1.

A KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMAT TÉNYEZŐI ÉS FUNKCIÓI

1. kommunikációs folyamat tényezői és funkciói

A kommunikáció szó latin eredetű. A communicare ige jelentése: közössé tesz, a
communicatio főnév amely közzététel, teljesítés, megadás, illetve a gondolat közlése
a hallgatóval jelentésben használatos. Maga a kommunikáció tehát tájékoztatást,
információk cseréjét jelenti valamilyen erre szolgáló eszköz segítségével.
Kommunikációnak (közlésfolyamatnak) nevezzük bármely jelrendszernek, elsősorban
a nyelvnek, az emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználását. A
jó kommunikációs készség és a helyes, igényes nyelvhasználat a társadalmi
érvényesülés alapja.
Az Idegen szavak és kifejezések szótárában a kommunikáció négy jelentését találjuk:
1. tájékoztatás, (hír)közlés;
2. hírinformációk közlése vagy cseréje valamilyen erre szolgáló eszköz, illetve
jelrendszer (nyelv, gesztus stb.) útján;
3. ritkán: közlemény;
4. régiesen: összeköttetés, közlekedés, érintkezés.
2. A kommunikáció értelme, használati köre
– nagyon gyakran leszűkül a nyelvi kommunikáció fogalmára. Ha csak második
jelentését vesszük figyelembe, akkor is világossá válik: a lényeg az, hogy valamilyen
kapcsolatban álló felek egy általuk kialakított jelrendszerrel képesek egy- mással
valamit közölni, s ily módon befolyásolni egymás viselkedését. A jel ebben a
folyamatban bármi lehet, ami nemcsak önmagával azonos, hanem még valamire utal.
– „Jel az, ami az érzékelésnek önmagát,a léleknek pedig önmagán kívül valami mást
tár elébe” (Augustinus: Vallomások)
– így eredetük alapján megkülönböztetjük:
– a természetes jeleket, (pl. a füst a tűz jeleként), és a
– mesterséges jeleket, (pl. a nyelvek, a jelképek). Az, hogy egy-egy jel mire utal,
megegyezés kérdése. A jelekkel foglalkozó tudományág, a szemiotika fejlődése,
kutatási eredményei nagyban elősegítették a nyelvi kommunikációs folyamat
feltárását, leírását.

3. A nyelvészetben a kommunikációs folyamat tényezőinek meghatározása

– Jakobson nevéhez kötődik. Rendszerében 6 tényezőt különített el: a feladót, a
címzettet, az üzenetet, a kódot, a kontextust és a kontaktust:
1. Közlő vagy feladó (aki beszél).
2. A címzett vagy vevő (akinek beszélnek).
– A feladó és a címzett állandó kölcsönhatásban vannak.
3. A közlemény, az üzenet (részben vagy egészben közös ismeretekre van szükség)
4. Kód. A közleményt kifejező nyelv, vagy jelrendszer. Ennek elemei és szabályai,
amelyeket a résztvevők kölcsönösen ismernek.
5. A kontextus, beszédhelyzet, vagy szituáció. Az a kommunikációs közeg, amelyben
a közlemény megkapja a maga teljes jelentését.
6. A közvetítő közeg, vagy csatorna – kontaktus. Az információ továbbításának az
eszköze (telefonvonal, internet, levegő stb.).
– a feladó mindig az, aki a címzettnek valamilyen üzenetet küld. Ahhoz, hogy ez az
üzenet mind a két fél számára érthető legyen, szükség van egy közös kódra, amely
hatékonyan akkor tud működni, ha létezik egy kontextus, egy összefüggés, a valóság
(az, amiről szó van). A kontaktus a fizikai csatornát (auditív, vizuális stb. csatornák)
jelenti, a pszichológiai kapcsolatot feltételezi feladó és címzett között. Ezek teszik
lehetővé az interakciót.
– Jakobson e tényezők mellett a nyelvi kommunikáció alapfunkcióit is meghatározta.
Ezek a funkciók a beszédben nem választhatók mereven szét, de a megnyilatkozás
típusától függően egyik vagy másik előtérbe kerülhet.
– A referenciális (közlő, tájékoztató) funkció a kontextussal van kapcsolatban.
Nyelvi formái lehetnek az útbaigazítás, hirdetés, üzenetközvetítés, előadás stb.
– Az emotív (érzelmi) funkció a beszélőnek az üzenettel kapcsolatos érzelmeit,
indulatait, hangulatait fejezi ki. Nyelvi kifejezőeszközei gyakran az indulatszavak
lehetnek.
– A konatív (felhívó) funkció a címzettre irányul, annak befolyásolására szolgál.
Nyelvi formái lehetnek a megszólítás, felszólítás, meghívás, tudakozódás stb. – A
fatikus funkció a kommunikáció létrehozására, fenntartására, meghosszabbítására
vonatkozik. Nyelvi megnyilvánulásai lehetnek a köszönés, megszólítás, bemutatás stb.
– A metanyelvi funkció a kódra utal, a nyelv segítségével magáról a nyelvről szól a
kommunikáció.
– A poétikai funkciót az üzenet hordozza, amennyiben a nyelvi megformáltsággal
esztétikai hatást is érünk el.
A nyelvi kommunikáció Jakobson által leírt folyamata és funkciói a mindennapi
használatban azonban nem választhatók így szét, s nem is működik ez a folyamat
mindig ilyen egyértelműen. Többször megfigyelhetjük a szélsőséges hiányos
kommunikáció eseteit is (pl. a névtelen levél feladója ismeretlen).
4. Összefoglalva:
– A kommunikáció folyamata alatt a beszélő (feladó) továbbítani akar egy információt
(üzenet) a hallgatónak (címzett). Közöttük létrejön valamilyen kapcsolat, ami
befolyásolja az üzenet megformálását. A szöveg egy bizonyos kontextusban hangzik
el. Az üzenet mindkét fél számára ismert nyelv vagy kód segítségével hangzik el. Az
üzenetet mindig valamilyen közegben továbbítjuk. Ez lehet a levegő is. Előfordulhat,
hogy valamilyen mesterséges eszközzel történik meg az információ csere.
– A tömegkommunikáció széles befogadórétegnek szóló, egyirányú és közvetett
kommunikációs forma. A tömegkommunikációs eszközöknek számos funkciójuk van.
Elsősorban tájékoztatnak minket, de felhívó szerepük is fontos és ennek
következtében nem mentesek az érzelemkifejező elemektől sem. Az írásbeli
sajtóműfajokban és az igényesebb hangos műsorokban fontos az esztétikai
szerepnek való megfelelés is.