üt rajta -, most úgy néz ki, mint egy
börtön. Az egész falat kidobom a napra - ott elég.
Egy nagy üsző jön felém. Hűségesen néz rám nagy, barna szemével.
Nagyon puha az orra, és csapkod a farkával. Megsimogatom - és most
elfut (a női nemhez való zavart viszony)."
N. Herbert a jövőben is csak virágokat akart szagolni, lovagolni vagy
napozni szeretett volna. Semmi korlátozó, zavaró dolgot - mint például a
falak, kerítések, az utat keresztező fák vagy a vakondtúrások - nem
érzékelt zavaró tényezőként a tájban. Szigorú, szeretet nélküli neveltetése
túlságosan is hozzászoktatta a korlátokhoz. Vizet - ami a tudat alatti erők
szimbolikus formája - soha nem látott. Ez éppenséggel jellemző

167
egy olyan értelmiségire, akinek csak a racionális események számítanak
valamit az életben. így lett belőle szegényes lelkű észember, aki egészen a
kezelés végéig nem tanúsított készséget a belső ellazuláshoz, ahhoz, hogy
a létről kialakult fiktív képzeteit legalább átmenetileg elhagyja, hogy
felszabadíthassa rosszul felépülő érzelemvilágát. A segítség, amit
nyújtottam neki, impulzusokból állt, hogy belső életét fokozatosan tisz-
tábbá tehesse, hogy ne csak mindig szakirodalmat, hanem más könyveket
is olvasson, és hogy egész lassan hozzászokjék a tudat alatti erők
létezéséhez, amelyeknek jelenlétét a hipnózisban világossá tettem előtte.

Felfedezőút a múltba
Nos, a katatim képélmény nem csupán arra a lehetőségre korlátozódik,
hogy formát adjunk a pillanatnyilag meglévő lelki tartalmaknak. A mély
ellazulásban, hasonlóan a hipnózis állapotához, meg lehet dézsmálni
emlékezetünk raktárát, és a legtávolabbi múltig eljuthatunk életünkben,
bármelyik valaha átélt jelenetbe. Ez feltárja a lehetőséget ahhoz, hogy
olyan elfelejtett vagy elfojtott érzelmeknek is a nyomára bukkanjunk,
amelyek a felszín alatt ma még ellenőrizetlenül befolyásolják
mindennapjainkat. Ide tartoznak a félelmek és a fóbiák, és általában a
neurózisok. Okaik közül néhányat fel lehet fedezni, ha szellemi
kirándulásra indulunk a múltba. A pszichoterapeuták ezt a módszert,
amellyel át lehet lépni a normális emlékezet határait, regressziónak vagy
visszavezetésnek nevezik.
Mélyen ellazult állapotban, melyet még a hipnotikus elmélyedés is
erősít, feltárul a tudatalattihoz vezető kapu, és ezáltal megközelíthetőbbé
lesz pszichikai erőink végtelen hatósugara. Ma már általánosan ismeretes
dolog, hogy egy idősebb embert ezzel a módszerrel vissza lehet helyezni
iskolás korába. Olyankor például felveszi nyolcéves korának
gondolkodásmódját és kézírását is. Egészen az embrionális, születés előtti
állapotig ki lehet ásni az emlékeket. A tudósok megállapították, hogy az
embernek már öt hónappal a születése előtt van regisztráló tudatalattija.
Már a születés előtt létrejöhetnek az első károsodások, amelyek
egészen a felnőttkorig megőrizhetik utóhatásaikat. A ka-

168
tátim visszavezetés során előjöhetnek a szülők születés előtti szóbeli
megnyilatkozásai, ha esetleg egy nem kívánt gyereket el akarnak vetetni,
vagy ha súlyos, a gyerek életét veszélyeztető veszekedést tanúsítottak.
Egyre több pszichológus ismeri el az ilyen, a lélek mélységeiből származó
közlések bizonyítóerejét és igazságtartalmát. Praxisom során mindig
komolyan veszem a betegeim ilyen kijelentéseit, mert a tapasztalat azt
mutatja, hogy a betegeket azzal lehet a leginkább hozzásegíteni régi
komplexusaik pozitív megváltoztatásához és megtisztításához, ha
elismerjük ősi félelmeiket, amelyek ezekben a kijelentésekben
tükröződnek.
Egyedi esetekből ez nagyon hamar kiderül. Az egyik páciensem az
északnémet J. Stella asszony súlyos cukorbetegséggel érkezett hozzám.
Huszonöt éve inzulinfüggő volt, és mellékhatásként most lassan egyre
inkább elvesztette a látását. A hipnózisterápia segítségével próbált új
erőre kapni és életkedvet szerezni ahhoz, hogy jobban el tudja viselni
beteg testét. Arról, hogy melyek a pszichoterápia lehetőségei olyan súlyos
betegségek esetében, mint a cukorbaj, később fogok szólni (nyolcadik
fejezet). Pillanatnyilag csak eljárásmódunk bemutatása érdekes, amellyel
megkerestük J. Stella asszony betegségének az okát. Iskolapéldáját adta
annak, hogy hogyan raktározódik el mindannyiunk mélyemlékezetében
mindegyik lelki megrázkódtatás, és hogyan bontakoztatják ki erőiket az
érzelmi hordozóenergiák, még akkor is, ha évtizedekre kitöröltük őket
mindennapi tudatunkból.
Miután elegendő lazítási gyakorlatot szerzett, életkor-regressziót
végeztünk ). Stella asszonnyal. Elmélyült állapotában felszólítottuk, hogy
visszafelé játssza le élete filmjét lelki szemei előtt, egészen addig az
időpontig, amikor még teljesen egészséges volt. - Ötévesen találta meg
magát az anyjával a tengerparton. Játszadozva szaladgált ide-oda,
kedveskedett az anyjának, sőt még az asszony hajának illatát is érezte.
Végül az anyja elindult a dűnéken át a házak felé, majd a saját házukhoz
ment vele (ahol meghalt). Elbúcsúzott a lányától, aki tovább játszott - és
attól a pillanattól kezdve soha többé nem látta az édesanyját.
A visszavezetés során megélt szimbólum-drámában most megint azt
látta, hogy az utcán játszik. „Egy másik lány jön ide hozzám, és azt
mondja: Tudom, hogy meghalt az anyukád, az én anyukám olvasta az
újságban."

169
 Stella felkiáltott: „Nem igaz!" De mégis benne maradt a kétely. „A
többi gyerek nagyon izgatott. A kislány úgy meséli a dolgot, mint egy
szenzációt. - Odaszaladok a nevelőnőmhöz. Mónika »néni« az ölébe vesz
és vigasztal. Azt mondja, hogy egyáltalán nem igaz az egész. Anya
kórházban van. De tudom, hogy hazudik. Apának meg kellett volna
mondania nekem, hogy anyu meghalt. Ő most Oroszországban van."
Stella mindig a telefonhoz futott, és várta az anyja hívását, míg az apja
egy évvel később meg nem mondta neki, hogy meghalt.
Ez a hosszú feszültség alapozta meg J. Stella asszony végtelen
elhagyatottságát és élettől való félelmét. Ez lett betegségének is az oka;
ellenérv a felületes közmondásra, miszerint: az idő minden sebet
begyógyít. A tudatalattiba száműzött sorscsapások csak akkor veszítik el
negatív hatásukat, ha „megváltjuk" és feldolgozzuk őket, és ha
bekövetkezik a gondolkodás pozitív átállítása.

170
 HATODIK FEJEZET

A tökéletesedés művészete

A valódi boldogság a megélt harmónia

Karl-Heinz Jaeckel

Hajsza a boldogság után

Alig van olyan kifejezés, melyet mi emberek többféleképpen
értelmeznénk, mint a boldogság. Szellemes esszét lehetne írni csupán a
világ irodalmárainak és filozófusainak sok különböző megnyilatkozásáról,
amely a boldogságról szól. De hol van a valódi tartalma?
„Én is szeretnék már egyszer olyan boldog lenni, mint a többi ember",
mondta nekem egy ötvenéves özvegyasszony. Csak nem gondolkozott,
vagy értetlen volt a többiek sorsával szemben? Ezer megkérdezettből alig
tíz tartja magát általában igazán boldognak - bár „a boldogság utáni
hajsza" korunk egyik jelszava.
Nem akarok művészien körülírt megfogalmazásokra vállalkozni;
számomra a boldogság abban rejlik, hogy magamban hordozom azt a
végtelen, teremtő erőt, amellyel megbirkózhatok ezzel a csodálatos élettel.
Mindenki magában hordja ezt az ékszert. „Benned van mindaz a
boldogság, amit valaha találsz", mondta egyszer L. Ron Hubbard, a
szcientológia megalapítója.
A legnagyobb mese, melyet számtalan ember egész élete során
tényként fogad el, az a nézet, hogy nem mehetünk elébe sorsunknak.
Önnek is Bhagwan Shree Rajneeshre kellene hallgatnia, aki a
mindennapra szánt olvasmányok (Lectures) egyikében magyarázta el:
„Az élet minden eseménye azért jön el, mert te magadhoz vonzód. Hogy
mit kezdesz vele, az a te dolgod!"
Elutasítja, hogy a vonzásnak ezt a képességét örökre egyformán,
jellemétől meghatározottnak lássa az ember. A nyugati tudós számára a
jellem örökletes tulajdonságokból, a nevelés és a környezet hatására
formálódik. De hol marad szerintük

171
az élő szellem, amely testet teremtett magának, ahogy Goethe mondta?
„Azt már az apám kiüldözte belőlem", mondta nekem M. Siegfried.
Ezzel a keserű megállapítással azt jelezte, amit a „nevelés" nálunk még
ma is jelent. A szabad szellemi fejlődést a mi társadalmunk úgy értelmezi,
mint a beilleszkedés vagy fegyelmezettség képességét. M. Siegfried ritka
erős jellemet tanúsított apja állandó lekicsinylésével szemben, aki
kifejezetten trotlinak tartotta a fiát. A hatvanas években a fiatal vállalkozó
a ruhaiparban egy konkurens céget állított apja vállalatával szembe,
amely az európai piacon nagyobb hírnévre tett szert.

A fanatizmustól
és az egoizmustól való megszabadulás
Ha M. Siegfried esete egyedi eset lenne, akkor nem is említeném.
Mindenki tapasztalhatja magán, aki úgy érzi, hogy frusztrált, hogy soha
nincs késő számára a belső felszabaduláshoz. Ebben az életkor egyáltalán
nem játszik szerepet. Csak addig van hatalma rajtunk saját vágyaink
elfojtásának, megkötésének, amíg hatalmat tulajdonítunk nekik.
Ahhoz, hogy megtegyük az első lépést saját felszabadulásunk felé,
bátorságra és tetterőre van szükség. Aki úgy gondolja, hogy nem tud ilyen
tulajdonságokat felmutatni, az teljesen alaptalanul magától adja fel a
dolgot, hiszen csak a saját képzeteit kell más irányba terelnie ahhoz, hogy
elégedettebb és kiegyensúlyozottabb ember lehessen. A pozitív
gondolkodás irányába történt változás után gyakran képtelenségnek
tűnhet számunkra, hogy micsoda szűkkeblű beidegződésekkel korlátoztuk
vagy - főképp a szülő-gyerek viszonyban - hagytuk korlátozni magunkat
hosszú időn át.
Állandó sikertelenségekkel tarkított viharos élettörténetet mesélt el
nekem egy középkorú nő. A negatív események végtelennek tűnő
felsorolása végén csak annyit tudtam válaszolni: „Azonnal le kell váltania
élete filmjének rendezőjét. - Minden témát több oldalról lehet
megközelíteni. Mindaddig kudarcokat fog átélni, amíg nem tanul abból,
amit ezek közölni akarnak önnel."
Megfogadta a javaslatomat, hogy foglalkozzék magával, és örömmel
hallottam néhány hét múlva, hogy mennyire csodál-

172
kőzik saját magán. A múltban még soha nem mondtak neki ilyen kellemes
dolgokat, mint mostanában. Azt mondta: „Hogy lehet az, hogy nem
vettem észre, mennyi kellemetlenséget okozok magamnak. Hát persze,
hogy azt hittem, tényleg szerencsétlen vagyok!"
A munkáért való küzdelem és a népek egymás elleni gyűlölete
világszerte bizonyítja, hogyan kelthetnek képzelt problémák olyan
benyomást, hogy reálisabbak a valóságosnál. Aki magában jól érzi magát,
annak nincs szüksége arra, hogy a kedvetlenség és az agresszió szemetét a
külvilágba dobálja. Nem is zsákmányolhatják ki, mert életerejének
kimeríthetetlen forrása csak őt magát erősíti, és segíti a külvilág legyőzé-
sében.
De hányan merítenek belőle? Legyen néző helyett szupersztár élete
filmjében! Az előre megírt szerepeket játszó színészekkel ellentétben ön
ráadásul egyidejűleg rendező, szerző és producer is saját életének
színpadán. Munkája életre szóló feladat, mert az a darab, melyet az élet ír,
olyan történet, amelynek bizonytalan a vége. Mindannyian ugyanolyan
helyzetben vagyunk, és állandóan rendezhetünk. A darab menete sokféle
módon alá van vetve a mi befolyásunknak. Minden tett, minden
megvalósulásra törő gondolat legősibb erőforrásunkból származik.

A negatív gondolkodás egész foglalkozási

csoportokat ural és formál
Ha az értelem sajátítja ki a gondolatok értékéről való döntés jogát, akkor
az ember elveszíti eredetiségét. Az értelem ilyenfajta uralma egész
foglalkozási csoportokat taszít a dogmatikus életmód szűkös keretei közé.
Ha a befolyásosnak tűnő foglalkozások közül válogatunk, a negatív
felsorolás élén az orvosok, a jogászok, a rendőrök és végül a tanárok
állnak. Ezekben a foglalkozási csoportokban érvényesül az én
tapasztalataim szerint a leginkább a rosszul irányított lelki energiák
negatív hatásaival való összefonódás; ők szinte kizárólag életünk anyagi
oldalát veszik figyelembe.
A sebészek gyakran felelőtlen beszéde a műtőben, amely önmagában
elég ahhoz, hogy elvágja egy beteg életének fonalát, bizonyítékul
szolgálhat a kapcsolat hiányára saját köz-

173
pontjukkal, a saját szellem fölötti teljesítőképességükkel. Amilyen
csodálatra méltó szakmai felkészültségük, türelmük és kifinomultságuk,
melyekkel a testi bajokból megszüntetnek egy kicsit, annyira alávetettjei
maradnak tevékenységük külsődleges voltának, amely kozmikus
intelligenciánk végtelen erejének segítségével messze sikeresebb volna.
Milyen önkényesen hangzik a kórházakban néha még ma is képviselt
vélemény, hogy a gyomorfekély kizárólag a sebészek birodalmába
tartozik. Normális esetben minden valódi modern pszichoterapeuta
néhány héten belül eltünteti a fekélyt, anélkül, hogy egy ujjal is
hozzányúlna a beteghez. Olvassa el azt a keserű mérleget, melyet az
ismert német színész, Joachim Fuchsberger vont meg „Átélt és elviselt
dolgok - emlékezések egy betegségre" (Erlebtes - Ertragenes -
Erinnerungen an eine Krankheit) című könyvében, amely egy müncheni
kórházban való tartózkodásáról szól. A gyógyítás mechanikusan szerve-
zett világa lelketlenné vált. Fontosabb lett a drága orvosi műszerek
alkalmazása, mint a betegek egészsége.
Az Egyesült Államok számos klinikáján - és lassan néhány
németországiban is - vannak olyan különleges feladatot ellátó
munkatársak, akiknek az a dolguk, hogy a műtét alatt kizárólag a beteg
lelki közérzetével törődjenek. Egy délnémet műtősnővér, aki öt éve
„murphynista", és a pozitív gondolkodás segítségével maga is tíz éve tartó
migréntől szabadult meg, mesélt nekem a teljes narkózisban levő, operált
betegekkel folytatott, különösnek tűnő eljárásáról.
„Most megtesszük az első lépést", körülbelül így tájékoztatja a beteget.
„A pulzusa és a légzése teljesen normális. A professzor úr most érte el a
műtéti területet; minden teljesen világos és átlátható. Meg van győződve
róla, hogy ön újra teljesen egészséges lesz. Méréseink mutatják, hogy ön
nagyon jól és bizalommal működik közre abban, hogy legyőzzük a be-
tegségét. Biztosak vagyunk benne, hogy nemsokára teljesen túl lesz rajta.
Most van vége a műtétnek. Minden sikerült. Maier úr, önnek sikerült... Az
ön testfelépítésével és saját magában való hitével nemsokára minden
nagyon gyorsan begyógyul. -Jobbulást kívánok!"
Ki ne szeretné élvezni a nehéz órákban egy ilyen nővér segítségét is?
Mindannyiunknak szól a felhívás, hogy a pozitív gondolkodást soha többé
ne tekintsük a könyvespolcok elméletének. Mi magunk vagyunk ugyanis
azok, akiknek emiatt a

174
legtöbbet kellene szenvedniük. Nézzen meg egy jogászt - a legbriliánsabb
államügyésztől a zugügyvédig -, mindegyikükön látszik, hogy az életüket
a negatív gondolati energiákkal való állandó kapcsolatban töltik, amelyek
ugyanúgy formálják őket, mint azokat a csalókat, akikkel dolguk van, és
akik a negatív zónában folytatott üzelmeikkel saját sírjukat ássák meg.
Aki elolvassa egy törvény szövegét, aki csak az adótörvényeinket
megnézi, azonnal érzékeli, hogyan jut el a végletekig az emberi
tökéletességre való törekvés azzal a vággyal együtt, hogy a másikkal még
meg is fizettessünk azért, hogy él; - mert hiszen jobb lett a világunk?
Nézze meg a paragrafus jelét: § - egy húskampó, amire felakasztották a
vágyainkat. A paragrafusok, a jogászok nyelve gondolati zárványokból
áll, amelyek megemészthetetlen zagyvaságokká gubancolódnak össze.
„Don't stir the seet" (ne turkálj a szemétben), tanítja egy amerikai
önfelszabadító csoport. A jogász pedig egész életében ehhez van kötve. Ő
maga ezt a gyomrán érzi, a környezete pedig az ő önfejűségén.

A pozitív imagináció művészete

Az értelem mindig az anyagi megjelenési formák függvénye marad. Ezt
egy magas rangú állami hivatalnok nagyon pragmatikusan fejezte ki.
Egyszer hipnózisterápia közben hozzám fordult, és megkérdezte: „Dr.
Murphy azt mondja, ha lázas vagy, mondd azt magadnak: Egészséges
vagyok! De hogy jelenthetem ki, hogy egészséges vagyok, amikor érzem,
hogy lázam van?" Számára nem létezett semmi tudattalan dolog, semmi
szabályozatlan vagy megmagyarázhatatlan az életben. Aggodalmasan
kötődött a logikához és az értelem normáinak betartásához, olyan
aggodalmasan, hogy még saját ösztönzést sem érzett ahhoz, hogy a
gondolatait át tudja polarizálni.
Talán bolonddá tette dr. Murphy a hallgatóit egészségügyi tanácsával?
Semmiképp sem, hiszen a következőképpen értette: Akinek láza van, az
egy lelki gyengeség következményeit tapasztalja, amely fogékonnyá tette
a testet a kívülről érkező negatív erőkre. A test védekezési mechanizmusa
magas fordulatszámon üzemel, és a beteg gyógyulása ellenében hat, ha
semmi továbbit nem tesz, mint hogy megerősíti a betegségér-

175
zetét. Ehelyett el kellene fogadnia a betegséget, és összes finom energiáját
(a lélegzést és a képzeteket) mobilizálva ki kellene használnia a lázat a
test gyors megtisztítására, és képzeletben ismét a célban kellene látnia
magát; ez lenne a lázas beteg tudatátformálásának a helyes értelmezése,
melyet az „egészséges vagyok" gondolattal érhet el. A negatív energiák
betörését jóvá kell tennie, és pozitív energiát kell merítenie saját
kimeríthetetlen mélységéből. Ebben segít a következő formula:
„Tökéletes harmónia lakozik bennem. Szeretem a testemet, újra
teljesen felé fordulok. Középpontomból végtelen életerő árad minden
sejtemhez. Ez megerősít és megtisztít. Minden sötét és káros dolgot
kimos belőlem. Minden lélegzetvétellel új életerő áramlik belém (nem
szabad elfelejteni: az orron át kell lélegezni, és a tisztító erőfolyamot az
egész testben teljesen érzékelni kell). Minden lélegzetvétellel erősebb és
egészségesebb leszek. Reggelre teljesen meggyógyulok. Újra eggyé
váltam szellemi irányításommal. Magasabb énem végtelen intelligenciája
óv és erősít engem."
Az a beteg, aki a lázról kérdezett, és aki szívneurózissal és gátlásokkal
jött hozzám, életében először a hipnózisban élte át tudattalan rezdüléseit
és szellemének erejét. Rövid idő alatt megtanulta, hogyan részesítheti
pozitív megerősítésben és motivációban a tudatalattiját, hogy védekezzék
a betegségek ellen.
Egyes kicsinyes kritikusok, akik gondolati energiáikat kételkedésre
pazarolják, a pozitív gondolkodást szimpla pozitivizmusnak nevezik.
Azzal a csodaországgal hasonlítják össze, amelybe mindenki szeretne
eljutni, de nem tud - mert hiszen az csak a mesében létezik. A
tökéletesebb életről való tudatlanságuk jele megrögzött hitük a
jogtalanságban és a szerencsétlenségben. Senkit nem szabad megfosztani
a hitétől. De itt és most fel kell ismernie, hogy ez kizárólag az ő hite, az ő
elképzelése a világról, melyet saját magának alakított ki. Mert a hit nem
tudás, és „hitetek szerint fogtok élni".
Én a saját gyakorlatomból tudom, a pozitív gondolkodás hogyan
segített ki ezreket nehéz sorsukból, hogyan ismerték meg gondolati
energiájuk értékét, és hogyan tanulták meg irányítani azt. Természetesen
képtelenség bebeszélni magunknak: „egészséges és sikeres vagyok", és
közben titokban arra gondolni: „na, majd meglátjuk, hogy most mi
történik!" Akkor

176
a kételkedés az irányító alapvető érzés, nem pedig az az új elhatározás,
amely csak beható és kizárólagos szuggesztióként nyerhet teret és erőt a
tudatalattiban.
A szokás hatalmának rabjai vagyunk. Mindenki úgy szuggerálja
magának a közérzetét, ahogy kedve tartja. A tükörbe vetett női pillantás,
vagy ha a férfiak a pénztárcájuk után nyúlnak, ártatlan függőségekről
tanúskodnak. Minél inkább hagyjuk, hogy mindennapjainkat ezek vagy
hasonló szokások határozzák meg, annál szükségesebbé válik számunkra,
hogy pozitívan őrködjünk a gondolatok és a cselekedetek felett.

Kezdjünk örömmel minden új napot

A pozitív gondolkodás mindig a jellemváltozás kezdetét jelenti - különben
tényleg felszínes maradna. Aki a lényét harmóniára és szeretetre hangolja,
az harmonikussá válik. Nem ámítja saját magát, hanem átéli
személyiségének érését; sőt a bibliai ige igazságát is: „tiétek a mennyek
országa", amit a kételkedők, az egoisták és a boldogtalanság keresői nem
tudtak megvalósítani a kereszténység kétezer éves története folyamán.
Krisztus talán pozitivista volt?
Feledkezzünk meg tehát véglegesen róluk, az élet problémakeresőiről,
azokról az emberekről, akik értelmükkel csak „izmusokat" építenek fel,
hogy a legmagasabb dolgokról való tudatlanságukat palástolják. Nem
azért jöttünk erre a világra, hogy bűnben és szenvedésben éljünk, hanem
azért, hogy túllépjünk rajtuk, és föléjük kerekedjünk. A teremtő minden
emberbe belehelyezte a tökéletességhez és a harmóniához szükséges erőt.
A pozitív gondolkodás a kiindulópont ahhoz, hogy felismerjük ezt az erőt,
és hagyjuk szabadon működni.
Mit gondol, milyen jólesik a reggeli, ha felkelés után csendes örömmel
tekint az ön előtt álló napra? Tegye fel magának a kérdést: „Hol vagyok?"
Nyissa meg a szívét a környezete előtt. Tekintsen ki a természetbe, a ház
előtt álló fákra, amelyek erőt és bizakodást közvetítenek önnek, amelyek
szilárdan gyökereznek a valóságban, és mégis folytatni tudják csendes,
önálló életüket. Fogadja be a napsugarakat vagy a tisztító esőt. Örüljön a
környezetének.
Most, ezekben a pillanatokban ön valóban létezik. Érzi, hogy az élet
több, mint könyvek vagy gépek mögött elásni

177
magát, és a napi ismétlés során egyre jobban érzi, hogyan növekednek
óriási erői. Már nem látja szürkének a hétköznapokat, hanem átéli a lét
sokoldalúságának és szépségének a szivárvány összes színében pompázó
palettáját.
Mióta minden reggelt az új nap örömteli üdvözlésével kezdek, belső
vezetést kérek és a bennem lakozó mindenható hatalomnak kifejezem
teljes bizalmamat, elégedetten állapíthatom meg, hogy
beszélgetőpartnereimben mindig saját kedélyállapotom tükröződik. Egy
barátságos üdvözlet, egy kedves pillantás reggel az egész napra biztosítja
a rokonszenv áramlását.

