HOGYAN SIKERÜLT

LEKÜZDENEM
A SZÉKREKEDÉST
ÉS A HASMENÉST
TERMÉSZETES
ANYAGOKKAL
ÉS
VAGYOK AZÓTA IS JÓL

Peter Jackson,
a Healthy Bowels Company
igazgatójának beszámolója
 SECOND EDITION

Published by
The Healthy Bowels Publishing Company
Marston Green
Birmingham
B33 0NW
Tel: +44 (0) 121 779 6619
Fax: +44 (0) 121 779 3110

Copyright © The Healthy Bowels Publishing Company

Printed and Bound in Great Britain

All rights reserved

No part of this publication may be reproduced,
stored in a retrieval system, or transmitted in any form
or by any means, electronic, mechanical, photocopying,
recording or otherwise without the prior permission
of the copyright holders.

ISBN 978-0-9564011-2-0
Tartalom:

Bevezetés 1. oldal

Mennyire egészségesen étkezik Ön? 4. oldal

• A rágás
• Amit megeszünk
• Búzaliszt
• Koffein
• Víz
• Testmozgás

Hogyan lett az oldható rost a rost? 9. oldal

• A rostok XX. századi rövid története
• A rostok és a fogyás
• Még több vizet!

A barátságos baktériumok 14. oldal

Prebiotikumok – miért ne gyárthatnánk le saját hasznos

baktériumainkat? 16. oldal
• Őseink és a prebiotikumok

Egyéb tápanyagok, amelyek jó hatásúak beleinkre 18. oldal

Néhány tanács túlérzékeny belek esetére 20. oldal

Néhány tanács székrekedés esetére 22. oldal

• A gyermekkori székrekedés
• Hashajtók

Összegzés 25. oldal

Egy kis frissítés

 Bevezetés
Mindenekelőtt hadd mutatkozzam be: a nevem Peter Jackson és már sok éve az
alternatív gyógyászati cikkek kereskedelmével foglalkozom.

Ennek a beszámolónak az a célja, hogy segítő szándékkal átadjam tapasztalataimat

és ismereteimet azokról a tápanyagokról és étrendekről, amelyek hosszú távon
segíthetik a bélrendszer egészségét.

Nagyon hosszú ideig stresszesen éltem, megspékelve hosszú és távoli utazásokkal,

míg az irritábilis bélszindrómának nevezett kellemetlen állapotban nem találtam
magam. Kellemetlen volt azért, mert gyakran naponta többször kellett kirohannom
WC-re, máskor meg székrekedésem volt.

Számos tanácsot kaptam arra nézve, hogyan küzdjem le ezt a kínos helyzetet,
köztük azt, hogy fogyasszak több rostot. Akkoriban – számomra legalábbis – a rost
a korpával volt egyenlő, úgyhogy vettem búzakorpát, és belekevertem a müzlibe
vagy a levesbe.

Ezzel azt értem el, hogy a helyzet sokkal rosszabb lett, noha időközben a stressz
eredeti oka megszűnt. Úgy éreztem, semmi nem segít igazán. Kezdtem lefogyni és
állandóan fáradtnak éreztem magam. Látszott, hogy vagy az emésztésem, vagy a
tápanyagok felszívódása nincs rendben.

Elhatároztam, utánanézek, hogy létezik-e olyan diéta, ami segíthetne. Eltöltöttem

némi időt a táplálkozástudomány legfrissebb kutatási eredményeinek átnézésével,
de végül találtam egy olyan kombinációt, ami tényleg bevált. Azóta sok minden
megváltozott, de az élelmiszerek és táplálék-kiegészítők eredeti kombinációja, ami
akkor segített rajtam, azóta is jól működik.

Teljesen világos volt számomra, hogy a belek egészséges működése nélkül a

szervezetem sem működhet jól. Sok orvossal beszéltem akkoriban, és legtöbbjüknek
az a szilárd meggyőződése, hogy ha masszívan egészséges akarok lenni, azt csak
úgy érhetem el, ha a vastagbél, ami a salakanyagok eltávolításáért felelős, tiszta és
egészséges.

1
Ha a vastagbél nem egészséges, olyan mérgező anyagok halmozódhatnak fel a
szervezetben, amelyek megbetegíthetnek. Az ‘áteresztő bélszindróma’ kifejezést
akkoriban kezdték el szélesebb körben használni.

Nagyon nem voltam egészséges. Kutakodásaim során rá kellett jönnöm, hogy egy
sor ‘modern’ nyavalya az emésztési és ürítési zavarok számlájára írható, ugyanakkor
ezek legtöbbje megelőzhető. Általános nézet, hogy a vastagbélrákok 80%-a
elkerülhető, úgyhogy azt is jogosan tételezhetjük fel, hogy étrendünk és életmódunk
jelentős szerepet játszik a bélbetegségek kialakulásában.

Szerettem volna többet megtudni a bélrendszer egészségéről. Emésztőrendszerünk

központi fontosságú a szervezet számára, életben maradásunk kulcsa a tápanyagok
felszívódása. Az egészséges bélrendszer a jó közérzet záloga, sőt számos betegség
és allergia is bélproblémákra vezethető vissza.

Kereséseim során bukkantam rá egy ismert táplálkozási szakértő következő

gondolataira:

„A legtöbb középkorú embernek 1 – 5 kilogrammnyi emésztetlen bélsár pang

a vastagbelében. A vastagbélben elakadt salak erősen toxikus, gyengíti az
immunrendszert, gázosodást, puffadást és renyhe bélmozgást okozhat, drámaian
csökkentve a tápanyagok hasznosulását és lassítva az anyagcserét.”

Sok szakértő úgy véli, hogy a belekben pangó salakanyag az évek alatt
összetömörödve, megvastagodva csökkenti a vastagbél átjárhatóságát és a
tápanyagok felszívódását.

A székrekedés a nyugati emberek problémája, csakúgy, mint az irritábilis

bélszindróma (IBS), a diverticulosis, a függés a hashajtóktól, a végbéltáji
berepedések, az aranyeres panaszok, a lomhaság, kimerültség és a puffadás is.
Mindez merő véletlen lenne?

Rájöttem, hogy a normális perisztaltika alapvetően fontos a belek és az általános

egészség szempontjából.

Az ismeretszerzés, a megértés és a tanultak alkalmazása, egyszóval a tudatosság

segíthet át minket azokon az emésztési problémákon, amelyekkel naponta
szembesülünk.

2
Amikor először kezdtem beszélni emésztési gondjaimról, a belek tabutémának
számítottak. Szerencsére most, több mint tíz évvel később már nyíltabban
beszélhetünk.

Angliában a kormányzat minden évben egy hetet a ‘belek hetének’ nyilvánít, hogy
ráirányítsa a figyelmet a belek egészségének fontosságára és hogy elősegítse a
problémák megelőzését, illetve korai felismerését.

Őrizzük meg a bélrendszer egészségét! Nyilvánvaló, hogy ezt könnyebb mondani,

mint megvalósítani, mivel a legtöbben stresszes és hajszolt életet élünk. Magam
tapasztaltam, hogy a hajsza és a harmadik világba tett hosszú útjaim miatt étrendem
nem lehetett mindig optimális.

Azt is felfedeztem, hogy léteznek olyan természetes anyagok, amiket magammal

vihetek és közvetlen, jó hatással vannak a beleimre.

