Eszményválasztás.

Tané,· elrJ""_
'1:'h" VIII. 19. • 1::, mik •.,. Ji.r"lt "olmi .I"zll~hol "10' ir:l.~lIl:lgya .....í.I" ",on,],.
n,"ki: M('~ l(" " ('n t .. tli.'\nad ""egY"k, \'"Iahová 1l1~g).. '

"Mester! én le /IldI/ad //legyek, v(lllll/O~yj mégy." Mennyi

ak.ual, clhal.1rozás és mennyi lelkesedés e szavakban! EhOnl a
IllUlt kétségcivcl, mcgszakitva minden rcgi ki~telck; egy lij élclirány,
eddig nem látolI világosság gyult az írástudó elött. Gyözött Mt a
lelkesedés; a tiszla szerele! igaz hangja mcglalálta utját a hóditás.
hoz s az crnbcrWmcg rengeteg vadonában kivezető ösvényl, az
élei nek hullál11Zú, forgatag tengerében hékés partra hívogató vilá-
gitótornyot találl az irásmagyarazó. Ki tudná megmondani: minő
('rlclmck, titkos gondolatok, minő eszmék és vágyak dulták, sőt
szaggaták keblft, mielőtt elröppent ajkáról a nagy elhatározás; mig
kitört kebleböl a tullelkesedes: ,.Mester! én le ufanad mcg}'ck,
~'olo"ol'li //légy." Nagy, nagy kelleti, hogy legyen mégis a bnvcrö
mclylycl Jézus Illl'iködötl; ellenállhatatlan az igazság, melylyel a menny
és föld birodalmát az ember elött feltárta; és eddig nCIll ismcrt,
szeretetteljes a világosság, melybe öltözve, bevilágitotta a lelkeket,
hogy meglássák a cflt, a hivatást, a jelen munkáját és a jövő
igéretét.
Az irástudó bizonyára sokszor látta már az idvezilőnek tisz-
teletet parancsoló alakját, nyilt, egyenes homlokát CS szeretctre-
méltó pirral boritott arcát. A nagy mester tiszta, dcrfilt szcmc
sokszor villámloH reá igazságol. Fenséges birálata, bájos magyará-
zata, előkelő fs méltóságteljes beszédc és cselekedete - amint
ezt Jfzusról egy korabeli római helytartó irá - sokszor ragadt.ik
Illcg lelkét, hogy kercssen nála nyugalmat a jdenre s boldogságol
a jövőre.
Az irásmagyarázó kOvetöje, tanitványa szándékszik lenni
jCzu!\nak; dc elflitclelck, régi kötelékek clszakitás.ltúl valú félelern-
b,)I-e, nvagy talán, lllert még nem érlelle eléggé az eszményit:
,.
 4
I lkcscdése nem hághatott még a tetöpontra, m időn a lélek az
e~11bert va lósággal elragadja ; avagy talá n, mert Jézu s tetteibe n és
szavaiban nem ráfla még mindazt, amit keresett, a mié rt szive sovar-
gott, lelke rajongott? még mindez ideig habozott, a mester követöi,
tanítványai sorába nem állott. .
Jézus betegeket gyógyi t, halottakat tamasz!, szomorkodókat
vigaszt~l, bünösökel dorgál s edd,ig. nem ism~rt h a n ~on szól eJlcll-
ségeihez ; feltárja az élei valósagai, elveSZI a halalna k fé lelm él,
Icslvérré teszi az emberi, atyává az Isten i és hív, szólil : "Jöjjetek
éli hozzam, én megnyugasztlak titeket", Tesz, szól Jézus és szive
sz ivet talál , lel ke Jeiket ér s mint szomjas virág az üde harmatot,
