144 Igazság – A hatalom valódi legitimációja (68-74)

Szóval, mitől válik legitimmé egy hatalom? Egyáltalán, mi a legitim definíciója? A Pallas Nagylexikon
szerint a latin „legitimato” szó jelentése törvényesít, törvényessé, jogossá tesz. Vagyis ami legitim, az
törvényes, de attól már igazságos is? Manapság a demokráciában (kacaj) szeretik azt mondani, hogy
a hatalom legitimációját a nép adja meg – a választásokon. S bár tudjuk, hogy a nép – mint olyan –
mennyire manipulálható, tegyük fel, hogy így van. Vajon legitim lenne-e akkor egy kannibalista
rendszer? Egy rabszolgatartó? Egy apartheid? Egy olyan, ahol a nőknek, vagy bizonyos fajoknak vagy
nemzetségeknek a jogai nem érvényesülnek? Egy sátánista rendszer mennyire válik legitimmé, ha a
demokrácia szabályai szerint mondjuk több mint 50% egyetértene vele? (erről rövidesen...) És egy
olyan, amelyik fennállásának 235 évéből 209-et végigháborúzott?

Akik olvasták az előző részeket, azok már sejtik a választ: valódi legitimációt csak az ember felett álló
Isteni Törvények adhatnak. Hogy hogyan, ezt boncolgatja a 144 Igazság mostani része:

68.
Így minden társadalom puszta léte és a Törvények Uralmának (Rule of Law) Eszméje az egész Földön
az Isteni Teremtő létezésének Eszméjétől függ, mely más néven mint az „Egyedi Kollektív
Tudatosság” (UCA) ismeretes;

Rule of Law, vagyis a törvények uralma. Nem egy emberé, nem egy embercsoportté, egy kasztté, egy
rétegé, hanem a törvényeké, mely mindenkire egyaránt érvényes. Nevezhetjük jogállamiságnak is.
Platon a következőket írta erről:

„Mikor a jog valami más hatalomnak van alárendelve, és nem saját magának, ott az állam
összeomlása, nézetem szerint, nem lehet túl messze; de ha a törvény az úr a kormány felett, és a
kormány a jog szolgája, akkor a helyzet ígéretekkel teli és az emberek élvezik mindazon áldásokat,
melyeket az Istenektől záporoznak az államra.”

Sajnos még napjainkban is (vagy egyre inkább) csak mint egy ideál, mint egy utópia létezik...

Vegyük gyorsan végig, hogy hogyan jutottunk ideáig. Bebizonyosodott, hogy minden az Isteni
Teremtőtől, vagy – ahogy ebben a filozófiai rendszerben nevezik – az UCADIA-tól származik. Mivel
minden ember egyenlőnek születik a Földre, ezért ember ember felett nem ítélkezhet, ember felett
csak az Isteni állhat – így ezt a hatalmat az egyházak képviselték. (Hogy mennyire az isteni
törvényeknek megfelelően, abba most ne menjünk bele, ez itt egy logikai összefoglalás :) Ők látták el
a hitközösség közigazgatási feladatait (officium), valamint ők delegálták a közigazgatáshoz és a
törvényhozáshoz szükséges hatalmat is (authority). Tehát:

69.

Mivel a Hivatal hatalma és legitimitása az egyházi hatalomtól származik, ezért a törvényeknek való
engedelmesség nem pusztán kötelesség, de szükséges is bármely intézkedés törvényességéhez. Ez
azért van, mert semmiféle spirituális erő nem áramolhat keresztül e világ Természeti Törvényén és a
Pozitív Törvényén, ha azokat a szent szabályokat, amelyek megalapozzák ezt a törvényt, szándékosan
megszegik;

70.

Ezért van az, hogy az eredeti „Bizalmi Törvények” (Trust Law) az alapító és a vagyonkezelő között, az
úgynevezett Fiduciárius Törvények (Fiduciary Law) ilyen odaadást követelnek meg. Ezért van az is,
hogy a vagyonkezelő és a haszonélvező közötti törvények, melyeket eredetileg a „Méltányosság
Törvényeinek” (Laws of Equity) neveztek, hasonlóképpen szigorúak;

Trust

Kezdjük a fiduciárius szóval: alapvetően két partner közötti jogi és/vagy etikai kapcsolatot jelöl.
Általában vagyonkezelésről van szó: az egyik fél (Alapító v. Grantor) átadja valamilyen vagyontárgyát
a másik félnek (Vagyonkezelő v. Trustee), aki kezeli (befekteti, működteti, forgatja stb.) azt. A lényeg
itt a két fél közötti kapcsolat: a fiduciárius kötelesség a létező legmagasabb szintű kötelezettség, mely
kimondja, hogy a Vagyonkezelőnek sosem szabad a saját érdekeit az Alapító érdekei elé helyezni és e
kapcsolatból nem profitálhat, egész addíg, amíg erre kimondottan felhatalmazást nem kap. Vagyis
minden esetben kizárólag az Alapító érdekei szerint cselekszik.

