qwertzuiopőúasdfghjkléáűíy

xcvbnmqwertzuiopőúasdfgh
 

jkléáűíyxcvbnmqwertzuiopő
úasdfghjkléáűíyxcvbnmqwer
Dr. Kovács Sándor 
tzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvb
Hogyan gyakoroljunk?

nmqwertzuiopőúasdfghjkléá
 

űíyxcvbnmqwertzuiopőúasdf
 

ghjkléáűíyxcvbnmqwertzuio
pőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqw
ertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcv
bnmqwertzuiopőúasdfghjklé
áűíyxcvbnmqwertzuiopőúas
dfghjkléáűíyxcvbnmqwertzui
 3
Mesteremnek, Szendy Árpádnak,
hálával és szeretettel.

ELŐSZÓ
A régebbi zenetanítást jobban érdekelte az, hogy mit kell tanulni, mint, hogy
hogyan kell tanulni. Feladta a leckét: innen idáig; arról, hogy miként kell
hozzálátnom, hogy a legrövidebb idő alatt, a legkisebb fáradsággal, a
legbiztosabb eredménnyel tanuljam meg, nem szólt. Ez menthető, sőt
természetes állásfoglalás volt régebben, midőn nem voltak tudományos
ismereteink a tanulás folyamatára nézve; ma azonban, hogy a kísérleti lélektan és
a kísérleti pedagógia oly sok és fontos dolgot tudott ki a tanulás lényegéről,
legkedvezőbb feltételeiről és módjairól, vétek volna, ha még mindig nem
vennénk tudomást ezekről az eredményekről. Mert ha semmi mást el nem
érnénk ezáltal, minthogy megrövidítenek a zenetanulás gyötrelmesen hosszú
folyamatát, már az emberszeretet művét végeznők. Ámde többet érünk el ennél:
szebb muzsikát és valódibb zenekultúrát. Hogyan, miképpen? Erre nézve ad
néhány tanácsot ez a kis könyv, abban a formában, melyben e tanácsokat
tanítványaimmal - az órán - közölni szoktam.
Ellene fogják vetni ezeknek, hogy az igazi tehetség amúgy is rájön, hogyan kell
tanulnia; hogy ez a képesség egyenesen beletartozik a tehetség fogalmába, úgy,
hogy akiből ez hiányzik, méltán marad el a versenyben, mert hiszen fogyatékos
tehetségű, ha különben még oly muzikális is. Lám, a nagy zenészek maguk lelték
meg a tanulás legkedvezőbb módját. Igaz, aki vitte valamire, valószínűleg
helyesen tanult. De - kérdem - ki számlálta meg azokat a zseniket, akik
belebotlottak egy szalmaszálba; akiket egy helytelen izom-mozgás vagy
munkájuk módszertelensége akasztott meg végkép; akiket csak egy apróságon,
csak egy szócskával kellett volna átsegíteni, hogy eljussanak a végső ki
nyilatkoztatásokig?
Abban - úgy gondolom - mindnyájan egyetértünk, hogy a tehetségnek mégis
csak szellemi és nem testi része az, mi a művészt teszi. Ha tehát valakiben ez
megvan, az utóbbi azonban nem, vagy csak elégtelen mértékben, vajon nem
kötelességem-e minden erőmet megfeszítenem, hogy pótoljam ezt a hiányt?
Nem volna kényelmesség, nem volna gyávaság itt feladni a harcot, mondván,
hogy a természet ellen nem lehet küzdeni? A természet ellen lehet küzdeni; a
természet ellen a természet eszközeivel lehet küzdeni; csak meg kell ismerkedni
ezekkel az eszközökkel. Nincs oly sok nagy tehetség; ki veheti lelkére, hogy csak
egyet is elveszni hagyott?
A hangversenyteremben, vagy tanítás közben senki számon nem fogja kérni a
művésztől, a tanártól, vajon könnyen vagy fáradságosán érte-e el, amit elért, ha
csak művészetet és tudást lát. De ki tudja? Talán annak, kinek meg kellett
verekednie érte, többet fog jelenteni, fontosabb, kedvesebb lesz a művészet,
mint annak, ki készen kapott mindent. Talán az ilyenben inkább megfogamzik a
mély alázat az egészen nagyok iránt, első csírája az igazi művészetnek; talán
 4
kevésbé erős lesz hite saját tévedhetetlenségében összehasonlíthatatlanságában,
tehát inkább fog örökké és mindenkitől tanulni; talán látóbb szemmel, több
részvéttel, erősebb segíteni akarással nézi majd tanítványai végződését.

KITŰZNI A CÉLT; AKARNI A CÉLT;

ELLENŐRIZNI, ELÉRTÜK-E A CÉLT?
I. Minden munka csak akkor eredményes, ha célját világosan látod. Tűzd ki
tehát tanulásod célját nagyban és kicsiben is.
Nagyban így fogalmazd célodat: „Szebben fogok zongorázni, mint bármely
zongorása a világnak.” Talán nem fogod elérni; de ha nem akarsz az elsőnél is
különb lenni, a középszerűt sem éred el.
Kicsiben: „Ezt a darabot, ezt a mondatot, ezt az ütemet, ezt a hangot
fölülmúlhatatlanul fogom megcsinálni.”
Hogy így szólhass magadhoz, ismerned kell a mai zongorázás mértékét és
színvonalát. Légy ezért jelen minden művész hangversenyén; igyekezzél
igazságosan ítélni, befolyásolatlanul irigységtől és közvéleménytől. Egyet sem
fogsz tökéletesnek találni; Ők is csak emberek; te azonban tedd fel magadban,
hogy mindnyájuk erényeit egyesíteni fogod, hibáikat pedig el fogod kerülni.
Sohase nyugodjál meg abban, hogy ennél vagy annál már különb vagy;
mindenkinél légy különb!
Gyakorlásoddal arra készülsz, hogy tudásodat nyilvánosan bemutasd, ha nem
hangversenyen, úgy az órán. Ezt a célt se veszítsd el egy pillanatra sem szemed
elöl.
Lélektani kísérletek megmutatták, hogy más és más a tanulás eredménye,
aszerint, hogy erre vagy arra a célra tanulok. Vond le ebből a következtetést: ne
arra törekedj, hogy otthon, magadnak jól játsszál, hanem képzeld el magad a
hangversenydobogón még skálázás közben is. „Ügy gyakorolj otthon, mintha a
hangversenyen játszanál; úgy játsszál a hangversenyen, mintha otthon volnál.”
(Szendy.) Azt is jól teszed, ha egy szigorú és hozzáértő bírót képzelsz el az első
sorokban: pl. Beethovent vagy magát Bachot.
A kis célok gyakran látszólag az ellenkező irányban fekszenek, mint a nagy cél:
sokat kell lassan játszanod, hogy végül gyorsan játszhassál; sok részletmunkát
végezned, hogy az egész kialakuljon; sok mechanikai tanulmányt gyakorolnod,
hogy szellemi fölényed érvényesülhessen. Lehet, hogy néha sivárnak és
unalmasnak fogod találni az efféle közvetett munkát: erősítsd magad ilyenkor a
végső cél erős elképzelésével. Felnőttséged, művésznek termettséged próbája,
mely mértékben vagy erre képes.
II. Egy német pszichológus laboratóriumában ez a tanulságos eset történt: egy
diáknak meg kellett volna tanulnia egy nyolc szótagból álló sort. A diák nem
tudott jól németül és nem értette meg, hogy a sort azzal a céllal kell elolvasnia,
hogy meg is tanulja. Ennek folytán 40 elolvasás után még képtelen volt a sort
 5
elmondani. Ekkor megmagyarázták neki, miről van szó, erre néhány ismétléssel
megtanulta a sort.
Vagyis: ismerned is, de akarnod is kell a célt. Általában az a nézet, hogy ahhoz,
hogy valaki művész legyen, elég, ha művészi képességei vannak, pl. jó hallás,
képzelet, könnyűség a testi megvalósításban. Ez tévedés. Mert mindez semmit,
de semmit nem ér, ha erős akarat nem párosul velük. Sőt még így sem helyes a
kifejezés. Az akarat az első kellék, hogy pályád sikerüljön; mert erős akarattal
szinte korlátlanul javíthatod természet adta képességeidet, a cél akarása nélkül
pedig a legragyogóbb muzikalitás is posványba züllik. Mi a zongorás-tehetség?
Ha úgy fogjuk fel, mint összegét azoknak a lelki tulajdonságoknak, melyek
valakit képessé tesznek arra, hogy majdan játékával a közönséget megragadja
vagy bámulatba ejtse, úgy ebben az összegben az akarat a legnagyobb tétel.
Akinek nincs akarata, az tehetségtelen. Akit minduntalan unszolni kell a
tanulásra, az jobb, ha abbahagyja a tanulást: nem lesz belőle semmi. Ez a
tehetségtelenség leggyűlöletesebb neme.
III. Csak akkor fogod akarni a célt, ha hiszel is abban, hogy elérheted. Egyszer
és mindenkorra tiltsd meg magadnak az ilyen gondolatokat: erre úgy sem vagyok
képes; ehhez nincs tehetségem. Ha így szólsz magadhoz, mielőtt valamely
munkába kezdesz, már eleve valószínűvé tetted, hogy nem lesz sikered.
Kijelentésed parancsként fog hatni önmagádra. Ugyanennyi fáradsággal azonban
a sikert parancsolhattad volna meg magadnak, mondván: „a dolog menni fog;
mennie kell; minden erőm össze fogom szedni, hogy menjen.” Mondd ki ezt
hangosan, mielőtt munkához fogsz, még ha fél-meggyőződéssel mondod is, és a
kedvező hatalmak tömegét fogod magad köré idézni.
Nem tudhatod, mi rejlik benned, mi válhatik belőled. Talán egy napon váratlan
képességeid jelentkeznek; talán rábukkansz a tanulás egy oly módjára, melynek
segélyével mindenkinek fölébe kerekedéi. Mindenesetre: dolgozzál! Fejleszd ki
minden képességedet a végső fokig és meg fogod látni, hogy az a produkció,
melybe minden szellemi erődet beletömörítetted, megnyeri az embereket, még
akkor is, ha az abszolút mértéket nem ütné is meg; (Viszont: amit fél kedvvel,
nem teljes odaadással csinálsz, visszatetszik, még ha a világ első zenésze volnál
is.)
Hidd el azt is, hogy sohasem késő elkezdened a tanulást. Kishitűség vagy
lustaság így beszélni: „már minden el van hibázva; hogyan javíthatnék ki
évtizedes hibákat?” vagy: „ha annak idején jobban tanítottak volna, ma másutt
volnék.” Gyümölcstelen dolog a múltakon keseregni; képzelj el egy szép jövőt és
verekedd ki! A gyermek teste formálhatóbb, az igaz; de a felnőtt esze, akarata
erősebb, ez pedig ezerszerte inkább kell a tanuláshoz. Azonkívül a felnőtt
szervezetét sokkal nagyobb mértékben lehet alakítani, mint általában képzelik.
Scarlatti harmincnyolc éves volt, mikor elhatározta, hogy zongoraművész lesz.
Három év múlva a világ legnagyobb zongorása volt.
IV. A gyakorlás minden mozzanatában ellenőrizned kell, vajon elérted-e a
közelebbi cél, közeledtél-e a távolabbihoz. Ismét egy lélektani kísérlet: egy
 6
amerikai tudós vonalakat rajzoltatott le, olyan módon, hogy a kísérleti személyek
nem láthatták a saját kezüket rajzolás közben. Ennélfogva nem is gyakorlódtak a
rajzolásban. Ha látták a kezüket, gyakorlódtak. Vagyis kiderült, hogy a munka
ellenőrzése a gyakorlódás legfőbb feltétele. Egy hasonló kísérlet nap-nap után
játszódik le szemed előtt, csak nagyobb tömeg vesz benne részt: a legtöbb
zongorás éjjel-nappal skálázik; ha végül arra kerül a sor, hogy valamely darabban
a c-dúr skálát valamirevaló módon eljátssza, csődöt mond. Miért? Mert
megelégszik azzal, hogy a skálát ennyiszer és ennyiszer, ilyen vagy amolyan
alakban eljátssza, tekintet nélkül arra, hogyan játszik; közben talán még újságot is
olvas; úgy végzi, mint valami szertartást a tudatlan, ki a formák megtartásától vár
csodát. Nyisd ki füled, tartsd résen eszed, ha játszol. Légy kérlelhetetlen, sőt
rosszakaratú bírája önmagadnak. Midőn már úgy érzed, hogy a lehető legjobban
játszol valamit, akarj még hibát találni benne és fogsz is találni. Szokd meg
felvetni ezt a kérdést: „Bach mit szólna hozzá?"
Járj el módszeresen: szedd pontokba a hibákat és javítsd ki őket sorban. Ha
nagy számmal vannak, egyenként irtsd ki őket, úgy, hogy figyelmed egyre
irányítod, a többit egyelőre elhanyagolván. A goromba hibákon kezdd, a kicsiken
végezd!∗
Tedd törvényeddé, hogy ugyanazt a dolgot soha kétszer egyformán el nem játszod: ha két
egymásra következő ismétlése közül a második nem jobb az elsőnél, akkor már
rosszabb is. Hogy pedig miben legyen jobb, azt tervezd meg és ne bízd a
véletlenre. Ha valami nem sikerül, ne próbálkozz vele vaktában ismét, hanem
derítsd ki a sikertelenség okát, bármely fáradságos nyomozás árán is és szüntesd
meg. Légy azonban tisztában azzal, hogy a hiba megállapításával még nem szűnt
meg a hiba. Diagnózistól még nem gyógyult meg senki; gyógyítanod is kell.
Vannak, kik minden sikertelenségük számára tudnak egy mentő okot. Világos,
hogy mindennek van oka, de sikerekre és nem okokra van szükség. Szokd meg,
hogy minden sikertelenség okát magadban keresd, így megszerzed a jogot arra,
hogy sikereidet is magadnak tulajdonítsad.
Minden este állapítsd meg, miben haladtál aznap a tegnaphoz képest;
összegezd a nap eredményeit. Ez mindennél jobban fog serkenteni. Azután,
hogy el ne bízd magad, gondolj arra is, mennyire vagy még a tökéletességtől.

