Méhészet könyvtára

I. s z á m .

Kasos méhészkedés
keretes gyámotokkal.

Munkás

Kiadja:
Boczonádi méhészete
Újpest, Széchenyi-utca 7. szám.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár
Méhészet könyvtára
I. s z á m .

Kasos méhészkedés
keretes gyámolokkal.

Kiadja:
Boczonádi méhészete
Újpest, Széchenyi-utca 7. szám.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár
 1.

A legszükségesebb
tudnivalók.
Minden családban egész éven át van egy
anya é s 20—25—100 ezer munkás; vagyis
a kis lakásban kevesebb, a nagy lakásban
több. Sőt ezeken túl a szaporodás, a rajzás
időszakában van 1 — 2 ezer hím (here) is.
Az a n y a egyedüli hivatása a szaporítás,
egyébként semmi munkát sem végez, élel-
mét is a munkásoktól várja, legtöbbnyire
a család tömegének középpontjában tartóz-
kodik; félénk, de állására is igen féltékeny,
vagyis maga melleit hasonlót nem tűr. Egy-
szer, é s pedig kint a szabadban, otthonától
távol, repülés közben párosodik é s egész
életére termékenyül; a párosodás és a rajzás
esetét kivéve soha sem hagyja el a lakást;
ürülékét a munkásméhek takarítják ki.
A m u n k á s m é h e k végeznek minden
munkát; nevezetesen: ők gyűjtik a mézet,
virágport, ragasztó anyagot é s vizet; ők

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

4

takarítják a lakást, védelmezik a vagyont,

hasgyűrűik alatt izzadják a viaszt, ebből
építkeznek; ők táplálják, melengetik a Hasí-
tást és szabályozzák a lakás hőmérsékletét.
Ezeken fölül a munkások akarata érvé-
nyesül mindenben; vagyis ők irányítják az
anya petézését, mely a tél végén kis ará-
nyokban kezdődik, a rajzási időszakban
2500—3000 pete naponként való letételével
eléri a legnagyobb számot, azután fokoza-
tosan csökken s az ősz beálltával véget ér.
A hímek szaporítása is a munkások akara-
tától függ; hasonlóképen a családi meg-
oszlás, a rajzás, vagy ennek ellenkezője, a
meddőség is. Ezek szerint tőlük függ, meddig
tűrik meg a heréket, vagy mikor kezdik
üldözni azokat.
Mondhatjuk tehát, hogy a méhek életében
minden jelenség, vagy változás a munkások
akaratának van alárendelve.
A hímek-nek egyedüli rendeltetése az
anyák termékenyítése; semmi munkát sem
végeznek, a gyávaságig félénkek, a külső
hőmérséklet iránt igen érzékenyek. Táplá-
lékukat— a tápnyálat — a munkásoktól kap-
ják, mézet azonban maguk is szürcsölnek
a szabadon álló sejtekből. A hím a párzás
pillanatában életét veszti, mert hímtagja

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 5

beleszakad az anya altestébe; amit onnan

az anya gyakran csak a párosodás után
való hazatérésekor, vagy még később tá-
volít el.
A p e t e r a k á s . Pár nappal a termékenyü-
lés után megkezdi az anya a petézést. Min-
den sejtbe egy petét rak; ismeri a külön-
böző sejtek rendeltetését, így a munkás-
sejtekbe és az anyabölcsőkbe nőnemű, a
heresejtekbe hímnemű petéket rak.
A munkás sejtekből, mivel azok igen
kicsinyek: korcsnöstények (munkások) kel-
nek; melyek nem párosodhatnak.
Egyébként minden letett pete 3 napig
pete,. 6 napig álca mely idő alatt táplálko-
zik, azután bebábozza magát, a munkások
pedig befedelezik s mint báb, álomba merül
és átalakul, úgy, hogy a sejtből már mint
szárnyas bogár kel ki.
A b á b á l o m az anyánál 7 8, a munkás-
nál 11—12, a herénél pedig 15—16 napig tart.
így az anya 16—17, a munkás 20—21, a
liere pedig 24—25 nap alatt kel ki a pete
letételétől számítva.
Az a n y a é s a h e r e a kikelés után ivar-
érett.
A m u n k á s o k 3—4 napig idősebb test-
véreiktől nyerik táplálékukat, ezután meg-

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

f

kezdik a munkát, legelőbb is a fiasítást

ápolják s emellett maradnak 10—12 napos
korukig; esetleg, ha a szükség parancsolja,
tovább is. 8 napos korukon túl már rep-
kedni kezdenek a nap melegebb óráiban,
ennek célja az üritkezés és a lakás meg-
ismerése s legkivált az, hogy begyakorol-
hassák magukat a repülésbe; 16—17 napos
korukban kezdik a külső munkát; neveze-
tesen: míg meg nem kopik a szőrözetük,
addig virágport, mézet vagy ragasztót a
szükség szerint, azután már csak mézet
gyűjtenek.
A m é h e k é l e t k o r a általában rövidnek
mondható. Az anya legtovább: 4 5 évig él;
a munkások nyáron a dologidőben 10 12
hétig, a telelőbe, nyugvóra tért munkások
7—8 hónapig is elélnek; a herék rend-
szerint a nyár közepéig élnek, de kivétele-
sen egy évig is élhetnek; egyébként rend-
szerint erőszakos halállal múlnak ki.
Az a n y a p e t é z é s e 2—3 évig kielégítő ;
azontúl már alább hagy s nemcsak keve-
sebbet petézik, hanem vegyesen herepetéket
is rak a munkássejtekbe ; bizonyos tehát,
hogy munkásokat akarna szaporítani, mivel
azonban kimerülő-félben van, nem minden
petét bir megtermékenyíteni.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 7

j Amikor ezt látják a munkások, ha nem

volna is rajzási szándékuk, anyabölcsőt
— néha többet is — alakítanak, ezeket
bepetézi az anya, mire a munkások meg-
kezdik a fiatal anyák nevelését s minden
igyekezetükkel ezeket ápolják; az öreg
, anyát pedig elhanyagolják — valószínűleg
nem táplálják — s ez rendszerint ki is
múlik, mire az első fiatal anya elhagyja a
bölcsőjét.
Az é p í t k e z é s . Aki megtekinti a méhek
építkezését, feltűnik neki, hogy az építmény
egy része kisebb, a más része pedig na-
gyobb méretű hatszögű sejtekből áll. Sőt
ezeken túl — különösen a rajzás idejé-
ben — hosszúkás makk-, vayy juhcsecs
alakú, lefelé lógó sejteket is lát a lépek
alján, vagy szélein.
1. A kisebb hatszögű sejtek a munkás-
sejtek; ezek vannak túlnyomó többségben,
mert a raj az első évben rendszerint csak
ilyeneket épít. Ezekben tavasztól-őszig ne-
-t velődnek a munkás méhek ; azonfelül pedig
méz és virágpor beraktározására is hasz-
náltatnak.
2. A nagyobb hatszögü sejtek a here
sejtek; ezek kisebb mennyiségben vannak
és inkább czak a szélső helyet — ilyenek

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

8

a veselépek — foglalják e l ; meri a raj

rendszerint a második évben építi ezeket
a kasnak abba a hátsó, alsó részébe, ami
az első évben beépíttetlenül maradt. Ezek-
ben nevelődnek a hímek a rajzásra való
készülődés i d e j é b e n ; azontúl pedig méz
beraktározására használtatnak. A munkás-
és heresejtek idővel megbarnulnak.
3. A makk alakú sejtek, az anyasejtek,
vagy anyabölcsök; ezek rendszerint régi
viaszból épülnek, ezeket teljes kiépülésük
előtt petézi be az anya ; ezekben nevelőd-
nek a fiatal anyák. Egyszeri használat után
ezeket lerombolják a munkás méhek.
Ezeken túl találunk a kasban kötő sejteket,
melyekkel a lépek éleit a kas tetejéhez és
falaihoz kötik. Ezek a sejtek szabálytalanok.
Végül szintén szabálytalanok az átmeneti
sejtek; ezeket a munkás sejtek és a here-
sejtek érintkezési vonalán találjuk.
II.
A. icasok.
A méhlakás ősalakja a haszontenyész-
tésben a faodú, a kivájt fatörzs s ennek
nyomában a szalmából, gyékényből, vagy
vesszőből fonott köpű, amit közönségesen
kas néven ismerünk.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 9

