Ifjui álmodozás.

- Tan !" \' elején. -

Jl~k . IV. r, 14 v . _Micsoda a li életetek? Olyan , m int a pára, tnel y l'gy kCVti'l
ideig tetszik, azután semmivé leszen . ,

Egy nagy ir6 ulinaplójában a következőket

mondja: "Utazá-
saim közben egy folyóhoz értem, melynek vize többnyire egész a
mélyéig Ic átlátszó tiszta. Egy hid vezet a folyón kereszltil, mely-
nek karfájára támaszkodva, a vizbe merült tekintetem. Mintegy
mozgó kristályon keresztül láttam a mélységet. A folyó átlátszó
mélysége, a vidék néma csendessége, a part bája és magánya lel-
kemig hatottak s ugy éreztem, mintha nem tarloznám többé e
világhoz, nlintha álmod nám. S a mint elmerülve, lllereven néztem
a vizbe, a mélyben alakok kezdtek formálódni, képekké válni s
mint álomban szokott történni: gyorsan, de csodálatos elevenség-
gel vonultak el előttem életem képei gyermekségemtől kezdve.
Akaratomon kivUl voll mindez, e látomás, mint az álmok, maga-
mon kivtilről származott s mint álomban szoktuk, csodálkozással
vártam: mi következik, de nem tudtam. A viz többet tudolt éle-
tem ből, mint én. S a mint későbbi életem képei következtek, e
csaknem öntudatlan látomásban, a képek egészen mást mutattak,
mint, a mit én vártam, reméletfem. Végre minden elmult; felemelve
fejemet, szétnéztem. Alattam a folyó sima felülete, távol nyugaton
a bucsuz6 napnak vöröses fénye; a kör01öUem levő néma csen-
dességet csak egy-egy halász kiáltása zav3rta meg. A látomás
elmult, de hatása megmaradt lelkemben. A késő est csendjében
ujra a folyóhoz, a hidra tértem, hogy lássam még egyszer látomá-
simaI. De a viz most csak a magasban uszó felleg, avagy ragyogó
csillag képét tükrözé vissza; a folyó rám nézve már meg volt
zavarva. A mi egyszer elmult, nem jő tehát többé vissza. u •••
E szavakat hallva eszünkbe jut, hogy távol a világtól, a
magány csendjében, vagy a természet fölemelő bájainak hatása
alatt, csaknem öntudatlanul hányszor mer(.IJ el lelkünk Játomásai-
 9

hau ; hányszor vonulnak cl képe k elő tt ü nk , melyeknek nem él

emléke hennünk s va1 6diságukban rendes k ő rühn c n yc k között
kélclkcdU nk. Oh! és a magányhan és a termeszet ünn epies, föl-
cmclO cse ndjéhen, hányszor állunk mi is egy fuJyam feletti hi don ,
nClve ti mini mozgó képek gya nánt, életünk képei cJ!y mást követve
fclWnllck s aztán eltünn ek. A vi z : az idő folyama, melyben fel-
bukik és ellllcrill életünk. A hid: jelen él etünk, 11l c lybő l a mullra
s a j övő re tck inHink és lelkünk az, mcly látomással bir, mert al
e l ő lt feltárul a Illuit, jelen és j övend ő. A lélek nincs a jelenhez,
nillcs a földh öz kötve s ki tudja: föld i életünk vajjon nem a1:
égbell lakó lél eknek álmodozása-c ? . . . a miért aztán e földi élet
az aposlol sze rint csak O/YOII, mint a para, me/y egy kis ideig
tetszik, aztáf1 semmillé leszell.
De gondolat gondolatot ád. Ha lelkünk majd tul lesz a földi
Iéi határain, fcnn az égiek társaságában: nem fog-e majd ugy tekin-
tcni földi életünkre, mint a mely csak álom volt az örökkévalóság-
han; s vajjon majd, a mint lelkünk elölt e földi életünk képci
elvonulnak; nem fog-e a sok bánat és könyhullatás nemes öröm-
nek tünni fel s mostani örömünk talán csal6dásnak, ső t csapás-
nak ? ! . .. Hiszen, a mig e földi lét határai közt élílnk, későbbi
korunkban nem vonul-c cl előttünk életünk egy-egy korábbi sza-
kának képe s visszapil1anlva most arra, a miben egykor éltünk:
nem tapasztaljuk-c, hogya mit akkor tehernek, szenvedésnek tekin-
tettUnk, az volt tulajdonképpcn örömünk és erönk s a mit egykor
élvezetnek, örömnek nevezWnk, az tulajdonképen terhünk és bána-
tunk?! . '. Feleljen c kérdésekre kinek-kinek saját Icike, mcly
ehnerUlve, nem egyszer nézett végig az élet folyamán.
tn csak azt látom, hogy lelkünk álmodozik. Álmodozik a
mult és jövendöről. mintha az ember tényleg amaz anyagból volna
gyurva, melyet álomnak nevezUnk s talán ezért mondja az apostol:
a li éltetek olyan, mint a pOra, mely kellés ideig letszik, azután
semmillé leszen. S nincs az évnek szaka, melyben több álmodozás
folyna, mint a moslanihan. Telve a tudományok csarnokai, az élet-
nek elöiskolái. Mint álmodozik most a szUlö önmagáról, gyerme-
kén~l. a mult, jelen és jövendöröl; minő képekel lát maga elölt
elvonuini a testvér, barát és rokon! Oh, de mini álmodozik most
8Z ifju, ki belépett a tudomány, a mivelödés hajlékába, mennyi s
 10