                                                            
* A legnagyobb hibának a megakadást tekintsd; utána következnek a vétségek a ritmus és a tempó, egysége ellen és
a hamis játék, végül a magasabb rendű művészi követelések (pl. dinamika, értelmesség, kifejezés) nem teljesítése. 
 7

TÚLSÚLYBA HOZNI A KEDVEZŐ DISZPOZÍCIÓKAT

A tanulást a léleknek az a tulajdonságé teszi lehetségessé, hogy minden
benyomás, mely valaha hatott rá, minden mozgás, mely belőle valaha kiindult,
hajlamot, diszpozíciót hagy benne hátra, hogy másodszor ezt a benyomást mái-
könnyebben fogadja be, ezt a mozgást könnyebben indítsa meg. Nagy
általánosságban minél gyakrabban megy benne végbe valamely folyamat, annál
inkább nő a lélek hajlama, készsége, hogy megismételje ezt a folyamatot; annál
könnyebben, kisebb fáradsággal, biztosabban, gyorsabban fogja megismételni.
Valamely zenemű eljátszása végeredményben bizonyos mozgásoknak egy
bizonyos sorrendben való elvégzéséből áll; a tanulás célja: ezeket a mozgásokat,
ezt a sorát a mozgásoknak az idegrendszer (hajlamává, szokásává tenni.
Ámde a céljaidra kedvezőtlen mozgások, éppúgy szokásoddá válnak, mint a
kedvezőek. Az idegrendszer nem válogat: befogad minden benyomást, mely éri.
Vagyis: hiába ismételsz valamely dara-bot százszor, ezerszer, millióskor
kifogástalanul, még mindig nem tanultad meg a teljes biztonságig, ha közben,
bár ritkábban, de hibásan is játszod. Hiába mondod a hibás játékra utólag: „ez
nem számít”, vagy: „hiszen tudom, hogyan, kellene”, mert igenis számít: már
hátramaradt egy helytelen diszpozíció szervezetedben; és eszed hiába tudja,
miképp volna jó, idegeid nem tudják és már befogadták a rosszat. Nincs felejtés! A
kedvező és kedvezőtlen emlékgépek egyaránt felhalmozódnak benned; egyforma
valószínűséggel fognak előtörni akkor, midőn, mint pl. a hangversenyen, csak a
kedvezőket akarnád produkálni.
A következtetéseket ebből könnyű levonni:
I. Gondoskodjál arról, hogy egyszer se játsszad el hibásan a darabodat, mindig
csak jól. Ez lehetséges, ha három követelést teljesítsz:
1. Ha előre átgondolod és megtervezed minden részletében azt, amit csinálni
fogsz.
2. Ha megfeszített figyelemmel játszol.
3. Ha lassan játszol. Még a legnehezebb darabra nézve is kell egy oly lassú
tempónak lennie, melyben hiba nélkül el lehet játszani. Ebben a tempóban
kezdd a tanulást. Ez a tempó rendszerint sokkalta lassúbb, mint az ember
képzelné. Kísérletek mutatták, hogy még gyakorlott zongorások is lehetetlenül
gyors tempóban kezdik a tanulást: háromszor-négyszer gyorsabban, mint ahogy
valóban kedvező és célravezető volna. Azért jó, ha eleinte mindent metro-
nómmal gyakorolsz, a metronómot nagyon lassú tempóra állítva be, sokkal
lassúbbra, mint amely meggyőződésed szerint szükséges; ennél a tempónál pedig
maradj meg egy ideig azután is, hogy az az érzésed támad, hogy már gyorsabban
is tudnád.
Semmi úgy meg nem szilárdítja az emlékképek kapcsolatát, mint a nagyon lassú
tempó; így mintegy több idejük van, hogy egymáshoz szövődjenek.
Talán zeneietlennek fogod találni - ha ennyire széjjelszeded és mintegy
eltorzítod a művet. Ebben van igazság, azonban fontold meg, hogy érdemes ezt
a kis áldozatot meghozni a nagyobb biztonság kedvéért. Hamisan játszani,
 8
megakadni végül is éppoly zeneietlen. Azt se felejtsd el, hogy ha biztonságod nő
– és ilyen módon nőnie kell, – szabadabban és bátrabban fogsz játszani, inkább
mered majd megvalósítani, amit képzelsz, tehát végeredményben a dolog
művészi oldala nyert. Ugyanebből az okból időt is nyersz a lassú gyakorlással;
mert bár - minden egyes eljátszás tovább tart is így, sokkalta kevesebb eljátszásra
van szükség, hogy biztos eredményt érj el.
II. Tegyük fel, hogy mégsem hozod Össze előszörre hibátlanul a dolgot,
hanem bizonyos számú próbálkozásra van szükséged az első sikerült eljátszásig.
Ebben az esetben ne tégy úgy, ahogy általában tenni szoktak, hogy a tanulást
csak az első sikerült eljátszásig folytatják, azután pedig nyomban abbahagyják,
mondván: „íme, már tudom”, hanem ellenkezőleg, tekintsd a próbálkozás
időszakát valami szükséges rossznak, melyen kénytelen-kelletlen át kell esni,
melynek nyomát azonban lehetőleg ki kell irtani s melyet lehetőleg röviddé kell
tenni, a tulajdonképpeni tanulást azonban ennek az idő szaknak befejeztével, az
első sikerülés után indítsd meg. A jót tanuld, ne a rosszat! Csak azt tanuld, amit
már tudsz! Mert mit tettél a próbálkozás időszakában? Helytelen diszpozíciókat
halmoztál fel idegrendszeredben. Ha már most abbahagyod a tanulást az első
sikerült eljátszás után, úgy számos helytelen diszpozícióval egy helyes
diszpozíciót helyeztél szembe. Holott- arról kellene gondoskodnod, hogy a
helyes diszpozíciók sokszorosan felülmúlják a helyteleneket; annál inkább, mivel
a helytelen benyomásokat a tanulás kezdetén fogadtad be, az első benyomások
pedig különösen erősek és maradandók.
Helyesen teszed azért ha előírod magadnak: ezt és ezt a darabot vagy menetet,
ennyi és ennyi napon át, ennyiszer és ennyiszer fogom eljátszani. Ha az
eljátszások közé egy hibás tévedne, ellensúlyozd 3-5 jó eljátszással.
III. Ha valamit sikerült már egyszer hibátlanul eljátszanod, tedd becsületbeli
ügyeddé, hogy soha többet rosszabbul el nem játszod. Ne hagyd magadat kiverni
abból az állásból, melyet elfoglaltál az ellenségtől. Erre megint nincs más
módod, mint nagy figyelem és lassú játék. Különösen fenyeget az újabb balsiker
veszélye, mikor gyorsítod a darab tempóját. Vedd elejét ennek: úgy, hogy
(metronómmal) visszatartod magad egy ideig egy tempóban, még akkor is, ha
úgy érzed, hogy gyorsabban is győznéd, és hogy a tempót fokozatosan gyorsítod,
pl. naponként vagy minden másnap egy metronómszámmal. (Ha a művet már
biztosabban tudod, szabadabban játszod, úgy a metronóm ne kopogjon játékod
közben, csak néhány ütemet adass még vele előre!)
IV. Ne frissíts fel olyan darabokat, melyeket régebben tanultál, midőn játékod
még tökéletlenebb volt, mert helytelen mozgások kapcsolódtak hozzájuk,
melyeket talán kiküszöböltél már, de amelyeknek ezen a módon ismét tárt ajtót
nyitsz. Ha mozgásaidat valamely irányban javítani akarod, egy ideig egyáltalán ne
játsszál mást, mint az erre a célra szolgáló gyakorlatokat; csak így válhatnak
szokássá.
V. Ha ítéletedben nem bízol feltétlenül, mutasd be a darabot a tanulás korai
szakában valakinek, aki jobban ért hozzá és figyelmeztet hibáidra. Mert míg
 9
még friss, amíg nem hagyott hátra túl sok diszpozíciót, még kiirthatod a hibát;
ha már gyökeret vert, bajosan.
VI. A hibás helyeket úgy javítsd, hogy elölről kezded a művet, vagy legalábbis
jóval a hiba előtt és a veszélyes helyen megfeszíted figyelmedet, hogy másodszor
már el ne hibázd. Ha melléütéseket kiigazítasz, azután tovább mész, mintha mi
sem történt volna, ezzel lelkiismeretedet megnyugtattad falán, de jobban nem
tanultad meg a darabot.