S z a b a d é p í t k e z é s . A méhek a kas-
ban — ha megjelöljük is az építkezés
irányát — szabadon építkeznek s az épít-
ményeket a lakás menyezetéhez és falaihoz
kötik ; így ezek kimozdíthatatlanok a helyük-
ből, vagyis sérelem nélkül ki nem vehetők.
Ezt a lépépítményt szabad építkezésnek
nevezzük.
A k a s n a g y s á g a . Hogy befogadhasson
a lakás egy életképes családot, annak
40—60 köbdeciméter (liter) térfogattal kell
birnia. Ez a legkisebb mérték. Lehet nagyobb
is ; így nagyobb rajt is várhatunk tőle, de
ebben az esetbea — közepes, vagy silány
legelőn — többször marad meddőn s ha
megoszlik, később bocsátja el a rajt. Mivel
pedig a rajzásnak egyik előidézője a túl-
népesedés és az ebből eredő tűrhetetlen
helyzet : szükséges, hogy a hasbeli méh-
család túlnépesedésre vergődjék, meg-
rajozzék s ekként anyát újítson; mert ha
csak 2—3 évig marad is meddő, már
annyira elöregszik az anya, hogy ennek
következtében föl sem birja szaporítani a
népességet a rajzás lehetőségeig. Hogy
pedig rajzás nélkül újítson anyát — bár ez
többször megtörténik — erre nem számít-
hatunk biztosan; ezek szerint céltalan

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

10

volna 100-, vagy még ennél is több liter

térfogatú kasokat készíteni. Viszont az is
nagy hiba volna, ha a másik szélsőségbe
esve, annyira elapróznánk a kasokat, hogy
a méhek meg nem találhatnák azokban a
megélhetés föltételeit. Ugyanis mikor volna
alkalmuk gyűjteni, nem tehetnék, mert a
kis kasban a sejtek legnagyobb részét
fiasítás foglalja e l ; amikor pedig már
összébb szorult a fiasítás, vége a jó hor-
dásnak.
Végül meg kell jegyeznünk, hogy a kas
a megjelölt legcélszerűbb 40- 60 liter tér-
fogattal csupán mint fészek jöhet számí-
tásba ; vagyis amit ebbe gyűjt a méhcsalád,
az az ő tulajdonát képezi ; ebből tehát nem
várhatunk mézfölösleget. De illeszthetünk
hozzá mézkamrát, hiszen erre önként kínál-
kozik a kas alsó, nyitott része ; erről azon-
ban külön, a gyámoloskasok cime alatt
fogunk megemlékezni.
Ezekben körvonalozva a kas legcélszerűbb
nagyságát, fölmerül a kérdés : a méretek-
nek milyen összetételéből kerüljön ki ez a
nagyság; vagyis milyen legyen a kas
alakja?
A k a s a l a k j a . Tudjuk, hogy a raj a kas
felső részében kezdi az építkezést; így

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 11

minél szűkebb a csúcs, annál kevesebb

méh vehet részt a munkában az építkezés
kezdetén s annál több a téllenül veszteglő
bogártömeg, mely bár viaszt termelve elő-
készült az építkezésre, semmikép sem fér-
kőzhetik a h h o z ; a termelt viaszlemezekét
tehát visszatarthatatlanul — mint a madár
a kifejlődött tojást — lehullatja a talajra.
Ez mind kárba veszett. Ez az oka, hogy a
keskeny, csúcsos kasnál késedelmes az
építkezés. De ha széles, öblös a kas és
fölül is teljes szélességű, akkor a bele
ütött raj megterül a széles menyezeten és
hihetetlen gyorsasággal építi be a kast.
Ha a raj be nem birja építeni a kast a
betelepítés évében, akkor a keskeny,
csúcsos, alsó kijárós kasnál alul marad a
beépittetlen hézag s ez a következő évben
nagyobb részben herelépekkel épül be.
így kerül a hereépítmény a legrosszabb
helyre, a voltaképem fészekrészbe, az alsó
kijárónyíláshoz.
S ezzel épen ellenkezőleg a széles,
öblös, felső kijárós kasnál hátul marad a
beépittetlen hézag; ennél tehát hátul, épen a
legjobb helyen keletkezhetik hereépítmény,
ahova egyébként a mézet is raktározzák.
Ezek figyelembevételével a kas alakjában

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

12
é s nagyságában úgy érjük el a célszerűség
legmagasabb fokát, ha nzt felül egy kissé
öblösre, vagy egyenes, henger alakúra
készítjük, s az alul nyitott, fölül zárt hen-
gernek 36 cm lesz a belső szélességi át-
mérője és 40 cm lesz a belső magassága

1. ábra- 2. ábra.

Ilyenek a felső kijárós hengeralakú és

a gombatetejii Boczonádi-féle hengerkasok.
( 1 2 . ábra.)
A gombatetejű kas teteje külön
d a r a b és így rajbeöntés előtt a tetőt 4 drb
10—12 cm hosszú, ceruza vastagságú fa-
cövekkel rátűzzük a kas felső karimájára;
közben-közben sodronynyal is oda kötjük s
végül a tető és a kas érintkezési vonalát
megtapasztjuk jól kimunkált agyagsárral.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 15

A Boczonádi-féle gombakast különösen

azért szeretik a méhészek, mert 1.) a te-
nyésztés és mézelés szempontjából minden
más kast fölülmúl; 2.) mert őszszel a fia-
sítás megszűnése után a kidobolt kasos
család keretes kaptárba való áttelepítésekor,
vagy a lépújításkor, a tető óvatos felbon-
tása után könnyen kivághatjuk, kiemelhet-
jük és kipergethetjük a lépeket. S mivel
ezek szabályos négyszögűek, a keretekbe
való illesztéskor kevés hulladék marad
utánuk. Az ekként beszabott lépeket a ke-
retes gyámolokban, vagy a kaptárak méz-
kamráiban igen jól használhatjuk.
A Boczonádi-féle kas kijáróját a bené-
pesítés előtt agyagsárral harmadára szű-
kítsük meg, a tetejébe belül, középen a
kijáróra derékszög irányban erősítsünk egy
munkás sejtű lépszeletet, vagy egy darabka
műlépet. Ezzel mutatunk irányt a méheknek,
hogy a lépeket éleikkel a kijárónyílás felé
irányítsák. Benépesítés után pedig úgy
helyezzük el a kast, hogy a nap bele ne
süssön. Amikor azonban az építkezés már
meghaladta a kijárónyílást, távolítsuk el
belőle az agyagszűkítőt, vagyis bontsuk ki
egészen s ezután még telelőre se szűkítsük
meg. Sőt ne is óvjuk a napsütéstől. Ugyan-

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

14

ekkor fűzzünk be középmagasságban két

keresztfát az építménynyel keresztirányban.
E t e t ő n y í l á s t is készíthetünk szükség
esetében a kas tetején 7—8 cm átmérővel
s zárjuk el ezt egy bele illő deszkadugóval.
A k i j á r ó n y í l á s t egészen fölül vágjuk
ki ; ennek mérete 3 x 1 2 cm.
A m é h e s t m e l l ő z z ü k oly formán, hogy
csak három-három kast helyezünk egy-egy
kisszerű tető alá ; de ezeket is úgy, hogy
a középső kasból előre, a két szélsőből
pedig jobb- é s balfelé repülhessenek ki a
méhek.

A. méhek téli gondo-

zása
Tulajdonképen annyiból áll, hogy semmi
és senki s e háborgassa a méhek nyugal-
mát ; tehát erre kell törekednünk s e fölött
kell őrködnünk.
Teleltethetjük a kasos méhcsaládokat a
nyári helyükön, vagy tökéletesen száraz
homoktalajban épült veremben.
Az e l s ő e s e t b e n teljesen szabad legyen
a kijárónyílás é s mellőzzük a kasok beta-
karását. Azzal se törődjünk, ha bélésűt a
nap a kijárónyílásba ; ez a nyugodtan telelő

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 15

méheket nem csalja ki. Sőt még a havat

se takarítsuk el a kasok környékéről.
A m á s o d i k e s e t b e n olyan helyet vá-
laszszunk a teleltetésre, ahol nincs gyakori
járás-kelés; a hőmérséklet +• 4—6 C °
között ingadozik s ahonnan teljesen kizár-
hatjuk a világosságot. Itt az első fagyok
jelentkezése után állványra helyezzük a
kasokat, teljesen nyitva hagyjuk a kijáró-
nyílásukat s a méhek itt valóban a legtel-
jesebb nyugalomban s a legcsekélyebb
mézfogyasztással várják meg a tavaszt,
amikor visszarakjuk azokat a nyári helyükre.

