Gömbös Mátyás szenvedélye
Horvátország függetlenségi harcai folytán mind a televízió, mind
A legtöbb esetben ügy van az
em b er, hogy h ázát, otth o n á t
nem szívesen nyitja ineg v a d ­
id eg en e m b e r e k n e k , a z m eg
m ár végképp elk ép zelh etetlen ,
hogy az ajtót szélesre tárja, és
tömegesen fogadja a látogató­
kat, felb olyd ítva ezzel a m in-
d enn apok nyugalm át.
G öm b ös M átyás p ed ig ezt
tette őriszen tp éteren . S zo m b a ­
ton reggel kilenc órától szélesre
tárta az ajtókat a látogatók
előtt.
- Csak egy kis átalakítást
kellett végezni. Látja, ott abban
a szobában volt egy heverő, azt
felvittem az emeletre, egyébként
általában így néz ki a lakás.
Már az udvar figyelemre méltó
szombat óta. Körben mindenütt
trófeák, szarvas- és muflonagan-
c s ő k , k o p o n y á k é s s z a rv a k , a tu d o k neki.
h á z b a n p re p a rá lt á llato k .
- Régi álmom valósult meg
ezzel —jegyzi meg Gömbös űr.
- Már a rendszerváltás előtt is
felajánlottam az akkori tanács­
elnöknek, hogy a falunak adom
ezt a gyűjteményt, hadd növelje
ez is az Őrség jó hírét. A
tárgyalások folytak , am ikor
közbejött a rendszerváltás. A
tanácselnök helyett polgármes­
tert választottunk, és az álmok
akkor m é g álm ok m aradtak.
H a m in c e g y éve vadászok, az­
ó ta g y ű jtö m a tr ó fe á k a t. A m it
m o s t itt lá t, a n n a k k ile n c v e n ö t
s z á z a lé k á t a k ö r n y é k e n lő tte m .
De vadásztam m ár A usztriában
is - azok a mormoták onnan
valók de az ország többi
részében, Mátészalka, Párád
k ö r n y é k é n is já r ta m .
- Világbajnok trófeák is van­
nak itt.
- Csak három. Általában nem
kapitális példányokat gyűjtök,
hanem más ritkaságokat, például
az a kitömött szarvasfej ott a
falon nagyon érdekes. Hermafro-
dita volt, két nemi szerve volt, és
az agancsa is különleges.
- A nagyobb trófeák honnan
valók?
- Budapestről szereztem meg
jó kapcsolatok révén. Az egyi­
ket, látja ezt, tudja ki lőtte pár
Amióta 1988-ban a Grósz kor­
mány néhány évtizedes késéssel
megadta a magyar állampolgárok­
nak az utazás szabadságát biztosító
világútlevelet, s mióta a rendszervál­
tás révén a Magyar Köztársaság
polgárai vízum nélkül utazhatnak
Európa valamennyi országába, sze­
rencsére megszűntek a követségek és
konzulátusok előtti tumultuózus nyá­
ri jelenetek. Az amerikai nagykövet­
ségen még hosszú sorban várják a
vízumot, de az eljárást ott is igyek­
szenek leegyszerűsíteni. De azért a
nyári csúcsszezonban idén is lesz
gondjuk az utazóknak. Ezúttal magá­
val az útlevéllel, s persze az is csak
akkor, ha nem ismerik az ügyintézés
módját.
1992. január 1-jétől nem a helyi
rendőrkapitányságok, hanem a Bel­
ügyminisztérium útlevélosztálya adja
ki az útleveleket. Természetesen ez
nem azt jelenti, hogy minden egyes
1992. július 3. Péntek
évvel ezelőtt? - K ádár János.
Szóval itt van egy kis történelem
is.
— H ogyan ju t v a la k i o d á ig ,
hogy a saját házában rendezzen
kiállítást?
- Ez már nagyon régi álom.