csak úgy nyel i a vágyó lélek a bölcs tanácsokat. De Jézus távozn i
készül , tu l-tul a tengeren ; a nép követi s az irásmagyarázónak
tuláradó, elbiivö lt lelkéböl elötör a csord ultig telt lelkesedés :
"Mester! éli te lltdnad megyek, valahová megy ".
Minő változás a so k vajudás után; minő erő , elhatározás,
ragasz kodás és lel kesedés a so k habozás s lehet, tévelygés után!
Miért? Azért, mert a vágyó, keresö, sovárgó, kétség közt hányatott
lélek megtalálta , am iért sovárgott, am it keresett; megtalálta, Jézus-
•
nál az eszményt, az eszményképe!!
Egy kép ez! Az ifjui lélek vágyainak, kétségeinek, sovárgásá-
nak képe ez! Igen! mert az ifju a jelen s jövöre eszményt keres;
eszményt, amely vezetni fogja szavát, fettét, életét; amellyel elkár-
hozik vagy idvezül s amely után vészben és viharban , rongyosan
avagy bársonyban, éhezve avagy megelégitve, szeretve avagy meg-
vetve, mindig ezt kiáltja: "Mester! én te utánad megyek, valahova
mégy ".
S most, mikor egy üj tanév el ején annyi ifju lélek ezer meg
ezer vágygyal indul el, keresve, keresve, talán még maga sem
tudja, hogy mit, csak érzi, hogy lelke hajtja s bizonyos célpont
kell neki: jertek segitsük az ifjul az igaz eszmény megvalasztasabafl .
• • •
Segítsük az ifjut az igaz esz menymegváJasztásábafl. Érzel-
mek, vágyak, eszmék és gondolatok támadnak keblünkben. FogaI-
mat. alkotunk magunknak Isten-, világ- és emberrő l; legfőképp
pedl~ öncletünkrö] és arról, hogy milyenné szeretnők tenni kül- és
belvIlágunkat. Fogalmunknak megfclelöen erzclmünk és gondolataink
 5
cUy oly világot teremtenek, amelyben szépnek, tökéletesnek tartunk
mi ndent s mcly vi lágot Illcgval ósitani clcHin k c('ljául, mu nkán k
feladatául !iizzük ki. Ez az eszmény! S bizonyos eszménye min.
denki nek vall , bárha kor, tudomány és foglalkozás szerint nagy
kOlönbség va n az eszmények között. Eszm ény után indul a tudós
tu dományában , a tanító tanításában , a politikus honfiu i dolgaiban ;
esz mény utá n a fö l dmíve l ő fogla lkozás:iba n, a ke r esk e d ő és iparos
szám itásaiban ; szóval nern élh et a léle k eszmény nélkül. Eszmény
nélkUl nincs mozgató e rő, ni ncs fej l őd és és e l ő h a lad ás sem az
egyesek, sem a népek és ne mzetek , az államok vagy egyházak
életébell. És mert eszményü nket soha teljesen meg nem valósiIhat-
juk : annak köszönh etjíik a folytonos mozgást, a munkát, az életet
s a léleknek tökélesbíi lésél. Az eszmény a lélek tulajdona, vágyai-
nak, sovárgásainak tökéletes, i steni világa ; az örökmunkának, mig
egygyé lesz életonk az Istcn élctével, álland ó forrása.
"Ne, ne mond hát SZOJll oruan :
Csupán álom életünk!
M ert az alvó lé lek halott
• S a látszaton tévedünk.