Mindenki olyan gazdag,

amilyennek képzeli magát
Ki az, akit ilyen örömteli, nyitott hangulatban eláraszthatnak holmi
kisebbségi érzések? Tényleg semmi más, mint a testbe baktériumokhoz
hasonlóan behatoló negatív gondolatok áradata az, ami a betegségeket
okozza. A legsúlyosabb gondolati fertőzések egyike a tehetségtelenség és
az elkerülhetetlen szegénység képzete.
A természetben mindenhol csak a kimeríthetetlen életenergiák
mutatkoznak meg. Isten telítettséget és gazdagságot ad. Nem csupán
egoista társadalmi kényszer tehát az, ami az embereket szegénységbe és
kisebbségbe taszítja? Átadni magunkat a szegénységnek azt jelenti, hogy
magunk fojtjuk el saját akaratunkból életünk fényét. Nem létezik olyan
szegénység, amelyért ne lennénk felelősek. Aki szegénynek tartja magát,
és ebben látja meghatározottságát, az saját képzete áldozatává válik. Egy
bizonyos embertípus magában hordozza a szegénység érzelmi
komplexumát. De a párizsi clochard-ok egyikének sem lenne kötelező a
Szajna hídjai alatt aludni. A müncheni csavargók közül sem lenne
kötelező senkinek a civilizáció legalsó fokán vegetálni és a parkok
padjain tölteni az éjszakát. Saját maguk adták fel. Ez annak a bűnnek a
példája, hogy valaki elveszíti a saját énjében lakozó végtelen bölcsesség
iránti bizalmat.
Közben olyan egyszerű legyőzni a naivitást, és megszabadulni a buta,
nyomasztó képzetek örökös rabságából. Az vagy, amit gondolsz.
Csodálatos élmény megnyitni egy embernek a

178
saját belső harmóniájához vezető utat, és szétromboltatni vele saját magát
korlátozó képzeteit. Egyedül csak ezért már végtelenül hálás vagyok,
hogy ismerem a hipnózis segítségét.
Ön azonban saját maga is felszabadíthatja magát gondolatai igájából,
ha szabad folyást enged mélyen elrejtett életenergiáinak. Azután már
nincsenek korlátok. Minden nyitva áll ön előtt, mindent elérhet. Mondja
magának rendszeresen: „Tökéletes harmónia lakozik bennem. Megbízom
tudatalattim végtelen bölcsességében. Minden jó kívánságom teljesült. A
szívem tágra nyitottam. Szeretet, jóság és teljesség van bennem. Érzem,
hogy a sorsomat a bennem levő jó erők vették kézbe. Hálával telten
nyugszom isteni magvamban, amelyből kiindulva életem szépségben és
tökéletességben fejlődik."
Ha életre kelti magában ezeket a szavakat, akkor megtapasztalja, hogy
egyszerre teremtő és teremtett. Elmerül a spirituális gazdagságban, és
csodálkozva fogja észrevenni, hogy az anyagi oldal kényszer nélkül
csatlakozik. Semmiben sem fog többé hiányt szenvedni. Intellektuális
béklyóinak legyőzése szabad szellemi lénnyé teszi önt.

Szabaduljunk meg teljesen a bűntudattól

Társadalmunkban az intellektus annyira uralkodó, hogy még Isten is
negatív értékké vált. Az emberiség legnagyobb terhét, a bűntudat érzését
a keresztény templomban szerzi be az átlagpolgár. Az egyház bebeszéli
neki, hogy bűnös, bukott, megérett arra, hogy elkárhozzék.
Én azt hiszem, hogy Isten a tiszta szeretet, a megbocsátás és a
megengedés. Isten nem haragszik. A kereszténység prédikátorai kinevezik
magukat Isten képviselőinek, és a tőlük függő emberiséget
megfontolatlanul bűntudatba és frusztrációba hajszolják (például Ottó van
Corvin).
Hogyan is lehet bűnös egy újszülött gyermek, amikor éppen a
legmagasabb szellemi erő leheletét kapta útitársul teremtőjétől az általa
teremtett világba? A múlt század leghíresebb észak-amerikai gyógyítója,
dr. Phineas Parkhurst Quimby megállapította, hogy betegeinek hatvan
százaléka csupa bűntudat volt, és ezt a templomban kapták. Az indiai
brahmanoknak sikerült a kasztjuk hatalmi igényéből eredően egy óriási
népet nyomorúságba és függőségbe kényszeríteni. Szégyenletes do-

179
 f
log azt látni, hogy az ember szenvedésre és nyomorúságra ítéltetettségéről
szóló mesét éppen a hit őrzői terjesztik.
Az isteni jelenlét soha nem büntet és soha nem átkoz. Mi magunk
vagyunk azok, akik - negatív gondolataink által - büntetünk. Isten fia a
saját szellemünk. Az élet a szent erő. Az isteni bölcsesség végtelen
teljességet jelent mindannyiunk számára. A papság ezt a félelemmel és
bűnnel teli élet szánalmas csatornájává változtatta.
Induljon el egyszer velem együtt egy különös útra saját belső életébe.
Töröljön ki minden világi bűntudatról szóló érzetet, amely talán e sorok
olvastán felmerült önben. Rázzon le magáról minden múlttal kapcsolatos
gondolatot, és minden olyan tudást, amely kritikusan és ítélkezőn
befolyásolja észlelését. Ebben a percben, amikor élete aktuális pillanatnyi
szintjére húzódik vissza, ne gondoljon semmi jövőbeli dologra se! Mi
marad ekkor?
Érzi a testét. Az érzékein keresztül fogadja be környezete ingereit.
Élvezetes zavartalanságban érzékeli a jelen-létet, azt, hogy lélegzik és él.
Nyugalomra lel az isteni és örök jelenben. Ez a valós, igaz létezés
pillanata. A legcsekélyebb szerepet sem játssza önben a múlthoz való
kötődés? Figyelje meg magát pontosan: ha felmerült önben akár a
legapróbb gondolat is, hogy miért tette ezt vagy azt, vagy miért kellett ezt
vagy azt tennie, akkor a harmónia nem zavartalan önben.
Forduljon ezért azonnal ismét szellemi tekintélyéhez, és döntse el,
hogy milyen haszontalan, károkat okozó gondolatoknak nincsen már
helye önben. Érvényesítse ugyanezt a tekintélyt az olyan gondolatokkal és
képzetekkel szemben is, amelyekkel kívülről terhelik meg. A saját élete
önhöz áll a legközelebb. A saját idejének saját maga az ura.

A sors, amelyet meg kell valósítani:

a harmonikus élet
Elpazarolhatja az idejét gondolatai zabolátlan áramával, vagy a valódi
élet felé fordulhat a pozitív gondolatok által.
Sokan közülünk eladják a lelküket. Csak azért dolgoznak, hogy pénzt
keressenek. A munka minden csúnya dolog kezdete, magyarázta egyszer
dr. Murphy. Ezzel is arra a magas szinten iparosított társadalmunkra
jellemző hibára utalt, hogy

180
azonosulunk a munkával. Sokan csak a munkáért élnek, és már nem
magukért.
Ne azért dolgozzék, hogy pénzt keressen, hanem hasznosítson valami
olyat a lényéből, amitől a legjobban érzi magát, hogy ezáltal olyan
feladatoknak áldozza magát, amelyekkel biztosítani tudja létfenntartását.
A munka önmagában a legkevésbé hatékony eszköz a pénzkeresésre. Ha
öncélúvá válik, többé-kevésbé gyorsan eljut odáig, hogy nem leli örömét
benne, és következik a betegségbe való menekülés. A lelke megmutatja
önnek, hogy mi a véleménye léte idejének eladásáról.
„A lelked közelebb van hozzád, mint a sál a bőrödhöz", mondja egy
iszlám szólás. Tartsa fontosabbnak a hozzá való viszonyt, mint az értékek
világával való kapcsolatot. Csak így ismerheti fel minden szenvedés és
probléma okát. A pozitív gondolkodás tehát befelé vezető utat is jelent.
Aki ezt gyakorolja, az végső soron a tudatalattiját formálja szellemi
értelemben. Következésképpen tehát általa ismét vallásossá válik. A
vallás a szellemi életerőhöz való visszakapcsolódás.
Amióta elkezdtem kiaknázni transzcendentális szféráimat, és igazodni
lényem ősi vágyaihoz, azóta vallásosabb lettem, mint sokan, akik
rendszeresen járnak templomba. Ön is fel fogja ismerni: Az egyetlen
istent, aki létezik, csak saját magában találja meg. Mindaz, ami a
hétköznapin túli (paranormális) segítség keresése során értelmünk
határvidékén történik - a jóslás, a jövőbe látás, az ingázás, az alkímiával
és az asztrológiával való foglalkozás -, csak külső mankó.
Közelítsen örömmel és nyitottan a sorsához. Önnek szánták, senki
másnak! Ami előtt ma meghajol, az holnap újra sújtani fogja - egészen
addig, míg meg nem tanulta a leckét. Szokja meg, hogy az ön előtt álló
kérdések és feladatok azonnal megoldódnak. Tudassa mindenkivel
azonnal, hogy mit gondol a meghívásáról, a kiutalt munkáról, az
ajánlatáról, a megfontolásairól vagy a vágyáról. Hagyjon fel minden
visszafogó taktikázással. Vagy fontos az ügy saját élete szempontjából:
akkor jobban közelítse meg a dolgot, vagy valamiért ellenzi, nem
érdeklődik iránta: akkor ezt mondja ki világosan. Aki mindig nyitva tart
minden ajtót, az nem önmagát éli meg, hanem mások elképzelései és
célkitűzései uralkodnak rajta.
Ha saját maga fordul másokhoz, hogy valamit elérjen, akkor figyeljen
a válaszok hangnemére. „Még nem tudom... talán... esetleg, majd
meglátjuk", ezek mind kibúvók az elől a mondat

181
elől, hogy „Nem akarom!" Ne pazarolja az erejét arra, hogy fejre állítsa
egy beszélgetőpartner érzelmi motivációját. Az ön akarata mindig alá van
vetve a másik érzelmi erejének. Közelítsen a problémákhoz az eredetük
felől. Ezek saját magában találhatók. Hallgasson a belső hangjára. Előtte
minden probléma semmivé foszlik. Világosságot és igazságot nyerhet
tőle.
„Gyakran hallom magamban a figyelmeztető hangot", mesélte nekem
egy nőbetegem, „csakhogy többnyire csak akkor követem, amikor már túl
késő!"
Bizonyára már mindannyian elkövettük ezt a hibát. Ennek most véget
kell vetni. Egónknak nincs joga ahhoz, hogy elnyomja tudásunk jobbik
felét, és hogy többszörösen a boldogtalanságba taszítson bennünket.
Megnyitjuk magunkat tudat alatti megérzéseinknek.
Az első lépés ahhoz, hogy bizalommal vessük alá magunkat a
tudattalan bölcsességének az, hogy úgy szeressük magunkat, ahogy
később a félelemről szóló részben részletesebben elmagyarázom. Amit
általában „szeretet"-en értünk, az többnyire csak egoista akarat, birtoklási
vágy. Hogy ez miben csúcsosodik ki társadalmunkban, azt az angol
Donald Clayton szarkasztikus humorral így fejezte ki: „Semmi nem hoz
két embert olyan közel egymáshoz, mint a bankjegyek gyakori cseréje."
A magvas jellemek talán túlzásnak találják a harmónia és a szeretet
fogalmainak állandó használatát. Ám mégsem kellene hamis glóriát
vonniuk maguk köré. A pozitív gondolkodás ugyanis azt is jelenti, hogy
pozitívan fordulunk a realitás felé is. Testi lények vagyunk, akik az
anyagi világban is tevékenykednek. Semmiről nem kell lemondania, csak
a negatív gondolatokról, amelyekkel végül is saját magának okoz kárt.
Nem létezik semmi, ami ezután még megrázkódtatást okozhatna
önnek. Az élet viharai, autóbaleset, az otthon elvesztése, semmi sem
képes leteríteni, ha magában érzi az élet örök forrását. Istenben nyugodni
azt jelenti, hogy az élet folyama soha nem szakad meg. Ha a külső dolgok
közül elveszít valamit, azonnal megnyílik valami új. Soha ne tekintse a
cégét, a főnökét vagy a biztosítási kötvényét élete biztosítékának. Mindig
csak szükségleteinek, jövedelmeinek és létfenntartásának valódi forrására
tekintsen: szellemi magjára. Az olyan ember, aki harmonikus
kapcsolatban van felsőbb énjével, soha nem fog a megszerzett dolgoknak
hatalmat tulajdonítani. Soha nem

182
adja át a napnak, a csillagnak vagy a holdnak a saját maga fölötti
hatalmat. Kizárólag Istennek adja. A szelleme a legközelebbi barátja.
Lehet, hogy most túl vallásosnak tűnik, amit mondok? Akkor most
teljesen legyen világos, mit jelent, ha arra szólítom fel, hogy ne tagadja
meg önmagát. Semmi nem létezik világegyetemünkben a mindenható
isteni hatalmon kívül. Egója a maga ura akar lenni? Minden tudomány
csak ennek a mindenható hatalomnak egy részecskéje, önmagában csupán
egy tökéletlen részecske.
Einstein azt mondta, hogy a hit tudomány nélkül béna. A tudomány
vallás nélkül vak. Ne halmozza ezért magában a tudás részleteit.
Gondolkodjék és érezzen a középpontjából kiindulva, amelyben egyesül
léte végtelen bölcsességének minden tudása. Belőle merítheti azokat az
eredeti, valóságos, felszabadító dolgokat, melyek éretté teszik önt a
tökéletesebb életre. Gondolja meg minden pillanatban: ön olyan lesz
egész nap, ahogy gondolkodik.
Aki átadja magát a saját magában lakozó felsőbb bölcsességnek, az
hamarosan átláthatja a fanatikusoknak és a hatalom őrültjeinek primitív
módszereit, akik szívesen vennék vontatókötélre saját szellemi világuk
felé. Az ön számára ezen a világon csak egyetlen igazság létezik, és ez az
ön személyes sorsa, amelynek sikeres irányításához a mindenható hatalom
önbe helyezett minden erőt.
A „siker" fogalma a mi társadalmi rendszerünkben egy kissé
egyoldalúan anyagi irányú hangsúlyt kapott. A sikeres ember az anyagi
erő szimbóluma. A nevelés, a képzés és a szakma teljesen erre az
egyoldalúan kiharcolni való címre van berendezkedve.
A siker azonban nem a címek privilegizáltak közötti adományozása,
hanem mindenkit megillet. Emberré válásunk lényege az, hogy
megvalósítsuk önmagunkat, és hogy egész életvitelünkben sikeresek
legyünk. Ez egyaránt megnyilvánul egy harmonikus partnerkapcsolatban,
a házasságban és a foglalkozás terén. Végtelenül sok síkon fejeződik ki az
ember felvirágzó fejlődése, befejezésül és végső soron a bankszámlán is.
A pénz jó segítség, ha megakad a dolgok menete. De nem az egyetlen
segédeszköz az élet megkönnyítéséhez. A pozitív gazdagság a
beteljesülésből keletkezik, és ezt mindenki elérheti belső erejéből.

183
 Pozitív változás három lépésben
Azok, akik csak a pénzre vágynak, akik örökösen anyagi nyereség
reményében spekulálnak, akik környezetünket egy átlátszó haladás
nevében megsemmisítik és véget nem érő inflációba hajszolnak
bennünket, hiányt szenvednek alapvető élettapasztalatokban, a
mértéktelen vágytól és az irigységtől nem látják legnagyobb szellemi
erőforrásunkat. A bennünk lakozó végtelen kozmikus erő, amely azoknak,
akik megnyílnak előtte, mindent a kívántnál is nagyobb, felmérhetetlen
teljességben tár fel, az ő számukra hozzáférhetetlen.
Aki úgy érzi, hogy Fortuna bőségszarujából csak hátrányosan
részesült, az szálljon magába. A saját negatív gondolatai, a kételkedése az
egyetlen gátló tényező, amely korlátok között és elnyomásban tartja. Ha
átalakítja pozitív energiává, akkor egyértelműen győztesként juthat el
vágyainak és álmainak céljába. Bármit akarjon is elérni, nincs semmi
akadálya, hogy egy igazságos, jó célt pozitív programozással elérjen.

Három lépésben közeledjék pozitív átalakulásához vagy kí-

vánságaihoz.

1. Soha többé ne gondoljon végig egy negatív gondolatot

se. Változtassa meg eddigi gondolkodásmódját pozitívan
a következő szuggesztiós utasítással: „Szeretet és harmónia van a
szívemben. Isten gondolkodik, beszél és cselekszik általam.
Megbízom életerőm kimeríthetetlen forrásában, amely
meghatározza életemet, és mindent az én
javamra alakít. Erősíti szellemi képességeimet, és minden
pillanatban eléri, hogy helyes és jó dolgokat tegyek.
Lényem középpontjának békéjéből szeretetet sugárzók a
környezetemben levő összes embernek. Érzem, hogy minél inkább
kisugárzóm pozitív erőimet, annál erősebben áramlanak vissza
hozzám. Minden, amire vágyom, hozzám áramlik. Lényem
harmóniája betölti az életemet. - Minden magától történik meg."
2. Aki növeli magában a szeretetet és a harmóniát, az nem
pazarol többé energiát haszontalan érzelmi kitörésekre.
Törölje ki a mérget, a bosszúságot, az irigységet és a
féltékenységet érzelmei tárházából. E négy érzés közül
semelyikből sem származik a legkisebb előny sem az

184
 életben. A méreg és a bosszúság annak a belátásnak a hiányából
születik, hogy egy rossz helyzetet magunk okoztunk, vagy hogy
nem tudtuk megvalósítani elképzeléseinket. Az irigység csak a
másik ember javait gyarapítja, mert saját magunkat alacsonyítjuk
le vele. Végül a féltékenység a hiányzó önbizalom és a partner
iránti bizonytalan érzések bevallása. Mindezek együtt olyan tiszta
negatív energiák, amelyek testi háztartásunkban a legsúlyosabb
zavarokat képesek okozni.
Hagyja el őket örökre. Űzze el ezeknek az érzéseknek a
legcsekélyebb jelét is. Belső békéje és tökéletes harmóniája az ön
számára mostantól kezdve és a jövőre nézve szent.
3. Tanuljon meg képekben beszélni a tudatalattijával. Miután teljesen
tisztában van egy jövőbeni szándékával, és a belső hangja
megerősíti, hogy helyes úton jár, helyezze át a tervét egy
befejezett, kész képbe, azaz nézze meg magát ezen a képen a terve
céljánál. Aki házat akar építeni, képzelje maga elé a kész házat.
Akinek valamilyen testi gyengesége van, lássa magát egészséges
és teljesítőképes állapotban. Aki a szakmájában szeretne előbbre
jutni, lássa magát most abban a pozícióban, amit be akar tölteni.
Ettől a pillanattól kezdve kizárólag annak tudatában éljen, hogy
már megvalósította a tervét. Mindennap legalább egyszer
merüljön le csukott szemmel elképzelésének meditatív képébe,
hogy a befejezett helyzetet plasztikusan, színesen lássa maga
előtt. Nincs semmi, ami ellen tudna állni ennek a szuggesztív
építő erőnek. A tudatalattija korlátlanul be fogja vetni
kimeríthetetlen erőtartalékait szándéka megvalósítása érdekében.
Azt éli át, amire gondol.

Rendszeres kapcsolat a tudatalattival

Ne építsen olyan emberekre, akik mindig tele vannak magasröptű
tervekkel. Biztos, hogy mindig csak a fellegekben járnak velük. A sikeres
embernek nincsen szüksége magasztaló szavakra. Magában találja meg a
nyugalmát, minden mást kimeríthetetlen, tudattalan erőforrása rendez el
számára. Azért tud

185
eredményeket felmutatni, testileg, szakmailag, lelkileg, mert a
tudattalanjából származó pozitív energiák állandóan hatnak a
környezetére.
A sikertelen ember titka abban áll, hogy nem tudja, mit akar. Az olyan
ember, aki nem tudja, hogy mit akar, egyúttal olyan is, aki nem tudja,
hogy ki ő, aki még nem találta meg saját magát az életében, és aki még
ahhoz sem vette magának a fáradságot, hogy megkeresse magát. Saját
útjában áll, és ennek egyedül negatív, destruktív gondolkodása az oka. Az
a gondolat, hogy „nekem ez nem adatott meg", azt mutatja, hogy még
nincs tudatában végtelen lelki erejének. Nincs tudatában saját magának.
Értékeljük először is még egyszer aktív figyelemmel e szavak
mindegyikének értelmét és horderejét, hogy igazán megérthessük, mit is
jelent az, hogy valakinek hiányzik az öntudata. Túl kevéssé tudatos
számára a saját léte!
A személyiség kialakulása nagyon egyszerű szellemi törvények szerint
zajlik. A személyiség azoknak a képzeteknek a megvalósulása által alakul
ki, ahogy a környezethez viszonyulunk, ahogy felismerjük öröklött
képességeinket, ahogy kihasználjuk őket vagy túllépünk rajtuk, vagy
esetleg saját akaratunk gyengesége miatt hagyjuk, hogy mások nyomják
el őket. Az a mérték dönt önmegvalósításunk fokáról és
személyiségünkről, amelyben felismerjük lényünk értelmét és helyzetét
ebben az életben.
Kérdezzen meg sikeres embereket, akik életükben elképzeléseiknek
megfelelően különösen sokra vitték. Használjon ki ehhez egy nyugodt,
négyszemközti pillanatot, amikor nem figyeli és nem zavarja önöket
harmadik személy, aki a kérdezett ítéletét valamilyen taktikai okokból
meghamisíthatná. Alapjában véve mindig ugyanazt a választ fogja kapni:
„A sikerem? Mindig pontosan tudtam, hogy mit akarok! Megbíztam ma-
gamban, nem bántam, ha mások nevetnek rajtam, sőt még azt se, ha
bolondnak tartanak. Egész egyszerű volt, csak a képzeletben kitűzött célra
törtem - és az kezdettől fogva egészen tisztán ott lebegett előttem!"
Vegye el egy milliomostól a millióit. Nem fogja súlyosan érinteni. Az
elméje jólétre, harmóniára és egészségre van programozva. Hiába nincs
egy fillér sem a zsebében, néhány éven belül megint milliói lennének. Aki
bensejében gazdagnak érzi magát, az gazdag is lesz - még szülői örökség
nélkül is.

186
 Figyelje meg a kollégáit, a szomszédait vagy egyszerűen csak két utcai
munkást. Az egyik napi munkaideje végéig hosszan kitartott szünetekkel
és a mozdulatokkal cselesen takarékoskodva lóg. Aztán a kocsmában
sörözéssel tölti el a szabad idejét. A másikat érdekli a feladata. Pontosan
és gyorsan végzi a munkáját, és örömét leli benne. Nem csoda, hogy
hamarosan a brigád előmunkása lesz, hiszen törekvő munkája, gyors
haladása, amellyel minden elvállalt feladatot végez, már régen feltűnt az
elöljáróinak.
Mindig azt fogja tapasztalni, hogy az aktív emberek, akik minden
kézmozdulatot tudatosan, célirányosan hajtanak végre, jobban
boldogulnak az életben. Semmi sem károsabb az ember személyiségére a
letargiánál, a gondolatok elmosódottságánál vagy egyszerűen az
irigységnél és a jobbak iránti ellenszenvnél. A munkához való negatív
hozzáállás, mint például a magasabb bérekért való állandó törtetés a mi
gazdaságunkban, az embereket a munkatársi viszonyok szétrombolójává
teszi. Az infláció a csökkenő emberi minőség következménye.