Mielőtt részletesen beszélnék ezekről az anyagokról, fontos, hogy áttekintsük az

Ön táplálkozását, hogy bemutassam, hogy az elfogyasztott ételek milyen hatással
lehetnek bélrendszerének egészségére.

3
Mennyire egészségesen étkezik Ön?
Ha az Ön étrendje tökéletes, jó esélye van arra, hogy az egészsége is az legyen. Úgy
tűnik, hogy étrendünknek közvetlen hatása van az emésztőrendszerünkre.

Sok friss zöldség fogyasztásával Ön javíthat bélrendszere egészségén, mert a

zöldségfélék, különösen a fokhagyma, hagyma, póréhagyma és az articsóka
’prebiotikus’ hatásúak, ami azt jelenti, hogy segítenek Önnek előállítani saját
hasznos baktériumait, amik a bél egészsége szempontjából igen fontosak. Erről
majd később beszélek, amikor az egészség szempontjából hasznos baktériumokról
lesz szó.

Mostanában egyre többen értjük meg, hogy az ételünk az orvosságunk és amit

megeszünk, alapvetően befolyásolja az egészségünket. Azonban, ha az Ön élete
hajszás, lehet, hogy főleg készételeket eszik, és ez gyakran azzal jár, hogy az étel
alig tartalmaz antioxidánsokat, rostokat még kevésbé.

Nem lehet véletlen, hogy egyes kórházakban külön osztály nyílt a hat éven aluli,
székrekedéses gyermekek számára!

Ilyesmiről 30 évvel ezelőtt nem hallhattunk volna, de belegondolt már abba, hogy
mit is esznek a gyerekek? A gyorsételek teli vannak zsírral és nem tartalmaznak
rostokat. A rostok létfontosságúak a belek egészsége szempontjából, amint azt látni
fogjuk a rostokról szóló fejezetben. Az Ön étrendje is csak akkor tökéletes, ha sok
rostot fogyaszt.

Tény, hogy a legtöbben meg sem közelítjük az ajánlott napi 25-35 gramm rost
fogyasztását, mert ilyen vagy olyan okból nem eszünk elég nyers ennivalót.

Egy régi mondás szerint „az vagy, amit megeszel”, pontosabban: az, ami abból
felszívódik.

Nos, először az emésztést tekintsük át!

Emésztőrendszerünk bámulatos. Feldolgozza az ételt, amit megeszünk és a túlsó

oldalon távozik a salak. Azonban a stressz, rossz egészség, korosodás vagy a
helytelen étrend oda vezethetnek, hogy nem mindenki élvezheti az optimálisan
működő emésztőrendszer áldásait.

4
Ha ehhez hozzátesszük, hogy az Egyesült Királyságban az emberek milliói magasan
feldolgozott ételeket zúdítanak a szájukba és nem bajlódnak a rágással sem,
egyáltalán nem meglepő, hogy a gyógyszertárakban, drogériákban a legnagyobb
polcokat gyakran az emésztési zavarok kezelésére szánt szerek foglalják el.
A szabadon megvásárolható gyógyszerek gyakran csak elnyomják a tüneteket,
ahelyett, hogy a baj gyökerét gyógyítanák.

Ennek a beszámolónak nem célja az, hogy részletes útmutató legyen az emésztés
minden egyes részletéhez, de azt mindenképpen érdemes kiemelni, hogy van az
automatikus folyamatnak egy olyan állomása, ami tőlünk függ, és ez a rágás.

A rágás
Az emésztési folyamat a rágással kezdődik, azonban nem rágunk elég alaposan.
Az étel megrágása és átnedvesítése szükséges ahhoz, hogy jól elkeveredjen az
emésztőenzimekkel és könnyebb legyen a tápanyagok felszívódása. A szénhidrátokat
bontó enzimben gazdag nyál nedvesíti át az ételt és teszi azt könnyen lenyelhetővé.

Az emésztésben azután több más enzim vesz részt, ezek a gyomorban,

a hasnyálmirigyben és a májban termelődnek, de az egész folyamat akkor működik
jól, ha először a szánkban pépessé alakítjuk az ételt.

Itt ejtsünk néhány szót az étkezés körüli ivásról. Valószínűleg az az ideális, ha körülbelül
fél órával az étkezés előtt iszunk. Így nem leszünk szomjasak evés közben.

Ha túl sokat iszunk étkezés közben, felhígítjuk az enzimeket és ez gátolhatja a jó

emésztést. Természetesen, mint mindenben, itt is válasszuk az arany középutat! Nem
mondom azt, hogy semmit ne igyunk és természetesen a mértékletes borivást sem
kell abbahagyni, de az a leghelyesebb, ha az étkezés közbeni ivást a minimumra
csökkentjük.

A közvetlenül az étkezés után elfogyasztott kávé vagy tea – hasonló okokból – szintén
nem ideális. A legjobb, ha az étkezés után fél óra szünetet tartunk, mielőtt innánk.

Sokan nem tudják, hogy a jó emésztés és az egészséges vastagbél milyen szoros

kapcsolatban állnak egymással. Ha az ételt hatékonyan felaprítjuk, megkönnyítjük az
emésztést és ez nemcsak azt jelenti, hogy az életfontosságú tápanyagok könnyebben
szívódnak föl a vékonybélből, hanem azt is, hogy a salakanyag is sokkal könnyebben
halad át a vastagbélen. Az emésztetlenül maradt táplálék izgatja a vastagbelet.

5
Rágd meg a levest és igyad az ételt! ez a jó tanács azt jelenti, hogy legyen a falat a
lehető legfolyékonyabb, mielőtt lenyeljük.

Összefoglalva:
1. Rágjunk lassan és alaposan, a falat legyen a lehető
legfolyékonyabb. Ez csökkenti az emésztőrendszer terhelését és
elősegíti a fontos emésztőenzimek kiválasztását.
2. A kapkodó evés a levegő lenyelésével járhat, úgyhogy csukott
szájjal rágjunk! (Ezt a környezetünk is méltányolni fogja.)
A gyomor felpuffadása a lenyelt levegőre utalhat.
3. Ne együnk késő este!
4. Pihenjünk étkezés után!
5. Kis adagokat fogyasszunk és csökkentsük a zsírok mennyiségét,
amennyire csak lehet.

„A második egéré lesz a sajt!” – tartja a régi zen mondás. Ez vonatkozik az evésre
is: nem érdemes kapkodni!

Az emésztőenzimeket tartalmazó étrend-kiegészítők hasznosak lehetnek, ha

emésztőrendszerünket túlterheltük.

Amit megeszünk
Rágjunk alaposan és szánjunk időt az étkezésre: ez az első lépés, amit meg kell tenni.
A következő az, hogy próbáljunk helyes étrendet tartani. (Nem szívesen használom
a „kiegyensúlyozott” szót, mert elcsépeltté vált.) Az a helyzet, hogy ilyen vagy
olyan okból csak nagyon kevesen étkezünk megfelelően.

Éppen azt listáztam, hogy a belek egészsége szempontjából mit kell és mit (lenne)
tilos ennünk, amikor rábukkantam egy francia cikkre.

