Filozofia

Gangler Zoltán
FILOZÓFIA
Gangler Zoltán
FILOZÓFIA
Semmelweis Egyetem
Egészségtudományi Kar
Budapest, 2007
Szerzõ: Dr. Gangler Zoltán, 2007
Lektorálta: Dr. Kovács József
Ez a jegyzet a Pro Renovanda Cultura Hungariae

„Tudomány az oktatásban” szakalapítvány támogatásával készült.
Felelõs kiadó Dr. Mészáros Judit, fõigazgató

5
Tartalom
Elsõ fejezet
Elõzetes kép a filozófiáról 9

1. Mi a filozófia? 9
A kérdõre vont élet 9
A mindennapi lét 11
A filozófia transzcendálja a mindennapokat 11
2. A filozófia két korlátja 13
3. Filozófia, vallás, tudomány, mûvészet 14

A filozófia és a vallás különbsége 15
A filozófia és a tudomány különbsége 23
4. A filozófia történetérõl 26
A megértésrõl 27
A filozófia egysége: „is-is” 27
A továbbadás 31
5. Az elsõ fejezet összefoglalása 34
6. További témák 36
Második fejezet
Hogyan mûködik a tudomány? 38

1. A tudás fogalma 38
2. Elméletek bizonyítása, indukcióval 40

Nincs elfogulatlan megfigyelés 42
A bizonyítás csak valószínû 43
6
3. Elméletek cáfolata, dedukcióval 45

Induktív megerõsítések 47
A cáfolat is csak valószínû 47
4. A két módszer együtt 48

Hit, amely kivonja magát a tudás kontrollja alól 49
5. A tudomány fejlõdése 52
6. Modelljeink és a valóság megfelelése 62
7. A második fejezet összefoglalása 66
Harmadik fejezet
A hozzánk vezetõ út 69
1. A „két felvonás” 69
2. A szétesett világ 71
3. Néhány cáfolat 73
A kozmikus szõttes 75
A szükségszerû és a véletlen összjátéka 79
4. Az újra megtalált egység 81

Etikai következmények 82
Intuitív összkép 83
5. Kozmogenezis 85
A statikus paradigma 86
Két kérdés 88
A tágulás felfedezése 89
Az õsrobbanás modellje 91
A csillagok sem örökké égnek… 95
A Naprendszerrõl 98
7
6. Biogenezis 99
Az élet fogalma 100
Az élet keletkezése 100
Idõrendi vázlat 103
„A fajok eredete” 104
Darwin után 107
7. Antropogenezis 113
Az ember fogalma 113
Evolúciós elõzmények 113
Az emberré válás színpada 120
8. A harmadik fejezet összefoglalása 123
9. A kozmikus naptár 127
Negyedik fejezet
Merre tart az emberiség? 129

1. „Az õrült majom” 129
2. A módszerrõl 132
3. Egy negatív minta 132
4. Az alapképlet 134
Túlnépesedés 136
A források kimerülése, pusztulása 139
Energia 140
Szennyezõ hulladékok 142
Víz, talaj, levegõ 142
A fajok kihalása 147
Pozitív és negatív visszacsatolás 149
5. Versenyfutás önmagunkkal 149

Az árgusfácán és a homo sapiens 150
A közlegelõk pusztulása 153
A túlélés esélye 154
8
6. Fenntartható a fejlõdés? 155

„A néma tavasz” 155
Kiútkeresés 156
„A helyzet reménytelen, de nem súlyos” 159
7. A negyedik fejezet összefoglalása 165
Ötödik fejezet
Merre tartasz Te? 167

1. Boldogságkeresés 167
2. A pénz fogságában 168

„Az érzelmek fagyhalála” 170
Kiútnak látszik, de nem az 175
3. A kiút 176
A szükségletek / célok hierarchiája 176
A személyiség fejlõdése 180
A két kritikus pont 182
4. Flow – az áramlás modellje 184
5. Értelemkeresés, értelemadás 190

Filozófiai alapok 191
Egzisztenciális frusztráció, egzisztenciális vákuum 192
A végsõ értelem síkja 194
A pillanat értelme – a boldogság kerülõ útja 195
A negatív triász 197
A logoterápia, mint módszer 201
Hitvallás 204
6. Az ötödik fejezet összefoglalása 205
Felhasznált és ajánlott irodalom 209

9
Elsõ fejezet
Elõzetes kép a filozófiáról
n 1. Mi a filozófia?
A kérdõre vont élet
Ki vagy Te? – A keleti tanítás szerint ez a legfontosabb kérdés. Ha ezt nem tu-
dod, akkor semmit se tudsz. Akkor úgy fogsz meghalni, hogy fogalmad sincs
arról, miért voltál itt. Ezen az sem segít, ha hiszel a reinkarnációban, mert
minden életedben ugyanezzel a kérdéssel fogsz találkozni. Ahogy nem segít
az sem, ha a mennyországban hiszel, mert az örök életben is ezen fogsz majd
töprengeni.
Ezért jobb, ha már most szembenézel a kérdéssel: Ki vagy Te? Hogy kerültél
ide? Hiszel a sorsban? Te akartál megszületni, vagy mások döntöttek úgy, hogy itt
legyél? Tõled függ, hogy meddig maradsz? Szabad vagy? Hiszel abban, hogy a tes-
tedtõl független és halhatatlan lelked van? Milyen az a világ, amelyben most élsz:
anyagi, szellemi, véges, végtelen, rendezett, kaotikus, jó, rossz? Miért van egyálta-
lán valami, s miért nincs inkább semmi? Megismerhetõ a világ? Hiszel az Iste-
nekben? Miben látod az életed értelmét? Mi a szeretet? Mi lesz veled a halál után?
Túléli az emberiség a harmadik évezredet?
Ha bármelyik kérdésre válaszolsz, sõt, ha bármilyen (ezekhez hasonló) kér-

dést felteszel, már filozofálsz!1 – Úgy tûnik tehát, hogy a filozófia a leghétköz-
napibb dolog a világon. Nem kell hozzá más, csak használni az eszünket. Csak
1 Kedves Olvasó! A „Te” megszólításért szíves elnézését kérem. Ez a keleti bölcseletben

megszokott formula az anyagban ritkán fordul elõ. Ahol igen, ott sem a tiszteletlenség, ha-
nem a tisztelet, a személyes kapcsolat és a komolyság jele. Azt jelenti, hogy most különö-
sen fontos dologról van szó, ezért nem egy általában vett emberhez szólok, „nem akárkihez
fordulok, hanem Hozzád!”– Tehát „csak” együttgondolkodást és reflexiókat szeretnék kérni
Öntõl! Észrevételeit a ganglerz@se-etk.hu címen várom, és elõre is köszönöm. – Ilyenkor
szokás megadni a jegyzet egyéb céljait és „használati utasításait” is, de ezeket több ok miatt
elhagyom. Leginkább azért, mert a hosszú bevezetõk indokolatlanul a tárgyalás elé vágnak.
10 ELÕZETES KÉP A FILOZÓFIÁRÓL
kérdezni kell, és válaszokat keresni. S mivel gondolkodni minden ember tud,

ezért mindenki filozófus.
® Vagy mégsem? Lehet, hogy a gondolkodás mellett még valami másra is

szükség van? Nézzük meg: az emberek tesznek fel manapság ilyen kérdéseket?
Igen és nem. A gyerekek és az öregek igen, a felnõttek általában nem. Miért nem?
Azért nem, mert a legtöbb felnõtt már elveszítette a csodálkozás képességét.
A kisgyermekben ez még megvan, mert ahogy megszületik, egy furcsa, titkok-

kal teli világban találja magát. Ezért ösztönös, spontán filozófus: rácsodálkozik
mindenre, szinte lenyûgözi a környezete. Ha például a babakocsiban fészke-
lõdve meglát egy kutyát, mivel beszélni még nem tud, lelkesen kiabálja,
„vau-vau!” Ám a mama rendszerint nem érti a gyermek lelkesedését.
„Igen-igen, ez egy vau-vau”, jegyzi meg közömbösen, majd hozzáteszi: „Pró-
bálj meg nyugodtan ülni, mert még kiesel!”
A mama azért reagál így, mert egy felnõtt számára egy kutya már nem élmény.
Látott õ már eleget, megszokta õket. De a gyermek még nagyon sokszor képte-
len lesz elmenni egy kutya mellett anélkül, hogy ne akarna kibújni a bõrébõl.
Így van ez akkor is, ha más dolgokkal találkozik: a zsiráffal, a vízilóval, a csilla-
gokkal, mindennel. Számára a világ még csupa titok, csupa misztikum.2
® Aztán múlnak az évek, megtanul beszélni, és a csodálkozást egyre gyakrab-

ban követi a „miért”? Miért van a zsiráfnak hosszú nyaka? Miért nem esnek le
a csillagok, miért halunk meg? Miért, miért? Mindennek keresi az okát, min-
denrõl meg akarja tudni, hogy ha van, miért van, s ezzel néha szinte az õrület-
be kergetni jámbor szüleit, akik, hogy megõrizzék tekintélyüket, vagy ami
ugyanaz, hogy leplezzék tudatlanságukat, egyszerûen gyerekesnek minõsítik
az efféle kérdezõsködést. „Majd kinövi!” – mondják.
Sajnos, a „sikeres” szocializáció eredményeként általában valóban kinövi. Mie-

lõtt még elsajátíthatná a tudatos filozófiai gondolkodást, a felnõtté válás során
számára is egyre megszokottabbá válik a világ. S ez igen nagy veszteség.
Akarsz egy unalmas, meglepetések nélküli világban élni? Ha nem, akkor ne tar-
tozz azok közé, akik már megszokták a világot! Például nem fantasztikus, hogy
egy világûrben keringõ kis bolygón élünk – és nem esünk le róla?
2 Lásd: Jostein Gararder: Sofie világa. Magyar Könyvklub, 2001. – Müsztikosz (görög) =
misztikus, titkos, titokzatos, talányos, kifürkészhetetlen.
Mi a filozófia? 11
A mindennapi lét
A felnõtteket a filozófia már azért nem érdekli, mert nincs idejük ilyen kérdések-
kel foglalkozni. Más dolguk van: meg kell oldaniuk a létük mindennapi problé-
máit. S mivel ennek során nem tehetnek mindent problémává, elfogadják az élet
bizonyos adottságait, fennálló kereteit. Ezekre már nem kérdeznek rá.
Persze kérdeznek õk is, hiszen az emberi kommunikáció nem más, mint kér-
dés-felelet játék. De a kérdések jellege felnõttkorban megváltozik. A filozofi-
kus „Miért”-eket felváltja a praktikus „Hogyan”? Hogyan kell pénzt keresni,
gyereket nevelni, karriert építeni, hogyan kell otthonosan berendezkedni a vi-
lágban, hogyan kell az adott keretek között túlélni.
A filozófia transzcendálja a mindennapokat
Az elõzõ szakasz azt sugallja, hogy felnõtt korban már kialszik a filozófia
szükséglete. Ám ez tévedés: a szükséglet megvan, csak elfedi a józan robot. De
ha „kizökken az idõ”, ha megszakad a mindennapok folytonossága, otthonossá-
ga, akkor újra feltörnek a régi kérdések! Néha egyszerûen a csend, a magány, a
tétlenség, vagy egy naplemente, máskor a szerelem hívó szava ébreszti fel az em-
bert a mindennapos szendergésébõl.
Vagy olyan szituáció, amelyet Karl Jaspers, a svájci születésû pszichiáter és fi-
lozófus (1883–1969), határhelyzetnek3 nevez: valakinek az elvesztése, a halállal
való szembesülés, a szenvedés átélése, vagy a bûn megtapasztalása ragad ki ben-
nünket a hétköznapok megszokott világából.
Aztán késõbb, nagyon idõs korban, ha valaki úgy érzi, hogy már semmit nem
lehet újra kezdeni, már semmit nem lehet jóvátenni, még kínzóbb lehet az
összegzés: csak ennyi volt? Vége? Mi volt az életem értelme? S mi lesz velem a
halál után? – Tudni akarom!
® Hát igen. Választ keresünk az õsi kérdésekre, mielõtt még késõ lenne. De
adhatunk-e választ a mindennapi tapasztalatok alapján? Az ember elõbb kétel-
kedni kezd ebben, majd arra döbben rá, hogy hiába tud egyre többet a környe-
zõ világról, az Egész lényege, értelme rejtve marad. Vagyis a mindennapi tudás,
3 Karl Jaspers: Bevezetés a filozófiába. – Európa, 1989.

a határhelyzetekkel szembesülve – tudatlanság. Ez a nem-tudás pedig olyan fájó

hiány, amely másfajta tudás keresésére ösztönöz.
Ezt a másfajta tudást a régi görögök bölcsességnek nevezték. Innen jön a filo-
zófia szó szerinti meghatározása. A philia (szeretet) és a szophia (bölcsesség)
szavak összetételébõl a filozófia: „a bölcsesség szeretete”.
® Tehát a filozófia a mindennapi gondolkodásból indul, de túl is lép azon:

transzcendálja a mindennapokat.4 Kérdéseivel kiszakítja az embert megszokott
kereteibõl, és az Egésszel, a világban elfoglalt helyével, az élete értelmével szem-
besíti.
A „túllépés” azt jelenti, hogy a filozófia fontosabb, mint a mindennapi élet?

Döntsük el, mi az, ami igazán fontos! A válasz attól függ, hogy kit kérdezel.
Ha olyat, aki éhes, azt mondja majd, hogy az ennivaló. A fázó ember szerint: a
meleg. Aki pedig magányosnak és elhagyatottnak érzi magát, úgy fog vála-
szolni, hogy az emberek szeretete.
S ha, tegyük fel, mindez már megvan? Ha van lakásunk, élelmünk, értelmes
munkánk, vannak barátaink stb. – nem hiányzik még valami? De igen. Tudni
akarjuk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, merre tartunk, és miért élünk. Nincs
olyan ember, aki ösztönösen vagy tudatosan ne keresne választ ezekre a kér-
désekre.
A mindennapok világa és a filozófia világa tehát egyformán fontos. Mindkettõ

nélkülözhetetlen, mert egymásból táplálkoznak. Igaz, különbözõ helyzetekben
és életkorokban a súlyuk, intenzitásuk eltérõ, ezért feszültség is van közöttük.
A viszonyukat jól jellemzi egy régi anekdota: egy görög rabszolgalány kine-
vette Thalesz-t, a nagy ókori gondolkodót, mert az, a csillagokat bámulva, be-
leesett egy meszesgödörbe.
A mese kézenfekvõ tanulsága, hogy égre nézõ szemünkkel meg kell látnunk az
orrunk elõtt lévõ szakadékokat is. – Tehát az önfeledt spekulációkba merülõ
életidegen filozófia, semmire se jó. A filozófus, miként a költõ is, csak azért lép
4 Szótári jelentésében: transcendere (latin) = valamin túllépni. Transzcendens = egy adott ha-
táron túl lévõ, immanens = innen lévõ (benne rejlõ). Vallásos jelentése is van (lásd ké-
sõbb): transzcendens = tapasztalat „feletti”, természet „feletti” (Isten), immanens = a meg-
tapasztalható jelenségek köre (természet, világ).
Mi a filozófia? 13
5
túl „e mai kocsmán, az értelemig és tovább!”, hogy azután visszajöjjön, és tuda-
tosabban élje a hétköznapjait, segítve ebben másokat is.
A történeti hûség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy Thalesz élete és tanítása
éppen ezt példázza. A kis anekdota csak arra figyelmeztet, hogy néha még egy
ilyen szintû gondolkodó is elvétheti „az elszakadás és a visszatérés” közötti he-
lyes arányt, mértéket.
n 2. A filozófia két korlátja
Nincs menekvés a filozófia elõl: életszükséglet. De látni kell azt is, hogy mire
nem képes! Egyesek ugyanis túlzott elvárásokkal közelednek hozzá. Azt vár-
ják tõle, hogy megfejtve a világ minden titkát, minden emberi problémára tel-
jes magyarázatot adjon. Ez naiv, képtelen várakozás, mert az eddigieken túl a
filozófiának még két sajátossága, ha úgy tetszik, két önként vállalt (belátott)
korlátja is van.
® Az elsõ, nagyon erõs korlát a szószerinti meghatározásból fakad. Nem köve-

tünk el nagy hibát, ha a hozzánk képest nagy tudású tanítókat néha, tisztelet-
bõl, „bölcseknek” nevezzük. De a filozófus nem bölcs! Inkább, Platon szerint,
valahol félúton van a bölcs és az ostoba között. Miért? Mert nem annyira osto-
ba, hogy ne érezné a tudatlanságát, de nem is bölcs, hiszen nincs a végsõ vála-
szok birtokában, csak keresi azokat.
Igaz, mindig voltak olyan gondolkodók, akiket tévútra vitt a filozofálás má-
mora, és nagy gonddal felépített rendszerük rabjaiként úgy vélték, hogy meg-
találták a végsõ megoldást. Tekintsük ezt bocsánatos bûnnek, de ne higgyünk
nekik!
Ne higgyünk nekik, mert minden válasz újabb kérdéseket szül, így a folyamat-
nak soha nincs vége. Jegyezzük meg jól: a filozófiát a válaszok keresése élteti!
S ha mûvelõje a hosszú úton elfáradva valahol egy véglegesnek hitt ponton megáll-
na, ez a filozófia halálát jelentené. Ezért a filozófus igazi neve: „keresõ, utazó,
folyton úton levõ.” (Latinul: „viador”.)
5 József Attila: Ars poetica.

A végsõ válasz hiánya azonban ne szegje kedvünket. Ellenkezõleg, ez adja a

gondolkodás kimeríthetetlen játékterét. Megismétlem a régi kérdést: élhetõ len-
ne egy rejtélyek, meglepetések nélküli világ? – Ugye nem. Pedig ez várna ránk,
ha minden titkot megismernénk. Ott csücsülnénk „a semmi ágán”, és meghal-
nánk az unalomtól!
Ezt látta be Szókratész is, aki a legenda szerint ezt mondta: „Tudom, hogy nem
tudok semmit.” Valójában ezt: „Nem vagyok bölcs, de bölcsebb vagyok azok-
nál, akik bölcsnek hiszik magukat, pedig nem azok”.6 (Ugye kitaláltad, kikrõl
beszélt? – az ostobákról.)
® A második korlát gyengébb, de ahhoz elég erõs, hogy a filozófiát összekösse a

tudománnyal. A racionalitásról van szó. Ez azért gyengébb korlát, mint az el-
sõ, mert a racionalitás nagyon sokértelmû fogalom. Itt azt jelenti, hogy vála-
szait a filozófia a gondolkodás eszközeivel, az ész fényében keresi. Csak olyan
választ fogad el a valóságnak megfelelõnek (igaznak), ami emberi ésszel, érte-
lemmel belátható: érvekkel igazolható, vagy legalábbis valószínûsíthetõ.
® Mint késõbb látni fogjuk, „csak” valószínûsíthetõ. – Ezért a filozófia leg-

fontosabb feladata annak megfogalmazása, hogy miként lehet élni végsõ bizo-
nyosság nélkül, mégis úgy, hogy a kételkedés ne bénítsa meg az életünket.
n 3. Filozófia, vallás, tudomány, mûvészet
Megismerve a filozófia néhány sajátosságát, most határoljuk el a vallástól, a

tudománytól és a mûvészetektõl. Mi bennük a közös, és miben különböznek?
® A közös az, hogy ezek az emberi kultúra legfontosabb összetevõi. Forrásuk a

mindennapi élet, és nem is lennének hatékonyak, ha nem ide térnének vissza,
szabályozva és gazdagítva az emberek hétköznapjait. Ezt mindegyik a maga
módján, a maga sajátos eszközeivel teszi, mégis nagyon nehéz õket elkülöníte-
ni, mert a határaik képlékenyek. Bizonyos történelmi korokban differenciálatla-
nul összefonódtak, máskor különváltak, és voltak olyan idõk is, amikor egymás
ellen léptek fel.
6 Platon: Szókratész védõbeszéde. – Magyar Helikon, 1971. 13. oldal.

Filozófia, vallás, tudomány, mûvészet 15
1. Az indiaiak például olyan mûveket hagytak ránk az ókorból, amelyek val-

lásos burokban megjelenõ filozófiai világmagyarázatok, s mint költemé-
nyek, egyszersmind mûalkotások is. Akkoriban még nem volt mai érte-
lemben vett tudomány.
2. Ezzel szemben a görögöknél, a tudományos fejlõdés hajnalán, a filozófusok
azzal az igénnyel léptek fel, hogy a tapasztalatok és a gondolkodás útján,
vagyis a hitre való hivatkozás nélkül fogják fel a létet, és a lét értelmét
(vagy értelmetlenségét).
3. A középkorban megint szorosan összefonódott a vallás és a filozófia, de
4. az újkori szaktudományok kifejlõdésével szétváltak, és feszültté vált közöt-
tük a viszony.
5. Ez mára már enyhült, de korántsem problémamentes. – Az pedig minden
korban gyakran elõfordult, hogy a filozófusok nem szigorú értekezések-
ben, hanem mûvészi formában, drámákban, esszékben fejezték ki a gon-
dolataikat.
® Ahogy a példák is mutatják, sokféleképpen lehet filozofálni. Ez a jegyzet,

miként a filozófia korlátaira történt utalásokból már kiderülhetett, a korai
görög tradíciót követi, tehát a filozófiát, a vallást és a tudományt ennek alapján
fogjuk elkülöníteni. Legalább annyira, hogy, az átfedések ellenére is, összeté-
veszthetetlenül fel lehessen õket ismerni. Többre nincs is szükség. – A követ-
kezõ két szakasz alapkérdése az lesz, hogy miért és mennyiben gondolkodik
másképp egy filozófus, mint egy vallásos ember, vagy egy tudós? (A hivõ-tu-
dósok helyzetére másutt térek ki.)7
A filozófia és a vallás különbsége
A nyugati filozófia bölcsõje a régi görög poliszokban (városállamokban) rin-

gott. – A görögök, csakúgy, mint a többi népek, évszázadokon át vallásos bu-
rokban élték meg a történelmüket. Mítoszaik8 a világ történéseit antropomorf
istenek9 cselekvéseire vezették vissza. Ezek a mítoszok ma is a világirodalom
gyöngyszemei. Költõi válaszok a mindennapokból feltörõ „miért?” -ekre, olyan
idõkbõl, amikor még nem volt mai értelemben vett tudomány.
7 Majd a második fejezetben, olyan címszó alatt, hogy „hit, amely kivonja magát a tudás kont-
rollja alól”.
8 Mítosz = az istenekrõl, az istenek és az emberek kapcsolatáról szóló történet
9 A görög antrophomorphosz = ember alakú szóból. Antropomorfizmus = az a felfogás, amely
az isteneket és a természeti erõket emberi tulajdonságokkal ruházza fel.
® A tudomány kezdetei azonban már kialakultak: a földmûvelés, kézmûvesség,

hajózás és a más népekkel folytatott élénk kereskedelem nyomán ugyanis egyre
több matematikai, geometriai, csillagászati, földrajzi stb., ismeret halmozódott
fel, és ezek összességét, a mítoszoktól megkülönböztetve, filozófiának kezdték
nevezni.
Amikor például Thalész, Anaximandrosz, Anaximenész és a többi korai gon-

dolkodó „filozófiával” foglalkozott, ebbe éppúgy beletartozott egy matemati-
kai tétel felállítása, egy napfogyatkozás kiszámítása, földi és égi térképek ké-
szítése stb., mint a világ „õselvének” keresése. Annak a kérdésnek a megvála-
szolása, hogy az a sokféle dolog: fû, fa, virág, kõ, állat és ember, amivel a min-
dennapokban találkozunk, vajon visszavezethetõ-e valami Egy-re, õsforrásra
(arkhé–ra), melybõl minden keletkezik, s amelybe, változások sorozatán át
majd minden visszatér?
® A korai görögöknél tehát a tudomány és a filozófia még ugyanazt jelentette.

Ez az ismerethalmaz egy sajátos gondolkodásmód miatt szakadt el a vallástól.
Az elszakadást, vagyis az ie. 6.-5. században végbement fordulatot, „a mítosz-
tól a logosz felé” vezetõ útként szokták összefoglalni.10
E fordulat jelentõségét aligha lehet túlbecsülni, mert a történelemben most

fordult elõ elõször, hogy az ember, a saját eszére hagyatkozva, a dolgok termé-
szetes okait kutatva, tehát az istenekre való hivatkozás nélkül akarta megérteni a
világot, és benne önmagát.
Ezért a filozófia megszületését nevezhetjük felébredésnek, vagy felvilágosodás-

nak is, abban az értelemben, ahogy ezt kifejezést Immanuel Kant (1724–1804)
használta: „A felvilágosodás az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságá-
ból. A kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül
gondolkodjék.”11
® Azóta mind a vallás, mind a filozófia tartalma sokat változott, de a mítosz és

a logosz különbsége a mai napig megmaradt. A II. Vatikáni Zsinat (1962–65)
Nostra aetate… kezdetû nyilatkozata például így foglalja össze a sokféle vallás
közös vonásait:
10 Logosz (görög) = gondolat, értelem, érvelés, beszéd.

11 Idézi az SH Filozófia Atlasz, – Athenaeum, 1999. 11. oldal
„A vallásoktól az emberek feleletet várnak létük megoldandó rejtélyeire,

amelyek most is, mint régen, mélységesen nyugtalanítják az emberi szíve-
ket. Mi az ember? Mi értelme és célja van az életünknek? Mi a jó és mi a
bûn? Honnan van a szenvedés, és mi az értelme? Melyik az igazi boldog-
sághoz vezetõ út? Mi a halál? Miben áll a halál utáni élet és igazság-szol-
gáltatás? Végül pedig: mi a létünket körülölelõ, megnevezhetetlen Titok,
amelybõl eredünk, és ahová megyünk?”12
® Láthatóan a vallás is transzcendálja a mindennapokat, mert hasonló kérdése-

ket tesz fel, mint a filozófia. A különbségük abban rejlik, ahogy, és aminek
alapján válaszolnak: a filozófiai gondolkodás nyitott és racionális, a vallás zárt és
a hitre épül. – Nézzük, mit jelentenek ezek a szavak:
1. A filozófiai gondolkodás lezáratlan, nyitott: csak keresi a „Titok” megfej-

tését, de nincsenek végleges válaszai. A vallásos gondolkodás viszont zárt.
Egyik kiváló képviselõje például ezt mondta: „A kereszténység úgy mutat-
kozik be, mint végleges válasz az emberi kérdezésre, értelemkeresésre.”13
Végsõ soron a hinduizmus, buddhizmus, taoizmus, judaizmus, iszlám, stb.
is ezt teszi, de a keresztény példát folytatom, mert a mi kultúránkban ez a
domináns vallás.
Aki ma hívõ kereszténynek vallja magát, az válaszként olyan mítoszt fo-

gad el, amelynek a kezdõ és végpontja már rögzítve van. A történet kezde-
tén Isten a semmibõl megteremti a világot, s benne az embert. A történet
végét, (a világ végét) pedig Krisztus második eljövetele jelzi. Ezt egy nagy
ítélet követi, és vagy örök élet, vagy örök kárhozat vár ránk. Ami pedig a
kezdet és a vég között van, az maga az emberi történelem, a bûnbeesett em-
ber drámája.
Ezek a tételek a kereszténység legfontosabb tanításai, az úgynevezett

„üdvtörténeti séma” legfontosabb pontjai. A séma láthatóan kettõs (duá-
lis) szerkezetû, mert két egymástól elkülönült „valóságot” tartalmaz: az
egyik a teremtõ Isten, a másik a teremtett világ. A kettõsség más szavak-
kal is kifejezhetõ: természet / természet „feletti”, tapasztalati / tapasztalat
„feletti” stb.
12 Idézi Szabó Ferenc: Az emmauszi úton. (Hitünk megalapozása) – Róma (magánkiadás),

1987. 9. oldal.
13 Uo.
Erre a fogalmi keretre, s benne még számos dogmára (kötelezõ hittételre)

a keresztény ember nem kérdez rá. Ezeket a tételeket a Biblia és az egyház
tekintélye alapján elfogadja, és abszolút bizonyosságként éli meg. Kétel-
kedni, kérdezni csak ezen a kettõs szerkezeten belül lehet. Ezért a vallás a
mindennapi gondolkodással rokon.
2. S mi a válaszok alapja? Itt a második különbség. A filozófus sem csak

„észlény”, de gondolkodását az önmaga korlátait belátó ész vezérli. A val-
lásos válasz forrása viszont egy olyan ész felettinek minõsített hit, amely
tudni véli azt is, amit nem tudhatunk. A vallásos ember tehát a hit erejével
feltöri a Titkot.
Feltöri, és (részben) megszünteti. De hogyan? Valójában mit jelent a hit?

Pál apostol szerint „A hit a remélt dolgok bizonyossága, és a nem látott dol-
gokról való meggyõzõdés.” (Zsidókhoz, 11,1) Miben áll tehát a hit látszó-
lagos ész „felettisége”? Abban, hogy amit a hívõ ember remél, azt bizo-
nyosnak, valóságosnak veszi. Elfogulatlan keresés, kutatás, bizonyítás
helyett egy érzelmi meggyõzõdésre (szubjektív evidenciára) építi a világ el-
gondolt rendjét: így kell lennie, tehát így van, mert így érzem igaznak.
A filozófusnak ilyenkor Szókratész már idézett szavai jutnak az eszébe:

„Én nem vagyok bölcs, de bölcsebb vagyok azoknál, akik bölcsnek hiszik
magukat, de nem azok.” – De vigyázat! Ez most nem úgy folytatódik,
hogy a hívõ ember „ostoba”! Épp’ az ellenkezõjére szeretnék rámutatni.
Arra, hogy a hit melletti döntés is lehet ésszerû!
Ennek megértéséhez induljunk ki abból, hogy a mindenkori tudás határán

túli nagy Ismeretlent, sematikusan fogalmazva, kétféle módon élhetjük
meg. Van, aki örömét leli benne, másokat viszont, ahogy a zsinati nyilat-
kozat is írja, „mélységesen nyugtalanít”, adott esetben meg is béníthat a vég-
sõ válaszok hiánya. E kétféle életérzésbõl pedig kétféle világlátás, kétféle gon-
dolkodásmód, kétféle magatartás következik. Kössük ezeket valós szemé-
lyekhez, hangsúlyozottan csak azért, hogy már elsõ közelítésben is érzé-
kelhetõ legyen a kettejük közötti alapvetõ különbség.
® Az elsõ magatartás képviselõje legyen mondjuk Einstein, aki, miközben fá-

radhatatlanul törekedett arra, hogy rátaláljon az Univerzumban rejlõ és ésszel
is felfogható egységre, önfeledt gyermekként élvezte, hogy kimeríthetetlen „koz-
mikus játszótere” van, tehát soha nem kell tartania attól, hogy ez a „játszótér”
majd valamikor elfogy, hogy a megismerés útja valaha is véget ér. A végsõ vála-
szokról elmélkedve ezért írhatta le, hogy „A leggyönyörûbb dolog, amit csak átél-
14
hetünk, az, ami titokzatos. Ez minden tudomány, mûvészet és filozófia forrása.”
Ha a „titokzatos” szót a már ismert másik kifejezéssel helyettesítjük, ezt olvas-

hatjuk: „A leggyönyörûbb dolog, amit csak átélhetünk, az, ami misztikus. Ez
minden tudomány, mûvészet és filozófia forrása”, - mert nincs olyan végsõ vá-
lasz, ami érvényteleníthetné a babitsi kérdést:
„Vagy vedd példának a piciny fûszálat. Miért nõ a fû, hogy majd leszárad?
Miért szárad le, hogyha majd újra nõ?” (Babits Mihály: Esti kérdés.)
A rendszeresen félreértett „misztika, misztikus” szavaknak tehát láthatóan

semmi közük a hétköznapokban burjánzó színes, csodás történetekhez. Az se
lenne indokolt, ha e szavak hallatán rögtön extázisba esnénk, és valami rendkí-
vüli élményre gondolnánk. Ellenkezõleg: bár ez az érzés különbözõ helyze-
tekben változó intenzitással jelentkezik, egy nagyon egyszerû, mindennapi ta-
pasztalatról van szó. Olyanról, amit bizonyára már mindenki átélt. Ha máskor
nem, hát egy szép nyári éjszakán. (Ha netán valaki olyan szerencsétlen, hogy
még akkor sem, ebben nem a csillagfény a hibás.)
A misztikus érzés hallgatag csodája abban van, hogy miközben konkrét dol-
gokhoz kötõdik, – a csillagokhoz, egy emberi archoz, a fûszálakhoz, a fák kér-
géhez, a vizek áramló mintáihoz, – s nem folytatom, mert ennek leírása a köl-
tõk dolga, állandó és magától értetõdõ természetességgel összekapcsol a minket
körülvevõ valóság egészével. A filozófia száraz nyelvére lefordítva:
misztikusnak lenni annyi, mint átélni, megsejteni, megérteni, s fõként, min-

den következményével együtt elfogadni, vállalni, hogy az ember véges szál a
végtelen valóság szövetében, így az számára soha ki nem meríthetõ Ti-
tok.15 – Ez egyben annak elfogadását is jelenti, hogy emberlétünk töré-
keny, sérülékeny: végsõ garancia nélküli!
® De teljes súlyával vállalja-e ezt a magatartást a második típusú (vallásos) be-

állítódás képviselõje? Nem! E látszólag meglepõ állítás igazolására sok kitûnõ
gondolkodó vallomását elemezhetnénk, de álljon itt egy olyan mondat,
14 Idézi John Gribbin: A természettudomány rövid története. – Gabo, 2005. 9. oldal.

15 A véges és végtelen viszonyát a következõ metafora világíthatja meg: minden cseppben benne
van a tenger, és nincs tenger a vízcseppeken kívül.
amelyrõl az is leolvasható, hogy miért nem? Miguel Unamuno ezt írja az egyik,
méltán világhírûvé vált könyvében: „Az a gondolat, hogy meg kell halnom, és az
a Talány, ami a halál után vár rám, szüntelenül fáj a tudatomnak!”16
Tehát fáj Titok. Fáj, hogy nincs „végleges válasz”. – De fájó tudattal nem lehet
leélni egy életet! Illetve lehet, csak nem érdemes. Ezért ezt az állapotot min-
denképp meg kell szüntetni! Ám erre semmilyen észhasználat (sem a tudomány,
sem a filozófia) bevallottan nem képes. Ezt a racionálisan leküzdhetetlen szo-
rongást csak egyféleképpen lehet feloldani: hittel. A kereszténységben azzal a
hittel, miszerint Jézus, „Isten fia”, „legyõzte a halált”, ezért, ha õt követjük, ak-
kor a halálunk után majd mi is feltámadunk, és örökké fogunk élni.
A keresztény magatartás specifikuma, legmélyebb gyökere tehát a korlátlan

személyes túlélés (a halhatatlanság) vágya. Az Isten létezésébe vetett hit pedig e
vágy teljesülésének reménye, bizonyossága, garanciája. Röviden: „A feltámadás
a keresztény hit titka”.17
S mivel az ebben való hit a legkritikusabb, az ember számára legnyugtalanítóbb

ponton töri fel a Titkot, az ebbõl kibomló és vallásos „misztikának” nevezett
válasz valójában a misztikát is megszünteti.18
16 Miguel Unamuno: A tragikus életérzés. – Európa, 1989. 41. oldal.

17 Szabó Ferenc: Az emmauszi úton (Hitünk megalapozása). Id. mû, 196. oldal. – A keresz-
ténységben minden e hit körül forog. Az életmód, a rítusok, a katedrálisok, a fogalmi csip-
ke, történetek a világ és az ember teremtésérõl, mind-mind ebbõl bomlottak ki. S mivel e
kultúrában az értékek is szükségképpen e hithez tapadnak, csakis ennek közvetítésével nyil-
vánulhatnak meg, ezért aztán úgy tûnik, mintha ezek mind-mind hozzá tartoznának, mintha
sehol másutt nem lennének, csak ott, ahol ez a hit van. Mintha az istenhit nélkül élõ ember
nem követhetné a szeretet és a méltányosság, az igazság és a szépség útját. E történelmi té-
vedés más nagyon sok értelmetlen szembenállás és sokféle tragédia okozója volt, ezért
kell világosan látni, hogy csak a feltámadás hite, s annak számos következménye az, ami
sajátosan keresztény, – az összes többi jó/rossz, már esetleges járulék, illetve közös emberi!
(Lásd késõbb.)
18 Részben persze meg is õrzi, hiszen a hívõ csak remélheti, de soha nem tudja, hogy a vágyott
garancia ténylegesen van-e, s ha van, akkor hogyan mûködik? Mit kell tennie ahhoz, hogy a
„kegyelmében” részesülhessen? Az ember kérdez, de a világ hallgat: „Isten hallgatása,'Isten
halála' a mai kor alapvetõ tapasztalata, amely alól még egy istenhívõ sem vonhatja ki magát.”
– vallja Nyíri Tamás is, a halála elõtt írt utolsó könyvében: Mélylélektan és ateizmus
(Sigmund Freud kultúraelmélete). – Herder, 1993. 22. oldal. A mindennapok nyelvén ezt
úgy szokták mondani, hogy „Isten útjai kifürkészhetetlenek”. – Ugyanakkor a benne való hit
mégiscsak képes betakarni a törékeny, fázó embert a „krisztusi palásttal”, s ez enyhíti a
® De hangsúlyozottan nem arról van szó, hogy ez a magatartás kevésbé érté-

kes, mint a másik! Egyénenként ugyanis igen különbözõ, hogy kinek mennyi
19
bizonyosságra, biztonságra van szüksége. S ha valakinek kell az a biztonság /
bizonyosság többlet, amit a feltámadás hite, és a köré szervezõdött tételek sora
ad, ha csak így találja meg a lelki békéjét, ha ez adja az élete értelmét, ha ez az,
ami önmaga és mások javára mobilizálja az erõit, akkor jól teszi, ha hisz! Akkor
a feltámadás-hit melletti döntés, mindazzal együtt, ami e hitbõl szükségkép-
pen következik, a mindennapi józan ész szempontjából, és egy átfogó, az em-
ber egész személyiségét meghatározó (egzisztenciális) értelemben is, ésszerû!
– Ebbõl is látszik, hogy a racionalitás valóban sokértelmû fogalom, nemcsak
az a formális logikai jelentése van, amivel a tudomány dolgozik.20
® Ez a volt a mindennapi vallásosság szintje. – Ezen az alapképleten (a mítosz

és a logosz különbségén) az sem változtat, hogy a mindennapi vallásosság tar-
talmát kifejtõ és arra reflektáló teológia21 logikai eszközöket is felhasznál. A fel-
adata kettõs: rendszereznie kell a hit tételeit, tehát meg kell mondania, hogy
világûr dermesztõ hidege és végsõ titka miatti „nyugtalanságot”. Márpedig, a vatikáni nyi-
latkozat szerint is, ez a vallások legfontosabb feladata. A vallásos ”misztika” tehát a tulaj-
donképpeni misztika legyengített, megszelídített változatának tekinthetõ.
19 A hinni tudás képessége – az egyik legértékesebb tulajdonságunk. A hit ugyanis képes fel-
oldani a mindenkori tudás határán túli kérdõjeleket, így képes megajándékozni az embert a
világban való biztosabb eligazodás élményével. Ebben van az ereje. S ez az erõ valóban ”he-
gyeket tud megmozgatni”, adott esetben életmentõ is lehet. Legalább három dologra azon-
ban érdemes figyelemmel lenni: (1) Nagyon nem mindegy, hogy miben hiszünk. (2) Soha
ne váljunk olyan fanatikus hívõvé, aki a saját hitét az egyetlen lehetséges „igaz”-ként akarja
feltüntetni! (3) Arra a kérdésre pedig, hogy „van-e X?”, nemcsak úgy lehet válaszolni,
hogy „hiszem, hogy van”, vagy „hiszem, hogy nincs”, hanem így is: „nem-tudom, hogy
van-e”! Ez a válasz, ez a magatartás az adott kérdést meghagyja annak ami: meghagyja kérdés-
nek - anélkül, hogy valaha is lemondana a „Talány” faggatásáról. A végsõ kérdések vonatko-
zásában éppen ebben ragadható meg a misztikus és a vallásos magatartás alapvetõ különbsége.
20 A „logika” kifejezés a már ismert „logosz” szóból ered. A logika a helyes gondolkodás tudo-
mánya. Formális tudomány, mert csak a gondolkodás szerkezetét vizsgálja, vagyis elvonat-
koztat attól, hogy a gondolatok igazak-e, megfelelnek-e a valóságnak. Alapkérdése: ha a kiin-
duló gondolatok (premisszák) igazak, akkor hogyan lehet ezekbõl a tapasztalatra való hivat-
kozás nélkül, csakis gondolkodás útján (következtetésekkel) új és igaz ismeretekhez (konk-
lúziókhoz) jutni? A következtetések két legfontosabb típusa az indukció és a dedukció
(lásd késõbb). Arisztotelész szerint a formális logika a filozófia (és a tudomány) organonja
(munkaeszköze), amely megtanít a helyes érvelésre, és a problémák pontos elemzésére.
21 A görög theosz = isten és logosz szavakból. A teológia az Isten természetérõl és a világhoz
való viszonyáról szóló tanítás.
mit, miért és kinek kell hinni, valamint meg kell védenie a hitet az esetleges tá-
madásoktól.
Az így létrejött konstrukciókat „vallásos filozófiának” is szokták nevezni. Itt

azonban, az elõbbiekbõl következõen, csak részben jogos a „filozófia” szó
használata. Tény, hogy a kereszténység nagy tanítói (Augustinus, Aquinoi Ta-
más, Teilhard de Chardin, Karl Rahner és mások) nagyon fontos és máig érvé-
nyes filozófiai gondolatokkal is gazdagították az emberi kultúrát.
A döntõ különbség azonban megmarad, mert a gondolatmenetük kezdõ és vég-

pontja a vallásos hit. A filozófiailag értékes meglátásaikat ezen belül fejtették
ki. S ugyan milyen „végsõ választ” kereshetne még a filozófus, ha a keresett vá-
lasz a hitben már adott? Semmilyet.
Ezt a végeredményt, a hitüket õszintén és következetesen vállaló gondolko-

dók ilyen és ehhez hasonló mondatokban fogalmazták meg: „A keresztény hit
elfogadása vagy elutasítása megelõzi a filozófiát!”22 – Ami pedig az „istenérve-
ket”, vagyis a „garancia” meglétének racionális bizonyítását illeti: „Egy spon-
tán istenélménynek kell lennie a fogalmi rendszer mögött! Isten ’bizonyítása’
voltaképpen csak, ’explikáció’: a kibontása annak, ami benne van a megélt dina-
mizmusban.”23
Egyszerûbben fogalmazva: a vallásos filozófia sokféle változata nem lehet

más, mint a mindennapokban már megtalált hit utólagos kifejtése, elméleti alak-
ra hozása. Tehát nem filozófia, hanem, ahogy egy középkori szállóige ezt egé-
szen pontosan megfogalmazta: „a teológia szolgáló leánya.”
® Sematikusan összegezve: a világ végsõ titkára ráhagyatkozni = misztikus

magatartás, a hit erejével ezt részben megszüntetni = vallásos magatartás, a teo-
lógia (vallásos filozófia) pedig olyasfajta képzõdmény, amely, logikai eszközö-
ket is felhasználva, elméleti szintre emeli a biblikus hit tartalmait.
22 Nyíri Tamás: Mélylélektan és ateizmus. Herder, 1993. 53. oldal.

23 Explicatio (latin) = magyarázat, kifejtés, értelmezés. - Szabó Ferenc: Az ember és világa.
Róma, magánkiadás, 1974. 97. oldal.
A filozófia és a tudomány különbsége
A filozófiát és a tudományt összeköti a racionalitás, és a közös eredet. Ahogy

az elõzõ szakaszban már láttuk, a mítoszoktól elszakadó, és azokkal szembe-
forduló filozófia kezdetben nem más, mint a tudományosnak (racionálisnak)
nevezhetõ ismeretek összessége.
Késõbb azonban ez a bõvülõ ismerethalmaz differenciálódott. Egyre több szak-

tudomány levált a filozófiáról, és önálló lett. A 19. század második felében már
nem volt olyan ismert valóságterület, amelyet ne egy-egy szaktudomány (fizi-
ka, kémia, biológia, pszichológia stb.) tanulmányozott volna.
® A filozófia tehát úgy járt, mint a mesebeli Lear király, aki felosztotta orszá-
gát a leányai között? – Részben igen. Azért csak részben, mert az „ország”
megmaradt a filozófia „felségterületének” is. Elõrebocsátva a végeredményt,
ami a filozófiát a szaktudományoktól megkülönbözteti, az a holisztikus
szemlélet24 és a benne rejlõ etikai mozzanat.
1. Redukcionizmus és holizmus. – A holisztikus felfogás szerint az egész több,

mint a részek összege. Például egy katedrális több, mint kövek halmaza, egy
dallam több, mint hangok egymásutánja, egy macska több, mint a benne
lezajló fizikai-kémiai folyamatok összege, a világ (a lét) több, mint a ben-
ne létezõ dolgok összessége. Ezt minden ember viszonylag könnyen belát-
ja. Talán csak a „lét-létezõk” példa okozhat egy kis nehézséget, de a dolgok
logikája itt is ugyanaz!
® Honnan jön a minõségi többlet? Onnan, hogy a kövek, hangok, fizikai-ké-

miai folyamatok és általában a világ dolgai (néha az ember, máskor a természet
alkotásaként) egymással kölcsönhatásba lépve megszervezõdnek, és olyan bo-
nyolult rendszereket hoznak létre, amelyek mint egészek, másképp mûködnek,
mint az õket felépítõ részek.
Ez a minõségileg másfajta mûködés új és váratlanul megjelenõ tulajdonságok-

ban, új és csak az adott szintre jellemzõ törvényekben fejezõdik ki. Az atomok-
kal, molekulákkal szemben például a macska él, táplálkozik, szaporodik, és
(a kutya után) „az ember legjobb barátja”.
24 Holosz (görög) = egész, teljes

® A szervezõdési folyamat visszafelé is lejátszható? Igen. Ha szétszedem (ré-

szeire bontom) a katedrálist, akkor újra köveket kapok. Így az a minõségi
többlet, ami eddig a kövektõl megkülönböztette, eltûnt. A macskával ugyanez
a helyzet. Ha azt keresném, hogy „mi nyávog a macskában?”, akkor (gondolat-
kísérletként!) hiába szedném szét szegény cicust, sohasem találnám meg. Ami
eddig élõ volt, az most újra fizikai – kémiai összetevõire esne szét.
A filozófia nyelvén ez azt jelenti, hogy egy fejlettebb (magasabb rendû) köl-
csönhatási szintet teljesen soha nem lehet egy alacsonyabb szintre redukálni
(visszavezetni). Például: egy organizmus mûködését soha nem lehet csak fizi-
kai-kémiai fogalmakkal megmagyarázni, megérteni. – Részben persze lehet!
Például a macskát mérlegre lehet tenni, meg lehet mérni a súlyát, hosszát stb.
A teljes visszavezetés azonban éppen azt a minõségi különbséget szüntetné
meg, ami a macskát azzá teszi, ami.( S ami megkülönbözteti minden mástól).
® A tudós általában mégsem holisztikus, hanem tudatosan vállalt reduk-

cionista szemlélettel dolgozik! Miért? – Mert a világ bonyolult… S mert a tu-
domány olyan szaktudományokból áll, amelyek egyike sem képes a világ egészét
kutatása tárgyává tenni. Minden tudós csak a valóság egy-egy szeletét, rész-te-
rületét vizsgálja, s még ezt a szeletet, ezt a kisebb egészet (!) is csak úgy tudja
kutatni, ahogy azt a sajátos módszere megengedi, lehetõvé teszi.
Például egy agykutató azt keresi, hogy bizonyos pszichés funkciók hol és ho-
gyan lokalizálódnak az agyban: milyen idegi struktúrák felelõsek az érzelme-
kért, a memóriáért, a gondolkodásért stb. A pszichológiai folyamatokat tehát a
biológia fogalmaival próbálja megérteni. S ami ezzel a redukcionista szemlélet-
tel és az agykutatás mindenkori módszereivel nem vizsgálható, azt egyszerûen
nem veszi figyelembe: attól elvonatkoztat. Vagyis a tudomány, belátva korlátait,
éppen annak köszönheti bámulatos sikereit, hogy bizonyos kérdések vizsgálatáról
lemond!
® A filozófus ezt nem teheti meg, mert célja az Egész megértése. A módszerét
is maga írja elõ, ezért egyetlen kitüntetett módszerhez sincs kötve. A szemlélete
pedig szükségképpen holisztikus. Tehát még ott is, ahol a filozófiai gondolko-
dás elõször egy jól meghatározott és körülhatárolt tárgyra (pl. az élõvilágra)
irányul, a filozófus arra törekszik, hogy az egyes jelenségeket besorolja egy
egyre nagyobb, egyre átfogóbb összefüggésbe. Miért? Hogy közös értelmet fedez-
zen fel bennük.
Ehhez nemcsak a szaktudományok eredményeit, hanem a többi tudatforma

(a mindennapi élet, vallás, mûvészet stb.) tapasztalatait is felhasználja, s azo-
kat egységes világképpé, világnézetté kapcsolja össze. – A világkép az ember
mindenkori világának, szûkebb / tágabb környezetének felépítését és szerkezetét
tükrözi. A világnézet annyiban annyival több, mint a világkép, hogy az abban fog-
lalt ismeretek mindig az emberre (az ember és a világ viszonyára) vonatkoznak.
Ennek szükséglete abból az igénybõl fakad, hogy rendet vigyünk a minden-

napok sokszor kaotikus világába, tehát a szocializáció során „készen kapott”
ismerethalmazból, erkölcsi mintákból, életvezetési stratégiákból valamiféle
személyes, csak ránk szabott életfilozófiát alakítsunk ki magunknak. Olyat,
amely megteremti belsõ világunk egységét, s mintegy vezérli, irányítja a csele-
kedeteinket. Elõírja, hogy hogyan éljünk. Hogy ez az életfilozófia aztán
mennyire tudatos, s mi kell ahhoz, hogy meghaladja a mindennapiság szint-
jét, arról már volt szó.
2. Van és Kell. – A világnézet / életfilozófia kifejezésekben már benne van a

filozófiát a tudománytól megkülönböztetõ másik (erkölcsi) mozzanat is,
de a jelentõsége miatt ezt ki kell emelni.
Hogy milyen a világ, ezt csak a tudomány (és a mindenkori világkép) mond-
hatja meg nekünk. A tudománynak az a feladata, hogy a lehetõ legtárgyilago-
sabban úgy írja le a valóságot, ahogy az „Van”, anélkül, hogy hozzá tenne bár-
mit, ami tõle idegen. Tehát a nélkül, hogy tekintettel lenne a vágyainkra, a
szükségleteinkre stb. – arra, hogy milyennek szeretnénk látni ezt a világot.
Arra azonban a tudomány már nem ad választ, hogy az így leírt és a tudomá-
nyos ismeretek alapján kifejlesztett technikákkal átalakított világ jó-e nekünk,
„Kell”-e nekünk, s ha nem, akkor hogyan kell úgy megváltoztatni, hogy megfe-
leljen az emberi szükségleteknek? Erre csak a filozófia, pontosabban a filozófia
egyik ága, az etika adhat választ.
Például: a tudomány leírja, hogy hogyan mûködnek a termonukleáris folyama-

tok. De hogy szabad-e ezeket a folyamatokat (atombomba formájában) japán
városok felett lejátszatni? – ez már filozófiai (etikai) kérdés. Vagy: a tudomány
leírja, hogy hogyan lehet ivartalan szaporítással (testi sejtekbõl) a sejtet adó
élõlénnyel genetikailag (részben) azonos másolatot (klónt) elõállítani. De
hogy szabad-e embert klónozni? – ennek megvitatása és eldöntése már a filo-
zófia (etika) feladata.
® A sorrend azonban nagyon fontos: a valóság megismerése szükségképpen az

elsõ lépés. Elõször tudnom kell, hogy milyen a világ, mi az igazság, s csak utá-
na határozhatom meg a viszonyomat hozzá. Én magam ugyanis nem diktálha-
tom, hogy mi legyen az igazság.
® Egy mondatban összegezve: a (korai) görög tradíció alapján tudományos vi-

lágnézetként megragadható filozófiát két sajátosság különbözteti meg a tudo-
mánytól: a holisztikus szemlélet és a benne rejlõ etikai mozzanat. 25
n 4. A filozófia történetérõl
Eddig a filozófia nélkülözhetetlensége mellett érveltem, de most nézzünk

szembe egy olyan ellenvetéssel, melyet a filozófiatörténeti kollokviumra ké-
szülõ hallgatók néha így szoktak összefoglalni: „A filozófusok jókat tudnak
kérdezni, de egyetlen maguk által feltett kérdésre se tudnak válaszolni. Pontosab-
ban: válaszolnak, de ahány filozófus, annyiféleképpen. Így a filozófia több mint
2500 éves története egymással szinte érthetetlen nyelven vitatkozó álláspontok
olyan kaotikus halmazára esik szét, mely álláspontok csak két dologban közö-
sek: az igazságértékük nulla (eldönthetetlen), és szinte alig adnak támpontokat
ahhoz, hogy az ember itt és most, a XXI. század elején, legalább fõ vonalaiban
megértse önmagát, és azt a világot, amelyben él. - Érdemes ezek után filozófiával
foglalkozni?”
Természetesen igen. Az érvekhez csak annyit teszek hozzá, hogy ilyen logikus
és jogos kételyeket („vádakat”) tartalmazó gondolatmenetet nem is lehetne
megfogalmazni bizonyos filozófiatörténeti ismeretek és filozófusi képessé-
gek elsajátítása nélkül. Ezért nem véletlen, hogy az ilyen és ehhez hasonló fel-
vetésekre általában csak a sikeres kollokvium után szokott sor kerülni. – Per-
sze, ha belegondolok, ennek más oka is lehet.
® De komolyra fordítva a szót: e kis jegyzetnek az a célja, hogy segítsen eliga-

zodni a mai világban. Hogy ezt a feladatát milyen szinten lesz képes teljesíteni,
25 Itt hangsúlyozottan a tudományról, mint ismerethalmazról van szó, és nem a tudós szemé-
lyérõl!
A filozófia történetérõl 27
annak megítélése nem rám tartozik. A filozófia „érthetetlenségét”, az álláspont-

ok sokféleségét és igazságértékét firtató gondolatokra azonban reflektálnom kell.
A megértésrõl
A régi tanítók fogalmi hálóiban nekünk szóló üzenetek rejlenek. Az más kér-
dés, hogy ezek az üzenetek mindig az adott kultúra nyelvén szólnak, így a „le-
fordításuk”, megértésük nem mindig könnyû. Az is tény, hogy a filozófusok
nem mindig írnak jól. Sõt, elõfordul az is, hogy valakinek nagyszerû gondola-
tai támadnak, de azokat olyan fájdalmasan olvashatatlan formában adja elõ,
hogy ezzel a legelszántabb érdeklõdõt is elriasztja. – Ez van.
® Minden kultúra pszichés erõfeszítésbõl születik. Ha például nem tudok kottát

olvasni, nem követelhetem, hogy a zeneszerzõ írjon inkább betûkkel vagy szá-
mokkal, csak azért, mert azokat ismerem. El kell döntenem, hogy vagy veszem
a fáradságot és megtanulok kottát olvasni, vagy örökre lemondok arról, hogy
mélyebben megértsem a zenét. – Itt is errõl van szó. Vigasztalásul csak azt
mondhatom, hogy a filozófia alapszavait és gondolkodásmódját legalább
olyan „könnyû” elsajátítani, mint például az élettan vagy az atomfizika szak-
mai zsargonját.
A filozófia egysége: „is-is”
Ami a filozófiai álláspontok színes kavalkádját és igazságértékét illeti, ennek

kapcsán, még szakmai körökben is, néhányan a filozófia „botrányáról” beszél-
nek. Úgy tûnik, jogosan, hiszen nincs olyan filozófiai kérdés, amelyben 2500
év alatt a filozófusok teljes konszenzusra (teljes egyetértésre) jutottak volna.
® De valóban „botrányról” van itt szó? A filozófusok közötti állandó vita és

a felfogások sokfélesége nem a dolog természetébõl, vagyis nem abból fakad,
hogy a filozófia mindig az Egészet akarja megragadni? – De igen.
Ennek illusztrálására hadd mondjak el egy régi indiai tanmesét. Nemcsak

azért, mert ez sokszor többet ér, mint a vég nélküli spekulatív magyarázatok,
hanem fõként azért, mert ebbõl a „mesébõl” a szemünk láttára fog kiformá-
lódni egy olyan alapvetõ módszer (logikai séma), ami segít elrendezni és meg-
érteni a filozófiai álláspontok sokféleségét. – De nemcsak azt, hanem a jegyzet
egész szemléletét áthatja majd, és végig ez fogja vezérelni a témák kifejtését.
Néha csak latensen (benne rejlõen) fog mûködni, máskor meg nyíltan
(manifeszt módon), és ismételten hivatkozom is rá, csak azért, hogy jobban
bevésõdjék. – Ilyen hosszú elõkészület után végre lássuk a mesét:
® A japuri maharadzsa összehívja a város vak koldusait. Elõvezetnek egy ele-

fántot. A feladat az, hogy mindegyik koldus valahol tapogassa meg, és írja le,
hogy milyen az elefánt? Aki a lábát tapogatja, az azt mondja, hogy az elefánt
olyan, mint egy nagy oszlop. Nem, mondja a másik, aki a fülénél van: az elefánt
egy lapulevélhez hasonlít. Nem, mondja az, aki az ormányával ismerkedik: az
elefánt olyan, mint egy nagy tömlõ stb.
Ahelyett, hogy további anatómiai részletekbe bocsátkoznánk, tegyünk fel

négy kérdést:
1. Igazat mondtak a koldusok? – Igen és nem.

2. Tévedtek a koldusok? – Igen és nem.
3. Melyik mondott igazat? - Mindegyik és egyik sem.
4. Melyik tévedett? – Mindegyik és egyik sem.
E látszólag meglepõ válaszok indoklása ugyanaz: mindenki igazat mondott,

mert legalább az analógia (a hasonlóság) szintjén mindegyik koldus pontosan
leírta az állat egy részét, tehát kifejezett egy rész-igazságot, és senki nem mon-
dott igazat (ergo, mindenki tévedett), mert egyik sem tudta átfogni, leírni az
Egészet.
® A keleti bölcselet szerint ilyen „vak koldusként” tapogatjuk a világot már

néhány ezer éve. És a világ jóval nagyobb, mint egy elefánt. – Ezért meg kell
szoknunk, hogy az „igen és nem” sémában gondolkodjunk. Ezt fejezi ki a
Yin-Yang tanítás, amely a keleti filozófiák általános gondolkodási modellje.26
Eszerint a világot jelentõ kozmikus energia, a polaritás (az ellentmondás) elve

alapján mûködik. A világ dolgai és az õket leképezõ gondolataink olyan pólu-
26 Forrása a kínai „Ji King” (a „Változások könyve”, ie. 5. sz.), mely szerint minden esemény
keletkezése és változása e két õselv: a nõies, gyenge, sötét, passzív Yin, valamint a férfias,
erõs, világos, aktív Yang összjátékával magyarázható. Nyugati megfelelõje a dialektika: ere-
detileg az érvelés-vitatkozás mûvészete, késõbb a teljes valóság (természet, társadalom, tu-
dat) ellentmondásokon alapuló mozgásáról, változásáról és fejlõdésérõl szóló tanítás. Kép-
viselõi, sokféle világnézeti tartalommal, Herakleitosz, Platon, Giordano Bruno, Hegel, Marx
és mások.
sokból (ellentétekbõl) épülnek fel, mint a pozitív és negatív, mozgás és nyuga-

lom, vonzás és taszítás, rész és egész, véges és végtelen, lét és létezõ, fény és
árnyék, asszimiláció és disszimiláció, belégzés és kilégzés, élet és halál, sze-
génység és gazdagság, szeretet és gyûlölet, öröm és szenvedés, igaz és hamis, jó
és rossz, szép és rút stb.
Ezek az ellentétek nemcsak kizárják, de fel is tételezik (ki is egészítik) egymást,

és egymásban mozognak.
1. Feltételezik egymást, mert egyik sem gondolható el a másik nélkül, és csak

egymásra vonatkoztatva van értelmük. Például: nincs élet halál nélkül,
nincs belégzés kilégzés nélkül, nincs igaz hamis nélkül, és fordítva. Tehát
bármelyik pólus teljes megszûnése az egész szisztéma megszûnését jelen-
tené.
2. Amikor egy konkrét dologról beszélünk, akkor többnyire csak az egyik, az
adott vonatkozásban erõsebb (domináns) pólust szoktuk kiemelni. Egy
adott helyzetet például vagy jónak, vagy rossznak, egy kijelentést vagy
igaznak, vagy hamisnak szoktunk minõsíteni.
3. Ez, a mindennapi beszéd szintjén, de a tudományban és a filozófiában is,
teljesen rendben van, ha…Nos, csak akkor van rendben, ha nem felejtjük
el, hogy az ellentétek egymásban mozognak, ezért mindegyikben ott rejlik a
másik is! Tehát a teljességet csakis együtt fejezik ki. Például minden dolog
véges is és végtelen is, minden gondolatunk igaz is és hamis is egyszerre,
bár nem azonos mértékben.
® Mennyiben segít ez a séma megérteni a filozófiai álláspontok kavalkádját?

Induljunk ki abból, hogy az élet kihívásai és a megértés vágya arra késztetik az
egymást követõ generációk gondolkodóit, hogy újra és újra felvessék a lét
nagy kérdéseit.
1. Mindegyik „vak koldust” (filozófust) a valóság egy meghatározott pontjára

állítja a személyisége és az a történelmi kor, amelyben él. Amit tanít, az,
erre a pontra vonatkoztatva, igaz, hiszen nem taníthat mást, csak azt, amit
errõl a pontról, ebbõl a perspektívából lát, átél.
2. Csak akkor téved, amikor a saját igazságát egyetlennek feltüntetve ki akarja

zárni, minden mozzanatában meg akarja cáfolni egy másik filozófus gon-
dolatait, nem látva be, hogy más pontokról nézve a világ nem csak olyan,
amilyennek õ mondja, hanem más is.
® Eszerint a sokféle filozófiai álláspont mind egyenértékû? Az egyik ugyan-

annyit ér, mint a másik? – Korántsem: vannak igazabb és kevésbé igaz felfogá-
sok. De hogyan lehet szétválasztani a különbözõ perspektívákban megjelenõ
igaz és hamis mozzanatokat? Teljesen sehogy, de bizonyos valószínûséggel
igen, és a valószínûség, a modern logika szerint, a bizonyosság egyik foka.
Néhány értékelési szempont alapján tehát megítélhetõ, eldönthetõ, hogy me-

lyik álláspont áll közelebb az igazsághoz. – Az értékelés szempontjai ugyan
maguk is képlékenyek, és nem általánosan elfogadottak, de nagyjából kon-
szenzus van abban, hogy egy viszonylag magas igazságértékkel rendelkezõ filo-
zófiai álláspont
1. legyen formálisan rendezett, (a tételei között ne legyen logikai ellentmon-

dás,)27
2. „érezzen rá” az adott kor világnézeti szükségleteire, és
3. álljon összhangban a tudomány mindenkori eredményeivel, vagy legalább
ne mondjon ellent azoknak.
® Ilyenformán viszont semmi alapja sincs annak, hogy a filozófia „botrányá-

ról” beszéljünk! Ellenkezõleg: az a nagybetûs, teljes Igazság, ami az emberi
megismerés elérhetetlen célpontja, nem az egyes felfogásokon kívül, hanem
ezekben, tehát a sokféle megközelítés összességében, egységében rejlik. – De
ezt a közös tudást csak egyféleképpen hozhatjuk felszínre: dialógusra (párbe-
szédre) vagyunk ítélve.
Ez a történelmi párbeszéd maga a filozófia, mint folyamat, amely mindig ugyan-

arról az egyetlen igazságról szól. – S ami legalább ilyen fontos: éppen a teljes
egyetértés hiánya, lehetetlensége garantálja a filozófia nyitottságát, megújulá-
sát, fejlõdését! Miért? Azért, mert a viták során állandóan új szempontok, új
megközelítések merülnek fel, így a részben megcáfolt felfogások igaz elemei
beépülnek a késõbbi gondolatmenetekbe. A szaporodó közös és igaz gondola-
tok tehát egyre teljesebben tárják fel az Egészet.
27 Ugyanarról, ugyanazt, ugyanabban a vonatkozásban állítani és tagadni is = logikai ellent-

mondás, logikai hiba. Ilyenkor vagy az állítás, vagy a tagadás hamis (Arisztotelész). Például:
ha állítom, hogy „Minden élõlény asszimilál és disszimilál” (= ha állítom, hogy minden
élõlény ellentmondásos természetû, vagyis rendelkezik ezzel a két ellentétes tulajdonsággal),
akkor egy másik mondatban már nem tagadhatom ugyanezt. Pl., nem mondhatom, hogy
„Van olyan élõlény, amely nem asszimilál és disszimilál”. A valóság ellentmondásait tehát
logikai hiba nélkül kell kifejezni.
Tény, hogy ez a fejlõdés nem olyan látványos, mint a Holdra szállás vagy egy
szívátültetés, de azért van. S hogy’ lehet ezt a felhalmozódó tudást az utódok-
nak továbbadni? Ez önmagában is filozófiai kérdés.
A továbbadás
Nemcsak mûvelni lehet sokféleképpen a filozófiát, de a továbbadásáról (az

„oktatásáról”) is megoszlanak a vélemények. Anélkül, hogy itt sokat elidõz-
nénk, visszautalok egy régebbi mozzanatra: a csak az elmélet szintjén mozgó
életidegen „bölcsesség” semmire se jó.
Például egy olyan változat, amely a világban való eligazodás szükségleteitõl

és/vagy a folyton változó tudományos tényanyagtól függetlenül ismertetné a fi-
lozófia alapkérdéseit, valamint a lételmélet, ismeretelmélet, logika, etika, esz-
tétika stb. kategóriáit, – tökéletesen haszontalan lenne.
A hazai felsõoktatásban ezért vált szinte kizárólagossá vált az a módszer,

amely a filozófiát filozófiatörténetként adja elõ. Sorra veszik azokat a kérdése-
ket és válaszokat, melyeket az egyes korok nagy gondolkodói az élet különbö-
zõ területeirõl megfogalmaztak. Egy ilyen (bár szelektált) információhalmaz
befogadására azonban csak a filozófia szakos hallgatóknak van elég idejük.
Számukra ez egy izgalmas és tanulságos szellemi kaland (lehet).
A nem-filozófiára szakosodott hallgatóknak viszont minderre egy jóval rövi-

debb stúdium szolgál. Így a kevesebb, de még mindig túlságosan sok lexikális
információ náluk gyakran „fulladásos halált” okoz. Ugyanis minden bemagolt,
de át nem gondolt, meg nem értett „ismeret”, egy másik szép hasonlattal élve,
olyan, mint egy vérrög az agyban: nemcsak felesleges, de káros is.
Arról nem is szólva, hogy így épp’ a mai valóság megismerésére jut a legkeve-
sebb idõ. S ezen a filozófiatörténeti csomópontok jó megválasztása, vagy a
sokkal ritkább másik változat, a problémacentrikus megközelítés sem segít.
Sõt: ez utóbbihoz még egy újabb „probléma” is társul: az anyag feldarabolása
éppen a filozófia lényegét, az Egész varázslatát szüntetheti meg.
® Nem folytatom, mert bírálni mindig könnyebb, mint jó megoldást találni.

Lehet, hogy ez a jegyzet majd valamennyi módszer fogyatékosságát egyesíti?
A szándéka nem ez, de megtörténhet, mert a tévedések tudata ugyan szükséges,
de nem elégséges feltétele annak, hogy elkerüljük õket.
Szándéka szerint ez a jegyzet orientálni szeretne. Orientálódni, tájékozódni

annyit tesz, mint keresni és megtalálni helyünket a világban. Az ehhez adandó
segítséget a Platon elõtti görögök „lélekvezetésnek” hívták, és ebben látták a
bölcsesség szeretetére való nevelés, oktatás célját.
A tájékozódás igénye különösen akkor erõsödik fel, összemberi szinten és a

személyes életünkben is, ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy jó irányba
megyünk-e? Talán egyetérthetünk abban, hogy a mai történelmi szituáció –
ilyen. Az emberiség ugyanis történelmi válaszúthoz érkezett: vagy képesek le-
szünk minõségileg új viszonyt kialakítani a természettel és önmagunkkal (má-
sokkal), vagy a homo sapiens (a saját ostobasága miatt) aligha kerülheti el a
már kipusztult élõlények sorsát.
Ez nem valamiféle apokaliptikus („világvége”) látomás akar lenni. Csak azt

szeretné tudatosítani, hogy egy boldogabb, értelmesebb mindenkori jelen ér-
dekében újra át kell gondolnunk az emberi lét alapkérdéseit: Honnan? Hová?
Miért?
® Ilyen kérdésekkel foglalkozik az ezredforduló filozófiája? – Részben igen.