A vágyak valóra válnak

Ezért különösen ügyeljen a 3. lépésre, amit tudatalattija átalakítása
céljából feljegyeztem (185. old.). Vázoljon fel magának világos, egzakt
képeket, amelyeket közvetít a tudatalattijának. Aki ma balra akar menni,
holnap meg jobbra, az magából csinál hintalovat, és helyben lovagol.
Ha különösen nagy vágy mozgatja, akkor fesse le magának csukott
szemmel a legerősebb színekkel, hogy milyen lehetne vágya optimális
beteljesülése. Oldódjék fel teljesen a fantáziájában, egész addig, míg el
nem éri képzelete lehetőségeinek határát.
Amikor elérkezett erre a pontra, akkor álljon meg egy pillanatra.
Kérdezze meg a lelkiismeretét, hogy vágya megvalósításával senki
másnak nem okoz-e hátrányt vagy kárt. Ha erre a kérdésre tiszta
lelkiismerettel nemmel tud válaszolni, akkor tegye beteljesült vágyának
képét a napi meditáció tárgyává. Hívja elő napközben kétszer-háromszor
az elvonulás rövid szüneteiben az emlékezetébe. Este elalvás előtt hívja
elő különös nyomatékkal és nagyon plasztikusan a lelki szemei elé.

187
Tudatalattijába ehhez a képhez a következő szóbeli szuggesztiót rögzítse:
„így van, így élem át. Tudatalattim végtelen bölcsessége ennek érdekében
beveti hatalmas erejét. Látom magamat a célnál, minden beteljesül."
Ha a tudósok azt állapítják meg, hogy csak öt százalékban tudatos
számunkra a személyiségünk, akkor ön a képzelőerő és a szuggesztív
munka segítségével magában nemsokára egy százalékkal többet tehet
tudatossá.
Azok a kiegészítő tudattartalmak, amelyek a ma sokat használt
„tudatkibővítés" szó mögött állnak, mindenesetre nem igazolhatók érzéki
eszközeinkkel, a szemünkkel, az orrunkkal, a fülünkkel és a
tapintásunkkal. Csak a lelki területeihez fűződő szilárd kapcsolat által
tapasztalhatja meg őket. A titkos társaságok évszázadokon keresztül lakat
alatt tartották ezeket a mélyünk hatalmaihoz vezető, az értelem előtt elzárt
utakat. Ma már szinte közismert dolog, hogy például szuggesztívan ható
szavakkal - például a jógik mantrájával, amit a transzcendentális
meditációban is alkalmaznak - és ezek hangrezgéseivel aktiválható a
tudatalattihoz való kapcsolat.
Használja ki ezt az ősi tudást. Lépjen rá a tökéletesebb élethez vezető
királyi útra. Aki elkezdi hétköznapjaiban a gondolatok pozitív
átalakítását, az még nem is sejti, hogy az élet milyen csodálatos és óriási
kibővítése állhat még előtte. Vizsgálja meg a lehetőségek sokféleségét.
Amit gondolataiban megerősít, az fog történni önnel. Ha gazdasági
jellegű sikertelenségeket kell megemésztenie, akkor soha nem lesz depri-
máló érzések rabja. A veszteség közölni akar önnel valamit. Azonosuljon
vele, és mondja magának: „így kellett lennie. Előtte nem voltam eléggé
tisztában magammal. Jelnek tekintem a veszteséget. Teljesen ki fog
egyenlítődni újra. Csak saját erőmben és belső hangomban bízom.
Elutasítom a gondolkodás tekervényes útjait. Világos és egyértelmű
vagyok. A célom tisztán áll a szemem előtt. Most minden sikerül nekem.
A bennem lakozó végtelen bölcsesség irányít és óv engem."

Védekezés az idegen befolyás ellen

Ne hagyja, hogy megzavarják olyan buta közmondások, mint „nomen est
omen", vagy hogy kételyek gyötörjék. Még egy rossz álom egy repülő-
vagy autószerencsétlenségről sem ok

188
az aggodalomra. Semmi sincs előre meghatározva, ha nem úgy festi le
magának!
Biztos, hogy vannak jövőbe látó álmok. De azok, akik ilyen
képességekkel rendelkeznek, pontosan tudják, hogy magukkal kell-e
vinniük álmukat figyelmeztetésül a mindennapi tudatukba. Ha valaki
elhiszi, hogy átok sújtja, az csak az ő hite. Senkinek sincs hatalma ahhoz,
hogy szellemileg megsértse őt. Csak ő maga ruházhatja át ezt a hatalmat,
amennyiben a gondolati energiát hatékonnyá teszi. Az afrikai gyógyítók
átka csak akkor hat, ha a megátkozott értesül róla. A félelem az, ami
végül megöli.
Úgy érzi, hogy idegen hatalom fenyegeti? Akkor rázza le magáról,
mint a kutya a bundájáról a vízcseppeket. Hajítsa ki magából az ezzel
foglalkozó gondolatokat - és megszabadul tőle, hiszen nem is volt a rabja.
Az az átok például, hogy valaki „menjen a pokolba", annak árt a
legtöbbet, aki kimondja. A gyűlölet energiáját hozza létre, olyan erőt,
amely csak őt magát gyengíti.
Nagyon egyszerű megvédeni magunkat a negatív energiától. Ha
szorongó hangulat tölti el, imádkozzék. Helyezze magát Isten kezébe.
Milyen sok történet van, amelyekben a hitetlenek a legnagyobb
szükségben találták meg hirtelen az utat isteni magvukhoz. Ne hagyja,
hogy idáig fajuljon a dolog. Kövesse belátását, és merüljön alá saját
mélységébe, élete forrásához. Isten ereje körülveszi és óvja önt. Ha érzi
ezt a biztos belső kötést, akkor nincs olyan külső földi hatalom, amely
árthatna önnek.
Esetleg használja ehhez a következő szavakat hangosan kiáltva, mintha
a színpadon állna és egy nagy közönséget kellene meggyőznie:
„Harmónia és szeretet árad szét bennem, betölti egész létemet. Érzem
középpontomban az erőt, amely erősít és egész életemet meghatározza.
Rejtekre találtam életerőm forrásában. Magasabb intelligenciám
kimeríthetetlen erejében lelem nyugalmamat. Úgy vesz körül engem, mint
egy védőernyő. Erős vagyok és szabad, és aki keres, az szeretetet és
biztonságot talál nálam."
Ezután meditáljon ezekről a szavakról. Aki hagyja magát lesüllyedni
legbelsőbb lényének csendjébe - a jóga és a meditáció hívei ezt
elmélyedésnek nevezik -, az átélheti tudattalan energiáinak viszonzását. A
belső, megzavarhatatlan védettségből származó leírhatatlan boldogság
érzése minden medi-

189
tálót sziklává tesz a negatív külső események hullámverésében.
Én, hogy az intellektus számára érthetővé tegyem, elsajátítottam azt a
metafizikus formulát, amellyel meditatívan felébresztem magamban az
intuíciót, ami áttöri hétköznapi tudatom küszöbét, amely mögött a múlt, a
jelen és a jövő eggyé olvad. Ön is képes arra, hogy az önmagával végzett
intenzív munka segítségével felszínre hozza a tudatalattijából az intuitív
hatalmakat. Ha jólesik önnek szellemileg visszahúzódni, akkor képzelje el
meditáció közben: „Egy vagyok mindennel!" Mindenhol megvan
manapság a lehetőség arra, még a kisvárosokban is, hogy meditációs
csoportokban vegyen részt. Próbálkozzék meg vele, ha vágyat érez
magában a szellemi elmélyülés iránt.
Minden, ami bennünk és körülöttünk van, valamilyen formában
energetikus rezgés, még a kő összes atomja is. Mi is. A jóga legmagasabb
célja, hogy az ember eggyé váljék vagy egynek érezze magát minden
kozmikus energiával. Valószínűleg az a mi általános célunk az evolúció
során, hogy újra elnyerjük azt az isteni mindenhatósággal való egységet,
melyet Ádám és Éva egykor elvesztett.
De maradjunk most környezetünk gyakorlati síkján. Ne mérje magát
azonnal létünk legmagasabb céljához, hanem kezdje az éppen fontos
realitással. A pozitív gondolkodás sok mindennapi szenvedésből jelenti a
szabadulás útját. Minél következetesebben munkálkodik magában, annál
nagyobb lépésekkel halad kifelé problémáiból. A kezében van élete
boldogságának a kulcsa.
Bennetek van a mennyek országa, mondta Jézus, itt és most. - És ön
az, aki ezt felfedezheti magában.

190
 HETEDIK FEJEZET

Legyőzzük a világ 1. számú ellenségét

- a félelmet

Az ember szabadnak teremtetett,

az ember szabad,
de akárha láncokban született volna.
Friedrich Schiller

A félelemnek ezer arca van

Az emberiség legsúlyosabb lelki terhei közé tartozik a félelem. Amióta
Ádámot és Évát kiűzték a Paradicsomból - a szellemi vezérletükkel való
összhangból - és az anyagi világban kellett helytállniuk, azóta csak
növekedett a félelem és a bizonytalanság. A félelemnek ezer arca van. Ez
az ár, amit az egyetlen gondolkodni képes élőlénynek, az embernek azért
kell fizetnie, hogy intellektusa megkaphassa a létezés összes jogát. Sok
világnézet azon alapul, hogy egész társadalmi csoportokat és népeket
űzött önhatalmúlag kényszerképzetekbe - ami a félelmek kimeríthetetlen
forrása.
Szabad akaratunkból fizetjük ezt az árat az intellektusunknak.
Senkinek nincs oka a legcsekélyebb félelemre sem ebben az életben, aki
megleli magában a nyugalmat, és pozitív gondolkodással és cselekvéssel
tartja fenn a kapcsolatot léte isteni forrásával. Mert az ilyen ember
tökéletesen bekapcsolódik a kozmikus kör vérkeringésébe.
A mi világunknak az a paradoxona, hogy az egyház, amelynek a
leginkább fel kellene emelnie minket az élet tisztán materiális síkja fölé,
arra használja fel intellektuális hatalmát, hogy mélyreható félelmeket
gerjesszen a hívőkben. Saját felmagasztosulásának igényét, hogy Isten
helytartója legyen, a haragvó Istenről szóló fenyegetésekkel a középkor-
ban kínzásokkal, ma pedig frusztrációval támasztotta és támasztja alá.
A legmegrázóbb példa eddigi gyakorlatom során egy idős hölgy
története volt, akit a hitből eredő félelmei egy fél évszá-

191
zadon keresztül megakadályoztak abban, hogy természetes, szabad és
kiegyensúlyozott életet éljen.
A. Katharina asszony egy erdőfelügyelő lánya volt, és beleszeretett egy
fiatal „nyaralóvendégbe", ahogy az első világháború után nevezték,
néhány hónap múlva pedig úgy érezte, hogy terhes. Egészséges világa
összeomlott a döbbenettől, hogy bűnt követett el. Egyetemi hallgató
szerelme még nem házasodhatott, így aztán kerestek és találtak egy
orvost, aki elvette a gyereket. Katharina még korábban megesküdött Szűz
Máriának, hogy soha többé nem enged magához férfit az életben, ha
megszabadul ettől a gyerektől. A legsúlyosabb betegség sújtsa, ha valaha
megszegi az esküjét.
Ez a következő nyáron történt meg, amikor az egyetemista ismét
szabadságon volt a faluban. A lány még két napig sem tudott ellenállni
vágyainak. Nem sokkal ezután kezdődött Katharina ötvenöt éves
szenvedése. Súlyos gyomor- és bélpanaszai keletkeztek, a kritikus napok
kínlódássá váltak. Állandóan fájdalomcsillapítókat kellett szednie.
Keringési zavarok és hőhullámok társultak korábbi bajaihoz. A sokkos
állapotban Szűz Máriának tett és megszegett eskü a tudatalattija számára
kényszerítő szuggesztióvá vált.
Ha mármost egész életén keresztül az esküjére gondolva és a gyónástól
félve szűziesen élt is, a büntetés, melyet kirótt magára, elfojtódott éber
tudata számára. A. Katharinának soha nem jutott volna eszébe, hogy a
betegségeit összefüggésbe hozza ezzel.
Milyen feloldozáshoz juttathattam el isteni magva mély meg-
tapasztalásának segítségével? Isten nem egyszer és nem hétszer bocsát
meg, ő mindig és örökké megbocsát. Ő az az erő, amely mozgat minket;
mi vagyunk az az isteni energia, amely ebben a magban lehetővé teszi
számunkra az életet. Azzal már saját magunknak kell törődnünk, hogy ezt
az energiát jól és helyesen használjuk fel. Egyébként mi is A. Katharina
sorsára jutunk, aki a társadalmi gondolkodástól és az egyházi korbácstól
való félelmében élete legszebb éveiben csapta be magát. Ő is a klérus
hatalmi politikai gondolkodásának áldozata.
A hitnek ez a hatalomra éhes irányítása volt az oka, hogy sok évvel
ezelőtt elhagytam az egyházat. Saját magam, a lényem magvának
keresése során találkoztam Istennel. Közvetlenül és magamban, nem
pedig a szószéken vagy a templomban. Ma előfordul, hogy még a papok
is olyan jellegű vallá-

192
sosságot éreznek meg nálam, ami gyakran arra ösztönzi őket, hogy saját
lelki szükségükben az én rendelésemen kérjenek tanácsot.
„A legnagyobb életenergia a szeretet", mondta egyszer Bhagwan Shree
Rajneesh. Hogyan teheti magát az egyház az isteni rend közvetítőjévé, ha
félelmet terjeszt és büntetéssel fenyeget? A mindenható hatalom pozitív,
építő erő. Ő nem büntet. Saját magunk büntetjük meg magunkat az élet
kényszereiről alkotott negatív elképzeléseinkkel, a szellemi törvényekkel
szembeni értetlenségünkkel.
Istent szeretni annyit tesz, mint egészséges hozzáállást és tökéletes
tiszteletet tanúsítani az istenség iránt, az iránt a szellemi erő iránt, amely
teremtett bennünket. Amit ön saját magáról gondol, azt Istenről gondolja.
Bizalmát soha ne alapozza dogmákra vagy intézményekre, hanem az élet
egyetlen valódi alapjára, az önben állandóan jelen levő szellemre.
Ha egészséges viszonyban van saját belső isteni jellegével és a
partneréével, mint ahogy minden más emberével is, akkor védettséget és
biztonságot érez. Csak az intellektus bizalmatlan az élettel szemben, és ez
az, ami félelmet és bizonytalanságot okoz nekünk. Erőink valódi
központja sokkal mélyebben helyezkedik el.

Önmagunk szeretete
Szeresd felebarátaidat, mint önmagadat! Ki méri fel még hitetlen
hétköznapjainkban ennek a kis „mint" szócskának a kiemelkedő
jelentőségét? Aki nem szereti saját magát, az másokat sem tud szeretni.
Az eltávolodik a saját centrumától. Az nincs magánál. Nem a legjobb
bizonyíték erre zavaros élethelyzetekben gazdag világunk? Eltávolodtunk
saját magunktól! Az emberiség kilencvenöt százaléka neurotikus,
állapítják meg merészen a tudósok.
A hétköznapi zsargonban azokat az embereket tartjuk olyannak,
akiknek „nincs ki a négy kerekük", vagyis bolondnak, akik érzésünk
szerint teljesen kilógnak a sorból. Aki szélsőségesen a társadalmi
normától eltérően viselkedik, bolondnak számít. A társadalom számára
sok esetben egyáltalán nem tudatosul, hogy némelyik zavart szellemi
alkalmazkodóképességű embert igazán csak a társadalmi kényszer juttat a
kitaszítottság álla-

193
potába. A szkizofrénia például nem örökletes. Minden emberben jelen
vannak látensen a szkizofrén állapotok. A teljes elmagányosodás vagy - a
hebefrénia, a serdülőkori szkizofrénia esetében - a nyomasztó családi
viszonyok miatt válhatnak többek között akuttá.
Az iskolás orvostudomány a szkizofréniát alapjában az agy
anyagcserezavarának tekinti. Ez megfelel a tudomány kizárólagos anyagi
felfogásának, amely „még nem találkozott a lélekkel" (Virchow).
„A magánvaló tiszta tény számunkra nem hozzáférhető, mert csak
perspektivikusan közelíthetünk hozzá", írta egyszer Immánuel Kant.
A lélekhez és a hithez való ilyen hozzáállással még ma is
messzemenően megelégszik az olyan társadalom, amelyik egy kultúra
csúcspontján érzi magát. Bizonyos, hogy a szkizofréneknél
megállapíthatók az agy anyagcserezavarai - de ezek a betegség tünetei,
nem pedig az okai. Gyakran próbálkoztam azzal, hogy kövessem a
szkizofrének fantáziáját. A szkizofréniás embernek - akiről azt mondjuk,
hogy lelkileg sérült - nincs könnyű dolga a mi társadalmi „rendünkben".
Ha nem mutatkozik elégedettnek, amikor a terapeuta felírt neki egy
„napszemüveget" a lelkére, egy enyhítő eszközt, és azt állítja, hogy ő
mégis ugyanúgy szenved a lelki okoktól, akkor a kezelőorvos, aki nem
ismeri a páciens betegségét okozó szellemi szint megközelítésének
módját, elküldi az „esetet" egy pszichiátriai klinikára. Ha az orvosok
„esetről" beszélnek, akkor a háttérben ezzel azt fejezik ki, hogy valamit
elszemélytelenítettek. Az emberi lény útközben elveszett. A klinikán a
kitöréseket (a rohamok szakaszait) egyszerűen pszichofarmakonokkal
fedik el; a pszichiáter számára a testi szféra az egyetlen megközelíthető
dolog. De mi a lelki betegség, mi a szkizofrénia valójában?
Ha a modern pszichiátria csak az agy anyagcsere-problémáit ismeri el,
az még nem bizonyít semmit. A gyógyítás valódi útja az irányadó, és ott a
pszichiátria azonnal kiesik a játékból, mert egyetlen érdeme, hogy az
elbocsátott gyógyultak parányi százalékában az embereket nem sikerült
gyógyszerekkel teljesen tönkretennie. - Nem akarom említetlenül hagyni,
hogy az olyan lelketlen társadalom számára, amilyet a nyugati civilizáció
jelenít meg, az abnormális esetek pszichiátriai kezelése az egyetlen
alternatíva.

194
 A bolondnak nem orvosra van szüksége, hanem barátra, mondja
Bhagwan Shree Rajneesh. Nem olyan emberre van szüksége, aki úgy
kezeli őt, mint egy tárgyat, hanem olyan valakire, aki szereti és körülveszi
gondoskodásával, mert a környezetéből való kiszakadásával sok esetben
csak bújócskát játszik. A tudatalattija felfedezte, hogy így sokkal
kényelmesebben lehet élni. Egyszer valamikor már nem találta a helyét az
életben, visszahúzódott, és látta, hogy a többiek elkezdtek törődni vele.
Teljesen tudatlanul lemondott az életéért való felelősségről.
„Ha azt tudod mondani egy bolondnak, hogy nemcsak ő bolond, hanem
te is az vagy, akkor azonnal sikerült hidat verned. És akkor ő elérhető...",
mondta egyszer Bhagwan tanítványainak és követőinek (a
szanniaszinoknak), akik angliai szellemi fogyatékosoknak akartak segíteni
(Darshan-zsebkönyv: „Robbantsátok fel az öntudatlanság szikláját").
Néha a mi intellektusunk sincs abban a helyzetben, hogy kövesse egy
szkizofrén ember szellemi szárnyalását. A tudósok mindenfelé igazolják
azt a benyomást, hogy ezeknek a betegeknek a fokozott fantáziája a
drogkísérletek pszichedelikus élményeivel messzemenő hasonlóságokat
mutathat. A szkizofrén ember ennek megfelelően a képzelet mesterévé
válik. Csak az nem sikerül neki, hogy ismét teljesen ura legyen zabolátlan
fantáziájának.
A pszichológia különböző területeinek a fő figyelmet inkább ennek a
szellemi „betegségnek" az okaira, az azt kiváltó környezetre kellene
fordítaniuk. De ezzel megint visszatérünk saját szándékunk döntő
pontjához, ami az élet jobbá tétele és a iellem tökéletesítése a pozitív
gondolkodás által. Itt magunk tudjuk irányítani önmegvalósításunkat, és
távol tarthatjuk magunktól a normális szellemi és testi funkcióktól való
beteges elszakadás lehetőségeit.

A felsőbb tudathoz vezető szokatlan utak

A korábbi években sok saját kísérletnek vetettem alá magam, amikor a
pszichikai energiát helyettesítő külső erősítő eszközöket kerestem.
Egyszer nagyvonalú borravalóval rávettem a Kheopsz-piramis őrét, hogy
a turista-látogatóidő után zárjon be éjszakára a piramisba. Tizenhét órát
töltöttem együtt az

195
ismert természetgyógyásszal és lélekgyógyítóval, a tegernsee-i Stefanie
Mergesszel teljes csendben és sötétségben a királyok kamrájában és a
szarkofág mellett. Az angol jógi és író, Paul Brunton itt tudathasadást élt
át, amelyről részletesen beszámolt Egyiptom titkai című könyvében.
Mi eredeti hatalmukban tapasztaltuk meg a piramisok formájának
felfoghatatlan erejét, amelyeknek kis másolatait manapság mindenfelé a
test energetikai feltöltésére használják. De különösképpen mindegyikünk
a maga módján. Egy órával a lámpák eloltása után megszűnt számomra a
sötétség, és azt hittem, hogy egy felderíthetetlen fényforrás enyhe
csillámlását látom. Olyan sugárzást éreztem magamban, mintha egy gene-
rátorhoz volnék csatlakoztatva. Minél tovább időztem - most már csukott
szemmel - a meditáció állapotában, annál világosabb lett bennem is. Az
egész testemben és a fejemben vibrálást éreztem, és mintha fény sugárzott
volna be.
Nagyon jól el tudtam képzelni, hogy a negatív gondolati energiával
rendelkező emberek ezt a sűrített erőt nem tudnák kibírni, és ebben a
halálos csendben és - reálisan nézve - hollófekete éjszakában úgy éreznék,
hogy félelmeik és bizonytalanságaik feltámadnak és mérhetetlenné
fokozódnak. Az efféle szélsőséges körülmények az őrületbe kergethetik
az embert.
A szenzitív Stefanie Merges hasonlóképpen írja le ezt: „Meglepett,
hogy világos maradt számomra a járatokban, bár intellektuálisan pontosan
tudtam, hogy a lámpákat már régen kikapcsolták. Tizenöt perc elteltével
hangos éneklést éreztem a fejemben. Erhard Freitag is hallotta. Vajon
kívülről jött, a Szphinxtől? Lehetetlen! Vagy szelek jártak a
szellőzőnyílásokban? Nem tudtunk rájönni. Olyannak hallatszott, mint a
női énekhang. Pontosan a sírkamra közepén voltunk. Azonnal újra érzem
azt a különös ízt a nyelvemen, ha erről az éjszakáról mesélek. Nagyon
feszültnek éreztük magunkat, mint amikor Bajorországban vihar
közeledik, és fúj a déli szél. Csodálatos volt meditálni.
Húsz perccel éjfél előtt mély mormogás kezdődött, mint egy dörmögő
férfikórus. Biztosan a fejünk volt, ami úgy vibrált, mert két napig
feltartóztathatatlanul növekedett a nyomás a fejünkben. Még soha és
sehol nem éltem át eddig életemben ilyén különösen feszült légkört!"
Amikor a bezártság tizenhét órája után teljesen kábán újra
kibotorkáltunk a forró napra, mi is megköszöntük Rének, a régi

196
egyiptomiak napistenének, akinek a birodalmába elzarándokoltunk, azt a
valószínűtlen erőt és világosságot, amelyet megtapasztaltunk. A rá
következő két napban nem tudtuk lehunyni éjjel a szemünket.
Az amerikai kutató, John C. Lilly más módon helyezte magát tudatos
pszichikai nyomás alá. Napokra bezárkózott egy hatalmas, különösen
nagy felhajtóerejű, testmeleg sós vízzel töltött tankba, és mozdulatlanul
lebegett teljes csöndben és sötétségben a víz felszínén. Manapság sok
helyen vannak ilyen tankok pszichológiai gyakorlatok céljából,
Münchenben is. A tudat terhelési határainak átlépése által azt kísérlik meg
bennük, hogy új, magasabb szintekre törjenek előre, amelyekről eddig
csak a misztikusok és a jógik tudósításaiból hallottunk.
A félelmek és az elfojtott komplexusok az ilyen szélsőséges
helyzetekben abszolút összeomláshoz vezethetnek. Sok út áll
rendelkezésre ahhoz, hogy feltaláljuk őket a tudattalan elfojtott
rétegeiben. Engem a legjobban mindig a jógán és meditáción át vezető
keleti lépések lelkesítettek. Ehhez erős impulzusokat kaptam a keleti
bölcsesség tanítójától, Bhagwan Shree Rajneeshtől. Az én szememben ő
korunk egyik legmegalapozottabb pszichoterapeutája. A legtöbb európai,
aki soha nem olvasott tőle semmit, egyáltalán nem is sejti, hogy a keleti és
a nyugati bölcsesség esszenciáját képes közvetíteni számukra. Bhagwan
szokatlanul világosan mutatja meg a fejlődés útját azoknak, akik valóban
ki akarnak szabadulni civilizációnk kérges szerkezetéből és poros
gondolatrendszerükből. Dinamikus meditációjának különböző elemeit
például magam is a pszichokatarzis könnyen elérhető lehetőségének látom
a munkám során némely maradandó benyomás és lelki berögződés, kü-
lönösen az agresszió alóli felszabadításra.