A kezelésre vonat-
kozó szabályok.
1. A tolvaj óvatosságával járjunk körü-
löttük ; az éles, csengő hanggal közeledő
méheket füstöléssel fékezzük meg.
2. Ne közeledjünk a méhekhez födetlen
fővel, fölhevült állapotban, vagy heringgel,
sajttal, hagymával való étkezés után, vagy
közvetlenül lóistállóból jövet, vagy ittas
állapotban.
3. Használjunk világos színű ruhát é s
kalapot, szemeinket pedig lehetőleg tartsuk
árnyékban.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

16

4. Akinek kellemetlen a méhszúrás, hasz-

náljon fejvédőt, keztyüt; legalább addig,
míg megszokja a szervezete a méhek
mérgét. (3—4. ábra.)
5. A kasok felbillentése mindenkor a
lépek élei irányában történjék. Az új építményű
kasokat pedig, ha épen látni akarjuk

4. ábra.

mennyire haladtak az építkezésben, félre-

billentés nélkül emeltessük fel s úgy tekint-
sünk alájuk.
6. Munka közben — ha csak lehetséges
— az árnyasabb oldalon helyezkedjünk el;
mert a méhek a világosság felé töreksze-
nek: keveset beszéljünk, ne leheljünk a mé-
hekre s nyitott szájjal ne vegyünk lélegzetet.
7. Oszszel a kasok előtti területet hintsük

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 1T
be szalmával, falevéllel; így a tél folyamán
esetleg kirepülő méhek nem a fagyos földre
hullanak. Ha hó borítja a földet, hagyjuk
azt érintetlenül; minél vastagabb a takaró,
annál hamarább elolvad az arra esett hó.
Tavasztól őszig azonban tiszta legyen a
méhtelep környéke.
8. A telep közelében széltől védett, nap-
sütötte helyen állítsuk fel az itatót, s hogy
bele ne fúladjanak a méhek, tegyünk abba
nádat, gyékényt, vagy cirokszárat.
9. Kora tavaszon az itató közelében lapos
ládikában adjunk a méheknek lisztet; de
ezt ne hagyjuk kint éjjelre, mert meglepi a
harmat; sőt vegyíthetünk hozzá egy kevés
paprikát. Nagyon kedvelik a méhek és szor-
galmasan hordják addig, mig nem nyújt
nekik elég virágport a természet.
10. A zárt helyen telelő méheket, — amint
megenyhül az idő — rakjuk a nyári he-
lyükre; minden kast a mult évi helyére.
Ugyanekkor — a világosság felé fordítva
— betekintünk a kasba, megfüstöljük a mé-
heket s ha látjuk, hogy 4—5 utcát borít és
tömör csomót alkot, felzúdulása rövid ideig
taztó: nyugodtak lehetünk, hogy anyás.
11. Ugyanígy vizsgáljuk át a nyári helyű-

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

18

azok megemelésével, állapítsuk meg azok

súlyát hozzávetőlegesen. Mert ha valamelyik
közel áll az Ínséghez, azt azonnal etetni kell.
12. Az a n y á t l a n s á g külső jelei: kora
tavaszszal nem hordanak vizet, nem horda-
nak lisztet, virágport, járásuk rendetlen,
lomha, jobbadán csak a kijárónyílásban
ácsorognak, a munkából hazaiérők nem
sietnek a lakásba, hanem a kijárónyílás előtt
tétováznak, délközi tájolásuk elmarad, járá-
suk nem élénkül, hanem fokozatosan gyen-
gül, nagyon lehangoltak, türelmesek, a raj-
zási időszakon kivül is sok a heréjük s
minden észrevehető ok nélkül rájuk törnek
a rablók. Ehhez sokban hasonlít
13. Az á l a n y á s á l l a p o t ; azzal a különb-
séggel, hogy itt a munkás méhek közül több
vagy kevesebb fölcsap anyának, petézik is,
ámbár rendetlenül s ezekből — mivel a
munkás méhek képtelenek a párzásra —
herék kelnek. Első sorban heresejtekbe —
ezek hiányában munkás sejtekbe petéznek;
de a here álca kinő a munkássejtből s ez
az oka, hogy ezt boltozatosán fedelezik be;
ez a púpos fiasítás.
14. A t a v a s z i e l s ő vizsgálat-nál, ha
felső kijárósak a kasok, meggyőződünk,
hogy lucsoknak, penésznek semmi nyoma

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 19

a lépeken, vagy a virágporon; megállapít-

hatjuk tehát, hogy a méhek teljes jó egész-
ségben érték meg a tavaszt.
A népet füstöléssel beljebb tereljük a
mézes lépekre, azután széthajlítjuk a lépe-
ket, így hozzávetőlegesen tájékozódunk a
fiasítás tömörségére és terjedelmére nézve.
Megkönnyíti a vizsgála-
tot, ha a nap felé for-
dítjuk a kast s a lépek
közé behatol a világos-
ság. (5. ábra. Füstölő
szerszám.)
15. P e n é s z e s l é p e k .
Ha alsó, szűk kijárónyí-
lása van valamely kas-
nak, akkor a tél folya-
mán a lépeinek egy része
megpenészesedik. Ez úgy 5. ábra.
keletkezik, hogy a méhek
lehellete sok vízpárát tartalmaz; ez a víz-
pára lecsapódik a kas aljában levő üres,
hideg lépekre, épen úgy, mint a szobánk
üvegablakára. S ez a vízpára lucskossá
teszi a lépet; amint pedig tavasz felé meleg-
szik az idő, a nyirok és meleg együttes
hatása alatt keletkeznek, szaporodnak a
penészgombák, melyek tönkreteszik a lépe-
2*

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

20

ket. Ha a tavaszi vizsgálatnál ilyen lépeket

találnánk a kasban, hogy megkímélhessük
a méheket a munkától, meleg vízbe mártott

6. ábra. Ketrec a csúcsos kas szállításánál.

éles késsel szeljük le a heresejteket odáig,

ameddig penészesek; de a munkássejtek
közfalait mint alapot kíméljük meg; mert ha

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 21

kivágnánk azokat, könnyen herelépekkel

építenék be a hézagot a méhek.
16. A f e n é k d e s z k á t minden vizsgálatnál
lesöpörjük, vagy egy tiszta deszkával ki-
cseréljük.

7. ábra. A csúcsos kas a szállításnál.

17. Ha kisebbek a kasok 40—60 liternél,

ezeket a tavaszi első vizsgálatkor meg kell
nagyobbítanunk egy-egy rostakéreggel; sőt
ha alsó kijárósak volnának, közvetlenül a
nagy hordás előtt vágjunk 3X12 cm nagy-
ságú új kijárónyílást középmagasságban, így

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

22

megnagyobbítva a kasokat, nagyobb rajokat

adnak, nagyobb vagyonnal mehetnek telelőbe
s mentesek lesznek penésztől, lucsoktól.
18. A fenékdeszkán talált hulladékot, lép-
törmeléket összegyűjtjük s nehogy tönkre
tegyék a molyok, mielőbb beolvasztjuk azt.
19. A k a s o k s z á l l í i á s a . A csúcsos,
vagy kúpos kasnak egy ketrecet készítünk,
ebbe állítjuk, csúcsával lefelé ; (6—7. ábra.)
a lapos tetejű kas ketrec nélkül is megáll; a
kijárónyítását vízbe áztatott mohával betöm-
jük, az alsó nyitott részét pedig — rövid
útnál — bekötjük valami ritkás zsákszö-
vettel. Hosszabb útnál azonban — ha
egészen be van építve a kas — domború
kötést alkalmazunk, hogy a szállítás közben
felindult méhek elhagyhassák a lépeket s
ezek fölött gyülekezhessenek.Tehát 2—3 szál
erős fűz- vagy mogyoróvesszőt két végén
meghegyezve, ívbe hajlítva beletűzünk a
kas átellenes széleibe. Az ívbe hajtott
vesszők egymást keresztezve domború bol-
tozatot képeznek s középen, ahol keresztezik
egymást, össze is kötjük azokat. Erre a
domború boltozatra sodronyszövetet borí-
tunk s ezt lehúzva, szorosan odakötjük a
kashoz.
20. Csak úgy várhatunk rendes építkezést

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 23

a méhektől, ha a kasokat vízszintes alapra

állítjuk.
21. Ha valamely család anyátlannak
bizonyul, ezt egy közepes népességű, jó
anyás családdal egyesítjük é s pedig az
anyátlan kast alsó, nyilt részével fölfelé
fordítjuk, az anyás kast pedig alsó, nyilt
részével reá borítjuk.
Ezt megelőzőleg mind a kettőt megfüs-
töljük, az egymásra borított két kast körül-
kötjük egy ruhával. A munkát alkonyat-
tájban intézzük e l ; így az anyátlan család
az éj folyamán felhúzódik, egyesül a fölső
anyás családdal. Ezt tehát másnap reggel
visszateszszük a rendes helyére.
22. Az anyátlan k a s b a n v i s s z a m a r a d t
l é p e k e t — ha csak lehetséges — ment-
sük meg a molyoktól; mert ezt a beépült,
kast nagyon célszerűen használhatjuk egy
raj betelepítésére. Két-három hetenként tehát
gyujtsunk alája egy Va drb. kénszalagot;
aztán tegyük hűvös, szellős helyre.
23. Különösen, ha kicsiny a kas, nem
ritkaság, hogy a tavasz folyamán egy-egy
serényen szaporító családnak elfogy az
élelme; előbb haldoklik néhány napig,
azután kiszenved.
Az e l é h e z é s tünetei könnyen fölismer-

