Rousseau: Emil avagy a nevelésről

Rousseau életének fontosabb állomásai

1712-ben született Genfben, egy órásmester fiaként. Nem járt elemi iskolába, de már tízéves
korára hatalmas műveltségre tett szert, hiszen sokat olvasott apjával. Tíz éves korától
nagybátyja nevelte, elzüllött és egyre inkább a lopáson, a hazugságon járt az esze. Ezek után
szenvedélyes tanulásba kezdett, fizikát, matematikát, élettant, anatómiát, zeneelmélet tanult.
Kidolgozott egy kottaírási módszert, melyben a hangjegyeket számok helyettesítik. Felment
Párizsba, hogy meghódítsa az Akadémiát, de nem sok sikert aratott. Barátkozott
filozófusokkal, mint Diderot-val. írt egy pályamunkát, melynek nem várt sikere lett és
elnyerte a dijoni akadémia pályadíját. Innentől társítják a nevéhez a "vissza a természethez"
jelszót. 1754-ben írta meg második értekezését az emberi egyenlőtlenség okairól. Egész
életére jellemző, hogy nem aszerint élt, mint amit írt, hiszen "sem a szegénység, sem a munka,
sem más emberi szempont nem menti fel az alól, hogy eltartsa és hogy maga nevelje fel
gyermekeit" - írja az Emil-ben. Ennek ellenére öt gyermekét adta lelencházba. Egész élete
folyamán harcolt a gyenge jellemével, esendőségével. Az Emil avagy a nevelésről című
pedagógiai műve nagy visszhangot váltott ki. Meg is lett az eredménye, nemsokára
elfogatóparancsot adtak ki ellene, és az Emil-t nyilvánosan elégették.

Az Emil-ben maga Rousseau megírja, hogy "Az elmélkedések és megfigyelések eme

rendszertelen és úgyszólván összefüggéstelen gyűjteményének azért vágtam neki, hogy
kedvében járjak derék anyámnak, aki tud gondolkodni." Ez azt jelenti, hogy maga Rousseau
szerint is ez egy rendszertelen és összefüggéstelen gyűjtemény. No de azért nem teljesen az,
mert ez egyes könyvek folyamatosan nyomon követik a gyermek (Emil) lelki fejlődését és
meghatározzák azt, hogy hogyan kellene Rousseau szerint nevelni egy gyermeket.

Rousseau a gyermeki fejlődés szakaszait 5 periódusra osztja. Ezeknek egy-egy könyv azaz
fejezet felel meg az Emil-ben.