Érzem Istent a középpontomban

A rendelésemre állandóan érkeznek különböző szellemi utak követői is,
és engem köztes állomásnak tekintenek a jobb, gyorsabb továbblépéshez
szükséges hatékony, racionális technikák keresése során. Az ösztönzőjük
majdnem mindig ugyanaz. Felszabadulást keresnek a világ félelmei és
frusztrációi alól. Közben a legnagyobb akadály számukra a cél előtt a
tökéletesebb létállapot elérésére való törekvés gyorsasága. A legegy-

197
szerűbb és leghatékonyabb kezdet mindegyikük számára ugyanaz:
mellőzni kell minden negatív gondolatot.
Kezdje el felkeléskor. Mindegy, hogy mi az első gondolata reggel,
mondja azt magának: „Érzem Istent a középpontomban!" Bármi történjék
is önnel, ne hagyja, hogy elszakítsa a középpontjától. Nincs nagyobb erő,
ami életben tartja, ami által minden külsőleges dolgot le tud győzni, és
ami biztonságot és védettséget adhat önnek örök időkre.
A félelem, amelybe tévedésből rohanunk, csak azért szerezhet olyan
nagy hatalmat felettünk, mert elébe sietünk. Akkor még rajtunk túl is
kisugárzik, és épp ezért mágikusan vonzza hozzánk azokat a helyzeteket,
amelyektől tartunk. Aki mélyen elmerül félelmében, az ezt a
megállapítást gyakran gúnyosnak érzi. Egyszer eljött hozzám egy nő, aki
évek óta az ősi félelmeitől való félelem közepette élt. Izgatottan támadt
rám: „Hogy merészeli a legnagyobb lelki szükségben levő embereknek
ilyen szimpla, haszontalan javaslatokkal kiszúrni a szemét? Hiszen a
félelem mégis bennem van! Azt akarja mondani, hogy csak beképzelem
magamnak?" Válasz helyett visszakérdeztem: „Azt akarja mondani, hogy
az ön életében a legmélyebb önbizalommal közeledik lénye legmélyének
végtelen bölcsességéhez, és erőt és biztonságot merít belőle?"
A mindennapok legkisebb félelmeitől a legsúlyosabb egzisztenciális
félelmekig minden esetben a saját énnel való kapcsolat hiánya a kiváltó
ok. A félelmi képzetek, a negatív gondolatok abból következnek, hogy
elvesztettük magunkban a tartást. A pozitív gondolkodás végül is nem
más, mint hogy engedjük kibontakozni az életbe vetett ősi bizalmat, mely
minden emberben benne rejlik. Annak a felismerése, hogy olyan hatalom
teremtett bennünket, amely nem absztrakt vagy kigondolt, amely nem
valahol a holdon túl van, amely nem felfoghatatlan, hanem
mindannyiunkban működik és újra hatékonnyá tehető, ha egy időre
esetleg meg is feledkeztünk róla. Ezt keresni olyan kopogtatás, melyre
biztosan kinyílik az ajtó - és akkor már nem hit kérdése, hogy Isten a saját
középpontunkban van, hanem sokkal inkább tapasztalattá, tudássá válik.
Ha a pozitív gondolkodásnak áldozza magát, akkor ez nem vakhitből
történik, hanem az önben lakozó Istenről mind bizonyosabbá váló tudás
alapján. Hogyan is gondolkodhatna ezzel az önben meglevő teremtőerőről
való tudással még negatívan? Hogyan is lehetne depressziós? Hogyan is
lehetnének

198
egyidejűleg félelmei, amikor tudja, hogy Isten önben működik, vezeti és
irányítja önt, és a saját magában őrzött isteni elv minden időben kész arra,
hogy segítsen? A félelemnek és az aggodalomnak már nincs helye az
olyan emberben, aki megbízik teremtőerejében. Mások csak az ehhez
vezető utat mutathatják meg. Saját magának kell járnia rajta.
Eközben a részvét a szenvedő felé való fordulás legrosszabb formája.
Az csak megerősíti kötődését negatívan megélt létezéséhez. Bhagwan
Shree Rajneesh azt mondja, hogy szét kell zúzni az egót, ha
szembehelyezkedik a felsőbb tudattal - és általában ez a szokásos
reakciója. Keményen hangzik, de az a legjobb segítség egy másik ember
számára, ha a barátai megsemmisítik kedvenc játékát, a negatív
gondolatokat, ha elveszik tőle, hogy rávezessék arra, mi okozta a
szenvedéseit. Egy egoista kívánságainak megfelelni azt jelenti, hogy
megerősítjük őt önzésében. Aki a pozitív gondolkodásban látja problémái
megoldásának lehetőségét, az már egyszerre két lépést tett meg előre.
Nagy segítségnek bizonyult az általam Münchenben 1979-ben alapított
Murphy Baráti Kör azok számára, akik annyira belegabalyodtak saját
gondolataik pókhálójába, hogy egyedül már nem találnak ki belőle.
Minden havi találkozás alkalmával nő a résztvevők száma, és már sok
más városban is létrehoztak hasonló köröket az özönlő érdeklődők
számára.

Ki a félelemmel
- a test minden sejtjéből
A pszichológusok már régen felismerték, hogy minden beteges tünet
mögött egy-egy félelem lappang. A félelmek keletkezésének legfontosabb
ideje a gyerekkor. Már a születés előtti ötödik hónaptól befolyásolhatják a
félelmek a születendő gyermeket. Ha ehhez szülési nehézségek is
kapcsolódnak, akkor a sajnálatra méltó teremtmény már sokkal több
szorongással és feszültséggel jön a világra, mint a harmonikus
körülmények közül származó gyerekek, akik komplikáció nélkül
születtek. Kora ifjúságunktól kezdve aztán az iskola befejezéséig tovább
gyűjtjük a traumákat, a sokkélményeket és az averziókat, amelyek elfojtás
útján a tudatalattiba kerülve némelyeknek egy életre szenvedést okoznak.
Lassan már társadalmunk öröksé-

199
géhez tartozik, hogy a felnőttek mindig ugyanazt a szigort, ugyanazokat a
félelmeket és frusztrációkat kényszerítik az ifjúságra.
De semmilyen félelemnek, semmilyen elfojtott komplexusnak nincs
joga ahhoz, hogy tartósan elfoglalja a tudatalattit. Senkinek nincs túl késő
ahhoz, hogy ráhangolódjék mélyebb tudati erőire, és a régi
beidegződéseket kidobja a tudat alatti raktárból. A pozitív, pszichikai
energiák alkotják a legnagyobb erőt a világegyetemben. Semmi sem tud
ellenállni nekik. Felsőbb énünk éppen arra vár, hogy megtegyük a
felszabadító lépést a korlátozó képzetek világából kivezető úton. Akkor
azonnal mögénk állítja végtelen erejét. Ez az oka a negatívból a jóba
vezető egészen hirtelen változásoknak.
Ha ezt csakis az értelemmel akarjuk megoldani, akkor valamilyen
kompenzáló eszköz segítségével leszünk úrrá a bennünk lévő
szorongásokon és feszültségeken: dohányzással, alkohollal, evéssel vagy
szerelem nélküli szexszel. A pozitív szuggesztiók örvénye mindenféle
elfojtott komplexust kiemel tudat alatti rejtekhelyéről. A
hipnózisterápiában ez súlyos testen belüli összecsapásokhoz vezethet,
mert a feszültségek és a görcsök, amelyeket életünk során szereztünk,
nem hagyják el mindig harc nélkül a területüket.
Egy nőbetegemet, aki az öntudat hiánya és vizsgadrukk miatt, illetve a
láncszerű dohányzásról való leszokás céljából jött el hozzám, egyszer
csak, körülbelül a terápia idejének a felénél verejtékben úszva találtuk a
kezelőszobában. Az alatt a rövid idő alatt, míg a terapeuta teljes csöndben
néhány percre kiment a szobából, hogy a szuggesztiók elmélyülhessenek,
valami olyan dolognak kellett történnie, ami felizgatta a beteget.
Amikor az asszisztensem felébresztette, nyögve ült fel, és elmesélte,
hogy hirtelen rendkívül fájdalmas görcsök támadták meg a hátát a vese és
a medence felső részének tájékán. Több évvel ezelőtt egy autóbalesetben
megsérült ott a jobb oldalán a gerince. Nagyobb megerőltetések után,
mint a vezetés vagy az egész napi gépírás, ezért többször is kezelésre
kellett járnia. Még a hipnózisban megpróbált, ahogy szuggesztívan
utasították, ellazulni, és ezzel feloldani a fájdalmakat. De nem sikerült
neki.
Nos, a terapeutával való beszélgetés során egy másik terhelés is
nyilvánvalóvá vált. Nagyon kínos neki, mondta, ha hipochondriásnak
vagy hisztérikusnak tartják. Gyerekkora óta

200
beléoltották az önuralmat és a tartást. „Az ember" nem mutatja ki senki
előtt, hogy is áll vele a helyzet.
Most csodálkozva nézte az asszisztensemet, aki vidáman nevetett. „Ma
egyszerre két görcs oldódott fel önben", magyarázta neki. „Épp az imént
engedte el magát igazán először, teljesen ellazult. Ha egy izmot állandóan
megfeszít, és aztán hirtelen ellazítja, akkor ez a lazítás fáj. A pulzus
felgyorsulhat, légszomj léphet fel. Önnek a háta görcsölt be, félelemből,
hogy újra átéli azokat a fájdalmakat, amelyeket az autóbaleset után
elszenvedett. A második görcs az a gyermekkora óta rögzült képzet volt,
hogy el kell zárkóznia belső életébe. Ön most megnyílt, elmesélt nekem
mindent, és ezt az énje görcsétől való megszabadulást tapasztalni fogja a
testi szenvedéseitől való felszabadulásban is."
A záró konzultáción hálásan mondta el nekem, hogy az óta az
emlékezetes hipnózisülés óta, amikor sikerült teljesen elengednie magát,
már nincsenek hátfájdalmai; ez annak a jele, hogy feloldódott egy
traumatikus blokk. A gátlásoktól való megszabadulása és problémáinak
mélyreható megoldása ezenkívül azt eredményezte, hogy sokkal
nyíltabban és finomabb érzékkel közeledett embertársaihoz, és énjének
korlátozása nélkül, szabadon tudta tudat alatti erőit tanulmányai végleges
befejezésének irányába áramoltatni.
„Az életem, hála az ön segítségének, sokkal mélyebb, színesebb és
harmonikusabb lett", írta egyszer hónapok múlva.
A klasszikus pszichológia hívei a problémák megoldásának ezt a
szuggesztiós módját alig tartják lehetségesnek. Ez nem a pozitív
gondolkodás ellen szól, hanem annak a képességnek .! hiánya okozza,
hogy nem tudnak elszakadni a betanult képzetektől. Nincsenek ugyan
statisztikák erről, de becslések szerint a pszichoterápián belül az elfojtott
komplexusok feldolgozása legfeljebb huszonöt százalékban sikeres.
Aki ezzel szemben teljesen el tudja engedni magát, és pozitív
szuggesztiókat helyez a negatív képzetek helyére, annak sokkal
könnyebben sikerül megszabadulnia belső félelmeitől, feszültségeitől és
traumáitól, ahogy ezt a katatim képélményről szóló fejezetben
bemutattam. A beteg utólag teljesen magától rájön a saját mélységeibe
tett kalandos utazás megfejté-lére. A régi félelmeket és a nyomasztó
komplexusokat egyszerűen azáltal győzi le, hogy megérti, mennyire csak
fel nem ismert anonimitásukban rendelkeznek azok titokzatosan

201
fenyegető hatalmukkal. Ha egyszer tiszta tudattal - vagy lelki képben -
átlátja őket, akkor elveszítik terhelő tartalmukat, és elsüllyednek a
jelentéktelenségben. A pozitív gondolkodás elérte a célját.

Magakelletés a politikában
Aki megleli magában a nyugalmat, abban harmónia uralkodik a szellem
és a test között. Az a Grimm-mese, amely arról szól, „aki elindult
vándorútra, hogy megismerje a félelmet", a többség meggyőződését
szimbolizálja, amely szerint a félelmek mindenképpen hozzátartoznak a
létezéshez.
Ez tükröződik mindenhol a nyilvánosságban. A félelmek
kompenzációjának egyik formája az, hogy hatalmi törekvéssé alakulnak
át. Aki érni akar valamit, annak ki kell mutatnia fölényét az életben. A
külsőleges hatalom kibontakozásában tetszeleg. A politika legnagyobb
hangú résztvevői töltik meg az újságok címlapjait. Saját
bizonytalanságaiktól és félelmeiktől hajtva gyűlöletet prédikálnak, és az
üzletet fegyverzetükkel, a félelemmel biztosítják. Minden politikus az élet
értelmének meghamisítója, amely szerint meg kell valósítani önmagunkat,
tökéletesebbé kell válni és harmonikus életet kell folytatni. A jobb életre
csak egy garancia van: a tudatváltozás. Minden pozitívan gondolkodónak
sikerül kivetnie magából a frusztrációk és félelmek tömbjét. Nemcsak
saját magát szabadítja meg azoktól a terhektől, amelyek saját képzeteiből
származnak, hanem belső harmóniája miatt politikai szempontból is meg-
nyugtató elemmé válik.
Mondja csak ezt egyszer egy politikusnak! Egyáltalán nincs tisztában
azzal, hogy értelme a tudati tartalmakkal dolgozik, és azok határozzák
meg egyidejűleg energetikus pszichikai töltését is. Ha egyszer befogadná
egy jógi tudattartalmait, akkor egy problémamentes pozitív világgal állna
szemben, amelyben nem fordul elő gyűlölet és félelem, és ő maga sem
lenne az agresszió puskaporos hordója, hanem egészségesen és
harmonikusan élne. Micsoda utópisztikus elképzelés!
Ha a politikai gondolkodást életidegennek állítjuk be, az a mi
társadalmunkban teljes értetlenségbe ütközik. De gondolja csak egyszer
pontosan végig: ha önnek személyesen a saját erejéből testileg és lelkileg
jobban menne a sora, akkor a nyilvánosság

202
képviselői nagyon hamar csalatkoznának reményeikben. Ön már nem
volna manipulálható! Hiszen saját maga határozná meg, hogy mi tesz jót
önnek, és nem hagyná, hogy azt szeletekben adagolják. - Bhagwan Shree
Rajneesh ezért mondja a maga szabad módján: „A politikusok
harmadosztályú szellemek."
Átélni a politikát annyit tesz, mint elszenvedni az értelem elvakítását.
De nem kell részvétet éreznie a politikusok iránt, mert részvétet érezni is
azt jelenti, hogy megerősítjük a másik szenvedését, és még mélyebben
belehajszoljuk tudatlanságába. A jövőben tegyen fel mindent élete belső
békéjére, a harmóniára és a szeretetre. A harmónia és az élet sikerei
túláradó mértékben fognak önhöz visszaáramlani. Az erőkiegyenlítődés
fizikai törvénye ugyanis szellemi területen is érvényesül. Az erő ellenerőt
vált ki. A szeretet viszonzott szeretetet, a harmónia pedig harmóniát
eredményez.
A világon senki sem helyettesíti önt egy másodpercre sem a
szenvedésnek abban az idejében, amelyet haszontalan módon a mások
negatív lételképzelései miatti félelmekkel tölt el. Melyik harmonikus
embernek az énjében van hely olyan gondolatoknak, mint az atombombák
vagy a fegyverrendszerek? Csak a félelem manipulátorai pazarolják erre
önként az idejüket. Gondoljon Mahatma Gandhira, aki az egész
lakossággal együtt védekezett az indiai szubkontinens idegen elfoglalása
ellen: erőszakmentesség a szellemi erő tudatából és a belső harmóniából
kiindulva. Ezek a legmagasabb életenergiák legyőzik a világ minden
fegyverét.

A gondolatok csendjének gyakorlata

Ne hagyja, hogy elragadja a külvilág. Gyakorolja a belső felszabadulást
és a félelmek és frusztrációk levetkőzését egyedül. Végezzen egy kis
gyakorlatot. Üljön le egy nyugodt sarokban egy székre. Csukja be a
szemét, és lazítson. Most bízza meg magát a következő belső feladattal:
„Az agyamból teljesen kitisztulnak a gondolatok. Minden gondolatom
elszáll. Elengedem őket. Teljes csend van bennem."
Nem olyan egyszerű a legelső alkalommal a gondolatok csendjének
csak egy pillanatát is elérni. Próbáljon meg egyszer harminc másodpercig
minden kényszer nélkül függetlenné válni a gondolataitól, kiüresedni.
Meg fogja állapítani, hogy ez

203
nehéz. Csak akkor fog jobban sikerülni, ha naponta többször - munkaidő
alatt - a rövid pihenőidejében végzi el ezt a gyakorlatot, és hetekig
folytatja a tréninget. Végül valóban eléri a harminc másodperces
gondolatszünetet. Ez már óriási siker lenne, amit messzemenően
nyugodtabb általános állapotán is leolvashatna. Ez a kis köztes lazítás,
naponta többször, már erőteljesen és mélyen hat lelki életére.

Az élet energiaforrásának feltöltése

Ha a lélek szenved, akkor elveszíti életörömét. A testet is arra készteti,
hogy vele együtt szenvedjen. A rossz gondolati energiáknak veszélyes
hatalmi pozíciót tulajdonítunk, és ilyen módon magunk tenyésztjük ki
betegségeinket. Nem áll ez ellentétben hivatalos tudományos
gondolkodásunkkal?
Ne hagyja, hogy az orvosok bebeszéljék magának, hogy a betegségéért
kizárólag valamilyen örökletes tulajdonság vagy egy vírus a felelős. Ez az
ő elképzelésük a betegség testi mivoltáról; ők nem veszik figyelembe az
árnyalt lelki folyamatokat.
Az ön félelmei, az ön negatív gondolatai okozzák azt, hogy a külső
viszonyoktól felfűtve életének akkumulátora lemerül, és ön emiatt
támadhatóvá válik. Azt az immunitást, amelyet a Cangesz-parti vagy az
indiai faluközösségben a legrosszabb higiéniai körülmények között élő
hinduknak tulajdonítanak, maga az indiai ember csupán szellemi
stabilitása következményének látja. Az ő teljességfilozófiája szerint
semmi olyan dolog nem okozhat bajt neki, ami nincs előre meghatározva
számára. Megihatja a legihatatlanabb vizet, amelyben mindenféle
hulladék úszkál, még a hamvasztótüzek hullamaradványaiból is kerülhet
bele: Benaresből például nem adnak hírt több betegségről, mint a világ
bármely más városából.
Hagyja ki az akaratát a játékból. Ha akaratunkkal akarunk segíteni
magunkon, az olyan, mintha fejszével próbálnánk meg órát javítani. Az
intellektus szóba sem jöhet a lelki eltévelyedéssel szemben. Örök
életerőnk kifogyhatatlan kútja nagyon mélyen van elrejtve. Mindenki
elérheti, ha feltárja tudatalattija hatalmát. A tudatalatti pontosan igazodik
a tudat megnyilvánulásaihoz.
Nagyon gyakran tapasztalom, hogy a betegek egy hosszú listát hoznak
magukkal, amelyre a betegségeiket írták fel.

204
Olyan fontosnak tűnnek számukra a betegségek, hogy még fel is jegyzik
őket, hogy valaki másnak is hiánytalanul és pontosan be tudjanak
számolni róluk. Hagyjanak végre fel avval, hogy ,i betegségükkel
törődnek, foglalkozzanak inkább az egészségükkel!
Egyszer egy középkorú tanítónő jelentkezett nálam terápiára, aki
magával hozott egy ilyen betegséglistát-életének utóbbi negyven évéről.
Miután felolvasott nekem egy katalógust a terápiás módszerekről,
amelyek között ott volt a pszichoterápia, az autogén tréning, a hátha jóga
és a légzéstechnika is, készen állt az ítéletem: „Önnek túl nagy teher van a
fejében. Hagyja, hogy a gondolatai zsarnokoskodjanak ön felett, és nem
tud hozzáférni belső erejéhez, ezért nem is bízik meg benne. Csak akkor
tudok segíteni önnek, ha valódi keresővé válik, aki már nem fogadja el,
amit az értelem diktál, és aki negatívan meghatározott kedélyállapotát
nem látja igazolva szakadatlanul újabb gondolatok által. Mindez csak az
ön személyes beidegződése.
Ha megtanul igazán feloldódni és megtanulja harmonizálni belső életét,
akkor a legjobb úton jár ahhoz, hogy a betegségei katalógusát végleg
félretegye élete aktái közé. El van intézve! Még jobb lesz, ha majd
elégeti, hogy ne biztosítson szükségtelenül helyet a múltnak az
emlékezetében. A magunk mögött hagyott időből sok negatív esemény és
gondolat szempontjából jobb lenne, ha nem emlékezetünk volna, hanem
felejtésünk."
Neki sikerült, a sokat szenvedett tanítónőnek; még akkor is, ha
rációjával sokkal tovább kellett küzdenie, mint némely más betegnek. A
hipnoterápia hat hónapja múltán - mely többszörös megszakítással zajlott
- elmesélte, hogy most már ő tartja kezében az osztályokat, nem úgy, mint
régebben a tanulók őt. Sőt a szuggesztiós terápia egy részét elkezdte
beépíteni az oktatásba, és a diákjait új kommunikációs technikákkal káp-
ráztatta el, amelyeket az én szemináriumaimon ismert meg.