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

24

hetők: Egy-két méh ki-kijön a kasból s

gyámoltalanul a földre hull; szárnyait rezeg-
teti, de már nem bir repülni, vergődik egy
ideig, azután kiszenved. így jön a másik,
harmadik stb., melyek mind hasonló tüne-
tek között pusztulnak el. Ezen rögtönösen
kell segíteni. Mézes vizet készítünk; ha
nincs méz, szükségből vegyünk cukrot.
Ezzel megpermetezzük a felfordított kasban
a lépek között levő s a fenékre hullott
vonagló méheket; aztán visszateszszük a
kast a helyére. A mentés azonban nagyon
körültekintő legyen, nehogy rablást idézzünk
elő. A megpermetezett méhek, amint meg-
tisztogatják egymást, annyira erőre kapnak,
hogy a fenékről lassacskán felhúzódnak a
lépek közé. Ha elég népes a megmentett
család, segítsük etetéssel; ha pedig nép-
telen, egyesítsük valamely közepes anyás
családdal.
24. A méheknél a halált néhány napi
kábulat előzi meg ; a holtnak látszó csalá-
dot tehát ne söpörjük ki nagy hirtelenség-
gel ; hanem kíséreljük meg a fölélesztést
meleg helyiségben. Permetezzük meg a le-
hullott méheket langyos mézes vizzel s ha
félóra elmúltával sem kelnek életre, akkor
valóban lehalt a család, tehát kiseperhetjük;

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 25

a lépek között fennakadt méheket egy szál

görbe sodronynyal kihúzhatjuk s a kast
kénezéssel gondozzuk a következő rajzásig.
25. E l ö r e g e d e t t é p í t m é n y a k a s b a n .
8—10 évi használat után megfeketednek,
elöregednek a lépek, s alkalmatlanokká
válnak a fiasításra. Ki kell tehát vágnunk
azokat; de mégis úgy intézzük a dolgot,
hogy a lépvágás idejében ne legyen fia-
sítás a lépekben. Ilyen időpont tavaszszal,
amikor még nem kezdődött meg, vagy
öszszel, amikor már megszűnt a fiasítás;
ezentúl nyáron az első kirajzás után a
22-ik napon.
26. D o b o l á s alatt értjük azt a méhészeti
munkát, amikor a méheket egy-vagy más ok
miatt ki kell költöztetnünk a lakásukból.
Erre is az az időpont a legalkalmasabb,
amikor a családnak nincs fiasítása. Ugyanis
az a tapasztalás, hogy ilyenkor könnyen —,
máskor meg nehezen —, vagy épen nem
válik meg a család a lakástól.
A dobolásra szánt kast nyitott aljával
fölfelé fordítjuk; ha csúcsos, ketrecbe állít-
juk, hogy szilárdul álljon. Erre borítunk egy
üres kast s körülkötjük a kettőt egy lepe-
dővel ; azután megkezdjük a dobolást két
könnyű pálcikával, előbb lent a kas kúpja

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

26

tájékán gyenge, de folytonos-, 3—4 percig

tartó kopogással. Most egy perc szünet;
utána 3—4 percig tartó kopogás; ismét egy
perc szünet. A harmadik kopogást már a
kas középmagasságában, körül az oldalán
végezzük szintén 3—4 percig ; mire rend-
szerint megindulnak a méhek.
Az a fő, hogy ne legyünk türelmetlenek;
mert idő kell arra, mig teleszívják magukat
mézzel a megzavart méhek és elhatározzák,
hogy testületileg kivonulnak a kasból. Ha
pedig megindultak, abbahagyhatjuk a dobo-
lást 1—1 percre, épen úgy, mint a munka
kezdetén, mert nincs rá eset, hogy a már
tömegesen megindult méhek visszafordul-
janak.
Ha halljuk, hogy a család már felvonult
az üres kasba, leoldjuk a lepedőt, elválaszt-
juk egymástól a két kast; — a felsőt egy
asztalra állítjuk s az egyik szélén 2—3 cm
vastag fácskával alátámasztjuk. Az alsó kas
felső szélén visszamaradt méheket pedig
oda söpörjük az asztalra, hogy bevonul-
hassanak a többiekhez.
Jó hordás esetében a szabadban végez-
hetjük a dobolást; ellenkező esetben pedig
zárt helyiségben kell végeznünk azt.
Ha meleg nyárban végezzük a dobolást,

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 27

a munka után 24 órára tegyük le hideg

pincébe a kidobolt kast, hogy a lépek és
a méz kihűljenek; mert így célszerűbb lesz
azok kimetszése, kiürítése, vagy keretekbe
illesztése.
27. Az anya k e r e s é s e . Ha a dobolás
után bármely ok miatt ki kellene keresnünk
az anyát, permetezzük meg a méheket az
üres kasban, így üssük ki az egész töme-
get egy lepedőre s aztán néhány perc
múlva, amint hazaszállottak az öreg méhek
a megszokott helyükre, a visszamaradt fia-
talok között könnyen megtaláljuk az anyát.
28. A m é h t e l e p tisztán tartása. Ha
hasznot akarunk húzni a méhek tenyészté-
séből, nagy gondunk legyen a tisztaságra.
Irtsuk tehát a méhek ellenségeit; ilyenek:
A hangyák, darazsak, pókok, tetvek, fülbe-
mászók, molyok; különösen ez utóbbiak
sok kárt tesznek a beépített üres kasokban.
29. A h e r é k ü l d ö z é s é t bízzuk a méhekre;
amely család rendbe jött, az elpusztítja a
heréket; amelyik pedig még a rajzási idő-
szak elmúltával is megtűri: ott már baj van ;
ha anyátlan, akkor egyesítsük egy közepes
családdal; ha pedig álanyás, akkor oszlas-
suk fel.
30. A munkák i d ő r e n d j e . A méhek

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

28

semmi velük végzendő munkánál nem tűr-

nek halasztást; aminek elérkezett az ideje,
azt tüstént el kell végezni; vagyis a kénye-
lemszerető ember ne is fogjon a méhész-
kedéshez; mert ez a mesterség nagyon
megválogatja a maga emberét; megbünteti
a hanyagságát.

A méhek rajzása.
A rajok megindulását nem várhatjuk össze-
tett kezekkel. Az első, amit tennünk kell:
gondoskodjunk a rajok számára megfelelő
mennyiségű lakásról. Az utórajok részére —
ha ilyenekre is számítunk — félmagasságú
kasokról gondoskodjunk; mert azt már tud-
juk, hogy a kis rajnak kis lakás való; d e
mégis olyan, amit később, mihelyt beépült,
megnagyobbíthatunk. A régóta üres kasokat
gyenge szalmaláng fölött kipörköljük, hogy
a pókoktól, pókhálóktól, fülbemászóktól stb.
megszabaduljanak; azután rendes helyükre
állítjuk, ahol később is állani fognak. így
alkalmat nyujtunk a szálláskereső méheknek,
hogy ezekbe vezessék a rajokat s felment-
senek bennünket a befogásukkal járó fárad-
ságtól. Sőt egyéb
m e g t e l e p e d ő helyek-ről is gondoskod-
junk. Legcélszerűbbek erre a törpe gyü-

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 29

mölcsfák. Ilyeneket ültessünk a méhtelep

közelébe. Mert a magas fákról általában
sok bajjal jár a rajok befogása-
A rajok b e f o g á s a előtt a kast rnéhfű-
vel (Melissa officinalis) bedörzsöljük; ugyan-
csak a befogás után a törpe fának azt az
ágát is, melyen az első kirepült raj meg-
telepedett. így remélhetjük is, hogy a kö-
vetkező rajok is oda telepszenek.
Az e l s ő rajok hideg, szeles, esős vagy
borús időben ritkán indulnak meg; de azért
elég egy negyedórai napsütés, hogy kivo-
nuljon a raj.
Az utórajok kevésbbé törődnek az idő-
vel ; ezekre tehát jobban ügyeljünk.
Általában pedig legéberebb felügyeletet
kívánnak a méhek napfénynyel váltakozó
meleg, esős időben; mert ilyenkor — külö-
nösen ha előzőleg néhány napig kellemet-
len volt az idő — úgyszólván özönlenek a
rajok.
A legtöbb raj délelőtt 10-től délután 1
óra között vonul k i ; de kivételesen már
reggel 6, vagy este 6 órakor is jöhet 1—1
utóraj; a rajzás időszakában tehát reggeltől
estig figyelnünk kell, nehogy megszökje-
nek a rajok.
A rajok m e g t e l e p e d é s e . Ha csopor-