SZÁMOLNI AZ ELSŐ BENYOMÁSOK

MARADANDÓSÁGÁVAL.
SZÁMOLNI AZZAL, HOGY SEMMIT SEM LEHET
A VÉGTELENSÉGIG TANULNI.
NEM ELFECSÉRELNI AZ ELJÁTSZÁSOKAT

I. Az idegrendszer – láttuk – fényképezőlemezhez hasonló, mely jó és rossz

képeket egyaránt felvesz; a felvétel annál hívebb lesz, minél több jó benyomás,
minél kevesebb rossz benyomás érte. Ezt a megismerést azonban csak akkor
leszel képes teljeseri kihasználni a tanulás céljára, ha módosítod olyanképpen,
hogy ennek a lemeznek fogékonysága a fény iránt folyton csökken, úgy, hogy
míg az első felvételek igen élesek rajta, a későbbiek egyre homályosabbak
lesznek. A kísérleti lélektan tanúsága szerint az első benyomások összehason-
líthatatlanul felülmúlják a többieket erőben és tartósságban.
Minden produkciód sorsát nagyrészt az dönti el, miképp gazdálkodtál az első
benyomásokkal. Ha vaktában nekivágsz a darabnak, egy csomószor
eljátszogatod félfigyelemmel és lomposan, ismerkedés és tájékozódás ürügyével,
már a kedvezőtlen hajlamok egész tömegét vájtad bele szervezetedbe, még ha el
is ítéled őket utólag. Éppen ezeknek a legkevésbé megfontolt eljátszásoknak
nyomaitól tudsz majd a legnehezebben megszabadulni.
Ugyanezzel a fáradsággal célravezető vágányokat áshattál volna agyadba, ha a
művel alaposan megismerkedel még az első elzongorázás előtt, ha gondoskodói
arról, hogy már az első eljátszás hibátlan legyen.
Nagyon fontos, hogy a nagy zeneszerzők nagy műveit, melyeket egykor magad is
játszani fogsz, kifogástalan előadásban ismerd meg. Ezért csak valóban kitűnő
művészek hangversenyeire járj, csak elsőrangú zenekarokat hallgass meg.
Őrizkedjél a dilettánsok és hiúságból zenélők muzsikájától és véleményeitől.
Olyan művek játékába, melyeknek követelményei technikádat és megértésedet
még nyilvánvalóan meghaladják, ne fogj bele, örökre elrontod azt a darabot,
helytelen képét kapod és így megfosztod magad tőle egész életedre.
II. Általában azt hiszik, hogy minél többször ismétel valamit az ember, annál
jobban tudja. Ez így nem áll. Ugyanis nemcsak az első benyomás erősebb a
többieknél, hanem általában minden benyomás erősebb az utána
 10
következőknél; Más szóval: ha egy benyomás gyakran ismétlődik, hatása az
idegrendszerre egyre csökken s végül megszűnik; a fényképező! emezen egyre
gyengébb képek keletkeznek, míg egészen érzéketlenné nem válik a fénnyel
szemben.
Vagyis: semmit sem lehet Örökké tanulni. Ugyanarra a darabra vonatkozólag
ugyanannyi szorgalommal pityre kevesebb javulást érek el; végül elérkezem egy
ponthoz, melyen túl minden igyekezetem eredménytelen. Egyszóval: minden
darab megtanulásának céljaira csak ég íj bizonyos, korlátolt számú eljátszás áll
rendelkezésemre. Ha erre gondolsz, el fogod hagyni még ezt az álláspontot is:
„igaz, hogy most az egyszer hibásan játszottam, de majd ellensúlyozom sok-sok
jó játékkal”, mert tudod, hogy ahány rossz eljátszást vittél véghez, ugyanannyi jó.
eljátszásnak a lehetőségétől fosztottad meg magad.
Légy tehát takarékos az eljátszásokkal s használd fel jó eljátszásokra a
tanulásnak első, legtermékenyebb korszakát. Csak teljes lelki Összeszedettségben
játsszál; fáradtan ne gyakorolj, mert elfecsérelsz egy bizonyos számú eljátszást,
anélkül, hogy hasznod volna belőle. Ne játszd el darabodat idő előtt
közönségnek, mert még nem tudod elég biztosan, így hibásan és csúnyán fogsz
játszani, talán meg is akadsz s ugyanakkor mindezen bajok megismétlésére
diszpozíciót szereztél; ezzel szemben elestél egy jó eljátszástól. Arról nem is
beszélek, mennyire megrongáltad önbizalmadat és hitedet és milyen kitűnő
alkalmat adtál esetleg hozzá nem értő embereknek, hogy igazságtalan
véleményeket mondjanak, melyek hatásától nem bírsz szabadulni.
III. Kísérletek azt mutatták, hogy a tanulás céljaira rendelkezésedre álló
ismétléseket jobban használod ki akkor, ha több, mint ha kevés gyakorlási napra
osztod el őket. Például, ha valamit 10 napon át 3-3-szor ismételsz, jobb
eredményt érsz el, mintha 5 napon át 6-6-szor ismételted volna. Valamit egy
egyetlen alkalommal megtanulni, merő lehetetlenség, az ilyen habzsolt tanulás
eredménye csak látszólagos.
Ebből következik, hogy előnyösebb munkabeosztás egyidejűleg több darabot
tanulni és minden egyesnek tanulását hosszabb időn át folytatni, mini egy, vagy
kevés darabot rövid idő alatt végleg elintézni akarni. Jó, ha egy naptárba előre
feljegyzed, mely művekkel és mennyi időn át akarsz foglalkozni. Ez a beosztásod
alkalmazkodjék egyrészt az időponthoz, melyre el kell készülnöd, másrészt
tapasztalataidhoz arra vonatkozólag, hogy számodra egyénileg körülbelül mely
száma a napi ismétléseknek a legelőnyösebb. Ezt a tapasztalatot csakhamar meg
fogod szerezni, ha egy ideig kísérletezel és megfigyeled magad. Általában 15—20
ismétlésnél több már előnytelen, 2-3 ismétlésnél kevesebb még nem hoz
hasznot.
IV. A tanulás, mint említettem, egy bizonyos ponton túl már nem jár
eredménnyel. Hogy ehhez a ponthoz elérkeztél, észre fogod venni azon, hogy
bármennyiszer ismétled is a darabot, már nem vagy képes javítani rajta. Ha pedig
mindamellett folytatod gyakorlását, játékod romlani kezd. Legyen ilyenkor
lelkierőd azonnal beszüntetni a tanulást.
 11
Annál nyugodtabban teheted ezt, mivel a tapasztalás szerint van még ezután is
mód arra, hogy a darab játékát tovább fejleszd. Megfigyelhetted ugyanis, hogy ha
valamely darabot hosszabb időn át nem játszottál, minden gyakorlás nélkül is
jobban győzöd, mint annak idején. Az emlékképek érnek, szerveződnek, ha nem
frissítjük is fel őket. Használd ki javadra ezt a jelenséget. Tedd félre a darabot,
mihelyt érzed, hogy a tanulás holtpontjához érkeztél, pihentesd 1-2 hónapig és
akkor vedd újra elő. Az újabb tanulás hatása alatt a darab egy ideig ismét fejlődni
fog, azonkívül, hogy a pihentetés által különben is javult. A második tanulást
sem lehet örökké folytatni: találd el ismét az időpontot, melyben abba kell
hagynod és azt, melyben harmadszor is nekifogsz. Az újabb pihentetés alatt a
darab újból érni fog és így tovább.
Ismét rajtad áll, hogy kitudd, mi nálad egyénileg a darabok érési ideje. Ha
ugyanis a pihentetés túlságosan sokáig tart, az emlékképek enyészésnek indulnak,
ha túlságosan rövid ideig, úgy nem érnek meg; a pihentetés legkedvezőbb
tartama mindenkinél más. Jegyezd fel naptáradba a tanulás újra felvevésének
időpontját, minden darabra nézve. A darabok érésére, úgy látszik, befolyással
van az utolsó eljátszás sikerült-e vagy nem sikerült-e; tégy meg tehát mindent,
hogy a tanulás abbahagyása előtt még egy jó eljátszást hozz össze.
V. Amilyen fontos abbahagyni a darab játékát, ha már nem fejlődik, épp olyan
fontos nem abbahagyni, amíg még fejlődik. Valamit néhány napon át gyakorolni,
aztán hosszabb időre abbahagyni tanulását, néhanapján Ötletszerűen ismét
foglalkozni vele: kárba veszett munka, így az emlékképek nem erősíthetik
egymást, nem is érnek meg, mert nem vernek gyökeret. Tanulj mindent legalább
3-4 hétig mindennap, vagy minden másodnap és frissítsd fel legalább kétszer,
hónapok múltán.
 12

ELVÁLASZTANI A TANULÁS SZELLEMI

ÉS TESTI RÉSZÉT
Megfelelően a mozgásoknak és hangoknak, melyeket a zongorás játék közben
létrehoz, képzeletében a lelki képeknek három sora pereg le:
1. Látja maga előtt a kólákat és a billentyűzetet.
2. Hallja előre a hangokat, melyeket játszani fog.
3. Érzi előre a mozgásokat, melyeket végezni fog.
A képzeteknek ez a három sora a zongorázás szellemi részéhez tartozik; a
mozgások megvalósítása a testi rész.
Kísérletek azt mutatták, hogy a zongorázás szellemi része a zongorások
legnagyobb részénél igen tökéletlen; nevezetesen, hogy a hallási sor, tehát éppen
az a része az elképzelésnek, mely a muzsikát teszi, nagyon hézagos és halvány;
sokszor úgyszólván a világon sincs. Más szóval: a legtöbb zongorás számára a
zongorajáték nem egyéb, mint mozgások gépiesen megtanult sora, akárcsak egy
idomított állat mutatványa. Ezen a nagy bajon úgy iparkodtam segíteni, hogy
megkíséreltem elválasztani a szellemi részt a testi résztől. Evégből felszólítottam
tanítványaimat, gyakoroljanak kóta nélkül már megtanult darabokat csak
képzeletben, zongora nélkül; továbbá, hogy kíséreljék meg, hogy egy darabot
megtanuljanak kóta nélkül, még 'mielőtt a zongorán eljátszanak.
Az eredmény felülmúlt minden várakozást: az így tanult darabok művészileg
sokkal érettebbek, technikailag sokkal tökéletesebbek voltak a szokottnál; az
akadozás megszűnt azoknál is, kik addig még egy darabot sem voltak képesek
megakadás nélkül végigjátszani.
Erre pontos kísérletek következtek, melyekből kiderült: í, hogy a zongora
nélkül való gyakorlás nagyobb technikai tökéletességre, különösen pedig
nagyobb végső gyorsaságra vezet; a hogy a műveknek zongora nélkül való
megtanulása hosszabb időt vesz bár igénybe, de eredménye biztosabb és
maradandóbb, mint a zongorán való megtanulás. Bizonyos azonban, hogy
egyrészt a tanulás ideje ar tanulás eme módjának nagyobb gyakorlottságával
egyre rövidebb lesz; másrészt a játék minőségének javulása megéri azt a kis
időtöbbletet, melyet érte fizetünk.
Ezenkívül fontoljuk meg még a következőket:
1. Magasabb rendű és művészhez egyedül méltó eljárás előbb megtervezni,
azután megvalósítani. A színész megeleveníti maga előtt a személyt, melyet
játszani fog, mielőtt szerepe megtanulásához látna; az építész terveket készít; a
szobrász előre tudja, mit fog csinálni a márvánnyal, mielőtt hozzányúl; miért
volna éppen a zenész kivétel? Váljék véreddé a meggyőződés, hogy a te anyagod
semmivel sem értéktelenebb és éppoly helyrehozhatatlan, mint a márvány.
2. Minden tanulásnál — mint Jártuk —, az első ismétlések a leghatásosabbak.
Ha a művel alaposan megismerkedtél, már első eljátszásod jó lesz; ellenkező
esetben rossz lesz.
 13
3. A megosztott figyelemmel való tanulás kevésbé eredményes, mint az
összpontosított figyelemmel valótanulás. Ámde, ha zongorán tanulsz,
egyidejűleg kell a kótákra, kezedre, mozgásaidra, a hangokra figyelned; míg ha
zongora nélkül tanulsz, előbb csak a szellemi részre irányítod figyelmedet, annak
is inkább egy mozzanatára (pl. csak a hallási képekre), azután a testi részre, így
mindkét részt jobban átdolgozod, az egész sikerülését jobban biztosítod,
4. A technikai nehézségeket jobban győzöd, ha szemeddel ellenőrződ
játékodat. Nagy előny tehát, ha már az első eljátszásnál sem kell a kótába
nézned.
5. Jobban jegyzem meg azt, amit értek, mint amit nem értek. Ha elképzelek
egy zeneművet, tetszésem szerint állhatok meg, térhetek vissza, foglalhatok
össze: jobban meglátom az egységeket, észreveszem a részleteket, mint játék
közben, mikor megköt az egységes tempó. Technikailag nehéz és technikailag
könnyű részeket egyforma mértékben fogok fel képzeletben, míg ha játszom, a
technikai nehézség gátol a megértésben.
6. Képzeletben a zenemű összehasonlíthatatlanul formálhatóbb, mint
megvalósítás közben. Olyan, mint valami puha anyag, melyei tetszésed szerint
alakíthatsz; játszás közben ellenben megmerevedik és már csak nehezen enged
egyszer magára vett formájából. Ez természetes. Mert a képzelet! képek aránylag
gyengék és könnyen engedik át helyüket más képzeleti képeknek; a valóságos
hanggal azonban alig bír versenyezni az elképzelt hang. Nehezebben is unod
meg a művet, ha elképzeled, mintha örökké csak játszod.
7. Ha hozzászoktál a zongora nélkül való tanuláshoz, nem kell egész nap a
zongora mellett ülnöd, munkád egy részét a szabadban végezheted el. Ez neked
is, hallgatóidnak is egészségesebb.
Okulj ezekből a megfontolásokból és a kísérletek eredményeiből: rendezkedjél
be arra, hogy a tanulás szellemi és testi részét elválasszad; csak ha a szellemi részt
elintézted, térj át a testi részre.
Első kísérleteid a hangszer nélkül való tanulás terén nehezen, sőt kínosan
fognak menni. Azonban ne engedd meginogni akaratodat és bizalmadat. Csak
egy hónapon kell átvergődnöd, igaz, hogy lelki erőd teljes megfeszítésével;
azontúl a dolog egyre könnyebben megy, végül nélkülözhetetlen szokásoddá
válik.
Eleinte talán külsőleges módon igyekszel majd biztosítani a hangok és
sorrendjük megtartását, pl. a hangok nevének felsorolásával vagy a kóta képének,
a melódia rajzának megjegyzésével; később egyre jobban kifejlődik majd
képességed, hogy meghalljad, belsőleg énekeid a darabot; az elképzelt hangok
egyre nyernek majd színben és erőben; a mozgásokat is egyre határozottabban
fogod megérezni. Sőt, amely mértékben gyakorlód a tanulás e módját, ugyanoly
mértékben nő a képességed, hogy képzeletedet kormányozd; úgyhogy
szántszándékkal bírod majd képzeletedben a hallási és mozgási képeket
erősebbekké tenni, a látási képeket pedig, melyeknek csak közvetítő
 14
szerepük van, a tulajdonképpeni zenéhez ellenben közük nincs, háttérbe
szorítani.
Sikert a tanulás e módjától is természetesen csak akkor várhatsz, ha aláveted
magad a tanulás általános szabályainak. Tehát pl. ne is kíséreld fáradt fejjel; ép-
pen, mert sokkal nagyobb szellemi munka a szokott tanulásnál, csak friss
szellemi állapotban végezd, ha lehet, reggel. Minden zavaró körülményt
távoztass el; gondoskodjál csendről; ülj vagy feküdj le kényelmesen; hunyd be
szemed. A képzelt hibákat is javítsd ki, rossz elképzeléseket ellensúlyozz több jó
elképzeléssel; minden elképzelésed legyen különb az előzőknél; ne állj meg az
első sikerült elképzelésnél. Semmit sem bírsz gyorsabban eljátszani, mint amily
gyorsan elképzelni bírod. Gyorsítsd tehát az elképzeléseket is, metronómmal.