Egy kisebbségi komplexus vége

Egy negyvennyolc éves gazdasági tanácsadó, akit háromhetes gyors
eljárással sikerült megszabadítanom kisebbségi komplexusától - néha
döntő helyzetekben elment a hangja -, a záró beszélgetéskor egyre csak a
fejét csóválta. Nem tudta megér-

205
teni, hogy meg kellett érnie negyvennyolc évet, mielőtt- majdnem
véletlenül!!! - megismerkedett a pozitív gondolkodással, illetve
a szenvedés és a negatív képzetek közötti összefüggésekkel. „Hát
a kétezer éves tudomány nem volt képes a lélek sötétjét jobban
megvilágítani, hogy egyáltalán ne essünk abba a hibába, melyet
mindannyian elkövetünk?", kérdezte tőlem. Őt is meglepte az az
egyszerű megoldás, hogy a gondolat olyan szellemi energia,
amely minden élménynek okozója, legyen az boldogság vagy
sikertelenség, betegség vagy egészség. A kisebbségi komplexusok
és a félelemre való hajlam, valamint az aggodalom és a
frusztrációk termőtalaja pozitív pólusúvá változtatva azonnal az
életöröm forrásává válhat. Az univerzumban csak egy irányító erő
van, érezze, hogy kapcsolatban áll vele, hiszen ott van önben, mint
minden más emberben is ezen a földön.
Különösen azok számára nagy rejtély ez kezdetben, akik csődöt
mondtak a hivatásukban, vagy akik szakmailag túl vannak
terhelve. Még hogy ők hozták létre saját léthelyzetüket? Egy nagy
német áruházvállalat topmenedzsere úgy írta le nekem idegeinek
túlterheltségét és az utóbbi két évben elszenvedett különböző
betegségeit, mintha a munka nyomása és a határidők szorítása
rontotta volna le az erőnlétét.
Pedig félt, egyszerűen csak félt attól, hogy ötvenegy évesen
nem tud megfelelni állása követelményeinek, a társaság elvá-
rásainak a teljesítményt illetően, és nem képes a fiatalabb utódok
becsvágyó nyomásában helytállni. Attól tartott, hogy egyszerűen
lekörözik. Ezek azok a helyzetek, amelyek szívinfarktushoz
vezetnek.
Az összefüggéseket együtt gyorsan tisztáztuk. Emlékeztettem a
harzburgi modellre, amelyet egyszerűen már megtanult - átruházni
a felelősséget, esetleg egy új munkatársat beállítani, és saját magát
ezzel tehermentesíteni. Alapjában ez számára is világos volt, csak
hirtelen már nem látta a lehetőségeket. Elvakította a foglalkozása,
és egyszerűen félni kezdett. Elvesztette az áttekintését.
A hipnózist egészen nagy sikerrel élte át. A terápia során egy
sor különös testi élményben volt része, amelyek segítettek
leépíteni a betegségeket. Eltűnt a gyomorfekélye. Megszabadult
attól a hajlamtól, amely különösen kellemetlen migrént okozott,
hogy az már a trigeminusz-neuralgiáig fejlődött. Ismeretes, hogy
ezeket a kínokat gyakran öngyilkossági fájdalmak-

206
nak is nevezik. A migrén ilyen esetekben csaknem szó szerinti
megfelelője a kiváltó mozzanatoknak: hogy valamin törjük a fejünket.
A páciensem egy konzekvens értelmiségi aktivitásával vetette bele
magát a pozitív gondolkodás összefüggéseibe. Megváltássá vált számára
ez a módszer. Néhány héten belül kivirult, és a belső harmónián keresztül
visszatalált saját külső keretei közé. Titkos receptként azt adtam neki
útravalóul, hogy amennyire csak lehet, vonja ki magát a negatív
kötelezettségek alól. Aki ritkán jelenik meg, annak úgyis nő az értéke.
Semmi sem forgácsolja szét jobban az erőket, mint a véget nem érő
pletykaparti negatív gondolatainak cirkusza.

Legyen az ősi bölcsesség

megrögzött gyakorlója
Tudatosítsa magában, hogy az értelme nem képes egyedül megoldani
nagy problémáit. A lelki betegségek a mélylélektan szerint olyan
konfliktusból keletkeznek, amelyeket a tudatalattiba száműzünk, vagy
olyan hatékonyan rögzült képzetekből és élményekből, amelyeket érzelmi
rezdülések kísértek, és azokkal feltöltődve süllyedtek le a lélek tudat alatti
mélységeibe. Ha valaki halálra ijesztette önt, vagy egy fontos helyzetben
csődöt mondott, akkor hiába homályosult már el régen ennek az emléke,
tudatalattija az egyszer már rögzült félelmet egészen más összefüggésben,
felismerhetetlen másik formában újra meg újra érezteti.
A pozitív gondolkodás olyan a lelki életben, mint a napsugár, amely a
felé fordulóra azonnal fényt sugároz. Itt és most élünk. Aki az élet
pillanata felé fordul, és minden cselekedetet, minden gondolatot pozitívan
alakít magában, az azonnal mélyreható felszabadulást fog tapasztalni.
Legyen teljesen őszinte saját magához és másokhoz - és azonnal
eltűnik mindennapi gondjainak a fele. Minden olyan érzés, amelyet a
látszat kedvéért hoz létre vagy amelyet elnyom magában, valamikor egy
másik helyen fogja károsítani. Egy tiszta személyiségben az egyenességet
és az őszinteséget becsüljük. Szárítsa ki a gondolkodás és az érzés minden
mellékcsatornáját. „Csináljátok azt, amitől jól érzitek magatokat", mondta
egyszer Yesudian, az indiai bölcsességtanító. Aki el-

207
nyeri belső szabadságát, hogy legyőzze a megfakult konvenciókat, az lesz
rögtön az erősebb és valóságosabb, mert csak ő él igazán.
„Újra érzem a virágok illatát és a színeket", mondta egy egyetemista
lány, aki hónapokig tartó kezelés után újra kiemelkedett félelmei és külső
kényszerei szürkeségéből. Sok lelki képpel végzett gyakorlatban - ahogy
azokat az ötödik fejezetben leírtam - komplexusok egész sorát tettük
tudatossá az elfojtottságból az ő esetében is. Ő maga volt az, aki a hipnó-
zisból való felébredés után értelmezni tudta és egyúttal fel tudta dolgozni
azokat a hatalmas érzelmi gubancokat, amelyek lelki szemei előtt vad,
jelképes arcot öltött jelenetekben vesztették el terheiket. Az átalakulás
fájdalmakkal jár, mielőtt elérhetnénk a harmonikus
kiegyensúlyozottságot. A terapeuta úgy működik közre ebben, mint egy
szellemi segítőtárs, aki szilárdan kézben tartja az eseményeket, és minden
pillanatban oda tudja nyújtani a szükséges mentő segédeszközöket. Ebben
az a titokzatos, hogy az illető komplexus, akár félelem, akár trauma, akár
lelki korlát, véglegesen feloldódhat. Örökre elveszti azt az energiát,
amellyel továbbra is lesből lecsaphatna a tudatalattiból.
Én a katatim képélményt, amelyet az egészségügy-minisztérium is
javasol, és amelyet a népfőiskolákon szülőknek és pedagógusoknak
tanítanak, enyhébb módszernek tartom a lelki blokkok és a neurotikus
kitörések pozitív gondolati tréning folyamatán belüli leépítésére, mint azt,
hogy hónapokig és évekig csak a múlt negatív feszültségeivel
foglalkozzunk. Hogy melyik a jobb út, az természetesen mindig az egyén
felépítésétől és az önkorlátozás mértékétől függ.

Pozitív segítség
a kényszerhelyzetek elkerülésére
Egy ötvennégy éves férfi, akinél az orvosok már feladták a reményt, mert
az élettől való félelem és az egyre nyomasztóbb mindennapi kényszerek
orvosilag gyógyíthatatlan rákot alakítottak ki benne, különös
megvilágosodást élt át a klinikán. Az orvosok óvatos közlése után szűnni
nem akaró nevetésben tört ki az emberi törekvések értelmetlensége miatt.
Azzal a szándékkal ment haza, hogy napjai végéig most már mindenen
csak nevetni fog, amit egész életében olyan rettentő komolyan

208
vett, és halaszthatatlanul fontosnak tartott. Most saját magát tette félre.
Kiesett a régi keretek közül. Már csak a humor foglalkoztatta. Vicceket
gyűjtött, állandóan humoristákkal és kabarészínészekkel kereste a kapcsolatot,
és átnevette magát a hétköznapokon. Pompásan tudott szórakozni az emberi
gátlásokon vagy őrültségeken.
Az orvosok aggódtak rákbetegük elmeállapotáért - ő meg már rég
megfeledkezett a betegségéről.
Ma - két év elteltével - teljesen egészséges, az életöröm erejének élő
bizonyítéka. Élete legnagyobb sokkja, a halálosnak tartott betegség segítette
hozzá a lelki és testi felszabaduláshoz.
Nem mindenki élt át ilyen csodálatos önmegváltást - de mégis mindenki
a pozitív változás küszöbén áll életének minden pillanatában. Csak arra van
szüksége, hogy nyitott szemmel közeledjék saját beidegződéseinek
kerítéséhez. Saját magának kell megtennie az első lépést.
Vannak olyan félelmek, amelyek nem találnak szelepet a feloldódáshoz,
és szélsőséges magatartászavarokat okoznak. A huszonöt éves feleség, B.
Márga esetében fantasztikus hazugságok voltak azok, amelyekről úgy
gondolta, hogy segítségükkel a maga által létrehozott kényszerhelyzetekből
vissza tud vonulni. A depresszió agresszióval váltakozott, aminek a befolyása
alatt a fiatalasszony egyszerűen a falhoz vágta a tányérokat a konyhában,
ahelyett hogy elmosogatta volna őket. Legrosszabbnak a rémálmait találta,
amelyek megfosztották éjszakai nyugalmától, és reggelente kimerülten kellett
felkelnie. Félelem attól, hogy nem lesz jó az ágyban, félelem a férje
verésétől, és félelem attól, hogy nem tudja elvégezni a munkáját- mindezek
egy kemény, frusztrált és szeretet nélküli gyermekkorból való álmokkal
találkoztak össze benne.
Az újabb félelmek oka a férje volt. Rá is ráfért volna a kezelés. B.
Márga nyílt volt, és kész arra, hogy hatni engedje magában a pozitív
gondolatok erejét. A megfelelő szuggesztiók felépítették az öntudatát, hogy
saját magáért felelősséget vállaló, szabad ember lehessen. Megtanult újra
élni, és a férjével szemben is kézzelfogható ellenállást tudott tanúsítani,
amikor úgy érezte, hogy védekeznie kell.
Újdonsült türelmétől, jóságától és megértésétől a férje olykor nem is jutott
szóhoz; erre nem volt felkészülve a magának tulajdonított uralkodói szerepben.
Az asszony pozitív átalakulásának hatására a házasság ismét nyugodtabb
szakaszába jutott.

209
 A természetes mély légzésből merített erő
A mindennapi élethez hozzátartozik sok kis félelmünk, emiatt a lét
szakmai problémák, a vizsgadrukk vagy az érvényesülési nehézségek
okán nehéznek tűnik számunkra. Ezeket valóban fél kézzel meg lehet
szüntetni, hiszen kizárólag a mi elképzeléseinkben léteznek.
„Jó szöveg", mondják majd néhányan, „mintha nem a főnököm
ijesztgetne folyton!" Vagy, ahogy egy nőbetegem fejezte ki magát:
„Egyszerűen nem lehet mást csinálni, mint félni; hiszen az újságok egyre
újabb és újabb borzalmas történetekkel vannak tele! Az ember nem
kapcsolhat ki csak úgy egyszerűen!"
Itt van például az a személytelen kis szó, hogy „az ember". Miért
tulajdonít neki olyan nagy hatalmat, amely mögött minden felfoghatatlan
dolog megbújhat? Bármi történjék is ön körül, ön támadhatatlan és
biztonságban van, ha magában leli meg a nyugalmat, ha belső
harmóniáját semmitől sem engedi zavartatni. A harmonikus ember
mindent oldottan fogad. Állandóan olyan sok erő gyűlik fel benne, hogy
rugalmasan alkalmazkodhassak minden váratlan dologhoz, és olyan sok
biztonságot sugároz kifelé, hogy a bűnöző elemek egyáltalán nem is
veszik észre. A harmónia nyugtatólag hat a testre és a környezetre
egyaránt.
A félelmek hatása tükröződik bizonyos hétköznapi kifejezésformákban
is: „Ettől elakad a lélegzetem", „Összeszorul tőle a torkom", „Nem kapok
levegőt". Ezek a kifejezések arra utalnak, hogy a lélegzést, életünk
autonóm forrását a veszélyek akadályozzák.
Figyelje meg egyszer a félő embereket. Felhúzott vállal vesznek
levegőt tüdejük legfelső részébe, mintha közben védekezőn össze
akarnának húzódni. Másképp nem is lélegezhetnének ebben a görcsös
testtartásban. Hatvan napig vagyunk képesek evés nélkül élni. Hat napig
vagyunk képesek ivás nélkül élni, de lélegzés nélkül hat percig sem bírjuk
ki. Rosszul vagy helytelenül lélegezni annyit tesz, mint rosszul élni.
Ezek szerint tehát a fenyegető helyzetekben - a pozitív gondolkodás
mellett - ön már a lélegzése által „elsősegélyben" részesítheti magát.
Először is egyáltalán ne engedje, hogy a felsőteste megfeszüljön. A
felemelt fej, az ellazított váll és egy mély lélegzet, amely egészen a
hastájékig lehatol, meghozza

210
önnek az első megkönnyebbülést. Tényleg! Azonnal újra a helyzet urának
érezheti magát.
A természetes mély lélegzéssel élő emberek nemcsak egészségesebben
élnek, hanem lelkileg is nyugodtabban. Testi és lelki szempontból
egyaránt nagyobb a tűrőképességük. Hindu nézet szerint nem csupán a
hiányzó oxigén hatol be a mélyebb légzés által, hanem a finom anyagú
prána is, mely fizikailag erősít bennünket. A modern fizika ezt az ősi
tudást újabban bevonja tudományos vizsgálatai körébe. A mély, nyugodt,
egészen a hasig hatoló lélegzet, ahogy azt a jógában is tanítják, ezért lelki
jólétünk előfeltétele. A hipnózist előkészítő lazítás során a hip-
noterapeuták nagy gonddal ügyelnek a mély hasi légzésre, amely nélkül
lehetetlen a feloldódás vagy az ellazulás.
Bármikor és bárhol legyen is, szoktassa hozzá magát a következő
gyakorlathoz. Ez fontosabb, mint a tízórai vagy a kávészünet:

1. Hagyja a munkát három-négy percre állni. Még egy nagy irodai

szobában is hamar belátja a főnök, hogy ezt a szünetet inkább kell
tolerálni, mint némelyik „előírásosan dolgozót", akinek az
időveszteségét nem tudja ellenőrizni.
2. Álljon a nyitott ablakhoz, vagy még inkább menjen ki a szabadba,
és lassan belélegezve emelje fel a karját oldalt, a feje fölé,
magastartásba. Kilégzéskor újra engedje le a karját ismét oldalra,
olyan lassan, míg a maradék levegő is eltávozik.
3. Lassítsa le a légzését úgy, hogy a belégzés tíz-húsz másodpercig
tartson, ahogy önnek kellemes. Közben képzelje el, hogy a levegő
átjárja egész testét, egészen a medencefenékig; a hasa tehát teljesen
laza, és közben előreesik.
4. Négy szívverés üteméig tartsa vissza a lélegzetét (ne szorítsa,
mintha továbbra is belélegezne), és a levegőt kilégzéskor egy
sziszegő hanggal ismét fújja ki egyszerre a száján keresztül. Négy
szívverésnyi időre maradjon így.
5. Öt, legfeljebb tíz lélegzetvétel elegendő. Úgy fogja érezni, hogy
felfrissült, és új örömmel folytathatja a munkát. Akinek egyhangú
munkát kell végeznie, vagy aki állandóan ül, végezze naponta
négyszer-ötször ezt a gyakorlatot.

211
De mit gondolnak a többiek, akik látják? Ez ne érdekelje. Az egészsége és
a lelki nyugalma forog kockán. A többiek nagyon gyorsan hozzászoknak
az ilyenfajta szokásokhoz - sőt még az is lehet, hogy követik őket.
Japánban egész műhelyek személyzete szakítja meg a munkát naponta
kétszer egy közös testgyakorlás erejéig.
Az én orvosi gyakorlatomban a légzés, főleg a félelmek és a fóbiák
kezelésében, fontos szerepet játszik. A vizsgadrukkos klienseket például
fekvő helyzetben légzésszabályozással juttatjuk el a mély ellazulásba.
H. Gerlinde, egy fiatal, egyedülálló anya, aki huszonhét éves korában
akarta bepótolni az érettségijét, tipikus bizonyíték volt erre. Mint sok
nőnek, neki is felületes mellkasi légzése volt. Intellektusa nem engedte
érvényre jutni érzelmeit. Gátlások, frusztrációk és most a vizsgadrukk
voltak a közvetlen következmények, amelyekhez időnként erős fejfájás is
társult.
Már tizennégy nap elteltével egészen más, nyugodtabb lett az
arckifejezése, és a fejfájása megszűnt. A lazító tréninget, illetve a
harmónia és az önmaga iránti szeretet szuggesztióit követően egész
felsőteste megszabadult a görcsöktől. A keskeny ajkak teltebbek lettek, és
míg korábban fáradt, kimerült benyomást keltett, hamarosan szárnyalón,
kialudva jött a rendelésre, mintha csak egyhetes szabadságról érkezett
volna meg.
Amikor elbúcsúzott, az egyik legszebb sikerélményt szerezte nekem.
Egy mondattal értésemre adta, hogy a pozitív gondolkodás feltárta
lényének mélyét. „Nem éri meg félni", jelentette ki. „Már egyáltalán nem
is tudom megérteni, hogy ennyire nem bíztam a saját erőmben!"

212
 NYOLCADIK FEJEZET

A gondolkodás szerencse dolga?

A gondolat mint a lelki betegség oka

Csodák nem a természet ellenében történnek,

hanem csak annak ellenében, amit mi
ismerünk a természetből.
Augustinus

Vizsgálja meg gondolatai játékát

Feltartóztathatatlan az a balszerencse, melyet mi magunk vonzunk
magunkhoz, szól egy kínai mondás. Megmarad ennek a bölcsességnek az
igazsága, ha a „balszerencse" első szótagját elhagyjuk. így önfelszabadító
tréningünkben pozitív utasítássá válhat: Feltartóztathatatlan az a
szerencse, melyet mi magunk vonzunk magunkhoz.
Készítsen egy ilyen feliratot, és tegye ki otthon a falra. Élete
legnagyobb sikerének emlékműve lesz belőle. Mostantól kezdve többé ne
a betegségeivel, hanem az egészségével törődjék. A pozitív gondolkodás
segítségével vonzza magához a szerencsét és a boldogságot. A boldogság
és a boldogtalanság szellemi szinten csak a rezgések minőségében
különbözik egymástól. Önt senki sem kényszeríti arra, hogy olyan
energiamezőben maradjon, amelyet egyáltalán nem kedvel. Egyedül a
gondolatai által végrehajthatja a kívánt javulás csodáját.
Vizsgálja meg egyszer az értelmét, hogy megállapíthassa, hogyan és
miben befolyásolja önt a legjobban. Jelöljön meg a naptárjában egy
tetszőleges hetet, amikor naponta kétszer-háromszor visszavonul öt
percre, hogy felidézhesse, mire gondolt az azt megelőző öt percben.
Határozza el reggel: ma 9.50-kor, 13.10-kor és 20.05-kor vizsgálom
meg magam (vagy amikor önnek alkalmas). Mindenféle igénybevétel és
mindenféle munka mellett be lehet iktatni ilyen szabad pillanatokat. Az
eredmény meglepetést fog okozni. Maradjon őszinte! Merüljön vissza
teljes koncentrációval az éppen eltöltött öt percbe.
Minden ilyen gondolkodószünetben készítsen pontos fel-

213
jegyzéseket minden gondolatról, ami éppen foglalkoztatta, de valóban
mindegyikről. Az apró, mellékesen felbukkanó intim gondolatok gyakran
a legfontosabbak ilyenkor. Az egy hét elteltével értékelje ki
szisztematikusan a jegyzeteit. írja fel egy nagy lapra egymás alá az egyes
gondolatokat címszavakban - például: veszekedés a szomszédasszonnyal;
testi szerelem iránti vágy; öröm az időjárás miatt; a nyereség esélyének
latolgatása; becsvágy a munkában; változatosság iránti vágy; haragos
gondolatok a főnökről; szerszám keresése.

Ha egy hasonló gondolat bukkan fel a jegyzeteiben, amely esetleg a

nyereségvágy, az örökös keresés vagy a forró vágyak körébe tartozik,
akkor csak húzzon egy vonalat a fenti címszavak valamelyike után. Végül
majd megállapíthatja, hogy gondolatainak hatvan-hetven százaléka
ismétlődik. Ezek a gondolatok a legerősebb szuggesztiók anyagát
tartalmazzák, amelyeknek kiteszi magát. Döntően ettől a többségtől függ
a közérzete, az egészsége és az emberi sikere ebben a földi létben. Ha a
pozitív gondolkodás által sikerül elérnie, hogy csak azok a gondolatai
hathassanak önre, amelyeket olyan vágyainak áldoz, mint az egészség, a
harmónia, a szeretet és a siker, akkor nem csupán teljesen boldog lesz,
hanem emberi mivoltának is a csúcsára jut el.
Vigasztalódjék, ez még a papoknak sem megy könnyen. Gondolataink
maradéktalan és jó felügyelete tényleg emberfölötti lényekké tenne
bennünket, akik az olyan emberek számára, mint amilyen ön és én, nem
tűnnének valóságosnak - mert még mindannyian ennyire távol vagyunk az
elvesztett Paradicsomtól. A legeslegfontosabb ezekben a pozitív gon-
dolkodásról való felismerésekben mégis az a tény, hogy tudjuk: erre vezet
az út! Itt van szenvedéseim és gyengeségeim oka. Életem minden
pillanatában bennem van az erő ahhoz, hogy képes legyek felülemelkedni
mindenen, ami nyomaszt engem.

Megbolondító negatív gondolatok

Ha most behatóbban szemügyre vesszük a rossz elképzelések végzetes
hatásait, akkor egyre erősebben tudatosodik bennünk agyunk
reflexmechanizmusa. Aki szakadatlanul valamilyen

214
félelemnek szenteli magát, az a fantáziadúsan felvázolt következményeket
közvetlenül valós életébe helyezi át. A félelem szuggesztiója olyan
reflexszé vált, hogy minden élményben már csak a rossz, negatív
mozzanatokat és lehetőségeket vesszük észre. Azok az emberek, akiknek
ilyen típusú a gondolkodásuk, egyszerűen minden kényszer nélkül
kivágják életük filmjéből a másik, pozitív részt. - Ajándékozza nekik ezt a
könyvet, ha találkozik velük, hogy ők is fel tudják nyitni a szemüket, és
felismerhessék, hogy saját maguk okozták a gondjaikat. Itt érvényes a jogi
esetekben gyakran szigorúnak érzett mondat: A törvény nem ismerete
nem véd meg a büntetéstől. - Most már meg tudja védeni magát ezek ellen
a tudattalanul magához vonzott szenvedések ellen, ha a gondolati energiát
nem az élet börtön rácsává, hanem lényének állandóan sugárzó napjává
teszi.
Nincs más út a szellemi megtisztuláshoz, mint saját képzeteink
irányítása. A pozitív gondolkodás letépi azt a szemellenzőt, mely mögött
lecövekeltünk. A népnyelv gazdag képi eszközökkel ír le olyan
pszichológiai folyamatokat, amelyek a rossz gondolati minták börtönébe
zárt embert jellemzik. Akit ez érint, az a saját képzeteitől való függőséget
magában csak úgy érzékeli, mint a körülményekkel szembeni határtalan
tehetetlenséget. Olykor mindannyian másokban keresünk bűnbakot, az
egész világ ellenséggé válik, és a panaszkodásba menekülünk. Az ember
csak szidja a sorsot, perlekedik Istennel, és mindenkivel, aki az útjába
akad.
Néha a bűntudat érzéseit növesztjük magunkban nyomasztóan
súlyossá, mint például egy depressziós nőbetegem, aki még ötvenéves
korában is azon bánkódott, hogy harminc évvel korábban nem mondott
igent egy férfinak a megfelelő pillanatban. Valójában a lelkére nehezedő
nyomást egy akkoriban végzett abortusz okozta, amellyel azonban nem
tudta megtartani a férfit. Ahhoz, hogy azonnal segíteni tudjon magán, azt
az alapelvet kellett követnie, hogy betartja a jelenben való élés szellemi
törvényét, és a múltról való gondolatai szövedékét egyszer s mindenkorra
széttépi.
„Amit itt és most gondol, az alakítja a holnapját", mondtam neki.
„Mindaddig, amíg feleleveníti a múltat, csak régi képzeteinek árnyékában
él, amelyek kiszívják egész életerejét. Ön hús-vér ember? Akkor éljen és
cselekedjék a mában. Gondolkodjék és tevékenykedjék pozitívan, és
akkor azonnal megleli

215
a nyugalmát lényének isteni magvában, olyan szabadon és tehermentesen,
mint születése pillanatában."
Átlát ön azon a játékon, melyet mi magunk viszünk színre negatív
gondolatainkkal? Mindenkinek napfény van a szívében, csak el kell
húznia gondolatai fekete függönyét. Nem csupán a lelke lesz újra világos
és meleg, hanem a teste is felszabadul a tartós negatív befolyásoltság alól.