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

30

tosulnak a szállongó méhek s készülnek a

megtelepedésre: valószínű, hogy köztük van
az anya; ha ellenben szétszóródva, bizony-
talanul repkednek, majdnem bizonyos, hogy
az anya vagy el sem hagyta a kast, vagy
lehullott repülés közben. Az utóbbi esetben
eleinte szórványosan, azután tömegesen
visszarepül az egész kivonult raj a saját
régi lakásába. S amennyiben csakugyan el-
veszett az öreg anyja, majd kijön a raj
8—10 nap múlva, de már fiatal anyával.
A rajok e g y e s ü l é s e . Ha esetleg gyors
egymásutánban jönnek a rajok; megtörténik,
hogy akaratunk ellenére 2—3 is egyesül.
Ebben az esetben tehát mindenesetre
a méhek tömegéhez mért megfelelő lakás-
ról kell gondoskodnunk.
A rajok b e f o g á s a egyike azoknak a
munkáknak, melyeknek jó sikere nagy rész-
ben a méhész ügyességétől függ. Az a bi-
zonyos, hogy midenkor az adott helyzethez
kell alkalmazkodnunk s megfelelő eszközö-
ket kell használnunk. Egyébként a könnyű
fonott kas legcélszerűbb a rajok befogásá-
hoz. A rajcsomót a befogás előtt kissé meg-
füstöljük, vízzel megpermetezzük, alája tart-
juk a kast, azután megütjük az ágat, melyen
csüng a raj, mire belehull a kasba. Egyszer

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 31

az ákácrőzse kerítésből úgy űztem be a

rajt a kasba, hogy egy karszékre fektettem
a kast s nyitott részével oda toltam a ke-
rítéshez; ezután az ellenkező oldalra kerül-
tem s onnan egy-egy szippantás füstöt bo-
csátottam a rajra; mire ez a legszebben
bevonult a kasba.
Ha már a kasban van a raj, szép csen-
desen egy deszkára állítjuk a kast — lehe-
tőleg árnyékban — s hogy a kivül mara-
dottak könnyebben bele vonulhassanak, alá-
támasztjuk egy kis cövekkel. Amikor pedig
5—10 perc múlva azt látjuk, hogy csak
gyéren szállingózik néhány méh a kas körül,
ezt az alatta levő deszkával együtt szép csen-
desen fölemeljük s oda állítjuk a végleges
helyére, de semmi esetre sem szabad estig
a befogás helyén hagynunk a kast, mert a
befogás s a megnyugvás után a raj azon-
nal megtájol é s munkához lát.

A. rajzás korlátozása.
Különösen ha az idő gyakori meleg esők-
kel nagyon kedvező a rajzásra: vége-hossza
sincsen annak; és épen nem ritkaság, hogy
1—1 kas 5—6 rajt is ad. No d e ebben
nincs is köszönet, mert az ilyen 4-ed, 6-od
rajok rendszerint olyan csekély népességűek,

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

52

sőt a hosszas rajzás következtében az anya-

kasok is annyira legyengülhetnek, hogy meg-
maradásuk is kétséges.
Ha tehát a rajzás szertelenségének előjeleit
látjuk, vessünk gátat annak következőképen:
Amint megelégeltük valamely család raj-
zását, — p. o. az első- vagy a másodraj
kijövetele után — a lerajzott családot szép
csendesen, ovatosan tegyük más helyre,
odább 8—10 lépéssel; a befogott rajt pedig
tegyük az anyacsalád helyére. Ez
a h e l y c s e r e megállítja a további rajzást;
mert így azok a kijáró méhek, melyek az
utórajokkal váltak volna meg az anyacsa-
ládtól, most a helycsere által — amint ki-
repülnek a külső munkára — megtévesztve,
hazatérőben az eredeti helyükre repülnek;
vagyis bár akaratlanul, de mégis megválnak
az anyacsaládtól s a rajt erősítik; aminek
az lesz a következménye, hogy meggyengül
az anyacsalád s lemond a további rajzás-
ról; a raj pedig megnépesedett, ennek jövője
tehát még inkább biztosítva lesz.
Az utórajok, melyek általában csekély
népességüek, csak úgy hagyhatók meg ön-
álló családokként telelőre, ha a nyárvégi
s az őszi kedvező idő jó hordást nyújt; s
ezek legalább félig beépíthetik lakásaikat.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

I
33

Az őszi etetés.
Minél kisebb a kas, annál gyakoribb eset,
hogy a méhek kevés élelmet takaríthatnak
meg; mert amikor lett volna mit gyűjteni,
nem birták elhelyezni, mivel a kis kasban
a sejtek legnagyobb részét fiasítás foglalta
el; amikor pedig már összébb zsugorodott
a fészek, azért nem gyűjthettek, mert ki-
apadtak a mézforrások. így aztán őszszel
vagy etetéssel kell őket fölsegíteni, vagy
— ami sokkal ajánlatosabb — egyesíteni
kell.
Ha az etetésre határozzuk magunkat, ehhez
minden esetre tiszta mézet használjunk;
lehetőleg fölülről intézzük az etetést, az
etető edények bőszájú üvegek, vagy poha-
rak legyenek tüllel bekötve. Ezeket este a
kas tetején levő nyílásra borítsuk, takarjuk
be rongyokkal s reggel szedjük el.
Az etetést szeptember közepéig végez-
zük el.
Egy-egy kas élelemkészlete legalább
8—10 klg. legyen ; a kas összes súlya tehát
megközeliítse a 15—16 klg-ot.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

34

Az oszi egyesítés.
Ha nem akarunk vesződni az etetéssel,
amint elérkezett szeptember közepe s a
gyengébb családok általában beszűntették
a fiasítást, intézzük el az egyesítést. De ne
menjünk túlzásba. Elég, ha egy közepes
családdal egy gyengét egyesítünk.
Evégből a közepes családot alkonyat-
tájban elemeljük a helyéről s oda teszszük
a gyenge családot, de hogy felfordítva
megállhasson a csúcsán, egy vödörbe,
vagy dézsába helyezzük, megfüstöljük s
így borítjuk rá — szintén megfüstölve —
a közepes családot; vagyis épen úgy
illesztjük össze a két kast nyitott részével,
mint ezt a dobolásnál leírtuk. Az alsó
gyenge család kijárónyílását betömjük, a
felsőét pedig nyitva hagyjuk.
így marad a két kas összeillesztve néhány
napig ; a méhek azonban csak a felső kas
kijárónyílásán közlekedhetnek.
Az egyesülést é s az egyik anya elpusztí-
tását tehát a méhekre bízzuk s ez rend-
szerint meg is történik a legsimábban ; ha
pedig volt valami csekély mézkészlete a
gyenge családnak, — azt p á r nap alatt

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 35

feltakarítják a felső kasba ; úgy, hogy

három nap múlva csak az üres lépeket
találjuk az alsó kasban.

A kasos családok őszi

rendezése.
Ha etetéssel vagy egyesítéssel rendbe
hoztuk a gyenge családokat, a többivel már
kevés dolgunk akad. Az a fő, hogy vala-
mennyi család úgy az építmény-, mint az
élelem-, úgy a népesség-, mint az anya-
ság tekintetében rendben legyen; vagyis
csak azokat a családokat hagyjuk meg
teletőre, melyektől a jövő évben hasznot
várhatunk.
A kijárónyílást hagyjuk nyitva egész terje-
delmében ; mert a tapasztalás é s a tudo-
mány egyformán igazolja ennek helyes-
ségét. A legveszedelmesebb volna a
kijárónyílás bedugása, vagy mecszűkítése.
Ha épen valahol sok az egér, tegyünk a
kijárónyílásra olyan rostélyt, melyen szaba-
don járhatnak a méhek, de az egér be
nem férhet, s a kas alját ugyanazon okból
rakjuk körül bojtorjánnal.
A kasnak b e nem épült részeit hagyjuk
üresen. A telelő családot ne féltsük a

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

36

hidegtől. A vadon erdőben csak a jó Isten

gondozza a méheket, mégis kitelelnek a
legszebben.
Mert tudnunk leli, hogy a méhcsalád
nem fűti a lakást, hanem csak az össze-
húzódott csomójában tart mindig olyan
meleget, amilyen az ő életviszonyainak
megfelelő.
így a téli nyugalom idején nem szorul
az ember gyámolítására s ha tolvajoktól
nem féltjük a méheket, hagyjuk azokat a
nyári helyükön.
Ha pedig a közbiztonság hiánya arra
az elhatározásra birna bennünket, hogy
zárt helyen rakjuk el azokat telelőre ;
vegyük figyelembe mindazt, amit erre vonat-
kozólag A méhek téli gondozása című feje-
zetben elmondottunk.
Végül ha őszszel az adás-vételből ki-
folyólag szállítani kellene a méheket, tartsuk
szabálynak, hogy
A méhek őszi szállítása mindenkor olyan
időben történjék, hogy a méhek a szállítás
után, az új állomásukon hamarosan kirepül-
hessenek és kitisztulhassanak.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 37

III.