A SZELLEMI TANULÁS SZELLEMI FELTÉTELEI

Hogy a zongora nélkül való tanulás oly fáradságos, annak két oka van.
Egyrészt a tanulás e módja szokatlanabb, tehát nehezebb, mint a zongorázva
tanulás, melyet sok éven át gyakoroltál. Ez az ok megszűnik, ha sokat tanulsz
hangszer nélkül. Másrészt a zongorások legnagyobb, részéből hiányoznak a
képzeletben való tanulás bizonyos lelki feltételei. Ezeket bizonyos mértékben
megszerezheted bár ugyancsak a gyakorlás útján, egészen sikeressé azonban csak
úgy fogod tenni tanulásodat, ha mindent elkövetsz, hogy e képességeidet minden
irányban módszeresen felnöveld. Ezek:

I. Hallás
A zene szerve a fül. Ez látszólag magától értetődik, mégsem árt folyton
emlékezetébe idézni az embereknek. A zongora berendezése ugyanis, mely a
hangokat készen adja, továbbá a nagyon egyszerű és igen csekély értelmi
képességekkel is megtanulható viszony a kóta-kép és a billentyűk között:
lehetségessé tesz egy bizonyos álzongorázást, mely egyes egyedül a szem és a kéz
műve. Ennek a valódi muzsikával semmi közössége nincs. Mert igazán jó
zongorás, mint áltálában igazán jó zenész csak az lehet, ki belsőleg hallja, amit
játszani fog ás fülével ellenőrzi, amit már játszott.. Belső hallása azonban csak
annak van, kinek külső hallása kitűnő, más szóval, csak az fogja elképzelni tudni,
miként hangzik a zenemű, melynek k óta ját olvassa, aki ugyanazt a zeneművet
hallás után le is tudná írni.
Szerezz tehát kitűnő külső hallást magadnak. Ha abszolút hallással∗ születtél,
fejleszd ki a végletekig. Ha természettől nincs abszolút hallásod, úgy igyekezzél
oly mértékben megszerezni, amennyire csak lehetséges; sokkal nagyobb
mértékben lehetséges, mint képzeled. Annyit pedig biztosan elérhetsz, hogy egy

                                                            
∗
 Abszolút hallása van annak, aki bármily hallott hangol felismer, nevén bír nevezni. Relatív hallása van annak, ki
a hangok viszonyát felismeri és így, ha a hallott hangúk közül egynek nevét tudja, a többit is felismeri akként, hogy
ehhez az egyhez viszonyítja. 
 15
bizonyos hangot, pl. a c-t, minden körülmények között felismerj, vagy énekelni
bírj; a többit ehhez viszonyíthatod. Használj fel minden alkalmat, hogy
hallásodat kipróbáld; állapítsd meg az automobil tülkéről, a gyárkéményről,
milyen hangot ad, az utcai énekesről, a katonazenekarról, mely hangnemben
muzsikál.
Relatív hallása minden zenésznek kell, hogy legyen; ha néhány hónapi alapos
gyakorlás mellett sem fejlődnék relatív hallásod, hagyd abba a zenélést.
Gyakorold a hangközök éneklését és felismerését. Ismerd fel és bontsd alkotó
hangjaikra az akkordokat. Szerezd meg a képességet, hogy valamely hallott
zenemű bármely szólamát, például a basszust, vagy az altot, hallásoddal követni
tudd. Szép és kellemes módja a hallás képzésének a lapról éneklés. Énekeld el
magadnak ama daraboknak, melyeket játszani akarsz, mindazon' szólamait,
melyek egyáltalán énekelhetők, mielőtt a zongorázáshoz fogsz. Énekelj karban.
Tanuld meg jókor, hogy felismerd a különböző zenekari hangszerek hangját; ez
által fejlődni fog érzéked a zongora különböző hangszínei iránt is.
Tanulj énekelni! Mert valamint egy gondolat világosabbá válik, mihelyt szóval
kifejezed, azonképpen jobban értesz meg egy melódiát, ha szépen elénekeled.
Azonkívül, ha tudsz énekelni, szívesebben és gyakrabban fogsz énekelni.∗
Ne múljon el nap anélkül, hogy hallásodat fejlesztetted volna; szánj erre
legalább egy félórát naponként. A hallásgyakorlatok legnagyobb részéhez
szükséged van még valakire, ki a hangokat és hangzatokat megüti a zongorán;
szövetkezz evégből egy társaddal.

II. Emlékezet
A zongora nélkül való tanulás módszere azt kívánja tőled, hogy minden művel
ismerkedjél meg alaposan, mielőtt a zongorához ülsz, hogy eljátsszad. Ebben
már benne van a követelés, hogy mindent kóta nélkül játsszál. Ez lehetséges.
Próbáld meg és meg fogsz győződni arról, hogy a dolog megy, sót könnyen
megy és végül szükségleteddé válik.
Az emlékezetet ugyanis szinte korlátlan mértékben lehet fejleszteni. Egy német
lélektan-tudósnak szüksége lett volna egy oly kísérleti személyre, kinek
emlékezete már elérte a gyakorlottság legnagyobb fokát, mivel az emlékezeti
kísérletek eredményét állandóan befolyásolta az a gyakorlódás, mely éppen a
kísérletek folyamán és következtében állott elő. Ilyen személyre azonban nem
akadt; nagyszámú kísérleti személyei közül egy sem érkezett el egy oly pontra,
melyen túl emlékezete nem fejlődött volna. Általában azt hiszik, hogy a gyermek
emlékezete jobb és fejleszthetőbb, mint a felnőtté. Ez tévedés. A felnőtt
emlékezete általában jobb, szervezettebb. Kísérletek mutatták, hogy még 60 éves
korban is jelentékenyen fejleszthető.

                                                            
∗
 Mivel a zongorahangot megszólalása után már nem lehet befolyásolni, a legtöbb zongorás megszokja, hogy csak a
hangot kezdő pattanásra figyeljen, a hang folytatását pedig elhanyagolja. Az éneklés segít ezen a nagy bajon és ezáltal
kifejleszti az ér/éket a zenei összefüggések felfogása iránt. 
 16
Tűzd ki célodul, hogy minden zeneművet, mellyel összekerülsz, megtanulsz
kóta nélkül és csodálkozással fogod látni, hogy idomul át és nő meg emlékezeted
ehhez a célhoz képest. A kitartó és. módszeres gyakorlás következtében
emlékezeted két irányban gyarapodik:
Egyrészt emlékezeted befogadóképessége nő; egyre hosszabb részleteket leszel
képes egyszeri vagy kétszeri hallásra vagy elolvasásra megjegyezni. Segítsd elő ezt
a fejlődést azáltal, hogy egyre nagyobb és nagyobb részekre bontod a
megtanulandó műveket és kényszeríted magadat arra, hogy minden egyes részt
egészében tanulsz meg, tehát nem pl. hangonként, vagy ütemenként, így el fogsz
érkezni végül ahhoz, hogy műveket teljes egészükben leszel képes tanulni.
Gyakorold magad abban, hogy egy hallott melódiának minél nagyobb részét
bírjad egyszeri hallásra megjegyezni és utána énekelni.
Másrészt rá fogsz jönni módokra, melyek a tanulást megkönnyítik.
Meggyőződsz arról, mily eredményes a nagyon lassú tempóban való tanulás;
mily fontos, hogy megfeszített figyelemmel tanulj; fel fogsz fedezni ezer kis
fogást, melyek munkádban segíthetnek, kiismered egyéni sajátságaidat, melyeket
felhasználhatsz.
Így mind könnyebben és gyorsabban tanulsz. Ez játékod minőségére is
hatással lesz:
1. Azáltal, hogy gyorsabban készülsz el a darab megtanulásával, kevésbé unod
meg, üdébben és elevenebben játszod.
2. Műsorod nagyobb és változatosabb lehet.
3. Ha váratlanul gyorsan el kell készülnöd valamely hangversenydarabbal, nem
leszel tanácstalan.
Végül 4. abban a tudatban, hogy emlékezetedre jobban rábízhatod magad,
szabadabban és művésziesebben fogsz játszani.
A tapasztalás és a kísérleti lélektan egyaránt azt mutatják, hogy az emlékezet
valamely ágának fejlesztése az emlékezetet általában fejleszti, így, aki gyakorolja
magát számok megtartásában, az könnyebben jegyez meg pl. verseket, vagy
idegen szavakat is. Használd ki ezt a jelenséget: gyakorold magad a mindennapi
életben hasznos adatok (pl. telefonszámok, házszámok) megtartásában. Ha
idegen nyelveket tanulsz, tanulj meg naponként egy bizonyos kiterjedésű
szöveget fejben; így a nyelvet is megtanulod, emlékezeted is képzed. Mindezek
előnyös hatását is- érezni fogod a zeneművek megjegyzésében, viszont az is
biztos, hogyha darabjaidat megtanulod kóta nélkül, ezáltal egész emlékezeted
javítottad.
Tudod már, mily befolyással van munkád kimenetelére a cél, mellyel munkádat
végzed. Tűzd ki tehát célul, ha valamit kóta nélkül tanulsz, nemcsak azt, hogy azt
az egy darabot jól megjegyezd, hanem talán még inkább azt, hogy
megtanulásával zenei emlékezeted általában fejleszd.
 17
III. Figyelem!

Tanulásod, produkciód csak akkor sikeres, ha feszült figyelemmel megy végbe.

