lsten velünk van.

- Ös zi hála ünne pün. _

Z.solt 46. r. 8. v . • A seregekne k ura velünk vagyon .•

Réges régen, mikor a hit szerint még boszuá1l 6 lsten ült a

trónon, mikor az emberiség millióiból az lsten még nemzetet
választott magának, mikor a hit szerint e kiválasztott nemzet Izrael
vala; réges régen, mikor Izrael földet hóditotl, hatalmat keresett,
fényre, dicsőségre vágyakozott s mikor egyes kisebb nemzetek
eltiprásában, megsemmisitésében, bálványok összetörésében kereste
Istennek kedvét: csatazajban, fegyverek villogása, s talán elesett
haldoklók sóhajai közt hangzott fel a szó: "a seregeknek ura
velünk vagyon." Ma tisztultabb hitvilágban, miveltebb korszakban,
s talán nemesebb erkölcsök idejében is, kOlső békében és nyugalom-
ban, őszi hálaUnnepünkön veszem ajkaimra: na seregeknek ura
veiUnk vagyon!U A mult és jelen találkoznak a szóban; a csatazaj
és béke - e két szélsőség, egyfelé törnek gondolatban; a hajlék-
talan s talán a viharban megtépett, átázott harczos és a templom-
han nyugodtan imádkozó találkoznak egy érzelem ben. Találkoznak
szóban, gondolatban és érzelemben, melyeknek lsten a központja.
Istenhez vágyik, benne bizik, reá gondol mindenik. Csak a tiszta,
csak az egyéni hit az hát, me ly feledve emberi talál]nányt, világi
érdeket, megteremti az emberek közt az egységet, egybeolvaszt ja
az összes vallásokat, felekezeteket I
A réges régen és ma! Mily hosszu idő szállt sirba e kettő
közötti? S a két határ közt mily sokszor, mily különböző állapo-
tokban és hány millió ajakról hangzott fel e szó: "a seregeknek
ura velünk vagyon I"
E gondolattal indult Jézus nemes munkájára, hogy uj eget
és uj földet teremtsen az ember szellemvilágában ; e szavakban
megnyilatkozó hit adott neki erőt végig küzdeni az igazság és
szeretet harczát, elszenvedni a legkinosahb haláli az örök dicsősé-
J4
gért. Megnyilik a tenger melyc, törik az árboc~ , recseg a hajó ;
máglya fenyeget, korbács sujt, az üld?zése k vih ara tombol, ~c
megáll az apostol s kitartanak a keresztenye k, Ill crt Iclk?knek !al1z-
mána: az Isten velü nk van 1.. . Az lsten velünk va n! Mml emelke-
dik e jelszóval a pa pi uralom s ennek láttára I~lin t zsugorodik
össze a lelkii smeret, némul el a szabad sz6 az ajkakon és vonul
önkéntes börtönbe a gondolat és érze lem. Csattognak a fegyverek,
szól a ]larez i riadó, mozog a vén Európa , d iadalIll át üli a sötétség
hatalma; _ lsten velünk van ! - szól - és patakokban ömlik a
vér a szent földért, a szent sirért. Most felszabadu l a tiszta hit, a
lelkiismeret ; előtörnek a tudomány és mivelödés, a nemes honfiaknak
és reformatoroknak egész serege "az lsten ve lünk va n" ielszóval
ellátott lobogó alatt; majd ugya ncsak ama jelszó alatt a zsarnoksag
ül diadalmat; képmutató, sö tét le lkiisme ret vo nul be a gyontató-
székekbe s ássa alá államok épül etét, csal ádok jólétét, békéjét. Itt
ifju indul meg egy küzdelem te ljes életre nemes vágyakkal eltelve;
ott a hosszu harczban kifárad t öreg reménytépetten pihen e jel-
szóval: lsten velünk van! Most a csa ládja fenntartásáért aggodó
apa keres e szavakban erőssége t, majd a gyermekeive l maradt
gyászos anya törli le könye it, mid ő n átnyillalik szivén : az lsten
velOnk van! lU a furfang és gonoszság is ajkaira veszi e szavakat,
ott meg eUöl várja a tépett becsület helyreállitását.
"Isten velünk van.''' Oh! mily különb ö ző a czél és helyzet,
melyben elhangzanak e szavak az emberek ajkairól , mily különbözö
érzelmek e szavaknak a forrásai s mily különböző k az érzelmek,
melyeket e szavak kiejtése teremt.
lsten. velünk vanl Igy szólok én is hozzáto k e hálaünnepen s
e szavak Igazságából és · megismeréséböl támadJ'on c napon keb-
lünkben
I. hiJa a muJtakért J,tennek
II. remény. bizalom jövőre ~z embernek.