A gyámolos kasok.
Maga a kas azzal a 40—60 liter térfogat-
tal — amint azt a kas nagyságánál emlí-
tettük — a tulajdonképeni fészek; mint
ilyen tehát csupán a rajzás céljait szolgálja,
de nem adhat fölösleget. Hogy ezt adhas-
son : toldást, azaz mézkamrát illesztünk
hozzá; így ha a méhcsalád már a saját évi
szükségletét begyűjtötte a kasba é s még
van gyűjteni való, ezt a rá nézve fölösleget
elhelyezheti a toldásban, illetve a keretes
mézkamrában, amit közönségesen gyámol-
nak nevezünk; mert ezt alája téve, ezzel
gyámolitjuk fel a kast.
így a kas a toldással együtt már 100—130,
sőt több liter térfogattal is birhat.
Toldásnak szalma vagy gyékényfonatból
készült 20—30 cm magas koszorút vagy
egy keretes ládikát 10—12 kerettel fölsze-
relve használunk.
Ha felső kijárónyílású a kas, önként kí-
nálkozik az alkalom, hogy a mézkamrát
alul helyezzük el; mert
1. Alul nyitott a kas; így alulra téve a
mézkamrát, a két rész között a legtökéle-

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

38

iesebb s a legterjedelmesebb összeköttetést

létesíthetjük.
2. Mivel a kason fölül van a kijárónyílás,
ennek irányában fölül alakul ki a fészek;
így az anya még anyarács nélkül sem ka-
landozik az alsó mézkamrába; különösen
nem, ha ennek egyébként zárva volt kijáró-
nyílását is megnyitjuk s magát a kast is
kissé alátámasztjuk a nagy hordás idejére.
3. Felső kijárónyílás esetében a kas felső
részében elől marad a fészek; a hátsó és
alsó rész pedig mézzel telik meg. Ha tehát
fenékig tele épült a kas, gyámolt teszünk
alája, de előbb az alul megvastagílott, be-
végzett lépeit élesre vágjuk, hogy tovább épít-
hesse azokat a gyámolbeli keretekig.
4. A gyámolból csak úgy várhatunk szép
jövedelmet, ha azt egészen tele épült tar-
taléklépes keretekkel szereljük fel.
5. A gyámol felső részén 25X25 cm
négyszögű nyílás van, hogy a méhek ezen
át folytathassák az építkezést a gyámolbeli
keretekig.
6. A keretes gyámol aláhelyezésénél még
arra legyünk ügyeléssel, hogy a gyámol
lépei keresztezzék a kasbelieket, hogy így
több felső utca több alsó utcába vezessen.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 39

A gyámolbeli keretek
kiépíítetése.
A különféle méhészeti rendszerek bár-
mennyire eltérők legyenek is egyben-másban:
abban megegyeznek, hogy a fészek körze-
tén kívül e s ő mézkamrát tartalék-lépekkel
kell fölszerelnünk; mert itt, ha hajlandósá-
got mutatnak is a méhek az építkezésre,
nagyon vontatott lassú a munka s mintegy
annak a látszatával bir, hogy kedvetlenül
végzik azt a méhek. Gyakran pedig épen
azt tapasztaljuk, hogy a méhek meg sem
kezdik a mézkamrában az építkezést, ha-
nem inkább kirajzanak ; a saját magunk érde-
kében tehát arra kell törekednünk, hogy a
mézkamrát kész lépes keretekkel szerel-
jük fel.
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a
méheknek a mézkamrában az építkezéstő
való vonakodása nagyon is különböző ahhoz
képest, hogy a fészek fölé, mellé, vagy alá
helyezzük-e a mézkamrát. Tekintsük külön-
külön mind a három esetet:
1. Ha a fészek fölé teszszük a mézkam-
rát üres keretekkel, akkor csak úgy kezd-
hetnék meg a méhek az építkezést a méz-

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

40

kamra felső részében, ha egy rajra való

bogártömeg elszakadna a fé?zekbeliektől s
azoktól egészen külön válva látna a mun-
kához. Erre nem vállalkozik a méhcsalád;
ritkaságképen megteszi, hogy alulról fölfelé
ermészetellenesen kezdi meg az építkezést;
de ezt a munkát is hamarosan beszűnteti;
mert az alulról fölfelé épített lépek — bár-
milyen széles alapokon kezdették is azokat
— a saját súlyuk és gyengeségük miatt már
10—12 cm magasságnál jobbra, vagy balra,
de bizonyosan elhajlanak. A felső méz-
kamrában tehát csak kiépített keretekkel
boldogulhatunk.
2. Ha oldalt — a fészek mellett — he-
lyezzük el a mézkaiurát, akkor a méhek
lépről-lépre, keretről-keretre terjeszkedve»
oldal irányban akadálytalanul folytathatják
az építkezést; föltéve, hogy be is ölelhetik
azt a tömegükkel.
3. Ugyanígy áll a dolog az alsó méz-
kamránál ; vagyis ha van elég bogár a ter-
mészetes terjeszkedésre és az építmény
beölelésére, sejtsorról-sejtsorra halad az
lefelé akkor is, ha a fiasítást erre a részre
ki nem terjesztették.
Mint látjuk az itt elmondottakból, amint
kísérletet sem tehetünk lépkezdéses kere-

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 41

iekkel a felső mézkamrában való építke-

zésre: oldalt,v.vagy alul elhelyezett méz-
kamránál ez — bár lassú menetben —
akadálytalanul haladhat; föltéve, hogy a
család a mézkamrában való építkezés be-
ölelésére is elég bogárral bir.
Az ilyen módon beépített mézkamránál
azonban nem hagyhatjuk figyelmen kivül,
hogy ezek az építmények — mivel azok-
ban nem volt fiasítás — kevésbbé lesznek
alkalmasak a pergetésre, mint a barna, vagy
fekete lépek; nem említve azt a költséges
középutat, amikor kétoldali hálózású egész
műlépes keretekkel szereljük fel a gyámolt,
amely esetben azok pergethetők minden
veszély nélkül.
Sőt ezenkívül a gyámolos kasnál —
mivel a kasbeli lépek mozdíthatatlanok —
a fészek és mézkamra lépeit nem is cserél-
hetjük majd ide — majd oda azok cél-
szerűsége szerint ; a gyenge szűz lépek
tehát mind végig a mézkamrában marad-
nak ; ami kétségtelenül a használhatóság
rovására esik.
Mint kitűnik az elmondottakból : csak
úgy végezünk célszerű munkát, ha a kas
alá tett gyámolt már eleve tartalék lépes —
legalább is barna lépes — keretekkel

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

42

szereljük fel. Igen ám ! De erre azt kér-

dezi a kasos méhész : Honnan vegyem én
ezeket a barna lépes kereteket ? Talán ki-
vágjam a kasokból a legszebb lépeket s
azokat illeszszem keretekbe ? No ezt már
nem teszem !
Erre mi is azt feleljük : Ne tegye! Ne
bénítsa meg 5—6 család munkáját egy
mézkamra fölszereléseért. Hiszen van ennek
sokkal egyszerűbb módja is.
Nézzük csak egy kasos méhész állo-
mányát, aki eddig csak a családok egy
részének lefojtása által jutott mézjövedelem-
hez. Elérkezett a tavasz, virágzanak a
gyömölcsfák, a kasokban már megkezdő-
dött a herék nevelése ; a családok tehát
szemmel láthatólag készülnek a rajzásra. A
gazda pedig azon tűnődik, miképen lehetne
mézet nyerni a méhektől, ha — amint taná-
csolják — egy-egy gyámolt tenne minden
kas alá s a méhek azokba hordanák az
elvehető fölösleget ?
Úgy, hogy a rajt nem kasba, hanem
gyómolba kell telepíteni ; mikor pedig ez
beépítette a gyámolt s felnevelt abban
1—2 nemzedéket, kibontjuk, kiszedjük be-
lőle a kereteket, megkeressük az anyát,
ezt eltávolítjuk s mikor már tudatára ébredt

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 43

annak, hogy anyátlan, tehát 2 4 - 48 óra

múlva az alá a kas alá helyezzük, mely a
gyámolbeli rajt adta. Az alátéteinél úgy a
kas-, mint a gyámolbeli bogarakat megfüs-
löljük, hogy egyszagúak legyenek.
Ebben az esetben tehát a kasbeli idei
anya maradt meg, a gyámolbeli öreget
pedig elpusztítottuk. De megtörténhetik,
hogy a kasbeli idei anya elvesz a párzás-
nál, no már így meghagyjuk a gyámolbeli
öreg anyát az egyesítés alkalmával.
Akár a kasbeli-, akár a gyámolbeli csa-
lád volt is anyás az egyesítésnél ; mind a
két esetben a gyámol kijárónyílását zárjuk
e l ; így a kason levő kijárónál alakul ki az
új fészek ; a gyámolbeli fiasítás kikelése
után pedig ez az alsó rész — ha van még
begyűjthető istenáldás a nyár folyamán —
mézzel telik meg.
Ha a két család, két szaporító anyával
nem volt túl népes a két lakásban ; most
sem fog szorongani — egy szaporító anyá-
val — a kettős nagyságú lakásban.
Az első évben tehát — ha kedvező volt
a nyár — már pergethetünk a gyámolból
annyit, amennyit az egyik család lefojtva
adott volna. Az egyesítés tehát nem csökken-
tette az állományt erősebben, mint a leké-