Csakhogy az emberi természettel ellenkezik a hosszantartó figyelés, úgy, hogy
sohasem kell oly kemény harcot vívnod ösztöneiddel, mint ha figyelni tudásra
neveled magad. De ha akaratod van, ebben is csodákat, érhetsz el. Mint az
emlékezetre nevelésben, itt is három mód áll rendelkezésedre: a zenei figyelem
kikényszerítése; technikai fogások a figyelem megkönnyítésére; a figyelem
képzése általában.
Ha érzed, hogy figyelmedet valamely darab eljátszása közben csak egy
bizonyos pontig vagy képes fenntartani, tedd fel magadban, hogy a legközelebbi
eljátszásnál egy ütemmel tovább fogsz figyelni, azután majd ismét és ismét egy
ütemmel tovább. Szokd meg, hogy figyelmednek csak ott engedsz pihenőt, ahol
a darab formailag tagolódik.
Sokan ösztönszerűen ügy akarnak gazdálkodni figyelmükkel, hogy csak a
formailag vagy érzelmileg vagy technikailag nyomatékos részeire a darabnak
figyelnek teljes energiájukkal, a kevésbé hangsúlyozott részeknél pedig
meglazítják figyelmüket. Ez lehet a közönség álláspontja, de nem lehet az előadó
művészé: őt az átvezető részben éppúgy fenyegeti a megakadás vagy
nemsikerülés, mint a főtémában; ezért figyelmének folytonosnak, intenzitásában
állandónak kell lennie. Gyakori esete az említett rossz figyelem-gazdálkodásnak
az ütem vagy technikai figura utolsó (azaz legkevésbé hangsúlyos) hangjának
elhanyagolása (megrövidítése, gyengébben játszása, fekve hagyása). Ha ilyenkor a
játszó az utolsó hangra irányítja figyelmét, rendszerint egy csapással feltűnően
javul játéka, mert ezzel előállítja a figyelem folytonosságát.
A tempó gyorsítása és a megakadás a lazuló vagy megszakadó figyelem
legszembeszökőbb tünetei. Szüntesd meg ezeket a tüneteket minden áron,
akaratod teljes latba vetésével: így maga a baj is szűnni fog. Ha játékod
bizonytalansága onnan ered, hogy figyelmed könnyen elterelődik, szokd meg,
hogy mindig csak a legközelebbi hangra, a legközelebbi mozgásra figyelj; ezt
megkönnyíted, ha szemeddel merőn követed kezeid mozgását; ezáltal figyelmed
is könnyebben összpontosul játékodra. (Persze, játékod így könnyen
külsőlegessé válhatik, mint ahogy olvasás közben kevésbé értem meg a szöveget,
ha minden betű alakját tüzetesen szemügyre veszem.)
Régi dolog, hogy valamely izom vagy izomcsoport megfeszítése könnyebbé
teszi a figyelést, így vart ez a zongorázásnál is. Ha „összeszeded magad" testileg,
azaz szilárd derékkal és mozgathatatlan vállal ülsz a zongoránál, önkéntelenül is
jobban összeszeded magad, „feszülten” figyelsz; így azonkívül jobb hangot
hozol létre; kevésbé esel a kísértésbe, hogy kezed vagy karod megfeszítsd ott,
ahol nem kell; jobban áttekintheted a billentyűzetet; szebb látványt nyújtasz.
Különösen nehéz menetek előtt végy mély lélegzetet; ezáltal jobban bírsz
figyelni.
 18
Ami érdekel, arra figyelek; amit unok, arra nem bírok figyelni. Tehát csak azt
tanuld, ami érdekel. Ez sok tekintetben tőled függ. így a legunalmasabb
gyakorlatot is érdekessé teheted, ha erősen elképzeled és akarod a célt, melyre
szolgál, vagy ha elkészülsz arra, hogy játék közben össze fogod hasonlítani
tegnapi játékoddal és résen leszel, van-e még valami javítható rajta. Hanyatló
érdeklődésedet felszíthatod, ha pl. valamely etűdöt más hangnemekben is játszol
(ugyanazzal az ujjrenddel), vagy technikailag kissé átalakítod, pl. a trilla-szerű
alakzatokat kibővíted, felbontott akkordokat, oktávákat egyszerre ütsz meg, stb.
Az sem haszontalan munka, ha a jobb kéz technikáját szolgáló gyakorlatoknak
jobbkéz-szólamát balkézzel is, unisono is gyakorlód. Egyrészt ugyanis nagyon is
kevés balkéz gyakorlat van, mert azon idők technikája, melyben a ma főként
használatos etűd gyűjtemények íródtak, még nem követelte a balkéz technikai
egyenrangúságát, mint a mai; másrészt így közvetve jobb kezedet is gyakorlód,
mert az egyik kéz gyakorlása a másikat is ügyesebbé teszi ugyanarra a mozgásra.
Ezt kísérletek bizonyítják. (A gyakorlatok átalakítására vonatkozólag bővebb
utasítást találsz következő tanulmányomban: Über das Üben der Etüden in
umgeatalteter Form. Musikpädagogische Blätter, 1913. okt.-nov.). Ha valamely
darab egy része sokszorosan nehezebb a többinél, előbb a nehéz részt tanuld
meg jól, csak aztán az egészet; így kevésbé fenyeget a megunás.
Gyakran megesik, hogy valamely darab, melynek eljátszása a hangversenyen
vagy a zeneórán vagy akár csak gyakorlás közben is váratlanul jól sikerült, egy-
szerre bizonytalanul és akadozva kezd menni. Hasonló veszély fenyeget
reményeden felül jól játszott darabok vége felé. Ez azért van, mert már
túlságosan biztosnak képzeled magad dolgodban és anélkül, hogy tudnád, ke-
vesebb figyelemmel dolgozol; vedd ennek eleiét figyelmed erőltetett
megfeszítésével. Ha ez sem használ, úgy hagyd abba egy időre azt a darabot!
Ha a két kéz szólamát előbb külön-külön megtanulod, megkönnyíted a kettőre
egyszerre való figyelést; ne felejtsd azonban el, hogy midőn aztán egyszerre
játszol két kézzel, még egy újabb figyelem-munkát kell elvégezned, melyet a két
szólam egyesítése és helyes viszonyba hozása követel. Sohase gyakorold a két
kéz szólamát külön, ha ez a zene rovására menne; tehát többszólamú tételeknél,
melyek középszólamait hol a bal-, hol a jobb kéz játssza; vagy pl. szext-
akkordmeneteknél, hol a basszus nélkül párhuzamos kvartok állnának elő.
Gyakorold végül figyelmedet a zenén kívül ís, abban a tudatban, hogy így
közvetve zenei figyelmedet is gyakorlód. Próbáld meg az élet legegyszerűbb
tevékenységeit is, pl. a mosakodást. vagy öltözködést tömény figyelemmel
véghezvinni; tiltsd meg magadnak az elkalandozást olvasás közben; figyelj arra,
amit beszélnek hozzád és körülötted; szerezd meg a képességet, hogy többek
beszédjére egyidejűleg bírj figyelni. A fő azonban az, hogy akard, hogy figyelmed
javuljon: ha ez a szándékod egy pillanatra sem hagy el, megtalálod az eszközöket
is, melyekkel célt érsz.
 19
IV. Zenei értelem és műveltség

A látási, hallási, mozgási képzetek sorának megtartásával még nem merítetted

ki a tanulás szellemi részét: tanulásodat ezenkívül fogalmi megállapítások sokrétű
rendszerével kell megtámasztanod, általában is, az egyes esetben is. Ismerned
kell pl. a mű felépítésének elvét, mondattani és összhangzattani szerkezetét;
ismerned kell az illető kornak, a szerzőnek művészi szándékait, sajátságait,
stílusát általában és esetleg az illető műre nézve különösen; tisztában kell lenned
azzal, vajon merőben zongorahatásokra törekszik-e, vagy a zongora talán csak a
zenekar vagy a vonósnégyes vagy az orgona pótléka kíván lenni, zongorára vagy
pedig pl. clavicembalóra vagy clavichordra írták-e és így tovább.
El kell jutnod odáig, hogy mindezekben önálló ítéleted legyen. Evégből:
Légy tudós az összhangzattanban. Ne hidd, hogy eleget tettél, ha képes vagy
néhány zeneelméleti példát papiroson megoldani, vagy ha megtanultál néhány
moduláció-mintát. Hallanod kell a harmóniákat és kapcsolatukat. Meg kell
látnod a zenemű" harmonikus vázát és a törvényszerűséget, mellyel a hangzatok
egymást maguk után vonják; igyekezned kell odáig feljutni a megértésben, hogy.
képes légy a mű minden egyes hangzatáról megmondani, miért áll azon a helyen,
mi a szerepe az egészre nézve.
Tanulj zeneszerzést, még ha nincs is hozzá különös tehetséged. Csak úgy
értheted meg a nagy zeneszerzők szándékait és nagyságát, ha magad is
megpróbálkozol hasonló feladatok megoldásával.
Ismerned- kell a zeneirodalmat, nemcsak körülbelül, hanem úgy, hogy
tüzetesen elemzel minden művet. Nem elég, ha a zongorairodalmat ismered,
otthon kell lenned a zenekari és kamarazene irodalomban is. Járj el hang-
versenyekre, partitúrával. Játsszál négykezes és kétzongorás kivonatokat. Játsszál
kamarazenét. Kísérj éneket és mindenféle hangszert.
Jól kell tudnod a zene történetét. Olvass könyveket nagy zeneszerzők és
művészek életéről; olvasd leveleiket. Ne elégedjél meg a puszta adatok tudásával;
nézz át gyűjteményeket, melyek-régi muzsikát tartalmaznak; próbáld magad
beleélni, igyekezzél meglátni és megszeretni benne a szépet...
Légy művelt zenész!
Légy művelt ember!
 20

A KÉPZELŐTÍPUST ÁT LEHET ALAKÍTANI.

A ZENETANULÁS MAGASABB CÉLJA: KÜLÖNB
EMBERRÉ VÁLNI
I.
Azokban a kísérletekben, melyeket a képzeletben való tanulásra vonatkozólag
végeztünk, kiderült, hogy a zenét az emberek nem egyformán képzelik el.
Nemcsak az a bizonyos fogalomrendszer, melyről az előbbi fejezetben szóltam,
más és más minden embernél: a képzeletek teljes rendszere, melyben tehát mind
a látási, mind a hallási, mind a mozgási képek bennfoglaltatnak, kevés emberben
van meg hiánytalanul. Rendszerint kettő e sorok közül kifejezettebb, a harmadik
halványabb. így vannak látási-mozgási képzelő-típusok; ezek az ügyesek, de
akadozók; vannak hallási és látási képekkel dolgozó típusok, ezek a muzikálisak,
de ügyetlenek; a legkedvezőbb a hallási-mozgási képzelőtípus.
A kísérletek már most azt mutatták, hogy a képzeletben gyakorlás folyamán a
hiányzó harmadik tényező hozzáfejlődött a már meglévő kettőhöz. Vagyis pl. a látási-
mozgási típusoknak hallási, a látási-hallási típusoknak mozgási képeik támadtak,
és í. t. Ugyanakkor az ügyetlenek ügyesebbekké,- a dadogok folyékonyán
játszókká váltak; valamennyiük hallása fejlődött. Egyszóval: aránylag kis
fáradsággal, aránylag rövid idő alatt a kísérleti személyekben váratlan, új
képességek mutatkoztak; ennek következtében megváltozott, magatartásuk a
zenével szemben; sikereik szaporodtak; emiatt bátrabban és szabadabban
muzsikáltak; Önérzetük, önbizalmuk általában megnőtt.

A személyiség átalakítható!