De még most is csak a tervezge-
tés időszakában vagyok. Tanácsi
ház ez —illetve m ár önkorm ány­
zati —, amelyben lakom. Ezért jó
lenne kiegyezni a faluval, hogy
egy kis átalakítással állandó
kiállítást mutathassunk be az
érdeklődőknek. Néhány falat kel­
lene kidönteni csak, egy kicsit
átszabni a házat. De nem csak ez
az egyetlen vágyam. A kiállítás
m ellett itt az ép ü letb en egy
vadászboltot szeretnék csinálni,
és mellette egy minibárt. Meg­
érné.
— N em le n n e t ú l e l d u g o t t h e ­
ly e n ?
- Nem. Tudja, vadásztársasá­
gunkkal bérvadásztatást is vég­
zünk. (Oriszentpéteri Széchenyi
Z sigm ond V adásztársaság, a
szerk.) Jön egy-egy nyugati ven­
dég, aztán p á r hónap m úlva
csapatostul térnek vissza, annyi­
ra tetszik nekik a dolog. Látogató
tehát mindenképpen lenne. De
csak a tervezgeted stádiumában
van a dolog.
— M i a z ö n e r e d e ti fo g la lk o z á ­
sa?
— Tv-szerelő vagyok.
— Hogyan lesz egy tv-szereló'-
bői ilyen szenvedélyes vadász?
- Ez egy életforma, amikor az
ember együtt él a természettel.
Ha valaki belekóstolt, nem lehet
abbahagyni.
— M ily e n gyakran já r ja az
e r d ő t?
- Hetente ötször.
- Akkor majdnem minden nap.
- Igen, szinte m inden nap
kimegyek. De nem mindig va­
dászni, csak figyelni a vadat.
T egnapelőtt is k ilenckor m ár
haza akartam jönni, amikor m eg­
jelen t egy szarvas. Ha akkor
e lin d u lo k , m eg u g ra szto m , jó
ideig nem jött volna vissza arra
a helyre. Tizenegyig ültem ott,
hogy elm enjen, akkor tudtam
Útlevélgondok csúcsszezonban
kérelmezőnek meg kell jelennie az
útlevélosztály Budapest, Andrássy út
93. számú épületében. A kitöltött
igénylőlapot, az 1000 forintos ille­
tékbélyeget, a 2 darab színes vagy
fekete-fehér fényképet, és 18 éven
aluliak esetében a szülői beleegyező
nyilatkozatot a legközelebbi jegyző­
höz, körjegyzőhöz kell benyújtani,
aki azonnal továbbítja az anyagot az
útlevélosztályra.
Mivel az idén, de főleg 1993-ban
több millió útlevél érvényességi ideje
lejár, várhatóan a nyári csúcsidőben
soha nem tapasztalt mennyiségű
kérelem érkezik az elbíráló, útlevél­
kiadó szervhez. A jogszabály szerint
az igénylők 30 napon belül postai
úton megkapják új utazási okmányu­
kat, kivéve persze azokat, akik az
csak hazaindulni. így viszont
biztos lehetek abban, hogy más­
kor is megjelenik azon a helyen.
De tudja, ennyi idő után már nem
is az az igazi öröm, ha én ejtem el
a vadat. Sokkal jobb az, hogy
ismerem az erdőt, a vadakat, és
ha valaki jön, hogy egy szarvast
szeretne lőni. akkor segíteni
1989. évi XXVIII. tv. alapján erre
nem jogosultak.
Dr. Sárdi Erika osztályvezető arról
tájékoztat, hogy a külföldre utazásról
és az útlevélről szóló törvény alapján
mindenkinek joga van a külföldre
utazáshoz, de a kérelem teljesítését
kötelesek megtagadni azokkal szem­
ben, akik ellen büntetőeljárás folyik,
és az elkövetett bűncselemény bün­
tetési tétele a három évet meghaladja.
Ebben az évben is minimális, 250-
270 az ilyen esetek száma.
A régi útlevelét tehát senkinek
sem hosszabbítják meg, mindenki
újat kap. Ez az útlevél nem csak
méretével és vastagságával felel meg
az európai szabványnak, de tükrözi
államformánkat, új címerünket is, és
egy sor megoldás megfelelő védel­
- Mit szól mindehhez a felesé­
ge?
— Fél éve külön élünk. Talán
erre m e n t rá a házasságom .
M egértem őt, de harm incegy
éve csinálom, ez hosszú idő, és
a szenvedélyem gyógyíthatatlan.
komondi
F o to : H o r v á t h C s a b a
met nyújt a hamisítások ellen. Érde­
kessége a külön adatoldala, amely a
gépi adatolvasáshoz szükséges. Sok
nyugati határátkelőhelyen ugyanis,
ahol nincs totális ellenőrzés, ügyes
gépek végzik az azonosítást. így
lényegesen könnyebbé és gyorsabbá
válik az ellenőrzés. Az adatoldal
rovatait az ENSZ hat hivatalos
nyelvén töltik ki, a többi oldalon
magyar és angol nyelvű szöveg
található.
Ha valakinek gyorsan szüksége
van az új útlevélre, személyesen
elhozhatja és leadhatja a kérelmet
az útlevélosztályon, ahol éjjel ügye­
leti szolgálat fogadja az ügyfeleket.
És előfordulhatnak valóban sürgős,
rendkívüli külföldre utazások is
(haláleset, baleset stb.). Ilyenkor
nem a Belügyminisztérium útlevél­
osztálya, hanem a köztársasági meg­
bízotti hivatalok adnak ki útlevelet.
Danyi József
Szentlászló, Kórógy...
az újságok sokat foglalkoztak a magyar lakosságú falvak tragikus
helyzetével. Sokan csak a véres harcok során szereztek tudomást
arról, hogy a történelm i H orvátország területén is élnek nagyobb
szám ban m agyarok. A z em berek kíváncsian figyeltek fel S zent­
lászló és K órógy nevére, hisze ezekkel a falunevekkel nem igen
találkozhattak.
Ezen falvak lakói 1920-ig Horvátországban a M agyar Királyság
területén éltek egy olyan társult államban, melynek önállósága
m eghaladta a ’45 utáni Jogoszlávián belül kapott önállóságot. A
falvaknak m agyar iskoláik, m agyar papjaik, m agyar kultúregyesü-
leteik voltak, gazdaságilag évről évre erődöstek.
Ma már nagyon kevesen tudják, hogy a XV. századig Horvát­
ország keleti részének, a Szerémségnek és Kelet-Szlavóniának
egybefüggő magyar lakossága volt, nem a Duna és a Dráva
jelentette az etnikai határt. A magyarság a XI. században vette
birtokba ezt a sík, illetve dombos jellegű vidéket, és a Száva
képezte sokáig az országhatárt. E vidék m agyar lakossága négy
évszázad békéje után a török m egjelenésével az újkorra gyakorla­
tilag eltűnt. E z a vidék is jó l jellem zi azt a tényt, hogy a félelm etes
oszmán birodalom mennyire megváltoztatta a Kárpát-medence
etnikai összetételét.
A horvátországi magyarságot települései szerint négy csoportba
oszthatjuk.
A z e lső csoportban a négy Á rpád-kori községet kell m eg­
em lítenünk, m elyekről a legtöbbet hallhattunk az utóbbi időben:
Szentlászló, K órógy, H araszti, R étfalu. A négy falu E széktől délre,
egymás mellett helyezkedik el. Ezen falvaknak a török hódoltságot
is sikerült a Vuka mocsaraiban és nádasaiban átvészelni, és
megőrizték sajátos ősi kultúrájukat, szokásaikat. A négy község
lakossága túlnyom órészt reform átus vallású, így nem csak nyelvük,
hanem vallásuk is eltérő volt a környező falvak lakosságáétól.
V aló szín ű síth ető , hogy a jo g o szláv id ő k b en is ez é rt tu d ták
m egőrizni m agyarságukat.
Szentlászló a legnagyobb, 1000-en felüli lélekszámmal. Vasút­
állomása is van az eszék-vinkovei vonalon. A vidék legrégebbi
községei közé tartozik, kialakulása a honfoglalás idejébe nyúlik
vissza. R eform átus iskoláját 1925-ben bezárták, így az iskola és a
Julián E gyesület m egszüntetése óta a tem plom az egyetlen hely,
ahol m indig m agyarul szóltak hozzájuk. A falunak szép népviselete
volt, am ely eltűnt ’45 után. Régi híres szokásuk volt a „kalalázás”,
mikor a fiatalok egymás zsebkendőjét fogva végigtáncolták a falut.
Kórógy Szentlászlótól keletre fekszik, hozzávetőleg 700
lakossal. A török időben a Palacsa mocsár mentette meg a
pusztulástól. R em orm átus felekezeti iskolája a legtovább m űkö­
dött a m agyar falvak közül a két világháború közti Jugoszláviában.
H a ra szti S zen tlászló tó l ny u g atra, szin tén ősi település. A
református iskolát 1930-ban záratta be a nagy szerb sovinizmus,
elérve a kitűzött célt: iskola és lelkész hiányában a fiataloknál már
itt is nehézséget okoz a magyar nyelv.
R étfalu közvetlenül Eszék m ellett fekszik, m ára m ár összeépült a
várossal. Lakosai eszéki várjobbágyok voltak. R eform átus feleke­
zeti iskolája m ég 1545 körül létesült, és 1931-ig m űködött.
A m ásodik csoportba a magyarság azon része tartozik, akik 1848
után, mikor a jobbágyság intézménye megszűnt, mint gazdasági
cselédek kaptak alkalmazást nagyobb uradalmakban. Gazdasági
megerősödésük után falvakat, házat, földet vettek, és telepeket,
falurészeket alapítottak.
A harm adik csoport a X VIII. században, illetve az 1870-es
években telepedett le bácskai területről és dunántúli m egyékből,
ahol a parasztság, a nagybirtokok m iatt, m egtakarított pénzéért
földet venni nem tudott, Szlavóniában azonban olcsón kaptak
földet. A magyar ember földszeretete hajtotta őket.
Ezek a faluk három nagyobb település körül alakultak. Az egyik
rész V inkovcitól keletre S tari-Jankovci és S rem ski-C akovci.
L akosai katolikus m agyarok, a B ácskából vándoroltak be 200
évvel ezelőtt, valm int a környékbeli cselédek leszárm azottai is
csatlakoztak hozzájuk. E két falu a legelsők között került szerb
kézre. A Julián iskolák az I. világháború után megszűntek, az „idő”
valószínűleg itt is megtette hatását. A közművelődési közösségek
próbálták őrizni a magyarságtudatot.
Daruvár és Belovár városok közül helyezkedtek még el jelentős
m agyar lakosságú falvak a század elején. Ilyenek voltak például
D aruvár m ellett D ezanovac, K reätelovac, ImSovci, B elovám ál
pedig G alovac, Severin, B abinac. A m agyarok főleg Z ala és
Somogy megyéből áttelepült földművesek voltak. Az I. világhá­
ború után a Julián iskolákat, Julián könyvtárakat kivétel nélkül
bezárták. A magyar papok tartották még a lelket az emberekben.
M ára valószínűleg már csak az idősebbek beszélik egykori
nyelvüket.
É rd em es m ég L aczh ázát m eg em líten i. A d am o v ics L ászló
nagybirtokos gazdasági cselédei alapították 130 évvel ezelőtt, és
róla nevezték el L aczházának (V ladislavci).
A magyarság negyedik és legkisebb csoportja már a jugoszláv
időkben költözött Horvátországba elsősorban a Bácskából, ők mint
iparosok és gyári munkások próbáltak szerencsét a nagyobb ipari
városokban. A Trianon után eltűnt városi magyarságot term é­
szetesen nem tudták pótolni, és közöttük volt a legnagyobb mérvű
a beolvadás.
Most, egy új (régi) állam születésekor reménykedünk, hogy a kis
számú horvátországi magyarság sorsa 80 év után jóra fordul.
Visszaköltözve otthonaikba teljes körű jogaik lesznek kisebbségi
létük biztosítására, és megőrzik továbbra is nyelvüket, magyarsá­
gukat.
Kovács Jenő
7