Első könyv. Születéstől 2 éves korig tart, ez a testi nevelés időszaka. Megfogalmazta majd'
minden jelentős tanító és nevelő, hogy "az embereket neveléssel alakítjuk." Ezen túl kiemeli
azt, hogy gyengének születtünk és segítségre van szükségünk. Mindent, amit a születéskor
nélkülözünk a nevelés adja meg nekünk. Azt a tanítót helyezi előtérbe, akinél minden lecke
amit tanít ugyanazon célok felé irányulnak. Szerinte a nevelés egy művészet, melyben a siker
a gondosság által érhető el. Véleményem szerint mindenben a siker csakis a gondosság, az
odafigyelés és a precizitás árán érhető el. Rousseau úgy vélte, hogy az ember első sorban a
tapasztalatokból tud a legjobban. Ezt abból gondolom, hogy kijelentette: "Élni nem annyi,
mint lélegezni. Élni annyi, mint cselekedni, használni érzékszerveinket, érzékeinket,
képességeinket..." Kiemeli azt is, hogy mihelyt megszületik mellette kell lenni, egészen addig,
amíg fel nem nő. Megjeleníti továbbá a jó nevelő tulajdonságait. Elsőként azt, hogy ne legyen
megvásárolható. Ez a mai világban is fontos, hiszen az anyagi helyzetük igencsak
"gyengécske" és nagyon könnyen többet figyelhet valaki egy gyermekre akkor, ha a
tehetősebb szülők esetleg ajándékokat, apró "figyelmességeket" adnak neki. Kiemeli továbbá,
hogy nagy tapasztalattal az ember jobban ellátná a feladatát és szerinte ő nem lennek képes
ennek a kritériumnak megfelelni, ezért választja inkább az írást. Szerinte a szegénynek nincs
szüksége a nevelésre, hiszen azt megteszi az élet és a természet. A szülőkre minden
gyermeknek szüksége van: "Emil árva gyermek." Azt mondja, hogy tisztelnie kell szüleit, de
engedelmeskednie csak a tanítónak szabad. Ezzel egy kicsit vitába szállnék, hiszen hogyan
nőne fel egy gyerek, ha nem engedelmeskedne a szüleinek? Rousseau szerint a gyenge és
erőtlen test gyengíti a lelket, ezért mindenkinek szüksége van testedzésre. Az erőtlen gyermek
rossz, minden gonoszsága a gyengeségéből ered. Kiemeli, hogy az orvostudomány egyetlen
hasznos ága az egészségtan. Nagyon fontos a dajka kiválasztása is, hiszen ez sorsdöntő és
nem szabad, hogy a csecsemőnek más ápolója legyen. Pedagógiája gyermekközpontú mégis
határozottan elutasítja a dédelgető, kényeztető nevelést. Nem engedné, hogy egy gyermeket
becsomagoljanak, hanem az volna a legjobb, ha szabadom mozoghatna, kúszna-mászna a
szobában. "Az ember nevelése születésekor kezdődik. Még beszélni sem tud, még nem is hall,
máris tanul." Fontos egy gyermeknek, hogy ne találjon ellenállásra az akaratokban, csak a
dolgokban. Ha egy gyermek elkezd gondolkodni azokon a dolgokon, melyek miatta
ellenállásra lel, akkor különbséget tud majd tenni a jó és a rossz között. Szerinte nem kell
sietni beszédre tanítani a gyermeket, hiszen a faluban sem fogadják el mindig a legrosszabb
hangokat és így könnyebben megtanul beszélni, mert ilyenkor kénytelen szépen artikulálni és
kommunikálni. Rousseau szerint korlátozni kell a gyerek szókészletét, mert kellemetlen, ha
több a szava, mint a fogalma és többet tud mondani, mint gondolni.

Második könyv. 2-12 éves korig tart, érzékszervek nevelése. Fontos, hogy csak akkor menjen
oda egy anya a gyermekéhez, ha elhallgatott, hiszen így nem neveli arra, hogy sírással hívja
fel magára a figyelmet. Ez érzésekről szóló elmélkedésében kifejti, hogy a negatív érzések is
fontosak az élethez, mert csak ezeken keresztül tudják meg a jót és a szépet. A vágyaknak
meg kell lenniük és nem feltétlenül kell mindig kielégíteni ezeket: "Egy érző lény, akinek
képességei egyenlőek lennének vágyaival, tökéletesen boldog lény lenne." Azt szerette volna
elérni, hogy az ember minél közelebb maradjon természetes állapotához, mert így kevésbé
vannak messze a vágyai és képességeitől. A szükségtelen elővigyázat gyakran nagyon távol
visz bennünket a céljainktól. Az igazán egészséges embernek a legfontosabb a szabadság,
mely szerinte a szabad cselekvések láncolata és nem egyfajta tekintély. "Az igazán szabad
ember csak azt akarja, amire képes, és azt teszi, ami neki tetszik." Ellenben az, aki túlságosan
jól él, annak megromlik az erkölcse. Véleményem szerint is igaz, hogy ha valaki fiatalon el
van kényeztetve, akkor az nem fog tudni megélni és e miatt erkölcstelen dolgokat kell tennie.
Ezért egy gyermeknek hagyni kell, hogy legyen gyermek, mert csak akkor fogja megtanulni
az életet, ez a természet rendje. Fontos, hogy legyenek olyan törvények, melybe beleütközhet,
mert csak "a bölcsnek nincs szüksége törvényekre" .
Fontos továbbá, hogy az, aki tanítja a gyermeket mindenekelőtt ember legyen. Rousseau
szerint a gyerekekben lévő minden rossznak a forrása a tanító rosszasága, egy gyermek
annyira rossz, amennyire rossza tanítója, vagy tanára. Így tehát nem hazudik, nem lop, csak és
csakis akkor, ha ezt látja. A XX. században ez az állítás nem teljesen állja meg a helyét, mert a
televízióban, rádióban hallható is egyre inkább előtérbe kerül az erőszak, mely
társadalomellenes magatartásformákat is bemutat.
Tanulás szempontjából fontosnak tartja, hogy mindig olvassanak a gyermekek könyvet, de
csakis olyat, amelyik éppen akkor érdekli őket, és engedelmességből nem szabad semmit sem
követelni a gyermekektől. A tanulási vágyat kell a gyermekekbe oltani, nem különféle
eszközöket kell kitalálni azért, hogy megtanuljanak olvasni. Meg kell tanítani továbbá a
gyermeket fegyelemre és elsősorban önfegyelemre. Ki kell engedni a természetbe ahhoz,
hogy megtanulja, hogy milyen is az élet valójában és tapasztaljon. Rousseau szerint általában
túlságosan öltöztetjük őket, hozzá kellene szoktatni őket a hideghez és a meleghez, meg
kellene edzeni a testüket ahhoz, hogy a lelkük fejlett és egészséges legyen. A gyermeknek
leginkább mezítláb kellene lennie éjszaka és nappal, minden évszakban a szobában, a kertben.
Ezzel részben egyetértek. A mai világban már nem oldható meg, hogy egész nap mezítláb
legyen a gyerek, de tény, ha kiskorában szokik a hideghez, pl. telente sítáborokban vesz részt
stb. akkor megerősödik az immunrendszere, és később sokkal kevesebbet lesz beteg. Soha
nem szabad Emilt arra tanítani, ami nem érdekli, mert ez hátráltatja őt a fejlődésben. Például
soha nem tanított volna neki geometriát, csak akkor, ha érdekli. E helyett inkább ügyességi
játékokra és olyan játékokra, melyet a felnőttek játszanak. Ha büntetni kell legyen a büntetés
maga a tett következménye. Pl. ha betörte az ablakot, ne siessük pótolni a hiányt hadd érezze
a nélkülözés kellemetlenségét. Végül megjegyzi, hogy az ő növendékének "nincs egyéb
mutogatni valója, csak saját maga" .

Harmadik könyv. 12-15 éves korig, értelmi nevelés. Ebben kifejti az ifjúság egész folyamát.
Véleménye szerint ifjúkorban alakulnak ki a szenvedélyeink és vágyaink. Jobb volna
Rousseau szerint, ha mérsékelnénk a vágyainkat és így megszűnnének gyengeségeink. Az
embernek csak ebben a korszakában több az ereje, mint amire szüksége van. Most egy kissé
eltér eddigi gondolataitól a könyvekkel kapcsolatban, mert azt feszegeti, hogy: "Semmi más
könyv nem kell, csak a világ, semmi más oktatás, csak a tények. A gyermek, amidőn olvas,
nem gondolkodik, csak olvas. Nem művelődik, csak szavakat tanul." Nem kell neki
semmilyen magyarázatot adni, elég az, ha csak idejében eléjük tesszük a tárgyakat, mert nem
fog kérdezősködni, csak szemlélődni. Csakis akkor szabad a dolgok helyébe a jelképüket
adni, ha nem áll módunkban megmutatni az eredetit. Igazi mestereink a tapasztalás és a
megérzés, csak e kettő dolognak a beiktatásával tudunk egész embereket nevelni. Mindig
cselekedettel kell nevelni, ameddig ez lehetséges. Amikor bemutatjuk nekik a különböző
dolgokat, műhelyeket akkor lehetőséget kell neki adni arra, hogy azt saját maga is
kipróbálhassa. Rousseau szerint a legtisztességesebb munka a földművelés, majd a
kovácsmesterség és az ácsmesterség követi a sorban. De szerintem ezek mai szemmel nagyon
elavultak több szempontból. Talán csak annyit, hogy mindenkinek az a legjobb foglakozása,
amiben örömét leli és meg tudja teremteni az egzisztenciáját. Rousseau véleménye ez a
munkáról, melyet nagymértékben osztok: "Minden munkátlan állampolgár gazember, akár
gazdag, akár szegény, akár hatalmas, akár gyenge." Ez alól nincs kivétel ma sem, mert aki
hivatalosan munkanélküli, az találhat munkát a ház körül és ily módon eltarthatja magát. E
fejezet befejezéséül pedig le kell írnom, hogy fontosnak tartotta Rousseau is és én is azt, hogy
minden hétből legalább egy napot töltsünk olyan embernél, akitől tanulni tudunk valamit és
mindig szükségünk van arra, hogy tapasztaljunk és fejlesszük önmagunkat, hiszen csak így
tudunk tökéletesedni és fejlődni. Ez a mai világban is így van, hiszen, ma a tanulás egész
életen át tart, aki nem tanul lemarad.