• • •
lén
"'-"'- ..Iank van I E szavak vaJóságábóJ támadJ·on ma keb-
hála
_ . ida,a multak/rI/slenn
~ . ekl Korunk humanus irá nyzata rég
. .I ~ Jtett-:tteldért hálát ne várj senkitö l. Azért tcttc-e
n ol akar cselekedetei önzetlensége mellett.
 15

avagy ta lán, meri ha a hálát várja is, azl vajmi ritkán, avagy épcn
so hasem kapja Illeg? E kérdés eldöntését azokra bizom , kik jótettei k
után, bárha sok csa lódást s még több méltatlanságot szenvedtek is,
nem szüntek meg a humanus cselekedetek rugóit féltve ő rizni keb-
!ükben. Tény azonban az, hogy mikor a j ó lt evő önzetl enségében
még hálát sem vár ; akkor mégi s tulment kissé azon, a mi mi nd-
nyájunknak emberi természetünkben gyökerezi k. Lelkünk azt sugja ,
hogy a jóltevö t jPléteményeért elismerés, hála illeti s ki ez elisme-
rés, e hála kifejezését keblünkben el akarja fojtani: az örök adósává
kiván min ket ten ni, lelkü nkön örök terhet akar hagyni. Hisze n a
lélek épe n akkor luláradoz6, mikor jótétemé nyt fcgad el. Aztán
keressetek csa k lelket, me ly bármily nagy ö nzetl enségében is, ne
érezné vagy egyszer, hogy jótetteiért ő csak jóra, vagy legalább is
elismerésre érdemes. És tovább füzve gondolatainkat, örök homály
fedi: ha vajjon va n-e csak egy j ó ltevő lélek is, melynek bánn ily
kis mértékben is, nem esnék jól, s6 t kedvesen, ha el ismerésse l,
hálával találkozi k. Jézust mi alig ha tudj uk megközeliteni oly maga-
san áll felettlink s mégis még az ő lelkének is jól esett, mikor
hálával találkozol!.
A hála és a jótett a legb e nső bb szeretet gyermekei s valljuk
meg: a szeretet örökké megérti a szeretetet; a szeretet mind ig sze-
retni fogja a szeretetet, vagyi s a jótett megérti és szereti a hálát.
A jótett és hála közös forrás ból születnek, egymást folyton ki sé rő
édes testvérek, s hol nem követi nyomon egyik a másikat, a hála
a jótétet : ott bUnnet találkozunk, alapjában, szeretetében megrom-
loti bUnös lélekkel.
Az ember aránylag kevés jót tesz, lsten sokat s Istennek ugyan-
csak önzetlenek az ő cselekedetei; de azért nem kételkedhetünk, hogy
az O atyai lelkének is jólesik földi gyermekein ek hálája, ső t lelkünk
azt sugja: a hálál/) tőlünk el is várja . Sokan, kiket megviselt a
..'Ip" és szenvedés, kik a szemük előtt lebegő fályol miatt nem
Iltn' k tul e lét határain, gunyosan, vagy kételkedve kérd ik : de
v...... okunk aMIára?
\tanl lsten velJJnk Mn/ s egymagában ez elég ok a hálára.
WIn I Emlékezzünk, emlékezzünk! Tél vo lt, rideg, néma
vArtuk az enyhUlelet, fohászkodtunk a napsugarért,
a tenné8zet felüté zöld lobogóját a bércze k ormára, a
 16

nap élelel lövelt és felhangzott a szabadban mi ll ió da lnok harmo-

niája. t:Jet pezsdült, munka kezdődött. I s/en veliJllk va,,! E sz.~vak­
kal hasadtak a barázdák és hullott a mag a term ékeny fold be.
Csira bomloU, növé ny fejlődött, virág fakadt s a mag mint lsten
áldása hullt és hull kezein k közé! Jöttek mcgpróbáltatások: aszály,
h őség megsc mmisi léssel fenyegettek s a megrémül t emberiség tanulni
kezdeti imád kozni. Hulltak áldást adó csőcsöppek s ima lö rt elö az
emberek ke bl ébő l. A napsugárban, az eső csöppjébcn , az örömben
és megpróbáltatásban mind csak azt tapasztalhattuk : "velünk vall
az l stefl!"
Vesztettél, de fölszáradt könnyed ; csalódtá l. de meggyógyult
szived, közdöttél és gyözelmet értél , nem érzed-e ? veled volt a z
lsten! Ott, ott titkos magányodban, m id ő n megtépett a rágalom,
elhagyott mind enki: egy e rős kar fölemelt téged ; mikor a hirtelen
jött csapás alatt összeroskadtál ; egy titkos hata lom föl fogott téged;
mikor bUnöd sulya nyomott s megtörve zokog tál ; egy ujj meg mu-
tatta irányodat ; mikor legszentebb vágyaid , igaz küzdelm eid két-
ségesek voltak: egy ell enállhatatlan erő világosságo t gyujtott ; a
betegség végenyészettel feny egetett, de meggyógyultál: nem érez-
ted-e mindig mindenütt ; "velünk van az lsten f" De igen! mert az
az erő és hatalom , az a jóság és bölcsesség maga lsten vala velünk
mindenütt, mindenben! Emlékezzetek, emlékezzetek! éltetekre, dol-
gaitokra és a mint látjátok, hogy mindenütt, mindenben veletek volt
lsten: érezzétek át, mekkora hálával tartoztok neki s ez őszi hála-
ünnepen e hit igazságá ból : hogy velünk van az Isten, támadjon
kebl.etekben hála a multakért Istennek! Ne féljetek , ö várja, elfo-
gadJa és kedvesen veszi hálátokat ; az örök szeretet megérti a ti
lelketeknek szeretetét.