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

44

nézés csökkentette volna ; sőt az a körül-

mény, hogy a lefojtásra szánt nép életben
s lépe a kasban maradt: valóságos nyere-
séget jelent.
A következő évben, a gyümölcsvirágzás
kezdetekor eltávolítjuk a gyámolt a kas alól
s akkor teszszük oda vissza, amikor ez
megrajzolt. De úgy intézzük a dolgot, hogy
a rajt teszszük az anyakas helyére; ezt
pedig odább viszszük 8—10 lépéssel és
gyámolra helyezzük ; így ez — ha foghat
még egy jó hordást, akár tavaszit, akár
nyárit; akkor bizonyosan ad annyit, mint
amennyit egy lefojtott kas adott volna;
halott ebben a második évben már a
szaporulata is meg marad mint önálló
család.
Amennyiben rajzanak a méheink, úgy
helyezzük el a rajokat, hogy az öreg anyás
rajok a gyámotokba, a fiatal anyásak pedig
a kasokba kerüljenek ; mert így az egyesí-
tésnél — kidobva az öreg anyát a gyáméi-
ból — fiatal anyával mennek telelőbe.
A rendszeres anyaújítás-nak ez a legegy-
szerűbb módja.
Ennél a rendszernél — mivel természe-
tes rajok végzik az építkezést — mellőz-
hetjük

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 45

a műlép-et.— Mellőzhetjük, mert teljesen

megfelel a célnak, ha a kasokba egy-egy —,
a gyámolokba pedig minden keretbe egy-
egy irányt mutató
l é p k e z d é s - t adunk. Ezeket pedig kivág-
hatjuk a legszebben beépült kasok lépeinek
alsó széleiből; később pedig, ha lesz barna
építmény a keretekben, — akkor ezekből ;
mert egy lépkezdésnek egy ujjnyi széles
lépszelet untig elegendő. Maga a beragasz-
tás pedig úgy történik, hogy felteszünk a
tűzhelyre egy nagyobb tepsit, beleöntünk
egy ujjnyi vizet s ebbe egy kisebb tepsit
helyezünk s a levágott lépszeletet egy
pillanatra a belső tepsi meleg lapjához
érintjük, innen pedig tüstént a kéznél levő
keret felső-belső részére nyomjuk. Oda
ragad, mert a viasz megolvad a tűzhelyen,
de gyorsan kell végeznünk a munkát, mert
hirtelen keményedik. Ha nagyon fekete a
lép, vagyis ha sok benne a bábing, akkor
nem sikerül a melegítéssel való ragasztás ;
ebben az esetben a belső tepsibe felol-
vasztott vékony réteg viaszba mártva kell
azt felragasztani.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

46

A méhek etetése.
Bár nem kívánatos, hogy erre szükség
legyen, mégis előfordulhat kivételesen, hogy
valamely családot etetnünk kell a tavasz
folyamán, vagy az ősz elérkeztével. Az
utórajok pedig, ha a hordástalan időben
jöttek, egyenesen rá is szorulnak a segít-
ségre; de mivel fiatal anyával birnak,
mégis megérdemlik ezt. Tudnunk kell tehát,
miképen végezzük az etetést a kasoknál
és miként a gyámolbeli családoknál.
Ha nincs etetőnyílás a kason, kivágjuk
a tetejét 7—8 cm. átmérővel. Erre a nyí-
lásra borítjuk a mézzel megtöltött é s ritka
ruhával bekötött p o h a r a t ; azután körül-
tapasztjuk a nyílást. Ez az egy pohár méz
elég lesz a családnak 2—3 napig. Azután
megismételjük ezt mindaddig, míg valamely
jó hordás fölöslegessé teszi a tovább való
etetést.
A gyámotoknál pedig a födőbe vágjuk
a 7—8 cm. átmérőjű nyílást; abba a fö-
dőbe, amelyik a gyámol tetején levő
25X25 cm. átmérőjű négyszegletes nyí-
lást födi.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 47

Tartalék mézkészlet.
A nagyapáink úgy vélekedtek, hogy a j ó
gazdának mindig legyen avas szalonnája,
dohos búzája és ó-bora ; annál inkább kell,
hogy legyen a méhésznek tartalék méz-
készlete ; mert ez sem nem avasodik, sem
nem dohosodik ; legföljebb megjegecesedik,
— mind mondják — megikrásodik. De ez
semmi nehézséget sem okoz az etetésnél ;
mert a mézet nagyon könnyen felolvaszt-
hatjuk oly formán, hogy a mézes edényt
bele helyezzük egy nagyobb edénybe,
melynek aljára 2 drb. lapos lécecskét
helyeztünk. Ezekre teszszük a mézes edényt
s most a külső, nagy edényben maradt
hézagot tele töltjük vízzel ; — ezt föl-
hevítjük, mire a jegecesméz megolvad a
belső edényben ; anélkül, hogy az értékéből
veszített volna. Ezzel a mézzel — ha meg-
hűlt — színültig töltve az etető poharat,
a kas- vagy a gyámol tetején levő kerek
nyílásra borítjuk ; s nehogy idegen méhek
kutatására adjon okot, agyagsárral körül-
tapasztjuk a poharat.
Azért is elengedhetetlen, hogy minden
méhésznek legyen tartalék mézkészlete ;

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

48

mert jöhet tavaszi fagy, nyári jégverés,

vagy olyan szárazság, mely legalább egy-
időre teljesen megsemmisíti a méhek lege-
lőjét. Ilyenkor tehát nincs idő hosszas
tanakodásra, vagy tépelődésre ; mert itt
tüstént segíteni kell a méheket, nehogy be-
köszöntsön náluk a végszükség, amikor a
fiasításukat is felemésztenék, hogy ezzel
menthessék meg az életüket, vagy legalább
késteltethessék a halálukat.
Ne várjuk be tehát ezt az időpontot;
hanem kezdjük meg az etetést azonnal é s
folytassuk addig, míg meggyőződünk, hogy
újból van valamelyes hordás, ami bizto-
sítja a méhek további megélhetését.
Ha pedig a jó hordás annyira felszaporí-
totta a készleteket, hogy megteltek a méz-
kamrák ; sőt a sejtek nagyobb részét már
be is fedelezték a méhek : akkor a mézei-
szedés és

a pergetés
ideje is elérkezett. Ekkor kiszedjük a méz-
kamrából az összes keretet s más üreseket
rakunk azok helyébe. Ha ez megtörtént,
a kivett keretekről egyenként bele rázzuk,
bele söpörjük a méheket egy üres kasba ;
a lesöprött lépet pedig tüstént bele rejtjük

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 49
egy üres gyámolba, vagy erre a célra készült
mézes ládába.
A lesöprött mézes kereteket beviszszük
egy jól elzárható meleg helyiségbe.

S. ábra.

Az üres kasba söprött méheket pedig

hagyjuk érintetlenül; majd hazarepülnek.
Ha pedig mégis maradna ott vagy egy
maroknyi fiatal bogár, ezeket estende vissza-
ütjük abba a gyámolba, amelyből el-
szakadtak.
4

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

50

A p e r g e t ő g é p egy közismert szerszám,

amit a méznek a lépekből valő kiszórására
már régóta használunk.
Rendszerint három lábon áll. Egy kád-,
vagy dézsa alakú edény nehezedik erre a
három lábra. Ennek az edénynek a közepe
felé emelkedő, — a szélek felé lejtős

9. ábra.

10. ábra.

feneke — s az egyik oldal alján egy le-

folyó csatornája van.
Ebbe az edénybe van bele illesztve —
alsó-felső csapágygyal — egy forgatható
kelepce ; mely a mézes kereteket s keret-
tartó tokokat befogadja és szíjhajtással,
vagy fogas kerekekkel való áttétellel gyors
mozgásba, forgásba hozza. (8. ábra.)
Mielőtt beleraknánk a mézes lépekeí a
kerettartó tokokba, a mézes sejtek viasz

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 51

fedeleit fel kell bontani vagy a kétélű

késsel, vagy a sejinyító villával. (9—40. ábra.)
Ha ez megtörtént, mozgásba hozzuk,
forgatni kezdjük a gépet, — előbb lassú, —
majd gyorsabb hajtással; mire a lépek
külső feléből kiszóródik a méz a kád belső
falaihoz; majd azon leszivárogva, a fenék
lejtős szélein gyűlemlik meg s innen le-
folyik a csapon át a kád alá tett edénybe.
De meg is kell fordítanunk a kerettartó
tokokat, mert csak így szórathatjuk ki a
mézet a lépek átellenes oldalából. Tudnunk
kell azt is, hogy minél inkább késünk a
pergetéssel, annál jobban kihűl és tapadó-
sabb lesz a méz, tehát annál kevésbbé
szóródik ki a sejtekből. Ezért kell sietnünk
a mézeiszedés után a pergetéssel s ezért
legyen meleg a helyiség, ahol végezzük a
munkát.