A Trust Law tulajdonképpen a Fiduciary Law kiterjesztése: nálunk leginkább „Bizalmi vagyonkezelés”
néven ismert, s azt külön törvénykezés nem szabályozza (a 2009-es PTK módosításába ugyan
belevették, ha annak hatályba lépése elmaradt). 1949-ig viszont létezett egy hasonló jogintézmény, a
hitbizomány (fideicommissum), mely a nemesi családok vagyonának megőrzésére szolgált leginkább.

Ez a jogviszony általában három szereplős: ugyanúgy, mint a fiduciárius kapcsolatban, az Alapító

(Grantor) átadja valamilyen vagyontárgyát a Vagyonkezelőnek (Trustee), ám a vagyonkezelési
tevékenységből származott hasznot átadja a Haszonélvezőnek (Beneficiary).

Egy tipikus példa a Trust Law alkalmazására a családi vállalkozások öröklése folyamán fellépő helyzet,
amikor a vállalkozás tulajdonosa a vállalkozás vezetését pl. megromlott egészségügyi állapota miatt
már nem tudja ellátni, de az örökös még nem képes átvenni a cég irányítását (pl. fiatalkorú stb.).
Ekkor a cég vezetésére kijelölnek egy Vagyonkezelőt (Trustee), aki a szülő (Grantor)
vagyonát/vállalkozását kezeli a Kedvezményezett (gyermek, Beneficiary) javára.
Vezessünk be még egy szereplőt! A Végrehajtó (hagyatéki gondnok, Executor) feladata a
Vagyonkezelő utasítással való ellátása és ellenőrzése. A Végrehajtó lehet az Alapító vagy a
Haszonélvező, vagy akár egy további személy is, de sosem lehet a Vagyonkezelő (Trustee). A Trustee
ebben az esetben köteles pontosan végrehajtani a Végrehajtó akaratát és felelősségre vonható, ha
nem a fiduciárius kötelessége szerint jár el. E rendszerben ő a „szolga”.
Tehát ha a szülő pl. meghal, akkor az előbbi háromszögünk így fog kinézni:

OK, de miért fontos ez nekünk? Csak mert az egész világ a Trust Law alapján működik (a
jogrendszerünk is). Emlékeztek, amikor a 8. pontban azt mondtam, hogy semmit nem birtoklunk,még
a testünket sem, csak használatba kapunk? Ez felrajzolható egy Trust-ként is:
E Trust alapítója az Isteni Teremtő, a Végrehajtó az elme, a Trustee a test és a haszonélvező pedig a
igaz személy (true person), vagyis a hús és vér test és az irányító elme „incorporated”, vagyis egybe
foglalva.

Nézzük meg ezt a viszonyt az egyházi/jogi struktúrára vetítve.

A Grantor itt az Isteni Teremtő, a(z Isteni) Vagyonkezelő az Egyház/Jogi struktúra, és ki a

Haszonélvező? Bizony az ember. Vajon cselekedhet-e az Egyház/Hatalom az Isteni Akarattal
szemben? Nem, mert elveszti a legitimációját.

71.
Bár a szerződéskötési és a közigazgatási jog az elmúlt kétszáz év során szándékosan aláásta Hivatalra
kinevezett Végrehajtók és a Vagyonkezelők kötelezettségeinek végrehajtásába vetett bizalmat,
változatlanul igaz az, hogy Hivatali pozícióban lenni a legnagyobb megtiszteltetés és kötelességgel
járó szolgálat;

Az Istenit szolgálni az emberek javára, van-e ennél nagyobb megtiszteltetés?

72.
Amikor egy férfi vagy nő ragaszkodik a Hivatalhoz de ugyanakkor megtagadja kötelezettségeit és
feladatait, automatikusan kiközösíti magát minden spirituális hatalomból, és ezáltal az ilyen
cselekedeteket végrehajtatni kizárólag tudatlanság által vagy erő alkalmazásával vagy
félelemkeltéssel lehet;

Tudatlanság által, mikor szándékosan meghamisítják a történelmet, hazugságokat oktatnak az

iskolákban és félretájékoztatják az embereket a média felhasználásával; erő alkalmazásával, mikor
olyasmire kényszerítenek a törvények vagy akár nyílt erőszak segítségével, melyet egyébként nem
tennél meg; és félelem keltésével, mint pl. a terrorizmus fantoma vagy nacionalista érzelmek szítása
által. Ismerős?

73.

Amikor egy férfi vagy nő ragaszkodik a Hivatalhoz tudatlanság felhasználása, erő alkalmazása vagy
félelemkeltés által, megtagadván függőségüket az Isteni Teremtőtől és az Isteni Törvényektől eredő
legitimitástól, akkor semmilyen intézkedés vagy rendelet nem tekinthető törvényesnek és azok
hatálya csak addig tart, amíg azt erővel kikényszerítik;

Mennyit nevezhetünk még legitimnek ezek után törvényeinkből, kormányainkból és egyházainkból?

74.

Egyes esetekben egy zsarnoki rendszer csak néhány évig tart. Más estekben, egy zsarnoki rendszer
több száz évig is fennmaradhat, mielőtt végleg gyökerestül felszámolják. A Mithraizmus Kultuszának
három korszaka, a Tarsus Menes-ének Kultusza és a Kazár Klánok szárazföldi kalózcsaládjai három
ilyen csoport;