Mi normális, és mi nem normális?

Neurózisaink, hóbortjaink és depresszióink mindig ugyanabból az okból
keletkeznek. A lelkünkön negatív gondolatkomplexumokkal elkövetett
erőszak következményei. Mindaddig, amíg még nem gyökerezett meg
százszázalékosan a pozitív gondolkodásban - és ezt elérni nem könnyű
munka -, tartsa a következő felsorolást egy külön lapon mindig a szeme
előtt.
A negatív gondolkodásra csábító dolgok:

1. Egyoldalú, toleranciát nélkülöző gondolatok.

2. Fanatikus nézetek.
3. Értelemmel kiokoskodott előírások az életre.
4. Bűntudatérzések.
5. A szorongás minden jele.
6. Kételkedés a világ jóságában.

Emlékszik még, hogy az orvosok az emberiség kilencvenöt százalékát

neurotikusnak tartják? Ön és én minden bizonnyal szintén ebbe a
csoportba tartozunk. Mi jobbat tehetünk tehát, miután tudjuk, hogy áll a
helyzetünk és miért, mint hogy őszinte fáradozással napról napra
megteszünk egy-egy lépést vágyaink és valódi életösztöneink felé?
Egyik-másikunknak ez talán nagyon gyorsan sikerülhet. Minden olyan
hímek örülnék, amelyben ön közli velem, hogy megelőzött a pozitív
gondolkodás felé vezető úton. Legyen olyan, amilyennek nekem kellene
lennem - vagyis amilyennek az összes páciensem gondol. Szentelje magát
tehát mindennap lelki higiénéjének, legalább egyszer, este, elalvás előtt.
Alkalmazza az általam javasolt mondatokat is a gondolatok szünetében:
„Isten szeretete tölti be a lelkemet, Isten békéje az elmémet. Tökéletes
harmónia

216
lakozik bennem. Szeretetet, békét és jóakaratot sugárzók mindenkire,
akivel érintkezésbe kerülök."
Akkor soha többé nem fog társadalmunk azon tagjai közé tartozni, akik
másokat bűntudatba és félelembe hajszolnak. Idegklinikáink tele vannak
olyan embertársainkkal, akiket a többiek keménysége kiúttalanságba
taszított. Betegesen egyoldalú elképzeléseik, amelyekkel valamilyen
okból elmenekültek valódi énjük elől, és amelyek miatt a szellem
homálya borult rájuk, gyakran a környezetükből meg nem kapott sze-
retetre és odafigyelésre vezethetők vissza, amire pedig egy válság döntő
szakaszában szükségük lett volna.
Az alkalmazkodótól az elkülönítettig vezető út egyáltalán nem nagy
távolság. Egy pszichológus egyszer a lelki betegség és az őrültség közötti
három fokozatot tréfásan így fejezte ki:
„Neurotikus az, aki légvárat épít magának. Pszichopata az, aki benne is
lakik, a pszichoterapeuta pedig az, aki beszedi a lakbért."
A kívánt külső rendből való kiszakadás tehát többnyire csak abból áll,
hogy saját fantáziánk túllő a célon.
A pszichopatában megmutatkozik a gondolat valódi hatalma.
Képzeteinek varázsa zárta őt magába. Most a világ legbiztonságosabb
börtönében ül, saját elképzeléseinek falai mögött. Sok magafajta embert
fel lehetne szabadítani szeretettel és türelemmel - csak gyógyszerekkel
nem.
Egy harmincnyolc éves szkizofrén férfi felesége arra kért, hogy
legalább egyszer beszélgessek el a férjével - a szkizofrén betegek
esetében általában a hipnoterápia szóba sem jöhet. Egy katatim
képélménygyakorlatban azonnal kisgyereknek látta magát egy drezdai
bombázásban. Nagy valószínűséggel még mindig annak az időnek a
sokkjától szenved. A vele való beszélgetés alapján lelki beállítottságának
rendkívül érdekes nézete tárult fel előttem. Úgy érezte, hogy senki nem
érti meg, és azt állította, hogy minden beszélgetéshez egy fokkal lejjebb
kell ereszkednie, hogy egyáltalán értsék, amit mond. Úgy búcsúzott el
tőlünk, mint a legjobb LSD-kábulatban levő pszichedelikus, az
asszisztensemtől a következő szavakkal: „Jót tett nekem a beszélgetés! -
Sok kristály van maga körül" (így látta a szavakat), a titkárnőmhöz pedig
így szólt: „Viszontlátásra. Ó, hisz magának jobbra van a bal szeme!"
Melyik laikus, melyik tudós tudna megbízható kritikát mondani ennek
a férfinak a megnyilvánulásairól? Aki legalábbis

217
olvasott az LSD-tapasztalatokról, az tudomást szerzett arról a
felfoghatatlan szín- és formabőségről, amelyre az emberi fantázia
kábítószer befolyása alatt képes. A szkizofrén embernél ez volt a normális
állapot. Ezeknek a szellemi területeknek a szimbolikája vagy
irányíthatósága számunkra még teljesen idegen.

A neurózis helyettesítése
szeretettel és harmóniával
Egyszer szakértőnek és tanácsadónak hívtak a München melletti
Wolfratshausenbe, egy kábítószerfüggő szökevény tárgyalására. A
vádlott, egy ipari tanuló, akinek a családban nem volt maradása, a
müncheni drogos körökben kereste, amit otthon nem talált meg. Nagyon
jó családból származott, és otthon, mint sok hasonló körülmények között
élő gyerek, mindent megkapott, amit csak akart - csupán a szeretetet nem.
Mint minden drogfüggőnél, nála is életveszélyes torzulássá vált az az
ösztön, hogy elmeneküljön a normális tudatszint elől. Legalább időnként
le akarta győzni kielégítetlen földi létét egy boldogabb,
képzeletgazdagabb tudatállapotban. Beteges énkeresésében sok más
kábítószereshez hasonlóan ő is szétrombolta életének egészséges alapjait.
Szinte már nevetséges, hogy milyen sokat írnak és vitáznak a
kábítószerfüggők neveltetési hátteréről, de gyakorlatilag semmit sem
tesznek ellene. A szeretetet és az odafigyelést, a mások belső élete iránti
érdeklődést, ezeket a legegyszerűbb és legnagyobb erőket nem lehet
intézményesen előírni. Intim életünket még mindig magunknak kell
irányítani és korrigálni, és minden fiatal korosztály mindig csak annyira
jó, amennyire azt a felnőttek kiérdemlik az élethez való hozzáállásukkal.
A kábítószerfüggőkéhez hasonló keresési fokon állnak az alkoholisták
is. Nekik azonban megvan az az előnyük, hogy a társadalomban
elfogadott eszközökkel teszik tönkre magukat. De az én szememben az
alkoholista sem testi beteg. Mindig valamilyen lelki gyengeség készteti a
testet arra, hogy kivegye a részét a szenvedésből. Mindig az önmagunk
iránti vagy a környezetünkből érkező szeretet hiánya hajszolja az
embereket kétségbeesett tettekre.
Egyeseknél a gyerekkorban kezdődik, például ha a gyereknek szülői
oltalom nélkül, otthonokban kell felnőnie. Aki tapasztalja

218
ezt a szörnyű magányosságot, amelybe néhány embert már apró
gyerekkorában beletaszítanak, az még egy bűnügyi hivatalnok
ténykedésében is, aki egy elfogott bűnözőre felteszi a bilincset, az
emberekkel való pozitív kontaktus hiányának negatív pótlását láthatja.
Egy kleptomániás férfi, akinek a tárgyalására beidéztek, és akit aztán
óvadék ellenében úgy engedtek szabadon, hogy hipnózisos kezelésben
kellett részt vennie, egy beszélgetésben elmondta: „Különben a kutya sem
törődik velem! A cellában legalább király vagyok három napig
- míg be nem hozzák a következőt!"
Legmélyebb kétségbeeséséből, amelybe elképzelései miatt zuhant, és
„megoldhatatlan" problémákat hozott létre, sok lélek csak abban lát kiutat,
hogy megválik az élettől. Úgy gondolják, hogy ezzel örökre behúzzák a
függönyt, amely minden átélt dologtól elválasztja őket. De tudjuk-e vajon,
hogy mi vár a lélekre a testen kívül? Nem az derül ki a majdnem meghalt
emberek elbeszéléseiből, akik újra visszatértek, hogy „odaát" éppen úgy a
jelenben tartózkodunk, mint itt a földön?
Mint a reinkarnációs elméletnek, az újjászületés tanának híve, csak azt
mondhatom minden élettől megfáradt embernek, hogy mindegy, itt vagy a
túlvilágon, testtel vagy test nélkül, el kell fogadnod a sorsodat, meg kell
oldanod életed feladatát, hogy véglegesen túljuss rajta. Senki nem
akadályozhat meg abban, hogy elvedd magadtól az életet, de aztán ne cso-
dálkozz, ha a következő életedben ugyanaz a feladat vár rád
- talán még nyomatékosabb formában.
Lehet, hogy ez egyesek számára nagyon spekulatívan hangzik. De a
tény az marad, hogy minden probléma, ami egy ember szívét nyomhatja,
csak őrjítőén egyoldalú gondolat lehet. Minden szerelmi bánatot, de még
a legnagyobb sorscsapást, a legsúlyosabb betegséget is csak egy nagyon
leszűkített, önző szemszögből látjuk. A szív már nem nyitott a középpon-
tunkban lévő kimeríthetetlen erőforrásra, amely megérteti velünk, hogy
miért kerültünk ilyen helyzetbe, és amely egyoldalú létszemléletünk
ellenpólusát képezi. Ezzel a bennünk lakozó erővel együtt jutunk el újra
lényünk egységéhez, amely fölötte áll minden problémának.
Eddig még minden életkedvét vesztett embert, aki rábízta magát
terápiás kíséretemre, sikerült visszavezetnem az őt gúzsba kötő
képzeteinek zsákutcájából énje végtelen energiaközpontjához. A
problémák látszólag feloldhatatlan szövevénye is

219
a nem tudatosság egyik stádiuma. Aki engedi, hogy újra eljuttassák
mindent átfogó önmagához, az megint eléri lelki erőinek harmóniáját.

A szex természetes funkciója

Érdekfeszítő tanulmány lenne feltárni azokat a gubancokat, amelyeket a
nyugati világban a testi szerelem frusztrációi okoznak. A szex
legtermészetesebb feladatát egyre lélektelenebbé váló társadalmunkban
annyira lebecsülték, hogy ebből a korra jellemző betegségek egész sora
keletkezett. Még a mi korunkban, amikor a „szerelem" valamivel
szabadabbá vált, akkor sem szabad észrevétlenül elmenni amellett, hogy
számtalan frusztrált, szexuálisan elnyomott, felszabadítatlan ember él
közöttünk, ahogy ezt nagymértékben tapasztalom a rendelésemre
állandóan érkezők körében is. Az ok életünk egyoldalú, anyagi szempontú
elrendezése volt és marad.
így például eljött hozzám a fiatal, szimpatikus N. Klaus, aki
házasember volt, és nem tudott eljutni az orgazmusig, mert a házasságát
megelőző időben a megszakított közösülés elvét alkalmazta a nem kívánt
terhesség elkerülése érdekében. Később az ettől a belénevelt reflextől
motivált tudatalatti már nem tudott különbséget tenni a házasságon belüli
és a házasságon kívüli nemi élet között, és ezért az orgazmust akkor is
megakadályozta, amikor az kívánatos lett volna. Klausnak csak
viszonylag rövid ideig tartó hipnózisos kezelésre volt szüksége, amelyben
a harmónia és a szeretet szuggesztiói léptek a tudatalattiban a
diszharmónia, a zavaró reflex helyére. Nemsokára megint felszabadult
érzéseiben és működésében egyaránt.
Minden hónapban kezelek olyan betegeket, akik impotensek lettek, és
önbizalomhiányban, idegtúlterhelésben vagy szorongásos állapotoktól
szenvednek. Ritka, kivételes esetekben a frusztráció és az arra való
képtelenség, hogy egy partnerral normális viszonyt bontakoztassunk ki,
agresszióba és brutalitásba csap át, mint az egyik betegemnél, aki a
legkedvesebb testrészeken nyomta el a cigarettáit. Minden perverzitás és
szexuális bűncselekmény oka többnyire egy olyan ember megoldatlan
problémáiban keresendő, aki egójával eltávolodott mélyebb, természetes
ösztönlényi mivoltától. A belső harmóniához és a szellemi értelemben
vett szeretethez való vissza-

220
térés, ha nevezhetem így az élethez való általános pozitív hozzáállást,
mindig a gyógyuláshoz, a szexuális felszabaduláshoz és a normális
funkciókhoz vezető út is egyben.
A két nem alapvető közös feladata, hogy ne csak testileg, hanem
lelkileg is meg tudjanak nyílni egymás előtt, a mi kultúránkban sokak
számára a hétpecsétes titkok könyve. Az egyik úgy nő fel, hogy egész
életében fél a másik nemtől, a másiknak nem sikerül belső gátlásain
keresztül átküzdenie magát egy tiszta, nyílt formához, és a harmadik, a
Don Juan-típus vagy a nimfomániás nő a testi szerelmet tekinti az
önigazolás eszközének, amely egész életét kitölti, állandóan változó
partnerekkel. A nemek közötti valódi, jó viszony nálunk végletesen
zavart. Olvassa el Irving Stone Der Seele dunkle Pfade (A lélek sötét
ösvénye) című könyvét, Sigmund Freud életrajzát, amely bemutatja önnek
a szex életünkben betöltött kiemelkedő szerepét.
Sigmund Freud óta beszélnek a terapeuták az úgynevezett
indulatáttételről („Übertragung"), vagyis hogy a nőbetegek a szellemi
segítségnyújtást vezető férfival függőségbe kerülnek, ami gyakorta éppen
túl messze menő kívánságokban nyilvánul meg. Ilyenkor különösen erős
önbizalomra és érzelmi biztonságra van szüksége a hipnotizőrnek mind a
kifejezési, mind a beleérző képességet tekintve, mert nem szabad
azonosulnia - végtére is ő is csak ember - a páciens személyes
problémáival.
Mindannyiunk egyik legnagyobb közösen elszenvedett frusztrációja az
az erőszak, melyet a hit követett el a szereteten. Nincs negatívabb
szuggesztió, mellyel az egészséges lelket el lehet rontani, mint az
eredendő bűn meséje, amellyel az egyház világméretű hatalmi nyomása
érdekében visszaélt. Isten nem bosszúálló Isten, hanem teljesség, végtelen
kozmikus erő, az anyag legkisebb molekulájáig. Isten maga a szeretet,
amely minden lelket megtölt élettel és szabadsággal, hogy mindent, ami e
világon megadatott, értelmesen használjunk. Ide tartozik a szexualitás is.

Erőforrásunk, az alvás:
találka a tudatalattival
Az érzéki benyomások lehengerlő áradata, amely ébredéstől elalvásig
igénybe vesz bennünket, és amelyen általában tudatunk erejével
próbálunk meg uralkodni, a testtel szemben óriási

221
követelményt támaszt. A természet az alvással gondoskodik a szükséges
regeneráló kiegyenlítésről. Amikor álomba merülünk, elnyerjük azt a
természetes, közvetlen kapcsolatot tudatalattink végtelen erejével és
bölcsességével, melyet a pozitív gondolkodással és a szuggesztiós
technikával az ébrenléti tudatban annyira szeretnénk megvalósítani.
Az álmatlanság a civilizáció egyik nagy ártalma. A technika és a
szórakozási vágy nappallá tette az éjszakát. Egy nagykereskedő, aki
ötpercenként dugta a szájába remegő kézzel a következő cigarettát, azt
mesélte nekem, hogy olyan a feje, mint egy búgócsiga. „Amikor este
lefekszem", mondta, „akkor megjelennek előttem a napi problémák.
Gyakran óriási ötleteim támadnak közben, de alvásról már szó sincs. Csak
a tabletták segítenek."
Egy gyengének tűnő nyolcvanhárom éves hölgy arról számolt be, hogy
semmire se megy esténként az „ő" altatója nélkül. „Különben soha nem
tudnék nyolc-kilenc órát aludni, és rendesen kipihenni magam", állította.
Nem tudta, hogy ebben a korban elég lenne neki öt óra éjszakai pihenés,
és hogy testi gyengeségét a tabletták kábító hatásának köszönheti.
Van, akinél a gondok, másoknál esetleg a fájdalmak űzik el az álmot.
Kedvenc szokásunkká vált az, hogy tablettákhoz nyúlunk. Még ma vessen
véget ennek az értelmetlenségnek, amivel állandóan tovább rombolja
egészségét, és olyan kábulatba merül, amely még erejének tudat alatti
kiegészítését is megbénítja, ami egyébként az álom szellemi
megtisztulásával valósul meg. Ha nem engedik szabadon a gondolatai,
akkor engedje el őket. Ahhoz a gyakorlathoz, amelyet most javasolok, elő
kell készítenie egy személyes szuggesztiót, amellyel a legnagyobb, a fel-
sőbb énjében való feloldódás iránti vágyát csempészheti be a
tudatalattijába, és azután a következőképpen járjon el:

Az egészséges, frissítő alvás előkészületei

1. Ha adódik rá lehetőségem, a vacsorát nem tervezem későbbre este
hét óránál. így legalább két óra áll rendelkezésemre az
emésztéshez, mielőtt aludni megyek. A később elfogyasztott
ételeket a test nehezen és lassan emészti meg, mert a szervek órája
az emésztőrendszert nyugalmi periódusra kapcsolja.

222
 2. Esténként csak könnyen emészthető ételeket fogyasztok, nem túl
zsírosan és nem nagy húsadagokat. Az alkohol, mint a sör vagy a
bor, csak az étkezéshez fogyasztott italként jöhet számításba. -
3. Mielőtt lefeküdnék az ágyba, egy negyedórával korábban
abbahagyok minden tevékenységet, mindenféle olvasást vagy
matatást, és az a legjobb, ha egy kicsit sétálok, meditatív módon,
azaz járás közben kizárólag a környezet pillanatnyi befogadásának
szentelem magam. Teljesen itt és most vagyok.
4. Az ágyban már nem olvasok vagy gondolkodom. Lefekszem és
kinyújtózom - úgy, ahogy nekem a legkényelmesebb -, hogy
elvégezzek egy öt-tíz perces lazító gyakorlatot. Minden napközben
történt dologról megfeledkezem, és teljesen lemerülök a
középpontomba. Minden külső dolog teljesen lényegtelenné válik.
A fej szabad és tiszta, és nincsenek benne gondolatok.
5. Ebben az állapotban felidézem a választott szuggesztiót (amelyet
előkészítettem), és ezt bizalommal telten tudatalattim
bölcsességének oltalmába ajánlom. Tudom, hogy álmomban,
másnap reggel, vagy a legközelebbi időben valamikor egyszer csak
intuitívan megkapom a választ. Tökéletesen rábízom felsőbb
énemre a megoldást vagy a dolog elvégzését. Teljes bizonyossággal
meg fogom érteni az utasítást, amelyet belső hangomtól kapok, és
hűségesen végre fogom hajtani.
6. Ezután megköszönöm a teremtőmnek, hogy harmóniában
érezhetem magam az ő irányító energiájával, és azonnal átadom
magam az alvásnak. (Ha még egyszer fel akarnék kelni, akkor nem
feledkezem meg arról, hogy a testemet nyújtózkodással és
mozgással, valamint mély belégzéssel újra a megfelelő tudatszintre
hozzam, hogy fel tudjak állni.)

Megbízások a felsőbb én számára

Tudatalattijával közölheti azokat a közvetlen parancsokat, amelyekre
szeretné beállítani felsőbb szellemi erejét. Ez lehet az a kívánság, hogy
pontosan beállítsa belső óráját, és reggel a kívánt percben ébredjen fel,
vagy az, hogy reggelre tudja meg, hol talál

223
egy régóta keresett tárgyat. Végtelen bölcsessége még egy-egy évtizedek
óta elfelejtett nevet is képes előhívni a tudatalatti raktárából, ami esetleg
éppen egy égető probléma kulcsa lehet.
Sokan az álom történéseiből tudták meg, hogy felsőbb tudatuk mit vár
tőlük. Egy asszony a válásáról mesélt nekem, amit egy éjszaka alatt
határozott el. Tizenkét évig élt mártíromságban egy veszekedős egoista
uralma alatt, aki azt hitte, hogy ő a világ közepe. Az asszony a
házasságról vallott magasröptű erkölcsi nézetei miatt hosszú ideig azt
gondolta, az a feladata, hogy a férjének segítsen.
És akkor egyszer csak, a házasság tizenharmadik évében, egy sötét
hatalomról álmodott, mely beárnyékolja az életét, és végül teljesen ki is
fogja oltani a fényét. Amerre csak járt - álmában -, mindenhol
beárnyékolta óvatos lépéseit ez a sötét hatalom. Aztán egyszer csak
szárnya nőtt, és az örök fénybe való csodálatos repüléssel minden árnytól
meg tudott szabadulni. Erezte, hogy csak a szárnyait kell használnia. - A
rá következő napokban beadta a válókeresetet, miután a férjének
elmondta szándékát, és az - első ízben - szóhoz sem jutott.
Akinek szokásává válik, hogy esténként egy meghatározott feladattal
bízza meg felsőbb énjét, és hogy a fent vázolt módon tér nyugovóra, az
gyorsan megszabadítja magát olyan terhesen kínzó képzetektől, amelyek
éjszakánként egyre-másra az agyba osonnak, és távol tartják az alvást.
Ha mindezek az intézkedések nem használnak semmit - fel vagyok
készülve arra, hogy egójának eszébe jutnak még olyan trükkök,
amelyekkel elkerülheti az ellazulást -, akkor már csak két magyarázat
lehetséges. Az egyik a kételkedés. „Természetesen meg fogom próbálni",
mondja magában, „de hogy ez rajtam, az én makacs zavaraimon segít-e?
Nem árthat, ha beveszek egy tablettát is!"
Jobban nem is dokumentálhatná önbizalma hiányát. Még eddig a
fejezetig sem tanulta meg negatív képzeteit (de segít-e ez rajtam?)
gyakorlatokkal kézben tartani. Akkor maradjon meg gyengeségeiben, és
őrizze meg alvászavarait. Hiszen nem akar változtatni - vagy mégis?
A második lehetőség, ami miatt nem tud kikerülni a mindennapok
gyakorlatából, kevésbé tudatosan hat, és egészen alattomosan, a negatív
gondolkodásból kiindulva. Ez az elvakultság újra meg újra előkerül a
betegeimmel való beszélgetésben, mint annál az asszonynál is, aki a
kezelés első hete

224
után közölte velem: „Csinálhatok én, amit akarok - és tényleg híven
követtem a tanácsát, és használtam elalvás előtt a szug-gesztiós
formulámat -, de amikor lefekszem az ágyba, akkor már tudom, hogy
megint nem leszek képes elaludni. És akkor a formula már nem ér
semmit." Persze hogy igaza volt! Először is azt kellett megértetnem vele,
hogy a régi beidegződésével, mely szintén programozott gondolati
energia, kezdettől fogva aláaknázta az alvás előkészületeit. Aki egy
különleges célra irányuló pozitív energia felépítésével szemben előtérbe
helyezi a jól bevált negatív erők együttesét, annak nincs is oka cso-
dálkozni, ha a szándéka, hogy úgy mondjam, rövidre záródik. Akinek
kezdetben nehézségeket okoznak az elalvási gyakorlatok, az
alkalmazhatja a következő előgyakorlatot is. Mondja a tudatalattijának
laza helyzetben elalvás előtt: „Most hagyj aludni rendesen - vagy tényleg
mondd meg, hogy mitől nem tudok aludni!" Reggelre megjön a helyes
válasz. Vagy álmában, vagy intuitívan. Néha ilyen módon a
legkülönösebb okok jelennek meg. Egy fiatal özvegy esetében az volt az
ok, hogy házasságot ígért egy férfinak, akiről a háttérben titokban úgy
gondolta, hogy egyáltalán nem lenne jó apja tizenegy éves lányának. Egy
idősebb asszony azért nem tudott aludni, mert bűntudatot érzett, amiért
elhalt fiát nem támogatta eléggé betegsége alatt. Egy cég főkönyvelőjének
a félelem rabolta el az álmát, mert arra gondolt, hogy talán rosszul kezelte
a cég számítógépét.
Soha ne higgye, hogy ha becsvágyból elnyomja az álmot, azzal
különösebb előnyökre tehet szert. A kimerült teherautósofőr, aki még
mindenképpen el akar érni egy célt, olyan zónába kerül, ahol a túlterhelt
agy egyszerűen kikapcsol. Az ellenállhatatlan alvásszükséglet
tudatzavarokhoz vezet. Aki gyakran megvonja magától a szükséges
alvást, az ingerlékennyé, szeszélyessé, depresszióssá vagy agresszívvá
válik. Nincs olyan akarat, mely irányíthatná a szervek ritmusát, a
vegetatív rendszer az erősebb. Itt rejlik az egyik bizonyítási lehetősége
annak, hogy többek vagyunk akaratnál és értelemnél. Ha ez a két dolog
azt tartja magáról, hogy ők a legnagyobb tekintélyek az életben, és a
testet kedvük szerint kínozzák, akkor egészen váratlanul megérkezik a
helyreutasítás a bennünk levő valódi központból. Ne engedje funkcionális
összeomlásig fajulni a dolgokat. A pozitív gondolkodó ismeri az
összefüggéseket, és a helyes oldalra áll saját létében - ez az egészség és a
harmónia alapja.