A mai irányzatok már jórészt abból indulnak ki, hogy a régi nagy metafizikai
rendszerek28 kora lejárt, és a világ, mint egész, csak egy misztikus háttértapasz-
talatban ragadható meg, élhetõ át.29 Ezen belül sokféle iskola, áramlat létezik,
de ez a sokféleség végsõ soron két alapgondolat, két egymást kizáró program
köré szervezõdik: tudományfilozófia és egzisztencializmus.
1. Azok, akik a filozófia már jelzett „botrányáról” beszélnek, így érvelnek:

míg a szaktudományok fejlõdése látványos, szinte robbanásszerû, addig a
filozófia évezredek óta egyhelyben topog. Ennek az az oka, hogy a filozófia
még mindig a régi „szentháromságon”, a honnan / hová / miért kérdése-
ken rágódik.
28 Méta ta phüszika (görög) = az, ami a fizika után következik. (Arisztotelész). – A metafizika
a tapasztalati világ (a természet) nem megtapasztalható, csak elgondolható természet „felet-
ti” végsõ okát keresi. – Az ilyen elgondoláshoz, szétválasztáshoz azonban tudni kellene,
hogy „meddig tart” a természet, és hol kezdõdik a „feletti”?
29 Árnyaltabb megfogalmazásban a ”misztika” kifejezés annak átélését (megsejtését, megértését)
jelenti, hogy „Minden Egy!”, mert, mint vízcseppek a tengerben, részei vagyunk egy olyan
valóságnak, amelynek minden pontja túlmutat önmagán. Ezért a misztikus háttértapasztalat
két mozzanata: a „Világban való részesség”, valamint a „Titok” élménye. – Lásd újra a filozó-
fia és a vallás különbségét!
Ebbõl a zsákutcából csak egyetlen kiút van: a filozófia ne ezekre a világné-

zeti kérdésekre keressen választ, hiszen úgysem tudja megoldani õket, ha-
nem váljék végre tudománnyá! Tárgya legyen maga a tudományos megis-
merés, vagyis az empirikusan (tapasztalatilag) cáfolható / bizonyítható
tények világa. – Ez a tudományfilozófia álláspontja.
2. A filozófiának semmi köze a tudományhoz! A tárgya éppen az, ami a tudo-

mányok látókörébõl szükségképpen kiesik: a hiteles (értelmes) emberi lé-
tezés. Vagyis a világba vetett ember magánya, szorongása, értelemkeresé-
se, a világ abszurd vagy éppen isteni volta. – Ez az egzisztencialista felfogás
lényege
® Tehát vagy-vagy: vagy tudomány, vagy világnézet. De valóban választanunk

kell? Kétlem. Gyakoroljuk egy kicsit az „is-is” sémában való gondolkodást!
1. Az világos, hogy csak az a gondolkodás méltó a filozófiai jelzõre, amely

választ talál a „ki vagyok én?” és „mi az életem értelme?” típusú kérdésekre.
Ennyiben tehát minden filozófia szükségképpen egzisztencialista.
2. Az értelmes élet esélye azonban jórészt attól függ, hogy valaki képes-e tár-
gyilagosan átlátni viszonyait: a kozmoszban elfoglalt helyét, a hozzánk
vezetõ utat, valamint a jövõ alternatíváit. Az emberiség szintjén, és a saját
életében is. – Ez a holisztikus látás pedig már nem nélkülözheti az egzisz-
tencialisták által kizárt tudomány, sõt: egy tudományos világkép segítségét.
3. A kifejtendõ program tehát a józan ész szava: amit az akadémikus filozó-

fia szétválaszt, az valójában összetartozik, és feltételezi egymást. Csak így
gondolható el az emberi faj túlélése, a magánéletünkben pedig a belsõ és
külsõ világ harmóniája – S itt, legalább az utalások szintjén, nem lehet fi-
gyelmen kívül hagyni a provinciális (szûklátókörû, elfogult) nyugati fel-
fogás által kizárt keleti gondolatokat sem.
® Ez a pillanatnyi kitekintés a mai filozófiai áramlatokra újra csak azt igazol-

ja, hogy ha nem akarunk eltévedni az álláspontok dzsungelében, akkor (egy
rövid stúdium keretében) a filozófia története helyett inkább az Ember törté-
netét kell elmesélni: a mi közös és folytatásra érdemes történetünket, az õsrobba-
nástól a jelenig, és tovább.
Közben szeretnék megvilágítani néhány filozófiai alapfogalmat is, de nem kü-

lön, a tudományos tényanyagtól elszakítva, hanem abból felszínre hozva. Mert
ahogy a XX. század egyik legkiemelkedõbb gondolkodója is mondta:
„A filozófiát „nem emeletként húzzák rá a tudományokra, nem ragaszt-

ják hozzájuk. A filozófia maguknak a tudományoknak a lényegébe van
zárva, ezáltal érvényes a tétel: egy puszta tudomány csak oly mértékben
tudományos, s nem pusztán technikai hozzáértés, amilyen mértékben
egyúttal filozófiai is.”30 Megfordítva, bármely vélekedés csak annyiban
filozófiai, s nem pusztán szubjektív meggyõzõdés, amennyiben össz-
hangban van a mindenkori tudomány által feltárt tényekkel.
® Mielõtt azonban „beleélnénk magunkat” egy ilyen nagyszabású program

lehetõségébe, érdemes megszívlelni egy kiváló atomfizikus figyelmeztetését,
aki már 1944-ben ezt írta: „…a szerteágazó tudományterületek mind szélessé-
gükben, mind mélységükben olyan növekedést mutatnak, hogy csak most kez-
dünk megbízható anyagot gyûjteni ahhoz, hogy eddigi tudásunkat egységes
egésszé formáljuk. Másrészt viszont egyetlen elme számára szinte lehetetlenné
vált, hogy egy szûk speciális szakterületnél többet tökéletesen megismerjen.”
A tudós zárótétele fokozott figyelemre méltó: „E dilemmából csak egy kiút le-
hetséges: néhányan közülünk megkísérlik a tények és elméletek szintézisét, és
ezzel kiteszik magukat annak a veszélynek, hogy esetleg nevetségessé válnak.” 31
– Ez van. Sõt, 1944 óta „drámaian ez van”, mert a mindenkori szintézisre váró
információhalmaz exponenciálisan (mértani haladvány szerint) növekszik. Így
ez a „kísérlet” alig lehet több, mint egy történeti vázlat, amely jelez néhány to-
vábbgondolásra érdemes pontot. Elõtte azonban összefoglalom az eddigieket.
n 5. Az elsõ fejezet összefoglalása
® A filozófia szó szerint „a bölcsesség szeretetét” jelenti. Tartalma koronként
30 Martin Heidegger: Nietzsche, I. kötet. Pfullingen, 1971, 372. oldal. – Az idézet forrása:
Turay Alfréd, Nyíri Tamás, Bolberitz Pál: A filozófia. – Szent István Társulat, 1981, 16. oldal.
31 E. Schrödinger: Was ist Leben? – idézi: Tom Steiner: Információ és az Univerzum belsõ szer-
kezete. Springer, 1993. 12. o.
Az elsõ fejezet összefoglalása 35
és személyenként változik, ezért egyértelmûen nem definiálható. Jelzésszerû

meghatározása: állandó kísérlet arra, hogy az ember megértse önmagát, és azt a
világot, amelyben él.
® A filozófia transzcendálja a mindennapokat. Ott kezdõdik, ahol a megsza-

kad mindennapi lét magától értetõdõsége: a csodálkozás és a határhelyzetek az
embert a valóság egészével és az élete értelmével szembesítik. Az ember elõbb ké-
telkedni kezd abban, hogy köznapi tudásával választ adhat az így felmerülõ
kérdésekre, majd rádöbben tudatlanságára, amely másfajta tudás keresésére
ösztönzi.
® A filozófiai gondolkodás nyitott és racionális: a végsõ válaszok hiánya jel-

lemzi, és csak olyan választ fogad el igaznak, amely emberi ésszel, értelemmel
belátható (igazolható, érvekkel valószínûsíthetõ.) Azt kell megfogalmaznia,
hogy miként élhetünk végsõ bizonyosság nélkül, mégis úgy, hogy a kételkedés ne
bénítsa meg az életünket.
® A filozófia, a vallás, a mûvészet és a tudomány, az emberi kultúra legfonto-

sabb összetevõi. A filozófia létrejöttét a mítosztól a logosz felé fordulás jelzi.
A filozófia és a vallás kérdései hasonlóak, de más válaszokat adnak. A vallásos
gondolkodás zárt, és a végleges válasz igényével lép fel. Az „üdvtörténeti séma”
fix pontjaira racionálisan azért nem lehet rákérdezni, mert a vallásos válasz
alapja az „ész felettinek” minõsített hit: amit a hívõ remél, azt bizonyosnak, va-
lóságosnak veszi. Ez látszólag irracionális, valójában, mivel a hit csökkenti az eg-
zisztenciális szorongást, egy ilyen döntés is lehet ésszerû.
® „A leggyönyörûbb, amit csak átélhetünk, az, ami misztikus. Ez minden tudo-

mány, mûvészet és filozófia forrása.” A misztikus háttértapasztalat két mozzana-
ta: a „Minden Egy!”- ben való részesség és a Titok élménye. A vallásos misztika
ennek egy „megszelídített” változata.
® A teológia feladata a hittételek rendszerezése, és a hit védelme. Racionális esz-

közöket is felhasznál, ezért esetenként „vallásos filozófia” benyomását kelti.
Ám a kezdõ- és végpontja bevallottan a hit, ezért nem lehet más, mint a min-
dennapi vallásosság más kifejezési formája. A vallás és a filozófia (a vallás és a
tudomány) eltérései a hit és a tudás (a mítosz és a logosz) problémájaként fog-
lalhatók össze.
® A filozófiát és a tudományt összeköti a racionalitás és a közös eredet.

A szaktudományok tudatosan vállalt redukcionista szemlélettel a világ rész-te-
rületeit kutatják, eredményeiket a filozófia holisztikus szemlélete (más emberi

tapasztalatokkal együtt) az Egészre irányuló világképpé / világnézetté egyesíti.
A tudománynak az a feladata, hogy úgy írja le a világot, ahogy az van, tekintet
nélkül arra, hogy milyennek szeretnénk látni ezt a világot. De hogy az így leírt
világ jó-e nekünk, kell-e, s ha nem, akkor hogyan kell úgy megváltoztatni, hogy
megfeleljen az emberi szükségleteknek?– az már filozófiai (etikai) kérdés. Te-
hát a filozófiát a tudománytól elhatároló két sajátosság: a holisztikus szemlélet
és az etikai mozzanat.
® A Yin-Yang tanítás alapja, a nyugati dialektikus szemlélethez hasonlóan, a

polaritás (az ellentmondás) elve: a világ dolgai és az õket leképezõ gondolata-
ink olyan pólusokból (ellentétekbõl) épülnek fel, amelyek nemcsak kizárják,
hanem fel is tételezik egymást, és egymásban mozognak. Ha csak az adott vonat-
kozásban domináns pólust emeljük ki, akkor a „vagy-vagy” sémában gondol-
kodunk, de az egész modellje az „is-is”.
® A filozófiai álláspontokban rejlõ igaz és hamis mozzanatok néhány értékelé-

si szempont (logikai rendezettség, világnézeti „érzékenység” és a tudománnyal
való összhang) alapján bizonyos valószínûséggel szétválaszthatók, tehát
egy-egy felfogás igazságértéke megítélhetõ. De „csak az Egész igaz”, ezért a fi-
lozófia története: a gondolkodó emberek befejezhetetlen párbeszéde errõl az Egy
igazságról.
® A mai irányzatok (a metafizikával szemben) már jórészt abból indulnak ki,

hogy a világ, mint egész, csak egy misztikus háttértapasztalatban közelíthetõ
meg, élhetõ át. Ezen belül a tudományfilozófia azt követeli, hogy a filozófia
mondjon le a hagyományos világnézeti kérdéseirõl és váljék végre tudománnyá,
az egzisztencializmus pedig azt, hogy a filozófia legyen tudomány nélküli világ-
nézet. – Valójában a kettõ egységére van szükség, és arra, hogy a mai kor függvé-
nyében újragondoljuk az emberi lét alapkérdéseit: Honnan? Hová? Miért?
n 6. További témák
® A 2. fejezet tudományfilozófiai kérdéseket tárgyal. Van-e olyan tudományos

módszer, amely bizonyítottan igaz állításokhoz, vagyis tudáshoz vezet, s ha
van, akkor hogyan megy végbe a tudás felhalmozódása, a tudomány fejlõdése?
Mi az oka annak, a modelljeink végsõ soron pontosan képezik le a valóságot?
További témák 37
® A 3. fejezet a hozzánk vezetõ utat írja le, az õsrobbanástól az emberré válásig.

Hol az ember helye az Univerzumban? Hogyan szüli a fizikai világ önszervezõ-
dése a bioszférát, a bioszféra pedig a tudat és az értelem világát?
® A 4. fejezet alapkérdése: „Merre tart az emberiség?” A korlátlan növekedés il-

lúziójával szemben mi a tényleges helyzet? Melyek a megoldásra váró legfon-
tosabb globális problémák, és melyek a fenntartható fejlõdés ökológiai, gazdasá-
gi, szociológiai és filozófiai feltételei?
® Végül az 5. fejezet a „Merre tartasz Te?” címet viseli. Hogyan adhatunk ér-
telmet a mindennapoknak? Hogyan lehet megküzdeni a Jaspers-féle határhely-
zetekkel? Hogyan formálható az életünk egységes, értelmes egésszé?
38
2. fejezet
Hogyan mûködik a tudomány?
n 1. A tudás fogalma
A tudományról már eddig is elég sokat megtudtunk. Például azt, hogy racio-
nális, általában redukcionista szemlélettel dolgozik, és valamiféle tudást állít
elõ. De mit jelent a „tudás”szó? – A „tudás” a nyugati filozófiában (Platon óta)
olyan állítás, amely bizonyítottan igaz.
® Ez meghatározás (definíció) akar lenni, de nem érdemes bemagolni. Azt kell

megérteni, hogy mit jelentenek a benne szereplõ alapszavak: igazság, állítás, bi-
zonyítás. Ha ez megvan, akkor ugyanezt a gondolatot már sokféleképpen meg
lehet fogalmazni. A cél mindig csak annyi, hogy azt a dolgot (itt: a „tudást”),
amit a meghatározás meg akar világítani, mással ne lehessen összetéveszteni.
® Egy állítás (hit, sejtés, vélemény, meggyõzõdés, felfogás, álláspont stb.)

igaz, ha megfelel a valóságnak, vagyis úgy írja le a világ dolgait, ahogy azok
ténylegesen vannak.
® Szûkebb értelemben a bizonyítás annak kimutatását jelenti, hogy a szóban

forgó állítás igaz. Tágabb értelemben a cáfolat is bizonyítás, benne azt mutat-
juk ki, hogy az állítás hamis. Hogy mikor melyikrõl van szó, azt az adott hely-
zet általában egyértelmûen jelzi, de ha nem, akkor használjuk ezt a két szót:
verifikálni = (szûkebb értelemben véve) bizonyítani / igazolni, és falszifikálni
= cáfolni.32
® Amit még meg kell jegyezni, az a következõ: nem a bizonyítás tesz egy állítást
igazzá! Tehát nem maga az eljárás hozza létre az állítás és a valóság megfelelését!
Az eljárás csak kimutatja az igazságot. Mások számára is beláthatóvá teszi, hogy
a „megfelelés” ténylegesen fennáll, nemcsak mondjuk, nemcsak állítjuk.
32 A következõ latin szavakból: verus = igaz és facere = valamivé tesz, illetve falsificatio =
csalás, megtévesztés, cáfolhatóság. Tehát verifikáció = igazolás, bizonyítás és falszifikálás
= cáfolat.
A tudás fogalma 39
Miért hangsúlyozom, hogy „mások számára is”? Azért, mert bizonyításra nem
magunk miatt van szükség. Normális esetben mi általában meg vagyunk gyõ-
zõdve arról, hogy amiben hiszünk, amit állítunk, az igaz. Sõt: akkor sincs
szükség bizonyításra, ha olyan emberrel találkozunk, aki velünk egy vélemé-
nyen van. Ilyenkor kölcsönösen örülünk egymásnak.
Bizonyítani akkor kell, ha olyan partnert akarunk meggyõzni vélt igazunkról,

akinek ugyanarról a dologról, ugyanabban a vonatkozásban más a véleménye.
Ilyenkor már kevés a szubjektív bizonyosság. Hiába hajtogatjuk, hogy mi mit hi-
szünk, õ mást hisz, és kész. Ha nem tudjuk egymást meggyõzni, akkor a dolog
úgy marad. Ezt a nem éppen örömteli állapotot a köznyelv úgy becézi, hogy
„süketek beszélgetése”. – Innen tehát tovább kell lépni. De hogyan?
® Valakinek a meggyõzésére csak akkor van esélyünk, ha arra a jogos kérdés-

re: „Ezt minek alapján mondod?”, logikusan összekapcsolt érvekkel (következ-
tetésekkel), vagyis egy racionális gondolatmenettel tudunk válaszolni.
A sokértelmû „racionalitás” szót tehát (a tudományban) a formális logika defi-

niálja. Az a gondolatmenet racionális, ami mindig ugyanarra az eredményre ve-
zet, akárki gondolja is végig. Feltéve, hogy az illetõ érzelmileg nem elfogult
és/vagy nem értelmi fogyatékos. – Ezt csak azért írom, hogy lássuk, a legvilá-
gosabb dologban is ott rejlik egy csipetnyi homály.
® De van-e olyan módszer, ami bizonyítottan igaz állításokhoz vezet, vagyis

képes egymástól elválasztani a tudást és a nem-tudást, a tudományt és az áltu-
dományt? S ha van ilyen módszer, akkor hogyan megy végbe a tudás felhal-
mozódása, a tudomány fejlõdése? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalko-
zik a tudományfilozófia.
Az elsõ kérdésre a filozófusok többsége „igennel” felel. Ezen belül azonban,

ahogy azt lassan kezdjük már megszokni, sokféle felfogás létezik, és az alap-
irányokat tekintve ismét két egymást kizáró álláspontba ütközünk. Az egyik
az elméletek bizonyítását (verifikálását), a másik azok cáfolatát (falszifikálását)
tartja az egyedül üdvözítõ módszernek. – Lehet, hogy megint nem tudunk
majd közöttük választani?
40 HOGYAN MÛKÖDIK A TUDOMÁNY?
n 2. Elméletek bizonyítása, indukcióval
33
Ez a felfogás az 1920-as években megalakult „Bécsi Kör” neopozitivista állás-
pontját tükrözi. Mivel a laikus közvélemény, sõt nagyon sok gyakorló tudós is
így látja a tudomány mûködését, ezt a felfogást a „tudományos módszer egysze-
rû képének” is szokták nevezni. A megértéséhez csak azokat a kérdéseket kell
jól átgondolni, amelyeket a tudós a munkája során feltesz.
Például: kezdjünk el egy kanna vizet melegíteni, és figyeljük meg, hogy mi tör-
ténik. – Miért ez történt? Mivel magyarázható? Mire lehet visszavezetni? Ha
megismételem, ugyanezt az eredményt kapom? Mindig? Tehát a magyarázat álta-
lánosítható? = Minden esetre igaz?
® A kérdésekre válaszolva elõttünk áll a tudomány mûködésének egyszerû

képe:
1. A tudós a világ valamely aspektusának részletes megfigyelésébõl indul ki,

majd a kapott tapasztalati adatokat rögzíti. Tehát leírja azt, ami van.
A megfigyelés és az adatok objektív, vagyis elfogulatlan, elõítélet-mentes, a
lehetõ legtárgyilagosabb kell, hogy legyen.34
2. Miután sok adatot összegyûjtött, felállít egy elméletet. Ez kezdetben nem
több, mint hipotézis, egy feltevés arra vonatkozóan, hogy miért történt az,
amit megfigyelt, s elõre jelzi azt is, hogy a jövõben mi fog történni.
3. Ha az elõrejelzés beválik, ez megerõsíti az elméletet. Ha nem, ha a várt és a
tényleges eredmény nem esik egybe, akkor a tudós úgy próbálja módosítani
az elméletét, hogy az eltérésekre is magyarázatot adjon.
4. Bizonyos számú megerõsítés után a tudós általánosít = induktív következ-
tetést hajt végre, vagyis megállapítja, hogy az elmélete minden más (itt
nem vizsgált, de a mostanival azonos körülmények között lejátszódó)
esetre is érvényes, tehát természeti törvényt fejez ki.
33 Pozitív (latin) = igenlõ, tényleges. - A pozitivizmus már a 19. század elején azt tanította,
hogy a tények, és tapasztalati adatok világán nem lehet túllépni, ezért minden metafizika: ér-
telmetlen. Az irányzat megalapítója Auguste Compte. A „neo” („új”) szócska azt jelzi, hogy
a bécsi egyetemen egy évszázaddal késõbb megszervezõdött tudósok és filozófusok
(Schlick, Neurath, Carnap és mások) ezt a gondolatot viszik tovább.
34 A kísérlet a megfigyelés olyan sajátos esete, ahol a megfigyelés körülményeit (részben) mi
magunk állítjuk elõ.
Elméletek bizonyítása, indukcióval 41
® Példánkra visszatérve: a tudós normál körülmények között 100 fokra mele-

gíti a vizet és megfigyeli, hogy az forrni kezd, majd elpárolog. Ezután megfi-
gyeli a víz viselkedését különbözõ hõmérsékleti és légköri nyomásviszonyok
között, s ennek alapján felállít egy elméletet a víz forráspontja, a hõmérséklete és
a légköri nyomás összefüggésérõl. Az elmélet, ha jó, nemcsak megmagyarázza az
eddig történteket, hanem elõre jelzi is a víz várható viselkedését, minden olyan
esetben, ahol a körülmények az itt leírtakkal azonosak.
Ha az elõrejelzések beválnak, akkor az általánosítást természeti törvényként fo-

gadják el. (Valóban természeti törvény, hogy a víz normál hõmérsékleten és
normál nyomás-viszonyok között l00 Celsius fokon forr.) – A tudós tehát
olyan elméletet produkált, amely igaz és verifikált. Bárki beláthatja, és bárki
megerõsítheti, aki veszi azt a fáradságot, hogy a kísérleteket újfent elvégzi, te-
hát a vizsgálatokat megismételi.
® Az elmélet másik neve: modell. – Gyerekkorunkban mindannyian játszot-

tunk már fizikai modellekkel: kisvasúttal, ólomkatonákkal, versenyautókkal,
babákkal stb. Ezek majdnem ugyanúgy mûködnek, mint az „igaziak”, de még-
sem. Így van ez a gondolatokból megalkotott modellekkel (elméletekkel) is: so-
ha nem szabad õket összetéveszteni a valósággal! Minden elmélet, még a legtö-
kéletesebb is, csak nagyon leegyszerûsített kép a természetben lezajló folyama-
tokról.
A haszna mégis óriási. Azzal, hogy leképezi az éppen modellált tárgy alapvetõ
vonásait, lehetõvé teszi a róla való gondolkodást, és azt, hogy a várható viselke-
dését elõre jelezzük. S ez a modell vezérli majd a leképezett tárgyhoz (ese-
ményhez, folyamathoz stb.) való viszonyunkat, magatartásunkat is!
Az effajta jóslás (tudományos elõrejelzés) persze nem olyan „halálbiztos”, mint

a tenyérbõl, csirkebélbõl, koponyából vagy a csillagok állásából levezetett „jö-
võlátás” Minél messzebbre akarunk elõre látni, és minél bonyolultabb (komple-
xebb) az a tárgy, amit leképezünk, a róla alkotott kép (bevallottan) annál ho-
mályosabb, annál törékenyebb.
Összegezve: a tudományos módszer egyszerû képe szerint a megismerés elfogu-

latlan, tárgyilagos megfigyelésekkel kezdõdik, onnan egy elmélet (modell) felé
halad, vagyis olyan induktív általánosításokhoz (törvényekhez) vezet, amelyek
képesek a bekövetkezõ eseményeket elõre jelezni.
® Valóban így mûködik a tudomány? Csak részben. A leírt folyamatnak

ugyanis legalább két gyenge pontja van:
1. nincs elfogulatlan megfigyelés, és
2. az indukció eredménye, vagyis az elmélet bizonyítottsága, csak valószínû.
Nincs elfogulatlan megfigyelés
Gondoljunk át néhány példát! – Egy bírósági tárgyaláson a szemtanúk vallo-

másai gyakran cáfolják egymást. – Ami számomra csak színes vonalak kuszasá-
ga, abban egy telefonszerelõ kapcsolási rajzot lát. – Ha egy tudomány elõtti kul-
túrából érkezõ ember megpillant egy elektronmikroszkópot, az neki legfeljebb
csak érdekes, míg egy fizikus vagy biológus azonnal tudja, hogy mire lehet
használni. – Egy mechanikával foglalkozó fizikus számára egy buborékkamra
fényképe alig mond valamit, míg ugyanerrõl a képrõl egy atomfizikus
szubnukleáris események történetét olvassa le stb.
A példákat még lehetne szaporítani, de talán ennyi is elég annak belátásához,

hogy, szemben a tudományos módszer egyszerû képével, nincs elfogulatlan
megfigyelés. – Miért nincs?
1. Elõször is azért nincs, mert valamit látni nemcsak azt jelenti, hogy egy
kép megjelenik a recehártyán. Hogy mit lát valaki, az nemcsak attól függ,
hogy mit néz, hanem (esetenként döntõ módon) attól is, hogy a korábbi
látásélményei, tapasztalatai, fogalmai, elõzetes hitei, várakozásai stb., – te-
hát egész ismeretháttere, mentális beállítódása õt minek a befogadására ké-
szítette fel.
2. A tökéletesen semleges megfigyelések iránti vágy már csak azért is hiába-

való, mert gondolatainkat mindig egy adott nyelven kell megfogalmaz-
nunk, és a nyelv szavai már eleve át vannak itatva a legkülönbözõbb elmé-
letekkel. Például, mi kell ahhoz, hogy megértsünk egy ilyen hétköznapi
mondatot: „Hozzáért a csupasz villanyvezetékhez és áramütést kapott.”?
Látszólag majdnem semmi. Ezt még szeretett kutyánk is „megérti”: ha
egyszer véletlenül a mancsát egy ilyen csupasz dróthoz érinti. Feltehetõ-
en nem fogja többet. Ez persze csak rossz vicc volt, hiszen nem a fizikai
tényrõl, hanem az azt leképezõ mondatról van szó. Ennek megértéséhez
viszont már minimum azt kell tudni, hogy van elektromosság, s az veszé-
lyes is lehet. A mondat mélyebb megértéséhez pedig egy csomó fizikai, fi-
ziológiai és egyéb elmélet különbözõ szintû elõzetes ismerete szükséges.
Elméletek bizonyítása, indukcióval 43
3. A tudós nemcsak úgy vaktában figyelget. Mindig kiválasztja, hogy egy

adott dolog éppen melyik vonatkozására összpontosít, s már ez a szelek-
ció is tartalmaz elmélettel terhelt döntéseket. (Lásd késõbb a „paradigma”
fogalmát.)
4. A „nincs elfogulatlan megfigyelés” tételben tehát az is benne van, hogy a

megfigyelésekkel szemben mindig az elmélet az elsõdleges! A lehetõ legtá-
gabban értelmezett elméleteink adják ugyanis azt az elõzetes ismerethátte-
ret, amely minden eddigi tudásunkat magában foglalja. Megfigyelések csak
ebbõl a forrásból indulhatnak ki, és ide is térnek vissza.
A bizonyítás csak valószínû
Az egyszerû képpel szemben felhozható másik ellenvetés az, hogy dedukció

helyett az indukcióra épít. Az indukció és a dedukció a következtetés két eltérõ
típusa. – Vegyünk mindegyikre példát:
® Ha a „Minden tücsök ciripel” és a „Néhány állat tücsök” premisszákból arra

következtetek, hogy „Néhány állat ciripel”, akkor deduktív következtetést
hajtottam végre. Az történt, hogy az állatokról és az állatok osztályába tarto-
zó tücskökrõl szerzett általános ismereteimet néhány (legalább egy) konkrét
esetre vonatkoztattam. S ha ezek az elõzetes ismeretek (premisszák) igazak,
akkor a konklúzióm logikai szükségszerûséggel, tehát teljes bizonyossággal igaz.
Sematikusan fogalmazva: ami „mindenre” igaz, az „néhányra” is igaz.
® Fordítva azonban nem így áll a dolog. Ami „néhányra” igaz, az még nem biz-
tos, hogy „mindenre” igaz! Ha például néhány (akármilyen sok) fehér hattyút
megfigyelek, és induktív módon arra következtetek, hogy „Minden hattyú fe-
hér”, akkor vállalnom kell a tévedés kockázatát. Néhány ismert eset alapján
ugyanis még nem általánosíthatok, nem terjeszthetem ki tudásomat a még is-
meretlen esetekre. Pontosabban: általánosíthatok, de az eredmény csak valószí-
nû: lehet igaz, de lehet hamis is.
Miért? Mert hiába figyeltem meg mondjuk kétmillió fehér hattyút, a követke-
zõ mindig lehet fekete. S ha az lesz, akkor az indukciómat már ez az egyetlen el-
lentmondó eset is cáfolja!35 A szóban forgó általánosítás például valóban hamis:
azzá teszi az a tény, hogy Ausztráliában vannak fekete hattyúk is.
35 Világos, hogy itt nem a Yin -Yang (is-is) modell megdöntésérõl, hanem logikai ellentmon-
dásról van szó! –, a következõk szerint: fekete = „nem fehér”. És a „nem- fehér” akármilyen
szín lehet, fekete, hupikék, pöttyös stb., – egyetlen szín, a „fehér” kivételével. Lásd újra a 27.
lábjegyzetet!
® Az indukció végsõ soron abban a hitben gyökerezik, miszerint „a jövõ

olyan lesz, amilyen a múlt volt = ha néhány eset ilyen volt, akkor minden eset
ilyen lesz”. Lehet persze azt mondani, hogy ez gyermeteg elképzelés, hiszen
minden dolog változik, ezért a jövõ csak részben lesz olyan, mint a múlt volt.
Mégis, néha tudatosan, többnyire azonban öntudatlanul, szinte állandóan
ilyen séma szerint gondolkodunk. – Miért?
Azért, mert az általánosításaink legalább részben kiszámíthatóvá teszik a vilá-

got. S mire mennénk ilyen egyszerûsítések nélkül? Nem hihetnénk abban,
hogy az a kávé, ami tegnap még jólesett, ma sem okoz mérgezést. Nem bízhat-
nánk abban, hogy hûséges kutyánk holnap sem tép majd szét bennünket, hi-
szen tegnap sem tette meg. (A barátunk, barátnõnk hûségét most nem is emlí-
tem.) Nem vehetnénk biztosra, hogy a következõ lépésnél sem nyílik meg a
lábunk alatt a föld, nem hihetnénk abban, hogy holnap is felkel a Nap stb. – te-
hát káoszba fulladna az életünk, ha semmi alapunk nem lenne azt hinni, hogy az
indukció viszonylag pontos elõrejelzésekkel szolgál a jövõre nézve.
Ezért az indukcióban való hitet az emberiség sok évezredes tapasztalata tudás-

sá érlelte. Mindennapi ismereteink zöme ma is úgy születik, hogy sok-sok, de
sohasem az összes létezõ eset alapján általánosításokat hajtunk végre.
® Részben a tudomány is ezen az alapon mûködik. Ennek illusztrálására talán

már egy példa is elég. Olyan, ami szintén általánosítható. Ha, mondjuk egy tu-
dós, meg akarja ismerni a cápák életét, szokásait stb. –, akkor nem úszkálhat
minden egyes példány után külön-külön a tengerekben, hanem begyûjt és ta-
nulmányoz néhányat, majd kijelenti, hogy minden cápa ilyen.
® Bár az indukció a megismerés egyik nélkülözhetetlen eszköze, tudatosíta-

nunk kell a korlátait is. Soha nem feledkezhetünk meg a benne rejlõ bizonyta-
lanságról: arról, hogy csak valószínû eredményt ad. Különben úgy járhatunk,
mint az a csirke, „aki” minden reggel azzal ébredt, hogy – mivel az elõzõ nap
megetették – aznap is kap enni. Egy ideig az indukció fényesen bevált. Ám egy
napon jött az ellentmondó eset a gazda személyében, aki megfõzte ebédre.
® Ezt felejtik el azok a „csirke-agyúak” is, akik az embereket a bõrszínük, a

származásuk, az etnikai hovatartozásuk, a szexuális szokásaik, a politikai néze-
teik, a vallásuk vagy épp’ a vallástalanságuk stb. szerint különbözõ osztályokba
sorolják, majd az adott osztály néhány képviselõjérõl szerzett felületes benyo-
másaik alapján (vagy a nélkül!) a többi, számukra teljesen ismeretlen emberrõl is
magabiztos véleményt mondanak, többnyire negatív bélyeget sütve rájuk.
45
Ezek a „bélyegek” hamis általánosítások, társadalmi elõítéletek. Primitív eseti

minõsítéseket éppúgy tartalmaznak, mint rafinált „nemzetvédõ ideológiákat”
és átlátszó fajelméleteket. Terjedelmük az emberi butasággal arányos, de olyan
vélt vagy valódi érdekek is motiválják õket, amelyek nem engedik tudatosulni az
ellentmondó eseteket. – Ezért az emberek közötti kapcsolatokban az indukció
alkalmazása igen nagy körültekintést és felelõsségvállalást követel. Persze nem-
csak ott, de ott fokozottan.
® Térjünk vissza békésebb vizekre, témánk centrális gondolatára. E rövid sza-

kasz summája az, hogy indukcióval egyetlen elméletet, természeti törvényt stb.-t
sem tudunk minden kétséget kizáróan bizonyítani. – Ez van, mit lehet tenni?
n 3. Elméletek cáfolata, dedukcióval
Az indukció bizonytalanságaitól (legalábbis a módszerrel összefüggésben)

úgy is meg lehet szabadulni, ha tagadjuk, hogy az indukció lenne a tudományos
módszer alapja. A tíz éve elhunyt kiváló tudományfilozófus, Karl Raimund
Popper (1902–1997) pontosan ezt teszi.
Szerinte a tudomány elõrehaladása szempontjából tökéletesen közömbös, hogy

a tudós hogyan talált rá az elméletére! Indukcióval? Bizonytalan következteté-
sekkel? Vagy csak úgy beléjük botlott? Támadt egy ötlete, sejtése? – stb. Mind-
egy, ez magánügy. Ami viszont nem mindegy, sõt, alapvetõ kérdés, hogy az így
megtalált elmélet kiállja-e a szigorú ellenõrzés, tesztelés, cáfolat próbáját?
® Tudjuk, hogy a cáfolathoz már egyetlen ellentmondó példa is elég. Az ellen-

õrzés (tesztelés) tehát egyszerû: tekintsünk minden elméletet egy jó ötletnek,
intuíciónak, hipotézisnek, találgatásnak, sejtésnek stb., aztán szembesítsük a ta-
pasztalatokkal. Mivel az elmélet azt állítja magáról, hogy (az érvényességi kö-
rén belül) minden esetre igaz, mutassunk fel legalább egy olyan példát, ami cá-
folhatja.36 – S ha van ilyen, akkor az elmélet hamis.
Ily módon a tudomány, sejtéseken és cáfolatokon keresztül halad elõre. Egyet-

len elmélet sem abszolúte igaz, minden elméletet tesztelni kell. Ennek során
36 A módszer azért deduktív, mert itt a „mindenbõl ”következtetünk a „néhányra” = az álta-

lános ismeretekbõl haladunk a konkrét egyesek felé. (Lásd újra az elõzõ szakaszt!)
minden cáfolható elmélet vagy hamisnak bizonyul, vagy ellenáll a cáfolására

irányuló kísérleteknek, de mindkét esetben a tudomány haladását szolgálja.
Miért? Mert ha hamis, akkor használhatatlan, el kell vetni, s ez új, használha-

tóbb változat kidolgozására sarkallja a tudóst. Ha pedig ellenáll, és nehéz cá-
folni, akkor meggyõzõ elméletnek kell elfogadnunk. Olyannak, amely magasra
helyezi a mércét a megdöntésére pályázó rivális elméletekkel szemben.
® S mi van az olyan tudományosnak mondott elméletekkel, amelyek ellen-

õrizhetetlenek (logikailag falszifikálhatatlanok), mert még kigondolni sem lehet
olyan tapasztalati megfigyelést, ami cáfolhatná õket? – Nos, ezekrõl vita van.
Egy sokat vitatott példa a pszichoanalízis.
Popper néhány követõje azt mondja, hogy a pszichoanalízis számos állítása tu-
dománytalan, mert „az analitikusnak mindig igaza van”. – Miért? Tegyük fel,
az analitikus azt mondja, hogy a páciens pszichés problémája egy gyermekkori
szexuális traumára vezethetõ vissza. Ha ezt a páciens elismeri, akkor az analiti-
kusnak igaza van. Ha tagadja, akkor is, mert a tagadást az analitikus úgy fogja
értelmezni, hogy a beteg egy számára kínos, feldolgozhatatlan emléket elfojt.
Az analitikus állítása tehát (a pszichoanalízis fogalmi keretein belül) cáfolha-
tatlan: nem gyarapítja a világról szerzett ismereteinket, nem tudományos hipoté-
zis, csupán áltudományos feltételezés.
® Persze abból, hogy egy elmélet ebben az értelemben nem tudományos,

még nem következik, hogy semmi értéke sincs! A klasszikus freudi pszichoa-
nalízis és annak modern változatai a mai pszichológia, pszichiátria nélkülöz-
hetetlen elemei. – Sõt, Popper maga úgy véli, hogy a pszichoanalízis számos ál-
lítása ellenõrizhetõvé válhat, csak ezek az állítások a jelenlegi homályos (nem
pontosan megfogalmazott) formájukban még nem tudományos hipotézisek.
® Eltekintve az ilyen természetû vitáktól, amelyek elkerülhetetlenek (és po-

zitívak!), úgy tûnik, hogy ez a módszer pompásan egybevág a tudomány tény-
leges menetével. A tudósok kipróbálnak egy hipotézist, megnézik, hogy tudják-e
cáfolni, s ha igen, felcserélik egy jobbal, amelyet aztán ugyanennek az eljárásnak
vetnek alá.
A félretett elméletek (a tévedések) is hozzájárulnak a világról szerzett ismere-

teink gyarapodásához, szemben az áltudományos (logikailag falszifikálhatat-
lan) elméletekkel, amelyek a tudós számára majdnem teljesen haszontalanok.
– Így a tudomány, mintegy „próba- szerencse” vállalkozásként, számtalan téve-
désen át, de halad elõre.
Elméletek cáfolata, dedukcióval 47
® Ez lenne hát a tökéletes módszer? – Sajnos nem. Legalább két gyenge

pontja van:
1. nem veszi figyelembe az induktív megerõsítések szerepét, és

2. nem látja be, hogy egy elméletet teljesen és véglegesen nemcsak
bizonyítani, de cáfolni se lehet. – Vegyük sorra a két ellenvetést.
Induktív megerõsítések
A falszifikációs módszer nem veszi figyelembe azt a szerepet, amelyet a hipo-

tézisek megerõsítése, tehát a sikeres elõrejelzés játszik a tudományban. Az a hi-
potézis például, hogy a víz forráspontja a légköri nyomás függvényében kons-
tans módon változik, lehetõvé teszi, hogy különbözõ nyomásértékekre elõre je-
lezzem a víz forráspontját. Ennek alapján pl. a hegymászókat figyelmeztethe-
tem, hogy bizonyos magasság fölött már nem tudnak zamatos teát fõzni, mert
a vizük l00 foknál alacsonyabb hõmérsékleten forr majd fel, így a tea-levelek-
bõl nem oldódik ki kellõen az aroma.
Ekkora „pech”-tõl persze még nem fog összedõlni sem a Himalája, sem a
falszifikációs elmélet, mert az indukció logikai sémáján ez nem változtat: „egy
fekete hattyú még mindig erõsebb, mint kétmillió fehér”. – De ha a bizonyta-
lanságot nem is sikerült teljesen megszüntetni, azt azért el kell ismerni, hogy
az ilyen és számtalan más hasonló sikeres elõrejelzés valószínûbbé teszi a hipo-
tézisemet, tehát megnöveli az indukció igazságértékét (a bizonyosság fokát).
– Ez a következmény pedig igenis fontos.
A cáfolat is csak valószínû
A falszifikációs elmélet alaptézise szerint egyetlen elméletet sem lehet teljesen

verifikálni. Ebben igaza van. De azt is mondja, hogy cáfolni viszont lehet, telje-
sen és véglegesen. – Valóban?
Amikor olyan egyszerû általánosításokat veszünk, hogy „Minden hattyú fe-

hér”, akkor ez teljesen hihetõnek tûnik. De ha csak egy kicsit is bonyolultabb
elmélettel próbálkozunk, például (ha még nem untuk meg) azzal, hogy „a víz
100 fokon forr”, ami azért mégiscsak egyszerûbb, mint a kvantummechanika,
akkor már bajban vagyunk. – Miért?
Azért, mert már egy ilyen egyszerû mondatban is további premisszák (elõzmé-
nyek), elméleti feltevések végtelen sora rejlik. Például hallgatólagosan feltételez-
tük, hogy az a víz, amellyel dolgozunk, ténylegesen tiszta volt, hogy a mérõ-
mûszerünk pontos volt, hogy az emelkedõ hõmérséklet mérõmûszerekre gya-
korolt hatása egy tûréshatáron belül volt, hogy az adatokat hibátlanul olvastuk
le, hogy az adatokat kifogástalanul jegyzõkönyveztük, hogy az egyéb körül-
mények, környezeti hatások stb., stb.
® Mármost a falszifikációs elmélet azt állítja, hogy ha találunk egyetlen ellen-

példát, akkor az éppen tesztelt elmélet hamis. – De, tegyük fel, van olyan kísérle-
tünk, amely (megerõsítés helyett) azt az eredményt adja, hogy „a víz 50 fokon
forr”. Ezzel az elméletünk, vagyis az a természeti törvény, hogy „a víz normál
hõmérsékleten és normál nyomás-viszonyok között 100 Celsius fokon forr”
teljesen és véglegesen cáfolva van?
Korántsem, hiszen az elõbb felsorolt elméleti mozzanatok (premisszák) kö-

zül bármelyik lehet hamis! Most éppen melyik? Nem tudjuk. Ezt a bizonytalan-
ságot csak újabb és újabb falszifikációs eljárásokkal lehetne csökkenteni, anél-
kül, hogy teljesen meg tudnánk szüntetni.
Egy hipotézist, elméletet, természeti törvényt stb. tehát soha nem lehet teljesen ve-
rifikálni (bizonyítani), ahogy minden kétséget kizáróan nem lehet falszifikálni
(cáfolni) sem. – Bár cáfolni mindig könnyebb.
n 4. A két módszer együtt
Eddig csak azért tárgyaltam az elméleteket és a logikai sémákat külön-külön,

egymás után, hogy lássuk, miben különbözik az egyik a másiktól. Ám az élõ,
eleven gondolkodásban, a tudományban csakúgy, mint a mindennapi életben
ezek csakis együtt funkcionálnak! – Ezért alapvetõen elhibázott minden olyan
felfogás, amely vagy az indukciót, vagy a dedukciót, vagy a bizonyítást vagy a
cáfolatot tartja egyedül üdvözítõ módszernek.
1. A valóságban a dolgok, események, folyamatok összefüggenek, és kölcsönö-

sen meghatározzák (determinálják) egymást. – Minden egyes dolognak
számtalan általános (más dolgokkal közös) vonása is van, mely vonások õt
a többiekhez kapcsolják. A dedukció feladata az, hogy rámutasson ezen
A két módszer együtt 49
általános vonások meglétére az egyes konkrét dolgokban. Az indukcióé pe-

dig az, hogy megtalálja a különbözõ egyesek másokkal való közös vonásait,
létük általános feltételeit.
2. Ide jutunk akkor is, ha a logikai érték (igazságérték) felõl közelítünk.

– Tudjuk, hogy ami néhányra igaz, az még nem biztos, hogy mindenre
igaz, így az eredmény csak valószínû. Ezért az indukcióval szemben általá-
ban a dedukció szerepét szokták eltúlozni, mondván, hogy az biztos isme-
reteket ad, hiszen ami mindenre igaz, az néhányra is igaz.
Valóban, ez alól egyetlen kivétel sincs. Pusztán arról az apróságról szok-

tak megfeledkezni, hogy akkor és csak akkor igaz, ha a dedukció premisszái
igazak! S vajon mivel állítjuk elõ a dedukció általános premisszáját, a
„minden…” kezdetû kiinduló tételt? Indukcióval. – Ez van, nincs más. Va-
gyis, ha az indukció bizonytalan, márpedig az, akkor ez a bizonytalanság
szükségképpen átháramlik a dedukcióra is, ezért egyik sem biztosabb, mint
a másik.
3. Az elméletek, módszerek tehát nemcsak kizárják, hanem fel is tételezik, ki

is egészítik egymást, és egymásban mozognak. Kölcsönösen megalapozzák
egymást: az egyik eredménye a másik kiindulópontjává válik – és fordítva.
Hit, amely kivonja magát a tudás kontrollja alól
Vegyünk egy olyan mindennapi bölcsességet, melyrõl az elõbbi, esetleg bo-

nyolultnak látszó tételek kristálytisztán leolvashatók. Azt szokták mondani,
hogy „Akit egyszer egy kutya megharapott, az minden kutyától fél”. – Lehetsé-
ges. De közben biztosan nem gondol arra, hogy logikai mûveleteket is végez.
Általánosít (indukció): minden kutya ilyen, mindegyiktõl félni kell. Egy újabb
példánnyal találkozva konkretizál (dedukció): ez is harapós. S ebben a mondat-
ban további általánosítások, megerõsítések és konkretizálások rejlenek.
® Sõt: az átélt trauma intenzitásától függõen már az elsõ (és egyetlen) eset is
olyan önfenntartó állapotot hozhat létre, amelyben a kialakult szubjektív meg-
gyõzõdést (hitet) az ellentmondó példák sorozata sem képes megingatni. Tehát a
hit falszifikálhatatlanná válhat, racionális eszközökkel nem befolyásolható.
– Miért nem?
Azért nem, mert ezt az állapotot nem kognitív (nem a tárgyilagos megismerés-
bõl fakadó, racionális, elméleti), hanem emotív (pszichés, érzelmi, akarati)
erõk tartják életben. Mert ha valami számunkra fontos, ha valami pszichés okok
miatt feladhatatlan, akkor a gondolkodásunk rendkívül találékony! Akkor
mindig képesek vagyunk arra, hogy néhány tetszõleges pótpremissza közbeik-
tatásával az ellentmondó példákat is úgy interpretáljuk, hogy azok (logikusan)
a kezdeti hitet erõsítsék!
Ezért aztán hiába szalad felénk farkcsóválva egy valóban kedves, húszcentis
„vadállat”, a félelmünk megingathatatlan. Iktassunk be egy pótpremisszát: „Ez
is harap, csak nem rögtön támad!” –, és a konklúzió máris az, amit az eset elõtt is
hittünk: minden kutya harapós, mindegyikõl félni kell.
® Az eredmény (itt) a gondolkodás és a valóság összhangjának tartós meg-

bomlása. – De most nem a lehetséges pszichiátriai következményekre gon-
dolok. Pusztán arra a közhelyre szeretném felhívni a figyelmet, amit a csak
logikai sémákkal dolgozó tudományfilozófusok néha elfelejtenek: „A tudós is
ember”.37
Tehát nem csak racionális lény: amikor kutat, bizonyít, cáfol stb. – akkor nem-
csak az esze, hanem az egész személyisége mûködik. Ráadásul társas lény: tudo-
mányos közösségekben dolgozó „zoon politikon” (társadalomban élõ állat),
ahogy azt 2300 évvel ezelõtt Arisztotelész olyan szépen megfogalmazta.
37 Esetenként hívõ (vallásos) ember. S mivel a mindig korlátozott tudomány az „istenkérdést”

úgysem tudja megválaszolni, õ is, mint az emberek többsége, általában a „duplex veritas”
(kettõs igazság) talaján áll. Eszerint más dolog a tudomány, és más dolog a hit, ami egy
egisztenciális döntés eredménye. A tudománynak az a dolga, hogy úgy írja le a természetet,
ahogy az van, a hit pedig a természet „feletti”-vel tart kapcsolatot, mert a hívõ ember végsõ
célja a halhatatlanság (az üdvösség, a megváltás) elérése. Így, mivel a hit és a tudás különbözõ
szinteken mozog, a kettõ nem ütközik egymással. Ennek azonban az a feltétele, hogy mind-
kettõ lássa be a saját korlátait. Például, a vallás ne a tudomány helyett mesélje el, hogy mi-
lyen a világ (= a biblikus történeteket ne szó szerint vegyük), a tudomány pedig tartsa tiszte-
letben az istenhitet. A vallás és a tudomány tehát összeegyezethetõ, feltéve, hogy egyik fél sem
követ el „határsértést”. A protestantizmusban ez a hit és tudás alapsémája. Történeti okok
miatt a katolicizmus (hivatalosan) mást vall, de valójában szintén efelé hajlik.
II. János-Pál pápa például, egyszer ezt mondta: „A Szentlélek nem azt akarta tudomásunkra
hozni, hogy hogyan forog az ég, hanem azt, hogy hogyan juthatunk az égbe!” Ezt a monda-
tot a már idézett Szabó Ferenc jezsuita tudós így kommentálta: „A Biblia nem ad tudomá-
nyos magyarázatot a világról, hanem megjelöli az üdvösségünk útját”. – Szabó Ferenc: Hit-
védelmi füzetek /23. Róma, 1997. 8. oldal. – A pápa mondata, meg a kommentár is, elhang-
zott a Vatikáni Rádióban, 1997. 08. 31-én.
A két módszer együtt 51
® A tudományfilozófia eddig vázolt elméletei azonban figyelmen kívül hagy-

ják ezeket a tényeket, és nem foglalkoznak a tudományos megismerés pszicho-
lógiai, szociológiai és történeti vonatkozásaival.
Valójában a „Bécsi kör” filozófusai, valamint Popper és követõi abba a bocsá-

natos bûnbe estek, amirõl már írtam, s ami olyan gyakran elõfordul a gondol-
kodás történetében: a tökéletes tudást, a tökéletes tudomány „kék madarát” haj-
szolták. Olyan módszert kerestek, és véltek megtalálni, amely teljesen és végle-
gesen el tudja választani az igazat a hamistól, a tudományt az áltudománytól.
Olyan módszert tehát, amely kötelezõ minta lehet a jelen, a múlt és a jövõ, va-
gyis minden idõk tudósai számára.
® Talán sikerült megmutatni, hogy ilyen módszer nincs. – A tudomány tény-

leges történetével összevetve ez még nyilvánvalóbb. Csak egy példa: Koperni-
kusz hipotézisét, miszerint a galaxisunk központja nem a Föld, hanem a Nap, s
körülötte forog a Föld is, nemcsak a mindennapi tapasztalat cáfolta (és cáfolja
S ha ez a fogalmi keret megvan, akkor ezen belül a tudós ember vallásos hite már pontosan
ugyanúgy mûködik, mint minden más olyan hit, amely nem pusztán egy elvethetõ tudomá-
nyos hipotézis (feltevés), hanem pszichés okok miatt feladhatatlan meggyõzõdés. Minden
ilyen hit, a vázolt séma szerint, kivonja magát a ráció, a tudás kontrollja alól.
Gondoljunk például arra, hogy hogyan mûködik egy kérõ ima: ha Isten teljesíti a kérést,
akkor a hit megerõsödik. Ez logikus. S ha nem teljesíti? Akkor még inkább, és ez is logikus!
Miért? Mert hitre leginkább válsághelyzetekben van szükség! Ezért a hívõ nem azt mondja,
hogy „ha nem hallgatott meg, akkor nincs Isten, vagy ha van, akkor nem jó!”, hanem valami
ilyesmit: „Isten útjai kifürkészhetetlenek. Lehet, hogy azért nem hallgatott meg, mert nem
voltam rá méltó, nem hittem eléggé! Tehát még inkább hinnem kell, mert legközelebb csak így
van esélyem!” Vagyis pótpremisszák beiktatásával a szabályozási kör nem pusztán önfenn-
tartóvá válik, hanem a neki ellentmondó tényeket úgy interpretálja, hogy a hit még erõsebb lesz!
Teilhard de Chardin, (ejtsd: Tejar dö Sarden,) aki szintén jezsuita tudós volt, s akinek a
gondolataival késõbb még találkozni fogunk, ezt sokkal szebben így mondta: „A kétellyel
szemben állítsunk még nagyobb hitet!”
Ismétlem: nem csak a vallásos hit mûködik így, hanem minden olyan hit, amely tényekkel
nem cáfolható. Tehát nem olyan, mint egy „lazán” elvethetõ hipotézis, hanem érzelmi okok
miatt feladhatatlan, szubjektív evidencia. És jegyezzük meg jól: bármilyen hit ilyenné válhat!
Például: hit az emberben, hit a világban, hit önmagunkban, hit a sátánban, hit a Lochness -i
szörnyben, hit az ufókban, hit abban, hogy nincs Isten, hit abban, hogy a Föld lapos ko-
rong, hit a rasszizmusban, hit abban, hogy itt a világvége, hit abban, hogy akit szerettünk,
az nem halt meg, csak nincs hír felõle stb., stb. – Ezek között vannak olyan hitek is, amelyek
nélkül nincs értelmes élet. Hogy kinek mi számít ilyennek? – tessék választani!
ma is!), hanem a korabeli tudomány majd’ minden megfigyelése. A „sejtés-cáfo-

lat” módszer szerint tehát az elméletet fel kellett volna adni.
De Kopernikusz, Kepler, Galilei, Newton és a tudománytörténet többi óriása
nem adta fel! Nekik lett igazuk, bár a fizika több évszázados fejlõdése kellett
ahhoz, hogy az elméletet össze lehessen vetni a megfigyelésekkel.
® Ezek után mit mondhatnék még a verifikációs és falszifikációs elméletrõl?

– Az ilyen „kudarcokhoz” kétféle viszonyunk lehet:
1. Lehet azt mondani, hogy ha nincs (nem érhetõ el) a teljes Igazság, akkor
semmilyen igazság sincs. Témánkra lefordítva: ha a gyakorló tudósok nem
a tudományfilozófusok modelljei szerint gondolkodnak, akkor a tudo-
mányfilozófia körülbelül annyira fontos egy fizikusnak, biológusnak stb.,
mint az ornitológia a madaraknak. – Ez azonban, ha már állattani példák-
nál tartunk, a „ló másik oldala”, a lusták utolsó menedéke. Ha minden
olyan szellemi teljesítményt kidobnánk az ablakon, ami „csak” részben
igaz, akkor mehetnénk vissza a fára, vagy a barlangokba.
2. Mi a helyes hozzáállás? Három dolgot szeretnék javasolni. Elõször is meg

kell nézni, hogy mit tanulhatunk az éppen bírált elmélettõl, s azt be kell
építeni a gondolkodásunkba. Másodszor: tudatosítani kell az adott mo-
dell érvényességi körét (a korlátait). Végül: mindent meg kell tenni, hogy
túllépjünk ezeken a korlátokon. Az elsõ két feladatot úgy-ahogy már elvé-
geztük, most jöjjön a következõ.
n 5. A tudomány fejlõdése
Az 1960-as évekig az elõbb vázolt két elmélet uralta a tudományfilozófiát.

Aztán jött egy kitûnõ filozófus, Thomas S. Kuhn, aki ezen elméletek idealizált
módszereit szembesítette a tudomány tényleges történetével.38
E szembesítés egyik eredményérõl már volt szó: a tudósok gondolkodása egy

kicsit komplikáltabb, mint a tudományfilozófusok által elõírt módszertani
sémák. – A másik eredmény legalább ilyen fontos. Kuhn fellépéséig nagyon
népszerû volt egy olyan felfogás, amit, hogy jól érthetõ legyen, nevezzünk
egyszerûen „téglaelmélet”-nek.
38 Thomas S. Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete. – Gondolat, 1984.

A tudomány fejlõdése 53
Eszerint a tudomány úgy halad elõre, mint egy házépítés: egyik téglát rakják a
másikra, és épül a fal. Tehát csak az ismeretek bõvülésérõl, csak mennyiségi fel-
halmozódásáról van szó, anélkül, hogy egy kritikus ponton valami minõségileg
új jönne létre. Olyan lenne ez, mintha állandóan csak melegíteném a vizet, de az
sohasem forrna fel.
® Ezzel szemben Kuhn azt mondja, hogy a tudomány normális, – ismerete-

ket felhalmozó – folyamatát idõnként minõségi változások („forradalmak”)
szakítják meg, s ilyenkor átalakul a tudomány egész szemlélete. A fejlõdés logi-
káját felvázolva (részben) az õ gondolatmenetét követem. Ez így néz ki:
1. Egy szaktudomány születése = egy paradigma létrejötte.

2. A tudomány normális, ismereteket felhalmozó, „rejtvényfejtõ” szakasza.
3. Felfedezések (anomáliák),39 válság, kiútkeresés.
4. Új paradigma (minõségi változás = tudományos forradalom).
5. Magasabb szinten újra beindul a tudomány normális, ismereteket felhal-
mozó, rejtvényfejtõ szakasza. – Tekintsük át röviden ezeket a fázisokat:
® Kuhn elméletének alapszava a „paradigma”. – De mit jelent ez a szó? Egyik

kritikusa összeszámolta, hogy a szerzõ 21-féle meghatározást ad, de õ, már-
mint a kritikus, még mindig nem érti, hogy mi a szó pontos jelentése.
Hát így vagyunk ezekkel a definíciókkal. (Meg a kritikusokkal.) – Közelít-

sünk másfelõl. Ha azt mondom, hogy „geocentrikus világkép”, aztán „helio-
centrikus világkép”, végül azt, hogy „az univerzumnak nincs középpontja”, ezért
bármelyikünk joggal azt gondolhatja, hogy õ a világ közepe, – akkor ez három
különbözõ modell. Különbözõ történelmi korokból származnak, és olyan tu-
dósokhoz köthetõk, mint Ptolemaiosz, Kopernikusz és Einstein. S ha valaki új-
raolvassa ezeket a címkéket, akkor talán definíció nélkül is érzi, hogy ez a há-
rom modell három minõségileg különbözõ világlátást fejez ki. Vagyis három
különbözõ paradigmáról van szó.
® Még közelebb jutunk, ha azt kérdezzük, hogy mi van a paradigma elõtt?

– Káosz: Vaktában folyó keresgélés és iskolák harca. A vizsgált jelenség ma-
gyarázatára mindenkinek van egy jó ötlete, anélkül, hogy ezek között dönteni
lehetne. Például, már az ókori görögök szerették volna tudni, hogy mi a fény?
– Voltak, akik azt mondták, hogy a fény az anyagi testekbõl kiáramló részecs-
39 Anomália = rendellenesség, a szabálytól való eltérés.

kék alkotta valami. Mások szerint a fény a külsõ dolgok és a szem közötti kö-
zeg módosulása. Megint mások úgy vélték, hogy a közeg és a szembõl áradó
sugárzás kölcsönhatása stb.
Majd’ kétezer év vita-sorozata kellett ahhoz, hogy a XVII.-XVIII. században

a tudósok végre megegyezzenek, és elfogadják Newton javaslatát. Eszerint a
fény anyagi részecskékbõl áll, mert bizonyíthatóan nyomást gyakorol az útjába
kerülõ testekre. Ezzel megszületett a fénytan, mint tudomány (optika), s ettõl
kezdve már ez a gondolat vezérelte a további kutatást.40
® A paradigma tehát egy közös szemlélet, világlátás, meggyõzõdésrendszer, átfo-

gó modell, fogalmi keret, minta, stb. Akkor jön létre, amikor az alapkérdésekben
a szakértõk között megszûnik a vita. Elfogadnak bizonyos módszereket és alap-
tételeket, vagyis megegyeznek abban, hogy az adott területen mit kell tudo-
mánynak tekinteni, és mostantól fogva ez a konszenzus irányítja a közös kuta-
tást. – A paradigma az érettség jele, mert sok tapasztalatnak kell felhalmozód-
nia ahhoz, hogy kialakulhasson egy ilyen közmegegyezés.41
® Hogy mit kell tudománynak tekinteni, azt kézikönyvekben (tankönyvek-

ben) rögzítik. Ezek mindig az adott kor tudását foglalják össze. A maga idején
ilyen volt Arisztotelész Fizikája, Ptolemaiosz Almagesztje, Newton Prin-
cípiája, és Optikája, Lavosier Kémiája, Franklin Elektromossága, Lyell Geológi-
ája, Einstein Relativitáselmélete stb. Manapság ilyenek az SH Atlasz népszerû
összefoglaló munkái, a Filozófia, Fizika, Biológia, Csillagászat, Ökológia stb.
kötetei, – kiegészítve természetesen az egyetemek, fõiskolák tankönyveivel,
jegyzeteivel és szakirodalmával.
Mire jók ezek az összefoglalások? – A mindenkori tudósképzés alapjai. Például:

hogyan képeznek ki manapság egy fizikust az ELTE-n? Sorra veszik és magya-
40 Nem sokáig, mert a XIX. sz. elején ezt felváltotta a Young-Fresnel féle hullámelmélet. A mai
fizikai tankönyvek pedig Planck, Einstein és mások nyomán azt tanítják, hogy a fény olyan
foton, ami (a megfigyelésétõl függõen) hol részecske, hol hullám formájában jelenik meg.
41 Hogy a megismerés egyes területei mikor váltak paradigmatikussá, errõl (más vonatkozás-
ban) már volt szó. Kb. akkor, amikor a filozófia „gyermekeiként" megszülettek, és önálló
életre keltek. A matematika, logika stb. már az ókorban, de például a pszichológia csak a
XIX. század végén. Sõt, néhányan még ezt is vitatják, mondván, hogy mivel a pszichológu-
sok még az alapkérdésekben sem tudnak megegyezni, ennek a területnek még ma sincs para-
digmája. – Ez erõs túlzás, de tény, hogy minél komplexebb az a dolog, amit a tudósok kutat-
nak, annál késõbb lehet elvágni a „köldökzsinórt".
rázzák a régi nagyok (Arisztotelész, Galilei, Kepler stb.) munkáit? Nem, így so-
sem jutnának a történet végére. Helyette azt vésik az agyakba, hogy hogyan
kell látnia a világot egy fizikusnak ma, itt és most, a harmadik évezred elején.
Közben persze mindenütt, ahol erre szükség van, tisztelettel utalnak a nagy
elõdök teljesítményeire is. Sõt, esetleg tudománytörténetet is oktatnak, például
speciális kollégium formájában. De a lényeg nem ez. Az elõadásokkal, gyakor-
latokkal, tankönyvekkel egy mai gondolkodásmódot, egy mai szemléletet ad-
nak át = egy mai paradigmát.
Így volt ez régen is. – Így tanulják meg a tudósjelöltek a szakma szabályait,
módszereit, azt, hogy egyáltalán mit lehet (mit kell!) tudományos problémá-
nak tekinteni, ezeket hogyan kell megoldani stb. Így válnak alkalmassá arra,
hogy kutatók legyenek, vagyis egy közösség tagjaiként ott folytassák majd a tu-
domány történetét, ahol azt a mindenkori tankönyvek abbahagyták.
® Mivel a közösségben olyan társakra lelnek, akiket ugyanezen paradigma

szerint képeztek ki, annak alapjaira már nem kérdeznek rá – Miért nem? Dön-
tõen azért nem, mert így „programozták” õket, tehát eszükbe sem jut. A tudo-
mány normális menete, vagyis az a tevékenység, ami a legtöbb tudós életét ki-
tölti, ugyanis arra a feltevésre épül, hogy a tudományos közösség tudja, hogy
milyen a világ! S hogy milyen a világ, azt mindig az éppen elfogadott paradig-
ma mondja meg. – Aki ebben kételkedik, pl. régi elméletekben hisz, vagy olyan
új ötletekkel áll elõ, amelyek nem egyeztethetõk össze az elfogadott játéksza-
bályokkal, azt elõbb-utóbb kigolyózzák, az elszigetelõdik, azt szakmán kívü-
linek tekintik.
Lehet azt mondani, hogy ez „korlátoltság”. Bizonyos értelemben valóban az, de

meg kell érteni, hogy ez a korlátoltság a tudományos haladás egyik döntõ felté-
tele! Miért? Mert ha nem ezt tennék, akkor visszaállna a paradigma elõtti káosz!
® A továbblépés, a közös vállalkozás sikere így jórészt két dologtól függ: a

tudósok hisznek-e abban, hogy a megegyezés jó döntés volt, mert az elfogadott
eljárásokkal valóban megoldhatók az adott terület problémái, és betartják-e
azokat a szabályokat, módszereket, amelyekben a paradigma megalkotói
megegyeztek, s amelyeket a fiatal kutatók (még az egyetemi éveik alatt) jól be-
gyakoroltak.
Ha igen, akkor a tudomány rendkívül hatékonyan mûködni kezd. – A mûködés

lényege (az elõbbi két pontról is leolvasható módon) rejtvényfejtésként írható le.
Mert mi kell egy izgalmas keresztrejtvény vagy egy kétlépéses matt (sakkfelad-
vány) megoldásához? Két dolog: a rejtvénynek legyen megoldása, és legyenek
olyan szabályok, amelyek (véges számú lépésben) a megoldáshoz elvezetnek.
® Itt mindkét feltétel adott:
1. A tudósok csak olyan problémákkal hajlandók foglalkozni, amelyekrõl fel-

tételezik, hogy „itt és most” van megoldásuk. Ami nem ilyen, azt egysze-
rûen figyelmen kívül hagyják, és tudományon kívülinek minõsítik.42
2. Azok a szabályok, módszerek, eszközök stb. pedig, amelyek a megoldás-

hoz elvezetnek, a paradigmából (részben) már következnek.
® Így könnyû! – sóhajthat fel egy laikus. Valóban? Feltehetõen csak az beszél
így, aki még soha nem oldott meg egy igazán nehéz keresztrejtvényt, sakkfel-
adványt, vagy még soha nem kínlódott az algebrai példatár gyöngyszemeivel.
Az ezekkel való megküzdéshez ugyanis nagyon sok minden kell. Mindenek
elõtt: hit. Hit abban, hogy „a problémának igenis van megoldása, s én ezt meg
fogom találni! Sikerülnie kell!” Csak abból lesz jó kutató, aki képes ennek az
állapotnak a feszültségét tartósan elviselni. Sõt: nemcsak elviselni, de élvezni is.
Aztán kell hozzá egy csomó olyan tulajdonság, képesség, melyeket a pszicho-
lógia „a problémamegoldás lélektana” címen szokott összefoglalni. Például:
szakmai felkészültség, elszántság, türelem, kitartás, képzelõerõ (kreativitás),
intuíció,43 a rész-eredmények megbecsülése, a társakkal való intenzív együtt-
mûködés, a folytonos kételkedés abban, hogy jó úton járunk-e stb. Röviden: a
személyiség minden erejének mobilizálására szükség van, és arra is, hogy képe-
sek legyünk ezeket az erõket viszonylag hosszú idõn át csakis az adott feladat-
ra fókuszálni.
S ha mindez megvan, akkor még mindig elõfordulhat, hogy hamis volt az a fel-
tételezés, miszerint a probléma megoldható! Az igazán súlyos gondok, mint
42 Ilyen például a parapszichológia mai státusa. – A mindennapi társalgásban sok meddõ vitát
megspórolhatnánk, ha a „tudománytalan” jelzõ helyett a kicsit nehézkesebb, de pontosabb
„tudományon kívüli” (= a jelenlegi paradigmán kívüli) kifejezést használnánk!
43 Intuíció = ösztönös megérzés, a már meglévõ ismeretek spontán egybeszervezõdése, a lényeg
hirtelen meglátása, a megoldás váratlan, élményszerû felvillanása. A megismerés olyan sajá-
tos módja, amely nem mond ellent a szakma szabályainak, de azokból formálisan nem is ve-
zethetõ le. Olyan, elsõsorban a jobb agyi féltekéhez köthetõ tevékenység, amely kiegészíti a
például a rák gyógyítása, vagy a világbéke megteremtése, azért nem rejtvények,

mert lehetséges, hogy nincs megoldásuk. Ha így lenne, még ebbõl sem követ-
kezne, hogy ne kellene állandóan dolgozni a megoldásukon, hiszen fontos
rész-sikerek,” rejtvényfejtéssel”, mindig elérhetõk!
® A paradigma szigorú szabályai (korlátai) tehát arra kényszerítik a tudóso-

kat, hogy a természet egy bizonyos részét olyan részletesen és olyan mélyen
tárják fel, ami másképp lehetetlen lenne. Így a normál tudomány (a szaktudo-
mányok összességeként) valóban hihetetlen mennyiségû ismeretet képes fel-
halmozni. Problémák tömegét oldja meg, miközben a paradigma, mint ” mû-
szer”, egyre érzékenyebb, egyre hatékonyabb a tudósok kezében.
Csak egyvalamire nem képes a normál tudomány. Arra, hogy valami igazán újat
fedezzen fel. Illetve, képes. De ha ez megtörténik, akkor válságba kerül.
® Ez elsõ hallásra hihetetlennek tûnik. Miért kerülne „válságba” a tudomány

attól, hogy felfedeznek egy jobb gyógyszert, egy hatásosabb mûtéti eljárást
vagy mûszaki megoldást stb? Hiszen naponta hallunk ilyenekrõl, s ennek
minden „normál” ember örül.
Ez igaz, de ezek nem „igazi újdonságok”. – Hogy megértsük ezt a nagyon fon-
tos pontot, vissza kell emlékezni az indukció kapcsán megismert két fogalom-
ra: megerõsítés és ellentmondó eset! Az egyik bizonyítja, a másik cáfolja a szóban
forgó elméletet.
Ez elõbbi példák paradigmán belüli, elvárt, többé-kevésbé elõre látható törté-

nések voltak. Olyanok, amelyek megerõsítik azt a hitünket, hogy minden re-
mekül mûködik, csak így tovább! – Az „igazi újdonság” viszont olyan anomá-
lia (rendellenesség) amelynek valójában „nem szabadna léteznie”, mert ellent-
mond a megszokott világképnek. Tehát cáfolja modelljeinket, és azt jelzi,
hogy a természet nem úgy viselkedik, amint az a paradigma alapján elvárható
volna!
lassú, tapogatózó, lépésrõl-lépésre haladó racionális gondolkodást. Ez utóbbi elsõsorban a

bal agyi félteke munkája. – Az alkotó gondolkodáshoz nyilvánvalóan mindkettõ kell, de a
funkciójuk különbözõ. A racionális gondolkodás inkább utólagos, helyesbítõ, s mindig az
intuíció az, ami elsõként ér célba. Ez még a legracionálisabb tudomány, a logika esetében is
igaz. – Az ismeretháttér meglétét pedig azért kell hangsúlyozni, mert ha én pl. soha nem
foglalkoztam a halak nemi életével, akkor fix, hogy ezen a területen soha nem lesz „intuí-
cióm.”
® Néhány ellentmondó esetet még lehet tévedésnek minõsíteni, meg lehet

próbálni a jelenlegi modelljeinkkel megmagyarázni, vagy egyszerûen félre lehet
tenni. – De ha ilyen esetek tömegesen fordulnak elõ, akkor valami nagy baj van
a paradigmánkkal!
Például: 1885 júniusában, Röntgen német fizikus, félbeszakította a katódsuga-

rakkal végzett normál kísérletsorozatát, mert észrevette, hogy ha kisülés tör-
tént, akkor az árnyékolt készülékkel szembeni bárium-platina ernyõn „vala-
mi” mindig felvillant.
A probléma rejtvénynek indult: a katód felõl érkezik, de nem katódsugár, ár-

nyékot vet, de mágnessel nem téríthetõ el. – Mi az? Röntgen hét kimerítõ hé-
ten át dolgozott, el sem hagyta a laboratóriumát, de nem talált megoldást.
Csak ezután publikálta felfedezését. Azt írta, hogy olyan ismeretlen természeti
erõrõl (sugárzásról) van szó, ami némileg hasonlít a fényhez.
A röntgensugarak felfedezése önmagában még nem rendítette meg világlátá-

sunkat. Néhányan megdöbbenéssel fogadták, de a legtöbben nem törõdtek ve-
le, félretették. – Csakhogy jöttek az atom szerkezetét jelzõ újabb megrázkódta-
tások: az elektron (1895), a radioaktivitás (1896), majd a kvantum felfedezése
(1900).
® Ezeket, így együtt, már nem lehetett félretenni. Ezek együttes nyomására
összeomlott az a világkép, amit még Leukipposz és Demokritosz dolgozott ki az
ie. 5.- 4. században. E régi bölcselõk tanítása szerint minden dolog = atomok
kombinációja. Tehát minden dolog, a kövektõl a fûszálakon át az emberig,
olyan végsõ, oszthatatlan (a-tomosz), szerkezet nélküli testecskékbõl épül fel,
melyek az anyagukat tekintve teljesen azonosak, s csak az alakjuk, helyzetük és
elrendezésük szerint különböznek egymástól.
Ezt a modellt a késõbbi korok is elfogadták. Bármennyit változott is azóta a

tudomány, kb. 2400 évig ez a paradigma adta a nyugati gondolkodás szilárd fo-
galmi keretét. – S ez omlott most össze.
® Mivel ezzel szinte egy idõben, hasonló logika alapján, a newtoni mechani-
ka is megkérdõjelezõdött, – a fizika, eddigi történetének legsúlyosabb válsá-
gát élte át a századfordulón. Egy kitûnõ tudós, W. Pauli, aki késõbb jelentõs
szerepet játszott a válság leküzdésében, akkor még így kesergett: „ A fizika
pillanatnyilag szörnyen zavaros. Nekem mindenesetre túl nehéz. Bár lettem
volna filmkomikus vagy ehhez hasonló, és soha ne is hallottam volna fiziká-
44
ról!” Einstein rövidebben, de annál plasztikusabban foglalta össze a lénye-
get: „Mintha kihúzták volna a talajt a lábam alól. Nem volt szilárd alap, nem
45
volt mire építeni!”
® Ebbõl a „káoszból” született az a XX. századi természettudományos világkép,

amely radikálisan átalakította felfogásunkat az ember és a világ viszonyáról. – De
hangsúlyozni kell, hogy a cáfolat soha nem teljes: az új paradigma megõrizte
Démokritosz alapgondolatát. A tudósok ma is azt vallják, hogy a természetben
minden dolog, a kövektõl a fûszálakon át az emberig, olyan „atomokból” épül
fel, amelyek „az anyagukat tekintve teljesen azonosak, csak az alakjuk, helyze-
tük és elrendezésük szerint különböznek egymástól.”
Ám a jelzett (és további) új felfedezések nyomán az alapgondolat minõségileg

megváltozott, és számos új tétellel gazdagodott. Például: az „atom” már nem
oszthatatlan, hanem igen komplikált belsõ szerkezete van, az „anyaga” nem
más, mint energia, ami megszervezõdik, élettelen, élõ, tudatos kölcsönhatási
szinteket alkot stb. – De ez majd a következõ fejezet tárgya lesz. Itt még vá-
laszra vár egy kérdés:
® Hogyan tér át a tudományos közösség az új látásmódra, vagyis hogyan válik

az új paradigma a következõ normál szakasz kiindulópontjává, fogalmi kereté-
vé? – Nehezen. Annál nehezebben, minél mélyebb volt az a válság, amelybõl
megszületett, minél nagyobb volt az a trauma, amit a tudósoknak el kellett
szenvedniük.
A T. Olvasó azzal tesztelheti az eddigi szövegek megértését, hogy (továbbol-

vasás nélkül) válaszol egy kérdésre: általában kik hozzák a régit megdöntõ új
felfedezéseket, és kik azt az új látást, amivel már ezek a felfedezések is megérthe-
tõk? – Fiatalok, idõsek, szakmabeliek, szakmán-kívüliek?
1. Az 1880-as években Európa számos laboratóriumában folytak rutinszerû

katódkísérletek. De Röntgen szeme kellett ahhoz, hogy észrevegye, valami
egészen szokatlan dolog történt. Ez általánosítható: csak az észlelheti a
várt és a tényleges közötti sokszor nagyon kicsi eltérést, akinek a kezében
már roppant érzékeny a mûszer (a paradigma). A régi felfogást megdöntõ
felfedezéseket ezért általában a szakma „nagy öregjei” hozzák.
44 Idézi Kuhn: 118. oldal.