Henye ellenvetés, hogy a képzeletben gyakorlás nem teremtette meg az új

képességeket, mindössze felébresztett olyanokat, melyek már megvoltak a
lélekben, csak szunnyadó állapotban. (Hasonló eset volna, ha fejből el akarnám
mondani sorban az üzleteket, melyek mindennapos utam vonalán fekszenek:
nem volnék rá képes; de ha tanulnám, észrevenném, hogy könnyebben tanulom
meg, mint egy idegen utca üzleteit, mert észrevétlenül idegrendszerembe évődött
emléke és ott lappang.) Mert ha így állna is a dolog, a lappangó képzetek ki-
hozása és ennek a kihozásnak érzelmi következményei is, a személyiség
átalakítását jelentik. A mai emberben végtelen tömege rejlik ezeknek a lappangó'
és kihasználatlan képzeteknek: a legtöbb ember tehetségesebb, mint általában hiszik, és
mint Ő maga hiszi, csak nem ért tehetségei kihasználásához, nem hozza létre maximális
munkáját.
Az emlékezetet nagymértékben lehet fejleszteni; ugyanez áll a figyelemről is.
Ezek kétségbevonhatatlan példái annak, hogy lehet természeti adottságokat pozitív
módon előnyünkre megváltoztatni. Azonkívül: közömbös lehet, hogy
 21
megteremtettük, vagy csak kipattantottuk-e az új tehetségeket, ha a
következmények alkalmasok arra, hogy az egész embert átalakítsák; erre
azonban, láttuk, alkalmasok. Senkinek sincs tehát oka kétségbeesni vagy
elcsüggedni amiatt, hogy képességei ebben a pillanatban látszólag kisebbek, mint
más szerencsésebb tehetségéi, ki velők született vagy kis fáradsággal szerezte
meg Őket. Feküdjék neki fejlesztésüknek: talán végül mindenkit felül fog múlni,
Gyávaság, restség és bűn önmagád és mások előtt arra hivatkozni, mily óriási,
mily nevetséges a különbség a saját játékod és a kész művészeké között. Hát
talán tudod, miképp kezdte az a művész? Micsoda fáradságok és átalakulások
árán ért el oda, ahová elért? Másfelől: ismered saját képességeid határát? Van
jogod ítélkezni róluk, mielőtt a végsőkig megfeszítetted volna őket? Sok
zongorásnak gyengéje, hogy azt hangoztatja, hogy művészetéhez könnyűszerrel,
munka nélkül jutott; ezáltal, úgy véli, bámulatra méltóbbnak tetszenek
képességei. Ne hidd el, hazugság!
A személyiség átalakítható! Alakítása tőled magadtól függ. Te tűzheted ki az
átalakulás célját. Alakítsd tehát művésszé magad! Ámde jelentékeny művész csak
jelentékeny ember lehet; alakítsd magad jelentékeny emberré! Utánozd a nagy
művészeket; de nem úgy, hogy produkcióikat utánzod; mert ha ez sikerülne is
néha-néha, nagy kín árán, csak csalás marad, ha nem áll mögöttük ugyanaz a
művészi egyéniség; azonkívül azt a megszégyenítő érzést hagyja benned hátra,
hogy jutalmad felülmúlta érdemeidet. Nem! Legbensődben, lelked lényegében,
személyiséged magvában alakulj át művésszé; idézd elő és fel magadban azt a lelki
alakultságot és beállítást, mely a művészt művésszé, a nagy embert nagy emberré
teszi: így jelentékeny leszel minden megnyilvánulásodban, tehát jelentékeny
leszel művészetedben és minden egyes zenei produkciódban is.

II.

A pedagógusok különbséget szoktak tenni tartalmi és formai tanulás között.

Tartalmi tanulás, ha hasznos ismereteket teszek magamévá, pl. az egyszeregyet,
vagy a skálák ujjrendjét; formai tanulás, ha maga az ismeret mellékesebb, a
fontos valamely lelki tulajdonság fejlesztése a tanulás által; ha pl. latin verseket
tamilok, hogy emlékezetemet gyakoroljam. A formai tanulást az teszi
lehetségessé, hogy valamely lelki tulajdonság részben való képzése azt a lelki
tulajdonságot, minden irányban fejleszti. Pl. ha gyakorlom magam színek
megkülönböztetésében, ezáltal hangok megkülönböztetésében is gyakorlódom;
ha növelem szám emlékezetemet, neveket is könnyebben tartok meg.
Használd fel a zenei tanulást önmagad formai nevelésére! Mennyivel különb eszköz
erre a muzsika, mint a latin versek és hasonlók. Mennyivel több figyelmet,
akaratot, gondolkodást követel! Mennyivel jobban lehet benne megítélni a
sikerülést vagy nem sikerülést; adagolni a munka mennyiségét! Csak úgy kell
akarnod és zongorázásod a képzelet, figyelem, emlékezet, akarat, kitartás,
fegyelem, megkülönböztető képesség, ízlés, ítélet magas iskolája lesz számodra;
nemcsak zenei, de általános értelemben. Nem minden emberből lehet zongorás; de
 22
minden zongorásból tehet ember. Ember, az átlagnál különb ember kell, hogy váljék
belőled, ha tanulásod minden mozzanatát kihasználod arra, hogy magadban ne
csak a zenészt, de az emberi is fejleszd. Ez játékodra is vissza fog hatni: a különb
ember különbül játszik. Ezenkívül: amit így nyersz a zenetanulásból, az
maradandó tulajdonod; lehet, hogy valamely okból nem fogod játékoddal
meghódíthatni a világot, de mint ember kiépítetted képességeidet; így nem lesz
okod elsiratni a zenetanulással töltött éveket a sötét és hasztalan gyötrődés
időszaka gyanánt.
III.
Mi legyen, kérded, eszményed, mely felé magadat nevelned kell? Az imént már
felsoroltam néhány képességet, mint a figyelmet, akaratot stb., melyek a
jelentékeny emberben nagyobb mértékbon vannak meg, mint az átlagosban;
ezeket éppen a zenetanulás útján növelheted fel leginkább. Ez azonban távolról
sem minden. Ezek oly tulajdonságok, melyek a mesterség gyakorlásához
közvetlenül szükségesek; a nagyság magasabb rendű, morális jellemvonásokból
alakul, Ezeknek, első pillantásra, kevés közük a zongorázáshoz; a valóságban
ezek azok, melyek gyakran a technikailag fogyatékos játékra is ráütik a
jelentékenység pecsétjét. Ha megvannak, megtermik azokat a képességeket is,
melyek a megvalósításhoz szükségesek; megfordítva nem áll a tétel.
Hogy melyek ezek a jellemvonások? Ki merhet erre felelni? Ki vállalkozhatok
arra, hogy így szóljon: „ez meg az a tulajdonság teszi a nagy embert.” Én nem
merem, én nem vállalkozom rá; mindössze felsorolok néhány dolgot, melyek
élő és holt - valóban - nagy művészek jellemében feltűntek nekem.
A nagy ember az igazságot akarja ismerni és közölni. Minden áron; élete árán is. A
művészetben is vannak ilyen végső igazságok. Mindenki érzi, hogy egy zenemű
megvalósításának is van egy egyetlen módja, mely nemcsak a legszebb, de
egyben az egyetlen helyes is. A nagy művész minden ereje megfeszítésével
dolgozik, hogy ehhez a megvalósításhoz elérjen. Ezért lerombol minden falat,
mely közötte és az igazság közt emelkedik.
A nagy ember nem hiú. Néni azt kérdezi, hogyan fog hatni az ő személye, hanem
hogy hogyan fog. hatni a mű, vagy az eszme, melyet képvisel; eltűnik mögötte. A
nagy zongorás nemcsak „hatásos” darabokat játszik; a nagy zongorás nem tolja
előtérbe azokat a részeit a darabnak, melyben virtuozitását csillogtathatja; a nagy
zongorás nem változtat a nagy mesterek művein, hogy oktáváit vagy terceit
megmutathassa.
A nagy ember nem önző. Ám álljon az egész világ kereskedőkből, azaz
olyanokból, kik többet akarnak kapni, mint amennyit adnak: ö tudja, hogy
hivatása adni. Nem bocsátja művészetét áruba. Nem játszik műveket csak azért,
mert divatosak; oly műsort mer összeállítani, mely nem „vonz". Nem tesz
engedményeket a közönségnek; érzi, hogy nevelésre hivatott. Nem kicsinyíti
pályatársait csak azért, mert kenyerét eleszik.
A nagy ember szerény. Tudja, hogy az igazság messze és az ő erői is korlátozottak;
tudja, hogy míg ö darabját gyakorolja, bolygók porladnak el és naprendszerek
születnek.
 23
Elismeri, hogy vannak kívüle is tehetséges emberek a világon, sőt még örül is
ennek. Szívesen tanul mindenkitől. Örökké tanul. Szorgalmas.
Utánozd! Tedd szokásoddá a nagyságot! Ez lehetséges; a törhetetlen
igazságkeresés, a szerénység éppúgy szokásoddá válhatik, mint a mindennapos
mosdás; a hiúságról éppúgy leszokhatol, mint a dohányzásról! Csak akarnod kell!
És szem előtt tartanod a szabályokat, melyek minden megszokásra, minden
leszokásra állnak s ezért éppúgy vonatkoznak jellemed fejlesztésére, mint egy
etűd megtanulására:
1. Állítsd magad nagy faladatok elé! Említettem, a fogyatékos képzeletű
zongorások fantáziája hogyan fejlődött a zongora nélkül való tanulás által. Miért?
Mert a feladat nehézsége felkorbácsolta akaratukat, hogy a célt elérjék; így
kényszerítették magukat képességek felhasználására, melyeknek eddig még
létezéséről sem tudtak; ezáltal kifejlődtek ezek a képességeik. Vond le a
következtetést! Fogadd meg, hogy ezt vagy azt a célt egy bizonyos időpontig
eléred, ezt vagy azt a feladatot megoldod, és tekintsd szégyennek, ha nem érted
el, nem oldottad meg; így eszközeid is váratlanul elő fognak teremni.
Erőfeszítések által fejlődnek a képességek.
2. Siess a tökéletesség elérésével! Még ma kezdj hozzá képességeid emeléséhez,
hibáid irtásához. Ne halaszd!
3. Győzelmekhez, ne balsikerekhez szokjál! Ha folytonosan balsikerek érnek,
éppúgy diszpozíciókat szerzesz a sikertelenségre minden, irányban, mint ahogy
diszpozíciókat szerezte! például a figyelésre általában, ha sokat figyelsz. Végül
már nem is bírod a dolgokat személyeddel kapcsolatban sikeresnek elképzelni; a
sikertelenség természeteddé válik. Éppígy a sikert tehetted volna szokásoddá.
Használj tehát fel minden alkalmat a, ha még oly kis, győzelemre is; ne
vállalkozzál arra, ami bármely értelemben is kudarccal fenyeget, Minden
győzelem erősebbé, minden vereség gyengébbé tesz. Ha valamiről le akarsz
szokni, ne tűrj kivételt, egyszer se nézd el magadnak azt a hibát: az első
győzelem önmagad felett egyre könnyebbé teszi a következőket. Fél-
győzelmeket, kiegyezéseket számíts a vereségekhez!
Nem bírod mindig megítélni, győztél-e, avagy legyőzettél. Szerezz tehát
hozzáértő barátokat, akik őszintén bírálnak. Fogadd kritikájukat érzékenykedés
nélkül és légy hálás a sorsnak, hogy általuk megmutatja hibáidat. Ha ilyen
barátokra nem akadnál - ritkák! -, szerezz legalább ellenségeket, legegyszerűbben
úgy, hogy sikereket érsz el: azok majd nem csinálnak titkot fogyatékosságaidból.
A legbölcsebb azonban, ha a régi nagy mesterekkel vagy jó barátságban:
Bachhal, Beethovennel, Liszttel való személyes viszonyod rendíthetetlen; az ő
ítéletükben bízhatol.
4. Ne futamodjál meg az első csetepatéban. Gondold meg, hogy egyéniséged
gyökeres átalakítása éppoly nagyszabású megbolygatása egész lelki életednek,
mint ahogy felkavarná testi életedet, ha véred Összetétele megváltoznék, vagy
izmaid régi sejtjei újakkal pótlódnának. Ne képzeld tehát, hogy ez a folyamat
egyhamar mehet végbe; azt se, hogy valami nagyon kényelmes. Bele kell
nyugodnod abba, hogy első időben sok minden nem megy kedved szerint. Ne
 24
veszítsd el tehát bizalmad és kitartásod, ha egy ideig nem látsz feltűnő
eredményt; minden új képesség kipattanását, minden fontos változás feltüntet a
lappangás egy időszaka előzi meg: ezalatt formálódik, Ez a titkos és még
eldöntetlen küzdelem kora a régi és az új körött; fáradozásaid a jó végső sikerét
biztosítják, ha pillanatnyilag eredménytelennek látszanak is. A fő, hogy eszedben
tartsad: legfőbb szövetségesed erős szándékod, hogy haladj.

