Muskotályok

A muskotály a legősibb fehér szőlőfajták egyike. Számos borszőlő változata mellett

csemegeszőlőként is igen kedvelt, gyakran használják mazsolának vagy készítenek belőle
szőlőlét.

A hosszú idő alatt több mint kétszáz változatát nemesítették ki, minőségi bor termelésére
azonban ezek közül mindössze négy-öt alkalmas. A szőlő cukortartalma viszonylag nagy, így
melegebb éghajlatú vidéken viszonylag könnyű belőle édes bort készíteni. Népszerűségének
fő oka, hogy a szőlő ízét jól visszaadja. Emellett bora lehet igen kiváló, száraz is (pikáns
muskotályos zamattal).

Fajtái

Apró szemű, fehér muskotály (muscat blanc a petits grains)

Valószínűleg a görögök hozták Dél-Franciaországba, és onnan terjedt el szerte Európában,

majd a tengerentúlon. Ma kisebb-nagyobb területeken a föld valamennyi bortermelő
országában termesztik. Az egyes termőterületeken, országokban a fajta nevei annyira
változatosak, hogy gyakran nehéz azonosítani. Franciaországban Muscat Blanc és Muscat
d'Alsace, Olaszországban Moscato Bianco, Spanyolországban Moscat, Portugáliában
Moscatel, Görögországban Muskuti, Ausztráliában Brown Muscat, Magyarországon
sárga muskotály, illetve muscat lunel neveken ismerik.

Középerősen növekedő fajta, elfekvő hajtásokkal. Levele szeldelt, fűrészesen fogazott. A

betegségekre kimondottan érzékeny. Bogyói kicsik, ám nevével ellentétben a világossárgától a
vörösbarnáig sokféle színűek lehetnek. Ha amúgy sem nagy hozamát még jobban
visszafogják, egészen kiváló borokat adhat. A borkészítésre használt muskotályok közül
ennek a minősége a legjobb.

Franciaországban elsősorban Languedoc-Roussillonban és a Rhône déli vidékén termesztik;

Elzászból a Muscat Ottonel szinte teljesen kiszorította. A franciák készítik a fajta leghíresebb
vin doux naturel borait. Ezek:

Frontignan, Lunel, Mireval, St-Jean-de-Minervois , Beaumes-de-Venise.

Magyarországon főleg a tokaji borvidéken termesztik; édes és száraz borokat egyaránt

készítenek belőle.

Alexandriai muskotály (muscat d'Alexandria)

Ezt a fajtát valószínűleg a rómaiak hozták Egyiptomból Európába. Meleg klímájú területeken
jól érik bőséges termést hoz, ám legfőbb erénye az, hogy édes. Többnyire karakteresen
muskotályos jellegű, édes, de a fehér muskotálynál jóval egyszerűbb bort ad, ezért
folyamatosan veszít jelentőségéből: ma már csak Portugália, Dél-Afrika és Ausztrália
bortermelésében játszik komolyabb szerepet. Portugáliában legismertebb változata a
Lisszabontól délkeletre, a Setúbal-félszigeten termesztett Moscatel de Setúbal. A must
erjedését borpárlat hozzáadásával állítják le, majd a fiatal bort érlelő tartályba fejtik, és
azokban a szőlő kipréselt héján érlelik egész télen. Tavaszra a bor különösen intenzív
muskotályos jellegűvé válik: ekkor szűrik, majd 600 literes hordókba fejtik, és palackozás
előtt még hat évig érlelik.

Ausztráliában Muscat Gordo Blanco néven ismerik, és ott ez a második legtöbbet telepített
szőlő. Az ország legmelegebb borvidékein termesztik, és a vin doux naturel mellett olcsó
bag-in-box borokat is készítenek belőle. A bag-in-box a dobozos tej vagy gyümölcslé
mintájára fóliával bélelt, erős kartondobozba töltött bor. A hetvenes évek óta szerte a világon
rengeteg bort töltenek így dobozokba. Ausztráliában és Új-Zélandon annyira kedvelik ezt a
kiszerelést, hogy általában még az éttermekben is ilyen borokat adnak a csak egy pohár borra
vágyó a vendégeknek.

Dél-Afrikában Hanepoot néven ismert, és a kilencvenes évek elején még ez volt a hatodik
legnagyobb területen termesztett fajta. Éveken át leginkább szirupszerűen édes, borpárlattal
felspriccelt borok készítésére használták – azóta a termelők többsége könnyebb, szárazabb
borokat készít ebből a fajtából.

Hamburgi muskotály (muscat Hamburg)

Alexandriai Muskotály X Trollinger keresztezése

Bortermelés szempontjából ez a legegyszerűbb muskotályfajta, amit többnyire

csemegeszőlőként értékesítenek. Bogyói mindig sötétkékek, és vinifikálva vörösbort adnak.
Franciaországban ez a második legfontosabb asztali szőlő, de hasonlóan fontos
Görögországban, Kelet-Európában és Ausztráliában is. Bort leginkább Kínában készítenek
belőle: ott a Vitis Amurensis szőlőkkel keresztezve borszőlők egész generációjának atyja volt.

Ottonel muskotály

1552-ben Robert Moreau angers-i kertész állította elő – valószínűleg a saszla és a saumuri
muskotály (Muscat de Saumur) fajták keresztezésével. Leginkább Európában, a
szőlőtermesztés északi határához közel terjedt el, mert a többi muskotálynál sokkal jobban
tűri a hideget. Korábban is érik, így az északi területeken kiváló reduktív borok alapja.
Borainak fajtajellege az előző három fajtáénál diszkrétebb; általában a szüret utáni évben
fogyasztják őket. Az utóbbi másfél évszázadban ez a fajta szinte teljesen kiszorította
Elzászból a sárga muskotályt, és Ausztriában is ez a legnagyobb területen termelt a
muskotályféle. Megfelelő klímán, későn szüretelve, figyelemre méltó botrytises borokat
előállítanak belőle. Kedvelt és bevált szőlőfajta Németországban is.

Magyarország borvidékeinek Soprontól a Bükkaljáig terjedő északi láncolata ideális

feltételeket kínál termesztéséhez, de ezt nálunk még kevés termelő ismerte fel. Leginkább a
Mátraalján és a Balaton környékén gyakori.