45 Uo.
2. Ezzel szemben az új paradigma megalkotása azok kiváltsága, akiknek a fe-

je még nincs, vagy már nincs tele a régi gondolkodás mintáival, a szakma be-
vett szabályaival, módszereivel stb. – ezért képesek új módon látni. Vagyis
többnyire fiatalokról, szakmán kívüliekrõl, vagy olyan, egészen más prob-
lémákon töprengõ kutatókról van szó, akik képesek a tudásukat transzfe-
rálni (áthozni erre a területre).46
3. Tehát ugyanaz a dolog, ami a felfedezéseknél még komoly elõny, az új para-

digmára való áttérésnél már súlyos hátrány: akibe egészen mélyen bevésõ-
dött régi szemlélet,47 az csak nagyon nehezen tudja befogadni az újat.
® Ezért a tudósok sokat emlegetett és általában meg nem értett konzervati-

vizmusa nem pusztán a tudósok személyiségjegyeivel, hanem sokkal inkább a
tudomány belsõ természetével, objektív mûködésével magyarázható. Amíg
egy paradigma mûködik, addig szigorúan ragaszkodni kell hozzá. Válság ide-
jén sem lehet feladni, mert aki anélkül hagyja el, hogy lenne másik, az magát a
tudományt tagadja meg. Most pedig, amikor már fel lehetne adni, csak kevesen
képesek ezt megtenni. S ennek, a „bevésõdés” mellett egy másik oka is van.
Ha megegyeztek egy paradigmában, akkor az alapkérdésekrõl már nem folyik

vita. Az éppen aktuális problémákról, azok megoldási lehetõségeirõl annál in-
kább. Szinte állandóan. Ezek a viták, a formális logika játékszabályai szerint,
folyamatosan megoldhatók. Ideális esetben azt az álláspontot fogadják el,
amelyik (az adott látásmódon belül) közelebb áll az igazsághoz.
De ha egy régi és egy új látásmód képviselõje vitázik, akkor csak logikai eszkö-
zökkel nem lehet eldönteni, hogy kinek van igaza! – Miért nem? Mert az egy-
mást váltó paradigmák szinte összehasonlíthatatlanok: mások a premisszák, más
az egész fogalmi háló, más alapszavakat használnak vagy ugyanazon szavak
alatt mást értenek, mások az ellenõrzési eljárások, az igazság kritériumai stb.,
stb. Röviden: szinte más nyelven beszélnek. Egy kis túlzással olyan ez, mintha
egy liberális francia egy arabul beszélõ muszlimmal akarna szót érteni, mond-
juk a házastársi hûség dolgában.
46 Einstein például, a berni Szabadalmi Hivatal III. osztályú tisztviselõjeként, egy év alatt
(1905-ben) 5 olyan dolgozatot publikált, amelyek közül 4, alapjaiban rengette meg a tudo-
mányos világot. - Az egyik a speciális relativitáselmélet volt.
47 Imprinting.
Az pedig már csak az új paradigma mûködése közben, tehát csak annak elfoga-
dása után, a normál szakaszban igazolódhat, hogy az új látásmód nemcsak a ré-
gi, de az új problémákat is hatékonyabban oldja meg!
Így aztán, a logika mellett, fontossá válnak a meggyõzés más eszközei is.
A „kétnyelvû szótárakat” megpróbálják közös nyelvre fordítani, a kritikus
pontokat lokalizálják, és együtt kontrollálják, esetleg a két paradigma egy ide-
ig még egymás mellett mûködik, stb. – Ez gyorsíthatja a folyamatot, de még
így is gyakori, hogy a „régiek” (és a „mindig mindent jobban tudó” közvéle-
mény) heves és szívós ellenállása miatt az újra való áttérés hosszú évtizedeket
késik.
Például Kopernikusz halála után közel egy évszázadig még alig volt híve a helio-
centrikus világképnek, Newton eredményeit a Princípia megjelenése után csak
több mint fél évszázaddal fogadták el, Einstein pedig soha nem tudott megba-
rátkozni azzal a gondolattal, hogy a kvantummechanika statisztikai (valószí-
nûségi) törvényekkel váltotta a régi világkép szigorú determinizmusát.
® A „végsõ megoldás” feltehetõen az, amit „Tudományos önéletrajzában” a

kvantummechanika (egyik) atyja, Planck, kicsit szomorúan így foglalt össze
„Valamely tudományos igazság nem úgy szokott gyõzelemre jutni, hogy az
ellenfelek meggyõzetnek, hanem inkább úgy, hogy az ellenfelek lassanként ki-
halnak, és a felnövekvõ nemzedék már eleve hozzászokik az igazsághoz.”?48 Ho-
gyan? Úgy, hogy az új paradigmát tankönyvekben rögzítik, egyetemeken, fõis-
kolákon oktatják, tehát egy magasabb szinten kezdõdik minden elölrõl.
® E szakasz egyik fontos tanulsága, hogy a tudomány korántsem vegytiszta

racionalitás. Mûvelõi meghatározott történelmi-társadalmi körülmények kö-
zött élõ és tudományos közösségekben dolgozó hús-vér emberek. Kudarcaikat
és sikereiket tehát csakis ebben a kontextusban (ebben az összefüggésben) le-
het megérteni és értékelni.
48 Idézi Kuhn: 108. oldal

n 6. Modelljeink és a valóság megfelelése
Sehol nincs elõírva, hogy a világról tudományosan kell gondolkodni. Másképp

is lehet, hiszen a tudomány csak egy a sokféle kulturális képzõdmény közül.
A mindennapi gondolkodásnak és a mûvészetnek, a vallásnak és a költészet-
nek, a babonának és a spiritizmusnak, a mágiának és az asztrológiának, az
ufó-hitnek és világvége-víziónak stb., stb. szintén megvan a maga észjárása, a
maga logosza.
Ezek mind annak a történelmi ismeretháttérnek (kulturális tradíciónak) a ré-

szei, amelybõl a tudomány is származik. Csak azért születtek meg, és marad-
hattak fenn a mai napig, mert valamilyen emberi szükségletet elégítenek ki. –
Azt is láttuk, hogy nincs merev határ a tudás és a nem-tudás, a tudomány és az
áltudomány között, mert egyetlen hipotézist, egyetlen elméletet stb.-t sem le-
het teljesen és véglegesen se verifikálni, se falszifikálni.
® Ha így van, akkor válaszra vár két kérdés. A fejezet elején ezeket már fel-
tettem, de most már pontosabban meg lehet õket fogalmazni, és a válasz is vi-
szonylag egyszerû és rövid lesz.
1. A világ megismerése szempontjából mivel indokolható a tudomány

kitüntetett szerepe?
2. Mi az a végsõ „valami”, ami garantálja, hogy a modelljeink többé-ke-
vésbé pontosan képezik le a valóságot?
® Az elsõ kérdésre a válasz két részbõl áll. Elõször is, „ész nélkül” nem lehet
élni, a racionalitás bizonyos foka az élet minden területén kötelezõ. De a tudo-
mányban a racionalitás követelményei sokkal szigorúbban érvényesülnek. És
csak a tudománynak van egy olyan belsõ önkorrekciós mechanizmusa, amely a
tapasztalatok és a hiedelmek tömegébõl a vázolt módon képes kiszûrni és fel-
halmozni az Igazság apró gyöngyszemeit. Nem teljesen, és nem véglegesen, de
az emberileg megvalósítható legteljesebb, legmegbízhatóbb módon. Minden-
kori eredménye éppen ezért nevezhetõ tudásnak.49
49 Itt feltétlenül szükséges néhány megjegyzés:

1. A tudomány szûrõjén sok érték kihullik. Márpedig az önmagunkkal és a világgal való harmó-
niához nemcsak igazságra, hanem szépségre, szeretetre, és egy sor másfajta értékre is szükségünk
van. – Ezeket, döntõ módon, a kultúra más területei „állítják elõ”.
Modelljeink és a valóság megfelelése 63
Másodszor: a tudomány nemcsak a világ megértésének, hanem a természet befo-

lyásolásának, megváltoztatásának is a legfõbb eszköze. A tudás útja körfolyamat:
a mindennapi tapasztalatból indul, aztán bonyolult elméleteket gyárt, melyek-
bõl a laikus egy kukkot sem ért. Végül azonban ismét mindenki számára érthetõ
és használható tárgyakkal, anyagi javakkal áll elõ – és ez az (egyik) értelme.
Például: az elektromosság egykor csak a beavatottak titkos játéka volt, ma pe-
dig gombnyomásra mos, fût, fõz, vasal, világít, számol és zenél mindenki ott-
honában. A Holdra szállni? – errõl csak a költõk és a szerelmesek álmodhattak
szép májusi éjszakákon, ma pedig, fotelbõl nézhetjük a TV elõtt. Tehát nem-
csak a „táguló világot” köszönhetjük a tudománynak, hanem civilizációnk vi-
szonylagos kényelmét és biztonságát is. Olyan eredményeket produkált, ame-
lyekhez képest a boszorkányság vagy a varázslás csak keveset tud felmutatni.
S persze, a tudománynak köszönhetjük az atombombát és a lehetséges ökoló-

giai összeomlást is, mondják a bírálók. Ez azonban csak részben igaz. A tudo-
mány – eszköz: jóra és rosszra egyaránt felhasználható! Olyan, mint a balta,
amivel lehet fát vágni, de a szomszéd fejét is lehet vele inzultálni. Globális
problémáink (az emberi ostobaságon túl) jórészt épp’ arra vezethetõk vissza,
2. Azért csak „döntõ módon”, és nem teljesen, mert a tudomány ezekhez is hozzájárul. S itt
nemcsak a külvilág megértésérõl és befolyásolásáról van szó, hanem a belsõ világunkról is!
Például a külvilágra koncentráló nyugati módszer és a belsõ világunkat megcélzó keleti me-
ditáció sémája azonos. Miért? Mert mindkettõ tapasztalati megfigyelésekre, kísérletekre, meg-
ismételhetõségre és önkorrekcióra épül, ezért mindkettõ tudást állít elõ. Emeljük ki ebbõl a
legvitatottabb mozzanatot, a megismételhetõséget. A keleti séma így néz ki: Ilyen és ilyen kö-
rülmények között (úgy, mint én), tedd ezt és ezt (lehetõleg azt, amit én), figyeld meg, hogy mi
történik, és számolj be róla, hogy az eredmény mások számára is megvitatható, és megismétel-
hetõ (ellenõrizhetõ) legyen!
3. A tudományos gondolkodás már csak azért is elismerésre méltó, mert képes volt a saját
eszközeivel belátni a mindenkori korlátait. A matematikus Kurt Gödel ugyanis már
1931-ben levezette, hogy minden elméletben van legalább egy olyan tétel, amelyrõl nem le-
het eldönteni, hogy igaz-e vagy hamis. Mit lehet tenni? Ki lehet bõvíteni a modellt: fel lehet
venni egy olyan axiómát (bizonyítatlan feltevést), amelynek alapján a vitatott tétel már el-
dönthetõ. A gond csak az, hogy akkor lesz legalább egy másik tétel, aminek az igazsága
megint eldönthetetlen, és így tovább. Tehát az emberi megismerés mindig korlátozott, de kis
lépésekben mindig tovább lehet menni: korlát, túllépés magasabb szintû korlát, túllépés stb.
Természetesen a hívõ tudós sem gondolkodhat másként, ezért látja be, hogy a vallásos hit,
amely mindig az Egészet, s különösen annak „legnyugtalanítóbb pontját” szeretné „megvi-
lágítani”, sohasem lehet „igaz”. Egyébként is: ha tudnánk, hogy „X van, és a jósága garan-
tálja a feltámadást”, meg egy sereg másféle vágyunk kielégítését, akkor nem kellene hinni
benne. Egy ilyesféle „tudás” tehát megszüntetné a vallást!
hogy még mindig alig értjük, hogyan is mûködik a természet. Tehát a problé-
máink megoldásához nem kevesebbet, hanem többet kellene tudnunk!
® A második kérdés valójában az ismeretelmélet alapkérdése. – A minket kö-

rülvevõ világban, amelynek részei vagyunk, amelyben élünk, cselekszünk és
gondolkodunk, bizonyos rendet, hierarchiát , szabályszerûségeket, ok-okozati
kapcsolatokat, törvényeket ismerünk fel. Ez a képesség velünk születik, és kell,
hogy legyen valami megfelelés a megismerõ apparátusunk (az érzékeink, a gon-
dolataink, a modelljeink) és a való világ között, különben egy napig sem ma-
radhatnánk életben. – De miért van ez a megfelelés, hogyan lehetséges? Mi ga-
rantálja, hogy ez a megfelelés, amely létünk feltétele, fennálljon?
A görögöktõl a mai napig sok filozófus próbálta megoldani ezt a rejtélyt. El-
méletek tucatjai születtek, a leghíresebb közülük Kant megoldása. Felfogásá-
nak még ma is sok híve van. Szerinte a külvilág csak a megismerés nyersanyagát
szolgáltatja. Ez valamiféle érzéki massza, zavaros sokféleség, amely aztán a tudat
már eleve meglévõ,” a priori” (= minden tapasztalás elõtti) struktúrája szerint
rendezõdik el. Tehát nem a megismerés igazodik a külsõ tárgyakhoz, hanem a
tárgyak a megismeréshez. Nem a külvilágban vannak szabályszerûségek, tör-
vények stb., hanem a tudatban.
® De honnan van a tudat struktúrája? Csak úgy van. Velünk születik

– mondja Kant. A szüleinktõl örököljük. – És azok, kitõl? Meddig lehet az
eredet-kutatásban visszafelé menni? Nem lenne logikusabb azt feltételezni,
hogy – mivel a természet elõbb létezett, mint az ember, és egy „kicsit” hatal-
masabb is, mint mi vagyunk –, magában a természetben van rend, hierarchia
stb., és a tudat struktúrája a természethez való alkalmazkodásunk eredménye-
ként alakult olyanná, amilyen? Nem ez a sokat keresett „megfelelés” és túlélés
végsõ garanciája?
Bár Kant a filozófia történetének egyik legzseniálisabb gondolkodója volt,

ilyen kérdéseket nem tett fel. – Miért nem? Mert Darwin elõtt élt. Márpedig ezt
a rejtélyt (néhány más, a kutatásnak évszázadokig szintén ellenálló problémá-
val együtt) nem lehet megoldani az evolúció elismerése nélkül.
® Ebben a vonatkozásban (is) úttörõ jelentõségû Konrad Lorenz osztrák eto-

lógus 1941-ben megjelent írása. Lorenz arra mutatott rá, hogy gondolkodásunk
elõzetes adottságai (Kant a priorija) az evolúcióból származnak. Tehát az élet,
– tanulás. Az evolúció, – ismeretszerzõ folyamat. Tudatunk struktúrája teljesen
Modelljeink és a valóság megfelelése 65
ugyanazon okból illik a külvilághoz, ami miatt a ló patája a sztyeppék talajához,

vagy a hal uszonya a vízhez.50
S mi ez az ok? A sikeres alkalmazkodás: a megismerõ apparátusunk (agyunk,

neuronhálónk) azért olyan amilyen, mert az évmilliók szelekciós nyomása alatt
nem engedhetett meg magának létezést veszélyeztetõ tévedéseket. Tehát pusztán
az a tény, hogy élünk, itt vagyunk, azt igazolja, hogy a modelljeink lényegében
összhangban vannak a leképezett környezettel.51
® Arra a kérdésre pedig, hogy önmagunk eredetét kutatva meddig kell az idõ-
ben visszafelé menni? – a válasz az, hogy minimum az állati létig. Ritkán szok-
tunk belegondolni, de tény, hogy bizonyos elemi logikai gondolkodásmód már
az állatvilágban is lépten-nyomon megtalálható. Természetesen nem tudatos
következtetési formaként, hanem magatartási modellként. Például: „Ha a
mancsomat odaérintem a kályhához, akkor fájni fog, tehát nem érintem a man-
csomat a kályhához.” – Vagy: „Ha azt akarom, hogy a gazdám levigyen sétálni,
akkor odamegyek, a lábához dörgölõzöm, és mélyen a szemébe nézek.”52
® Közvetlen elõzményünk tehát az állati lét. – De ha teljes elõzmény-sort fel

akarjuk vázolni, akkor a jelenlegi (fizikai) paradigmánk határáig, az õsrobba-
násig kell visszamennünk. Ez azonban már a következõ fejezet tárgya.
50 Etológia = az állatok viselkedését kutató tudomány. – Lorenz írásának címe: „Kant tanítása
az a prioriról, a jelenkori biológia fényében.” SH Filozófia Atlasz, Athenaeum, 1999. 189.
oldal
51 Az evolúciós ismeretelmélet (és pszichológia), a mai filozófia egyik gyorsan fejlõdõ terüle-
te. A filozófusok, mint pl. Popper, itt együtt kutatnak a természet- és társadalomtudósok-
kal. Példaként a biológus Rupert Riedl és a pszichológus Jean Piaget munkáit említem. -
Piaget, a saját gyermekeinek megfigyelésébõl kiindulva egész életét annak kutatásának
szentelte, hogy hogyan alakulnak ki fokozatosan a tér, az idõ, a gyorsaság és a szám képzetei
a felnövekvõ emberben. – A kibernetika pedig az önszabályozás modelljeivel teszi érthe-
tõbbé azokat a bonyolult kölcsönhatásokat, amelyek az evolúció külsõ és belsõ tényezõi
között fennállnak.
52 Ha a mondatokat betûkkel szimbolizáljuk, megkapjuk a modus ponens = a feltételes-kate-
gorikus szillogizmus sémáját: (ha A, akkor B) és A, tehát B. Tagadó változata a modus
tollens: (ha A, akkor B), de nem B, tehát nem A.
n 7. A második fejezet összefoglalása
® A tudás olyan állítás (elmélet), amely bizonyítottan igaz (megfelel a valóság-

nak). Bizonyítani (szûkebb értelemben) = verifikálni, cáfolni = falszifikálni.
Valakinek a meggyõzéséhez általában racionális érvelés kell, sokszor az is kevés.
A racionalitás sokértelmû fogalom, de a tudományban csak az a gondolatme-
net racionális, ami mindig ugyanarra az eredményre vezet, akárki gondolja is
végig.
® Milyen módszerrel lehet tudást elõállítani? A „Bécsi kör” szerint a megisme-

rés elfogulatlan megfigyelésekkel kezdõdik, onnan az elmélet felé halad, amely
nemcsak azt írja le, ami most van, hanem, induktív általánosítások alapján,
(részben) a jövõben bekövetkezõ eseményeket is képes elõre jelezni. Az elmé-
let másik neve: modell.
® Ez az egyszerû kép azonban nem számol két ténnyel. (1) Legalább három
dolog (az elõzetes ismeretháttér, a beállítódás és a nyelvi közeg) miatt nincs elfo-
gulatlan megfigyelés, tehát mindig az elmélet az elsõdleges. (2) Az indukciót
már egyetlen (logikailag) ellentmondó eset is cáfolja, ezért egyetlen elméletet
sem lehet teljesen bizonyítani.
® Mégis, az indukció, amely arra a hitre épül, hogy „a jövõ olyan lesz, mint a
múlt volt = ha néhány eset ilyen volt, akkor minden eset ilyen lesz”, nélkülözhe-
tetlen a mindennapokban, és a tudományban is. De alkalmazása, különösen az
emberi kapcsolatokban, igen nagy körültekintést és felelõsségvállalást követel.
® Popper szerint közömbös, hogy a tudós hogyan talált rá az elméletére. A kér-

dés az, hogy az elmélet kiállja-e a tesztelés, a cáfolat próbáját? A helyes mód-
szer tehát nem a verifikáció (indukció), hanem a falszifikáció (dedukció), ami a
„sejtés-cáfolat” logikáját követi. Vesznek egy sejtést (elméletet), és ellentmondó
példával megpróbálják cáfolni. Ha ellenáll, akkor jó elmélet, ha cáfolták, téve-
dés, de ez is elõreviszi a tudományt, szemben az áltudományos (logikailag
falszfikálhatatlan) állításokkal, amelyekhez nem lehet elgondolni olyan tapasz-
talati tényt, ami cáfolhatná õket.
® De Popper sem számol két dologgal: (1) Az induktív megerõsítések (a sikeres

elõrejelzések) növelik az általánosítások bizonyosságát. (2) Igaz ugyan, hogy már
egyetlen ellentmondó eset is cáfol, de soha nem tudjuk biztosan, hogy egy el-
mélet elõfeltevései közül melyik hamis. – Ezért egy elméletet teljesen és véglegesen
se bizonyítani, se cáfolni nem lehet. (Bár cáfolni könnyebb.)
A második fejezet összefoglalása 67
® A verifikációs és falszifikációs elméletek két közös hibája:
1. Nem veszik figyelembe, hogy a módszerek megismerési funkciója és logi-

kai értéke ugyan különbözõ, de nemcsak kizárják, hanem fel is tételezik egy-
mást, és egymásban mozognak. A dedukció az egyes konkrét dolgokban rej-
lõ általános (más dolgokkal közös) vonásokra mutat rá, az indukció pedig a
különbözõ egyesek általános vonásait keresi. A dedukció látszólag mindig
igaz eredményt ad, de a kiinduló (általános) premisszáját csak a bizonyta-
lan indukcióval lehet megalapozni, ezért egyik módszer sem biztosabb a
másiknál.
2. Nem számolnak a tudományos megismerés pszichológiai, szociológiai és

történeti vonatkozásaival sem. Például azzal, hogy egy meggyõzõdés nem-
csak kognitív (elméleti, racionális), hanem emotív (érzelmi, pszichés)
okok miatt is falszifikálhatatlanná válhat, így elõállhat a hit önfenntartó,
(csak) racionális eszközökkel befolyásolhatatlan állapota. – Minden hit
ilyenné válhat, de klasszikus példája a vallásos hit. A vallás és a tudomány
(a „duplex veritas” alapján) elméletileg összeegyeztethetõ, de azt a feltételt,
miszerint egyik fél sem követhet el „határsértést”, elég nehéz betartani.
® A „tégla-elmélet” csak az ismeretek mennyiségi felhalmozódását ismeri.

Kuhn szerint a felhalmozódás egy kritikus ponton minõségi változásba (para-
digma-váltásba) csap át. Ilyenkor megváltozik a tudomány egész szemlélete:
azon módszerek és alaptételek rendszere, amely irányítja a közös kutatást. A fo-
lyamat fázisai: a paradigma elfogadása (= alapkérdésekben megszûnik a vita), a
paradigma rögzítése és a „rejtvényfejtésként” mûködõ normál szakasz bein-
dulása, a paradigmának ellentmondó felfedezések (anomáliák) okozta válság, és
annak megoldódása: az új paradigma elfogadása, ami egy magasabb szinten bein-
duló új ciklus kezdete.
® Megjegyzendõ egyéb tanulságok. – A tudomány konzervativizmusa a haté-

kony mûködés feltétele. A felfedezéseket általában a szakma „nagy öregjei”, az új
szemléletet a fiatalok, a szakmán-kívüliek és a tudásukat „transzferálók” hozzák.
Az új paradigma nemcsak megszünteti a régit, de meg is õrzi bizonyos értékeit.
Végül: a régi szemlélet bevésõdése, az egymást váltó világlátások (részbeni)
összehasonlíthatatlansága és egyéb történelmi-társadalmi körülmények miatt,
az újra való áttérés sokszor késik.
® A tudomány sem vegytiszta racionalitás, de más észjárásokkal szemben

csak neki van egy olyan önkorrekciós mechanizmusa, amely nem teljesen és vég-
legesen, de az emberileg megvalósítható legteljesebb és legmegbízhatóbb módon
tudást képes elõállítani. Ilyen tudás nem csak a külvilágról szerezhetõ! A belsõ
világunk megismerése legalább ilyen fontos. (Példa: meditáció). A tudomány a
változtatás eszköze is. Csak eszköz: jóra és rosszra egyaránt felhasználható, de
a rossz sem orvosolható nélküle.
® Kant szerint a megismerés feltétele, hogy minden tapasztalás elõtt (a priori) a

tudatban már meglegyenek azok a velünk született struktúrák, amelyek a külvi-
lágból beérkezõ érzéki nyersanyagot elrendezik. Lorenz és mások viszont arra
mutatnak rá, hogy ezek a struktúrák az evolúcióból származnak. Az evolúció –
tanulás, ismeretszerzõ folyamat. Modelljeink és a valóság tehát azért felelnek meg
többé-kevésbé egymásnak, mert az ember, (csakúgy, mint a velünk élõ többi
élõlény,) eddig sikeresen alkalmazkodott a nálunk felfoghatatlanul hatalmasabb
természet (a környezet) változásaihoz. Ma is ez a túlélésünk alapvetõ feltétele,
garanciája.
® Gondolkodásunk közvetlen elõzményei az állatvilágban találhatók. Önma-

gunk jobb megértéséhez azonban a jelenlegi paradigmánk határáig, az õsrob-
banásig kell visszamennünk.
69
Harmadik fejezet
A hozzánk vezetõ út
n 1. A „két felvonás”
Már van egy képünk arról, hogy hogyan mûködik a tudomány. De milyen a
tudomány által leírt világ? Honnan jöttünk? S egyáltalán: hol a helyünk az
Univerzumban?53 – Bár e kérdésekre az ember különbözõ korokban más és
más válaszokat adott, látni fogjuk, hogy ezek a válaszok végsõ soron két sza-
kaszra osztják az eddigi történelmet.
® Az a világ, amelybe az ember mondjuk százezer esztendõvel ezelõtt beleszüle-

tett, végtelenül egyszerû volt, és egyszerûek voltak a problémái is. A legfõbb
kérdés az volt, hogy hogyan lehet napról-napra életben maradni, élelmet, vé-
delmet és szexuális társat találni. Ebben, a gondolkodás mellett, az embert
olyan érzékszervek segítették, amelyek képessé tették arra, hogy a medve és a
farkas, a fa és a kõszikla, tehát a környezet valamennyi lényeges eleme között
különbséget tegyen.
Életkörülményei annak arányában javultak, ahogy eszközöket állított elõ, és

megtanulta használni azokat. Felfedezte a tüzet, a tût, a kereket, az íjat, a féme-
ket, a cserépégetést stb. Ezek jelzik a primitív létbõl felfelé vezetõ út állomásait.
Ezek a felfedezések még az ember mindennapi tapasztalatán alapultak.
® Csak az értelem nagyszerû nekilendülése idején, például az ókori Egyiptom-

ban és a görög-római világban kezdtek itt-ott próbálkozni azzal, hogy megért-
sék a természetet. Erõfeszítéseiket az „ókor tudománya”-ként összegezhetjük.
Erre a tudományra az ész mindenek fölött való erejébe vetett hit volt a jellemzõ.
53 Universum (latin) = mindenség, világmindenség, világegyetem. Szinonimái: valóság, világ,

természet. A késõbbiekben majd fontossá válik a filozófiai és a csillagászati univerzum meg-
különböztetése. Filozófiai univerzum = lét, a létezõk totalitása (összessége), vagyis mind-
az, ami van. Csillagászati univerzum = a filozófiai univerzum azon (mindig véges) része,
amely a mindenkori szaktudományok, elsõsorban a kozmológia tárgya.
70 A HOZZÁNK VEZETÕ ÚT
Arisztotelész például, akinek a tanítása évszázadokra meghatározta a nyugati

gondolkodást, azt hirdette, hogy a nagy kõ gyorsabban esik, mint a kicsi. Ebben
nem az a figyelemre méltó, hogy téves, hanem az, hogy Arisztotelész sohasem
gondolt arra, hogy az állítását ellenõrizze. Korának szelleme egyszerûen lehe-
tetlenné tette, hogy felemeljen két követ, és megnézze, hogy melyik zuhan
gyorsabban.
® Ezt a kísérletet csak Galileo Galilei végezte el a XVI. században, ezért innen
számítjuk a tulajdonképpeni (mai értelemben vett, kísérleti tapasztalatokon
alapuló) tudomány kezdetét. Ez a kételkedõ fiatalember fogott két követ, egy
kicsit és egy nagyot, azokat felvitte a pisai ferde torony tetejére, és megkérte a
barátait: figyeljék meg, hogy a két egyszerre ledobott kõ közül melyik ér elõször
földet.54
De nemcsak az értelme tökéletességében kételkedett, hanem az érzékszervei-

ben is. Ezért távcsövet készített, amellyel felfedezte a Jupiter holdjait, melyeket
elõtte ember még sohasem látott. Ezzel bebizonyította, hogy korántsem ke-
ring minden a Föld körül, ahogy azt Arisztotelész és Ptolemaiosz tanította. – Az
emberi értelemnek ezt az újjászületését „reneszánsz” néven szoktuk össze-
foglalni.
Galilei mellett Kopernikusz, Kepler, Leeuwenhoek, Pasteur és sokan mások

építették fel azt a klasszikus tudományt, amelynek alapja a newtoni mechanika
lett. Az újkorban ugyanis úgy tûnt, hogy a mechanika nemcsak az élettelen
mozgások tudománya, hanem sikeresen magyarázza az élet és az emberi társa-
dalom jelenségeit is. Ezért az elmélet, mechanikus világképként / világnézet-
ként, több mint 300 éven át, egészen a XX. századig uralta a nyugati gondolko-
dást.
® A XIX-XX. század fordulóján azonban olyan paradigmaváltás kezdõdött,

melynek hatására ez a szemlélet összeomlott, és gyökeresen átalakult. Olyan
horderejû felismerésekrõl van szó, amelyek jelentõségükben csak a tûz vagy a
kerék feltalálásához mérhetõk, ezért igazat kell adnunk Nobel díjas tudósunk-
54 Egyszerre érnek földet. Pontosabban: egy kalapács nyilván gyorsabban esik, mint egy ma-
dártoll, de ennek egyedüli oka az, hogy a levegõ ellenállása lelassítja a tollat. A levegõ ellen-
állásától eltekintve, minden test ugyanakkora gyorsulással esik a Föld középpontja felé.
(g = 9.8m/sec2) - Néhány tudománytörténész szerint a pisai toronnyal kapcsolatos törté-
net csak legenda, de az elõbbi összefüggés érvényességét Galilei lejtõkkel végzett kísérle-
tekkel is igazolta.
71
nak, Szent-Györgyi Albertnek, aki szerint a XX. század valamiképp a történelem

második kezdetének tekinthetõ.
„Az emberiség történelme immár két felvonásra oszlik, s ezt a két szakaszt a
századfordulón a modern tudomány megjelenése választja el egymástól.
1. Az elsõ periódusban az ember abban a világban élt, amelyben faja meg-

született, és amelyhez az érzékszervei alkalmazkodtak.
2. A másodikban átlépett egy új, kozmikus világba… Történelme folya-
mán még soha nem kellett átélnie ilyen hirtelen változást.” 55
Az „elsõ felvonás” tudománya szétrombolta azt az intuitív, de egységes világképet,

amely az ókori (keleti és görög) gondolkodóknál még megvolt. A „második” ered-
ményei viszont újra egységben láttatnak mindent, s ez át kell, hogy alakítsa a fi-
lozófiai felfogásunkat is.
® Anélkül, hogy elmerülnénk a természettudomány rejtelmeiben, elõbb a

klasszikus tudomány csúcsát, a newtoni (mechanikus) világkép néhány tételét
jelzem, majd ezek modern cáfolatát, ebbõl pedig olyan intuitív összkép bomlik
majd ki, amelyrõl már leolvasható a hozzánk vezetõ út.
n 2. A szétesett világ
A klasszikus (newtoni) paradigma szerkezete duális. Benne a világ két, egy-

mástól független és egymással szembenálló tartományra esik szét: az emberre és a
természetre.
® A természet statikus: a nagybani szerkezete mindig olyan volt, és mindig

olyan lesz, amilyennek ma látjuk. Színpadát az abszolút tér és az abszolút idõ 56
adja, a szereplõi pedig az oszthatatlan atomok, amelyekbõl minden felépül.
55 Szent-Györgyi Albert: Az õrült majom. – Magvetõ, 1970. 16. oldal.

56 Hasonlatként: vegyünk egy poharat, tele vízzel, vagy bármilyen más anyaggal. Legyen a po-
hár a newtoni tér-idõ: ha kiöntöm belõle a vizet (eltávolítok belõle minden anyagot), az
üres pohár megmarad! A pohár tehát abszolút = független a benne mozgó anyagtól. – Mint
minden hasonlat, ez is sántít, mert Newton- nál a „pohár” két összetevõje, tér és idõ is függet-
len egymástól. Szerinte a háromdimenziós tér soha nem változik, örök nyugalomban van.
® Ebben a világban nincsenek véletlenek. Ez a világ olyan, mint egy hatalmas

Gépezet, amit örök mechanikai törvények mûködtetnek, ezért minden mozza-
nata szükségszerû, abszolút módon (egyértelmûen) determinált. Ebbõl követ-
kezik, hogy a mindenkori állapota abszolút módon elõre látható. Laplace, korá-
nak híres matematikusa szerint, ha ismerjük a jelent, ebbõl kiszámítható a múlt
és a jövõ minden eseménye.57
® De hol az ember helye egy ilyen a világban? Az ember is gép? – A nagy Gépe-
zet része? Ha igen, akkor az õ viselkedése is pontosan elõre látható, kiszámít-
ható, hiszen soha nem tehet mást, csak azt, amit „a Sors, vagyis a Mechanika
nagy könyve” számára elõír! – De ha nem tehet mást, akkor nincs szabadsága.
Ha meg az nincs, akkor erkölcse se lehet, hiszen soha nem felelõs a tetteiért!
® Ebbõl a borzasztó csapdából az ember csak úgy szabadulhatott, hogy ön-

magát is felosztotta: testre és lélekre (testre és gondolkodásra). Testét a mechani-
ka törvényei által uralt természethez sorolta, önmagát pedig, kizárólag a gondol-
kodásával azonosítva, – abszolút szabadnak képzelte el. Ezt fejezte ki Descartes
(1569–1650) híres tétele: „Cogito, ergo sum – Gondolkodom, tehát vagyok.”
Ezzel (gondolatban) visszanyerte ugyan a szabadságát és erkölcsi tartását, de

rettenetes árat fizetett érte: kiszakította magát a természetbõl, és olyan, önma-
gában is meghasonlott lénnyé vált, aki csak gondolkodik, tehát csak ”jobb híján”
lakik érzõ, akaró testben.
Ez a meghasonlott lény, miközben „kívülrõl” szemlélte a világot, s benne a sa-

ját testét is, mint valami elõkelõ idegen: „szellemi felsõbbrendûségének” tudatá-
ban hódítani is akart. Elhitette magával, hogy „küldetése” szerint uralkodnia
kell „a lelketlen világ” felett, és el is hitte magáról, hogy le tudja gyõzni, le tudja
igázni a vele szemben álló természetet.
A világ története, az események egymást követése, vagyis a dolgok változása, egy külön di-
menzióval, az „idõ”-vel írható le. Ám az idõnek semmiféle kapcsolata sincs sem a térrel, sem a
benne lezajló eseményekkel: mindentõl függetlenül egyenletesen folyik a múltból a jelenen át
a jövõbe.
57 Ugyanez, kicsit komplikáltabban így hangzik: ha lenne egy olyan hatalmas Értelem, amely
egy adott pillanatban ismerné a természetben ható összes erõt, és a világot alkotó összes do-
log helyét, az mindent látna és értene. A múltat éppúgy, mint a jövendõt. – Ezt a „hatalmas ér-
telmet” az utókor „Laplace-i démon”-nak nevezte.
73
® Itt a gyökere a nyugati civilizációt létrehozó ipari forradalomnak, de a mai,

összeomlással fenyegetõ globális problémáinknak is. Ezzel a sémával ugyanis
nem az a gond, hogy több mint 300 évig vezérelte a Nyugat gondolkodását. Ez
a történelmi fejlõdés „normális” menetébõl következett, e nélkül nincs nyugati
civilizáció és kultúra.
Az óriási gond az, hogy a „fogyasztói társadalom” embere ma sem vállal közös-
séget a természettel! Ma is abból kiszakadva, ma is azzal szembenállónak érzi
magát! Tehát ma is ebben a modellben gondolkodik, annak ellenére, hogy ez a
világkép mára már elavult, mert a modern tudomány, az elmúlt száz esztendõ
alatt, szinte minden tételét megcáfolta! – Ezek közül az alábbiakban csak azokat
emelem ki, amelyek a filozófiai tanulságok levonásához feltétlenül szükségesek
n 3. Néhány cáfolat
® Világunk nem statikus, hanem dinamikus folyamat, amelynek meghatáro-

zott története van. Ennek igazolását azonban itt és most, hagyjuk függõben.
® Nincs abszolút tér, ahogy abszolút idõ sincs. A speciális relativitáselmélet

(1905) szerint, a nyugalomban lévõ rendszerrel összehasonlítva, a mozgó rend-
szer tér és idõkoordinátái megváltoznak. A mozgás irányában a tér (a hosszú-
ság) megrövidül, az idõ pedig lelassul (a mozgó órák „késnek”, lassabban jár-
nak).58 Tehát a tér és az idõ relatív: ellentétes irányban, de ugyanolyan mérték-
ben változnak, vagyis egymástól függve négydimenziós téridõt alkotnak.
Ez a modell azért „speciális” , mert csak az állandó sebességgel mozgó tes-

tekkel foglalkozik. Az általános relativitáselmélet (1913) már a változó sebes-
ségû (gyorsuló mozgást végzõ) testekre is érvényes. Eszerint a téridõ szerke-
zetét a benne mozgó anyag eloszlása alakítja ki, de hogy az anyag miként mo-
58 Ezért két olyan esemény, amelyet egy nyugvó megfigyelõ egyidejûnek észlel, egy mozgó
megfigyelõ számára nem egyidejû. Például, egy vasúti töltés két pontján villanjon fel két fény-
jelzés. A felvillanásokat két ember észleli. Az egyik a töltésen áll, a másik a vonaton utazik.
A töltésen álló a jelzéseket egyidejûnek látja. Az utas azonban korábbinak érzékeli azt a fel-
villanást, amelyikkel szemben halad. A megfigyelések különbségeit mérések is igazolják,
így az eredmények, feltételezve, hogy a fény sebessége minden megfigyelõ számára állandó,
csak a fenti tételekkel magyarázhatók.
zogjon, azt a téridõ szabja meg. Ebben az elméletben tehát a természet néhány
alapvetõ vonása (a tér, az idõ, az anyag, a tömeg és a mozgás) már egységes
egészként jelenik meg.59
Sõt: amit „anyagnak” szoktunk nevezni, az valójában nem más, mint „sûrített
energia”. Az energiának tömege van, és a tömeg energiát testesít meg. Ezek (rész-
2
ben) egymásba alakíthatók. Sematizálva: E = mc , ahol E = energia, m = az
adott dolog tömege, és c = fénysebesség (háromszáz-ezer kilométer, másodper-
cenként).
Tehát még az olyan kicsi dolgokban, is, mint mondjuk egy homokszem, igen
nagy energia rejlik! 1 kg homokban például a becslések szerint annyi, ami
csaknem kétszerese az Egyesült Államok egy heti összes villamosenergia-ter-
melésének. – Sajnos, homokból még nem tudunk kivonni energiát. De korlá-
59 Einstein abból a felismerésbõl indult ki, hogy a gyorsulás és a gravitáció ugyanazt jelenti. Ezt
„kicsiben” már egy liftben is érzékelhetjük, de gondoljunk például egy rakéta indulására.
Ahhoz, hogy a rakéta gyorsulva elkezdjen felfelé mozogni, le kell gyõznie a Föld gravitáci-
ós erejét. Az utasok csak azt érzik, hogy a súlyuk a többszörösére nõtt, ezért az ülésekbe pré-
selõdnek. De a rakétán belül nem gondolható el olyan fizikai kísérlet, aminek alapján el-
dönthetnék, hogy a Föld gravitációs ereje nõtt-e meg hirtelen, (ahhoz a normálishoz ké-
pest, amit a Földön járva tapasztaltak), vagy a rakéta gyorsult-e fel a Földhöz képest.
A „gravitáció = gyorsulás” formulát felhasználva már könnyebb lesz megérteni a fenti té-
teleket. De ehhez még egy „trükk” is kell. – Mivel a négydimenziós téridõ a józan ész
számára felfoghatatlan, képzeljük el a téridõt úgy, mint egy (kétdimenziós) gumiasztal ru-
galmas felületét: (1) Ha a benne mozgó anyagok tömege (kölcsönös gravitációs vonzása)
elhanyagolható, akkor a téridõ szerkezete síkhoz közelít, vagyis olyan, mint az üres gumi-
asztal megfeszített felülete. A nagytömegû csillagászati objektumok, például a Nap gravitá-
ciós ereje azonban eltorzítja, meggörbíti ezt a szerkezetet, mégpedig annál erõsebben, minél
nagyobb tömeg van jelen. Olyan ez, mintha a gumiasztalra súlyos vasgolyókat tennénk,
amitõl a felületen bemélyedések alakulnak ki. (2) Sík téridõben a testek olyan egyenes pályá-
kon mozognak, mint pl. a gumiasztal sík felületén elgurított üveggolyó. Görbült szerkezet-
ben azonban üveggolyónk kénytelen a bemélyedéseket követni, tehát görbült pályán mozog.
(3) A görbült pályán mozgó testnek idõben változó sebessége (gyorsulása) van. De „a gyor-
sulás = gravitáció!”, ezért az a két egymást kizáró kijelentés, miszerint vagy „a gravitáció
görbíti el a téridõt” vagy „a téridõ görbültsége okozza a gravitációt”, valójában újra csak az
„is-is” modellben oldódik fel: a két tétel kiegészíti és feltételezi egymást, csak együtt iga-
zak. Röviden: az anyag megszabja a téridõnek, hogy miként görbüljön, a téridõ pedig megszab-
ja az anyagnak, hogy miként mozogjon. (4) Visszatérve a „pohár” hasonlatra: a víz (az
anyag) kiöntésével az üres pohár (a téridõ) is eltûnne –, és megfordítva, az anyag (a víz),
csak térben és idõben (pohárban) létezhet. – Bármelyik mozzanat megszüntetése az egész
szisztéma megszüntetését jelentené.
Néhány cáfolat 75
tozott mennyiségû nukleáris energiát már képesek vagyunk elõállítani. Ez tör-

ténik pl. az atomreaktorban és az atombombában
® Már a relativitáselméletbõl is az következik, hogy a newtoni világ „színpa-

dát és szereplõit” (a téridõt és az atomokat) csak egy alapvetõ egységen belül le-
het megkülönböztetni. De ennek a radikálisan újnak tetszõ (valójában õsrégi)
gondolatnak az igazságát valójában az igen kicsi dolgok, a parányok kutatása
tette nyilvánvalóvá. A fizikusok ugyanis addig osztották az oszthatatlannak vélt
atomot, amíg rá nem döbbentek arra, hogy mikroszinten a világ felbonthatatlan
„kozmikus szõttest” alkot.
® E „szõttes” mozgását pedig már nemcsak a szükségszerûség, hanem a szük-

ségszerû és a véletlen összjátéka vezérli! Tehát nincs abszolút determináltság! –
A véletlen szerepének elismerésébõl persze az is következik, hogy abszolút
elõreláthatóság sincs, tehát sohasem fürkészhetjük ki teljesen a jövõt.
Ám ha valakit elszomorítana az a sajnálatos tény, hogy sosem lesz belõle „Lap-

lace-i démon”, az most már ne csak arra gondoljon, hogy milyen szörnyen
unalmas lenne az élet egy meglepetések (véletlenek) nélküli világban, hanem
arra is, hogy épp’ a véletlen garantálja az ember erkölcsi státusát! Csak olyan
lény lehet ugyanis szabad akarattal bíró és a tetteiért felelõs lény, aki nincs telje-
sen alávetve a szükségszerûség hatalmának! Röviden: a véletlen alapozza meg
mindazt, amit a klasszikus modell kizárt. Mindazt, amit ahhoz csak „hozzá-
gondolni” lehetett.60
® E filozófiai tételek hitelessége érdekében két pontot világosabbá szeretnék

tenni. Az egyik a „kozmikus szõttes” fogalma, a másik pedig a korlátozott deter-
minizmusból adódó korlátozott elõreláthatóság kérdése.
A kozmikus szõttes
Mindennapi életünkben a mikrovilággal, közvetlenül, soha nem találkozunk.

Röntgensugárzás, elektron, radioaktivitás, kvantum stb. – ezek egyike sem
olyan, és nem is lehet olyan, ami érzékszerveinkkel érzékelhetõ. Ha õseink elekt-
ronokat láttak volna medvék helyett, biztosan felfalták volna õket. Ha ma ato-
60 Ezért kérem, hogy a mindennapokban se használjuk azt a divatossá vált, de hamis kijelen-
tést, miszerint „nincsenek véletlenek"!
mokat vagy kvantumokat érzékelnénk autók helyett, elgázolnának. Létünk

feltétele tehát, hogy a mindennapokban a mikrovilág „tapasztalat-feletti”, va-
gyis láthatatlan maradjon.
Abból azonban, hogy ezeket a parányokat nem látjuk, sajnálatos módon az

következik, hogy nem tudatosul bennünk a világ egysége. Látásunkban a ter-
mészet, éppúgy, mint a klasszikus tudomány szemében, egymástól elkülönült
személyekre, tárgyakra, eseményekre esik szét. – Ez egy praktikus absztrakció.
Talán nem is kell indokolni, hogy miért hasznos: nélküle káoszba fulladna az
életünk, nem tudnánk eligazodni a mindennapokban.
„Az Egész részekre osztása” más szempontból is jogos. A keleti és a korai görög
filozófusok „Minden Egy!” tételét ugyanis nem úgy kell érteni, hogy tagadjuk
a dolgok relatív önállóságát, egyediségét! Hiszen még két falevél sem egyforma.
Az emberrõl nem is szólva: minden ember egyszeri és megismételhetetlen csoda
= személy. Õrült eszme lenne, ha ezt a fantasztikusan gazdag sokféleséget vala-
miféle egynemû masszának tekintenénk.
A régi tanítók se így gondolták. Pusztán arra akartak figyelmeztetni, hogy ha

valaki csak a testek, színek, formák végtelen változatosságára, csak ezek kaval-
kádjára, tehát csak a színjátékra figyel, az megfeledkezik egy mélyebb igazság-
ról: a szereplõk egységérõl.
Arról, hogy a dolgokat azért nem lehet elszigetelni a környezetüktõl, mert

minden mindennel összefügg, és kölcsönhatásban van minden mással. Ezért az
Univerzumot (az egyedi sajátosságok megõrzése mellett) valójában úgy kell
látnunk, mint összefüggések és egymásra hatások végtelen hálóját, amelyben a re-
latíve különálló dolgok e háló véges csomópontjai: kölcsönhatások metszéspont-
jai, tér-idõbeli sûrûsödései. – S természetesen e kozmikus háló egyik sajátos cso-
mópontja maga az ember is.
A mindennapi életben a kölcsönhatások gyengék: egyáltalán nem, vagy csak alig

észrevehetõk.61 Ezért az elõbbi világfelfogás a józan ész számára minimum
furcsa, szokatlan. A nyugati kultúrában évezredekig el is intézték azzal, hogy
61 A 4 alapvetõ kölcsönhatás (erõ) közül a Newton által leírt gravitáció a legáltalánosabb. Ez

vonzó, tömörítõ és szervezõ erõ: miatta esik le az alma a fáról, a gravitáció tart bennünket
a Föld felszínén, a gravitáció keringeti a Földet a Nap körül, a Napot pedig galaxisunk (a
Tejútrendszer) középpontja körül, ez húzza össze a kozmikus gázfelhõket, s alakít ki be-
lõlük csillagokat, galaxisokat. – A másik három erõ a mikrovilágban mûködik. Az erõs köl-
(jobb esetben) ez alig lehet több, mint egy költõi kép, vagy „misztikus látomás”
. Mégis, miért lenne fontos, hogy így lássuk a világot? Két ok miatt. Mindenek
elõtt azért, mert ez van, a világ ilyen. Másodszor azért, mert egy ilyen látás
messzemenõ etikai következményekkel jár.
® Ez van. – A fizikusok addig osztották az oszthatatlannak vélt atomot, amíg

rá nem döbbentek arra, hogy mikroszinten a világ felbonthatatlan egységet alkot.
Erre persze nem azonnal jöttek rá. Az 1930-as években még azt remélték,
hogy a nemrég felfedezett elektronok, protonok és neutronok az anyag végsõ
építõkövei, elpusztíthatatlan egységei, vagyis tulajdonképpen ezek a Démok-
ritosz –i értelemben vett atomok.
Ugyanakkor, a relativitáselmélet hatására, már ezeket se lehetett úgy felfogni,

mint apró, statikus tárgyakat. Mivel a tömeg nem más, mint az energia egyik
megjelenési formája, tudták, hogy ezek a „téglácskák” valójában energia-folya-
mok olyan sûrûsödései (kvantumjai), amelyek számunkra, mint tömeggel ren-
delkezõ részecskék jelennek meg.
De hogy valóban „végsõ” valamik-e vagy sem? – azt csak egy módon lehetett
eldönteni: megpróbálták õket még kisebb darabokra széttördelni. Hogyan?
Részecske-gyorsítókban, ahol közel fénysebességgel száguldozó protonokat üt-
köztettek protonokkal és neutronokkal. Az ütközések hatására a részecskék
valóban darabokra hullottak, tehát sikerült új részecskéket létrehozni, de ez két
meglepetéssel is szolgált:
1. A széthullott darabkák nem kisebbek, hanem nagyobbak lettek, mint az

eredeti részecskék (!) Miért? Mert a gyorsításhoz (az ütköztetéshez) fel-
használt energia maga is tömeggé alakult, és hozzáadódott az eredeti ré-
szecskék tömegéhez.
2. A töredékek szinte azonnal (általában kevesebb, mint l milliomod másod-

perc alatt) visszaalakultak protonokká, neutronokká és elektronokká. Ez
utóbbiak tehát végsõ és nem-végsõ építõkövek: elpusztíthatók és elpusztítha-
tatlanok egyszerre.
csönhatás az atom magját tartja össze, a gyenge kölcsönhatás az atommagban lévõ proto-
nok és neutronok radioaktív bomlásáért felelõs, végül az elektromágneses erõ miatt kerin-
genek az elektronok az atom magja körül, miatta állnak össze az atomok molekulákká, en-
nek az erõnek az egyik megnyilvánulása a fény és a rádióhullámok, s ez szövi át információ-
val az univerzumot.
Ezért arra a kérdésre, hogy végtelenül osztható-e az anyag? – a modern fizika

úgy válaszol, hogy igen és nem. Igen, mert ha nagy energia bevetésével ütköztet-
jük a szubatomi részecskéket, akkor újra és újra továbboszthatjuk õket. És
nem, mert sohasem kapunk legkisebb részeket. A folyamatban jelenlévõ ener-
giából ugyanis állandóan új részecskék keletkeznek. Talán nem is kell külön je-
lezni, hogy ez az újabb „igen és nem”, ugyanaz a Yin-Yang modell, csak most
más formában jelentkezik.
® Egy másik kérdésre, hogy voltaképp’ mibõl állnak a dolgok, milyen össze-
tevõik vannak? – egy bizonyos szintig még gond nélkül válaszolhatunk. Egy só-
kristály például só- molekulákból áll, a molekulák kétféle atomból, az atomok
elektronokból és atommagból, az atommag pedig protonokból és neutronok-
ból áll. Eddig rendben.
E szint alatt azonban már értelmetlen azt kérdezni, hogy az elektronok, proto-
nok és neutronok „mibõl állnak?”. A kérdésnek csak akkor lenne értelme, ha
lenne még „valami”, ami ezektõl egyértelmûen elkülöníthetõ és azonosítható.
De ilyen nincs, mert e szint alatt már nem tudjuk elkülöníteni azokat a részecs-
kéket, amelyekbõl a dolgok felépülnek, azoktól az energiafolyamatoktól, ame-
lyek, mint kölcsönhatások, ezeket összetartják. Ezért amit sókristálynak mon-
dunk, az mindezek szövedéke.62
Mivel a sókristály példája általánosítható, joggal mondta Heisenberg,

hogy minden dolog „ugyanannak az õsanyagnak a megnyilvánulása”. Niels
Bohr ugyanezt az „Egy”-et apeiron-nak nevezte, a 2600 évvel ezelõtt élt
Anaximandrosz õsanyagával való hasonlatossága miatt.63
® Döbbenetes, hogy XX. század legkiválóbb fizikusai, a legkorszerûbb tudo-

mányos ismeretek birtokában és más kultúra nyelvén, de lényegében ugyanazt
mondják, mint a keleti és a korai görög misztika tanítói: a világmindenség – vég-
62 A múlt század 70-es éveiben elkezdett kutatások manapság ott tartanak, hogy az elektron
valóban szerkezet nélküli részecske, a protonok és neutronok azonban nem, mert ezek még
kisebb részecskékbõl, ún. kvarkokból épülnek fel. A gond csak az, hogy bár a kvarkok
(elektronmikroszkóppal) észlelhetõk, nem lehet õket a protonokból és neutronokból „ki-
szedni” = lehetetlen õket a kölcsönhatások hálójától elkülöníteni.
63 E kijelentéseket Simonyi Károly idézi, A fizika kultúrtörténete címû könyvében. – Gondo-
lat, 1986. 495. oldal. Az „apeiron" jelentése: végtelen, határtalan és meghatározatlan õselv
(arkhé), minden dolog õsforrása. A világ dolgai, mint ellentétek, ebbõl keletkeznek, és ebbe
térnek vissza.
telen energiamezõ. A világ dolgai, önmagunkat is beleértve, mint ellentétek, ebbõl

keletkeznek, és ebbe térnek vissza. – S hogy mi az energia? Ez is csak egy szó:
mindarra, ami történik. – De mi az, ami ezt az Egészet irányítja?
A szükségszerû és a véletlen összjátéka
Szemben a klasszikus tudomány állításával, miszerint minden dolog létrejötte

és további sorsa szükségszerû, egyértelmûen meghatározott, világunkat át-meg
átszövik a véletlenek. A régi és az új felfogás különbségének illusztrálására ve-
gyünk egy egyszerû példát:
® Ha tudom, hogy egy autó most hol van, és milyen sebességgel (milyen irány-
ban) mozog, akkor a sebesség = út / idõ képlet alapján meg tudom mondani,
hogy t idõ múlva hol lesz. Az autó „sorsa” tehát szükségszerû, mert a jelenlegi
állapotából csak egyféle jövõ következhet. Ez a jövõ egyértelmûen elõre látható
(megjósolható), és a folyamat lefutása független attól, hogy (például radarral)
megfigyelem-e vagy sem.„Laplace démona” valójában ezt a mindennapi tapasz-
talatot általánosítja. – A mikrovilág azonban másképp mûködik!
® Laplace úgy kezdi, hogy „ha ismernénk valamennyi részecske jelenlegi álla-
potát”. – De nem ismerjük! Nemhogy valamennyi, de egyetlen részecske állapo-
tát sem ismerjük, és egészen pontosan nem is fogjuk megismerni soha! – Miért
nem?
Azért nem, mert a mindenkori állapot, s ezzel a jövõ meghatározásához

ugyanazt kellene tudnunk, mint az autó esetében. Tehát nemcsak azt, hogy egy
részecske (például egy elektron) most hol van, hanem azt is, hogy milyen sebes-
séggel mozog. A két tényezõt azonban lehetetlen egyszerre megmérni! Ezt feje-
zi ki a Heisenberg által felismert határozatlansági reláció: ha pontosan mérjük
egy elektron helyét, akkor pontatlan lesz a sebesség mérése, és fordítva.
1. A pontosan mért mozzanat szükségszerû: csak egy megvalósulása van.

2. A pontatlanul mérhetõ – határozatlanságot, bizonytalanságot fejez ki. Ez
a mozzanat véletlen: a benne rejlõ többféle lehetõség közül bármelyik meg-
valósulhat.
3. A kettõ együtt pedig azt jelenti, hogy az elektron mozgása a szükségszerû és a
véletlen olyan összjátékára épül, amit csak korlátozottan láthatunk elõre, va-
gyis a mozgás mindenkori eredménye (az elektron mindenkori állapota)
csak bizonyos valószínûséggel jósolható meg.
Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem azért van, mert a mûszereink pontatlanok!

A folyamatban rejlõ véletlenszerûséget semmiképp’ se tudjuk megszüntetni.
Bármilyen jó mûszerrel se jutnánk más eredményre. Tehát nem remélhetjük,
hogy ez valaha is megváltozik. Ez van, a világ ilyen, az elektron így mûködik, a
mozgása egyszerre szükségszerû és véletlen.
® Ez természetesen nemcsak az elektronra, hanem a mikrovilág valamennyi

szereplõjére igaz. S mivel az Univerzumban minden dolog (önmagunkat is be-
leértve) ilyen parányokból épül fel, a séma a létezõk általános modelljének te-
kinthetõ.64
És mire emlékeztet? – A modell megalkotója, Niels Bohr, Nobel-díjas tudós,

úgy fogalmazott, hogy az elektron kettõs természetû: a méréstõl függõen hol ré-
szecske, hol hullám formájában jelenik meg.65 Mivel ezek kiegészítik és korlá-
tozzák egymást, együttesüket a szakirodalom „komplementaritás elv” –ben
szokta összefoglalni.
De „nem lehet véletlen”, hogy 1947-ben, amikor Bohrt Dániában lovaggá ütöt-
ték, olyan címert választott, amelynek közepén a Yin-Yang elvet kifejezõ
Thai-csi szimbólum volt66 látható, felette a latin „Contraria sunt complementa”
felirattal!
64 Mint minden modell, ez is korlátozott. Tudatosan eltekint attól, hogy a szervezettség kü-
lönbözõ (élettelen, élõ és tudatos) szintjein ezek az általános vonások kimeríthetetlenül
sokféle egyedi sajátosságban nyilvánulnak meg. Például a mindennapi világban, az élettelen
dolgok szintjén, a mikrovilág apró véletlenszerûségei, a nagy számok törvénye alapján, kiát-
lagolódnak. Ezért tûnik úgy, mintha egy autó mozgása csak szükségszerû lenne. De minél
komplexebb egy dolog (élõlény, ember) a véletlenszerûség annál jobban a felszínre tör!
Az ”okság” elve, vagyis az az induktív feltételezés, miszerint minden dolognak megvan a
maga oka, változatlanul érvényes! Csak rájöttünk, hogy az ”ok”-nak, amit a klasszikus
szemlélet ”a szükségszerû okkal” azonosított, ugyanolyan komplikált szerkezete van, mint a
valaha oszthatatlannak hitt atomnak! Sematikusan fogalmazva: a két pólus (a szükségszerû
és a véletlen mozzanat) együttese maga az ok! A világ ”végsõ oka” pedig nem más, mint az
okok sokfélesége = az egyetemes kölcsönhatások hálója, maga a kozmikus szõttes. Innen már
nincs ”hova” továbblépni, mert ebben minden benne van. Ez a ”szõttes” tehát már önmaga
oka (causa sui).
65 Ha az elektron helyét mérem, akkor részecskeként mutatkozik: pontosan tudom, hogy hol
van, de bizonytalan, hogy milyen sebességgel mozog. Ha a sebességét mérem, akkor a térben
korlátlanul elterülõ hullámként jelenik meg. De ez nem olyan ”valóságos” hullám, mint a
víz- vagy hanghullámok! A hullám sebessége (intenzitása) itt azt jelzi, hogy a részecske mi-
lyen valószínûséggel található az atommag körüli tér különbözõ pontjain.
66 Nehéz elgondolni a ”thai csi” nyugati megfelelõjét: tánc, fizikai gyakorlat, lassú mozgású
összecsapás (harcmûvészet) stb.: mindegyik és egyik sem. Szexuális aktusként olyan ”virágos
81
® Még valamit. Figyeljünk fel a többször elõforduló mérés szóra! – Mivel az

elektron a mérés függvényében jelentkezik vagy hullámként, vagy részecske-
ként, soha nem fogjuk megtudni, hogy milyen lenne a világ „önmagában”, ember
nélkül. Ez még gondolatnak is abszurd, hiszen az ember maga is része annak a
világnak, amit meg akar ismerni, adott esetben meg akar mérni. Ezért minden
megismerés egyszerre objektív és szubjektív: csak úgy ismerhetjük meg a világot,
ahogy az számunkra (az ember és a világ kölcsönhatásában) megjelenik.
n 4. Az újra megtalált egység
Vajon mi lehet az oka annak, hogy csak a tudománytörténet eleje és „vége”,

vagyis csak a korai misztikusok, és a mai tudósok látása vág egybe, közöttük pe-
dig van egy olyan 2500 esztendõs szakasz, amikor a Nyugat lényegében duális
szerkezetben gondolkodott? Erre egy nagyon rövid, de nagyon fontos filozó-
fiatörténeti vázlattal szeretnék felelni.
® Az elsõ filozófusok látása még monista és misztikus volt.67 A lét neve a hin-
duknál Brahman, buddhistáknál Dharmakája (Õsvaló), a taoizmusban Tao
(az Út, a Természet rendje), a görögöknél Phüzisz (a Természet).
De ahogy a rózsa is bármely nyelven ugyanúgy illatos, ez a sok név is mindig és

mindenütt ugyanazt jelölte. Azt az egyetlen „Egy”-et, azt a kimondhatatlan,
megnevezhetetlen, teljesen soha meg nem ismerhetõ, csak átélhetõ „Egész” való-
ságot, amelyben élünk és mozgunk, amelybe tehát az ember is bele van szõve.
Vagyis az elsõ filozófusok még úgy fogták fel a sokféle dolgot, a sokféle létezõt,
a köveket, a növényeket, az állatokat és az embereket, mint az egyetlen lét kü-
lönbözõ megjelenési formáit.
® A keleti bölcselõk ma is így gondolkodnak. A nyugati fejlõdés azonban más

útra tért. A megszületõ tudománynak ugyanis tagadnia kellett ezt a monista,
misztikus látást. Miért? Mert ezzel az „Egésszel” semmit se tudott kezdeni! Ah-
ütközet", amelyben egyik fél sem akarja legyõzni a másikat: feltételezik és kiegészítik egy-
mást. A thai csi példázza a taoizmus legfinomabb alapelvét, amit „wu wei" -ként (nem-cse-
lekvésként) ismernek = erõszakoltság nélkül cselekedni, összhangban mozogni az áramlatok-
kal, a magunk és a mások természetével, a Tao-val.
67 monosz (görög) = egyetlen.
hoz, hogy ezt az egységet feltárja, lépésrõl – lépésre megismerje, szét kellett
szednie, részekre kellett bontania.
A tudomány tehát abból az intellektuális erõfeszítésbõl született, hogy vá-

lasszon szét mindent, ami összetartozik: idõt és teret, anyagot és mozgást, tö-
meget és energiát, embert és világot, testet és lelket stb.-, mert csak így tudta
õket megvizsgálni, külön-külön.
Ez az önmagában véve teljesen racionális és szükséges eljárás azonban a filozó-

fiára nézve súlyos következményekkel járt. Ahogy a szaktudományok kezdték
felparcellázni és egymástól „független” részekre osztani a világot, kezdett eltûn-
ni az Egész varázslata, kezdett szétesni az addig egységes (holisztikus) látás. Ez-
zel magyarázható az a sokféle „abszolút”, amivel a klasszikus paradigmában ta-
lálkoztunk!
A fizikai és szellemi, az anyagi és tudati (a testi és lelki) világ szétválasztása már

az ie. VI. században megkezdõdött, Descartes-nál érte el csúcspontját, és a Nyu-
gat részben még ma is így gondolkodik.
® A természettudományokban történt paradigmaváltás azonban újra egységben

láttatja azt, ami a valóságban összetartozik: idõt és teret, anyagot és mozgást,
tömeget és energiát, testet és lelket, embert és természetet. – A filozófusokat
ez egyre inkább arra kényszeríti, hogy adják fel duális szemléletüket, s most
már nemcsak ösztönösen, az intuitív „megérzésükre” hagyatkozva, hanem
magasabb szinten, az ész és intuíció közös erejére támaszkodva, térjenek vissza
az õsi monista, misztikus látáshoz. - Persze ez az „együttes erõ” csak azoknál
mûködik, akiknél, önfeledt spekulációk helyett, még számít valamit, hogy mi
az, ami van.
Etikai következmények
Ne feledkezzünk meg egy függõben maradt régi kérdésrõl sem. Melyek a régi
/ új paradigma etikai következményei? Itt csak kettõre utalok:
1. Ha nemcsak megértjük, de mélyen át is éljük, hogy a világ valóban ilyen,

akkor a másik emberben magunkat is látjuk. Ez soha nem érhetõ el teljesen,
de ha kicsit is közelítünk hozzá, máris jobb lesz a világ.
2. A másik következmény ugyanaz, csak most más szavakkal mondom:

Az újra megtalált egység 83
a környezetünk pusztítása önmagunk pusztítása, miként fordítva is. Tehát

nem rongálhatjuk a világot (a természetet, a másik embert) anélkül, hogy
ezzel magunkat ne rongálnánk. És megfordítva, önmagunk pusztítása egy-
ben a világnak, s benne a többi embernek is kárt okoz, mert a belsõ és a
külsõ világ végsõ soron ugyanaz: mi és a környezetünk, egy mindent magá-
ban foglaló kozmikus mezõ (folyamat) részei vagyunk. Így azután nincs más
választásunk, mint teljesen együttmûködni ezzel a folyamattal. - Persze
csak akkor, ha életben akarunk maradni.
Intuitív összkép
Az ember két végtelen keresztútján áll. Mindennapi világunk kétfelé is nyitott:

a végtelen kicsi és a végtelen nagy felé.
1. A parányok birodalmát a mikrofizika kutatja.

2. A csillagászati tartományokkal a kozmológia foglalkozik.
3. A dolgok azonban nemcsak kicsik és nagyok, hanem egyszerûek és össze-
tettek, bonyolultak és kevésbé bonyolultak is. Ahhoz tehát, hogy kijelöljük
az ember helyét, az elõbbi két végtelen mellé fel kell vennünk egy harmadi-
kat is: a megszervezõdés, az egyre komplexebbé válás végtelenét, amely
mintegy összefogja, egyesíti az elõbbi kettõt. Ez az evolúcióelmélet (fejlõ-
déselmélet) tárgya.
Az evolúció darwini eszméje a XIX. században még csak biológiai elmélet volt,
de mára már szinte minden tudományterületet meghódított, így a harmadik év-
ezred legátfogóbb paradigmájává vált. A mai modellek már úgy állítják elénk a
természetet, mint egymásra épülõ és egymásból kifejlõdõ kölcsönhatási szintek
rendszerét, amelynek dinamikus hátterét az egymást átszövõ tér és idõ adja.
A mai tudomány számára tehát minden „genezis” (születés, eredetkutatás).

A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány területet:
1. A kozmogenezis 68 azt kutatja, hogy hogyan fejlõdött ki a ma látható világ

az õsrobbanásból, vagy csak azon át, a jelenlegi állapotáig, s várhatóan mi
lesz a jövõbeni sorsa.
68 Kozmológia (a görög kozmosz = rend és logosz = tanítás szavakból) = a rendezett egész-

ként megtapasztalt csillagászati univerzum eredetével és nagybani szerkezetével foglalko-
zó tudomány.
2. A geogenezis tárgya bolygónk fizikai környezetének 4, 6 milliárd éve tartó

evolúciója.
3. A biogenezis az élet titkát akarja megfejteni, az õsóceán molekuláris „leve-

sében” végbement fogantatástól a ma ismert fantasztikus sokféleségig.
4. Az antropogenezis a fõemlõsök (emberszabású majmok) evolúcióját köve-

ti nyomon, a közös õstõl az emberré válásig.
5. A noogenezis69 az emberi agyat kutatja, állati eredetétõl a mai ember tuda-

tának, értelmének megjelenéséig.
6. A pszichogenezis tárgya a tudat rejtelmes világa, az állati pszichikumtól a

manapság újra szinte határtalannak feltételezett emberi képességekig.
7. A kultúrgenezis az állati társulásokból eredõ szociális evolúciót követi

nyomon, az elõemberek közösségein át a mai társadalmakig.
Látható, hogy a tudományok most formálódó világképében már nincs áthidal-

hatatlan szakadék a minõségileg különbözõ élettelen, élõ és tudatos kölcsönha-
tási szintek között: a fizikai világ önszervezõdése szüli a bioszférát, a bioszféra
pedig a tudat és az értelem világát.
Az emberben mindhárom tartomány jelen van, ezért az ember nemcsak

metaforikusan, hanem a szó szoros értelmében véve kozmikus lény. Csillagok
életrekelt pora vagyunk: tudattal átszõtt testünk a földi élet gyümölcse, de olyan
atomok alkotják, amelyek évmilliárdok során a csillagok kohóiban gyártódtak le.
Az atomos szerkezetû anyag azonban nem a valóság végsõ forrása – helyére az

energia lép. Az energiában fürdõ univerzum alapelemei pedig már nem az elkü-
lönült részecskék, hanem a folytonos mezõk. Ezért csak egyetlen valóság van,
amely sokféle formában jelenik meg: a sokféleség egysége. Benne minden min-
dennel összefügg, az ember pedig e kozmikus szõttes egyik sajátos csomópontja.
Társadalmi lény, individuumként (egyénként) pedig olyan egyszeri és megis-
mételhetetlen személy, akiben az univerzum önmagára ismer. – S ha földi prob-
lémáit képes lesz megoldani, akkor nyitva áll elõtte a világegyetem.
69 Nousz (görög) = értelem, szellem

85
® Röviden így összegezhetõ a napjainkban formálódó tudományos világkép.

– Mint minden világkép, ez is töredékes, pontatlan, és tele van fehér foltokkal.
Ezek a további kutatás játékterét jelzik. A kép igazságtartalma azonban így is
messze felülmúlja a múlt bármelyik mítoszát, mert nem vágyakból szõtt légvára-
kat épít (felülrõl – lefelé), hanem szilárd bázisra, tudósok ezreinek összehan-
golt munkájára, és a jelzett önkorrekciós mechanizmusokra épül. Alulról – fel-
felé, mint minden katedrális.
Tudom, az igazság önmagában nem mindig képes magával ragadni az embert.

De megkockáztatom: bár az új világkép nincs tekintettel emberi vágyakra,
mégis hatalma, szuggesztív ereje is van. Persze csak akkor, ha mélyen megért-
jük, és át is éljük azokat az etikai következményeket, amelyek e tételekbõl fa-
kadnak.
Ha így lesz, akkor egész világlátásunk megváltozik. Soha többé nem fogunk
már a régi módon tekinteni önmagunkra, a többiekre és a természetre (a koz-
moszra), – vagyis arra a tágabb valóságra, amely nem puszta háttér immár, ha-
nem létezésünk eleven forrása, szülõje.
E forrás, – végtelen energiatenger. Ebbõl formálódott ki a ma látható világ, mai

tudásunk szerint egy 13-15 milliárd éves evolúciós folyamat eredményeként.
– Történetünk kezdete, a tudomány számára, a kozmogenezis.
n 5. Kozmogenezis
Dinamikus univerzumban élünk, amelynek meghatározott története van. – Mé-
reteit tekintve a Föld elhanyagolható porszem csupán a Kozmosz végtelen ten-
gerében: egy átlagos bolygó, amely egy átlagos csillag, a Nap körül kering. A Nap
csak egy a galaxisunkban (a Tejútrendszerben) található több mint százmilliárd
csillag közül. A Tejútrendszer pedig ismét csak egyike a látható világ több száz-
milliárd galaxisának. S ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy a legtávolabbi galaxi-
sok (csillaghalmazok) a fénysebességet megközelítõ sebességgel távolodnak tõ-
lünk, akkor ez a szédületes kép igazán próbára teszi a képzelõerõnket.
Ezzel együtt: az így kibomló „táguló és fejlõdõ világ” gondolata, a sok népsze-
rûsítõ könyv, rádió- és TV-adás eredményeként, mára már annyira belénk ivó-
dott, hogy szinte közhelynek számít. Jól van ez így, csak közben ne felejtsük
el, hogy ez az elképzelés mindössze 70-80 éves!
Sõt: csak néhány évtizede születtek meg azok a modellek, amelyek az evolúció
XIX. századi darwini eszméjét összekapcsolták a XX. században felhalmozó-
dott csillagászati, geológiai, biológiai, pszichológiai és más szaktudományos
ismeretekkel, s így a földi fejlõdést már úgy mutatják be, mint a kozmikus evo-
lúció egyik sajátos esetét. – Mielõtt a mai képet vázolnám, vessünk egy pillan-
tást az elõzményekre is.
A statikus paradigma
Az emberek évezredekig úgy gondolták, hogy statikus (változatlan) Kozmosz-

ban élünk. A „statikus” jelzõt persze nem úgy kell érteni, mintha tagadták vol-
na a világban lezajló változásokat. A jelzõ értelme az, hogy miközben a földi
világban minden változik, a fejünk felett mindig ugyanazok a csillagok égnek,
tehát a Kozmosz egésze, nagybani szerkezete és csillagászati eloszlása változat-
lan: mindig olyan volt, és mindig olyan lesz, amilyennek ma látjuk.
Ezen belül sokféle elképzelés született, de a történet két alapmodellre, a geo-,

illetve a heliocentrikus felfogásra egyszerûsíthetõ:
® A geocentrikus felfogás Arisztotelésztõl származik. Az i.e. IV. században

élt filozófus azt tanította, hogy a világegyetem középpontja a mozdulatlan
Föld, a többi égitest pedig (tökéletes körpályákon) körülötte kering. Elméle-
tét az idõszámítás utáni I. században élt Ptolemaiosz fejlesztette tovább.
Eszerint a mindenség középpontjában álló Földet nyolc szféra veszi körül.
Ezeken mozog a Nap, a Hold, és az akkor ismert öt bolygó (a Merkúr, a Vé-
nusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz) –, a legkülsõ szféra pedig az egymás-
hoz képest mozdulatlannak látszó, de az égbolttal együtt forgó „állócsillag-
ok” birodalma.
Hogy ezeken túl van-e még valami, azt senki sem firtatta, mert ez az elképzelés
tökéletesen kielégítette az akkori szükségleteket. Viszonylag pontosan elõre
jelezte a látható égitestek várható mozgását, így megbízható módon irányítot-
ta az emberek mindennapi tevékenységét.
Ezt a modellt vette át a keresztény egyház is. A séma ugyanis teljes összhang-
ban állt azzal a biblikus világképpel, miszerint az ember a „teremtés koronája”,
a Föld a világmindenség transzcendensen óvott központja, az állócsillagok szfé-
rája fölött pedig bõségesen elfért a jutalmazó és büntetõ tartomány, vagyis a
mennyország, és a pokol is.
Kozmogenezis 87
Kopernikusz azonban megzavarta ezt az idillt (1514). Szerinte nem a Föld a vi-
lágmindenség középpontja, hanem a Nap (Héliosz), és körülötte keringenek a
bolygók. Elgondolása, legalábbis szándéka szerint, nem volt egyházellenes.
Miért is lett volna, hiszen õ maga is pap (lengyel kanonok) volt. Õ pusztán
egyszerûsíteni akarta az idõközben sokat javítgatott és túlságosan bonyolulttá
vált Ptolemaiosz-i modellt, és úgy találta, hogy ha a Napot teszi meg közép-
pontnak, akkor a rendszer pontosabb elõrejelzéseket ad.
A szándéka azonban nem változtat azon a tényen, hogy ezzel megszûnt a Föld
kitüntetett helyzete, és kezdetét vette az a feszültségekkel, esetenként súlyos
konfliktusokkal (inkvizícióval, eretnek-égetésekkel, kiátkozással és üldözte-
téssel) terhelt szembenállás, amely a biblikus világképet védelmezõ teológia és az
elfogulatlan tudomány között néha még ma is fennáll.
Kopernikusz, maga is félve attól, hogy eretneknek bélyegzik, csak titokban,

névtelenül köröztette írásait. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy modellje csak év-
századok múlva, Galilei, Kepler és Newton munkássága eredményeként vált el-
fogadottá.
A Jupiter holdjainak felfedezése ugyanis (Galilei, 1609) a több mint ezer évig
fennálló arisztotelészi-ptolemaioszi-biblikus világkép látványos bukását jelen-
tette, hiszen ami eddig csak hipotézis volt, az most tapasztalati ténnyé vált: be-
bizonyosodott, hogy nem minden égitest kering a Föld körül!
S miután Kepler három törvénye (1619) az eddigieknél is pontosabban írta le a

Naprendszer szerkezetét, már csak egy kérdés maradt: az ellipszispályákon ke-
ringõ bolygók „miért nem esnek le”, milyen erõk tartják mozgásban az égites-
teket? Erre Newton már ismert gravitációs törvénye, valamint a földi és az égi
mechanikát összekapcsoló matematikai apparátus válaszolt. (1687). – Ezzel
vált teljessé a heliocentrikus rendszer.70
70 Pontosabban: csak a tudományban vált „teljessé”. A mindennapi tudatban és a teológiában

még korántsem. Az Egyház ugyanis évszázadokon át körömszakadtáig védelmezte a bibli-
kus világképet (a geocentrikus kozmológiát). A klasszikus példa Galilei, akit még
1633-ban is inkvizíció elé állítottak, és elítéltek. Sõt: 359 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy
az Egyház belássa tévedését, és 1992-ben hivatalosan is rehabilitálja a tudóst. II. János-Pál
akkor mondott szavai viszont lehetõséget adnának arra, hogy, a duplex veritas szellemében,
végre feloldjuk a vallás és a tudomány szembenállását: „A Galilei korabeli teológusok nagy
többsége nem vette észre, hogy határozott különbség van a Szentírás, és annak értelmezése
között: ez pedig oda vezetett, hogy a hit tanítását illetéktelenül transzponálták egy tudomá-
® A továbblépést az jelentette, hogy az 1750-es években kiderült: az „állócsil-

lagok” korántsem állnak, hanem mozognak, és olyan csillaghalmazt (galaxist)
alkotnak, amelybe a Nap is beletartozik, sõt: az egész Naprendszer e Tejútrend-
szernek nevezett csillagtársulásnak csupán elhanyagolhatóan kicsiny része.
Ebbõl természetszerûen adódott az a feltevés, hogy a Tejútrendszeren túl még

más galaxisok is vannak, tehát az Univerzum, ahogy a görögök mindig is gon-
dolták, valóban végtelen (kimeríthetetlen). Késõbb már a csillagászok többsége
is ezen a véleményen volt, de tapasztalati tényként csak az 1920-as években si-
került kimutatni, hogy valóban nem a miénk az egyetlen galaxis.
A klasszikus szemlélet tehát maga is változott, a horizontunk egyre tágult, lé-

pésrõl-lépésre fejlõdött, de mindvégig megõrizte azt az alapgondolatát, mi-
szerint a világ nagybani szerkezete mindig olyan volt és mindig olyan lesz, ami-
lyennek ma látjuk. Ez a meggyõzõdés legalább két ok miatt megingathatatlan-
nak tûnt:
1. egyrészt a világ tényleg ilyennek mutatkozott,

2. másrészt az embereket vigasztalhatta az a tudat, hogy noha õk maguk majd
megöregszenek és meghalnak, „legalább” a csillagok halhatatlanok, és örökké
égnek.
Két kérdés
Tudjuk, hogy egy paradigmát addig nem adnak fel, amíg nincs helyette másik.
Még akkor sem, ha szaporodnak a paradigmának ellentmondó jelzések, akár
újabb felfedezések, akár olyan kérdések formájában, amelyekre az adott szemlé-
leten belül nincs jó válasz. – Itt is errõl van szó: a világ statikus felfogása szá-
mos nagyszerû tudományos eredményt produkált, de képtelen volt megvála-
szolni két nagyon egyszerûnek látszó kérdést:
1. Miért nem omlik össze a világegyetem? Ha a nagybani szerkezetét kialakító

egyetlen erõ a gravitáció, a gravitáció pedig mindig vonzást jelent, akkor a
csillagok és bolygók miért nem esnek össze egyetlen kupacba? – Szaksze-
rûbben szólva, miért nincs gravitációs kollapszus?
nyos kutatáshoz tartozó ténykérdésre!” – Szabó Ferenc: Hitvédelmi füzetek /23. - Id. mû, 8.
oldal. - A gond csak az, hogy a pápai figyelmeztetés ellenére az „illetéktelen” határátlépés újra
és újra megtörténik. Lásd késõbb az evolúció körüli vitákat!
Kozmogenezis 89
2. Miért van sötét éjjel? Csak látszólag jó válasz az, hogy a nappalok és éjsza-
kák váltakozása annak következménye, hogy – mivel a Föld (a keringése
közben) a saját tengelye körül is forog –, a Nap hol az egyik, hol a másik
féltekét világítja meg. Olbers német filozófus ugyanis már a XIX. század-
ban felvetette, hogy ha a csillagok nagyjából egyenletesen oszlanak el a vég-
telen világegyetemben, akkor bárhová nézünk is, pillantásunknak egy csil-
lag felszínére kell esnie. Tehát igaz ugyan, hogy éjszaka nem látjuk a Na-
pot, de látnunk kellene a többi, a Naphoz hasonló fényességû csillagot! Ezért
joggal várhatnánk, hogy az égbolt éjszaka ugyanolyan fényesen ragyogjon,
mint nappal. – Éjszaka mégis sötét van. Miért?
A problémák megoldására sok javaslat született, de egyik sem volt kielégítõ,

mert a helyes válaszok csak egy dinamikus modellben adhatók meg:
1. Azért nincs gravitációs összeomlás, mert a látható világ tágul, vagyis van olyan
erõ is, ami a tömegvonzást leküzdve távolítja egymástól az égitesteket.
2. Az Olbers-paradoxon feloldása pedig az, hogy a csillagok sem örökké égnek,

a távolodó csillagok fénye pedig gyengül, vagy még el sem ért hozzánk.
Ezért ezek összeadódó fénye sem elégséges ahhoz, hogy az égbolt éjszaka is
nappali fényben ragyogjon. – Vegyük sorra ezeket a felismeréseket.
A tágulás felfedezése
Már a relativitáselmélet megjósolta, hogy az univerzum nem lehet statikus. Ah-

hoz, hogy fennmaradjon, vagy tágulnia, vagy összehúzódnia kell, – de csak
1929-ben igazolta Edwin Hubble, amerikai csillagász, hogy ez tényleg így van,
s hogy jelenleg táguló szakaszban élünk. Ez volt a XX. század egyik legfonto-
sabb tudományos felfedezése. Hogy a lényegét megértsük, csak az un. „vörös-el-
tolódás” jelenségét kell megértenünk.
Mindennapi tapasztalat, hogy egy közeledõ autó hangját egyre magasabbnak,

élesebbnek halljuk (a hullámhossza rövidül, a frekvenciája nõ), ha meg elha-
lad mellettünk és távolodik, akkor a hangja egyre mélyül (a hullámhossza nõ,
a frekvenciája csökken).71 Ezt a jelenséget a hangtanban Doppler-effektusnak
hívják.
71 A rendõrség például a Doppler-jelenség segítségével méri meg az autók sebességét: meg-

határozzák a róluk visszaverõdõ rádióhullámok frekvenciáját.
Mivel a fény is hullám, a hanghullámokhoz hasonlóan viselkedik, a fény színe

pedig a hullámhossztól függ. Tehát: ha egy csillag közeledik felénk, akkor az útja
(az általa kibocsátott fény hullámhossza) rövidül, ezért egyre kékebbnek, ha
meg távolodik, akkor egyre vörösebbnek látjuk. Vagyis a közeledõ csillag szín-
képe a kék, a távolodóé pedig a vörös felé tolódik el.
Hubble osztályozni akarta az akkor megfigyelhetõ galaxisokat, a színképük

alapján. Mivel akkoriban még úgy gondolták, hogy a Tejútrendszeren túli ga-
laxisok véletlenszerû összevisszaságban mozognak körülöttünk, arra számított,
hogy kb. ugyanannyi kék-eltolódásos spektrumot talál, mint vöröset.
Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor kiderült, hogy csaknem mindegyik

galaxis színképe vöröseltolódást mutat! Tehát csaknem mindegyik galaxis távo-
lodik tõlünk! Sõt: minél messzebb vannak tõlünk, annál gyorsabban távolod-
nak! – Ezzel Hubble lényegében felfedezte, hogy táguló világban élünk.
® De mit jelent pontosan a tágulás? Az Annie Hall címû filmben, Woody

Allen így panaszkodik a pszichológusának: „Ez biztosan azt jelenti, hogy
Brooklyn is tágul, Ön is tágul, és mi mindannyian tágulunk!” – Ez borzasztó!
Mi lesz így velünk?”
Szerencsére Woody tévedett. Mi nem tágulunk. Brooklyn sem. A Föld sem, de

még a Naprendszer, a Tejútrendszer, vagy a galaxisok ezreibõl álló társulások
sem. Az ezeket az anyagtömegeket összetartó kémiai kötések és gravitációs erõk
ugyanis erõsebbek a tágulásnál.72 Tehát nem a dolgok mérete változik, nem ma-
guk a dolgok (a galaxisok) tágulnak, hanem az egymástól való távolságuk nö-
vekszik, vagyis a tér tágul.
® S honnan indult a tágulás? Nos, erre megint csak amolyan „Yin-Yang vá-
laszt” lehet adni: mindenhonnan és sehonnan. Úgy tûnik, mintha tõlünk távo-
lodna mindegyik galaxis. Ha így lenne, akkor megint kihúzhatnánk magunkat,
mondván, hogy ugye mégiscsak a Föld az univerzum középpontja. – Ez azon-
ban tévedés: a tágulás az univerzum minden pontjából ugyanolyannak látszik:
ha egy másik galaxison élnénk, pontosan ugyanezt látnánk.
72 Sõt: vannak olyan tartományok is, ahol a vonzás legyõzi a tágulást. Legközelebbi gala-
xis-szomszédunk, az Androméda -köd például közeledik felénk, mert az Androméda-köd és
a Tejútrendszer között fellépõ gravitációs vonzás erõsebb, mint a látható világegyetem tá-
gulásának hatása.
Kozmogenezis 91
Hogy ezt ne csak megértsük, hanem el is tudjuk képzelni, megint a négydimen-

ziós téridõt kellene elképzelnünk. Mivel ez lehetetlen, a tudósok ismét egy ha-
sonlattal próbálják felfoghatóvá tenni ezt a felfoghatatlan folyamatot: fújjunk
fel egy pöttyös léggömböt, ahol a léggömb felszíne a táguló teret, a pöttyök (a pon-
tok) pedig az egyes galaxisokat jelzik.
Vegyük észre, hogy minden pont távolodik az összes többi ponttól, méghozzá
annál gyorsabban, minél messzebb vannak egymástól a pontok! S ahogy a felfú-
vódó „lufi” felszínén nincs kitüntetett pont, ugyanúgy a táguló világnak sincsen
középpontja. Az einsteini univerzumban tehát minden pont egyenértékû, ezért
állíthatja joggal bárki, hogy õ a világ közepe.
A világ jelenleg tágul. Ez tapasztalati tény. De következtetni lehet-e ebbõl a

történetére? Arra, hogy miért, mikor és hogyan kezdõdött a tágulás, meddig tart
stb. –, vagyis milyen volt a világ múltja, és milyen lesz a jövõje? Ezek a mai koz-
mológia legizgalmasabb, de jórészt még válaszra váró kérdései.
Az õsrobbanás modellje
A tágulás felfedezése azt jelentette, hogy fel kell adni a világ otthonos, átlátha-
tó, klasszikus szemléletét: az univerzum nem volt mindig olyan és nem is lesz
mindig olyan, mint amilyennek ma látjuk. – Miért nem? Azért nem, mert ha x
idõ óta tágul, akkor régebben sokkal kisebb kellett, hogy legyen. Gondolatban
visszafelé pergetve az idõt, becslések szerint 13-15 milliárd évvel ezelõtt volt
egy olyan állapot, amikor a ma megtapasztalható univerzum minden anyaga
rendkívül kicsi térfogatba zsúfolódott össze.
Aztán ez a nagyon kicsi, nagyon sûrû, nagyon forró valami felrobbant, és azóta
tágul. Ez az õsrobbanás (Big Bang = Nagy Bumm) modellje. – Eszerint:
1. a tágulás múltbéli oka az õsrobbanás,

2. majd évmilliárdokig tartó fejlõdési folyamat eredményeként alakult a világ
olyanná, amilyennek ma látjuk,
3. a jövõje pedig két erõ játékától függ. Mivel a robbanás energiája távolítja egy-
mástól a galaxisokat (= tágulás), a gravitáció pedig egymás felé vonzza
õket (= fékezi a tágulást), a kérdés az, hogy melyik hatás erõsebb?
A válaszhoz gondoljuk meg, mi történik akkor, ha feldobunk egy követ? At-

tól függõen, hogy a kõhajítás ereje nagyobb-e, kisebb-e földi gravitációnál, vagy
épp’ egyenlõ vele, sorrendben három lehetõség adódik: a kõ kiszökik a világûr-
be, visszaesik, vagy „mesterséges holdként” Föld körüli pályán kering tovább.
Kozmikus méretekben ugyanez a törvény mûködik, ezért a három lehetõség a

következõ: világunk lehet nyitott (a tágulása nem áll meg), lehet zárt (egy idõ
után újra összehúzódik, egészen az összeomlásig), de lehet állandó is: maxi-
mális méretére tágulva majd finoman egyensúlyozni kezd a tágulás és össze-
húzódás határán.
A zárt modell egyik lehetséges változata az oszcilláló (pulzáló, lüktetõ) univer-

zum képe. Eszerint az újra összehúzódó és összeomló világegyetem a saját
hamvaiból egy õsrobbanáshoz hasonló folyamatban fõnixmadárként mind-
annyiszor újjászületik, miközben minden kiterjedés és összehúzódás evolúciós
története a többitõl különbözõ.
A probléma csak az, hogy ma még sem az õsrobbanás energiáját, sem a gravi-
táció (az univerzum anyagsûrûségétõl függõ) erejét nem ismerjük pontosan. Így
azután választani sem tudunk a lehetséges jövõképek között. A jelenlegi ada-
tok ugyan egyre gyorsuló tágulásra utalnak, tehát a nyílt változatot valószínûsí-
tik, de ez ma még nem több, mint egy megerõsítésre váró feltételezés.
® De „legalább” az alapgondolat (a Nagy Bumm) igazolható? Hogyan dönt-

hetjük el, hogy igaz-e? Például úgy, hogy a modell alapján megjósolunk bizo-
nyos eseményeket, azután megnézzük, hogy az elõre jelzett események bekö-
vetkeznek–e, igazolja-e õket a tapasztalat. Így jártak el a csillagászok is, és a
megfigyelések igazolták az õsrobbanás hipotézisét.
A bizonyítékok közül csak a legfontosabbra utalok. A modell megalkotói már

az 1940-es években megjósolták, hogy a robbanásszerû kezdet kezdetén ural-
kodó rendkívül forró sugárzásnak (az univerzum szakadatlan tágulása miatt)
jelentõsen le kellett hûlnie. Azt is kiszámították, hogy mára, 13-15 milliárd év
elteltével, e sugárzás hõmérséklete alig lehet több, mint néhány Kelvin fok.73
73 A hõmérsékletet a fizika a molekulák mozgási energiájával definiálja. Mínusz 273 Celsius fo-
kon minden mozgás megszûnik, ezért ennél alacsonyabb hõmérséklet nem létezhet. Ez az
abszolút nullapont a termodinamikai egyensúly állapota, a Kelvin-féle skála kiindulópontja.
Tehát 0 Kelvin fok = mínusz 273 Celsius fok.
Kozmogenezis 93
S valóban: 1965-ben a rádiócsillagászok azonosították ezt a kozmikus háttér-

sugárzásnak nevezett jelenséget. Olyan sugárzást észleltek, amely nem egy
irányból, tehát nem egy konkrét objektumból érkezik hozzánk, hanem min-
den irányból jön, majdnem teljesen egyformán, a tér egészét betölti, és nagyon hi-
deg: a hõmérséklete kevesebb, mint három fokkal van az abszolút nulla felett (2,7
Kelvin = mínusz 270,3 Celsius fok).
Tehát paradox módon épp’ a világûr dermesztõ hidege igazolja, hogy régebben a
világunk több millió fokkal forróbb volt, mint ma. – S ha valaki képes megba-
rátkozni azzal az elképzelhetetlen gondolattal is, hogy minden, amit ma látunk,
valamikor olyan sûrû állapotban volt, hogy egy tûhegynyi térfogatban elfért,74
annak figyelmébe ajánlom a Nagy Bumm (számunkra legfontosabb) követ-
kezményét, az evolúciót (a fejlõdést).
® Elõtte azonban nem árt egy kis figyelmeztetés: a kozmológia – szaktudo-

mány! S mint minden szaktudomány, a számunkra hozzáférhetõ világot, a
látható világegyetemet kutatja. Tehát nem a végtelen, minden létezõt magában
foglaló Világegyetemet modellezi, hanem csak a kozmikus környezetünket. Azt a
csillagászati univerzumot, amely a végtelen világnak csupán mindig véges része!
(Lásd újra a 53. lábjegyzetet!)75
Tehát nem a világ, mint egész robbant fel, hanem csak egy része. Egy olyan tar-
tománya, amelyre még nem érvényesek a fizikánk törvényei, hiszen ebbõl fejlõ-
dött ki az a ma látható világ, amely a mindenkori tudomány tárgya. Az õsrobba-
nás utáni „elsõ pillanat” így valóban kezdet. De nem „a” világ kezdete. Csak
számunkra kezdet: a kozmikus idõszámításunk kezdete: ez a legkorábbi ese-
74 Néhány megjegyzés talán mégis segít elgondolni az elgondolhatatlant: (1) Nevéhez méltó-
an a világûr szinte teljesen üres: az energia-sûrûsége felfoghatatlanul nagy, de szinte mérhe-
tetlenül kevés látható, vagyis atomos szerkezetû anyagot tartalmaz. Ha valamennyi csillagot
és galaxist egyenletes sûrûségû masszává kennénk szét, akkor annak minden köbméterében
mindössze egyetlen atom árválkodna. (2) Ráadásul ez az egyetlen atom is szinte teljesen
üres: ha térfogatát egy székesegyháznak vesszük, akkor az atom magja abban csak egy por-
szem. (3) S most sûrítsük össze az így kapott majdnem semmit: ez már elvezethet a tûhegynyi
mérethez!
75 Csak azt a tartományt vizsgálhatjuk, ahonnan (az univerzum tágulásának kezdete óta eltelt
idõ alatt) hozzánk érkezhetett a fény. E tartomány sugarát úgy kapjuk meg, hogy a korát
megszorozzuk a fény sebességével. A belátható világegyetemet tehát olyan 13-15 milliárd
fényév sugarú gömbként képzelhetjük el, melynek a középpontjában vagyunk. Ez a sugár az
idõ múlásával folytonosan növekszik, de mindig véges marad.
76
mény, amelyrõl tudomásunk van. – Ezért, hacsak másként nincs jelezve,
minden további megállapítás már ez utánra, tehát a csillagászati univerzumra
vonatkozik.
76 Ezért a ”mi volt a kezdet (az õsrobbanás) elõtt?” kérdés egyszerre értelmes és értelmetlen.
(1) A kozmológus számára értelmetlen, mert az ”elõtt” szó idõt feltételez. Márpedig
Einstein óta tudjuk, hogy nincs abszolút, mindentõl független, önmagában vett (newtoni)
idõ. Amit ”idõnek” tapasztalunk, az mindig valamilyen fizikai változás üteme, ritmusa. Pél-
dául a nappalok és éjszakák egymást-követése, az óra mutatóinak elmozdulása, egy csap
csepegése stb., a lényeg az, hogy az idõ számunkra csak úgy gondolható el, mint fizikai ese-
mények egymásutánja.
De ha igaz az õsrobbanás hipotézise, akkor ilyen eseményekrõl csak a Nagy Bumm után
beszélhetünk! Ezért aztán hol volt, hol nem volt, események nélkül még idõ sem volt! Mivel
az általunk megtapasztalható téridõben mozgó anyag a Nagy Bumm utáni folyamatban ke-
letkezett, az ”elõtte” fogalma egy tudós számára használhatatlan.
(2) A filozófus számára azonban nem. Persze õ se tudja kitalálni, hogy mi volt a Nagy
Bumm ”elõtt”, hiszen semmivel sem okosabb, mint a tudós. De abból, hogy nem a ”semmi”
robbant fel, hanem egy nagyon kicsi, nagyon sûrû és nagyon forró valami, õ, túllépve a
szaktudomány határán, az okság elve alapján arra következtet, hogy ennek a már létezõ ”va-
laminek” is kell, hogy legyen elõzménye. Olyan elõzménye, amelynek a törvényeit és téridõ-
beli viszonyait ma még nem ismerjük. Egyszerûbben: az õsrobbanás - a jelenlegi tudásunk
határa. De olyan határ, amelynek minden pontja túlmutat önmagán.
S nehogy azt higgyük, hogy egy transzcendens X (Isten) felvételével megszabadulha-
tunk ezektõl a ”nyugtalanító kérdésektõl”! -, hiszen még a gyerekek is meg szokták
kérdezni: ”Isten teremtette a világot. Rendben. De ki teremtette Istent? Egy másik Isten?
Azt megint egy másik? - és így tovább?” A válasz erre az szokott lenni, hogy nem, mert ez
az X már önmagától való. Nem teremtette senki, mindig is volt, van és lesz = önmaga
oka (causa sui). Ezt állítólag azért kell feltételeznünk, mert ”másképp a világot nem tud-
juk megmagyarázni”.
Miért? Így tudjuk? Ugyanúgy nem, hiszen az X felvételével ugyanazt a problémát (a kozmi-
kus szõttes végsõ titkát) csak áttoltuk egy ”következõ szintre”. Felvettünk egy olyan hipo-
tézist, amely látszólag mindent megmagyaráz, valójában önmaga is magyarázatra szorul. De
miért kellene a megmagyarázandó rejtélyek számát feleslegesen szaporítani? Olyan lenne
ez, mintha egy egyismeretlenes egyenletet úgy akarnánk megoldani, hogy felveszünk még egy
ismeretlent!
Elméletileg ez nyilván abszurd, valójában maga a vita az, ami értelmetlen. A szóban forgó
”X”-et ugyanis nem azért ”kell” felvenni, mintha ez bármit is jobban megmagyarázna, ha-
nem mindenek elõtt azért, mert Õ ”az örök élet” garanciája. Vagyis a feltételezése nem hi-
potézis, hanem pszichés okok miatt feladhatatlan hit. Lásd újra a 37. lábjegyzetet!
(3) Ez volt a tudós és a filozófus válasza. – De mi van akkor, ha a tudós is filozofál? Nos,
akkor pl. multiverzum – modellt alkot. Ez a napjainkban egyre divatosabbá váló elmélet
végtelen sok lehetséges világról beszél, s egyben választ kínál az õsrobbanás okára (elõzmé-
nyére) is. Elképzeléséhez elég egy hullámzó, tajtékzó tengert magunk elõtt látnunk: ez a
világûr. Tudjuk, hogy a világûr szinte alig tartalmaz atomos szerkezetû anyagot, tehát az
anyagsûrûségét tekintve sokkal tökéletesebb vákuum, mint amit földi laboratóriumokban
Kozmogenezis 95
A csillagok sem örökké égnek…
A szétrobbanó energiából szervezõdõ kozmosz kezdetben nem volt más, mint

sugárzások tüzes pokla. De szakadatlanul tágult, közben egyre hûlt, s ahogy
telt az idõ, a káoszból egyre inkább rend lett: egyre összetettebb, komplexebb,
egyre többre és többféleképpen reagáló, vagyis egyre fejlettebb szerkezetek ala-
kultak ki.
Ezek meghatározott „dátummal” rendelkeznek: elhelyezve õket az idõ tenge-

lyén, a fejlettebbek – késõbbiek. Persze korántsem valami egyenletesen zajló és
egyenes vonalú „tökéletesedésrõl” van szó, hanem a keletkezés és elmúlás for-
gatagában örvénylõ elágazások és visszaesések, tehát fejlõdési ciklusok kusza
szövevényén át megvalósuló tendenciáról. Van, amikor emberi léptékkel mér-
ve is igen rövid alatt jelennek meg bizonyos magasabb rendû szervezõdések,
máskor ezekre millió, milliárd évekig várni kell.
® A ma ismert forgatókönyv szerint már az õsrobbanás utáni elsõ percekben

megszervezõdtek az elemi részecskék és a legkönnyebb elemek (a hidrogén és
valaha is elõállítottak. De ez a vákuum mégsem egy nagydarab semmi! Ellenkezõleg: benne

nyüzsög a mikrovilág valamennyi láthatatlan szereplõje. Olyan energiatenger, amelyben
részecskék és anti-részecskék, elektromágneses és egyéb mezõk örvénylenek, születnek és
halnak el, miközben az energiái - a kvantummechanikai bizonytalanságok miatt - a nulla
alapérték körül ingadoznak (fluktuálnak). Az ”átlagos nulla” azonban ne tévesszen meg
senkit: David Bhom szerint a világûr (a vákuum) általunk megbecsülhetõ részében 10 a
negyvenediken-szer több energia rejlik, mint a megfigyelhetõ összes csillagban és galaxisban
együttvéve! Ezért a véletlenszerû energia-ingadozások eredményeként olyan hullámzások,
örvénylések, vákuum-buborékok jöhetnek létre, amelyek, bármilyen ”kicsik” is, számunkra
felfoghatatlan erõt, felfoghatatlan energiasûrûséget képviselnek.
S most jön a modell alapgondolata: amit Nagy Bumm-nak nevezünk, az valójában nem
más, mint egy- egy ilyen vákuum-buborék szétrobbanása. Vagyis a világûrbõl, a végsõ for-
rásnak tekinthetõ energiatengerbõl, vákuum-buborékok formájában kis világegyetem-csírák
pattannak elõ, és indulnak növekedésnek. Az egyes buborékokból kifejlõdõ lehetséges
világok végesek, és relatíve önálló történetük van: õsrobbanással kezdõdnek, és a vázolt
három változat egyike szerint érnek véget. míg maga a Világegyetem (a végtelen energia-
tenger = Anaximandrosz apeiron-ja) statisztikusan állandó állapotú, de folytonosan terem-
tõ, kreatív.
Lehetséges, hogy a mi világunk is egy ilyen szétpattanó (”szappan”, bocsánat) vákuum-bubo-
rék? Lehetséges, de nyilván esély sincs arra, hogy a modell tesztelhetõ legyen. A tapasztalati
ellenõrzés ugyanis a már jelzett korlátba ütközik: a kvantummechanika által leírt vákuum-
fluktuáció a már létezõ világ jelensége! S vajon magyarázhatók-e a már létezõ ”buborék”
törvényeivel a megszületése ”elõtti” állapotok? – Lásd újra az (1) és a (2) pontot!
hélium) atommagjai, de csak egymillió év további lehûlés után kapcsolódtak

ezek össze szilárd atomokká. – Ezzel véget ért a sugárzás uralta korszak, és vi-
lágunk átlépett az (atomos szerkezetû) anyag-korszakba, amelyben ma is
élünk.
Összetételét tekintve az anyag akkoriban még igen szegényes volt. Gázfelhõk

formájában létezett, és nem állt másból, mint hidrogénbõl, meg egy kis hélium-
ból. De bármilyen hihetetlennek tûnik is, mindaz, amit ma látunk, magunkat is
beleértve, ebbõl a héliummal szennyezett hidrogéngázból fejlõdött ki! Ho-
gyan? – A csillagok közvetítésével.
Az õsrobbanás után kb. 100 millió évvel kialakult csillagok – kozmikus ko-
hók. Olyan laboratóriumok, amelyek az õsi hidrogénbõl képesek legyártani a
Mengyelejev féle periódusos rendszer valamennyi elemét!77 Ezekbõl pedig olyan
csodálatos dolgok szervezõdtek, mint az élet, és a gondolkodó agy. Még ma is
születnek csillagok, és az elem-gyártás technológiája ma is ugyanaz, mint régen.
A gázfelhõk viszonylag egyenletesen töltik ki a teret, de véletlenszerû csomóso-

dások is adódnak. Egy csillag akkor születik, ha egy viszonylag sûrûbb felhõ a
gravitáció hatására kezd még összébb húzódni, egyre kisebb, sûrûbb és forróbb
lesz, majd egy kritikus küszöb átlépésével (5 millió K fok hõmérsékleten) be-
indul egy termonukleáris folyamat. A felhõ legforróbb helyén, a középpontjá-
ban, a hidrogén égni kezd, héliummá alakul, miközben a felszabaduló energia
egy része fény formájában kisugárzódik.
A folyamatról leolvasható sémát érdemes megjegyezni, mert a csillag a késõb-

biek során is e szerint mûködik. Két poláris erõ (a vonzás és taszítás) játékáról
van szó: a gravitáció állandóan össze akarja húzni, a nukleáris tûz ellennyomása
pedig ki akarja vetni magából az anyagot, miközben a tûzben különbözõ ele-
mek képzõdnek. Amíg van éghetõ anyag, addig a csillag egyensúlyban van. De
ha elfogy, akkor a tûz kialszik, és megint a gravitáció lesz az úr: a csillag újra
összehúzódik, felmelegszik, és beindul a következõ nukleáris fázis: a megszületett
anyagból új, összetettebb (nehezebb = magasabb rendszámú) elemek képzõd-
nek, és így tovább.
A séma minden csillagnál azonos, de a csillag tényleges sorsa (az élete, valamint a
legyártott elemek mennyisége és minõsége) a csillag tömegétõl függ. – A halála is.
77 Az elemek száma 92. – Kémiai tulajdonságaikat a protonok száma határozza meg.

Kozmogenezis 97
Tömegétõl függõen, és néhány milliárd év lepergése után ugyanis a csillag 3 le-

hetséges állapotba jut: fehér törpe, neutroncsillag vagy fekete lyuk lesz belõle.
1. A csillagok túlnyomó többsége kisebb, mint másfél Nap-tömeg. Ezek a kis-

méretû csillagok, azon túl, hogy a fényüket szétszórják, lényegében csak
(hidrogénbõl) héliumot termelnek. Ha a középpontjukban elfogy a hidro-
gén, akkor a csillag összehúzódik, emiatt újra felmelegszik, és égni kezd a
hélium. Közben a külsõ rétegek is begyulladnak, a külsõ héjakon megma-
radt hidrogén is égni kezd, ezért a csillag kitágul, és vörös óriássá válik. Ha
minden tüzelõ elfogyott, akkor a kiégett, haldokló csillag újra összehúzó-
78
dik, lassan kihûl, és szürke, jellegtelen égitestként létezik tovább. Ez a
fehér törpe. Föld-méretû, de nagyon sûrû: l kávéskanálnyi anyaga kb. 1 ezer
tonna.
2. Sokkal izgalmasabb a másfél és tíz Nap-tömeg méret közé esõ csillagok sor-
sa. De csak a csillagok kb. 10 %-a ilyen. Õk az igazi alkotók: lényegében
õk teremtik meg a sokszínû világot. Ilyen nagy tömegnél ugyanis a fehér tör-
pe már nem stabil: a gravitációs összehúzódás folytatódik, a csillag egyre ki-
sebb, sûrûbb és forróbb lesz, és ilyen hõmérsékleten (100 millió K fok fe-
lett) már létrejöhet a szén, az oxigén és néhány nehezebb elem, egészen a va-
sig. A vas kialakulása után a csillag összeroppan, ezt újabb felmelegedés kö-
veti, s utána már nagyon gyorsan legyártódik a periódusos rendszer összes
többi eleme.
A végkifejlet fantasztikus: egy felfoghatatlanul hatalmas robbanásban a csillag

kérge leválik a csillagról, és szétszóródik a világûrben. Ez a jelenség az univer-
zum egyik leglátványosabb eseménye. A neve: szupernóva.79 A robbanás utáni
maradvány összeomlik. A gravitáció olyan erõs, hogy szinte az atommagokba
préseli az elektronokat. Az eredmény: rendkívül kicsi, sûrû és gyorsan forgó
neutroncsillag (pulzár). Az átmérõje mindössze 20-30 km, de 1 kávéskanálnyi
anyaga kb. tízmilliárd tonna.
Mivel a megszült elemek szétszórásával a haldokló csillag megtermékenyíti a vi-

lágûrt, a „kozmikus leves” feldúsul, és egyre összetettebbé válik: már nemcsak
hidrogénbõl és héliumból áll, hanem a legkülönbözõbb elemek olyan kaval-
78 Magába zárva a hélium-égés eredményeit, a szén, az oxigén, a nitrogén és a szilícium-ato-

mok magjait.
79 Eddig három szupernóvát jegyzett fel a történelem. Évszámok: 1054, 1572 és 1604.
kádja, amelybõl majd újabb, második generációs csillagok születnek. – Ez a fo-

lyamat az élet egyik feltétele.(A Naprendszer kapcsán erre még visszatérek.)
3. Elõtte azonban lássuk a harmadik lehetõséget is: ha a csillag tíz Nap-tö-

megnél is nagyobb, akkor egyszerûen nincs olyan erõ, ami a gravitációs
összeomlást megállíthatná: a csillag egyre kisebb, sûrûbb és forróbb lesz,
végül eltûnik a szemünk elõl. Amit „látunk”, az egy fekete lyuk. – Ponto-
sabban: nem látunk semmit. Miért nem? Azért nem, mert az összeomlott
csillag gravitációs tere olyan erõs, hogy, mint a mesebeli kis gömböc, a
vonzáskörében mindent magába szippant, és semmi, még az információt
hordozó fénysugár se tud kiszökni belõle.
De honnan tudjuk, hogy egyáltalán léteznek ilyen különös objektumok, ha

egyszer épp’ az a megkülönböztetõ jegyük, hogy láthatatlanok? Nos, követ-
keztetünk a létezésükre. Ha pl. egy látható csillag anyaga fogy, (s körülötte gam-
ma-sugárzás észlelhetõ), akkor feltételezhetjük, hogy olyan kettõs-csillagról
van szó, ahol egy láthatatlan partner”eszegeti” a látható társát.
A Naprendszerrõl
Naprendszerünk kb. 5 milliárd évvel ezelõtt keletkezett. A rendszert alkotó gáz

és porfelhõ egy közeli szupernóva-robbanás lökéshullámával ütközve sûrûsöd-
ni kezdett, és beindult a felhõ összehúzódása. Középen kialakult a Nap, a mai
bolygók pályája menti por- és gázfelhõkbõl pedig felépültek a bolygók.
A történet már ismerõs, ezért ha a Nap nem a mi csillagunk lenne, akkor nem
lenne más, csak egy banális égitest. – Ugyanakkor megvan benne a Mengyele-
jev táblázat valamennyi eleme! Nemcsak a könnyû szén és oxigén, hanem
olyan nehéz elemek is, mint pl. a vas, az ólom vagy az urán. De hát hogy lehet-
nek ezek ott a csillagban, amikor a Nap csak egyetlen szintézisre képes: arra,
hogy hidrogénbõl héliumot állítson elõ?
A figyelmes Olvasó már tudja a választ, de érdemes megismételni: ezek az ele-

mek, melyek a testünket is felépítik, máshol keletkeztek, még a Nap születése elõtt!
Tehát annak a 8 -10 milliárd éves színjátéknak a szerzõi és szereplõi, amely a
csillagunk születését megelõzte.
Számunkra, akik az eredetünket kutatjuk, ez egyszerre tragikus és felemelõ,

szomorúságos és csodálatos, kinek-kinek a személyisége, a vérmérséklete sze-
99
rint. Mert nem tudjuk, hogy honnan jöttünk, nem tudjuk, hogy hol keletkeztek a
testünket, a bolygónkat, a Napunkat felépítõ atomok, elemek. Miképpen nem
tudjuk, hogy honnan származnak azok a búzaszemek (melyik vidékrõl? me-
lyik mezõrõl? melyik kalászról?), amelyekbõl lisztet õröltek a kenyerünkhöz,
ugyanúgy nem ismerjük azt a megszámlálhatatlanul sok csillagot sem, amelyek-
nek szerepük volt az atomjaink kialakulásában.
Mert nem egy bizonyos csillagból, szupernóvából, vagy vörös óriásból jöttünk,
hanem mindenfelõl: sok milliárd különbözõ eredetû felhõbõl, sok milliárd
szerteszét robbanó csillagból. – Csak két dolog biztos ebben a bizonytalan
eredetben: mindenestül bele vagyunk szõve a Kozmoszba, és a testünket felépítõ
valamennyi atom idõsebb, mint a Nap.
® Nap sorsa az, hogy majd valamikor fehér törpévé váljon. De mielõtt a végze-
te beteljesedne, vörös óriásként még egyszer fellobban, a sugara túlnyúlik a
Merkúr és a Vénusz pályáján, sõt az is lehet, hogy elnyeli a Földet. S ha ez nem
is következne be, a földi hõmérséklet akkor is kb. 2000 K fok körüli lesz, ez
pedig mindent kiszárít, kiéget, tehát az élet lehetetlenné válik – Pánikra azonban
semmi ok: még van minimum 5 milliárd évünk. S mielõtt menekülési terveken
törnék a fejüket, kérem, vegyék figyelembe azt is, hogy az általam vázolt tör-
ténetben még csak ezután fogunk megszületni.
n 6. Biogenezis
Nyomon követtük a csillagászati univerzum kifejlõdését, az õsrobbanástól a

hidrogénfelhõkön át a bolygóktól körülvett csillagok, köztük a Nap kialakulásá-
ig. A számunkra legkedvesebb bolygó, a Föld, sokféle elembõl épül fel.
Anyagának legnagyobb része nehézfém, fõleg vas, külsõ rétegében kõzetek
és ásványok vannak, a felületén pedig sok a víz. Mindezt egy gázburok fedi:
az atmoszféra, a légkör. – Történetünk most következõ szakasza a bioszférá-
ról szól.
A bioszféra a földkéregnek és a légkörnek az a kb. 20 km vastagságú tartománya,

amelyben az élõvilág evolúciója zajlik. Az élet keletkezésétõl az emberré válá-
sig tartó folyamat filozófiailag legfontosabb kérdései a következõk:
1. Hogyan definiálható az élet fogalma?

2. Bizonyítható-e, hogy az élet az élettelen anyagból keletkezett?
3. Hogyan és miért ment (megy) végbe az élõvilág evolúciója? – Nézzük
õket sorjában.
Az élet fogalma
Ennél a kérdésnél nem idõzünk sokat, mert, mint tudjuk, a definíciók csak
rövidítések. Arra valók, hogy a definiált dolgot mással ne lehessen összetéveszte-
ni, ezért ne várjunk egyetlen és végleges megoldást. Annál is kevésbé, mert a
tudósok maguk is vitáznak arról, hogy melyek az élet legjellemzõbb tulaj-
donságai.80
Induljunk ki abból, hogy az élet az anyag sajátos létezési módja. Olyan nyílt
rendszer, amely a környezetével állandó anyagcserét folytatva önszabályozásra
és szaporodásra képes (önreplikatív = képes arra, hogy lemásolja magát), –
mindezek eredményeként pedig képes arra, hogy távol maradjon a termodina-
mikai egyensúlytól.81
Az élet keletkezése
Mindmáig rejtély, de vannak jó tippjeink. Arra a kérdésre, hogy „létrejöhet-e

élõ anyag az élettelenbõl?”, kétfeleképpen lehet felelni: igen és nem. A XX. szá-
80 Vannak, akik a mûködés (a funkció) oldaláról közelítik meg a kérdést, és olyan tulajdonsá-
gok együttesét igyekeznek modellezni, mint pl. az anyagcsere, a növekedés, a szaporodás,
az öröklõdés, a társulás, az onto- és filogenezis (egyed- és törzsfejlõdés), stb. E megköze-
lítésnek az a hátránya, hogy az összetevõk (a struktúra) problémájától általában eltekinte-
nek. A strukturális életdefiníciók viszont a mûködést (a funkciót, az életjelenségeket) teszik
zárójelbe. Például, a molekuláris koncepció képviselõi az élet lényegét a nukleinsavak vagy
a fehérjék felépítésében keresik, a biológusok többsége a sejtet tekinti olyan minimál rend-
szernek, amely az élet hordozója, stb. – Egy olyan meghatározás tûnik a legjobbnak,
amelyben a funkció és a struktúra elválaszthatatlan, és ezek kölcsönösen korlátozzák (defini-
álják) egymást.
81 Ha a fenti meghatározásban a „távol maradjon” kifejezést az „távolodjon” szóval helyettesít-
jük, akkor kezünkben van az evolúció, vagyis „a fejlõdõ élet” meghatározása is! Errõl késõbb
lesz szó, de bizonyos összefüggéseket már itt szeretnék jelezni. – A termodinamikai egyen-
súly fogalmával a 70. lábjegyzetben már találkoztunk. Ez a maximális rendezetlenség állapo-
Biogenezis 101
zad közepéig nagyjából egyforma erõvel lehetett érvelni mindkét válasz mel-
lett, mert tapasztalati adatok hiányában mindkét válasz spekulatív volt.
® A „nem” mellett általában így érveltek: mivel élet van, de olyan tulajdonsá-
gokat mutat, amelyek az élettelen anyagból teljesen hiányoznak, a köztük lévõ
szakadékot csak egy ismeretlen „életerõ” vagy egy isteni, teremtõ gondviselés fel-
tételezésével lehet áthidalni.
® Az „igen” válasz is jórészt hitbõl fakadt, – mindaddig, amíg a XX. században

robbanásszerû fejlõdésnek nem indultak a szaktudományok, mindenek elõtt a
molekuláris biológia, az információelmélet és a kibernetika (rendszerelmélet).
A döntõ áttörést az élettelen és az élõ anyag között közvetítõ abiotikus (kémi-
ai) evolúció alaposabb megismerése hozta.
Ennek egyik fontos lépése Stanley Miller „életszintetizálási” kísérlete volt. (Ka-
liforniai Egyetem, 1953.) Villámláshoz hasonló, magasfeszültségû kisüléseket
idézett elõ, egy vízbõl-ammóniából- és hidrogénbõl álló légnemû keverékben.
ta. Mivel a fizika a „rendetlenséget” az „entrópia” fogalmával méri (fejezi ki), úgy is fogal-
mazhatunk, hogy ez a maximális entrópia = a teljes káosz állapota. – A termodinamika II. fõ
tétele kimondja, hogy egy zárt rendszer entrópiája (rendezetlensége) folytonosan növekszik.
Mivel az 1930-as években magát a világot, mint egészet is zárt rendszernek tekintették,
ebbõl sokan azt a pesszimista következtetést vonták le, hogy elkerülhetetlen a világ un.
„hõhalála”. Eszerint a galaxisok, élõlények és más rendezett dolgok elõbb-utóbb felbom-
lanak, és kaotikus, véletlenszerû mozgást végzõ hõsugárzássá alakulnak át, amely addig
hûl, amíg teljesen kisimulva, kiegyenlítõdve, mínusz 273 C fokon el nem éri a teljesen kao-
tikus állapotot, vagyis a termodinamikai egyensúlyt. Ezzel minden mozgás, változás lehe-
tõsége egyszer s mindenkorra megszûnik, és a Világegyetem az „örök halál” állapotába kerül.
„Szerencsére” az érvelésnek két gyenge pontja van: (1) Mivel az entrópia állandó növeke-
dése csak zárt rendszerre igaz, az elkerülhetetlen végzet (a „hõhalál”) igazolásához elõbb
azt kellene bebizonyítani, hogy a csillagászati univerzum, sõt, az egész Világegyetem is
zárt rendszer. Ennek kimutatása viszont elég reménytelen vállalkozásnak tûnik. (2) Van
egy másik, az entrópia irányával ellentétes kozmikus tendencia is! Ez maga az élet! Az élõlény
ugyanis úgy mûködik, hogy a környezetébõl (relatíve) rendezetlen energiát vesz fel, és azt
rendezettebbé alakítja. Tehát negatív entrópiát termel, káoszból rendet alkot. Pontosabban:
önmagát rendezettebbé, komplexebbé teszi. Az más kérdés, hogy közben, a bomlástermékeit
leadva, növeli a környezete rendezetlenségét (entrópiáját) Például, a klorofill tartalmú növé-
nyek a környezetükbõl szervetlen anyagokat (széndioxidot, vizet, ásványi sókat stb.) vesz-
nek fel, ezekbõl, napfény segítségével, szerves anyagokat (szénhidrátokat, zsírokat, fehérjé-
ket) állítanak elõ, miközben, egyéb bomlástermékek mellett, oxigént bocsátanak ki. Ez a
folyamat a fotoszintézis.
Miért éppen ilyen keveréket használt? Azért, mert egy Oparin nevû orosz
biokémikus nem sokkal korábban feltételezte, hogy a Föld õsi légköre hasonló
összetételû (oxigén nélküli) volt, tehát az óceánokban nagyjából ilyen körül-
mények között alakulhatott ki az élet elsõ nyomait tartalmazó „õsleves”,82 és
Miller ezeket a kezdeti feltételeket akarta szimulálni (utánozni).
Életet ugyan nem sikerült létrehoznia, de pl. aminosavakat, igen. Ezek, mint
tudjuk, a fehérjék építõkövei. – Azóta ezerszám végeztek ilyen és ehhez hason-
ló kísérleteket: szervetlen anyagokból különbözõ szerves vegyületeket állították
elõ, többek között nukleinsavakat is. Az aminosavak mellett ezek az élõ szer-
vezetek szaporodásának további nélkülözhetetlen komponensei.
A kísérletek megerõsítették azt a feltételezést, miszerint az õslégkör körül-

ményei között szükségszerûen bekövetkezett e szerves anyagok abiotikus szin-
tézise. Az összetevõk szelekciója révén egyes fehérjék már enzimaktivitással
rendelkeztek, a nukleinsavak pedig lassan és pontatlanul, de képesek voltak
replikációra, tehát önmaguk lemásolására, szaporodásra.83
Ez pedig egyértelmûen az „igen” választ bizonyítja! Miért? Azért, mert ha az

élõ anyagra jellemzõ szelekció és replikáció már az élet elõtti molekulák szintjén is
kimutatható, akkor, bár az élet rejtélyét a tudomány még korántsem oldotta
Az élet tehát állandó küzdelem a káosz ellen. Ezt a mindennapi életben is tapasztalhatjuk,
miközben rendet akarunk rakni pl. az íróasztalunkon. Melyik az erõsebb tendencia? –
Kozmikus méretekben nyilván eldönthetetlen a fel- és leépülési folyamatok vitája, mert az
élõ (pláne a tudatos) rendszerek jövõbeni hatása csak részben számítható ki. Mindez
azonban nem gátolja a tudósokat abban, hogy a kozmikus fejlõdés olyan modelljeit alkos-
sák meg, amelyek már figyelembe veszik ezt a nem-fizikai mozzanatot is, sõt, az életre
„szavaznak”. Például Paul Davies, korunk egyik kiváló fizikusa, ezt írja az 1987-ben
megjelent The Cosmic Bleuprint c. könyvében: „Az entrópia-irány mellett egy másik idõ-
irány is létezik, amely ugyancsak alapvetõ jelentõségû, és a természetébõl fakadóan nem
kevésbé rejtett”. A kettõ „egyenlege” pedig az, hogy „a rendezettség és a komplexitás ál-
landó növekedése következtében – a Világegyetem az anyag és energia egyre magasabb fej-
lettségû, egyre kifinomultabb állapotai felé halad.” – Az idézet forrása: Tom Steiner: Infor-
máció és az univerzum belsõ szerkezete. – Springer, 1993. 153. oldal. Ezzel egyetérthe-
tünk, feltéve, ha tudatosítjuk, hogy modellrõl van szó, és „a Világegyetem” kifejezés csak
a csillagászati univerzumot jelöli.
82 Csak a kb. 3,5 milliárd évvel ezelõtt beinduló fotoszintézis vezetett az igen lassú oxigén-fel-
halmozódáshoz (az oxidáló légkörhöz).
83 SH Atlasz (Biológia) - Springer Hungarica, 1992. 517. oldal.
Biogenezis 103
meg, annyit mindenképp’ állíthatunk, hogy nincs „áthidalhatatlan szakadék” az

élettelen és az élõ anyag között.
Erõsebb megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy az élõben az ismert kémiai ele-

meken kívül semmi sincs: ami az élettelen anyagot élõvé teszi, az a komponensek
megszervezõdése, az anyag komplexebbé válása. – S a filozófia számára végsõ so-
ron csak ez a zárótétel fontos.
Szent-Györgyi Albert (egy hívõ tudós!) ugyanezt egy csodaszép hasonlattal fe-
jezi ki. Valahol ezt írja: „Az élet az anyag szerkezetének a következménye.
Olyan, mint a mosolygás. Nem tarthatom az egyik kezembe a mosolyt, a má-
sikban az ajkakat, mert a mosoly nem más, mint az ajkak játéka.”
Idõrendi vázlat
Az élet további fejlõdésére itt egy igen elnagyolt idõrendi vázlat:
® A Föld 4,6 milliárd évvel ezelõtt keletkezett. Mintegy 4 milliárd éve jöttek
létre az óceánok és a szárazföldek, majd szinte azonnal, 3,8 milliárd éve, megje-
lentek az elsõ egysejtû élõlények, a baktériumok.
® Ezután az evolúció lelassult: kb. 700 millió éve keletkeztek az elsõ puhatestû
többsejtûek. A megszületésük mintegy 3 milliárd évet vett igénybe!
® 5-600 millió évvel ezelõtt viszont robbanásszerû fejlõdés kezdõdött: kiala-

kultak az elsõ szilárd vázas többsejtûek, a fotoszintézis eredményeként a lég-
körben felhalmozódott az oxigén, az oxigénbõl keletkezõ ózonréteg kiszûrte a
napfény (élõlényekre halálos) ultraibolya sugarait, s ezzel megnyílt az út a szá-
razföld meghódítása elõtt.
® Az elsõ szárazföldi élõlények növények (mohák és harasztok) voltak, de

rövidesen a rovarok is megjelentek. A kétéltû gerincesektõl származó hüllõk
többszáz-millió évig uralták a Földet, de 65 millió évvel ezelõtt a nagy részük
kipusztult (pl. a dinoszauruszok), így fejlõdésnek indulhattak a madarak és az
emlõsök. Ezzel párhuzamosan a növényvilágban uralkodóvá váltak a virágos
növények.
® 5 millió évvel ezelõtt megjelent a gorilla, a csimpánz és az ember közös õse,

majd a fejlõdés az elõemberek kialakulásához vezetett, és 140 ezer éve megje-
lent a Homo sapiens. És az evolúció, egyre gyorsuló tempóban, zajlik tovább…
® De hogyan alakult ki ez a sokszínûség? S mi köti össze az élet szálait? Vajon

igaz-e, hogy a ma élõ szervezetek, önmagunkat is beleértve, egyetlen õstõl, az õs-
leves mikro-organizmusaitól származnak?84
„A fajok eredete”
A modern biológia kezdete 1859-re tehetõ, amikor megjelent Charles Darwin

„A fajok eredete” címû mûve. – Darwin elõtt az életrõl és a kozmoszról vallott
nyugati felfogás Arisztotelész gondolatait követte. Eszerint a létezõk egyetlen
megszakítatlan láncolatot, „kozmikus létrát” alkotnak, tetején az emberrel, aki
a legközelebb áll Istenhez. A világban örök rend van. Nincs benne se keletkezés,
se kihalás. Annyi faj van, amennyit az Isten egyszer s mindenkorra, tehát válto-
zatlan formában megteremtett.
® Darwin szétrombolta ezt az idillt. A jelentõsége két pontban foglalható

össze:
1. Mozgásba hozta a statikus létrát, megmutatva, hogy a fajok nem változatla-

nok, hanem születnek és pusztulnak: egymásból származnak.
2. Nem pusztán „felfedezte az evolúciót”, ezt sokan megtették már õ elõtte
is, hanem leírt egy olyan mechanizmust, amely az evolúciót egyszerre hi-
hetõvé és érthetõvé tette. Vagyis az evolúció metaforáját logikailag kohe-
rens, bizonyos mértékben tesztelhetõ, sõt predikciókra (elõrejelzésekre) al-
kalmas tudományos modellé alakította.
Azok az alapszavak, amelyeket Darwinnál feltétlenül meg kell jegyezni, a kö-

vetkezõk: természetes kiválogatódás = véletlen változatok és szelektív kipusztu-
lás, valamint koevolúció és földrajzi elkülönülés (izoláció).
® Darwin szerint az evolúció alapvetõ oka, legfontosabb (bár nem egyetlen!)

hajtóereje a természetes kiválasztódás (a szelekció). A természetes szelekció egy
84 Az „egyetlen õs” szokásos kifejezése mindig sokaságot jelent, hiszen az élõlények soha
nem egyenként, vagy „párosával”, hanem mindig tömegesen (populáció-szerûen) jelennek
meg.
Biogenezis 105
nagyon egyszerû mechanizmussal képes elérni, hogy minden elõzetes szándék,

cél és terv (vagyis teleológia nélkül).85 igen bonyolult és a természeti környezethez
jól alkalmazkodó élõlények jöjjenek létre. – Hogyan?
Nos, amit pl. a kutyatenyésztõk elvégeznek, (kiválogatva az állatok közül az ál-

taluk kívánatosnak tartott tulajdonságúakat, hogy új pedigrét hozzanak létre),
azt a természet is meg tudja csinálni: az adott környezet is elõnyben részesít bizo-
nyos tulajdonságokat.
A különbség „csak” annyi, hogy, amint azt már jeleztem, de nem árt unalomig
ismételni, az ember mesterséges szelekciót végez (a folyamatot elõzetesen, cél-
tudatosan megtervezi) a természetben pedig mindez elõzetes cél nélkül, pusztán
bizonyos oksági sorok következményeként megy végbe. Ahogy például az alma
sem tudatosan és célszerûen, hanem a gravitáció következményeként esik a
fejünkre.
® A természetes szelekciónak két lépése van: a véletlen változatok kialakulása és

a szelektív kipusztulás (túlélés):
1. A véletlen változatok kialakulásának az felel meg, amikor például egy nyúl

szül tíz kölyköt, amelyek igen különbözõ tulajdonságokkal rendelkeznek:
az egyik gyorsan fut, de nem lát olyan élesen, a másiknak jó szaglása van
stb.
2. A szelektív kipusztulás ennél kicsit brutálisabb. A kölykök környezete

ugyanis nem túl barátságos: kutyák, rókák és emberek, tehát különféle ra-
gadozók próbálják elkapni szegény nyuszikat. Jó, ha tíz közül kettõ meg-
éri az ivarérett kort, a másik nyolc elpusztul.
Ki lesz a túlélõ? Nyilván az a kettõ, amelyik gyorsabban fut, élesebben lát

stb., amelyik sikeresebben alkalmazkodik (adaptálódik) a környezetéhez.
– Az is világos, hogy csak a túlélõk fognak szaporodni. Õk azok, akik újabb
nyuszikat nemzenek, és utódaiknak átadják azokat a sikeres tulajdonságai-
kat, amelyeknek a túlélésüket köszönhették. Így a következõ generáció már
nagyobb eséllyel vesz részt a létért való küzdelemben, a korlátozott erõfor-
85 A görög telosz = cél és logosz = tan szavakból. A teleologikus folyamat abban különbözik
az egyszerû oksági (kauzális) folyamatoktól, hogy itt az oksági sorokat (egy meghatáro-
zott cél elérése érdekében) tudatos emberi cselekvés vezérli (indítja be). – Arisztotelész pél-
dája: a házépítés.
rásokért folytatott harcban. Néhány generáció múlva pedig igen gyors és

jól látó nyúlpopulációnk lesz. A faj tehát változik, s ez világosan megért-
hetõ pusztán a véletlen változatok és a szelektív kipusztulás alapján.
® Egészítsük ki ezt az egyszerû modellt a koevolúció és a földrajzi elkülönülés

fogalmaival:
3. Eddig úgy tekintettük, mintha az organizmus – esetünkben a nyúl – egy fix

és változatlan környezethez alkalmazkodna, holott a környezet is folytonosan
változik, hiszen a nyúl környezete is evolúciós folyamatok által formált fi-
zikai feltételekbõl és élõlényekbõl áll! Példaként csak egy tényezõt emel-
jünk ki ebbõl a rendszerbõl: az a róka, amelyik nem tud nyulat fogni,
elõbb-utóbb éhen hal. Tehát a rókák között is zajlik a természetes szelekció.
Következésképpen az egyre gyorsabb nyulak mellett a kiválasztódás egyre
gyorsabb, ügyesebb stb. rókákat hoz létre. A két folyamat egymást gerjeszti.
Ezt a jelenséget koevolúciónak szokták nevezni: az egyik állat alkalmazko-

dik a másik állathoz, a másik pedig az egyikhez. Olyan ez, mint a fegyverek
és a páncélok egymást feltételezõ változása. Ha kitalálnak egy olyan fegy-
vert, amely a jelenlegi páncélokat átüti, akkor elõbb-utóbb megjelenik egy
olyan páncél, ami ezt kivédi, majd jön egy hatékonyabb fegyver stb.
A különbség megint „csak” az, hogy amíg az egyre jobb fegyvereket és

páncélokat elõállító oksági sorokat tudatos emberi cselekvés indítja el, addig
a nyúl és a róka pusztán a természetes szelekció nem tudatos mechanizmu-
sainak eredményeképpen változik meg, minden elõzetes terv és cél nélkül.
Ha a koevolúció jelenségét nemcsak ennél a két fajnál vesszük észre, hanem

valamennyi fajra kiterjesztjük, akkor máris kezd kialakulni egy intuitív ké-
pünk arról, hogy a bioszféra milyen érzékeny kölcsönhatások rendszere. – S
ha ebbe a rendszerbe az ember a nélkül avatkozik be, hogy tudatosan fel-
mérné beavatkozásának következményeit, ezzel olyan visszafordíthatatlan
folyamatokat indíthat el, amelyek, láncreakciószerûen terjedve, akár az egész
szisztéma összeomlását is okozhatják. – De errõl majd késõbb.
4. Az új fajok létrejöttének megértéséhez már csak egyetlen tényezõt kell

számításba vennünk. Ez a földrajzi elkülönülés (izoláció). Tegyük fel,
hogy egy bizonyos növény- vagy állatfaj egyedei elterjednek egy hegyvonu-
lat két oldalán fekvõ lejtõkön, vagy egymáshoz közeli szigeteken stb. Mi
lesz ennek a következménye?
Biogenezis 107
Az eltérõ környezethez alkalmazkodva eltérõen fejlõdnek, és néhány generá-

ció után a testi felépítésük, viselkedésük stb. annyira megváltozik, hogy
már akkor sem ismernék fel egymást potenciális szexuális partnerként, ha vé-
letlenül találkoznának. Így az eredetileg egyetlen fajból két vagy több önálló
faj jön létre. – A faj definíciója ugyanis az, hogy az egyedei csak egymással
szaporodnak.
Lehetséges, hogy a közös õs változatlan formában fejlõdik tovább, miköz-

ben a belõle származó fajok némelyike, nem tudván alkalmazkodni a válto-
zó körülményekhez, kipusztul. De fordítva is elképzelhetõ: a közös õs
pusztul ki, miközben a leszármazottai „vígan” tovább szaporodnak, esetleg
maguk is közös õssé válva újabb és újabb elágazásokat hoznak lére. Sokféle
kombináció lehetséges, csak egy dolog biztos: az idõben hátrafelé menve a
leszármazási vonalak az õsleves mikroorganizmusai felé mutatnak.
® Természetesen Darwin még nem ismerhette az „õsleves” fogalmát, de azt

sokoldalúan bizonyította, hogy (1) a különbözõ állat és növényfajok korábban
élt közös õsöktõl származnak, (2) a köztük lévõ különbségek az egymás utáni
generációkban bekövetkezett változások felhalmozódásaként alakulnak ki, és
(3) az evolúció alapvetõ oka, hajtóereje a cél és szándék nélküli természetes sze-
lekció: a véletlen változatok szelektív kipusztulása / túlélése.
Darwin után
A darwini modellt a XX. századi biológia tovább finomította, újabb bizonyíté-

kok tömegével támasztotta alá, miközben az evolúció gondolata, más tudo-
mányterületeket is meghódítva, a mai tudomány legátfogóbb paradigmájává
vált. Az a két legfontosabb felismerés, amellyel a modern biológia pontosabbá
tette a darwini modellt, az öröklõdéshez és az evolúció / fejlõdés fogalmához
köthetõ. – Röviden:
1. A természetes szelekció mindig replikációval indul: két nyúlból tíz lesz példá-
ul. De ha tíz ugyanolyan kisnyúl születne, akkor leállna az evolúció, mert
nem alakulhatna ki az a sokféle változat, amelybõl aztán válogatni lehet.
A replikáció azonban soha nem az eredeti organizmus egy az egyben tör-

ténõ lemásolása, mindig van eltérés az eredetitõl. Miért? S fõként, hogyan
történik mindez? A sikeres túlélõ hogyan adja át utódainak azokat a tulaj-
donságokat, amelyeknek köszönhetõen túlélt?
Már Darwin felismerte, hogy ez a modell legkritikusabb pontja, de a gene-

tika és a molekuláris biológia elõtti korban élt, ezért még nem adhatott he-
lyes válaszokat. Az öröklési utasítást hordozó DNS kettõs spiráljának fel-
tárása és a genetikai kód megfejtése óta azonban a tudomány már viszony-
lag pontosan leírja az itt mûködõ mechanizmusokat.
2. Darwin nem azt mondja, hogy a túlélõ mindig fejlettebb! –, hanem csak
azt, hogy a túlélõ az adott környezethez jobban alkalmazkodott, ezért si-
keresebben szaporodik, vagyis a következõ generációban relatíve több utó-
da lesz, mint a társainak. S ez így is van, mert egy atomháborút például a
csótány vígan túlélne, miközben az ember kipusztulna.
Az egyes élõlények (egyedek) változásának sokféleségébõl tehát Darwin

még csak azt a következtetést vonja le, számára az evolúció még csak azt
jelenti, hogy a fajok változnak, és egymásból származnak. – De még nem te-
szi fel azt a kérdést, hogy e változásoknak és leszármazási soroknak, va-
gyis az evolúciónak, mint összfolyamatnak, van-e valamiféle iránya?
® A mai adatok alapján már erre kérdésre is egyértelmû igennel felelhetünk.

Pontosabban: lehetséges, hogy a világ bizonyos tartományai hanyatlanak, de a
mi bolygónkon, a Nap segítségével, az entrópia állandóan és gyorsuló tempóban
csökken. Mindegy, hogy a DNS-t, a vele rokon genetikai rendszereket, az
agyat vagy a szervezetek kifejlõdését kutatjuk-e, a séma mindig ugyanaz. Az
egyszerû rendszerek egyre összetettebbé, egyre komplexebbé (rendezettebbé)
válnak, tehát mind a rendszeren belül, mind a környezethez való viszonyuk-
ban egyre távolabb kerülnek a termodinamikai egyensúlytól = egyre többre és
többféleképpen reagálnak.
Ezért a mai szóhasználatban, az evolúció és a fejlõdés fogalma ugyanazt jelenti.

Ám soha ne feledjük, hogy a fejlõdés csak tendencia! – sokféle egyedi és faji
változás (visszaesés, elágazás, kipusztulás stb.) eredõje, summája.
® Az így felfogott evolúció tényét ma már bizonyítékok tömege támasztja alá.