Éltünk va ló, éllUnk komoly

S nem a sir annak célja!
"Porból letté l és porba térsz" ,
Nincs a l él e k ről irva.
Es hol van több vágy, hol va n több sová rgás és munkakedv
s következő l eg, hol va n több eszmé ny, mint az ifju i lélekben ?
Sehol. Csakhogy az i fju i lélek eszmé nye, eszményképe nem mind
igaz s ezért nem egynek késöbb egy tönkrement élet romja i felelt
sirva ken megállania. Az ifj ui lélek fogékony, sokat ad a látszatra
és a látszat gyakran csal ; pedig ha nem tiszta, nem igaz az ifju
eszménye, előbb-utóbb kárhozatba viszi ől megvalósi tási törekvése.
Eszményt választani igen nehéz, de az életre feltétlen szükséges,
ezért a választásban scgitnOnk ke ll az ifju t min de n nemes buzgal-
mában.
A hir, vagyon, dicsöség eszményképei, min t valam i csábos
tnndérek lenge fátyolruhában lejtenek előttetek. Ne! ne menjetek
lépre csábitásaiknak, mert szétfosz lik a hir s kinevet a világ; a
6

dicsöseg kos7.0ruját szcnyes kezek tépi k le horniokolokról s a

vagyon vágya és lllcglartási go nd ja rahszo lgájává tesz ti teket at
a nyagn ak, a sá rnak s elöli be nncle k a lelket, a lelkesedés t és a ma
költésze t virágai! élte t e k ből, ame lyek nél kül, még csak egy imának
szé p virágcso krát sc tudj áto k köt ni az lsten - c mi nd en eszmé-
nyek eszmé nye szá má ra . P roletár, st r~bc r , hazug, föl ül etes, álnok
a világ, de ezeké ma a boldogulás! Igy ki ált nak sokan és titeket
is erre bi zia inak. De é n azt mondom: d objátok el , ha oly tei-
lekéri valaha csa k egy falat kenyé r is kerül kezetekbe; inkább
éhezzetek, mintse m becsü let és érdem nélküllak mározzatok. Az élve-
zct s kényelem csábalakjai édes kelyhet lartan ak ajkaitok hoz ; ne,
ne érintsé tek, mcrt gyilkos méreg az ; nem tünd érkertbe, pokolba
viszen. lIyeszményetek soha egynek se legyen.
A ti eszményetek legyen: elhozni az igazság sziklájáról a
leg/ény/őbb gyémántot! Legszebb eszmény, dc legnehezebb munka,
mert czt szörnyek örizik, vadon az út, sivár a hely oda; irigység
rug, gyülölség tép, éhség kinoz, si rtok és véreztek; de ha azt egy-
szer kézre kerithettétek : kezetekben van akkor az Istennek legszebb
ajándéka s e világnak legerős ebb világossága, boldogitója; akkor
közelébe ertetek Istennek s ö minden egyebet meg ad ti néktek;
akkor e világ szivét és összes kincsét meghóditottátok, lelkét pedig
évezredeken keresztül irányit játok. féltek?.. Ne féljetek! Van
egy, ak i járt ott elöltetek, va n egy útmutatótok, van egy, akit köves-
setek: jézus - a ti mesteretek!
Dc, ha meg van eszmenyünk, elég- e nekünk csupán egyked-
vüen az eszmény felé haladnunk? Nem! Szükséges /cl is /egyve-
rezni magunkat, hogya haladásunk ut jában található akadályokkal
bátran szembe nézhessünk, megküzdhessünk. Es hogy mivel, miként
kell felfegyvereznünk magunkat? e teki ntetben is legigazabb utmu-
tatónk Jézus. EJeléből meglátjuk az akadályokat és meglátjuk az
azokkal szemben használt fegyvereket is.
Legföbb fegyver: a lelkesedés az eszményért s ennek meg-
valósitásáért ; lelkesedés, melybcn a gondolat és akarat egyetért a
a sziv- és lélekkel; mert hidjétek el: "nem kepcsseg, IIcm képzett-
seg, hanem lelkesedés es erély az, me/y az tHefcsatáját megnyeri".
A lelkesedés munkához vezet, az eszményéri való küzdelmünknek
ez ujabb. hatalmas fegyveréhez. Munkához, mely kifejti a benI11ink
 7

levö összes erókel s igy önbecscrzetet, bizalmat ad, bátorsagra

vezet, a hátorság pedig már félig nyert csa la. I(i tud munkálkodni
•
önmagában és Istenében bízni: nem ismer az cSUggcdést bármi
szörnyek kel szembe li, nem ismer ingadozást a legszebb tündérek
csábításai vagy a legneh ezeb b keservek kinjai között scm. A Icl-
kl!scués határozott bátorságga l még vész és vihar között is csak
előre tör, jól tudva , hogy:

.. Nem élvezet és nem bánat

Rendelt utunk és végünk;
Hanem munka, hogy holnapra
A mánál tovább érjünk."

De talán ti mutatni, szórakozni, pihenni akartok ? Nem!

E földöII , ez életben pihenni nem szabad; lesz majd idönk pihenni
az egész örökkévalóság alaIt! Oe hogy mégis cl Ile fáradjunk,
egészen ki ne merüljünk, a munkát türelemmel kell végeznünk ;
türelemmel, de állandóan, folyvást és tudni kell az eredmellyre is
I·timi, mert ez a siker titka,. szóval a példabeszéd szerint lassan
járjunk, hogy tovább érhessü nk.
És több fegyvert nem is em litek, mert aki birja a lelkesedést,
a munkát és türelm et: megtanulla az már tisztelni önmagát, tisz-
telni és szeretni embertársát s imádni Istenét, az örök munka
forrásál. Az ily ember igaz, jó és becsületes; tud türni, sze nvedni
s ha kell vértanui halált halni; az ily ember tud feledni és meg-
bocsátani s még a kereszten i~ halálkinjai köz! a világosság aty-
jához ellenségeiért imádkozni.
.. Mester! én te u/(inad megyek, valahova megy." E szavak
visszhangozzaoak lelketekben, ezek törjenek el ő lelkesedéssel ajkailo-
kon, mert az eszményért való küzdelemben is Jézus a mi példányké-
pünk, a mi utunk és igazsagullk! Ifjak! eszményt válassza tok s az
eszményért elöretörjetek; de a választásban és küzdelemben Jézus
legyen a ti mesteretek! Tanárok, tanitók! rátok bizzuk az ifjakat; vezes-
sétek, vezessétek öket az örökéletnek örök forrá sához ! És te lsten!
gyujts előttonk világosságot; áldd, segél d a tanilókat, mini segéJ-
ted egykor szent fiadat; áldd, szenteld meg és vezesd az ifjusá-
got, vezesd fölebb-fölebb a te országod - a tökéletesség felé!
Amen.