mily killőnbőzőleg csáhitó kep vvlltil el le lké nek szeme i elöli!?

Ilagyjuk a többit. érdekelje n most mi nket U4 ifjui úlmodouis .

• • •
Szép a tavasz üdeségéve!, megny ilt dunadó termő erejével.
Szép a tavasznak virflga, tllcly langyos sugarak hatása alatt fejlik
s később teljes ékességében pom páz ik ; szép, ha dús maghozammal
kecsegtet s az öszrc tartogatott remenyeinkben l1 e111 csal meg.
Megbecsüljük a virágot a rcmé nylendö magért s a már megnyert
termésérI még öszszel is áldjuk a tavasz virágát. Szép az ifjuság,
az clct tavasza fogékony kebléve l, termékeny lelkével. Szép duz-
zadó reményeivel, de áldott csak ak kor, ha reménye inkben nem
csal meg, ha élele virágozásából düsl termést hoz I.! lö. S mini
tavasz hoz, me ly még multat nem is mer: legink ább illik az á lmodo-
zás a z ifjuh oz . És nin cs is hiány az álmodozásban, csakhogy épen
él mint az egyik virág mindig mérges magot, a más meg kenyeret
ad: ugy az ifjui álmodozásoknak is egyik része mindig veszedel-
mes, a más idvességes.
Az ifju még nem kOzd, csak készül a küzde le mre, ezer gon-
dolat, ezer remény van kebl ében. Oh a könyv, a tanulói é let szár-
nyat ad a léleknek a magasba repülni. A nemes pé ldáknak hal-
maza tárul fel az ifju sze mei előtt. Itt a tudomány, ott a művészet,
itt a jellem, amoU a költészet, itt szent küzdele m az igaz eszmék
diadaláéri, olt önfeláldozás a hazának javáért. Itt egy Sokrates,
amott egy Krisztus, itt egy Demosthenes, ott egy Kossuth Lajos,
itt egy Galilei, Newton , ott egy Napoleon, itt egy Dante, Oöthe,
amott egy Petőfi s Jókai. És az ifju lelke szárnyal, példányképet
keres s mint bimbófakadás bomlik ki kebele. Elmélkedik eszmény-
képéről, jövőt teremt magának, jövöt álmai ban. Mily szépnek látja
az életet, dicsönek a küzdelmet, emelkedettnek az emberiséget?!
Oh, de sok, sok, a mint telik az idő, esak álmaival marad, nem
akarván megismerni és te ljesiteni az emelkedés fe lté teleit. Csupán
csak álmodik, álmodozik tovább, mig nyakon csipi a rideg valóság
s ekkor Ő, ki a magasról álmodék, a mélységbe zuhan és lesz
élete pára, mely kevés ideig tetszék s aztán semmivé leszen.
Embert látok, ki hirdelé a szorgalom , a munka beesét és
értékét, s álmodozott ifju korában azok erejéről, boldogitó hatásai~
 II

ró~, dc <l lrn~)dp.l'] :';<L lhil l S.Cllllllil NIlICg nem valósi Illi L Ne kezdjünk
IIH..'J..: lIl ull kah.uz, a h, majd késo bb, - 11l011d,i lI1uljck meg a
:';iIJrgalulIl , hi sze n oly szép, olv édes továhh fHzu; nern L.n arlan
,ílornképl.-'inkct ! S kÖlben cscnucscn gö rtllilt továbh az idő h01l1ok 4

(lrjja, il pcrczckhöl napok, évek lettek és mikor az élcl küzdelme

;I Z clllhcrtti l szorgalmat, munkát követelt: ü elesett; álomképeivel
maradt csupán, s CZI.'k is az idö csendesen folyó vizéböl rémitöleg:
ncztck reá. Jó szerencse, ha sok ily ifjul bizonyos rázkodás még
ideje korán felriaszt 1111llából, hogy megfogja a munkát, kövesse a
szorgalmat.
Hány ifju voll és van, ki idö nap elölt nö Illeg - dc csak
áll1liliban; hirt, dicsöségct sze rez, dc csak ábra ndképeibcn, mert
mig készülni kellene a komoly küzdelemre , feledi (I kötelességeket.
lIiu ,ibr;:\ndképek miatt sok ifju dobja el nwgától a vallásos hitet,
s k éső bb mikor HZ élct zajában szivszorongva öleinc Istent magá-
hoz: csodálkozik, hogy lsten távol van Wic, hogy imádkoznék és
nincsen ereje.
Eltelik az ifju lelke a szabadság, a függetlenség gondolatával;
álmodik, de ha lJem sze rzi meg ezek feltételeit: s7.0lga lesz belölc.
Lángol a hazáért, cle ha nem tanul meg tenni a hazáért: nem ment
Illeg abból akkor e~y talpalatnyi földet. Az ily álmodozók élete csak
pára, me/y kis ideig tetszik, azután semmil'l? leszell.
Az ily almodozáso k veszedelmesek, de vallIlak né melyek il
melyek idvességesek. Csak is amaz álmodozások hasznosak, idvessé-
• gesek, melyeket megval6situnk. Ha látja az ifju a nemes pcldány-
képeket s eszményképeihez nemcsak állllaiban, hanem valóságban

! is hasonló lenni, öket megközeJiteni igyekszik s e végre teljes ere-

jével ragadja meg a lllunkát, osztja be és használja fel idejét,
•! semmi által el nem tántoritva czéljától: ekkor helyes uton jár,
álmodozása hasznossá, id vességessé I('sz.
Tu dományok ról álmodozol ifju barátom!? Vedd él könyvet,
munkálj, kutass hát szorgalommal. Ne csilggedj az akadályoktól,
g a bálor~ág előtt összeo mlanak a nehézségek. Munkád, kutatásod
;z eredményét igye kezz az emberiség közkin csévé tenni. Ne félj, ha
még nem eléggé szép a mód és alak, a melyben ezt teszed, töké-
letesbUlni fog majd minden.
Lelkedet a mUvészet, a költészet heviti ! ? Öntsd alakba erze-
12

ményidel, hogy lássuk kivii lröl, Illi lakozott, szivedhen. Nemes jel-
lennő ] ál modozol !? Ki sértsd Illeg kövctm CSZ11 ~é ny~é pcdet, légy
hasonl ó ahoz ma egy, majd más vonásban, s kltartassal bcolvad
majd lényed eszm ény képedbe és tc magad ,I S , pélc1án.ykép lchets~.
A természet magasztos érzelme kke l tölte be SZLved ct. Valo-
silsd meg ez érzelme ket dal han ze nébe n, költéslct- és festészet_
ben adj kifejezést valame ly alakban érzel medn ck, gondolatodnak.
Iste~t látod a természetben : tanulj s tanits másokat is az ö isme-
retére.
Szercte!röl álmodoloi ?! ...
Tégy jót hát barátaidda l, embertársaiddal. Nyerje n szereteted
kifejezést jó cselekedete kben, önzetlenségbe n, becsü letesség ben.
Lángo[sz a szabadságé rt, ha zád ért !? Láng érze11lényed nyer-
jen kifejezést a nemes tettekben, melyeket azokért elkövetsz. Ne
csak álmodozzál, hanem tanulj meg azokért dolgozni, élni s ha
kell meg is halni!
Álmodozzatok, álmodozzatok ! De álmodozástokat c földön
megvalósitsátok. Csakis ekkor lesz hasznos, ekkor lesz idvességes
álmodozástok. Ekkor a ti éltetek nem pára lesz, mely kis ideig
tetszik s aztán semmivé leszen, hanem lesz egy emlékjel, egy
n,intakép, melyet önmagatok emeltetek az örökkévalóság számára.
Álmodozott Jézus is a ti mesteretek. De álmodozásait ő meg-
valósitá. Szeretett és szeretete valósággá váJt. Neki a természet
képe az Istent és embert magyarázá. Az idvességröl álmodozott s
közelebb vivé ahoz az egész világot. Ö, a nagy álm odozó, a leg-
nagyobb megvalósitó, ö legyen a li példányképeiek, öl kövessélek !
Amen_