225
 KILENCEDIK FEJEZET

A betegségek leküzdése -
A gondolat mint a testi betegség oka

A szellem beteg igazán.

A test csak miatta lesz az.
Indiai bölcsesség

Teremtsük meg az egészség alapját

„Ismerd meg önmagad" - ez áll a delphoi Apolló-szentélyben; olyan
felszólítás ez, melyet csak alkalmanként fogadunk meg. Mindig csak
másoknak akarunk mindent elmagyarázni, és racionálisan a tudomására
hozni - mégpedig azt, amit mi akarunk és mi gondolunk. Ha titkos
vágyaink vétenek a társadalmi fegyelem logikája ellen, és korlátoznak
bennünket szexualitásunkban, becsvágyunkban vagy hatalmi
igényünkben, akkor frusztrálva érezzük magunkat. Hamarosan betegség
lép a frusztráció helyébe, mert már nem bírjuk elviselni a kívülről ránk
nehezedő nyomást, és ilyenkor már egyáltalán nem ismerjük fel, hogy
magunk okoztuk ezt a bajt a képzeteinkkel. Aki elég sokáig beszéli be
magának, hogy nem képes valamire, amire a lelke legmélyén vágyik,
annak a tudatalattija e negatív elképzelés hatását talán testi szinten is
kimutatja.
Az orvostudomány a tünetekből ismeri fel a betegséget, abból a
legnyilvánvalóbb megjelenési formából, melyet a test tár elénk. Még
nagyon kevés olyan orvos van, aki rendelése során is sajátjává tette a
pszichoszomatikus magyarázatot, a következő nézet szerint: A legtöbb
betegség energetikai események öntörvényű lefolyása a testben.
Magyarul: a rossz irányba terelt lelki energiák önállósították magukat.
Ön már előnyösebb helyzetben van, mint sokan mások, mert tudja,
hogy kizárólag elraktározott gondolati energiáink irányítják életünket,
amikor arra törekszenek, hogy valósággá válhassanak. Ha betegek
vagyunk, akkor negatív gondolati anyagot raktároztunk el. A betegség
figyelmeztető jellé válik, olyan feladat, melyet mi állítottunk magunk elé.
- Alapjában véve azt kell emberi fejlődésen érteni, hogy elfogadjuk
sorsunk

226
jeleit. - Ahhoz még nem voltunk elég érettek, hogy elkerüljük a
betegséget. Aki nem veszi figyelembe a harmónia és a szeretet kozmikus
törvényét, az magának teremti meg a problémát, mellyel aztán meg kell
birkóznia.
Vannak olyan büszke emberek, akik az életüket túl szilárdan építették
értelmük erejére, és a „midlife crisis"-ben a tudatalattijuk riasztja őket,
hogy végre értsék meg az élet értelmét, és térjenek vissza a szellem, a test
és a lélek egységébe, ahelyett, hogy állandóan szakítópróbáknak tennék ki
magukat. Nyugaton semmilyen iskolában vagy egyetemen nem tanítják
ezeket az összefüggéseket.
Nem ritka eset, hogy a tudatalatti riadója súlyos betegség formájában
jelentkezik. Szívinfarktus, veseelégtelenség alakul ki, a gyomor és a belek
mondják fel a szolgálatot, vagy szűnni nem akaró fejfájás kínoz - ilyen
jeleket mutat a testünk, hogy észre térítsen bennünket. Az „ész" szót
inkább a „jobb belátás"-sal helyettesítem, mert sok minden, amit az „ész"
nevében elkövetnek, gyakran rosszabb, mint egy betegség.
Ne hagyja, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Most a saját kezében van a
sorsa. Ön pozitívan gondolkodik, és semmi köze a betegséghez. És még
akkor is, ha tüdőbajos, bízzon meg az önben lévő végtelen erőben, amely
mindent elrendez, és kövesse azt a dél-afrikai lelkészt, aki hasonló
esetben, ahogy dr. Murphy Tudatalattid csodálatos hatalma című
könyvében leírja, a következő módszert alkalmazta:
„Naponta többször gondoskodtam a teljes testi és lelki ellazulásról" -
írta a lelkész, akinek tüdőrákja volt. Mint az autogén tréningben,
egyenként ellazította a testrészeit, és végül azt mondta magának: „A szív
és a tüdő ellazult, a fejem ellazult, az egész lényem és valóm teljesen
oldott." Körülbelül öt perc elteltével aztán általában álomhoz hasonló
állapotba zuhant, amelyben a következő szuggesztiót véste be magának:
„Isten tökéletessége az én testemen keresztül jut kifejezésre. A tökéletes
egészség képzete tölti be most a tudatalattimat. Isten tökéletes képre
teremtett engem, és a tudatalattim most újjáteremti a testemet - tökéletes
összhangban az isteni szellem tökéletes képével."
Tudatalattijában sikerült megvalósítania az egészség tökéletes képét.
Egészséges lett. Akár hiszi, akár nem. Akár van ereje ahhoz, hogy
ugyanígy járjon el, akár nincs. Én magam százszázalékosan meg vagyok
győződve a szellemi energiával való

227
gyógyítás lehetőségéről, és olyan sok szuggesztív gyógyulást
tapasztaltam, hogy még orvosi körökben is ezt a nézetet vallom, ami nem
más, mint a valóságról való meggyőződés.

Az önfelszabadítás útja
Jusson el az önmagával végzett igazi munka által a belső harmóniához, és
az máris messzemenően megvédi önt a testi törésektől. Belső hangja az
okok ismeretében biztosan meg fogja védeni, ha mégis komolyabb
betegséget vonzaná magához, amely orvosi kezelést igényel. Azt éli át,
amit elképzel. Mondja magának: „A boldogság mellett döntöttem,
egészséges vagyok, és tökéletes nyugalmat lelek a középpontomban."
Sok betegség csak menekülés a hétköznapok elől, vagy önmagunk
megbüntetése. A betegbiztosítók kiszámították, hogy a munkahelyi
balesetek nyolcvan százalékát a munkavállalók húsz százaléka szenvedi
el. A mazochizmussal határos, ahogy némelyik ember a képtelenségére, a
személyes gondjaira vagy a munkája iránti ellenszenvére ilyen módon
adja meg a választ. Van egy ismerősöm, egy nő, aki a barátságomat egy
negatív tulajdonságával játszotta el. Csak fel kell hívnom, hogy
megtudjam, megint az influenza uralkodik, vagy egy bélvírus terjed.
Mindig „uralkodik" egy betegség, ő mindig beteg, de leginkább saját
magától szenved.
Az influenza és a nátha, ez a két leggyakoribb irodai és
hivatalnokbetegség a civilizációs elkedvetlenedés tipikus jele; ez azt
jelenti, hogy a lélek a nagy munkahelyek légkörében, amelyek egész
kontinensekre kiterjedhetnek, ismét annyira kiürül, hogy a test minden
külső ingernek könnyedén áldozatul esik. A kedvetlenség, a csömör és a
munkával, a baráttal, a feleséggel vagy egyszerűen a hétköznapok
kavalkádjával való elégedetlenség miatt jönnek létre ezek a kollektív
menekülési útvonalak. Aki beteg, azt sajnálni kell, talán még ágyban is
maradhat, vagy alkalma van arra, hogy a futószalag helyett a
változatosság kedvéért az orvoshoz menjen. Sejtjük-e egyáltalán, hogy
egónk miféle trükköket alkalmaz azért, hogy képzeteinken keresztül
tanúsítson ellenállást a társadalmi rendszer erőszaktétele ellen?
Aki áldoz az egészségére, az a saját bőrén tapasztalja, hogy milyen
gátakat kell átugrania, és milyen kerülő utakra van

228
 gyakran szükség ahhoz, hogy közelebb kerülhessen a boldogság és
tökéletesség iránti vágya megvalósulásához. Az ön fia és lánya is ezen az
úton jár, amikor reggel hirtelen torokfájással ébred - mert délelőtt talán
dolgozatot kellene írnia matematikából. Ne kényszerítse őket erőszakkal a
boldogtalanságba és az iskolába, de figyeljen oda az önbizalomban
elszenvedett veszteségre, ami a gyereknél felszínre került, és próbáljon
meg azonnal harmóniát és szeretetet árasztani és növeszteni a
gyermekében, mely újra megnöveli befogadóképességét, és leegyszerűsíti
az iskolai kötelezettségek teljesítését. Ez nehezebb, mint ahogy hangzik,
mert közben többnyire felismerjük, hogy saját magunknak is szükségünk
van hasonló változásra, hogy ne legyünk többé türelmetlenek, és ne
viselkedjünk stresszes állapotban úgy a családtagjainkkal, mintha sem-
milyen kapcsolatban sem volnánk velük.

A pszichoszomatikus betegségek
Sokkal jobban szeretnék a pszichoszomatikus (lelki és testi összefüggésű)
egészségről írni, aminek az elérésére a könyvemmel az ön esetében is törekszem.
De egyszer mégis a nevén kell neveznem a gyereket, aki miatt a pozitív
változásra irányuló törekvéseink olyan fontosak mindannyiunk számára: a testi
szenvedéseket. Némelyek, akik egzakt segítségre számítanak saját, teljesen
személyes életükre nézve, a következő bekezdésekben szembe találják majd
magukat a saját kérdéseikkel.
A pszichoszomatika, a lelki meghatározottságú testi betegségek tana az
utóbbi évtizedekben hatalmas lendületet kapott. Ezért ma sokkal inkább és
sokkal jobban megértenek engem, ha elmagyarázom, hogy miért kell egy
gazdag, zsugori embernek inkább számítania az angina pectorisra, mint egy
földművesnek. Abban a mértékben készteti az ember egyoldalú ener-
giaelvonással a testi funkciókat is szenvedésre, amennyire egyoldalúan
ragaszkodik az eszméihez.
Sok kis balesetet kerülhetünk el, attól kezdve, hogy kalapáccsal a
hüvelykujjunkra ütünk, addig, hogy elcsúszunk a téli utcán, ha
gondolatainkkal nem akárhol járunk, hanem egész lényünk teljessége a
tevékenységünk mellett van.
Az a keleti nézet, amely a betegséget magunk elé állított iránymutatónak,
olyan feladatnak tekinti, melyen túl kell esnünk

229
ahhoz, hogy megérjünk a lelki erőinkkel való együttműködésre, még a
nyugati gondolkodásban is igazolást nyer - többnyire tudat alatt. Egy nagy
müncheni klinikán dolgozó orvos barátom mesélte egyszer, hogy milyen
sokan vannak azok, akik súlyos operációk után elhatározzák, hogy új
életet kezdenek. Érezték, hogy rossz iramban éltek, és testi káraik
súlyossága megvilágította számukra életük értelmét.
Annak, aki ilyen módon legyőzött egy súlyos válságot az életében, az a
dolga aztán, hogy tartson ki, és ne felejtse el elhatározását akkor sem,
amikor már elhagyta a kórházat. Ha ez önt vagy valamelyik
hozzátartozóját érinti, olvassa el többször ezt a könyvet, és jelölje be
vastagon pirossal azokat a helyeket, amelyek személyesen megszólítják.
A napirendjéről való régi képzeteket helyettesítse pozitív gondolatokkal,
amelyek megfelelnek a válság idején érzett legnagyobb vágyainak.
Senkivel ne beszéljen arról, hogy mik a tervei és a szándékai. Még a
családtagjait is csak megváltozott lényével és átalakult életformájával
lepje meg. Még életének legközelebbi társa is egy olyan sablonban látta
és látja önt, melyet ő képzelt el. Ön most a saját erejéből egy, a saját maga
számára legtökéletesebb lét felé halad, és ebben a külső kritika, még a
legjobb szándékú tanács is csak zavarhatná. Ön ismerte fel egyedül a
válság idején, hogy milyen ok juttatta odáig, és ön fedezte fel magában az
erőt, amellyel felülemelkedhet rajta.
Ezért minden esetben maradjon szilárd meggyőződése: „Pozitív
változásom közben egyáltalán nem látszhatom olyan bolondnak a
hozzátartozóim előtt, mint akkoriban, amikor ellenkező értelemben
válságba, szenvedésbe kergettem magam."

Ismerje fel az őrültet a normálisban

Észre fogja venni, hogy sok esetben az az őrültség, ami hivatalosan
normálisnak számít, mert a világ megbetegszik tőle. Az USA-ban a férj a
robotra kényszerített pénzszerző. Az erősen hívő Spanyolországban a
bérelt lakásban lakó szerető egy fizetőképes üzletember számára
hallgatólagos kötelezettség. Ha mindig csak a feleségével van, akkor a
társaságban megszólják: „Miféle tisztességtelen asszony lehet!"
Nálunk senki sem zavartatja magát attól, hogy minden utcasarkon,
vagy ha látogatóba, illetve üzleti tárgyalásra megy,

230
megkínálják egy idegméreggel, az alkohollal. Mióta nem iszom alkoholt,
a partikon állandóan megszólítanak: „Na mi van, tán beteg? A mája, mi? -
De hát ezt nem csinálhatja, hogy csak vizet iszik. Vagy máshol is
hibádzik valami..."
Mindegy, hogy mit tesz pozitív változása során a társadalom
elvárásaival szemben, nehéz dolga lesz, de maradjon szilárd. Én mindig
maga mellé fogok állni, és megadom önnek azt a biztonságot, hogy a
környezete hozzá fog szokni új személyiségéhez. Még jelentős hasznot is
fog húzni belőle, hiszen ön mostantól kezdve az élet napos oldalát
képviseli, a harmónia erőit fokozza.
Nem könnyű feladat egyáltalán felismerni és tudatosítani
szenvedéseink lelki okait. Eljött a rendelésemre egy magas rangú
hivatalnok, és depresszióról panaszkodott, mely megkeserítette az életét.
Több évtizedes gyomorfekélyes panaszok után éppen akkor engedték ki a
kórházból, ahol sebészi beavatkozással megszabadították a fekélytől, és
kivették a gyomra egyharmadát. Az elmúlt években soha senki nem
kérdezett rá panaszai hátterére, lelki beállítottságára. Csupán sorozatos
kúrákat és diétát írtak elő a tünetek kezelésére.
Öt perc alatt megtudtam, hogy milyen családi és foglalkozási
nehézségek korlátozták ezt a férfit sok éven át, és roncsolnák szét a
gyomra maradékát a jövőben is egész biztosan. Két hónapi szuggesztiós
terápia szabad, egészséges embert csinált belőle, aki most már értett
ahhoz, hogy a benne lévő pozitív erőket a problémái megoldására
fordítsa. Szuggesztiójának, melyet a hipnózisos kezelés után otthon is
tovább használt, a belső harmónia, az önmaga és környezete iránti
szeretet és a középpontjának erőforrásában keresendő nyugalom képezte
az alapvető vonásait.
„Bárcsak hamarabb jöttem volna önhöz", mondta később Murphy egy
baráti találkozón. „Az önbizalom, amit most nyertem, egyes problémákat
teljesen magától megold." Ez biztosan a feleségére vonatkozott, mert
otthon korábban úgy ment a sora, mint Szókratésznek. Úgy látszott,
Xantippéjének most kifogták a szelet a vitorlájából. Most már biztos,
hogy nem fogja többé gyomorfekély kínozni.
Ha a test működésével állandóan visszaélnek, akkor legkeményebb
figyelmeztetése és gyakran halálos reakciója a szívinfarktus. Kialakulását
és hatását az utóbbi évtizedben minden médium részletesen ismertette.
Az infarktusok száma azonban

231
csak jelentéktelen mértékben csökkent. Ez ismét a gondolatok hatalmát
bizonyítja. A társadalomban uralkodó kedvelt képzetek, amelyek a stressz
okozói az életben, mint szuggesztiók olyan mélyen horgonyt vetettek a
tudatalattiban, hogy még életveszélyes következményeik ismerete sem
távolítja el tőlük az embereket. Az 1981-es statisztika szerint
Németországban többet dohányoznak, mint valaha.
Ezeknek a szavaknak riadókészültséget kellene kiváltaniuk önben.
Használja ki a felcsillanó fényt, amelyet ezek a gondolatok az életére
vetnek, és azonnal vegye számba a célokat, amelyeknek elérésére tör,
illetve mindennapi tevékenységét. Vegyen elő egy darab papírt,
függőleges vonallal ossza két részre, és a bal oldalára írja fel azokat a
létszükségletű törekvéseket, célokat és munkákat, amelyeket követ, a jobb
oldalára pedig mindazokat a tevékenységeket, amelyeket kizárólag bi-
zonyos vágyak megvalósítása kedvéért vállal (például nagyobb
nyereségre való törekvés egy új autó, ház vagy motorcsónak vásárlása
miatt, hobbik, partik, fogyasztási szokások). Végül értékelje a jobb és bal
oldali jegyzetek és a szükséges idő- és erőráfordítás alapján, hogy az
életében mi okozza a nagyobb nyomást és a nagyobb időveszteséget.
Dőljön hátra, és gondolkodjék el: „Tényleg megéri mindez az
erőfeszítést? Tényleg élvezni fogom a siker következményeit ebben az
életben?"
Ha nincs teljesen meggyőződve arról, hogy mindig a helyes, szükséges
tempót választotta, akkor inkább kapcsoljon a nagy sebességből egy
fokozattal lejjebb. A teste meg fogja köszönni önnek, mert nem arra a
sebességre tervezték, amelyet ma a technikával képesek vagyunk elérni.
Ebben az esetben még azt is megállapíthatja majd, hogy a nyugodtabb
tempóban rendkívüli mértékben fokozhatja a külső eseményekben való
részvételt és azok élvezetét. És a szívinfarktus? Azt elfelejtheti: szíve
figyelmeztetése meghozta gyümölcsét.

A pszichoszomatikus egészséghez vezető út

A fordulathoz soha nincs késő. A harmóniában és szeretetben töltött élet
igazi csodákra képes, és a lét árnyoldalait örömre, harmóniára és
szeretetre változtathatja át.
Mindazonáltal sok embernek szüksége van a szenvedés tapasztalatára
ahhoz, hogy belsőleg felnőjön. Egy háziorvos,

232
prédikátor vagy pszichológus sem lenne képes arra, hogy előbb változásra
késztesse. Vizsgálja meg magát, hogy melyik típusba tartozik:

Az 1. típus fejjel megy a falnak, ha az elképzelése parancsolja.

A 2. típus egy jó ötlet várható hasznába belekalkulálja a
megvalósítás kockázatait is.
A 3. típus teljesen az intuíciójára hagyatkozik. A dolog iránti
érzékétől vezettetve gondolkodik és cselekszik.

Az 1. típus nem tanul semmit a tapasztalataiból; a 2. típust azok

óvatosabbá teszik; a 3. típus az egyetlen, akinek sikerülhet elkerülni a
tévedések összes következményeit. A keringési kollapszus vagy a
szívinfarktus nem taszítja félelembe. Az csak tévhit, hogy a testet ilyen
betegségek után már csak kímélő módban lehet üzemeltetni. A Fekete-
erdőben egy infarktusrehabilitációs szanatórium a klinikáról elbocsátott
betegekkel az első napon rövid tornagyakorlattal kezdi a kezelést. A
következő napon egyperces erdei futásra szólítja fel a betegeket, amit
naponta egy-egy perccel hosszabbítanak meg. Négy héttel később minden
volt szívbeteg - harminctól hetvennyolc éves korig - naponta fél órát fut
az erdőben. Aki közben még a tudatalattija negatív berögződéseitől is
megszabadul a pozitív gondolkodás segítségével, és hagyja, hogy
gondolatait a jövőben létáramának bölcsessége irányítsa, azaz infarktus
után egészségesebb életet élhet, mint előtte.
A pozitív gondolkodás azonban különös következménnyel is jár. A
betegségekről és minden olyan dologról való beszélgetés, amely az
embert korábban, közben vagy utána még foglalkoztatta, a szellemi
szemétkosárba való. Tegyen úgy, mint én a mindig beteg ismerősömmel:
ne telefonáljon többet, és ne figyeljen oda! Különben csak olyan új,
negatív energiához jut, mely a képzetek régi közegébe tartozik, és a régi
bajokat csak elnyújtja.
Aki betegségről kezd nekem beszélni társaságban, az a következő
pillanatban már csak a hátamat látja. A pozitív gondolkodók nem
részvétlenek, csak megsüketültek a gyengeség és a tagadás gondolatainak
terjesztői számára. Attól, hogy elfordulunk, még senki sem foghatja ránk,
hogy érzéketlenek és részvétlenek volnánk. Elvárná egészséges
partnerétől a vacsoraasztalnál,

233
hogy megigya a mérget, amit ön nyújt neki? Akkor ne várja el tőle azt
sem, hogy elfogadja a negatív gondolatok szellemi mérgét, ami a
betegséggel való foglalkozásból származik. Senkinek nincs joga ahhoz,
hogy egy másik embert a saját negatív szintjére húzzon le. - Ez ellen saját
magának kell védekeznie. Én a magam részéről távol tartom magamat az
efféle beszélgetőpartnerektől.