A méz eltartása.
A méz, mint első rendű táplálék, meg-
érdemli, hogy olyan edényben helyezzük
el, melyben korábban semmiféle más folya-
dék, vagy szerves ételnemű nem állott.
Legegyszerűbb erre a teljesen új, fazék
formájú, horganyozott, vagy fehér bádog
edény, vagy a mázos cserép edény.
4*

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

52

A pergetett mézet a pergetés után

8—10 nap múlva lefölözzük, amikorra már
felvetette a habját ; azután lekötjük szoro-
san — mint a befőttes üveget — perga-
mentpapirral s többé semmi gondunk ne
legyen arra. Ha nagyobb részben fedettek
voltak a sejtek, tudjuk, hogy érett a méz
s hibátlanul eltartható időtlen-időkig. Mégis
gondunk legyen rá, hogy erre a száraz
és középmérsékletü helyiség a legalkal-
masabb.

Viaszolvasztás.
Tudjuk, hogy a méhek a lépeket viasz-
ból építik. A lépek a hosszas használat és
a sokszoros fiasítás következtében meg-
barnulnak, majd megfeketednek.
Ha a lépeket kivágjuk a kasból, keretek-
ből, vagy régi lépeket illesztünk b e ú j
keretekbe, mindig gyűlik össze több-keve-
sebb léptörmelék; ezt közönségesen sonkoly-
nak nevezzük ; ebből olvasztás utján nyerjük
a viaszt. Ami sok mindenre — a méhészet-
ben műlépek készítésére — használható
és igen értékes.
Ha a léptörmeléket ritka szövetű zsákba
teszszük s ezt lehetőleg szorosan bekötjük,

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 53

kevés munkával kiolvaszthatjuk belőle a

viaszt a következő módon :
Egy nagy fazék fenekére 2—3 cm. vas-
tagságban tisztára mosott kavicsot helye-
zünk ; erre teszszük a lépiörmelékkel meg-
töltött zsákot és 3—4 ujjnyi híjával tele
töltjük a fazékat eső- vagy patak-vízzel. Ezt
a tűzhelyre téve hevítjük.
Amint forrásnak indul a víz, a megolvadt
viasz — mivel könnyebb mint a víz —
ennek felszínére emelkedik ; de a zsák is
folytonosan a felszínen úszik; ezt tehát
egy sima bunkós fával szünet nélkül gyömö-
szöljük a víz alá. Fél órai csendes pezsgés
után lenyomjuk a zsákot a bunkós fával s
balkézzel ebben a helyzetben tartva, a jobb
kézzel apránként annyi kavicsot rakunk a
fazékba, hogy 3—4 ujjnyi vastagságban
borítsa a zsákot. Ezután annyi forró vizel
öntünk a fazékba, hogy színültig legyen.
Most még egy kissé hevítve megvárjuk,
amint pezsegni kezd. Ekkor egy tiszta
edénybe lekanalazzuk a felszínre vetődött
olvadt viaszt.
Ha ismételve tele töltjük a fazékat forró
vízzel s ezt pezsgésig hevítjük, az utolsó
csepp viasz is felszínre tör s ezt is lefölöz-
hetjük.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

54

Ezután kiürítjük a zsákot és megszárítjuk.

Az így kipréselt törköly megszárítva igen
jó tüzelő anyag, mely a méhek kezelésénél
a füstölőbe is használható.

eszközök <és szerszám

mok.
F i i s t ö í ő g é p a mé-
hek lecsenclesítésére,
megfékezésére,
sejtkúpoló k é s ,
vagy sejinyító villa
a sejtfedelek felbon-
tására,
méztarfó edények,
(11. ábra)
pergeíőgép,
keztyü é s f e j v é d ő
a méhszúrás elleni vé-
dekezésre,
r a j f o g ó k a s , ez
, .. , . , . 11. abra.
kozepnagysagu e s
könnyű legyen, kijárónyílás nélkül s végül
k a s é s g y á m o l legyen kellő számmal
tartalékban a rajok részére.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 55

K e r e t f o g ó az oldalkezelésű gyámolok
kereteinek kezelésére. (12. ábra).

A araélraelc t s e S e p s é p e í »
Ezek legismertebbje a
H a s m e n é s . Tulajdonképen nem is beteg-
ség, csak egy kellemetlen állapot, mely
abból származik, hogy ha a méhek bármely
ok miatt nyugtalanul telelnek, akkor sok
élelmet fogyasztanak s ennek következtében
nem tarthatják vissza ürülékeiket a tavaszi
kirepülésig, hanem a lakásban teszik le
azt. S ezzel nemcsak a lakás falait és az
építményeket, hanem egymást is beszeny-
nyezik ; ennek következtében tömegesen
elhullanak s tavaszra kelve nagyon meg-
fogyatkoznak népességükben.
Ha azonban akár télközben, akár a tavasz
kezdetén, kint a szabadban, rendesen ki-
tisztulhatnak, akkor maguktól is rendbe
jönnek.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

56

A k ó r s á g - b a n szenvedő méhek leszé-

dülve hullanak alá a tömegből s vagy a
lakásban, vagy abból kijutva, kint a lakás
előtt rövid vergődés után kimúlnak.
A baj többnyire április végén, vagy
május elején szokott jelentkezni s minden-
kor a fiatal méheket támadja meg. Leg-
valószínűbb, hogy a bajt a megromlott
virágporban képződött penészgombák okoz-
zák. Abból következtetik ezt a méhész-
mesterek, hogy a baj azonnal megszűnik,
mihelyt friss virágport gyűjthetnek a méhek.
A m á j u s i v é s z épen ellenkezőleg az
idősebb méheket támadja meg, melyek
kirepülve, néhány méternyi távolságban
lehullanak s elbágyadva mászkálnak a föl-
dön, míg görcsös vonaglások között meg-
halnak.
A baj azoknál a családoknál jelentkezik,
melyek késő őszszel etetve, sok fedetlen
mézzel teleltek. Ez a híg méz megromlott,
megsavanyodott a sejtekben, melynek fo-
gyasztásától — míg volt jó mézük — tar-
tózkodtak a méhek ; de május elejére el-
fogyván a jó méz, a megromlottra is
rászorultak, melyben iszonyú mennyiségű
erjesztő gombák tenyésznek.
A k e l t é s r o t h a d á s . Ez a legveszedel-

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 57

mesebb betegsége a méheknek, mely nem

ritkán egy-egy község összes méheit el-
pusztítja. Az ellene való védekezésre gon-
dolni sem lehet; épen azért rendeli a tör-
vény a keltésrothadásban szenvedő méhek,
lépek és méhlakások azonnal való meg-
semmisítését.
A bajt abból ismerhetjük fel, hogy az
ebben szenvedő családok a tavasz folyamán
nem népesednek, nem gyarapodnak, nem
készülnek rajzásra ; ha pedig megvizsgáljuk
a beteg családoi, kellemetlen bűz üti meg
az orrunkat; ha kivágunk egy darab lépet
a kasból, melyben fiasítás mutatkozik : ez
a fiasítás szórványos, nem sűrűn tömött,
hanem közbe-közbe sok az üres sejt. Ezek-
ben már ott van az elhalt álcák beszáradt
bűzös maradványa. Más födött sejtek kö-
zepén egy parányi lyukat látunk, ha ezt
felbontjuk s egy szál vesszővel kikotorjuk :
bűzös, nyúlós, barna, rothadt anyagot talá-
lunk abban. Ez az álca elhalt, megrothadt
a sejtben.
Megtörténik, hogy egy-egy család, amint
látja, hogy nem bir megküzdeni a beteg-
séggel : kiköltözik, kiszökik a lakásból.
Keletkezését a tudósok többféleképen
magyarázzák. így keletkezhetik abból, hogy

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

58

valamely kasnak a kellemetlen idő miatt

sok munkása elvesz a mezőn s a meg-
maradottak nem birván eléggé ápolni., me-
lengetni a fiasítást, ennek egy része elhal
a sejtekben s ott megrothad. De keletkez-
hetik fertőzés által más méhtelepről való
áthurcolással i s ; épen ezért minden gazda
— a saját jól felfogott érdekében — szi-
gorúan őrködjek s figyelje a méheket s ha
megállapította a bajt : azonnal semmisítse
meg, földelje el ió mélyen a beteg csalá-
dokat ; sőt puhatolódjék a közel méhtele-
peken is és ne tágítson, míg ott is meg
nem győződött a beteg törzsek teljes meg-
semmisítéséről.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Keretes gyámol a kassal.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

 TARTALOM.
Lap
A legszükségesebb tudnivalók 3

II.
A kasok 8
A méhek téli gondozása 14
A kezelésre vonatkozó szabályok 15
A méhek rajzása 28
A rajzás korlátozása 31
Az őszi etetés 33
Az őszi egyesítés 34
A kasos családok őszi rendezése 35

III.
A gyámolos kasok 37
A gyámolbeli keretek kiépíttetése 39
A méhek etetése 46
Tartalék mézkészlet .47
A pergetés . . 48
A méz eltartása 51
Viaszolvaszlás 52
A legszükségesebb eszközük és szerszámok . 54
A méhek betegségei 55

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

JEGYZET.

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár