Humor mint ellenállás. Humor mint értelmezés. Humor mint viszontáttétel.

Humor mint
személyesség: humor mint kapcsolat. A pszichoanalízis történetének kezdetén a terápia során
használt humor az áttétellel, az ellenállással, a viszontáttétellel együtt a rossz, nemkívánatos
oldalon állt. Ugyanakkor a humor nagyon erős érzelmeket kiváltó jelenség, ami romboló és
építő is lehet. Cikkemben azt vizsgálom, hogyan használható a humor a terápiában: milyen
esetekben elkerülendő, a terápiás folyamatot megakasztó jelenség, és mikor kreatív eszköz, az
értelmezéshez hasonló, néha elsikkadó, máskor jelentős előrelépést hozó technika. Külön
foglalkozom azzal a gondolattal, hogy a terapeuta humoros megnyilvánulásait mint
viszontáttételi reakciókat kezelhetjük, illetve azzal is, hogyan válik a humor a páciens és a
terapeuta kapcsolatának építőjévé.

Humour can be a defence-mechanism. Or an interpretation. Probably counter-transference.

Humour is something personal, it is the relationship. At the beginnings of psychoanalytic
history humour in therapy just like transference or counter-transference seemed as something
to avoid. However, humour can trigger strong emotions that can be constructive as well as
destructive. In my paper I examine how can we use humour in therapy, when should we avoid
it and when can it be a creative tool similar to interpretation. I specially interested how can we
work with the therapist humorous comments as counter-transference reactions and how can be
humour the support of the relationship between patient and therapist.