A SZELLEMI TANULÁS TESTI FELTÉTELEI

Ismered már a megtervezés feltételeit; vegyük most a megvalósítás feltételeit
szemügyre.
I. Szervezetednek egészségesnek, frissnek kell lennie, hogy rábízhasd magad.
Figyelni is csak akkor vagy képes, ha testileg egészséges és pihent vagy; Tehát:
Betegen ne gyakorolj! Fáradtan ne gyakorolj! Napi munkád nagyobb részét
délelőtt, kisebb részét délután végezd; délelőtt is, délután is ékelj be legalább egy
félórás és több kisebb pihenőt gyakorlásodba. Ne várd meg, míg a fáradtság
feltűnővé válik; ezt a fokát a fáradtságnak már nagyon nehéz kipihenni. Ne
gyakorolj többet 4-4 1/2 óránál naponként, ennél több már csak árt neked is,
játékodnak is. Gyakorlásod ötödik órájában mindent lerontasz, amit az első
négyben építettél. Aludjál legalább nyolc órát. Ha délelőtt órák hosszat
gyakoroltál, aludjál vagy legalább pihenj ebéd után. (Liszt kétszer négy órát aludt
napjában.) Közvetlenül evés után ne gyakorolj.∗
Ha állandóan fáradtnak érzed magad, úgy vagy beteg vagy: ez az orvosra
tartozik; vagy ki vagy merülve : ebben az esetben pihenj néhány napig vagy
hétig, azután kevesebbet és okosabban dolgozzál; vagy helytelen módszerrel
játszol: változtass rajta! Ha kezed, karod állandóan fáj, játékod módja helytelen.
Mindenki játékában vannak korszakok, mikor látszólag nem halad, sőt
visszaesik. Ez normális jelenség, különösen a testi növekedés éveiben. Gondolj
ilyenkor arra, hogy minden tanulásnak természete, hogy zökkenésszerűen,
váltakozó tempóban megy végbe (ezt egyes darabok tanulása közben is
tapasztalhatod); türelemmel várd meg a kedvezőtlen időszak végét s addig is
bizalommal dolgozzál: munkád nem vész kárba, ha pillanatnyi hatása nem ötlik
is szembe.
Erőd gazdaságos kihasználásában erős támogatás a pontos és pontosan
betartott napirend; ebben a gyakorlás mindennap ugyanarra az időre legyen
kitűzve.
II. Kezed, karod, vállad, hátad izmaitól a zongorázás rendkívüli munka
teljesítését követeli; erre trainiroznod kell őket.∗∗
                                                            
∗
 (Ne gyakorolj oly öltözékben, mely mozgásaidat gátolja; ne viselj magas gallért; ne viselj fűzőt!) 
∗∗
(A zongoráinak erős embernek kell lennie; végezz tehát valami testgyakorlatot! A tornázás és sport
azonkívül a figyelem és akarat formai fejlesztésének legerősebb eszköze. A tornázás bármely neme
hasznos, csak súlyzóval ne tornázzál! A sportok közül a vívás és tenisz árt a kéznek, a többit űzd, de
inkább a szünidőben. Este végezd: a test-gyakorlást, mert különben kifárasztod magad az egész
napra. Ne feledkezzél meg a mindennapi sétáról!
 25
Különösen fárasztó gyakorlatoknál járj el pontosan a training szabályai szerint:
gyorsítsd a tempót hajszálról hajszálra néhány napon át; majd térj vissza egy
valamivel lassúbb tempóra, de ne oly lassúra, mint amelyből kiindultál; innen
gyorsítsd a tempót ismét az előbbi módon; térj ismét lassúbb tempóra vissza,
mely azonban valamivel gyorsabb, mint ahonnan utoljára kiindult a gyorsítás, és
í. t. Ha pihentetted a gyakorlatot
Egy ideig, első eljátszásod ismét lassú legyen; a gyorsítás azonban most már
nagyobb lépésekben haladjon előre. Hogy izmaid, tónusát fenntartsd, gyakorolj
bizonyos fárasztó technikai típusokat, mint oktávákat, tremolókat, minden nap,
trainingszerűen. Training közben ne állj meg az első kifáradásnál, mert így nem
fejlődnének izmaid. Ez az egyetlen eset, midőn kivételt kell tenned a fáradtan-
tanulás tilalma alól. A kimerülésig azonban ne gyakorolj! A versenylovakkal nem
szokták „kifuttatni a formájukat", azaz training közben nem, vagy csak
megközelítőleg oly sebesen futtatják őket, mint ahogy a versenyen kell majd
futniok; az ilyen végletes erőfeszítés ugyanis nagyon kimentő, sőt veszélyes. Te
se „játszd ki formádat” olyan daraboknál, melyek rendkívül fáradságosak,
legfeljebb néha, kísérletképpen; semmi esetre sem állandóan, vagy még hozzá a
hangverseny előtt. A nagy virtuózok lassan és halkan gyakorolnak.
Ne sajnálj semmi fáradságot annak elérésére, hogy az egyes hangot a legkisebb
munkával, a legszebbén légy képes létrehozni; kísérletezzél ebben az irányban
egész életeden át. (Ennek természetesen elengedhetetlen feltétele az, hogy oly
zongorán gyakorolj, mely visszaadja a billentés-különbségeket, tehát, ha csak
lehet, angol mechanikájún. Hogy a hangolás tisztaságára és általában hangszered
karbantartására kínosan ügyelned kell, talán felesleges hangoztatnom.) Mert ha
még oly kicsi is a munkamegtakarítás egy egyes hangnál, órák hosszat tartó
gyakorlásnál igen tekintélyessé válik; kevesebb testi energiát fogyasztván, több
szellemi energiád marad rendelkezésedre: fölényesebben, művésziesebben fogsz
játszani. A szebb hang jobban fog inspirálni; ösztökéli leleményedet, egyszerű
játékhoz vezet.
Általában tisztában kell lenned azzal, hogy a technika fejlesztése két különböző
feladatból adódik össze; egy pozitív feladatból: ez a gyorsaság, biztonság, erő,
szép hangzás megszerzése; de azonkívül egy negatív feladatból is: ez folytonos
elhárítása az akadályoknak, melyek a technika képzésében gátolhatnak.
Mindkettő egyaránt fontos és egész életedre való munkát ad.
Ha kifáradnál játék közben, uralkodjál magadon annyira, hogy senki
fáradtságodat észre ne vegye; kényszerítsd magadra azt a látszatot, hogy
könnyűszerrel győzöd a nehézségeket. Meg fogod látni, hogy a virtuozitás póza
gyakran magával hozza magát a virtuozitást. Viszont, ha fogcsikorgatva,
megfeszített izmokkal ülsz a zongoránál, megtámadod, csakhamar azon veszed
majd magad észre, hogy halálos ellensége vagy, gyűlölöd és vesztét áhítod. Ezek
nem művészi érzelmek.
 26

TÚLSÚLYBA HOZNI A SZELLEMI TANULÁST A TESTI

TANULÁS FÖLÖTT.
A SZELLEMI RÉSZT TUDATOSSÁ, A TESTI RÉSZT
AUTOMATIKUSSÁ TENNI

Nem elég a megvalósításhoz, ha a művészi játék szellemi és testi feltételei

külön-külön megvannak benned; kell, hogy szorosan összefüggjenek. Kell, más
szóval, hogy kiképzett szellemednek a zongorázásra alkalmassá tett tested engedelmes szolgája
legyen. Vagyis, mihelyt elképzeltél valamely hangot, kell, hogy kezed azonnal,
gépiesen, gondolkozás nélkül rájárjon a megfelelő mozgásra.
Legyen egyszóval az összefüggés az elképzelés és a megvalósítás közt
automatikus. Automatikus, gépies mozgások azok, melyeket annyira
megszoktunk, hogy már nem is tudunk róla: csak elindításuk és befejezésük
szokott tudatos lenni. Bármikor tudatossá válhatnak azonban és így
akaratunknak alá vannak verve; ebben különböznek a reflextől, melynek nem
vagyok ura. Gépies mozgás például a járás; nem fontolok meg minden lépést, de
tudom, honnan hová akarok menni; ha kocsi keresztezi' utam, tetszésem szerint
megállók vagy sietek. Éppígy vagyunk a zongora passzázsokkal; mint a járást,
azokat is kezdetben végtelen lassan, mozzanatról mozzanatra kell megtanulnom;
mint a járás, azok is kell, hogy végeredményben automatikussá váljanak.
Automatikussá, de nem reflexszé, vagyis bármily sokszor, bármily gyorsan
játszottam már valamely menetet, hatalmamban kell lennie, hogy különböző
célokra másképp és másképp alkalmazhassam; ha nem tudok felette uralkodni,
ha elszalad velem a kezem, betanított állathoz vagyok hasonló, mely egy adott
jelre minden körülmények közt ugyanúgy végzi el mutatványát. Hogy mozgásaid
ne reflexszé, de automatikussá váljanak, azzal biztosíthatod, ha tudatos tanulással
kezded; azaz, minden hangot, részletet külön észbe veszel. Ebben a nagyon lassú
tempó és az elképzelés jó segítőd lesz.
Ha reflexszerűen játszol, ami be fog következni, ha nem a mondott módon
tanulsz, a legkisebb rendellenesség vagy zavar a kísérő körülményekben kihoz
sodrodból, mint ahogy a holdkóros leesik, ha rákiáltanak; az automatikus
mozgások sora sokkal ellenállóbb és jobban alkalmazható a körülményekhez.
(Ez a különbség különösen akkor derül ki, ha többedmagaddal játszol.)
Azt lehetne tehát mondani, hogy a tanulás akkor a legbölcsebb, ha igyekszik a
szellemi részt tudatossá, a testi részt automatikussá tenni.
Míg tehát egyrészt mindent, amit játszol, el is kell képzelned, addig másrészt
mindent, amit elképzelsz, el is kell játszani tudnod. Erre- csak egy módod van:
ha az Összes elképzelhető technikai nehézségek főbb típusait — függetlenül a
zenedaraboktól — az automatizmusig gyakorlód. Ezért becsüld meg nagyon az
olyan természetű gyakorlatokat, mint Liszt „Technikai tanulmányai" vagy Czerny
„40 mindennapos tanulmány”-a és „Virtuóz iskolá”-ja. Ezek hasonló
célra törekszenek. Ha valamely etűdöt tanulsz, igyekezzél annyi hasznot húzni
belőle technikád számára általában, amennyit csak lehet. Ne csak azzal a céllal
 27
tanuld tehát, hogy jól el bírd játszani, hanem még inkább azzal, hogy
megtanulása által képessé válj minden hasonló természetű nehézség legyőzésére.
(Aránylag kevés, de kiaknázott gyakorlat segélyével nagyon jelentékeny
technikára tehetsz szert; míg végigjátszhatod a világ összes etűdéit és semmi
hasznod sem lesz belőlük, ha felületesen játszod őket. Inkább keveset jól, mint
sokat rosszul!) Tégy egyszóval akkora technikai készletre szert, mely tágabb
körű, mint bármely nehézség, melyet az előadási darabok nyújtanak. Ezt tette
Liszt; naponta öt órán át gyakorolt technikai típusokat; műsorával csak egy órán
át foglalkozott a zongoránál, Ezt csak úgy tehette, hogy fejben tervezte meg és
készítette el játékát.
Csak ha ezt a feltételt teljesíted, leszel képes tanulásodat és játékodat teljét
mértékben átszellemíteni, azaz túlsúlyba hozni benne a szellemi elemet a testi
elem fölött. Erre a túlsúlyba hozásra három értelemben is törekedned kell:
1. Játékod testi részét - megfontolás és törhetetlen munka árán - oly könnyűvé,
magától értetődővé kell tenned, hogy játékod benned és a hallgatóban
egyaránt ha anyagtól való teljes elszabadultság, a testetlenség, a minden földi
bilincstől megkönnyebbült átlelkesültség érzését támassza.
2. Testednek, az engedelmes szolgának fantáziád és ne a véletlen vagy az
utánzás parancsoljon. Az előadóművészt, mint minden művészt, elsősorban a
fantázia teszi. Játékodat fantázia kormányozza a nagy és a kis dolgokban
egyaránt: van technikai fantázia is.∗
3. Igyekezz arra, hogy munkádban a képzeleti tanulás időben is túlsúlyba
jusson. Mindenki ereje korlátolt; minél több időt töltesz testi munkával, annál
több energiát veszel el a szellemi munkától. Annak szenteld legfrissebb,
legtermékenyebb idődet.
A ZENEMŰ JÁTÉKÁNAK FEJLŐDÉSI FOKOZATAI
Minden jó dolog soká készül. Ne „fújd fel” játékodat; hagyj neki időt, hadd
érjen. A hangversenyen csak azt fogod valamelyes biztonsággal eljátszani tudni,
amivel legalábbis hónapokon át foglalkoztál egészen kedvedre, fölénnyel
azonban csak azt győzöd, amit mar évek óta tudsz. Ebből két dolog folyik:
1. Ne siess a hangversenyadással! Ha elkészültél az iskolával, tölts néhány
esztendőt azzal, hogy műsort szerzel magadnak, így majd érett darabokkal lépsz
a nyilvánosság elé. Eközben azonkívül kitudod, mely darabok felelnek meg
legjobban egyéniségednek, játékod módjának; ezáltal előnyösebb színben
mutatkozhatol be. Ha ehelyett, mihelyt néhány darabot megtanultál az iskolában,
sietsz nyilvánosan eljátszani őket, ebből kétfajta baj származik: 1. sem magad,
sem a bírálók nem ítélhetik meg képességeidet, mert sok dologban azt teszed,
amit tanárod tanácsolt és amit önállóan talán másképp csinálnál;
ezáltal igazságtalan véleményeket fogsz hallani, melyek akkor is ártalmasok, ha
elismerők;
                                                            
∗
 (Technikai fantáziádat erős próbára teszi és azért nagymértékben fejleszti, ha nehéz részeket, különösen ugrásokat
és akkordokat, behunyt, vagy bekötött szemmel gyakorolsz.)
 28
2. játékod még új keletű, ezért a nyilvánosság előtt nem fog úgy sikerülni, mint
ahogy elképzelted és szeretnéd; Önbizalmad meginog és rossz híredet költöd;
ezt pedig már nehéz dolog jóvá tenni.
Több művel foglalkozzál egy időben, viszont minden egyessel huzamos ideig.
Játékod minden darabra vonatkozólag kell, hogy bizonyos fejlődési fokozatokon
menjen keresztül; minél tovább hernyó és báb, annál szebb lepke válik belőle.
Vigyázz tehát, hogy ezek közül a fejlődési fokok közül egy se maradjon el, egy se
rövidüljön meg; inkább tartsd vissza játékodat egy bizonyos fokon kissé tovább,
mint ahogy jólesnék. Különben az idők folyamán - gyakorlatod és zenei
érettséged gyarapodásával. - a darabok fejlődésének folyamata is megrövidül.
Első fok. Tájékozódás. A mű formai és harmóniai elemzése, zongora nélkül.
Második fok. A hangok sorrendjének megjegyzése, zongora nélkül. Zongorára
és zenekarra írott műveknél a zenekari részeket is tanuld meg.
Harmadik fok. Tökéletesítés a képzeletben; a képzetsornak egyre inkább hallási-
mozgásivá való átalakítása. A mű megtervezése naivul történjék, vagyis anélkül,
hogy tudomást vennél a mű esetleges különleges stílusáról, személyes
vonatkozásairól, programjáról, történetéről, a konvencióról vagy hagyományról
előadására vonatkozóan; tehát tisztán úgy, ahogy művészi ösztönöd diktálja.
Negyedik fok. A darab további átalakítása a képzeletben, elsősorban ennek a
kérdésnek a megoldására törekedve: hogyan képzelte a szerző? Kövesd
mindenekelőtt a szerző közvetlen útmutatásait; mint pl. a tempójelzéseket és
dinamikai jeleket. (Olyan kiadásoktól, melyek a nagy mesterek eredeti jelzéseit
megváltoztatják, anélkül, hogy önkényes jelzéseiket az eredetiektől meg-
különböztetnék, óvakodjál, mint a tűztől.) Olyasmikről is tudnod kell, hogy pl.
Schumann metronómja sietett, tehát darabjait az eredeti jelzésnél lassabban kell
játszani. Ha a műnek programja van, vagy címe valamely helyzetre, hangulatra,
személyre, eseményre utal, alkalmazkodjál ehhez.
Tudd meg a szerzők életrajzaiból, írásaiból, leveleiből, hogyan játszották,
hogyan képzelték el, az előadótól hogyan kívánták azt a művet. Ha Bachról, vagy
általában régi mesterekről van szó, állapítsd meg, orgonára, clavicembalóra,
clavichordra vagy lantra íródott-e a mű elsősorban; igyekezzél e hangszereket
visszaadni játékodban. A klasszikus mesterek műveit illetőleg jöjj tisztába azzal,
kamarazeneszerű vagy zenekarszerű-e a mű; az utóbbi esetben hangszereld meg
képzeletben, az illető szerző zenekarára gondolva. (Tehát ne hangszerelj Mozart-
szonátát Beethoven-zenekarra és viszont.) Ebben a munkádban segítségedre
lesz, ha sokat játszol jó (két-, négykezes, kétzongorás) kivonatokat, a zenekari
hangzás visszaadására törekedve; részesítsd előnyben azokat a kivonatokat,
melyekben a különböző hangszerek belépése meg van jelölve. Próbálkozzál meg
magad is kivonatok, átiratok készítésével.
Ismerkedjél meg általában a szerző és a kor felfogásaival és éld beléjük magad.
Csak egy példát: sohasem lehetsz tökéletes Bach-játszó, ha nem ismered korának
szimbolikus zenei szótárát, mely minden érzelmet vagy
 29
helyzetet mindig ugyanazzal a zenei motívummal hozott vonatkozásba és
megfordítva.
Ötödik fok. A mű technikailag különösen nehéz részeinek gyakorlása a
zongorán. Ha ezek a részek fárasztók, feltrainirozni a szervezetet, amíg könnyen
győzi. Etűdöknél a nehéz részek vagy a műben főként szereplő figura gyakorlása
többféle billentési móddal, minden hangnemben, esetleg moduláló menet
alakjában. (Az ujjrend ugyanaz maradjon.) Metronóm!
Készíts magadnak ujjrendeket kezed alkotásának, játékod modorának és a
tempónak megfelelően; ettől aztán el ne térj. Ebben az egyben nem kell híven
követned a szerzőket, mert régente mások voltak az ujjazat elvei, mint ma.
Etűdöknél persze, hol nem a minél simább megvalósítás a cél, hanem a technika
fejlesztése egy esetleg kényelmetlenebb ujjrend segélyével, más az eset.
Hatodik fok. A mű eljátszása egészben, igen lassan. Egyetlen szempont:
korrektség.
Hetedik fok. Részletmunka. A mű felosztása egészen kis részekre; minden rész
tökéletesítése a végső lehetőségig. Ha már késznek érzed, új hibát találni benne
új szempontot lelni, melyből nézni lehet. A sallangokat egyre inkább
elhagyogatni, a lényeg felé, egyszerű megoldások felé haladni! Az egészet azért
nem elveszteni szem elől: igyekezzél úgy megvalósítani a művet, ahogy
elképzelted. Semmit sem bírsz szebben eljátszani, mint ahogy elképzeled; éppoly
szépen talán összehozod.
Nyolcadik fok. A darab elképzelése és játszása úgy, ahogy a hangversenyen
fogod játszani.
Pihentetések, felfrissítések.
Lesznek, kik azt fogják mondani, hogy játékod, ha ennyire megtervezed és
kidolgozod, nem lehet szubjektív, közvetetten játék. Akik így beszélnek,
összetévesztik a szubjektivitást és közvetetlenséget a rögtönzéssel. Igenis,
érvényesítsd egyéniségedet, hangulatodat, elfogulatlan meglátásodat, de ne a
hangversenydobogón, hanem otthon, miközben elkészíted a művet; művészi
tisztesség dolga, hogy teljesen elkészülve lépj a közönség elé. Arra kevés
valószínűséggel számíthatsz, hogy a közönség előtt azonnal a kellő hangulatba
kerülsz; diszponálva sem leszel majd mindig fényesen. Biztosítsd be magad tehát
azzal, hogy úgy megtanulod a művet, hogy rossz diszpozícióban, idegen
hangulatban is képes légy eljátszani. Semmi azonban annyira belé nem visz a
kívánt hangulatba, mint ha a darab kezdete jól sikerül; ennek pedig megint csak a
megfontolt előkészítés a biztosítéka. Azonkívül, ha játékodat jól megtervezted, a
művet mindenfelől jól ismered, biztosabb leszel, így inkább átengeded magad
pillanatnyi hangulatodnak, lelkesülésednek, elragadtatásodnak, mint ha legfőbb
gondod az: mi is következik? Végeredményben tehát így lesz játékod
közvetlenebb.
 30
VALAMI A NYILVÁNOSSÁG ELŐTT VALÓ JÁTÉKRÓL

Senki sem játszik olyan jól a nyilvánosság előtt, mint otthon. A szokatlan
körülmények, a nem sikerüléstől való félelem, a felelősség érzése gátolják a lélek
szabad működését, A nyilvánosság előtt való játék alkalmával tehát küzdelem
megy végbe a művet képviselő képzetsor és a gátlások között. E küzdelmet
kétféle módon befolyásolhatom javamra: 1. ha erősítem a képzetsort; 2. ha
gyengítem a gátlásokat.
A képzetsort oly szilárdan összetapadó tömeggé kell tenned, mely minden
támadásnak ellent bír állani. Hogy miképpen éred ezt el, már elmondtuk.
A gátlások ellen így küzdhetsz:
1. Szokd meg a nyilvánosság előtt való játékot. Ragadj meg minden alkalmat,
hogy - eleinte szűk körben - közönségnek játsszál. Azonban ezt is csak feltét-
lenül elkészülten és csakis figyelmes, és ha lehet, hozzáértő embereknek. Tekintsd
minden zongoraórádat kis hangversenynek, mely - a lelki beállítást illetőleg is - a
komoly hangversenyre készít elő.
2. Mikor otthon játszol, már képzeld el magad a hangversenydobogón.
3. Játsszál a hangverseny előtt minél többször ugyanabban a teremben,
ugyanazon a zongorán.
4. Ha kilépsz a pódiumra, kényszerítsd magadra a nyugalom, biztonság és
fesztelenség kifejezését és taglejtéseit; ezáltal nyugodtabbá, biztosabbá és
fesztelenebbé válsz.
5. Ne fáraszd ki magad a hangverseny előtt. A megelőző hetekben ne
gyakorolj lényegesen többet, mint rendesen szoktál. (Viszont rendes
körülmények közt is gyakorolj annyit, hogy technikai készletedet és munkabírá-
sodat hangversenyképes színvonalon tartsad.) A hangverseny előtti 1-2 napon
igen keveset gyakorolj; a hangverseny napján úgy oszd be gyakorlásodat, hogy
munkaképességed és frissességed legnagyobb foka a hangverseny órájára essék;
ismerd ki magad e tekintetben.
6. Egész életedre befolyásolhatja produkciód sikerülését első nyilvános
fellépésed sikerülte vagy nemsikerülte. Tégy tehát meg mindent, hogy sikerüljön:
játsszál könnyű és rövid darabot, azt is hosszas tanulás után. Hasonló okból már
készülés közben is tőled telhetőleg kerüld a nemsikerüléseket: a sikerek
sikereket, a balsikerek balsikereket vonnak maguk után.
 31

TARTALOM

1. Előszó............................................................................................................................... 3
2. Kitűzni a célt; akarni a célt; ellenőrizni, elértük-e a célt?.......................................... 4
3. Túlsúlyba hozni a kedvező diszpozíciókat..................................................................7
4. Számolni az első benyomások maradandóságával, Számolni azzal, hogy
semmit sem lehet a végtelenségig tanulni. Nem elfecsérelni az eljátszásokat….. 9
5. Elválasztani a zenetanulás szellemi és testi részét.......................................................12
6. A szellemi tanulás szellemi feltételei............................................................................ 14
7. A képzelőtípust át lehet alakítani.
A zenetanulás magasabb célja: különb emberré válni…………………………. 20
8. A szellemi tanulás testi feltételei................................................................................... 24
9. Túlsúlyba hozni a szellemi tanulást a testi tanulás fölött. A szellemi részt
tudatossá, a testi részt, automatikussá tenni.............................................................. 26
10. A zenemű játékának fejlődési fokozatai.................................................................... 27
11. Valami a nyilvánosság előtt való játékról.................................................................. 30