Dr.

L Á N Y I G Y Ö R G Y
Dr. W I E S I N G E R M Á R T O N

AKVARISZTIKA

M Ű V E LT NÉP
T U D O M Á N Y O S ÉS I S M E R E T T E R J E S Z T Ő KIADÓ

B U D A P E ST , 1956
 A k ö n y ve t szakm ailag ellen ő riz te :
G E Ö R C H F E R E N C d r.
és

T Ö R Ö K L Á S Z L Ó d r.

A külső és belső b o rító la p o k M O H R L Ü D E R V IL M O S m unkái.

A tróp u si díszhalak színes a k va re llje it Z . S Z A B Ó J Á N O S készí­
tette, H. F re y és W . T. Innes nyom án. A hid egvízi halak ak varelljei
F Á Y A L A D Á R , a víz in ö vé n y ek rajzai T E L E K I V Á M O S S Y Á R P Á D
és a szöveg k özti ábrák rajzai Ö R D Ö G FE R E N C m unkái. A színes
fo tó k (a k ö n y v elején) V A N C S A L A J O S o p e ra tő r fe lvé te le i az
„ A k v á riu m ” c. d okum entfilm b ől.

Kiadásért felel a sMüvelt Nép« Tudomioyos és Ismeretterjesztő Kiadd igazgatója

Fcleiós szerkesztő: Szerényi Irén — M fim k i verető: Löblin Imre
Kézirat beérkezett: 1955. ÜL 29. — Példánysztm: 6000
Terjedelem: 25'2 (A/6) la •+■ 20 old. melléklet. — Im primilva: IX . 12
Bz a könyv a MNOSZ 5 6 0 1—54 és 5602*50 A szabványok szerint készült
Budapesti Szikra Nyomda, V „ Honvéd-o. 10* — 6461. — Felelőt vezető: Lengyel Lajos igazgató
PIL LA N T Á S a z a k v á r iu m
TARKA V ILÁ G Á B A . . .
M in t v a la m e ly rö n tg e n film e g y m á s ! k ö v e tő iz g a lm a s film k o c k á i, ü g y tá ru ln a k s z e m ü n k
e le a k is in d ia i ü v e g s ü g é r (A m b a s sis la la ) á t lá ts z ó te s te n k e re s z tü l c s ig o ly á i, b o rd á i cs
é lé n k e n lü k te tő p a r á n y i s z iv e .

A k é k g u rá m iv a l (T ric h o g a s te r tric h o p te n is v a r. s u m a tra n u s ). S z u m á tr a tró p u s i „ le v e g ő ­

je " s z ö k ik b e s z o b á n k b a ... A la b irm tk o p o lty ú s h a la k c n á lu n k is n é p s z e r ű , é g s z ín k é k
k ö n tö s ű k é p v is e lő je g y o rs a n n ö v e k e d ő n a g y s z á m ú iv a d é k k a l a já n d é k o z z a m e g a v e le
f o g la lk o z ó a k v a ris tá k a t.
A la b ir in t- h a la k m á s ik n é p sz e rű ta g ja a k is tö r p e g u r á m i (C o ltsa la lia ). A fa jfe n n ta rtó
ö s z t ö n tő l v e z é r e lt , ra g y o g ó a n : c s illo g ó n á s z ru h á jú h ím je sz o r g a lm a s a n h o rd o z g at| a a
n ö v é n y i ré s z e k e t a v íz s z ín é r e , a h o l n y á lk á s tá lú b u b o ré k o k e z r e it fiijv a é p íti iv a d é k g o n d o ­
z á s á n a k ..b ö lc s ő jé t " , a h a b fé s z k e t.

A n a g y „ g o n d d a l" m e g é p íte tt h a b fé s z e k a la t t k e z d e té t v e s z i a n á s z já té k . A tö r p e g n rá m i kis

h ím je re m e g ő t e s t t e l ö le li át p á r já t, m a jd e g y k é t p e r c n y i ö le lk e z ő k e rin g é s u tá n a p r ó p e té k
tö m e g e á ra m lik k i a n ő s té n y b ő l, — e z e r n y i a p r ó é le t k e z d e m é n y e i...
 ím e a te rm é s z e te s k iv á la s z tá s m e g e le v e n e d ő d a rw in i p é ld á ja a z a k v á r iu m b a n ! A n ő sté ­
n y é rt é le t h a lá l h a r c o t fo ly ta tó fá ty o lo s h a r c o s h a l (B e tta s p lc n d c n s v a r. c a m b o d ia )
h ím je i k ö z ü l a z e r ő s e b b , é le tre v a ló b b k e rü l k i g y ő z te s e n é s le s z sz ü lő je a jö v ő n e m z e ­
d é k n e k . A b ű z a k é k v á lto z a tú h ím o ld a lró l v a d u l tá m a d a v ö r ö s ú s z ó jú ra ...

A z á d á z h a rc a z o n b a n a k é k v e s z té r e d ő lt e l. A v ö r ö s ú s z ó jú B c tta -h iin k e z d i e l a z ív á s t a
k is z e m e lt n ő s té n n y e l. K é p ü n k ö n a m e g te rm é k e n y íte tt p e té k i n á r a fe n é k re h u lla n a k s o tt
e l is p u s z tu ln á n a k , h a a z iv a d é k n e v e lé s e rő s ö s z tö n é tő l h a jto tt h ű n n á s z ö lc lé s é b ó l
h irte le n o t t nem h a g y n á p á r já t, h o g y a le fe lé h u lló ik ra s z e m e k e t s z á já b a n ö s s z e s z e d e g e t­
v e a z ú s z ó h a b f é s z e k b e v ig y e .
A v ö r ö s lo r k ú b ö lc s ó s z á jú h al (C ic h la s o m a rn eek i) h ím je lá n g y ö rö s ije sz tő to r k á v a l ta rt táv
m in d e n e lle n s é g e t c s ib e r a jk é n t te re lg e te tt p o ro n ty a itó l. A fé ltv e ő r z ö tt k ic s in y e k a h ím k ö z e l
b e n , a n a g y k ő e lő tt ra jz a n a k .

E z e k re se m illik rá a „ h a lv é r ű " je lz ő ... E z a k ü lö n ö s , h e v e s , c s ó k o ló d z á s sz e rű u d v a r lá s v e z e ti I

a s z é lc sh o m lo k ú t a rk a s iig é r- p á r (A e q u id e n s la tifr o n s ) n á szá t.
 B evez etés

A m agyar nép kulturális fejlődése örvendetes m ódon bontakozik k i a

haladó természettudományos ism eretterjesztés vonalán is. Ennek a term é­
szettudományos kultúrm unkának eg y nálunk ú j, országosan kibontakozó
területét képezik a b ioló giai szakkörök.
A biológiai szakkörök az élő állatok és növények kedvelőinek és az élő­
lényekkel kapcsolatos tudom ányágak tanulm ányozóinak széles táborát öle­
lik fel. A term észetkedvelők eme tábora napról napra nagy m értékben
gyarapodik, m égpedig leginkább az ifjúság és az üzem ek dolgozóinak kö ré­
ben, akik hathatós tám ogatást kapnak a tudom ányos szakem berektől.
A biológiai szakkörök élősarkaiban élő növényeket és állatokat gondo­
zunk, de a hangsúly azon van, hogy ezeket életközösségükben, természetes
környezetükben m utassuk be.
A z életközösségi bem utatás céljaira az a k v á r i u m a legalkalm asabb
eszköz, m ert am íg a cserépbe szorított növény, v agy a kalitka rácsai közé
zárt m adár csupán kiragadott tagja a term észetnek, addig az akvárium ü veg­
falain belül növények és állatok egym ásra utalt, közös élete zajlik le szemünk
előtt; az élő term észetnek olyan teljes, harm onikus köre, m elynél alkalm a­
sabbat talán e l sem képzelhetünk a természet kom plex-vizsgálatára. Az akvá­
rium ban szemünk előtt játszódnak le az összes életfolyam atok, m egism er­
hetjük általa a v ízi növény- és állatvilág lélegzése és táplálkozásm ódja kö­
zötti lényeges különbségeket, a természetben uralkodó b io ló giai egyensúly
törvényszerűségeit, a b io ló giai anyagcserefolyam atokat, a víz fizikai és ké­
m iai tulajdonságait, a vízi szervezetek különféle szaporodási form áit és ezzel
együtt egyedi fejlődésük törvényszerűségeit is. Az a tény, hogy az akvárium ­
ban a legegyszerűbb egysejtű lényektől kezdve a növényeken és gerinctelen
állatokon keresztül — a gerincesekig m inden biotípust együttes közösségben
m egtalálhatunk, alkalm at n yújt nemcsak a term észet iránti érdeklődés fel-
ébresztésére, hanem a m egfigyelő- és tapasztalatgyűjtő készség legteljesebb
kifejlesztésére.
A z akvárium m al foglalkozó tudom ányos kedvtelés — az akvarisztika —
kialakulásának történelm i szálai m élyen a m últba nyúlnak vissza.

7
 A kínaiak m ár ősi idők óta foglalkoztak aranyhal-tenyésztéssel. Az i.u. 540.
évben a kelet-kínai Tse-K iang tartományban nagyban tenyésztették a kárász­
nak ezt a kitenyésztett fajtáját, am elyet később díszes porcelán edényekben
m int „háziállatot” tartottak. A szép hal is a gazdagság kifejezője volt.'* A
kínaiak aranyhal-kultuszából azonban nem az akvarisztika fejlődött ki,
hanem csak az aranyhalas üveggöm bökben történő állatkínzás.
A hal állandó körbenúszása következtében annak egyensúlyérzékében
zavar támadt. A domború üvegen át aránytalannak látszó form ákból legfel­
jebb a természet karikatúrája rajzolódott ki. Az igazi akvárium nem eltor­
zított formája a természetnek, hanem a valóság kicsinyített mása, sík üveg­
falak között, am elyben az em ber a természet törvényeit alkalmazza. Éppen
ebben áll az akvarista m unkája 1 Ezek szerint a z akvárium vizj növények és
állatok tartására s m egfigyelésére berendezett síkfalú, négyszögletes Üvegmedence,
mesterségesen létesített z á st vlz í élettér. M inthogy a természetben állat- és nö­
vényvilág szerves egységet képez, ugyanez a helyzet az akvárium ban is. Ilyen
értelemben az akvarisztika a víz i szervezetek ak várium i tartására vonatkozó
ism eretek et fo g la lja magába. A z ak varizálás bár tudom ányos kedvtelés, egyben
alkalmazása a vizek életét kutató tudománynak, a hidrobiológiának.
Az akvarisztika a m últ század harmincas éveiben indulhatott m eg, am ikor
W ard és Johnston kim utatták a víz gázegyensúlyát. Kísérleteikhez aranyhalat
és V allisneria-t használtak. íg y ők Tulajdonképpen az akvárium „feltalálói” .
Az első akváriumot W arrington építette fel 1850-ben. Ugyanebben az évben
P hilip H enry G rosse a nagyközönség részére ugyancsak akvárium ot állít ki
a Londoni Á llatkert madárházában.
A századforduló előtt alig volt valak i M agyarországon, ak i akvarisztiká­
val foglalkozott volna. Csak egy-két nevet tudunk. Ilyen Páznsán F erenc
a régi Népszínház tagja, vagy P rocop J en ő gyógyszerész, aki héw izeinkben
a V allisneriát meghonosította.
A m últ század nyolcvanas éveiben S eifert bécsi m érnök akvárium kiállí­
tást rendezett az Erzsébet körúton. Azonban itt is csak eg y aranyhalváltozat,
a fátyolhal szerepelt, hisz a mesés díszhalritkaságokat szállító hajók akkor
még nem futottak be Európa kikötőibe. Főleg H am burg kikötőjére kell
gondolnunk, ahol később alig volt ház akvárium nélkül. Innen terjedt át
hozzánk az akvárium szeretete.
1907-ben jelenik m eg K renedits F erenc A kvárium i tanulm ány-a, hosszú
évekkel m egelőzve korát.
N éhány évvel később T em esvári D ezső összegyűjti a m agyar akvaristákat
az osztrák—m agyar zoológiái társaság keretén belül.
A Temesvári-féle társaság szerepét 1912-től fokozatosan a Budapesti
8
A kvárium és T error tűm E gyesület vette át, m ely fejlődésének csúcspontját
1938-ban érte el, am ikoris Behyna bővített akvárium könyve a Természet-
tudományi Társulat kiadásában m egjelent. Ebben az évben működött A z
A kvárium című első m agyarnyelvű akvarista folyóirat is. E kkor tört k i a
második világháború és bár m i annak akkor m ég csak az előszelét éreztük,
ez elég volt ahhoz, hogy a m agyar akvarisztikát fejlődésében visszavesse.
A felszabadulás utáni években az akvárium irán ti érdeklődés igen megnőtt.
A kvaristáink átm enetileg a V irágkedvelők Egyesületében, m ajd a M agyar
H idrológiai Társulat Lim nológiai Szakosztályában találtak otthont, havonta
több szakelőadást rendeztek. Az érdeklődők száma m ár olyan mértékben
gyarapodott, hogy a M agyar T erm észettudom ányi T ársulat m egalakíthatta
A kvárium B izottságát, m ely m unkáját újjászervezett keretei között: a T ár­
sadalom- ésT erm észettudom ánji Ism eretterjesz tő T ársulatbzn (TT IT .) mint Budapesti
K özponti A kvarista Szakkör folytatja. Jelenleg a Társulat biológiai szakosz­
tályai foglalkoznak a m agyar akvarisztika ügyével. A budapesti területi
akvarista szakkörök a fővárosi üzemi kultúrotthonokban működnek a T ár­
sulat patronálásával, irányításával. A vidéki akvarista szakkörök (pécsi, egri,
soproni stb.) a TTIT. m egyei szervezeteinek keretében fejtik k i tevékeny­
ségüket. A Budapesti Központi A kvarista Szakkör előadásai ez idő szerint
az Eötvös Loránd Tudom ányegyetem Term észettudom ányi K arának ásvány­
tani nagy előadótermében (Budapest, V III. M úzeum körút 4/a) folynak.
K orm ányzatunk kezdettől fogva felism erte az akvarisztikában rejlő nagy
nevelő hatást a természettudományos oktatás szempontjából. A Szovjet­
unió példája nyom án az iskolák tanulói biológiai szak k örök ben végeznek
akvárium i m egfigyeléseket. E gym ás után alakulnak az üzem i biológiai szak­
körök, az üzem i „ élősarkok” , középpontjukban akvárium m al. Az üzem i cso­
portok közül m ár többen patronálnak üzemeket és iskolákat, kultúrotthono-
kat akvárium felállításában.
A m i egykor főként a kiváltságosak üres, öncélú passziója volt, az most
a dolgozók töm egeinek önképzését segíti elő és egyben m egtalálják benne
munka utáni tartalmas, felüdítő pihenésüket.

9
A\ ak va risz tik a b iológ ia i a la p ja i

_A_kárhány bevezető akvárium könyv kerül a kezünkbe, tapasztalhatjuk,

hogy legtöbbjük egy jellegzetes elrettentő példán keresztül igyekszik
rávezetni olvasóit az iga z i akvárium, alapelveire. Ez a szinte hagyom ányos
példa a biológiai alapismereteket nélkülöző, szakszerűtlen halgondozás
görbetükreként állítható m inden kezdő akvarista elé, s az nem más, m int a
régi díszhalkedvelők göm bölyű haltartója. A göm bölyű haltartók helytelen
form ája és mérete lehetetlenné tették, hogy szerencsétlen hal-lakóik mellé
a természetes környezet elem eit is (talaj, vízinövényzet, egyéb állati szerveze­
tek) betelepítsék. A valóságos form ákat csúfosan eltorzító göm bölyű ü v e­
gekben a halak folytonos körm ozgásra voltak kényszerítve. Rövid idő alatt
elhasználták lélegzésükhöz a csekély vízréteg
oldott oxigéntartalm át, am it m ég csak súlyos­
bított a túletetéssel fenékrehulló ételm aradé­
kok és ürülékek bom lásterm ékeinek felszapo­
rodása. R övid időn belül bekövetkezett a
,,pipálás” -nak nevezett, szakember számára
visszataszítóan szomorú látvány. A szeren­
csétlen hal, m iután a lélegzéséhez nélkülöz­
hetetlen, vízben oldott oxigént vízi életteré­
ből élettanilag kim erítette, a légköri leve­
gőből próbálta azt pótolni szapora kopoltyú-
m ozgást igénylő felszíni víz- és levegőnyel-
deséssel. Valóságos fuldoklás ez, am inek
előbb-utóbb fulladásos halál a vége; ezt az
íg y elpusztult hal görcsösen tátvam erevedett
szája is bizonyítja. Az ilyen szomorú tapasz­
talatok arra kényszerítették az egyébként
 eléggé szívós aranyhalak „gondozóit” , h o gy a haltartó régi „elhasznált”
vizét új, friss vízzel cseréljék ki. De m elyik hal bírja huzamosabb id eig az
ilyen sűrű vízváltozásokat, m eg-m egism étlődő fuldoklásokat és a többi
egészségtelen életfeltételt, m int am inők a szüntelen körbekeringés, a hirte­
len hőmérsékletváltozások, háborgatások és helytelenül alkalm azott ete­
tések? M égis hosszú évszázadokon keresztül ezek a „halkínzókam rák*’
szolgáltak az aranyhal-kedvelők üres, tartalm atlan szobadíszéül, m ert arany­
halon kívül m ást aligha tudtak benne eltartani, az is csak rövidebb-hosszabb
ideig tengette abban nyom orúságos életét. Ne is csodálkozzunk ezen,
hiszen az akvárium létrehozásához és szakszerű fenntartásához nélkülöz­
hetetlen alapvető term ész eti törvényeknek (a növényi asszim iláció kapcsolatban
a napfény szerepével, a v ízi élettér biológiai gázcsere-egyensúlya, a vízi
szervezetek életm űködési törvényszerűségei) felfedezése csak a 18. század
végétől kezdve indul m eg, s a természettudományos ism eretek is sokára és
csak fokozatosan válnak a töm egek közkincsévé. íg y a 2 alapvető természet-
tudományi törvényeken felépülő iga z i akvárium — am int arról a bevezető
részben m ár szólottunk — viszonylag nem rég i keletű. K özkedveltségét,
széleskörű elterjedését a természettudományos ism eretek népszerűsítésének
és a közoktatásba való általános bevonásának köszönheti. M iután szocialista
közoktatási és népm űvelési politikánk révén az alapvető term észettudom ányos
ism eretek máris szélesebb töm egek közkincsévé váltak ; ez lehetővé teszi,
hogy az akvarisztika bioló giai alapjait közérthetően, de bizonyos elem i fo gal­
m akat feltételezve, egészen röviden összefoglalva próbáljuk m egvilágítani
Vizsgáljunk m eg egy szakszerűen berendezett és népesített igazi ak várium ot.
Síkfalú üveglapjain keresztül torzításmentesen tárul szemünk elé eg y m inia­
tűr tó mesterségesen létesített, zárt vízi élettere. A négyszögletes ü v eg ­
medence tágas úszóterében nyugodt, egyenletes kopoltyúm ozgással fürge
halak kergetőznek, a háttérben üdezöld vízinövények alkotnak változatos
összetételű „hínárerdőt” , sűrűjében vízicsigák m ászkálnak. Az ablakon át
beszűrődő napsugár m egtörve épp az akvárium egyik sarkát v ilágítja m eg.
Ott, ahol a napfénynyaláb a víz alatt elhajló hínárok lombozatát éri, apró
gyöngyszerű gázbuborékok hagyják el a leveleket, s szállnak fölfelé a víz
színére. H a m egsértjük a növény zöld részét, vagy levágunk egy levélrészle­
tet, a sérülés helyén m eggyorsul a gázbuborékok képződése. Ha elsöté­
títjük ezt a vízinövényt, hirtelen m eglassúbbodik a gázképződés, sőt egy
idő m úlva meg is szűnik. E gázbuborékképzés tehát a fén n y el áll szoros
összefüggésben.
Helyezzünk szájával lefelé fordított nagyobb üvegtölcsért a m egvilágí­
tott vízinövények eg y csoportjára. Az üvegtölcsér csövére toljunk vízzel
11
 telt, felfordított kémcsövet. A vízinövé­
nyekről felszálló apró buborékok a kém ­
00 csőben felhalmozódva kiszorítják a víz egy
.0
részét s íg y idővel a kémcső felfordított
fenekén jól látható gázréteg képződik.
H üvelykujjunkkal alul elzárva vegyük le a
tölcsérről ezt a kémcsövet, s közelítsünk a
benne felhalmozódott gázréteghez parázsló
gyújtószálat: azonnal lángralobban. A vízi­
növényektől származó gáz tehát oxigén!
H ogyan képződik ez az oxigén? Az akvá­
rium növényeinek zöld festékanyaga a
k lorofill (C36 H72 0 5 N4 M g) fény hatására
aktiválódik, könnyen m egköt anyagokat,
könnyen alkot vegyületeket. Különösen
a széndioxiddal való egyesülésre hajlamos.
A növényzöldben lejátszódó fotoszintézist
A vízinö vények oxigén fejlesztését
igazoló k ísérlet. (M o lisch szerint) úgy m agyarázzák, hogy a sárga és vörös
fénysugarak aktiváló hatására a klorofill
azonnal magához ragadja a víz széndioxidját (CO^), vagy ennek vízben
oldott módosulatát, a szénsavat (H 2C 0 3), illetve ennek leginkább a mész-
hez kötött vegyületét, a kalcium hidrokarbonátot (Ca [H C 03]2). A fény
energiájának hatására m egkötött széndioxidból a klorofill a szenet vissza­
tartja s továbbadja a növényi szervesanyagképzéshez, az oxigént pedig
elengedi, vagyis felszabadítva kibocsátja szénkötéséből. A szén m egkötésé­
vel a növény szervesanyagforgalmában elsőként a cukor jelenik m eg, m ely­
ből további biokém iai átalakulások (polimerizálás) útján a keményítő, s
különféle egyéb szénhidrátok, cellulózé, s a nitrogén beépítésével pedig
fehérjék keletkeznek a növényben.

6 C 0 2 + 6 HaO + 674 000 kalória CflH120 B + 6 Oa

szén dioxid tíz n ap fényen ergia cu k o r o xigén

Ez a folyam at az ún. fotosz in téz is, vagy növényi áthasonítás, az akvarisztika

biológiájának egyik alapvető fontosságú tétele.
M eg kell azonban em lítenünk, hogy az újabb kutatások azt bizonyítják,
hogy a fotoszintéziskor az oxigén nem a széndioxidból szabadul fel, mint
ahogy azt B aejer és W illstátter előbbiekben ismertetett klasszikus elmélete
m agyarázza, hanem a vízből. Ezen újabb elmélet szerint a fotoszintézis

12
első termékeként nem cukor, hanem form aldehyd keletkezik, s ez alakul át
póíimerizácló útján szénhidráttá, m ialatt oxigéngáz szabadul fel:

CC>2 + 2 H aO = H - C H O + 0 2
sz én d io x id víz fo rm ald eh y d o xigén

Az akvaristát a fotoszintézisnek szerves anyagot létrehozó folyam atánál

jobban érdekli az oxigént felszabadító folyam at, jóllehet a kettő egym ással
— m int láttuk — szorosan összefügg. Az akvárium ugyanis a szabad vizek­
hez viszonyítva általában túln épesitett életközösség* Ez azt jelenti, hogy csekély
víztömegéhez képest aránylag sűrűn élnek benne halak, csigák és egyéb
állatok. A szerves anyagokat elem eikből felépítő, azaz a u totrój módon
táplálkozó zöld növényi szervezetekkel szemben ezek h e ter o tr éf táplálkozá-
súak, vagyis csak szervesanyagot fogyasztanak, tehát Önállóan m egélni
nem tudnak. Ezek a széndioxid-áthasonítás helyett az összetett szénvegyüle­
teket bontják el széndioxiddá, vízzé és ásványi anyagokká. Az előbb közölt
biológiai körfolyam at m egfordítható. K ém iai képletében az alsó nyíl iránya
a növényi fotoszintézist a felső m eg az állati (disszim ilációs) redukciós vegyi
folyamatot tünteti fel.
T erm elésbiológiai szempontból szokás az autotróf m ódon táplálkozó,
szervesanyag- és oxigénterm elő növényi szervezeteket term előknek (produ-
eenseknek) , a szervesanyagfogyasztó és kizárólag széndioxidterm elő szerve­
zeteket fogya sz tók n a k (konzumenseknek) és az ugyancsak kizárólag disszimi-
láló, de ugyanakkor szervesanyagm aradványokat elbontó baktérium okat
elbontó ( decom ponáló) szervezeteknek (reducenseknek ) nevezni. Az akvárium
kizárólag széndioxidot term elő szervezetei (az állatok és baktérium ok)
szüntelenül fogyasztják a víz oxigéntartalm át és term elik a széndioxidot.
Fény hiányában (este, borult időben, sötét elhelyezésben) a fotoszintézis
szünetel, s ilyenkor m ég m aguknak a növényeknek (algák és vízalatti növé­
nyek) is csak a széndioxidtermelése érvényesül. H a nem lehetne a széndioxid­
term elést és az állandó oxigénfogyasztást kiegyensúlyozni, akko r akváriu­
m unk élővilága csakham ar elpusztulna. Az állatok és növények ellenkező,
de egym ást éppen kiegészítő gázcseréjének (a disszim ilációnak és a növényi
asszimilációnak) helyes aránybahozása azonban a négyszögletes, síkfalú,
jól méretezett akvárium okban kitűnően m egvalósítható, ha az oxigénter­
melő növényi szervezetek és az oxigénfogyasztó — széndioxidtermelő
állati szervezetek helyes arányával biztosítjuk a biológiai gázegyensúlyt*
A biológiai gázcsere-egyen sú ly akkor á ll fenn> ha az ox igénterm elő (fotosz in teti-
Záló) és az ox igén fogyasztó — széndiox idterm elő (disszim iláló) szervezetek egy
Zárt életteret (m in t p éld á u l a z akvárium) a fiz iológia i gá z csere szem pontjából

13
helyes arányban népesítenek be. Az akvárium biológiai gázcsere-egyensúlyának
biztosítása kellő gyako rlati tapasztalatot és helyes biológiai ítélőképességet
igényel. Az akvaristának ismernie kell azokat a vízinövényfajokat, amelyek
viszonylag sok, és azokat, am elyek kevés oxigént termelnek. Tudnia kell
például azt, hogy a legtöbb oxigént a víz alatt élő (submers) növények, a
vízim ohák, hínárok és főleg az üdezöld bevonatot képező algák fejlesztik,
m íg a víz színén úszó és a vízből kiemelkedő (mocsári) növények, oxigén-
termelés szempontjából az akvárium ban kevésbé jönnek számításba. Tisz­
tában kell lennie továbbá a medence optim ális m egvilágítási követelm ényei­
vel, mert kevés fény m ellett elégtelen vagy teljesen szünetel a fotoszintézis, s
akkor hiába ültette akvárium ába a szép, egészséges, oxigéntermelő növé­
nyeket. K ellő fény hiányában m ind halai, m ind növényei előbb-utóbb el­
pusztulnak. De a túlzott m egvilágítás is éppoly káros lehet. Az erős m eg­
világítás a növényzet, különösen az algák túlszaporodását idézi elő. A túl-
növényesedett (sűrűn benőtt és elalgásodott) akvárium ban főként hosszabb
nyári éjszakák idején, vagy nyári viharelőtti, fülledt, borús napokon, eset­

A ug.B 'ón
10 C°- 01?
5 5 O es
ta r tá ly b a n
K e m é n y s é g 13
C a"29m g/Í
M g '40

20 22 24 20 Ó rak or
A víz oldott oxigéntartalmának egynapi változása nyári napfénynél,
túlnövényesített akváriumban. (Szabados szerint

14
 lég sötét téli napokon is, olyan nagyfokú disszimiláció következhet be az
elburjánzott termelő szervezetek asszimiláció-szünetelése és széndioxid-
termelése folytán, hogy a nagym értékű oxigén-csökkenés és szénsav­
maximum folytán az egész halállom ány néhány óra alatt elpusztulhat. A szel­
lőztetés nélküli akvárium ban az oxigénviszonyok az egyes napszakok és
évszakok fényviszonyai szerint változnak. Az esti oxigéntermelés szünete­
lése és a disszimiláció fokozódása következtében nyáron az akvárium vizé­
nek oxigéntartalma a kora reggeli órákra a m inim um ra csökken. A reggeli
napsugárzással m eginduló fotoszintézis révén újra fokozatosan em elkedik,
általában a délutáni órákban éri el a m axim um át, m ajd az esti. sötétedéssel
ism ét csökkenni kezd. Erősebb és hosszabb m egvilágításnál, túlnövénye-
sedett medencékben a fényoptim um m ellett már egyébként bekövetkezett
oxigéntelítettség túltelítettséghez vezethet. Ilyenkor a 6—8 mg/liter átla­
gos oxigéntelítettség helyett a víz literenkénti oxigéntartalm a a 20—30
mg-ot is elérheti, am i a halakra nézve több okból is igen veszélyes lehet.
Túlnövényesítésnél és túlvilágításnál tehát éppúgy, m int gyér vagy beteges
növényzetnél és rossz m egvilágításnál a biológiai gázcsereegyensúly m eg­
bomlik. Az egyensúlyt m egbonthatja a víz m agas hőm érséklete is, mert
magasabb hőfokon a hal több oxigént kíván, a víz viszont ekkor a rendes­
nél kevesebbet tud lekötni.
Az akvaristának azonban a biológiai gázcsereegyensúly biztosítása
érdekében ismernie kell a különféle oxigénfogyasztó szervezetek oxigén­
igényét is. Tudnia kell például, hogy a kisebb halaknak általában kevesebb
az oxigénfogyasztása, m int a nagyobb kopoltyúfelületű, nagytestű példá­
nyoké, s hogy halnemzetségenként, sőt fajonként is igen eltérő lehet az
oxigénigény. Azt is tekintetbe kell vennie, hogy a kisebb gerinctelen vízi­
állatok bárm ily kicsinyek is, egyedenként külön lélegzési egységet alkotnak,
s íg y tömegükben jelentős oxigént vonhatnak el. Így például a táplálék
gyanánt az akvárium vizébe helyezett apró ágascsápú rákok, a daphniák,
vagy a medencében esetleg elszaporodott más apró állatok nagy tömege
a víz oxigéntartalm ának tekintélyes hányadát fogyaszthatja el, sokszor
a halak rovására. Am ikor az akvarista iszaplopójával az állati ürülékből
és növényi m aradványokból felhalm ozódott iszapot eltávolítja medencéjé­
ből, akkor is a bioló giai gázcsere-egyensúly érdekében dolgozik azzal,
hogy a szerves felrakódást elbontó szervezeteket, a baktérium ok oxigént
elvonó jelentős töm egét telepíti k i akvárium ából. Ezzel is csökkenti az
oxigénfogyasztás mértékét.
A biológiai gázcsere-egyensúly gyakorlati m egvalósítására aligha szab­
hatnánk meg általánosan alkalmazható számszerű m értékegységeket. E téren
15
— m int m ár em lítettük — m egfelelő ítélőképességre, s gyakorlati tapaszta­
latokra van szükségünk. M égis néhány tám pont: az akvárium alapterületé­
nek általában cgyharm ad részét tanácsos oxigénfejlesztő submers (vagyis a
víz színe alatt elhajló) vízinövényekkel beültetni. Az ilyen akvárium ban
az apró 3—4 cm-es halakra átlag 5 liter, a kisebb 6—8 cm-es példányokra
7, és a 10— 14 cm-es példányokra m integy 10 liter víztöm eget számíthatunk.
A kvárium ban nemzedékeken át meghonosodott („akklim atizált”), vagy mo­
csaras vizekből származó (pl. béllélegző) halak általában kevesebb oxigén­
nel beérik, tehát a biológiai gázcsere-egyensúly fennmaradásához kisebb
víztérre tartanak igényt, m int a hevesmozgású, falánk, nagytestű, v ag y folyó­
vizekből származó fajok. Kisebb akvárium oknál különösképpen kerüljük
a sok vizet kiszorító nagyobb tárgyak, kövek, csigahéjak stb. behelyezését,
az algák nagym érvű elszaporodását, a bomló hulladékanyagok felgyülem ­
lését, a növények elburjánzását, a vízicsigák túlságos elszaporodását, vagyis
minden olyan körülm ényt, am i a biológiai gázcsere-egyensúly felbomlását
veszélyezteti.
Ilyen körültekintő benépesítéssel, s az egym ást kiegészítő két élő csoport:
a növények és állatok m indenkori számbeli viszonyának, állapotának
illetve viselkedésének rendszeres m egfigyelésével a bioló giai gázcsere­
egyensúlyt könnyen fenntarthatjuk akvárium unkban. A biológiai gázcsere­
egyensúly biztosítja az akvárium vizének állandó tisztaságát, huzamosabb
idejű használhatóságát, a benne élő növények és állatok normális életét,
egészségét. Ez teszi érthetővé a rég i haltartók gondozói számára elképzel­
hetetlen, vagy pedig az akvarisztikához nem értő emberek számára ma is
sokszor érthetetlen „csodát” : azt, hogy a% akvárium vi%e minden vizesére nélk ül
évekig is s%ép, tiszta és használható marad. Az akvárium víz tisztaságának,
használhatóságának megőrzése és a v ízi szervezetek életének ezáltal bizto­
sítható háborítatlansága igen lényeges alapfeltétele az akvarisztikának, s ez
a növényi és állati gázcserén alapuló biológiai gázcsere-egyensúly törvény
felfedezésének és megfelelő alkalmazásának köszönhető.
A biológiai gázcsere-egyensúlyt azonban az akvarisztikában a szükséges
szakismeretek birtokában sem tudjuk m inden esetben gyakorlatilag m eg­
valósítani. A rendelkezésre álló medencék kis száma, a csekély víztömeg
többnyire szükségessé teszi, hogy az akvárium ot, a biológiai gázcsere­
egyensúly fenntartását biztosító, számunkra alacsony hallétszámon felül
népesítsük be. Különösen a szaporításkor nyert nagyszám ú ivadék borítja
fel az egyensúlyt. M áskor bizonyos rendezéstechnikai m egoldások érdeké­
ben áldozzuk fel a biológiai egyensúly érvényesülését. Ilyen esetekben a
felbom lott biológiai egyensúly hátrányainak kiküszöbölése végett, az állatok
16
 k ü 'iln H ns< 7 Í m iln r m

normális életm űködésének biztosítása érdekében m űszaki beavatkozásokra

kényszerülünk. A hiányzó oxigént mesterséges szellőztetéssel pótoljuk,
amikoris a kopoltyúval lélegző állatok a vízbe nyom ott s apró buborékokra
porlasztott levegő vízben oldódó oxigéntartalm át hasznosítják. Az akvárium ­
víz mesterséges szűrése (filtrálása) is többé-kevésbé a bioló giai gázcsere-
egyensúly felbom lásának hátrányait igyekszik m űvi úton kiküszöbölni.
Az elmondottakból kitűnik, hogy az akvárium életközössége (biocönó-
zisa) végeredményben ugyanazon term észeti törvények hatása alatt él és
fejlődik, mint am elyek a természetes tavi élettér életközösségének (a lim no-
biosnak) életét is irányítják. Az akvárium életközössége — akár a természe­
tes vizeké — önellátásra és önszabályozásra törekszik. Azonban hibás volna
környezettani (ökológiai) szempontból m inden tekintetben azonosságot
keresni a természetes vízi élettérrel. A m i mesterségesen létesített kis zárt
vízi életterünk, az akvárium , m iniatűr méreteinél fo gva sokkal s^ élsosége-
2 Lányi-WÍ«»iogei: Akvarisztika
17
sebb mértékben reagál bárm ely k ülső- (hőm érséklet-, légnyomásváltozás, fény­
hatás stb.) vagy belső- (biocönózis összetételében történő változás, eltolódá­
sok a fotoszintézis és a disszimiiáció arányában, vízösszetétel m egváltozása
stb.) változásra. Fizikai, kém iai és biológiai viszonyai tehát kevésbé kiegyenlí­
tettek m int a szabad vizeké, sőt inkább labilisnak m ondhatók, annál inkább,
mennél kisebb az akvárium térfogata. M inél kisebb a medence, annál na­
gyobb hőingadozásnak van kitéve, annál kisebb az öntisztuló, önszabályozó
képessége, könnyebben felbom lik benne az egyensúly, tehát viszonylag

A v íz A Fenéktaloj A levegő
Növényi tápanyagok ■ A víz tapsát széndioxidja tópsói széndioxidja

Termelő szervezetek, Plankton­ Vízinövények P arti növényzet

p ro d u c e rie k • növények
i 1

r i___

i i

Fogyasztó szervezetek, Plankton- _ A p o rt és vlzFenék

konzumensek > állatok T T' > á lla ta i
' i

t! i

Elbontó szervezetek, . Baktériumok

reducensek >

1 ,
Növényi tápanyagok ‘ A víz sói A víz
'iz széndioxidja
szint A vizfenek sót. .
humuszanyagot

A vízi életközösség kölcsönhatásai. (É d esv ízi táp lálék lán co k)

18
 nagyobb gondot igényel ellenőrzése és gondozása. De m ég a nagyobb meden­
cékben sem valósíthatók m eg teljes egészükben a szabad vizekben uralkodó
ökológiai viszonyok. A m egfigyelési, esztétikai és medencekezelési követel­
mények rendezéstechnikai érvényesítése, az egym ásra nézve veszélyes, káros
fajok kirekesztése az eredeti természetes életközösségből (pl. a természetes
biocönózisban megtalálható, de a társas akvárium okból többnyire távol­
tartott számos állati halellenség), az eredeti növénytársulások, állatcsoporto­
sulások és környezettani relációk mellőzése vagy módosítása, mindmegannyi
ok arra, hogy a természetes ökológiai viszonyok érvényesítése terén akvá­
riumunknál engedményeket tegyünk. Ez viszont csupán azt jelenti, hogy az
akvárium i m egfigyelések nem igen pótolhatják a szabad vizek helyszíni
fizikai, kémiai, ökológiai és biocönológiai kutatásait, de nem változtathatja
meg azt a tényt, hogy a vízi élőlények életjelenségeinek (életmódjának,
szaporodásának, fejlődésének és egyéb életműködésének) tanulmányozására
aligha akad kitűnőbb segédeszközünk az akvárium nál.
Az akvárium szakszerű berendezése és rendszeres fenntartása — amint
láttuk — néhány alapvető természettudományos törvényszerűségen n yu g­
szik. Ezek ismeretének hiányában nem boldogulunk az akvarisztikában,
mert nélkülük nem tudjuk m egérteni a jelenségek összefüggését, a felbuk­
kanó rendellenességek okát, eredetét és nem is tudunk a felm erült hibákon
segíteni. Sikeres akvarizálásunk érdekében, helyes biológiai ítélőképessé­
günk s tisztánlátásunk kifejlesztése végett szükségünk van ezekre az elméleti
alapokra és szükségünk lesz kiegészítésül m ég számos gyako rlati tapaszta­
latra is. Á m sose sokalljuk ezt az önképzéssel és kezdeti nehézségekkel
járó „fáradságot” , m ert cserébe olyan élvezeteket kapunk érte, am ilyene­
ket egy természetbarátnak soha semmi pótolni nem tud.

2*
19
AZ AKVÁRIUM
E R E N D E Z ÉSE
 akvárium technikai k övetelm ényei

.A , természetes vizekben, valam int a „szabadtéri akvárium ” -nak is nevezett

kerti medencében csak felülről szemlélhetjük a vizek lakóit. Ezzel szemben
a szobaakváriumban leginkább oldalnézeti képet kapunk. Szűkebb értelem­
ben akváriumoknak csakis a síkfalú üvegm edencéket m ondhatjuk. Ezek

a ~ ö n tö ttü vegű ak v áriu m

b — vasvázas a k v á riu m , tetején

csőszerű v ilág ító -ern y ő v el

c = bádogvázas ak v áriu m

23
régebben hatszögletes, m a kizárólag négyszögletű form ában készülnek.
Ez utóbbiak v a g y öntöttiivegűek vagy pedig vázas medencék.
Az öntöttüvegű m edencéket fő leg különleges célokra használják. Ilyen
a halgyógyászat, ikra-keltetés, tengeri állatok és gerinctelen v íz i szervezetek
tartása stb. E lőnyük a könnyű tisztántarthatóság és a teljes látófelület.
H átrányuk a m egbízhatatlanság. U gyanis tartósságuk lehűtésük időtartam á­
tól függ, csak akkor tartósak, ha készítésükkor lassan hűtötték le az öntött­
üveget, különben egyenlőtlen felm elegedés (napsütés, fűtés, huzat), illetve
nyomás hatására m egrepednek, v ag y kipattan belőlük egy darab. A törés­
veszély csökkentése érdekében nemez- (filc-), esetleg laticelgum ilapot kell
alátennünk. Vízzel együtt elm ozdítani nem szabad! Ha m égis eltörne, saj­
nos m egjavítani nem lehet, csak ú jjal pótolható. Kisebb méretű öntöttüvegű
akvárium nak m egfelelnek a laboratórium i célokra használatos üvegkádak,
valam int akkum uláto r-és elem üvegek. Sajnos ezek is könnyen törnek.
Más a helyzet a fémvázas medencéknél. H a ablakuk betörik, új üveglapot
vágatunk az eltört helyébe. Á ltalában ezeket a m edencéket kedvelik az
akvaristák. Vázuk bádogból vagy szegletvasból készül.
H a házilag akarunk bádogvázas medencét készíteni, akkor 3 cm széles
csíkokat vágunk k i 1 m m vastag tiszta horgany- v ag y horganyzott vas­
lemezből, m ajd ezeket hosszanti felezővonalukban m eghajlítva eg y tégla­
test éleinek m egfelelően összeforrasztjuk. Utána beüvegezzük az alját, majd
a négy oldalát. Bádog vázas medence 30 X25 X20 cm-esnél ne legyen nagyobb,
mert könnyen elhajlik és folyn i kezd.
O lajtartóból, négyszögletes bádogdobozból is készíthetünk kis akvárium ot,

Medence méretei Vasszél (winkli)

(hosszúság méretei mm-ben Oldalüveg Fenéküveg A medence
Típus
jele
X magasság (az utolsó méret vastagsága vastagsága űrtartalma
X szélesség) a vaslemez vastag­ mm-ben mm-ben literben*
cm-ben ságát jelenti)

A 35X26X22 1 5 x 1 5 x 1 ,5 2,5 3,0 20

B 4 2 x 26x2 2 2 0 x 2 0 x 2 ,0 3,0 4,5 24
C 50 x 30 x 22 2 0 x 2 0 x 2 ,0 3,8 5,6 33
D 65 x 35 x 28 2 5 x 2 5 x 3 ,0 4,5 5,8 64
E 90 x 40 x 35 2 5 x 2 5 x 3 ,0 6,5 6,0 126
F 100 x 60 x 40 3 5 x 3 5 x 3 ,0 10,7 11,4 240
G 150x80x60 4 0 x 4 0 x 4 ,0 12,0 13,7 720

* A z akvárium Ártartalmát literben kifejezve úg y kapjuk meg, hogy a centiméterekben

lem ért hosszúságot, szélességet és magasságot összeszorozzuk és az így nyert értéket ezerrel
osztjuk.

24
oly módon, hogy annak oldalait lemezvágó ollóval körülvágjuk, 2 cm széles
keretet hagyva, m ajd a kivágott bádoglem ezek helyébe üveget gittelünk.
A házilag készített vasvázas medencék m éretéül a következőket ajánljuk:
A fenti méreteken kívü l természetesen más méretű akvárium ok is m eg­
felelőek lehetnek, ha m éretarányaik egyébként hasonlóak a fentiekéhez. A m é­
retarányok (hosszúság X m agasság X szélesség) különleges esetekben eltolód­
hatnak egyik-m ásik irányban. íg y például a tenyészmedencék többsége
szélesebb és alacsonyabb form ájú (5 0 x 2 2 x 2 2 cm; 7 0 x 2 4 x 3 0 cm; 100X
X 3 0 X 4 0 cm stb.), m íg a magasabb vízoszlopot kedvelő halfajoké (Ptero­
phyllum, Symphysodon stb.) keskenyebb és m agasabb form ájú (6 5 x 5 0 x 2 0
cm; §0 x60 x2 2 cm; 100 x 70 x 2 6 cm stb.). Bárm ilyen méretű is legyen
azonban medencénk, a biztonság érdekében fontos ism ernünk az adott
esetben szükséges üvegfalvastagságot. A m egfelelő biztonságú üveglap­
vastagság kiszámítása a medence hosszúsága és m agassága (vízoszlop-
magasság) alapján történik. A z alábbiakban táblázatot közlünk H. F r ej
nyomán, amelyből a megfelelő üvegfalvastagságot közvetlenül leolvas­
hatjuk:

3 0 x 3 0 cm-es méreten alul a legkeskenyebb falvastagság 2,5 mm lehet.

Oldalbosszúság
cm 30 40 50 60 70 80 90 100-110 I 10 - 130 J1 3 0 -1 5 0

Magasság cm 30 30 30 30 30 30 30 30 30 30
Üveglap leg­
kisebb
vastagsága mm 2 ,8 3 ,3 3 ,8 4 ,1 4 ,2 4 ,4 4 ,6 6 ,3 6 ,9 9 ,1

Magasság cm 40 40 40 40 40 40 40 40 40 40
Üveglap leg­
kisebb
vastagsága mm 3 ,4 4 ,3 5 ,1 5 ,6 6 ,0 6 .3 6 ,5 6 ,9 7 ,1 9 ,2

Magasság cm 50 50 50 50 50 50 50 50 50 50
Üveglap leg­
kisebb
vastagsága mm 4 ,4 5 ,1 5 ,8 6 ,5 7 ,2 7 ,7 8 ,2 8 ,7 9 ,1 11,1

Magasság cm — 60 60 60 60 60 60 60 60 60
Üveglap leg­
kisebb
vastagsága m m ___ 6 ,0 6 ,5 7 ,5 8 ,5 9 ,3 9 ,7 1 0,7 1 1 ,4 1 1 ,7

25
O ldalh o sszúság
cm 30 40 50 60 70 80 90 100-110 110-130 130—150

M ag asság cm — 70 70 70 70 70 70 70 70 70
Ü v e g la p le g ­
kiseb b
v astag ság a mm __ 6 ,6 7 ,3 8 ,2 9 ,0 1 0 ,0 1 0 ,9 1 2 ,2 13,1 1 3 ,6

M a g asság cm — 80 80 80 80 80 80 80 80 80
Ü veglap le g ­
kisebb
v astag ság a mm _ 7 .4 8 ,2 8 ,8 9 ,3 1 1 ,0 1 2 ,2 1 3 ,7 1 4 ,9 16,1

A szögletvas- medencék leszabott vázrészeit m ár hegesztenünk kell. A 60

cm-nél hosszabb alapúak alapkeretét egy vagy több m erevítővel kell ellátni.
Feltéve, hogy az alap is üveg, minden 30 cm távolságban legyen egy m ere­
vítő pánt. A máskülönben kevésbé célszerű fémalapú medencéknél ez feles­
leges. A nagyobb méretű medencéknél különösen ügyeljünk arra, hogy az
összeillesztett vázrészek egym ással derékszöget zárjanak be. A hegesztési
varratokat esztétikai okokból és az üvegezésre gondolva simára reszeljük.
Ekkor a kész vázat kétszer egym ásután m inium m al lefestjük. A leszabott
üvegablakok gittbe ágyazva feszülés nélkül illeszkedjenek egymáshoz, figye­
lembe véve a gitt által elfoglalt teret. A kicsire szabott üvegek vízleengedés­
kor a belső nyomás csökkenésével a puha gittből könnyen beesnek. Az oldal­
üvegek bevágásakor m indjárt a fedőüveget is levágjuk. Fedőüvegnek m in­
den akváriumon kell lenni, mert ez m egakadályozza a vízfelszín beporoso-
dását és a halak kiugrását. U gyanakkor gátolja a víz gyors lehűlését és
a rajta kicsapódó vízpára nagy, kövér cseppek formájában visszahull a
vízbe. Ezáltal m integy az esőt pótolja, minden vízcsepp oxigént ragad m agá­
val és szellőzteti a vizet. A fedőüveg egyik sarkát 4 X 4 vagy 6 x 6 cm-es
darabon levágjuk, íg y biztosítjuk a légköri levegő és a víztér kapcsolatát
(szellőző sarok).
A festéküzletekben kapható ablakos-gitt olyan formában, ahogy forga­
lomba kerül, céljainknak nem felel m eg. Ezt m ég dúsítanunk kell hegyikréta
és firnisz hozzágyúrásával. Azonkívül ajánlatos miniumport is hozzáadni.
M iniumot és hegyikrétát a felhasznált gitt súlyával azonos arányban gyú r­
junk össze annyi fim isszel, am ennyit a keverék felvesz. A jó akvárium gitt
előállításának egy m ásik receptje: egy k g jóm inőségű ablakgitthez egy evő­
kanál lenolajat és annyi miniumport adunk, m íg a g itt — alapos összegyúrás
után — intenzív vörösszínű nem lesz. A rra nagyon ügyeljünk, hogy akvá­

26
 rium gittünk csak szerves olajat (pl. lenolaj) és semmiképpen ne ásványi
olajat tartalmazzon, mert utóbbi m ég évek m últán is oldódik az akvárium ­
ban és olajos réteget képez a víz színén. Az ily módon előkészített gittből
hurkákat gyúrunk és az üvegtáblák szélére tapasztjuk. E kkor megkenjük
belülről fim isszel az akvárium vázát és a gittel keretezett üvegtáblákat a
vázba illesztjük. A kipréselődött gittet kívülről késsel lekaparjuk. Ekkor
már próbaképpen feltöltjük a medencét vízzel és a gittet, am ely a víz nyomása
következtében ismét kiszorul, ugyancsak lekaparjuk. Ha pontosan szabjuk
ki az üvegeket, akkor a váz belső élei mentén felesleges keskeny üvegcsíko­
kat alkalmazni.
Régebben csaknem minden akvárium ot fehérre festettek. Ma egyre gyak­
rabban láthatunk vajszínűre vagy halványkékre és világoszöldre festett, sőt
meggyfa színre dukkózott akvárium vázakat. Ha lakkfcstékkel festünk,
előbb hasonló színű olajfestékkel alapozni kell.
Kétségtelen, hogy a nikkelezett vagy krómozott vázú akvárium ok a
legszebbek. Párás levegő azonban árt az ilyen vázaknak. Ezért üvegházakban
krómozott vagy nikkelezett akvárium okat felállítani nem szabad, sőt szobá­
ban is ajánlatos vázukat időnként zsírral vékonyan m egkenni, am i az oxi­
dációt gátolja.
Ha egy régebben beüvegezett akvárium folyni kezd, ne próbáljuk foltoz­
gatni, m ert az úgyis hiábavaló fáradság. Ideiglenesen talán sikerül gittel
eltömni a lyukat, de egy idő m úlva ismét folyni fog, ha nem ugyanott, akkor
más helyen. Ilyenkor ajánlatos szétszedni és újra gittelni az egész akváriumot.
Ha azonban mégis m eg akarjuk m agunkat kím élni a nagy munkától,
akkor előbb szárazra töröljük — m ert nedves alapra semmiféle kötőanyag
nem tapad — majd barna cipőkrémmel bekenjük ott, ahol szivárgott.
Elég jól szigetel a lakkfesték is, de jobb ennél a gyanta és a viasz 1 : 1
arányú megolvasztott keveréke. Csontkeménnyé összeszáradt repedező g itt­
ből csaknem lehetetlen az üvegtáblákat épségben kiszedni. Az ilyen gitt
egyben arra figyelmeztet m inket, hogy nem megfelelő minőségű anyagot
alkalmaztunk, mert a jó g itt nem keményedik m eg, ha az akvárium állan­
dóan üzemben van. Üzemen kívül helyezett medencéket is ajánlatos víz­
zel feltöltve eltenni.
Elég gyakori eset, hogy egy akvárium szivárgása minden különösebb
beavatkozás nélkül abbamarad. Ilyenkor a vízből kiváló sók, az úgynevezett
vízkő tömi el a gitt parányi réseit.

27
 ak várium elh ely ez ése

JV tm tá n m egválasztottuk és beszereztük akvárium m cdencénket, a követ­

kező lépés, hogy azt m egfelelően elhelyezzük. Az akvárium életközösségének
fényigényéről elmondottak érthetővé teszik szám unkra e kérdés fontosságát.
Az akvárium helyének m egválasztásától fü gg medencénk frissen telepített
életközösségének további sorsa.
Elsősorban a rendelkezésünkre álló hely (v agy helyek) fekvési viszonyai
iránt kell tájékozódnunk (ha kell, akár iránytű igénybevételével is). Az egyes
világtájak közül legalkalm asabb a k eleti és a d élk eleti fekvésű ablakelőtér,
m ert itt elegendő, pár órai, nem túl erős, regg eli napfényt kapunk. E lég jó
a nyugati és délnyugati fekvés is, bár itt a koradélutáni erősebb napsugárzás
főleg nyáron — ha nem ellensúlyozzuk hatását — m ár kedvezőtlen lehet
medencénk élettani egyensúlyára. A d éli fekvés tú l erős és forró napfényével
különösképpen a nyári időszakban igen veszélyes lehet a túlságos elalgásodás
m iatt. H idegvízi halak tartására pedig egyáltalában nem m egfelelő a déli
fekvésű ablakelőtér. Legkevésbé alkalm as az észak i fekvés, m ert ősztől
tavaszig alig kapnak fényt a medence növényei. A hideg, zord északi fekvés
leginkább a trópusi halak számára kedvezőtlen. A m ennyiben módunkban
áll válogatnunk többféle fekvés között, ú g y tehát elsőség ille ti a keleti oldalt,
azután következik a délkeleti, nyugati, délnyugati oldal.
A világtájak sajátságain felül m ég m ás h elyi adottságok at is m érlegelnünk
kell. A napsugárzás erejének érvényesülését például n agyb an befolyásolják
a lakás ablakainak méretei, vagy a lakás szintm agassága. N agy városokban
a felső em eleti lakások több napfényt kapnak, m int az alsó em eletiek, vagy
földszintiek. Szerepet játszik az is, hogy az ablak elő tt szabad térség (szé­
les út, tér, park), v ag y csupán szűk utcával elválasztott m agas épületek sora­
koznak. A kedvezőtlenebb fényviszonyok esetében sokat jav ít a helyzeten,
ha a kultúrotthon vagy /akás tágas, nagy sarokablakokkal v a g y esetleg
üvegezett falú erkéllyel, verandával (ún. „télikerttel” ) rendelkezik. A le g ­
szerencsésebb eset, ha az akvárium ok árnyékoló-rácsokkal és sötétítő
ponyvákkal felszerelt, fűthető üvegházakban (kertészetek, kísérleti intézmé­

28
nyék, díszhaltenyészetek) helyezhetők el, ahol a felülről jövő fény erősségét
bármikor szabályozhatjuk.
A megválasztott hely alkalm asságát v a g y alkalm atlanságát egyébként
maga az akvárium élővilága rövid idő alatt elárulja, jelezve utóbbi esetben
az elhelyezés m egváltoztatásának sürgősségét.
O ptim ális fényviszonyok m ellett a növények üdezöldek, nem túl gyors ütem­
ben, de állandóan szaporodnak. A z üvegfalakon, köveken egyenletes bevo­
natú, nem túl sok zöld alga képződik. A halak nyugodtak, frissek, egészsé­
gesek.
Erősebb m egvilágítás esetében a növények elburjánozva sokasodnak, m íg a
rájuk rakódó fonál- vagy nyálka-algák töm ege m eg nem fojtja őket. A m e­
dence falát és m inden berendezési tárgyat kékeszöld (haragoszöld) nyálka-
algák, vagy zöld vattaszerű moszatcsomók, esetleg fonalas algák lepik el,
avagy a vizet sötétzöldre színezi a lebegő zöldalgák óriási töm ege. A h alak
bágyadtak, a növényzet sűrűjében keresnek menedéket a túl erős napfény
elől, m ajd a sötétedéssel bekövetkező túlságos disszim iláció folytán reggelre
(vagy borús, sötétebb napokon napközben is) „pipálnak”, sőt el is pusztul­
nak. De elpusztulhatnak ilyenkor az oxigénhiány okozta fulladáson kívül
a víz kém iai összetételének a nagym érvű növényi asszimiláció révén bekövet­
kező kedvezőtlen m egváltozása (biogén kimeszesedés, a víz ellúgosodása),
vagy az oxigéntúltelítettség („gázbuborék-betegség”) következtében is.
A k ellő fé n y hiányában pedig a növények sárgás-barnás színűek, s nyálká-
sodva elrothadnak. Az üvegfalakra barnás kovamoszatok rakódnak; a talajra
hulló elpusztult növényi részekből vastag, szerves törm elék (a rothadó —
sapropel — iszap v agy gyttja) halmozódik fel. A halak halványak, sápadt-
színűek. Noha lom hán és keveset m ozognak, szapora kopoltyúmozgásuk
mégis elárulja a légszom jat. Az akvárium vize ködös, zavaros, a nagym ér­
tékben elszaporodott m ikroszkopikus ázalékállatok (Infusoria) töm egétől.
M it csináljunk hát akkor, ha a berendezendő akvárium unk elhelyezésére
szánt hely a természetes m egvilágítás szempontjából nem m egfelelő? Sem m i­
esetre se m ondjunk le az akvárium berendezéséről, mert az adott helyi hát­
rányokon mindenképpen tudunk segíteni I
Ha benépesített akvárium unk jelzi, hogy számára túl sok a fény, vigyük
a medencét az ablaktól hátrább és függönyözzük be az ablakot. Ha m ég íg y
is túl erős a világítás, vagy nem áll módunkban a medence helyét változ­
tatni, ragasszuk be az akvárium ablak felé eső hosszanti nagy oldalát (ha
szükséges: a keskenyebb oldalakat és a fedőüveget is) zöld sclyempapírral.
Ehhez a fénymérsékléshez tartósságánál fogva m ég alkalmasabb a zöldes-
színű ,,VISCOSA” -gyártm ányú kirakatvédő cellofán-papír. Állandóbb jel-

29
1egű medence elhelyezésnél (télikertben, üvegházban stb.) lehet a hátsó- és
fedőüveglapokat kékeszöld színűre befestve is elsötétíteni. Ilyenkor csak a
medence eg y ik oldala kap gyengébb, visszavert fényt. E gyidejűleg rend­
szeres algairtással, medencetisztogatással, esetleg vízszűréssel és szellőz­
tetéssel is védekezünk a túlvilágítás és túlm elegedés káros hatásai ellen.
M eg kell azonban jegyeznünk, hogy a városi kultúrotthonokban és laká­
sokban ritkán fenyegetik az akvárium élővilágát az erős fény káros hatásai.
Sokkal inkább a kellő fény hiányával állunk szem ben! Ilyen esetben a helyi­
ség természetes m egvilágítási lehetőségeinek (napos órákra a függöny elhú­
zása, ablakközeli elhelyezés, esetleg derítőlapok alkalm azása stb.) kiakná­
zására törekszünk. H a ez sem segít, m esterséges fén yforráshoz , folyamodunk.
Bár a villanyégő a napfény fotoenergiájának csak igen kis hányadát szolgál­
tatja, közvetlenül az akvárium fölött elhelyezve, több órás m egvilágítással
képes a napfényt pótolni. Az akvaristák n agy része, akik súlyt helyeznek
télen is medencéjük üdezöld szépségére, növényeik egészséges áttelelésére,
m ég egyébként jóvilágítású helyeken is alkalm aznak ősztől tavaszig néhány
órás délutáni (vagy koraesti) mesterséges m egvilágítást. Erre a célra a
sárgafényű csőizzók, gyertyaizzók vagy soffitaégők alkalm asak, am e­
lyeket vagy a falról előrevezetett kígyókarú lám paernyőkkel, vagy külön
— a medence szélével azonos festésű v ag y krómozású — csőszerű fém tokok­
ban felszerelve vezetünk a medence fölé. A z égők közül közeli alkalmazás
esetében a 25—30 w att erősségűek alkalm asak. K isebb akvárium ok (fél
méterig) m egvilágítására eg y is elegendő, hosszabb (pl. méteres) medencék­
nél egymás m ellett, egyenlő távolságra többet (2—3 db-ot) lehet ezekből
közös tokban elhelyezve felszerelni. Á ltalában annyi w att-értéket számítsunk,
ahány literes a medencénk. A z akvárium leggazdaságosabb és egyben leg ­
hatásosabb, biológiailag legjobb értékű m egvilágítása a 20 wattos sárga­
fényű ,,F ” csövekkel lehetséges,* az akvárium fedőüvegétől 5 cm m agas­
ságban alkalm azzuk. Ha túl közelről alkalm azott mesterséges fényünk
eleinte nyugtalanítaná a halakat, tegyünk a fényforrás alá a fedőüvegre
homályos üvegcsíkot.
M iután m egválasztottuk akvárium unk helyét, sor kerül annak elhelyezé­
sére. M ire helyezzük a medencét vagy m edencéket? Ennél a kérdésnél
ötféle szempontot kell figyelembe venni: 1. A vízzel töltött medence (m ég a
legkisebb is) igen nagy súlyt képvisel. 2. A feltöltött medencét ilyen állapot-
* É g ly A n tal b ud ap esti ak varista k ísérletei szerin t legjo b b an a 20 w atto s „ F 8 ” *** jelzésű
fén ycsö v ek váltak be ak v arisz tik ai célo kra. 20 w attn ál erősebb fén yű csö v ek et 1 m éternél nem
h osszabb m edencéknél ne alkalm azzu n k, m ert ezek m ár erős alg á so d á st id ézn ek elő . E zek
az „ F ” -jelzésű (fluo rescens) g áztö ltésű fén ycsö v ek n em tév eszten d ő k össze a m i céljain kra
nem alk alm as n eo n csövekkel.

30
bán elmozdítani nem szabad. A víz leszívása, s ezzel a medence lakóinak
háborítása csak a legszükségesebb esetben alkalmazandó. 3. A medence
helyének a fényviszonyok hatására korrigálandó utólagos m egváltoztatása
ne ütközzön nagyobb akadályokba. 4. A medence könnyen kezelhető, kényel­
mesen szemlélhető módon legyen elhelyezve. 5. Az elhelyezési mód legyen
összhangban az akvárium stílusával, esztétikai követelm ényeivel.
A szélesebb ablakpárkányon való elhelyezési mód a 3. és 4. szempontból
kevésbé előnyös. A falra rögzített, vagy inkább a falba beépített polcon tör­
ténő elhelyezésnél az 1. szempont követelm ényeire ügyeljünk. V alam ely
meglévő bútordarab (asztalka, alacsony szekrény, kredenc, kom ód, íróasztal
stb.) felhasználása a 3., 4. és 5. szempontok alapján nem igen alkalmas.

A k v áriu m állv án y típ uso k vázlatos terv rajza:

A = egyetlen ak v áriu m elhelyezésére szo lg áló egyszerű ak v á riu m á llv á n y, o ld alsó és alsó
n ö v én yp o lco k k al;
B = oldalsó polckiképzésű ak v áriu m á llv á n y n ég y ak v áriu m elh elyezésére, alsó n övén yp olccal;
C = lépcsőzetes ak v á riu m á llv á n y h at a k v á riu m elh elyezésére, alsó n ö vén yp olccal

A fenti szempontoknak a legm egfelelőbbek az akvárium méretéhez és

stílusához készült külön akváriumállványok.* Ezek általában 25—30 mm-es
szegletvasból, a medence szélével azonos festésű v ag y krómozású, erős
vasállványok, m elyek a medencével együtt bárm ikor áthelyezhetők (ablaktól
való távolság változtatása, más helyiségbe való áthelyezés stb. esetekben).
A medence stílusával való összhangjukon, a kényelmes szemlélhetőségen és
kezelhetőségen felül lehetővé teszik, hogy viszonylag kis helyen több m eden­
cét is elhelyezhessünk, helykihasználásuk tehát a leggazdaságosabb. Van
tehát egyszerű, egyetlen medence elhelyezését szolgáló és több medence
elhelyezését lehetővé tévő, közös akvárium állvány. Több akvárium ot

* K ü lfö ldö n szokásos a m edencéket szobabútorokba (például k ö nyvszekrén ybe) is be-

épiteni, rejtett v ilág ítással. E zek — a külföld ö n készen is k ap ható — „ a k v á riu m -b ú to ro k ”
nálunk m ég nem h ó d íto ttak teret.

31
(illetve élősarokban esetleg m ég terráriumokat, inszektáriumokat és növé­
nyeket) kétféle kiképzési módban hozhatunk össze közös akvárium állvá-
nyon: 1. oldalsó-polckikép^ésű, vagy (s ez a gyakoribb): 2. lépcsőzetes módszer­
rel. Az akvárium kényelmes szemlélhetősége érdekében a medence alsó széle
a földtől számítva 110 cm-nél lejjebb ne kezdődjék. M ég több lépcsőfokú
állványnál se kezdődjék 90 cm-en alul. Igaz, ilyenkor a legfelső akváriumsor
medencéinek kezelése nem olyan kényelmes, de ezt a hátrányt egy kisebb
zsámollyal kiküszöbölhetjük. Az állvány lábainak alsó merevítéséből adódó
lenti polcra inkább növényeket (szobanövényeket) helyezzünk. Az oldalsó
polckiképzésű állványoknál is törekedjünk mind alsó, mind külön oldalsó
növénytartó polcok létesítésére. M iután berendezett akváriumunkat csak a
legritkább esetben szoktuk helyéről elmozdítani, akkor is csak feltöltetlen
állapotban, az állványokra régebben alkalmazott gördítő kerekeket nélkü­
lözhetjük.
Az állvány helyzetének beállításába sokszor a helyiség eredeti berendezé­
sének és az ezáltal rendelkezésre álló térnek a nagysága, adottsága is bele­
szól. Általában az állványt az ablakkal párhuzamosan szokás elhelyezni,
de ilyenkor számolnunk kell azzal, hogy a nappali világításnál a halak ragyogó
színei és a pikkelyek irizáló fényjátéka csak az ablakfelőli oldalról érvényesül.
Ha a fényviszonyok és a hely lehetővé teszik, állíthatjuk az állványt az ablak
közelébe eső fal mellé is. Ilyenkor a ferdén beeső fénysugarak mindenképpen
a szemlélő felőli oldalról érik a halak pikkelyköntösét, színeik tehát remekül
érvényesülnek; a fal-háttér zavaró hatását pedig a medencék hátsó oldalának
festésével, vagy megfelelő színű papír-dekorálással lehet kiküszöbölni.

32
 akvárium vi\e

-A.z akváriumban élő növények és állatok életeleme a víz, létfeltételük

tehát m egköveteli az akvaristától a víz helyes alkalm azását s rendszeres
ellenőrzését, am i viszont feltételezi a víz fizikai és kém iai tulajdonságainak
ismeretét. Azelőtt általában nem sokat törődtek az akvárium víz m inőségé­
vel, de újabban főleg a kényesebb trópusi díszhalfajokat gondozó és tenyésztő
akvaristák egyre behatóbban kezdenek foglalkozni a víz kém iájával, aminek
eredményeképpen a tenyésztéstechnika terén jelentős sikereket érnek el.
Az egyes víziszervezetek más-más igényt támasztanak az őket körülvevő
víztöm eggel szemben. Nemcsak a tengereknek különbözők a fizikai (hőm ér­
séklet, sűrűség stb.) és kém iai (sóösszetétel stb.) tulajdonságai, hanem a
különféle édesvizeknek is. Az őskőzeten, vagy mészszegény altalajon létesült
természetes vizek általában lágyak, szemben a meszes kőzeten vagy egyéb
más sókat is tartalmazó altalajon elterülő, tehát a kioldott sók nagyobb
mennyiségétől kemény vizekkel. M ások a viszonyok a szikesek lúgosabb
kémhatású, és mások a tőzeglápos vidékek savanyúbb kémhatású vizeiben.
Az egyik természetes vízegységben a hőm érsékleti- és oxigénviszonyok
állandóbb jellegűek, a m ásikban ingadozóbbak. A különféle víziszervezetek
igénye a víz fizikai és kém iai sajátságaival szemben az eredeti származási hely
vízviszonyaihoz igazodik. U gyanakkor azonban a víziszervezeteknek több­
kevesebb alkalm azkodóképességük is van a víz fizikai és kém iai változásai
iránt. Különösképpen nemzedékeken át akvárium ban való szaporítás és
továbbnevelés révén sikerült több eredetileg kényes (pl. n agy oxigénigényű
vagy pl. melegebb vizet igénylő) halfajt a vadon élő ősökhöz viszonyítva
igénytelenebbé alakítani (m int m ondják: „akklim atizálni”).
A v í z f i z i k a i t u l a j d o n s á g a i közül különösen a hőmérséklet
az, ami az akvaristát különösebben érdekli.
A. ví^ hőm érséklete, A víz viszonylag rossz hővezető, hőingadozása a víz
tömegével és felületével arányos. Ebből következik, hogy a nagyobb meden­
cék hőmérsékleti viszonyai állandóbbak, m int a kisebbeké. A hidegebb víz
Jajsúlya általában nagyobb, m int a m eleg vízé, ezért a fenékhez közeli rété-
3 Líoyj-Wieiioget: Akríristtik* (43)
33
gekben helyezkedik el.* Az akváriummedencc egym ásfelctti vízrétegei tehát
nem azonos hőmérsékletűek. M ég inkább eltérőek a hőviszonyok, ha a
mesterséges fűtőtest a medence egyik sarkában van elhelyezve. A hőmérsék­
leteloszlást ilyenkor elősegíti az akvárium víz mesterséges keverése szellőz­
tetés útján. Az akvárium i állatok a lassú, fokozatos hőmérsékletváltozásokat
jól bírják, hiszen hőingadozásoknak a természetes vizekben is k i vannak téve.
(Állandóbb a hőmérséklete a forrásvidékek patakjainak, a nagy folyók és
tavak nyíltvízi régióinak; ingadozóbb a kisebb állóvizeké és a nagyobb
tavak partközeli szélvizeié.) Nem bírják viszont a vÍ2Í szervezetek a hirtelen
hőmérsékletváltozásokat (gyors lehűlés, hirtelen felmelegedés, átmenet-
nélküli szélsőséges hőfokú vízcsere), m iután a m elegvérű állatokkal szemben
sem hő védőrétegük (tollazat, szőrzet), sem megfelelő hőszabályozó képessé­
gük nincsen. Minden vízi élőlénynek m egvan a m aga általános életműkö­
dési és szaporodási hőoptimuma, vagyis az a hőmérséklet, melyen élettevé­
kenységeit legkedvezőbben, minden károsodás nélkül kifejtheti. Ezeket a
hőoptimumokat az egyes fajok ismertetésénél közöljük. A víz hőmérsékletét
Celsius-fokokban adjuk m eg.** Ellenőrzésére a sörétsúlyzóval ellátott, fü g­
gőlegesen úszó, olcsóbb borszeszes akvárium i hőmérők használatosak, bár
a higanyszálasak kétségkívül pontosabbak, megbízhatóbbak. Trópusi dísz­
halaknál a hőmérő C fokbeosztása 10—36° között elegendő.

G yakran elő ford ul, h o gy m edencénket m in d járt a k ív á n t tartási hőm érsékletű vízzel kell
feltölten ün k. Ily e n k o r jó tu d n u n k , h o g y b izonyos ad o tt térfo gatú vízm en nyiséget hány
fo kra k e ll felm elegíten i, h o g y a zt a m edencénk feltöltéséh ez szükséges többi ■ — h id eg —
vízm en n yiséggel kev erv e, a k ív án t h ő m érsékletet elérjü k . A z a k v áriu m v íz hőm érsékletének
b eállításához dr. L ova s B éla ak v a rista a következő kép letet alkalm azza:

T (m , + m4) — (m , • t»)
to ms
ah ol m i = az akv árium v íztérfo gata, ille tv e a b eállítand ó víztöm eg,
m2 = íí7, egész víztöm eg azon hányada, am elyet a kiszám ítandó h őfo kra felm eleg ítv e
a tö b b ivel k e v .rn i fo gu n k ,
r, = a feltö ltésre szolgáló víz kiin d ulási hőfoka (alaphőfoka),
T = az elérendő ak v áriu m v íz hőm érséklete.

* A 4 C °-os víz fa jsú lya a leg n agyo b b ; az ennél m elegebb, d e hid egeb b víz is kisebb
fajsú lyú .
** A külfö ld i szakm unkákban helyen kén t m ég előforduló F ab renh eit-hő foko k átértékelése:

x°F = (x — 32) ■ C°

*°C = (| x 32) f °

34
Egy példa: mi — 1UU l,
tl = 10 C°,
T = 25 C°,
m, = 20 1;
a 2 a 2 20 ü te r v izet hány C °-ra k e ll felm eleg íten i, h o g y 80 lite r 10 C°-os víz hőm érsékletét
25 C °-ra em elje?
A k k o r:
_ 25(100 + 20) — (100-10)

tj = 100°, v ag yis a 20 lite r v izet 100 fo k ra k e ll m eleg íten ü n k , h o g y azt azu tán a fen n m aradó
80 lite r 10 foko s vízzel k e v erv e, 25 C °-ú a k v á riu m v iz et kap ju n k.
H a az elő re felm e leg íte tt v íz h őfo ka ad v a van , a k k o r is k ö n n yen k iszám íth atju k , h o gy
m ennyit k e ll ebből a m eglévő a d o tt hőfokú h id e g vizün kh ö z h ozzákeverni, h o g y a k ív án t
akváriu m i h ő m érsékletet elé rjü k .
E rre p edig a következő k é p le t alk alm azh ató ;
m , (T — tx)
JT) a — *'— •
2 t8 — T
A jelö lések jelentése m eg eg yezik az elő ző ével. L ássu n k erre is e g y p éldát:
mg = 100 1,
T = 25 C°,
= 10 C°,
tg = 70 C°;
kérdés, h án y lite r 70 foko s v izet k e ll hozzáadni a m eglév ő 10 foko s vízhez, h o g y 25 C °-ot
érjü n k e l? A k k o r;
1 0 0 (2 5 — 10 )
mE “ 7 0 — 25

m g = 18,8, v ag yis 18,8 lite r 70°-os víz szükséges a k ív á n t ak v á riu m i h ő m érséklet (25 C°)
eléréséhez.

akváriumvi£ s%ine. Az „érett” algás akvárium víz színe enyhén zöldes

árnyalatú; a friss, kem ény akvárium vízé teljesen színtelen; erős fénytörő
képességénél fo gva m inden akvárium tárgy szinte „csillo g” az ilyen vízben.
A lágy akvárium víz, ha a rendszeres szűrés (filtrálás) folytán csaknem szín­
telen, akkor is kissé tom pafényű; egyébként enyhén barnászöld árnyalatú.
A barnássárga szín a tőzeggel savanyított akvárium vizekre jellemző. Ez a
barnás színárnyalat az ibolyántúli sugarakat részben elnyeli, s íg y fényérzé­
keny halaknál (neonhal ivadéka) és halpetéknél igen kedvező hatású. Erősen
bezöldült víz a zöld lebegőalgák túlzott elszaporodását jelzi. Az ilyen vizet
kár volna mellőzni, m ert egyébként a halakra nézve ártalm atlan lebegő algá­
kat könnyen eltávolíthatjuk belőle bárm ely egyszerűbb szűrőkészülékkel.
Kristálytisztára tisztítják a vizet egy nap alatt a medence vizébe helyezett
vízibolhák (daphniák) és békaporontyok is, ha ugyanekkor erre az időre a
halakat más medencébe telepítjük át.
3*
35
 A z akváriumaiz s%aga> Az akvárium frissen feltöltött új vize általában
szagtalan. Idővel néha enyhe pocsolyaszagot vehet fel, am i az Oscillatoria
algák elszaporodásától ered. Kellemetlen kénhidrogén szag a vízinövényzet
rothadására (fényhiány, Nuphar luteum nevű vízitök gumójának rotha­
dása stb.) utal. Ugyancsak kellemetlen karbolszerű szag származhat a sötét
kékeszöld nválkaalgák elszaporodásától. Ezeken a nemkívánatos jelensé­
geken az akvárium alaposabb tisztogatásával, vízszűréssel, végső esetben
pedig vízújítással segíthetünk.
A z akváriumaiz tisztasága ( lebegoanjag-tartalm a) . Az akvárium vizének
tisztasága alapvető követelmény már esztétikai okokból is. M ég fontosabb
ez az állatok és növények szempontjából. Bár egyes talajtúró halak (cichli-
dák, páncélosharcsák stb.) nemigen kényesek a víz zavarosságával szemben,
mások (pl. üvegsügér, neonhal stb.) viszont nagyon is igényesek a víz abszo­
lút tisztasága tekintetében. A vízinövények közül különösen a vékony,
finom levélzetűek (M yriophyllum , Aponogeton stb.) hamarosan tönkre­
mennek, ha finom levélzetüket a vízből reárakodó lebegő iszap- és hulladék­
szemcsék belepik, s ezzel az egész növényt szinte m egfojtják. A víz zavaros­
sága származhat az ázalékállatok nagym érvű elszaporodásától (fehéres, barnás,
ködszerű víz), a fenékről felkavart rothadó szerves iszaprészecskéktől, a
rosszul kimosott homok felkavarodó szennyeződésétől, homok alól kitúrt
földrészecskéktől (talajforgató halak, Tubifex, vízalatti ültetés) stb. Rend­
szeres tisztogatás, túletetések elkerülése, gondos talajelőkészítés megelőzi
ezeket a bajokat. Kényesebb halfajoknál feltétlenül ajánlatos a víz abszolút
tisztasága érdekében, a víz rendszeres filtrálása is.
A v í z k é m i a i t u l a j d o n s á g a i közül az akvaristát gyakorlati
szempontból főleg az akvárium víz oldott oxigéntartalma, keménysége és
hidrogénión-koncentrációja (savassága, illetve lúgossága) érdekli.
A víz oldott oxigéntartalm a. A vízben oldott oxigén egyrészt a vízalatti
növényzet asszimilációjából származik, másrészt a természetes vízfelüíeti
mozgások (szél okozta hullámzás, eső stb.) révén kerül a levegőből a vízbe.
Ilyenkor a vízbe keveredő levegő oxigénje kötődik m eg. A halszállítókanná-
ban a vasút vízmozgást okozó rázása, vagy a kísérő személy m agasból esz­
közölt víztöltögetése, az akváriumban pedig a vékony csövön bepréselt
és szétporlasztott levegőbuborékok helyettesítik a természeti erők oxigén-
utánpótló munkáját. Utóbbi esetben m inél finomabb a porlasztás (minél
apróbbak a levegőbuborékok és m inél tömegesebbek), annál nagyobb
mennyiségű oxigént tud a víz kioldani. Továbbá, m inél melegebb a víz,
azonos légnyomás m ellett annál kevesebb oxigént képes lekötve tartani és
fordítva.

36
 O xigén telítettségi h atáro k k ülö n b ö ző vizh őm érsékleten , 760 m m -es atm oszféra-
n yo m ásnál, 1 1. vízre v o n a tk o z ta tv a :

0 ° -o n .............................. ... 1 0 ,1 9 cm 3 = 1 4 ,5 6 m g
5 ° -o n 8 ,9 1 cm 3 = 1 2 ,7 3 m g
10°- o n ....................................................... 7 ,8 7 cm 3 = 1 1 ,2 5 m g
1 5 °-o n ....................................................... 7 ,0 4 cm 3 = 1 0 ,0 6 m g
2 0 ° -o n ....................................................... 6 ,3 6 cm 8 9 ,0 9 m g
2 5 °-o n ....................................................... 5 ,7 8 cm 3 = 8 ,2 6 m g
3 0 ° -o n ....................................................... 5 ,2 6 cm 3 = 7 -5 2 m g

A víz literenkénti oxigéntartalmát köbcentiméterben, illetve m illigram m ­

ban fejezzük ki,* Az oxigéntúltelítettség káros voltára már utaltunk.
De m aga az oxigéntelítettség sem m indig kívánatos az akváriumban,
mert am int W iller kim utatta, a m agasabb oxigéntelítettségi viszonyok a
kikelőfélben lévő ikrára és a kikelő halivadékra károsak. A z oxigénszükség­
let alsó határát illetően Schdperclaus m egállapítja, hogy pontyoknál a rövid
időn belül fulladást kiváltó oxigéntartalom literenként 0,5 m g, pisztrángok­
nál 1,5—2 mg. K ifejlett halaknál azonban a normális légzéshez legalább
3—3,5 mg/liter, nyári vízhőmérsékletnél pedig 5—5,5 mg/liter oxigén-
tartalom szükséges. Az akvárium víz elegendő v ag y elégtelen oxigéntartal­
máról a halak viselkedése is tájékoztat bennünket. A halak szapora kopoltyú-
mozgása és a vízfelszín közelében való tartózkodása m ár az oxigéntartalom
jelentős megfogyatkozására figyelmeztet, m íg a víz színéről való levegő-
nyeldesés („pipálás”) a hal súlyos oxigénhiányának beálltát jelzi, am it sürgős
segítő beavatkozásnak kell követnie.
B izonyos esetekben az a k v a ristá t szám szerűleg is érd ekli ak v áriu m v izén ek o xigén tartalm a.
E rre a célra ig e n alkalm as W inkler L a josn a k b io ló g iai vizsgálato kh o z csekélym enn yiségű
vizre k id o lg o zo tt oxigén m egh atározó m ódszere. E bhez szük séges e g y csapos b üretta, e gy
pontosan 25 cm 3 ű rtartalm ú sz ű k n yak ú , b ecsiszo lt d u g ó jú , karcsú p alack és e g y 100 cm 3-es
E rlenm eyer-lom bik. V egyszerek :
1. G laubersós m an gáno szulfát-o ld at. 5 ,0 g kristályo s m an gán o szulfát (M nSO * *411*0)
és ugyan en n yi kristályo s glau b ersó (Na* SÓ* * 1 0 H aO ) felo ld v a 20 cm 8 d esztillált vízben.
2 . K álium jodidos n átro n lú g o ld at. 10,0 g v egytiszta n átriu m h id ro x id o t és 5 ,0 g k áliu m -
jo dido t felo ld u n k 20 cm 8 vízben.
3 . K ö zelítő leg 5 0 % -o s kén sav -o ld at. 60 cm 3 d esztillált vízhez 40 cm 8 töm ény kénsavat
öntünk. Ó vatosan I**

* 1 m g O , = 0,7 cm 8 O*
1 cm* Oa = 1,42857 m g Oa
** M in dig a kénsavat ö n tjü k óvato san a vízbe és sohasem fo rd ítva I

37
 A fen ti o ld ato k at csapkenőccsel m egken t üv egd ugó s csepegtető ü veg ekb en tartju k el.
4. 1/500 norm ál n átriu m th io szu lfát (N aaS2Og -ö b ^ O ). 200 cm 3 1/100 norm ál nátrium -
th io szu lfát-o ld ato t h íg ítu n k 1000 cm 3-re. Pontos o ld at készítése m eglehetősen körülm ényes,
m iértis kellő felszerelés és g ya k o rla t h ián yában a h ázilag való készítést nem is tanácsoljuk.
5. K em én yítő-o ld at. 1 g b úzakem én yítö vízzel e lk e v e rt sű rű pépét 100 cm 8 forrásban
lévő deszt. vízhez e le g y ítjü k . 5 perces fo rralás után ü v eg b e tö ltve, forró n led u gaszo lju k.
A m eghatáro zást kö vetkezőképpen végezzük:
M iu tán a 25 cm 8-es karcsú p alacko t szín ig tö ltö ttü k v izsgáland ó vízzel, 4 csepp glaubersós
m an gán o szulfát o ld ato t, azután p ed ig u g yan an n yi k áliu m jod id o s n á tro n lú g o ld ato t csepeg­
tetü n k a p alackb a, m elyek az ed én y fen ekére sü llyed n ek. E zután b ed u gaszo ljuk a palackot
— v igyázz u n k arra, h o g y lev egö b u b o rék o t ne zárju n k bele —, m ajd tartalm át ó vato s rázással
összekeverjük. M iután a csapadék leü lep ed ett (k b . 10— 15 perc m ú lv a), a p alacko t ismét
m eg n y itju k és 10—20 csepp 5 0 % -o s k énsavat tö ltü n k belé, ú jb ó l lez árju k és felrázzuk. A m in t
az o ld at teljesen k itisz tu lt, az E rlenm eyer-Iom bikba m o ssuk át és a felszab adu lt jó d o t a büret-
tába tö ltö tt 1/500 n orm ál n átriu m th io szu lfáttal m e g titrá lju k . Je lz ő ü l kb . 1 cm 8 kem én yítő ­
o ld ato t h aszn álun k, am i a jó d tartalm ú v izsgálan d ó o ld atu n k at sö tét zö ld eskékre színezi.
A térfo gato s m érés közben fig y eljü k az o ld at szín ének v álto zását, m ely elő b b sötétkékbe,
m ajd lassan ként égszínkékb e m egy át, h o g y v é g ü l e gyetlen csepp től teljesen elszíntelenedjék.
E k k o r leo lvassu k az e lfo g y o tt n átriu m thio szu lfát kö b cen tim éterek szám át.
A z ered m ény kiszám ítása m árm o st a következő. M inden cm 3 1/500 n o rm ál n átriu m ­
thio szulfát o ldatn ak 0 ,016 m g = 0,0112 cm* o xigén gáz felel m eg. M in th o g y ily e n kism en nyi-
ség ű víznél a vegyszerekkel ném i o xigén gázt is v ittü n k a palackb a, a m it a 2 1/500 n. n átriu m ­
thio szu lfát érzékenysége jelezne, e hiba ko rrek ció jak ép p en a fo g y o tt th io szu lfáto ld at térfo gatá­
b ó l 0,1 cm 3-t levo n un k . A z eredm ényt 1 lite r v ízre v o n atk o ztatv a k ív á n ju k kifejezni. Ezt
az utó b b i szám okból ú g y kap ju k m eg, ha a zo k at a p alack kö bcentim éterekben kifejezett
térfo gatán ak 0,4-d el kiseb b ített érték év el (a b ead ag o lt v egyszerektő l k iszo ríto tt 0,4 cm 3
v izet tekin tetb e véve) elo sztjuk és azután 1000-rel m egszo ro zzuk.
A szám ítás könn yeb b m egértése v é g e tt lássu n k e g y p éld át. T e g y ü k fe l, h o g y a jód titrálásá-
hoz 22,1 cm 3 i/500 norm ál n átriu m th io szu lfát o ld ato t h aszn áltunk el. A k k o r a kérdéses
akváriu m víz:
22 x 0,016 X 1000
2 5 ~ÖÁ------“ 14,3 mg’ vagyi$ :
22 x 0,0112 x 1000
------------ ------------------= 10,01 cm 3 o xigén gázt

tartalm azo tt literen kén t.

A. vi% kem énysége. Az akvárium lakóira nézve a víz keménységének nagy

élettani szerepe van. A trópusi halak egy része egészen lágy vizet kíván,
különösképpen ikrázás idején, am i összefügg eredeti élőhelyük ívási idő­
szakának nagy esőzéseivel. A középkemény víznél keményebb fokozatú
víz m ár a legtöbb halra nézve kedvezőtlen, sőt a nagyon kem ény víz káros
következm ényekkel is járh at A nagyon lágy víz viszont a submers vízi­
növényekre hat kedvezőtlenül: a V allisneria és Cryptocoryne-fajok pél­
dául rövid idő alatt tönkremennek az ilyen vízben. L ágy vízhez szokott

38
 E g yszerű b b v ízv izsg á la to k h o z h aszn álato s .ü v e g eszk ö zö k .
V ízk em én ység m éréséhez (lásd sz ö v e g ): 1 = M o h r-p ip e tta . 2 = C sapos b ü retta. 3 = E rlen -
m eyer-lo m b ik . 4 = P orcelán csésze, ü v e g p á lc ik á v a l. (A m i e setü n k b en 2 h elyettesíth ető I -g y e l,
a 4 a 3-m al. U tó bb i esetben a lo m b ik a lá h elyezzü n k feh é r p a p iro st. A 4 -e t in k á b b a k k o r vesz-
sz ü k ig é n y b e , am ik o r a M o h rp ip etta se g ítsé g é v e l k e v eseb b v e g y sz erm e n n y iség g e l d o lg o zu n k ,
s íg y n em 100 cm 3, h an em csak 10 cm 5 v iz sg á la ti v izet m é rü n k le térfo gato san ).
A v í z o ld o tt o x igén tartalm án ak m e g h atáro zásáh o z: 5 = b ec sisz o lt d u g ó jú csep egtető s üveg
(a szö vegrészb en fe lso r d t v e g y sz erek e t eb b en tá ro lju k és a z a d a g o lá st eb b ő l eszk ö zö ljü k ).
6 = b ecsiszo lt d u g ó jú , p o n to san 25 cm 3 ű rta rta lm ú , h o ssz ú n y a k ú o xigén es p alac k . (A z ü v e g
d u g ó ja m ag á v al az ü v e g g e l azo n os sz ám jelzést kap , íg y tö b b p alac k esetén a d u g ó felcserélést
e lk e rü lh e tjü k .)
Á ltalán o s h aszn álatra (v íz té rfo g a t-b e á llítá s, m e g h a tá ro zo tt térfo g a tú só s víz e le g y íté se ad o tt
térfo g a tú éd esv ízzel stb .) : 7 = m érő h en g er

kényesebb halak töm egesen hullhatnak el más, kem ényebb vízbe történt
hirtelen áthelyezésükkor.
A víz kem énységét a vízben oldott kalcium (Ca) — és m agnézium (Mg) —
sók okozzák. Ennek értéke a kem énységi fok. 1 n ém et ke?nénységi fok on
értjük a literenként 10 m g CaO -dal egyenértékű Ca- és M g-só k m ennyi­
ségét. A fra n cia kem énységi fok literenként 10 m g C aC 0 3-ra átszám ítva
fejezi k i a Ca- és M g-só kat; az a n gol kem énységi fok ugyanezt 0,7 liter
vízre vonatkoztatja.
 V áltozó keménységen értjük azoknak a Ca- és M g- sóknak a mennyiségét,
amelyek a víz forralásakor kiválnak;* az ezen túl megmaradó rész adja az
állandó k em énységet; végül a kétféle kem énység értékének Összege az Összes
keménység.
Bennünket gyako rlati szempontból az összes keménység érdekel, melyet
a továbbiak során m indig német fokokban fejezünk ki. A keménységi
fokokat akvarisztikai szempontból a következőképpen értékeljük:

ö s s z e s k e m é n y s é g

N em et kem énységi | Az ak váriu m v íz j A jelzett k em én ységű víz term észetes

fok (d H c) 1 m inőségi jelzése ] és m esterséges elő fo rd ulási ripusai
1 i _ _______ _________________________

„ , . ,, , D esztillált víz, eső v íz, hóié, ős- és eru p tívk ő ze-

0—4 ; igen lá g y víz . ' f .
; tek b o l eredő s azo ko n lo v afo lyó vizek

. c • ; ö s - és eru p tív k ő zetek b ő l ered ő term észetes

4 8 lágy v íz r
j vizek

g j2 1 közepesen kem ény; M árv án y - és kag yló s-m észk ő zetekb o l szárm azó ter-
j víz I m cszetes v izek , b u d ap esti vizvezetékviz

12— !S |k em én y víz í D o lom itkö zeten folyó vizek

18—30 |naS y ° n kem ény j Q jp SZtartalm ú aljz ato n fo lyó vizek

i v ‘ z j

A z ak v áriu m v íz összes k em énységén ek m eghatáro zására a leg e g y sz erű b b d r. P a p p S z ilá rd

és F ark as I m re kálium steardtos v izsg álati m ódszere.
A feálium stearátos m érő o ld at készítési m ó d ja, „ re ce p tje ” :* * L em érün k 10 g stearinsavat
és 1 g fen o lftalein t és azt 800 cm° m eth ilalk o h o lb an vízfürd ő n enyhe m elegítéssel felo ld ju k .

*A vízből fo rralásk o r k iv á ló só k :
k alciu m h id ro k ar’o onát ................................................................... Ca(H CO a)a
m agn éziu m h id rokarbo n át ............................................................ M g(H C O a)a
A fo rralásko r ki nem váló só k :
kalcium nitrác (m észsalctrom ) .................................................... C a(N O ^a
m agn éziu m n itrát ...................................................................... M g 'N O J j
kalcium szu lfát ( g ip s z ) ...................................................................... C aSO a
m agn éziu m szulfát (keserűsó) ............................................... M gS O (
k alciu m k lo rid (k ló rk alciu m ) ....................................................... C aC l,
m ag n éziu m k lo rid ................................... ......................................... M gC ]a
■* KcIlúfclUíuűJtiíg ( j fcUzcxelít hiányában legtaflácaotabb cet a míróolJatot valamelyik vegyin i*mer6iQnikaJ
vág; valamely laboratóriummal clkltzictetni.

40
 K ihűlés után 4 % -o s m ethilalko ho los k áliu m h id roxid d al kö zö m b ösítjük, h o g y az o ld at en y­
hén rózsaszínű m aradjon. E zután az o ld ato t m eth ilalko h o llal 1 lite rre k ieg észítjü k és 0,780
faktorú n/20 b árium k lo rid d al b eállítju k o ly m ódon, h o g y 10 cm* b áriu m k lo rid o ld atra, m elyet
kifo rralt d esztillált vízzel 100 cm J-re felh íg ítu n k , 10 cm* k álíu m stearát o ld at fo g yjo n . E nnek
a kálíum stearát oldatnak 1 cm ’ -c, 100 cm 3 víz v izsgálata esetén 1 kem énységi fo k n ak felel m eg.
Ezzel az o ld attal a m eghatározás ú g y tö rtén ik , h o g y 100 cm* v izsg álati vízhez a d d ig ad a­
golun k b ürettáb ó l k álíu m stearát o ld ato t, am íg a ró zséslila színeződés jó l észrevehetően
m egjelenik. A z első tartós színátcsapás u tán leo lv assu k a b üretta fokb eosztásáró l a fo g yo tt
köbcentim éterek szám át. A z e lfo g y o tt kálíu m stearát o ld at cm 3-ein ek szám a kö zvetlenül
m inden külö n átszám ítás n élk ü l — ad ja a víz összes k em énységét. V egyszertakarékosság
kedvéért végezhetjük ezt a térfo gato s m érést 0,1 cm *-fokokra beosztott M o h r-p ip cttával
is 10 cm* vizsgálati (ak v áriu m i) vízm en nyiségre. E z esetben m inden 0,1 cm* fo g y o tt mérő-
oldat 1 ném et kem énységi fo k n ak felel m eg.

A vi\ bidrogénionkoticentrációja ( p H ) . Jelentős szerepe van a halak élet­

viszonyaiban — különösképpen szaporodási feltételeiben — a víz savas,
illetve lúgos voltának is. A víz savanyúsága a benne lévő hidrogén [H+]-
ionok számával arányos. A víz [H +]-Íon koncentrációja azt jelenti, hogy
hányszor 1 g [H +]-ion van a víz 1 literében. Bárm ilyen savanyú oldat­
ban m indig lesz (bár rendkívül csekély) hidroxii [O H “ ]-ion is, viszon
éppígy fordítva: bármilyen lúgos oldatban m indig lesz hidrogén [H +]-
Íon is, ha m indjárt végtelenül kevés is. Ezért csak egyedül a hidrogén­
ionok koncentrációjának számadatából m egállapíthatjuk, hogy valam ely
oldat (pl. az akvárium víz) savanyú-e, vagy lúgos. E gy liter közömbös
tiszta vízben 1 tízm illiom od gram m szabad hidrogénion van. M iután ezt
tizedestörttel
1 1
10,000.000 ~ TÓ7

kifejezni hosszadalmas, negatív hatvánnyal (10—7), sőt Sörensen javaslata óta

e szám negatív logaritm usával (7) fejezzük ki.
’ Ennek értelmében bárm ely szigorúan semleges oldat hidrogénion-
koncentrációja (jele: pH) tehát 7, ellenben ha a pH kisebb 7-nél, az oldat
savanyú, ha a pH nagyobb 7-nél, az oldat lúgos. E gy-egy pH-szám a hozzá
legközelebb esőhöz (például 6—7, vagy 9—8) képest a hidrogénionkon­
centráció tízszeres nagyobbodását, illetve kisebbedését jelzi, A pH-számok
értékelése:

savanyú semleges lúgos

<------------------ L ,| ° |---------------------? _____________►
1*0 2-0 3-0 4*0 5-0 6-0 7*0 8*0 9*0 10*0 11-0 12-0 13*0 14*0

41
 A kvarisztikái szempontból azonban csak az 5—9 pH közti értékek
jönnek számításba. A halakra vonatkozóan Schápsrclaus a következő élet­
tani pH -határértékekct jelöli m eg:

5,5 pH alatt = Igen savanyú víz, halakra nézve ártalmas (4,5—5,0 pH

m ár a pontyokra, compókra, csukákra, sügérekre és
pisztrángokra halálos).
5.5—6,5 pH == Enyhén savanyú víz, halakra többnyire ártalmatlan.
6.5—8 pH = A szénsavtartalm ánál fogva jó l pufferolt (tompított)
akvárium víz természetes pH-ingadozása.
8—9 pH = Enyhén lúgos víz, halakra rövidebb időn át általában
ártalm atlan.
9,0 pH fölött = Igen lúgos víz, halakra nézve ártalmas (9,2 pH már a
pisztrángokra és sügérekre, a 10,4 a koncérokra, a 10,7
a csukákra, a 10,8 a pontyokra és com pókra halálos.)

Akváriumi vízinövények kedvező pH-értékei

t IX. ^
Cabembo Cryptocorynúk Hazai vízinövények
Aponogeton Am bulia Myriophyfíum Sogifföriök Vofíisneríók

pH— © ® --------- ® r O (D---------

Rasbora-maculota Rosboraféiék
B etta -fajok Labyrint-ha/ak
Aphycsemion- kyphessobrycon-
fq jo k fajo k

Díszhalak kedvezd pH-értékei társasakváriumi tartás esetén

A k v á riu m i v ízin ö v én yek és d íszh alak kedvező pH é rték e i. (G . S te rb a n yo m án )

Kényesebb akvárium i ’ trópusi halainknak, főképp ha tő lük szaporulatot

is kívánunk, biztosítanunk kell fajtánként változó pH-optimumukat.
A gyakorlott díszhaltenyésztők újabb kísérletei bizonyítják, hogy a tró­
pusi halak között akadnak a semleges közegben tenyésző fajokon kívül
alkaliphii, azaz enyhén lúgos közeget kedvelő és acidophil fajok, melyek
enyhén savanyú közegben szaporodnak. M indenesetre a 6,5—8 pH-határok
között a kevésbé kényes díszhalfajok általában jól érzik m agukat és egyéb
más kedvező környezetfeltételek (kedvező oxigéntartalom , hőfok, víz­
kem énység biztosítása m ellett) sikeresen szaporíthatok is. N agyobb baj
származhat azonban a túl erős napfény hatására bekövetkező intenzív
asszim ilációból, am ikoris a növények a vízben oldott széndioxidot kivon-

42
ják, majd ezután m ég a hidrokarbonátok széndioxid-alkotórészét is elvonva,
azokat egyrészt oldhatatlan mésszé, másrészt maró mészlúggá bontják le.
Miután íg y a lúgközömbösítő (puffer-hatású) széndioxidkészlet elfogyott,
eme biogén kimeszesedés és lúgterm elés folytán az akvárium víz pH-értéke
veszedelmesen em elkedik a halakra halálos 9—10-es értékig, vagy még
ezek fölé.

V í z b e n o l d o t t :
K alcium h idrokarbo n át S zéndio xid
Ca (H C 0 2) s CO,.
A z asszim iláló
m ész + víz + szén d ioxid vízin ö vén yek
CaCOs + H aO + C O j ----------------------------------------------------------- > veszik fel
o ld o tt |
CaCOs + HaO ----------------> Ca(OH)2 -f CO#-- ----------- —1
m aró m észlú g + szén d ioxid
kilép ő o ldh atatlan

CaCOa
biogén m eszesedés

A z ak váriu m biogén k im eiz esedésének és m a ró m ész lú g-term elö d ésén ek vá z la ta . I ly m ódon a t ú l e rő s

napnak k itett ak várium eg é s z halállom án ya elp u sz tu lh a t.

A lágy, mészszegény akvárium vízben viszont a rossz m egvilágítás miatt

szünetelő asszimiláció okozhat olyan nagym érvű szénsavfelszaporodást,
amelyet a kim erülő mésztartalom m ár nem tud kalcium hidrokarbonát
alakjában lekötni. Ez a víz pH -jának veszélyes lesüllyedéséhez vezet, ami
esetleg halainknál halálos savmérgezést is okozhat.
A h idro gén io n k o n cen tráció t legp o n to sab b an elektro m o s pH -m érő készü lék seg ítsé g év e l
állap íth atjuk m eg. E készü lék ek m agas á ru k és k ü lö n leges szak tu d ást ig é n y lő kezelésük
m iatt azonban in káb b csak lab o rató rium o k b an h aszn álato sak. A k v a risz tik á i célo k ra a ko lo ri-
m etriás m ódszer is jó l m egfelel. E z azon a la p szik , h o g y különböző g y e n g e sav as v a g y bázisos
term észetű festékek a k ü lö n féle p H -fo k o zato ko n feltű n ő en v álto ztatják a szín ű k et. E zeket
ind ikáto ro kn ak nevezzük. í g y p éld áu l a m eth ylvö rö s in d ik á to r 4 ,2 —6 ,3 pH k ö zö tt p iro sló l
sá rg á ig válto ztatja sz ín ét; a b ró m krezo lb íb o r 5 ,2 —6 ,8 p H k ö zö tt sárgátó l b íb o rp iro sig ;
a bróm thym olk ék 6,0—7 ,6 p H - i g s á rg á tó l k é k ig ; a k rezo lv ö ro s 7 ,2—8 ,8 p H -ig sárgátó l v ö rö sig;
a thym o lkék 8,0—9 ,6 p H -ig sá rg á tó l k é k ig . I ly e n egyes in d ik á to ro k a t azonban hosszadalm as
használni, ezért különböző vegyészek (Sö ten sen , M ichaelis, B resslau , K ühn stb .) o lyan in d i­
káto rkeverékeket á llíto tta k össze, am elyek tágab b pH h atáro k k ö zö tt is h asználhatók. E zekhez
fehér h áttér elé rö g z íte tt, üveg csö v ecsk ék b e fo rraszto tt, to m p ító k k al b eá llíto tt in d ik áto r
m intákat is m ellékeln ek. A pontosabb ily e n szín so ro zato k m ég az egyes pH — szám ok közti
törtértékek (6,2 6,4 stb ., pH ) szín árn yalatait is érzékeltetik . H a m árm ost az ism eretlen pH -jú

43
a k fá tiu m v iz e t e g y kesk en y kis kém csőben az in d ík áto rk ev erék n éh án y cseppjével m egfestjük,
k ik eresh etjü k a szín sk álam in ták o n a vele eg y e n lő sz ín árn yalatú fo k o zato t, am elyn ek p H -ját
egyszerű en leo lv assu k . A kereskedelem b en többféle ren d szerű , d e hasonló e lv e n alap u ló
k o lo rim etriás pH -m érő k e rü l fo rgalo m b a, m elyekh ez tö b b n yire k ü lö n h aszn álati utasítást
is m ellék eln ek . E lő fo rd u ln ak ezen k ív ü l m ég külö nféle p H -becslő in d ik áto r p ap íro k is, m elyek
azo n ban a m i c éljain k n ak kevésbé m egfelelőek. A N ém et D em o kratikus K öztársaság akva-
ristái kö rében leg in k á b b a C zensny- és M erck -féle in d ik á to ro k terjed tek el. A z e lő b b it a b erlini
(A lb rcch t-strasse 8 .) B ergm an n és A ltm an n cég , az u tó b b it p ed ig a d arm stad ti M e rc k -g yár
hozza forgalo m b a a szük séges szin ö sszeh aso n lító m in ták k al és h aszn álati u tasítással együtt.
A m i ak v aristáin k ez id ő szerin t a b ró m th v m o lk ék -in d ik áto rt alk alm azzák , am ely 6,0—7,6
p H -ig m ér. A sav an yú 6 ,0 pH -s k ö zegb en sá rg a , m ajd 6 ,5 p H -n sárgászö ld , a neut­
rá lis 7,0 p H -n ál zö ld, és az enyh én lú g o s 7 ,5 p ll - n k é k szín t jelez. A n á lu n k is beszerezhető
M ag y a r P h arm a-gyártm án yú ,,U N IV E R Z Á L ” -in d ik áto r (in d ik áto rp ap ír és in d ikáto rfo lyad ék
form áb an kerül fo rgalo m b a összehasonlító szín sk áláv al e g y ü tt; a k v a risz tik a i célo kra az utóbbi
a m egbízhatóbb) 1— 14 p H -ig m ér — a közbeeső fo k o zato k at sz ín á rn y a la tila g becsüln i lehet.

M érgező anyagok a% akvárium vicében. A víz nagy oldóképességénél fogva

sokféle káros, a halakra mérgező hatású anyagot oldhat k i a rosszul szige­
telt akvárium okból (alsó fém fenék, fűtőkúp, belső fém tárgyak), izolálat-
lan halaskannákból, a fürdőszobakályha víztartályából stb. A különféle
fémféleségek közül nagyon m érgezőek a vörösréz és a cink; mérgezőek a
vas, a sárgaréz, a nikkel, mészszegény vízben az alum ínium is; enyhén
mérgezú a cinezett réz; alig m érgezőek a cin, s a cinezett vas; nem mérgez
az ólom, a rozsdamentes acél, a nikkelezett-, króm ozott- vagy fehérre
zománcozott vas. A beton és az eternit (azbesztcement) am íg frissek igen
mérgezőek, de rövid átmosás és kiáztatás után teljesen ártalm atlanná vál­
nak. N agyobb m ennyiségű vízzel érintkező akvárium gitt szintén mérgezően
hat. Ennek elkerülése végett az üveglapok érintkezésénél a gittet vékony
üvegcsíkkal szokták takarni. H átránya az, hogy a gitt „elöregedésekor’*
ez az üvegcsík leválik és a gittes sarokba penészgombák és nyálkaalgák
rakódnak. M egfelelőbb a pontosan bevágott üveglapok keskeny gitt­
érintkezési vonalát 50% gyanta és 50% m éhviasz keverékével többször
beecseteiní. Hasonlóképpen alkalm as szigetelő anyagok (ártalm as fémrészek
izolálására is) az aszfaitlakk, valam int a fekete és zöld Inertol-festék.
A mérgező anyagok jelenlétét kérdéses esetben biológiailag jól jelzik
a nagy vízibolhák (Daphnia magna). Ezen alapszik a Naumann-féle Daph-
nia m agna (D. m .)-próba. Eszerint „igen erősen m érgezett” vízben a D. m.
egy napon belül elpusztul; „nagyon mérgezett” vízben 10 napon belül,
„m érgezettben” pedig csak 10 nap után pusztul el; „enyhén mérgezett**
vízben hosszabb idő m úlva degenerációt állapíthatunk m eg ezeken az
apró rákocskákon, m íg „nem m érgezett” vízben hosszabb időn át s e m m i­
féle károsodást nem tapasztalhatunk a D. m .-nál.

44
 Az egyéb számos mérgező anyag közül akvarisztika! szempontból még
kiemeljük a szabad klórt. Schaperclaus szerint literenként 0,1—0,2 m g sza­
bad klór 4—5 C°-on halálos volt a kísérleti pontyokra. Az akvárium i dísz­
halak m ég érzékenyebbek a klórral szemben. Ezt annál is fontosabb m eg­
jegyezni, m ert a vízvezetékek vizét bizonyos időszakokban (főleg nyáron)
klórral szokták fertőtleníteni.
A csapvíz szabad klór tartalm át a foszforsavval m egsavanyított víz­
mintából egy kristályka kálium jodid (K J) hozzáadásával, keményítővel
indikálva (lásd: oxigénmeghatározást) m utathatjuk ki. K lór jelenléte ese­
tén a folyadék m egkékül. Ilyen módon 0,1 mg/l klór mennyiség is kim utat­
ható. A klórozott csapvizet forralással szabadíthatjuk m eg klórtartal­
mától.*
akváriumví£ kezelése. A kvárium víz céljára a budapesti vezetékvíz
alkalmazása a legm egfelelőbb és egyben legkényelm esebb is. M ár vidéki
városaink vezetékvizei közül m agas mésztartalmánál és erős klórozott-
ságánál fogva nem m indegyik alkalmazható. A fúrt kutak n agy részénél
szintén a magasabb ásványi tartalom , avagy vizük vasassága nem megfelelő
akvarisztikai szempontból. Ilyen helyeken felm erül valam ely természetes
víz (tó, folyó) felhasználása akvárium víz gyanánt. Csakhogy a természetes
víz szakszerűtlen alkalmazása igen nagy bajokat okozhat akvárium unk­
ban. A természetes vízzel együtt számos halparazitát és egyéb kórokozót
cipelhetünk be, s azonkívül a benne lebegő káros algák hirtelen elszaporo­
dásukkal rövid időn belül tönkretehetik medencénk egész berendezését.
M ég valóban tisztavízű patakok és tavak vizét is (am elyeknek akvariszti­
kai célokra való alkalm asságáról előzetesen m eggyőződtünk) csak néhány
héten át sötét helyen való tárolás, m ajd gondos átszűrés, filtrálás után lehet
felhasználni. Alkalm asabb ilyen esetekben inkább esővizet gyűjteni (de
nem szennyezett levegőjű vidékeken I). Az összegyűjtött esővizet is nagyobb
ledugaszolt üvegballonokban vagy demizsonokban sötét helyen tároljuk.
Felhasználás előtt tanácsos ezt is a szennyeződéseitől m egtisztítani, azaz
egyszer-kétszer átfiltrálni. A m i az esővizet illeti, azt szívesen alkalmazzák
a fővárosi akvaristák is, lág y vizet kedvelő, lágy vízben szaporodó halaik
akváriumának feltöltésére. A 14 kem énységi fok kö rüli pesti vezeték­
víz lágyítását egyébként desztillált vízzel való elegyítéssel ( 5 0 : 5 0 % ,
vagy 2/3 rész deszt. víz + 1/3 rész vezeték víz), vagy a vezeték víz átforrald-
sával és annak lehűlés utáni leszűrésével, és alapos átszellőztetésével is el­
érhetjük.
* G yakran az is elegen dő, ha a k ló ro zo tt csap v izet átlátszó, feh é r üvegekb en tűző napfény-
hatásnak tesszük k i.

45
 Vezetékvizet sosem a fürdőszobai m elegcsapból (m elegítőtartályból
való fémoldódás !) vegyük, hanem a konyhai csapból, de itt is tanácsos
az állott vizet előbb jól kifolyatni. Ha m indjárt m elegebb, állottabb hőfokú
vízre volna szükségünk, akkor is inkább a kifolyatott, friss csapvizet,
illetve annak csupán egy részét m elegítsük fel valam ely tiszta, zománcozott
fazékban. A csapvízzel frissen feltöltött akvárium vizében érdemes lOliteren-
ként egy csapott kávéskanálnyi konyhasót (NaCI) feloldani, am ely a hala­
kat nyugtalanító, bőrüket megtámadó ázalékállatok (infusoria) elszaporo­
dását gátolja és egyben a víz „érését” , lágyulását elősegíti. E gyébként még
a három hétig sötétben „érlelt” esővizet is szokásos hasonló arányban
„m egsózni” , itt is fő leg az ázalékállatok elszaporodása ellen.
A z akvárium vicén ek fiz ik a i kezelésén annak fűtését (vízhőm érséklet
szabályozás), szellőztetését (víz oldott oxigéntartalm ának fokozása és mester­
séges vízm ozgás biztosítása) és filtrálását (a víz tisztaságának mechanikus
szűréssel való rendszeres fenntartása) értjük. M indezek a mesterséges
beavatkozások többnyire különleges célokat szolgálnak (kényesebb trópusi
halfajok tartása, biológiai egyensúlyon felüli népesítés stb.). Az akvá­
rium feltöltésének és vízcserélésének módszerét az akvárium berendezésé­
nél ism ertetjük. Az akvárium víz kicserélésekor, ha feltöltés után m indjárt
ismét benépesítjük medencénket, ügyeljünk arra, hogy az új víz hőfoka
a régiével lehetőleg m egegyezzen, vagy legalább is csak 1—2 fokkal tér­
jen el, továbbá, hogy a vízösszetétel se térjen el lényegesen a régi víztől.
M iután utóbbit többnyire nehéz biztosítani, az akvaristák nem szívesen
válnak meg régi akvárium vizüktől, s hogyha a leszívott régi víz egyéb­
ként még használható (nem túl szennyezett, nem agyonalgásodott vagy
kilúgosodott), leszívás után (esetleg átfiltrálva) ism ét felhasználják.
akváriumvíz. kémiai kezelésének körébe tartozik: a lágyítás, kemé-
nyítés, savanyítás, lúgosítás, félsós (brack) vízi halaknál a sótartalom beállí­
tása stb.
A keményebb akvárium víz lelágyítását — m int m ár arra kitértünk —
desztillált vízzel vagy esővízzel való elegyítéssel, s a víz átforralásával
tudjuk elérni. Felhasználhatók továbbá erre a célra az ioncserélő m űgyan­
ták, am ilyenek például a „W ofatit”, „Perm utit” és az „A m berlite”, amelyek
a Ca-ionokat N a-ionokra cserélik ki, s ezzel a vizet lelágyítják.* Alkalm azá­
suk ú gy történik, hogy valam ely akvárium i filtráló szűrőanyagát, illetve

* A külföldö n újab ban itt-o tr alkalm azo tt o xálsavas a k v á riu m v íz lá g y itá st — am ely
külö nb en is csak C a-kem énységű vizekre alk alm as, m íg M g -k e m én ység ű ek n él nem — k ü lö n
nem ism ertetjü k , m ert alkalm azása alapo sab b v e g y i tud ás (szám ításo k és alkalm azási k ész­
ség) n élk ü l veszélyes és íg y csak b ajt okozhat.

46
annak csupán egy részét ezen m űgyantaszem csékkel helyettesítjük, s az
akvárium vizét átfiltráljuk rajta. Ha azonban közben nem ellenőrizzük a
lágyítás mértékét, könnyen túllágyíthatjuk vele akvárium vizünket.

A vízlágyító m ű gyan ták alkalm azásán ak m egértéséh ez v e g y ü k p éld án ak a leg g yak rab b an
használt W o fatit F -t, H asználat e lő tt ko n yh asó (NaCI) o ldatban á ztatju k , am ik o n s a vízben
a konyhasó p o z itív n átriu m - és n e g a tív k ló r io n o k ra h asad , a W o fatit F ap ró szem cséi pedig
a n átriu m -io n o kat m agukh o z ra g a d já k , m e g k ö tik . T e g y ü k fö l, h o g y lá g y íta n d ó vizünk
kem énysége gip szsó k tó l szárm azik, v ag yis k alciu m szu lfáto t tartalm az. E z esetben a W o fatit
F n átriu m -io n jait k alciu m -io n o k ra cseréli k i és u g y a n a k k o r n átriu m sz u lfát só keletk ezik:
Na
W o fa tit.. + Ca S 0 4 = W o fatit Ca 4- N a2S 0 4
Na

M ű gyan tán k íg y b izonyos v ízm en nyiség után k a lciu m -io n o k k a l te lítő d ik és alk alm atlan n á
v álik továb b i v ízlágyításra. Ez azo n ban ko rán tsem b aj, m e rt újab b ko nyh asó old ato s kezeléssel
regenerálható :
Na
W ofatit Ca + 2 NaCI =- W o fa tit , + CaCJ2
Na

L eith oid szerin t I lite r W o fatit F a következő k em énységű csap vízm en n yiség ek lá g y ítá sá ra
k é p e s:
A csap víz k em énysége 0° ném et k em énységűre
ném et fo ko kb an : lá g y íto tt víz literek b en :
5 400
10 200
15 130
20 iOO
25 80
30 65
35 55
40 50
45 45
50 40

M e g je g y e z z ü k ,h o g y az elő b b i lág y ításn ál á só k m en n yisége nem v álto zo tt.C su p án a k em ény­

séget okozó kalcium só k k em én ységet nem okoz.ó n átriu m só k ra cserélő d tek k i. B izonyos
díszhalfajok azonban szapo rításukh o z és tartásuk h o z nem csak ig e n lá g y , hanem sószegény
vizet is kíván n ak. Ily e n k o r k é t leh ető ség a d ó d ik ; v a g y d esztillált vizet alk alm azu n k — am i
viszont elé g gé kö ltséges ■ —, v a g y — ha éppen mc ■van rá — h a v a t g y ű jtü n k be. U tó b b it
n agy edényekben m ego lv asztju k és D r. h o v a s B é la m ódszere szerin t közönséges h áztartási vattán
átszűrjük, f ia e két leh ető ség k ö zül e g y ik e t sem alk alm azh atju k , iig y a m ű gyan tás lá gyításn ak
következő m ódszerét ajá n lju k , am ellyel v izün k et e g y ú tta l só talan ítju k is.
K étféle m ű gyan tát szerzün k be: W ofatit F k atio n cserélő t és W ofatit M D an io n cserélőt.
M in d egyikb ő l 1 lite rt tö ltün k be e g y -e g y 50 cm m agas és 5 cm átm érő jű üvegcső b e. A z ü v e g ­
cső k ét végét 10 m m -es csö v ei á tfú rt d u g ó k zárják, A legfelső filtráló -cső b e h elyezzük a W ofatit
F-t ú g y , h o g y alu l a m űgyan taszem csék a lá e g y v ék o n y ü v e g v a tta ré teg et h elyezün k. A fen t
leírt üvegcső h elyett n yak áv al lefelé fo rd íto tt, fen ék n élk ü li b o ro süv eg v a g y zom áncedény

47
is m egfelel, m e ly u tó bb ibó l szív ó csö v ei k e rü l a lá g y íto tt víz az alatta elh elyezett m ásik zom ánc­
edén ybe. A legfelső csőbe (ü v egb e, edénybe) tö ltjü k v a g y csep eg tetjü k a lá g y íta n d ó csapvizet.
E bben a felső filtráló n k b an só sav v al k ezelt W o fatit F van. U tó b b i a só sav (H Q ) io n jai k ö zül
a p o z itív h id ro g é n (H +) io n o k at fö lveszi. A v íz lá g y ítá s teh át ism ét gip szk em én ységet fö l­
tételezve — a kö v etk ező k ép p en a lak u l:

W o fa tit^ -J- C a S 0 4 — W o fatit C a 4 H sS 0 4

H
A z átszű rt, lá g y íto tt víz teh át h íg kén sav at tartalm az. E z azo n b an n em a z akvárium b a,
h an em az elő b b i filtráló a la tt elh elyezett m ásik filtrálócső be (ü v e g b e , zom áncedénybe) k e rü l,
am elyb en viszont szó d ao ld attal k ezelt W o fatit M D v an . A lú g g a l k ezelt, s íg y h id ro x il (OH)
io n o k at tartalm azó an ioncserélő m ű gyan ta a k ö vetkező k ép p en szab ad ítja m eg az előbbi
vizet kén savtartalm átó l:
W o fa tit* ??! 4 H2 SO* = W o fatit S O , 4 2 H * 0
Ő ri
A z átszű rt v íz teh át g y a k o rla ti értelem ben sóm entes, tiszta lá g y víz. E z k erü l aztán e g y továb b i
sz ív ó cső v el k ö zvetlen ü l a z ak v áriu m b a. G yak o rlatilag ez az eljárás — L eitb o ld szerin t —
a kö vetkező m unkafo lyam ato k b ó l á ll:
1. 1 lite r W o fatit F -t kevés v íz ré teg g el a filtrálób a h elyezün k.
2 . A W o fatit F m ű g y a n tá t 3 lite r 5 % -o s só sa v v a l re g en e rá lju k . A 3 lite r só sav o ld ato t
a p ró részletekb en, m in te g y 25 p ercig fo ly a tju k á t a z 1 lite r m ű gyan tarétegen .
3. A só sav utolsó részletét m ég e g y to v áb b i fé l ó rán á t a m ű gyan ta fö lö tt h a g y ju k álln i.
4. E zután a W o fatit F m ű g y a n tá t 3—4 lite r k ö zö nséges csapvízzel átm o ssuk.
5 . A z átm osás u tán m ég to váb b i 2 —3 lite r v izet fo ly a tu n k á t a W o fatit F -en és ezzel a m ég
m in d ig kissé sav an y ú vízzel a k ö vetkező filtráló csö v et m e g tö ltjü k 1 lite r W o fatit M D m ű ­
g yan táv a l.
6. A W o fatit M D -t 3 lite r 7 % -o s szó d ao ld attal re g en e rá lju k . A d a g o lá si id ő , m in t fenn.
7. A szódao ldat utolsó részletét itt is —■a k á r csak fen n — féló rá ig a m ü gyan taréteg fö lö tt
h ag y ju k állni.
8 . M in d k ét filtráló -csö v et g u m ic ső v el k ö tjü k Össze és a só talan ítan d ó v izet a W ofatit
F -en átv ezetv e, a W o fa tit M D -n fo ly a tju k á t. A z első 5 —7 lite rt k ü lö n fo g ju k f ö l; ezzel
a W o fatit M D -t á t is m ostuk.
9. A só talan ításró l a következő p ró b áv al győ ző d h etü n k m eg. A m áso d ik, W ofatit M D -vel
tö ltö tt filtráló b ó l k ifo lyó vízb ől 2 u jjn y it kém csőbe veszünk. E rre néhány csepp 1% -os ezüst-
n itráto ld ato t ad u n k . H a a W o fatit M D jó l m ű k ö d ik , sem m iféle zavaro so d ásn ak nem szabad
b ekö vetkezn ie, leg fö ljeb b e g y cse k ély o p alizáló d ást észlelh etünk.
10. E zt a p ró b át id ő rő l-id ő re m eg ism ételjü k . M ih e ly t zav aro so d ást k ap u n k , am ely ezüst-
k lo rid k iv álástó l szárm azik, a to v áb b i lá g y ítá s t b eszün tetjük és a W o fatit g y a n tá k a t a 2 ., 3.,
4 . és a 6 ., 7 ., 8 . p on tokb an k ö zö lt m ódon ism é t re g en e rálju k .
11. A rra is ü g y eln i k e ll, h o g y a víz p H -értcke e g y b izo n yo s k ezelési idő a la tt m eglehetősen
válto zh at. E zért az íg y lá g y íto tt v izet alkalm azása e lő tt in d ik á to rra l ellen ő rizzü k (lá sd a víz
h idro g én io n ko n cen tráció ján ak m eghatáro zását) s az eltéréseket n éh án y csepp foszforsavval
v ag y n átro n lú g g a l k o rrig álju k .

A tú l lágy akvárium víz kem ényítését legegyszerűbben be nem kérgese­

déit m észtufa-köveknek vagy más m észköveknek átmeneti behelyezésével,
avagy keményebb vízzel való elegyítésével érhetjük el.

48
 A víz pH -jának (savasságának, illetve lúgosságának) különféle gyenge
savakkal vagy bázisokkal való beállítása több-kevesebb vegyészi szakér­
telmet követel. X ltalánosságban — ha csak szélsőséges rendellenességekről
nincs szó — az ilyen beavatkozás nem is szükséges és kellő jártasság hiá­
nyában többet árthatunk, m int használhatunk vele. A víz enyhe savanyí­
tása az asszimiláció okozta lúgosodás ellensúlyozása m iatt lehet szükséges,
kényesebb trópusi halak szaporítási feltételeinek javítása érdekében. Ilyen­
kor a filtrálókészülék szűrőanyagának egy részét ném etországi hegyi moha­
lápokból származó mészmentes (!) barna tőzeggel (Torfm ull)* szokták k i­
cserélni (Meder-módszere). A tőzeges filtrálástól az akvárium vize enyhén
bamássárga színárnyalatúvá változik. A tőzegből kioldódó humuszsav és
hangyasav anyagok egyébként hatásosan gátolják a halakra és ikrákra nézve
kellemetlen, sőt káros hatású ázalékállatok tömeges elszaporodását is. Enyhe
savanyítást foszforsavval, hum uszsavval és csersavval is szoktak eszközölni.
Ilyenkor e vegyi anyagokat óvatosan, kis részletekben adagoljuk az akvárium ­
vízhez és közben többször is ellenőrizzük a pH -érték változását.**
A tengerek és folyóvizek találkozásánál keveredő sós- és édesvíz félsós
vagy ún. „brack” vizű állatvilágából származik nem egy trópusi díszhal­
fajunk. E gy részük (pl. M ollienisiák) m ár nemzedékeken át hozzászokott
a teljesen „édes” vízhez; másrészük azonban (pl. Aphyosem ion-, Tetrodon-
fajok stb.) az akvárium ban m ég most is m egkívánja vizének ném i sótartal­
mát. Az ilyen félsós vizet kívánó halfajok akvárium vizében 5— 10, esetleg
150/oo tiszta konyhasót (NaCl) oldunk fel, vagy 5— 10% mesterséges ten­
gervizet keverünk eredeti akvárium vizünkhöz.
A tengervíz tulajdonságaival, valam int a mesterséges tengervíz készí­
tésével a tengeri akvárium ról szóló fejezetben fogunk foglalkozni.
Az akvárium vizében hosszabb időn át felhalmozódó káros gázok (növé­
nyi hulladékok bomlásából származó gázterm ékek, bizonyos algák kelle­

* A h azai tő zeg ek erre a célra nem alk alm azh ató k.

** A h alik rák — k ülö nö sen egyes d lszh alcsalád o ké (pl. a pon tylazacoké) ille tv e egyes dísz-
halnem zetségeké (pl. a p o n tyfélék család jáb a tarto zó razb ó ráké) — m egterm ék en yü lésü k és
barázdálódásuk (kezd eti fejlő d ésü k ) idején felettéb b érzéken yek a víz v e g y i összetételére,
nevezetesen kem énységére. A z ily e n h alak és ik rá ik vízk em én ység irán ti érzékenysége nem
rö gzített jelleg ű , h anem a külö nféle p H -érték ek szerin t válto zó . E z a zt jelen ti, h o g y élettan i
hatásában hasonló leh et e g y bizon yos n agyo b b kem énységű, de e g y ú tta l alacson yabb pH -
értékü (savan yúbb jelleg ű ), v alam in t e g y az elő b b in él kiseb b k em énységű (lágyab b ), de egyb en
magasabb p H -értékű ak v áriu m v íz . A v ízkem énység és a pH k ö zti ö sszefüggést az alábbi
példával v ilág íth atju k m eg:
Az ékfoltos razbóra (R asb o ra heterom orpha) m eg term ék en yü lt ik rá i egyarán t jó l fejlőd n ek
a következő akvárium vizekb en :
2 ,5 —2 ném et k em énységi fo k 7,5 pH
3 — 4 ném et kem énység! fo k 6 ,5 pH
5 —6 n ém et k em énységi fo k 6 pH

4 Lányi-Wiesiogci: Akvarisztika (43) 49

m etlen szagú term ékei, kénhidrogén stb.) jelenlétére egyes halfajok szin­
tén kényesek. Ha nem akarjuk akvárium vizünket em iatt gyakrabban kicse­
rélni, gondoskodnunk kell e káros, vízben oldott gáztermékek kiszűrésé­
ről. E célból szűrőkészülékünk belső térfogatának körülbelül egy harmadát
apró szemcséjű hydraffin szénnel (vízszűrési célokra gyártott aktív szén)
töltjük m eg, m ely a káros, gázokat abszorbeálja, m egköti. A hydraffin
szén egy bizonyos használati idő után elveszti adszorbeáló képességét.
Ilyenkor v agy új töltést adunk, vagy a régi szenet izzítással regeneráljuk.
Az akvárium víz m inőségi követelm ényeinek, valam int ellenőrzési és
kezelési módszereinek ismeretében most m ár végre hozzáfoghatunk akvá­
rium unk berendezéséhez és vízzel való szakszerű feltöltéséhez is.

50
 A% ak várium r e n d e l é s technikája

. A . Z akvárium -rendezés első mozzanata a talaj behelyezése. A külön­

leges tenyészakvárium ok kivételével talajt m inden akvárium aljára tegyünk.

Ez egyrészt rögzíti a növényeket, másrészt innen is nyernek tápláló sókat,
m elyeket a vízben oldva egész testfelületükön át vesznek fel. A talaj azon­
ban nemcsak a növények szükséglete. G ondoljunk arra, hogy kinn a term é­
szetben m indenütt jelen van, föld, kőtörm elék, homok iszap stb. form ájá­
ban. N élküle tehát az összkép természetellenes le n n e ! A talaj kövei alól
szerzi táplálékát számos v ízi állat és ide m enekülnek a ragadozók tám adásai
elől. E gyben árnyékot biztosít a tűző nappal szemben. Több akvárium i
hal (cichlidák, gébfélék stb.) a hom okba fészkel ívás idején.
Sokáig vitatott kérdés vo lt, ho gy kell-e az akvárium ba földet tenni,
a tisztára kim osott hom okréteg alá. G yakorlott akvaristák kizárólag mosott
homokot fognak ajánlani I K étségtelen, hogy a földből a növények ele­
gendő sóhoz jutnak, de növénytápsókkal a földet tökéletesen pótolni lehet,
hozzászámítva azt, h o gy a halak általi trágyázás elkerülhetetlen. A „föld
hívei” egyetértenek abban, hogy csakis korhadékoktól, növényi gyö kér­
hulladékoktól, v a g y más szerves, bomló szennyezésektől mentes föld hasz­
nálható akvarisztikai célokra. Ezt leginkább árterületeken gyűjtötték be
(humusz) és hom okkal keverték m ielőtt az akvárium aljára tették volna.
M inthogy a föld erősen algásodik, de a talaj egyöntetűsége kedvéért is,
az akvárium üvegfalai mentén két ujjn yi vastagságban mosott hom okkal
keretezik, m ajd a keret belsejét alul földdel, fölötte pedig ugyancsak mosott
homokkal töltik ki.
A talajt m indig nedvesen kell az akvárium ba helyeznünk és jól nyom ­
kodjuk le (kím élve az akvárium ü vegfen ekét!), hogy ezzel m egakadályoz­
zuk a későbbi gázbuborékképződést, m ely könnyen felszínre hozhatja a
talaj agyagos részeit.
Az alkalm azott hom ok csak szitált kvarchom ok lehet, am elyet épületek­
nél betonkeveréshez használnak, nem pedig a m alter keveréséhez használt
bányahomok. Ez utóbbi meszes, am ellett tú l finomszemű, nehezen mos­
4* 51
ható. A kvarchom okot se szitáljuk túl finom ra. A borsó nagyságú kavicsok
még benne kell hogy maradjanak. Épp ezek az apró kavicsok adnak kötést
a talajnak és lejtős rendezésnél a vízszintesre való kiegyenlítődést megne­
hezítik.
A homokmosás egyszerű, de sok türelm et igénylő m unka. E gy vödröt
negyedrészéig m egtöltünk szitált hom okkal, m ajd feltöltjük vízzel, közben
a hom okot lapáttal kavargatjuk. Utána leöntjük a zavaros vizet és élénk
kavarás közben felöntjük tiszta vízzel. Ezt a m űveletet addig ism ételjük,
am íg a hom okra töltött víz tiszta nem marad.
A beszerzett hom ok szennyezettségét akvarisztikai szempontból azzal
a számmal fejezzük ki, am ely azt jelzi, hányszor kellett róla teljes tömegének
felkavarása után a vizet leönteni, am íg tiszta nem lett. íg y például a pesti
dunapart hom okja 30—35-ös, aszerint, hogy a kotrógép honnan hozta
felszínre. 30—35-szÖr kell tehát átmosnunk, am i két- és félliter hom oknál
legalább egy fél órát igénybe vesz.
Fáradságunkért sokszorosan kárpótol az eredm ény, a kristálytiszta
akvárium víz. A hiányosan mosott homokot m ég a halak is állandóan fel­
kavarják.
A tenyészmedencék és kényes trópusi halfajok (Hyphessobrycon serpae,
H. innesi, üvegsügér, razbórák stb.) akvárium ának hom okját m ég k i
is szoktuk izzítani, vagy legalábbis kifőzzük, m ajd h íg sósavoldattal
kisavazzuk. A savazás után természetesen m ég néhányszor át kell
m o sn i!
Kiscbb-nagyobb kavicsok m int díszítő elem ek jöhetnek számításba,
különösen akkor, ha algákkal v agy bíborbaktérium okkal vannak borítva.
U gyancsak rendkívül dekoratív hatást fejtenek k i a mésztufa kövek és
egy-egy ügyesen elhelyezett őskőzet „szikla”.
A m esterkélt hatásokat kerülni kell. A m i az akvárium ban term észet­
ellenes, az nem is lehet szép. V ártornyok, elsüllyedt hajók m odelljei, sellők
és búvárok apró szobrai nem akvárium ba valók. De m ég tengeri csigaháza­
kat se tegyünk édesvízi akvárium ba, legfeljebb a tengeri medencébe. Oda
is csak a kopott, viharvert és nem a fényesre „politúrozott” csigaházak
illenek. A kavicsok az akvárium altalajának folyóm eder jelleget adnak.
Ezért elsősorban folyóvízi és ne tavi halak akvárium ában alkalmazzunk
vékony réteget a hom ok fölött. É rcekből lecsiszolódott kavicsok a fémmér­
gezés veszélyét rejtik m agukban, ezért használatukat kerüljük. Minden kie­
m elt és rendezéstechnikai célokra használt kavicsot polcoljunk alá a talaj­
ban egyéb kavicsokkal, m ert különben idővel eltem etődik. Vonatkozik
ez a halak színével egyező, vagy kiegészítő színű kavicsokra is, am ikkel

52
 a környezetbe való beolvadást akarjuk szem léltetni, vagy éppen ellen­
kezőleg az a célunk, hogy a halak színpompája m inél jobban érvé­
nyesüljön.
A mésztufa kövek (travertin) term észetüknél fogva illenek akváriu­
munkba, m ert kizárólag édesvízben és a víz alatt képződnek. Budapesti
akvaristák Budakalászon vagy Róm ai-fürdőn juthatnak hozzá szép
mésztufa kövekhez. Barlangszerű lyukaikban a halak szívesen bujkálnak.
Céljainkra cseppkőszerű alakzatok a földes külsejűeknél jobban m egfelel­
nek. U gyanis a mésztufa kem ényíti a vizet és ezért ha nagyobb a felülete,
könnyebben m egy oldatba a széndioxidot am úgyis m indig tartalmazó
akvárium vízben. Használat előtt ajánlatos vízben huzamosabb ideig „ k i­
áztatni” . Kifejezetten lágy vizet kívánó halak (Characidae) m ellé ne tegyük.
A vízkem ényítés veszélye nem foroghat fenn az őskőzeteknél. Főleg
gránit, andezit és bazalt jöhet számításba. Ne felejtsük azonban el, hogy a
túl nagy kő sok vizet szorít k i és íg y a halak elől veszi el a helyet. Továbbá
éles törésfelületű kö vek a halakra veszélyesek lehetnek Az őskőzetek
előnye, hogy belőlük „nyom elem ek” (titán, vanádium stb.) oldódnak ki.
Ezek viszont — bár kis m ennyiségben van rájuk szükség — a növények
fejlődését elősegítik, sőt jelenlétük v ag y hiányuk dönti el, ho gy egyes
vízinövények az akvárium ban m egm aradnak-e v agy sem. N yomelem
bevitelhez azonban elég a szóban forgó kőzetek csekély törm elékét a talajba
kevernünk.
M észtufákkal v ag y őskőzettel oldjuk m eg a „többszintes rendezést” .
Homokból, kövek nélkül hiába képeznénk k i kisebb, nagyobb dombokat
az akvárium alján. A zok m ár a víz betöltésekor kiegyenlítődnének. Ha azon­
ban a dom bok helyét kö vekkel bástyázzuk körül, m ajd az íg y nyert gyűrű­
ket és üvegm enti félgyűrűket kisebb kövekkel és kavicsos hom okkal tö lt­
jük ki, akkor maradandó m agaslatokat kapunk. Ilyenkor a növényeket
lépcsőzetesen, két v ag y több szintre ültetjük, távlatokat adva a vízalatti
tájba.
Ha ilyen szintkülönbségeket nem akarnánk létrehozni, akkor se legyen
az akvárium alja teljesen vízszintes. Lejtsen az egyik rövidebb oldal felé,
vagy sarkosan lejtsen átlós irányban hátulról előre. Ez azért fontos, mert
íg y a növényi törm elék, halürülék, esetleges étclm aradék egy helyen gyű lik
össze, ahonnan könnyen kiem elhető. Régebben külön kis iszapsarkot is
képeztek átlós talajlejtéssel az akvárium eg yik sarkában oly m ódon, hogy
az akvárium egyik sarkát a környező talajszinttel egyező m agasságig egy
üveglappal letom pították, ezt a talaj berakásakor üresen hagyták. E gyen­
súlyi akvárium ban ilyen iszapsarokra nincs szükség.

53
 A növényeket vagy a víz betöltése előtt ültetjük, vagy pedig miután
feltöltöttük a medencét. A szárazon való ültetésnél gyorsan kell dol­
goznunk, m ert különben a növények kiszáradhatnak. A vízalatti ültetés
előnye a kényelmes nyugodt munkán kívü l az, hogy a növényeket mindjárt
természetes helyzetükben látjuk, a távlatok
vízalatti érvényesülésének megfelelően. Ha
ültetés közben a víz egy kissé megzavaro-
sodnék, akkor gum icsővel leszívjuk és újjal
pótoljuk, most m ár színig töltve a medencét.
Az sem közömbös, hogy a vizet hogyan
töltjük be. Ha egyszerűen bezúdítanánk egy
kancsó vizet, az szétmosná az addigi beren­
dezést. Ezért a talajra előbb egy tiszta papír­
lapot borítunk, am i az egész aljzatot befödi,
majd a vizet a tenyerünkre csurgatjuk a
papírlap fölött. Lassan a papír alá szivárog
és m ire a medencét feltöltöttük, a papírlap
m ár többnyire felem elkedett a víz színére,
ú g y hogy csak egyszerűen k i kell emelni.
Feltöltésre m indig állott és sohasem friss
csapvizet használjunk.
A növények ültetését egyéni ízlésünknek
m egfelelően végezzük, csak éppen néhány
általános érvényű irányelvet kell figyelem be
vennünk.
Az akvárium nak legalább elülső egyhar-
madát hagyjuk növény nélkül. Ez a „ k i­
úszótér” a halak szabad mozgását biztosítja
és egyben itt nyerünk bepillantást a vizek
életébe. Legfeljebb néhány tő törpe acorust
1. A g yö k e re k h elytelen és 2. he­
lyes elhelyezése, az ültetésko r kép ­ (Acorus gram ineus), laza „csetkáka” fü g­
zett göd ö rb en. gönyt (Heleocharis acicularis), vagy szét­
3. A V allisn eria h elytelen ültetési
m ódja (a n ö v én y töve a talajban hajtó levelű kínai nyílfüvet (Sagittaria chinen-
eltem etve) és 4. h elyes ültetési sis) ültetünk ide.
m ó dja (a n ö vén y töve e g y kevés
gyö kérrészlettel k in n van a talajból). Sohasem a növény gyökerét dugjuk a
5 . Ü ltető v illa , v izalatti (subm ers) talajba, hanem előbb ujjunkkal vagy ültető­
n ö vén yek ültetéséhez.
6 . V ízin ö vén yo lló a n övén yzet rit­ pálcával kis gödröt készítünk és ebben füg­
kításáh o z, e lsá rg u lt levélrészletek gőleges helyzetben rögzítjük a gyökérzetet
eltávo lításáh o z (közön séges ollóból
átalakítva) anélkül, hogy az egyes gyökerek visszahajla-

54
nának. H a túl hosszúak a gyökerek, levághatunk belőlük. A legtöbb vízinö­
vény dugványozható (Elodea, M yriophyllum , Cabomba, Am bulia, Ludw igia
stb.). Az új hajtásokat pengével v agy élesebb ollóval levágjuk és a tiszta,
mosott homokba d ugjuk. A Vallisneria ültetésénél különösen fontos, hogy
a gyökerek ne legyenek teljesen elfödve, hanem azoknak a felső része kiló g­
jon, m ert különben m egfullad a növény. A vízi mohokat (pl. Fontinalis),

1
*** o
* *
1 4 * Y *|ItSjlP o
* Y ***»
V ^ ***
■CD
m
III

if

JE L M A G Y A R Á Z A T :
O Akváriumi Fűtőtest VVN' Vallisneria Spirális Ambulia
? Bevezető kábel V Vallisneria gigantea ^ 4 * . Cabomba
\ Homok alatt vezete Cryptocoryne bokrok műim Heleocharis bokrok
i k á b e l.
Ú Levegőporlasztó Ludwigia k N u p h a r-fő
Nagyobb lapos kő Myriophyllum Fontinalis bokrok
^ N a g y o b b ka vicsok A Ceratopteris bokor * * * * E lo d e a
^ leültetve
N éh án y a k v á riu m i ü lteté si te rv vázlata:
1. N ag yo b b cic h lid á k és d iszsü g érek részére: V allisn e ria sp irális var. to rta , V a llisn eria
g ig an te a , C ryp to co ryn e g riffith i, E lo d ea erisp a, P isü a strato ites.
2. E leven szü lő - és ik rá z ó fo g asp o n tyo k részére: M yrio p h y llu m scab ratu m , C abom ba
aquatica, L u d w ig ia a lte rn ifo lia , C erato p teris th alictro id es, H eleo ch aris a cicu laris, R iccia.
3. N ehézkesebb m o zgású v a g y tágab b ú szó te re t ig é n ylő h alak (fá ty o lfa rk ú a k , v ito rlás h alak
stb.) részére: V allisn eria sp irális, V allisn e ria g ig a n te a , C ryp to co ryn e c o rd ata, vízenúszó C era­
to p teris co rn u ta.
4. K isebb p o n tylazac-félék részére: A m b u lia sessiliflo ra, M y rio p h y llu m affinis elatin o id es,
L u d w ig ia m u le rti, C erato p teris th alictro id es, H eleocharis acicu laris.
5. L ab irin th alak részére: E lo d ea d en sa, L u d w ig ia a lte rn ifo lia , N u p h ar lu teu m , F o ntinalis
a n tip yretic a, L ein n á k , esetleg R iccia
6. D íszm árnák, d án ió k , razb ó rák részére: V allisn e ria sp irális v ar. to rta, k ü lö n féle C ryp to ­
coryne fajo k (C. c ilia ta , C. b eck etti, C. n ev ellii), E lodea erisp a, vízen úszó C eratopteris
cornuta
valam int gyökérgum ós növényeket (pl. N uphar) kaviccsal, kő vel rö g ­
zítjük a talajba.
A vízinövényeket lehetőleg ne szálanként szétszórva ültessük, hanem
csoportokba. Ez íg y inkább m egfelel a szabad természet viszonyainak.
M indenkor kerüljük a szimmetriát, m ert az akvárium rendezésünket csak
m esterkéltté tenné.
A berendezésnél egyrészt az alkalm azott növények, másrészt az állatok
életigényeire kell figyelem m el lennünk. A nagyobb fényigényű, növények
(Elodea, Nuphar, Bacopa) az akvárium legjobban m egvilágított pontjaira
kerüljenek, m íg némely más faj (M yriophyllum scabratum , A m blystegium
riparium ) olyan helyeken is m egél, ahol az igénytelenségéről nevezetes
„házmester pálma’* (Aspidistra) is csak sínylődik.
Vannak kimondottan lágy vizet kívánó növények (Aponogeton, M arsilia).
de a Cabombát és L udw igiát sem szabad mésztufa kövek m ellé ültetnünk,
A gyagos talajt igénylő növények (pl. Cryptocoryne) helyét m ár a talaj
behelyezésekor jó, ha előre kijelöljük és itt a hom ok alá kevés agyagos
földet rétegezhetünk. Néha növényszociológiai szempontok is szóba jön­
nek: egyes növényfajok (Aponogeton sp.) nem m aradnak m eg más növények
közvetlen szomszédságában.
Talajtúró halak (csíkfélék, cichlidák, fátyolfarkú aranyhal) akvárium á­
ban igen kényelmes m egoldás, ha a növényeket kis kaktusz cserepekbe
ültetjük és a cserepek közti teret aprószemű kaviccsal töltjük ki, a csere­
pek felszínét néhány cm vastagon kavicsréteggel borítjuk be. G yakori
átrendezésnek kitett medencéknél (pl. üzletekben felállíto tt akvárium ok)
a cserépbe ültetés szintén célravezető.
Fátyolfarkú aranyhalak akvárium ába lehetőleg csak szálas növényeket
(Vallisneria, Sagittaria) ültessünk, m ert a többi növény a fátyolhalak am úgy is
nehézkes mozgását gátolja.
A növények sószükségletéről tápsók útján gondoskodunk. Konyhasót
úgyis szoktunk az akvárium vizébe tenni, tíz lite r vízre eg y csapott kávés­
kanálnyit. Lehetőleg ne tisztított asztali sót használjunk, hanem konyhasót,
m ert ez utóbbiban kálisók is vannak. Konyhasónál sokkal tökéletesebb
a K nopp-fék tápsó, am ely több alkotórészből áll:

1 ,0 0 g salétrom savas calcium Ca/NOs/,

0 ,2 5 g keserűsó M g S 0 4,
0 ,2 5 g sav an yú foszforsavas k á liu m K H j P 0 4
0 ,1 2 g k álisó K O ,
0 ,1 2 g ko n yh asó N aG ,
1—2 csepp v a sk lo rid F eC l8.

56
 Ezeket a sókat feloldjuk egy liter vízben és ebből az oldatból adagolunk
a szükségletnek m egfelelően az akvárium ba.
A keserűsót csak akkor szabad feloldanunk, am ikor a többi só már
oldatba ment, m ert különben gipsz (Ca S 0 4) válik ki és a lebegő gipszkris­
tályok a vizet zavarossá teszik. A Knopp-féle tápsó alkalmazásánál legyünk
figyelem m el arra, hogy nemcsak a m agasabbrendű növények fejlődésé­
nek kedvez, hanem az algákénak is. A z erős vízzöldülést a hátsó üveg
papírral való beragasztásával vagyis fénytom pítással lehet kiküszöbölni.
A megmaradt tápsóoldatot ugyancsak az algásodás elkerülése végett zöld­
színű üvegben tároljuk.
Külföldön az utóbbi években egyre nagyobb tért hódítanak a „diorá-
más akvárium ok’*, aholis a berendezés az akvárium hátlapjára ragasztott,
vagy két üveglap közé beszorított pausz-papír festm ényen folytatódik.
Kis sziklacsoportunk a háttérben lévő képen valóságos heggyé növekszik,
ahol a vízinövények sűrű erdőt képeznek, v agy a hom oktenger a látóhatár
széléig folytatódik, hol távoli sziklák elmosódott körvonala látszik.
Az akváriumrendezésben egyén i ízlésünk érvényesülhet, de nem m űvé­
szi az az akvárium , am elyik minden részletében teljesen kidolgozott, befe­
jezett, am elyik nem hagy utat a fantáziának, ahol nem tudunk a berendezés
mögé folytatást képzelni. A hátulról m egvilágított „diorám a” új távlatokat
biztosít a m űvészi akvárium -rendezés technikájának.
Az akváriumrendezés technikájának fejlettebb form ája a külföldön
egyre jobban kultivált biotop-akvárium ok létesítése. Biotopon értjük egy
akvárium i növény v agy állat szűkebb élőhelyét, tehát szűkebb értelemben
vett eredeti környezettényezőit: a geológiai sajátságokat, az adott víz
fizikai és kém iai tulajdonságait, az éghajlati behatásokat, s a növény- és
állattársulásokat. M indezekből máris kitű n ik, hogy valam ely halfajunk
származási helyének legalaposabb tanulm ányozása esetén sem fogjuk tudni
az eredeti környezetet pontosan leutánozni. E gyrészt aránylag m ég igen
kevés a m egfelelő helyszíni leírás, tanulm ány trópusi díszhalaink term észe­
tes lakóhelyeiről, másrészt például növényanyagban igen kevés a válasz­
ték s beszerzési lehetőség ahhoz, hogy valam ely vidék speciális vízalatti
tájképét általuk kialakíthassuk. M égis igen jelentősnek kell tartanunk a
biotop-akvárium kérdését, hiszen trópusi halaink környezetviszonyainak,
környezetigényeinek alaposabb tanulm ányozása vezetett el ahhoz, hogy
ma már egy egész sor kényesnek, akvárium ban nem szaporíthatónak tartott
halfajt sikeresen tudunk medencéinkben szaporítani és felnevelni. A nagy
társas akvárium ok tarka, vegyes népessége kétségkívül szemet gyönyör­
ködtető dísze lakásunknak. M indam ellett a biológiai szakköröknek szemlél-

57
tetési, didaktikai szempontból, a tenyésztéssel foglalkozó akvaristáknak
pedig tenyészsikereik érdekében egyre több figyelm et kell szentelniök
biotop-akvárium ok létesítésére.
Am i egy hal élőhelyének geológiai sajátságait illeti, arra jó példa a vitor­
lás hal (Pterophyllum ) körül folyó újabb vita. L adiges szerint a vitorláshalak
az Amazonasz és m ellékfolyóinak sziklásfenekű zónáiban élnek, a Cichla­
soma festivum és Cichlasoma severum társaságában. M einken viszont a
kiöntéses partok nádzónáját, parti övezetét jelöli m eg a vitorlás hal szű­
kebb lakóhelyéül. Valószínűleg időszakonként (ívási idő, száraz évszak)
e haltársulás rajai változtatják tartózkodási zónáikat, s íg y m indkét szerző­
nek igaza lehet. M indebből az a tanulság, hogy ezen halak közös bemuta­
tása nagy, magas medencékben, sziklaaljzattal, háttérben sásszerű növény­
zettel, esetleg néhány tő V allisneria giganteával a legszemléltetobb.
A z éghajlati behatások tanulmányozása révén ma már tudjuk, m ely hal­
fajok m ilyen hőmérsékletű vizet kívánnak, kedvelik-e a napfényt (pl.
labirint-halak), vagy csak szűrt fényt, esetleg árnyékolást követelnek meg.
Ezeket az adatokat a halleírások adják m eg az ugyancsak egyre jobban
kikutatott speciális fizikai és kém iai vxzkövetelményekkel (pH , kemény­
ség, oxigéntartalom stb.) egyetem ben. A vízoszlop m agassága is jelentős
tényező lehet. Az ikrázó fogaspontyokhoz tartozó afrikai Aphyosemion-
fajok például alacsonyvizű kis afrikai pocsolyákban élnek; akváriumban
is ezért csak sűrűn beültetett alacsony vízréteg m ellett érzik jó l magukat.
U gyanakkor a m ár em lített vitorlás halak csakis m agas vízoszlop m ellett
fejlődnek megfelelően.
A mozgékony, fürge, csapatokban úszkáló halfajok m indig kellő kiúszó­
teret kívánnak m eg. íg y az ázsiai díszm ám a-féléknél, dánióknál, razbórák-
nál a növényzet m indig a háttérbe kerüljön, s az előtérben lehetőleg csak
néhány tő, vagy bokor legyen, m elyek között azután vidám an kergetőz-
hetnek ezek a társaságot kedvelő halak. A vízinövénytársulásokat illetően
— m int mondottuk — nem tudunk kellő eredetiséget kialakítani, de azért
stílszerűek tudunk lenni, ha egy-egy földrész halainak akvárium ába lehető­
i g ugyanazon földrészről származó vízinövényeket is ültetünk. H. F rey
a következő vízinövény-társításokat ajánlja a különböző földrészekről1
származó trópusi haltársulások biotop-akvárium aiba:

Á z sia i tso p o rt — labirintbalak r ész ére:

A m b u lia-félék, vízi p áfrán y (C eratopteris) le ü lte te tt form ában, C rypto co ryne-félék,
H yg ro p h ila p olysperm a (in d iai vízicsillag növén y, n álu n k m ég nincs elterjed v e), a víz színén:
vízi p áfrán y (C eratopteris) úszó a lak ja, P istia.

58
 Á z sia i cso p o rt — d íszm árn ák ré s z é rt:
V allisn eriák, A m b u lia-féiék , C ryp to co ryn e-félék, H yg ro p h ila, A co rus.

Á z sia i cso p o rt — e gy éb p o n ty -fé lék ( D anio-, E som u s-, R a sb ora -, T a n ich tb ys- stb .-félS k ) sz á m á r

A m b u lia-félék, víz a la tt leü ltetett vízip áfrán y, N itella , R iccia, H yg ro p h ila , V a llis n e riik ,
a víz színén: úszó v ízip áfrán y, P istia.

Á z sia i cso p o rt — in d ia i bölcs5 száj& halak ( E trop lu s) r ész ére:

C ryp to co ryn ák, V allisn eriák .

A frik a i cs o p o r t — ta la jt nem f o r g a t ó b ölcsosz á jü halak [ C ichlídák] rész ére:

V allisn eriák , víz a la tt le ü lte te tt vízip áfrán y (C eratopteris), A p o n o geto n -fajo k .

A frik a i cs o p o r t p o n ty -fé lék , ik rá z ó fo ga sp o n tyo k sz á m á ra :

V allisn eriák , le ü lte te tt vízip áfrán y, A p o n o g eto n -fajo k , N itella, R icc ia, vizen úszó vízi-
p áfrány-félék.
D él-a m erik a i cs o p o r t — p o n tyla z a cok és tö r p e cieh lid á k r é s z é r e :
C abom ba-félék, M y rio p h y llu m , E lo d ea (H elo d ea)-fajo k , H eteran th era, L u d w ig ia , V a l­
lisneriák.
D él-a m erik a i cs o p o r t — k evéssé tu rk á ló ctcb lid á k sz ó m á ra :
E rőteljes n ö v én yek cserepekbe ü ltetv e és a fen ék h o m o k réteg gel k ö rü lv é v e. S a g g itta riá k .
A vízben szabadon ú szó H elo d ea csom ók. A v íz szín én ú sz v a : vizen ú szó v ízip áfrán y, A zolla,
E ichhom ia.
D él-a m erik a i cso p o rt — P tero p h yllu m , S ym ph ysoáon és C ich la som a fe s té s ű m r ész ére:
V allisn eria g ig an te a , S a g g itta riá k , E ch in o d o ru s ten ellus (am azo n aszi k ard fű , n álu n k m ég
nem terje d t el).
D él- i s k ö z ép -a m erik a i cso p o rt — e lev en sz ü lő h alak r é s z é r e :
M y rio p h yllu m -fajo k , C abo m b a-fajo k, N itella, R iccia, L u d w ig ia -fa jo k , a víz színén:
A zolla, vízenúszó p áfrán y (C eratopteris).

A vízinövénytársítások rendezéstechnikai kivitelezésénél persze nem

szükséges m ereven a Frey-féle összeállítási csoportokhoz ragaszkodnunk.
Sokszor a rendelkezésünkre álló növényanyag sem teszi ezt lehetővé. A m eg­
felelő „hazai” növényzet kiválogatását egyébként elő segíti az a táblázat,
amely előfordulási helyeik szerint csoportosítja az egyes vízinövény félesé­
geket. A hidegvízi és trópusi akvárium i halak biotop-szerű csoportosítá­
sait szintén m egtalálhatjuk a táblázatok között. A talajt illető leg m ég néhány
szempont: köves, durva kavicsos fenék a folyóvizekre, a finom hom o­
kos fenék a tavakra, az iszapfelrakódásos fenék a kisebb tavak parti zóná­
jára, de főleg a m ocsarak, pocsolyák aljzatára jellemző.
Folyóvízben élő halak akvárium ában igen stílszerű lehet néhány „víz-
hordta és a fenékre rakódott” faág is, am ely később szépen bealgásodik,
esetleg néhány hínárféle szövi át. A parti zónában élő, v agy a sűrű bozóto­
59
kát kedvelő halak medencéjébe pedig kifogástalanul kimosott, sűrű gyökér­
csomókat (fűzfagyökér, vagy valam ely Graminea bojtos gyökere) is szok­
tak belógatni, m elyek idővel szépen bezöldülnek, változatosabbá teszik a
vízalatti táj képét és kitűnően alkalm asak ikrázási aljzatul.
A biotop-akvárium rendezéstechnikai problémáinak felvetésével koránt­
sem az volt a célunk, hogy az akvaristát m indjárt akvarizálásának kezde­
tén ilyen m egkötöttségek, nehézségek elé állítsuk, hanem az, hogy m eg­
m utassuk számára azt az utat, m elynek révén a későbbiek folyamán álla­
tainak tartása, szemléltetése és szaporítása terén komolyabb eredmények­
hez juthat.

60
AZ AKVÁRIUM
B E NÉ P E S Í T É S E
 a) V í z i n ö v é n y e k

,/Vz akvárium növényzetét vízalatti, vízen úszó és vízből kiemelkedő

(vagyis mocsári) növények képezik.

1. M o s d a t o k ( a l g á k )
A vízalatti növények nagyrésze: moszat (A lgae). Az algák ugyanis,
— ezek a többnyire apró, virágtalan növények — az akvárium elválaszt­
hatatlan tartozékai. V ízzel, hom okkal, a beültetett növényekkel, v ag y akár
állatokkal kerülnek a medencébe, és ott kedvező viszonyok között gyorsan
elszaporodnak. A kvarisztikái szempontból nevezetesebb csoportjaik: A kék-
mos^atok (C yanophyeeae) > a kovam osyatok (D iatom eae), % öldmosvatok (C bloro-
phyceae)> konjugáló m osdatok (Conjugatae)> barna m osdatok (Phaeophyceae) ,
vörös m osdatok (R hodopbyceae) és csillárk a -félék (C harales).
A túletetés által felgyülem lett ételm aradékon, vagy pedig az enchytraeus-
etetéssel a vízbe került földön kékeszöld bevonat jelenik m eg, a nyálkás
ken&algák telepe. Sokszor látn i olyan akvárium ban is, ahol feketeföldet
tettek a homok alá, de nem szigetelték kellőképpen az üvegtől. Ilyenkor
az üveg mentén felhúzódik a hom okra és bevonja a növényeket, m ajd azok
fulladását idézi elő. Természetes, hogy kím életlenül irtanunk kell. (A lga­
irtás m ódjait lásd: A berendezett akvárium gondozása cím ű fejezetben.) Ha
kenetet készítünk belőle és azt a m ikroszkóp lencséje alá helyezzük, az
O scillatoria nevű kékm oszat sejtm ag nélkü li sejtfonalait fogjuk látni, amint
tengelyük körül forognak, tehát látszólag im bolygó m ozgást végeznek.
Osztódással szaporodnak. A savanyú vizet nem szeretik ; legjobb pusztítási
módjuk tehát a víz pH -értékének csökkentése, a víz lesavanyítása.
Az akvárium .üvegfalainak barna bevonatát főleg kovam oszatok képezik.
M egjelenésük hiányos m egvilágításra utal. Dobozszerűén egym ásbaillő
két kovapáncélfél borítja sejttestüket. Szaporodásnál a két páncélfél egym ás­
tól szétválik és m indkettőből felső rész lesz, m iközben a ,,doboz alja”
pótlódik. íg y sorozatos osztódásnál az utódok fele egyre kisebb lesz.
Végül m ég m ielőtt teljesen eltörpülnének, levetik páncéljukat és a csupasz

63
 a b

K ovam oszatok a ) C ym bella g astro id e s, b ) E p item ia tu rg id a .

(E rősen n a g y ítv a .)

sejtek (auxosporák) felnövekednek a fajra jellemző nagyságúra, m ajd új

páncéllal veszik m agukat körül. A rendkívül finom rajzolatú és változatos
alakú kovapáncélokat a m ikroszkóp! lencsék optikai feloldóképességének
vizsgálatára szokták használni.
A z ö ld algák, m int a nevük is m utatja, élénkzöld színűek. Lebegő
fajaik (pl. M icrocystis f l o s aquae) „vízvirágzást” okoznak. M ásszor ostoros
egysejtű ek (.Euglena viridis) zöldítik be az akvárium vizét. Bár napközben
oxigént fejlesztenek, éjszaka a halak fulladását idézhetik elő. Egyben a már
nem egészen apró halak növekedését gátolhatják, m ert nem egyszer való­
ságos M icrocystis „lekvárból” kell kiszűrniük a nagyobbszem ű táplálékot.
Eltekintve a nem kívánatos esztétikai hatástól, túlzott sza­
porodásukat a m ár felsorolt szempontok m iatt fénycsök-
kcntéssel gátolni kell. M áskor az üvegen képeznek bevo­
natot a zöld moszatok, vagy fonalas alakban (Cladophora)
jelennek m eg, vattaszerű pamacsokat képezve. Ivaros
és ivartalan úton szaporodnak. A Cladopbora moszat sejt­
fonalai elágazók és ezért érdes tapintatuk van, ellentét­
ben a nem elágazó fonalú, selymes tapintatú S pirogyrával.
A S p iro gyra m ár konjugáló m osdat, am i annyit jelent,
ho gy a két egym ás m ellé kerülő fonal sejtjei között
közlekedő csatorna keletkezik. Ezen a csatornán átván­
dorol az egyik fonal sejtjeinek tartalm a a m ásik fonal sejt-
C síllárk a m oszat )e^ * A sejtek tartalm ának összeolvadásából új sejt ke-
(N u ella flexilis) letkezik és íg y új moszat fejlődik.

64
 o A b fi

A. vörös és barna m osdatok inkább a tengeri akvárium díszei. A vörös m o-

szatok egyes fajai u g yan édesvizekben is élnek, de ezek csak ritk án szoktak
föllépni akvárium ban. Ilyen például a veresbarna békagyöngy-m oszat, a
B'atraehospermum m oniliform e.
A legfejlettebb alg ák közé tartoznak a csillá r ka -félék . A k i nem tudja,
hogy ezek m oszatok, szárral és levéllel bíró növényeknek nézné őket.
„Száruk” és levélszerű képletük azonban szövetileg eltér a való d i szártól
és levéltől. A kvárium ba a N itella flex ilis~ t szokták ültetni. K itűnő ikráz-
tató növény. H a egyszer sikerül m egtelepíteni, dúsan szaporodik.

2. V f ő a l a t t i ( s u b m e r s ) n ö v é n y e k.
V ízalatti (submers) növényeken értjük azokat a különböző rendszertani
csoportokba (m ohák, harasztok, virágos növények) tartozó vízi növé-
5 Lányi-Wiesiagcr: Akvarisztika (43)
65
nveket, amelyek általában a talajhoz rögzülnek, de a víz színét elérő száruk
s leveleik a víz színe alatt elhajlanak. Egyes fajok (Elodea, Potamogeton)
begyokeresedés nélkül — szabadon lebegve — is díszlenek, mások a
változó környezetviszonyokhoz alkalm azkodva olykor úszólevelű, illetve
vízből kiemelkedő (paludáris) formát is öltenek (Sagittaria, L udw igia,
Cryptocoryne).
Az akvárium m agasabbrendű növényei főleg a hínárfélék ( H elobidae)
közül kerülnek ki. Legism ertebb a dél-európai fűszerű V allisneria spirális.
Ez hazánkba betelepítve a tatatóvárosi Fényes-fürdőn, a Lukács-fürdő
m ögötti M alom -tóban és a Róm ai-fürdő tavában fordul elő. Ez utóbbi
helyen bár újabban ismét terjedőben van, kím éljük állom ányát és hagyjuk
m eg a botanikai tudom ány számára. N evét onnan kapta, hogy termős
virágai spirálisan csavarodó, hosszú virágkocsány végén ülnek. Porzós
virágai a víz alatt fejlődnek és a hullám ok végzik a beporzást. A kvárium ­
ban leginkább vegetatív úton, indákkal szaporodik. E gyik legkiválóbb
oxigénterm elő növényünk. Változata a nagyterm etű varr. gigantea, és a
kisebb termetű varr. torta , m ely utóbbinak a levelei csavartak.
A dél-am erikai származású Cabomba aquaiica finom ra szabdalt levelei
kettesével állanak a szár csomóin. A kvaristák általában előnyben részesí­
tik a sűrűbb és alacsonyabb term etű bokros hajtásokat, a hosszú és ritkább
levelű hajtásokkal szemben. K özeli rokona a Cabomba caroliniana, m elynek
levelei kevésbé szabdaltak.
A trópusi Ázsiában honos A m bulia sessiliflora hasonlít a Cabombához,
de nagyobb és sűrűbb levelei vannak. A m iskolc-tapolcai Csónakázó­
tóba betelepítve tömegesen tenyészik.
A Cabombához hasonlóan tápdús talajt
kíván, am ellett nagy a fényigénye. Tehát
csak világos helyre ültessük. Ü zleti for­
galom ba azért kerül ritkán, m ert haj­
tásai nagyon törékenyek és ezért nehe­
zen szállítható.
Az E lodea canadensis É szak-Am eriká-
ból származik. A m i vizeinkbe is be­
hurcolták és többek közt a D una holt­
ágaiban buján tenyészik. EgyidŐben
nálunk is féltették tőle a hajózható
folyókat, m ert Belgium ban és Hol-
a* ia landiában a hajózás átka lett. Annyira
lent: a Cabomba levele benőtte ugyanis a folyókat, hogy a

66
 vizet kiszorította medréből. Ezért kapta az átokhínár nevet. Az előzőnek
mintegy nagyított kiadása az L lodea densa. A dél-afrikai L lodea erispa nagyon
hasonlít az E. densához, de levelei ívben lefelé hajlanak. M inden Elodea
faj sok oxigént fejleszt.
A hazai M yriophyllum verticillatum és spicatum nál hálásabbak a külföldi
Myriophyllumok, m ert egész éven át díszlenek. Ilyen a M. scahratumi a
M. a ffin is elatinoides és M . proserpinacoides. Valam ennyi Am erikában honos.
A barnás színtónus különösen a M. scabratum nál nem a pusztuló hajtás,
hanem az egészséges növény sajátsága. A barna szín erős fényben term elő­
dött védőfesték, m ely a fény későbbi csökkenésével eltűnik.
Nagy közkedveltségnek örvend az akvaristák között a L udwigia alterni­
fo lia és L . M ulerti. M indkettő eredetileg mocsári növény, de ha nem túl
sekély akvárium ban tartjuk, vízalatti hajtásait kifejleszti. A széleslemezű
leveleknek csak a , , színe” zöld, a levélfonák lilásvörös. H azai rokonuk
a Ludwigia palustris.
A Ceratophyllum dem ersum és suhm ersum kem ény, törékeny levelei villásak.
Nagyobb álló - és lassan folyó vizeinkben közönségesek. Csak hajtásuk
csúcsai telelnek át és tavasszal új növények fejlődnek belőlük. Előnyük,
hogy egyszerűen a vízbedobva is akár évekig díszlenek.
A m exikói b a copa am plex icaulis kis göm bölyded levelei vaskos száron
ülnek. A fűtést nem kedveli. Sokkal hálásabbak nála a kontyvirág-félék-
hez tartozó, bokros, indiai C typtoeoryne-k . Kevesebb fénnyel is jól beérik,
mint sok más vízinövény. Változatos leveleikkel méltó díszei a legszebb
trópusi halakkal benépesített medencéknek is. K ehelyalakú virágaik vannak.
. Nálunk ez ideig főleg a kisebb term etű és keskenylevelű C ryptocoryne N evillii
(W illisii), a fodroslevelű C. Beck ettii, a
már nagyobb és szélesebb, simalevelű
C. ciliata és az egészen széles, sötét­
kékes zöld levelű C. G riffith ii terjedtek
el. Az ugyancsak sötétkékes zöld levelű
C. cordata főképp abban különbözik az
előbbitől (nálunk gyakran összetévesz­
tik a két fajt), hogy kehelyvirága sárga,
szemben a C. G riffithii bordópiros
virágával. Valam ennyi C ryptocoryne-faj
szereti a hom okalatti tápdús feketeföld
réteget és a m eleg akvárium vizet. A külö nféle C ryp to co ryn e-fajo k m eg­
Állóvizeinkben gyakoriak a Potamo- határozása lev élfo rm áju k alapján . B alró l'
jo b b ra: C. N e v illii, C. B eckettii, C . ciliata,
getonok. A Balatonban nagy töm eg­ C. cord ata, C. G riffithii.

5* 67
ben fordul elő a hínáros békaszőlő, a Potam ogeton perfolia tu s. Akvarisztika
célokra jobban m egfelel a Potam ogeton densus. A fodroslevelű P . crispus
lassan folyó vizek lakója. A kvárium ba ültetve csak egészen lágy vízben
m arad m eg, csapvízben csak akkor, ha leveléről kis ecsettel naponta
lesodorjuk a kiváló vízkövet.
A Sagittariák vízalatti levelei a Vallisneria levelekhez hasonlítanak.
A vízfeletti lándzsás, a vízen úszó tojásdad és a vízalatti szálas levelek
a hazai nyílfüvön, a S agittaria sa gittifolián jól m egfigyelhetők. Rokona az
észak-am erikai S agittaria natans. V ízalatti hajtását elég nehéz a Vallisneriá-
tól m egkülönböztetni. Ugyancsak indákkal szaporodik, de gyökere a V al­
lisneria gyökérrel ellentétben nem bam ásszínű, hanem fehér.
A kínai nyílfű, a S agittaria chinensis tőlevélrózsája oldalt ívben szétborul.
Sajnos akvárium ban tenyésztve levelei idővel elkeskenyednek és az egész
növény V allisnena-szerű külsőt vesz fel.
Különösen ikráztatásnál nélkülözhetetlen a forrásokban, patakokban, sőt
állóvizeken is a kövekre, faépítm ényekre telepedett vízim oha, a Fontinalis
antipyretica. Hazánkban nemcsak a Fontinális, hanem ennek számos rokona
is él, m elyeket az akvaristák nem egyszer helytelenül Fontinalis gra cilis”
gyűjtőnéven em legetnek. Ilyen az A m blystegium ripárium is.
A közismert tündérrózsákhoz hasonló a Zalában, Rábában és a Tisza holt­
ágaiban gyakori sárga vízitök, a N uphar luteum . Term ete m iatt nem volna
alkalmas akvárium i tartásra, de szerencsére vannak a N ym phaeák leveléhez
hasonló, vízen úszó bőrnemű levelein kívü l világoszöld vízalatti levelei is.
Ezek rendkívül tetszetősek az akvárium ban. Előnye sok más hazai
növénnyel ellentétben, hogy zölden telel át. Sok fényt kíván. M inthogy
gyökérgum ójában elég sok tartaléktáplálékot raktároz, egy akvárium ba
csak egy-két Nuphar tövet szoktunk ültetni.

3. V i %e n ú s % ó n ö v é n y e k .
Kisebb pocsolyák, vizesárkok, mocsarak, holtágak és tavak védettebb
részein olyan vízinövények is élnek, am elyek abban különböznek az előbbi­
ekben tárgyalt vízinövényektől, hogy leveleik a víz színén tutajszerűen
úsznak, v agy részben a víz felszínéről k i is em elkednek, gyökereik pedig
nem a talajba kapaszkodnak, hanem a vízben szabadon alálógva, m agá­
ból a vízből szívják a szükséges tápanyagokat. Az akvárium i növények­
nek ez a csoportja oxigénfejlesztés szempontjából nem igen jön számításba,
de a természetes környezet utánzása érdekében nem mondunk le betele­
pítésükről. A vízen úszó növények azonban nemcsak a medence díszéül
szolgálnak, hanem az erősebb m egvilágítást kerülő halak (pl. a vitorlás

68
 halak) számára árnyékot nyújtanak a felülről beeső napsugarakkal szemben.
Védelmet biztosítanak a labirint-kopoltyús halak (paradicsom halak, gurá-
m ik stb.) íkrázáskor fú jt habfészkének, más trópusi halak (pl. az ikrázó
fogaspontyok) pedig előszeretettel rakják petéiket a bojtosgyökérzetű úszó­
növények (Pistia, Eichhornia stb.) dúsan alácsüngő gyökérsűrűjébe. A hazai
úszónövények télen m ég fűtött medencében is elpusztulnak s a külföldiek­
nek egy részét is csak üveglappal letakart lapos tálak lucskosra nedvesített
vékony tőzeg vagy lápföld rétegén lehet átteleltetni. A vízen úszó növények
szeretik a jó napos m egvilágítást. Leveleiket általában üveg letakarással
kell védeni a beporosodástól. Kedvező m egvilágítás esetén igen gyorsan
szaporodnak, s rövid időn belül elzárhatják az egész vízréteget a levegőtől,
am it ritkítással m eg kell akadályoznunk.
A vízen úszó hazai növények közül legközönségesebbek a különböző
vi^tlencsék (L em na). Apró virágos növények, m elyek azonban m edencéink­
ben inkább sarjakat hajtva sokasodnak. Levélkének tűnő apró törzsük alatt
nemcsak fonálszerű kis gyökérszálak, hanem sokféle halellenség (hidra,
vízipoloska, különféle parazita) is m egbújhat, ezért m ielőtt medencénkbe
betelepítjük, fertőtlenítsük őket 10— 15 percig 10% -os konyhasóoldatban,
esetleg kálíum perm anganát fürdőben (literenként 1 centigram m kristá­
lyos kálium perm anganát). A fertőtlenítő fürdő után néhányszor m ég tiszta
vízben öblítsük át a növényeket s csak ú g y helyezzük őket akvárium unkba.
Leggyakrabban telepített fajaik a k is vízilencse (L em na m inor) , a bibircsalakú
békalencse (L em na g ib b a )y a k eresztes ví^ jlencse (L em na trisculca) * é s a nagy
békalencse (Spirodela p olyrrb i^ a ).
A vízilencséknél kevésbé hálás akvárium ban a vi^ i rucaöröm (Salvinia
natans). Tojásdad szőrös levelei közül az alulálló harm adik sor gyökér-
szerű fonalakká alakul át.
Közvetlenül a víz színe alatt töm ött, párnás csom ókban díszlik a halvány­
z öld vizjm oha (R iccia flu ita n s ). N agyon hálás vízinövény, m ely sok oxigént
is fejleszt és jó m egvilágítás m ellett fűtött helyen át is telel. M ind a Salvinia,
mind a Riccia közeli lelőhelye a Lukács-fürdő m ögött bekerített M alom-tó.
A külföldi vízen úszó növények közül nálunk legelterjedtebbek a sallan-
gos vízipáfrány (C eratopteris thalictroides) és a sz ögletes vízipáfrány (C . del-
toidea va gyC . cornuta) . Üdezöld páfrányszerű leveleiken apró sár jak fejlőd­
nek, m elyek az anyatőről leválva a víz színére em elkednek és gyökereket
hajtanak. A m ár fejlettebb gyökérzetű példányokat a homokba leültetve,
nunt vízalatti növényeket is nevelhetjük. Sok fényt és m eleget kívánnak.

* F ő váro si kö zeli b eg yü jtő h elye a R ó m ai-fü rd ő e lő tti ré t vizesárka.

69
Levélzetük igen törékeny. A trópusi vh^i saláta (P istia stratoides) levelei
m eleg, páratelt levegőt és sok fényt igényelnek; a fedőüvegről visszacse­
pegő víztől és a gyenge m egvilágítástól azonban könnyen penészednek.
Dús gyökérzete a felszín közelében tartózkodó trópusi halak kedvelt
ikrázóhelye.
M ég nagyobb úszónövény a dél-am erikai v ív j já c in t ( E icbbom ia cra ssip es).
H atalmas bojtos gyökérzete van. A vízből m agasan kiem elkedő kerek
leveleinek töve hólyagszerű tutajjá duzzadt. Igen szcp liláskék virágai van­
nak. N agy medencét igényel.
Nevezetesebb külföldi vízen úszó növények m ég az apró mohaszerű
A sy lla caroliniana, a hazai rucaöröm m el rokon délam erikai Salvinia attricu-
la ta t az észak-am erikai békatutaj, a Lim nobium spongiae és a m exikói H ydro-
m ystia stolonifera.

4. Ü s ^ ó l e v e l ü és v í g b ó l k i e m e l k e d ő m ocsári növények.
A m ocsári (paluddris) növények erős gyö kerei a tápdús iszapba kapasz­
kodnak, s leveleik vagy a víz színén úszva terülnek el, v agy száruk a vízből
kiem elkedve hajt szárazon álló leveleket és virágokat. Ősszel legtöbbjük
elpusztul, de áttelelő tőkéjük tavasszal újra kihajt. Virágzásukhoz tápdús
talaj és sok napfény szükséges. T őkéjük feldarabolása, v ag y m agvak útján
szaporítják őket. A terebélyes gyökérzet, s a szétterülő n agy levélzet m iatt
sok helyet igényelnek. T őkéjük korhadó részei és szerves bomlásterméke­
ket tartalmazó földjük m iatt m ég alapos hom okszigetelés m ellett sem hasz­
nálnak az akvárium vizének. A vízalatti oxigéntermelés szempontjából
nem igen jönnek számításba. Ezért társas és szaporító medencéinkbe csak
néhány — homoktalajban is díszlő — kisebb fajukat szoktuk beültetni, m íg
a többit inkább kerti dísztavakba, vagy külön számukra berendezett paludá-
riumba helyezzük el.
A m ocsári akvárium vagy paludárium széles, lapos akváriummedence,
m elyet nem takarunk le fedőlappal. A szélesre méretezett üvegmedence
fenekét közepén egy 10— 15 cm m agas hosszanti üveglappal két részre
osztjuk. Az elülső fenékrész hom oktalajába ültetjük a vízalatti (submers)
növényeket, a hátsó — üveglappal elválasztott — részbe köröskörül
10— 15 cm-es homokkeretbe ágyazott jó kerti földbe ültetjük a vízből kiemel­
kedő- és úszólevelű paludáris növényeket, m íg a vízfelszín szabad részeire
vízen úszó növényeket helyezünk. Az üvegosztásos, teraszos megoldás
helyett szokták a paludáris növényeket m ég külön virágcserepekbe ültetve
is a homok közé ágyazni. Az íg y berendezett m ocsári akvárium valóságos
paradicsoma a kárásznak, compónak, réti csíknak és lápi pócnak, a külföldi
70
 halak közül a tüskés pikónak, fátyolfarkú aranyhalnak, paradicsomhalnak
és m ég több más halnak is.
Az idetartozó hazai növényfajok közül a vízalatti növényeknél em lékez­
tünk meg a nyilf&rSl (S agittaria sagittifolia) , m elyet akvárium ainkban víz­
alatti alakjában nevelünk, de van úszólevelű és vízből kiemelkedő alakja is;
előbbi tojásdad, utóbbi felfelé álló lándzsaalakú levelekkel.
Ugyancsak hazai, a m ár szintén ism ertetett úszólevelű vízitök (N uphar
luteum) is, am ely nevét sárga virágáról nyerte.
Rizsföldeinken egyre terjed és m ár gyom növény számba m egy a vi\i
n égylevelü lóhere (M arsilia q uadrifolia). A tőzeges láptalajt kedveli. Csak
fiatal töveket telepítsünk át belőle az akvárium ba.
A hazai fajok közül m egem lítjük m ég a Soroksári-D unaágban m a is elég
gyakori sulym ot (T rapa natans) , a csetkákát ( H eleocharis acicularis, H.
p a lu stris)y valam int a sötétzöld, kemény, m erev levelekből bokrot képező
m ocsári há lm ost (A coru s gra m in eu s). Ennek igen szép tarkalevelű változata
a törpe ja p á n k álm os (A coru s gram in eu s var. p u sillu s).
A külföldi paludáris növények közé tartoznak tulajdonképpen a dél­
ázsiai C ryptocoryne-fajok is. Ezek alacsony vízborításnál szívesen kihajta­
nak a vízből és ilyenkor virágzanak is. A kvárium ainkban azonban, főképp
ha magasabb vízborítást biztosítunk szám ukra, vízalatti életform ára kény-
szeríthetjük őket; íg y is szépen díszlenek. Ezért bővebben ezekkel is a sub-
mers növények csoportjában foglalkoztunk.
A legkedveltebb úszólevelű növények a ta vi rózsák (Nymphaeaceae) és
trópusi rokonaik, a lótuszok, a nelumbók. Pompás virágaik fehér, sárga,
narancs, rózsaszín, vörös, világoskék és lila színváltozatokban fordulnak
elő. K ülföldi kertészetekben a tavi rózsák számos változatát tenyésztik
kerti dísztavak és üvegházak m edencéi részére. M ég nagyobb akvárium ba
is csak kisebb, fiatal hajtásaikat csempészhetjük be. N álunk előforduló
fajok: az eredetileg honos, m indenütt közönséges fe h é r ta vi ró ysa (C astalia
alba)y a Lukács-fürdő m ögötti M alom -tóban élő, kékvirágú N ymphaea
coerulea, és a Keszthely m ellett, H évizén m egtalálható N ym phaea tberm alis.

71
AKVÁRIUMI NÖVÉNYEK
4 6

1. C savartkocsányú valiznéria (V allisneria spirális.) 2. C savardevelű valiznéria (Vallisneria

torta) levélalakja. 3. Ciyürős süllőhínár (M yriophyllum verticillatum ). 4. A usztráliai am ­
búlia (A m bulia sessiliflora). Fűzéres süllőhínár (M yriophyllum spicatum ).
6. É rdes b orzh ín ár (C eratophillum dem ersum ).
7. Ó riás valiznéria (V allisneria gigán te a) levélalakja. 8. Nvílfű (Sagittaria sagittifolia) levél­
alakja. 9. T ün dérh ínár (C am bom ba aquatica). 10. K anadai átokhínár (E lodea canadensis).
11. A frikai átokhínár (E lodea densa crispa). 12. B ozótos süllő h ínár (M yriophyllum
scabratum ).
13. K islevelű vízikehely (C ryptocoryne Nevillii). 14. Sárga v ízikehely (C ryptocoryne cor­
data). 15. Szőrös vízikehely (C ryptocoryne ciliata). 16. Fodroslevelű vízikehely
(C ryptocoryne Beckettii).
17. Piros vízikehely (C ryptocoryne G riffithií). 18. A prólevelei bakopa (Bacopa
am plaxicaulis). 19. K aroliniai m ohapáfrány (A zolla caroliniana). 20. V ízi saláta
(Pistia stratoides).
 22

21. P irosfonákú ludw igia (Ludw igia M ulerri). 22. C setkáka (H eleocharis acicularis).
23. M adagaszkári rácsos vízikalász (A ponogeton fenestralis). 24. H íuáros békaszőlő
(Potam ogeton perfoliatus). 25. Fodroslevelű békaszőlő (Potam ogeton crispus).
26. H alványzöld vízim oha (R iccia fluitans)
27. a) Törpe vízilencse (V olffia arrhiza); b) Kis vízilencse (Lem na m inor); c) B ibircs alakú
vízilencse (Lem na gib b a); d) K eresztes vizilcncse (Lem na trisulca); e) N agy békalencse
(Spirodella poL yrrhiza). 28. Sallangos vízip áfrány (Ceratoptervs thalictroides) leül­
tetett alakja. 29. F orrásm oha (Fontinalis antipyretica). 30. V ízi rucaöröm
(Salvinia natans).
31. V ízi jácin t (E ichornia crassipes). 32. Súlyom (Trapa natans). 33. Szögletes vízip áfrány
(Ceratopterys deltoidea) úszó alakja. 34. N égylevelű vízilóhere (M arsilia quadrifolia).
35. Jap án kálm os (A corus gram incus var. pusillus). 36, F eh ér tavirózsa (C astalia alba
v. N ym p haea alba). 37. V ízi tök (N uphar luteum ).
 b) Á l l a t o k

A , akvarista m unkája közben akaratlanul is találkozik gerinctelen vízi

szervezetekkel: gondoljunk csak a D aphniára, Tubifexre és más táplálék­
állatkákra. M iközben élő haleleséget gyű jt, apró vízipoloskák és víziboga­
rak is kerülnek hálójába. M edencéjének üvegfalát vízicsigák tartják tisztán.
Gyakran élősködő egysejtűek, v ag y különböző „férgek” ellen harcol,
amikor halait gyó gyítja.
A legtöbb akvarista csak a halak természetutánzó otthonának tekinti
az akváriumot. Érthető ez, hiszen a gerinces állatok közül egyedül a halak
osztályának tagjai vannak életük m inden szakában vízhez kötve. A leg ­
több gerinctelen v ízi szervezet nem is tartható együtt a halakkal, mert
vagy a halak tesznek bennük kárt, v ag y ők a halakban. Ebből viszont csak
az következik, hogy külön akvárium ot érdem elnek, v ag y legalábbis egy
elemüveget, hol életük m egfigyelhető. — M ert van rajtuk m it fig y e ln i:
talán seholsem érvényesül annyira a létért való küzdelem , m int pont a
vizek „csendes” birodalmában.
É lősködőkről és haltáplálék állatkákról külön fejezetben szólunk. Ezért
nem beszélünk itt az egysejtűekről sem.

{.Édesvízi gerinctelen állatok

A legegyszerűbb soksejtű állatok a szivacsok. Álszöveteseknek m ondjuk
őket, mert lényegében testük egyszerű sejttársulás. A szivacsok testében
sem igazi szöveteket, sem igazi szerveket nem találunk. Édesvízben csak
kovaszarúszivacsok fordulnak elő. V ázukat kovatűk és ezeket összetartó
spongin hálózat képezi. Ismertebb álló vízi fajaik a ta vi szivacs (Spongilla
lacustris) és a törékeny szivacs (S pongilla fr a g ilis ) . A balatonfüredi fürdő­
ház oszlopain találták m eg a Szunda-szigetekről és egyes oroszországi
folyókból ismeretes S pongilla Carteri-X.
A hidrák a csalánozók állattörzsébe tartoznak. íg y közeli rokonságot
tartanak fenn a tengerek pompás virágillataival. A z egész állat lényegében
egy kettősfalú zsák, hosszú tapogatókarokkal. Ez utóbbiakon csalánsejtek

83
 ülnek, amelyeknek feladata a zsákmány m eg­
fogása és megbénítása. Haüvadékra veszé­
lyes. Ivaros szaporodása mellett főleg bim ­
bózással szaporodik, am i annyit jelent, hogy
testén dudor keletkezik, ez egyre no, m i­
közben az anyaállathoz hasonló alakot ölt, és
végül leválik róla. Akvárium unkban rend­
szerint m egtelepszik a zöld moszatokkal
együttélést folytató %öld hidra (Chlorohydra
viridissim a) , vagy a nyeles hidra (Pelm atohydra
oliga ctis). Irtásuk ammoniumnitrát oldattal
történhet: 10 liter vízre 1 gram m ammonium-
nitrát. Ilyenkor a halak bennmaradhatnak a
medencében, az ammoniumnitrát ártalm atlan
rájuk nézve; vízcsere sem szükséges a hid­
rák elpusztítása után, a növények az ammo-
nium nitrátot mint tápanyagot feldolgozzák.
Szokták elektromos ütésekkel is irtani oly H idra.
módon, hogy egy zseblámpaelem két pólu­
sát sárgarézdróttal kötik Össze. Ily módon elektro­
mos tér létesül a vízbemártás után a két drót között,
m ely a hidrák halálát okozza. Kitűnően irtja a hidrá­
kat a trópusi díszhalak
közül a kék gurám i
(Trichogaster trichop­
terus var. sumatranus).
G yakran látunk az
akvárium üvegfalán
fűzfalevéialakú lénye­
ket mászkálni, amint
meztelen csigákhoz ha­
sonlóan csúsznakelőre.
Ezek az örvényférgek
(Turbelldria) képviselői
(planáriák). Nevüket a
testüket beborító csil-
langókról kapták, ame­
P lan áriák (örvén yférgek)
lyek csapkodásukkal
k é t típusa. vízörvénylést keltenek. B ú v árp ó k

84
Karcsú víziskorpió Közönséges víziskorpió Hanyattúszó vízipoloska

Folyamatos siklásukat bőséges nyálkaelválasztás teszi lehetővé. Ivaros és iv ar­

talan úton szaporodnak. A halivadékra és az ikrákra veszélyesek. Szaporító
medencében tehát ne tű rjü k m eg őket. A kvárium ban gyakori a tejfeh ér
örvényféreg ( D endrocoelum lacteum ) , v agy a Lukács-fürdő M alom -tavába
betelepített és onnan széthurcolt in d iai eredetű E uplanaria tigrina. Irtásuk
azáltal történhet, hogy apró m arhahús darabkákat szórunk a vízbe (v i­
gyázva, hogy ne bontsuk m eg a víz bioló giai egyen sú lyát!) és am ikor az
örvényférgek rajta összegyűltek, iszaplopóval vagy gum icsővel kiszívjuk.
Ha ez sem használ, fogjuk k i a halakat, m ajd a növényeket és a talajt sós
vízzelfertőtlenítsük (50 g kony­
hasó 10 1 vízre).
A hengeres fér g e k eg yik kép­
viselője a vizeinkben gyakori
közönséges hú rféreg (G ordius
aquaticus), am it a nép „vízi-
borjú” -nak nevez. U gyancsak
idetartoznak a haltápláléknál
tárgyalty4«g«///#/<á-k(„ M ikro”).
A k erek es-férgek (R otatoria)
is mind haltáplálékként szere­
pelnek. Vonatkozik ez a m eg­
állapítás m ég számos gyű rű sféreg
fajra (TubifeXy E nchytreus stb.).
A vízfgilisztávoX (C riodrilus
lacuum) gyűjtőkirándulásaink S á rg aszeg élyű c sík b o g ár és lárv ája

85
A eschna és L ib ellula
szitakö tő lárvák

alkalm ával találkozunk. H asonlít a földigilisztához, de víz alatt él, túrva

az iszapot. Orsóalakú nagy petekokonjait a D una hullám ai is gyakran
partra vetik.
M ódosult szervezetű gyűrűsférgek a piócák . Állóvizeinkben vagy lassú
folyású patakokban gyakori a lónadály ( H aem opis sanguisuga). A vérszívásra
használt orvosi p ió ca ( H irudo medicina/is) sokszínű mintázatáról ismer­
hető fel.
Az ízeltlábúak ig jellemző a kitinváz és m int a nevük is m utatja: vég­
tagjaik ízekre tagoltak. A rákok kopoltyúkkal lélegzenek, a többiek
általában légcsövekkel. Az alsóbbrendű rákok ( Daphnia, C yclops) leg­
fontosabb haltáplálékállataink (1. o tt!). A tízlábú rákok közül — amit
közönségesen „rák”-nak
nevezünk — hazánkban
három faj ismeretes; a f o ­
lyam i rák (A stacus asta-
cu s)>a kecskerák (A stacus
leptodactylu s) és a kövirák
(A stacus torrentium ). Ez
utóbbi a legkisebb fajunk;
Budapesthez legközelebb
a szentendrei Izbék-pa-
T egzes sz itak ö tő k lárv áin ak k ü lö n féle házai takban található.
K ülönféle to rn yo sb ázú v íz ic sig á k : 1 = F o lyam csig a (F ago tia a cicu laris), 2 = k a rc sú csiga
(Stagnicola p alu stris), 3 = m o csári c siga (L im n aea stag n alis), 4. = m ájm ételyes c sig a (G alba
trun catula), 5 = p o cso lya c sig a (R ad ix p ereg ra), 6 = n ag y sz á jii c sig a (R a d ix o vata),
7 = fü lc sig a (R ad ix a u ric u la ria ), 8 — szélesszájú c siga (R ad ix o v ata am p la).

A búvárpókok (A rgyroneta a q m tica ) m inden akvarista tetszését m egnyerik.

Mint fénylő higanycseppek gördülnek a vízben. C sillogásukat a szőrzetükhöz
tapadt levegő adja, am iből búvárharangjukat feltöltik. íg y nem kell nekik
minden alkalom m al a vÍ2 felszínére jönni levegőért. A hím potroha hegybe
fut ki, a nőstényé lekerekített. Tisztavizű tavakban élnek.
Daphnia gyűjtés alkalm ával a vi^irovarok számos faja kerül be gyű jtő ­
hálónkba. V ízipolosk ák : a k arcsú vízisk orpió (R anatra lin eá ris)y a közönséges
víziskorpió (N ep a cin erea )i a hanyattúszó polosk a (N otonecta gla u ca ) és apró
Sigara-fajok hem zsegnek a háló alján a Daphnia között.
Nagyobb vízibogaraink a szurokfekete színű csib or ( H ydrous p ic é m ) , és a
sárgaszegélyű csík bogár (D y tiscu s m arginális) . Ez utóbbi halevő, ragadozó.
A csibort viszont együtt tarthatjuk nagyobbtestű halakkal is. Kitűnő
algairtó, akárcsak a vízicsigák. M indkettő lárvája azonban egyaránt vesze­
delmes halellenség I
A szitakötők é s tegzesek lárvái ugyancsak vízben élnek. Ez utóbbiak fadarab­
kákból, zöld növényi részekből, v ag y csigaházakból álcázott házat építenek
tnaguknak és ezzel együtt m ozognak az alzaton. Sokszor azt a benyomást
keltik, m intha eg y fadarab, vagy törm elékkupac m egelevenedett volna.

87
Különféle akváriumi vízicsigák:

1 = S ap kacsig a (A n cylus flu viatilis),

2 = a u sztráliai vörös to rnyo scsiga
Q sidorella p ro teus, sy n .: B u lin us
australis). T án yércsig a (P lanorbis corneus)

Édesvízben a puhatestűek közül a csigák és a kagylók fordulnak elő. A m íg a

kagylók lágytestét két félből álló teknő borítja, addig a csigákat egy egysé­
ges ház védi.
A nagy tavikagyló (.A nodonta cygnaea) „dajkálja” többnyire a szivárványos
ökle ikráit. Folyóvizeinkben a fe s t ő kagylók (U nió sp .) a jellemző alakok.
A Balatonban rendkívül gyakori a különféle tárgyakra (cölöpök, hajók,
nagyobb kagylók) rátelepedő fekete-tengeri eredetű vándorkagyló ( Dretssena
p olym orph a ). A kagylók különben nem túl „hálás” lakói az akvárium nak,
m ert nagy felforgatást végeznek, különösen a frissen ültetett, vagy nem elég
tisztára kimosott homokú akvárium ban. Annál fontosabbak a csigák, ő k az
akvárium „köztisztasági beosztottjai” N agy közkedveltségnek örvende­
nek a piros csigák. Ilyen az am erik ai ered etű tányércsiga ( H eliosoma nigricans)
albínója vagy a tornyos biborcsiga ( Isidorella p roteu s) . Ez utóbbit A usztráliá­
ból hozták Európába és nálunk kizárólag akvárium i törzsben él. Lágy
vizet kíván. Rokona a Physáknak, a legjobb algairtóknak. Balracsavarodó
kúpos háza van a N yugat-E urópából m ár hazánk több vízébe behurcolt
Pbysa acuta-nak. Eleinte csak állandó hőm érsékletű vizeinkből ismertük,
de újabban a Dunában és Tiszában is m egtalálták. Pont ellenkezőleg csava­
rodik a különben hasonló tomyosházú
Lim naea csigák háza (U imnaea stagnalis, L.
palustriSy R adix p ereg ra stb.) A lapos kür-
tösházú P lanorbis- féléknek ugyancsak több
faja ismeretes hazánkból (P lanorbis planorbis,
A nisus spirorbis stb.). Az eddig felsoroltak
m ind köpenytüdővel lélegző vízicsigák, ezért
időnként a víz felszínére jönnek levegőért.
Petéiket kocsonyás burokban rakják le az
Fialló c sig a (V iv ip a ra viv ip ara) akvárium falára v a g y a vízinövényekre.
 A kopoltyús vízicsigák házukat lem ez­
zel, úgynevezett operculummal zárják el
és általában a víz fenekén tartózkodnak.
Váltivarúak, a hímnős tüdős csigákkal
ellentétben. Á llandó hőm érsékletű vizeink
(Tata, M iskolc-Tapolca stb.) lakója az
apró fekete Tbeodoxus prevostianus. Z e g ­
z u g o s csíkozatú és három -négy hosszanti
övvel díszített házú rokonai: a Tbeodoxus
danubialis és T. transversalis, a Dunában
élnek. Az elevenszülő csiga (V ivipara htm-
garica) és V. vivipara nősténye eleven utó­
M clano p sis P arreyssi i s M elanopsis
dokat ellik. A fiatalok a fejlődés első foko­ h u n garica, P üsp ö k fürd ő rő l
zatain a petevezető kitágult végső részébe
esnek és eléggé fejletten jönnek a világra. A hím bal csápja bunkós párzó­
szervvé alakult, m íg a nősténynek két hegybe kifutó csápja van. Ezen az
alapon könnyű a nem eket m egkülönböztetni. Sajnos télen beássa m agát az
akvárium homokjába és ezt a szokását m ég fűtött akvárium ban is megtartja.
Tengeri csigákra em lékeztetnek a M elanopsis P arreyssi és a M. hungarica.
Mindkettő a N agyvárad m elletti Püspökfürdő m eleg vizében él és ez eg y­
ben egyedüli lelőhelyük az egész világon. A M. Parreyssi a források környé­
kén 34 C°-os vízben fordul elő. A M . hungarica m ár alkalm azkodott a tóból
kifolyó Pece-patak 26—28 C°-ú vizéhez. Ez utóbbi tömegesen található
a Pece-patak árapasztó zsilipjén. Sajnos nehezen juthatunk hozzá ehhez
a két ,,élő kövület” -hez, m elyek a harm adkor óta m aradtak fenn egy válto­
zatlanul szubtropikus,,oázison” . Rokonaik, az ugyancsak tornyosházúFíTgő/w
acicularis és a F . E speri. M elegvízi alakjukat, a F agotia tbermalis-X. rendszerint
miskolc-tapolcai v ag y egri növényekkel cipeljük be az akvárium ba.
Ha az akvárium gerinctelen állatait jó l m eg akarjuk figyelni, ne a halakkal
közös nagyobb társasakvárium okban, hanem számukra külön berendezett
kis akváriumokban tartsuk őket. E gy részüket, m int a halakra vagy az ik ­
rára, halivadékra veszélyes halellenségeket nem is szabad halakkal népesített
medencékben m egtűrnünk, más részüket pedig m int táplálékállatokat m aguk
a halak pusztítják el, megfosztva bennünket azok huzamosabb megfigyelési
lehetőségétől. M ég a tisztogató tevékenységükért egyébként szívesen látott
vízicsigákat sem tarthatjuk sajnos sok esetben együtt akvárium i halainkkal.
Ragadozó természetű akvárium i halaink (a nagytestű cichlidák, nandidák,
díszsügérek, a nagyobb labirinthalak stb.) m ég a nagyobb vízicsigáinkat
is kíméletlenül elpusztítják, fellakmározzák, de még a kevésbé ragadozó

89
természetű fajok is szívesen csipegetik a kisebb csigafajok (főleg a Physák
és az albínó kürtöscsiga, meg az Isidorella) csápjait, felfalják petéit és kikelt
apró példányait. Ha tehát ezeket a fajokat szaporítani vagy külön m egfigyelni
kívánjuk, rendezzünk be részükre kisebb négyszögletes elem - vagy akku­
m ulátorüvegeket, esetleg kisebb öntöttüvegű vagy vázas akvárium okat.
Berendezésül homokba ültetett, gyorsan regenerálódó hínárféléket (Helodea,
M yriophyllum , Potam ogeton stb.) alkalm azzunk. A csigák etetésére szór­
junk a víz színére szárított salátaport (tavasszal apróra vagdalt friss saláta-
levelet is 1) és szárított daphniát. A különféle vízicsigák valóságos paradi­
csoma egyébként a m ár ism ertetett paludárium (mocsári akvárium ) is.
Iskolák, üzem i biológiai szakkörök élősarkaiban gyakran tartják a hidrá­
kat tanulmányozás, m egfigyelés céljából külön kis akkum ulátorüvegekben.
Ö regebb, lágy akvárium vizet és a könnyebb m egfigyelés érdekében csupán
néhány tő hínárféleséget helyezzünk üvegükbe. A víz színére tegyünk néhány
ús 2ónövényt (Salvinia, békatutaj stb.) is. Táplálásukra Cyclopsot, Bosminát,
Daphniát adjunk.
A piócákat jó l benövényesített langyosvizű akvárium okban tartjuk.
Táplálásukra m elegvérű állatból származó húsdarabkákat, vért (orvosi
pióca), élő halat (halpióca Piscicola geom etra), illetve rovarlárvákat és apró
rákféleségeket (lónadály) alkalm azhatunk.
Az alsóbbrendű rákok közül az ágascsápúakat ( D aphnia, Bosmina, Moina,
Siáa, L eptodora stb.) és az eve^öslábüakat ( C iclops, D iaptom us stb.) külön
medencében is érdemes m egfigyelni. Ez esetben azonban bőséges zöld
algáról, főleg zöld lebegő algákról kell gondoskodnunk. H a nagyobb rajo­
kat tartunk belőlük, m edencéjüket finomporlasztású szellőztetéssel is lássuk
el. Egyes fajok (Cyclops, Leptodora) ázalékállatkákat is fogyasztanak.

A z a m erik ai A m p u llá m p alu d o sa n ev ű ak v á riu m i vízicsig a

90
 A csupasz levéllábú rákokhoz tartozó tócsarák (B ranchipus), a pajzsos levél­
lábú rákok érdekes képviselője: a tavasaipaj^ sosrák ( L epidurus apus) , a k a gylós
rákok (C yprist E ucypris stb.), a bolharákok ( Gammarus, C haetogram m arm stb.),
a vi^iás^kák (A sellu s)i és a soroksári dunaágban is előforduló tengeri eredetű
porttusi tanurák (U m n om ysis Benedeni) m ind-m ind m egérdem elnek 1— 1 kisebb
akváriumot. G yenge szellőztetés, algás kövek, hínárcsom ók, lebegő algák
és ázalékállatkák szükségesek tartásukhoz.
A tízlábú rákokhoz tartozó nagyobb folyam i rákok, kecskerákok és kövi
rákok tartásához m ár nagyobb akvárium ot kell kristálytisztára m osotthom ok-
kal, v agy m ég inkább csak kirostált kaviccsal berendezni. A kavicságy fölé
kisebb-nagyobb köveket helyezzünk. Vízinövényeket nem tűrnek m eg, ezért
csak szabadon úszó átokhínárcsom ókat és úszónövényeket (Lem na, Salvi­
nia, H ydrocharis stb.) tegyün k medencéjükbe. Friss csapvízzel töltsük fel
akvárium ukat, erősen szellőztessünk (durva porlasztással a vízm ozgás ked­
véért); a medence vizét időnként részben újítsuk fel friss csapvízzel. Eteté­
sük apróra vagdalt szívhús vagy halhús darabkákkal, tubifexszel, gilisztával,
csiga- és kagylóhússal történhet (az el nem fogyasztott ételm aradékot gon­
dosan el kell tá v o lítan i!). M edencéjüket tanácsos gondosan letakarni (szel­
lőzőnyílást is sodronyszövetbéléssel kitölteni I), különben könnyen m eg­
szöknek akvárium ukból.
A különféle víziro varok (búvárpókok, vízipoloskák, csíkbogarak, csibo-
rok stb.) m ind könnyen tarthatók egészen kis akvárium okban (elem-,
akkum ulátorüvegekben, kisebb üvegkádakban) is, csupán m egszökésüket
kell m egfelelő lefedési m ódokkal m egakadályoznunk. Legcélszerűbb a
medence szélére dobozfedélszerűen ráhúzható fém keretet készíteni és azt
2 mm sűrűségű rézsodronyszövettel kitölteni. A finom levélzetű hínárféle­
ségek m ellett úszólevelű, v ag y vízből kiem elkedő növények (Sagittaria,
Acorus, N uphar, Trapa stb.) is kívánatosak. Táplálás: Tubifexszel, Enchyt-
reusszal, alsóbbrendű rákocskákkal, halhúsdarabkákkal stb.

2. H a l a k
a) A h a l a k f ő b b s z e r v e z e t i é s é l e t t a n i s a j á t o s s á g a i
A szobaakvárium ok népesítésénél a fősúly általában a halakon van; ism er­
kedjünk m eg hát közelebbről a halak szervezetének s életműködésének
néhány főbb kérdésével.
A halak egész szervezetükkel, testalakjukkal és végtagjaikkal állandó vízi
életmódhoz alkalm azkodott gerinces állatok.
Testük tagolatlan, vagyis a fej-, törzs- és farktájék egym ásba olvad.
Az oldalról kissé lapított, keresztmetszetében lapos hengerre emlékeztető

91
haltest hosszanti irányban általában m egnyúlt. A típusos áramvonalas hal­
forma torpedóalakú, m ely legjellegzetesebben a gyorsabbfolyású v iz e k '
halainál (pisztráng, lazac) figyelhető m eg. Lassúbb folyású, vagy állóvizek
lakóinál a test ellaposodik (keszegek, pontylazacok), a hát felmagasodik
(kárász, vitorlás hal). A fenéken élő halak teste többnyire felülről lefelé
lapított form át ölt s szemeik nem oldalt, hanem a fejtetőn ülnek, felfelé
néznek (törpeharcsa, páncélosharcsák, kölönték). Különösen a trópusi dísz­
halak alakváltozatossága igen gazdag. Az orsóalakú vértesharcsáktól (Lori-
cariidae) a göm bhalakig (Toxotidae), a kígyószerű angolnától és maláji
párduccsíktól (Acanthophthalmus kuhlii) a lapos és kerektestű diszkosz­
halakig (Sym physodon discus), vagy a
baltalazacoktól (Gasteropelecidae) a pil­
langóhalig (Pántodon buchholzi), a halak
testalakjának rendkívüli változatosságát
tanulm ányozhatjuk.
A halak három fő testtájéka közül a fej
az orrcsúcstól a hátulsó kopoltyúfedő mö­
gö tti kopoltyúrésig terjed, ahol már a törzs
kezdődik. A törzs egészen az alfelnyílásig
v ag y h úggyó ig terjed. Ezen túl kezdődik
m inden különösebb átm enet nélkül a
törzzsel egybeolvadt farktájék.
A hal fején találjuk a szájnyílást, az orr­
nyilasokat, a szemeket és a kopoltyú­
fedőket. Legtöbb akvárium i halunk szája
csúcsbanyíló (díszm ám ák, díszsügérek,
bölcsőszájú halak stb.), de vannak olyan
halak is, am elyeknél a szájnyílás felfelé
irán yul (ikrázó és elevenszülő fogaspon­
tyok, labirintkopoltyús halak, javai lövő­
hal, pillangóhal stb.) és olyanok is, ame­
lyeknél a száj lefelé nyíló (páncéloshar­
csák, csíkok, darázsgéb stb.). Az előbbiek
általában a vízfelszín közelében való élet­
módhoz (vízre hulló rovarok elkapása,
1 = t ^ ! ? ^ X a ; áf t t épcÍtyü- l^ g ^ ip p a r tis , habfészeképítés), *
véna, 3 = a k o p o lty ú ív k e re sitm et- utóbbiak pedig a fenéken való táplálék-
kcrcsésh“ alkalm azkodtak. A legtöbb hal
vénája, -* = a véráram útjának jelzése szájában apró fogak ülnek. A pontyfélék

92
Labirint S Kívülről Belülről
B alra: a kúszó hal (A n ab as tcstudin eus), jo b b ra : a törpe g u rá m i(C o lisa lalia) labirin t-szerve.
(.Szabados nyom án)

állkapcsai fogatlanok, viszont garatívükön jól fejlett torokfogak van­

nak, melyek a táplálék befeléterelésére, esetleg enyhébb összezúzására
is szolgálnak. A ragadozó halak állkapcsain sűrű, apró kefefogak (törpe­
harcsák, nandidák), sőt kimondott rabló-ragadozó halaknál (csuka, süllő,
dél-amerikai pirája) éles, hegyes, befelchajló ebfogak is vannak. Azon­
ban az utóbbiak sem a táplálék m egrágására, hanem csupán a zsákmánv
megragadására, megsebesítésére és befeléterelésére szolgálnak. Sokféle hal
szájnyílása körül, v ag y közelében úgynevezett bajuszszálakat találhatunk
(dániók, páncélosharcsák, csíkok, kecsege, tőponty stb.). Ezek érzékszervek:

A törpe g u rám i (Colisa lalia) lab irin t-szerv e ( = L ) (Szabados nyom án)

93
tapogató és ízlelőszervek; főként a vízfenéken keresgélő halaknál alakultak
ki. H alaink szeme általában feltűnően nagy, de főleg csak közel látásra alkal­
mas. A nagyobb távolságokról jövő veszélyről a halak egy egészen más
érzékszerv segítségével, a vízrezgéseket, vízáram lást és víznyom ást érzékelő,
úgynevezett oldalszervvel vesznek tudomást. Ez hosszanfutó bőralatti
vékony csatorna, m elyből — a hal oldalának közepetáján átlyuggatott
pikkelysor apró nyílásain keresztül — parányi érzékeny idegpálcikák érint­
keznek a külvilággal, s közvetítik a rezgéseket, áram lásokat a központi
idegrendszernek.
A fej szemmögötti tájékát az érzékeny lélegzőszervet, a kopoltyúkat
védő kopoltyúfedők borítják. Ezek lapos csontlemezek, m elyek lélegzés
közben folyton nyílnak és záródnak, ezért többnyire néhány rugalmas
részből ízesülnek. A kopoltyúfedők alatt a csontos kopoltyúívek találhatók.
Az aranyhalnál m indkét oldalon négy kopoltyúív van. M indegyiken két
sorban helyeződnek a kopoltyúrojtok, ezeken a kopoltyúlem ezkék. A kopol-
tyúk íg y igen nagy felületet alkotnak, tehát a vízzel nagy felületen érint­
keznek. A rendkívül finom hajszálereket tartalm azó, vérdús kopoltyú­
lemezkék felületén történik m eg a gázcsere, vagyis a vízben oldott oxigén
felvétele és a vér széndioxidtartalm ának leadása a vízbe. A lélegzőm ozgást
a hal szájának kinyitásával kezdi, m ajd kopoltyúfedőinek széjjelnyitásával
vízáramot idéz elő a szájüregbe és a kopoltvúk felé. V égül a száj becsukása
a beáramlott vizet a kopoltyúüregből hátrafelé, jobb- és baloldalon kiszo­
rítja; Baglioni szerint tehát a hal kopoltyúja nyom ószivattyú módjára működik.
Ezzel szemben Woskobotnikov szerint a hal kopoltyúm űködését a szívó
szivattyú működéséhez hasonlíthatjuk, am ennyiben a szájüregbe beáramló
víz akként kerül a kopoltyúrojtok közé, hogy a hal kopoltyúfedőjét kissé
felem eli, de ugyanakkor a kopoltyúrést a kopoltyúfedő hártyás függelékével
elzárja. Ez szívó hatást eredményez a kopoltyúk felé. Ezután a kopoltyúfedő
kissé belapul, a hártyás függelék kinyílik, m iáltal az elhasznált víz elhagyja
a kopoltyúkat. A percenként végzett lélegző mozgás a víz hőfoka, oxigén-
tartalma és a hal nyugalm i v ag y izgalm i állapota szerint változik. Oxigén­
szegény vízben vagy heves m ozgást követő izgalm i állapotban szaporává
válik a lélegzőmozgás üteme. A trópusi labirintkopoltyús halaknak (Anaban-
tidae) viszonylag csökevényes kopoltyújukon kívü l m ég úgynevezett labi­
rintszervük is van, am ellyel a légkö ri levegőből is tudnak lélegzeni. A kopol-
tyúívük felső részében a garatcsont felett ide-oda kanyarodó, kiszélesedett
csontlemezkék találhatók, m elyek felületét levegő felvételére alkalm as, vér­
erekkel sűrűn átszőtt vékony nyálkahártya vonja be. H a ezeket a halakat
(kínai paradicsomhal, sziámi harcoshal, gurám ik) m egakadályozzuk abban,

94
hogy időnként a víz színére jőve levegőt szippantsanak, elpusztulnak.
Oxigénszegény mocsaras, lápos vizekben élő halaknál (réti csík, páncélos­
harcsák) alakult k i a légkö ri levegőből való m ásik kisegítő lélegzési mód,
a béllélegzés. Itt a hal szintén a víz felszínéről szippant időnként levegőt,
majd az elhasznált levegőt a végbelén engedi ki. V égül a trópusokon talál­
juk meg az átm eneti szárazföldi életmódhoz alkalm azkodott tüdős halakat
(Dipnoi) is (pl. az afrikai gőtehal, ausztráliai tüdőshal stb.). Száraz évszak­
ban a beszáradó trópusi állóvizeket otthagyják s eg y m ásik pocsolyát keres-

I. P ontylazac-típus ^M etynnis) úszó in ak szerkezete: D — h átú szó (d o rsalis), P = m ellúszó

(pectoraiis), V — hasúszó (v en tralis), A = alsó ú szó (analis), C = fark ú szó (cau d alis). (E zek a
betűjelzések szerepelnek a tud o m án yo s d íszh alleiráso k ú szó k ép leteib en is.) h it t . la t. = o ld a l­
vonal (o ldalvon alm en ti p ik k e lyso ro k jelzésére), = zsírúszó (su g á rn é lk ü li b ő rk ép let, csak
b izonyos h alcsalád o k n ál; a z úszó k ép letb en n em szerepel).
II. Tüskésszárnyú h al (ü v e g sü g ér, A m bassis) ú szó in ak s z e rk e z e te . I tt a h átú szó kétrészes:
Dl = z h átú szó e lü lső , k izáró lag k em én y tü sk ék b ő l álló része, D s = a hátúS 2 ó h átsó , lá g y ­
su g a rú része. (A töb b i jelzés a z elő ző ével azonos jelentésű)

nek fel, vagy a nedves iszapba beássák m agukat, s íg y várják be a legköze­

lebbi esős időt.
A hal testét — általában a törzsét és faroknyelét (a láp i pócnál m ég a fejét
is)— tetőcserépszerűen kisebb-nagyobb pikkelyek fedik. Legtöbb akvárium i
halunk pikkelytasakjaiban simaszélű, kerekded alakú, sima (cycloid) pikkelyek
ülnek. Ezek vékony meszes lemezkék, m elyeken áteső fényben nagyító-
üveggel növekedési gyűrűket fedezhetünk fel. U tóbbiakból a hal korára
következtethetünk. Tüskésszárnyú halainkon (sügérfélék, díszsügérek, lab i­
rint-halak, nandidák stb.) szabad hátsó szélükön apró fogakat viselő fésűs
(ctenoid) pikkelyeket találhatunk. Az ilyen halak bőrfelületét sim ogatva,

95
A sü g é r cso ntváza: 1— 10 = a fej, 11 — a v állö v cso n tjai, 12 = m ellú szó ú n . kéztőcsontjai,
13 = o szto tt ú szó su garak a m áso d ik h átú szó b an, a m ellú szó b an és a faro kú szó b an , 14 = a
m edenceöv, m elyhez a hasúszó csatlak o zik , 15 = az első h átú s 2 Ó é s az alsó úszó tüskés su garai,
16 — az ú szó su garak tám asztó cso ntjai, 17 = sz álk ák , 18 = b o rd ák , 19 = c sig o ly á k , 20—21 =
a csig o lyák felső és alsó ív szá ra i, 22 = a z u to lsó fa rk c sig o ly a m ó d o su lt tö v isn yú lv án yai.
(F isch er nyom án)

azt feltűnően érdesnek érezzük. A halak osztályára jellemző pikkelyes test­

fedőrétegen kívü l ism erünk m ég pikkelytelen, csupaszbőrű halakat (leső
harcsa, bőrponty), vértes halakat (tokfélék, vértes harcsák és vértes csukák),
valam int lapos csontlem ezekkel borított testű halakat (páncélosharcsák) is.
A pikkelyek alatti bőrrészben vannak a halak oly változatos színköntösét
létrehozó festéksejtek, pigm entek (chromatophora), m elyek idegkö 2vetítés
folytán a fényre és más környezethatásokra, valam int belső id eg- és hormon-
hatásra érzékenyen reagálnak (hirtelen elhalványodás, élénk kiszíneződés).
Jellem ző még a halak pikkelyköntösének tükröző fémfénye, m ely az úgy­
nevezett guaninkristálykák fényvisszaverésétől származik. A legtöbb trópusi
díszhal (neonhal, kolibri hal — Tanichthys, sziám i harcoshal — Betta stb.)
pikkelyeinek élénk ragyogása fényvisszatükröződés eredménye, tehát a
díszhalak színpompájának érvényesüléséhez fölülről és kissé oldalt beeső
nap- v agy mesterséges fénysugarak szükségesek.
A hal törzsén és faroknyelén találjuk az úszókat (úszó és nem uszony 1).
Páros úszók a m ell- és hasúszók, a hal m indkét oldalán m egtalálhatók; párat­
lanok a hát-, farok- és alsó (farkalatti-) úszók. A z úszók m aguk vékony
úszóhártyából és azt kifeszítő úszósugarakból állanak. Az úszósugarak lehet­
nek több ízre osztott lágy sugarak és lehetnek kemény, csontos tüskék.
A m ellúszók m inden akvárium i halunkon a kopoltyúfedők m ögött talál­
hatók. A hasúszók a legtöbb halon (díszm árnák, pontylazacok, fogaspontyok
stb.) valóban a hastájékon helyezkednek el, de m ár a díszsügéreknél, bölcső-

96
Csontos h al (veresszárnyú k o n c ír) szerv ei: 1 = a szájü reg, 2 = k o p o lty ú k , 3 = osztóeres
gum ó (bulbus), 4 = sz ív k am ra, 5 = sz ív p itv a r, 6 — sin us venosus, 7 = h ash ártya, 8 = máj,
9 = bél, 10 = here (testis), 11 = hasúszó, 12 = ondó vezeték a h eréb ő l, 13 = végb éln yílás,
14 = h ú g yiv arn yílás, 15 = alsó ú szó , 16 = o ld alv o n al, 17 — fark ú szó , 18 = h ú g yh ó ly a g ,
19 = b ordák, 20 =* h átú szó , 21 = g erin co szlo p , 22 = vese, 23 = ú szó h ó lyag , 24 = az
ú szó h ó lyag lég v e ze té k e, 25 = fejv ese, 26 = g a ra t. (F isch er nyom án)

szájú és labirintkopoltyús halaknál m ellállásúak, vagyis a mellúszók alatt

találhatók. N ém ely labirint-halnál (gurám ik) és cichlidánál (vitorlás hal) a
hasúszó csupán 1—2 úszósugárrá redukálódott, m elyek azonban feltűnően
meghosszabbodtak, „csápszerű” nyúlványokká alakultak; a halat úszás köz­
beni kormányzásában és tapogatásában segítik. A páros úszók a magasabb-
rendű gerinces állatok végtagjainak felelnek meg.
A páratlan úszók közül a hátúszó és a farkalatti alsó úszó többnyire egy
vagy néhány kemény úszósugárral kezdődik, majd lágy úszósugarakkal
folytatódik. A hazai sügérfélék és a trópusi díszsügérek hátúszója többnyire
kétrészes, mert szerkezetileg az első rész csupa kemény tüskéből, majd a
mögötte következő m ásodik hátúszó rész lágy sugarakból áll. Az alsó úszó
az elevenszülő fogaspontyok (Poecilidae) hím jeinél hosszú ondóvezető
csatornát m agábanfoglaló különleges párzószervvé (kopulációs tüske —
gonopodium) alakult át. A farkúszót általában csupa lágy úszósugár feszíti.
Egyes halcsaládoknál (pontylazacok, törpeharcsák, lazacfélék) a hátúszó
mögötti faroknyélen kis, úszósugár nélküli zsírúszót is találhatunk. Az úszók
különleges m egnyúlása számos díszhalunknak feltűnően szép külsőt bizto­
sít. Így a fátyolfarkú aranyhalak és Betta hím ek m egnyúlt farkúszója, a
vitorlás hal (Pterophyllum scalare) feltűnően m egnyúlt hát- és alsó úszója,
7 Lányi—Wictlnger: Alcv&riiztika (47) 97
A h al (com pó) vérk erin g ése vázlato san . (A n y ila k az érren d szer m en ten a v é r ú tjá t jelzik.)
(Fischer nyom án)

a Pseudocorynopom a-nevű sárkányszárnyú pontylazacok hátrafelé m eg­

hosszabbodott úszósugarai, a celebeszi vitorláshal (Telm atherina ladigesi)
úszóhártyát túlnövő, rendkívül hosszú úszósugarai, a pillangóhal (Pántodon
buchholzi) lepkeszám yszerű m ellúszói és tüskés hasúszói, a baltabasú ponty­
lazac (Gasteropelecus sternicla) nagyfelületű m ellúszói, m elyek segítségével
a vízből kiugorva, néhány méteres „vitorlázó repülést” képes végezni; és
a többi.
A kvárium i halaink túlnyom ó része a csontos halakhoz (Teleostei) tarto­
zik. Ez azt jelenti, hogy szilárd vázuk elcsontosodott elem ekből — csigolyák­
ból, bordákból, szálkákból, lapos fejcsontokból és állkapocsívekből — áll.
Az izm ok között található kisebb halszálkák, m elyek többnyire Y -alakú
vékony incsontok, nem tartoznak a csontvázhoz, m inthogy csak az izmok
közötti ínhártyák elcsontosodásából keletkeznek.
A halak zsigeri szervei közül m indjárt a kopoltyúk közelében található az
egypitvaros és egykam rás szív, m elyen vénás vér áram lik keresztül. A halak
vérkeringése eg y vérkörből áll. Piros vérük hőm érséklete a környező víz
hőfoka szerint változó. Nincs olyan testhőszabályozó képességük, m int a
m elegvérű állatoknak, éppen ezért a hirtelen hőváltozásokra érzékenyebbek.
Z sigeri üregük nagy részét az em észtő- és ivarszervek töltik ki. A legtöbb
békésebb természetű akvárium i halunk belein jó l felism erhető, elkülönült
gyom rot alig tudunk felfedezni. Ezzel szemben igen jó l szembetűnő, sok­
szor ren d kív üli m értékben táguló gyom ruk van a különböző ragadozó
halainknak. Az emésztés gyorsasága halainknál a környező vízhőfoktól
fü gg. K ülönösen apróbb testű halaink tápláló csatornája igen érzékeny.
E gyoldalú, v agy nem m egfelelő összetételű eledelektől könnyen gyom or- és
bélgyulladás lép fel náluk, am ely a lig gyógykezelhető, s többnyire elŐbb-

98
utóbb elhulláshoz vezet. Baj keletkezhet az emésztőszervek hirtelen tú l­
terhelésétől is (túletetés), m ert legtöbb halunknál az élelem gyűjtögetése a
természetben folyam atos részletekben elosztva történik; m íg az akvárium ­
ban gyakran a kiéhezett hal egyszerre jut nagym ennyiségű — sokszor bizony
nehezen emészthető táplálékhoz.
A halaknak különleges szerve a gázzal telt, vékonyfalú úszóhólyag, amely
úgynevezett hidrosztatikai szerv, a hal vízben való lebegését szabályozza.
A nyílt úszóhólyagú halaknál (pontyfélék, pontylazacok, fogaspontyok
stb.) csöves vezeték közvetítésével összefügg a garattal; a zártúszóhólyagúak-
nál (díszsügérek, pikófélék, csíkfélék stb.) ez az összeköttetés hiányzik.
Előbbiek lesüllyedéskor kevés levegőt szorítanak k i legjáratukon keresztül
úszóhólyagjukból. Fölszálláskor kevés levegőt szorítanak át úszóhólyagjuk
elülső részébe. A zárt úszóhólyagú halak szintváltoztatása csak izomerővel
történhet, de nagyobb szintváltoztatásra csak úszóhólyagjuk gáztartalm ának
lassú gyarapításával v a g y csökkentésével képesek. Utóbbi esetben az oxi­
gén a hólyag falában lévő gázkiválasztó m irigyek útján válik ki. Az úszó­
hólyag szabályozható töltöttsége révén egyensúlyt biztosít a halnak a víz
fajsúlyával, de egyben a víznyom ásváltozás ingerét és a hangrezgéseket
is közvetíti a hallószerv felé és íg y egyben érzőszervnek is tekinthető.
A hal úszóhólvagja könnyen m eghűl, am i a lökésszerű úszásról jól fel­
ismerhető.
A halak ivarszervei: a hím ek heréi és a nőstények petefészkei hosszúkás,
rendesen páros szervek, m elyeket a hátsó testfalhoz rögzítve találunk m eg a
zsigeri üregben. A herék és a hártyásfalú petefészkek ívás idején rendkívül
megduzzadnak, e nagyterjedelm ű ivarm irigyek ezerszámra term elik ilyen­
kor a petéket (népies néven: ikrákat), illetve az ondósejtek m illiárdjait.
Az ivarszervek vezetékei is párosak, de ezek azután páratlan vezetékké
egyesülve, a végbélnyílás m ögött nyílnak a szabadba. A hím csontos halak
húgy- és ivarvezetékei általában egyesülnek és a végbélnyílás m ögött közös
vezetékkel az ivarnyílásba torkollanak. A csontos halak nőstényeinek azon­
ban a húgyvezetéktől különálló ivarvezetékük (petevezetőjük) van, mely a
végbélnyílás és húgynyílás m ögött eg y harm adik nyílásba, az ivarnyílásba
nyílik. Egyes halfajoknak (szivárványos ökle, bölcsőszájú halak) a pete­
vezető folytatásaképpen az ivarnyílásból ikrázáskor kitürem kedő tojócsöve
is van, m ely az ikrák lerakása után visszahúzódik.
A 2 ivarm irigyek a hal köztiagyának alapján elhelyezkedő parányi agyalapi
mirigy (hypophysis) gonadotrop hormontermelésétől függően, az által irá­
nyítva kezdik m eg az ivarterm ékek (ondósejtek és petesejtek) képzését és
azok beérlelését. N agy szerepet játszanak itt a kívülről ható környezet-
7* Í43) 99
tényezők (vízhőfok, vízösszetétel, ikrázó aljzat, öklénél kagyló jelenléte,
táplálék minősége, m egvilágítás stb.) is.
A kvárium i halaink túlnyom ó része ikrarakó (ovipar); ezeknél a petesejtek
az anyahal testén kívül, lerakások közben term ékenyülnek m eg és fejlőd*
nek tovább. Néhány trópusi díszhalcsaládunknál — elevenszülő fogas*
pontyok (Poecilidae), félcsőrös csukák (Hemirhamphidae) — azonban a
peték az anyahal testén belül termékenyülnek m eg, s ott is fejlődnek ki.
Bizonyos terhességi idő után az anyahal teljesen életképes, többnyire már
szikzacskó nélküli ivadékot szül. A lerakott ikrákból kikelő halivadék ellen­
ben még igen gyám oltalan. Az ikra szikanyagából m agávalhozott szikzacskó­
jából táplálkozik, s csak annak felemésztése után kezd apró élőlényekre
vadászni. A legtöbb hal ikráinak lerakása után nem törődik utódaival, sőt
a számára hozzáférhető petéket s a kikelt ivadékát m ég fel is falja.Vannak
azonban akvárium i halaink között szép számmal ivadékgondozók is, melyek
lerakott ikráikat (fecskendező pontylazac [Copeina], labirint-halak, dísz­
sügérek stb.), sőt a kikelt ivadékot (szájköltő hal [H aplochrom is], tüskés
pikó stb.) is őrzik, ápolják, védelm ezik. Ennek m egfigyelése m inden akva­
rista legszebb élm ényei közé tartozik.

b) H a z a i h a l a k t a r t á s a és g o n d o z á s a
A szobaakváriumokban gondozott halakat gyakorlati nézőpontból hideg­
vízi és meleg vizet kívánó halakra is szokás csoportosítani. Hazai halaink
az előbbi csoportba tartoznak, mert természetes vizeink alsó vízrétege —
a hévvizeket leszámítva — télen + 4 C°-ig is lehűl. M indazonáltal lassú,
fokozatos szoktatással a viszonylag m elegebb szobai 20—22 C°-ú vízhez is
hozzászoktathatók. Főleg a ponty, kárász és ökle szereti a kissé felmelegedő
vizet. Nem tűrik viszont a hazai halak a hirtelen felm elegedő akvárium -
vizet és az erős napsütést. Ilyenkor váratlan elhullás következhet be állomá­
nyukban. E gy részük — különösen a patakból származó és folyóvízi fajok
(pisztrángok, csellék, küszök, keszegek) — nagy oxigénigényű, tehát erő­
sebb szellőztetést és nyáron esetleg m ég vízhűtést is kíván. Akvárium vizük
hőfoka nyáron se menjen 20 C° fölé. A z ilyen folyóvízi halaknál csak alapo­
san kimosott homokot alkalm azzunk, m elyre kisebb-nagyobb köveket helye­
zünk és köztük kavicságyat létesítünk. A kövek közé kisebb csoportokban
ritkásan hazai növényeket (Fontinalis, Potam ogeton densus, Elodea cana-
densis, Ceratophyllum demersum stb.) ültetünk. M iután am úgy is szellőz­
tetünk, hagyjunk igen tág kiúszóteret a halak számára. A szellőztetés — ha
lehetséges — legyen finom- és külön durvaporlasztású is. Az utóbbi a na­
gyobb vízmozgás biztosítása érdekében kívánatos. Ha külső szűrőkészülé­

100
 két is módunkban áll felszerelni, akkor a nagyobb nyári felm elegedéskor
szükségessé váló hűtést is m egoldottuk, am ennyiben a szűrőkészülék tartá­
lyát tört jéggel töltjük ki és a bes2Ívócsövet a szűrtvíz visszavezető-csővel
összekötve, a medence vizét íg y egy zárt csőrendszerben hűtve vezetjük
vissza az akvárium ba. H azai halak akvárium át egyébként sohase állítsuk a
déli, délkeleti vagy keleti fekvésű szoba ablakközeiébe, hanem m indig
kevésbé eres napfényű helyiségrészbe. Az állóvízből (m ocsarakból, tavakból,
holtágakból) vagy lassúfolyású vizekből (lefolyó árkok, folyók csendesebb
mellékágai) származó hazai halaknak jóval egyszerűbb a tartása. Ezeknél
aljzatnak szintén csak kim osott folyam i homokot alkalm azzunk, amelybe
az előbbinél sűrűbb csoportokban ültethetjük a vízinövényeket. Itt is lehető­
leg hazai növényfajokat ültessünk (M yriophyllum verticillatum , M. spica-
tum, Potamogeton perfoliatus, M arsiba, Nuphar luteum , Trapa natans stb.);
a külföldiek közül m ég leginkább a Vallisneria illik ebbe a környezetbe.
Ezek a halak m ár mérsékeltebb szellőztetéssel is beérik, sőt nem egy közülük
(réti csík, compó, kárász, ponty, ökle stb.) szellőztetés nélkül is jól m egvan,
ha a biológiai népesítési arány egyébként m egfelelő.
A hazai halakat általában nagyobb társasakvárium okban hozzák össze.
Mégpedig úgy, hogy a békésebb fajo k tó l nagyobbakat, a ragadozókból
pedig az előzőkhöz képest kisebb példányokat válogatnak össze. Itt is helye­
sebb azonban a ragadozó fajokat külön elhelyezni. F őleg a csukánál, leső
harcsánál, törpe harcsánál, sügérnél és naphalnál legyünk igen óvatosak
és ha nincs más m ód: ü vegfallal rekesszük el őket az akvárium többi lakójától.
A hazai halakat rendszerint m agunk gyű jtjü k be a szabad vizekből. A be­
gyűjtést tavasszal vagy ősszel végezzük, m ert a nyári m elegekben történő
hazaszállítás közben sok elhull közülük. Ü gyeljünk arra, hogy csak teljesen
hibátlan, ép példányokat vigyünk haza és ezeket is vizsgáljuk m eg alaposan,
hogy nincs-e a testükön valam ilyen halparazita. M iután a fertőzöttség még a
teljesen egészségesnek látszó példányoknál sem kizárt, tanácsos a hazavitt
példányokat először nem a közös társasmedencébe helyezni, hanem előbb
egy-két héten át külön kis ,,karantén” -medencében megfigyelés alatt tar­
tani. A lelőhelyek vizével hazavitt halakat lassú szoktatással vigyük csak át
az előre berendezett és előkészített medencéjükbe. Hőmérő segítségével
egyeztessük a medence és a szállítókanna vízének hőfokát; a m egengedett
hőfokkülöntség legfeljebb 2—3 fok leh et! A kétféle víz összetételének
különbségét úgy hidalhatjuk át, hogy a szállítóedény vizét a medencéből
származó vízzel lassan elegyítjük. A nagyobbtestű hazai halfajokból csak
fiatal, legfeljebb arasznyi példányokat helyezzünk szobaakváriumainkba,
mert a nagyobb példányok n j álkaelválasztása erősebb és m ozgásuk hevesebb,

101
ezért hamarosan tönkreteszik medencénk berendezését, s am ellett a szűk
helyen rosszul is érvényesülnek. Általános szabály egyébként, hogy ne zsú­
foljuk a halakat az akvárium b an !
A hazai halak közül aránylag m ég kevés fajt sikerült akvárium ban szapo­
rítani. Éppen ezért m ég sok olyan érdekes m egfigyelés v ár itt akvaristá­
inkra, am ellyel a halgazdaság tudom ányát is gazdagíthatják. Sajnálatos, hogy
az exotikus díszhalak divatja bizony eléggé kiszorította a hazai halakat az
akvaristák medencéiből, de éppen iskolai és üzem i biológiai szakköreinken
a sor, hogy élősarkaikban a gazdasági és tanulm ányi szempontból egyaránt
jelentős hazai halakat is m inél nagyobb számban bemutassák.
Hazai halaink közül úgyszólván a legtöbb faj kisebb példánya elvileg
beszorítható szobaakvárium ainkba és m egfelelő gondozástechnika mellett
hosszabb időn át sikeresen el is tarthatók. A következőkben azonban mi
csak a könnyen tartható fajokat ism ertetjük.
A szivárványom ökle \Rbodeus sericeu s am arus ( B LOCH) ] 7—8 cm-nyire
megnövő pontyféle hal. Á lló és lassanfolyó vizekben él, ahol kagylók is
bőven vannak. Fővárosunk közelében a soroksári dunaágban gyűjthető be
legkönnyebben. Békés, m indenevő, igénytelen állat. Szellőztetés nélkül, jól
benövényesített akvárium ban is jól elél. Szaporításához fejlett tavi- vagy
festőkagylót kell helyezni akvárium ába. A nőstény ennek kopoltyúlemezei
közé helyezi hosszú tojócsövével ikráit. Az ivadék ott kel k i és m integy 4—5
hét m úlva rajzik k i a kagylóból. A hím színpompája íváskor vetekszik a
trópusi díszpontyokcval; rózsás alapszínű pikkelyköntöse a szivárvány
minden színében pompázik.
A közönséges pon ty (C yprinus carpio L .) is könnyen tartható jól benövénye­
sített akvárium okban. Szívós, békés, m indenevő állat. Ajánlható szoba­
akvárium i mérete 10 cm -ig terjed.
Szívósságban és igénytelenségben vetekszenek vele a sz éles kárász (Caras­
sius carassius L .) és a nyálkás com pó (T inca tinca L .J . U tóbbinak szép aranysár­
gás színváltozata is van. Szobaakvárium i m éretük lehetőleg ne legyen több
7—8 cm-nél. Szintén kedvelik a dús, sűrű növényzetet.
A veresszárnyű koncér \Rutilus ru tilus ( L. ) ] és a p irossz em ü k ele [Scardinius
erythrophthalm us ( L. ) ] élénk piros úszóik m iatt m int díszhalak is figyelmet
érdemelnek. Békés, élénkebb m ozgású, m indenevő halfajok.
Igénytelenségük folytán kezdőknek ajánlhatók m ég a fen ék já ró küllS [Gobio
gob io (L ,.)], vÍ2esárkokban gyako ri arasznyi fenéklakó h a l; a Városligeti­
tóban gyakori apróterm etű kurta baing [b eu caspiu s delineatus ( H E C K E L ) ] ,
a tiszta patakokban (pl. tapolcai tavasbarlang kifolyója) élő, fürgemozgású,
csinos kis fü r g e cselle [Phoxinus phox inus ( b ,.) ] . Akvárium ban jól tartható

102
 pontyféle hal a folyam i m árnánál jóval kisebb term etű P etényi márna (Barbus
meridionalis p etén y i H E C K E L ) is. A homokfenéken szüntelenül táplálékot
kutató eleven kis „ko trógépek”, az érdekes kígyóalakú csíkok közül a
kisebb vágó esik (C obitis taenia L..) és a nagyobb ré ti esik \Misgurnus
fossi/is (L“) ] felettébb igénytelen, m indenevő, béllélegző halak. N ap­
pal gyakran beássák m agukat a hom okba és inkább csak éjjel m ozog­
nak. A réti csík állítólag előre m egérzi a vihart, am it szokatlan nyug­
talanságával jelez. A vágó csíknak m ég közeli rokona a Dunában is előfor­
duló és feltűnően nagy „oldal-kockáiról” nevezetes k őfúró esik ( C obitis aurata
bulgarica D & B N S K Y ) .

N yálkás com pó (T in ca tin ca L .). A k a d n a k k ö ztü k szép, aran y sá rg a p éld án yo k is, am elyek
sz o b aak v átiu m b an külö n ö skép p en k ív án ato sak .

A hazai ragadozó halak közül a csa p ó sü gér (P erca flu v ia tilis L,.) és a csuka
(E sox lucius L .) kisebb (5— 8 cm-es) példányait gyűjthetjük be tavasszal.
Nyár végére leső harcsa (S ilu ru sgla n isL ,.) — ivadékot is találhatunk természe­
tes vizeinkben, vagy akár egyik harcsát tenyésztő tógazdaságunkban. Ezek
az előbb ism ertetett halfajoknál valam ivel oxigénigénvesebbek. Leselkedő
életmódjukhoz m egfelelő hínárfüggönyökről, hínárfedezékekről, illetve a
fenéklakó harcsánál talajm enti rejtekhelyekről (kövek, faágak) kell gondos­
kodnunk. K izárólag eleven táplálékkal, leginkább csak élő halivadékkal
etethetők. Más halaktól feltétlenül elkülönítendők.
A hazai tisztavizű lápok, m ocsarak és tőzeges területek jellegzetes, kis­
termetű (8—9 cm-es) ragadozó hala, a lá p ip ó c (U m bra k ratneri W'ALBA u M ) y
valamennyi halunk közül talán a legérdekesebbnek mondható. Ez a kis
májbama színű leső hal páros úszóit felváltva is tudja m ozgatni. Ilyenkor a

103
szaladó kiskutyára em lékeztet; innen a német neve: „Hundsfisch” . Mocsa­
raink, lápjaink eltűnésével egyre inkább ritkul, holott nemrég m ég sertés-
hizlalásra is használták. Budapest közelében begyűjthető még a V eresegy­
háza keleti határán folyó M alom -patak tavából. Medencéjében létesítsünk
a talajon elfekvő sűrű moszatszövedéket (Chara, N itella) és jó beám yékolást
nyújtó hínárerdőt.
A m últ század 70-es éveiben fedezték fel az óbudai hévforrások vizében a
tarka géb et [P roterorchinus marmoratus ( P AL L AS ) ] . Ez a mindössze 6—7
cm nagyságúra megnövő fenéklakó halacska a Fekete-tengerből vándorolt
fel a Dunába és helyenként a Dunába ömlő m ellékfolyókban és patakokban
is elterjedt.

Ó nos jász (L euciscus idus L.). E n nek is van e g y szép aran y sá rg a szín fo rm ája: az arany orfa,
a m ely m egjelen éséb en vetek szik a z a ran y h allal.

A külföldről vizeinkbe betelepített hidegvízi halak közül a díszsügérek-

hcz tartozó és^akamerikai naphal (L.epomis gibbosus L ..), valam int az és^ak-
am erik ai törpeharcsa [A miurus nebulosus (LE S UEUR) ] ajánlhatók szoba-
akvárium unkba. A z előbbi színpompája vetekszik számos trópusi dísz­
halunkéval, de verekedő természetű és íg y m ég kisebb fajtestvéreivel sem
helyezhető közös medencébe. A törpeharcsa szája körül alul és felül 4—4
bajuszszálat viselő fenéklakó hal. M int ikra- és ivadékpusztító — a naphal­
lal együtt — nagyfokú elszaporodása folytán hazai vizeink kártékony gyom­
hala lett.
N em hazai, de m int igen kedvelt hidegvízi akvárium hal itt érdemel
em lítést a Németországban közönséges 5—6 cm -nyi tüsk és p ik ó [G astercsteus
aculeatus (L,.)]. Hátúszója előtt 3 feltűnő tüskét visel. Vízinövényrészekből
a 2 akvárium növényei között göm bölyded fészket épít, amelyben a hím

104
őrzi a petéket és terelgeti, védelm ezi a kikelt ivadékot. Rokona, a törp e-
vagy k ih m tü sk ésp ik ó [G asterosteuspungitius ( L . ) ] , akvárium ban szintén elég

c) T r ó p u s i d í s z h a l a k t a r t á s a és g o n d o z á s a
A m últ század közepétől kezdve a különböző földrészek trópusi és szub­
trópusi tájairól az édes- és „brack” -vizek pompás színű és lenyűgöző
formájú díszhalai sereglenek az európai kikötőkbe. Á ltaluk lendül fel az
akvarisztika világszerte. Vajon m iért?
K étségkívül a fő vonzó hatást az akvaristákra e halak ragyogó színei és
különleges formái gyakorolják. N agy a választék köztük nagyság, érdekes
életmód, igény, sőt igénytelenség tekintetében egyaránt. E többnyire kis­
méretű halak közül számos faj könnyen alkalm azkodik az akvárium i élet-
feltételekhez és többé-kevésbé könnyen szaporítható is, am it a hidegvízi
halak többségéről távolról sem m ondhatunk el. A trópusi díszhalak szinte
kifogyhatatlan változatossága, könnyű vagy nehezebb — de annál izgal­
masabb ! — szaporíthatósága képezi a legtöbb akvarista számára a fő vonzó­
erő t
A trópusi akvárium halak azonban ma m ár nem a kiváltságosak üres,
tartalmatlan szobadíszei, hanem az ifjúság és a dolgozók széles rétegének
természettudományos m űvelődését szolgálják. A trópusok halainak szín-
és alakgazdagsága m ár egym agában is figyelemre méltó. De m éginkább figyel­
met érdemelnek eltérő szervezeti sajátosságaik, különös életm ódjuk és ezer­
féle szaporodásmódjuk, m elyek a m elegégövi vizek változatos környezeti
viszonyaihoz való alkalm azkodás sokoldalúságát tudatosítják e halak m eg­
figyelőiben. Azonfelül rávezetik az em bert annak tudatára, hogy a felettébb
eltérő életfeltételeket, a szaporításhoz igényelt specifikus környezctfeltéte-
leket őmaga is m egterem theti, vagyis önm aga képes szabályozni, irányítani az
otthonába telepített m iniatűr természetnek: az akvárium nak bonyolult életét.
A trópusi díszhalak általában 16—30 C fokú vízhőm érsékletet igényelnek.
A hőigény halcsaládonként, s azon belül fajonként is eltérő lehet. Társas­
akváriumokban eszerint 16—20, 20—24 és 24—28 fokot kedvelő díszhal­
csoportokat lehet együvé telepíteni. A trópusi díszhalak zömének átlagos
tartási hőmérséklete 22 C° körül van; a m inim um : 20 C°, a maxim ális hőfok:
30 C°. Többségük nem a kemény, friss csapvizet, hanem a lelágyított vagy
Öregebb lágy akvárium vizet kedveli. Nem szeretik a zavaros, bomlástermé­
kektől bűzös és a túlszaporodott ázalékállatoktól „ködös” vizet. Ahhoz,
hogy díszhalaink jól érezzék m agukat, nemcsak a nagyobb hőingadozások­
tól mentes, m egfelelő m eleg, tiszta vizet kell számukra biztosítanunk, hanem

105
kellő oxigénfeltételeket is. Ne zsúfoljuk tehát össze őket kis medencékben,
s csak hasonló karakterű fajokat helyezzünk egym ás m ellé. Tehát külön a
békés, külön a ragadozó fajokat; külön a nyugodt és ismét külön az élénk-,
heves-, gyorsm ozgású fajokat. Más társulási form ákat alkotnak a víz színe
alatt tartózkodó, a nyílt víztérben mozgó és a fenéken élő fajok. Az első
csoportba tartoznak a P anchax-félék, a R ivulus-ok , a Gambusiák> a Pántodon
stb.; a másodikba a dániók, razbórák, characidák, cichlidák stb.; a harma­
dikba a páncélosharcsák, géb- és csíkfélék.
A kezdő akvarista ne induljon kényesebb, igényesebb állatokkal, mert a
kezdeti kudarcok könnyen elkedvetleníthetik. A könnyen tartható, hálás
díszhalfajok között is elég nagy a választék. M i a következőkben a gyakoribb,
elterjedtebb díszhalcsaládokat jellem ezzük röviden és ugyancsak egészen
röviden ism ertetjük a hozzájuk tartozó néhány jellegzetes, könnyebben hoz­
záférhető halfajt. A rendelkezésünkre álló hely sajnos nem engedi m eg, hogy
a trópusi díszhalfajok ismertetésére bővebben térjünk ki, de azt kijelentjük,
hogy a leghelyesebb, ha egy-egy halfaj beszerzése előtt előbb alaposabban
m egismerkedünk annak term észetrajzával. Erre szolgál a trópusi díszhalak­
ról eddig megjelent, m eglehetősen gazdag (sajnos főképp csak külföldi)
szakirodalom. A trópusi díszhalak bővebb tanulmányozásához a munkánk
legvégén közreadott szakirodalm i jegyzékből kiem eljük H olly—Mérnkén—
R á ch oz : D ie A quarienfische im W ort und B ild (füzetekben m egjelent nagy
gyűjtem ényes m unka), Haris F r e j: D as Süsswasseraquarium , G ünther S terba:
Aquarienkunde I . és H ildebrand—Sim anowski: D ie tropischen Z ierfische (gyű j-
tőmappás füzetsorozat) című m unkákat.

PO N T Y LA Z A C O K (CH ARA C1D AE )

Igen változatos form ájú, különféle életmódot folytató, apró-és kisterm etű
halak. Többnyire élénk, fürge állatok, am elyek leginkább csapatokban,
rajokban szeretnek úszkálni. A kadnak köztük növényevők, de vérszomjas
ragadozók is, m int a hírhedt brazíliai vízihiéna v agy m ásképp: pirája.
A pontylazacokra általában jellemző a hátúszó m ögött található apró zsír-
úszó. A legtöbb akvárium i characida kedveli a napos, tiszta, lágy vizet, a jól
benövényesített, de am ellett tágas kiúszótérrel rendelkező akváriumot.
Finomrajzolatú színeik általában sötét háttér és sötét aljzat m ellett érvényesül­
nek. E célból ajánlatos a hom okréteg fölé 2 centim éternyi vastagságban
kifőzött laza tőzeget (Torfm ull) rétegezni. A kifőzött és utána jó l kinyomko­
dott tőzeg többé nem zavarosítja a vizet és nem változtatja m eg annak
vegyi összetételét. A pontylazacok nagy része a vízhőm érsékletet és táplálé­
kot tekintve nem nagyon igényes állatok, számos faju k az élő eleség mellett

106
száraz eledeleket is elfogad. Szaporításuk részben könnyű, részben azonban
kimondottan nehéz feladat. Ikrájukat és ivadékukat nem gondozzák, kivéve
a fecskendező pontylazacot (Copeina) és m ég néhány ritkább fajukat. Ikráikat
vízalatti növényekre, részben a talajra szórják szét. A tenyészhalakat ikrá­
zás után nyomban el kell távolítani, m ert nagy részük ikrarabló. A z ivadék
a legapróbb élőcleséggel és legfinom abbra porított száraz eleséggel nevel­
hető fel. Egyes fajok ik rái és ivadéka különösen érzékeny az ázalékállatokra,
ezért tenyészakvárium ukat infusoria-m entessé kell tenni. 2—4 keménységű
és fi—6.5 pH értékű víz megakadályozza azt, hogy a medencében az infusoria

A pontylazacok (Characidae) elterjedési térképe

elszaporodjon. A tenyészakvárium nak a szülők kihelyezése előtt m integy

14 napig növényzet nélkül, félig besötétítve kell álln ia, s vizének kristály-
tisztának kell maradnia. Ikrázás után a tenyészakvárium ot m integy 4 napra
sötétítsük be, nehogy a fényérzékeny ikrát és szikzacskós ivadékot az erős
napfény elpusztítsa.
A pará^ss^em ü pontyla^ ac [ H em igram m us o cellifer ( S T E I N D A C H N E R
1882)]* igénytelensége, elevensége cs könnyű szaporíthatósága folytán akvá-
* A tudományos halnevek első része a hal nemzetségét (genus), a második része pedig
az illető hal faiát (species) je löli meg. A név után nagybetűkkel szereplő tulajdonnév
annak a tudósnak a nevét mutatja, aki az ille tő halfajt először a tudományba bevezette.
A halfaj leírásának évszámát is megadjuk. H a időközben rendszertani korrigálás folytán
az első autor elnevezését helyesbítették, akkor az első autor nevét zárójelbe Írva tünte tjük

107
ríum aink egyik legelterjedtebb characidája. Hazája az Amazonasz folyam vidé­
kén és G uayana s2abad vizeiben, tehát D él-A m erika egyenlítővidékén van.
O ldalról lapított, szürkés-barnássárga alapszínű testén — különösen sötét
háttér és aljzat esetén — fetűnőek a faroknyél és a szem felső szélének pa-
rázslóan fénylő foltjai. 23—25 C°-ú, jól benövényesített, tág úszóterű akvá­
rium ban tartsuk. A víz összetételére és a táplálékra nézve nem nagyon igé­
nyes. Szaporítására 25—27 C°-ú, M yriophyllum m al sűrűbben beültetett
akvárium ot igényel. A víz tiszta, 6—7 pH -jú és 5-nél nem keményebb
legyen. A <? karcsúbb a $-n él,** hátúszója is valam ivel hegyesebb. Az átlag
2 óráig eltartó ikrázás után a tenyészállatokat (kihelyezési arány: 2 : 1 ,
vagyis 2 hím, 1 ikrds) távolítsuk el. Az ivadék m integy 2 nap m úlva kel ki.
További 4 nap m úlva, szikzacskójának felszívódása után a legapróbb plank­
tonszervezetekkel és a legfinomabb szemcséjű szárazeleséggel kezdjük el
táplálását.
A H em igra m m u s-n tm z z tség többi faja közül az előbbihez hasonlóan köny-
nyen tartható és szaporítható a láná^safoltü pontyla^ ac ( H em igram m us caudo-
vittatus E . A H L J923)> Előfordulási területe a La-Plata vidék, Buenos
Aires környéke. 8 cm-re m egnövő barnásszürke hátú, ezüst hasoldalú hal,
melynek farka tövén egy fekete lándzsahegyalakú folt ül. H át-, farok- és
alsó úszói élénkpirosak. Ez az eleven állat 20—24 C°-ú, 6—8 pH-s vizű
akvárium ban igen jól érzi m agát, de m ég szobahőmérsékleten is tartható.
Ikráztatása 24 fokos, ikráztató növényzettel jól beültetett tenyészmedencében
történik. Kihelyezési arány 2 : 1 . Igen term ékeny; 200—500 petét is rak,
amelyek 60 óra m úlva kelnek ki. Az ivadék felnevelése könnyű. Élő és szá­
rított eleséggel egyaránt m egelégszik, de em ellett m ég némi növényi táp­
lálékra is szüksége van.
A kvaristáink körében m ég itt-ott m egtalálhatjuk a kecses pontyla^acot
[H em igram m us pu lcher L A DI GES] is, m ely az előbbinél kisebb, csak mint­
egy 5 cm-re m egnövő halacska. Ennek a kissé m agashátú, sárgás alapszínű
pontylazacnak a faroknyelén egy feltűnő, fekete sávfolt van. Hazája az
Amazonasz felső folyásának vízterülete. É lénk, nem túl igényes hal,melynek
tartása és tenyésztése is nagyjából a H em igram m us ocellifer-ével egyező.
7—8 pH-jú vízben, élő és száraz eleséggel egyaránt jó l m egvan, hasonló
méretű és természetű halak társaságában.
fe l. E rre a pontos megjelölésre szükség van, m ert a díszhalak elnevezése terén eléggé
nagy zűrzavar uralkodott a számos szerzőtől származó különféle elnevezés m iatt. A magyar
díszhal-nevek ragyrészt tőlünk erednek s szintén kettősek (a magyar neveknél a második
vonatkozik a genus-ra és az első a fajra).
* * A hím állattani (zoológiái) jele: <J, a nőstényé: $ . (A görög m itológiából átvett
jelek; az előző Mars jelképe, az utóbbi A phrod ité tükre).

108
 A narancs b a l [ H asemania m arginata ME I N K E N ] hím je különösen ívás
idején szép narancssárgaszínű; a nőstény kevésbé sárga, inkább ezüstös
hasoldalú. Farkúszójának közepén eg y kis fekete sáv, ennek két oldalán,
alul és felül pedig eg y-eg y világosabb foltocska található. Az oldalvonal
hosszában egy vékony ezüstös csík húzódik. Ez a 4 cm -nyi, nyúlánktestű
kis pontylazac D élkelet-Brazíliából származik. Élő és száraz eledelt fogyaszt.
23—26 C fokú, 7 pH -jú vizet kedvel, tágas kiúszótérrel. Szaporítása 25—30
fokos tiszta vízben nem nehéz. K ihelyezési arány: 2 : 1 .
A lángvörös pontylazac ( Hyphessobrycon flammeus A í y E R J 19 2 4 ) egyike a
leghálásabb, legnépszerűbb characidáinknak. R io de Janeiro vidékéről szár­
mazik. Ez a 4 cm körüli halacska különösen ívás idején tüzes, lángvörös szín­
ben pompázik. Társaságot kedvelő, rajokban kergetőző, igen élénk dísz­
halunk. A í a $-nél valam ivel karcsúbb, élénkebb színű, has- és farkalatti
úszói feketén szegélyezettek. Táplálékban, vízösszetételben nem válogatós.
Vízhőmérséklet: 20—22 C°. Tenyésztése nem nehéz. Tenyészmedence opti­
mális vízm inősége: 6 kem .°, 7 pH , 24—26 C°, tiszta víz. Ikráit finom, sűrű-
levélzetű ikráztatónövényekre (N itella, Fontinalis, M yriophyllum ) szórja
szét. A tenyészhalak (3:1) ívás után nyom ban eltávolítandók. Ivadék 24 óra
múlva kel k i és további 3 nap m úlva rajzik szét. Apró kerekesférgekkel
(Rotatoria), naupliákkal, Cyclops-szal és finomporítású szárazeledellel nevel­
hető fel.
A H yp h esso b ry co n -n tm z ttségb t tartozó és nálunk is beszerezhető ponty­
lazacok közül az Amazonasz és Para folyam vidékéről származó ezüstös
pontylazac ( H yphessobrycon schol^ei E . A H L 1936) szintén könnyen tartható
akvárium i hal. Ezüstös testén bársonyfekete hosszanti sávot visel. 5—6 cm-re
megnövő, élénk, békés állat. 25—28 C fokú, 7 pH -jú vízben könnyen ikráz-
tatható. 48 óra m úlva kikelő ivadékát nem nehéz felnevelni. É lő és száraz
műeleségeket egyaránt szívesen fogad.
A finom, szép színei folytán közkedvelt brit-guayanai rózsa h al ( Hyphes­
sobrycon ornatus E. A H L 19 3 4 ) tartása és szaporítása m ár valam ivel kö rül­
ményesebb. Ez a faj akvaristáink körében „rosaceus” néven terjedt el, miután
igen könnyen összetéveszthető a hozzá igen hasonló Hyphessobrycon rosa-
ceus D U R B I N 1909-fajjal. Ahhoz, hogy e 4 cm körüli, szép rózsaszín alap-
színezetű, élénk halacska jól érezze m agát, jól benövényesített, árnyékos
részekkel, és sötétebb aljzattal (m ulm ) rendelkező medencét és 23—26 C
fokú, 6-os kem énységű, 6—7 pH -jú vizet kell számára biztosítanunk.
Tenyésztése nem könnyű. ívatás előtt a szülőket jól átöblített élő Daphniával
és Enchytreus-szal beetetjük és a víz hőfokát 27—28 fokra növeljük. A te-
nyészakvárium talaját átmossuk és k i is főzzük; egyáltalában szigorúan
109
ügyelünk az infusoria távoltartására. A víz színét úszónövényekkel beta­
karjuk és az egész medencét a napsütés elő l félig beárnyékoljuk. Az ikrázás
után a szülőket (2 hímet, 1 ikrást) eltávolítjuk és a medencét 4 napra papírral
besötétítjük. A kikelt igen apró, sokszor a lig észrevehető ivadékot 5 nap
m úlva a legapróbb élő eleséggel etetjük m eg.
V etekszik az előbbivel szépségben a fekete vállfoltú S%erpa-la%ac ( H yphes­
sobrycon serpae D U R B I N 1908), am elynek nálunk főleg az élénk lazacvörös
színezetű ,,m inor” nevű tenyészformája terjedt el, am ely — m int legújabban
kiderült — tulajdonképpen külön faj: a ciklám en-la^ac ( H yphessobrycon callis-
tu s callistus B O U L E NG E R 1900.) Ez az Amazonasz-vidéki kis pontylazac a
rózsahalhoz hasonló nagyságú, hasonló környezetigényű állat; szaporítása is
az előbbi fajéhoz hasonló. A vízváltozásokra különösképpen érzékeny. A
lerakott ikráinak száma m eglehetősen kevés. Tenyésztése sok türelmet
igényel. Más, kisebb halak úszóit előszeretettel csipkedi.
A dlsspves pontyla^ac [ Hyphessobrycon heterorhabdus ( U L R E Y 18 9 5 )] az
Amazonasz és G uayana vidékéről származik, ahol a folyók parti övezetét
lakja. Élénk, 4—5 cm körüli halacska, m elynek teste közepe táján három
egym ástkövető hosszanti csík vonul v é g ig : piros, sárga, fekete színben
(innen német neve: „D reiband-salm ler,,). M eleget kedvelő állat; tartása
24—26 fokos, 7 pH -jú vízben. Tenyésztése, akárcsak az előző két fajé,
nem könnyű feladat.
M int parázsló szikracsóvák, ú gy tűnnek szemünk elé eg y sötéthátterű,
fölülről-oldalt m egvilágított akvárium ban az izzófényű h a la k ! A z i^ yófényü
h a l [H yphessobrycon gra cilis ( R E I N H A R D T 18 7 4 )] 4 centim éternyi hal­
vány-sárgásszürke testéből ugyanis élénk ragyogással em elkedik k i a vöröse­
sen izzófényű oldalsáv. D él-A m erika keleti erdős vidékének vizeiből szár­
mazik. R agyogása csak akkor érvényesül, ha sötét aljzatú és hátterű, 6-nál
nem keményebb, 7 pH -jú akvárium ban tartjuk. 20—25 C foknál magasabb
hőmérsékleten ne tartsuk, m ert oxigénigényes és íg y 26 fok fölött m ár rosz-
szul érzi m agát (kopoltyúfedői kitágulnak). Tenyésztése nehéz feladat.
20—25 literes tenyészmedencéjét kisavazott hom okkal és M yriophyllum -
m al rendezzük be és vattaszűrőn átfiltrált esővízzel, esetleg m űgyantával
lágyított akvárium vízzel töltjük fel, m ajd egy h étig álln i hagyjuk; közben
szellőztetünk. Egyévesnél nem idősebb tenyészhalakat helyezzünk ki, 1 : 1
arányban. Az egyévesnél idősebb nőstény leikráztatása nehéz; ilyenkor már
legalább 2 hím kell hozzá. Az ikrák és a kikelt ivadékok fényérzékenyek, ezért
a tenyészakvárium ot papírral majdnem teljesen besötétítjük. A kikelt iva­
dék a 3— 4. napon úszik szét, am ikor is azonnyomban m eg kell kezdeni a2
etetésüket Cyclops-naupliákkal.

110
 A trópusi édesvízi akvárium ok egyik legcsodásabb külsejű lakója a
lenyűgöző hatású neonhal (H yphessobrycon innesi M Y B K S 1936). Három
centimétemyi kis testén a neoncsövek ragyogására emlékeztető zöldeskék
és vörös csík húzódik végig, amely sötét háttér és sötét „m ulm os” alj­
zat mellett érvényesül leginkább (interferenciás szín). Az Amazonas 2 felső
folyamvidékéről származik, ahol főleg az erdős vízfolyások beárnyékolt
parti zónájában lakik. 20—25 fokos, lágy vízben tartása nem nehéz; táp­
lálékban nem válogatós. Annál nagyobb hozzáértést és kitartást igényel
szaporítása. Erre a célra 20—23 literes öntöttüvegű medencék a legalkal­
masabbak, am elyeket 2—4 keménységűre beállított, 6,5 pH-jú vízzel töl­
tünk fel. Kísérleteink szerint a pH-értéknek itt nincs döntő szerepe, az
ikrázás különböző pH-értékek (6,0—7,5 pH-Íg) m ellett is eredményes,
csupán a Choleps-infusoriatörzs távoltartása szempontjából fontos az
enyhén savanyú (6,5 pH -jú) víz, m ert ikrája igen érzékeny az infusoriára!
Savanyítás előzetes tőzegfiltrálással, vagy csersavas kezeléssel (0,1 g cser-
savpor 10 literenként)*. A tőzeggel enyhén m egbarnított víz aljára bazalt-
kőzúzalékot helyezünk, s üvegtűkkel vagy üvegpálcákkal ide M yrio-
phyllum-csomókat (esetleg nylon-m űnövényt) rögzítünk. A medence
oldalait papírral besötétítjük. Szaporítási vízhőfok m indvégig 23—24 C
fok, am it automatikus hőszabályozó berendezéssel biztosítunk. Tenyész-
szülőknek egy jól összeillő párt választunk k i, m elyek elsőízben ikrásod-
nak be. Ezeket előzetesen változatos élő eleséggel jó l beetetjük. A hím
karcsúbb alakjáról különböztethető m eg a hasasabb nősténytől. A kihelye­
zést este eszközöljük, a szülők etetését pedig ettől kezdve beszüntetjük.
Ha jól „beérett” tenyészhalakat helyeztünk ki, az ikrázás többnyire már a
másik napon lezajlik, felülről beszűrődő fény mellett. Ikrázás után a szülő­
ket azonnal el kelt távolítani, mert falánk ikrarablók. Ezután a tenyész-
medence tetejét is teljesen besötétítjük, mert mind az ikrák, m ind a kikelő
ivadékok m integy 5 napig fényérzékenyek. 5 nap m úlva a besötétítést
fokozatosan m egszűntetjük. A kikelt ivadékokat a negyedik nap után a
legapróbb tavi planktonnal (Cyclops-naupliákkal) m egetetjük. Egyszerre
csak annyit kapjanak, amennyi azonnal elfogy I A z ivadék egyébként
csak 3—4 hetes korában színesedik ki.

* Ikráztató vizének receptje: 3 lite r desztillált víz, 3 gramm konyhasó és 0,1 gramm
csersavpor; vagy pedig 5 lite r desztillált viz, l csapott kávéskanál konyhasó. Savanyítás:
kávéskanálnyi tölgyfakéregport és égergyökérdarabkát fo rró vízzel leöntünk egy csésze
deszt. vízben. E z t a teafőzetet üvegvattán átszűrjük és hozzáadjuk az előbbi 5 lite r deszt. v íz ­
hez. A vizet ezután 2 hétig érleljük; közben az egész akváriumot ú jságpapírt-al lefedjük. K i ­
helyezés előtt 5 percig timsóoldatban fe rtő tle n íte tt M yriophyllum -csom ót rö g zítünk a
fenékre, üvegbotnehezékkel.

111
 Remek látvány egy sötéthátterű akvárium hínársűrűjéből előtörő fürge
A phyocharax-csapat is. A piross^árnyá pontyla^ ac (A phyocbarax rubropinnis
P A P P E N H E I M 19 2 1 ) 4—5 cm -nyí, karcsútestű argentínai halacska.
Zöldesbe játszó ezüstös pikkelyköntöse és élénk piros úszói csak 23—25
C°-ú tiszta vízben, sötét mulmos aljzatú akvárium ban érvényesülnek,
25—28 fokú vízben (7—7,5 pH) ikrázik. Tkrarabló, tehát ívás után a szülő­
ket eltávolítjuk a tenyészmedencéből. Ikrái 28 foknál 26—28 óra alatt kel­
nek ki és a2 ivadék 2 nap m úlva rajzik szét.
A Paraguay, Bolívia és Brazília tavaiból és folyóvizeiből származó fekete
tetra [Gymnocorymbus temetni ( BOULENGER) ] is kedvelt, gyakori lakója
szobaakvárium ainknak. Hasoldalának és úszóinak m ély, tusfekete szín­
köntöse csak sötét háttér, nem túl erős m egvilágítás és 23—25 C°-ú víz
esetében jelentkezik; különben egész teste elhalványult, színtelen. Egyéb­
ként élénk, nem túl kényes állat. Szaporítása nem nehéz. 25—28°-os víz­
ben (7 pH) ikrái 48 órán belül kikelnek. A tenyészhalak (2:1) ikrarablók.
Az ivadék 4 nap m úlva rajzik szét. Igen term ékeny állat; egyszeri ívásából
300—500 ivadékot is fel lehet nevelni.
Az áttetsző pontylaqyic (P ristella rtddlei M E E K 19 0 7 ) 4 cm kö rüli áttetsző
testű halacska, élénk rajzolatú, díszes úszókkal. Hazája az Amazonasz,
Guayana és Venezuela vidéke. É lénk, békés természetű állat, melynek
tartása és tenyésztése az előbbiéhez hasonló.
Az Amazonasz alsó folyásában és a Rio Para m ellékágaiban honos fecs­
kendező pontylaszac (Copeina arnoldi R E G A N 1 9 1 2 ) ikráit az akvárium üveg­
falának vízen kívüli részére (a szabadban vízből kiem elkedő vízinövé­
nyekre) rakja és ott is term ékenyíti meg. Kelés közben a hím farkának erő­
teljes csapkodásával locsolgatja az ikrákat, íg y védi a kiszáradástól azokat.
25—28 C° m ellett az ikrák 24—36 óra m úlva kikelnek és visszapotyog­
nak a vízbe; az ivadék 3—4 nap alatt felem észti szikzacskójának tápkész­
letét. A <J-et a kikelés után távolítsuk el. Az ivadék felnevelése nem nehéz.
Ez a 6—8 cm hosszú, m egnyúlt testű hal rendkívül m ozgékony, ugrán­
dozó term észetű; ezért tanácsos m edencéjét m indenkor jól letakarva
tartani.
A pontylazacokhoz közelálló Hemiodontidae-csaMdba. tartozó törpes^djú
ha) (Nannostomus anomalus S T E I N D A C H N E R 1 8 7 6 ) az Amazonasz
mellékfolyóiból származó, 3,5—4 cm hosszú, m egnyúlt testű halacska.
Kávébarna testén sötét hosszanti szalagot visel. Úszói rózsaszínben ját­
szanak. 25—28 C°-ú, 8-nál nem keményebb, 7—8 pH -jú, tiszta vizet kíván.
Tenyésztése nem könnyű; gyakorlott tenyésztőnek való feladat.

112
 P O N T Y F É L É K (C Y P R IN ID A E)

A trópusokon élő pontyféle halak közül számos faj kicsinységénél,

szép színezeténél, igénytelenségénél és könnyű tenyészthetőségénél fogva
különösképpen alkalm as szobaakvárium i tartásra. Á ltalában élénk, békés
természetű halak, am elyek társasakvárium okban más békésebb állatokkal
jól megférnek. É lő eleség m ellett növényi részekkel is táplálkoznak, sőt
többen közülük szívesen turkálnak a fenékiszapban is. Többnyire a dús­
növényzetű, de am ellett m egfelelő úszóteret biztosító, puhatalajú meden­
cét kedvelik. Szaporításuk általában egyszerű. Durvaszemű kaviccsal és

A pontyfélék (Cyprinidae) elterjedési térképe

ikráztató növénnyel sűrűn beborított fenekű akvárium ban heves udvarlás

után szórják szét és term ékenyítik m eg ikráikat. Az ik rák megmentése
érdekében a tenyészhalakat ezután eltávolítjuk. A világos, napos m eden­
cében kikelő zsenge ivadékot a szétrajzás után a legapróbb élő- és száraz-
eleséggel neveljük fel.
Ebbe a családba tartozik a közönséges k ínai aranyhal (Carassius auratus
L i n n é 1758), am elyet a kínaiak Ősidők óta m int díszhalat tartanak,
s valószínűleg az aranykárászból [Carassius auratus gibelio (BLOCH)]
tenyésztették k i sok évszázados kiválogatás útján. Bár a régóta folyó
j.domesztikáció” meglehetősen szívóssá tette, ne éljünk vissza ezzel és
$ L io y i- W ie s io g « ; A k v a tU ttik a
 Kínai aranyba! (Carassius auratus LINNÉ)

az egyko ri aranyhaltartókat — m int halkínzókam rákat — mellőzzük.

Az akvárium ban 20 cm -nyire is m egnövő aranyhal nagy, tágas medencét
igényel. Ennek hom oktalaját kristálytisztára m ossuk k i és az erős turkálás
m iatt tanácsos m ég nagyobbszem ű kaviccsal is befedni. A z erősgyökérzetű
és nem nagyon törékeny levélzetű növényeket ritkásan, esetleg cserepekbe
ültessük, különösen a nagy fátyolos úszókkal rendelkező aranyhalválto­
zatok igényelnek tágas úszóteret. E nagyobbm éretű m edence-igény foly­
tán a közönséges aranyhal egyre inkább kiszorul a szobaakvárium okból
és inkább csak a kerti és parki dísztavak lakójává válik. Ott jobban is érvé­
nyesül, könnyebben szaporodik és nagyszám ú ivadéka könnyen — szinte
minden különösebb beavatkozás nélkül — felnevelhető. A szobaakvá-

Ustökösfarkú aranyhal (Carassius auratus var. japonicus simples)

 Teleszkó ps2 cm ü
fá ty o lfa rk ú -h a l

(Carassius auratus var.

macrophthalmus
bicaudatus)

riumokban manapság m ár csak inkább az aranyhal különféle változatait

gondozzák, am elyeket jobbára a japánok tenyésztettek ki. Ilyenek a f á t y o l -
fa r k ú a ra n y h a l (v a r . ja p o n ic u s b ic a u d a t u s ) , a te le s \ k ó p s % e m íí a r a n y h a l ( v a r .
m a c r o p h t h a lm u s ) , a t e le s ^ k ó p s ^ e m ű f á t y o l f a r k ( v a r . m a c r o p h t h a l m u s b ic a u d a t u s ) ,
a% ü s t ö k ö s fa r k ű a r a n y h a l ( v a r . j a p o n i c u s s i m p l e x )> a t o já s a la k ú a r a n y h a l ( v a r .
o v i f o r m i s ) , a ^ é g r e n é s j i a r a n y h a l ( v a r . u r a n o s c o p u s ) és valam ennyi közül a
leggroteszkebb: az o r o s s f á n f e j ü a r a n y h a l. M indezek színezetre is rendkívül
változatosak. A piros, sárga, narancs, fekete és fehéresezüst alapszíntől
a leopárd-pettyezésű és tigriscsíkolatú színkeverékekig m inden szín- és
formaújdonságot kierőszakolnak az aranyhaltorzok sporttenyésztői. Az
aranyhalváltozatok is m ind tágas medencét, 18—22 C°-ú vizet igényel­
nek. Táplálékban nem válogatósak, de a legkülönfélébb halbetegségekre
felettébb hajlam osak. Szaporításukhoz a tenyészállatokat form a, szín és
úszóalakulás szerint kell összeválogatnunk. Az ivadék felnevelése könnyű.
A kiszíneződés különböző korban, részben m ár 3 hónap után, részben azon­
ban csak az első életév után kezdődik.
 O ro szlá nfe jű aranyhal

A trópusi pontyféle díszhalak közül legelterjedtebb a dis^márnák (Puntius,

azelőtt: Barbus) nem zetsége. A m i m árnáink rokonai, de alakra inkább a
tőpontyhoz hasonlítanak. V alam ennyi közül a legigénytelenebb, a leg­
könnyebben tartható a rózsá s diszm árna [Puntius conchonius ( HAMI L T ON—
BUCHANAN) 1882]. H azája E lő-India északi része, B engália és Ássam.
7—8 cm -re m egnövő, élénk, fürgem ozgású díszhal. A hím nagy, fényes
pikkelyei m elegebb vízben, de főként ívás idején élénk rózsaszínűek,
úszói pedig feketések. 12— 15 C°-ot is kib ír, de 20 C° kö rül sokkalta szebb,
színesebb. N apsütötte tiszta vizet kedvel. Szaporítására a Cyprinidae-család
jellem zésénél elm ondottak irányadók. 1 <?-hez 2 $ -t adjunk. Alacsony
(15 cm-es) vízállás. V ízhőfok 23—25 C°. K ikelés 24—36 óra után; szét-
rajzás további 5 nap m úlva. A z ivad ék felnevelése könnyű.
A ceyloni fek etesá vo s díszm árna [Puntius n igrofa sciatus ( G Ü N T H E R 1868J]
6 cm-es testén három szélesebb fekete keresztsáv fu t v ég ig . A <J feje ívás
idején bíborpiros színű. E rősebb m egvilágításnál csíkjai elhalványodnak.
M int m inden díszm árna, táplálékban nem válogatós. 22—24 C°-ú vizet
kíván. E gyébként tartása és tenyésztése hasonló az előzőéhez.
A 4 cm -nyi kis szum atrai sz iv á rv á n y o s d isz m á rn a [P untius o lig o k p is ( B L E E K E R
1853)] pirosas úszóival, feketén szegélyezett szivárványos n ag y pikkelyei­
vel igen m egnyerő látvány. 22—24 C°-ú, nem tú l friss, 7—8 pH -jú vizet
kedvel. Szaporításához öreg- és friss akvárium víz 5 0 : 5 0 arányú keverékét
és sűrű ikráztató növény csom ókat alkalm azzunk. A hosszan elhúzódó
ikrázás m iatt a m ár teleszórt növénycsom ókat eg y előkészített m ásik meden­
cébe helyezzük át óvatosan. Ikráztatási hőfok 26 C° körül. K ikelés 26—32
órával a m egterm ékenyítés után; szétrajzás (ún, „elúszás” ) további 3 nap
m úlva.
A szum atrai diszm árna [Puntius tetrazona ( B L E E K E R 1860)] a legszebb
díszhalak egyike. M ély, bársonyosan sötétfekete keresztsávok és élénk
korallpiros úszók díszítik te sté t N éhány ig en hasonló öves díszm ám ával
(P . partipen tazona, P . pentazona stb.) egyetem ben akvaristáink körében

116
 * >iBarbus sumatranus ” közös m egjelöléssel terjedt el. H azája: Szumatra,
Maláj félsziget, Bom eo, Singapore. Társaságot kedvelő, élénk állat. 24— 26
C - ü , 7—8,5 pH -jú vizet és sötét, mulmos aljzatot kedvel. Az áthelyezé­
sekre eléggé érzékeny. Szaporítása és az ivadék felnevelése nehezebb az
előbbi díszm ám áénál; inkább csak a gyakorlott dfszhaltenyésztők részére
ajánlható.
Az akvaristáink körében helyenként előforduló ceyloni karcsú disz­
márna [Puntius titteya ( DERANIYAGALA) ] igényesebb tartási feltételei
és nehezebb szaporíthatósága folytán kezdőknek kevésbé ajánlható dísz-
márna faj.
Nem foglalkozunk bővebben az egyébként rem ek színezetű, fürge csa­
patokban úszkáló, apró K asbora- és E som us-félék ism ertetésével sem.
Nálunk különben is csak eg yik S2ép fajuk, az ék foltos razbóra (R asbora
heteromorpba D U N C K E R 19 0 4 ) szokott o lyko r-o lyko r előfordulni. N ehe­
zebb tartásuk és szaporíthatóságuk m iatt kezdőknél am úgy sem igen
jöhetnek számításba.
Annál népszerűbbek és úgyszólván m inden kezdő akvárium ában m eg­
találhatók a délázsiai D an io-íéiék . A zebra dánio [Brachydanio rerio (HA M I L ­
TON— B U C H A N A N 18 2 2 )] hazája Bengália, M adras. 4 — 5 cm-es, csapa­
tosan élő halacska. A célkék hosszanti csíkjai és narancssárga sávközei
az úszókon is folytatódnak. M int általában a m árnaféléknek, szája körül
apró bajuszszálai is vannak. A hím valam ivel karcsúbb a nősténynél.
20—23 C°-ú, tiszta, napos vizet kíván. Tenyésztésre egészen friss,
25—28 C°-ú, 15 cm m agas vízbe 2 tejest és 1 ik rást helyezzünk ki.
Ikrarablás ellen dús növényzettel, durvaszem ű kavicsokkal, ikrázás alatt
némi Enchytreus beszórásával, m ajd ívás után a szülők eltávolításával
védekezzünk. Erős napfény ellen az ik rákat enyhe árnyékolással óvjuk.
A 3—4 napon belül kikelő ivadék felnevelése nem nehéz. É lő és száraz
eleséget egyaránt szívesen fogyaszt.
A Burmában, M alakkában és Szum atrán honos sz}átjátszó dánio [Brachy­
danio albolineatus ( BLYTH 18 6 0 )] pikkelyköntöse a ráeső fény szerint a
rózsáslilától a világos banánzöldig és a világoskékig változik, irizál. E gyéb­
ként alakja, mérete a zebra dánióéhoz hasonló. Tartása és tenyésztése
tekintetében is éppoly igénytelen, hálás lakója akvárium ainknak.
A zelő -in d iai m alábáridánio [Danio tnalabaricus ( } ERDŐN 1849)] nagyobb,
12 cm-re m egnövő D an io-in y A zebra dánióéhoz hasonló, de annál hal­
ványabb árnyalatú kék és egyben szélesebb hosszanti csíkjai vannak. T ar­
tása és tenyésztése lényegében az előzőével m egegyező, csupán nagyobb
mérete folytán tágasabb medencét igényel.
117
 A k olibri h a l (T anichthys albonubes LI N- S HU- YEN) rövid idő alatt vált
egyik legnépszerűbb akvárium halunkká. Erre remek színeivel, könnyű,
tartási és szaporítási feltételeivel szolgált rá. Hazája Délkelet-Kínában,
Kanton közelében van, ahol patakokban él. A zebra dánióra emlékeztető
alakú és nagyságú halacska testének közepén egy igen élénk, fémes ragyo-
gású zöld csík húzódik. Ez a fiatal példányoknál a neonhaléhoz hasonló
fénnyel ragyog. Legvezőszerűen szétfeszíthető citrom sárga kis hátúszó­
jának széle és töve élénk piros. Vízösszetételre és hőm érsékletre igénytelen.
20—22 C°-ú vízben könnyen és sűrűn ikrázik. Szaporítás és ivadéknevelés
tekintetében az előzőkben m ár ism ertetett elvek az irányadók.

IK R Á Z Ó F O G A S P O N T Y O K (C Y P R I N O D O N T I D A E )

Fajokban gazdag, pompás színezetű díszhalakat m agábanfoglaló halcsa­

lád. Sajnos csak kevés fajuk van nálunk forgalom ban. Ennek oka, hogy
nagyrészük nem kezdőnek való és tenyésztésükkel is csak e halcsaládra
specializálódott tenyésztők foglalkoznak. Számos fajuk rövidéletű, a víz­
összetételre érzékeny. Szájukban számós apró fogat találhatunk: innen a
család neve. E gy részük alakra a csukához hasonlít és rabló életmódot is
folytat. Állandóan csak élő eledeleken tarthatók. Az A phyosem ion-fajok
összeférhetetlenségük m iatt társasakvárium ba nem valók. Öreg akvárium -

A z ikrázó fogaspontyok (Cyprinodoniidae) elterjedési térképe

118
 vizet, alacsony vízoszlopot, sűrű növényzetet és mulmos aljzatot kíván­
nak. M edencéjüket ne helyezzük nagyon világos helyre. A vízhőmérsék-
let se legyen nagyon m agasl A Panchax-{&\ók ennek ellenére kedvelik a
világos helyet is. K özülük néhány faj békésebb természetű.
A vörőstorkű Ss^csuka [E piplatys cha peri ( S A U VA G E 1882)] a nyugat­
afrikai Libériából származik. 5 cm körüli, barnás alapszínű, fekete kereszt-
csíkokkal pásztázott, csukaform ájú halacska. A hím torka táján élénkpiros
színű. M int általában a P anchax -félék, a vízfelszín közelében tartózkodik.
20—25 C°-ú vizet, sűrű növényzetet és sötét aljzatot kedvel. A víz színét
fedjük be úszónövényekkcl. A vízcserékre, vízváltozásokra érzékeny.
25—28 C°-ú, m érsékelten m egvilágított tenyészakvárium ban N itella, vagy
M yriophyllum csomókra, gyakran úszónövényekre (Riccia) is ikrázik.
Ezeket kivesszük és a felnevelő akvárium ba helyezzük át. H elyükre újabb
ikráztató növénycsom ókat helyezünk, m ert az ikrázás 2—3 hetes időkö­
zökkel m egism étlődik. Az ivadék 8— 12 nap m úlva kel k i és az első 8
napon az úszónövényzet között rejtőzködik. A legapróbb plankton-
szervezetekkel etethető.
A %an%ibári tarkacsuka [.Pachypanchax p la y fa iri (GÜNTHER 1866)] az
előbbinél nagyobb, 8—9 cm körüli, szép állat. D élkelet-Afrikában (Zanzi-
bár, Seychellen) honos. Sárgászöld testén apró, elszórt piros és zöld pont­
sorokat visel. 23— 25 C°-ú vizet kíván. Tartása és tenyésztése egyébként
az előzőéhez hasonló. Az ivadék jó táplálás m ellett igen gyorsan fejlődik.
A kubai patak halacska [Rivulus cylindraceus ( POEY 1861)] nem nagyon
igényes, élénk, ugrándozó, 5 cm kö rüli hal. Barnás hátoldala alatt1
hastájéka sárgás alapon, élénk-piros pettyekkel tarkázott. Hazája K ubától
Dél-Floridáig terjed. K is üvegekbe kitéve is könnyen, jól leikrázik, 24—26
C°-nál R iccia v ag y N itella csomókra. A szülőket ívás után eltávolítjuk.
Az ikrákat védjük az erős fénytől. A kicsinyek 10— 12 nap m úlva kelnek
ki; könnyen felnevelhetők. N övekedés közben nagyság szerint osztályoz­
zuk szét őket, m ert kannibalizm usra hajlam osak. Ez egyébként a Panchax-
félékre is vonatkozik.
A cifra foga sp on ty [A phyosemion australe (RACHOW 1921)] hím je kékes­
lila testén rendkívül tarka m intázatú folt-sorokat visel; úszói is pompásan
tarkáiknak. N ősténye ugyanakkor teljesen egyszerű, jelentéktelen pikkely-
köntösű (feltűnő iv ari k étalakú ság!). Hazája az afrikai Gabun (Cap Lopez).
22—26 C°-ú, 3—6 kem énységű, 5,5—6 pH -jú vizet kedvel. 10% tenger­
víz hozzákeverését szívesen fogadja. Sűrű növényzetet és nem túl erős
m egvilágítást kíván. A vízcserékre érzékeny. 24—26 C°-ú, egészen friss,
15 cm magas vízben ikráztatható. A <J- hez erőteljes, jó l beikrásodott

119
§ -t helyezzünk. Sűrű növénycsomókra ikrázik. Szülők eltávolítandók.
Ikrák fényérzékenyek; 12— 14 nap m úlva kelnek ki. Ivadéka kikelés után
m ár vadászni kezd. A legapróbb planktonnal táplálható. Gyorsan fejlő­
d ik ; m ár a 4—5. hónapban ivarérett.

ELEVENSZÜLŐ FOGASPONTYOK (POECILIDAE)

Többnyire apróterm etű halak. H ím jeik általában kisebbek és színpom-

pásabbak a nőstényeknél. M inden elevenszülő fogasponty hím je a belső
megterm ékenyítésre szolgáló párzószervvel (gonopodium , kopulációs úszó)
rendelkezik, m ely nem más, m int az alsó úszó m ódosult alakja. Nősté­
nyeik hosszabb-rövidebb terhességi idő után eleven utódokat hoznak
a világra. Ikráik barázdálódása tehát a testen belül, a petefészekben megy
végbe és ott fejlődnek az em briók egészen addig, am íg a kis halak önálló
életre alkalm asak lesznek. A terhes nőstényeket az ivarnyílás előtti sötét
foltról, a „terhességi foltról” lehet felism erni, m ely a hashártya fekete
pigm entáltságából és a hasfalon áttetsző em briók töm egéből adódik.
A hím ivarsejteket a nőstények petevezetőjük redőiben raktározni képe­
sek és ezért egyszeri m egterm ékenyítés többszöri (4—5-szöri) szüléshez is
elegendő. E család tagjainál iv ari átalakulás is előfordul olyan formában,
hogy a nőstény állat hímmé alakul. Az elevenszülő fogaspontyok Közép-

A z elevenszülő fo g a sp o n tyo k (P oecilidae) e lterjed ési térkép e

120
 és D él-Am erikában terjedtek el. E gyes fajokat akvaristáink állandó hőm ér­
sékletű vizeinkbe betelepítve m eghonosítottak. Kevés kivétellel szapora,
igénytelen, békés halak és ezért különösen kezdő akvaristáknak ajánlhatók.
S% tvdrvdnyosguppi [L ebisfes reticulatus ( P E T E R S 1859J ] . 1908-ban im por­
tálták és szaporaságának köszönheti, hogy azóta a legelterjedtebb akvá­
rium i hal lett belőle. E gyszínű nősténye 5 cm testhosszúságot érhet el,
m íg a tarka hím kisebb, mindössze 2,5 cm hosszú. Bár két teljesen egyforma
guppi hím nem található, m égis az alapszín és rajzolat főbb sajátságai
alapján színváltozatokat, fajtákat különböztetünk m eg. Ilyen a sárga alap­
színű xanthochroisticus színváltozat az „ a ra n ygu p p i” , a m egnyúlt díszes
hátúszójú „yázzlős g u p p i” , az ezüstszegélyű tusfekete foltokkal tarkított
„pápaszemes g u p p i” , v agy a sárga alapon barna-szeplős „ m agdeburgi g u p p i” .
Újabban nálunk is elterjedtek a sárga-fekete „ h ollan d gu p p ik ” . Ez
utóbbiak nősténye is színes. A gup p i hazája V enezuela, Trinidad és
Barbados szigete. A kvárium ának vize 18 C fok alá ne hűljön. Ideális hőm ér­
séklet 18—22 C fok. M agasabb hőm érsékleten az állatok ugyan színpom-
pásabbak, de nem zedékeken át csenevészek lesznek. A guppi kedveli az
állott, öreg vizet. A kvárium ának alján hagyjuk m eg a természetesen képződő
iszapot. Tenyésztése mindössze abban áll, hogy szaporodásának nem vetünk
gátat. Különben tenyészteni könnyebb, m int nem tenyészteni, m ert m in­
den különösebb beavatkozás nélkül rendkívül kiadósán szaporodik. T er­
hességi ideje: 4 hét; a hathetes példányok ivarérettek. Nem kannibál
természetű, M ollienisiával sikerült keresztezni.
Szúnyogirtó foga sp on ty (G ambusia a ffin is B A I R D - G I R A R D 1854). N ős­
ténye alakban és term etben nagyon hasonlít a guppi nőstényéhez, de ter­
hességi foltja nem ékalakú, hanem a test hossztengelyére m erőleges csík
formájában m utatkozik. H ím je is egyszínű és feltűnően nagy kopulációs
úszóval rendelkezik. Csak a G. holbrook i hím je feketefoltos. Észak-Am e-
rika édes és félsós vizeiben él. A m iskoc-tapolcai tóba és a Keszthely
melletti Hévízre szúnyogirtási célzattal telepítették be. A Gambusiát a
malária elleni küzdelem keretében az egész világra széthurcolták. 18—20
C°-on tartsuk. Á tm enetileg az 5 C fokot is kibírja. Sok algát eszik, de fő
tápláléka állati eredetű. Ragadozó volta m iatt semmiféle más hallal nem
szabad együtt tartani I 20 C foknál m agasabb hőm érsékleten utódai egy
részét gyakran halva hozza világra. Tenyésztését m egnehezíti rendkívüli
falánksága, kannibalizmusa. Terhességi ideje 4—7 hét, a víz hőm érsékleté­
től függően. Csak az 1 éves hal szaporodóképes.
M exikói kardfarkú h a l ( X iphophorus h elleri H E C K E L 1848). A törzsalak
10—12 cm hosszú, zöld alapszínű, teste közepén vörös csíkkal. Az eredeti
121
S z ú n y o g irtó fo g asp o n ty (G am b usia affinis B A IR D — G IR A R D ). F ö lö l a nőstén y, alu l a hím.
Jo b b ra : 1 = a G am busia a ffin is h asúszó bó l a la k u lt h ím p ár 2 óazervének (kop uláció s-ú azó ,
g o n o po d iu m ) distális v ége. 2 = U gyan az a G am busia be/brooJki-nil, erősen nagyítva. A kopu-
láció s ú szó végének szerkezete, ala k ja igen alk alm as az elevenszülő fo g asp o n tyfajo k és alfajok
m eg h atáro zására. (B erg n yom án).

smaragd-bronzszínű mustrázat és tűzpiros m intái a nagyfokú beltenyésztés

m iatt csaknem teljesen veszendőbe m entek. A hím nek hosszú kardfarka van,
m ely a farkúszó sugárnélküli nyúlványa. Színváltozatai a „piros platy”-
val való keresztezés útján létrehozott „ p iro s x ipho” , a piros-fekete „b erli­
n er” , továbbá a vérvörös ún, „ neurot x ipho” . V an eg y „ M onte^umae” néven
ism ert vöröses-barna szeplős fajtája, m ely nem azonos a R io Axtalá-ban honos
X iphophorus fnon te^ u m ae-vú . Vörösszemű fehér testű albínóját tiszta vér­
vonalban nevelik tovább, m íg az úgynevezett „/<?&/* xipho” „fekete platy” -
hím nek és zöld, v agy „piros xipho” -nősténynek a hibridje. A kereszte­
zésekből származó nőstények gyakran m eddők. A törzsalak hazája Dél-
M exikó, Guatem ala. E gy percig se hagyjuk fedetlen vízben, m ert könnyen
kiugrik. 24—26 C°-os vízben 4—6 heti terhesség után 80—250 utódot is
szülhet. A „berliner” -változat tenyésztésénél csak a hím legyen „berliner” ,
a nőstény „piros xipho” , m ert különben az ivadék farkúszója a túlpigmen-
táltság m iatt letöredezhet.
St(éhshátA fogasponty (P latypoecilus m aculatus G Ü N T H E R 1866). Az ugyan­
csak M exikóban és Guatemalában honos törzsalak zöldes olajbam a, farka
tövén sötét folttal. H ím je 3, nősténye 5—6 cm. Ebből kiindulva tenyész­

122
 tették k i az akvaristák a fekete „ n iger”, a piros „ru ber” , a vérvörös „ sangui-
neus”, vagy a sárga alapon fekete farkfoltú „m ond-plati” változatokat.
Az oldalukon fémesen irizáló példányokat nevezik „tü k ör-platt” -nak.
Űjabb im port-változat a világos alapon feketefoltos úgynevezett leopárd-
p la tt”, vagy az 1948-ban Európába érkezett „ w agtail (ejtsd: vegtél) p la tt” ,
mely utóbbinak úszósugarai feketén szegélyezettek. Ilyen „w agtail” -
változatuk különben a xiphophorusoknak is van. 20 C° körüli hőmérsék­
leten tartsuk. A „p lati” 40—50 fiatalt szül hőm érséklet és táplálás szerint
6—8 hetenként. K icsinyei igen fejletlen formában (5 mm) n agy szikzacs­
kóval jönnek a világra. A 'Platypoecilus variatus nem változat, hanem önálló
faj, mely D él-M exikóban Tampico kikötő környékén él. Ezen faj „szín-
változatainál” különösen gyakoriak a pigm ent-rendellenességekből szár­
mazó megbetegedések.
Január pontyocsk a [P halioceros caudom aculatus ( H E N S E L 1868)]* 1898-
ban érkezett Európába. Ez volt az első elevenszülő hal, am it Európába
hoztak, m ajd „kau d i” néven terjedt el az akvaristák között. G uppi-nagy­
ságú hal, m ely a G am busiákkal tartozik egy alcsaládba, am it a hím fel­
tűnően nagy és jellegzetes alakú kopulációs úszója is sejtet. Hazája Bra­
zília, a Rio de Janeirotól délre eső területek, U ruguay, Paraguay, A rgen ­
tína és Panama. A sárga alapon barna foltos var. reticulatus-X nem az akvaris­
ták tenyésztették ki, hanem Santos környékén hegyipatakokban találták
és 1905-ben került Európába. E lég gyakran visszaüt az egyszínű törzs­
alakra. K itenyésztett aranysárga színváltozata, a var. auratus, tévesen „arany
Gambusia” néven került forgalom ba. 20 C fok körüli hőm érsékleten négy­
heti terhesség után 20—80 utódot szül. A z ivadék 6—8 mm , sőt ennél is
nagyobb; rendkívül gyorsan felnő. Tiszta vizet kíván, de vízváltásra érzé­
keny. Társas akvárium ban nem hálás hal.
T örpefogaspontyocsk a [H eteran driaform osa ( A G A S S I Z 1853)]. Legkisebb
termetű elevenszülő halunk és egyben a világ egyik legkisebb gerinces
állata. A hím mindössze 20 mm hosszú, a nőstény pedig 30—35 mm-cs
testhosszúságot ér el. Teste oldalán fekete sáv húzódik végig, am in kereszt­
csíkok haladnak át. H azája D él-K arolinától Floridáig terjed. Kis akvá­
riumban tarthatjuk apró halakkal együtt 18—22 C fok hőmérsékleten. 6—8
pH-jú vizet kíván. A nőstény szülése sok más elevenszülő fogasponttyal
ellentétben hosszantartó. Naponta egy-két-három utódot szül. A szülés
két-hárcm hétig is elhúzódhat, m íg kb. 25 db nem lesz az utódok száma.
A kicsinyek fejletten jönnek a világra és m indjárt m egvannak keresztcsíkjaik.
V itorlás foga sp on ty [M ollienisia velifera ( R E G A N 1914)]. 12 cm hosszú,
tehát feltűnően nagyterm etű, elevenszülő fogasponty. Teste sötét olívzold

123
alapszínű, m ely az oldalak felé kivilágosodik és gyöngyházszerű ragyogásba
m egy át. Az eredeti im porthím ek hátúszója rendkívül m agas, sajnos azon­
ban a nálunk kapható példányoknál ez az ékességük a beltenyésztés miatt
egyre kevésbé érvényesül. Van egy fe k e te -, vagy fek etefo lto s term észetes szín-
változata, am it ne tévesszünk össze a M . sphenops és M . form osa fajokból
keresztezés útján előállított és csak 6—7 cm -re m egnövő „ black m oli
val. Hazája a m exikói Yucatan-félsziget, ahol is a tengerbe ömlő folyók
félsós vizeiben tartózkodik. A kvárium ban ugyan kib írja a tiszta édesvizet
is, de ha azt akarjuk, hogy jól érezze m agát, vizébe 5— 15%-os arányban
tengervizet, illetve 3% -os konyhasóoldatot adjunk. H őigényes: 24—27 C°-os
vízben tartsuk. Bőséges, de zsírban szegény táplálékot kíván (szúnyog-
lárva, daphnia és sok alga). 24 C fok alatt egyáltalában nem szaporodik.
Terhessége a külső körülm ényektől, sőt a tenyészállatoktól függően rend­
kívü l változó. N agy türelem kell a kivárásához, m ert 30—60 napig, sőt
három hónapig is eltarthat. K icsinyei feltűnően nagyok: 10— 12 mm,
vagyis kétszer akkorák, m int egy újszülött „ p lati” .
Ju k a tá n ifoga sp on ty [M ollienisia sphenops ( C U V I E R — V A L E N C I E N N E S
1846)]. H asonlít az előző fajhoz, de a hím hátúszója kevésbé m agas és az ere­
deti példányoknál hátul lekerekített. Belföldi állom ányunk erősen kevert
M . veliférával. M exikótól Colum biáig terjedt el. Yucatanban is gyakori.
7—7,5 pH -jú gyengén sós vizet kíván. Feketefoltos színváltozata a világos
alapszínűnél hőigényesebb. E gyébként tartása és tenyésztése teljesen m eg­
egyezik az előző fajéval. Az egri szabadtéri díszhaltenyészetben mindkét
M ollienisia-fajt X iphophorusokkal együtt nagyban tenyésztik.

LABIRINTKOPOLTYŰS HALAK (ANABANTIDAE)

Ebbe a családba tartozó halakra jellem ző, hogy kopoltyújukon kívül

egy pót-lélegzőszervük is van, a labirintszerv, v agy m ásnéven: labirint-
kopoltyú. A labirintszerv azáltal jön létre, hogy egyes kopoltyúíveket
és részben a kopoltyúüreg csontos vázát hajszálvérerekben gazdag nyálka­
hártya borítja be. Indiai hazájukban ugyanis oxigénben szegény vizekben
élnek és íg y alkalm azkodtak környezetükhöz. Ha m eggátoljuk őket abban,
hogy a víz felszínére jöjjenek levegőért, nyom orultul elpusztulnak. Has­
úszójuk több esetben vékony tapogató fonallá alakult. ív ás előtt a hím
habfészket fúj a víz felszínére és ebbe rakja le a nőstény ikráit. A habfészek
hőmérséklete magasabb, m int a környező vízé, az elpattanó buborékok
m eg oxigént szolgáltatnak az ikráknak és az ivadéknak. Az ivadékgondo­
zást a hím végzi, szájában visszahordva a fészekből kihulló ikrákat és a
kikelt halporontyokat. Sok közismert díszhal m ellett ebbe a családba taf-
124
tozik az áz siai kúsyókal (A nabas testudineus B L O C H 1795)y m elyet labirint-
szerve arra képesít, ho gy elhagyja a vizet és m ellúszóira tám aszkodva a
vízpartra jöjjön ki.
K ínai pa rad icsom bal ( M acropodus opercu laris L I N N É 1 758) . Az aranyhal­
tól eltekintve ez vo lt az első díszhal, am it Európába im portáltak m ég 1869-
ben. 9 cm hosszúra nő, de a m ár 4—5 cm hosszú hal is ivarképes. Az eredeti
importpéldányok rem ek színeit nehéz volna leírni. Szépségük m iatt kapták
a paradicsomhal nevet. A nálunk beszerezhető példányok kercsztcsíkjai
rozsdabarnák, holott az im portpéldányokon vérvörösek voltak. A kék
szín is kezd m indinkább eltűnni halunkról. A z ivarokat nem nehéz m eg­
különböztetni, m ert a hím úszói végükön elkeskenyednek, keskeny szálak­
ban folytatódva. A m i M acropodusunkat a kínaiak tenyésztették ki, vala­
mely más M acropodus-fajból. K ínában elvadulva él. Különösen gyakori
a rizsföldeken. Legalább 18—20 C fokos vizet kíván, de a tenyészakvá­
rium vízhőmérséklete 24—28 C fok kell, hogy legyen. A tenyésztésre
kiválasztott nőstény ne legyen gyöngébb a hím nél. A habfészekbe lerakott
ikrákból 36 óra m úlva kelnek k i a kicsinyek. M int minden labirint halnál,
itt is a hím őrzi az ikrákat és neveli három -négy napig a kicsinyeket, am íg
azok a fészekből k i nem úsznak.
Sziám i barcoshal (B etta sp len d en s R E G A N 1909). A legszenvedélyesebb
díszhalunk, m elyre legkevésbé sem illik rá a „halvérü” kifejezés. M ind­
125
 össze 7—8 cm hosszú, hengerestestű halacska. Különösen a hím színei
fémesen csillogók és úszói erőteljesebben fejlettek, m int a nőstényé. Zöld,
lTék, piros, fehér, sőt fekete és indigó színben is ismeretes. Fátyolszerfien
nagyúszójú színpompás változata var. cam bodja néven ismeretes („Schleier-
kampffisch”). A törzsalak hazája Singapore, M alaya, T hailand, Sziám és
Cochinchina. N agyonis hőigényes: 26—30 fokú, 6 pH -jú vízben tartsuk.
H irtelen hőváltozásokra különösen érzékeny. Két hím nem tűri meg egy­
mást, azok élet-halál harcot vívnak. A sziám iak ezt a tulajdonságukat
kihasználva „Betta-viadalokat” rendeznek velük és fogadásokat kötnek,
hogy m elyik hal fog győzni. A hím ek különben tükör segítségével is
felizgathatók. Tenyésztésénél különösen fontos az 5 —10 cm-nél nem
magasabb vízoszlop, 28—30 fokos hőm érséklet és a víz rázkódásmen­
tességének biztosítása. Természetesen úszónövények (Ríccia, Salvinia) borít­
sák sűrűn a vízfelszínt, m int minden labirint-hal ikráztatásánál. A kicsi­
nyek 30—40 óra m úlva kelnek ki és a kikeléstől szám ított második­
harmadik napon kirajzanak a habfészekből. Szép, nagyúszójú hímeket
csak külön üvegekben (elem üveg, befőttesüveg) nevelhetünk, naponta
váltva vizüket, ügyelve a vízhőfok azonosságára és a mértékletes
etetésre 1
T örpe gu rám i [Colisa lalta ( H A M I L T O N B U C H A N A N 1822)]. 5 cm
—

nagyságú, lapos testű halacska. A nőstény ezüstös, a hím kékes mustrázatú,

vörös harántcsíkokkal. Hazája Bengália és Ássam. Tartása és tenyésztése
a Bettáéhoz hasonló. Feltűnő különbség mindössze annyi, hogy a törpe
gurám i-hím növényi részecskéket is épít habfészkébe, továbbá az ikrák
már 24 óra m úlva kikelnek.
Kék gu rám i (T richogaster trichopterus P A L L A S /777, var. sumatranus
L A D I G E S 1933). India vizeiben általánosan elterjedt szürke gurám i vál­
tozata; eredetileg Szumatrából im portálták. A kvárium ban legfeljebb 13
cm-es testhosszúságot ér el. Lapított testű hal, m elynek hasúszói a gura-
m ikra jellemző tapogatófonalakká alakultak. A hím hátúszójának vége
kihegyesedik, a nőstényé lekerekített. 25 C fokú, 7 pH -jú vízben érzi jól
magát. Tenyésztése 28 C fokon, kb. 20 cm-es vízoszlopban történik. 24
óra múlva kelnek k i az első kicsinyek és 2—3 nap m úlva úsznak ki.
G yöngy gu rám i (T richogaster leeri B L E E K E R 1852). Egész teste gyöngyház­
fényű pettyekkel díszített. O ldalán fekete sáv fu t végig. A hím hasoldalán
szájától egészen az alsó úszóig gyönyörű narancssárga színű. Hazája: Malaya,
Thailand, Szumátra és Borneo. V alam ivel hőigényesebb, m int a kék gurám i.
25—30 C fokú vízben tartsuk és 28—30 C fokú legyen tenyészakváriu-
mának vize. A ltalajként egész finom szemcséjű, szinte iszapszerű homo­

126
kot tegyünk. Vízoszlopm agasság: 20—25 cm. Nehéz összeillő párokat
találni. Igen ijedős, tenyészmedencéjét ne háborgassuk l Az ikrák kikelési
ideje 24—30 óra. A kicsinyek itt is 2—3 nap m úlva úsznak k i a habfé­
szekből.

BÖLCSÖSZÁJÚ HALAK (CICHLIDAE)

M elegégövi, sügéralakú halak. Á ltalában oxigéndús, tiszta vizet kívánnak.

Szaporodásuk fejlett ivadékgondozási ösztönnel fü g g össze, m ely arra
készteti e színpompás állatokat, hogy a talajban gödröt ássanak, köveket
mozdítsanak el szájukkal, vagy akár a nőstények szájukba vegyék fel ik rái­
kat és ott keltsék ki. Bár távolról sem valam ennyi Cichlida szájköltő, ez
utóbbi sajátságról kapta e család a „bölcsőszájú halak” elnevezést. Az iv a­
rok megkülönböztetése nem könnyű dolog. Ivarérett állatoknál a nőstény
tompavégű tojócsöve és a hím hcgybekifutó ivarszem ölcse nyújthat útba­
igazítást. A hím am ellett rendszerint színesebb, m int a nőstény. D él-Am erika
és Afrika vizeiben fordulnak elő ; csupán néhány fajuk indiai eredetű.
S % ék sb o m lo k ú t a r k a s ü g é r [ A e q u i d e n s l a t i f r o n s ( S T E I N D A C H N E R 1 8 7 9 ) ] .
Az akvaristák kedvenc Acarája, m ely régebben ,,kék-akara” (Acara
latifrons) néven szerepelt. Sárgásbarna testén 6—8 keresztcsík húzódik.
Minden pikkelye kékeszölden csillog. A hím erőteljesebb, m int a nőstény.

A bölcsöszájú h alak (C icblidae) elterjed ési icik e p c

127
A nősténynek tom pavégű tojócsöve nő az ívás előtt. A hím viszont ugyan­
azon a helyen rövid, hegybe kifutó ivarszem ölcscsel rendelkezik. 18—26
C fokú, 6—8 pH -jú, tiszta, oxigéndús vizet kíván. K ivételektől eltekintve
békés, nagyobbtestfi halak társasakvárium ában jól tartható. A kolumbiai
és panam ai vizek felmelegedésének m egfelelően tenyésztéséhez 26 28
C fokú vizet igényel. Ikráit lapos kövekre rakja (kb. 600—800 db). M ind­
két szülő részt vesz az ikra és ivadék gondozásában. H árom nap alatt kel-
nek k i a kis akarák, m elyeket a szülők később gödörbe cipelnek, majd
úszógyakorlataikon vezetgetik őket. Jó tenyészpár évente 4—5-ször is
ív ik . A kicsinyek 7—8 hónapos korukban ivarérettek.
V ö rösto rk á b ölcsd s^ á jú h a l [ C ich la som a m ee k i ( B R I N D ) ] . E gyik legtet­
szetősebb külsejű cichlidánk, m ely alakjában a sügérek ném ely tengeri
rokonára emlékeztet. Teste közepén és farktövén sötét foltot visel, kopol­
tyúfedőjén pedig sárgászöld szegélyű folt helyezkedik el. M ind a hím,
m indpedíg a nőstény torka élénkvörös. A két iv art elég nehéz egymástól
m egkülönböztetni, egyedül a tojócső, illetve ivarszem ölcs alakja alapján
tájékozódhatunk (1. Aequidens). H azája: G uatem ala, Yukatán-félsziget
északi része, ahol tavakban, folyókban és földalatti vizekben él. 40—50
1-es medencében tartsuk és kövekből készítsünk neki kis barlangot. Ugyan­
csak lapos kőre ikrázik, 22—24 C fokú, 6—7 pH -jú vízben. Egyébként
szaporodása az előző fajéval egyezik.
'E gyiptom i sz á jk ö ltő b a l ( H aphehrom is m u ltico lo r ( H I L G E N D O R F 1903)].
E gyik legkedveltebb cichiida, m ely arról nevezetes, ho gy kicsinyeit szájá­
ban neveli. H azájában m ár az ókorban ism erték, egyko ri cserépedények
díszítésének tanúsága szerint. Zöldcssárga alapszínű. A hím farkalatti
úszójának hátsó vége narancssárgán szegélyezett. Ivás idején a hím pikkelyei
a legragyogóbb színekben csillognak. A N ílusban és m ellékfolyóiban él.
N övényekkel helyenként sűrűn beültetett akvárium ban 20—23 C fokú
vízben tartsuk. Tenyészakvárium ának vízhőm érséklete 26 C fok legyen.
Ikrázás után a nőstény szájába veszi 30— 100 ikráját. A hím et ivás után eltá­
volítjuk. A kicsinyek nyolc nap m úlva kelnek k i, de m ég legalább négy
napig anyjuk szájában m aradnak. Az anyahal a szájköltés ideje alatt nem
táplálkozik. A kiúszástól szám ítva 3—4 napig veszély esetén v agy éjszaka
a kicsinyek visszabújnak anyjuk szájába. A kiúszott kicsinyek újszülött
guppi-nagyságúak.
V itorlás h a l (P terophyllum scalare C U V I E R —V A L E N C I E N N E S J831)-
A M agyarországon beszerezhető állom ányt a fentjelzett faj és a k is vitorlás
h a l (P terophyllum eim ek ei E. A H L . 1928) hibridjei képezik. A vitorlás
halat impozáns alakja a legszebb akvárium i hallá avatja. Ezüst alapon
128
HIDEGVIZI
AKVÁRIUMI HALAK:

Szivárványos ökle [Rhodeus sericeus

am arus (BI.O CH)] nősténye tojó-
csövével ik ráit a tavikagyló
(A nodonta) kopoltyúürcgébe rakja

Vcrcsszárnyú konccr
[R utilus rutilus (L.)|

K urta baing
[Lcucaspius delineatus (HECKEL)]

F ürge csellé
[Phoxinus phoxinus (L.)]

Petényi márna
[Barbus m cridionalis petényi
(HECKEL)]
T őp o nty [C yprinus carpio (L .)]

N yálkás compó
[T inca tin ca (L.)]

F enékjáró küllő
[G obio go b io (L .)J
 R éti e sik [M isgu rn u s fo ssilis (L.)]
e g y ik p éld án ya lev eg ő t vesz a víz
szín érő l s az elh aszn ált levegő t
b u b o rék o k alakjában a végbelén
en ged i k i (béllélegzés);
a m ásik e lásta m agát az iszapban
s csak a feje látszik k i onnan

K őfúró csík
(C obitis au rata b u lg aric a D RE N SK Y )

K ö vi csík
[N em ach ilus b arb atulus (L.)]

É szak am erikai törpeharcsa

[A m iu ru s nebulo sus (L E SUEUR)|
Csapó sü g é r [P crca flu v iatilis (L.)]

É szakam erikai naphal

[Lcpom is gibbosus (L .)]

L ápi póc
(U m bra kram eri W A L B A U M )

H árom tüskés p ikó [G asterosteus

aculeatus (L .)] a növényrészekből
m agaép itette fészke előtt.

(A méretarányok nem a valóságos

méretviszonyokat tükrözik).
TRÓPUSI DÍSZHALAK
P ontylazacok ( Characidae)

1. Áttetsző pontylazac [ P r i s t e l l a r i d d l e i ímlek;j>

(te rm é sz e te s n a g y s á g ).

2. Lándzsafoltú pontylazac [ H e m i g r a m m u s c a u d o v i t t a t u s < a h jd ],

(te rm é sz e te s n a g y s á g ).

3. Lángvörös pontylazac [ H y p h e s s o b r y c o n f l a m m e u s (m yers> ],

( i ,5 - s ? .e r e s n a g y s á g ) .

4. Narancs hal [ H a s e m a n ia m a r g i n a t a (m etn k en ) ] hímje,

(te rm é sz e te s n a g y s á g ).

5. Parázsszemű pontylazac /H e m i g r a m m u s o c e l l i f e r (s te in d a c h n e rj ],
(te rm é sz e te s n a g y s á g ).

6. Ezüstös pontylazac [ H y p h e s s o b r y c o n s c h o l^ e i (a h l) ] hímje,

( 2/s n a g y s á g ) .

7. Rózsa hal [ H y p h e s s o b r y c o n o r n a t m (a h l> j,

(a te r m é s z e te s n é l v a la m iv e l n a g y o b b it v a ) .

8. Kecses pontylazac [ H e m i g r a m m u s p u l c h e r (Ladigesj /,

(te rm é sz e te s n a g y s á g ).

9. Díszöves pontylazac [ H y p h e s s o b r y c o n h e t e r o r h a b d u s (ulrey)],

(■/« n a g y s á g ) .

10. Szerpa-lazac [ H y p h e s s o b r y c o n s e r p a e (dukein)],

(a/« n a g y s á g ) .

11. Izzófényű hal [ H y p h e s s o b r y c o n g r a c i l l i s (re in h a rd ti ],

(te rm é sz e te s n a g y s á g ).

12. Pirosszárnyú pontylazac [A phyocharax rubropinnis (p a p p e n h e im ) ]y

(te rm é sz e te s n a g y s á g ).

13. Neonhal [ H y p h e s s o b r y c o n in n e s i (m yers)7 ,

(te rm é sz e te s n a g y s á g ).

14. Fecskendező pontylazac [ C o p e in a a r n o ld i (regan > ] hímje,

(8/« n agyság ).
15. Fekete tetra [ G y m n o c o r y m b u s t e m e t n i (b o u le n g e r) J,
(term észetes n agyság ).
16. Ciklámen-lazac [H yphessobrycon cdllistus callistu s (b o ulenger ) ],
(*ii n a g y s á g ; — n álu n k tévesen m in t a Szerp a-lazac (H yp h essob rycon serp a e)
„ m in o r” -n ev ű ten yészválto zata ism eretes).
17. Rózsás törpeszájú hal [ N annostomus aripirangensis (m e in k e n ) ],
(4/e n a g y sá g ; — a szövegrészb en ism ertetett tö rp eszájú h al [N a n n ostom u s anom atus
( S T E I N D A C H N E R ) ] kevésb é n yú lán k , zö m ö kebb ro ko n a; a k v a ristá in k m edencéiben
terjedőben van).
P ontyfélék (Cyprinidae)

18. Színt játszó dánió [B rachydanio albolineatus <b l y t h ) ],

(term észetes n agyság ).
19. Karcsú díszmárna [Puntius titteya (d f . r a n iy a g a la ) ], hímje,
(4/s n agyság).
20. Zebra dánió [Brachydanio rerio c h a m ilt o n -b u c h a n a n ) /,
(term észetes n agyság ).

21. Rózsás diszmarna [Puntius conchonius (hamii.ton-buchanan>7 hímje,

(term észetes n agyság ).
22. K olibri hal [T anichthys albonubes c l i n - s h u -y e n ) ],
(term észetesnél v a lam iv el n agyo b b ítv a).
23. Szumatrai díszmárna [Puntius tetrasyn a (b l e e k er ) ],
(V b n agyság ).
24. Feketesávos díszmárna [P untius nigrofasciatus <g u n t h e r > 7 hímje,
(term észetes n agyság ).
25. Ékfoltos razbóra [K asbora heteromorpha íduncker)_7,
(term észetes n agyság ).

26. Teleszkópszemű fátyolfarkú aranyhal Carassius auratus [ (u n n é ) var.

macrophthalm us bicaudatus] feketeszínű tenyészformája,
(V2 n agyság ).

27. Szivárványos díszmárna [Puntius oligolepis (b i . e e k er ) 7 hímje,

(1,5-szeres n agyság ).
28. M alabári dánió [D anio m alabaricus (jrrdon)7,
(term észetes nagyság),

29. Ustökösfarkú aranyhal [C arassius auratus (l i n n é ) var. ja p on icu s sim plex ],

sárgaszínű tenyészformája,
0/s n agyság ).

30. Fátyolfarkú aranyhal [C arassius auratus (l t n n é ) var. ja p on icu s bicaudatus]

pirosszínű tenyészformája,
CVs n agyság ).
 I k r á d é f o g a s p o n t y o k ( C y p r in o d o n t id a e )
E le v e n s z ü lő f o g a s p o n t y o k (P o e c ilid a e )

31. V ö rö sto rk ú d íszcsu k a (E piplatys chaperi (sauvage; 7 h ím je,

(s/4 n a g y s á g ) .
32. Z an zib ári tark ac su k a [Pacbypanchax playfairi (g c n t h e r ) ],
(V . n a g y s á g ) .
3 3. K u b ai p atak h alacska [Rivulus cylindraceus (pof.y)_? h ím je ,
(4/a-s z o r n a g y ít v a ) .

3 4. C ifra fo gasp o n ty [ Aphyosemion australe írachowj] h ím je,

(te rm é s z e te s n a g y s á g ) .

35. S z iv árv án y o s gu p p i fL ebistes reticulatus (peters) ] n ő stén ye,

( te rm é s z e te s n a g y s á g ; — a f e le a k k o r a , t a r k a h ím e k a k ö n y v fe d ő la p já t k ö v e tő
e lő z é k e n lá th a tó k ).

3 6. S z ú n yo g irtó fo gasp o n ty [Gambusia affinis a/finis (b aird -girard ) ] n ő stén ye,

(te rm é sz e te s n a g y s á g ) .

3 7. M exik ó i k ard fark ú hal [.Xiphophorus helleri (heckel) ] h ím je,

ered eti (zö ld ) tö rz salak ;
(*/s n a g y s á g ).

38. M exik ó i k ard fark ú h al [Xiphophorus helleri c h e c k e l ; ] fekete ten yészfo rm á-

ján ak („fek ete x ip h o ” ) h ím je ; fekete P la ty p o e c ilu s h ím és zö ld X ip h o p h o ­
ru s n ő stén y k eresztezéséb ő l k ite n y é sz tv e ;
CU n a g y sá g ).

3 9. M e x ik ó i k ard fark ú h al [Xiphophorus helleri ( h e c k e l j v ö rö s ten yészfo rm á- ]

ján ak n ő stén ye („ v ö rö s x ip h o ” ) , a k v á riu m i ten yészalak ,
C l, n a g y s á g ) .

4 0. S zclesh átú fo gasp o n ty [Platypoecilus maculatus (günther) ] fekete úszósugarú,

p iro s ten yészfo rm ája („ w a g ta il-p la ti” ), h ím ;
(te rm é sz e te s n a g y s á g ).

4 1 /a. T a rk a jan u árp o n tyo csk a fPhalioceros caudomalulatus (h e n se l ) var. reticulatus

( k ö h l e r ) J a ran y sárg a ten yészfo rm áján ak h ím je ,
( te rm é s z e te s n a g y s á g ).

4l/'b. E lő b b in ek (41 /a.) n ő stén ye,

(te rm é s z e te s n a g y s á g ) .

42. Ju k a tá n i fo g asp o n ty [Aíoltienisia sphenops (c l v i e r -v a l e n c i e n n e s )_/ feketefoltos

ten yészv álto zatán ak („ R o tsc h w a n z -M o lli” ) nősténye,
( te rm é s z e te s n a g y s á g ) .

43/a. T ö rp e fo gasp o n tyo csk a [Heterandria/ormosa ( a g a s s i z >7 h ím je ,

(te rm é sz e te s n a g y s á g ) .

43/b. E lő b b in ek (43/a.) n ő stén ye,

(te rm é s z e te s n a g y s á g ) .

4 4. V ito rlá s fo g asp on ty [M ollienisia velifera (r e g a n ) ] h ím je, eredeti (zöld)

törzsalak,
(természetes nagyság).
III. T Á B L A
I.ab/rinf k op o ltyú s halak (A n aban tidae)
B ölcsőszdjú halak (C lcblidae)

4 5 . K ín a i p a r a d ic s o m h a l [M acropodus opercularis <l i n n é ) ] n á s z ru h á s h ím je ,

(e re d e ti a k v á r iu m i n a g y s á g ).

4 6 . V it o r lá s h al [P terophyllum scalare (Cu v i e r - v a l e n c i e n n e s j 7 é s a k is v ito r lá s h a l

[ Pterophyllum eim ekei ( a i i d ] h ib r id je , a n á lu n k e z id ő s z e r in t te n y é s z te tt
tö r z s e k k é p v is e lő je ;
(V j n a g y s á g ) .

4 7 . S z é le s h o m lo k ú t a r k a s ü g é r [A equidens la tifron s (s te in d a c h n e r )]y

( a z a k v á r i u m i n a g y s á g */8- a ) .

4 8 . F á ty o lo s s z iá m i h a rc o s h a l [B etta splendens ( r e g a n j var. cam bodja] v ö rö s -

ú sz ó jú és z ö ld tc s tű te n v é s z fo r m á já n a k h ím je ,
(te rm é sz e te s n a g y s á g ).

49- G y ö n g v g u r á m i [T richoga ster leeri (b l f e k e r ) ] h ím je ,

(*/a a k v á r i u m i n a g y s á g ) .

5 0 . K é k g u r á m i [ T richogaster trichopterus (h a i . l a s ) var. sum atranus (l a d i g e s ) ]

h ím je ,
( a z a k v á r i u m i n a g y s á g V«~e )-

5 1 . T ö r p e g u r á m i [C olisa lalia (Ha m i l t o n - b u c h a n a n ) ] n á s z r u h á s h ím je ,

(te rm é sz e te s n a g y s á g ).
IV . T Á B L A
 Sügéralak úak ( P erco m orp h i) a lren dje

H alcsalád o k: Bölcsőszájú h alak (C ichlidae)

Törpe naphalak (E lassom idae)
N andidák (N andidae)
D íszsügérek (Centrarchidae)
ü veg sü g érek (A m bassidae)
5 2 . V ö r ö s to rk ú b ö lc ső sz á jú -h a l f Cichlasoma m eeki (b r i n d ) ] h ím je ,
( a z a k v á r i u m i n a g y s á g 1/8- c ).

5 3 . E g y ip t o m i s z á jk ö ltő h a l [H aplochrom is m ulticolor (h i l g e n d o r f ) ] h ím je ,

( 5/„ n a g y s á g ) .

5 4 . T ö rp e s ü g é r [E lassoma evergladei (j o r d a n ) ] h ím je ,
(te rm é sz e te s n a g y s á g ).

5 5 . K é k s ü g é r [b adis badis (h a m i l t o n - b u c h a n a n ) ? h ím je ,
(SU n a g y s á g )

5 6. D isz k o sz -h a l [Symphysodon discus ( h e c k f .l ) /,

(Va n a g y s á g )

5 7 . T ő z e g -s ü g é r [ M esogonistius chaetodon (b a i r d ) 7 h ím je ,
(te rm é sz e te s a k v á r iu m i n a g y s á g ) .

59. I n d ia i ü v e g s ü g é r /A mbassis lala (Ha m i l t o n -b u c h a n a n > ],

(a t e r m é s z e t e s n é l v a l a m iv e l k is e b b m é r e t b e n á b r á z o lv a ) .

M ugilszeT&ek ( P e r c e s o c e s ) a l r e n d j e

H alcsalád : Szivárványhal-félék (M elanotaeniidae)

58. A u s z trá lia i sz iv á rv á n y h a l [M elanotaenia macculochi (j. d. o g ilb y )],
(te rm é sz e te s n a g y s á g ).

P on tysz erűek (O stariophysi) alrendje

H alcsalád : Páncélos harcsák (C allichthydae)

6 0 . P o n to z o tt p á n c é lo sh a rc sa [ Corydoras pa leatu s (j e n y n s ) ] h ím je ,
(te rm é sz e te s n a g y s á g ).

6 1 . K é k p a jz so s p á n c é lo sh a rc sa [C orydoras aeneus c g ilio ],

(te rm é sz e te s n a g y s á g ).
V. TÁ BLA
A nősténynek tompavégÜ tojócsöve nő az ívás előtt. A hím viszont ugyan­
azon a helyen rövid, hegybe kifutó ivarszemölcscsel rendelkezik. 18—26
C fokú, 6—8 pH -jú, tiszta, oxigéndús vizet kíván. K ivételektől eltekintve
békés, nagyobbtestű halak társasakvárium ában jól tartható. A kolumbiai
és panam ai vizek felm elegedésének m egfelelően tenyésztéséhez 26—28
C fokú vÍ2et igényel. Ikráit lapos kövekre rakja (kb. 600—800 db). M ind­
két szülő részt vesz az ikra és ivadék gondozásában. H árom nap alatt kel­
nek k i a kis akarák, m elyeket a szülők később gödörbe cipelnek, majd
úszógyakorlataikon vezetgetik őket. Jó tenyészpár évente 4—5-ször is
ív ik . A kicsinyek 7—8 hónapos korukban ivarérettek.
V ö r ö s t o r k ü b ö l c s ö s ^ á j ú b a l [ C i c h l a s o m a m e e k i ( B R I N D ) ] . E gyik legtet­
szetősebb külsejű cichlidánk, m ely alakjában a sügérek ném ely tengeri
rokonára emlékeztet. Teste közepén és farktövén sötét foltot visel, kopol­
tyúfedőjén pedig sárgászöld szegélyű folt helyezkedik el. M ind a hím,
m indpedig a nőstény torka élénkvörös. A két iv art elég nehéz egymástól
m egkülönböztetni, egyedül a tojócső, illetve ivarszem ölcs alakja alapján
tájékozódhatunk (1. Aequidens). H azája: G uatem ala, Yukatán-félsziget
északi része, ahol tavakban, folyókban és földalatti vizekben él. 40—50
1-es medencében tartsuk és kövekből készítsünk neki kis barlangot. U gyan­
csak lapos kőre ikrázik, 22—24 C fokú, 6—7 pH -jú vízben. Egyébként
szaporodása az előző fajéval egyezik.
E gyip tom i szajkóitokat ( H apk cbrom is m u lticolor ( H I L G E N D O R F 1903)].
E gyik legkedveltebb cichlida, m ely arról nevezetes, h o gy kicsinyeit szájá­
ban neveli. H azájában m ár az ókorban ism erték, egyko ri cserépedények
díszítésének tanúsága szerint. Zöldessárga alapszínű. A hím farkalatti
úszójának hátsó vége narancssárgán szegélyezett. ív ás idején a h ím pikkelyei
a legragyogóbb színekben csillognak. A N ílusban és m ellékfolyóiban él.
N övényekkel helyenként sűrűn beültetett akvárium ban 20—23 C fokú
vízben tartsuk. Tenyészakvárium ának vízhőm érséklete 26 C fok legyen.
Ikrázás után a nőstény szájába veszi 30— 100 ikráját. A hím et ívás után eltá­
volítjuk. A kicsinyek nyolc nap m úlva kelnek ki, de m ég legalább négy
napig anyjuk szájában m aradnak. Az anyahal a szájköltés ideje alatt nem
táplálkozik. A kiúszástól szám ítva 3— 4 napig veszély esetén v ag y éjszaka
a kicsinyek visszabújnak anyjuk szájába. A kiúszott kicsinyek újszülött
guppi-nagyságúak.
V itorlás h a l (P terophyllum scalarc C U V I E R — V A L E N C I E N N E S 1831)'
A M agyarországon beszerezhető állom ányt a fentjelzett faj és a k is vitorlái
h a l (P terophyllum e i m e h i E. A H L . 1928) hibridjei képezik. A vitorlás
halat impozáns alakja a legszebb akvárium i hallá avatja. Ezüst alapot:
128
húzódó fekete csíkjainak sötétsége idegállapotának megfelelően változik.
A hím és nőstény megkülönböztetésére a tojócső és ivars 2emölcs alakján
kívül nincs biztos módszerünk. Á llító lag a hím arcéle meredekebben em el­
kedik, mint a nőstényé, m ások viszont ennek fordítottját hirdetik. Az Ama-
zonasz középső és alsó folyásán, valam int ennek m ellékfolyóiban él. 28—30
C fokú, erősen szellőztetett tiszta vízben érzi jól m agát. 26 C fok alá ne
hűljön akvárium ának vízhőmérséklete. A hazájában tapasztalt viszonyok­
nak megfelelően 8-as keménységű és 6—7-es pH -jú víz felel meg részére leg ­
inkább. Lehetőleg ne tartsuk más halakkal egy akvárium ban, hanem magas
vízoszlopú, legalább 60—70 liter űrtartalm ú külön akvárium ot biztosítsunk
kifejlett példányainak. Szaporításának első feltétele a m egfelelő tenyész-
pár. Ha csak egy mód van rá, a tenyészhalak m aguk válasszák k i egym ást,
amit egymás ijesztgetésével, csipkedésével adnak tudtunkra. M ajd egy
vízinövény levelét kezdik tisztogatni, ahová ikráikat lerakhatják. Élő
növény helyett rendszerint celluloidból vagy üvegből készített m űlevelet
teszünk a tenyészpár akvárium ába, majd ezt a lerakott ikrákkal együtt
kiemeljük egy előre elkészített üveg vizébe. Itt állandó szellőztetés és filtrá-
lás mellett kelnek k i a kicsinyek. A budapesti vízvezeték friss vize tökéle­
tesen megfelel forralással történő sterilizálás és enyhe savanyítás után; 26
C fokon 48 óra alatt akár ezer főből álló ivadék kel ki. 5 nap m úlva kiúsznak
és ekkor kell első etetésükről gondoskodni. 5 hetes korukban szüleikhez
teljesen hasonlóak. Jó tenyészpárt, — ha nem a szülőkkel neveltetjük a kicsi­
nyeket, — két hetenként lehet ikráztatni.
Dis%kos%-bal (Symphysodon discus H E C K E L 1840). Széles tányérhoz
vagy diszkoszhoz hasonló testén keresztirányú csíkozatot visel. A nőstény
inkább sárgás alapszínű, csíkjai a híménél kevésbé fénylők. E gyike leg­
különlegesebb és legdrágább akvárium i díszhalainknak. Hazája az A m a­
zonasz középső folyása és annak m ellékfolyói. Tartása a vitorlás haléhoz
hasonló, de annál még kényesebb állat. Tenyésztése csak alkalm anként
sikerült.

E G Y É B TRÓ PU SI D ÍS Z H A L -K Ü L Ö N L E G E S S É G E K

A további díszhalcsaládokból az eddigieknél jóval kevesebb faj került

akváriumba és ezért ezek nagy részét az akvárium -könyvek a gyakorlati
követelményeknek m egfelelően „vegyes” csoportnéven szokták össze­
foglalni.

9 Linyl-Wiesinger: Akvarisztika (21)

129
 D íszsügérek vagy nap halak (Centrarchidae)
is
Törpe naphalak (Elassomidae).
Sügérféle halak, tehát ragadozó állatok. íg y kizárólag élő eleséggel táp*
lálhatók. Tiszta, oxigéndús víz az életelem ük. Valam ennyien Észak-Ameriká-
ban honosak. A díszsügérek egyes fajai (a naphal, a pisztrángsügér)
betelepítés révén Közép-Európa vizeiben is elterjedtek. E gyik legked­
veltebb akvárium i képviselőjük a tőzegsügér (M esogonistius chaetodon);
a törpe naphalaknak pedig a törpe sügér (E lassom a evergladei).
T o^egsügér [ M esogonistius chaetodon ( B A I R D 1855)J . D rapp alapszínű
testét keresztben lefutó sötétbarna csíkok díszítik. Az ivarokat nehéz
m egkülönböztetni egym ástól. A hím nagyobb, erősebb, úszói hosszabbak,
m int a nőstényé. A tojócső és ivarszem ölcs alakjának viszonya a cichli-
dáknál tapasztaltakkal egyezik. A nőstény m eglepő módon színesebb
ívás idején, m int a hím . H azája É szak-A m erika. 7-nél alacsonyabb (6,0—7,0
pH -jú) vizet kíván, egyben szereti a friss, oxigéndús vizet. A nőstény egy
gödörbe rakja ikráit, ahol a hím veszi át azok gondozását. Az ivadék 3—6
nap m úlva kel ki. E kkor a hím et is eltávo lítju k. A hím nek egy-két hét
pihenőre van szüksége az ívás után, ezért ne tegyü k m indjárt a nőstényekkel
közös akvárium ba.
T örpe sü gér (E lassom a evergladei J O R D Á N 1884). A törpe naphalak
nálunk is közkedvelt képviselője. Sötétbarna, sőt fekete alapszínű, alig
5,5 cm -ig m egnövő halacska. A hím ek alapszíne sötétebb, m int a nőstényeké.
Hazája É szak-A m erika déli része, Florida, D él-G eorgia. Tiszta, filtrált-
vizű akvárium ban érzi jó l m agát. A medence alját finomszemű homok
borítsa. Ha nem túl kicsi az akvárium , a szülők ívás után bennmaradhatnak
a tenyészakváriumban. 20—22 C fokú vízben tenyésztjük. Lehetőleg több
párat helyezzünk k i eg y 25—40 literes medencébe. Sűrű növényzet közé
a nőstény 30—60 ikrát rak le. 2—6 nap m úlva kelnek k i a kicsinyek. 3—4
hét m úlva a szülők ism ét ívnak.

Nandidák (N andidae)
É jjeli életm ódot folytató ragadozó halak. Tüskés úszókat viselnek. K erülik
a tűző napot. Ikráikat „barlangban’*, a vízpart üregeiben, akvárium ban lapos
kövek fedezékében, vagy eg y üres virágcserép belsejében rakják le. Társas
akvárium okba nem valók, kivéve a kék sügért (Badis badis), am ely viszonylag
m ég a legbékésebb faj közülük. Afrikában, Indiában és D él-Amerikában
terjedtek el.
K ék sü gér (Badis badis H A M I L T O N — B U C H A N A N 1822). Az 1930-as

130
évek táján nálunk is elterjedt volt, de később a színpompás cichlidák kiszo­
rították. Üjabban ismét M agyarországra került és akvaristáink több­
kevesebb kitartással foglalkoznak vele. 7 cm hosszú, kékes alapszínű hal*
melynek oldalvonala m entén fekete pontsor húzódik. Ezt halványabb
keresztcsíkok szelik át. H átúszója tövén vörös pontsor fut végig. Rózsás
színű és zöld színváltozatai is ismeretesek. Hazája Elő-India. A hím színei
élénkebbek, m int a nőstényé. Am ellett a hím hasfala kissé homorú és hátúszója
nagyobb, hátul hegybe fu t ki. A nőstény hátúszója hátul lekerekített.
23—28 C fokos vizet kíván. A kvárium ába sűrű növényeket ültessünk és
a medence alján hagyjuk m eg a természetesen képződő növényi törm elé­
ket. Medencéjét ne túl világos helyre állítsuk, s búvóhelyül kövekből
készítsünk neki „barlangot” . 24—28 C fokon a „barlangban” (virágcserép
is lehet) ív ik. E gyszeri ívásnál 60— 100 ikrát rak le. A kicsinyek négy nap
múlva kelnek k i és újabb három -négy nap m úlva hagyják el a „barlangot” .

Ü vegsügérek (Ambassidae).
Apró, mindössze néhány centiméteres sügérfélék. Testük közel átlátszó,
mert izomzatúk fénytörése a vízével csaknem egyezik. H átúszójuk ketté­
osztott, az első rész tüskés. D él-Ázsiában élnek nagyobb zömmel.
Indiai üvegsügér (A m bassis lala H A M I L T O N B U C H A N A N 1822).
—

Csaknem teljesen színtelen, 4—5 cm hosszú, átlátszó testű halacska. A hím

csillogó, égkék m ustrázata különösen a hát- és m ellúszóin érvényesül.
18—25 C fokú, 6,5—7,5 pH -jú, tiszta vízben, lehetőleg kisebb csapatban
tartsuk. 24—26 C fokon, sűrű növényzet között, többnyire úszónövények
lecsüngő gyökereire ikrázik. A z ikrák 24 óra alatt kelnek ki. E kkor a szülő­
ket eltávolítjuk. Az ivadék rendkívül apró, de szája aránylag nagy és m eg­
lepő módon m indjárt m ár Cyclops-naupliákkal táplálkozik. Ha csak Infu-
soriával etetjük, akko r éhen hal.

Szivárványhal-félék (Melanotaeniidae)
Kettős hátúszójú, többnyire csapatokban úszkáló halak. Ausztráliában
élnek és nálunk egyedüli — akvárium ainkban igazán m eghonosodott —
képviselői ennek a földrésznek.
A usztráliai szivárványbal ( M elanotaenia m accullocki J . D . O G I L B Y 1915).
A szivárvány m inden színében irizáló pikkelyköntösű halfaj. A hím élén­
kebben színezett és karcsúbb, m int a nőstény. 23 C fokú, 7 pH -jú, tiszta
vízben tartsuk. Tenyésztéséhez 26 C fok hőm érséklet szükséges. R eggeli
napfényben ív ik. Élénk ívási hajsza után ikráit a növények közé helyezi.
Az ivadék négy nap m úlva úszik ki.
9* (21) 131
 Páncélos harcsák (CalUchthydae).
Kisebb termetű harcsafélék, melyeknek p ikkelyei pa)2Sokká olvadtak
össze és páncélt képezve védik testüket. Béllélegzést folytatnak, vagyis
„lenyelik” a légköri levegőt és végbelük falát behálózó hajszálereken át
hasznosítják annak oxigéntartalmát. Az elhasznált levegő a végbélnyíláson
át távozik. Törm elékfogyasztásukkal alapos felforgatóm unkát végeznek
a nem elég tisztán tartott akvárium aljzatán. Akvárium ainkban leginkább
a Corydoras-nemzetség különböző fajai terjedtek cl.
'Pontozott páncélosharcsa [C orydoras p a lea tu s ( J L N Y S 1842)]. Kifejlet­
ten 7,5 cm nagyságú, zömöktestű hal. Törzsét és úszóit több pontsor díszíti.
A hím karcsúbb és kisebb, mint a nőstény. Előfordulási területe a brazíliai
La Plata-vídéke. Érdekessége ennek a halfajnak, hogy a talajból ügyesen
kiszedegeti az oda befúródott Tubifexet, s íg y m integy „köztisztasági”
m unkát hajt végre az egyébként nem törm elékes fenekű akváriumban
(a szennyezett, hulladékfelrakódású medencealjzaton ennek épp az ellen­
kezőjét). Betegségekkel szemben ellenálló, rendkívül szívós természetű
hal. 25 évig is elél. Ne túl világos helyen tartsuk. 18—20 C fokú, 6—8
pH -jú, tiszta víz az életeleme. Tenyésztéséhez 30—40 literes akváriumra
van szükség. Ezt az akvárium ot 2/3-részben tis 2ta, „beállott” , „öreg”
akvárium vízzel töltsük fel, 1/3-részben pedig friss vízzel. Ikrázási hőmér­
séklet 26 C fok legyen. 2—3 hím et tegyünk egy nőstény mellé. ív ás közben
a nőstény a hím ivarnyílásához tapad a szájával, spermáját kiszívja és maga
term ékenyíti m eg azzal petéit, am elyeket táskaszerűen csukódó hasúszói
között fog fel és ragaszt oda vízinövényekhez, v agy a medence üvegére.
Ez a különös szaporodású halfaj 80—250 petét rak le; az ivadék 6—9
nap alatt kel ki.
K ékpaj^sospáncélosharcsa (C orydoras aeneus G I L L 1858). A lakban és test­
alkatban az előző fajhoz hasonló, de zöldeskék páncélja fémesen csillog.
22—24 C fokú vízben érzi jól m agát, tehát hőigényesebb, mint az előző
faj. E gyébként ugyancsak 6— 8 pH-jú, tiszta vízben tartsuk. Hazája a dél­
am erikai Venezuela, Trinidad. Tenyésztésére vonatkozólag a külföldi
szakirodalomban nem igen találunk kellő adatokat. M agyarországon első
ízben a Fővárosi Á llat- és N övénykert A kvárium ában ívott 1953-ban,
meglepő módon; 18 C fokos 7,4 pH -jú, friss csapvÍ2ben. Az ivararány a
Corydoras paleatusnál előírtakkal ellentétben 1:2 volt, a nőstények javára.
Keményburkú ikráit az akvárium üvegfalára ragasztotta. A kicsinyek Öt
nap m úlva keltek ki. Bár az ivadék feltűnően nagy, először csak Infusoriávai
kellett táplálnunk. A hatnapos ivadék gyom ortartalm ában mikroszkópos
vizsgálattal túlnyomó részben zöld algákat találtunk.

132
AZ A KVÁRIUM ÉS L A K Ó I N A K
GO N D OZ ÁS A
 A b e r e n d e z e t t akvárium gon d oz ása

.A . friss talajjal s üde, szép vízinövényekkel berendezett akvárium —-

am elyet azután halakkal is benépesítettünk — felüdítő, remek látvány.
Ha ezt az akvárium ot eg y bizonyos idő elteltével m egvizsgáljuk, berende­
zésén részben kedvező, részben nem kívánatos elváltozásokat észlelünk.
Kedvezően hat a vízinövények levélzetének szétterülése, fény felé való
elhajlása, ném i elszaporodása, „belom bosodása” , egyszóval a növényzet
ún. „beállása” ; a kövek, a háttér és egyéb vízalatti tárgyak enyhén zöld
bealgásodása; a friss víz öregebb akvárium vízzé való m inőségi átalakulása stb.
A kedvezőtlen elváltozások a következők. A halak ürülékéből, az elpusz­
tuló, rothadásnak indult növényi részekből, az el nem fogyasztott hal­
táplálékból időnként az akvárium fenekén hulladékfelrakódás képződik.
Egyes halfajok szívesen turkálnak az ilyen rothadó szemét között, s egyes
pontylazacoknál m agunk is szívesen látjuk a feneket sűrűn beborító sötét,
„érett” iszapfelrakódást (az ún. „m ulm ot”). Á ltalában azonban ez a hulla­
dékképződés káros hatású az akvárium berendezésére és lakóira nézve.
Nemcsak az élénkebb m ozgású halak, hanem a szellőztető is felkavarja
a hulladékot a fenékről, am ely aztán rárakódik a finom levélzetű vízi­
növényekre, valósággal m egfojtja azokat. A bom ló, rothadó növényi és
állati hulladékok azonkívül oxigént vonnak cl, s elősegítik a különböző
halbetegségek kórokozóinak elszaporodását, virulenssé válását. A kisebb
characidáknál is lehetőleg inkább mesterséges iszapot alkalmazzunk
kiforrázott és jól kinyom kodott bam atőzegből, s egyébként pedig minden­
nemű hulladékot rendszeresen távolítsunk el az akvárium aljáról. Erre a
célra az üvegből készült és szaküzletekben beszerezhető isya p lop ó szolgál.
Ennek segítségével némi gyako rlat után csekély vízm ennyiséggel elég sok
hulladékot távolíthatunk el akvárium unkból. A medence hom okját lejtő­
sen képezzük ki, a hulladék ilyenkor fő leg a lejtő alján fog összegyűlni.
A régebben ajánlott „iszapsarok” (rögzített üvegcsíkkal az akvárium egyik
sarkában elrekesztett iszapgyűjtőhely) m indenképpen m ellőzhető; egyéb­
ként is a medence belső természetes képét esztétikailag csak rontaná.

135
 N agyobb akvárium oknál az iszaplopó egyedüli használata már kényel­
metlen. Ilyen esetekben a nagyobb homokfclületen szétterülő hulladék-
réteget üvegből készült és fújtató gum ilabdarcsal ellátott is^ppfújlatóvai
tereljük egy sarokba össze, ahonnan azután m ár iszaplopó segítségével
könnyen kiem elhetjük az egész összegyűlt iszapot.
M ég nagyobb medencék tisztogatására a leszívó gumicsőhöz egy 20—30
cm hosszú, beleülő üvegcsődarabot használunk. Ezzel a talaj szintje fölött
m integy 1,5 cm -nyire szippantjuk be a hulladékrétcget. Miután azonban
az iszappal együtt kavicsok és üres csigahéjak is bekerülhetnek az üveg­
csőbe, amelyek azután eldugaszolják a víz útját, érdemes az üvegcsövet
kis gum idarabka segítségével egy isyapharanggal (esetleg üvegtölcsérrel)
összekötni. Az iszapharang révén egyrészt nagyobb felületről gyűjti össze
a szívócső a hulladékot, másrészt m egakadályozza a nehezebb tárgyak
(kavics, csigák stb.) beszippantását az üvegcsőbe. M inthogy a szívócsöves

1 = Iszaplopó. 2 = Iszapfújtató. 3 = Iszapharang, szívócsővel összekötve. 4 = Algakaparó.

4/a = Algakaparó pengetartórésze csavarrögzitéses megoldással. 4/b = Algakaparó penge-
tartója, szorítólapos megoldással, oldalnézetben. 5 = A kvá riu m i facsipesz. 6 = Akvárium i
kézihálók. 7 = üvegpipa, és használatának szemléltetése

136
 tisztogatással még ügyes alkalmazása m ellett is aránylag sok értékes akvá­
riumvíz mehet veszendőbe, utóbbi ismételt felhasználása érdekében a
szívócső vége és a zománcozott vödör közé sűrűbb hálót vagy szitát helyez­
zünk, s a zománcvödörben összegyűlt — esetleg zavaros akvárium vizet
nagyobb üvegtölcsérbe helyezett üveggyapoton szűrjük át. O lyan halfa­
joknál, amelyek kedvelik a friss vizet (pl. Pterophyllum ), a leszívott öregebb
akváriumvizet átforralt és a medence vízhőfokára hűtött csapvízzel pótol­
juk. Az akvárium ból elpárolgó vízm ennyiséget is általában átforralt (s íg y
kissé lelágyított) csapvízzel és sohasem friss csapvízzel pótoljuk, mert utób­
bival a medence vizét állandóan csak tovább kem ényítenők.
A medence berendezésére káros hatásúak lehetnek a m indent ellepő,
beborító különféle algák (moszatok). Az oxigéntermelése folytán hasznos
világoszöld algabevonat nemcsak kellemes látvány akvárium unkban, de
egyes halfajoknak (pl. M ollienisiák, díszmárnák stb.) és a halivadéknak
táplálékul is szolgál. E gyedül a medence elülső nagy nézőfelületét zavarja,
ahonnan algak aparó segítségével könnyen eltávolítható. Az algakaparó
hosszú farúd végére ferdén ráerősített pengetartó, m elynek két fém lapja
közé cserélhető módon borotvapenge erősíthető. Használatánál arra
ügyeljünk, hogy az algabevonat „leborotválása” közben ne kerüljön m oz­
gatással felkorbácsolt kvarchomokszemcse az üveglap és a penge közé, mert
ily módon az akvárium üvegét csúnyán összekarcolhatjuk.
A barna kovam oszatokat szintén algakaparóval távolítsuk el a medence
faláról. A növényeket megfojtó kovaalgák ellen azonban gyökeres módon
nagyobb világosság biztosításával vehetjük fel a harcot, ha másképp nem,
úgy akár mesterséges m egvilágítással.
A zöld fonalalgákat vékonyabb fapálcikára felcsavarva távolíthatjuk el
a medencéből. V igyázzunk, hogy velük együtt a beültetett vízinövényeket
ki ne rángassuk a talajból. Túlszaporodásukat fénycsökkentéssel akadályoz­
zuk meg. Kevés belőlük díszítőleg hat a medencében.
A kellemetlen, karbolszerű szagot terjesztő bársonyos kék nyálkaalgák
Igen hamar tönkretehetik medencénk teljes berendezését. A növényzet
elpusztul és a halak oxigénhiány és a keletkező káros anyagok folytán
követik a növényeket. A kék nyálkaalgák elszaporodásának az erős m eg­
világítás, a rothadó, bomló hulladékfelgyülem lés és a kemény víz kedvez.
A víz pH -értékét a halakra nézve káros mértékben m egnövelik a kék
algák. M egelőzése: tisztaság biztosítása, tubifex elszaporodásának m egaka­
dályozása az akvárium talajában, nyáron m érsékelt m egvilágítás, lágy
— kissé savanyú — akvárium víz alkalmazása. A már fellépett kék nyálka-
algát borotváljuk le a medence faláról, majd összegyűjtve iszaplopóval távo­

137
lítsuk el. A belepett tárgyakat és vízinövényrészeket szintén telepítsük ki
az akvárium ból. Utána zöld papírral sötétítsük be az akvárium ot, majd tőzeg-
filtrálást, esetleg foszforsavat alkalm azva, savanyítsuk le a medence vizét.
Zöld vízzavarosodás a medence vizében elszaporodott lebegő algáktól
származik. Erős fény hatására következik be; ártalm atlan. M iután a medence
áttekinthetőségét rontja, helyezzünk a bezöldült vízbe nagyobb tömeg
élő daphniát. Ezek a zöld lebegő moszatokat egy-két nap alatt elfogyaszt­
ják, m egtisztítják a vizet. A lebegő algákat egyébként vízszűrő-készülék
segítségével is kiszűrhetjük a medence vizéből.
Tejszerű, „ködös” zavarosodás az ázalékállatok (Infusoria) nagymérvű
elszaporodásától származik. Főleg télen, a sötét nappalok beköszöntésével,
a felszaporodó bom lásterm ékek hatására szaporodnak el. Elsokasodásukat
elősegíti még a rosszul kimosott tubifexszel, vagy enchytreusszal való etetés.
H alainkra igen veszélyes jelenség. N em csak n agy oxigénelvonást ered­
ményez, hanem a nagytöm egű infusoria testüket is m egtám adja. Úszói­
kat ezért Összehúzzák, m egtám adott bőrfelületükön pedig penészgombák
és különféle baktériumtelepek keletkezhetnek. Ezen a bajon a régi víznek
új, friss csapvízzel való kicserélésével nem hogy segítenénk, de m ég csak
elősegítjük az ázalékállatok m ég fokozottabb túlszaporodását. Az infuso-
riásodás megszüntetésére H. F r ej kálium perm anganát-oldatot javasol,
am elyből csak annyit oldjunk a medence vizében, hogy az enyhén lilás-
rózsaszínű legyen. A halakat bennhagyhatjuk; a színeződés pedig néhány
napon belül m agától eltűnik. W. T. Innes ugyanerre „A criflavin” (a gyógy­
szertárainkban beszerezhető „T rypaflavin”-nal helyettesíthető, világoszöld
oldatát használja, amelyhez 5 literenként 3 cseppnyi 2% -os methylénkék
oldat hozzáadagolását javasolja. A medencében télen ritkítsuk a fény­
igényes növényzetet, ezzel m egelőzzük az infusoria elszaporodását. Fokoz­
zuk a medence tisztántartását, csökkentsük az akvárium túlzsúfoltságát
és népesebb medencék vizét ilyenkor lehetőleg rendszeresen filtráljuk is.
Az ázalékállatok távoltartásának legbiztosabb m ódja: lág y és enyhén
(6,5—6,0 pH -ig) lesavanyított akvárium víz alkalm azása. A lelágyított
víz minden 10 literére oldjunk fel eg y csapott kávéskanál ko n yh asó t! A víz
enyhe savanyítására igen alkalm as a tőzegfiltrálás. A külső filtráló szűrő-
anyagában elhelyezett savanyú, barna láptőzeg (Torfm ull) kioldódó kreozot
és krezol anyagai szintén elősegítik az ázalékállatok elpusztítását. A víz
savanyításához enyhe hatású szerves savak (foszforsav, humuszsav, cser­
sav stb.) is felhasználhatók. A patikákban olcsón beszerezhető csersav-
porból (Acidum tannicum) oldjunk fel Vio gram m m ennyiséget az akvárium ­
víz minden 10 literére, m iután előzőleg a halakat 3—4 napra onnan eltávo-

138
litottuk. A medence vize a csersavtól először m egtörik, sötét piszkossárga
színű lesz (ha kevés vasklorid is jelen van: m eg is kékül). Pár napon belül
azonban a víz kitisztul, az ázalékállatok elpusztulnak és medencénk kristály-
tiszta vizébe m ost m ár nyugodtan visszatelepíthetjük halainkat.
Idővel az akvárium víz színén — ha szellőztetéssel nem m ozgatjuk a
vizet — eg y hártyaszerű „zsírréteg” képződik. Ez baktériumtelepekből
áll, amelyek a víz színére rakódó porrétegben találják m eg életlehetőségei­
ket. Eltekintve attól, hogy ez csúnya látvány, m ég káros is, m ert elzárja
a vizet a levegőtől, m egakadályozza az akvárium vizének gázcseréjét.
Megszüntetésére — ha szellőztetés nem áll módunkban — vágjunk le
a medence vízfelszínével azonos m éretű újságpapír darabot és helyezzük
óvatosan a víz színére, majd ugyancsak óvatosan em eljük le onnan. A „zsír­
réteg” az újságpapírhoz tapad. Ezt az eljárást m eg kell ismételni.
A berendezett akvárium üzemeltetéséhez m ég több hasznos segédeszköz
áll rendelkezésünkre.
Az akvárium berendezésénél m ár bem utattuk a vízalatti növények ülte­
téséhez igen alkalm as ü ltetövillát, m ely többnyire üvegből vagy alum í­
niumból készül. V ízalatti ültetésnél m egakadályozza a talajnak össze­
vissza való turkálását, felzavarását.
Ültetéskor a laza, friss talajból könnyen kiszabaduló és felemelkedő
növények lerögzítéséhez szolgálnak az üvegből készült U -alakú növénytűk.
Az elsűrűsödő növényzet ritkítását sohasem szakítással, vagy körömmel
való lecsípéssel végezzük, m ert íg y roncsolt felületet képezünk a növényen,
mely nehezen gyó gyu l, vagy akár rothadásnak is indul. Ezért csakis éles,
rozsdamentes növényollót használjunk erre a célra, am elynek szárát esetleg
meg is hosszabíthatjuk hozzáforrasztott szártoldalékkal.
Medencénk vizébe kézzel lehetőleg ne nyúlkáljunk bele. Egyes tár­
gyak kiemeléséhez, s a berendezésen való igazgatásokhoz az ültetővillán és
a pengenélküli algakaparón kívü l hosszúszárú ak várium i ja csip es^ ek et hasz­
náljunk.
Az akvárium i halak kifogásához, a halak és a medence mérete szerint
változó, különféle m éretű akvárium i ké^ihálók szolgálnak. K eretük cine-
zett drótból, hálóanyaguk tüllből készül. A háló zsákja ne legyen túl mély,
s főleg ne csúcsban, hanem enyhén öblösen végződjön.
A kisebb halivadékot és az apróbb testű kényes halakat vízzel együtt
kell kifogni és máshová áthelyezni. Erre a célra szolgál az üvegpipa, amelybe
hálóval tereljük bele s egy kevés vízréteggel együtt öntjük át óvatosan
új helyére a halivadékot.
A2 akvárium víz hőmérsékletének ellenőrzésére borszeszes, sörétsúly-

139
zós (függőleges helyzetben lebegő) ak várium i hőmérők kerülnek a szak-
üzletekben forgalomba. Tapadógum i segítségével a medence oldalfalához
rögzíthetők, tetszés szerinti szintm agasságban. M iután nem mindegyikük
mutatja pontosan a hőfokot, tanácsos előzetesen őket egy pontos higanyos
hőmérővel összehasonlítani.
Az etetés, haltáplálékgvűjtcs cs a szállítás segédeszközeiről a további
fejezetek során lesz szó.
Az akvárium gondozás terén az egyes évszakok szerint más-más súly­
ponti kérdések kerülnek előtérbe.
Ősszel a téli elők észületek et a nyáron elburjánzott vízinövényzet meg-
ritkításával, a dús „lombozat*’ gyérítésével, a hosszan elfekvő szárak vissza­
nyesésével, az át nem telelő úszónüvények eltávolításával kezdjük. Hal­
állom ányunkat átvizsgáljuk. A beteges, gyönge példányokat lehetőleg
küszöböljük ki. Csak a tenvészpárokat cs azokat az egészséges, erős hal-
egvedeket teleltessük át, am elyeket a tel folyam án táplálékkal győzünk
ellátni. A fűtő-, szellőztető- és szűrőberendezéseinket vizsgáljuk át és hoz­
zuk rendbe. A teli élő halelcség-tenyészctcinkct (Enchvtrcus, Grindal,
földigiliszta stb.) újítsuk fel. A sötét téli hónapokban képződő túl sok
szénsav részbeni lekötésére szórjunk a medence fenekére tiszta, szennyezés­
mentes m árványzúzalékot, vagy helyezzünk a medencébe mésztufa követ
(Kényes, lágy vizet kedvelő halaknál ezt m ellőzzük; itt csak szellőztetéssel
és filtrálással dolgozhatunk.)
A tavaszi elők észületek et már február közepén kezdjük cl. A tenyész-
medcncékct már a szülők kihelyezése előtt négy héttel rendezzük be és
töltsük fel. A műszaki berendezéseket vizsgáljuk át, a porlasztókat fris­
sítsük fel, a márvdnyzúzalékot vagy mésztufát távolítsuk cl és a medence
vizének nagyobbik részét átforralt és az adott hőfokra hűtött friss csap-
vízzel cseréljük ki. Amennyiben szükségesnek m utatkozik, medencénket
újra ültetjük, de ha a növényzetünk jól telelt is át, az elöregedett töveket
mindenképpen távolítsuk cl. H alállom ányunkat ismét kiegészíthetjük,
felfrissíthetjük. U gyanakkor m egkezdjük halaink felerősítését friss, élő
haltáplálékok (szúnyoglárvák, vörös cyclops, daphnia stb.) etetésével.
A nyári előkészületek főképp az algaveszedelem leküzdésére irányuljanak'
A medencék helyének esetleges áthelyezésével, árnyékoló függönyök,
fénytompító papírok felszerelésével és vizeink lelágyításával m ár előre
akadályozzuk m eg a káros akvárium i algaféleségck túlzott elszaporodását.
A nyáron bőséggel begvüjthető élő haltáplálékokból — akinek ideje éa
módja van reá — készítsen télire szárított haleleségeket.

140
 akvárium m űszaki b e r e n d e lé s e i

.A.Z akvárium üzemeltetéséhez különleges esetekben f&tőt szellőztető,

viZ^zfi™' hüto berendezéseket veszünk igénybe.
M elegvízi halak tartásához a m i éghajlatunk ala-tt — ha m agának a
helyiségnek állandó, kellő hőfokot nem tudunk biztosítan i— az akvárium
vizét fű ten ü n k kell. A fejlett technika az akvárium i fűtés terén is számos
korszerű segédeszközt adott az akvarista kezébe. A régebben alkalm azott
különféle petróleu m ->spiritusz--, p a ra fin - és gázlám pák , m elyeket az akvárium
fenekébe beépített fü tő k ú p alá helyeztek, úgyszólván teljesen kiszorul­
tak, mert megbízhatatlanok, hőhatásuk alig fokozható, alulról fölm elegí­
tik a talajt és a vízi növények gyökereit, rontják a szoba levegőjét s állandó
ellenőrzést igényelnek. H elyettük országszerte az elek trom os fű tőb eren d ez é­
sek terjedtek el, melyek tiszták, m egbízhatóbbak, többféle hőteljesítményű
és szabályozható hőfokozatú kivitelben is készülnek, sőt autom atikus hő
ki- és bekapcsoló szerkezettel is kiegészíthetők. Az utóbbiak meglehetősen
költséges berendezések és inkább csak szűk hőhatárok között ikrázó
kényesebb halak szaporítómedencéjében alkalm azzák őket. Vannak rög-

1 = Sörétsúlyzós akvárium i hőmérő, ta­

padógumival az akvárium oldal­
falához rögzítve.
2 = Petróleummécses, az akvárium fene­
kébe beépített alsó fű te k ú p alá he­
lyezve.
3 = Ele ktro m o s akvárium i fű tő te st, egy­
féle hőfokozatra. Felső vége nincs
vízmentesen szigetelve, ezért csak a
felső gumicső-vé'lősapka alsó széléig
süllyeszthető az akvárium vizébe.
4 = Szabályozható (3 hőfokozatú) akváiium i elektromos fű tő te st. Felső vége mastix-lakkal
bevont gumidugó és gumikábel-kivezetéssel vízhatlan szigetelésű, tehát ez a fűtő test
teljesen v íz alá süllyeszthető (vízszintesen is elfektethető az akvárium talaja fö lö tt).
5 és 6. = Bimctálos-rendszerű automatikus hőszabályozők (hő ki- és bekapcsolók). A medence
szélére akasztható fü lle l vannak ellátva, s az akváriumi elektromos fű tő te stte l kell össze­
kapcsolni őket

141
zített és állítható kontakthőm érős, higanyrelés, kö 2vetlen higanykapcsolású
és bimetálos hőszabályozó készülékek. E lőnyük, hogy jelentős mennyiségű
villanyáram ot takaríthatunk m eg üzem eltetésükkel! M iután kisebb víz-
bőingadozások a szabadban — főleg a szélvizekben — gyakoriak, a rög­
zített hőfokra való törekvés egyszerű tartás esetében egyébként fölösleges,
íg y a mindennapos gyakorlatban az egyszerű, vagy m éginkább a 2—3
hőfokozatkapcsolású elektrom os fűtőtestek m egfelelnek külön hőkikap­
csoló nélkül is. Jó l m egválasztott w att-erősségű fűtő esetében, napi néhány­
szor! hőfokellenőrzés m ellett különösebb hibákat nem igen követhetünk
el az akvárium fűtése terén.

Kérdés, hogy különféle méretű medencék és különféle külső hőmérséklet m ellett milyen
teljesítményű fűtő teste t válasszunk? E tekintetben J é? sa G y ö tey budapesti akvarista végzett be­
ható vizsgálatokat. K iszá m íto tta , hogy különböző méretű fe ltö ltö tt és letakart medencéknek
mennyi a hőleadóképessége. E z t számszerűleg kifejezve hőáteresztési tényezőnek (jele K )
nevezi. K ülö n fé le űrtartalm ú akváriumoknál ez a következő:

A kvá riu m űrtartalm a K ü ls ő hőmérséklethatárok Hőáteresztési

literben: C fokban: tényező

15 15 -22 2,5
30 15— 22 3,5
40 15— 22 4
50 15— 22 4,5
60 15— 22 5
80 15— 22 6
100 15— 22 7
120 15— 22 7,5
140 15— 22 8
190 15— 22 8,5

Ism erve medencénk űrtartalm át, s m ost már a vele megegyező hőáteresztési tényezőt is,
továbbá a szoba átlagos hőmérsékletét és az utó b b itó l függő fűté sné lküli vízhőmérsékletet,
az alkalmazandó fű tő te st watt-erősségét könnyen kiszám ítha tjuk a Józsa-féle képlet segít­
ségével
Pw = K (T , — Tk),
ahol P w = a fű tő te st watt-teljesitm ényét, K = a fe n ti táblázatból behelyettesítendő hőát-
cresztési tényezőt, Tv = a v íz C hőfokát, Tk = a szoba C hőfokát jelenti.
N ézzü n k erre egy egyszerű példát. Te g y ü k fe l, hogy a v ízh ő fo k ( T y) «= 23 C°, a szoba-
hőmérséklet (Tk ) — 18 C°, az akvárium 60 literes, tehát hőáteresztési tényezője ( K ) — 5.
A k k o r P w = 5. (23— J 8 ) = 5 . 5 = 25, vagyis ebben az esetben 25 wattos fű tő te st szükséges.
A z t is kiszám íthatjuk, hogy adott watt-teljesítm ényű fű tő te stte l, bizonyos környezet-
hőmérséklet m ellett m ilyen vízh ő fo k o t tudunk elérni? E r r e a következő képlet szolgál!

Tv = Tt + ~

142
 A jelzések megegyeznek a fe n ti képletével. Példát Te g y ü k fe l, hogy az adott fűtő te stünk
(pw) =s 60 wattos, a szobahőmérséklet ( T t ) = 18 C°, medencénk m ost is 60 literes, tehát hő­
áteresztési tényezője ( K ) = 5 ; akkor:

T t = 18 + ™ = 30

vagyis 30 C° vízhőm érsékletet fo g unk ez esetben elérni.

A z akvárium vizének hőfoka egyébként füg g még a talajréteg vastagságától, a hosszúság,
szélesség és magasság méretek arányától, a v ízfe lü le t kiterjedésétől, a letakartságtól, a szellőz­
tetéstől, a szobafütötest hősugárzásától stb.
Áttanulmányozva a hőáteresztési tényezők előbbiekben k ö zö lt táblázatát, hamarosan
rájövünk arra, hogy olcsóbb nagy medencében átteleltetni halainkat, m in t kisebben. A kisebb
akváriumoknál sokkal inkább érvényesül a szélsőséges hőingadozások hatása, m in t a nagyob­
baknál.

Nagyobbszámú medence esetében legolcsóbb fűtési m ód m agának a

szobának a rendszeres fűtése. Kevesebb akvárium nál legjobb és viszonylag
legtökéletesebb az elektrom os fűtés. V égül leggazdaságosabbnak a vegyes
fűtés mondható, am ikor m agát a szobát m érsékelten fűtjük, s ezáltal az
akvárium nak csak csekély m értékű — hőkiegészítő — elektrom os fűtést
kell biztosítanunk.
A biológiai egyensúlyon felül népesített akvárium okban (társasakvá­
rium ok, ivadéknevelő medencék) és nagyobb oxigénigényű, vízm ozgást
kedvelő halfajoknál az akvárium vitáét szellőztetnünk is kell. Ilyenkor nagyobb
nyomású levegőt vezetünk a medencénk aljára, am elyet porlasztón keresztül
az akvárium vízben szétoszlatunk. M inél finom abb a porlasztás, vagyis
minél apróbbak a légbuborékok, annál több oxigént tud belőlük a víz
feloldani. D urvább porlasztásnál, am ikor nagyszem ű buborékok hevesen
törnek a víz felszínére, inkább a vizet m ozgatjuk és ném ileg hűtjük is.
Tehát m indkét porlasztásnak m egvan a m aga szerepe. Vannak halfajok
am elyek kim ondottan a gyenge, finom , és olyanok, am elyek a durvább,

szellőztetőkészülék
szorító csővár
szorító csavar
| gumicső a
szeüoztetőhöz
ódporlasztó
>so — v w s f
JI
— gumicső

A szellőztetőkészülék levegőjének bevezetése az akváriumba

143
élénkebb szellőztetést kedvelik. A levegőt vékony légvezetéken („kábelen”)
vezetjük az akvárium ba. A szellőztetőkészüléktől a medencéig 4 mm átm é­
rőjű gum icsövön és onnan az akvárium vizébe hasonló átm érőjű — belei/lő —
/Trwgr/o-folytatással. Az ilyen vékony üvegcsövet gyertyalángon magunk
is könnyen m eghajlíthatjuk az akvárium méreteihez. Az üvegcsövet a hátsó
szellőzőnyílás sarkában, a hom okréteg fölülről szám ított egy centiméteres
m élységéig vezetjük. Itt a talajból vagy m indjárt fölfelé hajlítjuk, vagy egy
darabon a hom ok alatt derékszögben elhajlítva vezetjük és íg y a levegő­
buborékokat a talajból előtörő „forrásként” szem léltetjük. A porlasztót eset­
leg egy darab kővel, vagy kagylóhéjjal (édesvízivel I) eltakarhatjuk. A levegő-
vezctő-cső végére kis gum icsődarabkával illesztjük fel a levegőporlasztót.
Ez lehet ferdén metszett spanyolnád-darabka, vagy habkőből, köszörű­
kőből, üvegből, filcből stb. készített m űporlasztó. A levegő adagolását,
szabályozását a medencén kívül vezetett gum ikábelre szerelt szorítócsa­
va rra l eszközöljük. Ha az akvárium i légvezetéket több akvárium felé kell
szétosztani, akkor üvegből készült T, Y és -1- alakú levegőelosztót használunk.
A sokféle akvárium i szellőztető készülék közül mellőzzük a különféle
régi, ma m ár idejétm últ, prim itív típusok ismertetését. Az áram- és víz­
energia nélkül működő típusok közül egyedül a légta rtályos s^ellőztetőt
em lítjük m eg. Ez autópumpával 4 atmoszféra nyom ásúra felpumpálható,
feszmérővel és redukálószelep­
pel ellátott, kb. 20 literes vas­
tartály. Egyszeri felpumpálás­
sal 24 óráig 1—2 medence
szellőztetését képes ellátni. A
vízvezeték be k apcsolható szellőz­
tető készülékek közül legism er­
tebbek a nagy teljesítményű,
német gyártm ányú „W ISA” -
és a „K . D. A ."-típusú lég-
szivattyúk. Ezeket újabban tel­
jesen kiszorítják az elektrom os
sz ellőz tető készülékek. A nagyobb
2 teljesítm ényű, régebbi típusok
A k v á riu m i szellőztetöberendezési tartozékok, itt is légszivattyús rendszerűek,
j = Légvezetékkel egybeépített porlasztófeiek.
2 = S ű rítő ,a« é ly , nagyobb td je s íttn ín y í m ellőz- b ig a n y k ap C S o ló v a l
tetőkészülékhez (aszellöztetökészül^k és s m e- s z a g g a to tt e le k tro m á g n e s e s te -
dencébe vezető levegőelosztók közé iktatva). k h o 2 m o 2 g á sb a . Ú ja b b a n
d — I es + alakúlevegocioszto csövek, iegfelul egy . ° , • i *i_u
levegőszabályozó csavarralegybeépített T -e lo s ztó a k v a r is t á in k k ö ré b e n le g in k á b b

144
a váltóárammal működő m em brános-s^ellő^tetok terjedtek el. V illany csengő -
rendszerű, áram szaggatásos rezgőnyelvük egy fémdobon kifeszített gum i-
membránt rezegtet. Áram fogyasztásuk a legm inim álisabb; olcsók és
kevéssé rom lanak. Legham arabb m ég a gum i-m em brán és a gum ilapocs­
kákból álló szelepei kopnak ki, am elyek viszont könnyen cserélhetők.
Ha nagyobb teljesítm ény szükséges, akkor többet alkalm aznak belőlük

4
1 = Légtartályos akvárium i szellőztető berendezés. 2 — Membrános-rendszerű váltóáramú
akváriumi szellőztetőkészülék. — Vízvezetékbe kapcsolható, v íz i energiával működő,
nagyobb teljesítményű szellőztetőkészülék két ismertebb típusa : 3 = a német ú j K. D . A.-
típ usú szellőztető. 4 = a nagyteljesítményű, kettösdugattyús német „WISA”

sorozatkapcsolással, bár legújabban m eglehetősen n agy teljesítményű

(20—25 akvárium ot is kiszolgáló) membrános készülékek is kerültek for­
galomba. K ellem etlen zúgásukat szivacslemez aláhelyezésével, vagy az
egész készülék hangfogó dobozba rejtésével mérsékelhetjük.
A kvárium aink nagyobb fokú népesítése, kényesebb halfajok tartása,
vízzavarosodási és egyéb speciális (vízlágyítási stb.) esetekben az ak váriuw-
10 Lányi-Wiesinger: Akvarisztika (26) 145
víz rendszeres szűréséhez („ filtrá lásdh oz ” ) folyam odunk. Ismerünk külső-
és belsőelhelyezésű akvárium i vízszűrőkészülékeket. Az akváriumon kívül
elh elyezeti szűrőkészülékek (k ü lső filte r e k ) az akvárium vizét egy külső tar­
tályba szívják át, majd a szellőztetőkészülék levegőnyom ásával a külön­
féle szűrőrétegeken áthaladt és íg y m egszűrt vizet az akvárium ba vissza­
vezetik. E lőnyük, hogy az akvárium belső természetes képét nem zavarják
és a szűrőanyagot a medence háborítása nélkül cserélhetjük k i bennük.
H átrányuk, hogy hidegebb helyiségben hűtik az akvárium vizét. A főköve­
telm ény velük szemben az, hogy az akvárium egész víztöm ege 24 órán
belül legalább egyszer áthaladjon rajtuk. N agyobb teljesítm ény esetében
ugyanezen idő alatt kétszer, sőt háromszor is át kell haladnia az egész
víztöm egnek a szűrőtartályon. Kapacitásuk a csövek átm érőjével s a szűrő­
felület méretezésével a medence követelményeihez arányítható; ez belső
filtereknél esztétikai szempontokból kevésbé vihető keresztül. A szűrő­
réteg felületén m ikroorganizm usokból ún. biológiai szűrőhártya alakul
ki, amely a szűrőt am íg el nem töm i, fokozza a szűrés finomsá­
gát, tökéletességét. Ezért a szűrő kapacitása a szűrőréteg felületének terüle­
tével is összefüggésben van. — A külső filtráló elkészítéséhez szerezzünk
be egy akkum ulátor-üveget. Ezt lássuk el erős drótból, v ag y rozsdamentes
acélszalagból készült fém hevederrel, m ely felső végén két füles kampóval
az akvárium felső vasszélére akasztható. A belső levegőadagoló és szűrt-
víz elvezető csöveket, azok védőköpenyét, valam int a szennyvíz beszívó
csövet ábránk m agyarázószövegében m egadott átm érőjű üvegcsövek­
ből üvegtechnikussal hajlíttatjuk m eg és a rajz szerint szereljük össze.
-— A filtráló tartályának megtöltésére kristálytisztára mosott aprószemű
K ü ls ő filte r (akvárium on k ív ü l elhelyezett
7 S v ízszű rő készülék) vázlata:
levegő 1 = Beszívócső. 6— 10 m m átmérőjű.
Rajta keresztül — a szívócső működé­
Q prószem ű sének elve alapján — automatikusan
kavics szivárog az akvárium szennyezett vize a
üvegvotto filtrá ló tartályába.
2. Szűrtvíz-visszave zetö cső. Előbbivel
hydraffin azonos átmérőjű. A teljesen megszűrt
szén
vize t vezeti vissza az akváriumba. Ebbe
a csőbe to rk o llik alul:
3. A levegővezető-cső felfelé hajlított
vége. (Kinagyítva).
nagyszem u szennyezett 4. A szürtvíz-vissza vezető és levegőve­
3 k a vics okvariumviz zető csövek közös védőköpenye, a szűrt-
v íz gyűjtőaknája. Á tm érője 20— 30 mm
lehet.
5. K e ttő sfu ra tú dugó, a szűrtviz-vissza ve 2ető és levegő vezető csövek rögzítésére.
6. A szellőztető készülék levegőjét vezető cső. Á tm érője 3— 4 mm.
7. Levegőszabályozó szorítócsavar, a 6-tal jelzett csövet a szellőztető vei összekötő gumicsövön.

146
 (kirostált) kavicsot, üvegvattát (üveggyapotot), diydraffin-szenet és nagy-
szemű (diónagyságú) kavicsot használhatunk, a képen jelzett sorrendben
rétegezve. Lehet tisztán csak ü veggya p otot is alkalm azni. Utóbbinál vigyáz­
zunk, m ert körm ünk alá kerülve égető fájdalm at okoz; tanácsos tehát
töltéskor kesztyűt felh ú z n i! A hydraffin-s^ én külön az akvárium víz szűré­
sére gyártott ak tív szénféleség. A z egyéb ipari célra gyártott műszenekkel
nem helyettesíth ető ! Szem csenagysága 3—4 mm. Használat előtt levegő-
tartalmának kiszorítása, aktivitásának fokozása céljából levegőtől elzárt
térben izzítsuk át, továbbá kiforralt vízzel feltétlenül m ossuk k i! (Ha a
vizet egészen forrón alkalm azzuk, akkor az izzítást m ellőzhetjük). U gyan­
így regenerálható is. E gy-egy szűrőtöltet általában 9— 12 hónapig használ­
ható. M íg a hom ok, kavics és üvegvatta az akvárium víz lebegő szilárd

levegő

természetes szivacs.
aprószemő kavics
üvegvatta
tryőraffin szén
övegvotta

tevegőaőogo/o cső
szúrtvíz visszavezető
cs ő
— r- J perfbró/lceüa/oIét}:)ry^ ,
í S ~iQoofc— ~ ~ y,z
'üvegvatta — — — _ I~ ~ _

ozo —
term .szivacs — — -

akvárium szennyezeti vize

■ ^ j—^ ^ a lu lró lzá rt üvegcső

B első filterek (ak v áriu m o n b elül e lh elyez ett szű rő készü lék ek ):
A ) W ilh eim -féle filter.
B ) P eck ó -féle filter.
Q Saro kfilterek (A z a k v á riu m e g y ik sark áb an , a talajb a sü llyeszthető filtrálókészülékek,
f-nél a m e g szű rt v íz a z a k v á riu m vizszin tje fö lö tt fo ly ik vissza, i’-nél p ed ig a vízszint
alatt egyen esen fö lfelé, sz ö k ő k ú t-sz erű en áram lik vissza a m eg szű rt víz a szellőztető
lev eg ő b u b o rék aiv al ke verten).

10* 147
szennyeződéseit, addig a hydraffin-szén a medence vizében képződött
káros gázokat, szerves bom lásterm ékeket képes m egkötni, adszorbeálni.
A hydraffin-szén m űködése révén az akvárium vize állandóan tiszta, szín­
telen és szagtalan m arad. E gyetlen hátránya, hogy az akvárium víz humin-
savtartalm át is kiszűri, s íg y a szaporító medencékre nézve lesz kedvezőt­
len. K ülönleges esetekben a filter szűrőanyagait más, speciális hatású anya­
gokkal („W o fatit” , „Perm utit”, barna tőzeg stb.) is helyettesíthetjük.
— Az akvárium oldalára felszerelt kész külső filtert ú gy hozzuk működésbe,
hogy annak tartályát az akvárium vízszintm agasságával egyező szint-
m agasságig vízzel töltjük fel, m ajd a szennyvíz beszívó csövet vízzel töltve
s két végén jól befogva, a filter tartályának vízszintje alá süllyesztjük.
Ezzel az akvárium és a filter külső tartálya között állandó kapcsolatot
létesítettünk. A beszívócső a borszivornya fizikai törvénye alapján auto­
m atikusan — m indig az akvárium víznívójához alkalm azkodva — tölti
m eg a filtráló szűrőtartályát vízzel. Ezek után a levegőadagoló cső szorító­
csavarját ú gy állítju k be, hogy a behajlított végű csövecske felfelé dobott
levegőbuborékai folyam atos egyenletességgel töltsék vissza az akváriumba
a megszűrt, átfiltrált vizet. —
Az akváriumon b elü l elh elyezett szűrőkészülékek (b első filte r e k ) előnye, hogy
nem hűtik a medence vizét, nem rontják a medence külső képét, egyik­
m ásik típusuk kevés helyet foglal el és íg y vízinövényekkel jól eldekorál­
ható, továbbá szűrőanyaguk egyszerű fogásokkal cserélhető. A talajfiltrálók
kis kaktuszcserép és vékony,
4 m m -es üvegcsövek segít­
ségével házilag is Összeállít­
hatók. A szájával lefelé állított
cserép fenéknyílásába gipsszel
belérögzítjük az akvárium mé­
retéhez hajlított levegőadagoló
és szűrtvíz visszavezető-csöve-
ket. Az akvárium homokjába
süllyesztett és eltakart cse p ­
pecskét nagyobb kavicsokkal
vesszük körül. A talajfiltrálók
inkább csak a szilárd szennye­
ződést szűntetik m eg, de ugyan­
akkor az akvárium talaját elég
A z a k v áriu m v íz h űtésén ek egyszerű m ó d ja, a külső ham ar hasznavahetetlenné is
filtráló jégtartó kö p en n yel való k o rü lv ételév el teszik. A W ilheim - és P eck ó fék

14$
 belső ////íreket a m ellékelt ábrák m utatják be. Ezek alapján bárm ely ü v eg ­
technikussal elkészfttethetők. M éreteik a m edence űrtartalm ához igazod­
janak. A W ilheim -filter előnye, hogy az akvárium ban am úgy is bevezetett
szellőztetés vízfelhajtó erejét használja ki, m inden külön energia igénybe­
vétele nélkül. A L ovas-fék belső filter a hom okon vízszintesen elfekvő
fenéknélküli gyógyszeresüvegből készíthető. G um idugójából derékszögben
megtörve irán yul fölfelé a levegőadagoló csővel összekötött szűrtvíz visz-
szavezető-cső. A Lovas- és Peckó-féle belső filterek előnye, hogy az
akvárium talajrétege közeléből a legszennyezettebb vizet szívják be; szűrő­
anyaguk cserélése igen egyszerű. A plexiüveg — m űanyagból készült sarok ­
f i l t e r rejtettségénél fo gva esztétikai okokból előnyös.
Az akvárium vi% hűtésébe% az erősen felm elegedő nyári hónapokban a
kényesebb hidegvízi halak vagy tengeri állatok tartásánál, sőt bizonyos
esetekben a csak m érsékelt (pl. 20—23 C°) m eleget kedvelő exóták m eden­
céinek túlzott felm elegedésekor is az akvárium vizének átm eneti hűtéséhez
kell folyam odnunk. N agyobb fölm elegedésnél a szellőztetéssel elérhető
vízhűtés nem elegendő. Jégdaraboknak az akvárium vizébe helyezésétől
pedig tartózkodjunk, m ert m ind a természetes-, m ind a m űjég az akvárium
lakóira káros szennyeződé­
seket, illetve káros vegyi
anyagokat tartalm azhat. Ha
zárt edényben helyezzük akár
ezt, akár a porjeget a m e­
dence vizébe, akkor is rossz
hatásfokú, egyenlőtlen hűtést
kapunk. K ülön akvárium i
hűtőkészülékek nem kerül­
tek m ég forgalom ba, de kis
ügyességgel házilag köny-
nyen összeállíthatunk eg y­
szerűbb hűtőberendezése­
ket. Külső filtrálónk szűrt-
viz visszavezető-csövét a
szennyvíz beszívócsővel
gum itoldalék útján össze­
kötve, képezzünk zárt cső­
rendszert, s az egészet tör­ A z a k v á riu m v íz h űtésén ek e g y m ásik egyszerű m e g ­
hetetlen (celluloid, plexi­ lev o ld ása, filtráló n élk ü l, zárt cső rend szerb en , a szellőztető
e g ő jén e k m ű k ö d tetésév el. (B ő veb b m a g y a rá za t a
üveg stb.) védőköpennyel szövegben )
\ *
149
vegyük körül. A filtráló tartályának szűrőanyagát ekkor tört jégdarabokkal
helyettesíthetjük. A létesített zárt csőrendszerben keringő akvárium víz a
jéggel való közvetlen érintkezés nélkül lehűtve jut vissza az akváriumba.
H a ezalatt a filtrálásról sem akarunk lemondani, akkor a külső filtrálót
m eghagyjuk eredeti működésében, csupán szűrőtartályát fogjuk egy másik,
nagyobb köpennvel körülvenni és a sózott jégzuzalékot ebbe a külső tar­
tályrészbe fogjuk elhelyezni. Célszerű ezt a külső bádogköpenyt alul egy
kis vízcsappal is ellátni; m iáltal leszívás nélkül, egyszerű lecsapolással ürít­
hetjük ki a jégolvadékot. E gy m ásik, kevésbé szép, de átmenetileg gyors
kisegítést nyújtó, egyszerű m egoldás: az akvárium alatti polcon vagy
padlózaton egy kisebb lavórt, vagy más zománcos edénykét helyezünk el.
Ennek fenekére ólomcsőből, Jvagy más nem törékeny s az akvárium ­
vízre ártalm atlan, kígyószerűen összecsavart lapos csőspirált helyezünk.
Ennek egyik végét egy, az akvárium peremére akasztható üvegcsővel köt­
jü k össze gum icső segítségével; az lesz a vízleszívó cső. A másik végét
hasonló módon a medence m ásik szellőző sarkához rögzített üvegcsővel
kötjük össze, am ely a filtráló szűrtvíz visszavezető-csövéhez hasonlóan egy
vékony levegőadagoló csővel van összeköttetésben. A levegőadagoló
csövecske visszahajlított végét a gum icső csatlakozáson vezethetjük be a
legkönnyebben, úgy, hogy tüzes kötőtűvel a gum icsövön apró nyílást
ütünk, amelybe az üvegcsövecskét óvatosan beleszorítjuk. A hűtött vizet
az utóbbi felszálló csővezeték szállítja vissza az akvárium ba. Ezután a kis
lavórt vagy egyé V edén ykét; sózott jégdarabokkal rakju k m eg a spirálcső
körül, szorítócsavarral beszabályozzuk a vízvisszaadagolást és medencénk
vize zárt csőrendszerben fokozatosan lehűl. Az esetleges túlhfités elke­
rülése érdekében a hőm érsékletet tanácsos időközönként ellenőrizni és a
kívánt alsó hőhatár elérésekor a vízhűtést átm enetileg szüneteltetni.

150
 a k v á r iu m i á lla tok etetése

.Á lta lá n o s érvényű irányelvnek mondható, hogy akvárium i állataink­

nak egyszerre csak annyit adjunk enni, am ennyit azonnal elfogyasztanak.
A lehullott, bomló táplálék ugyanis m egrontja a vizet, a rajta elszaporodó
penészgombák pedig halaink egészségét veszélyeztetik. K ivételt csak
némely élő eleségnél tehetünk, azonban itt is fennáll annak a veszélye, hogy
a táplálékállatkák az akvárium lakóitól túl sok oxigént vonnak el. Tehát
inkább naponta többször, de egyszerre keveset etessünk. A változó hőm ér­
sékletű (,,hideg vérű” ) állatok testhőm érséklete a környezethez igazodik,
íg y állataink testhőm érséklete a m elegvérűeknél jóval alacsonyabb. Ez
kevésbé élénk anyagcserével jár együtt és íg y érthető, hogy alkalm anként
előadódó egy-két napos koplalás m ég nincs káros befolyással ápoltjainkra.
M ár az eddig elm ondottakból is kitűnik, hogy élő és nem élő táplálé­
kokat különböztetünk m eg. A kvaristák általában csak élő eleség hiányában
alkalmazzák a száraz term észetes-, illetve m űeleségeket, vagy akkor, ha
különben a nagyon is kívánatos változatos etetést m ásképp nem tudják m eg­
oldani. A szabadvízi halak táplálkozásában is az élő eleségek játszanak
döntő szerepet, ezért ez utóbbiakat tárgyaljuk itt részletesebben.
A D aphnia, v a g y másnéven vi\ibolha (D apk nia p u lex ) az ágascsápú rákok
közé tartozik. O ldalt összenyomott testét kétoldalt kitines héj borítja.
4—6 pár lába van. H elyváltoztató szervei nem a lábak, hanem a páros
csáp. Ezzel csapkod szüntelenül és am ikor felem eli, olyankor m indig egy
kicsit visszaesik. Ily módon ugráló mozgás jön létre és ezért kapta rákunk
a „vízibolha” nevet. Kisebb állóvizekben tömegesen található és az akvá­
riumi halhálóhoz nagyjából hasonló, de jóval nagyobb méretű daphmás
hálóval gyűjthetjük be. A daphniát m indig s%él ellen, a továbbiak során
tárgyalandó cyclopsot és diaptomust pedig m indig sz éllel fogjuk. (Tehát, ha
daphniát gyűjtünk, a szél az arcunkba, ha cyclopsra vadászunk, a szél
hátunkba fújjon). Mennél lassabban vonjuk hálónkat a vízben, plankton­
zsákmányunk annál bőségesebb lesz. Planktonrákokat (Daphnia, Cyclops,
Diaptomus stb.) csak olyan állóvizekből gvűjtsünk, amelyekben halak nin­

151
csenek; tehát esővíztócsákból, kacsaúsztatókból, vizesárkokból, téglagyári
tavakból, bombatölcsérekből stb.)* A daphniás háló fém váza rozsdamentes
erős drótból, a háló anyaga m eg grenadinból, molnárselyemből (8-as, 10-es,
11-es), vagy nylon (perion) anyagból készüljön. Ez a ,,hálófej” ** fémcső­
toldalékok segítségével egym ásba tolható, illetve szétszedhető bambusznyél-
bez illeszkedik. A begyűjtött daphniát lapos, ún. halszállító kannában, vagy
inkább vizen kívül, egym ásra illeszkedő, és közös dobozba foglalt vászon­
fenekű tálcákon visszük haza. Otthon a fel nem etetett daphniát hűvös
helyen nagyfelületű zománctálban, vagy lavórban tartjuk el. A nagyobb-
testű Cichlidák kivételével minden hal szívesen fogadja. H ázi tenyésztése
betonfenékkcl ellátott kútgyűrűkben v ag y esővizes hordókban történhet.
H . F rey szerint m ég célszerűbben kb. 50 literes fakádakban tenyészthetünk
daphniát. Minden kádba egy m arék rothadó juhtrágyát, tehén- v ag y baromfi-
trágvát teszünk. Ezután feltöltjük vízzel a kádat és két hétig zavartalanul
állni hagyjuk. M ajd kb. 5 gram m — vízzel elkevert — élesztőt adunk minde­
gyikbe. V ért, vagy húslét (kb. 1 liter), sőt két evőkanálnyi tejet is juttat­
hatunk táplálékul a tenyészetekbe. P ár nap m úlva telepítjük be a vízi bol­
hákat és am ikor a vizet m egtisztították, csak akkor etetjük őket újból.
D aphniát szárítani csak olyan vizek partján érdem es, ahol a nagy vízi­
bolhák (Daphnia magna) igen nagy m ennyiségben fordulnak elő. A begyűj­
tést hajnalban végezzük, hogy a d éli napon legyen elég idő a száradásra.
A begyűjtött D aphniát fakeretre kifeszített szitaanyagra vékony rétegben
kiterítjük és a tűző napon hagyjuk, am íg tökéletesen megszárad. A szárí­
tott D aphniát száraz helyen vászonzacskóban v a g y bádogdobozban tartjuk
el. M agas kitintartalm a m iatt viszonylag sok benne a ballaszt anyag,
a tápanyagok m ennyiségének rovására, és íg y halaink többet igényelnek
belőle, m int más száraz eleségből. C yclops és D taptom us az evezőlábú rákok
ism ert tagjai. Könnyen m egkülönböztethetők azon az alapon, hogy a
Cyclops fajoknak két, a D iaptom usoknak pedig csak eg y petezacskójuk
van. Petéikből a szülőktől eltérő alkatú, ún. nauplius lárvák kelnek ki. A
* A b ud ap esti a k v aristák fontosabb p la n k to n -g y ű jtő h e ly e i: — L á g y m á n y o si-tó térsége
(bo m b atölcsérek; g azd ag lelő h ely). — R ó m aifü rd ő (III. k é r.; a b o lg á r kertészet közelében
találh ató g ö d rö k , bom batölcsérek). — K ő b án yai D ra sc h e -tég la g y á r ta v a i (a 2 8-as villam o s
végállo m ásán ál). — K isp esti E p reserd ő b om batö lcsétei (52-es v illa m o s vo n alán ). — V áros­
lig e ti-tó (d ap h n ia-lelő h ely, de itt h alak is v an n ak ). — A R ák o sp atak m e lle tti rétek bom ba­
tö lcsérei. — R ó zsav ö lg y i á ro k (M ó ricz Z sigm o n d k ö rtértő l a tö rö k b á lin ti H É V -el a buda­
ö rsi re p ü lő té rig ; a H É V elág azástó l b alra). —• A lb e rtfa lv a i P u lai-tó (M ó ricz Z sigm ond
k ö rtértő l H É V -v el; zö ld C yclop s). — O n csa-telep b o m batö lcsérei (az elő b bi albertfalvai
H É V -vo n alo n , az Á rp ád -m egálló n ál). — A lb ertfalv ai fo rg a lm i-telep i m e g á lló v a sú ti töltés
m e lle tti p o cso lyái (v ö rö s D iap to m u s). — Ú jpesten (IV . k é r.) a B án T ib o r term előszövet­
kezet m ö g ö tti d iszn ó itató -tó .
* * A d ap h n íás-h áló feje k ö ralak ú és 16—20 cm -n él n ag y o b b átm érő jű n e leg yen .

152
 kifejlett Cyclopsok és Diaptomusok apró
termetű halaknak, a nauplius lárvák pedig
különösen a halivadékoknak fontos táp­
lálékai. Feleslegben azonban Cyclopsot
sohasem etessünk, m ert a halivadékot
megtámadhatják. H a mégis a kellő meny-
nyiségnél több jutott volna a medencébe,
egy kis darabka sovány húst dobjunk a
vízbe és várjuk m eg, am íg ezek az apró
rákok köréje gyűlnek. E kkor gum icső­
vel szippantsuk őket ki.
Vizeinkben a fölsoroltakon kívü l m ég
számos egyéb alsórendű rák él. Ezek az
élősködők kivételével csaknem m ind al­
kalmas haltáplálékok. Tiszta, vagy m eg­
közelítőleg tiszta állom ányban legfeljebb
még a Bosminát szoktuk begyűjteni, a
többi (Sida, Cypris, Moina stb.) általában
Cyclopssal kevert állományban gyűjthető
és ezért, különösen a kereskedelm i for­
galomban minden alsórendű rák, — am i
nem Daphnia —, Cyclops néven szerepel.
A felsőbbrendű rákok közül a patakok­
ban gyakori bolharákot (Gammarus) és álló ­
vizeinkben közönséges vi%i ásók at (A sellus
aquaticus) szokták adni nagyobb Cichlidák-
nak, de m inthogy ezek a rákok köztes
gazdái különböző halélősködőknek, a fer­
tőzés veszélye m indig fennáll.
A T ubifex vagy cs'óvájó f é r e g (T ubifex rivu-
lorum) m int a. földi giliszta közeli rokona N ő stén y C yclops, m ellette két lárva-
az Enchytraeussal és „G zindal” -lal együtt alak (nauplius).
A latta: N auplius a h aso ld alró l és le g ­
a kevéssertéjű gyűrűsférgek képviselője. a lu l: ug yan az o ld alró l, erősen n agyítva.
Szerves hulladékkal szennyezett, iszapos
fenekű vizekben, vagy csatornák iszapjába fúródva található, sokszor akkora
tömegben, hogy kiálló testvégével a sok m illió féreg hatalmas bordószínű sző­
nyeget alkot. U gyanúgy porhanyósítja a természetes vizek talaját, m int a
giliszta a termő földet. Azáltal, hogy iszapot hajt át a bélcsövén, a mélyben
nehezebben bomló szerves anyagokat ism ét a felszínre hozza és azokból a

153
talajképződés folyam atát m eggyorsítja. Talajtúró szokását az akváriumban is
tapasztaljuk, ha helytelen módon feleslegben etetjük. Ha m égis az akvárium
talajába kerülne, 1%-os sóoldattal pusztítható el. Díszhalaink közül csak
a Corydoras és Betta szedi ki a homokból. Házi tenyésztésére bár már
dolgoztak ki módszereket, az nehézkes és szaporátlan. Ezért az akvárium ­
üzletekben szerezzük be a m indenkori szükségletet. A tubifex különben
az egyetlen élő haltáplálék, m ely egész éven át rendszeresen kaphatói
A k i alkalmas tubifex lelőhelyet tud, annak érdemes a kitermelésével fog­
lalkozni. Ehhez egy drótszita kell (pl. ételborító szita), am elyben a Tubifex-
tartalm ú iszapot, vízbem ártva a helyszínen szitáljuk. Télen a vízpart talaj­
rétegében, a „szárazon” találjuk férgünket. A szitált anyagot — mely még
sok szennyezést tartalmaz — víz nélkü l visszük haza. Otthon ugyancsak
víz nélkül, lapos zománctálba tesszük és m egvárjuk, am íg különválika
szennyezéstől. A tál alján ugyanis oxigénhiány áll elő és ezért az ottlévő
Tubifexek a felszíniekkel összefonódnak. E kkor az alulm aradt szenny­
réteget eltávolítjuk és féregcsom ónkat tiszta vízzel átmossuk. N agy oxigén­
igénye m iatt csap alatt, átfolyó vízben, vagy nagy felületű zománctál
vízrétegében tartjuk el. Ez utóbbi esetben naponta legalább kétszer vál­
tani kell fölötte a vízréteget. Szokták hűvös helyen nedves rongyban is
tartani. Az ilyen „száraz tartás” esetén is legalább két naponként egyszer
le kell róla Öblíteni a képződő váladékot. N agybani tárolása pincékben,
földben oldható m eg. A vékonyabbszálú úgynevezett „selyem tubi” -t a
halak könnyebben emésztik, m int a vastagabbat, de nehezebben tárolható,
m int az utóbbi. Különösen apróterm etű halaknak ajánlatos a tubifexet
zsilettpengével összevágott form ában adni. E célból több zsilettpengét
egym ástól pár m illim éter távolságban közös foglalatba erősítünk, lénye­
gesen m egkönnyítve a felaprítás m unkáját. Az összevagdalt tubifexet
erre a célra beállított kis kézi hálóban csap alatt átm ossuk.* Ellenkező eset­
ben bekerülnek az akvárium ba a tubifex testnedvei és ez a víz infusóriá-
sodását segíti elő. A vagd alt tubifexet a szétszóródás elkerülése végett
egy kb. T5—3 cm átm érőjű üvegcsövön át engedjük le a talajon elhelye­
zett kis üvegtálkába,** ahonnan a halak hamarosan felszedegetik. Az egész­
ben beadott tubifexet sokan nem egyszerűen a vízbe dobják, hanem a víz
színén úszó kis celluloid kosárkába, a Tubifex-etetőbe teszik és ennek
lyukain át a halak egyenként húzogatják ki. Az ilyen etetőkeretet más
apró férgekkel történő etetésnél is felhasználhatjuk.
* A szétvágatlan tu b ifexet is tanácsos etetés e lő tt sű rű szö vetb etétü teaszűrőbe téve csap
a la tt jó l á tö b lite n i!
** P etri-csésze aliáb a.

154
 2 1
E tetőkosár T ubifex etetéshez. C elluloid bó l, esetleg ü v eg b ő l is készü lh et. 1 = A z etetőko sár
felüln ézetbő l. 2 = A z etetőkosáe h aszn álat közben, o ld alró l nézve (úszó helyzetben).

Ha nagy m ennyiségben találunk valahol Tubifexet, szárítását is m eg­

kísérelhetjük. íg y különösen a téli hónapokra rendkívül tápdús eleséget
nyerhetünk az ivadék részére. Az eljárás m ódja L ovas Béla szerint a követ­
kező: A férgeket 60—70 C fokú vízbe dobjuk és kavarás közben ily módon
megöljük. Szedőszitával kihalászva üveglapra teregetve kitesszük a napra és
otthagyjuk, am íg teljesen keményre nem száradt. E kkor késsel lekaparjuk,
mozsárban összetörjük, átszitáljuk és a szárított Daphniához hasonlóan
tartjuk el.
A föld igilisz tá t (L um bricus terrestris) nagyobb halak (harcsafélék, bölcső-
szájú sügérek) továbbá gőték etetésére használjuk. Könnyen gyűjthető a
talajból, oly m ódon, ahogy a horgászok szokták szedni: E gy ásót beszú­
runk a földbe és ritm ikusan m ozgatjuk a nyelét, rázva előre-hátra. Ha van
a körzetben giliszta, az ilyenkor a felszínre jön. Otthon olyan faládában
(5 0 x 5 0 cm) tartjuk el, sőt tenyészthetjük, amelybe előzőleg jó term ő­
földet tettünk avarral keverve. A talajba főtt burgonyát, káposztát, répa­
levelet és hagym ahulladékot dugdosunk. A tenyészet talajának sohasem
szabad lucskosnak lenni, mindössze arra vigyázzunk, hogy ki ne szárad­
jon. M inthogy a giliszta földet hajt át a bélcsövén, m ielőtt a halaknak ad­
nánk, k i kell tisztítani, oly módon, hogy 24 órával az etetés előtt benedve­
sített falú befőttes üvegbe tesszük, majd az üveget lekötjük, ez alatt az idő
alatt kihajtja beléből a földet.
T elevényféreg (E ncbytraeus albidus) : Ugyancsak a talajban él ez] az apró
tejfehér gyűrűsféreg. E lőnye a Tubifexszel szemben, hogy házilag könnyen
tenyészthető és m inthogy nem a vizek lakója, halparazitát sem hurcol­
hatunk be vele. Enchytreussal történő kizárólagos táplálásnál vagy túl-
etetésnél gyakori a halak elzsírosodása és ezen keresztül a terméketlenség.
Halaink színköntöse sem fejlődik ilyen esetben kellőképpen ki. Erdei
fák tövén fellépő moharéteg alól, vagy korhadó avar közül gyűjthető.

155
Régebben nagy m ennyiségben találtuk a K őbányai K onzervgyár szemét­
dom bján, paradicsomfőzés idején. Legegyszerűbb azonban, ha valamely
akvarista társunktól kapunk néhány szálat. O tthoni Enchytraeus kultú­
ránk berendezéséhez ez is elegendő. Először is szükségünk van egy 40 cm-
nél nem hosszabb 8— 10 cm m agas faládára. Ebbe tegyünk erdei föld és
tőzeg 50—50% -os keverékét, m ajd a talajfelszínre telepítsük a férgeket.
K ét részből álló üveglappal takarjuk le a talajt, m ajd erre eg y nedves rongy
kerül. Az Enchytraeus tenyészet rendszeres gondozást kíván. A televény-
férgeket két-három naponként etetjük. É tlapjukon szerepelhet: metélt
tészta, burgonya, továbbá főzelékek (kelkáposzta, spenót, borsó, bab, tök),
azonkívül fehérrépa, sárgarépa, zabpehely, gríz, sőt gyenge puha hús is.
A talajt időnként nedvesíteni kell. (Ne legyen lu c sk o s!) Semmiféle táp­
lálékot sem szabad lucskosan adni az Enchytraeusnak, m ert a föld meg-
savanyodhat, a túl nedves talaj gátolja a férgek bőrlégzését és végül az a
veszély fenyeget, hogy nem fognak a felszínre jönni táplálkozni, vagyis
nem kaparhatok le a fedőüvegről. Tejterm ékeket (sajt, tejbeáztatott kenyér)
lehetőleg ne adjunk, m ert akkor ham arosan m egjelennek a telep ellenségei:
az atkák és m uslicák. Különösen az atkák töm eges elszaporodása veszélyes,
m ert hamarosan kiirtják az Enchvtraeusokat. Az atkák természetes ellen­
ségeikkel a kis „go lyó kká” összegöm bölyödő pince bogarakkal (Arm adilli-
dium ) pusztíthatok ki. A hangyákat azáltal tarthatjuk távo l, h o gy a ládát
vagy felfüggesztjük zsinórral, vagy pedig Jé^ sa L á sz ló módszere szerint
annak n égy lábat készítünk az elektrotechnikában használatos porcelán-
szigetelőből. A felfordított szigetelők kalapjába olajat vagy vizet öntünk.
Ha talajcserét akarunk eszközölni, az Enchytraeus tenyészetet tegyük ki
rövid ideig a napra, vagy egy erős izzólámpa alá. E kkor a talaj száradása
m iatt a televényférgek a láda aljára húzódnak és felettük a földréteg kicse­
rélhető.
A ,,G rindal” (E nchytraeus B ucbhofyi) újabban terjedt el. M int a neve is
m utatja, ugyancsak egy Enchytraeus fajjal állunk szemben. E zt azonban
az előző faj m ár régen m eghonosodott genus neve m iatt nem Enchytraeus
névvel illetjü k — hiszen ez félreértésekre adna alkalm at — hanem „fel­
fedezője” után a gyakorlatban „G rindal” nevet kapta. Lényeges különbség
az előző fajjal szemben, hogy jóval karcsúbb és ezért a „ M ik ro ” -val egy-
időben fogyaszthatja a legtöbb díszhal ivadéka. Továbbá am íg az Enchyt­
raeus 14— 16 C fokon szaporodik a legjobban ,, addig a „G rindal” 20 C fok
feletti m eleget kíván. Érthető ez, hiszen trópusi növények talajával került
első ízben Európába. A G rindal-tenyészet sokkal nehezebben „ind ul be”,
m int az Enchytraeus, de később annál kiadósabb. T alaj elkészítés és táplálás

156
az előző fajéhoz hasonló. A tenyészetet esetleges penészedésekor ecetes víz­
zel locsoljuk, vagy korpát hintünk rá. A talaj itt tisztán tőzegből áll és az
Enchytraeus albidus-szal szemben nem a nyirkos nedvességet, hanem lucs­
kos nedvességet kedvel, állandó 20 C° fölötti hőm érséklet mellett.
A C hirom m us néven ism ert tollas-szúnyog (C hironom us plu m osu s) lárvája is
kiváló haleleség. Inkább vérvörös gilisztára, m intsem szúnyoglárvára em lé­
keztet. Iszaposfenekű árkokban, g yári szennyvizek levezető csatornájá­
ban fordul elő. Vörös színét a vérfestéktől nyeri, m inthogy vére haemo-
globint tartalm az. A kifejlett szúnyog nem szúr. E szúnyoglárvák begyűj­
tése oly módon történhet, h o gy az iszapot felkavarjuk és a vízfelszínre úszott
lárvákat gyűjtőhálóval lehalásszuk. A ho l töm egesen fordul elő, ott zsák­
darabkákat erősíthetünk kövekkel a talajhoz. A Chironom us-lárvák bele­
másznak a zsák rostjai közé és nekünk nem kell mást tenni, m int e zsák-

1 = V ízib olh a (D ap h n ia), ágascsáp ú p lan k to n -rák . 2 = Szö kdellő kan d ics (C yclops), 3 = K ék
kandics (D iapto m us), c vező láb ú p lan k to n -rák o k . 4. = K a g y ló s-rá k (C yp ris). 5 = V ízi
ászka (A sellu s aq u ticu s). 6 = B o lh arák (G am m arus pulex). 7 = A közönséges szú n yo g
(Culex pipiens) lá rv á ja . 8 = A z ártalm atlan árv a sz ú n y o g (C hironom us plum osus) lárv ája.
9 a) = a közönséges sz ú n yo g (C ulex) ü lv e ; b) = a m aláriaterjesztő sz ú n y o g (A nopheles)
ülő h elyzetb en . M in d kettő a la tt a lá rv á ja és petecsom ója

157
 darabkákat tiszta vizbcn kirázni. Eltartása nedves ronggyal bélelt agyag­
edényben történhet. Fűtött helyiségben ne tartsuk sokáig, mert a lárvák
bebábozódnak és akár egy decem beri reggelre szúnyograj fo g röpködni a
szobában. A Chironomus különben is téli eleség. Ilyenkor szokták nagyobb
tételben külföldről im portálni. Színeikben „elsápadt” halak Chironomus
etetés után visszanyerik színűket.
E gyéb szúnyoglárvák (Acdes, Culex, Anopheles) hangyasav tartalmuknál
fogva halaink kitűnő „hashajtói” . Daphniás hálóval halászhatok kisebb
állóvizek felszínén, am ikor a víz felszínére jönnek levegőért. Esővizes hor­
dókban is tömegesen tenyésznek.
A nem é lő haleleségek közül m egem lítjük a vakart, sovány nyershúst és az
ikrás pontyokból kiszedhető halikrát, am elyeket azonban csak mértékkel,
igen nagy elővigyázatossággal alkalm azzuk. F.szünkbe ne jusson azonban,
hogy zsemlvemorzsát, búzadarát, vagy bárm ilyen más keményítőtartalmú
eleséget adjunk halainknak. Ezek halaink belében erősen felduzzadnak,
aminek pusztulás lesz a vége.
A m esterséges haleleségek különböző haltápanyagokból gyárilag előállított
szárazeleségek, am elyeket különböző nevek alatt (Bartm ann, Piscidin,
Geha, Albol, Vistol, W aw il, Unisono, Aureom anna stb.), különböző
szemcsenagyságban (0, 00, 000) hoznak forgalom ba. A régi Bartmann-féle
készítmény 14-féle állati és növényi alkotórészből készült, am ely között
szerepelt: tengeri rákhús, halhús, halikra, daphnia, vér, és bizonyos mennyi­
ségű növényi anyag. A Piscidinben a fentieken kívü l lóvelő és kevés liszt
is volt. A W aw il és Unisono nevű készítmények zsírtalanított kazeinből
készültek; túladagolva azonnal zavarossá tették a vizet. Az újabb külföldi
m űeleségek gyári ism ertetői bizonyos vitam in, sőt hormon preparátumok
jelenlétét is jelzik készítményeikben. M űeleségeket m agunk is Összeállít­
hatunk tökéletesen kiszárított és porított halhús (halliszt), kagyló és csiga­
hús, lóvelő, tojássárgája
(tojáspor), sörélesztő,
szárított daphnia és salá-
talevél-por egybekeveré-
séből. A műeleségeket
m indenkor légmentesen,
jól záródó bádogdobo­
zokban, vagy üvegdugójú

E tető gyű rű sz iraze le sé g etetéséhez, felüln ézetb ő l. T ö b b ­

n y ire ü veg b ő i készü l, x * a z ö sszeh ajlito tt üvegcső juk. Bárm ily változatos
összeforrasztási h elye összetételűek is legyenek,
158
mind a mesterséges haleledelkészítményeket, m ind a már ismertetett
természetes szárított eleségeket (szárított daphnia, szárított tubifex) soha­
sem rendszeresen, hanem kiegészítésképpen, változatosság kedvéért etes­
sük. A fősúlyt m indig az élő, eleven eleségekre helyezzük. A z apró
halivadék eleségeivel külön fejezetben, a tenyésztés általános alapelveinél
foglalkozunk.

159
A. d ísz h a lt enyés^t és a la p e lv e i és a halivadék táplálása

.A.Z akvaristák nagy többsége díszhalainak szaporítására törekszik.

A tenyésztés nemcsak halállom ányunk példányszámának növelése miatt
érdekes, hanem számos biológiai m egfigyelésre ad alkalm at. Állataink
ilyenkor színpompás nászruhát öltenek és az ívás, valam int ivadékgondo­
zás részmozzanataiban lényük addig ism eretlen sajátságait tárják elénk.
Am ellett, ha halaink az akvárium ban szaporodnak, biztosak lehetünk afelől,
hogy tartásuk megfelelő volt. Ilyen értelemben a díszhaltenyésztés a díszhal­
tartás próbamüvelete, ugyanúgy m int ahogy az osztásnak a szorzás a pró­
bája.
A tenyésztés lényegében irányított szaporodás, ahol egyben az illető állat­
faj életkörülményeihez igazodva a szaporodás környezetviszonyait is magunk
szabjuk m eg. Áttekinthetőség érdekében tenyésztési munkánkban az
„ívás előkészületei” és az „ivadék felnevelése” szakaszokat különíthetjük
el.
Az elevenszülő díszhalak tenyésztése éppen azért egyszerűbb, mint az
ikrázóké, m ert az idetartozó halak nem ívnak, hanem petéik az anyai testen
belül barázdálódnak és a m i m unkánk a párkiválasztáson kív ü l legfőképp
az ivadék felnevelésében áll. Ú jszülötteik viszont a faj terhességi idejétől
függően négy-öt-hathetes, esetleg két hónapos ikrázóhal ivadékoknak
felelnek m eg, vagyis számunkra ezeknél ennyivel m egrövidül az „ivadék
felnevelése” szakasz.
Az elevenszülő fogaspontyok terhességi idejét alkalm anként a víz hőmér­
sékletének néhány fokkal történő em elésével csökkenthetjük. Hirtelen
hőváltozás viszont legfeljebb nem kívánatos koraszülést eredményezhet.
G yakran egy szülés végett külön tett és a terhesség utolsó stádiumában
lévő hal közvetlenül az áthelyezés után leszül, de nem azért, m ert utolsó
percben sikerült áthelyezni, hanem m ert a kifogás izgalm ai és a vízváltozás
a szülést kiváltották.
Elevenszülő fogaspontyok tenyésztésekor a párválasztásra is nagy gon­
dot kell fordítanunk, mert sehol annyi sikertelen korcsot nem láthatunk,

160
mint éppen a közkedvelt Poedlidáknál. Igyekezzünk halaink fajtajelleg-
zetességeit eg y törzsön belül állandósítani. Ezt a következő módon érjük
el. Valam ely kiváló tulajdonsággal bíró hím et (pl. koromfekete magashát-
úszójú M ollienisia-hím et v ag y zászlós hátúszójú szimmetrikus foltelrende­
zésű guppi-hím et) alkatilag hozzáillő nősténnyel pároztatunk. M ajd kivár-
jiuk a szülés időpontját, sőt m ég azt is, hogy az ivadék másodlagos ivari
bélyegéi éppen hogy felism erhetők legyenek (ivari differenciálódás). Ekkor
ebből az első nemzedékből a hím eket eltávolítjuk. A nőstényeket viszont
az eredeti hímmel (az apával) pároztatjuk. Ezt az eljárást folytatjuk 3—4
nemzedéken át. Ha közben a törzshímünk kiöregednék, utódai közül a hozzá
leginkább hasonlóval pároztatjuk a további nemzedékek nőstényeit, majd k i­
válogatjuk az ivadék közül a fajtajellegzetességeket leginkább viselő halakat.
Tenyésztési m unkánk során tehát a faji, illetve fajtajellegzetességeket leg­
inkább m agukon viselő példányokból indulunk ki. Azonban ez sem olyan
szabály, am i alól ne volna kivétel (lásd: a „Berliner X ipho” tenyésztését a
díszhalak leírásán ál!). Elevenszülő fogaspontyok tenyészállatainak kiválo­
gatásakor a nőstényekből átalakult, ún. másodlagos hím eket sem kell m el­
lőznünk, m ert ezek között gyakran igen aktív, „ jó l hajtó’* hím ek akadnak.
A tenyésztésnél vegyü k figyelem be azt a körülm ényt, hogy az egy alka­
lommal m egterm ékenyült nőstények többször is szülhetnek. Tehát ha m i
egy nőstényt szülés után kiváló fajtabélyegekkel rendelkező hím m el teszünk
egy akvárium ba, nem biztos, hogy utódai attól a hím től fognak származni.
Ez csak öt hónap m úlva lesz biztos. íg y érthető, hogy a díszhaltenyésztők
miért becsülik többre az „intakt” fiatal nőstényeket, m int az egyszer már
szült példányokat. Keresztezés a Poecilidák egyes fajai közt csak akkor kép­
zelhető el, ha a fajkeresztezésre felhasznált hím , valam int a nősténnyel azo­
nos fajú hím kopulációs úszója kö­
zött nincs alapvető különbség. Fon­
tos továbbá, hogy olyan nőstényt
használjunk, am ely sáját fajbeli hím ­
mel még nem párosodott. íg y sike­
rült létrehozni hibrideket X ipho­
phorus helleri és Platypoecilus
maculatus, vagy újabban Lebistes
reticulatus és M ollienisia velifera
között.
Az elevenszülők ivadékának fel­
nevelése nem okoz különösebb gon­ Vszü ék o n y ü v eg csö v ek b ő l ö sszeállíto tt rácsos
lő k etrec, elevenszülő fo g asp o n tyo k sza­
dot. Ennek előfeltétele viszont, hogy p orításáh o z. (G laschker nyom án)

11 Linyi-Wicsinger: AlcTlrisztik a (43) 161

a kicsinyeket szüleik falánkságától m egóvjuk. Sűrűn beültetett akvárium ,
víz színén úszó növényzettel, az ivadéknak kitűnő rejtekhelyét biztosít.
Hasonló célt szolgálnak a szülőketrecek. A tenyészakvárium ba akasztható
kisebb medencékről van szó: A lju k átlyuggatott plexit lemezből, vagy
néhány millim éteres közzel egym ás mellé illesztett üvegpálcákból (esetleg
3—4 mm átm érőjű üvegcsődarabokból) készül. A tenyészakvárium aljára
hulló kis halak szüleik „kannibalizm usától” m egm enekülnek. A szülő­
ketrec azonban ne legyen túl szűk, m ert m egfélem líti az anyát és kora­
szülötteknek adhat életet. Befőttes ü v eg szájára húzható nagyobb (14—18
cm átmérőjű) üvegtölcsér is alkalm as szülő ketrecnek. Az ivadék'cyclo ps,
daphnia, vagdalt tubifex, sőt apróbbszemcséjű (0 0 ,0 ) szárított eleségek
etetése m ellett könnyen felnő.
Ikrázó halak ív ási előkészületeinél is a párkiválasztás az első mozzanat.
K izárólag egészséges, erőteljes, alkatra és színezetre kifogástalan állatokat
tenyésszünk. Sohasem igyekezzünk m ár bevált, „kipróbált” tenyészálla­
tokat szerezni. Idősebb tenyészhalak jobban m egsínylik az áthelyezést, de
szerencsére az ilyen „kipróbált” tenyészállatoktól a kereskedők sem szíve­
sen válnak meg. A tenyésztésre szánt halakat fiatal korukban szerezzük be,
m agunk neveljük fel és lehetőleg több közül válasszuk k i a legm egfelelőb­
beket. A kiválasztás ne legyen önkényes, ebben m aguknak a halaknak is
döntő szerep jut, hiszen m ár a tágas medencében többnyire párok külö­
nülnek el.
Trópusi díszhalakat m egfelelő körülm ények között egész éven át tenyészt­
hetünk, de különösen alkalm as erre a tavasz. T áplálékuk megszerzése is
könnyebb ilyenkor, m int bárm ely más évszakban. H a egyugyanazon törzs­
ből származó halakat öt-hat nemzedéken át tenyésztünk, m ár a beltenyész-
téses leromlás jelei m utatkozhatnak. A form ák finom abb vonásai elmosód­
nak, a színes m intázat leegyszerűsödik, az állatok életképessége csökken
és az ivadék ivararánya eltolódik vagy a hím ek, v agy pedig a nőstények
javára. íg y például a m agyarországi beltenyésztett törpe gu rám i (Colisa
lalia) törzsben az utóbbi években m ár alig lehetett hím eket találni.
A tenyészakvárium kiválasztásánál is nagy körültekintéssel kell eljár­
nunk. K eskeny, m agas akvárium okat tenyésztésre lehetőleg ne használ­
junk, m ert az ivadéknak a kisebb víznyom ás m iatt alacsony vízoszlop kell.
M ég a középmagas (30—40 cm) akvárium ok vízoszlopát is csökkenteni
szoktuk az ívás megkezdése előtt, 15—20 cm-re. A tenyészmedencéket
ugyancsak nem sokkal a halak ívása előtt rendezzük be. Ez alól a szabály alól
legfeljebb a labirint-halak képeznek kivételt, m ert ez utóbbiak régebben
berendezett akvárium vizében is leívnak.
162
 Ikrázó halak tenyészmedencéjének berendezésében két eltérő szempont
érvényesülhet:
I* A természetes viszonyokat igyekszünk le utánozni azzal a célzattal,
hogy halainknak a szabad természetben mutatkozó életm ódját üvegfalak
között figyelhessük m eg. Ilyen ko r halaink hazájának életkörülm ényei érvé­
nyesülnek talajban, növényzetben és a tenyésztésre kitett halak ivararányá­
ban egyaránt. H a ivadékgondozó fajjal van dolgunk, az ikrák és ivadék
őrzését, illetve a kicsinyek felnevelését is a szülőkre bízzuk.
2. A természetes viszonyoktól eltérünk annak érdekében, hogy m inél
több utódot nevelhessünk fel. Ilyenkor talajt egyáltalában nem teszünk a
medencébe, csak ikra-rácsot, am elynek üvegpálcái közé az ikrák lehullanak.
M áskor m eg nylon-szatyorhoz hasonló fenékháló v ag y nylonból készült
műnövények rejtik el az ikrákat a szülők falánksága elől. Az ivadékot még
az ivadékgondozóknál is a halszülők helyett többnyire m agunk neveljük
fel.
E gy pillanatig sem kétséges, hogy a vattán átfiltrált hóié, a desztillált
vízzel kevert forralt csapvíz, vagy az ikrarács nem a trópusi halak term észe­
tes környezetét jelentik, de létjogosultságukat épp az akvárium szűk kere­
tei, a term észettől ném ileg eltérő életviszonyai (gondoljunk például az álla­
tok sűrűségére) adják meg.
Végső elemzésben az l. és 2. m egoldás között nincs szakadék, csak az
egyik utánoz, a m ásik helyettesít, de mindkettő követi az állat igényeinek
vezérfonalát. Az 1. m egoldás is bizonyos fo kig kompromisszum az akvá­
rium nyújtotta lehetőségek és a természetes életkörülm ények között. O lyan
akvaristát ugyanis m ég sohasem láttunk, ak i a tenyészakvárium ba egy-két
vízirovarlárvát, v ag y örvényférget (planáriát) tett volna, holott a szabad­
vizekben ezek m indig jelen vannak. Sőt m indig igyekszik az ikrákra és a
zsenge ivadékra veszélyes kártevőket (csigák, rákok, hidrák, cyclops,
atkák stb.) a tenyészmedencéjéből távoltartani.
Minden tenyészsiker elem i előfeltétele a m egfelelő vízösszetétel, am iről
a vízkém iai fejezetben és az egyes halfajok leírásánál részleteiben már szó-
lottunk. U gyancsak itt vo lt szó az egyes fajok ív ási hőigényéről.
Az úgynevezett „problém a-halak” többnyire speciális alkalm azkodási
formák a nagyon lág y vízhez, vagy a semlegestől eltérő pH-értékekhez.
(Lehet, hogy a pH szerepe csak közvetett, m ert az enyhén savanyú víz­
ben az ikrákra és ivadékra veszélyes infusoria-töm eg elpusztul). Ha egy bal
megfelelő tenyészpár esetében is nehezen tenyészthető, főleg e két tényezőre
kell gondolnunk. A merész általánosításoktól óvakodjunk. Nem minden
bal érzi jól m agát lágy vagy savanyú vízben. A lágy, savanyú vizet kívánó
halak viszont ha kemény vízben nőttek fel, nem egyszer alkalm atlanok a
tenyésztésre.
Ha eg y újonnan im portált halfajt kívánunk tenyészteni és semmiféle
irodalm i támpontunk nincs, kutassunk a hazájára vonatkozó adatok után,
(meszes talaj, v ag y Őskőzet, csapadékviszonyok, hőm érsékleti értékek,
eredeti víz jellege, előfordulási övezet: part, n yíltvíz, árnyékoltság stb.)
és ezen a nyom on induljunk el.
K önnyen tenyészthető halfajok jól összeszokott ivarérett példányai gyak­
ran m ár hasonló hőm érsékletű és összetételű vízzel történő részleges, vagy
teljes vízváltáskor leikráznak. A tenyészkudarcok okát, ha azok az ívás elő­
készítésére vezethetők vissza, leginkább a nem m egfelelő vízösszetételben kell
keresnünk. Az ivadék felnevelésében viszont a legm egfelelőbb táplálék
kiválasztása játszik döntő szerepet. A m íg a tenyészhalak csupán bőséges
és változatos táplálékot kívánnak, addig az ikrázó halak ivadéka életkorá­
nak m egfelelően más és más szem csenagyságú, valam int összetételű táp­
lálékot igényel.

K ü lö n féle e g y se jtű e k (P rotozoa), a legap ró b b h aliv ad é k m ik ro sz k o p ik u s n a g y sá g ú táp lálékai:

1 — A g yö k érláb ú ak h o z (R hizo p od a) tartozó su g aras n ap állatk a (A ctin o sp h aeriu m E ichhorni).
2 =• A z ostoros v églén yek h ez (F lag ellata) tarto zó zö ld o storos (E u g le n a v iri lis), és 3 = csok-
ro csk a (D in o b ryo n se rtu laria). 4 = A z á zalé k állato k h o z (In fu so ria) tarto zó papucséllatka
(P aram aecium caud atum ). 5 = k a g y ló á lla tk a (S tylo n ych ia m ytilu s) o ld alró l, 6 = h aran gállatk a
(V o rticella n eb ulifera), és 7 = k ü rtá lla tk a (S ten to r p olym o rp h u s)

164
 A halivadék élete első napjaiban a szikzacskójában m agával hozott táp­
lálékból él. Csak 2 —3 napos korában kezd el a legapróbb táplálékra v a ­
dászni, kivált á^alékállatokra (In fu soria ). Ez utóbbiak a nem frissen feltöl­
tött akvárium okban csaknem m indig m egtalálhatók. M ire a halivadék eg y­
hetes korát eléri, a nagyrészt csíllangós egysejtűek, azaz ázalékállatkák
nagym értékben m egritkulnak. Pótlásukról m ár az ikráztatással egyidőben
gondoskodunk a következő módon. E gy-két betőttesüvegbe állott vizet
öntünk, m ajd E nchytraeusból v ag y Tubifexből e g y falapon borotvapenge
segítségével pépet készítünk és abból eg y csipetnyit a vízbe szórunk. A jel­
zett férgek hiányában m ogyorónyi ló trágya is m egfelel. Az ily m ódon el­
készített infusoria-kultúrát nem fedjük be. A betokozódott egysejtűek,
főleg papucsállatkák (Param aecium ) , ugyanis a levegőből jutnak a vízbe és
ott alkalmas táptalajra találva 5— 6 nap m úlva töm egesen elszaporodnak.
H elytelen volna azonban az infusoria-kultúrából a vizet közvetlenül a sza­
porító medencébe csurgatni, m inthogy ily m ódon annak vízösszetételét,
tisztaságát változtatnánk m eg, am i a halivadék pusztulásához vezetne.
Hisz közvetlenül a szaporítómedencében tenyésző infusoria-töm eg se any~
nyira veszélyes a halivadékra, m int az a sok bom lásterm ék, am i tömeges
szaporodását ott lehetővé tesz i! Ezért előbb e g y hosszabbnyakú üvegbe
(sörösüveg) öntjük tölcséren át az infusoria-kultúra vizét, m ajd az ü v e g ­
nyak aljára e g y laza vattadugó t helyezünk el és a vattadugó fölé tiszta vizet
rétegezőnk. Fontos, hogy a vattadugó beleérjen az
infusoriás-vízbe és ne legyen a kettő között lé g ­
réteg. M ár m ásnapra átvándorolnak a papucsállat­
kák az ü veg alján beállt oxigénhiány m iatt a tiszta
vízrétegbe. Onnét befogottvégű üvegcsővel (pipetta)
em eljük k i ő ket az időközben kikelt, sőt m ár a
vízben vadászgató halivadék részére. A jánlatos e g y ­
szerre több kultúrát is beállítani és m inden nap
m ásikból öntünk az üvegbe. Ha azt vesszük észre,
hogy a halivadék m ár nem kapkod az apró eleség
után, másfajta táplálékról kell gondoskodnunk.
A környező tócsákból m olnárszitából készült

A p ap u csállatk ák tiszta áth elyezési m ódja a h aliv ad é k a k v á ­

rium ába, a b o m lásterm ék ek et tartalm azó , b űzö s szen n yezett víz
kiküszöb ö lésével. (B ő veb b m a g y a rá za t a sz ö v eg b en .) 1. a v a tta ­
d u g ó lecsú szását ak ad ályo zó d ró t; 2. g u m isz iv attyú s csepegtetö s
pip etta; 3. a vattad u gó fö lé ré teg e ze tt tiszta v íz, az átv án d o ro lt
ázalék állato k k al; 4 . v a tta d u g ó ; o. sű rű á z a lé k á lla tk u ltú ra , a te­
n yészet szen n yezett vizével

165
 'j f planktonhálóval (9, 10, 11. számú selyemszita-
I anyag) apró eleséget* szűrhetünk ki. Ilyenkor
I azonban a háló elé úgynevezett előtét hálót
I kell alkalm aznunk, grenadinból, m ely a Daph-
niák, Cyclopsok és más nagyobbszemű eleség-
' nek a planktonhálóba való jutását megakadá­
lyozza. Az előtétháló lyukbősége befolyásolja
tehát a planktonhálóval fogott haleleség szem-
, csenagyságát. Planktonhálóval szokták gyűjteni
I — — -------- az akvaristák az eg yik legbecsesebb aprószemű
táplálékot, a k erek esférgek töm egét (Rotatoria).
Sajnos az íg y nyert tápláléklények gyűjtése
_______________ szezonhoz kötött, ezzel szemben a sóféreg egész
éven át rendelkezésünkre áll, ha petéit előre
beszerezzük.
J A só féreg (A rtem ia saltna) nem a férgekhez
E gym ásba to lh ató o sztályo zó - tartozik, am int nevéből azt gyaníthatnánk, ha-
p o h atak , a b eg y u itó tt p lan k to n , , , , , j- .i v ..
n agyság ren d szerin ti különvá- nem a csupasz levellabu rákok alrendjébe. Ko-
lasztásáh o z. A h áló szo v et sű rű - zeli rokona a m ocsarainkban élő közönséges
sé g e fö lü lrő l lefelé fo ko zó d ik .
tócsarak (Branchipus), am elyhez kifejlett alakja
igen hasonlít. A z egész földön elterjedt; kisebb sósvízű pocsolyákban,
tengerparti lagúnákban él. Az erdélyi sóstavakban is közönséges. Ná­
lunk nem gyűjthető be, de kereskedelm i forgalom ba kerülő petéi há­
zilag könnyen kikeltethetők. Apró, dohánym agnagyságú, barnás petéit
töm egesen gyű jtik, kiszárítják és jó l ledugaszolt kis üvegfiolákban hozzák
forgalom ba. E gy-egy fiola sok ezer petét tartalm az, am iből számos tenyésze­
tet készíthetünk. Az A rtem ia tenyésztéséhez szerezzünk be kb. 30 cm
átm érőjű, lapos üvegedényeket (üvegkádak). Ezután 26—28 C fokra fel­
m elegített vízvezetékvízben oldjunk fel öt literenként kb. 250 gram m konyha­
sót (N a Cl). Teljes oldódás után a tenyésztőedényben m integy 6— 8 cm magas
vízborítást létesítsünk és a jó langyos vizet nyom ban beoltjuk az Artemia
petékkel. E gy-egy 5 liternyi tenyészetre csupán kis késhegynyi (m integy
100— 150 db) petét szórjunk, jól szétoszlatva. A tenvészedényeket világos,
de nem túl napsütötte helyen helyezzük el és ne háborgassuk. 26 C fok
körüli hőm érsékleten a peték 24 óra alatt kelnek k i, 20 C fok körül csak
* A z ap ró plan kto n zöm e k e re k esfé rg e k b ö l, ta v i á z a lé k á lla tk á k b ó l, n au p liák b ó l s ez
u tó b b iak b ó l átala k u ló leg ap ró b b m éretű C yclops és D iap to m u s rá k o c sk á k b ó l á ll. A m ár
k o ratav assz al fellép ő cyclo p so k és d iap to m u so k (tá p é rték ü k k b . e gyfo rm a) értékeseb b táp­
an yag o t sz o lg áltatn ak , m in t a később (m ájusb an ) m eg jelen ő és so k b alla sz to t (kitinvázat)
tartalm azó d ap h n iák . Az e lő b b iv el etetett á lla to k ezért so k k a l term éken yeb b ek is.

166
m integy 48 óra alatt. 20 C fok alatt lehe­
tőleg ne ís keltessük a petéket. A peték
kikelését ú g y siettethetjük, hogy a kés­
hegynyi petét egy jó l m egnedvesített fehér
vászonkendőre szórjuk, m ajd azt össze­
hajtogatva néhány kisebb kaviccsal enyhén
lenyom kodjuk. 10— 15 perc m úlva a ken­
dőt belemossuk az előre elkészített te-
nyészedény sós vizébe, s az íg y felpuhí­
tott burkú peték a fenékre lesüllyedve órák
(4 — 6 óra) m úlva kikelnek. A kikelő lárva
alakok (naupliák) 1/8— 1/2 m m nagyok és
igen alkalm asak az ikrázó trópusi dísz­
halak 2 —3 hetes ivadékának táplálására.
M iután az édesvízben csak két-három
óráig élnek, egyszerre csak annyit etessünk
belőlük, am ennyit ennyi idő alatt a hal­
ivadék el tud fogyasztani. A kihalászás
selyemszövetű kis kézihálóval történik.
A víz sókoncentrációjának biztosítása
végett jelöljük m eg az eredeti vízszintet
és az elpárolgó vízm ennyiséget m indig
azonos m ennyiségű édesvízzel pótoljuk. Az A rtem ia salinát ha tovább akar­
juk nevelni, szintén táplálni kell. Erre a célra v agy ázalékállatokat (Infu-
soria), vagy egészen finom ra porított 000-ás szárazeleséget (Piscidin, szárí­
tott daphnia, tojáspor) használjunk. Ilyen rendszeres etetés m ellett, 25—26
C° hőmérsékleten m integy 25—30 nap alatt fejlődik k i teljesen, am ikor is
10— 12 m m nagyságot ér el.
A fonálférgekhez tartozó A nquillula Silusiae~t v ag y másnéven y, M ikro” - 1
szintén otthon tenyészthetjük a következő módon. V irágcserép alsó n yílá­
sát kaviccsal eltöm jük és tisztára mosott, m ajd kiszárított „kávézaccot”
helyezünk bele. Ezt átnedvesítjük aludttej-savóval. E kkor valam elyik akva­
ristatársunktól szerzett „ M ik ro ” törzskultúrával beoltjuk a táptalajt, majd
ismét néhány kavicsot helyezve a „zacc” felszínére, üveglappal lefödjük.
Az apró férgek etetése aludttejjel történik és ennek savójával tartjuk ned­
vesen (nem lucskosan) a tenyészetet. Az etetésre felhasznált „M Íkro” -t a
fedőüvegről ecsettel sodorjuk be az akvárium ba.
A Paramaecium, A rtem ia, és „M ik ro ” etetési sorrendjéről az egyes ikrázó
halfajoknál a következő táblázat tájékoztat:

ifi?
 E leség m egnevezése és h án yad ik napon
kap h atja az iv a d é k , az ik rá b ó l való
k ik e lé stő l szám ítva
(A «Z ü ch ter K n iffe» ad atai nyom án)
A d iszh al tudom ányos neve
A rtem ia salin a »M ik ro «
P aram aecium (k ik e lt apró
(p ap ucsállatka) (apró fonáU
n aup liák) féreg)
.........
1 .
H yp h esso b ryco n inn esi | 3 12
„ g racilis [ 1 12
„ h etororhabdus 1i 1 12
j
,, o m atu s * 1 10
1
,, serpae | 1 3 12
,, flam m eus 1 3 10
H em igram m us o cellifer i 1 1 8
„ cau d o vittatu s 1 1 8
N annostom us anom alus ; 3 1 10
P un tiu s conchonius 1 1 3 10
,, n igro fasciatus 1 3 12
,, o ligo lep is | 1 1 12
titteya 1 1 10
B rach idanio rerio j ] 5 14
„ albo lin eatus 1 ] 3 12
R asbora heterom orpha i 1 1 12
T an ich thys albonubes í 1 6 16
A phyosem ion australe ( I 1 5
j 1 10
C olisa lalia 10
T rich o g aster leeri 1 8 16
T rich o g aster trichoptecus j 1 6 16
M acro p odu s opercuSacis 1 4 10
|
B etta splendens I 4 10
E lassom a everg lad e i | _
10
M eso go n istiu s chaetodon 1 — 7
C ichlasom a m eeki | _
3
A equ iden s latifrons — I 1
P tero p h yllu m scalare — 6
i 12
B adis badis —

168
 A k vá riu m ok és díszhalak s z á llítá s a

A vízzel feltöltött akvárium elm ozdítása az egyenlőtlen nyomás m iatt

mindig az üvegek eltörésének, v ag y legalábbis a g itt elválásának veszélyét
rejti magában. Ezért szállítás elő tt a halakat kifogva, a vizet gum icsővel
lecsapoljuk, és am ennyiben beállott, érett vízzel van dolgunk, üvegballonban
tároljuk. A talajt és növényeket benthagyjuk a medencében. H o gy a vízi­
növények kiszáradását elkerüljük, közvetlenül a lecsapolás után benedve­
sített újságpapírral leborítjuk azokat. Fontos, h o g y az akvárium vizét
teljesen lecsapoljuk, m ert egy-két centiméteres vízréteg rázkódása szállítás
közben teljesen tönkreteheti a m edence berendezését. A jánlatos eg y szi­
vacsot is kéznél tartani, h o gy a medence legaljáró l a gum icsővel m ár nehe­
zen kiszívható vizet a szivaccsal kiitathassuk. A nedves újságpapír, vagy
méginkább a nedves hom ok páradús légteret biztosít a vízinövények részére.
Ha vastagabb papírréteget alkalm azunk, vagy időnként a papírt benedve­
sítjük, beültetett akvárium unk akár több napig tartó szállítás ideje alatt is
ilyen állapotban m aradhat. A vízinövényeket am úgvis páradús légtérben
szoktuk szállítani, nedves papír között, k ívü lrő l száraz papírral borított
csomagban. íg y sokkal tovább elállnak, m int n agy töm egben, víz alatt.
Ha nagyobb távolságra történik az akvárium szállítása, a m edencét ládába
állítjuk és a láda fala, valam int az akvárium fém váza közti teret összegyűrt
papírral tö ltjük ki, ily m ódon m egakadályozzuk a medence esetleges elm oz­
dulását. A fedőüveget papírral körülhajtogatva, külön csom agoljuk. Öntött-
üvegű akvárium ok alá szállítás alkalm ával sem felejtsünk el filclapot tenni
és óvjuk a napsütéstől, fagytó l egyaránt. A kvárium szállítására különben
bármilyen közlekedési eszköz alkalm as. M ég a három kerekű kerékpárok
(triciklik) jöhetnek legkevésbé számításba. „T ricikliv el” szállítva túlerős ráz­
kódásnak volna kitéve a medence.
A m íg az akvárium szállítása nem okoz különösebb gondot, a víziállatok
szállítása m ár nagyobb fejtörést jelenthet. A vízicsigákat egyszerűen nedves
papírba csom agoljuk, akárcsak a vízinövényeket. A kisebb példányokat
be is tehetjük a növényes csomagba. Különböző m agasabbrendű rák-

169
Ü vegezett fa lú b ád o gk an n a, g erin ctelen éd es­ H alszállító k an n a, h o rgan yzo tt
vízi állato k és hazai h a la k gyű jtéséh ez. b ád o glem ezb ő l
(G lasch k er nyom án)

fajok nedves moha közt szállíthatók vesszőkosárban, de m l legyen a

halakkal?
Szárazföldi állatok szállítása sem tartozik a könnyű feladatok közé, hát
még m ennyi problém át okoz az élő akvárium i h alak szakszerű szállítása!
V együk sorra az itt felm erülő alapvető kérdéseket.
A legelem ibb követelm ény a szállítóedény nagyobb vízhőfokingadozásá-
nak kiküszöbölése és a szállítóvíz kellő oxigéntartalm ának biztosítása.
A halak vízhőfok változás irán ti érzé­
kenysége eléggé nagy. 2—3 C° hőingadozást
m ég károsodás nélkül elviselnek, de na-
gyobbfokú hőváltozásokat — különösen ha
hirtelen éri őket — feltétlenül m e g s ín y le n e k .

H elyes fo rm á jú h alszállitó k an n a keresztm etszete.

I = A k an n afed él sü lly e sz te tt fo g a n ty ú ja . 2 — A kan­
nafedél fen e k én lév ő szellŐ 2ő íy u b . 3 = A halszállító-
k an n a fo g a n ty ú ja .
A m in t a keresztm etszeti v ázlat sz em lé lte ti, a kanna
n in cs teljesen vízzel feltö ltv e , h an em csak a függőleges
o ld alsz in t 2/a m a g a ss á g á ig ; íg y b ő v en van h e ly a víz­
felü le t h u llám zásáh o z, am i a sz állítás a la tti oxigénután­
p ó tlást b izto sítja

170
 Ezért a hidegvízi halakat lehetőleg tavasszal és ősszel, a trópusiakat pedig
lehetőleg a nyári idényben szállítsuk. Ellenkező esetben pedig gondos­
kodjunk kellő hőszigetelésről. A patentzáras befőttesüvegeket, m elyekben
rövidebb távolságra is csak néhány akvárium i halat szállíthatunk, több­
rétegű újságpapírba burkoljuk. A halszállító kannákat vonjuk körül 8 — 10
cm vastag rétegben fagyapottal v ag y üveggyapottal. Igen alkalm asak hal-
szállításra a kereskedésekben forgalom ban lévő szélesszájú hőpalackok
(ételes termoszok) is, de csekély űrm éretük m iatt sajnos csak kevés díszhal
befogadására képesek. Inkább csak apró, kényes halivadék szállítására
használatosak.
N agyobb probléma m ég a szállítóedények — kellő o xigén ellátása!
A szállítókanna vizében nincsenek oxigénfejlesztő vízinövények. Nem is
tehetünk bele ilyeneket, hiszen a sötétben m ég azok is hozzájárulnának
az oxigénfogyasztáshoz és széndioxidtermeléshez. R égen foglalkoznak
ezért olyan anyagok előállításának kérdésével, am elyek szállítás közben
a kanna vizében oxigéngázt fejlesztenek. G azdasági halak szállításánál
alkalm aztak is m ár különféle oxigénfejlesztő tablettákat, oxigénfejlesztő
készülékeket és oxigénes palackkal felszerelt különleges halszállító edényeket
(hydrobionokat), m elyek a szállítás tartam a alatt folyam atosan tiszta oxigén­
gázt porlasztanak a halak vizébe. Ezek a berendezések azonban apróbb-
testű akvárium i halainknál nem alkalm azhatók, m iután az ilyen o xigér-
adagolás szervezetükre feltétlenül ártalm as m értékű. Ezért rövidebb szállí­
tásoknál a szállítóedény vizének oxigénutánpótlását a szállítás alatti rázódás

3 H erm siikus lezárás

p a te n tz á r r a / v a g y
c e H o p h á r r p a p ir r a j

fa -r é s z '
oxigén

% ré$ z t
száf/iioviz

A k v áriu m i h alak táv o lab b i szállítása esetén alkalm azh ató o xigén es szállítási m ó d :
A ) ~ A sz állító ü v eg 1j s~nyi térfo g atán ak m egtö ltése o xigén gázzal o xigén es gázp alack b ó l.
B ) = A z o xigén gázzal 1/a-részben m e g tö ltö tt és h erm etik usan lezárt balas sz állító ü v eg

171
okozta vízm ozgásra bízzuk, am ikor is a szállítóvíz rendszeresen keveredik
a levegővel, am elyből oxigént nyel el. Hosszabb szállítások alkalmával
sűrített levegőt poriasztunk a szállítókanna vizébe, vagyis szellőztetünk.
E célra a szállítókannát 4 atmoszféra nyom ásnyira felpum pálható és redukáló­
szeleppel ellátott vaspalackkal kell kiegészítenünk.
Légm entesen záródó (patentzáras v ag y gum isapkás) befőttesüvegekben
n agy távolságokra szállíthatunk díszhalakat akként is, hogy a szájával
lefelé fordított és víz alá szorított befőttesüveg nyakába eg y hosszabb
gum icsövön keresztül oxigénés palackból tiszta oxigéngázt vezetünk be,
m ajd ú g y töltjük vízzel, h o gy utóbbi az üveg részét, az oxigéngáz pedig
annak felső 1j 3 részét foglalja el (lásd ábrát). A z íg y légm entesen lezárt
üvegekben a szállítás alatti rázódás közben csak an n yi oxigéngázt nyel el
a szállítóvíz, am ennyit az adott hőfokon a víz egyáltalában el képes nyelni
(pl. 20 C°-on 6,30 cm3, 25°-on 5,78 cm 3 oxigéngázt).
A szállítóedények népesítési m értéke m indig az illető halfajok speciális
oxigénigényéhez, testük és úszóik lágyságához, m éreteihez és egyéb egyedi
szempontokhoz igazodjék. Á ltalános tájékoztatás végett m égis a következő
víztérfogatot adjuk m eg a különböző halm éretekhe 2 :*

1 ,5 cm hosszú h a l részére 0 ,0 5 lite r sz állító v íz

3 0 , 10 „
5 „ 0,20 „
7 „ 0 ,3 0 „
10 „ 0 ,5 0 „
15 „ 0 ,7 5 „
20 „ 1 .5 0 „
25 „ 2 .5 0 „
35 „ 4 ,0 0 „

A közölt táblázat alapján könnyen kiszám íthatjuk adott mennyiségű és

átlagm éretű szállítandó haltételünkhöz a szükséges víztöm eget, illetve a
kanna térfogatot a \ h = t f. x képlet alapján, ahol h = a hal testhosszát
cm-ben a farkúszóig mérve, t f = a szállítóedény térfogatából a halegységre
jutó víztérfogatrészt literben és x = a szállítóedény halnépesítési darab­
számát jelenti. (Pl. h = 3 cm, tf = 0,1 lit., x = 300 db. A kko r 3 cm = 0,1
lit. x 300 db = 0,1 x 300 = 30; tehát 30 liter vízhez alkalm as méretű hal­
szállítókanna szükséges.)
U gyancsak a közölt táblázat alapján azt is m egállapíthatjuk, eg y másik
egyszerű képlet segítségével, h o gy egy adott űrm éretű szállítókanna birto­

* M o zgásb an lév ő szállító v ize t és kiterjed teb b v ízfelü letet s z á m ítv a !

172
kában az általunk szállítani kívánt haltétel számára elegendő-e a táblázat­
ban jelzett halegységnyi szállítóvíz térfogat? Ez a k é p le t: — = h ; a jelö-
lések jelentése az előzőével azonos.
(P l: tf = 30 liter, x = 300 db, akkor = “3 ^ " = 0 »1 liter víz,
ami a táblázat szerint 3 cm-es halak számára m egfelelő. Az adott 30
liter víztérfogatban (széles, lapos kannában) tehát 300 db 3 cm-es hal szállít­
ható, de ha a szállítandó halaink például 7 cm átlagm éretűek, akkor csak
100 db-ot szállíthatunk belőlük ugyanazon kannában, az előbbivel azonos
víztérfogatban.
Szállítás közben akvárium i halaink könnyen m egsérülhetnek, miáltal
könnyen fertőződhetnek a Saprolegnia gom báktól. A víz rom lását pedig a
halak testéről leváló nyálka és ürülékek rothadása is fokozza. Ezért érdemes
a szállítókanna vizébe fertőtlenítő anyagokat juttatni m ég a halak behelye­
zése előtt. E célra 5 literenként 3 csepp 2% -os m ethvlénkék, valam int
1 csepp l®/w-es ,,TrvpaflavÍn” -oldat alkalm azható.

173
A g y a k o r i b b a k várium i h albetegségek

- A z a közismert mondás: „él, m int hal a vízben . . . teljesen elveszti

értékét azok előtt, akik akár gyako rlati tapasztalataik útján, akár a halkór-
tani irodalom ból m egism erkedtek azzal a nagyszám ú kórokozóval és ellen-
séggel, am elyek lépten-nyom on veszélyeztetik a halak egészségét, testi
épségét, életét. Szerencsére akvaristáink általában olyan szeretettel, oly
nagy gonddal s körültekintéssel foglalkoznak gondozottaxkkal, hogy az
akvárium ban előforduló betegségek jó v al szűkkörűbbek, s ritkábbak is a
halgazdaságiaknál. Viszont az is igaz, hogy behurcolás útján a legkülön­
félébb halbetegségek akvárium i felbukkanására m egvan a lehetőség. Aligha
lehet itt célunk a számos halbetegség akár kivonatos ism ertetése is, hiszen
ez m ár m aga egy egész külön kötetet töltene m eg. Az alábbiakban csupán
az akvárium ban leggyakrabban fellépő néhány betegség tünetei felismerésé­
nek és gyógykezelésének rövid ism ertetésére szorítkozunk. Egyáltalában
jegyezzük jó l m eg, hogy a legtöbb halbetegség gyó gyítása igen körülményes
és nem m indig jár kellő sikerrel. A kórokozók és élősködők többnyire
bizony szívósabbak kényes halainknál, de a belső eredetű bajok leküzdésére
sincsenek m ég m egbízható gyógym ódszereink. E zért a halbetegségek terén
is a fősúlyt a bajok m egelőzésére fordítsuk. Ennek érdek ében :
1. H alainkat tartási igényeiknek m egfelelő hőfokon, m egfelelő minőségű
vízben neveljük. K ellő oxigénviszonyok állandó biztosításával, változatos
— könnyen, jól emészthető — táplálékkal biztosítsuk betegségekkel szem­
ben való ellenállóképességüket.
2. K erüljük medencéink túlzsúfoltságát. A kvárium aink tisztogatását ne
hanyagoljuk e l ! Idegenből hozott halakat — ha m ég oly egészségeseknek
is látszanak, — lehetőleg ne a közös, hanem eg y („karantén-akvárium nak”
kinevezett) külön medencébe helyezzük s csak kb. kéthetes m egfigyelés után
tegyük a többi közé. Kezelés közben ezt az akvárium ot utolsónak vegyük
sorra és vagy külön eszközöket alkalm azzunk tisztogatásához, vagy a töb­
bivel közösen igénybevett eszközeinket a „karantén-m edence” kezelése
után fertőtlenítsük.

174
 3 . Élő eleséget lehetőleg olyan tavacskából vagy pocsolyából gyűjt-
sünk be, am elyben halak nem élnek. A begyűjtött táplálékot öntsük át egy
üres mosdótálba és csak az elevenen mozgó állatkákat halásszuk ki, öblít­
hessük át tiszta csapvízzel és a szemmel is jó l látható halellenségeknek
(hanyattúszó vízipoloskák, víziskorpiók, szitakötőlárvák, csikbogárlárvák
stb.) csipesszel való kiválogatása után, vagy rostamódszerrel történő kikü­
szöbölése után helyezzük csak medencénkbe. A z eredeti gyűjtőhely vizével
együtt sohasem szabad az élő eleséget akvárium unkba önteni!
4. K erüljük a hirtelen hőm érsékletváltozásokat és a halak szükségtelen,
gyakori áthelyezését, háborgatását.
5. Ü gyeljünk arra, h o gy vázas akvárium unk jó l szigetelt legyen. K ülön­
ben az akvárium vizébe jutó oldódó fémsók és káros gitt-alkotórészek töme­
ges — mérgezés okozta — elhullást idézhetnek elő.
6 . V igyázzunk, nehogy szellőztető készülékünk mérgező gázokat (szén-
gázt, gyári-, laboratórium i káros gázokat, levegőbe szétoszlatott növény­
védő és rovarölő szereket) nyom jon bele akvárium unkba. Sűrű dohány­
füst is veszélyes le h e t! Literenként 5— 10 m illigram m nikotin néhány
percen belül m egölheti kisebb halainkat. Szükség esetén iktassunk a szellőz­
tető és az akvárium közé e g y egyszerű gázszűrőt. Kettős dugófuratú üveg
% -részét 10—20% -os nátronlúg oldattal töltjük. A szellőztető készülék
levegőjét az eg yik furaton az edény aljára vezetett vékony üvegcsővel a
lúgoldatba bugyborékoltatjuk. A m ásik furatba illesztett üvegcsővel pedig
az oldat feletti légtérből a m egszűrt levegőt vezetjük tovább az akvárium ba.
7. H a valam ely betegséget gyanítunk, de a rendelkezésünkre álló szak-
irodalom , illetve kellő tapasztalat hiányában nem tudjuk felism erni annak
okozóját és a leküzdés m ódját, ne röstelljünk azonnal szakavatott, tapasz­
talt akvarista társunkhoz fordulni és tőle a szükséges, legsürgősebb tenni­
valókat m egtudni.
8 . A felism ert beteg halat társaitól azonnal különítsük el, nehogy az a
többieket tovább fertőzhesse. N agyon elhanyagolt beteg állatokat, am elyek­
nek előrehaladott kórképe a gyógykezelés elkésettségére, hiábavalóságára
utal, legtanácsosabb megsem m isíteni. Elpusztult halakat — m ég ha egyéb­
ként betegség esete nem is forog fenn — azonnal távolítsunk el akváriu­
munkból.
9. A k i intenzívebb díszhaltenyésztést űz, több akvárium a és sok hala
van, gyakran cserél és hoz új halakat más akvaristáktól, különösképpen
legyen felkészülve a halbetegségek leküzdésére. Tartson fenn állandó
„karantén-akvárium ot” , több hálót, tisztogató eszközt; a betegségek fel­
lépésének esetére pedig a gyógykezeléshez legalkalm asabb öntöttüvegű

175
akvárium okat (üvegkádakat) és a legáltalánosabban alkalm azott gyógy­
szereket, fertőtlenítő anyagokat (konyhasó, káhum perm anganát, formaiin,
„T rypaflavin”, Chininum bihydrochloricum , „N eom agnol”).
10. Ha egész medencénk halállom ánya m egbetegedett, legtanácsosabb
radikális intézkedésekhez folyam odnunk. A m ég gyógykezelhető halakat
berendezetlen gyógyfürdős üvegkádakba telepítsük át (m egfelelő fűtés és
szellőztetés biztosításával). A fertőzött m edencének pedig egész növényze­
tét és talaját eldobjuk, s az akvárium ot 30—40 C fokú sötétebb káliumper-
m anganátoldattal színig töltjük fel. E gyidejűleg a belső m űszaki berendezése­
ket (fűtőtest, légvezeték, hőmérő stb.) és a tisztogató eszközöket s kéziháló­
kat is fertőtlenítjük. A medence és eszközök fertőtlenítésére igen alkalmas
a „N eom agnol” is, m ely a szublim álnál erélyesebb, de ártalm atlan fertőt­
lenítőszer. A medence és eszközök 4—5 órai ” áztatásához” 5 literenként
1 tablettát alkalm azzunk belőle. Utána m indent letisztogatunk, a fertőt­
lenítő-oldatot leszívjuk s a medencét tiszta vízzel alaposan kiáztatjuk.
A beteg b a l felism erése. Az az akvarista, ak i halait jó l figyelem m el kíséri,
m ozgásukból, viselkedésükből m eg tudja állapítani, hogy azok egészsége­
sek-e, avagy betegség gyö trí őket. M inden halfajnak sajátos mozgása, test­
tartása, sajátos szokásai vannak. Ha ettől a m egszokott viselkedésétől eltér,
annak okát k i kell kutatnunk. A beteg halat általában arról lehet felismerni,
hogy lassabban, ügyetlenebbül m ozog, v agy ellenkezőleg; éppen túl nyug­
talan, idegesm ozgású; bágyadtan elrejtőzik, vagy kitágu lt kopoltyúfedők­
kel m ohón kapkod levegő után; lökésszerűen v a g y szédelegve, imbolyogva
úszkál; étvágytalan, alig , v a g y egyáltalában nem táplálkozik. H a élősködők
kínozzák, gyakran hozzádörzsöli testét a talajhoz, kövekhez, növényekhez,
hogy parazitáitól m egszabaduljon. T estükön apró fehér pettyeket vagy
szabad szemmel is észrevehető, apró élősködőket fedezhetünk fel, bőrük
felülete gyakran kivörösödött, m áskor fehéres, fluoreszkáló bevonattal
fedett. Színük kifakult, elhalványodott, vagy a norm álisnál sötétebb, néha
egészen elfeketedő lehet. A z úszók gyakran rongyosak, kirojtozódottak,
összehúzottak; a pikkelyek nem sim ulnak a testhez, hanem többé-kevésbé
felborzolódottak; a szemek kidülledtek v ag y ho m ályosak; a testen vatta-
szerű bevonat képződik; a hasfal gyakran lapos, erősen beesett, m áskor pedig
az egész hastájék vizenyősen, felfúvódottan duzzadt. Ezek közül az általá­
nos kórtünetek közül többnyire csak egyik-m ásik, olykor azonban együtte­
sen több is jelentkezhet. A kevésbé tapasztalt akvarista többnyire csak akkor
ism eri fel a betegséget, am ikor az a halánál m ár m eglehetősen előrehaladott
állapotban van, am ikor a gyógykezelés m ár igen nehéz és sokszor alig jár
már kellő sikerrel. Ahhoz, h o gy valam ely betegséget halainknál sikerrel

176
kezelhessünk k i, igen fontos, hogy a betegséget a lehető legkorábban,
még kezdeti stádiumában felism erjük; a fertőző betegségeknél például akkor,
amidőn az első, külsőleg látható tünetek (egy-két parazita, vagy enyhébb
kivörösödés a testen stb.) m ár észrevehetők. Az első, külsőleg észlelhető
tünetek jelentkezése előtt a fertőző betegségeknek hosszabb-rövidebb
lappangási idejük van, am ikor a halak m ég normálisan viselkednek, egész­
séges állat benyomását keltik, de ugyanakkor már fertőzhetnek is. Több
kórokozónak spórája, betokozódott vagy nem virulens alakja általában a
legtöbb természetes- és akvárium vízben jelen van, de a kórokozók csak
akkor válnak veszélyessé, virulenssé, ha a halakra nézve kedvezőtlen kör­
nyezetviszonyok következnek be, s azok ezáltal m eggyöngülve, szervezeti­
leg lerom olva nyílt kapuivá válnak a legkülönfélébb kórokozó vírusoknak,
baktérium oknak, penészgom báknak, s állati élősködőknek.
Az akvárium ban előforduló halbetegségeket gyakorlati szempontból
1. fe r tő z ő — p a ra z itá s>— és 2 . h elyid en gondozásból eredő — nem p a ra z itá s —
betegségek re szokás csoportosítani.
A leggyakoribb akvárium i f e r t ő z ő — p a r a z i t á s h a lb e t e g s é g e k a követ­
kezők:

1. Jch th yo p h th iriu s b e te g s é g : F ejb ő r alatti ü re g , több — k ülö nb ö ző fejlettség ű — „ la k ó ­

társsal” (m egtelep ed ett p arazita-alak , p atk ó alak ú se jtm ag g al). (F rey nyom án).
2. A z lc h th y o p b th iriu s m u ltifiliis szapo ro dásán ak sém ája: A ) = E g y b eto ko so d o tt anyap arazita
osztódása és a rajzó p araziták k irajzása a halon k ív ü l. B ) = A z elő b b i fo lyam at betokosodás
nélkül. A halon b alró l jo b b ra : rajzó k m egtelepedése, k ife jle tt p arazita a bőrben, e g y kifejlett
parazita e lh ag yja a h al bőrét. (Schaperclaos nyom án)

1 2 Linyl-W iesingcr: A kvariutika (43 ) 1 7 7

 ICHTHYOPHTHIRIUS-BETEGSÉG („DARA-BETEGSÉG”)

Kórokozója az Icbthyophthiriur m u ltifiliis nevű csillangós véglény, amelyet

fertőzött halakkal, növényekkel és haltáplálékkal hurcolhatunk be akvá­
rium unkba, de kezünkkel s tisztogató eszközeinkkel is közvetíthetjük
eg yik medencéből a másikba. Igazi halparazita, m ely hal nélkül 8 napon
tú l elpusztul. Körtealakú rajzói a vízben úszkálva m ihelyt halra bukkan­
nak, nyomban befurakodnak annak felső bőrszövete alá. O tt fejlődik ki
kerek anyaparazitává, mely azután átfúrva a felbőrt, a fenékre süllyed, beto-
kozódik és órákon belül 250— 1000 fiókparazitát (rajzót) képez. Utóbbiak
egy újabb félórán belül ismét halon telepedhetnek m eg. A m egtám adott halon
előbb az úszókon és a kopoltyúfedőkön jelenik m eg néhány apró kidombo­
rodó fehér petty, am ely gríz-szem ekre em lékeztet. Ilyenkor kell azonnal
m egkezdeni a gyógykezelést. Később az egész hal ú g y néz ki, m intha sűrűn
behintették volna finomszemcséjű darával, m ajd a bőr egészen rongyolttá,
cafatossá válik. Az ilyen erősen m egtám adott, elhanyagolt hal többnyire
már alig menthető m eg. Feltételezik egyesek, hogy a parazita sokáig elél
a bőr alatt s akuttá válik, a betegség látszólag m egszűnik; de a hal szerve­
zeti leromlása esetén (kedvezőtlen környezetváltozások hatására) ismét
aktívvá válik, m inek következtében a betegség újult erővel tör ki. G yógy­
kezelésre a beteg halakat az akvárium ból berendezetlen üvegkádba halásszuk
át, am elyet jól szellőztetünk és 26—30 C°-ra fűtünk fel. G yógyfürdők:
1. E gy gram m „Trypaflavin” 100 liter vízre. A készítményt kevés vízben
oldjuk és az üvegkád vizében jól elkeverjük. A m egfelelő koncentráció
ellenőrzését igen m egkönnyíti a készítmény színváltozása, m ely az ilyen
hígításnál világosárnyalatú sárgás fenyőzöld színt jelez. A kezelés időtar­
tama legalább egy hét. 2. A m ásik gyógyfürdő — m ely az előbbivel kombi­
nálható is — a kinines fürdő. A talajnélküli üvegkádban hasonló hőfokú
vízben chininum bihydrochloricum -port oldunk fel, m égpedig kényesebb,
apróbb halaknál literenként 1 centigram m ot, kevésbé kényes, nagyobb
példányoknál pedig 2 centigrammot (azaz 100 literre 1 g -t, illetve 2 g-t)
számítva. A kinintől leváló (de teljesen el nem pusztuló) anyaparazitákat
a fenékrétcgről minden reggel leszívjuk, avagy am i m ég helyesebb: a hala­
kat naponta egy m ásik, előre elkészített gyógyfürdőjű üvegkádba helyezzük
át, közben a régit teljesen kiöblítjük, kiszárítjuk és benne másnap az újabb
gyógyfürdőt előkészítjük. A kesertelenített, teljesen íztelen „Ichthyo-Chinin-
W eil” készítményt a kényes halak is jól bírják, a vízinövényekre ártalmatlan
és íg y a gyógykezelés a berendezett akvárium ban is végrehajtható. A fenti
— legáltalánosabban használatos — gyógyszereken k ívü l alkalmazható még

178
az Ichthyophthirius-tól megbetegedett hal gyógykezelésére 3. a „Chloram in”
(1 g 1 1-re 1 óráig) és 4- az „A tebrin” (1—0,5 g 100 1 vízre) is. A halak akkor
tekinthetők gyógyultaknak, ha a fehér pettyek teljesen eltűntek testükről
és tiszta, gyógyszem élküli vízbe áthelyezve, néhány napon belül étvágyuk
is helyreállott. A fertőzött akvárium ot annak ellenére, hogy halak nélkül
Hagyva 8 napon túl a paraziták állítólag elpusztulnak, m égis érdemes ala­
posan kifertőtlenlteni, a m ár ism ertetett m ódok valam elyikével.

1CH TH YO PH O N U S — B E T E G SÉ G („IM B O L Y G Ó -K Ó R ”)

Kórokozó: az lebthyophonus hofert nevű göm bölyded, többmagvas mo-

szatgomba.* A hal m inden szervét, de főleg a belső részeket tám adja meg.
Ha a fertőzés az agyat és az egyensúlyozó szervet is m egtám adja, szédelgő,
/b ,c
P l /

a) d ag an ato k ,
b) ro n gyo s úszó k,
c) fark ú sz ó elvesztése,
d) felm eredő k o p o ltyú fed ő k ,
e) fekete p o n to k a b ő rö n ,
f) b eesett has.

leh th y o p h o n u s-b e teg sé g külső k ó rkép ei. (F rey nyom án)

imbolygó m ozdulatokat végez a hal. Ezt megelőzően azonban m ég több

más külső kórkép is jelentkezhet. íg y véraláfutások a testen, daganatok,
fekete foltok és pontok a pikkelyeken, farkúszó elvesztése, úszók kirojto-
zódása, kidülledő kopoltyúk, nagyfokú lesoványodás, beesett has. G yógy­
kezelését idáig reménytelennek tartották. Az utóbbi időben leküzdésére
1 g „A tebrin” vagy 1 g „Chloram in’>adagolásával 100 liter vízre és peni­
cillin G készítménnyel (Dbed) kísérleteznek. Utóbbi hatása három hétig is
tart. Legújabban kelet-ném et akvaristák meglepő eredm ényt tapasztaltak Ich-
thyophonustól erősen megtám adott akvárium i halak vízben oldott peni­
cillinnel való gyógykezelésénél. Súlyos tünetek (daganatok, úszó elvesztés,
stb.) mellett is rövid idő alatt a halak teljesen m eggyógyultak. Az adagolás
mértéke m ég nem tisztázott. A beteg állatokat, illetve állom ányokat szigo-

, * A leg ú jab b k u tatáso k (Sch áperclau s, 1954.) szerin t m an ap ság ez o k o z za a legtöb b

súlyo s — so kszor m ég „ re jté ly e sn e k ” tűn ő — ak v áriu m i m egb eteged ést.

12* 179
rúan elszigeteljük és a legalaposabb fertőtlenítést alkalm azzuk a betegség
továbbterjedésének m egakadályozása érdekében.

FER TŐ ZŐ BŐ RZA V A R050D Á S

A következő állati élősködőktől eredhet: C yclocbaeta, C osfta necatrix ,

C b ilod on ella cyp rin i nevű véglén yektől és a G yrodactylus sp.3 D actylogyru s sp.
nevű szívóférgektől. Ezeket fertőzött halakkal cipelhetjük be akváriu­
m unkba. L egyöngült halakat könnyebben betegítenek m eg. A h alak bőrén
kékesfehér, gyakran opalizáló zavarosodás m utatkozik; a halak himbálódzó,
hintázó m ozgást végeznek; a m egtám adott bőr gyakran elgom básodik
(Saprolegnia). G yógyfürdők: /. 10— 15 g konyhasó e g y liter vízre 20 percig.
Ü vegkádban; hőfok 2—3 fo kk al fokozandó a szokásoshoz viszonyítva.
2. 2-—4 cm 3 form aiin (kb. 40% -os kereskedelm i form aim ból) 10 liter vízre,
gondosan elk ev erv e! 30—4 5 percig. 3. Tartósabb fürdő k: világoszöld
„Trypaflavin” -o!dat v ag y lílás rózsaszín kálium perm anganát-oldat.

H A L P E N É S Z ( S A P R O L E G N IA )

K órokozó: S aprolegnia nevű penészgomba, m ely vattaszerű telepekké

sokasodhat el a halon, behatol a gazdaállat izomszövetébe, s azt teljesen
tönkreteheti. Elevenszülő fogaspontyoknál a száj eifehéredése jelzi a beteg­
ség kezdetét. A halpenész egészséges halon sosem jelenik m eg, csak sérült,
sebes, m egfázott v a g y más élősködőktől m ár elsődlegesen m egtám adott
halak testén telepszik m eg. G yógykezelés: sötétebb zöld ,,T rypaflavin” -
oldat, egyú ttal a hőm érsékletet fokozatosan 28—30 C fokra em eljük, m ajd
ugyancsak fokozatosan az eredeti hőfokra visszacsökkentjük. E gyidejűleg
bőséges szellőztetést is biztosítsunk. A vattaszerű bevonatot sötétebb
kálium perm anganát v a g y ,, T ry paflavin’ ’- oldattal beecseteljük, esetleg na­
gyobb halaknál az ezekbe bem ártott vattadarabkával óvatosan ledörzsöl­
jük. P adányi P á l akvarista a vitorlás halnál sikerrel alkalm azott saprolegniás
seb gyógykezelésére penicillin-kenőcsöt.

A K O P O L T Y Ü F E R T Ő Z Ő P A R A Z IT Á S M EG B ETEG ED ÉSEI

K opoltyúdaganatokat és kopoltyúgyulladást idézhetnek elő : a C ostia,

C yclocbaeta3 Cbilodonella nevű véglények, a D actylogyrus, G yrodactylus nevű
szívóférgek; nem fertőzéses, hanem mérgezéses úton: savak, lúgok, klór,
stb. Ilyenkor a kopoltyú dagadt, igen vörös, v agy halvány, fehéres, kékes­

180
fehéren zavaros, szakadozott, sérült. O lykor m aguk a paraziták, azok
petéi, v agy a fellépő penészesedés is jó l észrevehető. A baj megelőzhető,
ha élő haltáplálékot nem halas tóból gyűjtün k, s óvatosak vagyunk a csi­
gák behurcolásánál, am elyek könnyen m agukkal hozzák ezeket a kórokozó­
kat. G yógykezelés: 1 g ,,T rypaflavin,> 100 liter vízre 2 napig. K ló rafriss csap­
vízzel kerülhet medencénkbe (vezetékcsövek fertőtlenítésekor). Ezért a friss
csapvizet átforraljuk vagy napon álln i h agyjuk, m ielőtt halakat helyeznénk
beléje. A kopoltyúgüm ők különféle sporozoáktól (spórás állati élősködők­
től), m int a pontyféléken élősködő M yxobolus fa jo k tó l; a csukán, sügérfélé­
ken előforduló H em eguya fajoktól erednek. A kopoltyúrojtokon apró, por­
celánfehér ciszták, göm böcskék form ájában jelentkeznek. Erősebb fertő­
zés esetén legjobb az egész állom ányt m egsem m isíteni és alapos fertőtlení­
tést végrehajtani. Enyhébb esetekben is igen szigorú medence és eszköz
fertőtlenítést alkalm azzunk.

T Ö R P E G U R Á M I- B E T E G S É G

A német akvaristák újabban egyre többet írnak azokról az akvárium i

m egbetegedésekről (,,C olisa-K rankheit>>), am ikor is a halakat apró piszkos-
sárga pettyek lepik el s utána a medence egész állom ánya rövid időn belül
kipusztul. Eleinte ezt a betegséget az Ichthyophthirius eg yik változatának
gondolták, de alapos m ikroszkópos vizsgálatok kiderítették, hogy a kó r­
okozó itt az Oodinium p illu la r is nevű bőrparazita. Rövidesen az is kiderült,
hogy ez a betegség nemcsak a törpe gurám i (Colisa lalia) ivadékát pusztítja,
hanem rajtakívül más labirint-halakon (kék gurám i, Betta), valam int ponty­
lazacokon, díszm árnákon és kolibri halakon (Tanichthys) is elég gyakran
fellép. N álunk is előfordul ez a parazitás betegség. G yógyítása terén még
nincsenek kom oly eredm ények. Legjobban m ég a 15—20 perces sósfürdő
vált be (5 1 vízre 100 g konyhasó, 3—4 vízhőfokem eléssel). Kísérletez­
nek még különféle külföldi halgyógyszerekkel (Cilcx, Ectoson stb.) is,
több-kevesebb eredménnyel.

H A L T U B É R K O L Ó Z I S (SO R V A D Á S)

Baktériumos m egbetegedés, am ely azonban egyoldalú, nem megfelelő

táplálás és túl magas vízhőm érsékleten való rendszeres tartás következ­
ménye. A hasfal erősen beesik és igen apró, nagyítóval felism erhető gümŐk
keletkeznek. M elegvízi halaknál, főképp elevenszülőknél lép fel. Emberre

181
 Elő reha la d o tt basvízkóros megbetegedés
(Fre y nyomán)

nézve veszélytelen. Á ltalában gyó gyíth atatlan betegség. E gyesek élesztő

etetését javasolják.
FER TŐ ZŐ H A S V lZ K Ó R

K órokozó: e g y egyébként ártalm atlan, csaknem m inden vízben előfor­

duló baktérium (Pseudom onas pu n ctata fo r m a ascitae) , am elyhez állítólag
m ég bizonyos vírusok is társulhatnak. A betegséget kedvezőtlen környezet-
viszonyok, a halak ellenállóképességének csökkenése segítik elő. A beteg
halak hasa erősen, vizenyősen m egduzzad, a szemek gyakran kidüllednek
(exophthalmus), a pikkelyek felborzolódnak. H a a hasüreget m egnyitjuk,
sárgás, vizenyős folyadék spriccel k i belőle. Ez idő szerint teljesen gyógy-
kezelhetetlen betegség. K erüljük a behurcolásí lehetőségeket és betegség
fellépte esetén szigorú fertőtlenítést kell végrehajtani.

A SZEM M EG B ETEG ED ÉSEI

A hal szemének m egbetegedései gyakran m echanikus eredetű sérülé­

sek (üvegfalnak való nekirohanás, ragadozó társhalaktól való harapás stb.)
által keletkeznek, am ikor is a sérült szaruhártyán penészgom bák (Sapro-
legn ia )>v agy D iplostom um férgek lárv ái telepednek m eg. A h al szeme elho­
m ályosodik, fehéressé, m ajd egészen fehérré változik. Szem kim eredés szár­
m azhat hasvízkórtól, sötétben tartástól, esetleg más betegségektől is.
Cichlidák, de különösképpen a vitorlás hal öregebb példányainak szeme
időnként nem frissített „ö reg ” akvárium vízben g yakran zavarossá és kime-
redővé válik. A penészgom báktól m egtám adott szem ű hal szaruhártyáját
2 % -os ezüstnitrát-oldattal ecseteljük be, de utána nyom ban 1 % -os konyhasó
oldatba helyezzük a halat rövid időre, az ezüstnitrát utóhatásának közömbö­
sítésére.
N EO N H A L-B E TE G S ÉG

N eonhalak körében eléggé gyako ri (ritkábban más Hyphessobrycon-,

továbbá H em igram m us- és Brachvdanio-fajoknái is előforduló) fertőző

182
betegség. K órokozó: P listophora byphessobryeonis nevű mikrospóra, amely
beteg hal, fertőzött homok és növényzet útján terjed tova. A hal izomzatá-
ban fehéres, színtelen foltok keletkeznek, a hal elveszti részben vagy egész­
ben ragyogását, színeit. E gyesek szerint a beteg hal ürüléke útján fertőz­
heti társait, mások szerint a spóra nem ju t k i az élő halból m ég bélsárral sem.
M indenképpen helyes, ha a felism ert beteg állatokat azonnal eltávolítjuk
% többi közül és m egsem m isítjük őket. G yógykezelés idáig m ég ismeretlen.
Ahol beteg halat találtunk, onnan a m ég egészségesnek látszó példányokat
azonnal v igyü k át m ásik külön medencébe, a régi „fertőzött” akvárium
homokját és növényeket pedig dobjuk el, a medencét a szokásos m ódszerek­
kel fertőtlenítsük.
A helytelen gondozásból eredő — nem pa raz itá s halbetegségek közül
a fontosabbak a következők:

G YO M O R- ÉS B É LG Y U LLA D Á S

A gyom or- és bélgyulladás akvárium i halainknál többnyire a helytelen

etetés következm énye. E gyoldalú száraz eledelekkel (főképp a nagy ballaszt­
tartalm ú szárított daphniával) és nyershússal való táplálkozás esetében,
de még egyoldalú élőeleséggel történő etetésnél is bekövetkezhet. E lősegít­
heti nehezen emészthető, só- v agy fűszertartalm ú eleség felvétele is. H ala­
ink étvágytalanná válnak, székrekedésben szenvedhetnek és lesoványodva
előbb-utóbb elpusztulnak. Ricinusolajba m ártott tubifexszel való etetés
nem -igen jár kellő sikerrel. Javu lást inkább fekete szúnyoglárvák (Culex,
Anopheles) és Bosmina, Cyclops etetésének beiktatásával rem élhetünk. Sok­
szor azonban m inden fáradozásunk hiábavaló m arad. Bélgyulladást okoz­
hatnak a szennyvizekből származó Chironomus lárvák is, am elyekkel mér-
gezéses gyom or- és bélgyulladást válthatunk k i halainknál. Bolharákokkal
(Gammarus sp.) és vízi ászkákkal (Asellus) pedig bélférgeket juttathatunk
halaink bélcsatornájába. A bélférges bélgyulladás gyógykezelése ez idő-
szerint még ismeretlen.

Ü SZÓ H Ó LY A G -H Ű LÉS

H irtelen hőmérsékletcsökkenés v ag y akár huzamosabb alacsony hőm ér­

séklet esetén halaink úszóhólyagja m egfázik, az úszóhólyag fala megbénul.
Labirintkopoltyús halaknál a hideg légkörből való levegőszippantás is elő ­
idézheti. A labirint-halakon kívü l különösképpen m ég a M ollienisia-fajok
hajlamosak a megfázásra. Az ilyen hal a fenék közelében erőlködve,

183
lökésszerűen úszik, vagy a testét a vísszadölés közben oldalhelyzetben is
him bálja, ,,rázza a testét” . A szokottnál is jóval ijedősebb, étvágytalan;,
színtelen. Az úszóhólyag tájéka gyakran vöröses. H a e baj fellépett, a hal
medencéjét (ha ez nem m egy, akkor a kiem elt halat egy kisebb üvegkádba
telepítjük át a gyógykezelés idejére) fokozatosan 32 C fo kig m elegítjük föl;
közben finomporlasztású szellőztetést is adunk. A m ikor a 30—32 C°-ot
elértük, lassan ( I), fokozatosan a szokásos tartási hőfokra térünk vissza.

ik r a v is s z a t a r t As

Bőséges, zsíros eleségtől elhízott, elzsírosodott petefészkű halak nem képe­

sek érett ikráikat lerakni; máskor az ikrázási lehetőségek hiánya késztetik
a peték visszatartására az anyahalakat. Ilyenkor a peték beszáradnak, m eg­
keményednek, és nem képesek többé a testüregből eltávozni. A beteg hal
hasa erősen, keményen duzzadt, nehezen, sokszor lökésszerűen tud csak
úszni és szaporán lélegzik. Gyógykezelés nem lehetséges. M egelőzés;
változatos, nem túl zsíros és mértéktartó etetés.

FÉM M ÉRG EZÉSEK

Rosszul szigetelt fémvázas akvárium ok és halszállítókannák vizében fém ­

sók oldódnak.* A halak szédelegni kezdenek, v agy ideges rángásokat
végeznek. Pikkelyek helyenként kimaródriak, úszók (különösen a farkúszó)
kiszakad, leesik. Súlyosabb esetekben nem gyógyítható, a hal elpusztul.
Enyhébb esetekben a halakat azonnal helyezzük át m ásik medence vízbe.
H a áthelyezésre nincs mód, akkor átm enetileg gyors vízcserét eszközlünk,
s közben m indjárt gondoskodunk m ásik elhelyezési lehetőségről, m ajd a
bajt okozó, rosszul szigetelt akvárium ot vagy kannát kijavíttatjuk, gondo­
san szigeteljük.
B E T E G E S G E R IN C F E R D Ü L É S , Ú S Z Ó R Ö V ID Ü L É S
ÉS EG Y ÉB TO R ZK É P ZŐ D M É N Y E K

A helytelen tartási viszonyok, a hosszas beltenyésztés következm énye­

képpen nem ritkán találkozunk a díszhaltenyésztés terén hajlott, ferde­

* A fém só k jelenlétének kim utatása egyszerű m ó d o n n á triu m szu lfíd d a l (N a jS ) történhet.

V izsg álan d ó vízm inta: 100 cm 3, ehhez egy csepp töm ény (legalább 5 0 % -os) nátrium szu lá d
oldat ad agolva; elkeverés után 10 cm 8 tiszta h íg íto tt só sa vva l m eg savanyítjuk. Á v íz meg-
szü rkü lése va g y gyenge m egbarnulása nehézfém jelenlétére utal. K özép fém ek (c in k , so k
m agnézium ) kim utatásához a savanyítást m e llőzzük; jelenlétük esetén kocsonyás kiválást
észlelünk.

184
gerincű, m egrövidült úszójú, mopszfejű, m egrövidült kopoltyúfedővel és
egyéb torzképződm ényekkel rendelkező halegyedekkel. Az ilyen b eteg­
ségekre hajlamos, nem életképes, alkatilag beteg állatokat feltétlenül el
kell távolítani tenyészetünkből. Semmiesetre se foglalkozzunk ilyen torz,
beteg halak felnevelésével m ár csak azért sem, m ert ezek gyönge, beteges
szervezetükkel egészséges társaikat állandóan fenyegetik valam ely fertőző
halbetegség aktiválásával, m ondhatnék „kiprovokálásával” .
A kvarisztikában alkalm azható fertő tlen ítő t z t r ‘ k:

Neomagnol,
L y s o l 2 % -os oldata.
Fo rm a iin 4% -os,
Csersav 2 — 3 —4 % - o s ,
Káliumpermanganát rózsa szín oldata,
Tim só -p o r,
Try p a fla v in világoszöld oldata (1 g 100 1 vízben),
Sterogenol 0 ,0 2 5 % (nem támadja sem a fém et, sem a kezet nem marja; halakra leg­
kevésbé veszélyes, k itű n ő fe rtő tle n ítő hatású szer).

Csak n ö v én y ek n él a lk a lm a z o tt f e r t ő t l e n í t ő szerek:

I lite r vízben I evőkanál ecet,

1 lite r vízben 1 kávéskanál tim só -p o r 5 percig,
Káliumpermanganát rózsa szín oldata (hátránya, hogy barnítja a növényeket).

P a r a z i t a e l l e n e s sz*r*k:
Kontaktm érgek ( D D T , D F G T , stb.) = nagy hígításban (1:15,000.000) is m entesítik a
medencéből k iv e tt és bennük m egm ártott halat a po ntyte tűtől, vagy a
halpiócától. *
A m m óninm nitrát — 10 1 vízre 1 g (hidra, planária, csigák ellen).

G j ö g y s z t r e k:

K álium perm ancanát = rózsaszín oldata (l°/oo -es oldat), Saprolegnia ellen, hőfokemeléssel
és szellőztetéssel egybekötve.
T rypaflavin — Méreg 1 Csak o rv o si rendeletre! 1:1,000 hígítandó. Piaiak medencéjében
világos fenyőzöld fü rd ő , hőfokemeléssel és szellőztetéssel. Kezdődő Ich-
thyo p h th iriu sn á l és Saprolegiánál, Cosria, Gyrodactylus bőrparazitákná);
bőrsérülések esetében.
Kinin-sók = C hininum bihydrochloricum , literenként I — 2 centigramm Ic hthyo p hthirius
ellen.
1 gk in in 1 1 vízben: a hal 20 percig fürdethető benne;
1 g k in in 10 1 vízben: a hal 45 percig fürdethető benne;
1 g k in in 5 0 1 vízben: a hal 200 percig fürdethető benne;
1 g k in in 100 1 vízben; a hal 420 percig fürdethető benne;
(I.inde szerint).

185
 U btbyo-C bintn-W ei! = kesertelenített kininkészítm é ny a k v a risz tik a i célokra; gyártja W eil
G m b H ., F ra n k fu rt am M a in ; adagolása g y ári előírás szerint).
Cbloramin — 1 g I 1-re, 1 ó ráig , Ic h th y o p h th iriu s ellen és In fu s o ria elöléséie.
C b lo r a m in t azonban lágy és savanyú pll-jú vízben ne alkalmazzunk, mert az Ilyen vízben veszélye*
le h e t h a la in k ra !

A tebrin = 1— 0,5 g 100 1 vízre , Ic h th y o p h th iriu s ellen.

Icbibyonon, E cioton, P S -tabhtták = k ü lfö ld i h alg yógyszerkészítm ények, általános parazitás
betegségek gyógykezeléséhez.
A ntibiotikumok = P e n ic illin G . vizes elegye, P e n ic illin -P ro c a in in je k c ió , O ra c illin , A ureo-
m icin : Ic h th y o p h o n u s és egyéb betegségek leküzdésére. P e n icillin ­
kenőcs: S aprolegniás sebre (Padányi). A d ag olás, alkalm azás még kísérleti
stádium ban.

186
 4Tengeri állatok akváriuma

A búvárkodó hajlam ú, s áldozatot nem ismerő akvarista aligha éri be

egyedül az édesvizek élővilágának tanulm ányozásával, hanem a távoli ten­
gerek lenyűgözően érdekes, rejtett világát is igyekszik akvárium ába betele­
píteni, megfelelően gondozni és m egfigyelni. B iológiai szakkörök részére
didaktikai szempontból m ég külön jelentősége is van néhány tengeri akvá­
rium felállításának, am elyek révén e medencék szem lélői bepillantást nyer­
nek az élet keletkezésének bölcsőjébe, a tenger érdekes világába, s ezzel
némi fogalm at alkothatnak a Földünk három negyed részét borító hatal­
mas víztöm eg élőlényeinek általában igen kevéssé ism ert megjelenési
formáiról.
Az a tény, hogy az akvaristák zöme főképp édesvízi akvárium okkal
foglalkozik, arra utal, hogy a tengeri akvárium létesítése — különösen
nálunk, a kontinens belsejében, távol a tengertől — bizonyos nehézségekbe
ütközik, m elyeket azonban m indenképpen leküzdhetünk. A nehézségek
egyrészt a technikai m egoldások és a víz, másrészt a tengeri állatok beszer­
zése vonalán adódnak.
A tengeri akvárium technikai problém ái közül elsőként m agának a m eden­
ce kivitelezésének kérdését nézzük m eg. A tengervíz sótartalm ánál fogva
maró hatású folyadék, ezért a közönséges vázas akvárium ba töltve, annak
gittjét és fémrészeit ham ar megtámadná, s íg y az állatok rövidesen mérges
közegbe kerülnének. T engeri akvárium céljára ezért a legm egfelelőbb az
öntöttüvegű akvárium volna, s ha nem tudunk teljesen m egbízható szige­
telést biztosítani, m aradjunk m eg ennél a m egoldásnál, s helyezzünk alá
feltétlenül filz-lapot. Kisebb gerinctelen állatok (néhány aktinia, tengeri
csiga, kagyló, féreg, v a g y néhány apróbb garnéla-rák, rem eterák) részére
több ilyen kis öntöttüvegű medence is m egfelel. N agyobb öntöttüvegű
kádakat azonban nem ajánlunk, m ivel ezek könnyen m egrepednek s többé-
kevésbé torzítanak is. A zonkívül tengeri halak v agy akár a gerinctelen
állatok népesebb társas medencéinél is m ár nagyobb m éretek (p l.: 90 x 40 x 35
cm — 126 I.; 1 0 0 x 6 0 x 4 0 cm = 240 1.; 1 5 0 x 8 0 x 6 0 cm = 720 1.) kívá­

187
natosak. Az ilyen nagyobb víztöm eg sokkal kiegyenlítettebb, nincs kitéve
nagyobb hőingadozásoknak, fizikai és kém iai változásoknak, valamint
organikus eredetű szennyeződésektől származó gyors megromlásnak úgy,
m int esetleg a kisebb tengeri akvárium ok vize. A m űszaki berendezés
(szellőztető, filtráló) átmeneti zavarai esetén, de a kezelés és ellenőrzés
tekintetében is sokkal kedvezőbb tehát nagyobb tengeri medencékkel,
m int kisebbekkel dolgozni. Ez esetben viszont m ár csakis erős, vasvázas
medencék jöhetnek számításba, am elyeket azonban alaposan izolálnunk
kell a maró hatású tengervíztől. A vázas tengeri akvárium nak a fenekére
is feltétlenül üveglapot kell helyezni. K erüljük a gittelésnél az üvegcsíkos
sarkok létesítését. Ehelyett pontosan összeillesztett üveglapokat helyezzünk
egym ás m ellé és az 1— 2 m illim éternyi gitt-érintkezéseket szigetelő anyag­
gal vonjuk be. Erre a célra a következő anyagok használatosak:
1. Tűzön felolvasztott cipészszurok és gyanta m eleg keveréke.
2. Vízfürdőn igen óvatosan m elegített benzinben oldott guttapercha.
3. Gyanta és méhviasz 50:50 arányú keveréke.
4. Aszfaltlakk.
5. M érgezőanyag-m entes kábelmassza.
6 . Ecetes és söröshordókhoz használt barna sörszurok.
7. ,,Inertol 49” izoláló festék (zöld vagy fekete „Inertol”).
Ezen szigetelő anyagok valam elyikével alaposan ecseteljük be többször
is nemcsak a gitt-érintkezési felületeket, hanem a felü l visszahajló szeglet-
vasszél belsőoldalát is. M inden egyes „festés” után várjuk m eg a teljes szára­
dást. Utána a medencét közönséges csapvízzel áztassuk ki.
A tengeri akvárium ban növényeket nem igen tartunk, legfeljebb néhány
olyan tengeri algaféleséget, m elyek külsőre egyik-m ásik édesvízi hínár­
félénkre emlékeztetnek. A tengeri állatok nagyrészével azonban m ég ezek
sem tarthatók huzamosabb ideig együtt, m ert v ag y táplálékul használják
fel, vagy pedig kitúrják, szétdarabolják (rákok), tönkreteszik ezeket. A ten­
geri akvárium berendezését ezért csupán a fenékaljzat és a sziklák képezik.
A tengerfenék tájképének változatosságát tehát főképp a kövek elhelyezé­
sével, a sziklacsoportok különféle kiképzésével, esetleg a hátsó üveglap
m ögé helyezett háttérfestmény távlatképével (az előtér szikláinak képszerű
folytatódásával, háttéxnövényzet ábrázolásával, korallépítm ények szemlél­
tetésével) alakíthatjuk ki.
A talaj itt csak kristálytisztára m osott és kisavazott kvarchom ok lehet.
D urva kvarchom okot kedvelnek a virágállatok (Cerianthus, Bunodes, stb.),
garnélák, rem eterákok, csigák, csöves férgek (Spirographis, Serpula); fino­
mabbat a kagylók és a fenéken élő halak. Ha a homokot nem savaztuk ki

188
 és utána nem áztattuk k i, idővel m egfeketedik, m egrom lik, am in m ég a
filtrálónk sem tud segíteni. Ezért — ha lehet — hom ok helyett m egfelelőbb,
ha rostálással aprószemű ( 2—3 mm-es szemcséjű) kavicságyat készítünk,
s ezt is kifogástalanul kim osva alkalm azzuk aljzatként. A kavicságy likacsai
között a víz inkább cirkulálhat és természetes hatású szűrő-, s ülepítő­
képessége is jobb a hom okénál. H a a tengerpartról eredeti tengeri homokot
sikerül hozatnunk, ez a legjobb, de m ég ezt se helyezzük medencénk fene­
kére alapos átmosás nélkül.
A köveket, sziklacsoportokat lehetőleg egész darabokból állítsuk össze,
m ert cementet nem tanácsos sziklák „építésére” , „kiképzésére” felhasz­
nálni. A friss cementből a tengervíz káros anyagokat old ki. Ha mégsem
tudjuk a sziklacsoportokat, a teraszosan felm agasított hátsó sziklafalat
összecementezés nélkül m egoldani, akko r az íg y elkészített cementes szikla­
építményeket a berendezés elő tt több héten át vízben — lehetőleg folyó,
áramló vízben — kell kiáztatni. A tengeri akvárium ban főképp őskőzetek
jöhetnek számításba, m égpedig: bazalt, grán it, gneisz, kvarc, esetleg m ár­
vány. M észkövet csak akko r használjunk, ha nem aktiniákat v ag y halakat,
hflnp.m mészvázú állatokat (pl. csigákat, serpulákat, tüskésbőrűeket stb.)
ápolunk. A rra különösen vigyázzunk, hogy véletlenül fém tartalm ú kőze­
tet ne alkalm azzunk tengeri medencénkben. M íg az édesvízi akvárium nál
ízléstelennek tartottuk a tengeri csiga- és kagylóh éjakat, addig itt néhány
természetes (nem lecsiszolt h é jú !), bealgásodott felületű, ügyesen elhelye­
zett, avagy el-elszórt csiga- és kagylóhéj, üres korallváz igen tetszetősen
hathat. A medence fenekén em ellett feltétlenül létesítsünk m ég kisebb kő ra­
kásokból állataink számára m egfelelő búvóhelyeket is.
A további speciális probléma itt a m egfelelő víz előállítása és szakszerű
kezelése. A különböző tengerek vize általában 3,1—4,0% -os oldata külön­
böző sóknak, — leginkább a konyhasónak, klórm agnézium nak és m ag­
néziumszulfátnak (keserű sónak) — s más, kisebb m ennyiségben, sőt nyo ­
mokban résztvevő vegyületeknek. Term észetes tengervizet nem alkalm az­
hatunk, m ert nemcsak a szállítása volna igen költséges és körülményes,
hanem ilyen távolról való szállítás közben a vasút rázása és a levegőtlenség
az apró organizm usokat elpusztítaná (a tenger vizének m inden cseppje
é l! . . . ) ; vizünk tehát poshadt, rom lott, hosszabb kezeléssel(filtrálással és
szellőztetéssel) is alig használható vízzé válna. Ezért a tengervizet m ester­
ségesen m agunk állítju k elő. V alam ikor eléggé hiányos összetételű m ester­
séges tengervíz-receptek (Schmalz-féle, Bade-féle, stb.) voltak, m a már
azonban egészen kitűnőek állnak rendelkezésünkre, am elyek szabályszerűen
elkészítve s tengeri m ikroflórával és m ikrofaunával beoltva, néhány hetes

189
kezelés után kifogástalan, a természetessel csaknem egyenértékű tenger­
vizet szolgáltatnak.
Ilyen kitűnő, a tengeri akvarisztikában igen elterjedt mesterséges ten­
gervíz-recept D r. E. W iedemann összeállítása:

100 liter csapvízre feloldandó:

2756 gram m natrium chlorid (NaCl)
67 gram m kaüum chlorid (KC1)
551 gram m kristályos m agnesium chlorid (M gC l 2*6H 20 )
692 gram m kristályos m agnesium sulfat (M g S 0 4-7 H 20 )
10 gram m natrium nitrat (NaNOa)
25 gram m natrium bikarbonat (NaHCOs)
10 gram m natrium brom id (NaBr)
0,5 gram m kalium jodid (K J)
5 gram m natrium hidrophosphat (Na 2H P 0 4)
i —2 gram m strontium chlorid (SrCl2)
. . .és mindezen sók teljes oldódása után ( !) még:
145 gram m kristályos calcium chlorid (CaCl2*6 HsO).
Mesterséges tengervíz készítéséhez csak kém iailag tiszta sókat alkalm az­
hatunk. A sók m egrendelésénél tanácsos a fenti receptben zárójelben fel­
tüntetett v eg yi képleteket is m egadni. A m esterséges tengervíz elkészítésé­
nél nemcsak a kém iai összetétel azonosságára kell figyelem m el lennünk,
hanem a vízben oldott sók sűrűségének, koncentrációjának fokára is l
A tengervíz koncentrációját erre alkalm as sűrűségm érővel (areométerrel,
hydrom éterrel) ellenőrizzük. A sűrűségm érésnél a hőm érsékletet is egy­
idejűleg mérnünk kell, m ert a sűrűség a vízhőm érséklettől függően változik
(m agasabb hőfokon a sűrűségmérő kisebb sűrűséget m utat), am it az areo­
méterhez m ellékelt táblázatok v a g y korrekciós képlet igénybevételével
külön számításba kell venni. A fenti esetben az összes sók oldódása után
15 C°-nál a sűrűségm érőnknek 1,027-et kell m utatnia, m ely sűrűség az
A driai-tengerből származó állatok számára m egfelelő. Legcélszerűbb a sók
feloldását az előírtnál kevesebb vízm ennyiségben eszközölni, s azután
sűrűségm érőnk állandó ellenőrzése m ellett közönséges csapvízzel a kívánt
tengervízsűrűséget fokozatos hígítás útján beállítani.
Baumé-féle sűrűségm érővel (fokolóval) ellenőrzött sűrűségi határok:

Földközi-tenger 1,027— 1,028

É szaki-tenger 1,021— 1,023
K eleti-tenger 1,017— 1,021

190
 A K eleti-tenger vizének beállításához például az É szaki-tenger sűrűsé­
gének megfelelően elkészített vizet a sűrűségmérő állandó ellenőrzése m el­
lett m integy 60—80 liter csapvízzel kell felhígítan i; íg y tehát azonos só­
m ennyiséggel 180 liter m esterséges K eleti-tengeri vizet lehet előállítani.
Mesterséges [tengervíz alkalm azásánál m indenkor ügyelnünk kell arra, hogy
ne csak annyit készítsünk el belőle, am ennyi medencénk egyszeri feltölté­
séhez elegendő, hanem bizonyos nem várt esetekre (hirtelen szükséges
vízcsere, az állatok több edénybe való széthelyezése stb.) szám ítva, m in­
dig tartsunk belőle tartalékkészletet is. A tartalék-tengervizet jó l led uga­
szolt nagy üvegballonokban, sötét helyen a legtanácsosabb tárolni. Az
akváriumba betöltött, frissen elkészített tengervizet az illető tenger m ikro-
flórájával és m ikrofaunájával o ltjuk be és erős szellőztetéssel m integy 2
hétig „érleljük” , a természeteshez hasonlóvá tesszük. Ilyen tengeri mosza-
tokat és apró állati plankton szervezeteket bárm ely tengeri állatokat szál­
lító cégtől v agy biológiai állom ástól m inim ális áron beszerezhetünk. Ha akva­
rista ism erőseink között van olyan, ak i tengeri akvárium m al is foglalkozik, úgy
esetleg ennek akvárium ából kapott darabka algás kő, v a g y eg y liter „ö reg”
víz is elegendő lehet erre a célra. A feltöltött tengeri akvárium vize rend­
szeresen párolog (a fedőüveg itt is igen fo n to s!), m iáltal sűrűsége növe­
kedik, Ennek kiegyensúlyozása érdekében az elpárolgó vizet csapvízzel,
sűrűségmérőnk ellenőrzésével a kívánt sűrűségűre kell rendszeresen beál­
lítani. H a a víz színének m agasságában keskeny pauszpapír csíkot ragasz­
tunk az akvárium üvegére (v agy belülről rejtve, eg y tussal jelölt celluloid­
csíkot rögzítünk függélyes helyzetben az akvárium vizébe), ily módon
jelölve az eredeti víznívót, az elpárolgás m értékét és a pótlandó vízszükség­
letet könnyen ellenőrizhetjük.
A tengervíz hőm érsékletét a benne tartott állatok származási helyének
viszonyai szerint állítju k be. Az A driai-tenger állatai számára a 14— 18
C° a legm egfelelőbb; 20° fölé a vízhőm érséklet lehetőleg ne em elkedjék;
kivételes esetekben — bőséges szellőztetés m ellett — átm enetileg m ég a
22—24 C°-ot is elviselik. Az É szaki-tengeri állatok a 9— 14 C° hőm érsékletű
vizet kedvelik; az ő akvárium uk vizét ezért hűteni kell (nyáron az A d riai­
tengeriekét is). A víz hűtését ugyan úgy oldhatjuk m eg, am int azt a m űszaki
berendezések fejezetében m ár ism ertettük. A m eleg, sekély korallzátonyok
vizéből származó korall-halak számára pedig 26—28 C° hőfokot kell fűtő­
test igénybevételével biztosítanunk.
M iután a tengeri akvárium ban vízinövényeket nem tartunk, s a legtöbb
állat az erősebb m egvilágítást egyenesen kerüli, sőt a nagyobbfokú fel-
melegedés m iatt reájuknézve a közvetlen napsütés káros hatású, a tengeri

191
akvárium ot az ablaktól távolabb, sötétebb, hűvösebb szobarészletben keli
felállítani. Az északi, északkeleti, vagy északnyugati fekvés itt kedvezőbb,
mint a többi égtáj szerinti fekvés. M indam ellett bizonyos enyhe m eg­
világításra, bizonyos m érsékelt fénym ennyiségre a tengeri állatok is igényt
tartanak.
A tengeri akvárium nál a műszaki berendezéseknek külön fontos szerepük
van. M íg az édesvízi akvárium nál szellőztetést csak a biológiai egyensú­
lyon felü li népesítéskor kell igénybevennünk, addig a tengeri akvárium ­
ban a magasabbrendű asszimiláló növényzet hiánya m iatt minden esetben.
A zonkívül a tengeri állatok jelentős része oxigénigényes, többé-kevésbé
élénkebb vízm ozgást is kedvelő szervezet. Ezért tengeri akvárium részére
nagyobb teljesítm ényű szellőztetőkészüléket állítsunk be és biztonság oká­
ból tanácsos egy tartalékkészüléket is készletben tartani. Ezzel a nagyobb
teljesítm ényű készülékkel nemcsak a külső filtrálónkat kell működtet­
nünk, hanem kétféle szellőztetést is kell egyidejűleg biztosítanunk; m ég­
pedig külön vezetéken keresztül egy finom porlasztásút (sűrű, apró bubo­
rékokkal) és egy durvaporlasztásút (gyorsan feltörő, nagyszem ű buborékok­
kal). Az utóbbival keltett vízm ozgást felfokozhatjuk a Lányi-féle szabadal­
mazott akvárium i vízikerékkel, m ely a víz középső és alsó rétegében egy­
irányú vízáram lást, a vízszint táján pedig hullám zást idéz elő.
Az édesvízi akvárium oknál a vízszűrés is általában nélkülözhető, s inkább
csak különleges esetekben, kényesebb halfajoknál vagy túlnépesítésnél
vesszük igénybe. A tengeri akvárium nál más a helyzet. Vízinövények és
vastagabb talajréteg hiányában tengeri m edencénknek öntisztuló képessége
csekély. A sósvízben a táplálékm aradványok, hulladékok, az állatok nyál­
kás bőrváladékai és ürülékei gyorsabban elbom lanak m int az édesvízben
és m egrontják a vizet. A felhalmozódó bom lásterm ékek, a káros gázok
hamarabb okoznak kárt a különben is kényesebb tengeri állatokban. Ezért
a tengeri medencét feltétlenül fel kell szerelni egy nagyobb kapacitású külső
vízszűrőkészülékkel. E gy 80— 100 literes medencéhez legalább 1 6 x 1 6 cm
szűrőfelületű és 8 mm átm érőjű szűrtvíz visszavezető csővel felszerelt
filtráló szükséges. Kisebb — öntöttüvegű — akvárium oknál valam ely jobb­
fajta belső filter is elegendő lehet. M íg az édesvízi akvárium ok vízszűrő­
készülékeiből a hydraffin-szenet nélkülözhetjük, addig a tengeri akvárium
esetében a hydraffin-szén csaknem nélkülözhetetlen. Ennek a kitűnő mű­
szénféleségnek feltalálása és a tengeri akvarisztikába való bevezetése előtt
a tengeri állatok akvárium i tartásának ideje bizony elég rövid volt. A hyd­
raffin-szén alkalmazása óta a mesterséges tengervíz használhatósága évekkel
meghosszabbodott, a kényesebb állatok tartása is lehetővé vált, a kevésbé

192
kényesek akvárium i élettartam a pedig jelentős m értékben kitolódott, mert
a víz zavarosodása ezután m ár csak a leggorom bább hibák elkövetése ese­
tén okozhatott kárt és kudarcot. A filtráló szűrőbetétjét a tengeri akvárium
esetében felülről — lefelé l/io "rész üveggyapottal, 8— 10-rész hydraffm-
gzénnel és ez utóbbi réteget vékony üveggyapotréteggel határolva az utolsó
*/10-résznyi teret diónagyságú kaviccsal vagy ü veggyö n ggyel töltsük meg,
vagy m ég jobb, ha ezt az alsó teret átlyuggatott celluloid lappal elrekesztve
üres (töltetlen) vízgyüjtőaknának képezzük ki. O lyan tengeri akvárium ok­
ban, ahol a fősúly az apró szervezetek tanulm ányozásán van (plankton-
rákocskák, apró hidroid-polipok, hidrozoák, apró férgek stb.), az ilyen
filtrálással ezek táplálékát (lebegő algák, véglények, ázalékálíatok), sőt
őm agukat is kiszűrhetjük. Ezért ez esetben m érsékeltebb — esetleg csak
belső — filtrálást alkalm azzunk és hydraffin-szén helyett bazalt-, v agy kvarc-
zuzalékkal töltsük a filtráló tartályát. Ha tengeri akvárium unkat ilyen módon
előkészítettük, következhet az állatok m egrendelése. Betelepítésük előtt
azonban m ár legalább 8— 10 napig készen álljon a berendezett medence
erős szellőztetéssel és filtrálással, h o gy a vizet a m egérkezett állatok szá­
mára legalább tűrhetővé tegyük.
Ezzel elérkeztünk a tengeri akvárium létesítésének további kom oly prob­
lémájához, a tengeri állatok beszerzésének kérdéséhez. A tengeri akvárium ­
ban elsősorban gerinctelen állatokat: csalánozó virágállatokat (aktiniákat,
viaszrózsákat, tengeri kökörcsineket, tengeri szekfűt stb.), virágra em lé­
keztető külsejű csöves férgeket, a tüskésbőrűekhez tartozó tengeri sünö­
ket, tengeri csillagokat, tengeri ugorkákat és tengeri liliom okat, a puha-
testűekhez tartozó változatos form ájú csigákat és kagylókat, a rákok közül
garnélákat, rem eterákokat, tengeri pókokat, hom árokat, langusztákat, oly­
kor esetleg polipokat és zsákállatokat is gondozunk. Ezek tartása és gondo­
zása lényegesen könnyebb, m int a kényesebb tengeri halaké, m elyek közül
a legkedveltebbek tengeri akvaristák körében: a földközi-tengeri csikóhal,
az északi- és keleti-tengeri lepényhalfélék (félszegúszók), a tengeri kölönte,
a kis tengeri géb, a vajhal és a macskacápa kisebb példányai. A gerinctelen
állatoknak nemcsak a tartása és gondozása egyszerűbb a halakénál, hanem
szállításuk is Összehasonlíthatatlanul könnyebb s kevesebb kockázattal járó
feladat, tehát kezdő tengeri akvaristáknak feltétlenül alkalm asabb kísérleti
objektumok. Am ellett a búvárkodó, elm élyülő akvarista számára például
az aktiniák vagy a serpulák látszólag nyugodt, csaknem „m ozdulatlan”
világa nem kevésbé izgalm as m egfigyelési terület m int a m ozgékonyabb,
fürgébb, — de az édesvízi halak m ár ism ert s m egszokott világához köze­
lebb álló — tengeri halaké. A gerinctelen fauna tekintetében az A driai-
13 Lányi-Wies inget: Akvarisztika (47) 193
tengeré változatosabb, gazdagabb, mint a Fekete-, vagy És2aki-tengeré.
A K eleti- és É szaki-tenger halai között viszont több kevésbé kényes, szoba-
akvárium ba is jó l betelepíthető fajt találhatunk. T engeri állatok szállításá­
val külön kereskedelm i vállalatok és biológiai állom ások is foglalkoznak,
(Például az A driai-tengeriekkel L. D. Suringar & Co. T riest és a Rovignoi
B iológiai Á llom ás; Északi- és K eleti-tengeriekkel az „A quarium Hamburg”
Hamburg 21, Richard Str. 47., a kelet-ném et D eutscher Innen- und
Áussenhandel N ahrung, Berlin (a m agyar , ,T E R IM PE X ”-en keresztül);
Fekete-tengeriekkel a bu lgáriai „A quarium Stalin” Stalin (V árna); stb.).-
A tengeri állatokat express-áruként, gyorsvonaton v a g y repülőgépen
szállítják. A tengeri rózsákat, rákokat, férgeket, csigákat, s több más gerinc­
telen állatot nem vízzel együtt, hanem nedves algák közé, bádogdobozokba
csom agolva indítják útnak. Ilyen csom agolásban — hűvösebb időben —
m inden baj nélkül m egérkeznek akár 24, sőt 36 órás utazás után is. A hala­
kat sem sok vízzel, hanem inkább nagyobb vízfelületű, széles, zománcozott
kannákban, alacsony vízborítással szokás feladni. Hosszabb útra a kannát
sűrített levegővel töltött gáztartállyal kell felszerelni, m elyből redukáló
szelepen keresztül porlasztóval kerül a levegő a kanna vizébe.
A m egérkezett állatokat sem m i esetre sem szabad kicsom agolásuk után
azon nyom ban a medencébe helyezni. Az óvatosan kicsom agolt állatokat
fajok és nagyságrend szerint különválogatva — a nagyon sérült példányo­
kat kiselejtezve — előre előkészített üres üvegkádakba, befőttes üvegekbe,
vagy jobb híján porcelántálakba (pl. Ieveses tálakba) helyezzük, melyben
jó l szellőztetett, alacsony — 10— 12
cm m agas — tengervíz-réteg van.
Itt az utazástól m egviselt állatok
lassan m agukhoz térnek (az össze-
töpörödött kis űrbelű polipocskák
pompásszínű n agy virágokká nyíl­
n ak ki, a kis rem eterákok és csigák
előbújnak házaikból stb.), megtisz­
tulnak a rájuk ragadt váladékoktól,
m oszatoktól, m egszokják az új ten­
gervizet, a hőm érsékletet, s íg y al­
kalmassá válnak a medencénkbe való
áthelyezésre. A m ikor tengeri álla­
taink m ár láthatóan megszokták az
, . u . , _ e lő k é sz ítő f ü r d ő t, össz e m é rjü k en n e k
tenger egyik legpompásabb virágillata. Ten- ’ ,}
geri akvárium ok gyakori lakója. és a medencének a hőfokát és suru-

104
 ségét, az esetleges hőm érséklet- és sűrűségkülönb­
ségeket fokozatosan kiegyenlítjük, az állatokat m ég
egyszer m egtisztogatjuk (leöblítjük) és ügyesen,
óvatosan áthelyezzük végleges helyükre. A virág­
állatokat gyakran^kis kődarabon „ü lve” küldik;
ezeket íg y az eredeti tengeri, bealgásodott kővel
együtt helyezzük medencénkbe.
A tengeri állatok nagy része ragadozó élet­
módot folytat. Etetésükre sovány nyers húst, leg ­
inkább apróra vagdalt borjúhúst, szívhúst, halhúst,
továbbá földtől alaposan m egtisztított gilisztát,
tubifexet és A rtem ia salinát használhatunk. Az
édesvízi planktonrákok (D aphnia, Cyclops stb.)
igen hamar elpusztulnak a szám ukra mérgező ten­
gervízben és bomló testm aradványaik íg y hamar A csik ó h al
tönkretennék a vizet. Á ltalában naponta egyszer (H ip po cam pu s an tiq ao rn m )
kell etetni, de olykor néhánynapos szüneteket is m in d en s7Íve-vágya.
„ te n g e ri ak v a rista ”

be kell iktatni. Különösen érvényes ez a le tele­

pedve élő virágállatokra, m elyek közül csakis a teljesen „ k in yílt” , éhes
példányokat szabad m egetetni. Ezeknek hosszú facsipesz segítségével a
„karjaik” közé kell az élelm et (a nyershúsdarabkát v agy tubifexet) he­
lyezni. A tengeri akvárium nál fokozottabb m értékben érvényes az a sza­
bály, hogy egyszerre csak annyit adjunk, am ennyi azonnal elfogy, mert
az ételhulladék a tengeri medencében nagy veszedelm et jelent. E gyál­
talában ételhulladékot v ag y elpusztult állatot e g y percig sem tűrhetünk
meg a tengervizes akvárium okban. A m int az elm ondottakból kitűnik,
m aga a medence gondozása itt nem nagy m unka, s inkább csak a m űszaki
berendezések m űködésének, továbbá a víz hőfokának és sűrűségének ellen­
őrzésére szorítkozik. E zenkívül m ég a letelepedve élő állatok etetése m ond­
ható körülményesebb feladatnak.
Csak egészen röviden foglalkoztunk az előzőkben a tengeri akvárium
kérdésével. Ha m unkánk hozzájárulhatott az akvaristák tudasszomiának csil­
lapításához, s ha sikerült vele az érdeklődést helyes irányba terelnünk, úgy
hisszük, elértük célunkat és kívánunk ehhez az élményekben gazdag m un­
kálkodáshoz minden lelkes, ügybuzgó akvaristánknak, s valamennyi tanulni-
vágyó biológiai szakkörünknek mennél több és több sikert 1

13* (47) 195

TÁBLÁZATOK
 L
A Z IS M E R T E B B A K V Á R IU M I N Ö V É N Y E K R E N D S Z E R T A N I C S O P O R T O S IT A S A

Jclmagjrarizat: * Nálunk U begyfljthctö fa^ok.

*• Nálunk tt et idő iseriat beszerezhető külföldi vízinövények.

Cb a r a - f é l ik (C b a r a l t i ) tö r z s e :
C b a ra eea * — C s iliá r k a fé lik csa lá d ja :
N ite lla fle x ilis — (csillárka moszat)*

M ohák ( B r y o p b y t a):
R tee ia c ta e — Ü sz ő m á jm o b a filék :
Riccia flu ita n s — (halványzöld vizim oha)*
F o n tin a la se a t — V orrá sm oh á k :
Fo n tin a lis antipyretica — (közönséges forrásm oha)*
Am blystegium rip a rium — (aprószemű forrásm oha)*

H arasz*ok (P teridopbyta):
P a r k tr ia c e a e :
Ceratopteris thalictroides — (sallangos vízipáfrány)**
Ceratopteris deltoidea (c ornuta )— (szögletes vízipáfrány)**
M a rsi/ ia eta e:
M arsilia quadrifolia — (v íz i négylevelű lóhere)*
Pilula ria globulifera — (gyep-páfrány)
S a h in ia c ta e :
Salvinia natans — (v íz i rucaöröm)*
Salvinia auriculata — (dél-amerikai rucaöröm)
A zo lia caroliniana — (karoliniai mohapáfrány)
í s o ila c e a e :
Isoetes lacustris — (tavi ö rö kzöld haraszt)*
Isoetes Malinverniana — (itáliai ö rö kzö ld haraszt)

V i r á g o s n ö v é n y t k:
Z á r v a t e r m ő k (A n g i o s p t r m a e):
A ra tta * — R o n ty t tr á g filé k :
Pistia stratoídes — (v íz i saláta)**
Acoruö calamus — (o rvo si kálmos)*
A corus gramineus var. p usillu s — (japán kálmos)
Cryptocoryne Beckettii — (fodroslevelü vízikehely)**
Cryptocoryne ciliata — (szőrös vízikehely)**
Cryptocoryne cordata — (sárga vízikehely)**
Cryptocoryne G r iffith ii — (p iros vízikehely)**
Cryptocoryne Haerteliana — (H a rte l vízikelyhe)
Cryptocoryne N e v e llii ( W illis ii) — (kislevelü vízikehely)**
L em n a eea e — B ik a le n c s tfé lík :
Lem na m in o r — (kis vízilencse)*
Lem na g ib b a — (bibircsalakú békalencse)*

199
L em n a trisu lca — (keresztes vízilcncse)*
S p iro d ela p o lyrrh iza — (n a g y b ékalencse)*
W olffia arrhiza — (törpe vízilen cse)*
P otarpogetonaceae — B ékas% fílő-félik:
P o tam ogeto n densus — (sű rű lev elű békaszőlő)*
P otam ogeton n atan s — (úszó békaszőlő)*
P otam ogeton pectin atus — (fésűs békaszőlő)*
P otam ogeton p erfo liatus — (fuzéres békaszőlö)*
P otam ogeton crisp us — (fo d ro slev elű békaszőlő)*
P otam ogeton p usillu s — (k esk en ylev elű békaszőlő)*
N a ja d a cta e — H itsárfélék :
N ajas m arina — (n ag y h ín ár)*
N ajas m in o r — (törpe h ín ár)*
A pm oselQ iiaceat — V í^ikalást^-félék:
A p o n o geto n d istach yu s ■— (d él-a frik a i vízikalász)
A p o n o g eto n elo n gatu s — (au sz tráliai v ízik alász)
A p o n o geto n fen estralis — (m ad ag aszk ári rácsos vízikalász)
A lism a ta cea e — H íd flr-félék :
A lism a p lan tago — (békakan ál)*
A lism a alism o id es —• (k a lifo rn ia i b ékakan ál)
S a g itta ria sa g ittifo lia —• (közön séges n yílfű )*
S a g itta ria p laty p h ylla — (észak -am erik ai széleslev elű nyílfű)
S a g itta ria chin en sis — (k ín a i n yilfű )* *
E chinodorus rad icans — (v íz i útifű )
E chin odo rus ten ellus — (am azonaszi kardfü)
H yd roeh a rífa eea e — 'B ék aiutaj-jélék :
H yd ro ch aris m orsus ran ae — (k ö zö n séges békatutaj)*
H ydrom istbia sto lo n ifera — (m exikó i b ék atutaj)
S tratio tes alo id es — (kolo kán)*
V allisn eria sp irális — (csav artk o csán yú valizn éria)**
V alH sneria sp irális var. to rta — (csav artle v e lü valiznéria)**
V allisn eria g ig a n te a — (óriás valizn éria)**
E lodea (H elodea) c a n a d e n sis— (k a n a d a i áto k h in ár)*
E lo d ea densa — (arg en tín ai áto kh ín ár)**
E lodea densa crisp a — (afrik ai áto k h ín ár)**
C yp era cea e — K á k a félék ;
C yperus a lte m ifo liu s — (p ap ír-sás, „ v íz i pálm a*1)* *
H eleocharis a cicu laris — (csetk ák a)*
P o n ted eria eea e:
E ich h ornia crassipes — (v íz i jácin t)**
H eteranthera zo sterifo lia — (ü stö kö s h ín ár)**
N ym p h a ta tta e — Vi%tri>%safilik:
C abom ba aq u atica — (tü n d érh in ár)**
C abom ba caro lin ian a — (k a ro lín ia i tün d érh ín ár)**
N uph ar lo teu m — (v íz i tök)*
Nophar pumilum — (törpe vizitök)
Castalia alba — (fehér tavirózsa)*
N ym phaca coeru lea — (k é k taviró zsa)**
N ym phaea therm alis — (h év ízi tün d érró zsa)**
C eratopbyllaieae — Borzfoinárfílik:
. C erato p hyllum d em ersum — (érd es borzhinár)*
C erato p h yllum su bm ersum — (sim a tócsagaz)*
R anm culaceae — B oglárk afélik :
R an un culus aq u atilis — (v íz i b o glárka)*
R an un cu lu s flu itan s — (h u llám zó b o g lárka)*
E/afinateae:
E latin e m acropoda — (h o sszú g yö k erű láto n ya)
H ydrocaryateat — Sulyom ftlék :
T rap a natans — (közön séges sú lyo m )*
O tnotberaceae — K ü rtvirá gfílék :
L u d w ig ia p alu stris —r (m o csári lu d v ig ia )* *
L u d w ig ia M u lerti — (p iro sfo n ák ú lu d v ig ia )* *
H alorrbagateae — T óborosta-félék :
M y rio p h y llu m v erticillatu m — (g y ű rű s sü llő h ín ár)*
M yrio p h yllu m sp icatum — (füzéres sü llő h ín ár)*
M yrio p h yllu m alte rn ifo liu m — (v á lto z ó v irá g ú sü llő h ín ár)**
M yrio p h yllu m scab ratum — (bozótos sü llő h ín ár)**
M y rio p h y llu m brasiliense — (b razíliai süllő hín ár)
M yrio p h y llu m h ip p uro ides — (fen yő fakép ű süllő hín ár)
E eniibulariattae — K en ttfilék :
U tricu laria m inor — (k is rence)*
A ld ro v an d a vesiculo sa — (h ó lyag o s ald ro v an d a-fű )*
P rim ulaceat — K ankalinfélék:
L ysim ach ia n um m ularia — (pén zlevelü lizin ka)*
A cantbaceat:
H yg ro p h illa p olysp erm a — (in d iai vízicsillag)
Scropbulariaeeat — T átogatófélék :
A robulia (L im n o p h ila) sessiliflo ra — (au sz trá lia i am b úlia)**
A m b u lia gratio lo id es — (díszes am b úlia)
A m b u lia h etero p h ylla — (elő in d iai am búlia)
B acopa am p lexicaulis — (ap ró lev elű bakopa)**
Bacopa M o n niera — (h o sszúlev elü bakopa)
 II,
A Z A K V Á R IU M I N Ö V É N Y E K C SO P O R T O SÍT Á SA S Z Á R M A Z Á S I H E L Y Ü K SZ E RIN T

A lá m e rü lt Ü szólevelű vagy
(subm ers) V ízen úszó v ízb ő l kiem el­
Hazai v ízi nö v én y ek növény
n ö vén y ked ő p alu d áris
növén y

A co cus calam us +
A lism a p lan tago +
A ld io v a n d a vesicu lo sa +
A m b lysteg iu m rip ariu m +
C astalia alb a 4-
C erato p h yllu m dcm ersum +
C erato p h yllu m su bm ersum +
E lo d ea canaden sis (m egh o no so dott) +
F o n tin alis an tip yretic a +
Isoctcs lacu stris +
H ele o c h aiis acicu laris +
H yd ro ch acis m orsus tan ea +
L em na gib b a +
L em na m in ő t +
L em na ttisu lc a +
L ysim ach ia n u m m u laria +
M a rsilia q u ad rifo lia +
M y tio p h y llu m sp icatum +
M y iio p h y llu m v e rticillatu m +
N ajas m arin a +
N ajas m in o r +
N itella fle x ilis +
N u p h ar luteum +
P o tam o geto n crisp u s +
P o tam o geto n densus +
P o tam o geto n natan s
P o tam o geto n p ectin atu s
P o tam o geto n p erfo liatu s +
P o tam o geto n p usillu s +
R iccia flu itan s +
S a g itta ria sag ittífo lia +
S a lv in ia natan s +
S p iro d ela p o lytrh iza +
S tratio tcs alo id es +
T rap a natans +
U tricu laria m inor +
U triculazia v u lg á ris +
W olffia arrh iza +

202
 Ű szó lev elü v a g y
A lám erü lt
Melegégövi vidékeken általá­ V ízen úszó v ízb ő l k iem el­
(subm ers) növén y k ed ő p alu d áris
nosan elterjedt vízinövények növén y növén y

C eratopteris th alictro id es 4* +
Pi8tia stratoides
V allisn eria sp irális 4-
V allisneria sp irális v a r. to rta + j

Ázsiai vízinövények:

A co rus in term edius (K elet-Á zsia) +

A corus p nssilus (Ja p á n ) 4-
A m b u lia g ratio lo id es (In d ia) +
A m b u lia h etero p h ylla (G lő -ln d ia) 4-
A ponogeton erisp u s (C eylon) 4-
C ryptocoryne B eck ettii (C eylon) 4-
C ryptocoryne c ilia ta (M alaya) 4-
C ryptocoryne co rd ata (M a la k k a ) 4-
C ryptocoryne G riffíth ii (M alakk a) 1 -+-
C ryptocoryne H aertelian a (India) : +
C rypto co ryne N e v illii (Ceylon) i-
H yg ro p h ila p olysp erm a (India) +
S a g itta ria chinensis (D él-K ín a) 4-

Afrikai vízinövények:

A m b u lia se ssiliflo ra (K -A frik a , A usztrália) +

A p o no geton d istach yu s (D él-A frik a) 4-
A p o n o geto n fen estralis (M ad ag aszkár) 4-
E latin e m acro p oda (É szak -A frik a) +
E lodea densa erisp a (A frika) +

Amerikai vízinövények:

A zo lla c aro lin ian a (U SA ) +

Bacopa am p lex icau lis (U S A , M exik ó ) +
Bacopa M o n n ieri (D él-A m erik a) +
C abom ba aq u atica (F lo rid átó l-D él-B raz íliáig ) 4-
Cabom ba au stralis (A rg en tín a) +
Cabom ba c aro lin ian a (D él-U S A -tó l
D é l-A m erik áig) 4-
E chin odo rus tad ican s (K ö zép-A m erika) 4*
E chin odo rus ten ellu s (V enezuela,
A m azonasz) 4-
E ich h ornia crassipes (D él-A m erik a) +
E lodea densa (D él-A m erik a) +

203
 A lám erü lt Ü szó levelű v agy
(subm ers) V ízen úszó v ízb ő l kiem el­
Amerikai vízinövények
növén y kedő paludáris
n ö v én y
n ö vén y

H eteran th era zo sterifo lia (B razília) +

H yd ro m istria sto lo n ifera (M exik ó tó l
P arag u ayig) +
L im n o b iu m sp o n g iae (U SA ) +
L u d w ig ia M u le rti (D él-A m erika) +
M y rio p h y llu m p ro serp in acoid es (A rg e n tín a) +
M yrio p h y llu m scab ratum (U SA ) -f
M yrio p h yllu m b rasilien se (B ra z ília ) +
S a g itta ria natan s (U SA ) +
S ag itta ria p laty p h ylla (U SA ) +
S alv in ia au ricu lata (D él-A m erik a) +

Ausztráliai vízinövények

A m b u lia se ssiliflo ra (A u sztrália,

K elet-A frika) +
A p o n o g eto n elo n g a tu s (A u sztrália)
B acopa M o n n iera (D é l-A u sz trá lia ,
D él-A m erika) +
V allisn eria g ig an te a (Ü j-G uin ea) +

i n .

a k v á r iu m i v íz in ö v é n y e k c s o p o r t o s ít á s a hö - é s f é n y ig é n y ü k
SZ E R IN T
A) 20— 25 C ° h ő m é r s é k l e t e t kedvelő növények:
1. G yengébb — k ö z ep es m egv ilá g ítá st b ír ó f a jo k (5 0 0 — 1000 lu x - fé n y e r ő ) :
A c o ru s-fajo k , A p o n o g eto n -fa jo k , B aco p a-fajo k , C ab o m b a-fajo k , E lo d ea d ensa, E lo -
d ea c risp a, H eteran th era-fajo k , L im n o p h ila (A m b u lia)*fajo k , M y rio p h y llu m -fá jo k , N itella,
R iccia, S a g itta ria -fa jo k , S a lv in ia n atan s.

2. K ö z ep es — erő seb b m egv ilá g ítá st k ívá n ó f a jo k (1 0 0 0 lu x -fén yerő n t ü l ) :

L im n o b iu m sp o n g iae, L u d w ig ia -fa jo k , M y rio p h y llu m p ro serp in aco id es, V allisneria-
fajo k , N u p h ar-fajo k .

B) 25 C ° s m é g annál több bőfokot kedvelő n öv é n j e k:

1. G yengébb — k ö z ep es m egv ilá g ítá st b ír ó fa jo k (5 0 0 — 1000 lu x - fé n y e r ő ) :■
C ryp to co ryn e-fajo k , E ch in o d o ru s in term ed iu s, Iso etes, O ttc lia , S a lv in ia aím cn lata,
C erato p teris-fajo k.
2. K ö z ep es — erő seb b m egv ilá g ítá st k ívá n ó f a jo k (1 0 0 0 lu x -fé n y e rő n t ü l ) :
E ich h o rn ia crassip es, P istia strato id es, tró p u si N ym p h aeák.

204
 IV.

A SZ O B A A K V Á R IU M O K B A N T A R T O T T D ÍSZ H A L A K H E LY E
A R E N D SZ E R T A N B A N

Á lla ttö rz s: G E R IN C E SE K (V E R T E B fcA T A )

O sz tá ly : H a l a k ( P i s c e s )

A ) a lo sz tá ly : P o r co t halak (C b o n d ricb tb yes)

1. r e n d : C ápák (S elach o id ei) \ S zo b aakv áriu m o k b an ren d szerin t nem for-

i n , . , i /-a ^ - j *\ t d úln ak e lő : leg feljeb b a m acskacápa kisebb
2. ren d : R á jik (B ato id ei) p éld án yai kerü lh etn ek be a ten gert akv arista
3. re n d : T ö m ö rfejű ek (H o lo cep h ali) J m edencéjébe.

B) a lo s z t á ly : V értét é t cso n to s halak (O steicb th yes)

a ) c s a p a t: V é rté t halak (G a n oid ti)
S zo b aak v áriu m o k b an szintén csak
4. re n d : Porcos v é rtesh alak (C h ondroganoidei) ritk á n elő fo rd u ló h a la k . N álun k le g ­
5. re n d : B ojtosúszós v értesh alak (B rach o gan o id ei) feljeb b a porco s vértesh alakh o z ta r­
6. re n d : M o zaik p án célo so k (R h o m b o gan o id ei) tozó kecsege (A cip en ser ruthenus
L .) kiseb b p éld án yai jöh etn ek szám í­
7. re n d : Á l-cso n to sh alak (C yd o gan o id ei)
tásb a m in t sz o b aak v áriu m i h alak.
b ) c s a p a t: C son tos h alak (T eleo stei)
8. r e n d : L ég jára to sa k (P hysostom i) S zo b aak v áriu m ain k b an go n d o zo tt h id e g ­
9. r e n d : Z ártúszó h ó lyagúak (P h yso clisti) v íz i és tró p u si d íszh alain k zöm e id eta rto z ik !

c ) c s a p a t: T üdős halak (D ip n oi)

A tü d ő sh alak n éh án y fa já t m át tartották
10. r e n d : E g ytü d ő sö k (M o no p neum on es) szo b aak v áriu m o k b an (k iseb b p é ld á n y o k a t);
11. r e n d : K éttüdősÖ k (D ipn eum o n es) e g y é b k é n t azonban csak ig e n ritk á n fo rd u l­
n ak elő ak v a ristá k m edencéiben.
A h id e g v íz i és tró p u si d íszh alak túln yo m ó tö b b sége teh át a v aló d i csontos halak
(T eleostei) csap atáb a tarto z ik .
A z e g y e s — ak v á riu m b a n n ag y o b b fajszám m al k é p v ise lt — h alcsalád o k h elyét a
csontos h alak csapatán b elü l az aláb b i táb lázat szem lélteti.

V. A CSO N TO S H A L A K C SA P A T Á N A K (L E G IO ) Á T T E K IN T Ő T Á B L Á Z A T A ,
K Ü LÖ N Ö S T E K IN T E T T E L A SZ O BA A K V Á R IU M O K B A N ELŐ FO RD U LÓ
G Y A K O R IB B H A L C SA L Á D O K R A
Légjáratosak (Physostomi) rendje

N éh ány jellegzetes
A lren d C s a l á d
n em zetség (genus)
G nathonem us
M o rm yrid ae (C sőrösszájú h alak)
Iso po n dyli (H ering* G ym narchus
alakúak)
P antodontidae (P illangóh alak) Pántodon
S alm on id ae (L azacfélék) Salm o
T h ym allu s
O sm erus

205
 N éhány jellegzetes
A lren d C s a l á d
n em zetség (genus)

A p o des (A n go ln a- A n g u illid a e (V aló d i an go ln ák ) A n g u illa

alakúak)
H aplo m i (Csuka* E so cid ae (C sukák) Esox
alakúak) U m brid ae (Pócok) U m bta
C yp rin od o ntíd ae (Ikrázó fogasp o n tyo k) A phyosem ion
M icro cyp rin i
(F ogasp o ntyo k) C ynolebias
C yprinodon
E piplatys
Jo cd anella
Panchax
R iv u lu s
P o ecilid ae (E levenszülő fo gasp o n tyo k ) G am busia
L ebistes
L im ia
M o llienisia
X iphophorus
A m b lyo p sid ae (V ak h alak ) A m b lyo p sis
C h o logaster
S yn en to gn ath i H em irham phidae (F élcső rü h alak) D erm ogenys
(C sőröscsuka-
alakúak)
C yp rin id ae (P on tyfélék) Barbus
O stario pb ysi
(P on tyszerűek) C arassius
Esom us
D anio
Puntius
R asbora
C obitidae (C síkfélék) A canthophthalm us
B otia
C obitis
M isg u m u s
C baracidae (P on tylazaeok) Copeina
H em igram m us
H yphessobrycon
M oenkhausia
N eolcbias
P ristella
Serrosalm us

S ilurid ae (H arcsafélék) A m iurus

C ryptopterus
D oras
' Silurus

206
 N éhány jelleg zete­
A lren d C s a l á d sebb nem zetség
(gen us)
O stariophysi C allich th yd ae (Páncélos harcsák) C allich th ys
(Pontyszerűck) C orydoras
L o ricariid ae (V értes h arcsák) L o ricaria
Plecostom us

Zártúszóhólyagúak (Physoclisti) rendje

N éh ány jelleg zete­
A lren d C s a l á d seb b nem zetség
(gen us)’
T h o racostei (Pikó* G astero steid ae (F ikófélék) G asterosteus
szerűek)

Percesoces (M ugil- A th erin id ae (K alászh alfélék) M elano taen ia

szerflek) P seud o m u gil
T elm atherin a
Percom orphi P etcid ae (Sü gérfélék ) A cerin a
S ü géralakú ak) A spro
Perca
A m bassidae (Ü v egsü g érek ) A m bassis
C en trarch id ae (D iszsü g érek v . n aph alak) E n neacanthus
L epom is
M eso go n istiu s
N an didae (N an d id ák) Badis
PolvcentruS
G ch üd ae (B ölcsőszájú h alak ) A equ id en s
A p isto gram m a
A stron o tus
C ichlasom a
E troplus
H aplochrom is
P terop h yllum
Sym ph yso d on
T ilapia
S cato p h agid ae (Á rg u s-h a la k ) Scato ph agus
A n ab antid ae (L ab irin tk o p o ltyú s B etta
kúszóhalfélék) Colisa
M acropodus
T rich o g aster
G o b iid ae (G ébfélék) B rach ygo b iu s
G obius
P eriop h th alm id ae (K úszógébfélék) B eleophthalm us
Periophthalm us

207
 N éhány jellegzete­
A lren d C s a l á d sebb nem zetség
(genus)
P lectognath i T etro d o n tid ae (G ö m b halak) T etrodon
(G ö m b halszerűek)
Scleroparei C ottidae (K ö lö n ték) Cottus
(K ö lö n teszerűek)
A n acanth in i (L ág y - G ad id ae (T ő keh alfélék) L ota
úszó sugarú ak)

VI.
A S Z O B A A K V Á R IU M O K B A N S Z Á M B A JÖ V Ő
H A Z A I H A L F A JO K Á T T E K IN T Ő T Á B L Á Z A T A

Szobaakv. Nagyobb KQzepet | Kisebb

M ag y a r név T u d o m án yo s név méret/cm OxigénigcoyGoilgíaigéoyfi osig4nig£ay<l
1

T o k félék : A rip en serid a e :

i
K ecsege A cipen ser ru th en u s L. 5 —20 + |
S a lm o n iia t:
|
Sebes pisztráng S alm o tru tta m . fa rio 7— 12 +
S zivárván yo s p iszt­ Salm o irid eu s G ibb. 7— 12 +
rá n g (m egh o n o sí­ i
tott) l1
A n g o ln a félék : A n gu illoid a e:
S ik o s an go ln a A n g u illa a n g u illa (L .) 20 -ig
+ ;
P on ty f é l é k : C yp rim d a e: 1
i
Ponty (vad p o n ty. C yp rin us carp io L . 10-ig +
p ik k e ly e s, tükrö s, j
csupasz k u ltú r- i
p on tyform ák) t
Széles kárász C arassius carassius (L .) 8 -ig +
N y álk ás com pó T ín ca tín ca (L.) 9 -ig +
Rózsás m árna B arbus b arbus (L .) lO -.g +
Petényi m árna B arbus m erid io n alis
p etén yi H eckcl 8 -ig +
S ziv árv án yo s ö k le R hodeus sericeu s am arua I
(Bloch) 7 +
Szélhajró küsz A lb u rn u s alb u rn u s (L .) 8 -ig + \
D évér keszeg A b ram is bram a (L .) 8 -ig +
É va keszeg V im b a vim ba (L .) 8 -ig +
G arda Pelecus cu ltratu s (L .) 9 -ig +
E züstös b alin B licca b jö rk n a (L.) 9 -ig +
V eresszárn yú ko ncét R u tilu s ru tilu s (L ) 10-ig . +

208
 T u d o m án yo s n év Szobaakv. Nagyobb Közepes Kisebb
M ag y ar n év méretnem oxigéoigényű Oxigénigényű oxigénigéayű

F ejes d o m o lykó L eu ciscus cephalus (L .) 8 -ig +

ó n o s jász (sárg a
v á l t .: aran y orfa) L eu ciscus id u s (L.) 10-ig +
Pirosszem ű kele Scard in ius eryth ro p h th al- !
m us (L.) 10-ig : + ;
F enékjáró küllő G obio g o b io (L.) 8— 10 ! + i
F elp illantó küllő G o b io urano sco pus +
(A gassiz) 8 -ig , +
F ü rge cselle P h oxin us p h o xin us (L .) 7— 11 ; |
K u rta b ain g L eu casp ius d elin eatu s |
(H eckel) 6 i
1
+ >
i
C sík / élik ; C o b iiid a e: |
V ágó csík C obitis taen ia (L .) 10— 12 +
K ő fúró csík C obítis a u rata b u lg aric a
(D ren sky) 10— 12
R éti csík M isg u rn u s fo ssilis (L .) 15-ig +
K ö vi esik N em ach ilus b arb atu lu s (L.) 9 -ig +

H a r esa filék : S ilu r id a e :

L eső h arcsa S ilu ru s glan is L . 10-ig +

T ö rp tb a r csa félik : A m tu rid a e:

É szak-am erikai tö r­ A m tu ru s nebulosus
peharcsa (m egh o ­ (L e Sueur) 10-ig -h
nosított)

P óefélék : U m brtdae : \
L ápi póc U m bra k ram eri W alb aum 8 +

C su k afélik : E socidae :
K özönséges csuka E sox lu c iu s L . 4—9 +

T ők ehal/ élik : G a d td a e:
T ark a m enyhal L o ta lo ta (L .) 8— 10 +
S ü g é r filik : P ercid a e :
Csapó sü gér P erca flu v ia tilis (L .) 10-ig +
V ágó durbincs A cerin a c em u a (L.) 10-ig +
Selym es durbin cs A c e rin a sch raetser (L .) 1 0 -ig +
Fogas süllő L ucio p erca lucio p erca (L.) 12-ig +
Kő sü llő L ucio p erca vo lgen sis
(G m elin) 10-ig +
M ag y ar bucó A spro z in g e l (L.) 8— 10 +
N ém et bucó A sp ro stré b er (Siebold) 10-ig +

14 Lányi-Wieainger: Akvuisztüci, (4 7 )
209
 Magyar név Tudományos név SzobaakT. Nagyobb i Közepes ! Kaebb
mécct/cm joiigíoigcnyű ouRíoigénya eaigénigésyf

D isz :it° frf i lé k : • C rtU ra rch iia e:

É szak-am erikai n a p - ; L epom is g ib b o sus (L.) 12-ig +
h al (m egh o no síto tt) j
É szak-am erikai ! M icro pterus saim oides
p isztrán g sü g ér (Lacépéde) 6— 12 +
(m egh o no síto tt)

K ö lö n teféíék : C otlidtie:
B o ios kö lö n te C otius g o b io L . 10-ig +
Cifra kölönte C otius p oecilo p us H eckelj 8— 10 +
G éb félék : G ob iid a e: |
T arka géb Proterorhinus m arm o ratu s1
Pallas C—8 +

VH.

HAZAI H A L A K C SO PO R T O SÍTÁ SA É L Ő H E L Y Ü K JE L L E M Z Ő VÍZ TÍPU SA

ÉS KÖ ZÖ S A K V Á R IU M I T A R T Á S I L E H E T Ő SÉ G Ü K SZ E R IN T

A ) P isz jrá n g-tvfn ttó) ( h e g y i patakok, folyók f e l s ő szakasza, h e g y i tavak r é g ió ja ) ;

Sebes pisztráng
S ziv árv án yo s pisztráng V íz h ő fo k : ü — 16 CJ (o p t.)
18 C° (m áz.)
kölönte
B o to s
K ristálytisz ta ví z ; tisztára kim osott ho­
Cifra kö lö n te
m o k, k a v ic s á g g y a l és k ö v ek k el erős
F ürge cscllc szellőztetés, élén keb b vizm ozgással I
Kövi esik

li) M árn as^ in ttáf (folyóvizek középszakasz“) ■'

Petényi márna
F ü rge cselle
K övi esik
V izhőfok : 14— 18 C° (opt.)
Rózsás márna 20 C° (m ax.)
F elp illantó k ü llő T iszta, friss v i z ; tiszta hom okaljzat,
K ecscge rh eop h il n ö v é n yz ette l; erősebb szellőz­
tetés l
M ag y ar bucó
N ém et bucó

T arka m enyhal

210
 C ) Dtok-S^lnttá} (folyók a lté szok atja, alsószinttájé tavak, csatornák ,mocsarak is lápok régiója) :
Felmelegedő vizű nagyobb tavak és kisebb állóvizek jellegzetesebb halai:
Tőponty V íz h ő fo k : 16—20 C° (o p t.)
Nemesített kultúrpontyok 23 C° (m ax.)
Széles kárász Ö regeb b a k v á riu m v íz ; dús fen ékiszap
Nyálkás compó h o m o k b ó l, d e fö ld n é lk ü l ( I ), sű rű v íz i­
Szivárványos ö kle n ö v é n y z e t; m é rsék e lt szellőztetés, v ag y
Pirosszemű kele an n ak m ellő zése (g y é re b b n ép esítés ese­
Veresszárnyú koncét tében).
M o csarak, láp o k jelleg zetes h a la i:
V izhőfok 16—20 C° (opt.)
2 3 C° (m ax.)
L ápi póc
láp i p ó cn ál 20 C° m a x .!
R é ti csík
T isz ta, ö re g , a lg á s a k v á riu m v íz ; h o m o k ­
N yálkás com pó
fen éken so k iszap felrak ő d ás (m ulm ), a l­
Széles kárász
g aszö v ed ék , h ín á re rd ő ; szellőztetés m el­
lő zh ető , v a g y csak m érsékelten .
A lsó b b szakaszjelleg ű fo ly ó v ize k és n a g y á lló v iz e k h a la i:
Szélhajtó küsz
E züstös b álin
G arda
Fejes d o m o lykó
K ecsege
T ő p o n ty (vad form ák)
D évér keszeg
Éva keszeg
Ó nos jász
V ö rö sszám yú ko ncér
P irosszem ü kele V íz h ő fo k : 15—20 C° (opt.)
T ark a géb 22 C° (m ax.)
F enékjáró k ü llő T iszta, jó l sz ellő z te tett v í z ; k avicso s ho­
V ágó esik m o k aljzat ; tá g a s k iú sz ó tér, h áttérb en e rő ­
Csapó sü gér teljeseb b v ízin ö v én yzettel. E g yes fajo k
V ágó d urb in cs (m in t a fo g as sü llő , szélh ajtó k ü sz, g a rd a
Selym es d urb in cs stb .) n ag y o b b o xig é n ig én y e m ia tt e rő te l­
K ő süllő jeseb b szellő ztetést k ív án .
F o gas sü llő
É szak-am erikai törpeh arcsa
É szak-am erikai n aph al
É szak-am erikai p isztrán g sü g ér
(E gyform a m éretű p éld án yo k b ó l tá rsítv a .
B etelepített h alfajo k kö zö s b em u tatására.)
Leső h arcsa
K özönséges csuka
Síkos an go ln a

14* 211
 (A naph al, p isztrán g sü g ér («£ekete sü gér»), tö rp eh arcsa és a sü gérfélék m inden na­
g yo b b , ö regeb b p éld án ya ö n álló nép esítést k ív á n ; a k iseb b p éld án yo k is csak v e lü k egy-
form a n ag y ság ú m ás rag ad o zó fa jo k k a l, esetleg n á lu k n agyo b b m éretű békés halakkal
h elyezh ető k kö zö s a k v áriu m b a.)

V III.

A T R Ó P U SI D ÍS Z H A L A K S Z Á R M A Z Á S I H E L Y SZ E R IN T I
C SO P O R T O SÍT Á SA

E lő fo rd u lási területén ek
H alcsalád A h alfaj tud o m án yo s n eve
k ö zeleb bi m egjelölése

A U S Z T R Á L I A :

U veg sü g érek A m bassis (Chanda) co m m etso n i É szak -A u sztrália, K e let-A frik a

(A m bassidae)
S zivárván yh alfélék M elan o taen ia m acculoch i É sz ak k ele t-A ., C airns kö rn yéke
(M elan o taeniidae) M elan o taen ia n ig ran s É szak -A . d é lre S id n ey-ig

ÁZSIA:

P o ntyfélék A p h yo cyp ris pooni D élk elet-Á .

(C yprinidae) B rach yd an io alb o lin eatu s B u rm a (tisztav izű k is patakok­
ban)
B rach yd an io an alip un ctatu s B u rm a (k is patako kb an)
B rach yd an io rerio E lő -In d ia (tisztav izű k is pata­
ko k b an )
C arassius auratus K ín a
D anio d ev ario E lő -In d ia, C eylon
D anio m alabaricus E lő -In d ia, M alab ári p artvid ék,
C eylon
E som us d an ricu s É szak -In d ia (k is patakokban)
E som us m alayensis M aláj-fé lszig et, In d o kína
L au b u ca laub uca In d ia
P untius conchonius E lő -In d ia északi része (csendesen
fo ly d o g á ló vizekben)
P un tiu s c u m in g ii C eylon (lassúfo lyású vizekben)
P un tius d un ckeri M aláj-félsziget
P un tius everetti M aláj-fsz., B o m eo
P untius lin eatus M aláj-fsz.
P un tius n igro fasciatus C eylo n (álló v izek b en és lassú­
fo lyású vizekben)
P untius tetrazotia Szum atra
P untius pentazona In d ia

212

Halcsalid A halfaj tudományos neve
P o ntyfélék P un tius phutunio
(C yprinidae) P un tiu s o lig o lep is
P un tius sem ifasciolatus
P un tiu s sch ub erti
P un tius ticto
P un tius titteya
P un tius v ittatu s
R asb o ra ein th o v en i
R asb o ra d o rsio cellata
R asb o ra hetero m o rp ha
R asb o ra m aculata
R asb o ra p aucip erforata
R asb o ra trilin eata
T an ich th ys albonubes
la b irin t-h a la k A n ab as testudineus
(A n aban tidae) B elo n tia signata
B etta splendens
C o lisa fasciata
C olisa labio sa
C olisa la lia
Ctenops pum ilus
: C tenops vittatus
i T h ailan d
! H elo sto m a tem m in ckii
í M acro p od u s con color
: M acro p od u s cupanus
I M acro p odus cupanus d ayi
j M acro p odus o percularis
O sphrom enus g o ram i
T rich o g aster leeri
■T ric h o g a ste r p ectoralis
I T rich o g aster trich o p terus
T rich o g aster trich o pterus
su m atran us
Bölcsőszájú h alak ; E tro p lus m aculatus
(Q chlidae)
I E tro plus suraten sis
Előfordulási területének
közelebbi megjelölése
C eylo n , E lő -In d ia
Szum atra
D él-K ina
H átsó-In dia
In d ia , C eylon
C eylo n (lassúfo lyású vizekben)
In d ia, C eylon
M aláj-fsz-, Szun da-szigetck
M aláj-fsz. Szum atra
S zu m atra, M aláj-fsz.
M aláj-fsz.
S zu n d a-szig etek
M a lá j-fsz ,, Szun d a-szk.
D él-K ín a, K an ton közelében
(tisz tav izű kis p atak o kb an )
Ind ia
C eylon
M aláj-fsz., Sztám , D él-In d o k ín a
(K o k k in -K ín a) (tró p u si t a ­
v a c sk á k , m ocsarak)
B e n g a lia , Á ssam , F első-B urm a
In d ia , B urm a
B e n g á lia , Á ssam (álló vizek)
T h ailan d , K o k k in -K in a
H átsó-In d ia, Szum atra, B urm a,
M aláj-fsz.
D élk elet-Á zsia
In d ia , C eylon
E lő -In d ia , M alab ári-p arto k
D él-K ín a, K o k k in -K ín a, T aiw an
In d ia , Szun da-szk.
M aláj-fsz., T ailan d , Szum atra,
Borneo
H átsó-In dia
E lő -In d ia, H átsó -In d ia (m inden
álló vízb en )
Szum atra
E lő -In d ia, C eylon (p arti Öveze­
tekben)
E lő -In d ia, C eylon
21 3
 Halcsaldd A halfaj tudományos neve ] Előfordulási területének
' ! közelebbi megjelolese

Ü veg sü g érek A m bassis (Chanda) lala ■ E lő -In d ia, BengáUa, B urm a

(A m bassidae) A m bassis (Chanda) ran g a i India
N andidák (N andidae) B adis b adis E lő-India
N andus nandus In d ia (p artvid ék)
G ébfélék (G obiidne) B racliyg o b iu s xanthozona j M aláj-fsz., Szunda-szk,
G o b ius sad an un d io S S zun d a-, P h iiipp i-szigetek
K úszó géb ek B o leo p hthalm u s p ectin iro stris I D élk elet-Á . p artvid éke
(P erio p hthalm idae) P erio p h th alm us k o clreu teri I E lő - és H átsó -In d ia, Szunda-
j szk. p artv id éke, K elet-A frika
p artvid éke
E leo trid ae > E leo tris b utis In d iai-ó ceán
C síkfélék (C obindae) : A can th o p h th alm us sem icin ctu s M aláj-fsz., Szum atra
i B o tia m acracantha S zu n d a-szk .
A th erin idae 1 T elm at’n erin a lad ig esi Celebesz
T etrodontidae T e tro d o n cutcu tia ■ E lő -In d ia , C eylon , M aláj-fsz.
| T etro d on flu v ia tilis E lő - és H átsó-In dia
Scato p h agidae S cato ph agu s árgu s 1 In d iai-ó ceán p artv id éke
M o n odactylidae | M o n o d actylu s arg en teu s | In d iai-ó ceán , A frik a k eleti part­
vid éke
T o xo tidae T oxotes jacu lato r M aláj-fsz., Já v a , Szunda-szk.
Sch ilb eidac C ryp to p terus b icirrh is H átsó-In dia

AFRIKA:

P onty lazacok ! A lestes lo n g ip in n is J N yu g at-A .

(C haracidac) ! A rn o ld ich th ys sp ilo p teru s 1 N y u g a t-A .
l N annaethiops un itaen iatus A . egy e n lítő v id ék e
N co leb ias an so rg i N y u g a t-A .
P h ago loricatus N ig er
Phago. m aculatus N ig e r

Pontyfélék ! P un tius fascio latu s N y u g a t-A .

(C yprinidae) P un tius h o lo taenia K am erun , K ongo
! Puntius trisp ilu s I L ib é ria, N ig er

Ikrázó fo g asp o n tyo k ! A p h anius iberus [ É sz ak -A ., D él-Sp an yo lo rszág

(C yprinodontldae)
| A p h yo sem io n a rn o ld i | N ig er
A p h yo sem io n australe j N y .-A ., K ap L opez (kis elg a­
zo so d o tt pocsolyákban)
A p h yo sem io n b iv itla tu m N yu g at-A .
| A p h yo sem io n c alliu ru m L ib éria
! A p h yo sem io n cam eronense K am erun
A p h yo sem io n coeruleum N ig cr-d elta , K am erun (idősza­
ko san kiszárad ó pocsolyákban)

214
 E lőfo rdulási területének
H alcsalád A h alfaj tudom ányos neve közelebbi m egjelölése

(Cyprinodontidae) A phyosem ion gardneri K am erun

A p h yo sem io n g u lare L ib éria, K am erun
A p h yo sem io n m einkeni N iger-d elta
A phyosem ion m u ltico lor N yugat-A .
A p h yo sem io n sjoestedti G uinea, K am erun , N ig ei-to rk o -
latv id ék e (m o csarak és kis
v ízfolyáso k)
A phyosem ion sin g a (cognatvim ) N yu g at-A .
A p loch eilich th ys m acro p hth al­ N ig éria (gyen g én fo lyd o gáló
mus kis vizekben )
E p ip latys chaperi N y .-A . (d úsn ö vén yzetü m ocsa­
rakb an )
E p ip iatys fasciolatus N yu g at-A .
E p ip latys m acrostigm a N yu g at-A .
E p ip latys sexfascíatus L ib éria, K ongo
Pachypanchax p layfairi K e let-A ., Seychellen

L ab irin t-h alak Ctenopom a argento ven ter N iger-d elta

(A nabantidae)

Bölcsőszájú h alak H aplochrom is m u ltico lor N ílu s fo lyam vid éke

(G chlidae) H em ichrom is bim aculatus N iger, K o n go , N ílus, Szahara-
kutak
H em ichrom is fasciatus Szen egál, A n gola
T ilap ia m ossam bica D élkelet-A .
T ilap ia natalensis K elet- és D él-A .
T ilap ia zillii É szak-A . d élre az e gyen lítő ig ,
k e le tre egészen S zíriáig

Elektrom os harcsák M alap teru rus electricus K elet-A .

(M alapteruridae)

A m bassidae A m bassis com m ersoni K e let-A ., É szak -A usztrália

N andidae P olycentropsis ab breviata N yugat-A .

Periophthalm idae P eriophthalm us ko elreu teri K elet-A . p artvid éke, Seycheller

Periophthalm us papilio N y u g a t-A ., Sen egal, K ongo

Pantodontidae Pántodon buchholzi N ig er, Ész.ak-Zam bézi

T etrodontidae T etro d on fahaka N ílus, N ig er, S zenegál

M o n odactylidae M o n odactylus argenteus A . k eleti p artv id ék e, In d ia i­

óceán
M o n odactylus sebae A . n yu g a ti p artv id ék e,
S zen egál, K on gó

2\\
 H alcsalád A halfaj tud o m án yo s neve E lőfordulási területének
közelebbi m egjelölése

É S Z A K - A M E R I K A :

E leven szü lő fo g a s­ G am busia affm is U SA , Texas

p on tyo k (Poecilidae) G am busia h olbrocki D él-U S A
H eteran d ria form osa U S A , D él-K aro lin a, F lorida

T örpenaphalak E lassom a ev erg lad e i D él-U SA

(E lassom idae)

D íszsügérek A m b lo p lites ru pestris U S A , M ississipp i

(C entrarchidae) C entrarchus m acro p teru s U SA , Illin o is, Florida
E n neacanthus glo rio su s U S A , N ew Je rse y , F lorida
M eso gon istiu s chaetodon U S A , N ew Y o rk , M arylan d ,
N ew Je rsey

K Ö Z É P - A M E R I K A:

Ikrázó fo g asp o n tyo k Jo rd a n e lla flo rid ae Y u k atán -fé lszig et, F lo rid a
(C yprinodontidae) R iv u lu s cylin d raceus K uba

E levenszülő fo g as­ Belonesox belizanus D él-M exikó

p ontyok G irard in u s m etallicu s K uba
(Poecilidae) L im ia n ig ro fasciata H aiti
L im ia v itta ta K uba
M o llien isia latip in n a M exikó , D él-V irg in ia
M o llien isia sphenops Y u k atán , d élre K o lum b iáig
M o llien isia velifera Y u k atán
P h allich th ys am ates G uatem ala
P latyp o ecilus m aculatus M exik ó , G uatem ala
P latyp oecjlus v ariatu s M exikó
X ip h o p h o ru s h elleri M exikó
X ip h op ho rus m ontezum ae M exikó

B ölcsöszájú h alak C ichlasom a bio cellatum G u atem ala, C osta R ica

(Q chlid ae) C ichlasom a m ceki Y u k atán -félszig et (tav ak b an és
folyó kb an )
C ichlasom a n igro fasciatum K ö zép -A .
H erichthys cyan o gu ttatu s K ö zép -A ., M exikó

D É L - A M E R I K A:

P ontylazacok A p h yo charax tu b ro p in n is A rg e n tín a, L a P lata-vid ék

(Characidae) C opeina arn o ld i A m azonasz alsó fo lyása, Rio
Para és az itten i m ellékágak

21 6

Halcsalád A halfa) tudományos neve
Ponty lazacok C opeina g u ttata
(Characidae) G ym nocorym bus ternetzi
H em igram m us m argin atu s
H em igram m us caud o vittatu s
H em igram m us ocellifer
H em igram m us pulch er
H em igram m us rhodostom us
H em igram m us u n ilin eatus
H yp h esso brycon flam m eus
H yp h esso brycon g rac ilis
H yp h esso brycon h etero rh abd u s
I p a rti zó n ája
i H yp h esso brycon innesi
i : v id ék ek ta v a in a k és v ízfolyásainak
H yp h esso brycon o rn atus
H yp h esso b ryco n p ulch rip in n is
H yp h esso brycon scholzei
H yp h essobrycon serpae
I M o enkh ausia p ittieri
! M etyn n is m aculatus
M etyn n is ro o sevelti
M etyn n is sch reitm u elleri
N annostom us anom alus
N annostom us a rip iran g en sis
j N annostom us m argin atu s
} P oecilobrycon eques
P o ecilo bryco n trifasciatus
P o ecilo bryco n unifasciatus
P irh u lin a rach ovian a
j P ristella rid d lei
! Pseudocorynopom a d o riae
C orynopom a riisei
S errasalm us n attereri
S errasalm us p iraya
Serrasalm us thom beus
Serrasalm us sp ilo p leura
T h ayeria o bliquua
Előfordulási területének
közelebbi megjelölése
B razília, A m azonasz
P arag u ay , északi L a P lata vid ék ,
B razília
D élkelet-B razília
L a P lata-v id é k , B uenos-A ires
vid éke
A m azonasz, G u ayana
I A m azonasz felső fo lyása
; A m azonasz
í É sz ak k elet-D A ., T rin id ad
R io de Ja n e iro vid éke
K e let-D A ., erd ő s v id ék v íz ­
fo lyásain ak p arti zónája
A m azo nasz, G u ayan a, folyóvizek
A m azonasz észak i fo lyása, beár-
i n yé k o lt p arti ö vezete az erdős
: G u ayana
B razília
A m azo nasz, Para
A m azonasz
V enezuela, p a rti zóna
A m azonasz v id ék e , P arag u ayig
A m azonasz v id ék e, á lló - és
lassan fo ly ó v izekben
j A m azonasz v id ék e
, A m azonasz
A m azonasz
A m azo nasz, G u ayana
A m azo nasz, G u ayan a, R io N eg ro ,
elh ín áro so d o tt p arti részeken
A m azo nasz, G u ayana
A m azonasz
A rg e n tín a
A m azo nasz, G uayan a, V enezuela
D él-B raz ília, L a P lata vidéke
V en ezuela, T rin id ad , K o lum b ia,
tav ak b an
O rin o k o , L a P lata vid ék
K özép-B razilia
A m azonasz, G u ayana
A m azonasz, L a P lata vidék
A m azonasz
217
 Halcsalád A halfaj tudom ányos neve
G astero pelecidae C arn eg iella strig ata
G astero p elecu s stern icla
T h o racoch arax securis
Ik rázó ío g asp o n tyo k C yn o lebias b elo trii
(C yp rin o do n tidae) R iv u lu s strig atu s
R iv u lu s urop h th alm us
E levenszülő fo g as­ C nesterodon decem m aculatus
p o n tyo k L eb isies reticu latu s
(P oecilidae)
M icro p o ecilia p atae
P h allo cero s caud o m aculatu s
B ö lcsöszájú halak ; A equ id en s curvicep s
(C ich lid ae) A equ id en s latifro n s
; A equ id en s m arom i
A equ id en s p o rtalegren sis
A eq u id en s th ayeri
I A p isto g ram m a agassizi
A p isto g ram m a ram irezi
A p isto g ram m a re itz ig i
A stro n o tu s o cellatus
■ C ich lasom a b io cellatum
1 C ichlasom a facetum
C ich laso m a festiv u m
i C ichlasom a severum
G eo ph agus b rasilien sis
G eo ph agus g ym n o g en ys
, N an n acara anom ala
I P tero p h yllu m cim ekei
I P tero p h yllu m scalare
Sym ph yso d on d iscus
Páncélos h arcsák C oryd o ras aeneus
(C allichth ydae) I C o ryd o ras arcu atu s
j C oryd o ras h astatu s
C oryd o ras m elan istiu s
C oryd o ras palcatus
; C allich th ys callich th ys
218
E lőfordulási területének
közelebbi megjelölése
G u ayan a, A m azonas 2 folyam -
vidcke
A m azonasz, G uayana
A m azo nasz, L a P lata
L a Plata
A m azonasz
A m azo nasz, G u ayana
D él-B raz ília, L a P lata vidék
T rin id ad , V en ezuela, Barbados,
G u ayan a A m azonasz
D él-B razília, A rgen tín a
\ A m azo nasz m ellékfo lyó i
j K o lu m b ia, P anam a
G u ayana
D é l-B ra z ília , P arag u ay , B olívia
A m azonasz
A m azonasz középső folyása
V enezuela
A rg e n tín a
A m azo nasz és m ellékfolyó i
A m azo nasz, G uatem ala
D él-B ra z ília , A rg e n tín a, U ruguay
i A m azonasz, R io P lata, G uayam a
| A m azo nasz, D A . északi része
i D é lk elet-B razília
j D él-B ra z ília
| G u ayan a
A m azonasz
A m azonasz
A m azonasz középső vidéke és
az itte n i m ellékfo lyó k
L a P lata, V en ezuela, T rin id ad
A m azo n asz-v id ék
A m azo nasz-vid ék
D A . északi része, E sscquibo
L a P lata, D él-B razíliz, Rio
G rande d o S ü l, S anta C atharina
D élk ele t-D A , A n d o k tó l keletre,
észak ra a L a P latáig
 E lő fo rd u lási területén ek
H alcsalád A h alfaj tu d o m án yo s neve k ö zeleb b i m egjelölése

V értes h arcsák L o ric a ria parva D él-B ra z ília , L a P lata, P arag u ay

(L o ricariid ae) O tocinclu s fle x ilis L a P lata, R io G rande d o S ül,
D él-B razília

P olycen tridae M o n o cirrh u s polyacan th us A m azo n asz-v id ék , G u ayan a

P o lycen trus sch o m b u rgk i É sz a k k elc t-D A ., T rin id ad

G ym n o tidae S tern arch u s albifrons A m azo nasz-v idék

IX .

A JE L E N M U N K Á N K B A N ISM E R T E T E T T T R Ó P U SI D ÍS Z H A L A K
A K V Á R IU M I T Á R S ÍT Á S I F O R M Á I

(N B. : A tú lo ld a li táb lázat ro v ataib an k ö z ö lt szám o k b á r k o n k ré t fa jo k a t jelö ln ek

m eg a jelen sorszám ozás alap ján , e gyb en a rra is u ta ln a k , h o g y e h alfa jo k m ás hasonló
szárm azási h e ly ű , v a g y m ás h aso n ló je lle g ű h a lfa jo k k a l h elyettesíth ető k . A kö zö s szárm a­
zási h e ly szerin t h elyettesíth ető pl. a P latyp o ecilu s m acu latu s a X ip h o p h o ru s h e lle r i-v e l;
a hasonló jelle g alap ján p l. a B rach yd an io re rio a B rach yd an io alb o lin eatu s-s 2 al. A h a l­
fajo k egym ás u tán i felso ro lása a tró p u si d íszh alak fejezetében találh ató ism ertetési so r­
ren d d el azonos. E n nek alap ján csup án a tu d o m án yo s n e v e t a d ju k m eg ; a m a g y a r nevet
a vo n atko zó fejezetb en az azo n o s so rren d alap ján k ö n n yen k i leh et k e re sn i. A «b io to p » —
társítás ro v atáb an a b io to p ak v áriu m k ö v etelm én yeire v o ltu n k tek in te tte l az ism ertetett
— ará n y la g csekélyszám ú — d íszh alfaj ad ta leh ető ség h atá rá n b elü l. É p p en ezért a «b io -
to p » fo g alm át itt csak tá g a b b , á tv itt értelem b en leh et a lk a lm a z n i, s íg y e ro vatb an n a­
g yo b b , de egym ással ö sszefüggő terü letrész h alai n yertek felso ro lást. A z azo n os területrészen
élő , de az ad o tt h a lfa jja l eltérő jelleg én é l (n ag y o b b m éretén él, ra g a d o z ó v a g y veszekedő
term észeténél) fo g v a kö zö s m edencében ta rta n i nem tanácso s fa jo k so rszám át zárójelb en
tü n tettü k fel. A «v e g y e s d isztá rsítá s» ro v atáb an azo k n ak a d íszh alfajo k n ak so rszám át a d ­
tu k m eg, am elyek az a d o tt fa jja l nem é ln e k u g y a n kö zö s fö ld ra jzi e lterjed ési területrészen ,
d e hasonló je lle g ü k n é l, v a g y összeférő term észetü k n él fo g v a n a g y társas akv áriu m o k b an
válto zato sab bá, díszeseb bé teszik a m edence k épét. Ily e n k o r a «b io to p »-ré szb e n feltü n tetett
fajo kat m ég e gysz er n em so ro lju k fel, hanem ezek a fajo k m in d ig a «b io to p -k ö zö sség i»
fajo ko n fe lü li ( + ) fajo k n ak érten d ő k. V é g ü l m ég e g y sz er szeretn ő k k ih a n g sú ly o z n i, h o g y
a kö zö lt t&rsítási fo rm ák at nem m in t m ereven alk alm azan d ó fo rm u lá k a t k e ll igén yb e
venni, hanem in k áb b p éld ák u l szo lg áln ak a rra v o n atk o zó lag , h o g y az elő b b i táb lázat, v a­
lam in t a tró p u si d íszh alfajo k terén k ia la k u ló ism eretein k alap ján h o g y an leh et társas m e­
dencéinkben m egfelelő társitási d íszh alk ö zö sségeket k ia la k íta n i.)
S

J 219
 A h a l f a j

sor- aján lh ató akv áriu m i társítási típ usa

zám a tud o m án yo s neve
«biotop»-tárSÍtás vegyes dísztársítás

[. H em igram m us ocellifer 3 ., 4 ., 6 ., 14., 15. 4- 20 ., 2 9 ., 3 6., 40.

2. H em igram m us cau d o v ittatu s 5 ., 13., 56. (12.) 4- 19., 2 7 ., 3 5 ., 42.
3. H em igram m us p ulch er 1., 6 .. 8 ., 9. + 13., 14., 2 3 ., 36.
4. H asem ania m argin ata 3 ., 6 ., 14., 15. + 7 ., 2 1 ., 28 ., 37.
5. H yp h esso brj’con flam m eus 12-, 13., 57. + 1., 14., 2 2 ., 2 6., 33.
6. H yp h esso brycon scholzei 3 ., 4 ., 8 ., 14., 15. + 2 0 ., 4 0 ., 43.
7. H yp h esso brycon o m atu s 1., 9 ., 14., 16. + 8 ., 12., 2 4., 37.
8. H yp h essobrycon serpae és H.
callistus 1., 6 ., 14., 15. (4.) 4- 7 ., 9 ., 10., 13., 22.
9. H yphessobrycon h etero rh abdus 10., 11., 14., 15., 16. 4- 2 8 ., 3 6 ., 43.
10. H yp h essobrycon g rac ilis 3 ., 9 ., 11. (8.) + 12., 2 4 ., 38., 54.
11. H yphessobrycon innesi 9 ., 10., 16. (8.) 4- 12., 2 4 ., 3 8 ., 54.
12. A p h yo charax rubrop inn is 2 ., 5 ., 13., 3 7 ., 56. 4- 10., 11., 7 ., 28.
13. G ym nocorym bus ternetzi 2 ., 5 ., 12., 57. + 1., 19., 36.
14. P ristella rid d lei 2 ., 5 ., 12., 13. 4- 3 ., 4., 2 6., 2 8 ., 36.
15. C opeina arn o ld i 1., 6 ., 9 ., 16. 4- 2 5 ., 2 8 ., 3 5 ., 43.
16. N annostom us anom alus 1., 3., 9 ., 10., 11., 15. 4- 7 ., 8 ., 12., 38., 54.
17. C arassius aratus 41. + 18.. 19., 27., 46., 56.
18. C arassius au ratu s-v álto zato k
(tenyészform ák) 17. + 3 9 -,4 1 .,4 6 .,5 1 .,5 7 .
19. P untius conchonius 2 5 ., 2 7 ., 4 3., 53. 4- 1 , 2 . , 2 0 ., 22., 35.,
4 0 ., 44.
20. Puntius n igro fasciatus 19., 2 3 ., 27. 4- 2 .,2 2 .,4 0 .,4 2 .,4 8 .^ 5 .
21. P un tius o ligolep is 2 2 ., 2 4., 45. (44.) + 5 .,7 .,2 5 .,2 6 .,3 3 ..4 3 .
22. P un tius tetrazon a 2 1 ., 2 4 ., 4 4 ., 45. 4- 3., 7 ., 1 9 .,2 0 .,4 0 .,
4 2 ., 55.
23. P un tius titteya 19., 2 0 ., 27. + 8 ., 21 .,2 6 ., 2 8 ., 43.
24. R asb o ra hetero m o rp ha 2 2 ., (4 4 ., 45.) 4 - 7 ., 8 ., 9 ., 10., 11., 54.
25. B rach ydanio rerio 19., 2 0 ., 2 7 ., 43 ., 54. 4- 5 ., 12., 14., 26., 28.,
3 3 ..3 7 .
26. B rach yd an io albo lin eatus 19., 25-, 2 7 ., 54. 4- 5 ., 14., 28., 38., 24.
27. D anio m alabaricus 19., 2 0., 2 3., 25 ., 26. 4- 2 ., 3 5 ., 3 9 ., 44 ., 55.
28. T an ich th ys albo n ub es (1 7 .), (4 1 .), (42.) 4- 5 .,7 .,2 1 .,2 4 .,2 5 .,3 7 .
29. E p ip latys chap eri 48., (32.) 4- I . , 2 .,6 .,2 2 .,4 2 .,5 3 .
30. Pachypanchax p layfairi 48. + 3 1., 55-
31. R iv u lu s cylin d raceus 3 5 ., 3 6 ., 3 9 ., 4 0., (47.) 4- 30.
32. A p h yo sem io n australe 32. 4-----
33. L eb istes reticu latu s 1., 7., 9 ., 14. + 5 ., 21 ., 2 5 ., 36.
34. G am bu sia affin is 34. 4- —
35. X ip h op ho rus helleri 36., 3 9., 4 0 ., (47.) j
+ 2 ., 19., 2 7., 39., 44.
36. P latyp occilus m aculatus 3 5 ., 3 9 ., 4 0 ., (47.) j
+ 4 .,5 ., 1 3 .,1 4 .,2 1 .,
2 2 ., 2 5., 2 6 ., 43.

220
 A h a l t a )
cnf- aján lh ató ak v á riu m i társitási típ usa
tud o m án yo s n eve
szám a «b io to p » -társítás v egyes d ísztársítás

37. P h alio cero s caud o m aculatu s 5 ., 12., 13., 56. + 2 5 ., 2 6 ., 33., 52.
38. H eteran d ria form osa 3 4., 52. + 10.,11.,24.,25.,26.,54.
39. M o llien isia v elifera 3 5 , 3 6., 4 0 ., (47.) + 22 ., 4 2 ., 4 5., 55.
40. M o llien isia sphenops 3 5., 3 6 ., 3 9 ., (47.) + 2.,19.,20.,27.,31.,55-
41. M acro p od u s o p ercularis 17., (28.) + 22 ., 4 2 ., 4 4 ., 4 6 ., 56.
42. B etta splendens 2 2 ., 4 4 ., 45. + 18., 39., 4 8 ., 55.
43. C olisa la lia 19., 2 5 ., 2 6 ., (54.) + 3 ., 6 .,2 3 .,3 6 .,4 8 .
44. T rich o g aster trich o p teru s
sum atran us 2 1 ., 22-, 45. + 3 5 ., 3 9 ., 4 0 ., 4 1 ., 42.
45. T rich o g aster leeri 2 1 ., 2 2 ., 44. + 3 9 ., 4 2 .,4 9 .,5 5 .
46. A equ iden s latifro ns 4 6. (3 9 ., 40-, 47.) + 4 1 ., 44 ., 51., 56.
47. C ichlasom a m eeki 47. (3 9.. 4 0., 46.) + 5 1 ., 5 3 ., 57.
48. H ap lo ch ro m is m u ltico lo r 2 9 ., 30. + 3 5 ., 4 9 ., 55.
49. P tero p h yllu m scalare 50. + 4 2 ., 4 5 ., 4 7 ., 48.
50. Sym ph yso d on d iscus 49. _l----
51. M eso go n istiu s chaetodo n 5 1 ., (3 4 ., 52.) + 4 6 ., 5 3 ., 5 6 ., 57.
52. E lassom a ev erg lad e i 5 2 ., (3 4 ., 3 8 ., 51.) H-----
53. B adis b adis 19., 2 7 ., 43. + 5 1 ., 5 5 ., 48.
54. A m bassis la la 5 4 ., (1 9 ., 2 4 ., 2 5 ., 26.) + 9 ., 10., 11., 2 8 ., 38.
55. M elano taen ia m acculochi 55. + 2 7 ., 3 9., 4 5 ., 48.
56. C orydoras paleatus 2 .,5 ., 12., 13., 14-,57. + 1 9 ,,3 5 .,3 9 .,4 2 ., 46.
57. C orydo ras aeneus 2 .,5 „ 12., 13., 1 4 .,5 6 . ! + 41 ., 4 4., 4 7 ., 51.
i

X.

T Á B L Á Z A T O S K IM U T A T Á S A Z 1954-IG E U R Ó P Á B A IM P O R T Á L T K Ü L F Ö L D I
É D E SV ÍZ I A K V Á R IU M I H A L A K R Ó L
Első im ­

K ü lf ö ld ö n N á lu n k
V íz-
p o rtja

1 9 5 S -b ar
•0
1hőfok

T udom ányos név M a g y a r név

EX X bű C 2
C°

^ 5
Ja Q a. |

P o lyp terid a e : A frik a i bojiosús^ ót

vértesb a la k :
P o lyp teru s b ich ir N ílu si sokúszós
SA IN T H IL A IR E 1802 csu ka 2 2 — 27 1903 — + —

C alam oichthys calab ari- A frik a i sokúszós

cus SM ITH 1865 an go ln a 23— 28 1905 — ! + ---- *

221
 Tudom ányos név M a g y a r név -a
éx X
a.

L epirostesdae : A m trik a i m ozaik pán­

cé lo s csu k á k :
L ep iso steus osseus K ajm ánhal
L IN N É 175S 16—20
L ep iso steu s tristoechus N ag y kajm án hal !
BLO C H -SC H N EID E R |
1801 20—24}

A m iid a e: A l-cso ;:to s is^ a p b a l-

fé lé k : 1
A m ia caiva LIN N É É szakam erikai (
176G iszaphal 15—22

L ep id o sirefiid a e: D él-a m erik a i g ő te -

halak :
L ep ído siren parado xus B razíliai g ő te h al
FITZ IN G E R 1836 23—28
P ro to p ter id a e: A frik a i g őteh a la k :
P rotopterus annectens A frik a i g ő teh al
O W EN 1839 25—30

C era tod on tid a e: A u sz trá lia i tádős

h a la k : i
N eo ceiato dus forsteri A u sztráliai tüd ő sh al
K R E F F T 1870 2 4 -2 8
M orm yrid a e: C sS rösszájá h a la k :
M arcusenius isidori N ílusi papagájhal
C U V .-V A L . 1846 23—28
M arcusenius lo n g ian a- P ap agájb al
1is B O U L E N G E R 1901 23—28
M o rm yrus kannum e O rm ányos tap írh al
F O R SK A L 1775 22—27
Srom atorhinus p un cti- Pontozott p ap ag áj­
culatu s B O U LE N G E R h al
1899 22— 27
P io to p íer id a e: Kés/salak:
N o top terus afer A frik ai késhal
G Ü N T H E R 1868 23—28
N o top terus chitala In d iai késhal
H A M .-B U C H . 1822 23—28

22 2
 V íz- Külföldön Nálunk
1958-ban 1058-ban
.g

hőfok
Tudom ányos név M a g y a r név
gS *8 I

pH
uQ rrg
«. § £2

c °
-y w

N otopterus n oto pterus Já v á i k ésh al

P A L L A S 1780 23—28 1933 — + —•
X cnom ysrus n ig ri C supaszhátú afrik ai
G Ü N TH E R 1868 k ésh al 23—28 1909 --- + ------

P on tod on tid a e: P illa n gőh a la k :

Pántodon buchholzi A frik ai p illan g ó h al
P B T E R S 1876 24—30 1905 + --- ---

P b ra stela sm id a t ; A frik a i isz a p h a la k :

Phractolaem us an so rg ii A frik a i iszap h al
B O U LE N G E R 1901 25—28 1906 --- +

Ó steoglossidae : C son tosnyelv ü h a la k :

O steoglossum b ic irih o - V illásszak állú k ésh al
sum V A N D E L L I 1829 23— 30 1935 --- + ---

P lu fid a t: K ésk op o ltyú s a n goln á k :

i
M o nopterus albus R ésko p o ltyú s i
Z U IE W 1793 an go ln a 25—30 1905 _
+

S yn b ra n cb td a e: R övid fa rk ú a n goln á k :
A frik a i rö v id fark ú 1
S yn b ran ch us afer
BO U LE N G E R 1909 an go ln a 22—28 |
1935 — +
Syn b ran ch us m arm ora- A m erik ai rö v id fark ú *

tu s BLO CH 1795 an go ln a 22—28 1909 —

-r

A m p b ip n oid a e: K ésk op o ltyü s h a rcsá k :

A m ph ipn o us cuchia In d ia i résk o p o ltyú s 1
H A M .-B U C H 1822 harcsa 23—28 j 1922 +
i
M a slacem b elidae : T üskés a n goln á k :
M astacem belus árg u s Pávaszem es tü sk és­ i
G Ü N T H E R 1861 a n go ln a 23—30 1 1906 — + ---
M astacem belus arm atus F egyveres an go ln a j

LA C E PE D E 1798 23—3C 1922 — + ------

M astacem belus Ioenn- L ö n n b erg tü sk és-

b ergi BO U LE N G E R an go ln ája
1898 23—3C 1913 — + ---
M astacem belus p ancalu: F oltos tü sk és­
H A M .-B U C H . 1822 an go ln a 22— 27 1904 — + ------

R h yn cho bdella aculeatíi G örbecsörü an go ln a

BLO CH 1795 22—2 ' | 1922 +

22 3
 V íz- Kallóidon Nilunk

im portja
1963-b»n 1963-ban
T udom ányo s név M a g y a r n év „0 1

Első
£ a « «
2?s Já
3 Q | a. w s l h

C baracidae : P o n tyla y a eo k :
A b ram ites m icrocepha- U gar-lazac
lus N O R M A N 22—28 ? + — ___

A ccstro rh am p hu s hepse* É kfoltú pon tylazac

tu s C U V IE R 1842 18— 23 1913 — + — ---
A ccstro rh yn ch u s m icro- C suka-lazac
lep is SC H O M B U R G K
1841 22—25 1913 — + — —
A lestes chap cri Z ö ld pon tylazac
SA U V A G E 1882 22—25 1911 — + — __
A lestes lo n g ip in n is H osszúszárnyú
G Ü N T H E R 1864 pon tylazac 22—28 1928 + + — —
A n o p tich th ys jordani B a rla n g i vaklazac
H U BB S—IN N E S 1949 20—22 6—8 7 1951 + + — -
A p h yo ch atax affinis K arcsú p ontylazac
E . A H L 1923 22—24 1922 — + — —
A p h yo ch atax albu rn us L om b-lazac 20—25 1934 — + — —
A p h yo ch atax n asutus H o sszú o rrú karcsú ­
E. A H L 1936 lazac 20—25 1934 — + — —
A p h yo ch atax n attereri N atterer ezüstlazaca
STE IN D A C H N E R
1882 20— 25 1906 — + — —
A p h yo ch arax tu b ro p in - P iro sszám yú p o n ty­
n is PA PPEN H EIM lazac
1921 23— 25 6 7-7.5 1906 + — + —
A m o ld ich th y s spilopte- Pirosszem fi p on ty­
r us BO U LE N G E R 1909 lazac 23—28 1904 — + — ---
A styan ax bim aculatus R uta-lazac
L IN N É 1758 23—28 1907 — + — —
A styan ax fasciatus S zegletesfoltú p o n ty­
C U V IE R 1819 lazac 23—28 1907 + — — ---
A styan ax fasciatus Rezes pon tylazac
jeq uitin h o n h ae ST E IN ­
D A C H N E R 1876 23— 28 1934 — + — ---
A styan ax m exicanus E züst-lazac
FILIPPI 1853 23— 28 5-14 6-7,5 1913 + — — ---
A styanax poetzschkei Poetzschkc ezü st­
E . A H L 1932 lazaca 23—28 1917 — + —■ —
A styan ax ruberrim us V ö rö s ezüstlazac
M E E K -H IL D E -
B R A N D 1916 23—28 1934 +

224
 V íz - Külföldön Nálunk
U 1963-ban 1953-ban
Tudom ányos név M a g y a r név •o
•
<2 ag 3 1 s?« J4
&Q. W .S él ka á j

B rycinus nurse S ze n e g á li p o n tylazac

RÜ PPE LL 1832 22—26 1911 — + — ----
C halccus m acro lep id o- S ziv árván yo s p o n ty­
tos CUVIER lazac 24—35 + — — ----
Chalceus m acro lep ido- S ziv árv án yo s p o n ty­
tu s CUVIER lazac 24—25 ? + — — —
C halcinus elo n gatus G o lyv á s pon tylazac
G Ü N TH E R 1848 18—22 1910 + + — —
C heirodon arnoldi A rn o ld ezüstlazaca
B O U LE N G E R 1909 22—27 1909 — + — ----

C heirodon leuciscus K o n cér-lazac

E . A H L 1935 18—20 1934 — + — —

C heirodon m einken i M ein k en ezüstlazaca

E. A H L . 1928 18—20 1928 — + — ----

C heirodon piaba R éz-lazac

L Ü T K E N 1874 23—30 1931 — + — —
C olossom a n ig rip in n is F eketeszárnyú tá ­
COPE 1878 n yérlazac 23— 30 1912 — + — —
C opeina arn o ldi Fecskendező p o n ty ­
R E G A N 1912 lazac 23—25 8 7 1905 + — + —
C opeina callo lepis D íszespénzű k arc sú ­
R E G A N 1912 lazac 23—27 1908 — + — —

C opeina g u ttata P isztrán g-lazac

ST E IN D A C H N E R
1876 22—26 8 7 1912 + — — —
C orynopom a riisei T örpe sárkán yszár­
G IL L 1858 n y ú hal 2 2 --2 6 8 7— 8 1932 + — + —
C reagrutus beni A ran ysáv o s p o n ty­
E IG E N M A N N 1911 lazac 22— 28 1932 + — — —
C reatochaenes affinis N yú lán k ezüstlazac
G Ü N T H E R 1864 22—28 1913 — + — —
C reatochaenes caudo- F arkfo lto s p on ty­
m aculatus G Ü N T H E R lazac
1864 22—28 1933 — + — —
C renuchus sp ilu ru s K is rab ló-lazac
G Ü N T H E R 1863 22—28 1912 + - — —
C tenobrycon spilurus T allér hal
C U V .-V A L . 1848 22—25 8-10 7 1912 + — — —
E p hippicharax orbicula- D iszkosz-lazac
ris C U V .-V A L . 1848 22—25 1933 — + — —
E p icyrtu s m icrolepis Ü v eg pon tylazac
R E IN H A R D T 1849 38—25 1910 + — — +

15 Linyi-Wiesioger: Akvarisztika (47)

 im portja
V íz- Külföldön Nilonk
1953-bu 1953-btn
T udom ányo s n év M ag y ar név

Első
úx a? £ £
í b Jd Q b ih N

E ryth rin u s eryth rin u s V örösdiszű p o n ty­

BLO C H -SC H N E I- lazac
D É R 1801 23— 30 1911 + — -- ---
E zo do n p aradoxus K étfo ltú pon tylazac
M Ü L L .-T R O SC H E L
1845 23— 28 1936 + — - —
G ep hyro charax atracau - S arló fo ltú p o n ty ­
d atus M E E K -H IL D . lazac
1912 23—27 1933 — + — —
G ep hyro charax valencia V alen ciatav i
E IG E N M A N N 1920 pon tylazac 2 2 -2 8 1933 — + — —
G lan dulocauda in equ alis S zélesfatkú p o n ty­
E IG E N M A N N 1911 lazac 18—22 1927 + — —
G ym nocorym bus tér- F ekete telra
netzi B O U LE N G E R 23—26 8 7 1935 + — + —
H asem ania m argin ata N arancs h al
M E IN K E N 23—26 8 7 1938 + — + —
H em ibrycon gup pyi R ö vid fejű ponty lazac
R E G A N 1906 20—24 1913 — + — ---
H em ibrycon taen iuru s V esszős p o n tylazac
G IL L 1858 20—28 1911 — + —
H em igram m us caud o - L ándzsafoltú ponty-
virtatus E . A H L 1923 lazac 20—24 8 6—8 1922 + — — +
H em igram m us roargi* Bassam lazac
n atus E L L IS 1911 25—27 6 7 1933 + — ~ ---
H em igram m u s ocellifer Parázsszem ű ponty -
STE IN D A CH N E R h zac
1882 2 3 —26 5—8 6-7.5 1910 + — + ~
H em igram m us p ulch er K ecses pontylazac
L A D IG E S 23—26 5 7 -8 1938 + — + ---
H em igram m us ro d w ayi C seresznyefoltú
D U R B IN 1909 pontylazac 25—30 1930 — + — ---
H em igram m us rhodos* V ö rö so rrú p o n ty­
to m us E . A H L 1924 lazac 2 3 -2 6 5 6 -7 1928 + — — ---
H em igram m us u lre y i Z ászlós pon tylazac
BO U LE N G E R 1895 22—26 1905 + — — —
H em igram m us u n ilin ea- A ranysávo s p o n ty­
tus G IL L 1858 lazac 20—25 8 7 1910 + — — +
H ollandichthys m ultifas- N agypénzfi p o n ty­
ciatus E IG .-N O R R . lazac
1900 20—25 1908 +

226
 im p o rtja
Vlz- Külföldön Nálunk
1953-ban 1953-bu
T udom ányos név M a g y a r n év

Első
S ■ a
S3
a ! j

H op lías m alabaricus T ig ris-lazac

BLO C H 1794 18— 23 1895 — + — ---
H ydcocynus m aculatus H osszúcsőrű p o n ty-
C U V .-V A L . 1848 lazac 23— 28 1913 — + — ---
H yp hessobrycon bentosi F o lto súszó jú ü v e g ­
D U R B IN 1908 lazac 22—26 1934 — + — —
H yp h esso brycon bifas- S á rg a p ontylazac
ciatus E L L IS 1912 22—25 1923 + — — —
H yp h essobrycon callis- G k lám en -lazac
tu s B O U LE N G E R
1900 23—26 6 6,5-7 ? + — + —
H yphessobrycon cope- K o p lan d i p o n ty ­
la n d i D U RBIN 1908 lazac 23— 26 1934 + — — ---
H yp h esso brycon eos N ap-lazac
D U R B IN 1909 23—28 1933 + — ---
H yp h esso brycon eryth - V ö rö sfarkú p on ty -
ru ru s E . A H L lazac
1928 23— 28 1928 — + — —
H yp h esso brycon flam - L án g v ö rö s p o n ty­
roeus M Y E R S 1924 lazac 23—26 8 7 1920 + — + —
H yp h esso brycon g rac ilis Izzófényű hal
R E IN H A R D T 1874 20— 25 4—6 6,3-7 1932 + — + ---
H yphessobrycon hete- D íszöves p o n ty­
ro rh ab dus U L R E Y lazac
1895 24— 26 4—6 6,5-7 1906 + — + —
H yp h esso brycon in n csi N eonhal
M Y E R S 1936 20— 23 2—4 6,5 1936 + — +
H yp h esso brycon hiet* L u e tk e n p o n ty ­
ken i BO U LE N G E R lazaca
1887 22—24 1928 — + —
H yp h esso brycon m acu- N ap foltú p o n ty­
licau d a E . A H L 1936 lazac 22— 25 1934 — + ---
H yphessobrycon m inor T ö rp e-lazac
D U R BIN 1909 22—26 6 6,5-7 1932 + — + —
H yphessobrycon n ig ri- F ejfoltos p o n ty­
frons E . A H L 1936 lazac 22—26 1933 — + — —
H yphessobrycon orn a- R ózsa h al
tu s E . A H L 1934 23—26 6 6,5-7 1933 + — + —
H yphessobrycon p ul- C itrom -lazac
c h rip ian is E . A H L
1937 23— 26 6 6,5-7 1937 -1- — +

15* 227
 im portja
V iz- K ü lfö ld ö n N iln o k

T u dom ányo s n év M a g y a r név M

3
1953 bán 1953-ban

Első
SE et «
'%b E
Cl
£ c:
£ ^
ji
ta

H yp hessobrycon re ti- H áló sm in tájú p on ty­

cu la tu s E L L IS 1911 lazac 20—25 1932 — + _ _
H yp h esso brycon ro sa- É k szet-lazac
ceus D U R B IN 1909 23—26 6 6 ,5 -7 1933 + — +
H yp hessobrycon schol- E züstös pon tylazac
zei E . A H L 1936 23—26 8-10 7 1936 + — __
+
H yp h esso brycon serpae Szerpa-Iazac
D U R B IN 1908 23—26 6 6,5-7 } + — 4 ----
Igu an o dectes ten uis N yúlán k pon tylazac
COPE 1871 23—28 1912 — + — ----
L eb iasin a b im acu lata F oltos m ájlazac
C U L .-V A L . 1848 15—22 1924 — 4 — __
L ep tago n iates stein - S zard ín ia-lazac
dachn eri B O U LE N -
G E R 1887 22—27 1911 — 4 — ----
L ucio charax in scu lp tu s H egyesk ép ű
STE IN D A C H N E R csu ka-lazac
1878 2 3—28 1905 — + — ----
M etyn n is an isuru s F ek eteszegélyű
E . A H L 1923 tán yérlazac 23—28 1934 — 4 — —
M etyn n is callichrom us D íszes tán yérlazac
E. A H L 1923 23— 28 1922 — 4- — —
M etyn n is dun gern i D u n g etn tá n y é r­
E. A H L 1926 lazaca 23—28 1926 — + — —
M etyn n is h ein ro th i H einroth tán y é r­
E . A H L 1923 lazaca 23— 28 1913 — + — —
M etyn n is hypsauchen Szélesfejű tá n y é r­
M Ü L L .-T R O SC H . lazac
1845 24—30 1912 _ + — —
M etyn n is m acuiatus Pettyes tán yétlazac
K N E R 1860 22—28 1910 + — — ---
M etyn n is ro o sevelti R o o sev elt tán y é r­
E IG E N M A N N 1915 lazaca 2 3 —25 1912 + — — —
M etyn n is sch reitm uel- S ch reitm ü ller
leri E . A H L 1922 tányérlazaca 23—25 1913 — + — ---
M etyn n is seítzi S eitz tán yérlazaca
E. A H L 1923 2 3—26 1913 — 4 — ---
M etyn n is sn eth lageae S nethlage tán y é r­
E . A H L 1923 lazaca 23—26 1913 — + — --
M icralestes acutiden s H eg yesfo gú p o n ty ­
PE T E R S 1852 lazac 22—28 1932 4

228
 im p ortja
V iz- Külföldön Nálunk
1953-ban 1953-bjn
T udom ányo s n év M a g y a r n év *

E lső
S3J S .a4 Jé
Ja Q CU Í9
£2.
S u

M icralestes (Phenaco- K o n gó -lazac

gram m us) in terru p tu s %
B O U L E N G E R 1899 23—25 3—5 5 - 6 1950 + — — ---
M im ago n iates barberi K ék pontylazac
REG A N 1907 22—25 1906 + _ — —
M im ago n iates m icrole- A pró p én zű p o n ty­
pis ST E IN D . 1876 lazac 22—25 1907 + — —
M o en kh ausia o lig o lep is F ark p ettyes p on ty­
GÜ N TH ER 1864 lazac 22—28 1913 + — — ...
M o enkh ausia p ittie ri G yém án to s lazac
E IG E N M A N N 1920 20— 25 6 6 -7 1933 + --- —
M ylo p lu s arn o ld i P iro sszárn yú m a­
E . A H L 1936 lo m k ő -lazac 22—28 1934 — + — ...
M ylo p lus sch ultzei D íszes m alo m k ő ­
E. AH L lazac 22—28 4- — ...
?
M ylosso m a argenteum E zü st m alo m kő ­
E . A H L 1929 lazac 22—28 1927 — + — —
M ylosso m a aureum K ö zö n séges tán y é r­
A G A SSIZ 1829 lazac
(syn . t M etyn n is un im a-
culatus) 22—25 1907 + — — —
N annacthiops u n itaen i- A b esszín iai p o n ty ­ 1
atus G Ü N TH E R 1871 lazac 24—28 1931 + — •- ' —
O pisthanodus h aerteli H ártel p on tylazaca
E . A H L 1935 22—26 1934 — + — : —
P etersius h ilg en d o rfi H ilg en d o rf fo lto s­
BO U LE N G E R 1899 lazaca 23—28 1913 — + — , —
Petersius ub alo K o n g ó i fo ltoslazac
BO U LE N G E R 1910 23—28 1913 — : + — --
P h en acogaster suborbi- K orm osszem ü i 1• i
talis E . A H L 1936 pon tylazac 23— 28 1934 — i + — —
Phoxinopsis broccae E zü stud v arú p on ty- i
1
M Y E R S 1925 lazacocska 22—25 1927 i + — j —
Prín ob ram a filig e ra T örpe ü v e g laz ac
COPE 1870 2 3 -2 8 1 1929 + — — -
P ristella rid d lei Á ttetsző pontylazac 1
M E E K 1907 23—26 8 6—7 1924 + | — + —
Pseudocorynopom a d o - S árkán yszárn yú i i

riae P E R U G IA 1891 p on ty lazac 23—25 1905 | + — — 1 —

i !
Pseudocorynopom a he- G o lyvásto rkú i it
teran d ria E IG E N M . p on ty lazac i
1914 23— 25 1935 1 — + — —

229
 V íz- Kftttdldön Nálunk
1953-ban
8 1953-ban

h őfo k
T u dom ányo s név M a g y a r név
ie s % s “a

ritk a
33

C3
| já o fiU w— ^J
'
P y rrh u lin a b revis P ik kclyfo lto s
ST E IN D A C H N E R p o n tylazac
1876 23—30 1913 — +
P y rrh u lin a n attereri K ékp ettyes p o n ty­
ST E IN D A C H N E R lazac
1876 22—28 1913 — +
P y rrh u lin a n ig ro fasciata F eketecsiko s p o n ty­
M E IN K E N lazac 24—26 1950 + —
P y rrh u lin a rach ovian a S zem foltos p o n ty ­
M Y E R S 1926 lazac 16—20 1907 + —
P y rrh u lin a sem ifasciata F élcsíkú pontylaz-ae
STE IN D A C H N E R
1876 20—24 1926 — -r
P yrrh uli-ia vittata F ejszalago s p o n ty ­
R E G A N 1912 lazac 22—26 1927 — +
R acho viscus crassiceps K ö v érfejű p o n ty ­ j
M Y E R S 1927 lazac 20—24 | 1926 - +
R ocb o ides gu atem alen - G u atem alái ü v e g -
22—26 1934 — a.
sis G Ü N T H E R 1864 p o n tylazac
S arcodaces odoc A frik a i v ízik u tya
BLO CH 1794 23—28 1913 -r
S errasalm u s n attereri N atteter fűrészes
K N E R 1860 lazaca 18— 25 1932 — 4“
Serrasalm us p iraya P irája ( v a g y : v íz i­
C U V IE R 1820 hiéna) 22— 28 1932 — +
Serrasalm us rhom beus F o lto s fűtészes
L IN N É 1766 lazac 20—25 1913 — +
Serrasalm u s sp ilo p leura F ek eteszeg élyű f ű ­
K N E R 1860 részes lazac 18—25 1899 — +
S teth ap rio n innesi Innes fűrészes lazaca
M Y E R S 1933 22— 28 1936 — +
T etrag o n o p teru s ch al- Sch iller-lazac
ceu s A G A SSIZ 1829 20—26 1913 — +

G ai/ eropek cidae: H altahasá p o n ty-

la z a cok :
C arn egiella m arthae T ö rp e b altah asú
M Y E R S 1927 lazac 24—30 1935 + —
C arn egiella strig ata C síkos b altah asú
G Ü N T H E R 1864 lazac 22—25 1910 +

23 0
 « Külföldön Nilunk
V íz- ‘G
h* 1953-bto 1953-ban

hőfok
Tudományos név M agyar név «o
a a 2 a
X

C°
a t í .s *a
Ji.Q ! j ■22 X

G asteropelccus stem icla Szekerce lazac

L IN N É 1758 23—30 1912 — + — —
Pterodiscus lev is T án yérh asú lazac
E IG E N M A N N 1909 22—25 1933 + — — —
T horacocharax m acula- F o lto s b altah al
tu s STE IN D A C H -
N E R 1879 2 2—26 1924 — + — —
T horacocharax securis E züstös b altah al
FILIPPI 1853 20—25 1924 + — — —
T horacocharax stellatus D iszkosz-lazac
K N E R 1840 22— 25 1933 — + — —

A ro ito m id a e: F ejre á lló la z a co k :

A n o dus latio r SPIX - Széles-lazac
A G A SSIZ 1829 23—28 1913 — 4- — —
A n o stom us anostom us D íszes fejre álló
L IN N É 1758 lazac 22— 28 1933 + — — _
A nostom us fasd atu s ö v e s fejre álló lazac
SPIX -A G A SSIZ 1829 23— 28 — — _
1907 +
A n o stom us taen iatu s S áv o s fejreálló lazac
K N E R 1859 23—28 1913 — + —
A nostom us trim acu latis H áro m p ettyes fejte-
K N E R 1859 á lió lazac 23—28 1913 — + — —
C hilodus p un ctatus P o n to zo tt fejceálló
M U LL .-T R O SC H . lazac
1845 22— 26 1912 + _ — —
C urím atopsis m aculatus F o lto s széles-lazac
E. A H L 1934 18— 26 1914 — + — —
C urím atopsis saladensis S zalad ó i széles-lazac
M E IN K E N 1933 18—26 1932 — + — —
C urim atus arg en teu s E zü st széles-lazac
G IL L 1858 18— 26 1914 — + — —
C urim atus m iv artii M ag d alén a széles-
STE IN D A C H N E R lazac
1878 18—26 1926 — + — —
L eporínus affinis Ö ves fejre álló lazac
G Ü N T H E R 1864 22—28 1912 + — — —
L ep o rínu s fasciatus F eketeöves lazac
BLO CH 1795 22—28 1912 + — — —
L eporínus frid eric i F o lto s fejre álló lazac
BLO CH 1795 2 2—28 1913 — + — ■

231
 V íz- Kftlft Id8n Niluak
t 1AC4 bán 1953-baa
0

hófok
T u dom ányo s név M a g y a r név 60 o- •
éh X -2 E 2 a

C°
JS Q a tó — £2 £h 2 la

L ep o rínu s lesch en au ltii Pettyes diszlazac

C U V .-V A L . 1848 22—28 1912 — + —, _
L ep o rín u s m eg alep is N agypén zű iszap ­
G Ü N T H E R 1863 lazac 22—28 1934 — + — _
L ep o rínu s striatus N agysáv o s diszlazac
K N E R 1859 22—28 1934 — + — —
P ro chilodu s in sig n is Szalago s d íszlazac
SC H O M B U R G K 1841 22—25 1910 + — — ---
P ro chilodu s taeniurus F ark sáv o s díszlazac
VALEN O EN N ES
1847 22—25 1912 + — — —

H em o á ofítid a e : T ö rp esq íjtí h a la k :

C haracidium fasciatum S áv o s fen éklazac
R E IN H A R D T 1866 18—26 1913 — + — —
C haracidium rach o v ii R achotv fen éklazaca
R E G A N 1913 20—25 1910 -1- — - —
H em io dus g tac ilis K arcsú díszlazac
G Ü N TH E R 1864 20—25 1935 — + — —
H em iodus sem itaen iatu s F élsáv o s d íszlazac j
K N E R 1859 22—28 1912 — + — —
N anoostom us anom alusí T ö rp eszájú hal
ST E IN D A C H N E R
1876 2 5 - 2 8 3 _ 8 M -7 ,5 1913 + — + —
N annostom us arip iran - R ózsás törpeszájú
gen sis M E IN K E N h al
1931 25—28 3_86.8-7,5 1928 + — — +
N annostom us b eckford il B eckfo rd törpeszájú
G Ü N TH E R 1872 h ala 23—28 1910 — + —
N annostom us h arriso n i P iro sszárn yú tö rp e-
2 3 —25 6 6^-6,8 1949 — — —
sz ájú h al +
N annostom us m argin a- D íszes törpeszájú
tu s E IG E N M A N N hal
1909 25—28 3 - 8 6,5-7,5 1930 + — — 4-
P o ecilo b ryco n * au ratu s A ran y ferd én álló
E IG E N M A N N lazac 23—26 1937 + — —-
Po ecilo bryco n* eque9 F erdénálló lazac
ST E IN D A C H N E R
1876 23—26 8 -ig 6,5-7 1910

* L eg ú jab b n o m en k latú ra s z e r in t: P o ecilo b ryco n = N annobrycon.

232
 im portja
V íz- Külföldön Nálunk
1953-ban 1953-ban

hőfok
T udom ányo s név M a g y a r n év

Első
f la « a
a * S Ji

C’
ÜO a

P oecilobrycon* trifas- H áro m síkú ferdén-

ciatus STE IN D A C H ­ álló lazac
N E R 1876 25—28 8 -ig 6,6-7 1912 + — — —
P o ecilo bryco n* un ifas- E g yc sík ú fetd énálló
ciatus STE IN D A C H ­ lazac
N E R 1876 23—26 8 -ig 6,8-7 1911 + — — _
P o ecilo bryco n* v itta tu s Z ebra-lazac
E. A H L 1933 23—26 1933 — + — —
T h ayeria o bliquua F eketesujtáso s
EIG EN M AN N p o n tylazac 22—28 8 7 1935 + — — +

C itharín idae : S z éles la z a co k :

C itharinus cith arín u s N ílu si tán yérlazac
G E O FFRO Y 1809 22—27 ? — + — —

C itharinus latu s S zen tegáli tán yér-

M Ü LL .-T R O SC H .1845 lazac 22—27 1908 — + — —

D istich o dus affin is P ik k ely esíark ú sz ó jú

G Ü N TH E R 1873 lazac 22—28 1935 — + —
D istich o dus n oboli K o n gó i o lajzö ld
B O U LE N G E R 1899 lazac 22—27 1913 — + —
N eo leb ias ansorgii A n so rg szélessza-
B O U LE N G E R 1912 la g ú lazaca 25—30 1933 + — — —

N eo leb ias lan d grafi L a n d g ra f szélessza-

E. A H L 1928 la g ú lazaca 25—30 1926 — + — —
N eolebias un ifasciatus L ib é riá i szélessza-
STEIN D A CH N ER la g ú lazac
1894 25— 30 1911 — + — —
P h ago lo ricatu s G Ü N ­ P áncélos csőröslazac
T H E R 1865 24—28 1912 + — — —
P hago m aculatus F oltos cső rö slazac
E . A H L 1922 24—28 1913 + — — —

G ym n otid ae: E lek trom os a n goln á k :

E igen m an nia virescen s Z öld késhal
V A LEN CIEN N ES
1847 2 2—28 1909 — + — —

E lectrophorus electri- E lektro m o s ango lna

cus L IN N É 1766 25— 28 1912 — + — —

G ym notus carapo Sávos késhal

L IN N É 1758 22— 28 1910 — + —

* L eg ú jab b n o m en k latú ra s z e r in t: P o ecilo bryco n = N an n ob rycon .

233
 im portja
V íz- Külföldön Niluak
1958-bio 1953-bán

hőfok
T u dom ányo s n év M a g y a r név

1 Első
■
SEC X ? = M íg di•

C°
J jÖ a 32 j J

G ym n o tus coatesi P o m p ás késhal

L A M O N T É 1935 24—28 1934 — + — —
H yp o p o m u s artedi F o lto s késhat
K A U P 1856 20—28 1927 — + — —
S teato gen es elegán s ö v e s k ésh al
STE IN D A C H N E R
1880 22—28 1912 — + _ -

S tern arch ella sch o ttii S ch o tt k ésh ala

ST E IN D A C H N E R
1868 22— 28 1913 — +
S tern arch us aíbifro ns F eh érfarkú k ésh al
L IN N É 1766 22—28 1934 + — —

C yp rin id a e : P o n íy fé lik :
A m b lyp h aryn go d o n A p ró p én zű m árna
m icro lep is B L E E K E R
1853 23—26 1913 — + — ■-
A p h yo cyp ris p ooni V énusz h al
L IN -SH U -Y E N 18— 25 6 -1 4 7-8 1938 ---- + —

B a riliu s n eglecten s Ja p á n m árna

S T IE L E R 1907 20—24 1907 — + —

B rach yd an io alb o lin e- S zín tjátszó d án ió

atus B L Y T H 1860 20— 23 8 -1 4 € > 8 1911 + ---- + —

B rach yd an io n ig ro fas- F e k ete csík o s d án ió

c iatu s D A Y 1869
(S yn .: B . an alip un ctatu s
BO U LE N G E R 1911) 20—23 8 -1 4 6,5-8 1911 + ---- ---- +

B rach ydanio rerio Z ebra d ánió

H A M . BU CH . 1822 20—23 8 -1 4 6 ,5 -8 1905 + ---- + —

C arassius au ratu s K ín ai aran yh al

L IN N É 1758 1 5 -2 3 1611 + — + —
C hela b acaila H A M .- In d ia i b ain g
BU C H . 1822 18—22 1905 — + — —
C hela o xygastroides Ü v eg-m árn ácsk a
18— 22 1929 — + — —
B L E E K E R 1852
C hrosom us eryth ro gas* P iro sh asú d iszko n cér
té r R A FIN E SQ U E
20—28 1912 — — ---
1820
C lin osto m us van doisu - A m e rik a i d o m o lyk ó
lus C U V .-V A L . 1844 18— 22 1912 +

234
 im p ortja
V íz- Külföldön Nálunk
1953-ban 1953-ban

hőfok
T udom ányo s n év M a g y a r név

E lső
«
sa s0. i 0 M M

C°
.su $2 *•
Já Q «8

C rossochilus pseodo- F ek etesujtáso s m árna

b agro id es D U N C K E R
1904 22— 28 1928 — + — —
C yclo ch cilich th ys ap o- In d ia i fo ly a m i m árna
g o n C U V .-V A L . 1842 18—22 1934 — + — —
C yp tin u s carp io L IN N É Ja p á n aran yp o n ty
v ar. au ratu s M A T - 1
SU B A R A 1896 14—22 ? + — — —
D an io d e v a rio F R .-B R . M ag ash átú d ánió 20—23 8-14 6,5-8 1939 + — — —
D an io m alabaricus M a la b á ri d ánió
JE R D O N 1849 20— 23 8-14 6,5-8 1909 + — + —
E p alzeo rh ynchus k al- D íszesszárnyú m árn a
lop terus B L E E K E R
1850 22—24 1935 — + — —
E rirayzo n su cetta R ö v id fejű p on ty
JO R D Á N 1803 15—20 1896 — + — —
E som us dan ricus N ú ria
H A M .-B U C H . 1822 22—24 1904 + — — —
E som us lin eatu s E. C sík o s n ú ria
A H L 1923 22— 24 1914 + — — —
E som us m alayen sis M a lá ji n úria
E. A H L 1923 25— 30 1907 + — — —
H yb o gn ath us a rg y ritis E zü st m innó
G IR A R D 1856 17—20 1894 — + — —
L ab eo ch ryso p h ekad io n R o jto sajk ú hal
B L E E K E R 1850 25—28 1932 — + — —
L ab eo fo rsk alíi RÜ P- N ílu si p on ty
P E L L 1835 20— 25 1935 — + — —
L au b u ca laub uca H A M .- In d ia i g a rd a
BU CH . 1822 18—22 1930 — + — —
L ucio so m a sp ilo p leu ra P ettyso ro s m árn a
_
B L E E K E R 1855 25— 30 1925 —
+ —

N o tro pis lu tren sis É sz ak am e rik ai ko n ­

B A IR D -G IR A R D cér
1853 18—22 s — + — —
N o tro pis m etallicu s C síkos o rfa
JO R D A N -M E E K 11
1884 18— 20 1900 — +
O steo ch ilus h asselti N ílem ponty
C U V .-V A L . 1842 22—25 1931 +

235
 im p ortja
V íz- Külföldön Niluok
1955-ban 1955-ban
*0

hőfok
T u d o m án yo s név M a g y a r név

Első
SE m
S

C°
Já Q a ?9 *• *3
3*
! 1
Phoxinus n eogaeus É szak-am erikai cselle |
COPE 1866 14— 18 1896 — + ___ ___

P un tiu s b in o tatus Foltos d íszm árn a

C U V .-V A L . 1842 23— 30 1907 — + — _
P un tiu s callip teru s K o n gó i d íszm árn a
B O U LE N G E R 1907 23— 28 1913 — + — ---
P un tiu s cam ptacanthus A frik a i vö rö sszárn yú
B L E E K E R 1863 d iszm árn a 23—28 1910 — + — ---
P un tiu s chola H A M .- K o p o ltyú fo lto s d ísz­
BUCH . 1822 m árn a 20—23 1904 — •i- — ---
P un tius conchonius R ózsás diszm árna
H A M .-B U C H . 1822 18—22 6-1 6 7—8 1903 + — + -

P un tiu s cum in gh ii C eylo n i diszm árna

G Ü N TH E R 20—2 5-1 4 7— 8 1936 + — — —
P un tius do rsim aculata S zárn yfo lto s d ísz ­
E . A H L 1923 m árna 20— 23 1913 — + — —
P un tius d u n ckeri E. D u ncker d íszm ár­
A H L 1929 n ája 20—25 6 -1 4 7— 8 1905 + — —
Puntius everetti E v e re tt díszm árn ája
B O U L E N G E R 1894 20— 25 5 -1 4 7—8 1913 + — — 1
P un tius fasciatus Z ebra d íszm árn a
B L E K E R 1853 24— 30 1935 — + — —
P un tius fascio latus A frik a i szalago s
G Ü N TH E R 1868 d iszm árn a 22— 25 1911 + — — —
P un tius g eliu s H A M .- F o lto s tö rp e d ísz ­
BU CH . 1822 m árna 22—28 1912 + — —
P un tiu s h a lé i DUNC- C övek d iszm árn a
K E R 1904 22— 25 1934 — + — —
P un tiu s h o lo taenia A frik a i v o nalcsíkos
B O U L E N G E R 1904 d íszm árn a 22—28 1913 + — —
1
Puntius la te tis trig a F ark szalago s d ísz ­
C U V .-V A L . 1842 m árna 22— 28 1914 + — — ---
P un tius lin eatu s C síkos d iszm árn a
D U N C K E R 1904 22—25 1934 + — — +
P un tius lin eo m acu latu s H étp ettyes dísz-
B O U L E N G E R 1903 m árna 22—28 1925 + — — ---
P un tius n igro fasciatus F eketesávo s dísz-
G Ü N T H E R 1868 m árna 22—24 6-1 6 7 —8 1935 + — + ---
P un tiu s o lig o lep is S ziv árv án yo s dísz-
B L E E K E R 1853 m árna 22—24 6-1 4 7—8 1914 + +

236
 im portja
V íz- Külföldöt) Nálunk

|
1953-ban 1953-ban

h őfo k
Tudom ányos n év M a g y a r n év

Első
éh Ma ■
Sí ^2

C°
JáQ O. «• tS

P untius p aludin o sus M o csári diszm árna

PE TE R S 1852 22—24 1912 — + — —

P un tius p artip entazo na M a lá ji ö ves d isz­

F O W L E R 1934 m árna 22—28 4-10 9-8.6 1933 + — + —

P un tiu s pentazona Ö töves díszm árna

B O U LE N G E R 1894 22—28 4-10 7-8,6 1911 + — + —
P un tiu s phutunio T ö rp e diszm árna
H A M .-B U C H . 1822 22—24 6-16 7—8 1906 + — — +
P un tius sachsi E. A ran y sz árn yú d isz ­
A H L 1923 m árn a 22—24 1895 — + - ---
P un tius sem ifascio latus Z ö ld d iszm árn a
G Ü N TH ER 1868 24—28 6-16 7—8 1909 + — + —

P untius setivim en sis É sz ak -afrik ai d ísz­

C U v .-V A L . 1842 m árna 15—25 1929 — + — ---
P un tius schuberti S ch u b ert d ísz-
m árn ája 22—25 4-10 7-8,6 1950 + — + —
P un tius stigm a P o n to zo tt diszm árna
C U V .-V A L . 1843 22—24 1927 — + — —
P un tius sto liczkan us N ap fo lto s d iszm árn a
D A Y 1871 22—24 1925 + — — —
P un tius terio H A M .- A ra n y díszm árna
BUCH . 1822 22— 24 1923 + — — ---
P un tiu s tettazo n a S zu m atrai d íszm árn a
B L E E K E R 1860
( s y n .: P. sum atran us
B L K R .) 24— 26 4-10 7-8,6 1935 + — + —
P un tius tetraru p agu s H átfo ltú d íszm árn a
M C C LE L L A N D 1831 18—23 1922 — + — —

P un tius tic to H A M .- K étp ettyes dísz-

BUCH . 1822 m árna 18—23 6-16 7—8 1903 + — — —

Puntius titte y a K arcsú d íszm árn a

D E R A N IY A G A L A 24—26 4-10 7—8 1936 + — +
P un tius trisp ilu s H áro m p ettyes dísz-
B L E E K E R 1863 m árna 22—24 1912 — + — —

Puntius un itaen iatus A n g o la i d íszm árn a

G Ü N TH ER 1866 22—26 1925 —
+ — —

P untius usam barae U zam bári díszm árna

L Ö N N B E R G 1907 22—26 1925 —
+ — —

P untius v itta tu s D A Y E zü stö s d íszm árn a

1865 22— 24 1904 +

23 7
 importja
V iz- KWföldön Nálnak
1953-ban 1953-bin
T udom ányo s név M a g y a r név ■u

Első
£ ÖX *
Jáo %
&
{ á*g JÉ
s l (■

P un tius w ern eri K ék diszm árna

BO U LE N G E R 1905 18—23 1910 _ + _
P un tiu s zelleri Z eller d íszm árn ája
E . A H L 1936 18— 26 1933 — + _ _
R asb o ra a rg y ro ta e n ia E zü st razbó ra
B L E E K E R 1850 23—28 1928 — + — --
R asb o ra d an ico n ius K arcsú razbóra
H A M .-B U C H . 1822 23—28 1910 — + — _
R asb o ra do rsio cellata P ettyesszárnyú raz­
D U N C K E R 1904 b óra 23— 28 1934 + _ — --
R asb o ra ein th o ven i D íszöves razbóra
B L E E K E R 1851 22— 28 1905 + — — ---
R asb o ra elegán s É k szer razbó ra
V O L Z 1903 22— 28 1905 + — — --
R asb o ra heterom orpha É k fo lto s razbóra
D U N C K E R 1904 22— 26 3—4 5,5-6,6 1906 — — +
R asb o ra jacobsoni Jaco b so n razbó rája
W E B E R 'D E B E A U - 1
FO R T 1916 23—28 1 1932 — + — ---
R asb o ra late rístriata R ézcsíkú razbó ra
B L E E K E R 1854 2 3 -2 8 1930 — + — —
R asbora leptosom a A ran ycsík o s razbóra
B L E E K E R 1855 22— 28 1910 + — — —
R asb o ra m aculata T örpe razb ó i a
D U N C K E R 1904 22— 26 3—4 5^-6,5 1904 + — — —
R asb o ra m ein ken i D E M ein k en razbórája
B E A U F O R T 1931 22— 28 1929 + — — —
R asb o ra p aucip erfo rata V ö rö sc sík ú razbóra
•W EBE R-BEAU FO RT
1916 22— 28 1931 + — — ---
R asb o ra p aucisquam is N agyp én zű razbó ra
E . A H L 1935 23— 28 1934 — + — ----
R asb o ra p h ilip p in a F ilip p in i razbóra
G Ü N T H E R 1880 20—25 1909 — + — —
R asb o ra rasbo ra Sziám i razbó ra
H A M .-B U C H . 1822 23—28 1913 — + — —
R asb o ra taen iata A ta n yö v ü razbóra
E . A H L 1923 22— 28 1910 + — — ---
R asb o ra to rn ieri S árga razbóra
E . A H L 1922 23— 28 1933 +

238
 im p ortja
V iz- K & lfbldön N ílu o k
1953-bao 1953-bao
■u
Tudom ányos n év M agyar n ér
ex rt
M

Első
*2. X o «j hq *d
a «£-

R asbora trilin eata H áro m csík ú razbóra

STEIN D A CH N ER
1870 22—28 1932 + --- _ _
R asb o ra uro p h th alm a F ark fo lto s razbóra
E . A H L 1922 22—28 1913 — + _ _
R asbora v aterifio ria Pom pás razbóra 23—28 1949 + + _ _
R asb o rich thys altio r P o ntso ro s d íszkeszeg
R E G A N 1913 22—26 1911 — + — —
R h in ich tb ys atronasus A m erik ai fek ete­
M IT C H IL L 1815 o rrú h al 15— 18 1896 —- + — —
R h in ich th ys obtusus A m erik ai barn aorrú
A G A SSIZ 1854 hal 15— 18 1896 — + — —
Sem otilus corpo ralis A m erik ai kö v érfejű
M IT C H IL L 1817 hal 15—20 1885 — + —. —
T an ich thys albo n ub cs K o lib ri h al
L IN -SH U -Y E N 17—25 6 -1 4 7—8 1938 + _ + —
V arico rh in u s dam asci- D am aszkuszi d ísz ­
nus C U V .-V A L . 1840 keszeg 15—20 1904 — + — —

C ob itid a e: C s ík félík :
A canthophthalrau s P árduc-csík
k u h lii C U V .-V A L .
1846 23—28 1909 + _ _
A can th o ph th alm us T üskésszem ű leo ­
sem icin ctus F. B. p árd -csík 24— 28 1948 + _ _ _
A can th o psís cho iro - O rm ányos csík
rh ynch us B L E E K E R
1854 23—26 1909 + _ _
B o tia m acracantha ö v e s díszcsík
B L E E K E R 1864 26— 30 1935 + _ _
B o tia m odesta Z ö ld díszcsík
B L E E K E R 1864 26— 30 1935 _ + _ _
L epidocephalus g u n tea In d iai vágócsík
H A M .-B U C H . 1822 24—28 1920 _ + __ _
M isg u rn u s an gu illicau - K ín ai réticsík
d atus C A N T O R 1842 23— 28 1897 __. + _ _
M isg u rn u s decem cir- É szak k in ai réticsík
rhosus B A SIL E W SK I
1855 12— 18 1913 +
N em ach ilus b otia In d iai kö v icsik
H A M .-B U C H . 1822 18— 24 1903 — — —
+

239
 V íz- .3. Külföldön Nilnnk
o 1953-ban 1953-bao
T u dom ányo s n év M a g y a r név «0 m

höfol
a Sí s *

C0
3

pH
M
Jj o W- 2 Í *2
<2^ “C
N em ach ilus saravacen - B o m e ó i k ö v icsík
sis B O U L E N G E R
1894 22— 26 1913 +
D ora d id a e: T ü sk és h a rcsá k :
A can th o d o ras sp in o sis- T ü sk és harcsa
sim u s E IG E N M A N N
1888 2 3— 28 1911 +
A g am yx is p ectin ifro n s F ésűs tü sk é s harcsa
COPE 1870 2 3 —30 1933 +
A stro d o ras asterifro n s S isak o s harcsa
H E C K E L 1855 23—28 1914 + +
A m iu rtd a t: T ö rp eh a rcsá k :
A m iu ru s m arm o ratus M árv án y o s tö rp e­
H O L B R O O K 1855 harcsa 16— 22 1893
A m iu ru s n atalis H osszú farkú tö rp e ­
L E SU E U R 1819 h arcsa 16—22 1895 +
A m iu ru s n eb ulo sus É sz ak -am e rik ai
L E SU E U R 1819 törpeh arcsa 14—20 1885 +
A m iu ru s p u n ctatu s P o n to zo tt tö rp e ­
R A FIN E SQ U E 1818 harcsa 16—20 1888 +
N o tu ru s g y rin u s K ö v i harcsa
M IT C H IL L 1818 15—20 1895 +
B a g ríd a e: N yá lth om lok ú h a rcsá k :
A u ch en o g lan is occiden- N y ú lth o m lo k ú
talis C U V .-V A L . 1840 harcsa 22—26 1927 +
B a g ru s docm ac N ílu si h arcsa
F O R S K A L 1775 18— 25 1935 +
M acro n es ten g ara K ó b ald harcsa
H A M .-B U C H . 1822 22—28 1905 +
M acro n es vittatu s In d iai c sík o s harcsa
B L O C H 1785 22—28 1903 +
P arau ch en o g lan is m ac- N a g y szá jú n y ú lt­
rostom a P E L L E G R IN h o m lo k ú harcsa
1909 23—28 1934 +
S ch ilb tid a e : A n goln a k orcsá k :
C allich ro u s b im acu latu s B u rm ái áttetsző
BLO CH 1798 harcsa 23—26 1934 +

i
240
 importja
Víz- K ülföldöd N álunk
1953-ban l 953-ban
Tudományos név Magyar név

DH°

Első
kém.
X ff e Ji ff c
<§• a,

Callichrous pabda Hátsóindiai márvá-

HAM-BUCH. 1822 nyos harcsa 2 3 —26 1935 — + — —
Cryptopterus bicirrhis Indiai üvegharcsa
C U V .-VA L . 1858 2 3 —26 1932 + — — —
Eutropius niloticus Nílusi mellfoltos
RÜPPELL 1829 harcsa 22—26 1911 — + — —
Gymnallabes typus A frikai angolna­
GÜNTHER 1867 harcsa 22—27 1912 — + — —
Physailia pellucida A frikai üvegharcsa
BOULENGER 1901 23—28 1914 + + — —
Schilbe mystus LINNÉ Ezüst harcsa
1762 20—28 1934 — + — —

C lariidae : Z acskós harcsák :

Clarias angolensis A ngólai harcsa
STEINDACHNER
1866 20— 25 1910 —
+ — —
Clarias batrachus Béka-harcsa
LINNÉ 1758 2 2 —27 1899 — + — —
Clarias dumerilii D um eril harcsája
STEINDACHNER
1866 2 0 -2 5 1911 — + — —
Clarias lazera CUV.- Fejszalagos harcsa
V A L . 1840 20—25 1913 — + — —

Clarias mossambicus Kelet-afrikai márvá-

PE1ERS 1852 nyos harcsa 23—27 1907 — + — —
Heteropneuste fossilis Indiai zacskós­
BLOCH 1792 (syn . : harcsa
Saccobranchus fossilis) 23—27 1901 + + — —

M alapteruridae : .E lektrom os h arcsák :

Malapterurus electricus A frikai elektromos
GMÉLIN 1789 harcsa 25— 27 1880 + — — —

P/m elodidae : K a rcsú h a rcsá k :

Acentronichthys leptos Barna karcsú-harcsa
EIGENMANN 20—25 1928 .—
+ — —
Heptapterus ornaticeps Foltosfejű karcsú­
E. AH L 1936 harcsa 20—25 1935 — + — —
Microglanis atet Fehérfarkszalagos
E. AH L 1936 harcsa 22—28 1935 +

16 Lányi-Wiesinget: Akvarisztika (47)

241
 im p ortja
V iz- Külföldön Nílunk
195S-b*n 1953-b.n
T u dom ányo s név M a g y a r n év M »O

E lső
2 BX X Jt*w ?c 2
JÍ Q a h "8

M icro glan is parah yb ae P arah ybai harcsa

STE IN D A C H N E R
1876 22—28 1926 + --- _ _
P im elo d ella g rac ilis F onalas karcsúharcsa
C U V .-V A L . 1840 20—26 1895 — + — —
P im elo d ella late ristrig a Szalago s fon álharcsa
M Ü L L .-T R O SC H .
1849 20—26 1849 — + — —
P im elodus clarias F o lto s zsirosharcsa
BLO CH 1795 18—28 1895 + — — —
P seudo p im elo dus acan- F ek etésb am a tü sk é s­
th o ch ira E IG E N M . harcsa
1890 23— 28 1934 — + — —
P seudopim elodus rani- B ékafejü zsíros-
n us C U V .-V A L . 1840 harcsa 23— 28 1894 — +■ — —
R h am dia queleni M árván yo s zsíro s­
Q U O Y -G A IM A R D harcsa
1834 22—26 1934 — + — —
R h am dia sapo V A L E N - F ark fo lto s fo n ál­
C IE N N E S 1847 harcsa 22—26 1894 — + — —
R h am d ia sebae C U V .- A n ten n ás fo n ál­
V A L . 1840 harcsa 22—26 1912 — + — —
S o rub ím lim a BLO C H - C sukakép ű fo n á l­
SCH N EID ER 1801 h arcsa 23—30 1929 — + — —

A u ch tn ip ttrid a e: N a g y ts p m fi h a rcsá k :
C en tro m o ch lus aulopy* F eh érp ettyes h arcsa
g iu s K N E R 1857 22—26 1935 — + — —
C entrom ochlus h eckcli N agyszem ú h arcsa i
FILIPPI 1853 22—26 1934 — + — —
T rach yco rystes striatu- A p ró m in tás h arcsa
lus STE IN D A C H N E R
1878 18— 25 1922 — + — —

fielo g en eid a e V illá sja rk ú h a rcsá k :

H elo gen es m arm oratus M árv án yo s zászlós­
G Ü N TH E R 1863 harcsa 2 3—28 1913 — + — 1—
B unocepk alidae : T tp s ifejü h a rcsá k :
Bunocephalus b ico lo r K étszínű tepsifejű
STE IN D A C H N E R harcsa
1882 20—27 1907 + +
“

242
 im portja
V íz- Külföldön Nilunk
1953-ban 1953-ban

hőfok
T udom ányo s n év M a g y a r n év

Első
úx X ffo “e J4•

C°
Jí Q a

B uno cep h alus k n cri K n er tep sifejű-

STE IN D A CH N E R harcsája
1882 20—27 1907 — + — —

P jg id iid a e : C slk b a rctá k :

H om odiaetus m aculatus P ettyes csíkharcsa
STE IN D A CH N E R
1879 20—25 1912 + — —
P ygidium iratiayae M árv án yo s csik-
M IR A N D A -R IB E IR O harcsa
1906 18—25 1931 — + — —

M oebok ida e: T olla sb a js^ á h a rcsá k :

Synodontis clarias H alv án y tollasb ajszú
L IN N É 1762 harcsa 23—26 1908 — + — —
S ynodontis n ig riv e n t- H átonúszó k o n g ó i
ris D Á V ID 1936 harcsa 25—30 1950 + — — —
S yn o don tis robbianos P ettyes tollasb ajszú
SM ITH 1873 harcsa 23—26 1908 — + — —

S yn o don tis schall N ílu si to llasb ajszú

BLO CH -SCH N EID ER h arcsa
1801 20—28 1935 — + — —

Ccillic b th jid a e : P d neélosh arcsák :

C allich th ys callich th ys K özönséges páncé­
L IN N É 1758 losharcsa 20—25 1897 + — —
C orydoras aeneus K ckpajzsos páncé­
G IL L 1858 losharcsa 22—24 10-18 7 1932 + — + —
C orydoras arcuatus Á ram v o n alas p án ­
E LW IN célosharcsa 23—25 1938 + — — —
C orydoras b arb atu s S zalago s páncélos-
Q U O Y -G A IM A R D harcsa
1840 20—24 1932 H- — — —
C orydoras h astatus T ö rp e páncélo s­
E IG E N M .-E IG E N M . harcsa
1888 20—24 1930 + — —
C orydoras leopardus L eo p árd páncélo s­
M Y E R S 1933 harcsa 20—25 1982 + __ — —
C orydo ras m acropterus N ag yszárn yú p án ­
RE G A N 1913 célosharcsa 20—25 1912 -r — —
C orydoras m elanistius F eketepettyes p án ­
RE G A N 1912 célosharcsa 20— 25; 1934 + — —
!

16*
 im p ortja
'V íz- Kolföidön Nilunk
1053-ban 1953-ban

hőfok
T u d o m án yo s n év M a g y a r n év

E lső
s’ a:
a {fa ■«m ? c -2

C°
£ 0 a S í >2.2 -H

C orydo ras my’ersi M yers páncélo s­

M IR A N D O -R IBE 1R O h arcsája 23—25 1948 + _ _ __
C orydo ras n attereri N atterer p án célo s­
ST E IN D A C H N E R h arcsája
1877 20— 25 1920 + _ _ __
C orydo ras paleatus P ontozott páncélo s­
JE N Y N S 1842 harcsa 18—20 10-18 6—8 1893 + — + —
C o ryd o ras p un ctatus F ejk ö tő s p án célo s­
BLO CH 1794 ( s y n .: h arcsa
C. m elanistius
R E G A N ?? ) 20— 25 1935 — + — —
C orydo ras un dulatus H ullám o s páncélos-
R E G A N 1912 harcsa 20—23 1912 — + — —
H op lostern um lh to ra le P arti p án célo s­
H AN CO CK 1823 harcsa 24—28 1913 — + — —
H op lostern um th iraca- T arka páncélos-
tu m C U V .-V A L . 1840 h arcsa 23—28 1913 — + — —

L o riea riid a e: V irtesh a resá k :

A n cistru s cirrh o sus K efeajk ú v értes-
C U V .-V A L . 1840 harcsa 20—25 ? — + —
1”
F arlo w ella acus K N E R H osszúfeju v értes­
1853 h arcsa 22—28 1933 — — —
H em ian cistrus albo cin c- F e h é rfark g y ű rű s
tu s E . A H L 1936 vértesharcsa 20—24 1934 — + — —
L asían cistru s p ictu s P ettyes vértesharcsa
C A ST E L N A U 1855 2 2 -2 8 1934 — + — —
L o ric a ria catam arcensis K atam ark ai v értes-
BE R G 1895 harcsa 20—25 1935 — + — —
L o ricaria m icro lep id o - T ű zfark ú v é rtes­
g a ste r R E G A N 1904 harcsa 20—25 1921 + —. —•
L o ricaria n ud iven tris N a g y vértcsharcsa
C U V .-V A L . 1840 2 0—25 1933 — + — —
L o ricaria parva K is vértesharcsa
B O U LE N G E R 1845 20—25 1908 + — — —
O tocinclu s affinis K özönséges sz ív ó s­
ST E IN D A C H N E R harcsa
1876 22— 28 1920 — + — —
O tocinclu s arn o ld i • A rn o ld sz ív ó s­
RE G A N 1909 harcsája 22— 28 1905 t- +

244
 im p ortja
V íz- Külföldön Nílunk
1953-ban 1953-ban

hőfok
T udom ányo s n év M a g y a r név

DH°
kém .

Első
K jía 4

C°
a 1N

O tocinclus flexilis T örpe szívó sh arcsa

COPE 20—23 1905 + — — —•
O tocinclu s m aculipinnis Foltos szivó sh arcsa
R E G A N 1912 20—23 i\ 1909 — + — —
O tocinclu s vittatus S zalago s szivó s­
R E G A N 1905 harcsa 20— 23 1921 — + — —
P lecostom us com m er- C om m erson p ajzso s­
so n ii V A LE N - harcsája
a E N N E S 1847 20—25 1893 + — — —
Plecostom us p leco sto ­ P ajzsos harcsa
m us L IN N É 1766 20—25 1935 — Jr —
Plecostom us p un ctatus P ontozott p ajzso s­
C U V .-V A L . 1848 harcsa 20—25 1921 — —
Plecostom us rach o vi R ach o w p ajzso s­
R E G A N 1913 h arcsája 20—25 \1 1912 — + —
1
X en o cara b revip in n is R ö v id s 2 árn yú an ten -
R E G A N 1904 n ásharcsa 20— 27 1932 -f —
X enocara do licho ptera K ék an ten násharcsa
K N E R 1854 23— 28 1911 — + —
X en o cara m u ltisp in n is S o k tü sk éjü an ten nás­
R E G A N 1912 harcsa 20—25 1934 — H- —

TJmbridae : P ó cfé lé k :
U m bra lim i K IR T - K an ad ai póc 1
L A N D 1840 16—20 1901 H- — —
U m bra p ygm aea A m erik ai póc
D E K A Y 1842 16—20 1898 _i_ — —
1
A m b lyo p sid a t: V a k b a / félék :
A m blyop sis spelaeus V ak b a rla n g i h al
DE K A Y 1842 18—22 1899 T —
C h o logaster cornutus C saló ka p on ty
A G A SSIZ 1853 2 0 —23 1934 — -r —
1
C yprin odontidae : I k r á é i fo g a s p o n ty o k ;
A p h anius d isp ar G yö n gyh áz fo g a s­ '
R Ü PPE L L 1828 p o n ty
(syn. : C yprinodon 1
dispar) 19— 25 1904 — — —
A p h anius fasciatus Z ebra fogasp o n ty |
j
VA LEN C3EN N E S ■
1821 ,18—28i ' 1913 — 1— —
i t i i + 1

245
 V íz- K ü lfö ld ö n Nálunk
1953-ban 1953-ban
0
T u d o m án yo s n év Magyar név
*8. ÚX *0
J2E
C l.
Já
JÍŰ Q.
E
W - <S-3 42
A p h an ius ib eru s C U V .- S p an yo l fo g asp o n ty
V A L . 1846 15—25 1911 + —
A p h an ius sophiae Perzsa fo g asp o n ty
H E C K E L 1849 22—25 1910 + + —
A p h yo sem io n arn o ldi A rn o ld fogasp o n tya
B O U L E N G E R 19.08 24— 28 3— 6 5.5-6,0 1905 +
A p h yo sem io n au strale C ifra fo g asp o n ty
KACH O W 1921 22—26 3 —6 5.5-6,0 1913 + 4-
A p h yo sem io n b itaen ia- C sík o lt fo g asp o n ty
tu m E . A H L 1924 23—26 3— 6 5,5-6,0 1934 +
A p h yo sem io n bivitta* S zalago s fogasp o n ty
tű m L Ö N N B E R G
1895 22— 24 3—6 5.5-6.0 1908 +
A p h yo sem io n b iv itta - H o lly fogasp o n tya
turrj h o lly M Y E R S
1933 22—24 3—6 5,5-6,0 1929 +
A p h yo sem io n calab ari- K alab ári fo g asp o n ty
cus E. A H L 1936 22—26 3 —6 5.5-6.0 1935 +
A p h yo sem io n calliu ru m P iro sszeg élyü fo g a s­
BO U LE N G E R 1911 ponty 24— 30 3— 6 5,5-6,0 1908
A p h yo sem io n calliuru m A h l fogasp o n tya
ah li M Y E R S 1933 2 4 -3 0 3— 6 5.5-6.0 1932 4*
A p h yo sem io n cam ero- K am eru n i fo g a s­
nensc BO U LE N G E R p on ty
1903 24—30 3—6 5,5-6,0 3913 +
A p h yo sem io n coeru - K ék cifra-fo gas-
leum B O U L E N G E R p on ty
1915 20—24 3—6 5,5-6.0 1905 +
A p h yo sem io n fa lla s A ran y p arti fo g a s­
E. A H L 1935 ponty 24— 30 3—6 5,5-6,0 1930 4*
_
A p h yo sem io n filam en - F o n alas cifra -fo g a s-
tosum M E IN K E N p on ty
1933 2 4 —30 3— 6 5,5-6,6 1932 4-
A phyosem ion g ard n eri A célk ék cifra-fogas*
B O U L E N G E R 1911 p on ty 24—28 3 —6 5,5-6,0 1912 +
J _.
A phyosem ion g u lare S árga cifra-fo gas-
BO U LE N G E R 1901 p onty 24— 30 3— 6 5,5-6.0 1907 +
L.
A p h yo sem io n loen n- R a g yo g ó cifra fo g a s­
b ergi B O U L E N G E R p on ty
1903 23— 28 3 - 6 5,5 6.0 1928 ~ 4- — —

246
 im p ortja
V íz- Külföldön Nálunk
1953-ban 1953-ban
T udom ányo s n év M a g y a r név ^4

E lső
£ SE ja
X
JE O ! cu <2.2

A phyosem ion m einkeni M ein k en fo g a s­

M Y E R S 1933 pon tya 24— 28 3—6 5,5-6,0 1930 + + — —
A p h yo sem io n m ultico- S ziv árv án yszín ű
lo r M E IN K E N 1929 fogasp o n ty 24—26 3—6 5,5-6,0 1912 + _ — —
A p h yo sem io n oescri S m aragd fogasp o nty
E . A H L 1928 23—28 3—6 5.5-6.0 1928 — + — —
A p h yo sem io n ru brostic- P iro sp ettyes cifra-
tu m E. A H L 1923 fo g asp o n ty 24—28 3— 6 5,5-6,0 1932 — + — —
A ph yo sem io n sin ga K o ngói cifrafogas-
BO U LE N G E R 1899 p on ty 22—24 3—6 5,5-6,0 1950 + — — —
A p h yo sem io n sjoestedti A ran yfácán -fo gas-
LÖ N N BE RG 1835 ponty 22—26 3— 6 5,5-6,0 1909 + — — +
A p h yo sem io n sp len - T ü k rö s cifra-fogas*
do p leuris M E IN K E N pon ty
1929 24— 30 3 - 6 5,5-6.0 1929 + — — —
A p h yo sem io n vexiilifcr Z ászló csk ás cifra-
M E IN K E N 1929 fo g asp o n ty 24—28 3— 6 5,5-6,0 1928 --- + — —
A p lo ch cilich th ys flav i- T ö rp e fénylőszem ű
p in n is M E IN K E N hal
1932 23—28 8 6 —7 1929 + — —
A p lo ch eilich th ys lo ati K elet-afrik ai fén ylő -
B O U L E N G E R 1901 szem ű hal 23—28 1935 — + — —
A p lo ch eilich th ys mac» V ö rö s fén ylő szem ü
ro p h th alm us hal
M E IN K E N 1932 20— 23 8 6—8 1926 + — — —
A p lo ch eilich th ys m ac- A ran yp ettyes fo g as­
ru ru s BO U LE N G E R ponty
1904 23— 28 1910 — _ —
+
A p lo ch eilich th ys schoel- Z ö ld esk ék fo g a s­
le ri BO U LE N G E R ponty
1904 22—26 1904 + — —
A p loch eilich th ys spilau- T ark ó fo lto s fo g a s­
c h en a D U M É R IL p on ty
1859 23—28 1906 — + — —
A p loch eilu s celebensis C elebeszi fo g a s­
W E B E R 1894 p on ty 25—30 1912 — + — —
A p loch eilu s javanicus Já v á i fo g asp o n ty
B L E E K E R 1854 25— 30 1910 — + — _
A p lo ch eilu s latip es Ja p á n fo g asp o n ty
SC H L E G E L 1850 25—30 1904 +

247
 im p ortja
V íz- Kaiföldöa Nilunk
1953-ban 1953-ban
T n do m án yo s n év M a g y a r n év ^4 •0

Első
& E l X 5f e J
2 b JJÖ O. 1-2

A p lo ch eilu s m elastigm a F eketejelű fogas*

M C. C L E L L A N D p on ty
1839 25— 30 1910 — + — _
C hriopeops goodei P iro sfark ú fogas*
JO R D Á N 1880 p on ty 20— 25 1928 __ -1- _ —
C u b anichthys cub en sis K u b ai csik o sp o n ty
E IG E N M A N N 1902 20—25 1932 + — — —
C yn o leb ias ad lo ffi S áv o s leg yező h al
E. A H L 1922 20— 25 ? + — — —
C yn o leb ias b elo tti K ék leg yező h al
STE IN D A C H N E R
1876 20—25 1906 + — — —
C yn o leb ias elo n gatu s N y ú lá n k legyező h al
STE IN D A C H N E R
1881 20— 25 1906 — + — —
C yn o lebias n ig rip in n is F eketeszárnyú
R E G A N 1912 legyező h al 1908 + — —
20—25
C yn o lebias sch reitm u el- P ettyes leg yezö h al
lcri E . A H L 1934 20— 25 1934 — + — —
C ynolebias w o ltersto rffi W o ltersto rf leg y ez ő ­
E . A H l. 1924 h ala 25— 30 1910 — + — —
C yn o po ecilus m elano- K arm in csik ú fo g a s­
taen ia R E G A N 1912 p on ty 22—26 1912 — + — —
C yp rin o do n v ariegatu s G yém án t fo g a s­
L A C É PÉ D E 1803 p on ty 2 0—25 1906 — + — —
E p ip laty s chap cri V ö rö sto rk ú d isz-
SA U V A G E 1882 csuka 20—25 10 7 1908 -f — + —
E p ip laty s d o rsalis É k szer-csuk a
E . A H L 1936 24—28 1935 — + — —
E p ip laty s fascio latu s S áv o s d iszcsu ka
G Ü N T H E R 1866 2 4—28 1911 + — — —
E p ip latys g rah am i G raham d íszcsu kája
B O U LE N G E R 1911 2 4—28 1912 — 4* — —
E p ip laty s lo n g iv e n t- P iro sp on tos dísz-
ra lis B O U LE N G E R csu ka
1911 24—28 1911 — + — —
E p ip latys m acro stigm a P ap agáj-d íszcsu k a
BO U LEN G ER 1911 22—25 8-10 7 1911 + — — ■
—
E p ip latys o rn atu s Sm arag d d iszcsuka
E . A H L 1928 22—25 &-10 7 1928 +

248
 V íz- ■ Külföldön Nálunk
uw 1953-ban 1953-bao
T udom ányos név 0

hőfok
M a g y a r név *0 CL< m
EX 2
X 2?g

C°
J3Q a w
<2-a £2

E p ip latys senegalensis S zentegáli díszcsuka

STE IN D A C H N E R
1870 24—28 1910 — + — —
E p ip latys sexfasciatus H atsávos díszcsuka
G IL L 1862 24—28 1905 + — —
F un dulus catenatus A p ró lán co s fo g a s­
ST O R E R 1846 ponty 20—25 1905 — + — —
F un dulus chrysotus A ranyszem ű hal
H O LB RO O K 1860 18—25 3—6 7 1925 — + — —
F un dulus cin g u latu s ö v e s fogasp o n ty
C U V .-V A L . 1846 20—25 1910 — + — —
F un dulus diaphanus M cnonai fogasp o n ty
m enona JO R D A N -
CO PELA N D 1877 20—25 1905 — + — —
F un dulus disp ar Á larco s fogasp o n ty
A G A SSIZ 1854 18—25 1911 — + — —
F un dulus h etero clitus K ékszalago s fo g as­
L IN N É 1766 ponty 18—25 1906 + — — —
F u n d u lu s m ajális M ájus p o n tyo cska
W A L B A U M 1792 18— 25 1897 — + — —
F un dulus notatus H osszant sávosfogas-
RAFIN E SQ U E 1820 p onty 18—24 1911 — + — —
F un dulus n o ttii V esszős fbgasp o n ty
A G A SSIZ 1854 18—25 1904 — + — —
F un dulus p allidus G yö n gyh áz fo g a s­
E V E R M A N N 1891 p on ty 20—23 1907 — + — —
F un dulus sciadicus H átcsíko s fo g a s­
COPE 1865 p on ty 20—24 1931 — + — —
Jo rd an ella flo rid ae F lo rid a i fo g asp o n ty
G O O D E-BEA N 1879 20— 22 1914 + — — —
L ep tolucania om m ata Ö rd ö g pon tyo cska
JO R D Á N 1884 20— 23 1925 — — —
N othobranchius guen- T ark a fen ékpo nty
th eri PFEFFER 1893 23— 28 1913 — + —
N o thobranchius B o rv ö rö s fen é k ­
kuhntae E . A H L 1926 ponty 2 3—30 1925 — + —
N othobranchius m ayeri Széles fen ékpo nty
E. A H L 1935 22—24 1935 — + — —
N othobranchius rachovi D íszes fen ékpo nty
E. A H L 1926 25—30 1925 -u _
 im p ortja
V íz- Külföldön Nálunk
l953-b*n 1953»i>ao

hőfok
T udom ányo s n é v j M a g y a r név

E lső
ÚX ■ a
X 5?c

C°
IX *9
v2 2 's

P achyp anchax p la y fa iri Z an zibári tarkacsuk a

G Ü N T H E R 1866 23—25 10 6—8 1924 + _ +
Panchax b lo ckii M ad raszi d iszcsu ka
J . P. A R N O L D 1911
(syn. : P. p arvus) 24— 30 10 6 - 8 1909 + — — —
Panchax lin eatus S áv o s tark acsu k a
C U V .-V A L . 1846 2 3—28 10 6 —8 1909 + — — +
Panchax panchax K ö zö n séges d ísz­
H A M .-B U C H . 1822 csuka 23—28 10 6 —8 1899 + — — —
P ro fun d ulus p u n ctaiu s P o nto zo tt fo g as-
G Ü N T H E R 1866 p o n tyo cska 15— 23 1932 — + _ —
P tero leb ias lo n g ip in n is F á tyo lo s fo g asp o n ty
GARMAN 22—28 ? + — — —
R ach o via brevis H old farkú fo g as­
R E G A N 1812 ponty 23— 30 1906 — + — —
R iv u lu s cylin d raceus K ubai p atak h alacsk a
PO E Y 1861 23—25 10 6—8 1929 + — + —
R iv u lu s d o rn i M Y E R S B arn a p atakh alacska
1924 23—25 1923 — + — —
R iv u lu s h artii T rin id a d i p a ta k ­
B O U LE N G E R 1890 h alacska 23—25 1929 + — — —
R iv u lu s isih m en sis P an am ai p atak ­
G A R M A N 1895 h alacska 23—25 1924 — + — —
R iv u lu s o cellatus Szem foltos p atak ­
H E N SE L 1868 h alacska 23—25 1906 + — — —
R iv u lu s santensis S zan to szi p atak ­
K Ö H L E R 1906 halacska 22—25 1903 — + — —
R iv u lu s strig atu s S zálk asáv o s p a ta k ­
R E G A N 1912 h alacska 22— 28 1910 + — — —
R iv u lu s ten u is M E E K M exik ó i p atak ­
1904 halacska 22—28 1909 + — — ! —
R iv u lu s uro p h th alm us F ark fo lto s p a ta k ­
G Ü N T H E R 1866 h alacska
( s y n .: R . p oeyi
STE IN D .) 23—25 10 6—8 1905 + — — ---
R iv u lu s xanthonotus S árg a p atakh alacska
E . A H L 1926 23—25 1924 — + — ---
V alencia hispan ica Span yo l fen ékpo nty
C U V .-V A L . 1846 18—24 1923 +

25 0
 V íz- KUlftfldon Nálunk
c inc? L .. 10 (9 1 ...

*0
o

hőfok
T udom ányo s n év M a g y a r név a
SE E á>0 M S? e JA

! c°
j* D a. ÍÜ - £.8 ’u

C h a racodon tid at: S ok sugará fo g a s -

p o n tyo k :
C haracodon cncaustus O ld alfo lto s fo g as­
JO R D A N -SN Y D E R p on ty
1899 22—25 — + — —

C haracodon m u lti radi- S o k su g a rú fo g a s­ 1914

atu s M E E K 1904 ponty 22—27 — + — —

E leven fo g a s ­ 1934
P o ecilid a t:
p o n tyo k :
A lfaro am azonus A m azo n -p o n tyo cska
R E G A N 1911 25— 30 — +
— —

A lfaro cultratu s K ésfarkú fogas- 1910

R E G A N 1908 p on tyo cska 25— 30 _
+ — —

A llo p o ecilia caucana K au ka-po n tyo cska 1914

STE IN D A C H N E R
1880 25— 28 — + — —

B elonesox b elizan us R ab ló csukap o n ty 1906

K N E R 1860 2 4—28 + — — —

B rach yrh ap h is episcopi Püspök hal 1909

ST E IN D A C H N E R
1878 25—30 +
— _ —

C nesterodon decem - T izfo lto s pon tyo cska 1911

m aculatus JE N Y N S
1842 17— 22 + — — —

G am busia affin is S zú n yo g irtó fo g as­ 1902

B A IR D -G IR A R D p on ty
1854 16— 22 + — + —

G am busia dom inicensis D o m in gó i fo g as­ 1914

R E G A N 1913 p onty 18— 23 — + —

G am busia h olb ro o ki M an ó p o n tyo cska 1912

G IR A R D 1859 18— 22 + — — +
G am busia n icaraguen sis N ik a ra g u a i fo g a s­ 1898
G Ü N TH E R 1866 ponty 18—23 — + — —

G am busia p atruelis E züstös fogasp o tyk a 1906

B A IR D -G IR A R D
1854 18—23 — + — —

G am busia p un ctata P ontozott fo g as­ 1906

PO EY 1855 p o tyk a 20—25 + — — —
G am busia w rayi Ja m a ik a i fo gas­ 1930
R E G A N 1913 p o tyk a 20—22 + ““

1933 “

251
 im p ortja
V íz- Kfllfí Időn Nálunk
1953 tan 1953-ban
T udom ányo s n év M a g y a r n év .m

Első
BX
*2b X ' Jí M
Já Q a. £2 1
G irard in u s m etallicus Fém es fogaspon-
PO E Y [855 tyo cska 2 0 -2 5 ? + __ __ _
G larid ich th ys falcatu s Sarló sszárn yú fo g a s­
E IG E N M A N N 1904 p on ty 20— 23 1935 — + __ __
H eteran d ria form osa T örpe fogasp o n-
A G A SSIZ 1853 tyo csk a 18— 22 8-16 6 —8 1912 + — + __
H etero ph allus rach o v i Selyem -p o n tyo cska
R E G A N 1914 18—23 1914 — + — ---
L eb istes reticu latu s S ziv árv án yo s g u p p i
PE T E R S 1859 18— 22 6-16 6,5-6 1908 + — + ---
L im ia caudo fasciata Ja m a ik a i lim ia
R E G A N 1913 20—24 1914 + — — ---
L im ia d o m in icen sis H áro m szin ú lim ia
C U V .-V A L 1846
( s y n .: L . m elan o g aster) 20—24 1935 + — — +
L im ia h eteran dria N arancs-Iim ia
R E G A N 1913 20—24 1908 — + - ---
L im ia n igro fasciata F eketesáv o s lim ia
RE G A N 1913 20— 24 6-16 6,5-8 1912 + _ — —
L im ia o rn ata É k sz er-lim ia
R E G A N 1913 20— 24 1912 — _j_ — —
L im ia v ersico lo r K u b ai lim ia
G Ü N T H E R 1866 20—24 1913 — -r — ---
L im ia vittata S zalago s lim ia
G U IC H E N O T 1850 22—25 6-16 6—8 1914 + — — —
M icro p o ecilia b ran neri C itro m -p o n tyo csk a
E IG E N M A N N 1894 25— 32 1905 + — — —
M icro p o ecilia parae P ara-p o n tyo cska
E IG E N M A N N 1894 24— 28 1910 + — — ~
M o llien isia form osa Z öm ök fo g asp o n ty
G IR A R D 1859 23—28 1904 + — — —
M o llien isia latip in n a Szélesszárn yú fo g as­
L E SU E U R 1821 pon ty 2 3—28 6-16 7-7,6 1903 + — + ---
M o llien isia latip u n ctata Széles p o n tozott-
M E E K 1904 szárn yú p on ty 23—28 1934 — + — —
M o llien isia sphenops Ju k a tá n i fo g a s­
C U V .-V A L . 1846 p onty 23— 28 6-16 7-7,5 1909 + — + ---
M o llien isia vclifera V ito rlás fogasp o n ty
R E G A N 1914 24—28 6-16 7-7,5 1913 + — + ---
P h allich th ys am ates G u atem alái pon-
M IL L E R tyo cska 20—23 1906 +

252
 im portja
V íz- K ülföldön Nálunk
1953-ban 1953-bao
•0

hőfok
T udom ányo s n év M a g y a r név

Első
£K JáM

CB
X “ c
J iO o, •S

Ph allich th ys p ittieri H áló s pon tyo cska

M E E K 1912 20—23 1906 + — — —
Ph alio cero s caudom acu- Ja n u á r pon tyo cska
latu s H E N SE L 1868 17—22 1898 + ---- — -r
Ph alio cero s caudom acu- T ark a januárp on -
latu s var. reticulatus tyo cska
K Ö H L E R 1905 18—24 1905 + — + —
P h allo ptych us janu arius V esszős jan u ár-
H EN SEL 1868 p o n tyo csk a 17—22 1914 + — — —
P latyp o ecilu s m aculatus S zélesh átú fo gas­
G Ü N TH E R 1866 ponty
(«p la ti») 20—25 6-16 6,5-8 1907 + --- +
P latyp o ecilu s v ariatu s T ark afo lto s fogas-
M E E K 1904 p o n tyo cska 22—26 B-1G 6,5-8 1931 + -- + —
P o ecilia v iv ip ara Szem foltos pon­
BLO C H -SC H N EI- tyo cska
D E R 1801 22— 28 1904 + --- — —
P o ecilistes p leurospilus O ldalp o ntos p o n ­
G Ü N TH E R 1866 tyo cska 22—26 1913 — + — —
Pseudoxiphophorus
b im acu latu s H E CK E L Á l-k a rd fa rk ú hal
1848 20—24 1909 + -- —
Q uintana atrizona Ü veg-po n tyocska
H U BB S 1934 20—24 1 1935 — + — —
X ip h o p h o ru s h elleri M e x ik ó i kard fark ú |
H E C K E L 1848 hal 20—25 6-16 6 —8Í 1909 + — + —
X ip h op ho ru s m onte- M o n tezu m ai k a rd ­
zum ae JO R D A N - fa rk ú hal
SN Y D E R 1900 20—25 1933 + — —

F it% royiidae V onalk át

jo g a sp o n ty o k :
F itzroyia lin eata V o n alk ás fo g as­
JE N Y N S 1842 p onty 17— 25 1905 + — — —
B elon id a t: T ü csS rü csu k á k :
B előne cancila H A M .- In d ia i tű cső rű csuka
BU CH . 1822 23—28 1910 _ .
F o tam orrh aph is g u ia- G u ayan ai tűcső rű
nensis SCH O M - csu k a
B U R G K 1843 24—28 1935 — —
+
: i

253
 im p ortja
V íz- K ü lfö ld ö n N ilunfc
1953-ban 1953-ban
T u d o m án yo s n év M a g y a r név WM

E lső
2 6K 3 M■
v b J jQ a
a “s ét
ÍJ *C

H em irb a m p b id a t; F ilc sö rö s csu k á k :

D erm ogenys p u sillu s E leven szülő félcső ­
V A N H A SSE L T 1823 rö s csuka 2 4—28 1905 + _ rrm
D erm o g en ys su m atra- S zum atrai félcsőrös
n u s B L E E K E R 1853 csuka 24—28 1935 — + — —
L M ciocephalidae : C su k a fejil h a la k :
L u cio cep h alu s p u lch e r D íszes csukafejű h al
G R A Y 1830 2 3—28 1934 — + — —
O p biocep k a lida e: K/g j ó f e j ű h a la k :
C hanna african a A frik a i k ig y ó fe jű h al
STE IN D A C H N E R
1879 23— 28 1908 — + — —.
C hanna asiatica L IN N É K ín ai kigyófejŰ hal
1758 23—28 1929 — + — —
C hanna m aru lia H A M .- In d iai k íg y ó fe jű hal
BU C H . 1822 23—28 1906 — + — —
C hanna obseura S ö tétk ék k ig y ó fe jű
G Ü N TH ER 186! hal 23—28 1908 — + __ —
Channa p leurop h th alm a F o lto s k íg y ó fe jű hal
B L E E K E R 1850 23— 28 1933 — + — —
C hanna pun ctata P o nto zo tt k ig y ó fe jű
BLO C H 1793 hal 26— 28 1893 — + — —
Channa striata S zálk afo lto s k íg y ó '
BLO CH 1793 fejű hal 23—28 1896 — + — —

A n a b a n tid a t: L ,abiriník opoItyús

k A s^ öbal-filék :
A n ab as testu d in eus Á zsiai kú szó h al
B L O C H 1795 23— 30 1891 + — — —
B elo n tia sig n ata C eylon i tü sk és­
G Ü N T H E R 1861 szárnyú hal 23—28 1933 + — — —
B etta b ellica P eraki h arcoshal
S A U V A G E 1884 25—30 1913 — + — —
B etta bredert Jo h o re i h arcoshal
M Y E R S 1934 25— 30 1935 — + — —
B etta fasciata R E G A N Szum atrai h arco sh al 25— 30 1906 ' +
“
B etta picta Já v á i h arcoshal
C U V .-V A L . 1846 22— 28 1935 *b

254
 Nálunk

im portja
V íz - Külfölden
1953-ban 1953-ban
T udom ányo s n év M a g y a r név

Első
<2 ere jt m
M
31
%b ÜO o.

B etta pugnax S zájk ö ltő h arcoshal'

C A N T O R 1850 25—30 1906 — + — ----
B erta splendens Sziám i harcoshal
R E G A N 1909 25— 30 6-16 5,5-6,5 1896 + — + ---
B etta splendens var. F átyo lo s sziám i h a r­
cam bodja coshal 26— 30 6-16 S.5-6,5 — + — + —
C olisa fasciata C sík o s g u r á m i
B L O C H .-SC H N E I-
D É R 1801 23—28 6-16 6,5-7 1897 + — — —
C olisa labiosa A jk a s g u rá m i
D A Y 1878 24—28 6-16 6,5-7 1904 + — — +
Colisa lalia T örpe g u rám i
H A M .-B U C H . 1822 24— 28 6-16 6,5-7 1903 + — + —
C tenopom a argento - N y u g a t-a frik a i
venter E . A H L . 1922 kúszó hal 22— 27 1912 — + — —
C tenopom a fasciolatum K o n gó i kúszó hal
BO U LE N G E R 1899 23—28 1912 — + _ —
C tenopom a k in g sleyae F ark fo lto s kú szó ­
G Ü N TH E R 1896 hal 23—28 1933 — + — __
C tenopom a m u ltisp in is S o k tü sk éjű kúszó hal
PE T E R S 1844 22— 28 1935 — + — —
Ctenopom a nanum T örpe kúszó hal
G Ü N T H E R 1896 23—28 1933 — — —
Ctenopom a n ig ro p an - K étp ettyes k ú szó h al
nosum RE ICH E N O W
1875 22—28 1933 — + —
Ctenops p u lm ilu s Pom pás g u rá m i
A R N O LD 1936 24— 30 6-16 7 1913 — — —
Ctenops v ittatu s M o rgó g u rám i
C U V .-V A L . 1831 25— 30 6-16 7 1903 + — — —
H elostom a tem m in ck ii C só kos g u rám i
C U V .-V A L . 1831 23—28 1923 + — — —
M acropodus chin en sis K erek fark ú p ara­
BLOCH 1790 d icsom hal 20—25 1914 — + — —
M acropodus cupanus H eg yesfark ú p ara­
C U V .-V A L . 1831 d icsom hal 15—20 8-14 7 ? + — — —
M acropodus cupanus T örpe p arad icso m ­
d ay i K O E H L E R 1909 hal 20—28 8-14 7 1908 -r — — —
M acropodus o percularis K ín ai paradicsom hal
L IN N É 1758 18—26 8-16 7 1876 + +

255
 im portja
V íz- . Külföldön Nálunk
1953-bin 1953-ban
T u dom ányo s n év M a g y a r név já

Első
&0 a Se «
Jd
X í?o JM
S u Já Q a t.

M acro p o d u s o p e rc u laris F e k ete p arad icso m ­

co n co lo f hal 18— 26 8-16 7 1935 + __ __
O sp h ro nem u s g o ram y K ö zö n séges g u rá m i
L A C É P É D E 1802 24— 30 1873 + _. __
Sp h aerich th ys o sp h ro - M a lá j g u rá m i
m cn oides C A N E S-
T R IN I 1860 24—30 1934 + _ _ _
T ric h o g astc r leeri G y ö n g y g u rám i
B L E E K E R 1852 25— 3016-16 6,5-7 1933 + --- + ---
T ric h o g aste r p ecto ralis Szalago s g u rá m i
R E G A N 1909 24— 30 1914 + --- —
T ric h o g astc r trich o p- Szürke gurám i
terus P A L L A S 1777 23— 30 6-16 6,5-7 1896 + --- — ---
T ric h o g aste r trich o p - K ék g u rá m i
terus P A L L A S 1777,
v ar. sum m atran us
L A D IG E S 1933 23—30 6-16 6,5-7 1933 + — + —

M elu notaen iidae : S z ivá rvá n y b a l- filik :

M elano taen ia
m accullo ch i A u sztráliai sz iv ár­
J . D . O G IL B Y 1915 v án yh al 23—26 5-10 7-7,5 1934 + --- + —
M elan o taen ia n ig ran s N a g y sz iv á rv á n y h a l
R IC H A R D SO N 1842 17— 22 1927 + — — —

A íh trin id a t : K a lá s z b a l-fé lik ;

A u stro m en id ia bona- K irá ly h a l
rie n sis C U V .-V A L .
1835 18— 22 1914 — + — —
M en id ia tho m asii A m erik a i ezüst-
M E IN K E N 1931 csik ú hal 20—23 1908 — + — —
T elm ath erin a lad ig esi C elebcszi v ito rlásh al
E . A H L 1936 23—28 1935 + — — ---

G a sierosteid ae : P ik ó -fé lé k :
A p eltes qu adracus A m erik ai p ikó
M IT C H IL L 1815 15—22 1933 — + — --
G astero steus acu leatu s H áro m tüskés p ikó
L IN N É 15—22 — + — — ■b
G astero steus p u n gitiu s K ilen ctü sk és p ikó
L IN N É 15—22 + +
“

256
 V íz- KölföUlön Nálunk
o 1953-bao 1953-
T udom ányos név M a g y a r név
BX
sQ cn
á. X JS E
'2 U a. W- £.3
j 1
M u c iid a t : M u g ji-filé k :
A go n o sto m u s m o n ti- H eg y i pér |
c o la BA N CRO FT i

1836 18—22 1913 — + —

M u g il falcip in n is S arló szárn yú pér i

C U V .-V A L . 1836 2 2 --2 6 1910 — +

M u g il o lig o lep is In d ia i sarló szárn yú !

BLEEKER pér 22 -2 6 1932 | — + —

E ib eo stom id a e : F en ék sü gérek : i
B o leo so m a n igru m Szürke fen ék siigér | 1
o lm stcdti STO R E R j 1

1871 18—22 1925 — +

E theo stom a coeruleum H uszár-sü gér
ST O R E R 1845 18- -22 1903 — + —

A sn ba ssida e: V vegsiigérek :
A m bassis com m ersoni A u sztráliai ü v e g ­
6 ,5 - 7 .5 —
C U V .-V A L . 1828 sü gé r 22—25 8 1912 + —

A m bassis la la H A M .- In d ia i ü v e g sü g é r
BU CH . 1822 18 — 25 8 6 ,5 - 7 ,5 1905 + — +
A m bassis nam a H A M .- N yú lán k ü v e g sü g é r
6 ,5 - 7 ,5 3908 —
BU C H . 1822 20— 25 8 — +
i
A m bassis ran g a H A M .- P iro sszárn yú ü v e g ­ i
BU CH . 1822 sü gér 22—28 8 6 ,5 - 7 ,5 ? + _

T b tra p on id a e: T övises s ü g ér ek :
T h erap on jarbua F egyen c-sü gér
F O R SK A L 1775 23—27 1908 — +

S erra n id a e: F i/részes sü g érek :

L ates n ilo ticu s N ílusi fűrészessügér
L IN N É 1762 22—23 1935 — + —

E iassom idae T örp e n a p h a la k :

E lasso m a everg lad e i T ö rp e sü gér i
JO R D Á N 1884 20—22l3— 5 6 ,5 - 7 ,5 1925 + — T
\
A p b red od erid a e: K a ló z -sü gérek ;
A p h redoderu s sayanus K aló z-sü gér
G IL LIA M S 1824 16—22 1904 r —

17 L in y i- W ie s in g c r : A k v a r is z tik a (4 3 )
 im p ortja
V íz- Külföldön Nálgok
1953-baa 1953-ban

titka |
T udom ányo s n év M a g y a r n év •o

i
ElsÖ
*£ EE X
■
M
JJQ a £Í Ml

C tnirarcbidae: D isQ iigértk ( v a g y

napbalak) :
A can th arch u s pom itis Iszap -sü gér
B A IR D 1856 16—22 1911 +
A m b lo p lites ru pestris K ö v i sü gér
R A FIN E SQ U E 1817 1 5 -2 2 1887 + — —
A p o m o tis cyan ellus G yep -sü g ér
R A FIN E SQ U E 1819 15—22 1906 + — — —
C entrarchus m acropte- P ávaszem es sü gér
rus L A C É PÉ D E 1802 16—22 1906 + — — —
C haen ob ryttus gu lo su s Z ö ld d íszsü g ér
C U V .-V A L . 1829 15—22 1896 - + — —
E n ncacanthu s glo rio su s G yém án t-sü g ér
H O LB R O O K 1855 18— 23 1895 -f — — —
E upom otis p allidus S áp ad t n aph al
AG A SSIZ 1854 16—22 1895 — —
L epom is g ib b o sus É szak -am erik ai n ap ­
+
L IN N É 1758 hal 14— 22 1891 + —
L epom is m egalo tis N ag y fü lű n aphal |1
RA FIN E SQ U E 1820 15—20 1895 + — — —
M eso gon istiu s chacto- T ö zcg-sü gér
do n B A IR D 1855 16— 22 8 -1 4 6,0 6,8 1897 + — — -b
M icro pterus d o lo m ieu F ekete sü gér
LA C ÉPÉ D E 1803 15—22 1883 — — —
M icro p terus salm oides j +
É szakam erikai
LA C É PÉ D E 1802 p isztrán gsü g ér 14—22 1883 + — + —
Pom oxis sparoides K alik ó -sü g ér
L A C É P É D E 1802 14—22 1895 — + —

N attdidae: N ándiddk.:
B ad is b adis K ék sü gér
H A M .-B U C H . 1822 23—28 1904 + — — +
B adis b ad is b urm anicus B u rm ái sü gér
E. A H L 1936 23—28 1934 — + — —
C atopra fasciata T ig ris n andida
B L E E K E R 1851 24— 28 1933 — + — —
N andus nandus In d iai nandida
H A M .-B U C H . 1822 22—25 1904 + — — —
N andus nebulosus K ö d foltos nandida
C R A Y 1830 22—25 1934 + — —

258
 V íz- KttltöldSn Nálunk
ti 1953-ban 1953-ban
•O o
T udom ányo s név M agya£ n év n
BX X 3H -a
| M íg
JS Q a. 4-
b 3Í £2

P o ly u r tir id a t ; S o k tü sk ljü itig irtk :

M o n o cirrh us p olyacan - L ev él-h al
thu s H E C K E L 1840 23— 30 1912 + — — —
P o lycen tro p sis ab b rev i- A frik a i so k tü skéjű
ata B O U L E N G E R hal
1901 22—28 1906 + — ---
Polycen trus schom - S ch o m b u rgk so k ­
b u rg k i M Ü L L E R - tü sk éjű h ala
T R O SC H E L 1848 23—28 1907 -r —

M on od a ctylid a t: H oldba/ak: í

M o n odactylus argen - E zü st h o ld h al j
teu s L IN N É 1759 23— 30 j 1908 + — —
M o n o d actylus sebae V ito rlaszárn yú h o ld ­ |
C U V .-V A L . 1831 hal 20—25 1914 — — —
+
T o x o tid a e: L Z tőhalak :
Toxotes jacu lato r Já v á i lö v ő h al
P A L L A S 1766 2 3—30 1899 ■i" — —

S ea top b a gid a e: A rgu s-b a la k :

S cato ph agu s árg u s Á rgu s-h al
B O D D A E R T 1770 2 2—28 1906 + — — _
Scato ph agus tetracan- A u sztráliai irg u sh a l
thus L A C É PÉ D E 1798 22—28 1933 — + — —

L itg a a tb id a e: G erridák :
E ucino sto m us califo r- K alifo rn iai g e trid a
n ien sis G IL L 1862
( s y n .: G crrcs h aren-
g u lu s) 2 2— 28 1931 _ 4- ~

G e b lid a e : B olcsős^ ájú h a la k :

A caro p sis nassa V arsaszájú hal
H E C K E L 1840 25—30 1909 + — —
A equ id en s curvicep s P ettyes ta rk a sü g é r
E . A H L 1923 ( s y n .:
A e . th ayeri) * 23—25 6 -1 6 6 - 8 1909 + — — —
A equ iden s latifro n s Szélesh o m lokú
ST E IN D A C H N E R tark asü gér
1879 23—25 6 -1 6 6—8 1906 + -L
_
* (A equidens = A cara)

17*
259
 V íz- w Külföldön
£ Niluak
0 1953-ban 1953-bao
T udom ányo s név M a g y a r név <<on an «
X S?« Jé
S?e M
£ 0 Q> s ■- <2.2 te <22

A equ iden s m aronii M aro n i tark asü gere

ST E IN D A C H N E R 2 2 - 2 6 6 -16 6 - 8 5
+ ,_ ...
A equ id en s p o rtalcg- S áv o s tark asü gcr
rendsis H E N SE L 1870 22— 24 6 -1 6 6 —8 1913 + ._ _ +
A equ id en s pulchra Z öld tark asü gcr
G IL L 1858 22—25 1934 + _ _,
A equ id en s tetrain eru s S m arag d rag yo g ású
H E C K E L 1840 ta rk a sü g é r 22—25 1909 --- _
A p isto g ram m a ag assizi T örpe tark asü gcr
STE IN D A C H N E R
1875
(syn. : A p islo g ram m a- i
H etero gram m a) 2 3 - 2 5 2 —6 6 — 1909 + — ---
A p isto g ram m a coruin- K orum bai törpc- 1
\
bae E IG E N M A N N tark a sü g é r
1906 2 2 - -27 !■ 1906 — •h — -

A p isto gram m a o rn ati- D iszesszárnyú törpe-

1 _
pinnis E. A H L . 1936 tark asü gér 22—27 ! 1935 — + ---
A p istogram m a ortm anni O rtm ann törpe-
E IG E N M A N N 1912 rarkasüge re 23—25 1934 — —
A p isto gram m a pertense A m azo naszi törpe- \i
H A SE M A N 1911 tark asü gér 22—28 [ 1911 + — — —
A p isto g ram m a plcuro* L a-P laiai törpe-
taen ia R E G A N 1909 tnrkasügér i
(syn . : G eo p h agus tae- I1
niatus) 20—25 | • — + —
A p isto g ram m a ram irezi P illan g ó -tark asü g é r I

M Y E R S -H A R R Y 24— 27 13-ig 6-7.S 1948 + — — +

A p isto gram m a rcitzigi S árga tö rp etark a-

E. A H L sü gér 22—26 13-Íg 7-7,6 1938 — ---
■
A p istogram m a w eisei W eise tö rp etark a-
E . A H L 1935 sü gere 2 4 -2 7 1913 — + —

A stato tilap ia m o ífati A n go lai szájkö itő

C A ST E L N A U 1861 hat
(syn. : H aplo ch ro m is
m offati) 20— 24 1911 — + — —

A stato tilap ia strig ig e n a N ílusi törpeszáj-

PFEFFER 1893 k ö ltő h al 20— 24 5 + — — —

A stron o tu s ocellatus F ekete m árv án y ­

A G A SSIZ 1829 sü gér 23—25 6 -1 6 6—8 1929 + +

26 0
 im portja
V íz- K e lfö ld ö n N álu n k
1953-ban 1953-ban

hőfok
T udom ányo s név M a g y a r név

Első
éx X *0 .3 X

C°
J í Q Cl o “ 2- 82

C haetobranchopsis K étsáv o s tark asü gér

b itaeniatus
E . A H L 1936 25—30 1934 — — —
Cichla ocellaris D é l-a m e rik a i dur-
SCH N E ID E R 1801 bincs 2 4 —28 1912 — +
— -
Cichlasom a arn o ld i A rn o ld bölcsöszájú
E . A H L 1936 h ala 25— 28 1933 — + — —
Cichlasom a aureum A ran y bölcsőszájú
G Ü N TH ER 1862 hal 23—25 1910 — - r —
Cichlasom a bim acula- K étpettyes bölcső-
rum L IN N É 1758 szájú hal 23—25: ! 1904 — + —

Cichlasom a bio cellatum F eketesávo s b ölcső ­

R E G A N 1909 szájú hal 17—24 1904 - i - — -

Cichlasom a coryp h ae- N ag yfejü bölcső-

n oides H E C K E L 1840 szájú h al 24—28 1911 — 4 - — -

Cichlasom a cutteri B o rvö rö sszárn yú

i ...
F O W LE R 1932 bölcsőszájú hal 23— 25j : 1932 '
C ichlasom a facetum D isznócska-hal
JE N Y N S 1842 20— 23 \ 1894 + —
! ~
C ichlasom a fenestratum A b lak o s bölcsőszájú 1
G Ü N TH E R 1860 hal 20— 23; | 1912 — ■ + i — —
C ichlasom a festivum Z ászlós bölcsőszájú
H ECK EL 1840 ;
h al
(syn. ; H eros in sig n is, ■
M esonauta insign is) 24—30; ; i 1908 í + : - - ; - • —
| i
C ichlasom a friedrich s- F ried rich sth al i
:
ih a li H E C K E L 1840 b ölcső szájú h ala 2 3 —25 | 1914 ! — : _[_ —
1
C ichlasom a m aculicau d a N ag yfo ltú b ö lcső ­
REG A N 1905 szájú h al 23—25 i 1912 ! — + —
1
Cichlasom a m eeki V ö rö sto rk ú bölcső- 1
BRIN D szájú hal :23—26>6-16 6— fcj 1937 í 3 ' — i + —
i i ■
C ichlasom a n igro fascia- Z ebra bölcsöszájú i !
i
:
tu m G Ü N T H E R 1869 hal ‘23 — 26 6 -1 6 6— fci 1934 ; - f - i i —

C ichlasom a oto fascia- N yo lcö v ű b ö lcső ­ i 1

tum REG A N 1903 szájú hal 23—26! i 1934 1

- b — , —

C ichlasom a salv in i S alv in bölcsöszájú ; 1

G Ü N TH E R 1864 hala 20—25! i : 1913 ; — : — -

C ichlasom a severum Szem foltos bölcsö- i i !
j
H E CK E L 1840 szájú h al i
(syn. : H eros sp uriu s) 23—25 tj-16 6 - -fc 1909 . 4-
1 i

l
i

261
 im p ortja
V íz - Külföldön Niluni.
1953-btn 1953-btn
•O

hőfok
T u dom ányo s név M a g y a r n év

E lső
SE S Mm
X

C°
JSO a .ta
'u *2
£J8

C ich lasom a sp ectab ile V ilá g o sh a sú b ö lcső ­

ST E IN D A C H N E R szájú h al
1875 23— 25 1935 — + _ _
C ich lasom a tetracan th us K u b ai b ölcső szájú
C U L .-V A L . 1831 hal 23— 26 1931 — + — __
C ichlasom a uro p h th al- F ark fo lto s b ölcső -
m us G Ü N T H E R 1862 szájú h al 23—25 1913 — + — _
C renicara m aculata A p ró b ölcső szájú
M YERS h al 23—28 1951 — + —
C ren icich la Iepidota P ávaszem es fésűs­
H E C K E L 1840 sü g é r 20—28 1907 + — -
C ren icich la noto ph th al- Szárn yfo lto s fésűs­
m us R E G A N 1913 sü gér 23— 30 1913 — + —
C renicichla sa s a tilis H osszan tsávo s
L IN N É 1758 fésű s-sü g ér 20— 28 1912 + — — —
E tro p lus m aculatus P ettyes in d ia i
BL O C H 1795 ta rk a sü g é r 23— 28 1909 + — -
E tro p lus su raten sis S z a la g o s in d iai
BLO CH 1795 ta rk a sü g é r 23—28 | 1905 — T _
G eo ph agus acuticeps H eg yesk ép ü g yö n - i
i
H E C K E L 1840 g yö s-sü g é r 23—28 i 1913 + — — —
G eophagus b rasilien sis B r a z ília i g yö n g y ö s-
Q U O Y -G A IM A R D sü gér ■ 1
1824 20—28 1899 | + — : ~
G eo ph agus g ym n o g en ys S ötét g y ö n g y ö s­ | 1

H E N SE L 1870 sü g é r 20—28 1900 1 *i* — — —

G eo ph agus ju ru p a ri C ifra g y ö n g y ö s­
H E C K E L 1840 sü gé r 20— 28 1911 — —
G eophagus su tin am en - S zu rin ám i g y ö n ­
sis BLO CH 1791 g yö s-sü g é r 2 0—28 1914 + — —
H ap lo ch ro m is m u ltico - E g y ip to m i szájkö l-
lo r H IL G E N D O R F tő h a l
1903 ( s y n .: P aratilap ia
m u ltico lor) 2 0—26 6 -1 6 6 —8 1902 + — + —
H em ich ro m is bim acula* B íb o r ta tk a sü g é r
tu s G IL L 1862 18—24 6 -1 6 5 —8 1907 + — — +
H em ich ro m is fasciatu s ö tf o lto s ta rk a sü g é r
P E T E R S 1857 20—25 1905 — + — —
H erich th ys cyan o gu tta- G yö n gyh áz-sü gér
tu s B A IR D -G IR A R D
1854 2 0—26 6 -1 6 6—8 1902 + — +

262
 im portja
V íz- Kfllföldfia Nilonk
1953-ban 1953-bau

hőfok
T udoxninyos n év M a g y a r óév

Első
Isa
X' £ í g 1 .5

C°
|J3Q b £1

N annacara anom ala C síkos tö rp e tark a-

REG A N 1905 sü gér 23—25 2—6 6—7 1935 + --- — —
N annacara taenia D íszes tö rp etark a-
R E G A N 1912 sü gér 22—28 1911 + — —
P elm atochrom is annec- ö tfo lto s pom pás­
ten s B O U LE N G E R sü gér
1913 23—28 1913 + — —
Pelm atochrom is arn o ld i D e lfin -sü g é r
BO U LE N G E R 1912 23—28 1911 — — —
+
P elm atochrom is guen- G ünth er pom pés-
th eri SA U V A G E 1882 sü gere 23—28 ; i 9 i3 — T —
Pelm atochrom is pulchcr N ig e ri p om pás­ !
BO U LE N G E R 1901 sü gér 23— 28 j 1913 _ + — —
iJ
P elm atochrom issubocel- P ávaszem es pom pás-
latu s G Ü N T H E R 1871 2 3 -3 0 | 1907 _ __ —
■sü g é r +
P elm atochrom is taen ia- C síko s p o m p ássügér 1
tu s B O U LE N G E R !
1901 24— 28 1911 + _
P tcro p h yllu m eim ckei K is vitorláshal
E . A H L 1928 24—30 8 -14 6,5-7,0 1924 + +
P tcro p h yllu m scalare V ito rlásh al
C U V .-V A L . 1831 24—30 8 -1 4 6.5-7.0 1911 + — + —
Sym physodon discus D iszkosz-h al
H E C K E L 1840 24—30 8-14 6,5 7,0 1930 j- — — —
T ilap ia do lo i K o n gó i szájk ö ltő -
BO U LE N G E R 1899 h al 23—28| ‘ 1907 _ — —
T ilap ia g alilaea P om pás sz ájk ö ltő b al ii
A R T E D I 1757 20—28' 1 1934 — +
T ilap ia gu inccnsis G uineái szájkö ltő b al i
G Ü N TH ER 1862 20—28 í 1908 j- — _ ---
1
T ilap ia h eu delo ti S zentegáli szájköltő- |
D U M É R IL 1859 hal 20—28 j 1913 — —
T ilap ia lepidura G y ö n g yh ázas száj- 1
|
B O U LE N G E R 1899 k ö ltö h a l 20— 28 | 1911 + --- —
T ilap ia m acrocephala N ag yfejű szájköltö- !
B L E E K E R 1863 h al 20—28 ! 1907 — -j- — —
T ilap ia m ossam bica M o zam bik szájkö ltő - |
GÜ N TH ER h al 23— 25! 1937 + --- +
I
T ilap ia n atalensis N atáli szájkö ltő b al 1
W E B E R 1897 23—25! j 1911 +
i
+
í í
i

263
 im portja
V íz Külföldön Nálunk

1
1953-bao 1953-ban
• P

hőfok
T udom ányo s név M a g y a r rtév

Első
BX Ú
re M MM -*

C°
-*Q 0. *2 S
£Í <S-S

T ilap ia n ilo tica N ílu si n a g y száj-

L IN N É J 766 kö ltő h al 20—25 1903 — + — _
T ilap ia pectocalis Szem foltos száj-
PFE FFE R 1893 kö ltö h al 20—25 1911 — + — —
T ilap ia sparrm ani Sparrm an szájkö ltö
SM IT H 1840 h ala 20—25 1929 — +
T ilap ia th o llo n i T h o llo n i szájkö ltö
SA U V A G E 1884 hala 20—25 1912 — + —
1
T ilap ia v o rax PFEFFER K ék ajk ú szájköltő-
1893 h al 24— 2ej 1935 .... + __ —
T ilap ia z illii G E R V A IS É szak-afrik ai száj-
1848 k ö ltő hal 24— 26: 1903 + •-
U aru am phiacanthoides É kfoltú tark asü gcr
H E C K E L 1840 23—30 1914 + —

E Jeo trid a e: D iszk ültök :

11
C arassiops com pressus A u sztráliai d iszk ü llő 1
K R E F F T 1864 15—251 1911 + —
C arassiops g a lii L án g fark ú d íszkü llő 1
O G IL B Y 1898 15—25 1933 — "T —
D o rm itato r latifro n s Á lm os díszküllő
R IC H A R D SO N 1837 22—26 1913 — + i ’
D o rm itato r m aculatus F o lto s álm o sk ü llő l
BLO CH 1790 22—28 1901 — + ii — ] —
E leo tris africana A frik ai d íszk ü llő 1
STE IN D A C H N E R i
1880 23—27 1935 -j- i — —
E leo tris butis H egyeskép ű d ísz ­ 1
H A M .-B U C H . 1822 küllő 22— 25 1932 + — — —
E leo tris leb reton i A g y ag k ö n tö sű dísz- 1
ST E IN D A C H N E R küllő l 11
1970 20—25 1905 — + —
E leo tris m arm o rata M á rv á n y d íszk ü llö
B L E E K E R 1852 23— 28 1905 + — — I—
E leo tris m elanosom a Feketehasú dísz-
B L E E K E R 1849 kü llő 23— 28 1935 _ + — : —
E leo tris p ison is G yikfejű d íszkü llö
G M É L IN 1788 (syn . :
G o b ius pisonis) 22— 28 1912 + — —■
E leo tris pleurop s N ig eri d iszk ü llő
BO U LEN G ER 1909 22— 28 1909 + ; -
i

264
 V íz- .8. Külföldön Nálunk
u 1953-ban 1953-ban
O
T udom ányo s n év M a g y a r név <0 CL.

DH°
kém .
X E éa íg
i b o. a-= «•

E leo tris porocephalus L ikacso s d íszkü llö

C U V .-V A L . 1837 23—28 1913 _ + — —

E leo tris vittata Szenegáli d iszk ü ílő

D U M É R IL 1860 23— 28 1909 — + -- —
H yp seleo tris b ip artita K étszín ű d íszk ü llö
H E R R E 1931 23—28 1935 — + —
|
H yp seleo tris cyp rin o - F ilip p in i disz-
ides C U V .-V A L . 1838 k üllő 23— 28 j 1935 — + — —
M o g u m d a m o gurn da F oltos d íszk ü llő i
R IC H A R D SO N 1844 23— 28 1932 + — —
O phiocara aporos M an ilái d iszk ü llő i
B L E E K E R 1854 2 3 -2 8 ; 1935 + —
i
G óbiidat : G éb -félék ; i
B rach ygo b iu s xan tho - D arázs-h alacska
zona B L E E K E R 1848 23—28 i 1905 -1- -- _ —
E v o rth o d u s b reviceps R ö v id fejű géb
G IL L 1859 23—28 1911 _ ■-
G o b ius guineensis G uin eái géb
PE T E R S 1876 23—28 1909 + — —

G o b ius lyricu s L írás hal

G IR A R D 1858 :2Ű—25 1905 + —

G o b iu s sadan un dio P ettyes géb

H A M .-B U C H . 1822 22—28 1905 -f —

S tig m ato g o b iu s hoe- C elebeszi géb ;

ven n ii B L E E K E R •

1849 22—28 1912 + —

P trio p b tb a lm id a e : K ú sz ógéb ek :
M eredtszem ű i
B oleophthalm us bod-
d ae rti P A L L A S 1779 kúszó géb 23- 28| 1911 _ + —
B o leophthalm us p ectini- Fésűs k ú szó géb i
1
ro stris L IN N É 1788 23—28 1909 — 4-

B o leophthalm us v irid is Z öld kúszógéb

H A M .-B U C H 1822 22—27 1909 -
_ —
T

P eriophthalm us k o el- K úszó géb

reu teri P A L L A S 1770 2 2—27 1906 "T —

Periophthalm us papilio P illan gó szárn yú

BLO C H -SC H N E I- kúszógéb i
D E R 1801 2 3 -2 8 1906 ----- + —

P eriop h th alm us schlos- Sch losser k úszó géb é ■

seri P A L L A S 1770 22—27 r 1896 ----- i _

+

265
 im p ortja
V íz- Külföldöd Nilonfc
1953-bia 1953-bio
T u dom ányo s név M a g y a r n cv .0

Első
Effi
ífg jt■ «
Já Q O. 'S *2 ■a
•2

T etro d o n tid a e: G ön b b a la k :
T etro d o n cu tcu tia K ö zö n séges g ö m b ­
H A M .-B U C H . 1822 b al 23— 28 | 1904 ~r — -- __
T etro don fah aka N ílu si g ö m b h al |
L IN N É 1762 23—28 | 1910 — -f ---
I
T etro d o n flu v ia tilis Z ö ld gö m b h al í
2 2—25 1905 __
H A M .-B U C H . 1822 l +
I
P U uronectidae : l^ e p é tjy h ch k : :
T rin cctes m acu latu s T ö rp e édesvízi j
BLO CH lep én yh al 23— 26 J 1951 + — |—

S o leid a t ; N yeh b a la k :
S o ieo n asu s fin is D él-am erik ai éd es­ j
E IG E N M A N N 1911 v íz i n yelv h al 23— 26! 1935 — + |_ —
I
S yn gn a íb id a e: T ű ba la k : ■ j
l
D o richth ys flu v ia tilis F o lyam i Juhai i 1
D U N C K E R 1904 2 3 -2 7 } i 1911 — : + —
D o rich th ys lin eatu s A m erik ai éd esv ízi ! ! |
K A U P 1856 tű hal 23— 27| j 1913 -- + | —
S yn g n atb u s p u lcb ellu s A frik a i éd esvízi i
B O U LE N G E R 1915 tű h al 23—27! 1933 +
1 1
< 1
i
11 !

2fifi
SZAKIRODALOM

1. Á lt a lá n o s a k v a r is z t ik a i s z a k ir o d a lo m :

A b a ffy J e n t : A szoba d ísze, az a k v á riu m . É le t és T u d o m án y. V o l. 3 ., 1948. p. 94—96.

A tter K á ro ly : A q u áriu m o k és terráriu m o k a szem léltető o ktatás szo lgálatáb an .
T erm észet, V o l. X ., 1914. p. 20.
A szo b aakváriu m o k ró l. T erm észet, V o l. X V I. 1920. p. 13.
B ade E ,: D as S ü ssw asser-A q u ariu m . B erlin , 1909. p. 1—896.
P raxis d ér A q u arien k u n d e. (M ag d eb u rg).
Baenscb P .: T iere b in ter G las. E in B uch d é r A q u arien , T errarien un d In sektarieo . (B ielefeld —
L eip zig.)
Barattova A . — K orcsa gin a V .: Z sivoj u g o lo k v sk o le i v lá g e re . (É lő sark o k az isk o láb an és az
ú ttö rő táb o rb an .) „ M o lo d n a ja G v ard ija” , 1953.
B tbyn a M ik lós: É d esvízi a k v á tiu m o k berendezése és kezelése. (Isk o lai célo k ra.) B udapest,
1927. p . 1—32.
A z ak v áriu m berendezése és gon do zása. B u d apest, 1931. p. 1—216.
A z ak v áriu m élő v ilá g a , berendezése és gon d o zása. T erm észettud o m án yi T á rsu la t, B u d a­
p est, 1938. p. — 211.
B erg t F .: T erm észetrajza. (A z éd esvízi a k v á riu m berendezése és ápolása). B u d apest, 1891.
p. 150.
bttrsic^ k y S .: A kezdő k a k v áriu m a. K o lozsvár, 1942.
B oulenger E . G .: T h e A q n ariu m B o o k . N ew Y o rk , 1934. p . 1—208.
B ustb G .: D ie A u fg ab en d ér A q u arie n - un d T errarien freun d e. (In : A q u arien u n d T errarien
Jah rb u c h 1954. p. 9 — 15).
D udicb E n d re: A z a k v á riu m élete. T erm észettud o m án yi K ö zlö ny, 1934. p. 545.
F a rk a sfa lvi K o rn él: A z a k v á riu m szerepe a term észetrajz tan ításáb an . A z A k v á riu m , 1938. p.
68—69.
F rank enberg G .: A q u arien p flege f ü r Je d e rm an n . S tu ttg a rt, 1939. p. 1— 75.
F rey H .: D as S ü ssw asser-A q u ariu m . N eum ann -V erlag, R ad eb eu i u . B erlin , 1953. p. 1—227.
G ilsenbatb R .: L ieb b ab erei o d er W issensch aft? (In : A q u arien un d T errarien Jah rb u ch 1954.
p. 7 - 8 ) .
G ilsen b etb — H a r cit— V ogt: A q u arien u n d T errarien Ja h rb u c h 1954. U ran ía-V erlag , Je n a ,
p. 1— 128. ?
G ilsenbatb—V o g t: A q u a rie n 'u n d T errarien Ja h rb u c h 1955. U ran ia V e rlag , L e ip z ig , p . 1— 147.
H aras^ ty — M ész á r — N a g y : B io ló g ia i szertárak felszerelése. B u d ap est, 1952.
Ho/nos Réz*#: A z ak v a risz tik a és az ifjú s á g . A z A k v á riu m , 1937. p. 27.
H öpjrrtr B .: P raktische A q u arien k u n d e. U ran ia-V erlag , Je n a , 1953. p. 1—40.
H orváth K á ro ly: A k v á riu m , tecráriu m . B u d ap est, 1926. p. 1—60.

267
Jn n ts W. T .: The M o d ern A q u ariu m . Innes P ub lish in g C o., P h ilad elp hia, 1945. p. 1—62.
K elfa er J e n ő : A S2 ob aaq uáriun i. B u d apest, 1924. p. 1—52.
K irstein G. —Q u elle F .: M ein A q u ariu m . V e rlag N eues L eb en , B erlin , 1953. p. 1— 116.
K ren edits F er en c: A q u áriu m i tanulm ány. B u d apest, 1907. p. 1 — 126.
L á n yi G yörgy: A z ak v arisztik a. B ú v á r, V o l. 9 ., 1943. p. 357—358.
A z élő sarokm o 2 g alo m jelentősége. T erm észet és T echn ika, V ol. C X I. J952, p. 179— 180.
A z élő sarokm ozgalo m kibo n tako zása. A z élő saro k tartalm a. (In : É lősarok tájékoztató, e lő ­
adási an yag o k . 1953. N o. 1., p. 1—7).
A k v áriu m . Ü ttö rő v ezető , 1955. N o. 5. p. 5 2 —56.
A m a g y ar ak v a risz tik a id őszerű kérd ésein ek v itaestje. É lő v ilá g , 1955. N o. 2.
p. 104— 108.
L á n yi G yörgy — Padányr P á l — Sobók F er en c: ,,A kvaris7.tika” -ro v at. É let és T u d o m án y, Vo). 8 .,
1953. p. 1519, 1557, 1595, 1614, 1643. V o l. 9 ., 1954. p. 20, 43, 98, 142, 174, 216.
226, 270, 315.
L á nyi G y ö rgy— IV'iesinger M á rto n : A z ak v a risz tik a alap jai. T erm észet és T ech n ik a, V ol. C X II.,
1953. N o. 10, 11, 12. — V ol. C X III., 1954. N o. 1 ,2 , 3 ,5 .
L eoiibardt: D as S ü ssw asser-A q u ariu m . ( ín : N atu rw issen sch aftlicb er W eg w eiser V III. p. 88.)
M a rto t L á sg ló —- M oln á r D é n e t— N ém et S á n d o r: T erm észetrajzi k ísé rlete k M icsurin -szakkörök
szám ára. (In : Á ltalán o s isk o la i szak k ö ri fü ze tek , B u d ap est, 1951. p. 1— 100.)
M ik sz áth G yula: A term észetrajzi szertár fejlesztése. (A z a k v á riu m ,) B udapest, 1951. p. 175.
R ota rid es M ih á ly: A z ak v a rista m u n kája. A z A k v á riu m , 1937. p. 21.
T erm észet a lakásb an. B ú v á r, V ol. V I I ., 1941. p. 284—287.
S á rvá ri H orváth P á l: A k v á riu m A BC. (Szerző k iad ása.) B u d ap est, 1943. p. 1— 167,
S cb m id t H .: D ér G arten im G las. S tu ttg a rt, 1937. p. 1— 137.
S cbw arz E .: F isch e h in ter G las. B e rlin , 1953. p. 1— 104.
S tem m ler C .: H altun g vo n T ieren . A rau , 1946. p. 1—250.
S te r b a G .: A q uarien ku n d e. V o l. I., U ran ia-V erlag Je n a , 1954. 1—320.
T eliéri M á ria : É lő saro k . (In : N ézzetek k ö rü l.) B u d ap est, 1953. p. 32.
T e re : A szo b aaq u ariu m . T ab u lariu m , V o l. 1., 1921., p. 156— 157.
Tre r g tlin N . M .: V n euro csn üe rab o tü ucsascsih szja po b o tan ik e i 2 o o lo g ii v zsivo m u go lke i
na ucseb n o -o p itn o m ucsasztke. (A ta n u ló k szab ad fo glalk o zási m u n k ái a b otanika és
zo o ló gia területén a z élö saro kb an és a k ísé rle ti állo m áso k o n .) M o szk va, 1952.
W iesinger M á rto n : A k v a rista lev ele. É let és T u d o m án y, V o l. 8 ., 1953. p. 730—731.
N éhány szó az ak v á riu m ró l. É let és T u d o m án y, V ol. 7 ., 1952. p. 182— 183.
7,ólyom i B álin t: A z aq u ariu m és n ö vén yei. (In : A z élet ú tm u ta tó ja .) B udapest, 1937. p. 687—688,

2. AZ A K V A R IS Z T IK A B IO L Ó G IÁ JÁ H O Z :

B alogh J á n o s: A zo o cüno lógia ala p ja i. B u d ap est, 1953. p. 1— 147.

H a rasz ty Á rp á d — M ócz á r L á sz ló : T erm észetism eret. (A z általán o s b io ló g ia, növén ytan és á llat­
tan vázlata). B u d apest, 1948. p. 1—300.
H ővel E lvira : A z ak v á riu m k ém iája — B io ló g ia i e gyen sú ly. A z A k v á riu m , 1937. p. 26.
L tszenk o T . D .: A z élő szervezet és a k ö rn yezet. (In : M arxista ism eretek kis kö nyvtára 63)
B u dapest, 1949. p. 1—36.
M aucba R ez ső : D as G leich gew ich t des lim nischen L ebensraum es. A rch ív fü r H ydrob iologie,
V o l. 3 9., 1942.

268
 Ü jabb szem pontok a vizek term elő k ép ességén ek m egállap ítására. M ag y ar K ém ikusok
L ap ja, V o l. I I ., 1947. p. 293—297, 324—329, 350—354.
M olitcb H .: N ö vényélettan m in t a kertészet elm élete. B udapest, 1926. p. 1—362.
Sábák F er en c: A z ak v áriu m élettan i alap jai. É let és T u d o m án y, V o l. 6 ., 1951. p. 440—442.
S z abad ot A n ta l: A fén y szerepe a z a k v á riu m b io lógiájáb an. T erm észet és T ech n ik a, V o l. C.X.,
1951. p. 498—501.
T h itn tm m n A .: G rundzüge ein er allgem ein en O ek o lo gie. A rch iv fü r H yd ro b io lo gie, Vol.
3 5 ., 1939.
V ogt K ,: D as B io to p aquariu m . (In : A q u arien u n d T errarien Jah rb u ch 1954. p. 70—74.)
Wolsky Sándor: B io ló g iai lex ik o n . (F ran k lin -T ársu lat, B udapest)

3. A Z A K V Á R IU M TE C H N IK A I, E L H E L Y E Z É SI ÉS M Ű SZ A K I FE L SZ E R E L É SI
K É R D É SE IH E Z :

B alás M ih ály: A z ak v áriu m o k fű téséről. A z A k v á riu m , 1938. p. 153— 154.

E issn ger F .: D ie D eckscheibenfrage. W och en schrift fü r A q u arien - u n d T errarien k u n d e, V ol.
3 7., 1940. p. 259.
F rey fa g R .: E in L u ftv erteiler. W och en schrift f. A . u. T ., V o l. 3 7., 1940. p. 5 6 —57.
E in ein fach er elek trisch er H eizer un d ein n eu artig er elek trisch er T h erm o regler. W ochen­
sch rift f. A . u. T ., V ol. 3 7 ., 1940. p. 486—487.
F rleb e H .: Ich sch m ücke m einen A rb eitsp latz. W och en sch rift f. A . u. T ., V o l. 3 7 ., 1940. p.
226—227.
H ediger H .: E rfah run gen aus d en A q u arien d es T ierp ark es D iihlhölzli in B ern. Schw eizerische
F ischerei Z eitun g, V o l. 5 2 ., 1944. p. 203—210., 231—237.
H ojnos R ez ső : A hydraffin szén alkalm azásáró l. A z A k v á riu m , 1938. p. 90.
Szenzációs találm án y: e g y újfajta szabad alm azott filtráló készülék. A z A k v á riu m , 1938. p.
158— 159.
J a k a b L á sz ló : A k v áriu m k iállítás 1938. Az A k v áriu m , 1938. p. 138.
J ó z ta G yörgy: A k v áriu m o k elektro m o s fűtése. ( I n : É lősaro k tájéko ztató , elő ad ási an yag o k .
1953. N o. 2. p. 27—35).
K iss R ó b ert: Szab ad téri a k v áriu m . A z A k v á riu m . 1938. p. 111 — 112.
L á nyi G yörgy: E ljárás ak v áriu m o k , k ísérleti m edencék, keresk ed elm i h alta rtá lyo k , h algazd asági
vizek, fü rd ő v izek és v e g y i fo lyad ék o k m esterséges szellőztetésén ek foko zására és ehhez
való berendezés. M a g y a r Szab ad alm i B író ság Szabadalm i L eírás 138480. szám (1948.),
VIU(k/X/e.) o sztály — L -9 7 91 . alapszám .
A z ak v áriu m o k fűtésén ek n éh án y kérd ésérő l. É let és T u d o m án y, V o l. 8-, 1953. p. 1519.
A k v áriu m i vízszűrő készülék házi ö sszeállítása. É let és T u d o m án y, V o l. 8 ., 1953. p. 1595.
L á n yi G yörgy— W iesinger M á rton : K észül az első m ag yar ak váriu m -film . É Je tésT u d o m án y , V ol.
9 ., 1954. p. 117— 120.
L opasB éla: A k v áriu m o k készítése. (In : É lősaro k tájék o ztató , előadási an yag o k . 1953. N o. 2 ., p-
10-15.)
M arsthn er J . : D as F reilan d aq u ariu m . A q u arien u n d T errarien , V o l. 1., 1954. p. 40—41.
N ádas P á l: A lakásberendezés m űvészete. (Szobai n ö vén yek és a k v áriu m o k .) B udapest.
S ta rk E .: M eine A q u arien an lage. W och en schrift f. A . u. T ., V o l. 3 7., 1940, p. 167— 168.
S terb a G .; W ic b aue ich m ir ein S ch ran k aq u ariu m ? A q u arien un d T errarien , Vol. 1., 1954., p.
44—48.
Ton'nstnd Haskins C b .: The Public A q uarium . W ash in gto n, 1928. p. 2 4 9 - 3 3 7 .

269
 4. AZ AKVÁRIUMVlZ KÉRDÉSÉHEZ;

E brm ann W .: V erdo rb enes A q u arien w asser, sein c U raache, W irk u n g u n d V erh ütun g. W ochen­
sc h rift f ü r A q u arien - u n d T errarien ku n d e, V o l. 3 7 ., 1940., p . 85—87.
F I m m in g H .: V ö m C hem ism us d es A q u arien w asscrs. (In : A q u arien u n d T errarien Jah rb uch
1954. p. 93—99.)
H a vtl E lvira : A z akváriurrT kém iája — A viz. A z A k v á riu m , 1938. p. 43.
H ojnos K egtS : A vízb en o ld o tt o xigén m en n yiségén ek m eghatáro zása. A 2 A k v áriu m , 1938. p.
47—48.
K S b l H .— M ann I I .: R h ytm isch e V erán d erun gen im C hem ism us von A q uarien w ássem .
Z eitsch rift fü r F isc h e ie i, 1952. N o. 1/2.
L á n yi G yörgy: Az a k v á riu m v íz h id ro g én io n k o n cen tráció ján ak (pH ) m eghatározása. É let és T u d o ­
m án y, V o l. 9 ., 1954. p. 315.
L eiib o ld A .: D ie E n th artu n g u n d E n tsalz u n g vo n L eitu n gsw asser d u rch W ofatite in d ér
A q u a ristik . A q u arien u n d T e rra rie n , V o l. 1. N o . 4 . (1954.) p. 114— 117.
M atuba R eg/ ö: W in k ler L ajo s v ízv izsg á ló m ó d szerein ek alk alm azása a lim n o ló giáb an . B uda­
pest, 1930. p. 1—247.
Ü jab b vízvizsg áló m ódszerek a h alászati g y a k o rla t c éljára. H alászat, 1940. N o. 11.
S cb a p ertla u s W .: F isch erk ran k u n g en un d F ischsterb en d u rch M assen en tw icklu n g von P h yto -
p lan kto n bei A n w esen h eit von A m m o n iu m v erb in d u n gen . Z eitsch rift fü r Fischerei, 1952.
N o. 1—2.
S terb a G .: D ie U n zu lán g lich k eit u n serer T h e o rie üb er d ie Z ierfisch zuch t, ih re A u stvirkun g
a u f d ie A q u aristik un d ih re Ü b erw in d u n g . A q u a rie n u n d T errarien , V o l. 1. 1953. N o. 1-,
2 ., p. 5 —7.
W agner O .: L in ig c P ro b le m e d e s sau eren W assers. A q uarien u n d T errarien , V o l. 1., 1954. N o. 2.
p. 55—58.

5. A Z A K V Á R IU M B E R E N D E Z É SÉ H E Z É S G O N D O Z Á SÁ H O Z :

Ja k a b L á sz ló : K ezd ő kn ek. A z A k v á riu m , 1937. p. 4 ., 2 4 ., 1938. p. 46.

K a lló s I stv á n : N ö v é n y tip só k szerepe az ak v áriu m b an . A z A k v á riu m , 1938. p . 135— 136.
K anta R t g s ö : C élszerű u tasításo k ak v áriu m o k berendezésére és k arb an tartására. B udapest,
1927. p. 1— 15.
K tirtb y G yörgy: H o gyan ren d ezzük be a m odern sz o b aak v áriu m o t? (In : P esti H írlap 1930. évi
K alendáriu m a, p. 303—309.)
L á n yi G yörgy: T é li in fu so ria-v eszély az ak v áriu m b an . É le t és T u d o m án y, V o l. 9 ., 1954.
p. 216.
L ovas B éla : A z ak v áriu m segédeszközei. (In : E lösaro k tájéko ztató , elő ad ási an yago k . 1953.
N o. 1., p. 14— 18.)
S obók F e r e n c A k v áriu m i eszkö zö k. É let és T u d o m án y, V o l. 9 ., 1954. p. 142.
S talgettbain F .: E lek trizitát u n d ein chem isches M itte l g e g e n d ie H yd ra. W ochenschrift f ü r A ,
u . T ., V o l. 3 7 ., 1940. p. 199.
S zabados A n ta l: T ársas a k v á riu m . A z A k v á riu m , 1938. p. 61—63.
T ótb I m r e : H o gyan ü ltessü k be a k v á riu m u n k a t? A z A k v á riu m , 1938. p . 117— 118.
M o csári ak v á riu m (p alud áriu m ). A z A k v á riu m , 1938. p. 45—46.
V uger E m il: A z élő h alak szállítása és raktáro zása. B u d apest, 1929. p. 1—27.

270
 6. A Z A K V Á R IU M I E T E T É S K É R D É S É H E Z :

B á cssgfstth én i M icb a ilo tits G y ö r g : A k v áriu m i h alain k célszerű táp lálása. A z A k v á riu m , 1938. p.
7 1 -7 3 .
B á lá t M ih á ly: M iv e l és h o g y an etessü n k ? A z A k v á riu m , 1938. p. 180— 182.
B ir é J á n o s: A vitam in o k jelen tő sége az ak v arisztik áb an . A z A k v á riu m , 1938. p. 116— 117.
B nrsebe E .-M .—S im tm ow sk i W .: Pflanzen, Schnecken, F uttcr. U ran ia-V erlag, Je n a , 1953. p.
47—72.
D adqy ] , : A m agyaro rszági tav ak h alain ak term észetes táp lálék a. B udapest, 1897.
É gly A n ta l: A z ak v áriu m „ ta v a sza " . É let és T u d o m án y, V o l. X . (1955.) N o. 19.
p . 604—606.
G ty tr H .: P raktische F u tterku n d e £ür die A q uarien - un d T errarien freun d c. V erlag A . K ernen,
S tu ttg a rt, 1950. p. 1— 106.
L á n yi G yörgy: A só féreg (A rtem ia salina) tenyésztése. É let és T u d o m án y, V ol. 9 ., 1954.
p. 43.
L ovas B éla : H o g yan g y ú jtsu n k tu b ifexet? (In : É lősaro k tájék o ztató , elő adási a n yag o k . 1953.
N o. 1., p. 22—24).
M a rk os G yörgy: A k v áriu m i halak táplálék és vitam in szükséglete. A z A k v á riu m , 1938. p.
177— 179.
P olon yi K á ro ly: T e lev én yféreg (E nch ytraeus albid us). ( I n : É lősaro k tájék o ztató , elő adási a n ya ­
g o k . 1953. N o. 2. p. 18—22).
R ossoni G yö^ öni: A z ak v á riu m i h alak etetéséről. (I n : É lősaro k tájék o ztató , elő ad ási an yago k .
1953. N o. l . , p . 24—26).
S o b ók F eren c: M ivel etessük az ak v áriu m h a la it? É let és T u d o m án y, V o l. 7 ., 1952. p. 6 2 1—623.
S to lgb a in F .: V o rsich t bei d é r V erfü tteru n g klein sten L eb ew esen au s T eich en, sogenannten
„T eich in fu so rien ” . W och en schrift fü r A q u arien u . T errarien k u n d e, V o l. 3 7., 1940. p
358.

7. A H A L B E T E G SÉ G E K T Á R G Y K Ö R É H E Z :

A lb rech t M .-L .: D ic Ich th yo p h o n uskran k h cit. (In : A q u arien u n d T errarien Jah rb u ch 1954. p.
88—92.)
H ankó B éla: A h alb etegség ek és az ellen ü k v aló védekezés. B u d ap est, 1923.
tin im ér t t i , : E in iges über d ie C o lisa-K ran k h eit (O odin ium p illu laris). A q u arien un d T errarien ,
V o l. 1., 1954. p. 60—61.
J a c g ó I m r e : P arazito ló g iai jeg y ze te k : B alaton i h alak n éh án y élő skö d ő jérő l. M ag y ar B ioi.
K u tató in t. M u n k á i, V o l. 13., 1941. p. 102— 108.
V izsgálato k a B alato n h alain ak M yxo sp o rid iáin . 1. M ag y ar B io i. K u tató in t. M u n k ái, Vol.
12., 1939. p. 2 7 7 —290.
J a b n e l ] . : D ie F ischtub crkulo se. W ochenschrift fü r A q u arien - un d T errarien k u n d e, V o l. 37.,
1940., p. 317— 321.
L in de P .: F ischkrankh eitcn , U ran ia-V erlag, Je n a, 1953. (R oszak-rendszerŰ g yű jtő m ap p ás
füzetso ro zat, 24 füzettel.)
P o b l E .: F ischkrankh eiten . (In : A q u arien un d T errarien Jah rb u ch 1954. p. 84—87.)
Rotb W ,: D ie K rankh eiten d ér A q uarien6sch e und ihre B ekám p fuug. S tu ttg a rt, 1922. p.
1—72.

27!
S ch ciperclau s ÍV.: F isch k ran k h eiten . B raun sch w eig, II. kiad ás, 1941. p. 1—296.
F o rtp flan zun g un d S ystem atik vo n Ich thyop h on us. D ie A q u a t. u. T ér rar.-Z eitun g
(D A Z ) V o l. 6 ., N o. 7.
ScbdptrclaHS ÍV.; F isch kran kh eiten . III. kiad ás. A k ad em ie-V erlag, B erlin , 1954. p. 1 708.
S obók F eren c: M itől p usztu l el a h al az ak v á riu m b a n ? D arab etegség — Ich thyop h th iriasis.
É let és T u d o m án y, V o l. 8 ., 1953. p. 1557.
M itő l p usztu l e l a hal az ak v á riu m b a n ? H alpenész — D erm ato m ycosis Saprolegniaceae.
É let és T u d o m án y, V o l. 9 ., 1954. p. 20.
ÍV/esinger M á rto n : A h alb etegség ek rö l. Az A k v á riu m , 1938. p. 192— 193.

8. A Z A K V Á R IU M N Ö V É N Y E IH E Z ;

B ailey L . H .: T h e Stan d ard C yclop ed ia o f H o rticu ltu re. N ew Y o rk , 1927.

B alás M ih á ly: A z a lg á k ró l. A z A k v á riu m , 1938. p. 146— 148.
B ritton —Broarn: A n Illu strate d F ló ra o f the N o rth ern U n ited States, Canada an d the British
Possesions. N ew Y o rk , 1913.
B/trscbc E .- M .: W asserpflanzen, 2. kiadás. N eum ann V e rlag , R ad eb eu l u n d B erlin, 1953.
p. 1— 116.
B urscbe E.~M.—S im anow sk i ÍV.: P flanzen, S ch n ecken , F u tter. U ran ia-V erlag, Jen a, 1953. p.
3—45.
G eyer H .: D ie P flan zen w elt d es A q u ariu in s. L eip zig , p. 1—48.
G iiick H .: D ie Stissw asserflora M itteleu ro pas. (In : P terid o p h yten un d P hanerogam en. N o. 15.)
Je n a , 1936.
J á v o rk a S á ndor—C sapody V era: A m a g y a r flóra k épekb en . B u d ap est, 1936.
M arscbner ] . : E ich h ornia crassip es, die W asserh yazinth e. (In : A q u arien un d T errarien Ja h r­
buch 1954. p. 100— 102.)
O lb erg—G ü nth er: Sum p f- un d W asserpflanzen. (In : D ie N eue B reh m -B ücherei, A . Ziem sen-
V e rla g , W itten b erg -L u th erstad t, 1952. p. 1—88.)
S ch n tid er J ó z s e f: A k v á riu m i n ö v é n ye k ig é n y e i. A z A k v á riu m , 1937. p. 22—23.
S^ ik s L a jo s: H azai v ízin ö v én yek a z ak v áriu m b an . ( I n : É lfísarok tájéko ztató , előadási a n ya ­
g o k . 1953. N o. 2. p. 6 — 10.)
T óth I m r e : A k v áriu m u n k n ö vén yei. A z A k v á riu m , 1938. p. 69— 71.
J u s s o n J á n o s: R endszeres n ö vén ytan . V o l. II. V irág o s n ö v én yek . B u d apest, 1926. p. I—468.
W en d tA .: D ie A quarienp flan zen im W ort un d B ild . S tu ttg a rt, 1952— 1953. (F üzetsorozat: 1—9 J

9. A Z A K V Á R IU M I É D E SV ÍZ I G E R IN C T E L E N Á L L A T O K H O Z :

B thyna M ik lós: R ák az ak v áriu m b an . T erm észettud . K özlöny, 1936. N o. 5.

B rau er N .: D ie S üssw asserfaun a D eutsch lan ds. L eip zig.
B urscbe E .-M .—S im anow sk i IV.: P flanzen, Schnecken, F u tter. U ran ia-V erlag Je n a , 1953. p.
73—86.
Clatts—G robben—K iibn: L eh rb uch d é r Z o olo gie. B erlin , 1932.
C rom e ÍV.: D ie W asserspinne. (In : N euen B reh m -B ücherei, Z iem sen-V erlag, W itten b erg-L u ­
th erstad t, 1953. p. 1—47.)
Spinnen am W asser. (In : A q uarien un d T errarien Jah rb u ch 1954. p. 105— 108.)

272
Etit% G éza S ebestyén O lga : A B alato n élete. B u d ap est, 1942. p. 1—366.
Ja ek e/ S .: D ie Sch lam m schnecken un serer G ew asser. (In : N euen B reh m -B ücherei, A . Z iem sen-
V erlag , W itten b erg -L u th erstad t, 1953. p. 1—30.)
U nsere S üssw asserm uscheln. (In : N euen B reh m -B ü ch erei, Z iem sen-V erlag, W itten b erg -
L u th erstad t, 1953. p. 1—40.)
J o rd á n K ,: W asserw anzen. (In : N euen B ieh m -B ü ch erei, Z iem sen-V erlag, W itten b e rg -L u th e r­
stad t, 1953- p. 1—39.)
L a m p ort K .: A z édesvizek élete. B u d ap est, 1904.
M ó e z á r L .: Á llath atáro zó . K ö zo k tatásü g yi K iad ó , B u d ap est, 1950. V o l. I. p. 1—798, V o l. II. p.
1—342.
R ota rid es M ih á ly: R ö gh ö z k ö tö tt é let. A z A k v á riu m , 1938. p. 3 7 —39.
É desvízi csigák sós vízben. A z A k v á riu m , 1938. p. 65—67.
K o rlátozott és nem k o rláto zo tt növeked és. A z A k v á riu m , 1938. p. 83—85.
A v íz fo rm áló ereje. A z A k v á riu m , 1938. p. 107— 110.
É desvizein k és c sig a v ilá g u k . A z A k v á riu m , 1938. p. 175— 177.
S ebiem en z H .: D ie L ib ellen un serer H eim at. U ran ia-V erlag, 1954. p. 1— 186.
S ebu lz B .: D ie B lasenschnecken. (In : A quarien un d T errarien Jah rb u ch 1954. p. 102— 105.)
S eb estyén O lga : A tav ak p lan k to n ján ak válto zásáró l. Ü jabb m egfig yelések a B alaton p lan kto n ­
ján . Index H o rti Botanici U n iv ersitatis B udapestien sis, V o l. 7 ., 1949.
S oós h a jó s : A k v áriu m -c sig áin k . T erm észettud o m án yi K ö zlö ny, V ol. 6 5 ., 1933. p. 115— 124.
A K árpát-m edence M o llu sca-fau n ája. B u d apest, 1943-
V ásárbtlyi Istvá n : A rák életm ó d ja, fo g ása, elterjed ése és telep ítése. B u d apest, 1943. p. 1—22.
V o llm e rC .: K iem enfuss, H üp ferlin g und M u sch elk reb s. (In : N euen B rch m -B ücb erei, Z iem ­
sen -V erlag, W itten b erg -L u th erstad t, 1953. p. I—56.)
W asserflöhe. (In : N euen B reh m -B ü ch erei, Z iem sen -V erlag, W itten b erg -L u th erstad t,
1953. p. 1—55.)
W iesin ger M árton : C sigák a z élő saro kb an . ( I n : É lősaro k tájéko ztató , elő ad ási a n yag o k . 1953.
N o. 2 ., p- 38—40).
A b úvárp ó k. É let és T u d o m án y, V o l. 8 ., 1953. p. 1496— 1498.
Z ilabi-S eb ess G éza: A h év v izek és é lő v ilá g u k . É let és T u d o m án y, V o l. 7. 1952. p. 661—663.

10. A H A L A K S Z E R V E Z E T É H E Z ÉS É L E T T A N Á H O Z :

JBebyna M ik lós: A z érzék szervek szerepe a h alak életében. A T erm észet, 1936. N o. 5.
H ogyan lá tjá k e g y m á st a h a la k ? A T erm észet, 1936. N o. 10.
H erter K .: D ie F ischdressuren und ih re sin n esp h ysio lo gisch en G run d lagen . A k ad em ie-V erlag,
B erlin, 1953. p. 1—326.
H ojnos R ez ső : A h alak petebarázdálódásáró l. A z A k v á riu m , 1938. p. 86—89-
K ollá n yi Á goston : H alak reflektorfényb en . T erm észet és T ársad alo m , V o l. C X III., 1954.
p. 2 1 7 - 2 1 9 .
K y le H-. A f.: T h e B io lo g y o f Fishes. 1926.
L a d iges W .: D ér Fisch in dér L and sch aft. H am b urg, 1940.
L á n yi G yörgy: M agyaro rszág h alain ak szervezete és ren dszertan a. M ező gazd asági K iadó , B u d a­
p est, 1951. p. 1— 107.
A m agzat nem ének m eghatáro zása h orm o nális ú to n . A g rártu d o m án y, V o l. 1., 1949.
p. 185— 189.

18 Linyi-Wíesinger: Alcvathztik* (29)

273
 M tn ges G .: Ü b er G eschlechtshorm one bei F ischen. W ochenschrift f ü r A. u. T ., Vol. 37., 1940
p . 446—448.
W elche b ed eu tu n g h at d as L a b y rin th ? W och en schrift f ü r A . u . T ., V o l. 3 7 ., 1940. p. 334,
Mti/Ier H..* B rutp flege b ei ein h eim ischen F ischen. (In : A q u arien un d T errarien Jah rb u ch 1954.
p . 34—40.)
K a ta rid éi M ih á ly: A h alak testalak ja és h elyv álto ztatása. T erm észettud o m án y, V o l. 1., 1946. p.
142— 146.
S p rin g er I b o ly a : H o g yan alszan ak a h a la k ? A z A k v á riu m , 1937. p. 19.
S ^ uvorov E . K . : O sznovü ich th io lo gú . (A h altu d o m án y a lap jai.) M o szkva, 1948. p. 1—580.
T escb F .-B 7.: Ju g e n d stad ic n dér einheim ischen Fische. (In : A q u a rie n un d T errarien Jah rb u ch
1954. p. 28—33.)
T bum ann M .-E .: D ie E n tw ick lu n g des F isches im E i. (In : A q u arien u n d T errarien Jah rb uch
1954. p. 21—27.)
V ogt D .: Z um V erh alten u n serer A quarienfische. (In : A q u arien u n d T errarien Jah rb u ch 1954.
p. 57—62.)
I P ieiin ger M á rton : T ü n dö kletes szín játék a h a la k v ilág áb an . É let és T u d o m án y, V o l. 6 ., 1949. p.
440—442.
W tmder W .: P h ysio lo g ie d ér Süssw asserfische M itteleu ro pas. (In : H andbuch d é r Binnenfischerei
M itteleu ro p as, V ol. I I ., 3936.)

11. A H ID E G V lZ I A K V Á R IU M I H A L A K IS M E R E T É H E Z , T A R T Á SÁ H O Z
ÉS G O N D O Z Á SÁ H O Z :

B aucb G .: D ie einheim ischen Süssw asserfische. N eum an n -V erlag, R ad eb eu l u . B erlin , 1952.

B erg L . i -? . : R üb ü p rjeszn yüch vöd Sz. Sz. Sz. R . i sz o p rje g y e ly n ü ch sztrán. (A Szo vjetun ió és a
vele szom szédos terü letek éd esvízi h alai.) M o szkva— L en in g rád , 1949. V o l. I ., I I ., III. p.
1— 1380.
B rebm —L eiden/rost—S tecb e: H alak I.—II. (In : B teh m : Az állato k v ilág a. V o l. X H I—X IV .)
B u dapest, 1927.
D ecb erl D r ,: U n sere einheim ischen Fische V ol. I —II. (G yűjtő m ap p ás sorozat) B erlin, 1954.
p. 1— 320.
G eiler H .: Fische in B ach un d T eich . V e rlag E rn st W u n d erlich , L eip zig , 1950. p. 1—97.
H tilborn A .: D ér S tich lin g . (In : N euen B reh m -B ü ch erei, A . Z iem sen -V erlag, W itten berg-
L u th erstad t, 1953. p. 1— 12.)
I^sák G yula A n d o r: H azai h alak az ak v áriu m b an . B ú v ár, V o l. 2 ., 1937—3 8. p. 60—62.
K a llós I stv á n : A naph al. A z A k v á riu m , 1938. p . 193— 194.
L ányi G yörgy: H azai h alak a z ak v áriu m b an . ( I n : É lő saro k tájék o ztató , elő ad ási a n yag o k , 1953.
N o. 2 ., p. 1—6).
M ag yaro rszág h alain ak szervezete és rendszertana. M ező gazd asági K iadó , B udapest,
1951. p. 57— 106.
L ova ssy S á n d or: M agyaro rszág gerin ces állatai és g azd aság i v o n atk o zásaik . B u d apest, 1927. p.
791—874.
M ü lle r B7.; R atsch láge zűr H altu n g un d P flege von einheim ischen F ischen. (In : A q uarien und
T errarien Ja h rb u c h 1954. p. 41—44.)
N yiiolsz M ijG . K .:C sasztn aja ich th io lo gija. (R észletes h alism erettan .) M o szkva, 1950. p. 1—436.
R ied el D .: S ilb ern e E rnte. Ju g e n d b u ch v e rla g E rn st W u n d erlich , L eip zig , 1953. p. 1— 123.

274
R o ta rid es M ih á ly: M ag y a ro rsz á g legérd ek eseb b a k v á riu m i h a la : a lá p i póc. A z A k v á riu m , 1937.
p. 2—4.
S eh u liz — H eneke H .: E ine gelu n g en e Z uch t des Sonnenfisches im Z im m eraq uarium . W och en ­
sch rift f ü r A . u . T ., V o l. 3 7 ., 1940. p. 13— 15.
S terb a G .: D ic N eun augen. (In : N euen B reh m -B ücherei, Z iem sen -V erlag, W itten b erg -L u th er-
stad t, 1953. p. 1—40.)
U nger E m il: M ag y a r éd esvízi halh atáro zó . B u d apest, 1919. p. 1—80.
W esin g er M á rto n : R ag ad o zó h a la k az ak v áriu m b an . A z A k v á riu m , 1938. p. 6 4 .

12. A T R Ó P U SI D ÍS Z H A L A K ISM E R E T É H E Z , T A R T Á SÁ H O Z
ÉS T E N Y É S Z T É S É H E Z :

A rn o ld J , P ,—A h l E .: F rem d lán d isch e Süssw asserfisch e. B rau n sc h w e ig , 1936. p. 1—592.

B ácsszentiván: M icb a ilovits G yörgy: B rach yd an io re rio (H am ilto n -B u ch an an ). A z A k v á riu m , 1937.
p. 13— 15.
B arbus co n cho nius H am .-B uch . 1822. A z A k v á riu m , 1938. p. 40—41.
A P latyp o ecilus és X ip h o p h o ru s fa jo k ró l. A z A k v á riu m , 1938. p. 5 7 —59.
A d él-am erik ai p o n tozott p án célo s-h arcsa C oryd o ras p aleatus (Je n y n s). A z A k v áriu m ,
1938. p. 81—83.
H eteran dria fo rm o sa A g assis. A z A k v á riu m , 1938. p . 152— 153.
A „G uppjri” L eb istes reticu latu s (Peters 1859). A z A k v á riu m , 1938. p. 173— 174.
B alás M ih á ly: A Ja n u á riu so k ró l. A z A k v á riu m , 1938. p. 89—90.
B rebm —L eiden/rost—S tech t: H alak I .—II. (In : B reh m : A z á lla to k v ilá g a , V o l. X III—X IV .)
B udapest, 1927.
É gly A n ta l: A z elevenszülő fo g a sp o n tyo k ró l. ( I n : É lő saro k tájék o ztató , elő ad ási an yag o k .
1953. N o. 1. p. 34—38).
F r e y H .: D as S ü ssw asser-A q u ariu m . N eu m an n -V erlag , R ad e b c u l-B c rlin , 1953. p. 155— 160.,
174—227.
D ie w issensch aftlich en N am en u n d d ie S te llu n g u n serer Z ierfische in d ér System atik. (In:
A q u arien u n d T errarien Ja h rb u c h 1954. p. 75—83.)
H ildebran d F .—Sim anow sk i W .: D ie tro p isch cn Z ierfische. U ran ia-V e rlag , Je n a, 1953.
(R o szák-ren d szerű , fo lyam ato san m egjelen ő g yű jtő m ap p ás fü zetso ro zat, 1954-ig 146
füzettel.)
H ojnos R e^ ső: A M acro p od u s násza. A z A k v á riu m , 1938. p. 105— 106.
A fekete tetra (G ym n oco rym b us ternetzi). A z A k v á riu m , 3938. p. 134— 135.
A D anio m alab aricus és keresztező dése B rach id an io re rió v a l. A z A k v á riu m , 1938. p.
136— 138.
H olly— M eink tn— R a cb ow ; D ie A quarienfische in W o rt un d B ild . A . K ern en -V erlag, S tu ttg a rt.
(1935-tő l fo lytató lag o san m egjelenő fü zetso ro zat so kszáz a k v á riu m i h al ism ertetésév el,
album szerűen ö sszefo gh ató k iv itelb en .)
Im u s W. T .: E xo tic A q u ariu m F ish es. Innes P u b lish in g C o ., P h ilad elp h ia, 1952. p. 1—522.
G oldfish V arieties an d W ater G ardens. Innes P u b lish in g C o ., P h ila d e lp h ia , 1951.
Ja k a b L á sz ló : P tero p h yllu m eim ekei (v ito rlás hal). A z A k v á riu m , 1937. p. 2 0 .
L á n yi G yörgy: A kék g u rá m i (T rich o g aster sum atran us). A z A k v á riu m , 1938. p. 190—-191.
A harcos h al, az a k v á riu m dísze. B ú v ár, V o l. 10., 1944. p. 45—47.
Élő bölcső az ak v áriu m b an . É let és T u d o m án y, V o l. 4 ., 1949. p. 217—219.

18* 275
 A kékpajzsos p áncélo sh arcsa (C o rydo ras aeneus) szaporodása. É let és T u d o m án y, V ol. 9.
1954. p. 270.
M enges G .: P flege u n d Z u ch t des S p ritzsalm lers (C opeina arn o ldi). W ochenschrift f. A . u . T .,
V ol. 3 7 ., 1940. p. 478.
N a eb sted t J . —T usebe H .: Z üchterkniffe. V o l. I .—III. A lfréd K em en -V erlag, S tu ttg a rt, 1952.
R a cb o v A .: H andbuch d ér Z ierfischkunde. V e rlag I. G. W egner, S tu ttg art.
R eu ter F .: D ie frem d lánd isch en Z ierfische. V e rla g W egn er, S tu ttg a rt.
R oseoni G yőz ő: Z ebrahal (D án ió R érió). ( I n : É lösaro k tájék o ztató , elő ad ási an yag o k . 1953.
N o. 2-, p. 35—38).
S im a n o a sk i W .: N eu- un d W ied crim p orte tro p isch er Z ierfische. (In : A q u arien u n d Terrarien
Jah rb u c h 1954. p. 68—69.)
S z a bados A n ta l: T ö rp e g u rá m i. A z A k v á riu m , 1937. p. 5 —7 ., 16— 18.
V örös p o n tylazac (H yp hessob ryco n flam m eus M yers). A z A k v á riu m , 1938. p. 34—37.
Ü v e g -h alak . A z A k v á riu m , 1938. p. 130— 134.
S zivárván yo s m árna (B arb us o lig o lep is B lk r.). A z A k v á riu m , 1938. p. 155— 157.
S ^ abeltnsx k ij M . A . (M o sz k v a ): D ér A m azo n asíisch (P tero p h yllu m scalare). A q u arien und
T e rrarien , V o l. 1., 1954. p. 37—39.
T es^ársz K álm án— V eres G éza : Ü tm u tató a h azán kban elő fo rd u ló tró pu si h alak tartásához
és tenyésztéséhez. (Szerzők kiadása). B u d ap est, 1955. p. 1—46.
T óth I m r e : A z aran yh al {Carassius carassiu s a u ratu s, L .). A z A k v á riu m , 1938. p. 9 2 —93.
V alk ő K á ro ly: H em ich ro m is b im acu latus (P iros c ich lid a). A z A k v á riu m , 1938. p. 110— 111.
W iesinger M á rto n : A z elevenszülő fo g asp o n tyo k (po ecilid ae) elő fo rd ulása hazánkban. B udapest,
1948. p. 1— 12.

13. A T E N G E R I A K V Á R IU M H O Z :

B ácsszentipáni M icb a ilo vits G yörgy: A viaszrózsa. (A nem onia su lcata.) A z A k v áriu m , 1937. p.
8 — 10.
H o g yan készítsün k k itű n ő m esterséges ten g erv iz et? A z A k v á riu m , 1937. p. 10— 11.
A rem ete-rák. A z A k v á riu m , 1938. p. 48—50.
Pom pás férg e k . A z A k v á riu m . 1938. p. 95—96.
E g y kis felfedező utazás a ten g eri ak v áriu m o m b an . A z A k v á riu m , 1938. p. 139—141.
B ade E .: D as S eew asser A q u a riu m , M ag d eb u rg , 1907. p. 1— 192.
B eck er W .: D ie H errich tu n g u n d E in rich tu n g eines S eew asseraq uarium s. D as Seeaquarium
(W u p p ertal-B arm en ), 1/1953.
B e ll H .: Seepferdchen im L ieb h ab erb eck en . W och en sch rift f. A . u . T ., V ol. 3 7 ., 1940. p.
445—446.
W achsrosen im A q u ariu m . W och en sch rift f. A . u . T ., V o l. 3 7 ., 1940. p. 378—380.,
3 8 6 -3 8 8 .
B ogorov V. G .: É let a ten gerb en . (In : T erm észettud o m án yos K isk ö n yv tá r 3 7 ., Szikra) Budapest,
1950. p. 1—47.
C bolnok y J e n ő : A ten g er. B u d apest, 1931. p. 1— 322.
D ahlk e H . : B eo bach tu ngen an freilebend en M eerestieren . D as S eeaqu arium , (W upp ertal-
Barm en). 2/1952.
D iirr K, !L.: D ie P ro b lem atik d ér M eeresp flan zenh altun g. D as S eeaqu arium (W u pp ertal-B ar­
m en), 7/1952.
G aebert K .: S eetierh altu n g . D as S eeaq u ariu m (W u p p ertal-B arm en ), 219/1952.

276
 H ojnos R ez ső : A zsák állato k (T un icata). A z A k v á riu m , 1938. p. 73—76.
K ieselbaeb G yula; T en geri h alak , táp értékük és tartó sításu k . B udapest, 1940. p. 1—52.
R ied el D .: D as See w asse ra q ua rí u m . (In : A q u arien un d T errarien Jah rb u ch 1954. p. 45—56 .)
S eb eer D .: D ie w ich tigsten Seefische. U ran ia-V erlag, Je n a , 1953. (R o szák-ren d szerü g y ü jtő -
m appás füzetso ro zat, 56 füzettel.)

14. A K V A R IS T A F O L Y Ó IR A T O K :

A z A k várium , m ag yar a k v a rista fo ly ó irat (a v o lt B u d ap esti A k v á riu m és T e rrá riu m E g yesü let
h ivatalos kö zlön ye). B u d ap est, 1937. X I.— 1939-ig.
A k tvarivm , a len g ye l ak v a ristá k fo lyó irata. V arsó , 1938— 1939.
A q u arien u n d T erra rien , a N ém et D em o k ratik us K öztársaság a k v a ristá in a k kéth avo nta m egjelenő
fo lyó irata. U ran ia-V erlag, Je n a . S z e rk .: B erlin W 8, T au ben strasse 49. 1953. X ll.- t ő l.
A q u aristik , a M ainzban 1954-ben a la p íto tt A k v arista U n ió n evű n em zetkö zi szervezet
fo lyó irata, 1955-től.
A q u a riu m vereld , a b elg a a k v a ristá k fo lyó irata. (K ro o n straat 138, B o rg e rh o u t, B elgiu m .)
B lS tler f ü r A qua rien- un d T errarien k un de, ném et ak v arista fo ly ó ira t, M ag d eb u rg , 1889-től (később
egy e sítv e az 1945-ig m egjelen ő ,,W o ch en sch rift” -tel).
É lősarok tá jék oz ta tó, előa d á si anyagok . A M ag y ar T erm észettud o m án yi T ársu lat B io ló g ia i S za k ­
o sztályán ak so k szo ro síto tt k ia d v á n y a , B u d ap est, 1953. N o. 1. p. 1—4 0 ., N o . 2. p. 1—42.
(T öbb szám nem jelen t m eg).
É lővilág, a T ársad alom - és T erm észettud o m án yi Ism eretterjesztő T á rsu la t b io ló g ia i szak ­
o sztályain ak id ő szaki ro tap rin tes k ö zlö n ye, állan d ó b io ló g ia i sz a k k ö ri (ak v arista) sz er­
vezeti ro vattal. 1954-től.
D ie A q u a rien - u n d T erra rien - Z eitsch rift (D A T Z ), a n yu gatn ém et a k v a ristá k fo ly ó ira ta (Stu tt-
g a rt-W , Schloss strasse 80.)
H ét A quarium , a h o llan d a k v a ristá k fo lyó irata (B erk laan 9 , B lo em en d aal, H olland ).
L *aquarium e t lesP o isso n s, a fran cia ak v a ristá k fo lyó irata (175, A venne L e d ru -R o llin , P aris (X le ),
Francé).
P rirod a , a sz o v jet a k v a ristá k kö zlem én yein ek fo ly ó ira ta (Izd. A k a d e m ii N au k Sz. Sz. Sz. R .,
L eningrád).
T he A q u a rists, a b rit a k v a ristá k fo lyó irata (B ren tfo rd , M id d lesex , E n glan d ).
T he A quarium , az E g ye sü lt Á llam o k a k v a ristá in a k fo ly ó ira ta (In n es P u b lish in g C o ., 129 N orth
T w elfth S tree t, P h ilad elp h ia 7.).
T he W orld A quarist, az A k v a ristá k V ilágszö v etség e (W o rld F e d e ra tio n o f A q u a rists, H ilv e r-
su m , H o llan d ia) fo ly ó ira ta , 1955-től.
W ater L ife a n d A q u a ria W orld, az an go l a k v a ristá k k ö zlem én yein ek e g v m ásik orgánum a
(D orset H ouse, S tam fo rd S treet, L o n d o n , S . E . 1., E n glan d ).
W oebenschrift f ü r A q u a rien - m d T erra rien k u n d e, n ém et ak v a rista fo ly ó ira t, B rau n sch w eig , 1903—
1945-ig.

277

A can th o ph th alm us k u h lii 92
A cara latifro n s 127
A co rus g ram in eu s 5 4, 71
— p usillu s 71
A equ iden s latifro n s 127
A m bassis la la 131
A m b lysteg iu m rip ariu m 56, 68
A m b u lia sessiliflo ra 66
A m iu ru s n eb ulo sus 104
A n ab as testu d in eus 9 3, 125
A n em o nia sulcata 195
A n isu s sp iro rb is 88
A n o don ta cyg n aea 88
A n q u illu la S ilu siae 168
A p h yo ch arax ru b ro p in n is 112
A p h yo sem io n au strale 119
A p o no geton 36
A rg y ro n eta aq u atica 87
A rtem ia salin a 167, 168
A sellu s aq u aticu s 154
A stacus astacus 86
— lep to d actylus 86
— to rren tium 86
A zo lla caro lin ian a 70
Bacopa am p lex icau lis 67
B adis badis 130
B arbus m erid io n alis p etén yi 103
„B arb u s su m atran us” 117
B atrach osperm um m on ilifo rm e 65
B etta sp elen d en s 125
— — v a r. cam bodja 126
B rach yd an io alb o lin eatu s 117
— re rio 117
Cabom ba aq u atica 66
— c aro lin ian a 66
C arassius au ratu s 113, 114
— — g ib e lio 113
— — v ar. japo n icus b icaud atus 115
— — v ar. japo n icus sim ptex 114, 115
— — v ar. m acrophthalm us 115
— — var. m acrophthalm us b icaud atus 115
— — v ar. o vifo rm is 115
— — var. urano sco pus 115
C arassius carassiu s 102
Névmutató
C astalia th erm alis 71
C erato p h yllu m dem ersum 67
— subm ersum 67
C erato p teris cornu ta 69
— d elto id ea 69
— th alictro id es 69
C harales 63
C hilo d o n ella cyp rin i 181
C hiro n om us p lu m o sus 158
C h lo ro h yd ra v irid issim a 84
C hlo ro p h yceae 63
C ich lasom a festiv um 58
— m eeki 118
— severum 58
C lad o p ho ra 64
C ob itis auraca b u lg a ric a 103
— taen ia 103
C olisa la lia 126, 163
C o n jugatae 63
C opeina a rn o ld i 102
C oryd o ras aeneus 132
— p aleatus 132
C ostia n ecatrix 181
C rio d rilu s lacu um 85
C ryp to co ryn e B eckettii 67
— c iiia ta 67
— co rd ata 67
— G riffithii 67
— N ev ellii (W illisii) 67
C yanophyceae 63
C ym b ella g astro id e s 64
C yp rin us carp io 102
D an io m alab aricu s 117
D ap h nia m agna 4 4 , 153
— p u lex 152
D en d ro co elu m lacteum 85
D iatom ae 63
D reissen a p olym o rp h a 88
D ytiscu s m arg in á lis 87
E ich h o rn ia crassipes 70
E lassom a e v erg la d e i 130
E lodea canad en sis 66
— crisp a 67
— densa 67
279
 E n ch itracu s alb id u s 156
— B uchholzi 157
E p ip latys chap eri 119
E p itaem ia tu rg id a 64
E sox lu ciu s 103
E u g len a v irid is 64
E u p lan aria tig rin a 85
F ag o tia acicu laris 89
— E speri 89
— th erm alis 89
F o n tin alis an tip yretic a 68
— g ra c ilis 68
G am busia afFinis 121, 122
— h o lb ro o k i 121, 122
G astero p elecus ste rn id a 98
G asterosteus aculeatus 104
— p u n g itiu s 105
G obio g o b io 102
G o rdius aq u aticu s 85
G ym n o co rym b us term etzi 112
H aplo ch ro m is m u ltico lo r 128
H asem ania m argin ata 109
H eleocharis acic u la ris 5 4 , 71
— p alu stris 71
H eliosom a n rgrican s 88
H em igram m us c au d o v ittatu s 108
— o cellifer 107
— p u lch er 108
H eteran d ria form osa 123
H ip p ocam p us a n tiq u o ru m 196
H yd ro m ystia sto lo n ifera 70
H yd ro u s píceus 87
H yp h esso brycon e allistu s c allistu s 110
— flam m eus 109
— g ra c ilis 110
— h etero rh ab d u s 110
— in n esi 52, 111
— o rn atu s 109
— rosaceus 109
— sch olzei 109
— scrp ae 52, 110
Ich th yo p h o n us h o feri 180
Ich th yo p h th iriu s m u lttfiliis 178, 179
Isid o rella p ro teus 88
L eb istes reticu latu s 121, 162
L em na g ib b a 69
— m in o r 69
— trisu lca 69
L ep id u ru s ap u s 91
L ep o m is g ib b o sus 104
L eu casp ius delin eatus 102
L im nea p alu stris 88
— stag n alis 88
280
L im n o b iu m sp o n g iae 70
L u d w tg ia altern ifo lia 67
— M u lcrti 67
— p alu stris 67
L u m b ricu s terre stris 156
M acro p od u s o p ercu laris 125
M arsilia q u ad rifo lia 71
M elano p sis h u n garica 89
— P arreyssi 89
M elan o taen ia m accullo chi 131
M eso g o n ístiu s chaetodon 130
M icro cystis flos aqu ae 64
M isg u rn u s fo ssilis 103
M o llien isia form osa 124
— sphenops 124
— v elifera 123, 124, 162
M y rio p h y llu m affinis elatin o id es 67
— p ro serp in aco id es 67
— scab ratum 5 6, 67
— sp icatu m 67
— v e rtic illatu m 67
N an n osto m u s an om alus 112
N cpa cin erea 87
N itella flexilis 65
N oteoecta g la u ca 87
N u p h ar luteu m 3 6, 6 8, 71
N ym p h aea co eru lea 71
— th erm alis 71
O o d in ium p illu la ris 182
P ach yp an ch ax p ia y fa irl 119
P án to d o n b uch h o lzi 9 2, 97
P elm ato h yd ra o lig a ctís 84
P erca H uviatiiis 103
P h aeo p hyceae 63
F h allo cero s caud o m aculatu s 123
— v ar. au ratu s 123
— v a r. reticu latu s 123
P h o x in u s p ho xin us 102
P h ysa acuta 88
P istia strato id es 70
P lan o rb is p lan o rb is 88
P laty p o e cilu s m aculatus 122, 162
— v ariatu s 123
P listo p h o ra h yp h esso brycon is 184
P o tam o gcto n crisp us 68
— densus 68
— p erfo liatu s 68
P riste lla rid d lei 112
P ro tero rch in u s m atm o ratus 104
P seudo m o n as p un ctata form a
ascitae 183
P tero p h yllu m cim ek ei 128
— scalare 9 7, 128
P un tiu s con cho nius 116
— n igro fasciatus 116 — lacu stris 72
— o lig o lep is 116 S ym ph yso d on d iscus 9 2, 129
— p artip entazo na 116
— pentazona 116 T an ich thys albo n ub es 118
— tetrazon a 1 16 T elm ath erin a la d ig esi 98
— ticteya 117 T h eodo xu s d an ub ialis 89
— p rcvo stian us 89
R adix p ereg ra 88 — tran sversalis 89
R an atra lin eáris 87 T in ca tinca 102
R asb o ra heterom orpha 4 9 , 117 T rap a natan s 71
R hodeus sericeus am arus 102 T rich o g aster leeri 126
R hodophyceae 63 — trich o p terus v a r, sum atran us
R iccia fluitans 69 84, 126
R iv u lu s cylin d raceus 119 T u bifex riv u lo ru m 154
R u tilu s ru tilu s 102 T u rb ellaria 84
S agittaria chinensis 5 4 , 68
— natans 68 U m bra kram eri 103
— sagitttfo lia 68, 71
S alvin ia au ric u la ta 70 V a liisn eria g ig a n te a 58
— natans 69 — sp irális 66
S card in iu s eryth ro p h th alm u s 102 — to rta 66
S ilu ru s gtan is 103 V iv ip a ra h u n garica 89
Spiro dela p o ly rrh iza 69 — v iv ip ara 89
S p iro g yra 64
S p o n gilla C arteri 83 X ip h o p h o ru s h elleri 121, 162
— frag ilis 83 — m ontezum ae 122

281
Tárgymutató

ágascsáp ú rák o k 15, 152 b ád o gvázas m edence 24

ak k lim atizált h alak 16, 33 B aeyer 12
ak v áriu m állv á n yo k 3 ! B ag lio n i 94
ak v áriu m berendezése 51 balcahasú p o n tylazac 98
— életkö zö ssége 17 barna tőzeg 49
— elh elyezése 26 B eh yn a M ik ló s 9
— fogalm a 7 b ékan yál m oszat 65
— gon do zása 63 b élléleg zés 95
— m éretarán yai 25 b élléleg ző h alak 16
ak v áriu m i facsipesz 140
belső filterek 148, 149
— hőm érő 140
L o v as-féle 150
ak v áriu m v íz fajsú lya 33, 34
P eckó -féle 148, 149, 150
— fizikai kezelése 46
— — tu lajd o n ság ai 33 saro k filter 148, 150
— h id ro g én io n k o n cen tráció ja 41 talajfiltráló 149
— hőm érséklete 33, 34 W ilh eím féle 148, 149
— hűtése 150 B etta- v ia d a lo k 126
— kem énysége 38 b io cön ózis 17
— kém iai kezelése 46 b io kém iai á talak u láso k 12
— — tu lajd o n ság ai 36 b io ló g ia i g á z e g y e n sú ly 13, 14, 15, 16
— kezelése 45 — sz ak k ö ró k /, 9 , 57
— leb egő an yag tartalm a 36 b io to p -ak v áriu m o k 57
— le lág y ítása 46 „ b iac k m o li” 124
— o ld o tt o x igén tartalm a 36 b o lh arák 154
— szaga 36 b ölcső szájú h a la k 127
— szellőztetése 144 diszko sz h al 129
ak v áriu m v íz színe 35 eg y ip to m i szájk ö ltö h al 128
— szűrése (filtrálása) 17, 147 k is v ito rlás h al 128
— tisztasága 16, 36 szélesh om lo kú tark a sü g é r 127
alg ak ap aró 138 v ito rlás h al 128
alg ák 138 vö rö sto rk ú bölcsőszájú hal 128
állan d ó kem énység 40 borszeszes ak v áriu m i hőm érő 34
A m azónasz 58 b rack víz 4 6 , 49
A m b erlife 46 B u d apesti A k v áriu m és T erráriu m
an go l k em én ység! fo k 39
E g yesü let 9
. aran y gam b u sia 123
aran yh al 8, 11 B u d apesti K ö zp o nti A k v arista
aran ykárász 113 S zak k ö r 9
asszim iláció 13, 15 b ú v árp ó k 87
A tebrin 179
áto k h in ár 67 cclebeszi vito rlásh al 98
A u reo m ycin 186 cellu ló z 12
au sztráliai sziv árv án yh al 131 ch lo ram in 179
au to m atik u s hő k i- és b ekap cso ló 142
csapó sü g é r 92
au to tró f 13
au x o sp ó rák 67 csap v íz 4 6
A z A k v áriu m 9 csersav p o r 138
ázalé k állato k 166 csctk ák a 5 4 , 71

282
csigák 88 M o n tezu m ae 122
au sztráliai v ö rö sto rn yo s 68 szélesh átú fo g asp o n ty 122
elevenszülő 89 sz ú n yo g irtó fo g asp o n ty 121, 122
folyam 87 v ito rlás fo g asp o n ty 123
fül 87 fek ete p la ti 122
karcsú 87 leo p árd p la ti 123
m ájm ételyes 87 m ond p la ti 123
m ocsári 87 n ig e r p la ti 123
n agysz ájú 87 p iro s p la ti 122
po cso lya 87 ru b er p la ti 123
sapka 88 san g u in eu s p la ti 123
tán yér 88 tü k ö r p la ti 123
to rn yo s b íb o r 88 w a g ta il p la ti 123
csikóh al 196 élő saro k 9
csőizzók 30 E n ch ytraeu s-k u ltú ra 157
csu ka 103 E rlen m eyer-lo m b ik 3 7, 38, 39
eső víz 45
D án ió -félék 117 e te tő g yű rű 159
m alabári 117 — ko sár 156
szin tjátszó 117
zebra 117 F ark as Im re 40
D aphnia 15, 3 5, 139, 152 „ fá ty o l-h a l” 8 , 56
— g yű jtése 152. 153 „ F ” -csö vek 30
— tenyésztése 153 fed ő ü v eg 26
dap hn iás h áló 153 feh érjék 12
d arab eteg ség 179 fém vázas m ed encék 24
D D T . 185 fen ékjáró k ü llő 91
D FG T (k o n tak tm érg e k ) 185 F én yes-fürd ő 66
decom ponáló szerv ezetek 13 fertő tlen ítő szerek 186, 187
diorám ás ak v áriu m o k 57 firnisz 2 6, 27
díszm árn ák 116 form ald eh id 13
feketesávos 116 fotoszintézis 12
karcsú 117 fö ld ig ilisz ta 145
ö ves 116 F ő v áro si Á lla t- és N ö v én yk ert 132
rózsás 116 fran cia kem én ység i fo k 39
sziv árv án yo s 116 F rey H. 25, 58, 9 5, 139, 153
szum atrai 116 fü rg e cselle 102
d isszim iláció 13, 15
g itt 26, 2 7, 44
g ö m b ö lyű h altartó k 10
É g ly A n tal 30 go n o p o d iu m 86
ékfo lto s razb ó ra 117 „ G rin d a l” 157
elektro m o s fűtőb erend ezések 142 G rosse P h ilip H en ry 8
. — pH m^rő 43 g yan ta 27
— szellő ztető k észü lék 145 g y e rty a izzó k 30
elevenszülő fo g asp o n tyo k 120 g y ó g yfü rd ő k (h alg yó gyászati)
aran y g u p p i 121 179, 180, 181
h o llan d g u p p i 121
m a g d e b u rg i g u p p i 121 h a la k iv arsz erv ei 99
pávaszem es g u p p i 121 — zsig eriszerv ei 98
sz iv árv án yo s gu p p i 121 h alszállító kan nák 36, 171
zászlós g u p p i 121 h alv án yzö ld vízim o h a 69
B e rlin er xipho 122 H am b u rg 8
fekete xip ho 122 h e g y ik ré ta 26
n eu ro t xip ho 122 h en geres férg e k 85
p iro s xtpho 122 h ete ro tró f 13
jan u ár p o n tyo cska 123 h id rá k 83
ju katán i fogasp o n ty 124 — n yeles 84
m exikó i k a rd fark ú h al 121 — zöld 84

283
 H ild eb ran d —S im an o w sk i 106 K n o pp -féle tápsó 56, 57
h in áro s békaszőlő 68 k ő fú ró csík 103
H o lly — M einken —R acho v 106 konzum ensek 13
hom okm osás 52 k o p o ltyú fed ő k 94
hydraffin szén 5 0, 148 — ív e k 94
— lem ezek 94
ig az i ak v áriu m fo galm a 11 — ro jto k 94
ik rázó fo gasp o n tyo k 118 k o p u láció s tü sk e 86
c ifra fogasp o n ty 119 közönséges h ú rféreg 85
ku b ai p atak h alacsk a 119 K ren ed its Ferenc 8
vö rö sto rk ú d íszcsu ka 119 külső filter 147
zanzibári tark ac su k a 119 k u rta b a in g 102
in d iai ü v e g sü g é r 131 k ú szó h al 93
in d ik áto ro k 154
b ró m krczo lb ib o r 43 lab irin tk o p o lty ú s h alak 124
b ró m tim o lk ék 4 3 , 44 ázsiai kúszóhal 125
C zen sn y—M erck -féle 44 g y ö n g y g u rá m i 126
krezo lv ö rö s 43 kék g u rá m i 126
m etilv ö rö s 43 k ín ai p aradicsom hal ]2 5
tim o lk é k 43 sziám i harcoshal 125
U N IV E R Z Á L 44 tö rp e g u rám i 126
in fuso ria 139 lab irin tsze rv 93, 94, 124
Innes W . T . 139 L a d ig e s W . 58
iszap fújtató 137 lak k festék 27
— h aran g 137 láp i póc 103
— lop ó 15, 136 lég ta rtá ly o s szellőztető 145
— sarok 136 L eith o ld A . 4 7, 48
ivarszem ölcs 128 len o laj 26
Ízeltlábú ak 86 leső harcsa 103
japán kálm o s 86 lev eg ő elo sztó 145
Jo h n sto n 8 — p o rlasztó 145
Jó zsa G y ö rg y 143 L o v as Béla 34, 37, 156
— L ászló 157 L u k ács-fü rd ő 66, 69

k a g y ló k 88 m agn éziu m 39
festő 88 M a g y a r H id ro ló giai T ársulat
n a g y ta v i 88 L im n o ló g ia S zako sztálya 9
v án d o r 88 M a g y a r T erm észettudom ányi
kalciu m 39 T ársu lat 9
— h id ro karb o n át 12 — A k v á riu m B izo ttsága 9
káliu m sztearáto s m érő o ld at 40 M alo m -tó 66, 6 9, 71, 85
„ k a u d i” 123 M ed er 49
karan tén a k v á riu m 175, 176 M einken 58
— m edence 101 m em brános szellőztető 146
K . D . A .-típ u sú lég sz iv a ttyú 145 m érgező a n yag o k 44
„ k é k ak a ra ” 127 m esterséges fén yfo rrás 30
k ék g u rám i 84 — h aleleség 159
— sü g é r 130 — ten g erv íz 192
kem én yítő 12 m észtufa k ö v ek 53
— o ld at 38 „ M ik ró ” (haltáp lálék ) 168
kerekes férgek 85, 167 m ín iu m 26
k ín aiak 8 m o csári a k v á riu m (palud áriu m ) 70
k in in só k 185 — kálm o s 71
— ch in in u m b ih y d ro ch lo ric u m 176, 178 — p alu d áris n ö v én yek 14, 6 7, 70
— Ich th o —C h in in —W e il 178, 186 m oszatok 63
kiúszó tér 5 4 , 58 b arn a 63, 64
k ló r 45 c sillárk a-fé lé k 6 3 , 64
k lo ro fill 12 k ék 63

284
 k o n ju g á ló 6 3, 64 Ich th y o p h o n u s-b e teg sé g 178, 179
k o v a 29, 6 3, 64 Ich th yo p h th iriu s b etegség 178, 179
vö rö s 63, 64 n eo n hal b etegség 183
zöld 63 tö rp eg u rám i b ete g ség 182
m u lm 136 p árk iv álasztás 163
p árzó szerv (go n op od ium ) 97
n an d id ák 130 Pázm án F erenc 8
n ap h al 104 P e n ic illin 186
N aum ann-féle D. m . p ró b a 44 — G . 186
n au p iiu s lárv á k 153, 154 — ken ő cs 186
nem parazitás h alb etegség ek 184 P erm u tit 46
b eteges g erin cferd ü lés, úszó ­ P etén yi m árna 103
rö v id ü lés 185 p H -érték 4 1 , 49
fém m érgezések 185 p ig m en t (ch ro m ato ph ora) 96
g yo m o r- és b élg yu lla d á s 184 p illan g ó h al 98
ik rav isszatartás 185 pió ca 86
ú szó h ó lyag-h ü lés 184 ló n ad ály 86
n ém et kem én ységi fo k 39 o rv o si pió ca 86
n itro g én 56 p ip álás 10, 2 9, 37
n ö v é n ye k só szü kség lcte 56 p irája 106
— ültetése 54 pirosszem ű kele 102
n ö v én yo lló 140 p o lim erizálás 12, 13
n ö v én ytű k 140 p o n ty 102
n yálk ás com pó 102, 103 p o n ty-félék 1 13
— k e n ő alg ák 63 égren éző aran yh al 1 15
n y ilfű 70 fáty o lfark ú aran yh al 1 15
n yo m elem ek 53 k ín ai aran yh al [1 3 , 114
k o lib ri hal 9 5 , 1 18
o lajta rtó 24 o ro szlán fejű aran yh al 115, 116
o ldalszerv 94 teleszkó p szem ű aran yh al 115
ó nos jász 104 — fátyo lfark ú h al I 15
o ptim ális m e g v ilá g ítá s 14, 29 to jásalak ú aran yh al 115
o szcillató ria 36, 63 ü stö k ö sfarkú aran yh al 114, 115
o sto ro s e g y se jtű ek 64 p o n tylazaco k 112
osztályozó p o h arak 167 áttetsző 112
o xigén 12, 13 ciklám en lazac 110
o xigén es szállítási m ód 172 díszö ves 1 10
Ö ntöttüvegű m edencék 24 ezüstö s 109
ö rv é n y férg e k 84, 85 fecskendező 107, 112
in d iai ered etű 85 fekete tetra 112
tejfeh ér 85 izzófényű hal 110
ö sszes k em én ység 40 kecses 108
lánd zsafoltú 108
P ad án yi Pál 181 lán g v ö rö s 109
p alu d áriu m 70 n arancshal 109
páncélos h arcsák 132 n eo n h al 1 11
kékpajzsos 132 p arázsszem ű 107
p on tozott 132 p iro sszárn yú 112
P ap p Szilárd 40 ró zsahal 109
p ap u csállat 166 szerpaiazac 110
p arazitás h alb etegség ek 178 törpeszájú hal 112
a ko p o ltyú fertőző p arazitás m egbetege' „p ro b lém a h alak ” 164
dései 181 P rocop Je n ő 8
a szem m egbetegedései 183 p ro d ucen sek 13
fertőző b őrzavaro so dás 181 p uh atestűek 88
— h asvjzk ó r 183
halpenész 181 rák o k 86
h altu b erk u ló zis 182 fo lyam i 86, 91

285
 kecske 86, 91 T typ aflav in 176, 180, 185
k ö v i 86, 91 T se K ian g 8
rcducen sek 13 T u bifex v a g y cső vájó fé re g 154, 155
ré ti esik 103 tü sk és p ik ó 104
rosáceus 109
ü lte tő v illa 140
S ch áp erclaus W . 37, 4 2 , 45 ú szó h ó lyag 99
S eifert 8 ü v e g g y a p o t 148
só féreg 167 — p ip a 140
soffitaégők 30
S ö ren sen 41 v á g ó e sik 103
su b m ers n ö v é n ye k 14, 16 V ad isn eria 8 , 38, 55
sú lyo m 71 v álto zó k em én ység 40
sű rű ség m érő 191
szellö ző sato k 26 W ard 8
széleskárász 102 W arrin gto n 8
szén 12 v eresszárn yú ko n cér 102
— d io x id 12 v é g lé n y ek 169
— h id ráto k 12 v iasz 27
■— sav 12 — ró zsa 195
sz itak ö tő k lá rv á i 86 W iedem an n 191
szivacso k 83 W iller 37
tav i 83 W illstá tte r 12
tö rék e n y 83 W in k ler L ajo s 37
sz iv árv án yo s ö k le 102 V irá g k e d v e lő k E gyesü lete 9
szo b aakváriu m o k 23 W isa-Iég sziv attyú 145
szo rító csav ar 145 V isco sa celo fán pap ír 29
szögletes vízip áfrán y 69 v izaiatti (subm ers) n ö vén yek 65
szö gletvas-m ed en cék 26 v íz b ő l kiem elk ed ő (plaudáris)
sz ü lő ketrec 162, 163 n ö v én yek 66
vízen úszó n ö v én yek 68
tark a géb 104 v íz i ászka 154
tav i élettér életközössége 17 — b o rjú 35, 152
— ró zsa 71 — g ilisz ta 85
— feh ér 71 v íz i jácin t 70
— h év ízi 71 — lencse 69
— k é k v irá g ú 71 b ib ircs alak ú b ékalencse 69
T ársadalo m - és T erm észettud o m án yi Ism eret* k eresztes v ízilen cse 69
terjesztő T ársu lat 9 k is vízilen cse 69
— b io ló g ia i sz ak o sztályai 9 n a g y b ékalencse 69
— B u d ap esti K ö zp o n ti A k v a rista S z a k k ö re 9 — n ég y le v elű lóhere 71
— v id é k i a k v a rista sz a k k ö rei 9 — n ö v én ytársításo k 58, 59
tele v én yfé re g 156 — p áfrán y 69
T em esvári D ezső 8 — ro v a ro k 87, 91
T em esvári-féle társaság 8 h an yattú szó p o lo sk a 87
ten g eri állato k sz állítása 195 k arcsú v ízisk o rp ió 87
ten g erv íz recep tek 190, 191 közönséges v ízisk o rp ió 87
ten yészak v áriu m k iválasztása 163 v ízip o lo sk a 87
terh ességi fo lt 120 — ru caö rö m 69
tojó cső 128 — saláta 70
to llas sz ú n yo g 158 — tök 3 6, 68, 71
T o rfm u ll 4 9 , 106 W o fatit 46
törpe g u rám i 9 3, 163 — F. 4 7 , 48
— harcsa 104 — M D . 4 7 , 48
— sü g é r 130
— v a g y kilen ctü sk és p ik ó 105 zö ld a lg á k 64
tő z eg sü g é r 130 — szem es ostoros 65

286
 TARTALO M

B evezetés............................................... 7
Az akvarisztika biológiai alapjai........................ , ................................... 10

AZ A K V Á R I U M B E R E N D E Z É S E
Az akvárium technikai követelm ényei................................................................. 23
Az akvárium elhelyezése............................................................................................ 28
Az akvárium v iz e ........................................................................................................... 33
Az akvárium rendezéstechnikája ........................................................................... 51

AZ A K V Á R I U M BENÉPESÍTÉSE
a ) Vízinövények:
1. Moszatok (a lg á k )................................. 63
2. V ízalatti (submers) növények............................................................ 65
3. Vízen úszó n ö v é n y e k ........................................................................... 68
4. Üszólevelű és vízből kiemelkedő (mocsári) növények 70
A kvárium i növények k ép táb lái............................................................... 73
b ) Á llatok:
1. Édesvízi gerinctelen á lla to k .................................................................. 83
2. H alak:
a ) A halak főbb szervezeti és élettani sajáto sság ai................. 91
b ) Hazai halak tartása és g o n d o z ása............................................... 100
e ) Trópusi díszhalak tartása és gondozása..................................... 105
Pontylazacok (C haracidae).......................................................... 106
Pontyfélék (C yp rin id ae)............................................................... 113
Ikrázó fogaspontyok (C yp rin odo ntidac)............................. 118
Elevenszülő fogaspontyok (P o ecilid ae)................................ 120
Labirintkopoltyús halak (A nabantidae)................................ 124
Bölcsőszájú hidak (C ich lid ae)................................................... 127

287
 Egyéb trópusi díszhal-különlegességek (díszsügérek,
törpe naphalak, nandidák, üvegsügérek, szivárványhalfé-
lék, páncélos harcsák) ................ 129

AZ A K V Á R I U M ÉS L A K Ó I N A K GONDOZÁSA
A berendezett akvárium go n d o zása................................................... 135
Az akvárium műszaki berendezései................, ......................................... . . . . 141
Az akvárium i állatok etetése..................................................................................... 151
A díszhaltenyésztés alapelvei és a halivadék tá p lá lá s a ................................ 160
Akvárium ok és díszhalak s z á llítá s a ....................... . ............................................. 169
A gyakoribb akvárium i h alb eteg ség ek ................................................................ 174
Tengeri állatok a k v á r iu m a ................* ..................................................................... 187
T á b l á z a t o k ................................................................................................... 197

TÁBLÁZATOK
I. Az ismertebb akvárium i növények rendszertani csopor­
tosítása ................................................................................................. 199
II. Az akvárium i növények csoportosítása származási helyük
szerint ............................................................................ 202
III. A kvárium i vízinövények csoportosítása hő- és fényigé­
nyük szerint ........................................................................... 204
IV . A szobaakváriumokban tartott díszhalak helye a rend­
szertanban............................................................................................. 205
V. A csontos halak csapatának (legio) áttekintő táblázata,
különös tekintettel a szobaakváriumokban előforduló
gyakoribb halcsaládokra................. ............................................. 205
VI. A szobaakváriumokban számbajövő hazai halfajok átte­
kintő táblázata ................................................................................. 208
VII. Hazai halak csoportosítása élőhelyük jellemző víztípusa
és közös akvárium i tartásilehetőségük s z e rin t.................... 210
V in . A trópusi díszhalak származási hely szerinti csoportosítása 212
IX . A jelen munkánkban ismertetett trópusi díszhalak akvá­
rium i társítási fo rm ái.................................... 219
X . Táblázatos kimutatás az 1954-ig Európába importált kül­
földi édesvízi akvárium i h alakró l.......................... 221
Szakirodalom ..................... 267
Névmutató ................................................................................ 279
T á rg y m u ta tó ........................................................ 283

288