Transzkulturáció

Fernando Ortiz Kuba (és az ott élő népek) példáján keresztül magyarázza el az általa
megteremtett „transzkulturáció” kifejezést tanulmányában az addig használatos „akkulturáció”
helyett.
Példájában bemutatja, hogy a Kubába érkező európaiak, afrikaiak, ázsiaiak és akár
észak-amerikai indiánok hogyan keveredtek a már itt élő őslakos indiánokkal: elvesztették,
szétmorzsolódott a saját kulturális rendszerük, miközben több másik rendszerből vettek át
(vagy kényszerültek átvenni) egyes elemeket, az új körülmények hatására pedig új
jelenségekkel gazdagodtak – a folyamat végére pedig egy egészen egyedi, eddig nem létező
kultúra keletkezett, ami az összes jelenlevő kultúrából tartalmaz elemeket, de egyikhez se
hasonlít. Ortiz ezt a folyamatot jelöli a transzkulturáció kifejezéssel: amikor veszít, nyer és
átalakul egy kultúra.
Ezután a Kubában végbement fejlődési fokokat jellemzi, kiemelve, hogy míg az európai
kultúrák 4000, addig a kubai kultúra 400 év alatt esett át ezen a fejlődésen; majd pedig az ide
érkező nemzetek, nemzetiségek és népek hozott elemeit, szellemiségét írja le röviden.
Ez alapján Kubába több hullámban, változatos intenzitással érkeztek a bevándorlók.
Kezdetben csak több indián kultúra keveredett (de ez a folyamat is transzkulturáció volt!), majd
egy hatalmas hullámban érkeztek meg az európaiak, hozva minden, a kubaihoz nyugati
szempontból képest fejlett eszközt és jelenséget: a pénzgazdálkodást, a könyvek (és az ezzel
járó ismeretek), a hadászat és közlekedés eszközei. Ennek hatására majdnem teljesen
megsemmisült az indiánok hirtelen elnyomott kultúrája (és majdnem a társadalom egésze is).
Az első, kifejezetten fehér, európai hullám főleg a hódítás szándékával és a jobb élet
reményében kelt át az óceánon, míg a második (igaz, az európaiakkal együtt érkező) hullám
már a négereké volt. Ez a csoport rendkívül vegyes fejlettségi szinteken állt: egyes részei az
indiánokkal megegyező kultúrát képviselt, míg mások már fejlett gazdasággal és társadalmi
rendszerrel rendelkeztek – ezt azonban nem hozták, nem hozhatták át az óceánon, csupán a
szellemi javaikat, a szokásaikat, hitüket, meséiket. Az afrikaiak (és európaiak, ázsiaiak)
érkezése Kubába folyamatos volt, és mindegyik csoportnak a gyökértelenség érzése mellett
kellett alkalmazkodnia egy új környezethez.
Végül jobban kifejti a transzkulturáció fogalmát és hogy miért érzi megfelelőnek a kubai
helyzet jellemzésére: átvétel, megszűnés és új elemek születése megy végbe az itteni
kultúrában; majd Malinowski elfogadását említi meg, aki támogatta ennek a kifejezésnek a
létrejövetelét.