• • • •
baal Jste~ ~elank van! Támadjon e szavak igazságából remény
legto~~n~i;oreö: e~bernek. Ritka ember látja a jövöt fényes nek:
Járd ala ' e s é ne.' kétségesnek. Azért van ez, mert nincs szi-
PJa rem nyemknek ninc lé b'
mM kevesebb I te b ' s e g Izaimunk önmagunkban s
"1§ s n en. Felette aggód k '
nyek elgondolása ké lé un sorsunkért s oly esem c-
mt
OrOkOs zak1atottságba~z~rtj~ák lyek taJán soha meg sem történnek,
elkUnket FéJUnk a veszélytől s a
 11

Ilchézségck küzclcdtén Összc rezzcníink. Gyenge remény nye l, keves

bizalommal llszik át sok ember az élelen ; még akkor is, ha meg-
lelte kötelességét s fárad a munkában. A legtöbbet közii!Unk nem
ta nit a mull. Pedig, ha csa k elgo ndoljuk mindazI, ti mit mar átcl-
l
tu nk; il veszélyeket, nehézségeket, melyeken álgázoltunk; ha látjuk,
• hogy ott mindenütt velünk voll az lsten , hogy nem annyira mi
magunk, mini in k,íbb Istcn akarta és eszközölte nekUnk javun-
kat : akkor e rős rcmcnynycl, teljes bizalommal nczhcHlnk jövönk
elébe. Az lesz a j övő ben , a mi voll a multban , azaz: velünk lesz
az Islell !
Islen I'~lül/k lesz ! Aggódol a mindennapi kenyérért, a saját
és csa ládod tápláltatásáérI. A kor igénye vagy talaJI a neveltetés
töbhel kiván, mint a mennyivel rendelkezel; ne aggódj, nézz Isten-
ben való reménynycl, teljes bizalommal a jövőbe: ki gondoskodott
rólad a mul/han, gondodat viseli a jövőben is. Hiába való volt
becsiiletes fáradozástok, a munka nem hozta meg gyümölcseit és
slükségnek, nélkülözésnek néztek elébe?! Üzzetek el az aggodal-
makat: "tekintsetek az égi madarakra, azok nem vetnek, sem arat-
nak, mégis a ti menyei atyátok eltartja azokat; nemde nem
drágábbak vagy tok-e ti azoknál?" ... Küzdöttél, jót tcttél, az önfel-
áldozásig szeretIéI s reményeid mindössze om lottak, most már
elhagyni készül erőd is, mint elhagytak az emberek, még a barát,
a testvér is. Ne, ne add fel még a küzdelmet, a szeretetet, nézz
reménynyel, bizalommal a jövőbe: lsten velünk van! Oda lesz tán
a jutalom, melyről álmodoztál, de a gondviselés szerint annál egy
dicsőbb, egy szentebb jutalom közelit feléd, mcly küzdelmeid végén
megfizet az összes szenvedésekért. Igazságos, hecsületes küzdel-
medben előre törtél, vártad hogy eljő végre az a boldog óra,
melynek eléréseért összegyüjtötted ntinden erődet; most szomor-
kodva, kétségbeesve állsz, távolabb érzed magadal czélodtól, mint
egykoron: tekints csak rell1 énynyel, bizalommal a jövőbe! lsten
velünk van! Hidd ezl s akkor látni fogod, hogy a ködös jövőben
az Ur angyala feléd lebegve hozza a boldogságnak csillagoktól
fénylő koronáját. Imádkoztal s nem teljesült vágyad; nézd, nézd
oU a távol jövőbcn kércsilirc istenibb válasz jő, mini a minót vár-
tái, reméllettcl!
lsten velünk van! E reménynyel, c bizaloIIImal vessen jövöre
.,•
 18

és ara sson a magvető, tanuljon az ifju, küzdjön a férfiu és sze-

Tessen a nó! E bizalommal küzdjünk és szenvedjünk, sirjunk és
örvendezzü nk ; c rCl11é nynyel imádkozzunk, éljünk és meghaljunk.
A mi volt, az lesz!... Isten ve lünk voll s velünk lesz!
"A se regeknek ura vclOnk vagyon l" Származzék ma kebliinkbö l c
hit igazságából hál a a IlluItakért Istennek, remény, bizalom a jövöre
III inden embernek. Ámen.