Negyedik könyv. 15- házasságkötésig, erkölcsi nevelés. Ennek a könyvnek a leglényegesebb

eleme az, hogy mindennél jobban kell szeretnünk önmagunkat. Legyen megfelelő
önbecsülésünk ahhoz, hogy a dolgainkat megvalósítsuk, véghezvigyük. Fontos e mellett, hogy
a gyermeket szépre és jóra neveljük, mert akkor ha felnő képes lesz megkülönböztetni a szép,
okos és erkölcsös nőket a silányoktól és ledérektől (˘). Kiemeli továbbá, hogy "a szerelemnek
kölcsönösnek kell lennie. Ahhoz, hogy szeressenek bennünket szeretetre méltóvá kell
lennünk." A szeretet hamar nemiségbe torkollik, ha nem figyelünk rá kellő mértékben. Az
ösztönök kordában tartásához fizikai munkát, szabadban végzett sok munkát javasol. A
gyermeket csak akkor kell felvilágosítani, ha eljön az ideje és akkor is csak a legnagyobb
egyszerűséggel. Rousseau hitvallása az, hogy nem lehet elérni a boldogságot, csak
magányban, csakis az lehet igazán boldog, aki magányos lény, de tökéletesen boldog csak
Isten lehet. A boldogság nyitja az egyszerűség. "A nagyvilági ember teljesen benne van az
álcában. Úgyszólván soha nincs önmagában, mindig idegen önmagával szemben, s ha
kénytelen önmagába térni, rosszul érzi magát." Ez nagyon igaz a mai nagyvárosi dzsungelben.
Az ember mindent, de önmagát nem akarja megismerni. Azt tudjuk, hogy önmagunkat sem
tudjuk teljesen megismerni, de nem is akarjuk. Ez hiba az ember részéről, de a hibánkból
tanulni kell, ha már elkövettük őket. De a gyermekeket figyelmeztetni kell a hibáikra, mielőtt
még a személyiségük részévé válna, ha pedig ez bekövetkezik, akkor soha nem szabad a
szemükre vetni. Mindig meg kell tapasztalni a hibáinkat. "Nincs olyan erkölcsi ismeret,
melyet ne lehetne megszerezni másnak vagy önmagunknak a tapasztalata útján." Kiemeli,
hogy az ember csak az akaratával elkövetett hibákért vonható felelősségre, a tudatlanságból
eredőekért nem. Tehát ha valaki csak egyszerűen ostobaságból követett el valamit, akkor ne
szidjuk, mert mindig "az értelemnek kell a szenvedélyeket szabályoznia."

Az ötödik könyv Sophie nevelése. A férfi és nő Rousseau szerint két hasonló teremtmény
gyökeresen eltérő formában. Míg a férfi lelkialkatát az aktivitás és erő jellemzi, addig a nőét a
passzivitás és gyengeség. A nő élete végéig kiskorú marad: előbb apjának, majd férjének van
alárendelve. Sophie nevelésének célja a házias erények elsajátítása, mély érzések
kibontakozása.

"A lelkek mélyén ott van tehát az igazságosságnak és az erénynek velünk született elve, amely
szerint a mi a saját életelveink ellenére ítéljük cselekedeteinket és a másokéit jónak vagy
rossznak, s én ezt az alapelvet nevezem lelkiismeretnek."