A tanulmány megerősítette azt a korábbi felismerést, hogy a nyugati típusú,

kalóriadús, rostszegény étrend a vastagbélrák fokozott kockázatával jár. Nem
először hozták kapcsolatba ezeket az étkezési szokásokat a vastagbélrák fokozott
kockázatával. A brit Rákkutató Intézet szerint:

„Azokban az országokban, ahol az étrend gyorsan nyugatiassá alakult, például

Japánban, meredeken emelkedett a vastag- és végbélrákok száma. A tejtermékek
és a húsok fogyasztása Japánban a tízszeresére nőtt az 1950-es és az 1990-es évek
között.”

6
Az American Journal of Epidemiology-ban megjelent új tanulmány a rák és a
táplálkozás európai prospektív vizsgálata (EPIC) francia csoportjának eredményein
alapul.

(Magyarázatként: egész Európában hosszú távú, éveken át tartó vizsgálatok

folynak annak meghatározására, hogy az eltérő étkezési szokások milyen hatást
gyakorolnak az emberek egészségére. Úgy tudom, hogy ezt a hatalmas munkát az
Egyesült Királyságból irányítják. Ezt a vizsgálatot Franciaországban végezték az
étrendnek a belek egészségére gyakorolt hatásával kapcsolatban.)

A tanulmány szerzője négy étrendi mintát különített el.

1. Mediterrán étrend: Sok zöldség és gyümölcs, olivaolaj és hal. Ezt tartjuk
a legegészségesebbnek a bélrendszer szempontjából (is). A halfogyasztás
különösen előnyös a belek egészségére nézve.
2. Nyugati étrend. Feldolgozott húsban, tojásban, vajban, burgonyában, lisztben
és sajtban gazdag. Ez az étrend 39%-kal fokozza a vastagbélbetegségek
előfordulását.
3. Alkoholista étrend. A hangsúly az alkoholfogyasztáson van; e mellett
a rágcsálnivalók, szendvicsek és a készételek alkotják. Ez az étrend a
vastagbélrák gyakoriságának 42%-os emelkedésével jár.
4. Húsevők étrendje (hús és baromfi). A hangsúly a vörös hús fogyasztásán
van. Itt a vastagbélrák kockázata 58%-kal nőtt.

A tanulság egyértelmű. A mediterrán étrendet követők (és a vegetáriánusok)

vastagbélrák kockázata sokkal alacsonyabb, mint a húst hússal evőké.

A vastagbélrák legnagyobb részt megelőzhető! Lassan alakul ki, kezdetben

semmilyen tünetet nem okoz. Ezért fontos a vastagbélrák szűrése! Különösen az
50 év felettiek számára, főleg, ha gyulladásos bélbetegségben szenvednek, vagy ha
előfordult már a családban vastagbélrák vagy bélpolip.

Búzaliszt
Általánosságban az tűnik a legjobb tanácsnak, hogy a lisztből készült ételek
fogyasztását tartsuk alacsony szinten. A lisztben lévő glutént régóta a bélproblémák
egyik fő okaként tartjuk számon. A bélrendszerünk nem igazán alkalmas a fehér
kenyér fogyasztására.

A fehér kenyér hengermalmokban előállított lisztből készül. Az őrlés olyan gyors,

hogy a keményítő mintegy „beburkolva” marad és emésztőenzimeink nem férnek
hozzá. Ennek következtében egy része emésztetlenül kerül a vastagbélbe.

7
A hagyományosan, malomkővel őrőrölt lisztből készült kenyeret könnyebb
megemészteni, mert a malomkövek összetörik a búzaszemeket és így emésztőenzimeink
képesek elérni a keményítőt. Ez különösen fontos az idős emberek esetében, akiknek
szervezetében kevesebb emésztőenzim termelődik.

Koffein
A koffein fogyasztását is a minimumra kell csökkenteni, mivel izgató hatású és
felborítja az energiaciklust.

Víz
Ne feledkezzünk el a vízről, igyunk naponta két litert, jót tesz a beleknek, a
kiválasztásnak és az általános egészségnek..

Testmozgás
Rossz hír azoknak, akik nem szeretnek mozogni. A tajvani Chang Gung egyetemen
végzett vizsgálat eredménye szerint a rendszeres mozgás jelentően csökkenti a
vastagbélrák gyakoriságát. Ennek pontos mechanizmusa nem ismert, de feltehető,
hogy a fizikai aktivitás fokozza a belek mozgását és gyakoribb székletürítést tesz
lehetővé.

Minden az arányokon múlik…

Az eddigiekben rámutattam néhány kerülendő, illetve követendő dologra. Amint

láttuk, az az étrend, ami jó a beleknek, egyúttal jó a szívnek is, úgyhogy jó okunk
van arra, hogy a mediterrán étrend felé vegyük az irányt.

Olyan ember nincs, aki a helyes étrendet 100%-ig betartaná, de legalább törekedjünk
rá. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az étrendünk 80%-ban olyasmiből álljon, ami
jó a bélrendszerünknek és csak 20%-ban engedjünk az élvezeteknek.

Egy dolog nem hiányozhat az étrendből, és ez az élelmi rost. A legtöbben nem

fogyasztunk belőlük eleget. Létezik egy speciális rostféleség, ami az én esetemben
kiválónak bizonyult…

8
 Hogyan lett az oldható rost a rost?
Öt különböző rostféleség létezik, a közös bennük az, hogy az ember a saját
emésztőnedveinek segítségével nem tudja lebontani őket, és így – ballasztanyagként
– a bélsár tömegét fokozzák. Itt két fajtájáról beszélek: az oldható és az oldhatatlan
rostról.

A korpa, például a búzakorpa rostjai oldhatatlan rostok. Nem tartják meg a vizet, de
képesek a bélműködést serkenteni azzal, hogy haladtukban ‘sikálják’ a bélfalat, és
ez elősegíti a perisztaltikát.

Bár ez teljesen természetes folyamat, azonban könnyen belátható, hogy ez a sikálás

ronthat a kényes helyzeten, amint azt saját káromon tapasztaltam.

Ezzel ellentétben az oldható rostok vizet kötnek meg és pépessé válnak. A sűrű pép
gyengédebben bánik a belekkel. A legtöbb érzékeny bélfalú ember számára jobbak,
mint az oldhatatlan rostok. Az oldható rostra jó példa a zabban található rost.

A rostok nemcsak a székrekedésen segítenek. Külön rostbevitelre volt szükségem

ahhoz, hogy megszűnjön a hosszú ideje tartó hasmenésem. Természetesen az a
legjobb, ha a megfelelő mennyiségű rostot a táplálékunk tartalmazza. De lehetnek
olyan időszakok az életben, hogy a rostok pótlása szükségessé válhat, és olyankor
jó tudni, hogy melyik a legjobb rostféleség.

Az elmúlt 100 évben a rostokhoz való viszonyunk többször is változott.

A rostok XX. századi rövid története

Déd- és nagyszüleink étrendje sokkal több rostot (ballasztanyagot) tartalmazott,
mert sok, természetes rostban gazdag nyers ételt fogyasztottak. Az így bevitt élelmi
rostok (például a magvak) további előnye, hogy egyéb hasznos tápanyagokban,
ásványi anyagokban és antioxidánsokban is gazdagok.
Dédapáink gyakran fogyasztottak teljes őrlésű lisztből készült kenyeret. A sok
élelmi rost hatására rövidebb ideig tartózkodik a táplálék a bélcsatornában, és ez
kevesebb bélbetegséggel jár.

Mióta az 1930-as évektől a fehér kenyér divatba jött, a rost szinte elfelejtődött, sőt
sokan a fehér kenyeret tartották egészségesebbnek. De ettől még a többi ennivaló
meglehetősen sok rostot tartalmazott.

9
Ez így ment a 70-es évekig, amikor is dr. Birkett tanulmányozni kezdte a fekete
afrikaiak étrendjét, akiknél bélbetegség gyakorlatilag nem fordult elő, szemben a
nyugat-európaiakkal, akiknek körében ez a betegség egyre gyakoribb lett.

Rövidre fogva a szót, dr Birkett rájött, hogy a kétféle étrend között a rost
mennyiségében van a lényegi különbség. Mondani se kell, hogy a fekete afrikaiak
étrendje tartalmazta a sokkal több ballasztanyagot, nem a nyugati étrend. A
rostok java része teljes őrlésű gabonából származott, ami egyúttal további értékes
tápanyagokat és antioxidánsokat is nyújtott.

A tanulmány után könyve jelent meg, és az emberek kezdtek több rostot fogyasztani,
és az egészségboltokban nagy zacskókban megjelent az ételekbe keverhető
búzakorpa.

Az 1980-as években az élelmi rostok iránti igény robbanásszerű növekedését idézte

elő egy, a magas rosttartalmú étrendről szóló könyv (The F-Plan Diet) megjelenése.
Ekkor indultak a rosttartalmú étrend-kiegészítők, de a legtöbbjük korpát, illetve
oldhatatlan rostanyagot tartalmazott.

A 90-es években inkább a zsírszegény étrendről és az alacsony kalória-bevitelről

cikkeztek, és az élelmi rostok ismét háttérbe szorultak.

2000-től beköszöntött az élelmi rostok reneszánsza az Egyesült Államokban és ez

begyűrűzött Angliába is. Most már nem az oldhatatlan, hanem az oldható rostokról
szóltak a híradások.

Az Egyesült Államokban általános ajánlás a napi 35 gramm, főként oldható rost

bevitele. A legtöbben a felénél is kevesebbet fogyasztanak, ami nem csoda, elég, ha a
gyorsételeikre gondolunk. Az Államokban a hatóságok arra próbálják az embereket
rávenni, hogy fogyasszanak több oldékony rostot, hiszen általánosan elfogadott,
hogy ez a rostféleség csökkenti az elhízás, a 2-es típusú (nem inzulinfüggő)
cukorbetegség, valamint a vastagbélrák kockázatát.

A 2-es típusú diabétesz esetében az oldható rost mérsékelheti az étkezés utáni

vércukorszint-emelkedést azzal, hogy lassítja a gyomor ürülését, késlelteti a
szénhidrát-felszívódást és az étkezés utáni vércukorszint-emelkedés mértékét.

Az oldható rostok koleszterinszint-csökkentő hatása szintén előnyös, mérsékelheti

szívbetegségek kockázatát. Úgy tűnik, hogy a lágy rostokból a vízben oldás
során keletkező gél csökkenti a koleszterin felszívódását, mert a bélrendszeren
áthaladva megköt bizonyos anyagcsere-termékeket, amelyek kapcsolatban állnak
10
a magas koleszterinszinttel. Arra nézve vannak bizonyítékok, hogy a véráramba
kerülő koleszterin csökkent mennyisége előnyösen befolyásolja a szívbetegség
kockázatát.

Klinikai tanulmányok kimutatták, hogy a sok rostot fogyasztók össz-koleszterin

szintje alacsonyabb és kisebb az esélyük arra, hogy ártalmas vérrögök alakuljanak
ki ereikben, mint azoknak, akiknek étrendje kevés rostot tartalmaz. Az Egyesült
Államokban nemrég jelent meg egy közlemény, amely szerint a kellő mennyiségben
bevitt rost a napi 25 grammnál többet fogyasztók esetében látványosan csökkentette
a szívbetegség kockázatát a napi 15 grammnyi mennyiségnél kevesebbet
fogyasztókéhoz képest.

A rostok és a testtömeg
Az USA-beli Tuft egyetemen a közelmúltban végzett vizsgálat arra utal, hogy a
lefogyni vágyóknak érdemes jobban odafigyelniük arra az egyszerű dologra, hogy
milyen a táplálékuk rosttartalma.

A kutatók kimutatták, hogy az alacsony rosttartalmú étrenden lévők (különösen a

nők) esélye sokkal nagyobb az elhízásra. A túlsúlyosság mértékét a testtömegindex
(BMI) alapján állapították meg.

Azt találták, hogy fordított összefüggés van a rostbevitel és a BMI között: minél
magasabb a rostok mennyisége, annál alacsonyabb a testtömegindex. A magas
rosttartalom csökkenti a táplálék glikémiás indexét (az étkezés utáni vércukorszint-
emelkedés mértékét), azaz lassítja a szénhidrátok felszívódását.

A megfelelő rost nyomában

Miközben a beleimmel küzdöttem, azon voltam, hogy valamilyen természetes
módon lassítsam a dolgok folyását. Javítottam az étrendemen, de ez nem hozott
drámai változást.

Azt a tanácsot kaptam, hogy nézzek körül az oldható rostok között, mert a pépekkel
lehet a hasmenést a legtermészetesebb módon visszafogni. A 90-es években még
nem sokat tudtunk a lágy rostokról, ezért magamon kísérleteztem. Kipróbáltam a
guar és a konjac gumit, a zab béta-glukánját, és ezek valamelyest segítettek is, de
korántsem annyira, mint ahogy azt én szerettem volna.

Ekkor adott nekem egy orvos egyiptomi útifű (isphagula, psyllium) maghéjából
készült port, ki is próbáltam, sokkal jobb volt, mint a többi rostféleség. Éreztem,
hogy jó úton járok, de még valami hibádzott: a székletem nem volt formált, alig
volt tömege.

11
Amikor egy holland természetgyógyász a teljes psyllium maghéjat ajánlotta, végre
megtaláltam, amit kerestem. A teljes, természetes maghéj azt jelenti, hogy nincs
finom porrá őrölve.

Érzékeny bélrendszerem számára a teljes héj sokkal tolerálhatóbbnak bizonyult.

Szerintem a teljes útifűmaghéj minden rostok királya. Természetes módon lett
formált, tömeges a székletem és nőtt meg az áthaladási idő.

A jó hír az, hogy ez a rostféleség székrekedés esetén is fantasztikusan jól működik.

A teljes maghéj a pangó beleken is segít. Az a többlet tömeg és térfogat, amit a maghéj
és a víz jelent, bizonyos feszülést ad a bélfalnak és előmozdítja a perisztaltikát. A
psyllium maghéj vízzel keverve a saját tömegénél 25-ször több vizet köt meg. Az
így keletkezett kocsonyás anyag lágyítja a székletet és gyengéden segít a belek
tisztán tartásában. Ez azért fontos, mert a száraz, kemény bélsár hosszabb idő után
problémákat (aranyér, divertikulózis) okozhat.

A nedves széklet sokkal könnyebben és kényelmesebben ürül.

Ezért választom az oldható rostokat. Ha a széklet lazább, akkor kevésbé kell

erőlködni és sokkal kisebb az aranyér vagy a divertikulumok (a bélfal tasakszerű
kiboltosulásai) kialakulásának a kockázata. Ugyanakkor ez a nedves környezet
termékeny táptalaj a hasznos baktériumok szaporodásához, segít megelőzni a
diszbiózis, azaz a kórokozók többségbe kerülésének a kialakulását.

Még több vizet!

Életünk a víztől függ, mivel testünk nagyrészt vízből áll, és az biztosítja a tápanyagok
és a salakanyagok szállítását. Szilárd táplálék nélkül hetekig ellehetünk, de víz
nélkül néhány nap alatt elpusztulnánk. Az egészség fenntartása érdekében naponta
8-10 pohár vizet kell meginnunk. Válasszuk mindig a lehető legjobb minőségűt!

Azért itt szólok a vízről, mert ha úgy döntenek, hogy fokozzák a rostok bevitelét,
nagyon fontos, hogy a víz mennyiségét is növeljék.
A víz a szervezet méregtelenítésének is jó eszköze. Kiderült, hogy nem iszunk
elég tiszta vizet, helyette inkább kávét vagy teát fogyasztunk, amelyek vízhajtó
tulajdonságúak, elősegíthetik a vízvesztést, ami akár kiszáradáshoz is vezethet.

Több rost fogyasztása esetén különösen fontos a több víz ivása. A rostok vizet kötnek
meg, ez növeli a béltartalom tömegét és elősegíti a bélmozgásokat. Elegendő víz
hiányában a rostok a béltartalomból vonnak el vizet, és a béltartalom „megköt”.
Sose feledkezzünk el a vízről!
12
Tehát tartalmazza étrendünk a lehető legtöbb rostot, de ha bármilyen okból a rost
mennyisége kiegészítésre szorul, vagy ha el akarjuk érni az ajánlott napi 35 grammos
mennyiséget, ehhez az útifű (psyllium) maghéját ajánlom.

Azonban a megfelelő rostféleségen túl a bél jó egészsége érdekében a

barátságos baktériumok milliárdjaira is szükségünk van… Ezek megtalálhatók a
probiotikumokban.

13
 A barátságos baktériumok
Emésztőrendszerünk igényli a változatosságot.
Sokat hallunk arról, hogy mennyire fontosak a hasznos baktériumok a belek, az
immunrendszer és a hosszú távú egészség szempontjából.

Leegyszerűsítve a dolgot, a bélben élő barátságos baktériumok csökkentik

annak esélyét, hogy ott a kórokozók tartósan megtelepedjenek és ezzel csökken
a bélbetegségek kockázata is. Minél nagyobb számban vannak jelen a hasznos
baktériumok, a bélrendszer annál ellenállóbb a fertőzésekkel szemben.
Hasznos tanács, hogy kezdjünk el probiotikumot szedni néhány héttel a tervezett
utazásunk előtt, mert így csökkenthetjük az emésztési problémák jelentkezésének
az esélyét az úton.

A táplálkozási szakemberek legtöbbje egyetért abban, hogy a hasznos baktériumok

tartós hiányával kezdődnek a bélproblémák. Teljes az egyetértés abban, hogy az
antibiotikumok hosszas, illetve gyakori használata (mivel válogatás nélkül pusztítják
a ‘jó’ és a ‘rossz’ baktériumokat) a hasznos baktériumok arányának csökkenéséhez
vezethet.

Éppen ezért, ha antibiotikumot szedünk, szedjünk probiotikumot is! Még hozzá

úgy, hogy a probiotikumot néhány órával az antibiotikum után vegyük be, hogy az
így pótolt hasznos baktériumoknak nagyobb esélyük legyen életben maradni.

A legtöbb természetgyógyász egyetért abban, hogy a vastagbélben lakó hasznos

baktériumok kellő mennyiségének fenntartása fontos a belek egészségének megőrzése
szempontjából. A fekélyes vastagbélgyulladásban (colitis ulcerosa) szenvedők
vastagbelében sokkal kevesebb bifidobaktérium él, mint az egészségesekében.

A bélproblémákban, különösen a gyulladásos bélbetegségekben szenvedőknek

ajánlhatok egy könyvet, amit nemrég olvastam. Peter Cartwright írta, a címe
„Probiotics for Crohn’s and Colitis”. A www.amazon.co.uk –én keresztül elérhető.

A könyv részletekbe menően ismerteti a probiotikumok és kevésbé részletesen

a prebiotikumok történetét. Megtudható belőle minden fontos dolog a hasznos
baktériumokról és a belek működésében betöltött szerepükről.

A probiotikumokról mostanában sok hír szól, de a 90-es évek közepéig csak néhány
élelmezéstudományi szakember tudott a fontosságukról. Ahogy én tudom, nem
voltak a látótérben, de mivel az egészséggel kapcsolatos termékekkel foglalkoztam,
kaptam néhány jó tanácsot és a legelső étrend-kiegészítő, amit szedtem, egy amerikai
probiotikus készítmény volt.

14
Sajnos, négy heti szedése után is csak alig változott az állapotom. Számomra világos
volt, hogy túl gyorsan mozognak a beleim és a bevitt probiotikum is csak átszaladt
rajtam.

Ekkor kerestem annak a módját, hogy hogyan tudnám lágy élelmi rostokkal
visszafogni a túl szapora bélmozgásaimat. Amint a teljes útifű maghéjat bevetem,
azonnal mutatkozott az eredmény. A széklet formálttá vált és a dolgok visszatértek
a rendes kerékvágásba.

Nem hagytam abba a probiotikum szedését sem, mert nem tudtam eldönteni,
hogy a kedvező fordulat egyedül a rostnak vagy a kettő kombinációjának
köszönhető-e. Hamar rájöttem, hogy a dolog akkor működik jobban, ha szedem a
probiotikumot is.

Akkoriban a probiotikumokat hűtőben kellett tárolni, mert nem volt megoldva

a védelmük szobahőmérsékleten, és ezért nem is vihettem magammal hosszabb
útjaimra.

Ekkor hallottam a prebiotikumokról. Ez a harmadik összetevője annak az

összeállításnak, ami végül rendbehozott…

15
 Prebiotikumok – miért ne
gyárthatnánk le saját hasznos
baktériumainkat?
Vannak olyan növényi eredetű kivonatok, amik a hasznos, probiotikus baktériumok
számára emészthető tápanyagok és elősegítik szaporodásukat. Ilyenek például az
inulin és az oligofruktózok.

Az elmúlt pár évben a cikóriából kivont inulin volt a legtöbbet vizsgált prebiotikum.
A prebiotikumok változatlanul jutnak át az emésztőrendszer felső traktusán és a
vastagbélbe jutva táplálják a hasznos baktériumokat, amik aztán teszik a dolgukat.

Ezeket a kivonatokat prebiotikumoknak nevezte el dr. Gibson, a readingi egyetem

professzora, ahol az elmúlt években sok kutatást végeztek e témában. A prebiotikumok
a segítő baktériumokhoz képest stabilabbak és hosszabban eltarthatók.
A beleinkben már megtelepedett barátságos baktériumokat táplálják és így növelik
azok aktivitását és mennyiségét.

Amint már említettem, a hagymafélék, az articsóka és a cikória nagyobb mennyiségben

tartalmaznak prebiotikumokat. Az élelmiszerek prebiotikum-tartalma általában
alacsony, ezért jó megoldás a természetes, növényi prebiotikum por szedése arra,
hogy bélrendszerünkben élő hasznos baktériumainkat elszaporítsuk.

Őseink és a prebiotikumok
Gyűjtögető őseink sok inulin-tartalmú növényt ettek, így prebiotikum-bevitelük
jelentősen nagyobb volt, mint napjainkban. Főként hagymaféléket és agavét
fogyasztottak nagyobb mennyiségben. A kutatások szerint őseink étrendjének
nagyobb részét az inulinban gazdag növények tették ki, kalória-igényük 60 %-át is
ezek fedezték.

Ez napi 250-400 gramm rost és 50-100 gramm inulin bevitelével lenne egyenlő.
Az aktuális ajánlások szerint 8-10 gramm inulint kellene fogyasztanunk naponta.

Visszatérve, mivel kapcsolatban álltam az egészségtermékek kereskedelmével,

hamar értesülhettem az inulin csodáiról. Ez azt jelentette, hogy tengerentúli útjaimra
magammal vihettem ezt a prebiotikumot a probiotikum helyett és ezzel fokozhattam
az útifűmag áldásos hatásait. A prebiotikus por stabil, akár a tárcámban is mindenhova
magammal vihettem és ez számomra a teljes szabadságot biztosította.

16
Úgy találtam, hogy a rost és prebiotikum kombinációja majdnem olyan jó, mint a
baktériumok és a rost keveréke.
Átütő sikert viszont azzal értem el, hogy mindhármat összekevertem.

A sors iróniája, hogy most, tíz évvel később sokkal több kutatás foglalkozik a pro-
és prebiotikumok szinergizmusával, amit szinbiotikus hatásnak is neveznek az
élelmiszer-kutatók.

Meggyőződésem, hogy a pre- és probiotikum a lágy rosttal elkeverve a belek

számára a lehető legjobb és legegészségesebb tápanyag.

Végül is, mennyi baktériumra van szükségünk? Ez igazából a stressz mértékétől és

az egészségi állapotunktól függ. Az általános jó egészség érdekében a napi 1 milliárd
élő baktérium bevitele ajánlott. Ez a 60 év felettiek számára különösen fontos,
mert kimutatták, hogy náluk a hasznos baktériumaik aránya akár ezredrészére is
csökkenhet (Curr Opin Clin Nutr Metab Care, 2003:6:49-54).

Mivel sok, különböző típusú, más és más funkciójú probiotikus baktérium létezik
és ezek egymás hatását kiegészítik, illetve fokozzák, válasszunk olyan étrend-
kiegészítő készítményt, ami minél több fajtát tartalmaz.

Eddig azt a három olyan összetevőt ismertettem, amik alapjai lehetnek a

bélrendszerünk egészségének hosszú távú megőrzésére irányuló programunknak.
A továbbiakban még néhány, az aktuális kutatások szerint szintén kedvező hatású
tápanyagról lesz szó.

17
 Egyéb tápanyagok, amelyek
jó hatásúak bélrendszerünk
egészségére
Világszerte egyre több hosszú távú vizsgálat foglalkozik étrendünkkel és
annak a bélrendszerre gyakorolt hatásaival. Négy olyan tápanyagról szólok a
következőkben, amelyek speciálisan kedvezően hatnak a belek egészségére és a
bélfal integritására.

A bélfal gát a belső szervek és a bélcsatorna között. Ennek az elhatároló funkciónak

a megőrzése alapvetően fontos, különben a bél ‘áteresztővé’ válhat.

L-glutamine – a belek legjobb barátja

A bélrendszert belülről borító hámsejtek négynaponként lecserélődnek, ők az
ételallergiák és a fertőzések kialakulása elleni védelem legfontosabb részei. A
glutamin aminosav, a hámréteg karbantartásának és önjavításának fő kelléke. Erősíti
és gyógyítja is a bélfalat Bizonyítottan jelentős szerepet játszik abban, hogy a bél
képes legyen hatékonyan visszaverni a kórokozók támadását. Az immunrendszert
is erősíti.

A legtöbb egészségboltban por formájában kapható

Omega-3 zsírsavak
Az omega-3 zsírsavak többszörösen telítetlen zsírsavak, ezeket a szervezet nem Az
omega-3 zsírsavak többszörösen telítetlen zsírsavak, ezeket a szervezet nem képes
maga előállítani. ‘Jó’ zsírsavaknak is nevezik őket. Legismertebb forrásai a halolaj
és a lenmagolaj.

A közelmúltban három, az Egyesült Királyságban, Japánban, illetve az Egyesült

Államokban végzett vizsgálat is megerősítette az omega-3 zsírsavaknak a belekre
(különösen az érzékeny belekre) gyakorolt védő hatását.

A védő hatás elméleti háttere az, hogy az omega-3 zsírsavak a sejtmembrán fontos
alkotórészei. Gyulladásgátló hatásúak, a beleket gyengéden nyugtatják.

Az omega-3 zsírsavak főbb forrásai a lazac, a makréla és a tőkehal („csukamájolaj”),

valamint a lenolaj és a dió.

18
Kalcium
A fehérjék, zsírok és szénhidrátok után kalciumból kell a legtöbb a szervezet
felépítéséhez. Sokszor javasolják a tejet, mint fő kalciumforrást, azonban számos
ok miatt a tej fogyasztása egyre több ember számára nem jó megoldás.

Számos tanulmány kimutatta, hogy alacsony kalciumszint mellett a bélbetegségek

gyakorisága megnő. Az egyik tanulmány szerint ahhoz, hogy védő hatású legyen,
naponta 1200 milligrammnyi mennyiséget kell fogyasztanunk. (Ez a mennyiség a
csontritkulás kialakulását is megelőzheti.)

Folsav
A hámsejtek pótlásához és gyógyulásához folsavra van szükség. A Harvard
Egyetemen végzett hosszú távú vizsgálat kimutatta a folsav bélbetegségek ellen
védő hatását.

A folsav különösen fontos szerepet kap gyulladásos bélbetegségek fennállása

esetében. A bélbetegségek gyakran megnehezítik a folsav felszívódását, ezért
szedése mindenképp hasznos. Ajánlott napi adagja 40-60 mg.

A folsav bevitele azért is hasznos, mert a legtöbb ember folsavhiányos.

Az egészségügyi hatóságok sokáig nem foglalkoztak vele és csak nemrég kezdték
ajánlani a fogyasztását terheseknek.

A máj, vese, brokkoli, marhahús, fehérrépa, zöldségfélék tartalmazzák nagyobb

mennyiségben, azonban a főzés akár 90%-át tönkre teheti.

Most már hét olyan tápanyagot tekintetünk át, ami kedvezően hat a bél
egészségére. Hadd szolgáljak néhány tanáccsal a túlérzékeny és a renyhe belekkel
kapcsolatban.

19
 Néhány általános tanács
túlérzékeny belek esetére
Ha érzékenyek a belei és még nem fordult orvoshoz emiatt, de aggasztják a tünetek,
ne halogassa, kérjen időpontot kivizsgálásra.

A belek érzékenysége nagyon változó mértékű, lehet enyhe allergia bizonyos

ételekre, de lehet sokkal súlyosabb is, mint például a colitis ulcerosa vagy a Crohn-
betegség estében.

Kiindulásként (saját tapasztalataim alapján) javaslom a psyllium maghéj, az inulin

és probiotikus baktériumok kombinációját. Ez legyen az első lépés a belek jó
működése felé!