Hely hiányában csak néhány mozzanatra utalok, de talán ez a rövid felsorolás
is elég lesz ahhoz, hogy az esetleges kételkedõket meggyõzze, vagy legalább el-
gondolkodtassa.
1. Fosszilis leletek. – A paleontológusok több ezer valaha élt élõlény megköve-

sedett maradványait (fosszíliáit) tárták fel. Ezek tanúsága szerint számos
kihalt élõlény egészen más volt, mint mai utódaik. A változások a szerveze-
Biogenezis 109
tek egymásra következését is mutatják: minél fejlettebb egy élõlény, annál

késõbb jelent meg a Föld történetében. (Lásd újra az evolúciós vázlatot!) –
Vannak még „hiányzó láncszemek”, de az evolúció tényét már egyetlen
hiánytalan fejlõdési sor is valószínûsíti. Ilyen pedig több is van: például a
mai ló egy 50 millió évvel ezelõtt élt kutya nagyságú õslóból fejlõdött ki.
2. Anatómiai hasonlóságok. – A ma élõ állatok közül a teknõs, a ló, a madár, a

denevér, valamint az ember végtagjai szerkezetileg igen hasonlóak. Ez azt
bizonyítja, hogy ezek az élõlények mind közös õstõl származnak, és a ha-
sonlóság mértékébõl az egyes fajok evolúciós rokonsági foka is meghatároz-
ható.
3. Embrionális fejlõdés. – Már a XIX. század óta ismert Haeckel törvénye,

miszerint a fajok egyedeinek embrionális fejlõdése (az ontogenezis) rövi-
dítve és megközelítõen megismétli a fajok fejlõdését (a filogenezist). A ké-
sõbbi vizsgálatok azt is kimutatták, hogy két faj egyedeinek fejlõdése an-
nál hosszabb ideig hasonlít egymáshoz, minél közelebbi rokonságban állnak
egymással. Például: az emberi embrióknak, akárcsak az összes gerinces ál-
latnak, a fejlõdés korai szakaszában még kopoltyúik vannak, bizonyítva
egy kopoltyúkkal rendelkezõ közös õs létezését. Sõt: testünkben a belsõ
fül apró csontocskáinak formájában még ma is hordozzuk a kopoltyúk ma-
radványait! Az ember vakbele (féregnyúlványa) csökevényes formája an-
nak a szervnek, amely más emlõsökben (kifejlett formában) a cellulóz meg-
emésztésére szolgál stb.86
86 Itt, és másutt is, nagyon fontos észrevenni, hogy ha ezek a szervek egymástól teljesen füg-
getlenül jöttek volna létre, pl. Isten egyszeri teremtõ aktusának eredményeként, akkor jóval
tökéletesebb konstrukciók is lehetnének. Valaminek a tudatos megtervezése és elõállítása
ugyanis másképp történik, mint a természetes szelekció. Egy mérnök például kétféleképpen
tökéletesíthet egy gépet. Vagy úgy, hogy itt- ott egy kicsit javít rajta, ahogy ez az évente
megjelenõ új autómodelleknél szokásos, vagy úgy, hogy „eldobja a régit”, és egy teljesen új
konstrukció tervezésébe fog.
A természet azonban csak a javítgatás módszerével dolgozhat. Nem indulhat újra 0-ról, mert
csak a korábbi fejlõdést tudja továbbvinni. Az egymástól távoli fajok használaton kívüli, ma
már felesleges, sõt nem egyszer káros csökevényes szervei ezért feltétlenül közös õsre utalnak!
S nyilván sem a folytonos javítgatás, sem az ennek ellenére megmaradó csökevények, hibák
nem egyeztethetõk össze sem az egyszeri teremtés feltételezett aktusával, sem a manapság diva-
tossá vált „intelligens Tervezõ” elképzelésével!
Ezért tisztelt vallásos Olvasóimnak szíves figyelmébe ajánlom Pierre Teilhard de Chardin
megoldását. (1881–1955) Alapvetõ forrás: Teilhard de Chardin: Az Emberi Jelenség.
4. A molekuláris biológia adatai. – A genetikai információt hordozó DNS 4

bázisa,valamint a fehérjéket felépítõ 20 féle aminosav minden élõlényben
azonos. Az a genetikai kód, amely meghatározza, hogy a DNS bázi-
sok-sorrendjében tárolt információ hogyan fordítódjék le a fehérjék amino-
sav-sorrendjére, szintén egységes az egész élõvilágban. S ami perdöntõ: mi-
nél közelebb áll egymáshoz két faj, annál hasonlóbb a fehérjéik amino-
savszekvenciája (sorrendje). A hasonlóságok / különbségek könnyen szám-
szerûsíthetõk, így meghatározható, hogy a fajok mikor váltak el a közös
õsüktõl stb.-, tehát pusztán a DNS és a fehérjék vizsgálata alapján rekonst-
ruálható az evolúció egész története! És ez a történet nagyjában és egészé-
ben megegyezik a fosszilis leletek és az anatómiai hasonlóságok alapján re-
konstruált fejlõdéstörténettel.
– Gondolat Kiadó, 1973. Teilhard rendkívüli intellektussal és emberséggel megáldott je-

zsuita tudós volt, aki nem „vasárnapi hívõként” szerette Istent, és nem mindennapi tudós-
ként szolgálta az embert. Paleontológus volt, mindenütt az ember eredetét kereste. Egyik
vezetõje volt pl. annak az expedíciónak, amely 1928-ban felfedezte a pekingi elõember
csontjait. Tehát épp' a saját tudományos kutatásai gyõzték meg arról, hogy az evolúció tu-
dományos eszméje, és a Biblia szó szerinti felfogása, valamint az arra épülõ „egyszeri terem-
tés” dogmája kizárja egymást. Az ember ugyanis nem lehet egyszerre Isten egyszeri aktusának
teremtménye és a természet fejlõdéstörténetének a terméke. Ez logikai hiba. Ezért vagy-vagy!
Vagy a tudásról vagy a hitrõl le kell mondani!
Teilhard csak hosszú évek kínlódása, töprengése után volt képes feloldani ezt az egész éle-
tét megbénító konfliktust. Hogyan? Úgy, hogy hittétellé tette az evolúciót! – Próbáljuk meg
elgondolni a születés pillanatát. Van olyan eset, amikor az evolúció és a teremtés mégsem
zárja ki egymást? Egyetlen ilyen eset van: ha a kettõ azonos, tehát evolúció = teremtés, terem-
tés = evolúció! Eddig rendben. De miért használnánk két szót ugyanannak a dolognak a
megjelölésére? – Mit jelent az evolúció? Mozgást, egyesülést, komplexebbé válást. Ez az! Már
csak egy szó hiányzik: Valaki felé (Isten felé) és Valaki által. Krisztus által, aki úgy teremt,
hogy egyesülésre, fejlõdésre készteti a világ dolgait! (Dieu fait se faire les choses.)
Ezzel megszületett az új teológiai modell: Isten nem egyszeri aktusként, hanem állandóan,
és evolutív módon teremt, vagyis az Evolúció = a térben és idõben megmutatkozó Teremtés.
Tehát az a látható áramlás, amit a tudomány leír, csak a számunkra való megjelenése egy olyan
„mögöttes”, láthatatlan isteni aktusnak, amelyben hiszünk. Ez vallásos dualizmus, s egyben a
„duplex veritas” logikailag tökéletes formája.
S ha az ”isten” szó helyére, Anaximandrosz, Heisenberg Niels Bohr, Einstein és mások nyo-
mán „a végtelen energiatengert = a kozmikus szõttest” teszem? Akkor meg misztikus moniz-
mus! Ez persze már a saját megjegyzésem, és nem Teilhard - é.
Teilhard, a hívõk számára, példaértékûen megoldotta a hit és tudás konfliktusát. Ám ennek
igen kemény ára volt! – s erre már nemigen szoktak gondolni azok, akik a megoldást csak
abban a sokszor hangoztatott mondatban látják, miszerint „Isten gondolkodásra képes
anyagot teremtett, – Ennyi.” Nem „ennyi”, mert a hívõ tudósnak nemcsak a klasszikus te-
remtés-dogmát kellett feladnia, hanem egy csomó hozzákapcsolt biblikus tételt is! Miért? Mert
ha az ember ily módon mégiscsak a „látható” fejlõdéstörténet terméke, akkor nem jelenhetett
meg „kettesével”, hanem csak tömegesen, miként a többi faj!
Biogenezis 111
5. Megfigyelések és kísérletek. – Rendkívül naivak azok az elképzelések, ame-

lyek abból indulnak ki, hogy az evolúciós események a „messzi régmúlt-
ban” játszódtak le, ezért ma már nem megfigyelhetõk, kísérletileg nem ta-
nulmányozhatók. Ne felejtsük el, hogy az evolúció „nem állt le”, ma is
zajlik! A növénytermesztõk és állattenyésztõk körében a mesterséges szelek-
ció elismerése mindig is közhelynek számított, akkor is, ha nem így ne-
vezték. Darwin maga is domesztikációs (háziasítási) kísérletekre alapozta
elméletét. Azóta sok ezer evolúciós kísérletet végeztek baktériumokkal,
vírusokkal, rágcsálókkal. Kísérleti bizonyítéknak tekinthetõk a gyom és ro-
varirtó- szerek használata során kialakult rezisztens fajok esetei is stb. Ezek
a kísérletek apró részletekbe menõen igazolják a feltételezett evolúciós me-
chanizmusok meglétét.
6. Az sem igaz, hogy az evolúciós elmélet nem változik, nem fejlõdik maga
is. Láttuk, hogy Darwin még csak a leszármazási sorok átalakulását tekin-
tette evolúciónak, számára az evolúció alanyai a fajok. A tudósok ma már
a bioszféra egészének fejlõdésérõl, vagyis a fizikai környezet és az élõlények
(a gének, a sejtek, az organizmusok és a fajok), tehát az ökoszisztémák egy-
mást átszövõ, egymásba ágyazódó evolúciójáról beszélnek, és modelljeik-
ben a földi fejlõdést már mint a kozmikus evolúció egyik sajátos esetét tár-
gyalják.
A gond az, hogy ha a klasszikus konstrukcióból egy lapot kihúzok, akkor omlik az egész
kártyavár. Mert ha nincs „elsõ emberpár”, akkor az Ádám-Éva mítosz csak parabola, a bûn-
beesés csak legenda, ha pedig az emberiség nem bûnös, akkor felesleges Krisztus és az egyház
„bûnt-feloldó”, vagyis Isten és az ember között közvetítõ, megváltó szerepe is!
Igaz, Teilhard csak a híres „lábjegyzeteiben” fogalmazott majdnem ilyen egyértelmûen, de
ez sem kerülhette el a cenzorok figyelmét. Ezért az egyház 25 évre Kínába számûzte, az okta-
tástól eltiltotta, a filozófiai írásai csak a halála után jelenhettek meg stb. – Érthetõ. Megtalálta
a hit és a tudás, a vallás és tudomány összeegyeztetésének logikailag tökéletes formáját, de ez a
megoldás szinte felrobbantotta a két évezred alatt kicsiszolódott dogmatikus kereteket! Képzel-
jük csak el, mi lenne, ha manapság, minden kis falusi templomban, a hagyományos tanítás
helyett a tisztelendõ úr ilyeneket mondana: „az Ádám-Éva mítosz csak parabola, a bûn-
beesés legenda stb.”? – Milliók hitének megváltozásához nem elég néhány évtized!
A szükségszerû változást azonban jelzi, hogy pl. 1966. október 22-én, a pápai Tudományos
Akadémia plenáris üléséhez intézett pápai üzenet már így szólt: „A Humani generis encikli-
ka az 'evolucionizmus' tanítását komolyan veendõ hipotézisnek tekintette. Ma, több mint
félévszázad után, új ismeretek késztetnek arra, hogy az evolúciós elméletben többet lássunk,
mint puszta hipotézist.” Az üzenet egyik hangsúlyos mondata pedig akár Teilhard – tól vett
idézet is lehetne: „A tapasztalati tudományok egyre nagyobb pontossággal mérik és írják le az
élet különbözõ megnyilvánulásait, és helyezik el az Idõ tengelyén.” (Forrás: A Jel címû katoli-
kus folyóirat, 1997, januári szám.)– Teilhard tehát már a XXI. század teológusa.
7. Végül hadd hívjam fel a figyelmet egy olyan általános módszertani szem-
pontra, ami segíthet eligazodni az evolúció körüli vitákban. Hiába szapo-
rodik ugyanis a bizonyítékok tömege, sokan ma is tagadják az evolúció lé-
tezését. Ennek legfõbb oka nem pusztán az ismerethiány, hanem az, hogy
nem választják el magát a tényt, a tényt megmagyarázni kívánó elmélettõl!
Hogy evolúció van, ez alig vitatható tapasztalati tény. Hogy miért van, mi
az oka, hogyan mûködik, kitapintható-e valamiféle iránya stb., tehát „egé-
szen pontosan” mit jelent az a szó, hogy „evolúció”? – az kérdés. Kérdések
özönét veti fel, melyekre az elmélet megpróbál választ adni. Hogy a min-
denkori válasz helyes-e, azt természetesen nemcsak szabad, de folyamato-
san meg is kell vitatni.
Ha tehát valaki azt kérdezné, hogy vannak-e még „lyukak” az evolúciós

modellben = vannak-e olyan jelenségek, amiket még nem tudunk teljesen
megmagyarázni? – nos, nagyon sok ilyen jelenség van: rengeteg.87
Az igazi kérdés azonban az, hogy van-e más, a tények legalább ilyen széles körét
felölelõ és koherensebb magyarázat, tehát van-e jobb elmélet? Abban az érte-
lemben jobb, ahogy ezt a második fejezetben már megtárgyaltuk! – Nincs.
® A kozmosszal kezdtük, s miután röviden áttekintettük a hozzánk vezetõ út

két legfontosabb állomását, az atomos szerkezetû anyag és az élet kialakulását,
most már maradjunk a Földön, és lássuk harmadik csomópontot is: az emberi
87 Például, sokan felvetik, hogy „ilyen rövid idõ” alatt hogyan alakulhattak ki olyan rendkívül
komplex biológiai struktúrák, mint a szem, vagy az állati agy, a magunkéról nem is beszél-
ve? – Nos, az „idõ”, mint tudjuk, viszonylagos. Tehát mihez képest „rövid” az elsõ többsej-
tûek óta eltelt óta napjainkig eltelt idõ? (700 millió év) Ahhoz az úthoz képest, ami az elsõ
baktériumoktól a többsejtûekhez vezetett (3 milliárd év). – De 700 millió év is szinte felfog-
hatatlanul hosszú idõ! S amikor végre kialakultak a bonyolultabb organizmusok, akkor rob-
banásszerû fejlõdésnek indult az élet. – Úgy tûnik tehát, hogy az ilyen élõlények megszüle-
téséhez sokkal több idõ kell, mint a mikrobák létrejöttéhez, mert a megszületésükhöz sokkal
több egymástól részben független és kis valószínûséggel bíró esemény együttes fennállására van
szükség. Utána viszont a bonyolultabb élõlények már egyre gyorsabban „cserélõdnek”. Te-
hát fajként is rövidebb életûek, mint az egyszerûbb organizmusok, mert sokkal érzékenyeb-
ben reagálnak a környezeti változásokra, mint például a baktériumok. (Lásd: tömeges kiha-
lások.) Ezért az evolúció gyorsul, és egyre valószínûtlenebb, egyre rövidebb életû, de egyre
komplexebb és egyre nagyobb szabadságfokkal rendelkezõ fajok, kialakulásához vezet. – Ez
persze csak egy lehetséges válasz parányi töredéke. Az meg pláne nem törvényszerû, hogy a
biológiai szinten már túllépett homo sapiens is „lecserélõdjön”! (Bár, mint késõbb látni fogjuk,
ha továbbra is így mennek a dolgok, nagy esélye van rá.)
113
csoportok, és az ember alkotta tárgyak, eszmék evolúcióját, vagyis önmagunk

megszületését.
n 7. Antropogenezis
Érdemes ugyanazt a logikai sémát követni, mint a biogenezisnél. A filozófiailag

legfontosabb három kérdés: (1) Definiálható-e az ember fogalma? (2) Bizo-
nyítható-e az ember állati eredete? (3) Hogyan és miért ment végbe az emberré
válás?
Az ember fogalma
A lehetséges definíciókat itt is lazán fogjuk kezelni. Induljunk ki egy olyan

meghatározásból, amit majd újabb és újabb információk tesznek teljesebbé.
Az ember az anyag létezési módja, a természet sajátos része: társadalmi lény,
egyénként pedig, személy.
De mi az a szociális (társadalmi) többlet, ami az embert a biológiai szervezõ-

dés, vagyis a hozzá legközelebb álló emberszabású fõemlõsök (az orángután, a
gorilla és a csimpánz) fölé emeli? – Az okok sokféleségébõl emeljünk ki négy
mozzanatot: társas kapcsolatok, eszközhasználat, nyelv és tudat. Ezek rendszerré
szervezõdése adja a minõségi többletet.
Evolúciós elõzmények
Bizonyítható-e egyáltalán az ember állati eredete? Annak a kérdésnek a mintá-

jára, hogy „keletkezhet -e élet az élettelen anyagból?”- , erre is kétféleképpen
lehet felelni: igen és nem.
1. A „nem” válasz hívei itt is úgy érvelnek, hogy mivel az emberre jellemzõ
elõbb vázolt tulajdonságok az állatból teljesen hiányoznak, az állat és az
ember közötti szakadékot csak egy ismeretlen „életerõ” vagy egy isteni te-
remtõ aktus feltételezésével lehet áthidalni.
2. Ezzel szemben az „igen” választ már azok az biológiai érvek is igazolják,

amelyeket az elõzõ szakaszban az evolúció bizonyítására felsoroltam: az
anatómiai hasonlóságok, az embrionális fejlõdés és a molekuláris biológia
adatai. Ezek egyértelmûen az állati eredet mellett szólnak. Csak egyetlen
újabb adat: az ember, a csimpánz és a gorilla trió genetikai anyaga csaknem
teljesen azonos: az ember-gorilla különbség mindössze 1%, az ember és a
csimpánz közötti eltérés pedig 1%-nál is kisebb. Következésképpen, mi,
emberek, ugyanabból a közös õsbõl fejlõdtünk ki, mint emberszabású ro-
konaink.
A biológiai érveken túl ma már szinte közhelynek számít, hogy mindazok a

tulajdonságok, amelyekrõl évszázadokig azt hitték, hogy kizárólag az emberre
jellemzõek, evolúciós elõzményként már az állatvilágban is megtalálhatók. Sõt,
bármilyen meglepõ, legközelebbi rokonaink, a csimpánzok, sokkal több közös
tulajdonságot mutatnak velünk, mint más majmokkal, például az orángutánok-
kal, a páviánokkal vagy a gibbonokkal!
Utalásszerûen felsorolok néhányat a „több tonnányi” szakirodalmi adat kö-

zül, különös tekintettel a legkritikusabbnak tartott pontra, a tudat kifejlõdésére.
1. Társas kapcsolatok. – Minden állat társas lény, annak függvényében, ahogy

a szaporodás, a zsákmányszerzés és a védelem (tehát a túlélés) érdekében
más állatokra van utalva. Vannak alkalmi, véletlenszerû csoportok (kétél-
tûek), és valódi, állandó közösségek (halak, madarak, emlõsök). Az utób-
biakon belül vannak anonim és individualizált csoportok. Az anonim cso-
port tagjai személy szerint nem ismerik egymást (tõkehalak, seregélyek).
A csoportok lehetnek nyitottak: egy fajtárs bármikor csatlakozhat (halak,
madarak), de lehetnek zártak is, ahol az idegent könyörtelenül megtámad-
ják (vándorpatkányok). – A fejlettebb, individualizált közösségek tagjai
már személyesen is ismerik egymást, és közöttük igen bonyolult szociális
kapcsolatok, pl. hatalmi rangsorok alakulnak ki (házityúkok, kutyák, farka-
sok, majmok stb.)
2. Kommunikáció. – Az egyazon fajhoz tartozó egyedek számára létkérdés,

hogy felismerjék egymást, és egymással fajspecifikus (más fajok számára
érthetetlen) üzeneteket váltsanak. Az üzenetek formája sokféle lehet. Pél-
dául kémiai jelzések (szaganyagok), optikai jelek (színek és formák), póz-
nyelvek (testtartások és mozdulatok), tapintási rendszerek (közvetlen
érintések), hangjelek stb. A rovarok például 1-5, a madarak 5-10, a csim-
pánzok 35-40 féle hangjel kibocsátására képesek.
Antropogenezis 115
3. Eszközhasználat. – Sokáig csak az embernek tulajdonított képesség volt.

De kiderült, hogy például a vidra köveket használ a kagylók feltöréséhez,
az egyiptomi keselyû is kõvel töri fel a strucctojásokat, a galapagoszi pin-
tyek tüskével szedik ki a férgeket a fából, a majmok pedig több mint 10 fé-
le eszközhasználati módot ismernek.
4. A tudat. – A tudatnak nincs általánosan elfogadott definíciója. Általában

az ember önmagáról alkotott képét, valamint a külvilág eseményeinek bel-
sõ reprezentációját, valamilyen formában való megjelenését, leképezõdését,
modelljét tekintjük tudatnak. Olyan mozzanatok tartoznak ide, mint az
érzelmi és akarati aktusok, gondolatok, illetve ezek rendszerré szervezõdött
együttese.
Ha ezeket a mozzanatokat teljesen kifejlett, csak az emberre jellemzõ formá-

jukban nézzük, akkor ez eleve kizárja, hogy felderítsük a tudat evolúciós elõz-
ményeit! De ha a semleges „belsõ állapot” fogalmából indulunk ki, akkor máris
kezünkben van Ariadné fonala, amelyet a kezdetektõl követve eljuthatunk a tu-
dat megszületéséig (geneziséig). – Hogyan?
Csak azt kell észrevenni, hogy a külsõ és a belsõ világ szétválása nem az emberrel
kezdõdik, hanem az univerzum minden szervezõdési szintjén megvan. A dolgok
ugyanis összefüggenek egymással, hatnak egymásra, a kölcsönhatások nyomai
megõrzõdnek, és ezekbõl a „memória-nyomokból” alakul ki az a belsõ világ,
amely az anyagi komplexitás függvényében más és más sajátosságokat mutat:
4. 1. Fizikai – kémiai szinten úgy jelentkezik, mint reakciókészség,

4. 2 biológiai szinten ingerlékenység,
4. 3. kifejlett formájában, társadalmi szinten, pedig emberi tudat.
Az anyagi komplexitás növekedése és a tudat evolúciója tehát ugyanannak a fo-

lyamatnak a két oldala!88 Vagyis akár a külsõ, akár a belsõ fonalat követjük, a fo-
lyamat elméletileg megragadható kezdete (önmagunk eredete) nem pusztán az
állati lét, hanem a csillagászati univerzum születése, az õsrobbanás. – Vegyük
sorra az abból kifejlõdõ különbözõ kölcsönhatási szinteket:
88 Minden létezõ olyan kétfókuszú ellipszissel szimbolizálható, ahol F1 = a külsõ anyagi komp-
lexitás, F2 = a belsõ állapotként felfogott tudat fókusza. Az F2 tehát az F1 következménye
(funkciója), de rögtön vissza is hat rá, és ez a visszahatás az evolúció során egyre erõsödik. –
Az élet elõtti zónában (az atomok és molekulák szintjén) az F2 még csak reakciókészség-
4.1. Már az élettelen dolog is úgy mûködik, hogy külsõ hatásra a belsõ állapota
megváltozik, a hatás nyomai megõrzõdnek, és a dolog a maga sajátos termé-
szetének megfelelõen hat vissza a külvilágra. Kamionnal ütközve például
egészen más nyomokat õriz meg, és másképp reagál a levegõ, a víz vagy a Su-
zuki. (A „mi autónk”.)
4.2. Az élettelen anyagból kifejlõdõ élet szintjén is ez van. Az élõlény kezdet-

ben még közvetlen válaszokat ad a külvilág ingereire. Az ingerek és vála-
szok közé azonban olyan (egyre komplexebb) idegi struktúrák ékelõdnek,
amelyekbõl létrejön az állati idegrendszer.
Hogy az állati idegrendszer már képes olyan belsõ állapotot elõállítani,

amely sokféle érzelmi és akarati aktust tartalmaz, az közhely. De vajon ki-
mutathatók-e benne olyan tudatosnak tekinthetõ tevékenységek, mint a
döntés, szándék, emlékezés, tanulás, probléma-megoldás és fogalmi gondol-
kodás? – Az idegrendszer, vagyis az anyagi szervezõdés fejlettsége függvényé-
ben: igen.
Például a támadás vagy menekülés közötti választásra, tehát döntésre, már

az egyik legegyszerûbb gerinces, a béka agya is képes. Szándékot azonban
még nem tulajdoníthatunk neki. A szándék olyan döntés, amely egy jövõ-
beni eseményre vonatkozik. Ennek feltétele (a biológiai) memória kiala-
kulása. Költõkamrájának elkészítésekor például a kaparódarázs már képes
észleleteit a múltbéli tapasztalataival összevetni, néhány lehetséges jövõbe-
ni választ „elgondolni”, és ennek alapján dönteni.
A memória (az emlékezés) kifejlõdése azért kulcsfontosságú, mert adott

esetben helyettesítheti a közvetlen észlelést, és irányítja az állat magatartását.
Fejlettebb szinten, például madarak esetében, kimutatták, hogy ha az állat
többször egymás után sikerrel vadászott egy bizonyos fajra, akkor a többie-
ket figyelmen kívül hagyja, és csak azt keresi. A magyarázat az, hogy a si-
ker rögzül, és az állat agyában kialakul egy olyan „keresõkép”, amelyhez,
mint referenciához, a környezete aktuális képét viszonyítja, s ez nagyban
megnöveli a zsákmányszerzés hatékonyságát.
ként jelentkezik, az ember elõtti élõlények világában már az ingerlékenységbõl kifejlõdõ én-tu-
datként is felvillan, az emberrel kezdõdõen pedig egyéni és csoport-tudatként mûködik.
Antropogenezis 117
Az egyre komplexebbé váló belsõ kép (modell) egyre összetettebb viszonyí-

tást (elõrelátást, mérlegelést, döntést) tesz lehetõvé. Ennek bizonyítékai a
patkányok labirintusban való mozgását irányító „kognitív térképek”, a kü-
lönbözõ szintû tanulási és probléma-megoldási folyamatok során kifejlõdõ
állati „hipotézisek” (választási stratégiák), és ezek szelekciója, amelyben
már a fogalmi gondolkodás elemei is megjelennek.
A pszichológusok évtizedek óta vitatkoznak arról, hogy a belsõ kép analóg

típusú-e (hasonlít-e külsõ megfelelõjére), vagy inkább absztrakt funkcio-
nális jellegû? Valószínû, hogy más vitákhoz hasonlóan a kérdés itt sem
vagy-vagy módon oldódik majd meg, hiszen az embernél is kimutatható
analóg, és az állatoknál is bizonyítható az absztrakt reprezentáció.
A legabsztraktabb típusú belsõ modellel a majmoknál találkozunk. Megfe-

lelõ kísérletekben például a csimpánzok képesek kialakítani és értelemsze-
rûen használni a „középsõ” fogalmát. Sõt: egy Sára nevû csimpánz, aki szá-
mos nyelvtanulási kísérlet alanya is volt, képes volt bizonyos tárgyaknak,
és a tárgyak jeleinek a tulajdonságait (a tárgynak, vagy a tárgy jelének tá-
vollétében is!) hibátlanul felsorolni, képes volt az „A úgy hasonlít A’- re,
ahogy B hasonlít B’- re” formulát a megfelelõ jel kiválasztásával kiegészíte-
ni (ez pedig már analógiás következtetés!) stb.
Lehetne még folytatni az állati tudat olyan komplexnek tekinthetõ bizo-

nyítékaival, mint az utánzás (majmolás), a fajtársak tanítása, a hazudozás
(szándékos megtévesztés) stb.-, de térjünk át a legkritikusabbnak tartott
pontra, az éntudatra.
Az éntudat megjelenése elméletileg igen egyszerûen magyarázható. Arról

van szó, hogy az állat kognitív térképén (belsõ modelljében) õ maga is meg-
jelenik. De hogy ez valóban megtörtént-e? – azt hosszú ideig azért nem le-
hetett eldönteni, mert nem volt olyan kísérleti technika, amelynek segítsé-
gével a kérdést tudományos analízisnek lehetett volna alávetni.
Csak a múlt század utolsó évtizedeiben jelentek meg a csimpánz éntudatát

egyértelmûen bizonyító közlemények. – Befogott csimpánzok és bunder-
majmok ketrecébe naponta, rövid idõre tükröket helyeztek, és figyelték az
állatok magatartását.
® Kezdetben mindegyik majom úgy kommunikált a tükörképével, mintha az

a fajtársa lenne, tehát a szokásos üdvözlés vagy a fenyegetés jeleit alkal-
mazta. Ezen a bunderek több hét után sem változtattak.
® A csimpánzok azonban, már néhány nap elteltével, felhagytak ezzel a maga-

tartással, és fokozatosan olyan mozdulatokra tértek át, amelyek a saját tes-
tükre irányultak, tehát csavargatták a fülüket, nyújtogatták a nyelvüket stb.
® Az éntudat döntõ bizonyítékát úgy szerezték, hogy (a tükörnézésben már

gyakorlott) állatot elaltatták, az alvó állat homlokára egy piros foltot festet-
tek (külön kísérlettel ellenõrizték, hogy a festék a bõrt nem ingerli-e),
majd a felébredt állatnak megint tükröt adtak a kezébe. Amikor belenézett,
azonnal a folthoz kapott, és megpróbálta azt eltávolítani.
A csimpánznak tehát van éntudata. Lehetséges, hogy a bundermajomnak is

van? Valószínû, hogy van, csak primitívebb, ezért nehezebben hozzáfér-
hetõ a tudományos megfigyelés számára. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy
egy olyan élõlénynél, akinek naponta több száz önmagára és har-
minc-negyven személy szerint felismert fajtársára vonatkozó magatartás- és
döntésegyenletet kell megoldania, valamiféle énközpontú referencia (vo-
natkoztatási rendszer) ne alakult volna ki.
A hozzánk legközelebb álló állatok tehát már igen fejlett modellezõ

aggyal rendelkeznek, társas lények, kommunikálnak, eszközöket használ-
nak, szeretnek és szenvednek, örülnek és vágyakoznak, sõt: gondolkod-
nak, ítélnek és döntenek is. – E soktényezõs folyamat minden mozzanata
kölcsönhatásban van egymással, ezért közülük egyetlen mozzanatot sem
lehet kiragadni, és az emberré válás „egyetlen okaként” megnevezni.
Az állati éntudat felvillanása például különösen fontos lépés volt. Ezzel

ugyanis olyan rendszer jött létre, amely önmagából kiinduló változások
révén képes saját magát megváltoztatni. De a csimpánz és a hozzá hasonló
fejlettségû emberszabásúak fejlõdése azt bizonyítja, hogy önmagában
még ez a pozitív visszacsatolás (feed-back) sem volt képes új evolúciós
szintet elindítani.
4.3. A további evolúció kétirányú lehetett:
® Az egyik az egyedi agy méretének és komplexitásának drasztikus növeke-

dése. Ez be is következett, hiszen az emberi agy tömege több mint három-
Antropogenezis 119
szorosa az emberszabásúakénak, a komplexitása pedig sokszorosan felül-

89
múlja azokét.
® A másik irány, s ez az, ami végsõ soron az emberré váláshoz vezetett, a

modellezõ agyak párhuzamos összekapcsolása, ami a kommunikáció új for-
májával, a nyelv segítségével valósult meg.
A két irány itt is feltételezi egymást. Mégis miért a nyelv kialakulása tekint-
hetõ a döntõ lépésnek? Azért, mert akármilyen fejlett is az élõlények agya,
és az agyak által megszerezhetõ tapasztalatok összessége (például homá-
lyos éntudata!) külön-külön, a kommunikáció állati formáival ennek csak
egy töredéke adható át.
Tehát az adott állat halálával a megszerzett információk túlnyomó többsége

elvész. A faj számára nem õrzõdik meg, a generációk egymást követõ sorában
nem halmozódhat fel. – Ezért van az, hogy az állati létben rejlõ emberi moz-
zanatok külön-külön és együttesen is korlátozottak, a lényegüket tekintve
örökletesek, genetikailag kódoltak, s csak igen kis mértékben tanultak.
A nyelv viszont, mint az összes többi tényezõ valamiféle katalizátora,

azért képes minõségileg új evolúciós szintet beindítani, mert összekapcsolja
a modellezõ agyakat. Ezzel létrejön egy olyan „szupermodell”, amely már
nemcsak egyetlen egyed tapasztalatait tartalmazza, hanem közös termék.
Az egymással állandó és folyamatos érintkezésben lévõ egyedek csoportjá-
nak terméke.
A mindenkori utódok készen kapják, s persze maguk is továbbfejleszt(het)ik

a közös eredményt, így az a generációk hosszú sorának felhalmozódó ta-
pasztalatait hordozza. A „készen kapják” kifejezés arra utal, hogy az egyén
számára a „szupermodell” már olyasvalamiként jelenik meg, amelybe õ
beleszületik. Tehát egy már meglévõ és megismerendõ valóságot képvisel.
(Objektív és szubjektív egyszerre).
89 A legfrissebb hír: a marylandi Howard Hughes Orvostudományi Intézet és a kaliforniai

egyetem tudósai az ember és a csimpánz genomjának összehasonlításakor rátaláltak egy
HAR1F nevû génre, és szerintük ez a gén felelõs azért, hogy az agy fejlõdni kezdett: sokkal
nagyobb lett, és sokkal több funkcióra képes, mint a többi emlõsé. – http: //index.
hu/tech/tudomány/agygen. 2006. 08. 19.
® Ezzel a fizikai-biológiai lét bázisán létrejött egy olyan sajátos külsõ / belsõ
állapot, amelyet (a filozófia szavaival) társadalmi létként szoktunk össze-
foglalni. Ez már nemcsak belsõ tudati jelenségeket tartalmaz, hanem (a
mindenkori kultúrába ágyazottan) olyan civilizációs eszközöket is, mint a
mindenkori technika, technológia, intézmények stb.
Az emberré válás színpada
Hogy konkrétan milyen lehetett az a környezet, amely az emberré válás szín-

padául szolgált? – arra vonatkozóan legalább kétféle elmélet létezik.
1. A legrégibb és legkedveltebb, a szavanna-teória. Eszerint kb. 5 millió év-

vel ezelõtt, az emberszabásúaktól való elválásunkkal egyidõben, éghajlati
változások történtek. Az erdõk megritkultak, távoli õseink a szavannára
kényszerültek, ezt követte a két lábra állás, ami lehetõséget adott arra,
hogy a mellsõ végtagok kézzé alakuljanak, így az addigi esetleges eszköz-
használat rendszeressé, sõt eszköz-készítéssé vált stb.
A történet logikus, akár még igaz is lehet, de számos kérdést nyitva hagy. Pél-
dául: miért kellett a kellemes és biztonságos esõerdõket elhagyni, amikor
„unokaöcsénk”, a csimpánz, azóta is nagyon jól megvan ott? Valóban megrit-
kultak az erdõk? Hogyan és miért alakult ki a két lábra állás, a kéz, – és fõként,
mi történt addig, amíg ezek kialakultak? Vagyis hogyan lehetetett ezek nélkül
a szavannán akár csak egy napig is életben maradni, olyan ragadozók társaságá-
ban, mint, hogy csak egyet említsek, az óriás termetû páviánok, amelyek (ma
is) elõszeretettel vadásznak kisebb majomfélékre?
2. Az 1960-as, 80-as években született vízimajom-elmélet abból indul ki,

hogy az ember számos anatómiai jellege erõsen különbözik a vele rokon
fõemlõsökétõl, viszont sokban hasonlít az olyan tengeri emlõsökéhez, ame-
lyek egy elõzetes szárazföldi életmód után alkalmazkodtak a teljes (vagy
részleges) vízi életmódhoz.
A történet itt is úgy indul, hogy õseink kiszorultak az erdõkbõl, de utána

egy-kétmillió évig nem a szavannán, hanem egy tengerrel körülvett szigeten él-
tek, ahol a túlélés egyetlen lehetõsége az volt, hogy áttértek a tengeri em-
lõs-életmódra. Ennek köszönhetjük például a csupaszságunkat, a két lábon já-
rást, azt, hogy sós könnyeket sírunk, hogy erõsen szigetelõ zsírpárnáink van-
nak, hogy az emberi magzatnak kb. három hónapig merülési reflexe van (ha or-
Antropogenezis 121
ra a víz alá kerül, automatikusan nem vesz levegõt), stb. – Aztán újabb kör-
nyezeti változások miatt a sziget ismét egyesült a szárazfölddel, és megnyílt a le-
hetõség a visszatérésre, de a végbement változások miatt már nem az erdõkbe
tértünk vissza, hanem a folyók és tavak partjára, meg a szavannára.
Ez a történet sem „tuti”, de legalább konkrét anatómiai tényekre hivatkozik. A

tudósok azonban konzervatív népek, már „megszokták” a szavanna-teóriát,
ezért a többségük erre szavaz. A probléma az, hogy a vitatott 7 és 5 millió év
közötti kritikus periódusról nincsenek fosszíliák, ezért ma még egyik elmélet
sem több mint hipotézis, amit nem szabad összekeverni a valósággal.90
® Mint tudjuk, evolúciós elméletét Darwin, „A fajok eredeté”-ben, kiterjesz-

tette az emberre is. (1859) „Az ember származása” címû mûvében pedig az ak-
kori összehasonlító embriológia és anatómia adataira támaszkodva azt állította,
hogy az ember eredetét követve a nyomok Afrikába vezetnek. (1871) – A mai
paleontológia, antropológia, etológia és genetika adatai mindkét megállapítását
igazolják, mert a különbözõ viták ellenére, nagyjából konszenzus van a követ-
kezõkben.
Az ember és a csimpánz közös õse, a csimpánzra nagyon hasonlító embersza-

bású majomként, mintegy 5 millió évvel ezelõtt Afrikában élt. A humanoidák
(emberfélék) legrégebbi fossziliája 4,4 millió éves, Etiópiában találták. A Ho-
mo (ember)- nemzetség mintegy két, két és fél millió évvel ezelõtt jelent meg, és
több különálló fajból állt. Ezek több hullámban elvándoroltak Afrikából, és az
egész Földön elterjedtek. A közülük ismert Homo habilis, Homo Erectus stb.,
azonban kihalt. Kihalt a Homo Sapiens- szel nagyjából egy idõben, de Euró-
pában és Ázsiában élt Neandervölgyi faj is.
Így a Homo-nemzetség egyetlen túlélõ tagjává a mi fajunk, a Homo Sapiens vált,

amely, a legmodernebb molekuláris bizonyítékok szerint, 140 ezer évvel ez-
elõtt Kelet-Afrikában lépett színre, és innen terjedt el az egész bolygón.
Az eszközhasználat az egész 5 millió éves periódusra jellemzõ, de jól értékelhe-

tõ leletek csak az utóbbi két millió évrõl vannak. A megmunkálás bizonyos
jellegzetességeibõl a nyelv kialakulására is szoktak következtetni, de errõl óri-
90 A részleteket illetõen lásd Csányi Vilmos kitûnõ könyvét: Az emberi természet – Vince,
Budapest, 1999.
ási viták folynak. A becslések, attól függõen, hogy ki mit tekint már „emberi”
nyelvnek, az 500 és 50 ezer év közötti intervallumban mozognak. A kultikus
eszközök és temetési szertartások elsõ nyomai 40-50 ezer évesek, az elsõ fejlett
kultúrák / civilizációk (Egyiptom, Mezopotámia, India, Kréta, Kína) pedig az
idõszámítás elõtti III.-II. évezredben jelentek meg.
® Végül, itt érdemes röviden visszatérni arra a kritikus pontra, amit

Teilhard de Chardin felfogása kapcsán már érintettünk. Ádám és Éva törté-
netérõl van szó. Széles körben elterjedt ugyanis egy olyan tévhit, miszerint ez
a történet korántsem mítosz, mert épp’ a modern genetika igazolta, hogy az
„elsõ emberpár” valóban létezett. – Ez azonban tévedés! A tényleges helyzet a
következõ:
Az anyai öröklés vonalát a mitokondriális DNS továbbadása jelzi. Ez a vonal

azonban megszakad, ha egy nõnek nincs gyereke, vagy ha csak fiúgyermekei
születnek, mert a hímivarsejtek ilyen DNS-t nem tartalmaznak, tehát fiúk
ilyet nem tudnak továbbadni. Ezek a veszteségek generációról generációra
halmozódnak mindaddig, amíg csak egyetlenegy marad az eredeti öröklõdési
vonalakból.
Ebbõl értelemszerûen következik, hogy ha a ma élõ emberek eredetét kutat-

juk, vagyis az idõben hátrafelé menve kezdjük el követni az anyai öröklés vona-
lát, akkor elõbb-utóbb szükségképpen olyan emberelõdhöz jutunk, akitõl min-
den ma élõ ember mitokondriális DNS -e származik. Ezt a „hölgyet” a tudósok
„mitokondriális Évának” keresztelték el.
De ez nem azt jelenti, hogy fajunk születésekor õ volt az egyetlen nõ a világon! A

szóban forgó „Éva” csak egyike volt fajunk akkor élõ sok ezer egyedének, és
számunkra csak azért kitüntetett lény, mert õ az egyetlen, akinek a mito-
kondriális DNS-e a mai napig fennmaradt!
Az apai öröklési vonalat az Y-kromoszóma továbbadása jelenti. Az idõben hát-

rafelé menve, az elõbbi logika alapján itt is visszajutunk egy olyan elõdhöz,
akitõl minden ma élõ ember Y-kromoszómája származik. – De mert az Y-kro-
moszóma az öröklõdés során még kevésbé változik, mint a mitokondriális
DNS, az így azonosítható „Ádám” korábban élt, mint „Éva”!
Tehát „Éva” csak a kb. 200 ezer évvel ezelõtt Afrikában élt nõk, „Ádám” pedig
a 100-200 ezer év között szintén Afrikában élt férfiak egyike volt. A teljes
mitokondriális genom alapján pedig megbecsülhetõ a Homo Sapiens születési
123
dátuma is. Eszerint 140 ezer évvel ezelõtt léptünk színre, populáció-szerûen
(sokaságként), akárcsak a többi faj.
Teilhard zsenialitását, valamint tudományos elkötelezettségét és intellektuális be-

csületességét jelzi, hogy õ már az 1920-as években is ezt az álláspontot képvisel-
91
te. (Modern genetikai ismeretek nélkül!)
Õ ugyanis minden olyan dogmát, ami ütközött a tudományos meggyõzõdésé-

vel, képes volt feladni. Kivéve azt az egyetlenegyet, amely már nem hipotézis
volt, hanem az életét vezérlõ hit. Hit abban, hogy az emberiség fejlõdése vissza-
92
fordíthatatlan, és személyes halhatatlansághoz vezet.
n 8. A harmadik fejezet összefoglalása
® A XX. század tudománya klasszikus és modern felvonásra osztja a történel-

met. A klasszikus tudomány csúcsa a mechanikus világkép, amely duális szer-
kezetû. Benne a világ két, egymással szembeálló tartományra esik szét: ember
– természet. A statikus természet „az abszolút tér, az abszolút idõ és az osztha-
tatlan atomok” fogalmaival írható le, valamint azzal, hogy nincsenek benne vé-
letlenek: a világot, mint egy óriási Gépezetet, örök mechanikai törvények mû-
ködtetik. Tehát minden abszolút determinált és kiszámítható. (Laplace)
® Mivel egy ilyen világban az embernek nincs „helye”, szabad akaratát és fele-
lõsségét csak úgy lehetetett elgondolni (Descartes), hogy maga az ember is két
91 „Egy állati forma, ezt jól tudjuk a paleontológiából, soha nem jelenik meg egyedül, hanem
rokon variációk sokaságából, mintegy tapogatózva ölt bennük testet. Így van ez az Ember-
nél is. A Tudomány számára tehát 'az elsõ ember' máris 'tömeg', s ez nem is lehet másként: az
ifjúsága millió és millió évbõl áll.” – írja, miközben óvatosan ugyan, de egyértelmûen rögzí-
ti a vallás és a tudomány közötti konfliktus okát is: „Egyrészt, teológiai okokból (a Bûn-
beesés és a Megváltás Szent Pál-i elmélete miatt) az Egyház ragaszkodik Ádám és Éva törté-
nelmi valóságához. Másrészt, valószínûségi és összehasonlító okokból a magára hagyott tu-
domány sohasem gondolna arra, (és ez a legkevesebb, amit mondani lehet), hogy olyan kes-
keny alapot tulajdonítson az emberi nem roppant épületének, mint e két egyén.” Teilhard:
Az Emberi Jelenség. – Id. mû, 231. Oldal.
92 „A személyes halhatatlanság – ez az a pont, amelyhez még akkor is sziklaszilárdan ragasz-
kodom, ha talán el is veszíteném bizalmamat minden kinyilatkoztatott vallásban”.
Comment je crois (Hogyan hiszek – 1934). Megjelent a tanulmányait összefoglaló kötetben:
Út az Ómega felé. – Szent István Társulat, 1988. 451. oldal.
részre van osztva: teste a természethez tartozik, ezért teljesen determinált, a

lelke (a gondolkodása) viszont természet „feletti”, ezért abszolút szabad. Ez
az önmagában is meghasonlott lény abban látta történelmi küldetését, hogy be-
teljesítse a biblikus parancsot, és uralkodjék a „lelketlen világ” felett. – Itt a gyö-
kere a modern Nyugatot létrehozó ipari forradalomnak, de a mai globális prob-
lémáinknak is.
® A XX. századi tudomány e klasszikus tételeket sorra megcáfolta. – A termé-

szet nem statikus, hanem dinamikus folyamat: nem volt mindig ilyen, és nem
lesz mindig ilyen, amilyennek ma látjuk. – Nincs abszolút tér és abszolút idõ: az
anyag megszabja, hogy a téridõnek milyen szerkezete legyen, a téridõ pedig
megszabja az anyagnak, hogy hogyan mozogjon. (Einstein) – Nincsenek oszt-
hatatlan atomok. Amit relatíve elkülönült dolgoknak, eseményeknek, embe-
reknek látunk, azok végtelenbe futó kölcsönhatások véges sûrûsödései, csomó-
pontjai. – E kozmikus szõttes mozgását a szükségszerû és a véletlen összjátéka
irányítja. (Heisenberg, határozatlansági reláció) – Mivel testestül / lelkestül be-
le vagyunk szõve a kozmoszba, tehát a belsõ és a külsõ világ végsõ soron ugyan-
az, nem pusztíthatjuk a természetet és a másik embert anélkül, hogy magunkat is
ne pusztítanánk, és fordítva.
® A keleti és a korai görög filozófia intuitíve, már évezredekkel ezelõtt ezt a

monista misztikát vallotta. A Kelet ma is. A megszületõ nyugati tudomány
azonban ezzel az „Egész”-szel semmit se tudott kezdeni. Ahhoz, hogy megis-
merje, elõbb szét kellett szednie, részekre kellett osztania, hogy külön-külön
vizsgálhassa azokat. Így alakult ki az a sokféle „abszolút”, (mindentõl függet-
len) amivel találkoztunk, ebbõl jött létre a 2500 évig fennálló duális szerkezet.
® A mai tudomány már olyan szintre jutott, hogy újra egységben láttatja azt,
ami a valóságban összetartozik. Ezért egyre több filozófus arra kényszerül,
hogy az ész és az intuíció együttes bázisán, magasabb szinten térjen vissza az õsi,
holisztikus szemlélethez.
® Az ember a végtelen kicsi és a végtelen nagy keresztútján áll, e kettõt pedig

egy harmadik, az egyre komplexebbé válás végtelene, az evolúció fogja egybe.
(Mikrofizika, kozmológia, fejlõdéselmélet.) – A természet három egymásra
épülõ és egymásból kifejlõdõ kölcsönhatási szint rendszere. A végtelen energia-
tenger önszervezõdése szüli az atomos szerkezetû anyagot, az anyag az életet, az
élet pedig a tudat és az értelem világát. – Az emberben mindhárom jelen van.
Az ember: csillagok életrekelt pora, a kozmikus szõttes egyik sajátos csomó-
pontja. Társadalmi lényként olyan egyszeri és megismételhetetlen személy,
A harmadik fejezet összefoglalása 125
akiben az univerzum önmagára ismer. S ha földi problémáit megoldja, nyitva

áll elõtte a világegyetem.
® A statikus (geocentrikus / biblikus és heliocentrikus) paradigma legalább két

kérdésre nem talált választ: miért nem omlik össze a világegyetem, és miért
van sötét éjjel? (Olbers.) A Hubble-féle színképelemzésbõl kibomló dinami-
kus modell szerint a világ azért nem omlik össze, mert a gravitációt fékezi az õs-
robbanás ereje, és azért van sötét, mert a csillagok sem örökké élnek, a távolodó
csillagok fénye pedig gyengül, így ezek összeadódó ereje sem elégséges ahhoz,
hogy az égbolt éjszaka is nappali fényben ragyogjon.
® A táguló világ múltbéli oka az õsrobbanás, aztán egy 13-15 milliárd éves fej-
lõdés során alakult olyanná, amilyennek ma látjuk, a jövõje pedig attól függ,
hogy melyik erõ nagyobb: az õsrobbanás ereje vagy a gravitáció? A három lehet-
séges változat közül ma még nem tudunk dönteni.
® Az õsrobbanás a mai tudásunk határa, de olyan határ, amelynek minden

pontja túlmutat önmagán. A véges környezetünket modellezõ kozmológia és
fejlõdéselmélet szerint a hozzánk vezetõ út forgatókönyve a következõ: szétrobba-
nó energia atomos szerkezetû anyag héliummal szennyezett hidrogéngáz
csillagok a Föld nevû bolygó élet (növény, állat) és homo sapiens.
® A csillagok – kozmikus kohók. Gázfelhõk véletlenszerû csomósodásából

születnek, és sorsuk a tömegüktõl függ. A másfél Nap-tömegnél kisebbek csak
csillagfényt és hidrogénbõl héliumot termelnek fehér törpék. A másfél és tíz
Nap-tömeg közé esõk teremtik a sokszínû világot, mert a fehér törpékbõl le-
gyártódik a periódusos rendszer összes többi eleme szupernóvák, neutron-
csillagok. A tíz Nap-tömegnél nagyobbak végállapota pedig fekete lyuk, amely
elõbb-utóbb újra szétsugárzódik és visszakerül a kozmikus folyamatokba. A
haldokló csillagok megtermékenyítik a „kozmikus levest”, ebbõl olyan második
generációs csillagok születnek, mint például a Nap, ezért nem lehet az eredetün-
ket egyetlen csillaghoz kötni: mindenhonnan jöttünk, mindenestül bele vagyunk
szõve a kozmoszba.
® Az organizmus olyan önszabályozó és szaporodó (önmagát lemásolni tu-

dó) nyílt rendszer, amely, miközben fejlõdik, egyre távolodik a termodinamikai
egyensúlytól. Tehát „káoszból rendet” alkot: entrópiát vesz fel, ezt napfény segít-
ségével rendezettebb energiává (negatív entrópiává) alakítja, miközben bomlás-
termékei növelik a környezete rendezetlenségét.
® Darwin alapszavai: természetes kiválogatódás = a véletlenszerû változatok

szelektív és cél- nélküli kipusztulása (túlélése), valamint koevolúció és földrajzi
elkülönülés (izoláció).
® Darwin utáni elmélet
1. feltárta a legkritikusabb pontot, az öröklõdés mechanizmusát (DNS ket-

tõs spirál és genetikai kód),
2. felismerte, hogy az evolúció nemcsak a fajok változását és egymásból való
származását, hanem a fizikai környezet és az élõlények (a gének, a sejtek,
az organizmusok és a fajok), tehát a bioszféra egészének tendenciaszerû fej-
lõdését jelenti,
3. a fejlõdés gondolatát kiterjesztette a kozmoszra is, ezzel
4. az evolúciós modell a XXI. századi tudomány legátfogóbb paradigmájává
vált.
® Az embert a társas kapcsolatok, az eszközhasználat, a tudat és a nyelv rend-

szerré szervezõdött együttese emelte az emberszabású fõemlõsök, tehát az
orángután, a gorilla és a csimpánz fölé. E tulajdonságok mindegyike, evolúciós
elõzményként, már az állatvilágban is megtalálható.
® A külsõ és a belsõ világ szétválása nem az emberrel kezdõdik, hanem az uni-

verzum minden pontján megvan. Tehát az anyagi komplexitás növekedése és a
tudat evolúciója ugyanannak a folyamatnak a két oldala. Az egymással össze-
függésben lévõ dolgok kölcsönhatásának nyomai ugyanis megõrzõdnek, és
ezekbõl a „memória- nyomokból” alakul ki az a belsõ világ, amely az anyagi
komplexitás függvényében úgy jelenik meg, mint
1. reakciókészség (fizika, kémia)
2. ingerlékenység (biológia), végül
3. egyéni és csoporttudat (társadalomtudomány).
® A csimpánznak, s feltehetõen a többi fõemlõsnek is, már van éntudata: belsõ

kognitív térképén már õ maga is megjelenik. De a társadalmi lét (a kultúra és ci-
vilizáció) megszületéséhez még két dolog kellett: az egyéni agyak drasztikus
növekedése, és az, hogy ezeket a modellezõ agyakat a kommunikáció minõségi-
leg új formája, a nyelv összekapcsolja. (Az egyes élõlény halálával ugyanis csak
így nem vész el az élete során felhalmozott tudás.)
® A szavanna-teória és a vizimajom-elmélet között ma még nem tudunk vá-

lasztani, de abban konszenzus van, hogy az ember és a csimpánz közös õse
127
mintegy 5 millió évvel ezelõtt Afrikában élt. A két, két és félmillió évvel ez-
elõtt megjelenõ Homo-nemzetség több különálló fajból állt, s ennek egyetlen
túlélõ tagja a Homo Sapiens lett: 140 ezer évvel ezelõtt, Kelet- Afrikában lép-
tünk színre.
® Tévhit, miszerint a genetika igazolta volna az „az elsõ emberpár” mítoszát.

Mert igaz ugyan, hogy minden ma élõ ember „a mitokondriális Évától és az
Y-kromoszómás Ádámtól” származik, de „Éva” csak a kb. 200 ezer évvel ezelõtt
élt nõk, „Ádám” pedig csak a 100-200 ezer évvel ezelõtt élt férfiak egyike volt.
® Teilhard, hívõ paleontológusként, már akkor ezt az álláspontot képviselte,

amikor (az 1920-as években) még nem volt modern genetika. Õ ugyanis min-
den olyan dogmát képes volt feladni, amely ütközött a tudományos meggyõzõdé-
sével. Kivéve egyet, de ez már nem hipotézis volt, hanem feladhatatlan hit. Hit
abban, hogy az emberiség fejlõdése visszafordíthatatlan, és személyes halhatatlan-
sághoz vezet.
® Utunkat mindvégig a tudomány és misztika egysége irányította. E két pólus, a

mûködése közben, minden erõvel igyekszik kizárni egymást: a misztikának
nincs szüksége tudományra, és a tudománynak sincs szüksége misztikára. De az
embernek mindkettõre szüksége van, és a jövõnk végsõ soron attól függ, hogy
tudatosítjuk-e a kettõ összjátékát.
n 9. A kozmikus naptár
Az a kozmikus idõskála, amelyben jelenleg mozgunk, már önmagában is sze-

rénységre és alázatra tanít. Mert ha az õsrobbanástól eltelt idõt mondjuk
15 milliárd évre tesszük, és egyetlen naptári évbe sûrítve gondoljuk el, akkor rá
kell döbbennünk, hogy
® a Föld csak szeptember elején állt össze csillagközi anyagból, hogy

® a dinoszauruszok csak karácsonyeste bukkantak fel, hogy
® csak december 28. óta vannak virágok, hogy
® az emberi nem fiai és leányai csak szilvesztereste 10.30 –kor születtek,
hogy
® az egész írott történelem csak december 31-ének utolsó tíz másodperce,
s hogy
® a középkor alkonyától a jelenig eltelt idõ alig több, mint egyetlen másod-
93
perc!
Kozmikus léptékkel mérve tehát az ember csak most született csecsemõ. Ebbõl fa-
kad minden esendõségünk, gyarlóságunk. Ez az oka annak is, hogy az elméleteink
még igen törékenyek. – Néhány tízezer év múlva, ha még lesznek a Földön embe-
rek, feltehetõen úgy állnak majd a modelljeink elõtt, mint mi, most, a barlangraj-
zok elõtt. Tisztelettel és csodálattal adóznak majd az õsök emlékének.
Ez azonban nem homályosíthatja el a mai kutatások szépségét és értelmét, hi-

szen az, hogy „lesznek-e még akkor emberek?” – nyilván attól függ, hogy egy
140 ezer éves elõtörténet után, itt és most, a „második felvonásban”, az idõ-
számítás utáni harmadik évezred elején, milyen jövõt épít magának az emberré
vált fõemlõs.
93 Carl Sagan: Az Éden sárkányai (Tûnõdések az emberi intelligencia evolúciójáról), Európa,

1990. 26-27. o.
129
Negyedik fejezet
Merre tart az emberiség?
n 1. „Az õrült majom”

94
A harmadik évezred fordulóján megszaporodtak az emberiség jövõjére vonat-

kozó jóslatok. Ha a vallásos (messianisztikus, apokaliptikus) világvége-váráso-
kat, meg a kártyából, kávézaccból és ehhez hasonlókból eredõ jövendöléseket
most zárójelbe tesszük, akkor egy evidens tényre figyelhetünk fel. Az elõre-
jelzések mindegyike arra hivatkozik, hogy világunkat egyre gyorsuló tempóban
alakítja át a XX. században robbanásszerûen beindult tudományos és technikai
fejlõdés.
A kiindulópont tehát azonos, de a belõle levont következtetések általában kizár-

ják egymást.
1. Az optimista változatok szerint a tudományos / technikai forradalomból a

korlátlan gazdasági növekedés és anyagi bõség ígérete következik,
2. a pesszimista vélemények szerint ez a folyamat szükségképpen az emberi faj
pusztulásához vezet.
® Nem csatlakozom egyik szélsõséghez sem. Igaz, az elõzõ fejezetben, az intui-

tív összkép felvázolásakor, magam is megkockáztattam egy optimista kijelen-
tést: az ember kozmikus lény, s ha földi problémáit képes megoldani, akkor
nyitva áll elõtte a világegyetem. De éppen ezzel a „ha” szócskával van a gond.
Jelenleg ugyanis úgy tûnik, hogy a homo sapiens (a saját ostobasága miatt)
képtelen a földi problémáit megoldani, tehát vesztésre áll a túlélésért folytatott
küzdelemben. – Ezért a legmélyebben átélem és osztom a fajunk sorsáért fele-
lõsséget vállalók aggodalmát.
Szent-Györgyi Albert például, már 1970-ben ezt írta: „Nem lehet kétséges,
hogy az emberi történelem legkritikusabb szakaszát éljük. A végsõ kérdés nyilván
az, hogy az emberiség képes lesz-e túlélni a ma élõ emberek mesterkedéseit,
94 Szent Györgyi Albert: Az õrült majom, Id. mû.

130 MERRE TART AZ EMBERISÉG?
akik – úgy látszik – gyakran inkább õrült majomként, mint épeszû emberként
cselekszenek.
Miért viselkedik úgy az ember, mint egy õrült? – A történelme során most elõ-
ször lenne képes valóban élvezni az életet, elõször nem kellene rettegnie a hi-
degtõl, éhségtõl és betegségektõl. Most elõször tudná kielégíteni összes alap-
vetõ igényét. De történelme folyamán ugyancsak most elõször képes arra is,
hogy egyetlen csapással elpusztítsa önmagát, vagy arra, hogy szennyezõdéssel és
túlnépesedéssel lakhatatlanná tegye ezt a szûkülõ, kedves földtekét.
Úgy vélhetnõk, hogy bármely bolond képes bölcsen választani a jólét és a pusztu-
lás két lehetõsége között: ebben az esetben tulajdonképpen a kellemes és a fáj-
dalmas között kell dönteni. De úgy látszik, mintha az ember az utóbbit válasz-
totta volna, és a svábbogarak birodalmát kívánná megteremteni. A svábbogarak
ugyanis nem érzékenyek a nagy energiájú sugárzásra, és bõségre találnak majd
abban a világban, amelyet megfosztottak az emberi élet fenntartásához szükséges
erõforrásoktól.”95
® Ezek a gondolatok ma, közel negyven évvel a tanulmány megírása után,

még idõszerûbbek, mint annak idején. Ezért a tudós problémafelvetését egé-
szítsük ki néhány olyan témával, amelyrõl az utca embere is lépten-nyomon
hall, de nemigen törõdik vele. Nem törõdik vele, mert a figyelmeztetéseket
csak akkor hallja meg, ha ezek fájdalmas igazságát már a saját bõrén is érzi, va-
gyis csak akkor, ha majd a saját sorsa lesz a tét.
Ez a süket beállítódás figyelmen kívül hagyja azt az egyszerû tényt, hogy globa-
lizálódó (egységesülõ) világban élünk, amelyben minden mindennel össze-
függ. Tehát nem pusztán emberiességi okokból kell hogy szolidárisak legyünk
az éhség, a cunami, a járványok, a háborúk, a radioaktív felhõk stb. sújtotta
szenvedõkkel, bár ez önmagában is elégséges alap kellene, hogy legyen, – ha-
nem azért is, mert a globális problémák nem ismernek országhatárokat: közvet-
lenül vagy közvetve mindannyiunk létét fenyegetik. Csak példaként sorolok
fel néhányat:
1. Az a gazdasági növekedés, amely az elmúlt két évszázadban a fejlõdés leg-

fontosabb, legígéretesebb mozgatója volt, ma világszerte egyre súlyosbo-
dó munkanélküliséget, fokozódó társadalmi egyenlõtlenségeket és elké-
95 Uo.: 8-9. oldal

„Az õrült majom” 131
pesztõ környezetrombolást okoz, emellett bevándorlók újabb és újabb hul-

lámait indítja el a vidékrõl a városokba, illetve a szegény országokból a
gazdagabbak felé. Ezek a tényezõk mind gyakrabban gerjesztenek helyi
háborúkat, vallási, etnikai és faji konfliktusokat.
2. A modern orvostudomány, a nyugati civilizáció egyik legnagyobb büszke-

sége, nem tud mit kezdeni az AIDS járvánnyal, és az olyan, ismét felbuk-
kanó betegségekkel, mint a bubópestis Indiában, az ebola Afrikában, vagy
a minden gyógyszernek ellenálló tüdõbaj Amerikában. Ráadásul a bevált
gyógymódok új, az antibiotikumoknak egyre jobban ellenálló mikroorga-
nizmusokat hoznak létre, a szennyezett környezet egyre több nehezen azo-
nosítható új betegséget gerjeszt, az idegõrlõ hajsza pedig pszichoszomati-
kus kórképekhez, az életkedv elvesztéséhez és érzelmi / szellemi kiürese-
déshez, leépüléshez vezet. – Ez utóbbi mindenek elõtt az un. „fogyasztói
társadalmak” embereit, tehát a jómódban élõ, gazdagabb országok lakos-
ságát sújtja.
3. Az információs technológia kibernetikai tere, miközben a világ minden ré-

szét összekapcsolja, és számtalan nagyszerû lehetõséget rejt magában,
egyben új eszközül is szolgál a bûnözés, az információs hadviselés és szá-
mos más embertelen szellemi áramlat számára. A szervezett bûnözés ma már
világméretû vállalkozássá nõtte ki magát, és a maffiák tevékenysége az in-
formációval való visszaéléstõl a fegyver és kábítószer csempészetig, valamint
a szervkereskedelemig, igen széles skálán mozog. A terrorizmus a hagyo-
mányos robbantások helyett (mellett) egyre inkább számítógépvírusok,
valamint vegyi, biológiai és nukleáris fegyverek segítségével zsarol, szövet-
ségre lépve a politikával és a szervezett bûnözéssel.
® Talán ez a rövid és korántsem teljes felsorolás is bizonyítja, hogy egyre kao-

tikusabb, egyre sebezhetõbb világban élünk. – De ez még csak a felszín. Termé-
szetesen nem tudunk e burjánzó sokféleség valamennyi mozzanatával foglal-
kozni. A kérdés az, hogy a válságtünetek visszavezethetõk-e néhány alapvetõ
folyamatra, és mit lehet (mit kell) tennünk ezek megállításáért, vagyis azért,
hogy az emberiség elkerülje a már kipusztult élõlények sorsát?
n 2. A módszerrõl
Mindenek elõtt azt kell látni, hogy hogyan mûködnek a sorsunkat / fajunkat
leginkább fenyegetõ folyamatok. – A természetben, és a szervezetünkben is,
számtalan szabályozási kör található. Gondoljunk például a hormonok (a belsõ
elválasztású mirigyek) mûködésére. Ezek vérbe ürített váladéka pontosan kö-
rülhatárolható hatást gyakorol a szervezet egészére, az anyagcserére, a növe-
kedésre, a magatartásra és más egyéb életmûködésekre.
® Két vagy több hormon hatása ellentétes is lehet, de semmit sem veszünk
észre bonyolult összjátékukból mindaddig, amíg ezek eredõje (eredménye) a
szervezet egyensúlya. De ha a hatások / ellenhatások harmóniáját valami tartó-
san megzavarja, akkor az egyensúly felborul, vagyis a szervezet beteg lesz. Tud-
juk például, hogy a szükségesnél több pajzsmirigy hormon Basedow- kórt,
a szükségesnél kevesebb pedig myxödemát okoz.
A példa általánosítható, ezért egy komplex rendszer (folyamat) vizsgálatánál

mindig két kérdést kell feltennünk.
1. Mi (lenne) a rendszer dinamikus egyensúlyi állapota?

2. Mi az oka az egyensúly megbomlásának? Tehát a felismert zavar mely té-
nyezõk túlzott vagy éppen gyenge mûködésére vezethetõ vissza?
3. Ha ezt tudjuk, akkor a megoldás (elméletileg) már adott: az okot megszün-
tetve helyreállíthatjuk a rendszer egészséges állapotát.
® Diagnózist felállítani persze mindig könnyebb, mint megfogalmazni, pláne

megvalósítani néhány terápiás javaslatot. – Ez van. Ez a jegyzet sem fogja meg-
oldani az emberiség globális problémáit. De vigasztaljon bennünket két gon-
dolat: minden veszély sokat veszít rémisztõ voltából, ha az okait megismerjük,
és a megismerés a cselekvés elsõ lépése.
n 3. Egy negatív minta
Krisztus után 400-ban, tehát kb. 1600 évvel ezelõtt polinéz törzsek szálltak
partra a Húsvét-szigeten. A sziget területe alig 160 km2, és a világ egyik legelszi-
geteltebb földdarabja: a Csendes óceánban fekszik, jó 3 ezer km-re Dél-Ameri-
Egy negatív minta 133
ka partjaitól, és kb. 2 ezer km-re a legközelebbi lakott helytõl (a Pitcairn – szi-

getektõl.)
® Akkoriban még paradicsomi állapotok uralkodtak itt: nem voltak nagyraga-

dozók, de volt számtalan más állat és növényfaj, szubtrópusi õserdõ, termé-
keny föld, és a tengerben rengeteg hal. A lakosság létszáma ütemesen nõtt,
már a 20 ezret is elérte, de mindenkit el tudtak látni, mert fejlett gazdasági /
politikai rendszert és kultúrát hoztak létre.
Ennek emlékét ma is õrzik a sziget partján álló szobrok, amelyek feltehetõen

kultikus célokat szolgáltak. A szobrok monumentálisak, a készítõik megpró-
bálták állandóan felülmúlni egymást, méretben, szépségben, virtuozitásban.
Házépítéshez, fûtéshez, kenukészítéshez, valamint a kõfej-szobrok kötelek-
kel és görgõkkel való szállításához a kimeríthetetlennek látszó õserdõk fáit hasz-
nálták.
® Az egyre sokasodó szigetlakók évszázadokig bõségben és békében éltek.

– Ám egyetlen mozzanat miatt felborult az ember és a természet egyensúlya:
gyorsabban vágták ki a fákat, mint ahogy az erdõ meg tudott volna újulni.
Ezután az események már viszonylag gyorsan követték egymást. Mivel nem volt
elég fa a kenuk készítéséhez, visszaesett a halászat, és az emberek kezdték leöl-
dösni a szigetet benépesítõ madarakat és kisállatokat – velük egészítették ki az ét-
rendjüket. Közben azonban az erdõk pusztulását követte a talajerózió. Emiatt a
mezõgazdasági termelés is csökkent, így egyre kevesebb élelemhez jutottak.
Ez a folyamat, az 1995-ben feltárt bizonyítékok szerint,96 súlyos zavargások-

hoz vezetett: megindult a harc a csökkenõ javakért. Az uralkodó osztályt meg-
döntötték, az egymással háborúzó klánok megszentségtelenítették és szétver-
ték egymás szobrait, a káosz egyre nõtt. – Amikor 1722. húsvét vasárnapján az
európaiak partra szálltak, már csak pusztaságot találtak az egykori trópusi pa-
radicsom helyén: a kultúra összeomlott, a megmaradt alig kétezer fõs lakosság
éhezett, az erõszak és a kannibalizmus mindennapossá vált.
® De vajon a szigetlakók miért nem ismerték fel idõben a pusztulás jeleit? S ha

felismerték, miért nem változtattak az életmódjukon? Miért nem állították le,
96 Takács– Sánta A.: A Húsvét-sziget története. Egy öngyilkos civilizációról – Liget Alapítvány,
1999.
vagy legalább miért nem lassították a rengeteg emberi energiát felemésztõ és

az erdõk kiirtásához vezetõ szobrok faragását, felállítását? A válasz egy nagyon
fontos összefüggésbõl következik:
más a geológiai, és más az emberi lépték. Bár geológiai (földtörténeti) lép-

tékben mérve a negatív következmények tovagyûrûzése és az összeom-
lás villámgyors volt, az emberek számára e változások csak fokozatosan,
néhány generáció idõtávjában bontakoztak ki. Ez pedig elaltatta az ébersé-
güket: a végzetes irányra való szinte észrevétlen átbillenés számukra a biz-
tonság hamis illúzióját adta. Ezért válhatott a folyamat visszafordíthatat-
lanná, kezelhetetlenné.
Egyszerûbben szólva: a polinézek vagy nem ismerték, vagy nem vették komo-
lyan a szegény béka történetét. Egy keleti tanmese szerint, ha a béka véletlenül
forró vizes fazékba esik, abból villámgyorsan kiugrik. De ha hideg vizes fazék-
ba tesszük, és a vizet szép lassan melegítjük, abban békésen „elvan”, majd
elõbb-utóbb megfõ.
® Hasonló epizódokkal tele van a történelem: Közép-Amerikában maya

templomok tucatjai állnak elhagyatva, Peruban számtalan inka emlékmû hever
romjaiban, Walesben ott vannak a kelta kõhalmok, Irakban a sumer zikkuratok
– néma tanúi egykor virágzó kultúráknak. Ezek vagy külsõ támadás miatt,
vagy azért tûntek el, mert a valóság megcáfolta a „kimeríthetetlen természet” mí-
toszát: miután a rablógazdálkodás elpusztította a környezetet, tovább vándo-
roltak a megmaradt népek.
® De ha ez már másutt is nagyon sokszor megesett, akkor miért épp’ a Hús-

vét-sziget története az intõ példa? Azért, mert innen nem volt hova menni! –
E röpke 1300 évig fennálló kultúra sorsa tehát (a maga elszigeteltségével és
életlehetõségeivel) szinte laboratóriumi mintát ad arra, mi történhet a világ-
ûrben hasonlóképpen elszigetelt Földdel, amelyrõl ma még szintén nem ugor-
hatunk át kedvünk szerint egy szomszédos szigetre, egy másik bolygóra.
n 4. Az alapképlet
Eltekintve az olyan, bármikor lehetséges kozmikus katasztrófáktól, mint pl.
egy kisbolygó becsapódása, napjainkban az ember legveszélyesebb ellenfele – sa-
Az alapképlet 135
ját maga. Mindenek elõtt két (külön-külön is rendkívül összetett) folyamat köl-
csönhatását kell látnunk. Egy egyszerû matematikai összefüggésrõl van szó:
1. Miközben az emberiség lélekszáma, s vele a kielégítésre váró szükségletek

halmaza robbanásszerûen nõ,
2. bolygónk erõforrásai végesek, és gyorsuló ütemben kimerülnek, szennye-
zõdnek, pusztulnak.
3. Végsõ soron mindkét folyamat hátterében egy meghatározott paradigma,
vagyis a gátlástalan versengésre, és a termelés / fogyasztás öngerjesztõ spi-
ráljára épülõ nyugati civilizációs modell mûködése áll.
Ha ezek a tendenciák tovább folytatódnak, akkor csak idõ kérdése, hogy az el-
sõ két görbe mikor metszi egymást. Azon a ponton a szükségletek már meghalad-
ják a Föld teherbírását és megújulási képességét. S ez a kritikus pont már érezhe-
tõ közelségben van.
A felsorolt többi tünet jórészt ezek következménye. Például: bár a fegyverkezé-

si hajsza és a háborúk szintén nem vezethetõk vissza egyetlen okra, az emberi
konfliktusok erõszakos megoldásának domináns oka a történelemben mindig
is az volt, s várhatóan egyre inkább az lesz, hogy a felek ily módon is küzdenek
a korlátozott erõforrások megszerzéséért, felosztásáért: a termõföldért, az olajért,
a földgázért, a vízért stb.
® Az alapképlet summája tehát az, hogy ahogyan most élünk, gondolkodunk,

termelünk és fogyasztunk, az hosszú távon nem folytatható. Egy humorérzékkel
megáldott vitapartnerünk persze idézhetné Keynes amerikai közgazdász sza-
vait. Egy üzleti ügy kapcsán állítólag ezt mondta: „… hosszú távon nem folytat-
ható? Hosszú távon mindegy – hosszú távon valamennyien halottak leszünk.”
Így igaz. De a vizsgált kontextusban ez rossz vicc. – Miért? Nos, az talán re-
mélhetõ, hogy a mi életünkben még nem fognak kimerülni az erõforrások. Így
akár folytathatnánk is ezt az õrült majomhoz illõ „flúgos futamot.” De az már
egyáltalán nem mindegy, hogy a gyermekeinknek, unokáinknak élhetõ bolygót
hagyunk-e örökül, vagy a „svábbogarak birodalmát!” Ezért nem élhetünk úgy,
mintha mi lennénk az utolsó generáció a Földön.
® A vázolt folyamatok összefüggenek, és kölcsönösen gerjesztik egymást.

Mégis, amennyire lehet, válasszuk szét õket. Elõbb a két jobban érzékelhetõ
veszélyt (a túlnépesedést és a források kimerülését) tárgyalom, majd azt a
problémát, amely a bajok gyökere. S ez: az emberiség önmagával folytatott ver-

senyfutása.
Túlnépesedés
Egy népesség akkor van egyensúlyban, ha egy (statisztikailag) átlagos nõ két

gyermeknek ad életet: egyet a maga, egyet a gyermekek apja utódaként. Pon-
tosabban, mivel minden tizedik kapcsolat meddõ, 2 helyett a kívánatos termé-
kenységi mutatószám: 2,1. Ha a születések száma (a halálozási mutatót is figye-
lembe véve) tartósan nem e körül mozog, akkor az egyensúly megbomlik, és
két különbözõ természetû problémát kell kezelni. Az egyik a népesség vészes
fogyása, a másik: a túlzott növekedése.
Azt gondolhatnánk, hogy a népesség fogyása ott a legnagyobb, ahol nincs elég
forrás az utódok felneveléséhez, míg a jómódban élõk számára inkább a növe-
kedés okoz gondot. – A tényleges helyzet azonban éppen fordított: a gazdag or-
szágokban, és bármilyen meglepõ, hazánk is idetartozik, a termékenységi mu-
tató sokhelyütt már 1,5 alá esett: az Európai Unió átlaga 1,47, hazánké 1,34.
Ezzel szemben az un. fejlõdõ világban, a szegény országokban, nem ritka a
4-5-ös, vagy még ennél is nagyobb mutatószám.
® A gazdag országok népességfogyása azzal jár, hogy a lakosság elöregszik, s

ez egyre súlyosabb terhet rak a munkaképes korú nemzedék vállára. Önmaga el-
látásán és a gyermekei felnevelésén túl ennek a nemzedéknek egyre több idõs
ember tisztességes megélhetésérõl is gondoskodni kell.
A folyamat egy idõ után visszafordíthatatlanná válhat. Az idõsebb generáció

viselkedése, (mármint az, hogy õk sem vállaltak annyi gyereket, amennyi a né-
pesség reprodukálásához elég lett volna,) ugyanis akarva-akaratlanul mintát ad
arra, hogy a fiatalok hogyan élhetnének még kényelmesebben. Úgy, hogy õk
még kevesebb gyereket vállalnak.
Persze mindenkinek alapvetõ joga, hogy ebben a kérdésben szabadon dönt-

sön, és a nemleges döntésnek (egyénileg) számos védhetõ oka lehet. Az ered-
ményt itt sem lehet egyetlen tényezõre visszavezetni: a népesedési viszonyok
vizsgálata igen komplex feladat, vele egy külön tudomány (a demográfia) fog-
lalkozik. De tömegméretekben vizsgálódva lehetetlen nem észrevenni, hogy a
vészes fogyás domináns oka az úgynevezett „fogyasztói társadalmak” értékrend-
je. – Miért?
Az alapképlet 137
Errõl még bõven lesz szó, itt csak annyit szeretnék jelezni, hogy egy olyan vi-
lágban, ahol az átlagember felett a „dolgozz egyre többet, hogy egyre többet fo-
gyaszthass!” elv uralkodik, kiegészülve azzal a jó tanáccsal, hogy „a szabad
idõdben pedig bámuld az idegeidet borzoló és újabb fogyasztásra ösztönzõ képcsa-
tornákat!”,97 elõbb-utóbb elapad az életkedv. Vagy ha nem apad el, akkor azon-
nali szükséglet-kielégítésre motivál, és közömbössé tesz a jövõ iránt. Az ilyen
világ polgára csak a mának él, és nem gondol utódokra.
® A magas születésszám és a szegénység együtt járásának szintén sokféle tradi-

cionális, kulturális, vallási stb. oka lehet. A döntõ ok azonban gazdasági. Az,
hogy a létfenntartásért küzdõ családokban a gyermek is munkaerõnek számít,
tehát a gyermekek is részt vesznek a túléléshez nélkülözhetetlen erõforrások
megszerzésében.98 Ez a folyamat szintén öngerjesztõ.
® A két probléma együttes kezelésének kézenfekvõ módja a migráció: a szegé-

nyek tömeges el –, illetve bevándorlása olyan helyekre (városokba, gazdagabb
országokba), ahol jobbak az életkilátások. Az ENSZ Menekültügyi Bizottsága
szerint ma minden tizenhetedik ember menekült. A hazátlan, munkátlan és haj-
léktalan emberek számát 500-700 millióra becsülik.99
A migráció azonban, több ok miatt sem jelenthet megoldást. Ma már minden

harmadik ember városban él, 2025-re pedig a becslések szerint az emberiség
kétharmada lesz városlakó. Addigra legalább 30 olyan megapolisz lesz, amely-
nek a lakossága meghaladja majd a 8 milliót - feltehetõen valamennyire még él-
hetõ belsõ maggal, de a peremén „bádogvárosokkal” és nyomornegyedekkel.
97 Végh László: Fenntartható fejlõdés – jegyzet. Debreceni Egyetem, 2004.

98 Afrika, Latin Amerika, Közép Ázsia és az indiai szubkontinens sok területén például az
asszonyok és gyerekek napi átlagban négy-hat órát töltenek tûzifa keresésével, és ugyan-
annyit vízhúzással és vízhordással.
99 Ezek az adatok, és a továbbiak is, csak tájékoztató jellegûek. Nem lehetnek abszolút pon-
tosak, már csak azért sem, mert folyton változnak. De a tendenciákat pontosan jelzik!
Hogy a sûrû hivatkozások és lábjegyzetek ne tördeljék szét a szöveget, felsorolom az eb-
ben a fejezetben szereplõ további adatok (külön nem jelzett) forrásait:
László Ervin: Harmadik évezred. Veszélyek és esélyek. A Budapest Klub elsõ jelentése. –
Új Paradigma, 1998.
Endreffy Zoltán: „hogy mûvelje és õrizze...” – Liget Mûhely Alapítvány, 1999.
A Mindentudás Egyetemének elõadásai: Láng István: Környezetvédelem, fenntartható fejlõ-
dés. 2002. november 11. és Meskó Attila: A földi élet fenntarthatóságának kérdései – 2004.
szeptember 20. http://www. mindentudas. hu/mesko/20040917mesko. Html
Náray-Szabó Gábor: Fenntartható a fejlõdés? – Akadémia, 2006.
A már ma is végzetesen túlterhelt városok képtelenek lesznek megbirkózni

ekkora embertömeggel.
A gazdag országokba való bevándorlás eltûrése, adott esetben serkentése pedig

további súlyos gondok forrása lehet, ha egy idõ után kiderül, hogy a bevándor-
lók és a befogadók kultúrája (életmódja) összeférhetetlen. – A migráció tehát,
ahelyett, hogy megoldaná, csak szétteríti, illetve néhány kitüntetett helyre kon-
centrálja a népesedési problémát, számos új gondot is okozva ezzel.
® A megoldatlanság még nyilvánvalóbb lesz, ha a csökkenések és növekedé-

sek summáját (eredõjét) nézzük. – A civilizációk hajnalán, kb. 10 ezer évvel ez-
elõtt, az emberiség becsült lélekszáma 10 millió volt. Az elsõ duplázódáshoz,
tehát ahhoz, hogy ebbõl 20 millió legyen, 2500 évre volt szükség. A XX. szá-
zadban azonban robbanásszerû változás történt: a népesség duplázódása (mér-
tani haladvány szerinti növekedése) ma már kevesebb, mint 50 év alatt megy
végbe!
Jelenleg 6,4 milliárdan vagyunk, de a matekban gyengébbek kedvéért számol-

junk csak 6 milliárddal, és állandó növekedési ütemmel. Gondoljuk végig ezt a
sort: ha a jelenlegi tendencia folytatódik, akkor 50 év múlva 12, 100 év múlva 24,
150 év múlva 48, 200 év múlva pedig 96 milliárd ember él majd a Földön. Tovább
nem érdemes számolni, mert a bolygó eltartó képessége nyilvánvalóan véges.
Mivel globális méretekben a népességrobbanás alapvetõ oka, s egyben következ-

ménye is a világméretû szegénység, a folyamat megfékezéséhez ezt az okot kelle-
ne megszüntetni, vagyis a társadalmi egyenlõtlenségeket kellene mérsékelni.
Jelenleg ugyanis a világ népességének szerencsésebb 20%-a birtokolja az erõ-
források 80%-át.
A szegények és gazdagok közötti „olló” azonban nemhogy szûkülne, inkább

gyorsuló tempóban szélesedik. A fogyasztás trendjeit vizsgálva azt látjuk, hogy
a világ leggazdagabb és legszegényebb 20-20 %-át kitevõ rétegei között
1960-ban még „csak” harmincszoros, 1990-ben már hatvanszoros volt a különb-
ség, míg 2025-re várhatóan 100 szoros, 2050- re pedig 200 szoros lesz. – Ezért a
népességrobbanás megállíthatatlannak tûnik.
® A létszámnövekedés pedig már önmagában is a kultúra leépülésével fenyeget,

mert számos állatkísérlet bizonyítja, hogy az összezártság fokozza az agresszivi-
tást. Sõt: azok a népesedési katasztrófák, amelyeket például a patkányoknál,
vagy a sáskáknál megfigyelhetünk, szintén a túlszaporodásra vezethetõk
Az alapképlet 139
vissza: a túlzsúfoltság sérülékennyé teszi az idegrendszert, gátolja a nemi hormo-

nok mûködését, és a populáció összeomlik, vagy legalábbis a létszáma draszti-
kusan lecsökken, mielõtt még a táplálékhiány ezt kikényszeríthette volna.
Mi, emberek, itt még nem tartunk, de hasonlítsuk össze például a nagyváros-
okban, illetve a ritkán lakott vidékeken (kisebb falvakban, tanyákon) élõ em-
berek vendégszeretetét. Ahol hónapszám nem látni idegent, ott a hívatlan utazót
ma is szívélyesen fogadják. „Krisztus van közöttünk”- mondták a régi öregek.
A nagyvárosokban azonban embertársaink színes forgataga arcnélküli, sze-

mélytelen tömeggé olvad össze, s ez igencsak megterheli szeretet-képességünket.
A kapcsolatok túlkínálata ellen szelektív módon védekezünk: csak néhány em-
bert ajándékozunk meg szeretetünkkel, a többiektõl (jobb esetben) érzelmi
távolságot tartunk, máskor meg már a puszta létükre is ingerülten reagálunk.
A nagyvárosokban tapasztalható általános barátságtalanság tehát arányos az ott

összezsúfolódott tömegek mennyiségével. – Már ma is gyakoriak az olyan fényes
nappal elkövetett erõszakos cselekmények, amelyeknél egyetlen járókelõ sem
lép közbe. S minél inkább elõre halad a vázolt folyamat, annál jobban terjed a
részvétlenség, annál megszokottabbá válik a közöny.
® Az érzelmi / szellemi leépülésen túl, amelyre még visszatérek, a népesség-

robbanás további következménye az anyagi szükségletek exponenciális növeke-
dése, hiszen az egyre több embernek egyre több energia, élelem, lakás, ivóvíz
stb. kell, a luxusfogyasztásról most nem is beszélve. A szükségletek növekedése
tehát elvileg korlátlan, a kielégítésükre szolgáló természeti erõforrások pedig
szükségképpen korlátozottak, végesek.
A források kimerülése, pusztulása
Manapság már alig múlik nap, hogy ne kapnánk híreket klímaváltozásról, öko-
lógiai katasztrófákról, mérgezett ivóvizekrõl, halpusztulásról, erdõhalálról, a
sivatagok terjedésérõl, állat- és növényfajok pusztulásáról. Ezt a sokféleséget
nem tudjuk mind áttekinteni, de nincs is rá szükség. A részletekkel számos
szakkönyv foglalkozik. Itt csak néhány tendencia jelzésérõl és a helyzet globá-
lis értékelésérõl lesz szó.
Mi kell az emberi élet fenntartásához? Ha csak a természeti feltételekre gondo-

lunk, akkor mindenek elõtt jó minõségû energia, nyersanyag, víz, talaj, levegõ, s
persze egy sokszínû növény és állatvilág (biodiverzitás). – Vegyük sorra ezek ál-
lapotát.
100
Energia
A földi élethez szükséges energiát a Nap szolgáltatja. Õseink a föld mûvelésé-

vel, teraszok kialakításával, késõbb öntözéssel, növények és állatok nemesítésé-
vel és más fajok kiirtásával elérték, hogy azonos nagyságú terület sokkal több
embert legyen képes eltartani, mint a gyûjtögetés és a vadászat. A napsugár volt
a forrása a szélmalmokat és vízimalmokat hajtó szél- és vízi energiának is.
További forrást adott az erdõirtás. A fák (az erdõk) több száz év napenergiáját
tárolják, ehhez irtással gyorsan hozzá lehet jutni, de csak egyszer. Így, bár a
napenergia szinte kimeríthetetlen, az évezredekig fennálló hagyományos társa-
dalmak elé áthághatatlan korlátot állított a felhasználás módja, az ember szolgá-
latába állítható „föld feletti” energia véges nagysága.
® Ezt a korlátot törte át a kb. 200 éve kezdõdött ipari forradalom. A mezõ-
gazdasági és az ipari társadalmak között az a döntõ különbség, hogy a mezõ-
gazdasági társadalmak közvetlenül, az ipariak pedig közvetve (is), tehát fosszilis
formában, a föld mélyében rejlõ szén, kõolaj és földgáz formájában is hasznosít-
ják a napenergiát.
Ez többlet-energiát jelent, ami robbanásszerû változást hozott. A XIX. századi

Angliát például, a gyarmatai mellett, a szénbányászat tette naggyá: innen indult
útjára az ipari forradalom. A XX. századot pedig a szénhidrogének (a kõolaj és
földgáz) gyors térhódítása jellemzi, ez lett az alapja a mai gazdag államok egyre
gyorsuló fejlõdésének.
® A kérdés csak az, hogy ezzel eltûntek-e az emberiség elõl a természet adta
korlátok? Nyilvánvalóan nem. A fosszilis energiahordozók ugyanis szintén a
napsugarak és a fotoszintézis termékei. Olyan „földalatti õserdõkrõl” van szó,
melyeket a geológiai folyamatok kedvezõ összjátéka szénné, olajjá és gázzá
alakított. Ma is képzõdnek ilyen anyagok, de a kitermelésükhöz az kell, hogy
100 A nyersanyagforrásokra (urán, vas, kobalt, nikkel stb.) külön nem térek ki, ezekre – érte-
lemszerûen – ugyanez vonatkozik.
Az alapképlet 141
legyen elég erdõ, és legyen elég türelmünk kivárni azt a néhány millió évet, amíg
ebbõl kialakul egy-egy szén vagy szénhidrogén-telep!
De egyik feltétel sem adott. Miközben vadul irtjuk az õserdõket,101 azokat a

készleteket, amelyek az erdõk maradványaiból a föld mélyében 1 millió év
alatt képzõdnek, az ember 1 év alatt feléli. Ezért a szenet, kõolajat és földgázt,
valamint ezek származékait, gyakorlatilag nem megújuló, vagyis csak egyszer
használható erõforrásoknak kell tekinteni.
Persze vannak megújuló forrásaink is. Sorrendben: tûzifa, hulladék, biomassza,

vízi erõmûvek, geotermikus energia, nap- és szélenergia. Ezek felhasználási ará-
nya azonban ma még jelentéktelen. Végül ott vannak az energiaszükséglet kb.
6-7 %-át fedezõ atomerõmûvek. Velük az a gond, hogy akár mûszaki hiba, akár
terrorcselekmények folytán bármikor bekövetkezhet egy nukleáris baleset, és
megoldatlan a negyedmillió év alatt lebomló radioaktív hulladékok tárolása, va-
lamint az elavult reaktorok üzemen kívül helyezésének kérdése is.
® Összegezve: jelenlegi világunkat lényegében a fosszilis tüzelõanyagok mû-

ködtetik. Ezek adják a felhasznált energia kb. 80 %-át. A jó minõségû forrá-
sok azonban rohamosan fogynak, a gyengébb minõségûek kitermelése pedig
egy idõ után már nem éri meg, mert a növekvõ ráfordítások meghaladnák a re-
mélt hasznot.
Hogy pontosan mikor merülnek ki a készletek? – Nem tudjuk. Nincs is értel-

me találgatni, mert egyes szakértõk ilyen, mások olyan számokat mondanak.
A tendencia megértéséhez mindössze annyit kell tudnunk, hogy a készletek
végesek, és rohamosan fogynak.
Egy becsült adatot azért jelzek, mert ebben nagyjából konszenzus van: ha a vi-
lágon minden ember annyit fogyasztana, mint egy USA átlagpolgár, akkor a
földgáztartalékok csak 4, az olajtartalékok pedig csak 6 évre lennének elegendõ-
ek, és a kõszén sem tartana 80 évnél tovább. Persze lehet azt mondani, hogy
„szerencsére” ma még nem fogyaszt mindenki ennyit. Ez igaz. De a világon
ma kb. 5 milliárd olyan ember van, akik mind szeretnének olyan „boldogan és
gondtalanul” élni, ahogy – szerintük – a gazdag amerikai, európai és japán em-
bertársaik élnek.
101 A Föld erdõterülete minden évben kb. 100 ezer négyzetkilométerrel csökken .(Az éves
csökkenés tehát nagyobb, mint Magyarország területe!)
Ehhez pedig egyre több energia kell, miközben a gazdagok fogyasztása termé-
szetesen tovább növekszik. Például: mivel elterjedt a légkondicionálás, a fejlett
országokban a nyári áramfogyasztás lényegében azonos a téli, fûtésre használt
energiafogyasztással. A világunkat jellemzõ tendencia tehát: csökkenõ forrá-
sok, növekvõ energiaéhség.
Szennyezõ hulladékok
A fosszilis tüzelõanyagokkal nemcsak az a gond, hogy vészesen fogynak, ha-

nem az is, hogy a felhasználásuk során töméntelen hulladék keletkezik. Ezek
olyan szennyezõ anyagok, melyeket a jelenlegi eljárásokkal csak részben lehet
megtisztítani vagy megsemmisíteni – így folytonosan halmozódnak, és egyre
jobban pusztítják a bolygó életfenntartó rendszereit.
Ezért a példák olvasása során majd két mozzanatra érdemes figyelni. Az egyik:
az élethez szükséges rendszerek fogyása, a másik: a még meglévõk szennyezõdé-
se. Végsõ soron mindkettõ ugyanabba az irányba mutat.
Víz, talaj, levegõ
Ezek mind megújulni képes erõforrások, de sokkal gyorsabban éljük fel õket,
mint ahogy újra tudnának termelõdni.
® Elsõ hallásra fantazmagóriának tûnhet, hogy egyszer majd kifogyhatunk a

vízbõl. Végtére is megtanultuk kisiskolás korunkban, hogy a bolygó felszíné-
nek négyötöd részét víz borítja. – Ez igaz. De ez jórészt sósvíz. Az emberi fo-
gyasztásra alkalmas és még elfogadható költségekkel kitermelhetõ édesvíz a
Föld vízkészletének mindössze 7 ezreléke.
Pontosabban: 7 ezrelék volt, az 1950-es évekig. Addig még ez a jelentéktelen

mennyiség is bõven fedezte a szükségleteket. Ám azóta a vízfelhasználás két-
szer olyan gyors ütemben nõtt, mint a népesség! Ezért a WHO és az UNESCO
szakértõi azt jósolják, hogy az egyes helyeken már ma is súlyos gondokat oko-
zó vízhiány 2030 körül kb. 3-4 milliárd embernek teremt majd szinte elvisel-
hetetlen helyzetet.
A másik gond a víz szennyezettsége. A vízhiány ugyanis a gyakorlatban azt je-

lenti, hogy Észak-Afrika, a Közel-Kelet, India és Közép-Ázsia nagy kiterjedé-
sû lakott területein egyáltalán nincs vízellátás: az „ivóvizet” itt olyan tavakból
Az alapképlet 143
és folyókból nyerik, amelyekben egyszersmind mosnak és mosdanak is, sõt,

olykor ezek töltik be a WC szerepét is.
Így az élet forrása, a benne szaporodó kórokozók révén egyre több embertár-
sunk halálát okozza. Évente 4 milliárd a hasmenéses esetek száma, ebbe 2-3
millióan halnak meg, fõleg gyerekek, terjednek a bélférgek, gyakoriak a súlyos
szembetegségek, újra támad a kolera, stb. A szegény országokban már ma is a víz
fertõzöttsége a betegségek, járványok és halálozások legfõbb oka.
Ne áltassuk magunkat azzal, hogy „ez legyen az õ gondjuk”! A víz ugyanis (a fer-
tõzött víz is!) behálózza az egész bolygót. Igaz, a körforgása során, természetes
módon tisztul, nálunk nagyobb a higiénia, meg ott vannak a költséges víztisz-
tító berendezések is – így „mifelénk” az elõbbi tömeges hatásokra még nem kell
számítani.
De a szennyezõdés bõséges utánpótlást kap a modern technológiáktól.

A mezõgazdaságból például mûtrágyák (kálium, nitrogén, foszfor), valamint
gyomirtó szerek, az atomerõmûvekbõl radioaktív hulladékok, az iparból és a
háztartásokból rákkeltõ nehézfémek (kadmium, króm, nikkel, azbeszt), a
közlekedésbõl és a vegyiparból mérgezõ anyagok ezrei kerülnek a környezetbe,
a vízbe, a talajba és a levegõbe, majd innen a növények, az állatok és az embe-
rek szervezetébe.
Ezért úgy járhatunk, mint a tápcsészében élõ gombatörzs. Ez sem feltétlenül a

miatt pusztul el, mert elfogy a tápanyag. A gombák elhalnak, még mielõtt
éhen vesznének, mert a saját anyagcseretermékeik megmérgezik õket.
® Bajban van bolygónk talaja is. A növények ebbõl veszik fel azokat a szer-
vetlen tápanyagokat, amelyekbõl aztán szerves anyagokat készítenek. Termõ-
föld nélkül tehát nincs növényzet, növények nélkül pedig nincs élelem az álla-
tok és az emberek számára. A termõtalaj azonban szintén nem állandó adottság,
hanem a Föld ökoszisztémájának többi eleméhez hasonlóan folytonosan ke-
letkezik és pusztul.
A probléma itt is ugyanaz: sokkal több pusztul, mint amennyi keletkezik.

Ijesztõ tempóban terjednek a sivatagok és a mocsarak, sok termõföld az urba-
nizáció (az iparosítás, útépítés stb.) áldozata lesz, a még meglévõk tápanyag-
tartalma pedig a rablógazdálkodás és a szennyezés miatt rohamosan csökken
(erózió).
E folyamatok summájaként évente kb. 75 milliárd tonna termõföld vész el.

– Hogy a pusztulás nagyságáról és ütemérõl valami fogalmunk legyen, gondol-
junk arra, hogy egy 30 cm vastag termõtalaj spontán (természetes) keletkezésé-
hez 8-12 ezer évre van szükség.
® Elsõ olvasatban képtelenségnek tûnhet az is, hogy tönkretehetjük a bolygó

légkörét. Végtére is egy több mint 15 kilométer vastagságú levegõrétegrõl van
szó, amely egyenletesen oszlik el a sarkoktól a trópusi egyenlítõig.
Ám a levegõvel ugyanaz a helyzet, mint a vízzel és a talajjal: elsõsorban nem a

mennyisége, hanem a minõsége fontos. S ha továbbra is így mennek a dolgok,
akkor egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy megvalósítsuk az elõbbi képte-
lenséget. Egyfelõl ugyanis csökkentjük a légkör oxigén- és ózontartalmát, másfe-
lõl növeljük a széndioxid (és más, üvegházhatást okozó gázok) mennyiségét.
– Vegyük sorra õket.
1. A civilizációk hajnalán a légkör tömegének mintegy 38%-át még az oxigén

adta. A jelenlegi világátlag 19-21, de a nagyvárosokban (szmogos napokon)
már csak 13% körüli. Tudjuk, hogy 8% alatt az ember elpusztul, mert a sej-
tek, a szervek, s az egész immunrendszer hatékony mûködéséhez megfe-
lelõ oxigénellátásra van szükség. S azt is tudjuk, hogy már a jelenlegi szint
is megnöveli a rákos és más degeneratív betegségek gyakoriságát.102
2. Ha az oxigénbõl alakuló ózon teljes tömegét összenyomnánk és szétken-

nénk, mindössze 3 mm vastag réteget kapnánk. Kis mennyisége ellenére ez
a réteg létfontosságú, mert képes megszûrni (elnyelni) a Nap – élõlényekre
halálos – ultraibolya sugarait. Ahogy arról már volt szó, ennek védelme
alatt merészkedtek ki (kb. 600 millió évvel ezelõtt) az élõlények a tenge-
rekbõl, tehát az ózonpajzs kialakulása tette lehetõvé a szárazföld meghódítá-
sát. Nélküle a Föld szilárd kérge ma sem lenne más, mint halott kõ és ho-
moksivatag.
Az 1970-es években azonban az ózon-tartalom csökkenni kezdett, és 20

év elteltével a koncentrációja már alig érte el az eredeti érték felét. A legna-
gyobb „lyuk” az Antarktisz felett van, de más szélességi körökön is észlel-
ték a réteg bomlását.
102 Mivel az oxigén 70-80 %-át a tengeri planktonok, a maradékát pedig a szárazföldi
(fotoszintetizáló) növények termelik, csökkenésének oka a vizek szennyezése és a gátlásta-
lan erdõirtás.
Az alapképlet 145
Szerencsére, mielõtt még a folyamat visszafordíthatatlanná vált volna – fel-

ismerték, hogy a bomlásért azok a freon-gázok felelõsek, melyeket akkori-
ban a hûtõszekrényekben, habosított mûanyagok gyártásánál és különbö-
zõ kozmetikai szerek hajtógázaként használtak. Ezért az 1987-ben meg-
kötött Montreáli Egyezmény betiltotta az alkalmazásukat.
A történet legalább két tanulsággal szolgál. Az egyik az, hogy a homo sa-
piens néha azért képes észlelni és elhárítani a létét fenyegetõ veszélyt.
(Hogy ez – a többi globális problémára gondolva – jelenleg miért tekint-
hetõ üdítõ kivételnek, arról még bõven lesz szó.) A másik tanulság pedig
újra csak egy figyelmeztetés: még akkor is, ha az aláíró államok mindegyi-
ke betartja az Egyezményt, és nem gyárt ózont károsító anyagokat, mini-
mum 100 évre lesz szükség ahhoz, hogy a pajzs regenerálódjék, vagyis a ter-
mészet helyreállítsa az eredeti egyensúlyt. Addig viszont továbbra is nõni
fog a bõrrákos megbetegedések száma. Ezért nem tanácsos napozni délelõtt
10 és délután 4 óra között még Magyarországon sem.
3. Végül lássuk a széndioxid szerepét. Normális esetben ez a gáz a légkör alig

0,4 %-át képviseli. Ennyi jó hogy van belõle, mert a Földrõl visszavert nap-
sugarak egy részét nem engedi elszökni, így (más összetevõkkel együtt) biz-
tosítja, hogy elviselhetõ legyen a Föld klímája. Ilyen természetes üvegházha-
tás nélkül bolygónk hõmérséklete mintegy 33 C fokkal lenne alacsonyabb.
De tudjuk, hogy a jóból is megárt a sok. A fosszilis tüzelõanyagok gyorsuló

elégetése miatt manapság több mint ötször annyi CO2 -vel terheljük meg a
légkört, mint 50 évvel ezelõtt. Ez pedig, más gázokkal (fõleg a metánnal)
együtt már felborítja az egyensúlyt, mert fokozza az üvegházhatást.
A szakértõk már a múlt század végén jelezték, hogy ez a hatás 2030-ig 2-3
C fokkal (más számítások szerint 4-5 fokkal) meg fogja emelni a Föld át-
laghõmérsékletét, úgy, hogy a hõmérséklet az Egyenlítõtõl (+ 1) a sarkok fe-
lé haladva növekszik (+14 C fok).103
Az elõrejelzések helyességét azóta nemcsak meteorológiai mérések bizonyít-

ják, de a sarki jégsapkák megolvadása és a gleccserek visszahúzódása is. Az északi
sarkon a jég már mintegy 40 % -kal vékonyabb, mint 30 évvel ezelõtt, a teljes el-
tûnését pedig az Amerikai Óceánkutató Intézet nemrég közzétett jelentése
103 Ökológia – SH Atlasz. – Springer Hungarica, 1995. 259. oldal.

2100-ra prognosztizálja. – A további jégolvadás és a melegebb víz nagyobb

térfogata miatt a tengerek szintje több méterrel is megemelkedhet, és víz alá ke-
rülhetnek olyan mélyebben fekvõ területek, mint például Florida, Hollandia,
Észak-Németország, Banglades stb.
A veszélyt részben felismerve az 1997-es Kiotói Egyezményben néhány ország

vállalta, hogy korlátozni fogja az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ehhez
azonban a fejlõdõ országok nem csatlakoztak. A fejlettek közül néhányan (pl.
Ausztrália) szintén nem, mások pedig csatlakoztak ugyan, de késõbb kiléptek
belõle (pl. az USA). – Miért? Azért, mert a korlátozás a gazdasági növekedést
is visszafogná. Ez pedig ellentmond annak a mai (torz) szemléletnek, amely a
fejlõdést egyszerûen a növekedéssel azonosítja, és a megtermelt anyagi javak fo-
gyasztásával méri.104 Mivel az aláírók maguk is csak igen szerény korlátozást vál-
laltak, s még ennek teljesítése is vontatottan halad, a globális felmelegedés
visszafordíthatatlannak tûnik, sõt: gyorsul.
® Növeli a gondokat, hogy miközben a Föld, mint egész melegszik, egyes ré-
szein ez lehûlést vált ki. E két hatás együtt megnöveli az extrém napok, vagyis a
rendkívüli idõjárási jelenségek számát és intenzitását. Tornádók, hurrikánok és
cunamik pusztítanak eleddig nem veszélyeztetett területeken, és szélsõségesen
hideg / meleg idõszakok váltják egymást az egykor kiegyensúlyozott klímájú
térségekben.
Kiszámíthatatlan módon változnak a csapadékviszonyok is. Idõnként túlságosan

sok, máskor meg nagyon kevés az esõ. Ez váratlan áradásokat, földcsuszamláso-
kat, illetve tartós szárazságot, pusztító aszályt és szaporodó erdõtüzeket okoz.105
Mivel a mezõgazdaság jelenlegi formái a felmelegedés elõtti korszak idõjárási fel-
tételeihez alkalmazkodtak, a drasztikus klímaváltozás emberek százmillióit
fogja majd még soványabb étrendre, és újabb milliókkal nõhet az éhezõk száma,
mert az idõjárás egyszerûen lehetetlenné teszi a korábbi mûvelést.
104 A fejlõdõ országok tartózkodása – a társadalmi igazságosság nevében – jelenleg aligha ki-
fogásolható. A probléma csak az, hogy két-három évtizeden belül a fejlõdõ világ összes ki-
bocsátása utoléri majd a mai fejlettekét! – Mintakövetés.
105 A magyar vonatkozásokat – már májusban dühöng a kánikula, váratlan viharok, áradások
és aszályok pusztítanak stb. – mindenki a saját bõrén is érzi. Csak egy hihetetlennek tûnõ,
de sajnos igaz, friss hírt említek: 2007. márciusában az ENSZ a világ 10 leginkább veszé-
lyeztetett, kiszáradással fenyegetett folyója közé sorolta a Dunát.
Az alapképlet 147
® Az egészben az a legnyugtalanítóbb, hogy még csak a folyamat elején va-

gyunk. A Föld klímája ugyanis nagyon nagy, s ebbõl adódóan tehetetlen rend-
szer. Tehetetlensége miatt a tendenciaszerû változások csak elnyújtva, hosz-
szabb idõtávban bontakoznak ki. (Itt is a Húsvét-sziget kapcsán már megis-
mert összefüggésrõl, a geológiai és az emberi lépték különbségérõl van szó.)
Konkrétan: ha most azonnal abbahagynánk minden CO2 kibocsátást és környe-
zetszennyezést, aminek az esélye 0, becslések szerint bolygónk átlaghõmérsékle-
te még akkor is, legalább 30-40 évig, további 2 C fokkal emelkedne.
Létünk fizikai feltételeinek állapotát tehát így foglalhatjuk össze: növekvõ ener-
gia- és nyersanyagéhség, csökkenõ források, a víz, a talaj és a levegõ minõségének
gyorsuló romlása, valamint globális felmelegedés és lokális lehûlések. – És a
következmény?
A fajok kihalása
Ha az élet fizikai feltételei megváltoznak, akkor az élõlények csak két dolgot

tehetnek: alkalmazkodnak, vagy elpusztulnak. Pontosabban: az adott környe-
zethez legjobban alkalmazkodó fajok túlélnek, mások kihalnak. A földi élet
kezdete óta valaha élt fajok 80-90 %-a már kihalt, miközben számos új faj ke-
letkezett. Ez a folytonos változás, keletkezés és elmúlás maga az evolúció.106
® Néha azonban olyan gyorsan és drasztikusan változnak a feltételek, hogy

egyszerre nagyon sok élõlény képtelen alkalmazkodni, így az evolúció folyto-
nosságát idõnként tömeges kihalások szakítják meg. Eddig 5 ilyen földtörténeti
eseményrõl tudunk. A legnagyobb 250 millió évvel ezelõtt volt: az akkor élt fa-
jok 85-90 %-a kihalt. A legutolsó pedig 65 millió évvel ezelõtt történt. Ekkor
pusztultak ki a dinoszauruszok is, megnyitva az utat az emlõsök elterjedése és
az emberi faj színre lépése elõtt.107
® Az ember zajtalanul érkezett. – Az õsi gyûjtögetõ és vadászó kultúrák még

alig voltak nagyobb hatással a környezetre, mint egy-egy állatfaj. Még a föld-
106 A domináns mozzanat mindig a fizikai környezet. Az adott élõlény környezetéhez termé-
szetesen a többi élõlény is hozzátartozik, tehát az élõlények egymás keletkezését és túlélésük
valószínûségét is befolyásolják. Az élõvilág egésze pedig maga is folytonosan átformálja a fi-
zikai feltételeit.
107 Feltehetõen a Föld összeütközött egy kisbolygóval (meteorittal) De nem maga a becsapó-
dás ütötte agyon a "dinókat", hanem az utóhatás végzett velük. Olyasféle utóhatás, amit a
mûvelésre és állattenyésztésre áttért emberiség is képes volt beilleszkedni a bio-

szférába anélkül, hogy megzavarta volna annak globális egyensúlyát. Eddigi
történetének több mint 99.9 % -ában tehát az ember a természet sajátos része-
ként, azzal összhangban élt.
A 200 éve bekövetkezett ismert változások azonban felborították az egyensúlyt.

Bár az emberi faj még manapság is csupán az állati biomassza mintegy 0,44 szá-
zalékát képviseli, a természeti folyamatokba való beavatkozási képessége ennél
több nagyságrenddel nagyobb! Ennek következményei pedig szükségképpen
kihatnak a vele együtt élõ növényekre, állatokra is.
Még alig ismerjük a természetet. Még azt sem tudjuk pontosan, hogy hány faj-
jal élünk együtt (kb. 8-10 millióval). Azt pláne nem tudjuk, hogy mi lenne
ezek természetes kihalási üteme. Becslések szerint manapság már óránként tû-
nik el 15-20 állat és növényfaj. Közben feltehetõen új fajok is keletkeznek, de
az egyenleg nyilvánvalóan nem tekinthetõ „természetesnek”: a biológiai sokfé-
leség riasztó sebességgel csökken. Tehát a legjobb úton haladunk afelé, hogy meg-
valósítsuk a földtörténet hatodik nagy kihalási eseményét.
Az elsõ öthöz képest csak annyi a különbség, hogy a fajok gyors eltûnéséért
most elõször nem a természet, hanem mindenek elõtt az emberi tevékenység a
felelõs. A kipusztulás alapvetõ oka ugyanis bizonyos fajok módszeres kiirtása,
valamint a fizikai feltételek általános rombolása, s ezzel a növényi, állati élõhe-
lyek szennyezése, felszámolása.
® Ilyen körülmények között a homo sapiens túlélheti-e a harmadik évezredet?

Korai lenne még az esélyeket latolgatni. Elõbb, egy pillanatra visszatérve a
módszer kapcsán már említett szabályozási körökhöz, mérjük fel jobban az ed-
dig mondottak súlyát.
tudósok egy lehetséges atomháború utánra is jósolnak: és „nukleáris tél”-nek neveznek.

A becsapódás hirtelen felszabaduló energiája erdõtüzeket okoz, és óriási törmelék-, por-
és koromfelhõ burkolja majd be a Földet. Mivel ezen a rétegen a napfény se tud áttörni,
hónapokig, esetleg évekig sötét lesz, a hõmérséklet fagypont alá süllyed, és leáll a foto-
szintézis, tehát megszûnik a bioszféra tápanyag utánpótlása.
149
Pozitív és negatív visszacsatolás
A pozitív visszacsatolás olyan rendszerek sajátja, amelyben az összetevõk egy-

más hatását erõsítik: „a” erõsíti „b”-t, „b” „c”-t, és így tovább, míg legvégül „z”
is erõsítõ hatást gyakorol „a”- ra. Ilyen szabályozási körben már egyetlen té-
nyezõ felfokozott aktivitása (túlmûködése) is az összhatás korlátlan felerõsödé-
séhez, az ellenkezõje pedig az egész rendszer leállásához vezet. A folyamat
mindkét esetben fékezhetetlenné válik, egészen az összeomlásig.
Az ilyen labilis egyensúlyú rendszerek úgy tehetõk stabillá, hogy a körbe be-
építünk egy olyan összetevõt, amely annyival gyengébben hat a láncban utána
következõre, amennyivel erõsebben hat rá az elõtte álló. Így a negatív feedback
(bizonyos határokon belül) képes fékezni, korlátozni a túlmûködést / csök-
kent aktivitást, vagyis kiegyenlítõ funkciót tölt be.
® A növény és állatfajok, valamint a saját szabályozási köreiket kialakító egyes

élõlények (ideértve az egészséges emberi szervezetet is) negatív visszacsatolás
alapján mûködnek. Pozitív visszacsatolások a természetben csak igen ritkán
fordulnak elõ. Csak az olyan hirtelen keletkezõ és gyorsan elmúló eseményeknél
figyelhetõk meg, mint a lavinaomlás, a szavannatûz, vagy a már említett gyor-
san szaporodó rágcsálók „tündöklése és bukása”.
® Az emberi faj mûködését melyik típusba soroljuk? Nos, az eddig vázolt

tendenciákat az teszi életveszélyessé, hogy nem csupán átmeneti egyensúly-za-
varra utalnak, hanem a mûködésük pozitív visszacsatolásra emlékeztet: a zárt
térben folyton szaporodó emberiség egyre gyorsuló tempóban szennyezi és éli fel a
környezetét.
Vajon képes lesz-e megfékezni ezt a folyamatot? – mert ettõl függ a túlélése. Ta-
lán igen. De ehhez meg kell fékeznie azt a „flúgos futamot” is, amely a következõ
szakasz tárgya, amely a bajok gyökere, amely tehát jórészt az összes többiért is
felelõs.
n 5. Versenyfutás önmagunkkal
A címet Konrad Lorenz-tõl kölcsönöztem. A kifejezés láthatóan nem a fajok

közötti túlélési versenyre, hanem a pozitív visszacsatolás azon sajátos esetére
108
utal, amikor „ugyanazon faj egyedei egymással kelnek versenyre.” Magyarán,
az emberek közötti gátlástalan versengésrõl lesz szó.
Miért hangsúlyozom a „gátlástalan” jelzõt? Azért, mert az a szokásos kérdés,

hogy „jó-e az emberek közötti verseny?”, pontosan annyira értelmes, mintha azt
kérdeznénk, hogy „jó-e a pajzsmirigy?” Az ilyen rosszul feltett kérdésekre a
válasz mindig ugyanaz: jó és rossz. A verseny természetesen jó, ha éppen annyi
van belõle, amennyi szükséges és elégséges. És rossz, ha – az együttmûködés rová-
sára – lavinaszerûen eluralkodik.
Ez katasztrófához vezet, mert „a fajon belüli okok által provokált belsõ szelek-
ció olyan változásokat okoz az egyed örökítõ anyagában, amelyek a fennmara-
dási esélyét nemcsak hogy nem növelik, hanem kifejezetten csökkentik”109 Ezért
a verseny szabályozása nemcsak az emberi fejlõdés feltétele, hanem az evolúció
egyik alapmechanizmusa.
Az árgusfácán és a homo sapiens
Az elõbbi, talán bonyolultnak tûnõ összefüggéseket világítsuk meg egy egy-

szerû példával. Ebbõl az is ki fog derülni, hogy miért mûködik másképp
egy-egy állatfaj, mint a mai emberiség. Elõre bocsátva a végeredményt: az ál-
latnál van olyan külsõ korlát, amely fékezi az egyedek közötti versenyt, vagyis
stabilizálja a pozitív visszacsatolással fenyegetõ folyamatot. – A kérdés az,
hogy az embernél van-e?
A fajon belüli versengés szabályozását kiválóan illusztrálja az árgusfácán

szárnytollainak esete. Ezt a pompás „võlegényi díszt” dürgéskor a hím legye-
zõformán szétteríti, és ezzel imponál a nõsténynek. Sok más fajhoz hasonló-
an, a párválasztás itt is kizárólag a nõstényen múlik. A képlet egyszerû: a ver-
sengõ kérõk közül a nõstény azt a hímet választja, amelyiknek legnagyobb a
„legyezõje”. Ez a hím örökíti tovább a génjeit. Az egyre nagyobb szárnytoll te-
hát evolúciós elõnyt jelent.
De ha így van, akkor a belsõ kiválasztódás eredményeként néhány generáció

során miért nem nõ meg akkorára, mint ad absurdum a Gellért-hegy? Azért
108 Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bûne. – Ikva, 1994. 38. oldal.
109 Uo. 40. oldal
Versenyfutás önmagunkkal 151
nem, mert ugyanaz a tulajdonság, ami az egyik vonatkozásban elõny, az, egy
másik vonatkozásban, evolúciós hátrány is: minél nagyobb a szárnytoll, a fácán
annál inkább elnehezül. Annál kevésbé tud felrepülni, így végül a földi ragadozók
prédája lesz. Tehát a fácánnál, miként más állatoknál is, van külsõ korlát: a kör-
nyezet hatásai megakadályozzák, hogy az egyedek versengése (a belsõ szelekció)
a fajt a kipusztulás irányába vezesse.
® Az ember azonban csúcsragadozó: a táplálkozási lánc élén áll. Néha ugyan

maga is áldozatul esik a többi ragadozónak, de a faj egészét ma már nem fenye-
getik más fajok. Ráadásul azt is megtanulta, hogy hogyan legyen úrrá bizo-
nyos természeti erõkön. A saját mûködésérõl viszont még nagyon keveset tud.
Ezért aztán azt hiszi, hogy számára nincs korlát.
Pedig van: vagy önmaga szab korlátot magának, vagy itt is a valóság (nem egy
másik faj, hanem maga a természet) fogja ezt megtenni. – Igaz, az emberi korlá-
tok nem egyszer s mindenkorra adottak. Az állati léttel szemben az emberi tevé-
kenységnek az a specifikuma, hogy mindig képes túllépni a történetileg adott
(készen talált) korlátain. De, és ez a lényeg, mindenkori korlátait az ember
csakis azzal a felmérhetetlenül nagyobb valósággal összhangban haladhatja meg,
amelynek õ maga is része! Tehát a bolygó egészét (és kozmikus környezetét)
az ember soha nem fogja „legyõzni”: csak addig maradhat életben, amíg tiszteli
és betartja törvényeit.
Néhány szakértõ például azt jósolja, hogy 150-200 év múlva az emberiség lé-
lekszáma 10 milliárd fõ körül stabilizálódni fog. Lehetséges ez? Igen. – De na-
gyon nem mindegy, hogy hogyan! Éhínségek, háborúk, járványok és természeti
katasztrófák következményeként-e, vagy azért, mert a homo sapiens méltó
lesz a nevére, és képes lesz megfékezni a túlmûködéseit.
® Jelenleg azonban nem efelé tartunk. Ellenkezõleg: abban a magántulajdonon

(egyéni érdekeken) alapuló nyugati típusú civilizációs modellben, amelyben az
emberek túlnyomó többsége ma él, vagy élni szeretne, gyerekkorunk óta arra
szocializálnak bennünket, hogy a versengés legõrültebb formáiban is a „hala-
dást” lássuk.
Hogy ténylegesen mi a jó és mi a hasznos az ember számára, az ebben az „én

vagyok a legjobb!” címû flúgos futamban mára már teljesen feledésbe merült.
Embertársaink többsége ma már csak azt tekinti értéknek, ami alkalmas arra,
hogy e kíméletlen konkurenciaharcban a többiek fölé emelje.
® Ha valóban az értékek versenye folyna, ha például valakiben azt becsülnénk,

hogy szép verseket ír, a másikban azt, hogy kiváló festõ, vagy jól sakkozik,
vagy remek asztalokat gyárt, vagy élelemmel, hajlékkal segíti az éppen rászo-
rulót, vagy „csupán” az élet örömét sugárzó személyiségét osztja meg mások-
kal stb., – akkor rádöbbennénk, hogy valamiben mindenki „legjobb”! Valami-
ért mindenkit érdemes szeretni! Akkor ez a sokféleség kölcsönösen korlátozná,
és jó irányban erõsítené egymást.
De a mai hajsza lényegében egy pont körül forog: az a „legjobb”, aki a legmaga-
sabbra tornászta fel magát a pénz, és a vele megvásárolható ismertség, presztízs,
hatalom és anyagi jólét szamárlétráján.
® És ami jó az egyénnek, az jó a közösségnek is: ha mindenki csak a saját hasz-

nát lesi ,akkor ezen magatartások összességét szinte egy „láthatatlan kéz” tere-
li majd a közjó irányába – szögezte le Adam Smith, a kapitalista szabad verseny
szellemi „atyja”, még a XVIII. század végén.110 Igaz ez? Korántsem. Sõt: élet-
veszélyes tévedés! Miért?
1. Egyrészt azért, mert a pénzért, (legyünk tudatosan naivak és az egyszerû-

ség kedvéért tételezzük fel, hogy mindenki tisztességesen jut hozzá,) – dol-
gozni kell. S az egyre több pénzért – egyre többet kell dolgozni. Hogy a lel-
kekben, a magánélet szintjén milyen károkat okoz ez az idegõrlõ hajsza, ar-
ra majd az utolsó fejezetben térek ki.111 Itt és most elégedjünk meg Lorenz
és kedvenc tanítója (Oskar Heinroth) sommás ítéletével: „az Argus fácán
szárnyai után a modern ember munkatempója a belsõ szelekció legostobább
produktuma”.112
2. Másrészt az emberiséget sem a „közjó” irányába tereli ez a „láthatatlan

kéz”. Ezt a matematika egyik ága, a játékelmélet, meggyõzõen bizonyítja.
Az egyéni haszonlesés lavinaszerû eluralkodását és következményeit „a köz-
legelõk pusztulása” címû tanmesében szokták összegezni.
110 Adam Smith: Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetérõl és okairól – Budapest, 1940.
111 A termelés/fogyasztás gyorsuló spiráljába gabalyodott ember egyre reménytelenebbül ke-
resi élete értelmét.
112 Uo. 40. oldal.
Versenyfutás önmagunkkal 153
113
A közlegelõk pusztulása
Tegyük fel, hogy egy faluban van 100 gazda, mindegyiknek van 1 tehene, így
összesen 100 állatot hajtanak ki a közös legelõre. Ha maximum ennyi tehén le-
gel, akkor a legelõ még meg tud újulni, és a dolog szépen mûködik.
Ám az egyik gazda, hogy növelje hasznát, még egy tehenet hajt ki legelni. Jó öt-
letnek tûnik, mert a haszna most már két tehén tartásából származik. Igaz, a
többiek kicsit rosszabbul járnak, hiszen amit eddig százfelé osztottak, azt most
százegy felé kell elosztani. az egy tehénre jutó táplálék így kevesebb. De a csökke-
nés olyan kicsi, hogy alig lehet észrevenni.
A ragyogó ötlet azonban egy másik gazda fejében is megfogan, és követi az el-
sõ példáját. Késõbb, ugyanezen motiváció alapján, esetleg kiegészülve azzal a
meggondolással, miszerint „nehogy már ütõdöttebb legyek, mint a szomszéd!”,
egyre többen ezt teszik. A két tehenet kihajtó gazdák számának növekedésével
azonban a többi „élhetetlen” már érezhetõen rosszabbul jár, mert a tehenüknek
egyre kevesebb táplálék jut, a jószág egyre soványabb, egyre kevesebb tejet ad.
Hogy elkerüljék a még nagyobb veszteségeket, számukra, az elõbbi okok mel-
lett, már megélhetési kényszer is, hogy kövessék a többiek példáját. Ez pedig,
egyre csökkenõ hozamok mellett, újabb tehén-inváziót gerjeszt.
A játék addig tart, addig hajtanak ki egyre több és több tehenet a legelõre,
amíg az bírja az egyre erõsebb legeltetést. Egy szép nap azonban felmondja a
gazdákkal kötött együttmûködési szerzõdést, és a gyep eltûnik. Így a gazdák vala-
mennyien tönkremennek.
Ez tehát nem egy zérusösszegû játszma, ahol az egyik nyer, a másik veszít, ha-
nem az emberi játszmák különleges esete. Olyan játszma, ahol a külön-külön
racionálisnak tûnõ, de csak a saját hasznot maximalizálni akaró magatartások
eredménye tökéletesen irracionális: mindenki veszít!114
113 A modell elsõ megfogalmazója a matematikus W. Forster Lloyd (1833). Az õ elemzését

használta fel Garett Hardin biológus, aki cikket írt az amerikai Science folyóiratban.
(1968). Címe: The Tragedy of the Commons (A közös dolgok tragédiája). Hankiss Elemér
szociológus a Társadalmi csapdák-ról megjelent könyvében, a konkrét példa nyomán, a
„commons” szót „közlegelõk”-re fordította (1979), így a hazai szakirodalomban ez a kife-
jezés terjedt el.
114 Ez újabb példa arra, hogy a „racionalitás” egy nagyon cseles, sokértelmû fogalom.
® Persze, ha ez a legelõ korlátlan lett volna, akkor az én mesém is tovább tar-

tott volna. – De nem az. Ahogy az energia, a nyersanyagok, a víz, a talaj és a le-
vegõ sem az. Ezek mind korlátlannak tûntek, évezredeken át, de nem azok.
Vegyük hát észre, hogy a „közös legelõ” alatt itt és most a bioszférát értjük!
Csak egyetlen Földünk van, mindnyájunk otthona. Ezt a közös otthont jelenleg
pontosan az elõbbi modell szerint (önzõ egyéni érdekeink szerint) fogyaszt-
juk, szennyezzük, pusztítjuk. Ha ezt nem látjuk be, és nem teszünk ellene sem-
mit, akkor valamennyien szükségképpen úgy fogunk majd járni, mint a falu
gazdái. S ez nem valami „prófétai jövendölés, vagy világvége-várás”, hanem
egyszerû matematika.
A túlélés esélye
Van-e kiút? Elméletileg van. Van olyan pozitív végösszegû játszma, amelyben
mindenki nyer. Az elõbbi modellrõl ugyanis nemcsak a katasztrofális végkifej-
let lehetõsége, hanem az elkerülés módja is leolvasható: „ha maximum 100 te-
hén legel, akkor a legelõ még meg tud újulni, és a dolog szépen mûködik”!
Ilyenkor a legelõ adottságainak kihasználása (a javainak fogyasztása) és az el-
tartó képessége egyensúlyban van.
® Az egyensúly fenntartásához azonban a gazdáknak be kell látniuk, hogy a

legelõ mindenkori terhelhetõségének van egy felsõ határa, õk maguk pedig,
együttmûködésre vannak ítélve, ezért szabályozniuk kell az egymás közötti ver-
senyt: az egyéni érdek csak a közös érdeknek alárendelten mûködhet.
Például: a falu közössége hoz egy határozatot, amely kimondja, hogy a telepü-
lés jövõje érdekében az adott területen száz tehénnél többet tilos legeltetni.
A szabály megsértõit megbüntetik, akiknek nem jut legelõ, azokat más módon
kárpótolják, a felnövekvõ generációt pedig ezen ésszerû normák betartására ne-
velik, oktatják. Kisebb közösségekben viszonylag könnyen megvalósítható
egy ilyen közös bölcsességen alapuló gazdasági, jogi és erkölcsi szabályozás.
® De megvalósítható ez globális szinten, 6,4 milliárd gazda között is? Elmé-

letileg igen, analóg módon, ugyanígy. Hogy ténylegesen megvalósítható-e?
– nem tudjuk. Pedig ennek a kérdésnek a megválaszolásától függ az emberiség jö-
võje. Egyelõre azt nézzük meg, hogy eddig milyen jó irányú lépések történtek.
155
n 6. Fenntartható a fejlõdés?
115
„A néma tavasz”
45 éve, 1962-ben jelent meg egy amerikai újságírónõ, Rachel Carson „Néma ta-
vasz” címû könyve, amely a természeti körforgásba bekerülõ emberi hulladé-
kok, és mérgezõ anyagok katasztrofális biológiai következményeire hívta fel a fi-
gyelmet. Nem tudományos értekezés volt, de nagyon színesen és megrázóan
közölt egy lehetséges forgatókönyvet, egy „mesét a jövõrõl:
Aztán egyszer csak valami különös rontás támadt a vidékre, és többé már semmi
nem volt ugyanolyan, mint azelõtt. Gonosz átok telepedett a tájra: megmagya-
rázhatatlan betegség vitte el a csirkéket, s a birkák és tehenek is megbetegedtek és
elpusztultak. A halál árnyéka borult mindenre. A farmerek arról beszéltek, hogy
a családokban is sokféle nyavalya ütötte fel a fejét, s a városi doktorok egyre ér-
tetlenebbül álltak az embereket megtámadó újfajta betegségek elõtt. Történt né-
hány hirtelen és értehetetlen haláleset is, és nemcsak a felnõttek, hanem a gyere-
kek között, akik játék közben hirtelen rosszul lettek, és néhány óra múlva meg-
haltak.
És az a különös csend. Például a madarak – hol vannak? Sokat beszélgettek róluk,

zavartan és tanácstalanul. A kertek hátsó végében felállított madáretetõk elha-
gyottan álltak, s az a néhány madár, melyet itt-ott még látni lehetett, minden ízé-
ben reszketett, kínosan vonszolta magát – haldoklott. Hajnalonta, amikor máskor
vörösbegy, gerle, szajkó, ökörszem és ezer más madár köszöntötte a napot, most
néma csönd ülte meg az erdõt, a földeket és a mocsarakat.
A farmokon hiába kotlottak a tyúkok: a tojásokból nem kelt ki csirke. A farmerek

panaszkodtak, hogy nem tudnak disznót hizlalni: alig pár malac születik, s né-
hány napnál nem élnek tovább. Az almafák virágba borultak, de a szirmok között
nem sürögtek a méhek, s a megporzatlan virágokból nem termett gyümölcs. Az
utakat szegélyezõ, valaha szépséges növényzet aszott és barna volt, mintha meg-
115 A „fenntartható fejlõdés" fogalma a múlt század 70-es éveiben keletkezett. Sokféle megha-
tározása lehetséges, ezek közös vonásai így összegezhetõk: a fejlõdés akkor fenntartható,
ha az emberiség a kozmosz sajátos részeként betartja a természet törvényeit, és anélkül elégíti
ki a jelen generációk szükségleteit, hogy felélné a jövõt. (Hogy veszélyeztetné a jövõ gene-
rációk hasonló szükségleteinek kielégítését.)
égett volna – és csend volt itt is, élettelen csend. A halott patakokat sem látogatták
már a horgászok: elpusztultak a halak is mind.
Az ereszek alatt, a csatornákban és a tetõzsindelyek közötti résekben még látszott

egy kevéske abból a fehéres- szemcsés anyagból, ami pár hete mint furcsa hó hul-
lott le az égbõl a házakra, a földekre és a vizekbe.
Nem gonosz varázslat történt, nem valamiféle ellenséges hadtest némította el a vi-
déket. Az emberek mindezt maguknak köszönhették.
– Ez a falu a valóságban nem létezik. Igen könnyen juthat azonban hasonló sorsra
ezer meg ezer falu és város Amerikában, vagy bárhol a világban. Nem ismerek
olyan helyet, ahol egyszerre történt volna meg mindez a szörnyûség, amit leírtam.
De mind megtörtént már valahol, és sok valódi, létezõ közösség szenved a leírt
csapások közül akár többtõl is. A sötét árny szinte észrevétlenül lépett közénk, és
ez a fenti, elképzelt tragédia könnyen válhat kegyetlen valósággá, amivel mind-
nyájan szembesülünk.” 116
Kiútkeresés
A „Néma tavasz” hangvétele akkoriban (a múlt század 60-as éveiben) még tel-
jesen szokatlan volt. A könyv azonban gyorsan bestsellerré vált, és felrázta a
közös problémákra érzékenyebb emberek lelkiismeretét. Elindította a zöld
mozgalmakat, és a fenntartható fejlõdéssel foglalkozó nemzetközi kutatásokat,
konferenciákat.
® 1970. április 22-én, mintegy 20 millió ember részvételével, az Egyesült Ál-

lamokban megtartották az elsõ „Föld napja” rendezvény-sorozatot. A kezde-
ményezés késõbb átterjedt a többi kontinensre is, így ma már világszerte, Ma-
gyarországon is, különbözõ társadalmi programok keretében, minden évben
ezen a napon értékelik a természetvédelemmel kapcsolatos globális és helyi
problémákat.
® 1972-ben a Római Klub közzétette elsõ jelentését, „ A növekedés határai”

címmel.117 Ez végleg leszámolt a korlátlan források illúziójával. Az 1900-1970
116 Rachel Carson: Néma tavasz. - Katalizátor, 1994. 27-28. oldal

117 Az 1968-ban alakult Római Klub ma is mûködik, mint a globálisan gondolkodó értelmiség
Fenntartható a fejlõdés? 157
közötti tendenciákat 2100-ig extrapolálva azt jósolta, hogy 2050 körül globális
környezeti katasztrófa várható. Ezt a pesszimista jövõképet a világ vezetõ gaz-
dasági és politikai hatalmai megdöbbenéssel fogadták, s többnyire gorombán el-
utasították.
A bírálatokra a Klub újabb és újabb jelentésekben válaszolt.118 A modellek mód-

szertanilag finomodtak, egyre komplexebbé váltak, de nem lettek optimistáb-
bak. Viszont szaporodtak a katasztrófa megelõzésére tett ajánlások. Ezek, a ter-
mészetvédelemre vonatkozó tézisekkel együtt ma is érvényesek, és három kriti-
kus pontban foglalhatók össze:
1. stabilizálni kell az emberiség lélekszámát,

2. ésszerûen korlátozni kell a gazdasági növekedést (csökkenteni kell a luxusfo-
gyasztást),
3. és fel kell számolni a világszegénységet (csökkenteni kell a társadalmi egyen-
lõtlenségeket).
® Az ajánlások megvitatására az ENSZ számos nemzetközi konferenciát szer-

vezett. A fontosabbak színhelye Stockholm, Montreál, Kioto, Rio de Janeiro
és Johannesburg volt.119
1972. június 5. Stockholm. Itt két említésre méltó esemény történt. Az egyik,
hogy azóta minden év június 5. – Környezetvédelmi Világnap. A másik, hogy
egyezményt fogadtak el a biológiai sokféleség megõrzésérõl. Az egyezmény a tel-
jes élõvilág védelmét szorgalmazza, és (az aláírók számára) jogilag kötelezõ.120
vitafóruma, szigorúan zártkörû tagsággal. Maximum 100 fõ lehet a tagja. Ezek többsége
tudós. – Sok hasonló szervezet mûködik manapság a világban. Ezek közül a legjelentõsebb,
s ez nem „nemzeti elfogultság”, hanem tény, az 1993-ban László Ervin vezetésével megala-
kult Budapest Klub, amelyhez bárki csatlakozhat! Csak néhány név a tiszteletbeli tagok kö-
zül: Csingíz Ajtmatov, Maurice Béjart, a XIV. Dalai Láma, Milos Forman, Göncz Árpád,
Mihail Gorbacsov, Václav Hável, Jancsó Miklós és még sokan mások. Elérhetõsége:
http://www. clubbofbudapest. hu
118 Az elsõ jelentés bírálatát részben megalapozta, hogy módszertanilag valóban vitatható volt:
lineáris trendekkel dolgozott, és számos (ellensúlyként felfogható) tényezõt nem vett fi-
gyelembe. Például az energia és nyersanyag-takarékos, valamint környezetbarát új technoló-
giák bevezetését, új fosszilis források feltárását, a megújuló energiahordozókra való áttérés
lehetõségét stb.
119 Ezek közül kettõrõl már volt szó: Montreál (1987) – egyezmény az ózonréteg védelmérõl,
és Kioto (1997 – egyezmény a klímaváltozásról, fõként az üvegházhatás korlátozásáról.
120 Az „Erdõk védelmérõl” szóló dokumentum szintén nemzetközi egyezménynek indult, de
csak ”irányelv” lett belõle, jogilag nem kötelezõ.
1992. Rio de Janeiro. Itt került be elõször a dokumentumokba a fenntartható

fejlõdés fogalma – azzal összefüggésben, hogy a legfejlettebb (OECD) orszá-
gok többsége vállalta, mindenkori bruttó nemzeti össztermékének 0,7 %-át
fejlesztési segélyekre fordítja. A segélyek célja: környezetkímélõ technológiák
bevezetése a fejlõdõ országokban. A felajánlást sokan „áttörésként” üdvözöl-
ték, mondván, hogy sikerült a világot egy új fejlõdési pályára helyezni.121 – De
ez csak illúzió volt.
2002. Johannesburg. Megállapították, hogy a Föld környezeti állapota tovább

romlott, a szegény és gazdag országok közötti különbség tovább nõtt, és a Rió-
ban vállalt segélyezési kötelezettségének mindössze 5 ország tett eleget. Elfogadtak
viszont egy újabb 32 pontos „Nyilatkozatot”, és egy 132 pontból álló „Végre-
hajtási tervet”. Ez utóbbiból két mozzanatot emelek ki: 2015-ig a felére kell
csökkenteni azok számát, akik ma még nem jutnak egészséges ivóvízhez, illetve
azok számát, akiknek a napi jövedelme nem éri el az 1 USA dollárt.
® Minden jó irányba tett lépésnek örülni kell. De ha a konferenciák több ton-

nára rúgó papírhalmazát összevetjük a Római Klub ajánlásaival, s különösen a
bioszféra (elõzetesen már dokumentált) tényleges állapotával, vagyis megnéz-
zük, hogy a nemzetközi egyezményekbõl és programokból ténylegesen mi
valósult meg? –, akkor az eddigi „kiútkeresés” összegzõ értékelését már min-
denki maga is elvégezheti. Elõttem pusztán a melegedõ vízben békésen lubicko-
ló béka képe villan fel.
Ezt igazolják a legfrissebb hírek is, kommentár nélkül. 2007. júniusának elsõ
napjaiban, a legfejlettebb (G) 8- ak csúcstalálkozóján, két dologban állapod-
tak meg. Elõször is: 2013-ig újabb dollár milliárdokat ígértek a világ éhezõinek,
miközben rögzítették, hogy még a két évvel korábban vállalt segélyek sem telje-
sültek. Másodszor: 2050-ig „igyekeznek” a felére csökkenteni a jelenlegi CO2- ki-
bocsátást, és a programba „megpróbálják bevonni” a fejlõdõket is.
121 A tervezett „áttörés” értékeléséhez tudni kell, hogy az OECD országok lakossága jelenleg
a Föld népességének 18%-a, de a megtermelt energia felét fogyasztja, és a világ bruttó
össztermékének (GDP-jének) mintegy 80%-át termeli! – Ebbõl a 80-ból ajánlottak fel a
szegény országoknak évi 0, 7%-ot.
122
„A helyzet reménytelen, de nem súlyos”
Igaza van a „Néma tavasz” írójának. „Nem gonosz varázslat” történt, nem egy
földöntúli X hozta ránk a „romlást”. Ami történt és történik, azt csak magunk-
nak köszönhetjük. A gazdag országok felelõssége persze nagyobb. De egy orszá-
got kiemelni, – részrehajlás lenne. Ezért, ha most a USA példáját hozom, csak
úgy utalok rá, mint tipikus példára. A jelenlegi elnöke úgy véli, hogy a világné-
pesség 5 %-át kitevõ USA állampolgároknak joguk van a CO2 – kibocsátásból
rájuk esõ 5 % helyett a mostani 30 %-ot tartani, sõt, akár még növelni is.
® De miként lehetséges, hogy a világ legfejlettebb országában, ahol a legma-

gasabb szintû tudományos kutatás folyik, az elnök nem vesz tudomást a ve-
szélyrõl?123 Errõl önmagában is köteteket lehetne írni: ismerethiány, csõlátás,
az államférfiúi bölcsesség hiánya, gazdasági, politikai, katonai érdek és még
sok más tényezõ játszhat benne szerepet. Emeljünk ki két alapvetõ okot. Már
mindkettõre történt utalás:
1. Az utóbbi 2-300 évben a nyugati civilizációból kiveszett az az érzés, hogy

egyek vagyunk a természettel, és ugyanúgy kiveszett a más népek iránti empá-
tia, szolidaritás is.
2. Világunk jelenleg a gazdasági növekedés/anyagi fogyasztás bûvöletében él,

ezért életünkön lavinaszerûen eluralkodott a piaci szemlélet.
Ennek a szemléletnek, miként a „piac-gazdaság” szó összetétele is mutatja,

csak a gazdaságban lenne helye. Ott, ha tisztességes, és mindannyiunk jólétét
szolgálja, feltétlenül. De a tudományban, oktatásban, mûvészetben, sportban, és
a társadalom egyéb nem-gazdasági területein már semmi keresnivalója sincs –
pontosabban, mivel a gazdasági kényszer az életünk egészét átszövi, az ilyen
területeken szükségképpen alárendelt szerepe kellene, hogy legyen.
122 Utalás Paul Watzlawick ilyen címû könyvére – Helikon, 1989. Ebben a kiváló szociálpszi-
chológus és pszichiáter sajátos stílusban elemzi lelki „gubancaink” törvényeit, remélve,
hogy a humor és az irónia (talán) majd ráébreszt bennünket, miként tehetjük harmoniku-
sabbá az életünket.
123 Igaz ugyan, hogy a már említett G8-as csúcstalálkozón Bush fontosnak nevezte a kiotói
egyezmény végrehajtását, sõt megígérte, hogy „a következõ klímavédelmi megállapodásban
az USA már vezetõ szerepet játszik”, de könnyen ígérhette, mert akkorra már rég nem õ lesz
az elnök.
® A gond az, hogy a piaci versenyszellem már ezeket a szférákat is meghódítot-

ta, nemegyszer uralja. S amíg ez van, addig a nem-gazdasági alrendszerek nem
lehetnek hatékony ellensúlyok, nem lehetnek erõs negatív visszacsatolási pon-
tok. Addig csak késleltetni tudjuk a katasztrófát – anélkül, hogy a vázolt ten-
denciákat képesek lennénk megfékezni, visszafordítani, tehát az emberiséget
valóban fenntartható fejlõdési pályára állítani.
® Vegyük példának a tudományt. Mûködésérõl az elõzõ fejezetekben pozitív,

modellszerû képet rajzoltam. Ezt most is fenntartom, de látni kell, hogy önma-
gában a tudomány sem „csodafegyver”. Miért nem?
1. Már volt arról szó, hogy a tudomány tárgyilagos szûrõjén sok érték is át-
hullik, és a külsõ világhoz képest önmagunk belsõ folyamatairól, motivá-
cióiról még nagyon keveset tudunk.
2. Eddig a tudomány olyan lineáris rendszereket kutatott, amelyek mûködé-

se és végállapota nagy valószínûséggel megjósolható. A komplex nem-line-
áris rendszerek viszont nagyon érzékenyek a kezdeti feltételekre, és
hosszabb távú mûködésükben alapvetõen kiszámíthatatlanok. Velük csak
néhány évtizede ismerkedik a káoszfizika, amely, a nevével ellentétben
nem a káoszt, hanem az abból kibontakozó rend feltételeit kutatja. Jó pél-
da erre a „pillangóhatás”: az a légmozgás, amit egy pillangó okoz, esetleg
döntõen befolyásolhatja, hogy milyen lesz az idõjárás, mondjuk egy félév
múlva. Ezért a meteorológiai elõrejelzések két hétnél továbbra már kevéssé
megbízhatók.
A bioszféra egészét tekintve az elõrejelzések beválása még inkább korláto-

zott, mert ez olyan rendkívül bonyolult nem-lineáris rendszer, amelynek
az idõjárás (klímaváltozás) csupán igen vékony szelete. Vagyis, miközben
az ember egyre jobban beavatkozik a természeti folyamatokba, és egyre
inkább átveszi saját evolúciójának irányítását, az elõre látó képessége (a fel-
adat nagyságához képest) minimális. Így fordulhat elõ, hogy az ember,
mint „a gyufával játszó gyermek”, gyakran éppen a tudomány segédletével,
olyan folyamatokat is elindít, amelyek következményeit ma még nem látja
át, s mire átláthatná, már lehet, hogy irreverzibilisek.
3. A tudomány szédítõ sebességgel differenciálódik, újabb és újabb szakterü-

letekké osztódik. Ez legalább két következménnyel jár. Egyfelõl kitermel
egy rendkívül furcsa embertípust. Olyan csõlátó szaktudóst, aki remekül
ismeri a világ egy apró zugát, de egyre lazább kapcsolatban áll a tudomány
többi részével, és egyre kevésbé érdekelt a Kozmosz, s benne az ember átfo-

124
gó értelmezésében. Ezért a megállapításai csak igen szûk körben érvénye-
sek, és – más összefüggéseket is látva – sokféleképpen interpretálhatók.
Másfelõl igen ritka az olyan kivételes képességû szintetizáló tudós, aki a

rész-szakértõk anyagaiban biztonsággal eligazodik. Még ennél is ritkább,
hogy meri vállalni annak kockázatát, hogy a felismert tendenciák alapján
egyértelmû és határozott cselekvési ajánlásokat fogalmazzon meg a dön-
téshozók számára. Ha megteszi, szinte biztos lehet benne, hogy valamely
részterületen érdekeket sért. S ha ez van, akkor számíthat rá, hogy sokan
még a tudományos hitelességét is kétségbe vonják, mondván, hogy „mi-
nek szól bele, nem is ért hozzá!”, lévén õ maga nem specialista. Ezek után
kinek higgyen az adott kérdésben járatlan döntéshozó?
4. Az üzleti szellem és a verseny „mániája” a tudományos életbe is behatolt.

Ennek egyik következménye, hogy a kutatók egyre több felesleges publi-
kációt hajtanak ki a tudomány közlegelõjére. Miért? Mert „a kutatókat is
megkísérti az anyagi elõnyök maximális kihasználásának vágya, a dicsõség, –
és a hatalomvágy.” – írja Blasszauer Béla.125 Mielõtt elítélnénk õket, gon-
doljuk meg, hogy „e kísértés alól nehezen vonhatja ki magát az, akit a
publikációinak számával mérnek, akit csak akkor fogadnak el és tekinte-
nek igazán embernek, ha bizonyos formális elvárásoknak, mennyiségi
mutatóknak (’impact faktorok’-nak és idézettségi indexeknek) eleget
tesz.”126
A „vagy-vagy” alternatívát J. Knight, a lousianai Állami Egyetem pszichiát-

riaprofesszora már jó 25 évvel ezelõtt felvázolta: „Publikálni vagy meg-
semmisülni! Az embernek ahhoz, hogy támogatást kapjon és elõléptessék a
munkahelyén, publikálnia kell. S egyre inkább a publikáció, semmint a fel-
127
fedezés válik a laboratóriumok céljává.”
Azóta, az egyre kíméletlenebbé váló versenyben, ez a tendencia felgyor-

sult. A következõ idézet a hazai egészségügyi viszonyokról szól, de általá-
nosítható: „Sajnos, közismert, hogy ma, a tudományos munkák, közlemé-
nyek nem kis része, jóformán egyetlen célt szolgál. Azt, hogy minél több
124 Erre a jelenségre a múlt század 20-as éveiben már Ortega Y Gasset is felfigyelt. Lásd: „A tö-
megek lázadása” címû könyvét. – Pont Kiadó, Budapest, 1995.
125 Blasszauer Béla: Orvosi etika – Medicina, 1995. 145. o.
126 Uo.
127 Uo.
orvos minél többet publikáljon. Így óhatatlan, hogy a megjelenõ munkák

egy része nem valódi problémákkal foglalkozik, és a tudományos munká-
ból levont következtetések a betegellátás szempontjából semmiféle haszon-
nal nem járnak.”128
Ez más területekre is igaz. – Sõt: mivel a támogatások zömét az ipar, a ke-

reskedelem és a mezõgazdaság, vagyis a gazdaság szereplõi adják, tehát
megrendelik a kutatásokat, s a tudományos eredmények a fizetõképes keres-
letnek megfelelõen születnek, a publikációk egy része nemcsak hogy nem
hoz közösségi hasznot, hanem az összeomlás felé vezetõ utat egyengeti.
Sok „tudományos” kutatóintézet visszataszító célja például az, hogy a
reklámok által már kellõképpen elbutított fogyasztókat újabb és újabb tel-
jesen felesleges további vásárlásokra ösztönözze. – De errõl majd késõbb,
térjünk vissza a kiindulóponthoz, az elnök dilemmájához.
® Azok az üzleti körök, amelyek iszonyú sok profitot veszítenének azzal, ha a

világgazdasági rendszer valóban átrendezõdne (ha csökkenne a szegény-gaz-
dag szakadék, ha ésszerûen korlátoznák a gazdasági növekedést / luxusfo-
gyasztást, a fosszilis tüzelõanyagok felhasználását stb.) – olyan kutatásokat tá-
mogatnak, amelyek az átrendezõdés ellen hatnak. Például, tagadják, vagy baga-
tellizálják az üvegházhatást, sõt, az esetleges pozitív aspektusait hangsúlyoz-
zák.129 Ez „tudományosan” is megalapozhatja a szükséges intézkedések halo-
gatását, miközben az USA elnöke, ahogy más nemzetek elnökei is, egyre
gyakrabban nyilvánítják katasztrófa sújtotta területnek országuk egyes részeit.
5. Mivel az egyetemeken az oktatás és a kutatás átszövi egymást, a felnövekvõ

tudós-jelöltek a mestereiktõl eltanult szemléleti és magatartásbeli mintá-
kat viszik tovább. Azok a hallgatók pedig, akik nem az oktatói / kutatói
pályát választják, egyre dominánsabb módon gyakorlati (piaci) szükségle-
teket kiszolgáló szakképzésben részesülnek. Közben gyakran elfelejtõdik
128 Uo. 146. oldal.

129 Gyakran hangoztatják például, hogy a földtörténet során eddig is váltogatták egymást a
jégkorszakok és a felmelegedések, ezért amit most tapasztalunk, az „nem az ember mûve.” Ez
részben igaz: modelljeinkkel valóban nem tudjuk pontosan szétválasztani, hogy a drámai
változások mennyiben írhatók a természet –, és mennyiben az ember számlájára, de ez nem
lehet érv a semmittevés mellett! – Egyébként az ezredfordulóig még a klímaváltozás tényét is
tagadták. Manapság ezt mindenki a saját bõrén is érzi, ezért kénytelenek elismerni, sõt, las-
san már csakis errõl van szó! Miért problematikus ez? Azért, mert a többi globális probléma
így „jótékony homályban” marad!
egy õsrégi igazság: ahhoz, hogy valaki jó szakember legyen, mindenek

elõtt emberré, integrált tudással is rendelkezõ értelmes emberré kell válnia.
S annak függvényében, ahogy errõl megfeledkezünk, a tudásalapú társada-
lomról szõtt álmunk pontosan annyit ér, mint az „áttöréssel” kecsegtetõ
Rio-i kísérlet. – Illúzió.
® Még sorolhatnám a problémákat, de tartsunk mértéket. Van számos köve-

tendõ példa is. Világunkban, piaci fertõzöttsége ellenére, még ma is a tudomá-
nyos gondolkodás képviseli a legerõsebb negatív visszacsatolási pontot. Hogy ez
(a vallásos130 mûvészi- politikai és mindennapi józan gondolkodással együtt)
képes lesz-e megfordítani a rossz irányba tartó folyamatokat, az persze kérdés.
® Végsõ soron az kellene, hogy az angolul 3 „S”-sel jellemezhetõ mai embert egy
„láthatatlan kéz” az önzetlenség, az elõrelátás és a bölcsesség irányába terelje.131
Kétségtelen, hogy ezek közül az önzetlenné válás, pontosabban: az önzés kor-

látozása a legnehezebb feladat. Sokan eleve reménytelennek látják, mondván,
hogy az ember „mindig is” önzõ volt, és az is marad. - Igaz ez? Csak részben.
Bizonyos fokú önzés az egyéni túlélés garanciája, s ennyiben az egyik adottsá-

gunk. De csak néhányszáz éve tapasztalható, hogy ez a tulajdonság tömegmé-
retekben eluralkodni látszik a másik adottságunk, az együttmûködésre, az önzet-
lenségre való képességünk felett. Annak, aki „nem lát ki” a saját rövid élete mö-
gül, ez a néhányszáz év örökkévalóságnak tûnhet, és hatalmába kerítheti a
„mindig így volt, mindig így lesz” érzése. Valójában ez az idõ igen rövid sza-
kasz az emberiség eddigi 140 ezer éves történetében!
® Csányi Vilmos például meggyõzõen bizonyítja, hogy az állatvilágból való

kifejlõdésünk során, de a késõbbi tradicionális társadalmakban is evolúciós
elõnynek számított az önzetlenség: azok a csoportok válogatódtak ki, és élték túl
130 A gond az, hogy nagyon sok keresztény, muszlim vagy zsidó megelégszik azzal, hogy részt
vesz a rítusokon, és betart néhány szabályt: nem káromkodik, nem eszik húst, fátylat hord,
– s miközben hangoztatja, hogy minden más út helytelen, kétely nélkül elhisz mindent, amit a
papok neki mondanak. A szertartások / elõírások túlzott tisztelete, valamint a vallások egy-
mással való versengése közben azonban elfelejtõdik a tanítás lényege: a szeretet, és a kozmosz
tisztelete. Elfelejtõdik az õsi hivatás is. Az a feladat, ami a vallás latin nevében – religio – is
benne foglaltatik: szétválasztás helyett össze kellene kötni a különbözõ hitû embereket!
131 Vida Gábor fogalmazott így egy angol nyelvû kurzuson: „A baj az, hogy az ember, a Linné
féle homo sapiens minõsítéssel szemben, inkább Selfish = önzõ, Short sighted = rövidlátó és
Stupid = ostoba.” – Vida Gábor: Helyünk a bioszférában. – TypotEX, 2001. 112. oldal.
a történelem viharait, amelyek tagjai képesek voltak egymással a lehetõ legha-

tékonyabb módon együttmûködni, képesek voltak az egyéni önzést a közösségi
érdek alá rendelni. – Igen tanulságos, s egyben elszomorító, hogy a nyugati
kultúrában hogyan vezetett ez a folyamat a napjainkban egyre inkább terjedõ
magányos „single” (egyedül álló, egyedül élõ) állapothoz.132
Az evolúció törvényei ma is érvényesek: az emberiség fenntartható fejlõdésé-

hez ma is nélkülözhetetlen (lenne) az önzetlen együttmûködés dominanciája.
Ezzel szemben tény, hogy a mai közfelfogás szerint azok vannak elõnyben, akik
önzõ módon viselkednek, és ennek tovagyûrûzõ hatása korlátozza az elõre látó
képességünket, és a bölcsességünket is.133
® Ez a tendencia azonban korántsem végzetszerû! Végtére is az ember nemcsak

egy biológiai faj, tehát képes lehet a mostani értékrendjét egy másfajta ember-
ideál felé elmozdítani. Hogy mi késztetheti erre? Ismétlések helyett újra csak
„a Húsvét-szigeti kultúra”, „a melegedõ béka” és „a közlegelõk pusztulása” címû
analógiák tanulságaira utalok. Ha más nem, hát a szaporodó lokális katasztrófák
miatt majd egyre több ember fog rádöbbenni arra, hogy ezekben a tanmesék-
ben évezredes bölcsességek rejlenek.
Ha így lesz, akkor az emberiség fejlõdése, egy 100-200 éves átmeneti szakasz
után, újra fenntartható pályára állítható. – Vagy nem. A Föld forog tovább, ve-
lünk, vagy nélkülünk. A jövõ mindkét irányban nyitott, s jól van ez így. Ha elõ-
re látnánk, és nem teremtenénk a jövõt, mi értelme lenne az életünknek? Semmi.
® Van még egy dolog, amirõl el szoktunk feledkezni: ahogy tenger sincs „kü-
lön”, a vízcseppeken kívül, vagyis a tenger nem más, mint a vízcseppek rend-
szere, úgy a jelenlegi emberiség sem más, mint 6,4 milliárd személy bonyolult,
szövevényes kapcsolata. Ez a felismerés megszabadíthat bennünket attól a bénító
érzéstõl, hogy képtelenek vagyunk befolyásolni a globális folyamatokat.
Tehát nem kell arra várni, hogy az „emberiség” irányt váltson. Aki szebb jövõt
akar, kövesse a keleti ajánlást: „Hogyan változtasd meg a világot? Változtasd
meg önmagad! És a világ máris egy kicsit olyanná vált, amilyennek kívántad.”
132 Csányi Vilmos: Az emberi természet – Id. mû. 54-139. Oldal.

133 „A butaság ugyanis addidtív, míg a bölcsesség sajnos nem az”, jegyezte meg találóan
Szent-Györgyi Albert. Id. mû: „Az õrült majom”, 23. oldal.
165
n 7. A negyedik fejezet összefoglalása
® Világunkat gyorsuló tempóban alakítja át a XX. században beindult tudo-

mányos és technikai fejlõdés: globalizálódik, és egyre sebezhetõbb.
® Egy komplex rendszer zavarainak vizsgálatánál mindig két kérdést kell fel-
tenni: (1) Mi lenne a rendszer egyensúlyi állapota? (2) Mi az oka az egyensúly
tartós megbomlásának, tehát az észlelt zavar mely tényezõk túlzott vagy gyenge
mûködésére vezethetõ vissza? Ha képesek vagyunk az okot megszüntetni, ak-
kor az egyensúly helyreállítható. Ha nem, akkor már egyetlen tényezõ is pozitív
visszacsatolású kört gerjeszthet. Ez vagy a rendszer leállásához, vagy az összha-
tás korlátlan felerõsödéséhez, de mindenképp összeomláshoz vezet.
® A negatív visszacsatolás azt jelenti, hogy a rendszerben van legalább egy

olyan összetevõ, amely képes korlátozni a túlmûködést vagy csökkent aktivi-
tást, tehát kiegyenlítõ, stabilizáló funkciót tölt be. Így mûködnek a növény- és
állatfajok, valamint az egészséges emberi szervezet is. Pozitív visszacsatolás a
természetben igen ritka. Csak az olyan hirtelen keletkezõ és gyorsan elmúló ese-
ményeknél figyelhetõ meg, mint a lavinaomlás, a szavannatûz, vagy a gyorsan
szaporodó rágcsálók „tündöklése és bukása.”
® Az emberi történelem viszont számos ilyen példát felmutathat. A klasszi-

kus minta a Húsvét-sziget kultúrájának összeomlása. A gátlástalan erdõirtás
azért indíthatott be kezelhetetlenné váló folyamatokat, mert bár geológiai lép-
tékben mérve az összeomlás villámgyors volt, az emberek számára ez csak foko-
zatosan bontakozott ki, így a biztonság hamis illúziója elaltatta az éberségüket.
® Ugyanez globális méretekben is megtörténhet, ha két tendencia valamikor

metszi egymást: (1) az emberiség lélekszáma, s vele a szükségletek halmaza rob-
banásszerûen nõ, miközben (2) bolygónk erõforrásai végesek, és gyorsuló ütem-
ben csökkennek, szennyezõdnek, pusztulnak. Mindkét folyamat hátterében a
gátlástalan versengésre, és a termelés / fogyasztás öngerjesztõ spiráljára épülõ nyu-
gati civilizációs modell mûködése áll.
® Ha a termékenységi mutató tartósan nem 2,1 körül mozog, akkor a demográ-

fiai egyensúly megbomlik, és vagy a vészes fogyást, vagy a túlzott növekedést ke-
zelni kell. A migráció nem lehet megoldás, mert a Földrõl nincs hova menni.
A migráció csak szétteríti, és néhány helyre koncentrálja a problémát, ahe-
lyett, hogy megoldaná. Mivel a népességrobbanás alapvetõ oka az erkölcsi
szempontból is szégyenletes világszegénység, és a szegény-gazdag „olló” nem

csökken, hanem gyorsulva nõ, a probléma, jelenleg, kezelhetetlennek tûnik.
® Létünk fizikai feltételeit így összegezhetjük: növekvõ nyersanyag- és ener-

giaéhség, csökkenõ források, a víz, a talaj és a levegõ minõségének gyorsuló
romlása, valamint globális felmelegedés, és lokális lehûlések. Következménye: a
fajok kihalása.
® A fajon belüli szelekció elméleti modellje „A közlegelõk pusztulása”, lehet-

séges végkifejlete pedig „A néma tavasz”. Az emberiség fenntartható fejlõdésé-
nek legfontosabb feltételei: (1) be kell látni, hogy a bioszféra terhelhetõségének
van egy felsõ határa, (2) ezért az együttmûködés rovására eluralkodó gátlásta-
lan versengést ésszerûen korlátozni kell, továbbá (3) elkerülhetetlen a társadal-
mi egyenlõtlenségek csökkentése és (4) az emberiség lélekszámának stabilizálása.
® De nem efelé tartunk: a piaci versenyszellem már olyan nem-gazdasági szfé-

rákat is meghódított, ahol csak alárendelt szerepet szabadna játszania: tudo-
mány, mûvészet, vallás, sport stb. Ezek az alrendszerek így egyre kevésbé le-
hetnek hatékony ellensúlyok. – Piaci fertõzöttsége és egyéb belsõ problémái
ellenére, még ma is a tudományos gondolkodás a legerõsebb negatív visszacsa-
tolási pont, de kérdés, hogy – a kultúra egyéb formáival együtt – képes lesz-e
megfékezni, és jó irányba terelni a vázolt folyamatokat.
® A szaporodó lokális katasztrófák majd egyre több embert gyõznek meg ar-
ról, hogy ahogyan most élünk, termelünk és fogyasztunk, az hosszú távon nem
folytatható. Az emberiség értékrendje tehát meg fog változni. – Vagy nem. A
Föld forog tovább, velünk, vagy nélkülünk. De nem kell arra várni, hogy az
„emberiség” irányt váltson: „változtasd meg önmagad, s a világ máris kicsit
olyanná vált, amilyennek kívántad!”
167
Ötödik fejezet
Merre tartasz Te?
n 1. Boldogságkeresés
A 2300 évvel ezelõtt élt Arisztotelész szavai ma is érvényesek: az emberek min-

den másnál jobban vágynak a boldogságra. Míg a boldogságot önmagáért keres-
sük, az összes többi célunk – legyen az szépség, egészség, gazdagság, hírnév
vagy hatalom – csak azért fontos, mert feltételezzük, hogy majd boldoggá tesz ben-
134
nünket.
Sok feltételezett cél van, ezért tûnhet úgy, hogy bármelyik egy személyes életfi-
lozófia alapjává válhat, és elérése közelebb vihet az áhított „végsõ” állapothoz.
De ha figyelmen kívül hagyjuk az életutak apró, felületes különbségeit, máris
rájövünk, hogy manapság csak két út közül választhatunk.
Az egyik a gátlástalan anyagi fogyasztás útja. A másik: az élet értelmének újra-

gondolása. Hogy ki melyiket választja? – az két dologtól függ: mire motiválja
az a kultúra, amelyben él, és a személyiségfejlõdés melyik szintjén áll, vagyis
„meddig nõtt fel”.
® Láttuk, hogy a mai (nyugati) paradigma az elsõ utat preferálja, s ezt a kö-
vetkezõképpen alapozza meg: feltételezi, hogy az élettel kapcsolatos elégedett-
ség a birtokolt anyagi javak bõségétõl függ, ezért a boldogságkeresés kézenfekvõ
útja a korlátlan gazdasági növekedés, a termelés / fogyasztás emelkedõ spirálja.
A pénz ennek csupán a jelképe, szimbóluma, de innen jön a következtetés,
hogy akinek több pénze van, az boldogabb.
Az elõzõ fejezet azonban megmutatta: lehetetlen, hogy egy véges rendszer (a

Föld) bármelyik alrendszere (a gazdaság) korlátlanul növekedjék! Az egyre in-
tenzívebben kizsákmányolt természet elõbb-utóbb „megbünteti” az embert, s
hogy ezt megelõzzük, paradigmaváltásra van szükség.
134 Arisztotelész: Nikhomakoszi Etika. – Magyar Helikon, 1971.

168 MERRE TARTASZ TE?
® De a piac által kedvelt személyt (a bugyuta reklámok által kezelt kon-

zum-idiótát) az effajta érvelés aligha gyõzheti meg, mert ha véletlenül eszébe
jutnak is ilyen témák, feltehetõen így gondolkodik: kit érdekel az emberiség?
Az én életem rövid, és a tudósok vagy tévednek, vagy nem. Ha tévednek, és nem
lesz katasztrófa, akkor feleslegesen mondtam le az élet értelmérõl. Ha meg iga-
zuk van, és a pusztulásba rohanunk, akkor legalább az utolsó pillanatig élvez-
zük ki a világot.
Nincs olyan racionális érvelés, ami cáfolhatná ezt a „Titanic – érzést”. Csak
annyit tehetek, hogy az emberi bölcsességre hivatkozva más utat ajánlok.
Hogy ezt az ajánlatot a mindenkori partner elfogadja-e? – az már az õ szabad és
felelõs döntése. Ezt tudatosítva, szeretnék rámutatni a következõkre:
1. Nemcsak lehetetlen, de nem is kívánatos a fogyasztás korlátlan bõvülése,

mert a pénz, és a vele megvásárolható élvezetek hajszolása a személyes élet-
ben is zsákutca.
2. A tényleges emberi szükségleteket felmérve van kiút ebbõl a zsákutcából, te-
hát mindenki számára adott egy boldogabb (értelmesebb) élet lehetõsége.135
n 2. A pénz fogságában
A pénz fogságában vergõdõ ember sorsát remekül illusztrálja Mídász király

mítosza. – A király alkut kötött az istenekkel, akik, megunva hosszas könyör-
gését, teljesítették azt a kívánságát, hogy minden, amihez csak hozzáér, változ-
zék arannyá. Mídász annak reményében kötötte ezt a pompás üzletet, hogy
így majd a világ leggazdagabb, tehát legboldogabb embere lesz. Ám hamarosan
megbánta a dolgot, mert (mielõtt még lenyelhette volna,) az étel és a bor is
arannyá változott a szájában. Így aztán a szegény király csúfos halált halt,
aranykupák és aranytányérok között.
Évszázadok mélyérõl is idehallatszik a mese üzenete: a pénz önmagában nem

boldogít! - De hányan tudják manapság, hogy a pénznek önmagában nincs ér-
téke? Kevesen, mert a többiek az eszközt felcserélik a céllal. Elfelejtik, hogy a
135 Mint mindig, természetesen most is csak modellekkel dolgozunk, és ezekbõl konkrét egyé-
ni életutak nem vezethetõk le.
A pénz fogságában 169
pénz csak eszköz: az emberek közötti árucsere eszköze. Tehát a célja, értéke,
hasznossága, az a tulajdonsága, hogy képes boldoggá vagy boldogtalanná tenni
bennünket, végsõ soron két dologtól függ: mit adunk érte cserébe, s ha meg-
szereztük, mire költjük?
® Van, aki a lelkét is odaadná érte (Mídász). Az emberek többsége itt még nem
tart, de egyre nyomasztóbbnak érzi, hogy az egyre több pénzért egyre többet
kell dolgoznia. Néha ugyan benne is felvillan a már ismert gondolat, ha nem is
ebben formában: „Az Argus fácán szárnyai után a modern emberiség munkatem-
pója a belsõ szelekció legostobább produktuma.”, de ezt az igazságot gyorsan el-
fojtja. Képtelen vele szembenézni, mert továbbra is ûzi-hajtja egy ennél is erõ-
sebb „valami”.
Ez a valami nemcsak a mohóság, a birtoklásvágy és a rangkórság, hanem minde-

nek elõtt a félelem. A félelem attól, hogy lemarad a versenyben, s akkor majd
kiközösítik. A félelem attól, hogy elveszítheti azt is, amit eddig megszerzett.
De nemcsak az anyagi javait, hanem a társadalmi státusát, a kapcsolatait, a má-
sok általi elismertségét, s ezzel a saját önbecsülését is. Ezért aztán azt hiszi, hogy
még nem, vagy már nem, de lehetetlen leállni!
Paradox módon éppen ez táplálja a legborzasztóbb félelmét. A félelmét attól,

hogy soha nem fog tudni kitörni ebbõl az õrült futamból. Ezt az állandó szo-
rongást gyakran épp azok szemében látni, akik, „lépést tartva a haladással”, a
legmesszebbre jutottak a pénz (a hatalom, a siker, a presztízs stb.) által szimbo-
lizált versenyben, s akiket különösen korán visz el az infarktus, és más pszicho-
szomatikus betegségek.
® Addig viszont „élvezik az életet”. – Mert mire is költik az emberek az így

megszerzett pénzüket? Józanésszel azt hihetnénk, hogy valaki akár gazdag,
akár szegény, az élet alapvetõ szükségleteit elégíti ki, s a különbség csak annyi,
hogy a gazdagabbak ezt magasabb szinten teszik, például (arányosan) többet
költenek oktatásra, tudományra, mûvészetekre stb.136
Ezzel szemben álljon itt egy meglehetõsen groteszk összehasonlítás, még

1998-ból. Azóta az adatok nyilván megváltoztak, tehát a gyorsulva növekvõ
szakadékot nem mutatják, viszont a fogyasztás irányait egyértelmûen jelzik:137
136 A szükségletek hierarchiáját lásd késõbb.

137 UNDP (1998) Human Development Report, Consumptation for Human Development.
http: // hdr. undp. org / reports / global / 1998 / en / default. cfm.
A fejlõdõ világ kiadásai A gazdag országok kiadásai

(milliárd USD) (milliárd USD)
alapvetõ oktatásra 6 kozmetikai szerekre 8
egészséges ivóvízre 9 jégkrémre 11
egészségügyi ellátásra 13 állateledelre 17
a túltápláltság okozta egészségügyi

az éhezés felszámolására 40
problémák kezelésére 40
Mit lehet hozzáfûzni ehhez a tragikomikus táblázathoz? – Csak ennyit:
1. Ha igaz, (márpedig igaz,) hogy az emberré válás egyik döntõ mozzanata

az önreflexió volt, vagyis az a pillanat, amikor a csimpánz a világgal való kí-
váncsi ismerkedése során önmagát is felfedezte,
2. ha igaz, (márpedig igaz,) hogy önmegfigyelésre, a belsõ világunk gondozá-
sára és az emberi kapcsolatok ápolására manapság az anyagi javak utáni haj-
sza miatt egyre kevesebb idõ jut, akkor
3. ezzel a mai ember azt kockáztatja, hogy érzelmileg és szellemileg is leépül,
bármekkora legyen is a bankbetétje.
138
„Az érzelmek fagyhalála”
Érzelmi életünk alapmûködése az öröm és fájdalom olyan hullámzása, amely,

sematizálva, egy változó sinus-görbével írható le. Eredete az õsi evolúciós múlt-
ba nyúlik vissza. – Minden olyan élõlénynél, amely pavlovi reflexekre képes, a
reflex két ellentétes hatású ingerrel váltható ki: a rászoktató inger a kívánt ma-
gatartást erõsíti, a leszoktató pedig gyengíti, gátolja. A magasabb rendû állat, s
maga az ember is, a megerõsítést örömként (jutalomként), a gátlást pedig fájda-
lomként (büntetésként) éli meg.
Miért dolgozik az evolúció két hatással? Feltehetõen azért, mert a tanulás ha-
tékonysága megduplázódik, ha a szervezet nemcsak a sikert vagy a kudarcot ér-
138 Lorenz: „A civilizált emberiség nyolc halálos bûne” – Id. mû, V. fejezet, 47–63. o. A címben
jelzett állapot elsõdlegesen az örömre való képesség elvesztését jelenti, annak összes követ-
kezményével együtt.
zékeli, hanem mindkettõbõl értelmes következtetéseket vonhat le. Tehát mér-

legelheti a várható nyereséget és a fizetendõ árat, majd olyan optimális döntést
hozhat, amely garantálja a változó környezethez való legjobb alkalmazkodást.
® Például, ha a csábító zsákmányból (élelembõl, szexuális partnerbõl stb.) túl-

kínálat van, akkor, hogy megszerezze, az élõlény csak igen csekély erõfeszítésre
hajlandó, és a legenyhébb leszoktató, elkedvetlenítõ inger is elég ahhoz, hogy
elmúljon az étvágya. Megfordítva: tartós hiány idején, pláne vészhelyzetben,
rendkívüli kockázatokat is vállal, és egy jövõbeni jutalom reményében számos
jelenlegi büntetést (szenvedést, megpróbáltatást) is elvisel.
® Távoli õseink szinte állandóan vészhelyzetben voltak. Sokat éheztek, ki vol-

tak szolgáltatva a betegségeknek, az idõjárás szeszélyeinek és a nagyragado-
zók támadásainak. Mivel akkoriban még a puszta életben maradás is rendkívü-
li erõfeszítéseket követelt, kerültek minden felesleges fájdalmat, kockázatot és
energia-leadást. Nekik még nem kellett extrém sportokat ûzniük ahhoz, hogy
megtapasztalhassák a létezés (a túlélés) örömét. Ha a sok éhezés után végre el-
ejtettek egy-egy nagyvadat, akkor mértéktelenül sokat ettek, lustálkodtak,
játszottak, ismerkedtek a környezõ világgal – feltöltõdtek, és felkészültek a sok-
kal gyakoribb ínséges napokra.
Tehát akkoriban még nagyon is helyes volt, hogy magatartásukat a „keresd az

örömöt és kerüld a fájdalmat!”- elv vezérelte, mert ez volt a túlélés parancsa.
® Csakhogy: miközben belül, a génjeinkben, még ma is ez a program mûkö-

dik, a környezet radikálisan megváltozott! Ráadásul „örömök” alatt a fogyasztói
társadalom embere döntõen a megvásárolható dolgok élvezetét érti. Ezért az
õsember stratégiája, a jelen viszonyok között, kiszabadulva az értelmes önkontroll
alól, szükségképpen elpuhuláshoz és a kultúra hanyatlásához vezet.
A probléma persze nem új keletû, hanem olyan régi, mint maga a civilizáció.139
Ezért intették a régi korok nagy filozófusai és a világvallások tanítói mindig
mértékletességre az embert, mondván, hogy „Könnyebb a tevének átjutni a tû fo-
kán, mint a gazdagnak feljutni a mennyországba.” (Máté, 19.24.) Az újdonság
„csak” annyi, hogy a nyugati típusú civilizációs modell minta-adó jellege miatt
mára ez már globális problémává vált.
139 Lásd: Oswald Spengler: A Nyugat alkonya – Európa, 1994.

® De miért is nem jó az embernek, ha túlságosan eredményes az örömök hajszo-

lása és a szenvedések, bosszúságok, kellemetlenségek – egyszóval a frusztrációk
elkerülése terén? Elõre bocsátva a végeredményt, arról van szó, hogy a törzs-
fejlõdés során kicsiszolódott öröm / bosszúság háztartás egyensúlya tartósan fel-
borul, s ez érzelmi / szellemi kiüresedéshez vezet. A veszélyek listája hosszú,
tetszés szerint bõvíthetõ, de a jegyzet terjedelme véges, ezért csak néhány vo-
natkozást említek.
1. Nem is vesszük észre, hogy mennyire függünk a technikától / technológi-

ától, különösen a gyógyszeripartól, és általában véve a „modern kényelem-
tõl”. Ami néhány évtizede, pláne néhány évszázada még luxusnak számí-
tott, azt mára már megszoktuk, az ma már magától értetõdõnek tûnik.
Ahogy Lorenz is írja, „a legszerényebb igényû háztartási alkalmazott is
felháborodottan tiltakozna, ha olyan fûtéssel, világítással, fekvõhellyel – és
mosdási lehetõségekkel ellátott szobát kínálnának neki, amilyen Goethe
titkos udvari tanácsos vagy Anna Amelie weimari hercegnõ számára még
tökéletesen megfelelt volna.”140
A megszokás (habituáció) odavezet, hogy ugyanannak az élménynek az is-

mételt eléréséhez a dózist növelni kell. Ez vagy gyorsuló utazás a „semmi-
be”, miként azt az egyre keményebb drogot használók szomorú sorsa is bi-
zonyítja, vagy, ha a folyamat megszakad, elvonási tünetek lépnek fel: fájda-
lom, szenvedés, fásult tompultság, tehát az örömre való képesség gyengülé-
se, adott esetben teljes elvesztése.
Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a kiégett, fásult emberek egyre

erõsebb és egyre rafináltabban kombinált ingerhelyzeteket hajhásznak. Fel-
fokozott újdonságvágy (neofília) jellemzi csaknem minden kapcsolatukat:
ugyanúgy unnak rá a szeretteikre, barátaikra vagy akár a hazájukra, mint
bizonyos használat után az összes többi „cuccra”, a cipõjükre, az öltönyükre
vagy az autójukra.
Ezt kihasználva, számos utazási iroda például olyan lazán csábít új barátok
megszerzésére, ahogy jó néhány amerikai, költözködéskor, meglepõen
könnyen szabadul meg régi háztartásának tárgyaitól, és vesz új dolgokat.
(Szerény ellenpéldaként említem, hogy amikor az elsõ és egyetlen autó-
140 Lorenz, id. mû, 54. o.

mat, egy 13 éves „kis-Polskit” eladtam, ahhoz hasonló érzések kavarogtak

bennem, mintha egy régi barátomtól búcsúztam volna el.)
2. Az élvezetek hajszolása azonban szinte veszélytelen – annak pusztító

hatásához képest, amelyet az okoz, hogy a mai ember szinte mindent
megtesz azért, hogy az élettel szükségképpen együtt járó kellemetlen-
ségeket, bosszúságokat, szenvedéseket elkerülje. Ezért már alig képes ke-
ményen küzdeni olyan célokért, amelyek az örömöket csak késõbb
hozzák meg. Innen ered a vágyak azonnali kielégítésének igénye (ins-
tant gratification).
De ami egy gyereknél természetes, az egy felnõttnél? – minimum furán néz

ki. Persze többrõl van szó annál, mint hogy „ki minek néz ki”. A jelzett
magatartás sokféle kudarcért okolható. Például eladósodásba és/vagy rab-
szolgasorba hajtja a gátlástalan fogyasztót, mert részletfizetésre történõ vá-
sárlásokra ösztönzi.
Továbbá, eltünteti a szexualitás ösztönösen / kulturálisan felhalmozott

kincseit, az udvarlás, a párválasztás és a többi elõjáték történelmileg kiala-
kult rituáléit, ez pedig evolúciós visszalépést jelent. Az össznépi sporttá
vált „azonnali nászt” ugyanis igen nagy tévedés lenne „állatinak” nevezni.
Ha az állatok beszélni tudnának, hevesen tiltakoznának – és jogosan, mert
a magasabb rendû élõlényeknél ez csak kivételesen fordul elõ.
3. Az azonnali kielégülés utáni hajsza legnagyobb veszélye azonban az, hogy

lehetetlenné teszi az örömszerzés kontrasztképzésen alapuló formáit!
A kontrasztképzés alapja egy bizonyos reakciótehetetlenség. Az erõs negatív
vagy pozitív inger elõször felborítja az öröm / szenvedés egyensúlyát, de
ha megszûnik, a rendszer nem tér vissza rögtön a semleges állapotba, ha-
nem átcsap az ellenkezõjébe. Például a kellemetlen inger (fájdalom, meg-
próbáltatás, szenvedés) megszûnését, az ember jelentõs örömként éli át.
Ez a fiziológiai alapja az õsi bölcsességnek: „Keserves hetek, boldog ünne-

pek!” (Goethe).
Ezt mindenki tapasztalhatta már, például vizsgaidõszakban. És legbelül

mindannyian tudjuk, hogy valójában nem a külsõ értékelés számít. Az iga-
zi siker mindig az, ha önmagunkhoz képest a maximumot hozzuk ki ma-
gunkból.
141
® Ezért van különbség öröm és gyönyör között. A gyönyör, kellemes megle-
petés: egy felvillanó mosoly, egy orgonaillat stb. Váratlanul kapjuk, és nem
kell érte tenni semmit. Az élet ajándéka. Erre is szükség van. De ha valaki iz-
zadtan, fáradtan, sajgó, elgyötört izmokkal egy nehezen megmászható hegy
csúcsára ér, annak tudatában, hogy a visszaút során még nagyobb akadályok-
kal / veszélyekkel kell majd megküzdenie, az nem gyönyört fog érezni, hanem
leírhatatlan örömet.
Tehát gyönyört kaphatunk a nélkül is, hogy fizikai / pszichés energiát táplál-
nánk abba a rendszerbe, amelynek részei vagyunk. De örömhöz csak úgy jut-
hatunk, ha bátran vállaljuk a megpróbáltatásokat is.
® Ezzel szemben a magukat boldogtalanságra ítélõ emberek, csakúgy, mint az

elpuhultság miatt letûnt civilizációk, nagy kalandja mindig annak kutatásából
állt, hogy hogyan lehetne csak a sinus-görbe pozitív, „vonal feletti” tartomá-
nyát birtokolni. A fényt árnyék nélkül, a jót rossz nélkül, az örömet fájdalom
nélkül, az életet halál nélkül? – Sehogy.
Lehetetlen, mert a lent és fent, a hullámok csúcsa és mélysége átszövi, feltételezi

egymást. Az élvezetek hajszolásával és a kellemetlenségek elõli állandó menekü-
léssel tehát az élet jelentõs részétõl megfosztjuk magunkat. Ez a magatartás a
tündöklõ létbõl egyhangú szürkeséget, halálos unalmat teremt. A nagyszabású
hullámok lüktetése elcsitul, a hegyei / völgyei már csak fodrozódnak, a görbe
egyre laposabb lesz, majd az egyenes vonalnál a „készülék fütyül”, és beáll „az
érzelmi fagyhalál”.
Ez nem olyan látványos, mint a szív- vagy agyhalál (az EKG – és EEG hullá-
mok megszûnése), de életveszélyes, és manapság már népbetegségként pusztítja
a nyugati kultúrát. A mozgólépcsõn például egyre több „zombi” jön felfelé, és
lehet, hogy néha meg rólunk mondják ugyanezt. Ez persze bombasztikus túl-
zás, az viszont tény, hogy a pszichológusok, és pszichiáterek várószobája tele
van olyan páciensekkel, akiknek látszólag mindenük megvan: remek állás, drá-
ga lakás, autó, feleség, gyerek – mégis boldogtalanok, mert üresnek, céltalannak,
értelmetlennek tartják az életet. Összegezve:
141 Freudnál még nincs, de a mai pszichológia már fontosnak tartja ezt a megkülönböztetést.
– Lásd késõbb.
folyik a pénz, az anyagi javak és élvezetek utáni hajsza› ezért egyre töb-
bet kell dolgozni egyre kevesebb idõ jut önmegfigyelésre és az emberi
kapcsolatok ápolására ez kiüresedéshez, céltalansághoz, boldogtalan-
sághoz vezet a reklámok arról biztosítanak, hogy a termékeik megvá-
sárlásával visszaszerezhetõ az elvesztett boldogság, és a fogyasztó nem
látja be, hogy ez hazugság. A belátás hiányából következik a pénz, az
anyagi javak és élvezetek utáni hajsza és így tovább…
® A körforgást csak akkor lehet megszakítani, ha megértjük a mûködését. Ek-

kor meglátjuk a lehetséges kiutat is.142
Kiútnak látszik, de nem az
Hogyan gyógyítható az „érzelmi fagyhalál”? – Nehezen. Tudjuk, hogy határ-

helyzetben csaknem mindenkiben feltámad a pislákoló életösztön. Ezért kísér-
letezhetünk például azzal, hogy, szélsõségesen veszélyes (vagy szélsõségesen un-
dort keltõ) helyzeteket konstruálva, a pácienseket mesterséges akadályok elé ál-
lítjuk. A cél: ezek leküzdése – a túlélés. Így mûködnek a célt már a nevükben is
hordozó és drága pénzért megvásárolható „túlélõ túrák”, az extrém sportok,
vagy „A rettegés foka” címen ismert média-játékok.
A határhelyzetek a segítségnyújtás ösztönét is elõhozhatják. Tengerpartokon

például, fuldoklók kimentésére, elõszeretettel alkalmaznak kiégett, már min-
denbõl kiábrándult, de úszni még tudó aranyifjakat.
® De nem rémiszthetünk mindenkit halálra, és nem rendezhetünk annyi vízbe-

fúlást, hajótörést, vonatszerencsétlenséget és lavinaomlást, hogy minden rá-
szoruló élvezhesse a segítségnyújtás és / vagy a megmenekülés örömét!
A gond tehát az, hogy a tényleges és mindenki számára követhetõ kiútnak leg-
alább két feltétele van. A „terápiás akadálynak” természetesnek kell lennie, és a
túlélés önmagában nem elég! Ha például az a célom, hogy az ágyamban fekve
túléljem a mai napot, ez feltehetõen sikerülni fog, de a boldogsághoz kevés.143
142 Minden ilyen pozitív visszacsatolású kör õsmintája a „buddhista kerék”, amelyrõl szintén
csak akkor lehet „leszállni”, ha az egymásból következõ események elsõdleges okát, a tu-
datlanságot (avidja, ejtsd: „ávidzsa”) megszüntetjük. Persze a belátástól még hosszú út ve-
zet a tényleges életmód-váltásig, de a leghosszabb út is az elsõ lépéssel kezdõdik.
143 Természetadta akadályokkal (globális problémákkal) persze bõven el van látva bölcs fa-
junk, és le is kell küzdenie õket, ha nem akar elpusztulni. De azt is tudjuk, hogy szédületes
n 3. A kiút
A továbblépéshez használjunk fel néhány pszichológiai elméletet. Minden

ilyen elméletben ugyanis egy filozófiai kiindulópont rejlik: egy felfogás az em-
berrõl, az ember és a világ viszonyáról. És megfordítva: egyetlen filozófia se le-
het hiteles, ha nincs összhangban a pszichológia, mint szaktudomány, minden-
kori eredményeivel.
Elõször megnézzük, hogy egyáltalán milyen célokból választhatunk, és ezek

közül melyek azok, amelyek elérése (megközelítése) valóban szükséges.
(Maslow) Aztán a kapott eredményeket elmélyítjük, összegezzük, s ez majd
jelzi az ajánlott megoldást. (Fromm, Csíkszentmihályi, Frankl).
A szükségletek / célok hierarchiája
Valójában mire is van szüksége az embernek? Milyen célok mozgatják? – Indul-

junk ki Maslow modelljébõl:144
Önmegvalósítás
Tudás: önmagunk és a világ megértése
Elismertség, önbecsülés
Szeretet, valahova tartozás
Biztonság
Fizikai / fiziológiai túlélés
szakadék van a „emberiség” érdeke és a mai ember rosszul felfogott önérdeke (önzése) kö-
zött. Ezért az egyén csak az értelmes célok követése során tapasztalhatja meg, hogy a két ér-
dek (végsõ soron) egybevág.
144 Abraham Maslow: „Motivation and personality”. Harper and Row, London, New York,
1954.
A kiút 177
Maslow alulról felfelé építkezõ piramisa szerint hat alapszükséglet (hat elérendõ
célcsoport) motiválja az embert, és a személyiség mûködését ezek együttese, il-
letve egymáshoz viszonyított ereje határozza meg.
® Ezek két ok miatt is alapszükségletek. Elõször is azért, mert nem helyettesít-

hetõk sem egymással, sem bármi mással (pl. pénzzel, hatalommal stb.) és álta-
lánosak, minden emberre érvényesek, mert „mindenki egyforma”. De abban az
értelemben specifikusak, hogy „mindenki másképp egyforma”, ezért a kielégí-
tésük konkrét eszközei mindig egy adott kultúrában élõ személytõl függenek.
Pl. az éhség alapszükséglet, de a rizs vagy a borjúpaprikás iránti igény már nem
az, mert az éhség bármelyikükkel csillapítható. Vagy annak igényét, hogy az
embert elismerjék, és õ maga is becsülhesse magát, az egyik kultúrában jó sá-
mánként, a másikban jó atomfizikusként elégítik ki stb.
Másodszor: alapszükségletek azért is, mert valamilyen módon ki kell elégíteni

õket, ennek hiánya ugyanis betegséget okoz. Fizikai-fiziológiai szinten ez köz-
hely. Mindenki tudja, hogy a tartós éhezés vagy a test kihûlése halálhoz vezet.
Azt viszont, hogy a tartós bizonytalanság, a szeretethiány, vagy az elismertség
hiánya stb. szintén patogén (megbetegítõ) tényezõ, minden szomorú tapaszta-
lat ellenére már sokkal kevesebben látják be.
® Pedig a modellrõl leolvasható, hogy „nem csak kenyérrel él az ember” (Mózes

V.8.3.) Sõt, az is leolvasható, hogy az ember boldogsága, jólléte (well-being)
végsõ soron attól függ, hogy milyen magasra jutott az egymásra épülõ szükség-
letek kielégítésében. Tehát aki a fizikai-fiziológiai igények (étel, ital, ruha, la-
kás, autó stb.) rabja, az még csak a legalsó szinten botorkál.
® Itt azonban van egy (látszólagos) csapda! Maslow ugyanis azt mondja, hogy
magasabb szintre csak akkor léphetünk, ha az alacsonyabb szükségleti szint
már telítõdött, kielégült! – De mikor elég a ma emberének a felhalmozott anya-
gi javakból? A fogyasztói ideológia és a reklámok szerint soha: a határ a csilla-
gos ég.
Ráadásul, a közhiedelem szerint, az élettel való elégedettségünk mindig relatív,

mert mindig azt lessük, hogy hogyan élnek mások. – Ez részben igaz is. Van,
aki például már attól boldogtalan, hogy a „100 leggazdagabb” top-listán csak a
98. Ahhoz tehát, hogy a fizikai –fiziológiai szint telítõdjön, és az emberek fi-
gyelme a magasabb rendû szükségletek felé fordulhasson, azt a „képtelensé-
get” kellene megvalósítani, hogy mindenki jobban éljen, mint a szomszédja!
Azonos értékrend mellett, tehát eleve azt feltételezve, hogy mindenki csak az
anyagiakra „hajt” ez nyilván abszurd lenne. De különbözõ értékektõl vezérelve
az elõbbi „képtelenség” igenis megvalósítható! Mert nem igaz, hogy mindenki
csak másokhoz viszonyítva és csakis anyagiakban méri a saját életminõségét!
Ne feledjük, hogy mindenki másképp egyforma! A kolostorok lakóit például
abszolúte nem izgatja „az 1 fõre esõ GDP”, feltéve, hogy az igen szerény fizi-
kai-fiziológiai alapszükségleteik ki vannak elégítve. Õk egyszerûen mást tar-
tanak fontosnak, tehát más vonatkozásban élnek jobban, mint a „top-listás
szomszéd”, vagy mások.
® S nem kell szerzetesnek menni ahhoz, hogy újra belássuk, az anyagi helyzet
csak igen laza korrelációban áll a boldogsággal. Például: hiába vagyok gazdag,
ha pisztolyt kell hordanom, és testõrökkel kell körülvennem magam – örökös
rettegés az életem. (Biztonsági szükséglet). Hiába van sok pénzem, ha azt ta-
pasztalom, és legbelül magam is tudom, hogy csak irigyelnek, ámde nem szeret-
nek, nem ismernek el stb. (Itt az összes többi kielégítetlen igény felsorolható.)
® A piramis látszólagos merevsége tehát a valóságban feloldódik, mert egy-

szerre mindig több szükséglet merül fel, ezek áthatják egymást, és mindig a
személyes döntésünktõl függ, hogy éppen mikor melyik kielégítése válik domi-
nánssá. Ha például egy úszni nem tudó ember mély vízbe esik, akkor az önmeg-
valósítása abból fog állni, hogy minél tovább kapjon levegõt, és minél késõbb
merüljön el. Vagy egy villamos alól kimentett baleseti sérült aktuálisan szintén
nem azzal lesz elfoglalva, hogy hogyan teljesíthetné ki a benne rejlõ különbö-
zõ képességeket, hanem azzal, hogy az állapota hogyan váljék mielõbb stabillá.
Az más kérdés, hogy a fizikai-fiziológiai ellátása során, feltétlenül szüksége

van arra is, hogy biztonságban legyen és szeressék. A teljes felépüléséhez pedig az
kell, hogy megküzdjön a mindenkori állapotával, és – az esetleges maradandó
fogyatékossága ellenére is! – méltósággal fogadja el azt, amin már nem tud vál-
toztatni. Ezzel, anélkül, hogy erre külön „törekedne”, ki fogja vívni mások el-
ismerését, s ami ennél is fontosabb, magasabb szinten visszaszerzi a saját önbe-
csülését is.
® Ha a szükségletek együtthatása már tudatosult, akkor nem követünk el

nagy hibát, ha ezt a sokféleséget két pólusra egyszerûsítjük. Képzeljünk el egy
kétkarú mérleget, amelynek egyik serpenyõjébe az anyagi (fizikai-fiziológiai)
igények kerülnek, a másik, sokkal súlyosabb serpenyõjébe pedig az összes töb-
bi, nem-anyagi (pszichológiai-spirituális) szükséglet.
A kiút 179
A mérleg haszna abban áll, hogy képes a gondolkodásunkat egy meghatáro-

zott cél felé terelni. A cél a teljesebb élet, a megvalósítás eszköze pedig a legalsó
igényszint ésszerû korlátozása, – hogy megnyílhasson az út a spirituális igények,
az eddig soha nem tapasztalt új élmények felé. S annak függvényében, ahogy
ezeket valóban megtapasztaljuk, az elsõ szint korlátozása már korántsem „fáj-
dalmas lemondás”, sõt!
® Ezért rendkívül problematikus az a megrögzött szokásunk, miszerint az or-

szágokat pusztán az anyagi javak bõsége alapján osztjuk „fejlettekre és fejlõdõk-
re” - magyarán: fejlettekre és fejletlenekre.145 Egy adott életminõség megítélésé-
hez ugyanis valamennyi szükségletet figyelembe kell venni! Két ország közül
tehát az a fejlettebb, ahol sokszínûbb, teljesebb az élet. Ezért az olyan országok-
ban, ahol nem a tömeges éhhalál és hajléktalanság leküzdése az elsõdleges fel-
adat, ott a gazdasági növekedés utáni olthatatlan vágy valódi céltévesztés! Mi-
ért? Azért, mert, ahogy errõl már többször volt szó, a növekedés nem azonos a
fejlõdéssel: a rákos sejt is növekszik. S mert a korlátlan növekedés illúziója a
legalsó szinten való tömeges leragadáshoz, vagy az arra való visszaeséshez vezet.
® A legalsó szint ésszerû korlátozása még evidensebbé válik, ha „felfedezünk”

egy olyan szükségletet is, amely a modellrõl közvetlenül nem olvasható le, de
mindenkiben ott van, létezik! Ez szintén genetikusan kódolt, s még abból az õsi
múltból származik, amikor az ember még harmóniában élt a természettel.
Világos, hogy az egészséges természeti környezet utáni vágyról van szó. Ez lát-
szólag csak fizikai-fiziológiai szükségletekhez köthetõ (tiszta levegõ, iható
víz, erdõk, sokszínû állatvilág stb.), valójában az egész életünket áthatja, hiszen
a belsõ és a külsõ világ, az etikai és az esztétikai érzék összefügg. Nem lehetünk
boldogok egy szemétdomb tetején: a lelki épségünk fenntartásához nemcsak
emberkéz alkotta kultúrára, hanem a természeti szépségek megõrzésére / élveze-
tére is szükség van.
Így ez az igény nem pusztán 7.-ként, hanem az összes többi igényt magában fog-
laló alapszükségletként definiálható. Maslow, érthetõen, ezt még nem vette szá-
mításba, mert 1954-ben, amikor a modellt megalkotta, a természet (és benne
önmagunk) pusztítása még közel sem volt olyan tragikus, mint manapság.
145 Eléggé el nem ítélhetõ módon a jegyzet is ezt a megrögzött szokást követi. De ha tudjuk,
hogy ez durva leegyszerûsítés, akkor már nem hiba.
A személyiség fejlõdése
Azt mondtuk, hogy mûködése során a modell látszólagos merevsége feloldó-

dik. Ez így is van. De Maslow mégsem csak úgy találomra rakta egymásra a
szinteket! A személyiség fejlõdése során (a születéstõl az érett felnõttkorig)
ezek az igények ugyanis valóban a vázolt sorrendben jelennek meg:
1. A születés utáni legkorábbi idõkben a magatartást még fizikai-fiziológiai

szükségletek vezérlik, s ezek késõbb is bármikor dominánssá válhatnak, ha
az elemi kielégítettségük veszélybe kerül.
2. A gyermek csak akkor érzi magát biztonságban, ha rendezett, és bizonyos

mértékig elõre látható körülmények között él. A legfontosabb számára az
emberi kapcsolatok kiszámíthatósága, amely érzelmileg a világba vetett bi-
zalomhoz, morálisan pedig felelõsségérzethez, és bizonyos értékek iránti
elkötelezettséghez vezet.
3. Nem véletlen az sem, hogy a szeretet és a valahova (családba és más közös-

ségekbe) való tartozás vágya csak a harmadik szintre került. Az „igazi” sze-
retet ugyanis önzetlen: a szeretõ ember úgy ad, hogy nemcsak nem kér, de
nem is vár cserébe semmit.
De erre a gyermek (és a pszichés fejlõdésében elakadt felnõtt!) még képtelen.

Ha ad, hát úgy ad, hogy viszonzást vár. Elsõdlegesen még azt akarja, hogy
õt szeressék. Tehát nem szeretni akar, hanem szeretve lenni. Ez az éretlen,
valójában önzõ, „követelõ szeretet” még csak igen halovány elõzménye
(mondhatni ellentéte) a tulajdonképpeni (érett) szeretetnek.146
4. Ha már megtapasztaltuk, hogy szerethetõk vagyunk, tartozunk valakik-

hez és elfogadnak bennünket, szükségünk van arra is, hogy értékeljenek
bennünket. Értékességünk tudata két forrásból táplálkozik: kell a környe-
zet elismerése, de kell az is, hogy az erõfeszítéseink eredményeként ön-
magunk elõtt is bizonyítva lássuk, átéljük, hogy tehetségesek, okosak,
ügyesek, és mások számára hasznosak vagyunk. De ezen a szinten még
fontosabb, hogy mit mondanak rólunk mások.
146 A kibontakozás stádiumairól és feltételeirõl lásd Erich Fromm: „A szeretet mûvészete” cí-
mû könyvét. – Háttér Kiadó, 1993.
A kiút 181
5-6. Csakis akkor hagyatkozhatunk szinte kizárólag a belsõ mércénkre, és

mondhatunk le olyan „kellékekrõl”, mint a nyilvános elismerés, hírnév,
presztízs stb., ha életünket a világ és önmagunk megértésének vágya, vala-
mint az önmegvalósítás, mint létszükséglet vezérli.
® Ám az effajta önmegvalósítás már valóban a szeretet jegyében történik. – Ezt

a kritikus pontot a „fogyasztói létmód” embere azért nem érti meg, mert az
önzést azonosítja az önszeretettel, holott ez alapvetõ tévedés.
Önmagunkat szeretni – ez egyáltalán nem zárja ki, hogy másokat is szeressünk,

sõt, az önszeretet a szeretni tudás feltétele! Ezt mondja ki a biblikus parancs is:
„Szeresd felebarátodat, mint saját magadat!” (Máté. 12,31.) Tehát: ha magamat
útálom, akkor a másikat is útálom. Csak akkor szerethetem a másikat, ha maga-
mat is szeretem. És fordítva: csak akkor szerethetem magamat, ha a másikat
(és benne az egész világot) is szeretem.
® Az önzés és az önszeretet viszont valóban kizárja egymást: egymás ellentétei.

– Az önzõ emberrel tehát nem az a baj, hogy „túlságosan szereti magát”, ha-
nem az, hogy önmagát sem szereti! S mivel önmagát sem, ezért, „természete-
sen”, másokat sem. Így önmaga és a mások iránti közönye, érzéketlensége miatt
üresen, boldogtalanul magára marad. – De benne is mûködnek az alapszükség-
letek, ezért mohón és erõszakosan akarja megszerezni, kicsikarni az élettõl azo-
kat az örömöket, amelyekhez az utat éppen õ maga torlaszolta el!
Ezért tûnik úgy, mintha „túlságosan szeretné magát”. Ezért hajszolja az élveze-
teket, ezért kapar mindent magának, ezért csodálkozik rá a másikra, aki „csak”
létezik, alig birtokol valamit, mégis boldogabb, mint õ. Pedig a magyarázat egy-
szerû: ez a két embertípus valójában a szükségleti piramis különbözõ dimenzi-
óiban mozog Az önzõ ember vízszintesen, a legalsó szinthez tapadva, míg a sze-
retni tudó függõlegesen, a teljesség felé törekedve.
® Az úgynevezett „megtérések” is azért szoktak meglepõek lenni a környezet

számára, mert az illetõ, esetleg teljesen váratlanul, egyik napról a másikra, egy
teljesen más dimenzióban kezd el mozogni. Az eddigi életút válsága mellett ezt
bármilyen határhelyzet kiválthatja, de minden ilyen „pálfordulás” alapja egy
kristálytiszta belátás: ami az életben igazán fontos, az nem vásárolható meg
– szeretet, szerelem, barátság, alkotás, szépség stb.
® Persze, senki se lehet tökéletes: „hiába” tanultunk meg szeretni, minden

mozdulatunkban ott rejlik az önzés is. De nem is kell, hogy tökéletesek (befeje-
zettek) legyünk, ha nem akarunk úgy járni, mint az az ember, aki felmászott
egy létra tetejére, aztán bámul a semmibe, mert már nincs mit tenni: elfogyott
az út.147
Az ilyen képtelen túlzások helyett, játékos szigorúsággal, naponta kell csiszol-

nunk magunkon valamit, hogy javítsunk a szeretet és önzés mindenkori ará-
nyán. Ez az arány határozza meg az életünk irányát, – és ez az, ami számít!
® A teljesség felé tartó ember autonóm (független). Még önmagától is képes

„elszakadni”, képes arra, hogy kívülrõl is lássa magát. Ezért tárgyilagos, megér-
tõ. S innen jön a humora is, ami mindenek elõtt önirónia. Kevésbé igényli a kül-
sõ elismerést, a státust, a felé irányuló érzelmeket, ezért ritkábban szorong.
Függetlensége azonban nem közöny! –, hiszen éppen az autonómiája birtoká-
ban tud elfogulatlanul, mélyen szeretni, és felelõsséggel vállalni / ápolni tiszta
kapcsolatokat. Ezért boldogabb, mint „sokan mások”.
A két kritikus pont
Az elõbbi vázlatból következik, hogy a személyiség fejlõdésének két igazán

kritikus pontja, két kritikus szintje van: az elsõ az „én”-hez kötõdik, a második
„én”-en túli.
147 Abban viszont igazuk van a régi mestereknek, hogy minden csalódásnak az a végsõ oka,
hogy nem tudunk (tökéletesen) szeretni!
1. Ez hihetetlennek tûnik, de gondoljuk át újra. Szeretni = önzetlenül adni. Önzetlenül =
nemcsak nem kérsz, de nem is vársz cserébe semmit. Tehát két eset van. Az elsõ: adsz, és
nem kapsz cserébe semmit. Remek. Errõl szól a sémánk, nem? Csalódás = 0. A második:
adsz, és „kellemes meglepetés” ér, mert ha valóban önzetlenül adtál, ez nagy valószínûséggel
a másikat is adakozóvá teszi! Tehát beindulhat egy egymást gerjesztõ, örömteli áramlás.
A séma tehát mûködik! (Csak elõször ne egy sorozatgyilkoson próbáld ki.)
2. De ki az, aki valóban így tud szeretni? Közülünk, senki. Elõbb-utóbb mindenki agyában, a
többmilliárd neuronból álló háló valamelyik csücskében megszólal egy kis hang: „Ez nem
normális dolog! Mindig csak én adjak? Viszonzás nincs?”– Bizony, van, amikor nincs, sõt.
És máris itt a csalódás. Szerelmesek, barátok, családtagok között, mindenütt, ahol emberek
vannak.
3. Csalódás másokban? Látszólag igen. Valójában mindig önmagunkban csalódunk. Ez annak
öntudatlan szomorúsága, hogy nem tudunk tökéletesen szeretni. – De nem is kell: elég, ha
jó irányba tartunk.
4. Viszont a képzeletünk ezért ruházza fel a szeretni tudás tökéletes képességével az olyan törté-
nelmi személyeket, mint pl. Buddha és Jézus. Õk az eszmények. Mi pedig, mint a csacsi a ré-
pa után, megyünk utánuk, anélkül, hogy valaha is elérhetnénk õket.
A kiút 183
1. Felnõtté válása során a gyermeknek meg kell szereznie az identitását (az

önmagával való azonosságát). Ehhez meg kell tanulnia, hogy önmagát
„én”-ként, a környezetétõl elkülönült, autonóm létezõként, egyszeri és
megismételhetetlen személyként kezelje.
2. De ahhoz, hogy valóban „emberré” váljon, meg kell haladnia énjét, és ön-
magán túlmutató célokat kell keresnie. Ezért akarja megérteni a világot,
amelyben él (az élet értelmét keresi), ezért akarja az energiáit mások szol-
gálatába is állítani.
3. Mivel a két szint itt is feltételezi egymást, integrálni kell õket. De ahhoz,
hogy integrálni lehessen, elõbb ki kell õket fejleszteni! – és a sorrend nem
cserélhetõ fel, mert csak egy erõs, kifejlett „én” (ego) bázisán élhetjük át
azt a dimenziót is, amelyben az „én” már egyre kevésbé számít.148
® Ezzel a programmal a jegyzet elsõ lapjain már találkoztunk: a „bölcsesség

szeretete” (az értelem keresése) azt jelenti, hogy az ember túllép a mindennapi
életen. De csak azért lép túl, hogy azután visszajöjjön, és magasabb szinten, tu-
datosabban élje a mindennapjait, segítve ebben másokat is. – A továbbiakban
már nemcsak gondolatban fogunk túllépni, hanem konkrét ajánlásokról is szó
lesz, arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet ezt a programot megvalósítani.
® Csíkszentmihályi Mihály, a magyar származású kitûnõ tudós, aki évtizede-

kig a Chicagói Egyetem pszichológiai tanszékének vezetõ professzora volt, ar-
ra hívja fel a figyelmet, hogy életminõségünk megjavításához a tudatunk feletti
kontrollt kell erõsíteni – és elméletében a boldogság-teremtés néhány alapszabá-
lyát is lefekteti. Modellje látszólag még csak az elsõ szinthez tapad, valójában
benne rejlik a második is. Ezt felismerve már nincs mit „integrálni”, csak össze
kell foglalni, és meg kell valósítani az elmondottakat.
148 „Én”- hez kötõdik = személyes (perszonális), „Énen túli” = transz-perszonális. Ez utóbbi
a misztikus szint, de e szavak jelentésében láthatóan nincs semmi titokzatos. Világosak,
közérthetõek, és nem valami egzotikus, szokatlan állapotot jelölnek. Ellenkezõleg: a
misztikus érzés (a teljesség érzése) az ember „normális” alapállapota, – akkor is, ha valaki tu-
datosan ezt még nem tapasztalta meg, vagy nem annak nevezi.
n 4. Flow – az áramlás modellje

149
Csíkszentmihályi, és a munkatársai, egy nagyon egyszerû tapasztalati módszert

találtak ki arra, hogy megértsék, mi teszi boldoggá az embereket. Kísérleti ala-
nyaik egy hétig olyan elektronikus jelzõkészüléket viseltek magukon, amely
naponta legalább 6-8 alkalommal megszólalt, s ilyenkor le kellett jegyezni,
hogy az adott személy éppen mire gondol, mit tesz, és hogy érzi magát. Kb. 20
év alatt, több mint százezer ilyen „élménynapló” gyûlt össze.
Az alanyok kezdetben amerikai városlakók voltak – munkások, sebészek, ta-

nárok, irodai dolgozók, háziasszonyok, diákok, fiatal anyák, nyugdíjasok
stb.-, de voltak közöttük koreai, japán, thaiföldi, ausztrál és különbözõ euró-
pai kultúrákból származó emberek, sõt egy navahó rezervátum lakói is. Aztán
kiterjesztették a felmérést afgán pásztorokra, afrikai földmûvesekre és a világ
minden táján másokra is, de az eredmény, nemtõl, életkortól, a modernizáltság
/ kulturáltság fokától és a társadalmi statustól függetlenül mindig ugyanaz volt.
® „Tökéletes” élményt akkor élünk át, ha a tudatban rend van. Tehát akkor, ha
az érzések, gondolatok, akarati aktusok, vagyis a pszichikus energia különbözõ
formái között nincs konfliktus: azok rendezetten áramlanak, és kölcsönösen
erõsítik, gerjesztik egymást. Ez a rendezetten áramló tudatállapot – a flow
(ejtsd: fló).
A flow következménye egy boldog, örömteli, „öncélú” állapot. Olyan tevékeny-

ség, amely minden külsõ elismerés nélkül, önmagában hordja a jutalmát. Példá-
ul olyan munka, amit az ember akkor is szívesen végezne, ha neki kellene érte
fizetni.
Ellentéte a káosz, a rendetlenség, a pszichés entrópia állapota, amikor az ember

fejében kavargó célok, gondolatok stb. gyengítik, kizárják, kioltják egymást.
Például felkel valaki vasárnap délelõtt, és nem tudja eldönteni, hogy mivel üsse
agyon az idõt: bekapcsolja a zenegépet, felhívja a barátját / barátnõjét, mege-
tesse a macskát stb. – vagy visszafeküdjön aludni? Ez maga a boldogtalanság.
® Azzal, hogy a szerzõ a „rend és rendetlenség” fogalmaival operál, az emberi

tudatot a Kozmosz lüktetésébe kapcsolja. Pontosabban: rögzíti, hogy az em-
149 Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. – Akadé-

mia, 1997.
Flow – az áramlás modellje 185
ber bele van szõve egy kozmikus áramlásba, hiszen a „káoszból rendet”- alkotás
képessége nem csak a pszichés energiához köthetõ. Emlékezzünk vissza: min-
den élet ezen az elven mûködik! Az organizmus rendezetlen energiát (entrópi-
át) vesz fel, ezt rendezett energiává (negatív entrópiává) alakítja, és ebbõl egyre
komplexebb struktúrák épülnek fel, az egysejtûtõl az emberig. Ez a folytonos
eltávolodás a termodinamikai egyensúlytól, maga az evolúció.
® A rendezett, „tökéletes” élményt már Maslow is leírta, de õ olyan „csúcsél-

ménynek” nevezte, ami többnyire váratlanul, spontán módon következik be.
Csíkszentmihályi viszont, ezt az állapotot, egyszerû szabályok szerint, tudato-
san is elõállíthatónak tartja.150 A flow elõállításának szabályai három szóban
összegezhetõk: cél, belefeledkezés és pozitív visszacsatolás.
® Tehát kell egy kristálytiszta cél, egy megoldásra váró feladat, amely, mint a
mágnes, egy irányba vonzza, rendezi a tudat tartalmát. Aztán kell az adott te-
vékenységbe való belefeledkezés, valamiféle önfeledt állapot, s végül szüksé-
günk van állandó visszacsatolásra is, hogy mindig pontosan tudjuk, jó irányba
megyünk-e. Mivel ez a három feltétel a modell lényegi magvát adja, nézzük
meg õket közelebbrõl:
1. Cél. – Bármilyen cél jó, feltéve, hogy képesek vagyunk lelkesedni és dolgoz-
ni érte. Ha sorra vesszük a mindennapi élet különbözõ területeit, például a
mozgás, a sport, a zene, az ízlelés, a megismerés, a társas kapcsolatok stb.
különbözõ formáit, bármelyikrõl megtapasztalhatjuk, hogy megfelelõ fizi-
kai és pszichés energia betáplálásával a tevékenység örömet okoz. Két do-
logra azonban érdemes figyelni:
Fontos, hogy a feladataink (lehetõségeink, elvárásaink, ideáljaink) szintje

éppen optimális mértékben haladja meg a képességeink szintjét. Magyarán,
a még éppen teljesíthetõ kihívásnak való megfelelés okozza a legnagyobb
örömet, a legnagyobb sikerélményt. Ha az adott feladat ennél nehezebb,
akkor szorongunk, ha könnyebb, akkor unatkozunk. – Bár az unalmat álta-
150 Az egyes gondolkodók (Buddha, Pláton, Jézus, Seneca, Szent Ágoston és mások) fogalmi
hálója általában különbözõ, de éppen azokat az idõtlen tanításokat kell „kimazsoláznunk",
amelyek végsõ soron mindig ugyanazok (vagy majdnem ugyanazok), csak más szavakkal,
más kultúra nyelvén fejezték ki õket. – Többek között ezért sem szabad szolgai módon ra-
gaszkodni a definíciókhoz. – A két szerzõ közötti látszólagos ellentét itt is rögtön felol-
dódik, ha észrevesszük, hogy az egyik (Maslow) a „gyönyörrõl", a másik (Csíkszentmihályi)
pedig az „örömrõl" beszél.
lában könnyebb elviselni, mint a szorongást, mindkettõ káros, ezért te-

gyünk meg mindent, hogy eltûnjenek az életünkbõl.
Fontos az is, hogy felszabadítsuk magunkat a belénk programozott célok

zsarnoksága alól. Tehát az öröklött és a mások által elvárt céljaink mellett /
helyett saját céljaink is legyenek! A saját célok megléte vagy hiánya ugyanis
az egyik alapvetõ indikátora (jelzõje) annak, hogy „meddig nõttünk fel”.
Amíg egy reklám hatására még nem gyõzünk „epekedni” a vágyott dolog
után, amíg állandóan az jár a fejünkben, hogy mit gondolnak rólunk mások,
amíg egy fõnök (vagy tanár) zord tekintete, vagy a villamoson véletlenül
ránk lépõ 44-es talp, a zuhogó esõ stb. elronthatja az egész napunkat
–, amíg legalább részben nem tudunk felszabadulni a belsõ biológiai és a
külsõ társadalmi kontroll alól, addig valójában nem mi irányítjuk a tuda-
tunkat, nem mi éljük az életünket!
Márpedig a „flow” legfontosabb üzenete éppen az, hogy az élet minõsége

az önkontrolltól, a tudat feletti uralomtól függ. Egy olyasfajta érzéstõl, mi-
szerint a „saját életemben én vagyok a fõnök, én alakítom a sorsomat!” – Te-
hát a saját célok követése tesz bennünket egyszeri és megismételhetetlen
személlyé. Ilyenkor éljük át leginkább a szabadság és felelõsség kettõsségét:
a saját cél ugyanis stabil és rugalmas. Stabil, hiszen mi magunk választot-
tuk (elkötelezettség, elszántság), és mégis rugalmas, hiszen képesek va-
gyunk rajta változtatni, s ha már nem aktuális, akár el is hagyni.
2. Mit jelent a „belefeledkezés”? – koncentrálást, elkötelezettséget, odaadást.

Ha végre eldöntöttük, hogy mit akarunk, akkor „hajrá, mindent bele!” Az
adott pillanatban semmi sem lehet fontosabb, mint az, amit éppen teszünk:
akár mosogatásról van szó, akár arról, hogy körülhajózzuk a Földet.
Ilyenkor másként múlik az idõ. Hogy az órához mérten gyorsabban-e vagy
lassabban? – erre nincs általános szabály. Mást mond errõl egy sakkozó,
egy hegymászó, egy balettáncos stb.–, de tény, hogy az idõ alóli felszaba-
dulás az öröm egyik legfontosabb forrása.
A mindennapi nyelv tehát pontosan fogalmaz, amikor a boldogság „ön-fe-

ledt” pillanatairól beszél: akkor élünk át áramlást, ha megfeledkezünk ma-
gunkról, és belefeledkezünk valami másba: egy emberbe, akit szeretünk,
egy dologba, amit megalkotunk, egy természeti- vagy emberi szépbe, amit
átélünk. Ilyenkor kitágulnak a tudat határai, szinte feloldódunk az adott
tevékenységben, és igazi transzcendencia-élményben van részünk. (Az ön-

151
meghaladás, a fejlõdés, tehát az önmagunkon való túllépés értelmében.)
3. Végül alapvetõen fontos a visszacsatolás, vagyis az, hogy a siker (vagy ku-
darc) mérhetõ, számunkra érzékelhetõ legyen. Van, amikor a visszacsato-
lás rögtön megtörténik. Pl. egy hegymászónak nagyon egyszerû célja van:
fel kell másznia a falon, anélkül, hogy lezuhanna. Tehát minden pillanat-
ban tudja, hogy jó úton jár, egyszerûen abból, hogy még él. Egy teniszezõ
is azonnali visszacsatolást észlel, mert tudja, hogy visszaütötte-e a labdát
vagy sem stb.
Más területeken, például a gyógyításban, mondjuk a pszichoterápiában, a

visszacsatolás jelei nem ilyen azonnaliak és egyértelmûek, de a beteg test-
tartása, arckifejezése, a tétovasága vagy határozottsága stb. alapján azért
érzékelhetõ az eredmény.– A lényeg az, hogy pozitív visszacsatolás nélkül
nincs tartós sikerélmény, hiszen a cél és a belefeledkezés mellett végsõ soron
ez az, ami gerjeszti az áramlást.
® Eddig 1 „tökéletes élmény” modelljérõl volt szó. Ilyenben, felteszem, már

mindenkinek volt része. De ilyen pillanatokat tudatosan létrehozni, azokat
egységes áramlattá integrálni, s ezzel az élet egészének értelmet adni -, nos, ez már
nem mindenkinek szokott sikerülni. Ehhez ugyanis legalább két dolog kell:
állandó játékos küzdelem a káosz ellen, és egy átfogó életcél /célok rendszere
(= életterv), ami megszabja a gondolataink és tetteink mindenkori irányát
Ez, sematikusan, ismét két irányba mutat. Az egyik a via activa, a másik a via
contemplativa, vagyis a kifelé forduló cselekvõ és a befelé forduló szemlélõdõ
életforma. A nyugati kultúra, mint tudjuk, az elsõt, a keleti a másodikat prefe-
rálja. – De az értelmes, boldog élethez mindkettõ kell, hiszen gondolkodás nél-
kül a cselekvés vak, és cselekvés nélkül, a gondolkodás életképtelen!
® Ahhoz azonban, hogy mindig megtaláljuk az éppen aktuális és személyisé-

günkre szabott kombinációt, menet közben gyakran meg kell állnunk, és fel
kell tennünk néhány nagyon egyszerû kérdést: „Tényleg ezt akarom? Miért?
151 Az „én”- rõl való megfeledkezés, feloldódás, „én”-elvesztés azonban itt minõségileg mást je-
lent, mint tömegben, pl. egy tüntetésen vagy focimeccsen. Ott az önkontroll gyenge, az
egyént elsodorja a tömeg hangulata, ereje. Itt az önkontroll erõs, az „én” aktív és éber! Való-
jában nem is az „én”, hanem „az én- rõl való tudás”, a saját ügyes-bajos dolgainkról való
gondolkodás szûnik meg, felejtõdik el ilyenkor.
Meddig? Késõbb is élvezni fogom, amit most teszek? Megéri az ár, amit majd fi-
zetnem kell érte – nekem, s másoknak is? Mit kezdek majd magammal, ha ezt
elértem? – stb.”
Ám ezekre a kérdésekre csak az tud hitelesen válaszolni, aki jól ismeri magát:
aki már megszerezte, s még nem veszítette el a kapcsolatot önmagával. Ezért a
boldogságteremtés titka, a személyiségfejlõdés elsõ és utolsó, legfontosabb
parancsa ma is az, amit a delphoi jósda (és Szókratész) mondott: „Gnóthi
szeauton – Ismerd meg önmagad!”
Ismerd meg magad, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod Te vagy.

Nem külsõ erõk uralkodnak feletted, az istenek tebenned vannak, s
amit most teszel, az alakítja, formálja majd a jövõdet. Fogadd el magadat,
és el tudod fogadni a sorsodat is. Változtass magadon, és változni fog a sor-
sod is.
® A gond csak az, hogy a mai hajszában ilyen kérdésekkel „bíbelõdni” luxus-
nak számít. Ezért él bennünk még ma is nosztalgia a „boldog vadember” után.
– De valóban boldogabb volt, mint mi? Minden megpróbáltatás ellenére, illetve
részben azért, talán igen. A „kevésbé fejlett” kultúrákban, az úgynevezett pri-
mitív népeknél (és a gyerekeknél) ugyanis jobbak az áramlat megteremtésének
esélyei.
Miért? Mert ha a biológiai szükségletek kielégültek, akkor a tudatban általá-

ban rend van. Azért van rend, mert nincs, ami megzavarja: a vágyak egyszerûek,
a célok és visszacsatolások világosak, a választható lehetõségek száma majd-
nem 0, így közöttük nincsenek konfliktusok, nincsenek egymással feleselõ al-
ternatívák.
A fejlõdéssel azonban szükségképpen megnõ a választható lehetõségek száma, és

a tudatban megjelennek az egymással ütközõ, egymást kioltó vagy legalábbis
egymást gyengítõ célok, vagyis létrejön a pszichikai entrópia állapota. A mai
modern embernek már ebbõl a káoszból kell folyamatosan rendet, rendezett
áramlást létrehoznia.
® Hogy ez esetenként milyen nehéz, arra talán az a legjobb példa, hogy az

emberek többsége, még akkor is, ha néha (vagy gyakran) elégedetlen a munká-
jával, jobban élvezi a munkaidõt, mint a szabadidõt. – Miért? Mert a munka
strukturált: adottak a játékszabályok, a szabadidõ pedig valóban „szabad”,
strukturálatlan, tehát nekünk kell kitalálni a célokat.
Sematikusan fogalmazva: az a legkönnyebb = legboldogabb állapot, amikor

egy külsõ célra irányuló tevékenység rendezi a tudatban az „infókat”, és az a
legnehezebb = legboldogtalanabb helyzet, amikor az elme magára marad, és
nem tudja, hogy mit akar. Vagyis képtelen arra, hogy külsõ segítség nélkül ön-
magából állítson elõ célokat. – Ilyenkor aztán unatkozik, szorong, vagy „jobb
esetben” elfogadja a szórakoztatóipar ajánlásait: TV, meccs, bulvársajtó, fõzz
okosan stb. – tehát kemény pénzeket fizet másoknak azért, hogy neki progra-
mot csináljanak.152
® Mi hát a megoldás? Sírjuk vissza „a régi, boldog idõket?” – Korántsem. Hiá-

ba is tennénk, mert ha már egyszer „kiûzettünk a paradicsomból”, ha már el-
vágták a köldökzsinórt, akkor oda már nincs visszaút! Nincs más választásunk,
mint teljesen megszületni! – Ezért nosztalgia helyett mondjuk azt, hogy jól van
ez így. Mert igaz, hogy az egyszerûbb tudat kevesebb problémával jár, de a
komplexebb mégiscsak emberhez méltóbb, és elõnyösebb is: nemcsak a szenve-
dései, de az örömei is nagyobbak, intenzívebbek.
® Csíkszentmihályi modellje, és sok más, hozzá hasonlóan gondolkodó szerzõ

munkája, persze nem elõzmény nélküli, hanem egy õsi tanítás mai nyelven való
újrafogalmazása. Az áramlatélmény leírása ugyanis már a keleti taoizmusban
megjelenik: ha valaki a Tao útját járja, tehát a Természettel és a saját természetével
összhangban cselekszik, „jün”-t él át. (Jün = lebegés, áramlás, flow).
Számos huszadik századi mestert is fel lehetne sorolni.153 Hogy összefoglalás-

ként legtöbbször mégis Viktor E. Frankl (1905-1997) tanítására hivatkozom
152 Hogy félreértés ne essék, ide kell egy személyes, de fontos megjegyzés: semmi bajom a
TV-vel, a fõzõcskével, az extrém sportokkal, a lakodalmas rockkal, a bohém éjszakákkal
stb. Néha, lazításként, magam is élvezem õket, mert ezekre is szükség van. Nem kell mindig
„mûvelõdni”, és az „élet értelmét” keresni. A kérdés csak az, hogy ezek uralják-e az életün-
ket vagy valami ”más”. Errõl mindig az adott személyre szabott mérték dönt – vagyis
én(Te).
153 A modern pszichológiát, az 1900-as években történt megszületése óta egészen a 60-as
évekig, a klasszikus orvosi szemlélet vezette: „segítsünk a betegnek normális átlagemberré
válni!” = freudi pszichoanalízis, behaviorizmus, kognitív pszichológia. Azóta három pa-
radigmaváltás történt:
1. „Tegyük a normális embert felszabadultabbá, teljesebbé!” = perszonális (humanisztikus)
szemlélet, Maslow, Rogers, Fromm.
2. „Segítsük az önmegvalósítás végsõ szakaszát, a spirituális önmagunkra találást! = transz-per-
szonális szemlélet, Grof, Vaughan, Vargiu
3. „Nem elég személyen túlra növekedni, a személyes (ego) részt is állandóan gondozni kell, mert
ha nem foglalkozunk az ego leragadt, problémás részeinek feldolgozásával, akkor elakad a spi-
rituális fejlõdés, és hiteltelen, boldogtalan emberek maradunk!” = integrált szemlélet,
Wilber.
majd, azt elsõsorban nem az motiválja, hogy Freud és Adler után õ alapította
meg a harmadik nagy bécsi pszichoterápiás irányt, az egzisztencia-analízist és a
logoterápiát.154
A hivatkozás döntõ oka a tanítás és a személyes élet összhangjának elismerése,

fõhajtás a hitelesség elõtt. Frankl ugyanis nemcsak kiváló orvos (neurológus,
pszichiáter) és filozófus volt, hanem négy náci koncentrációs tábor
(Thereisenstadt, Auschwitz, Dachau, Türkheim) olyan túlélõje is, akinek már
1946-ban volt ereje megírni a „ … mégis mondj Igent az Életre!” címû könyvét.
Ez a könyv, válaszként a nemrég átélt borzalmakra, az értelem és a szeretet üze-
nete, a huszadik század egyik legragyogóbb emberi dokumentuma.155
n 5. Értelemkeresés, értelemadás
Frankl tanítása három alaptételben összegezhetõ:
1. az életnek mindig, minden körülmények között van értelme,

2. mindenkiben megvan az értelem vágya, az értelem akarása, és
3. mindegyikünknek szabadságában is áll, hogy megtalálja élete értelmét.
® „Mindig, minden körülmények között”? – Ez alig hihetõ. Volt-e az életnek

értelme például a koncentrációs táborban? Segített-e a túlélésben az értelem
akarása? Szabadok voltak- e a foglyok? Frankl, és jó néhány fogolytársa, az
életével bizonyította, hogy a válasz (mindhárom kérdésre): igen.
1. Bár a táborban maga a szenvedés értelmetlen volt, a szenvedéssel való meg-

küzdés – nem. Frankl számára ez nemcsak azt jelentette, hogy „fejben új-
raírta” készülõ könyvének elrabolt kéziratát, de a gyakorlatban is megva-
lósította a logoterápia alapeszméjét: segített a társainak.
2. Az értelem akarása itt élet / halál kérdése volt. Akik kétségbeestek, és fel-
adták, elõbb haltak meg, mint azok, akik értelmét látták a túlélésnek.
154 Egzisztencia-analízis = az emberi létezés megértése, logosz = értelem, logoterápia = azok-

nak a gyógyítása, kik üresnek, értelmetlennek látják az életüket.
155 Viktor E. Frankl: „Mégis mondj Igent az Életre!” (Egy pszichológus megéli a koncentrációs
tábort). – Pszichoteam Mentálhigiénés Központ, Budapest, 1988.
Értelemkeresés, értelemadás 191
Olyasfajta értelmet, mint újra találkozni egy baráttal, befejezni egy mun-
kát, vagy egyszerûen csak újra élvezni egy virág illatát.
3. Megvolt az a belsõ szabadság is, amit a szögesdrótok se tudtak lerombolni.

Maga a helyzet megváltoztathatatlan volt, de a helyzethez való emberi vi-
szony (az attitûd) nem! Mindenki számára elérhetõ volt a kérdés: „mit te-
hetek én magam ilyen szörnyûséges körülmények között?” S e kérdés fé-
nyében már láthatóvá váltak az értelemhez vezetõ utak.
Filozófiai alapok
Frankl olyan egységes egésznek látja az embert, akit három egymásba szövõdõ
dimenzió épít fel: fizikai, lelki és szellemi (fizikai, pszichológiai és spirituális).
A lelki egészség megõrzése érdekében mindhárom mozzanatra figyelni kell,
de a logoterápia az eddig jórészt elhanyagolt szellemi (spirituális) dimenzióra
koncentrál.
Olyan tulajdonságaink tartoznak ide, mint az értelem-akarásunk, a célra irá-

nyultságunk, a kreativitásunk, a képzelõerõnk, az intuíciónk, a hitünk, vízi-
ónk arra vonatkozóan, hogy kik vagyunk, és mivé lehetünk, az a képességünk,
hogy a pszichofizikain túlmenõen szeressünk, és az a képességünk, hogy a kül-
sõ (morális) diktátumokat is felülbírálva, a lelkiismeretünkre hallgassunk.
A spiritualitás tartalmazza továbbá azt a már jelzett képességünket, hogy el-
szakadjunk magunktól, mintegy kívülrõl is lássuk magunkat (tárgyilagosság,
humorérzék), valamint tartalmazza az ön-transzcendálás képességét is, azt,
hogy olyan emberekért küzdjünk, akiket szeretünk, vagy olyan dolgokért, ame-
lyekben hiszünk.
® Világnézeti meggyõzõdésétõl függetlenül mindenkiben megvan ez az egész-

ség-tartalék, a dolgunk „csak” annyi, hogy ezt felszínre hozzuk. Így az a fel-
szólítás, amivel a flow kapcsán már találkoztunk, de amit a modern pszicholó-
giában Freud fogalmazott meg elõször, itt is érvényes: „Tegyük tudatossá a tu-
dattalant!”
A két iskola különbségei azonban legalább ennyire fontosak:
1. Frankl szerint a múlt helyett inkább a jövõre, a túlzott befelé fordulás (ön-
elemzés) helyett pedig azokra a külsõ célokra kell koncentrálni, amelye-
ket, ahhoz, hogy az életünk értelemmel telítõdjön, meg kell találnunk,

meg kell valósítanunk.
2. A freudi terápia célja a múltbéli sérelmek miatt felhalmozódott (és elfoj-

tott) feszültségek felszínre hozatala és lecsapolása, valamiféle feszültség-
mentes (homeosztatikus) egyensúly elérése. Frankl azonban tudja, hogy
csak a neurotikus agy kerüli mániákusan a feszültséget: az értelmes élet, az
új célok keresése nemegyszer olyan konfliktusokkal, válságokkal jár, ami-
ket vállalni kell!
Plasztikus hasonlata szerint: „ha egy építész meg akar erõsíteni egy megre-
pedt ívet, akkor nem csökkenti, hanem megnöveli a rárakott súlyt!”156
A konfliktusok leküzdésével járó feszültség így egyre magasabbra hajtja
az embert. Az (egyébként fontos) egyensúly tehát a fiziológiai alapállapot-
tól egyre távolabb, egyre magasabb szinten valósul meg, s éppen ez jelenti
a fejlõdést, az önmagunkon való túllépést.
3. Végül, s talán ez a legfontosabb, amíg Freud két õserõ (a szexualitás és az

agresszió) játékszerének, lényegében szublimációra képes állatnak tekinti
az embert, addig Frankl szerint az ember meg van áldva a „szellem dacoló
erejével”, tehát nemet is tud mondani! Vagyis szabad, önteremtõ, és a tet-
teiért felelõs lény. Ez az alaptétel, bizonyos korlátozásokkal, még a pszi-
chotikus betegekre is igaz.
Egzisztenciális frusztráció, egzisztenciális vákuum
Az ember tehát olyan lény, aki az élete értelmét keresi. – Az értelmes élet iránti
vágy azonban frusztrálódhat, az egyéni életcél(ok) megtalálása akadályokba üt-
közhet. S ha nincs olyan külsõ cél, ami egy irányba rendezhetné a tudat tartal-
mát, az élet kiüresedik: már nincs miért reggel felkelni. Vagy még felkel az em-
ber, sõt, egy szûken vett szociológiai és orvosi értelemben úgy tûnik, hogy „a
páciens rendben”, csak éppen örömre nem képes – boldogtalan. Az „egzisztenci-
ális vákuum” kifejezés tehát ugyanazt az állapotot jelöli, mint a flow ellentéte,
a pszichés entrópia.
156 Frankl: Logoterápia dióhéjban. – „…mégis mondj Igent” – Id. mû, 121. oldal.
E ragályszerûen terjedõ életérzés okát Frankl lényegében ugyanabban látja,

mint Csíkszentmihályi: az élet felgyorsult, egyre több lehetõség közül kell vá-
lasztanunk, de az ösztöneink már jórészt elkorcsosultak, a hagyományos érté-
kek széthullóban vannak, így a „hogyan éljünk?” megválaszolásához egyre ke-
vesebb külsõ segítséget kapunk.
Tehát az állattal ellentétben az embernek már nem mondják meg az ösztönei,

hogy mit kell tennie, a tradíció is egyre kevésbé mondja meg, hogy mit tehet, ön-
magától pedig az ember már nem igazán tudja, hogy voltaképpen mit akar.157
® 1983-ban, a III. Logoterápiai Világkongresszuson elhangzott ünnepi elõadá-

sában Frankl szociológiai adatokkal is bizonyította, hogy ez az életérzés elsõ-
sorban azokat a fiatalokat sújtja, akik a saját nemzedéküket „no future
generation”- nak szokták nevezni.
S hogy mivel szokták betölteni az így keletkezett vákuumot? Frankl nem ma-
gasröptû elméletekre hivatkozott, hanem egy amerikai taxisofõr szavait idézte:
„Elpusztítják magukat, meggyilkolják egymást, kábítószeren élnek” – majd hoz-
zátette: „Három szó is elég lett volna: depresszió-agresszió- kábítószerfüggés”.158
Ugyanebben az elõadásban három további tipikus példára is felhívta a figyel-

met: a vasárnapi, a munkanélküli, és a nyugdíjas neurózisra. Mindhárom oka a
feleslegesség, a mélységes céltalanság érzete, amely fõként unalomban (az érdek-
lõdés hiányában) és közönyben (a kezdeményezés hiányában) fejezõdik ki.
® Újra elõjön a régi kérdés: hogyan lehet az „ürességet” gyógyítani? Elõbb azt
lássuk be, hogy hogyan nem. Senki se találhat ki egy másik ember helyett célo-
kat. Ez képtelenség lenne. Látszólag „durván”, valójában csak egyértelmûen
fogalmazva: ha én mondom meg Neked, hogy milyen céljaid legyenek, akkor Te
minek vagy, miért élsz? – akkor én élek helyetted!
Ugyanakkor mindig lehet találni olyan új szempontot, ami más megvilágításba

helyezi a dolgokat, amire a másik ember még nem gondolt. Azt tehát megtehet-
157 Frankl: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. – Kötet Kiadó, 1996. 16. oldal.
158 Az elõadás címe: „Érvek a tragikus optimizmus mellett" – magyarul olvasható a „...mégis
mondj Igent" címû kötetben. – Id. mû, 105.- 135. oldal. A hivatkozott szociológiai adatok
egyébként azt mutatták, hogy a vizsgált alkoholisták 90, a kábítószert élvezõknek pedig a
100%-a panaszkodott arról, hogy céltalan az élete. Ezek 1980-ban történt felmérések, de
kétlem, hogy azóta ez az arány megváltozott volna.
jük, adott esetben meg is kell tennünk, hogy felébresztjük a másik ember rejtett
értelemvágyát, és, megmutatva a válaszkeresés irányait, hozzásegítjük ahhoz,
hogy a saját életére szabott válaszokat õ maga találja meg.
® Ezt a sémát követve, szeretném jelezni, hogy az értelemnek két síkja van.
Az elsõ, a végsõ értelem síkja. A második, a pillanat értelme: mindig az, amit Te
adsz neki.
A végsõ értelem síkja
Ez akkor tudatosul, ha felismerem (átélem), hogy része vagyok valami nálam

nagyobbnak. Része vagyok egy olyan Egésznek, ami végsõ soron nem káosz,
hanem Kozmosz, amiben tehát minden káosz, szenvedés és igazságtalanság el-
lenére, rend van.
Hogy ennek Te is része vagy, az legalább két dolgot jelent:
1. Ahhoz, hogy a világ Egész legyen, szüksége van Rád!

2. Szabadon eldöntheted, hogy együttmûködsz-e ezzel a renddel, vagy a ká-
oszt, a szenvedést növeled, de tudomásul kell venned, hogy a Kozmosz
olyan (az emberi létezést is meghatározó) törvényekben mutatkozik meg,
amelyeket önpusztítás, vagy a személyiséged veszélyeztetése nélkül nem
hagyhatsz figyelmen kívül. Hogy azután ezt az Egészet (Kozmoszt) Isten-
nek, létnek, természetnek, evolúciónak, vagy minek nevezed? – az, ebben a
vonatkozásban, közömbös.
® Ha valaki a vallásos hit talaján áll, akkor nyilvánvaló, hogy ezt az Egészet
„Istennek” fogja nevezni. Rendben. Ez a õ döntése. De ne feledjük, Frankl azt
tanította, hogy világnézeti meggyõzõdésétõl függetlenül mindenkinek szabadsá-
gában áll, hogy megtalálja az élete értelmét! – S ez így igaz.
Frankl, aki egyébként mélyen hívõ ember volt, azért fogalmazott így, mert
tudta, hogy azt a terapeutát, aki túlmegy a végsõ értelem hipotézisén (hitén),
elõbb-utóbb zavarba hozzák a nem-vallásos páciensei Ahogy õt magát is za-
varba hozta a hatéves kislánya, aki egyszer megkérdezte: „Papa, miért beszélsz
Jóistenrõl?” Azt felelte: „Néhány hete kanyaród volt, és a Jóisten teljesen ki-
159 Frankl: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. – Kötet, 1996. 146. oldal.
gyógyított belõle.” De a kislány visszavágott: „Kérlek papa, ne feledd, hogy elõ-

159
ször is õ küldte rám a kanyarót!”
® Évezredek értelmes, és gyakran értelmetlen „agytornája” után talán köze-

lebb juthatunk a „hívõ-nem-hívõ” vita megoldásához, ha átgondoljuk azt a té-
telt, amit Frankl 1946-ban publikált elõször. Eszerint „Isten – az önmagunkkal
folytatott legintimebb beszélgetéseink partnereként definiálható. Így az ateista és
az istenhívõ közötti különbség csak annyi, hogy az ateista szerint ez a partner
saját maga, az istenhívõ pedig olyasvalakinek tekinti a partnert, aki nem azonos
vele.”160
® De csak e két magatartás között választhatunk? Szerintem nem. Azért

nem, mert a teizmus (istenhit) és az ateizmus (az abban való hit, hogy nincs Is-
ten) egymás tükörképei. Az pedig, aki hû akar maradni a szókratészi tradíció-
hoz, (és leginkább önmagához), úgy jár el a legbölcsebben, ha se nem teista, se
nem ateista, hanem az „istenkérdést” meghagyja annak, ami: meghagyja kérdés-
nek. Illetve, ha Frankl tétele szellemében mégis válaszol, akkor azt mondja,
hogy „az önmagával folytatott legintimebb beszélgetéseinek partnere” olyan Is-
meretlen Ismerõs, aki azonos és nem-azonos vele.
Ide kívánkozik Erich Fromm szintén isten nélküli, humanisztikus vallásossága

is. Õ egy más oldalról világítja meg a lényeget. Aki a szeretet törvénye szerint
él, (mert ebben minden benne van), az vallásos, aki pedig nem, az valójában
bálványimádó, akárminek nevezi is magát.161 – Ez a felismerés már az értelem
második síkjához vezet bennünket.
A pillanat értelme – a boldogság kerülõ útja
Minden pillanat szinte felkínálja magát, hogy értelmet adjunk neki. Hogyan?
A boldogság-teremtés sémája szerint. Azokban az önfeledt (ön-felejtett) pillana-
tokban vagyunk igazán boldogok, amikor megfeledkezünk magunkról, és bele-
feledkezünk valami másba. Amikor már nem fontos a saját túlélésünk. Amikor
valakit önmagáért szeretünk, valamit megalkotunk, valami természeti vagy em-
beri szépet átélünk, amikor a szenvedést önlegyõzéssé, vagy másokért hozott
áldozattá formáljuk.
160 Uo. 278. oldal.

161 Erich Fromm: Pszichoanalízis és vallás. – Akadémia, 1995.
Ez nagyon „hasonlít” a boldogságkereséshez. Van egyáltalán különbség a kettõ

között? – Van, méghozzá lényegi:
Az értelemkeresés, értelemadás = kerülõ út. A „kékmadár” ugyanis nem mani-

pulálható: minél inkább erõszakkal akarjuk megszerezni, annál messzebb repül
tõlünk. Ezért soha nem a „boldogságra” kell törekedni, hanem annak feltételeit
kell létrehozni. Ez pedig nem más, mint önmagunk meghaladása, ami után a
boldogság már spontán módon, mintegy melléktermékként megjelenik!162
Így, leírva, ez komplikáltnak tûnhet, pedig olyan egyszerû, hogy egy homokvá-
rat építõ gyerekrõl is leolvasható: elõször kell az önátadás, önfelejtés, belefeled-
kezés, mint alap, s ennek szinte a természettörvény erejével megjelenõ követ-
kezménye az értelem felvillanása, az öröm.(Ok-okozat).
® Az önmeghaladás három iránya a szeretet, az alkotás (átélés) és az élet árny-

oldalaival való megküzdés. Mivel ezek a pozitív és negatív mozzanatok az em-
beri lét egészét lefedik, Frankl joggal mondja, hogy az életnek mindig és minden
körülmények között van értelme. Pontosabban: adható neki értelem.
162 Ezzel átértékelõdik a „siker” fogalma is!

1. A közfelfogás úgy tartja, hogy az ember csak akkor boldog, ha sikeres, és csak akkor sikeres,
ha elérte a célját. S ha nem érte el? Akkor sikertelen, boldogtalan. – Ám ez durva leegyszerûsí-
tés! Gondoljunk például Hemingway egyik hõsére. „Az öreg halász” nem érte el célját, hi-
szen kemény küzdelem után kifogott ugyan a tengerbõl egy óriási nagy halat, de csak a
csontvázát tudta hazavinni, mert útközben a húst lerágták a cápák. Ez siker volt, vagy ku-
darc? Végsõ soron siker! Miért?
2. Mert bizonyos dolgok tõlünk függenek, mások pedig nem. Vagy ahogy Epiktétosz mondta,
„Bizonyos dolgok hatalmunkban vannak, más dolgok nincsenek.” – Bölcsesség kell ah-
hoz, hogy ezeket megkülönböztessük, de ha megtörtént, akkor arra vonatkozóan, ami
nincs hatalmunkban, ”Mindig legyen kéznél ez a mondás: „Semmi közöm hozzá'!” - Forrás:
Epiktétos kézkönyvecskéje, vagyis a stoikus bölcs breviáriuma. – Kerényi Károly, Szeged,
1942. 21-23. oldal.
3. Azt kell belátni, hogy a sikert, mint minden mást ezen a világon, a szükségszerû és a vélet-
len összjátéka „hozza össze”, s ezek közül csak az egyik, csak a szükségszerû fáradozás az,
ami a hatalmunkban van. A véletlen mozzanat már nem tõlünk függ, tehát a megvalósulása
nem erõszakolható ki! – Például, ha tudom, hogy mindent megtettem azért, hogy „egy elgu-
rított golyó célba érjen”, akkor ez már önmagában siker! S ha célba is ért? – az csak a „rá-
adás”, újabb öröm. S mi van, ha nem ért célba, mert útközben feltámadt a szél, megpattant
egy kavicson stb. – tehát bármilyen véletlenszerû esemény eltérítette a céltól? Ennek nem
örülök, de nem is szomorkodom sokat, mert „Semmi közöm hozzá!” – ez már nem tõlem
függ. – Csak ilyen beállítódás mellett lesz erõnk ahhoz, hogy a látszólagos „kudarcok” után
mindig újra kezdjük!
A negatív triász
163
A szeretet és az alkotás olyan evidens cél, ami alig igényel több magyarázatot.
De mit kezdjünk a szenvedéssel, a bûnnel és a halállal? Mit tehetünk akkor,
amikor látszólag már nincs mit tenni, mert az adott helyzetet nem lehet megvál-
toztatni?
Nos, akkor szabadságunkban áll, hogy a helyzethez való hozzáállásunkat (az

attitûdünket) változtassuk meg. A Jaspers-féle határszituációkat tehát úgy küzd-
hetjük le, hogy felnõttebbé, érettebbé válunk, önmagunk fölé emelkedünk, és a
látszólagos kudarcot, egyéni tragédiát teljesítménnyé formáljuk. – Néhány pél-
da Frankl praxisából:
1. Frankl, aki 25 évig vezetett egy neurológiai osztályt Bécsben, sokszor

megfigyelte, hogy milyen méltósággal viselték és uralták sorsukat egyes
krónikus betegek, vagy azok a fiúk és lányok, akik nem sokkal a balesetük
elõtt még a Yamahájukkal száguldoztak, vagy az elõzõ szombaton még
diszkóztak, buliztak. Egy búvárbaleset miatt megbénult fiú például ezt
mondta: „Eltörtem a nyakam, de ez se tudott megtörni. Ellenkezõleg: az éle-
tem tele van értelemmel. Olvasok, írok, Tv-t nézek, s mindenek elõtt pszi-
chológiát tanulok az egyetemen. Tudom, hogy szenvedés nélkül lehetetlen
lett volna ekkorát fejlõdnöm. S biztos vagyok abban is, hogy a hátrányos
helyzetem sokkal megértõbb pszichológiai tanácsadóvá tesz.”164
Azt jelentené ez, hogy az életcél megtalálásához feltétlenül szenvednünk

kell? Nem, ez durva félreértés lenne. Elõször mindent meg kell tennünk,
hogy megkeressük és megszüntessük a szenvedés okát, akár biológiai, pszi-
chológiai, akár társadalmi eredetû is az. És csakis akkor, ha az okot – leg-
alábbis átmenetileg – lehetetlen kiiktatni, tehát valóban nincs mit tenni,
csakis akkor merülhet fel a szenvedéshez való viszony megváltoztatásának
értelme.
163 Legfeljebb annyit, hogy soha nem a látványosság teszi a teljesítményeket „alkotássá”. Te-
hát nem csak mûalkotásokról, és tudományos vagy sporteredményekrõl van szó. Ha vala-
ki felnevel egy gyermeket, hivatást gyakorol, egy családot ellát, egy házat rendben tart, be-
teget gondoz stb; tehát önmagához képest igen jó minõségben megoldja az élet éppen adódó
feladatait, az már alkotás! Sõt: az a „regény”, amit valaki így megélt, nagyobb teljesítmény,
mint bármely Nobel-díjas mû, amit valaki valaha is megírt.
164 Frankl: Logoterápia dióhéjban. „és mégis mondj igent...” Id. mû, 122. oldal.
Az elõbbi példa az önlegyõzésrõl szólt, a most következõ pedig arról, hogy

a szenvedésnek értelmet adhat a másokért hozott áldozat is. Frankl -ot egy-
szer egy idõs körzeti orvos kereste fel. Súlyos depresszió gyötörte, mert
nem tudta kiheverni imádott felesége elvesztését, aki két évvel azelõtt halt
meg. A terapeuta nem mondott semmit, csak kérdezett: „Mi történt volna,
doktor úr, ha Ön halt volna meg elõbb, és a feleségének kellett volna túlélnie
Önt”? „Ó”, mondta, „az nagyon szörnyû lett volna!”
Frank válasza: „Látja, doktor úr, ezt a szenvedést megtakarította neki, és

Ön volt az, aki megtakarította neki ezt a szenvedést! – természetesen
azon az áron, hogy most Önnek kell túlélnie és meggyászolnia õt.” Az idõs
orvos egy szót sem szólt, kezet fogott, és nyugodt léptekkel elhagyta a
rendelõt. Mert a szenvedés valamilyen módon megszûnik szenvedésnek
lenni abban a pillanatban, amint értelmét látjuk. Például az áldozat értel-
mét.165
2. A triász második tagját, a bûnt, soha nem lehet teljesen megmagyarázni,

soha nem lehet csak öröklött és szerzett (szociális) okokra visszavezetni,
mert mindig benne van a szabadságnak és a felelõsségnek egy olyan mozza-
nata is, ami soha nem hárítható át másra (a génekre, a gyerekkorra, a körül-
ményekre).
Ezt tudva, Frankl például ezt mondta a San Quentin - i fegyház gázkamrá-
ra váró gyilkosainak: „Éppen olyan emberek vagytok, mint én: szabadok és
felelõsek. Vettétek magatoknak azt a szabadságot, hogy esztelenséget,
bûnt kövessetek el. Nem akarjátok elismerni a felelõsségeteket is, nem
akartok túlnõni a bûnötökön? Ismeritek a Szabadság-szobrot. Hazátok ke-
leti partján áll. Mi lenne, ha itt, a nyugati parton, egy Felelõsség-szobrot
emelnétek?”166 Bár ezt a szobrot máig sem állították fel, az elítéltek megér-
tették az üzenetet.
3. A triász harmadik tagja, a halál, legyõzhetetlennek tûnik, de meg kell, és

meg is lehet küzdeni vele. Különben nem lenne érdemes filozofálni, hi-
szen már Szókratész is mondta, hogy „Filozofálni annyi, mint halni tanul-
ni”.167 S tegyük rögtön hozzá: élni pedig annyi, mint meghalni tudni, –
165 Frankl: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. Id. mû, 131. Oldal.
166 Frankl: Érvek a tragikus optimizmus mellett. Id. mû, 73. oldal.
167 Platon: Szókratész védõbeszéde – Id. mû, 79. oldal.
mert ha tudjuk, hogy meg fogunk halni, az felfokozza az élet szenvedélyes

szeretetét.
Mégis, hány ember mondja, hogy az életének azért nincs értelme, mert
úgyis a halálé lesz az utolsó szó, mert a mulandóság úgyis minden értéket le-
rombol, mindent megsemmisít! – Kultúránkban egyre többen gondolkod-
nak így. Ez azonban, legalább három ok miatt, alapvetõ tévedés.
® Elõször is: mi történne akkor, ha halhatatlanok lennénk? A végtelenbe tol-

hatnánk ki minden cselekvést. Sohasem kényszerülnénk arra, hogy éppen Most
tegyünk meg valamit, hisz’ éppúgy megtehetnénk holnap, vagy holnapután,
vagy akár évezredek múlva is. Ez maga lenne a káosz, a boldogtalanság. Ezért
kell a figyelmeztetés: az életet véges idõ alatt kell értelmessé formálni!
® Másodszor: ahogy már jeleztem, a mulandóság tudata felfokozza az élet örö-

mét. Arra döbbent rá, hogy minden, ami történik, az egyszeri és megismételhe-
tetlen. Ez, mint egy felfüggesztési pont, adja a pillanatok súlyát, értékét, mert
pontosan ugyanígy, soha nem lesz még egyszer. – Soha nem lesz, de Most van!
Most kell tehát átélnünk, olyan intenzíven, amennyire csak lehetséges.168
® Végül, nem igaz, hogy a halállal minden semmivé lesz! Nem igaz, hogy övé
az utolsó szó! A „minden elmúlik” szomorúsága reális, de sokkal valóságo-
sabb, hogy minden megõrzõdik, hisz’ csak a pillanatokban rejlõ lehetõségek mu-
landók! Azok, ugyanúgy, valóban nem jönnek már vissza. – De a „lehetõség”
még majdnem semmi, csak a lét és nemlét határán imbolygó valami.
Minden pillanatban mi magunk döntjük el, akkor is, ha ez a döntés nem tuda-
tos, hogy a sokféle lehetõség közül mikor melyiket ítéljük halálra, és melyiket
valósítjuk meg. Azt mindenkori egyet pedig, amit választottunk, már kimenekí-
tettük a mulandóság hatalma alól! Azon már nem fog a halál, az már megtörtént,
a múlt részévé vált, az egyszer s mindenkorra megõrzõdik!169
Ezért, ahogy egy filmet is az utolsó kockája tesz késszé, ahogy egy festményt
is az utolsó ecsetvonás fejez be, az ember is csak az élete végpontján lesz teljes:
csakis akkor kerül bele visszavonhatatlanul a világba, immáron örökre. – S itt a
168 Ne gondoljunk semmi rendkívülire, csak a mindennapok apró csodáira. Ülök a Duna-par-
ton, nézem a vizet, és arra gondolok, hogy ez a vén folyó már akkor is itt volt, amikor még
nem voltam, és akkor is itt lesz, amikor már nem leszek. De Most együtt vagyunk!
169 Frankl: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben – Id. mû, 249. oldal.
válasz arra a kérdésre is, hogy „ki vagy Te?” Az vagy, akivé, léted utolsó pillana-
tát is ideértve, a tetteiddel formáltad magad.
® Tehát újra csak az attitûd dönt az élet értelmérõl. Van, aki „csak a mulandó-
ság tarlóit látja, és nem veszi észre a teli csûröket.”170 Ezért keríti hatalmába az
„elhull a virág, eliramlik az élet” szorongása. Csak azt számolgatja, hogy na-
ponta lehull egy lap a falinaptáráról, így az minden nap elmúltával egyre véko-
nyabb lesz.
De másképp is lehet! – s én ezt az utat ajánlom. Mert van, aki gondosan lefûzi a
földre hulló lapokat, és örömmel veszi számba mindazt, ami történt: az alkotá-
sokat, a megélt szerelmeket, a méltósággal viselt szenvedéseket. Mindenbõl tanult
valamit. S ez a felhalmozott tapasztalat adja az élete értelmét.– Ezért nem irigyli
idõsként sem a fiatalokat. Miért is tenné? Õk még csak várakoznak a jövõ lehe-
tõségeire, mögötte viszont már egy megvalósult múlt áll, és ez az, ami számít.171
170 Frankl: Érvek a tragikus optimizmus mellett. – Id. mû, 127. oldal.
171 Sokan összevetették már a nyugati „feltámadás” és a keleti „reinkarnáció” hitét, röviden én
is megteszem. Mivel itt változatok kusza szövevényével van dolgunk, egyszerûsítsük le
ezt a sokféleséget két tiszta magatartásra (két modellre): a nyugati ember a túlélésért aggó-
dik, a keleti pedig a túléléstõl szorong. Magyarán, a keleti ember attól fél, hogy nem tud
meghalni, a nyugati meg attól, hogy meg fog halni. Ezért a keleti ember abban hisz, hogy,
kiszakadhat majd az újjászületések forgatagából, és eléri majd a „Nirvánát”, ahol a vágyak el-
lobbannak, s õ végre elpihenhet, a nyugati meg abban, hogy elnyeri majd az „örök életet”,
és nem fog meghalni soha. (Olyan ez, mintha az egyik az ébrenléttõl, a másik az elalvástól
félne.) – Soha nem akartam gyengíteni más emberek hitét, de nem lehetne kevesebb szo-
rongással élni? Ha a saját felfogásomat egyszerre kellene megindokolnom egy keleti és egy
nyugati hit szerint élõ barátom elõtt, valami ilyesmit mondanék:
Feltéve, hogy életedet a bizonyosságra akarod építeni, mi az, amit bizonyosan tudsz? Majd-
nem semmit, de ez éppen elég: (1) Halandó vagy: ez az életed véges, egyszeri és megismé-
telhetetlen. (2) De halhatatlan is vagy: valamilyen formában megõriz a világ, ha akarnál, se
tudnál kiesni belõle, mert nincs „hova”. – S ha képes vagy ezeket együtt látni és intenzíven
átélni, akkor máris megtaláltad azt a biztonságos otthont, amit mindig is kerestél. Mert a
halál nem megsemmisülés, csak átváltozás: mássá levés. Nem a „Semmivel” találkozol majd,
hanem a Titokkal: azzal a meghitt „Ismeretlen Ismerõssel”, amiben / akiben eddig is mo-
zogtál. Életedet tehát nem pont zárja majd le, hanem egy kettõspont, és egy kérdõjel.
Mire vonatkozik a kérdõjel? Mi az, amit nem-tudsz? Azt, hogy milyen formában maradsz
meg. – Ez nyugtalanít? Ha igen, enyhítheted a szorongást valamelyik hittel, elõtte azon-
ban gondolj át néhány kérdést: (1) Fontos az, amit nem-tudsz? Miért fontos? A mostani
életed értelme nem függhet attól, hogy mi lesz a mostani után! (2) Tõled függ, hogy mi
lesz? Annyiban igen, amennyiben a világ része vagy, de alapvetõen nyilván – nem. Ezért ne
„dönts” arról, amit még kérdésként se tudsz pontosan megfogalmazni, ráadásul a válasz
nem Tõled függ! (3) De talán van egy kibúvó: „Kérjetek, és adatik néktek…” (Máté, 7.7.)
A logoterápia, mint módszer
Olyan embereken, akik még nem betegek, „csak” elhibázottnak látják az eddigi
életüket, segíthet Frankl „feltétlen parancsa” (kategorikus imperatívusza): „Élj
úgy, mintha már másodszor élnél, és elsõre mindent a lehetõ legrosszabbul csinál-
tál volna….” Magyarán: adj magadnak még egy esélyt!
® Az értelemvágy tartós elvesztése, frusztrálódása vagy elfojtása azonban

szükségképpen betegséget okoz, és ugyanolyan tüneteket produkál, mint a
klasszikus neurózisok. Ilyen esetekre alkotta meg Frankl a „noogen neurózi-
sok” fogalmát, ellentétben a hagyományos pszichoterápiával kezelhetõ
pszichogen neurózisokkal. (Mint tudjuk, a nous jelentése: értelem, szellem).
Az ilyen kezelés szakértelmet kíván, de a gyógyító séma megismerése minden-

ki számára hasznos lehet, hiszen bármelyikünk lehet idõnként „gödörben”
Persze, a legjobb technika ilyenkor az, hogy meg kell várni, amíg a rossz érzés
magától elmúlik. De ha mégsem múlik el, akkor a sémát magunkon is alkal-
mazhatjuk. – A logoterapeuta négy lépésben segít megtalálni a régi / új célokat.
Ám a kérésekkel csínján kell bánni, mert még megvalósulnak. Ha a végtelen a tét, véges em-
berként hogyan is tudnál választani a megmaradás két formája között? Mit szeretnél in-
kább: nyugati mintára „feltámadni”, vagy a keleti „Nirvánába” jutni (= örökké ébren lenni,
vagy örökre elaludni)?
A következõket szeretném javasolni: (1) Fogadd el azt, ami Van, a feloldhatatlan nem-tu-
dással együtt. Miért? Mert „bizonyos dolgok hatalmunkban vannak, mások viszont nincse-
nek.” Meg azért is, mert minél többet töprengsz azon, hogy mi lesz majd „utána”, annál
kevésbé vagy itt! Ebben a világban legyél jelen, ha nem akarsz úgy járni, mint azok, akik
nem élnek, csak élni készülõdnek! A reinkarnált életekre vagy az örök életre készülõdve
ugyanis kisiklik a kezed közül az a valóság is, ami minden kétséget kizáróan a Tiéd, amit
már megkaptál, amit itt és most átélhetnél. (2) Élj úgy, mintha ez lenne az egyetlen életed:
játékos szigorúsággal mindig csiszolj magadon egy kicsit, és tedd jobbá ezt a világot. Mit ve-
szíthetsz? Semmit. Ha van feltámadás, így leszel kedves Isten elõtt. Ha van reinkarnáció,
így leszel kedves önmagad elõtt. Ha meg egyik sincs, akkor sem éltél hiába! Tehát minden
álmod, hited megmaradhat akkor is, ha nem abban látod az életed értelmét, hogy ragasz-
kodj egyik vagy másik változathoz. – Mit nyerhetsz egy ilyen filozófiával? Mindent. Belsõ
békét, és felfokozott életörömet. S ha követed a léted ritmusát, ha elfelejted magad a pilla-
natokban, naponta átélheted az elmúlást és az újjászületést. Nincs mihez ragaszkodni: ami
nem fontos, az úgyis lehullik Rólad, ami igen, az megmarad.
Tiszteletben tartva mások hitét, számomra mindebbõl az következik, hogy ha eljön az itt-
léttõl való búcsú ideje, akkor egyszerûen rábízom magam a világra. Olyan védtelenül, és
olyan kíváncsian, miként tettem ezt akkor is, amikor belõle kiformálódtam.
1. Elõször is abban segít, hogy képesek legyünk távolságot kialakítani önma-

gunk és a tüneteink között. Segít belátni, hogy nem vagyunk azonosak
azokkal az állapotokkal (a reménytelenséggel, a szorongással stb), amiket
le akarunk küzdeni, s amiket le is tudunk küzdeni, mert meg vagyunk áld-
va „a szellem dacoló erejével.”
2. Másodszor: abban segít, hogy képesek legyünk megváltoztatni az élettel

kapcsolatos beállítódásunkat. Meg kell tanulnunk, hogy ne vádoljuk se a
szüleinket, se a gyerekkorunkat, se a társadalmat, de ne gyötörjük magun-
kat önváddal sem. Mostantól kezdve, egyszerûen vállaljunk felelõsséget az
életünkért.
3. Ha ezen a kritikus ponton sikerült áttörést elérni, ha sikerül megszabadul-

nunk attól a tulajdonképpen nevetséges önvédelmi csalástól, hogy „tehetet-
len áldozat vagyok!’, akkor a test már reagálni fog a szellem befolyására: a
tünetek szükségképpen enyhülnek, esetleg meg is szûnnek.
4. Ekkor jöhet a negyedik lépés, az itt és most elérhetõ optimális értelem

megtalálása. Hogyan? Nincs olyan patent-módszer, ami biztos sikerre ve-
zetne. A lényeg az improvizáció: minden technika jó, amely a partnert
(önmagunkat) nem manipulálható gépként vagy idomítható állatként, ha-
nem személyként kezeli.
Egy technikát azért érdemes kiemelni. Ez, a szókratészi dialógus. – Dialógus

önmagunkkal, pontosabban, „beszélgetéseinknek azzal a legintimebb partneré-
vel, aki azonos és nem-azonos velünk” Magyarán, egy belsõ hangra kell odafi-
gyelnünk. A lelkünk „csücskében” ugyanis mindannyian tudjuk, hogy kik va-
gyunk, mivé válhatunk, és milyen úton válhatunk olyanná, amilyenné szeret-
nénk. A belsõ hang tehát bábaként mûködik, támogatja a „szülési folyamatot”,
segít tudatosítani azokat a célokat, amelyek bennünk rejlenek.172
® A döntõ mozzanat annak belátása, hogy a célok sokfélék! – Mert minden

kétségbeesésnek végsõ soron az az oka, hogy ezek közül csak egyet (vagy csak
néhányat) látunk, és ezt (ezeket) abszolutizáljuk. Egy régi kínai közmondás
szerint például minden férfinak kell egy fát ültetnie, egy könyvet írnia és egy
fiút nemzenie. – Vagy ahhoz, hogy egy nõ élete értelmes legyen, csak két lehe-
172 A módszer azért „szókratészi", mert a filozófus édesanyja szülésznõ volt. Õ babákat, Szók-
ratész pedig gondolatokat segített világra jönni.
tõséget szoktak megemlíteni: feleségnek lenni és anyává válni. „Nem lehet két-
séges” – mondja Frankl, – hogy „itt két értékrõl van szó. Akkor van baj, ha ez a
két relatív érték nem tartja meg relativitását, hanem fetisizálódik”. Tehát ak-
kor, ha egy nõ úgy tesz, mintha feleségnek lenni vagy anyává válni nem egy len-
ne a sok érték-lehetõség közül, hanem az egyetlen.
Minden ilyen fetisizálás megbosszulja magát. Mert „miféle élet lenne az” – kér-
dezi Frankl – „amelynek az értéke azon áll vagy bukik, hogy valaki köt-e házas-
ságot, lesznek-e gyermekei, ültet-e fát és ír-e könyveket? Milyen szegényes lenne
az élet, ha csak ennyibõl állna, és nem lennének más - értelemmel megtölthetõ
– lehetõségek?” 173
® Ezen az általános logoterápiás eljáráson túl, Frankl két olyan speciális mód-
szert is kifejlesztett, amelyek roppant egyszerûek, mégis meglepõen hatéko-
nyan gyógyítanak olyan súlyos helyzeteket is, mint például a fóbiák, vagy a
kényszerneurózisok. A mindennapi életben történõ alkalmazásuk pedig egyene-
sen áldás. Megszakítják ugyanis azokat a pozitív visszacsatolású (öngerjesztõ)
köröket, amelyekben „elakad a tû a lemezen”, vagyis az ember folyton önmagát
ismétli, mert nem tud kitörni a múlt sémáiból. A két módszer neve: paradox
intenció és dereflexió.174
1. A paradox intenció alapja az a megfigyelés, miszerint a megelõlegezõ szo-

rongás pontosan azt idézi elõ, amitõl a páciens tart. Például, ha valaki attól
fél, hogy sok ember elõtt elpirul, vagy egy vizsgán dadogni kezd, annak
valóban nagy esélye van arra, hogy a dolog bekövetkezzék. Az utasítás
ilyenkor úgy szól, hogy „Csináld szándékosan azt, amitõl félsz!” Próbálj
meg szándékosan elpirulni, dadogni! – nem fog sikerülni. A paradox inten-
ció (többek között) a humorérzékünkre alapoz. Arra, hogy képesek va-
gyunk magunkat kívülrõl is látni. – Érdemes gyakorolni!
2. Másfelõl, a túlzott önmegfigyelés vagy a görcsös, erõszakos akarás

(hiper-szándék), lehetetlenné teszi azt, amit az ember el akar érni. Ez külö-
nösen a szexuális kudarcoknál figyelhetõ meg. Minél inkább bizonyítani
akarja potenciáját egy férfi, vagy az orgazmusra való képességét egy nõ,
annál kevésbé sikerül neki. Ilyenkor segít a dereflexió, vagyis a figyelem el-
173 Frankl: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. – Id. mû, 106. oldal. – Egyébként
is: egy önmagában értelmetlen életet miért kellene továbbadni, s ha továbbadjuk, attól miért
válna értelmessé?
174 Uo. 121–133. oldal.
terelése: „Csináld lazábban! Ne magadra figyelj, hanem a partneredre!” – és

sikerülni fog. (Ezt is érdemes gyakorolni.) Ilyenkor az alól a nyomás alól
szabadulunk fel, hogy itt és most valamilyen teljesítményt „kell” produkál-
nunk.
3. Végsõ soron mindkét módszer épp’ az ellenkezõjét javasolja annak, amit

eddig mûveltünk, és ez a negatív feedback az, ami megszakítja az eddigi
(pozitív visszacsatoláson alapuló) folyamatot.
Hitvallás
Ezt a szakaszt Viktor Frankl gondolataival kezdtem, és egy összehasonlítással

szeretném befejezni. Freud egyszer ezt mondta: „Ki kellene próbálni, hogy a
legkülönbözõbb embereket egyöntetûen éhezésnek tegyék ki. A táplálékszük-
séglet növekedésével el fog tûnni valamennyi egyéni különbség, helyükre a ki-
elégítetlen ösztön egységes megnyilvánulásai lépnek.” (Összes Mûvek, V. kötet,
209. oldal.)
® Frankl válasza: „Hála Istennek, Freud megmenekült attól, hogy belülrõl

megismerjen egy koncentrációs tábort, vagy egy hadifogolytábort. Az általa
kezelt emberek a korabeli plüss-huzatú, Makart-stílusú díványon feküdtek,
nem pedig Auschwitz és Sztálingrád szennyében. Ott ugyanis ’ nem tûntek el a
különbségek’, hanem felerõsödtek. Az emberek ott mássá váltak, levetették álar-
cukat, ott kiderült, hogy ki gazember és ki szent.” Mert az ember végsõ soron
önrendelkezõ lény. Amivé válik – az adottsága és környezete korlátain belül –
azt önmagából alakítja ki.
Tehát „nem képzelhetõ el olyan helyzet, amelyben az ember teljesen meg len-
ne fosztva a szabadságától. A szabadság egy töredéke megmarad a neurotikus,
sõt a pszichotikus esetekben is. Valójában a páciens személyiségének legben-
sõbb magját soha még csak nem is érinti a pszichózis. Egy gyógyíthatatlan
pszichotikus elveszítheti a hasznosságát, de emberi méltóságát mégis megtart-
hatja. Ez az én pszichiátriai hitvallásom. E nélkül nem hinném, hogy érdemes
lenne pszichiáternek lenni.”175
175 Frankl: Érvek a tragikus optimizmus mellett. – Id. mû, 133–135. oldal.
205
Ahogy embernek sem. Különösen olyan embernek nem, aki, mint Tisztelt Ol-
vasóim többsége, mások gyógyítását választotta hivatásának. – Ezért aztán so-
ha nem az számít, hogy mit várhatunk még az élettõl, hanem pusztán az, hogy
176
mit vár még tõlünk az élet! Az „élet” itt az a másik ember, aki Tõled vár egy
mosolyt, egy érintést, tanácsot, akármit, ami számára fontos, s amit Te és csak-
is Te tudsz neki megadni. Ez mindnyájunkra érvényes, mert az embernek vé-
gül is nincs más dolga, mint megérteni, élvezni és jobbá tenni a világot. Ez a leg-
értelmesebb cselekvés.
n 6. Az ötödik fejezet összefoglalása
® Arisztotelész szerint a boldogságot önmagáért keressük, az összes többi cé-

lunk pedig csak azért fontos, mert feltételezzük, hogy majd boldoggá tesz
bennünket. A mai nyugati paradigma feltételezi, hogy az élettel való megelé-
gedettségünk a birtokolt anyagi javak bõségétõl függ, ezért a boldogságkeresés
kézenfekvõ útja a korlátlan gazdasági növekedés, a termelés / fogyasztás emel-
kedõ spirálja.
® Ez azonban, az emberiség szintjén, és a magánéletünkben is, zsákutca. Globá-

lis méretekben azért, mert lehetetlen, hogy egy véges rendszer (a Föld) egyik
alrendszere (a gazdaság) korlátlanul növekedjék. A magánéletünkben pedig az
alábbi ördögi kör miatt:
folyik a pénz, az anyagi javak és élvezetek utáni hajsza ezért egyre

többet kell dolgozni egyre kevesebb idõ jut önmegfigyelésre és az em-
beri kapcsolatok ápolására ez kiüresedéshez, céltalansághoz, boldogta-
lansághoz vezet a reklámok arról biztosítanak, hogy a termékeik meg-
vásárlásával visszaszerezhetõ az elvesztett boldogság, és a fogyasztó
nem látja be, hogy ez hazugság. A belátás hiányából következik a pénz,
az anyagi javak és élvezetek utáni hajsza és így tovább…
® A körforgást csak akkor lehet megszakítani, ha megértjük a mûködését. Ek-

kor meglátjuk a lehetséges kiutat is. Amíg az önzõ ember a Maslow-féle
hiarerchia legalsó szintjéhez, az anyagi szükségletekhez tapad, addig a szeretni
176 Frankl: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. – Id. mû, 173. oldal.
tudó ember ezt a szintet ésszerûen korlátozza, tehát döntõen a világ, s benne
önmaga megértésének vágya, valamint az önmegvalósítás szükséglete vezérli. –
Hetedik, és mindent átható alapszükségletként a modellbe fel kell vennünk az
egészséges emberi környezet utáni vágyat is.
® Bár az önmegvalósítás nem áll meg az „én” (az ego) szintjén, csak egy erõs, ki-
fejlett ego birtokában léphetünk egy olyan transz-perszonális (misztikus) szint-
re, ahol az „én” már egyre kevésbé számít.
® Csíkszentmihályi modellje látszólag csak az „én” szintjét fejti ki, valójában

benne van az „én” meghaladása is. „Tökéletes” élményt akkor élünk át, ha a tu-
datban rend van. A flow jelzi, hogy bekapcsolódtunk a kozmikus áramlásba (az
evolúcióba), hiszen az egysejtûtõl az emberig minden organizmus úgy mûkö-
dik, hogy káoszból rendet, entrópiából negatív entrópiát alkot.
® Egy élmény „elõállításához” három dolog kell: (1). egy önmagunkon túlmuta-
tó, de még éppen teljesíthetõ, magunk választotta cél (feladat), ami egy irányba
rendezi a tudat tartalmát, (2) az adott tevékenységbe való belefeledkezés és (3)
állandó visszacsatolás, az irány állandó megtapasztalása. Ilyen pillanatok létre-
hozásának és integrálásának esélyei a „primitív” kultúrákban ugyan jobbak, de
visszaút nincs, modern viszonyok között is meg kell, és meg is lehet teremteni a
flow feltételeit.
® Az ember olyan lény, aki az élet értelmét keresi.(Frankl). De a célok közötti

választásban az ösztönök és a tradíciók már alig segítenek, önmagától pedig a
mai ember egyre kevésbé tudja, hogy mit akar. A következmény: egzisztenciális
vákuum (a flow ellentéte). A céltalanság, depresszió, agresszió és kábítószer-
függés különösen a fiatalokat veszélyezteti.
® Ahhoz kell hozzásegíteni a gyógyulni vágyó embert, hogy újra felfedezze az ér-
telem két síkját. A végsõ értelem síkja akkor tudatosul, ha átéljük, hogy részei
vagyunk egy olyan Egésznek, ami nem káosz, hanem Kozmosz, s amelynek ah-
hoz, hogy Egész legyen, szüksége van ránk. Szabadon eldönthetjük, hogy a káoszt
vagy a rendet növeljük-e, de önpusztítás nélkül a világ törvényeit nem hagyhat-
juk figyelmen kívül.
® Frankl szerint egy ateista számára az önmagával folytatott legintimebb be-

szélgetéseinek partnere saját maga, egy istenhívõ számára pedig olyasvalaki, aki
nem azonos vele. Javaslatom: tekintsük ezt az Ismeretlen Ismerõst önmagunk-
kal azonosnak és nem-azonosnak. – Fromm isten nélküli, humanisztikus vallá-
Az ötödik fejezet összefoglalása 207
sossága más oldalról világítja meg a lényeget: aki a szeretet törvénye szerint él,
az vallásos, aki pedig nem, az bálványimádó, bárminek nevezi is magát.
® Az értelem másik síkja a pillanat értelme: mindig az, ami Te adsz neki. De ez
csak kerülõ út lehet: közvetlenül soha nem a boldogságra kell törekedni, hanem
annak feltételét kell létrehozni. Tehát mindenkori önmagunkat kell meghalad-
ni, mert az öröm, az értelem, csak ennek következményeként villanhat fel.
® Az élet boldog, önfeledt pillanatai mindig azok, amikor megfeledkezünk ma-

gunkról és belefeledkezünk valami másba. Egy emberbe, akit önmagáért szere-
tünk, egy dologba, amit megalkotunk, egy természeti- vagy emberi szépbe,
amit átélünk.
® S amikor már tényleg nincs mit tenni, mert az adott helyzet megváltoztatha-
tatlan, akkor a helyzethez való viszonyunkat változtatjuk meg. A Jaspers-féle
határszituációkkal (a szenvedéssel, a bûnnel és a halállal) tehát úgy küzdhe-
tünk meg, hogy felnõttebbé, érettebbé válunk, és a látszólagos kudarcot teljesít-
ménnyé, önlegyõzéssé vagy másokért hozott áldozattá formáljuk.
® Az embernek végül is nincs más dolga, mint megérteni, élvezni és jobbá ten-
ni a világot. Ez a legértelmesebb cselekvés. – De ez csak egy ajánlat. Egy ajánlott
út. S nem fogalmaztam volna ilyen gondtalanul, ha bárkinek is követnie kellene
ezt az utat. Ilyen „kell” kimondása képtelenség lenne, hiszen a legügyesebb érve-
léssel sem vehetõ rá senki arra, amit õ maga nem akar.
® A döntéshez azonban érdemes figyelembe venni egy apró mozzanatot. A kar-

ma, a keleti filozófiák egyik alapszava. Európai „ferdítésben” így hangzik: Sza-
bad vagy. Azt teszel, amit akarsz. De vannak következmények. Nem „majd”, ha-
nem itt és most. Ebben az életben.
209
Felhasznált és ajánlott irodalom
1. Allegre, C.: Bevezetés a természettörténetbe. - Európa, 1994.

2. Arisztotelész: Nikhomakoszi Etika. – Magyar Helikon, 1971.
3. Bánki M. Csaba: Az agy évtizedében. Biográf, 1994.
4. Blasszauer Béla: Orvosi Etika. – Medicina, 1995.
5. Camus, A.: Szüsziphosz mítosza. – Magvetõ, 1980.
6. Capra, P.: A fizika taója. A modern fizika és a keleti miszticizmus közötti
párhuzam feltárása – Tercium, 1983.
7. Carriere, J-C.–Delumeau, J.–Umberto, E.–Gould, S. J.: Beszélgetések az
idõk végezetérõl – Európa, l999.
8. Carson, R.: Néma tavasz. – Katalizátor, 1994.
9. Csányi Vilmos: Az emberi természet. – Vince, 1999.
10. Csányi Vilmos: Evolúciós rendszerek, Az evolúció általános elmélete.–
Gondolat, 1988.
11. Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat. A tökéletes élmény pszicholó-
giája. – Akadémia, 1997.
12. Denett, C. D.: Darwin veszélyes ideája. – TypotEX, 1998.
13. Endreffy Zoltán: „hogy mûvelje és õrizze…” – Liget Alapítvány, 1999.
14. Frankl, V. E.: „… mégis mondj Igent az Életre! – (Egy pszichológus megéli a
koncentrációs tábort.) – Pszichoteam Mentálhigiénés Központ, 1988.
15. Frankl. V. E.: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. – Kötet,
1996.
16. Fromm, E.: A szeretet mûvészete. – Háttér, 1993.
17. Fromm, E.: Az önmagáért való ember. – Napvilág, 1998.
18. Fromm, E.: Birtokolni vagy létezni? – Akadémia, 1994.
19. Fromm, E.: Pszichoanalízis és vallás. – Akadémia, 1995.
20. Fromm, E.: Menekülés a szabadság elõl. – Akadémia, 1993.
21. Fromm. E. – Suzuki T. D.: Zen-buddhizmus és pszichoanalízis – Helikon,
1960.
22. Gangler Zoltán: Tudomány és misztika határán - Teilhard de Chardin is-
tenérve. – Semmelweis Egyetem, EFK, Tudós – Tanár sorozat, 2001.
23. Gribbin, J.: A természettudomány rövid története. – Gabo, 2005.
24. Grof, S.–Ervin, L.–Russel, P.: A tudat forradalma. – Új Paradigma, 1999.
25. Hankiss Elemér: Félelmek és szimbólumok. – Osiris, 2006.
26. Hawking, S.: Az idõ rövid története. – Maecenas, 1989.
27. http: //index. hu/tech/tudomány/agygen. 2006. 08. 19.
28. http://www.mindentudas.hu/mesko/20040917mesko.html
210 Felhasznált és ajánlott irodalom
29. Jaspers, K.: Bevezetés a filozófiába. – Európa, 1989.

30. Kolakowski, L.: Metafizikai horror. – Osiris-Századvég, 1994.
31. Korán Imre: Világmodellek. – A Római Klub jelentéseitõl az ENSZ kezde-
ményezéséig. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1980.
32. Langle, A.: Értelmesen élni. – Göncöl, 1987.
33. Kuhn, S.T.: A tudományos forradalmak szerkezete. – Gondolat, 1984.
34. László Ervin: Kozmikus kapcsolatok. – A harmadik évezred világképe. –
Magyar Könyvklub, 1996.
35. László Ervin: Harmadik évezred. – Veszélyek és esélyek. A Budapest Klub
elsõ jelentése. – Új Paradigma, 1998.
36. Lesch, H.- Müller, J.: A nagy bumm második felvonása Athenaeum, 2000.
37. Lorenz, K.: Embervoltunk hanyatlása. – Cartaphilus, 2002.
38. Lorenz, K.: A civilizált emberiség nyolc halálos bûne. – Ikva, 1994.
39. Maslow. A.: Motivation and personality. Harper and Row, London, New
York, 1954.
40. Mello, A.: A szeretet útja. – Korda, 2004.
41. Mérõ László: Mindenki másképp egyforma. – A játékelmélet és a racionalitás
pszichológiája. – Tercium, 1996.
42. Náray-Szabó Gábor: Fenntartható a fejlõdés? – Akadémia, 2006.
43. Nyíri Tamás: Mélylélektan és ateizmus (Sigmund Freud kultúraelmélete). –
Herder, 1983.
44. Platon: Szókratész védõbeszéde, – Magyar Helikon, 1971.
45. Popper Péter: Belsõ utakon.– Relaxa, 1991.
46. Sagan, C.: Az Éden sárkányai (Tûnõdések az emberi intelligencia evolúció-
járól.) – Európa, 1999.
47. SH Atlasz – Filozófia. – Spinger, 1999.
48. SH Atlasz. – Csillagászat. – Springer, 1990.
49. SH Atlasz: Ökológia. – Athenaeum, 1995.
50. Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete, 3. kiadás. – Gondolat, 1986.
51. Sing, S.: A nagy Bumm. – Park, 2004.
52. Spengler, O.: A Nyugat alkonya. – Európa, 1994.
53. Steiner, T.: Információ és az Univerzum belsõ szerkezete. – Springer, 1993.
54. Szabó Ferenc: Az ember és világa. – Róma (magánkiadás), 1974.
55. Szabó Ferenc: Az emmauszi úton. (Hitünk megalapozása) – Róma (ma-
gánkiadás), 1987.
56. Szabó Ferenc: Hitvédelmi füzetek /23. – Róma (magánkiadás), 1997.
57. Székely László: Az emberarcú kozmosz– Áron, 1997.
58. Szent Györgyi Albert: Az õrült majom, Magvetõ, 1989.
59. Takács-Sánta András: A Húsvét sziget története. Egy öngyilkos civilizáció-
ról. – Liget Alapítvány, 1999.
Felhasznált és ajánlott irodalom 211
60. Takács-Sánta András: Éghajlatváltozás a világban és Magyarországon.-

Alinea – Védegylet, 2005.
61. Teilhard, C.: Az Emberi Jelenség. – Gondolat, 1973.
62. Tolle, E.: A Most hatalma . – Agykontroll, 2007.
63. Tolle, E.: Megszólal a csend. – Agykontroll, 2003.
64. UNDP (1998) Human Development Report, Consumptation for
Human Development. http: // hdr. undp. org / reports / global / 1998 /
en / default. Cfm
65. Végh László: Fenntartható fejlõdés – jegyzet.. Debreceni Egyetem, 2004.
66. Végh László: Egy új természetképrõl – jegyzet. Debreceni Egyetem, 2005.
67. Vida Gábor (szerk.): Evolúció. – I–V. kötet. – Natura, 1981–1985.
68. Vida Gábor: Helyünk a bioszférában – TypotEX, 2001.
69. Watts, A.: TAO, az áramlás útja. – Orient Press, 1990.
70. Watzlawick, P.: A helyzet reménytelen, de nem súlyos. – Helikon, 1989.
71. Weinberg, S.: Az elsõ három perc. – Gondolat, 1982.

Filozofia

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Filozofia

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Gangler Zoltán

Ez a jegyzet a Pro Renovanda Cultura Hungariae

Felelõs kiadó Dr. Mészáros Judit, fõigazgató

Elõzetes kép a filozófiáról 9

2. A filozófia két korlátja 13

3. Filozófia, vallás, tudomány, mûvészet 14

5. Az elsõ fejezet összefoglalása 34

Hogyan mûködik a tudomány? 38

2. Elméletek bizonyítása, indukcióval 40

3. Elméletek cáfolata, dedukcióval 45

4. A két módszer együtt 48

6. Modelljeink és a valóság megfelelése 62

7. A második fejezet összefoglalása 66

4. Az újra megtalált egység 81

8. A harmadik fejezet összefoglalása 123

9. A kozmikus naptár 127

Merre tart az emberiség? 129

3. Egy negatív minta 132

5. Versenyfutás önmagunkkal 149

6. Fenntartható a fejlõdés? 155

7. A negyedik fejezet összefoglalása 165

Merre tartasz Te? 167

2. A pénz fogságában 168

4. Flow – az áramlás modellje 184

5. Értelemkeresés, értelemadás 190

6. Az ötödik fejezet összefoglalása 205

Felhasznált és ajánlott irodalom 209

Elõzetes kép a filozófiáról

A kérdõre vont élet

Ha bármelyik kérdésre válaszolsz, sõt, ha bármilyen (ezekhez hasonló) kér-

1 Kedves Olvasó! A „Te” megszólításért szíves elnézését kérem. Ez a keleti bölcseletben

kérdezni kell, és válaszokat keresni. S mivel gondolkodni minden ember tud,

® Vagy mégsem? Lehet, hogy a gondolkodás mellett még valami másra is

A kisgyermekben ez még megvan, mert ahogy megszületik, egy furcsa, titkok-

® Aztán múlnak az évek, megtanul beszélni, és a csodálkozást egyre gyakrab-

Sajnos, a „sikeres” szocializáció eredményeként általában valóban kinövi. Mie-

A filozófia transzcendálja a mindennapokat

3 Karl Jaspers: Bevezetés a filozófiába. – Európa, 1989.

a határhelyzetekkel szembesülve – tudatlanság. Ez a nem-tudás pedig olyan fájó

® Tehát a filozófia a mindennapi gondolkodásból indul, de túl is lép azon:

A „túllépés” azt jelenti, hogy a filozófia fontosabb, mint a mindennapi élet?

A mindennapok világa és a filozófia világa tehát egyformán fontos. Mindkettõ

n 2. A filozófia két korlátja

® Az elsõ, nagyon erõs korlát a szószerinti meghatározásból fakad. Nem köve-

5 József Attila: Ars poetica.

A végsõ válasz hiánya azonban ne szegje kedvünket. Ellenkezõleg, ez adja a

® A második korlát gyengébb, de ahhoz elég erõs, hogy a filozófiát összekösse a

® Mint késõbb látni fogjuk, „csak” valószínûsíthetõ. – Ezért a filozófia leg-

n 3. Filozófia, vallás, tudomány, mûvészet

Megismerve a filozófia néhány sajátosságát, most határoljuk el a vallástól, a

® A közös az, hogy ezek az emberi kultúra legfontosabb összetevõi. Forrásuk a

6 Platon: Szókratész védõbeszéde. – Magyar Helikon, 1971. 13. oldal.

1. Az indiaiak például olyan mûveket hagytak ránk az ókorból, amelyek val-

® Ahogy a példák is mutatják, sokféleképpen lehet filozofálni. Ez a jegyzet,

A filozófia és a vallás különbsége

A nyugati filozófia bölcsõje a régi görög poliszokban (városállamokban) rin-

® A tudomány kezdetei azonban már kialakultak: a földmûvelés, kézmûvesség,

Amikor például Thalész, Anaximandrosz, Anaximenész és a többi korai gon-

® A korai görögöknél tehát a tudomány és a filozófia még ugyanazt jelentette.

E fordulat jelentõségét aligha lehet túlbecsülni, mert a történelemben most

Ezért a filozófia megszületését nevezhetjük felébredésnek, vagy felvilágosodás-

® Azóta mind a vallás, mind a filozófia tartalma sokat változott, de a mítosz és

10 Logosz (görög) = gondolat, értelem, érvelés, beszéd.

„A vallásoktól az emberek feleletet várnak létük megoldandó rejtélyeire,