A szellemi törvény védelmében

és oltalmában
Az idős emberek számára gyakran a legnagyobb lelki segítség a félelmek
alóli felszabadításuk, a halálfélelem alól is, ha engedik magukat
visszavezetni örök, belső bölcsességükhöz. A mélyen átérzett harmónia
és az összes történések, illetve az élet iránti szeretet mindenképpen
kimondhatatlanul gyümölcsözőbb, mint bármely nyugtató. A lelki
gyengeséghez gyakran testi panaszok társulnak.
Újra meg újra meglepetések érnek a szuggesztív befolyásolás
lehetőségeinek sokféleségét illetően. Egy hölgy Ausztriából jött, és
magával hozta húszéves fiát, akit alacsony növése miatt először tizenkét
évesnek néztem. A fiatal férfi, pusztán félelemből, már semmire sem volt
képes az életben. Folyton egyik betegségből a másikba esett;
nyilvánvalóan azért, hogy ne kelljen elmennie otthonról, és fenntartsa
anyja odaadó figyelmét. Hét éve súlyos cukorbeteg is volt.
Nehezen alakult a félelmi neurózisai elleni hipnózisterápia. Nagyon
nehéz volt őt megnyugtatni, de körülbelül hat hét után mégis
megállapították, amikor a terápia egyik szünetében egy vesekomplikáció
miatt klinikai kezelésre vonult be, hogy a cukorértéke 135-ről 75-re esett
vissza. Az egészségszuggesztiók a mellékvese-funkciókat is javították.
Semmilyen betegség sincs biztonságban a pozitív szellemi energia
határozott bevetésével szemben.
Amikor egy spasztikus beteget hoztak el hozzám a szülei, a hipnózist
persze mellőznöm kellett. A görcsös rángatózásban szenvedő betegek
ellenőrizetlen mozdulataik miatt nem hipnotizálhatok. De a szülőket rá
tudtam beszélni egy kísérletre, ami hirtelen eszembe jutott. A fiút elvittük
dinamikus meditációra egy müncheni Bhagwan-központba. Az a
vibráció,

234
amelybe ilyenkor az első negyedórában el kell juttatni a testet, a testi
feszültségek teljes leépítését eredményezi. Kiderült, hogy ez alól még a
spasztikus görcsös rángatózás sem kivétel. A fiú szabadabban rázkódott.
Spasztikus rángásai közvetlenül ezután feleannyira voltak erősek.
Folytatni fogom ezt a kísérletet.
Különös sikerélményt jelentett számomra - a terapeutának is szüksége
van munkája elismerésére - a bélbeteg P. Charlotte asszony. Négy éve
szenvedett depresszióban, pajzsmirigybántalmakban és fejfájásban. A
hipnózisterápia kezdetén munkatársaimmal együtt az volt a benyomásom,
hogy valóban szenvedésektől gyötört, segítségre szoruló emberrel van
dolgunk. Közben az egyik szemináriumomon pozitív gondolkodást tanult,
ami szinte megkönnyebbülést jelentett számára.
Az első két hét után már összeállt dr. Murphy könyveiből és a saját
anyagaimból az ő saját szuggesztióinak sora, amelyek általános gyógyító
eszközként szinte minden betegség ellen felhasználhatók voltak. Ezért
közlök itt egy kivonatot otthoni esti feladataiból, az otthoni gyakorlás
ugyanis, mint a szenvedő saját megismerési forrása, különös súlyt nyer az
ön-segélyezésben. Mint hívő katolikus, részben vallásos háttérrel, a
következő szuggesztiókat jegyezte fel magának:

• Béke, harmónia és kiegyensúlyozottság uralkodik egész nap

szívemben és egész elmémben.
• Tudatalattim végtelen gyógyereje egész valómban szétárad. Látható
alakot ölt a harmóniában, az egészségben, a békében és az
örömben.
• Isten tökéletessége fejeződik ki a testemben. A tökéletes egészség
képzete tölti be most a tudatalattimat.

A rendkívüli félelem ellenszere:

• Kerestem az Urat, aki meghallgatott engem, és megszabadított
minden félelmemtől. Semmi baj nem érhet.

Harminc dupla órás hipnózis belsőleg nyugodt embert faragott belőle, aki
megtanult bánni - és elbánni - a szenvedéseivel. A fejfájása már a terápia
alatt megszűnt. A következő nyáron egy rendezvényen hallottam tőle,
hogy a bél- és pajzsmirigypanaszai is elmúltak.

235
 Legnehezebb feladatunk a rák
Ezekben az évtizedekben szinte az első helyen állnak az orvostudomány
azon erőfeszítései, hogy a legmegközelíthetetlenebb betegséget, a rákot
ellenőrzése alá vonja. Az érintettekben egyre-másra újabb
csodagyógyszerekkel és terápiákkal ébresztenek reményt, ám ezek végül
csalódást okoznak, vagy csak keveseknek nyújtanak segítséget. A
tudósok már minden lehetséges izgatószert vagy öröklött ösztönt
megpróbáltak felelőssé tenni a rák kialakulásáért. Számtalan részletet
gyűjtöttek össze, ami szerepet játszik a rákban. A fáradozás azonban
mindmáig hiábavaló és sikertelen. Itt vége lenne bölcsességünknek ezt a
gonosz, láthatólag megfoghatatlan betegséget illetően?
Ki kell mondani egyszer teljesen világosan: az orvostudomány azért áll
szemben ezzel a betegségjelenséggel olyan tehetetlenül, mert a betegeket
egyoldalúan testi objektumoknak tekinti, amelyekben egy mechanizmus
ellenőrizhetetlenné vált. Az orvosi szakmának ez a nagyképűsége, amely
szerint hamarosan ismét az emberi test „urának" tarthatja magát, néha
még az életterüktől is megfosztja azokat, akik kilógnak a sorból, mert
Palmström szerint „nem történhet meg az, aminek nem szabad
megtörténnie". így járt dr. Issels is, aki tegernsee-i rákklinikáját a teljes
körű kezelés újfajta összeállítására építette fel, és aztán több évre
betiltották tevékenységét. De erőt nyert ahhoz, hogy az orvosi bürokrácia
szűkkeblűsége ellenére újra megnyissa klinikáját. 1978-ban megerősítette
egy szeminárium látogatói előtt, amelyet dr. Murphy tiszteletére
rendeztem, hogy többnyire gyógyíthatatlan rákbetegeit már évek óta a
Murphy-féle szellemi-lelki segítségben részesíti.
„Aki ismeri dr. Murphyt, az tudja, hogy mindannyian rosszul vagyunk
programozva", mondta dr. Issels bevezető előadásában, „hogy főleg a
rákbeteg van rosszul programozva, mert mindenfelől azt hallja:
gyógyíthatatlan vagy, rajtad már nem lehet segíteni. Dr. Murphy pozitív
gondolkodásról szóló tanaiból tudjuk, hogy ezt a lemezt végre le kell
vennünk. Új utakat kell járnunk, hogy a szellem felől is felszabaduljunk,
és pozitívan lépjünk egy szellemi terápia elé.
„A mi orvostudományunk nagyon kezdetleges", folytatta dr. Issels.
„Betegeinket szomatikusán (testileg) kezeljük, és azt hisszük, hogy ezzel
mindent megtettünk azért, hogy segítsünk

236
rajtuk. Az utóbbi évtizedben persze a pszichét is bevonták, úgyhogy most
részben pszichoszomatikus kezelést végzünk. Ez már előrelépés. De
azoknak nem kell mondanom, akik ezzel foglalkoznak, hogy ez néha
milyen nehéz - hogy egy pszichikai terápia néha jól működik, máskor
viszont óriási nehézségekbe ütközik.
Ám mindannyian megfeledkeztünk arról, hogy a psziché fölött ott van
a szellem, hogy van még ott egy harmadik dolog, amit szintén lehet
terápiásán befolyásolni. Nagyon nagy jelentősége van számunkra annak,
hogy hogyan viszonyulunk a szellemi szférához, hogy hogy állunk
Istenhez, hogy harmóniában élünk-e önmagunkkal vagy nem. Másrészt
viszont tudjuk, hogy éppen a szellem a lélek és a test meghatározó elve,
aminek túl kevés figyelmet szentelünk."
Ennek a nagy orvosnak nem tudták megbocsátani a kollégái széles
látókörét, amellyel képes volt kitágítani az orvostudomány horizontját.
Nem áll egyedül meggyőződésével, hogy a rák problémájának megoldását
szellemi szinten kell keresni. Dr. Rolf Büntig, aki orvos és a ZIST
(Zentrum für Individualund Sozialtherapie [Individuális és szociálterápiás
központ]) vezetője, Münchenben tartott egy előadást A rák mint öngyil-
kosság címmel. Szerinte ezt a betegséget elsősorban lelki okok váltják ki.
Ezzel a keleti teljességtudomány nézeteit osztja. Aki évtizedeken át
problémáknak, konfliktusoknak és negatív képzeteknek teszi ki magát, aki
kivonja magát lénye magvának végtelen építő erejéből, és ezzel
eltávolodik az isteni rend egységétől, az esetleg azokból a testi
elváltozásokból is leolvashatja a hatást, amelyek a rákig fajulhatnak.
A külső indokok keresése itt sem több szomatikus kutatásnál. Nem
elégedhetünk meg az akadémiai orvostudomány kísérletével, amely a rák
tüneteinek materiális okát akarja megtalálni. Amikor dr. Manfred
Köhnlechner, Rák nélkül élni (Leben ohne Krebs) című könyvében az A-
E-vitaminkombinációt, a C-vitamint és a Wobe Muco-enzimeket a rák
miatt előre aggódóknak a legjobb szándékkal a következő szavakkal
dicséri: „körülbelül (napi) három márkáért bebiztosíthatjuk magunkat
velük a rák ellen", akkor leragad a hagyományos rákkezelésnél, amely
jóllehet legalább a tüneteket megpróbálja megközelíteni, az okot azonban
nem találja el.
De ne hagyja, hogy megjegyzéseim megfosszák önt a reménytől, amit
esetleg ebbe az önkezelési formába helyezett.

237
Ahogy rámutattam, minden pozitív képzet segít a problémák
leküzdésében. Minden, amit ebben a könyvben mondtam önnek, még azt
a reményét is erősíti, hogy már a gyógyszeres kezeléseken kívül is tett
egy nagy lépést előre.
A texasi dr. Carl Simonton egészen következetesen járja a rák elleni
pszichológiai küzdelem útját. Intézetében (Cancer Counseling and
Research Center) a hetvenes évek elejétől kezdve behatóan
tanulmányozta páciensei érzelmi szükségleteit. Mint a világ azon kevés
szakorvosainak egyike, akik levonták az orvosi gyakorlatukra vonatkozó
következtetéseket a transzperszonális pszichológia modern irányzataiból,
amelyeknek a meditáció is része, stresszkutatásai során arra jutott, hogy a
stressz többnyire emocionális depressziót von maga után. Ez pedig nagy
valószínűséggel testi depresszióhoz vezet. Ez hozzájárul a betegségnek az
immunrendszer gyengesége miatti elhatalmasodásához. Dr. Simonton
ezért szisztematikusan lát hozzá egy-egy rákbeteg pszichológiai
felépítéséhez; nagyobb testi tudatra, több létmotivációra vezeti rá, és újra
felépíti a beteg értékfenntartó rendszerét. Így az „a betegség tehetetlen
áldozatából" az orvos hitében megerősödött munkatársává válik.
Ez a könyv és a szemináriumaim is tartalmazzák dr. Simonton
nézeteinek sok elemét, amelyek célja az életstílus megváltoztatása, a
magasabb fokú tudatosság elérése és a betegség spirituális jelentőségének
figyelembevétele a beteg szempontjából. Aki stressztől kínzott
léthelyzetének szempontjait pozitív motivációval és cselekvéssel
változtatja meg, az kilép abból az ördögi körből, melybe saját maga lépett
be. A pozitív gondolkodás, a lazítási és szuggesztiós technikák és a
meditáció annak a kilencvenöt százaléknyi tudat alatti potenciálnak egy
részét aktiválják, amire mindennapjainkban nagyon ritkán vagy
egyáltalán nem támaszkodunk. Mindenkiben itt találhatók azok a
tartalékok, amelyekkel megváltoztathatja tudata és vele együtt betegsége
képét.

Nincs „reménytelen eset”

A szellem az, ami a testet teremtette, mondta Goethe. A leggyengébb test,
még a klinikán az „inkurábilis" rákos beteg sem reménytelen eset. Csak
abban a pillanatban lesz az, amikor saját maga adja fel, amikor megadja
magát negatív energiáinak,

238
és hagyja, hogy azok szabadon működjenek a testében. A
kételkedés jelenti pusztulását, az, hogy nem bízik többé a benne
lévő végtelen erőben.
Gondolkodjék el egyszer egy kicsit: Érzi azt a felelősséget,
amelyet ezzel a tudással más betegekkel szemben visel? Érzi a
vigasz erejét, melyet nyitott füleknek nyújtani tud? Az a történet,
melyet az élet ír, olyan történet, aminek nincs előre kitalált vége.
Minden időben és minden helyzetben lehetünk rendezők, és a
folyamatot mindenféle módon befolyásolhatjuk - és ez alól a rák
sem kivétel.
Csak Münchenben két olyan beteget is ismerek, akiknél az
orvosok már feladták a reményt, és akik két évvel az orvosuk
halálos ítélete után örömtől sugárzó arccal számoltak be nekem a
k l i n i ka i egészségteszt kedvező eredményéről. A daganatok,
amelyekkel az orvosok szomatikusán már semmit sem tudtak
kezdeni, eltűntek. - De mitől?
Ennek a két nőnek a megmenekülése nagyon hasonló módon
zajlott. Mindketten egy gondokkal, frusztrációkkal és lelki
megrázkódtatásokkal terhes, hosszú élet után lettek rákos betegek.
Még betegségük csúcspontján sem törődött senki lelki, szellemi
beállítottságukkal. A legutolsó lehetőséget a sebészek jelentették -
de ők sem tudtak véget vetni a szenvedésnek. Egy keleti bölcs azt
mondaná, hogy aki beleesett a tudatlanság tengerébe, az nem
menekülhet meg azáltal, hogy külső burkát, a durva anyagú,
materiális testet megmentjük.
Mindkét asszony a legnagyobb szenvedés időszakában került
kapcsolatba a pozitív gondolkodással. A megfelelő pillanatban
jutott el hozzájuk a dolog. Az egyik dr. Murphy könyveit olvasta,
a másik a műtéte után jött el a rendelésemre, hogy lel kileg
helyrejöjjön a hipnózisban. Saját felismerésük, hogy életükben
csak negatív erőket fogadtak be - és ez elég részletesen
nyilvánvalóvá vált számukra -, szinte megvilágosodást jelentett
nekik. Ettől a pillanattól kezdve teljesen belső életük
harmonizálásának szentelték magukat; egyikük imáiban, melyeket
önállóan állított össze Murphy-szövegekből, másikuk az
ugyanolyan értelmű pozitív szuggesztiós munkában, nálam.
Alázatosan alkalmazkodtak az isteni parancshoz: „Legyen meg
a te akaratod!" - Meghozta számukra a megváltást, hogy a
harmónia és a szeretet szellemi törvényeit követték. Már nem
akartak semmi mást, nem hadakoztak a sorsukkal, hanem ma-
radéktalanul elfogadták - és azzal, hogy így „hagyták megtör-

239
ténni" a dolgokat, rátaláltak lényükben a legerősebb és legszentebb erőre,
melyet évtizedeken át elhanyagoltak, és ami most meghozta számukra az
egészséget.
Végleg hátat fordítottak énjük görcseinek és helytelen képzeteiknek. A
szenvedés nyomására eljutottak a tudat kibővítésének arra a szintjére,
amelyet olyan sok ezoterikus csoport, meditációs iskola és jógaközpont
szeretne közelebb vinni a tisztán értelmi emberekhez. Mindenki ilyen
áldott emberré válhat. Mindenki elérheti, hogy felsőbb énjének végtelen
bölcsessége a földi valóságot is beragyogja. „Tiétek a mennyek országa",
mondja Jézus. De soha senki nem fogja azt saját magán kívül megtalálni.
A bölcs ember olyan, mint egy fehér felhő, amely az égen száll, nem
tudva, hová, de bizalommal telten. Bárhová sodorja is a szél, ott lesz a
cél. Csak engednünk kell, csak hagynunk kell, hogy megtörténjenek a
dolgok.
Aki legközelebb környezetében valakinél a rák szenvedését tapasztalja,
és nem lát lehetőséget arra, hogy megnyissa azt a szellemi horizontot,
amely egyedül képes meghozni a segítséget, annak mégsem kell kétségek
között ülnie ölbe tett kézzel. Ebben az esetben a kétely a saját erőnkbe
vetett bizalom hiányát jelenti, és ellenállást a sors menetével szemben,
amit egy másik embernek el kell fogadnia.
Küldjön a beteghez szeretetet és erőt, hogy megtalálja önmagát.
Egyesítse erejét egy hasonló gondolkodású csoportéval. Minden
résztvevővel csak növekszik ez az erő. Egy egész család, amely összes
energiáját egy beteg családtaghoz irányítja ima vagy közös meditáció
formájában, hatalmas erőt hoz létre, amely sok mindent megváltoztathat,
ha a betegnek szánják. Nem részvétet és együttérzést kell küldeni a
betegnek, hanem mindenkinek látnia kell, ahogy egészségesen és
sugárzón közeledik feléjük újra. Csak így nyeri el egy pozitív képzet az
erőátadás szellemi törvénye szerint a megvalósulásához szükséges
hatalmat.
Egy kollégám mesélte, hogy tavaly egy családnak, melyben a nagyon
racionálisan gondolkodó apának gyógyíthatatlan tüdőrákja volt, azt
tanácsolta, hogy mint egyetlen lehetséges módszert, alkalmazzák a
szeretet erejének átadását. Az orvosok 1979 februárjában még két hetet
adtak a betegnek. -A legutolsó hír szerint 1981 telén még mindig élt. A
család az apa szinte hihetetlen szellemi átalakulásáról számolt be, az
orvosok pedig „spontán változásokról" beszélnek.

240
 Pozitív zárszó
Nem létezik olyan szenvedés és olyan probléma, mely ne hordana
magában egy ajándékot is. Bhagwan egyszer azt mondta: „Azért keresed
a bajt, mert ajándékokra van szükséged!" A problémák olyan nézetekkel
ajándékozhatják meg okozóikat, amelyekkel alapjukban győzheti le őket.
Minden probléma egyidejűleg tartalmazza a saját megoldását is. Az az
idő, aminek egy probléma keletkezése és a megoldás között el kell telnie,
az individuum érlelésére szolgál. A halál néha pont ebbe az időbe esik.
Talán nincs joga az emberi agynak ahhoz, hogy rákérdezzen a „miért"-re?
Ez a megváltók kézikönyve. Ha belátja, hogy ön saját maga
megváltója, akkor jó szolgálatot tehet önnek. Egyszer búcsúzáskor azt
mondtam egy betegemnek, aki nagyon dicsért engem és magasztalta
terápiás módszeremet: „Legyen olyan, amilyennek engem gondol!"
„Kerüld el a gurut, aki azt kívánja, hogy imádd", mondta egyszer egy
indiai bölcs. Én nem vagyok eszménykép, hanem csak egy ember, akinek,
mint mindenki másnak, megvan a maga élete. Egy hallgatónak, aki engem
személyesen ellentmondásokba akart keverni a saját nézeteimmel,
szabadon kimondtam: „Látott már olyan útmutatót, aki oda megy, ahová
másokat irányít? De mégis hagyatkozhat rá." Ha valakivel szemben elvá-
rásaink vannak, akkor függünk tőle, a példakép számára pedig ugyanez
olyan, mint egy kényszerzubbony. Nem az a fontos, hogy milyen
jellemzőket tulajdonítunk egy embernek, hanem az, hogy milyen
tapasztalatokat nyerünk tőle.
Mindabból tehát, amit ebben a könyvben olvasott, azt válassza ki, ami
önhöz szól. A többire egyelőre ne figyeljen. Talán egész másképp fogja
majd fel, ha másodszor is elolvassa a könyvet. Ne vegye azt se mindig
szó szerint, amit mondok. Vannak dolgok, amelyek egészen másképp is
történhetnek, mint ahogy én ábrázolom őket. Amilyen sok ember él most
a földön, annyi út van a felsőbb tudat és a tökéletesebb élet felé. Ne
csináljon magából dialektikust, aki egyes fogalmakat cincál szét, hanem
érzékelje azt a szellemi hátteret, amellyel segíteni szeretnék tudata
kibővítésében. A megvilágosodásnak mindegy, hogy hogyan éri el!
Saját útját csak akkor találhatja meg, ha megszabadul gon-
dolkodásának hagyományos sablonjaitól, amelyeket iskolás

241
tudásunk kényszerített ránk. Én csak ideiglenes állomás vagyok a
mélyebb tudáshoz vezető útján, amelyre ennek a könyvnek az
elolvasásával indul. Az ön végleges tapasztalatai talán még az én
felfogóképességemet is messze túllépik majd. Amíg van földi testünk,
addig mindannyian és mindig a fejlődés útján járunk. Kinek is volna
szabad tanújelét adnia akkora elbizakodottságnak, hogy azt állítsa, többre
vitte a szomszédjánál?
Az ön életének személyes boldogsága az egyetlen megtapasztalható
dolog a világon, amihez nem valaki mástól juthat hozzá. Magának kell
megszereznie, hogy megélhesse. Ezért ne várjon széttárt karokkal a sors
nagyvonalúságára. Ne tegye félre egyszerűen ezt a könyvet, hanem
menjen végig rajta még egyszer szorgalmasan, jelöljön meg minden
helyet, mely az ön számára fontos, és készítse elő a napi használatra.
Amint megtanulta, foglalkoznia is kell majd vele nap mint nap. Járjon el
ugyanígy, ha felveszi a szoros kapcsolatot a tudatalattijával. Alkalmazza
az itt újonnan nyert legnagyobb bölcsességeket és felismeréseket
hétköznapjai apró dolgaira is. Igy rövid időn belül új emberré válhat.
Hozzám hasonlóan ön is az élet egyetemének hallgatója.
Ha meggyőzőnek találja a lélek, a test és a szellem általam bemutatott
összefüggéseit, akkor segítsen megváltoztatni azt az iskolásán száraz
tudományos szemléletet, mely még mindig túlzottan „a testben"
gondolkodik. Készítse elő saját maga a pozitív gondolkodás és a pozitív
szuggesztiós gyakorlat segítségével a lénye magvához, az egészségéhez
vezető utat.
A szellemi felszabaduláshoz vezető út hosszú. A kereszténységnek
kétezer év alatt sem sikerült megtennie. Minél tévedhetetlenebbül indul
sorsának útjára, annál inkább érezni fogja a kapcsolatot élete értelmével.
Ismerek néhány olyan embert, akik egy kilátástalan rákos betegség esetén
már nem műttetnék meg magukat. Felismerték, hogy a külső beavatko-
zásoknak nincs ilyenkor hatalmuk, és érzékelik a betegség figyelmeztető
erejét. Ilyenkor már tényleg csak az segít, ha teljesen alávetjük magunkat
a szellemi vezérletnek, és a dolog kimenetele teljesen az anyagon kívüli
erőktől függ.
Ha a véleménye ebben megegyezik az enyémmel, akkor ezentúl csak
olyan természetgyógyászhoz vagy orvoshoz járjon, aki szintén ezt a
módszert követi. Ne hagyja többé, hogy hamarjában felírt gyógyszerekkel
vagy csak tünetileg kezeljék.

242
Próbálja meg a jövőben előre megtudni, számíthat-e arra, hogy a
bizalmába fogadott orvos a kezelés során a lelki hátterét is figyelembe
veszi. Kétséges esetben forduljon a Természetgyógyászok Szövetségéhez;
igaz ugyan, hogy Németországban csak három százalék azoknak a
természetgyógyászoknak az aránya, akik főleg természetes eljárásokkal és
természetes kezelési módszerekkel dolgoznak, de a német lakosság
tizenkét százaléka őket látogatja.
Ha ön kritikus szellem, akkor használja pozitív értelemben ezt a
tulajdonságát: vizsgálja felül a környezetét a megtévesztő mesterkedések
szempontjából. Ne dőljön be minden reklámajánlatnak vagy
újságcikknek, és ne gondolja, hogy egy új szinten tartó készítményt vagy
tablettát azonnal ki kell próbálnia. Ezek közül a készítmények közül
számtalan, főleg amelyik recept nélkül kapható, csak egyvalakinek hoz
nyereséget: a gyártójának.
Ha a jóléte kívánnivalót hagy maga után, akkor először is merüljön le
saját lényébe. Most már ismeri azokat a lehetőségeket, amelyekkel a lelki
és a testi zavarok okainak nyomába eredhet. Az igazi ellazulás és a
szuggesztív erőgyűjtés újra hozzásegíti a belső harmóniához, és észre
fogja venni, hogy a harmónia és a szeretet megajándékozza mindennel,
amire az életben vágyik - egészséggel és sikerrel is -, és kibékíti néhány
olyan gondolatommal is, amelyekkel eleinte nem egészen értett egyet.
Maradjon meg embernek, mint én. A jövőben közösen akarjuk bevetni
erőinket azért, hogy többé ne essünk a lelkünk önző részéből eredő
trükkök csapdájába. - A boldogság mellett döntünk!
Köszönöm, hogy amíg ezeket az oldalakat olvasta, ugyanazon az úton
járt, mint én. Talán újra érintkezni fog a sorsunk; nevessen csak rám, ha
találkozunk. Munkánk gyümölcséről felismerjük egymást.

Ha ezzel a könyvvel vagy a szemináriumokkal kapcsolatban van még

kérdése, kérem, forduljon hozzám:

Erhard F. Freitag
Institut für Hypnoseforschung
8000 München 40
Tengstr. 24
Tel.: 00/49/89/790 1525

243