A maghéj oldható rostjai a székletet tömegesebbé, a bélműködést kiegyen¬súlyozottá

teszik, miközben a vízzel kevert lágy gél termékeny táptalaja a bélben élő
baktériumoknak. (Erről olvashattak az előzőekben.) A bélmozgások normalizálása
nélkül a barátságos baktériumok is nehezebben élnek meg.

Ez könnyen demonstrálható. Ha az emésztés túl gyors, olyankor a barátságos

baktériumok átsodródnak a bélcsatornán, és alig vesszük hasznukat, mert nincs elég
idejük arra, hogy megtelepedjenek és elszaporodjanak. A baktériumoknak idő kell
ahhoz, hogy megtelepedjenek a vastagbél falán.

Itt jön a rost szerepe. Tömege miatt a maghéj képes lelassítani az áthaladást, időt
adva ezzel a segítő baktériumoknak arra, hogy feldolgozzák a prebiotikumokat és
megvessék a lábukat a vastagbélben. Ha ez sikerül, javulhat a belek állapota.

Ha érzékenyek a belei, a korpa típusú rostok súroló hatása túl durva lehet és ronthat
az amúgy is kényes helyzeten.

A rostféleség megválasztása nagyon fontos. Ha a bélmozgások időnként túl gyorsak,

valószínű, hogy csökken a hasznos baktériumok mennyisége is. Az útifű maghéjának,
az inulinnak és a hasznos baktériumoknak a kombinációja remélhetőleg Önnek is
segít – mint ahogy nálam prímán bevált.

Néha a helyzet, mielőtt javulásnak indulna, kicsit rosszabbodik, amikor a vastagbél

falára tapadó besült nyák és salak távozik.

Azonban, ahogy a vastagbél tisztul és a hasznos baktériumok megtelepszenek benne,

úgy javul a vastagbél állapota. Ki kell tapasztalnia azt az optimális rostmennyiséget,
ami a legjobban beválik Önnek, de sose feledkezzen meg a kellő mennyiségű víz

20
beviteléről sem. Egy púpozott teáskanálnyi útifűmaghéjhoz egy bögrényi vizet
számítsunk (250 ml).

Hasznos lehet valamilyen omega-3 zsírsavat tartalmazó kapszula kipróbálása.

A zsírosabb halak húsának fogyasztása is jó tipp, és egyúttal kiválthatja a nehezen
emészthető vörös húsok fogyasztását, aminek a mérséklése szintén kívánatos.

Mint mindig, legyen az étrendje a lehető legegészségesebb. A zöldségekben és

gyümölcsökben található antioxidánsok és egyéb tápanyagok szintén jó hatásúak
a belekre.

Ha érzékenyek a belei, bizonyos ételek rontják a helyzetet. Érdemes átgondolni,

hogy milyen ételek okozhatnak allergiás jellegű panaszokat. A két legfontosabb
jelölt a búzaliszt és a tej. Orvosával ezt pontosabban is tisztázhatják.

Minden durva rostot (korpát, búzapelyhet) azonnal ki kell iktatni az étrendjéből,

mert nem kérdés, hogy rontanak az amúgy is kényes helyzeten.

A jövő egyik tápanyaga lehet a kolosztrum. Borjadzás után, az első négy fejés
alkalmával gyűjtik össze. Gazdag fehérjékben, immunglobulinokban, laktoferrinben
és más immunanyagokban. A közelmúlt kutatásai arra utalnak, hogy gyulladásos
bélbetegségekben hasznos lehet. A legtöbb egészségboltban kapható valamilyen
formában. Érdemes lesz utánaolvasni.

És most térjünk át a túl gyors emésztésről a túl lassúra!

21
 Néhány általános tanács
székrekedés esetén
Talán logikátlannak tűnik, de az útifűmag – ahogy már említettem – akkor is
segít, ha a bélmozgások csigalassúságúak és a salak túlságosan sokáig időzik a
vastagbélben.

A rosttömeg munkát ad a simaizmoknak és elősegíti a perisztaltikát. A maghéj és

a víz pépesítő hatása nem engedi a salakanyag beszáradását és megkeményedését,
ami sok problémát okozhat.

Csak ismételni tudom: a nedves székletet sokkal könnyebb és kényelmesebb

kiüríteni. A rost és a víz alkotta nedves környezet termékenyen elősegíti a hasznos
baktériumok szaporodását és ezzel megelőzi a kórokozók túlsúlyba kerülését.

A legelső kérdés az, hogy milyen gyakran legyen széklet? A legtöbb orvos
valószínűleg azt válaszolná, hogy naponta egyszer, míg az alternatív gyógyítók
szerint a napi két-háromszori széklet az ideális.

Igazából a rendszerességre kell törekedni. Ha valaki rendszeresen kétnaponként

székel és a széklete formált, az megfelelő lehet számára. A szakértők szerint a napi
legalább egy székletürítés lenne a kívánatos cél.

A rendszeresség kialakítása akkor sikerül, ha megtaláljuk a megfelelő időpontot. A

legtöbb ember szerint reggel a legjobb kimenni. Ha ez beválik Önnél is, az ragyogó.
De ha úgy találja, hogy a reggelek túlságosan zsúfoltak és kapkodósak, nincs ideje
a kellő ellazuláshoz, akkor bizonyára talál megfelelőbb időpontot.

Ez esetben próbálkozzon estefele a relaxálással. Szánjon rá kellő időt! Beletelhet

némi időbe, amíg a belei beállnak az új ritmusra, de legyen türelemmel.

Feltételezem, hogy Ön sok zöldséget és gyümölcsöt eszik és törekszik a mediterrán

étrend betartására, de valahogy mégsem volt szerencséje. Sokan felhívnak azzal,
hogy magas rosttartalmú, nyers kosztot fogyasztanak, de a bélmozgások továbbra
is lomhák.

Azt is tapasztalom, hogy sok ember a szokások rabja az étkezés terén is. Például
minden alkalommal ugyanazt eszik reggelire. Azt ajánlom, hogy vigyünk bele
változatosságot és alakítsunk ki heti étrendet.

22
Ha szeretné felgyorsítani beleit, azt tanácsolom, hogy állítson össze egy listát a
magas rosttartalmú táplálékokról és más-más napokon fogyassza őket. Így a
különböző típusú rostokat tartalmazó ételeket hetente 2-3 alkalommal fogyaszthatja,
nem pedig naponta, egyszerre többfélét.

Íme, néhány tipp, hogy mivel egészítheti ki étrendjét:

• Lenmag – az egyik kedvencem, mert belekeverhető a müzlibe és a

gabonapelyhekbe, joghurtba, turmixokba. Esszenciális zsírsavakat is
tartalmaz.
• Aszalt szilva – hetente háromszor.
• Szárított gyümölcsök, például sárgabarack – azokon a napokon, amikor
nem eszik aszalt szilvát.
• Zabpehely reggelire háromszor egy héten, a többi napokon rostdús
reggeli, lehetőleg ne tartalmazzon búzalisztet.
• Rágcsálnivalónak nyers zöldség: mozgásban tartja a dolgokat. A
legtöbben a sárgarépával tudnak megbirkózni (még a kutyám is szereti),
de a nyers brokkoli is igen hatásos, ha nyersen le tudja nyelni, de
vigyázat! a szára rémes szeleket gerjeszt! Jó a karalábé is…
• A lencse kiváló rostforrás, változatosan készíthető el és sok mindenhez,
például levesekhez is keverhető.
• Víz, víz és víz.

Az extra rostbevitel dolgában a legtöbb egészségboltos tud jó tanácsot adni. Gyakran

továbbadják azt, amit más vásárlóktól hallottak, hogy bevált.

Érdemes kipróbálni a magnézium citrát, illetve az emésztőenzimek szedését is.

Az alacsony magnéziumszint gyakran jár székrekedéssel, érdemes megpróbálni az
egy hónapos magnéziumkúrát.
Ha már elmúlt ötven, lehet, hogy az emésztőenzimek bevitele kelti új életre
bélrendszerét.

A gyermekkori székrekedés
Már említettem, néhány kórházban külön székrekedés részleg működik
gyermekeknek. Jól tudom, hogyha ez a probléma előadódik, mennyit küzdenek
az anyák azért, hogy gyermeküket rávegyék az egészséges táplálkozásra.. Ilyen
helyzetben az étrend rostokkal történő kiegészítése segíthet és biztos, hogy inkább
választandó, mint a hashajtók adása.

23
Az útifű maghéja néhány gyermek számára túl nagy tömegű és nehéz bevenni.
Helyette más típusú rost alkalmasabb lehet. A zab kiváló rostforrás gyermekeknek.
Most már kapható a zab eredetű béta-glukán por, ami rostkivonat a teljes zabmagból.
Könnyen belekeverhető levesekbe, gyümölcs- és egyéb turmixokba, pempőkbe.
Az immunrendszert is aktiválja. Javasolható még a probiotikumok adása is, mivel
a széklet tömegét növelik, a bélmozgásokat serkentik és a gyermekek biztonsággal
szedhetik.

Minél kisebb felhajtást csapunk a székrekedés körül, annál jobb eredményt érünk el!

Hashajtók
Általánosságban: a hashajtók esetenkénti alkalmazásával nincs baj, de hosszasabb
szedésük rászokást eredményezhet. Gyakran hívnak fel azzal a panasszal, hogy
elkezdték szedni az útifűmaghéjat, azonban a dolog nem működik.

Néhány kérdés után gyakran kiderül, hogy az illető eddig rendszeresen szedett
hashajtót, de az első adag rost bevételekor abbahagyta. Azt szoktam tanácsolni,
hogy a hashajtót csak fokozatosan hagyják el.

Mivel a legtöbb hashajtó serkentő jellegű, egy idő után a szervezet hozzászokhat.
Ez azt jelenti, hogy emelni kell az adagot a hatáshoz, illetve hirtelen elhagyásukat
követően a belek egy darabig nem működnek rendesen. Beletelik egy időbe, amíg
magukhoz térnek és ki nem alakul egy új ritmus. Az, hogy mennyi idő alatt, az a
diétától is függ.

Ha rostdús étrendre vált, az új étrend bevezetése közben továbbra is kell szedni a

hashajtót. Ha addig napi két szemet szedett, pár nap múlva felezze meg az adagot.
Ha napi egyet szedett, akkor így folytassa, és ha rendben mennek a dolgok, csak
másnaponta vegyen be hashajtót.

Aztán harmadnaponként, és így tovább addig, amíg remélhetőleg végleg meg nem
szabadul a hashajtóktól.

24
 Összegzés
Remélem, érdekesnek találta beszámolómat.

A bélrendszer egészségének megőrzése, csakúgy, mint az általános egészségé,

elkötelezettség kérdése és fejben dől el. Ez azt jelenti, hogy az embernek azonosulnia
kell egy célravezető diétával és életmóddal.

Visszatérve az arányok kérdéséhez: nagyon jó, ha sikerül a diétát 80%-ban

betartani. Ha képes erre, akkor már sokkal jobbak az esélyei annak, hogy elérje,
amit szeretne.

Az étrend megváltoztatása vagy valami természetes gyógymód kipróbálása nem

mindig óramű pontossággal hozza meg az eredményt. De ha a mögöttes tudás olyan
impozáns, mint a probiotikumok és prebiotikumok esetében, érdemes kitartónak
lenni.

Végre komolyabban vesszük étrendünket és annak az egészségünkre gyakorolt

hatását. 2005-ben például szó szerint tanulmányok százait végezték az egész világon
arra nézve, hogy hogyan befolyásolják egészségünket a probiotikumok.

A speciális tápszerekben nagy lehetőségek rejlenek. Biztos vagyok benne, hogy

a jövőben még inkább a figyelem középpontjába kerül az étrend, a természetes
alapanyagok és összetevők kérdése, és főként az, hogy milyen hatást gyakorolnak
az egészségünkre.

2009. november Egy kis frissítés

Ezt a beszámolót 2007-ben írtam, de a történet a 90-es évek elejére nyúlik vissza,
amikor még e témában nem támaszkodhattam kutatási eredményekre.

Örömmel jelenthetem, hogy az utóbbi években több különböző tanulmány is

kimutatta, hogy az útifű (psyllium) maghéj fontos szerepet játszhat az érzékenybél-
szindróma (IBS) és a fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa) leküzdésében.

Az útifűmag-héj szerepe

Az egyik legjelentősebb vizsgálatot Japánban végezték. A tokiói Nippon

orvosi egyetem kutatói arról számoltak be, hogy a colitises betegek étrendjének

25
kiegészítése külön probiotikummal vagy külön psylliummal nem javította jelentősen
az életminőséget, kizárólag együttes adásuk volt hatásos. Emellett a kutatók egy,
a gyulladásos folyamatokban kimutatható fehérje, a C-reaktív protein (CRP)
szintjének szignifikáns csökkenését észlelték a szinbiotikus csoportban.

(Forrás: S. Fujimori, K. Gudis, K. Mitsui, et al: A randomized controlled trial

on the efficacy of synbiotic versus probiotic or prebiotic treatment to improve the
quality of life in patients with ulcerative colitis” Nutrition 2009; 25:520-25.)

A másik vizsgálatot Hollandiában végezték, és szintén rámutat az útifűmag-héj

szerepére a belek egészségének javításában. A holland szerzők összehasonlították a
psyllium maghéj, illetve a korpa hatását irritábilis bélszindómában (IBS).
Azt találták, hogy a lágy rostokat tartalmazó psyllium maghéj alkalmazása előnyös
a betegségben szenvedők számára, míg a korpa több esetben rontott a helyzeten.

Idézem a vizsgálat vezetőjét, Dr Niek de Witet:

„Nem valószínű, hogy az IBS-ben szenvedő betegek által elfogyasztott gyümölcsök
és egyéb élelmiszerek elegendő oldható rostot tartalmaznának, ami javítana
betegségükön. Úgy gondolom, hogy a kezelés elkezdésének a legjobb módja az, ha
kiegészítjük az étrendet útifűmaghéj-őrleménnyel. A vizsgálatban résztvevők épp
ezt tették: joghurtba és hasonló ennivalókba keverték a psyllium maghéjat és ez
hatásosnak bizonyult’’.

(Forrás: Bijkerk CJ et al, Soluble or insoluble fibre in irritable bowel syndrome in

primary care? Randomised placebo controlled trial. BMJ 2009;339:b3154)

Összefoglalva tehát mindkettő arra utal, hogy az útifűmag-héjnak fontos szerepe

lehet a bélbetegségek kezelésében.

26
A fordítás dr. Tamás László munkája

További információ:

www.belegeszseg.hu

www.vitaminkosar.hu

Vitaminkosár Kft
06 1 209 1084